Johanna Lindsey. Szívem ellopott kincsei

Johanna Lindsey Szívem ellopott kincsei

A mű eredeti címe: A Loving Scoundrel Fordította: Gondáné Kaul Éva Könyvterv: Malum Stúdió

Copyright ® 1998 by Johanna Lindsey Hungaian translation ® Gondáné Kaul Éva, 2010 Hungarian edition ® GABO Kiadó, 2010

Minden jog fenntartva. A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges. Kiadja a GABO Könyvkiadó 1054 Budapest, Vadász u. 29. www.gabo.hu Felelős kiadó: Földes Tamás

Felelős szerkesztő: Solymosi Éva ISBN 978-963-689-353-8

Johanna Lindsey Szívem

ellopott kincsei GABO

Prológus Hiába esett az eső, nem tudta elmosni az orrfacsaró bűzt. A hőséget sem szüntette meg, sőt még fülledtebb lett tőle a levegő. A sikátorban hatalmas halmokban állt a szemét dobozok, romlott ételek, ládák és törött edények hevertek szerteszét. Csupa olyan holmi, ami már senkinek sem kellett. A nő és a kislány a szeméthalom szélén lévő egyik nagyobb ládában húzta meg magát - hogy elrejtőzzön. A gyerek nem tudta, miért kell bujkálniuk, de egy idő után ő is félni kezdett.

A nő arca rettegést tükrözött. Suttogó hangja is erről árulkodott, miközben reszkető kézzel ráncigálta őt az egyik sikátorból a másikba. Mindig éjszaka közlekedtek, nehogy nappal valaki meglássa őket. A nő azt mondta a gyereknek, hogy szólítsa Miss Janenek. A kislány érezte, hogy ismernie kéne ezt a nevet, de sajnos nem emlékezett rá. A saját nevét sem tudta, de a nő Dannynek vagy kislánynak hívta, ezért úgy vélte, hogy ez a neve. Érdeklődésére Miss Jane azt válaszolta, hogy nem ő az anyja. - Nem, kislány. A dajkád vagyok. A gyerek nem kérdezett rá a szó jelentésére, mert úgy vélte, hogy ezt is ismernie kéne. Néhány napja nyerte vissza az emlékezetét, és Miss Jane azóta vele van. Arra eszmélt, hogy egy ehhez hasonló sikátorban fekszik a nő mellett, és mindketten véresek. Azóta menekülnek és rejtőzködnek. A legtöbb vér Miss Jane testéből származott. Valaki egy kést döfött a mellébe, és számos szúrt sebből vérzett. Felébredése után sikerült kihúznia a kést a mellkasából, de a sebeit nem látta el. Csak a gyerekkel foglalkozott, és aggódva törölgette a feje hátsó részéből szivárgó vért. Ám elsősorban azt tartotta fontosnak, hogy elmeneküljenek arról a helyről,

ahol magukhoz tértek. - Miért bujkálunk? - kérdezte Danny egy idő után, amikor rájött, hogy állandóan menekülnek valami elől. - Azért, hogy az az ember ne találjon meg téged. - Miféle ember? - Nem tudom, kislány. Először azt hittem, hogy egy tolvaj, aki azért esett nekünk, mert nem akart szemtanúkat hagyni maga után. De most már nem vagyok ebben olyan biztos. Túlságosan céltudatos volt, és mindent elkövetett, hogy megtaláljon

téged.

Szerencsére

sikerült

épségben

megmenekítenem téged, és most már gondoskodom arról, hogy ne érhessen baj. Megígérem, hogy többé nem fog bántani. - Nem emlékszem, hogy bántott volna valaki. - Majd visszatérnek az emlékeid, Danny kislány. Emiatt ne aggódj. Bár egyelőre talán jobb is, ha nem emlékszel semmire. Dannyt egyáltalán nem aggasztotta, hogy nem tudja, mitől lett véres a feje. Túl fiatal volt még ahhoz, hogy a jövő miatt aggodalmaskodjon. Inkább a jelen problémái kötötték le a figyelmét, mint például az éhség és a kényelmetlen fekhelyek. Most pedig az volt a legnagyobb gondja, hogy nem tudta Miss Jane-t felébreszteni az alvásból.

Előző este a dajka említette, hogy talán találnak valami hasznosat a körülöttük lévő szemétben, de ahhoz már túl gyenge volt, hogy átkutassa a hatalmas kupacot. Az éjszaka közepén másztak be a ládába, és Miss Jane átaludta az egész napot. Az éjszaka ismét leszállt, de a nő még mindig nem ébredt fel. Danny többször is megrázta, de Miss Jane meg sem moccant. A teste hideg és kemény volt, de Danny nem tudta, hogy meghalt. Azt sem sejtette, hogy a láda belsejében ezért lesz egyre nagyobb a bűz. Danny végül kimászott a rejtekhelyéről, hogy az esőn lemossa magáról a rászáradt vért. Nem tetszett neki, hogy ennyire piszkos, és arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg nem szokott hozzá a koszhoz. Nagyon furcsának tartotta, hogy ilyen egyszerű dolgokat képes megérteni, de nincsenek emlékei, amelyekkel alátámaszthatná őket. Arra gondolt, hogy átkutatja a szeméthalmot, hiszen Miss Jane is ezt tervezte. Fogalma sem volt, hogy a dajkája mire utalt, amikor azt mondta, hogy valami „hasznos” lehet, de azért összegyűjtött néhány érdekesnek tűnő holmit. Egy félkarú, piszkos

rongybabát,

egy

férfikalapot,

amit

esernyőnek

használhat, egy csorba tányért, amiből ehetnek - és végül

megtalálta a rongybaba hiányzó karját is. Tegnap Miss Jane ennivalóra cserélte a gyűrűjét. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor nappal is az utcára merészkedett, de egy hatalmas sálba bugyolálta magát, hogy eltakarja véres sebeit. Danny nem tudta, hogy a nőnek van-e még több gyűrűje, és nem is jutott eszébe megnézni. Pedig már régen evett utoljára. A szemétben látott ugyan romlott ételt, de akármilyen éhes volt, akkor sem nyúlt hozzá. Képtelen volt arra, hogy ráfanyalodjon a visszataszító szagú moslékra. A végén valószínűleg éhen halt volna, miközben a láda mélyén Miss Jane testéhez bújva türelmesen várja, hogy a dajka végre felébredjen. Ám még aznap éjjel meghallotta, hogy valaki kutat a szemétben, és kimerészkedett a búvóhelyéről, hogy megnézze a betolakodót. Egy fiatal nőt pillantott meg a sikátorban. A jövevény tulajdonképpen csak tizenkét éves múlt, de sokkal magasabb és erősebb volt nála, ezért Danny először felnőttnek vélte. - Jó estét, hölgyem - mondta félénken és tisztelettudóan. A lány halálra rémült, amikor meghallotta a hangját. - Mit keresel itt kint az esőben, kislány? - kérdezte csodálkozva, miután magához tért.

- Honnan tudod a nevemet? - Tessék? - Így hívnak. Danny kislány. A lány felkacagott. - Te buta! Csak az első fele az igazi neved. Itt laksz a közelben? - Nem… Nem hiszem. - Akkor hol van az anyukád? - Szerintem már nincsen anyukám - sütötte le a szemét Danny. - És a rokonaid? A családod? Túl csinos kislányka vagy ahhoz, hogy egyedül kiengedjenek az éjszakába. Biztosan vár valaki otthon. Ki vigyáz rád? - Miss Jane. - Na látod! - vidult fel a lány. - És hová tűnt az a nőszemély? Danny a mögötte lévő ládára mutatott, mire az idegen kételkedve ráncolta a homlokát. Végül mégis közelebb lépett, majd még közelebb hajolt, és bemászott a kuckóba. Danny inkább nem ment vele. A mellettük magasodó szeméthalom nem bűzlött úgy, mint a láda belseje. A lány kibújt a rejtekhelyről, és mélyeket lélegzett, majd

megborzongott. Ezután lehajolt Dannyhez, és szomorúan rámosolygott. - Te szegény pára. Ő volt az egyetlen ismerősöd? - Velem volt, amikor felébredtem. Mindkettőnket megtámadtak, és Miss Jane szerint a fejemet ért ütés miatt elveszítettem az emlékezőképességemet. De megnyugtatott, hogy egy nap majd vissza fog térni. Azóta rejtőzködünk, hogy ne találjon meg az a férfi, aki bántott minket. - Hát ez nagyon szomorú. Talán elvihetlek oda, ahol én élek. Bár az nem egy igazi otthon, csak egy csapat hozzád hasonló árva gyerek lakik ott, akinek senki sem viseli a gondját. Nem könnyű az életünk, és mindnyájunknak dolgoznia kell. Még az olyan kicsiknek is, mint te. A fiúk zsebtolvajlással foglalkoznak. A lányok is, de csak addig, amíg gyerekek. Idősebb korukban több pénzt tudnak keresni a hátukon fekve. Ha azon az átkozott Daggeren múlik, nemsokára én is azt fogom csinálni. A lány olyan megvetéssel ejtette ki az utolsó mondatot, hogy Danny érdeklődni kezdett. - Az rossz munka? - A lehető legrosszabb, kislány. Előbb-utóbb vérbajos leszel, és fiatalon elpatkolsz. De Daggert ez nem érdekli. Neki

csak az a fontos, hogy dőljön a pénz. - Akkor én nem akarom azt a munkát végezni. Köszönöm a kedvességed, de inkább itt maradok. - Itt nem maradhatsz - erősködött a lány, majd így folytatta: - Támadt egy remek ötletem. Bárcsak én is ezt tettem volna annak idején! Sajnos, akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám. Nekem már túl késő, de te még megmenekülhetsz… ha azt hiszik, hogy fiú vagy. - De én lány vagyok! - Hát persze. De majd szerzünk neked nadrágot, levágjuk a hajadat, és… - a nagylány felnevetett. - Nem is kell megmondanod nekik, hogy ki vagy. Ha nadrágban látnak, azonnal fiúnak hisznek majd. Olyan lesz, mint egy szerepjáték. Élvezni fogod, meglátod, így majd lesz időd eldönteni, hogy milyen munkát akarsz végezni, amikor idősebb leszel. Ha lány vagy, akkor nincs választásod, és csak egy dolgot tehetsz. Na, mit szólsz az ötletemhez? Van kedved megpróbálni? - Nem játszottam még ilyesmit, de szívesen megtanulom, hölgyem. A lány elhúzta a száját. - Túl választékos a szóhasználatod, Danny. A kiejtésed is finomkodó. Másképp nem tudsz beszélni?

Danny kinyitotta a száját, hogy udvariasan feleljen. Aztán meggondolta magát, és zavartan megrázta a fejét. - Akkor ne is szólalj meg. Csak akkor, ha már úgy tudsz beszélni, mint én. Rendben? Nem lenne jó, ha feltűnést keltenél. Majd én megtanítalak, ne félj. - Miss Jane is velünk jöhet, ha már jobban érzi magát? A lány felsóhajtott. - Miss Jane meghalt, Danny. Sok sebe volt, és elvérzett, mert nem kötözte be őket. Betakartam azzal a nagy sállal… ne sírj. Mostantól én vigyázok rád.

1. fejezet Jeremy Malory járt már néhány kétes hírű kocsmában, de ilyen hitvány helyet még ő sem látott. Nem csoda, hiszen London egyik leghírhedtebb nyomornegyedének a határán voltak, ahol gyilkosok,

prostituáltak

és

elvadult

utcagyerekek

garázdálkodtak. Az itt felnőtt kölykökből kerültek ki London legelvetemültebb bűnözői. A férfi nem is merészkedett a környék közepére. Ha megteszi, akkor valószínűleg soha többé nem látja a családját. Ez a kocsma viszont a rossz hírű negyed határán fogadta a

gyanútlan látogatókat, hátha betérnek néhány italra. Pedig a hiszékeny vendég zsebét szinte biztosan kiürítik. Ha az italozó annyira ostoba, hogy még éjszakára is kivesz egy szobát ebben a lebujban, akkor valószínűleg teljesen kirabolják, és még a ruháitól is elbúcsúzhat. Jeremy mégis szobát rendelt. Ráadásul két kézzel szórta a pénzt, és több kört fizetett a kocsmában tartózkodó kétes alakoknak. Sikerült eljátszania, hogy alaposan felöntött a garatra. Szándékosan előkészítette a terepet egy rabláshoz - a saját kifosztásához. Azért jött Percy barátjával erre a gusztustalan helyre, hogy egy tolvajt fogjon. Érdekes, hogy Percy Alden most az egyszer egész idő alatt néma maradt, pedig máskor mindig meggondolatlanul és szórakozottan fecsegett. Valószínűleg a félelem fojtotta bele a szót. Ez persze érthető volt. Jeremy otthon érezte magát ebben a környezetben, mert egy kocsmában született és nevelkedett, amíg az apja tizenhat éves korában rábukkant. Percy viszont világéletében az előkelő társaság köreiben forgolódott. Jeremy tulajdonképpen örökölte Percyt, akinek két barátja - Nicholas Eden és Jeremy kuzinja, Derek Malory - a házasság igájába hajtotta a fejét, és most már a felesége

szoknyája mellett üldögélt. Jeremy apját, Jamest annak idején kitagadta a család, és sokáig nem állt szóba vele. Amikor visszafogadták, a férfi a fiával együtt Londonba költözött, és Derek azonnal szárnyai alá vette a fiatal Jeremyt. Barátai nősülése után Percy természetesnek tartotta, hogy Jeremy társaságát keresse, ha szórakozásra vágyik. Az ifjú Malorynak ez egyáltalán nem volt ellenére, és a két fiatalember barátsága már nyolc éve tartott. Ha nem ismernék egymást ilyen régen, akkor Jeremy biztosan nem vállalkozik arra, hogy kihúzza Percyt a csávából, amibe a saját ostobasága miatt került. Egy szerencsejátékkal töltött hétvégén alaposan felöntött a garatra, és Lord Crandle egyik kártyás barátja teljesen megkopasztotta. Háromezer fontja és a hintója bánta a kalandot, ráadásul elveszítette két értékes családi ékszerét. Annyira be volt rúgva, hogy semmire nem emlékezett.

Másnap az egyik vendég megsajnálta, és

bizalmasan elárulta neki, hogy mi történt előző este. Percy éktelen haragra gerjedt, és erre meg is volt minden oka. A hiszékenysége és az ostobasága miatt megérdemelte a pénz és a hintó elvesztését, de a két gyűrűtől semmilyen körülmények között nem vált volna meg. Az egyik a család hajdani pecsétgyűrűje volt, a másikat pedig értékes ékkövek

díszítettek, és már öt nemzedék óta öröklődött Percy családjában. Percynek soha nem jutott volna az eszébe, hogy egy szerencsejátékban tétként feltegye ezeket a nagy becsben tartott ékszereket! Sokkal valószínűbb, hogy rábeszélték, vagy valamilyen csellel rávették. Most már minden Lord John Heddings birtokában volt, és Percy tajtékzott a méregtől, amikor Heddings kijelentette, hogy nem vásárolhatja vissza a gyűrűket. A lordnak nem volt szüksége a pénzre, és a hintó sem jelentett sokat számára. Biztosan azért ragaszkodott a gyűrűkhöz, mert büszke volt a megszerzésükre, és remek trófeának tartotta a két ősi családi ékszert.

Így

mindenkinek

eldicsekedhet,

hogy

milyen

nagyszerű szerencsejátékos. Jeremy szerint mindez inkább a csalásban elért sikereiről árulkodik, de nem tudta rábizonyítani a becstelenséget, mert nem volt jelen az eseményen. Ha ez a Heddings rendes ember lenne, akkor ágyba küldi a teljesen elázott Percyt, nem buzdítja további játékra, és nem engedi, hogy a két gyűrűt feltegye tétnek. Még az is tisztességes eljárás lett volna, ha később megengedi neki, hogy visszavásárolja az értéktárgyait. Ám Percy hiába ajánlotta fel, hogy az értéküknél jóval többet fizet értük. A fiatalember nem volt szegény, mert az apja halála után megkapta az örökségét,

és az övé lett az egész családi vagyon. Heddings azonban nem gondolkodott tisztességesen, és fittyet hányt a becsület szabályaira. Dühbe gurult, amikor Percy hosszasan kérlelte, és a végén tettlegességgel fenyegetőzött. A viselkedése annyira felbosszantotta Jeremyt, hogy ezt a megoldást javasolta. Az eset óta Percy félt az anyja szeme elé kerülni. A sasszemű asszonyság biztosan azonnal észreveszi, hogy nincsenek az ujján a gyűrűk. Néhány órával ezelőtt felmentek az emeleten lévő szobájukba, és azóta már háromszor próbálták meg kirabolni őket. Mindegyik kísérlet nagyon ügyetlen volt, és a legutolsó után Percy már kezdett kételkedni abban, hogy találnak egy olyan tolvajt, aki véghez tudja vinni a küldetésüket. Jeremy viszont bizakodó volt. Ha két óra alatt háromszor próbálkoztak, akkor még több látogatójuk is lesz az éjszaka során. Ekkor ismét kinyílt az ajtó. A szobában nem égett a lámpa, és a folyosón sem volt világítás. Egy ügyes tolvaj ilyenkor vár egy kicsit, amíg a szeme megszokja a sötétséget. Lépteket hallottak, amelyek a kelleténél hangosabbak voltak. Gyufa sercent. Jeremy felsóhajtott, és egy fürge mozdulattal felpattant az ajtó melletti székről, ahol addig lesben ült. Az ágy felé

lopakodó tolvajnál sokkal csendesebben közlekedett, és egy szempillantás alatt előtte termett, hogy elállja az útját. Jóval magasabb volt az alacsony termetű utcakölyöknél, és alaposan ráijesztett. A fiú rémülten iszkolt kifelé. Jeremy becsapta mögötte az ajtót. Nem keseredett el, mert tudta, hogy még hosszú az éjszaka, és a tolvajok csak most kezdenek belendülni. Ha minden kötél szakad, az egyiket elcsípi, és csak akkor engedi el, ha odahívja a legjobb betörőt. Percy azonban kezdte feladni a reményt. Hátával a falnak támaszkodva ült az ágyon - elborzadt attól a gondolattól, hogy azzal

az

ágyneművel

érintkezzen.

Jeremy

többször

ráparancsolt, hogy feküdjön le, és tegyen úgy, mintha mélyen aludna. Ilyenkor ráfeküdt az ágytakaróra, de nem volt hajlandó bebújni az ágyba. - Biztosan egyszerűbb módon is fel tudnánk bérelni egy tolvajt - panaszkodott Percy. - Nincs egy ügynökség, ami ezzel foglalkozik? Jeremy halkan felnevetett. - Türelem, öregfiú. Figyelmeztettelek, hogy valószínűleg egész éjjel itt fogunk rostokolni. - Inkább az apádnak kellett volna szólnom - morogta Percy.

- Mit mondtál? - Semmit, drága öcsém. Semmit. Jeremy megcsóválta a fejét, de nem szólt egy szót sem. Percy nem tehet arról, hogy kételkedik a képességeiben, és azt hiszi, hogy nem képes egyedül elintézni ezt az ügyet. Hiszen valóban kilenc évvel fiatalabb volt nála. Percy a szószátyársága és a szórakozottsága miatt nem tud titkot tartani, ezért nem kötötték az orrára Jeremy igazi hátterét és neveltetését. Jeremy az élete első tizenhat évében egy kocsmában élt és dolgozott. Ez a környezet különleges képességekkel ruházta fel. Például nagyon jól bírta az erős szeszt, és hamar az asztal alá itta a barátait, akik már elájultak a részegségtől, amikor ő még mindig józan maradt. A harcmodora is a kocsmai verekedések tapasztalatairól árulkodott. Ráadásul ösztönösen meg tudta különböztetni az igazi veszélyt az apróbb kellemetlenségektől. Amikor az apja tudomást szerzett Jeremy létezéséről, és magához vette, a fiú neveltetése még nem ért véget - sőt, ha lehet, még furcsább irányt vett. Abban az időben James Malory a család kitagadott fekete bárányaként a karib-tengeri kalózok szabad életét élte - és saját megfogalmazása szerint úriember kalóz volt. James szedett-vedett legénysége boldogan vette

kezébe Jeremy további okítását, és még több olyan dolgot tanított meg neki, amit egy korabeli fiúnak egyáltalán nem lett volna szabad elsajátítania. Percynek erről természetesen fogalma sem volt. Ő is csak azt tudta, amit mindenki látott: Jeremy egy bájos csirkefogó, aki most már huszonöt éves, és olyan jóképű, hogy ha belép egy helyiségbe, akkor minden nő azonnal beleszeret. A nőrokonok persze nem olthatatlan szerelemre lobbantak iránta, csak egyszerűen imádták, pedig a kis csibész lassan felnőtt férfivá cseperedett. Jeremy leginkább a nagybátyjára, Anthonyra hasonlított. Aki együtt látta őket, az megesküdött volna, hogy nem James az apja, hanem Anthony. Ráadásul a két férfi egyforma magas volt, és testalkatban is hasonlítottak egymásra. Jeremynek ugyanolyan széles válla, keskeny csípője és hosszú lába volt, mint Anthonynak. Érzéki szájuk, erős álluk, keskeny orruk, napbarnított bőrük és éjfekete hajuk is szoros rokonságról árulkodott. Ám mégis a szemük volt a legjellegzetesebb. Csak kevés Malory családtag büszkélkedhetett ilyen tiszta kék színű, ábrándos tekintetű, egzotikusan ferde vágású, sűrű pillákkal árnyékolt

szemmel.

A

szóbeszéd

szerint

Anasztázia

Sztefanova, Jeremy üknagymamája cigány volt, és a fiú az ő szemét örökölte. A család csak tavaly tudta meg, hogy Anna valóban cigánylány volt. A szépségével annyira megbabonázta Haverston

első

márkiját,

hogy

Christopher

Malory

a

megismerkedésük másnapján elvette feleségül. Ám ezt a történetet csak a család ismeri. Teljesen érthető, hogy Percy inkább Jeremy apjának a segítségét akarta kérni. Hiszen a legjobb barátja, Derek is Jameshez fordult, amikor egy kellemetlen ügybe keveredett. Percy nem tudott James kalózéveiről, de azzal tisztában volt, hogy a tengerre szállása előtt James Malory London egyik legnagyobb fenegyerekének számított, és kevés férfi állt meg előtte a ringben vagy a párbajmezőn. Percy sóhajtva visszahanyatlott az ágyra, és úgy tett, mint aki alszik. Egy darabig még morgott és forgolódott, aztán elcsendesedett, és várta a következő betolakodót. Jeremy tudta, hogy ha az apját bíznák meg az ügy megoldásával,

akkor

egy

darabig

várniuk

kéne,

mert

Haverstonban tartózkodik, és Jason bátyjánál vendégeskedik. Jeremy egy saját londoni házat kapott a családtól, és James már másnap elmenekült a városból. Valószínűleg azért választotta az egyhetes vidéki száműzetést, mert nem akart részt venni a

ház berendezésével járó hercehurcában. Jeremy szinte észre sem vette az ágy felé osonó árnyat. Ez alkalommal az ajtó is olyan nesztelenül nyílt ki, majd csukódott be, hogy egy árva nyikorgás sem hallatszott. A férfi tulajdonképpen semmit sem hallott. Ha a szobában lévők valóban aludtak volna, nem ébredtek volna fel a tolvajra. Jeremy elmosolyodott, majd meggyújtotta a szék mellé állított asztalkán lévő gyertyát. A tolvaj döbbenten kapta oda a tekintetét. Jeremy nem mozdult, csak nyugodtan ült az ajtónál. A tolvaj nem tudhatta, hogy milyen fürge, és meg tudja-e akadályozni a menekülését. Egyelőre ő sem moccant, mert a meglepetéstől a földbe gyökerezett a lába. Látszott rajta, hogy nem számított a leleplezésre. - Nocsak! - emelte fel Percy a fejét. - A végén mégis szerencsével járunk? - Úgy tűnik - felelte Jeremy. - Nem hallottam, amikor bejött. Ő a mi emberünk! Még akkor is, ha csak egy fiú. A tolvaj kezdett magához térni, és láthatóan nem volt ínyére ez a párbeszéd, mert összehúzott szemöldökkel méregette Jeremyt. A férfi nem törődött vele. Inkább alaposabban szemügyre vette a vézna fiút, mert szerette volna tudni, hogy van-e nála fegyver. Jeremy két belső zsebében is

lapult egy-egy pisztoly. Könnyen előfordulhat, hogy az első látásra fegyvertelen bűnöző is előkap egy lőfegyvert. Ez a gazember sokkal magasabb és vékonyabb volt az előző látogatónál, pedig a sima arcbőréből ítélve, nem lehetett több tizenöt vagy tizenhat évesnél. Rövidre vágott haja olyan szőke volt, hogy majdnem fehérnek tűnt. Az ódivatú, nyűtt kalap mellett furcsán festett elegáns sötétzöld bársonykabátja, amelyet biztosan lopott valahol. A sok gyűrődés arról árulkodott, hogy abban szokott aludni. Piszkosszürke ingét a nyakánál néhány fodor díszítette. Fekete hosszúnadrágot viselt, de cipő nem volt a lábán. Okos fickó! Nem csoda, hogy olyan nesztelenül tudott lépkedni. Jeremyt egészen lenyűgözte a látvány - pedig tudta, hogy egy tolvajjal áll szemben. Talán azért tartotta olyan feltűnő jelenségnek, mert igazán szemrevaló legényke volt. A kis gazember már teljesen magához tért, és Jeremy látta a szemén, hogy szökni készül. Ezért egy szempillantás alatt az ajtóhoz ugrott, és karba tett kézzel nekitámaszkodott. - Hova sietnél, kedves fiam? - mondta és elmosolyodott. Még nem is hallottad az ajánlatunkat. A tolvaj megint elképedt, és eltátotta a száját. Lehet, hogy Jeremy mosolya lepte meg, vagy talán a fürge mozdulata,

amellyel az ajtóhoz pattant. Percy észrevette a pillantását, és panaszosan felkiáltott. - A csudába, Jeremy! Úgy bámul rád, mint egy lány! Nekünk egy férfira van szükségünk, nem egy gyerekre. - A kor nem számít, öregfiú - nyugtatta meg Jeremy. Igazi tehetséget keresünk, és nem törődünk azzal, hogy milyen csomagolásban találjuk meg. A legény elvörösödött. Sértett önérzettel fordult Percy felé. - Nem láttam még ilyen csinos uraságot - morogta. Azért bámultam meg. A csinos szó hallatán Percyből kitört a nevetés. Jeremy viszont nem találta olyan mulatságosnak a helyzetet. Amikor legutóbb valaki csinosnak nevezte, hamar elveszítette néhány fogát. - Te beszélsz, kölyök? Olyan arcod van, mint egy lánynak! - csattant fel dühösen. - Bizony - bólogatott Percy. - Növeszthetnél egy kis szőrt az álladra! Legalább addig, amíg a hangod mélyebb lesz. A fiú ismét elpirult, és dühösen felmordult. - Egy darabig még nem fog bajszom nőni. Még csak tizenöt éves vagyok… azt hiszem. A termetem magas, de nem

vagyok még felnőtt. Jeremy megsajnálta a legénykét, amiért nem biztos a születési dátumában - az árvák általában nem tudják, hogy pontosan mikor születtek. Ám ekkor feltűnt neki két apróság. A fiú magas hangon kezdett el beszélni, de a mondat végére már elmélyült a hangja, mintha éppen most lenne a mutálás időszakában. Jeremy mégis egy kicsit erőltetettnek tartotta ez a hirtelen hangszínváltást. Úgy tűnt, hogy a tolvaj szándékosan mélyíti el a hangját. A második észrevétele még meglepőbb volt. Rájött, hogy a legényke nemcsak jóképű, hanem egyenesen gyönyörű. Ennyi idős korában Jeremyről is mindenki ugyanezt állította, de az ő kamaszkori szépsége kifejezetten férfias jellegű volt. Jeremyt meglepte a fiú egyértelműen nőies szépsége. Lenyűgözve bámulta lágy vonalú arcát, telt ajkát, apró és pisze orrát - de még ennél is többet észrevett. A kis tolvaj állát túl gyengének, a nyakát pedig túl vékonynak tartotta. Még a testtartása is árulkodó volt, legalábbis egy olyan férfi számára, aki annyira ismerte a nőket, mint Jeremy. Lehet, hogy a fiatalember nem jött volna rá a turpisságra - vagy nem ilyen gyorsan -, ha a saját mostohaanyja annak idején nem ugyanezt az álcát használja, amikor először

találkozott az apjával. Georgina Anderson minden áron vissza akart jutni a szülőhazájába, Amerikába. Csak úgy tudott tengerre szállni, hogy inasnak jelentkezett James hajójára. James persze az első pillanattól fogva tudta, hogy nem egy fiúval van dolga. Jeremy már sokszor hallotta ezt a történetet. Az apja nagyon élvezte a színjátékot, miközben elhitette Georginával, hogy fiúnak tartja. És ha mégis téved? Elképzelhető. Bár a nőkkel kapcsolatban ritkán szokott melléfogni. Nem tartotta fontosnak, hogy leleplezze a tolvajt. Az ő dolga, hogy miért öltözik fiúnak. Persze nagyon kíváncsi volt az okára, de már régen megtanulta, hogy a türelem rózsát terem. Ráadásul a lány most csak egy szempontból érdekelte őket - szükségük volt a szakértelmére. - Mi a neved, kölyök? - kérdezte Jeremy. - Semmi köze hozzá! - Szerintem még nem jött rá, hogy jót akarunk neki vélte Percy. - Csapdát állítottak… - Félreérted a helyzetet. Fogd fel úgy, hogy egy remek munkalehetőséget biztosítunk neked - csitította Percy a felháborodott betörőt.

- Ez akkor is csapda! - erősködött a tolvaj. - Nincs szükségem semmiféle átkozott ajánlatra. Jeremy felvonta a szemöldökét. - Egy kicsit sem érdekel? - Nem - makacskodott a lány. - Nagy kár. Pedig egy csapdából csak akkor lehet kikeveredni, ha valaki szabadon ereszt. Szerinted úgy nézünk ki, mint akik el akarnak engedni? - Úgy néznek ki, mint akiknek elment a józan eszük! Csak nem képzelik, hogy egyedül vagyok? Ha a megadott időre nem érek vissza, értem jönnek a társaim. - A társaid? Jeremy gúnyos kérdésére a betolakodó egy újabb haragos pillantást lövellt felé. A férfi megvonta a vállát. Nem kételkedett abban, hogy a lány egy egész csapat tolvajjal dolgozik együtt, akik egymás után lendülnek akcióba, hogy megkopasszák a területükre tévedt gyanútlan nemeseket. Azt viszont nem hitte, hogy érte jönnek és megkeresik. Egy vastag erszény jobban érdekli őket, mint a társuk sorsa. Úgy vélik, hogy a lány lebukott, és elfogták vagy megölték - és gondolkodás nélkül beküldik a következő tolvajt. Ez azt jelenti, hogy össze kell kötözniük a lányt, és

ajánlatos minél előbb kereket oldani a zsákmányukkal. Ezért Jeremy barátságos hangon folytatta. - Ülj le, kölyök! Elmondom, hogy mi lesz a feladatod. - Én nem… - De igen. Amikor bejöttél az ajtón, vállalkoztál a feladatra. - Eltévesztettem a szobát - próbálkozott a tolvaj. Magával még soha nem fordult elő, hogy tévedésből máshová ment be? - Dehogynem. Viszont mindig volt rajtam cipő - jegyezte meg Jeremy gúnyos hangon. A lány ismét elpirult, és egy cifrát káromkodott. Jeremy nagyot ásított. Élvezte ezt a macska-egér játékot, de nem akarta egész éjjel folytatni. Heddings vidéki házáig még hosszú út állt előttük. Ezért

igyekezett

szigorúbb

hangon

folytatni

a

beszélgetést. - Ülj le, vagy én nyomlak le arra a székre, és… Jeremynek be sem kellett fejeznie a mondatot, a lány máris a székhez szaladt, és szinte rárogyott. Láthatóan nem akarta, hogy hozzáérjenek. A férfi elfojtotta a mosolyát, majd ellépett az ajtótól, és megállt a lány előtt.

Ekkor

Percy

tőle

szokatlan

éleslátásról

tett

tanúbizonyságot. - Mi lenne, ha útközben magyarázkodnál? - jegyezte meg. - Ha már megvan az emberünk, miért kell tovább itt maradnunk ebben a rettenetes környezetben? - Igazad

van.

Keress

valamit,

amiből

kötelet

készíthetünk. - Micsoda? - Meg kell kötöznünk a fickót. Ha nem vetted volna észre, a mi kis tolvajunk nem sok hajlandóságot mutat az együttműködésre. A betörő ebben a pillanatban felpattant, és az ajtó felé iramodott.

2. fejezet Jeremy sejtette, hogy a lány igyekszik megszökni tőlük, mert attól fél, hogy később már nem lesz rá alkalma. Látta a szeme villanásán az elhatározást, és a következő pillanatban már el is suhant mellette. Ám sikerült megelőznie, és előbb ért az ajtóhoz. Elég lett volna nekitámaszkodni, hogy ne tudja kinyitni, de Jeremy elhatározta, hogy végére jár a titoknak, és minden kétséget kirázóan megbizonyosodik a betörő neméről. Átkarolta a kétségbeesett szökevényt, és azonnal rájött, hogy

igaza volt. A karja igazi női mellhez ért. Hiába volt szorosan lekötözve, a lány nem tudta megtéveszteni a tapasztalt férfit. A tolvaj egy pillanatra megdermedt, de aztán nem hagyta annyiban a dolgot, és villámgyorsan megpördült. Jeremynek persze esze ágában sem volt elengedni. Te jó ég! Nem számított arra, hogy aznap este egy csinos nőcske fog vergődni a karjaiban. Most már biztosan tudta, hogy egy nővel áll szemben, ezért határozottan élvezte a helyzetet. - Most pedig megnézem, hogy van-e nálad fegyver mondta érzéki, mély hangon. - Ennek a végére kell járnom. - Hé! Nekem nincs… - tiltakozott a lány, de a hangja elcsuklott, amikor a férfi megfogta a fenekét. Jeremy nemcsak a nadrágja zsebét tapogatta meg, hanem gyengéden megszorongatta mindkét kerek dombocskát. A lány olyan hajlékony és rugalmas volt, hogy a férfi hirtelen többet akart, mint a kezével tapogatózni a testén. Legszívesebben az ágyékához szorította volna a lányt, és letépte volna róla azt a nevetséges nadrágot. Be akart hatolni a testébe, méghozzá itt és most. Ennél remekebb testhelyzetet el sem lehetett volna képzelni, miközben két tenyere a formás fenekét szorongatta. Jeremy egész teste forró lett a vágytól, de nem akarta, hogy a lány észrevegye, milyen hatással van rá a közelsége.

- Ez jó lesz? - érdeklődött Percy, és Jeremynek hirtelen eszébe jutott, hogy nincsenek egyedül. Nagyot sóhajtott, és ismét az előttük álló feladatra összpontosított. A karosszékhez vitte a tolvajt, és leültette. A karfára támaszkodva közel hajolt hozzá. - Maradj itt, különben ismét végigtapogatlak - súgta a fülébe. A férfi majdnem felnevetett. A lány úgy megrémült, hogy azonnal megdermedt. Ám közben gyilkos pillantásokat vetett rá. Azt hiszi, hogy kárt tehet bennük? Micsoda önbizalom! Hátranézett, és elismerő pillantással nyugtázta, hogy Percy közben ügyesen felhasogatta a lepedőt, amelyre nem volt hajlandó lefeküdni. Úgy látszik, mégis veszik valami hasznát a kétes tisztaságú ágyneműnek. - Nagyon jó lesz. Hozd ide! - rendelkezett Jeremy. Most már Percyre bízhatta volna a további teendőket, de mégsem vonult vissza. Arra viszont ügyelt, hogy a kelleténél jobban ne érjen a lányhoz. Ám hiába igyekezett, mégiscsak férfi volt, ráadásul egy olyan férfi, aki mindenkinél jobban kedveli a nőket. Megmarkolta a lány mindkét kezét, és a csuklójára tekerte az egyik vászoncsíkot. A keze meleg volt és

izzadt - valószínűleg a félelemtől. Teljesen érthető volt a rettegése, hiszen nem tudhatta, hogy mit akarnak tőle, és abban sem lehetett biztos, hogy nem fogják bántani. Néhány szóval megnyugtathatta volna, de Percynek igaza volt. El kell hagyniuk a szobát, mielőtt megjelenik a következő tolvaj. A magyarázkodásra ráérnek később is. Bekötötte a lány száját, és örült, hogy közben ismét közel lehet hozzá. Lehet, hogy inkább hátra kellett volna kötnie a kezét, de nem akart a kelleténél több kényelmetlenséget okozni neki. Nem számított arra, hogy amikor odahajol, a kis bajkeverő ököllel hasba vágja. Jeremyt nem bosszantotta fel az ütés, mert a lány nem tudott komoly fájdalmat okozni a gyenge legyintésével. A lábától már jobban tartott. Ha leguggol, hogy a bokájára csavarja a kötelet, a feldühödött tolvaj könnyen megrúghatja. Ezért inkább a szék karfájára ült, és az ölébe vette a lány mindkét lábát. Az áldozat megpróbált kiabálni a szájára tekert vászonkötés alatt, de aztán elcsendesedett. Hosszúnadrág volt rajta, ezért nem tudta megérinteni a bőrét, de az ölében lévő lábszár még így is felizgatta. Sokkal jobban, mint szerette volna. Amikor befejezte a műveletet, olyan forró pillantással nézett le a lányra, hogy kis híján elárulta magát. Ha a félig az

ölében heverő tolvaj most elkapja a tekintetét, akkor azonnal rájön, hogy átlátott a szitán, és nem csapta be az álöltözet. Szerencsére a lány mással volt elfoglalva. Éppen abban mesterkedett, hogy megszabaduljon a csuklójára tekert vászoncsíktól, és már majdnem sikerült neki. A férfi megfogta a kezét. - Hagyd abba, különben nem a barátom fog kivinni innen, hanem én. - Micsoda? Miért rám marad ez a feladat? - panaszkodott Percy. - Te sokkal erősebb vagy. Nem szégyellem beismerni, amikor mindenki azonnal láthatja, ha ránk néz. Jeremy nagyon szívesen cipelte volna a nőt, de most meg kellett őriznie a józanságát. - Azért, mert az egyikünknek gondoskodnia kell arról, hogy senki ne tiltakozzon, amikor ezzel a fickóval távozunk. Lehet, hogy te is remekül elvégeznéd ezt a feladatot, de biztosan nem élveznéd annyira, mint én. - Ki tiltakozna? - érdeklődött Percy aggódó arccal. - Kicsit feltűnő lesz, amikor kisétálunk vele. Hiszen nem egymásba karolva megyünk ki az ajtón, hanem… Percy már felfogta a helyzetet, és azonnal helyeselni kezdett.

- Hát persze! Erről teljesen megfeledkeztem. Te sokkal ügyesebb vagy, ha valakinek be kell verni a fejét. Jeremy megpróbálta visszatartani a nevetését, mert Percy valószínűleg még egyetlen fejet sem vert be egész életében. Nem

ütköztek

komoly

ellenállásba.

A

földszinti

helyiségben már csak a csapos tartózkodott. A tagbaszakadt, visszataszító külsejű fickó egyetlen pillantásától valószínűleg a legtöbb férfi azonnal hátrahőkölt volna. - Hékás! Nem viszitek sehová azt a kölyköt! Azonnal tegyétek le! - mordult rájuk vészjósló arccal. -A

kölyök

megpróbált

kirabolni

minket

-

magyarázkodott Jeremy, és úgy döntött, hogy először megpróbál békésen távozni. - Na és? Akkor öljétek meg, vagy hagyjátok békén. De nem fogjátok átadni a hatóságoknak, hogy aztán szimatolni kezdjenek a környéken. Jeremy elhatározta, hogy tesz még egy kísérletet. - Eszünk ágában sincs emiatt zaklatni a hatóság embereit. Ne aggódj, jóember. A kölyök holnap reggel épségben visszatér. A hatalmas termetű férfi megkerülte a bárpultot, hogy elállja az útjukat.

- Nekünk is megvannak a magunk szabályai, főnököm. Ami idetartozik, az itt is marad. Remélem, felfogtad, hogy ez mit jelent. - Hát persze. Semmi baja a felfogóképességemnek. De ott is vannak szabályok, ahonnan én jövök. Némelyiket nem is kell megmagyarázni… mert annyira egyértelmű. Persze csak akkor, ha fel tudod fogni, hogy ez mit jelent. Jeremy úgy vélte, hogy nem érdemes az energiáit egy ekkora koponya beszakítására pazarolni, ezért inkább felemelte az egyik pisztolyát, és a fickó arcára irányította a csövét. A hatás nem is maradt el. A férfi felemelt kézzel hátrálni kezdett. - Okos lépés - jegyezte meg Jeremy. - Ne aggódj, visszakapod a tolvajodat. - Nem az enyém! - jelentette ki a csapos nagy sietséggel. - Mindegy - válaszolta Jeremy, útban az ajtó felé. Akkor is visszahozzuk, ha elintéztük vele az ügyünket. Nem

akadt

megakadályozni

senki a

más,

távozásukat,

aki

megpróbálta

miközben

volna

elhagyták

a

környéket. Csupán egy részeg öregasszonnyal találkoztak az utcán, akinek azonban még maradt annyi esze, hogy átmenjen az út másik oldalára, amikor megpillantotta őket. Négy utcával odébb azonban Percy kezdett kifogyni a

szuszból, mert egész idő alatt a vállán vitte a megkötözött foglyot. A hintót nem a kocsma közelében hagyták, különben valószínűleg nem találták volna a helyén, amikor távozni akarnak. Négy háztömbbel távolabb, egy jól megvilágított területen állt a kocsi, de ahhoz kicsit messze volt, hogy odacipeljék a tolvajt. Ezért Jeremy nem lepődött meg, amikor Percy nem túl gyengéd mozdulattal dobta le a lányt a hintó padlójára. Annyira ki volt merülve, hogy nem törődött a betörő kényelmével. Jeremy beszállt Percy után a kocsiba, és látta, hogy minden hiába. Kénytelen lesz hozzányúlni a lányhoz, hogy felsegítse az egyik ülésre. Azért hagyta Percyre a cipelést, hogy elkerülje a kísértést. Pedig képes lett volna arra, hogy a lánnyal a vállán is gondoskodjon a biztonságos távozásukról. Azért bízta mégis Percyre ezt a feladatot, mert már megtapasztalta, hogy milyen hatással van az érzékeire az álruhás szépség közelsége. A látványnak még ellent tudott állni. Ez nem esett a nehezére egy olyan férfinak, akit szinte körüldongtak a nők. Az érintés azonban túlságosan bizalmas volt, és Jeremy teste mindig hevesen válaszolt az intim közelségre. Pedig nem akarta megkívánni ezt a nőt. Igaz, hogy nagyon szép, de mégiscsak egy tolvaj, aki valószínűleg egy

mocskos sikátorban nőtt fel - vagy ki tudja, hol. Bizonyára olyan alantas természete van, hogy szó sem lehet semmilyen kapcsolatról közöttük. Hiába, akkor is hozzá kellett érnie, mert szegény Percy még mindig kimerülten zihált. Amíg Jeremy a lány származásán és a saját gerjedelmein töprengett, a hintó elindult, és már London külvárosában járt. A férfi úgy döntött, hogy megoldja a fogoly köteleit, hiszen most már könnyen meg tudják akadályozni a szökését. Hadd üljön ő is kényelmesen a hosszú út során. Először a lábát szabadította ki - milyen apró lábacskák! Ezután a két keze következett. A száján lévő kötéshez nem nyúlt, mert azt már a lány is le tudta venni. Nem is késlekedett, hanem gyorsan letépte magáról a vászoncsíkot. Ugyanilyen fürgén pattant fel a padlóról, és közben megpróbálta megütni Jeremyt. A férfi megint nem számított a támadásra, pedig már okosabb lehetett volna, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy a nő rátámadt. Inkább arra számított, hogy dühöngeni és kiabálni

fog,

esetleg

közönségesen

káromkodni

kezd.

Meglepte, hogy úgy viselkedik, mint egy férfi… Az ütés persze nem talált, mert Jeremy elkapta a fejét. A

lány az állára célzott, de csak az arcát és a fülét találta el, ami most erősen sajgott. Mielőtt bármit tehetett, vagy mondhatott volna, Percy megszólalt. - Ha péppé akarod verni, akkor csendesen tedd, mert szeretnék egy kicsit szunyókálni - jegyezte meg gúnyos hangon. Erre persze a tolvaj azonnal az ajtó felé ugrott, de Jeremy a gallérjánál fogva az ölébe rántotta. - Ha ezt még egyszer megpróbálod, akkor a következő néhány órát itt fogod tölteni - mondta, és olyan szorosan magához ölelte a nőt, hogy az moccanni sem tudott. A lány is érezte, hogy nem szabadulhat, de azért kétségbeesetten próbálkozott. Ennél nem is tehetett volna rosszabbat! Jeremy elviselhetetlenül izgatónak tartotta a ficánkolását. Számtalan bujábbnál bujább gondolat támadt az agyában, és elképzelte, hogy mit szeretne tenni - illetve mit tenne a lánnyal, ha egyedül lennének a hintóban. Először lassan levenné a ruhát, és kiderítené, hogyan sikerült elrejtenie a mellét. Ezután a vállát csókolgatná, miközben az ölébe hatolna… Ezer ördög és pokol! Ha még sokáig folytatja ezt az ugrándozást az ölében, akkor a végén kénytelen lesz egy időre

kitessékelni Percyt a kocsiból! A lány egy idő után rájött, hogy hiába erőlködik, nem tud kibújni a szorításból, Jeremy pedig érezte, hogy nem bírja sokáig a feneke érintését a combján meg az ágyékán. Ha így folytatja,

a

gerjedelmeket

végén ébreszt

nyilvánvalóvá benne

ez

válik, a

hogy

közelség.

milyen A

nő

kétségbeesetten felnyögött. A férfi olyan elviselhetetlenül érzékinek tartotta ezt a hangot, hogy azonnal elengedte. Olyan gyorsan dobta el magától, mintha csak most venné észre, hogy egy tüzes fahasábot szorongat a karjában. Te jó ég! Nem lenne szabad hagynia, hogy ilyen hatással legyen rá ez a kis nőcske! Valahogyan vissza kell nyernie az önuralmát. A lány ismét a földre esett, de azonnal felkuporodott a szemben lévő ülésre. Ideges mozdulattal megigazította a kabátját, és leporolta a nadrágját, de közben nem nézett Jeremy szemébe. Látszott rajta, hogy a Percy által említett megtorlásra vár. Jeremy öt percig magában számolt. Ennyi időbe telt, mire sikerült lecsillapítania a felhevült érzékeit, és nagyon remélte, hogy hangja nem árulja el a felindultságát. Ezután kinyújtott lábbal hátradőlt, és karba tette a kezét. - Nyugodj meg, kölyök - szólalt meg higgadt hangon. -

Senki nem fog bántani. Mindössze arról van szó, hogy teszel nekünk egy szívességet, és közben szép summa üti a markodat. El tudsz képzelni ennél jobb üzletet? - Igen! Azt, hogy azonnal visszavisznek. - Arról szó sem lehet. Sokat bajlódtunk, mire végre sikerült rád bukkannunk. - Előbb a beleegyezésemet kellett volna kérniük… uraim. Ezt a szót olyan megvetéssel ejtette ki, hogy Jeremy elmosolyodott. A lány ismét dühösen méregette, mert most már biztos volt abban, hogy nem fogja megfojtani. Jeremy viszonozta a lány pillantását, és abban reménykedett, hogy a vendéglő homályos szobájában rosszul látott. Ám a hintó lámpásának a fényében olyan gyönyörű arcot pillantott meg, hogy ismét megrendült az ellenállása. A lány varázslatos szeme teljesen elbűvölte. Még soha életében nem látott ilyen szép sötétkék szempárt. Ez a szín még jobban kihangsúlyozta a szőkeségét. A szemét hosszú, de nem túl sötét pillák árnyékolták, és a szemöldöke is csak néhány árnyalattal volt sötétebb a hajánál. Jeremy hiába igyekezett, egyetlen férfias vonást sem tudott felfedezni az arcán. Szinte hihetetlen, hogy létezik olyan

ember, aki fiúnak nézi! Percy mégis csak egy csinos legénykének hitte. Valószínűleg a testmagassága miatt sikerült mindenkit megtévesztenie. Valóban ritkán fordul elő, hogy egy lány akkorára nő, mint az apja. Az emberek ösztönösen azt feltételezik, hogy egy ilyen magas termetű személy csak férfi lehet. Jeremy mindent megtett, hogy ne kerüljön a hatása alá, pedig más szép nők esetében nem támadtak ilyen aggályai. Hiába! Azok a szemek… A fiatalember kénytelen volt belátni, hogy nem tud harcolni az érzései ellen. Az ágyába fogja vinni, méghozzá ma éjszaka! Semmi kétsége nem volt afelől, hogy ez megtörténik. Miután

megadta

magát

buja

vágyainak,

azonnal

megváltozott a viselkedése. Ha Jeremy élveteg gondolatokat forgatott a fejében, akkor a pillantása hihetetlenül érzéki lett, és kimondhatatlan gyönyöröket ígért. A nő azonnal észrevette a megváltozott tekintetet. Fülig pirult, és gyorsan félrenézett. Jeremy elmosolyodott. Eddig attól tartott, hogy a lány nem lesz könnyű préda, de a pirulás bizakodással töltötte el. Tehát ez a nő sem tud ellenállni a bájainak. Úgy döntött, egy darabig még hagyja, hogy kedvére játssza a fiú szerepét. Ráér akkor leleplezni, amikor

négyszemközt maradnak. Hangosan gondolkodva válaszolt a lány megjegyzésére. - Talán te is a beleegyezésünket kérted volna, mielőtt kirabolsz minket? - A tolvaj válasz helyett ismét elpirult, ezért Jeremy felelt helyette. - Kétlem. Nem hiszem, hogy ez a módszered. Most viszont hadd magyarázzam el, hogy mit kell tenned, mielőtt gondolkodás nélkül visszautasítasz minket. A barátomat kirabolták. Méghozzá teljesen törvényes módon. - Ha már minden áron magyarázkodni akar, akkor legalább próbálja meg értelmesen - mordult fel a lány. A férfi örült ennek a mogorva megjegyzésnek, mert azt jelezte, hogy a lány figyel rá, és meg akarja érteni a mondanivalóját. - A törvényes út alatt a szerencsejátékot értem. A nő megvetően felhorkantott. - Akkor nem kirabolták, hanem ostoba volt. Ez nagy különbség, ember! Jeremy elvigyorodott, és mindentudó mosolyával ismét zavarba hozta a lányt. A férfi ezután beszámolt neki Lord Heddings aljasságáról, és közölte, hogy az ő segítségével akarják móresre tanítani. - Elviszünk Heddings vidéki házához - folytatta. - Az

épület hatalmas, és tele van szolgákkal, ezért úgy gondolják, hogy egyetlen épeszű tolvaj sem próbálja meg kirabolni őket, és teljesen igazuk is van. Mindez a te malmodra hajtja a vizet, kölyök. - Hogyan? - Lehet, hogy az ajtókat bezárják, de ebben az évszakban az ablakokat biztosan nyitva tartják. Mivel nem számítanak betörésre, nem lesznek résen. Ráadásul már régen elmúlt éjfél. A szolgák valószínűleg alszanak, és nem fogsz beléjük botlani. Tehát minden nehézség nélkül bemehetsz a házba. - Na és aztán? - A fő lakosztály hálószobájába kell észrevétlenül bejutnod. Heddings minden bizonnyal ott lesz, de úgy vettem észre, hogy számodra egyáltalán nem szokatlan ez a helyzet. Ilyen későn ő is mélyen alszik már, akárcsak a szolgák. Amikor odaértél, tedd azt, amit jónak látsz. Rabold ki azt a gazembert. - És mi van, ha egy széfben tartja az értéktárgyait? - Londonban biztosan hét lakat alatt őrizné őket, de a vidéki birtokán minden lord nagyobb biztonságban érzi magát. - Hogy néznek ki az ékszerek, amiket el kell hoznom? - Két gyűrűről van szó. Mindkettő nagyon régi. - Akkor is tudnom kell, hogy milyenek! Különben

hogyan válasszam ki a többi… Jeremy megrázta a fejét. - Emiatt ne fájjon a fejed, mert nem csak Percy két gyűrűjét kell ellopnod. Még csak az kéne! Heddings azonnal tudná, hogy merről fúj a szél. Itt is a szokásos módon végezd a munkád, és hozzál el mindent, ami a kezed ügyébe kerül! A te fizetséged az lesz, hogy a két gyűrűn kívül mindent megtarthatsz. Valószínűleg több ezer font értékű ékszerről van szó. - Több ezer font? - hüledezett a tolvaj. A férfi nevetve bólintott. - Most

már

örülsz,

hogy

ragaszkodtunk

a

közreműködésedhez? A lány összehúzta a szemét. Istenem, de gyönyörű az a sötétkék szempár! - Maga ostoba fráter! Fogalma sincs, hogy milyen nagy bajba kerültem, amiért engedély nélkül magukkal mentem. Nincs az a drága smukk, ami kárpótolna ezért. Jeremy összeráncolta a szemöldökét, de nem a lány durva beszéde miatt. - Ilyen rövid pórázon tartanak? - Vannak szabályok, amiket be kell tartanom, és maga

miatt mindet megszegtem! A férfi fáradtan felsóhajtott. - Ezt előbb is említhetted volna. - Azt hittem, hogy a csapos majd ellátja a bajukat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyáva féreg. - Senki nem szereti, ha golyót eresztenek a fejébe, kölyök - jegyezte meg Jeremy a csapos védelmében. - De a fickó bizonyíthatja, hogy nem volt más választásod. Tulajdonképpen mi a gond? - Semmi köze hozzá! - Dehogynem. Úgy érzem, hogy felelősséggel tartozom érted, hiszen miattam kerültél bajba. - Hallani sem akarom ezt a szenteskedést! Éppen eléggé beleavatkozott az életembe, ember! Minél előbb felejtsen el, különben nem lesz üzlet. Jeremy elgondolkodott, aztán lassan bólintott. Nem számított arra, hogy a tervével bajba keveri a tolvajt. Ezek után haza kell majd kísérnie, és helyrehozni a hibát, amit elkövetett. Nem értette, hogy mi baj származhat egy ilyen remek pénzszerzési lehetőségből. Micsoda faramuci helyzet! Minden normális zsebmetsző örömmel kapott volna az alkalmon, hogy egy kisebb vagyon pottyan az ölébe. Ők viszont éppen egy

bandában dolgozó tolvajt fogtak ki, akit olyan szigorú szabályok kötnek, hogy külön engedély nélkül nem végezhet egy kis mellékes munkát. Pedig ez ostobaság. Nem az a lényeg, hogy minél tömöttebb erszénnyel térjen haza? A hintó megállt. - Végre! - sóhajtott fel Percy, majd a tolvajhoz fordult: Sok szerencsét, kölyök. Bár nem hiszem, hogy szükséged van a jókívánságainkra.

Már

meggyőződtünk

a

kitűnő

képességeidről. Nem is tudom elmondani, hogy milyen hálás vagyok a munkádért. Átkozottul unom, hogy a saját anyám elől bujkálnom kell, ami elég nehéz feladat, mivel egy fedél alatt lakunk, és… Jeremy kinyitotta a kocsi ajtaját, és kisegítette a lányt, hogy pontot tegyen Percy egyre dagályosabb szóáradata végére. A Heddings-birtok melletti erdőben voltak. A férfi karon fogta a lányt, és kivezette a sűrűből. Nemsokára megpillantották Heddings házát. - Én is sok szerencsét kívánok, bár tudom, hogy anélkül is boldogulsz majd - mondta búcsúképpen. - Már láttam, hogy milyen ügyesen végzed a dolgodat. - Miből gondolja, hogy nem lépek meg, ha elenged? Jeremy elmosolyodott, de a tolvaj ezt valószínűleg nem

látta. - Azért, mert fogalmad sincs, hogy hol vagy. Mert késő éjszaka van. Mert sokkal gyorsabban visszajutsz Londonba, ha a mi kocsinkban utazol. Különben ki tudja, meddig keresgélheted az utad. Ráadásul inkább ékszerekkel megrakott zsebbel térsz vissza, mint üres kézzel. Arról nem is beszélve, hogy… - Elég volt a szövegből, ember! - szakította félbe a lány ingerült hangon. - Rendben. Csak még valami: ha esetleg mégis elfognak, ne ess kétségbe. Nem küldelek a farkasok közé, kölyök. Gondoskodom arról, hogy szabadon engedjenek, akármi is lesz az ára. Ebben biztos lehetsz.

3. fejezet Nem küldelek a farkasok közé. Nevetséges! Hiszen ő maga is egy

veszedelmes

farkas!

Danny

örült,

hogy

végre

megszabadult a közelségétől, és nem szegeződik rá az átható kék szempár. Hála istennek, ismét rendesen kap levegőt. A sok pirulással majdnem elárulta magát. Nagyon ijesztő, hogy ennyire nem tud uralkodni az érzésein, amelyeket ez az átkozott lord kelt benne. Eddig mindig úgy viselkedett a férfiakkal, mintha ő is közéjük tartozna. Könnyű dolga volt, mert még soha nem találkozott ilyen félelmetesen vonzó

fiatalemberrel. De most Lord Malory egyetlen pillantása teljesen összezavarta. Danny utoljára gyerekkorában érezte magát ilyen zaklatott idegállapotban. Pedig akkor még fel sem fogta, hogy nagy veszélyben van, és ha nem megy el abból a sikátorból, akkor biztosan meghal. Mindössze azt érezte, hogy teljesen egyedül van a világon, és nem tudja, kihez fordulhatna segítségért. Azóta nem volt magányos, de ez bármikor ismét bekövetkezhet. Az utóbbi években állandóan attól félt, hogy a körülötte lévők gyanakodni kezdenek. Mi lesz, ha feltűnik nekik, hogy a teste még mindig nem kezd el férfiasodni? A többi fiú mind felcseperedett már, csak ő nem. Előbb-utóbb valaki rájön, hogy egész idő alatt becsapta őket. Pedig Lucynek igaza volt: sokkal könnyebb volt megőrizni a titkot, mint gondolta. Annak idején egy rongyos térdnadrágban és egy bő ingben állított be a többiek közé. Lucy rövidre vágta a haját, és a fejébe nyomta a szemétben talált kalapot, amit az eső ellen akart használni. A csapat tagjaira ezzel olyan benyomást tett, amit azóta sem felejtettek el. Most éppen tizennégyen voltak, és abban a rozoga házban éltek, amit Dagger bérelt. Az évek során sok ilyen

lakóhelyen megfordultak már. Amikor nem volt pénzük bérleti díjat fizetni, akkor egy lakatlan viskót kerestek maguknak. Dagger soha nem maradt sokáig egy helyen. A mostani házban négy helyiség volt: egy konyha, két hálószoba és egy nagy

nappali.

Dagger

kisajátította

magának

az

egyik

hálószobát, a másik pedig a lányoké lett, hogy abban aludjanak - vagy fogadják a vendégeket, ha már elég idősek lettek, és szajhaként dolgoztak. A többiek mind a nagy nappaliban aludtak, Dannyt is beleértve. A ház mögött volt egy kis udvar is. Nem nőtt fű rajta, de a kisebb gyerekek nagyon szívesen játszadoztak ott. Annak idején Danny is szeretett a kertben hancúrozni, miután leküzdötte a kosz iránti kezdeti idegenkedését. Természetesen szó sem lehetett arról, hogy együtt fürödjön a többiekkel, amikor hetente egyszer a konyhába vitték a kádat, és teletöltötték meleg vízzel. Ha tehette, inkább kiszökött a folyóhoz, és az esőt is kihasználta a tisztálkodáshoz. Lucy volt egyetlen bizalmasa, és titkának ismerője. A lány végül mégsem kapta el a vérbajt, pedig Dagger unszolására kénytelen volt áruba bocsátani a testét. Danny megértette Dagger szempontjait, de akkor sem tudta elfogadni őket. Lucy túl szép volt ahhoz, hogy zsebtolvajlással keresse

meg a kenyerét, mert a leendő áldozatoknak azonnal feltűnt volna. Márpedig egy zsebmetszőnek szinte észrevétlennek kell lennie. Mivel Lucy esetében ez a feltétel nem teljesült, nem maradt más választása. Annak idején Dagger volt a legidősebb közöttük, és azóta is ő maradt a rangidős. Természetes volt, hogy mindenki elfogadta vezetőnek. Eleinte csak néhány egyszerű szabályhoz kellett tartaniuk magukat, és ezeket mindenki betartotta. Dagger azonban úgy vélte, hogy ha nem talál ki újabb és újabb rendszabályokat, akkor nem végzi jól a dolgát. Danny soha nem vitatkozott vele, és zokszó nélkül teljesítette minden parancsát. Nem akarta felhívni magára Dagger figyelmét, mert Lucyn kívül már csak ő volt ott a régiek közül. Attól félt, hogy a férfi egyszer utánaszámol a korának, és feltűnik neki, hogy egy húszéves fiatalembernek még mindig olyan arca van, mint egy tizenkét éves fiúnak. Dagger most harmincéves lehetett, és még mindig az árvák csapatát vezette. Pedig továbbléphetett volna. A legtöbb fiatal ezt tette, amikor elérte a kamaszkor végét, és többre vágyott, mint amit a kis csapat nyújtani tudott. A felnőtté cseperedett tolvajok meg akarták tartani maguknak a zsákmányt. Nem szívesen adtak oda mindent Daggernek, aki

aztán ételt vett belőle, kifizette a lakás bérleti díját, és néha megajándékozta a gyerekeket valami aprósággal, hogy mosolyt csaljon az arcukra. Dagger is továbbléphetett volna, hogy jövedelmezőbb tevékenységet keressen magának, de mégis a kis csapat élén maradt. Lehet, hogy a modora nyers volt, de jót akart a védenceinek. Danny már évekkel korábban rájött, hogy a vézna testben érző szív dobog. Valószínűleg úgy vélte, hogy egy vezetőnek keménynek és hajthatatlannak kell lennie. A lány tudta, hogy Dagger nemcsak a vezetőjüknek, hanem az apjuknak tartja magát, és ezért nem távozik a többiekkel. Mindig újabb árvák csatlakoztak hozzájuk, de ugyanannyian el is mentek. A létszám soha nem emelkedett húsz fölé, de nem is csökkent tíz alá. Mindig volt valaki, akiről gondoskodnia kellett. A csapat legfontosabb szabálya szerint semmilyen körülmények között sem szabad a nemeseket a saját otthonukban kirabolni. Ezzel csak azt érnék el, hogy az urak fegyvert ragadnak, és a hatóságokkal együtt átfésülik a nyomornegyedeket, mert elő akarják keríteni a bűnösöket. Azonnal gyanút fognának, ha egy olyan házra bukkannak, ahol hivatalosan nem nyilvántartott árva gyerekek laknak. Dagger

sok rémtörténetet mesélt az igazi árvaházakról, ezért a csapat tagjai ellenkezés nélkül betartották ezt a szabályt. Dagger-nek személyes tapasztalatai voltak ezen a téren, mert évekkel korábban egy ilyen intézményből szökött meg. Danny ma éjjel megszegi ezt a szabályt. A korlátozás nem azt jelentette, hogy a nemeseket nem szabad kirabolni. Csak arra ügyeltek, hogy mindig házon kívül lopják meg őket, amikor az utcán sétálnak, a kocsmákban időznek, a piacon vagy a boltokban vásárolnak. Ilyenkor többnyire észre sem veszik, ha néhány érme hiányzik a zsebükből. Ha mégis feltűnik nekik, arra gondolhatnak, hogy véletlenül elejtették, esetleg nem emlékeznek rá, hogy hol és mikor költötték el. A második szabály szerint csak a saját területükön munkálkodhatnak, és soha nem mehetnek olyan helyre lopni, amit nem ismernek. Dagger minden héten más területet jelölt ki számukra, nehogy az ott lakók egy idő után felismerjék őket. Danny ma ezt a szabályt is megszegi. Dagger egyik rendelkezése csak rá, és még néhány társára vonatkozott. Ők már olyan idősek voltak, hogy nem számítottak gyereknek. A vezetőjük szerint egy magasabb termetű tolvajnak sokkal nehezebb észrevétlenül belenyúlni a

kiszemelt áldozat zsebébe. Ezért amikor a fiúk elértek egy bizonyos testmagasságot, már csak „különleges” munkákat végeztek. Ez azt jelentette, hogy nem járhattak egyedül lopni, hanem olyan feladatokat végeztek el, amelyekre Dagger küldte őket. Danny most erre a szabályra is fittyet hányt. Dagger mindig egy előre kiszemelt kocsmában vagy vendéglőben szervezte meg számukra a munkát. Dannyt a haja és a szeme színe miatt könnyen felismerhették, ezért Dagger számára már csak az alvó vendégek kifosztását engedélyezte. A lány eddig soha nem vallott kudarcot - de eddig nem állítottak neki csapdát. A lánynak csak most jutott eszébe, hogy milyen nagy bajba került. Ha egy másik fiút csípnek fülön a vendéglőben, Dagger biztosan elfogadja a magyarázatát, és örül a váratlanul ölükbe pottyanó vagyonnak, amiből egy jó ideig megélhetnek. Vállon veregetné a szerencsés tolvajt, és mindenki ünnepelne. Ám mivel őt kapták el, és kényszerítették a szabályok megszegésére, Dagger viselkedése biztosan ellenséges lesz. A férfi egy ideje csak az ürügyet keresi, hogy kiadhassa az útját. Az utóbbi két-három évben nincsen jó viszonyban Daggerrel, pedig azelőtt nagyszerűen kijöttek egymással, sokat tréfálkoztak és nevetgéltek. Mostanában azonban egyáltalán

nem kedvelte őt. Minden alkalmat megragadott, hogy lehordja, és állandóa bírálgatta - akár megérdemelte, akár nem. Egyértelmű volt, hogy örülne a távozásának, de Danny eddig nem adott okot arra, hogy elküldje. Egészen mostanáig. Nem tudta, hogy a férfi miért fordult ellene, de akkor kezdődtek a bajok, amikor lehagyta a növésben. Talán úgy vélte, hogy a vezetőnek kell a csapatban a legnagyobbnak lennie? Pedig Dagger csak százhetven centiméter magas volt, ami nem nevezhető sudár termetnek. Ráadásul Dannyn minden ruha nagyon jól állt, míg Dagger megjelenése teljesen középszerű volt. Danny nagy hatással volt a gyerekekre, sokan őt tartották példaképnek, és hozzá fordultak, ha valami bajuk volt. Dagger talán attól félt, hogy Danny át akarja venni a helyét? Hát ebben tévedett. A lány egyáltalán nem kedvelte a lopást, ezért nem szívesen vállalta volna azt a munkát, hogy másokat fosztogatni küld. A szíve mélyén mindig tudta, hogy nem helyes, amit tesz, és soha nem tudott megszabadulni ettől a nyomasztó érzéstől. Mivel tolvajok között élt, nem sok választása maradt. Többször is megpróbálta tapintatosan Dagger tudomására hozni, hogy nem pályázik a vezető helyére. Hiába igyekezett megnyugtatni a férfit, nem sikerült enyhítenie

a kettejük között lévő feszültségeket. Talán

az

segítene,

ha

hazudna

Daggernek.

Azt

mondhatná, hogy kivitték a városból, és börtönbe vetették. Sikerült megszöknie, de sok időbe telt, mire megtalálta a hazafelé vezető utat. Dagger nem rúghatja ki azért, mert csapdába csalták! Ebben az egyben reménykedhetett csak. A lány nem csak Dagger kiszámíthatatlan viselkedése miatt idegeskedett. Volt még valami, ami legalább ennyire felzaklatta. Ez a Malory nevű lord! A közelsége annyira zavarba hozta, hogy alig kapott levegőt. Gondolkodni meg egyáltalán nem tudott. Rémülten vette tudomásul, hogy teljesen a férfi hatása alá került. Danny még soha életében nem találkozott ilyen vonzó férfival, és szinte el sem hitte, hogy valaki ennyire jóképű lehet. Nem is ez a helyes kifejezés. Inkább gyönyörű - de férfias módon. A soha nem látott férfiszépség lenyűgözte és elvarázsolta a lányt. A közelsége nagy hatással volt rá. Kész csoda, hogy képes volt megszólalni, és beszélni vele! Danny pontosan tudta, hogy mitől olvadozik, és miért akad el a lélegzete, ha a férfi ránéz: szexuálisan vonzónak találja. Ilyesmivel eddig még soha nem foglalkozott. Előfordult már, hogy egyik-másik férfi

felkeltette az érdeklődését, de egyikük láttán sem támadt fel benne a vágy, hogy tegyen valamit. Mivel férfinak adta ki magát, nem foglalkozhatott efféle érzésekkel, és eddig mindig könnyen elfojtotta őket magában. Most viszont nehezére esett megőrizni józanságát. Ezért tartotta Lord Maloryt olyan ijesztő jelenségnek. Tizenöt éve - amióta az eszét tudja - abban mesterkedett, hogy ne kelljen Lucy sorsára kerülnie. Nem akart szajha lenni. Ebben azóta sem változott a véleménye, pedig Lucy már beletörődött az elkerülhetetlenbe, és zokszó nélkül végezte a munkáját. Előtte sokkal többet zúgolódott ellene. Danny azonban továbbra is úgy tartotta, hogy egy nő számára nem létezik ennél szörnyűbb megaláztatás. Az élete végét jelentené, ha nem maradna más választása. A szó szoros értelmében meghalna, mert inkább éhen pusztulna egy sikátorban, mint hogy idegeneknek áruba bocsássa a testét. Most viszont találkozott egy olyan férfival, akinek a kedvéért örömmel vállalná ezt a szerepet. Ráadásul ez a férfi úgy nézett rá, mintha ismerné a titkát, és átlátna a szitán - mintha meg akarná érinteni. Biztos csak képzelődik, de mégsem tudta lerázni magáról azt az érzést, hogy a férfi mindent tud. A kocsiban egyszer olyan érzéki pillantást vetett rá, hogy

majdnem elolvadt tőle. A

lord

biztosan

egy

szerető

lenne.

Ez

Lucy

megfogalmazása volt, aki az ágyban tanúsított viselkedésük alapján osztályozta a férfiakat. Főleg becsmérlő jelzőket akasztott rájuk, és ezek közül néhány önmagáért beszélt. Ilyen volt például a goromba fráter és az aljas disznó. Lucy a hamar Henryket szerette a legjobban, mert olyan gyorsan végeztek, hogy nem kellett sok időt pazarolni rájuk. Öt perc alatt le tudta bonyolítani az egész üzletet. A lány szerint a szerető ritka, mint a fehér holló. Az ilyen férfi nemcsak magának akar gyönyört szerezni az ágyban, hanem fontosnak tartja, hogy a nő is élvezze az együttlétet. Danny arra a következtetésre jutott, hogy ez a Lord Malory komoly veszélyt jelent számára. Veszélyezteti az érzékeit, a lelki békéjét és a titkát. Minél előbb meg kell tőle szabadulnia - hogy aztán soha többé ne kerüljön a szeme elé.

4. fejezet Dannynek sokkal nagyobb gondot okozott a lelkében dúló vihar, mint az ifjú lordok által felajánlott munka, amelyet szinte gondolkodás nélkül végzett el. A hatalmas épületnek mindegyik ablaka tárva-nyitva volt. A ház oldalához osont, és bemászott az egyiken. Hamar megtalálta az emeletre vezető, puha szőnyeggel borított lépcsőt. Lámpa sehol nem égett, de a kitárt ablakokon beszűrődött a holdfény. Dannynek ennél nagyobb világosságra nem is volt szüksége, mert megszokta, hogy koromsötétben dolgozik. Az emeleti folyosó végében is nyitva volt egy ablak, és

megvilágította az egymás mellett sorakozó ajtókat. Danny még soha életében nem járt ilyen hatalmas épületben. Az egyik oldalon több ajtót látott, mint a másikon, ezért úgy döntött, hogy először ott próbálkozik. Azok biztosan nagyobb helyiségekbe vezetnek, és előbb-utóbb rátalál Heddings hálószobájára. Jól okoskodott. Csak két ajtón kellett benyitnia, és máris elérte a célját. A helyiség mérete azonnal elárulta, hogy jó helyen jár, ráadásul egy fekvő alakot pillantott meg az ágyban. Heddings mélyen aludt, és hangosan horkolt. A lányt bosszantotta ez a ricsaj. Büszke volt arra, hogy olyan nesztelenül közlekedik a sötétben, mint egy macska. Ilyen zajban nem volt szükség semmilyen elővigyázatosságra. Először a fiókos szekrényhez lépett. A második fiókban megtalálta az ékszeresdobozt. Olyan nagy volt, hogy teljesen kitöltötte a fiókot. Nem volt rajta lakat, de még egy zár sem. Ez a Lord Heddings nagyon óvatlan ember. Óvatosan felemelte a doboz tetejét, és annyi csillogó ékszert látott meg, hogy egy pillanatig azt hitte, káprázik a szeme. Nemcsak gyűrűk voltak ott, hanem karkötők, brossok, sőt még nyakláncok is. Tulajdonképpen az összes ékszer női darab volt. A lord ezeket is szerencsejátékon nyerte el a

tulajdonosoktól? Dannyt nem érdekelte, hogy kerültek oda, ő csak a munkáját végezte. Úgy döntött, hogy nem viszi el a dobozt. Túl nagy volt, és nem is biztos, hogy ki tudná venni a fiókból. A zsákmányt inkább

a

kabátja

zsebeibe

tömte.

Amikor

végzett,

végigtapogatta az ékszeresládika bársonnyal bélelt alját, nehogy otthagyjon valamit. Semmi kedve nem volt még egyszer visszajönni Percy gyűrűjéért, ha véletlenül nem vinné magával. Ezért távozás előtt gyorsan átnézte a többi fiókot is, de nem talált semmi érdekeset. Az íróasztalt is végigkutatta, de csak iratok kerültek a keze ügyébe. Végül a fésülködőasztalhoz lépett, ahol egy vastag pénzkötegre és egy arany zsebórára bukkant. Észrevett még egy gyűrűt, ami a kölnivizes üvegek mögé gurult, mintha hanyagul ledobták volna. Ezeket a kincseket is magához vette, és a pénzt a nadrágja zsebébe gyűrte, mert a kabátjába már nem fért bele. A helyiségben nem volt több olyan bútor, amit érdemes lett volna átkutatni. Az ágy mellett álló éjjeliszekrényeknek nem volt fiókja, és a könyvespolcot sem tartotta fontosnak végignézni. Ha valaki az ékszereket a fiókos szekrényben, egy lakat nélküli ladikéban tartja, akkor nem fog azzal bajlódni,

hogy kincseket rejtsen el a könyvek belsejébe fúrt üregekben. Danny örült, hogy ilyen hamar végzett a feladatával, és elindult az ajtó felé. Ám ekkor a földbe gyökerezett a lába, mert Heddings köhögni kezdett. A lány gyorsan lehajolt, és elbújt az ágytámla mögé. Attól tartott, hogy az erős köhögés felébreszti a férfit. Még az is lehet, hogy kikel az ágyból, és odamegy a szoba másik végében lévő asztalhoz, hogy a kancsóból töltsön magának egy pohár vizet. Danny felkészült arra, hogy szükség esetén az ágy alá bújik. A köhögés egyre erősödött, és úgy hangzott, mintha a lord fuldokolna. Te jó ég! A végén még meghal, és gyilkossággal fogják vádolni! Elképzelte, ahogy a bíró előtt áll, aki akasztás általi halálra ítéli. Danny tenyere izzadni kezdett. Még az is megfordult a fejében, hogy a férfi segítségére siet. Egyelőre azonban annyira megbénította a félelem, hogy moccanni sem tudott, és így nem követte el ezt a hatalmas ostobaságot. Hála istennek, a lord nemsokára ismét horkolni kezdett, és Danny megkönnyebbülten felsóhajtott. A falakat rengető horkolás mennyei muzsikának tűnt, de akkor is jobbnak látta, ha minél előbb távozik a helyiségből. A földszinten még mindig csend honolt, és egy lelket

sem látott. Gyorsan besurrant abba a helyiségbe, ahová először bemászott, de ekkor valaki nekiszorította a falnak, és egy tenyér a szájára tapadt. Pedig nem tudott volna sikítani, mert elszorult a torka, és úgy érezte, hogy azonnal elájul a rémülettől. - Mi a csuda tartott ilyen sokáig? - súgta valaki a fülébe. Ez ő! A lány először megkönnyebbült, majd méregbe gurult. Dühösen sziszegte a férfi arcába. - Elment az esze, ember? Mi az ördögöt keres itt? - Aggódtam érted - felelte a férfi bűnbánó arccal. A lány halkan felhorkantott. Micsoda hazugság! Még hogy aggódott! Inkább attól félt, hogy megszökik a drágalátos gyűrűikkel. - Ha legközelebb halálra akar ijeszteni valakit, akkor válasszon magának más áldozatot. Én végeztem. - Megszerezted a gyűrűket? - Ezt nem itt kéne megbeszélnünk - csattant fel a lány. Minél előbb vissza akarok menni a városba. - Rendben - mondta a férfi. A lány elindult az ablak felé - és ekkor megbotlott egy szőnyegben. Ez

teljesen

váratlanul

érte,

mert

nem

szokott

ügyetlenkedni. Amikor bejött a helyiségbe, a szőnyeg még teljesen sima volt. Biztosan a férfi gyűrte össze. A lány ösztönösen belekapaszkodott az első keze ügyébe eső tárgyba, egy magas szekrénybe. Sikerült visszanyernie az egyensúlyát, mert a szekrény elég szilárdan állt a lábán. Ám a tetején lévő mellszobor megbillent, és a padlóra zuhant. A lány ijedtében lehunyta a szemét. Mintha egy ágyút sütöttek volna el a házban! A zaj könnyen felébreszthette az egyik szolgát. Danny hátrafordult. Figyelmeztetni akarta Maloryt, hogy azonnal távozniuk kell. Ekkor vette észre az ajtóban álló férfit, aki egy pisztolyt szegezett a lordra. Danny megdermedt, és még a lélegzete is elállt. A férfi teljesen fel volt öltözve, tehát valószínűleg már azelőtt a házban járkált, mielőtt a szobor ripityára tört a padlón. Lehet, hogy Malory már korábban zajt csapott és felébresztette? A férfinak minden joga megvolt ahhoz, hogy lelője őket, és csak utána derítse ki, hogy mit kerestek ott. Danny biztosan ezt tenné, ha az éjszaka közepén két idegen férfira bukkanna a házában. Malory háttal állt az ajtónak. Amikor a lány megbotlott, oda akart ugrani hozzá, hogy elkapja, de aztán látta, hogy egyedül is boldogul. Még mindig aggódó arccal nézett rá.

Lehet, hogy nem is tudja, milyen nagy veszélyben vannak? Az ismeretlen férfi a másik kezében egy lámpát tartott, és gyanakodva méregette őket. - Ne forduljon meg - súgta oda Danny a lordnak. - Ha felismeri magát, nagyobb bajba kerül, mintha lepuffantaná. Danny agyában egymást kergették a gondolatok, miközben a pisztolyt tartó férfi felé fordult. Ügyelt arra, hogy a testével eltakarja a lordot. - Semmi szükség a fegyverre, ember. Csak egy nyugodt helyet kerestünk, ahol meghúzhatjuk magunkat éjszakára. A hintónk lerobbant a közeli erdőben, és az uramnak ismerős volt a ház. Alaposan felöntött a garatra, ezért nem lepődnék meg, ha tévedne. Kopogtunk, de senki nem nyitott ajtót. A lord nem tágított, és ragaszkodott ahhoz, hogy jöjjünk be, és aludjunk a szalonban. Azt mondta, hogy Heddingsnek nem lenne ellene kifogása. Talán tévedett, és ez mégsem Heddings háza? A férfi feszült arckifejezése azonnal megenyhült. Leeresztette a pisztolyt, de csak egy kicsit. Danny elhatározta, hogy addig üti a vasat, amíg meleg. - Megpróbált engem hibáztatni azért, mert kiesett a hintó kereke. Pedig már a múlt hónapban figyelmeztettem, hogy meg kell erősíteni a kereket azon az öreg batáron. Persze inkább

szépasszonyokra és kártyára költi a pénzét, minthogy engem tisztességesen megfizessen. A férfi köhécselni kezdett. - Illendő ezt éppen előtte említened? A lány felnevetett. - Úgy be van rúgva, hogy semmire nem fog emlékezni. Kész csoda, hogy meg tud állni a lábán. - Ki ő? Dannynek először fogalma sem volt, hogy mit mondjon, de aztán eszébe jutott egy alkalmas név. - Lord Carryway, Londonból. - Miért nem hagytad, hogy a hintóban aludja ki magát? érdeklődött a férfi. - Én is úgy terveztem, de aztán mozgást láttam az erdőben. Lehet, hogy csak egy állat volt, de attól féltem, hogy rablók leskelődnek a környéken. Nem akartam, hogy kirabolják, mert a végén azért is én lennék a hibás. Ragaszkodom ehhez az álláshoz, még akkor is, ha egy olyan lordot kell elviselnem, aki többnyire részeg, mint a csap. A férfi sokáig nem szólt semmit. Danny attól tartott, hogy egy szavát sem hiszi, és mindjárt ki fogja nevetni. Azon törte a fejét, hogy merre fusson. Ha váratlanul nekiiramodna,

vajon el tudna szaladni mellette? - Akkor hozd az uradat - szólalt meg végül a férfi. - Több vendégszobánk is van az emeleten. Az egyikben találsz magadnak egy kényelmes heverőt. Danny nem számított arra, hogy a férfi elhiszi a történetét. Valószínűleg ő is szolga. Talán éppen a lakáj, aki nem akar egy nemes embert kirúgni a házból, hogy kénytelen legyen az erdőben éjszakázni. Ettől függetlenül lakat alá helyezhette volna őket reggelig, hogy másnap kiderítse az igazat. Dannyt meglepte, hogy ilyen naiv volt, és azonnal hitt neki. Amikor a férfi megfordult, lehetőségük nyílt arra, hogy kiugorjanak az ablakon. De a szolga még nem tette el a pisztolyát. A fegyver láttán Danny úgy döntött, hogy inkább végigjátssza a szerepét. Még csak az kéne, hogy a férfi utána lőjön, és eltalálja egy kóbor lövedék. Ráadásul ketten voltak, és nem valószínű, hogy mindkettejüknek sikerül a szökés. Az egyiküket biztosan lelőné az éber szolga. Hála istennek, a lord egész idő alatt egy szót sem szólt. Mindent elrontott volna, ha elárulja, hogy nincs is berúgva. Danny nem tudta, minek köszönhető a férfi némasága. Bölcs módon elfogadta a részeg uraság rá osztott szerepét, vagy olyan

ideges volt, hogy egy szót sem tudott kinyögni. Nem valószínű, hogy ideges - gondolta Danny. Kettejük közül biztosan ő van jobban megijedve. Eszébe jutott, hogy a lord a kocsmában milyen hidegvérrel beszélt a csapossal, és egyáltalán nem tartott attól, hogy a tagbaszakadt férfi előkaphat egy pisztolyt. Túlságosan megbízott magában. Ráadásul vakmerő viselkedésével őt is bajba sodorta. Danny megragadta a lord karját, és a nyaka köré fonta, mintha támogatni akarná. Elsápadt, amikor meglátta a pisztolyt Malory kezében. Egész idő alatt a férfira fogta a fegyvert, és úgy állt a háta mögött. Megőrült? A végén mindketten a fűbe harapnak az ostobasága miatt! Kitépte a fegyvert a lord kezéből, és gyorsan visszadugta a

zsebébe.

Dühösen

ráncolta

a

szemöldökét,

amikor

meghallotta, hogy a férfi halkan felnevet. Istenem, meddig kell még elviselnie ezt a félnótás arisztokratát? - Remélem, tudja, hogyan kell a részeget eljátszani sziszegte a fülébe. - Hajtsa le a fejét, hogy ne lássa meg az arcát. A férfit nem volt nehéz feltámogatni a lépcsőn. A lány figyelmét annyira lekötötte a félelem, hogy nem is vette észre, milyen bizalmas közelségbe kerültek egymáshoz, a férfi pedig

csak akkor nehezedett rá, amikor a szolga feléjük nézett. Különben a saját lábán lépdelt, és inkább ő segített neki. - Ez az a szoba - mondta a szolga, és kinyitott egy ajtót. Reggel majd kerítek valakit, aki megjavítja a hintót, hogy folytathassátok az utat. - Nagyon kedves tőled, öregfiú. A férfi velük együtt belépett a helyiségbe, meggyújtott egy lámpát, majd az ajtó felé indult. A pisztoly markolatát csak arra a pillanatra engedte el, amíg lámpát gyújtott. Danny már nem volt biztos abban, hogy valóban elhitte a meséjét. Mihelyt magukra maradtak, azonnal ellökte magától Malory karját, és odaszaladt az ajtóhoz. Kíváncsi volt, hogy a fickó valóban elment-e. Ám a távozó léptek helyett csak a zár halk kattanását hallotta.

5. fejezet Miért zárta be őket? Danny érezte, hogy elsápad. A férfi nem hitte el a történetüket, vagy csak ennyire elővigyázatos? A lány nagyon remélte, hogy csupán óvatosságról van szó. Hiszen idegenek voltak, és csak a munkaadója tudja bizonyítani az állításaik helyességét. Ha egész éjjel az ajtajuk előtt fog őrködni, akkor hogyan keverednek ki ebből a csávából? Megfordult, és Maloryra nézett. - Bezárt minket! - suttogta, amikor észrevette a kérdő

pillantását. - A pokolba vele! - morogta a férfi. - Egyetértek, ember! Gyorsan tegye a fejét az egyik párnára, és kezdjen el horkolni. Méghozzá jó hangosan. Ha azt hiszi, hogy alszunk, talán ő is visszakotródik az ágyába. Danny nem várta meg, míg a férfi engedelmeskedik, visszalopakodott az ajtóhoz, és lefeküdt a padlóra, hogy kikukucskáljon a résen. Jól sejtette. Egy pár cipőt pillantott meg az ajtó előtt. A szolga még mindig ott áll, és valószínűleg ő is hallgatózik. Amikor még mindig nem hallott horkolást a háta mögött, megfordult, és dühös pillantást vetett Maloryra. A férfi elhúzta a száját, mintha a méltóságán alulinak találná ezt a tevékenységet. Nem „is az ágyhoz lépett először, hanem az ablakhoz, hogy megnézze, le tudnának-e mászni. Miután látta, hogy ez lehetetlen, nagyot sóhajtott, és leült az ágyra. Úgy vetette rá magát, mintha ki akarná próbálni. Ezután megpróbálkozott néhány horkoló hanggal, majd kiválasztotta az egyiket, amelyik a legjobban megfelelt az ízlésének - és rázendített. Danny majdnem elnevette magát. A férfit nagyon bosszantotta, hogy ilyen alantas viselkedésre kényszerül. Az ő

baja. Ha nem jön be a házba, akkor most nem lennének egy emeleti hálószoba foglyai. Minden gond nélkül kimászott volna az ablakon. Nem kéne most a padlón fekve egy gyanakvó szolga után leskelődnie, és arra várnia, hogy mikor fárad bele a hallgatózásba, és megy lefeküdni. Úgy tűnt, hogy egyelőre esze ágában sincs magukra hagyni őket. Talán egész éjszaka őrt akar állni az ajtajuk előtt? A lány szinte hallotta, ahogy a börtön ajtaja örökre becsukódik mögötte. Az idegességtől elfogta a hányinger. Teljesen kétségbeesett, és ő is az ablakhoz osont, hogy kinézzen rajta. Malory nem véletlenül sóhajtott olyan csalódottan. Kötél nélkül lehetetlen volt lejutni. Egyetlen fa sem volt a közelben, ahol lemászhatott volna. Még egy párkány sem díszítette a falat vagy az ablakot. A lepedőkből készíthetnének kötelet. Ez soha nem jutott volna az eszébe, ha aznap este a lordok nem azzal kötözik meg. Ám amikor körülnézett a szobában, nem látott egyetlen nehéz bútordarabot sem, ami elbírta volna Malory súlyát. Az övét talán igen, de a férfiét biztosan nem. Talán az ágy megfelelt volna a célnak, de nagyon kicsi volt, és a kerete könnyen eltört volna. Különben is túl nagy zajjal járna, ha megpróbálják az ablakhoz vonszolni.

Ekkor hirtelen eszébe jutott valami, és legszívesebben a falba verte volna a fejét. A szolga talán arra vár, hogy eloltsák a lámpát! A „részeg” uraságot talán nem zavarja az égve hagyott lámpa, de a „józan” kocsis miért akarna a világosban aludni? Ez azt jelzi, hogy esze ágában sincs még nyugovóra térni. A lány nagyon remélte, hogy a szolga ezért strázsál az ajtó előtt. Szerencséjük volt. Amikor eloltotta a lámpát, a lakáj nemsokára távozott, és hallották, ahogy lemegy a lépcsőn. Időközben Malory a horkoló hangok valóságos tárházát próbálta ki, és Danny jót mulatott volna rajta, ha nem fél attól, hogy egész éjjel itt kell raboskodniuk. A szolga láthatóan nem bízott meg bennük, különben nem állt volna olyan sokáig az ajtajuk előtt. Az is lehet, hogy most még nagyobb bajban vannak, mert fel fogja ébreszteni az urát, és együtt ellenőrzik, nem hiányzik-e valami a házból. Nagyon nehezen tudná megmagyarázni nekik, miért van tele a zsebe Heddings ékszereivel. A lány a lordhoz lépett. - Végre elment. Adunk neki öt percet, hogy lefeküdjön. - És aztán mit teszünk? - Kinyitom a zárat, és eltűnünk innen. - Képes vagy rá?

A lány megvetően felhorkantott. - Hát persze. Mindig van nálam tolvajkulcs. Kihúzott egy vastag tűt a kalapjából, és az ajtóhoz lépett. Egyszerű munka volt. A hálószobaajtók nem szoktak gondot okozni neki. - Menjünk! - mondta néhány másodperc múlva. - Most a bejárati ajtón át távozunk. Úgyis tudják, hogy itt voltunk, ezért nyugodtan nyitva hagyhatjuk. A lányt nem érdekelte, hogy a férfi követi-e vagy sem. Mihelyt kilépett a szobából, azonnal nekiiramodott, és meg sem állt az erdőig. Csak a fák közé érve lassított, hogy egy kicsit kifújja magát. A következő pillanatban már észre is vette a hintó lámpását a sűrű növényzet között. Malory csak ekkor érte utol. Azonnal megragadta a karját, és így vezette a kocsihoz. A lány megpróbált tiltakozni, de ezzel csak azt érte el, hogy a férfi átkarolta a vállát. Úgy látszik, nem bízik meg benne. Azt hiszi, hogy nem fogja átadni az ékszereket, miután ilyen szerencsésen megszöktek Heddings házából. Most nem volt a közelben egy rosszindulatú lakáj, aki pisztolyt fog rá, ezért nehezen tudta elviselni Lord Malory közelségét. Amikor nemrég a lépcsőn felfelé menet átkarolta a vállát, nem érzett mást, csak félelmet. Most viszont egészen

más volt a helyzet. A testük összeért, és Danny érezte a férfi izmos combját, kemény csípőjét és mellkasát. Csodálatos érzés volt, hogy ennyire összeillenek - mintha egymásnak lettek volna teremtve. A férfiból áradó hőség szinte égette az arcát vagy ő hevült fel ennyire? Dannynek ismét eszébe jutott, hogy milyen jóképű a mellette haladó férfi, bár a sötét erdőben most nem láthatta az arcát. Felidézte magában a szexi kék szempárt, amely úgy méregette a hintóban, mintha átlátna az álruháján. Ha most megállna, és magához szorítaná, nem tudna ellenállni neki, és azt tehetné vele, amit csak akar. A férfi valóban megállt. A lány szíve olyan vadul kezdett el kalimpálni a mellkasában, hogy attól félt, még a férfi is meghallja. Tudta, hogy most mi következik. A lord lehajtja a fejét, és az ajkuk lassan összeér. A világ legvonzóbb férfija fogja először megcsókolni. Milyen csodálatos lesz! A lány remegett az izgalomtól, és visszafojtott lélegzettel várta az elkerülhetetlent. A férfi belökte a kocsiba. Csak azért állt meg, hogy kinyissa a hintó ajtaját! A lány szégyellte a saját csalódottságát, és sértődött arccal foglalt helyet. Ezután haragos pillantást vetett a vele szemben letelepedő Maloryra. Danny dühöngött a történtek illetve a meg nem történtek - miatt. Micsoda szerencse, hogy

csak a saját ostoba fejében fordult meg ez a képtelen ötlet! Nem is igyekezett leplezni a rosszkedvét. A lord majd azt hiszi, hogy az átélt megpróbáltatások miatt haragszik rá. - Még soha életemben nem találkoztam ilyen ostoba emberrel! - förmedt a férfira. - Remélem, tudja, hogy maga miatt kaptak el minket? Ha minden áron be akart hatolni a házba, akkor nyugodtan el is lophatta volna azokat a gyűrűket. Nem lett volna szüksége rám. - Mi történt? - érdeklődött Percy, de egyiküktől sem kapott választ. - Túl sokáig időztél bent - magyarázkodott Malory. - Máskülönben nem mentem volna utánad. - Még tíz perc sem tel el! - Lehet. De nagyon hosszú tíz perc volt. Egyébként ez most már teljesen lényegtelen. - Mindketten

meghalhattunk

volna!

Én

ezt

nem

nevezném lényegtelennek, ember! - Mondjátok már el, hogy mi történt! - türelmetlenkedett Percy. - Semmi olyan, amit a kölyök ne tudott volna tökéletesen megoldani - ismerte be Malory. A bók után Dannyhez fordulva folytatta: - Nézzük meg, hogy mit sikerült elhoznod. Remélem,

nem hiába vittük vásárra a bőrünket. - Először indítsa el a hintót - hadarta a lány, és kicsit zavarba jött, amiért a férfi beismerte, hogy ő mentette ki a szorult helyzetéből. - Addig nem érezhetjük magunkat biztonságban, amíg itt rostokolunk. - Igaza van - bólintott Percy, és megütögette a kocsi tetejét, jelt adva a kocsisnak, hogy induljon vissza a városba. Most pedig ne csigázz tovább. Danny kirámolta a zsebeit, és a zsákmányt a mellette lévő ülésre helyezte, a pénzköteggel együtt. Aztán az egész halmot felemelte, és a két lord orra elé zúdította. Még a zsebeit is kifordította. Hadd lássák, hogy semmit nem tartott magánál. Percy azonnal lecsapott egy antik gyűrűre. - Istenem! Ez az! - kiáltott fel, és először az ajkához emelte, majd gyorsan az ujjára húzta az ékszert. - Nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked, drága fiam. Igazán… - a férfi szóáradata elakadt, amikor az ülésen heverő ékszerekre esett a pillantása. - Istenem, ott van a másik is! - rikkantotta boldogan, és beletúrt a halomba, hogy magához vegye a másik gyűrűjét is. - Igazán hálásak vagyunk, kölyök - fejezte be Lord Malory Percy gondolatát.

- Örök életemre leköteleztél - tette hozzá Percy, és sugárzó arccal nézett Dannyre. - Azért ezt nem mondanám - morgott Malory. - A magad nevében beszélj, barátom. Nem neked kellett ilyen sokáig rejtőzködnöd a saját anyád elől. - Nekem nincs is anyám. - Akkor George elől. - Átérzem a helyzetedet - vigyorgott Malory. - Ki az a George? - érdeklődött Danny. - A mostohaanyám. - És George-nak hívják? - csodálkozott a lány. A fiatal lord felnevetett, kék szeme vidáman megcsillant. - Tulajdonképpen Georginának hívják, de az apám lerövidítette, hogy mindenkit bosszantson vele. Ez a szokása. A lányt nem érdekelték a lord családtagjai. Megtette, amit kértek - illetve követeltek - tőle. Ráadásul sikerrel járt, és nem kell még egyszer visszamennie. Most már minél előbb haza akart jutni - és megtudni, hogy van-e még egyáltalán otthona. Amikor ez eszébe jutott, azonnal elkomorodott. A férfiak nem vették észre hangulatváltozását, mert még mindig az előttük heverő ékszerhalmot nézegették.

Percy felemelt egy nagy, ovális medált, amelyen smaragdok és gyémántok csillogtak. - Ismerősnek tűnik - fordult a barátjához. - Neked nem? - De igen. Többször megcsodáltam Lady Katherine keblét, amikor ez a függő díszítette. - Nem hiszem, hogy a hölgy szerencsejátékos lenne. Es abban is biztos vagyok, hogy nem válna meg egy ilyen ékszertől. - Bizony. Azt hallottam, hogy néhány hónappal ezelőtt ellopták, amikor Skóciában vakációzott. - Most tréfálsz, öregem? Malory összeráncolta a homlokát. - Eszem ágában sincs. Ráadásul ez a karkötő is ismerős. Megesküdnék rá, hogy Diana kuzinomon láttam tavaly karácsonykor. Nem említette, hogy ellopták tőle, de azt biztosan tudom, hogy nem szokott kártyázni. - Tehát arra célzói, hogy Lord Heddings tolvaj? - Nagyon úgy tűnik. - Ez remek hír. Nem is tudod, hogy mennyire bántott a lelkiismeret a betörésünk miatt. Malory elkapta Danny gúnyos tekintetét. A lány látta, hogy a férfi nagyon szívesen rámosolyogna. Percy azonban

még nem fejezte be a mondandóját, és a következő kérdése kijózanította a barátját. - Most mit tegyünk? - Semmit nem tehetünk, mert akkor elárulnánk magunkat, és az ügyes kis barátunkat. - Ez nagy baj. Nem örülök annak, ha egy tolvaj büntetlenül űzheti a mesterségét… - Percy észrevette Danny szemrehányó pillantását, és zavartan köhintett. - A jelenlévők persze mindig kivételek. - Ne próbálja meg rám kenni a dolgot - morogta Danny. Nem az én ötletem volt, hogy ellopjuk ezeket a drágaságokat. - Igazad van - felelte Percy és elvörösödött. Lord Malory viszont nem hagyta annyiban a dolgot. - Igazad van, kölyök. A te ötleted az volt, hogy a mi zsebünket ürítsd ki. Ezért nincs jogod vádaskodni. A lány elvörösödött, és olyan melege lett, mintha hirtelen lángra lobbant volna a kocsi belseje. Danny nem szerette, ha sarokba szorítják, de most mégsem tudott mivel visszavágni. A férfi esze vág, mint a borotva. Ráadásul gyanakvó természete van, és még a házba is utána ment, mert nem bízott abban, hogy elvégzi a munkáját. Ügyes és okos fiatalembernek látszik. Danny nem kételkedett abban, hogy az ő ötlete volt a

betörés. Milyen kár, hogy nem olyan félkegyelmű, mint a barátja. Korábban magában ostobának nevezte, de már akkor is tudta, hogy ez nem igaz. Akkor egyszerű lenne eltitkolnia az érzéseit. Még most is sikerülhetne - ha nem lenne olyan átkozottul jóképű. Sajnos, amikor ráemeli a kék szemét, kettőig sem tud számolni. Elhagyja minden ravaszsága, és egy szánalmas kislány lesz belőle, aki tehetetlenül vergődik a férfi hálójában.

6. fejezet A város felé vezető út sokkal hosszabbnak tűnt, mint amikor Heddings háza felé mentek. Dannynek nem volt órája, de nem lepődött volna meg, ha a nap lassan felbukkan a látóhatár szélén. Nagyon fáradt volt. Kimerítette a sok új érzelem, amihez addig nem volt hozzászokva. Az éhség is egyre jobban kezdte gyötörni. Ráadásul tudta, hogy hazatérésével még nem lesz vége a megpróbáltatásainak. Abban reménykedett, hogy Dagger már aludni fog, ezért neki is lesz ideje egy kicsit pihenni. Sokkal könnyebb lenne tiszta fejjel magyarázkodni - esetleg hazudni -, és nem kéne kábán és kimerülten kerülni a főnök szeme elé.

Percy ismét elbóbiskolt. Milyen igaza van! Danny szerette volna követni a példáját, de Lord Malory még ébren volt, ezért ő sem mert elaludni. Nem attól félt, hogy a férfi kihasználja a helyzetet, inkább azért maradt ébren, mert várta az alkalmat, hogy ismerős környékre érjenek, és akkor megszökjön. Danny biztos volt abban, hogy el fogják engedni, hiszen megtette, amit kértek tőle. Abban viszont egyáltalán nem bízott, hogy visszaviszik a kocsmába. Miért kerülnének ilyen nagyot, amikor már hajnalodik, és ők is fáradtak? Ám ha az o környékükön teszik ki a hintóból, akkor több órába telik, mire megtalálja a hazafelé vezető utat. Igaz, hogy Londonban nőtt fel, de még nem tudta kiismerni az egész várost, és csak bizonyos negyedekben mozgott otthonosan. A lány most magán érezte a lord tekintetét. Lopva odanézett. Jól sejtette. A férfin látszott, hogy valamit forgat a fejében, mert elgondolkodó pillantással méregette. - Már korábban is meg akartam kérdezni, hogy hol hagytad a cipődet. A lány meglepődött, mert a férfi töprengő arckifejezése láttán nem erre a kérdésre számított. Azt sem értette, hogy

miért csak most tűnik fel neki a cipő hiánya. Az erdőben is láthatta, hogy harisnyában nyargal a fák között. Eddig nem vette észre, hogy nem hord normális lábbelit? - Itt van a cipőm - felelte Danny, és felemelte az egyik lábát, hogy a férfi megcsodálhassa a gyapjúharisnyára varrt puha bőrtalpat. - Zseniális. A lány elpirult, de most azért, mert valóban büszke volt a találmányára. Ő maga készítette. Volt rendes cipője is, mert nappal nagy feltűnést keltett volna, ha harisnyában közlekedik. A puha talpú lábbelit csak akkor hordta, ha dolgozott. - Megnézhetem közelebbről? - érdeklődött a férfi. A lány gyorsan az ülés alá kapta a lábát. A férfi legyintett. - Sokkal okosabb vagy, mint hittem - szólalt meg egy kis idő múlva, és ismét alaposan meglepte Dannyt. - Nagyon szép kis történetet adtál elő annak a szolgának. Lord Carryway? Ezt a nevet honnan vetted? - nevetett fel a férfi. - Úgy gondoltam, hogy illik magához - rántotta meg a vállát Danny. - Lehet. - A férfin látszott, hogy még mindig nem elégítette ki a kíváncsiságát. - Gyakran előfordul, hogy

lebuksz, és ki kell magyaráznod magad? - Nem. Még egyszer sem kaptak el. Ma viszont kétszer is lefüleltek maga miatt! A férfi köhintett, de aztán úgy döntött, hogy nem tesz több epés megjegyzést a lány foglalkozására. Inkább rátért arra, ami valóban foglalkoztatta. Rábökött a nyakláncra és a karkötőre, amiről az előbb beszéltek. - Szeretném ezt a két tárgyat visszaadni a jogos tulajdonosoknak…

névtelenül

persze

-

mondta,

majd

megköszörülte a torkát, és zavartan megkérdezte: - Nem baj, kölyök? - Miért lenne a baj? - Most már az összes ékszer a tiéd - magyarázta a lord. A lány felhorkantott. Már korábban eldöntötte, hogy nem kér a zsákmányból. Még mindig nagyon élénken élt az emlékezetében a kép, hogy börtönbe kerül, és felakasztják. Ráadásul tudta, hogy az ékszereket már kétszer is ellopták. Ez túl sok kockázatot rejtett magában. - Az még rendben van, ha az ember a lopás után megpróbál

túladni

a

zsákmányon.

Csak

gyorsan

kell

cselekednie. De olyan lopott holmira vevőt találni, amit már

másodszor csentek el… kész lebukás. Valószínűleg mindegyik ékszert keresik már. Inkább kidobom az egész kupacot az ablakon, minthogy még egyszer hozzányúljak. A férfi megcsóválta a fejét. - Ez nem helyes. Megígértük, hogy egy vagyont… - Ne törje magát. Ha akarok magától valamit, majd a tudtára adom. A férfi tekintete megint olyan érzéki lett, hogy a lány olvadozni kezdett. Ha még egyszer megszólal, biztosan nem tud két értelmes szót sem kinyögni. Hihetetlen, hogy egyetlen pillantása ilyen hatással van rá! Mit mondott, amitől ennyire megváltozott az arckifejezése? Meggondolatlanul kiszaladt a száján, hogy akar tőle valamit… Tehát tudja, hogy nő? Az nem lehet. Soha senki nem jött még rá. Nem árulhatta el magát, hiszen már olyan régen játssza a férfi szerepét, hogy nem is tud nőiesen viselkedni. Eddig soha nem hibázott. A férfi buja pillantása végül megenyhült, és a lány fellélegzett. Lehet, hogy a túlzott feszengése és az örökös pirulása árulja el? A lord felvette a pénzköteget, gyorsan átszámolta, és a lány ülésére dobta. - Nincs meg száz font, de talán egyelőre elég lesz. Miért beszél úgy, mintha még nem végeztek volna egymással?

- Soha életemben nem láttam ennyi pénzt egy összegben - bizonygatta a lány. - Nagyon jó lesz. A férfi elmosolyodott, Danny pedig ismét kinézett az ablakon. A szeme tágra nyílt, amikor az út másik oldalán megpillantotta Londont. - Itt kirakhat - mondta könyörgő hangon, pedig teljesen ismeretlen környéken jártak. - Már nem fogok eltévedni. - Dehogynem,

kölyök.

Hazaviszlek,

és

mindent

megteszek, hogy kihúzzalak a csávából. Csak először hazavisszük Percyt. Nem tart sokáig. Egyedül maradni vele a kocsiban? Amikor a tekintetével már így is majdnem levetkőztette? Szó sem lehet róla! - Túloztam, amikor a fogadtatásról beszéltem - hazudta Danny. - Ez a pénz majd lecsillapítja a kedélyeket, és megbocsátják a szabályszegésemet. - Ragaszkodom ahhoz, hogy hazavigyelek - erősködött a férfi, mert nem hitt a lánynak. - Nem tudnék aludni attól a gondolattól, hogy ezzel a munkával úgy beleavatkoztunk az életedbe. - Kit érdekel, hogy tud-e aludni? - csattant fel a lány mérgesen. - A maga szívességei a vesztemet okozzák, ezért nem kérek belőlük. Még nagyobb bajba kerülnék, ha

felbukkanna a lakóhelyünkön. Örülne annak, ha félholtra verve ébredne fel egy elhagyatott sikátorban? - Verést kapsz azért, mert… - Nem én - mutatott rá a lány. A férfi felnevetett. - Értem. Akkor is visszaviszlek ahhoz a kocsmához, ahonnan elhoztunk. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érted. A lány attól tartott, hogy ha ott lennének, a férfi nem érné be ennyivel. - Nem - jelentette ki határozott hangon. - Nem kértem tőled engedélyt, kölyök. Danny kinyitotta a száját, hogy valami gorombaságot vágjon a lord fejéhez, de aztán meggondolta magát. Azzal úgysem érne el semmit. Inkább takarékoskodik az energiájával, és felkészül a következő elkeseredett lépésére.

7. fejezet Danny kivárta a megfelelő pillanatot, amikor a lord végre elfordította a tekintetét. Akkor egy percet sem késlekedett, feltépte a hintó ajtaját, és kiugrott a kocsiból. A járdára érve teljes erőből futni kezdett. Azt hitte, hogy könnyű dolga lesz, de eddig ritkán volt alkalma kocsin utazni, ilyen elegáns hintóban pedig még soha nem ült. Nem számított arra, hogy az ajtó alacsony, és egy átlagosnál magasabb termetű embernek a kiszállásnál le kell hajolnia. Ezért menekülés közben jól beverte a fejét. Szerencsére csak a kalapja esett le a fejéről, és nem veszítette

el az eszméletét. Hiányozni fog neki az a kalap, mert nagyon megkedvelte. Tavaly nyerte egy utcai verekedésben, és úgy vélte, hogy jól áll neki. Hiába, mégis volt benne némi női hiúság. Most viszont örökre búcsút inthet neki, mert a kocsi padlóján maradt, és nem fog visszamenni érte… Danny sokáig bírta szusszal, és nem csökkentette az iramot. Ám egy jó hosszú utcasarok után úgy gondolta, hogy ideje abbahagynia a futást, és végre kifújhatja magát. Lassított, de ekkor meghallotta, hogy valaki futva követi. Hátrapillantott, és ijedtében ismét nekiiramodott. Ez nem lehet igaz! Az átkozott lord üldözi. Pedig már elég nagy távolságot megtettek. Az első sarkon fel kellett volna adnia. De nem! Még mindig a nyomában nyargal. Ennek semmi értelme, hiszen már végeztek egymással. Megtette, amit kértek tőle, ők pedig visszavitték Londonba. Miért

akarja

ilyen

nagy

kerülővel

hazavinni,

amikor

egyértelműen a tudomására hozta, hogy nem örül neki? Már három mellékutcát is maguk mögött hagytak, de a férfi még mindig nem adta fel! A lány kezdett kifulladni. A férfi lába hosszabb volt, és egyre csökkent köztük a távolság. Danny már azt forgatta a fejében, hogy megadja magát a

sorsnak, és abbahagyja ezt a céltalan versenyfutást. A következő sarkon befordult egy mellékutcába, és megpillantott egy arra haladó bérkocsit. Kihasználta az alkalmat, hogy néhány másodpercre eltűnhetett a nyomában loholó lord elől. A kocsi alá ugrott, és belekapaszkodott a jármű alján lévő fakeretbe. A kezével és a lábával kapaszkodva felhúzta magát, és a következő pillanatban már meg is látta a közeledő férfi lábát. A kocsi alatt lapulva biztonságban volt, mert Malory nem vehette észre. Ráadásul pont az ellenkező irányba nyargalt. Amikor a kocsi befordult a következő sarkon, Danny leugrott róla. Még mindig zihált a futástól, és a szíve hevesen vert az izgalomtól. A gyomra görcsölni kezdett az éhségtől, és úgy érezte,

hogy

menten

összeesik

a

kimerültségtől.

Legszívesebben keresett volna magának egy nyugodt sikátort, hogy átaludja a napot. Ám attól tartott, hogy a további késedelemmel még nagyobb bajba kerülne. Sajnos fogalma sem volt, hogy merre jár, mert még soha nem merészkedett a városnak ebbe a részébe. Aggódott, hogy túlságosan felhívja magára a figyelmet. A kalap nem takarta el a haját, és világosszőke tincsei szinte világítottak a derengő

fényben. A sötétzöld bársonykabát még jobban kihangsúlyozta haja különleges színét. Akármerre járt, megbámulták az emberek, és ez szörnyen zavarta. Egy órába telt, mire végre talált egy olyan helyet, amit felismert, és nem kellett tovább köröznie, hanem elindulhatott a helyes irányba. Még így is másfél órára volt szüksége, hogy hazaérjen. A fáradtságtól csak lassan tudott vánszorogni, és minden porcikája sajgott. Közben végig az volt az érzése, hogy valaki követi. Tudta, hogy Maloryt sikerült leráznia, ezért nem ő lehet a nyomában. Többször is a háta mögé lesett, de mindig csak a dolgukra siető embereket látott. Ugyanakkor elég sok sikátor volt a környéken, ezért ha valaki követni akarta, könnyedén besurranhatott valamelyikbe, hogy ne vegye észre. A lány végül arra a következtetésre jutott, hogy ostobaság a megérzéseire hallgatni, mert valószínűleg csak a kimerültség miatt képzelődik. Egész idő alatt a jövő miatt aggódott. Talán ezért volt olyan ideges, hogy már-már rémeket látott. Egyre jobban nyomasztotta a gondolat, hogy hiába közeledik az otthonához, nem tudhatja, mi vár rá. Lehet, hogy már nincs is otthona?

Tyrus Dyer nem akart hinni a szemének. Elment az esze? Azt képzeli, hogy visszafelé halad az idő, és a nő megint olyan fiatal, mint annak idején? Vagy a lányát látja, akinek már régen halottnak kéne lennie? Ha így van, akkor felnőtt korára az anyja pontos hasonmása lett. Tyrust bérelték fel arra, hogy ölje meg - őt, és az apját is. A férfival minden nehézség nélkül végzett, és azt hitte, hogy a gyerekkel még könnyebb dolga lesz. Arra nem számított, hogy egy dajka vigyáz rá, és anyatigrisként harcol érte. Biztos volt abban, hogy halálos sebet ejtett rajta, de a boszorkának mégis sikerült a saját botjával úgy fejbe kólintania, hogy elveszítette az eszméletét. Hamar magához tért, de ezalatt a dajka kivonszolta a házból a lányt, és elrejtette valahol. Hiába kutatta át a környéket, sehol nem találta. Ezért a végén arra a következtetésre jutott, hogy meghúzták magukat egy eldugott, koszos lyukban, és meghaltak. Könnyen előfordulhat, hogy egy olyan helyen senki nem bukkant rá a holttestükre. Ez a magyarázat azonban nem elégítette ki a megbízóját. Rengeteg pénzről volt szó, és a fickót annyira felbőszítette Tyrus ügyetlensége, hogy nem fizetett neki egy vasat sem. Sőt, megpróbálta lelőni. Szerencsére Tyrus résen

volt, és még idejében észrevette a szándékát. Sikerül kitérnie a golyók elől, és kereket tudott oldani. Néhány évig Tyrust is nagyon bosszantotta az eset. A rábízott munkának csak a felét végezte el, és ezek után elhagyta a szerencséje. Akármibe is fogott, mindig kudarcot vallott, mintha átok ülne rajta. Már nem is számolta, hogy az elmúlt években hányszor rúgták ki különféle ajtókon. Most azonban felbukkant a balszerencséje okozója. Már nemcsak egy rémkép vagy egy lehetőség volt, hanem a kézzel fogható valóság. Eljött az alkalom, hogy végre leszámoljon a sorozatos kudarcokat okozó átokkal. Először azonban össze kellett szednie a gondolatait. Nem akart még egyszer elhamarkodottan cselekedni és hibázni. Az a lényeg, hogy már ismeri a lakóhelyét. Ki gondolta volna, hogy ennyi éven át a város nyomornegyedében rejtőzködött? Nem baj. Hamarosan visszajön ide…

8. fejezet Hiába remélte, hogy Dagger még ágyban lesz. A nap már magasan járt, és a férfi a konyhaasztalnál ülve itta a teáját, amit Nan készített neki. A nagy helyiségben hat gyerek ébren volt, és csak kettő aludt. Amikor Danny belépett a konyhába, Dagger olyan pillantást vetett rá, hogy a gyerekek azonnal kisomfordáltak a házból. A lány lerogyott egy székre, Daggerrel szemben. A férfi külseje teljesen jelentéktelen volt, de az állán éktelenkedő hosszú vágás, és a bal szeme alatt húzódó sebhely gonosszá tette az arckifejezését. Barna haja kócosan hullott az álmatlanságtól vörös szemébe. Elgyötörtnek, és ugyanolyan

fáradtnak látszott, mint Danny Biztosan egész éjjel ébren volt, és várta, hogy mikor jön végre haza. Danny sejtette, hogy nem az aggodalom miatt virrasztott egész éjszaka, hanem le akarta buktatni. Ha rajtakapja, hogy nem jött idejében haza, akkor végre kiteheti a szűrét. Dagger nem volt ostoba, és nem lehetett holmi mesével megnyugtatni. Danny olyan fáradt volt, hogy nem akart hazudozni. Úgyis csak belezavarodna. Inkább szó nélkül elővette a zsebéből a bankjegyköteget, és az asztalra dobta. Még egyikük sem tért haza ennyi pénzzel. Ez a száz font valóságos vagyont jelentett számukra. A lány abban reménykedett, hogy így talán^más szemmel néz rá a férfi. De hiába bízott abban, hogy lekenyerezheti Daggert. A férfi csak egy megvető pillantást vetett a pénzre. Kár volt dicsekednie! Dagger most azt hiheti, hogy szándékosan szegte meg a szabályokat. - Hallgass végig Dagger - szólalt meg Danny. - Nem sok választásom volt. - Tudom, hogy elkaptak. De azt is tudom, hogy nem kerültél börtönbe. - Akkor is csapdába csaltak. Egy tolvajra volt szükségük, hogy valamit ellopassanak vele. - Ismered a szabályt! Miért nem utasítottad vissza a

munkát? - Szerinted nem próbáltam meg? Szerinted miért vittek ki gúzsba kötve a kocsmából? - védekezett a lány. - Úgy látom, később mégis eloldoztak - gúnyolódott Dagger, és jelentőségteljes pillantást vetett az előtte heverő bankókra. - Hamarabb is megszökhettél volna. A férfinak ebben igaza volt. A lány kimerülten folytatta a magyarázkodást. - Akkor valami isten háta mögötti vidéken találtam volna magam, és nem tudtam volna, merre induljak, ha vissza akarok jutni Londonba. - Elhagytad Londont? A lány megrezzent a váratlan felkiáltástól. - Éppen ezért nem próbáltam meg hamarabb elszökni. Még soha nem jártam Londonon kívül. Valószínűleg egy hétbe telt volna, mire hazatalálok. A fickók viszont megesküdtek, hogy visszahoznak, ha sikerült kirabolnom azt a lordot. - Egy lordot! - Dagger második kiáltásába még az ablakok is beleremegtek. - Netán a saját házában törtél rá? Danny tudta, hogy most hazudnia kéne, mert ez volt a legfontosabb szabály az összes közül. Mégsem tiltakozott, mert már érezte, hogy hiába minden. Akármit mond, Dagger már

eldöntötte a sorsát. - Pakold össze a holmidat, és takarodj innen! Ma szegted meg utoljára a törvényeinket. Danny nem moccant. Tudta, hogy ezt fogja hallani, most mégis elszorult a torka, és könnyek szöktek a szemébe. Tizenöt éve Dagger jelentette számára a családot, ezért nagyon fájt, hogy most mégis képes elküldeni. Nem szabad sírnia! Csak egy nő engedheti meg magának, hogy pityeregjen, ha nem tud uralkodni az érzelmein. Még egy gyereknek is elnéznék a könnyeket, de ő már felnőtt. Nem sírhat, mert mindenki azt hiszi róla, hogy férfi. Mit tegyen, ha most mégis kitör belőle a zokogás? Danny gyorsan felpattant a székről, mielőtt Dagger észreveszi a könnyeit. Odalépett a nappali padlóján heverő szalmazsákjához. Ez volt minden vagyona. Összehajtogatta, hogy magával viszi, és nem tudta, hogy legközelebb hol fogja leteríteni. Felkapta a ruhászsákját, ami nem volt nagy. A rajta lévő öltözéket kedvelte a legjobban. Mindig ezt hordta, és csak akkor vett fel mást, ha kimosta. A kedvenc kisállatát egy dobozban tartotta, és most ezt a dobozt is a zsákba gyömöszölte, hogy könnyebben cipelhesse. A két alvó gyerek felébredt már, és most a szalmazsákján

ülve sírt. Danny mindkettőjüket megölelte. Máskor biztosan mondott volna valamit, hogy felvidítsa őket, de most úgy összeszorult a torka, hogy meg sem próbált beszélni. Amikor kilépett a házból, megpillantotta a többi gyereket. Mindnyájan az ajtó előtt álltak, és ők is sírtak. Idáig hallgatóztak, és megtudták, hogy többé nem látják Dannyt. Látszott rajtuk, hogy nagyon el vannak keseredve. Már egy jó ideje ő volt a példaképük. Ha egy szót szól, valószínűleg az egész csapat vele megy, de úgy érezte, hogy ezt nem teheti meg Daggerrel. Még akkor sem, ha ilyen csúnyán viselkedett vele. Danny inkább erőt vett magán, és elindult az utca felé. Tulajdonképpen már évekkel korábban távozni akart innen, hogy keressen magának egy igazi állást. Becsületes munkára vágyott, és soha többé nem akart lopásból élni. Dagger miatt most kénytelen lesz a vártnál korábban megvalósítani az álmát. Remélte, hogy egy napon még hálás lesz neki ezért, és nem fog sokáig bánkódni. Most azonban nem enyhítette a fájdalmát, ha arra gondolt, hogy már évek óta erre a pillanatra várt. Úgy tervezte, hogy barátságban válnak el egymástól, és szerette volna időnként meglátogatni őket. Így talán később segíthetett volna a többi gyereknek is tisztességes munkát találni.

- Danny! A lány megfordult, és majdnem felkiáltott örömében, amikor észrevette, hogy Dagger utánaeredt. A fájdalom azonnal eltűnt a szívéből. A lelke mélyén tudta, hogy a férfi nem fogja ezt tenni vele. Csak rá akart ijeszteni, hogy többé ne szegje meg a szabályokat, és a gyerekeknek is meg akarta mutatni, hogy milyen következményekkel jár az engedetlenség. A férfi utolérte, de Danny elkeseredetten látta, hogy az arca egyáltalán nem enyhült meg. Tehát még-sincs remény? A férfi még mindig haragszik rá? Hát persze. Ráadásul még soha nem látta ilyen dühösnek. - Akarod tudni az okát, Danny? - sziszegte az arcába, amikor a közelébe ért. - Túl szép vagy! Nem értem, hogy lehet egy férfinak ilyen vonzó külseje. Mindig azon kapom magam, hogy megkívánlak. Annyira undorodom ettől, hogy másra már nem is tudok gondolni. Tudom, hogy ha hozzád nyúlnék, akkor utána meg is ölnélek. Ugye, látod már, hogy sokkal jobb megoldás, ha elküldelek? Tudom, hogy remekül elboldogulsz majd. Biztos vagyok benne, mert mindenre megtanítottalak. De valahol máshol keresd a boldogulásodat. Most pedig takarodj, mielőtt

meggondolom

megbánnánk.

magam…

mert

azt

mindketten

A lány elárulhatta volna, hogy nem kell undorodnia magától, amiért megkívánta. Hiszen valóban egy lánnyal áll szemben. Ám ezzel a vallomással még jobban felbőszítené a férfit, mert kiderülne, hogy évekig szándékosan félrevezette. Ráadásul Dagger éppen az előbb ismerte be, hogy megkívánta. Ha megtudná, hogy nő, akkor az ágyába kényszerítené, és egy darabig a szeretője lenne - aztán az utcára küldené. Esetleg attól sem riadna vissza, hogy egyszerre erőltesse rá a két szerepet. Tizenöt éven át sikerült eltitkolni az igazi nemét. Mi értelme volt az egésznek, ha a végén mégis erre a sorsra jutna? A lány gyorsan sarkon fordult, mielőtt ő mond valami olyasmit, amit mindketten megbánnak. Ám a következő sarkon Lucy karjába futott. - A csudába, Danny! Hol a pokolban voltál? Már mindenhol… mi a baj? A lány nem bírta tovább. A könnyei patakokban folytak végig az arcán. Idáig vissza tudta tartani a sírást, de most… Éppen Lucybe kellett botlania? A kedves Lucybe, aki annyi éven át a nővére, a mamája és az egyetlen igaz barátja volt… A lány azonnal megértette a helyzetet. - Tehát mégis megtette? Kirúgott, igaz? - Danny bólintása láttán így folytatta: - Drágám, ne vedd a szívedre.

Most legalább alkalmad lesz valami olyasmit kezdeni az életeddel, aminek van értelme. Mindig azt mondogattad, hogy férjet akarsz találni magadnak, gyerekeket szeretnél, akiket becsületes munkára nevelsz majd. Hiába vannak ilyen terveid, amíg itt élsz, nem valósíthatod meg őket. - Tudom - felelte Danny. Alig tudta kinyögni ezt az egy szót, mert úgy érezte, hogy egy hatalmas kéz szorongatja a torkát. - Akkor fel a fejjel! - Lucy még be sem fejezte a mondatot, máris hullani kezdtek a könnyei. Gyorsan elfordult, hogy elrejtse a feltörő érzelmeit. - Majd üzenek, ha megállapodtam valahol - ígérte Danny. - Ajánlom is. Addig halálra fogom aggódni magam miattad. Most pedig menj. Hidd el, hogy jó ez a mai nap. Danny mindent elkövetett, hogy így tekintsen a helyzetére, de nem sikerült felvidulnia. Gyorsan otthagyta Lucyt és elindult. Az elválás fájdalmasabb volt, mint képzelte. Ám a barátnője megfogta a vállát, és még egyszer feltartóztatta. - Légy önmagad, Danny kislány - súgta könnyes mosollyal, majd átölelte és magához szorította. - Végre eljött az idő. Csak legyél önmagad, és minden jóra fordul, meglátod.

9. fejezet - Csomagot kell kézbesítenem egy bizonyos Lord Malorynak. Meg tudja mutatni, hol lakik? - Úgy hallottam, hogy a Grosvenor Square-en van egy Malory-ház. - Azt meg hol találom? - Nem vagy ismerős a városban? - Mit gondol, miért kérdezősködöm? A férfi felnevetett. - A Grosvenor észak felé van - magyarázta. - Az első

sarkon fordulj jobbra, és menj addig, amíg a gazdag házakhoz nem érsz. Jobb lett volna, ha az útbaigazítás helyett inkább megmondja a pontos címet. Ha lenne térképe, megnézhetné az utat. Sajnos Dannynek fogalma sem volt, hol lehetne beszerezni egy ilyen hasznos holmit. Ekkor eszébe jutott, hogy még egy térképpel sem boldogulna, hiszen nem tudná elolvasni az utcák nevét. Milyen egyszerű lenne beülni egy bérkocsiba, és bemondani a címet! Sajnos ehhez pénz kell, márpedig neki egy vasa sem volt. Szánalmasnak és szerencsétlennek érezte magát ebben az idegen világban. Nagyon zavarta, hogy nem tud olvasni. Már régen feladta volna, ha a dühe nem ösztökéli. Talált egy csendes sikátort, ahol átaludhatta volna a napot, mégsem tudott sokáig pihenni, mert az éhség felébresztette. A feje is megfájdult tőle. Reménytelen helyzete miatt egyre jobban elfogta a kétségbeesés. Minél előbb állást kell találnia! Ha lopásra fanyalodik, hogy ételt szerezzen magának, akkor semmit nem változott az élete, csupán csöbörből vödörbe került. Pedig most lehetősége nyílt arra, hogy megjavuljon, megszabaduljon a rossz társaságtól, és többé ne tegyen törvénytelenségeket. Úgy

látszik, nem lesz könnyű dolga, ha meg akarja valósítani a terveit. Már korábban is megpróbált kitörni a bűnözésből, de minden alkalommal kudarcot vallott. Lucy szokott „falazni” neki, amíg távolt volt, és tisztességes munka után járt. A barátnője különféle kifogásokat talált ki, hogy miért nem tartózkodik otthon. Mindig a külseje, és a tanulatlansága jelentette a gondot. Ha olyan férfimunkára jelentkezett,

ahol

az

írás

és

az

olvasás

nem

volt

alapkövetelmény, akkor izmosnak kellett volna lennie – ám Dannyt csak egy megvető pillantással elhessegették. A női munkákhoz női ruhára lett volna szüksége, de neki még egy szoknyája sem volt. Ha mégis sikerült volna rábeszélni valakit arra, hogy alkalmazza, akkor szállásra és némi pénzre lett volna szüksége, hogy kihúzza az első fizetésig. Egyszer már majdnem megoldódott a helyzete, amikor cselédlánynak jelentkezett egy háznál. Ez a munka szállással és étkezéssel jár, ezért tökéletesen megfelel egy nincstelen lány számára. A felvételi beszélgetéshez Lucy egyik ruháját kérte kölcsön, és nagyon boldog volt, amikor megkapta az állást - de csak két óráig örülhetett. A lakáj vette fel, mert nagyon vonzónak tartotta a külsejét, de mihelyt a házvezetőnő szeme elé került, azonnal távoznia kellett. Egy középosztálybeli

család alkalmazásában álltak, és a ház urai minden áron feljebb akartak kapaszkodni a társadalmi ranglétrán. Ezért csak szolid külsejű és jó modorú szolgákat akartak maguk körül látni. Szó sem lehetett arról, hogy az egyik cselédjük beszéde és külseje megbotránkoztassa

a

vendégeiket.

Márpedig

Danny

szóhasználata és kiejtése sok kívánnivalót hagyott maga után, ráadásul Lucy ruhájában úgy nézett ki, mint egy szajha. Dannyt

nagyon

letörte

ez

az

élmény.

Annyira

elbátortalanodott, hogy egy darabig fel is hagyott a próbálkozással. Sajnos a későbbi álláskereséseiben sem járt sikerrel. Úgy tűnt, mintha üldözné a balszerencse. Még most is dühbe gurult, amikor eszébe jutott a sok kudarc. Pedig csak alkalomszerűen indult álláskeresésre. Nem ment minden nap munka után, mert nem szeretett egyedül járkálni a városban. Nehezen viselte a magányt. Most viszont nem volt más választása, és nem engedhette meg magának, hogy halogassa a dolgot. Azonnal szüksége volt egy állásra, lehetőleg még aznap. De előbb ételt kellett szereznie. Legszívesebben a falba verte volna a fejét, amiért nem tartott meg legalább néhány bankjegyet a pénzből, amit Malory adott neki. Ostobaság volt odaadni az egészet Daggernek, mert most felkopik az álla az éhségtől.

Nagyon

gyötörte

a

magányosság

érzése.

Népes

gyerektársaságban nőtt fel, és hiányzott neki az örökös nyüzsgés. Szerette volna, ha most már a saját gyerekei veszik körül, és gondoskodhat arról, hogy jó körülmények között nőjenek fel. Egy férjet akart, akitől minden segítséget megkap a gyerekek nevelésében. Egy jó embert, akinek tisztességes munkája van. Már régen kitűzte maga elé ezt a célt, de amíg fiúként élte az életét, addig semmit nem tehetett a megvalósításáért. Tudta, hogy egyik napról a másikra nem fog az ölébe pottyanni egy becsületes férj. Ételre viszont most van szüksége, ezért előbb egy állást kell találnia. Csak ezután kezdhet férjet keresni, és családot alapítani. Az étellel szerencséje volt. A kabátja bélésében rábukkant Heddings egyik gyűrűjére, ami kiesett a lyukas zsebéből. Tudta, hogy tisztességes úton nem adhatja el, mert az ékszer valószínűleg a körözött tárgyak listáján van. Ám eszébe jutott, hogy Miss Jane annak idején eladta az egyik gyűrűjét, hogy élelmet vegyen. Már évek óta nem gondolt Miss Jane-re. Amióta elmúltak a rémálmai, teljesen megfeledkezett róla. Mostanában már nem gyötörték a szörnyű álmok, amelyek akkor kezdődtek, amikor

Miss Jane-nel bujkált a sikátorokban. A rémképek mindig ugyanarról szóltak: sok vért látott, sikoltozást hallott, aztán valaki fejbe vágta egy nehéz tárggyal, és minden elsötétült. Időnként egy másfajta álmot is látott, de sajnos túl ritkán. Ilyenkor biztonságban érezte magát, és egy fiatal nőről álmodott, akivel még soha nem találkozott. A hölgy haja ugyanolyan világosszőke volt, mint az övé, az öltözete pedig finom és elegáns, mint a hintókban és az utcán látott hölgyeké. A szép ruhában pompázó gyönyörű nő egy virágos mezőn sétált, és olyan volt, mint egy angyal. Lucy szerint az álmában látott jelenség valóban angyal volt, aki azért kísértette, mert annak idején meg kellett volna halnia, de mégis megmenekült. Lucy persze egy kicsit hóbortos volt. Danny azonban még merészebb magyarázattal állt elő. Úgy képzelte, hogy saját magát látja gyönyörű hölgyként, mert ő is ugyanolyan szeremé lenni. Ebből az álomból mindig sikerült reményt merítenie. Most valóban szüksége volt a bizakodó hozzáállásra, mert még egy fontot sem kapott a gyűrűért. Dannyt elkeserítette az újabb kudarc, de nem tudott többet kicsikarni az idegen férfiból, akinek végül eladta az ékszert. Pedig az emberen látszott, hogy sokkal többet is tudna fizetni érte.

Kinek köszönheti mindezt? Annak a fiatal lordnak! Miért volt olyan erőszakos, és miért nem törődött bele, hogy nem vállalja a munkát? Találhatott volna valaki mást, aki örömmel kap az ajánlatán. Akkor most nem lenne ilyen reménytelen helyzetben, és nem kéne aggódnia, hogy legközelebb mikor jut ételhez! Az a férfi tartozik neki. Fizetni fog a tettéért, különben elmondja Lord Heddingsnek, hogy hová tűnt az ékszeresdoboz tartalma. Danny tudta, hogy erre úgysem vetemedne, de elég, ha ráijeszt Maloryra. Egy elegáns étteremben megebédelt, majd miután fizetett, megköszönte a pincérnek a kiszolgálást és az útbaigazítást. Nem látta, hogy a férfi arca elkomorult. Fogalma sem volt, hogy illett volna borravalót adnia. A tájékozatlanság néha kapóra jöhet, mert megóvja az embert a felesleges aggodalmaskodástól. Ám a pincért annyira felbőszítette, hogy nem sokáig hagyta a lányt ebben az áldott tudatlanságban. Az ajtóig kísérte, és dühösen utána kiáltott: - Fösvény gazember! Ráadásul még útba is igazítottalak, pedig nem lett volna kötelességem! Danny visszafordult, és csak most jött rá, hogy a férfi

vele veszekszik. Fogalma sem volt, hogy mi lehet a baja. - Miről beszélsz, ember? Kifizettem az ételt. - Látszik, hogy milyen ostoba vagy! Azt hiszed, hogy a kiszolgálás ingyen van? Nem is lett volna szabad egy ilyen alakot beengednem az ajtón. Ilyen alakot? Ez fájt. A lány érezte, hogy elvörösödik. Betért az első útjába eső étterembe, és észre sem vette, hogy egy gazdag negyed kellős közepén jár, ahol bankok meg üzletek sorakoznak, és mindenfelé jólöltözött emberek sietnek a dolgukra. A pincér kiáltozására azonnal csődület támadt körülöttük.

A

lány

hallotta,

hogy

néhányan

dühös

megjegyzéseket tesznek. - Ez egy tolvaj, semmi kétség. - Jobb, ha megnézzük a zsebünket. Úgy látszik, ma itt akar tevékenykedni. - Inkább az ő zsebeit kéne átkutatni. - Én csak enni akartam - magyarázta Danny a pincérnek. - Fizettem is az ételért. Ha nem adtam elég pénzt, miért nem szóltál? Nem kéne sértegetned. Már a fickó is látta, hogy eltúlozta a dolgot, de a többi vendég előtt nem akart meghátrálni és bocsánatot kérni. - Takarodj innen, és ne gyere többé vissza! - fenyegette

meg a lányt. - Ez egy tiszteletreméltó környék. Menj vissza a nyomornegyedbe, ahová tartozol.

10. fejezet Danny emelt fővel távozott az étterem elől, de nagyon nehezére esett megőrizni a méltóságát. Legszívesebben elfutott volna, mégsem tette. Tudta, hogy akkor bűnösnek tartanák, és azonnal feltartóztatnák. Senki nem gondolná, hogy csak azért fut el, mert el akar tűnni a szemük elől, és legszívesebben a föld alá bújna szégyenében. Pedig az álláskeresése során többször találkozott már ezzel a lekezelő gőggel. Nem értette, hogy most miért érzi magát olyan szerencsétlennek és megalázottnak. Talán azért,

mert a kínos jelenet ismét bebizonyította, hogy nehéz dolga lesz, ha tisztességes munkát akar találni. Sok időbe telt, mire végre sikerült összeszednie magát, de nemsokára egy újabb kellemetlen érzés kerítette a hatalmába. Két nap alatt már másodszor támadt az a gyanúja, hogy valaki követi. Talán a köréje gyűlt emberek közül valaki meg akar győződni arról, hogy valóban elhagyja a környéket? Amikor megfordult, nem vett észre semmi különöset. A közelében nem látott gyanúsan viselkedő személyt. Egy lordnak tűnő férfi belépett egy irodaházba. Egy küldönc szaladt a járdán. Egy hölgy lépdelt a kirakatok előtt, mögötte haladt a csomagokkal

megrakott

szolgálója.

Néhányan

karöltve

sétálgattak a párjukkal, mások határozott léptekkel siettek a dolgukra. Már kétsaroknyira járt az étteremtől, de még mindig nem tudta lerázni magáról a furcsa érzést. Hiába nézegetett hátra a válla fölött, fogalma sem volt, hogy ki lehet a nyomában. Ebben a városrészben túl sok ember nyüzsgött az utcákon. A lány végül beugrott egy boltba. Nem törődve a nyomában felhangzó kiáltásokkal az üzlethelyiség hátsó része felé iramodott, ahová csak az alkalmazottak léphetnek be. Onnan kiszaladt a hátsó ajtón, és egy másik utcára ért. A

következő tíz percet azzal töltötte, hogy ide-oda haladva átvágott

különféle

épületeken,

és

megpróbálta

lerázni

titokzatos követőjét. Végül fellélegzett, és megszűnt a furcsa érzése. Ha valóban követte valaki, most biztosan elveszítette a nyomát. Hosszú volt az út a Grosvenor Square-ig, és beesteledett, mire odaért. A környéken nem voltak sikátorok, ahol éjszaka meghúzhatta volna magát, viszont sok parkon haladt keresztül. Némelyik olyan nagy volt, mintha már nem is a városban járna, hanem valahol vidéken. Végül egy bokor alatt hajtotta álomra a fejét. Elhatározta, hogy másnap folytatja a terep felderítését. Hajnalban mardosó éhség ébresztette fel, és ettől ismét feltámadt a haragja. Ám hamar megfeledkezett erről az érzésről, mert amikor körülnézett, úgy vélte, hogy felismeri a szeme elé kerülő parkot. Pedig még soha nem járt a városnak ebben a részében! Előző este nem tudta megfigyelni a környéket, mert már nagyon sötét volt. Ma reggel azonban meglátta az ösvények mellett lévő padokat, és a föléjük magasodó hatalmas tölgyet. Megpillantott egy gyereket, aki boldog kacajjal kergetett szét egy csapat galambot. Danny pislogott egyet, és a gyerek eltűnt, talán nem is volt igazi a látomás. Ez egy emlék!

Danny lerogyott a fűbe, és a lelke mélyéig megrendült. Ez volt az első alkalom, hogy a múltjából felmerült egy emlék. Valószínűleg azért támadt fel benne, mert most járt először olyan helyen, ahol már gyerekkorában is megfordult. A szülei Londonnak ebben a részében laktak, vagy csak látogatóban voltak itt? A park egyik oldalán észrevett egy szállodát, és néhány középosztálybeli házat. Amikor a másik irányba indult, díszesebb épületeket pillantott meg. Megpróbált még több emléket felidézni magában, és felismerni a helyet, de hiába. Semmi nem jutott az eszébe. Annyira erőltette az agyát, hogy a végén megfájdult a feje. Egy idő után rájött, hogy inkább az éhségtől lett rosszul. Gyorsan összeszedte

magát,

kérdezősködnie

és

kellett,

elindult. de

végül

Útközben a

többször

délelőtt

is

közepén

megérkezett a Malory család háza elé. Micsoda óriási épület! Valóságos kastély. A többi háztól kissé távolabb állt, és magas kerítéssel volt körülvéve. A kertben csodálatos virágok és ápolt bokrok pompáztak. Nem erre a látványra számított, és teljesen elbizonytalanodott. Az étteremben történtek után elszállt minden önbizalma. Hogyan kerüljön egy ilyen ház közelébe? Sok időt elfecsérelt, amíg a járdán álldogálva várta, hogy egy szolgának látszó személy

lépjen ki a házból. Végül egy fiatal, cselédegyenruhát viselő nő bukkant fel. Nem volt igazi egyenruha, de látszott, hogy nem egy hölgy öltözéke. Danny összeszedte minden bátorságát, és megszólította a nőt. - Jó napot asszonyom. Itt lakik a jóképű Malory lord? - Hát ez vicces! - válaszolta a nő jókedvű kacagással. Mindegyik jóképű, kedvesem. - Hány Malory lakik itt? - Ebben a háztartásban három. - Én azt keresem, akinek fekete a haja, és… - Akkor rossz helyen jár. Itt a gróf lakik a két fiával, és egyiknek sem fekete a haja. Valószínűleg az öccsére, Sir Anthonyra gondol. Az ő háza a Piccadillyn van. Esetleg az unokaöccsére, Jeremyre. Csak ez a két lord fekete hajú a családban. - Egy csomagot kell átadnom - magyarázta Danny, és megtapogatta a kedvence dobozát. Nem jutott eszébe jobb ürügy, amivel Malory közelébe kerülhet. - Egy fiatal lord adta fel a megrendelést, aki körülbelül huszonöt éves. - Akkor az Jeremy Malory lesz. Az apjával él a Berkeley Square-en. Danny

elvörösödött,

hogy

megint

hazudozásra

kényszerül. - Nemrég költöztem a városba. Meg tudná mondani, hol van a Berkeley? A nő útba igazította, és a lány nemsokára megtalálta a teret, amely a napnak ebben a szakában meglehetősen forgalmas volt. Mindenütt járókelők sétálgattak, és az elegáns házak előtt díszes fogatok vártak az urakra és a hölgyekre. Valaki megmutatta neki a házat, amit keresett. Ez nem volt olyan impozáns külsejű, mint az előző. A lány itt már tudta, hogy mit tegyen, és a hátsó bejárathoz sietett, hogy ott kezdje az álláskeresést. Sajnos,

aznap

nem

volt

szerencséje.

Hamarosan

megtudta, hogy Jeremy már nem lakik ott, mert egy hete elköltözött a saját házába, és most a Park Lane-en lakik, az unokatestvére szomszédságában. Egy újabb útbaigazítás, és egy újabb hosszú gyaloglás következett. Még soha életében nem kutyagolt ennyit. Ám amikor végre bekanyarodott a Park Lane-be, elismerően nézett körül. Az utcát az egyik oldalon egy gyönyörű park határolta, ami most nyári pompájában virított. Egy órába telt, mire talált valakit, aki megmutatta neki Jeremy Malory házát. Mivel a fiatal lord csak nemrég költözött ide, hiába állított meg több

szolgát is az utcán, egyikük sem tudta, hogy melyik az ő háza. Ennyi megpróbáltatás után fel volt készülve arra, hogy a lord nem is lesz otthon. Amilyen szerencsétlen, csak holnap vagy holnapután jön haza! Ez azt jelentené, hogy megint egy bokorban kell aludnia. Még jó, hogy nem kell messzire mennie, mert az utca másik oldalán van egy park. Nem baj, csak gyűljön a haragja az ifjú lord ellen. Annál alaposabban le fogja hordani… ha végre a szeme elé kerül.

11. fejezet A lord otthon volt! Ráadásul beengedték a házba! Egy vele körülbelül egyidős, testes, fakóbarna hajú lány nyitotta ki az ajtót, és gyorsan végigmérte Dannyt. - Várjon itt, és ne nyúljon semmihez, ha jót akar magának - vetette oda, majd felment a közelben lévő lépcsőn. Danny feszülten álldogált egy darabig, és még mindig nem tudta elhinni, hogy bejutott. Gyorsan megigazította göndör szőke haját, mert nem akart kócosnak látszani. Azelőtt mindig Lucy ápolta a haját, amikor egyedül voltak. Ő vágta le, hogy ne

nőjön túl hosszúra, de sajnos nem bánt túl ügyesen az ollóval, ezért sokszor egyenetlenek lettek a tincsei. Dannyt ez nem zavarta, mert nem volt hiú a hajára. Eddig mindig kalapot hordott, és most nagyon hiányzott neki a mindent eltakaró fejfedő. Hát persze, hogy nem nyúl semmihez! Hirtelen olyan ideges lett, hogy még körülnézni sem volt mersze. Mégsem olyan jó ez az ötlet. Amikor legutóbb együtt volt a lorddal, rájött,

hogy

veszélyes

a

közelsége.

A

harag

miatt

megfeledkezett erről, de most megint az eszébe jutott, hogy milyen ideges volt a jelenlétében. Danny megfordult, hogy távozzon, mert ezt tartotta a legbölcsebb lépésnek. Ám ekkor megpillantotta magát az ajtó mellett lévő tükörben, ami egy keskeny asztal fölött lógott a falon. A lány földbe gyökerezett lábbal meredt a saját tükörképére. Ritkán nyílt alkalma, hogy alaposan szemügyre vegye magát. Azokban a házakban, amelyeket Dagger bérelt, nem voltak felesleges luxuscikkek. Igaz, hogy lopás közben járt elegáns helyiségekben, de ott nem volt ideje tükörbe nézni, és nem is látott volna semmit a sötétben. Most deréktól felfelé pillantotta meg magát, a hetyke kalapja nélkül, és azonnal

feltűnt neki, hogy milyen csinos. Elképesztő, hogy még mindig fiúnak nézik. Hiába, a nadrág mindenkit megtéveszt. Meg a lapos mellkas. Emiatt sokat aggodalmaskodott. Attól tartott, hogy nem tudja majd elrejteni nagyra nőtt mellét. Ám végül szerencséje lett, mert a melle nem volt túl nagy, inkább közepes méretűnek mondható. Lucy segítségével sikerült elrejteni az árulkodó halmokat. Könnyű dolguk volt, mert Lucynek egyszer akadt egy jómódú vendége, aki véletlenül nála hagyta a fűzőjét. Először jót nevettek azon, hogy a férfiak is viselnek ilyen ruhadarabot, de aztán Lucynek eszébe jutott, hogy néhány év múlva hasznos lehet Danny számára. Igaza volt. Danny nem a derekán hordta a fűzőt, hanem a mellkasán - szerencsére elég vékony volt hozzá. Annyit változtatott csak a viseleten, hogy előre fordította a fűzős részét, mert így egyedül is fel tudta venni. A fűző elég szoros volt, és nagyon jó minőségű anyagból készült. Olyan kényelmes és puha volt a belseje, hogy szinte alig vette észre, hogy rajta van, mégis tökéletesen lelapította a keblét. Megtanulta, hogy egy kicsit görnyedten tartsa magát, így a melle olyan laposnak tűnt, mintha valóban fiú lenne. Danny meghallotta a közeledő lépteket, és eszébe jutott,

hogy már régen távozni akart. Túl sokáig halogatta a dolgot, mert annyit csodálta magát a tükörben. Nem is fordult hátra, hogy megnézze, ki jön, inkább a kilincs felé nyúlt. - Máris elmegy? - kérdezte a lány. - Nem baj, mert a lord most nem ér rá. Egy hölgy ismerősét szórakoztatja. Nem hallottam őket bejönni, de nem is szoktam a háznak ebben a részében tartózkodni. Olyan kevesen vagyunk, hogy kénytelen voltam én ajtót nyitni. Danny visszafordult. Látta, hogy a lány szeretne panaszkodni valakinek. A hangja is zsémbes volt. - Maga a cselédlány? - Nem, még nincs cselédlány a háznál. Még egy férfiszolga sem, aki ajtót nyitna a vendégeknek. Lakájról meg ne is beszéljünk. Én a konyhán dolgozom. Most jobb, ha elmegy, és később visszajön. Addigra biztosan távozik a lord hölgy barátja. Danny meg akarta fogadni a lány tanácsát, de ekkor hangosan megkordult a gyomra. Éhesen kóboroljon a környéken, amíg Malory egy hölggyel hempereg az ágyban? Szó sem lehet róla! - Inkább megvárnám, ha lehet. Minél előbb beszélnem kell vele.

- Ahogy gondolja. Bemehet a szalonba, ott van a hall végében. Leülni nem tud, mert a ház még nincs berendezve. A lány elindult a ház hátsó része felé. Danny nem mozdult, mert még mindig csodálkozott a saját beszédén. Hogy megváltozott a kiejtése! Azelőtt mindig így beszélt, de Lucy sokat szidta érte, és ráparancsolt, hogy felejtse el a finomkodó kiejtését, ha a csapattal akar maradni. Ezért aztán eltanulta Lucy beszédét. Olyan jól sikerült az utánzás, hogy hosszú évekig nem is szólalt meg másképpen. Most viszont már nem tartotta természetesnek, hogy olyan hangnemben és kiejtéssel társalogjon az emberekkel. Vajon miért? Talán azért, mert egy elegáns házban van? Mert egy olyan szolga zsörtölődését hallgatta, aki szépen beszélt? Akármi is volt az oka, a konyhalányt annyira megnyugtatta a kiejtése és a beszédmodora, hogy magára merte hagyni a házban. Danny

eldöntötte,

hogy

pontosan

tíz

percet

ad

Malorynak. Az elmúlt napokban annyit éhezett, hogy nem fog tovább várni erre az öntelt és erőszakos férfira.

12. fejezet - Meglepett, hogy ilyen korán reggel találkoztunk - mondta Mary Cull, és hátradőlt a Jeremy ágya mellett álló puha fotelban. - Nem gondoltam volna. Eddig azt hittem, hogy egy magafajta ifjú szoknyapecér egész nap alszik, mivel az éjszakát dorbézolással tölti. Jeremy a hölgy előtt térdelt, és mosolyogva levette a lábáról a cipőt. Mary egy ifjú özvegy volt - a legfiatalabb, akit eddig sikerült elcsábítania. A vén Lord Cull a nászéjszakáján hunyt el. Biztosan túl megerőltető vállalkozás volt számára a

házasság beteljesítése. Mary nem volt egy szépség, de nagy kék szeme és sötétszőke haja vonzóvá tette. Most már annyira megkedvelte a szeretkezést,

hogy

több

úriembert

is

rendszeresen

szórakoztatott az otthonában. Jeremy nem tartozott az állandó látogatói közé, és eddig csak háromszor kapott meghívást a hölgyhöz. Mindhárom alkalommal remekül érezte magát. Amikor ma délelőtt összefutottak, közelebb voltak a férfi lakásához, ami ráadásul vadonatúj volt. Jeremy azzal az ürüggyel hívta el magához a ladyt, hogy meg szeretné mutatni neki az új házát. Természetesen nem álltak meg, hogy körülnézzenek, hanem egyből felmentek a hálószobába. - Délelőtt volt egy kis dolgom Edward bácsival magyarázta Jeremy. - Valami családi ügy? - Nem. Mostanában én kezelem a család néhány befektetését, a sajátomat is beleértve. A nő meglepődött. - Maga? Az üzlettel foglalkozik? Tréfál? - Eszem ágában sincs. Rájöttem, hogy élvezem a befektetésekkel kapcsolatos ügyintézéseket. Arról meg álmodni sem mertem volna, hogy új befektetéseket fogok keresni. Ezt

eddig mindig a nagybátyámra hagytuk, mert jó érzékkel választja ki a sok nyereséget hozó vállalkozásokat. - Ez bámulatos, Jeremy. Őszintén mondom, hogy maga a legvonzóbb külsejű férfi az egész városban. Ráadásul a családja rendkívül gazdag, ezért egyáltalán nem kéne dolgoznia. Akkor meg minek bajlódik ezzel? - Nem nevezném munkának, hölgyem. Hiszen nagyon élvezem. Ez óriási különbség. - Szerintem nem - mosolyodott el a nő. - De tegye azt, amit kíván… Ilyet nem szabad egy Jeremyhez hasonló nőcsábásznak mondani, mert biztosan félreérti. A férfi arckifejezése azonnal érzéki lett, és lassan felemelte a nő szoknyáját. Mary szívverése

felgyorsult,

de amikor

az

ágyra pillantott,

összeráncolta a homlokát. - Ez a szoba olyan…. agglegényes. Nem is tudom, hogy létezik-e ilyen szó, kedvesem. Mindegy, akkor is ez a legjobb kifejezés. - A nő felsóhajtott. - Már bánom, hogy nem hozzám mentünk.

Sokkal

jobban

érezném

magam

a

saját

hálószobámban. A hölgy szoknyája már a combjánál volt, és a férfi keze még feljebb csúszott. Megragadta a nő csípőjét, és az

ágyékához szorította. Mary már majdnem feküdt a hatalmas fotelban, és két lábát a férfi dereka köré fonta. - Képzelje azt, hogy az ágyában van. A nő felnevetett. - Nehéz lenne. Ez a szoba egyáltalán nem hasonlít az enyémre. Hol van a selyem ágynemű, a puha párnák, és azok az apróságok, amik miatt az ember úgy érzi, hogy ki sem akar kelni az ágyból? Még soha életemben nem láttam ilyen… agglegényágyat. - Majd megtudja, hogy milyen jó, ha már benne van. Megígérem, hogy többé nem fog panaszkodni az ágyamra. A mély és rekedt hang hallatán a nő nem ellenkezett tovább, hanem két kézzel megragadta Jeremy fejét, és a mellére szorította. Ekkor valaki dörömbölt az ajtón. - Öltözzön fel, ember! Bemegyek! - hangzott fel egy harsány kiáltás. Danny dühösen toporgott az ajtó másik oldalán. Igaz, hogy nincs órája, amivel mérni tudta volna az időt, de úgy érezte, hogy nem tíz, hanem legalább húsz percet adott Malorynak. Attól tartott, hogy a férfi olyan „szerető” típus, akikről Lucy annyit áradozott. A „szerető” képes egész nap szórakoztatni a társaságában lévő nőcskét. Neki nincs annyi

ideje! Ezért felsietett a lépcsőn, és minden ajtóra rászorította a fülét. Itt végre hangokat hallott. A dörömbölés után nem sokkal kivágódott az ajtó. Malory a szoba közepén állt, és az ingerültsége meglepetéssé változott, amikor felismerte Dannyt. - Te itt? - Itt bizony - felelte a lány, és visszatért a „lucys” kiejtése. A durva hang hallatán a férfi arca elkomorodott. - Mi az ördögöt keresel itt? - Tüntesse el a nőjét, és aztán beszélhetünk. A férfi egy pillanatra megfeledkezett a mögötte álló hölgyről, aki vérig sértődött, hogy Jeremy nőjének nevezték. Ideges mozdulattal megigazította a szoknyáját, majd felkapta a retiküljét, és az ajtó felé viharzott. Jeremy utánakiáltott: - Nem kell távoznia, Mary. Csak egy perc, és ismét a magáé vagyok. - Semmi baj, kedvesem. - A nő egy pillanatra megállt, és megsimogatta Jeremy arcát. Így hozta a tudomására, hogy nem haragszik, és nem bánja, hogy megzavarták az együttlétüket. Jöjjön el hozzám még ma valamikor, és ott senki nem fog zaklatni minket.

A hölgy dühös pillantást vetett Dannyre, majd távozott. A férfi ingerülten beletúrt a hajába, majd megfordult, és a kandallóhoz lépett. A párkányon lévő konyakosüvegből töltött magának egy pohárral. Danny belépett a szobába, és a földbe gyökerezett a lába, amikor megpillantotta az ágyat. Hová tette az eszét? Nem lett volna szabad így berontani a lord hálószobájába! - Lent várok - mondta aggódó arccal, és már indult is az ajtó felé. - Maradj itt - szólt utána a férfi, és amikor a lány nem engedelmeskedett, gyorsan hozzátette: - Azt akarod, hogy erőszakkal ráncigáljalak vissza? Szívesen megteszem. A lány azonnal megtorpant. Annyira megrémült, hogy meg sem tudott moccanni. Vajon most is sikerülne elszaladni előle? A férfi mintha olvasott volna a gondolataiban. - A hallig sem jutnál el, és máris elkapnálak - mondta. Biztos lehetsz benne. Inkább csukd be az ajtót, és meséld el, hogy mit keresel itt. A lány nem csukta be az ajtót, de megfordult, és a férfira nézett. Bosszantotta, hogy Jeremy olyan magabiztos, pedig nincs is a közelében. A kandalló mellett támasztotta a falat, a

karját keresztbe fonta a mellén, és az egyik lábát hanyagul a másik elé tette. Ugyanolyan nyugodtnak és gyanútlannak tűnt, mint aznap este a kocsmában, amikor sikerült mindenkit megtévesztenie. Pedig csak színjáték volt az egész, és akkor is ugyanúgy résen volt, mint most. A férfi felvonta az egyik fekete szemöldökét. - Nos? Csak nem azért jöttél, hogy kiraboljál? Akkor nem kopogtál volna. Vagy annyira ügyesnek tartod magad, hogy még kopogsz is, mielőtt belépsz egy szobába, hogy kirabold? A lány érezte, hogy elvörösödik. Ám szinte azonnal haragra gerjedt, és ingerülten megjegyezte: - Abbahagytam a lopást. Kirúgtak! Hála magának, és az erőszakosságának. - Valóban? Hát ez szomorú. Tényleg nagyon sajnálom. A férfi arcán egy fikarcnyi együttérzés sem látszott, miközben ezt mondta. Sőt, még mosolygott is! A mosolyától a lány gyomra megrándult, és a szíve hevesebben kezdett el verni. A férfi tekintetétől minden gondolata összezavarodott. Nem fogja tudni leszidni, ha az agya felmondja a szolgálatot a jelenlétében! - Miért nem engedted meg, hogy hazakísérjelek, és elmagyarázzam a történteket? - kérdezte a férfi szemrehányó

hangon. - Az sem segített volna - morogta a lány. - Az a férfi már régen meg akart szabadulni tőlem. Örült, hogy talált egy jó kifogást. - Ki az a férfi? A főnököd? - Valami olyasmi. - Tehát számítottál az elbocsátásra? - Igen, de nem ilyen gyorsan. Így nem volt időm másik munkát keresni, és egy lyukas garas sincs a zsebemben panaszkodott a lány. - Mi történt azzal a pénzzel, amit aznap este kerestél? érdeklődött a férfi. A lány megint elpirult. - Odaadtam neki. Azt hittem, hogy akkor meggondolja magát, de tévedtem. - Tehát most egy másik tolvajbandát keresel, akikkel együtt dolgozhatsz? Te jó ég! Azt gondoltad, hogy itt találsz egyet? Jeremy őszinte megbotránkozással nézett Dannyre, és hangján is hallatszott a felháborodás. Danny legszívesebben bólintott volna. Végül is nem az ő ötlete volt, hogy kirabolják Lord Heddingset. Danny mégis úgy gondolta, hogy inkább

rátér a lényegre. - Mondtam már, hogy abbahagytam a tolvajlást. Soha nem

szerettem,

és

remélem,

hogy

többé

nem

kell

ráfanyalodnom. Igazi munkát keresek magamnak. A férfi arcán most őszinte érdeklődés tükröződött. - Miféle munkát? - Nem

vagyok

válogatós,

és

nincs

határozott

elképzelésem - vonta meg a vállát a lány. - Bármilyen tisztességes munkát elvégzek, ami segít abban, hogy tető legyen a fejem felett, és legyen mit ennem. Amióta kirúgtak, a szabad ég alatt alszom. Mivel maga tehet erről, ezért úgy vélem, hogy tartozik nekem. - Nagyon lenyűgözőnek tartom, hogy inkább egy sikátorban hajtod álomra a fejed, minthogy azt tedd, amiben olyan nagy szakértő vagy. A lány harmadszor is elvörösödött, de most azonnal felcsattant. - Felesleges ámuldoznia. Magát akartam felkeresni, mert tartozik nekem, és már korábban is idejöttem volna, ha nem tartott volna ilyen sokáig idevergődnöm. A férfi felnevetett. - Nem foglak teletömött zsebbel útnak bocsátani úgy,

hogy nem tudom meg, ezzel mennyire tisztáztam magam a szemedben. Abban meg nem reménykedem, hogy időnként felbukkansz, és tájékoztatsz a hogyléted felől. A lány kihúzta magát. - Először valóban pénzt akartam kérni, de a nő odalent panaszkodott, hogy nincs elég szolga a háznál. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább egy állást kérek magától. - Úgy döntöttél? - A férfiból kitört a nevetés. - És mi akarsz lenni: inas vagy szobalány? A lány haragos pillantást vetett rá. A férfi nem veszi komolyan. Nem is titkolja, hogy mulat rajta. A következő másodpercben azonban Danny felfogta a férfi kérdésének a lényegét, és megdermedt a megdöbbenéstől. A lord tudja az igazat! Különben miért említette volna a szobalányi állást? Úgy érezte, semmi értelme tovább titkolózni előtte. - Mikor jött rá? - kérdezte. A férfi ellökte magát a faltól, és elindult a lány felé - egy farkas is így cserkészi be az áldozatát, gondolta Danny, és elszorult a torka. Jeremy megállt a lány előtt, és felemelte a kezét, mintha meg akarná simogatni az arcát. Danny hátrahajolt, de a férfi keze is megállt a levegőben. - Nem volt nehéz észrevenni, kedvesem - mondta a lord

mosolyogva. - Mindig felismerem a szép nőket, akármilyen öltözékben jelennek meg előttem. Bár az igazat megvallva, azt szeretem a legjobban, ha meztelenek. A lány gyorsan hátralépett. - Engem nem fog meztelenül látni! A férfi felvonta a szemöldökét. - Nem? Ez kár. Akkor nem sok tárgyalnivalónk maradt. - Dehogynem. Beszéljünk arról az állásról, amit adni fog nekem. A férfi felsóhajtott. - Az már szóba került és visszautasítottad. - Arra gondol, hogy levetkőzzek magának? Maga azt munkának nevezi? - kiáltott fel a lány felháborodott arccal. A férfi felnevetett. - Valami olyasminek. Hajlandó lennék a szeretőmmé fogadni téged. Nem szégyellem bevallani, hogy rendkívül szórakoztatónak tartalak. Biztos vagyok abban, hogy egy darabig mindketten nagyon élveznénk az együttlétünket. Danny arca most már nem a zavartól, hanem a haragtól lángolt, és a felháborodástól teljesen megfeledkezett magáról. - Ezt verd ki a fejedből, te aljas gazember! Tisztességes munkát akarok, és el is érem a célomat. Különben

meglátogatom Lord Heddingset. Ő biztosan szívesen segít, ha közlöm vele, hogy tudok az ellopott ékszerek hollétéről. Most már a lord arca is vörös lett. - Ez ostobaság. Fogalmad sincs az illendő viselkedésről, és nem tudod, hogyan működik egy ilyen háztartás. Ráadásul úgy beszélsz, mint egy csatornalakó - tette hozzá megvetően. - Tudok szépen is beszélni - felelte Danny nyugodt hangon. A lány tudta, hogy nem lesz könnyű megőriznie a finom kiejtését. Főleg akkor feledkezik meg magáról, ha dühös vagy ideges - márpedig Malory közelében ez gyakran előfordul. Tizenöt év után nagyon hozzá volt szokva az alantas beszédmódhoz. Határozott kijelentésével sikerült meglepnie a lordot. - Tehát képes vagy utánozni az előkelő beszédet? kérdezte Jeremy. - Remek. Viszont fogalmad sincs az illendő viselkedésről. Hogy képzeled ezt? Itt akarsz dolgozni, amikor állandóan kínos helyzetbe hoznád magad, és mindenki mást, aki a házban lakik? - Majd tanulni fogok! Igen, jól hallotta. Megtanulom a munkát, és a hozzá illő viselkedést. - Miért? - fakadt ki a kérdés a férfiból. - Miért bajlódnál

ennyit, amikor sokkal alkalmasabb vagy… A lány keze a férfi arca felé lendült, de Jeremynek sikerült kitérnie az ütés elől. Az ingerült mozdulat elárulta neki, hogy a lánynak aznap már elege van a sértésekből. A biztonság kedvéért Danny még dühösen a fejéhez vágta: - Azért, mert egy tiszteletreméltó férjet akarok találni, és aztán egy rakás gyereket szülni! Ezek a céljaim! Egy jó állás, egy férj, és egy nagy család. Méghozzá ebben a sorrendben. Ha nem segít az első célom elérésében, akkor megkeserüli. - A pokolba! - morogta Jeremy. - És melyik állásra pályázol? - kérdezte gúnyosan. - Talán inas akarsz lenni? A lord megint sértegetni akarja? Nagyon ügyesen csinálja, annyi szent! Vagy csak rá akar mutatni, hogy milyen nehéz dolga lesz, ha meg akarja valósítani az álmait? Vajon be tud illeszkedni a vonzó külsejű arisztokrata világába? Lehet, hogy még a cselédlány szerepe is meghaladja majd a képességeit?

13. fejezet Jeremy olyan mérges volt, hogy alig tudott uralkodni magán. Nem szokott a nőkre haragudni, de ez a szemtelen zsarolás felháborította. A pokolba! Ilyenkor még egy szent is kijönne a sodrából. Nevetséges, hogy a lány ennyire ragaszkodik képtelen ötletéhez. És micsoda agyafúrt módszerrel próbálja meg rávenni! Tulajdonképpen nem lepődött meg rajta, mert már az első találkozásuk alkalmával megtapasztalta, milyen okos ez a szőke tolvaj. Egy nyomornegyedben született árváról nem feltételezett volna ennyi leleményességet. Bámulatos volt, hogy

a közös rablásuk éjszakáján milyen ügyesen kimagyarázta magát - és Jeremyt - az életveszélyes helyzetből. Amikor eszébe jutott ez a jelenet, Jeremy belátta, hogy valóban tartozik a lánynak, és ez egy kicsit enyhítette a mérgét. De csak egy kicsit. Jeremyt bosszantotta, hogy noha jól tudott bánni a nőkkel, ezzel a pimasz szőkeséggel szemben csődöt mond a szakértelme. Ám végül úgy döntött, hogy van némi előnye is a váratlan fordulatnak. Ha egy fedél alatt lakik vele, akkor előbbutóbb úgyis az ágyában fog kikötni. A nőkkel kapcsolatban Jeremy nagyon magabiztos volt. Ezt

a

férfiruhában

parádézó

lányt

pedig

különösen

imádnivalónak tartotta. Elbűvölte szokatlanul magas termete, gyönyörű sötétkék szeme, és dacos ellenállása. Ingerelte, hogy Danny ellenáll a csáberejének - de tudta, hogy ez nem sokáig marad így. Pedig érezte, hogy a lány is vonzódik hozzá. Mindig észrevette, ha egy nő a bűvkörébe került. Danny mégis úgy tett, mintha nem törődne a köztük lévő vibrálással. Minden mozdulata azt üzente: „ne nyúlj hozzám, és ne is gyere a közelembe”.

Lehet,

hogy Jeremy

tulajdonképpen

ezért

haragudott rá? Ilyet még soha életében nem tapasztalt. Nem.

Inkább arról van szó, hogy nem szereti, ha zsarolják. Ráadásul egy olyan nő próbálta meg sarokba szorítani, akivel szívesen szeretkezne! A pokolba! A férfi felsóhajtott. A hang hallatán a lány felriadt gondolataiból. -A

cselédlányi

állást

szeretném

-

jelentette

ki

határozottan. - Kár. Nagyon szórakoztató lett volna figyelni téged, ahogy inasként vagy férfiszolgaként csetlesz-botlasz. A lány szeme szikrákat szórt. - Szerinted nem lenne jó móka? - A férfi felvonta a szemöldökét. - Egyébként egy cseléd soha nem akarja haragos pillantásával felnyársalni a munkaadóját. Csak annyit mond, hogy „igen, uram” vagy „nem, uram.” Ezt is mosolyogva, esetleg kifejezéstelen arccal teszi. Ha a szeretőm vagy, akkor persze úgy nézel rám, ahogy a kedved tartja. A lány valami gorombaságot akart a fejéhez vágni, de inkább

gyorsan

hátat

fordított.

Merev

testtartása

felháborodásról és haragról árulkodott. - Most tízig számolsz magadban? - kérdezte Jeremy gúnyosan. A lány visszafordult, és kényszeredett mosollyal nézett

rá. - Igen, uram. A férfiból kitört a nevetés. Nem tudta megállni, hogy ne mulasson a lányon. Ezzel elpárolgott minden maradék haragja. Nagyon szórakoztató lesz figyelni, ahogy a lány megpróbálja „kinevelni” magát. Egye fene, el fogja viselni a zsarolást egy olyan nőtől, aki a végén úgyis a szeretője lesz. Ezért még mindig mosolyogva szólalt meg. - Akkor beszéljünk komolyan az állásról. Talán kezdjük a neveddel. - Dannynek hívnak – közölte a lány. - Nem erre gondoltam. Az igazi nevedre vagyok kíváncsi. Ha valóban új életet akarsz kezdeni, akkor tiszta lappal kell indulnod. - Ez az igazi nevem - felelte a lány komor arccal. - Valóban? A Danny a Danielle rövidítése, vagy… - Csak erre a névre emlékszem. Ha agyonver, akkor sem tudom, hogy minek a rövidítése. Jeremy zavarba jött. Hát persze. Nem minden árva gyerek ismeri az igazi nevét. Úgy tűnik, ennek a lánynak még vezetékneve sincs. Nagyon furcsának tartotta, hogy valaki így élje az életét.

- Hívhatlak Danielle-nek? - kérdezte bizonytalanul. - Nem. Nem vagyok Danielle. A barátaim Danny-nek neveznek. Mivel maga nem tartozik közéjük, maradjunk inkább a Dannél. A férfi elbűvölőnek találta, hogy ennyire ragaszkodik a három lépés távolsághoz. Úgy látszik, nem szereti, ha ellentmondanak neki. Biztosan megszokta, hogy meg kell védenie a saját érdekeit. Nem csoda, hiszen olyan helyen nőtt fel, ahol ez fontos lehetett. - Nemsokára

úgyis

barátok

leszünk,

ezért

majd

megszokom a Dannyt. Nem csúnya név. Bájos a csengése. - Nem érdekel a véleménye - morogta a lány. - Uram tette hozzá, amikor meglátta Jeremy felvont szemöldökét. A férfi elmosolyodott. - Nagyon helyes. Most térjünk a következő napirendi pontra. Van valamilyen női ruha abban a zsákban, amit úgy szorongatsz, mintha az életed árán is meg akarnád védeni? A lány megrázta a fejét. - Csak a játékom, és egy váltás ruha. - Az is nadrág, gondolom. - Hát persze! - csattant fel Danny. - Tizenöt éve fiúként élek.

- Te jó ég! Ezt komolyan mondod? A lány fülig pirult. - Miért pont egy olyan állást választottál, amihez női ruhák kellenek? Lehet, hogy az apám fittyet hányna a szabályokra, de én nem vagyok az apám. Ugyanakkor az egyenruhához sem ragaszkodom - nyugtatta meg a lányt. Egyáltalán nem. Ez egy agglegény háztartása, és azt szeretném, ha a szolgák örömmel dolgoznának itt. Nem akarom, hogy kényelmetlen gallérok miatt kelljen feszengeniük. Az sem tragédia, ha egy szoknya kicsit gyűrött. - Számítottam arra, hogy női ruhát kell hordanom közölte a nő hűvös hangon. - De az előbb említettem, hogy nincs egy vasam sem. - Hát persze. - A férfi ismét elmosolyodott. - Ne aggódj emiatt. A házvezetőnő majd segít neked, és egyéb dolgokban is eligazít. Gyere, menjünk. Nagyon élvezem a társaságodat, de azt hiszem, most az ő gondjaira kell bíznom téged. A lány követte, de a lépcső aljára érve megtorpant. - Megmondja neki, hogy maga vett fel, és nem küldhet el? Amikor legutóbb cselédlányként alkalmaztak, azonnal kirúgtak, mihelyt a házvezetőnő szeme elé kerültem. Nem tetszett neki a beszédem és a külsőm.

- Azt el tudom képzelni - jegyezte meg a férfi gúnyos hangon. - Kötve hiszem, hogy képes átérezni a helyzetemet csattant fel a lány. - Még soha nem akart cselédlány lenni. - Hát ebben igazad van. - Ne nevessen ki megint, Malory. Nem fogom eltűrni a gúnyolódását! Egyébként ez egy alacsonyabb rangú családnál történt, és nem egy ilyen dúsgazdag környéken. A férfi arcáról lehervadt a mosoly. - Tehát már ezelőtt is próbáltál tisztességes munkát végezni? - Nem volt rá alkalmam. Vagy gyorsan kitették a szűrömet, vagy fel sem vettek. Nem tudok olvasni, ezért nem válogathatok az állások között. - Szeretnél olvasni? - érdeklődött a férfi. - Hát persze! Sajnos már túl öreg vagyok ahhoz, hogy iskolába járjak. - Soha nem késő megtanulni olvasni. Ettől függetlenül nem kell aggódnod amiatt, hogy valaki kirúg. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy… nem teljesen szokványos körülmények között kerültél a háztartás alkalmazottai közé. A férfit meglepte, hogy a lány zavarba jött ettől a

megjegyzéstől. Nem lesz könnyű boldogulni Danny-vel. Nagyon óvatosan kell bánnia vele, mert könnyen megsértődik. Úgy látszik, eddig sok sérelem érte, és hajlamos a túlzott érzékenykedésre. Sajnos a viselkedésében nincsen semmi tisztelettudás, de ez érthető, hiszen utcagyerekként nőtt fel. Mit várhatna egy olyan embertől, aki soha nem érintkezett tisztességes emberekkel, csak akkor, ha ki akarta rabolni őket? - Menjünk le - mondta Jeremy. - Mrs. Robertsont valószínűleg a ház hátsó fertályában találjuk. Kedvelni fogod, mert anyáskodó típusú asszonyság. Igazán… A férfi nem tudta befejezni a mondatot, mert ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó, és a kuzinja, Regina csörtetett be a hallba. Reggie-nek megvolt az a rossz szokása, hogy soha nem kopogott. Igaz, hogy ugyanebben az utcában lakott, és tudta, hogy Jeremynek még nincs lakája, aki ajtót nyisson neki. A fiatal nő meglepődött, amikor Jeremyt a hallban találta. - Nahát! Nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan rád bukkanok a házban. Éppen távozni készültél? - Nem. Az egyik új szolgámat akarom a házvezetőnőhöz vezetni. A hölgy Dannyre nézett, és rámosolygott, majd ismét Jeremyhez fordult.

- Látom, már meg is oldódott a probléma. A fiatalember felvonta a szemöldökét. - Megkérdezhetem, hogy miről beszélsz? Reggie felsóhajtott. - Azért jöttem, hogy felajánljam neked az egyik férfi szolgámat. Billings egy hosszú távollét után ismét munkára jelentkezett nálam, és vissza kell vennem, mert már szinte családtagnak számít. De az a férfi is jól dolgozik, akit a helyére vettünk fel. Nekem azonban nincs szükségem három szolgára, mert kettő is elég. Ezért abban reménykedtem, hogy hozzád irányíthatom az új embert. Ugyanakkor tudom, hogy neked sem kell kettő, mert egy ilyen kis háztartásban egy is megteszi. Tehát… - A pokolba, Reggie! Ne ereszd ilyen hosszú lére a mondanivalódat. Árult el végre, hogy miről van szó. A nő szemrehányó pillantást vetett az unokatestvérére. - Éppen most akartam rátérni a lényegre. Ez a fiú itt túl fiatal ahhoz, hogy lakáj legyen, ezért nyilvánvaló, hogy éppen most vettél fel egy férfi szolgát. Tehát tökéletesen… Danny nem bírta tovább, és a hölgy szavába vágott. -A

cselédlányi

állásra

pályázom,

hölgyem.

gondoltam, hogy a férfiszolga munkája túl könnyű lenne.

Úgy

Reggie egy pillanatra meghökkent, de aztán fejcsóválva nézett Jeremyre. - Nagyon vicces! Már látom, hogy miért vetted fel. Jól szórakozol majd a tréfás megjegyzésein. Most viszonyt rohannom kell, mert ma még rengeteg dolgom van. Ne feledd, hogy vacsorára vagy hivatalos! - Igen? - Tehát mégis elfelejtetted? - szörnyülködött a nő. - Nem. - A férfi elmosolyodott. - Szerintem te felejtettél el valamit. Most hallok először a meghívásról. - Pedig arról volt szó, hogy Nicholas beugrik hozzád, és… Hát ez remek! Tehát ő felejtette el! Nem baj, most már tudsz róla. Kérlek, ne késs el. Tony bácsi és Ros is ott lesz. Meg Drew. Valamint Derek és Kelsey. Sőt még Percyt is meghívtam. - Drew Londonban van? - kérdezte Jeremy meglepetten. A nő bólintott. - Ma reggel kötött ki a hajója. Mivel az apád és George éppen Jason bácsinál vannak Haverstonban, úgy gondoltam, hogy Drew unatkozni fog. Bár szerintem George azonnal visszarohan megérkezett.

Londonba,

ha

megtudja,

hogy

a

bátyja

- Addig te akarod szórakoztatni? - Miért ne? Lehet, hogy az apád még mindig gyűlöli a sógorait, de mi akkor is kedveljük őket. Jeremy felnevetett. - Te is tudod, hogy nem gyűlöli az amerikai sógorait. Csak… nem kedveli őket. Ez nála elvi kérdés. - Pontosan ezért nem kedveli a férjemet sem - mondta a nő mérgesen. Jeremy jót kacagott. - Ne feledd, hogy a jó öreg Nick megpróbálta bitófára juttatni. - George fivérei is ugyanezt tették. Ezt miért nem emlegeted? - háborodott fel a nő, és már indult is az ajtó felé. Jeremy egészen kimerült ettől a villámlátogatástól. Reggie mindig ilyen bőbeszédű volt, és úgy csapott le az emberre, mint egy forgószél. A férfi Danny-re pillantott, és úgy látta, mintha ő is szédülne egy kicsit. Valószínűleg egy szót sem értett ebből a gyors szóváltásból. Jeremy csodálkozott, hogy Reggie is azonnal ugyanarra a következtetésre jutott, mint Percy, és csodálkozva fordult Danny-hez: - Én vagyok az egyetlen, aki eddig észrevette benned a nőt?

A lány gúnyosan elhúzta a száját. - Igen. Valószínűleg a nadrág miatt. Eddig mindenkit sikerült megtévesztenem, kivéve magát. A férfi közelebb lépett Dannyhez, és csak néhány centiméterrel kellett lejjebb néznie, hogy találkozzon a tekintetük. - Nem hiszem, hogy csak a nadrág tehet róla. Szerintem inkább a magasságod miatt néztek férfinak, mert sok felnőtt férfinál is magasabb vagy. Ez ritkaság. A lány hátrált néhány métert, hogy megtartsa a köztük lévő távolságot. - Erről nem tehetek! - Ne sértődj meg mindenen. Nem baj, ha valaki magas. De most jut eszembe, hogy Mrs. Robertson valószínűleg nem fog készruhát találni a te méretedben. Ha elképzelem, hogy a takarítás és az ágyazás közben a… A férfi gyorsan elharapta a mondatot. Nagyon felizgatta, ahogy elképzelte a lányt az ágya közelében. - A húga volt? Hála istennek! Ez a kérdés eltereli a figyelmét az érzéki képről. - Nem. A kuzinom, Regina Eden. Az utcában van egy

házuk, de a férjével, Nicholas Edennel többnyire a vidéki birtokukon, Silverleyben tartózkodnak. - Azonnal látszott, hogy rokonok. Az egész családnak ilyen a külseje? - Nem. A legtöbb Malory hatalmas termetű, és szőke, mint az apám. Csak néhányan ütöttek a dédnagymamámra, köztük én is. Mivel leginkább Tony nagybátyámra hasonlítok, mindenki azt hiszi, hogy az ő fia vagyok, és nem az apámé. - Látom, ezt viccesnek találja. - Mert az is. - Fogadok, hogy az apjának már nem tetszik ennyire. A férfi felnevetett. - Persze, hogy nem. Éppen ez benne a szórakoztató.

14. fejezet Az aznap esi vacsora kellemes légkörben zajlott. Mindig így volt, ha csak a családtagok és a közeli barátok ültek az asztalnál. Anthony persze a kötelességének érezte, hogy néhány kellemetlen megjegyzéssel bosszantsa Reggie férjét, Nicholast. James és Anthony Malory sokat vetélkedett egymással, de abban mindketten egyetértettek, hogy a jó útra tért nőcsábász, Nicholas Eden, nem érdemli meg a kedvenc unokahúguk kegyeit, és soha nem lesz elég jó férje. Az egyáltalán nem zavarta őket, hogy a házasságuk előtt ők is hírhedt szoknyapecérek voltak. Reggie-t mindketten imádták. Az egyetlen húguk halála

után a négy Malory fivér közösen nevelte fel a kislányt. James és Anthony láthatta, hogy Reggie menynyire imádja a férjét, mégis

minden

egyes

alkalommal

figyelmeztették

a

fiatalembert, hogy velük gyűlik meg a baja, ha fájdalmat okoz a feleségének. Anthony mai epés csipkelődései mégis inkább tréfásak voltak, mint becsmérlők, és miután a felesége, Roslynn egy asztal alatti gyengéd rúgással emlékeztette, hogy viselkedjen rendesen, a férfi inkább Jeremyre irányította a figyelmét. - Hogy haladsz az új lakásod berendezésével? Megvan már a személyzet és a bútorok? Ideje lenne egy nagy összejövetelt rendezni, és felavatni a helyet. Jeremy köhintett. - Még a személyzet fele hiányzik, és a ház is csak félig van

berendezve.

Talán

a

téli

szezonban

lehet

szó

rendezvényekről. - Saját lakásod van, Jeremy? - kiáltott fel Drew Anderson, Jeremy mostohaanyjának a fivére. Jeremy elmosolyodott. - Csak egy rövid ideje lakom ott. Tony bácsi és az apám úgy

döntöttek,

agglegényéletet.

hogy

ideje

megtapasztalnom

az

igazi

Most Anthony kezdett el köhécselni. - A pokolba! Ez úgy hangzik, mintha engedélyt adtunk volna a züllött életmódra. - Szerintem az engedélyetek nélkül is azt műveli egy jó ideje - jegyezte meg Reggie huncut mosollyal. - Ne adj lovat alá, kiscicám - fedte meg Anthony az unokahúgát. - Az volt a célunk, hogy megtanulja egy saját háztartás vezetését, és ugyanakkor bevezessük az ingatlanokkal kapcsolatos teendők rejtelmeibe. Azt szeretnénk, ha végre felnőtt férfi lenne belőle. - Szerintem nem volt szüksége a segítségetekre - vélte Reggie. - Tizenkét éves kora óta a férfiak életét éli. - Nem arra a férfias tevékenységre gondoltam. - Tony! Nem veszed észre, hogy a feleséged csak ugrat? szólalt meg Roslynn lágy skót akcentusával. - Mindnyájan tudjuk, hogy jót akartatok Jeremynek. - Ezután ő sem állta meg, hogy ne tegyen egy tréfás megjegyzést: - Bár magam is úgy vélem, hogy nem volt szüksége az ingatlankezelés megismerésére, hiszen már jó néhány éve ő segít a bátyádnak a családi befektetésekkel kapcsolatos ügyintézésben. Jeremy úgy érezte, hogy Anthony védelmére kell kelnie.

- A bérlemények ellenőrzése, a felújítások felügyelete és az ügynökök szemmel tartása egészen más, mint egy háztartás alkalmazottainak az irányítása. - Bizony nagyon nehéz jó szolgákra szert tenni, főleg olyanokat nem könnyű találni, akiket hosszú ideig meg akarsz tartani - tette hozzá Reggie. - Erről jut eszembe: hogyan válik be az új férfi szolgád? - Azt hiszem, elfogadom azt a fickót, akit ajánlottál válaszolta Jeremy. - Holnap át is küldheted. - Remek. De remélem, nem azért küldted el azt a csinos fiatal legényt, mert én felajánlottam, hogy… - Nem arról van szó. Jeremy nem akarta felvilágosítani az unokatestvérét az új szolgája neméről. Danny úgyis az emeleti szobákban fog dolgozni, ezért nem valószínű, hogy Reggie ismét találkozik vele. Semmi kedve nem volt a lányról beszélni, és elmagyarázni, hogy miért alkalmazott egy volt tolvajt - aki remélhetőleg valóban felhagyott addigi tevékenységével. Szerencsére a beszélgetés más irányt vett, mert miután Danny szóba került, Jeremy teljesen elmerült a saját gondolataiban, és csak az új cselédlány járt a fejében. Még nem szokott hozzá ahhoz, hogy a lánnyal kapcsolatban két ellentétes

érzelem lángol a lelkében: a harag és a vágy. A haragját féken tudta tartani, de abban nem volt biztos, hogy a vágyán is képes lesz uralkodni. Ráadásul a neheztelés egyáltalán nem csökkentette a vonzalmát a lány iránt. Sőt. Sajnos, hamar megbánta, hogy a családja jelenlétében elkalandoztak a gondolatai. Mire észbe kapott, Drew Anderson társaságában kellett hazamennie. Mikor döntötték el a rokonok, hogy ő fogja elszállásolni Drew-t? Talán azért ragaszkodtak hozzá, mert tudták, hogy milyen remekül megértik egymást. Arra gondoltak, hogy most már saját agglegénylakása van, ezért biztosan élvezi majd az amerikai fiatalember társaságát. Ebben igazuk is volt. Jeremy valóban kedvelte Drew Andersont. Mindig egy húron pendültek, mert hasonló dolgok érdekelték őket - a nők, és megint csak a nők. Amióta Georgina beházasodott a Malory családba, és az Anderson fivérek többször is meglátogatták az egyetlen húgukat Londonban, Jeremy és Drew több estét is együtt töltött, és mindig remekül szórakoztak. Most viszont nem volt alkalmas az idő arra, hogy a házigazda szerepét játssza, főleg akkor, ha a vendége egy olyan jóképű fiatalember, mint Drew. George régebben azt mondta a bátyjáról, hogy Drew-nak

minden kikötőben akad egy szeretője - és ez valószínűleg így is volt. A második legfiatalabb Anderson-fivér olyan vidám fickónak bizonyult, aki gátlás nélkül élvezi az élet örömeit. A harmincnégy éves amerikait még mindig csak a szórakozás érdekelte, és esze ágában sem volt egyetlen nő mellett lehorgonyozni, ezért hallani sem akart a házasságról. Még az sem változtatta meg a hozzáállását, amikor a legidősebb fivére - a megrögzött agglegény, a mogorva Warren - az oltár elé vezette Amy Maloryt, és azóta olyan boldog ember vált belőle, mintha kicserélték volna. Jeremyhez hasonlóan ő is azt a nézetet vallotta, hogy a változatosság gyönyörködtet, és minél több változatosság van az ember életében, annál jobb. A majdnem százkilencven centiméter magas Drew már sok éve a saját hajójával járja a tengereket, és a kapitányi munka tökéletes formában tartja a testét. Nem csoda, hogy ha valahol

megjelent,

azonnal

a

hölgyek

figyelmének

a

középpontjába került. Nagyon vonzónak találták szőke göndör haját, és sötét szemét - amely szinte feketének tűnt. Pontosan ezért nem akarta Jeremy hazavinni magához, amikor egy olyan nő tartózkodott a házában, akit ő szemelt ki magának. Jeremy megpróbált még egyszer kitérni a vendéglátás kötelezettsége alól.

- Biztos, hogy nem akarsz inkább egy szállodába menni, Drew? - érdeklődött, mikor nekivágtak a hazafelé vezető rövid útnak. - A házam még alig van berendezve. Még csak az ágyakat vettem meg a hálószobákba, de a többi helyiség még teljesen üres. Én is a konyhában étkezem. A konyha egyébként egész szépen alakult, mert már felvett egy szakácsnőt, és megbízta, hogy vásárolja be a szükséges

felszereléseket

és

élelmiszereket.

A

saját

hálószobája is be volt rendezve, mert Georgina ragaszkodott ahhoz, hogy a régi szobájából mindent vigyen át az új helyére. Drew felnevetett. - Nekem csak egy ágyra van szükségem. - Korán van még ahhoz, hogy az ágyra gondoljunk szólalt meg Percy. Az ő háza is néhány utcával odébb volt, ezért velük tartott. - Mit szólnátok, ha elmennénk. .. - Ma este nem, Percy - vágott a szavába Drew. - Nagyon fárasztó napom volt. Itt mindig nagyon nehéz a kikötés, mert sok hajó vár a dokkolásra. Ráadásul a nap nagy részét a Skyline irodájában töltöttem, és reggel is vissza kell térnem. - Tréfálsz, öregfiú? Azt hittem, hogy egy ilyen hosszú út után a tengerészek már nagyon vágynak a női társaságra. Drew elvigyorodott.

- Ebben teljesen igazad van, de majd akkor keresek magamnak efféle szórakozást, ha kipihentem magam, és az ágyról nem csak az alvás jut eszembe. Mi lenne, ha holnap este találkoznánk? - Rendben. Már alig várom. Jeremy, te nem akarsz… Jeremy elhatározta, hogy gyorsan Percybe fojtja a szót, mielőtt kísértésbe esik. - Én is szeretném végre kialudni magam. Még mindig nem sikerült kipihennem a múltkori éjszakai kiruccanásunk fáradalmait. A Heddigs házánál tett kirándulás emléke azonnal elnémította Percyt. - Igazad van. Most, hogy mondod, nekem is csábítóan hangzik egy jó puha ágyikó. Jeremy mégsem feküdt le azonnal. Miután Drew-nak megmutatta, hogy hol fog aludni, ő is bement a saját hálószobájába,

és

megrántotta

a

szolgák

lakrészében

megszólaló csengő zsinórját. Remélhetőleg a házvezetőnő már elmagyarázta Dannynek, hogy mit kell tennie, ha a szobájában megszólal a csengettyű. A férfi nem hitte, hogy a lány már ilyen korán nyugovóra tért - bár ki tudja. Nem is lenne baj, ha a csengő az álmából riasztaná fel.

Maga elé képzelte az álmos és kába Dannyt, és azonnal feltámadt benne a vágy, hogy ne csak a lusta háziúr szerepét játssza előtte. Azt tervezte, hogy kiszolgáltatja magát, de ha a lányon látszik, hogy nem tud ellenállni a vonzerejének, akkor majd változtat a terven. Ki tudja, mi vár rá még ma este? Bosszút állhat a lányon a pimasz zsarolás miatt, vagy elcsábíthatja, és kimondhatatlan élvezetekben lehet része. A lány valószínűleg ébren volt, mert nagyon gyorsan odaért a szobájához, és hangosan bekopogott. Ezek szerint nem kellett felöltöznie, amikor csengetett neki. A férfi ingben és nadrágban várt rá, és miután ajtót nyitott neki, gyorsan behúzta a szobába, mielőtt Drew meghallja a zajt. - Mit művel? - tiltakozott Danny, és kirántotta a karját a férfi kezéből. - Nyugodj meg. Van egy vendégem a hall másik oldalán. A lány felvonta a szemöldökét, és látszott rajta, hogy nem hiszi el ezt a kifogást. - Akkor mit akar? - kérdezte gyanakodva. A rosszkedvét az sem enyhítette, hogy biztos állásba került, van hol laknia, és annyit ehet, amennyit csak akart. Ugyanakkor látszott rajta, hogy már megbánta a durva szavait, és inkább elhúzódott tőle, minthogy megint gorombán

beszéljen vele. Jeremy tudta, hogy nagy hiba lenne, ha bevallaná az igazi szándékait. A lány még nem készült fel arra, hogy ilyeneket halljon. Az arca mégis árulkodó volt, mert a lány közelében nehezen tudott uralkodni az arckifejezésén. Úgy döntött, hogy megnyugtatja Dannyt, ezért csak ennyit mondott. - Szükségem van egy üveg konyakra, mert ez már kifogyott. A kamrában találod az italokat. - Ezért hívott fel? - hüledezett a lány. - Maga is idehozhatja! A férfi igyekezett ártatlan szemmel nézni. - Miért fáradnék én magam, amikor van cselédem? A lány morogni akart valamit, de még idejében elhallgatott, és elindult a konyakért. Jeremy alig tudta visszafojtani a mosolyát. Mégis sikerült megőriznie a komolyságát, amikor a lány néhány perc múlva visszatért, egy üveg konyakkal a kezében. Jeremy kényelmesen elhelyezkedett a kandalló melletti fotelban. A lány odalépett hozzá, és a kezébe akarta nyomni az üveget. A férfi a kandallópárkányon lévő üres üveg felé intett. - Tedd oda, és ha már ott vagy, tölts nekem egy pohárral

- mondta, majd szemrehányó pillantással hozzátette: - És remélem, nem kell külön szólnom, hogy hozd ide a poharat. A lány türelmetlen hangot hallatott, és a poharat majdnem a háromnegyedéig megtöltötte. Úgy látszik, nem tudja, mennyi italt illik önteni a szűk szájú poharakba. A férfi felsóhajtott, mert ő is türelmetlen lett a lány ügyetlensége láttán. - Legközelebb csak egyujjnyit tölts - közölte ingerülten. A lány kihúzta magát, és a pohárral a kezében megperdült. Kész csoda, hogy nem öntötte le Jeremyt, olyan nagy lendülettel nyújtotta oda az italt. Milyen kár! Akkor fel kellett volna takarítania. Jeremy elképzelte, hogy Danny közel hajol hozzá, és az ingét törölgeti. - Ha már itt vagy, levehetnéd az ágytakarót is, hogy le tudjak feküdni - utasította a lányt. - Mrs. Robertson elmagyarázta a feladataidat? - Még nem. De nem hiszem, hogy nekem kéne előkészítenem az ágyat az alvásra. - Dehogynem. Szeretném, ha minden este elvégeznéd. Biztos vagyok abban, hogy hamarosan belejössz a munkába. Erről

jut

eszembe:

jól

megérettétek

egymást

Mrs.

Robertsonnal, miután a gondjaira bíztalak? Nem volt semmi

baj? Úgy tűnt, hogy félelmeid vannak a házvezetőnőkkel kapcsolatban. A lányt megnyugtatta a témaváltás, és vállat vonva elindult az ágy felé, hogy lerántsa róla az ágytakarót. - Nagyon kedves öregasszony. Néhányszor meg kellett ismételnem a mondanivalómat, mert nem értette a kiejtésemet, de nem veszekedett miatta. - Danny, Danny! - sóhajtott fel a férfi. - Nézd csak, micsoda rendetlenséget csináltál! Nem ágyat húzol. Szeretnék kényelmesen bebújni a paplan alá, de így előbb meg kell találnom a végét. A lány elvörösödött a feddés hallatán, de szó nélkül nekilátott még egyszer. A férfit meglepte ez a buzgalom. Danny zsarolással jutott az álláshoz, ezért nem kéne ilyen komolyan vennie. Most mégis úgy tűnt, hogy meg akar felelni az új feladatának. Jeremy előre élvezte, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg előtte - persze lehet, hogy Danny nem találja majd őket olyan mulatságosnak. - Ne felejtsd el egy kicsit felrázni a párnát - parancsolta. A lány válla megfeszült, majd egy dühös ökölcsapással belevágott

a

párna

közepébe.

Jeremy

nehezen

visszafojtani a nevetését. Istenem, milyen édes a bosszú!

tudta

- Most pedig a csizmám következik. A lány idegesen ráncolta a homlokát, és ismét a borzalmas kiejtésével szólalt meg. - Mi van vele? - Gyere, és segíts levenni a csizmámat. A lány nem moccant, csak aggódó arccal nézett rá. - Nincs erre egy férfi szolga? Hogy is hívják őket? - Inasra gondolsz? Nem vettem fel inast, és nincs is rá szükségem. Itt vagy te, aki el tudod látni ezeket az apróbb feladatokat. A lány lehunyta a szemét. A férfi szinte hallotta, ahogy felnyög magában. Talán a bizalmas közelségtől tart? Tehát ez a barátságtalan viselkedés csak egy álca, és mégis hatással van rá? Jeremy érezte, hogy felforr a vére. - Gyere ide - hívta érzéki hangon. A lány tágra nyitotta a szemét, de nem mozdult. Látszott rajta, hogy nagyon ideges lett, ezért Jeremy meg akarta nyugtatni. A lábára pillantott, és emlékeztette a feladatára. - A csizmám! Szeretnék végre lefeküdni, de mezítláb. - A lány még mindig nem moccant. - Ne feledd, hogy te akartad ezt a munkát! – emlékeztette Jeremy. - Már elfelejtetted, hogy mennyire ragaszkodtál hozzá?

Ezzel elérte a célját, és a lány végre megmozdult. Odaszaladt hozzá, megragadta az egyik csizmáját, és cibálni kezdte. Persze nem sikerült lehúznia. Hiába ráncigálta a szoros lábbelit, az meg sem moccant. A férfi végül gúnyosan megszólalt. - Látom, hogy ezt sem tudod. Fogalmad sincs, hogy kell egy csizmát lehúzni? - De igen - védekezett a lány.

- Csak abban

reménykedtem, hogy az urak olyan csizmát hordanak, ami könnyebben lejön. - Ne finnyáskodj, kapd a lábad közé a csizmámat! Gyerünk! A lány engedelmeskedett, és a hátsó felét a férfi felé nyújtotta, hogy a másik lábával nagyot taszíthasson rajta, és a lendülettől végre lejöjjön a csizma. Most azonban Jeremy dermedt meg, és néhány pillanatig nem is tudott megmozdulni. A lány a szobájában hagyta a kabátját, és csak az ing, a nadrág és a harisnya volt rajta. Semmi nem takarta el az alig karnyújtásnyira lévő formás feneket Jeremy ámuló tekintete elől. A fiatalembernek nagyon nehezére esett megállni, hogy ne használja ki a helyzetet. Legszívesebben a kezét helyezte volna a csábító idomokra, és nem a lábát.

Felbosszantotta, hogy a lány ismét ilyen heves vágyat gerjesztett benne, ezért a végén a kelleténél nagyobbat taszított rajta. A lány néhány méterrel odébb ért földet, de közben sikerült a csizmát lerántania Jeremy lábáról. Úgy látszik, nem tartotta sérelmesnek a durva mozdulatot, mert azonnal visszalépett

a

férfihoz,

hogy

a

másik

lábbelitől

is

megszabadítsa. A férfi igyekezett valami másra gondolni, hátha azzal le tudja hűteni a szenvedélyét. - Látom, még mindig a tolvajruhádat hordod - jegyezte meg színlelt közönnyel. - Mrs. Robertson nem talált neked való öltözéket? A lány hátranézett, és haragos pillantást vetett rá a megfogalmazás miatt, de nem volt indulat a hangjában, amikor megszólalt. - De igen. Elvitt a húga varrónőjéhez, mert azt mondta, hogy az én méretemben hiába keresnénk készruhát. Nem akarja, hogy kilátszódjon a bokám, így fogalmazott. - Pedig ez nagy kár. Egy elővillanó boka mindig nagyon izgalmas. A lány teste megfeszült. - Az első ruha holnap érkezik, a másik pedig holnapután -

közölte szigorú arccal. - Csak kettőt készíttetett? Az nem lesz elég. - Mrs. Robertson szerint nem kell több. - Dehogynem. Nem töltheted azzal az idődet, hogy minden nap a ruhádat mosod. Ez kész időpocsékolás. Majd szólok neki, hogy rendeljen még többet. És hogy tetszik a szobád? Megfelel? Közben a másik csizma is lekerült a férfi lábáról, és a lány mogorva arccal nézett hátra. - Kapnék egy másikat, ha azt mondanám, hogy nem? Jeremy felállt, és odahajolt a lányhoz. - A szobám bármikor nyitva áll előtted, ha úgy döntesz, hogy mégis itt akarsz lakni - súgta a fülébe bizalmas hangon. Én nagyon örülnék neki. A lány kihúzta magát. - Ebben ne reménykedjen. A férfi is kiegyenesedett és felsóhajtott. - Nem kéne ennyire felháborodnod egy kis ártalmatlan flörtölés miatt, Danny. Nem harapok, ne félj; csak akkor, ha örömet akarok szerezni vele, és ez legtöbbször sikerül is. Mondjuk, szívesen megharapdálnám egy kicsit a nyakadat… A férfi hangja elmélyült. - Vagy a füledet… Azt hiszem, most

már ideje távoznod. Sajnos a lány azonnal engedelmeskedett, és kiszaladt az ajtón.

15. fejezet Danny lélekszakadva rohant végig a folyosón, a konyha irányában. Elaludt, és úgy kellett felébreszteni! Nem jó így kezdeni az első munkanapját. Pedig annyira szereti ezt az állást. Még most sem tudta elhinni, hogy egy ilyen szép házban lakhat és dolgozhat, ahol még a szolgák épületszárnyában lévő hallt is gyönyörű kárpit díszíti! Danny tudta, hogy Malory csak a zsarolás miatt vette fel. Ezért megfogadta, hogy jobb munkaerő lesz, mint egy olyan alkalmazott, aki a szokásos körülmények között kerül a házhoz. Amikor a férfira gondolt, izgalom fogta el, amit igyekezett azonnal elfojtani magában. Nem lesz könnyű megfeledkezni az iránta érzett vonzalomról, de mindent el fog

követni. Egy ilyen férfi a vesztét okozná. Danny belépett a konyhába. A szakácsnő, Mrs. Appleton már ott volt. A barátságos középkorú nő alacsony volt, de annál terebélyesebb. Főzés közben szeretett énekelni, és nem fogta vissza a hangját. Amikor előző nap Mrs. Robertson az új cselédlányként mutatta be neki Dannyt, az asszony legalább tíz percig nevetett. Akárhányszor ránézett Dannyre, újból kacagni kezdett. A lány remélte, hogy a szakácsnő csak a ruhái miatt derül rajta. Valószínűleg még soha életében nem látott olyan nőt, aki nadrágot hord. A segítője, Claire is a konyhában tartózkodott. Ő volt az a testes lány, aki előző nap beengedte Dannyt a házba. - Elkéstél - szólalt meg Claire, amikor Danny belépett az ajtón. - Tudom. Elnézést kérek. - Az étel már kihűlt. Hangjában annyi szemrehányás volt, mintha ez is Danny hibája lett volna. Milyen barátságtalan természetű lány! A zömök, görnyedt vállú, és állandóan komor tekintetű teremtés mindenben a vidám szakácsnő ellentéte volt. - Nincs időm reggelizni - mondta Danny, és vágyakozó

pillantást vetett a sokféle ételre. A gyomrát mardosta az éhség. - Miért ne lenne? - csattant fel Claire. - Hová sietnél? Csak a reggeliről késtél le. - A munkáról nem? - Én kora reggel dolgozom, de te nem - közölte kioktató hangon. - Meg kell várnod, amíg az úr elhagyja a szobáját, és csak akkor mehetsz be takarítani. Addig nem zajonghatsz odafent, mert felébreszted. - És mi van, ha egész nap alszik? - Akkor éjjel dolgozol. És a beszédedet is csiszolhatnád egy kicsit - tette hozzá Claire megvetően. - Olyan a kiejtésed, mint egy utcagyereknek. Honnan szalajtottak? Danny nem válaszolt, csak elpirult. Pedig tudott szebben is beszélni, de csak akkor, ha odafigyelt. Már tudta, hogy régebben finomabb volt a kiejtése, de tizenöt év után nehéznek találta beszédmodora megváltoztatását. Nem csoda, hiszen addig elfojtotta magában a régi szokásait. A szakács leintette a konyhalányt, és Dannyhez fordult. - Ne aggódj emiatt, kedvesem. Mrs. Robertson majd megtanít arra, hogy mit és mikor kell elvégezned. Csak kövesd az utasításait, és minden rendben lesz. Ebben a pillanatban megjelent az ajtóban a házvezetőnő.

- Hát itt vagy? - szólalt meg, amikor meglátta Dannyt. Befejezted a reggelit? Akkor gyere velem. Tehát nem fogják leszidni? Csak a reggeliről késett el? Danny megkönnyebbülésénél csak az éhsége volt nagyobb. Egy utolsó vágyakozó pillantást vetett az ételtől roskadozó asztalra, gyorsan felkapott két zsemlét és a zsebébe gyömöszölte, majd a házvezetőnő után sietett. A szakácsnő meglátta, hogy mit művel, és még a folyosón is hallatszott a nevetése. Mrs. Robertson felvezette Dannyt az emeletre, és bevitte egy üres szobába, hogy ott magyarázza el a feladatait. A szoba még majdnem üres volt, de nem marad sokáig bútorok nélkül. Az asszony megmutatta Dannynek, hogy mit kell tennie, ha minden bútordarab a helyére kerül. A házban egy porszem sem lehet. Ez volt Mrs. Robertson legfőbb szabálya. Dannynek a piszkos ágyneműt el kell vinnie a mosókonyhába, és a mosás után visszatenni a helyére. A feladatai közé tartozik a padló és az ablakok tisztán tartása. Az emeleten mindennek makulátlanul tisztának kell lennie. Mrs. Robertson nem győzte hangsúlyozni, hogy az emelet az ő birodalma lesz. Dannynek nagyon tetszett ez a kifejezés. Amíg nincs egy földszinten dolgozó cselédlány,

addig azoknak a helyiségeknek a tisztán tartásában is segédkeznie kell, mert Claire a konyhában tevékenykedik. Most még a legtöbb földszinti helyiség üresen állt, ezért nem nehéz kitakarítani őket. - Megvárod, amíg Jeremy úr elhagyja a szobáját, és csak azután mész be takarítani. Természetesen akkor is bemehetsz, ha szüksége van valamire, és hívat téged. Ha vendégei vannak, akkor meg kell várnod, amíg ők is lemennek, és csak akkor léphetsz be a szobájukba, hogy takarítsál. Soha ne zavard a hálószobákban lévőket, amíg alszanak. Jelenleg a család egyik tagja nálunk vendégeskedik, ezért két szoba is foglalt. Mindegy, hogy milyen sorrendben végzed el a feladataidat, csak az a lényeg, hogy a nap végére végezz velük. Mrs. Robertsonnak még sok mondanivalója volt, és Dannynek sikerült mindent megjegyeznie, de még mindig nem értette, hogy mit fog csinálni egész nap. Rá is kérdezett. - És mi van akkor, ha minden nap korán végzek? - Ha Jeremy úr itthon van, akkor mindig készenlétben kell állnod, hátha szüksége van valamire. Különben azt tehetsz, amit akarsz. Pihenhetsz, olvasgathatsz, elmehetsz valahová, találkozhatsz a barátaiddal, vagy amihez kedved van. Vasárnap csak be kell ágyaznod, és miután mindent rendbe tettél az

emeleten, egész nap szabad vagy. Van még valami: minden nap szánnod kéne egy kis időt a beszéded csiszolására. - Tessék? - Pontosan erről van szó. Most sem azt kellett volna mondanod, hogy „tessék?”, hanem azt, hogy „valami baj van a beszédemmel?” Vagy visszakérdezhettél volna, hogy „ezt hogy érti?”,

esetleg

kijelenthetted

volna „nekem

tökéletesen

megfelel ez a beszéd”. - De… én is ezt akartam mondani. Csak az egészet egy szóval fejeztem ki. A nő felnevetett. - Nem

akartalak

megsérteni,

Danny

kislány.

Tulajdonképpen nagyon eredetinek tartom a kiejtésedet, és saját fiatalságomat juttatja az eszembe. Tudod, én sem mindig nemes házaknál dolgoztam. Hamarosan rájössz, hogy a beszéded javításából csak előnyöd származhat. Vagy mindig kínos helyzetbe akarsz kerülni, amikor nehezen tudod kifejezni a gondolataidat? Dannyt

felzaklatta,

hogy

a

házvezetőnő

Danny

kislánynak nevezte. Danny kislány. Hirtelen feltámadt benne egy emlékkép. Egy helyiség tele játékokkal, és valaki fogja a kezét.

- Válasszon, Danny kislány - hallatszott egy hang mellette. - Az édesapja azt mondta, hogy ezen a születésnapján azt a játékot választja, amelyiket akarja. Valóban ilyen jó élete volt, mielőtt valaki kiszakította belőle, és megpróbálta megölni? Vagy ezt az egészet csak álmában látta egyszer? Megfájdult a feje, annyira igyekezett még többre emlékezni, de semmi egyéb nem jutott az eszébe. Nem tudott meggyőződni arról, hogy csak egy álom volt - vagy egy igazi emlékkép. Mrs. Robertson még mindig várta a válaszát. - Azt hiszem… tudok szebben is beszélni - mondta bizonytalan hangon. - Csak már olyan régen volt, hogy majdnem elfelejtettem. A barátnőm, Lucy akarta, hogy így beszéljek, ahogy most. Nagyon sok munkájába került, hogy megtanítson rá. - Milyen furcsa. Nem baj, én majd mindig kijavítalak; persze csak ha nem bánod. Jeremy úr is említette, hogy majd megpróbál segíteni neked ebben. - Tényleg? - Igen. Úgy tűnik, hogy komoly érdeklődést mutat irántad. Ez egy felsőbb osztálybeli háztartás. Ha holmi kereskedők alkalmazásában állnál, akkor nem lenne ilyen

fontos a választékos beszéd. De a nemesek szolgái sokszor ugyanolyan sznobok, mint az uraik, és gondolom, szeretnél beilleszkedni közéjük. Igazam van? Danny egy pillanatig elgondolkodott a házvezetőnő szavain. - Azt hiszem, nem akarok sznob lenni - jelentette ki végül. Mrs. Robertsonból ismét kitört a nevetés. - Nagyon eredeti kislány vagy, Danny. Már évek óta nem nevettem ilyen jót. Nem arra utaltam, hogy te legyél sznob. Isten őrizzen! Én sem hordom fent az orromat, és Jeremy úr sem fennhéjázó fajta. De az utcán majd találkozol más szolgákkal, és a házba is kerülnek még új alkalmazottak. Egészen biztosan találkozni fogsz olyan emberekkel, akik lenéznének a beszéded miatt. Lehet, hogy te is megveted őket a beképzeltségük miatt, de akkor sem jó, ha okot adsz nekik a gúnyolódásra. Senki sem szeret mások céltáblájává válni. Danny nem számított erre a magyarázatra. Mivel neki is az volt a szándéka, hogy megpróbálja elsajátítani a finomabb beszédet és udvariasabb viselkedést, ezért nagyon hálás volt a nőnek. - Köszönöm, asszonyom - mondta. - Megfogadom a

tanácsot. - Remek. Mi lenne, ha minden nap fél órát szánnánk rá? Nemsokára úgy fogsz beszélni, mint egy nevelőnő. Danny elmosolyodott. - Tizenöt évet kell majd elfelejtenem. Szerintem sok időbe telik, mire jutok valamire. - Lehet. De nem akarsz elmenni innen, ezért rengeteg időnk van a gyakorlásra. Nem

fog

elmenni

innen?

Danny

hatalmas

megkönnyebbülést érzett, mintha egy nagy teher gördült volna le

a

válláról.

nyomasztotta…

Most

már

csak

Malory

viselkedése

16. fejezet - Halló! Van itt valaki? Danny meghallotta a hangos női kiáltást, és kidugta a fejét az egyik emeleti oszlop mögül, hogy lekukucskáljon a hallba, ahonnan a hangok hallatszottak. Az előcsarnokban három nő állt. Mindhárman a legdivatosabb ruhákban pompáztak, és feltűnően szépek voltak. Az egyiket azonnal felismerte Malory kuzinját, Regina Edent, aki előző nap rátört a férfira. Tehát ezért jöttek be most is, miután senki nem nyitott nekik ajtót. Dannynek esze ágában sem volt válaszolni a hölgy kérdésére. Mrs. Robertson tegnap felsorolta neki a teendőit, de az ajtónyitás, és a vendégek fogadása nem tartozott közéjük.

Igaz, hogy a háznál még nincs férfiszolga vagy lakáj, akinek ez lenne a dolga, de abban reménykedett, hogy Claire a közelben tartózkodik. Tegnap is ő nyitott ajtót. Danny gyorsan visszakapta a fejét, de nem volt elég fürge. - Te, ott! Gyere ide, légy szíves. Danny még mindig nem mozdult. Egyáltalán nem biztos, hogy a nő hozzá beszél. Lehet, hogy Claire közben felbukkant a földszinten. Ennyi kiabálás után valakinek már észre kéne vennie, hogy vendégek érkeztek. - Tudom, hogy hallasz, ezért ne próbálj meg elszaladni. Gyere le, légy szíves. Danny ismét kidugta a fejét az oszlop mögül. Regina Eden egyenesen a szemébe nézett, és integetve hívogatta. Már késő megfutamodni, mert az nagyon nagy udvariatlanság lenne. Fürge léptekkel lesietett a lépcsőn, és amikor a hallba ért, majdnem elesett a márványpadlón. A csudába, de csúszik ez a márvány! A pirulása nem tartott sokáig, mert a három nő közelébe érve leesett az álla a csodálkozástól. A hölgyek nemcsak egyszerűen szépek voltak, hanem lélegzetelállítóan gyönyörűek.

Az egyikük megjelenését az aranyba hajló lángvörös haja és a zöldesszürke szeme tette különlegessé. Apró termetével egy jó fejjel alacsonyabb volt Dannynél, és a harmincas évei elején járhatott. A másik fiatalabbnak tűnt, talán huszonöt éves lehetett, és természetes göndörségű éjfekete haja szépen kiemelte szelíd tekintetű szürke szemét. Ő is alacsonyabb volt, ezért Danny óriásnak érezte magát a három nő mellett. Regina Eden Malory unokatestvére, de ez a másik két hölgy kicsoda? A férfi azt mondta, hogy a családja többi tagjai mind szőkék, tehát nem lehetnek a rokonai. Ha ilyen szépséges nők látogatják, akkor talán mégsem akarja az ágyába csalogatni. Lehet, hogy csalt játszadozik vele. Danny úgy érezte, hogy labdáin sem rúghat ezek mellett az elegáns hölgyek mellett, Mert abban biztos volt, hogy a jövevények valóban hölgyek. Minden porcikájukból áradt a nemesség ég az elegancia. - Hogy tetszik az új munkád, kölyök? - érdeklődött Regina. - A férfi szolgám ma átjön, és biztosan jól megértitek majd egymást. Nagyon kedves fickó. Egyelőre azonban nincs itt senki más, aki le tudná hívni Jeremyt. Biztosan jó későn feküdtek le Drew-val, miután tegnap este távoztak tőlem. Jeremy különben is egy hétalvó. Gondolom, még ágyban van.

Korán volt még, alig múlt tíz óra. Danny jól tudta, hogy a férfi még a szobájában van, mert egész idáig szemmel tartotta az ajtaját, hogy azonnal eltűnhessen egy másik ajtó mögött, ha kilép a szobából. Nem akarta, hogy az emeletei folyosón Malory karjaiba fusson. - Ma még nem láttam. Biztosan alszik. Danny arra számított, hogy erre a hírre a hölgyek majd távoznak, de Regina cseppet sem zavartatta magát. - Nos, akkor fuss, és ébreszd fel. Mondd meg neki, hogy siessen. Sok boltba és raktárba kell ma még elmennünk, ha be akarunk szerezni minden bútort a házához. - Vásárolni viszik? - Bizony. Ha arra várunk, hogy egyedül intézze el, akkor ez a hely soha nem fog emberi lakóhellyé válni. Ideje lenne már, hogy vendégeket hívjon, és estélyeket adjon - de hogyan, ha még egy szófa sincs, amire leülhetnek? Danny nem volt biztos abban, hogy Jeremy is ugyanúgy lelkesedik az ötletért, hogy vendégeket szórakoztasson a házában. Kárörvendő mosollyal ment fel a lépcsőn. A férfi unokatestvére kicsit erőszakosnak tűnt, és Danny úgy érezte, hogy Jeremy nem osztja a bútorvásárlás és a vendégek fogadása iránti lelkesedését.

A férfi ajtaja előtt megtorpant, mert hirtelen rájött, hogy neki kell kiugrasztania az ágyból. Pedig abban reménykedett, hogy aznap nem is találkozik vele. Először meg akarta szokni az új munkáját, mielőtt Jeremy mesterkedései miatt kell aggodalmaskodnia. Azok után, amit tegnap éjjel mondott… a lánynak elállt a lélegzete, ha eszébe jutottak a férfi szavai. És ahogy nézett rá! Az emlékek hatására a kelleténél kicsit indulatosabban kezdte el verni az ajtót. - Keljen fel! Vendégei vannak! Ezután gyorsan el akart iszkolni, hogy elrejtőzzön egy üres hálószobában. Sajnos, most sem volt elég fürge. A szemben lévő ajtó kinyílt, és egy hatalmas termetű szőke férfi nézett ki rajta. Barátságtalan pillantást vetett Dannyre, és ráförmedt. - Ha így szoktad felébreszteni az embereket, akkor legközelebb egy lányt küldjél az ajtómhoz. Különben hamar az utcán találod magad! Danny legszívesebben elsírta volna magát. Már kezdte elhinni, hogy valóban itt maradhat, és most mégis mindent elrontott. Az egyik családtagot sikerült úgy felbosszantania, hogy ki akarja tenni a szűrét. Megfordult, hogy bocsánatot

kérjen, de a torkára forrt a szó. A férfi magas, szőke és hihetetlenül

jóképű

volt.

Ráadásul

ő

is

ugyanolyan

meglepettnek tűnt, amikor alaposabban szemügyre vette. - Kutya legyek, ha te férfi vagy! Ha igen, akkor megeszem a hajómat. - Pedig

az

a

sok

ócska

deszka

nem

valami

étvágygerjesztő - ismerte be Danny a férfi igazát. A szőke idegen elvigyorodott. - Tehát valóban a cselédlányhoz van szerencsém? Tisztázzunk valamit már az elején: ugye nem Jeremy egyik szeretője vagy? - Senkinek nem vagyok a szeretője! - Akkor mégiscsak érdemes volt felébrednem. - Mit akar ezzel mondani? - Örülök, hogy szabad préda vagy, kedvesem. Danny dühösen felkapta a fejét. - Erről ne is álmodozzon! - Ilyen korán reggel a teljes kétségbeesésbe akarsz taszítani? Lehet, hogy nem élem túl a megrázkódtatást. A férfi egyáltalán nem tűnt kétségbeesettnek, inkább magabiztosnak és erőtől duzzadónak. - Felejtsen el, ember - vetette oda neki Danny mogorván.

Ezután sarkon fordult, hogy távozzon. Nem volt szokva ahhoz, hogy a férfiak flörtölnek vele. Eddig inkább a nők vetettek szemet rá, akármerre járt. Kénytelen volt elviselni az érdeklődésüket, mert azt hitték, hogy egy csinos legénnyel állnak szemben. Ilyenkor mindig sikerült úgy visszautasítani őket, hogy ne legyen sértő a viselkedése. Igyekezett udvariasan a tudomásukra hozni, hogy nem akar foglalkozni velük. De nem tudta, hogy a férfiakkal mit tegyen… mi lehet a baj, hogy már a második férfi leplezi le? Tehát jogosan aggódott amiatt, hogy nem sokáig játszhatja a férfi szerepét. Néhány nap alatt másodszor bukik le - ez jelzi, hogy a játéknak előbb-utóbb mindenképpen vége lett volna. Alig néhány métert távolodott az ajtótól, amikor a háta mögött meghallotta Jeremy barátságtalan hangját. - A szolgáimat hagyd békén, Drew, ez az első számú szabály a házban. - Tehát erről van szó? Nem lep meg. Egy ilyen arcért még a tengert is érdemes lenne otthagyni. - De neked eszed ágában sincs ezt tenni! - Hát persze – nevetett a szőke óriás. Az egyik ajtó becsapódott, de Danny nem tudta, hogy

melyik. Hátrapillantott, és azt remélte, hogy Jeremy vonult vissza a szobájába. Nem volt szerencséje. A férfi az ajtóban állva nézte őt - ráadásul hiányos öltözetben. Csak a nadrág volt rajta. A lányt annyira lenyűgözte a látvány, hogy mozdulni sem tudott, sőt még levegőt is elfelejtett venni. Jeremy sokkal izmosabb volt, mint sejtette. A ruhák alatt nem lehetett látni, hogy ennyire kemény és feszes a teste. Azt is megtudhatta, hogy nemcsak az arca napbarnított, hanem ez a természetes bőrszíne. A haja kócos volt az alvástól, és ettől az arca olyan érzéki lett, hogy a lány úgy érezte magát, mint egy molylepke, amelyik nem tud megszabadulni a lámpa bűvköréből… Istenem! A lány kétségbeesetten keresett egy helyiséget, ahol elrejtőzhet. Gyorsan odaugrott a legközelebbi ajtóhoz, felrántotta, és belépett. A pokolba! Miért éppen abba a kamrába bújt el, ahol a tiszta ágyneműt és a takarítóeszközöket tartják? A helyiségben koromsötét volt, és alig fért el az ajtó és a mögötte lévő polcok között. Akkor sem fog kimerészkedni a folyosóra, hogy tovább bámulja a félmeztelen Jeremyt! A férfi dörömbölni kezdett az ajtón. A lány ijedten felkiáltott. - Menjen el! Nincs felöltözve.

- Pedig hamar hozzászokhatnál a látványhoz. - Soha! A férfi vidáman felnevetett, és Danny a fogait csikorgatta mérgében. - Elárulod, hogy miért akartál betömi a szobámba? A lány elvörösödött. Talán mégsem kellett volna olyan nagy lármát csapnia. Valószínűleg többször előfordul majd, hogy fel kell ébresztenie Jeremyt, és már látta, hogy ez lesz a munkája legnehezebb része. Valamit ki kell találnia, hogy kibújjon a kellemetlen feladat alól. Majd beszélni fog az új férfi szolgával, ha megérkezik. Ettől a gondolattól máris jobban érezte magát, ám ekkor eszébe jutott, hogy Jeremy még mindig a válaszára vár az ajtó másik oldalán. Ráadásul félmeztelenül. - Jó okom volt rá. Egy csapat nő várja a hallban, és… A lány szava elakadt, mert a férfi kinyitotta az ajtót. Az ajtófélfának

támaszkodott,

és

a

szokásos

egykedvű

testtartásában állt előtte. A karját keresztbe fonta a mellén. Micsoda hatalmas mellkas! És keskeny csípő… Ehhez járult még egy széles váll, és két izmos kar. A férfinak valóban tökéletes teste volt. Nem csoda, hogy olyan magabiztos! Biztosan ő is tudja, hogy kivételesen jóképű, és minden nő elolvad, ha meglátja.

Most is végtelen nyugalommal álldogált az ajtóban - és mosolygott. A lány kénytelen volt a szemébe bámulni, hogy ne lássa a csupasz mellkasát. - Ostobaság az ajtón keresztül társalogni. Nem gondolod? – kérdezte. - Szerintem most mindenféle beszélgetés felesleges, amikor vendégek várják odalent. - Kik? - Az unokatestvére és még két másik hölgy. - Biztosan beugrottak, hogy üdvözöljenek - mondta a férfi reménykedve. A lány megrázta a fejét. - El akarják vinni magukkal vásárolni - közölte, és igyekezett leplezni a kárörvendő mosolyát. Megérezte, hogy a férfi nem kedveli az efféle időtöltést, mert ha szeretne vásárolgatni, akkor már régen berendezte volna a házat egyedül. Jeremy sóhaja elárulta, hogy igaza volt: a férfi nem örül a látogatók tervének. - A pokolba! Reggie igazán figyelmeztethetne, ha ilyen merényletre készül ellenem. De hát a mi drága Reggie-nk már csak ilyen. Légy szíves, hozzál nekem néhány péksüteményt,

amíg felöltözöm. A kuzinom biztosan nem tudná kivárni, amíg rendesen megreggelizem. Danny örült, hogy menekülhet a férfi közelségétől. Ám Jeremy meg sem moccant! Dannynek el kellett mennie mellette, és közben egymáshoz ért a karjuk. A férfi ekkor egy villámgyors mozdulattal átfogta a derekát. - Ha legközelebb el akarsz bújni egy szekrényben, akkor ne egyedül tedd - súgta a fülébe. - Meglepődsz majd, hogy mennyi élvezet vár az emberre egy ilyen meghitt zugban. Danny nem válaszolt, mert akkor sem tudott volna kinyögni semmit, ha eszébe jut valami. Gyorsan kiszabadult a férfi szorításából, és leszaladt a lépcsőn. Annyit még hallott, hogy Jeremy felsóhajt. Dannynek sikerült eljutnia a konyháig, pedig a férfi izgató közelségétől úgy remegett a lába, hogy azt hitte, útközben össze fog esni.

17. fejezet - Fogalmam sincs, hogyan tudnád ezt elérni. Az a férfi egy megrögzött agglegény, ráadásul hírhedt szoknyapecér. Csak azért jön el ezekre a társasági eseményekre, hogy a családja kedvébe járjon. Emily Bascomb alig hallotta a barátnője szavait, mert közben a helyiség másik végében lévő Jeremy Maloryt figyelte. A férfi még a legnagyobb tömegben is feltűnt a magas termetével. Ráadásul olyan jóképű volt, hogy minden nő azonnal észrevette, amikor belépett valahová. Karcsú és izmos testén tökéletesen állt az elegáns fekete öltözék. Sűrű fekete haja dús hullámokban keretezte az arcát, és majdnem a válláig

ért.

A

frizurája

hosszabb

volt

az

akkoriban

divatos

hajviseletnél, de ez csak tovább növelte csibészes vonzerejét. A két lánynak ez volt az első báli szezonja, és Emily különleges szépsége mellett Jennifer szerényebb bájait szinte senki nem vette észre. Jennifer már megszokta, hogy mindig a második helyre szorul a barátnője mögött, mert egy megyében nőttek fel. Az apró termetű, szőke hajú és kék szemű Emily mindenütt azonnal sikert aratott, és a fiatalemberek versengtek a kegyeiért. A múlt héten Emily megpillantotta Jeremy Maloryt, és a férfi annyira elbűvölte, hogy azóta nem tudta kiverni a fejéből. Azonnal elhatározta, hogy mindenképpen megszerzi magának. Nem számított arra, hogy nehéz lesz elnyerni a figyelmét, és szörnyen bosszantotta, hogy rövid bemutatkozásuk során a férfi alig nézett rá. Most végre másodszor is láthatják egymást, de Malory egyáltalán nem vesz róla tudomást. Úgy viselkedik, mintha még soha nem találkoztak volna. Ez tűrhetetlen! Pedig ebben a szezonban minden ifjú lord az ő tenyeréből eszik - annál meglepőbb, hogy Malory ilyen konokul ellenáll a szépségének. Márpedig Emilyt Jeremy Maloryn kívül már egyetlen fiatalember sem érdekelte - és ez a fekete hajú lord bűne!

Már évek óta hallotta az ifjú lord szépségéről keringő pletykákat, de vidéken élt a családjával, és ritkán jutott el Londonba, ezért eddig nem volt alkalma személyesen meggyőződni a mendemondák igazságáról. Most viszont látta, hogy az emberek nem túloztak, amikor róla áradoztak. A férfi külseje valóban lenyűgöző. A barátnője, Jennifer még mindig óva intette. - Tudod,

hogy

milyen

nőkre

korlátozódik

az

érdeklődése? - A lány lopva körülnézett, és suttogva folytatta: Csak azokkal foglalkozik, akiket úgy vihet az ágyába, hogy közben nem kell féltenie az agglegény életét. - Te

ezt

nem

értheted,

Jen

-

legyintett

Emily

türelmetlenül. - Mindenképpen hozzá fogok menni feleségül. Még akkor is, ha ehhez először az ágyába kell bújnom. Akár így, akár úgy, de az enyém lesz! - Eszedbe ne jusson, Emily Bascomb! - kiáltott fel Jennifer elszörnyedve. Emily durcásan összeszorította szépséges ajkait, és félrevonta a barátnőjét. - Hát persze, hogy nem teszem meg - súgta a fülébe. - De nem először fordulna elő, hogy a szóbeszéd miatt egy férfi kénytelen az oltár elé vezetni az állítólag elcsábított leányzót.

Nincs igazam? - Miféle szóbeszédről fecsegsz? - Azt majd ráérek később kitalálni. Először adok neki még egy utolsó esélyt, hogy megmeneküljön a kínos botránytól. Gyere! Emlékeztessük a lordot, hogy már találkozott velünk. - Én még nem! - tiltakozott Jennifer, és egyáltalán nem volt ínyére, hogy barátnője bele akarja vonni a cselszövésébe. - Akkor majd bemutatlak neki. - Ennyire nem lehetsz merész! - méltatlankodott Jennifer, és megpróbált kiszabadulni barátnője szorításából. - Még te is alig ismered. Emily legyintett, és elengedte a vonakodó Jennifert. - Hogy akarsz elérni valamit az életben, ha ilyen gyáva vagy? - A lány felsóhajtott. - Ahogy gondolod. Akkor egyedül megyek oda hozzá. Nem nevezhető illetlenségnek, ha az ember igyekszik annak a férfinak a közelébe kerülni, akihez hozzá fog menni feleségül. - De te… nem… Jennifer zavartan elhallgatott, mert észrevette, hogy már senki nem hallgatja. Emily nélküle távozott. A barátnője valóban nagyon merész, de hát ez a következménye annak, ha

valaki Anglia legcsinosabb leányának számít – ráadásul a származása miatt is magabiztos lehet. Jeremy meglátta a közeledő lányt, és azonnal a legközelebbi kijárat felé vette az útját. Ám ekkor Drew-ba botlott, aki örült, hogy végre összefutottak a tömegben. - Nem egészen ilyen szórakozásra számítottam ma este közölte az amerikai fiatalember. - Sokkal jobban tudok forgolódni a hölgyek között, ha előbb lefektettem néhány könnyűvérű nőcskét. - Ezzel mindnyájan így vagyunk - vigyorgott Jeremy, és Drew-ba karolt, hogy az ajtó felé vezesse. - Akkor menjünk is. Ez a bál Percy ötlete volt, mivel megígérte az anyjának, hogy eljön. Mi is a tiszteletünket tettük, ezért… - Jeremy! Csak nem akar ilyen korán távozni? Még nem is táncoltunk! A férfi még úgy tehetett volna, mintha nem hallaná a nő kiáltását, de annyira azért nem akart udvariatlan lenni. Halkan felsóhajtott és megfordult. - Lady Emily! Örülök, hogy ismét találkozunk mondta kimért udvariassággal, de kissé unott hangon. Remélte, hogy a lány megérti a célzást, és rájön, hogy nem érdeklődik iránta. Ám Emily nem adta fel ilyen könnyedén, és bájos

mosolyt villantott Jeremyre. Elbűvölően néz ki, ahogy ragyogó mosolyától felcsillan a kék szeme, gondolta Jeremy. Ez a lány volt az idei szezon nagy szenzációja. Ám a lord jól tudta, hogy férjet keres magának, ezért esze ágában sem volt közelebbről megismerkedni vele. - Én is el vagyok ragadtatva - válaszolta a lány csábos hangon. - Amikor a múlt héten találkoztunk, nagyon kevés alkalmunk nyílt a meghitt beszélgetésre. - Sietnem kellett valahová. Attól tartok, most is rosszkor szólított meg, mert megint vár a kötelesség. Éppen most akartunk… Drew megbökte a barátját. - Nem akarsz bemutatni? - kérdezte szemrehányó hangon. Jeremy felsóhajtott. - Lady Emily Bascomb, hadd mutassam be Drew Andersont, a mostohaanyám bátyját. - Ez most úgy hangzott, mintha már nagyon öreg lennék panaszkodott Drew, és megragadta, majd gyengéden megrázta Emily feléje nyújtott kezét. Ezek után nem is sietett elengedni a finom kacsot. - Örvendek a találkozásnak… főleg azért, mert a férje nélkül jött ide hozzánk.

- A férjem nélkül? - kacagott fel a lány. - Nem vagyok férjnél… egyelőre. Drew elköhintette magát, és rájött, hogy milyen nagyot tévedett. Még egy amerikai is tudja, hogy a hajadon elsőbálos leánykák csak a kísérőjük jelenlétében érintkeznek egy nőtlen férfival - mert ez a szabály az óceán mindkét partján érvényes. - Ezt sajnálattal hallom - szaladt ki Drew száján. A fiatal hölgy meghökkent. Jeremy

majdnem

elnevette

magát.

Drew

élénk

érdeklődése csak addig tartott, amíg megtudta, hogy a hölgy még egy ártatlan szűz leány. Jeremy

úgy

döntött,

megszabadítja

a

barátját

a

kellemetlen magyarázkodásból, ezért váratlanul megszólalt. - Sajnálom, öregfiú. Majd máskor mélyíted el az ismeretséget a hölggyel. Most már valóban indulnunk kell, mert késésben vagyunk. - Milyen kár! - felelte Drew. - Hiába, hív a kötelesség... Most már ő vonszolta Jeremyt az ajtó felé.

Dannynek nagyon tetszett minden egyes új bútordarab, ami aznap a házba került, mégis egész délután rosszkedve volt.

Még akkor is gyötörte a megmagyarázhatatlan mélabú, amikor este lefeküdt aludni, és nem jött álom a szemére. Fogalma sem volt, hogy mi lehet a baja. Hiszen táncolnia kéne az örömtől. Végre van egy rendes munkája, és sikerült az első napját végigdolgoznia anélkül, hogy kirúgták volna. Büszke lehetne, hogy beilleszkedett. Ráadásul a munka igazán könnyű volt, és a többi szolgát is barátságosnak találta. A házvezetőnő még arra is hajlandó, hogy javítson a beszédén. Van egy saját szobája, ami csak az övé, és gyönyörű szép. Miért nem tud mégsem örülni? Aznap az új ruhái is megérkeztek. Egyszerűek és praktikusak voltak, hogy kényelmesen tudjon dolgozni bennük. A fehér hosszú ujjú blúzt az ujjánál finom kis fodor díszítette, és a magasan záródó nyaka nem fojtogatta. A fekete szoknyán nem volt dísz, de egy kis fehér kötény járt hozzá, amely ügyes, mély zsebeket rejtett. Még egy hosszúkás zsebe is volt, amibe beledughatta a portörlőt. A kötényt is habos fodor szegélyezte. Danny elég sok időt töltött a tükör előtt, és csodálta magát. A füle mögé fésülte a fürtjeit, hogy ne legyen kócos, és csodálkozva állapította meg, hogy milyen csinos. Nem is csinos. Pontosan ugyanolyan szép, mint azok a hölgyek, akik reggel elvitték Jeremyt vásárolni. Tehát a férfi egész idő alatt

ezt látta benne, amikor ránézett? Az első bútordarabokat dél körül kezdték szállítani a házba, és az új férfi szolga is akkor érkezett meg. Carltonnak hívták. A fiatalember alig néhány évvel lehetett idősebb Dannynél. A külsejében nem volt semmi feltűnő, de Dannynek azonnal feltűnt a szép őzbarna szeme. Barátságos és jó természetű fickónak tűnt. Danny alaposan szemügyre vette, amikor a házvezetőnő bemutatta a személyzetnek. Lehet, hogy túl feltűnően nézte, mert a férfi többször is elpirult. A lány nem találta különösebben vonzónak, de úgy döntött, hogy jó férj lenne belőle. Elhatározta, hogy igyekszik minél jobban megismerni. Danny még mindig nem tudott elaludni. Végül felkelt, és még egyszer ellenőrizte, hogy minden rendben van-e az emeleten. Minden a helyén volt, kivéve az ott lakókat. A két uraság még mindig a városban kószált, és valószínűleg a nőket hajkurászta, hiszen minden gazdag fiatalembernek ez a kedvenc elfoglaltsága. Vajon ez zavarja? Azért nem tud aludni, mert Malory egy másik nővel akar henteregni, miután ő visszautasította? Pedig inkább örülnie kéne ennek, mert ez azt jelentené, hogy talán végre békén fogja hagyni. Érdekes, hogy ettől a gondolattól még rosszabb lett a kedve.

Komor arccal ment le a lépcsőn. A hall végén éppen befordult a ház hátsó részébe vezető folyosóra, amikor meghallotta, hogy kinyílik a bejárati ajtó, és elkapta egy beszélgetés foszlányait. - Akkor mire vársz? Hiszen csak egy könnyű nőcske! mondta Drew. - Nem az - válaszolta Jeremy. - És nem akarok róla beszélni. - Tehát erről van szó? Hm. És mi van azzal a csinos Emily Bascombbal, aki majdnem a karjaidba vetette magát ma a bálon? Ne mondd, hogy egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésedet. - Úgy tűnt, mintha érdekelne? - Egyáltalán nem. Pontosan ezért kérdezem. Miért nem? - Ugyanazért, amiért te is fejvesztve menekülni kezdtél, amikor megtudtad, hogy még nincs férjnél. Ebben hasonlítunk egymásra, öregfiú. Nagy ívben elkerülöm a bálozó leánykákat legyen az az első, a második, vagy akárhányadik szezonjuk. Elég nyilvánvaló volt, hogy Emily kiszemelt magának, de csak azért, mert férjet keres. Nekem pedig eszem ágában sincs megnősülni. Biztosan ismered az efféle leánykákat, és tudod, hogy mire megy ki a játék.

- Igen. Házasság vagy semmi - sóhajtott fel Drew. Milyen kár. Pedig olyan csinos kis jószág. Látszott rajta, hogy a te kedvedért sok mindenre képes lenne. Jeremy hangja teljes közönyről árulkodott. - Nem kétlem. Néhány lányka szívesen teszi a kocsit a ló elé - ha érted, mire célzok. De csak azért, mert biztosak abban, hogy a végén úgyis megkapják, amit akarnak. Már több lordot láttam ilyen hiba miatt kelepcébe esni. - Micsoda? - értetlenkedett Drew, és egy darabig csendben gondolkodott. - Már értem! Rászedték őket, és el kellett venniük a lányt feleségül. Ez elkeserítő. Akkor inkább beérem a könnyűvérű nőkkel és a csinos cselédlányokkal. - Mondták már neked, hogy túl sokat fecsegsz, ha be vagy rúgva? - Nem vagyok részeg. Lehet, hogy egy kicsit többet ittam a kelleténél, de nem vagyok berúgva. Csak azt nem értem, hogy ti, angolok miért nem beszéltek angolul? Néha szótár kell, ha meg akarom érteni, amit mondtok. Jeremy felnevetett. - Az ország egyes vidékein valóban mást jelenthet egyegy kifejezés. De azért ne szégyenkezz. Más is nevezte már a tolltartót melltartónak, ha egy kicsit felöntött a garatra. Azért

még nem kell szótárhoz kapni. - Nem csak erről van szó. Az ember soha nem tudhatja, hogy mikor mond valami olyat, aminek a második jelentése illetlen - panaszkodott Drew. - Amerikában soha nem fordul elő ilyen félreértés? - Nem, ott minden tökéletesen érthető - jelentette ki büszkén Drew. - Neked

lehet,

öregfiú.

Szerintem

egyik-másik

kifejezéssel meggyűlne a bajom. Nem gondolod? - Ne tegyél fel ilyen nehéz keresztkérdéseket, amikor részeg vagyok, Jeremy. Megfájdul a fejem, ha ennyit kell gondolkodnom. Jeremy ismét jót kacagott, és még Danny is azon kapta magát, hogy magában kuncog. Ideje visszamenni a szobájába, mielőtt a két férfi észreveszi, hogy a hallban leselkedik. Most, hogy Malory már otthon volt, Danny azonnal el tudott aludni.

18. fejezet - Ma este vacsoravendégek jönnek - jelentette be másnap reggel Mrs. Appleton Dannynek és Claire-nek. - Mrs. Robertson majd elmondja, hogy kinek mi lesz a teendője. Engem is csak tegnap este értesítettek, úgyhogy nem sok időm maradt megtervezni az étlapot, és elintézni a bevásárlást! - Ilyen sürgős a dolog? - kérdezte Danny, miközben alaposan megpakolta a tányérját. Ma nem fogja lekésni a reggelit. - Azt hittem, hogy több időbe telik, míg az estély előtt szétküldik a meghívókat. - Általában igen - bólintott Mrs. Appleton. - De ez csak egy családi összejövetel.

- Értem - felelte Danny, és többé nem is érdekelte a téma. - Majd igyekszem, hogy ne legyek láb alatt. - Szó sem lehet róla. Te és Claire is felszolgáltok majd, sőt még Carlton is. Danny eddig egészen szépen beszélt, de most kiszakadt belőle az ijedt kiáltás. - Mi a csudát fogok én ott felszolgálni? - Hát az ételt és az italt. Mi mást? - Ez nem az én munkám - tiltakozott a lány. - De igen, mivel még nincs meg a teljes személyzet jelentette ki a szakácsnő ellentmondást nem tűrő hangon. Mindenkire szükség lesz, mert legalább tizenöt vagy húsz vendéget várunk. - Tehát nem csak a család lesz itt? - De igen. A Malory család ilyen népes. Pedig most nincs is mindenki Londonban. Azt hallottam, hogy a családfő, Haverston márkija ritkán látogat Londonba. A gróf két lánya sincs a városban, mert a férjükkel a vidéki birtokaikon tartózkodnak. Az egyik egy királyi herceg felesége, ha nem tudnátok. A királyi család? Te jó ég, ez a lord rokoni kapcsolatban áll a királyi családdal? Ráadásul Mrs. Appleton alig tudta

leplezni a büszkeségét, amikor ezt bejelentette. - Hányingerem lett az idegességtől - nyögött fel Danny. - Ugyan már! - intette le a szakácsnő. - Ez remek alkalom lesz arra, hogy megmutasd, milyen ügyes vagy. Egy kis útmutatással remekül el fogsz boldogulni. Danny ebben nem volt ilyen biztos, de nem tiltakozhatott tovább. Sajnos, a reggeli már nem esett olyan jól, mint tervezte. A gyomra görcsölni kezdett, ezért meg sem tudta enni a tányérján lévő ételt, hanem inkább felment az emeletre, hogy munkához lásson. Úgy tervezte, hogy a nap hátralévő részében megpróbálja elkerülni a házvezetőnőt, hátha megfeledkezik róla, és nem ad neki több utasítást. Akkor Dannynek nem kell este a királyi család tagjait kiszolgálnia. Idegességében olyan gyorsan dolgozott, hogy délre már az egész emelettel végzett - kivéve Jeremy szobáját. A férfi még mindig bent tartózkodott, ezért Danny meg sem merte megközelíteni az ajtaját. Délelőtt Mrs. Robertson megkereste, és bevezette a kis ebédlőhelyiségbe, hogy elmagyarázza az esti teendőit. Igazán nem tűnt bonyolultnak a feladat. Csak azt kellett megjegyeznie, hogy kit szolgáljon ki először, mindig észrevétlenül töltse meg a poharakat, és figyeljen, hogy mikor kell utántölteni őket. A

férfiak valószínűleg még vacsora előtt isznak majd valamit, de azt elintézik segítség nélkül is. Csak a hölgyeknek kell teát vinnie, ha kérik. Főleg az lesz a dolga, hogy készenlétben álljon a szalonban, hátha valakinek szüksége lesz rá. Az a legfontosabb, hogy végig észrevétlen maradjon, és ne hívja fel magára a vendégek figyelmét. - És legyél ápolt - figyelmeztette Mrs. Robertson, mielőtt visszaküldte az emeletre, hogy befejezze a takarítást. Danny elvörösödött. Reggel Claire gúnyos megjegyzést tett a gyűrött ruhájára. Úgy látszik, le kell szoknia arról, hogy a nappali öltözékében alszik. - Danny, gyere ide, légy szíves. A lány halkan felsóhajtott. Hiába tervezte, hogy elkerüli Maloryt. Már csak ő tartózkodott az emeleten, és még mindig nem hagyta el a szobáját, pedig már nem aludt. Most kikiabált a szobájából, és nyitva is hagyta az ajtót. A lány óvatosan bekukucskált a helyiségbe. A férfi az ágyon hevert, kezét a feje alá tette, és csak úgy sugárzott róla a nyugalom és a lustaság. Már megint nem volt rendesen felöltözve! Csak egy fehér vászoninget és egy drapp rövidnadrágot viselt. Az inget nem gombolta be, és látni lehetett a fél mellkasát. Nem volt rajta se cipő, se zokni.

Amíg nem volt igazi munkája, Danny is egész nap kedvére lustálkodhatott. Átkozott nagyurak! Hogyan fogja kitakarítani a szobáját, ha egész nap nem takarodik ki belőle? Danny tudta, hogy csak ürügyet keres, mert minden áron haragudni akar a lordra. Bosszantotta, hogy a látványától ismét hevesebben kezd el verni a szíve. Istenem, miért ilyen jóképű? Szinte viszket az ujja, hogy megérintse az arcát. - Nincsen semmi tennivalója? Egész nap itt fog heverészni? - kérdezte, a kelleténél élesebb hangon. A férfi felkapta a fejét, és kék szeme tágra nyílt a meglepetéstől. Még fel is ült az ágyon. - Te jó ég! Milyen gyönyörű vagy! - kiáltott fel. Danny örült volna, ha Carltontól hallja ezt a bókot, de ezt a hízelkedést nem tudta értékelni, mert ismerte Malory hátsó szándékait. - Hazudik! Ma már kétszer is leszidtak, hogy gyűrött a ruhám. - A ráncok nem tudják elrejteni, ami alattuk van, kedvesem. A viseleted nem tereli el a figyelmemet a bámulatos alakodról, nem változtatja meg a szemed különlegesen tiszta sötétkék színét. Ám ezt eddig is láttam, ezért inkább így fogalmaznék: „Te jó ég! Milyen gyönyörű melled van!”

A lány arca lángba borult. Most mégsem nevezhette hazugnak a férfit, mert a tükör előtt töltött fél órából legalább tíz percig ő is a saját kebleit csodálta. Tetszett neki, hogy a blúza szépen domborodik. Most mégis haragos arcot vágott, és idegességében megint egy utcagyerek hangsúlyával förmedt rá a férfira. - Hé! Szerintem nem illik egy nőnek a melléről beszélni! A férfi jókedvűen vigyorgott, és egyáltalán nem sértődött meg. - Ugyan már, hiszen a cselédlányom vagy - próbálta megnyugtatni a lányt. Danny összeszorította a száját. - Így szokott beszélni a szolgáival? - Nem. Csak azokkal, akikkel szeretnék bizalmasabb közelségbe kerülni. Erről jut eszembe: nagyon kényelmes ez az ágy. Nem akarod egyszer kipróbálni… mondjuk most? Danny már rájött, hogy nem lett volna szabad olyan kérdésekkel bátorítani, amitől még szemtelenebb lesz. - Ezzel az ággyal csak egy tervem van: megigazítani a takarót, miután kiszállt belőle. - Ez elkeserít - sóhajtott fel a férfi. - Maga nagyon lusta. Menjen, és tegyen valamit, hogy

végre kitakaríthassam a szobáját. - Éppen el vagyok foglalva. Most pihenem ki a tegnap esti szórakozást, és készülök a mai családi vacsorára. Nem kell megvárnod, amíg üres lesz a szoba. Nyugodtan kitakaríthatsz, miközben itt fekszem. - A férfi az oldalára fordult, és a fejét a könyökére téve, mosolyogva nézett a lányra. - Viselkedj úgy, mintha itt sem lennék. Danny elhatározta, hogy megpróbálja. A férfi lehetetlent kér tőle, de majd megpróbál nem ránézni. A pokolba! Ez nem fog menni, mert tudja, hogy a férfi figyeli minden mozdulatát. Még ha nem nézné, ő akkor is arra gondolna, hogy leskelődik, aztán állandóan oda kéne pillantania, hátha… - Inkább várok. - Az nem lehet - közölte a férfi vidám mosollyal. Vacsoráig itt fogok pihenni. A lány a fogát csikorgatva kikapta a köténye zsebéből a tollseprűt, és a kis íróasztalhoz lépett, hogy ott kezdje a takarítást. Ám ekkor felkiáltott meglepetésében, mert meglátta a kalapját az asztalon. Előző nap még nem volt ott. - A kalapom! Miért őrizgeti még mindig? A férfi megvonta a vállát. - Megtartottam, mint egy emléktárgyat, ami egy…

érdekes kalandra emlékeztet. - Hiányoltam. - Sajnálom, de most már az enyém. A lány kíváncsi pillantást vetett a férfira. - Miért? Úgysem venné fel soha. - Nem áll szándékomban. De visszaadni sem akarom. Ezért, ha legközelebb nem lesz itt, akkor tudom majd, hogy hol keressem. - Már felhagytam a lopással. - Örömmel hallom. Akkor biztonságban van a kalapom. A lány dühös pillantást vetett rá, de Jeremy csak jót nevetett. Fel a fejjel, kedvesem. Úgysem állna jól a szoknyához. Most már inkább fodros fő-kötőkre van szükséged. A lány felhorkantott. - Szoknyát szívesen hordok, de azok a csicsás kalapok nem nekem valók. A férfi megcsóválta a fejét. - Már megint úgy gondolkodsz, mint egy férfi. - Ne törődjön vele. Danny vadul nekiesett az íróasztalnak, de hamar lelohadt a lelkesedése, mert egy porszemet sem talált rajta. Gondosan ügyelt arra, nehogy hozzáérjen a… férfi kalapjához. A férfi

mulatságosnak találja, amiért egy kalap miatt ilyen goromba lett. Nem baj. Amikor körülnézett a szobában, örömmel állapította meg, hogy előző nap milyen alapos munkát végzett. Már semmi dolga, csak néhány elszórt ruhadarabot kell felvennie a padlóról. Felnyalábolta őket, és elindult az ajtó felé, hogy elvigye a szennyest a mosókonyhába. Közben egész idő alatt nem nézett az ágy felé. - A pokolba, Danny! Csak nem akarsz máris megfosztani a gyönyörű társaságodtól? A férfi hangja őszinte csalódottságot tükrözött. Egy újabb csel, semmi kétség. Danny mégis megállt az ajtóban. - Vendégei jönnek ma este - közölte. - Addig még sok munka vár rám. A férfi felsóhajtott. - Igen. Ez lesz az első vacsora, amit majd sok követ. - A férfi hirtelen gúnyos pillantást vetett a lányra. - Látom, nagyon igyekszel, hogy megfelelj a magasabb körök elvárásainak. Danny kihúzta magát, mert tudta, hogy a férfi a beszédére utal. - Mrs. Robertson tanít engem. - Te jó ég! És ilyen jól haladsz?

A férfin látszott, hogy gunyoros hangulatban van, ezért nem kötötte az orrára, hogy a régi beszédmodora lassan visszatér, és egyre könnyebb felidézni a régi emlékeket. Ha ideges lett, vagy mérges volt, akkor még mindig túl gyakran hibázott, ezért a férfi úgysem hinne neki. Elhatározta, hogy inkább másról kezd el beszélni. - Meglep, hogy máris estélyt ad. Még alig takarítottam le a port az új bútorokról. - Biztosíthatlak, hogy nem az én ötletem volt. A lány felvonta az egyik szemöldökét. - Hadd találjam ki: az unokatestvéréé? - Hát persze. A férfi hangja olyan bosszús volt, hogy Danny azonnal jobb kedvre derült. Szemtelenül Jeremyre mosolygott. - Ne búslakodjon. Azt mondták nekem, hogy csak a családtagok jönnek. A rokonokat nem kell annyira lenyűgözni, mint az idegeneket. - Éppen ellenkezőleg. Az ismerősök egyáltalán nem érdekelnek, és nem törődnek azzal, hogy mit szólnak a vacsorához. A családomat viszont meg kell győznöm, hogy jól elboldogulok egyedül. Ha ez nem sikerül, akkor azonnal összedugják a fejüket, hogy kitalálják, mi a baj, és segíteni

akarnak. - Maga felnőtt ember. Miért nem hagyják, hogy egyedül küzdjön meg a nehézségekkel? - Azért, mert szeretnek.

19. fejezet Azért, mert szeretnek. Danny nem tudta kiverni a fejéből ezeket a szavakat. Milyen jó lehet, ha valakinek ilyen családja van! Milyen kár, hogy ő nem ismeri ezt az érzést, mert az a közösség, ahol felnőtt, soha nem volt igazi család. Dagger bandájához általában öt- és tízéves korukban csatlakoztak az új tagok, ezért nem tudott kialakulni közöttük igazi meghitt gyermekkori kapcsolat. Tizennégy és tizenhét éves koruk között a legtöbben távoztak, hogy önállóan boldoguljanak, és ritkán jöttek vissza meglátogatni a többieket. Aki egyszer elment, azzal valószínűleg soha többé nem találkoztak. Danny mindig örömmel segített a fiatalabb gyerekeknek,

és kedvencei is voltak, de egyikhez sem került olyan közel, mint egy igazi testvérhez. Egyedül Lucyvel tudott kialakítani mély barátságot. A barátnője olyan volt számára, mint egy idősebb nővér. Sajnos, miután Lucyből utcalány lett, többé nem maradt elég ideje Dannyre. Dannynek feltett szándéka volt, hogy saját családot alapít. Már jó néhány éve motoszkált a fejében ez a gondolat, de csak most vált komollyá az elhatározása. Eddig az álruhája komoly akadályt jelentett ezen a téren. Nehéz úgy férjet keresni, ha az ember maga is férjjelöltnek néz ki. Most viszont végre saját maga lehetett - illetve megpróbálhatta a saját szerepét játszani. Így hát mostantól semmi nem akadályozza meg abban, hogy férjhez menjen, mihelyt felbukkan az életében a megfelelő férfi. Akkor végre neki is igazi családja lesz! A Malory rokonság tagjai nem egyszerre jelentek meg. A vacsora előtt néhány órával kezdtek felbukkanni a házban. Először Regina Eden és a férje, Nicholas jött meg, mert a közelben laknak. Reginának a földbe gyökerezett a lába, amikor meglátta Dannyt a sötétkék szoknyában, fehér blúzban és a világoskék köténykében. Mrs. Robertson szerint ebben a színesebb

öltözékében illett felszolgálnia a vacsorát. - Nahát! Úgy látszik, romlik a látásom - motyogta a hölgy maga elé. - Általában fel szoktam ismerni a saját nemem képviselőit, akármilyen ruhát is hordanak. - Biztosan a hajam miatt volt, hölgyem. A fiús frizura… - Igen, lehet - sóhajtott fel Regina. - Akkor is ostobának érzem magam, hogy ekkorát tévedtem. - Gyönyörű teremtés - hallotta Danny Nicholas Eden megjegyzését, miközben a házaspár továbblépett, hogy csatlakozzon a szalon másik sarkában álldogáló Drew-hoz. - Neked nem kéne észrevenned - korholta a férjét Regina, de a hangjában nem volt igazi szemrehányás. - Abban viszont biztos vagyok, hogy Jeremy már felfigyelt rá. Ezután egyre több családtag érkezett, és Carlton nem győzte beengedni őket. Dannynek valóban be kellett vinnie egy tálca teát, sőt az este folyamán még egyet. Az elkapott beszélgetésekből megpróbálta megtanulni a neveket. Közben észrevette, hogy sokan érdeklődve figyelik. Kiderült, hogy azok a hölgyek, akik tegnap Lady Eden társaságában beállítottak, szintén Jeremy rokonai - az unokatestvérének, illetve a nagybátyjának a felesége tört rá a fiatalemberre. A sötét hajú nőt Kelsey-nek hívták, és Derek - az

egyik hatalmas termetű, szőke Malory - neje volt. Derek apjáról, Jason márkiról hallotta korábban, hogy ritkán jön Londonba. A vörös hajú szépség pedig Jeremy nagybátyjának, Anthonynak a felesége volt. Danny nagyon meghökkent, amikor először megpillantotta ezt a férfit. Lenyűgözte, hogy Jeremy mennyire hasonlít rá - mintha a nagybátyja fiatalabb kiadása lenne. Érdekes lehet, ha az ember pontosan tudja, hogyan fog kinézni idősebb korában. Ám még az idősebb férfi is olyan hihetetlenül jóképű volt, hogy Jeremynek nem kellett tartania az idő múlásától, és biztos lehetett abban, hogy még sok évig a nők bálványa lesz. Ekkor megérkezett még egy nagybácsi - a gróf, akit Mrs. Appleton is emlegetett. A barátságos Edward Malory jó tíz évvel idősebb volt Anthonynál, és a család szőke tagjai közé tartozott. A gróf népes családdal büszkélkedhetett, de most csak a felesége, Charlotte jelent meg a vacsorán, a két felnőtt fiuk, Travis és Marshall társaságában. A három férjezett lányuk közül ma este egyik sem tudott eljönni a családi vacsorára. Ketten vidéken éltek, a legfiatalabb - Amy - pedig elhajózott Amerikába a férjével, Warrennel. Warren Drew Anderson egyik fivére volt. Nyárra várták őket vissza, de még senki sem

tudta, hogy pontosan mikor érkeznek. Mivel a vacsorán csak a családtagok és a közeli barátok vettek részt, ezért Anthony és Roslynn kislányának, Judith-nak megengedték, hogy a felnőttekkel étkezzen. A vonzó külsejű szülők láttán Danny nem csodálkozott, hogy a kis Judith is káprázatosan szép gyerek volt. Az anyja aranylóan vörös haját és az apja bámulatos kobaltkék szemét örökölte, amivel rajtuk kívül csak Regina és Jeremy büszkélkedhetett a családban. A kislány ráadásul egy picit koravén volt, és a szókimondásával állandóan zavarba hozta a felnőtteket. A vacsora felszolgálása előtt odament Dannyhez, és néhány másodpercig némán bámulta. - Nagyon szép vagy - jelentette ki végül ártatlan őszinteséggel. - Te is. - Tudom. - A kislány akkorát sóhajtott, mintha nem örülne ennek. - Mindenki azt mondja, hogy ha felnövök, sok bánatot fogok okozni az apámnak. - Miért? - Mert rengeteg udvarlóm lesz. - Mennyi? - érdeklődött Danny. - Több száz. James bácsi szerint az apám majd rosszul

kezeli a helyzetet, és attól tart, hogy… - a kislány közelebb hajolt Dannyhez, és suttogva folytatta: - …bolondot csinál magából. Danny az ajkába harapott, hogy ne nevesse el magát. - És neked mi a véleményed? - Szerintem James bácsinak igaza van. Danny most már nem tudta visszatartani a nevetését, de hamar megbánta, hogy felhívta magára a figyelmet. Nagyon zavarba jött, mert hirtelen minden szem rászegeződött. Ezt még elviselte volna, de most már Jeremy is őt nézte. A fiatalember addig körbejárt, a sorra érkező rokonaival beszélgetett egy kicsit, és igyekezett tudomást sem venni az ajtó mellett álló Dannyről. Most viszont egyáltalán nem vágott közönyös arcot, hanem szinte felfalta a tekintetével. A lány megérezte, hogy most mindnyájan róla beszélnek. Itt-ott elkapott egy-egy beszélgetésfoszlányt, de annyit nem, hogy megértse, miről beszélnek. Szörnyen kínos volt az a tudat, hogy ő lett a jelenlévők első számú beszédtémája. A helyiség másik végében Anthony odasúgta Jeremynek: - Helyezd el egy külön lakásban. A szolgák zúgolódni és pletykálkodni kezdenek, ha rájönnek, hogy bejáratos a hálószobádba. Jasonnek ugyan sikerült huszonöt éven keresztül

a saját házvezetőnőjével hálnia, de a haverstoni birtokon egy titkos ajtó vezetett Molly szobájába. Nem hiszem, hogy ez a ház is ilyen jól fel van szerelve. - Hiába oktatgatsz, nem alszunk együtt. - Micsoda pimasz hazugság! - nevetett fel Anthony. Tudom, hogy nem hagynál ki egy ilyen szép zsákmányt. - Nem is áll szándékomban - morogta Jeremy. - Csak még nem sikerült becserkésznem. Anthony fekete szemöldöke a homlokára szaladt. - Mi az, fiam? Már nem tudsz olyan jól bánni a nőkkel? Jeremy is a homlokát ráncolta. - Kezdem én is azt hinni. Kénytelen vagyok állandóan figyelmeztetni magamat, hogy egy egészen különleges lányról van szó. - Szerintem is különlegesen szép. De nem erre céloztál, igaz? - Nem. Az az igazság, hogy ezzel a lánnyal kapcsolatban szinte semmi nem szokványos. A háttere, a szokásai, és minden vele kapcsolatos tény más, mint amire az ember számítana. - Annyira azért nem lehet mindentől elrugaszkodott ingatta a fejét Anthony. - Meglepődnél, ha mindent tudnál róla. Tegnap még úgy

beszélt, mint egy utcagyerek. Amikor ma hallottam, egy pillanatig azt hittem, hogy egy nevelőnővel állok szemben. Úgy gondolkodik, mint egy férfi. Néhány nappal ezelőtt vett fel először szoknyát, mert szinte egész életében nadrágot hordott. Ám mihelyt levette a nadrágot, azonnal férjhez akar menni - tette hozzá Jeremy mogorva arccal. Anthony köhintett. - Hozzád? - Nem. Tudja, hogy megrögzött agglegény vagyok, ezért nem hajlandó a közelébe engedni. Egy tiszteletreméltó férjet akar. Anthony felnevetett. - A nadrág hallatán már kezdtem elhinni, hogy valóban egy nem mindennapi nőről van szó. Ám ezek a férjjel kapcsolatos

tervek

teljesen

szokványosak.

Minden

nő

tiszteletreméltó férjet akar. Jeremy felvonta a szemöldökét. - Akkor is, ha ő egyáltalán nem tiszteletreméltó? - Értem. Szóval megpróbál felkapaszkodni a társadalmi ranglétrán? Ha valóban nem látsz esélyt arra, hogy elnyered a kegyeit, akkor jobb lenne megszabadulnod tőle. Csak azért, hogy elkerüld a kísértést.

Jeremy végre elvigyorodott. - A Maloryk nem adják fel olyan könnyen! Egy másik sarokban Edward a feleségéhez fordult. - Neked nem ismerős az a cselédlány? - Nem mondanám - felelte Charlotte. Edward a szemöldökét ráncolva nézte Dannyt. - Nem tudom, hova tegyem… de az az érzésem, hogy ismerem valahonnan. - Biztosan láttad már valahol. Talán az utcán vagy egy üzletben. Egy ilyen csinos lány felkelti az ember érdeklődését. - Lehet, hogy igazad van. - A férfi felsóhajtott. - Mégis tudom, hogy addig nem nyugszom, amíg rá nem jövök, hogy hol láttam már. A kandalló mellett álló Travis a fivérére pillantott. - Jeremy már biztosan kivetette rá a hálóját - sóhajtotta bánatosan. Marshall felnevetett. - Hát persze. De én nem engedném, hogy cselédlányként dolgozzon. - Lehet, hogy szereti ezt a munkát. - Szerintem még nem jött rá, hogy ilyen külsővel a kisujját sem kell megmozdítania. Bőven elég, ha kizárólag a

kuzinunk boldogságával foglalkozik. Micsoda szerencsés fickó ez a Jeremy! Hol talál ilyen gyönyörű nőket? Eddig még nem voltam olyan társasági eseményen, ahol a nők ne vetették volna magukat Jeremy karjába. Még Emily Bascomb is utána epedezik, és miatta visszautasított - vallotta be Marshall. - Udvarolni akartam neki, és sikerült is felkeltenem a figyelmét, amíg Jeremy fel nem bukkant, és a lány meg nem látta. - Tudom, mit érzel - bólogatott Travis. - Jó lenne, ha Jeremy végre megnősülne. Semmire nem megyünk a hölgyekkel, amíg Jeremy a közelben ólálkodik. A nősülése előtt Derekkel is hasonló gondjaink voltak. - A hamut is mamunak fogjuk mondani, mire Jeremy házasságra adja a fejét. Valószínűleg én sem tenném, ha úgy néznék ki, mint ő, és minden nő a lábam előtt heverne. A helyiség közepén, az egyik heverőn ülve Regina odahajolt Kelsey-hez. - Nem tudom, Jeremy hogy képzeli ezt! A házába hozza, és itt tartja ezt a lányt! Azt hiszem, James bácsi alaposan meg fogja mosni a fejét, és kioktatja az illemről. - De kedvesem, ez egy legénylakás! - Tudom. Nem is háborodna fel senki, ha a szeretőjét itt

tartaná. Ha diszkréten kezelné az ügyet, a pletykától sem kéne félnie. De ha a személyzet egyik tagját választja a szeretőjének, akkor hamar nézeteltérések alakulnak ki a szolgák között. Lehet, hogy őt ez nem zavarja, de a szegény lánynak meggyűlhet a baja a többiekkel. Kelsey megveregette Regina kezét. - Szerintem hagyni kéne, hogy egyedül oldja meg ezt a helyzetet. Még soha nem voltak saját szolgái. Hamar beletanul, mit kell tennie, és mit engedhet meg magának. Az apja és a nagybátyja is hírhedt szoknyapecér volt, mégis zavartalanul vezették a saját háztartásukat. Danny nem tudta, hogy a helyiségben mindenki Jeremy szeretőjének hiszi. Ha sejti, hogy miket pusmognak róla, biztosan iszonyú haragra gerjed - és olyan jelenetet rendez, amiért azonnal elbocsátották volna, hiába zsarolta meg Jeremyt. Hála istennek eszébe sem jutott, hogy a Malory rokonság milyen következtetésre jutott vele kapcsolatban. Megérezte, hogy róla beszélnek, és ez egyre jobban zavarta. Ekkor Percy megérkezése elterelte a figyelmét a pusmogó vendégekről, és újabb bonyodalmakat okozott. Amikor a fiatalember belépett a helyiségbe, egy pillanatig értetlen arccal nézett Dannyre, majd elmosolyodott.

- Értem már! - kiáltott fel megkönnyebbülten. - Ikrek! Találkoztam a fivérével. Igazán kedves fickó, és tett nekem egy szívességet, amiért örök hálára kötelezett. Danny nem tudta, hogy mit feleljen. Ha közli vele az igazat, akkor a szószátyár férfi kifecsegheti, hogy néhány napja még nadrágot hordott. Jeremy megmentette a helyzetet, és nem adott időt Dannynek a válaszra. Ő is tudta, hogy Percy képtelen tartani a száját, és nem akarta, hogy a családja megismerje a megismerkedésük körülményeit. - Késtél, öregfiú. Nemsokára hozzák az ebédet, és már nem sok időnk maradt egy italra. Gyere! - Nem vagyok szomjas - felelte Percy. - De már alig várom, hogy megkóstoljam az új szakácsnőd főztjét. Mondd, Jeremy! Hol bukkantál rá a mi kis zsebmetszőnk ikerhúgára? Csak nem merészkedtél még beljebb abba a nyomornegyedbe? Hiszen az a kocsma is elég förtelmes volt, ahol találkoztunk vele! Mivel Jeremy már bevezette a barátját a szobába, kevés embernek kerülte el a figyelmét ez a megjegyzés. Jeremy eltakarta a szemét és felnyögött. Danny úgy döntött, hogy ideje megnézni, mikor hozhatja

az első fogást.

20. fejezet Tyrus Dyer máris sokkal szerencsésebbnek érezte magát. Rengeteget töprengett azon, hogy mit tegyen. Többnapi fejtörés után végül úgy döntött, hogy megöli azt a nőt, mert végre meg szeretné kapni a feladatért járó fizetséget. Nem akart mohó lenni. Már az is elég jutalom, hogy visszatért a szerencséje. De ha úgyis megöli a lányt, akkor miért ne kérjen érte pénzt? A férfi már előre dörzsölte a tenyerét. Először felkereste azt a lordot, aki a lány halálát akarta. Még emlékezett arra, hol lakik. Nem volt biztos abban, hogy odatalál, mert csak kétszer járt nála. Szerencsére azonnal felismerte a házat, és a lord is otthon volt. Amikor a szószátyár szolga beengedte, elfecsegte neki, hogy az ura mostanában vidéken lakik, és csak ritkán látogat

Londonba. Évente egyszer vagy kétszer jön a városba. Ez is azt bizonyítja, hogy egyre szerencsésebb, amióta a nyomára bukkant annak a nőnek. Tyrus megtudta, hogy a lord most csak egy üzleti ügy miatt jött fel Londonba, és másnap reggel már vissza is utazik a vidéki birtokára. Tyrus repesett a boldogságtól. Ha még egy napig vívódik magában, akkor elszalasztottá volna az alkalmat, hogy találkozzon vele. Bár még most is előfordulhat, hogy az uraság nem fogadja, amikor meghallja a nevét. Tyrus kudarca miatt rossz szájízzel váltak el egymástól. Lehet, hogy ismét meg akarja ölni. Tyrus azzal biztatta magát, hogy csak a harag vezérelte a lordot, amikor rátámadt. Most viszont tizenöt éve volt arra, hogy lecsillapodjon. Ennek ellenére majdnem három órán át kellett a fogadószobában rostokolnia. A férfi biztos volt abban, hogy ez szándékosan történt. Talán a lord abban reménykedik, hogy megunja a várakozást, és távozik? Hiába, akkor is itt marad! Sok pénzt fog kérni a tizenöt évvel ezelőtti munka elvégzéséért. Ezért érdemes várakozni. Már éjfélre járt az idő, amikor a szolga végül érte jött, hogy bevezesse az urához. A lord a ház hátsó részében, egy irodához hasonló helyiségben tartózkodott, és egy hatalmas

íróasztal mögött ült. Két oldalán egy-egy tagbaszakadt férfi állt. Tyrus banditának nézte őket, és izzadni kezdett a tenyere. Lehet, hogy rosszul ítélte meg a helyzetét? Talán mégsem olyan jó, hogy otthon találta a ház urát. Azért várakoztatta

idáig,

hogy

magához

hívassa azt

a két

gonosztevőt? Mielőtt az úr kiadhatta volna a parancsot, hogy távolítsák el, Tyrus sietve megszólalt. - Azért jöttem ide, mert úgy gondolom, hogy érdekelheti, amit mondok. - Foglaljon helyet, Mr. Dyer. Tyrus megkönnyebbülten felsóhajtott, és magabiztos vigyorral leült az íróasztal előtti székre. A két bűnöző nem vette le róla a tekintetét, de az arcuk kifejezéstelen maradt. - Ugye, emlékszik rám? - Sajnos igen. A nevére mindenképpen. Igaz, hogy nem ismertem volna fel, mert egy kicsit megváltozott a külseje. Tyrus gúnyosan elhúzta a száját, mert tudta, hogy az úr a hajára céloz. Negyvenkét évesen egyetlen ránc sem látszott az arcán, de a haja már évek óta olyan fehér volt, mint a hó. A lord viszont egyáltalán nem változott. Körülbelül ötvenéves lehetett, de sokkal fiatalabbnak tűnt a koránál.

- Családi vonás - hazudta Tyrus. - Jól megy a sora, uram? - Kitűnően, bár ezt nem magának köszönhetem. Tyrus nem tudta, hogy most megkönnyebbülést, vagy aggodalmat érezzen. Ha a lordot többé nem érdekli, hogy megszabaduljon a lánytól, akkor nem fog fizetni érte. Ám ha mostanában tele van a zsebe pénzzel, akkor talán többet is fizet, mint amennyit Tyrus eredetileg kérni akart a munka befejezéséért. - Későre jár - közölte a lord fáradt hangon. - Adja elő, hogy mi járatban van, Mr. Dyer. Tyrus bólintott. - Megtaláltam a lányt, aki elmenekült. Még mindig él. - Tudom. Tyrus reményei szertefoszlottak. - Tudja? - A minap egy kisebb felfordulás volt az utcán, a bankomtól nem messze. Elég közel voltam hozzá, így láttam, hogy mi történt. Alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, hogy a lány miatt tört ki a veszekedés. - Tudom, mit érez. Én is azt hittem, hogy kísértetet látok. - Már majdnem megfeledkeztem róla. Halottnak kellett volna nyilvánítanom, amikor annyi éven át nem bukkant fel,

de… meggyőztek arról, hogy ez nem lenne jó ötlet. - Nem is követte? - Dehogynem. Csak néhány sarokkal odébb elveszítettem a nyomát. - Én viszont tudom, hogy hol lakik. A lord idáig hátradőlt a széken, és azt a benyomást keltette, mintha egyáltalán nem érdekelné a téma. Most viszont olyan mohón hajolt előre, hogy Tyrus ismét reménykedni kezdett. - Hol? Tyrus felnevetett. - Csak nem gondolja, hogy ingyen elárulom? A lord ismét hátradőlt, és intett a mellette álló férfiaknak. A két hatalmas termetű gonosztevő megkerülte az asztalt, és elindult Tyrus felé. A férfi olyan gyorsan pattant fel a helyéről, hogy kis híján fellökte a székét. Ő is majdnem elveszítette az egyensúlyát, de végül sikerült összeszednie magát, és amikor felegyenesedett, a kezében egy pisztolyt tartott. A bűnözők azonnal megtorpantak, és Tyrus rájuk fogta a fegyvert. Az arcuk már nem kifejezéstelen volt, hanem dühös. Tyrus ideges hangon ráförmedt a lordra. - Ha még mindig halottan akarja látni, akkor én fogom

elintézni, maga pedig az ígért összeg kétszeresét fizeti érte. A felét most, a másik felét pedig akkor, amikor megmondom, hogy hol van a holtteste. Ez alkalommal nem kockáztatok semmit magával, uram. A férfi felnevetett. - Egy pennyt sem fizetek előre. Már bebizonyította, hogy milyen kétbalkezes, Mr. Dyer. Csak akkor kap pénzt, ha elvégezte a dolgát. Tyrus ennek is örült. Hiába, a szerencséje kezd visszajönni.

21. fejezet Mrs. Appleton boldog volt, hogy ilyen jól sikerült az első vacsoravendégsége, és örömében bort töltött magának. Dannyt és

Claire-t

is

megkínálta,

hogy

mindnyájan

együtt

ünnepeljenek. Claire nem fogadta el az italt, mert előbb végezni akart a mosogatással. Danny-nek azonban már szinte alig maradt dolga. Lefekvés előtt csak még egyszer körül kell néznie az étkezőben és a szalonban, hogy minden a helyén vane. Ezért gyorsan lehajtotta az átnyújtott pohár tartalmát. A szakácsnő rosszallóan csóválta a fejét. - Micsoda pazarlás! Ilyet többé nem akarok látni, Danny! Ennyire hozzá vagy szokva az iváshoz? Vagy eddig még senki nem mondta neked, hogy a finom bort élvezettel kell kortyolgatni?

Danny egy kicsit elpirult. Már ő is megbánta, hogy ilyen gyorsan lenyelte a bort, mert utólag rájött, hogy nagyon jó íze van. Eddig csak hitvány bort ivott, és még soha nem érzett ilyen telt ízt a szájában. - Megkóstolhatom még egyszer? Először tényleg nem tudtam kiélvezni az ízét. Mrs. Appleton felnevetett. - Azt hiszem, megérdemled. Nagyon ügyes voltál ma este, kislány. Semmit nem öntöttél ki, és nem ejtettél el. Egy jó cseléd legfőbb ismérve az, hogy képes észrevétlen maradni. Sajnos a te külsőddel erre soha nem leszel képes, de azért kemény munkával elérheted, hogy az utca legjobb cselédje legyél. - Mi a baj a külsőmmel? Mrs. Robertson választotta ki a ruhámat ma estére. - Az ég áldjon meg, gyermekem! Te még nem tudod, hogy milyen csinos vagy? Az arcod mindig fel fogja hívni magára az emberek figyelmét. Ezen sajnos nem lehet segíteni, de ha jól végzed a munkádat, leküzdheted ezt a hibát. Most pedig siess. Rád fér egy kis pihenés, és hamar itt lesz a reggel. Danny mosolygó arccal hagyta el a konyhát. Milyen vicces, hogy a szakácsnő hibának tartja, ha egy cselédlánynak

szép arca van! A legutolsó vendég is már régen távozott, ezért Danny a vacsora után nyugodtan össze tudta szedni az edényeket az étkezőasztalról. Most még egyszer végigment a helyiségen, hogy ellenőrizze a rendet, és nem számított arra, hogy valakit ott talál. Jeremy azonban ismét az asztalnál ült, előtte egy üveg bor állt az asztalon, a kezében pedig egy félig üres poharat tartott. Nagyon magányosnak és elkeseredettnek tűnt. Nem is vette észre, hogy a lány belépett a helyiségbe. Danny nem tudta, mitévő legyen. Meg szerette volna kérdezni a fiatalembert, hogy mi a baja, ugyanakkor valami azt súgta neki, hogy jobb lenne észrevétlenül távoznia. Úgy döntött, hogy inkább ezt a megoldást választja, és megfordult, hogy elinduljon az ajtó felé. - Nincs kedved csatlakozni hozzám? - Nincs. - Túl nyers ez a válasz - ingatta a fejét a férfi. - Nem illik így

leforrázni

valakit,

aki

éppen

búslakodik.

Igazán

kitalálhattál volna valami udvarias kifogást… az sem baj, ha nem igaz. Danny megpróbált gondolkodni, de a gyorsan lehajtott két pohár bor után egy kicsit nehezen forgott az agya.

- Azt akarja, hogy hazudjak? - kérdezte végül. A férfi töprengő arcot vágott. - Nem. Nem arról van szó - mondta végül. - A kifogás nem hazugság, csak egy udvarias füllentés. - Be van rúgva, Malory? A férfi értetlenül pislogott Dannyre, majd nagy nehezen felállt, és imbolyogni kezdett. - Dehogy! - tiltakozott felháborodott arccal. - Soha életemben nem voltam még berúgva. Danny megvetően fújt egyet. - Minden részeg ezt állítja. Milyen mentsége van arra, hogy így leitta magát? A vacsora hatalmas sikert aratott, ezért ünnepelnie kéne, nem lógatni az orrát. - Lehet, hogy örvendeznék, ha nem tudnám, hogy holnap legalább három rokonom azonnal az apámhoz rohan, és elpanaszolja neki, hogy csúfos kudarcot vallottam az önálló háztartásom első főpróbáján. Azt is tudom, hogy kik fognak árulkodni rólam. - Miért ítéli kudarcnak az estét, amikor mindenki remekül érezte magát? Látom, hogy tényleg alaposan felöntött a garatra, és már gondolkodni sem tud. Jeremy kiitta a borát, majd lecsapta a poharat az asztalra.

- Pedig ma este komoly hiba történt - mondta búsan. - Ez a féleszű Percy képtelen volt tartani a száját! Ha ismernéd az apámat, te sem szeretnéd magadra haragítani. - Nagyon kedves családja van. Még én is látom, hogy mennyire kedvelik magát. Szerintem az apja sem lehet rosszabb náluk. A férfi keserűen felnevetett. A lány várta, hogy mond valamit, de úgy látszik, ezt a kacajt szánta válasznak. Danny megcsóválta a fejét. - Feküdjön le, és aludja ki a bánatát. A férfi értetlenül ráncolta a homlokát. - Jó ötlet, de most nem találnék egyedül az ágyamba. - Mit mond? - Már megpróbáltam, de mindig egy másik ágyban kötöttem ki. Pedig a saját ágyamat biztosan felismerném. Ezért aztán kénytelen voltam visszajönni ide, és leülni egy székre. Danny megint megcsóválta a fejét, majd odament a férfihoz. Megragadta a karját, kivezette az ebédlőből, és elindult vele a lépcső felé. Felfelé menet a férfi léptei egyre bizonytalanabbak lettek. Danny hátranézett, és látta, hogy Jeremy a homlokát ráncolja. - Nem hiszem, hogy segítség nélkül még egyszer fel

tudok menni. - Nem látja, hogy éppen segítek magának? - De ha elengedsz, akkor biztosan elveszítem az egyensúlyomat. Talán nem is baj, mert ha összetörném magam, az apám megkönyörülne rajtam. Danny kezdte élvezni a helyzetet. Jeremy Malory nagyon vicces volt részegen - és teljesen ártalmatlan. Most nem nézett rá azzal az érzéki pillantással, amitől mindig zavarba jött. Ilyen állapotban nem félt a közelségétől, és még azt sem bánta, ha hozzáér. - Akkor inkább a szalonban akar aludni, a heverőn? - Amikor egy kényelmes ágyam van odafenn? méltatlankodott a férfi. - Szó sem lehet róla! Mi lenne, ha átölelnélek? A lány sötétkék szeme megtelt gyanakvással. - Tessék? - A válladra gondoltam, természetesen. Miért, te mit képzeltél? A lány elszégyellte magát. Megragadta a férfi derekát, és a vállára tette a karját. - Így már jobb? - kérdezte. - Sokkal.

Sikerült minden gond nélkül felbotorkálniuk a lépcsőn. A férfi szinte a teljes testsúlyával rátámaszkodott, de Danny elég erős volt, hogy megtartsa. Jeremy még akkor sem engedte el, amikor az emeleti folyosóra értek, sőt úgy tűnt, mintha ő vezetné a lányt. Danny úgy döntött, hogy gyorsabban a szobájába tudja tuszkolni, ha nem szól egy szót sem, hanem engedelmeskedik. Ám a férfi még az ajtóban is átölelte a vállát, és nem volt hajlandó a saját lábára nehezedni. Úgy látszik, be kell segítenem az ágyba - gondolta Danny. Egy pillanatra mégis visszatért a gyanakvása - főleg miután az ágyhoz érve a férfi elveszítette az egyensúlyát, és őt is magával rántva ráesett a puha vánkosra. Danny szorult helyzetbe került, mert a férfi rázuhant, és szinte lehetetlen volt kiszabadulnia alóla. Milyen nehéz egy ilyen tehetetlen test! A lány két kézzel lökdöste, és megpróbálta legördíteni magáról, de hiába. - Nehogy elaludjon! – morogta dühösen. - Engedjen felkelni, különben… - Ne kapálózz! - nyögött fel a férfi. - Azt hiszem, hányni fogok. Danny megdermedt. Istenem! Egy pillanatra elfelejtette, hogy egy részeggel van dolga. Bűntudata támadt – ám ez csak

öt másodpercig tartott. Jeremy ugyanis beszéd közben felemelte a fejét, és az ajkát az ajkára helyezte. Danny elfordította az arcát, és még mindig úgy vélte, hogy a férfi mozdulata nem volt szándékos. Ám Jeremy ajka most elindult lefelé a nyakán, és a lány egész teste bizseregni kezdett. - Tudod, hogy mennyire kívánlak - súgta a férfi Danny fülébe. - Eddig sem rejtettem véka alá. Annyi gyönyör vár ránk, kedvesem. Miért állsz ellen? A lány attól tartott, hogy nem tud sokáig ellenállni a csábításnak, mert a férfi szavai hallatán végtelen gyengeség fogta el. Gyorsan odafordult hozzá, hogy megmondja a véleményét, és kikérje magának ezt a bánásmódot. Ám ekkor ismét csapdába esett, mert a férfi ajka alig néhány centiméterre volt az övétől. Még ekkor is próbált ellenkezni, de egy idő után alábbhagyott a tiltakozása, és semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy megcsókolja a férfit. Mindig szerette volna tudni, hogy milyen lehet. Lucy sokszor mesélt neki a sietős, a nyálas és a részeg csókokról, de azt is mondta, hogy nagy ritkán olyan csókot is kaphat az ember, ami felgerjeszti benne a vágyat. Danny jól tudta, hogy most éppen ez történik. Nem csoda, hiszen Maloryval csókolózik - azzal a férfival, akihez

már eddig is úgy vonzódott, mint még egyetlen férfihoz sem. Lehet, hogy részeg volt, de a csókján ez egyáltalán nem érződött. Danny nem lepődött volna meg, ha később kiderül, hogy az élete első csókja volt a legcsodálatosabb, és később nem lesz hasonlóban része. Lehet, hogy soha többé nem kap majd ilyen erőteljes és érzéki csókot? Azonnal véget kell vetnie, mielőtt hozzászokik az ízéhez! Nem akar egész életében azon bánkódni, hogy egyik férfi csókja sem olyan jó, mint az első. Még csak azt kéne, hogy ezek után mindenkit Malory-hoz hasonlítson! Márpedig egészen

biztos

volt

abban,

hogy

ennél

nem

létezik

csodálatosabb csók ezen a világon - és egyáltalán nem akarta abbahagyni. Az elhatározása percről percre gyengült, mert a férfi minden érzékét elbűvölte. Legszívesebben átölelte volna az izmos testét, és soha többé ne engedje el. Felmerült benne a gondolat, hogy ha Jeremy így csókol részegen, akkor milyen lehet, ha józan. Isten őrizzen attól, hogy megtudja! - Istenem, de jó ízed van! A lány is pontosan erre gondolt. A férfi bársonyosan lágy ajka gyengéden becézte, és elaltatta az éberségét. A leheletén egyáltalán nem érződött az alkohol illata, mégis bódítónak

találta. Az íze is olyan különleges volt, hogy nem tudott betelni vele. Az ajkak érintése az egész testében soha nem tapasztalt, kellemes bizsergést gerjesztett. A férfi egyik lába most Danny combja közé csúszott, és lassú mozdulatokkal dörzsölni kezdte az ágyékát. A lány egész teste megremegett ettől az erotikus érintéstől. Jeremy szorosan magához ölelte, megmarkolta a fenekét, és még jobban a combjához szorította a testét. A lány ölében olyan forróság támadt, amit már nem tudott volna sokáig elviselni… - A pokolba, Jeremy! - hangzott fel Drew ingerült hangja a folyosón. - Igazán becsukhatnád azt az átkozott ajtót! Ezután Drew ajtaja nagy döngessél becsapódott. Danny most már könnyen ki tudott szállni az ágyból, mert nemcsak lökdöste Jeremyt, hanem az öklével az arcába ütött. A férfi fájdalmas hangon felkiáltott, és gyorsan lehengeredett róla. A lány kipattant az ágyból, és nem is nézett vissza az áldozatára. - Azt lesheti, hogy legközelebb mikor segítek magának! sziszegte az ajtó felé menet. - Ha még egyszer így felönt a garatra, felőlem akár a padlón is aludhat.

22. fejezet Másnap reggel Danny lement a földszintre, hogy az ottani helyiségeket takarítsa. Az emeleten nem dolgozhatott, amíg a két hétalvó a szobájában lustálkodik. Ekkor kopogtak a bejárati ajtón. Carlton nem volt a közelben, mert elkísérte Mrs. Robertsont a városba, és még nem értek vissza. Dannynek semmi kedve nem volt ajtót nyitni. Ilyen hangulatban nem tudná betölteni a lakáj szerepét. Nem Jeremyre neheztelt a tegnap este miatt, hiszen a részegek hajlamosak arra, hogy ostobaságokat kövessenek el. Inkább saját magára haragudott. Neki nem volt mentsége a viselkedésére. Számtalan módja lett volna annak, hogy elkerülje a férfi csókját, de mégsem tett semmit – mert nem akart. Ez nagyon bosszantotta. Pedig sejtette, hogy mi lehet

belőle. Tudta, hogy hova vezethet az a csók, de nem törődött vele. Semmi nem érdekelte, csak az a gyönyör, amit Jeremy Malory adhat neki. Claire nem volt sehol, az ajtón pedig egyre hangosabb lett a dörömbölés. A látogató kezdte elveszíteni a türelmét. Danny ingerült sóhajjal feltépte az ajtót. - Mindenki alszik, jöjjön vissza később! - vetette oda mérgesen. - Tessék? - kérdezte a férfi, és a hangján hallatszott, hogy esze ágában sincs engedelmeskedni. Danny tenyere izzadni kezdett, amikor a küszöbön álló óriásra nézett. Még soha életében nem látott ilyen félelmetes férfit! A jövevény hatalmas testén, vaskos karján és széles mellkasán csak úgy dagadtak az izmok. Nem volt sokkal magasabb Dannynél, mert nem lehetett több száznyolcvan centiméternél. A lány úgy vélte, hogy a negyvenes évei közepén járhat, de azt nem tudta megítélni, hogy arisztokrata-e. A testalkata alapján annak tűnt, de túl hanyagul öltözött: nem volt rajta sál, és a nyakánál kigombolt fehér ing látni engedte izmos mellkasát. A férfi fekete kabátot, szarvasbőr nadrágot és fekete lovaglócsizmát hordott. Szőke haja túl hosszú volt, ezért

nem tartozhatott az urak közé, hiszen a lordok mindig ügyeltek arra, hogy divatos frizurájuk legyen. A vállát verdeső, sűrű, hullámos haj leginkább egy kalózhoz illett volna. Az arckifejezése elárulta, hogy nem tanácsos nézeteltérésbe keveredni vele. Veszélyes fickónak tűnt, és Dannynek inába szállt a bátorsága, amikor meglátta az ajtóban. Még senkivel nem találkozott, akiből ilyen erő és határozottság áradt. Biztos volt abban, hogy a férfi kíméletlen tud lenni, ha feldühítik – és halálosan komolyan kell venni a tekintetéből sugárzó fenyegetést. Danny legszívesebben becsapta volna az orra előtt az ajtót, és ráfordítja a zárat. Lehet, hogy a következő pillanatban meg is teszi, de a férfi már benyomult a hallba, és keresztbe tett karral nézett rá. A lány remegett a félelemtől. Miért pont neki kell megállítani ezt a rettenetes embert? - Valóban alszanak. Melyiküket szeretné látni? - Jeremyt. - Nem hiszem, hogy egyhamar felkel. Tegnap este alaposan felöntött a garatra, és most alussza ki a mámorát. A férfi felvonta az egyik szőke szemöldökét. - Micsoda ostobaság! Még hogy Jeremy berúgott! Az a

kölyök anyatej helyett is alkoholt szívott magába. Akármennyit vedelhet, meg se kottyan neki. Menj, és közöld vele, hogy azonnal jöjjön le. Danny olyan igyekezettel szaladt fel a lépcsőn, hogy elfelejtette felemelni a szoknyáját, és megbotlott. Ezután a kelleténél magasabbra rántotta a szoknya szegélyét, és villámgyorsan eltűnt a férfi szeme elől. Nem azért futott, hogy minél előbb Jeremy szobájába érjen, hanem azért, hogy megszabaduljon annak a félelmetes férfinak a jelenlétéből. Amikor

az

emeleti

folyosóra

ért,

megkönnyebbülten

felsóhajtott. Csak ekkor fogta fel a látogató szavainak az értelmét. Micsoda? Malory soha nem rúg be? Tehát az egész csak egy cselszövés volt, hogy felcsalogassa magához, és az ágyába fektesse? Az átkozott gazember! Hogy merészelte ilyen aljas módon becsapni? Danny olyan dühös volt, hogy nem is kopogott a fiatalember ajtaján, hanem minden figyelmeztetés nélkül berontott a szobájába. Jeremy az ágyon hevert, és önelégülten mosolygott maga elé. Amikor Danny rátört, kicsit meglepődött, és felült az ágyon. A lány dühös tekintete láttán lehervadt az arcáról a mosoly.

A lány csípőre tett kézzel megállt előtte. - Maga aljas fráter! - kiáltotta. - Ha még egyszer csellel próbál meg a szoknyám alá kerülni, akkor megfojtom! Azt sem bánom, ha kirúgnak miatta. - Miféle cselről beszélsz? - Úgy tett, mintha be lenne rúgva! Egyáltalán nem volt részeg tegnap este, mert képtelen rá. A férfi elvigyorodott. - Ezt nem említettem? Pedig úgy emlékszem, hogy mondtam. - És arra emlékszik, hogy mivel csalt ide? Azt hazudta, hogy egyedül nem tudja megtalálni az ágyát. A férfi felnevetett. - Danny, kedvesem. Nem sok választást hagysz nekem, ezért elkeseredésemben elfogadtam, hogy részegnek tartasz. Igaz, hogy egy kicsit rájátszottam, de legalább végre megérezhettem az ajkad ízét. Megérte a fáradságot. - Megérte? - hördült fel a lány, és már lendült is az ökle. Danny arra számított, hogy a férfi most is kitér az ütése elől, ahogy eddig. Meglepte, hogy az ökle nagyot csattan a férfi arcán. Sajogtak az ujjai, mégis kellemes elégtételt érzett. - Még mindig úgy véli, hogy megérte? - kérdezte gúnyos

mosollyal. - Most beérem ennyivel, de legközelebb tartsa meg magának a csókjait! Danny kirontott a szobából, és ekkor úgy érezte, mintha valaki közben befalazta volna az ajtót, és most beleütközött volna a téglafalba. A hallban hagyott látogató elunta a várakozást, és feljött az emeletre. Hatalmas testével szinte betöltötte az egész ajtónyílást. - Menj csak, kislány - mondta Dannynek, aki még mindig szédült a hirtelen találkozástól. - Innen majd én folytatom. Ez komoly fenyegetésnek tűnt. A lány biztos volt abban, hogy Malorynak nem csak a szeme körül éktelenkedik majd egy fekete karika. Nemsokára egyéb sérüléseket is szerez majd. Nem baj, megérdemli az a csirkefogó!

23. fejezet Jeremy felismerte a hangot, és sóhajtva hanyatlott vissza az ágyára. Azt hitte, hogy lesz még néhány napja, mielőtt az apja visszatér a városba. Úgy látszik, George megneszelte, hogy a bátyja hajója kikötött, és azonnal Londonba rángatta a férjét. James szavaiból kiderült, hogy jogosak voltak Jeremy tegnap esti aggodalmai. A kedves rokonok nem sokat késlekedtek, hanem máris értesítették az apját a legújabb fejleményekről. Lehet, hogy Percy óvatlan megjegyzését árulták el? Esetleg azt közölték vele, hogy az egyik cselédlánnyal hál? Valószínűleg mindkettőt tudja már. Ám akkor sem értette, hogyan sikerült ilyen gyorsan kapcsolatba lépniük Jamesszel. - Ápolgatod a sebeidet, kölyök?

Jeremy felült, és az arcára mutatott. - Ide célzott, de a szememet is eltalálta egy kicsit. Szerinted meg fog feketedni? - Szerintem elment az eszed, hogy egy olyan nővel hancúrozol, aki pofonok helyett ökölcsapásokat osztogat jegyezte meg az apja. Jeremy elvigyorodott. - Ugyan már, ezt nem mondhatod komolyan! Az előbb te is láttad, és pontosan tudod, hogy miért akarok henteregni vele, és miért nem zavar, hogy minket osztogat közben. - Ez most lényegtelen - intette le James, de azért odalépett az ágyhoz, és alaposan szemügyre vette a fia arcát. Nem vészes. Arra mégis jó lesz, hogy kimentsd magad Albert Bascomb lánya előtt. Hátha elfogy a türelme, és valaki mást szemel ki magának helyetted. Jeremy összerezzent. - A pokolba! - kiáltott fel csodálkozva. - Még erről is tudsz? James nehéz léptekkel odament az egyik fotelhoz, és kényelembe helyezte magát. - Hadd meséljem el, mivel telt idáig a délelőttöm. Tíz óra körül Londonba értünk, aminek George nagyon örült. Eddy

már a dolgozószobámban várt, és azonnal beszélni akart velem. Fél óra múlva persze csalódottan távozott, mert a válaszaim nem nyerték el a tetszését. - Ez nem lep meg - vigyorgott Jeremy. Az apja különleges helyet foglalt el a Malory rokonságban. Mindig a saját útját járta, és minden szabályt megszegett. Nem csoda, hogy a család fekete báránya lett, akit a fivérei tíz évig ki is tagadtak, mert kalózkodásra adta a fejét. Most már visszafogadták, de továbbra sem volt hajlandó behódolni a társadalmi szabályoknak. James

nagyon

élvezte,

hogy

mindenki

mástól

különbözik. Még a nevek terén is ellenkezett a többiekkel. A család legtöbb tagja Reggie-nek hívta Reginát, de James következetesen Regannak szólította, és ezzel mindig sikerült felbosszantania a fivéreit. A saját lányát, Jacqueline-t is Jacknak hívta, hogy a sógorai orra alá is borsot törjön. - Aztán Tony azzal állít be hozzám, hogy szerinte a házad személyzete nemsokára el fogja hagyni a süllyedő hajót, mert az egyiküket a szeretőddé tetted - folytatta James. - Azt hittem, hogy legalább ő meg fog érteni panaszkodott Jeremy. - Igen, én is mulatságosnak tartottam a viselkedését. Az

öcsém nagyon komolyan veszi az apaszerepet, és most már tényleg úgy gondolkodik, mint egy apa. - Ez azt jelenti, hogy már elfelejtette, milyen fiatalnak és szabadnak lenni? - Pontosan. - De te nem… - Várd ki a végét, kölyök - vágott a szavába James. - Tony még be sem fejezte a mondanivalóját, amikor beállított Regan - az én drága kiscicám -, és egy újabb hírt közölt velem. E szerint most már Lady Bascomb miatt is aggodalmaskodhatok. - Regan honnan szerzett tudomást arról az ostoba libáról? Csak Drew-nak és Percynek említettem… Hát persze! A féleszű, fecsegő Percy! - Tévedsz, kölyök. A Bascomb-lány maga terjeszti azt a hírt, hogy még az idén a feleséged lesz. Ráadásul Regan a saját fülével hallotta, amikor a nő barátnőjével közölte, hogy mindenképpen megkaparint téged - így vagy úgy… - Így vagy úgy? - értetlenkedett Jeremy. - Ez meg mit akar jelenteni? - Pontosan azt, amire gondolsz. Mindig akadnak aljas emberek, akik a céljuk elérése érdekében képesek hazudozni és

alakoskodni. Vagy esetleg komolyan érdeklődsz a hölgy után? - Isten őrizzen! Egy elsőbálosról van szó! Az ilyeneket nagy ívben ki szoktam kerülni. - Én is így gondoltam. Akkor viszont azt tanácsolom, hogy tartsd távol magad tőle. Bár lehet, hogy az sem segít. A hamis szóbeszéd éppen úgy hírbe hozhat valakit, mint az igazság. - Nagyon szívesen elkerülöm egy ideig a társadalmi eseményeket, hátha közben valaki másra veti ki a hálóját. Az ifjú férjvadászok rendkívül türelmetlenek, és úgy érzik, hogy már az első báli szezon alatt férjhez kell menniük, ezért nem fecsérelnek sok időt a cselszövésre. Most már George itt van a városban, ezért ő is elkísérheti a bátyját az elegáns bálokra, ahol a fiatal lánykák lesben állnak. - Vigyázz, miket beszélsz, kölyök! Ez azt jelenti, hogy nekem is részt kell vennem rajtuk. Jeremy felnevetett. Tudta, hogy az apja mindenkinél jobban gyűlöli a londoni társasági életet. - Szerencsére

Drew

kedvenc

szórakozásai

jobban

megfelelnek az én ízlésemnek, és inkább az olyan helyeket kedveli, ahol könnyen talál magának nőt egy-egy éjszakára. George előtt persze majd mindig kimenti magát valami

mesével. - Lehet. De az én kedves feleségem úgysem tágít addig, amíg el nem kíséri néhány bálba. Már én is fogalmazom a kifogásokat, hogy ne kelljen George-dzsal és a sógorommal tartanom. Van még valami, amit meg kell kérdeznem… - A férfi egy pillanatra elhallgatott, és Jeremy tudta, hogy most jön az igazi fejmosás. - Megkérdezhetem, hogy mi az ördögöt kerestél London bűnözőktől hemzsegő negyedében? - Nem jártam ott! - tiltakozott a fiú. - Csak a széléig merészkedtem, de arra is jó okom volt. - Jeremy gyorsan elmagyarázta Percy problémáját, és ecsetelte, hogy milyen megoldást ötlöttek ki rá. Mire befejezte a mondanivalóját, James már elégedetten vigyorgott. - Tehát visszaloptátok a gyűrűket? Bevallom, ez nekem nem jutott volna az eszembe. - Nem. Te inkább kihívtad volna Heddingset egy bokszmérkőzésre. James megvonta a vállát. - Hidd el, hogy néha azzal is sokat el lehet érni. Az viszont nem tetszik, hogy nála volt Diana egyik ékszere. Ha valaki meglopja az unokahúgomat, az olyan, mintha tőlem

lopna. - Nos, mi alaposan kirámoltuk a lordot - illetve a tolvajunk végezte el a munkát. A két felismert darabot visszaadtuk, a többit pedig átnyújtottuk a hatóságoknak. Remélhetőleg sikerül kideríteniük az eredeti tulajdonosok személyét, és visszajuttatják az értéktárgyakat. - Nem akartad Heddingset feljelenteni? - érdeklődött James. - Akkor be kellett volna ismernünk, hogy a rablás során bukkantunk az ékszerekre. James köhintett egyet. - Igazad van. Biztosan rákérdeztek volna, hogy hol találtad a lopott holmit. Talán most már belátja a hibáját, és többé nem emeli el más értékeit. Hiszen láthatta, hogy leleplezték. - Nem hiszem. Valószínűleg abban a hitben él, hogy egy ismeretlen betörő rámolta ki a kincsesládikáját. Szerintem meg sem fordult a fejében, hogy a tolvaj felismerte az ékszereket. Igaza is van. Egy betörő nem számít arra, hogy lopott holmit visz el egy gazdag lord házából! James felsóhajtott. - Akkor sajnos meg kell ölnöm a fickót. Nem szeretném,

ha még egyszer meglopná valamelyik hozzátartozómat. Most Jeremy köszörülte meg a torkát. - Nem kell ezzel az üggyel foglalkoznod, apa. Úgy tervezem, hogy ezentúl szemmel tartom ezt a gazembert. Kiderítem, hogy milyen helyeket látogat, és én is elkezdek oda járni. Nem tudom, hogyan intézi a lopásokat, de rajta akarom kapni. Ha sikerül lelepleznem, akkor már, nyugodtan átadhatom a hatóságoknak. James elhallgatott. A következő megjegyzéséből kiderült, hogy Heddingsnél fontosabb dolga is van. - Már csak egy dologra lennék kíváncsi: hogyan sikerült a tolvaj húgát a személyzet tagjai közé felvenned, ha nem mentél vissza a bűntanyára? Jeremy nagyon szeretett volna most az egyszer hazudni az apjának. De mit tegyen, ha már megszokta, hogy mindig őszinte vele? - Az új cselédlány tulajdonképpen egy és ugyanaz a személy, mint a mi ügyes tolvajunk, aki kirámolta Heddings fiókját. Nem kellett a nyomára bukkannom, mert ő keresett fel, ugyanis miattam rúgták ki a rablóbandából. James szemöldöke a homloka közepére szaladt. - És Percy barátod ezt nem tudja?

- Nem. A lány fiúnak volt öltözve, és később megtudtam, hogy egész életében álruhát viselt. Percy nem vette észre, hogy egy nővel áll szemben, ezért amikor tegnap este megpillantotta, azt hitte, hogy a tolvaj ikertestvérét látja. - Értem. A pokolba! Mégsem értem… Egy közönséges tolvajt vettél fel cselédlánynak? Jeremy összerezzent az apja haragos hangjától. - Abban a nőben semmi sem közönséges. Jól megnézted az arcát? Olyan finom vonásai vannak, mint egy hercegnőnek. A beszéde persze borzalmas, de nem csoda, hiszen az utcán nőtt fel. Árva gyerek volt, és fogalma sincs a származásáról. Még a teljes nevét sem ismeri. Mégis tanulni akar, és finomítani a viselkedésén. Biztos vagyok abban, hogy ez sikerülni is fog neki, mert rendkívül okos. Még csak két napja van a háznál, de a beszéde máris sokat javult. Csak azért keresett fel, mert engem okolt az addigi otthona elvesztése miatt. - Valóban a te hibád volt? - Úgy tűnik, igen. Nem hallgattam az ellenkezésére, amikor magunkkal vittük aznap éjjel. Megtudtam, hogy nagyon szigorú szabályok uralkodnak a tolvajbandánál, akikkel együtt lakott, és szinte minden szabályt megszegett, amikor nekünk

dolgozott. - Azért vetted fel, mert úgy érezted, hogy az adósa vagy? - Nem, dehogy! - tiltakozott Jeremy, és pirulva hozzátette: - Azért alkalmaztam, mert nem adott más lehetőséget.

Megfenyegetett,

hogy

mindent

elmond

Heddingsnek. James összeráncolta a homlokát. - Jól értem a helyzetet? Nem pénzt kért tőled, hanem azt akarta, hogy munkát adjál neki? Az előbb azt mondtad, hogy okos! - Mert ez az igazság. A jó állás is a tervéhez tartozik, hiszen meg akar javulni. - Ahhoz a pénz is elég lett volna - vélte James. - Tudom. Nekem is furcsa, hogy nem azt az utat választotta. Most már kezdem azt hinni, hogy az egész csak egy nagy színjáték volt. - Lehet. Ha valóban olyan okos, akkor tudnia kéne, hogy ha Heddingsnél beárul, akkor saját magát is lebuktatja. - Pontosan. Szobalányként viszont nagyon jól beválik. Nem hittem volna, hogy ilyen ügyes. Különben még mindig az ágyamba szeretném csalni. - Akkor meg mire vársz? Fektesd le, aztán bocsásd el,

hogy menjen, amerre lát. - Szerintem egy alkalom nem lesz elég, és… a lányt nem érdeklik a felszínes kalandok. - Te jó ég! Csak nem azt akarod mondani, hogy ez a zsaroló tolvaj hozzád akar menni feleségül? - Nem. Tőlem nem akar semmit. James a térdére csapott. - Nagyon furcsa kijelentés! Lehet, hogy te elhiszed, de rajtad kívül senki nem veszi be ezt a mesét. - Pedig igaz. Csak még nem jöttem rá, hogy miért nem. - Az még nem jutott az eszedbe, hogy megkérdezd tőle? - Nem akarok túlságosan belebonyolódni. James felhorkantott. - Az előbb láttam, ahogy orrba vágott, és az a véleményem, hogy már így is éppen eléggé belebonyolódtál. Kérdezd meg, hogy mi a baja, fektesd le, aztán küldd el a háztól. Már csak azért is, mert ha még sokáig itt van, akkor téged is ki fog rabolni… - Már abbahagyta a lopást. - Hát persze - gúnyolódott James. - Tényleg így van. Azt mondja, hogy soha nem szerette. Valószínűleg azért nem követelt tőlem pénzt, mert azt is lopásnak tartotta volna.

- Ha egy idegi élvezni akarod a társaságát, akkor költöztesd el valahová, de ne legyen a személyzet tagja. Ha a szeretőd lesz, de továbbra is cselédlányként dolgozik, akkor komoly feszültségek támadnak a cselédek között. - Ez a te véleményed, vagy valaki a füledbe súgta ma délelőtt? James felnevetett. - A Maloryk nem szoktak egymás fülébe súgva panaszkodni, kölyök. De igazad van: nem érdekel, ha úgy döntesz, hogy viszályt szítasz a saját házadban. Azt viszont kifogásolom, hogy az öregek emiatt engem nyaggatnak, főleg Jason. Ezért kérlek, hogy nyugtasd meg a család többi tagját, és ne hányj fittyet a jó ízlésnek, hanem vezesd rendben a háztartásodat. Akkor nem fognak mindenért Jasonhöz rohanni, és nekem nem kell elviselnem a dühös kirohanásait. Jeremy felsóhajtott. - Csak Reggie szokott meglátogatni, de őt nem tilthatom el a házamtól. El tudod képzelni, hogy egy lakáj az útját állja, és nem engedi be? James felnevetett. - Kizárt dolog, és te sem akarod igazán. Regan arról híres, hogy imád manipulálni, és párokat összehozni, de

minden mesterkedése mögött a lehető legjobb szándék húzódik meg. Ráadásul többnyire igaza van. Milyen kár, hogy egy olyan csirkefogóhoz ment feleségül, mint az az átkozott Eden. Jeremy elvigyorodott. Az apja mostanában már elég jól kijött Nicholas Edennel - de csak akkor, ha ő kerülhetett ki győztesen a szócsatáikból. Ez többnyire így is történt. A kettejük között fennálló ellenségeskedés már nagyon régi keletű, még James kalózkodásának az idejéből származott. A két férfi egyszer tengeri csatába keveredett, és James azért hagyta abba a kalózkodást, mert Jeremy is megsebesült az ütközetben. Nick akkor sértetlenül tovahajózott, és még ki is gúnyolta őket. James Malory vérig sértődött, mert úgy gondolta, hogy ezt vele nem lehet büntetlenül megtenni. James végül kiegyenlítette a számlát, és alaposan ellátta Nick baját. Mindez nem sokkal a Reggie-vel kötendő esküvője előtt

történt,

és

majdnem

le

is

maradt

róla.

Nick

viszonzásképpen börtönbe juttatta Jamest, ami végül kapóra jött neki, mert így a szökése után megrendezhette Hawke kapitány halálát. Ezen a néven ismerték a tengereken, és a kalózkapitány „halála” után visszatérhetett Londonba. - A lakájról jut az eszembe - mondta James, és felállt. Nem akarod kölcsönkéri az egyik lakájomat?

- A pokolba! - ragyogott fel Jeremy arca. - Reméltem, hogy felajánlod! - Csak kölcsönbe adom, kölyök! Nem örökbe! Keress magadnak egy állandó lakájt. Tulajdonképpen Artie ötlete volt, mert ketten osztoznak a munkán, ezért sok szabad idejük van. - Melyik lehet az enyém? James felnevetett. - Természetesen mindkettő! Majd nálad is felváltva ügyeskednek - pontosan úgy, ahogy nálam. Az a két vén tengeri medve olyan régen tevékenykedik így, hogy rendes beosztásban már nem is tudnának dolgozni.

24. fejezet Jeremy a szalonban találta Dannyt. A lány az egyik asztalt törölgette, és annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem is hallotta, amikor belépett. Vajon rá gondolt? Még mindig haragszik? A másik arcába is beleöklözne, ha maga felé fordítaná, és megint megcsókolná? A férfi inkább köhintett, hogy felhívja magára a figyelmet. A lány azonnal megpördült, és látszott rajta, hogy meglepődött. - Maga még él? - kérdezte őszinte elképedéssel. Jeremy meghökkent. - Egy monokliba nem szoktak belehalni. Még soha nem hallottam ilyen halálnemről.

- Nem arra gondoltam - motyogta a lány. - Ráadásul nincs is fekete karika a szeme körül. - Még nincs - javította ki a férfi, majd a lány haragos pillantását látva felnevetett. - Rendben van, nem viccelődök tovább. Áruld el, hogy miért számítottál a halálomra. - A látogatója miatt - súgta a lány ideges hangon. - A konyhában bújtam el, és csak akkor mertem előjönni, amikor távozott. Halálra rémültem tőle. Kinéztem belőle, hogy egy szó nélkül átvágja a torkát. Még soha életemben nem láttam ilyen félelmetes alakot. Ráadásul úgy vettem észre, hogy haragszik magára. Jeremyből kitört a nevetés, Danny pedig még dühösebb arcot vágott. - Mi olyan vicces? - kérdezte felháborodottan. - Az apámról beszélsz, kislány! - Ugyan már! - csattant fel a lány. - Ne hazudjon a szemembe! Nem is hasonlított magára. - Tudom, de akkor is az apám. Ő James Malory, Ryding vikomtja, a negyedik Malory fivér, volt szoknyapecér és volt… mindegy, hogy mi volt a múltban. Most odaadó férj, négy gyermek szerető édesapja, aki még több utódot tervez. A lány végre hitt neki, és azonnal meg is sajnálta.

- Szegény ember! Szörnyű lehet, ha valakinek ilyen apja van. A férfi elvigyorodott. - Ha megismeri az ember, kiderül, hogy nem is olyan szörnyű. A lány elfordult. - Nos, azt én is látom, hogy nem szedte ízekre. Pedig azt hittem, hogy arra készül… Kár… Tehát a lány még mindig haragszik, gondolta Jeremy, és megköszörülte a torkát. - Beszélnünk kéne, Danny. - Inkább ne. - Még nem tanultad meg, hogy a munkaadódnak mindig a kedvében kell járnod? - Szó sem lehet róla, amikor a munkaadóm állandóan a szoknyám alá akar nyúlni! - Danny! Szerintem változtatnod kéne ezen a nyers és szókimondó természeteden. - Miért? - Mert… A férfi elhallgatott. A lánynak igaza van. Valóban különleges teremtés, és Jeremy egyáltalán nem akarja

megváltoztatni. Most őszintén szeretne beszélni vele, ezért nem örülne, ha a nyílt válaszok helyett elkezdene hazudozni és félrebeszélni - mint a legtöbb nő. Jeremy úgy tervezte, hogy fontos kérdéseket tesz fel neki. - Tehát vannak testvérei? - lepődött meg Danny. Jeremyben feltámadt a remény. A lány nem várta meg a válaszát, hanem rákérdezett a családjára. Tehát hiába játssza a közönyöst, mégis érdeklődik iránta. - Van két iker fivérem és egy húgom - felelte. - Még nagyon fiatalok. - Miért nem jöttek el a vacsorára? Az apja sem volt ott. - Jason bácsikám vidéki birtokán vendégeskedtek. Ő a család feje, de nagyon ritkán jön fel a városba, ezért ha látni akarjuk, nekünk kell Haverstonba mennünk. Az ilyen kicsi gyerekeknek különben sem szokták megengedni, hogy részt vegyenek egy vacsorán. - Még akkor sem, ha csak a család van jelen? Jeremy elmosolyodott. - Már megpróbáltuk, de nálunk valóban túl sok a gyerek. Ha mindnyájan együtt vannak, csatatérré változtatják a környezetüket. Most a lány is felkacagott.

- Én is ismerem a helyzetet. - Igen? Sok gyerek volt a kis rablóbandádban? - Majdnem mindenki gyerek volt, és a legtöbben árvák voltak, mint én. Dagger biztosította számunkra a szállást, az élelmet, és megtanított minket arra, hogyan boldoguljunk az életben. - Vagyis, hogyan lopjatok. - Azt is. - Ezek szerint ő volt a vezető? Aki kirúgott? A lány bólintott, majd visszatért a portörléshez méghozzá a kelleténél nagyobb lendülettel. Úgy látszik, ez érzékeny téma, gondolta Jeremy. Még friss az élmény, mert nemrég veszítette el az addigi otthonát, és nem akar róla beszélni. Az is meglepte, hogy egyáltalán ennyit elárult róla. Korábban soha nem emlegette a múltját. - Ülj le, Danny - javasolta barátságos hangon. - Van még néhány kérdés, amit fel szeretnék tenni neked, de előbb helyezd magad kényelembe. A férfi a heverőre mutatott, de a lány megrázta a fejét. - Nem lenne illő. Üljön maga a heverőre, és én majd állva maradok. - A kérdésem elég… személyes jellegű. Ülve sokkal

alkalmasabb lenne. - Hogy mellém telepedjen, és megint próbálkozzon? Most már résen leszek, úgyhogy ne fárassza magát. - Erre ne számíts, kedvesem. Nem fogom feladni. Jeremy nem akarta a lányt zavarba hozni, de olyan érzéki pillantást vetett rá, hogy Danny halkan felkiáltott, és gyorsan félrenézett. A portörlővel legyezni kezdte az arcát, és eleinte észre sem vette, hogy milyen árulkodó a viselkedése. Amikor végre rájött, halkan felnyögött kínjában. Jeremy komoly válaszút elé került. Használja ki a lány felhevült állapotát, vagy tartsa magát az eredeti tervéhez, amely szerint jobban meg akarja ismerni? Komoly nehézséget okozott, hogy elnyomja az ösztöneit, de végül mégis az utóbbi mellett döntött. A pillanatnyi kielégülésnél többet akart a lánytól. Félt, hogy ha sikerül levennie a lábáról, a lány később úgy gondolná, hogy kihasználta az alkalmat, dühében felmondaná az állását, és elmenne. A lány szaggatott hangon megszólalt. - Rendben van. Leülök, de maga üljön máshová. Jeremy elvigyorodott. Ez már haladás. A lány leült a heverőre, de a legtávolabbi sarokba húzódott. Jeremy felsóhajtott, és a szemben lévő szófára telepedett.

- Ugye nem fog sokáig tartani? - érdeklődött Danny, és már dühös volt, hogy beleegyezett a beszélgetésbe. - Még nagyon sok teendőm van. - Emiatt ne aggódj. Ha én tartalak fel, és ma nem tudsz végezni a munkáddal, akkor el fogom nézni a késlekedést. - Rendben. Na, mit akar tudni? - Kezdjük például a koroddal. - Úgy emlékszem, hogy azt már elárultam. - Mit is mondtál? Tizenöt vagy? - Tíz. Csak a koromhoz képest nagyra nőttem. A férfiból kitört a nevetés. A lány nem osztotta a jókedvét, ezért igyekezett minél előbb elkomolyodni. - Mikor árvultál el? Két-három éves korodban? - Azt hiszem, közelebb lehettem a négyhez vagy az öthöz. Az is lehet, hogy hatéves voltam. - Akkor most nemsokára húszéves leszel? Esetleg már huszonegy éves vagy? A lány bólintott. A kurta biccentés elárulta a férfinak, hogy még mindig nem engedte el magát. Mit tehetne, hogy megnyugtassa, amikor miatta ilyen feszült és ideges? Remélte, hogy egy idő után megnyílik előtte, és nem tartja annyira kellemetlennek a beszélgetést.

Megpróbált más irányból közelíteni feléje. - Dagger tanított meg lopni? - Inkább Lucy. Ő talált rám, és vitt a csapathoz. A férfi észrevette, hogy a lány kiejtése megváltozik, és kezd olyan lenni, mint az első találkozásukkor. Eszébe jutott, hogy az eredeti terve szerint javítani akart a beszédén. - Nyugodj meg, nem kell így hadarnod. - Tessék? - Figyelj a kiejtésre, és… A lány türelmetlenül a szavába vágott. - Tudom, hogy a beszédem nem elég szép egy ilyen puccos házhoz. Mrs. Robertson próbál segíteni, de mindig eszébe jut valami, és eltér a tárgyról. - Majd én tanítalak. A lány gyanakvó pillantást vetett Jeremyre. - Mire akar tanítani? A férfi jót nevetett a lány óvatos kérdésén. - Bármire, amihez kedved van. De most elsősorban a beszédedre gondoltam, amin igenis sokat lehet javítani. Ezt saját tapasztalatból mondom, mert annak idején engem is gyötörtek a szóhasználatom és a hangsúlyom miatt. Nem is csodálkozol? Látom, nem hiszed el.

- És hogy beszélt? - morrant fel a lány. - Úgy, mint én? - Nem egészen. - A férfi elmosolyodott. - De majdnem. A lány felhorkantott. Látszott rajta, hogy még mindig nem hisz neki. - Kisbaba korában ellopták, és tolvajok között nőtt fel? - Egy kikötői kocsmában nevelkedtem, Danny. Ha még egyszer felhorkantasz, odamegyek, és befogom az orrodat. Az anyám évekig ott dolgozott, és a halála után én is ottmaradtam. Ha nem tudnád, fattyú vagyok - tette hozzá vidáman. - Most viccel? - Eszem ágában sincs. És ne ejtsél ö-t az e helyett, légy szíves. A lány egy kicsit elpirult. - Mikor vette magához az apja? - Tizenhat éves voltam, amikor rám talált. Illetve én ismertem fel, mert neki fogalma sem volt a létezésemről. - Akkor honnan tudta, hogy ki ő? - Azért, mert az anyám annyira bele volt habarodva, hogy minden nap áradozott róla, és részletesen leírta a külsejét. Amikor megláttam, azonnal felismertem, és közöltem vele, hogy a fia vagyok. Gondolhatod, hogy mekkorát nézett! - És hitt magának?

Jeremy felnevetett. - Eleinte nem. Azonnal elismerte, hogy a rokona vagyok, csak azt nem hitte el, hogy az ő fia. Talán azért, mert pontosan úgy néztem ki, mint Tony bácsi. Ekkor meséltem neki az anyámról, és az apám emlékezett rá, meg a vele töltött időszakra. - Tehát azt akarja mondani, hogy csak tizenhat éves korában lett arisztokrata? - hitetlenkedett Danny. - Pontosan. - De úgy viselkedik és beszél, mint az urak! A férfi felnevetett. - Mert elsajátítottam, kedvesem. Ez is az én igazamat bizonyítja, nem? - Azt, hogy én is megtanulhatok úgy beszélni, mint maga? - Igen. - Régebben úgy beszéltem - ismerte be a lány. - Tessék? A lány felnevetett. A kellemes hang hallatán Jeremynek elállt a lélegzete. - Úgy beszéltem, mint maga - magyarázta Danny. - Ez igaz?

- Mostanában kezd visszatérni a régi szokás, de ha ideges vagy mérges vagyok, akkor könnyen megfeledkezem róla. Olyan régen volt már, amikor még szépen beszéltem, hogy kijöttem a gyakorlatból. - Hát igen. Ez is azt bizonyítja, hogy milyen öreg vagy. A lány elmosolyodott, de nem szólt egy szót sem. A férfiban viszont feltámadt a kíváncsiság. - Tehát nem abban a nyomornegyedben születtél? A lány megvonta a vállát. - Nem

tudom,

hogy

hol

születtem.

Még

kisgyerekkoromban elveszítettem az emlékezőtehetségemet. Már említettem, hogy Lucy talált rám, és hazavitt magával. Ő sem volt több tizenkét évesnél. Nehéz felidézni azokat a régi eseményeket, de arra emlékszem, hogy azt mondta, túl finoman beszélek, és ez gondot jelenthet. Megnyugtatott, hogy majd megtanít a helyes beszédre… azt hiszem, pont az ellenkezőjét tette, mint amit maga és Mrs. Robertson akar - fejezte be a mondatot Danny mosolyogva. - Hol voltál, amikor rád bukkant? - Egy sikátorban. - Nem emlékszel, hogyan kerültél oda? - Dehogynem. Miss Jane vitt oda, és aznap halt meg,

amikor Lucy rám talált. - Ki volt ez a Miss Jane? Az anyád? - Azt mondta, hogy nem az anyám, hanem a dajkám. Velem volt a sok vér után. Szerintem ő mentett meg. Jeremy felült és felkiáltott. - Te jó ég, miféle vérről beszélsz? Danny a homlokát ráncolva próbálta felidézni az emlékeit. - Erre sem emlékszem tisztán, az előtte lévő eseményekre pedig egyáltalán nem. Valaki egy jó nagy ütést mért a fejem hátsó részére. Lucy szerint olyan mély volt a seb, hogy heget hagyott maga után, de én még nem láttam. - Tehát semmilyen emléked nincs a szüléidről? - Nincs. De vannak álmaim. Az egyikben egy szép, finom hölgy szerepel. Olyan szép ő is, meg a ruhája is, hogy úgy néz ki, mint egy angyal. Meséltem róla Lucynek, és szerinte valóban egy angyal. Azért álmodom vele, mert meg kellett volna halnom, és az angyal azóta is engemet keres. - Engem - javította ki a férfi önkéntelenül. - Ez az angyal rád hasonlít? Danny értetlenül nézett Jeremyre. - Ezt meg honnan tudja? Ezt soha nem mondtam el

Lucynek. Pedig valóban úgy néz ki, mint én… legalábbis az arca. A haja fehér, és a frizurája is nagyon szép. De egyáltalán nem öreg. - Ez a nő valószínűleg az anyád, Danny. A lány felhorkantott. - Ugyan már! Ahhoz túlságosan finom ruhákat hord. Szerintem inkább nekem van igazam, mert én úgy vélem, hogy az a nő olyan, amilyen én szeretnék lenni. A férfi elgondolkodott. - Lehet - ismerte be végül. Aztán elmosolyodott. - Ez egyáltalán nem elérhetetlen cél. Kíváncsi vagyok, hogy néznél ki egy szép selyemruhában, és elegáns frizurával… Te jó ég, ne is hallgass rám. El tudom képzelni a látványt. Azt is tudom, hogy a földre vetném magam előtted, és a lábadat csókolgatva fogadkoznék, hogy lehozom a csillagokat az égből. A lány felnevetett, és a férfinak megint elállt a lélegzete. Nevetés közben a lány sötétkék szeme felragyogott, és megváltozott az egész arca. Olyan sugárzóan szép lett, hogy Jeremy ámulva nézte, hiszen addig is gyönyörűnek tartotta. Ez a szépség még fokozható? - Magam is elszörnyedtem ettől a gondolattól. Most rajtam nevetsz? - kérdezte tréfás szigorral.

- Csak azért, mert maga olyan vicces. Megcsókolná a lábamat? Ahhoz először le kéne vennem a csizmámat. A férfi lenézett a lány lábára. - Te jó ég, még mindig csizmát hordasz? Mrs. Robertson megfeledkezett erről? Szükséged lenne néhány kényelmes házicipőre, kedvesem. Annál is inkább, mert a munkád miatt szinte egész nap talpon vagy. Pedig én sokkal jobban szeretném, ha inkább egy ágyban heverésznél. Nincs kedved munkát változtatni? - Szó sem lehet róla! - A lány arca vörös lett a méregtől. A férfi felvonta a szemöldökét. - Nem is érdekel, hogy mi lenne az a másik munka? - Mivel tizenöt évig fiúként éltem, jól ismerem az urak hozzáállását az egyszerű lányokhoz. - Danny felállt, és elindult az ajtó felé. - Ezt ne felejtse el, mielőtt ismét ilyen sértő ajánlatot tesz - tette hozzá felháborodva. - Várj… nem úgy gondoltam… Jeremy legyintett, mert a lány már nem volt a helyiségben. A csudába! Hogy rontott el mindent ilyen gyorsan? Az előbb Danny még vidáman nevetett. A fiatalember bánatosan felsóhajtott, de aztán lassan visszatért az arcára a mosoly. Igaz, hogy a beszélgetésük haraggal zárult, mégis

sokat haladtak előre.

Sikerült elérnie, hogy Danny egy kicsit megnyíljon előtte, és meg tudta nevettetni. A következő lépés majd az lesz, hogy tréfálkoznak, incselkednek, és még többet nevetnek. Később majd óvatosan lop egy újabb csókot… de előbb múljanak el a mostani zúzódásai. Nem szabad elfelejtenie, hogy ez a nő nem pofonokat, hanem ökölcsapásokat osztogat.

25. fejezet Danny kíváncsian ment az ajtóhoz, amikor megtudta, hogy látogatója érkezett. - Lucy! - kiáltott fel boldogan, és szorosan átölelte a barátnőjét. Ám ekkor meglátta a lány arcát. - Mi a baj? - kérdezte és hátralépett. - Inkább menjünk el valahová sétálni. Nem érzem jól magam egy… ilyen helyen. Danny megértette, hogy mire gondol. Lucy utcalány volt, és úgy is öltözködött, ezért nagy feltűnést keltett azon a környéken. Kész csoda, hogy idáig el tudott jutni, és senki nem kergette el. - Menjünk a parkba - javasolta Danny, és Lucybe karolt. - Hogy sikerült idejönnöd? Lucy elmosolyodott.

- Találtam egy bérkocsit. A kocsis elhozott, és fizetnem sem kellett érte. Sőt… - a lány megfordult, és egy csókot dobott a sarkon álló fogat kocsisa felé. - Megvár és hazavisz. - Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar meglátogatsz. Még egy hete sincs, hogy Dagger kirúgott. Danny

korábban

kapott

néhány

pennyt

Mrs.

Robertsontól, hogy hívjon egy kéményseprőt. A nő leírta a címet egy darab papírra, és Danny megkérte a legényt, hogy miután elolvasta, vigye el a cédulát Lucy-nek. A fiú örömmel teljesítette a feladatot, mert nyáron kevés munkája akadt. - Nagyon örülök neked - mondta Danny, mikor leültek egy padra, ahonnan láthatták az utcát. - Aggódtam érted, hogy hol találsz magadnak ilyen hamar munkát. Mert azelőtt nem sok sikerrel jártál. Úgy látszik, szerencséd volt. Hadd nézzelek! Fel sem ismerlek ebben az úrias ruhában. Teljesen elképedtem, amikor a kocsis a házra mutatott. Szeretsz itt dolgozni? Hát persze, hogy szeretsz. Milyen ostoba kérdés! - Még hozzá kell szoknom, de az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Arra is ügyelnek, hogy beszélni tanítsanak. - Már észrevettem. Azelőtt is olyan finoman társalogtál,

hogy fájt a fülem, ha hallottam. Danny felnevetett. - Nem igaz. Inkább nekem fájt, amikor megcsíptél, ha véletlenül elszóltam magam. - Soha nem csíptem nagyot, csak nem akartam, hogy a beszéded miatt kirúgjanak. Pedig mindig sejtettem, hogy nem maradsz sokáig nálunk. Azt hittem, hogy a családod egyszer majd megtalál, és elvisz. - Tényleg? Danny is ebben reménykedett. Éveken át minden este úgy aludt el, hogy a szülei után sírdogált, akikre nem is emlékezett. Mikor annyi idős lett, hogy képes volt komolya átgondolni a helyzetét, arra a következtetésre jutott, hogy nincs más családja, csak az a csapat, ahová Lucy vitte. Ha lenne valaki - akár egy távoli rokon –, akkor Miss Jane biztosan említette volna, és megpróbálta volna odavinni hozzá. Most mindketten elkomorodtak, mert eszükbe jutott, hogy Dannyt kirúgták. - Éppen ideje volt, hogy a magad lábára állj, Danny. Látod, a végén minden jóra fordult. - Tudom, de akkor is hiányoztok. - Majd időnként meglátogathatsz. Szeretném látni Dagger

arcát, amikor beállítasz, és meglátja, hogy mire vitted. Az arcáról jut eszembe: valaki betörte az orrát. Danny elcsodálkozott. - Úgy kell neki - mondta végül. - Egyáltalán nem tudom sajnálni. Azért jöttél, hogy ezt elmondd? - Igen - felelte Lucy, és aggódva nézett a barátnőjére. Nem voltam ott, amikor az eset történt, és nem láttam a férfit, aki betörte az orrát. De azért ütötte meg, mert ki akarta szedni belőle, hogy hova mentél. - Én? - Igen. Dagger persze nem árulhatta el neki, mert fogalma sem volt róla. A címedet hozó fiú az utcán csípett el, ezért Dagger nem sejtette, hogy én már tudom. - Az a férfi valóban engem keresett? Lucy bólintott. - Nem mutatkozott be, és azt sem árulta el, hogy mit akar tőled. Alaposan ráijesztett Daggerre, pedig tudhatod, hogy nem ijedős. Én is nagyon félek, mert ha Daggerrel így bánt, akkor el tudom képzelni, hogy mire lenne képes veled. Ráadásul Dagger már mindent tud. - Mit? - Azt, hogy nő vagy. A férfi „fehér hajú nőnek” nevezett,

úgy érdeklődött utánad. Danny összerezzent. - Dagger nagyon dühös lett? - Inkább azzal volt elfoglalva, hogy elköltöztessen minket egy másik helyre, ahol az a férfi nem talál ránk. Közben a sérüléseit ápolgatta. Nem tudom, hogy a történtek miatt dühöng, vagy azért, mert az orránál fogva vezetted. - Szerinted az egyik áldozatom volt, akit valamikor kiraboltam? - Más ötletem nekem sincs. Pedig mindig ügyeltél arra, hogy ne lássanak meg! - Tudom, de… - Danny hirtelen elhallgatott, mert eszébe jutott valami. Lehet, hogy tudja, ki az ismeretlen érdeklődő. - Mi az? - Aznap este kiraboltam egy lordot, és a szolgája meglátott. Sikerült kibeszélnem magunkat, és elmenekültünk, de másnap már rá kellett jönnie, hogy betörő vagyok, hiszen a lord ékszerei mind eltűntek. Egyébként kiderült, hogy ő is tolvaj. Biztosan ismer néhány gonosztevőt, akiket felbérelt, hogy nyomozzanak utánam. - Ez nem túl jó hír - mondta Lucy idegesen. - Hát nem.

26. fejezet Lucy távozása után Danny sokáig gondolkodott, és arra a következtetésre jutott, hogy mégsem Heddings embere próbálta meg felkutatni. Az illető egy nő után érdeklődött, pedig Heddings szolgája nem leplezte le. A lord inkább egy „fehér hajú” férfit keresett volna, és nem egy nőt. Eszébe jutott, hogy a rablás másnapján, hazafelé menet az a furcsa érzése támadt, hogy valaki követi. Akkor sikerült leráznia az illetőt, de biztosan addig kérdezősködött, amíg megtudta a lakóhelyét. Aznap átvágott néhány elegáns környéken. Biztosan felismerte egy uraság, akit korábban meglopott, és utánaeredt, hátha sikerül bosszút állnia rajta. Akkor már nem volt rajta a kalap, és anélkül azonnal feltűnt, hogy nem férfi, hanem nő. Az is lehet, hogy hazáig kísérte, de

amikor meglátta a lakóhelyét, mégsem mert bemenni, hanem inkább felbérelt egy bűnözőt, hogy tanítsa móresre. Így érthető a helyzet, és nem is kell többé aggódnia miatta. A jelenlegi lakóhelyén úgysem fogják megtalálni. A lány nekilátott az emeleti helyiségek takarításának, és megfeledkezett a titokzatos látogatóról, aki őt kereste Daggernél. Lucy váratlan

látogatásának

nagyon örült,

de a

beszélgetésük miatt lemaradt a munkájával. Késő délutánra járt, mire a földszinti helyiségekhez ért. Belépett a szalonba, és meghökkent, amikor megpillantotta Jeremyt és Reginát. Az unokatestvérek a heverőn ültek, és persze azonnal észrevették. Danny sarkon fordult, és ki akart menni a helyiségből. - Nyugodtan gyere be, Danny. Nem zavarsz minket, ha itt takarítasz - szólalt meg Jeremy. - Majd később - válaszolta Danny. - Már így is késő van. Gyere, és fejezd be a munkád, hogy minél előbb végezzél mára. A férfinak igaza volt. A szalont hagyta utoljára, mert tudta, hogy nem sok tennivalója lesz ott. Tegnap óta senki nem járt a helyiségben, és utoljára ő ült Jeremyvel ugyanazon a heverőn.

Azóta most találkoztak először. A lord előző este elment valahová, ma is korán reggel távozott otthonról, és csak nemrég jött haza. Érdekes, hogy a ház mennyire más, amikor nincs itthon. A lány nem tudta megmondani, hogy mi volt a különbség, de mégis érezte. Talán azért, mert ha tudta, hogy a férfi nincs a közelben, akkor végre megnyugodott, és elengedhette magát. Nem igaz. Miért áltatja magát? Valóban ez lenne a helyes magyarázat, de mégsem igaz. Akkor sem tudott megnyugodni, ha Jeremy nem volt a közelében. Még mindig bosszantotta, hogy előző nap olyan közel engedte magához. A múltkori ravasz csele után elhatározta, hogy mindig résen lesz. Tegnap mégsem történt semmi, csak elbeszélgettek, és megtudott róla néhány érdekes dolgot. Tehát törvénytelen gyermek volt. Micsoda meglepetés! Ki gondolta volna róla, amikor egy ilyen csodálatos házban él, a város úri negyedében… és egy nagy család veszi körül, ahová minden fenntartás nélkül befogadták. Egy kocsmában született és nevelkedett. A lány ezt még mindig nem tudta felfogni. Úgy érezte, mintha így egy szintre kerültek volna. Az anyja nem sokban különbözött az ő néhai szüleitől. Miért árulta ezt el neki? Az ilyesmit inkább igyekszik titokban tartani az ember, nem?

- Még mindig hagyod, hogy port töröljön? - szólt oda Regina

Jeremynek,

amikor

Danny

a

porseprűvel

a

kandallópárkányhoz lépett. - Vagy ennyire szereti ezt a munkát? - Ne kezdd már megint… - szólalt meg Jeremy, de az unokatestvére belefojtotta a szót. - Az isten áldjon meg, Jeremy! Eddig azt hittem, hogy tudod, mit kell tenni egy szeretővel. Danny hátranézett. Észrevette, hogy Jeremy megböki a kuzinját, és haragos pillantást vet rá. A hölgy megvonta a vállát, és folytatta a Danny érkezése előtt megkezdett beszélgetést. - Ezt a bált nem hagyhatod ki, Jeremy! Így legalább alkalmad lesz tisztázni a helyzetet. Emily tegnap este óta már azt a pletykát terjeszti, hogy szerelmes légyottot beszéltél meg vele. Remélem, tudod, hogy ez mit jelent? - Azt, hogy egy hazug liba. - Ezt mi tudjuk, de rajtunk kívül más nem. A lány már a végső megoldáshoz akar folyamodni, pedig a szezon még el sem kezdődött! - A pokolba! Pedig alig néztem rá! - panaszkodott Jeremy. - Fogalmam sincs, hogy miért pont engem szemelt ki

magának, amikor két percet sem töltöttem a társaságában, és egyértelműen a tudomására hoztam, hogy több időt nem is akarok rászánni. - Milyen érintkezés történt köztetek egyáltalán? - Szinte semmi. Rávett valakit, hogy mutasson be minket egymásnak. Nem is emlékszem, hogy ki volt az illető, de már éppen távoztam, ezért csak néhány udvarias szót váltottam vele. Aztán valamelyik este megint odajött hozzám és Drewhoz, de szinte alig néztem rá. Nevetséges, amit művel. Látja, hogy egyáltalán nem foglalkozom vele, mégis az oltár elé akar vonszolni? - Ez valóban felháborító! A tagadással mégsem megyünk semmire, Jeremy. Te is tudod, hogy a városban nem található egyetlen olyan hajadon sem, aki ne akarna megkaparintani. Emily Bascomb csak annyiban különbözik tőlük, hogy tesz is valamit, míg a többiek csak reménykedve várják, hátha észreveszed őket. Danny most megint hátrafordult, és látta, hogy Jeremy elvörösödik. Nagyon érdekesnek tartotta a párbeszédet, és tudta, hogy már régen egy másik bútorhoz kellett volna lépnie, de nem akarta felhívni magára az unokatestvérek figyelmét. - Ha mindent tudsz, akkor áruld el nekem, hogy minek

ez a nagy sietség? - panaszkodott a fiatalember. - Múlt héten láttam meg először a hölgyet. Miért akar ilyen sürgősen férjhez menni? Talán máris teherbe esett? Regina a szemöldökét ráncolva ingatta a fejét. - Nem, azt nem hiszem. Szerintem csak beléd habarodott, és elhatározta, hogy nem éri be senki mással. Azért ilyen türelmetlen,

mert egy elkényeztetett liba.

Ennyit

már

megtudtam róla. Találtam egy idős férfit, aki már évek óta ismeri a Bascomb családot. Említette, hogy Emily az egyetlen gyermekük, és borzalmasan elkényeztették. - Képes lenne arra, hogy a saját nevét is befeketítse ezzel a hadjárattal? Azért ez túlzás, nem gondolod? - Ennek csak egy oka lehet - mondta Regina. - Azt akarja, hogy a hírek az apja fülébe jussanak, és Lord Bascomb a kezébe vegye az ügyet. Most már látod, hogy miért kell eljönnöd a ma esti bálba? - Nem. Ha ott leszek, azzal csak… - Nem egyedül mész. Tegnap este találkoztam a kuzinunk egyik kedves barátnőjével. - Melyik kuzinról van szó? Regina türelmetlenül legyintett. - Dianáról, de ez most teljesen mindegy. Az a lényeg,

hogy a barátnője húga is most debütál, és ez az első szezonja. - Ismerem? - Nem hiszem. - Akkor mi ez az egész? - Szerintem rá tudjuk venni a hölgyet, hogy elkísérjen a bálba, ha beavatjuk a tervünkbe. Miután az egész estét vele töltöd, mindenki látja majd, hogy ki iránt érzel romantikus vonzalmat. Főleg, ha közben egyáltalán nem veszel tudomást Emilyről. - Ez nem lesz nehéz. De mi van, ha Emily helyett az a hölgy kezd el hiú reményeket táplálni? - Ugyan már… illetve elképzelhető. Hiszen minden lány azonnal lángra lobban, ha ránézel. Majd elmagyarázzuk neki, hogy csak a segítségét kérjük ebben a szörnyű helyzetben, ami kezd egyre jobban elfajulni. Neki is haszna lesz belőle, mert egyből megnő iránta a fiatalemberek érdeklődése. Mindnyájan tudni akarják majd, hogy te mit találtál benne olyan vonzónak. Jeremy felnevetett. - Eltúlzod a hölgyekre gyakorolt hatásomat, Reggie. - Szó sincs róla. Tudjuk, hogy azonnal felkavarod a kedélyeket, ha megjelensz valahol. Mindenki szeretné tudni, hogy vajon az apádra és a nagybátyádra ütöttél-e. Az a két

szoknyapecér alapos felfordulást okozott, mielőtt visszavonult a társadalmi élettől. Neked eddig sikerült elkerülnöd a botrányokat, ezért senki nem tudja, hogy veled kapcsolatban mire számíthat. - Igyekszem - vigyorgott Jeremy. - Ezzel mi is tisztában vagyunk - mosolygott Regina, és megveregette Jeremy kezét. - Azt hiszem, ebben Derek példáját követed, akinek mindig sikerült diszkréten kezelni a viszonyait. Ügyes vagy, hogy mindig olyan nőket választasz, akik nem érzik

szükségét

annak,

hogy

eldicsekedjenek

a

kapcsolatotokkal. Most nehogy felemlegesd Nick ballépését ezen a téren! Jeremy jót kacagott. - Eszembe sem jutott! Bár most, hogy belegondolok. .. a Lady Eddingtonnal történt malőrje végül a te malmodra hajtotta a vizet. Másképp talán soha nem találkoztok, és nem kényszerül arra, hogy elvegyen feleségül. Lady E. ostoba módon szétkürtölte minden ismerősének, hogy Nick el akarta rabolni, és helyette véletlenül téged kapott fel a lovára. Regina dühösen nézett az unokatestvérére. - Köszönöm, hogy emlékeztetsz erre a kínos eseményre. Szóval térjünk vissza a tárgyra. Ha ezzel a hölggyel jelensz

meg a bálon, és az egész estét vele töltöd, akkor mindenki arról kezd el beszélni, hogy neki udvarolsz. Ez a hír hamar véget vet azoknak

a

pletykáknak,

amiket

Emily

terjeszt.

Az

elkényeztetett hölgyemény kénytelen lesz lemondani rólad, és… - De csak akkor, ha elhiszi - vágott a szavába Jeremy. Diana barátnőjének a húga csinosabb Emilynél? Regina elgondolkodva ráncolta a szemöldökét. - Hát, ami azt illeti… Ez bosszantó! Hiába fáradoztam? Pedig mennyit törtem a fejem, és milyen ragyogó ötletnek tűnt! Sajnos Emily azonnal átlátna a szitán. Egyáltalán nem riadna vissza, sőt talán még nagyobb igyekezettel folytatná a mesterkedéseit. - Csak akkor lehet sikeres a cselünk, ha találsz egy olyan nőt, aki csinosabb Emilynél. Tudom, hogy ez nem könnyű feladat, mert a hölgy valóban szép. Regina felsóhajtott. - A pokolba, Jeremy! Ha ez a véleményed, akkor miért nem érdeklődsz iránta? Valószínűleg ő is ezt kérdezi magától, és azt hiszi, hogy csak vonakodsz, de a végén úgyis beadod a derekadat. Még az is megfordulhat a fejében, hogy szívességet tesz neked, amikor a pletykáival felgyorsítja az eseményeket.

- Pedig a válasz nagyon egyszerű. Gondolkozz kuzinom, és azonnal rájössz, hogy miért nem érdekel. Regina felvonta éjfekete szemöldökét. - Azért, mert elhatároztad, hogy az egész életedet feleség nélkül éled le? - Pontosan. Ezért tartom távol magam az elsőbálos lánykáktól, és rá se nézek az ifjú hajadonokra, akik a báltermekben férjre vadásznak. Elég nő van a világon, hogy a függetlenségem kockáztatása nélkül is élvezzem az életet. - Kímélj meg a részletektől, kérlek - húzta el a száját Regina. - Akkor megfeledkezhetünk a pompás ötletemről. Ebben a szezonban nem akad egyetlen olyan hajadon sem, aki képes lenne túlragyogni Emily Bascomb szépségét. A hölgy kétségtelenül az idei szezon legnagyobb szenzációja, és mindenütt hatalmas sikert arat a megjelenésével. Most Jeremy simogatta meg az unokatestvére kezét. - Biztosan tudom, hogy hamarosan kitalálsz valami mást, és az is pontosan ilyen remek ötlet lesz. Regina felsóhajtott. - De közben kifutunk az időből! A lány azt pusmogja a barátnőinek, hogy szerelmi légyottja van veled. Nemsokára az apja fülébe jut a hír, és akkor magához hívatja a te apádat.

Akkor aztán tudod, mi következik. Jeremy a kuzinjára mosolygott. - Az apám az arcába fog nevetni, és megmondja neki, hogy próbáljon meg máshol férjet vásárolni a lányának, mert én nem vagyok eladó. - Akkor az apja Jason bácsihoz fordul, és ő nem fogja majd ilyen tréfásnak tartani az ügyet. Jeremy ijedten összerezzent. - Most fogtam csak fel, hogy valóban tennünk kell valamit. A terved jó volt, csak egy másik lányt kell találnunk, aki eljátssza a szerepet. Egy olyat, akinek a szépsége megközelíti Emilyét. Regina megcsóválta a fejét. - Az az igazság, hogy ebben az évben nem túl jó a felhozatal a csinos fiatal lányok terén. Az egyetlen hölgy, aki megállhatna Emily mellett, már el van jegyezve. Egyetlen hajadon sem jut eszembe, aki… nos, talán mégis… - Ki az? - Éppen őt nézem. Danny megfordult, hogy lássa, Regina kiről beszél, és szembe találta magát a heverőn üldögélő unokatestvérek merő pillantásával. Azonnal elpirult. Idáig érdeklődve hallgatta a

párbeszédüket, ezért jól értette Regina Eden szavait. Még soha senkitől nem kapott ilyen bókot, és még mindig nem tudott betelni a kellemes érzéssel, ami a lelkében támadt. Regina bálkirálynőhöz hasonlítja? Jeremy a kuzinjára nézett, és haragosan megrázta a fejét. - Nem! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Pedig ő a tökéletes megoldás! - kiáltott fel Regina. Mellette elhalványodna Emily Bascomb szépsége. - Nem! - És miért nem? Persze tudom, hogy egész idő alatt nem szabad megszólalnia. - Nem arról van szó… - Dehogynem - vágott a szavába Regina. - Ha kinyitja a száját, azonnal lelepleződik. Tudsz hallgatni, Danny? - Danny egy szót sem szólt, mire Regina diadalittas pillantást vetett Jeremyre. - Látod? Képes rá! - Nagyon kedves vagy, Reggie, de ez az ötleted teljes képtelenség. Pedig Danny nagyon szépen beszél, ha nem ideges, mert… - Valóban? - kiáltott fel meglepetten Regina, ismét a kuzinjába fojtva a szót. - Igen. Bár nem biztos, hogy egész idő alatt oda tud

figyelni a beszédére. Ráadásul báli ruhája sincs, és holnap estig nem is lehet elkészíteni egy ilyen öltözéket. - Majd kölcsönadok neki egyet. A férfi felvonta a szemöldökét. - Nem is tudtam, hogy tegnap óta másfél arasszal magasabb lettél. - Majd hozzátoldunk a szegélyéhez egy fodrot alul. Ne legyél már ilyen akadékoskodó, Jeremy! Hidd el, hogy minden remekül menne! Főleg, ha Danny képes finoman viselkedni és beszélni. - Szó sem lehet róla! Táncolni sem tud, és… - Miből gondolja, hogy nem tudok táncolni? - fortyant fel Danny. - És ha voltam már egy álarcosbálon az angolparkban? Az is lehet, hogy jó táncos vagyok. - Igen? Legfeljebb férfi táncos! - csattant fel Jeremy türelmetlenül. - Nőként próbáltad már? Danny megint elpirult. Valóban nem táncolt még, de akkor is rosszul esett a férfi feltételezése. Kezdett tetszeni neki Regina ötlete. Részt venni egy igazi elegáns bálon? Erről eddig még álmodni sem mert. Micsoda remek lehetőség arra, hogy találkozzon egy férfival, aki talán beleszeret, és el akarja venni feleségül! Természetesen nem egy lordra gondolt, mert tudta,

hogy olyan magasra nem törhet. Biztosan nemcsak lordok vesznek részt egy ilyen társadalmi eseményen, hanem több tehetős, köztiszteletben álló férfit is meghívnak, akik nem rendelkeznek ősi címekkel, és nincsenek olyan társadalmi kötöttségeik, mint egy nemesnek. A közönséges származású férfiak azt veszik feleségül, akit akarnak. Az egyik angolparkban már volt egy álarcosbálon illetve távolról figyelte a mulatságot, és nagyon szeretett volna ő is ott lenni. A táncolókon látszott, hogy nagyon jól érzik magukat. Azokat a bálokat sem csak a nemesek számára rendezték. Sőt, a legtöbb résztvevő egyszerű ember volt. Bárki odamehetett, és egy éjszakára másnak adhatta ki magát. - Akkor nem fog táncolni! - jelentette ki Regina, hogy megnyugtassa Jeremyt. - Majd azt mondjuk, hogy kificamította a bokáját. - Tehát nem tud se beszélni, se járni? Akkor inkább az ágyban lenne a helye, és nem egy bálon! Regina lesújtó pillantást vetett az unokatestvérére. -

A

héten

részt

vett

egy

rendkívül

izgalmas

rókavadászaton, ahol a sok kiabálástól elment a hangja magyarázta konok arccal. - Már kezd rendbe jönni, de még kímélnie kell a hangszalagjait. Ha nem tudnád, ugyanezen a

vadászaton ficamodott ki a bokája is. Le akarta mondani a bált, de nem akart csalódást okozni neked. Hiszen már annyira vártad, hogy mindenki előtt vele parádézhass egész éjjel. És mivel csak ezen az egy hétvégén tartózkodik a városban… - Rendben van, értem már. De mégis, ki ő? - Lehetne esetleg Kelsey egyik távoli rokona. Kelsey-nek nagyon sok címe van, de ezeket nem nagyon emlegetik, amióta Derek kuzinunk felesége lett. Biztos nem lenne kifogása az ellen, ha Dannyt az egyik rokonaként mutatnánk be. - Egy királyi herceggel álljon rokonságban? Nem túlzás ez? - hüledezett Jeremy. - Majd Kelsey egyik alacsonyabb rangú címét említjük meg. És hangsúlyozzuk, hogy csak egy távoli rokonról van szó. A szülei… Amerikába költöztek, és ott nőtt fel. Nem! Cornwallban! Akkor nem lesz feltűnő az erős akcentusa. Biztos vagyok abban, hogy minden remekül megy majd. Mindenki elhiszi, hogy az elmúlt hónapokban ennek a gyönyörű lánynak csaptad a szelet, és így nem lehet szerelmi találkád Emily Bascombbal. Biztosan egy másik szerencsés fickót ért ez a megtiszteltetés. Jeremy most már csak a fejét csóválta, de látszott rajta, hogy őszintén csodálja Reggie-t.

- Hogyan csinálod ezt, kuzinom? Teljesen el vagyok ámulva. - Nem kell ennyit hüledezned - förmedt rá Regina. - Nem érünk rá. Most hazaviszem Dannyt, hogy felkészítsem a nagy eseményre. Holnap pontosan kilenckor gyere a házam elé a hintóddal, hogy elvigyél minket a bálba. Csak annyit akarunk késni, amennyi még udvariasnak számít. - Akarunk? - Természetesen veletek tartok. A hölgy nem mehet kísérő nélkül. - Mikor lett belőled az én őrangyalom, kuzin? - Amikor Amy megkért, hogy vigyázzak rád, amíg nincs itt. A férfi elmosolyodott. Amy nemcsak az unokatestvére volt, hanem a legjobb barátja is, aki mindig a kelleténél jobban aggódott érte. - Nem akarom elvenni a kedved, de megkérdezted már Dannyt, hogy hajlandó-e megmenteni engem Emily karmai közül? - Hát igen - sóhajtott fel Reggie. - Ezzel kellett volna kezdenem. A fiatal nő Dannyhez fordult, és megkérdezte: Elvállalod a feladatot, kedvesem? Jeremyt valóban meg kell

mentenünk, különben az oltár elé vonszolják, hiába kapálózik. Danny ravasz vigyorral nézett Reggie-re. - Nagyon tehetséges vagyok a szerepjátszásban. Regina meghökkent. - Most jut eszembe, hogy igazad van. Hát akkor, gyere! Rengeteg dolgot kell még elintéznünk, és nagyon kevés időnk van.

27. fejezet Regina Eden bámulatos teremtés volt. Danny szinte szédült a sok teendőtől, a rengeteg utasítástól és a folyamatos csacsogástól. A hölgy kivonszolta Dannyt Jeremy házából, és hazavitte magához. Egyenesen a hálószobájába vezette, és nem adott neki időt arra, hogy megcsodálja a gyönyörű épületet. Regina azonnal magához hívta a szolgálóját, Tesst, és elmondta neki a tennivalókat. Ketten válogatni kezdtek Regina ruhái között, és Danny ámulva nézte a sok káprázatos öltözéket. A két nő végül kiválasztott egyet, de Danny nem is látta, hogy melyiket, mert Tess azonnal szólt egy másik szolgálónak, aki elvitte, hogy elvégezze a szükséges átalakításokat. A következő teendő egy megfelelő cipő felkutatása volt, de ami a ruhához illett volna, az nem ment fel Danny lábára. Arról szó sem lehetett, hogy ilyen rövid idő alatt csináltassanak egyet. Regina az egyik szolgáját elküldte, hogy járja körbe a

rokonokat. Danny azt sem tudta, hogy kinek a fehér selyemcipellője érkezett meg vacsora előtt. Erről a cipőről csak egy kicsit lógott le a sarka, és az ujjait sem szorította annyira, mint azok a lábbelik, amiket addig felpróbált. Még vacsora közben sem tétlenkedtek. Regina felhozatott néhány tálca ételt a szobájába, és amíg Danny evett, Tess megpróbálta kitalálni, hogy mihez kezdjen a hajával. Nem volt könnyű dolga. Hamar kiderült, hogy ez lesz a legnagyobb probléma. A lány fürtjei olyan rövidek voltak, hogy lehetetlenségnek tűnt megszelídíteni őket. Ráadásul néhány helyen még rövidebbre kellett vágni, mert nagyon egyenetlen volt a hossza. Hiába, Lucy nem remekelt fodrászként. Regina végül előkapott egy tiarát, és Tess felkiáltott. - Pontosan erre van szükségünk! Most kettéválasztom a tincseket, és így fésülöm őket. Tökéletesen fog kinézni. - Remek! Tudtam, hogy képes leszel rá, Tess! Holnap elkészítheted a frizurát. Danny nem tudta, hogy miről beszélnek, mert nem látta magát. A következő pillanatban kivették a díszt a hajából, és az egyik vendégszobába tessékelték. Regina ráparancsolt, hogy igyekezzen minél előbb elaludni, mert másnap még nagyon sok dolguk van, és korán kell kelniük.

Danny

el

sem

tudta

hinni,

hogy

egy

igazi

vendégszobában alhat! Az is felfoghatatlan volt számára, hogy Regina miért tartja ennyire fontosnak, hogy megmentse Jeremyt egy gyönyörű és gazdag lánytól. Ha egy ilyen teremtés sem képes rávenni a házasságra, akkor valóban nem túlzott, amikor azt mondta, hogy egész életében agglegény akar maradni. Milyen kár, gondolta a lány szomorúan. Ha a férfi ennyire tiltakozik a nősülés ellen, akkor nem neki való. Mégis nagyon izgult, és már alig várta, hogy holnap finom úri hölggyé változzon. Jeremyvel lesz a bálban! Ráadásul a férfi úgy fog viselkedni, mintha udvarolna neki. Egy rövid ideig megfeledkezhet a valóságról - és az egész csodálatos este olyan lesz, mint egy álom… Másnap reggel a vártnál is korábban ébresztették. Úgy érezte, hogy nemrég aludt el, amikor egy cselédlány kopogott az ajtaján, aki a reggelijét hozta egy tálcán. Csak a felét fogyasztotta el, amikor betoppant Regina, és azonnal panaszkodni kezdett. - Még nem vagy kész? Siess, kérlek. Úgy terveztük, hogy nem fogsz táncolni ma este, de ki tudja? Mi van, ha valami miatt mégis kénytelen leszel a táncparkettre vonulni? Ezért úgy döntöttem, hogy szakítunk egy kis időt a tánclépések

elsajátítására. - Maga fog táncolni tanítani? - Nem én, kedvesem, hanem Jeremy. Már elküldtem érte valakit. Danny gúnyosan felhorkantott. - Úgysem fogja tudni ilyen korán kirángatni az ágyból! - Tudom. - Regina felsóhajtott. - Ezért azt üzentem neki, hogy vészhelyzet állt elő. - Valóban történt valami? - Dehogy! Így viszont elérem, hogy nemsokára itt lesz. Addig elmesélek néhány dolgot erről a bálról. Lady Aitchison rendezi, és ez azt jelenti, hogy az egész báli szezon legnagyobb eseményéről van szó, mert a hölgy igen ritkán ad estélyt. Körülbelül négyévente kerül sor egy ilyen bálra. - Tehát sok ember lesz ott? - Hatalmas tömegre számíts. A londoni társaság krémje ott fog tolongani. Az összes fiatal elsőbálos, és azok a fiatalemberek, akik valóban nősülni szeretnének. Aztán ne feledkezzünk meg a szülőkről és az egyéb kísérőkről sem. Ott lesz még néhány olyan gazember is, mint a mi Jeremynk, de az ilyeneket minden tisztességes lánynak illik nagy ívben

kikerülni. - Nem gazember! - védte meg Danny a férfit, pedig mostanában ő is így nevezte magában. - Dehogynem. Csak nagyon szeretetreméltó. Például veled is mit művel? A szeretőjévé tesz, de közben továbbra is takaríthatod a házát! - Nem vagyok a szeretője, és nem is leszek soha! Regina zavartan pislogott a heves tiltakozás hallatán, és meglepte Danny válasza. - Tényleg nem? Akkor elnézést kell kérnem. Azt hittem… illetve az egész család azt hitte… Mindnyájunknak feltűnt, hogy mennyire akarja, és… Jeremy eddig minden nőt megszerzett, akit kiszemelt magának. Danny most már teljesen elvörösödött, mert tudta, hogy ő is

majdnem

behódolt

Jeremynek.

Azóta

állandóan

emlékeztetnie kellett magát a céljaira, és arra, hogy nem akar Jeremy Malory szeretője lenni. Regina nem vette észre a zavarát, és zavartalanul csacsogott tovább. - Gyere velem. Már kihordattam a szalonból a bútorokat, hogy legyen helyünk a gyakorláshoz. A gyakorlás nem csak a táncot jelentette. Mihelyt lementek a lépcsőn, Regina megszólalt.

- Hadd nézzem a járásodat. Nem, nem! Ne úgy menjél, mintha még mindig nadrágot hordanál. Apró lépéseket tegyél. Ez már jobb, de ne az egész testeddel járj, hanem csak a lábaddal. Úgy kell tűnnie, mintha siklanál a teremben, és közben nem mozognának a lábaid. Danny lassított, és igyekezett aprókat lépni. - Tökéletes! - kiáltott fel Regina. Danny elmosolyodott. - Maga is így szokott járni? Regina felnevetett. - Nos, igyekszem. De az igazat megvallva, fiatal koromban én is nagyon fiús voltam. Derek kuzinommal együtt nevelkedtem, és ugyanolyan szabad életet éltem, mint a fiúk. Te biztosan megérted, hogy mire gondolok, hiszen nadrágot hordták - Nem azért, hogy szabadabban mozoghassak. Ahonnan én jövök, ott a lányok csak a hátukon fekve kereshetik meg a kenyerüket, és már elég fiatalon el kell kezdeniük. Nem akartam, hogy engem is erre a munkára kényszerítsenek, ezért inkább fiúnak tettettem magam. - Ó, istenem! - Most Regina vörösödött el. - Senki nem tudta az igazat?

- Csak a barátnőm, Lucy. - Reggie, hol vagy? - hangzott fel Jeremy kiáltása a hallból. - Itt bent! A férfi felbukkant az ajtóban, és barátságtalan arccal fordult a kuzinjához. - Tudod, hogy hány óra van? - Igen, és a délelőtt fele már el is telt. Meg kell tanítanod Dannyt táncolni. - Nekem? - A férfi karba tette a kezét, és az ajtófélfának támaszkodott. - Nem arról volt szó, hogy kificamította a bokáját? - Igen, de már kezd rendbe jönni, csak még egy kicsit érzékeny. Mégsem sántikálhat egész este. Ez csak egy elővigyázatosság. Mi van, ha György király megjelenik a bálon, és felkéri táncolni? Jeremy az ég felé fordította a tekintetét. - Reggie, már megint túlzásokba esel. - Csak egy példát akartam mondani arra, hogy miért kell megtanulnia táncolni. Ne akadékoskodj. Ne feledd, hogy meg akarunk menteni a rabigától. A férfi Dannyre nézett, és a szeme tágra nyílt.

- Levágták a hajadat? Nagyon szép. Danny arcát enyhe pír vonta be, ami nagyon jól állt a fehéres szőke hajához. - Fel fognak cicomázni a mai estélyre. - Istenem, nem bírom ki, ha még gyönyörűbb leszel! kiáltott fel a férfi, majd vigyorogva a kuzinjára pillantott. Nem akarsz magunkra hagyni, amíg táncolni tanulunk? - Szó sem lehet róla. Ne élj vissza a helyzettel! Nem azért találtam ki ezt a táncórát, hogy illetlenül viselkedj vele. A férfi felsóhajtott. - Nem kéne zene is a tánchoz? - Majd dúdolok, és ha kinevetsz, akkor fülön csaplak. A férfi Dannyhez lépett, és kinyújtotta a kezét. - Készen állsz arra, hogy mindenre megtanítsalak, kedvesem? Olyan hangsúllyal mondta ezt, hogy a lány azonnal felháborodott. - Csak táncolni taníthat, és semmi másra! - Milyen kár - súgta a férfi, miközben magához ölelte, és keringőzni kezdett vele a helyiségben. Az egyik tenyerét a lány hátára helyezte, a másikkal pedig finoman megfogta a kezét. Danny bőre égett az

érintésétől. A szoba nagy volt, és Regina a másik felében tartózkodott, ezért nem hallhatta, amikor Jeremy ostromolni kezdte Dannyt a suttogó megjegyzéseivel. - Nagyon jó érzés megérinteni téged. Vajon Regina észrevenné, ha a fenekedre tenném a kezem? - Én észrevenném - kiáltott fel halkan a lány. A férfi felnevetett. - De jólesne, nem? - Nem! Meg ne próbálja! Most táncolnunk kell. - Tánc közben is tudok szeretkezni veled - súgta Jeremy. - Megígérem. Dannynek elállt a lélegzete, és alig tudott válaszolni. - Ne hazudozzon! Azonnal hagyja abba! A férfinak persze esze ágában sem volt engedelmeskedni. Még közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgta. - Elmondjam, hogyan kell csinálni? Nem kell mást tenned, csak szorosan belém kapaszkodnod, és a lábaddal átölelned

a

derekamat.

Természetesen

mindkettőnknek

meztelennek kéne lennie. A lány megbotlott, és csodálkozott, hogy eddig nem tévesztett el a lépést. Most már semmi másra nem tudott figyelni, csak a férfira, és az érzéki képre, ami megjelent az

agyában. A férfi még szorosabban magához ölelte, hogy ne essen el - ám ezzel egyáltalán nem segített rajta, hanem még jobban elterelte a figyelmét. Danny észre sem vette, amikor Regina abbahagyta a dudorászást. Csak azt látta, hogy egy szolgáló odamegy a hölgyhöz, és valamit mond neki. Jeremy gyorsan rájött, hogy a kuzinja nem figyeli őket, ezért ajkával hirtelen lecsapott Danny nyakára, és forrón megcsókolta. Azután a nyelvével feljebb siklott, és belenyúlt a lány fülébe. Istenem, milyen csodálatos érzés! A lány térde megbicsaklott, de mégsem esett el, mert Jeremy olyan szorosan ölelte magához, hogy a lába a levegőben lógott! Danny úgy kapaszkodott belé, mintha az élete függött volna tőle. Nem tehetett mást. A testében feltámadó érzések mind arra késztették, hogy még közelebb kerüljön a férfihoz… Regina hangos torokköszörülése hallatán elengedték egymást, de csak lassan. Danny végre ismét a padlón állt, és igyekezett összeszedni magát. Ekkor észrevette Jeremy vigyorát, máris sokkal könnyebben ment a kijózanodás. A gazember! Pontosan tudja, hogy mit tett vele, és most önelégült arccal élvezi a sikert. Jeremy végül megkegyelmezett Dannynek, és ezután már

komolyan vette a feladatát. Elmagyarázta a lépéseket, és mire végeztek, a lány már elég jól tudott keringőzni. Danny azt hitte, hogy ebéd után folytatják, de Regina visszaküldte a szobájába, és a lelkére kötötte, hogy aludjon, mert hajnalig a bálban lesznek. Danny azt hitte, hogy az izgalom miatt nem jön majd álom a szemére, de a sok új feladat és tanulnivaló annyira kimerítette, hogy szinte alig tette le a fejét a párnára, máris elaludt.

28. fejezet Danny olyan mélyen aludt, hogy amikor felébredt, hirtelen azt sem tudta, hol van: keserű csalódottságot érzett. Azt álmodta, hogy bálba fog menni! Ám ekkor valaki kopogott az ajtón, és Danny kinyitotta a szemét. Rájött, hogy Regina Eden házában van, és valóban egy bálba készülődik. Alvás után egy jó meleg fürdő várta, és már el is kellett kezdeni az öltözködést. Ismét Regina szobájába vezették, és most a fésülködőasztal előtt ülve láthatta, ahogy Tess milyen csodákat tesz a hajával. Közben egy másik szolga Reginát öltöztette, de a hölgy közben folyamatosan osztogatta az utasításait. Danny nem hallotta a szavait, mert teljesen lenyűgözte a saját átalakulása. Tess egy ékkövekkel kirakott hajékkel készítette el a frizuráját. A tiara közepén egy hatalmas ametiszt tündökölt. A halántéka körül lévő rövid fürtöket egy kicsit begöndörítette, a

többit pedig úgy fésülte, mintha egy néhány évvel korábbi rendkívül divatos hajviseletet hordana. Ezután gyorsan ráadták az alsószoknyákat, majd végül a báli ruhát. A ruha halványlila selyemből készült, és alul két réteg tüll csipkefodor díszítette. Az egyik fodor alá az ügyes varrónő egy fehér selyem anyagot toldott be, amelyre lila csipkét varrt. Ugyanezzel a lila csipkével szegték be a rövid buggyos ujjat, a széles és mély dekoltázst, valamint a ruhához tartozó hosszú fehér kesztyűt. A végeredmény olyan volt, mintha az öltözék így került volna ki a varrónő keze alól. A vállvarrást is meg kellett bontaniuk, mert a derékvonal a kelleténél magasabban volt. Nem csoda, hiszen Regina sokkal alacsonyabb volt Dannynél. Ide is fehér selymet és lila csipkét toldottak be, amivel még különlegesebbé tették a ruha szabását. A végén a ruha úgy simult a lány alakjára, mintha ráöntötték volna. Az egész öltözék olyan finom és elegáns volt, hogy Dannynek eszébe jutott az álmában látott angyali szépségű nő. Most valóra vált az álom, mert egy éjszakára ő lesz az a gyönyörű hölgy. Danny nem tudta levenni a szemét a tükörképéről, és Reginának a szó szoros értelmében el kellett vonszolnia a fésülködőasztal elől, amikor elkészültek az

öltözködéssel. Ideje volt lemenni a hallba. - Csukd be a szád, Jeremy! - förmedt Regina az unokatestvérére, aki az ajtónál várta őket. A férfi nem engedelmeskedett, és továbbra is elképedve bámulta Dannyt. A lány érezte, hogy elvörösödik. Jeremyt annyira lenyűgözte a látvány, hogy nem is hallotta az unokatestvére felszólítását? Danny alig tudta leplezni a büszkeségét és az elégedettségét. A férfi is remekül nézett ki az elegáns fekete öltözékben. A kabátja nyitva volt, és a lazán megkötött sál csibészessé tette a megjelenését. Éjfekete haját hátrafésülte, de a rakoncátlan fürtök nem maradtak a helyükön, hanem az arcába és a nyakába

hullottak.

Az

arckifejezése

láttán

a

lány

megborzongott, és kellemes izgalom fogta el. Semmi kétség, hogy a férfit sikerült elbűvölnie. Nem csoda, hiszen neki is leesett az álla, amikor meglátta magát a tükörben. Reginának többször is meg kellett böknie Jeremyt, hogy magához térjen. Amikor végre sikerült felhívnia magára a figyelmét, a férfi határozottan kijelentette: - Ilyen külsővel nem hagyhatja el a házat.

- Mi a bajod a külsejével? Tudod, hogy mennyit… - Túlságosan szép, Regina. Te is tudod, hogy ez így nem lesz jó. A nő értetlenül nézett a kuzinjára. - Mi a bajod, te ostoba? Nem ez volt a célunk? - Akkor túllőttünk a célon. Nem számítottam arra, hogy így fog kinézni. Olyan szenzációt keltene, amilyet még nem látott ez a város. Itthon marad, és ez az utolsó szavam! Regina bosszúsan legyintett. - Te itthon maradhatsz, ha akarsz, de ő elmegy a bálba. Tulajdonképpen nem is kell ott lenned, mert nélküled is elintézhetjük ezt az ügyet. A hátad mögött is elkezdhetek pusmogni rólatok. Dannynek viszont mindenképpen jelen kell lennie, mert csak akkor fog beindulni a szóbeszéd, ha mindenki látja a bizonyítékot. - Nem hallottad, amit mondtam, Reggie? - Te nem hallottál engem. Most már nincs szükségem rád, és a közreműködésed nélkül is meg tudlak menteni attól a nőtől. Gyere, Danny! Szálljunk be a hintóba. Jeremy persze azonnal követte őket, de egész úton sorolta az ellenvetéseit. Szerencsére Aitchisonék házáig nem kellett sokat utazniuk. Egészen közel volt ahhoz a Malory-házhoz,

amit Danny először felkeresett. Regina már nem is hallgatott Jeremyre, mert kezdte bosszantani

a

makacssága.

Dannyt

sem

érdekelte

a

mondanivalója. Kicsit csalódott volt, hogy a férfi ennyit akadékoskodik. Azért nem akar vele menni a bálba, mert túl csinos? Hát nem ez volt a lényeg? Csak így cáfolhatják meg Emily Bascomb hazug pletykáit. Ahogy együtt utazott Jeremyvel a hintóban, eszébe jutott az első találkozásuk éjszakája. Jeremy valószínűleg leolvasta az arcáról a gondolatait, mert odasúgta neki: - Milyen más ez, mint amikor először kocsikáztunk együtt! Tudom, hogy ügyesen ki tudsz ugrani a hintó ajtaján. Most is nyugodtan megteheted. A lány halkan felhorkantott a javaslat hallatán. Úgy tűnik, a férfi eldöntötte, hogy egész idő alatt rosszkedvű lesz, és elrontja az ő hangulatát is. Dannynek most eszébe jutott, hogy aznap éjjel milyen ügyben utaztak együtt. - Maga szerint ott lesz? - kérdezte halkan. A férfi nem kérdezte meg, hogy kire gondol. - Na és, ha igen? - vonta meg a vállát. - Ő úgysem tudna felismerni minket, mert csak a szolgája látott.

Mielőtt beléptek Aitchisonék hatalmas házába, Regina Jeremy elé lépett, és a mutatóujjával megbökdöste a férfi mellkasát. - Ha mégis bejössz velünk, akkor jól játszd el a szerepedet, és tegyél úgy, mintha teljesen odalennél Dannyért. Különben az egész színjátéknak nincsen semmi értelme. Most pedig szedd össze magad, Jeremy! Kezdődik a műsor. Elérkezett a pillanat! Dannyre hirtelen rátört a félelem. Regina megigazította a ruháját, és közben még egyszer ellátta egy sereg jó tanáccsal és utasítással. A lány attól félt, hogy izgalmában mindent el fog felejteni. A következő pillanatban ámulva nézett körül. A hatalmas teremben színes fények ragyogtak, és mindenütt káprázatos ruhákba öltözött emberek sétálgattak. Eddig el sem tudta képzelni, hogy ilyen egy igazi bál. Valószínűleg eltátotta a száját, mert Jeremy a fülébe súgta: - Ne nézz úgy, mintha még soha nem láttál volna ilyet. Ma este egy nemes hölgy szerepét játszod, aki hozzá van szokva az efféle szórakozáshoz. - Értem én, de eddig… - a lány megköszörülte a torkát, és elegánsabb kiejtéssel folytatta: - …még nem vettem részt ilyen nagy bálon, mert csak nemrég fejeztem be az iskoláimat.

- Reggie tanácsolta, hogy ezt mondd? A lány elvörösödött. - Igen. Nemcsak ezt, hanem sok mást is. - De miért? - kiáltott fel a férfi fájdalmas arccal. - Arról volt szó, hogy nem fogsz beszélgetni! Danny vállat vont. - Talán attól tartott, hogy hibázom, és ezért a számba adta a legegyszerűbb mondatokat. - Hát persze, hogy hibázni fogsz! Ráadásul a kiejtésed is azonnal elárul majd. Ez egy nagyon rossz ötlet volt! Valószínűleg elment az eszem, hogy beleegyeztem. Ha tudni akarod, az egész a te hibád. A lány megpördült, és a férfira meredt. Őt hibáztatja a történtek miatt? - Az meg hogy lehet? - Annyira

kívánlak,

hogy

nem

tudok

józanul

gondolkodni. Danny szája megint tátva maradt, és a férfi bókjától fülig vörösödött. Érezte, hogy a lába megroggyan, és forogni kezd vele a világ. Elképzelte, ahogy anyaszült meztelenül táncolnak a parkett közepén… Miért mond mindig olyasmit, amitől elhagyja az ereje?

Ráadásul éppen most, amikor egy elegáns bál közönsége bámulja minden mozdulatát. Regina közelebb lépett hozzájuk, és odasúgta Jeremynek: - Ne idegesítsd fel, Jeremy. Hadd élvezze ezt a dicsőséges pillanatot. Úgy látom, mindenkinek leesett az álla a látványától. Danny megfordult. A zene még mindig szólt, de a táncoló párok megálltak, és minden szempár rászegeződött. A lány arca még vörösebb lett, és Jeremy fájdalmasan felnyögött. - Figyelmeztettelek, hogy nagy feltűnést fog kelteni sziszegte a kuzinja fülébe. - Örülök, hogy igazad lett. Ha nem vetted volna észre, Emily is itt van, és ebben a pillanatban éppen át akarja döfni a pillantásával a mi szegény Dannynket. - A mi Dannynket? Mikor lett belőle a mi Dannynk? - Azért, mert ebben nekem is részem van. Igaz, hogy te bukkantál rá, de az

én segítségemmel ragyog teljes

pompájában. Most pedig azonnal fejezd be a zúgolódást, és ne nézz rá ilyen mogorván. Hiszen fülig szerelmesek vagytok egymásba! Játszd a szerepedet. Nekem kell elmagyaráznom, hogyan kell elbűvölni egy ifjú hölgyet? A férfi megcsóválta a fejét, de azután engedelmesen

Dannyre mosolygott, és közben odasúgta neki: - Nemsokára megrohan a tömeg. Ne feledd, hogy minél kevesebbet beszélj. Csak annyit mondj, hogy „igen”, „nem”, „örülök, hogy megismerkedhettünk” és „viszlát.” Ennyi tökéletesen elég lesz. Gyakran bólogassál, mert azzal sok mindent ki lehet fejezni egy társalgásban. A férfi nem viccelt, amikor azt mondta, hogy meg fogják őket rohanni. Először csak a két legkíváncsibb bálozó lépett oda hozzájuk, de ezzel mintha jelt adtak volna a többieknek. Nemsokára hatalmas tülekedés támadt Danny előtt. Regina Eden ismét bebizonyította a rátermettségét. Minden kérdésre válaszolt, beszámolt a mellette álló hölgy fájós torkáról és kificamodott bokájáról, és közben úgy alakította a beszélgetést, hogy Dannynek többnyire csak mosolyognia kellett, és a kezét nyújtania a bemutatkozásnál. Néhány ember addig nem tágított, amíg egy-két szót nem váltott vele, de az egész inkább csak versengés volt a részükről. Később el akartak dicsekedni a barátaiknak, hogy az ismeretlen hölgy velük bezzeg szóba állt. Danny nem is próbálta megjegyezni a bemutatkozások során elhangzó neveket, mert nem tartotta valószínűnek, hogy még egyszer találkozik ezekkel az emberekkel. Eljátszotta az ifjú hölgy szerepét, aki most fejezte be az iskoláit, és Jeremy

Maloryt annyira elbűvölte, hogy a lord hajlandó lenne a kedvéért lemondani a szabadságáról. Regina Dániellé Langtonként mutatta be, és többször célzott arra, hogy Kelsey egyik távoli rokona. Ez a közlés újabb élénk társalgást váltott ki az urak és hölgyek körében, mert mindenki emlékezett még a tragédiára. Kelsey édesanyja a felhalmozódott kártyaadósságok miatt feldühödött, és lelőtte a férjét - Kelsey apját -, majd azonnal végzett saját magával is. Egyik tette sem volt szándékos. Nem akarta meghúzni a ravaszt, és véletlenül esett ki utána az ablakon. Ezért a történteket mindenki csak a tragédiaként emlegette. Regina nem részletezte a családi viszonyokat, de az úri társaság arra a következtetésre jutott, hogy Danny Kelsey ágán áll rokonságban a Langton családdal. Ráadásul mindenki úgy vélte, hogy máris jegyben jár Jeremyvel, és közéjük tartozik. Néhány idősebb úriember még azt is kijelentette, hogy nagyon ismerősnek találja. Regina magyarázata szerint, ha valamit az emberek elég gyakran hallanak, akkor azt el is hiszik. Sőt, a végén meg vannak győződve arról, hogy mindig is tudták. Jeremy is megnyugodott, amikor látta, hogy Regina milyen ügyesen kezeli a helyzetet, és válaszol a kérdésekre.

Egy fiatalember azonban visszajött, mert nem hallotta a kificamodott boka történetét.

Danny tudta,

hogy már

bemutatták neki, de nem emlékezett a nevére. A férfi ragyogó mosolyt villantott rá. - Esküszöm, hogy főbe lövöm magam, ha nem adja nekem az első táncot, Lady Dsniellr. Jeremy nem hagyta szóhoz jutni Dannyt, hanem ő válaszolt helyette. - Ne fáradj, Fawler - mondta a férfinak. - Örömmel elvégzem helyetted ezt a piszkos munkát. A hölgy ma este senki mással nem táncol, csak velem. Most pedig tűnj el! Jeremy arca olyan félelmetes volt, hogy a fiatalember egy szót sem szólt, hanem sietősen visszavonult. Miután a legutolsó érdeklődő is távozott, és végre kettesben maradt Jeremyvel, a teremben lévők még mindig izgatottan tárgyalták az új szenzációt. Danny tudta, hogy jól játszotta a szerepét, és büszke volt magára. - Van kedved megpróbálni a táncot? - kérdezte Jeremy, amikor végre nem volt senki a közelükben. - Elrontsam ezt a csodálatos színjátékot? - Nem azért pörögtem veled egy órán keresztül Reggie szalonjában, hogy most ne élvezzem ki a helyzetet. Ha

időnként

megbotlasz,

mindenki

a

fájós

bokádra

fog

gyanakodni, ezért nincs miért aggódnod. Majd most is vezetlek, ne félj. Danny is szerette volna megtudni, hogy milyen lehet a táncparketten suhanni, ezért bólintott, és hagyta, hogy a férfi a táncolók közé vigye. Egy rövid ideig megfeledkezett arról, hogy hol van, és a rengeteg kíváncsi pillantás sem zavarta. A férfi határozott mozdulattal megfogta a hátát, és a kezén érezte a másik kezét. Milyen meleg és érdes a tenyerén a bőr! Vajon máshol is ilyen? – gondolta a lány. Viszketni kezdett az ujja, hogy megtapogassa a férfit, és meggyőződjön róla. Lehunyta a szemét, és lelki szemei előtt megjelent a kép, ahogy meztelenül pörögnek a táncparketten… és a lábával átkulcsolja a férfi derekát. A fülét betölti a zene, és a testét pedig a férfi… Istenem! - Mi a baj? - kérdezte Jeremy, amikor meghallotta a lány halk kiáltását. - Semmi - hazudta Danny, és kétségbeesetten próbálta kiverni a fejéből a szeretkezés gondolatát. Ezért inkább megkérdezte: – Az a fickó komolyan beszélt, amikor azt mondta, hogy főbe lövi magát? - Ugyan dehogy! Szerintem minden ifjú hölgynek ezt

mondja. Időnként biztos sikerrel is jár a hízelgésével. Én inkább az igazat szoktam mondani a nőknek, ezért a helyében így fogalmaztam volna: „Ha még sokáig nem szeretkezünk, akkor főbe lövöm magamat.” A lány először meglepődött, aztán kitört belőle a nevetés. - Ezt nevezi igazságnak? - Elismerem, hogy egy kicsit túloztam, de az érzéseimet mégis hűen tükrözi a kijelentés. Valóban kezdem elveszíteni a türelmemet, kedvesem. Már-már kétségbe vagyok esve. A lánynak elállt a lélegzete. A férfi szemében nem a kétségbeesés, hanem a forró szenvedély lángolt. Méghozzá olyan erősen, hogy szinte égette Danny bőrét. Gyorsan elkapta a tekintetét, és most ő is kétségbeesett. Hogyan fogja tudni elfojtani magában ezt a tüzet? Márpedig ezt kell tennie, különben nemsokára megadja magát a férfi unszolásának. El akarta terelni a figyelmét, ezért megkérdezte: - Magát ki tanította meg táncolni? - Az apám első tisztje. A lány megdöbbent. - A kapitány helyettese egy nő volt? - Nem. Igaz, hogy Connie a gúnyneve, de Conrad Sharpe egy vörös hajú, öles termetű skót férfi. Meghaltál volna a

nevetéstől, ha látod, ahogy pipiskedve mutogatja nekem, hogyan kell egy nőt vezetni. A lány felnevetett. - El tudom képzelni. - Tudom, hogy nem élvezte úgy azokat a táncórákat, mint én a mai délelőttöt. A lány elpirult. - Viselkedjen, Jeremy! - Soha! - súgta a férfi a lány fülébe. Jeremy egész idő alatt tréfált vele, és többször sikerült megnevettetnie. Nagyon tehetséges táncos volt, és hihetetlenül jól nézett ki aznap este - igaz, hogy Danny addig is jóképűnek tartotta, de most különösen ellenállhatatlannak találta a fekete ruhában.

A

férfi

kitüntetett

figyelme

miatt

egészen

különlegesnek érezte magát, és miközben táncoltak, a lány megfeledkezett arról, hogy honnan származik. Mintha mindig ilyen környezetben élt volna. Soha életében nem szórakozott ilyen jól, és tudta, hogy többé nem áltathatja magát. Lehet, hogy Jeremy csak színleli az iránta érzett szerelmet, de részéről ez már nem csak egy színjáték.

29. fejezet Jeremy kezdett megnyugodni, és egyre könnyebbnek érezte a rá háruló szerep eljátszását. Mégsem tetszett neki ez az egész. Csak az vigasztalta, amikor látta, hogy Danny milyen jól szórakozik. Nem sajnálta tőle az örömöt, csak az nem volt az ínyére, hogy másokkal is osztoznia kell a lányon. Úgy érezte, hogy Danny kizárólag az övé, ezért amikor egy másik férfi a közelébe merészkedett, ellenállhatatlan erővel támadt fel benne a vágy, hogy megvédje a tulajdonát. Márpedig ez őrültség. A lány nem a szeretője, hanem csak a cselédje! Hiába szeretné, hogy szorosabb kapcsolat legyen köztük, ha Danny egyelőre nem hajlandó beadni a derekát. Jeremy a frissítőkhöz ment, hogy pezsgőt hozzon Reginának és Dannynek. Az unokatestvére szinte ellökdöste maguktól, mert vonakodott magára hagyni Dannyt. Útközben

megpillantotta Emilyt, aki bánatos pillantással nézett rá. Tehát most a megcsalt szeretőt fogja játszani, és még mindig azt állítja, hogy lefeküdt vele? - Látom, teljesen megőrültél - szólalt meg a háta mögött egy ismerős hang. Jeremy összerezzent. Az apja! Észre sem vette James megérkezését, mert minden figyelmét Danny kötötte le. - Igazad van. - Mi az ördög ütött beléd, hogy idehoztad? - Nem az én ötletem volt. Szerinted én akartam bemutatni a társaságnak, hogy minden fiatal tacskó a nyálát csorgatva bámulja? Hát nem! - Akkor ki volt az értelmi szerző? Ne is válaszolj, mert van egy sejtésem. - Bizony. Reggie a ludas. - Az én drága kis unokahúgom sok furcsa ötlettel állt már elő, amellyel beleavatkozott mások életébe, de ennek képtelen vagyok felfogni az értelmét. - Talán azért, mert csak egy nőnek juthat ilyesmi az eszébe. Arra a következtetésre jutott, hogy úgy tudom Emilyt lerázni, ha feltűnő érdeklődést mutatok egy másik hölgy iránt. Mivel egyetlen olyan nőismerőse sincs, aki Emily ragyogó

szépségének a nyomába érhet, ezért… - Már értem. Nem lett volna egyszerűbb, ha megmondod annak a tyúknak, hogy hagyjon békén? - Reggie szerint az nem riasztaná vissza Emilyt, és nem keresne más célpontot magának. Ezt a színjátékot viszont nemcsak Emilynek szánjuk, hanem az egész társaságnak. Emily ugyanis azt a mesét terjeszti, hogy lefeküdtem vele. - A pokolba! - Pontosan így érzek én is ezzel kapcsolatban. Ám mostantól mindenki másképp látja majd a történetet. Miért törném magam egy százszorszépért, amikor éppen egy különlegesen szép fehér rózsának teszem a szépet. - Teszed a szépet? - hüledezett James. - Csak a megfelelő hatás kedvéért - nyugtatta meg Jeremy. - Többet nem is kell megismételnünk az előadást. Danny olyan bámulatos hatást keltett, hogy a társaság hetekig nem is fog másról beszélni, csak az ő belépőjéről. Na és te mit keresel itt? Mintha azt mondtad volna, hogy remek kifogásaid vannak, és többé nem kell ilyen eseményeken megjelenned. - Meggondoltam magam. Kíváncsi voltam arra az elszánt csitrire, aki megpróbál az oltár elé vonszolni. Ha már itt vagy, megmutathatnád, melyik az.

Jeremy arrafelé nézett, ahol legutóbb Emily álldogált, de a lány már nem volt a helyén. A háta mögé pillantott, és észrevette, hogy a mostohaanyja - George - lefoglalja Reginát, ezért Danny őrizetlenül maradt. Rémülten látta, hogy valaki azonnal kihasználta az alkalmat. - Te jó ég! - kiáltott fel. - Emily rátámadt Dannyre. James a szemöldökét felvonva fordult a kérdéses irányba. - Ez érdekesnek ígérkezik. Még soha nem láttam nőket bokszolni. Márpedig Danny származását figyelembe véve, erre most megvan minden esélyem. Danny felháborodott, amikor a hölgy belecsípett a karjába, hogy felhívja magára a figyelmét. Gyönyörű teremtés volt. Szőke haját bonyolult és tökéletes frizurában tornyozta fel a fején, és egy fehér selyem báli ruhában pompázott, mert abban a szezonban a legtöbb elsőbálos hajadon ezt a színt kedvelte. Emily ruháját halványkék szegély díszítette, amely remekül illett a szeme színéhez. Ám a hölgy szép szeme most olyan gyűlöletet sugárzott, hogy Danny egy pillanatra hátrahőkölt. - Nem tudom, hogy ki vagy, de ne hidd, hogy elveheted tőlem azt, ami az enyém - közölte az ifjú hölgy minden teketória nélkül.

Danny most már tudta, hogy kivel áll szemben. Regina igazán megmutathatta volna neki, hogy figyelmeztesse. Igaz, hogy úgysem tudta volna kivédeni ezt a támadást, mert a hölgy olyan észrevétlenül közelítette meg. A sértő és tolakodó csípés után úgy döntött, hogy ő sem fogja vissza magát. - Ha jól sejtem, te vagy a hazudós Emily. - Tessék? - Bolondot csinálsz magadból. A lord neheztel rád, a családját is magadra haragítottad, és a mai bál után az egész város rajtad fog nevetni. A hazugságaiddal csak azt éred el, hogy a végén kénytelen leszel elbújni szégyenedben. Emily hápogott dühében, és hófehér arcát bíborvörösre festette a felháborodás. - Azt hiszem, nem fogtad fel a helyzetet. A lord mindenképpen el fog venni feleségül. Az apám majd gondoskodik róla. Danny felvonta a szemöldökét. - Egy hazugság alapján? - Látom, félretájékoztattak. Nem hazudok. Ő viszont igen, ha megpróbálja letagadni, hogy illetlen volt velem. - Így nevezed, ha valaki szól hozzád néhány udvarias

szót? - kérdezte Danny ártatlan arccal. - Tehát ezt állítja? - Emily arcán őszinte megdöbbenés tükröződött, majd sóhajtva hozzátette: - Tudhattam volna, hogy nem fogja betartani az ígéretét. Hiszen az apja a város leghírhedtebb nőcsábásza volt, és Anthony nagybátyja sem sokkal maradt el mögötte, ha az ártatlan nők megrontásáról volt szó. Ezek szerint Jeremy is az ő példájukat követi. Danny erre nem tudott mit válaszolni. Nem lepődött volna meg, ha a lánynak részben igaza van. Tudta, hogy Jeremynek esze ágában sincs megnősülni, hiszen maga mondta. Ugyanakkor hajlamos arra, hogy ott szerezzen magának élvezetet, ahol tud. Ezt bizonyítja az is, hogy Dannyt is minden áron le akarja venni a lábáról. Azt viszont nem nézte ki belőle, hogy olyan ígéretekkel szédíti a nőket, amiket nem akar betartani. Lehet, hogy lefektette a lányt, de biztosan közölte vele, hogy csak egy futó kalandot akar. Danny nem számított arra, hogy a hölgy ilyen őszintének tűnik, és teljesen hihető volt, amit mondott. Vagy nagyon jól hazudik, vagy az igazat mondja. - Ha

olyan

megvetendőnek

tartod,

akkor

miért

ragaszkodsz mégis hozzá? - érdeklődött. - Már nem is érdekel igazán - erősködött Emily. - De már

nincs más választásom. - A lány suttogva folytatta: - Az a gyanúm, hogy terhes vagyok. - Ezt meg honnan tudhatod? Hiszen csak egy hete találkoztatok először! - Mondom, hogy az a gyanúm - sziszegte Emily bosszús arccal. - Majd csak egy vagy két múlva tudom meg biztosan. Remélem, hogy tévedek, de sajnos nem sok esélyem van rá. Most már belátod, hogy csak feleslegesen pazarolod az idődet, és úgyis csalódni fogsz a végén? Danny megcsóválta a fejét. - Nem. Én csak azt látom, hogy áltatod magad. Ismerd be a vereségedet. Ha az apádat is belekevered, akkor csak növeled a szégyenedet. Mi értelme, ha úgysem fog elvenni feleségül? - Ostoba liba vagy, és fogalmad sincs, hogyan intézik ezeket az ügyeket! Amikor egy nagy vagyon örököse keveredik ilyesmibe, akkor az többé már nem személyes ügy. Hidd el, hogy se Jeremy, se én nem tehetünk semmit, mert már nem mi irányítjuk az eseményeket. Danny

nem

ismerte

ezt

a

hölgyet,

de

egyre

ellenszenvesebbnek tartotta. - Menj el, te ostoba liba! Iszonyú fejfájást kaptam tőled. Emily felháborodottan hápogott.

- Nahát! Így még soha senki nem beszélt velem… - Szerintem ez az első igaz kijelentésed a beszélgetésünk kezdete óta - bólintott Danny. Emily kinyitotta a száját, hogy visszavágjon, de aztán meggondolta magát, és elsietett. Danny hamar rájött, hogy miért. - Jól vagy? - szólalt meg Jeremy a háta mögött. A lány megfordult, és szemrehányó pillantást vetett rá. - Kemény munka volt. Egész idő alatt ügyelnem kellett az e-kre és az á-kra. Ráadásul attól a tyúktól megfájdult a fejem. - Ez majd segít - mondta a férfi, és átnyújtotta az egyik pezsgőspoharat. - Sajnálom, hogy a nyakadba szakadt ez az egész. Nagyon dühös volt? - És nagyon hihető volt, amit mondott. Úgy tűnik, kitart a meséje mellett. - Tehát a közös megjelenésünk egyáltalán nem riasztotta el? - Cseppet sem. Szerintem inkább olajat öntött a tűzre, és a hölgy igyekszik felgyorsítani az eseményeket. - A pokolba! - Ne búsuljon - jegyezte meg Danny tréfás hangon. - Még

mindig elköltözhet Afrikába. A férfi jót kacagott. - Az a baj, hogy szeretek itt élni - mondta, amikor végre lecsillapodott. - Regina terve mégis használt valamit, mert az emberek most már másról fognak beszélni. Mi lenne, ha táncolnánk még egy kicsit? Élvezzük ki az este hátralévő részét! A

lány

először

tiltakozni

akart,

majd

mégis

elmosolyodott. - Figyelem magát! Tudom, hogy csak az alkalomra vár, és az a terve, hogy illetlenül viselkedjen velem. - Eszembe sem jutott ilyesmi! – tiltakozott a férfi, de a mosolya elárulta, hogy nem mond igazat. Nem is maradtak sokáig a táncparketten. Lehet, hogy a lány szavai adták az ötletet?

Néhány

pörgés

után

Danny

észrevette,

hogy

kisodródnak a terem egyik sarkába, ahol a dézsákban álló dísznövények egy kis télikertet alkotnak. Jeremy addig igyekezett illedelmesen viselkedni, de most már nem tudta tovább türtőztetni magát. A növényzet miatt félig takarásban voltak, de a bálteremben még így is túl sokan látták, hogy Jeremy megszegi az illendőség összes szabályát. - Itt jó lesz - súgta a lány fülébe, majd megcsókolta.

Danny nagyon meglepődött. Egy nő és egy férfi csak akkor csókolózhat a nyilvánosság előtt, ha már kitűzték az esküvő időpontját, de még akkor sem elfogadható a viselkedésük. Csak egy Jeremyhez hasonló gazember hagyja figyelmen kívül ezeket a szabályokat! Ráadásul a megjegyzése elárulta, hogy az egészet már előre kitervelte, és biztos abban, hogy a lány nem fog tiltakozni. Danny mégis megpróbált ellenkezni, de nem volt hozzá ereje. Túl közel érezte magához Jeremy testét, és nem tudott ellenállni a szeméből sugárzó érzéki ígéreteknek. Csak

néhány

másodpercig

engedem,

mondogatta

magában. Csak néhány… Istenem! Nem akarja, hogy vége legyen ennek a csóknak. Olyan forróság csapott fel kettejük között, hogy ha szemüveget hord, akkor most biztosan bepárásodik. A gyomrában kezdődő furcsa remegés egyre lejjebb kúszott, és az ölében keltett gyönyörűséges, lüktető érzéseket. Danny legszívesebben letépte volna Jeremy ingét, hogy az ajkát a forró, izmos mellkasára szorítsa. Ki szerette volna gombolni a nadrágját, hogy érezze a testéből áradó erőt és tüzet. Minden akaraterejére szükség volt, hogy a maradék józan eszére hallgasson, és ne valósítsa meg a tervét. Tudta, hogy ha

most nem állítja meg Jeremyt, akkor később képtelen lesz rá. - Hagyd abba! - kiáltott fel kétségbeesetten. - Komolyan ezt akarod? A férfi kérdése olyan ártatlannak és őszintének tűnt! A lány felindultan remegett, és bosszúsan látta, hogy a férfi teljesen közömbös maradt. Egyáltalán nem érintette meg az, ami most kettejük között történt? Danny Jeremy szemébe nézett, és ekkor végre észrevette a szenvedélyt a tekintetében. Tehát mégis! A kék szempárból kiolvashatta, hogy mi várna rá, ha nem ellenkezne tovább.

30. fejezet Kétségkívül élete legjobb estéje volt. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer eljut egy igazi bálba - ráadásul a szezon legelegánsabb báljába. Hazafelé menet még mindig szédült a sok élménytől és a pezsgőtől. Tudta, hogy egy kicsit sokat ivott. Már az első két pohár ital a fejébe szállt, mégis megivott még kettőt. A pezsgő nem olyan volt, mint az a finom bor, amivel a minap Mrs. Appleton megkínálta. Nagyon itatta magát, és szinte azonnal lehetett érezni az erejét. Nem baj. Hamarosan ágyba került, és kialussza a mámort. Még jó, hogy bódult állapota ellenére sem hibázott az este. Különben Jeremy szóvá tette volna, hiszen Emily Bascom távozása után egy pillanatra sem mozdult el mellőle. Igaz, hogy egyszer megengedte egy másik férfinak, hogy táncoljon vele. Bár ne tette volna! Pedig mindenkit elűzött mellőle, de az az úriember nem hagyta magát.

Danny nem élvezte a táncot James Maloryval. Még mindig kirázta a hideg a hatalmas termetű férfitól, pedig a lord igyekezett néhány tréfásnak szánt gunyoros megjegyzéssel felvidítani. Tévedett, ha azt hitte, hogy így meg tudja nevettetni. Szegény

felesége!

Georginát

a

férje

George-nak

szólította, és nagyon kedves hölgy volt, ahhoz képest, hogy amerikai. Ráadásul rendkívül csinos! Jeremy lesegítette a hintó lépcsőjén. A keze a derekán maradt, miközben a ház felé vezette, de a lány nem látott ebben semmi kivetnivalót. Még mindig úszott a boldogságban, és örömmel emlékezett vissza a csodálatos estére. Aztán észrevette, hogy együtt mennek a lépcsőn felfelé. Hát persze, hiszen az emeleten szokott dolgozni. De most… Danny megtorpant az emeleti folyosón. - Azt hiszem, eltévesztettem az utat. - Nem - válaszolta a férfi, majd magyarázni kezdett: Segítségre van szükséged, ha le akarod venni a ruhát, mert hátul szorosan be van fűzve. Igaz. Dannynek eszébe jutott, hogy Regina is beszélt erről. Azt mondta, hogy kérje meg az egyik szolgát, de már olyan késő van, hogy mindenki alszik a házban.

- Segítene? - Természetesen, csak előbb lámpát gyújtok, hogy lássak. Neked is kell majd egy, ha a szobádba akarsz menni. - Micsoda? - Egy lámpa, kedvesem. Lent csak a folyosón van világítás. Danny bólintott, és hagyta, hogy Jeremy a szobájába vezesse. Megvárta, amíg a férfi meggyújt egy lámpát, aztán hátat fordított neki, hogy kibontsa a ruha fűzőjét. Utána már magától is ki tud majd bújni belőle. Felsóhajtott, miközben a férfi ujjai a bőréhez értek. - Jól érezted magad? - Túlságosan jól - ismerte be a lány mosolyogva. Szeretek táncolni. - Én is… veled. Danny felnevetett. - Ne akarja ilyen bókokkal elcsavarni a fejem. Figyelek ám! - Ez nem bók volt, kedvesem. Nem is emlékszem, mikor élveztem ennyire a táncot, mint ma este. Bárcsak hinni tudna neki! Nem baj, akkor is jólesett a megjegyzése.

Danny hátranézett a válla fölött. - Köszönöm, hogy megtanított táncolni – mondta őszinte hálával. - Nagy örömmel tettem. De a mai napon még nem értek véget a leckék. A ruha dereka kibomlott. Beszéd közben a férfi észrevétlenül lesegítette róla, ezért a lánynak eszébe sem jutott, hogy nem itt kéne kibújnia belőle, hanem a saját szobájában. Nehezére esett egyszerre két - illetve három - dologra is figyelni. A férfi ugyanis végigsimította a testét, miközben lehúzta róla a ruhát, és Danny minden egyes érintésébe beleborzongott, amikor a keze a csupasz bőréhez ért. Nem lett volna szabad hátrafordulni, és ránézni! Addig egész jól érezte magát, de most rabul ejtette a mélykék szempár. A férfi szeme és arca olyan forró szenvedélyről árulkodott, hogy Danny bőre lángolni kezdett. Vagy a saját feltámadó vágyától támadt ez a forróság? A férfi lassan maga felé fordította. Egyik kezét Danny nyakára helyezte, és hüvelykujjával felemelte az állát. Ez a lélegzetelállító pillanat egy rendkívül gyengéd csókhoz vezetett. Csak egy csók. Mi baj származhat abból? Amikor olyan jó?

Danny csak akkor vette észre a férfi másik kezét a hátán, amikor Jeremy magához ölelte, méghozzá olyan szorosan, hogy alig kapott levegőt. Mégis nagyon kellemes volt ez a közelség. Milyen csalóka ez a csók! Úgy tűnik, hogy a férfi vágya perzseli, pedig az ő teste lángol. A férfi most még egyszer megcsókolta, de a mozdulatai egyre merészebbek és érzékibbek lettek. A nyelve Danny szájába hatolt, és ingerelni kezdte. Csodálatos, amit az ajkával és a nyelvével művel! Danny felnyögött. Meg kellett ragadnia Jeremy vállát, nehogy elveszítse az egyensúlyát, mert úgy érezte, hogy minden ereje elhagyja. A férfi egyik kezével beletúrt a hajába, hogy még erőteljesebben irányítsa a csókot, a másikkal pedig a fenekét kezdte simogatni. Aztán hirtelen mindkét kézzel megragadta Danny csípőjét, és az ágyékához szorította. Istenem, most már semmi sem segíthet rajta. Túl sok feszültség gyűlt össze kettejük között, és Danny belefáradt abba, hogy harcoljon ellene. A férfi olyan csodálatos érzéseket keltett benne, és már nem is emlékezett arra, hogy miért nem szabad ezt élveznie. Jeremynek sikerült úgy az ágy felé vezetnie, hogy közben nem hagyták abba a csókot. Amikor fekvő helyzetbe került,

Danny egy kicsit szédülni kezdett, de néhány másodperc múlva megfeledkezett róla. Azért, mert Jeremy keze a melléhez ért! Danny

halkan

felnyögött.

A

becéző

mozdulatoktól

a

mellbimbója az ég felé meredt. Danny nem sokat foglalkozott a mellével, csak bánta, hogy úgy megnőtt, és egyre nehezebb lelapítani. Nem tudta, hogy a melle érintésével ilyen bizsergő, gyönyörűséges

érzéseket

lehet

gerjeszteni,

amelyek

szétáradnak az egész testében. A csóknak még mindig nem volt vége, és Danny teste úgy tüzelt, hogy nem csodálkozott volna, ha az ágynemű lángra kap. Danny érezte, hogy ebben a felhevült, szenvedélyes állapotban már nincs megállás - de nem bánta. A fűző és az alsószoknya már nem volt rajta. Úgy rémlett, akkor esett a padlóra, amikor Jeremy csókolni kezdte. Talán a ruhával együtt a fűzőjét is meglazította. Volt még valami, amit addig nem vett észre: a férfi levette a kabátját és az ingét. Dannynek fogalma sem volt, hogy ez mikor történt, de most megérezte a csupasz bőre érintését. Ő is milyen forró! A férfi lassú, őrjítőén lassú mozdulatokkal lehúzta róla a kisnadrágját. Attól tart, hogy rászól? Nem kell félnie, hiszen már ő is alig várja, hogy meztelen testtel egymáshoz simuljanak. A nadrág eltávolítása egyetlen hosszú cirógatás

volt, ahogy a férfi forró keze végigsiklott Danny combján, majd behajlította a térdét, és a bokájára csúszott könnyű ruhadarabot a földre ejtette. A keze most elindult visszafelé, és úgy becézte végig a lány hosszú lábát. Danny két kézzel kapaszkodott a férfi hajába, mert még mindig nem akarta abbahagyni a csókot. Tulajdonképpen fogalma sem volt, hogy mit akar, csak azt érezte, hogy egyre türelmetlenebb lesz. Jeremy sokkal céltudatosabb volt, és nem hagyta tovább gyötrődni. Átölelte a lány nyakát, és a fülébe súgta. - Ölelj szorosan, kedvesem. Még szorosabban. A lány engedelmeskedett, és karját a férfi nyaka köré fonta. Jeremy ránehezedett, és amikor Danny megérezte a teste súlyát, már tudta, hogy pontosan erre várt. Ám ekkor szörnyű fájdalom hasított az ölébe. Felsikoltott, és ráncigálni kezdte Jeremy haját. Addig tépte, míg a férfi végre felnézett. - Mi az ördögöt művelsz? - kiáltotta magából kikelve. Jeremy olyan pillantást vetett rá, mintha attól tartana, hogy elment az esze. - Danny… kedvesem - kezdte a magyarázkodást, de

aztán inkább egy csókkal fejezte be a mondatot. Olyan szenvedéllyel vetette rá magát a lány ajkára, mintha most csókolná meg először. Talán azt hiszi, hogy ezzel meg tudja nyugtatni? Az biztos, hogy sikerült elterelnie a figyelmét a fájdalomról. -A

szeretkezés

csak

az

első

alkalommal

ilyen

kellemetlen - szólalt meg egy idő után Jeremy. - Többé nem fog fájni. Ígérem. - A férfi megrázta a fejét, és kijózanodott. Te még mindig szűz vagy? - kiáltott fel meglepetten. - Ez meg hogy lehet? - Hányszor mondjam még, hogy eddig fiúnak álcáztam magamat? - De azt hittem, hogy… mindegy. - A férfi arca hirtelen elérzékenyült, és gyengéd pillantással nézett le Dannyre. Örülök, hogy az voltál. - Vagyok - javította ki a lány. - Voltál - hangsúlyozta a férfi, és behúzta a nyakát, mintha tartana a következményektől. A lány valóban éktelen haragra gerjedt. - Te átkozott gazember! Szajhát csináltál belőlem! kiáltotta. - Istenem, honnan veszed ezt a képtelenséget? Nem

lehetsz szajha, ha csak egy férfival szeretkezel. Az majdnem olyan, mintha szűz lennél… persze azért nem egészen. A szüzességet nem lehet már visszahozni. - Akkor most mi vagyok? - A legelragadóbb nő, akit valaha láttam. - A férfi lehajolt, és megcsókolta Danny mellbimbóját. - Ráadásul párját ritkítóan szép - folytatta, és a nyelvével tovább becézte a lány keblét. Nem kell emiatt aggodalmaskodnod. Elég, ha azon töröd a fejed, hogy mikor tudunk legközelebb így együtt lenni. A férfi felkönyökölt, és ellenállhatatlan mosollyal nézett le rá. Dannynek elszorult a torka, és legszívesebben visszarántotta volna a fejét a mellére. A férfinak fogalma sincs, hogy mit tett vele, mert számára ez nem jelentett semmit. Ám Dannynek ez volt az első alkalom, és az egész élete a feje tetejére állt. - Nem értem, amit mondasz, de kénytelen vagyok elfogadni a magyarázatodat. Most pedig engedj el, hadd keljek fel. A férfi nem mozdult, csak megcirógatta az arcát. - Ne feledd, hogy mennyire élvezted, amit előtte csináltunk.

Miért

tagadnád

meg

magadtól

gyönyöröket? Hidd el, hogy most már jobb lesz.

a

további

- Ebben nem kételkedem - sóhajtott fel Danny. - Mégis abban reménykedem, hogy talán sikerül valamit megőriznem az ártatlanságomból, ha nem tudom meg, hogy mennyivel lesz jobb. - Ne légy nevetséges, Danny, hiszen a szüzességedet már mindenképpen elveszítetted. Hadd bizonyítsam be, hogy megérte. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ártatlan maradhatsz, és később bánni fogod, hogy kihagytad ezt a lehetőséget. A férfi megmozdult a lány ölében, hogy megmutassa, mire gondol. Istenem! A perzselő szenvedély azonnal visszatért, és olyan hevesen tört rá, hogy még a lábujjai is bizseregni kezdtek. A fájdalom eltűnt, és a helyét sose tapasztalt gyönyörűség vette át. A férfi folytatta a lassú mozdulatokat. Miért nem hagyja abba? Azt hiszi, hogy még mindig nem érti, miről maradna le? Nemsokára megállítja, csak még néhány másodpercig élvezi ezt a különleges érzést. Ám mire észbe kapott, a teste követni kezdte a férfi ritmikus mozdulatait, és ekkor már késő volt. Olyan heves és mohó vágy támadt az ölében, hogy lehetetlen volt bármit tenni ellene. Kétségbeesetten kapaszkodott a férfi vállába, és hagyta, hogy magával ragadja a szenvedély és a mámor. Jeremy kitartó volt, mintha még mindig be akarna

valamit bizonyítani… Danny egyszer csak úgy érezte, hogy az összes addig felgyülemlett feszültség felrobban az ölében, és gyönyörűséges lüktetéssel árad szét a testében. A lány nem akarta, hogy a férfi eltávolodjon tőle. Még akkor sem szívesen engedte el, amikor Jeremy is elérte a gyönyör csúcspontját. A férfi megértette a kívánságát, és miután elhagyta az ölét, ismét magához vonta, és szorosan a karjába zárta. Nem szólt egy szót sem, nem tett gúnyos megjegyzéseket a lány makacsságáról, és addigi értelmetlen ellenállásáról. Csak átölelte, és gyengéden simogatta a hátát. Danny hallotta, hogy elégedetten felsóhajt. Nem sokkal ezután Jeremy mély álomba merült. Milyen jó lenne, ha ő is el tudna aludni! Bárcsak neki lenne igaza, és nem a férfinak! Talán még sincs minden veszve.

31. fejezet Danny lassan és lustán ébredezett, pedig az utóbbi időben nem engedhette meg magának ezt a kellemes henyélést. Biztosan lekéste már a munkakezdés idejét. Vajon Claire a keresésére indult, amikor nem találta a szobájában? A személyzet sejti, hogy hol töltötte az éjszakát? Lehet, hogy nem. Talán azt hiszik, hogy megint Edenéknél aludt, mert amióta Reginával távozott, még senki nem látta. Még mindig felháborodást érzett, ha eszébe jutott az elmúlt éjszaka. Igaz, hogy nem volt könnyű dolga, mert még mindig Jeremy karjában feküdt. A férfi valószínűleg egész délelőtt aludni fog, hiszen ez a szokása. Nyugodtan kiosonhat a szobából, úgysem ébred fel. Danny mégsem moccant. Még soha életében nem érezte magát ilyen nyugodtnak és elégedettnek. Szerette volna még

egy kicsit élvezni ezt a csodálatos hangulatot. Pedig tudta, hogy őrültség ilyesmibe ringatni magát. A férfi miatt az egész élete a feje tetejére állt, és ezért haragudnia kéne rá. Mégsem érzett haragot vagy megbánást. Nem hibáztathatta Jeremyt a történtekért. Amióta munkába állt nála, a férfi nem titkolja, hogy szeretné az ágyába vinni. A megivott négy pohár pezsgőt sem okolhatja, hiszen a férfi által okozott fájdalom azonnal kijózanította. Ő maga tehet mindenről… de miért? Azért, mert annyira kívánta a férfit, hogy nem küzdött tovább az érzés ellen? Istenem, milyen jó volt szeretkezni vele! Sokkal jobb, mint képzelte. Danny attól tartott, hogy az éjszaka történtek után most már mindig gyötrő vágyakozást fog érezni. Nem lett volna szabad megismerni az ízét… örökké hiányozni fog neki a férfi érintése. Nem baj, most már mindegy. Nem kesereghet örökké a saját hibája miatt, de az biztos, hogy másik állás után kell néznie. Ha Jeremy ezek után megpillantja, azonnal ágyba akarja majd vonszolni. - Miért teszel úgy, mint aki még alszik? Tudom, hogy ébren vagy. Danny kinyitotta a szemét, és megpillantotta az oldalán

heverő férfit, aki a fejét a könyökére támasztva mosolygott le rá. Nem érezte, hogy mikor mozdult meg, tehát valószínűleg már álmában is figyelte. Milyen kár, hogy neki ez nem jutott az eszébe! Nagyon izgalmas lett volna látni, ahogy alszik. Most is felizgatta a látvány, mert meztelenül feküdt mellette, és a takaró csak az alsótestét fedte. Eszébe jutott, hogy milyen selymes a bőre, és izmos a mellkasa. A haja kócos volt - nagyon szexi ezzel a borzas fejjel! A lány legszívesebben hátrasimította volna az egyik homlokába hulló tincset. - Nem szoktál ilyen korán felébredni. - De most tudtam - illetve nagyon reméltem -, hogy reggel itt talállak, és ezért alig aludtam az éjjel. A lány felnevetett, és alaposan meglepte a férfit, aki nem számított arra, hogy ilyen jókedvű lesz. Felbátorodott, és mosolyogva folytatta: - Nem csoda, hogy soha senki nem leplezett le. Elhitték, hogy fiú vagy, mert horkolsz álmodban. A lány méltatlankodva nézett rá. - Milyen otromba megjegyzés! - Annak tartod? Úgy gondoltam, hogy inkább erről beszélek, mint a szeretkezésünkről. Vagy nem bánod, ha

bevallom, hogy mennyire élveztem? Attól tartottam, hogy még nem akarsz erről társalogni. - Igazad volt - ismerte be a lány, majd könnyed hangon hozzátette: - Most meg kéne ütnöm téged. - Igen, azt hiszem, ez jogos lenne - sóhajtott fel a férfi. Ha úgy gondolod, nyugodtan tedd meg. - Megengednéd? - A lány meglepetten felült az ágyban. A férfi ismét vigyorogni kezdett, de Dannynek az volt az érzése, hogy nem tréfál. Pillantása a lány meztelen mellére vándorolt. Danny nem vörösödött el, de eszébe jutott, hogy ideje felöltözni, és elhagyni a férfi szobáját. A lány feltápászkodott. A férfi nem tartotta vissza, mert lenyűgözte a szeme elé táruló látvány. Danny megtalálta a padlóra hullott fehérneműit, és gyorsan magára rántotta a fűzőt meg a kisnadrágot. Ezután felkapta a gyönyörű báli ruhát. Nem fogja megkérni a férfit, hogy fűzze be a hátát, mert akkor a földszintre érve ismét meg kell kérnie valakit, hogy kibontsa. Bement a gardróbhelyiségbe, és magára kapta Jeremy egyik kabátját. - Ezt kölcsönveszem, hogy le tudjak menni a szobámba magyarázta, amikor visszajött. Érdekes, hogy milyen nagy rá ez a kabát. Nem is tűnt fel

neki, hogy Jeremy ennyivel magasabb és szélesebb nála. Ránézett az ágyon heverő férfira, és látta, hogy csupasz felsőtesttel sokkal erősebbnek néz ki, mint felöltözve. Ezen nem kéne meglepődnie, hiszen ő is tapasztalta már, hogy a ruhák képesek elrejteni az ember alakját. Jeremy rendkívül elégedettnek tűnt, és erre megvolt minden oka, hiszen megkapta, amit akart. És ez egyáltalán nem változtatta meg az életét. Úgy látszik, a nők hátrányba kerülnek, amikor első alkalommal lefekszenek valakivel. Danny ezt rendkívül igazságtalannak tartotta. Rosszkedvű pillantást vetett a férfira. - Azért itattál le tegnap este, hogy lefektethess? kérdezte keserű hangon. - Nem kellett ilyesmiben mesterkednem, mert ittál magadtól is. Ám ha nem így történik, lehet, hogy megfordul a fejemben. Erről jut eszembe: többé nem kell dolgoznod. Nyugodtan maradj itt, és tedd azt, amihez kedved van - csak annyit kérek, hogy néha rám is szánjál egy kis időt. Ha saját lakást szeretnél, arról is lehet szó. Szerzek egy házat a közelben, hogy mindig meglátogathassalak. - És te fizetsz érte? - Hát persze.

- Te mit szeretnél? - Azt, hogy soha ne szállj ki az ágyamból. A lány érezte, hogy a férfi komolyan gondolja, amit mond, és arra készül, hogy a szeretőjévé tegye. Ennek örülnie kéne. Lucy például biztosan kapva kapna az alkalmon. Hálás lenne, hogy valaki ilyen ajánlatot tesz neki, és csak egy férfit kell kiszolgálnia. Danny azonban másképp fogta fel a helyzetét, és ezt is ugyanolyan visszataszítónak találta, mintha az utcán árulná a testét. Úgy döntött, hogy nem mondja el a véleményét Jeremynek. Legjobb lesz, ha azt is eltitkolja, hogy elmegy. Csak összepakolja a holmiját, fogja a kis kedvencét, és távozik - ez a legbölcsebb döntés. Nem akart magyarázkodni, és félt, hogy a férfi lebeszéli. Hiszen ő sem szívesen távozik, miután már megismerte, és vágyik rá. Nagyon boldogtalan lesz, miközben máshol fog dolgozni. Odament az ágyhoz, és megbökte a térdével. - Az nem lehet, hogy az ember soha ne keljen fel. - Dehogynem! - tiltakozott a férfi, majd gyanakvó pillantást vetett Dannyre. - Tegnap nagyon fel voltál háborodva, most mégis olyan nyugodtan viselkedsz. Beláttad már, hogy nevetséges volt az a sok aggodalmaskodás?

- Egyáltalán nem volt nevetséges, de belátom, hogy ezt képtelen vagy felfogni. - Akkor magyarázd el! - Semmi értelme, úgysem értenéd. Még azt sem látod be, hogy most szajhát csináltál belőlem. A férfi felsóhajtott. - Már megint ezt a kifejezést használod! Hozzak egy szótárt, hogy végre megnyugodjál? - Nem sokat segítene, ha nem tudnám elolvasni! A férfi elmosolyodott a gúnyos megjegyzésen. - Valami azt súgja, hogy összekevered a szajhát a prostituálttal, pedig rád egyik szó sem illik. Szeretkeztünk. Őszintén mondom, hogy életem leghihetetlenebb élménye volt. Egy szajha mindenkivel ágyba bújik, mert kedveli a változatosságot. - Akárcsak te? A férfi megköszörülte a torkát. - Így is fogalmazhatunk, de a férfiakra más kifejezést szoktak alkalmazni. Abban mégis hasonlítanak egymásra, hogy nem fizetnek az együttlétért. Most pedig gyere ide. - A férfi megveregette az ágyat. - Üdvözöljük méltó módon ezt az új napot.

A lány majdnem elnevette magát. Minden akaraterejére szükség volt, hogy ne bújjon vissza a férfi mellé. A végén mégis sikerült megráznia a fejét. - Miért nem? - kérdezte Jeremy. Miért nem? Mert ha most enged, akkor megadja magát az új helyzetnek, és nem marad egy csepp szabad akarata sem. Nem szabad beismernie, hogy ennyire vágyik a férfira. Pedig az ágyon heverve olyan érzéki látványt nyújtott, hogy veszekedés helyett szívesebben csókolózott volna vele. Az a baj, hogy túlságosan megkedvelte. Ha már úgyis elveszítette az ártatlanságát, miért ne élvezhetné egy ideig Jeremy társaságát? Nem sokáig, csak néhány hétig. A férfi úgyis hamar ráunna. - Úgy terveztem, hogy elmegyek a háztól - szólalt meg Danny. - Még most is úgy gondolom, hogy ezt kéne tennem. Egyszer már engedtem a kísértésnek, és mi lett belőle? Egyelőre mégis itt maradok, és csak arra kérlek, hogy ne erőszakoskodj velem. Köszönöm az ajánlatodat, de inkább megtartom

az

állásomat.

Ha

nem

dolgozom,

akkor

tulajdonképpen te fizetsz nekem mindenért, vagyis pénzt kapok azért, mert lefekszem veled. Ne is próbáld ezt tagadni. Én sem fizetek neked, és te sem fizetsz nekem. Megértetted? Az ajtó felé menet rájött, hogy Jeremynek nem is kellett

rávennie a maradásra. Magától döntött így.

32. fejezet Néhány nap múlva Danny éppen a padlót súrolta, amikor Jason Malory, Haverston márkija, az egész Malory család feje megérkezett. Dannynek nem kellett volna találkoznia vele, hiszen előző nap már felvettek egy másik cselédlányt a földszint takarítására, de vérig sértődött az új lakáj egyik megjegyzésén, és alig négy órával a munkába állása után durcásan távozott. Henry volt a két újonnan odakerült lakáj egyike. A francia származású férfi nagyon viccesen beszélt angolul. Az új cselédlány mégsem tartotta humorosnak, amit mondott, pedig a férfi esküdözött, hogy csak bókolni akart neki. A lány biztosan félreértette a francia akcentussal kimondott szót. Először Henry érkezett meg, akit másnap a barátja, Artie követett. James terve szerint felváltva látják el a lakáj teendőit a házban, mert már nála is évek óta így dolgoznak. Amíg James hajóskapitány volt, és saját vitorlásán járta a tengereket,

addig a két vén tengeri medve vele hajózott. Amikor a férfi felhagyott a kalózkodással, a két férfi úgy döntött, hogy az alkalmazásában marad. Mivel nem tudott nekik egyéb munkát felajánlani, úgy egyeztek meg hogy a háznak két lakája lesz. Sajnos, azóta sem sikerült elsajátítaniuk a munkakörhöz illő viselkedést. Ők persze azt hitték, hogy mindent remekül csinálnak, de Claire sokat panaszkodott rájuk, és még Mrs. Robertson is elégedetlenül morgott valamit, amikor észrevette, hogy milyen szokatlan módon állnak hozzá ehhez a munkához. Danny nem bánta, hogy az új lány távozott, mert úgysem volt elég dolga, amivel egész nap leköthette volna magát. Akkor is kora délután végzett a munkával, amikor még a földszintet is ő takarította. Drew a húga házába költözött, és az egyik fenti hálószoba kiürült. Ezzel még kevesebb teendője lett. Aztán ott volt még Jeremy is. A férfi azt szeretné, hogy az egész napját az ő szobájában töltse, de ezt nem teheti meg. Ha egész nap lustálkodik, akkor soha nem végez a dolgával. Így sem menekülhetett, ha éppen az emeleten takarított, amikor a férfi felébredt. Képtelen volt ellenállni a csábításnak, és mindig sikerült levennie a lábáról. Jeremy szexi hangja ilyenkor

érzéki

módon

elmélyült,

és

a

pillantása

kimondhatatlan gyönyöröket ígért. Elég volt ránéznie a jóképű arcára, és azonnal megszűnt minden ellenállása. Hiába ígérte meg magának, hogy nem szeretkezik vele minden nap, mégis megszegte a fogadalmát. Sőt egyik nap nem csak egyszer… Jeremy azt akarta, hogy minden éjjel vele aludjon, de eddig sikerült összeszednie az akaraterejét, és visszamenni a saját szobájába. Úgy érezte, hogy a saját szobája a végső menedéke, ahol nem találkozhat vele. Ám a férfi egyszer még oda is követte, és az egész éjszakát az ágyában töltötte. A lánynak semmi kedve nem volt kirúgni onnan. Mégis megfogadtatta vele, hogy többet nem tesz ilyet. Aztán nem győzött bosszankodni, amikor a férfi betartotta az ígéretét. Ideje komolyan elgondolkodnia azon, hogy szabad-e tovább maradnia. Ha itt ragad, akkor egy időre félre kell tennie a terveit. Márpedig ez nem lesz könnyű, mert gyerekkora óta dédelgeti őket. Úgy gondolta, hogy egy hónapot azért adhat magának. Közben félreteszi a fizetését, hogy a távozása után bérelhessen egy kis lakást. Hiszen addig is kell laknia valahol, amíg talál egy másik állást. Nagyon nehéz lesz majd elhagynia a házat… Soha többé nem fogja látni Jeremyt? A gondolattól már most könnybe lábadt a szeme. Mennyivel rosszabb lesz egy hónap múlva! És

mi van, ha ez alatt az idő alatt a férfi beleszeret? Ez egyáltalán nem volt lehetetlen elképzelés. A bál éjszakáján már bebizonyította, hogy képes beilleszkedni Jeremy világába. Még az is előfordulhat, hogy fittyet hány a társadalmi szabályoknak, és elveszi feleségül. Ez volt a legfőbb ok, amiért úgy döntött, hogy egyelőre a háznál marad. Talán van némi remény arra, hogy Jeremy nemcsak egy kis kitérő az életében, hanem ő lehet az a férfi, akit neki szánt a sors. Jason Malory nem egyedül érkezett, hanem Jeremy apjával jött. A két fivér nagyon hasonlított egymásra. Az idősebb néhány centiméterrel magasabbnak tűnt, de mindkét férfi hatalmas termetű, szőke és rendkívül jóképű volt. Jason testalkata mégsem volt olyan robusztus, mint Jamesé, akinek a széles mellkasa és a vaskos karja Dannyt azokra az utcai harcosokra emlékeztette, akiket még gyerekkorában látott. James Malory közelsége még mindig megijesztette. Nem tudta megmagyarázni ezt az érzést, de még soha életében nem félt így egyetlen férfitól sem. Mindig az volt a benyomása, hogy bármikor megölheti a beszélgetőpartnerét. Ezért Danny csak egy futó pillantást vetett a két vendégre, majd hátat fordított nekik, és úgy folytatta a munkát. Szerencsére már megtanulta, hogy a nemesek számára a

szolgák „láthatatlanok.” Mrs. Robertson valamelyik este elmagyarázta neki, hogy az uraknak teljesen természetes, hogy a házuk teli van szolgákkal, ezért úgy élik az életüket, hogy észre sem veszik a körülöttük tevékenykedő alantas lényeket. Csak akkor látják meg őket, ha szükségük van valamire. Danny nagyon remélte, hogy a két Malory is így van ezzel. Úgy tűnt, hogy Mrs. Robertsonnak igaza van, mert a férfiak

zavartalanul

folytatták

a

korábban

megkezdett

beszélgetésüket, miközben beléptek a szalonba. - Erről jut eszembe: amióta a városba érkeztem, mindenkitől Kelsey titokzatos új rokonáról hallok. Ki ez? Nem is tudtam, hogy van még egy olyan családtagja, akit eddig nem ismertem. Jeremy valóban udvarol neki? Danny ijedtében visszatartotta a lélegzetét. Szörnyű érzés volt tudni, hogy róla beszélnek. Hogyan tudna észrevétlenül kiosonni a szalonból? Haverston márkija nem fogja jó tréfának tartani azt a csalást, amit elkövettek. Valószínűleg iszonyú haragra gerjed, ha megtudja, hogy becsapták az előkelő társaság tagjait. Ráadásul James nem is igyekezett eltitkolni az ügyet. - Az egész csak Regan mesterkedése volt. Azt hitte, hogy így leállíthatja Lady Bascomb pletykáit.

- A pokolba, James! Nem tudnád legalább egyszer. .. - Ne vedd a szívedre, öregfiú - vágott a szavába James gúnyos mosollyal. - Tudod, hogy mindig így hívom. Miért nem vagy képes elfogadni, hogy ő Regina, Reggie és Regan is egyszerre. - Ne feledkezz meg a vezetéknevéről sem, amely már régen Eden. - Nem szívesen emlékezem rá. Jason felsóhajtott. - Éppen ez a baj. Ideje lenne, hogy Tonyval együtt megbékéljetek Nickkel. Remek férj vált belőle. - Hát persze. Mert tudja, hogy különben azonnal végeznénk vele. Danny ereiben megfagyott a vér. Jól sejtette, hogy James Malory veszélyes ember! Jason viszont nem törődött ezzel a vészjósló megjegyzéssel, hanem tovább kérdezősködött. - Tehát szó sincs új rokonról? - Nincs - felelte James. - Csak az unokahúgunk talált egy nőt, aki sokkal csinosabb Lady Bascomb-nál. Nem is kellett sokáig keresgélnie. - Sokkal

csinosabb?

Úgy

hallottam,

hogy

Emily

Bascomb kivételes szépség. Ezzel magyarázták, hogy Jeremy

miért nem tudott ellenállni neki. - A fiam gondosan megválogatja, hogy kivel áll szóba. Ezért nem hallottál egyetlen botrányt sem róla, amióta befejezte az iskoláit. Már mondtam, hogy egy ujjal sem ért hozzá. Semmi szükség arra, hogy őt is kikérdezzed. Danny még mindig alig mert levegőt venni, pedig úgy tűnt, hogy valóban nem veszik észre. Szerencsére James nem árulta el, hogy a báltermi színjáték egyik főszereplője csak egy egyszerű cselédlány volt. Legjobb lesz, ha most az ajtó irányában folytatja a takarítást, és lassan eltűnik a szemük elől. A lány óvatos mozdulatokkal elindult a kijárat felé, és közben ügyelt arra, hogy végig háttal maradjon a két férfinak. - Tehát az apja képes volt elmenni Haverstonba, hogy meglátogasson? - hitetlenkedett James. - Igen. Elárulhatom, hogy rendkívül kínosan érintett a látogatása, mert fogalmam sem volt ezekről a Londonban keringő botrányos pletykákról. - Azokat mind a hölgy találta ki, és ő maga terjeszti. Biztosíthatlak, hogy mindegyik szemenszedett hazugság jelentette ki James. - Akárhogy is van, a szóbeszéd akkor is sokat árthat egy család hírnevének. Akár igaz a pletyka, akár nem. Most már a

lány jó híre is romokban hever. James ezen jót nevetett. - Hiszen ő maga rontotta el, ráadásul szándékosan! Miért segítsünk egy idegennek kimászni a maga ásta veremből? Ez az apja problémája, amit nem nekünk kell megoldanunk. És nem Jeremynek, aki alig váltott néhány szót azzal a lánnyal. - Márpedig a mi gondunk is, mert az ő szava áll Jeremy állítása ellen. - Akkor miért nem hagyod, hogy én intézzem el? erősködött James. - Mégis hogyan? Lelövöd Emily apját? - Valóban ilyen lesújtó véleménnyel vagy rólam? - Elnézést. Elvetettem a sulykot. Danny közben már csak néhány méterre volt az ajtóhoz, és most lopva hátrafordult. Látta, hogy James bólintva elfogadja a bocsánatkérést. Ekkor berontott a helyiségbe Jeremy, akinek Henry már szólt a látogatókról. A fiú persze azonnal észrevette Dannyt, és még rá is mosolygott. A lány nagyon remélte, hogy a rokonai ezt nem látták meg. - Jason bácsi! - kiáltott fel a fiatalember aggódó arccal. Ugye ez a látogatás nem az, aminek látszik? Jason Malory megköszörülte a torkát.

- Albert Bascomb tegnap felkeresett Haverstonban. Jeremy felnyögött, és lerogyott a legközelebbi heverőre. - Akármit is mondott neked, nem igaz. - Ezt már az apád is közölte velem - felelte Jason. James a fia védelmére kelt. - A lány kijátszotta a végső ütőkártyáját, és a legrosszabb színben tüntet fel téged, kölyök. Azt állítja, hogy házassági ígérettel csábítottad el, majd elhagytad, amikor elérted a célodat… és most terhes tőled. - Hallottam, hogy már célozgat rá. Ha terhes, akkor nem tőlem, mert én egy ujjal sem értem hozzá. Még csak nem is gondoltam rá. Úgy látom, az apját mégis sikerült meggyőznie a maga igazáról. - Látom, már te is felfogod a helyzet súlyosságát sóhajtotta Jason. - A helyzetet még kínosabbá teszi, hogy Albert Bascombbal együtt jártunk iskolába. Nem örvendett nagy népszerűségnek, mert meglehetősen öntelt volt. Aztán mégis remek házasságot kötött. Egy vidéki szépségnek udvarolt, és sikerült még a lány első szezonja előtt elvennie feleségül. Csak egy gyerekük született. - Akit aztán alaposan el is kényeztettek. Innen már nagyjából

ismerem

a

történetet,

mert

Reggie

az

információszerzés nagymestere. - Azt is tudod, hogy a felesége révén Bascombnak rendkívül jó összeköttetései vannak? - Azt akarod mondani, hogy vegyem feleségül azt a hazug libát? - fakadt ki Jeremy. - Átmenetileg. Majd ha kiderül, hogy nem terhes, érvényteleníthetjük a házasságot. De addig továbbra is távol kell tartanod magad tőle. Danny megfordult, mert kíváncsi volt, hogy Jeremy mit szól ehhez. Most már azt sem bánta, ha észreveszik. A férfi csüggedtnek tűnt, mintha beletörődött volna a sorsába. Ő is nagyon elkeseredett arcot vágott, bár nem tudott róla. Ha Jeremy megnősül, akkor többé nem lehet az övé, és még nem töltött vele elég időt ahhoz, hogy kielégítse az iránta érzett vágyakozását. Ha névházasságot köt, akkor is elérhetetlenné válik számára. Ráadásul semmi kedve továbbra is mellette maradni, hogy még a feleségét is el kelljen viselnie. James Malory nem lógatta az orrát, hanem iszonyú haragra gerjedt. - Igazán szólhattál volna, hogy ez a véleményed, Jason. Te is tudod, hogy nem fogom a fiamat odadobni a ragadozóknak. Különben az a Bascomb miért téged keresett

fel, amikor én vagyok az apja? - Valószínűleg a korábbi ismeretségünk miatt fordult hozzám. Biztosan ismeri a híredet, ezért nem merte az ügyet veled megtárgyalni. James felhorkantott. - Sajnos Lord Bascomb meg van győződve arról, hogy én vagyok a bűnös - sóhajtott fel Jeremy. - Azért, mert hisz a lányának, ami persze érthető, nem igaz? Danny kihasználta a fiatalember szavai nyomán támadt pillanatnyi csendet, és felkiáltott: - Akkor csak meg kell győzni az apát. Nem? - De hogyan? - nézett Jeremy a lányra. Úgy vonta be a társalgásba, mintha az elejétől fogva részt vett volna benne. Már tiltakoztam a vádak ellen, és nem mentem vele semmire. - A hölgy hazugságra alapozza a tervét, ezért neked is hazugsággal kell válaszolnod - javasolta Danny. Most James fordult a lányhoz, mintha egész idő alatt tudta volna, hogy a helyiségben tartózkodik. - Ez mit segítene? Akkor is az ő szava áll Jeremyé ellen. Danny most még idegesebb lett, mert Jameshez kellett beszélnie, ráadásul a férfi még mindig fel volt bőszülve.

Jeremy kedvéért mégis megemberelte magát. - Nem arra gondoltam, hogy csak Jeremy állít valamit, mert annak valóban nem sok értelme lenne. Hiszen akkor továbbra is egy hazugság áll az igazsággal szemben. De mi lenne, ha az ő hazugságát két - nem, inkább három - másik hazugság cáfolná meg? - Miről beszél ez a nő? - kiáltott fel Jason. Danny nem érezte magát kényelmetlenül, amikor az idősebb Malory fivérhez kellett fordulnia. - Ha jól értettem, egy babáról van szó. A lány azt állítja, hogy Jeremy ejtette teherbe, maguk pedig tudják, hogy ez nem igaz. Szerintem szó sincs arról, hogy a hölgy terhes, de ezt majd csak négy vagy öt hónap múlva lehet bebizonyítani. De biztos, hogy a lány addig nem akar várni a házassággal. Ha sikerül elvetetnie magát Jeremyvel, később még mindig azt hazudhatja, hogy elveszítette a babát. - És honnan szerzünk másik három hazugságot? érdeklődött Jason. - Három férfira van szükség, akik azt állítják, hogy ők is lefeküdtek a lánnyal. Ő persze mindent tagadni fog, de hamar be kell látnia, hogy három tanúbizonyság egy ellen… nem túl jó arány Ismersz három olyan férfit, aki hajlandó hazudni a

kedvedért? - nézett Jeremyre a lány. - Igen, de… Hát persze, ez remek ötlet! - derült fel Jeremy arca. James felnevetett. - Bizony, drága fiam. Főleg akkor, ha a három férfit egyszerre állítjuk Lady Bascomb elé, méghozzá az apja jelenlétében. Ragyogó megoldás! Hogy ez nekem miért nem jutott az eszembe? - Ezt nem is lenne szabad tovább hallgatnom - szólalt meg Jason szigorú arccal, de aztán alig észrevehetően bólintott James felé. - Rád bízom az ügyet, James. - Mindjárt gondoltam - vigyorgott James. Jason távozni készült, de kifelé menet megállt Danny mellett, és egy darabig a homlokát ráncolva tanulmányozta az arcát. Látta, hogy a lány egy portörlőt tart a kezében, mégis ezt kérdezte tőle: - Nagyon ismerős vagy nekem, de nem tudom, hogy honnan. Találkoztunk már valahol? - Nem emlékszem rá, uram. - Esetleg korábban Edward házában dolgoztál? Vagy Reggie-nél? Nem lehet, hogy ott láttalak? - Nem. Ez az első munkahelyem.

- Furcsa. Most addig törhetem a fejem, amíg rá nem jövök, hogy hol találkoztunk. Danny zavarba jött, mert attól tartott, hogy valamikor kirabolta a férfit. Ám ennek kicsi volt az esélye. Amikor még zsebtolvajként dolgozott, soha nem nézett ki magának olyan áldozatot, aki könnyedén utoléri, ha menekülnie kell. Ráadásul Jason Malory-nak olyan jellegzetes külseje volt, hogy biztosan emlékezne rá. Jamesnek is hasonló gondolatai támadhattak, mert mihelyt Jason távozott, Dannyhez fordult. - Az előző munkád során kirámoltad a zsebét? - kérdezte szemrehányó arccal. A lány elvörösödött, de Jeremy azonnal a védelmére kelt. - Ne bántsd Dannyt! Éppen most mentett meg egy pokoli házasságtól. Nagyon örülök annak, hogy ilyen okos. James gúnyosan elhúzta a száját. - Te már azóta örülsz neki, amióta rábukkantál. Egyébként nekem is az a véleményem, hogy dicséretet érdemel a leleményessége miatt. De ne feledd, hogy még nem menekültél meg. Keress három készséges hazudozót, és hozd el őket hozzám. Majd elmagyarázom nekik, hogy mit kell mondaniuk, és azt is közlöm velük, hogy mi történik, ha

elrontják a feladatot. - Az ajtó felé menet még odavetette Jeremynek: - És nagyon kérlek, hogy Percy ne legyen közöttük. Mihelyt James távozott, Danny azonnal megnyugodott, és mosolyogva fordult Jeremyhez. - Az egész család bizalmatlan Percy barátoddal szemben? - Nem. Mindnyájan szeretik őt, de ismerik is. Ha a múlt héten ott van a bálon, és meglát téged, akkor biztosan felkiált, hogy: „Te jó ég, Jeremy! Mit keres itt a cselédlányod?” A lány jót nevetett, mert elképzelte a jelenetet. - Nem tett volna ilyet! - Dehogynem. Azonnal eljárt volna a szája. Nagy szerencsénk volt, hogy Cornwallba utazott néhány napra, hogy új lovakat vegyen, és így elmulasztotta a nagy eseményt. - Kár, hogy így sem sokat értünk el a ragyogó előadásunkkal - sóhajtott fel a lány. A férfi megvonta a vállát és elmosolyodott. - Ne aggódj emiatt, kedvesem. Lehet, hogy nem sikerült teljesíteni a feladatot, de azért nagyon élveztük a próbálkozást. És még utána is folytattuk - gondolta a lány, de nem merte hangosan kimondani, mert a férfi arcán látta, hogy most is hasonló élvezetekre gondol. Pedig azon kéne töprengenie, hogy minél előbb

szerezzen néhány jó barátot, aki hajlandóak hazudni a kedvéért. Danny nagyon remélte, hogy a javaslata beválik. Ha most is kudarcot vallanak, akkor Jeremynek meg kell nősülnie, ő pedig kénytelen lesz másik állás után nézni.

33. fejezet Danny aggódva várta a híreket. Vajon sikerült Jeremynek megfelelő személyeket találni? A fiatalember jó hangulatban tért haza, de sajnos nem volt szerencséje. Úgy látszik, nem könnyű feladat egyik napról a másikra előkeríteni a barátait. A legtöbb régi iskolatársa nem Londonban lakott, és csak ritkán látogatott a városba. Azokat a londoni léhűtőket pedig, akikkel Percyvel együtt szórakozni jártak, nem tartotta megbízhatónak. - Attól tartok, hogy az ügy lezárása után eljárna a szájuk. Márpedig az egész tervünk összeomlana, ha Lord Bascomb később megtudná az igazat. Szerencsére Dannynek támadt egy újabb ötlete. - Mi lenne, ha nem a barátaidat kérnéd meg, hanem olyan személyeket keresnél, akiknek az a foglalkozásuk, hogy hazudnak.

- Most arra célzol, hogy bűnözőket béreljek fel? Danny szemrehányó pillantást vetett rá. Jellemző, hogy azonnal ez jut az eszébe! - Nem. Színészekre gondoltam. Nekik az a dolguk, hogy meggyőzően játsszák el a szerepüket, ezért ügyesen tudnak hazudni is - persze csak akkor, ha jó színészek. - Milyen igazad van! - kiáltott fel Jeremy. - Azt hiszem, körülnézek a színháznegyedben. Ma este pedig ünnepelünk, és elmegyünk valahová a városban. Tartozom neked a sok remek ötletedért, kedvesem. Úgy érzem, hogy az adósod vagyok. - Nem is tudom, hogy mit válaszoljak erre - mondta a lány elgondolkodva, de a férfi már az ajtónál járt, és talán nem is hallotta a szavait. Egy este a városban? Ez vajon mit jelent? Akárhova mennek, egy dolog biztos: nincs olyan öltözete, amelyben egy ilyen elegáns arisztokrata oldalán megjelenhet. A báli ruhát már elküldte Reginának, de az alacsony termetű hölgy visszaadta neki, mert az átalakítás miatt nem tudja többé hordani. Az a különleges ruha viszont csak egy rendkívüli alkalomhoz illik, és nem egy egyszerű londoni kiruccanáshoz. Danny aznap korán befejezte a munkáját, mert az ideges várakozás miatt a szokásosnál is gyorsabban dolgozott. Nem

maradt semmi dolga, ezért felajánlotta Claire-nek, hogy segít a konyhai teendőkben. Remélte, hogy ezzel sikerül elnyernie a lány jóindulatát. Claire-rel soha nem voltak jó barátságban, de mostanában még hűvösebb lett a viszonyuk, mert a lány még barátságtalanabb volt vele, mint addig. Úgy tűnt, hogy a terve nem válik be, de legalább megtudta Claire ellenszenvének az okát. Mrs.

Appleton

kiadta

a

vacsora

elkészítésével

kapcsolatos utasításokat, majd egy rövid időre elhagyta a konyhát. Claire azonnal Dannyhez fordult. - Micsoda cafka vagy! - sziszegte az arcába. - Tudtam, hogy előbb-utóbb az ágyában kötsz ki, mert túl csinos vagy. Danny egy pillanatra hátrahőkölt a meglepetéstől. Túl csinos? Kritikus pillantást vetett Claire-re. - Te meg állandóan görnyedten állsz - felelte. - Miért hanyagolod el ennyire magad? Claire természetesen vérig sértődött, és lecsapta a kést, amivel addig a krumplit hámozta. - Semmi közöd hozzá! - fortyant fel mérgesen. Danny vállat vont, és folytatta a burgonyahámozást. - Igazad van, de akkor neked sincs közöd ahhoz, amit én csinálok. Miért teszel rám megjegyzéseket?

- Azért, mert bűnös dolgot művelsz! Danny felnevetett. - Ki mondja ezt? Rendben van, elismerem, hogy egy kicsit szórakozom a lorddal. Szerintem ez nem bűn, ha csak vele teszem. Időbe telt, míg erre rájöttem, de most már megnyugodtam. Nem érdekel másnak a véleménye, hiszen a lord nem nős, és én sem vagyok férjnél. Kinek árthat ez a kapcsolat? - Neked - vágta rá Claire. Ez a megjegyzés hamar kijózanította Dannyt, mert erre már ő is gondolt. Úgyis az lesz a vége, hogy Jeremy egyszer csak ráun. Remélte, hogy addigra ő is kiszeret belőle, de ha figyelembe veszi a mostani érzelmeit, akkor… nem valószínű, hogy egyhamar kiábrándul belőle. Nem baj. Néhány hónap múlva mindenképpen távozik innen, hogy folytassa a saját életét. Egy olyan férfira van szüksége, aki el akarja venni feleségül, és nem egy olyanra, aki azt hangoztatja, hogy soha nem akar megnősülni. - Lehet, majd meglássuk - sóhajtott fel. - Akkor is az én bajom, és nem a tiéd. - Meglátjuk - javította ki Claire. Danny kihúzta magát. Tudta, hogy akkor is sokat

hibázott, amikor a szalonban beszélt a három Maloryval. Most Claire kioktatása volt az utolsó csepp a pohárban. - Ebben a házban mindenki engem oktat? Claire sértődött arcot vágott. - Eddig azt hittem, hogy meg akarod tanulni a rendes beszédet. - Igen, de nem könnyű úgy beszélgetni, hogy közben minden szavamat kétszer is meg kell gondolnom. - Ha valaki mindig kijavít, akkor egy idő után megszokod a hibátlan beszédet meg a szép kiejtést, és nem lesz majd olyan nehéz emlékezni rá. Danny kénytelen volt belátni, hogy a lánynak igaza van, mert annak idején Lucy is ezt tette. Az a baj, hogy ha ideges vagy fél, akkor most is úgy beszél, mint amikor még vele volt. Lucy alapos munkát végzett, és sikerült kivernie a fejéből a „finnyás” beszédet - ahogy ő nevezte. - Elnézést - mondta Claire. - Hol is tartottunk? Danny elnevette magát, mert eszébe jutott, hogy éppen az ő „bűnös” viselkedéséről volt szó. - Éppen a bűnös életmódom miatt szapultál. Pedig te is megpróbálhatnád valakivel. Hidd el, hogy jót tesz az ember hangulatának.

Danny csak tréfált, mert meg akarta nyugtatni a lányt, hogy nem haragszik rá. Claire válasza viszont nagyon meglepte. - Már megpróbáltam. - És? Olyan hosszú csend következett, hogy Danny már-már azt hitte, soha nem kap választ. Ám a lány egyszer csak mégis megszólalt. - Az előző munkaadómmal… túlságosan jó viszonyba kerültem. És ez egy fájdalmas gyászt hozott az életembe. Danny hirtelen nem tudta, hogy mit mondjon. Fájdalmas gyász? Furcsa kifejezés egy szerelmi bánat leírására. - Meghalt? - kérdezte óvatosan. Claire megvetően legyintett. - Nem érdekelne, ha meghalna. - Tehát most már gyűlölöd? - érdeklődött Danny. - Tulajdonképpen nem. Nem is lepett meg, amit tett. Ha önzetlen lennék, akkor még örülnék is, hogy ez lett a vége. - De hát mit tett? Újabb csend. Claire sokáig tusakodott magában. Lehet, hogy nem is akar erről beszélni, mert olyan fájdalmas a téma. A szeme máris könnyben úszott. Danny elhatározta, hogy nem erőlteti tovább, de ekkor

Claire végre megszólalt. - Csak egyetlen alkalom volt. Egy botlás, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Még csak nem is élveztem illetve nem nagyon. Ki gondolta volna, hogy egyetlen alkalom után teherbe esek? Te jó ég! Claire-nek kisbabája volt és meghalt? Akkor nem csoda, hogy a gyászról beszélt! - Claire, ha nem akarod, nem kell… - Örültem a gyereknek - folytatta Claire, mintha nem is hallotta volna Danny szavait. - Nem számítottam arra, hogy így fogok érezni, mert az életem addig csak a munka meg az alvás körforgásában telt, és nem volt benne semmilyen érdekes vagy különleges esemény. A gyerek ezt meg tudta volna változtatni, és meg is változtatta volna, ha… ha… Claire most már zokogott, és hatalmas könnycseppek gördültek le az arcán. Danny nem tudta, mitévő tegyen. Nem voltak olyan jó barátnők, hogy átöleljék egymást. Talán inkább magára kéne most hagyni a lányt, amíg egy kicsit összeszedi magát? Pedig szívesen átkarolta volna, mert látta, hogy nagyon el van keseredve. Danny kinyújtotta a karját, de aztán mégis meggondolta magát. Nem olyan a viszonyuk, hogy bizalmaskodjon vele.

Claire félreértheti a szándékait, és megsértődik. Eszébe jutott, hogy a lány kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett iránta. Ezért úgy döntött, hogy tovább kérdezősködik, hátha Claire-nek jót tesz, ha beszélhet a gyászáról. Lehet, hogy még soha senkivel nem osztotta meg a bánatát, és most végre elpanaszolhatja valakinek. - Hogyan halt meg? - kérdezte. Claire értetlenül ráncolta a szemöldökét. - Kicsoda? A fiam nem halt meg, hanem ellopták tőlem! Most Dannyn volt a sor, hogy meglepődjön. - Tessék? - A lord először nem akarta elhinni, hogy az övé a gyerek. Dühöngött, és szörnyű dolgokat vágott a fejemhez. Azt hajtogatta, hogy nem lehet egyetlen alkalom után úgy maradni. Addig én is azt hittem, de a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy tévedtem. Nem is akartam meggyőzni, és ahhoz sem ragaszkodtam, hogy ismerje el a gyereket. A legnagyobb gondom az volt, hogy elveszíthetem az állásomat. A személyzet többi tagja megvetett, amikor kiderült, hogy férj nélkül gyereket vállalok. - Ezért elmentél onnan? - Nem. De már megbántam, hogy nem hagytam ott azt a

házat. Azért maradtam, mert a nagynéném is ott dolgozott, és ő vitt oda. Ahogy ide is. - Ide? - Nem tudtad? - kérdezte Claire. - Mrs. Appleton a nagynéném. Danny ezt most hallotta először. A két nő egyáltalán nem hasonlított egymásra, ezért soha nem jött volna rá, hogy rokonok. Most viszont inkább a lány története érdekelte, ezért tovább kíváncsiskodott. - Mi történt a gyerek megszületése után? - A lord nővérei eljöttek, hogy megnézzék a kisbabát. Azért tudtak róla, mert elpanaszolta nekik, hogy milyen képtelenséget állítok a gyerekkel kapcsolatban. Nem is tudom, hogy miért árulta ezt el nekik. - Talán attól tartott, hogy hozzájuk is elmész, és figyelmeztetni akarta őket, hogy ne higgyenek neked. - Lehet, pedig a közelükbe sem mentem volna. A hölgy olyan kiállhatatlan természetű, hogy eszembe sem jutott volna hozzájuk fordulni. Két megkeseredett vénlány. Mindig igyekeztem kitérni az útjukból, amikor a lordot meglátogatták. - Mégis eljöttek megnézni a fiadat? - Igen, és azonnal kijelentették, hogy az öccsük is

pontosan így nézett ki kisbaba korában. A lord sokkal fiatalabb volt a két nővérénél, ezért mindketten emlékeztek rá, hogy milyen volt, amikor megszületett. - Tehát elismerték a rokoni kapcsolatot? - Igen. - És ennek nem örültél? - Nem! Azt követelték, hogy adjam nekik a fiamat, mert ők akarják felnevelni. Az öccsük már középkorú volt, és nem született örököse. Attól féltek, hogy már soha nem lesz fia. Én viszont szültem a családnak egy örököst, ezért nem kellett tovább aggodalmaskodniuk, és állandóan figyelmeztetni a lordot a kötelességére. - Odaadtad a fiadat? A lány könnyei ismét hullani kezdtek. - Nem volt más választásom. Megfenyegettek, hogy különféle hamis vádakkal börtönbe juttatnak, ha nem engedem át nekik. Azt is meg kellett ígérnem, hogy soha többé nem látom. - Valóban képesek lettek volna ezt tenni veled? - Hát

persze.

Ki

adna

igazat

egy

egyszerű

konyhalánynak, ha két hölgy és egy lord vall ellene? - De miért nem engedik, hogy lásd a gyermeket? Hiszen

te vagy az anyja! - Mert nem akarják, hogy a gyerek megtudja, ki az anyja. Ő viszi tovább a család nevét, és az úri társaság tiszteletre méltó tagjaként fogják felnevelni. - Aki anya nélkül pottyant a családba? Mintha a gólya hozta volna? - A lordnak van egy felesége. Akkor erről fogalmam sem volt, és szerintem nem is tudtam volna meg soha, ha… nem így alakul. Nem én voltam az egyetlen, aki nem ismerte a hölgyet. Szerintem a személyzet egyik tagja sem látta még, mert olyan régen elköltözött a háztól. Nem értették meg egymást, és a hölgy nem volt hajlandó a férjével élni. A nővérei azt mondták, hogy sírva ment vissza a szüleihez. - Miért nem vált el? - A nemesek köreiben ez elképzelhetetlen. - Tehát azt fogják állítani, hogy a gyerek a lord feleségétől

van? Az asszony

is

beleegyezett

ebbe a

hazugságba? - Az a két vénlány nagyon meggyőző tud lenni. - Claire közelebb hajolt Dannyhez. - Megfenyegették, hogy ha nem engedelmeskedik,

akkor

rábeszélik

az

öccsüket,

hogy

ragaszkodjon az együttéléshez. A hölgy ezután mindenbe

beleegyezett. - Ezt neked is elárulták? Pedig nem vet valami jó fényt a lordra - csodálkozott Danny. - Tudom. Mégis úgy beszélgettek előttem, mintha ott sem lennék. A fülem hallatára tárgyalták meg, hogy mit mondanak majd a lord feleségének. Már megint a szolgák láthatatlansága! Bámulatos, hogy Mrs. Robertsonnak milyen igaza volt. - Gondolom, ezek után nem engedték meg, hogy továbbra is ott dolgozzál. Claire ajka ismét megremegett. - Nem. Még aznap távoznom kellett. Megeskettek, hogy soha többé nem megyek vissza, és nem próbálok meg kapcsolatba kerülni a gyermekemmel. Tudom, hogy jó élete lesz, a legjobb iskolákba fog járni, és mindenből a legjobbat kapja majd. - És egy elviselhetetlen légkörű családban nő fel, legalábbis a szavaid alapján erre következtethetek. Claire felsóhajtott. - Ez nem igaz. Imádják a kisfiút. - Honnan tudod, ha soha nem mentél vissza? - A nagynéném még egy darabig ottmaradt, mert látni

akarta, hogyan bánnak vele. Nem tudták, hogy a nagynéném, ezért neki nem kellett velem együtt távoznia. A nénikém azt mondta, hogy nagyon szeretik a gyereket, és a közelébe kerülve egészen megváltoznak… mintha valóban kedves emberek lennének. Még a lordból is odaadó apa lett. Danny most már kezdete megérteni, hogy miért emlegette Claire az önzetlenséget a beszélgetésük elején. - Tehát úgy gondolod, hogy náluk jobb helye van? - Biztos vagyok benne. Én mit tudtam volna adni neki? Azzal a bélyeggel nőtt volna fel, hogy törvénytelen gyerek. Danny már tudta, hogy ez nem olyan szörnyűséges dolog - legalábbis akkor nem, ha az egyik szülő nemesi származású. Jeremy példája is ezt bizonyította. - Te viszont szeretetet tudtál volna adni neki - jegyezte meg. - Rengeteg szeretet kap. Sokkal jobb neki abban a családban. Csak… nagyon hiányzik. A hölgyek csak a születése után két hónappal bukkantak fel, és addig az én kisbabám volt… már bánom, hogy annyira megkedveltem. Sokkal könnyebb lett volna lemondani róla, ha soha nem ölelhetem magamhoz, nem szoptathatom, és… Claire sírva fakadt, és Danny szeme is könnybe lábadt.

Most már meg merte ölelni a síró lányt, és Claire nem lökte el magától. Miután kicsit megnyugodtak, Danny megkérdezte: - Soha nem gondoltál még arra, hogy valami mással foglalkozzál? Úgy látom, nem nagyon kedveled a konyhai munkát. - Nem olyan rossz. Csak mindig a kisfiamra gondolok közben. - Mi lenne, ha szülnél még egy gyereket? Akkor könnyebben kihevernéd ezt a veszteséget. - Még több fattyút hozzak a világra? - Nem. Először férjhez kéne menned. Claire felhorkantott. - Ki venne el feleségül? Danny megcsóválta a fejét. - Ha így viselkedsz, akkor valóban nem sok kérőd akad majd. Pedig nagyon csinos arcod van, Claire. Miért rejted el? A szobámban van egy tükör, amit nem nagyon szoktam használni. Menjünk be, és nézzük meg, hogy mit tehetnénk a hajaddal. Nem áll jól neked ez a szoros konty. És még valami: fáj a hátad, hogy mindig ilyen görnyedten tartod magad? Claire elvörösödött. - Nem, csak nagyon nagy a mellem - súgta oda

Dannynek. - Nem akarom, hogy mindenki azt bámulja. Danny felnevetett. - Most már látom, hogy nem csak nekem van szükségem tanításra. Nem baj, ha feltűnően nagy a melled, csak arra ügyelj, hogy ízlésesen öltözködj. Ha akarsz még gyerekeket, akkor először férjet kell találnod. Olyan ez, mint a horgászat: csak jó csalival lehet halat fogni! - Nem veszem észre, hogy te ebben fáradoznál. - Ha rendes férjet akarok, akkor előbb tanulnom és finomodnom

kell.

Ebben

a

házban

megvan

minden

lehetőségem a fejlődésre. - Nem

nevezném

fejlődésnek,

hogy

Maloryval

henteregsz. Főleg, ha közben férjhez akarsz menni. - Ez

igaz.

Viszont

Malory

minden

szempontból

különleges férfi… tudod, hogy mire célzok. Ráadásul olyan jóképű, hogy az már szinte bűn. Megpróbáltam ellenállni neki, de egy idő után feladtam, és nem bántam meg. Minden lánynak meg kéne ragadnia az alkalmat, ha egy ilyen férfival találkozik, mert ez legföljebb egyszer fordul elő az ember életében. - És nem zavar, hogy semmi nem lehet belőle? - Nem számítok semmire, csak egy ideig jól akarom magam érezni. Néhány hónap múlva úgyis véget vetek a

viszonyunknak, de lehet, hogy ő szakít előbb velem. Szomorú leszek, ha elválnak az útjaink, de nem ér majd váratlanul. - Nagyon szabadelvűén fogod fel a helyzetet. A legtöbb nő nem így gondolná. Danny felnevetett. - Tudod, én még csak rövid ideje vagyok nő. Nem ismerhetem a nők felfogását ezekről a dolgokról. - Olyan fiatal vagy? - Nem, Claire. De idáig nadrágot hordtam!

34. fejezet Jeremy biztosra akart menni, és úgy döntött, hogy mindent megtesz a szabadsága megőrzése érdekében. Ezért arra a napra hét színészt is az apja házába rendelt. Közben váratlan szerencse érte. Odafelé menet egy nyitott hintóban meglátta egy régi iskolatársát, és a nyomába eredt. Jeremy több tanintézetben is tanult, és az egyik iskolában Andrew Whittleby volt a szobatársa. A fiatalembert a barátai Andynek hívták, és ő is részt vett Jeremy egyik-másik csínytevésében, amelyek végül oda vezettek, hogy Jeremyt többször felfüggesztették, majd ebből az iskolából is kitiltották. Andyről bebizonyosodott, hogy hű barát, és tudja tartani a száját. Jeremy főleg neki köszönhette, hogy abban az iskolában sokkal több időt tölthetett, mint a többiben. Andy gyakran falazott neki, és hallgatott, mint a sír. A középtermetű, szőke

hajú, barna szemű Andrew igazi szívtipró lehetett volna, ha egy kicsit magasabbra nő. Nagyon jóképű férfi volt, mégsem nősült még meg. Az iskola után visszavonult arra a vidéki birtokra, amelyet a címével együtt örökölt, és Jeremy azóta nem látta. Andy szerette a vidéki életet és a birtok igazgatását. Lebarnult arcán látszott, hogy sok időt tölt a szabad levegőn. Az apja halála után még több birtok és előkelő cím várt rá, de addig még sok ideje volt. Mindent összevetve, az ifjú Andrew igazán jó partinak számított. Milyen kár, hogy Emily nem őt szemelte ki magának először! Jeremy elmagyarázta a barátjának, hogy miről van szó, és Andrew vállalta a szerepet. Jeremy tudta, hogy számíthat rá. A fiatalember néhány nappal korábban találkozott Emilyvel egy bálban, és szeretett volna udvarolni neki, de aztán meghallotta, hogy Jeremy teszi neki a szépet. - Tudtam, hogy melletted nem rúghatok labdába, ezért azonnal ki is vertem a fejemből. Bár nem szívesen, mert még soha nem láttam ilyen szép lányt. - A tiéd, barátom! Ha nem zavar, hogy szeret áskálódni, el van kényeztetve, összevissza hazudozik, és bármire képes, hogy elérje a célját. Eldöntötte, hogy én leszek a férje, és amikor

nem

foglalkoztam

vele,

elkezdett

különféle

szóbeszédeket terjeszteni. Először csak finom célzásokat, de a végén már azt állította, hogy teherbe ejtettem. Pedig csak néhány szót váltottam vele, és egy ujjal sem nyúltam hozzá! Andrew csak mosolygott, és mindjárt meg is magyarázta, hogy miért nem tartja visszataszítónak a lány természetét. - Az anyukám is ilyen volt… Nem egészen ilyen, de nagyon hasonló. A szomszédainkat mindig a legelképesztőbb pletykákkal

sokkolta,

akik

hol

elszörnyedtek,

hol

megbotránkoztak, hol pedig halálra aggódták magukat. Ő közben elégedetten dörzsölte a kezét, és jót nevetett a hiszékenységükön. Olyan ügyesen intézte a dolgot, hogy soha nem leplezték le. - Ez nem tűnik olyan komolynak, mint amit… Nem bánom, én figyelmeztettelek. Ennek ellenére érdeklődsz Emily iránt? - Határozottan. Ha hajlandó hozzám jönni, örömmel elveszem

feleségül,

ezért

valószínűleg

én

fogom

a

legmeggyőzőbben eljátszani a szerepemet. Szerinted Lord Bascomb ragaszkodni fog a házassághoz, ha azt állítom, hogy a gyerek az enyém? - Majd megtudjuk. Előtte mindent beszélj meg az apámmal, mert ő a színdarab rendezője - mondta Jeremy.

- Nahát! Végre találkozhatok az apáddal? Remek! Mindig szerettem volna személyesen megismerni, mert már annyi mindent hallottam róla. Állítólag remek bokszoló, és a párbaj mezőn sem talált még legyőzőre. Azt tudtad, hogy… Az apja háza felé menet Jeremy csak fél füllel hallgatta a barátja fecsegését. Andrew nem mondott semmi újdonságot az apjáról, bezzeg ő szolgálhatott volna néhány meglepő részlettel… Ekkor ismét szerencséje volt, mert Drew is elvállalta, hogy részt vesz a színjátékban. Már azt is kitalálta, hogy mit fog mondani. Tulajdonképpen a saját szerepét játssza majd, csak most Emily nevét helyettesíti be a szokásos szövegébe. Jamesnek már nem maradt más dolga, mint a színészek közül kiválasztani egyet, aki a harmadik tanúként jelenik meg a színen. Jeremy már alig várta, hogy láthassa az előadást, ami Bascombék otthonában fog lezajlani. - Te itthon maradsz, kölyök - jelentette ki James ellentmondást nem tűrő hangon, amikor megtudta, hogy a fia izgatottan készülődik a nagy eseményre. - Semmi szükség a jelenlétedre, mert csak lehetőséget adnánk a lánynak, hogy ő is megcsillogtassa a színészi képességeit. Az a tervem, hogy

meglepjük, és belezavarjuk a saját hazugságaiba. Jeremy kénytelen volt elfogadni az apja érvelését, pedig tudta, hogy nagyon nehéz lesz a tétlen várakozás. Annyira szeretné már megtudni, hogy mit intéztek! Nem baj, majd Danny eltereli a figyelmét. Amikor mellette van, szinte semmi másra nem tud gondolni. A férfi még mindig nehezen hitte el, hogy a lány mennyire megváltozott az elmúlt napokban. Nagyon élvezte a szeretkezést. Miután sikerült leküzdenie a fenntartásait, már úgy viselkedett, mintha soha nem is lettek volna. A férfit mégis aggasztotta a hozzáállása, mert Danny a kölcsönös élvezeten kívül semmit nem várt a kapcsolatuktól. Ebből a szempontból teljesen olyan volt a felfogása, mint egy férfinak. Addig Jeremy viszonyult így a nőkhöz, de most bosszúsan vette tudomásul, hogy fordult a kocka. Szerette volna, ha jobban elkötelezik magukat egymás mellett, de a lánynak ez meg sem fordult a fejében. Furcsának találta, hogy ebben a kapcsolatban ő a ragaszkodóbb, és nem a nő. Szeretett volna több időt tölteni Dannyvel - és nem csak az ágyban. Nagyon idegesítette, hogy erre nem kerülhetett sor, mert a többi szolga miatt titkolni kell a kapcsolatukat. Ha a szeretője lenne, akkor bármikor együtt lehetnének. Rendes ruhákat

venne neki, és elvinné azokra a helyekre, ahol egy lord megjelenhet a szeretőjével. A férfi kénytelen volt beletörődni, hogy a lányt ez a megoldás egyáltalán nem érdekli. Be kellett érnie azzal, hogy a házában él, és többnyire elérhető számára. Amikor hazaért, mégsem találta sehol. Végül úgy döntött, hogy nem várja tovább, hanem lemegy a szobájába. Az ajtó előtt azonban megtorpant, mert bentről női nevetést hallott. Tehát nincs egyedül. A pokolba! Ennyit a mai ünneplésről… Talán jobb is, ha nem iszik előre a medve bőrére, amikor még nem tudja, hogy sikerült-e az apja küldetése.

35. fejezet Bascombék háza elég kicsi volt, de a lord és a lady csak ritkán látogatott Londonba. Akkoriban a nemesség köreiben elterjedt a nézet, hogy egy teljes személyzettel ellátott házat vétek lakatlanul hagyni. Azt hangoztatták, hogy nem helyes így pazarolni a jó munkaerőt, de azt már nem tették hozzá, hogy egyben felesleges pénzkidobás is. Ezért akkoriban sokan nem is tartottak fenn londoni lakást. Divat lett a városi tartózkodás idejére bútorozott lakást bérelni, ha meg csak egy rövid látogatásról volt szó, akkor valamelyik elegáns hotelban kivenni egy lakosztályt. Bascombot az üzleti érdekeltségei sokszor Londonba szólították, ezért ő azok közé tartozott, akik megtartották a városi lakásukat. A lányuk első szezonján alaposan ki is használták ezt a lehetőséget. Igaz, hogy a ház kicsi volt, de gyönyörű bútorok és különlegesen szép műtárgyak díszítették.

A Bascomb család igen vagyonos volt, de ugyanakkor józanul takarékos. James Malory másnap tett látogatást náluk. Előzőleg megüzente az érkezését, ezért - egy darabig - mulatságosnak találta, hogy mégis egy szűk előszobában kell várakoznia. Pedig Albert otthon volt. A lakáj értesítette az urát James érkezéséről, majd közölte, hogy Lord Bascomb meglehetősen elfoglalt, ezért jobb lenne, ha egy megfelelőbb időpontban találkoznának. James azzal az üzenettel küldte vissza a férfit, hogy esze ágában sincs távozni a házból. - Ez elég nagy udvariatlanság! - jegyezte meg Andrew húsz perc múlva. - Talán így akarja a tudomásunkra hozni, hogy a történtek nagyon felzaklatták - vélte Drew. - Nem kétlem, hogy felizgatta az ügy - felelte James bosszús arccal. - Annyira felháborodott, hogy képes volt Haverstonba szaladni, és Jason bátyám elé tárni. - Azt hiszi, hogy már minden el van intézve, és semmi értelme tovább beszélni róla? - töprengett Andrew. - De akkor is udvariatlanság, hogy ezt nem közli velünk. - Lehet, hogy igazad van, és Jasonnek sikerült elhitetnie vele, hogy minden úgy lesz, ahogy ő akarja - ismerte el James.

- De kétlem, hogy komolyan gondolta. Jasonnek van egy olyan képessége, hogy mindenkinek azt mondja, amit hallani akar, de közben mégsem mond semmit. Drew jót derült ezen. - Bárcsak tudnám, hogyan kell csinálni! - Ravaszsággal, kedves barátom. Sok ravaszsággal felelte James. - Egyébként te is képes vagy rá, de eddig csak a nőkkel szemben alkalmaztad. - Tehát arról a ravaszságról van szó! - vigyorgott Drew. Öt perc múlva James türelme elfogyott, és odaszólt a három fiatalembernek: - Gyertek velem, de várjatok az ajtó előtt, és csak akkor gyertek be, ha szólok. Az ura dolgozószobája előtt őrködő lakáj fel akarta tartóztatni. Ám ez csak egy kósza gondolat volt. Elég volt egyetlen pillantást vetnie Jamesre, máris meggondolta magát. Úgy döntött, hogy kinyitja előtte az ajtót és bejelenti. Albert az asztalnál ült, és iratokat olvasgatott. Amikor megpillantotta Jamest, felsóhajtott. - Nem alkalmas az időpont - mondta. - Igen, ezt már a lakáj is közölte velem. De nem hiszen, hogy létezik alkalmas időpont egy ilyen kellemetlen téma megtárgyalására. Az a helyzet, hogy nem a megfelelő személy

elé tárta az ügyet. Ezért talán mégis hajlandó lesz időt szakítani rám. Ez nem kérdés volt. Albert is megértette, hogy nem húzhatja az időt tovább, ezért letette a kezében lévő iratot. James még nem találkozott Lord Bascombbal. Nagyon kellemes külsejű férfi volt. Sötétbarna haja a halántékánál már egy kicsit őszülni kezdett, jelezve, hogy hamarosan az egész haja fehér lesz. Kész csoda, hogy egy ilyen lány mellett még nem őszült meg teljesen. - Szerintem már nincs miről tárgyalnunk, csak az esküvő időpontját kell megbeszélnünk - jelentette ki Albert. - Esetleg azért jött? James nem válaszolt. Megfogta az egyik széket Albert íróasztala mellett, és úgy fordította, hogy jól lássa az előadást, ami nemsokára kezdődik. Jó kényelmes szék volt, és ennek örült, mert sejtette, hogy a látogatásuk nem lesz rövid. James hallgatása valószínűleg felidegesítette az idősebb férfit, mert váratlan ingerültséggel felcsattant. - Figyeljen ide, Lord Malory! Hallottam már magáról, de engem nem fog megfélemlíteni! James felvonta a szemöldökét. - Ugyan már, drága barátom! Miért gondolja, hogy meg

akarom félemlíteni? Én az emberekről vagy nem veszek tudomást, vagy pedig… De nagyon remélem, hogy arra nem kerül sor. Albert arcán enyhe pír jelent meg. - Akkor térjen a tárgyra, Malory. Mit keres itt? - Tudja, a szóbeszédnek furcsa természete van. Az egyik pletyka kellemes izgalommal tölti el az embert, egy másik hallatán viszont meglepődik, esetleg dühös lesz. Mindez attól függ, hogy mennyire érzi magát személyesen érintve. - Tisztában vagyok azzal, hogy most rendkívül kínos pletykák keringenek körülöttünk. Le kéne lőni azt, aki elkezdte terjeszteni őket. Ám az a szomorú igazság, hogy ebben az esetben igaza van. - Engedje meg, hogy én is kifejezzem a véleményemet. Szerintem egy szemernyi igazság sincs a terjengő pletykákban. - Tehát a fia tagadja a felelősségét? Ez egy nagyon gyáva és… - Ne sértegesse a fiamat, Bascomb! - vágott a lord szavába James. - Úgy döntöttem, hogy személyesen veszem a kezembe ezt az ügyet. James ezt rendkívül szelíd hangon mondta, Albert mégis elsápadt.

- A maga unokája is az a gyermek, akiről most beszélünk! - fakadt ki indulatosan. - Ha az én unokám lenne, akkor most nem beszélgetnénk itt. - A maga idejében majd kiderül az igazság - jelentette ki Albert magabiztosan. - Ebben egyetértek. De nem az lesz, amire számít, és csak későn fogjuk megtudni. Ezért hoztam magának néhány egyéb igazságot is, amelyet szintén ajánlatos figyelembe vennie. - Most az következik, hogy fenyegetőzni kezd, és meg akar ölni? - kérdezte Albert magából kikelve. James

felnevetett,

mert

a

kérdést

-

és

Albert

felháborodott arcát - nagyon humorosnak találta. - Nem tudom, hogy mit hallott rólam, Bascomb, de valószínűleg a fele hazugság. Azok a szóbeszédek sem felelnek meg mindig az igazságnak. - Ezt kétlem - morogta Albert. - Higgyen, amit akar. Most viszont térjük vissza azokra a szóbeszédekre, amelyek szerint Jeremy már szinte a házasság kapujában áll a maga leányával. Nemrég a lánya két felháborodott lovagja rám tört, mert nem tudta, hogy Jeremy már a saját házában lakik, és azt hitték, hogy ott találják.

Tulajdonképpen hárman voltak, de a harmadik sajnos most nálam vendégeskedik. A feleségem egyik rokona, akit nem rúghatok ki a házból. Az ajtó előtt valaki halkan köhintett, de Albert nem hallotta meg. - És? - ráncolta értetlenül a homlokát. - Képzelje el a meglepetésemet, amikor mindhárman azt állították, hogy nekik több joguk van feleségül venni Emilyt, mint Jeremynek, mert ők előbb… ismerték meg. - Előbb ismerték meg? Mit akar ezzel mondani? James ismét felvonta a szemöldökét. - Azt akarja, hogy közönségesen fogalmazzak, Bascomb? A férfi arca eltorzult a haragtól. Felpattant a helyéről, és öklét rázva förmedt rá Jamesre. - Ha

azt

hiszi,

hogy

minden

bizonyíték

nélkül

vádaskodhat, akkor… - És hol van a maga bizonyítéka? Albert ismét elvörösödött, de most már azért, mert maga is megértette, hogy James mire céloz. Lord Malory hatásszünetet

tartott,

hogy

az

apának

legyen

ideje

végiggondolni, mire alapozza a követeléseit: kizárólag a lánya által gerjesztett szóbeszédekre.

James végül megszólalt. - Az a javaslatom, hogy hívassa ide a lányát. Hadd halljuk, neki mi a mondanivalója ezzel kapcsolatban. Ragaszkodom a jelenlétéhez. - Ragaszkodik hozzá? Ezt nem lehet egy ilyen zsenge korú lány előtt… - Ostobaság. Hiszen róla van szó, és ő okozta magának ezt a kínos helyzetet. Valóban azt hitte, hogy belekényszerítheti a fiamat egy házasságba anélkül, hogy nem hallgatom meg Emilyt?

Én

mindenesetre

magammal

hoztam

a

bizonyítékaimat, a három fiatalembert, akik azt állítják, hogy… nagyon jól ismerik a lányát. - És a fia miért nincs itt? Ha Emilyt ilyen kínos helyzetbe akarja hozni, akkor én meg ahhoz ragaszkodom, hogy a fia szájából halljam a történetet. - Csak azt fogja mondani, amit eddig: hogy nem ismeri a lányt. Mi értelme ezért idejönnie? Magának vannak követelései az én családommal szemben, Bascomb. Ezt ne feledje. Albert felszegte a fejét, és az ajtóhoz ment, hogy a lakájjal

odahívassa

Emilyt.

Az

ott

álldogáló

három

fiatalemberhez pedig így szólt: - Jöjjenek be. Szeretném, ha még a lányom érkezése előtt előadnák a mondanivalójukat.

A három férfi belépett a helyiségbe. Csak Drew helyezte magát kényelembe az asztal mellett álló székek egyikén. Andrew merev arccal megállt az asztal mellett, míg a harmadik fiatalember inkább az ablak közelében helyezkedett el, mert ott több volt a fény. A színészek mindig nagyon fontosnak tartják a megfelelő világítást. Andrew nem tűnt idegesnek, hanem inkább izgatottan várakozott. Jamest nagyon meglepte, amikor megtudta, hogy mindennek ellenére feleségül akarja venni a lányt. Szeretett volna sok sikert kívánni neki ehhez, bár úgy vélte, a legnagyobb szerencse az lenne, ha nem nyerné el annak a kígyónak a kezét. A színész már alig várta, hogy színre léphessen. Jamesnek még most is nevetnie kellett, ha eszébe jutott a művészneve: William Shakes. A fiatalember ezt a feladatot remek alkalomnak tartotta, hogy a színészi képességeit magánemberként is megcsillogtathassa. Attól félt, hogy Bascombék már látták valamelyik színházban, és felismerhetik, ezért a kilétéről nem akart hazudni. Lehet, hogy a színésszel egy kicsit túllőttek a célon. Elég ízléstelen, hogy egy Emilyhez hasonló státusban álló úri hölgy összeáll egy nála sokkal alacsonyabb társadalmi helyzetben

lévő férfival. De ha Emily Bascomb saját maga döntötte romba a jó hírét, akkor már igazán nem számít, ha ők is rátesznek néhány lapáttal…

36. fejezet - Mielőtt ez a két félnótás előadja a mondanivalóját, sietve leszögezem, hogy Emily őszinte hódolója vagyok, és nagyon szeretném feleségül venni - szólalt meg Andrew, majd hozzátette: - Természetesen csak a beleegyezésével. - És kicsoda maga? - érdeklődött Albert. Andrew előadta, milyen címekkel és kapcsolatokkal rendelkezik. Albertet teljesen lenyűgözték a hallottak. Még James is meghökkent, mert ő sem tudta, hogy a fiatalember ilyen előkelő családból származik. - Ismertem az apját. Jó ember - bólintott Albert, miután a fiatalember végzett a bemutatkozással. - Nocsak! - szólalt meg William, aki úgy érezte, hogy ezt a remek végszót nem hagyhatja ki, és ideje színre lépnie. - A sok előkelő cím sem változtat a tényen, hogy a gyerek az

enyém is lehet. Elképzelhető, hogy lordságod szerint nem vagyok megfelelő férj a lánya számára, de biztosíthatom, hogy a hölgynek nagyon is megfeleltem. - Maga kicsoda? - William Shakes, szolgálatára. Színész vagyok, uram. Méghozzá nagyon jó színész. Az egyik előadásom olyan nagy sikert aratott, hogy néhány héttel ezelőtt meghívtak egy bálba, és akkor találkoztam Emilyvel. Azonnal megtaláltuk a közös hangot, ha tudják, hogy mire gondolok. Sikerült találnunk egy üres szobát az emeleten, és… nos, nem akarok beszámolni a részletekről. Albert most már nemcsak zavarban volt, hanem szinte szétvetette a düh. - A lányom összeszűrte a levet egy színésszel? Ez teljes képtelenség! Williamet nem zavarta a férfi haragja. Vállat vont, és így folytatta: - Biztos a pillanat varázsa. Mindenképpen meg akart ismerni közelebbről, és közben remekül éreztük magunkat tette hozzá a férfi csibészes kacsintással. - Ha a gyerek az enyém, még arra is hajlandó vagyok, hogy feleségül vegyem. Ha nem, akkor inkább nem nősülnék meg. A házasság persze azzal járna, hogy kénytelen lenne befogadni a családba.

Tudom, hogy vannak olyan nemesek, akik nem tartanának méltónak erre. - Látom, maga is tisztában van azzal, hogy nem kéne itt lennie! - fordult Andrew William felé. - Emily soha nem egyezne bele abba, hogy a maga felesége legyen. Ha mégis, akkor az apja biztosan kitagadná. - De mi van akkor, ha a gyerek az enyém? - csattant fel William. - Ezt a tényt nem hagyhatja figyelmen kívül. - Talán soha nem fog kiderülni, hogy ki nemzette azt a gyereket - erősködött Andrew. - Ezt meg hogy érti? - Lehet, hogy az anyjára hasonlít majd. Én viszont mindenképpen hajlandó vagyok elvenni feleségül a hölgyet, és akkor is felnevelem a gyereket, ha kiderül, hogy nem az enyém. - Hát, ez még egy nemestől is nagyon nemes gesztus gúnyolódott William. - Nem erről van szó - rázta meg a fejét Andrew. Egyszerűen azt akarom, hogy a feleségem legyen. Andrew kijelentése megnyugtató hatással volt Albertre. Az idősebb úr kezdte összeszedni magát, miután meghallotta, hogy a lehetőségek mégsem olyan szörnyűek. Ám ekkor

észrevette Drew-t, aki teljes nyugalomban üldögélt az íróasztal mellett, és még vigyorgott is. A látvány érthető módon felingerelte. - Maga ezt mulatságosnak tartja? - förmedt rá Drew-ra. - Ezt az egészet? - Drew megcsóválta a fejét. - Egyáltalán nem. Bár van abban valami mulatságos, ahogy ezek ketten egymás

torkának

estek,

amikor

rájöttek,

hogy

Emily

mindkettejüket kitüntette a kegyeivel. - Megtudhatom, hogy maga kicsoda? - Drew Anderson. Szerintem Emily nem tudta, hogy Jeremy

rokona

vagyok,

amikor

a

gyönyörű

szemét

meresztgetni kezdte rám. Kevesen tudják, hogy a húgom Jeremy apjához ment feleségül. A fivéreimmel együtt amerikai hajóskapitányok vagyunk, ezért ritkán jutunk el Londonba. A városba érkezésem után néhány nappal találkoztam Emilyvel, és nem hallottam még a híreket, hogy ő meg Jeremy… - Térjen a lényegre! - Azonnal. Sokat utazom, és egy csinos nőt sem utasítok vissza, ha ilyen egyértelműen felajánlkozik. Ott szerzek magamnak gyönyört, ahol tudok. Mindig ilyen voltam, és valószínűleg soha nem fogok megváltozni. - Szintén azt állítja, hogy a gyerek a magáé? - förmedt rá

Albert. - Isten őrizzen! Nem! Albert értetlen arcot vágott. - Akkor mit keres itt? - Én ugyan nem szeretkeztem vele, de nagyon közel jártunk hozzá. A húgom elvonszolt egy estélyre, és ott találkoztam Emilyvel. Sétálni mentünk a parkba, és találtunk egy elhagyatott helyet. Ha nem zavarnak meg minket, akkor most kénytelen lennék bevallani, hogy a gyerek az enyém is lehet. De megzavartak minket, amikor éppen arra készültem, hogy…

mindegy.

Szóval

gyorsan

felöltöztünk,

és

visszamentünk az estélyre. Emily megígérte, hogy később találkozunk, és befejezzük, amit elkezdtünk. A randevún legalább egy órát vártam rá, de ő nem jött el. Sajnáltam, hogy lóvá tett. Másnap aztán meghallottam, hogy Jeremy gyerekét várja. Ha ilyen nagylelkűen osztogatja a kegyeit, akkor nem csoda, hogy terhes. Mire Drew végzett a mondanivalójával, Albert arca megint vörös lett a méregtől. James együtt érzett vele. Ő biztosan nem fogalmazott volna ilyen nyersen - akár az igazat mondja, akár nem. Persze az amerikaiakra jellemző ez a tapintatlanság.

Ebben a pillanatban Emily Bascomb jelent meg az ajtóban. Mosolyogva lépett be a helyiségbe, mert arra számított, hogy csak az apját találja ott. Az apja haragos arca láttán Emily ajkáról lefagyott a mosoly. Amikor észrevette Jamest, a szeme egy pillanatra ijedten megvillant, de gyorsan összeszedte magát, és a tekintete kiismerhetetlenné vált. James halkan felsóhajtott. Ha a lány ilyen ügyesen leplezi az érzelmeit, akkor nem lesz olyan könnyű a dolguk, mint gondolták. - Nem tudtam, hogy vendégeink vannak, apám. - Nincsenek. Ezeket az urakat nem nevezném vendégnek. Andrew elpirult a megjegyzés hallatán, és ezzel felhívta magára Emily figyelmét. A lány valószínűleg úgy döntött, hogy az illedelmes hölgy szerepét játssza, mert barátságosan felkiáltott. - Lord Whittleby! Milyen kellemes meglepetés, hogy ismét találkozunk! - Részemről a megtiszteltetés, hölgyem - válaszolta Andrew. A rajongó pillantás és a tiszteletteljes meghajlás láttán a lány ragyogó mosolyt villantott a fiatalemberre. - Tehát ismered ezt a férfit? - förmedt a lányára Albert. Emily nem értette, hogy az apja miért kérdezi ezt olyan

éles hangon. - Nos, igen. Múlt héten bemutattak minket egymásnak egy vacsorán, és néhány nappal ezelőtt még egyszer találkoztunk. Nem gondoltam volna, hogy emlékszik rám tette hozzá szemérmes arccal. - Pedig emlékszik rád - mondta Albert megvető arccal. És el akar venni feleségül, hála istennek. - Ez nagyon hízelgő - szólalt meg a lány, majd miután felfogta az apja utolsó két szavát, értetlen arccal nézett Albertre. - Miért mondod azt, hogy „hála istennek?” Andrew

megelőzte

Lord

Bascombot,

és

gyorsan

megszólalt. - Akármi

is

történik

itt

most,

kijelentem,

hogy

megtiszteltetésnek venném, ha hozzám jönne feleségül. - Megint csak azt mondhatom, hogy nagyon hízelgő az ajánlata uram, de… - Nem vagy olyan helyzetben, hogy visszautasítsd fojtotta a lányába a szót Albert. - Jeremy Malory nem akar elvenni téged, és azt állítja, hogy egy ujjal sem nyúlt hozzád. A lány felsóhajtott. Egy kicsit túljátssza a szerepét ezzel a bánatos sóhajjal, gondolta James. - Figyelmeztettelek, hogy tagadni fog. Mert egy felelődén

szoknyapecér. - A lány James felé fordult, és úgy tett, mintha csak most venné észre, hogy ő is a helyiségben van. - Elnézést kérek, Lord Malory. De mindenki tudja, hogy Jeremy kitől örökölte a viselkedését. Jamesből kitört a nevetés. A lány már védekezik! Nem buta, és az apja haragos arcát látva tudnia kell, hogy az események nem úgy haladnak, ahogyan tervezte. - Nagyon büszke vagyok a fiamra. Főleg arra, hogy semmilyen körülmények között nem hazudik. - Magának lehet, hogy nem – jegyezte meg gúnyosan a lány. - Ám ebben az ügyben hazudott, és… - Elég legyen, Emily! - vágott a szavába Albert. Ismered, vagy nem ismered ezeket az urakat? A lány kihúzta magát, és egész teste megfeszült. Jamesnek az volt a benyomása, hogy az apja még soha nem beszélt vele ilyen hangon. Nem tudta, hogy mit tegyen, és hogyan viselkedjen. Főleg idegenek jelenlétében. Körülnézett a helyiségben. - A legtöbbjüket ismerem - válaszolta. - Ezt az amerikait is? - Az apja a lánya szájából akarta hallani az igazat. - Nos, igen. Emlékszem, hogy egyszer találkoztunk. Az

ember nehezen felejt el egy ilyen magas termetű férfit. - És ilyen jóképűt - tette hozzá Drew, és csibészes mosollyal a lányra kacsintott. - Ugyan már, kedves uram! Ne legyen annyira eltelve magával - intette meg Emily Drew-t, egy kacér mosoly kíséretében. - És őt? - mutatott az apja Williamre. - Nem. Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna mondta a lány. William dühösen kihúzta magát. - Ez szép, mondhatom! - játszotta a felháborodottat. Arra jó voltam, hogy hetyegjen velem, de most nem akarja, hogy az apukája megtudja? Szóval képes letagadni? - Mit kéne letagadnom? Hiszen nem is ismerem magát. Van még valami, amit tagadnom kéne? - Te jó ég! Hát tényleg nem emlékszik? Igaz, hogy egy kicsit pityókás volt a bálon, de soha nem hallottam még arról, hogy egy nő ilyesmiről így megfeledkezzen. Vagy már olyan sok férfival lefeküdt le, hogy nem tudja számon tartani őket? Emily dühösen felkiáltott, és az arca lángolt a felháborodástól. William túljátszottá a szerepét. Az ilyen közönséges beszéd mindenképpen sértő - akár igaz, akár nem -,

és ezek után nehéz megítélni, hogy a lány viselkedését mi irányítja: a düh vagy a szégyen. A lány most az apjára támadt. - Tehát ezért vagy ennyire felháborodva? Idejön egy idegen, képtelen vádakkal illet, és te hiszel neki? Még soha életemben nem voltam részeg, kivéve azt az egy alkalmat, amikor a mama születésnapján egy kicsit többet ittam a kelleténél. De erről te is tudsz, és akkor egyetlen férfi sem volt a közelemben. - Most nem az italozási szokásairól akarunk beszélgetni, kedvesem - szólalt meg Drew. - Én nem állíthatom, hogy a gyerek az enyém, de be kell ismernie, hogy nem sok híja volt. A lány most Drew felé pördült. - Istenem, tehát maga is? Mi ez? Egy Malory-féle összeesküvés? - Emily ismét az apjára nézett. - Papa, esküszöm, hogy hazudnak! - Mind a hárman? - sóhajtotta Albert meggyötört arccal, és leült az íróasztalához. - Egynek a szavát még kétségbe vonhatnám. De háromét? Emily sértett pillantást vetett Andrew-ra. - Hát maga is? A férfi arca megrándult a szemrehányó hang hallatán.

Fennállt a veszélye, hogy Andrew meginog, és mindent bevall, hiszen az volt a terve, hogy feleségül veszi a lányt. Emily tudta, hogy hazudik, ezért Andrew nehezen fogja majd kiengesztelni, ha teljesül a kívánsága, és Albert hozzáadja a lányát. De a férfinak még idejében az eszébe jutott, hogy a lány milyen csapdát állított Jeremynek, és ők csak a saját fegyvereit fordítják ellene. Emilynek nem volt joga ahhoz, hogy szemrehányásokat tegyen. - Számomra a gyerek a legfontosabb - válaszolta Andrew. - Aki esetleg az örökösöm lehet. - Mindketten tudjuk, hogy nem a magáé! - csattant fel a lány. - Kérem, hagyja abba ezt az ostoba vádaskodást. - Egyikünk sem tudhatja biztosan. Megértem, hogy kénytelen tagadni, de ne feledje el, hogy én mindennek ellenére feleségül akarom venni. Szívesen felnevelem a gyereket, akár az enyém, akár nem. Hajlandó vagyok elnézni a maga… - a férfi a többiekre pillantott - … indiszkrécióját. A lány arca ismét vörös lett, de már nem a zavar, hanem a harag fűtötte. Felháborodott arccal fordult ismét az apjához. - Elnézed, hogy ilyen szörnyű vádakkal illessenek, pedig egyik sem igaz? Nem látod, hogy mi folyik itt? Az egész egy cselszövés, egy összeesküvés, amelyet Lord Malory talált ki,

hogy a fiát… - Elég! - kiáltott fel Albert. - Ne hozz még nagyobb szégyenbe,

leányom.

Már

nem

tudok

elviselni

több

megaláztatást miattad. A lányon látszott, hogy ezt a kijelentést nagyon a szívére vette. - Tehát inkább nekik hiszel, mint nekem? - kérdezte megtört hangon. Sikerült még néhány könnycseppet is kipréselnie a szeméből, amely most legördült az arcán. Drew megrezzent. Nem bírta elviselni a női könnyeket. Andrew inkább elfordult, hogy ne befolyásolja a látvány. William viszont az ég felé emelte a tekintetét, mert azonnal felismerte a lányban a színészt. Szerencsére Albert jól ismerte a leányát. - Tudom, hogy nem áll tőled távol a hazudozás, Emily. Gyerekkorod óta megvan ez a rossz szokásod. És azt is tudom, hogy nagyon ügyesen műveled. Arról azonban álmodni sem mertem volna, hogy egy ilyen komoly következményekkel járó ügyben is képes vagy hazudni. A lány teste megfeszült. A haragja túl gyorsan tért vissza, és ezzel elárulta az előbbi színjáték őszintétlenségét. Most úgy

döntött, hogy Jamesre támad, mert ő döntötte romba a terveit. - Tudom, hogy ez a maga műve, Lord Malory. Sajnos, az aljas tervébe egy kis hiba csúszott - mondta megvető hangon. Azt hitte, hogy be tud feketíteni, amikor a végén úgyis kiderül, hogy mind a három férfi hazudik? James gúnyosan felvonta a szemöldökét. - Mégis hogyan, kedvesem? Amikor a maga szava áll három… illetve négy ellen. Mert ne feledkezzünk meg arról, hogy Jeremy is hazugnak nevezte magát. - Jeremy szava nem számít. Azt pedig be tudom bizonyítani, hogy ezek a férfiak hazudnak, mert én még mindig… A lány rájött, hogy majdnem elszólta magát, ezért gyorsan elhallgatott. James viszont befejezte a mondatot helyette. - Szűz? James felállt. Emily egy lépést tett hátrafelé, mert csak most látta, hogy kit szidalmazott idáig. Jamest azonban már nem érdekelte a lány, aki pontosan azt tette, amit várt tőle. - Elnézést kérek, Lord Bascomb, amiért kénytelen voltam háborgatni a látogatásommal - fordult James Albert felé. Albert kurtán biccentett. Az arcán látszott, hogy nagyon

szégyelli

magát

a

lány

viselkedése

miatt.

Rendkívül

megalázónak tartotta, hogy a lánya ilyesmire volt képes, hogy férjet fogjon magának. - Van még valami - tette hozzá James. - Ha még nem tudná, a leánya találta ki és terjesztette a pletykákat saját magáról meg Jeremyről. Szerintem ezért nem kéne lelőni, de a maga helyében megfegyelmezném. Senki sem veheti a bátorságot, hogy a saját szeszélye szerint döntsön más sorsáról. A családomnak

mostantól

nincs semmi elintéznivalója

magával, és szeretném, ha ez a jövőben is így maradna. Csak önök után, uraim - szólt oda a kísérőinek. Drew és William elhagyta a helyiséget, de Andrew nem mozdult. - Menjen csak, uram. Nekem még sok megbeszélnivalóm van Lord Bascombbal, hiszen Emily jó hírén mindenképpen folt esett, amit helyre kell hozni. - Majd én helyrehozom a saját jó híremet! Nem kérek a segítségéből! - csattant fel Emily, és ő is kiviharzott a dolgozószobából. James kérdő pillantást vetett Andrew-ra, aki egy mosollyal jelezte, hogy akkor is marad. Ez a fiú biztosan fülig szerelmes, ha még mindig akarja ezt a lányt, miután látta, hogy

milyen intrikus és indulatos természete van!

37. fejezet Aznap délelőtt Danny az emeleten törölgette a bútorokat, amikor nagy sikoltozást és a kiabálást hallott. Először azt hitte, hogy verekedés támadt az utcán, mert úgy hangzott, mintha a nézők fennszóval biztatnák a küzdő feleket. Amikor rájött, hogy a lárma a ház földszintjéről származik, azonnal lesietett a lépcsőn, hogy megtudja, mi történt. A ricsaj a konyhából jött, ezért arrafelé vette a lépteit. Claire egy serpenyőt tartott a kezében, és olyan mozdulattal szorongatta, mint egy fegyvert. Carlton egy seprűt tartott a vállán, és egy kicsit előrehajolt. Úgy néztek ki, mintha harcolnának, de nem egymás felé fordultak, hanem egy harmadik irányba lestek. Mrs. Appleton is ott volt, de ő nem vett részt a felfordulásban. A tűzhelynél állt, és éppen a vacsorának szánt pörköltet fűszerezte. Carlton lehajolt, és egy szekrény alá kukucskált, Claire pedig árgus szemmel pásztázta a helyiséget, mintha keresne

valamit. - Mi a baj? - kérdezte Danny, és arra gondolt, hogy talán neki is fel kéne kapnia egy fegyverként használható tárgyat. - Bejött egy patkány - magyarázta Claire. - A kamrában bukkantam rá, és most idefutott. - Patkány? Egy ilyen környéken? - kérdezte Danny kételkedve. - Nem lehetetlen, kedvesem - jegyezte meg Mrs. Appleton a tűzhely mellől. - Oda mennek, ahol ételt találnak. Márpedig a mi házunknak gazdag az éléskamrája. - A maga ételének az illata még a kikötőből is idecsábítja őket - jegyezte meg vidám hangon Artie, a lakáj, aki most lépett be a konyhába. Danny

legnagyobb

meglepetésére,

a

szakácsnő

elvörösödött. Ekkor Claire felkiáltott. - Ott van! A mosogató mögött. Carlton odaugrott, és a seprűnyéllel a hosszú pult alá nyúlt, hogy kizavarja a patkányt. Az akciója sikerrel járt. A rágcsáló a következő rejtekhely felé iramodott, és a hatalmas vastűzhely alá bújt, ahol Mrs. Appleton még mindig az ételt kavargatta. A szakácsnőtől Carlton nem fért oda, hogy a seprűnyéllel kiűzze a kártevőt.

- Hagyjátok abba! - szólalt meg Danny, de a nagy izgalomban senki nem figyelt rá. Claire utasításokat kiáltott Carltonnak, és ráförmedt, hogy legközelebb ne tévessze el a célt. A férfi ugyanis hiába próbálta meg agyoncsapni az állatot, amikor az a mosogatótól a tűzhelyig rohant. Artie jót nevetett a szolga ügyetlenségén. Danny ismét rákiáltott Carltonra. Közben a patkány úgy döntött, hogy a magas lábakon álló tűzhely alatt nincs biztonságban, ahol még egy seprűnyél is veszélyezteti. Ezért fogta magát, és kiszaladt a konyha közepére, hogy egy másik búvóhelyet keressen magának. Carlton kiegyenesedett, és a seprűt a feje fölé emelte, hogy lecsapjon az állatra. Danny azonban a férfira vetette magát, és mindketten a konyha kövén kötöttek ki. - Nem arra van a patkány, Danny! - vihogott Artie. - Nem is azt akartam elkapni - kiáltotta a lány, és Carlton mellkasára térdelt, hogy ne tudjon felállni. - Az az én kedvenc állatom - közölte az elképedt szolgával. - Ha még egyszer megpróbálod megölni, esküszöm, hogy én váglak fejbe vágni azzal a seprűvel. A férfi tágra nyílt szemmel nézett fel rá. Nem azon csodálkozott, hogy patkányt tart házi kedvencnek, hanem

inkább azon, hogy rajta ül. - Nem tudtam, hogy a tiéd - mentegetőzött. A lány bólintott, és éppen le akart szállni róla, amikor Jeremy lépett be a konyhába, akit szintén odacsalt az éktelen lárma. - Ki vagy rúgva, Carlton - mondta. Danny a lordra nézett, és látta, hogy nem mosolyog. Az arckifejezése azt sugallta, hogy halálosan komolyan gondolja, amit mondott. - Miért van kirúgva? - Birtokháborítás miatt. Furcsa magyarázat volt, de Danny azonnal értette, hogy miről van szó. Valószínűleg Carlton is, mert bánatos nyögéssel tette le a fejét a padlóra. Danny a szolga védelmére kelt. - Nem tett semmi rosszat. Én döntöttem hanyatt, mert meg akarta ölni a házi kedvencemet. - Akkor azért is kirúgom - közölte Jeremy. Carlton ismét felnyögött. - Nem

leszel

kirúgva,

hagyd

már

abba

ezt

a

nyögdécselést! - förmedt rá Danny, és feltápászkodott. Gyilkos pillantást vetett Artie-ra, aki jóízű kacagással figyelte a

jelenetet. - Tényleg patkányt tartasz, Danny? - érdeklődött Claire. Jeremy felkapta a fejét. - Te jó ég! Egy patkány? Mégsem vagy kirúgva, Carlton. Dannynek elfogyott a türelme. - Ő nem patkány, hanem egér. - Danny, az az állat óriási volt - tiltakozott Claire. Egészen biztos, hogy nem egér. - Elismerem, hogy egy kicsit kövér, mert túl sokat eszik. De nem patkány. - Nem tudsz különbséget tenni egy patkány és egy egér között? - kérdezte Claire. Danny elgondolkodott, majd kénytelen volt meghátrálni. - Lehet, hogy tévedek. De akkor is az én kedvencem, és nem érdekel, hogy micsoda. - A lány lehajolt, és kinyitotta a kötényén lévő nagy zseb száját. - Gyere ide, Twitch. Egy másodperc sem telt el, és az állat kidugta a fejét a dagasztóteknő alól. Amikor megpillantotta a lányt, odaszaladt hozzá, és eltűnt a zsebében. - A mindenit! - kiáltott fel Artie. - Ez tényleg az ő kedvence.

- Nem is tudtam, hogy a patkány szelídíthető álmélkodott Claire. - Egér - morogta Danny. Claire felnevetett, és a gyöngyöző kacaj hallatán mindenki felkapta a fejét. A három férfi Claire-re nézett. - Mit tettél magaddal, kislány? - kérdezte Jeremy. - Valahogy… lágyabb vagy. - Igazi szépség lett belőle - jegyezte meg Carlton. Komolyan gondolta, vagy csak így próbálta enyhíteni Jeremy féltékenységét? Claire nem pirult el, mert nem hitt a férfinak. - Ne beszélj ostobaságokat - fenyegette meg mosolyogva. A lány valóban megváltozott, mert a magabiztosság csodákat tesz az ember külsejével. Claire szögletessége és mogorvasága eltűnt. Így már képes volt arra, hogy flörtöljön a férfiakkal, és ne vegyen mindent olyan komolyan. A tartása is egyenesebb lett, és most látszott, hogy valóban nagy melle van. Carlton-nak ma reggel azonnal meg is akadt a szeme rajta, amikor meglátta az „új” Claire-t. A lány kifésülte a haját az arcából, és egy csinosabb ruhát meg szoknyát vett fel, amit addig a ruhásszekrénye alján rejtegetett. Ez a néhány egyszerű

változás máris feltűnőbbé tette. Ám a legnagyobb változás mégis a magabiztosságából fakadt, és azért tudott most mosolyogni és nevetni, így már látszott, hogy milyen csinos arca van. Kicsit telt alakjával nem volt tökéletes szépség, de csinosnak mondható, aki fel tudja hívni magára a férfiak figyelmét. Danny büszkén gondolt arra, hogy elsősorban neki köszönhető Claire átváltozása. Előző este több órát töltöttek el Danny

szobájában.

Sokat

beszélgettek

és

nevetgéltek,

miközben megtárgyalták Claire külsejét. Meghitt kapcsolat alakult ki köztük, és Danny úgy érezte, hogy megint van egy barátnője. Csak most jött rá, hogy addig mennyire hiányzott neki a barátság. Milyen jó, hogy megint van valaki, akivel beszélgethet, és megoszthatja vele az örömét meg a bánatát! - Gyerekek, most már mindenki menjen vissza dolgozni! - szólalt meg Mrs. Appleton, mert rájött, hogy a ház ura még mindig a konyhában van. - Majd máskor játszadozzatok Danny kedvencével. Danny elmosolyodott, és a szobájába indult, hogy visszategye Twitchet a dobozába. Úgy látszik, a kis állat kezdi megszokni az új környezetét, ha a gyávasága ellenére kimerészkedett a szobájából.

A lány nem számított arra, hogy Jeremy mindenki szeme láttára utánaered. Arra gondolt, hogy majd később beszélik meg ezt a féltékenységi rohamot. Nem lett volna szabad ennyire nyíltan a szolgák tudomására hozni, hogy a szeretője. Pedig már mindnyájan sejtik - kivéve talán Mrs. Appletont. A mostani jelenettel viszont egyértelműen azt üzente Carltonnak, hogy „vedd le róla a kezed, mert ő az enyém!” Akkor nagyon bosszantotta Jeremy viselkedése, de amikor most felidézte magában, bizsergő örömet érzett. Talán a testi vonzalmon túl egy kicsit többet jelent számára? Az is lehet, hogy minden szeretőjére ilyen féltékeny. Sajnos ez sokkal valószínűbb. A legtöbb férfi kijön a sodrából, ha azt látja, hogy valaki megközelíti a nőt, akivel ő szokott

ágyba

bújni.

Ostobaság

lenne

a

természetes

férfiösztönnél többet belemagyarázni a történtekbe. - Vannak egyéb kedvenceid is? Kígyók? Pókok? Esetleg még néhány patkány? Danny megfordult, és megpillantotta Jeremyt a szobája nyitott ajtajában. A férfi a mellén keresztbe tett karral álldogált, és az ajtófélfának támaszkodott. Tehát idáig követte! Ezt nem lett volna szabad. - Twitch nem patkány, csak egy nagyon kövér egér -

mordult fel mérgesen. - Ha te mondod, kedvesem. - És nagyon gyáva. - Szerintem minden patkánynak inába száll a bátorsága, ha seprűvel kergeti egy nála százszor nagyobb szörnyeteg. A lány elmosolyodott. - Biztosan igazad van. Jeremy ellökte magát az ajtótól, és Danny szíve hatalmasat dobbant az izgalomtól. Tehát a lusta testtartás csak megtévesztés volt! A férfi szemében forró szenvedély lángolt, és ez elárulta, hogy még nem sikerült megfeledkeznie a lelkében feltámadó féltékenységről. Jeremy megragadta a fejét, és megcsókolta - a határozott mozdulat arról árulkodott, hogy Dannynek igaza volt. Nem okozott neki fájdalmat, csak a heves vágy irányította a mozdulatait. Nyelvével a szájába hatolt, közben megragadta a fenekét, és magához szorította. A lány érezte ágaskodó férfiasságát. Egészen megriadt ettől a támadástól, de ugyanakkor izgalmasnak találta, hogy ennyire felizgatta a férfit. Ettől azonnal bátrabb lett, és egyik kezével beletúrt Jeremy éjfekete hajába, a másikkal pedig ő is megfogta a fenekét, hogy még jobban magához szorítsa.

A férfi kéjesen felnyögött, és felrántotta Danny szoknyáját. A keze elérte a forró nedvességet, és az ujjával határozott mozdulattal benyúlt. Aztán még mélyebbre… majd még egyszer és még egyszer. Közben elöl a lányhoz dörzsölte kőkemény ágyékát. Danny nem sokáig tudott ellenállni ennek az erotikus támadásnak, és néhány másodperc múlva egész testét elárasztották a kéj lüktető hullámai. Ha a férfi nem fogja olyan szorosan, akkor összecsuklik, mint egy rongybaba. A

férfi

nyelve

most

végigsiklott

az

arcán,

és

megcsiklandozta a fülét. - Reggelente sajtot szeretnék enni veled az ágyban. Azt sem bánom, ha az egered is velünk tart. Este meg a meztelen melledről szeretném inni a pezsgőt, amíg mindketten megrészegülünk. Finom selyembe akarlak öltöztetni, és elhalmozni ékszerekkel. Több időt akarok veled tölteni, Danny. - A férfi hátrahajolt, és merőn a lányra nézett. - Legyél a szeretőm, ígérem, hogy nem bánod meg. A lány még mindig nem tért magához, ezért nem akart most választ adni egy ilyen fontos kérdésre. Ugyanakkor elküldeni sem volt kedve Jeremyt, és már az sem érdekelte, hogy mindenki látta, amikor utána jött. Úgy érezte, hogy az egész teste lángol.

- Be kéne csukni az ajtót - súgta rekedt hangon. A férfi megfordult, és a kilincs után nyúlt, de ekkor megpillantotta Artie-t. - Az apád és a nagybátyád van itt, Jeremy. Nem tudom, hogy jó hírt hoztak-e, mert most is azzal vannak elfoglalva, hogy egymást marják. Jeremy felsóhajtott. Nem Artie szavai miatt, hanem azért, mert bánta, hogy nem zárta be hamarabb az ajtót. Danny sóhaja még hangosabb volt, mert úgy érezte, hogy azonnal le kell ülnie. Még jobb, ha egy jéghideg fürdőt vesz. Jeremy azonban nem adott neki ilyesmire időt. - Gyere velem, Danny. Így legalább te is megtudod, hogyan vált be a terved.

38. fejezet Amikor Jeremy és Danny belépett a szalonba, a két Malory fivér már ott volt - és valóban marakodott. - És hogyan tudtál volna segíteni? - érdeklődött James indulatos hangon. - Hiszen már nős ember vagy! A nejed már olyan régen a kanapéra száműzött, hogy megfeledkeztél a családi állapotodról? - Nem szoktam a kanapén aludni - méltatlankodott Anthony. - És eszem ágában sincs megfeledkezni arról, hogy a világ legszebb nője a feleségem. - Ebben nem értek egyet, öregfiú - jegyezte meg James. George sokkal csinosabb. - George amerikai - vágott vissza Anthony, mintha az nem számítana. James felsóhajtott. - Vannak

dolgok,

amiket

az

ember

kénytelen

megbocsátani. - Már megint félrebeszélsz, mert képtelen vagy a

lényegre koncentrálni - tért vissza Anthony az eredeti témára. Kezdem azt hinni, hogy szándékosan játszod az ostobát. - Micsoda? Hogy én szándékosan bosszantalak? Honnan veszed ezt a nevetséges ötletet? Anthony megvetően lebiggyesztette a száját. - Nem arról van szó, hogy én is részt akartam venni a színjátékban, hiszen annak, ahogy azt te is olyan éleslátóan megjegyezted, nem sok értelme lett volna. Csak azért neheztelek, mert előtte nem beszélted meg velem az akciót. - Miért kellett volna azt tennem? - Azért, mert az unokaöcsémről van szó. Ráadásul mindenki tudja, hogy zseniális ötleteim vannak, és sokat segíthettem volna. James gúnyosan az ég felé fordította a tekintetét. - Hidd el, hogy kikértem volna a tanácsodat, ha akadályba ütközünk, és nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Persze csak a legvégső esetben. Ám olyan remek tervünk volt, hogy teljesen feleslegesnek tartottam a javaslataidat. A zseniális ötleteidből pedig nem kérek, köszönöm szépen - tette hozzá. Jeremy úgy döntött, hogy itt az ideje félbeszakítani a két fivér szokásos vitáját. - Remélem, az a remek terv végül sikert hozott?

James a fiára nézett és elmosolyodott. - Bizony Minden a lehető legjobban alakult. - Annak ellenére, hogy nem kértétek ki a tanácsomat morogta Anthony. - Tehát Emily beismerte, hogy összevissza hazudozott? – kérdezte Jeremy. - Még ennél is jobb történt: elárulta, hogy szűz. Véletlenül kicsúszott a száján, de éppen ebben reménykedtem. Eleinte nem volt túl biztató a helyzet, mert összeesküvéssel vádolt minket. Ő egész idő alatt tudta, hogy erről van szó, de az apja nem hitt neki. Ugyanis még Emily megérkezése előtt sikerült elültetni a bogarat Bascomb fülébe, és elhitetni vele, hogy a lánya meglehetősen laza erkölcsű. A mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy a lord ismeri lánya hazudozó természetét. Úgy tűnik, Emilynek nem ez volt az első hazugsága, már gyerekkora óta szeret füllenteni. - El sem tudom hinni, hogy ilyen jól alakult! – kiáltott fel Jeremy, és megkönnyebbülten vigyorgott. - Még

így

sem

biztos,

hogy

sikerült

volna

megszabadítanunk téged, fiam - ismerte be James. - Azt hiszem, Andy barátod volt a döntő tényező. - Hogyan?

- Ha nem közli Bascombbal olyan határozottan, hogy nőül akarja venni Emilyt, akkor a lordot talán nehezebb lett volna meggyőzni Emily ledérségéről. Így viszont az apja olyan kemény hangon beszélt a lánnyal, hogy az dühében elszólta magát. - Még három tanú ellenében is hitt volna a lányának? - Ha Emily összeesküvéssel vádol minket, akkor akár tíz férfi is állhatott volna Lord Bascomb előtt, az sem ingatta volna meg. Ám a férfiak beszámolója annyira felbőszítette a lányt, hogy egy pillanatra megfeledkezett magáról, és kiesett a szerepéből. Ezért elég volt a három vallomás is. Mindnyájan tudjuk,

hogy

kinek

köszönheted

a

szerencsés

megmenekülésedet. Danny elvörösödött, amikor egyszerre három szempár fordult feléje. Örült, hogy az ötlete bevált, és Jeremynek nem kell az akarata ellenére megnősülnie. Annak még jobban örült, hogy így agglegény maradt, és még egy kicsit élvezheti a társaságát. Ugyanakkor nagyon zavarta, hogy most mindenki rá figyel. - Ne is emlíssük többet - motyogta félszegen. - Említsük - súgta Jeremy. A lány a fiatalember lábára taposott.

- Rendben, ahogy tetszik. Jeremy az apjához fordult. - Azt hiszem, hálám jeléül veszek neki egy kiscicát. - Szerinted ez az alkalomhoz illő ajándék? - szörnyedt el Anthony, majd a bátyjára nézve hozzátette. - Mire tanítod te ezt a kölyköt, James? - Ami azt illeti… - Jeremy elgondolkodó arcot vágott, mintha más ötlete támadt volna. - Most jut eszembe, hogy a macskák nem szeretik a patkányokat. Inkább egy kutyakölyköt adok neki. Danny még egyszer a fiú lábára lépett, de most sokkal erősebben. - Nehogy megemlítsd nekik a kedvencemet - sziszegte Jeremy fülébe. Jeremynek azonban már sikerült felkeltenie az apja érdeklődését. - Hogy jönnek ide a patkányok? Egyébként pedig az öcsémnek most az egyszer igaza van. Sokkal jobb ajándék lenne egy csinos kis ékszer. Nem gondolod? Nekem mindig bevált. - Jól hallottam, amit az előbb mondtál? - csapott le Anthony James megjegyzésére. - Beismerted, hogy valamiben

igazam van? - Fogd be a szád! - morogta James. Jeremy elhúzódott Dannytől, mert féltette a lábát. Csak ezután mert az apjának válaszolni. - Az ékszert az arcomba vágná. Nem hajlandó ajándékot elfogadni tőlem. - Tehát ez a helyzet? - mondta James, és merőn Dannyre nézett. - Akkor ezért hord még mindig kötényt? - fordult a fiához. Danny már olyan zavarban volt, hogy nem tudott tovább csendben maradni. - Magam döntök a sorsom felől, kedves urak! - fakadt ki szenvedélyes hangon. - Ne akarják rám aggatni a szerető címkéjét! Nem vagyok senkinek a szeretője, és nem is leszek soha. Mindenért magam fizetek, és az életet is a saját szabályaim szerint élvezem. - Nahát! - örvendezett Anthony. - Bárcsak minél több nő gondolkodna így! Mert kevesen vannak ezen a véleményen, kedvesem. Most jut eszembe, mi olyan szokatlan ebben a kijelentésben: mintha egy férfit hallanék! Danny ismét elvörösödött. Megvetően legyintett, és kivonult a szobából.

- Ostoba arisztokraták - morogta maga elé. - A kutyafáját! Nem állt szándékomban megsérteni a kislányt - mentegetőzött Anthony. - Ne félj, nem sértődött meg - nyugtatta meg Jeremy. Csak nem szereti, ha arra emlékeztetik, hogy az élete utóbbi tizenöt évében úgy élt, és gondolkodott, mint egy fiú. - Tehát akkor James mégsem ugratott? - kíváncsiskodott Anthony. - Valóban sikerült mindenkivel elhitetnie, hogy fiú? - Azért választotta ezt az utat, hogy ne kelljen szajhaként keresnie a kenyerét. - Értem - bólintott Anthony. - Okos lány. De biztos nagyon

nehéz

zöldágra

vergődni

vele,

ha

ugyanúgy

gondolkodik, mint te. Jeremyből kitört a nevetés. - Ha tudnád, hogy most mennyire fején találtad a szöget, Tony bácsi…

39. fejezet Jeremy rájött, hogy komolyan veszélyezteti a testi épségét, ha felbosszantja Dannyt, ezért úgy döntött, hogy csak délután merészkedik ismét a közelébe. Addig legalább maradt ideje beszerezni neki azt az ajándékot, amit nem tud visszautasítani. Azt tervezte, hogy ezután kettesben eltöltenek egy kis időt, és a napszak ebben fontos szerepet játszott. Ezért csak késő délután indult a keresésére. A lányt az egyik vendégszobában találta, ahol éppen ágyat húzott. Jeremyt mindig elfogta a kísértés, ha egy ágy közelébe kerültek, ezért most is azonnal elöntötte a forróság. Persze Danny akkor is ilyen hatással volt rá, ha nem volt ágy a közelben. A férfi megállt az ajtóban, és megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet. Danny megfordult, és haragos pillantást vetett rá. Ezek szerint még mindig neheztel, amiért a rokonai előtt beszélt a viszonyukról, és biztosan alig várja, hogy alaposan megmossa a fejét. Akármit is akart mondani, azonnal elállt a szava, amikor meglátta, hogy a férfi

mit tart - mind a két kezében. - Istenem! - kiáltott fel boldogan, majd odaugrott Jeremyhez, és kikapta a bal kezéből a hófehér kiscicát. - Nem tartom meg! - figyelmeztette a férfit, miközben az arcához szorította a csöpp állatot. - Meg sem fordult a fejemben - mondta Jeremy, és megpróbálta elfojtani a mosolyát. A lány most a férfi baljában tartott hófehér kiskutyára pillantott, és még határozottabban kijelentette. - Őt sem fogom megtartani! - Közölte, de azért ezt a kölyköt is elvette a férfi kezéből, és magához szorította. - Tudom - bólintott Jeremy. A lány az ágyhoz lépett, és a puha matracra helyezte a szerzeményeit. A két kis állat egy darabig szaglászta egymást, majd a kutyus összegömbölyödve elaludt, a cica pedig szorosan hozzábújt, és mosakodni kezdett. Körülbelül pár hetesek lehettek, és majdnem egyforma méretűek voltak. - Azt hallottam, hogy ha együtt nevelkednek, akkor jó barátok lesznek - jegyezte meg Jeremy, és a lány mögé állt, hogy jobban lássa a kölyköket. - Úgy gondolod? - Szerintem ez a patkányokra is vonatkozik.

A lány panaszosan felnyögött. - Nagyon gonosz vagy, Jeremy Malory! - Köszönöm a bókot. Igyekszem. A lány hátranézett. - Nem mondhatnánk azt, hogy magadnak vetted őket? - De hát ez az igazság! - Akkor vigyázhatok rájuk egy kicsit? - Hát persze, drágám. A lány a férfira mosolygott, majd leült az ágyra, és az ölébe vette a kiscicát. - Imádnivalóak - simogatta az állat puha bundáját. Jeremy viszont kizárólag Dannyt tartotta imádnivalónak. Eszébe jutott, hogy amióta megpillantotta, azóta nem nézett más nőre. Most mégsem akart ilyen komoly témáról beszélgetni, mert eszébe jutottak a korábbi tervei. Ezért csak bólintott, és nem mondta ki a véleményét. - Nagyon szeretnék veled kiöltözve megjelenni valahol a városban - kezdte könnyed hangon. - De aztán eszembe jutott, hogy kísérőre lenne szükséged, és úgy már nem is lenne olyan jó móka. Ezért inkább egy piknik mellett döntöttem. - Már régen megebédeltünk, ha nem vetted volna észre. - De a vacsora még előttünk áll. Ki mondta, hogy a

piknik csak ebéd lehet? Egy kora esti vacsorára gondoltam, egy szép tó mellett, ahol virágok illata tölti be a balzsamos levegőt. Ugye milyen szépen hangzik? Remek helyszín az ünnepléshez, amivel tartozom neked, hiszen te segítettél megmenekülni a pokol legsötétebb bugyrából. Lehet, hogy te nem találsz semmi ünneplésre méltót ebben, de én igen. Már alig várom. Neked mi a véleményed? - Nagyon tetszik az ötlet, mert még soha nem voltam pikniken. Nem is tudtam, hogy a városban vannak tavak. - Egy kicsit elhagyatottabb helyre szeretnék menni, ahol nem zavarnának minket, és nem ismernének fel az emberek. Londontól nem messze van egy szép vidék, ami megfelel ennek a célnak. Már szóltam a kocsisnak, hogy álljon elő, és Mrs. Appleton megígérte, hogy vigyáz a kölykökre, amíg távol vagy. Egy kosár ételt is előkészített. Nincs más dolgod, csak felvenni a kabátodat, és már mehetünk is. A férfi elhagyta a szobát, mielőtt a lánynak eszébe jutott volna valami kifogás. Félóra múlva már el is hagyták Londont. Jeremy egy kicsit füllentett a távolsággal kapcsolatban, mert a tóig több mint egy órát kellett kocsikázni. Az apja általában ott szokott megszállni, ha Haverstonból hazafelé jövet ráesteledik. Jeremy terveiben kulcsfontosságú szerepet játszott a közelben

lévő vendégfogadó, mert abban reménykedett, hogy ott tölthetik az éjszakát. A lány nem is vette észre, hogy milyen régen utaznak már, mert még soha nem ült a hintó bakján, és nagyon élvezte a szabad kilátást. A férfi könnyed társalgással igyekezett elterelni a figyelmét az egyre nagyobb távolságról. Elmesélte, hogy milyen nehezen tudta beszerezni a két kis kedvencet, pedig a cica Reggie házából származott, ahol az anyamacska nemrég szült, a kutyus pedig Kelsey-éknél látta meg a napvilágot. A két hölgy akkor tett említést róluk, amikor együtt elmentek bútort vásárolni. A tó valóban gyönyörű látványt nyújtott abban az évszakban. A parton zöldellő dús füvet apró virágok díszítették, és a vízen vadkacsák úszkáltak. Az egyiket pelyhes kiskacsák követték, mint egy gyöngysor apró szemei. Mrs. Appleton igazán kitett magáért: a rendelkezésére álló rövid idő alatt változatos és ízletes ételt készített nekik, sőt még néhány üveg bort is rakott a kosárba. A tó partján üldögélve eszegettek és nevetgéltek, de egy idő után komoly dolgok is szóba kerültek. Jeremy szerette volna végig oldott hangulatban tölteni az időt, de valahogy elkezdtek beszélgetni a céljaikról, és ekkor Danny hirtelen

elkomolyodott. - Évekkel ezelőtt sokáig dédelgettem egy álmot. Persze most már tudom, hogy teljes képtelenség volt, és úgysem tudtam volna megvalósítani. - Mi volt az? A lány a víz mellett leterített takarón feküdt, és a fejét a férfi combján pihentette. Egy százszorszépet tartott a kezében, és lustán forgatta a virágot az ujjai között. A másik kezében egy pohár bor volt. - Egy biztonságosabb otthont szerettem volna nyújtani a gyerekeknek. - Azokra gondolsz, akikkel együtt éltél? - kérdezte a férfi, és közben szórakozottan simogatta Danny fürtjeit. - Igen. Nagyon szenvedtem az iskolázottság hiányától, és úgy gondoltam, hogy jó lenne, ha iskolába járhatnának. Azt is tudtam, hogy ha rendszeresen ételhez jutnának, akkor soha többé nem kéne lopniuk. - Ez úgy hangzik, mintha egy árvaházát szerettél volna alapítani. A férfi most a lány arcát kezdte simogatni, majd a fülére, és a nyakára siklott a keze. Ügyelt arra, hogy a mozdulatai véletlenszerűnek tűnjenek, mégis észrevette, hogy a lány

megremeg, és leejti a virágot. A teste azonnal válaszolt az érintésére. - Akkor még túl fiatal voltam, és fogalmam sem volt, hogy minek nevezik. Különben is csak néhány évig motoszkált a fejemben a gondolat. - A lány megvonta a vállát. Jeremy habozott, hogy kimondja-e, ami az eszébe jutott. Végül úgy döntött, hogy nem tartja magában. - Elfogadnád a segítségemet, ha egy ilyen intézményt alapítanék neked? A lány azonnal ráncolni kezdte a homlokát. - Úgy érted, hogy te fizetnéd? - Valahogy úgy. - Az ajándék lenne, és nagyon lekötelezne. Különben sem a te álmod volt, hanem az enyém. Le kell mondanom róla, mert egy cselédlányi fizetésből úgysem tudnám megvalósítani. A férfi köhintett. - Felemelhetem a fizetésed - jegyezte meg óvatosan. A lány felnevetett. - Akkor mindenkinek emelned kéne a bérét. Egy ajándékot már ravasz módon sikerült elfogadtatnod velem, de az volt az utolsó. Ne kísérletezz többet. A férfi megragadta a lány üres kezét, és az ajkához

emelte, hogy megcsókolhassa az ujjait. - Nagyon megnehezíted a dolgomat, kedvesem. Annyira vágyom arra, hogy adjak neked valamit. - Jeremy finoman szopogatni kezdte a lány egyik ujját. - Nem tudom, miért van ez. Még soha nem éreztem ilyen késztetést. - Jeremy egy másik ujjat vett a szájába, és gyengéden megharapdálta. - Olyan tehetetlen vagyok, és ez eléggé bosszantó… nagyon bosszantó. A lány felnézett a férfira, és a lélegzete felgyorsult. - Ugyan már! Nem hiszem el, hogy ennyire zavar a helyzet - mondta fátyolos hangon. - Honnan tudod, ha még soha nem akartál valakit megajándékozni? - De igen - ismerte be a lány. - Amikor megláttam valamit, ami nagyon megtetszett, mindig eszembe jutott, hogy Lucy biztosan örülne neki. Azért gondoltam azonnal rá, mert szerettem és fontosnak tartottam. Lucy nekem anya, nővér és jó barát egy személyben. Tehát most a magad nyakatekert, arisztokrata módján azt akarod közölni velem, hogy fontos vagyok számodra? - Istenem! Hát nem jöttél még rá? Hogyan bizonyítsam be… Jeremy az ölébe vonta a lányt, és lehajtotta a fejét, hogy

megkóstolja az ajkát. Nehezen tudott uralkodni magán, mert a lány íze megrészegítette, az érintésétől pedig vad vágy gyúlt a testében. Érezte, hogy a lány is remeg a karjában. Nekilátott, hogy kigombolja a blúzát, de végül nem volt türelme megbirkózni az apró gombokkal, és az anyagon keresztül markolta meg a mellét. Csók közben a lány az arcára tette a kezét, és a forró érintés még jobban felkorbácsolta Jeremy szenvedélyét. Amikor Danny kéjesen felnyögött, Jeremy tudta, hogy elég egy pillanat, és teljesen elveszíti a fejét… Minden akaraterejét összeszedve elszakította az ajkát Danny szájától. - Ha nem várna ránk egy kényelmes ágy a közeli vendégfogadóban, akkor képes lennék a füvön szeretkezni veled. Azt hiszem, ideje indulnunk, kedvesem.

40. fejezet Már majdnem besötétedett, mire összeszedték a piknik maradékát, és visszaültek Jeremy fogatába. A lemenő napot a látóhatár szélén gyülekező sűrű felhők és az utat szegélyező terebélyes fák eltakarták a szemük elől. Szerencse, hogy a fák kerítésként álltak az út szélén, mert különben könnyen letérhettek volna róla. A könnyű fogatot nem ilyen vidéki kiruccanásokra tervezték, ahol nincs közvilágítás. Jeremy fellélegzett, amikor felbukkantak a vendégfogadó hívogató fényei. Nem akarta a lány tudomására hozni, hogy mi történhet velük az elhagyatott vidéken, ahol éjszakánként útonállók garázdálkodnak. Arról nem is beszélve, hogy elég egy rossz kanyar, és a sötétben könnyen belefordulhatnak az árokba. Nagyon rossz befejezése lenne ennek a szép napnak, ha egy felborult kocsiban kéne tölteniük az éjszakát. Egymásba karolva mentek fel a szobájukba. Danny nem érdeklődött, hogy miért szállnak meg a fogadóban, ahelyett, hogy visszamennének Londonba. Akkor sem szólt, amikor

Jeremy csak egy szobát rendelt kettejüknek. Valószínűleg ő is tudta, hogy milyen veszélyek leselkednek az éjszakai utazókra, a közös szoba pedig azért nem zavarta, mert ő is alig várta már, hogy szeretkezzenek. Itt nyugodtan együtt mutatkozhatnak, mert senki sem ismeri őket. Pedig tévedtek. A vendéglős emlékezett Jeremyre, és a nevén szólította. A fiatalember néhányszor már megfordult ezen a helyen, és a férfi nem felejtette el. A helyiségben volt még egy vendég, aki felismerte - a tekintete legalábbis erről árulkodott. A férfi inkább Dannyt bámulta, és az arcán olyan kifejezés jelent meg, mintha egy angyalt - vagy egy kísértetet látna. A két fiatalnak azonban nem tűnt fel az idegen pillantása. Mihelyt becsukták maguk mögött a szobájuk ajtaját, Jeremy megfeledkezett minden addigi önfegyelméről és óvatosságáról. Úgy döntött, hogy majd csak később gyújtanak lámpát, a vetkőzés is várhat. Azonnal az ágyra dobta Dannyt, és olyan szenvedéllyel csókolta, hogy a lány akkor sem tudott volna megszólalni, ha esetleg tiltakozni akar. Danny-nek azonban esze ágában sem volt ellenkezni, mert az ő vágya is ugyanolyan hevesen lobogott, mint Jeremyé. Danny rendkívül izgatónak találta ezt a heves támadást.

A férfi letépte magáról a felöltőjét, és a földre hajította. A lány kabátja addig a karján volt, de kiejtette a kezéből, amikor a férfi az ágyra lökte. Jeremy most egyetlen mozdulattal letépte magáról az inget. A lány gyorsan kigombolta a blúzát, nehogy az is hasonló sorsra jusson. A fűzője hamar a földre került, és a férfi két kézzel megragadta a mellét, majd az arcát a melle közé temette, és felnyögött. Ajkával lecsapott az egyik mellbimbóra, és nyelvével addig becézte, amíg Danny felnyögött a kéjtől. A férfi forró ajka ekkor elindult felfelé. Először a lány nyakát halmozta el a csókjaival, majd a füléhez hajolt, és érdes hangon megszólalt. - Érints meg! Imádom, amikor megérintesz. Jeremy hanyatt fordult, és a csípőjére ültette a lányt, hogy jobban hozzáférjen. Danny megsimogatta a férfi mellkasát, és gyengéden megcsípte a mellbimbóját, majd lehajolt, és ő is ingerelni kezdte az ajkával. A férfi felnyögött, és a lány érezte, hogy a teste megkeményedik alatta. A férfi felrántotta Danny szoknyáját, benyúlt a bugyijába, és megragadta a fenekét. Közben az ágyékát hozzádörzsölte az öléhez. Ám Dannynek ez már nem volt elég, mert sokkal többet akart. Arra vágyott, hogy a férfi belehatoljon, és teljesen kitöltse. A teste szinte tüzelt a követelőző vágytól.

Nyöszörgése elárulta a férfinak, hogy folytathatja a támadást. Ajkát a szájára tapasztotta, mohón beletúrt a hajába, és átgördült az ágyon, hogy ő legyen felül. Közben a másik kezével lehúzta róla a bugyit, és ekkor végre teljesült Danny kívánsága. Jeremy egyetlen erőteljes lökéssel az ölébe hatolt, majd csípőjének ütemes mozdulataival mindkettejük vágyát az őrületig fokozta. A lány nemsokára úgy érezte, hogy az addig felhalmozódó feszültség felrobban az ölében, és lüktetve veszi körül a férfit. Hangos sikolyait halk nyögéssé szelídítették Jeremy csókjai, mert a férfi csak akkor engedte el a száját, amikor néhány másodperc múlva megvonaglott a teste, és ő is felkiáltott a szinte elviselhetetlen kéjtől. Jeremy szíve még mindig vadul zakatolt. Kétségkívül ez volt addigi élete legcsodálatosabb orgazmusa. Tehát ilyen hatással van az emberre, amikor órákon át halmozódik benne az izgalom és a várakozás? Nem igaz. Mással is átélt már ehhez hasonló elhúzódó izgalmat, de a szeretkezés közben mégsem érzett ilyen földöntúli gyönyört. Ez Danny miatt van, mert rajta kívül még egyetlen nő sem volt rá ilyen hatással - és ráadásul nem csak szeretkezés közben. A nap minden percét vele akarta tölteni, és komoly gyötrelmet jelentett számára, hogy ezt nem teheti meg.

Nagyon nehezen viselte ezt a tehetetlenséget. Jeremy nem szívesen távolodott el Dannytől, de végül belátta, hogy le kell vetkőznie, ha kényelmesen akar aludni. Felkelt, és meggyújtott egy lámpát. Egyáltalán nem érezte fáradtnak magát. - Nem hoztunk magunkkal hálóruhát - jegyezte meg Danny, amikor Jeremy bebújt a takaró alá. - Dehogynem - válaszolta a férfi, és szorosan átölelte. Nem tudom, neked mik a terveid, de én úgy döntöttem, hogy a karjaidban alszom. Kövesd a példámat, kedvesem. - Ha szerinted ez megfelel, akkor megbízom az ítéletedben. - A lány kényelmesen elhelyezkedett a férfi karjában. - Furcsa érzés, hogy egy fogadóban vagyok, és nem azért jöttem ide, hogy kiraboljam a vendégeket. A férfi felnevetett. - Bezárjam az ajtót, nehogy kiosonjál? Vagy most az egyszer vissza tudod fogni magad? - Persze. Ha a vendégek észreveszik, hogy kirabolták őket, általában nagy lármát csapnak. Semmi kedvem reggel ilyen zajra ébredni. A lány elhallgatott. Jeremy várt egy darabig, majd felemelte a fejét, hogy megnézze, mosolyog-e.

- Ugye, most vicceltél? - kérdezte, amikor meglátta a komoly arcát. - Hát persze! - nyugtatta meg Danny. - De ha már az önuralomról beszélünk, neked is van mit fejlődnöd ezen a téren. - Az lehetetlen! Úgy érzem, hogy már eddig is éppen eléggé visszafogtam magam. Belebolondulok, ha még ennyit sem tehetek. A lány megcsóválta a fejét. - Dehogy fogsz megbolondulni. Különben sem olyan önmegtartóztatásra gondoltam, hanem a féltékenységedre. - Micsoda? Féltékenység? - kiáltott fel Jeremy, majd felháborodott hangon folytatta: - Soha életemben nem voltam még féltékeny. - Akkor miért akartad kirúgni Carltont ma reggel? - Szóval arra gondolsz! - A férfi vállat vont. – Az csak egy… nos, igazából nem tudom, hogy mi volt. De abban egészen biztos vagyok, hogy nem… - De igen. Ráadásul teljesen feleslegesen. Meg sem győződtél arról, hogy miért kerültem Carlton közelébe, máris kirúgtad azt a szegény embert. Pedig bíznod kéne bennem, mert ez csak így működik; és csak kettőnk között. Érted, hogy

mire gondolok? - Fogalmam sincs. A lány nagyot sóhajtott. - Kivételt tettem veled, Jeremy. Ha minden férfival lefeküdnék, akkor azzá válnék, ami soha nem akartam lenni. Megfogadtam, hogy nem leszek szajha, ezért nem lesz több ilyen kapcsolatom. Ha ennek vége, akkor egy rendes férjet keresek magamnak, és az esküvő előtt nem fogom… megkóstolni a tortát. Ugye nem kell részleteznem, hogy ez mit jelent? A férfi közelebb vonta magához a lányt. - Danny, drágám. Nem hiszem, hogy ennek valaha vége lesz. A lány nem felelt azonnal, és a férfi azon kapta magát, hogy visszafojtott lélegzettel várja a választ. - Csak akkor, ha kapok egy jobb állásajánlatot. A férfi felült, de a lány visszahúzta magához. - Csak vicceltem, ember! Istenem, ennyire nem érted a tréfát? A férfi a szemöldökét ráncolta. - Más esetben érteni szoktam, de most egyáltalán nem vicceltél. Milyen munka tudna elcsábítani tőlem?

A lány most is késlekedett a válasszal, de végül felsóhajtott. - Ha anya és feleség lehetek - mondta. - Soha nem rejtettem véka alá, hogy saját családot akarok. Téged szerető rokonok vesznek körül, ezért nincs meg benned az a vágy, hogy családot alapíts. De én előbb-utóbb úgyis továbblépek, hogy megvalósítsam ezt a célomat. A férfi magához ölelte a lányt - talán kicsit szorosabban a kelleténél. Nem örült, amikor Danny a céljairól beszélt, de az „előbb-utóbb” azt jelenti, hogy csak évek múlva szánja rá magát.

Talán

soha.

Semmi

értelme

most

ezen

aggodalmaskodni, amikor a viszonyuk ilyen felhőtlen. Egy kis idő után a férfi bevallotta. - Alig hiszem el, hogy ilyen létezik. Még soha nem éreztem magam ilyen boldognak és elégedettnek. Danny már elszunyókált, de erre a kijelentésre felkapta a fejét. Felkönyökölt és a férfira nézett. - Ez igaz? - Különben nem mondanám. És nagyon szeretném, ha otthon is egy ágyban aludhatnánk. A személyzet már úgyis tudja, hogy viszonyunk van. Azt hiszem, ma reggel ezt egyértelműen a tudomásukra hoztam.

A lány összehúzta a szemöldökét. - Ha azt mondod, hogy az az ostoba jelenet szándékos volt, akkor megcsíplek, méghozzá alaposan. - Egyáltalán nem volt szándékos. - Jeremy elvigyorodott. - De bevált. Nem? - Én jobban szeretném, ha minden úgy maradna, mint eddig. Állandóan abban mesterkedsz, hogy szeretőt csinálj belőlem. Ideje lenne abbahagynod, mert már elmondtam a feltételeimet. Csak a teljes egyenlőséget tudom elfogadni. - Igen, de mi köze van ennek az együtt alváshoz? Most valóban az alvásra gondolok, Danny. Azt is nagyon élvezem, ha a karomba tarthatlak, minden hátsó szándék nélkül. A lány a férfira mosolygott és hozzábújt. - Ennek őszintén örülök. Hadd gondolkodjak egy kicsit. Félálomban még hozzátette: - Az biztos, hogy nagyon kényelmes hálóruha lenne belőled.

41. fejezet Amikor éjfél elmúlt, és a lány szobájában még mindig égett a lámpa, Tyrus kénytelen volt belátni, hogy a fogadó nem a legjobb helyszín a feladat végrehajtására. El sem tudta hinni, hogy ismét rátalált! Pedig már teljesen lemondott róla. A lordnál tett látogatásakor azt hitte, hogy végre sikerül befejeznie a munkát, de kiderült, hogy a lány már nem lakik azon a helyen, ahová követte. Kirúgták, és senki nem tudta, hogy hová ment. Teljesen reménytelen vállalkozás volt egy ilyen nagyvárosban ismét rábukkanni, ezért bele kellett törődnie, hogy végképp elveszítette a nyomát. Nem ment vissza a lordhoz, hogy bevallja újabb kudarcát. Most viszont ismét megtalálta! Ez alkalommal nem fogja szem elől téveszteni, és még ma éjjel elvégzi a feladatot. Sejtette, hogy néhány órát várnia kell, ezért elemelt egy üveg rumot a vendéglős kamrájából, és felvitte a szobájába. A párocska nyilván nem aludni jött a fogadóba. Hát persze, hogy nem. A lány is pont olyan szemrevaló fehérszeméllyé

cseperedett, mint az anyja. A vele lévő uraság már alig várta, hogy rávethesse magát. Nem baj, egyszer akkor is el kell aludniuk. Nem valószínű,

hogy az éjszaka közepén útra kelnek,

visszamennek

oda,

ahonnan

jöttek.

Tyrus

tehát

és várt.

Tízpercenként óvatosan kinézett a folyosóra, és bosszankodva látta, hogy az ajtajuk alatti résen még mindig fény szűrődik ki. Kár, hogy a lány éppen egy Maloryval van itt. Az a család olyan hírhedt, hogy még ő is hallott róla. Nem azért aggódott, mert lordok. Inkább az zavarta, hogy olyan férfiak hírében állnak, akikkel nem tanácsos ujjat húzni. Azt hallotta, hogy remekül bánnak a pisztollyal, egyetlen párbajt sem veszítettek még el, nagyszerűen bokszolnak - és a nők sem tudnak ellenállni nekik. Ezért a fiatalembert nem akarta bántani, csak leütni, hogy elveszítse az eszméletét. Sajnos

mostanában

üldözi

a

balszerencse,

ezért

előfordulhat, hogy túl nagyot üt, és őt is megöli. Ezért kell először a lánnyal végeznie, mert ha végre meghal, akkor azonnal visszajön a szerencséje.

Az éjszaka közepén Dannyre megint rátört a régi rettegés, pedig mostanában csak akkor szoktak felbukkanni ezek a rémképek, amikor félt vagy aggódott valami miatt. Most mégis felriadt, mert álmában meglátta a feje felé lendülő botot. A lány megborzongott, és lerázta magáról a rossz érzést. Közelebb húzódott Jeremyhez, és elégedetten gondolt arra, hogy most az egyszer végre van valaki mellette, aki megnyugtatja. Nem akarta felébreszteni, mert elég vigasztalást nyújtott a puszta közelsége és az érintése. Ekkor meghallotta, hogy valaki halkan kopog az ajtón. - Jeremy, ott vagy? - kérdezte egy női hang. Danny

teste

megfeszült.

Az

agyán

számtalan

kellemetlenebbnél kellemetlenebb gondolat futott át. Ezért nem volt túl gyengéd, amikor felrázta Jeremyt. - Mi van? - riadt fel a férfi, és azonnal felült az ágyban. - Egy nő szólongat a folyosón - közölte Danny mogorva arccal. - Ugyan már! Biztosan csak álmodtad. Az ajtó előtt megint felhangzott a kiáltás. - Jeremy, hallom, hogy ott vagy. Ha fel vagy öltözve,

akkor gyere ki! - Istenem, ez nem lehet! - kiáltott fel a férfi meglepetten. - Amy? - Tehát ismered? A férfi csak most jött rá, hogy Danny miért olyan barátságtalan. - Nem az, amire gondolsz! Ő az unokatestvérem. - Hát persze - morogta Danny, és két lábbal meglökte a hátát, hogy kirúgja az ágyból. - A csudába! - A férfi elveszítette az egyensúlyát, és elterült a padlón. - Tényleg a kuzinom! - mérgelődött. Közben gyufáért nyúlt, és meggyújtotta az ágy mellett lévő lámpát. Danny ijedten felkiáltott. A férfi követte tekintetét, és ő is észrevette a szobában lévő idegen férfit. A betolakodó középkorú lehetett, de a haja teljesen ősz volt, és a háta közepéig ért. A csapzott tincseket szalmaszálakkal fogta össze a tarkóján. Jeremy nem akart hinni a szemének: szalmaszálakkal? A magas vékony férfi úgy öltözött, mint egy koldus - a ruhája foszladozott, és teli volt lyukakkal. Amikor a gyufa fénye megvilágította a szobát, az alak megdermedt, és egy pillanatig moccanni sem tudott a meglepetéstől. Alig néhány méterre állt az ágynak attól a

végétől, ahol Danny feküdt. Egyik kezében egy jókora furkósbotot szorongatott, a másikban pedig egy párnát. Biztosan abba akarta begyömöszölni az ellopott holmit. Alkoholszagú lehelete elárulta, hogy nem teljesen ura mozdulatainak. - Amy! - kiáltott fel Jeremy. - Menj távolabb az ajtótól, mert nemsokára kidobok valakit a folyosóra… Illetve, ha van nálad egy pisztoly, akkor gyere be, és lőj. - Nem hordok magamnál fegyvert - szólt vissza a nő a folyosóról. - Warrennél viszont mindig van egy pisztoly. Most köti be a lovakat az istállóban, de nemsokára itt lesz. Jeremy már megkerülte az ágyat, hogy a betolakodóhoz lépjen. A pisztoly szó hallatán a férfi szeme tágra nyílt a rémülettől, és átvetette magát az ágyon, hogy az ajtóhoz rohanjon. Danny elkapta a lábát, amikor átugrott felette, de a férfi olyan nagy lendülettel érkezett a padlóra, hogy sikerült kiszabadulnia a szorításából. Az ágy másik oldalán orra esett, de nem maradt sokáig fekve. Korát meghazudtoló fürgeséggel felpattant, és kifutott az ajtón. Jeremy utánaeredt, nem törődve azzal, hogy anyaszült meztelen. Danny gyorsan magára kapta a szoknyáját és a blúzát, hogy követhesse őket. Az ajtó még mindig tárva-nyitva

állt, de a folyosón álldogáló nő nem mert bekukucskálni. Ha valóban Jeremy kuzinja, akkor valószínűleg tapintatosan hátat fordított neki. Jeremy akkor ért vissza, amikor Danny befejezte az öltözködést. Olyan komor arcot vágott, hogy a lányból kitört a nevetés. - Mit nézel rajtam? - fakadt ki a férfi, és a hangja ugyanolyan bosszús volt, mint az arca. A lány nagyon viccesnek tartotta a jelenetet. - Ruha nélkül eredtél a rabló nyomába! - És megbotránkoztattál engem! - hangzott fel Amy felháborodott hangja a folyosóról. - Ha felveszem

a

nadrágomat,

akkor

meglép!

-

mentegetőzött a férfi. - És érdemes volt meztelenül fogócskázni? - érdeklődött Danny - Elkaptad? - Nem - morogta Jeremy. - Amikor a folyosó végéhez ért, szabályosan legurult a lépcsőn, de aztán felpattant, és mintha mi sem történt volna, eliszkolt! Végül úgy döntöttem, hogy nem fogok anyaszült meztelenül rohangászni a környéken. Főleg az zavart, hogy nincs rajtam csizma. - Hagyd most a csizmát! Azt mondd meg, hogy a

nadrágodat felvetted-e már? - érdeklődött Amy a folyosóról. Jeremy elhúzta a száját, és elvette a nadrágot Danny kezéből, mert a lány már nyújtotta feléje. Gyorsan belebújt, majd felkiáltott: - Gyere be, hugi! És áruld el, hogy miért dörömbölsz az ajtómon az éjszaka kellős közepén? Amy bedugta a fejét, és látta, hogy Jeremy már nem olyan botrányosan meztelen, mert legalább a nadrág rajta van. Bejött, és azonnal tiltakozni kezdett. - Nem dörömböltem, csak csendben kopogtam - közölte méltatlankodva. - Igaza van - ismerte el Danny, aki már biztos volt abban, hogy a nő Jeremy unokatestvére. Meggyőzte a férfi hangneme, amikor megszólította. Amikor megpillantotta a fiatal nőt, már semmi kétsége nem maradt a rokonság felől. Amynek ugyanolyan éjfekete haja és enyhén ferde vágású kobaltkék szeme volt, mint Jeremynek. Danny elámult a szépségén. Az egész család így néz ki? - Mit keresel itt, Amy? - csodálkozott Jeremy. - Azt hittem, még Amerikában vagy Warrennel! - Ma délután futottunk be a kikötőbe… illetve tegnap délután. Aztán támadt egy furcsa érzésem, és… - Istenem, Amy! Nem akarok hallani erről! - vágott a

szavába Jeremy. - Vedd úgy, hogy nem is érdeklődtem. - Fogd már be a szád! - legyintett Amy, és kényelmesen elhelyezkedett a szoba egyik kárpitozott székén. Jeremy körülnézett a helyiségben. Az ingét kereste, de nem találta sehol, mert amikor levette, elhajította valahová. Közben úgy tett, mintha a kuzinja nem lenne a szobában, hátha így

sikerül

megúsznia

Amy

beszámolóját

a

rejtélyes

megérzéséről. Danny leült az ágy szélére, mert az a benyomása támadt, hogy egyhamar nem fognak visszafeküdni. - Szóval ma délután futottunk be, illetve eveztünk be a kikötőbe. Olyan sok vitorlás sorakozott a dokkok előtt, hogy Warren hajója valószínűleg még most is a kikötési engedélyre vár. Miután rám tört a rossz érzés, hogy bajban vagy, egyenesen James bácsi házához siettünk. Ott megtudtuk, hogy már a saját házadban laksz. Szereted az új helyet? - Igen. Ugye az apámnak nem beszéltél a baljós sejtelmedről? - Nem. Bár nagyon nehezemre esett magamban tartani. Igaz, akkor még azt hittük, hogy az új házban találkozunk veled. Ott azonban megtudtuk, hogy egy napra elutaztál. Még jó, hogy a házvezetőnővel közölted, hol talál, ha esetleg szükség van rád.

- Milyen bajt érzel, Amy? - Nem tudom pontosan. Ráadásul nemcsak egy egyszerű bajról van szó, hanem komoly veszélyről. Ugye nem tervezed, hogy belekeveredsz valamibe? - Ezen a héten nem szándékozom veszélyes üzelmekbe keveredni. A lány haragos pillantással nyugtázta a gunyoros választ. - Ne gúnyolódj, légy szíves. Tudod, hogy a megérzéseim soha nem tévednek. Ha csak egy enyhe sejtésről lenne szó, akkor nem ráncigáltam volna ide Warrent, hanem inkább hazamentünk volna. - Dehogynem! Ismerlek, Amy. A lány legyintett, majd zavartalanul folytatta: - Ez akkor is egy nagyon erős érzés volt. Biztos vagy abban, hogy ez a nő nem akar megölni téged? Danny döbbenten pislogott, amikor meglátta Amy gyanakvó tekintetét. Jeremy jót nevetett. - Csak akkor, ha a gyönyörbe bele lehet halni. Máskülönben nem tör az életemre. - Még mindig nevetve folytatta: - Ő az én… barátom, Danny. Danny, bemutatom Amyt, a leghuncutabb kuzinomat. - Nem is tudtam, hogy manapság ezt a kifejezést

használják… erre - csipkelődött Amy. - Nem azért mondtam, mert finoman akartam fogalmazni - erősködött Jeremy. - Danny nem hajlandó a szeretőm lenni, ezért

csak

a

barátomnak

nevezhetem.

Na

és…

a

cselédlányomnak, mivel ragaszkodik ahhoz, hogy ő tartsa el saját magát. Amy Dannyre mosolygott. - Milyen érdekes kivétel! Egy cselédlány, aki nem akarja kihasználni az alkalmat, hogy kedvére lustálkodhasson! Örülök, hogy találkoztunk, Danny. Danny biccentett. Nem volt az ínyére, hogy ilyen nyíltan kitárgyalják. Ráadásul most hallotta először, hogy Jeremy a „barátjának” nevezi. Neki soha nem jutott volna az eszébe ez a kifejezés. Pedig mi mást mondhatna Jeremyre? A munkaadója? Annál azért sokkal több. A szerelmeskedő társa? A szeretkező partnere? Lehet, hogy a kapcsolatukra nem is létezik megfelelő szó! - Ne aggódj, kuzinom! Nincsen semmi baj. Az érkezésed megzavarta azt a gazembert, és nem tudott kifosztani minket nyugtatta meg Jeremy az unokatestvérét, aki még mindig aggódó pillantással méregette. - Tehát ezt éreztem meg?

- Hát persze. Igaz, hogy nem forogtunk életveszélyben, mert a fickónál csak egy furkósbot volt, de akkor is pont a megfelelő pillanatban érkeztél, és megakadályoztad a betörést. Amyn egy darabig még látszott a kételkedés, majd végül úgy döntött, hogy Jeremynek valószínűleg igaza van. - Ha felébreszt titeket, akkor megsérültél volna. Biztosan ezt éreztem meg. - Ez azt jelenti, hogy lefekhetünk végre? - szólalt meg Warren az ajtóban. - Isten hozott itthon, öregfiú! - Jeremy vidám mosollyal üdvözölte a kuzinja férjét, majd Dannyhez fordult: - Ő a második Anderson testvér, aki a házasság révén a családunkba került. Az első a húga, George, aki… - Georgina - javította ki Warren. - …aki az apámhoz ment feleségül - folytatta Jeremy. Azelőtt Warren volt a legmegkeseredettebb férfi az egész földkerekségen, de most nem találsz nála boldogabb férjet, hála a kuzinomnak. Amy felállt, és ünnepélyesen meghajolt. - Köszönettel elfogadom a bókot. Danny elámult Warren magas termetén. Egyáltalán nem hasonlított Drew-ra, csak a testmagassága és a haja színe

emlékeztetett a fivérére. A szeme viszont halványzöld volt, és a tekintete ellágyult, amikor a feleségére nézett. - Ő a barátom, Danny - mutatta be Jeremy. - Egy újabb férfinév? - csóválta a fejét Warren. - Miért van az, hogy az apáddal együtt mindig férfi beceneveket adtok a nő ismerőseiteknek? - Ebben teljesen ártatlan vagyok - vigyorgott Jeremy. Valóban ez a neve; szerintem a Danielle rövidítése. - Nem igaz - morogta Danny. - Honnan tudod, ha nem emlékszel rá? - kérdezte Jeremy. - Valahogy mégis tudom - erősködött a lány. Az ingerült hang hallatán Warren jobbnak látta visszavonulni. - Szerintem most már ideje lenne nyugovóra térnünk. - Szereztél szobát? - érdeklődött Amy. - A hall másik oldalán. - Csodás - örvendezett Amy, és Jeremyhez fordult: Akkor reggel találkozunk, és együtt megyünk vissza a városba. Közben szeretnék mindent megtudni, ami a távollétemben történt. Warren kivonszolta feleségét a szobából, mielőtt valami még az eszébe jut, és gyorsan becsukta maguk mögött az ajtót.

Jeremy visszafeküdt Danny mellé. - Jól vagy? - kérdezte Jeremy, és figyelmes pillantással fürkészte Danny arcát. - Miért ne lennék jól? - Szokatlan lehet számodra, hogy most te lettél majdnem egy rablás áldozata. Ugye milyen kellemetlen érzés? - Ne hibáztass azért, amit kényszerből tettem. Egyáltalán nem szerettem lopni. - Mégis loptál. - Egy nyomornegyedben nőttem fel, ha nem tudnád. Szerinted milyen választása van ott egy nőnek, aki nem tud írni és olvasni, sőt még rendesen beszélni sem? - Tudom, hogy nem szívesen hallod azt a szót, ezért inkább nem válaszolok. - A legtöbben valóban azt teszik. Vagy szajhák lesznek, vagy tolvajok. Jeremy átölelte a lány vállát. - Ismerd be, hogy nem emiatt vagy ideges, hanem azért, mert most jöttél rá, hogy mit érezhették az áldozataid. A lány legyintett. - Tévedsz. Különben sem történt semmi. Nem is tudott volna kirabolni minket az az alak, hiszen ébren voltam. Igaz,

hogy először a kopogás keltette fel a figyelmemet, de előbbutóbb az ő járkálását is meghallottam volna. A szaga is elárulta volna, hogy a szobában van, mert csak úgy bűzlött a rumtól. Kudarcra volt ítélve a próbálkozása. Látszik, hogy nem valami ügyes, mert egy jó tolvaj soha nem dolgozik részegen. - Rendben van, akkor abbahagyom a találgatást sóhajtott fel a férfi. - Áruld el, hogy mitől lett ilyen rossz kedved? - Nincs rossz kedvem. Csak a szavaid rádöbbentettek arra, hogy a mi kapcsolatunkra nem létezik megfelelő kifejezés. A barátodnak neveztél, de haboztál, mielőtt kimondtad. Szerintem nem úgy gondolsz rám, mint egy barátra. - Ha figyelembe vesszük a szó eredeti jelentését, akkor igen. Miért nem nevezhetlek a barátomnak, ha közel állok hozzád, élvezem a társaságodat, megbízom benned, és megosztom veled az örömömet? - A férfi arcán kaján mosoly jelent meg. - Persze, a barátok közt általában nem olyan örömökre szoktak gondolni, mint amilyenekben mi részesítjük egymást… de talán érted, hogy mit akarok kifejezni. Egyelőre még nem vagyunk a lehető legközelebbi barátok, de afelé haladunk.

A lány meglepődött. - Most ugratsz? - kérdezte gyanakodva. A férfi hanyatt fektette az ágyon, és fölé hajolt. - A kettőnk kapcsolatáról soha nem tréfálkoznék, Danny. Eddig még nem sok mindent árultam el magamról, csak olyasmit, amit mástól is hallhattál. Most viszont közlöm veled, hogy Amy valóban a legjobb barátom, és gyakran találkozol majd vele, mert sokszor meglátogat, amikor Warren nem viszi el Amerikába. Szeretném, ha jobban megismernéd, és tudom, hogy

meg

fogod

kedvelni.

Amynek

olyan

elragadó

személyisége van, hogy mindenki megszereti. Egyvalamit azonban a lelkedre kötök: soha ne köss vele fogadást. - Miért? - Mert egyetlen fogadást sem veszített még el eddig. - Olyan szerencsés? - Nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy különleges képességekkel

rendelkezik,

és

mindig

csalhatatlan

„megérzései” vannak. Ha esetleg felajánlja, hogy fogadj vele, akkor kapd fel a szoknyád, és szaladj el jó messzire.

42. fejezet Jeremynek igaza volt Amy Andersonnal kapcsolatban: valóban lehetetlen volt nem szeretni. A fiatal nő eleven, őszinte és vidám természete azonnal levette Dannyt a lábáról. Még a folyamatos fecsegését is üdítőnek tartotta. Jeremy a fogat bakján ült, Danny és Amy a kényelmes üléseken foglalt helyet, Warren pedig mellettük lovagolt. Az út során Amynek sikerült megtudnia Danny teljes élettörténetét, és még a terveiről is kifaggatta. A hölgyet egyáltalán nem botránkoztatták meg a hallottak, hanem egyre nagyobb kíváncsisággal kérdezősködött tovább. Beszélgetés közben időnként a nekik háttal ülő Jeremy felé pillantott, és Danny is szerette volna tudni, hogy a férfi vajon odafigyel-e a beszélgetésükre. Mivel egyszer sem szólt közbe, a lány úgy vélte, hogy valószínűleg nem hallgatja őket. Már közeledtek London külvárosához, amikor Amy hirtelen megszólalt: - Valaki követ minket. Jeremy azonnal megállította a fogatot, bebizonyítva, hogy egész idő alatt minden szavukat hallotta. Dannyt ez nem

zavarta, mert semmi olyat nem mondott, amit már nem mesélt volna el neki. - Ki követ? - kérdezte Jeremy az unokatestvérétől, majd rájött, hogy ezt még ő sem tudhatja, ezért inkább egy újabb kérdést tett fel. - Veszélyt jelent számunkra? Danny éppen közölni akarta vele, hogy Amy nem ismerheti a választ, de a nő megelőzte. - Igen.

Méghozzá

nagy

veszélyt

-

jelentette

ki

határozottan. Danny aggódni kezdett, Warren pedig azonnal elindult visszafelé, hogy megnézze, ki lopakodik a nyomukban az úton, vagy az utat szegélyező bokrok között. A lánynak is az volt az érzése, hogy követik őket, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Amióta London elegáns negyedébe betette a lábát, már kétszer is elfogta ez a bizonytalan érzés, mégsem lett semmi baja. Most viszont Amy is beszélt róla, és a családja azonnal hitt neki. Talán meg kéne említenie, hogy nem ez az első alkalom, amikor ilyesmi történik vele? Mégsem szólt egy szót sem, mert nem hitte, hogy a két dolognak köze lenne egymáshoz. Őt az a gonosztevő követte, akiről Lucy mesélt, és aki valamiért meg akarja találni. Most viszont egy útonálló lopakodik mögöttük, aki szerette volna

feltartóztatni őket, mielőtt beérnek a városba. Az elképzelése beigazolódni látszott, amikor Warren visszatért, és a fejét csóválva jelezte, hogy nem látott senkit. Amy is megnyugodott, és megkönnyebbülve kijelentette: - A veszély elmúlt. Akárki is volt az, Warren elriasztotta. Ezek után folytatták az útjukat, mintha mi sem történt volna. Danny mosolygott magában. Milyen mulatságos, hogy a két férfi ennyire szavahihetőnek tartja Amyt! Amikor a nő azt mondta, hogy nincsenek már veszélyben, ők sem foglalkoztak többé vele. Jeremy kitette Dannyt a ház előtt, és visszaszállt a kocsiba, hogy Amyt is hazavigye. Közölte a lánnyal, hogy valószínűleg későn ér haza, mert üzleti tárgyalásai vannak: ácsokat kell szereznie az apja egyik felújításra szoruló házához. Danny azonnal nekilátott a takarításnak, mintha az éjszakát nem a ház urával töltötte volna. A távozása óta nem sok por gyűlt össze a házban, ezért még vacsora előtt végzett a munkával. Nemsokára Jeremy is megérkezett, és magához hívatta az étkezőbe, ahol ő evett. - Ülje le, drágám. Vacsoráztál már? - Éppen ettem, amikor idehívtál. - Akkor hozd ide a tálcát, és folytassuk a vacsorát együtt.

A lány a belépése után engedelmesen leült a férfi mellé, de most nem állt fel. - Tudod, hogy az nem lenne illő. A férfi felsóhajtott. - Akkor nem akarlak feltartani. Csak el szerettem volna mondani, hogy a hétvégén elutazom. Most a lány sóhajtott fel. - Nem kell beszámolnod a teendőidről. - Miért akarsz minden áron falat emelni kettőnk közé? Hiszen megállapodtunk, hogy barátok vagyunk! A barátok elmesélik egymásnak a teendőiket. A lány lesütötte a szemét, hogy elkerülje a férfi pillantását. Valóban ezt teszi? Igyekszik minél távolabb tartani Jeremyt, hogy így készítse fel magát a távozásra? Valószínűleg erről van szó. Nem lesz könnyű feladat elhagyni Jeremy Maloryt, mégis mielőbb meg kell tennie. Minél tovább halogatja, annál jobban fog fájni. Danny el akarta hessegetni ezeket a kellemetlen gondolatokat. - Akkor hadd halljam a hétvégi terveidet - nézett a férfira. - Elmegyek Crandle-ékhez vendégségbe, de ezen kívül kész vagyok bármire, amihez neked is kedved van.

- Crandle-ékhez? Nem ott kopasztották meg Percyt? Jeremy nem válaszolt a kérdésére. Felállt, odalépett Danny székéhez, és talpra rántotta a lányt. Dannyt váratlanul érte a szenvedélyes csók. A férfi ajkának mohó támadásától elszédült, és teljesen megfeledkezett magáról. Mindig ez történt, amikor megérezte a férfi ízét. Ő is átölelte a férfi nyakát, és viszonozta a csókját. Jeremy ekkor eltolta magától, és merőn ránézett. A csókban Danny nem érezte, hogy a férfi haragszik rá, de most erről árulkodott az arca és a hangja is. - Mostantól fogva minden alkalommal ez történik, amikor megpróbálod elhitetni velem, hogy közönyös vagy irántam. Ne játszd ezt velem, mert nagyon bosszantónak tartom! Pedig Jeremy félreértette Danny viselkedését. A lány nem azért igyekezett hűvös és távolságtartó maradni, mert el akarta hitetni a férfival, hogy nem érdekli a hétvégi távolléte. Ezzel a színlelt közömbösséggel próbálta elfojtani magában azokat az érzéseket, amelyeket a férfi közelléte ébresztett benne. Pedig tisztában volt azzal, hogy minden hiába. Bosszantó, hogy képtelen ellenállni Jeremynek! A lány most már nemcsak magára haragudott, hanem a

férfira is. Miért egy szenvedélyes csókkal fejezi ki a mondanivalóját? - Nem színleltem semmit. Megpróbáltam visszafogni magam, mert legszívesebben azonnal bevonszoltalak volna a szobádba. Pedig először biztosan be akarod fejezni a vacsorádat. A férfi egy pillanatig értetlenül nézett rá, aztán kitört belőle a nevetés. - Emiatt ne aggódj, kedvesem. Bármikor rám vetheted magad. A lány legyintett. - Most

már

nyugodtan

leülhetsz,

mert

közben

lehiggadtam. Inkább áruld el, hogy miért akarsz odamenni, ahol valószínűleg Lord Heddings is jelen lesz. A férfi szomorúan ingatta a fejét az elszalasztott alkalom miatt, de aztán engedelmeskedett, és visszaült az asztalhoz. - Pontosan azért, mert ott lesz. A lány összeráncolta a szemöldökét. - Rajta akarod kapni lopás közben? - Persze. Nemcsak Percyvel bánt tisztességtelenül, hanem a családtagjaimat is meglopta. Ha nem állítom meg, akkor az apám lép közbe és megöli. Szerintem Heddings is inkább az én

közreműködésemet választaná. A lány remélte, hogy Jeremy túloz az apjával kapcsolatban. - Meg sem fordul a fejedben, hogy nem egyedül dolgozik? Lehet, hogy az emberei hajtják végre a lopásokat. - Úgy okoskodj, mint egy tolvaj. Próbálj meg egy lord fejével gondolkodni. - Pontosan azt teszem! Szerinted egy lord maga végzi el a piszkos munkát, amikor könnyen felbérelhet valakit? Sokkal valószínűbb, hogy ő csak vár, és a végén bezsebeli a zsákmányt. Ne feledd, hogy annak az embernek olyan szolgái vannak, akik az éjszaka kellős közepén pisztollyal járkálnak a házban. Ez azért jelent valamit. - Valóban furcsa alak volt a lakája, annyi szent. - Nem is nevezném igazi lakájnak – vélte Danny. – Inkább egy olyan alkalmazottnak tűnt, aki megszokta, hogy az ura házában bármikor felbukkanhatnak a legelvetemültebb bűnözők… persze a mi esetünkben rossz volt a következtetése - tette hozzá tapintatosan. - Természetesen. Mégis remélem, hogy nincs igazad, mert szeretném tetten érni. Sokkal élvezetesebb lenne úgy elkapni.

- Ígérd meg, hogy óvatos leszel - sóhajtotta a lány. - Nocsak! - kapta fel a fejét a férfi. - Végre hajlandó vagy beismerni, hogy fontos vagyok számodra? - Szó sincs róla - tiltakozott a lány. - Csak a fizetésem miatt aggódom. - Ezután tréfás mosollyal így folytatta: - Ide kéne adnod a béremet, mielőtt távozol. - Szó sem lehet róla! Te viszont megfizetsz ezért a megjegyzésedért. Így is történt, mindkettejük legnagyobb örömére.

43. fejezet Danny az új kedvencei miatt égve hagyta a szobájában a lámpát. Magával vitte őket az ágyba, de biztos volt abban, hogy nem fogják végigaludni az egész éjszakát. Azt akarta, hogy legyen nekik egy kis fény, ha játszani akarnak. Arra ébredt, hogy a kismacska farka az arcához ér, ő pedig ismét azt a szörnyűséget látja álmában. Megpillantotta a feje felé lendülő furkósbotot, és érezte a nyomában támadó éles fájdalmat. Méghozzá nem is kicsit. Az addigi álmaiban soha nem érzett fájdalmat, csak emlékezett rá… Istenem! Most nem álmodik! A támadó ismét ütésre lendítette a botot. A lány most tisztán látta a középkorú férfi arcát és csapzott szürke haját. Aztán hirtelen felrémlett neki a régi kép, amikor a haja még fekete volt, de a sötét szemében ugyanez a halálos elszántság villogott. Ez az a férfi, aki akkor megtámadta! Ő zúzta szét az addigi életét, és rabolta el tőle az emlékeit. A fogadóban nem ismerte fel, de most már világosan látta, hogy ez volt a

gyerekkori bántalmazója. És még mindig meg akarja ölni… A takaró miatt nem tudott elég ügyesen mozogni, de mégis sikerült a második ütés elől elhajolnia. Hallotta, ahogy a bot hatalmas erővel lecsap a párnára, ahol az előző pillanatban még a feje volt. A lábát még mindig nem tudta kiszabadítani a takaró alól. A következő ütést csak úgy tudja elkerülni, ha kigurul az ágyból. Attól félt, hogy akkor még jobban belegabalyodik a takaróba, és már csak úgy van esélye a menekülésre, ha közelharcba keveredik a férfival, miközben megpróbálja elvenni tőle a botot. Megfordult, hogy a karjával védje ki a következő csapást. Ekkor megpillantotta Jeremyt. A lord egyetlen mozdulattal a padlóra rántotta a férfit, és kíméletlenül ütlegelni kezdte. Még soha nem látta Jeremyt ennyire kifordulni magából. Úgy tűnt, mintha puszta kézzel meg akarná ölni a férfit. - Szerintem ezt már nem érzi – szólalt meg egy idő után, hogy lecsillapítsa a fiatalember dühét. Jeremy ránézett. Addig a gallérjánál fogva tartotta a férfit a levegőben, hogy minden egyes ütése az arcát érje. Most elengedte az áldozatát, aki némán a padlóra rogyott. Jeremy odament Dannyhez, és aggódva szemügyre vette az arcát. - Hol ütött meg? - kérdezte, és a hangja csupa

kétségbeesés volt. - A fejemen. De az ütés erejét felfogtam a karommal, amikor a cicát odébb tettem az ágyamon. A férfi megvizsgálta a fejét, és észrevette a kis dudort. A lány összerezzent, amikor hozzáért, de nem szólt egy szót sem. Most már lüktetni kezdett, de nem a fájdalom nem volt elviselhetetlen. A karja sokkal jobban sajgott. - Nem szakadt fel a bőr - magyarázta a férfi -, de néhány napig biztosan fájni fog a fejed. Majd kerítünk rá jeget. Artie nemsokára intézkedik, miután megszabadított minket ettől az alaktól. Odalépett az ajtóhoz, és a lakáj után kiáltott. Ám ezután azonnal visszasietett az ágyhoz, és a karjába zárta a lányt. - El sem tudom hinni, hogy ez történt - sóhajtotta. - Jól vagy? Mondd, hogy nem esett semmi bajod! - Jól vagyok. De honnan tudtad, hogy itt van? - Nem

sejtettem,

csak

valami

zajra

felébredtem.

Valószínűleg ő ólálkodott az emeleti szobákban. Aztán eszembe jutott, hogy most biztosan békésen alszol a puha, meleg ágyadban, és hirtelen nagyon magányosnak éreztem magamat. Amynek igaza volt: az a férfi a fogadótól idáig követett minket.

- Engem követett - javította ki Danny. - Azért volt az emeleten, mert meg akart találni. Ugyanez a férfi próbált gyerekkoromban is megölni, és ő gyilkolta meg az apámat. A férfi hitetlenkedve nézett a lányra. - A fogadóban ez nem jutott az eszedbe? - Nem. Akkor még nem ismertem fel, csak most, amikor megláttam a feje fölé emelt furkósbottal. Már tegnap is sejthettem volna, hogy nem azért tört ránk, mert ki akart rabolni minket. Az utóbbi időben többször is éreztem, hogy valaki követ, de eddig mindig sikerült eltűnnöm előle. - Aztán a fogadóban ismét megtalált, és idáig követett minket? - Úgy tűnik. - Talán azért akar eltenni láb alól, mert fél, hogy felismered? - Pedig ettől nem kéne tartania. Ma estig nem is emlékeztem rá. - De ő ezt nem tudhatja. - Nem. Vigyázz! - kiáltott fel ijedten a lány, mert a gonosztevő hirtelen felbukkant Jeremy háta mögött. Jeremy megpördült, és a férfi meggondolta magát. Mégsem támadta meg őket hátulról, hanem az ajtó felé ugrott -

és egyenesen Artie-nak ütközött. Legalábbis a lakáj fájdalmas kiáltása erre engedett következtetni. Jeremy is az ajtóhoz sietett, és ráparancsolt Artie-ra, hogy tartóztassa fel a menekülőt. Ezután ismét azonnal visszajött Dannyhez. Nem fogja magára hagyni a lányt, amikor egy vérszomjas bűnöző garázdálkodik a házban. - Majd Artie elkapja. Ne aggódj, ha a szükség úgy hozza, nagyon kemény tud lenni. Danny nem bízott abban, hogy a lakáj felveheti a versenyt azzal a vademberrel, de Artie nemsokára megjelent az ajtóban. - Meghalt - jelentett be komor arccal. - A pokolba, Artie! - bosszankodott Jeremy. - Először ki akartam faggatni, és csak azután eltememi! - Nem én öltem meg - mentegetőzött Artie. - Kiugrott egy ablakon, és egy éles üvegszilánkra esett. Danny sírni kezdett. Némán zokogott, és a fejét is elfordította, nehogy a férfiak észrevegyék a könnyeit. Szerencsére Jeremy elment Artie-val, hogy megnézze a holttestet, és kihívja a hatóság embereit. Dannynek így elég ideje maradt arra, hogy összeszedje magát, és lecsillapítsa a lelkében feltörő érzelmeket, mégsem sikerült megnyugodnia. A

férfi elárulhatta volna neki, hogy kicsoda… de most már késő: soha nem fogja megismerni a múltját.

44. fejezet - Velem jössz és kész - jelentette ki Jeremy. - Az

aggodalmaskodásod

miatt

képtelen

vagy

józanul

gondolkodni - panaszkodott Danny. - Az a fickó egyedül dolgozott. Már senki más nem fog ide betörni, hogy megpróbáljon megölni. - Ezt nem tudhatod biztosan. Vagy eszedbe jutott még néhány részlet? A férfi hálószobájában voltak, és Jeremy a Crandleháznál töltendő hétvégére csomagolta éppen össze a holmiját. Aznap reggel sokáig habozott, hogy egyáltalán útra keljen-e, mert még mindig nagyon aggódott a lány miatt. Aztán eszébe jutott, hogy Crandle-ék ritkán hívnak meg ennyi vendéget magukhoz. Ki tudja, mikor lesz legközelebb alkalma arra, hogy megfigyelje - és esetleg rajtakapja - Heddingset. Végül Dannynek sikerült meggyőznie, hogy nincsen semmi baja, és miatta nem kell megváltoztatnia a tervét. A lány már azt hitte, hogy sikerült végre megnyugtatnia,

mert a férfi beleegyezett az utazásba. Ám kiderült, hogy csak azért lett ilyen engedékeny, mert egy újabb ötlete támadt. Felhívatta a szobájába, és a tudtára adta, hogy őt is magával viszi. - Nem emlékszem többre, mint eddig - válaszolt a lány a férfi kérdésére. Pedig még mindig nem tért magához a meglepetéstől, amikor aznap rájött, hogy már tudja a nevét. Sajnos csak a keresztnevét. Akkor jutott az eszébe, amikor reggel egymás karjában ébredtek. - A nevem Danette - szaladt ki a száján a furcsa kijelentés, majd szinte azonnal elnevette magát. - Egyáltalán nem hasonlít a Danielle-re! És ne is hívj ezen a néven, mert még idegennek tartom. - Szerintem nagyon szép hangzása van - vélte Jeremy. - Nem érdekel. Az én nevem, és úgy döntöttem, hogy ismét elfelejtem. Pedig esze ágában sem volt megfeledkezni róla. Reménykedni kezdett, hogy egyre több emlék visszatér majd a múltjából. Talán a fejét ért újabb ütéstől javult az emlékezete? Vagy azért, mert a valóságban ismét átélte az élete legszörnyűbb rémálmát? Akármi is volt az oka, a lány meg volt

győződve arról, hogy előbb-utóbb többre is emlékezni fog majd. - Akkor is velem jössz - erősködött a férfi. - Inkább a takarítást választanád, amikor vendégségbe mehetsz egy egész hétvégére? A lány dühösen legyintett. - Inkább a valóság talaján szeretnék maradni, ha nincs ellene kifogásod. Te is tudod, hogy nem az én világom az efféle szórakozás. Emlékezz vissza, hogy a bál előtt is milyen sokat aggodalmaskodtál. - Aztán mégis milyen remekül helyt álltál. - Na és? Ez nem jelenti azt, hogy itt is feltalálom magam. Ráadásul ruhám sincs, amiben megjelenhetnék. Csak az az egyetlen báli ruhám van, amit… - Az tökéletes lesz. - Mind a két napon? A magadfajta arisztokraták inkább szörnyet halnak, minthogy kétszer egymás után ugyanabban az öltözékben jelenjenek meg a nyilvánosság előtt. - De mit tehetünk, ha csak egyetlen bőröndöt tudtunk megmenteni, amikor a poggyászunk a folyóba esett? Ezt mindenki meg fogja érteni. A lány a férfira nézett, majd kitört belőle a nevetés.

- Ki hinne el egy ilyen mesét? - Bárki,

akinek

megemlítem.

Szerinted

egy

arisztokratával nem fordulhat elő, hogy a szolgák rosszul kötik fel a hintó tetejére a bőröndöket, és egyszer csak legurulnak a dombról, és beleesnek a folyóba? Biztosíthatlak, hogy az ilyen bosszantó balesetek nemcsak a közemberek életét keserítik meg. Az ellenállhatatlan csirkefogó végül elérte a célját. Danny hiába tiltakozott, a férfi végül az ujja köré csavarta, és rákényszerítette az akaratát - mint mindig. Danny feladta, de még egy utolsó tréfás megjegyzést tett. - Ha továbbra is erősködsz, hogy ladynek adjam ki magam, akkor a végén megtetszik ez a szerep, és akkor már nem egy egyszerű, tisztességes férjet keresek magamnak, hanem egy igazi lordot. Ám ezzel a figyelmeztetéssel sem ment semmire. A férfi könnyedén vállat vont. - Már régóta nem lőttem le senkit. Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy behozzam a lemaradásomat ezen a téren. A válasz hallatán Danny azonnal elnémult. A férfi persze csak tréfált, de a lánynak mégsem tetszett a válasza, mert azonnal Jeremy apja jutott az eszébe. A férfi valóban James

Malory fia volt, és hiába tartotta a családban mindenki egy szeretetre méltó csirkefogónak, akkor is lehet a természetének olyan oldala, amit még nem ismer.

- Nem hittem volna, hogy megélem azt a napot, amikor szerelmes leszel, Jeremy - fordult a kuzinjához Amy. Amy és Warren elkísérte Jeremyt és Dannyt a Crandle család hétvégi mulatságára. Akkor döntöttek így, amikor Jeremy kölcsönkérte tőlük a hintót, és meghallották, hogy Danny is vele tart. Azonnal emlékeztették Jeremyt, hogy „Danielle”-nek kísérőre van szüksége. - Fogd be a szád, kuzin! - fortyant fel Jeremy. - Az a nap még most sem jött el. Amy felvonta a szemöldökét. - Ezek szerint te leszel az utolsó, aki megtudja? A nő jót kacagott, Jeremy pedig a fogát csikorgatta mérgében. Tánc közben beszélgettek, és Amy hazatérése óta most nyílt először alkalmuk arra, hogy kettesben társalogjanak. Vacsora után egy kis zenekar játszani kezdett, Warren pedig elvállalta, hogy vigyáz Dannyre, ezért Jeremy hagyta, hogy az unokatestvére a táncparkettre vonszolja.

Lord Heddings még nem érkezett meg, és előfordulhat, hogy nem is fog felbukkanni. Amy beleegyezett, hogy elvállalja a csalétek szerepét, és a hétvégén a legszebb ékszereit aggatta magára. Persze a remek tervek semmit nem érnek, ha a tolvaj nem jelenik meg a színen. - Két percre sem tudod levenni róla a szemed! -közölte Amy diadalittas ábrázattal. Jeremy felhorkantott. - Azért, mert olyan gyönyörű, hogy mindenkinek eláll tőle a lélegzete. Persze, hogy kihasználok minden alkalmat, és ha csak tehetem, megbámulom. Vak lennék, ha nem ezt tenném. - Egyáltalán nem baj, hogy beleszerettél. Jó családból származik. - Ha valóban szerelmes lennék, akkor fittyet hánynék a származására. Egyébként honnan tudod, hogy milyen a családi háttere?

Illetve,

ne

is

válaszolj.

Felejtsd

el,

hogy

megkérdeztem. - Ne aggódj, most nem egy megérzésről van szó. Csak figyeltem a társalgását meg a viselkedését, és azonnal észrevettem, hogy jó neveltetésben részesült. A férfi felnevetett.

- Hallottad volna néhány héttel ezelőtt! Akkor nem ezt mondanád. Olyan volt a beszéde, mint egy utcagyereknek… mert az is volt. - Pontosan ez az! - kiáltott fel Amy. - Ugye te sem képzeled, hogy egy alacsony sorból származó személy alig néhány hét leforgása alatt képes elsajátítani a finom beszédmodort? Ez csak úgy lehetséges, hogy korábban így beszélt. Ő is azt mesélte, hogy a Lucy nevű barátnője tanította meg

a

nyomornegyedben

használatos

nyelvjárásra.

Elgondolkodtál már azon, hogy vajon hol élhetett, mielőtt a csőcselék befogadta? - Persze. De mit tehetek, ha még a teljes nevére sem emlékszik? Ráadásul biztos abban, hogy a szüleit meggyilkolta az a gazember, aki őt is megpróbálta megölni. Ha nem így lenne, biztosan minden követ megmozgattak volna, hogy megtalálják. Ezért akkor sem tudna hova menni, ha esetleg visszatérnének az emlékei. - Ne reménykedj, Jeremy! - förmedt rá Amy. - Lehet, hogy vannak még távolabbi rokonai, azokon kívül, akiket eddig te találtál ki számára. Előfordulhat, hogy valóban nincsen senkije, de akkor sem tarthatod örökké vissza, hogy a szobalányod legyen. Ennek a lánynak céljai vannak, Jeremy.

Amikor munkát adtál neki, csak az egyiket teljesítetted a sok közül. - Ismerem az átkozott terveit - morogta a férfi. - A pokolba! Az egész élettörténetét elmesélte neked aznap Londonba menet? Amy elvigyorodott. - Mindig sikerül elérnem, hogy az emberek megnyíljanak előttem. Te is hiába próbálsz megtéveszteni. - Ugyan már, Amy! - Nem tudom, hogy miért akarod letagadni azt, ami annyira nyilvánvaló. Most jut eszembe, hogy Danny további két célját is képes lennél megvalósítani, bár… nem tartalak igazán tisztességesnek. - Amy bánatos sóhajt színlelt. - Felejtsd el, amit mondtam. Jeremy dühösen ráncolta a szemöldökét, mert nem szerette, amikor Amy ugratja. Az unokatestvére pontosan olyan maró gúnnyal tudta kínozni az áldozatát, mint a két nagybátyja. Szerencsére ekkor egy újabb vendég jelent meg az ajtóban, és a felbukkanása azonnal más irányba terelte a beszélgetést. - Végre itt van! - súgta a nő fülébe Jeremy. Amy a bejárat felé pillantott.

- Lord Heddings? - Igen. Szerintem elegyedj szóba vele, hadd lássa az ékszereidet. Ugye tudod, hogy ma éjjel külön alusztok Warrennel? Nem hiszem, hogy be merne lopózni egy olyan szobába, ahol ketten is tartózkodnak. - Igen, mindkettőnknek saját szobája van a házban. Crandle megegyezett a két közvetlen szomszédjával, hogy ha túl sok a látogató, akkor ők is felajánlják a vendégszobáikat. Szerencse, hogy korán érkeztünk, különben máshol kéne töltenünk az éjszakát. Te közös szobában alszol? - Természetesen. Úgy számoltam, hogy legalább fél tucat másik agglegénnyel osztom meg a helyiséget. Dannyt a hajadonok hálójában szállásolták el. Erre nem gondoltam, amikor magammal hoztam - tette hozzá aggódó arccal. - Ne aggódj, remekül elboldogul majd. A férfi körülnézett a helyiségben, és észrevette, hogy Danny már nincs a kártyaasztaloknál, ahol Warren gondjaira bízta. Heddings viszont egyenesen oda tartott. - Tartóztasd fel, mielőtt helyet foglal az egyik asztalnál, különben az egész éjszakát ott fogja tölteni. Addig én megnézem, hogy hova tűnt Danny. Warren szerint a lány lefeküdt aludni. Ilyen korán?

Amikor megtudta, hogy fejfájásra panaszkodott, Jeremyt azonnal gyötörni kezdte a bűntudat. Hogyan feledkezhetett meg ilyen gyorsan a fejét ért ütésről? Danny ugyan erősködött, hogy nincsen semmi baja, de a hazudozásban is biztosan ugyanolyan ügyes, mint a lopásban. Felsietett a lépcsőn, hogy megnézze, mi van vele. Ilyen korán még biztosan üres a szoba, ahol a többi lánnyal együtt elszállásolták. Jeremy halkan bekopogott. Danny azonnal kinyitotta az ajtót, és teljesen fel volt öltözve. Valószínűleg ő is csak nemrég ért fel. - Miért nem mondtad, hogy még mindig fáj a fejed az ütéstől? - korholta a férfi. - Azért, mert nem igaz. Csak akkor fájdult meg, amikor a játékot figyeltem az asztalnál. Úgy látszik, nem tudok még olyan erősen koncentrálni. A férfi gyanakvó pillantást vetett rá. - Ugye most nem hazudsz? - Dehogynem. A tolvajok nagyon ügyesen füllentenek. A férfi elkomorodott. - Csak vicceltem! - nevetett fel a lány. - Mostanában nagyon érzékeny vagy. A férfi felsóhajtott, és az ajtófélfának támaszkodott.

- Azt hallottam, hogy Crandle-nek nagyon szép kertje van.

Abban

reménykedtem,

hogy

az

este

folyamán

megmutathatom neked. A lány felvonta a szemöldökét. - Talán inkább napközben kéne végigvezetned a parkon, mert akkor látnám is, amit mutatni akarsz. - Ezt nem látni kell. A férfi hirtelen magához ölelte a lányt, és mohón megcsókolta. A csók olyan érzéki volt, hogy a férfi egészen elbódult. A lánynak most is csodálatos íze volt, és azonnal visszacsókolta - méghozzá nem csak az ajkával. Egész teste készségesen hozzásimult. Jeremy minden akaraterejét összeszedve megszakította a csókot, mielőtt teljesen elveszítette volna az önuralmát. Most nem vethetik magukat az ágyra, hiszen nem sokáig maradnának egyedül. Visszalépett, és döbbenten vette észre, hogy az egész teste remeg. - Elnézést - motyogta. - Ezt nem lett volna szabad. - Nem - zihálta a lány. A férfi halkan felnyögött, és majdnem ismét magához rántotta. Ezért inkább gyorsan zsebre vágta a kezét, és igyekezett elterelni a figyelmét a csókolózásról. Most nem

szabad arra gondolnia, hogy mennyire jó lenne szeretkezni vele. - Heddings megérkezett - közölte a lánnyal. - Akkor minden a lehető legjobban alakul. - Ezt hogy érted? - Ha nem tudja, hogy itt vagyok, akkor reggel nem fogja észrevenni a hiányomat. Biztosan megszámolja a vendégeket, mielőtt

beoson

valamelyik

szobába.

Ha

egyáltalán

megpróbálja. - Még mindig nem hiszed, hogy lopni fog? - Nem olyan ostoba, hogy maga végezze el a piszkos munkát - vélte a lány. - Szerintem pedig nem lesz képes ellenállni a kísértésnek. - Pedig jól tudja, hogy mit veszít, ha rajtakapják. - Éppen ezért! Vannak olyan férfiak, akik izgalmasnak tartják a veszélyt. Lehet, hogy nem túl gyakran kockázta, de Amy ékszerei olyan csábítóak, hogy biztosan nem fogja kihagyni ezt a lehetőséget. Amy mostanában sokat utazik, mert egy hajóskapitány felesége. Ezért akkor kell elcsennie a kincseket, amikor alkalma nyílik rá. - Honnan tudhatná, hogy az unokatestvéred csak ritkán van Angliában?

- Azért, mert el fogja mondani neki, kedvesem. Amy pontosan olyan ügyes a cselszövésben, mint Reggie. Elmeséli Heddingsnek, hogy nemrég jöttek haza Warrennel, de néhány nap múlva ismét útra kelnek. Még azt is megemlíti, hogy Warren a jövőben egy új kereskedelmi útvonalat tervez, amely elkerüli Angliát. Holnap a szobájában hagyja az ékszereket, és Heddings úgy érzi majd, hogy most vagy soha. Danny vállat vont. - Ha ilyen ostoba, akkor kapóra jött, hogy feljöttem a szobámba, mielőtt megláthatott. Reggel itt maradok, és fülelek, hogy megtudjam, mire készül. Csak akkor merészkedik be Amy szobájába, ha meggyőződött arról, hogy minden vendég a földszinten tartózkodik. Jeremy megcsóválta a fejét. - Nem te fogod elkapni Heddingset, hanem én. Ha reggel feljön az emeletre, néhány perc múlva én is… - Ha elég fürge, akkor már nem lesz Amy szobájában. Azzal pedig nem bizonyítasz be semmit, ha a folyosón, vagy a saját szobájában bukkansz rá. Az időzítés nagyon fontos lesz. - A hiányzó ékszerek éppen elég bizonyítékot jelentenek majd. - És ha elrejti őket valahol az emeleten? Esetleg kidobja a

zsákmányt az ablakon, ahol egy tettestársa várakozik? Tudnia kell, hogy ha Amy bejelenti az ékszerek eltűnését, akkor átkutatják a házat. Nem fogja magánál tartani a bűnjelet. - A pokolba! Túl sok ötlettel állsz elő egyszerre. Nagyon fárasztó ez a tolvaj észjárás. A lány elmosolyodott. - Rendben van, úgy kapod el, ahogy akarod. Én meg itt leszek, és megmondom, hogy hol keresd a bizonyítékot. - És nem is veszel részt a mulatságban? - Nem is akartam idejönni. De megígérem, hogy ha Heddings délig nem tesz semmit, akkor lejövök ebédelni. Nem fogok éhen halni egy tolvaj kedvéért.

45. fejezet Másnap reggel Danny farkaséhesen ébredt, és már megbánta az ígéretét, hogy ebédig fent várakozik. Előző este olyan korán lefeküdt, hogy a szobájában lévő ifjú hölgyeknél sokkal hamarabb felébredt. Biztos volt abban, hogy még az összes vendég alszik. Ezért óvatosan leosont a lépcsőn, hogy egyen néhány falatot, és sikerült észrevétlenül visszamennie a szobájába. Csak néhány szolgával találkozott, de a vendégek közül senki sem látta meg. Továbbra is fejfájásra hivatkozott, és nem ment le a többi lánnyal reggelizni. A hölgyek nem hozták magukkal a szolgáikat. Látszott rajtuk, hogy gyakran vesznek részt ilyen hétvégi összejöveteleken, és ilyenkor segítenek egymásnak az öltözködésben. Mindnyájan irigykedve néztek Dannyre, mert már hallották a pletykát, hogy Jeremy Malory udvarol neki. Mivel most is vele és a rokonaival érkezett, láthatták, hogy igaz volt a szóbeszéd. Danny kénytelen volt végighallgatni a lányok lel-

kendezését, akik azon áradoztak, hogy milyen jóképű. Mindnyájan úgy vélték, hogy ő a legígéretesebb nőtlen férfi egész Angliában. A lány alig tudta visszatartani a nevetését. Az igaz, hogy agglegény. De hogy ígéretes lenne… semmiképpen. Amikor

ismét

magára

maradt,

kényelmesen

elhelyezkedett az ajtó közelében, hogy hallja a folyosóról beszűrődő hangokat. Egyelőre nagy volt a jövés-menés, mert minden vendég sietett reggelizni, hogy aztán tovább élvezze a házigazda által nyújtott szórakozásokat. Nem akart a padlóra feküdni, és úgy figyelni az elhaladó lábakat, mert ha valamelyik ifjú hölgy visszajön valamiért, akkor megint jól beveri a fejét. Inkább résnyire nyitva hagyta az ajtót. Amy szobája pont szemben volt, ezért tökéletesen rálátott. Nem kellett sokáig várnia. Hamarosan egy jól öltözött középkorú úriember jelent meg a folyosón. A magas, feltűnő külsejű férfinak sötét haja volt, de a halántékánál már őszülni kezdett. Megállt Amy szobája előtt, mindkét irányban végignézett a folyosón, majd megpróbálta lenyomni a kilincset. Miután látta, hogy az ajtó nincs bezárva, gyorsan beosont a szobába. Danny nem győzött csodálkozni. Ki hitte volna, hogy a lord ilyen ostoba? Úgy látszik, Jeremynek mégis igaza volt.

Vagy a besurranó tolvaj nem is Lord Heddings? Ugyan ki más lehetne? A tegnapi vacsoránál az összes többi vendéggel találkozott már, de ez a férfi nem volt közöttük. Szolga sem lehet, mert nagyon drága és finom ruhákat hord. Az óvatos viselkedése pedig elárulta, hogy valami rosszban sántikál. A lány fülelt, hogy mikor hangzanak fel Jeremy léptei, de még semmit sem hallott. Remélte, hogy a férfi nem ad túl sok időt Heddingsnek. Mit tegyen, ha a lord még Jeremy érkezése előtt elhagyja Amy szobáját? Mi van, ha Jeremy észre sem vette, amikor a tolvaj lord felosont az emeletre? Ha nem siet, Heddings büntetlenül távozik a helyszínről. Persze később is tehet ellene tanúvallomást, és elmondhatja, hogy látta belépni Amy szobájába. Ám ezzel nem sokra mennek, ha a férfinak addigra sikerül megszabadulnia a zsákmánytól. Ekkor ismét kinyílt a szemben lévő szoba ajtaja méghozzá olyan csendben, hogy ha nem figyeli, akkor biztosan nem hallja meg. A férfi most is nagyon körültekintően járt el. Először kidugta a fejét, és körülnézett. Miután nem látott senkit, fürgén kilépett a szobából, becsukta maga mögött az ajtót, és a következő pillanatban már el is tűnt Danny szeme elől, aki a keskeny rés miatt nem láthatta az egész folyosót. Dannynek csak néhány másodperc állt a rendelkezésére,

hogy eldöntse, mit tegyen. Talán fel tudja tartóztatni, amíg Jeremy megérkezik. Gyorsan kilépett a folyosóra, és a férfi után kiáltott. - Lord Heddings! Várjon! A férfi megfordult. A lány gyorsan körülnézett, hogy van-e olyan rejtekhely a közelben, ahová ideiglenesen eldughatta az ékszereket. Szerencsére még egy vázát sem látott. Mivel a folyosó végén lévő ablak elég messze volt, a lány tudta, hogy még nála vannak a kincsek. Dannynek azonnal feltűnt a férfi hitetlenkedő pillantása. Tehát úgy döntött, hogy játssza az ártatlant? - gondolta gúnyosan. Pedig még nem is vádolta meg semmivel! Most viszont elérkezettnek látta az időt. - Legjobb, ha feladja, uram. Pontosan tudom, hogy mit tett. - Tehát megint kudarcot vallott, és most nem sikerült megszabadulnia magától? - válaszolta Heddings, és a hangja csupa megvetés volt. - Ugyanolyan ügyetlen volt, mint tizenöt évvel ezelőtt? Akármit mondott magának, úgysem tudja bebizonyítani! Danny megdöbbent, és úgy érezte, hogy nem kap levegőt. A férfi nem az előbb elkövetett lopásról beszél, hanem

arról az emberről, aki már kétszer is megpróbálta megölni. Tehát neki is része van benne? Ekkor már valóban nem kapott levegőt, mert a férfi két kézzel megragadta a nyakát, és fojtogatni kezdte. - Akkor majd én megteszem! - jelentette ki kegyetlen elhatározással. Danny kétségbeesetten próbálta lefejteni a nyakáról a férfi ujjait, de a keze hamar kifáradt, és zsibbadni kezdett. A szeme előtt minden elsötétedett. Már nem látott semmit, csak a lord szemében égő gyűlöletet… Jeremy felért a lépcsőre, és felsóhajtott, amikor meglátta Dannyt. A lány háttal állt neki, és farkasszemet nézett Heddingsszel. Pedig megmondta neki, hogy maradjon ki ebből! Nagyon jó lenne, ha legalább egyszer szót fogadna neki. Már majdnem odaért hozzájuk, amikor Danny hirtelen a földre zuhant, és elterült Heddings lábánál. - Mi az ördög folyik itt? - Elájult - magyarázkodott Lord Heddings. - Azt mondta, hogy ma még semmit nem evett, és tegnap sem sokat. Megyek, és hozok repülősót. Jeremy letérdelt, és magához vonta Dannyt. Ekkor vette észre a lány nyakán a vörös foltokat. A lelkében hirtelen annyi

érzelem támadt, hogy nem bírta magában tartani őket, és átható hangon felkiáltott. Magához szorította a lány élettelen testét, és lassan ringatni kezdte. Közben úgy érezte, hogy képtelen elviselni a rászakadt veszteséget. Az anyja halála óta nem érzett ilyen borzalmas kínt a szívében. - Jól vagy, Jeremy? - kérdezte Warren, és óvatosan a férfi vállára helyezte a kezét. Jeremy felpillantott. A könnyei miatt nem látta Warren arcát. - Megölte - nyögte ki nagy nehezen. Warren lehajolt, és megpróbálta kivenni Dannyt a férfi kezéből, de Jeremy nem engedte el, hanem továbbra is a karjában ringatta. Warren tétova hangon megszólalt. - Jeremy, szerintem nem halt meg. Még meleg a teste. Jeremy megdermedt. Lenézett a lány mellkasára, de nem látta, hogy lélegzik. A fülét a szájához szorította, és akkor hallott egy gyenge pihegést. - Istenem! - tört ki belőle a boldog kiáltás, és még szorosabban átölelte a lányt. Warren most már visszanyerte a határozottságát. - Az ég szerelmére, Jeremy! - förmedt rá a férfira. - Ha így szorongatod, nem kap levegőt. Engedd már el!

Az éles hang hallatán Jeremy végre magához tért az önkívületi állapotából. Ekkor egy újabb érzelem támadt fel a lelkében, méghozzá olyan erővel, hogy minden mást háttérbe szorított. - Vigyázz rá! - mondta Warrennek, és a karjába helyezte Dannyt. - Elintézem azt a gazembert! - Már rajtakaptad, ráadásul nem csak lopáson. Majd a hatóságok… Warren nem fejezte be a mondatot, mert Jeremy már nem volt mellette. Végigfutott a folyosón, és berontott abba a szobába, aminek nyitva volt az ajtaja. Heddings éppen ki akart mászni az ablakon. Jeremy odaugrott hozzá, és olyan erővel rántotta vissza, hogy a férfi a szoba közepéig gurult. Nem is igyekezett felállni, hanem a zsebében kotorászott, hogy elővegye a pisztolyát. Azért nem menekült el a helyszínről azonnal, mert előbb a szobájába sietett, hogy magához vegye a fegyverét. Jeremy nem vette észre a pisztolyt, mert azzal volt elfoglalva, hogy ismét Heddingsre rontson. Hallotta a füle mellett elsüvítő lövedéket, de nem törődött azzal, hogy rálőttek. A harag teljesen elvette az eszét. A következő pillanatban már a férfi mellett termett,

egyetlen mozdulattal kirúgta a kezéből a pisztolyt, és ütlegelni kezdte. Fájdalmat akart neki okozni, ezért nem szerette volna, ha Heddings elveszíti az eszméletét vagy meghal. Ugyanakkor annyira magánkívül volt, hogy azt sem bánta volna, ha mégis megöli. Jeremy csak arra tudott gondolni, hogy a gazembernek meg kell bűnhődnie, amiért bántotta Dannyt. Végül erőszakkal kellett leszedni Heddingsről. Jeremy még mindig tombolt a haragtól, és még Warren is csak nehezen tudta megfékezni. Közben mások is a helyszínre siettek, mert meghallották a lövést. A férfi végül mégsem ölte meg Heddingset, csak több csontját összetörte, az arcát pedig úgy eltorzította, hogy még az anyja sem ismert volna rá. Jeremy Warrenre bízta, hogy a többi vendégnek elmagyarázza a történteket, és Danny keresésére indult. Warren a saját szobájában helyezte el a lányt. Amy is ott volt mellette. Danny már felült az ágyon, és a nyakát dörzsölgette. Amikor Jeremy látta, hogy nincs komoly baja, azonnal rázúdította a maradék haragját. - Ezek szerint megvádoltad azt a gazembert? - förmedt rá mérgesen. - Igen, de ő azt hitte, hogy valami mással vádolom. - Ezt meg hogy érted?

Amy nem hagyta, hogy Danny válaszoljon, hanem felpattant, és odaugrott Jeremyhez. - Most nem szabad faggatnod és felelősségre vonnod szegényt. Nem hallod, hogy milyen gyenge és rekedt a hangja? A férfi Dannyre nézett. A nyaka már nem volt olyan vörös, de néhány óra múlva biztosan megjelennek az első véraláfutások. Azonnal megsajnálta, és letérdelt az ágy mellé. Megfogta és megcsókolta a lány kezét. - Bocsánat, Amynek igaza van, valóban pihentetni kell a torkodat. Most jobb, ha nem beszélsz. - Akkor beszélek, amikor akarok! A lány makacssága láttán Jeremy megcsóválta a fejét. - Magára kéne hagynunk, hogy pihenjen - javasolta Amy. Jeremy nem szívesen távolodott el tőle. Inkább hazavitte volna, ahol ápolhatja és vigyázhat rá. Most mégis egyetértett a kuzinjával, mert beszélni akart a bíróval, hogy Heddingset ne csak lopással vádolják. Dannyben azonban annyi kérdés kavargott, hogy nem akarta válasz nélkül elengedni őket. - Várj még egy kicsit. Mi történt Heddingsszel? Jeremy megpróbált alapos választ adni, hogy a lánynak ne kelljen további kérdéseket feltennie.

- Most éppen eszméletlenül hever egy szobában, és többé nem próbál meg az ablakon keresztül elmenekülni. A keze biztosan eltörött, amikor el akarta hárítani az egyik ütésemet. - Leütötted? - Úgy is fogalmazhatunk. Már elküldtek a bíróért, aki valószínűleg téged is ki akar hallgatni. Majd beszélek vele, hogy fogja rövidre a kérdezősködését. - Meg akart ölni - suttogta Danny. - De nem azért, mert rajtakaptam a lopáson. Az a férfi tudja, hogy ki vagyok. Ismeri a másik alakot is, aki megtámadott. Azt hiszem, ő küldte rám. - Tehát emlékszel rá? - Nem. Soha nem találkoztam még vele. Ő viszont azonnal felismert, amikor meglátott. Meg tudja mondani, hogy ki vagyok! - Ha hajlandó rá - emelte fel az ujját Jeremy. - Attól tartok, hogy az adott körülmények között nem várhatunk el tőle túl sok együttműködést.

46. fejezet Danny

unszolására

Jeremy

még

egyszer

megpróbált

Heddingsszel beszélni, mielőtt a hatóság emberei elkísérik. A helyi bíró gratulált a férfinak, és beismerte, hogy egy ideje már nyomoztak Lord Heddings után, de nem sikerült semmit rábizonyítaniuk. Pontosan úgy dolgozott, ahogy Danny feltételezte: másokkal végeztette el a piszkos munkát. A különféle elegáns rendezvényeken kinézte magának az ékszereket, megszerezte a tulajdonos címét, és az embereit küldte el lopni. Csak ritkán fordult elő, hogy ő maga emelt el valamit. A hatóságok akkor kezdtek gyanakodni rá, amikor már nem elégedett meg a lopásból szerzett pénzzel, hanem még többre áhítozott. Az ékszerek nagy részét egyszerűen eladta, de ha a tulajdonos kiemelkedő társadalmi pozícióban álló személy volt, akkor néhány hónap várakozási idő után felkereste az illetőt. Közölte vele, hogy egy zálogházban meglátott egy szép ékszert, ami nagyon hasonlít az ő eltűnt értéktárgyára. Ezért

megvásárolta, hátha ugyanarról a darabról van szó. Ezek után ingyen visszaadta a tárgyakat, hogy cserébe olyan szívességet kérjen, amiből még nagyobb haszna származik. Heddings még eszméletlen volt, amikor Amy ékszereit kivették a zsebéből, de közben ügyeltek arra, hogy az eset tanúk

jelenlétében

történjen,

nehogy

a

lord

később

kimagyarázza magát. Most végre sikerült elkapni, és mindent rábizonyítani. A lord nem győzött mérgelődni, amikor magához tért. Olyan éktelen haragra gerjedt, hogy szinte nem is érzett fájdalmat a sebesülései miatt. Haragjában úgy állt bosszút Jeremyn, hogy egy szót sem árult el Dannyről. - Megpróbálta megölni a lányt. Miért? - kérdezte Jeremy. - Tehát nem halt meg? Milyen kár. Jeremyt ismét le kellett fogni, mert az öklével a férfi arcába akart csapni. Heddings kinevette, mert tudta, hogy a három rabkísérő megakadályozza Jeremy újabb támadásait. - Miért gyűlöli ennyire? - kiáltott rá Jeremy. - Nem gyűlölöm, hiszen nem is ismerem. - Akkor csak kedvtelésből szokott csinos fiatal nőket ölni? Heddings felhorkantott. - A származása miatt van az egész, Malory.

- Ki ő? Heddings meglepődött. - Nem mondta el magának? - Nem tudja. Heddingsből ismét kitört a nevetés. - Hát ez remek! Komolyan mondom, ezért érdemes volt mindezt átélni. - Ki ő? - Maga szerint elárulnám, ha tudnám? - gúnyolódott Heddings. - Szó sincs róla. Ez a titok velem együtt száll a sírba… ez lesz az én elégtételem. - Hazudik! - Nem. Most pedig nincs több mondanivalóm. - A férfi odaszólt a fogvatartóinak: - Vigyenek ki innen, vagy őt távolítsák el a közelemből. Nekem mindegy, hogy melyik megoldást választják. Jeremy meg akarta kérni a poroszlókat, hogy néhány percig hagyják négyszemközt Heddingsszel, de aztán belátta, hogy már az sem segítene. Érezte, hogy semmivel nem tudná jobb belátásra téríteni a férfit. Kénytelen volt ezzel a rossz hírrel visszatérni Dannyhez. A lánynak megparancsolták, hogy a nap hátralévő részét töltse

az ágyban. Az egyik vendég orvos volt, aki hideg borogatást tett Danny nyakára, és adott neki egy kenőcsöt, ami csillapította a fájdalmait. Egy szobalány vigyázott rá, és az volt a feladata, hogy kicserélje a borogatást, ha felmelegedett. Jeremy most kiküldte a szobából, és becsukta mögötte az ajtót. Danny felült, és bizakodó tekintettel várta a híreket. - Mit mondott Heddings? Jeremy leült az ágyra, és a két kezébe fogta a lány arcát. - Mit számít, hogy ki vagy, szerelmem? Eddig sem tudtad, mégis jól elboldogultál az életben. A lány visszahanyatlott a párnára. - Igazad van, nem fontos. - Nem ezt mondtam… - De akkor is igazad van, hiszen nincsenek rokonaim, akikhez hazamehetnék. Ha lenne családom, akkor már régen megkerestek volna. Miss Jane is említette volna, hogy majd hazavisz. De soha nem beszélt arról, hogy visszamegyünk. Ez azt jelenti, hogy nincs hová visszatérnem. Tehát nem árulta el, hogy ki vagyok? - Nem. - Pedig érzem, hogy tudja! Láttam a szemén, és az arcán. Majdnem elájult a megdöbbenéstől, amikor meglátott a

folyosón. - Nem kétlem, hogy ismeri a múltadat, de úgy akar bosszút állni rajtunk, hogy nem árulja el. Hiszen mi buktattuk le, és miattunk kerül most börtönbe. - Mi lenne, ha megígérnéd neki, hogy elejted a vádakat? A férfi gyengéden elmosolyodott. - Már késő. A ház teli van emberekkel, akik mind tanúsítják, hogy meg akart ölni téged. Közülük sokat kirabolt régebben, és most biztosak abban, hogy ő volt a tettes. Amy ékszereit megtalálták a zsebében. Ráadásul a bíró is már évek óta gyanakodott rá, csak eddig nem talált ellene bizonyítékot. Mi most ezt is megadtuk a hatóságnak. Jeremy elhatározta, hogy később tesz még egy próbát, de nem árulta el Dannynek, mert nem akarta, hogy még egyszer csalódjon. Ad Heddingsnek néhány hetet, hátha addig felfogja, hogy milyen nagy bajban van. Aztán felajánlja, hogy a kívánt információért cserébe közbenjár érte, és megpróbálja elérni, hogy kevesebb vádpontot soroljanak fel ellene. A lány felsóhajtott. - Legalább sikerült elintézned, amiért idejöttél. - És közben te majdnem megöletted magad. A lány összerezzent a vádló hang hallatán.

- Csak

fel

akartam

tartóztatni,

mert

túl

sokáig

késlekedtél! - Danny úgy döntött, hogy a legjobb védekezés a támadás. - Addig elrejthette volna az ékszereket, és akkor most mit tehetnél? - Nem történt volna semmi helyrehozhatatlan. Neked meg nem lenne véraláfutásos a nyakad. A lány most már kezdett dühös lenni. - Honnan tudhattam volna, hogy felismer, és rám támad valamiért, aminek semmi köze az ellopott ékszerekhez? Szerinted mennyi volt ennek az esélye? A férfi elmosolyodott. - Hát nem fogadtam volna rá, annyi szent. Most pedig pihenj egy kicsit. Reggel hazamegyünk. - Én inkább már most mennék. Te is hallhatod, hogy jól vagyok. Csak néhány vörös folt árulkodik az ostobaságomról. Inkább újra dolgozom, minthogy itt feküdjek, és azon törjem a fejem, hogy vajon mit tudhattam volna meg a mai napon. A férfi belátta, hogy a lánynak igaza van.

47. fejezet Danny négy napig még várt, mert azt akarta, hogy a nyaka teljesen rendbe jöjjön, és a fájdalom ne akadályozza a mozgásban. Azt is meg kellett várnia, amíg Jeremy néhány óránál hosszabb időre elhagyja a házat. Percy felbukkanása éppen

kapóra jött.

A fiatalember

váratlanul

beállított

Jeremyhez, és elhívta magával egy lóversenyre, aminek a helyszíne

legalább

Tulajdonképpen

nem

egyórányira

volt

hitte,

a

hogy

Londontól. férfi

valóban

megakadályozná a távozását, de mégis szerencsésebbnek tartotta, hogy így alakult. Sokkal jobb, ha a férfi csak akkor értesül róla, ha ő már messze jár. Aznap reggel Jeremy elment a versenyre, Danny pedig azonnal bement a szobájába, hogy összepakolja a holmiját. Nem tartott sokáig. Szívesen otthagyta volna a báli ruhát, mert nem akart egy olyan terebélyes holmival gyalogolni a városban, de Mrs. Robertson varrónője a közelben volt, és úgy gondolta, hogy kaphat tőle néhány rézpénzt a ruháért. Sőt, talán

még néhány fontot is. Minden fillérre szüksége lesz, amíg talál magának egy új állást. Úgy vélte, hogy most már nem lesz nehéz munkát szereznie, hiszen volt már tapasztalata, és a beszéde is nagyon sokat javult. Már akkor sem tévesztette el, ha valami miatt kijött a sodrából, vagy felidegesítette magát. Még a városnak ebben a részében is tudna szobalányi állást találni, de akkor túl közel lenne Jeremy-hez. Jobb lesz, ha a középosztály által lakott városrészben próbál szerencsét, mert ott férjet is könnyebben talál magának. Talán még egy úriemberrel is megismerkedhet, aki nem arisztokrata, és ezért senki nem botránkozik meg, ha feleségül vesz egy szobalányt. Szeretett volna Jeremynek írni néhány sort, mert nem akarta minden magyarázat nélkül elhagyni. El is határozta, hogy ez lesz a következő célja. Mihelyt az anyagi körülményei engedik, szerez egy tanárt, aki megtanítja legalább írni és olvasni. Most viszont kénytelen volt Claire-t behívni magához néhány percre. - Ideje továbblépnem - közölte a barátnőjével. - Néhány éjszakát a régi otthonomban fogok tölteni, ha megengedik. De csak addig, amíg nem találok egy új állást. Vagy bérelek egy lakást.

- Miért kell elmenned? - fakadt ki Claire. - Éppen most kezdtünk összebarátkozni. - A barátságunknak nem lesz vége a távozásom miatt, mert majd jelentkezem. Talán időnként meg is látogatlak. Mihelyt kimondta, már eszébe is jutott, hogy ez teljes képtelenség, mert ha már egyszer úgy döntött, hogy örökre elmegy, akkor nem akarja többé látni Jeremyt. - Nem, inkább te látogass meg engem. Majd értesítelek, ha találtam egy lakóhelyet. Claire felsóhajtott, majd hirtelen gyanakvó pillantást vetett Dannyre. - Terhes vagy? Danny megrázta a fejét. - Nem. Ebben idáig szerencsém volt, de ha tovább maradok, előbb-utóbb biztosan terhes leszek. Nem hiszem, hogy megpróbálná elvenni tőlem a gyereket, de akkor is nehezebb lenne vele együtt távoznom. - Akkor miért mész el? - Azért, mert beleszerettem! Ő pedig arra csábít, hogy a kedvéért feledkezzek meg a saját terveimről. - Tudja, hogy elmész? - Dehogy tudja! Könnyedén le tudna beszélni róla, mert

eddig mindig sikerült neki ügyesen eltérítenie a szándékaimtól. Ezért nem szabad elárulnod neki, hogy hova megyek! Viszont meg szeretnélek kérni, hogy írj neki a nevemben egy üzenetet. Nem baj? - Ugyan már! Nagyon szívesen segítek. - Írd meg neki, hogy mindent köszönök, és hálás vagyok, amiért annyi mindenre megtanított. És most már tudom, hogy el fogom tudni érni a céljaimat. Claire kételkedve vonta fel a szemöldökét. - Szerinted ennek örülni fog? Vagy nem ismeri a céljaidat? - Igazad van, húzd ki ezt a második mondatot. Inkább írd azt, hogy hiányozni fog, de a saját életemet kell élnem. És azt is, hogy… - a lány elhallgatott, mert érezte, hogy elszorul a torka. - …nem bánom, hogy a barátom volt. - Micsoda? - Ő majd tudni fogja, hogy mire gondolok. Most pedig mennem kell. Vigyáznál az állataimra? - Nem viszed őket magaddal? - Csak Twitchet. A másik kettőt nem is lett volna szabad elfogadnom tőle. - Danny megölelte Claire-t. - Hiányozni fogsz. Mindnyájan hiányozni fogtok.

- A pokolba! Mindjárt elsírom magam. De ha menned kell, akkor menj. Sok szerencsét. Danny indulás előtt még egyszer felszaladt az emeletre. Jeremy ugyan figyelmeztette, hogy ne merjen hozzányúlni a régi kalapjához, most mégis magával viszi. Pedig nem akarja hordani, és a szoknyájához úgysem vehetné fel. Mégis elviszi, mert az övé volt, és nem akar semmit sem itt hagyni. Megállt a férfi szobájában, hogy még egy utolsó pillantással körülnézzen. Megérintette Jeremy ágyát meg a párnáját, és könnyek szöktek a szemébe. Nem akar elmenni! Az előbb Claire-nek bevallotta az igazat. Akkor mondta ki először hangosan, hogy szerelmes Jeremy Maloryba. Nem lett volna szabad hagynia, hogy ez megtörténjen. Abban reménykedett, hogy előbb el tud menni. Most már késő. Az egész életét Jeremyvel szeretné tölteni. Ő meg tudná valósítani minden álmát - ha akarná. Istenem, mi lenne, ha ő is így érezne? Addig nem mehet el, amíg meg nem győződik a férfi szándékairól! Nincs más választása - kénytelen lesz elé állni, és mindent elmondani neki. Aztán lehet, hogy el kell viselnie a legrosszabbat… ráadásul a férfi biztosan le akarja majd beszélni a távozásról. Pedig nem hagyja magát eltántorítani,

mert az elhatározása semmit nem változott. Mégis nagyon megviselné

Jeremy

próbálkozása,

és

megnehezítené

a

távozását… Danny kétségbeesetten tördelte a kezét, és nem tudta, mit tegyen. Végül mégis úgy döntött, hogy megvárja, amíg hazaér. Hátha mégis felcsillan egy halvány reménysugár. Talán kiderül, hogy Jeremy is szereti, és a kedvéért képes fittyet hányni a hagyományoknak. Lehet, hogy annyira erős a szerelme, hogy nem törődik a botránnyal, és elveszi feleségül. Szólt Claire-nek, hogy mégsem kell üzenetet írnia a férfinak, és azt is elárulta, hogy miért. - Több bátorságod van, mint nekem lenne hasonló helyzetben - ismerte el Claire. - Sok szerencsét, Danny. Pedig a lánynak nem szerencsére volt szüksége, hanem arra, hogy a reménye valósággá váljon. Jeremy ebédre hazajött, és Percy is vele volt. A két fiatalember nevetve lépett be az ajtón. Danny a szalon ajtajában állva figyelte a szerelmét. A zsákot nem a kezében tartotta, hanem az ajtófélfa mögé rejtette, hogy gyorsan fel tudja kapni. Az arca valószínűleg elárulhatott valamit, mert Jeremy hirtelen elkomolyodott, és odaszólt Percynek: - Menj a konyhába, és szólj, hogy éhesek vagyunk.

Nemsokára én is jövök. - Jeremy Dannyhez lépett, és az arcára tette a kezét. - Mi a baj, szerelmem? A lány hátralépett, és a szalon felé hátrált. Ha a férfi hozzáér, nem fogja tudni elmondani, amit tervezett. A férfi viszont követte, és ismét meg akarta simogatni. A lány feltartotta a kezét, hogy megállítsa. - Elmegyek, Jeremy. - De hát most értem haza! Hová mész? A lány arra gondolt, hogy talán egy kicsit többet ivott a kelleténél, és ezért érti félre a mondanivalóját. Ám a férfi nem volt részeg. Jeremy Malorynak soha nem árt meg az alkohol. - Nem úgy értettem. Végleg elmegyek. - Ezt nem teheted! Még nagyon korai. - Nem lett volna szabad ilyen sokáig maradnom. Ne érts félre, mert egyáltalán nem sajnálom, hogy ennyi időt töltöttem veled… hiányozni fogsz. - A lány kénytelen volt elhallgatni, mert megint elszorult a torka. - De élnem kell tovább a magam életét. - Ne tedd ezt, Danny - Akkor mondj egy okot, amiért maradjak! Nem az az életcélom, hogy csak félig osszam meg veled az életemet. Igazi családot akarok, és olyan gyerekeket, akik nem fattyúk. Ám ezt

csak akkor kaphatom meg, ha elveszel feleségül. Kimondta! Végre kiöntötte a szívét a férfinak. Jeremy pedig nem válaszolt semmit. Ráadásul most az arca is teljesen kifürkészhetetlen lett, pedig a szeme mindig el szokta árulni az érzelmeit. Tehát ez a válasza. Nem akarja nyíltan közölni vele, hogy közöttük szó sem lehet házasságról, hanem inkább szavak nélkül adja a tudtára. Istenem, milyen ostoba volt, hogy belekapaszkodott abba a kis reménysugárba! Nem is tudta, hogyan sikerült kiszaladni a házból. Kész csoda, hogy Jeremy előtt nem sírta el magát. Ám mihelyt az utcára ért, ömleni kezdtek a könnyei. Más volt tervezgetni a távozást, és megint más otthagyni azt a házat, ahol addig lakott, és tudni, hogy soha többé nem láthatja Jeremy Maloryt.

48. fejezet Danny néhány óra alatt kiderítette, hogy Dagger hová költöztette a csapatot, mert tudta, hogy kiket kell megkérdezni. Nem győzött csodálkozni, hogy a régi környéken milyen sokan nem ismerték fel. Aki ráismert, annak pedig elállt a szava. A legtöbben

mégis

keresztülnéztek

rajta,

és

be

kellett

mutatkoznia nekik. Pedig ezeket az embereket szinte egész életében ismerte! Valóban ennyire megváltozott? Igen. És nem csak a női ruhák miatt. Büszkén lépett be a város legsötétebb negyedébe, és biztos volt abban, hogy minden útjába kerülő veszéllyel meg tud birkózni. Dagger és Lucy éppen otthon volt. A lány felkiáltott örömében, amikor Danny belépett az ajtón. A gyerekek közül néhányan szintén a közelben tartózkodtak, és pillanatok alatt körülvették. Jó tíz perc eltelt, mire végre Daggerre tudott nézni, hogy lássa, mire számíthat. A férfi még egy szót sem szólt, csak bámulta, mintha ő

sem ismerné fel. Pedig már tudta, hogy nő. Most valószínűleg azon csodálkozik, hogy eddig miért nem vette észre. Dagger végül mogorván megszólalt. - Nem maradhatsz itt! - bökte ki barátságtalanul - Egy veszélyes fickó keresgél a környéken, és bántani akar. - Igen, tudom. - Danny odalépett a konyhaasztalhoz, ahol a férfi ülni szokott. Ez az asztal mindig vele utazott. A lány csak most jött rá, hogy ez volt az irodája – vagy a trónja. Innen adta ki a parancsait, és közölte a szabályokat. Egy igazi irodára lenne szüksége. Mindjárt meg is mondta a véleményét. - Kéne neked egy iroda, Dagger. Miért nem rendezed be az egyik hálószobát? A férfi felhorkantott. - Te is tudod, hogy soha nem volt elég hálószobánk. És ne kezdjél el másról beszélni. Danny észrevette, hogy a férfi orra egy kicsit ferdébb, mint régen. - Nagyon fájt? - kérdezte az orrára nézve. - Inkább csak vérzett. Az a fickó tette, aki utánad kérdezősködött. - Igen, Lucy elmesélte.

Dagger haragos pillantást vetett Lucyre, aki vállat vont, és letelepedett melléjük az asztalhoz. - Tehát tudtad, hogy hol dolgozik. Még jó, hogy nem voltál itt, mert elárultad volna annak a gazfickónak. - Már nem számít - szólt közbe Danny. - Mert a végén mégis megtalált. De már meghalt, ezért többé nem kell aggódnotok miatta. - Megölted? Danny megrázta a fejét. - Azt elintézte maga, amikor megpróbált eltenni láb alól, de aztán mégis menekülnie kellett, és egy üvegszilánk elvágta a nyakát. Az a lord pedig, aki felbérelte, most börtönben ül, ezért egy darabig nem lesz alkalma mást megbízni ezzel a piszkos munkával. - Egy lord? - kiáltott fel Dagger. - Mi az ördögbe keveredtél, Danny? - Semmibe. Csak utolért a múltam. Az a lord tudja, hogy ki vagyok. Sajnos nem hajlandó elárulni, én meg még mindig nem emlékszem semmire. De azt hiszem, annak idején ő ölette meg a családomat. Velük együtt nekem is meg kellett volna halnom, de a dajkám megvédett, és sikerült elmenekülnünk. Aztán Lucy rám talált.

Dagger megrökönyödött pillantással meredt Lucyre. - Egy arisztokratát hoztál haza? - Nem hiszem, hogy az vagyok – sietett leszögezni Danny. - Az a lord elég züllött alak, ráadásul tolvaj is. Ha a családom annak idején kapcsolatban állt vele, akkor nem lehetett valami előkelő származású. A lord valami miatt mindnyájunkkal végezni akart. Ha valaki egy egész családot kiirt, az olyan, mintha bosszút akarna állni rajta. Most Lucy horkantott fel. - Márpedig arisztokrata voltál. A ruhád és a beszéded is azonnal elárulta a származásodat. A lordok pedig néha olyan ostoba okok miatt is öldösik egymást, amiket mi, a városnak ebben a részében, egyáltalán nem tartunk fontosnak. Danny még mindig tiltakozni akart Dagger feltételezése ellen. Ki akarta fejteni, hogy nemcsak az arisztokraták beszélnek úgy, mint ő gyerekkorában, hanem néha a felső tízezernél szolgáló cselédek is elsajátítják az uraik beszédét. Ám nem volt ideje a véleménye kifejtésére, mert Dagger villámló tekintettel Lucyre támadt. - Akkor meg miért hoztad ide? Hogy lehettél ilyen ostoba? - Azért, mert nem maradt egy élő rokona sem, nem

emlékezett semmire, és csak ötéves volt. Ha azt hiszed, hogy olyan kőszívű vagyok, hogy egy gyereket a sikátorban magára hagyok, akkor ideje, hogy beverjem az orrodat. - De mindent eltitkoltál előlem! Nemcsak azt, hogy arisztokrata, hanem azt is, hogy lány. Ezt miért csináltad? - Azért, mert akkoriban annyira aggódtál a pénz miatt, hogy engem is az utcára kényszerítettél. Nagyon haragudtam rád emiatt, Dagger. Nem akartam, hogy Dannyvel is ez történjen. Szerettem volna, ha maga dönthet a sorsáról, és a férfiaknak nagyobb a választási lehetőségük. Mire Lucy befejezte a mondatot, a férfi arca vörös volt a szégyentől. - Hányszor kell még ezért bocsánatot kérnem? - Fogd be a szád, Dagger! Végül jó szajha lett belőlem, de most mégis azt fontolgatom,

hogy visszavonulok.

Találkoztam egy férfival, aki kizárólag magának akar. Danny elmosolyodott. - A bérkocsis? - érdeklődött. Lucy felnevetett. - Igen. Nagyon szeret, és el akar venni feleségül! Ki gondolta volna? - Tehát téged is el foglak veszíteni? - sóhajtott fel

Dagger, és lehajtotta a fejét. Danny szerint eljött az ideje, hogy beszámoljon neki a régi elképzeléseiről. - Dagger, gondoltál már arra, hogy ebből a helyből egy igazi árvaházat csinálj? Szerezhetnénk rendes munkát, hogy el tudjuk tartani a gyerekeket, felvehetnénk egy tanárt, hogy tanítsa őket, és vehetnénk igazi ágyakat. Lucy biztosan segítene. A férfi úgy nézett rá, mintha attól tartana, hogy elment a józan esze. - Van fogalmad arról, hogy mennyi pénzre lenne szükség egy árvaház üzemeltetéséhez? Egyáltalán nem olcsó mulatság tanárokat alkalmazni! Nagyon is sokba kerülnének. Nem is beszélve az ágyakról! - Akkor is meg lehetne valósítani, Dagger. Gondolkodj rajta! - És hol találnék rendes munkát? Neked sem sikerült! - De igen! - csattant fel a lány sértett hangon. - Akkor miért jöttél vissza? - fortyant fel a férfi. - Azért, mert máris kirúgtak! - Nem. A saját akaratomból hagytam ott azt a helyet, pedig jó állás volt, és nagyon szerettem. De érzelmileg

túlságosan közel kerültem a munkaadómhoz, ezért jobbnak láttam távozni. A lány érezte, hogy könnybe lábad a szeme, ezért gyorsan felállt, és elfordult az asztaltól. Lucy hirtelen mellette, termett és átölelte. Közben dühös pillantást vetett Daggerre. - Nem azért jöttem, hogy itt maradjak, Dagger - folytatta Danny, miután sikerült leküzdenie az érzelmi vihart a lelkében. - Csak szeretném néhány napig itt hagyni a holmimat Lucynél, amíg találok egy másik állást. Nagyon hiányoztatok. Azt mondtad, hogy soha többé ne jöjjek vissza, de… - Ugyan már, kedvesem! - vágott a szavába Lucy. - Bármikor

meglátogathatsz

minket.

Igazam

van,

Dagger? A lány ezt olyan fenyegető hangon mondta, hogy Dagger csak motyogott valamit maga elé, majd megragadta a kalapját, és távozott. Valószínűleg a legközelebbi kocsmába vitt az útja. Mihelyt négyszemközt maradtak, Lucy megragadta Dannyt, és maga felé fordította. Egy darabig némán tanulmányozta az arcát, és a vörösre sírt szemét, aztán szorosan átölelte. - Szegény kislány. Terhes vagy? - Nem. Nem hiszem. - Akkor hagytad, hogy valaki összetörje a szívedet?

- Nem tehettem róla. Azt hittem, hogy ha minél előbb otthagyom, akkor nem lesz olyan rossz, de… Nem tudtam, hogy ennyire fog fájni. - Nincsen semmi remény arra, hogy… együtt legyetek? - Nincs. Megmondtam neki, hogy elmegyek, és nem is próbált visszatartani. - Azért, mert egy előkelő arisztokrata? Danny megrázta a fejét. - Igaz, hogy a hatalmas családjában csupa magas címmel rendelkező lord és lady van, de néhányan egyáltalán nem törődnek a társadalmi kötöttségekkel. Még a saját apja sem. De ő nem akar megnősülni, mert megrögzött agglegény. Egész idő alatt csak az volt a vágya, hogy a szeretője legyek. - Ha jól értem, arra nemet mondtál? - Természetesen. - Pedig néhány férfi olyan hosszú ideig együtt marad a szeretőjével, mintha a felesége lenne. Danny megvetően legyintett. - Ő nem az a fajta. Először is olyan jóképű, hogy még a vaj is megolvad a közelében. A nők mindenre képesek, hogy az oltár elé vonszolják, de ő ügyet sem vet rájuk. De ez már nem érdekel. Saját családot akarok, és Jeremy Malory ezt nem tudja

megadni nekem.

49. fejezet - Egyáltalán nem vagyok meglepve - jelentette ki Anthony, miközben másnap délután a hintóban ülve nézte az utca forgatagát. - Rögtön észrevettem a testfelépítésén. James megvető pillantást vetett az öccsére. - Mit fecsegsz itt össze? Nem vettél észre semmit! - Dehogynem, öregfiú. Lehet, hogy te nem láttad, de ez még nem jelenti azt, hogy egy nálad élesebb szemű férfi nem jön rá. Már olyan vén vagy, hogy szemüvegre van szükséged? - Szerintem inkább neked lenne szükséged arra, hogy miután a végére jártunk ennek az ügynek, meghívjalak a Knightonba. Anthony felnevetett. A Knighton Hall egy durva sportokra szakosodott intézmény volt, és a két fivér sok órát töltött a ringben, hogy bokszolói képességeit fejlessze. - Örömmel elfogadom a meghívást - bólintott Anthony. Valld be, hogy csak azért vagy ilyen rosszkedvű, mert nem számítottál erre a fordulatra. - Miért? Te talán sejtetted, hogy Jason emlékszik egy

több, mint húsz évvel ezelőtt történt találkozásra? Ráadásul akkor is csak egyszer látta azt a nőt. Anthony ismét jót derült. - Azért jutott az eszébe, mert bosszantotta. Érezte, hogy valahonnan ismeri, és addig törte a fejét, amíg rá nem jött a megoldásra. Azon sem csodálkozom, hogy azonnal feljött Londonba, és képes volt egy órán keresztül prédikálni neked. - Nem engem akart rendre utasítani. Egyenesen Jeremy házához ment, de a kölyök nem volt otthon. Mivel a bátyánk rendkívül türelmetlen ember, ezért én lettem a második számú célpontja. - Nem irigyellek. Én sem szívesen közölném a fiammal, hogy le kell mondania egy ilyen szép teremtésről. James felhorkantott. - Neked nincs is fiad. És eszem ágában sincs ilyen ostobaságot mondani Jeremynek. A kölyök már felnőtt férfi, és majd eldönti, hogy mit lép ebben a kacifántos ügyben. Azért kéne ezt mondanom neki, mert Jason úgy tartja helyesnek? Még mit nem! Anthony kajánul vigyorgott. - Nagy szerencsém volt, hogy személyesen hallhattam, ahogy rendre utasít. Tudom, hogy később úgysem számoltál

volna be róla. - Dehogynem. Az ember a bánatát is meg akarja osztani valakivel. Ők sem találták otthon Jeremyt, de - Jasonnel ellentétben - James tudta, hogy kit kell megkérdezni, ha ki akarja deríteni a tartózkodási helyét. - A nő keresésére indult - közölte Artie. - Úgy tűnik, a kislány elhagyta a hajót. - Veszekedtek? - Nem hiszem. A konyhalány szerint a nő elment, hogy másik munkát szerezzen. - És merre küldted a fiút? - kérdezte James, és a hangja szokatlanul csendes volt. - Semerre. De a konyhalány elmondta neki, hogy a nő először hazament, és csak azután kezd majd állást keresni. - És én most merre menjek? - James kezdte elveszíteni a türelmét. - Sehová ne menjen. - A két lord meglepődött Artie konokságán. - Csak akkor, ha engem is visznek, hogy hátulról fedezzem magukat. - Rendben. Én is így gondoltam. Most pedig áruld el végre, hogy hova ment Jeremy?

- A város legveszedelmesebb részébe. A legsötétebb nyomornegyedbe.

- Gondolkoztál már az árvaházon, Dagger? - Nem - morogta a férfi. - És te átgondoltad már, hogy miről beszélsz? Mi történik, ha mégsem sikerül? Megbolondítod a kölyköket egy jobb élet ígéretével, aztán meghiúsul a terv, mert nem tudunk elég pénzt szerezni. Így legalább nem vágynak többre, és örülnek annak, amijük most van. Tehát mégis elgondolkodott rajta. Neki viszont nem jutott eszébe, hogy az anyagiak miatt kudarcot vallhatnak. A férfi akkor is túlságosan borúlátó. Ilyen hozzáállással biztosan nem érhetnek el semmit. - Ma reggel találtam egy jó állást. Méghozzá a legelső helyen, ahol jelentkeztem. - Ezzel meg mit akarsz mondani? - Azt, hogy a belvárosban magasabbak a fizetések. Ha neked is sikerülne állást kapni azon a környéken, akkor ott megalapíthatnánk

az

árvaházat.

Szép

környék,

nem

arisztokraták lakják, hanem főleg kereskedők. - Felejtsd el! - förmedt rá a férfi. - Még soha életemben

nem volt igazi állásom. - Dehogynem. Hiszen most is szervező, irányító és munkafelügyelő vagy egy személyben. És az évek alatt ki tudja még hányféle munkát végeztél a csapat élén. - Tudom, hogy mire vagyok képes, és nem próbálok többre vágyni. Menj el, Danny. A te céljaid túl magasak nekem. Egy árvaházat csak állami támogatással vagy magántőkéből lehet létrehozni és fenntartani. - Ha tudnék szerezni egy magánszemélytől támogatást, akkor elvállalnád az árvaház vezetését? - Ha beindítod, akkor szívesen vezetem tovább. - A következő pillanatban a férfi hangja ismét gúnyos lett. - Most már ilyen gazdag barátaid vannak? A férfi azért mondta ezt, mert nem hitte, hogy Dannynek sikerül pénzt szereznie. Lehet, hogy igaza van, de akkor sem fogja feladni! - Igen. Szert tett néhány gazdag barátra. Danny megpördült, és felkiáltott, amikor meglátta Jeremyt az ajtóban. A férfi úgy nézett rá, mintha a következő pillanatban meg akarná ragadni, és alaposan megrázni - vagy megölelni. Olyan sokféle érzelem kavargott a szemében, hogy a lány nem tudta eldönteni, mire gondol. Jeremy végül mégis

elfordította a tekintetét, hogy lenézzen a gyerekekre, akik csodálkozva bámulták a ritka jelenséget. Egy igazi arisztokrata a városnak ebben a részében! A férfi odadobott egy érmét az egyiknek. - Legyél jó fiú, és vigyázz a hintómra - mondta a fiúnak. - Ha még ott lesz, amikor kijövök a házból, akkor kapsz még egy érmét. Ha nem, akkor segítek megásni a sírodat. Danny csak most tért magához a révületéből. Azonnal odasietett az ajtóhoz. - Nem gondolta komolyan - közölte a fiúval, aki tátott szájjal állt Jeremy előtt. - Csak ülj be a hintóba, és kiálts egy nagyot, ha valaki megpróbálja elvinni. Ezután ismét eltávolodott Jeremytől, és az egész teste megfeszült, amikor szembe fordult vele. - Hogyan találtál meg? - A földbe döngöltem azt a kocsmai hústornyot, és megfenyegettem, hogy kitépem a szívét, ha nem árulja el, hogy hol vertek új tanyát a bűntársaid. - Megverekedtél vele? - Nem - ismerte el Jeremy. - De el kell ismerned, hogy jól hangzott, amit mondtam - tette hozzá pimasz mosollyal. Danny egyáltalán nem tartotta viccesnek a férfi

füllentését, de Daggerből azonnal kitört a nevetés. Jeremy közben folytatta a beszámolóját. - Az az igazság, hogy a pénz rögtön megoldotta a nyelvét. Nagyon megbízható emberekkel vagytok körülvéve, mondhatom - tette hozzá gúnyosan. Dagger hangos nevetése előcsalogatta Lucyt a másik szobából. A nő megbámulta Jeremyt, majd hitetlenkedve fordult Danny felé. - Ezt a férfit hagytad el? Neked elment az eszed! Danny azonnal elvörösödött, de Jeremy ragyogó mosolyt villantott Lucyre. - Maga bizonyára Lucy - mondta a lánynak. - Nem is tudom elmondani, hogy mennyire hálás vagyok magának. Lucy értetlenül nézett maga elé. - Nekem? Miért? - Mert

sok

éven

át

megvédte

Dannyt,

és

így

rábukkanhattam. Köszönöm, Lucy. És magának is. -Jeremy most Daggerhez fordult. - Amiért kirúgta innen, és arra kényszerítette, hogy felkeressen engem. Danny az ég felé emelte a tekintetét. Dagger zavartan köhintett, Lucy pedig gyorsan megszólalt. - Gyere, Dagger. Nézzük meg ennek a fickónak a

hintóját, hadd maradjanak egy kicsit négyszemközt. - Csak egy percre! - kiáltott utánuk Danny, de Dagger és Lucy már kilépett az ajtón. - Mit keresel itt? - förmedt Jeremyre. - A kalapomért jöttem, mi másért? Megmondtam, hogy ne merészeld ellopni. Danny nem erre számított. A következő pillanatban rájött, hogy a férfi csak tréfál vele, mégis dühösen berontott Lucy szobájába, kirántotta a kalapot a zsákjából, és mérgesen a férfihoz vágta. Jeremy felvette, majd közelebb lépett, és visszaadta Dannynek. - Tessék. Most már neked adtam, és megtarthatod. - A férfi még be sem fejezte a mondatot, máris a karjába kapta a lányt, és a fülébe súgta: - Én viszont téged tartalak meg. Istenem, Danny! Ígérd meg, hogy soha többé nem okozol nekem ilyen pokoli fájdalmat. Jeremy olyan szorosan ölelte magához, hogy Danny alig kapott levegőt. Ám ez egyáltalán nem zavarta, mert élvezte, hogy ismét érezheti a férfi érintését. Nemsokára mégis felülkerekedett benne a józan ész, és megpróbált kibontakozni az öleléséből. A férfi egy kicsit elengedte, de csak úgy, hogy bármikor ismét magához vonhassa.

- Nem kellett volna idejönnöd - korholta meg Jeremyt. - Szerintem meg nem lett volna szabad okot adnod rá. Már hamarabb is ideértem volna, ha a környékbeliek nem találják olyan ellenállhatatlanul viccesnek, hogy egy fél napon át rossz felé irányítanak. - Nem is lakom már itt. Csak beugrottam a holmimért, hogy elvigyem az új munkahelyemre. - Felejtsd el azt a munkát. Hazajössz velem. Oda, ahová tartozol. Danny halkan felsóhajtott. Még soha életében nem hallott ilyen kedves szavakat. Ahová tartozol. Istenem! Tudta, hogy nehéz dolga lesz, ha a férfi elkezdi győzködni, és megpróbálja megtörni az ellenállását. Hátat fordított Jeremynek, és nagy nehezen tudta csak kipréselni magából a szavakat. - Nem gondoltam meg magam, Jeremy. Többet akarok, mint amit hajlandó vagy adni nekem. - Ha nem rohantál volna el olyan gyorsan… A lány felkiáltott, és megpördült. - Nem rohantam el! - vágott a férfi szavába. Megmondtam, hogy mivel tudsz magad mellett tartani, de nem válaszoltál. Hagytál elmenni!

A férfi megcsóválta a fejét. - Nagyon meglepődtem, amikor azt a váratlan ajánlatot tetted, kedvesem. Nem lenne szabad elfelejtened, hogy már nem nadrágot hordasz, hanem szoknyát. Elárulhatom, hogy egy percig magamhoz sem tértem a megdöbbenéstől. - Ugyan már! Tudtad, hogy előbb-utóbb ez fog történni. Hiszen már korábban is figyelmeztettelek, hogy határozott céljaim vannak. Nem titkoltam, hogy hamarosan távozom, mert meg akarom valósítani őket. - Én úgy gondoltam, hogy a „hamarosan” azt jelenti, hogy évek múlva. A lány felhorkantott. - Akkor talán neked is szükséged van egy szótárra! - Lehet. De leginkább rád van szükségem. Gyere haza, és… - Nem! - zihálta a lány, és könnyek szöktek a szemébe. Menj el, Jeremy. Ha azért vagy itt, mert szeretnél lebeszélni, akkor hiába fáradtál. Most pedig menj el. - Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, és megbeszéljem a házasságot. - Miféle házasságot? - Hát az enyémet! Ki másét?

A lány ütésre lendítette a kezét, mert nem tudta tovább türtőztetni magát. Iszonyú haragra gerjedt. A férfi kitért az ütés elől és felkiáltott: - A pokolba! Ezt meg miért kaptam? - Ez nagyon kegyetlen tréfa volt, Jeremy Malory! Tűnj el innen, és soha többé ne keress meg! A férfi nem engedelmeskedett, hanem ismét magához rántotta a lányt, és olyan szorosan átölelte, hogy moccanni sem tudott. A csirkefogó! Ráadásul látszik rajta, hogy egyáltalán nem bánta meg az ízetlen viccelődését. - Ezt igennek foghatom fel? - kérdezte mosolyogva. A lány ki akarta kaparni a szemét, de csak tehetetlenül vergődött a férfi karjában. Jeremy felnevetett. - Ne haragudj, szerelmem. Soha nem terveztem, hogy egyszer még megkérem valakinek a kezét, ezért nem csoda, hogy elrontottam a jelenetet. De azt azért tudhatnád, hogy ez az egyetlen téma, amivel kapcsolatban soha nem viccelődnék. A lány hirtelen elengedte magát, és nem küzdött tovább. A férfinak igaza van: ebből valóban soha nem űzne tréfát. De még mindig nem tudta elhinni, hogy komolyan gondolta, amit mondott.

- Miért? Tudom, hogy nem akarsz megnősülni, mert ezt többször is a tudomásomra hoztad. Akkor most miért fordult meg mégis a fejedben? - A konokságod miatt. Mert ezt akarod, én pedig boldoggá szeretnélek tenni. Mert szeretlek, és borzalmas kínokat okoz a gondolat, hogy máskülönben nélküled kell élnem. Soha többé nem akarom megtapasztalni ezt a szörnyű érzést. Minden reggel veled akarok ébredni, és nem csak akkor, amikor sikerül az ágyadba lopóznom. Te vagy minden, amit egy nőben kívánok és keresek. Akkor miért ne vennélek feleségül? Feltettem magamnak ezt a kérdést, és azt hiszem, most már mindketten tudjuk a választ. Csak akkor jöttem rá, hogy szeretlek, amikor azt hittem, hogy elveszítettelek. Előbbutóbb mindenképpen rájöttem volna, de örülök, hogy most tudtam meg, és nem később. Hozzám jössz feleségül, és beleegyezel abba, hogy én legyek a családod? A lány hátrahajolt a férfi karjában, és hitetlenkedve nézte az arcát. - Ezt komolyan mondod? Valóban szeretsz? - Olyan nagyon, hogy nem is tudom szavakba önteni. Ebben a pillanatban Anthony és James lépett be az ajtón. - Szót kellett volna fogadnunk a kint hallgatózó

bűnbandának - jegyezte meg Anthony. - Megmondták, hogy ne zavarjuk őket. Nagyon kínos végighallgatni ezt a szirupos szöveget. Te is úgy véled? Jeremy megfordult, és mosolyogva üdvözölte az apját meg a nagybátyját. - Gratuláljatok nekem, mert Danny beleegyezett, hogy hozzám jön feleségül. - Közben gyorsan odahajolt a lányhoz. Ugye igent mondasz? - kérdezte. - Igen - súgta a lány, és az arca sugárzott a boldogságtól. - Igen! - Nocsak! - kiáltott fel James. - Jasonnek eszébe sem jutott ez a megoldás, amikor egy órán át szónokolt nekem. Pedig ez megoldja a problémát. - Miféle problémát? - Kapaszkodj meg, kölyök. Jason tudja, hogy Danny kicsoda. - Rájött, hogy innen származik? - Nem. Tudja, hogy valójában kicsoda.

50. fejezet Az út mentén fekvő réteket és legelőket elborították a nyár végi vadvirágok. Somerset messze volt Londontól. Egy egész napot és egy fél délelőttöt töltöttek az utazással. Danny nem is vette észre, hogy milyen sok idő telt el az indulás óta. Szinte nem is vett tudomást a környezetéről, annyira el volt foglalva az érzelmeivel. Olyan határtalan boldogság töltötte be a szívét, amilyet addig el sem tudott képzelni. Jeremy szereti, el fogja venni feleségül, és teljesíti minden vágyát! Az idő múlásával mégis mintha megváltozott volna a hangulata. Egyre jobban úrrá lett rajta a félelem. Attól tartott, hogy az egész nem is igaz, és Jason Malory tévedett. És ha mégis igaz, de az anyja már nem lesz életben? Utoljára Somersetben látták, a nagymamája birtokán, de azóta senki nem tud róla semmit, mert tizenöt éve visszavonult. Lehet, hogy már meghalt, és hiába tették meg ezt a nagy utat! Dannyt az a gondolat sem tudta megnyugtatni, hogy Evelyn

Hilary mégis él. Akkor azért aggódott, hogy elfogadja-e a lányának. Hiszen nem szolgálhat más bizonyítékkal, mint a kettejük hasonlóságával. Miért hinné el egy előkelő hölgy - egy gróf lánya és egy báró özvegye -, hogy a szeme elé kerülő kóbor utcagyerek a vér szerinti lánya? James Malory ragaszkodott ahhoz, hogy velük tartson. - A lánynak most már kísérőre van szüksége, miután megtudtuk, hogy kicsoda valójában - magyarázta a fiának. Jeremynek nem tetszett az apja érvelése, és valószínűleg Danny is gúnyosan elhúzta volna a száját, ha nincs olyan zaklatott idegállapotban. Még mindig nem tudta biztosan, hogy kicsoda, mert az egész csak egy lehetőség volt. Az még önmagában nem jelent semmit, hogy Evelyn Hilary tragédiája és az ő története látszólag összefügg egymással. Lehet, hogy csak véletlen egybeesésről van szó. - A hölgy nem volt ott, amikor a férjét, Robertet megölték. Rövid látogatásra érkeztek Londonba, de Evelynt visszahívták Somersetbe. A nagymamája elesett, ha jól emlékszem. A mészárlás hírei minden újságban benne voltak, és a rendőrség szerint egy őrült követte el, aki betört a londoni házukba, majd mindenkit megölt, aki az útjába került. A férje, és több szolga is meghalt. A lányukat és a dajkáját soha többé

nem látták, de a vérnyomok arra utaltak, hogy őket is megölték, és a holttestüket elvonszolták a helyszínről. Nem tudták mivel magyarázni, hogy a gyilkos őket eltüntette, a többi testet viszont hátrahagyta. Ezért gondolták azt, hogy egy őrült követte el a bűntényt. Semmi nem indokolta a rettenetes vérfürdőt. - Te miért nem ismerted fel? - kérdezte Jeremy az apját. Akkoriban nem tartózkodtál Londonban? - Ez egy nagyon romantikus történet volt - felelte James. - Emlékszem, engem is bosszantott, hogy nem találkozhattam Lady Evelynnel. De nagyon rövid volt a szezonja. Mindössze egyetlen bálon jelent meg, és Jason ott találkozott vele. Róbert Hilary akkor már ismerte, és utána jött Londonba, hogy megkérje a kezét. A hölgy igent mondott, és másnap már haza is utazott. A lord hampshire-i birtokán telepedtek le, és egy lányuk született. Néha felutaztak Londonba, de nem nagyon vettek részt a társasági életben, ezért kevesen emlékeznek Lady Evelynre. Danny csak fél füllel hallgatta a történetet. Felfogta a szavakat, de nem tudta elképzelni, hogy neki is köze van a történethez. Még nem. A félelem nem engedte, hogy elhiggye az igazat.

Jeremy közelsége nagyon sokat segített, főleg azért, mert a férfi egész idő alatt átölelte a vállát. Danny úgy érezte, hogy máskülönben nem is bírná ki a feszültséget, és teljesen összeomolna. Minél közelebb kerültek Somersethez, annál jobban fojtogatta a félelem. Ha most józanul átgondolja a helyzetét, akkor valószínűleg a világ végéig szalad. Végre megérkeztek a birtokra, és a lányt teljesen lenyűgözte az épület mérete. A háromszintes főépületet hatalmas mellékszárnyak egészítették ki, és a szürke falakat borostyán díszítette. A házat gondozott park vette körül, és a messzeségből idelátszottak a szépen karban tartott rétek, kaszálók és szántóföldek. A gyepet méltóságteljes tölgyfák árnyékolták. Danny félelme szinte az elviselhetetlenségig fokozódott. Még soha nem látott ilyen hatalmas épületet! Ebben valóban laknak? Nem fogják beengedni. Danny megörült, amikor meghallotta, hogy Lady Hilary nem fogad látogatókat, akármilyen ügyben is keresik fel. A lakáj rendíthetetlennek tűnt, és még Malory név sem jelentett semmit számára. Úgy tűnt, hogy az ajtó becsukódik az orruk előtt, ám ekkor Jeremy dühbe gurult, és maga elé rántotta Dannyt - aki addig a háta mögött rejtőzködött.

- Szerintem a lady szeretné látni a lányát - mondta a férfinak. A lakáj - egy hűvös pillantású fickó - néhány árnyalattal sápadtabb lett, amikor meglátta Dannyt. Végül remegő hangon megszólalt. - Jöjjenek be. A lady a ház mögötti kertben van. Odavezetem magukat… - Csak mutassa az utat - szólalt meg James, akit még mindig dühített a fickó korábbi elutasító viselkedése. A hölgy nem volt a kertben. Az egyik ott dolgozó munkás a halastó felé mutatott, és azt mondta, hogy a ház úrnője gyakran sétál a fák között. Danny lemaradozott, és a végén Jeremy kézen fogva vonszolta maga után. Ám egyszer csak teljesen megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó továbbmenni. Jeremy megállt, és felemelte a lány arcát. Amikor meglátta, hogy milyen sápadt, megnyugtatóan átölelte. - Nem vagyok rá képes. Vigyél haza - könyörgött Danny. - Mitől félsz? - Attól, hogy gyűlölni fog. Nem akar majd elfogadni a lányának. Túl késő, hogy ismét egy család legyünk. - Ez nem igaz! Soha nem fogod megtudni az igazságot,

ha nem állsz elé, és nem nézel a szemébe. - Aztán sokkal gyengédebb hangon folytatta: - Ha mégis igazad van… akkor még mindig itt vagyok neked én. A lány a férfihoz simult. Az addig a félelem elnyomásában lévő boldogság ismét a felszínre tört, és egy kis bátorságot öntött belé. Megengedte, hogy a férfi odavezesse a sétányhoz, ahol James várt rájuk. Jeremy megpróbálta elterelni Danny figyelmét, ezért kérdezősködni kezdett. - Nem ismered fel ezt a birtokot? - Nem. Nem is tudom elhinni, hogy egy ilyen hatalmas házban lakjon valaki. - Pedig nem is nagy. Inkább kicsinek nevezném. - Hazudsz. - Nem. Olyan meghitt és kedves. A lány megcsóválta a fejét, de a következő pillanatban elállt a lélegzete. A tó mellett egy virágokkal borított mező terült el, és a mezőn egy világosszőke hajú hölgy sétált. - Istenem, Jeremy! Ezt láttam álmomban. Már tudom, hogy azelőtt itt voltam… vele. A férfinak ismét vonszolnia kellett a lányt, mert nem mozdult a lába. James előrement. A lány rájött, hogy a két férfi

úgysem tágít addig, amíg nem beszél a hölggyel. A lady a gondolataiba merülve sétált a virágok között, és nem vette észre őket. James szavai hallatán ijedten felkiáltott, majd feléjük fordult. - Lady Evelyn, engedje meg, hogy bemutatkozzam. James Malory vagyok, a szolgálatára. Sok évvel ezelőtt találkozott a bátyámmal, Jason Maloryval. - Nem emlékszem rá, de nem is érdekel. Nem fogadok látogatókat, ezért kérem, távozzon. Ez birtokháborítás, és durva beavatkozás a magánéletembe. A nő sarkon fordult, és folytatta az útját. Alig nézett Jamesre, Jeremyre ügyet sem vetett, a háta mögött rejtőzködő Dannyt pedig észre sem vette. Komolyan gondolta, hogy nem fogad látogatókat, és az sem érdekelte, hogy a vendégek hogyan játszhatták ki a szigorú lakáj éberségét. - Mehetünk már? - suttogta Danny remegő hangon. James meghallotta. - A pokolba! - fakadt ki belőle a halk káromkodás, majd a távozó hölgy után kiáltott: - Nem azért jöttünk Londonból idáig, hogy így elküldjön minket. Engem nyugodtan mellőzhet, de vessen egy pillantást a leendő menyemre, aki feltűnően

hasonlít magára. A hölgy ismét visszafordult. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem lepődik meg James megjegyzésén. Inkább dühösnek tűnt. - Ne nézzen bolondnak, uram. Biztosíthatom, hogy már nem vagyok olyan hiszékeny, mint az elején. Nem maga az első, aki idejön, és el akarja hitetni velem, hogy vele van az állítólagos lányom. Jól tudom, hogy így akarja megkaparintani a férjem birtokát. Az első alkalommal teljesen összeomlottam. A második kísérletnél már óvatos voltam, de még mindig el akartam

hinni,

hogy

sikerült

megtalálni

a

lányomat.

Harmadszor már minden reményemet elveszítettem. Tudja milyen az, amikor az ember végképp feladja, és úgy érzi, hogy nincs többé remény? - Nem mondhatom, hogy ismerem ezt az érzést. De mi nem azért jöttünk, hogy meggyőzzük valamiről, mert arra semmi szükség. A lány nemsokára a családunk tagja lesz, és mi gondoskodunk a mieinkről, ezért semmit nem kér magától. - Akkor mit akarnak? James megvonta a vállát. - Szerintem

a

fiam

menyasszonya

szerette

volna

visszakapni az anyját. De már kezdem azt hinni, hogy jobb, ha nem ismeri meg.

A lady kihúzta magát. Danny rámordult Jamesre. - Ne tegyen kijelentéseket az én nevemben. És ne sértegesse! James

Dannyre

pillantott,

és

felvonta

az

egyik

szemöldökét. - Nocsak. Már nem félsz tőlem? Danny elpirult, és Jeremy háta mögé rejtette az arcát. Amikor James Malory azt mondta, hogy „mi gondoskodunk a mieinkről”, a lány egy örök életre a szívébe zárta, és valóban nem félt már tőle. Ahhoz viszont még most sem volt bátorsága, hogy az anyja szeme elé kerüljön. Evelyn azonban meghallotta a hangját, bár egyelőre csak a szoknyáját láthatta meg Jeremy lába között. Most mégis feltámadt benne a kíváncsiság. - Miért rejtőzködik? - kérdezte. - Mert attól fél, hogy el fogja utasítani - válaszolta James. - Tizenöt évvel ezelőtt elveszítette az emlékezőképességét, ami csak most kezd visszatérni. - Kérem, kíméljen meg ettől az átlátszó mesétől - mondta Evelyn gúnyos hangon. - Már ezt a kifogást is hallottam. Jeremy erre nem is válaszolt. Megfordult, és felemelte

Danny állát. - Nagyon megnehezíted a dolgát. De hidd el, hogy meg fogja bánni minden szavát. - Vagy kidob minket. - Lehet. Akkor hazamegyünk, összeházasodunk, és soksok gyereket csinálunk. - A férfi Dannyre vigyorgott. - Akármit is mond majd, túl kell esnünk rajta, szerelemem. Semmi értelme a halogatásnak. Danny felnyögött. A férfinak természetesen igaza van. Ezzel a viselkedéssel csak húzza az időt, és közben a félelme egyre nő. Annyira, hogy már a hányinger kínozta. Határozott mozdulattal kilépett a férfi háta mögül… és szembetalálta magát az anyja haragos arcával. Úgy érezte, hogy a szíve kiszakad a helyéből, és leesik a földre. Pedig az anyja csak azért haragudott rájuk, mert arra számított, hogy ismét csalódni fog. Ám miután egy pillantást vetett Dannyre, annyira megrendült, hogy nem tudott szóhoz jutni. Saját magát látta húsz évvel ezelőtt. Majdnem ugyanígy nézett ki akkor. Most pedig az a gyerek áll előtte, akiről azt hitte, hogy már soha többé nem fogja viszontlátni. Danny gyorsan elfordult, mert úgy érezte, hogy beigazolódott a legrosszabb sejtése. Átölelte Jeremyt, és az

arcát a férfi mellkasába rejtette. - Menjünk haza. - A torka annyira elszorult, hogy alig tudta kinyögni ezt a néhány szót. Elhatározta, hogy nem fog sírni. Nem hajlandó Evelyn Hilary előtt sírva fakadni. Majd később… - Danny! A lány visszanézett. Az anyja kitárta felé a karját, és az arca olyan sápadt volt, mint a fal. - Ó, istenem! Danny, te vagy az? A lánynak eleredtek a könnyei. Egy lépést tett a nő felé, aztán

még

egyet,

végül

odafutott

hozzá,

és

közben

felszabadultam zokogni kezdett. Az anyja átölelte, és magához szorította. Danny azonnal felismerte a régi illatot, a puha biztonságot és a végtelen szeretetet. Végre hazaért.

51. fejezet A hatalmas szalon berendezése egyszerű volt, de nagyon elegáns és tiszta. Ugyanakkor látszott rajta, hogy ritkán használják. Evelyn és Danny a kereveten ült, Jeremy pedig velük szemben foglalt helyet, egy fotelban. James a kandalló mellett álldogált, és onnan tartotta szemmel őket, időnként megjegyzéseket téve – ha szükség volt rá, ha nem. Evelyn egy pillanatra sem engedte el a lánya kezét. Állandóan elsírta magát, ha Dannyre nézett, ezért most már inkább Jeremyre szegezte a tekintetét. Danny is gyakran sírva fakadt, és még mindig nem tudott megnyugodni. Nem tudta elhinni, hogy visszakapta az anyját és a személyazonosságát. Minden pillanatban arra számított, hogy felébred, és kiderül, hogy az egészet csak álmodta. Soha nem gondolta volna, hogy minden vágya és kívánsága így teljesül. A ház felé menet már elmesélte az anyjának, hogy mi történt vele. Evelyn ugyanis azonnal mindent hallani akart. Nem tűnt meglepettnek, amikor meghallotta, hogy hová került. Most már értette, hogy miért nem tudta megtalálni Dannyt.

Soha nem gondolt arra, hogy a londoni nyomornegyedekben keresse. - Azt hittem, hogy meghaltál - mondta Evelyn a kereveten ülve, és Danny kezét szorongatva. - Évekig kerestelek, míg végül kénytelen voltam feladni a reményt. Aztán elkezdtek felbukkanni a csalók. Mind a háromnak olyan volt a szeme, mint neked, de egyéb hasonlóságot nem fedeztem fel bennük. A hajszín és a külső változhat az évek múlásával, de a szem mindig ugyanolyan marad. A lányokon látszott, hogy valaki gondosan betanította őket, mert jól ismerték a családomat. - Hányan is voltak? - érdeklődött Jeremy. - Hárman. Az első lány tízéves volt, és ő tévesztett meg a legtovább. Öt év múlva felbukkant a második, aztán két évre rá a harmadik. Az volt az érzésem, hogy Robert kuzinja kutatta fel azokat a lányokat, és tanította be nekik, hogy mit kell mondaniuk. A kuzin Robert birtokára és címére vágyott. Először megpróbálta Dannyt halottnak nyilvánítani, de kudarcot vallott. Ezért elhatározta, hogy egy új Dannyvel állít be, akit a markában tart - és később megszabadul tőle, hogy legyen kézzelfogható bizonyítéka a haláláról. - Ezen már én is gondolkodtam - ismerte be Jeremy. -

Tizenöt

év

elteltével

jogilag

halottnak

kellett

volna

nyilvánítani. - A kuzin minden követ megmozgatott, hogy így legyen, és nagyon mérges volt, amikor visszautasították a kérelmét. Akkor még élt a nagymamám, és jó barátságban állt a bíróval. - Ez a férfi a férje egyetlen életben maradt rokona? kérdezte James. - Igen. Igaz, hogy csak egy harmadik unokatestvér, aki ráadásul törvénytelen. Ezért a címet Danny gyerekei öröklik, és csak azután kerülhet ő sorra. De könnyen megkaparinthatta volna a címet és a vagyont, ha halottnak nyilváníttatja a lányomat, mielőtt még gyereke születne. Van gyereked? fordult Evelyn Dannyhez. A lány elvörösödött. - Nem, még nincs. - De ami késik, nem múlik - tette hozzá Jeremy csibészes mosollyal. Evelyn felsóhajtott. - Már látom, hogy nem tudom megakadályozni ezt a házasságot. Most találtam meg, és máris el fogom veszíteni? - Londonba költözhet, és velünk lakhat, ha kedve van hozzá - ajánlotta fel Jeremy.

- Ez nagyon kedves magától - válaszolta Evelyn. - De nem akarom zavarni az ifjú párt. Mégis felköltözöm Londonba, ha ott akartok letelepedni. Minél gyakrabban szeretnék Dannyvel találkozni. Ott van a régi házunk, ami romokban hever, és nem is építettem újjá. Mindig arra gondoltam, hogy mi történt ott… - a nő elhallgatott és megborzongott. - De most már szívesen újjáépíttetem, mert még mindig enyém a telek. - Nem emlékszem arra a házra - szólalt meg Danny. - Ez nem meglepő. Az volt az első londoni utad. Csak néhány napja voltunk a városban, és az időt vásárlással töltöttünk, meg sétáltunk a parkban, ahová a dajkád elvitt játszani. Ezért a gyilkosság előtt nem sok időt töltöttél a házban. Aznap éjjel én is meghaltam volna, de a nagymamám eltörte a lábát. Nagyon közel álltunk egymáshoz, mert nem volt más rokonom. A szüleim még fiatal koromban meghaltak, és azután a nagymamám nevelt fel. Mindenképpen szerettem volna személyesen meggyőződni arról, hogy jól van. - Tehát itt voltál, amikor az a szörnyűség történt? - Még ide sem értem, mert csak aznap délután indultam el Londonból. Ám a hír hamar utolért. Azt hittem, hogy belehalok a bánatba. Robert volt az életem nagy szerelme, és gyerekkorunk óta ismertük egymást. A birtoka közel van az

enyémhez. Csak azért mentem Londonba, hogy döntésre kényszerítsem. Már szerelmesek voltunk egymásba, de neki egy kicsit több időre volt szüksége, hogy ezt felismerje. Csak azért éltem túl azt az időszakot, mert megvolt a lehetősége, hogy Danny túlélte a mészárlást. Ugyanakkor az is szörnyen fájt, hogy nem tudom, mi lett a sorsa. - Biztos vagyok abban, hogy Miss Jane visszavitt volna hozzád, ha nem hal meg - vélte Danny. - Persze. Nagyon rendes nő volt. Ezért aztán még nehezebb volt ébren tartani a lelkemben a reményt. Végül arra gondoltam, hogy valami miatt nem tudott visszahozni téged, te pedig túl kicsi voltál, hogy hazatalálj. Meg sem fordult a fejemben, hogy teljesen elveszett minden emléked. - Amióta találkoztam Jeremyvel, egyre több dologra emlékszem. Például arra a parkra, amelyben játszottam. A keresztnevem is eszembe jutott, bár nem nagyon tetszik. Evelyn felnevetett. - Nekem sem. Robert anyját hívták így, és ezért neked is ezt a nevet kellett adnunk. De még Robert sem kedvelte, és ő hívott először Dannynek. Danny elmosolyodott, és bizonytalanul folytatta: - Azt a férfit is felismertem, aki elkövette a borzalmas gyilkosságokat.

Mert újra megtalált, és megpróbált megölni. Evelyn elsápadt. - Mikor történt ez? - Nemrég. Ám közben meghalt, ezért nem tudtunk rájönni, hogy ki lehetett. Evelyn felsóhajtott. - Mindig azt gyanítottam, hogy Robert kuzinja áll az események mögött. Ő volt az egyetlen személy, akinek haszna származott Robert halálából. Az a férfi mindig gyűlölte Robertet. De sajnos nem tudtam bebizonyítani a sejtésemet. Ráadásul a bűntény idején nem is tartózkodott Londonban. - Nem Lord John Heddingsnek hívják véletlenül? - John Heddingsnek, de soha nem volt lord. Honnan tudod, hiszen nem találkoztál vele? A születésed után többé nem látogatott meg minket, mi pedig nem emlegettük előtted. Én is csak néhány alkalommal találkoztam vele, még a házasságkötésünk előtt. Amikor Róbert közelében volt, szinte lehetett érezni, ahogy árad belőle a gyűlölet. Nem is próbálta titkolni, hogy mennyire nem kedveli. - Egy London környéki nagy házban lakott - magyarázta Jeremy -, és lordnak adta ki magát. Úgy tűnik, senkinek nem jutott

az

eszébe,

hogy

ellenőrizze

a

származását.

Szerencsejátékkal és ékszerlopással tartotta fenn a fényűző életszínvonalát. - És ő is megpróbált megölni - tette hozzá Danny. - Tetten akartuk érni, mert rájöttünk, hogy tolvaj. De amikor meglátott, felismert - illetve téged ismert meg bennem –, és azonnal tudta, hogy ki vagyok. Megemlítette azt a másik férfit is, aki megint kudarcot vallott, és nem tudott megölni. Aztán azt mondta, hogy majd ő elvégzi a munkát, és meg akart fojtani. Jeremy éppen idejében bukkant fel, hogy megmentsen. Rájöttem, hogy ő küldte azt a másik férfit az elpusztításomra. Persze nem tudtuk bebizonyítani, és az indítékát sem ismertük. - Te jó ég! Tehát igazam volt! - kiáltott fel Evelyn. - Ezért a bíróság elé vitetem! - Akkor be kell állnia a sorba - jegyezte meg James. - A fiatalok már elintézték, hogy lopásért és gyilkossági kísérletért leültessék. - Én meg gondoskodom arról, hogy a vád gyilkosságra változzon. Most már nem fog megmenekülni, miután megtudtam,

hogy

egy

bérgyilkossal

megölette

az

én

Robertemet. - Biztos lehet abban, hogy a gazembernek meg vannak számlálva a napjai, Lady Evelyn - mondta James. - Az ügyben

most már az én családom is érdekelt, mivel Danny nemsokára közénk tartozik. - Értem. Ez megint arra emlékeztet, hogy hamarosan el fogom veszíteni. De addig nálam fog lakni. Nem lehetne elhalasztani az esküvőt? Jeremy már akkor elhúzta a száját, amikor meghallotta, hogy Danny az anyjánál fog lakni. Most viszont kerek perec szembeszállt a leendő anyósával. - Szó sem lehet róla! Evelyn a fejét csóválta. Danny viszont mosolyogva nézett a férfira, és aztán az anyjához fordult. - Én is pont ezt akartam mondani. - Tehát szereted? - kérdezte Evelyn elérzékenyülve. - Igen. Tiszta szívemből. James az ég felé emelte a tekintetét. - Ne érzelegjetek vacsora előtt, gyerekek - jegyezte meg gúnyosan. - És ne feledkezzetek meg arról, hogy az itt tartózkodásunk idején külön hálószobában fogtok aludni. Ha nem tudnátok, nagyon komolyan veszem a kísérő szerepét. Jeremy most már nem bírta tovább, és hangosan felnyögött.

52. fejezet Augusztus végén házasodtak össze. Az esküvőt Evelyn lakóhelyén és Londonban is kihirdették, és a bejelentés nagy port vert fel a társaság köreiben. Már egy ideje rebesgették, hogy Jeremy a szépséges Langton lánynak teszi a szépet, de senki nem hitte volna, hogy valóban képes érte a házasság igájába hajtani a fejét. Danny megtudta, hogy Regina Edenre mindig lehet számítani, ha megoldhatatlannak látszó helyzet áll elő. Márpedig első ránézésre igencsak kemény diónak tűnt mindenkinek elmagyarázni, hogy Kelsey Langton távoli rokonából miként lett hirtelen Evelyn Hilary lánya. Reggie azonban hamarosan elhíresztelte a társaság berkeiben, hogy annak idején Langtonék fogadták örökbe a kis Dannyt, és a saját lányukként nevelték, hiszen úgy tűnt, hogy nincs saját családja. Elnéző mosollyal mentegetőzött, amiért először elfelejtette megemlíteni, hogy nem igazi vérrokonról van szó. Csodálatos esküvő volt. Evelyn már évek óta meg volt győződve arról, hogy soha nem szervezheti meg a lánya esküvőjét, ezért most kitett magáért.

Dannyek felajánlotta, hogy bármilyen ruhát választhat de az ő régi esküvői ruhájában is az oltár elé vonulhat; Danny még soha nem gondolkodott azon, hogy milyen ruhában fog férjhez menni, sőt arra sem számított, hogy ilyen elegáns esküvője lesz. Ezért úgy döntött, hogy az anyja ruhájában mondja ki a boldogító igent. A ruha olyan gyönyörű volt, hogy elképzeli sem lehetett volna szebbet. A halványkék szatént lágy csipke díszítette, tökéletesen illett a szeméhez - és méretben is megfelelő volt. Az első találkozásuk idején észre sem vette, hogy az anyja pontosan ugyanolyan magas, mint ő. Evelyn többek között azért sem akart egy egész szezont Londonban tölteni, mert nagyon zavarta, hogy kimagaslik a többi lány közül. Még Róbert is majdnem alacsonyabb volt nála, ezért Danny egészen biztos lehetett abban, hogy az anyjától örökölte a termetét. A kapcsolatuk sokat fejlődött az esküvő előtti hetekben. Nemsokára úgy érezték, mintha soha nem szakította volna el őket egymástól a sors. Gyorsan kialakult közöttük a régi szeretet és bizalom. Evelynt minden érdekelte, ami a lányával történt, amikor nem lehetett mellette. Órákon át képesek voltak beszélgetni, és sokszor még éjszaka is fent maradtak, mert nem tudtak egymástól elválni. Együtt nevettek és sírtak. Dannyben

egyre több emlék felmerült azokból az első évekből, amikor még a szüleivel élt. Istenem, milyen jó, hogy ismét van édesanyja! Míg Danny szinte ragyogott az örömtől, addig Jeremy közel sem volt ilyen boldog. Úgy érezte, hogy kirekesztették, és feleslegesnek tartják a jelenlétét. Megpróbálta azzal vigasztalni magát, hogy Danny az élete hátralévő részében csak az övé lesz - akkor igazán ki kell bírnia ezt a néhány hetet nélküle. Mégsem volt ínyére ez a bánásmód. Elkeseredésében minden nap írt a menyasszonyának egy levelet, és teljesen megfeledkezett arról, hogy nem tud olvasni. Danny csak később tudta meg, hogy Jeremy a leveleket arra szánta, hogy majd később felolvassa neki. A kézbesítőfiút viszont annyira elvakította Danny mosolya, hogy az első levél átadásakor teljesen megfeledkezett az üzenetről. Ezért a lány minden nap az anyját kérte meg, hogy olvassa fel Jeremy levelét. Evelyn engedelmeskedett, de közben sokszor elvörösödött. Danny annyira

el

volt

ragadtatva

Jeremy

szerelmétől

és

szenvedélyétől, hogy ezt nem is vette észre. Most már teljesen biztos volt abban, hogy a férfi szereti. Méghozzá nagyon szereti. Vajon mikor lesz képes ezt minden kételkedés nélkül elhinni? Jeremy annyira elkeseredett a külön

élésük miatt, hogy első este életében először jól berúgott. Ő persze nem akarta beismerni, hogy ez történt, de miután az apja, a két nagybátyja és Percy is ezt állította, kénytelen volt hinni nekik. Danny nagyon meglepődött, amikor Evelyn a birtokára hívatta Daggert, Lucyt, és az összes gyereket. Három kocsit küldött értük, hogy senki ne maradjon le, és nem engedte, hogy visszatérjenek Londonba. Elhatározta, hogy megvalósítja Danny ötletét, és ő maga támogatja egy árvaház létrehozását. Róbertnek két birtoka is volt a környéken, és most már mindkettő Danny tulajdona lett. Az egyik tökéletes környezetet biztosított ahhoz, hogy árva gyerekek cseperedjenek benne. Daggert kérte fel az intézmény vezetésére, aki Evelyn felügyelete alatt fog munkálkodni. Eleinte nem jöttek ki túl jól egymással. A férfinak nem tetszett az ötlet, hogy egy elegáns úri hölggyel kell dolgoznia. Az asszonynak pedig fájt, hogy a férfi nevelhette fel a lányát, és nem ő. Kezdetben többször is éles szóváltásba keveredtek, de

aztán

megszokták

egymást,

és

kialakították

az

együttműködésük szabályait. Jeremy szolgáit is meghívták az esküvőre, hiszen mind Danny barátai voltak. Danny elhatározta, hogy felajánlja

Claire-nek a munkaváltoztatás lehetőségét. Úgy gondolta, hogy a lány szívesebben dolgozna a gyerekekkel. Igaza volt: Claire boldogan elvállalta, hogy az új árvaházban tevékenykedjen. Ráadásul Daggerrel az első perctől kezdve megkedvelték egymást. Pedig Dagger elég ijesztő tudott lenni, de a megújult önbizalommal rendelkező Claire-t már nem félemlítette meg a férfi tüskés modora. Dagger elegáns öltönyben jelent meg az esküvőn, szinte rá

sem

lehetett

ismerni.

Megborotválkozott,

és

ő

is

megilletődött az új külsején. Danny most értette meg, hogy miért jelentette számára a családot annyi éven át. Már megbocsátotta neki, hogy kirúgta a csapatból, hiszen máskülönben soha nem találkozott volna újra Jeremyvel. Dagger nagyon megilletődött, amikor Danny őt kérte fel, hogy kísérje el az oltárig. Lucy a szép új ruhájában végigzokogta a szertartást. Akárcsak Evelyn. Danny is hullatott néhány könnycseppet a gyönyörű fátyol alatt, de csak azért, mert az esküvői fogadalom elmondása közben olyan örömet érzett, hogy alig bírta magában tartani. Eljött hát a nap, amikor összekötötte az életét Jeremy Maloryval! Végül nem egy olyan tiszteletreméltó férjet talált magának, amilyet még kislánykorában elképzelt, de annál

sokkal többet kapott. Az övé lett London legszebb férfija, aki addig minden hajadon álma volt. A férfi az esküvő előtt nem láthatta a menyasszonyát. Amikor előző este megérkezett a birtokra, Dannyt már ágyba parancsolták. Másnap pedig egész délelőtt el volt foglalva. Az oltár előtt pillantotta meg több hét után először, ezért nem csoda, hogy az első hitvesi csókja a kelleténél egy kicsit hosszabbra sikeredett. Többen is tapintatosan köhintettek, de nem érték el a kívánt hatást, ezért végül a vőlegény apja oldotta meg a helyzetet. Odalépett hozzájuk, és hátba veregette a fiát, hogy elsőként gratuláljon neki. A barátságos veregetésnek szánt ütéssel majdnem fellökte a boldog ifjú párt. Az esküvőn minden Malory megjelent, és Danny-nek alkalma nyílt azokkal a rokonokkal is találkozni, akiket addig nem látott - a gyerekeket is beleértve, mert a lány ragaszkodott ahhoz, hogy ők is ott legyenek a nagy eseményen. A Malory család sokkal népesebb volt, mint hitte, és csodálatos érzés fogta el, ha belegondolt, hogy most már ő is közéjük tartozik. Ezzel egy újabb kívánsága teljesült, mert mindig szeretett volna egy nagy családot. Tulajdonképpen az anyjával és Jeremyvel már minden álma valóra vált - egy kivételével. Ezt meg is említette az újdonsült férjének, amikor az ő háza

hatalmas hálószobájában hevertek. Itt minden az övé volt, egészen addig, amíg fia születik, aki majd örökli a birtokot és a hozzá tartozó bárói címet. Már

több

órája

azzal

voltak

elfoglalva,

hogy

megpróbálták kárpótolni egymást a többhetes távollétért, alaposan összegyűrve a frissen vasalt ágyneműt. Danny most Jeremy karjában feküdt, és a férfi mellkasára hajtotta a fejét. - Majd jól ki kell szellőztetnünk ezt a helyiséget, mert egy kicsit dohos - szólalt meg Jeremy. Danny bólintott. - Nemrég takarították ki, és már évek óta nem lakta senki. - A lánynak most eszébe jutott valami. - Arra gondoltál, hogy itt akarsz lakni? - Nem - felelte a férfi, majd egy hosszú szünet után visszakérdezett: - És te? - Én sem. Jobban tetszik a te házad. Sokkal könnyebb takarítani. A férfi hirtelen felült az ágyban, és haragos pillantást vetett a feleségére. - Verd ki a fejedből, hogy ezek után is takarítani fogsz nálam, Danny! Komolyan mondom. A portörlésnek egyszer s mindenkorra vége van.

A lány jót nevetett, és visszahúzta maga mellé a háborgó férjet, hogy ismét kényelmesen el tudjon helyezkedni a mellkasán. - Csak ugrattalak. Tisztában vagyok a társadalmi felemelkedésemmel. A férfi morogni kezdett. - Milyen jó, hogy ezt nem tudtam, mielőtt megkértem a kezedet. Mert akkor valószínűleg nem is kértem volna meg. Most a lány ült fel, és förmedt a férjére. - Miért nem? - Azért mert az anyád nem engedett volna a közeledbe, ezért meg sem ismertelek volna, és nem szerettem volna beléd, tehát még mindig boldogan élvezném a szabadságomat, mert nem tudnám, hogy milyen rettenetes nélküled élni. A lány egy ideig gondolkodott a hallottakon, aztán felnevetett. - Ha megismert volna, biztosan megkedvel egy idő után. - Ez egyáltalán nem olyan biztos, szerelemem. Felmért volna, és azonnal úgy dönt, hogy egy ilyen gazember nem elég jó a lányához. Akkor sokkal előkelőbb kérőre is számíthattál volna. Tudod, hogy az anyák így gondolkodnak. - Szeretnék én is az lenni, hogy megtudjam.

- Mi akarsz lenni? - Anya. - A lány a férfi fülébe súgva folytatta: - Gyereket akarok, Jeremy. A te gyerekedet. A

férfi

felnyögött,

majd

magához

ölelte,

és

szenvedélyesen megcsókolta. - Nagy örömmel fogom teljesíteni a kívánságodat, Danny. Ezt megígérhetem. - Mivel számomra is nagy örömet jelent, nem lehetne még egy kicsit folytatni ma este? - Ma este, holnap este és minden áldott nap. Addig, amíg el nem jön a reggeli hányinger ideje, drágám. - Nekem nem lesz reggeli hányingerem. Az anyám szerint neki sem volt, és az ő anyjának sem. - Jó, hogy elkerülhessük azt a szörnyűséges hányingert vigyorgott a férfi. - Legalább van valami, amiért hálás lehetek az anyádnak. - Elkerülhetjük - mondta Danny. - Tessék? - Elkerülhetjük, és nem elkerülhessük! - A lány ragyogó mosollyal nézett a férjére. - Végre egyszer én javíthatlak ki! Na, milyen érzés? - Ezután a férfi hanglejtését utánozva, felkiáltott: - A pokolba!

Jeremy alig tudta abbahagyni a nevetést.

A MALORY CSALÁD eddig megjelent kötetei

Johanna Lindsey Egyetlen szerelem Szíved rejtekén Tengernyi szerelem Csodatévő szerelem Mondd, hogy szeretsz Ajándék

A Gabo Kiadó könyveinek kizárólagos terjesztője a Talentum Kft.

Cím: Tötrökbálint, DEPO II Telefon: 06-23-332-105 Fax: 06-23-232-336 Email: [email protected]<mailto:[email protected]>

Készült a Borsodi Nyomda Kft.-ben Felelős vezető: Ducsai György ügyvezető igazgató