SZÖVETSÉG
HÍREK
Hírek Gyermekáldás Frank Ariel: 2008. január 8. (Szandra és Zoli 1. gyermeke, Izrael) Gál Sára: 2008. január 14. (Mónika és Lajos 10. gyermeke, Szeghalom) Nagy Jázmin: 2008. január 16. (Gyöngy és Gyuri 1. gyermeke, Parasznya) Koszorús Jázmin: 2008. január 18. (Betti és Tamás 4. gyermeke, Berettyóújfalu) Fogas Katalin: 2008. január 23. (Ildikó és Viktor 2. gyermeke, Budapest)
Alkalmak Hitmélyítõ elõadássorozat volt Miskolcon 2008. január 25-27-ig. Témái: A hívõ bukásának okai, a helyreállás folyamata, környezetének, gyülekezetének helyes viszonyulása mindezek közben. A szolgálattevõ Barkóci Sándor volt a szlovákiai Komarnoból. 2008. február 9-én üdülési fórumot
A folyóiratot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és minden érdeklõdõnek térítésmentesen megküldjük. Ezúton is köszönünk minden támogatást! Csekkeket a helyi terjesztõktõl lehet igényelni, kérésre az újsággal postázzuk. Várjuk olvasóink leveleit, írásait a terjesztés címére. Terjesztés-megrendelés az Összefogás Egyesület címén: 6641 Csongrád, Postafiók 136.
[email protected] Számlaszám: OTP 11735043-20028699 Kérjük a közlemény rovatba beírni: „Szövetség újság”!
2008. I. negyedév
tartottunk a Sajószentpéteri Baptista Imaházban. „Miért van szenvedés, ha van Isten? címmel 2008. február 16-án elõadást tartott Gál Lajos Csongrádon, a Csemegi Károly Könyvtárban Országos Tavaszi Csendesnapunk március 1-jén volt megtartva a Kispesti Baptista Imaházban. A csendesnap témája: A hívõ erõtlensége és ereje. Igével szolgált közöttünk Bálint Pál testvér, a Romániai Magyar Baptista Szövetség alelnöke Kolozsvárról. Bemerítési istentisztelet lesz Miskolcon a Belvárosi Baptista Imaházban 2008. március 9-én. „A kereszthalál - orvosi szemmel” címmel 2008. március 22-én 17 órai kezdettel elõadást tart Dr. Fekete László (Kecskemét) Csongrádon, a Csemegi Károly Könyvtárban. Nõi csendesnapot tartunk 2008. április 19-én a Szeghalmi Baptista Imaházban „Elszakadva a keserûségtõl” címmel.
Kiadó: A Testvéri Szövetség megbízásából az Összefogás Egyesület Felelõs kiadó: Frank Róbert Felelõs szerkesztõ: Giricz László A szerkesztõség tagjai: Elek Sándor, Frank Róbertné, Gál Lajos, Kocsisné Válint Zita, Molnár Istvánné Tördelés, szerkesztés: Urbán László Korrektúra: Elekné Szoboszlai Réka, SzárazNagy Hedvig, Szvetnyik Melinda Megjelenik: negyedévente Aktuális példányszám: 1500 db Nyomtatás: SzVSz Kft, Szentes
6. évfolyam • 1. szám
2008. I. negyedév
Jöjjetek az Úrhoz (Máté 11,28-30 versei alapján) A megtérés egyszerre jelent külsõ és belsõ elmozdulást korábbi, testi és lelki állapotodból. Menj ki közülük, szakaszd el kötõdéseidet azoktól, akik visszatartanak, hogy közeledj az Úrhoz (2Kor 6,17), ha pedig hitben hajótörést szenvedtél (1Tim 1,19), akkor a visszatéréstõl (Jer 3,22). Ennek a hívásnak engedelmeskedett Ábrám (1Móz 12,1), példát adva minden megtérni vágyónak (Róm 4,11-12). A belsõ elmozdulás azt jelenti, hogy megnyitod a szád és a szíved Isten elõtt, alázatos és egyszerû bûnvallásra. Bár elõtte semmi nincs rejtve, de Õ hallani akarja, amint hozzá kiáltasz kegyelméért (Zsolt 50,15), és akkor minden bajodból kiment (Zsolt 34,7). Ha közben megvárakoztat, azért, és csak addig teszi, míg az üdvösség befogadására elkészíti a szíved. Mert aki hozzá folyamodik, azt Õ semmiképpen ki nem veti (Jn 6,37). Az Úr Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának (Jn 1, 1,14) nevében
imádkozz mindig, mert Õ az egyetlen közbenjáró Isten és ember között, rajta kívül senki nem adatott (Csel 4,12). Bûneidtõl csak az Õ vére tisztíthat meg (1Pét 1,18-21), ördögi kötelékeidbõl Õ szabadíthat ki (Gal 5,1), Istent, mint szeretõ atyádat, csak általa ismerheted meg (Mt 11,25-27). Vedd elõ a Bibliát naponta és olvasd. Látogasd azokat a helyeket, ahol a megtérés evangéliumát hirdetik, és vesd össze, amit ott hallasz, azzal, amit Isten igéjébõl olvastál. Se többet, se kevesebbet ne fogadj senkitõl (Jel 22,1819). Abban se reménykedj, hogy emberi bölcsesség, vagy az istenesnek látszó buzgóság segít rajtad. Arra van szükséged, hogy maga Isten szóljon hozzád, miközben olvasod az igét, vagy hallgatod a tanítást, a bizonyságtételt. Az Úr az Õ már megtért, hûséges és engedelmes gyermekei által szól hozzád, de felhasználja olykor azokat is, akik még
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
(vagy már!) nem az Õ szolgái, csupán eszközei mások javára (Fil 1,16-18).
HAJNALFÉNY
gatni, hogy õ azért hívõ, csak egy kicsit másként (?), és ne merjenek ítélkezni, ha látják valóságos állapotát. Új megtérésre, visszatérésre van szüksége! A hûséges pedig naponta öldöklõ harcot vív a saját indulatai és kívánságai (Gal 5,24), tehát énje ellen (Lk 9,23). Azért, hogy ne az a régi természet éljen s uralkodjon benne, melyet õseitõl öröklött (1Pét 1,18), hanem Krisztus (Gal 2,20). Gyakran belefárad a hitnek e szép harcába, és mindig új, mindenre elég isteni erõre van szüksége (Ézs 40,29-31). Aztán szenved, mikor látja az emberek (köztük szerettei, és az Úrban atyafiak) testies, bûnös életét, de szenvednie kell hitéért is (Mt 5,10-12). Ezért folyamodik naponta többször az Úrhoz (1Thessz 5,17), és a minden vigasztalásnak Istene vigasztalja (2Kor 1,3-4), sõt ha vállalja a szolgáló élet pillanatnyi könnyû szenvedéseit, igen-igen nagy, örök dicsõséget szerez magának (2Kor 4,17).
mindnyájan, Az Úr hívása mindenkinek szól, mert nála nélkül az ember semmit sem tehet (Jn 15,5). A megtérni vágyó nem juthat át a szoros kapun, a bukott hívõ nem térhet vissza, a hûséges sem juthat elõre a keskeny úton. Természetesen nem egyformán élik meg, hogy szükségük van az Úr segítségére, ám valamiben mégis hasonlóak az indítékaik. Olyan emberek...
akik megfáradtatok és megterheltettek, Az ember élete általában hetven vagy nyolcvan esztendõ e földön, melynek nagyobb része nyomorúság és fáradtság (Zsolt 90,10). Hívja az Úr a testi nyomorúságban levõ szenvedõt, és a lelkileg elgyötörtet is. Azt, aki azért szenved, mert reménytelennek tartja erõfeszítéseit, hogy azt tegye, amit lelkiismerete jónak ítél (Róm 2,15). Mert úgyis mindig azt a gonoszt fogja tenni, amit maga is gyûlöletesnek tart (Róm 7,14-19). Minden jószándéka ellenére, nap mint nap a bûneit többíti, s ezek mind súlyosabb teherként nehezülnek lelkére. Nem képes megszabadulni saját testies romlottságaitól, Szabadítóra van szüksége (Róm 7,24)! A bukott hívõ pontosan tudja, hogy hûtlen és romlott állapota miatt nincs szellemi közössége az Úrral, de az Õ hûséges tanítványaival sem. Tudja azt is, hogy hiába próbálja az Urat "ájtatos” hízelkedésekkel megengesztelni (Mk 7,6), hiába próbálja az Úr követõi elõtt bizony-
és Õ nyugalmat ad nektek. Az Úrhoz megtérõ bûnös (vagy visszatérõ hívõ!), aki nem takargatja, nem mentegeti már a romlottságát, hanem töredelmes és bûnbánó szívvel (Zsolt 51,19) megvallja bûneit, arról az Úr leveszi a terhet (Zsolt 32,1-5), és üdvös, új élettel ajándékozza meg, vagy megújítja, amit kapott korábban. Többé nem kell emberek elõtti hivalkodással, vagy hazug szenteskedéssel takarni a magányosság és reménytelenség miatti belsõ gyötrõdéseit. Megtért (vagy helyreállt!) hívõként már mindenre van ereje Krisztusban (Fil 4,13). Arra is, hogy mint Ábrahám, emberi reménység ellenére reménykedve várja (Róm 4,18) szeretteinek (és sok atyafinak) helyreállását, újulását hitben. Úgy, amint
2
2008. I. negyedév
Hajnalfény Jézus a pusztában (Mk 6,30-44) reménytelennek tûnik. Hiszen amivel rendelkeznek, az nevetségesen kevés: mindössze öt kenyér és két hal. A baj csak az, hogy számításukból kihagyják Jézust, aki megbecsülni tanítja a keveset, tudja az emberi élet szükségeit, és készséges is azokat megnyugtatóan betölteni. A szükségben lévõket azonban tanítványain keresztül akarja elérni: „Adjatok nekik ti enni!” A képtelennek tûnõ felszólítás minden kételkedõ bizonytalanság ellenére is valósággá vált: a tanítványok kezdték osztani a megszaporított kenyeret és halat. Rendkívüli csodában jelent meg a menny elképesztõen gazdag áldása, és bõséges megelégedéssel zárult a pusztai vendégség, ami egyrészt a nagy menyegzõi vacsorára vetíti elõre fényét, másrészt egy olyan királyi jel ez, amely kifejezi, hogy ez az életet osztó Jézus a megígért Messiás, aki küldetésében megváltói és szabadítói megbízatást tölt be. Csodatételei csupán „melléktermékei” a nagy megváltói mûvének! Venyercsán László
A tanítványok a kiküldetésbõl fáradtan térnek vissza. Jézus segítõkészen fordul feléjük, s egy puszta helyre vonul el velük. Kellenek a pihenést nyújtó csendes helyek, az erõgyûjtés alkalmai. De a sokaság meglátva õket - tüstént nyomukba ered, megzavarva a pihenésüket. Mindezt Jézus megértéssel fogadja, s látva az emésztõ szükséget, megszánja õket, s feláldozza értük a pihenésre szánt idõt. Mi sem fontosabb nála, mint a szeretet általi szolgálat. A tanítványok már nem egészen így gondolkoznak. Azért mégis figyelemre méltó a sokasággal kapcsolatos aggodalmuk, látva a fáradtságtól elcsigázott, éhes arcokat. Bár amit megoldásként javasolnak, tipikusan emberi: el akarják bocsáttatni a sokaságot, mivel látják, hogy nincs mit enniük. Mindebben az emberi tehetetlenség képe jelenik meg. De olyan jó, hogy aggodalmukkal Mesterükhöz jönnek. Nem más ez, mint a tanítványság egyik vonása. A szükség pedig feladat is számukra. Olyan feladat, aminek a megoldása
19
SZÖVETSÉG
EGYHÁZTÖRTÉNET
pápának, különösképpen ezért kell Krisztus törvényeinek határai között mozogni, mert fennáll a veszedelem, hogy olyan újításokat hoz be, amelyek félrevezetik az egyházat. Nem csoda, hogy egyesek antikrisztusnak nevezik…” Késõbb megvádolják, mint az 1381-ben kitört véres parasztlázadás értelmi szerzõjét. Bár alaptalanul okolták õt és lollardjait, a nemesség elpártolt tõle. Újabb egyházi eljárás alá vonták és a William Coutenay canterburyi érsek által Londonban összehívott gyûlés („földrengéses zsinat” - a gyûlés idején ugyanis megmozdult a föld) Wycliff számos tételét elítélte (1382). Amikor a pápának megtagadta az engedelmességet és nem jelent meg Rómában, a következõ kijelentést tette: „Krisztus minden emberek közt a legszegényebb volt földi életében, és elhárított magától minden világi hatalmat. Ennek alapján csak arra a következtetésre juthatok, hogy a pápának le kell mondania minden világi hatalom és befolyás gyakorlásáról, és papjait is fel kell szólítania, hogy hasonlóan cselekedjenek”. Tekintélyes híveinek, barátainak köszönhetõen bántatlan maradt, viszont egyetemi tanszékét el kellett hagynia és visszavonult a lutterworthi plébániára, amely így valóságos szellemi központtá vált. Innen sugározta szét tanításait és buzdításait vándorprédikátorain (lollardok) keresztül. Wycliff korában az egyházatyák tanításai, a zsinati határozatok, a pápai dekrétumok olyan tekintélynek örvendtek, mint a Biblia. Wycliff azonban meggyõzõdéssel vallotta azt, hogy egyedül a Szentírás alkalmas a tanításra, az igazság megismertetésére, és ami ezzel nem egyezik, az elvetendõ. Élete legjelentõsebb alkotása, hogy angol nyelvre lefordította (barátai
segítségével) az akkori latin Bibliát (a Vulgatát). Wycliff Isten különös kegyelmébõl tovább munkálkodhatott, ezzel tovább buzdítva testvéreit az igaz hit hûségére. Szellemi öröksége felbecsülhetetlen. 1384. december 31-én békességben halt meg Lutterworthban. A konstanzi zsinat (1414-1418) 31 évvel halála után máglyahalálra ítélte. Mivel már nem élt, ezért csontjait ásták ki, és máglyán megégették. A katolikus tanítás szerint ezzel Wycliffet utólagosan kizárták a mennybõl. 1401-ben az angol király elrendelte, hogy bárki, aki a Bibliát angolul olvassa, elveszíti birtokát, ingóságait, elítélik, mint eretneket, és ha kitartóan makacs marad, vagy újra „bûnbe esik”, elõször, mint a király elleni árulót fel kell akasztatni, majd, mint eretneket, meg kell égetni. Az üldözések ellenére Wycliff híveit nem tudták kiirtani, nem tûntek el a történelem homályában, így szellemi hagyatékukat továbbörökítették, ezáltal alapjait vetve meg a késõbbi gyõztes reformmozgalmaknak. Felhasznált irodalom: Karl Heussi: AZ EGYHÁZTÖRTÉNET KÉZIKÖNYVE, Osiris kiadó - Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000. 255-256. old. Révész Imre-Segesváry Lajos: AZ EGYHÁZTÖRTÉNELEM ALAPVONALAI, Református Teológiai Akadémia, Debrecen, 1992. 119-121. old. E. H. Broadbent: ZARÁNDOK GYÜLEKEZET. Primo Evangéliumi kiadó, Budapest, 1990. 120-125. old. Elek Sándor, Berettyóújfalu
18
TANÍTÁS erre nem egy (Csel 16,31), hanem sok vigasztaló-bátorító ígéretet kapott.
2008. I. negyedév
kíméletlenül öldökli saját indulatait (Lk 14,26), hogy az az indulat legyen benne, amely Krisztus Jézusban volt (Fil 2,5). Soha nem alázatoskodik emberek elõtt, egyedül Istentõl fogad el mindent alázatos szívvel, akkor is, ha ez olykor nehezére esik (Mt 26,39). Ebben az esetben elõbb vagy utóbb tapasztalni fogja, hogy minden javára van azoknak, akik az Úr akaratát hívõ bizalommal, és az iránta érzett szeretet miatt vállalják (Róm 8,28).
Vegyétek fel magatokra az Õ igáját, A Sátán azt sugallja: vállald magad! Az Úr arra kér: tagadd meg magad! Tagadd meg azt az életet, amit te is örököltél (2Tim 2-5, 1Pt 1,18, Róm 5,12), és vállald azt, amire Isten szeretete kiválasztott Krisztusban, a világ teremtése elõtt (Ef 1,4-6). A naponta megújuló odaszánásod Istennek kedves áldozat lesz, hitbõl való életed pedig minden reggel újuló, egész napon át tartó okos istentisztelet (Róm 12,1). Az odaszánás azt jelenti, hogy felveszed kereszted minden nap (Lk 9,23), hogy megfeszítsd (Gal 5,24) testies kívánságaidat, a szemek kéjvágyát, a hiábavaló emberi élet kérkedését (1Jn 2,16). Ha ugyanis ezeket életben hagyod, kitartóan ellenkednek az Úr igája ellen, nem lesz erõd felvenni, bármilyen szép és biblikus igazságokat mondasz róla (Mk 7,6)! Ha te nem szállsz alá, nem növekedhet benned Krisztus (Jn 3,30).
és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. A megtérõnek az Úr ad nyugalmat, és megajándékozza élõ hittel. E hit segít a továbbiakban, hogy maga is rátaláljon lelke nyugalmára. Ez a nyugalom Isten nyugalma, aki a világ teremtése után, „megnyugodott cselekedeteitõl” (Zsid 4,9-10). Aki hitbõl él, rátalál az Õ nyugalmára, sõt be is mehet abba, ha megnyugszik saját, soha ki nem elégíthetõ vágyainak erõszakolásától, és lemond bûnös önszeretete (2Tim 3,1-5) miatt lázadóan istentelen, ezzel együtt kíméletlenül embertelen cselekedeteirõl. Ha már ismered ezt a nyugalmat, akkor azt is tapasztalod, erre mindig, újra rá kell találnod. Soha nem emberi bölcselkedéssel, vagy kegyesnek tartott erõfeszítésekkel. Ezért csak jámbor tudatlanok fognak megdicsérni (Mt 6,5), Isten azonban gyûlöli (Ám 5,21) a magaválasztotta istentiszteletet (Kol 2,23). Elõbb saját kereszted, aztán Urad igája, s ezzel együtt az Õ nyugalma és kegyelmének gazdagsága már e földön,
és tanuljátok meg Tõle, hogy Õ szelíd és alázatos szívû A hívõ mindent mindig az Úrtól tanul, akkor is, ha a tõle rendelt szellemi elöljárók tanításaira figyel (Ef 4,11), vagy ha hívõ testvéreinek ihletett bizonyságtételeit hallgatja. Szelídlelkûsége ismert lesz minden ember elõtt (Fil 4,5), ha az Úr tanítványaként gyûlöli,
3
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS
végül boldog és dicsõ örök élet a mennyben.
EGYHÁZTÖRTÉNET
mennyben pedig az élet koronáját kapod, amit az Úr ígért az õt szeretõknek (Jak 1,2).
Mert az Õ igája gyönyörûséges,
és az Õ terhe könnyû.
E világ megtéretlen fiait, a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségével „édesgeti” a Sátán a pokolba (Zsid 11,25, Lk 16,19-25). Isten megváltott gyermekei számára a biblikus hívõ élet a kívánatos. Még az ezzel együtt járó kísértések és próbák (Jak 1, 2-3,12) is gyönyörûségessé válnak, ha mindent az Õ szeretõ kezeire bízol. Mert bõséges a vigasztalás Krisztus által (2Kor 1,5), a
Addig tûnik nehéznek, amíg még nincs igazán rajtad. Mert közben az emberek világi-vallási ajánlatait is kóstolgatod, melyek csupán ideig-óráig tartó bûnös gyönyörûséget adnak. Ám így eltékozlod földi éveidet, és Isten haragját gyûjtöd a fejedre (Róm 2,5). Válaszd a jobb részt, és jöjj az Úrhoz! id. Frank Sándor, Karmiel - Izrael
Gondolatok az egységr ô l és a szolgálatról mel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; Õ van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: ‘Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.’ Az pedig, hogy ‘felment’, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az ‘fel is ment’, feljebb minden égnél, hogy
Aki beleszületik és betagolódik a Krisztus testébe, az nagy kihívásoknak teszi ki magát! Mert sok veszély fenyegeti Krisztus testét, az egyik legveszélyesebb dolog a széthúzás, a részekre szakadás. Nyilván nem lehet véletlen a veszélyeztetettsége, hiszen a Sátán nem támadja azt, ami számára nem fontos. A Szentírás világos tanítást ad arra nézve, hogy miként kerülhetõ el ez a tragikus helyzet. Nézzük az alábbiakban, hogy Pál apostol mit mond erre nézve az efézusiaknak, az Efézusi levél 4,1-16-ban: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelem-
4
2008. I. negyedév
Egyháztörténeti szemelvények JOHN WYCLIFF (kb. 1328 - 1384) gársága ismét megvédte Wycliffet (1378). A katolikus egyház ellenállását 1381-ben tovább növelte újabban kiadott tételeivel, melyben tagadja a katolikus átlényegülés tanát az úrvacsorakor. Ilyen módon gyökereiben támadta meg a papok természetfölöttinek hitt hatalmát. Egyéb tanításaiban még kifejti, hogy egyetlen isteni törvénynek a Szentírást tartja, amely minden egyházi törvénnyel szemben szuverén. A pápa egyháza az Antikrisztusé, Krisztus egyházának egyedüli feje önmaga, nem pedig a pápa. Wycliff következetes tiltakozása kiterjed a szentek, ereklyék és képek tiszteletére, a fülbegyónásra, a fölös jócselekedetek kincsére, a búcsúra, az ünnepek túlzottan nagy számára. A hierarchia is ellene mond Krisztus törvényének, amely csak presbiterekrõl és diakónusokról tud, a klérustól pedig szegénységet követel. Az õ szemében a gyülekezet nem papi hierarchia közössége, hanem Krisztus teste. A hitet összekapcsolja a megszentelt élettel, igaz hit nincs cselekedetek nélkül. A „De officio pastorali”-ban ezt írja: „Sem ama fõpap tetteinek, sem szavainak vagy bulláinak nem kell, hogy higyjenek a hívõk, csak amennyiben szavai a Szentíráson alapszanak. (…) Tehát az ördög hamis félrevezetése, hogy a földi utasnak inkább kell a pápa szavára ügyelni, mint az Úr vagy a Szentírás értelmére. Mert ezt jelenti, ha a föntebbi dolgokat állítjuk és a pápát Isten fölé emeljük. Ezért egyes hívõk, akik meg merik tenni, gyanakodnak és mosolyognak ezen a tételen. (…) ennek az embernek, mármint a
1328 körül született angolszász nemesi családban Angliában. Az oxfordi egyetemen filozófiát, majd 1363-tól teológiát tanított, és hamarosan hírneves tudós lett. A király 1374-ben a lutterworthi plébániát juttatta neki. Az egyházban reformált tanításaival lett ismertté és népszerûvé. Az államegyház romlottságát támadó írásai a politikai küzdõtérre vonták. Wycliff így azok vezetõje lett, akik a bûnbõl való szabadulást Krisztus követésében, és az újszövetségi alapokhoz való visszatérésben keresték. „Isten országa” címû könyvében, és más írásaiban is lejegyzi, hogy Jézus Krisztus evangéliuma az igaz hit egyetlen forrása, és szerinte a Szentírásban van egyedül igazság. Wycliff hangsúlyozta az ember személyes kapcsolatát Istennel, és közvetlen felelõsségét is kiemelte. Kijelentette, hogy minden tekintély és hatalom közvetlenül Istentõl származik, és mindenki, aki tekintélyt gyakorol, Istennek felelõs a rábízottakért. Ezzel tagadja a pápa és a királyok felelõtlen hatalmát, a papság közvetítõ szerepét pedig szükségtelennek tartja. Továbbá hirdette, hogy a világi hatalom független a pápától, s hogy az egyházi javak mind tulajdonképpen az államé. London püspöke vádat emelt ellene, ezért egyházi bíróság elé állították. A bírósági tárgyaláson csak a nemesség fegyveres közbelépése mentette meg (1377). Miután a pápa, XI. Gergely, Wycliffet eretneknek minõsítette, újabb per következett, de London nemessége és pol-
17
SZÖVETSÉG
KÖNYVAJÁNLÓ
Könyvajánló Michael & Debi Pearl: Gyermeket nevelni Isten félelmében Evangéliumi Kiadó, 2004. (600 Ft) lôdés játszmájában. Ha meggyengülsz, és hagyod a gyermeket fölénybe kerülni, ô mindent elveszíthet, kivéve az uralkodási vágyát. A gyermek érdekében ki kell tartanod! Rengeteg gyakorlati tanácsot kaphatunk a hétköznapokhoz is. Hogyan lehet megtanítani a gyermek számára a „nem” szó jelentését? És hogyan lehet megtanítani egy egyéves gyermeket, hogy jöjjön, ha hívják? És hogy a boltban ne követelôzzön? Hogyan lehet megtanítani az élet reális veszélyeinek felismerésére, mint pl. a tûz, a víz, egy kés vagy egy forró vasaló. Hogyan neveljük önmérsékletre? És a munka szeretetére? Mit kezdjünk egy goromba tizenévessel? És annak dühkitöréseivel? Hogyan kezeljük a hisztit? A szerzôk külön fejezetet szánnak a vesszô helyes használatának. Hiszik és vallják, hogy az indulatmentes elfenekelés nem büntetés, hanem nevelô célzattal bír. Ha egy vakvezetô kutya megtanítható arra, hogy egy vak embert biztonságosan elvezessen a város akadályain keresztül, egy szülônek nem kell-e többet várnia intelligens gyermekétôl? Ha vársz, és csak azt követôen fedded meg a kutyádat, hogy elfogadhatatlan módon viselkedik, ijedôs kutyád lesz, amely folyton azt fogja lesni, mivel iszkolhat el, mielôtt gorombán leteremtik. Ahol hiányzik a tanítás, ott dorgálással vagy veréssel nem lehet megfelelôbb viselkedésre bírni egy gyermeket, mint egy kutyát. Bármennyire is növeljük a fenyítés mennyiségét, ez nem pótolhatja a tanítás hiányát. Sokan mellôzik a tanítást, és csupán a fenyítéssel remélik a helyes viselkedésre szoktatást. Molnár Istvánné, Miskolc
Neveld ne összekeverd! Neveld - ne büntesd! Neveld - ne leckéztesd! Ezzel a tanáccsal próbál az ötgyermekes házaspár a nevelés és a fegyelmezés közti különbségre rámutatni. Nagy hangsúlyt fektetnek könyvükben a nevelés szükségességére, mielôtt a fenyítés szükségessé válna. Bár a szülôk nagy többsége elvárja az engedelmességet, soha nem próbálja engedelmességre nevelni a gyermekét. Várnak addig, amíg a gyermek viselkedése tûrhetetlenné válik, és akkor robbannak. Fel kell ismernünk a nevelés és a fenyítés közti különbséget. Akkor nem lesz többé felemelt hang, szóváltás, helytelen megnyilvánulás, mérséklôdik a verés, derûs lesz a légkör, a gyermekek részérôl pedig tökéletes engedelmességre számíthatunk. Két dolog felôl légy bizonyosságban! Elôször is, hogy majdnem minden kisgyermek fellázad legalább egyszer a tekintély ellen, és kezébe veszi az irányítást. Ez a csökönyösség olyan erôs, hogy szinte meglepôdünk, mennyire elszánt és kitartó tud lenni egy ilyen kis teremtmény a lázadásban. Másodszor, ha következetes vagy a gyermeknevelésben, a teljes fölény megszerzésére tett kísérletek csak egyszer fognak bekövetkezni a gyermeked életében. Ha az összeütközésbôl te kerülsz ki gyôztesen, a gyermek gyôzni fog a jellemfej-
16
TANÍTÁS betöltse a mindenséget. És Õ ‘adott’ némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnõtt korra, a Krisztus teljességét elérõ nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestõl õhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az Õ hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelõen mûködve gondoskodik önmaga növekedésérõl, hogy épüljön szeretetben.” Teljesen világos az Ige tanítása szerint, hogy a Krisztus testének egységéért Isten mindent megtett! 1. Mindannyiunk atyjává lett az egyszülött Fiú által. 2. Kegyelmét Krisztus mértéke szerint osztotta ki nekünk. 3. A gyülekezet fejévé Krisztust tette meg. 4. Elhívott és kirendelt apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat, tanítókat - felkészítve és felhatalmazva õket az elhíváshoz méltó és szükséges erõkkel. Milyen csodálatos, szeretõ, a mi Mennyei Atyánk, és milyen tervszerûen viszi véghez
2008. I. negyedév
jóságos munkáját, gyermekei javára. Nem tesz bennünket kiszolgáltatottá, nem hagy magunkra, hogy saját erõnkre támaszkodva küszködjünk. Gyermekeivé fogad, kegyelme gazdagságával halmoz el, és a legtökéletesebb vezetõt, Krisztus Jézust adja nekünk! Áldott legyen szent neve érte mindörökké! De ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincs semmi tennivalónk. Nagyon is nagy felelõsség hárul ránk a megelõlegezett bizalmáért. Õ elõbb szeretett, és mindent elõbb tett mint mi, ezért illik hozzánk, hogy mi is megtegyük azt, amit tõlünk joggal elvár! Nézzük, mit is vár el tõlünk? 1. Törekedjünk méltóvá lenni az elhivatásunkhoz. 2. Viseljük el egymást szeretetben. A hibákat, a bajokat ott ismerjük legjobban, ahol vagyunk. Ezért van szükségünk a szenvedni is tudó szeretetre. 3. Törekedjünk a LÉLEK egységére. Vagyis engedjük, hogy a Lélek eggyé kovácsoljon bennünket! Közös hajóban utazunk, sorsunk is közös. Nem úgy, mint az az igehallgató, aki kivételnek gondolta magát, amikor a lelkipásztor erõteljesen harsogta, hogy a gyülekezet minden egyes tagja egy napon meg fog halni! Õ mosolygott, mire megkérdezték tõle, hogy mi ebben a nevetséges? Így válaszolt: „Az, hogy én nem vagyok tagja ennek a gyülekezetnek!” 4. Építsük a Krisztus testét! Hallgassunk az építés vezetõjére. Vegyünk részt a munkában, és ne csak hallgatói, hanem megtartói is legyünk annak, amit hallunk, a Szentírásból olvasunk! 5. Tartsuk fontosnak Isten Fia megismerésének az egységét. Legyenek látá-
5
SZÖVETSÉG
TANÍTÁS Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. (Más értelmezés szerint: az egységre törekedjetek). Semmit ne tegyetek önzésbõl, se hiú dicsõségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” Nézzük elõször azt a hat igehirdetõi magatartást, mely kétségtelenül rendkívül negatív, még akkor is, ha olykor áldás kíséri. Hiszen az ige magva hatásos ott, ahol jó földbe esik, de a magvetõ ítéletet zúdít magára, ha nem tiszta lelkülettel végzi ezt a szolgálatot! Vannak, tehát akik az igét szólják de: 1. irigységbõl 2. versengésbõl 3. számításból 4. nem tiszta lélekkel 5. gyötrelmet akarnak vele okozni (Pálnak is!) 6. színlelésbõl Milyen elkeserítõ sorozat ez. Szinte elképed az ember és felteszi a kérdést, egyáltalán lehetséges ez? Talán a legelképesztõbbnek az 5. látszik, hiszen az ige hirdetését úgy végezni, hogy közben valakinek gyötrelmet akarok okozni, vagy bosszantani, megsérteni, bánatot elõidézni vele? És mégis lehetséges. Természetesen a többi is hasonlóképpen durva, bûnös magatartásból származik,
saink közösek a hit alapvetõ dolgaiban. Ez nem azt jelenti, hogy feladjuk saját hitbeli látásunkat, de azt igen, hogy alázattal igazodunk többi hittestvérünkhöz! 6. Növekedjünk fel Õhozzá a szeretetben. A Krisztus szintje csak szeretet által érhetõ el. Csak szeretet által nõhetünk fel Õhozzá! Kell, hogy a Krisztus testének egysége számunkra is fontos legyen. Az Úr Jézus olyan nyomatékosan talán semmi mást nem kért, mint azt, hogy az övéi egyek legyenek (Jn 17). Nyilván ezt azért tette, mert veszélyeztetve látta övéi egységét, és mert az evangélium terjesztését csakis így látta megvalósíthatónak. A másik fontos terület a szolgálat. Pál apostol a Filippi levél 1,15-18 és a 2,1- 4-ben világosan utal a szolgálatban való egység fontosságára. „Némelyek ugyan irigységbõl és versengésbõl, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetbõl, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban. Nekem az élet Krisztus! Mert mirõl is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésbõl, akár meggyõzõdésbõl: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sõt még inkább örülni fogok.” „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetbõl fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a
6
GYERMEKEINK KÖZÖTT
2008. I. negyedév
Ugyanúgy szeressem, mint a többit... Illés kisfiunk (akkor 2 éves volt) éjszakánként vagy hajnalban tejet szokott inni. Így volt ez Pányokon is a családos héten, amelyen részt vettünk az elmúlt év nyarán. Minden este elõre beletöltöttem a tejet a cumisüvegbe a szobában, hogy éjszaka, amikor sír, mindjárt odaadhassam neki. Egyik este valamilyen megfontolásból csak félig tekertem rá a cumisüvegre a cumis részt, utána elfeledkeztem errõl. Éjszaka sírt is Illés jelezve, hogy inni kér. Álmosan, reflexszerûen felkeltem, odaadtam neki a sötétben, és azonnal visszafeküdtem. Fél perc sem telt el, és elkezdett torkaszakadtából ordítani. Felugrottam, felkapcsoltam a villanyt és akkor láttam, hogy a tej a felsõtestére és a lepedõre ömlött. Át kellett öltöztetni az éjszaka közepén, és újra megtölteni tejjel a cumisüveget. Amíg ez tartott, végig üvöltött. Mikor megkapta a tejet, megnyugodott, de engem bántott, hogy ilyen fájdalmat okoztam a kisfiunknak, magamra pedig
mérges voltam, hogy ilyen ostoba hibát követtem el. Az elsõ pillanatokban teljesen képtelenségnek tûnt, hogy ezzel Isten bármit is mutatni akarna nekem. Aztán csak felmerült bennem, hogy végül is semmi sem történik véletlenül. Majd lassan derengeni kezdett és végül belátásra jutottom, hogy bizony igenis céllal engedte meg Isten ezt az esetet. Mégpedig azért, hogy józanodjak ki abból, hogy a gyerekek között õ a kedvencem, egy kicsit bálványommá lett. Emberileg talán érthetõ lenne, hiszen három lány után õ az elsõ fiú, aki ráadásul nagyon apás (ami nagyon imponált nekem). Feleségem korábban többször figyelmeztetett, hogy nem helyes az, ahogyan viszonyulok Illéshez, és én igazat is adtam neki, de a szívemben mégsem tudtam letenni ezt. Ez által az eset által végezte el bennem Isten, hogy tegyem le, és Illést is ugyanúgy szeressem, mint a többi gyermekünket. Urbán László, Szikszó
15
SZÖVETSÉG
GYERMEKEINK KÖZÖTT
TANÍTÁS
Gyermekeink között „A mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.”
(1Kor 15,58)
megbocsátott!” Azután így folytatta: „Még van egy tennivalóm. Vissza kell, hogy vigyem a kulcstartót, de nem tudom, mert elveszett” - és újból elszomorodott. Ekkor megkérdeztem, hogy: „Akkor most mit csináljunk?” Erre õ: „Ki kell fizetni!” - és ezzel a lendülettel szaladt is fel a szobájába, és hozta a hónapok óta gyûjtögetett kis pénzét. Ezután imaházba mentünk, és amint lehetõsége volt, megkereste a könyvárus nénit. Neki is elmondta, hogy mik zajlottak le benne, és bocsánatot kért, mutatva a pénzét, hogy szeretné kifizetni. A könyvárus néni is csodálkozva hallgatta, és készségesen megbocsátott neki. Nagy öröm töltötte el a szívét, hogy most már mindenki megbocsátott neki. Akkor este édesapja ölébe vette és felmutatott az égre, ami különösen tiszta volt és ragyogó csillagokkal volt tele mind Eszterkére ragyogott. Mélyen szántott ez a kis történet bennünk, szülõkben, és tanított is általa az Úr. Azt kívánjuk a kedves olvasóknak, hogy lássák az Úr csodálatos munkáját, és engedjék, hogy bennük is végezhesse azt. Mihály Zoltán, Eszter és Eszterke
Késõ este volt, amikor 6 éves kislányunk sírva jött hozzám és mondta el, hogy az Úr Jézus nem bocsát meg neki, pedig õszintén és sokszor sírva mondta el Neki bûnét. Megdöbbenve hallgattam és kérdeztem tõle: „Mirõl van szó?” Õ elölrõl kezdte sorolni - immár az Úr és énelõttem - a történetet. Az imaházból a könyvárus nénitõl ellopott egy kulcstartót. Sokáig rejtegette, de nem tudott neki örülni, mert tudta, hogy bûnt követett el. Emiatt sokszor felébredt éjszaka és imádkozott, hogy bocsásson meg neki az Úr Jézus, és ha megbocsát, akkor az a nagy csillag amit szokott látni esténként az égen ragyogjon rá. De nemhogy azt a csillagot, egyetlenegy csillagot sem látott, sem akkor, sem azóta. Nagyon ránehezedett ez az eset. Elõször nõvéreinek mondta el, majd az ô tanácsukra úgy döntött, hogy nekem is elmondja. Könnyeimmel küszködve, de ugyanakkor nagy örömmel a szívemben hallgattam végig, és mondhattam neki, hogy: „Az Úr Jézus megbocsátott és én is, mert õszinte voltál és bevallottad a bûnödet.” Õ erre nagy örömmel és ujjongással ismételgette: „Megbocsátott,
14
2. 3. 4. Az 1. 2. 3. 4.
2008. I. negyedév
Figyelmeztetés szeretetbõl fakadóan Közösség a Lélek által Irgalom és könyörület egység fontossága a szolgálatban Ugyanazt akarjátok Ugyanaz a szeretet Ugyanarra törekedjetek Egymást magatoknál különbnek tartsátok 5. Senki se a maga hasznát keresse 6. Krisztusi indulat legyen bennetek Miben mutatkozott meg a Krisztus indulata? Pál a „Krisztus-himnuszban” (Fil 2,511) rendkívül tömören megfogalmazta, és ezt érdemes sokszor átolvasni és megtanulni kívülrõl, hogy soha el ne felejtsük! 1. Nem élt lehetõségeivel 2. Kiváltságairól (melyek megillették Õt) lemondott 3. Magát megalázta 4. Engedelmeskedett az Atyának mindhalálig Mi lett a jutalma? Ez jár a hû szolgáknak! 1. Felmagasztaltatott 2. Csodálatos és hatalmas nevet kapott - melyre még ellenségei is meghajolnak 3. Mindenek URA lett az Atya Isten dicsõségére A Krisztus Teste nem tagolható részekre, ha ez megtörténik, akkor az már nem Krisztus Teste. Láthatjuk, hogy mennyire fontos - és ezért minden tõlünk telhetõt meg is kell tennünk - az egység, úgy a hívõk közösségében, mint a szolgálatban. Számtalan jó és rossz példa állhat elõttünk, de az egyetlen mértékadó és követendõ példa legyen számunkra az Úr Jézus Krisztusé! Pátkai Béla, Budapest
még akkor is, ha a mag kikel az ilyen lelkületû magvetõ munkája után. De nézzük a Pál apostol által felsorolt 9 igehirdetõi magatartás egyharmadát, mely kívánatos, sõt melyre minden erõnkkel törekednünk kell! 1. jóakaratból 2. szeretetbõl, mert tudják, hogy én (Pál) az evangélium védelmére rendeltettem 3. meggyõzõdésbõl Milyen csodálatos és egyben kívánatos sorozat ez. Tudatosítsuk magunkban és ismételgessük el valamennyiszer szolgálatba kezdünk, bizonyságot teszünk, imaórát vezetünk, vagy igét hirdetünk. MINDIG ÉS MINDENÜTT CSAKIS JÓAKARATBÓL, SZERETETBÕL, MEGGYÕZÕDÉSBÕL!! De mit értsünk azon, hogy akár így, akár úgy, lényeg az, hogy Krisztust hirdetik? 1. Nem a téves tanításokkal kapcsolatosan engedékeny Pál. Gal. 3,1-5, Kol. 2,4; 16-23. 2. Természetesen a tiszta evangélium hirdetésénél is fontos az eszköz alkalmassága, de a jó mag akkor is jó gyümölcsöt hoz, ha nem jó szándékú ember veti! (Találó példa erre az a részeges vidéki pap, aki lustaságból és közönybõl C. H. Spurgeon prédikációkat olvasott fel vasárnaponként és a faluban lelki megújulás lett. Sokan megtértek!) 3. Ma milyen módon hirdethetik Krisztust? Minek örüljünk és minek ne? Örülhetünk-e annak, ha pl. TV, Rádió, mozi, könyvek, videó, CD, DVD, internet, magnó stb. által hirdettetik az ige? A szolgálatunk fõbb területei: 1. Vigasztalás a Krisztusban
7
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL
BIZONYSÁGTÉTEL
Bizonyságtétel
Nem lesz baja!
„Az Úr keze vitte ezt végbe...” Az idén nyáron volt egy éve annak, hogy férjemmel az Úr elõtt házasságra léptünk. Visszatekintve azt mondhatom el, hogy nem volt eseménymentes már ez az egy év sem, hiszen többek között ez idõ alatt államvizsgáztunk mindketten. Az egyébként amúgy is eseménydús napjainkban azért ennek ellenére gyakran elõjött bennünk hol jobban, hol kevésbé a gyermekáldás kérdése, ami úgy tûnt, késik. Betudtam én ezt már annak is, hogy volt egy olyan titkos vágyam még a menyegzõnk elõtt, hogy olyan jó lenne, ha az Úr addig, míg ezt az utolsó évet be nem fejezem a fõiskolán, nem adna gyermeket. Nem imádkoztam én ezért, de magamban azt gondoltam, így lenne a legjobb. Persze ugyanakkor azért mindig vártam az ellenkezõjét is, hiszen soha nem tettünk ellene semmit. Egyszer azonban, amikor éppen jobban foglalkoztatott ez a kérdés (látva több kismamát körülöttem), összetörtem, az Úr elé borultam és bocsánatot kértem azért, hogy olyan önzõ módon, a saját kényelmünket keresve, ilyenre vágyakoztam. Tudtam, az Úr megbocsátott, és a férjem is vigasztalt azzal, amit mindig is egyformán láttunk és hittünk, hogy az Úr zárja be, de tudja
megnyitni is az anyaméhet. Ezek után többször ilyen mértékben nem jött elõ ez a kérdés, sõt volt amikor kimondottan hálásak voltunk az Úrnak azért, hogy így adta, hiszen sok volt a napi munka, és az iskolával, tanulással járó terhek is. Államvizsga után felmerült bennem a kérdés, hogy hol akar az Úr látni. Két alternatíva lebegett a szemeim elõtt, az egyik egy bölcsõdei álláslehetõség, a másik pedig az, hogy maradjak a saját cégünknél, és ott dolgozzak. Szabad volt a szívem mindkét irányba. Ezt a tanácstalanságomat meg is osztottam a gyülekezetünkön belül egy szûkebb kis imaközösségben, és kértem, hogy azért imádkozzanak a testvérek, hogy lássam meg az Úr akaratát. Majd a sorban a férjem következett utánam, aki úgy nyilatkozott, hogy bár én két lehetõséget mondtam, õ ezt még kiegészítené egy harmadikkal is, és imádkozzunk még azért is, ha az Úr otthon akar látni, akkor ajándékozzon meg gyermekkel, hogy felismerjük így is az Õ akaratát. Pár nappal késõbb férjem régi röplabdás társai látogattak meg minket, akik családjaikat is magukkal hozták. Így elegyedtem szóba egy anyukával, aki elmondta nekem, hogy õ 13 éve él
8
Ez a rövid bizonyság Ábrahám fiúnk születésérõl, illetve a születése elõtti próbákról szól. Azért ezt a címet adtam, mert így van a Bibliámban az ige mellett megjelölve. 2005-ben tüdõszûrõre kellett mennem. Akkor még nem tudtam, hogy gyermeket várunk. A tüdõszûrõ után néhány nappal kiderült, hogy babát várunk. Az ördög rögtön eszembe juttatta, hogy kismamáknak nem ajánlott a röntgen. Nagyon megijedtem. Minden buta dolog átfutott a fejemen. Isten a következõ igével bátorított: „És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!” (Ézs 51,16) Ezen az igén megnyugodtam. Elmentem orvoshoz, neki nem mondtam meg, hogy röntgenen voltam, úgy gondoltuk akkor csak azt ajánlaná, hogy szakítsam meg a terhességet. Ez persze szóba sem jöhetett. A 12. hetes ultrahangvizsgálat szolgál a Down-szindróma szûrésére. Az én eredményem nem lett jó, tovább küldtek egy genetikai vizsgálatra. Vállaltuk, mivel nem akartam az orvost kellemetlen helyzetbe hozni. Vele közöltük, hogy bármi lesz is az
13
2008. I. negyedév
eredmény, mi vállaljuk. Õ azt mondta, azért is fontos tudni, mert a szülésnél jelen kell lennie ilyen esetben egy gyermekgyógyásznak, aki megfelelõen el tudja látni az újszülöttet. A genetikai vizsgálat kiváló lett. Az elõzõ helyen nem jól mérték a nyaki redõ vastagságát. Következett a 16. hét vizsgálata, amikor is a velõcsõ záródási rendellenességeit szûrik ki. Természetesen az eredmény nem lett jó. Bennem végig az az ige volt, amivel Isten a terhességem elején bátorított. Tudtam, Õ az, aki valójában látja, mi van a gyermekkel, hiszen Õ formálja. Újabb genetikai vizsgálat következett, mivel azt mondták, hogy nyitott hátgerince van. Ugyanaz az orvos végezte, aki az elsõ genetikai vizsgálatot. Megismert és azt kérdezte, hogy mit keresek már megint itt. Az eredmény jó lett és a doktornõ egy olyan leletet adott, amire ráírta, hogy minden orvosi felelõségének teljes tudatában kijelenti, hogy ez a gyerek ép és egészséges, és hogy ne jöjjek ide még egyszer. 2006. július 31-én megszületett Ábrahám fiúnk, aki egészségesen érkezett hozzánk. Áldott legyen Isten mindezért. Jó volt megtapasztalnunk azt, hogy bármit is mondjanak az orvosok, amit az Úr mond, az úgy van! Jassóné Bárdkai Nikoletta, Budapest
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL Az Úr azt kérte tõlem, hogy rendezzem a legfõbb bûnömet, amit a feleségem ellen követtem el (megcsaltam). Nem mertem megtenni, féltem, hogy elhagy. Néhány nappal késõbb, mielõtt éjszakára mentem volna dolgozni, mindig aludtam egy pár órát indulás elõtt. Ezen a napon is így történt. Mikor felébredtem, szózatot hallottam az égbõl (2003.12.05.). Isten ezt mondta: ‘Ma van a napja, hogy elmondd a feleségednek, amit tettél. Õ már az Én gyermekem, és meg fog neked bocsátani.’ Felültem az ágyon és féltem megtenni. Közben fizikai terhet éreztem a bûneim miatt, mintha hatalmas súlyokat aggattak volna rám. Tudtam, hogy így maradok, ha nem mondom el. Isten még egy látomással bátorított, hogyan fog megtörténni a bûnvallás, és ahogy a feleségem mosolyogva megbocsát. Ezen felbátorodva felálltam, és elmondtam mindent. A feleségem rám mosolygott, és azt mondta, hogy ‘nem haragszom, nagyon szeretlek’. Minden úgy történt. Rólam pedig abban a pillanatban lehullottak a terhek, és megszabadultam bûneim terhétõl, amit Jézus drága, kifolyt vérének köszönhetek. Ennek már négy éve, azóta keressük Isten akaratát a mi életünkben. Az Úr visszajövetele közel van, aki még nem ismeri a kegyelem csodáját, még van lehetõsége, hogy a Golgota keresztjénél megtalálja azt. Még tart a kegyelmi idõ. Még tart!” Jassó Zoltán és Jassóné Bárdkai Nikoletta, Budapest
akarok tartozni. A telefonomra rögtön érkezett egy sms (hírek), a tartalma a következõ volt: két nap múlva árverezik el Magyarországon a Vizsolyi BIBLIÁT. - Tudtam, Isten válaszolt. Aznap hitre jutottam, egész éjjel imádkoztam. Másnap kiderült, hogy apukámnak daganata van, de mûthetõ. Ekkor elkezdtem Istennel perlekedni, feleségem azt mondta, most van igazán szükségünk Istenre. Õ ekkor már az Úré volt.” - J. N.: „Mielõtt Zoli a munkahelyérõl hazaérkezett, én akkor roskadtam le az Úr elé és kiáltottam hozzá bocsánatért.” - J. Z.: „Hazautaztunk, és aput másnap már megmûtötték Szegeden (2003.11.20.). Én ott voltam végig, és imádkoztam anyukámmal a mûtõ elõtt. A mûtét sikerült. Niki és Eszterke másnap jöttek utánunk Szegedre.” - J. N.: „Az autóban Szeged felé utazva Bibliát olvastam (nem én vezettem) és a Thessalonikaiakhoz írott elsõ levélnek elsõ részét olvastam, amikor Isten megszólított (a 6. verstõl a 10. versig). Tudtam egyértelmûen és tévedhetetlenül, hogy az Úr a kegyelmébe fogadott, és Krisztus vére engem is megmosott. Mivel az ige többes számban beszél, tudtam ez Zolira is vonatkozik. Nem sokkal késõbb õ hívott, én pedig boldogan mondtam, hogy megtértünk. Erre õ azt válaszolta, hogy ‘ismerem Istent, de még nem vagyok az Övé’.” - J. Z.: „Ismét Budapest. Folyamatosan gyötrõdtem a bûneim miatt. Egy este meg is vallottam Istennek.
12
BIZONYSÁGTÉTEL együtt a férjével, és eddig még nem lehetett gyermekük. Elment azonban az orvoshoz, aki a hormonháztartásában nagy egyensúlytalanságot talált, írt fel neki gyógyszert, amitõl már a második héten létrejött a fogantatás. Ezeket hallva magamban én is gondolkodóba estem, hiszen a pajzsmirigyemre nekem is hormontartalmú gyógyszert kell szednem, s lehet talán a nemi hormonjaim sincsenek rendben, s emiatt nem kaptunk még gyermeket. Ezt követõen nem sok idõ múlva, egy nagyc s a l á d h o z készülõdtünk babalátogatóba, amelyhez elõre kértem az Úrtól, hogy erõsítsen meg, mert biztos csak a gyermekekrõl lesz szó, és én nem akarok emiatt elkeseredni, hogy nekünk még nincs. Az asztali naptáramban soron következõ igét, az Ézsaiás 41. részt olvastam, s abból ez a pár vers nagyon megvigasztalt: „…Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerõsítlek, meg is segítlek, sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak.” Valóban ezt tapasztaltam meg azon a látogatáson. De ugyanekkor még a rész
2008. I. negyedév
18-20. versei is nagyon elgondolkodtattak, melyeknek lényege az, hogy az Úr a kopár hegyen, a völgyek mélyén, a pusztában életet fog adni. Akkor még nem tudtam ezt hogyan értelmezni, de megmaradtak a gondolataimban ezek az igék. Végül a hormonjaimra visszatérve, idõközben az fogalmazódott meg bennem, hogy nekem is el kellene menni egy ilyen vizsgálatra, hiszen csak egy vérvétel az egész, s közben még a szûrõvizsgálat is megtörténhetne, hiszen úgy sem voltam még soha. Már ez utóbbi is egy jó indok, másrészt tudom, hiszen a pajzsmirigyemnél is ezt tapasztaltam, hogy az Úr a gyógyításban, orvost és gyógyszert egyaránt felhasznált, sõt orvos és gyógyszer nélkül már nem élnék ezen a világon. Nos így gondolkoztam én akkor, s egy testvérnõ által sikerült is idõpontot kapnom az orvoshoz. Érdekes, hogy ezek után nyugtalan lettem, egyre inkább felmerült a kétsége bennem annak, várva a vizsgálat napját, hogy helyes-e amit teszek. Hiszen úgy is megismertem én az én Uramat, aki minden orvosi segítség nélkül adott teljes gyógyulást nekem.
9
SZÖVETSÉG
BIZONYSÁGTÉTEL telve mentünk az Úr elé hálát adni. Bizonytalanságomban a férjem Ezek után jó volt, hogy a megadott kérdeztem, szerinte mi a helyes? A idõpontban már úgy mehettem el az válasz az volt, hogy amire hitem van, orvoshoz, hogy amik velem történtek azt tegyem, bár õ még most is amellett az utóbbi egy hónapban, arról van, hogy az Úr, aki bezárja és megbizonyságot tudtam neki tenni, aki nyithatja az anyaméhet. Közben már a csodálkozva bár, de úgy tûnt örömmel bölcsõdei állás felõl is voltak kétségeim, figyeli. hogy egyáltalán megpályázzam-e, A vizsgálat pedig teljes bizonyosságot hiszen vezetõ beosztásban még soha adott arról, hogy az Úr valóban meglánem voltam, és érkeztek felém togatott minket, és ott, ahol elõzõleg megfélemlítõ jelek. Így aztán várva a pusztaság volt, oda adott egy kis életet. ciklusom végén következõ Amit még szintén az Úr csodájának tareseményeket, abban lett békességem, tunk az, hogy orvosilag az áldott állapohogy az egyértelmûvé fogja tenni, és tomat az államvizsgám napjától lehet az Úrtól jövõ válasz arra nézve, számítják. mit kell majd tennem. Éppen a leveleAz Úr ebben is megmutatta nekünk, imet nézegetve ültem az internet elõtt a hogy minden a javunkra válik, és az Õ ciklusom végét követõ második napon számítása és terve a legjobb a szá(amikor is még mindig nem történt munkra, ha azt hittel fogadjuk. S ami semmi) és láttam, hogy a sógornõmtõl nagyon fontos még, mert megláttam az egy igés képeslapot kaptam. Néztem az eseményekbõl, hogy Isten az õ dicsõséigét, hát az éppen az Ézsaiás 41,18: „A gét nem adja másnak. Hiszen nem kopár hegyeken folyókat fakasztok, a engedte meg, hogy ezt a kis magzatot völgyek mélyén forrásokat, a pusztát az orvosi tudománynak, gyógyszerek bõvizû tóvá változtatom és a szomjú hatásának tulajdonítsam, köszönjem, földet vizek forrásává.” egyedül csak Neki, ahogy ezt már elõre Megdöbbentem, és meg is ijedtem meg is mondta: „Hadd lássák, és hadd hirtelen, hogy akkor ez az ige, amit pár tudják meg, vegyék észre és értsék nappal azelõtt nem tudtam és nem is meg, hogy az Úr keze vitte ezt végbe, mertem a gyermekáldásra vonatkoztatIzráel Szentje teremtette.” (Ézs ni, az most tényleg arra vonatkozik és 41,20). igaz? Néhány nap múlva aztán megA dicsõség ezért egyedül Istené! csináltam egy tesztet, ami pozitív jelzést Schneiderné Gyaraki Ágnes, Derecske mutatott, és a csodálattól és örömtõl
10
BIZONYSÁGTÉTEL
2008. I. negyedév
„És ti a mi követõinkké lettetek...” „A megtérésünk történetének kezdete 2003. augusztusára nyúlik vissza” - kezdte beszámolóját Jassó Zoltán. „Én hitetlen családban nevelkedtem, de annyira, hogy Istenrõl, Jézus Krisztusról soha nem hallottam. Feleségem viszont hitt Istenben, minden este imádkozott, de közben élte a bûnös életét. Múltam igen sötét, mély bûnökkel volt tele. F ü g g õ s é g e k b e n szenvedtem (dohányzás, alkohol, kábítószerek). 2003. augusztusában találkoztunk egy gyerekkori barátunkkal, aki éppen Pányokról (keresztény tábor) jött haza. Az autónkban ültünk a feleségemmel amikor megérkezett Kálmán, és beszélgetni kezdtünk vele. Elmesélte mi történt vele, és hogyan ismerte meg Istent. Négy órás (!) beszélgetés után az volt a kérdésem, hogy ebben a könyvben mindenre van válasz? Minden feltett kérdésemre a Bibliából adott választ. Azt felelte Kálmán, hogy igen, mert ez Isten beszéde, és Õ az, aki igazán ismeri az embert. Hazautaztunk Budapestre. Ez a beszélgetés nem maradt nyom nélkül, mindketten, egymástól függetlenül elkezdtük olvasni a Bibliát. Nem beszélgettünk errõl a témáról egymással. Én arra jutottam, hogy aki így él, azt elkerüli a baj, de ezt a jóknak
11
találták ki, nem nekem. De az ige beteljesedett rajtam, mert ezután hétszerte gonoszabb lettem. Egy benzinkúton dolgoztam, korábban nem loptam meg mindenkit, ezután, ahogy nem kerestem az Urat, válogatás nélkül mindenkit becsaptam. Egyre többet ittam és füveztem.” Jassóné Nikoletta: „Bennem azonban Isten munkálkodott. Egyre többet olvastam az igét, és megláttam hogy, micsoda egy bûnös ember vagyok. A Példabeszédek könyvén keresztül belenéztem Isten tükrébe.” - J. Z.: „Egy budapesti testvértalálkozó alkalmával a Czinege család ellátogatott hozzánk, és ekkor mentem életemben elõször imaházba.” - J. N.: „Ami a leginkább megérintett, az Isten békessége volt. Ezt követõ szerdán már a Wesselényi utcai gyülekezet ifjúsági alkalmára is elmentünk, vasárnap pedig Szeghalmon a Péter István által tartott evangélizáción voltunk, ahol Isten teljesen rám terhelte a bûneimet.” - J. Z.: „Két nappal késõbb már Budapesten voltunk. Ekkor hívott édesanyám, hogy aput súlyos egyensúlyzavarokkal kórházba kellett vinni, és én életemben ekkor kiáltottam fel elõször az Úrhoz. Kértem, hogy mutassa meg magát, mert ha van, én hozzá