KAPASZKODÓ
• Mit kaptam a Béres csepptõl? A legtöbbet, mit ember kaphat. Az életét. • Harminc év múlt el, és én élek! • A csodákban a mai napig nem hiszek, de a Béres cseppben igen! • Az adjunktus úr hihetetlennek tartotta, hogy a daganat növekedése teljesen megállt. • Igazság szerint gyakran magam is elcsodálkoztam az eredmények láttán. • Engem nem mentett meg a haláltól, nekem csak élni segít. Immár 20 éve. • A Béres csepp hatására a mi gyermekeink nem ismerték a megfázásos, fertõzéses betegséget. • A Béres csepp még akkor is talpra állít, ha elhúz az ágy. • Mióta a cseppeket szedem – nem tévedés! – egyetlen egyszer sem voltam megfázva, nem volt influenzám sem. A közérzetem is kiváló. • Már 90 éves vagyok, és remélem, hogy még sokáig szedhetem a Béres cseppet, és 100 éves koromban személyesen fognak nekem gratulálni. • A férjemmel együtt azt mondjuk, ez még a kenyérnél is fontosabb. Ezeket a sorokat a Béres csepp születésének harmincéves jubileumának tiszteletére hirdetett „Én és a Béres Csepp” címû pályázatra érkezett levelekben olvashattuk. És ezt is: Tegyenek közzé minél több történetet, hadd tanuljanak az emberek! Ebben a könyvben ezt tesszük. Átnyújtjuk Önöknek ezeket a leveleket, mert meggyõzõdésünk, hogy valóban van mit tanulni belõlük. Az írások olyan sorsokba engednek betekintést, melyekbõl mindenki erõt meríthet. Tele vannak tiszta emberséggel, elszánt küzdelemmel, szeretettel, megbecsüléssel és sok reményt nyújtó, másoknak átadható tapasztalattal. Aki az életéért küzd, aki a gyógyulást keresi, a gyönge szalmaszálba is belekapaszkodik. A könyvben fellelhetõ sorsok mindegyike olyan, mint egy-egy erõs gerenda. Akinek szüksége van rá, bátran fogódzkodjon beléjük, a sorsközösségekben bizonyos, hogy kapaszkodóra talál. ISBN -963216531 -4
9 789632 165318
AKOVITA KÖNYVKIADÓ
KAPASZKODÓ Összeállította Béres Klára
Köszönöm a könyvben szereplõ írások szerzõinek, hogy megosztották velünk történeteiket, tapasztalataikat. B ÉRES K LÁRA
© Béres Klára, 2004 Szerkesztette: Bohátka Eszter A könyvet tervezte: Murányi Zsuzsa
Ha kinézek az ablakon, három gyönyörû hegycsúcsot látok, és balra mögöttük, kissé távolabb egy másik, magasabb kopár hegyormot. A reggeli ébresztõ után az elsõ tekintet a külvilágé, milyen az idõ, mit hozott az új ébredés? Ma is szépet. Élesek a kontúrok, messzire lát a szem, már kéklik az ég, de a hegyeket homály fedi, még nem csiklandozza õket a Nap. Csak néhány perc, és az a bal oldali, távoli csúcs már világít. Élesen, büszkén, mintegy újonnan megszületve, rózsaszínben mutatja magát. Olyan, mintha nem is a Nap sütné, hanem maga árasztaná a fényt. Nézem, és belém költözteti ez a távoli világosság a meleget. Bele, ide a tekintetembe, felbirizgálja a lelkem. Éled. Csak nézem és hagyom, hogy elárasszon teljesen az újjászületés élménye. Üzenet ez nekem, az ágyban fekvõ betegnek. Aztán fény jelenik meg mindhárom csúcs tetején. Tûzpirosan izzó, pirinyó pont, ami megkapaszkodik, már semmi sem ûzheti el, már gyökeret eresztett, már nõ. Szemmel láthatóan nõ. Egyszerre mind a három. Már nem pontnyi, már tenyérnyinél is nagyobb, már uralja a hegyet, már hirdeti: megszületett az új nap. Olyan szép, olyan misztikus erejû, hogy sírnom kell. Jelet kaptam, és én megértettem. Még ha sírok is szerencsétlenségemen, még ha gyengének érzem is magam: új nap köszöntött, fénnyel, szeretettel… Elfogadom, köszönöm. N APLÓRÉSZLET B.K.
5
Az »Én és a Béres Csepp« pályázat díjazottjai Dr. Béres Józseffel
ELÕSZÓ Él egy ember Magyarországon, akirõl azt szoktam mondani, hogy nem története, hanem történelme van. Aki olyat alkotott az emberek javára, amelyért ma milliók áldják. Gyógyító szert állított elõ, sok bajra hatékonyat. Jó, hogy eljött az az idõ is, amikor már nem titokban kell kálváriát járni érte, pult alól beszerezni, hanem szabadon megvehetõ minden gyógyszertárban. Elismerés és bizalom övezi. Mert segít. Béres József nevét nagyon sokan ismerik. Munkásságával a szorgalom, a másokon való segíteni akarás, az elhivatottság, az igazság melletti kiállás, sikerre vivõ elszántság példaképévé vált. Tiszteljük az embert, az alkotót, a tudóst. Használjuk az általa megalkotott készítményt, a milliókon segítõt, a gyógyítót. Mert, hogy milliókon segít, milliókat gyógyít, arról a mögötte álló több mint harminc év tapasztalata ad tanúbizonyságot. Így gondoltuk ezt akkor is, amikor a 30 éves Béres csepp elõtt tisztelegve 2002-ben pályázatot hirdettünk meg „Én és a Béres csepp” címen. Arra biztattuk az embereket, betegeket és egészségeseket, hogy osszák meg velünk a tapasztalataikat. Vártuk a „Béreses” történeteket, kedveseket vagy éppen torokszorítóakat, felemelõket, tanulsággal szolgálókat. Emberi sorsokról. Reméltük, hogy sokan lesznek, akik írnak nekünk, és nagyon örültünk, amikor elindult a levelek özöne, és minden reményünket felülmúlóan érkeztek a pályamûvek. Bennük a történetek... Megrázó, szinte katartikus élmény volt olvasni és feldolgozni õket. Csodálatos gyógyulásokról és pokol mélységeit sejtetõ családi tragédiákról számoltak be, volt bennük tiszta emberség, elszánt küzdelem, az élet tisztelete, egymás iránti õszinte szeretet, megbecsülés. Olyan értékek, melyekre a ma emberének talán még inkább szüksége van, mint egykoron. Amit eddig is tudtunk, a levelekben egyértelmûen visszatükrözõdött. A Béres csepp ereje, gyógyhatása vitathatatlanul összefonódott az emberek mindennapjaival, múltjával, jelenével és jövõjével. Már az elsõ benyomások alapján világossá vált, hogy olyan kincs került a birtokunkba, amit meg kell, kötelességünk megosztani másokkal.
7
Egy levélíró így fogalmazott: „Sokszor gondolkodtam azon, mennyi igazság van abban, hogy a reményt adó, szavahihetõ tanács, egy meggyógyult ember története milyen nagy hatást tud elérni. A legtöbbet a kissé elembertelenedett mai korban is az emberi szó, példa adhat egy «emberséges» gyógykészítménnyel karöltve.” Mindannyian tudjuk ennek a gondolatnak az igazát. Nincs erõsebb bizonyosság a megtörténtnél, nem lehet nagyobb hatású semmi a jó példánál. Egyszer egy súlyosan beteg asszony mesélte, hogy amikor kórházba került, teljesen reményét vesztette, nagyon elkeseredett. Aztán valami csodálatos erõ szállta meg. Azokra gondolt, akiknek sikerült meggyógyulniuk. „Miért ne lehetnék én is olyan? Miért ne történhetne meg velem ugyanaz?” – kérdezte magától. Mert, ha megtörténhet eggyel, akkor mindenkivel megtörténhet. Veled is, velem is. Az asszony sokat szenvedett, volt, hogy élet- halál peremén táncolt, de bátor volt és küzdött. A Béres cseppbe és a hitébe kapaszkodott. Meggyógyult, ma is egészséges. Ez több mint harminc éve történt... A gondolatot fûzhetjük tovább egy másik idézettel: „Akinek a teste beteg, de a lelke egészséges, az két kézzel kapaszkodik az életért, mert bármilyen gonosz világban élünk is, az élet azért naponta nyújt valami szépséget, amiért érdemes élni.” Igen, kapaszkodunk az életért. És micsoda erõ, micsoda segítség, ha valaki kapaszkodót talál! A hozzánk írt történetek valódi kapaszkodók. A sorsközösség gyógyító erõk forrása, amelybõl hitet, erõt, elszántságot gyûjthet a rászoruló. A beteg és a segítõ, szeretõ társ egyaránt. Köszönjük ezúton is mindenkinek, akik írtak nekünk, új tapasztalatokkal gazdagítottak bennünket, és hozzájárultak ahhoz, hogy másokkal is megoszthassuk. „Tegyenek közzé minél több történetet, hadd tanuljanak az emberek! Tanulják meg, hogy van barátság, szeretet, hit! Mert ezek nélkül elpusztul a világ...” – olvasható az egyik levélben. A magunk meggyõzõdése ugyanez. Tesszük tehát, amire pályázónk kért, ezennel átadjuk Önöknek a történeteket. Merítsenek belõlük egészségükre! B ÉRES K LÁRA
8
RÉGI IDÕKET FELIDÉZVE
Látjátok, van példaképünk! Béres doktor úr, aki rengeteg megaláztatást tûrt a hatalomtól a Béres csepp elismerésében. Nem állt fel, bár nélkülözött, nem hátrált meg, de dolgozott és miértünk harcolt. M OLNÁR M ARGIT LEVELÉBÔL
Hogy is kezdhetnénk a Béres-történeteket másként, mint annak a sajátos idõszaknak a felidézésével, amely a Béres csepp ismertté válása körüli évekbe visz el minket. Még a hetvenes évek legelején röppent fel a hír, hogy valahol az ország távoli zugában, él egy ember, aki csodálatos cseppjeivel képes segíteni a rákos betegeken. Élõ példaként ott volt maga a feltaláló húga, aki reménytelennek látszó agydaganatából gyógyult fel, aztán egyre többen lettek, akik hasonlókról számolhattak be. A legenda gyors lábakon járt, túlfutott még az ország határain is. Emberek ezrei keresték dr. Béres Józsefet kisvárdai otthonában a világ minden tájáról. Özönlöttek a betegek és hozzátartozóik gyógyulást keresni, bíztatást találni. Így indult a Béres cseppek története. A folytatás aztán cseppet sem volt könnyû. Miközben egyre többen hittek a szer gyógyító erejében, és egyre többen gyógyultak tõle, addig a hivatalos fórumok elzárkóztak a kutató elõl. Eleinte csak nem vettek róla tudomást, aztán már tiltották is. De a beteg ember nem törõdik semmivel, sem törvénnyel, sem hivatallal, meg akar gyógyulni, és mindenbe belekapaszkodik, amitõl gyógyulást remél, hisz élni akar. Egyre többen kapaszkodtak Béres doktor cseppjeibe mint utolsó szalmaszálba. A feltaláló súlyos dilemma elé került. Törvénytisztelõ ember lévén nem akart szembeszegülni a hatóságokkal, sem a szabályokkal, ám a hivatalos elismerés váratott magára. A szakma elutasította õt, a betegek meg ott tolongtak a kapuja elõtt. Mit tegyen? Adjon vagy ne a cseppjeibõl? Segítsen vagy ne? „Én nem azért születtem, hogy a tudomány hivatalos állásfoglalását igazoljam, hanem hogy eredményeimmel a betegeket szolgáljam” – döntött végül, és dacolva a büntetés lehetõségével, adott a betegeknek gyógyító szerébõl. Hõsi idõszak volt, embert próbáló. Ugyanakkor végtelenül becsületes és nemes. Idézzük csak fel, hogyan is volt? A betegek és hozzátartozóik tömegével zarándokoltak a feltalálóhoz. Szemükben könnyel, szívükben reménnyel és elszántsággal álltak a kapujában, hol türelemmel, hol türelmetlenül várva a bebocsáttatást. Ám miközben a feltaláló mindenféle hatósági engedély nélkül, saját költségén gyártotta a cseppjeit, hogy adhasson belõle a rászorulóknak, hogy enyhíthesse fájdalmukat, hogy reményt nyújtson, életet adjon, addig a hatalom képviselõi értetlenek, sõt ellenségesek vele szemben. Mialatt Béres József otthonában
11
fogadta a hozzá fordulókat, segítette a betegeket, a gyermekeikért poklot járó anyákat, addig munkahelyén – mert az irigység oda is beférkõzött – elkobozták kutatási jegyzeteit, és lezárták laboratóriumát. A kutatóra óriási nyomás nehezedett. A készítmény iránti végtelen igény ellehetetlenítette az életét, a folyton növekvõ betegáradat mellett állandósultak a munkahelyi támadások, és 1975-ben kuruzslás vádjával még bûnvádi eljárás is indult ellene. Mindez már-már elviselhetetlen terhet jelentett a számára. Embert próbáló küzdelem vette kezdetét a politika, a kultúra és az orvostudomány legmagasabb szintjein. De, ha az ember Isten által kijelölt úton halad, megadódnak hozzá a társak is, hogy képes legyen végigmenni rajta. Béres József mellé is szegõdtek segítõk, a nemzet önzetlen humanistái, költõk, írók, filmesek, sportolók, tudósok. Az õ pártfogó támogatásukkal sikerült elérni, hogy végül hivatalosan engedélyezték a Béres csepp elõállítását. Gyártóként a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Vállalatot jelölték ki, és 1978-ban Béres József találmánya végre kereskedelmi forgalomba kerülhetett. A Béres csepp mindenki számára hozzáférhetõvé vált. A kérdés persze feltehetõ: Helyesen cselekedett-e Béres József, amikor engedély nélkül adta készítményét a betegeknek? Ma, harmincévnyi tapasztalattal a hátunk mögött egyértelmû a válasz. Nem tehetett másként. Nemcsak azért, mert felelõsséggel tudta, hogy készítménye teljesen biztonságos, hanem azért is, mert sokakon tudott segíteni vele. Az idõ õt igazolta. Azokon a leveleken merengek, amelyek felidézik a kisvárdai ház elõtti várakozásokat. Mindegyik telve van hálával, meleg szavú köszönettel. A levelek írói három évtized múltán sem felejtették el azt az embert, aki egyetlen törvényt ismert: segíteni másokon ott, ahol tud. A megható visszaemlékezések mellett sajátos történeteket is találunk. Az egyik levél írója például azt meséli el, milyen leleménnyel próbált némi protekcióhoz jutni a cseppek beszerzésénél, a másik arról számol be, hogy a „csodaszert” drága pénzért a feketepiacról kellett megvásárolnia, a harmadik arról ír, hogyan kereskedett vele. Egy sajátos kor, sajátos dokumentumai…
12
Fülünkbe jutott egy hír egy kisvárdai jóságos emberrôl, akit a vajdaságiak a daganatosok reménysugarának neveznek.
13
DAGANAT A MÁJON
K
edves Barátom! Tudom, meglep a megszólítás, de Te annyi ember igaz, segíteni tudó barátja vagy, hogy ez a legkevesebb, ami megillet. Szeretném, ha tudnád, végsõ ideje, hogy e levél megszülessen. Ennek a levélnek meg kell születnie, ezzel tartozom a felfedezõnek, önmagamnak és annak a két életnek, melyet Tõled kaptam ajándékba. Az óra lassan éjfélre jár, a mutatók halk kattanását a hídon áthaladó vonat vad dübörgése nyomja el. Az éjszakai élet. Késõi gyerekként élvezem környezetem bölcs, nyugodt szeretetburkának minden elõnyét. Hatalmas ez a szeretet, mely családom tagjait összeköti. Boldogságot és egészséget sugároz minden porcikánk. Észre sem vesszük a tornyosuló viharfelhõket. Édesanyám fáradékonyságát a felhalmozódott munkával magyarázzuk. Mi. Az orvosi leletek azonban mást sugallnak. Sokkal rosszabbat. Hoszszas kivizsgálások sora következik, anyu kórházba kerül. Elõször maradunk mozgatórugó nélkül. Az elsõ hetekben teljes körülöttünk a káosz. Mindenki a vállát vonogatja, sajnálkozik: „Mi lesz, ha egyedül maradunk?” A kérdésnek sajnos van némi valóságalapja. Édesapámról mindenki tudja, nem tudná elviselni szeretett felesége hiányát. Megszületik az orvosi diagnózis: a májon tyúktojás nagyságú daganat található. A kezelõorvos bizalmasan közli, kiadná a beteget, mégiscsak más, ha otthon, szerettei körében hal meg. Anyu hazakerül, apu pedig határozottan kijelenti, nem azért született erre a világra, hogy ilyen hamar feladja. Még a világ végére is elmegy, mondja õ, ha bármilyen reményt is lát a gyógyulásra. A világ végére nem is, de Magyarország végére bizony elvezérelte a sors keze... És a zentai kórház betegei. Fülünkbe jutott ugyanis egy hír egy kisvárdai jóságos emberrõl, akit a vajdaságiak a daganatosok reménysugarának neveznek. Elõ a térképet! Hol is van az a Kisvárda? Kocsit bérel, és reménnyel feltöltõdve útnak indul. Egyedül, hiszen édesanyám nincs szállítható állapotban. Úgy emlékszem, a világ leghosszabb két napja telt el, mire megérkezett. Az autóból azonban egy teljesen új ember szállt ki. Egy bizakodó, újjászületett ember, aki szinte hihetetlen dolgokról mesél. Szól egy egyszerû, közvetlen emberrõl, aki maga a jóság, tenni és segíteni akarás, akinek, ha a szemébe néznek, és szavait hallják, elfelejtik a nehéz út porát, csupán a gyógyulásba vetett hit marad. Mesél hosszú sorban kígyózó gyógyulni vágyókról, számomra érthetetlen törvényrõl, mely tiltja, hogy Te kedves Barátom, eljuss a betegek poharába.
ROSSZINDULATÚ CSOMÓ A KARBAN
Talán akkor, azon a napon váltam igazán felnõtté, szembesültem elõször a jó és rossz harcával, és vált fogalommá életemben Béres József neve. Barátom, belõled pedig minél többször használtunk, annál inkább tudatosodott bennünk: jó úton járunk. Mire cseppenként elfogytál, édesanyám étvágya és vele együtt az ereje is visszatért, így õ is eljutott Kisvárdára, és személyesen találkozhatott megmentõjével, sõt hozott belõled is néhány üveggel. Egy év múlva a leleteken nem szerepel semmiféle daganat, nyoma sincs a betegségnek, Te pedig azóta, mind a mai napig családtagnak számítasz. „Valamikor volt a tett” – írta József Attila. Dr. Béres József tette jó, és jó, hogy így történt. Jó, hogy Isten adott erõt és kitartást a harchoz. Jó tudni, hogy van, aki nemes cél érdekében áldozatokra is képes. Végül, de nem utolsósorban jó, hogy minden gyógyszertárban megvehetlek, és itt lehetsz velem, Te barátok barátja: BÉRES CSEPP! B OGNÁR M ÁRIA Z ENTA , J UGOSZLÁVIA
Mit kaptam a Béres csepptõl? A legtöbbet, mit ember kaphat. Az életét.
K
inézek az ablakon, figyelem az idõjárást és emlékezem. Arra a karácsony utáni szerdára gondolok, amikor elõször jártam Kisvárdán. Akkor nem volt ilyen jó az idõ. Jeges északi szél fújta a havat az arcomba nekem is, és annak a kétszáznyi embernek is, aki velem együtt ott állt és várakozott Béres doktorék háza elõtt. Olyanok voltunk, mint a halálraítéltek. Végül is, azok voltunk. De a remény még élt bennünk. Istenem! Így közel harminc év távlatából is olyan elevenen él bennem minden! Nagyon nehéz errõl írni. Már hosszú órákat vártam, lassan be is sötétedett, fáztam nagyon, amikor sikerült a kapuhoz közel kerülnöm. Elõttem külföldiek várakoztak, azt hiszem Belgiumból érkeztek. Egyszer csak kijött a házból egy férfi a külföldiekért, akikkel nyilván meg volt beszélve. „Valahogy nekem is be kell jutnom, meg kell gyõznöm, hogy segítsen!”– futott át az agyamon. Becsapni nem lehetett, nyilvánvaló volt, hogy én nem a külföldiekhez tartozom. Amikor megállított a kapuban, keservesen sírva fakadtam, és azt mondtam, hogy nézzen rám, én vagyok a beteg. Fiatal vagyok, segítsen, gyógyítson meg, ha nem segít, meghalok! Annyi gyereket szeretnék még
14
15
ROSSZINDULATÚ CSOMÓ A KARBAN
megtanítani írni, olvasni, számolni! A tanítás az életem! Segítsen! Megsajnált. „Jöjjön be!”– mondta. Lelkiismeret-furdalásom volt, mert a gyerekeknél tartott még a gyógyszerosztásban, és én valamelyik gyermek helyett jutottam be. Amíg soromra vártam az elõszobában nézelõdtem. Mindenütt könyv. Tudományos és szépirodalom, de inkább tudományosak. És növények. Gyönyörû, üde, zöld növények. Magamban arra következtettem, hogy ebben a házban okos és jó emberek laknak. Amikor Béres doktor behívott, leültetett és kért, mondjam el, mi a problémám. A jobb alsó karomban rosszindulatú csomó volt, háromszor operálták, nem gyógyult be, sugarazni akarták, de nem engedtem. Nem hittem, és nem hiszek benne. Õ leszedte a kötést a karomról, erõs fénynél megnézte a sebet, átnézte a leleteimet, aztán azt mondta, ha mindent úgy csinálok, ahogyan õ javasolja, akkor úgy érzi, meg tud menteni. Hát hogyne csináltam volna úgy! Elmagyarázta, hogyan kell bevennem a gyógyszert, evés közben egyek mellé C-vitamint, nagyon fontos. Leírta a diétát, hogy mit ehetek, mit nem. Két hét múlva menjek újra gyógyszerért. (Nekem mindig gyógyszer volt a Béres csepp!) Elkezdtem a Béres-kúrát. Három nap múlva már tudtam aludni éjjel. Egy hét múlva kezdett színem lenni és erõm. És már nem éreztem azt a pokoli fáradtságot. Sokat szenvedtem abban az idõben. Debrecenben laktam, Tamásipusztán, a Szatmári úti iskolában tanítottam elsõtõl a harmadik osztályosokat, összevontan. A kórházi kezelésen kívül nem voltam táppénzen. Betegen is végig dolgoztam. Önmagamért és a gyerekekért tettem. Honnan vegyenek egy tanyasi iskolába pedagógust tanév közben? Két hét múlva, ahogy megbeszéltük, ismét mentem a gyógyszerért. Sokkal jobban éreztem magam, és a karomon a mûtét helye alig váladékozott. A fájdalmam is jelentõsen csökkent. Béres doktor úr nagyon örült, hogy ilyen jól és gyorsan javulok. Ismét két hét múlva kellett jelentkeznem. Addigra én olyan jól lettem, mintha kicseréltek volna. Visszajött a humorom, a régi jókedvem. Az óriási dolog a karom gyógyulása volt. Szépen hegesedett a mûtét helye, és már egyáltalán nem váladékozott. Béres doktor úr nem akarta elhinni, amikor mondtam, hogy hogyan gyógyul a karom. Megnézte, és még õ maga is meglepõdött, végtelenül örült. Mondta, hogy lassan mehetek dolgozni. „Nem voltam és nem is vagyok én táppénzen – feleltem. – Délelõttönként tanítok, és kéthetenként tanítás után, ahogyan tudok, vonattal, autóstoppal, jövök Kisvárdára. Az állomáshoz három kilométerre van az iskola. Összesen hat kilométer gyaloglás.” Béres doktor kedvesen és csodálkozva kérdezte tõlem, hogy hogyan bírtam, bírom ezt a strapát. Én visszakérdeztem: „Ön hogyan bírja?”
A GYÓGYULÁS REMÉNYÉVEL KISVÁRDÁN
Nappal a betegekkel foglalkozott, éjjel állította elõ a gyógyszert saját pénzén. Mindenkinek ingyen adta. Minden sikert és eredményt megérdemel! Amikor elmondtam, hogy mivel utazok, megkérdezte, hogyan megyek haza? Mondtam, hogy nem tudom, de majd csak hazaérek valahogy. Amikor kikísért, megkérdezte a várakozóktól, hogy van-e Debrecenbõl vagy a környékrõl valaki kocsival, és van-e benne egy szabad hely, elvinnének-e engem. Elvittek. Nagy hálával gondolok erre is. Béres doktornak még arra is volt gondja, hogy hogyan jutok haza. Télen ez nagyon nagy dolog volt! Két hónap múlva behegesedett a karom. Egyre jobban és jobban gyógyultam. A 167 cm-es magasságomhoz már 54 kg voltam. Megjavult az étvágyam, 4-5 kg-ot híztam. Már csak háromhetenként mentem gyógyszerért, vonattal, stoppal és hazafelé a doktor úr segítségével, kocsival. Egy év alatt tökéletesen meggyógyultam. Azóta tartok szüneteket, de mindig visszatérek a Béres csepphez. Tudom, hogy segít, ha bajban vagyok. Mit kaptam a Béres csepptõl? A legtöbbet, mit ember kaphat. Az életét. Mire tanított meg Béres József? Az emberek, az élet szeretetére, tiszteletére, minden körülmények között az emberi méltóság, tisztesség megõrzésére. És, hogy bármilyen gátat emeljen is a rosszindulat, a nemes, a jó cél érdekében bátran kell küzdeni! B RAUERNÉ S ZÛCS J ULIANNA
Budapest
Csendes éj, szentséges éj… idézem magamban a karácsonyi szép éneket, és ez idõ alatt egy nyári kisvárdai csendes éj feledhetetlen emléke villan fel.
1989
szeptemberében az élettársam rákos megbetegedése miatt indultunk Kisvárdára. Hosszú volt az út és én mondogattam, biztosan eltévedtünk. A világvégére megyünk? Vagy egyenesen le a térképrõl? Közbe-közbe elbóbiskoltam, a készülõdés és a hosszú út megviselt, mivel törékeny, vékony asszonyka voltam. No, végre megérkeztünk, de akkor már Béres doktor úr háza elõtt kettesével, hármasával álltak sorba az emberek. Ránk esteledett, az esõ elkezdett cseperegni. Mi vittünk magunkkal széket, volt, aki zsákot terített a földre, de voltak,
16
M OLNÁR M ARGIT
Budapest
17
A GYÓGYULÁS REMÉNYÉVEL KISVÁRDÁN
akik végig álltak, és bizony nagyon messzirõl jöttek, úgy várakoztunk. Volt közöttünk súlyos beteg is. Sokáig a nép türelemmel várt, a házon és az udvaron csend és sötétség honolt. Aztán kijött közénk Béres doktor, egy kis dobogófélére állva válaszolt a kérdésekre, és közben nyugodt fegyelmet kért az emberektõl. Záporoztak felé a kérdések, hol ez, hol az, ilyen beteg, olyan beteg, mit csináljon, hogy legyen. A doktor úr türelmesen válaszolgatott, és az emberek nem vágtak egymás szavába. Azt hittem, nem hallok jól, úgy kérdezgettek, mintha Magyarországnak több orvosa nem is lenne. Különleges bizalommal voltak iránta, érezték, hogy velük szemben igaz ember áll, aki értünk él, értünk dolgozik. Látjátok, van példaképünk! Béres doktor úr, aki rengeteg megaláztatást tûrt a hatalomtól a Béres csepp elismerésében. Nem állt fel, bár nélkülözött, nem hátrált meg, de dolgozott és miértünk harcolt. Sokan gyógyulnak meg a Béres csepptõl, nyerik vissza az egészségüket. Az anyák tovább nevelhették gyermekeiket, és az apák családjuknak újból támaszai lettek. Éltesse a magyar ember szívét a Béres csepp feltalálójának példája! Akarjon becsületesen, szépen élni, egymásért dolgozni, ahogy õ tette. Sok hír eljutott hozzám, hallottam a kitüntetésekrõl, elismerésekrõl, melyeket Béres doktor úr cseppjeiért kapott. De össze nem hasonlítható bármily kitüntetés azzal, amely annak az estének a zárójelenete volt. Béres doktor úr, miután mindenki választ kapott a kérdéseire, elmondta, hogy ne haragudjunk, de sok támadás éri, és nem kapott engedélyt arra, hogy fogadja a betegeket. Kérte az ott lévõ embereket, hogy vonuljanak el békével, mert ragaszkodásunkkal kellemetlenséget okozhatunk számára. És az emberek, az a kis tömeg – bizony sokan voltunk – elindult lassan, rendben, méltóságteljesen. Úgy, mint amikor nagy hazafi elõtt tisztelegve elvonul. Zúgolódás nélkül, halkan szétoszlott. Tisztelgett. Azon az esõs estén a Béres doktor úr csillaga ragyogott, de nem a mellén fényes valami, hanem a Jóisten megvigasztaló jósága, a magyar nép elismerõ szeretete, megbecsülése, tõlünk kapott kitüntetése. Csendes éj! Kisvárdai éj!
MÁR MINDENKI LEMONDOTT RÓLA
Amikor végre bejuthattam Béres Józsefhez nagy és kellemes meglepetés ért. Egy végtelenül kedves, szimpatikus úr fogadott, akin nem látszott a fáradtság legkisebb jele sem.
F
érjem édesapját, akit nagyon szerettem, szomorúan vettem tudomásul, hogy egy gyógyíthatatlannak tartott betegség, a rák támadta meg. Az orvosok, a család lemondtak róla, hazaengedték a kórházból, hogy hetei vannak csak hátra. Egy ismerõsömtõl hallottam a Béres cseppekrõl, és én, mivel nem akartam elfogadni az elfogadhatatlant, útra keltem. Hátrahagyva pici szoptatós fiamat a férjemre, Kisvárdára utaztam. Hajnalra értem oda, és beálltam az állomásig érõ sorba. De milyen volt az a sor! Türelmes várakozók, ki-ki a maga, vagy a közeli hozzátartozója súlyos problémájával, fájdalmával, ám egyúttal telve reménynyel, bizalommal Béres doktor csodálatos cseppjei iránt. Ezt kellett volna látniuk azoknak a hitetlen embereknek, köztük orvosoknak, akik lebecsülték ezt a csodálatos szert, és bizony sokszor le is beszélték az embereket a használatáról! De a jó hír, hogy igenis segít sokakon, sokfelé eljutott, még a szomszéd országokba is, és sokan áldották már õt. Én egy erdélyi asszonyka mögött állva, beszélgetve, türelmesen vártam, és szívbõl reménykedtem, hogy sor kerül rám, és vihetek haza belõle, és reményt adhatok apukának. Amikor végre bejuthattam Béres Józsefhez, nagy és kellemes meglepetés ért. Egy végtelenül kedves, szimpatikus úr fogadott, akin nem látszott a fáradtság legkisebb jele sem. Elkérte és megnézte a leleteket, amit vittem, a kórházi elbocsátó jelentést. Ellátott tanácsokkal, és kaptam a készítményébõl, és nem fogadott el érte pénzt. Igen, ez így történt. Bizony én hazafelé a vonaton elszégyelltem magam, amiért én csak úgy elfogadtam tõle, mikor õ mennyi, mennyi álmatlan éjszakát és dolgos nappalt áldozott fel érte. Hallottam azt is, hogy mennyi intrikának volt kitéve az orvostársadalom által, mivel õ nem volt orvosdoktor. Apuka örömmel és reménykedve kezdte szedni az útmutatás szerint a Béres cseppeket. Ami aztán lassan felerõsítette õt. Kétszer mentem még Kisvárdára, aztán hála Istennek jobbra fordultak a dolgok, és lehetett már gyógyszertárakban is kapni a cseppeket, vettem és vittem apukának, aki úgy várta mindig. Olyan jó volt látni folyamatos erõsödését, javulását, örömét! A cseppek hét évvel hosszabbították meg az életét. Isten áldja meg érte! Büszke vagyok családommal együtt arra, hogy ilyen embernek vagyok a honfitársa. KOLLÁRCSIK I STVÁNNÉ
Nyékládháza
18
A Jóisten a kegyes csalást nem tekinti bûnnek!
A
19
HA ADDIG ÉLEK IS, SZERZEK A CSEPPEKBÔL
z én esetem a Béres cseppel, 25-30 évvel ezelõtt történt, amikor sajnos még igen nagy részben az emberi irigység játszotta a fõszerepet a készítmény megítélésével kapcsolatosan. A feleségemnek volt egy tanárnõ nõvére, aki amint mondani szokták, igazi földre szállt angyal volt. Okos, intelligens, szakmáját értõ és szeretõ, négy gyermek édesanyja, akit nyugodtsága, egész lényébõl sugárzó jósága miatt valamennyien a családunkból õszinte és tisztelõ szeretettel szerettünk. Ez a csodálatos asszony rákos megbetegedést kapott. Összeomlott lelkileg az egész család. Már híre járt a Béres cseppnek, de hozzájutni „még a föld alól” sem lehetett. Még nagy tekintélyû fõigazgató fõorvos tarokk partneremnek sem sikerült, aki pedig már a harmadik ciklust élte mint parlamenti képviselõ, és mindent ki tudott „hajtani”. Fel tudott építtetni többek között egy 300 ágyas szanatóriumot, bejárta a világot, de Béres cseppet szerezni neki sem sikerült. Elhatároztam, hogy én, ha addig élek is, szerzek valahogy a sógornõmnek. Elhatározásomat tett követte. Bevágtam magam a csodálatos Trabantba és „padlógázzal” egyfolytában meg nem álltam, míg Kisvárdára nem értem. Ideges voltam, elfáradtam. A Béres doktorék házánál, a kerítés mellett legalább kétszáz ember várakozott. Magamban toporzékoltam az idegességtõl. Még ma hozzá szeretnék jutni a cseppekhez, de képtelen vagyok kivárni ezt a hosszú sort! Toporogva körbefordultam, és megláttam a református templom tornyán a csillagot. Itt a megoldás! – gondoltam. Becsengettem, illedelmesen bemutatkoztam, elmeséltem az esetemet, és azt kértem a nekem ajtót nyitó nagytiszteletû úrtól, ha a tud, segítsen nekem. Beinvitált. Azt mondta, a mai napig is emlékszem rá: „A Jóisten a kegyes csalást nem tekinti bûnnek! Én most felveszem a telefont, és azon imádkozzon mérnök úr, hogy a másik oldalon a Béres doktor felesége vegye fel a kagylót!” Õrjítõen ideges percek következtek. Aztán hallottam, amint a pap mondja: „Asszonyom, nekem most azonnal szükségem van két üveg cseppre.” „Rendben, azonnal küldöm, de az uramnak egy szót sem!”– jött a válasz. Kis idõ múlva megérkezett a paplakhoz a két üveg Béres csepp. Halálosan kifáradva, ám örömtõl sugározva értem haza kincset érõ szerzeményemmel. Amíg a csepp kitartott, határozott, szemmel látható átmeneti javulás állt be sógornõmnél. A késõbbiekben fent említett fõorvos barátom is tudott szerezni egy-egy üveggel. (A kártyában persze azért nem volt kímé-
let, mert ha alkalom adódott, könyörtelenül elfogtam a XXI-esét.) Szegény sógornõm haláláig szedte a Béres cseppet, meggyõzõdésem szerint ez könnyítette meg utolsó napjait.
UTOLSÓ ÚT EGY HALÓDÓ ÉLETÉRT
B. S.
Ennyi elszántság és bizakodás láttán Béres József úr megszánt, és két üvegcse cseppet ajándékozott nekem.
A
z alábbiakban szeretném leírni, miként és hogyan ismertem meg azt az embert, aki 24 évvel ezelõtt önzetlenül, megsajnálva segített rajtam. Férjem, aki nálam 23 évvel volt idõsebb, és a legjobb férj és apa, súlyosan megbetegedett. Az orvosok gyomorrákot diagnosztizáltak nála. Két gyermekemmel együtt minden erõnkkel és eszközzel harcoltunk az életéért, orvostól-orvosig minden lehetséges stációt végigjártunk, amikor is meghallottam a Béres csepp hírét. Leutaztam Kisvárdára Béres doktor házához, hogy elmondjam kálváriánkat, és kérjek tõle a cseppjeibõl. Óriási tömeget találtam a ház elõtt, elkeseredett, reménykedõ embereket. A ház azonban „néma” volt, a kertkapu nem nyílott ki. Mint kiderült, a doktor urat nemrégen engedte szabadon a hatóság, akit nagyon megviseltek az õt ért atrocitások, és akit eltiltottak a csodálatos eredményekkel kecsegtetõ cseppjeinek adásától. Pedig õ egyetlen fillért sem kért és fogadott el cseppjeiért, viszont kapott gáncsoskodást és megalázást is bizonyos köröktõl. Ott álltam reményvesztetten a tömegben, és nem tudtam, mit tehetnék. Drága páromat mindenáron meg akartam menteni, vagy legalábbis a halódó életét egy kicsit könnyíteni, meghosszabbítani. Nézelõdésem közben valahogy az emberek látókörébõl kikerülve, ennyi idõ távlatából már pontosan nem is emlékszem hogyan, átmásztam a kerítésen és sírva, zokogva kértem bebocsátást. Ennyi elszántság és bizakodás láttán Béres József úr megszánt, és két üvegcse cseppet ajándékozott nekem. Mindezért egy fillért sem fogadott el. Nagyon fáradt, megviselt, megtört, de kedves, emberbarát tudóst ismertem meg személyében, akinek csak egy váratlan és õt zavarba ejtõ „kézcsókkal” tudtam leróni tiszteletemet és hálámat. Sajnos elkéstem, a férjem már nem kaphatta meg a cseppeket, mert mire a hosszú útról Pestre értem, meghalt. Természetesen a nehezen szerzett
20
ÖZV.
R ÁZUS G YULÁNÉ
Budapest
Már az egész országban beszéltek a Béres csepprõl, de titokban szerezték be az emberek.
V
alamikor a múlt század hetvenes éveinek elején történt, a pontos idõpontot már nem tudom, de emlékezetes számomra. Huszonegy-két éves voltam, fiatal, erõs, egészséges. Édesanyám ötven fölött, súlyos cukorbetegséggel, a napi inzulin adagjait már évek óta tûvel adta be magának, de ennek ellenére unokáinak, gyermekeinek örülni tudó nagymamája és anyja volt. Mi már kirepültünk a családi fészekbõl, anya egyedül élt, özvegyen. Amikor idõnk engedte – fõleg hétvégeken – látogattuk. A tévében, rádióban már hallottunk a Béres csepprõl, a „kuruzsló” neve fel-feltûnt az újságok oldalain is. Már az egész országban beszéltek a Béres csepprõl, de titokban szerezték be az emberek. Hallgattuk a gyógyult emberek beszámolóit, dicsérõ szavait. Õszintén megmondva, mi nem nagyon hittünk benne, de anyu sosem nyilvánított véleményt vele kapcsolatban. És ez csak most, ennyi idõ távolából tûnik fel. Egy látogatásom alkalmával különös dologra lettem figyelmes. Nem azt mondom, hogy lopakodva, de megleptem anyát, aki a konyhában épp a kredencbe dugott vissza valamit, egy papírzacskóba csavart üveget. „Anya titokban iszik? Hát ennél rosszabb nem létezhet! És itt van még a betegsége is… – futott át az agyamon. – De Anya! – kiáltottam volna rá legszívesebben, mégse tettem. – Talán valamilyen gyógyszer? – morfondíroztam tovább. – Na jó, készítsük be a fát, szenet, legalább két hétre va-
21
CSAK TITOKBAN
kincset egy arra rászoruló nagybeteg fiatalembernek ajándékoztam, aki tudomásom szerint a cseppek hatására sokat javult. Ma is boldog és büszke vagyok, hogy Béres úr akkor nem utasított ki, nem szidott meg példátlan merészségemért, hanem emberségbõl, végtelen jóságával segíteni akart szegény nagybetegemen. Én ma már 77 éves vagyok, koromhoz képest elég jó állapotban, amit biztosan hiszem, hogy az õ nagyszerû találmányának, a Béres cseppeknek, köszönhetek, amit természetesen elõírás szerint ma is használok.
CSAK TITOKBAN
lót! Havat jósolnak az Alpok felõl fújó szelek, a Károly magaslatot sem lehet már látni a szürke felhõktõl.” Kicsit beszélgettünk, múlattuk az idõt régi dolgokról, a városról, mely a „leghûségesebb” volt. Rokonokról, ismerõsökrõl, no meg a betegségérõl is, mely sajnos akkor sem volt gyógyítható, de talán úgy élhetõ, hogy sokáig nyúljon különösebb rosszabbodás nélkül. Idõvel anya egyre bizalmasabb lett, vagy bátrabb? Elõttem is elõvette azt a bizonyos üveget, a papírzacskósat. A zacskóból barna orvosságos üveg szája kandikált ki, olyan két-három decis forma. Talán valamikor torokfertõtlenítõ, vagy „vasbor” lehetett benne. „Mégis csak pálinka ez!” – gondoltam. Megszagoltam az üveget. Micsoda megkönnyebbülés! Nem azt a jellegzetes szagot éreztem, mint amit vártam. – Mi ez, Mama? – kérdeztem tõle. – Fiam, ez az, amit a tévében, rádióban szidnak, és ti is csak ócsároltok. Tudod, a „kuruzsló” csinálja. – De hiszen ez tiltott, nem engedélyezett szer, az is megjárhatja, aki szedi. És legalább használ? – kérdeztem tõle kíváncsian. – Még nem tudom, de megnyugtat, és akiktõl szerzem, dicsérik, nekik használt – mondta csillogó szemekkel. Annyiban maradtunk, hogy a többi családtagnak egyelõre még nem áruljuk el a titkunkat. Valamit azonban megsejthettek a többiek, kérdezték is, hogy mik ezek a nagy összekacsintások köztünk? Nevetve csak annyit mondtunk Weöres Sándor után szabadon: „Egy csepp, két csepp, öt csepp meg tíz, olvad a jégcsap, csepereg a víz…” Hetvenkét éves korában halt meg anyu, addig „iszogatta” a késõbb már legálissá vált gyógyszert. Õ már akkor megmondta… ID .
KAKAS J ÁNOS
Sopronhorpács
22
Tegyenek közzé minél több történetet, hadd tanuljanak az emberek! Tanulják meg, hogy van barátság, szeretet és hit! Mert ezek nélkül elpusztul a világ…
23
ÖSSZEFOGÁS EGY KISFIÚÉRT
G
ondolom, nagy türelemmel, empátiával ülnek most egy szép szobában és felkészültek, hogy végigolvassák a szép történeteket. Talán nem tévedek, ha többnyire tragikus, mélyen emberi leírásokra számítanak. Azért, hogy némi mosoly is legyen az arcukon, leírom a mi tragikomikus esetünket, azt remélve, hogy nem csak Önöknek tetszik, hanem annak a szép, magyaros arcú, még most is csillogó tekintetû embernek is, akinek Béres József a neve. Ha annak idején, amikor a csepp elfogadtatásáért kilincselt, az „illetékesek” a szemébe néztek volna – miután pszichológiát is tanultak –, meglátták volna abban a szinte könyörgõ barna szempárban, hogy adni akar, és nem kapni. No, de hol van már a tavalyi hó? Eltûnt – hála Istennek –, és vele az a rendszer is, ami emberileg és szakmailag anyi embert tett tönkre, hogy csak a nagyon erõsek, nagyon magyarok, mint Béres József maradtak meg. Ehhez kellett a Jóisten, az a tiszta magyar föld, amibõl, ahonnan származik Béres József, és ahol most is él. Szálljon rá mindazok áldása, akiken segített, akiken még ezután fog, és azoké, akiknek nincs szükségük a „csodacseppre”, csak hisznek benne. Lássuk a mi történetünket! Egyik tanítványomnál az akkor még halálosnak vélt kórt diagnosztizálták. Az eset még a „csodacsepp” elfogadása elõtt, az üldöztetések idején történt. A szülõk Béres Józseftõl próbálták megszerezni a reményt adó gyógyszert, ám akkoriban Béres Józsefet eltiltották az emberektõl, a rendõrök, a nyomozók többszöri próbálkozás ellenére sem engedték a szülõket a feltalálóhoz. Egy „füles” tudni vélte, hogy valahogy hozzá lehet jutni a „csodacseppekhez”, de hol, kitõl? Az egyik kolléganõ többedik ismerõse hallotta, hogy pénzért megszerezhetõ. Természetesen nem Béres Józseftõl, hanem X-tõl. Mert akkor is voltak olyanok, akik minden lehetõséget kihasználtak, és mások fájdalmából, hiszékenységébõl húztak hasznot. Akkor még nem sejtettük ezt, minket egy cél vezetett, segíteni mindenáron. Amikor az osztálytársakkal közöltem a szörnyû hírt, hogy társuk mennyire beteg, tanítványaim egyszerre felnõttek, arcuk szinte éveket öregedett. A döbbenet után következett a tettek ideje. Pénzt kellett szerezni a gyógyszerre! A 25 tanulóból nem 25 akart segíteni, hanem a duplájánál is több, mert a szülõk, sõt a nagyszülõk is akcióba léptek.
ÖSSZEFOGÁS EGY KISFIÚÉRT
A gyerekek fémet, papírt, rongyot gyûjtöttek, a pénzt a közös kasszába adták. A jobb tanulók pénzért korrepetálták a kisebbeket, lemondtak a nyári táborról, zsebpénzrõl, paradicsomot szedtünk a tsz-ben stb. stb... Az egyik nagyapa, mivel pénze nem volt, fölajánlotta, hogy két kis malackája közül az egyiket felhizlalja és a közösbe adja az árát. Hálásan fogadtuk ezt is, mert akkor minden fillér életet jelentett. A tanulók hordták az iskolából és az otthonukból az ételmaradékot, a szülõk elmentek kukoricát törni, és ha a nagypapa betegeskedett, õk látták el, ahogy nevezték, a Cocát. A gyerekek még énekeltek is neki, mert egyikük kitalálta, hogy kedveli a zenét. Egy táskarádiót is szereltek a disznóól tetejére, hogy Coca egy pillanatra se nélkülözze a muzsikát. Minden ment a maga útján, de kis betegünk egyre fogyott, nagy szemei mind többet néztek ránk kérõen. Akik azt átélték, örökre emlékeznek rá! Beteg tanítványunk szülei lassan kimerültek, az édesanyja az idegösszeomlás szélén állt, kis betegünk szerelme öngyilkosságot kísérelt meg, szerencsére megmentették. (Ezt csak évekkel késõbb tudta meg a választottja.) Betanítottuk a Nagymama c. darabot, és vasárnaponként lovas kocsikkal jártuk a környéket, és a bevételt az osztály pénztárába tettük. De pénzünk még mindig nem volt elég, amikor beütött a mennykõ. Coca, ahelyett, hogy gyarapította volna a „csodacseppeket” érõ kilóit, egy óvatlan pillanatban kiszökött az ólból, és engedett a hím csábításának. Szegény nagypapa, alig merte megmondani Coca hûtlenségét, csak hát nem gyarapodott kellõen. Summa summárum, a vége mégis az lett, hogy Coca nem kerülte el a végzetét, ha kicsit késõbb is, de sikerült pénzzé tenni. A pénzbõl megvehettük a gyógyszert, és a gyermek végre elkezdhette szedni. Kis tanítványunk, ha lassan is, de gyógyulni kezdett. Olyan szeretettel vettük körül, mintha 26 anyja, 26 apja és 25 testvére lett volna. Ma külföldön él, és hálás még azoknak is, akik az ingyen kapott cseppeket pénzért adták tovább. Ha hazajön, mindig virágot visz a nagypapa sírjára, és hálás az osztálytársainak és nekem is. TANDARYNÉ T ÓTH V IOLA
Hajdúszoboszló
24
– Megígérhetem, hogy a májrákkal járó robbanást, a tüdôrák utolsó stádiumának fulladásos tüneteit el fogja kerülni. – Ha ez így lesz, a Jóisten áldja meg a doktor urat!
25
AZ UTOLSÓ SZALMASZÁL
M
ajdnem 30 évvel ezelõtt történt, édesanyám állandóan fáradtnak, erõtlennek érezte magát, néhány kilót le is fogyott. A körzeti orvos kórházba utalta, három hétig tartott a kivizsgálás. Akkor maga az osztályvezetõ professzor hivatott. Reszketve hallgattam végig. Az „ítélet”: tüdõrák, áttétellel a májra, gyomorra. A még várható élet: fél év. Megkaptuk a két zárójelentést. Édesanyám egy influenzából származó mellhártya-benövésrõl szólót, én az igazit. Elkezdõdött a kettõs életem. Férjem, kollégáim, barátaim elõtt a kétségbeesett, anyja elvesztésére készülõ gyermek, édesanyám számára a mosolygó, bizakodó, a kellemetlen, de jelentéktelen betegséget mielõbb átvészelni segítõ ápolónõ. Munkahelyemen, a Herbáriánál megkértem az igazgatót, hogy engedélyezzen számomra egy kiküldetést Kisvárdára. Szerettem volna felkeresni az akkor már országos hírû Béres doktort. Igazgatóm feleslegesnek találta az utazást, mivel ezekben a napokban várta Béres doktort a cseppek gyártásba vétele ügyében. Rövidesen híre ment a vállalatnál, hogy itt van nálunk Béres József. Én, anyám leleteit szorongatva, dobogó szívvel bekopogtam hozzá és ismertettem a szomorú tényt. Õ gondosan áttanulmányozta a papírokat, majd megsimogatta a fejemet, úgy mondta: – Az édesanyját már nem lehet megmenteni, készüljön rá, hogy el fogja veszíteni, de a cseppeket nagy adagban szedesse az édesanyjával. Megígérhetem, hogy a májrákkal járó robbanást, a tüdõrák utolsó stádiumának fulladásos tüneteit el fogja kerülni. – Ha ez így lesz, a Jóisten áldja meg a doktor urat! A velünk egy házban, de külön lakásban lakó édesanyámnak még azon a napon elpanaszoltam, hogy elromlott a tévénk, engedje meg, hogy a férjemmel együtt nála nézhessük esténként a mûsort. Este magunkkal vittünk a vendégségbe egy üveg csipkeszörpöt és egy kis üvegcsét, amelyet a Herbáriánál kapható roboráló szerként mutattunk be, majd magunknak is néhány cseppet adagolva, az õ poharába bõven csepegtettünk. Kértük, hogy ebéd után is igyon ilyen keveréket. Így is történt. Minden nap folyt a „Béres-dáridó”. Édesanyám étvágya visszatért, egy hónap múltán hízott is néhány kilót. Gyanútlanul élte napjait és örvendezett azon, hogy a tévé masinánk javíthatatlan. Öt hónap múltán panaszkodni kezdett, hogy fájnak a csontjai. Az orvos fájdalomcsillapítót írt fel. Egy napon aztán ágynak esett, és többé nem tudott lábra állni. Én kiírattam magamat be-
GYÁRTJÁK A CSEPPEKET
tegállományba, hogy ápolhassam, és ne kelljen kórházba szállítani. Egy hétig egyre gyengülõen vette tudomásul, hogy ismét influenzás lett. A második héten elvesztette az eszméletét, mintha aludna, élt még néhány napig, míg a karjaim között csendben kilehelte drága lelkét. Az utolsó két hét alatt állandóan beszéltem hozzá. Elmondtam, hogy a mi legjobb barátunk egy Béres József nevû áldott ember. Neki köszönhetjük, hogy így csendben, nyugalomban búcsúzhatunk egymástól. Kértem õt, hogy megtérve Odaátra, kérje áldását a jótevõjére, hogy végre elismerést és sikert aratva kiterjeszthesse áldásos tevékenységét minél több ember számára. DR .
B RADACH E MILNÉ
Budapest
Mi akkora megtiszteltetésnek vettük azt, hogy a Béres cseppet a mi kis csapatunk töltheti, és szerelheti ki!
N
agyon szerencsés embernek érzem magam, hogy 1967–1996-ig a Kõbányai Gyógyszergyár (ma Richter Gedeon Rt.) egyik üzemében, a Galenusi Üzemben dolgozhattam. Már nem emlékszem pontosan, hogy melyik évben volt, de amikor meghallottuk, hogy jön hozzánk dr. Béres József, és a laborban elõállított híres cseppjeit mi fogjuk tölteni, kupakolni és címkézni, vagyis csomagolni, mindannyian igen örültünk. Boldog izgalommal vártuk a nagy napot. Az egyik mûszak során kijött a nagyfõnök, és azt kérdezte, hogy ki tudja vállalni a 2×12 órás mûszakot. Hamar megszületett az egyezség közöttünk, alig egy óra múlva a fõnök asztalán volt a névsor. Mi akkora megtiszteltetésnek vettük azt, hogy a Béres cseppet a mi kis csapatunk töltheti és szerelheti ki! Fantasztikus egy érzés volt. Megismerhettük azt az embert, aki küzdött, harcolt, és nem ismerte a lehetetlent. Szerencsére a munkája, kitartása, akarata és az emberekbe vetett hite gyõzött! Nagyon örülök, hogy 30 éves lett a Béres csepp, és hogy elfogadták törzskönyvezésre. Az én családom is szedi. J URÁSEK S ÁNDORNÉ S IPOS É VA
Tököl
26
Haben Sie „Berress Tschepp”? Ungarische medikamenten. Haben Sie Bitte?
A
27
TÖRTÉNET A NÉMET HATÁRON
történet az elmúlt õsszel volt huszonkét éves, 1980 augusztusában esett meg. Ekkor indultam családommal hosszabb, háromhetes nyugati útra. Tehettük, mert Észak-Németországban, Osnabrückben élõ ismerõseink hívtak vendégségbe, ígérve szállást, étkezést és sok látnivalót. Faggattuk õket, hogy mit vigyünk számukra hazai figyelmességként, de mindent elhárítottak. „Hozzátok csak magatokat! – mondták, – és szóljatok, ha indultok, hogy kiálljunk a kapuba várakozni!” Persze tudtuk, hogy ez mindössze egy csipetnyi humor, hiszen ha megállás nélkül megyünk, akkor is tizennégy-tizenöt órás az út. Ezért döntöttünk úgy, hogy miután átkelünk az osztrák-német határon, egy szerény motelben megalszunk, és pihenten indulunk tovább. A szóba jöhetõ ajándékokról pedig listát készítettünk, folyamatosan hozzáírva új ötleteinket, és kihúzva azt, amit romlandónak ítéltünk. Mégis minden praktikussági szempont ellenére a listán maradt néhány kiválónak minõsülõ, ám csaknem szállíthatatlan tárgy, illetve étel. Ilyen volt egy hanglemez, amelyen az Állami Hangversenyzenekar elõadásában a Himnusz és a Szózat, a túloldalon pedig Erkel Hunyadi Lászlójának legszebb áriái hallhatók, ilyen a két befõttesüvegnyi akácméz, és ilyen a két hatalmas görögdinnye. Ezek törékenyek, rosszul szállíthatóak, és a görögdinnye tán még éretlen-ehetetlen is, de... Nem aggódtunk. Eldöntöttük, hogyha bármelyik átkelésnél kifogás hangzik el, nyomban átadjuk a „bûnöst”. És nem dugunk el semmit, hiszen ha kirámolnak, úgyis megtalálják. Hegyeshalomnál meglehetõsen gyorsan keltünk át, mindössze annyit vettünk észre, hogy az ifjú vámtiszt megpillantotta a két haragoszöld dinnyét, és mosolygott. „Talán nem is annyira egyedi ajándék ez!” – gondoltuk. Nem siettünk, ráérõsen nyomtuk a gázpedált, így értünk Passauba. Sem elõttünk, sem utánunk nem állt autó. A határõr németül, majd kerékbetört magyar nyelven kérte okmányainkat és intett, álljunk ki a parkolóba. Éreztem, most jön a filmeken látott személyi motozás. A dinnye! Nyilván azt vette észre, és most majd széttöri a szemünk láttára. A magas, középkorú, szürke egyenruhás férfi utánunk jött. – Tiktek közül ki beszél kicsi német? – kérdezte. Az arca inkább feszült volt, mint haragos. Talán csak az egyik zöld golyót akarja, mert ilyen nagyot még nem is látott. Én léptem ki a kocsiból. Összeszedtem minden német tudásomat, bár biztos voltam abban, hogyha beszélni kezdek, nyomban kiderül, a rendhagyó igék használatával nem egészen vagyok tisztában. A cseppnyi kis épület ajtajában a férfi elõreengedett. „Nem
TÖRTÉNET A NÉMET HATÁRON
rossz jel!”– véltem, majd egy belsõ helyiség ajtaját nyitotta ki elõttem. Még hallottam, amikor az ajtót kilincsre csukta. Egy idõs férfi ült az asztal mögött, amikor beléptem felállt, és kissé meghajolt. – Van te mész el Németország? – kérdezte. – Ja – feleltem, – mit meiner Familie. (Igen, a családommal.) – Nahmen Sie etwas Geschenk in dem Paket mit? (Visz valami ajándékot a csomagjában?) – Ja. Nur ungarische Wassermelone. (Igen. Csak magyar görögdinnyét.) – Haben Sie Berress Tschepp? Ungarische medikament. Haben Sie, bitte? (Van Önnek Béres cseppje? Magyar gyógyszer. Van Önnek, kérem?) Úgy emlékezem, megdermedtem, nem jött ki hang a torkomon. Az idõs férfi nyilván félreértette döbbenetemet, és a kabátja belsõ zsebébõl egy levéltárcát vett elõ, papírpénzt markolt ki, és legyezõszerûen nyújtotta felém. – Bitte, geben Sie für meine Frau. Sie haben Krebs. (Kérem, adja a feleségemnek. Rákja van.) Oder möchten Sie Dollar? (Vagy dollárt szeretne?) Az izgalomtól, a döbbenettõl lassan magamhoz tértem, és mélységesen megsajnáltam az idõs férfit. De sajnos Béres cseppet nem hoztunk magunkkal. Megértettem, hogy a feleségét megoperálták, már otthon van, de a családnak vannak Jugoszláviában, a Vajdaságban távoli rokonai, és tõlük tudják, hogy most a Béres csepp nagyon sokat segítene rajta. Csak annyit tudtam vele megértetni, hogy hazatelefonálok, és a hétvégén utánunk jövõ testvérem elhozza a felesége gyógyulásához szükséges Béres cseppet. Láttam, nem hiszi el, hiszen a pénzt nem akartam elfogadni, csak ahhoz ragaszkodtam, hogy telefonálhassak és hallja, hogy „megrendelem” számára a cseppeket, hogy az három nap múlva Passauban lehessen. Kérte, hogy a neve legyen rajta a kis csomagon. – Hans Hammer, es ist meine Name. (Hans Hammer, ez a nevem.) Nyomatékul pedig egy apró tárgyat vett ki a zsebébõl, egy kalapácsot formázó reklám-golyóstollat. Nekem adta. Eközben családtagjaim izgatottan vártak, milyen büntetésben, megrovásban vagy dorgálásban volt részem. Én csupán a telefonhívásról tudtam beszámolni, és a reményrõl, hogy a cseppek majd segítenek az idõs férfi feleségén. Három nap múlva a testvérem a kért mennyiség dupláját adta le a csomagocskát ódzkodva elfogadó szürke egyenruhásnak, aki csak a Hammer név láttán vette át azt. Vendéglátóinknak természetesen elmondtuk a történetet. Soha nem hallottak még a cseppekrõl, de úgy vélték, ha mindössze egy esztendõt ad Hammerné asszonynak a szedése, már megérte! És tudni vélték, hogy az idõs férfi majd jelentkezni fog nálunk. – Kizárt dolog – mondtam, – hiszen csak egy autó voltunk a számára, sem a nevünket, sem a címünket nem tudja.
28
J ÁRAI G YÖRGYNÉ
Kecskemét
Nyugat-Németországban a gyógyszertárak akár 10 márkát is adtak egy üvegcséért.
E
gy rövid történetet írok le, mely a harminc évvel ezelõtti idõkkel kapcsolatos, és amely történetben a Béres csepp nemcsak magyarországi, hanem európai hírneve is szerepet játszott. 1979–80-ban éppen Nyugat-Németországban dolgoztam számítógépprogramozóként, vállalati kiküldöttként. Én és a hasonló helyzetben lévõk az itthoni kevés munkabér és a kinti napidíjat pótolandó különbözõ
29
NEGYVEN FORINTBÓL TÍZEZER
De tévedtem. Hazafelé menetben Passaunál a parkolóba irányítottak minket, és két perc elteltével jött Hammer úr. Kitárt karokkal, bepárásodott szemekkel. A szikár öreg magyar-német nyelven hadart, mégis sikerült kihámozni a lényeget. Megkapta a cseppeket, felesége folyamatosan szedi. Jobban van, egyre jobban. Nem nagyon merte hinni, hogy elhozzák neki a cseppeket… és õk sem fogadtak el pénzt, pedig akart adni, jó szívvel, õszintén. A csepp világraszóló! Ezután a fia negyedévenként megy Sopronba, a következõ dózisért. Mert már látják, hogy használ, egyre jobban van a többször operált! Hammer úr hívott, menjünk el hozzájuk egy csésze teára, ám mi siettünk haza. Elkérte címünket, mert a teát természetesen mi is felajánlottuk. Másfél év telt el, amikor egy Passauban feladott gyöngybetûs levelet hozott a posta. A Hammer házaspár írta, köszönetét tolmácsolva, és jelezve, hogy arra a bizonyos csésze teára két hét múlva eljönnének. Úgy lett. Egy szép öreg házaspár. Akár egy képesújságból léptek volna ki. Hammerné ezüst-õsz hajú, idõs dáma és a szeme úgy csillogott, mint az egészségeseké. Az is volt! Valóban meggyógyult. „A Béres csepp kilenc évvel hosszabbította meg az életét”– állt a gyászjelentésben, amit legutóbb a címünkre küldtek. Mi tudjuk, hogy ez a kilenc év több volt minden reménynél. Amikor nálunk jártak, egy kerek fémdobozban apró csokoládés kekszet kaptunk. Azóta minden karácsonykor telesütöm ezt a dobozt, és arra gondolok, mennyire jó érzés, hogy segíthettem egy embertársamon, aki a családja körében, szeretetben tölthetett még esztendõket. És gondolok Béres Józsefre, akinek tevékenységét tízezrek áldják.
NEGYVEN FORINTBÓL TÍZEZER
„sefteléseken” törtük az agyunkat. Ezek között volt sokféle lehetõség, amelyek az itthoni és kinti árak differenciáján alapultak. Példa többek között erre az akkori jugoszláv dinár itthoni és kinti árfolyama közötti igen nagy különbség. A pontos összegekre nem emlékszem, de az arányok stimmelni fognak. Az elõzõekhez hasonlóan a Béres csepp itthoni gyógyszertári ára kb. 20 Ft volt, ugyanakkor Nyugat-Németországban a gyógyszertárak akár 10 márkát is adtak egy üvegcséért. Az így kapott pénzen farmernadrágot vettem. Ezek ára kb. 20 márka volt, tehát 2 üvegcse Béres csepp. A farmereket kivittem Ungvárra, ahol egy farmerért adtak 100 rubelt, melyen vettem egy búvárszivattyút. Itthon a szivattyúért a Bizományi Áruház adott kb. 10.000 Ft-ot, mely összeg annak idején igen nagy pénz volt. A havi ide-oda utazgatással, az elõzõek miatt igen nagy lelkesedéssel „exportáltam” a Béres cseppeket. L EGEZA I STVÁN
Budapest
30
ROSSZINDULATÚ BETEGSÉGEK
Véleményem szerint sok ezren vagyunk, akik a Béres cseppnek köszönhetik, hogy túl a mûtéten emberi életet képesek élni. Köszönet mindenért. K ISS F ERENCNÉ
LEVELÉBÕL
A Béres cseppek története korántsem zárult le azzal, hogy 1978-ban a Herbária megkezdte a gyártását és forgalmazását. A feltalálónak ugyan könnyebbséget jelentett, hogy az emberek végre szabadon hozzájuthattak a cseppjeihez, de az elismertség tekintetében alig változott valami. Az elõrelépés egyelõre csak azt jelentette, hogy a tiltott kategóriából tûrtté lett. Támogatásról azonban szó sem volt. Sõt. Az agyonhallgatás évei következtek. A politika arra számított, hogy minden csoda három napig tart, és így lesz ez a Béres cseppek esetében is. Ám az arany akkor is arany marad, ha nem vesznek róla tudomást, és egyszer eljön az idõ, amikor tiszta fénnyel ragyoghat. A fordulatot a rendszerváltozás körüli idõszak hozta meg. 1989-ben, a Béres Rt. megalakulásával, megteremtõdött a lehetõség arra, hogy Béres József saját kezébe vehesse sorsa irányítását. Egy gazdasági vállalkozással maga mögött végre megkezdõdhettek a hatástani és toxikológiai vizsgálatok is. Az erõfeszítés nem volt hiábavaló. A következetes munka meghozta gyümölcsét, a Béres csepp révbe ért. Mára nem csupán a gyógyultak áldják, de elnyerte a hivatalos elismerést is. 2000-ben az Országos Gyógyszerészeti Intézet által törzskönyvezett gyógyszer lett, az orvosok elfogadják és alkalmazzák gyógyító terápiájukban, dr. Béres József pedig megkapta Magyarország legrangosabb tudományos elismerését, a Széchenyi-díjat. A Béres csepprõl elmondhatjuk: kiállta az idõk próbáját. A születése óta eltelt emberöltõnyi idõ alatt milliókhoz jutott el, millióknak nyújtott segítséget egészségük megõrzésében vagy éppen elveszett egészségük viszszaszerzésében. Milliók tapasztalták és tapasztalják hatékonyságát. Alkalmazásának területe rendkívül széles. Használják a fertõzések elkerülésére, általános gyengeségre, mûtétek utáni lábadozásra stb. És ott van sok olyan beteg polcán is, aki a rettegett kór, a rák ellen harcol. E súlyos betegek tapasztalatai azt mutatják, hogy a cseppek elviselhetõbbé teszik a kezelésekkel járó rendkívüli megpróbáltatásokat, gyorsítják a lábadozást, javítják az erõnlétet és a közérzetet, segítik a felépülést. Én ezt egy szóval úgy hívom: gyógyít. A következõ történetek ilyen tapasztalatokról számolnak be.
33
Akik velem egy idõben voltak mûtve, már meghaltak, õk nem szedték…
É
F. A .
Felkutatta az akkor még átkozott, üldözött, szélhámosnak kikiáltott Béres József cseppjeit, és becsempészte hozzám a kórházba.
T
örténetem harminc éve kezdõdött. Abban az idõben a mai Millenáris Park helyén egy laboratóriumban dolgoztam, ahol évekig engedély nélküli röntgen anyagvizsgálat folyt. A Geiger-Müller számláló csak kattogott, kattogott. És ami velem történt: pozitív szövettani eredménnyel elveszítettem jobb emlõmet. 33 éves voltam. Lányom 13, anyám 55 éves vegyész, aki mindent elkövetett megmentésemért. Felkutatta az akkor még átkozott, üldözött, szél-
35
MELLRÁK
n úgy gondolom, hogy nagyon sokat köszönhetek a Béres cseppnek. 1990 januárjában melldaganattal mûtöttek Kolozsváron, akkor 54 éves voltam. A daganat rosszindulatú volt, már a hónaljmirigyben is találtak áttétet. A megszokott kezeléseket kaptam, mûtét, sugárkezelés és kemoterápia. Nagyon rosszul néztem ki, a hajam is kihullott. Miután hazajöttem a kórházból, rögtön hozattuk a cseppet, amit azóta állandóan szedek, kevés kihagyással, mikor pénztárcánk nem engedi, hogy megvegyem. Akik velem egy idõben voltak mûtve, már meghaltak, õk nem szedték, inkább a gyógyszert részesítették elõnyben. Én a mûtét után évekig meg sem hûltem, mindig jobban és jobban éreztem magam. Sokan csodálkoztak is, hogy milyen jól nézek ki, mert már halálhíremet terjesztették. Az azóta eltelt tizenkét évben sok örömöm lett. Született még két unokám, akik 10 és 5 évesek, az elsõ pedig 14 éves lesz januárban. Nagyon sok ismerõsömnek is ajánlottam a Béres csepp szedését. Volt, aki kétheti használat után felhívott telefonon, hogy az Isten áldjon meg, éppen nagytakarítást végez, olyan jól érzi magát. Azelõtt nagybeteg volt, pedig három orvos is akadt a családjában. Mondtam, ne engem áldjon, hanem a feltalálót.
MELLRÁK
hámosnak kikiáltott Béres József cseppjeit, és becsempészte hozzám a kórházba. Az éves kontrollvizsgálatokon a Béres életmentõ találmányának megítélése évrõl-évre változott. Az eldugott kis üvegek kikerültek a kórházi szekrények tetejére. A Béres csepp többé nem dugdosott csodaszer volt, hanem a gyógyító terápia része lett. 1987-ben, megunva a melltelenséget, az Országos Onkológiai Intézetben – áldva legyen a plasztikai sebész neve – megcsinálták az emlõplasztikát. Ott volt velem akkor is a Béres csepp, és láttam mindenütt, mindenkinél, mindenhol, aki igent mondott az életre és élni akart. Harminc év múlt, és én élek! Már kétunokás nagymama vagyok. Mostanában a „farul” behelyezett csípõprotézisemmel hadakozom nagyritkán, ha egyedül vagyok, de csak azért, hogy ne unatkozzam. KOVÁCS G YÖRGYNÉ
Budapest
Akkor heten lettek megmûtve, akik ismerték egymást és utána is jártak még ellenõrzésre. Közülük már csak ketten élnek. A másik túlélõnek is én ajánlottam a Béres cseppet.
1983
-ban a feleségem csomót fedezett fel a jobb mellében. Az orvos kórházba utalta, ahol a csomóból mintát vettek, és ezt szövettanilag kivizsgálták. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor a fõorvos behívott és közölte velem, hogy a minta pozitív, a feleségemnek mellrákja van. Forgott velem a világ, nem tudtam szóhoz jutni, el sem tudtam képzelni azelõtt, hogy az ember ilyen lelkiállapotba kerülhet. Ez a lelki teher még fokozódott, amikor a fõorvos közölte, hogy ezt a lesújtó hírt én mondjam meg a feleségemnek, és hétfõn hozzam vissza, mert megmûtik. Péntek délután volt és én életem egyik legnagyobb feladata elõtt álltam, közölni a hozzám legközelebb állóval egy olyan hírt, amely akár a halálhíre is lehet. A beszélgetést szombatra halasztottam. De szombaton sem voltam képes megmondani, ehelyett „látogató körútra” indultam vele. Szombat reggeltõl vasárnap estig úton voltunk, rokonokat, ismerõsöket, volt osztálytársakat látogattunk, csak haza ne kelljen menni. Vasárnap este értünk haza. Lefekvés elõtt mondjam meg neki? Nem, majd reg-
36
DR . F ÓTHY J ÁNOS Šamorin (Somorja), Szlovákia
Szeretném nagyon sok embertársammal megosztani a tapasztalatomat.
1985
-ben szembe kellett állnom egy hirtelen rám törõ betegséggel, ami miatt 43 évesen amputálni kellett az egyik mellem. Mondanom sem kell, hogy igen válságos állapotba kerültem. Egyedül éltem, két felnõtt gyermekem már saját életét élte. Persze nagyon aggódtak az életben maradásomért, miközben én a citosztatikumos kezeléssel és mellékhatásaival; hajhullás stb. küzdöttem. Abban az idõben emlékszem, hogy hosszú, kígyózó sorban álltak Béres cseppért az emberek a gyógyszertárak elõtt. Én és a sorstársaim sorban állás nélkül, orvosi igazolással a kezünkben, megkaptuk az aranyat érõ cseppeket. Kettõ üveggel adtak egyszerre.
37
MELLRÁK
gel. Reggel sem voltam erõsebb, és persze nem aludtam semmit. Hétfõn reggel vittem vissza a kórházba mûtétre, ekkor már a feleségem megérezte a viselkedésembõl, hogy nagy baj van. Feleségemet megmûtötték, eltávolították a jobb mellét, sõt a hónaljmirigyeket is, az esetleges áttétek jelenléte miatt. A lányom 15, a fiam 9 éves volt. A mûtét után sugarazták. Mivel a fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik, elkezdtünk érdeklõdni, mit lehet még ilyen esetben tenni. A Béres csepprõl elõször egy nyugat-németországi barátomtól hallottam, aki fõleg a daganatos megbetegedések esetében való pozitív visszajelzésekrõl számolt be. Magyarországon is kezdtem érdeklõdni, de már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista adminisztráció mindent elkövet, hogy a feltalálót ellehetetlenítse. Sikerült beszereznem a Béres cseppet, és a feleségem rendszeresen szedte C-vitaminnal kiegészítve. Hála Istennek és a Béres cseppnek, ma is él, mindannyiunk örömére! A cseppeket azóta is szedi kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Meggyõzõdésem, hogy a nejem a Béres cseppnek köszönheti az életét. Akkor heten lettek megmûtve, akik ismerték egymást és utána is jártak még ellenõrzésre. Közülük már csak ketten élnek. A másik túlélõnek is én ajánlottam a Béres cseppet.
MELLRÁK
Még most is összeszorul a szívem, ha visszagondolok arra az idõre. Az elsõ két üveg Béres cseppet nem én fogyasztottam el, hanem odaadtam a két kétségbeesett gyermekemnek, hogy õk erõsödjenek és regenerálódjanak. Úgy gondoltam, nekik nem szabad, hogy bajuk legyen, nekem meg már úgyis végem. Hála a Jóistennek és a Béres cseppnek, nem így történt, a következõ két üveggel már én szedtem be, és szép lassacskán az orvosi utasításokat is betartva, megerõsödtem, talpra álltam. Ennek már 17 éve, és persze azóta is rendszeres fogyasztója vagyok a családommal együtt. Kúraszerûen használjuk, fõleg a téli hónapokban, de nem is vagyunk soha megfázva sem. Az immunrendszerünket úgy megerõsíti, hogy a betegségek elkerülnek bennünket. N YÍRI T IBORNÉ
Balatonlelle
25 évvel ezelõtt csomót éreztem a mellemben.
E
lmentem a körzeti orvosomhoz, aki azonnal az Országos Onkológiai Intézetbe utalt. Ott kivizsgálás után hamarosan megmûtöttek, 25 × 30 mm-es csomót távolítottak el a mellembõl. Körzeti orvosom már a mûtét elõtt ellátott engem Béres cseppel, 3 × 30 cseppet kellett szednem C-vitaminnal. Pontosan betartottam az utasításokat, a cseppeket szedtem a mûtét alatt is. Utókezelésként két szériában 5000 rad. dózist kaptam, és a cseppeknek köszönhetõen a mindennapos utazást Bicskérõl Budapestre vonattal, villamossal könnyedén képes voltam megtenni. A cseppeket késõbb csökkentett adagban szedtem, de folyamatosan. Közérzetem egyre javult, és nyolc hónap elteltével már ismét munkába állhattam. Ami még szintén nagyon fontos, hogy semmiféle járványos betegséget, influenzát nem kaptam meg. Nagyon sokat köszönhetek orvosaimnak, akik elvégezték a mûtétet, akik kezeltek, és Béres úrnak a cseppjeiért, amelyek nagyon sokat segítettek a felépülésemben. S ZÁRAZ I STVÁNNÉ
Bicske
38
Én csak álltam kopaszon, a kemoterápiától megviselten, és a szemembõl az öröm könnyei hullottak.
J
H ODÁSZI É VA I BOLYA
Ajka * Utalás Béres Klára „Szirtfoknak lenni” c. Béres József életérõl szóló könyvére
MELLRÁK
úniusban derült ki, hogy egy rosszindulatú daganat van a bal mellemben. 24-én, a mûtétem napján tudtam meg, hogy elvesztettem az én egyetlen, drága jó bátyámat. Letaglózott a fájdalom, a bánat, a kétségbeesés. Élni akartam, persze, hisz van egy szeretõ fiam, édesanyám, leánytestvéreim. Szeretem õket, szeretnek. Mégis, a szembesülést a magam bajával, elnyomta a gyászom. Tettem a dolgom, mint egy gép. Mondták, nem elég a kemoterápia, a sugárkezelés, szükség van kiegészítõ kezelésre is. Sok ötletet, tippet, gyógyszerleírást kaptam. Igazán nem bíztam egyikben sem. Volt, amelyiknél megkérdõjeleztem még a szavahihetõséget is. A Béres csepprõl sokat hallottam. Olvastam Béres József küzdelmeirõl is, de a cseppeket nem szedtem. Azt tudtam, hogy édesanyám évek óta hisz benne. Állítja, hogy ennek köszönheti az erõnlétét, és ez így is van, hála Istennek most 71 éves korában is. Egy alkalommal meglátogattam édesanyámat, aki kissé gyenge, elesett volt. Kérdeztem, mi a baj? Elfogyott a Béres csepp már egy hete, mondta. Amikor újra szedni kezdte, mindjárt könnyebben viselte magát. Egyszer a kezembe került egy újság. A Béres csepprõl is írtak benne. Volt ott egy cím, írjak, válaszolnak, segítenek. Azt gondoltam, írok, és ha válaszolnak, egy percet se gondolkodom azon, hogy mit szedjek. Mikor már ideje volt a válaszlevélnek, minden nap lementem a postaládához. Egyre csalódottabbul vettem tudomásul, hogy nem érkezett semmi. Csúnya, rosszindulatú gondolataim támadtak. Miért hazudnak? Miért írják, hogy válaszolnak? Miért írják, hogy legyek „szirtfok”*, segítenek? Fontos nekik az ember? Nem fontos itt már senkinek senki! Elembertelenedett a világ! És egy napon egyszer csak, megérkezett a válasz! Õszintén bevallva nem is olyan sokára... A Béres Rt. orvosszakértõje válaszolt a levelemre! Én csak álltam kopaszon, a kemoterápiától megviselten, és a szemembõl az öröm könnyei hullottak. Ez az üzenet abban a helyzetemben többet ért számomra mindennél! Azóta szedem a Béres cseppet. Hiszek benne, tudom, segít rajtam. Túl vagyok három kemoterápiás kezelésen, a sugárterápián, és még két kemoterápián. Már csak egy van hátra, de hiszem, tudom, állítom, hogy ezek már könnyebbek, mert szedem a Bérest! Ennyi az én történetem. Kérem Önöket, sohase feledjék el, mennyire fontos egy beteg, kiszolgáltatott embernek egy jó szó, egy kis törõdés! Én megkaptam Önöktõl, és ezért örökké hálás leszek.
MELLRÁK, NYIROKCSOMÓ ÁTTÉT
Fontos, hogy terveink legyenek, hogy azokat megvalósítsuk, hiszen a gyógyulás csak az egész emberben lehetséges. Hinni kell annak a gyógyszernek a hatékonyságában, melyet orvosaink javasolnak. Engem a Béres csepp segített a gyógyuláshoz.
S
ötét van, a kórteremben csupán a kék lámpa ad némi fényt, az alvó szobatársak s a tárgyak körvonalai sejtelmes alakot öltenek. Már éjfél után egy óra is elmúlt, nem jön álom a szememre, kisétálok a folyosóra, és az ablakból kitekintek a kopár nagyerdei fákra, melyek körülveszik és óvják a klinikák épületeit. A fákon hatalmas gyümölcsként a rájuk telepedett varjak serege, akikre nagy pelyhekben hull a decemberi hó, beterítve õket, a fákat és mindent, mint egy hófehér lepel. Csend és béke honol a természetben, csak én vagyok feszült. Holnap, azaz ma kerül sor a mûtétemre, mely eldöntheti életem további részét. December van, pár nap múlva jön a Mikulás, mindjárt itt a karácsony, a béke, a szeretet ünnepe, és vajon velem mi lesz? A félhomályos folyosón életem karácsonyai fel-felvillannak, mikor még gyerekként a nagy csodában hittem, és vártam a Jézuskát, aki ugyan nem volt gazdag, de mindig jött! Az elkövetkezendõ idõben vajon hányszor tud még eljönni hozzám? Egy éve történt, hogy a bal oldalamon, a mellemnél elváltozást észleltem, amivel orvoshoz fordultam. Nem is tudom megszámolni, hány vizsgálaton (mûszerekkel, szemrevételezéssel, tapintással, szövettani vizsgálattal) estem át, de az elkészült leletek negatívak voltak. Aztán jött az a szemmel látható változás, ami egyértelmûvé tette a dolgokat, és idevezetett a sebészetre, ahol most nem tudok aludni, helyette furcsa gondolatokkal rovom a folyosót. Reménykedem, hiszen itt megtanultam jól, az emberben a remény hal meg utoljára. Mûtét utáni elsõ érzés leírhatatlan, nincsenek rá szavak, nagyon nagy megkönnyebbülést éreztem. Itt vagyok, élek, nem történt semmi visszafordíthatatlan. A férjem volt akit elsõként megpillantottam, az ágyamon ülve mosolygott könnyekkel teli szemmel, melyet annak tulajdonítottam, hogy örül, mert magamhoz tértem (õ már tudta akkor, amit még én nem, hogy mi vár rám), a keresztlányom és családjától levélke köszöntött, úgy éreztem mintha õk is az ágyamnál állnának. Egy négyágyas kórteremben feküdtem, ahol mindenki olyan egyformán esendõ volt, és ez különös szeretetet ébresztett a betegekben egymás
40
41
MELLRÁK, NYIROKCSOMÓ ÁTTÉT
iránt. Kórházi lábadozáskor az idõ ólomlábakon jár, a változatosságot csak a látogatók érkezése hozza, az emberi kapcsolatok vizsgája ez. Az ember lelke amúgy is olyan sérülékeny, olyan törékeny; egy beteg embernél ez még fokozottabb. Mûtétem után egy héttel a kezelõorvosom úgy ítélte meg, elég erõs vagyok ahhoz, hogy közölje velem, a daganat, melyet eltávolítottak, rosszindulatú. A mögötte lévõ szövetekbõl is mintát vettek, ennek eredményére még várni kell. Mindenre várni kell! Az idõ pedig dönthet életrõl-halálról, és ez igazán csak neked lényeges, a kórháznak csupán egy eset vagy, és számos ilyen van. Mûtét utáni negyedik héten megkaptam a szövettani eredményt, a rák (jaj, de csúnya szó!) a nyirokcsomóban is megjelent. Istenem, most mi lesz? Megkezdõdtek a terápiás kezelések, sugárkezelés és kemoterápia, a legerõsebb fokozatú. Olyan volt minden, mintha ez az egész valaki mással történne. Hogy beteg vagyok, nem érzékeltem, csupán olyan volt az életem, mint egy-egy kötelezõ feladatsor – sugárkezelés naponta, kemoterápia havonta, elõtteutána vizsgálatok –, melyet teljesíteni kell. A kezeléseken Isten segítségével túlestem, és így, több hónap elteltével, jól vagyok. Erõt adott, hogy vigasztalhattam betegtársaimat, harcoltam a betegség ellen, mert tudtam, hogy gyõznöm kell! Környezetem mindig mellettem állt, olyan emberek vettek körül, akiknek fontos vagyok, szeretnek és én is szeretem õket. A gyõzelem eléréséhez hozzájárult kezelõorvosom segítsége. Sokat beszélgettünk, és egy ilyen alkalommal említést tett a Béres csepprõl, annak szerepérõl az egészség visszaszerzésében és aztán a megõrzésében. Természetesen én hallgattam javaslatára, és azóta is fogyasztom a készítményt. Ahogy teltek a hónapok éreztem, hogy másként látom a világot. Hirtelen fontos lett, hogy reggel felkél a Nap, hogy változnak az évszakok, csicseregnek az ablakomban a madarak, melyek évek óta minden télen visszajárnak, és most újra üdvözölhetem õket. Mehetek férjemmel horgászni, a folyóparton a természetet csodálhatom, mely egyszeri és megismételhetetlen, mint az életünk. Ráébredtem, milyen szép az élet, minden napja tartogat valami meglepetést, örömet. Azelõtt nem számított semmi, csak a munka és az, hogy mindenki kedvezõ véleménnyel legyen rólam, mindenki szeressen. Ez akkora feszültséggel, gyötrõdéssel és butaságokon való rágódással járt, annyi álmatlan éjszakát kívánt, hogy elmondani sem lehet. Egész lényemet alárendeltem valami képzelt tökéletességnek, belebetegedtem és majdnem belehaltam. Ma már tudom, nem szeretnek ettõl jobban. Milyen kár, hogy ennek fel-
MELLRÁK
ismeréséhez egy ilyen szörnyû betegségnek kellett történnie. Meggyõzõdésem, hogy nekünk, gyógyulóknak, meg kell ismerni saját magunkat, megismerni hibáinkat és vállalni ezeket. Fontos, hogy terveink legyenek, hogy azokat megvalósítsuk, hiszen a gyógyulás csak az egész emberben lehetséges. Hinni kell annak a gyógyszernek a hatékonyságában, melyet orvosaink javasolnak. Engem a Béres csepp segített a gyógyuláshoz. Tudom, hogy a világon még olyan sok minden van, ami megismerésre érdemes, melyet úgy érzem, nem szabad kihagyni. Mert ma már azt is tudom, hogy az úton, mely az ember számára ki van jelölve, végig kell haladni. Én abban reménykedem, hogy elõttem ez az út még nagyon hosszú. F EZSÉRNÉ E MÕDY É VA
Debrecen
Adassék nekem annyi lelkierõ, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük!
58
éves nyugdíjas pedagógus vagyok. Két évvel ezelõtt, 37 éves munkaviszony után úgy döntöttem, hogy eléggé elfáradtam, nyugdíjba vonulok. A kollégáim nem akarták elhinni, hogy nem maradok tovább, de az elhatározásom komoly volt. Szerintem ezt az idõszakot is szépen kell tudni megélni. Sokféle dolog járt az eszemben, tervezgettem, mi mindenre jut majd idõm, amire eddig nem volt. Elõször is fontosnak éreztem, hogy jobban odafigyeljek magamra. Ezt korábban sem hanyagoltam el, hiszen a rendszeres egészségügyi szûrésekre igyekeztem pontosan eljárni. Ez év áprilisában kellett visszamennem mammográfiai szûrésre. A vizsgálat jelezte, a szövettani eredmény igazolta: rosszindulatú daganatom van. De legalább áttét nélkül! Nem hiszem, hogy mondanom kéne, mit éreztem, amikor a doktornõ közölte, hogy minél hamarabb el kell végezni a mûtétet. A szakrendelõ folyosóján magamba roskadva és szörnyen elkeseredve üldögéltem, amikor észrevettem egy plakátot. A rajta lévõ gondolattal azonosulva tudtam, éreztem, hogy meg kell találnom a kiutat.
42
LUKÁCS J ÁNOSNÉ
Balsa
43
MELLRÁK
„Adassék nekem annyi lelkierõ, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük!” A mûtéten hála Istennek túljutottam, csak hát borzalmasan nehéz idõszak következett. A mûtét utáni kezelések nagyon megviseltek engem is, a családomat is. Két felnõtt, még egyedülálló gyermekünk van, tudtam, hogy értük mindent meg kell tennem a gyógyulás érdekében. A férjem és a gyermekeim mindig mellettem voltak, biztattak, segítettek. Így a legnehezebb helyzetet is el lehet viselni. Hálásan köszönöm a jóságukat és a gondoskodásukat. Mindennap igyekeztem újra erõt meríteni ahhoz, hogy a következõ nap könnyebben elviselhetõ legyen. Egyszer sem zúgolódtam, elfogadtam, ami jön. Hívõ ember lévén nagyon sokszor odafordultam a Jóistenhez, és kértem a segítségét. Az ember hite erõt ad a legnehezebb helyzetben is. A reményt soha nem szabad feladni! „Remélni kötelesség és nem fényûzés. A remény nem álmodozás, ellenkezõleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk.” Volt lehetõségem nagyon sok betegtársammal kapcsolatba kerülni, és a beszélgetések során egymásnak elmondtuk a tapasztalatainkat. A segítség ott és akkor volt jó, amikor megtehettük. Nagyon sok írásos anyagot igyekeztem tanulmányozni gyógyulásom érdekében, és így döntöttem el, hogy az én gyógytermékem és segítõm a Béres csepp lesz. A mûtét óta rendszeresen szedem. Hatására nagyon jó étvágyam lett, gyarapodott a testsúlyom, jó lett a közérzetem. Lassan-lassan visszanyerem az erõm is, és képessé válok úgy élni, mint az egészségesek. Mély meggyõzõdésem, hogy a Jóisten és a tudomány ajándéka e gyógyszer sokunk számára.
MELLRÁK
Végül eljött az a nap, amikor az utolsó kemoterápiás kezelést kaptam. Boldog voltam, hogy egyáltalán még itt vagyok, mert sokan elfogytak mellõlem az elmúlt hónapok során.
2001
tavaszáig azt hittem, ugyanúgy élek, mint a többi ember. Átlagos mennyiségben, bár elég rendszertelenül mozgok, ülõ foglalkozásom van. A sok egészségtelen között idõnként kampányszerû egészséges étkezésre állok át. Legjellemzõbb tulajdonságom azonban a munkamániám. Éreztem, hogy egyre nehezebben birkózom meg a stresszhelyzetekkel, de képtelen voltam engedni a gyeplõn. Kizsigereltem a szervezetem. És mivel komolyabb egészségügyi problémám nem volt, azt hittem, hogy büntetlenül folytathatom tovább addigi életemet. Ezt igazolták az éves rendszerességgel végzett komplex orvosi ellenõrzések is. Még akkor sem gondoltam – vagy nem akartam gondolni – semmi rosszra, amikor egyszer fürdés közben a bal mellemben egy csomót éreztem. A mintavételek szerint nem rosszindulatú elváltozásról volt szó, negatív szövettani eredményt kaptam. Háziorvosom tanácsára azonban – figyelembe véve a csomó nagyságát, helyét – mégis a mûtét mellett döntöttem. De a tervezett párperces mûtét helyett már az õrzõben meglepetés várt: a fagyasztott metszet alapján ki kellett terjeszteni a mûtétet a hónalji nyirokcsomókra is. Hazatérve, háziorvosom roborálásként egy dél-amerikai „csodaszert” javasolt. Pár napig szedtem, de olyan gyenge, elesett voltam tõle, hogy segítség nélkül az ágyban sem tudtam felülni. Étvágytalan lettem, fáradt, állandó alvászavarral küszködtem. Családi tapasztalatokból, ismerõsöktõl tudtam, hogy a Béres csepp fokozza az étvágyat. Úgy gondoltam, hogy ha csak erre lesz hatással, akkor is megpróbálom. Örömmel tapasztaltam, hogy rohamosan visszatér az erõm, a végleges szövettani eredményemért már autóbusszal, kísérõ nélkül mentem. „Menjen át a leletével az Onkoradiológiára, ott megbeszéli a további teendõket!” – adta ki a dolgomat a sebész orvosom. Mentem. Ott a fõorvos úr ránézett az eredményeimre, majd közölte: „Másfél éve van hátra.” Elsõre fel sem fogtam, hogy mit mond. Körülnéztem, hogy kihez beszél, persze nem volt más a szobában. „Ha beleegyezik a kemoterápiás és a sugárkezelésbe, akkor jelentkezzen az osztályon!”– búcsúzott tõlem. Néhány napi sírás után erõt vettem magamon és úgy döntöttem, hogy ez a menet még nincs lejátszva. Én meg fogok gyógyulni! Olyan kezelõorvost kerestem, aki hitt a gyógyulásomban, aki a kezelés ideje alatt végig
44
D EBROVSZKY B ORBÁLA
Kemecse
45
MELLRÁK
õszinte volt velem. Megbeszéltük azt is, hogy a kezelések számtalan kellemetlen mellékhatással fognak járni. Ekkor már érdekelt a betegségem és foglalkoztatott, hogy mit tehetek ellene, ezért szakirodalmat olvastam, elõadásokra jártam. Így kerültem el a Béres Gyógyszergyár egyik területi képviselõjének elõadására is. A doktornõ nagyon szimpatikus, jól felkészült és korrekt volt. Nem ígért csodálatos, kezelés nélküli gyógyulást. Ezt úgysem hittem volna el. Azonban állította, hogy a kezelés mellett szedve a Béres cseppet, javíthatja az étvágyam, erõsebb lehet az immunrendszerem, és könnyebben elviselhetem a kezelések mellékhatásait. Erre volt szükségem! Annál is inkább, mert szinte valamennyi olyan gyógyszer allergiás reakciót váltott ki nálam, amellyel a hányingert tudták volna csökkenteni. Szedtem a Béres cseppet. Segítségével nem fogytam, sõt pár kilót még híztam is. A többi beteg minden találkozáskor megkérdezte, hogy mit szedek, mert jól nézek ki, jó kedvem van. „Ragyog a szemed az életkedvtõl!” – mondogatták. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy keresse meg azt a készítményt, amelyikrõl elhiszi, hogy használni fog neki. Természetesen nem titkolom, hogy én a Béres cseppet szedem, nálam ez vált be. Segítségével a kemoterápia közben még rövidebb gyalogtúrákra is el tudtam menni, nem voltam fáradékony, levert. Egyre bizakodóbb lettem a jövõmet illetõen. Ám a vérképem egyre romlott. Csökkent az ellenálló képességem, minden olyan vírust elkaptam, amit azelõtt észre sem vettem volna. Olyan szájnyálkahártya betegségem alakult ki, ami miatt alig tudtam enni, lázas lettem. Ritkán mehettem emberek közé. Nem volt könnyû idõszak. De a Béres cseppet mindvégig kitartóan, rendszeresen szedtem. Végül eljött az a nap, amikor az utolsó kemoterápiás kezelést kaptam. Boldog voltam, hogy egyáltalán még itt vagyok, mert sokan elfogytak mellõlem az elmúlt hónapok során. Azóta több ellenõrzésen estem át, és szerencsére nincs nagyobb problémám. A Béres csepp beköltözött az életembe, elválaszthatatlan társak lettünk. Van belõle otthon, van a munkahelyi szekrényemben, sõt, ha valahová mennem kell, a táskámban is viszek egy üveggel magammal. A másfél évem letelt, és büszkén jelenthetem: jól érzem magam, újra tele vagyok energiával, visszamentem dolgozni. Olyan szövetségekbe, klubokba járok, ahol hasonló emberekkel találkozom. Szeretnék segíteni a kezelés elején álló betegeknek a saját tapasztalataim alapján. Tudom, hogy minden beteg más, de talán ragadós lesz az optimizmusom. Hiszem azt, hogy az immunrendszerem néhány cseppnyi (Béres cseppnyi) támogatással meg fog birkózni a sokak által rettegett kórral, a rákkal.
Túléltem az orvostudományt, szerintük a csodával határos módon, de élek!
MELLRÁK, NYIROKCSOMÓ ÁTTÉT
B
etegségem 7 éve, 1995 õszén kezdõdött. A kistarcsai kórházban a szövettani vizsgálat után közölték velem, hogy elõrehaladott rosszindulatú emlõdaganatom van. Akkor mindössze 37 éves voltam. Egy 14 éves lány és egy 8 éves fiú édesanyja. Óvónõként dolgoztam, mindig határozott és temperamentumos, aki ha kellett mindenkivel és mindenért harcba szállt, lehetett az részeg ember, kóbor kutya, munkahelyi konfliktus, nem ijedtem meg a saját árnyékomtól. A hír hallatán azonban egy világ omlott össze bennem, most a halállal kellett szembenéznem. Ugyanis az orvosok azt mondták, hogy késõn jöttem, mûtõasztalra sem kerülhetek, bizakodni, azt lehet. Semmi elõjelét nem észleltem a bajnak, az utolsó napig dolgoztam. Hova menjek, mihez fogjak, hiszen nem halhatok meg, olyan sok dolgom van még itt a Földön! Akkoriban járt itt Budapesten Michel Carayon pszi-sebész, aki szabad kézzel végezte a mûtéteket. Egy konzultációra bejelentkeztünk, ahol megtudtuk, hogy 1 hét alatt 3 alkalom 45 000 Ft-ba kerül. Mi ezt nem tudtuk vállalni. Mit próbáljak mást? Kolléganõim és óvodásaim szülei is segítségemre siettek, hasznos tanácsokkal láttak el. Változtassak az étrendemen, igyak répalevet, egyek céklát, káposztát, kizárólag fehér húst, hidegen sajtolt olajat fogyasszak. Egy természetgyógyász azt javasolta, hogy az otthonomban a fekhelyem helyén változtassak. Nemhogy az ágyamat húztuk el, de el is költöztünk, mint késõbb kiderült, hiába. Még mit lehet megpróbálni? Ez az idõszak a családomat is megviselte, állandóan sírtam, és végtelenül sajnáltam õket, hogy árván kell felnõniük. Ahányan, annyifélét ajánlottak, és én mindent kipróbáltam, nem kevés anyagi áldozatot vállalva. Közben az Uzsoki utcai onkológián infúziós kemoterápiára fogtak. Annyira erõs volt bennem az élni akarás, hogy három kezelés után elértem, hogy mûtsenek meg. Kopaszon, hányingerrel küszködve, rossz közérzettel. Nagyon bíztam a sebész csapatban. Örültem, amikor 27 öltéssel a testemben, ha mell nélkül is, de felébredtem az altatásból. A megvizsgált 13 nyirokcsomóból 11-ben áttét volt. Egy kedves, mélyen vallásos érzületû ismerõsöm révén megismerkedtem egy hívõ csoporttal, akik sok rászorulóért imádkoztak. Õk ajánlották az akkor még nem gyógyszerként elismert és általam is megfizethetõ Béres cseppet és hozzá a C-vitamint. Napi 3 × 20 cseppet használtam.
46
B ÁLINT C SABÁNÉ
Budapest
Mára visszatért az életkedvem, újra tudok nevetni is, amit a mûtét után egy évig nem tudtam.
M
ég nem voltam 50 éves, amikor kiderült, hogy rosszindulatú daganat van a bal mellemben. Úgy éreztem, itt a világ vége, teljesen összeomlottam, nem érdekelt semmi, azt gondoltam, minden mindegy, úgyis meghalok. De a családom, a férjem, a gyermekeim nem hagytak, mindent elkövettek, hogy visszanyerjem az életkedvemet. 1998 januárjában megmûtöttek. Elõzõ napon a családom kísért a kórházba, férjem, lányom, fiam, vejem. A mûtét után a lányom ajánlotta, hogy kezdjem el szedni a Béres cseppet. Elsõ idõszakban 3 × 20 cseppet, majd késõbb 2 × 20-at, amit azóta is folyamatosan szedek. A mûtétet követõ sugárkezelés, hormonkezelés közben kiegészítõként szedtem a Béres cseppet. Nagyon nehéz idõszak volt ez az életemben. Depressziós voltam, halálfélelem gyötört. Az idõ teltével aztán szép lassan javulni kezdtem, könnyebbé váltak a gondok. Folyamatos orvosi ellenõrzés alatt állok, bizonyos idõközönként különféle vizsgálatokra kell járnom. Az eredményeim hála Istennek, jók. Ezt az orvosi kezelésnek és a Béres cseppeknek köszönhetem. Mára visszatért az életkedvem, újra tudok nevetni is, amit a mûtét után egy évig nem tudtam. B OBÁLY L AJOSNÉ
Mezõberény
47
MELLRÁK
Akik megkérdezték, hogy milyen gyógyszereket szedek, ez volt az egyetlen, amit megnevezhettem. Immáron 7 éve sûrûn járok kontrollvizsgálatokra, és a leleteim negatívak. Túléltem az orvostudományt, szerintük a csodával határos módon, de élek! Nagy boldogság fogott el, mikor tudomásomra jutott, hogy a Béres csepp felkerült a gyógyszerek listájára. A tények magukért beszélnek.
A férjem kezébe fogta a fejem, és azt mondta: „Mama, majd a Béres csepp!”
MELLRÁK
57
éves asszony vagyok. Saját baján tanul igazán az ember. 1995 óta jártam rendszeresen mammográfiai vizsgálatra. 2001 májusában is negatív volt a vizsgálati eredményem. Októberben a jobb mellem érzékennyé vált, 38 kg voltam, étvágytalan, fáradt, gyenge, szinte állandóan orvoshoz jártam. Az októberi vizsgálati eredményem hallatán megállt bennem a lélek. Félelem és pánik lett úrrá rajtam, féltés és aggodalom a családomon. A férjem kezébe fogta a fejem, és azt mondta: „Mama, majd a Béres csepp!” 2002. január 2-án estem át mellmegtartó mûtéten, ekkor 37 kg voltam. A mûtét másnapján kezdtem el szedni a cseppeket, 2 × 20-at. Átestem sugárkezelésen is. Most 58 kg-ot nyomok. Jól érzem magam, a kedélyem olyan, mint húsz évvel ezelõtt volt. Persze tudat alatt még ott lapul a félelem, de a Béres csepptõl erõt és élni akarást kapok. A cseppek elkísérnek az életutamon. Még koccintani is szoktunk vele, váljék egészségünkre! D ORN J ÁNOSNÉ
Bonyhád
Soha nem felejtem el ezt a napot, mert úgy érzem, akkor találtam rá a számomra legfontosabbra, a Béres cseppre.
T
alálkozásom a Béres cseppel 1989 szeptemberében történt. Egy meleg nyári délután kellemes napozás után lepihentem az enyhet adó hûvös szobában, és végigsimítottam a testemet. Mellemben csomót éreztem. Mozdulatlanul feküdtem, lehunytam a szemem. Ez nem lehet igaz, hiszen néhány hónapja voltam szûrõvizsgálaton. Azonnal orvoshoz mentem. A vizsgálatok 20 mm átmérõjû tumort állapítottak meg, mely rosszindulatúnak bizonyult. Kezemben a lelettel sírva érkeztem meg a munkahelyemre. Egyik óvódás gyermekem édesanyja próbált megnyugtatni és felajánlotta segítségét. Személyes közbenjárása után a Péterfy Sándor úti Kórház egyik fõorvosával vettem fel a kapcsolatot,
48
* A Biokultúra Egyesület kiadványa 1988-ban
49
MELLRÁK
és személyes beszélgetésünk után úgy döntöttem, hogy elfogadom javaslatát és alávetem magam a mûtétnek. Kábultan utaztam hazafelé a metrón. Otthon lefeküdtem egy kicsit, és rettenetes félelem tört rám. Nem létezik, hogy ilyen beteg a testem! Az zavart leginkább, hogy soha nem voltam beteg, és most itt álltam egy tumorral, amivel szembe kell szállnom egyedül. „Van még egy hetem, amit ügyesen, okosan fogok kihasználni” – gondoltam és elaludtam. Másnap bementem a közeli bioboltba. Gyakran jártam oda, mindig rábukkantam valami újdonságra. A kiadványok közt keresgélve pillantottam meg azt a sárga kis füzetet, amely a késõbbi életem része lett. „Elsõ kézbõl a Béres csepprõl”*. Rájöttem, hogy nekem is ott van ez a füzet a könyvespolcomon. Azonnal fizettem és rohantam haza. Dühös voltam magamra, hogy ez eddig nem jutott az eszembe. Átfutott rajtam a csepp körül kialakult viták sokasága. Azonnal olvasni kezdtem: „Évtizedes mulasztást pótló füzetecskét tart a kezében a kíváncsi, az érdeklõdõ vagy éppen rászoruló Kedves Olvasó” – írja az elõszóban Frühwald Ferenc, a Biokultúra Egyesület elnöke. Újra és újra átolvastam a füzetet. Elújságoltam a szívemhez közelálló embereknek. Soha nem felejtem el ezt a napot, mert úgy érzem, akkor találtam rá a számomra legfontosabbra, a Béres cseppre. Táskámban a füzettel és a kis üvegecskével vonultam be a kórházba. Egy üres kétágyas szobában kaptam helyet. Örültem, hogy egyedül vagyok. Az orvosom hamarosan közölte, hogy minden leletem rendben van, jöhet a mûtét. Lányom megígérte, ha felébredek, csepegtetni fog a teámba a cseppekbõl. Végig ott volt az éjjeliszekrényemen, és folyamatosan szedtem. Azt hittem túl vagyok a nehezén, pedig a legnehezebb ezután következett. Utókezelésre a Kékgolyó úti Onkológiai Rendelõbe kerültem. És elkezdõdött: bizottság, értetlenség, miért kerültem oda stb. A rengeteg várakozó beteg panaszát nem lehetett nem meghallani. Sokszor úgy éreztem, megõrülök. Belgyógyászom röviden tájékoztatott, mi vár még rám. Radiotherápia és citosztatikus kezelés. „Egy évig valószínû nem fog dolgozni, mert, amelyik fának a koronája beteg lesz, annak a gyökerét kell gyógyítani” – mondta. Szédültem, amikor kivánszorogtam a szobából. Otthon mindent újra átgondoltam, hogyan lehet ezt ép ésszel, erõvel, lélekkel végigcsinálni. Elhatároztam, én végig szedni fogom a Béres cseppet, bedugom a fülemet, amíg várakozom, zenét hallgatok. Próbáltam nyugodt, türelmes lenni. Nem akartam beállni azoknak a betegeknek sorába, akik rémtörténeteikkel többet ártottak egymásnak, mint használtak.
MELLRÁK
Radiotherápiás zárójelentésembõl idézek: „A kezelést a beteg jól tûrte.” A további kezelések alatt sem éreztem hányingert, szédülést, hajhullást, étvágytalanságot, melyekre betegtársaim folyamatosan panaszkodtak. Amikor orvosom megkérdezte tõlem, hogy van-e panaszom, csak azt kérdeztem: „Szedhetem-e a Béres cseppet?” A fõorvos úr a papírok fölé hajolva válaszolt: „Miattam, egész nyugodtan.” Miatta? Nem! Magam miatt. Nyugodtan szedtem, hála az égnek. És sikerült! A táppénz ideje alatt rendbe jöttem lelkileg is. Rajtam múlt, hogy dolgozni akarok-e, vagy rokkantsági nyugdíjba megyek. Jól voltam, és éreztem, a gyerekek közelsége, a munka jót tesz. Fokozatosan visszanyertem a nyugalmamat. Idõ kellett, hogy megértsem élményeim teljes jelentõségét, és felfogjam, valóban gyõztem. Tizenhárom évet kaptam eddig ajándékba. Jól érzem magam. Nem szedek gyógyszereket, jók a leleteim. Minden évben a kontrollvizsgálaton a „Hogy van?” kérdésre ez a válaszom: „Csak Béres cseppet szedek.” Súlyom 64 kg, szintén 13 éve. Nekem az a véleményem, ki-ki eldöntheti, mit eszik, mit iszik, kiben és miben hisz. A nagy viharok elmúltak. A Béres csepp csendesen helyet foglal a polcokon. Ha vásárolni megyek az Egészségtárba, látom, nagyon sokan nyúlnak érte, és kerül a kosarakba. Ilyenkor örülök. De még mindig azt érzem, többet érdemelne! Mit? Nem is tudom. Az a kis sárga füzet, amit gondosan õrzök, pirossal, kékkel, zölddel aláhúzva, nem egyszer volt meggyõzõ azok számára, akiknek kölcsön adtam. Hát nem érdekes? Még mindig tud újat mondani. T ÓTHNÉ A NDRÁSI M ÁRIA
Budapest
50
Már a mûtét elõtt elkezdtem szedni a Béres cseppet. A városban, ahol élek, elég sok a daganatos beteg és õk tanácsolták nekem is.
B ALOGH K ÁROLYNÉ
Tiszaújváros
Megérintett a halál, váratlanul érkezett egy tavaszi napon. Kertünkben nyíltak az orgonák, pompáztak a tulipánok, és én búcsúztam tõlük, azt hittem, végérvényesen.
O
rvosom azonnali mûtétet javasolt, kérte beleegyezésem radikális mellmûtétre, beleegyeztem, hiszen két kis unokámat láttam magam elõtt, akiknek nagy szükségük volt rám. Testileg-lelkileg elgyötörten, észre kellett vennem, még a barátaim közül is félnek velem érintkezni. De a sorsnak hála, egy jó szomszédom felfigyelt rám. Õ lett az én megmentõm. Elmondta, õ is átesett ezen, és a Béres csepp vele csodát tett, ma életvidám ember, de a házi patikájából nem hiányzik ma sem a Béres csepp. Mi is beszereztük, két hét elteltével visszatért a fizikai erõm és életkedvem. Ennek 12 éve már! S ZEBENI F ERENCNÉ
Cegléd
51
MELLRÁK
1993
májusában, 53 éves koromban mellrákkal operáltak. A betegségemet magam vettem észre, elmentem az orvoshoz, aki azt mondta, sajnos valóban csomó az, amit érzek, és még az is valószínû, hogy rosszindulatú. Eltávolították a bal mellemet, amit tragédiaként, nagyon nehezen éltem meg. Már a mûtét elõtt elkezdtem szedni a Béres cseppet. A városban, ahol élek, elég sok a daganatos beteg és õk tanácsolták nekem is. A mûtétet a szokásos kezelések követték, 25 sugárkezelés, 12 kemoterápia, közben sok bonyodalom. Én a cseppeket állandóan szedtem, és a magam tapasztalata alapján nagyon sok betegtársamat is rábeszéltem, hogy szedjék, mert nagyon sokat segített a kezelések elviselésében. A cseppeket azóta is szedem, igaz, hogy kicsit kisebb adagban.
MELLRÁK
Betegtársaimmal sokat beszélgettem, hiszen ettõl a betegségtõl mindenki félelmek között él, és mindenki kapaszkodik a leggyengébb szalmaszálba is.
1936
. december 13-án születtem. Pár napja, Luca napon töltöttem 66. évemet. 2000 februárjában Miskolcon, egy mammográfiás szûrésen a bal mellben daganatot találtak. Már akkor úgy éreztem, számomra vége a világnak, hiszen eddig csak hírbõl ismertem ezt a rettentõ, félelmetes betegséget és most itt volt, szembe találkoztam vele. Kétségbeesés, sírás, félelem töltötte ki a napjaimat. Mintavétel, 3 hónap megfigyelés után a mûtét következett. Az a nyár volt életem legszomorúbb nyara, mûtét után reszketõ félelemben vártam a szövettani eredményt, ami sajnos pozitív lett. Nem tudom elmondani, szavakban leírni, mit éreztem, csak azt, hogy nincs tovább, itt a vég. Egy hét múlva újabb mûtétre került sor, a bal hónaljban, ez hála Istennek negatív lett. Sokáig kellett kórházban feküdnöm, több mint egy hónapot, mert több komplikáció adódott. Betegtársaimmal sokat beszélgettem, hiszen ettõl a betegségtõl mindenki félelmek között él, és mindenki kapaszkodik a leggyengébb szalmaszálba is. Beszéltünk arról, mit kéne szedni, amitõl gyógyulást remélhetünk, aminek segítségével leküzdhetõvé válhat ez a kór. Ki miben bízott, azzal érvelt. Én a második mûtétem után egy héttel a Béres cseppet kezdtem el szedni, azon kívül a mai napig semmit. Úgy éreztem napról-napra erõt ad, jobb lett az étvágyam, kezdtem erõre kapni, nem híztam, de az nem is volt baj, a közérzetem viszont egyre jobb lett. Amire igen nagy szükségem volt, mert még a kórházból való elbocsátás napján, augusztus végén, jelentkeznem kellett kemoterápiára. Ott döntöttek, 30 sugárkezelést és 6 injekciót kell kapnom. Újra elõvettek a félelmek, hogyan fogom ezt bírni? Testem-lelkem beteg volt, minden szavam sírásba fulladt. És elkezdõdött… December, január, akkor jártam a sugárterápiára. 2001. április 5-én kaptam az utolsót. Ezekben a nehéz napokban, hónapokban itthon egyre szedtem a Béres cseppet. Ma is meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ez segített abban, hogy a kezelést bírtam erõvel, volt egy kicsi étvágyam és be is tudtam fejezni. A mai napig szedem a napi 2 × 20 cseppet Béres C-vitamin kíséretében. 2002 szeptemberében voltam éves kontrollvizsgálaton, ami minden részletre kiterjedt: MR vizsgálat, ultrahang, csontsûrûség mérés, labor, mellkas-röntgen. Hála a Jóistennek, minden eredményem negatív lett.
52
Most így élek, az erõm már nem a régi, félelem is van bennem minden vizsgálat elõtt. De vagyok, élek és remélek, a Béres cseppben pedig rendületlenül bízok. VAJTÓ I STVÁNNÉ
Kazincbarcika
E
gy távoli rokonom történetét mesélem el Önöknek. Ilonka néni idõsödõ korára is szép és csinos volt, mint egész életében. Számára a szép külsõ jelentette a lényeget, az értéket. Ennek érdekében sok mindent meg is tett. Rendszeresen ápolta a testét, megvásárolva és kipróbálva megszámlálhatatlan krémet, olajat. Egyet felejtett csak ki. A lélek és a szellem ápolását, ezekért sohasem tett semmit. 65 éves lehetett, amikor meghalt a férje. Hiába telt az idõ, Ilonka néni képtelen volt a veszteséget feldolgozni. Tovább erõsödtek benne az egész életében amúgy is meglévõ, a másokat el nem ismerõ, kritizáló, rosszindulatú érzések. Csak önmaga és a saját baja, fájdalma létezett. Érzéketlen volt minden másra. A sokéves lelki „betegség” után megbetegedett a test is, méhrákot diagnosztizáltak nála. Ilonka néni a diagnózis hallatára teljesen összeomlott. Õ igaz, jó embernek tartotta magát, és nem értette, miért kell akkor szenvednie. Hiába beszélt vele az orvosa, hiába a rokonai, ismerõsei. A gyógyulás esélyében nem hitt, és nem is fogadott el semmiféle terápiát. Vádolta az egész világot, az eget és a földet, hogy miért pont vele történik mindez. Javasoltuk számára a Béres csepp szedését is, persze meg se hallgatott minket. Bármilyen cikket, tájékoztatót vittünk neki evvel kapcsolatban, olvasatlanul félredobta. Így teltek a napok, hetek. Egyik nap egy réges-régi barátnõje hívta fel telefonon, aki semmit se tudott Ilonka néni bajáról. Hosszasan mesélt az elmúlt évekrõl, és az okról, amiért olyan régóta nem jelentkezett. A férje rákos lett, és a folyamatos Béres csepp szedése után 2 évvel most tudták meg, hogy a pusztulást jelentõ sejtek feladták a támadást, meghátráltak. Az a hír, hogy meggyógyult a férje, emeltette fel
53
MÉHRÁK
Ilonka néni a Béres csepp apostolává lett. Villamoson, a parkban üldögélve, a postai várakozás során mesélt és mesélt a vele megtörtént igaz gyógyulásról.
MÉHRÁK
vele a telefont, és hívta fel a régi barátnõt, fejezõdött be a majd egy órás beszélgetés. Ez a beszélgetés döbbenetes változást idézett elõ Ilonka néninél. A gyermekkori jó barátnõ története varázsütésre mindent megváltoztatott. Ha Erzsike férje meggyógyulhatott, akkor van remény a saját gyógyulására is, járt éjjel-nappal Ilonka néni fejében. Most már mindent elolvasott, amit a Béres csepprõl tudni lehetett. A barátnõjével pedig napi rendszerességgel megbeszélte a legapróbb dolgot is, és elkezdte szedni a cseppeket a C-vitaminnal. Sokat gondolkoztam azon, mennyi igazság van abban, hogy a reményt adó, szavahihetõ tanács, egy meggyógyult ember története, milyen nagy hatást tud elérni. A legtöbbet a kissé elembertelenedett mai korban is az emberi szó, példa adhat, egy „emberséges” gyógykészítménnyel karöltve. Tudatosan írtam az „emberséges” jelzõt, hiszen jól tudtuk –Ilonka néni is –, hogy a Béres csepp hasznos segítõ, gyógyító, minden káros mellékhatás nélkül! Egyéves napi rendszeres Béres csepp szedés után Ilonka néni állapota annyira javult, hogy ezután még nyolc teljes értékû évet élhetett. Két éve búcsúztunk el tõle. De már egy teljesen új embertõl. A nyolc év alatt – végig szedte a Béres cseppet – kiegyensúlyozottabbá, kedvesebbé, megértõbbé, a mások baja felé nyitottabb emberré vált. Hisszük, hogy a Béres csepp nem csak a testben, hanem a lélekben is meghozta a gyógyulást. A legcsodálatosabb az volt ebben a nyolc évben, hogy Ilonka néni a Béres csepp apostolává lett. Villamoson, a parkban üldögélve, a postai várakozás során mesélt és mesélt a vele megtörtént igaz gyógyulásról. Mindent megszerzett, amit a Béres csepprõl tudni lehetett. Béres Józsefrõl fényképeket gyûjtött. A szobájába is kitette megmentõje – így nevezte Béres doktort – fotóját. Ilonka néni ezekben az években megbékélt mindnyájunk Teremtõjével. Már meg tudta köszönni a gyógyulás mellett a betegséget is, mert rájött – õ mesélte –, hogy e nélkül sose gyógyulhatott volna meg lelkileg sem. Az õ szavaival búcsúzom el, amit sokszor hallottam tõle. „Áldja meg a Jóisten Béres József urat, hogy feltalálta a Béres cseppet, és rengeteg emberen segített, rajtam is.” Áldja meg az Úr, hogy reményt adott a félelmek és fájdalmak alatt, és áldja a nap minden percében, hogy erõsítette a testet, lelket, és mindkettõt meg is gyógyította! K. GY.
54
Tömören fogalmazva, én és a Béres csepp legyõztük a halált.
N
DR .
P ERIN M ÁRIA
Sannicolau Mare (Nagyszentmiklós), Románia
55
MÉHRÁK
em töltöttem be a 40. évemet, amikor megtudtam, hogy méhrákom van, mégpedig a második stádiumban. Tetõzte a bajt, hogy elõtte egy év leforgása alatt három terhesség megszakításon estem át. Csak utólag tudtam meg, hogy szó sem lehetett terhességrõl. A tumor növekedése okozta szimptómákat én tulajdonítottam terhességnek, és találtam orvost, aki jó pénzért elvégezte a tiltott mûtétet. A temesvári onkológián mûtét elõtt hat napon át kobalt- és 20 alkalommal napi egyszer gamma-terápiát kaptam, és ugyanezt megismételtem a mûtét után is. Három hónap elteltével engedtek haza. A férjemnek azt mondták, hogy 25 % túlélési esélyem van. Az akkori 37 kg súlyom a 169 cm magasságomhoz viszonyítva siralmasan kevés volt. Alig egy hónapot feküdtem otthon, az orvosok csak lázés fájdalomcsillapítót írtak fel, az állapotom pedig egyre romlott. Hosszas tanakodás után Kolozsvárra vittek, állítólag ott van az ország legjobb onkológiai kórháza. Bár ne mentünk volna! Az ottani vélemény az volt, hogy ha nem ismétlik meg a kobalt-terápiát és a mûtétet, semmi esélyem a túlélésre. Az én állapotomban nem hiszem, hogy túléltem volna a mûtétet. Azzal a tudattal mentünk haza, ha már meg kell halnom, akkor otthon és ne a mûtõasztalon haljak meg. Elesettségemnél csak az élni akarásom volt nagyobb. Nem akartam árván hagyni az 5 és 15 éves fiaimat. Akkor hallottam a Béres csepprõl. Családom minden követ megmozgatott, hogy beszerezze számomra. Nehéz dolog volt ez. Akkoriban az olyan közönséges halandók, mint amilyenek mi vagyunk, nem juthattak útlevélhez. Mindenesetre a Béres csepp valahogy mégis meglett, és én elkezdtem a kúrát kitartóan és bizakodva. Reggel, este 20-20 cseppet. És lassan megtörtént a csoda, kezdtem súlyban gyarapodni, mind jobban éreztem magam, olyannyira, hogy nyolc hónap elteltével, elutasítva a leszázalékolást, visszamentem a munkahelyemre, ahol banktisztviselõként dolgoztam az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig. Remélem, még vagy 10-20 évig együttmûködünk én és a Béres csepp az immunrendszerem karbantartásában.
Már mindenki tiszteli a hitemet a Béres cseppben.
MÉHRÁK
S
zületésemtõl fogva szervi szívbeteg vagyok, kétszer operáltak a szívemmel. 1978-ban méhdaganat miatt nõgyógyászati mûtéten estem át, sok vért vesztettem és kaptam a kórházban. Egy betegtársamtól hallottam a csodacseppekrõl. Akkor még Baján éltünk, és a helyi Herbária üzlet elõtt hosszú sort kellett állni egy üveg Béres cseppért. A fiam 9 éves volt, õ állt mindig sorba, mert én nagyon gyenge voltam. Sokszor látta a postás autót, amikor hozták a Béres cseppet. Egyszer azt mondta nekem a kisfiam, hogy anya, te annyira bízol a Béres cseppben, hogy én postás leszek azért, hogy neked mindig legyen. Postás is lett, Gyõrben végzett Postamûszaki Fõiskolát. És sok-sok éven át, a nehéz években, amikor még nem lehetett a gyógyszertárakban kapni, ellátott a cseppekkel. 1978 óta, a mai napig, kisebb megszakításokkal szedem a Béres cseppet a Béres C-vitaminnal együtt. A hitem a Jóistenben és az Önök cseppjében segített oda, hogy most 64 éves lehetek. A családom mindig kinevetett, azt mondták, csak szedjem, nem árt, ha nem is használ, és én szedtem. Az idén tavasszal, egy osztálytársam felhívott és sírva elköszönt, hogy végbéldaganata van, kezelést kap, de úgy érzi, meg fog halni. Kértem, hogy szedje a Béres cseppet. A szokásos kezeléseket naponta 3 × 25 cseppel egészítette ki. A daganat növekedése megállt, és az osztálytársam jól van és él. A jó példa ragadós. Az osztálytársam elmondta a lányomnak az esetét, akinek nõgyógyászati problémái voltak (ciszta). Azóta a lányom is és a három fiú unokám is kapja a cseppeket. Már mindenki tiszteli a hitemet a Béres cseppben. Nagyon köszönöm! S TENGER O TTÓNÉ
Budapest
Magának vagy nem volt rákja, vagy csoda történt.
1974
. szeptember 9-én a budapesti SOTE I. sz. Nõi Klinikán elõzetes sugárkezelés után a professzor méhtestrák miatt teljes méheltávolítást végzett. A mûtét után még 10 sugárkezelést kaptam. Ezután egy évig aránylag jól voltam, ekkor azonban ujjbegynyi vastagbél-
56
B AKOS F ERENCNÉ
Székesfehérvár
* Egy cikk a korabeli híradások közül. Sáfrán István „Zseni vagy sarlatán” címû írása 1976. okt. 15-én jelent meg
57
MÉHRÁK
fekélyt állapítottak meg a sigmabél felsõ szakaszán, amit késõbb a hólyaggal kapcsolatos panaszok követtek. Erõs hólyagvérzéssel kerültem a Székesfehérvári Kórház urológiai osztályára. Itt a nõgyógyászati eredetû tumor hólyagra való terjedését állapították meg, adtak 4 dl vért, és a Budapesti Onkológiai Intézetbe küldtek, ahol a belgyógyász orvos Endoxan szedését javasolta. Akkoriban rokkant nyugdíjasként mint orvosírnok dolgoztam a lakásom melletti körzeti orvosi rendelõben. Az ottani doktornõ viszont a fehérvérsejt-állományom alacsony volta miatt nem javasolta ezt a kezelést. Így megtagadtam az Endoxan szedését, majd késõbb a nõgyógyászaton kilátásba helyezett kemoterápiás kezelést is. Idõközben egy barátnõm olvasta a Magyar Ifjúság c. lapban* a Béres úrról megjelent cikket. Megszerezték Béres József elérhetõségét, és nõvéremet võm tomboló hóviharban autóval vitte Kisvárdára a cseppekért. Nehezen, de végül sikerült két üveghez jutni. 1976. december 25-én este az ünnepi vacsoránál kezdtem el szedni. A vérzésem gyorsan megszûnt, és háromheti szedés után a vizelettel együtt valami eltávozott a hólyagból. Olyan volt, mint egy hártyás tojás. Felrepedt és sötét vér folyt belõle. Átmeneti gyengeség után jól lettem. Karácsony elõtt vérszegény voltam, januárra megduplázódott a vörösvértest számom. Rövid idõ alatt teljesen rendbe jöttem. Jó étvágyam volt. Meghíztam. Újra dolgoztam. A körzeti rendelõ fõorvosa, aki a nagy vérzés alkalmával, mentõvel vitetett be a kórházba, a következõket mondta a javulásom láttán: „Magának vagy nem volt rákja, vagy csoda történt.” Következõ alkalommal egy ismerõsöm vitt le autóval Kisvárdára, attól kezdve, amikor szükséges volt, vonattal tettem meg a hosszú utat, és álltam érte sokszor az árokparton – mert annyian voltunk – mindenféle idõjárásban. Egy alkalommal este ½ 9-re értem csak oda valami vonatcsatlakozási probléma miatt. Így ment ez addig, amíg hivatalosan meg nem jelent az üzletekben a Béres csepp. 43 éves koromban operáltak, 45 évesen kezdtem szedni a cseppeket. Most a 74. évemben vagyok. Tavaszonként tartok egy-egy 6 hetes Béres kúrát. Míg élek, hálás szeretettel foglalom imáimba jótevõm nevét.
Én, mint alulírott, nagyon szívesen tudomásukra hozom, hogy engem a Béres csepp gyógyított meg.
NÕGYÓGYÁSZATI BETEGSÉG F GYOMORRÁK
1920
-ban születtem, 1989-ben nõgyógyászatilag megbetegedtem. Kaptam 40 sugárzást, abból kettõ 24 órás és egy 20 órás volt, a többit külsõre kaptam. Mire vége lett, annyira legyöngültem, hogy a családom nem bízott az életben maradásomban. Akkor ajánlották a Béres cseppet. Betartottam a prospektusban írtakat. Azóta mindennap szedem, de most már 20 cseppet naponta egyszer. Hála Isten jól vagyok, pedig már a 83. évemet taposom, és ezt a Béres cseppnek köszönhetem. F EKETE J ÓZSEFNÉ
Mecsér
16 kg-ot visszaszedtem és még élek. A csoda megtörtént.
1997
-ben rosszindulatú megbetegedés miatt komoly gyomor mûtéten estem át. Rendkívül nehezen viseltem a négy és félórás mûtétet, nagyon igénybevett. Úgy nézett ki, hogy életem utolsó szakaszába értem. A debreceni klinika sebészetén operáltak, ahol sok jóval nem kecsegtettek, azt mondták, hogy jó esetben egy évem van hátra. Hatszor kerültem vissza a klinika belgyógyászati osztályára, kaptam infúziókat, vért. 42 kgra fogytam, hat hónapon keresztül naponta 1-2 szem kekszet és kevés folyadékot vettem magamhoz. Hat hónap múltán már csak egyetlen, utolsó reménységem maradt, a Béres csepp. Megkezdtem a szedését, és két hét után elkezdtem enni. Azóta 16 kgot visszaszedtem és még élek. A csoda megtörtént. Azóta feltalálóját és mindazokat, kik munkájukkal segítették annak létrejöttét naponta imámba foglalom. F ODOR Á RPÁDNÉ
Debrecen
58
Nap mint nap titokban csempésztük édesapa teájába a cseppeket. Hetek teltek el. Továbbra sem evett, de a fogyás megállt.
K ISHALMI Á RPÁDNÉ
Budapest
59
GYOMORRÁK
É
desapám, aki mindig jó étvágyú volt, és szinte minden ételt szeretett, egyik napról a másikra étvágytalanná lett. – Kifordul minden étel a számból – panaszolta kétségbeesetten. – Ilyen nincs, nem létezik! Valamit csak tudsz enni! – erõsködtem szinte hisztérikusan, és közben éreztem, hogy itt valami nagyon nagy baj van. Rossz érzéseimet az orvosi vizsgálat utáni szakmai vélemény sajnos megerõsítette. – Édesapjának gyomordaganata van, talán két-három hónapig lehet önökkel. Döntse el ön, hogy elmondja ezt az édesanyjának, vagy sem – mondta a doktornõnk, s közben karját tanácstalanul tárta szét. Mindent megbeszéltem édesanyámmal és megbeszéltük, hogy mindent megteszünk édesapa gyógyulása érdekében. De mit? Teljesen le van gyengülve, már folyadékot is alig-alig vesz magához. Teljes volt a kétségbeesésünk. Aztán döntöttem. – Próbáljuk meg a Béres cseppet! Én hiszek benne. Csak ez segíthet! Meg kell jegyeznem, hogy abban az idõben komoly viták folytak a Béres csepprõl, sok támogató és még több ellene szóló újságcikk jelent meg, ezért a döntés egyáltalán nem volt egyszerû számunkra. – De apád nem fogja bevenni, és nem is hisz benne – mondta édesanyám, de aggódó tekintetébõl kiolvastam, próbáljuk meg! Nap mint nap titokban csempésztük édesapa teájába a cseppeket. Hetek teltek el. Továbbra sem evett, de a fogyás megállt. Ez biztató jel volt. Több hónap elteltével aztán lassacskán megjött az étvágya is. A leveseket, meg a gépsonkát jóízûen ette, és a fõzelék is elfogyott kisebb unszolásra. Folytattam a cseppek adagolását. A súlyát teljesen nem, de erejét, életkedvét visszanyerte. Még három évet élt közöttünk, 82 éves korában veszítettük el. Ma is biztos vagyok benne, hogy nem csak a mi gondoskodásunk, szeretetünk segített. Ott volt a láthatatlan segítõ, mint ahogy most is ott van a 87 éves édesanyám teájában tél elejétõl a tavasz beköszöntéig, a titokban a teába csepegtetett Béres csepp.
Az orvos nem jósolt számára hosszabb életet egy-két évnél. …15 évet köszönhetek a Béres cseppnek.
VASTAGBÉLRÁK
A
nyolcvanas évek elején feleségem még alig múlt hatvanéves. Egyszer azt vettük észre, hogy fogy elfele. Bár az orvosunk komoly bajt sejtett, vastagbélrákra gyanakodott, feleségem elhárította az ilyenkor óhatatlanul szükséges orvosi vizsgálatokat. 4-5 hónapon át havi 2-3 kiló volt a súlycsökkenése, amikor végre elkezdte szedni a Béres cseppet. Még két hónapon át folytatódott a fogyás, ezért hatástalannak gondoltuk a cseppet. Mégis türelemre intettek bennünket, és valóban, egyszer megállt a fogyás. Hízni nem hízott, de legalább nem romlott tovább az állapota. Az orvos nem jósolt számára hosszabb életet egy-két évnél. Szerencsénkre a Béres csepp szedése mellett csak 1997-ben következett be hirtelen, robbanásszerû leromlás, és az év márciusában elhunyt. Úgy érzem, hogy 15 évet köszönhetek a Béres cseppnek. Azért írtam le a feleségem esetét, mert sokszor találkozom türelmetlen emberekkel, akik néhány hónap alatt várnak valami csodát a Béres csepptõl, holott tapasztalatom az, hogy csak kitartó szedéssel lehet eredményt elérni. E sorokat drága feleségemre emlékezve írtam le. L ÁNG M IKLÓS
Balatonalmádi
Gyógyszerészként úgy éreztem, hogy nekem segíteni kell a betegeknek, át kell adjam a magam tapasztalatait a Béres csepprõl …
A
történetem egy kis bodrogközi faluban kezdõdik, ahol gyógyszerészi pályámat lelkesedéssel kezdtem egy fiatal férj oldalán. És egyszer azzal kellett szembesülnöm, hogy édesanyám súlyos beteg, vastagbélrákja van. Kicsúszott a talaj a lábam alól. Mûtét után a sebészorvos kijelentette: édesanyám menthetetlen. Valóban nagyon rossz fizikai állapotban volt, már csak pépes ételeket evett. A TV-ben filmet láttam egy emberrõl, dr. Béres Józsefrõl, aki cseppjeivel betegek sokaságának adta vissza az egészségét. Nem haboztunk, elindultunk hajnali órákban Kisvárdára. A ház elõtt, ahol Béres József lakott, hosszú-hosszú
60
61
VASTAGBÉLRÁK, TÜDÕRÁK
sorban álltak az emberek, és mindenki segítségre, egy kis reménysugárra várt. Én elnéztem az emberi arcokat, volt, aki szomorúan, de nyugodtan, volt, aki megkönnyebbülten, szinte vidáman távozott. Miután mi is bejutottunk dr. Béres Józsefhez, õ kedvesen, visszafogottan fogadott minket. Megnézte a leleteket, õ is azt mondta, nagyon-nagyon súlyos az eset. Elõírta, hogyan alkalmazzuk a cseppeket. Egy hónapi szedés után anyukám fizikai állapota javult, és már darabos ételeket is evett. A mi szeretett, jóságos édesanyánk még 2 évet élt, emberi módon, és örülni tudott unokáinak, családjának. Meggyõzõdésem, hogy az életét a Béres csepp hosszabbította meg. Lassan-lassan kezdtem feldolgozni édesanyám halálát, mikor szinte egyik napról a másikra kiderült, hogy férjem súlyos tüdõrákban szenved. Egy héttel a mûtéte után, megkértem a sebészprofesszort, hogy benn a kórházban adagolhassam a férjemnek a Béres cseppet. Némi ellenállás után engedélyezte. És a hatás látványos volt, a férjem jó étvágyú lett, 10-12 kg-ot hízott, életkedve visszatért, és orvosai is érthetetlenül álltak e nagyfokú javulás láttán. Ez az állapot 2 évig tartott, akkor agyi áttét miatt újabb mûtéten esett át. Mûtét után szintén nagyfokú javulás következett Béres csepp adagolása mellett. Eközben anyagi tartalékaim kimerültek, mivel egyik kislányom középiskolás, másik egyetemista volt, mindketten Budapesten végezték tanulmányaikat. A sok gyógyszerköltség, a gyermekeim iskoláztatása olyan anyagi terheket rótt rám, hogy már a Béres csepp megvásárlása is gondot jelentett. Kissé szégyenkezve fordultam a Béres Rt.-hez. És kaptam segítséget, sok-sok Béres cseppet. Mikor megláttam a csomagot, sírva, szinte önkívületi állapotban suttogva, zokogások közepette köszöntem meg Béres Józsefnek és munkatársainak a segítségüket. Sajnos férjem is csak két évet kapott a sorstól. A súlyos lelki megterhelés hatására arci idegzsábát kaptam. Pokoli kínokon, fájdalmakon mentem keresztül, és újra a Béres csepphez nyúltam. Étvágyam visszatért, hízni kezdtem, és fájdalmaim csökkentek. Egészséges lettem. Ekkor én gyógyszerészként úgy éreztem, hogy nekem segíteni kell a betegeknek, át kell adjam a magam tapasztalatait a Béres csepprõl a betegeknek a gyógyszertárban, ahol emberek százai fordulnak meg, és különbözõ problémáikra tanácsot kérnek. Nagyon-nagyon sok embernek ajánlottam a cseppeket. Vegyes érzések kavarogtak bennem, boldogság és szégyenérzet töltött el, mikor a kis töpörödött falusi asszony egy pár darab tojással és némi gyümölccsel köszönte meg, hogy a Béres csepptõl jól van, és már kapálni is tud a kis kertjében. Szégyenkezve vettem át a csomagját, mert jól tudtam, hogy a köszönet nem nekem, hanem Béres Józsefnek jár. De egy egyszerû falusi ember érzékenységét se akartam megsérteni.
Hosszasan tudnám sorolni tapasztalataimat. Tudom és meggyõzõdésem, hogy Béres József találmánya milliók egészségét adta vissza. N AGY J ÁNOSNÉ
VASTAGBÉLRÁK
Sátoraljaújhely
Én hiszem és vallom, hogy a Béres cseppnek köszönhetem a gyógyulásom, és hogy még élek.
1990
-ben vastagbéldaganattal súlyos mûtétem volt, 50 centit eltávolítottak. Én azóta, kisebb megszakításokkal, még ma is szedem a Béres cseppet. Ennek tulajdonítom a munkabírásomat is. K REPSZ A NDRÁSNÉ
Budapest
Bosszantott engem, hogy rám szabták, hogy három évet élhetek még. Nagy felindultság kapott el, rám ugyan ne szabja senki, hogy mennyi évem van még hátra!
A
Béres csepp elsõ megjelenése óta hittem gyógyító erejében. A rádióban hallottam a betegek nyilatkozataiban, hogy a súlyos daganatos betegek gyógyulását segítette. Az én saját tapasztalásom is ezt bizonyítja. 1995 májusában a békéscsabai Réti Pál Kórházban a szakszerû vizsgálatok alapján megállapították, hogy rosszindulatú rákos beteg vagyok, vastagbéldaganatom van. 2 liter vérátömlesztést kaptam. Orvosaim vigasztaltak, három évvel meghosszabbítják az életemet, ha alávetem magam a mûtétnek. Bosszantott engem, hogy rám szabták, hogy három évet élhetek még. Nagy felindultság kapott el, rám ugyan ne szabja senki, hogy mennyi évem van még hátra! Mindegy nekem, ha már holnap meghalok, hiszen 75 éves vagyok. És otthagytam a kórházat. A gyermekeim
62
PAPP Z SIGMONDNÉ
Dévaványa
Most már tudja, a sok jóakarójából eggyel több van már sok-sok éve. Én is imába foglalom az Ön nevét, mert a Béres cseppnek köszönhetem az életem.
K
étszer is. 1989-ben volt egy rosszindulatú daganat a hasamban, kivették. Szedtem a Béres cseppet, és meggyógyultam. 1999-ben elestem és combnyaktörésem lett. A jobb combom 2-3 centis darabokra térdtõl egész fölig eltörött, még ma is bent vannak a kapcsok. Tatabányán mûtöttek meg. Mûtét után azt mondta az orvos, nem hitte volna, hogy megmaradok. Nagy-nagy az akarat bennem, persze én tudtam, hogy ezt a cseppeknek köszönhetem. S CHUBERT T ERÉZIA
Martonvásár
63
HASI DAGANAT
persze nem hagyták ennyiben, rábeszéltek, hogy elvisznek Budapestre a HIETE Sebészeti Klinikára. A Klinikán R. L. professzor úr 20 cm-t távolított el a vastagbelembõl, és az éveket nem szabta rám. Megmondta, hogy rosszindulatú volt a daganat, de a körülötte lévõ nyirokcsomókat is eltávolította. Ennek 2000. július 10-én múlt hét éve. Már kétszer három évnél is többet éltem meg, most december 3-án töltöttem be a 82. évemet. A Béres cseppet a mûtétem óta állandóan szedem, napi 2 × 25 cseppet, hozzá a Béres C-vitamint. Azért mertem szedni a Béres cseppet, mert egy közeli ismerõsöm gyomrának kétharmadát távolították el rákos daganat miatt több mint 20 éve. Nem járt sugárterápiára, csak a Béres cseppet szedte. A betegtársai, akik sugárra jártak, már mind meghaltak. Õ volt elõttem a példa. Mit mondhatnék többet? 82 évem ellenére jól érzem magam, tudok segíteni gyermekeimnek, unokáimnak dédunokáim nevelésében. Rendszeresen utazok gyermekeimhez az ország különbözõ részébe oda, ahol segítségemet igénylik. Ha Semmelweis Ignác az anyák megmentõjeként lett az orvostudomány által elismerve sok meg nem értés után, akkor dr. Béres József a rákos betegek megmentõje és szenvedéseik megszüntetõje.
GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉG
Szörnyû volt látnom, ahogy a mûtét után a férjem napról-napra egyre elesettebb, gyöngébb, étvágytalanabb lett.
E
lsõ személyes találkozásom Béres úrral a 80-as évek végén a Budapest Kongresszusi Központban történt. Ma is elõttem van az a hatalmas tömeg, amely akkor ott megjelent azon az elõadáson. Engem nem a kíváncsiság, hanem a remény vitt oda nagy kétségbeesésemben. Én, naiv, férjem mûtét utáni zárójelentésével a kezemben úgy mentem oda, hogy tanácsot, segítséget kérjek. Ma sem tudom, hogyan sikerült, de megtaláltam a módját, hogy ott, akkor bejussak Béres úrhoz. Ezúton is köszönöm, hogy meghallgatott, és tanácsot is adott. Az utolsó reménysugár vitt engem akkor oda. Férjemet akkoriban mûtötték meg. Sajnos gyógyíthatatlan beteg volt. Az orvos azt közölte velem, hogy talán egy hónapja van hátra. Hazamehettünk, mert kórházi kezelést nem igényelt. De szörnyû volt látnom, ahogy a mûtét után napról-napra egyre elesettebb, gyöngébb, étvágytalanabb lett. Amikor pult alól nagy nehezen sikerült beszereznem a Béres cseppet, újra rózsaszínben láttam a világot. A cseppek hatására férjem étvágya kissé megjavult. Néhány nap múlva a megkívánt ételbõl valamicskét már el is fogyasztott. Még bablevest is fõztem a kívánságára! Szemenként hámoztam meg a babot, mert a héja miatt nem ehette volna. A férjem életkedve, ereje szemlátomást kezdett visszatérni, és az orvosokkal együtt bizakodtunk a gyógyulásban. Akkoriban születtek ikerunokáink. De sok örömet szereztek nekünk! Bearanyozták azokat az egyébként fájdalmas, szomorú napokat, hónapokat. Boldogság volt látni, amikor a férjem a karjaiban tartotta õket, óvta lépteiket, megcsodálta nyiladozó értelmüket. Minden nap ajándék volt számunkra. Ilyen idillikus légkörben teltek a napok, a hónapok. Egy hónap helyett, sok hónap! Meggyõzõdéssel állítom, hogy ezt a Béres cseppnek köszönhetem. DANKÓ J ÁNOSNÉ
Budapest
64
Egy év eltelte után: „Drága Istenem!”– kiáltottam fel. Észrevettem, hogy virágba borult a cseresznyefa a kertünkben.
I RENE G OLDSTEINER
Wien (Bécs), Ausztria
65
PAJZSMIRIGYRÁK
36
éves voltam, mikor megtudtam, hogy pajzsmirigy rákom van. Ezután gyorsan követték egymást az események. Az elsõ mûtét, majd a sugárkezelés. Úgy éltem meg mindezt, mint akit távirányítóval irányítanak. Mûködtem automatikusan, és úgy éreztem, mintha a lelkem lebénult volna. Drága édesapám beszerezte, megvette a Béres cseppet. Mondta, hogy milyen jó, sokat segít, kért, hogy szedjem szorgalmasan. Õ már akkor nagyon hitt a cseppekben. Tettem, ahogy megkért, bevettem a cseppeket és hagytam, hogy a Jóisten vigyen engem az ölében, mert lebénult lélekkel vegetáltam, de nem éltem igazán. Egy év eltelte után: „Drága Istenem!” – kiáltottam fel. Észrevettem, hogy virágba borult a cseresznyefa a kertünkben. Hallottam a kislányom nevetését. Éreztem a férjem simogatását. Élveztem aranyos szüleim végtelen szeretetét. Ekkor gondoltam át, mi is történt velem. Már régen nem kaptam semmiféle kezelést, szedtem a Thyrex tablettákat, mely a pajzsmirigy mûködését helyettesíti, és a Béres cseppet. Örültem, hogy elfogadtam édesapám jó tanácsát, most már én is hittem a cseppek jó hatásában. Hálás voltam a Jóistennek, és hálás Béres úrnak. Amikor édesapámra gondolok, sajnos õ már nem él, megérzem, milyen szép, mikor az ember õszinte szívvel hinni tud, hinni, hogy a gondviselõ szeretettel van irántunk akkor is, mikor kétségeink vannak.
PAJZSMIRIGYRÁK, VESERÁK
Orvosaival én konzultáltam, akik az idõ múlásával csak annyit tudtak mondani, hogy csodával határos javulás következett be.
A
hetvenes évek végén lányom egyetemi tanulmányait folytatta Szegeden. Ott hallott a Béres csepp egészségmegõrzõ hatásáról. Akkoriban még nehezen, sorban állással lehetett hozzájutni a csodaszerhez. Magának azért vett, hogy a tanulásához a szellemi frissességet biztosítsa, részünkre pedig, hogy öregségünkben egészségünk megtartásában legyen segítõnk. A férjemet 1956-ban a szentesi kórházban strúmával operálták. A mûtét jól sikerült, és igen jó közérzettel élt 1979-ig, amikor egy szakorvos göböt fedezett fel a nyakán, és újabb mûtétre javasolta. A mûtét során derült ki, hogy a baj nagyobb, rákos daganatot diagnosztizáltak. Az orvos azt mondta, vélhetõleg nincs sok ideje az életbõl. Ezután a férjem a szegedi klinika endokrinológiai osztályának nyilvántartott betege lett. Külföldi gyógyszerellátásban és szanatóriumi ellátásban részesült sok éven át. Hiszem azonban azt, hogy arra a sok évre, amit a mûtét után kapott, úgy kerülhetett sor, hogy 1979-tõl rendszeresen és következetesen, hittel és reménységgel adtam férjemnek a Béres cseppet, aki nem is sejtette, hogy milyen betegséggel kell megküzdenie. Orvosaival én konzultáltam, akik az idõ múlásával csak annyit tudtak mondani, hogy csodával határos javulás következett be. 1985-ben eredményes prosztatamûtéten esett át, 1989-ben ismét a klinika lakója lett, jobb oldali vesetumort távolítottak el. Áttét nem volt észlelhetõ. Rendszeres kontrollvizsgálatokkal, lelkiismeretes orvosi hozzáállással, imáimmal, a Béres csepp segítségével és szeretettel körülvett férjem 1979tõl 2002-ig, 23 éven át boldog, tartalmas és aktív életet élt családunk körében. Halálával 88. éve szakadt meg. Határozottan állítom, hogy a Béres csepp szedése hozzásegítette férjemet a szép hosszú élethez, erõt adott neki ahhoz, hogy betegségei dacára támaszom lehessen, és széppé, boldoggá tehesse életem. Nekem pedig abban segít, hogy nehéz egyedüllétemben is megtarthassam egészségemet. ÖZV.
G ULYÁS L ÁSZLÓNÉ
Csongrád
66
Mint a Béres csepp és az ezt követõ készítményeik hosszú évek óta fogyasztója, szeretnék véleményt mondani, egyben hálás köszönetemet kifejezni az egész stábnak, hogy hozzájárulnak a magyar nép egészségének megõrzéséhez.
n egy idõs, 70 éves asszony vagyok. Rosszindulatú rákos daganatot távolított el 5 órás mûtéttel a MÁV Kórház fõorvosa 1998-ban, egyik vesémet ki kellett venni. 4 éve ennek. Azóta jól vagyok, még influenzás sem voltam. Mindezt a Béres cseppnek köszönhetem. Rendszeresen fogyasztom, és megvéd a betegségektõl. Rendszeres orvosi kontrollokra járok, de hála a Jóistennek minden rendben van. Míg élek, én a Béres cseppet nem hagyom el egyetlen napon sem, az életemet ennek köszönhetem, hiszen súlyos állapotomban lábra állított. Én mindenkinek ezt ajánlom. SZ. I.
Oh, drága Béres Csepp A neved míg élek nem felejtem el.
Te erôt adsz Fájdalmat enyhítsz Segítesz a gyógyulásban Hiszem, hogy a betegek kincse vagy.
É
desanyámat veserákkal mûtötték. Emberfej nagyságú daganatot távolítottak el. Mûtét után az intenzív osztályra került, onnan a sebészetre. Mikor hazahoztam, azt mondták az orvosok, hogy nem sok van hátra az életébõl. Nagyon el voltam keseredve. Egy nap, ahogy siettem az utcán, egy táblára lettem figyelmes. Az állt rajta, hogy Béres József feltaláló Békéscsabán elõadást tart. Elmentem rá. Sok jó tanáccsal lettem gazdagabb, és hitet adott. Másnap vásároltam a cseppekbõl. Eleinte nagyobb dózisban adagoltam. Kis idõ múlt el, már tapasztaltam, hogy édesanyámnak megjött az étvágya. Csökkentek erõs fájdalmai. Hatalmas, kínzó fájdalmát a cseppek nagymértékben enyhítették. Napról napra erõsödött. Halála napjáig jó étvágya volt. Amit még szeretnék nagybetûvel ideírni: MÁSFÉL ÉVIG ÉLT. Pedig csak néhány hetet jósoltak neki az orvosok. A Béres csepp meghosszabbította az életét. SAMUNÉ B ALOGH É VA
Békéscsaba
67
VESERÁK
É
TÜDÕRÁK
Hazatértemkor apám, akinek már halálára számítottam, félholtan felült az ágyában és így szólt: „Édes fiam, én egy kis birkapörköltet ennék, jó zsírosan!”
A
pa is csak egy van! Édesapám, Mészöly István, 1915-ben született, szegény zsellér családban. Élete nagy részét mezõgazdasági munkával töltötte, 1945 után az iparban helyezkedett el. A Balatonalmádi Bauxit Kutató Vállalatnál mint raktárvezetõ, szabadtéri munkahelyen dolgozott, semmilyen fizikai, kémiai károsító hatás nem érte, nem dohányzott. Mikor nyugdíjba ment, mondván, hogy õ már eleget dolgozott, elõször leült pihenni, majd lefeküdt és úgy is maradt, fekve. A család már csak arra eszmélt, hogy ez a víg kedélyû, nagytermetû, erõteljes ember, a vidéki társaság központja, viharos gyorsasággal fogyni kezd, elveszti nagy étvágyát, víg kedélyét, sõt életkedvét is. A Tatabányai Bányász Szanatóriumba utalták vizsgálatokra és kezelésre. Fogyása csak erõsödött, semmiféle gyógyszer nem használt neki. Másodszor is szanatóriumba került. Behívatott magához a nagy tudással és elismert tüdõgyógyászati és onkológiai szaktekintéllyel bíró fõorvos úr, megmutatta a röntgenleleteket. Ami látszott: egyértelmû tüdõrák, az egyik lebenyen egy nagy daganat, nem operálható. Ennyi lett a lehetõségünk: végletekig hazudni, tagadni baját, vigasztalni, az örökséget elosztani, mielõtt meghal, és megrendelni a koporsót idõben. Így kénytelenek voltunk hazudni. Örökség egy szál sem, a koporsót pedig nem illik elõre megrendelni, nincs hová tenni! Hazavittük az öregünket, lefektettük és vártunk türelmesen. Hetente kétszer jött hozzá a körzeti orvos, aki minden alkalommal könyörtelenül beadta az elefánt méretû vízhajtó injekciót, nehogy tüdõvizenyõt kapjon a beteg. Hát azt nem is kapott, csak tovább fogyott, enni, inni egyáltalán nem kívánt, nem maradt belõle más, csak csontok, melyek majd átszúrták az ereket és kénsárga bõrét, felfekvései lettek, forgatni kellett az ágyban. És ekkor jött az, amit csodának kell nevezni. Apámat nyomorult állapotában meglátogatta családunk közeli barátja, dr. B. L. nyugdíjas körorvos, harmadik telekszomszéd, aki arról volt híres, hogy elmúlt 80 éve alatt a vizet csak mosdásra használta, a nyári rekkenõ hõségben délben szõlõt kapált, ásott, permetezett, télen pedig pincéjében matatott, így is leélt 90 évet, békességben és nyugalomban. Látva apám nyomorúságát, javasolta anyámnak, hagyják el az összes gyógyszert, és adjon apámnak Béres cseppeket, bele a napi kis pohár
68
DR .
M ÉSZÖLY F ERENC
Budapest
A háziorvosom a leleteim láttán megkérdezte, hogy milyen gyógyszert szedek. Mondtam, hogy Béres cseppet. Azt felelte, higgyek benne, segíteni fog.
2001
nyarán történt. Vasárnap volt. A magyaróvári plébániatemplomban a 9 órai misén sokan voltak. Én szoktam énekelni, ám a szertartás közepén azt veszem észre, hogy most nem tudok. Melegem lesz, mintha izzadnék. Amikor fel kell állni, én is felállok, de hirtelen olyan fárasztónak érzem. Mindenki áll, nekem le kell ülnöm. A mise
69
TÜDÕRÁK
borába. Akkor még ez a gyógyszer kétes megítélés alatt volt, szakmailag senki sem ajánlotta volna. Én, mint apám fia, orvosilag laikus, elrendeltem anyámnak, hogy az ajánlott dózis ötszörösét adja apámnak, „most már úgyis mindegy” jelszóval. Így is történt. Saját bonyolult családi ügyeim miatt három hétig nem tudtam hazalátogatni. Hazatértemkor apám, akinek már halálára számítottam, felült az ágyában és így szólt: „Édes fiam, én egy kis birkapörköltet ennék, jó zsírosan!” (Idetartozik, hogy két éve zsír és húsundora volt, a birkahúst pedig kimondottan utálta egész életében.) Fél Veszprém megyét bejártam, míg egy kezdõdõ lakodalomban sikerült kikönyörögni egy kis darab oldalast, anyám elkészítette pörköltnek. Apám miután jóízûen megette a birkát, arra kért, ha legközelebb jövök, akkor pacalt hozzak, bár még sosem evett eddig, de úgy megkívánta. Édesapám, miután továbbra is szedte az ötszörös Béres csepp adagot, igen gyorsan helyre jött, fizikai munkát ugyan nem tudott végezni, de a ház körül, a konyhában és a kertben tevékenyen besegített. 1998-ban, 83 éves korában a Veszprém Megyei Kórház belgyógyászatán végelgyengülésben halt meg, és nem rákban. Summa summarum, szerény véleményem szerint apám életét a Béres csepp hosszabbította meg éppen 20 évvel, családja nagy örömére. Az öszszes adat ellenõrizhetõ! Végszó: Apám gyógyulása után pár év múlva felhívtam a fõorvos urat, hogy beszámoljak a csodáról, özvegye közölte, hogy férje két éve meghalt tüdõrákban, melyet a túlzásba vitt dohányzás okozott. (Nyilván meg sem próbálta a Béres cseppeket!) C’est la vie!
ÁRNYÉK A TÜDÕN
végére jobban lettem, de gyengének éreztem magam. Otthon átgondoltam a történteket. Én, aki egész életemben mûszaki dolgokkal foglalkoztam, arra a következtetésre jutottam, hogy ha nem tudok énekelni, mert annyira fáraszt, akkor ez a tüdõvel lehet összefüggésben. Az is eszembe jutott, hogy ebben az évben még nem voltam tüdõszûrésen. Elõkerestem a behívó papíromat, és elmentem a rutin vizsgálatra. Két nap múlva értesítést kaptam, hogy újabb felvételek szükségesek. Az újabb, nagy méretû filmen aztán a szakorvos mutatja, hogy a tüdõn két helyen elváltozás látható. Ezt bizony ki kell vizsgálni! A soproni Erzsébet Kórházba utaltak CT vizsgálatra, ami megerõsítette, hogy a tüdõmön két darab 2 cm-es kerek árnyék látható. Szombathelyre kerültem, ahol újabb vizsgálatok után azt a döntést hozták az orvosok, hogy ha nem feltétlenül szükséges, akkor kerülni kell a mûtétet. Hat hét múlva újabb CT vizsgálattal ellenõrzik a változást, akkor döntenek, hogy kell-e az operáció. 65 éves korom ellenére ez idáig semmilyen gyógyszert nem szedtem, de hogy most valami bajom van, jelezte, hogy a 40 éve tartott súlyom csökkenni kezdett. 5 kg-ot fogytam. Hazakerültem tehát, és vártunk. A feleségemmel megbeszéltem, ha nem is kell semmilyen orvosság, a Béres cseppet mégiscsak szedni kezdem. Úgy gondoltam, hogy akinek nincs semmi baja az alkalmanként 10-20 cseppet szed. Mivel rólam ez most nem mondható el, én szedek 30 cseppet, és ezt naponta háromszor. Hozzá persze a C-vitamint. Ezt az adagot szedtem 6 hétig. Ekkor kellett kontrollra mennem Sopronba. Az újabb lelet szerint a korábbi két elváltozás közül az egyik nem látható, a másik pedig 2 cm-rõl 8 mm-re zsugorodott. Ezután a mellkas sebészeten olyan döntés születetett, hogy mûtéti beavatkozás nem indokolt. A mosonmagyaróvári Tüdõgondozó Intézetben kellett jelentkeznem a továbbiak megbeszélésére. Itt a tüdõszakorvos fél év múlva rendelt vissza újabb szûrésre. A Béres cseppet tovább szedtem napi 3 × 30 cseppet. Közben a háziorvosom a leleteim láttán megkérdezte, hogy milyen gyógyszert szedek. Mondtam, hogy Béres cseppet. Azt felelte, higgyek benne, segíteni fog. A féléves várakozás ismét elmúlt, így mentem a tüdõgondozóba vissza. Itt az orvosnõ a legújabb felvétel mellé teszi a korábbit, és örömmel magyarázza a különbséget. A legújabb felvételen már semmit sem látni. Legközelebb már csak egy év múlva kell mennem. A Béres csepp szedését lecsökkentettem 3 × 20 cseppre. Most a tél kellemetlenségeinek elviselésében segít. A korábban leadott 5 kg-ból már hármat sikerült visszaszednem. Az eltelt idõszakban a hangomat is kipróbáltam egy-két alkalommal, ugyanis baráti találkozók alkalmával a fél éj-
70
szakát végigénekeltük magyar nótákkal. Az is fontos számomra, hogy az idén a kert felásása sem okozott különösebb nehézséget. G ASZTONYI F ERENC
Mosonmagyaróvár
N
emcsak gratulálni szeretnék a feltalálónak, hanem köszönetet is mondani, amiért ennek az áldásos találmánynak köszönhetõen visszanyertem az egészségemet. 1942-ben születtem. Most már késõ bánat, de sajnos erõs dohányos voltam, ami napi két doboz cigarettát jelentett. Egyre gyakrabban köhögtem. Nejem biztatására – annak ellenére, hogy amúgy teljesen egészségesnek éreztem magam – 1999 áprilisában elmentem tüdõszûrõ vizsgálatra. Sajnos neki lett igaza, mert hamarosan értesítettek, hogy menjek vissza további vizsgálatra. A CT vizsgálat után egyértelmûvé vált, hogy a tüdõmön tumort találtak. Mint derült égbõl a villámcsapás úgy ért a hír. A dohányzást természetesen azonnal abbahagytam, de ez már kevés volt, késõ bánat. Kórházi kivizsgálások következtek, majd július 5-én mûtét. Már a mûtét elõtt az élni akarás eltökéltségével emlegettük a Béres cseppet. Mûtét után azonnal szedni kezdtem. Két évig napi 3 × 20 cseppet, aztán mind a mai napig folyamatosan napi 2 × 20-at. Az étvágyam és a közérzetem is jó, a súlyom is gyarapodott. Kórházi kontrollra már csak félévente kell járnom. A mellkas röntgen és a vérkép eredményeim jók, az évenkénti CT vizsgálatok sem mutatnak ki változást. Gyógyszert a Béres cseppen kívül csak a Theospirexet szedem. Hála Istennek és Béres doktornak, három és fél évvel a mûtét után már merek a jövõre gondolni. Kérem magam és családom nevében a Jóisten áldását Béres Józsefre és családjára, akik azon fáradoznak, hogy a betegeken segítsenek. R EMBECZKY Z OLTÁN
Gyõr
71
TÖDÕRÁK
Hála Istennek és Béres doktornak, három és fél évvel a mûtét után már merek a jövõre gondolni.
1993-ban azt mondta az orvosa, hogy 2-3 hónapja van hátra. Nekünk két évet sikerült kapnunk a sorstól.
AGYDAGANAT
Az
én történetem 1993-ban kezdõdött, amikor édesanyám beteg lett. Sokat fájt a feje és az arca, az orvosok arcüreggyulladásra gyanakodtak. A tünetek azonban egyre erõsödtek, míg az egyik napon súlyos orrvérzés miatt mentõ vitte a kórházba. Másnap megtudtam, hogy édesanyámnak arcüreg- és agydaganata van. A helyzete nagyon súlyos, az agyban csecsemõfej nagyságú a tumor, és már nem mûthetõ. Talán 2-3 hónapja van hátra. Két hét után vittem haza. Hogyan tovább? Õ akkor 51 éves volt, én 22. Édesanyám egyedül nevelt engem, mindig kettesben éltünk, csak egymásra számíthattunk, és nagyon nehéz, fájó volt belegondolni abba, hogy teljesen egyedül maradok. Eleinte még elég jó erõben volt, de ahogy teltek a hónapok rohamosan fogyott és gyorsan épült le. Sokszor vitte mentõ a kórházba az ismétlõdõ orrvérzések miatt, de utána mindig hazahoztam õt, én akartam ápolni. Sok gyógyszert, gyógynövényt kipróbáltunk, de mert egyik sem használt, nem volt hajlandó többet semmit bevenni, csak a szokásos fájdalomcsillapítókat, Dipidolort és Contramalt szedett. 3-4 hónap alatt a 90 kg-ról 50 kg-ra fogyott, és a folyadékon kívül szinte semmit nem evett. Ekkor jutott eszembe a Béres csepp, hiszen a téli idõszakban mindig ezt szedtük, és sikerült is elkerülnünk az influenzát. Vettem hát Béres cseppet és a teába, üdítõbe, vagy amit éppen ivott, napi 3 × 20 cseppet raktam, mellé C-vitamint. Édesanyám csak azt vette észre, hogy újra éhes és újra van étvágya. Pár hét után a közérzete is jobb lett, már olvasott vagy TV-t nézett, míg korábban az egész napot átaludta. Ekkor mondtam csak el neki, hogy már egy hónapja adom neki a Béres cseppet. Ezután már magától is hajlandó volt bevenni. Az állapotának romlása hosszú hónapokra megállt. 1993-ban azt mondta az orvosa, hogy 2-3 hónapja van hátra. Nekünk két évet sikerült kapnunk a sorstól. 1995 augusztusában kezdõdött a végleges leépülés, szeptembertõl már nem tudott felkelni az ágyból. Ekkor már csak 35 kg volt. A Béres cseppet megállás nélkül adtam neki. Meggyõzõdésem, hogy ennek köszönhetõ, hogy a 2-3 hónapból két év lett. Ezalatt az idõ alatt a körülményekhez képest nagyon jó volt a közérzete, még abban az idõszakban is, amikor már nem tudott felkelni az ágyból, de tudott enni és viccelõdni, és a fájdalmai sem voltak annyira erõsek, sokszor be sem vette a fájdalomcsillapítót. 1995. november 17-én saját maga közölte, vitessem be a kórházba, nekem is könnyebb lesz, ha nem
72
E GED T ÜNDE
Budapest
Szeretnék elmondani egy valóban megtörtént esetet, amit nem tudok elfelejteni sohasem, és teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a csodálatos gyógyulás a Béres csepp számlájára írható.
R
égen történt, még a 70-es években. Volt egy barátom, annak 8-9 éves kisfia. Ma is látom magam elõtt mosolygós, fakó szemeit. Borzalmasan beteg volt, rengeteget szenvedett, kórházról-kórházra jártak vele. Nem gyõzték nála a vért cserélni, már iskolába sem tudott járni, csak tengõdött és szenvedett. Haja kihullott. Szörnyû kimondani is, már felkészültünk a halálára. Nagyon sajnáltam, szinte betege voltam a tehetetlenségnek, hogy senki nem képes rajta segíteni. Ekkor hallottam valahol a Béres csepprõl. Rögtön Gábor jutott az eszembe, azonnal futottam hozzájuk, és próbáltam meggyõzni õket, hátha neki is jót tenne. Nem hittek nekem. Mégis szereztem nekik egy üveggel a cseppekbõl, aztán amikor elfogyott sikerült rávennem õket, vigyék el a kis beteget Béres doktor úrhoz. Próbálják meg! Felajánlottam nekik minden segítséget. Végül rászánták magukat, és elmentek Kisvárdára. Kapott cseppeket, megfelelõ utasítást, amit õk betartottak. Csodák csodájára a gyermek lassan javulni kezdett. Jobb lett a kedve, játékosabbá vált, a kis haja is újra megnõtt. Láttuk, hogy a készítménynek jó hatása van rá. Mondtam is az édesanyjának, meglátjátok, rendbe fog jönni. Nem nagyon merték hinni még akkor sem, szomorúan, lemondóan nevettek. „Vigasznak jó! – mondták –, de õk már felkészültek a legrosszabbra.” Talán én már akkor megéreztem, rendbe fog jönni a gyerek. Nekem lett igazam! Csoda, de a gye-
73
SÚLYOSAN BETEG GYEREK
otthon hal meg, mert érzi, hogy már nincs tovább. Kihívtam a mentõket, bevitték a kórházba. Én hazajöttem, és másnap reggel 7 órakor már a kórházban voltam, ahol csak az üres ágy fogadott. Éjjel egy órakor meghalt. Nehéz idõszak volt, de mégis boldog voltam, hogy még két évig vele lehettem. Úgy gondolom, ha nem adom neki a Béres cseppet, a rohamos fogyás nem állt volna meg, és biztos, hogy hamar elveszítettem volna. Azóta õsztõl-tavaszig mindig szedem a Béres cseppet, és sikerül elkerülni az influenzát és a megfázásokat. A csodákban a mai napig nem hiszek, de a Béres cseppben igen!
rek életben maradt, meggyógyult, ember lett belõle, ma már felnõtt férfi, szakmát tanult, gépkocsit vezet. Ezt a gyógyulást, az életét – ki merem jelenteni a világ valamennyi tudósa elõtt – a Béres cseppnek köszönheti. Õ is azok közül való, akik összetehetik a kezüket a Béres név hallatán.
A HALÁL TORKÁBAN F CSONTRÁK
T ERÉK F ERENC
Ujszilvás
Fiamról szeretnék írni, aki most 33 éves, és hála Istennek úgy néz ki, hogy jól van.
20
éves volt, katona, amikor nagyon súlyos beteg lett. Alig volt esély, hogy életben marad. Az orvosok lemondtak róla, hazahoztuk a kórházból, és szedni kezdte a Béres cseppet. Két hónap múlva, amikor újból vittük a kórházba, az orvosok elámultak annak láttán, hogy milyen csoda történt. Arca olyan szép lett, mint a rózsa. Ezután két évig egyfolytában szedte a cseppeket. A kezeléseket jobban bírta. Amikor eltelt 5 év, nagyon boldogok voltunk. Most már 12 év telt el, és teljes a reményünk, hogy meggyógyult a mi drága egyetlen fiúnk. P. GY.
Három hónap múlva újabb felvétel készült a lábáról. Az adjunktus úr hihetetlennek tartotta, hogy a daganat növekedése teljesen megállt.
E
gy észak-magyarországi kisvárosból, Kisvárdáról írok. dr. Béres József házától csupán egy utcányira élünk. Történetünk közel két éve kezdõdött, amikor Norbert fiam elsõbe járt itt Kisvárdán a II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskolában. Egy májusi napon, amikor kiderült, hogy a lábában térden felül a csontjában egy 3 cm hosszú, 2 cm széles daganat van, forgott velünk a világ. A kórházban azonnal meg akarták mûteni, de mi nem engedtük. Egyszerre úgy éreztük, vége lett mindennek, már semmi sem számított.
74
S ZATÁK L ÁSZLÓNÉ
Kisvárda
Néha nagyon egyedül voltam a gondjaimmal, mikor csak kettesben voltam Ákossal. Megmondom õszintén, nagyon féltem.
Gy
ermekünket kilencéves korában érte a rákos betegség. Igen, 12 éve történt, épp karácsony elõtt. Ákos fürödni ment, szólt, hogy menjek a fürdõszobába, és megmutatta a lágyékában lévõ kõkemény daganatot. A kihívott gyermekorvos még az este elküldött az ügyeletes sebészeti kórházba. Ekkor még azt hittük, sérv. Nem sejtettük, hogy mekkora baj van, de az orvosok már tudták, csak nem akarták a karácsonyunkat még jobban elrontani. Az események felgyorsultak. Ákos kérte, menjünk be a kórházba, legyünk túl a mûtéten. Szilveszter elõtt egy nappal megoperálták. A diagnózis: non-Hodgkin lymphoma. A férjembõl kibuggyant a keserûség, megjegyezte, milyen hülye nevet adtunk a gyerekünknek: „Ákos rákos”. Iszonyú volt!
75
NYIROKMIRIGYRÁK (NON-HODGKIN LYMPHOMA)
Nyíregyházáról, ahol a vizsgálatokat végezték, leletekkel a kezünkben hazafelé tartottunk, amikor Béres doktor úr háza elõtt haladtunk el. Hirtelen felvillant elõttem egy halovány remény. Gondoltam, meg kellene próbálnom, hátha a doktor úr tud segíteni rajtunk. Annyi filmjét láttuk már, elolvastunk minden írást, könyvet, cikket, ami róla és a gyógyításáról szólt. A gondolatot tett követte, elmentünk a lakására, éppen ebédidõben. Sírva mondtam el a mi bajunkat. Õ azonnal reményt öntött belénk, azt mondta, megpróbál segíteni. Norbertnek meg kell gyógyulnia! A doktor úr elõírta a megfelelõ diétát, a Béres cseppek napi adagját és a kiegészítõ dolgokat. Fiam mindent pontosan betartott. Három hónap múlva újabb felvétel készült a lábáról. Az adjunktus úr hihetetlennek tartotta, hogy a daganat növekedése teljesen megállt, pedig az ilyen három hónap alatt borzasztóan terjed. Azt mondták, hogy akkor most egyelõre nem mûtik, és fél év múlva jelentkezzünk újra, ha addig nincs fájdalma. Fél év múltán újabb fél évet adtak. Most ott tartunk, hogy egy év múlva kell csak újabb felvételt készíteni. A fiam panaszmentes, és már harmadikos a középiskolában.
NYIROKMIRIGYRÁK (NON-HODGKIN LYMPHOMA)
Aztán jött a kemoterápia: Methotrexat, Vincristin, Cyclophosphamid, Prednisolon. Mellé: hányás, hasmenés, kopaszság, szepszis, bevérzések, iszonyatos láz; ott ólálkodott a halál. A 31 kg-os gyerek lefogyott 19 kgra. Az erõs gyógyszerek elsorvasztották a bél nyálkahártyáját, folyamatosan vér ürült belõle. Már két hónapja nem állt lábra, csak feküdt és kapta az infúziót. Mikor fel akart kelni, elesett. Kiderült, hogy lebénult, az izmai elsorvadtak. Az injekciók következményeként szakadt az izma és véraláfutások keletkeztek a kis testén. A vérképe rossz volt, sem a thrombocitája, sem a fehérvérsejtje nem volt elegendõ. Borzalmas volt. Az állapota meg csak egyre romlott. Február közepén a kezelõ orvos közölte, nem tudja, mi lesz Ákossal. Jó vicc! Akkor ki tudja? A gyerek meg könyörgött, hogy vigyük haza. Az orvos azt mondta, hogy ha kivisszük a kórházból, 100 %, hogy meg fog halni. Így nem? Közben jött az influenzajárvány. A szemben lévõ kórterembe befektettek egy mononucleosisos beteget. Itt lett elég. Ha meg kell halnia a fiúnknak, akkor inkább otthon haljon meg. A sebész, amikor megtudta, hogy saját felelõsségünkre távozni akarunk, ezt mondta: „Ha tehetné, a hatóságot hívná ki, hogy megakadályozza a távozásunkat”. Én bõgtem, a férjem vitt minket. Mentünk. Otthon az összes gyógyszert a szemétbe dobtam, és vártam a csodát. Jött. Írd és mondd! Három nap alatt elmúlt a gyerek hasmenése, a borogatástól szépen gyógyult a mûtét helye. Negyedóránként evett egy kanál fõzeléket, egy kanál zöldséglét. Járni nem tudott, a bõre olyan volt, mint a pergamen. Fürdetni, etetni, kenegetni kellett, mint egy újszülöttet. És elkezdtük végre adni a Béres cseppet. Egy természetgyógyász talpmaszszázzsal kezelte. Étkezésre csak bioételt kapott. Egy hónap múlva Ákos járni tudott, hízott 6 kg-ot. A kórházba visszajártunk vérképellenõrzésre. Eleinte hetenként, aztán csak havonta. Májusban elmentünk az osztálykirándulásra. A barátok, az ismerõsök sokat segítettek. Az osztálytársai levelet írtak, a tanárai szeretettel gondoltak rá. A család összetartott, kellett is ebben az iszonyatos küzdelemben, tartást adott. De néha nagyon egyedül voltam a gondjaimmal, mikor csak kettesben voltam Ákossal. Megmondom õszintén, nagyon féltem. A történtek nem múltak el következmény nélkül. A sok aggódástól két év múlva, négy évig tartó depresszió tört rám, pánikbeteg lettem, magas vérnyomás alakult ki. Ákos ikertestvére, Viktória, szegény kicsi lány, nem sokat tudtam vele törõdni. Hol a nagymamánál aludt, hol a barátnõjénél volt a szomszédban. Egyedül ment szánkózni és nagyon nem értette, miért sírunk szinte
76
H EGEDÛS I STVÁNNÉ
Budapest
Egyet tudtam biztosan, nem akartam elveszíteni a 13 éves gyermekemet.
K
arácsony este van. Visszagondolok arra a 15 évvel ezelõtti Mikulás estre, amikor elindultam Kisvárdára. Tele szorongással, bizakodással, lelkesedéssel, kérdésekkel. Vajon bejutok-e, tud-e segíteni? Ezek a gondolatok kavarogtak bennem a hosszú úton. Egyet tudtam biztosan, nem akartam elveszíteni a 13 éves gyermekemet. Lányom 10 éves korában lett beteg, vastagbélfekélyt állapítottak meg nála. Rengeteget volt kórházban, mindent kipróbáltak nála. Hiába. Abban az évben is, amikor elindultam a remény útján, szeptemberben vittem kórházba, decemberre olyan állapotban volt, hogy már az orvosok is lemondtak róla. Sajnos õ maga is úgy gondolta, hogy a kórházból már nem jön haza. Hiába kapott hetente vért, állapota nem javult. Az orvosok, bárhová mentem legfeljebb annyit tudtak kérdezni: „Aszszonyom, van másik gyermeke?” Egy anyának ennél fájóbbat aligha mondhatnának. Bármennyi gyereke van is, egyformán harcol mindegyikért. Beszéltem a lányommal, elmondtam neki, hogy hallottam a Béres csepprõl, kértem, hogy próbáljuk ki. Megbeszéltük, hogy titokban kell szednie, mert az orvosok egyelõre nem fogadják el. A lányom annyit felelt: „Édesanyám, a te kedvedért megpróbálom.” Hála Istennek, így történt. A cseppek szedése után január elején hazavihettem a kislányomat,
77
VASTAGBÉLFEKÉLY, GÉGERÁK
állandóan, és nincs türelmünk vele játszani. Megszenvedte a testvére betegségét, de kiheverte és derûs lelkû felnõtté vált. Nem úgy Attilánk, aki a történtek idején volt 14 éves, kamaszkorának minden érzékenységével. Iskolát kellett váltani, bár nagyon jól tanult, de a lelke összetört, mert nagyon érzékeny gyerek volt, és még most, felnõttként is az. Most 26 éves, remélem õ is megerõsödik egyszer. Ákos az idén 21 éves, szép, magas fiatalember lett belõle. Érettségizett. A lelke mindig érzékeny volt, békéjét a Krisna Tudatú Hívõk Közösségében találta meg. Boldog és él, ez mindennél fontosabb, gondoljon mindenki azt, amit akar.
HERERÁK, VESE ÁTTÉT
jó vérképpel. Szépen gyógyulásnak indult. Mára már túl vagyunk a rémálmon. A tanulmányait levelezõn végezte, egy rajzfilmstúdióban dolgozik, versenytáncos. Mondhatjuk, elfelejtette a kórházat, már amennyire az ilyet el lehet felejteni. Mindez nem így történt volna, ha nem hallok a drága Béres doktor úrról, õ lett a mi jóságos Mikulásunk. Van egy másik történetem is, egy kedves ismerõsünkrõl, nevezzük õt Jenõ bácsinak. Jenõ bácsi Németországban él, de sokat tartózkodik idehaza a szülõfalujában. A kisvárdai utam után hallottam róla, hogy Jenõ bácsi nagyon beteg, gégerákja van, mûtötték, sugarazták, „talán félév” – ennyit jósoltak neki az orvosai. Értesítettem a családját a lehetõségrõl, kértem, vegyék fel a kapcsolatot Béres doktorral. Hazahozták, én magam is mentem velük Kisvárdára. Ennek 15 éve. A lényeg: Jenõ bácsi él, még mindig tartja a kapcsolatot a doktor úrral. Ma már nem éppen fiatal, sose gondolta, hogy ezt a kort megéri. Mindig azt mondja, hogy hálás nekem, amiért neki is eljuttattam a reményt a gyógyulásra. Igyekszem ezután is ezt tenni. K. J.
Úgy hiszem, a világon nincs borzalmasabb érzés, mint amikor valakinek egyetlen gyermeke életéért kell aggódnia.
E
zen a rettenetes idõszakon engem dr. Béres József segített át végtelen nyugodt, szeretetteljes, jóságos szavaival, amelyekkel meggyõzött arról, hogy hinnem kell, hogy van remény, van annak ellenére is, hogy senki nem biztatott rajta kívül semmi jóval. Õ volt, aki hitet és erõt adott, hogy mindent kibírjak fiam gyógyulásáig. Fiam, 1988 tavaszának kezdetén kezdte rosszul érezni magát. Szédült, és gyakorta volt hányingere. Más különösebb panasza nem volt. Ezzel kereste fel akkor a körzeti orvosunkat. Az akkori divat szerint, fiamnak hosszú haja volt, ami úgy látszott, azt az érzést keltette a doktor úrban, hogy egy munkakerülõ fiatallal van dolga. A fiam panaszait mindenesetre nem vette túl komolyan. Több alkalommal kiírta õt három napra betegállományba, de kivizsgálásra soha nem küldte. Fiam õsszel egy napon rosszul lett. Szerencsénkre éppen a hétvégi házunkban voltunk, ahol a szomszédunk, egy belgyógyász fõorvos, szintén ott volt, és megvizsgálta a gyereket. Kaptunk tõle egy címet, és tanácsolta, hogy a fiút sürgõsen
78
K ISS F ERENCNÉ
Budapest
79
HERERÁK, VESE ÁTTÉT
vizsgáltassuk meg. A kivizsgálás napok alatt megtörtént, a diagnózis: hererák. És, ami még tetézte a bajt, hogy a bal vese táján áttét daganatot láttak, amit viszont nem lehetett mûteni. És következtek a citosztatikus kezelések… Én ilyen szenvedést a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok! A belosztályon semmi jóval nem biztattak. Ekkor kerestem fel 1988. december 3-án Béres urat. A tõle akkor kapott javaslatot a mai napig ereklyeként õrzöm. A fiam a kezelések miatt nagyon leromlott, rossz állapotban volt. Ezért Béres úrhoz a következõ megbeszélésekre 1989 márciusában és augusztusban csak én magam mentem. Augusztus végén végre megmûtötték a fiamat. Hálás vagyok a mûtétet végzõ sebészeknek, az osztály orvosainak és a Béres cseppnek, mert szilárd meggyõzõdésem, hogy nélküle ez a rémálom nem ért volna véget. A fiam jól van, meggyógyult. A mai napig szedi a cseppeket. 1991. november elején megállapították az István Kórház nõgyógyászatán, hogy méhrákom van. Már a kivizsgálás alatt el kezdtem szedni a cseppeket. Mûtétre kerültem, jól sikerült. Még az altatás miatti hányinger sem jelentkezett, pedig a szobatársaim igen sokat szenvedtek és sokszor voltak rosszul. A mûtét utáni sugárkezelést úgy éltem át, mintha semmi különös nem történne velem. Felgyógyultam. Ma is jól vagyok, minden házi és házkörüli munkát fáradtság nélkül elvégzek, hála a cseppeknek. Elmúltam 74 éves. A rádióban és sajtóban sokszor és sok minden elhangzik a rákról, hányan betegednek meg vagy halnak meg évente, de még soha nem hallottam arról, hogy felmérés készült volna arról, hogy hányan élték túl. Véleményem szerint sok ezren vagyunk, akik a Béres cseppeknek köszönhetik, hogy túl a mûtéten emberi életet képesek élni. Köszönet mindezért.
NYIROKCSOMÓRÁK, MELLRÁK
A mi lányunk a betegség leküzdése alatt gyerekbõl felnõtt lett. Céltudatos, meggondolt, aki tud különbséget tenni az élet lényeges és lényegtelen dolgai között.
É
ppen a felnõttkor küszöbén voltam, amikor elõször hallottam a Béres csepprõl. Az eltelt harminc év alatt folyamatosan figyelemmel kísértem a sorsát és boldoggá tesz, hogy végre hivatalosan is méltó elismerést kapott. Egyet nem értek, miért kellett erre harminc évet várni, mikor emberek tízezrei gyógyulásukkal bizonyították hatását. Míg az ember fiatal és egészséges, nem gondol arra, hogy az élet mulandó. Aztán jön egy betegség, és teljesen másként látja a világot. Ha az egyik orvostól közömbösen küldözgetik a másikig, megérti, hogy miért álltak órákig sorban az emberek a patikák elõtt a Béres cseppért. Akinek a teste beteg, de a lelke egészséges, az két kézzel kapaszkodik az életért, mert bármilyen gonosz világban élünk is, az élet azért naponta nyújt valami szépséget, amiért érdemes élni. A gyermek maga a csoda. Mivel sajnos nekem saját gyermekem nincs, így a keresztgyermekeimben találom meg ezt a csodát. Nagyon készültünk keresztlányom tizenhatodik születésnapjára. De az ünnep helyett a szomorúság jött, igazolt nyirokcsomórák. Az egész család szinte lebénult, jeges félelem ölelte körül a szívünket. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Haematológiai Intézetben olyan orvossal hozott össze bennünket a sors, aki képes volt velünk elhitetni, hogy a csata nincs elveszve. Õ javasolta azonnal a Béres cseppet, és megadta az adagolást is, amelynél hatékonyság várható. Ez akkoriban nagyon szimpatikus volt, hiszen tudtuk, hogy vannak még orvosok, akik nem ismerik el a cseppek jótékony hatását. Megkezdõdött a betegséggel való küzdelem, melyhez mindannyiunk erejére, kitartására, hitére szükség volt. A kemoterápia közel egy évig tartott. A Béres cseppnek köszönhetõen keresztlányom nem kopaszodott meg teljesen, „csak” megritkult a haja és kócszerûvé vált. El lehet képzelni, mit jelentett ez egy kamasz lánynál, akinek korábban dús, hosszú haja volt. A betegség második évében felkerestük a Béres Rt. központját, ahol kulturált környezetben és fõleg emberi módon foglalkozott velünk egy fiatal orvos. Õ megerõsített bennünket, különösen a keresztlányomat, hogy ma már ez a betegség teljesen gyógyítható. Tanácsokkal látott el a Béres csepp alkalmazását illetõen, mennyi ideig, milyen cseppszámban kell szednie.
80
T. I.
„Gyulasi anyuka, mondok én magának valamit. Ha azt akarja, hogy a János ne haljon meg, azonnal vigye el innét Pécsre, mert itt nem tudjuk meggyógyítani.”
T
olna megyében Pincehelyen lakik a családom, itt neveltük fel férjemmel három gyermekünket, nagy szeretetben és békességben. Jancsi fiam Szekszárdon járt szakközépiskolába, majd Székesfehérvárra került dolgozni mint esztergályos. Nem telt el fél év sem, amikor megbetegedett, állandó hõemelkedése volt, étvágytalan lett és fogyott. Az üzemorvos megfázásnak vélte. Egy hónap eredménytelen kezelgetés után a megyei kórházba került kivizsgálásra. Fél évet töltött ott, osztály-
81
NYIROKMIRIGYRÁK (HODGKIN-KÓR)
Az akkori érzéseimet nagyon nehéz írásban megfogalmazni, épp elég volt egyszer átélni. De úgy gondolom, hogy sokkal több ember gyógyulna meg, ha betegsége kezdetén olyan nagyszerû orvosokhoz kerülne, mint nekünk sikerült. A sors fintora, hogy a heametológus tanár úr infarktusban elhunyt, így keresztlányom gyógyulását már nem élhette meg, de minden évben halottak napján mécsest gyújtunk és fejet hajtunk emlékére. Ennek immáron nyolc éve. A mi lányunk a betegség leküzdése alatt gyerekbõl felnõtt lett. Céltudatos, meggondolt, aki tud különbséget tenni az élet lényeges és lényegtelen dolgai között. Egy évig Angliában tanult, jelenleg Ausztriában van. Két felsõfokú nyelvvizsgát szerzett, tele van életkedvvel, tervekkel. Bármerre utazik a Béres csepp minden alkalommal az úti csomagja része. Az élet mindig újabb megpróbáltatások elé állít bennünket. Négy éve édesanyámat mûtötték emlõdaganattal. Õ is folyamatosan szedi a Béres cseppet, ennek köszönhetõen köztünk van, és remélem, még sokáig így lesz. Hálával és szeretettel gondolok Béres Józsefre, és mivel nem vagyok költõ, hadd hívjam Váci Mihályt segítségül, hogy kifejezhessem, amit érzek. „És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy; s egy tekintetük elhitesse véled: szép dologért élsz – és érdemes élned!”
NYIROKMIRIGYRÁK (HODGKIN-KÓR)
ról-osztályra járt, de az állapota csak nem javult. Depresszióssá lett, nem mert hazajönni se, mert attól rettegett, hogy meghal, ha nincs orvos mellette. Ez 1981-ben történt. Én gyakorta látogattam a kórházban. Áldom a Jóistent, amiért egy alkalommal odajött hozzám egy fiatal orvos és azt mondta: „Gyulasi anyuka, mondok én magának valamit. Ha azt akarja, hogy a János ne haljon meg, azonnal vigye el innét Pécsre, mert itt nem tudjuk meggyógyítani.” Még aznap délután vittem haza, másnap a hajnali vonattal utaztunk Pécsre, a megadott címre. Ott vérvétel, röntgen, EKG. Délután lett, mikor a professzor úr hivatott minket. Dühösen fogadott. „Hol voltak maguk eddig?! Tudja maga, hogy a késlekedéssel legalább tíz évet elvett a fia életébõl?!” Mit felelhettem volna? A diagnózis szerint a fiam Hodgkin-kórban szenvedett. Azonnal megkezdték a kezelését. Így kezdõdött meg a családom és a fiam életében a több évig tartó kálváriajárás. Hat évig tartottak a kezelések. A fiú nagyon nehezen viselte az infúziókat, gyógyszereket. Rosszullétek kerülgették, állandóan hányt. Eljutott odáig, hogy a mellékhatások miatt nem akart tovább a kezelésekre járni. Béres doktor urat a televízióban láttam. Beszélt a ráksejtekrõl és a lehetséges gyógyításról is. Tudtam, hogy a feltaláló Kisvárdán él és dolgozik. Elõvettük a térképet, hogy hol is van Kisvárda. Már telefonáltam is, hogy mikor tud fogadni bennünket. Másnap éjfélkor indultunk a fiammal autóval Kisvárdára, reggel 7 órakor értünk oda. Halk szavú, kedves ember fogadott bennünket. Elmondtuk az addig történteket, megmutattuk a zárójelentéseket. Béres doktor javasolta fiamnak a cseppjei szedését, biztatott, hogy megítélése szerint segíteni fog. A többi gyógyszereket elhagytuk, és azóta infúziót sem kapott. Ennek már 14 éve. Még hat alkalommal mentünk Béres doktorhoz. Míg élek el nem felejtem, hogy milyen tortúrán át lehetett csak bejutni hozzá. Az utca tele volt emberekkel, lehettünk vagy ötszázan. Reggel 7-kor érkeztünk, de csak délután 4 óra körül jutottunk a kapu közelébe. Az emberek a kerítést, a kaput nyomva akartak bejutni. Akkor kijött Béres doktor és szelíden, nyugodtan mondta: „Emberek, figyeljenek ide! Elmondom, miképp kell a Béres cseppet szedni, mert nem tudok mindenkivel külön beszélni. A gyerekeket és a súlyos betegeket tudom csak fogadni.” Mi is ott álltunk a kapuban a fiammal. Oda szólok: „Ellenõrzésre jöttünk, nagyon messzirõl, Tolna megyébõl.” Erre õ mondta, hogy menjünk be. A tömeg sodorta be a gyereket.
82
ÖZV.
GYULASI J ÁNOSNÉ
Pincehely
83
NYIROKMIRIGYRÁK (HODGKIN-KÓR)
Nagy nehézségeink voltak a cseppek beszerzésével is. Csak nagyobb drogériákban és gyógyszertárakban volt kapható. Hozattuk Pestrõl, Szekszárdról, mindenhonnan. Persze csak összeköttetések árán lehetett hozzájutni. De a csepp kellett, és mi mindenáron megvettük. Egy alkalommal Pécsen az egyik gyógyszertárnál nagy tömeg állt a bejárat elõtt. Mire rám került a sor, elfogyott a csepp. Sírni kezdtem, nagyon keservesen, hiszen a fiamnak kell, mert nagyon beteg és csak az segít rajta. Két idõsebb asszony hallva kesergésemet, átadta nekem a magáét, hogy vigyem a fiamnak. Míg élek hálásan gondolok vissza rájuk. Most, 2002 novemberében, megnyugvással tekintek az elmúlt évekre, A fiam nem kap kezeléseket, nem szed gyógyszert, csak a Béres cseppet, és persze a doktor úr tanácsait megfogadva él. Évente eljár Pécsre, ellenõrzésre. Hála a Jóistennek, jól van.
Köszönjük a fényben lányunk mosolyát…
VÉRKÉPZÕSZERVI BETEGSÉG
A
történetünk akár a karácsonyi mese címet is viselhetné. Tíz évvel ezelõtt, éppen egy ilyen havas, téli napon, karácsonyváró hangulatban kaptuk meg az akkor gimnazista nagylányunk leleteit, amely szerint súlyos, kezelésre szoruló betegsége van. Hónapokig kezelték az Országos Haematológiai Intézetben, és mi már mindent, de mindent megpróbáltunk, hogy segítsünk rajta. Még füveskönyvek receptjeit és természetgyógyászokat is bevetettünk a nagy küzdelembe, igen változó eredményekkel. Akkor találkoztunk egy barátunkkal, akinek édesanyján már segített a Béres csepp és a mester. Elvitte hozzá Ingridet, és elkezdtük a kúrát lassan, türelmesen és folyamatosan. Hittünk abban, hogy sikerülnie kell! Közel három évig tartó küzdelem után lányunk leletei javulni kezdtek, összeszedte magát, szépen gyarapodott az arca, az érettségi vizsgája jelesre sikerült. Az egyetemet kitüntetéssel végezte. Aztán férjhez ment, és ma már egy kétéves gyönyörû kisfiú boldog édesanyja. B OLDOG
KARÁCSONYI ÉNEK
B ÉRES J ÓZSEF
FELTALÁLÓNAK
Köszönjük a fényben lányunk mosolyát Hóhideg napok biztató szavát. Advent reménységét, Ünnep illatát, Köszönjük, köszönjük Lányunk mosolyát. Karácsony gyertyáin, Ha lobog a fény, Úgy lobbant szívünkben fel a remény. Ölelô karunkban Mint kis unokát, Ringatjuk, vigyázzuk Lányunk mosolyát. R ICHTER A NIKÓ
Gödöllõ
84
Azért éltem a levélírás lehetõségével, mert rákos megbetegedésbõl felépültem, és úgy hiszem, hogy az enyémhez hasonló pozitív esetek sokat segíthetnek a betegeken, és hozzátartozóikban is reális reményt kelthetnek.
szilveszterén erõs alhasi fájdalmak jelentkeztek, majd kivizsgálások sorozata után a lépemet eltávolították, és rosszindulatú non-Hodgkin lymphomát diagnosztizáltak. Ezután 6 hónapon keresztül kemoterápiás kezeléseket kaptam. Családom biztatására Béres cseppet is szedni kezdtem, eleinte, a javulásomig naponta 3 × 25 cseppet, jelenleg napi 25 cseppet fogyasztok. Ami szembetûnõ volt, hogy a kemoterápiás kezeléseket az átlagostól fizikailag és idegileg is jobban bírtam, és nem csupán magam éreztem így, hanem a kórházi vélemény is ez. A kórházi kezelések alatt és után is sokat segített az életet adó csepp a szervezetet nagyon igénybevevõ kezelések hatásának csökkentésében, a fizikai és pszichikai felépülésemben. Féléves kezelés után, a feleségem segítségével teljesen életmódot váltottam, mind az étkezést, mind pedig a rendszeres napi testmozgást illetõen. Most töltöttem be a 65. életévemet. Jól érzem magam, a Béres cseppen kívül nem szedek semmit. Jelenleg félévenként járok kórházi ellenõrzésre, és örömmel mondhatom, hogy a kórházi kezelések befejezése óta (1998) semmilyen eltérés nem mutatkozott. Ezt támasztják alá a különféle rákszûrésen kapott eredmények is. K ISS P ÁL
Miskolc
Az elért eredmény feltûnt a háziorvosunknak is, és megkérdezte, mit csináltam a férjemmel…
F
érjem sok betegségen esett át életében, jelenleg is kilencféle betegségérõl tudunk. Negyedévenként jártunk ellenõrzésre, és kiderült, hogy megkapta az öregkori leukémiát. Fehérvérsejtjeinek száma miatt azonban gyógyszeres kezelést nem kaphatott. Férjem egészségi állapota, általános erõnléte pedig egyre csak romlott. Elkeseredtem. A közelünkben lévõ gyógyszertárban kértem tanácsot, ahol jótékony hatásai
85
NYIROKMIRIGYRÁK (NON-HODGKIN LYMPHOMA) F FEHÉRVÉRÛSÉG (LEUKÉMIA)
1997
PROSZTATARÁK
miatt a Béres cseppet ajánlották. Megvásároltam az elsõ üveget, és szedni kezdte. Ma már nem tudom, hányadik üveg felhasználásánál tartunk. A férjem erõnléte sokat javult, visszajött az életkedve, és ami nagyon fontos, a fehérvérsejt száma is jobb lett. Az elért eredmény feltûnt a háziorvosunknak is, és megkérdezte, mit csináltam a férjemmel, hogy csökkenõben van a fehérvérsejtjeinek száma. Csak annyit válaszoltam, hogy Béres cseppet szed. Ránk nézett, úgy mondta: „Ha jó hatással van, akkor adja nyugodtan a férjének.” Mára ott tartunk, hogy a férjem emberi módon él. Van életkedve, van étvágya, helyreállt az emésztõrendszerének a mûködése, erõnléte javult. Heti 2-3 alkalommal képes lejönni az utcára sétálni. Ezt csakis a Béres csepp szedésének köszönhetjük. D UCZA F ERENCNÉ
Budapest
A kegyetlen jóslat nem vált be, mert azóta már 12 év telt el.
1923
. március 24-én, Hollóházán születtem. Feleségemmel együtt vagyunk a Béres cseppnek, ennek a csodálatra méltó gyógyszernek a fogyasztói. Az életünk folyamán nehéz munkával kerestük a kenyeret a családnak, aminek folytán megkopva, és a betegségek sorozata miatt nagyon közel álltunk a sírhoz. Bányában dolgoztam, sokat fagyoskodtam. 1991-ben prosztatával operáltak, és a szövettani vizsgálat rosszindulatú daganatot állapított meg. Nehéz leírni mit éreztem ennek hallatán. Amikor megkérdeztem az orvosomat, mennyi idõm van hátra, azt felelte, 3-12 hónap. Ekkor jött Béres József csodaszere, amit a jó feleségem biztatására szedni kezdtünk. A kegyetlen jóslat nem vált be, mert azóta már 12 év telt el. A feleségem betegsége is megjavult, amit szintén ennek a csoda gyógyszernek köszönhetünk. Szavakkal ki nem fejezhetõ köszönettel és tisztelettel:
ÉS
86
E GY 80 ÉVES ÖREG 76 ÉVES FELESÉGE
Megfogadták a tanácsomat. Hamarosan a betegbõl egészséges, vidám ember lett…
Sz
N YALKA J ÓZSEFNÉ
Budakalász
87
HÓLYAG- ÉS PROSZTATARÁK
eretnék megosztani Önökkel egy szívszorító történetet. Jómagam ápolónõ vagyok, Budakalászon lakom, és egy ott élõ családról szólok. Igaz történet egy betegrõl, akinek ápolásában én magam is részt vettem. Már majdnem tíz éve, hogy Laci bácsiról lemondtak az orvosok. A diagnózis: rosszindulatú hólyag és prosztata daganat. Betegünket Pécsen mûtötték meg, és megkapott minden lehetséges kezelést is. Az utolsó hely, ahol próbáltak javítani az állapotán az ORFI urológiája volt. Az állapota azonban nem javult, ezért a karácsony elõtti hetekben a kórház elbocsátotta otthonába. Megállt az orvosi tudomány! Felesége ekkor hazavitte. A beteg gerincébe rögzített tû került, ezen keresztül, fájdalmai csökkentésére, morfiumot kapott. Én jártam hozzá beadni a szert, mivel akkor az ORFI kórház urológiai osztályának dolgozója voltam. Egy éjszaka kiesett a tû, és a szenvedõ ember megtagadta a visszatételét. Ekkor javasoltam a feleségének, hogy a gyógyszerei mellé szedjen a beteg Béres cseppet. Bíztam benne, hogy jót fog tenni az állapotának, mert sok jót hallottam a készítményrõl. Megfogadták a tanácsomat. Hamarosan a betegbõl egészséges, vidám ember lett, aki jár vásárolni, kis kertjükben maga kapál, ás, és van, hogy kirándulni is elmegy. Jó pár kilót hízott és boldog, hogy élhet. Én is boldog vagyok. Gyógyulását magam is sikerélményként éltem meg, és bizony jó, hogy egy ismerõs él, köztünk él. Az orvosokat is megdöbbentette a javulás. A kezelõorvosa meg is kérdezte Laci bácsit, mit csinált, hogy ilyen jó állapotba került. Laci bácsi csak ennyit mondott szerényen: „A Béres csepp.” Minden jó, ha vége jó!
NEKEM CSAK ÉLNI SEGÍT Betegségmegelõzés, egészségvédelem
Ha mindenki szedné a Bérest, a szervezetünk ellenállóvá válna a sok kórokozóval szemben, és nem kellene félni, hogy megbetegszünk. Mert ez mind elérhetõ a Béressel! Éljen mindenki vele! Z SOFCSÁKNÉ M AJOROS A NDREA
LEVELÉBÕL
Azt mondják, hogy ami mindenre jó, az semmire se az. Vádolták ezzel a Béres cseppet is, hiszen való igaz, hogy alkalmazásának a köre meglehetõsen széles. A daganatos betegségek gyógyító szereként vált közismertté, aztán kiderült róla, hogy kiváló hatású a betegségek megelõzésében is. Akik szedik, azokat messzirõl elkerüli a nátha, az influenza. De ez sem minden, mert köztudott, hogy a Béres csepp egyéb különféle betegségekben is jótékony segítõ. Gyorsabbá válik a gyógyulás, erõsödik tõle a szervezet, javul az erõnlét. A tapasztalatok tárháza szélesedik, és a Béres csepp szinte mindig jól vizsgázik. Nem csoda hát, ha hatékonyságáról legendák sokasága jár. Lehetséges ez? Vajon tényleg létezhet, hogy egyetlen készítmény olyan sokféle bajra jó? Ha átgondoljuk kicsit, hogyan mûködik a Béres csepp, mik a hatóanyagai, megértjük azt is, miképp lehetséges hatékonyságának ez a sokfélesége. A szervezetünk csodálatos egység, melynél csodálatosabbat elképzelni sem lehet. Tökéletes. Van egy apparátusa, az ún. immunrendszer, mely arra hivatott, hogy a szervezet számára védelmet nyújtson. Ha jól mûködik, akkor a szervezet ellenálló a betegségekkel szemben, ha nem, akkor a legszelídebb baktérium is ledönti a lábáról. Ennek a belátására elég végiggondolni, mennyiféle patogén (kórt okozó) vírus, baktérium, gomba és sok egyéb vesz körül bennünket mégsem betegít meg mindegyik mindenkit. Csak a legyengült szervezet támadható eredményesen, csak akkor betegszünk meg, ha a természetes védelmi rendszerünk nem mûködik kielégítõen, azaz az ellenálló képességünk nem elég erõs. Ha biztosítjuk a jól mûködõ immunrendszert, garantált az egészség. No és hogy tehetjük ezt? Csupán meg kell adni a szervezetünknek mindazt, amire szüksége van. Megfelelõen kell táplálkozni, jó levegõt szívni, eleget mozogni és távol tartani magunkat a stressztõl. Vagyis: testi és lelki harmónia szükségeltetik. Hogy jön mindehhez a Béres csepp? Ma már sajnos tõlünk függetlenül is olyan életre vagyunk kényszerítve, hogy szervezetünk alapvetõ igényeinek nem tudunk teljes mértékben megfelelni. Vegyük például a táplálkozást. Dietetikusok folyamatosan tanítanak minket arra, mi mindent, milyen arányban, hogyan elkészítve kell ennünk. No és így táplálkozunk? Helyesen, odafigyelve, minden nap? Biztosan akadnak néhányan köz-
91
tünk ilyenek, ám a többség rohan, siet, menzán eszik vagy nem is eszik. De tegyük fel, hogy rendesen, átgondoltan táplálkozunk. Akkor jöhet a következõ kérdés. Tudjuk egyáltalán, hogy mit eszünk? Kenyeret, vajon milyen búzából? Szalámit, vajon milyen húsból? Zöldséget-gyümölcsöt, vajon milyen mûtrágya által szépre növesztve? És így tovább… És akkor még nem beszéltünk sem a mozgásról, sem a levegõrõl, amit beszívunk. Nézzük, mi ennek a következménye! Szervezetünk kiegyensúlyozott mûködését õsidõkben kialakult egyensúly biztosítja. Ha ez az egyensúly felborul, a szervezetben végbemenõ milliónyi biokémiai folyamatban zavar támad. Felborul az anyagcsere, aztán vele együtt minden. Oda az ellenálló képesség is, és amikor támadnak a kórokozók, nem tudunk védekezni ellenük. Szükség van tehát arra, hogy a szervezet érzékeny belsõ egyensúlyát valamilyen módon fenntartsuk. A Béres csepp ebben segít. Hatóanyagai az együttesen, komplex módon, megfelelõ mennyiségben és speciális formában alkalmazott nyomelemek a biokémiai folyamatokban kulcsfontosságú enzimek mûködését szabályozzák, segítik. Vagyis: a Béres csepp szervezetünk normális mûködéséhez teremti meg a feltételeket. Ebben a fejezetben azokból a levelekbõl válogattam, amelyek írói arról számolnak be, hogyan segítette õket a Béres csepp egészségük megóvásában, rendszeres alkalmazásával hogyan váltak ellenállóvá a betegségekkel szemben. Óriási dolog ez! Hogy milyen nagyon az, csak akkor értjük meg, ha tudva tudjuk, hogy az egészségünk a legnagyobb kincseink egyike. Sajnos többnyire nem is gondolunk rá, amíg van, és csak akkor döbbenünk az értékére, amikor elveszett. Akkor aztán rohanunk fûhöz-fához, akkor már nem számít se az idõ se a pénz. „Az emberek érdekesek. A betegség megelõzésére talán sajnálják a pénzt. Nem gondolnak még rá, hogy bõven megtérülõ befektetés” – áll az egyik levélben. A most következõ írások talán segítségünkre lesznek abban, hogy ezt a nagy igazságot idejekorán felismerjük.
92
Legalább tíz éve, minden év öt hónapján keresztül szedem a Béres cseppeket.
I
Napok óta nem lát engem Sem a büfé, sem a menza; Elkapott és ágybatepert Ez az átkos influenza. És, hogy hamarabb elmúljon, Inhalálom dagadt fejem, Nyögdécselek, hadd sajnáljon Ápolgató drága nejem. Lázam ihlet, egypár rímet Nagy kínomban eszkábálok, Ha ismét épkézláb leszek, Tudjam, mi is a lázálom. Idõközben betöltöttem életem hetvenötödik és nyugdíjasságom tizenötödik évét. Legalább tíz éve, minden év öt hónapján keresztül szedem a Béres cseppeket. A hagyományos krónikus náthám nem jön elõ évek óta, és koromhoz képest jól érzem magam. Hogy a cseppek jóvoltából még milyen öregséggel járó bajokat kerültem el, nem tudhatom, de nem is szeretném megtudni. Ma már új versikét faraghatok. Szeptembertõl áprilisig Nyugdíjamból amíg telik, Béres cseppet kétszer huszat, Náthám eltûnt, mint a huzat. M. E.
93
KRÓNIKUS NÁTHA
fjú koromban, különösen az õszi-téli hónapokban sokat betegeskedtem, gyakran kitört rajtam a nátha. Hagyományosan a karácsonyi ünnepeket is ágyban töltöttem. „Cseppfolyós állapotban” voltam ilyenkor, már nem is fújtam az orromat, csak hagytam csöpögni. Egyik ilyen lázas állapotom szüleménye volt ez a máig is megõrzött versike:
A sok kerti munka nem számított, bírtam erõvel és akarattal, csupán a szervezetem lázadt.
MELLHÁRTYAGYULLADÁS, MEGFÁZÁS
71
éves vagyok, egyedül élek. A férjem 1988-ban halt meg hasnyálmirigy rákban, 67 éves korában. Én a tehetetlenségben és a bánatban 15 kg-ot fogytam, nem így képzeltem a nyugdíjas éveimet. Férjem halála után egyedül maradtam két házzal, két kerttel, meg ezek minden gondjával-bajával. Eladni nem akartam egyiket sem, mert szüleim arra neveltek, venni nehezebb, mint megtartani. Belevetettem magam a kerti munkába, termeltem, szedtem a gyümölcsöt és eladtam, így pótoltam a kiesett nyugdíjat. Sokszor este fél tízig is kint dolgoztam. A mai napig egyedül munkálkodom és élvezem a természet csodálatos munkáját, mert nincs annál szebb, mint az elvetett mag növekedését figyelemmel kísérni. A sok kerti munka nem számított, bírtam erõvel és akarattal, csupán a szervezetem lázadt. Minden évben kiújult a mellhártyagyulladásom, és ez óvatos munkára kényszerített. De a föld nem vár, annak meg kell adni idõben, ami jár neki. Ekkor már hallottam a Béres csepprõl és ismerõsöm is ajánlotta. Megpróbáltam magam is. Nagyszerû tapasztalatokat szereztem vele. Hatására jobb erõre kaptam, visszaszedtem az elvesztett kilóimat, és azóta nincs se mellhártyagyulladás, se megfázás, se influenza. Már 13 éve szedem télen-nyáron, nincs kihagyás. H. M.
Észre sem vettem, hogy ennyire kirívok a sorból, de a kollégáim igen.
H
at éve a kerepestarcsai kórházban dolgoztam mint fûtéssel foglalkozó szakember. Sok éve kínlódtam a parlagfû okozta kellemetlen allergiával. Egész nyár végén szenvedtem, míg végül az egyik dokihoz fordultam, mert valami injekcióról hallottam. Azt mondta, szó sem lehet ilyen drasztikus dologról, hanem Béres cseppet és kasvirág cseppet szedjek. Felhívta a figyelmem, hogy ne várjak azonnali gyógyulást. A parlagfû szezonnak nemsokára vége lett, és én úgy gondoltam, ha tovább is szedem a Béres cseppet, talán jövõre megvéd az allergiától. Így aztán egész télen szedtem szorgalmasan.
94
A szokásos influenzajárványok körülöttem minden kollégát, a családomat, ismerõseimet is ledöntötték a lábukról. Én viszont kimaradtam belõlük, teljesen jól voltam, engem nem kapott el egy vírus sem. Észre sem vettem, hogy ennyire kirívok a sorból, de a kollégáim igen. Látták, hogy szedtem a cseppeket, megértették, hogy ez mentett meg a téli kellemetlenségektõl. Budapest
Eltûnõdtem, milyen jó is volna valami olyan csodaszer, ami csak gyógyít, és nincs mellékhatása.
A
míg rendben van az egészségünk, ritkán jut eszünkbe, hogy óvjuk, vigyázzunk rá. Különösen a fiatal korra jellemzõ a mértéktelenség: evés, ivás, munkavégzés, élvezeti szerek… Sohasem tartoztam a vasgyúró alkatúak közé, de azért a gyengékhez sem. A munkahelyen teljesítményben dolgoztunk. Aki azt valaha is csinálta, tudja, hogy a tempó nem csak fizikálisan fárasztó, de mentálisan is. Az évtizedekig tartó „taposómalom” nem múlt el nyomtalanul. Mivel hajlamos vagyok a stresszre, elõször idegeim jelezték a túlterhelést, majd a gyomor, az emésztõrendszer is. Én azok közé tartoztam, akik csodálattal gondolnak a gyógyszerekre. Fáj a fejem? Fáj a gyomrom? Hasmenés gyötör vagy épp az ellenkezõje? Bizton számíthatunk rá, hogy az orvos hozzájuttat a megfelelõ készítményekhez. Csak egy a gond ezekkel a patikaszerekkel, szinte mindegyikre jellemzõ, hogy mellékhatása van. Vagyis egyik helyen gyógyít, a másik helyen megbetegít. Történt, hogy az egyik alkalommal erõsen megfáztam. Egyik gyógyszer a másik után, majd antibiotikumos kezelés, a kúra mégis hatástalannak bizonyult. Azaz nem teljesen, mert az étvágyam szinte teljesen tönkrement. Eltûnõdtem, milyen jó is volna valami olyan csodaszer, ami csak gyógyít, és nincs mellékhatása. Akkoriban az a hír járta, hogy létezik egy készítmény, ami ugyan nem gyógyszer, de igen jótékony hatású. Csakhogy már abban az idõben is gyakran bombázták az embereket mindenféle csodatévõ készítményekkel, amelyekrõl késõbb aztán kiderült, hogy egyáltalán nem azok. Ezért érthetõ, hogy szkeptikusan fogadtam a hírt, mint ahogy sokan mások is.
95
MEGFÁZÁS, NÁTHA, INFLUENZA
H ORTI -D ÁVID Á KOS
MEGFÁZÁS, NÁTHA, INFLUENZA
De én nagyon meg akartam gyógyulni, és egyre inkább kokettáltam a gondolattal, hogy próbát teszek. Ugyan mit veszthetek, ha úgy igaz, hogy nincs mellékhatása? Legfeljebb elmarad a gyógyulás, és kénytelen leszek megint más után nézni. De a Béres csepp, mert hogy róla van szó, beváltotta a hozzáfûzött reményeket. Egy-két hónap szedés után azon kaptam magam, hogy nincs hõemelkedésem, nem kapar a torkom, megszûnt a köhögés. Még akkor is arra gondoltam, hogy bizonyára a kedvezõ idõjárás, vagy a fokozott odafigyelés az, ami a kedvezõ fordulatot meghozta. Amikor aztán már több hónap, majd évek teltek el panaszmentesen, nem volt kétséges: jó közérzetem a Béres cseppnek köszönhetem. Mára meggyõzõdésem, hogy a Béres csepp prevenciós hatása is felbecsülhetetlen. A különbözõ hírcsatornákból felénk zúduló hírözön azt sugallja, hogy a veszélyeztetettség igen komoly. Ez a készítmény – amely most már hivatalosan is gyógyszer – lelki fogódzó az egészségeseknek, mentõöv a betegeknek. Még inkább annak tekinthetõ akkor, ha nemcsak a múltban, de a jelenben és a jövõben is gondolkodunk. Most, hogy már túl vagyok a hatvanon, elmondhatom, nem úsztam meg minden betegséget a Béres csepp õrzõ-védõ oltalmazásában. Volt egy szívkoszorú-mûtétem, ami ellen jól tudom, nem nyújthat védelmet, de az is tény, hogy ennek a betegségnek lehetnek egyéb egészségkárosító következményei, és a védekezés tekintetében a Béres csepp nélkülözhetetlen segítõ. Manapság sokat hallunk a pozitív gondolkodás jelentõségérõl, amelynek az egészségügy terén is meg kellene születnie. A harmonikus testi és lelki egyensúlyból kinõhet egy tartalmasabb életminõség. Szerintem ezek mind-mind összekapcsolhatók azzal a „varázsszerrel”, azzal a „fehér mágiával”, amit a gyógyítási kultúra Béres cseppként aposztrofál. T UZA I MRE
Besenyõtelek
96
Igazság szerint gyakran magam is elcsodálkoztam az eredmények láttán.
F
97
EGY ORVOS TAPASZTALATAI
alusi körorvos voltam a hetvenes években a SebesKörös völgyében, egy többségében román lakosságú, ám árpádkori templommal bíró településen, ahol református magyar közösség is élt, mikor a Kossuth Rádió híradásaiból, majd az elég gyatrán fogható Magyar Televízióból tudomást szereztem Béres József kutatásairól. Pár év múltán, nagyváradi üzemorvosként került elsõ ízben kezembe a kis üvegcse Béres csepp. Egyik páciensem hozta be a rendelõbe megmutatni azzal a kérdéssel, merje-e használni a magyarországi rokonaitól ajándékba kapott szert? Túlhajszolt, sovány, ideges fiatalasszony volt, aki a családi élet gondjai mellett nehezen birkózott meg a rendszeresített éjszakai és vasárnapi többletmunka terheivel, és az akkoriban egyre súlyosbodó beszerzési nehézségekkel. Emlékeztetõül megjegyzem, ekkor már havi fejadag volt az alapvetõ élelmiszerekbõl, ám rendszerint azokhoz is idegölõ sorbaállás után lehetett hozzájutni. A mellékelt ismertetõt áttanulmányoztam, és a rádióból, tévébõl szerzett ismereteim birtokában is biztattam a hozzám fordulót, kezdjen hozzá bátran, mert bizonyára hasznos lesz. Úgy is lett, mert az étvágya javult, idegi panaszai csökkentek, és sokkal jobban tûrte a mindennapi megterheléseket is. Egyben lelkes apostola lett a Béres cseppnek, így a közel négyezer dolgozót foglalkoztató ruhagyárban „divat” lett a Béres csepp. Budapesti újságíró barátnõm jóvoltából néhány cikk is a kezembe került, így egyre több ismeretet szereztem. A Nagyvárad-környéki falvakban élõ, kishatár-forgalmi engedéllyel rendelkezõ dolgozók, akiknek havonta egyszer módjuk volt átlépni a határt és eljutni a szomszédos magyar településekre, a csempészárunak számító kávé, sajt, szaloncukor, csabai kolbász mellett szállították a Béres cseppet. Elég szépszámú fiatal és középkorú alkalmazottat volt módom megfigyelni az évek során. Megbizonyosodtam, hogy teljesen egészséges embereknek is hasznos, hiszen a munkabírásuk jobb lett, mint korábban volt, a szervi betegségekben szenvedõk állapota pedig javult. Különösen jó hatású volt a csepp az igen gyakori idegi kimerültségben, valamint a korosabb személyek reumás panaszainál. Mivel gyakorta az egész család, a szülõk és a fiatalok is a gyárban dolgoztak, családias volt a viszony a páciensek és az orvos között. Megesett, hogy bizalommal hozták be a beteg gyermeküket is a gyári rendelõbe, hiszen tudták, hogy elõzõleg falusi körorvosként csecsemõtõl idõs emberekig másfél évtizedig gyógyítottam a rám bízottakat. Jó néhány kisebb-na-
ELESETTSÉG, LÉGÚTI MEGBETEGEDÉSEK
gyobb gyermekre emlékezem, akik a hûvös idõszakban az immunrendszer elégtelen állapota miatt állandóan betegek voltak, torokgyulladás, légcsõ- és hörghurut, tüdõgyulladás sújtotta õket, betegségek, amelyeket azonnal antibiotikummal kezeltek a gyermekorvosok. Nos, ezeknél a fiataloknál sikerrel alkalmaztam megelõzésként a Béres cseppet, még a hûvös napok beköszönte elõtt kezdve és folytatva egész télen. Igazság szerint gyakran magam is elcsodálkoztam az eredmények láttán. Aztán 1989 decemberében széles körû A típusú hepatitisz, májgyulladás járvány söpört végig Biharban, amelynek sajnos jómagam is részese lettem. Életemben olyan gyenge és elesett soha nem voltam, mint akkor. A zsúfolt kórházból rövid idõ múlva hazaengedtek, mikor biztos volt a diagnózis, hiszen jobban pihentem a saját lakásomban és a diétás étrend is ízletesebb volt, mint a diktatúra utolsó napjaiban a járványkórházban. A változások után magyarországi újságíró barátnõm az elsõ napokban már megjelent egy nagy csomag diétás élelmiszerrel és tíz üveg Béres cseppel. Még a lakásban való járkálás is nehezemre esett, ám ekkor a doktor szerepét átvette jótevõm. Rábeszélt, kezdjek hozzá a cseppekhez, biztos jót tesz! Emelt mennyiséget szedtem, 2 ×25 cseppet, bár nem voltam még ötven kiló. Kaptam májregeneráló gyógyszereket is az akkoriban nagyszámban érkezõ külföldi csomagokból az éppen megalakuló Karitász jóvoltából. Teltek a hetek, és én egyre erõsebb lettem. Sok esztendõ telt el azóta, ám én ma is szedem a Béres cseppet. J ÓSA P IROSKA Nagyvárad, Románia
A Béres csepp cseppet sem keveset segít nekem.
É
letem derekán járva kissé fáradékonyabb vagyok és rosszabbul alszom, mint korábban, a Béres csepp pedig mindezeket kiküszöböli. De nemcsak most segít, hanem nagyon régóta. Felnõtt korom szinte minden életszakaszában adódott olyan problémám, amely miatt kapcsolatba kerültem vele. Ugyan életerõs, egészséges csecsemõként – fiatal szülõk gyermekeként – láttam meg a napvilágot, de a szervezetem ellenálló képessége nem volt jónak mondható. Gyakran voltam beteg, a megfázásokon túl szinte minden fertõzõ gyermekbetegséget elkaptam,
98
I VANICS G YÕZÕNÉ
Jásztelek
A cigarettát Béres cseppre váltottam fel.
75
éves, nyugdíjas özvegyasszony vagyok. Három gyermek édesanyja. Nagyon sokat dolgoztam életemben, mivel férjem nagyon fiatalon meghalt, így negyvenéves koromban özvegy maradtam. Gyermekeimet egyedül neveltem és taníttattam. Mindegyiknek kialakult családi élete van. Magamról azt hittem elnyûhetetlen vagyok. Nyugdíjasként is dolgoztam, mint darukezelõ és késõbb portás. 1991-ben egy vasárnap nagyon rosszul lettem, mentõk vittek kórházba. Szívinfarktus. De hála a gondos orvosi kezelésnek, megmenekültem. Mikor felkeltem, elhatároztam, hogy többé nem gyújtok rá egy cigarettára sem. A cigarettát Béres cseppre váltottam fel. 1991 óta szedem a Béres cseppeket, és nagyon jól érzem magam. ÖZV.
N AGY L ÁSZLÓNÉ
Budapest
99
SZÍVINFARKTUS UTÁN
bárányhimlõt, mumpszot, kanyarót. Fiatal felnõttként a pedagógus pályán rubeolával folytatódott a sor. A tíz napig tartó betegség nagyon megviselt. Ezt követõen volt az elsõ „randevúnk” a Béres cseppel, amely akkoriban (1979) került forgalomba. Az elsõ randevút még sok-sok találkozás követte. Elsõ osztályos tanító néniként nemcsak a klasszikus fertõzõ betegségeket kaptam el, hanem lépten-nyomon felsõ-légúti huruttal, torok- és mandulagyulladással küszködtem, így szinte minden télen végig csináltam egy többhónapos kúrát. Ennek köszönhetõen kevesebbet voltam beteg, jobb közérzettel mehettem a tanítványaim közé. Márpedig a jó közérzet a munkához való pozitív hozzáállás elemi alapja. Aki emberekkel bánik, arra fokozottan igaz ez. Iskolára vonatkoztatva, ez a kellemes légkörû, jó hangulatú tanórák záloga. Néhány évvel ezelõtt egy mûtéten estem át. A lábadozás idõszakában nagyon fontos támaszom volt a Béres csepp. Tulajdonképpen „igazi társként” kísérte végig az életemet, természetes módon segítve, ha segíteni kellett, ugyanakkor szinte észrevétlenül, ahogy az egy jó házasságban szokott lenni… Jó, hogy az évforduló eszünkbe juttatja mindezt!
TÜDÕGYULLADÁS UTÁNI LEGYENGÜLT ÁLLAPOT
Az orvos hónapokig tartó lábadozást jósolt. Én karácsonykor teljes életerõvel, egészségesen álltam a fa alatt…
M
ásfél éves volt a kisfiam és még mindig csak az anyatej volt a fõ tápláléka. Éjjel is többször szopott, és csak hozzám bújva tudott nyugodtan aludni. Hagytam, mert épült a házunk, és a férjem elõbb a munkahelyén, majd a házépítésen dolgozott állandóan. Egy szobát tudtunk lakhatóvá tenni a házban, itt kellett mindannyiunknak kipihennie magát. Az építkezés feszültségei, a háztartás, az izgõ-mozgó, kis tejszívó babám nagyon kizsigereltek. A szervezetem persze fellázadt és egy súlyos tüdõgyulladással reagált. Lábra alig tudtam állni, annyira elhagyott minden erõm, állandóan lázas voltam, begyulladtak a melleim, melyeket a tej elapasztása miatt folyamatosan fagyasztanom kellett. A kisfiam is nagyon megbetegedett, sõt egy esésbõl kifolyólag felrepedt a fogínye, jobb metszõfogát elvesztette, szájsebészetre kellett vele járni. November végét írtunk. Tudtam, hogy gyorsan helyre kell jönnöm. Családi segítséget csak rövid idõre tudtunk szerezni. A férjemnek kellett helytállnia. A kizárólag hozzám szokott, belõlem élõ gyereket teljes egészében át kellett vállalnia, engem ellátni, és mellette még a háztartást is. Ebben az elgyötört állapotban kezdtem el szedni a Béres cseppet. Az orvos hónapokig tartó lábadozást jósolt. Én karácsonykor teljes életerõvel, egészségesen álltam a fa alatt, és az ünnep egész lebonyolítását én intéztem. Természetesen ez meggyõzött a csepp erejérõl, és hûséges fogyasztója lettem. Szeretteim körében is gyakran ajándékozom karácsonykor. Jelenleg másodszülött kisfiammal vagyok itthon, aki most másfél éves. Ugyanolyan „használatnak” vagyok kitéve, mint az elõzõekben, csak most már két nyughatatlan lurkó, egy nagy ház kerttel és két kutya próbálja energiámat felemészteni. De sem a tomboló influenza, sem a kóros kialvatlanság nem tudnak legyengíteni. Úgy érzem, fel vagyok vértezve a Béres csepp által, hogy fitt, erõs, egészséges, a betegségekkel szemben ellenálló legyek. P. T.
100
Egy barátom javasolta a cseppeket. Bennem életre keltek!
1986
H LAVATI A NDRÁS
Nagybaracska
Tegnap este telefonált egyik öreg barátnõm: „Ha Béres cseppet iszom naponta, mindig rád gondolok.”
Dr
. Béres József áldozatos kutató munkájának sokat köszönhetek. 1988-ban balesetet szenvedtem. Elütött egy személyautó, amikor a zebrán akartam átmenni. 72 óra múlva az idegklinika intenzív osztályán tértem magamhoz. Agyzúzódást és a lábszáramon csonttörést szenvedtem. Egy teljes évig tartott, amíg rendbe jöttem. Férjem parkinzonos volt, már súlyos állapotban. Szükségem volt erõre. Orvos lányom 1989 õszén adta a kezembe a Béres cseppet. Azóta nem hagytam abba a szedését. A fenntartó adagot most is szedem. A Béres cseppnek köszönhetem, hogy soha nem vagyok beteg, még influenzás sem. Jó a közérzetem, fáradt nem vagyok. 84. évemben még ellátom magam. A cseppeknek köszönhetem, hogy volt erõm évekig beteg férjemet ápolni, és öt gyermekemet segíteni. Vannak akiket rávettem a Béres csepp szedésére. Tegnap este telefonált egyik öreg barátnõm: „Ha Béres cseppet iszom naponta, mindig rád gondolok.” F ERENCZY L ÁSZLÓNÉ
Csátalja
AGYVÉRZÉS UTÁN F LEGYENGÜLT ÁLLAPOT, PREVENCIÓ
-ban súlyos agyvérzésem volt. Lassú lábadozásom során végeérhetetlen sóhajaim jelentették a reményt a továbbélésben. Csak beszélni tudjak! Csak a WC-t tudjam használni ágytál helyett! Csak a kezem emelhessem! Orvosaim rengeteg gyógyszert írtak állapotom szinten tartására. Étvágyam nem volt, erõm már-már teljesen elhagyott. Ekkor javasolta egyik barátom a cseppeket. Bennem éltre keltek! Naponta élteti bennem az erõt. Segít a mozgásban, önállóan közlekedem, napi félórát intenzíven tornázom, és emellett segít a szellemi képességem fejlesztésében is. Olvasok újságot, könyveket, és vitapartnereim elismerik véleményemet. Úgy érzem, a cseppek nélkül nem lenne ilyen vitalitásom. Naponta áldjuk a nevét Józsi Bácsi!
EGÉSZSÉG MEGÕRZÉS
Én nem voltam súlyos rákos beteg, nem voltam élethalál között, minden lehetõségbe belekapaszkodó, rémült csodaváró. Engem nem mentett meg a haláltól, nekem csak élni segít. Immár 20 éve.
N
em arról írok, amirõl bizonyára sok ezer levélíró-társam számol be, hogy mit köszönhet a Béres cseppnek. Én azt szeretném leírni, mit kérek tõle. Azt, hogy segítsen megõrizni azt a derût, amely beragyogja az életemet, azt a bölcsességet, amelyet már megszereztem, és azt a szellemi erõt, amelynek birtokában vagyok. Ebben segíts nekem drága Béres csepp! Az én nemzedékemet – 51 éves vagyok – még megtanították becsülettel dolgozni, tisztességgel élni, úgy, hogy tudjuk, az élet: szolgálat. Alkotni, tenni kell, a munka fontos, és ha örömmel végezzük, jó is. Engem szeretnek az istenek, hivatást választottam. Magyar tanár vagyok 28 éve. Sok-sok örömmel, szenvedéllyel és a mai elkényeztetett nemzedékkel szembeni felelõsségteljes harcokkal. Vidéken élek, és kedves kis szülõvárosomból a hajnali órákban indulok egy falucskába tanítani – ahol az emberek embertelenül dolgoznak, de munkájuk eredményeként alig tudnak megélni – és néha kegyetlenül elfáradok. És akkor jön a Béres csepp! Október végén az elsõ üvegcse, de ebbõl aztán rögtön kettõ lesz, és hogy karácsonyra ki ne dõljek, megszavazok még egy üveggel. Ez a „triumvirátus” segít abban, hogy fitten rohangáljak, ne gyötörjenek meg a hajnali felkelések, a „sötétben indulok, sötétben érkezem” vakondok szindróma. Jól vagyok, jól érzem magam, nem kóválygok, mint sok embertársam: „Csak ezt a napot éljem túl valahogy”. Csak hát van egy kis baj. Öregecske vagyok rendesen, 51 éves. Hiába mondogatja a környezetem, hogy 15 évet letagadhatnék. Kopik a csont, ráncosodik a bõr, emelkedik a testsúly (azzal még nincs gond, lerohangálom), romlik a memória, nõ a beszédkésség, jönnek az öregség tünetei. Ahogy Áprily Lajos írja: „Egy titkos vésõ belõlem minden nap farag…” Kedves Béres csepp! Még szeretnék élni vagy 30 évet. Segíts nekem ebben, kérlek szépen! Ahogy eddig növelted az állóképességemet, azt kérném szépen ezután is! (Márciusban jöhet a következõ 3 üveg.) De kérem: szaporodjál, sokasodjál, és segíts abban, hogy híveid frissen, fiatalosan, megõrzött memóriával és szaporodó bölcsességgel öregbítsék hírnevedet! Én vállalom, ha segítesz, 30 év múlva ódát írok népszerûségedrõl! Élj sokáig Béres csepp! K. M.
102
Tudod, én már akkor szedtem a Béres cseppet, amikor még hatezer lej volt. Engem az tartott ilyen sokáig!
103
ÁLTALÁNOS JÓ KÖZÉRZET
A
történet egy olyan emberrõl szól, akinek az élete csupa talány és küzdelem. Farkas Mária Erdélyben született egy kis faluban, 1913-ban. Immár háromszor annyi idõs, mint a Béres csepp, mégis sokat köszönhet neki. Mielõtt azonban elmesélném kötõdését és ragaszkodását ehhez a gyógyszerhez, néhány dolgot el kell mondanom Máriáról. Szüleit kislánykorában vesztette el az elsõ világháborúban, nevelõszülõk nevelték fel. Csak négy évig járhatott iskolába, hiszen a dolgos kezekre szükség volt a földeken. Egyetlen szerelme a második világháborúban vesztette életét. Mária azóta sem ment férjhez, a mai napig egyedül él egy szoba-konyhás parasztházban, amelyben nincs folyóvíz, a kút évek óta elapadt, az illemhely pedig az udvaron van. A hosszú évtizedek során a látása megromlott, így ma már se írni, se olvasni nem tud. Mindezektõl függetlenül szellemileg rendkívül friss, a napi politikában, a közéleti eseményekben nagyon tájékozott, mivel egész nap hallgatja a Kossuth Rádiót. Társasága mindig akad, Fürge kutyával, a tyúkokkal, kakasokkal meg lehet beszélni a világ dolgait, lehet pörlekedni is. A magány, ha egyedül élt is, nem szegõdött társául. Tizenhat éve vesztette el legkedvesebb féltestvérét, aki az én nagymamám. Haláláig hûségesen ápolta, nap mint nap többször is megtette az utat hozzá, hogy segíthessen neki. Magam is nagyon sokszor voltam Máriánál, ha arra jártam, az elsõ volt, hogy õt meglátogassam. Szorgalmasan gyûjtögettem a tojásokat, néztem a kiscsibéket, kiskacsákat, ahogy kikelnek a tojásból, és ettem a finom „mama-rántottát”, aminek az íze felejthetetlen, és azóta sem sikerült soha visszavarázsolni a saját konyhámban. Mára sok minden megváltozott. Tíz évvel fiatalabb unokatestvérem felnõtt, most õ segít Máriának bevásárolni, vizet hozni, a kertet és az állatokat rendben tartani. Kicsit irigykedem is rá, amiért szinte minden nap vele lehet, mert ez nekem ma már sajnos nem adatik meg a majd ötszáz kilométeres távolság miatt, ami elválaszt bennünket. Tiszteletbeli dédunokája alig múlt másfél éves, a hosszú utazás megerõltetõ lenne még a számára. Talán majd jövõ nyáron... Nagyon szeretném, hogy Mária is élõben láthassa életem értelmét, ha már neki nem adatott meg az anyaság öröme, és abban is reménykedem, hogy az én kislányom is megkóstolhatja a felejthetetlen „mama-rántottát”. Addig is havonta beszélge-
GYENGÉBÕL ERÕS
tünk, ha éppen át tud jönni a telefonhoz a szomszédba. Télen a jeges utak miatt ez nehezen oldható meg. Mindig élénken érdeklõdik egészségünk iránt, elmeséli, hogy vénségére meghízott, csak kicsit nehezére esik már a fõzés. Tán tíz éve, hogy Erdélyben is kapható lett a Béres csepp, azóta minden nap megissza elõírásszerûen a 2 × 20 cseppet. Kevéske nyugdíjából gyakran nem jut az ottani viszonyokhoz képest „méregdrága” gyógyszerre, ezért mi is besegítünk. A minap betegen telefonáltam neki, elmondtam, hogy nagyon köhögök, a közérzetem is rossz, mire a következõ tanácsot adta: „Lelkem, szedjél Béres cseppet, az segít. Ha érzem, hogy kezd fájni a torkom, én rögtön megeszek pár cseppet, és el is múlik. Tudod, én már akkor szedtem a Béres cseppet, amikor még hatezer lej volt. Engem az tartott ilyen sokáig!” Ami igaz, igaz. A hosszú évek alatt egyszer sem volt kórházban. Ha nagy ritkán mégis beteg lett, otthon kúrálta magát. Ma sem panaszkodik, ha kérdezzük, beteg-e vagy fáj-e valamije. Csak annyit mond: „Tudod, úgy vagyok, mint az öregek. Itt is fáj egy kicsit, ott is fáj egy kicsit, de nem panaszkodok.” N. M.
A háziorvosnál csak azért voltam az utóbbi években egy alkalommal, mert a betegkártyával be kellett jelentkezni.
F
iatalasszony koromban sok nehézséggel kellett megküzdenem: családalapítás, gyermekszülés, beteg gyermek ápolása, családtagok korai elvesztése, munka melletti tanulás és sorolhatnám. Ebben a taposómalomban bizony elõfordult néha, hogy megbetegedtem, és orvoshoz kényszerültem. Majd három éven át csak altatóval tudtam elaludni, örökösen fáradtnak éreztem magam. Ekkortájt hallottam a Béres csepp jótékony hatásairól, gondoltam, kipróbálom. Soha nem voltam nagy gyógyszerfogyasztó, a náthát, hólyaghurutot meleggel, kamillával kúrálom. Az étkezésben a mértékletesség elvét követem, ha mégis kilengek néha, sós vízben fõtt krumplival „büntetem” magam. Két éve lettem nyugdíjas, de csak munkahellyel nem rendelkezem, tennivalóim alig csökkentek. Rendszeresen segítek a felnõtt gyerekeim-
104
PAPP J ÓZSEFNÉ
Kaba
Köszönöm, hogy cseppjeivel könnyített az életemen.
T
isztelettel köszöntöm Professzor Úr! 1918. január 14-én születtem, Budapesten; keresztanyám Kiss Józsefné. Nevelkedtem az „Angolkisasszonyok Váci utcai Intézetében”. Most már arany és gyémánt diplomás tanár vagyok. Szültem öt gyönyörû fiút, van 12 unokám, 3 dédunokám. Életem során 15 mûtétem volt, csípõízületi és térd protéziseim, epe, vakbél, hasmûtét, de minek soroljam? Gyógyszert csak végszükség esetén
105
KÖSZÖNÖM
nek, unokáimnak, ténykedek a ház körül, kertben, és igyekszem idõt szakítani kirándulásra, kézimunkázásra, olvasásra is. A lustálkodást szándékosan nem engedem meg magamnak, a pihenést az elõbb felsoroltak jelentik. Konkrétan már nem is tudom az idejét, mikor kezdtem el szedni a Béres cseppet, 15 vagy inkább 20 éve is van annak már. Szertartásszerûen vacsora után egy pohár üdítõbe, általában szénsavmentes gyümölcsitalba csöppentem a napi adagomat. Folyamatosan szedem, csak egy-két nyári hónapot hagyok ki. Úgy hiszem, ennek köszönhetõ, hogy az immunrendszerem megerõsödött, és az évekig tartó krónikus fáradtságom megszûnt. Pedig a gondok, kihívások nem szûntek meg, azok továbbra is részei a mindennapjaimnak. A testsúlyom alig több az ideálisnál, évek óta az 53-56 kg-os vagyok. Tévhit tehát az, hogy hízni lehet a Béres csepp folyamatos szedésétõl. Mindenevõ vagyok, semmi divatos étrend vagy fogyókúra nem vonzott soha, ám mindent csak módjával fogyasztok. Etka anyó jógájából átvett néhány tornagyakorlattal edzem magam, gyalogolok, biciklizek, füvet nyírok és veteményest kapálok, sütök, fõzök, mosok, vasalok, rendben tartom a lakást. Várom az unokákat vagy én megyek hozzájuk, koruktól függõen játszunk, mesélünk vagy tanulunk. A háziorvosnál csak azért voltam az utóbbi években egy alkalommal, mert a betegkártyával be kellett jelentkezni. Tisztelem, becsülöm tudásukat, és ha szükség lesz rá, valószínûleg gyakrabban meglátogatom õket, de amíg tehetem, a Béres csepp segítségével elkerülöm a zsúfolt orvosi várókat.
alkalmaztam, de az Ön által elõállított cseppeket bevettem, ha fáradtnak, kimerültnek éreztem magam. Köszönöm, hogy cseppjeivel könnyített az életemen. Áldja meg a Mindenható!
LEGYENGÜLT SZERVEZET F A BETEG, A PAPÍROK ÉS A PORTÁS
S Z . J.
Tisztelettel értesítem, hogy…
a
… mikor pár évvel ezelõtt elõadást tartott, akkor én a legyengült szervezetem miatt kértem az Ön tanácsát. Azt javasolta, szedjem az Ön által elõállított gyógycseppeket. Betartottam a tanácsait, a mai napig 150 adagot fogyasztottam el. A mellékelt fénykép bizonyítja az eredményt 84 éves koromra. L OVAG V ITÉZ DAKA J ÓZSEF
dandártábornok, Eger
Na, akkor a legjobb emberre talált rá! Ennek a bajnak én vagyok a professzora. Tíz éve szólt egy barátom, akinek ugyanúgy panaszkodtam, mint most Ön teszi, és akkor elmondta a csodagyógyszerrõl a tapasztalatait.
E
gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis papírlapocska. Semmiben nem különbözött a többi papírlaptól. Méretre vágva várta sorsa beteljesedését társaival együtt. Nem nézték le egymást, egyformák voltak, de ez nem tartott sokáig. Nyomdászok jöttek a raktárba és orvosi beutalónak való anyagot kerestek, és találtak is. Az ott maradt papírok között szóbeszéd kapott lábra. „Hû, de szerencsések ezek, nagy emberek közé kerülnek, varázslatos szavakat írnak rájuk, és nélkülük a beteg emberrel szóba sem állnak.” Ezek után a kis papírlap elindult a karrier útján. – Most pedig ezzel az orvosi beutalóval bemegy a rendelõintézetbe, és odaadja a belgyógyászaton!
106
107
A BETEG, A PAPÍROK ÉS A PORTÁS
A beteg bácsi a papírt gondosan eltette. Hazafelé menet többször is megtapogatta a zsebét, hogy a kis papír nem veszett-e el. A rendelõbe való készülõdés közben, a beteg felesége állandóan emlegette: „Jól eltetted a beutalót? El ne veszítsd, mert nélküle rád sem néznek!” A rendelõintézetbe érve a kis papír elõkerült a zsebbõl, gondosan kisimították. A beteg bácsi nem volt járatos ebben az épületben, ezért elõször a portáshoz ment. – Jó napot kívánok! Legyen szíves megmondani, merre van a belgyógyászat? – Papírja van? – Igen. – Elõvette és megmutatta. – Menjen a kartonozóba! A kartonozó elõtt hosszú sorban álltak az emberek. Egyben mind egyformák voltak: mindenkinek volt egy kis papírja. Ezt a papírt bedugták egy ablaknyíláson, ott megnézték, és adtak mellé még egy papírt. Látva, hogy a bácsika járatlan az effajta dolgokban, hozzátették még: „II. Belgyógyászat, I. emelet 214-es.” Sikerült megtalálni a sok ajtó közül. Itt is voltak várakozók. Az emberek egy része az ajtó közelében tolongott, kezükben szorongatva a beutalót, a többiek ültek a széken kényelmesen. A bácsi a két csoport közé állt, gondolta, hogy megfigyeli, mit kell csinálni, hogyan kell itt viselkedni. Nemsokára nyílt az ajtó, egy fehér köpenyes nõvérke jött ki. A papírlapot szorongató emberek elindultak felé és egymást taszigálva azon igyekeztek, hogy minél elõtt odaadják a beutalójukat. A bácsi erre nem volt felkészülve, és így a papírját nem tudta idõben átadni, a nõvérke pedig már el is tûnt. Megkérdezte ezért a közelben álló embert, hogy meddig kell itt várni mire bejut az ember az orvoshoz? – A beutalót már leadta? – Nem, az itt van nálam. – Na, akkor várhat még egy jó ideig, csak azokat szólítják, aki már leadta. Állt, várt, figyelt és unatkozott. A hirdetéseket mind elolvasta: „Hogyan vigyázzunk egészségünkre?” „Ne dohányozzunk!” „Alkoholt ne fogyasszunk!” A rendelési idõt is már kívülrõl megtanulta. Fél óra után újra megjelent a nõvérke. Negyediknek sikerült a papírját leadni. Újból várakozás, unatkozás. Végre bejutott. – Jó napot kívánok! Kedves doktor úr, azért... – Vetkõzzön le derékig, tegye szabaddá a lábszárát, feküdjön fel a vizsgálóasztalra! Az orvos rá sem nézett, csak a papírokat olvasta, amit beadott. Közben kis fémlapokat erõsítettek a kezére, lábára és szóltak, hogy ne mozogjon. Az orvos odalépett egy gép elé, beindította. A gépbõl keskeny papírszalag
A BETEG, A PAPÍROK ÉS A PORTÁS
kezdett kicsúszni. Majd szóltak, vegyen mély lélegzetet, valamit írtak ekkor a papírlapra. – Kész! Öltözhet! A szalagot átnézte a doktor, és írt valamit a beutalóra. A két papírt öszszekapcsolta, kezébe adta, akkor egy pillanatra ránézett. Az arca kifejezéstelen volt. – Menjen a kórház felvételi osztályára! – Doktor úr, valami baj van? – Mindent leírtam, majd ott útbaigazítják. A bácsi elköszönt, és elindult a kórház felé, a papírok zsebbe kerültek. A beutaló már nem volt egyedül. Kuncogtak. Kezdték érezni, hogy õk milyen fontosak. Mindig keresik, tüzetesen átvizsgálják õket, nélkülük az öreg bácsi egy semmi, szóba sem állnak vele. A kórház portása szintén a papírt kereste, felmutatása után mehetett a felvételi osztályra. A papír itt is elsõbbséget élvezett. Õ bejutott, a bácsinak meg várnia kellett. Egy idõ után kiszóltak, és kérték a személyi igazolványát, de õt, a beteget még mindig nem. Várt türelmesen és gondolkodott. Eszébe jutott, hogy élt a faluban régen egy öreg doktor, és az hogy vizsgálta meg annak idején. Hallgatott a fülével, kopogtatott a kezével és meghallgatott. Volt ideje mindenki számára. Nyugalom, jóság, szeretet áradt belõle. Betért esténként az emberekhez, akkor is, ha nem hívták, elbeszélgetett velük, a gyerekek az ölébe ültek, tudott a család gondjáról-bajáról, örömérõl. Mikor szegény meghalt, az egész falu siratta, úgy érezték, közeli hozzátartozójuk távozott el. De ez rég volt. Most itt ül a bácsi a felvételi iroda elõtt. Írógépek kopogása hallatszik. Miért kell leírni, lepecsételni? Szinte már elfelejtünk egymással beszélni. Végre nyílik az ajtó. Papírokat nyomnak a kezébe. – Ezekkel jelentkezzen a belgyógyászati ügyeletes orvosnál, viszontlátásra! – Miért, itt kell maradnom? – Nem azért jött? – Nekem nem mondta senki, hogy a kórházba be kell feküdnöm. – Nézze, ez nem rám tartozik, menjen vissza ahhoz, aki ide küldte! Az ajtó becsukódott. Az írógépek kattogásának hangja megszûrve hallatszott ki a folyosóra. A bácsi tanácstalanul állt a papírlapokkal a kezében. Mit csináljon? Segítséget várt, de itt mindenki sietett. Elindult hát kifelé a kórházból. Újból a portással találta magát szemben. Jobban megnézte: õsz haj, nagy bajusz, körülbelül 75 éves, egyszerû ember. Mindenkinek tisztelettudóan elõre köszönget, néha vissza is köszönnek neki. Egy-két ember meg is kérdezi, hogy vagyunk Józsi bácsi? De a válaszát már nem is várják meg. Ez az én emberem!
108
Z OLTAI M IHÁLY
Nagymaros
109
A BETEG, A PAPÍROK ÉS A PORTÁS
– Portás bácsi, nem segítene nekem? – Mondja csak, miben tudnék én segíteni? – Nézze, engem a körzeti orvos beküldött a rendelõbe vizsgálatra, onnan átküldtek a kórházba. Arra gondoltam, hogy itt megint egy vizsgálaton veszek részt, de azt közölték velem, hogy be kell feküdni. – Nem mondták, mi a baj? – Nem mondták, nem is kérdezték, valószínû a gép beszélt helyettem. – Milyen gép? – EKG-t csináltak, és amikor kérdeztem, van-e probléma, azt mondták, a papírra mindent ráírtak. – Mutassa a papírt! Mindketten a papír fölé hajoltak, és próbáltak valamit kihámozni belõle. Nem sokra mentek a latin szavakkal. – Hát milyen panasszal ment az orvoshoz? – Nézze, 71 éves vagyok és mindenem fáj, de vannak napok, amikor nincsenek panaszaim. – Na, akkor a legjobb emberre talált rá. Ennek a bajnak én vagyok a professzora közvetve. Tíz éve szólt egy barátom, akinek ugyanúgy panaszkodtam, mint most Ön teszi, és akkor elmondta a csodagyógyszerrõl a tapasztalatait. – Mondja már a nevét a csodagyógyszernek. – Béres csepp. – Errõl már sok jót hallottam, de olyan emberrel nem beszéltem, aki huzamosan használta volna. – Na, akkor figyeljen: 10 éve használom, kórházba csak dolgozni járok, én vagyok a „de jól néz ki Józsi bácsi”. 12 óra portaszolgálat után, akár éjjel volt vagy nappal, még besegítek a feleségemnek az otthoni munkába. Egészségesnek érzem magam és tudja, hogy ez mit jelent, kiegyensúlyozott vagyok, jókedvû vagyok, terveim vannak, és valóban örülök az életnek, és ezt mind-mind a Béres cseppnek tulajdonítom. Szeretném elmondani, társaságunk van a falunkban, nyolcvanan vagyunk, akik esküszünk erre a nagyszerû gyógyszerre és havonta összejövünk, megbeszéljük tapasztalatainkat. Itt nem nyögünk, nyavalygunk, hanem tervezzük közös kirándulásainkat, viccelõdünk és remekül érezzük magunkat. – Beléphetnék ebbe a társaságba én is? – Két hónapig szedje a Béres cseppet, és utána keressen fel, mert nyögdécselõ, savanyú emberek nem jöhetnek oda, de két hónap pontos szedése már annyira meg fogja változtatni, hogy szívesen látjuk. És ez megtörtént, ezért áldom Béres tanár urat, a Jóisten segítse õt továbbra is erõben, egészségben, szeretetben!
A Béres csepp még akkor is talpra állít, ha elhúz az ágy!
BETEGSÉGMEGELÕZÉS
Gy
ermekkorunkban családommal igen sokat nélkülöztünk. A kuláküldözés után is gazdálkodtak szüleim, és rájuk maradt mindkét részrõl a nagyszülõk, sõt a beteges nagynénik eltartása is. Anyám mindig félt, hogy valamelyikünk betegsége még lehetetlenebbé teszi a család életét. „Fûben-fában az orvosság. Tessék mindent megenni, ami étel! Az fázik meg, aki nem öltözik fel. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyengék, betegek legyünk, vár a munka”– tanította nekünk. Csodálkoztam is, hogy másokat, bár jobb soruk volt, mégis sokkal többet megkeres az influenza, nátha, és mindenféle idõszakos nyavalya. Gondoltam, mi genetikában vagyunk szerencsésebbek. Felnõttként, mint gyógypedagógus, két koraszülött elõéletû gyermeket fogadtam örökbe, akik csecsemõkorukban évente hatszor is kórházba kerültek. Nyilván gyenge egészségû, gyenge immunrendszerû csecsemõk voltak. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy munkahelyemen rosszallással vették tudomásul döntésemet, mondván nem tudják majd a helyettesítéseket megoldani. No, de belõlem is elõbújt a „csakazértis” büszkesége. Kétségbeesve kerestem azokat a technikákat, terápiákat, készítményeket, ami gyermekeim egészségét acélozzák, és védetté teszi õket a betegségekkel szemben. Így jutottam el a Béres cseppig. Büszkén jelenthetem, hogy a Béres csepp hatására, a mi gyermekeink nem ismerték a megfázásos, fertõzéses betegséget. A férjemnek, amikor nyugdíjba ment, egész gyermekkoruk idejére nyolc nap betegállományt számolt össze a nyugdíjigazgatóság. Most már mindkét lányom háromgyermekes anya. Szomorúan tapasztaltam, hogy unokáim kicsit sem egészségesebbek az átlagnál, sokat betegek. Úgy hozta a sors, hogy gondjaik miatt egyszer gondozásomra bíztak három pici unokát, négy, öt, hat éveseket, ráadásul vidéken, sokkal roszszabb higiénés körülmények között, mint amilyenek között a gyermekek eddig éltek. Mit tagadjam, tartottam a feladattól. Férjem már idõs, én se vagyok fiatal, mi lesz, ha a gyerekek lebetegednek? Hogy fogom én ezt bírni? Eszembe jutott kisebbik lányom sok-sok története, amit idõs néniktõl hallott, akiknek a Máltai Szeretetszolgálat szervezésben vitte az adomány Béres cseppet. „A Béres csepp még akkor is talpra állít, ha elhúz az ágy!” – járta a mondás.
110
Ismét rendszeressé vált családunkban a cseppek fogyasztása kicsiknek, nagyoknak. Már egész szertartása van a kiosztásnak. Hiszünk benne, mint abban, hogy segítségével megmutatjuk, egyáltalán nem probléma, ha nagy a család. N ÉMETHNÉ K RIZSÁN E RZSÉBET
Mezõkövesd
25
éves, férjezett, két leánygyermek édesanyja vagyok. Férjem közel 30 éves, nagylányom majdnem 6, a pici 8 hónapos. Mindkét terhességem alatt folyamatosan szedtem a Béres cseppet. Elmondhatom, hogy ez idõ alatt szinte nem voltam beteg. A szoptatás ideje alatt lányaimat orvos csak ellenõrzés céljából látta. Nagylányom egyéves volt, amikor elkezdtem adni neki a cseppeket, mert étvágytalan volt. Nem csak az étvágya jött meg, de olyan lett az egészsége, hogy azt bárki megirigyelhette. Második kislányom születését is végigkísérték a cseppek, õ is olyan egészséges, mint a makk. Rendszeresen szedjük a cseppeket, gyógyszerekre nagyon ritkán kell költenünk. Végre a férjemet is sikerült rávennem a szedésére. Õ koraszülött volt és szervezete mindenre érzékenyen reagált, mindent elkapott. Egészen addig, amíg õ is be nem áll közénk cseppszedõnek. Attól fogva nem járt orvosnál. A Béres csepp valóban egy csepp egészség. M. J.
111
BETEGSÉGMEGELÕZÉSS
A Béres csepp valóban egy csepp egészség.
LEGYENGÜLT ÁLLAPOT, KIMERÜLTSÉG, PREVENCIÓ
Nem szívszorító, lélekemelõ történetet osztok meg Önökkel, hanem apró, kis képeket a hétköznapokból, a mindennapi életbõl, amelyek az éltetõ cseppek ajándékai.
1993
ÕSZ
M
ár a kórház szó is ellenállást váltott ki belõlem, amióta csak az eszemet tudom. Aztán az életemben adódott egy idõszak, amikor minden ellenérzést félre kellett tennem, lakója lettem az olyan nagyon nem kedvelt intézménynek. Vizsgálatok követték egymást, az eredmények nem sok jót ígértek. A helyzet lassan kilátástalanná vált az orvosok és jómagam elõtt is. Még csak biztató szó sem hangzott el, mert egyszerûen nem akartak, vagy mint utólag kiderült, nem tudtak mondani semmit. Telt az idõ, kicserélõdtek a kórterem lakói és egy napon érkezett egy töpörödött, hajlott hátú, õsz hajú, csendes nénike, aki leginkább mesébõl elõlépõ jóságos anyókának tûnt. Hamarosan barátság szövõdött köztünk, egymás vigasztalói lettünk. Figyelmesen hallgattuk a vizitek elmélkedéseit, elámultunk az orvosi kifejezések titokzatosságán, és többször elkísértük egymást az elõírt vizsgálatokra. Egy ilyen alkalomról visszajövet hangzott el az én jóságos anyókámtól a következõ megjegyzés: „Aranyoskám, miért nem próbálja ki a Béres cseppet? Higgye el, a maga legyengült szervezetén, amelynek az okát csak találgatják a doktor urak, csak az segíthet.” Azóta eltelt egypár esztendõ, és én ezeket a mondatokat zeneként hallom minden egyes csepp cseppentésekor nap mint nap. Ilyenkor szeretettel gondolok „orvosomra”, aki felállította a diagnózist és a gyógymódra kiváló receptet adott. KARITÁSZ
1997
-tõl 2000-ig a helyi római katolikus egyház sikeresen tevékenykedõ csoportot mûködtetett. 1998-ban a Béres Alapítvány jóvoltából, ajándékként, karitatív céllal Béres cseppek érkeztek a központtól. Ebben az idõben nem nagyon tették az emberek közkinccsé, hogy fogyasztják, nap mint nap élnek vele; ki kellett találni valamilyen megoldást, hogy azok kapják, akik erre rá vannak utalva. Nagyszerû társak lettek ebben a helyi gyógyszertár alkalmazottai, akiknek segítségével megtudhattuk, kik szedik vagy szednék rendszeresen, ha épp meg tudnák vásárolni. Visszagondolva erre az évre, úgy gondolom sok-sok embernek
112
lett emlékezetes ez a karácsony, hiszen a legnagyobb ajándék, a kisded születésén kívül, hogy õk egy másfajta, cseppekben mérhetõt is kaptak Béresék jóvoltából.
KOKTÉL
iatalabbik fiam hivatásából adódó állandó lelki megterhelése, fáradtsága bizony testivel is párosul. Rossz a közérzete, álmosság gyötri, idegei túlfeszítettek. Ilyenkor elhangzik a varázsige: „Anya, készíts egy koktélt!” Ennek legfõbb alapanyaga a Béres csepp (ami még hozzátartozik az a mixer titka). Ezeken az alkalmakon elgondolkodva sok esetben jut eszembe a feltaláló: vajon tudja-e, hogy készítménye az ilyen egyedi, eseti problémákra is „varázserõvel” hat?
82
ÉV
40
KG
S
zándékosan tettem ezt a kis életképet az utolsóelõtti helyre, mert hasonlóan az elõzõhöz, szívemhez közelálló emberrõl, az édesanyámról íródik, aki az idei esztendõben töltötte 82. életévét. Vézna, madárcsontú, de örökmozgó, tevékeny és valahol hasonlít az elsõ életképbeli „jóságos anyókámhoz”. Egy idõben többször ajánlottuk neki, aztán be is szereztük a cseppeket, és kértük, próbálja ki. Ment is egy darabig a dolog, aztán elkezdett hízni és átlépte a számára már bûvös határt a 40 kg-ot. Az õ érvelése szerint túlsúlyos lett. Most nem szedi a cseppeket, de tartja a bûvös határt, a 40 kilóját, amely szerinte a legideálisabb testsúly ebben a korban.
„B ÉJES ”
CSEPP
Cs
aládunk legifjabb tagjáról adnak képet a következõ sorok. Ha a fentivel valaki párhuzamot próbál húzni, megteheti, hiszen dédi-unoka kapcsolat egyre kevesebb családban adódik, ebben a rohanó, taposómalommá süllyedt világunkban. Az övéké örömünkre szeretetteljes, kölcsönösen imádják egymást. A dédi kötényzsebe soha nem üres, mindig rejt valamit, és ezt nemcsak unokája, hanem az utcában lakó kisgyerekek is mind tapasztalatból tudják. Van abban mindenféle: negró, szõlõcukor, keksz, kockacukor, C-vitamin. Szinte minden kicsi ágaskodva kapaszkodik a kötényzseb után, mert érzi, tudja, abból kap valamit. Egy
113
LEGYENGÜLT ÁLLAPOT, KIMERÜLTSÉG, PREVENCIÓ
F
FÁRADÉKONYSÁG, PREVENCIÓ
napon Lilla kezébe egy C-vitamin akadt a keresgélés, matatás után, amit jóízûen elfogyasztott. Ez néhányszor megismétlõdött és jött a kérdés: „Dédi, a másik zsebedbe miért nem teszel „Béjes” cseppet, hiszen azt C-vitaminnal kell szedni?” A kicsi Lilla a jövõ év januárjában tölti be a harmadik életévét. LUPSA J ÓZSEFNÉ
Kótaj
„A Béres csepp a mi családunkban az egészséget és az összetartozást jelenti.”
T
alán nem vagyunk egy átlagos család. Négy gyermekkel élünk egy kisváros szélén. A legnagyobb fiú 21 éves, most kezdi bontogatni szárnyait, már nem én vagyok, aki igazán tud hatni rá. A férjem aranyszívû, de zárkózott és komor, a nagycsaládban is szívesen magára csukja az ajtót és egyedül van. A család fõszereplõi a három kisebb gyermekünk. Bízom abban, hogy a sok nehézség ellenére is boldog és értékes emberkét nevelünk mind a négybõl, megtaníthatom mindet a jóra és szépre, az egészségük és biztonságuk értékére. A nagyfiúnk beszédhibás volt, és éveken át sok kudarcban volt részünk. Nagyon elfáradtam a mindennapos küzdelemben, vidékre jártunk logopédushoz, rengeteget foglalkoztam vele, és amikor már látszottak az eredmények, akkor mertem csak újabb szülésre vállalkozni. Nagyon szerettem volna egy kislányt. Kisfiúnk született, természetesen örültem neki, de újra vállaltam a szülést. A harmadik kislány lett. Minden gyönyörûnek tûnt, csak fáradt voltam állandóan. Ki is vizsgáltak, mert nagyon bosszantott, hogy rengeteg dolgot kellett volna csinálnom, amíg aludtak a gyerekek, ehelyett én is aludtam velük. Az orvosi eredmények jók voltak, ám nem nyugodhattam bele, hogy annyira fáradékony vagyok. Ekkor kezdtem el szedni a Béres cseppet, akkor még csak kúraszerûen, tavasszal és õsszel. Nem szabályosan csepegtetve, besaccoltam és kiskanálba öntöttem, miután kiszedtem a csepegtetõjét. Valamelyik gyerek, vagy meglökött, vagy belekotyogott, mindig belekavarodtam a számolásba. Nagyon elégedett voltam a hatásával. Csak hízni kezdtem és ez nagyon bántott. A harmadik gyermekünket még szoptattam, fogamzásgátló gyógyszert nem szedtem. Aztán kiderült, hogy egy ajándék babát hordok a szívem
114
S INKA J ÁNOSNÉ
Szentes
115
FÁRADÉKONYSÁG, PREVENCIÓ
alatt. Én meg a Béres cseppet okoltam a gömbölyödésemért! Utólag is bocsánatot kérek. A negyedik gyermekünk újra kislány lett. Én voltam a világ legboldogabb anyukája! Sajnos három hónapos korától kezdve többször befulladt, sokszor került kórházba. Nagyon nehéz év következett. Akkor én már egyfolytában szedtem a Béres cseppet, mert úgy éreztem, ha összeroppanok, mindennek vége. Rohangáltam be a picihez a kórházba szoptatni heteken át, de egész nap nem lehettem ott, csak éjszaka. A másik két kicsire a nagyocska fiú vigyázott. A férjem dolgozott, féltünk, ha táppénzre megy, elküldik. A kicsinél egyéves korára megállapították: asztmás. Nagyon fogékony volt a betegségekre, amiket a többiek az oviból, iskolából hoztak haza. A háziorvosunk tanácsára kis adagban adni kezdtem neki a Béres cseppet. De ez nem ment ilyen egyszerûen. A többiek már ihatták a teájukat, a kicsi meg várakozott, míg belecsepegtettem. Ráadásul a cseppektõl az õ teájának más lett a színe. Állandó cirkusz volt. Akkor döntöttem, nincs kivétel. Mindenkinek jár a Béres csepp! Azóta egészen megváltozott az életünk! És csak jó irányba, ami mindenkinek javára válik. A kicsi már 9 éves, én még itthon vagyok gyesen a betegsége miatt. A gyerekek félnaposak az iskolában, mindenre van idõnk. Szerencsére alig beteg valaki, még az influenzás idõszakot is átvészeljük, nem kell tananyagpótlásra pazarolni az idõnket. Reggel, amikor asztalhoz ülünk, a tea már az asztalon van, és már mindenki magának csepegtet. Nálunk kötelezõ a cseppes tea, „bogyókával”. Bogyókának a hozzá járó C-vitamint hívjuk. Az estéink sokkal egyszerûbbek, meghittebbek lettek, a teázás igazi szertartássá vált. Amíg isszuk, jókat beszélgetünk, hiszen az iskolában annyi érdekes dolog történik. A Béres csepp a mi családunkban az egészséget és az összetartozást jelenti. Jelenleg a négy gyerek mellett fõiskolára járok. Fontos, hogy egészséges, erõs és jó kedélyû legyek, mert csak így tudok példát mutatni és eredményt elérni.
Az 55. születésnapomra az egyik fiamtól hosszabb idõre elegendõ készletet kaptam…
EGÉSZSÉGVÉDELEM F JÓ KÖZÉRZET
Jó
25 éve találkoztam elõször a Béres cseppel, amikor még kék-sárga volt a doboza. A kis sárga könyvecske a használati tanácsokkal, még ma is megvan. E szerint a cseppeket teában vagy fehérborban kell bevenni. Én ez utóbbit választottam, és ma is ehhez tartom magam. Kezdetben háromszor vettem be az akkori testsúlyomnak megfelelõ cseppszámot. Aztán hol délben, hol este, vagy néha napokon keresztül megfeledkeztem róla. 55. születésnapomra az egyik fiamtól hosszabb idõre elegendõ készletet kaptam, akkor rátértem arra, hogy naponta reggel szedem 25-30 cseppet 1-2 C-vitaminnal, de ezt mindig. Hogy miért pont ezt a mennyiséget választottam, nem tudom, de bevált. Ennek 15 éve, és egyetlen alkalom sem maradt ki. Régebben, ahogy sokan mások, én is gyakran küszködtem telente különféle betegségekkel. Mióta a cseppeket szedem – nem tévedés! –, egyetlen egyszer sem voltam megfázva, nem volt influenzám sem. A közérzetem is kiváló. Meggyõzõdésem, hogy ez Béres József munkájának az eredménye. V ERES L ÁSZLÓ
Szigetszentmiklós
Én halkan és szerényen csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy…
mi
… magyarok, és velünk együtt mindenki, hálásak lehetünk a sorsnak azért a nagy tudású, kiváló képességû emberért, aki arra tette fel az életét, hogy létrehozza számunkra remek termékét, a Béres cseppet. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy picit is foglalkozik az egészségével. Valaki a baráti körömbõl a múltkor viccesen megjegyezte: „Az az ember, akinek 40 felett nem fáj semmije, már nem is él.” Ezt én szeretném cáfolni. Amióta használom a Béres cseppet a reggeleim sokkal derûsebbek és vidámabbak, megszûntek a derékfájdalmaim, meszszire elkerülnek a meghûléses betegségek. Lehet, hogy apróságnak tûnnek ezek a dolgok, de miért éljünk velük együtt, ha élhetünk nélkülük is. TAKÁCSNÉ DABÓCZY G YÖNGYI
Miskolc
116
Nagypapa kilencvenhat évet élt.
Az
M OHAI I RÉNE Mures¸ (Maros), Románia
117
EGÉSZSÉGVÉDELEM
egészség napszámosa… Így szólítom elõ a polcról ezt a kis üvegcsét, amibõl a kiegyensúlyozott derû sugárzik felénk. Társam õ, és hiába rohamoznak meg a vírusok, csatát vesztetten kell tovább állniuk, mert immunsejtjeimet vértbe öltözteti ennek a jó szelleme: BÉRES. Aztán errõl a kis üvegrõl gyakran apám emléke villan elõ a gondolatomban. Az õ asztalának is állandó vendége volt. Ez volt számára a legkedvesebb ajándék, aminek örült, amit kért. Nem is használt más gyógyszert, ellenszenvvel volt irántuk. „Rosszat tesznek ezek! – mondta. – Csak a Béres, az nem. Ezzel kell megelõzni más gyógyszerek szedésének a szükségességét.” Így tanított. Idõnként elsétált az orvosi rendelõig egy kis egészségügyi sétára, vérnyomást méretni. Egy ilyen alkalommal a kissé rámenõs doktornõ így szólt: „Na, Feri bácsi, vetkõzzön csak le, megvizsgálom, hisz már nyolcvanéves és még személyi lapja sincs, aztán meg megtalál halni, és mi a csudát írok az orvosi lapjára?” Csak ezt kellett az édesapámnak hallania, fel is csattant nagy székelyes haragvással. „Én bizony nem azért jöttem, hogy a doktornõ lerángassa rólam a nadrágot, hanem csak azért, hogy tudjam, hogyan áll a vérnyomás. Ha magas, vágok magamnak a Béres csepp mellé egy kis fokhagymát, ha jó, megtisztelem magam egy kis szõlõlével.” Azzal faképnél hagyta az orvosi méltóságában sértett hivatásos egészségõrt. Kilencvenhat évet élt, ellenállva minden orvosi fortélynak. Csak Béres csepp, C-vitamin, kalcium tabletta és fokhagyma õrizték idõs napjait. Szeretett nagyokat sétálni, vidám volt mindig, és dicsérte holtig azt a nagyszerû Bérest, aki valósággá varázsolta a mesét: megszerezte, és ezer akadályt legyõzve átadta az embereknek a minden betegség megelõzésére való csodaszert, ami csak jó, minden mellékhatás nélkül való. „Isten áldja egészséggel!” – mondta édesapám. Így lett hagyománnyá a családunkban az egészség napszámosának barátsága, hiszünk benne, magunkkal hordjuk, bárhová megyünk, mint egy kabalát, ami megóv a betegséggel, szenvedéssel töltendõ napok árnyékától is. Már ott van az unokák asztalán is, mert hát, ugye, még a nagypapa is…
EGÉSZSÉGVÉDELEM
Hosszú, fájdalommentes életem Béres csepp, neked köszönhetem. 30 éve már, hogy szedem A betegséget nem ismerem. Millióknak adja vissza egészségét, A Béres csepp feltalálóját Dr. Béres Józsefet A jó Isten áldja meg!
M
ár 90 éves vagyok, és remélem, hogy még sokáig szedhetem a Béres cseppet, és 100 éves koromban személyesen fognak nekem gratulálni. Nagyon sok hálával és szeretettel. G ERMANUS L ÁSZLÓNÉ
Budapest
NEM CSODASZER, DE CSODÁLATOS
Úgy hiszem, mindenki életében elkelne egy „cseppnyi csoda”. Amíg cseppnyi remény van, nem szabad feladni. B ÁN J UDIT LEVELÉBÕL
A Béres csepp nem csodaszer, de csodálatos. Ezt az egyáltalán nem szerénytelen kijelentést az elmúlt években szerzett rengeteg tapasztalat, és a feltalálóhoz, illetve a Béres Részvénytársasághoz érkezett beszámolók tömegei egyértelmûen alátámasztják. Az emberek sokféle bajukra keresik a megoldást, és sajnos gyakran évekig reménytelenül küszködnek a problémáikkal. Mennek orvostól orvosig, kipróbálják a legkülönfélébb terápiákat, és még jó, ha nem kerülnek egyre rosszabb helyzetbe. Ilyen elõzmények után nem csoda, ha néha maguk a betegek lepõdnek meg a legjobban, ha hirtelen javulást kezdenek észlelni állapotukban. Azok, akik végsõ reménységgel a Béres cseppet próbálták ki, gyakran tapasztalhattak ilyet. A cseppek akkor is segítettek rajtuk, amikor nem várták. Az esetek tanulságosak, érdemes odafigyelni rájuk. Még velünk is elõfordulhat hasonló…
121
TAPASZTALATOK ASZTMÁBAN ÉS LÉGÚTI BETEGSÉGEKBEN
A hajhullás megállt, kislányom haja megerõsödött, és már neki is lehetett „pálmafás” frizurája.
T
B ÁN J UDIT
Darány
123
FULLADÁSOS ROHAMOK, KÖHÖGÉS
örténetem 13 évvel ezelõtt kezdõdött, amikor a kislányom, Eszter született. Nagyon örültem neki. Örökmozgó, vidám kislány volt, egyetlen bánatom volt csupán, hogy kisgyermek korában nagyon sokat betegeskedett. A kétéves korától ötéves koráig tartó idõszak szinte folyamatosan betegségekkel telt. Könnyen megfázott, nagyon sokat köhögött. A sok megfázás végül ráhúzódott a tüdejére. Nem egyszer fulladásos rohamai voltak, rohantam ki vele az erkélyre, hogy kapjon levegõt. Beutalták egy tüdõszanatóriumba, megkapta az orvosok szerint legmegfelelõbb gyógyszereket. Az én örökmozgó kislányomból egy nagyon fáradékony gyermek lett, aki ha egy kicsit biciklizett, már nem kapott levegõt, és le kellett ülnie, futni pedig öt métert sem tudott. Fésülgettem a kis haját, mint afféle boldog anyuka, egy csodaszép frizurát akartam neki csinálni. Mi magunk között csak „pálmafás” frizurának neveztük. (Fel kell fogatni a hajat a fejtetõn gumival.) Megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez nekünk nem sikerül, mivel csomókban hullani kezdett a kislány haja. Nagyon kétségbeestem, rohantam vele a bõrgyógyászhoz, aki újabb és egyre erõsebb gyógyszerekkel próbálkozott, ám semmi nem használt. Utolsó próbálkozásul elvittem egy bõrgyógyászati klinikára, ahol, talán szerencsénkre, az orvos, akit kerestünk éppen szabadságon volt. Így dolgunk végezetlenül utaztunk haza. Innentõl kezdõdik a csoda, ami velünk történt. Hazaérve már tényleg nem tudtam, mit csináljak, mihez kezdjek. Édesanyám mesélt a Béres csepprõl, és természetesen már én is olvastam róla. Gondoltam, lesz ami lesz, fogtam az összes gyógyszert és bedobtam a kukába. Vettem Béres cseppet és hozzá C-vitamint, elkezdtük a kúrát. Szerencsénk volt, a cseppek gyorsan megmutatták milyen erõsek, segítettek nekünk. A hajhullás megállt, kislányom haja megerõsödött, és már neki is lehetett „pálmafás” frizurája. Soha többé nem kellettek az asztma-gyógyszerek! Ami a legszebb az egészben, hogy elkezdett karatézni, 4-5 évig csinálta, tele sikerélménnyel. Futni azóta is imád. Volt egy futóverseny, ahol 5 km-t kellett lefutnia és õ lett az elsõ. Nem fullad, nem beteges és jól van. Most már 13 éves, rendszeresen sportol mindent kipróbál (futás, úszás, lovaglás, foci, kézi). Sportiskolába készül. Úgy hiszem, mindenki életében elkelne egy „cseppnyi csoda”. Amíg cseppnyi remény van, nem szabad feladni.
Az igazi változást az életemben a Béres csepp hozta meg.
BRONCHITIS
1963
-ban munkahely-változtatás miatt, szüleim dunakeszi házából egy rokonunkhoz költöztem egy nagyon régi, romos, nedves és penészes házba, ahová egész télen a falon át beszivárgott a víz, és a padló rossz talpfái között kicsiny patakok csordogáltak. Úgyszólván csak éjjel voltam otthon, de így is súlyos reumát kaptam, mellé egy még súlyosabb krónikus bronchitist. Hiába költöztünk két év múlva más helyre, a bronchitisem évrõl évre egyre súlyosabbá vált, a környékbeli sörgyárak és a konzervgyár hatalmas füstje által szennyezett levegõt nagyon nehezen viseltem, és minden télen 1-2 hónapig betegállományba kényszerültem. Rossz egészségi állapotomhoz az évekig tartó nagyon kevés alvás is hozzájárult, mivel 1966–68 között aspiráns voltam és éjjel tanultam. A tudományos fokozatért hiába dolgoztam sokat, végül mégsem tudtam megszerezni. A sors közbeszólt. 1968 egy rendkívül sûrû, ködös februári estéjén az ABC áruházból kilépve, azt éreztem, hogy a torkom öszszeszorul, levegõt venni nem tudok, majd ájultan zuhantam a járdára. A Bajcsy-Zsilinszky Kórházban ébredtem fel, ahol alaposan kikérdeztek állapotomról. A tüdõgyógyászati osztályra kerültem, ott voltam május elejéig. Megállapították, hogy a bal lebenyben egy kb. 5 Ft-os nagyságú összeroncsolódott bronchusokból álló gennyes szövõdmény van. Azt is megállapították, hogy betegségem végsõ soron idegrendszeri eredetû, és orvosom azt is megértette velem, hogy õszintén fel kell tárnom elõtte sorsomat, mivel másképpen a segítségük hiábavaló lesz. Életemben neki mertem elõször elmondani a Chinoin Gyógyszergyárban 1956-ban végbevitt cselekedeteimet (l. Orbán Éva: „Üzenet a barikádokról” 150–158, Bp. 1993. FSP Literátor DTP Nyomda Kft.), és az emiatti munkahelyi üldöztetéseimet. A fõorvos ezek után három dolgot ajánlott, ha életben akarok maradni: ne törõdjek fõnökeim megalázó megjegyzéseivel, hagyjam abba az aspirantúrát, és ha tehetem, vidéken vegyek egy telket, ahol ások és kapálok, örülök a napsütésnek, a madaraknak és a természet szépségeinek. Mindent betartottam. Ez volt az elsõ lépés a gyógyulás felé. A nyarak ezután már könnyebbek lettek, de a december sajnos ugyanúgy meghozta az erõsen vörös, gyulladásos és rendkívül fájdalmas torokgyulladást. Az igazi változást az életemben Béres csepp hozta meg. Ahogy megjelent a boltokban, azonnal megvettem, mivel egy ismerõsömtõl azt hallottam, hogy jó hatású a bronchitis ellen is. Azóta minden nap reggel is és
124
este is étkezések után 15-15 cseppet iszok teával vagy szörppel. A javulás csodálatos és számomra is megdöbbentõ volt. Amióta szedem, nincs torokfájásom. T ÁLOS G YÖRGY
Budapest
I
stenem! Már megint!... Nem kapok levegõt! Kérlek, add, hogy hamar múljon el!... Mélyeket próbálok lélegezni, de ez sajnos csak próbálkozás marad. Köhögök, s levegõért kapkodok. Már csak egykét perc és vége lesz! Ki kell bírnom... Hányszor átéltem ezt a helyzetet éjszakánként! Akivel nem történt, nem tudhatja, milyen az, amikor úgy érzed, nem kapsz levegõt és mindjárt véged. Sokáig azt hittem, majd elmúlik. De nem így történt. Egyre rosszabb lett. Mintha éjjelenként mindannyiszor egy kicsit megfulladtam volna. Eltelt néhány hét, mikorra rávettem magam, hogy orvoshoz forduljak. Ekkor már nappal is kínoztak a fulladással járó köhögési rohamok. Kórházba kerültem kivizsgálásra. Bíztam az orvosokban, gondoltam pikkpakk megtalálják, mi a baj, gyógyszert kapok és meggyógyulok. Sikerült is megtalálni, mi a baj okozója. Tollra, házi porra, és még jó néhány dologra lettem allergiás, ami sajnos asztmává nõtte ki magát. Ez történt nyolc évvel ezelõtt. Néhány „jótanácsot” is kaptam. A jobbak közül: „Asszonyom! Maga, míg él, ettõl nem fog megszabadulni!” „Jobb, ha megszokja, hogy igen keveset fog dolgozni!” Hát a biztatás megvolt! Gyógyszert is kaptam, és mint rendes beteg, elkezdtem szedni. Vártam, hogy mikor változik meg az eddigi életem. Sajnos, egyre rosszabb lett a közérzetem. Állandóan szédültem, és szinte mindig fájt a fülem, az arcüregem, és köhögtem is. Rengeteg gyógyszert írtak fel, ami nem segített. A férjem éjszakánként néha a függönyrõl szedett le, vagy az ágy mellõl kapart össze. Egy év küszködés után rájött a kezelõorvosom, hogy mindezeket az asztma és allergia elleni gyógyszerek mellékhatásai okozzák. Reméltem, hogy az egy év után, amit félig táppénzen töltöttem, végre jó évek következnek. Volt is valamicske javu-
125
ASZTMA, ALLERGIA
A családom örömmel látja, hogy nem karikás szemekkel, köhögve, fájdalommal élem napjaimat. Csak ennyi kellett. Néhány csepp, ami megváltoztatta az életemet!
ASZTMA, ALLERGIA
lás. Ám szinte állandóan fej- és fülfájás keserítette meg a napjaimat. A fulladások ritkultak, de tünetmentessé nem váltam. Gondolkoztam, mit csináljak? Hisz még csak harmincéves múltam! És vesztemre tevékeny, örökmozgó természettel áldott meg a Mindenható! Csodakapszulák, sóbarlang-terápia, természetgyógyászok… Még rokonok által külföldrõl behozott gyógyszert is szedtem. Ám ezek is csak ideig-óráig hatottak. Csak arra nem jöttem rá, ami a legkézenfekvõbb lett volna. Jóanyám vajákos asszony módjára adta a tanácsait. „Miért nem próbálod ki a Béres cseppet? Veszíteni nem veszítesz vele semmit.” Elgondolkodtam és rájöttem, igaza van. Annyi mindent beszedtem már. Ez már nem árthat. Vettem is egy üvegcsével. Néhány hét múlva azt tapasztaltam, hogy jobb lett a közérzetem, és nem kell annyi fájdalomcsillapító sem. Jobban bírtam a napi hajtást is. Éppen tél volt, elkaptam egy enyhe náthát. Nálam ennek mindig táppénz lett a vége, mert mellé szokott társulni egy középfülgyulladás, arcüreggyulladás, vagy hörghurut. No, ez most nem következett be! Csodálkoztam is rettentõen. „Ez biztos nem lehetett véletlen! – gondoltam. – Biztosan a cseppektõl van.” Sok idõ telt el, míg rájöttem, hogy a betegségem kezelésében én tehetek a legtöbbet. Az orvosok utasításait mindig betartottam, és a Béres csepp használata óta már csak nagyon minimális egyéb gyógyszerre szorulok. Nyugodtak az éjszakáim, és nem kapok el semmivel több fertõzést, mint egy teljesen egészséges ember. A munkámban megállom a helyem minden téren. A családom örömmel látja, hogy nem karikás szemekkel, köhögve, fájdalommal élem napjaimat. Csak ennyi kellett. Néhány csepp, ami megváltoztatta az életemet! Teljes egészséget senki sem tud visszaadni egy asztmás betegnek. Ám normális és tevékeny életet, és kevesebb egészségi problémát, igen. Én ezt megkaptam. Köszönöm! T. GY. M.
126
Már nem is emlékszik azokra az idõkre, amikor a kórházakban, mint a jó ismerõst, név szerint üdvözölték.
TARNÉ T ISLÉR B ERNADETT
Keszthely
A reggeli és vacsora teríték mellõl nem hiányozhatnak a cseppek.
S
zlovákiából, Érsekújvárból írok. A saját családom tapasztalatát szeretném megírni a Béres cseppel kapcsolatban. Ez a kapcsolat már több mint tizenöt éves, és a mai napig tart. Hogy ez így van, azt tanúsíthatom a magam és a családom nevében is. Az elsõ hír a Béres csepp létezésérõl a rádió és az írott sajtó útján ért el hozzánk. Figyelmemet azzal vonta magára, hogy gyermekeim elég gyakran szenvedtek felsõ légúti megbetegedésben. Gyakori iskolai hiányzásaikat és betegségeiket szerettem volna valamilyen módon – lehetõség szerint nem az állandó antibiotikumok szedésével – kiküszöbölni. Az elsõ adagokhoz budapesti ismerõsünk révén jutottunk hozzá. Mivel ez az ismerõsünk kutató gyógyszerész volt, megbíztam a véleményében. Õ saját maga is szedte a cseppeket, mivel mellrákban szenvedett. Csak úgy mellékesen megjegyzem, tizenhat évet élt ezzel a betegséggel,
127
ASZTMA F SZÉNANÁTHA, PREVENCIÓ
1986
-ban született kislányom sajnos hat hónapos korától állandóan befulladt. Asztma bronchitist állapítottak meg nála. Szinte nem telt el kórház nélkül egyetlen hónap sem. Kétéves korára már kétszer kivették az orrmanduláját, túl volt a legkülönfélébb allergia-vizsgálatokon, Budapesten hörgõtükrözést végeztek rajta, Ausztriából hozott gyógyszereket szedett. Hiába. Hároméves kora táján, a gyerekorvossal történt megbeszélés alapján, elkezdtük adni a kislánynak a Béres cseppet. Nem kellett sokat várnunk, hogy meggyõzõdjünk a javulásról. Ritkultak a visszatérõ rohamok, és iskolás korára teljesen megszûntek. Most 17. évében jár a nagylányom. Minden évben szeptembertõl tavaszig kapja a Béres cseppet. Már nem is emlékszik azokra az idõkre, amikor a kórházakban, mint a jó ismerõst, név szerint üdvözölték.
ASZTMA
és szinte az utolsó pillanatig dolgozott. Az elsõ adagokhoz az õ segítségével jutottunk. Neki még hosszú sorokat kellett állnia érte. Tehát elkezdtem a gyermekeimnek adni a cseppeket. Miután a szervezetük ellenállóbb lett, rábeszéltem a férjem is a szedésre. Tanárember lévén az õ szervezete aztán csakugyan igénybe volt véve. Bár nem betegeskedõ típus, május végén mindig el szokta õt és a gyerekeket is kapni a szénanátha. Ez a fajta allergia férjemnél tizennyolc éves korában kezdõdött, torokkaparással, kötõhártya gyulladással, náthával és nagyfokú ingerültséggel járt együtt, és évente ismétlõdött. Tíz évig kezelték õt különféle gyógyszerekkel, amelyek olyan kellemetlen mellékhatásokkal jártak, mint kábultság, étvágytalanság és egyebek. Hosszú ideig injekciós kúrán is részt vett, amelyet már télen kellett elkezdeni, minden második nap, fokozatosan emelkedõ dózisú adagokkal kezelték, a pollenek megjelenéséig. Azonban ez a fajta terápia sem vált be. Mikor aztán egy alkalommal fulladási rohamot kapott az injekció után, elege lett a kúrából, és õ is elkezdte szedni a Béres cseppeket. Bevált. Ma már az a gyakorlatunk, hogy az egész család szedi minden év decemberétõl június végéig, természetesen az ajánlott C-vitaminnal, napi 2 × 20 cseppet. A reggeli és a vacsora teríték mellõl nem hiányozhatnak a cseppek. Ennek a nagyszerû készítménynek a szedését már sok ismerõsünknek is ajánlottuk, több-kevesebb sikerrel. Az emberek érdekesek. A betegség megelõzésére talán sajnálják a pénzt. Nem gondolnak még rá, hogy bõven megtérülõ befektetés. S TRBA KATALIN
Nové Zámky ( Érsekújvár) Szlovákia
A fiam már 27 éves, betegsége nem jött elõ, teljesen tünetmentes, legyõzte az asztmáját.
L
egkisebb gyermekem 1975-ben született, pár év múlva azzal szembesültünk, hogy allergiás, asztmával párosulva. Sokszor fulladt, nem kapott levegõt, jött a kórház, gyógyszert kapott, étvágytalan lett. Nekem akkor eszembe jutott a Béres csepp. Megkérdeztem az allergológus orvost, hogy adhatom-e a fiamnak a Béres cseppet? Õ azt mondta, hogy adhatom, ártani nem árt, hogy használ-e, azt õ nem tudja. El-
128
G ERGELY J ÓZSEFNÉ
Budapest
Kisfiam 10 éves kora óta nem köhög és nincsenek rajta kiütések.
N
agy trauma ért 15 évvel ezelõtt, amikor kiderült, hogy kisfiam szõr- és porallergiával született. A port viszonylag könnyen ki tudtuk küszöbölni az életébõl, szinte steril környezetet biztosítottunk neki. Mindent szintetikusra és moshatóra cseréltünk. Nálunk nem volt divat és esztétikum, csak praktikusság. De a levegõben szálló állati szõrökkel, fõleg õsszel és tavasszal, nem tudtuk felvenni a harcot. Kicsi testén látva a véres göböket, azt mondtam, valamit tenni kell. A Béres csepprõl még saját tapasztalatom nem volt, hallottam ellenzõkrõl és beszéltek csodákról. A doktornõvel megbeszéltem és napi 2 ×2 cseppet adtam a kisfiamnak. Két hónapos volt ekkor. Öt hónapos koráig nem történt semmi. Ekkor saját felelõsségemre napi 2 × 10 cseppre emeltem az adagját. A kisfiam szerencsére az átlagnál nagyobb, erõsebb felépítésû volt. Egyéves korára csökkentek a kiütései, fõleg télen, és a köhögése is szépen javult. Pedig egyévesen egy csúnya tüdõgyulladáson is átesett, de az átlagnál gyorsabban gyógyult, és a betegséget könnyen, leromlás nélkül viselte. 5 éves korában már csak tavasszal jöttek elõ a kiütések, köhögni már alig köhögött. Felemeltem az adagot 2 × 20 cseppre. Kisfiam 10 éves kora óta
129
SZÕR- ÉS POLLENALLERGIA
kezdtem adagolni a gyereknek a cseppeket. Pár hónap után azt vettük észre, hogy nincsenek asztmatikus tünetei. Eltelt pár év, a fiam a Zaditen mellett folyamatosan szedte a Béres cseppet, és közben szépen megerõsödött, megnõtt. Még intenzíven sportolni is tudott. Visszajártunk az allergológiára, de egyre ritkábban. A Béres csepprõl persze nem esett szó. A doktornõ egyszer szólt, hogy szüneteltessük a gyógyszert egy hónapra, mi akkor bevallottuk, hogy már hét hónapja nem szedi, csak a cseppeket. A vizsgálat kimutatta, hogy megszûnt az allergia. Ennek ellenére én rendületlenül adtam továbbra is a cseppeket, õsszel és tavasszal, éveken keresztül. Azóta a fiam már 27 éves, betegsége nem jött elõ, teljesen tünetmentes, legyõzte az asztmáját. Közben én magam is csatlakoztam a cseppszedõk táborához. Mondanom sem kell, se a fiam, se én nem voltunk egész télen még csak náthásak sem.
VISSZATÉRÕ KÖHÖGÉS
nem köhög és nincsenek rajta kiütések. Azt mondták, szerencsénk van, az allergiáját kinõtte. De én tudom, hogy a Béres cseppnek köszönhetjük ezt a csodát. Azóta is használjuk a cseppeket megelõzés céljából õsztõl tavaszig. Megjegyzem, hogy fiam az általános iskola alsó négy éve alatt betegség miatt egy napot sem hiányzott. A felsõ négy éve alatt egyszer volt náthája a téli szünetben. Most gimnáziumba jár, és még eddig nem betegedett meg. T ÓTHNÉ L IPCSEI Z SUZSANNA
Békés
Magamra hallgattam és a Béres csepphez nyúltam. Megerõsödtem, jobban alszok, nem köhögök.
1960
-ban TBC miatt tüdõmûtéten estem át. Jobb felsõ lebenyt távolítottak el. Hála Istennek és a sebésznek, tökéletesen meggyógyultam, újra taníthattam. A változókorban a csípõficamos ízületeim fokozatosan romlani kezdtek, majd a terhelés miatt a jók is. Emiatt több mint négy éve állandó jelleggel gyógyszert kell szednem, ami az immunrendszeremet erõteljesen károsítja. Az utóbbi két-három évben minden tavasszal erõs, száraz köhögés fogott el, ami hetekig eltartott. Minden alkalommal a tüdõgondozót kerestem fel, ám a köhögés okát ott sem tudták megállapítani. Antibiotikum hatására a panasz egy hét alatt megszûnt, de 3-4 hét elmúltával ismét köhögtem. Kikészített ez az állapot, a tüdõgondozóba is szégyelltem már menni. Magamra hallgattam és a Béres csepphez nyúltam. Megerõsödtem, jobban alszok, nem köhögök. Ezt a cseppek tették velem. S ZITA A RANKA
Egyházashetye
130
Én a Béres cseppet megjelenése óta használom és ajánlom másoknak is.
Az
C SIZMADIA A NTAL
Nagykanizsa
131
SZÉNANÁTHA, ASZTMA, ÉTVÁGYTALANSÁG
1970-80-as években nagyon sokat szenvedtem allergiában, szénanáthában, tüdõasztmában. A zalaegerszegi kórház külsõ részlegében vizsgáltak ki, és próbálkoztak a kezelésemmel. Sok eredményt nem értem el, mivel az akkori gyógyszerek még kísérleti jellegûek voltak. A kórházból hazakerülve ráálltam a Béres cseppre, amit kihagyás nélkül naponta kétszer fogyasztottam. Egy bizonyos idõ után történt a csoda. A szénanáthám – fokozatos csökkenés után – megszûnt. A tüdõasztmám minimálisra csökkent. Mára a szervezetem annyira ellenálló lett, hogy a különbözõ influenzák nem támadnak meg. Természetesen vigyázni kell az idõjárási viszonyoknak megfelelõ öltözködésre. Ma már a 83. évem második felét töltöm, a ház körüli kerti munkákat elvégzem, és sokat sétálok. Még egy, az elõbbieknél is megszívlelendõbb eset a feleségemé. Õ jelenleg a 85. életévében van, hirtelen étvágytalan lett, és fogyni kezdett. A háziorvos javaslatára a nagykanizsai kórházba utalták kivizsgálásra. A vizsgálati eredmények mind negatívak voltak, tíz nap után a kórházból el is bocsátották, de az állapota nem javult. Ekkor erõs rábeszélésre elkezdte szedni a Béres cseppet napi 2 × 20 adagban. Ezután fokozatosan javulni kezdett az étvágya, és visszanyerte hangulatát. Kondíciója feljavult, nincsenek panaszai a korábbi állapotát illetõen. Errõl a csodálatos szerrõl nem lehet eleget beszélni. Én úton-útfélen hirdetem is ismerõseimnek, barátaimnak a szer csodálatos pozitív hatását.
Tudása lenyûgözte a hallgatóságot, emberi nagysága elõtt mindannyian fejet hajtottunk.
KRÓNIKUS MANDULAGYULLADÁS, FEHÉRVÉRSEJTHIÁNY
65
éves asszony vagyok, négy felnõtt gyermekem van, mindegyik diplomás, és aktívan részt vállalok nyolc unokám emberré válásában. Óvónõként 39 és fél évet dolgoztam. Fiatalon azt hittem, a világ minden terhét is elbírnám. Fáradhatatlan voltam. Nagymamák és segítség nélkül neveltük férjemmel a gyermekeket, és mint vezetõ óvónõ, sokat tettem mások gyermekeiért is. Biciklivel jártam, esõben, hóban kerekeztem a 4 km-re lévõ külterületi óvodába. A bicikli sokat elbírt, nem kellett buszra várni, cipekedni. A sok rohangálásnak gyakran az volt a vége, hogy kimelegedtem, gyakran fájt a torkom, begyulladt a mandulám. Ha nem volt lázam, nem is mentem orvoshoz, bekaptam valamilyen gyógyszert, és futottam tovább. Egyszer aztán leestem a lábamról. Egyik gyógyszert a másik után írta fel az orvos, míg aztán a kitenyésztett kórokozó már nem reagált semmire. A hangom elment hetekre, állandósult a lázam, a mandulám betokosodott, szivacsos lett. Ismeretség után kerültem be Nyíregyházáról Debrecenbe a klinika tüdõosztályára. Az orvosok egyetértettek abban, hogy a bajok forrása a mandulám. Megmûtöttek. A közérzetem javult, a lázam pár nap után elmúlt, de a vérképem változatlanul rossz maradt. Nyíregyházán a haematológián kellett jelentkeznem fehérvérsejt-hiányom további kezelésére. Napi 4 db Prednisolont írtak fel, hetente jártam ellenõrzésre. Három évig szedtem, meghíztam, végül egy professzor azt mondta, ha ennyi idõ alatt jelentõs javulás nem történt, hagyjam abba a Prednisolon szedését, mert többet árt, mint használ. Ezután úgy éreztem, mankó nélkül maradtam. De a Jóisten azt akarta, hogy éljek, és fel tudjam nevelni a gyermekeimet. Egy közönségtalálkozón megismerkedhettem Béres Józseffel, aki egyszerû szavakkal, meggyõzõ erõvel beszélt a cseppjei jótékony hatásáról, a küzdelemrõl, ami a kutatást, az eredményes munkát megnehezíti. Ugyanakkor elmondta, hogy a nehézségek ellenére tovább folytatják a munkát. Tudása lenyûgözte a hallgatóságot, emberi nagysága elõtt mindannyian fejet hajtottunk. E találkozás után minden tájékoztatót megszereztem, és egy belgyógyász orvos segítségével elkezdtem szedni a cseppeket, és szigorúan betartottam az elõírásokat. Szép lassan megerõsödtem, javult a közérzetem, visszatért az erõm, a munkabírásom, már fogorvoshoz is mehettem, amit korábban nem tehettem, mert vérzékenység miatt nem vállalták még a kezelést sem. A környezetemben élõk látták az eredményeket, a nyilvánvaló javulásomat.
132
Á DÁM J ÓZSEFNÉ
Budapest
Választási lehetõségem nem sok volt. Vagy ebben az állapotban maradok és kapom az infúziós kezelést, vagy megpróbálom a Béres cseppet és visszajön az étvágyam, helyre áll az egészségem.
S
zerintem ez a pályázat klassz lehetõség arra, hogy a mai rohanó világgal megértessük, hogy vannak még csodaszerek, mert a Béres csepp tényleg az. Én egy 20 éves fiatalember vagyok, akirõl annyit kell tudni, hogy kb. 190 cm magas és 77-80 kg vagyok, valamint vidám és optimista. 2000. február 28-ig semmi különleges dolog nem történt velem, csupán ami egy hasonló korombeli sráccal megeshet. Azon a napon délelõtt még nem is sejtettem semmit. Délután egyik pillanatról a másikra erõs szúrást éreztem a mellkasom jobb oldalán, és ez fokozódó fulladással párosult. A fájdalom és a fulladás hatására összeestem. Életemben még soha nem féltem ennyire, mert megmozdulni is alig tudtam, és ami a legrosszabb: fogalmam nem volt, mi ez a rosszullét. A fájdalom 3-4 óra múlva elmúlt. Különösebb utóhatást nem éreztem, ám ha futni akartam, a tizedik lépés után újra hatalmas fulladás tört rám. Azt reméltem, hogy elmúlik, de sajnos nem így lett. Elmentem az orvoshoz, aki egy mellkas röntgen után már haza sem engedett, azonnal hívta a mentõket és lehordott, amiért nem mentem hamarabb. Elmondta, hogy nekem spontán PTX-em van (pneumothorax).
133
LÉGMELL (PNEUMOTHORAX)
A családunkban volt még egy eset, amelyik nagy traumát okozott mindannyiunknak. Kati lányom nyolc hónapos terhes volt, amikor kiderült, hogy almanagyságú agydaganata van. Azonnal megcsászározták, és amikor felépült, 16 órás mûtéttel szabadították meg a daganattól az Amerikai úti agysebészeten. A szülés és az agymûtét egy hónapon belül zajlott le. A lányunk testileg, lelkileg leépült. A Béres csepp hozta vissza az életbe. Szerencsére a daganata jóindulatú volt. Azóta szült még egy kisfiút. Sok embernek adtuk át a tapasztalatainkat, sokakat gyõzött meg a mi példánk. A családtagjaink, ismerõseink ma is nélkülözhetetlennek tartják a házipatikában a Béres készítményeket. Csillagot kell elnevezni Béres Józsefrõl!
TÜDÕTÁGULAT, DEPRESSZIÓ
A kórházban megkezdõdtek a szokásos eljárások. Becsövezés, gyógyszerek... Az orvos véleménye szerint ez a betegség azért alakult ki nálam, mert hirtelen nõttem és a tüdõm nem bírta az iramot. Mikor a csövet eltávolították, a tüdõm mégsem mûködött jól, és az orvos úgy döntött, hogy megmût. Hál’ Istennek a mûtét jól sikerült, és már ott tartottam, hogy hazamehetek, amikor egy még rosszabb jött. A távozás reggelén a másik oldali tüdõm is „összeesett”. Ezt már be se csövezték, hanem azonnal a mûtõbe toltak. Tudni kell, hogy ekkor már csupán 60 kg voltam. A magasságomhoz képest ez nagyon szerény testsúly. A második mûtét is jól sikerült, de gond volt, hogy nagyon lefogytam, mert a fájdalmak miatt nem ettem semmit, csupán teát és vizet ittam. Annak is örültem, hogy levegõt tudok venni. Ekkor tanácsolta a nagymamám, hogy próbáljam ki a Béres cseppet, mert õ is azt szedi és sokkal jobban érzi magát, mint annak elõtte. Választási lehetõségem nem sok volt. Vagy ebben az állapotban maradok és kapom az infúziós kezelést, vagy megpróbálom a Béres cseppet, és visszajön az étvágyam, helyre áll az egészségem. Az utóbbit választottam, és nem bántam meg. Két hét múlva már itthon voltam. A csepp szedésével fokozatosan visszatért az étvágyam, és az elvesztett kilókat sikerült viszszaszednem. Fogalmam sincs, hogy Béres csepp nélkül mikor jöttem volna helyre, meddig kellett volna még a kórházban feküdnöm. Azóta már két év eltelt. A kondíciómat rendszeres úszással, biciklizéssel tartom karban, és nem hagytam abba a Béres csepp szedését se. Ennek köszönhetõen az állapotomra veszélyes influenzában sem betegedtem meg. A csepp szedése óta minden betegség elkerül. L ADÁNYI I STVÁN
Törökszentmiklós
Ez nekem a Béres csepp. Kapaszkodó, mely mindig kéznél volt, ha szükségem volt rá, érte nyúltam, és megtaláltam önmagam.
Az
idõ gyönyörû. 1994. június elsõ napja számomra mégis sorsforduló. A mûtõasztalon fekve már csak arra kértem a Jóistent, hogy felébredjek. Ekkor voltam 35 éves. Az elõzmény: 16 év értelmetlennek tûnõ harc, küzdelem a levegõért. Leírhatatlan, fájdalommentes szenvedés, aminek ára tüdõtágulat. Noha
134
M ÁRKUS E RNÕNÉ
Marcali
Amikor csodával határos módon magamhoz tértem, mintha egy új életem kezdõdött volna el.
1983
. október 15-én történt velem, szomorú, fájdalmas baleset ért. Egy rossz lépés, melynek következménye: szilánkos bokatörés. Kórház, röntgen, gipsz… Mely alatt mélyvénás trombózis alakult ki, kísérõként tüdõembólia. Sötétkék, kemény láb, szörnyû fájdalom, légszomj, fulladás. Mire a mentõ a kórházba vitt, élet és halál között lebegtem. Négy napon át csak a remény kísért, az orvos és a hozzátartozóim részérõl, meg a hasfalba adott megszámlálhatatlan heparininjekció. Amikor csodával határos módon magamhoz tértem, mintha egy új életem kezdõdött volna el. Legalábbis én onnéttól számítom. És ezt a Béres
135
TÜDÕEMBÓLIA UTÁN
én magam nem voltam dohányos, de passzívként éltem az életem, olyan fokon, hogy a mûtétnél 60–65 évesnek mondható tüdõt talált a mellkas sebész. Mûtét után naponta záporoztam kérdéseimmel az orvosomat, aki mindenre türelmesen válaszolt. És minden alkalommal elmondta, hogy az életem teljes fordulatot vett, amíg élek, gyógyszereket kell szednem, a munkámat abba kell hagynom. „Tehát rokkant nyugdíjas leszek” – gondoltam. Orvosom minden jóindulatú tanácsa után még hozzátette azt is: „Innen az elsõ útja a gyógyszertárba vezessen, és vásároljon Béres cseppet!” Két hét után hagyhattam el a kórházat, és megfogadtam a tanácsot, Béres cseppet vásároltam és elkezdtem a kúrát. A mûtét után nehéz évek következtek az életemben. Bajra baj jött, depressziós lettem, az erõs szteroidoktól súlyos csontritkulásom lett, erõsen laktóz érzékennyé váltam, alapbetegségembõl adódóan 50 %-os rokkant vagyok. A sok problémám ellenére mégis találtam kapaszkodót, volt, amihez segítségért fordulhattam. Ez nekem a Béres csepp. Kapaszkodó, mely mindig kéznél volt, ha szükségem volt rá, érte nyúltam, és megtaláltam önmagam. Ma, 2002 decemberében, megannyi betegség mellett is, gazdagnak érzem magam. A hit és a „csodaszer” visszaadta az önbecsülésemet.
TÜDÕEMBÓLIA UTÁN
csepp csodálatos, gyógyító erejének köszönöm. Mert kiderült, hogy válságos helyzetemben ez segített. A családom ugyanis mindennap 30-50 cseppet itatott meg velem folyadékban. Így sikerült legyõznöm a véralvadást, a tüdõembóliát, és a testemet megerõsítette. Így, nagybetûvel írom: TÚLÉLTEM. Otthonomban szigorú ágynyugalomra ítéltek. Vagyis mosdattak, ágytálaztak. Az orvosom legnagyobb csodálkozására meglepõen hamar felépültem. Olyan gyorsan javultam, hogy az elrendelt hat hét fekvésbõl sokkal hamarabb felkelhettem. Ez kész megváltás volt. Karácsony elõtti napokban séta az ágy körül, óvatosan kapaszkodva, lassan növelve a távolságot. Nem feledem ezt a csodát. Hiszem, tudom, hogy az volt. Amíg élek, hálával gondolok rá és imáimba foglalom azt az embert, akinek találmánya nekem és még sok-sok betegtársamnak meghozta a gyógyulást és az életet visszaadta és adja a mai napig is. JAKAB G YÖRGYNÉ
Zákánytelep
136
SEGÍTSÉG DEPRESSZIÓBAN
FOGYÁS, ALVÁSZAVAR F KEDVETLENSÉG, ERÕTLENSÉG
…én nem hittem semmiben, és a reménytelenségem miatt csak „belelophatta” az italomba. És a csoda megtörtént.
62
éves budapesti nyugdíjas asszony vagyok, ma már hála Istennek, egészséges. Nyolc évvel ezelõtt súlyosan depressziós lettem, mely sok nehéz tünete mellett erõteljes fogyással és súlyos alvászavarral járt. Egy évig kórházban ápoltak. Az orvosokon kívül, akik a nõvérekkel együtt nagyon lelkiismeretesen kezeltek, szeretett férjem állt minden percben mellettem, de minden igyekezetük hiábavalónak tûnt. Valaki ajánlotta férjemnek a Béres cseppet, hogy próbáljuk meg. De én nem hittem semmiben, és a reménytelenségem miatt csak „belelophatta” az italomba. És a csoda megtörtént. Enni és aludni kezdtem, az orvosok nem kis meglepetésére, és a mi nagy-nagy boldogságunkra. Már hazamehettem a kórházból. Egy kontrollvizsgálat során elmondtam a tapasztalataimat az orvosomnak, és engedélyt kértem tõle a sok gyógyszer elhagyására. Õ a következõket mondta: „Nem volna szabad igent mondanom, de ha Ön úgy érzi, hogy nélkülözni tudja, próbáljuk meg.” Azon a napon már nem szedtem be altatót. A legközelebbi találkozásunkra úgy mentem, hogy minden felesleges gyógyszert becsomagoltam, és visszavittem a kórházba, hogy más beteg hasznosíthassa. A továbbiakban a jó étvággyal való étkezés és az egészséges alvás meghozta a várt gyógyulást és mellé csodálatos életkedvet, amely napjainkban is töretlen. Szinte új ember lett belõlem. B ALOGHNÉ U NGÁR E RIKA
Budapest
A Béres csepp mentõövként szegõdött süllyedõ csónakom mellé.
S
okan azt mondják, de valahol én is tudom, hogy életem legszebb idõszakát élem, olyan kellene legyek, akár a májusi pompájában díszelgõ, virágba borult gyümölcsfa. Az idén töltöttem be a 33. életévemet itt, Magyarországon, habár nem itt születtem, hanem egy kicsit odébb, Erdélyben, és egy kicsit távolabbról érkeztem „haza”, a Szentföld-
138
M ÁTIS E RIKA Salaj, Románia
Aztán egy napon erõt vettem magamon, rá kellett jönnöm, hogy az egészségemért én is felelõs vagyok.
27
éves asszony vagyok, Szerencsen élünk férjemmel és 4 éves kisfiammal. Történetem 1998-ra nyúlik vissza, ezen a nyáron lettem terhes. Aztán két hónappal idõ elõtt megszületett a kisfiam. 1000 grammal, agyvérzéssel, vizes tüdõvel. Késõbb pedig epilepsziás is lett. Majdnem három hónapot töltöttünk el a kórházban, és én egyre betegebb lettem. Depresszióba estem, 76 kg-ról 42 kg-ra fogytam. Hosszú hetekre kórházba kerültem, és már nem érdekelt sem a gyermekem, sem semmi más. Állandó torokgyulladás szegõdött társamul, melyre folyamatosan antibiotikumokat szedtem. Felkerestem a háziorvosomat, aki azonnal leállította a gyógyszerek szedését és javasolta a Béres cseppet. De nem fogadtam meg a tanácsát, így hamarosan ismét kórházba kerültem. Aztán egy napon erõt vettem magamon, rá kellett jönnöm, hogy az egészségemért én is felelõs vagyok. Isten megajándékozott egy csodálatos gyermekkel, akiért élnem kell. Csakis a Béresnek köszönhetem, hogy mára újra a régi vagyok. Egy életvidám ember, a testsúlyom is a régi.
139
DEPRESSZIÓ
rõl, ahol valójában igazán otthonosan éreztem magam. Valahogy idegen vagyok ebben a világban, talán azért, mert sok mindennel nem tudok kibékülni, lázadozik a bensõm, a lelkem. Eredménytelenül. A sok õrlõdés következtében erõtlennek, gyengének, sivárnak és kiégettnek érzem magam. Hála Istennek nem vagyok beteg, de életem válságos idõszakát élem. Az eltervezett házaséletem, itteni új életem meghiúsult, egyik napról a másikra egyedül maradtam. Sokáig nem tudtam, hogyan tovább. A Jóisten, a családom, és a barátaim jóvoltából megismerhettem a Béres cseppet, ami mentõövként szegõdött süllyedõ csónakom mellé. Ma már tudom, hogy egyedül képtelen lettem volna újra felállni, elindulni, ha nem társul velem, mint erõsítõ, bátorító és éltetõ erõ. Ezért örökké hálás leszek. Én 33 és „õ” 30 évesen elszakíthatatlan páros vagyunk. Kívánom mindenkinek, hogy rátaláljon, felfedezze és saját bõrén tapasztalja, amit én érzek, amióta használom.
FIZIKAI ÉS LELKI ÖSSZEOMLÁS
Mivel gyermekem betegen született, nagyon érzékeny és sok problémája van. A gyakori torokgyulladás és köhögés miatt gyakran szorult antibiotikus kezelésre. Asztmát is megállapítottak nála. A gyermekorvos neki is a Béres cseppet és a Béres Junior rágótablettát ajánlotta. Elkezdtük a kúrát, és azóta lassacskán egyre jobb a színe és javul az étvágya. És ez mind a Béresnek köszönhetõ. Ha mindenki szedné a Bérest, a szervezetünk ellenállóvá válna a sok kórokozóval szemben, és nem kellene félni, hogy megbetegszünk. Mert ez mind elérhetõ a Béressel! Éljen mindenki vele! Z SOFCSÁKNÉ M AJOROS A NDREA
Szerencs
A Béres csepp segített, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
M
ég emlékszem, amikor felröppent a hír, hogy Kisvárdán van egy ember, aki meg tudja gyógyítani a rákos betegeket. Késõbb mondták, hogy nemcsak a rákos, hanem más típusú betegségeket is. Igaz, napokat kell várni a gyógyszerre, mert nem gyõzi ellátni a betegeket. Aztán már olvastam is róla, nehéz, küzdelmes útjáról. Kiállotta az idõk próbáját, és ma már méltó helyen van a gyógyszerek sorában. Amikor a kezdetekben már a gyógyszertárban is kaphatóvá vált, nekünk, gyógyszertári dolgozóknak (gyógyszerkiadó szakasszisztens vagyok) bizony egyfajta korlátozást kellett felállítanunk, mert nem jutott volna minden rászorulónak. Próbáltuk becsületesen elosztani, a legnagyobb együttérzéssel, megértéssel megmagyarázni, miért nem adhatok 2-3 dobozzal egyszerre. Igyekeztem a legjobb tudásommal felvilágosítást adni. Nagyon sajnáltam a betegeket, és el sem tudtam képzelni, hogy egyszer nekem is szednem kell a cseppeket. Férjemnek 1993-ban volt az elsõ bypass mûtétje, 2000-ben a második. Amikor kiderült, hogy elkerülhetetlen a mûtét, én teljesen összeomlottam; lelkileg, fizikailag. Egymást vigasztaltuk, nem történhet baj, szükségünk van egymásra, a gyerekeinknek is ránk. Az akkor már gyógyszerész nagyobbik lányunk elém állt és azt kérdezte: „Mi lenne anya, ha Béres cseppet szednél? Hinni kell, hogy nem történhet baj apával, neked meg erõsnek kell lenned, hogy el tudd viselni a problémákat.” Szót fogadtam
140
H OLCZHAFFER J ÓZSEFNÉ
Vásárosnamény
Elkezdtem szedni a cseppeket. És lám, csoda történt!
F
iamat balesetben vesztettem el, és akkor az állapotom teljesen megromlott. Szedtem mindenféle nyugtatókat, altatókat, de igazán ezek csak addig voltak jók, amíg a hatásuk tartott. Egyre többet és többet fogytam, enni nem tudtam, a gyógyszerek tönkretették a gyomromat. Semmihez sem volt kedvem, már úgy néztem ki, hogy az utcára sem mertem kimenni. Dolgozni nem tudtam, és félelem töltött el, hogy a munkahelyemet is el fogom veszíteni, és nem lesz, amibõl megéljek. Állandóan az öngyilkosság járt az eszemben. Már arra sem tudtam gondolni, hogy van még egy fiam, akinek szüksége van rám, aki szeretné, ha az édesanyja sokáig élne. Akkor egy ismerõsöm ajánlotta, hogy próbáljam ki a Béres cseppet. Nem hittem benne, semmiben sem hittem. Abban pedig egyáltalán nem, hogy az én bajomra gyógyír lehetne. Elkezdtem szedni a cseppeket. És lám, csoda történt! Visszajött a régi súlyom, vissza az életkedvem, és újra dolgozom. Ezt mind-mind a Béres cseppnek köszönhetem. B OLDOG I STVÁNNÉ
Kalocsa
141
A TRAGÉDIA MEGTÖRI A LELKET
neki, és mint egy jó gyerek, elkezdtem szedni a cseppeket, még a mûtét elõtt. Elsõ héten még nem figyeltem én a cseppekre, se annak hatására, inkább a mûtét kötötte le a figyelmemet, minden erõmet. Naponta utazni 120 km-t oda és vissza, törõdni a beteg férjemmel – aki azóta, hála Istennek, jól érzi magát –, sok energiámat vitte el. És állandóan rágódtam. Miért? Miért? Közben pedig rendszeresen szedtem a cseppeket, reggel majd este is 20-20 cseppet. Egyre jobb lett a közérzetem, a kedvem, a hangulatom, több erõt éreztem magamban. Hiszem, hogyha nem kezdtem volna el a cseppek szedését, nem bírtam volna végig férjem lábadozási idõszakát. Rossz volt látnom a szenvedését, és én csak úgy segíthettem, hogy erõs maradtam. A csepp erõsített, roborált, jobb lett az étvágyam, lelkileg kiegyensúlyozottá váltam. A Béres csepp segített, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
A cseppek úgy segítettek a kezelések mellett, hogy egy napra sem lettem fekvõbeteg.
A TRAGÉDIA MEGTÖRI A LELKET
72
éves vagyok, aki fél év alatt elveszítette egyetlen 51 éves gyermekét és nagybeteg férjét. Ha nem szedtem volna õsztõl tavaszig a Béres cseppet, már nem élnék. A betegápolások utolsó két évében 19 kg-ot fogytam. A tragédiák után a vérképem teljesen felborult. A cseppek úgy segítettek a kezelések mellett, hogy egy napra sem lettem fekvõbeteg. Már húsz éve szedem folyamatosan, a megadott módon. Soha nem voltam lázas, volt erõm a munkához, a betegápoláshoz. Ezt csak a cseppeknek köszönhetem. Köszönöm!!! Ö ZV. H OCHAN F ERENCNÉ
Mátraháza
A háziorvosom tanácsolta, hogy szedjek Béres cseppet. Bevált!
T
izenegy évvel ezelõtt férjem 44 évesen egy pillanat alatt meghalt, a szíve vitte el. Két gyerekkel maradtam itt, borzalmas kétségbeesésben. Az idegeim felmondták a szolgálatot, lefogytam 49 kg-ra. Annyira legyengültem, hogy már járni sem tudtam. Három hónapig kezeltek az ideggondozóban, de nem javultam. Félõ volt, hogy gyermekeim teljesen magukra maradnak. A háziorvosom tanácsolta, hogy szedjek Béres cseppet. Bevált! Egy idõ után kezdett visszatérni az erõm, kicsit híztam, és nemsokára újra tudtam dolgozni. Köszönöm neki. S. J.
142
Ildikóról írok, aki maga volt a harmónia, belsõ és külsõ szépség.
O
R IMANÓCI E RZSÉBET
Veszprém
143
ILDIKÓ EMLÉKÉRE
kos volt és állandón szomjazott az újra. Negyvenévesen is olyan volt, mint egy kislány, hosszú szõke hajú, légies csoda. Egyedül élt. Talán féltek a férfiak ettõl a tökéletes nõtõl? Augusztusban, a hosszú nyár után készülõdtünk az új tanítási évre. Most is csillogott, csak néha olyan furcsán köhécselt. Elment az orvoshoz és a kivizsgálások után a diagnózis iszonytató volt: rák. Ildikó megsemmisült és a mûtétrõl gondolkodott, amikor közölték a tényt, a tüdõn talált daganat áttét. Vége?... Igen. Kórházba került és nagy fájdalmai voltak. Senkit nem engedett magához, csak néhány családtag látogathatta. Minden kezelést elutasított, ezért hazaküldték a kórházból. Otthon akart meghalni, egyedül, csendesen. A szülei és a nagymamája ápolta. Egy nap furcsa kéréssel fordult az édesapjához, Béres cseppet kért. Ezt senki nem értette, hiszen a végsõ heteiben mindent elutasított. És most? A halála elõtt derült fény a rejtélyre. Ildikó leépülését Nagyikája nem tudta elviselni, és bánatában nem evett, így napról-napra gyengült. Egyedül csak a citromos teáját iszogatta. Ildikó látta ezt, és titokban Béres cseppet tett a szeretett Nagyika italába. Ezt az idõs néni megitta, jól esett neki, és egy idõ után az étvágya is megjött. Ildikó, amikor már nem tudott felkelni, megígértette vele, hogy ezután is minden nap iszik a cseppekbõl, mert õ (Ildikó) hamarosan meghal és tudja, hogy ezt az édesanyja csak úgy fogja tudni elviselni, ha az õ édesanyja vigasztalón mellette lesz. Nagyi akkor döbbent rá, hogy nagyon nehéz küldetése van, a saját lányát kell átsegítenie a gyermeke elvesztésén. Ennek a 80 éves asszonynak még nagy feladata volt az életben, amihez segítséget adott az a csepp, amit a haldokló unoka csepegtetett az életébe.
DEPRESSZIÓ, LEÉPÜLÉS, ÉTVÁGYTALANSÁG, MIGRÉN
Még emlékszem, hogy az egyik orvos azt mondta, hogy ebbõl a gyerekbõl soha nem lesz stramm fiatalember… Pedig hát az lett!
A
zok közé tartozom, akik köszönettel és hálával gondolnak dr. Béres Józsefre. Jól emlékszem még a küzdelmes évekre is, arra a sok támadásra, és rosszindulatú gáncsoskodásra, amelyek õt érték. Akik ezeket elkövették, azoknak a neve rég a feledés homályába merült. A találmány viszont diadalmaskodott. A mi családunkban két konkrét példát is említhetek. Idõs, 84 éves édesanyám súlyos lelki válságba került egyik családtag elvesztése miatt, és ez az egészségére is kihatott; több mint 20 kilót fogyott. Különféle keringési zavarok léptek fel nála, aminek következtében tüdõembóliát kapott, gyomor- és bélproblémái állandósultak. Teljesen legyengült, mi is reménytelennek láttuk az állapotát. Ekkor kezdte el szedni a Béres cseppet. Pár hónap múlva érezhetõen javult az állapota. Hál’ Istennek ma már a korához képest jól van, még a dédunokák gondozásában is aktívan részt vesz. A másik példa: nyolc évvel ezelõtt a 4 éves, Németországban élõ kis unokám kritikus állapotba került étvágytalansága miatt. Annyira lefogyott, hogy leginkább az afrikai alultáplált gyermekekre emlékeztetett. Ahányszor megláttam, sírógörcsöt kaptam a látványtól. Természetesen a lányom minden vizsgálatot elvégeztetett, orvosokhoz cipelték, az öszszes étvágygerjesztõt és vitaminokat kipróbálták, de javulás nem történt. Közben állandóan elkapta az összes gyermekbetegséget az óvodában, és kialakult egy súlyos migrénes állapot is, amely egyre gyakrabban jött elõ rajta. Hányással és hangérzékenységgel járt, ilyenkor 1-2 napig csak aludni tudott. Agydaganatra is gyanakodtak, szerencsére ezt az MR vizsgálat kizárta. Az én javaslatomra akkor megpróbálkoztak a Béres cseppel. Az eredmény lassan, de megmutatkozott. Azóta folyamatosan szedi a cseppet, évente kb. 3 hónap kihagyással. A migrén olyankor még néha elõjön, amikor szedi, akkor soha! A kisfiú ma erõsebb és magasabb kortársainál, jó ránézni. Még emlékszem, hogy az egyik orvos azt mondta, hogy ebbõl a gyerekbõl soha nem lesz stramm fiatalember… Pedig hát az lett! DR .
N AGY I MRÉNÉ
Pécs
144
A nagymamám élete végéig csepegtette, és csodálatos kivirulását látván, a környezetében mások is alkalmazták, sok-sok jó eredménnyel.
145
ÉTVÁGYTALANSÁG, DEPRESSZIÓ
Az
én történetem a 70-es évek második felében játszódik. Nagypapám, aki világéletében egészséges ember volt, még a fogai is megvoltak mind, hirtelen gyógyíthatatlan betegségben elhunyt. Drága jó nagymamám ezt a veszteséget, mely õt is, minket is ért, nem tudta feldolgozni. A meglévõ cukorbetegsége még inkább felülkerekedett gyenge szervezetén. Mély depresszióba került, melyet nem tudtak kezelni. Étvágytalan, szomorú, befelé forduló, az élet értelmét immár nem látó emberré vált. Az orvosa azzal biztatott, hogy az idõ majd enyhíti fájdalmát, mást nincs mit tenni. Nagymama pedig a család szeme láttára hétrõl-hétre fogyott egyre el. Abban az idõben a szüleim, a nagymamám és én, fiatal családommal, közel laktunk egymáshoz, így naponta felváltva látogattuk a nagyit, próbáltuk õt vigasztalni, támaszt nyújtani neki. Mondhatom igen csekély sikerrel. A nagyi állapota romlott, vészesen fogyott, erõtlenné vált. Egy korabeli szomszéd így jellemezte az állapotát: „Tibi! A Petrovics néni elfogy, mint a Hold!” Közel jártunk ahhoz, hogy kórházba kell vinnünk õt, de ezt nagyon nem szerettük volna. A kórház rossz élménye nagyapám halála óta még mélyen bennem volt. S túl közel! Ez adta az utolsó erõt számomra, hogy itt valami újat kellene megpróbálni. Az Országos Mentõszolgálat Tatabányai Mentõállomásán dolgoztam akkoriban már évek óta. Az éjszakákba nyúló beszélgetések során millió téma terítékre került szinte minden szolgálatban. A Béres csepprõl akkoriban hallottam elõször. Sok mendemonda keringett róla. Figyelni kezdtem a sajtót, és gyors „kutató munkám” során számos pro és kontra információt szereztem. Beszámoltam édesanyámnak és döntöttünk. Megbeszéltük, hogy beszerezzük a cseppeket, és a nagyi tudta nélkül a reggeli teájába rendszeresen, módszeresen csepegtetjük… Ám a dolog nem ment ilyen gyorsan. Tatabányán sehol nem lehetett kapni! A munkám során igen gyakran jártam Budapesten a legkülönbözõbb gyógyintézetekben, így rengeteg ismerõs barát, kolléga állt „csatasorba” kérésemre, és nem túlzok, ha azt állítom, 10-15 ember kutatta, ûzte, kereste a fõvárosban a Béres cseppet! Sikerrel! Az õ segítségükkel viszonylag hamar sikerült megszereznünk az utolsó reménysugarat, az akkor még – valljuk be – ellentmondásokkal terhelt cseppeket. Fõleg orvos ismerõseim és barátaim legyintettek e kúra hallatán.
ÉTVÁGYTALANSÁG, DEPRESSZIÓ
De mi jól választottunk, mert néhány hét után az életkedv, az étvágy visszatért drága nagymamám testébe. A csepegtetést állhatatosan folytattuk, és egyre biztosabbak lettünk a szer hatásában. Négy hónap titkolódzás után a nagymamának is bevallottuk az összeesküvésünket, és hárman borultunk egymás nyakába, és alaposan kibõgtük magunkat. Én a mai napig hiszem, akkor búcsúztunk el – ott este, a nagyi konyhájában – a drága nagyapámtól igazán. Az immár legálissá vált Béres cseppet, hála budapesti ismerõseimnek, barátaimnak, kollégáimnak folyamatosan tudtunk biztosítani, aztán már nálunk is lassan-lassan meg lehetett vásárolni. A nagymamám élete végéig csepegtette, és csodálatos kivirulását látván, a környezetében mások is alkalmazták, sok-sok jó eredménnyel. Ez a készítmény így vált a betegek, és idõsek szemében sokkal hamarabb a szó legszorosabb értelmében gyógyszerré, azazhogy gyógyító szerré, mint a „hivatásos bürokraták” által! Drága jó nagymamám még öt esztendeig velünk volt, köszönhetõen Béres József találmányának. B ALOGH T IBOR
Felcsút
146
MÉG NÉHÁNY IGAZ TÖRTÉNET
Háromheti szedés után közérzetem, kedélyállapotom egyértelmûen javult.
VÁLTOZÓKORI PANASZOK
1995
-ben kezdõdtek egészségügyi problémáim. A vérnyomásom alacsony volt, végtagjaim zsibbadtak, szédültem, és egyik napról a másikra foltokban hullani kezdett a hajam. Háziorvosomhoz fordultam, akinek tanácsait betartva rövid ideig javulás állt be az állapotomban. Ám ez a javulás átmenetinek bizonyult csupán, panaszaim ismét jelentkeztek. Újabb laborvizsgálat következett, és vashiányt állapítottak meg. Vitamin-injekciókat kaptam és mellette nyugtatókat, holott abszolút nyugodt, kiegyensúlyozott embernek érzem magam. Végül az orvosom azzal foglalta össze a problémáimat: „Asszonyom, ez a változókor, ezt el kell viselnie, egyszer csak vége lesz.” Nõgyógyászhoz fordultam, aki miután a szövettani vizsgálat eredménye – nagy örömömre – negatív lett, hormontablettákat írt fel. Bevallom becsületesen, nem szedtem be. Akkor olvastam egy interjút Béres Józseffel a Nõk Lapjában, aminek hatására bizalom ébredt bennem iránta, és elkezdtem szedni az áldott Béres cseppet. Háromheti szedés után közérzetem, kedélyállapotom egyértelmûen javult. Olyannyira, hogy nemcsak én magam éreztem így, de családom, ismerõseim is észrevették rajtam. Nyugodttá, kiegyensúlyozottá váltam, megnõtt a munkabírásom, már mosolyogni és nevetni is tudtam. Jelenleg is része a Béres csepp az életemnek. Megelõzésként az õszi hónapokban egy adagot vitaminokkal elfogyasztok, és nátha, köhögés nélküli a telem. K. A .
Fél év sem kellett, már sok javulást tapasztaltam. Egy év után pedig azt mondhattam, hogy teljesen rendbe jöttem.
60
. évemben járok. 1992 óta szedem a Béres cseppet. Amikor a változókorba kerültem, állandóan ideges voltam, fájtak a csontjaim, ingadozott a vérnyomásom, nem tudtam aludni, állandóan fájt a derekam, fejfájás gyötört. Rengeteg nyugtatót szedtem, az orvosom az idegosztályra akart küldeni, mert majdnem megbolondultam. 170 cm magas
148
S CHWARCZ S ÁNDORNÉ
Enying
Elkezdtem a Béres cseppet fogyasztani. Egyre jobb lett a közérzetem…
E
lõször 1972-ben hallottam róla, hogy van valahol egy doktor, akihez nagyon sokan járnak, mert van valamilyen cseppje, amelyet nagyon leromlott állapotban lévõ betegeknek ad, és ez a szer csodákat mûvel. Ennyi és nem több, amit én a Béres csepprõl tudtam. De nagyon szeretem a természetben rejlõ erõt, és mindig figyelem az ezzel kapcsolatos dolgokat. Aztán egy este ment a TV-ben egy film, amiben végre megismerhettük Béres József áldozatos munkáját. Aztán egyszer személyesen is megismertem a Béres cseppet. Munkahelyi problémák, az állandó stressz miatt felborult az emésztésem, a vérnyomásom ugrált, éjszaka szapora szívdobogásra ébredtem, reszkettem. Kivizsgálások a kórházban, az epe és a hasnyálmirigy nem termel eleget, ennyi volt, amit megállapítottak. Étvágytalan lettem, öt kilót fogytam, a kivizsgálások nem vittek elõre. Ekkor határoztam el, hogy vissza a természethez. Elkezdtem a Béres cseppet fogyasztani. Egyre jobb lett a közérzetem, végül az étvágyam is visszajött. Hónapok után végre újra jól esett az étel. S ZTREMI J ÓZSEFNÉ
Karancskeszi
149
STRESSZ
vagyok és lefogytam 53 kg-ra. 1992-ben elkezdtem szedni a Béres cseppet, napi 2 × 30 cseppet C-vitaminnal. Fél év sem kellett, már sok javulást tapasztaltam. Egy év után pedig azt mondhattam, hogy teljesen rendbe jöttem. Soha életemben nem voltam kórházban, nem szedek semmi nyugtatót, sem gyógyszert, aludni tudok, még az arcom is kisimult. Ma már csak egyszer iszom a cseppeket és soha nem szünetelek. Egy kicsit drága, de abba nem hagyom, mert nekem még csak náthám sincs, és hála Isten még eddig semmi járványt sem kaptam el. Tehát az életem a Béres csepp.
Hat hét után visszamentem kontrollra, a kezelõ orvosom nem akart hinni a szemének.
SCLEROSIS MULTIPLEX
62
éves nyugdíjas körzeti nõvér vagyok. Munkám során lehetõségem volt arra, hogy megfigyeljem a Béres csepp hatását, nem csak magamon, hanem betegeimen is. Itt a magam tapasztalatait írom le, találkozásomat a Béres cseppel. 1977-ben kezdõdtek betegségeim tünetei és panaszaim. Abban az évben mûtötték férjemet gerincsérvvel, két kiskorú gyermekemmel nehezen birkóztam meg a problémákkal, hiszen dolgoznom is kellett. Elõször azt hittem a túlterheltség okozza a fáradékonyságot, és a testszerte jelentkezõ zsibbadást. Mivel a tüneteim fokozódtak, szóltam az orvosnak, akivel együtt dolgoztam, aki elküldött szakvizsgálatokra. Megállapították a diagnózist: kezdõdõ sclerosis multiplex. Az idegklinikára kerültem, ahol vizsgálatok után helybenhagyták a diagnózist. Közben jobb oldali porcsérv alakult ki. Nehezen jártam, a kezem alig tudtam használni, nem beszélve lelkiállapotomról, hiszen részben tisztában voltam betegségem lefolyásával és gyógyíthatatlanságával. Elkezdték a gyógyszeres terápiát, de néhány nap után belázasodtam, hánytam, enni nem tudtam, gyorsan fogytam. Abbamaradt a kezelés, néhány hét után hazaengedtek azzal, hogy miután megerõsödtem, visszamegyek, és folytatják. Abban az idõben jelent meg a Béres csepp és családom elhatározta, hogy megszerzik nekem. Kisvárdára kellett utazniuk, és Béres Józseftõl ott kapták meg a cseppet, amit rögtön el is kezdtem szedni. Mintegy két hét után javult az étvágyam, ezzel együtt a hangulatom is, és bizakodó lettem. Ahogy telt az idõ, lassan javulni kezdett a mozgásom, oldódott kezemben a bénulás, egyre több mozdulatot tudtam vele végezni. Önállóan ettem, vágtam, öltöztem, sõt finomabb mozgásra is képes lettem, tanultam írni. Hat hét után visszamentem kontrollra, a kezelõorvosom nem akart hinni a szemének. Híztam, mosolyogtam, ügyesen mozogtam. Mindezt õ a gyógyszeres kezelésnek tulajdonította. Akkor nem volt bátorságom megmondani, hogy a Béres csepp áll az eredmény hátterében, hiszen ismertem jól az orvosok akkori hozzáállását és ellenkezését. Lehet, hogy rosszul tettem, de csak fél év elteltével mondtam meg, hogy mit szedek. Mi volt a válasz? Hogy értelmesebbnek hittek. Én mindenesetre jól éreztem magam. Fél év betegállomány után ismét munkába álltam. Elõször kicsit nehezen bántam az injekciós tûvel, de idõvel az is rendezõdött.
150
1994-ben mentem nyugdíjba. Azóta lányaim megajándékoztak három gyönyörû unokával, õk töltik ki az életemet. Nem kevés munkával jár az ellátásuk, de szívesen és boldogan csinálom a Jóisten és a Béres csepp segítségével. Ezután is hû maradok Istenhez, a családomhoz és a Béres csepphez.
Budapest
…nagy csodának számított, hogy 27 évig élt ezzel a betegséggel.
F
érjem betegségét 1975-ben állapították meg, akkor 49 éves volt. A diagnózis: Parkinson-szindróma. 1981-ben az orvosszakértõi bizottság állapotát végleges I. fokozatú rokkantnak állapította meg, így százalékolták le. Még fiatalok voltunk ahhoz, hogy feladjuk a reményt, nagyon kerestük a gyógyulás lehetõségét és a segítséget. 1980 novemberében, mellékelve az addigi klinikai zárójelentést, írtunk Béres József úrnak. Válaszának nagyon örültünk, tanácsát, segítségét nagyra értékeltük, nagyon hálásak voltunk érte. Megfogadtuk a javaslatait, a mindennapi étrenden alakítottunk, és férjem folyamatosan szedni kezdte a Béres cseppet az elõírt adagolásban. A többi gyógyszere mellé kiegészítõként ezt alkalmazta, és valóban jótékony hatását érezte, jót tett az erõnlétének. Férjem sajnos idén, 2002. július 22-én elhunyt, 76 évesen. Ám az orvosi szakvélemény szerint férjem betegségének lefolyása általában 10-15 évet tesz ki. A klinikán, ahol a kezdetektõl rendszeres orvosi ellenõrzésben részesült, nagy csodának számított, hogy 27 évig élt ezzel a betegséggel. 27 évig még közöttünk lehetett! A szeretetteljes otthoni légkör, a gondos otthoni ápolás, a gyógyszerek mellett a rendszeres napi Béres csepp szedése sokat segített a jobb fizikai és szellemi erõnléthez, a betegség szinten tartásához. Hálásan köszönöm a segítséget és a férjemnek adott éveket! ÖZV.
G ULYÁS J ÓZSEFNÉ
Budapest
151
PARKINSON-SZINDRÓMA
V ÁGÓ I STVÁNNÉ
AGYVÉRZÉSSEL SZÜLETETT
Biztos, hogy nem a mi történetünk a legmegrázóbb történet, de szerettem volna leírni, hogy kifejezzem hálámat, köszönetemet a segítségért, amit kislányom gyógyulásában nyújtottak.
K
islányom, Laura idõ elõtt, a várandóság 28. hetében született, 990 grammal. Szülés közben kislányunk agyvérzést kapott. A vérzés szépen szívódott fel, úgy nézett ki, hogy semmi problémánk nem lesz belõle. Már hazafelé készülõdtünk, mikor kiderült, hogy az agykamrák újra tágulni kezdtek. Hazajöhettünk, de az Amerikai úti Idegsebészeten kellett jelentkeznünk. Ekkortól folyamatosan ellenõrizték a kicsit. Egy decemberi napon, ekkor volt négy hónapos a kislány, nem engedték haza. Annyira tágak voltak a kamrák, hogy az orvosok az azonnali mûtét mellett döntöttek. Egy hét múltán vihettük haza shunt-ös babánkat. Elsõ karácsonya és szilvesztere otthon telt, de sokat sírt, és nagyon nyugtalan volt. Január 7-én egész álló nap sírt, délutánra mellkasa furcsán kidudorodott. Rohantunk a kórházba, ahol rögtön benntartották. Másnapra kiderült, a beültetett shunt befertõzõdött, ki kell venni. A kálváriánk most folytatódott csak igazán. Lauránk összesen négy és fél hónapot töltött az intenzív osztályon. A bal agykamrájában gennyes, tályogos gyulladást találtak, amelynek okára soha nem derült fény. Minden oknyomozás eredménytelen volt – se baktérium, se vírus, se gomba. Ám a liquor sejtszáma 70 000 volt. A csöpp Laura nagyon kedves és mosolygós volt szinte végig, ám bágyadt és étvágytalan. Az etetése pedig egy rémálom! A nõvérkék gyakran szondázták, csupán néhány „kivételezettnek” és persze nekem és a papájának volt hajlandó enni. Doktornõnk azt tanácsolta, talán próbáljuk meg adni neki a Béres cseppet, hátha javítja étvágyát, és szervezetét erõsítve segít legyõzni a rejtélyes gyulladást. Így került fel a Béres csepp a C-vitaminnal együtt a gyerek lázlapjára a többi gyógyszer mellé, és mi odafigyeltünk arra, hogy valóban meg is kapja. És Laura evett, ha nem is hatalmas adatokat, és egyre ritkábban kellett szondázni. Lassan-lassan csökkent a kóros sejtszám, és szépen elkezdett fejlõdni. Május lett, mire újra mûtétre kerülhetett a sor. És mindannyian nagyon boldogok voltunk, hogy apukája születésnapjára már újra együtt lehettünk az otthonunkban. Ekkor, 10 hónaposan csak a fejecskéjét tudta emelni, ám egy hónap múlva forgott, két hónap után ült, három hónap múlva állt. És gyönyörûen, jó étvággyal evett! Természetesen itthon is kapta a Béres cseppet és a C-vitamint. Ma 27 hónapos a kislányunk, 90 cm és 12 kg. Már nem szedi folyamatosan a cseppeket, de az õszi-téli idõszakban mindig adom
152
VARGA M ÓNIKA
Bag
Minden elismeréssel adtam és adom ma is tovább a Béres cseppet nagyon-nagyon sok hozzám hasonló betegnek, akik velem együtt szívesen szedték és szedik ma is a készítményt jó eredménnyel.
K
ispesten élõ 62 éves özvegyasszony vagyok. A Béres csepp jó tulajdonságaival 15 évvel ezelõtt szembesültem. Akkor még sokan nem akartak hinni a készítmény erejében. Akkoriban Szabolcsban éltem, és meglehetõsen sokat betegeskedtem. Marokszámra szedtem a gyógyszereket, kórházról kórházra jártam, eredménytelenül. A magas vérnyomás, pajzsmirigytúltengés, idegrendszeri problémák maradtak. A pajzsmirigyen baloldalon zöldalma nagyságú göb alakult ki. Éppen mûtétre javasoltak, amikor hallottam a Béres csepp csodáiról. Három hónap szedés után mentem Vásárosnaményba és Kisvárdára kontrollra és mûtéti elõjegyzésre, ahol a fõorvosnõ nem gyõzött csodálkozni, mi történt velem, ki vagyok cserélve. Nem találta a göböt, a vérnyomásom rendezõdött, ami addig 200 fölé is felugrott, az idegrendszeri problémám is rendbe jött. Elõször nem akartam megmondani, hogy én a magam kontójára Béres cseppet szedtem, azt gondoltam, ki fog nevetni. Végül nagy örömömre azt mondta, hogy szedjem csak tovább, hiszen teljesen ki vagyok cserélve, nem kell megmûteni, eltûnt a göb, a kedélyem, közérzetem jó, vérnyomásom a normálisra csökkent. Ezután nyolc évig szedtem rendszeresen a cseppeket, és soha influenzás nem voltam. A leromlott szervezetem felépült, az elvesztett kilóimat is sikerült visszaszednem. Köszönöm Béres Józsefnek a gyógyulásomat. ÖZV.
S ZIGETI E NDRÉNÉ
Budapest
153
PAJZSMIRIGY-RENDELLENESSÉG
neki, azt hívom segítségül, hogy elkerüljük az influenzát és egyéb szezonális bajokat. Bár tudom, hogy ez a fantasztikus gyógyulás, hogy Laura testben és lélekben épen vészelte át ezeket a problémákat, nagyrészt Laura erejének köszönhetõ, az akaraterejének, a mi nagy szeretetünknek, de nem szabad elfelejtenem, hogy a Béres csepp rengeteget segített neki, és nekünk. Megerõsítette a csöpp kis szervezetét, hogy legyõzhesse a betegséget.
ÉRGYULLADÁS F ÖVSÖMÖR
Történetem nagyon egyszerû történet. Azt is írhatnám köznapi eset. Nincs benne semmi különleges, nem megható, nem megrázó, nem megrendítõ, viszont igaz.
82
éves vagyok, egyedül élek, számtalan gond, baj, betegség nehezíti az életem. A lábfájás, a gyakori érgyulladások miatt szinte már lépni sem tudtam. És akkor olvastam a kedvenc lapomban, az Új Emberben, a Béres csepprõl. Gondoltam, én is megpróbálkozom vele, bár az ára az én kicsinyke nyugdíjamhoz képest hatalmas összeg, de nem bántam meg. A harmadik üvegcse elfogyasztása után lényegesen javult az állapotom, a fájdalmak enyhültek, és amire hosszú ideje még gondolni sem mertem, különösebb nehézség nélkül be tudok lépni a kádba, és le tudok zuhanyozni! S ZABÓ R ÓZSA
Pécs
Tüzetesen szemügyre vett és maga sem akart hinni annak, amit látott – pontosabban, amit nem látott. Sömörnek se híre, se hamva.
H
arminc évvel ezelõtt történt. Tervezõirodánk egyik íróasztalánál halk pusmogásra lettem figyelmes: az osztály fõhipochondere kis üvegcsét tartott a kezében és valamit kézzel-lábbal magyarázott a mellette álló mérnök kollégájának. – Na, mi van? Miféle patkánymérget szereztél be már megint? – kérdeztem nem titkolt iróniával a hangomban. Pistáról ugyanis köztudott tény volt, hogy egészsége és férfiúi potenciája megõrzése végett összeevett mindenféle, vényre és vény nélkül megvásárolható kemikáliát. – Új találmány! – suttogta titokzatos mosollyal. Rákellenes cseppek. – Hah! – engedtem el egy gúnyos kacajt. Szóval megint feltalálta valaki a spanyolviaszt? Addig legyek én szegény, amíg ez is el nem tûnik, mint a többi csodaszer. Ezegyszer azonban tévedtem. Az idõ múlásával egyre többször és többet hallottam a Béres csepprõl, úgyhogy a végén én is vettem belõle, méghozzá családit, nagy üveggel. Ha már lúd, legyen kövér.
154
155
ÖVSÖMÖR
A kockázatok és mellékhatások tekintetében otthon elolvastam a dobozban talált tájékoztatót, amibõl kiderült, hogy ez nem baktériumölõ antibiotikum, hanem a szervezet immunrendszerét vagy mittudoménmicsodáját erõsíti. Más szóval: ha sikerült neki beszerezni valami fertõzést, akkor hozzásegít, hogy önerejébõl meg is szabaduljon tõle. Hm. Ez nem hangzik rosszul! Betettem a szerzeményt a konyhakredencbe és rácsuktam az ajtót. Majd alkalomadtán kipróbálom. Aztán ott maradt, és üvegestül együtt feledésbe ment. Talán a mai napig sem ismerném a cseppek jótékony hatását, ha a Sors másként nem rendelkezik. De õ nem így akarta. Egyik este, amikor levetettem a ruháimat, erõs égetõ viszketést éreztem a bõrömön, reggelre pedig apró vizenyõs hólyagocskák jelentek meg rajta, szép félkörívben. – Na, már megint mit szedtem össze a szabad strandon? – mérgelõdtem magamban és elmentem a bõrgyógyászhoz, ahova két és félórai várakozás eredményeképpen be is jutottam. – Hát ez herpes zooster – állapította meg tüzetes vizsgálat után, aztán magyarázólag hozzátette: – övsömör –, mert nem tételezte fel, hogy egy laikus ismerheti ezt az orvosi szakkifejezést. – Úgy? És mikor fog elmúlni? – Hááát... ennek a lefutása öt-hat hét. Na, majd felírok rá gyógyszert. Meggyorsítani ugyan nem tudjuk a folyamatot, de a viszketést enyhíteni fogja. Ezzel már kapta is elõ a golyóstollat és felírt B-vitaminokat. Többet is egyszerre, amelyek meg voltak számozva, úgymint egy, kettõ, sõt több... mint az örökzöld slágerben a teve púpja. – Ezt most kiváltja – mondta, – aztán holnap visszajön és beadom. Otthon kasszát csináltam: megszámoltam a még megmaradt háztartási pénzt és sokadika lévén, arra a következtetésre jutottam, hogy vagy B-vitamin, vagy ebéd. Enni kell, így hát a gyógyszer a patikában maradt. Eszembe jutott viszont a kredenc aljában búslakodó Béres csepp. Na, most mutasd meg, mit tudsz! Számolatlanul beleráztam a teámba vagy húsz cseppet, amitõl az mindjárt olyan fekete lett, mint a néger az alagútban, aztán leküldtem a vacsora mellé. Pár nap múlva szereztem ugyan pénzt, de éppen hét vége volt, vasárnap hiába mentem volna a patikába. Hétfõn végre nyélbe ütöttem a vásárt és újabb kétórás várakozás után, vitaminostul berontottam a doktornõhöz. Õ azon nyomban fel is szívta az egyik fiola tartalmát egy bitang nagy fecskendõbe és belém döfte, a többletet pedig gondosan szekrénybe zárta. Hogy ne is mondjam: nem úsztam a kéjmámorban. Az injekció jobban csípett és mart, mint az egész sömörgyûjteményem darabjai együttvéve.
ÖVSÖMÖR
– Holnapután jöjjön vissza a következõért! – mondta az orvosnõ. – Ühüm – feleltem, és illendõen elköszöntem, de magamban azt gondoltam: ezt aztán lesheted! Hogy én hat héten keresztül, minden második nap órákat várakozzak a rendelõ ajtaja elõtt és még meg is szurkáljon? Soha! Inkább vakaródzom. Otthon megint nekiestem a Béres cseppeknek. Lehet, hogy nem fog használni, de legalább nem csíp, mint a bé-kettõ. A következõ nap a megszokott módon telt el a herpeszeim jegyében és azzal a szilárd elhatározással a lelkemben, hogy én pedig a bõrgyógyászhoz többet vissza nem megyek! Harmadnap reggel furcsa dologra ébredtem. Hiányérzésem volt. Nem éreztem se égést, se viszketést. Óvatosan a beteg bõrfelülethez nyúltam és azt hittem, hogy még mindig álmodom. Sima volt, sehol egy hólyag, vagy kiütés. – A Béres csepp! – villant át az agyamon. – Tehát az övsömörre is jó! Tegnapi szent fogadalmamat megszegve felszedelõdzködtem és elmentem a bõrgyógyászhoz. – Na, mi újság? – kérdezte. – Mi van a sömörrel? – Nincs! – feleltem lakonikus rövidséggel. – Micsoda nincs? – Hát a herpesz. – Hogyhogy nincs? – Úgy, hogy elmúlt. Nincs. – Az nem lehet, hiszen csak néhány napja kezdtem el a kezelést. Mutassa! Tüzetesen szemügyre vett és maga sem akart hinni annak, amit látott, pontosabban, amit nem látott. Sömörnek se híre, se hamva. – Hát – mondta végül, – ezek szerint meggyógyult. Nincs szüksége több injekcióra. Egy pillanatnyi döbbenetet láttam az arcán, talán arra gondolt, hogy valami csoda történt, aztán megörült, hogy ilyen jól eltalálta a gyógyszeremet. Én pedig hallgattam, mint a csík a varsában. Dehogy mertem volna elárulni, hogy kuruzsoltam. A Béres csepp abban az idõben ugyanis még nem volt elfogadott gyógyszer, és az ilyen önkényes szedése kuruzslásnak számított. B ENE E RZSÉBET
Budapest
156
A kontrollvizsgálat negatív eredményt mutatott, a polipok eltûntek. Nem volt szükség mûtétre.
A
157
POLIP
történet a lányomról szól. A lányomról, aki sok-sok szenvedésen ment át, akivel a család is együtt szenvedett, sírt, imádkozott... Aztán szóba került a Béres csepp, mint utolsó reménysugár, aminek a jótékony hatásáról annyian beszéltek, annyian köszönhették egészségüket. Mi is kipróbáltuk. Hittünk benne. Lányom 28 éves volt, amikor az orrüregében jelentkezett egy pici polip. Aztán még egy... Szakorvosa kezelte, majd úgy döntött, mûtéttel eltávolítja. Úgy látszott, minden rendben megoldódott. Sajnos nem. Négy hónap után újra jelentkeztek a félelmetes elõjelek, és ezek között a legrosszabb, a lányom elveszítette a szaglását. Újra vizsgálatok, kezelések, de a polipok kegyetlenül tartották magukat. Erõsebbnek bizonyultak, mint az õket bombázó gyógyszerek. Az orvos CT-vizsgálatra küldte a gyerekemet, az eredmény kétségbeejtõ: az orrüreg, homloküreg teli van polippal. Orvosa konzíliumot tartott a kórházban, és a szakma újabb mûtétet javasolt. Egy anya gondolataiban ekkor minden megfordul. Éjszaka arra riadtam, hogy a gyermekem a kés alatt fekszik, elképzeltem a szájon át végzett mûtétet, a fájdalmat, és nem tudtam szabadulni a „mi lesz, ha?” kérdésektõl. Akik átéltek már ilyen pillanatokat, tudják, mit jelent ez. A doktornõ keményen harcolt, biztatott és remélt. Mi is vele. Azt javasolta a lányomnak, hogy elhalasztja a mûtétet, kipróbál még valamit. Ennek lényege, hogy tovább folytatja az eddigi kezelést, de azt kiegészíti. Mégpedig Béres cseppel! A szakorvos javaslatára lányom naponta 3 × 20 csepp Béres cseppet szedett, hozzá C-vitamint. Múltak a hetek, 2, 3, 4, 5… A hatodik héten így szólt a lányom: „Anya, érzem az illatokat!” Tudtuk mi jól, hogy ez mit jelent. Boldogan öleltük át egymást. A kontrollvizsgálat negatív eredményt mutatott, a polipok eltûntek. Nem volt szükség mûtétre. Mindebben a Béres csepp segített. Az eredeti CT-felvétel bizonyítja a súlyos állapotot, és a hat hétig szedett Béres csepp után a kontroll a gyógyulást. Szinte hihetetlen, de nem az, hiszen átéltük, részesei voltunk. Szeretném kihangsúlyozni: szakorvos javaslatára szedte a lányom a Béres cseppet. Gondolom, õ már máskor is tapasztalhatott betegeinél javulást, ezért ajánlotta a cseppeket. Azóta négy év telt el. Lányom teljesen gyógyult, naponta 2 × 20 csepp Béres cseppel erõsíti immunrendszerét. Boldog és mindenkinek ajánlja. „Beteg vagy? Szedd a Béres cseppet! Rajtam az segített.”
Én pedig imáimba foglalom a Béres csepp feltalálójának nevét. Béres Úr, köszönjük! Áldja meg az Isten!
GYOMORÉRZÉKENYSÉG
M. GY.
25-26 éve szedem a Béres cseppet. Nem túlzok, ha azt mondom: ha nem is az életemet, de az egészségemet és az életkedvemet köszönhetem neki.
1951
-ben születtem, és szinte a születésemtõl hasmenéses voltam. Bakfis leány koromra rossz étvágyú, nagyon sovány gyerek lettem. Enni nem szerettem, örültem, ha nem voltak otthon a szüleim, és megúszhattam az étkezést. 18 évesen, amikor férjhez mentem 1,65 m magas és 49 kilós voltam. 1969-ben fiam született, az étvágyam ugyan megjött, de mindentõl rosszul lettem. Állandóan öklendeztem, és az ennivaló szinte emésztés nélkül liftezett bennem. Feljött egészen a torkomig. Orvostól orvosig jártam, de nem találtak semmi bajomat, azt mondták, nincsen epekövem, de még homokgyanú sem. Voltam próbareggelin, gipszkása-nyelésen. Közben röntgengépben álltam, ultrahanggal néztek, vizsgálatok sorozatán estem át, de még gyomorsavam sem volt sok. Holott sokszor majd kiégett a nyelõcsövem. Rengeteg Almagelt megettem. Az orvos nem tudott velem mit kezdeni. El voltam tiltva az ételtõl, mindentõl, ami jó. Csak párizsit, virslit, krinolint ehettem és krumplit. Ezekkel úgy-ahogy elvoltam, de nem szerettem. Ha megettem egy falat paprikát, uborkát, bablevest, borsót vagy bármit, mindentõl rosszul voltam. Egyszer aztán az orvosomnak is elege lett, azt mondta, olyan gyógyszert még nem találtak fel, ami az én bajomra jó lenne. Nagyon szenvedtem. Egyszer valakitõl hallottam a Béres csepprõl. Ennek körülbelül 25 éve már. Akkor a Határ úti kisboltban, ahol árulták, még hosszasan sorba kellett állni érte. Én gondoltam, megpróbálom. Vettem egy üveggel, és éreztem a jó hatását, a gyomrom szinte lenyugodott. Az elsõ üveg után szünetet sem tartottam, szedtem folyamatosan, sorban 6 üveggel. Ez maga volt a csoda! Lassan elkezdtem enni komolyabb ételeket is. Végül teljesen meggyógyultam. Most 52 éves vagyok, és 68 kg. Fitt és mozgékony. És nagyon jól érzem magamat. 74-ben lányom is született, és most várom a negyedik unokámat. A cseppeket a mai napig is minden õsztõl tavaszig szedem. A nyári hónapokban nincsen semmi gondom; érdekes, de õsz felé már érzem a hiá-
158
nyát. Amikor az étel elsõ alkalommal a torkomig visszajön, szinte mosolygok. Olyankor mondom is: eljött a Béres csepp szedésének ideje! Míg élek, áldom Önt! C ZERÓCZKI S ÁNDORNÉ
Alsónémedi
Az
én történetem bizony régen kezdõdött. 1984-ben, 60 évesen mentõ vitt a kórházba, nagy lázzal, többszöri ájulás után. Szombati nap volt, csupán az ügyelet mûködött, õk vettek fel. Igen rossz állapotban voltam, és nemsokára a klinikai halál állapotába kerültem. Vissza akartak küldeni, hogy inkább otthon haljak meg, de a menyemet nem találták meg, így maradtam, és megkezdték a harcot az életemért. EKG gép, belélegeztetõ készülék, körülöttem 6 orvos. Sikerült! Aztán három hónapba beletelt, mire hazajutottam. Azt mondták valami csúnya vírus talált rám. Ezután jön a csoda! Kislányom Nyíregyházán a pult alól, protekcióval kapott és hozott Béres cseppet. Pesten is hosszú-hosszú sor állt érte, de mindig sikerült megszerezni nekem. Teljesen rendbe jöttem. Azóta szedem, és azóta sem hagyom abba. Most már olyan jó, mindig lehet kapni! A férjemmel együtt azt mondjuk, ez még a kenyérnél is fontosabb. Õ is szedi és a gyermekeim, sõt az unokáim is. Sokszor ezt kapom tõlük ajándékba. Úgy örültem, hogy jött ez a felhívás, mert én mindenkinek mondtam és használták is eredményesen, de most a legilletékesebbnek tudtam leírni. U LLRICH J ÓZSEFNÉ
Tokaj
159
VÍRUSFERTÕZÉS
A férjemmel együtt azt mondjuk, ez még a kenyérnél is fontosabb.
LEÉPÜLÉS
Menjen el a Rákóczi úti gyógynövény üzletbe, ott lehet már kapni a Béres cseppet. Azt szedje, és meg fog gyógyulni!
1978
májusában az akkor még Korányi Kórház Alsóerdõsor utcai sebészetén feküdtem. Azóta sem emlékszem olyan csodálatos májusi idõjárásra. 32 éves voltam akkor, és úgy éreztem, hogy meghalok, itt kell hagynom ezt a gyönyörû természetet. 48 kilóra fogytam, étvágyam nem volt, undorodtam az ételektõl, de fõként a hústól. Volt, amikor egész nap csak egy lágy tojást tudtam megenni. Szédültem, jártányi erõm nem volt. Az egészségügyben dolgoztam szövettani asszisztensként. Igazából mindent megtettek, hogy kiderítsék a panaszok okát. Már azért utaltak a sebészetre, hogy felnyissák a hasüreget, hátha kiderül mi a bajom. Röntgennel akkor még nem tudtak olyan tökéletes vizsgálatot végezni, mint azóta a CT-vel, vagy az ultrahangos vizsgálattal. Gondolom, az egyéb vizsgálati módszerek sem voltak még ilyen fejlettek, mint manapság. Csak vegetáltam, de kitartottam, mert arra gondoltam, hogy nekem fel kell nevelnem a gyermekemet, 12 évesen nem hagyhatom árván. Férjem a világ legrendesebb embere, nem halhatok meg. Egy nap mentõ hozott be egy jóval 80 éven túli nénit. Pár nap múlva jobban érezte magát, odaült az ágyamra és ezt mondta: „Angyalkám, engem innen már csak a Szent Mihály lován visznek ki, de magának még élni kell. Maga csak keljen fel, ne engedje magát mûteni. Menjen el a Rákóczi úti gyógynövény üzletbe, ott lehet már kapni a Béres cseppet. Azt szedje, és meg fog gyógyulni!” Aztán elmesélte az õ történetét, hogy õ is nagyon beteg volt. Férje vitte el akkor még Kisvárdára, a Béres doktor úrhoz, és a cseppektõl meggyógyult. Úgy tettem, ahogy azt a néni mondta. Lassan lábra álltam, javult az étvágyam, a kedélyem, helyt tudtam állni a munkában, tanultam, és még nagyon sokat dolgoztam. Azóta nyugdíjas lettem, unokám van. Minden munkát elvégzek itthon is. Ha érzem, hogy gyengébb vagyok, fõleg a téli-tavaszi idõszakban, szedem a Béres cseppeket. Nekem már visszaadta az életem a Béres csepp, azóta csak a Béres készítményekben hiszek. A sablonosnak tûnõ történet szóról szóra így történt. B OTLIKNÉ G YÖRFI E RZSÉBET
Budapest
160
E
lsõ találkozásom Béres Józseffel és cseppjeivel 1984ben volt. Én toxikus májkárosodás miatt töltöttem el több mint 10 órát a kisvárdai ház elõtt sokadmagammal. De bizakodással, hogy talán segít a problémámon. Mikor megláttam, elsõ benyomásom az volt, nagyapámmal találkoztam. Semmi hivalkodás, egyszerû, vidéki ember benyomását keltette. Kérdezés közben sem dobálódzott orvosi szakszavakkal. Érthetõen elmagyarázta, hogyan jutott el a cseppek megalkotásáig, milyen megfigyelések vezették a Béres csepp titkáig. Számomra is érthetõen kaptam válaszokat, mivel végzettségem vegyésztechnikum. Az én esetemet különlegesnek tekintette, mivel nem a szervezetbõl hiányzó nyomelemek miatt alakult ki a betegségem, hanem toxikus mérgezés alapján. Számára is érdekes volt, hogyan reagál szervezetem a cseppre. Az eredmény: a leépülés lelassult. Az orvosok nem tudták stabilan tartani az állapotomat, ezért én is keresem a gyógyulás útját. Elkezdtem saját magam kísérletezni különbözõ növényi teák alkalmazását a Béres cseppel kombinálva. Az eredmény: még élek. Bár a laboreredmények alapján ez kész csoda. De tartom magam. Az évek alatt rájöttem, hittel és kellõ nyitottsággal meg lehet hoszszabbítani az életet. Példám a természet, melyet annyi kár és seb ér, mégis képes magát megújítani. É RSOK I MRE
Sajóörs
161
MÁJKÁROSODÁS
Ezzel a gondolattal szeretnék még hosszú életet kívánni Önnek, Béres Józsi bácsi: Az arany arany marad, akár árokba hajítják, akár a legszentebb oltáron helyezik el. Mindig ugyanaz marad. Ugyanígy van ez azzal az emberrel is, akinek szelleme a déli naphoz hasonlóan éber. A világon semmi sem képes foltot ejteni rajta, még akkor sem, ha elvegyül a vámszedõk és bûnösök között.
MÁJGYULLADÁS F GÖRCSÖS HASI FÁJDALMAK
A legközelebbi kontrollvizsgálaton az orvosok nem akartak hinni a szemüknek, a hihetetlen gyógyulásomnak.
1990
-ben májgyulladással és egyéb betegségekkel már több hónapja feküdtem a Miskolci Megyei Kórház belgyógyászatán. Gyógyszerekkel nem javult az állapotom, és ekkor az egyik fõorvosnõ ajánlotta, hogy Béres cseppet szedjek. Súlyos betegen vittek a szüleim Béres doktor úrhoz Kisvárdára, ahol hosszas sorbaállás után édesanyámnak sikerült bemutatni a zárójelentéseimet. Ekkor én már nem tudtam járni. Miután a doktor úr átnézte a papírjaimat, ellátott tanácsokkal és javasolta, hogy szedjem a cseppjeit. Még a hazafelé úton, Nyíregyháza egyik gyógyszertárában sikerült beszereznünk, és én azonnal elkezdtem szedni. A harmadik üveg elfogyasztása után érezhetõen javult az étvágyam, és kisebb segítséggel már járni is tudtam. A legközelebbi kontrollvizsgálaton az orvosok nem akartak hinni a szemüknek, a hihetetlen gyógyulásomnak. Most, 12 évvel késõbb, még mindig naponta szedem a családommal együtt a Béres cseppet. Hiszek abban, hogy ennek köszönhetem az életemet! K ÁDAS L ÁSZLÓNÉ
Hernádnémeti
Arra lettünk figyelmesek, hogy ritkábban jelentkeznek a görcsös hasi fájdalmak.
F
eleségemnek az 1980-as évek elején jelentkeztek hasi fájdalmai. Pár napig tûrte, de aztán elviselhetetlenné vált, orvoshoz fordultunk. A belgyógyászaton az ultrahang vizsgálat borsószem nagyságú epekövet mutatott ki. Akkor a mûtét még nem került szóba. Ez az állapot 2-3 évig tartott, kisebb-nagyobb görcsös fájdalmakkal. Közben munkahely változtatás, építkezés, gyerekvállalás. A fájdalmak közepette teremtettünk otthont magunknak. A betegséggel nem volt idõ foglalkozni. Ekkor jött a Béres csepp. Feleségem rendszeresen, kúraszerûen kezdte el szedni. Késõbb arra lettünk figyelmesek, hogy ritkábban jelentkeznek
162
B. J.
Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy meghallottam azt a riportot, és volt annyi sütnivalóm, hogy meg is értettem az üzenetet.
E
mlékezetem szerint a Béres csepprõl még annak hõskorában hallottam elõször, munkahelyi beszélgetésekkor. Mesélte az egyik kollégám, hogy az alföldi rokonai elmondása szerint valahol a Nyírségben él egy agronómus, akinek a háza elõtt sorbaállnak a külföldiek a rákbetegséget gyógyító szerért. Hírközlõ szerveink nagyon visszafogottan foglalkoztak Béres József találmányával, ritkán és keveset írtak róla majd, amikor pár orvos abba a helyzetbe került, hogy nem tudtak kitérni a kezelésükben lévõ gyógyíthatatlan betegek meggyógyulásának ténye elõl, és pozitívan nyilatkoztak a találmányról, lassan megnyíltak az információs csatornák, és többet tudhattunk meg errõl a szerrõl. Sajnos öröklötten hajlamos vagyok a visszértágulatra és aranyérrel is meg vagyok áldva. A helyzet akkor kezdett ijesztõvé válni, amikor az alsónadrágom hátuljának közepén piros folt jelent meg követve a székeléskor érzett égetõ, csípõs fájdalmat. Mindez valamikor a nyolcvanas évek vége felé történt. Nagy szerencsémre azokban a napokban a rádióban hallottam egy riportot, melyben egy férfitársam mesélte el történetét, hogy minden tavasszal rendetlenkedett az aranyere. Három évvel korábban
163
ARANYÉR
a görcsös hasi fájdalmak. Kevesebb tablettát kellett bevennie, mint korábban. Közel kétévi cseppszedés után úgy döntöttünk, hogy újabb beutalót kérünk, és ha szükséges, a mûtétet elvégeztetjük. Az újabb vizsgálatot a debreceni klinikán végezték el, ahol az ultrahangvizsgálat semmilyen epekövet nem mutatott ki. Mindkettõnk nagy meglepetésére és örömére. Az orvosok kérdezgették, hogy milyen gyógyszereket szedett. Csak anynyit mondhatott, hogy a Béres cseppet. Azelõtt is hittem, de én attól a perctõl kezdve vallom a készítmény gyógy- és megelõzõ hatását. Ez a csepp nem egyszerû csepp. Ez az Élet cseppje. Minden egyes csepp egy nappal hosszabb élet. Házasságunkból két gyermekünk született, akik mindig szedik a készítményt. Hála a csepp jótékony hatásának, még nem volt semmilyen betegségük.
REUMÁS PANASZOK
ajánlották neki a Béres cseppet. Amióta szedi a megfelelõ mennyiséget, azóta panaszmentes, nem voltak „aranyeres” tavaszai. Mivel bennem volt a félsz, azonnal elkezdtem én is szedni a betegségek gyógyítására ajánlott cseppszámban a Béres cseppet, és nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy meghallottam azt a riportot, és volt annyi sütnivalóm, hogy meg is értettem az üzenetet. Azóta is majdnem folyamatosan szedem a betegséget megelõzõ napi 2 × 20 cseppet és a C-vitamint. Ma már bõven túl vagyok a tizedik éven, hogy védem magam. Örömmel elmondhatom, hogy ez idõ alatt még csak lázas sem voltam, ha „bekapok” valamilyen vírust, az is csak enyhe lefekvéskori borzongást okoz és reggelre már semmi bajom. Megtapasztaltam a Béres csepp gyógyító és egészségmegõrzõ hatását. Ezen tapasztalat alapján mindig igyekszem meggyõzni az egészségükre panaszkodókat, hogy kezdjék el szedni a Béres cseppet. Idõs korban elengedhetetlen a cseppek szedése, mert feljavítja a minimális szintre került ellenálló képességet. Ennek bizonyítása szüleim idevágó története. Négy-öt éve szedtem már a Béres cseppet, amikor rábeszéltem idõs szüleimet is erre. Ekkor édesapám 88, édesanyám 79 éves volt, és ezután halálukig nem voltak fertõzésbõl eredõen betegek. Édesapám 94. életévében halt meg baleset következtében, édesanyám 86 éves volt, amikor eltávozott közülünk. C SILLAG -C SOKNYA F ERENC
Mohács
…nekem nemcsak a Béres csepp segít, hanem Béres József életszemlélete is példát mutat.
T
am vagyok, egy vietnami hölgy. Pár évvel ezelõtt fájt a fél bal testem, fõleg hideg idõben, akkor jobban fájt. Sokat dolgoztam a piacon. Nagyon megijedtem, hogy lebénulok. Az orvosok reumára adtak gyógyszereket, de nem használtak. Egyszer egy ismerõs mondta, ne szedjek ilyen sok gyógyszert, mert abból csak probléma lehet. Gondoltam, kipróbálom a Béres cseppet. Pár hónapos alkalmazás után már nem fájt a testem. Gondoltam, kibújtam a bajból. Azóta is mindig ajánlom a vietnami ismerõseimnek a Béres cseppet. Szeretném azt is elmondani, hogy nekem nemcsak a Béres csepp segít, hanem Béres József életszemlélete is példát mutat. Gyakran gondolok rá,
164
mivel az élete arra tanít, hogy embertársainkat szolgálni jó dolog. Hogy a világot becsülni és szeretni kell, akármilyen élõlényrõl legyen is szó. Hogy kitartó, rendületlen munkával eredményt érünk el, hogy egy kis országból is meghódíthatjuk a világot, hogy a gazdagság azért van, hogy többet tehessünk. Hálás vagyok a példamutatásért, hogy miként kell élni. Köszönöm. Budapest
REUMÁS PANASZOK
B UI T HI M INH TAM
TÁRGYMUTATÓ agydaganat 11, 72, 133, 144 agyvérzés 101, 139, 152 allergia 125–129 alvászavar 44, 138 aranyér 163 asztma 125–129, 131 betegségmegelõzés, ld. prevenció bronchitis 124, 127 ciszta 56 cukorbetegség 21, 145 csontrák 74 csontritkulás 135 csonttörés 101 depresszió 47, 76, 82, 134, 138–146 egészség megõrzés ld. prevenció elesettség 39, 44, 55, 64, 76, 91, 98, 101, 106, 112, 142, 144 ellenálló képesség 45, 91, 92, 98, 100, 128, 131, 140, 164 epekõ 158, 162, 163 érgyulladás 154 erõnlét 33, 39, 85, 86, 91, 151 erõtlenség, ld. elesettség étvágy 14, 16, 25, 43, 44, 45, 48, 50, 52, 58, 59, 61, 64, 67, 68, 71, 72, 81, 86, 95, 97, 101, 111, 131, 133, 134, 138, 143, 144, 145, 146, 149, 150, 152, 158, 160, 162 étvágytalanság 44, 48, 59, 64, 81, 111, 128, 131, 144, 145, 149, 152 fájdalom 133, 135 fáradékonyság, fáradtság 13, 15, 18, 19, 25, 45, 48, 98, 102, 104, 106, 113, 114, 123, 150 fehérvérûség 85 gégerák 77, 78 gyomorérzékenység 95, 144 gyomorrák, gyomordaganat 20, 25, 58, 59 hepatitisz 98 hererák 78, 79 Hodgkin-kór 75, 81–83 hólyagrák, hólyagdaganat 57, 87 idegkimerültség 95, 97, 113, 142, 148, 153 immunrendszer 38, 45, 55, 91, 98, 105, 110, 130, 155, 157 influenza 25, 26, 38, 67, 72, 73, 76, 91, 94, 95, 100, 101, 110, 115, 116, 131, 134, 153
köhögés 71, 96, 104, 123, 125, 126, 129, 130, 140, 141, 148 közérzet 33, 38, 43, 46, 52, 66, 71, 72, 96, 99, 101, 103, 104, 113, 116, 125, 126, 130, 132, 141, 148, 149, 153 laktóz érzékenység 134 legyengült szervezet ld. elesettség leukémia, ld. fehérvérûség légmell (pneumothorax) 133 májgyulladás 98, 161 májkárosodás 160, 161 májrák, májdaganat 13, 25 mandulagyulladás 98, 99, 124, 132, 139, 140, 162 megfázás 73, 81, 94, 95, 98, 110, 123 méhrák, méhdaganat 53–57, 79 mellhártyagyulladás 94 mellrák, melldaganat 35–52, 80, 127 migrén 144 nátha 91, 93, 95, 110, 128, 148 non-Hodgkin lymphoma 75, 76, 85 nyirokcsomórák 80 övsömör (herpes zooster) 154–156 pajzsmirigyrák 65, 66, 153 Parkinson-szindróma 151 pneumothorax ld. légmell polip 155, 157 prevenció 91, 92, 96, 98, 101, 102, 110–118, 128, 148, 163, 164 prosztatarák 86, 87 reuma 97, 124, 164 sclerosis multiplex 150 stressz 44, 91, 95, 149 súlygyarapodás 43, 50, 55, 59, 71, 102, 105, 113, 139, 141 szénanátha 128, 131 szívinfarktus 99 torokgyulladás, ld. mandulagyulladás trombózis 135 tüdõembólia 135, 136, 144 tüdõgyulladás 98, 100, 129 tüdõrák, tüdõdaganat 25, 61, 68, 69, 71 tüdõtágulat 134 változókor 130, 148 vastagbélfekély 56, 77 vastagbélrák, vastagbéldaganat 60–62 veserák, vesedaganat 66, 67, 78, 79 visszér 163
167
TARTALOM ELÕSZÓ RÉGI
7
IDÕKET FELIDÉZVE
ROSSZINDULATÚ NEKEM
9
BETEGSÉGEK
CSAK ÉLNI SEGÍT
31
89
Betegségmegelõzés, egészségvédelem
NEM
CSODASZER , DE CSODÁLATOS
119
TAPASZTALATOK ASZTMÁBAN ÉS LÉGÚTI BETEGSÉGEKBEN
S EGÍTSÉG DEPRESSZIÓBAN
122 137
M ÉG NÉHÁNY IGAZ TÖRTÉNET
TÁRGYMUTATÓ
166
147
DR. BÉRES JÓZSEF ÉLETÉT ÉS MUNKÁSSÁGÁT BEMUTATÓ MÛVEK KÖNYVEK B ÉRES J ÓZSEF: A
BURGONYA LEVÉLSODRÓDÁS
ÉS A DOHÁNY ÉRBARNULÁS BETEGSÉGE
A könyvben a kutató a növényeken végzett kísérleteinek összefoglalását adja, melyek elvezették a nyomelemek biológiai szükségességének felismeréséhez. Béres Rt., Budapest, 1998 106 oldal, 1100 Ft B ÉRES J ÓZSEF: A MALIGNUS DAGANATOK BIOLÓGIAI , BIOKÉMIAI OKAI Összegzés a Béres Csepp megalkotásához vezetõ vizsgálatok eredményeirõl. Béres Rt., Budapest, 2000 190 oldal, 1100 Ft B ÉRES K LÁRA : S ZIRTFOKNAK
LENNI
B ÉRES J ÓZSEF ÉLETÚTJA
A legendás feltaláló életét bemutató könyv sok képpel. Béres Rt., Budapest, 1999 150 oldal, 1100 Ft K LÁRA B ÉRES : R OCK
IN
T EMPEST S TANDING
T HE L IFE AND W ORK OF J ÓZSEF B ÉRES
A kiadvány a Szirtfoknak lenni c. könyv angol nyelvû változata. Béres Rt., Budapest, 2002 150 oldal, 1500 Ft
DOKUMENTUMFILMEK AZ
UTOLSÓ SZÓ JOGÁN I–II.
PORTRÉFILM DR. BÉRES JÓZSEFRÕL (1976–86)
A világtól 10 évig eltiltott film a kutató és a betegek küzdelmeinek bemutatása mellett a hetvenes-nyolcvanas évek megrendítõ korrajza is. Rendezte: Kósa Ferenc MAFILM – Objektív Stúdió, 1987 »VADÓCBA
RÓZSÁT …«
BESZÉLGETÉSEK DR. BÉRES JÓZSEFFEL
A 80 éves köztiszteletben álló tudós mesél életérõl és hitvallásáról. Rendezte: Mészáros Miklós Béres Rt., 2000 Színes, 104 perc, 1600 Ft AZ
UTOLSÓ SZÓ UTÁN …
Négy egykori beteg vallomása az életükért vívott harcról. Olyanok szólalnak meg, akiknek élete hosszú évek óta összefonódott a cseppekkel, és akik ma is közöttünk vannak. Rendezte: Mészáros Miklós Béres Rt., 2002 Színes, 36 perc, 1300 Ft
A könyvek és a filmek postai utánvéttel megrendelhetõek. A postaköltség a megrendelõt terheli. Akovita Kft. 1037 Budapest Mikoviny u. 2–4. Tel: (1) 430 5516
Kiadta az Akovita Kft. Budapesten, 2004-ben. Felelõs kiadó Hubay Andrea, az Akovita Kft. ügyvezetõ igazgatója Készült a Dürer Nyomda Kft.-ben, Gyulán Felelõs vezetõ Megyik András ügyvezetõ igazgató ISBN 963 216 531 4
KAPASZKODÓ „
S
zeretném azt is elmondani, hogy nekem nemcsak a Béres csepp segít, hanem Béres József életszemlélete is példát mutat. Gyakran gondolok rá, mivel az élete arra tanít, hogy embertársainkat szolgálni jó dolog. Hogy a világot becsülni és szeretni kell, akármilyen élõlényrõl legyen is szó. Hogy kitartó, rendületlen munkával eredményt érünk el, hogy egy kis országból is meghódíthatjuk a világot, hogy a gazdagság azért van, hogy többet tehessünk. Hálás vagyok a példamutatásért, hogy miként kell élni. Köszönöm.” B UI T HI M INH TAM