J J J J EMBERI LÉLEK J J J J J J J J J J J J J J J J ISTEN TERVÉBEN -1-

J

J

J

EMBERI LÉLEK

J J J

J J

J

J J J

J

J

J

J

J

J

J J

ISTEN TERVÉBEN

-1-

J

J

J

J

J

J

J

J

J

J

J

J

J

J

A könyveket általában azért írják és szerkesztik, hogy az emberek olvassák, tanuljanak belőle. Most megpróbálok egy könyvre gondolni, de nem konkrétan az egyik előttem lévőre, hanem csak úgy általában. Minél inkább nem konkrétan gondolok egy adott könyvre és nem próbálom felidézni egy könyv képét, vagy megalkotni valamilyen könyv külsejét magamban, annál általánosabb számomra a könyv használhatósága. Ennek megfelelően gondolataimban, érzéseimben, egész lelkemben nem olyan idegi pályák aktivizálódnak, lépnek működésbe, amelyek olyan gondolati összefüggésekről szólnak, mintha éppen olvasnék egy könyvet. Ez azért van, mert például vagy körülbelül erre gondoltam:  Az olvasás és tanulás és az azzal járó kellemes, illetve kellemetlen élmények helyett a pszichém felkészülten várja, hogy milyen vagy melyik -egy meghatározatlan könyvet is magában foglalóasszociáció /képzettársítás/ fog a munkamemóriámba kerülni. Alig lehet elképzelni, hogy mennyire sok dolog lehet, amelyiknek köze volt könyvhöz, mióta ember él a Földön. Gondolhatok az Alexandriai-könyvtár pusztulására, amelynek többszöri fölgyújtása során százezrével égették el az ókori világ kulturális „kincseit”. Az évszázadok során többször is felgyújtották a könyvtárat és szándékosan kíméletlenül bántak emberöltők gyűjtőmunkájával, a könyvekkel. A 7. században I. Omár kalifa például azzal az indokkal pusztította el az ókori világ kultúráját, tudását, hogy a könyvek azt tartalmazzák mint a Korán, ezért feleslegesek, ha meg nem azt, akkor veszélyesek! Az alexandriai könyvtár egyik könyvéből tudhatnánk hogyan építették a piramisokat. Nem kellett volna várnia arra, hogy valaki megfejtse a hieroglif írást, csak a megfelelő könyvet kellett volna kinyitni. Még egyszer felfedezte az ember a Földet, mert a korabeli hajósok naplói mind odavesztek. Ezt csak így gondolom, mert ez a logikus. Ez mind-mind eszembe juthat, ha egy könyvre gondolok. De teljesen más dologra is gondolhatok, ha már pszichém felkészült arra, hogy valamilyen másik gondolattal társítsa a könyv általános, meghatározatlan fogalmát! Így például gondolhatok Guttenbergre és a könyvnyomtatásra, beugranak az első nyomtatott Bibliák címoldalai. Eszembe juthat az iskolatáska, ami tele volt tankönyvvel. Az internet és a saját számítógépem is megjelenhet előttem, mert tudatosult bennem, hogy nem sokat kell már olvasnom könyveket, hisz van internetem. Arra is gondolhatok, amit a Tv-ben láttam, hogy megjelent a Britannica Hungarica sorozat legújabb kötete. Se vége, se hossza mivel társulhatott és társítom most is életemben a könyv fogalmát. Ezen kívül nemcsak gondolattal, hanem érzésekkel, tapasztalatokkal is társítást végezhettem. Visszaemlékezhetek arra, melyik kötelező könyvet nem olvastam el és azon szorongtam, nehogy felelni kelljen az olvasmányból, mert akkor biztos a peca. A könyv fogalma arra vár, hogy társuljon mindazzal a sok lehetőség közül eggyel, amellyel kapcsolatba kerülhetett. Akkor is csak abban az esetben, ha valakit érdekel, hogy milyen asszociációk tartoznak a könyvhöz. Mert én magamtól, szándékosan, tudatosan nem végzem dolgok, személyek közötti összefüggések kiépítését. Az élet alkalmat ad arra, hogy ez megtörténjen, csak emlékezni kell a történtekre. Ha egyetlen könyvre kellene gondolnom, a kísérletnek más eredménye lenne. Az egyetlen könyv és kapcsolata nem olyan számos, mint valamely könyv és annak kapcsolatai. Valamely embert egyszerűbb megismerni egy-egy eset, egy dolog kapcsán, mert kevesebb kapcsolat feltérképezését végezhetjük, ha azt persze meg is találjuk. Az biztos, hogy egész konkrét dolog kapcsolódik az ember fejében az Egri csillagok c. kötelező olvasmányhoz. Megtudhatjuk például, olvasta-e a könyvet. Közben látjuk az érzelmeit, mert kapcsolatban van Gárdonyi Géza ezen művével! Biztosan ki tudjuk zárni, ha azt mondja, hogy olvasta és negatív érzelmeket él át előttünk. De lehetséges, hogy csak azért negatívak az érzelmei, mert az egyik fogalmazásra 2-est kapott, amit erről a könyvről kellet írni. De nem sok egyéb lehetősége van, hogy milyen magyarázatot ad, ha az érzelmekkel társult a gondolat! Azt hiába is mondja, hogy az Egri csillagokról az jut eszébe, amikor Egerben kirándultak, akkor a várban hagyta el a pénztárcáját. Ez 100%, hogy nem igaz. Adott egy könyv, amelynél nem található meg egy másik elemmel, egy dologgal való kapcsolata, hanem két másik, vagy 3-4 másik dolog kapcsolatáról beszél, amelyek között a könyv nem is szerepel. A története csak akkor hihető, ha nincs semmi olyan dolog és ez látható is az ember arcán, amit kötni tudna az Egri csillagokhoz. -2-

Azonban a magányos gondolati elemek nagyon hamar elenyésznek. Semmivé válnak, mert nem érti az ember a dolog jelentését. Egy dolog jelentését mindig egy vagy több viszonyával, vagy/és kapcsolatával lehet értelmezni, megérteni. Amit az ember jól megértett, a memóriájában raktározza, s az összefüggések egyik elemének felhozásakor azzal együtt jelenik meg egy másik dolog is. A 3-4 dolog, mint sorozat elraktározása még elképzelhető, ha minden elem cselekmény, vagy gondolat. Ezért minden dolog egy adott gondolati hálóban jelenik meg. Az Egri csillagok felhozásakor a negatív érzelem oka lehet, hogy az illető kölcsönözte a könyvet, majd amikor nála volt, akkor egy óra közti szünetben a könyvet arra használta, hogy másnak a fejéhez vagdossa, mert jó súlyos könyv. Pechjére a könyv rendesen szétszakadt, amiért a könyvtáros elmarasztalta őt. Például kitiltotta, vagy büntetést fizetett ezért. Az egész egy nagyon szerencsétlen eset, de minden momentuma egy értelmes, egyértelmű cselekmény. Sehol nem találni olyan elemet, hogy más folytatja a cselekményeket, a véletlen vagy a körülmények beleszólnak az eseményekbe. Ez azért fontos kitétel, mert ezt bármikor, bármivel kapcsolatban el lehetne mondani. De mitől jegyezte meg ezt a történet, s nem egy másikat, holott azt is a véletlen, vagy valamilyen körülmény okozott! A cselekmények egésze elszomorító igazság az emberről, de nem tudná elmondani, ha a részletekhez is tapadna érzelem. Amikor elmeséli a történteket, az érzelemmentes kell legyen, csak akkor mond igazat az ember! Bevállalni ezt kemény dió, mert egy hidegvérű pszichopata nagyon hasonlóan beszélget az emberrel. Ezért gyakorlatilag mindenki hazudik, aki elmondja emlékeit és közben nem érez semmit, holott nagyon negatív dolgot művelt. Még gyakoribb az inkongruens /eljátszott, nem hiteles/ mimika és gesztus. Szerintem kísérletezzünk egyet, vagyis kettőt! Kitétel: egy időt jelző eszköz használata, amely hangjelzést ad ki, hogy letelt a 1 perc. Ennyi idő van mindkét kísérletre. A feladat: A bal oldalon 10 szám szerepel, amit a kísérletben résztvevő személy maximum1 percig nézhet. A jobb oldalon is szerepel 10 szám, amit ugyanúgy nézhet legfeljebb 1 percig. A két kísérlet között minimum 3-5 perc idő teljen el! A kísérleti személy jegyezze meg a számokat. A kísérletvezető az 1 perc után kérdezze ki az alanyt: Milyen szám volt a 5., milyen szám volt a 7., Melyik volt a 2-3-4. szám? A jobb oldali oszlopnál a feladat: Milyen szám volt a 8., milyen szám volt a 3., Melyik volt a 4-5-6. szám? 234

326----------

653

579----------

216

428----------

914

124----------

764

256----------

346

312----------

144

521----------

287

234----------

735

376----------

446

821----------

Értékelés: Az alany összesen 5 választ adhat. Hány darab jó válasz van? 0-5 pontot lehet szerezni. Azt mondom, hogy másnap emlékezetből ugyanezeket írja le az alany, hogy önismerete legyen arról, mire emlékezett azután, miután megcsinálta a feladatot és a kísérletvezető kiértékelte az eredményt és együtt meg is beszélték azt. De vajon mennyi marad az emlékből a következő napra és persze melyik oldalon található számokat volt könnyebb megjegyezni? -3-

Javaslom a kísérletet otthonra, 10-16 éves korú gyerekeknek mutatni. Tanulságos lehet számukra és a szülőknek is. A kísérlet mint említettem, az asszociációknak az emlékezeti minőségre gyakorolt hatását bizonyítja. Társítás nélküli gondolatok halálra vannak ítélve. Ha az ember izgalmasnak találja a kísérletezést és a pszichológiát, mondok még valami fontosat. A számokat akkor a legkönnyebb megjegyezni, ha egy ábrában is elhelyezzük, nemcsak kötünk hozzá valamilyen ábrát!

 362

458

Pszichológiában a helyek módszereként hivatkoznak ilyesmire, amikor az ember egy oldalon, egy képen helyez el másik képet, vagy több kis képet. Majd az emlékezőmódszerrel bejárja a képen elhelyezett összes képet. Ekkor az ún. mnemonikus-palotát járja végig. De ha ez a módszer olyan jó volna, miért felejtenek gyorsan a memóriabajnokok? Mert számukra érdektelen megérteni a tanultakat. A megértés lényege, hogy az asszociációk sokasága, valójában objektumok helyett, az összefüggések tisztázódnak, majd sorozatokat kell leszűkíteni egy bonthatatlan, egységes fogalomra. Ilyen módon két-háromszáz fogalomból évek múltán is képes lehet az ember megírni több ezer oldalt, mert világosan megérti egy-egy dolog lényegét... Az 2. oldalon említettem a használhatóságot, amely akkor szokott kérdés lenni, ha egy tárgyat felhoznak az embernek és meg kell mondania mi mindenre tudná azt használni. A kreativitást mérik így! Ez a feladat csak árnyéka annak a variabilitásnak, amit az imént vezettem le a könyv fogalommal. Nem pusztán azért, mert az élet sokszínűbb, mint egy tesztfeladat, azért is, mert gondolatban a könyvet társíthatom olyasmivel is, ami „nem csak cselekvés”. Valójában a legtöbb társítás nem a könyv használatával függ össze, hanem a könyv használhat arra, hogy belőle minél több kapcsolatot képezzen az ember a világ sok egyéb tárgyával, személyével. Eszembe juthat a legvastagabb könyv, amit láttam. Vagy a Codex Gigas, amelyet egy ember saját erőből alig tudna kinyitni, olyan hatalmas. Ha könyvről gondolkozunk, felsorolhatjuk a létező összes tudományágat, amelyről eddig hallhattunk, éppen a könyvek kapcsán. A könyvkészítés mai technikáit is elmesélhetem, pedig sosem dolgoztam nyomdában, csak olvastam róla. Elmondhatom mindazt, amit valamelyik könyvben olvastam! Minden egyes fogalom alkalmas arra, hogy az ember gondolatokat kössön hozzá. Rendkívüli módon ki lehet használni az asszociációban rejlő lehetőségeket. Ebben a könyvben szeretnék végére járni egy olyan dolognak, amelyik felfogható úgy is, hogy nem csak egy oldala, illetve egyetlen vége, kimenetele van! Bármilyen rajzot készítsek, vagy térbeli testre gondoljak, a rajzomnak minden esetben van legalább 2 oldala, ezt a 2 oldalt úgy is láthatom, hogy minden dolog jó vagy rossz, s ezért a dolgok két legtávolabb eső részei egymást szinte kizárva ellentétesek, vagy szemben állóak. Ha például a napfényre gondolok, amely a Föld bolygót megvilágítja, mindig találok egy nappali, fényes és egy sötét, éjszakai féltekét. Ezért nagyon logikus, hogy egy test két oldalán mindig másmilyen feltételek lehetnek. Ez igaz is, de nem biztos, hogy a más feltétel ellentétességet is jelentene. Ha egy darab kolbászt, virslit, szalámit teszek a hűtőbe, mindegy melyik végét nézem meg, mindenhol hasonlóan fagyos állapotban van. A jó és a rossz pedig csak emberekre, élőlényekre vonatkoztatható kategorizálásból származik, vagy jut el odáig. Egy szemléletes dologgal rukkolok elő a bevezetésben, amit máshová szántam magyarázatnak, de hát ki tudja, mi következik még az elkövetkező időszakban. Az ember már semmi jóra nem számíthat, örülhet ha a létfeltételek biztosítva lesznek! Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy aki feketén és fehéren látja a világot, az biztosan jó és rossz dolgokat is csoportosítgat, ahogy az embereket is. Én is ezt állítom, és azt is, hogy az ilyen egyén igen nyomasztó tud lenni. Csupán annyira okos, hogy tudja, vagy az egyik, vagy annak ellenkezője jellemzi a dolgokat, illetve az embereket. Mert két dolog egyidejűleg nem jellemezhet senkit sem, -4-

de ez még nem jelenti azt, hogy a két dolog egymással ellentétes, vagyis egymást kizáró. Az eldöntendő kérdések használata semmilyen komoly lelki választásra nem enged következtetni, ha arányuk nem túl magas. Igennel és nemmel válaszolhatunk egyszerű kérdésekre, hogy magas vagy alacsony? Öreg vagy fiatal? Közel vagy távol? Az ember szinte óhatatlanul is rákérdez ezekre, amikor valakinek a személyiségét megismeri. Ezt is csak magában teszi, mert ezek könnyen eldönthető kérdések. Néha azért szükség lehet rájuk, ha például nincs jelen az illető, akiről a beszélgetés folyik. Ha már az embertől azt kérdezik, mit kedvel, mi izgatja, mi érdekli őt, hiába csak igent vagy nemet kell mondania, nem szabad a kérdezővel közösséget vállalni, mert az egyén nem tiszta gondolkodású ill. gonosz. Hiszen miért kell azt tudnia neki, hogy én reggel 5 perc alatt ébredek fel, vagy fél óra alatt? Fontos ez? Miért fontos? Milyen jótékony hatást vált ki benne a lelkemről szerzett tudás? Az én lélek-energiáim ki akarja növelni, van ilyen ember? Nincsen, csak maximum annyira pozitív, aki a rólam szerzett információt ellenem használja fel. Oda csap le, ahol biztosan tudja, hogy pusztító hatással tud lenni. Tipikusan olyan mentalitás ez, mint aki az ember testén keletkezett sebbe is bele akar nyúlni, hiszen akkor aztán uralkodhat ellenfelén, mert az ordítozik is, és ez látható, tehát biztos lehet a dolgában! Na és persze miért kérdez olyasmit, ami magától értetődő annak, aki látja, ismeri az embert /mert például családtag, vagy munkatárs/, s mégis mások lelki választásai foglalkoztatják. Az ilyen emberek bizonytalanságban vannak mindenről, hiszen az ő lelkét sem ismerik, mert egész életében csak pózol, színészkedik... Boldog és szomorú sem tud az ember egyidejűleg lenni. A boldogságot befolyásoló tényező lehet egy nem odaillő gondolat, amely mérsékli az egyén boldogságát. Ugyanabban a helyzetben senki nem tud okos és ostoba is lenni... A természet sajátossága, hogy egymást kizáró jelenségek, dolgok, személyek is léteznek. Azonban még ez sem jelenti azt, hogy ellentétes egyenlő lenne az ellenségessel. Jó és Rossz tehát csakis emberi viszonyokat jellemez, s ennek is egyértelmű esetei vannak, mert az emberek megmondják, kifejezik azt, hogy mit akarnak! Más a helyzet, ha azt vesszük észre valakin, hogy végletekbe esik, akkor bizonyosak lehetünk, hogy nála rossz és jó, és általában minden csakis ellenséges kapcsolatban van egymással. Egy ilyen kérdés, amikor az emberek azt hiszik, hogy a dolgok két vége ellentétes egymással, vagy szemben áll, engem is érdekel. Bebizonyítom, hogy az ember a természetet nem tökéletesen modellezi, ha oldaliságról és ellentétekről gondolkozik. A színelmélet egy ilyen filozófiai problémát jól megmagyarázhat.

-5-

Azt hiszem, hogy a most tárgyalt törvényszerűséget az általános iskolák rajzóráin minden gyerek próbálta létrehozni. Akkor, amikor megtanították neki azt, hogy melyek az alapszínek.: A vörös a kék és a zöld. De csak az ún. összeadó színkeverés alapszínei! Ezeket különböző arányban összekeverve minden színt megkapunk, írja a Wikipédia. A televíziózás is ezt a módszert használja fel. Egy kevert fénynyaláb színét az emberi szem olyannak észleli, mintha önálló színként jelenne meg, vagyis a szem nem végzi el a kevert színek szétválasztását! Azt a színkeverést, amikor színek kivonásával nyerünk valamilyen színt, kivonó színkeverésnek „nevezzük”. Ezen az elven alapul a nyomtatás és a számítógéphez csatlakoztatott nyomtatókészülékek is. Kivonó színkeverésnél azt a színt érzékeljük, amelyik a fehér fényből visszamarad, mert a többi elnyelődik-állítják a szakértők. Egy darabig én is összeadtam, kivontam, de valahogy nem tudtam megérteni ezeket a szabályszerűségeket. Gondoltam, majd a fizika tudománya kimondja az igazságot. Hiszen lehetősége van megmérni még a semmit is! Mit tesz hát neki holmi hullámhosszúságok meghatározása. Ez itt egy fontos mondat. A dolog mint igazságkereső embert érdekelt engem, nem mint leleplezőt vagy éleslátót! Az eredményeim viszont alkalmasak például leleplezéshez, hogyha más igazsághoz jutok el, mert elgondolkozok a dolgokon. Ezt ha én megosztom másokkal én leszek a legnagyobb leleplező. Ez a viszonylagos igazság, az objektív igazság az, hogy én sikeres kutató vagyok, aki bemutatja az eredményeit. Olyan véleményt formálhatok, amelynek nagyon komoly alapja van! Egy karizmatikus vallási vezetőnek annyit minimum tudnia kell, mint nekem. Attól még nem vehető komolyan, csak azért, mert valahol valamilyen tisztséget betölt. Nem mindegy ki mondja el a véleményét, ez a fő tanulság. A fizikai színelméletről a Grassmann-törvények határoznak. De mit állítanak? 1. Bármely színezet meghatározható három független érték alapján 2. A keverék színezete nem függ az összekevert színek spektrális eloszlásától 3. Két szín additív keverésénél a felület világossága növekszik 4. Ha folytonosan változtatjuk az összegzett színingerek bármelyikét, akkor az eredményül kapott színinger is folytonosan változik Az első szabály a megfigyelésekre hivatkozik. A 2. egy elmélet, amelyet le kell ellenőrizni. A 3. szintén tapasztalati szabályszerűség. A negyedikkel most nem foglalkozunk. Már ebből a felsorolásból látszódik, hogy a fizikai színelmélet nem merészkedik nagyon be a vizuális tudományok, a művészet területére. Én viszont „beveszem magam a sűrűbe”. A tények szerint: a fehér, a fekete és a szürke kivételt jelent a szabály alól. Az ördög a részletekben rejlik alapon kutakodni kezdtem a trikromatikus és a metamer színek után. Nem lényeges, hogy mit jelentenek ezek a szakszavak, ne is foglalkozzanak vele. Mire jutottam? A Budapesti Műszaki Egyetem jegyzeteit is olvasgattam. Abban azt olvastam, hogy a metamer színek többsége három alapszínből kikeverhető /3.oldalon ír erről a jegyzet/ Ehhez a 3 szín a vörös, a sárga és a kék. Azért, mert ezek sugároznak a legnagyobb hullámhosszon. /Tehát nem is a három alapszín!/ Ami nem igaz, mert a zöld szín hullámhossza nagyobb, mint a kék színé. /Egyébként a vörös, a sárga és a narancs sugároz legnagyobb hullámhosszon, mégsem ezek az alapszínek. Tehát nem tudjuk miért alapszín az alapszín és azt sem, hogy melyek azok!/ Egy színt másnak látunk akkor, ha eltér attól a színtől, amelyiknek fényereje nagyobb. Ezt itt az olvasónak be is tudom mutatni, két narancssárga, illetve két zöld színezettel:

-6-

Az egyik a másiktól csak fehér-tartalmában /a bal oldalon lévő/ különbözik. De tény a tény, hogy 3 alapszínből csak az egyik állítható elő!!! Az egyetemi jegyzet erről értekezik és kijelenti:”Két szín keveréke mindig kevésbé telített színt eredményez, s a hozzáadott harmadik alapszín pedig a fehértartalmat is növeli.” Bővebben itt olvashat erről, ha bemásolja az URL-t: http://www.epab.bme.hu/oktatas/Jegyzetek/visualization/13_Cie.pdf A Wikipédia szerint élnek olyan rovarok is, amelyek színreceptora a 600nm-nél érzékeli a vörös színt, ez a tény aztán végképp felborít mindent, amit a színekről eddig itt írtam! Mindez ahhoz vezetett, hogy Wright és Guild 17 embert kért fel, aki mellesleg „hibátlan színlátású”, hogy 5 nanométeres hullámhosszonként lépcsőzetesen katalogizálják és hasonlítsák össze a színeket világosságuk szerint is, amely már figyelembe veszi az „önálló” és a kikevert színárnyalatokat is. A Grassmann-törvény csak az általános iskolás korúak számára olyan egyszerű. Az egyetemisták már a Newton-háromszöggel ismerkedhetnek meg... A 2. pontban definiált Grassmann-törvény a fény hullámhosszairól jelent ki törvényszerűséget. Ezt is azért teszi, mert az emberi szemet becsaphatónak gondolja. A törvényszerűség értelmében az észlelő számára mindegy, hogy a fénysugár minden részecskéje azonos frekvenciájú (egy fénykibocsátó testből sugárzik pl.) vagy kevert színnel van dolga. Így tulajdonképpen három alapszínből is kikeverhető egy olyan szín, amely például az égetett okkernek van. Azért lehetséges, mert a fény hullámhosszai interferálnak, összegződnek. Ez egy igazi természetbúvárhoz illő feladat és kutatásomban végig az a sejtés vezetett, hogy nem igaz, amit a szabály kimond. Az első fontos ábra, amelyre mindig hivatkozni lehet a következő:

A második a fentihez hasonlóan kiindulópontja a töprengésnek:

-7-

Ha csakis az első ábrát venném figyelembe, a Grassmann-törvények 2. pontja igaz lenne. De mint látható, a különböző hullámhosszoknak más-más energiamennyiségek felelnek meg. Szabad szemmel is leolvashatjuk, hogy az alacsonyabb hullámhosszúságú kék színben éri el maximumát a hordozott energiamennyiség. A második a zöld szín, amely szélesebb hullámhosszon bár de viszonylag magas mennyiségi értékeket ér el. Ettől még összességében a legtöbb energiát hordozhatja, ha kellően széles a hullámhosszúsága! Ezt pontosan kell tudni és ki lehet számolni. A harmadik talán az ibolya lehet... Tehát egyetlen fényforrásból származó fénynek a hullámhossza és a hullámhosszon közvetített energiája is meg kell, hogy egyezzen a kikevert színnel. Létezik olyan keverék szín, amelyik a zöldből és vörösből sárgává lett „változtatva”, s a kikevert sárgának az energiája is megegyezik a monokróm sárgáéval? Hát persze, hogy nem! A kikevert szín természetesen nagyon hasonló sárga lesz, mint az „eredeti sárga”, de telítettsége és fényereje /világosság/ eltérő. Erről is értekezik az egyetemi jegyzet a 19. oldalon, amelyet itt olvashatnak: http://www.epab.bme.hu/oktatas/2004-2005-1/SzgAlk1/Ea2-Pixelgrafika1/Pixelgrafika1.pdf Semmi sem olyan egyszerű, mint látszik, ez az egyik tanulság. Hermann Günther Grassmann-t a negatív gondolkozás vezette, amikor az emberi szem és az emberi agy képességét lebecsülve, valójában arról alkotott feltevése alapján fogalmazta meg fénytani tételeinek legfontosabbikát. A harmadik tanulság a fény természetével kapcsolatos, amelyről önálló tanulmány kell, hogy készüljön. Az elektromágneses hullám természete is téves felfogáson alapszik! A 3. Grassmann-törvény biztosan részletesebben kifejtésre került, mint a Wikipédia oldalán található. Én magam sem az additív színkeverésnél megfigyelhető szabályra figyeltem fel először. A kivonó színkeverésnél még /a 20. oldalon/ az egyetemi jegyzet is elismeri, hogy a 3 kör metszéspontjában sötétbarna szín keverhető ki! http://www.epab.bme.hu/oktatas/2004-2005-1/SzgAlk1/Ea2-Pixelgrafika1/Pixelgrafika1.pdf De aki Pc-jéhez nyomtatót is vásárolt, tudja, hogy ha a patronból kifogy a fekete szín az CMY színekből a nyomtató nem tudja kikeverni a feketét, ahogy a Grassmann-tételből következne. Maximum beállíthatja a szürke nyomtatást, de még az sem lesz igazi. A Key, a kulcs a legtöbb nyomtatóhoz a fekete szín, vagyis CMYK beállítás. Ha erről meggyőződünk a nyomtatás során, az összeadó színkeverésnél is biztos lehet benne az ember, hogy nyomtatója nem fog fehér színt kikeverni... Akárhogy is van, egy biztos, a fénykörök megrajzolása tananyag a rajzórán. Annál jobb osztályzat jár a vízfestékkel elkészített rajra, a diák minél jobban csal. Ami nem az ő hibája. Azt sem szeretném, ha többé nem kellene nekik ezt megfesteniük. Azt szeretném, ha ezzel a kísérlettel demonstrálnák, hogy a színelmélet miért olyan, amilyen. Egyébként a fehér és a fekete szín attól függően egészen markáns lehet egyes gyerekek rajzlapján, hogy milyen minőségű és hány színű vízfestékkel készítik a munkájukat. A színkörök nagyjából vázolnak fel egy elméletet, amely részleteit megvizsgálva teljesen hamis. A fehér és a fekete színek csak nagyjából azok, s én sem azért jártam utána a dolgoknak, mert éleslátó vagyok. Megéreztem az eljárásban rejlő egyszerűsítést. Mivel rombolni egyszerű, hogyan lehetne kísérletileg felépíteni azt, hogy ténylegesen fehér és fekete színt keverhessek ki. Az eljárást leírom, de egyszerű eszközökkel ez nem megvalósítható. A fényköröknek azért olyan a színe, mert alapszínek, s egyetlen fényforrásból, a vízfestékből származnak. Kivéve a fehér és a fekete színt, amely egyike sem természetes szín, az eddigi összes skálából hiányoztak, amit csak bemutattam az itt lévő oldalakon. A vörös a zöld és a kék fénykörök nem egymásra vetített síkokból állnak elő, hanem a merőlegestől eltérő szögben vetülnek egy ugyanazon síkra. Ha elemlámpával 2 méterre magunk elé világítunk egy ellipszis rajzolódik ki. Pontosan ez a helyzet RGB színekkel is. Három ellipszist kapunk, amelyeket a megfelelő elrendezéssel körnek mutatunk be és nem szólunk arról, hogy ezek az ellipszisnek csupán kivágatai. A térben megoldva ezt a problémát, az egészet úgy szemlélhetjük, -8-

hogy nem a földfelszíni síknak megfelelő 3 síkra vetítjük a RGB színeket, majd egy részüket, amelyek a saját síkjukban kört rajzolnak egy 4. síkban összegezzük, s így előállítható a mesterséges fehér és mesterséges fekete szín.

Az elektromágneses sugárzás optikai tartományában /380-780 nanométeres hullámhossz/ nincs benne a fehér és a fekete szín. Ez a hullámhossz és a hozzá tartozó energia maga a látható fény, amelyet az emberi szem érzékelni képes. Mindez fokozottan érdekessé kell tegye a nyomozódást a két filozófiai jelentőségű fény és szín iránt. Tudok mutatni olyan ábrát, olyan színskálát, amelyben benne van a fehér és a fekete is. Mind a két skála a számítógépező ember szövegszerkesztőjének a választható színeit színezeteit/ tartalmazza.

Különösen a jobboldali ábrán látható, de bármelyik a skálán szereplő szín esetében kipróbálható, hogy a szerkesztő megmutatja, hogy az általunk választott szín hol helyezkedik el egy a világosságot is magában foglaló skálán. Jelen esetben a bíbor színnek a fokozatai tűnnek elő. A leghalványabb bíbor a fehér, a legsötétebb pedig a fekete. Ami csak mesterséges és nem optikai színbontással nyerhető. Bal oldalon pedig a fehér és fekete keverékeit is megszemlélhetik.

-9-

Ezek a szürke árnyalatai. Szintén nem a szivárványban, vagyis nem az optikai színbontás során állanak elő ezek. Arra nem keresem a választ, hogyan keverik ki és milyen /festék/ anyagokból állítják elő ezeket. A színelmélet kapcsán sokkal érdekesebb kérdés, hogy hogyan láthatjuk a fehér hónak a színét, ha Földünket fehér fényével beragyogja a Nap. Akkor bizony tényleg nem látnánk meg a havat, de a Napból érkező szín valójában a színekkel ellentétes tulajdonságú, azaz színtelen! Nem csak azért, mert átlátszó, hanem mert van tőle világosabb szín is, mint például a hóé. A fehérnek a fekete az ellentéte, míg a színtelennek a színes. De melyik szín? Az összes szín az ellentéte a színtelennek. A színtelen fényben a fénysugarak hullámhosszai közelednek egymáshoz, és nem párhuzamosak, ahogy a fizikában feltételezik. Míg a szivárvány színei azért látszanak, mert a fénysugarak irányát széttartóvá teszi a természet vagy az ember. Erről az összefüggésről ábrát láthatnak a Szent Pál leveleit feldolgozó tanulmány 3. részében, a 62.oldalon. Mint bemutatásra került, a fehéren-feketén gondolkozó ember nem természet szerinti, vagyis nem naturális észjárású. A hó színe a természet szerint fehér, de a fekete az már bajosan természetes. A fekete szín tehát ki nem keverhető, csakis a fény teljes hiánya következtében „láthatnánk” feketét. Az abszolút fekete test minden színt, fényt magába szív, magában tart. A fekete felületről semmilyen fény nem verődik vissza. A fekete szín létezése valóban filozófiai kérdéseket vet fel, amivel most én nem kívánok foglalkozni. Azt érdemes tehát megjegyezni, hogy a fekete szín elsősorban a fény hiánya. A fehér szín létezése pedig máig megfejtetlen, akárcsak Isten léte! Mert a fehér nem egy természetes szín, hanem valami egészen más... A Rossz és a Jó, a fekete-fehér ellentéteken kívül az embert nem jellemezheti végletesség. Ami sajnos tény, hogy az embereket ez jellemzi, azért mert életüket ez a kérdés foglalkoztatta egész kicsiny gyermekkoruktól. Akárcsak Ádámot és Évát. Amit velük kapcsolatban nem is zárhatunk ki, hogy gyermekek voltak! Mai tudásom szerint semmi nem cáfolná ezt a feltevést. Még az 1Móz 2,15 vers sem! Sőt, a meztelenség feletti öntudatlanság gyermekeket jellemez egy bizonyos korig. „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg.” 1Móz. 2,15 Káldi-Neovulgata Ez nem biztos, hogy azt jelentené, hogy felnőttek voltak. Egyébként is Isten nevelte az Édenkert fáit. „És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. ” 1Móz. 2,9 Károli Nem állítom, hogy gyermekek voltak, csak egy példa arra, mennyi mindent nem tudunk, ahhoz képest, amit tudunk; ha objektíve vizsgálódunk. Akkor mégis az lenne az igazság, hogy az emberek sokat gondolkoznak. Biztos, hogy ez nem igaz. Rá lehet őket venni arra, hogy Jóról és Rosszról gondolkodjanak a saját vesztükre. Akkor igaz a mondás: Boldogok a tudatlanok! Nem igaz a mondás, mert boldogabb vagyok, ha valamit úgy tudok meg, hogy megvizsgáltam, mintha úgy lennék boldog, ha csak feltételezem, vagy nem törődök vele. Azért, mert az egyikből a másikba való átmenetkor az ember a pokol kínjait éli meg, s nem tudja mi történik vele. Ha már ismeri az igazságot, nem fájnak annyira a kudarcok, mert legalább az okot nem kell keresnie. Így a fájdalom lerövidülhet. A hosszúra sikerült bevezetés jelzi, hogy a könyv szerzője valamivel kapcsolatban, illetve tanulmányának megértéséhez milyen megelőző dolgokat tart viszonyítási alapnak. Ezt röviden ki tudom fejezni a tanulmányommal kapcsolatosan. Isten és a Szentírás hogyan tekint az emberre, emberekre. Egész pontosan ebben a tanulmányban az emberi lélek működése érdekel a legjobban, amelyre igyekezetem szerint bibliaverseket is felhozok, hogy alátámasszam elképzelésemet. A Szentírásban persze nem találni olyan tudományos, vagy filozófiai levezetéseket, mint amit itt „megengedek magamnak”. A tanulmány célja, hogy gondolkozással jussak olyan eredményre, amelyet a Bibliát író személyek is tudhattak, utaltak rá, vagy egész konkrétan leírták véleményüket. A kifejtett elmélet egésze, tehát minden részlete nem egyezik meg a Bibliával, csak a kiindulási és megérkezési pontok azonosak.

-10-

Ahogy néhány oldallal előbb utaltam rá, ebben a könyvben elsősorban olyan dolgokat vizsgálok meg, amelyek egyek, egységesek. A következő részben az egységesség, az egészlegesség hiánya kerül a fókuszba. Azt biztosan tudják, hogy egy dolog és annak kapcsolata/it/ viszonynak is nevezhető. Az embernek viszonya van a környezetével és önmagával is. A környezet dolgai lehetnek tárgyak és személyek. Utóbbiakkal a személyiségpszichológia foglalkozik, amely modellezi az egyén és külvilág viszonyait. A lélektannak az az ága, amelyik csak az egyént és az egyén önmagára irányuló kapcsolatát és a lélekkel összefüggő szerepeit vizsgálja az intaktus tudományának nevezem! Az intaktus jelentései: érintetlen, ép, hiánytalan, csorbítatlan, sértetlen, bontatlan. Az intaktus, vagyis az egységesség kérdését vizsgálom meg ábrák segítségével. Kifejtem, hogy melyek az intaktus hiányának logikus következményei. Tisztában vagyok a fizika tudományának csalárdságával, de talán a témámhoz szükséges és hozzáilleszthető területeken nem téved a természet tudománya, a fizika. Az ember ép természete, illetve pszichés betegségei közötti összefüggést az intaktussal lehet magyarázni. Ezek szerint többféle mentális diszpozíciót /elrendezés/ képzelhetünk el. Ezek létezését csakis akkor hiszem el, ha Isten szava, a Bibliai is megerősít ebben! Ha a Szentírás egyértelműen közli az olvasóval, hogy Isten többféle szerepre, funkcióra teremtette meg az embert, csak akkor érdemes az elméletet végiggondolni. Az egységesség tudománya az embert mindig alapállapotában vizsgálja, ilyenkor az embert semmi nem háborgatja, ami a külső világból, a környezetéből érkezik feléje. Ha az ember szerepeit, kapcsolatait, lelkét akkor vizsgáljuk, amikor éppen közösségben van, a kontaktus törvényszerűségeit ismerjük meg. Az elmélet, amely az emberi lélek nyomában jár, ezúttal nem veszi figyelembe az ördögi lények szerepét, akik az ember testét és idegrendszerét is lefoglalják és azt imitálják, hogy az emberi testet olyan tökéletesen működtetik, mint Isten lehelete. A démonizált ember azt meg tudja tenni, hogy amikor az emberek látják őt, s a démonja éppen nincs munkában, vagy elhagyja őt egy kevés időre, akkor bebizonyítja, hogy minden a legnagyobb rendben van /Máté 8,15; Luk. 4,13/. Mint egy egészséges ember mutatja be a szervezetének a működését. Csak azt nem tudja megtenni, hogy kérésre történjenek a dolgok. Persze ennek ellentéte, vagyis az emberek nyilvános megalázását is szívesen elvégzik a démonok /Márk 1,26; Luk. 9,42/. Az emberi lélek sohasem lesz teljesen feltérképezhető, de engem ez nem csüggeszt el. Örülök, ha az én gondolataim hozzájárulnak ahhoz, hogy többet tudjunk meg a lélekről, magáról az emberről. Mert a tudás hatalom, ebben még hiszek. Azért is nehéz a lelket beazonosítani, mert eddig még a lélektudományok is teljesen rossz megközelítésben emlegették. A lélek anyaga mellett a lélek szerkezete sem kevésbé bonyolult. Modellezni lehet, amelyet sok szempontból sokféleképpen megtehetünk, amelyet én kezdhetek el a világon elsőként! Ez azért kárpótol engem a sok kudarcért, amit másoknak köszönhetek. A bevezetésben említett tanulási módszerek, az emlékezésről írottak is ehhez a témához tartoznak. Az ember számára az az optimális, ha két dolog egymásban van. Nem mondhatom azt, hogy fedik egymást, egymás mellett vannak, egymásra helyeződtek... Ebben a könyvben ha nem is abszolút kimerítően, de azért körüljárva a témát megtudhatják, hogy mihez hasonlítható, hogyan értelmezhető, amikor 2 dolog egymásban van.

-11-

A BÖLCS ISTEN KIVÁLASZTJA IZRAELT, HOGY FELÉPÍTSE BENNE A MŰKÖDŐKÉPES TÁRSADALMI RENDSZERT

A Teremtő Isten amikor az első emberbe lehelte saját lelkét talán még nem gondolt arra, hogy nem sokkal később a Földön hogyan hozza majd létre az emberi természetre alapozott isteni rendtartást. Úgy döntött, hogy kiválaszt egy népet, s azon keresztül mutatja meg, hogyan élhetnek az emberek közösségben egymással és a Mindenhatóval. „Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat. Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete! Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt? Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak. Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat! Zsolt. 147,10-20 Isten a tervének megfelelően közli és leíratja Mózessel, milyen társadalmat képzel el az embernek, aki maximálisan boldog lehet, ha Isten rendjét követi. Ezzel a többi népnek példát mutat arra vonatkozóan, mit kezdjenek magukkal és másokkal, mert Istennek az emberi lélekkel célja van, azon kívül, hogy az emberi testet működtesse a lélek által. Az emberek azt mondják, fontos a példamutatás, enélkül bárki bármit mondhat, a szava nagyon kevés lehet. Izrael maga példázza Isten funkcionális társadalmát, amelyben az emberek lelki világa sem szenved csorbát. Az ember annyira lehet boldog, amennyire csak lehetséges, ha mindent Isten útmutatásai szerint tesz. A pogány világ a tökéletes minta helyett gyűlöletet érzett Izrael kiválasztása miatt. Hazugság tehát, hogy a hitetlen embernek példamutatásra lenne szüksége. A tökéletes példával szemben az emberek irigykedőek /Máté 27,18; Csel. 7,9/. Aztán láttam az emberek minden munkáját, és észrevettem, hogy az iparkodás is alkalmul szolgál a másik irigykedésére. Ez is hiúság tehát és szélkergetés. Préd. 4,4 Káldi-Neovulgata Az ember egyik főbűne az irigység, nem vitás. A zsidósággal szemben irigykedtek, mivel Isten pártfogolta őket, más népeket pedig nem. De gondolják csak meg. Akit Isten irányít annak nincsen szabad akarata! Boldogsága van, de választása nincs. Ezen kívül, akit szeret az Úr, azt megfenyíti. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel. Péld. 3,12 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. Zsid. 12,6 Pál apostol leveleiből az is világossá válik, hogy Krisztus tanítványainak szenvedniük kell a hitükért /2Kor. 1,5; Filippi 1,29; 2Thess 1,5; 2Tim. 1,8; 2Tim. 4,5/. Végképp nem értem, mit kell irigyelni az ilyen életen! A példamutatás helyett találjanak ki mást a világi tanítók, mert nem igaz, hogy a világnak szüksége volna rá. Isten tehát elrendezte, hogy az ember olyan világban élhessen, ahol az egyénisége és közössége sem jelent rá veszélyt, sokkal inkább előnyöket. Isten lakóhelyén a mennyben is rendet teremtett, mert ott is akadtak lázadók /Zsolt. 103,20; 2Pét. 2,4/. A mennyben másféle rendtartás uralkodik. Isten angyalai hűen szolgálják teremtőjüket, pedig csak annyi szerepet és szabadságot kaptak, mint amennyi egy szerkezetben lévő elemnek van. /Ésa. 6,2-3; Zak. 5,2; Zak. 6,5; Jel. 4,1/ Ez azért lehet így, mert Isten a mennyei lényeket konkrét feladatokra teremtette. Olyan élőlények ők, akik működni szeretnének, mert ellenkező esetben meghalnak, vagy rosszul érzik magukat, ha a Mindenható érzésekkel is ellátta őket! Nekik a rendeltetésüket be kell tölteniük. Enélkül nem érnek -12-

fel addig, hogy élőnek nyilváníthatnánk őket. A feladatuk, szerepük annyira speciális, hogy az életüket teljesen háttérbe szorítja. A feladat végzésekor kapcsolatuk lehet az anyaggal /pl. emberekkel/, így biztosítva van számukra az élet. Az ember lelke nemcsak működteti az ember testét, hanem jelentősen különbözik egyik lélek a másiktól! Hogy minden ebből származó probléma kiküszöbölhető legyen, Istennek olyan emberekről, olyan társadalmi rendről kellett határoznia, amely működésbe hoz egy olyan rendszert, amelyik alapvetően nem működik, még nem működik, csak ha a „szerkezeti elemek” a megfelelő helyükön teszik a dolgukat. E mellett az emberek sem boldogok, ha eltérnek a rendeltetésszerű működéstől, hiszen akkor nem különböznek a tárgyaktól. Az angyalok elpusztulnának, élettelenek lennének, ha csak a bennük lévő energiával válnak egyenlővé. Fontos nekik, hogy Isten az anyagi világgal összekapcsolja őket. Az emberek is képesek elpusztulni, ha energiájukat semmi nem növeli. Az emberi léleknek hasznára válik, ha szerepet, feladatot kap egy nagyobb rendszer működésében, hiszen onnan garantáltan hozzájut az éltető energiához. A Föld bolygón sokféle közösség működik, nemcsak az emberi társadalomra érdemes figyelemmel lennünk. Növények, állatok, gombák is sajátos rend szerint élnek egymás társaságában. Az biztos, hogy az emberi közösségen kívül az összes élő közösség tökéletesen működik. Isten beavatkozása nélkül örökké léteznének, mert sem az egyed, sem a közösség nem pusztítja el közösségét. Még az öngyilkos delfinek, vagy bálnák sem véletlenül adják fel az életüket. A környezetkárosítás során az ember felborítja az óceánok és tengerek biztonságot nyújtó életterét. A természetes ökoszisztémák egyetlen elemének, láncszemének megváltoztatása vezet az egész rendszer működésének meghibásodásához. Az óceán vizének 1°C-os megváltozása is végigfut a rendszeren, például a tápláléklánc magasabban elhelyezkedő elemeinél összegződnek a károk, s így a csúcsragadozó pusztulása látható nagyon értelműen, mint az öngyilkos delfinek esetében... Az emberi társadalom nem ilyen törvényszerűségek miatt épül le. A közösségek működőképessége az embernél ki sem tudott alakulni! A pusztulás jelei globálisan nézve az álca jelei, az egyén szempontjából pedig a beilleszkedés kudarca. Az embernek ezerféleképpen kell belesimulni közösségébe, amely nem a természetes, isteni rendelkezést utánozza. De ezt a társadalmat az emberi egyedek hozzák létre maguknak. A társadalom az emberi viszonyok összessége, másképpen az egyedek közötti kapcsolatok hálója! Az Isten általi elrendezést egyszerűbb lenne mindenkinek követnie, mint a világban jellemző bármelyik társadalom-filozófiát. Persze nemcsak a közösségről alkotott képzetek hibásak. Az ember által használt gazdasági modellben olyan faktorok szerepelnek, amelyek teljesen ésszerűtlenek. Egy termék eladhatósága, a piac fontosabb, mint a termelés jellemzői. Jelenleg ott tartunk, hogy a Föld egyik legnépesebb országában, Indiában a sivatagos területeken is képesek élelemtermelésre, vagy ipari és egyéb növénytermesztést folytatnak. A fejlett országokban pedig nem is olyan fontos az élelmiszer-termelés. Hát, persze, hiszen a fejlett országok lakosai túlsúlyosak, elhízottak. De azt mivel magyaráznák, hogy az őshonos növények java részét már mindenhol kiirtották, máshol kísérleteznek a tájidegen növényzet meghonosításával, a termelékenység növelésével? Sőt a génmutációval teljesen ismeretlen növények fogyasztását tesztelik egymáson az emberek! Egy közösség, mint rendszer lebontható egészen az egyéni beállítottságig. Megtudható, milyen az egyes ember szerepe a társadalomban, milyen a viszonya saját magával és milyen lélek jellemzi őt. Az Amerikai Egyesült Államok már évszázadok óta sikeresen biztosítani tudja tagállamainak békés egymás mellett élését. Egyáltalán nem biztos, hogy az Európai Unió képes lesz ekkora teljesítményre. A Szovjetuniónak csak pár évtizedig sikerült, vagy gondoljanak Jugoszláviára, amelyek mint államközösségek széthullottak, mert az államalkotó népek saját országot akartak. Az USA azért valamennyire más, mert 6 nemzetalkotó népességre bontható: ➔ őslakos indiánok ➔ fehérek ➔ afro-amerikaiak ➔ ázsiai -13-

➔ csikánó ➔ cigány Azért részletesebb képet is festhetünk Amerikáról, mert a 80%-ot kitevő fehérek, az Európából az Újvilágba hajózó népek részesedése a teljes lakosságból nem egyetlen népcsoportból áll össze. A németek, az angolok, franciák, az írek, a spanyolok, norvégek eléggé egy tömbben élnek. Az eredeti amerikai nép kisebbségben van az Usa-ban. Mindezek ellenére az egyén bármilyen vallású és leszármazású legyen is, viszonylag békésen él és dolgozik más nemzetiségű társa mellett. Hiába szeretnének egyesek negatív képet festeni a tengerentúlról, csak a térképre kell nézni. A történelem, a nemzetté alakulás folyamata náluk szerintem közel sem olyan viharos, mint az európai országoknál ez ismeretes! Izrael társadalmát jelenleg nehezebb megismerni, mint ahogy a történelmi Izraelt lehetséges. Azért, mert Isten mindent nagyon alaposan elrendezett és papírra is vetett a héberek társadalmi berendezkedésével kapcsolatban. A Szentírás a megfelelő helyen kifejezetten aszerint fogalmaz, hogy Isten hogyan rendelkezik egy-egy zsidó származású ember szerepéről, egy társadalmi funkcióról. Az ószövetségben Isten egyértelműen meghatározza és az Írásban konkrétan megfogalmazódik, hogy melyik lélek melyik feladatra való. Ezek: Papság (Áron fiai) 2Móz. 28,1-4; 2Móz. 30,30; 3Móz. 7,35-36; 3Móz. 21-17-21 Léviták (Lévi nemzetsége, templomi szolgák, a papok szolgái) 4Móz. 3,5-13 Prófétaság 5Móz. 18,15-22 Bírák Bír. 2,16. 18 When Yahweh appointed judges for /kijelöl, kinevez/ them, Yahweh was with the judge and rescued them from the hands of their enemies as long as the judge lived, since Yahweh relented at their groans under their persecutors and oppressors.-The New Jeusalem Bible Bírák 2,18 When enemies made life miserable for the Israelites, the LORD would feel sorry for them. He would choose a judge /kiválasztotta a bírót/ and help that judge rescue Israel from its enemies. The LORD would be kind to Israel as long as that judge lived.-Contemporary English Version (1995) Bírák 2,18 Az itt felsorolt szerepek közül csak az első kettő olyan, amelyiket Isten úgy adta az embernek, hogy születésétől fogva pap, illetve Lévita lehetett. Úgy, hogy papok közösségébe kerülve tanulta meg jövőbeli feladatát. Ez csupán nevelés, nem pedig eleve elrendelés. Főleg, ha az egyén nem akart sem pap, sem Lévita lenni, mert ezt is lehetővé tette Isten a számára. A bírák, akiknek feladata főleg katonai szempontú, az igazságszolgáltatást is gyakorolták /Bírák 3,2; Bírák 10,1-2/. Viszont velük kapcsolatban tényleg az az igazság, hogy Isten egy alkalmas embert bízott meg a bíráskodás komplex feladatával. „Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!” Bír. 6,12 Nem leszármazási, genetikai alapon történt Izraelben a bíró Isten általi kiválasztása. A prófétákkal kapcsolatban sem egyértelmű, hogy Isten üzenetének közvetítésére születtek, inkább kijelöltettek erre a feladatra! Csak érintőlegesen, de mégis leírásra került a Bibliában, hogy a próféták fiait is neveléssel segítették feladatuk, szerepük megtanulásában. Vagyis nem kizárt, hogy az ő kirendelt szerepük is a születésüktől lépett érvénybe /2Kir. 4,1. 38/. Milyen érdekes, hogy a papság és az azzal összefüggő feladatokat Isten születésüktől fogva az ó héber emberek lelkébe helyezett, de a társadalom többi tisztsége és a közemberrel kapcsolatban mintha ez nem lett volna olyan fontos. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a Mindenható kit választ a nép vezetőjének, uralkodójának, vagy konkrétan a királyának! A király szót több mint 2300-szor olvasni a Szentírásban. A bibliai kéziratok között kettő a Királyok könyve néven szerepel. Csak arra érdemes figyelnünk, amikor a király megválasztása, ill. kiválasztásáról írnak a Bibliában, mondjuk amikor 3-szorra olvassák Isten üzenetét. „Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.”5 Móz. 17,15

-14-

Azért a kiválasztást Isten Izrael királyával kapcsolatban sem engedi át másnak, például a népnek, amelyből rengeteg konfliktusa származott a hitetlen zsidó népnek. Maga Áron egyszer ki is jelentette a népről: „És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.” 2 Móz. 32,21 A héberek mindenkori királya Dávid magvából való kellett, hogy legyen: „Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!” 2 Sám. 22,51 Dávid királysága pedig Isten személyes választásán alapult, mert Saul király alkalmatlanná vált pedig az ő leszármazottai is örökölték volna a trónját /1Sám. 13,13-14/. Dávid halála után az ő vérének vonalán akart Isten uralkodót választani /2Sám. 7,12-13.16; Zsolt. 18,51/. Tehát Izrael mindenkori királyát szintén a genetika, a nevelés, valamint Isten leheletének alapján lehetett kijelölni a megfelelő tisztségére. A Szentírásban foglaltak szerint szükséges a királyt is elrendelt társadalmi szerepnek felfogni: A Király A Nép! Izrael népe egészében Isten kiválasztottja, akik más népekhez képest sokkal magasabb rendű erkölcsi, lelki életnek örvendhetnek. Isten új szívet, új lelket ad vagy adott a hébereknek, mert ők időről-időre képesek voltak megbánni bűneiket. „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” Ezék. 36,26 „És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.” 3 Móz. 20,26 A héberek kiválasztása a népek között meglehetősen speciálissá tette őket. Kezdve a közembertől a sok ezer papig. „És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.” 2 Móz. 19,6 A nép és az átlagember olyan szerepet jelent, amelynek a király, vagy a bíró szolgál! A király uralkodásáról elmélkednek a Példabeszédekben, amelyből a legfontosabb, hogy a király a szegények ügyét szolgálja: „A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.” Péld. 29,14 Természetesen a király szereti az igazságot, jogosságot de többek között könyörületes és jóakaratú ember is. Ilyen ember, illetve király biztosan nem méltatlanul emelkedik mások fölé, mert mint a nép szolgálója az egyik legkiválóbb ember kell, hogy legyen. A bíróknak elegendő igazságosnak és törvényszeretőnek lenni. Már ezzel is alázatosan tud viszonyulni a sérelmet szenvedő emberhez. Az ószövetségben nem találni meg az összes szerepet, amelyet Isten a mai ember „lelkébe tud és akar helyezni”. A királyságot sem maga Isten akarta annyira, hanem Sámuel próféta idejében a nép szinte követelte azt: „Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz. És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök. Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek. Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök. És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért.” 1 Sám. 8,6-10 -15-

A Jézus Krisztus halála után megalakuló keresztyén egyházban még két olyan szerepet találok, amely szerintem meghatározó jelentőségű nemcsak egy vallásos közösségben, de még a hitetlen, pogány világ is alapvetőnek tart két társadalmi funkciót. Ezek: Tanítás 2Krón.15,3; 1Kor. 12,8. 28-29; Gyógyítás Luk. 9,1-2;1Kor. 12,9.30 Az újszövetséggel együtt az Írásokban összesen 8 szerep különböztethető meg, amelyet Isten maga lehel az emberbe, amikor még az anyaméhben formálódik, hogy születésétől fogva valamire rendelje. (A Szentlélek ajándékai általában az egyén és Isten kapcsolatáért, vagy a pogányok megtérését segítendő adattak Krisztus első tanítványainak. Nem minden ajándéknak van közösségformáló jelentősége. Gondoljanak a nyelveken szólásra vagy annak magyarázatára.) Ez persze nem jelenti azt, hogy Isten a szabad döntését korlátozná, hogy az ember maga válassza például, hogy milyen formában szeretne tanítani, vagy gyógyítani, vagy uralkodni. Mennyire nem követi, nem vesz tudomást a kapott szerepéről? Az ember mit szeretne bevinni a lelkébe az anyagi világból, amely a lélek bővítését eredményezhetné? Azonban ez a modellező ember legfontosabb 3 kérdése, amikor összehasonlítja és a különbözőségeket regisztrálja a szerinte alapvetően hasonló embereknél! A valóság azonban elejétől a végéig követhető. Az uralkodó, vagy egy gyógyító hogyan és miért választotta magának ezt a szerepet? Egy bűnbanda vezetője, aki közösségében a király szerepét tölti be hogyan és miért gondolkozik így a bandavezetőségről? Miért gondolja azt, amit gondol, vagyis hogy egy bandát vezetni ugyanaz, mit királynak lenni? Isten terve a gyógyító közösségről beláthatóan fokozatosan alakult ki, ahogy az emberek személyiségét alkalmassá tette az efféle elrendezésre. Isten lehelete működés tekintetében ugyanaz maradt, mint amelyet az első emberpár, Ádám és Éva megismert, mert hatására működhetett emberi testük. Például és előre bocsánatot kérve a példabeliektől; a kopasz vagy nagyfejű ember általában a fejét használja. Ezért, és nem azért mert nagy feje van, vagy megkopaszodott, azért akarja magát gondolkozónak feltüntetni. A lélektani típusalkotás, noha gondolatokból és nem babonaságokból ered, mégis irracionális, éppen azért mert a típusok létének megelőző oka nem lehet. Maximum az ember választása az Énjéről, Egojáról, de más semmi, ami magyarázatot adhatna arra, miért az a valaki, aki éppen! Ez viszont olyan emberi választásokat jelentene, amelyik véletlenül beletolja őt valamiféle rendszerbe, amelyből nincs kiút. Ezért nem is ez a valóság. A valóság mindaz, ami lehetséges. Ez egy olyan gondolat, ami közel áll a valósághoz, ha adott rendszeren /próbák, tesztelés/ belül vagyunk. Az egész folyamat az alábbi „séma” szerint történik:

Próba

Döntés

? Választás Visszatérés -16-

A lehetőségek száma rendkívül nagy lehet, mert a Teremtő Isten sok mindent lehetővé tesz, hogy amit az ember elképzel magának, az lehessen. Az emberek például elnevezik gyermekeiket. Csak a magyar női keresztnévtár jelenleg 101 nevet ismer, amely A-Á betűvel kezdődik. Nincs végtelen lehetőség, még ha ez majd valamikor több is lesz. Ez egy analógia az ember Én-jéhez, amelyet sokféle gondolat alapozhat meg. Vannak amelyek csak próbálkozás szintjéig jutnak és jutottak, mert az ember Én-je nem lehet vámpír, aki mások vérét szívja. Ezért csupán a horrorfilmekben kaphattak helyet a vámpírt eljátszó fantáziák. Az ember nem képzelheti azt sem, hogy ő egy idegen bolygóról került ide, vagy azt sem, hogy ami történik, azért van, mert ő egy rajzfilmben van. De tény, hogy sok bizarr és elszomorító gondolat valósulhatott meg eddig a történelemben. Az Élő Isten engedve saját tervének, az emberi történelmet figyelve, az emberekkel párbeszédet folytatva és mint bölcsességét mindig megújító személy az emberi lelket felhasználva egyre tökéletesebb rendszert akart teremteni, ha már az emberi egyének olyan gyarlóak, elhajlók, pártoskodók. Könnyen bűnre csábíthatóak, ahogy Sátán ezt bebizonyította az embernek. Istennel ilyen vitát nem is folytathatott volna, mert a Mindenható nem egyezkedett Sátánnal arról, hogy azt vizsgálják ki, milyen az ember, amikor halálsoron van. „És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kiméld.” Jób. 2,4-6 Kérem ne gondolják, hogy ismét beindítottam a gondolatgyárat, mert nekem is igen nehéz azon az úton járni, a melyen még senki nem járt előttem. Szakítanom kell azokkal a gondolatokkal, amelyekből felépítem az enyémet. Maximum használhatom, de semmi több. De vannak, amelyek beépíthetők, sőt kifejezetten kár lenne kihagyni, de melyiket? Ez az én dolgom, hogy ezekről gondolkozzak. Isten nem megalkotta az embert, hanem megalkotta Ádámot és Évát, meg az akkori embereket. Ma másképp, más lélekkel rendelkező embert teremt Jehova Isten. Akkor is ha zsidó emberről, de akkor is ha pogányról van szó, közöttük is különbség van téve, amely a „keresztség” felvételével el is tűnik. Az egész dolgot úgy képzeljék el, hogy a mobiltelefonjuk eleinte 5 dallamot játszott le, meg smseket tudott küldeni és 2-3 hosszabb beszélgetést is lehetett folytatni vele, egy feltöltéssel. A mai mobiltelefonok 4-5 napig bírják energiával, e-mailt is lehet velük küldeni, polifónikus csengőhangok százait képes tárolni és internetezni lehet vele... A lényeg mit sem változott, a mobilok világa nem létezhetne a szolgáltatók felállította állomások, adótornyok nélkül. A telefon rádióhullámokat adó-vevő készülék. Így volt régebben és most is. Vajon sikerült ezt a magyarázatot is jól lenyomni az olvasó torkán? Higgyék el, nem az a lényeg, hogy a világ változik az ember körül, hanem a változás jót vagy rosszat jelent és hogy mit hordoz?! Az emberi lélekkel történt változtatás nem érintette az igazságot, hogy Isten igazságosan ítéli meg az emberi lelkeket. Amelynek megítélésében az ember cselekedetei kerülnek a mérleg serpenyőjébe. Aki nem született zsidónak, még cselekedetei alapján sem ítélhető el, ha nem kínálták fel a számára az igazságot, Krisztus megváltását. Utána már a helyzet ugyanaz, mintha zsidó emberről lenne szó. Vagy jó vagy rossz zsidó embernek számíthatnak a pogányok, attól függően, hogyan reagáltak Isten hívó szavára. Nagyjából ezek az ítélkezés súlymértékei. Még egyszer áttekintve a 8 lélekfunkción; a legfontosabb megállapítás, hogy ezek nem testi funkciók és nem az ember választja magának. Az emberi lélek nemcsak működik, hanem feladata az, hogy megteremtse azt a közösséget, amelyben a helyét megtalálja, mintha csak a csavar a helyére kerülne. Ez a lélekmunka ösztönös azokban, akik szeretnének energiához jutni, mert vészesen fogyasztják azt, azzal hogy mindenkinek megengedik, hogy Én-jére hatással legyen, hiszen ők magukat próbálják hozzáilleszteni az emberkehez, hátha éppen a másik felük jön szembe az úton. Ha nem a másik felüket találják meg, sok galiba lehet belőle.

-17-

A pogány ember szabad választása során rengeteg dolgot kipróbálhat és sokféle közösségben keresheti az identitását /hozzátartozás/. Minden lehetőséget, amellyel csak kapcsolatba kerülhet kísérlet tárgyává tesz, majd a lehetőségek számának végén visszatér a számára legvonzóbb dologhoz, közösséghez, amelynek értékeit és negatívumait beépíti magába. Ez után azt az Én-jéhez, vagyis a szervezetét működtető lélekhez tapaszt, méghozzá olyan erővel, amennyire csak tőle telik. Ez az identitáskeresés idején még egyszer megtörténik, amit el is tudok hinni, abban az esetben, ha az ember mindenképpen a közösséget és nem a tárgyi valóságot építi magába. A fejlődéslélektan ezen tétele előtt „meghajolok”, mert más rendszert nem ismerek, amelyik az emberi lélekbe kívülről kerül be, s ugyanígy, bár rendkívül nehezen el is távolítható akkor, ha sikerült meggyőzni az embert másvalamiről, egy másik közösségnek. A hitetlen ember lelke végeredményben szabadabb mint azé, akit Isten kiválaszt, mert lelke nem akar mást is tenni, azon kívül, hogy addig működtesse a szervezetét, ameddig energiával bírja és ez lehetséges. A héberek és a megtérő keresztyének egyik része vágyik az Élő Isten közösségére, ahol nem az egyénnek kell mindig a rövidebbet húzni. Persze a leendő keresztyének egy része megfizet azért, ha nem akarja a lelkét mások, vagyis a gyengék szolgálatába állítani.

-18-

MIKOR PEDIG MAJD ELJŐ AZ, AMI TELJES, AKKOR MEGSZŰNIK, AMI RÉSZ SZERINT VALÓ Raffay Sándor 1Kor. 13,10

Valamikor biztosan megszűnik a részlegesség, a tökéletlenség kora, fogalmaz Pál apostol az 1. században. Ezzel talán azt akarja mondani, hogy benne valami rész szerint való van, ezért ezen majd Istennek változtatnia kéne? A szövegösszefüggés feltárja, mire gondolhatott Szent Pál, amikor ezt üzente a korinthusiaknak. „A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás véget ér, a nyelvek megszűnnek, az ismeret véget ér, Mert rész szerint ismerünk és rész szerint prófétálunk. De ha beáll a tökéletességnek kora, a rész szerint való véget ér. Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, Úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek; De mióta férfi lettem, felhagytam a gyermekes dolgokkal. Most tükrön át homályosan látunk, De majd akkor színről-színre; Most rész szerint ismerek. De majd akkor úgy ismerek, ahogy én megismertettem. Most még hát megmarad a hit, remény, szeretet; e három, de ezek között legnagyobb a szeretet. ” 1Kor. 13,8-13 Dr. Masznyik Endre Ha jól értem, a szeretetben még Pál apostol is csak kiskorúnak vallja magát. Sőt Isten ajándékaiból még az ismeret, a prófétálás is csak töredékeiben van meg nála. Ezek az ajándékok a jövőben, Isten országában nem is kellenek az élethez, nem lesz rájuk szükség. Ezen kijelentésektől függetlenül Pál apostol személyét az egységesség, vagyis az intaktus jellemezhette, nem áll fent erre vonatkozólag ellentmondás! A szeretet fogja működtetni Jézus Krisztus tanítványainak közösségét örökkön örökké. Ezért rendkívüli szükség van már most arra, hogy egy tanító vagy próféta tanuljon az olyan embertől mint Szent Pál, vagy Mózes, Illés vagy Dávid, akik jóval többek voltak mintsem csak egyetlen lélekfunkcióval jellemezhető tanítvány. Ők mindnyájan kiválasztott, fontos feladatra elküldött emberek voltak, akikben Jehova Isten ajándékai sűrűsödtek. Noha Dávid Izrael felkent királya volt, legyőzte Góliátot, gyógyította Saul királyt, amíg fiatal volt. Dávidnak olyan személyisége volt, amelyben több lélekfunkció is megtalálható volt. Dávidot királynak szemelte ki Isten is, nem pedig több szerepet akart vele egy személyben elvégeztetni. Dávid személyisége volt olyan kiváló, hogy más lélekfunkciót is összekapcsolt az Istentől kapott lelkével. Mózesnél is lehet olvasni, hogy: „Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, a kikről tudod, hogy vénei a népnek és annak előljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled. Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, a mely te benned van, és teszem ő beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.”4 Móz. 11,16-17 „Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekből, a mely vala ő benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé”. 4 Móz. 11,25 Ezek a versek ellentmondani látszanak annak, amit bizonyítani szeretnék, ti. hogy egy emberben több lélek is lakhat! A versben nem arról van szó, hogy Mózes lelkének energiájából jutott a 70 vénnek is. Olvasni arról, hogy Isten így akarta tehermentesíteni Mózest. Azért, mert Mózes nem tudott annyi helyen lenni, mint 70 más próféta. De nem pusztán energiáról volt szó, mert akkor 7 napig tejet itat és húst etet a 70 vénnel Isten. Mózes prófétai lelke szétdarabolva is prófétai lélek. Nincs az az elemi rész, amely Mózesben más lett volna, mint próféta. Tudjuk, hogy Mózes tanított / 5Móz.31, 22/, és ő vezette ki Izraelt Egyiptomból. Ezért, mint a nép fölé kinevezett embernek, a királyokéhoz teljesen hasonló lelke volt. Egyértelmű, hogy Isten prófétalelket adott Mózesnek, de az, hogy az egyiptomi király családjánál nevelkedhetett, alkalmas volt arra, mert egy hatalmas lehetőséget jelentett, hogy az ifjú Mózes mindent úgy tanuljon meg, mint egy igazi király. -19-

Isten Mózesen keresztül, az ő közvetítésével kötötte meg szövetségét a zsidó néppel. A törvénytáblákat nemcsak elhozta a Sínai-hegyről, hanem gondosan őrizte, tanulmányozta is azokat. Igazságos ember volt, ezért könnyen tanult és tanított. A legnehezebb bírói ügyeknél személyesen Mózes ítélkezett /2Móz. 18,25-26/. Szerintem Mózes a prófétai lélekhez úgy kapcsolta a többi lelket, mintha köteleket fűznénk össze. Egy-egy szakaszra kifejezetten jellemző a prófétai, egy másik -elejétől végéig meghatározható szakaszra pedig- a királyi, megint másik hosszúságban a bírói lélek nyújtózkodik. Mindezek csak akkor tanulmányozhatók, ha Mózes, vagy egy hozzá hasonló ember éppen kapcsolatban van. Amikor az ilyen ember magában van, akkor a lelke felszívódik és testi funkciókká alakul át. Így lesz a tanítói lélekből kutató, olvasó, búvárkodó testi funkció. A bírói lélekből testét edző, kondícióban tartó időtöltés lesz, az igazságosság pedig önmaga jólétével összefüggésben fogalmazódik meg, ha a bíró magában van. A következőkben ezekről részletesebben lesz szó. Ami most nekünk ebből fontos, hogy a lélek teljesen hasonlóan viselkedik, mint egy kötél, vagy bármilyen két vagy több tárgy, amelyeket egymáshoz lehet kapcsolni. A lélek maga az anyag és a kötőanyag is! Persze sosem feledhetjük, hogy a lélek energia, csak anyaggá átfordítva így lehet megrajzolni. A kötőanyag nem lehet más, mint színtiszta energia. Ez az energia biztosan nem „sorosan köti össze” az emberben lévő lelkeket. Inkább úgy foghatjuk fel, mint egy kábelt, amelyiknek külső részei, a műanyag és egyéb fémek védik a kábel belsejét a környezeti hatásoktól, mert beburkolják azt.

Az energiaköpenybe öltöztetett lelkek egymáshoz illeszthetők olyan erősen, hogy csak rengeteg energiával hámozható le a köpeny, amelyen belül egymás mellett helyezkednek el a lélekfunkciók. Az energiaköpeny energia-csomópontok mintázatt burkolja be, amelynek az anyagi világban valamilyen térháló, vagy szerkezeti összefüggés feleltethető meg. Az energiaköpeny tehát átmenet anyag és energia között, mint ahogy a virtuális /látszólagos/ részecskék is átmenetek az anyagi világban. A fizikában számolnak az elemi részek súlyával, perdületével egy olyan térben is, ahol nem szükségszerűen van jelen az anyag. De az anyagmegmaradás törvénye miatt az adott térrészben közvetítődhet egy elektronnak a meghatározott perdülete, súlya...Ezt végzik a virtuális részecskék, mint átmeneti képződmények az anyag és energiavilág között. Nagyon valószínű, hogy a virtuális részecskék olyanok, mint a mágneses vagy elektromos mező, amely a mágnes-test tulajdonságait egy adott távolságon belül közvetíti. Amíg a mágneses mezőben vagyunk, az történik velünk, ami a mágnessel. Az energia csomópontok azért érdekesek, mert mint az építőkockák használhatóak! Másra nem igen valók, mint szerkezetek létrehozására. Az energia-csomópontok létéről ne keressenek semmi tanulmányt, mert nem létezik. Viszont én biztosra veszem a létezését. A hőkamera képe alapján például modellt lehet készíteni az embert alkotó anyagokról. Ha egy anyag energiává alakul, akkor tök mindegy, hogy olajból vagy elektromos áramból keletkezett, ugye? Az emberről készített hőkamera képen ne az anyagot próbáljuk látni. Hanem gondoljuk azt, hogy ahol meleg színek vannak, ott szerkezetileg mást találunk, valami bonyolultabb struktúrát /szerkezet/, mint ahol hidegebb színt látunk. Ez azért lehet, mert minél bonyolultabb egy szerkezet, annál több energia szükséges a megépítéséhez! Ezt azért lehet megtenni, mert az energiatérképen minden energiából van, tehát minden egynemű, teljesen homogén. Minden különbség oka a sűrűség. A sűrűség alapjai a sűrűségpontok, amelyekből építkezni lehet és megépíthető az energia-szerkezet vagy test! Ez a lényege. Még egy gondolat az egészlegesség jegyében. Létezik láthatatlan anyag és szerintem látható energia is. Az hogy a gépkocsi kerekében mennyi energia van, a légnyomástól -20-

függ. Azonban csak műszerrel tudjuk megállapítani, hogy melyik kerékben mennyi az energia. Szemmel is meg lehet mondani általában, hogy két ló közül melyikben van több energia. Biztosabban lehet tudni ilyesmit, ha az ember hőjelenségekre vagy fényjelenségekre gondol. A csillagok hőmérséklete például színükből is tudható. Egy tárgy erősebb hangja is általában nagyobb energiaforrásra enged következtetni. A lényeg azon áll, hogy az ember mikor készít olyan műszert, amely az energiát láthatóvá teszi és képes minden anyagi formát átkonvertálni /átalakít/ energiára. Attól, hogy nincs ilyen műszerünk, a dolog nem sci-fi. A Szentírásban az angyali jelenéseket érdemes tanulmányozni, ha a témát mélységében akarjuk megérteni és többet megtudni erről. Visszatérve Mózeshez és a prófétai lelkéhez, amelyhez ő maga hozzákapcsolt további lelkeket, azáltal, hogy olyan sok anyagra visszavezethető erőforrást kapott, amely alkalmas volt arra, hogy átalakítsa energiává, méghozzá intelligens energiává. Prófétai lelkével ebből hozta létre a többi lelket. De milyen az az intelligens energia? Olyan, amelyik képes pontszerűen is és szükség esetén hídként is létezni, megjelenni. Matematikai értelemben lehet pont, vonal, térbeli dimenziókat is felvehet. Általam nem ismert módon alakváltozásokra képes. Csak ebben vagyok biztos. „Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa. Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt.” Jel. 9,1-2 Az 1. versben említett csillag, nem a hét gyülekezet angyala, amelyről kissé előrébb lehet olvasni. Jel. 1,16.20; 2,1;3,1 De mindenesetre angyalokról több ízben is csillagként szól a Jelenések könyve. Biztosan hallottak már az Ürömről, ami szintén egy angyal, illetve csillag. Abban biztos vagyok, hogy nem aszteroida és nem üstökös volt ez a csillag, amely az égről a Földre esett. „A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.” Jel. 8,10-11 A csillagok valószínűleg az angyalok egy bizonyos csoportjára utaló szó. Mindenesetre ahogy igen jellemző az egek lakóira, az angyal küldetését elvégezte és feloldódott a vizekben, amivel keserűvé változtatta a folyóvizek harmadrészét. Az angyal szépen „tárggyá” változott. Kicsiny kalandozás megint hívogat engem, amely az utolsó idézet szövegkörnyezetével kapcsolatban merült fel és meg is oldottam. „A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn; És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.” Jel. 8,8-9 Ami igazán érdekessé és izgalmassá teszi ezt a verset, hogy a tenger harmadrésze vérré lőn szövegben a vér nem az élet jelképe, hanem a halálé! Meghalt a teremtett állatok 1/3-a. A geológiában találni olyan időszakokat, amikor fokozott fajpusztulást figyeltek meg a kőzetrétegekben. Összesen 5 nagy fajpusztulásról tudni az elmúlt fél milliárd évben! Természetesen nem hiszem, hogy az idő múlását jól megértették a tudományban, ezért nem hinném hogy félmilliárd év az valóban annyi is volt. Volt olyan fajpusztulás is, amelynek során a fajok 90%-a pusztult ki. Ezt már elhiszem, mert meg lehet számolni mennyiből mennyi lett... Ez azért arra mutat, hogy nem minden esetben átvitt értelemben fogalmaz a Jelenések könyve. De olyan hirtelen váltások vannak benne, hogy ember legyen, aki meg tudja mondani, mikor reális és mikor irreális a látomás, vagy annak egy része. Mózes és még néhány ember a héberek történelmében rendkívüli dolgokat vitt végbe. Azért, mert Isten segítette őket. Inkább erre gondoljunk, mintsem a kiválasztásra. Istennek terve volt egy arra alkalmas egyénnel, hogy valamiféleképpen végbevigye az Ő akaratát. Illés, Dávid vagy Pál apostol azért váltak alkalmassá Isten szándékának megvalósításában, mert az Istentől születéskor kapott lelkükkel jól gazdálkodva ahhoz hozzákapcsoltak más lélekfunkciót, amiben az hajtotta őket, hogy -21-

értékesebbé lehessenek, mert így sikeresebb emberi kapcsolatoknak örvendhetnek. Ennek következtében a hatalmuk növekedett. Nem az erejük, mert a lélekfunkciók túlvilági hatalmasságoknak nem tudnak ellenállani, hiszen azok képesek szétválasztani az egységeset, de azt már nem tudják megtenni, hogy az eredetiről válasszák le a sarjlelkeket. Ezért a legnagyobb emberek képesek újból választani lélekfunkciót, mintha újból megteremtené őket valaki. Megváltoznak, mintha a régi dolgaik nem is léteztek volna. Ezt úgy érik el, hogy a lélek centrumát áthelyezik máshová.

Új centrum

eredeti

Ennek a jelenségnek az alapja, hogy a szóban forgó emberek állandóan fejlődnek. A lélekfunkciókkal mindenféle dolgokat elkövetnek: változtatják, áthelyezik, háttérbe szorítják, előtérbe helyezik, ráépítenek, letisztítják, szűkítik, kicsinyítik, óvják /stb./ már akkor, amikor egyénnel sem kerülnek kapcsolatba. Ezért nem éri őket váratlanul semmi, amelynek hatására elesnének, s menthetetlenül összeomlanának /Zsolt. 37,24/. „Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.” Péld. 24,16 Szent Pál például keresztyén életét megelőzően is vallásos, farizeus tanító volt /Csel. 23,6/. Krisztusnak pedig szüksége volt egy nagy tudással rendelkező emberre, aki a zsidó vallással is egyeztetni tudta „Jézus új vallását”. Pál apostolnak nem kellett új centrumot kijelölnie a lelkei közül, de a többi használatára is szüksége volt. Gyógyított /Csel. 28,8/, bíráskodott /Gal.2,12/, Krisztus papjává vált /Filippi 2,17/. Honnan tudom, hogy ez tényleg így van? Azt válaszolom, hogy egy percig sem gondolkodtam, hogyan is lehet valójában, így csak leírtam, ami logikusnak tűnik. De hogy az hogyan került belém, én sem tudom, de az biztos, hogy ember nem tanította ezeket nekem. Mivel én nem vagyok héber származású, hogyan lehetek biztos abban, ami engem nem jellemez, mert az ember azt még csak tudja, hogy saját maga milyen, de hogy mások milyenek...? Az írásszövegek a biztos pontok, a többi csak lehetséges. De mint írtam, egy rendszeren belül, ami lehetséges, az valóságos is, vagy az lehet belőle! Ez egy olyan modell, amelyet a tényekre alapozva gondoltam el. Ha a tényekből más is következik, akkor abban is hiszek majd, csak hagy nézzem meg közelebbről. Minél több elemből épül fel a modell, annál több kapcsolatot tartalmaz, a valóságban pedig minden mindennel összefügg, ezért a bonyolultabb elmélet a valóságosabb. Még egy kérdést felteszek magamban: pogányként hogyan találok hasonlóságot ezzel a modellel, hiszen csak Isten választott népe rendelkezik lélekfunkcióval? Válaszom erre, hogy a pogány ember lélekben körülmetélkedik, s lelkileg válik zsidóvá /Filippi 3,3/. Onnantól kezdve minden a modell szerint történik az ő esetében is. Az első lélekfunkció kialakulásán van a hangsúly, amelyet az ember a HITével tud megszerezni. De nem ő maga alakítja ki magában, mint egy héber embernél a második, harmadik funkciónál történik, hanem Isten kijelöli a szerepét a keresztyén gyülekezetben, a tanítványi életben. „És hálát adok annak, a ki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra,” 1 Tim. 1,12 „Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra.” 2 Tim. 4,11 -22-

Az utóbbi versnél egyértelmű, hogy nem Isten rendelte ki a személy megbízatását, szolgálatát, hanem a közösség, ahová Márkus tartozott; Krisztus tanításának elfogadásával, követésével. Jézus Krisztus közössége egészében véve is szent, kiemelkedő, ezért a közösség kijelölte feladatokat elvégezve kialakulhat az ember lélekfunkciója. Ami történik Krisztus új tanítványával, az Isten és a többi tanítvány hatására alakul ki az egyénben, aki azt megelőzően pogány volt! Isten azért Pál apostolt is elküldte, megbízta feladatokkal /Csel.9,6/, miután a damaszkuszi úton Jézussal találkozott, de egyéb esetben is: „És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!” Csel. 16,9 A lényeg, hogy a zsidóknál a lélekfunkcióból indulva nemesedhet Istenhez az ember, míg a pogány nemzetből valóknak Krisztus közössége szabja ki a feladatát, létrehozva benne a nemes lelkületet és általa a dicséretes cselekedeteket. Azért a Hit az alapja és az alámerítkezés szükséges -minden embernek- ahhoz, hogy az egyén valóban Krisztus tanítványává válhassék. Ezzel mintegy fogadást tesz az ember Krisztus mellett. Az elengedhetetlen feltétel tehát Krisztust elfogadni, mint az ember egyedüli megváltóját és szabadítóját, valamint hinni Krisztus eljövendő országában, amivel beköszönt a tökéletesség kora. „1A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka. 2Őseink ebből merítettek bizonyosságot. 3A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett. 4Ábel a hittől vezettetve mutatott be értékesebb áldozatot, mint Kain, és kapott bizonyosságot igaz voltáról, mert az Isten maga tett áldozati ajándékairól tanúságot. Hite által még holtában is beszél. 5A hitéért ragadtatott el Hénoch, hogy ne ízlelje meg a halált: "Nem találták többé, mert az Úr elragadta." Még eltűnése előtt bizonyságot nyert, hogy kedves az Isten előtt. 6Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi.” Zsid. 11,1-6 MBT Én magam sem lehetek semelyik lélekfunkció birtokosa sem, amíg közösségünk nem alakul meg. Hogyan lehetnék bármi is, ha nincs aki azt elfogadja, vagy megerősítse, amit én gondolok. Ha viszont Isten küldött valamire, akkor a szavaimnak súlya van és a hatás nem marad el, ezt meg is figyelhetem, s így biztos lehetek, hogy én már alkalmas vagyok a közösségi szerepemre. Megindultam azon az úton, amelyen járt Mózes, Illés és a hívők hatalmas fellege /Zsid. 12,1/. „A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor.” Préd. 12.9-11 Szt. István Társulat A Wikiszótár szerint az ösztöke: 1.Szurkálásra használható, karóféle eszköz; hegyes vassal ellátott görbe bot az eke kormánydeszkájához tapadt föld letisztítására. 2.Átvitt értelemben: nagyobb inger, ösztön valaminek a véghezvitelére. Van ilyen is, van olyan is az emberek között. Érzékelem, ki az akit ösztönöz és ki az akit megváltoztat az Úr beszéde. Van tehát, akire nem is ösztökeként, hanem villanypásztorként hat az igazság, hiszen áram rázza meg őt, ha igaz beszédet hall. A következménye ennek, hogy egy ilyen ember azon a területen legelészik, ahol Isten akarja! Ez viszont azt jelenti, hogy az ember kerüli a negatív hatásokat, csak ezért hallgat a szép szóra. A másik beállítottság azért „jobb”, mert a pozitív dolgok felé mozdul el az ember. Úgy, mint ahogy az a mágnesnél megfigyelhető! Az az igazi, mert a pozitív dolog nemcsak választás kérdése, hanem tisztán vonzóerő is lehet. Lassan elfogadom, hogy én is a „a vonzástérben”-ben vagyok, azonban rám nemcsak húzóerő hat, hanem a választás is ugyanennyire fontos. Ennek az összege a kiválasztottság! A másik két beállítottság közül nem lehet egyiket a másiknál értékesebbnek vagy értéktelenebbnek tartani. -23-

A jövő azoké, akikkel az én sorsom is összefonódik, akik Isten szavával nem harcolnak, hogy a vonzóerő ellen cselekedjenek. Sőt mindent megtesznek, hogy komfortérzetüket biztosítva lássák Pont ezt keresi Isten, hogy az ember cselekedjen. Nem az fontos a Teremtőnek, hogy a természeti törvények hogyan vannak jelen adott ember életében. A legtöbben azért nem természet szerint alakították ki a személyiségüket, mert másoknak a céltábláivá váltak volna, hiszen az őszinteség például azzal is jár, hogy az ember tudatát, vagyis a lényegét lehet könnyen és gyorsan elpusztítani. Bármi legyen is az, ami Istenhez visz embereket, meg kell vizsgálni és értékelni kell azt is. Nem számít, hogy valaki olyan gyenge, hogy menekül Istenhez. /Pl:. Zsolt. 59,4; 59,18; 61,4/ Miért nem olyan jó kiválasztottnak lenni? Mert a hit emberei: „Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtõztek. Ezeket az embereket nem érdemelte meg a világ.” Zsid 11,38 Egyszerű fordítás A hébereknek ezt mondta Jehova Isten: „A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam” .3 Móz. 25,23 „És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.” 1 Móz. 15,13 Most már következzék a nem zsidó emberek lelkének jellemzése, modellezése. Szerencsére ezt nekem nem kell elvégeznem, mert rengetegen foglalkoztak az elmúlt évszázadok során teológusok, filozófusok a szabad akarat kérdésével. Csak gyorsan említek néhány nevet, aki mára már történelmi nagyság. Az ő műveiket, vagy műveik összefoglalását keressék, hogy az alapokat letegyék szabad akarattal kapcsolatosan. Több nem is kell, mert a ma embere sem okosabb, mint a régmúlt idők fanatikusan kereső, töprengő, bár kétségtelenül kevés számú egyénisége. Szabad akaratról gondolkoztak: Arisztotelész, Hippói Szent Ágoston, Spinoza, Kant. De még az ő írásaikban sem vagyok egészen bizonyos, hogy tényleg hittek a szabad akaratban, szabad választásban. Mérhetetlenül sok gondolkozó ember hisz a sorsban, végzetben, a fatalizmusban. Ennek oka, hogy valamit rosszul választottak meg. Pontosan azt, amiről a könyv szól, nem számoltak az emberi lélek szerepével, csak azzal hogy működjön /jó esetben/ a dolog. Ez viszont ránézésre sem az emberi nem megkülönböztető sajátossága. A gépek működnek, az emberben viszont ítélőkészség is van, amely a helyzetet bonyolultabbá teszi. Az embernél a dolgok akkor működnek, ha tudja mi jó vagy rossz NEKI. Hiába jelenik meg hetente fogyókúrás módszer, ha az ember szereti a finom, zamatos ételeket. Átmenetileg lefogyhat, de a lelke másként „gondolkozik”. Mert a szervezete emlékszik, milyen egy tiszai-halászlé, aminek nehéz ellentmondani. A bográcsban főtt birkapörköltért semmi sem drága. Ha ez az igazság, mert ez jó az embernek, kár lenne bármi mást gondolni. Na és bármi más véleményt elfogadni, amely a változást akarja kicsikarni az emberből! Egyébként ha megkérdeznénk középiskolás diákokat, mondja már meg, mi a kedvenc olvasmánya Irodalomból, hát fölényesen Madách Imre: Az ember tragédiája győzedelmeskedne, mint ahogy ezt már pár évvel ezelőtt felmérték a fiatalok körében. Magyarországon ez a mű a determinizmus /eleve elrendelés/ történelmi és irodalmi alapköve Magyarországon. Hatalmas ellentmondás ez a szabadságra törekvő emberi léleknél. Még a vallásban is keresték az emberek a szabadságot, de ahogy látom, nemigen találták. A lélek csak akkor működik, ha első renden a szervezet adottságait és vágyainkat is összekötő tényező lehet. A vágyaink megmondják, mi jó vagy rossz nekünk. Isten pedig nem bohóc, hogy az egyik embernek teljesen ellentétes vágyakat adna, mint a másiknak. Ez még mindig az a terület, amelyben az emberek nagyjából egyformák. Még ha sokszor nem is ez látszik, azért ez így van, hiszen a démonok mint imitátorok szüntelen azon dolgoznak, hogy minden másnak tűnjön, mint az valóságosan lenne. Ami viszont nem jelenti azt, hogy az ember úgy szocializálódna /társadalomba, közösségbe való beilleszkedés/, hogy más vágyak is fontossá ne váljanak. -24-

Ekkor a szervezet működése is akadozik. De erről már sokat írtam. Az ítélőkészség tehát nem a gondolkozás terméke? Igen az, a végeredménye. Talán ismerik az elméletet, amelyik lelki folyamatokat ábrázol, szakaszokat különít el, így mindenféle kettősség létezését kizárja. De most ennek létezését nem veszem figyelembe, hanem azt mondom, nincs idő arra, hogy lelki folyamatok és bonyolult összefüggések lejátszódjanak. Döntsön az, ami perceptuálisan /az észlelés csatornája illetve abban elsődlegesen résztvevő testi funkció/ az ember főfunkciója. Az emberek ész nélkül kísérleteznek ezzel, de nem értik, hogy mi az eredménye. A lemez megakad, ha valami az útjába kerül, vagyis nem érti, vagy nem észleli, nem érzi... az eredményt. Az érdekesség ebben az, hogy a kísérleti feladványokat nem ésszel kell kiértékelni, Ön gondolta volna? Hanem például az igazság szempontjából. Vagy például egy elméletet igazol-e, illetve cáfol-e az, amit eredményül kapunk. Sokszor csak a befejező lépés hiányzik, de sokszor az a gond, hogy a kísérletet akkor folytatják le, mikor „kánikula” van, ennek komoly hatása van a kísérlet kimenetelére nézve. Nem lehet csak úgy előhúzni egy sémát, aminek ismerjük a kimeneteleit, ha a környezet nem a megszokott. Az egyetlen biztos séma, hogy érzéseink mit mondanak. Jót vagy rosszat jelent, mert jól vagy rosszul érzem magam. Akkor bármilyen rafinált kísérlet is legyen, elmebeli fölényben érezheti magát az ember. Hiszen mindig tudja az igazságot és a kísérletezőről is sokat megtud. Ez még mindig sokkal jobb, mintha egy-egy laborkísérlet beválna, mert a kísérletvezető csak másról tud meg információkat, míg érzelmi percepcióval magáról és másokról is információk nyerhetők. Mindezekhez jön még az az újdonság, amelyről először ebben a tanulmányban szólok, vagyis, hogy a léleknek magának is lehet szerepe, nemcsak szervezetünk és gondolataink szolgálhatnak mércéül a tájékozódásban. Ha a lélekfunkció létezik, akkor az ember számára mindegy milyen közösségben van, hajszálra egyet törekszik megvalósítani. A közösség egy szegletét akarja birtokolni, ami csak az övé. Azonban jól tudja, hogy ezzel nem élhet vissza, mert akkor csak spekulál és testi ingereknek enged. Tehát ami az egyéné, azzal hozza létre a közösséget, mondhatni építi azt. Amikor a közösség más tagjai ebbe a szegletbe lépnek, az ember mint jó szolga irányítja, vezetgeti, tanácsolja őket. Amikor az egyén szerephez jut, nehéz időket él meg. Mert mások semmit sem értenek abból, amit csinál, vagy hisz, de mindig hozzáfordulnak, ha valami szükségletük támad! Pontosan tevékenység közben éli át a lehető legrosszabbat az ember, ezért ha magányban van, igyekszik felnőni a feladathoz. Ez esetben viszont jól érzi magát, mert tudja, hogy olyan terepen jár, ahol más 1 percet sem bírna ki. Majd egy ponton átbillen a személy és professzionálisan működő közösségi személy lehet belőle. A rossz dolgok átélése azért történik, mert az egyén nem tudja, hogy ami benne van képesség, az milyen színvonalú lehet, s rá kell jönnie valahogyan, hogy ami benne megvan az művészi szinten jellemzi, de ebben még, vagy sokáig tudatlan lehet. Én ebben nyújtok kimondhatatlanul sok segítséget, mert évtizedeket spórolhat meg, aki engem olvas és megtalálja azt magában, amit el sem tudott képzelni. Próba-szerencse, kissé eltúlozva. A világi társadalom reakciói is éppen megfelelő ingert nyújtanak a próbához, ennek ellenkezőjeként, vagyis az egyént negatív próbák érik. A közösség akkor létezik, ha van helye, területe, határa, annál fejlettebb minél több és többféle kapcsolódás jellemzi. Ha minden közösségi tag minden másféle szereplővel kapcsolatban van, akkor az egyén számára már csak mennyiségi fejlődés következhet be. Ha egy szereplő hiányzik, az jó darabig észrevétlen maradhat. De hamarosan tudni fog mindenki róla, mert érezni lehet, mire van szükség. Amikor tehát az egyén a lélekfunkcióját használja, akkor létrejön vagy akkor alakul meg egy olyan nagyobb egység, amely túlmutat az egyénen, s minél tovább igyekszik fenntartani magát. A rendszer, vagyis a közösség egy-egy állapotba mélységesen bele tud merülni, az egyének szinte „nem tudnak magukhoz térni”. A lélekfunkciót felvezető személynek kell észnél lennie, hogy időben véget vessen a testi ingerkeltésnek, amely a kapott lelki energia átalakításakor veszi kezdetét, s az egyén kánaáni állapotba juttatja. Az egyén átéli „mindenhatóságát”, a közösség fürdik a kellemes ingerekben. Van magamhoz egy kérdésem, mielőtt más tenné fel, mert akkor már nagy baj van, ha az elméletalkotó kevés tényezővel számol: -25-

Minek az a 8 lélekfunkció, ha mindenki teljes lenne, vagy lehetne, akkor ilyen bonyolult mechanizmusokra nem lenne szükség? Ez igaz, de embertársakra sem. Ha pedig többen vagyunk, akkor csak így lehetséges boldogan élni. Más nézőpontból: az emberek idővel csökkenő testi energiáját egy vagy többféle lélekenergia pótolni tud, mert a saját lélekenergia növelés nagyon fogyasztja a testi energiát. /A vallástalan embernél energiapazarlás figyelhető meg, amelyet energiaitallal, vagy kényelmes alvással, vagy spiritiszta gyógyítóval akarnak pótolni. A leggyakrabban minden ember a testi ingereit szeretné működtetni, de ehhez nincs partnere. Tehát egyértelmű, hogy elfogyott a lelkének energiája is, amely átalakulna testivé. A világiak esetleg azt tudják megtenni, hogy sokat esznek, isznak, szórakoznak, nem dolgoznak, hogy legyen miből meríteni, hisz ember az emberen nem fog segíteni./ Az itt működésében is vázolt közösségben az egyén egyrészt energiához jut, ahogy mindenkinek szüksége van erre. Energia energiából könnyebben nyerhető. A testi ingerekben való fürdés végül is már következmény, hiszen az egyén energiához jut és elkezdi hasznosítani, átalakítani testivé. Itt kell közbelépnie a gyülekezetben éppen szereplő tagnak, mert különféle testi megnyilvánulások jönnek „a felszínre”, de ebből tudja meg, hogy az egyén tényleg méltó tanítványa Krisztusnak. A témavezető ezt megfigyelheti és megálljt parancsol magának. Maga a Biblia is beszél a Szentlélekkel való betöltekezésről, ami azt jelenti, hogy az ember egyszer-másszor, alkalomszerűen feltöltődik éltető és szent energiával /Zsolt. 107,9; Csel. 2,4; Csel. 4,8/. Ahhoz, hogy az átalakulások ne látszódjanak a testi ingerek speciális fajtájára van szükség; az érzésre. Ami éppen a kiválasztottság mércéje. Tehát minden egyéb esetben a lelki energia nemkívánatos testivé alakult, sarjadékok kezdenek látszódni, ami a nem teljesen optimális beidegződés és a lélekfunkciók nem „abszolúte normális” felhasználását jelzik...A gond nem azzal van, hogy meghatározhatjuk, mi a normális, mi nem, hanem a különbözőség elfogadása a kívánatos. A gyarlósággal szemben tanúsított engedékenység szintén alapvető. A kiválasztott szerep lenéző álláspontja helyett a leereszkedő és partneri viszonyra törekvés. Az egyén pedig képes-e azt vállalni, hogy a Teremtő megengedte a szabad akaraton alapuló választást és a Krisztust követő egyén nemcsak hitetlenként, de hívőként sem a teljesen hibátlant fogja választani. Mert olyan törvényszerűség ugyan létezik, de nem hinném, hogy valamilyen világi beállítottságból akármilyen keresztyén beállítottság lehet. Mert ez azt jelentené, hogy az egyénnek nemcsak lélekfunkciója lesz bibliai, hanem az energia-háztartása is eltér a korábbi életétől. Itt sem fordítottam ki az igazságot. Példa: Egy sportoló a megtérése után már nem akar versenyezni és nyerni, inkább csak sportol, játszik, testét edzi. A lélekfunkció versenyző és harcos helyett nem játszó pajtás lesz, hanem az ember olyasmivé válik, amivel fizikumát, energia felhasználását az jellemzi, mint egy harcosét! Ezt a tényt tudván a legtöbb ember azt gondolja, hogy ezért nincs valódi, szabad döntési lehetőség, mert meg lehet előre mondani, kiből mi lesz. Ezt pedig azért, mert pár óra alatt képes 3-4 kg-ot is fogyni, amikor küzd a győzelemért. Ez a tény behatárolja a későbbi lehetőségeit. Csakhogy én nem hiszem, hogy meg lehetne azt mondani, hogy kiből mi lesz, csak megfigyelni tudják. Ki gondolná, hogy egy kiváló sportolóból Jézus tanítványaként olyan szolga lehet, aki a testében rejlő erőt arra használja, hogy a prédikáló úton lévő küldöttet azzal segítse, védje, hogy felét-negyedét sem eszi meg, mint Isten követe. A gondolatkísérletet végző személy aztán ezt a megfigyelt lehetőséget is a pakliba helyezi, s később azt mondja, lám-lám megmondtam én, hogy azért lett ilyen, hiszen más nem lehetett volna. Nem elegendő, hogy több százféle választása lehet az embereknek, a szabad választás lényege az lenne, ha bármi lehetne. Csakhogy! A példabeli sportoló energia-háztartása már nem omolhat össze, mert akkor csak napjai lennének hátra. Helyette valami teljesen új rendszert kéne felépíteni, s én most pont erről a rendszerről gondolkodok, amelyet 99,99%-ban egyszer szoktak megválasztani az életben, amikor az ember az anyaméhben formálódik. Vegyük a magasugrást. Amikor a magasugrás világrekordja férfiakénál 190 cm körül volt, az atlétikai tornákon még többféle stílusban versenyeztek. Ismerték, de nem túl sokan használták a lépőtechnikát, az ollózást, a hasmánt ugrást és Dick Fosbury nyomán a flop technikát. Egy versenyző csak az egyiket használta, mert azt tökéletesítette kezdettől fogva. A hasmánt és a flop nem túl régen még versenyben állt egymással! -26-

Nem lehetetlen, de nem hinném, hogy az emberek gazdaságtalan választásokat követnének el a lelkükön, ha egyszer több száz olyan választást végezhetnek, amelyik Isten előtt elfogadható, ettől még ezek a választások szégyenletesek lehetnek mások előtt. A vállalhatatlanság vezeti és tolja bele az embert Sátán rendszerébe, felvesz egy szerepet, ami csak távolról hasonlít ahhoz a szerephez, ami a Teremtőnek eszébe jutott, vagy más történelmi helyzet miatt alakította és módosította az ember pszichéjét a Mindenható Isten, egyre több szerepet kínálva fel az Őt szerető zsidóknak és keresztyéneknek. Gazdaságtalan lenne egy volt sportolónak nem élni azzal, hogy testét szélsőséges körülményeknek lehet kitenni...De nem lehetetlen, hogy valaki egy pálfordulás következtében soha többé nem figyel testi ingereire! Amire az emberek „szinte törvényszerűen” viselkednek az a természet törvényeinek gazdaságossága, aminek figyelmen kívül hagyása többrk között szégyenhez vezet. Ez a fenti elmélkedés kivonata. Úgy látom, a legjobb, ha mégis én írok valamennyit a szabad akaratról, mert a filozófia nem sokra jutott ebben a kérdésben. Úgy döntöttem, rajzolok néhány dolgot, amit aztán értelmezek. A világi vagy szekuláris társadalomban alapelv a testi ingerekre alapozott funkcionalizmus, vagyis szerepvállalás. Az ilyen életvezetés esetén a lélek szunnyad, minden inger kikerüli, elhalad mellette, csak érinti Őt, illetve az emberben lakó démonok jutnak egyre nagyobb lehetőséghez. Mind testi, mind lelki síkon átveszik az uralmat és irányítást az ember fölött. Ezek jelentik az elméletem meghatározó viszonyítási pontjait. A befejezésben erről is ábra rajzolásáig jutottam! Először az ember testi funkcióiról készítek rajzot. Amelyet az ember esetében többféle elrendezésben lehetséges megrajzolni. Az intaktus és kontaktus elméletileg 2 -féle helyzetének megfelelően 2 ábra készíthető minden emberről. Ami nem jelenti azt, hogy ténylegesen két elméletet kell ismerni, ha egy ember egyéniségét feltérképezem. Felfogahtó úgy, hogy a kétféle helyzet két szélsőértéket képvisel, ami egy változó dolog miatt vehet fel két egymástól nagyon különböző értéket. A változó dolog az ember lelke, amely nyugalmi állapotban más jellemzőkkel bír, mint amikor az ember éppen kapcsolatban van valakivel, s ekkor vizsgáljuk meg az egyént és a lelkét. „Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.” Péld. 14,33 A lélek egyrészt tehát mennyiségi változó az emberben! A lélek jellemzését hagyom általában utoljára, miután a helyzetnek megfelelően elemzésre kerül az egésznek, az 1-nek a kérdése, amelyet a következő fejezetben fejtek ki. Elöljáróban annyit fontos megjegyezniük, hogy az ember nem tudja magát leválasztani a környezetéről. Az ember valahogyan mindig beleszövi magát az objektív dolgokba. A környezet megismerése és megértése sem lehetséges másként csak az emberiönmagának környezetbe tükrözésével. Ennek nem kell feltétlenül kivetítődnie másokra és a környezetre. A személyiség-lélektan foglalkozik a patológiás /kóros/ tükrözésekkel, amikor a magára maradt illetve hagyott ember mindenben megjeleníti saját magát. Ez maximum a valóság és egyén egybevágóságát képes elérni, amikor a világot megismeri. A szubjektivitás azonban ezen is nagyon érezhető, mert a környezetet abból a szempontból jeleníti meg, ahogy saját hite, tudása szerint az hasonlít vagy különbözik tőle, mint személytől. /A Példabeszédek 14,8 szerint az ember ahelyett, hogy megértené saját magát; valójában csal, mert önmagát tükrözi. Ezzel pedig nem újat mond, hanem régit jelent ki és jelenít meg./ A környezet ezer arca pedig arra vár, hogy valaki megérthesse, elmondhassa milyen csodálatosan szép környezetbe helyezett minket a Mindenható Isten, de ezt a legtöbben nem veszik észre. Csak azt látod meg, amit magadban már ismersz! „Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.” Péld. 3,6 „Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.” Péld. 14,8

A 20. századi pszichológia újra felfedezte az ember önismeretének fontosságát, de az emberi megértés lélektana eddig zavaros, beszűkült, sematikus elméleteket használ arra, hogy meg tudja határozni, hogy más emberek mire gondolnak, ha szavakat használva beszélnek! Ezen kívül az egyénnek önmagát is érdemes jól megértenie, ha másokról biztosat akar tudni. Vagy maradnak a pletykák. -27-

Ha az ember megérti önmagát, törvényszerűségeket ismer fel. Ezeket vizuálisan képes megjeleníteni, így képes ábrázolni az ok-okozati összefüggéseket. Végeredményben értelmezésre váró struktúrákat, rendszereket talál. Ezek lehetnek vizuálisak /speciálisak/ vagy absztraktak /általánosak/. Tulajdonképpen a matematika tudománya foglalkozik ezzel. Csakhogy nem tudni, hogy az általa használt és bevezetett rendszerek, struktúrák valóságosak-e, éppen ezért a matematika általánosít a leges legjobban. Az általánosságok használatáról nincsenek kételyeim, de létezhetnek speiális absztrakiók is. A jelentés és megértés keresésénél a legfőbb gond talán abból adódik, hogy nem tudjuk egy rendszerről, szerkezetről, hogy az mit ábrázol. A valóságban mi lenne az, amelyet megjelenít nekünk a matematika. A matematikai formalizmus szerint pedig a matematikai objektumoknak nincs jelentése. Ezt a szabályt el is tudom fogadni. A matematikának nincs köze a valósághoz, ez tehát világos. Ezek szerint egy ötszögnek bármilyen jelentése lehet, de olyan struktúrát is levezethetünk matematikai módszerrel, amely nem létezik. Ami ebben a tanulmányban a továbbiakban fontos, hogy én hasonlóságot, analógiát ill. párhuzamot fedezek fel a természet és alapvető struktúrák vonatkozásában. Persze én nem így fogom fel, hanem az összefüggést keresem dolgok között, s a saját életemben lévő dologi összefüggések villannak fel. Ha pedig egy rendszerben a dolgok összefüggéseit ismerjük, akkor már a fix pontokról is tudás birtokában vagyunk, ha azon gondolkozunk is. A fix pontok a testi szerepek. Az összefüggések pedig a lelket reprezentálják /jelentik/.

-28-

AZ INTAKTUS ÉS AZ INTAKTUS HIÁNYÁNAK ESHETŐSÉGEI

1.

2.

3.

4.

Egy dolog sértetlensége, csorbítatlansága sok mindenre enged következtetni és sok mindenre nem. Ami ép az hiánytalan, teljes, egész. Az ábráimon négyzetet használok az intaktus, vagyis a teljesség bemutatásához. Az ábrákon kétféle eshetőséget figyelhetnek meg, amelynél a sértetlenség megvalósul. A négyzetbe berajzolt fehér üres sáv /ez is elemi dolog/ pedig jelenti az ember testében, fizikumában, szervezetében jelenlévő isteni leheletet, az emberi lelket. Az emberi lélek az ember szervezetében nagyon eltérő helyzeti energiával bír, ennek két példáját szemlélteti az 1. és a 2. ábra. A fehér sávot pontosan középre is rajzolhatom, ezzel két egyenlő részre osztván a négyzetet, amely tehát /a négyzet/ az ember testi funkcióinak /amelynek ingerek felelnek meg/ egységét jeleníti meg, noha ilyen elrendeződés a gyakorlatban soha nem valósul meg. A négyzet érintetlensége, bontatlansága egy elméleti szituáció, az a nyugalmi helyzet, amelynél az ember testi ingerei 0-nak, de legalábbis a felvehető minimumnak tekinthető. Ez természetesen a halott embert jellemzi, akinél semmilyen inger sem mérhető. A zsoltáríró is megértette, hogy az ember lelke milyen lehet, amikor végletesen passzív állapotot vesz fel, azért mert a testi funkciók is minimálisan működnek. „Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.” Zsoltárok 143,7 A lélek az 1. és 2. ábra szerint csakis éltető energia. Ami azonban lehetetlenség, mert Isten mindig, minden körülmények között az emberi lélekre, mint személyre tekint. A halál beálltával a lélek visszatér Istenhez. /Zsolt. 90,3; Préd. 12,7/ A fehér sávot vonalnak is rajzolhattam volna, azért, mert a lélek az intaktust semmilyen módon nem bontja meg, nem választja szét a testi szerepeket az egyén szervezetében, hanem összeköti. Ami igazán jellemző, hogy az intaktus esetén a lélek minden testi funkción, szerepen áthatol. Hát persze, hiszen az idegrendszerről van szó, amely behálózza az ember egész szervezetét, ezért a léleknek minden testi ingerhez köze van! A testi funkcióknak nemcsak az ábrán van kiterjedése, hanem a valóságban is. Csak az 1. és a 2. ábrán jellemző, hogy semmi sincs szétválasztva. A funkciók egymásban vannak. Így értelmezhetőek az ábra elemei. Amikor is az ember lelke alacsony helyzeti energiával rendelkezik /alázat, alárendeltség/. Ennek szélső értéke nem lehet 0, mert akkor az idegrendszer és a lélek nem tartózkodna a testben. Minimális energia-szinten helyezkedik el, de ebben nagy eltérések lehetnek az egyes embereknél. Ha két dolog egymásban van, az egy és ugyanaz a dolog, ez tehát nem a valóság lenne. Miről van szó akkor? Nézzék:

Rajzoltam 2 négyzetet egymás mellé, hogy alaposan fedjék egymást. Azért, mert két olyan szerepről van szó, amelyek annyira azonosak lehetnek, hogy az egyik a másiktól csak apróságokban, vagy néhány vonatkozásban, vagy sajátos területében különbözik. -29-

Az is lehet, hogy rész-egész viszonyban állnak. Ilyen helyzet akkor tud kialakulni, ha az egyik terület, egy olyan halmaz, amely az ember szereplésének kezdetét jelenti, a másik halmaz pedig a végét. /Ezzel egy másik nézőpontból látom a két négyzet viszonyát./ A sajátos terület létezését kellene kimutatni valahogy! Mert ha létezik két különböző terület, az magától, természetes módon szinte biztos, hogy nem fogja egymást fedni. Viszont képesek lehetünk úgy alakítani a helyzetet, hogy teljes fedést alakítsunk ki /mesterségesen/. Ezt a kísérletet két emberen végezhetjük el! Legalkalmasabb személyek ehhez a kísérlethez a testvérek, méghozzá ikrek. Nem szeretnék kísérleti nyulat csinálni belőlük, de egy rejtvény, egy feladat megoldásába bevonhatjuk őket. A Fülesben olvasható, vagy hasonló szintű, színvonalú feladat bőven megteszi. Vizsgáljuk meg a gondolataikat és az ezzel kapcsolatban felmerülő érzéseket. Példa! Mi a foglalkozásod? Mi a kedvenc ételed? Szerinted Ki a legjobb focista? Hány barátnőd volt eddig? Tartoztál-e már életedben valakinek pénzzel? Hány embernek? Hová mennél nyaralni legszívesebben? A kérdésekre adott válaszok mellé adjon pontot 1-5 (vagy 1-10), az alapján, hogy mennyire volt elégedett, mennyire volt boldog bizonyos feltételek teljesülésekor. Fogadni mernék, hogy az ikreknél teljesen más eredmények születnek, akik pedig genetikai hasonmásai egymásnak! /abban sem tökéletesen hasonlók/ Sokan már a foglalkozásukban különböznek. De abban biztos hogy hány embernek tartoztak és hogy ezt mennyire tartották boldogságnak 1-10ig! Hol van tehát a 2 terület, amely teljesen fedi egymást? Sehol Országban! De hogyha kísérleti nyúlként használnánk őket, akkor sem mindenben lennének egyformák. Higgyék el, simán kérdeznék olyat, amiben eltérnek a válaszok, na és az arra adott érzelmi válaszok. Kijelenthető, hogy az ikrek gondolatai és érzelmei sem fedik egymást tökéletesen. Mesterségesen sem lehetne kialakítani bennük. Én nem arra szeretnék rámutatni, hogy nincs két egyforma dolog, mert szerintem van két egyforma dolog. Két elemi részecske lehet teljesen egyforma. Azért az sem magától menne, mert az csakis megtervezéssel sikerülhetne! A kísérlet összegzése; hogy az emberben lelki és testi halmazok, rendszerek, területek tökéletes egybevágósága lehetséges, de nem valóságos. A két négyzet részleges fedésének legfőbb elméleti következménye, hogy az emberben nincsenek sajátos pszichés területek, ami az ember testi szerepét, funkcióját jellemzi, kialakítja, eredményezi. Előbb azonban ismerkedjenek meg a pszichológia által használt testi funkciókkal, kicsit másképp, más szemszögből, mint ahogyan azt általában szokásos. Azt állítom, hogy az emberben a testi szerepeknek, mint a gondokozás, érzelmek /tudattalan gondolkozás/, érzékek, tudattalan érzékelések /intuíció/ törvényszerűségei vannak. Jellegzetes párok állíthatók fel. Az embernek érzékszervei vannak, ezek érzékleti ingereket közvetítenek. Az agy a gondolkozás terepe. A szív pedig az érzelmeké. Ez utóbbi számomra korántsem olyan bizonyos. Már Charles Darwin is foglalkozott az emberi alapérzelmekkel. Szerinte 6 alapérzelem van.

-30-

A Google archívumban találhatók még ábrák, amelyek nem ennyire mesterségesek. Azért is ezt az ábrát illesztettem be a tanulmányomba, mert legalább nem téveszti el az ember, melyik is a 6 alapérzelem. A mezei fényképekből összeállított ábrákon én sem tudtam kiigazodni. Még egy dologra ráéreztem az alapérzelmekkel kapcsolatban. Vegyük az undort és utánozzuk az arcmimikát. Én aközben nem élek át olyan érzelmet, hogy a szívem másképpen járna. Aztán: ha örülök, ez a leggyakrabban nem is látszódik rajtam. A félelem, a harag, a düh negatív érzelmek. Az ember szívének nem kedveznek ezek az állapotok. „A szeretetben nincs félelem” 1Ján. 4,18 Ezen bibliavers alapján azt állíthatom, hogy a hat alapérzelemből egy nem is érzelem. „ Így szól az ÚR: Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Edómnak, mert fegyverrel üldözte testvérét, nem ismert irgalmat, szüntelen tombolt haragja, megőrizte dühét mindvégig. ” Ámos könyve 1,11 MBT Ez az idézet nem alkalmas arra, hogy azt bizonyítsa, az irgalom ellentéte, az irgalmatlanság egyenlő lenne a tomboló haraggal, a dühvel. Károli Gáspár és mások azt írják, hogy Edom elfojtotta szívében az irgalmat. Az elfojtás szó keletkezése Freud nevéhez köthető, 20. századi keletkezésű. Az biztos, ha egy emberen, aki bűnt követ el, más valaki megkönyörül, irgalmaz neki, az irgalmat tévő a szívében átérezheti a másik pontos lelki helyzetét. Az irgalmazás viszont nem látható érzelem. Nem stimmel ez az egész érzelem-hipotézis. Időnként olvashatóak cikkek arról, hogy nem is mindenhol ismerik fel még a gyerekek sem például a boldogságot! Az álcázás miatt lehetséges ez, szerintem elvesztették a viszonyítási pontjaikat. A dél-amerikai sorozatokat kedvelők legalább tisztán megismerhetik a gesztusnyelvet, a mimikát. Vagy ott csapják be őket a legjobban? Így van ez minden fontos kérdéssel a hitetlen, vallástalan embernél. Nem tudja, mi a fix, mi a relatív, mi az igaz. Én úgy gondolom a fizikai ingerek megtervezését, hogy azoknak két csoportja van: a gondolkozás és a nem tudatos gondolkozás, vagy másképp érzelem. Hiszen önmagában keletkező és véget érő érzelem nincs. Érzelemmentes gondolat sincs. Nem létezik olyan gondolat amely önmagába visszatér, s közben nem vesz fel érzelmi komponens/eke/t. Ezeket képtelenség egymástól elválasztani. Ezért is alakítottam ki magamban egy olyan elképzelést, amelyiknél az számít mi a kezdet és mi a vége a két testi funkciónak. Ha tudattalan a kezdet, a vég tudatos és persze fordítva. A másik két nagy csoport a tudattalan érzékletek, észlelések, vagy intuíciók, míg a másik vége ennek a jelenségnek az érzékszerveken ki és bemenő fizikai ingerek. Itt annyi nehézséget kell legyőznöm, hogy az intuíciónak is lenni kell valami „testi központjának”, ami az agy nem lehet, mert az a gondolkozásé. Az intuíció is olyan tény és tényező, mint a tapasztalat, mint pl. a látvány, vagy a bőrérzékelés. Az intuíció esetében csak a tény alakul ki, anélkül, hogy érzékszerveken keresztül inger jutna ki-be a szervezeten! Ezért is nehéz megfogalmazni, hogy mi az intuíció. Izgalmas kérdésekre kell valamilyen magyarázatot találni! Hogyan kerül be az inger a szervezetbe? A tény miért nem is gondolkozás? Mert ha hallok egy adatot a déli híradóban, akkor csak a fülem használtam, semmi egyéb nem történt velem. Bár az is igaz, hogy az adatokat megjegyezni is tudni kell, az agy raktározza azt, ez pedig már funkcionális gondolkozás! Tehát én azt mondom, hogy az intuitív inger be sem került a szervezetbe, hanem ott van/volt. Az ember gyerekkorában lát egy nevetést, ami nagy hatással van rá. Ezt elraktározza magában. Ez egy olyan „séma”, amelyik minden további történéshez viszonyítási keret, már amelyik a nevetéshez kicsit is hasonló. Ez nem valódi séma, hanem egy igen pontos tény. Ez szolgál majd alapul a későbbi tájékozódás alapjául. Az ember ehhez inkább viszonyít, nem pedig összehasonlít vele. Ezért nem lehet valódi séma. Aztán bármilyen nevetést be lehet mérni a fixnek megállapított sablonnal. Minél fiatalabb korban gyökerezik meg a sablon, annál kevésbé tudja az ember, hogy mi is volt az alapvető inger, amelyet látott, hallott, kitapintott, megízlelt. De az ember azt hogyan fogalmazná meg, mi az édes íz etalonja. Szinte csak azokat tudja, amelyek nem azok! Melyik szag kelt az emberben vonzódást egy személyhez? Ezt sem tudná az ember szavakba önteni, főleg nem érzékszervi inger nyelvére lefordítva elmagyarázni. Amikor az inger megjelenik, és természetesen véletlenül, akkor azonnal -31-

megérti és megismeri az ember, hogy az mit jelent neki és mire emlékszik vissza, ki az a személy, akihez kötheti. Szagingernél általában könnyebb az azonosíthatóság, de bizony itt is gyakori, hogy mindent tudunk a szagról, csak azt nem, hogy mi a viszonyítási pontunk! Ezért is tartom az egész jelenséget tudattalannak. Jóllehet, bizonyossága vetekszik azzal, amit az ember lát-hall. Csak ott mintha minden másképpen lenne a viszonyítással. Amit látunk, azt érdemes megjegyezni elég pontosan, mert soha nem fogjuk tudni megmondani, milyen nagyságú ember az etalonunk. A 175 cm, a 180 cm. Nőknél meg a 162 cm. Nem hiszem, hogy bárkinek működne így a szervezete. Attól még lehet, hogy nem így működik, hanem más valahogyan, csak nem teljesen megfordítva. Következzék hát az ábra a funkciókról, amely megközelítés nem olyan, mintha területeket illesztenénk egymásra/ba.

Ez itt a gondolkozás és az érzés „kapcsolatát”, vagy eloszlását mutatja be. De akkor sem tévednénk, ha a tudat és a tudattalan aránya ábrázolásának neveztem volna el. A fenti ábra idealizált és a lehetetlen eset, mert pontosan félig tudni és félig nem tudni valamit nem lehetséges dolog. Hiszen ez azt is jelentené, hogy vagy ilyen, vagy olyan. Döntéshelyzetben az ember kétféle lenne; vagyis nem tudna dönteni az ember arról sem, hogy eldöntsön-e egy kérdést vagy ne döntsön el. Az alsó ábra valamely ember tudat/tudattalan eloszlását mutatja. Két ember nem hinném, hogy ebben teljesen azonos lehetne. Ennek az elképzelésnek is vannak gondolatébresztő részletei. Vegyük a gondolkozást kiindulópontnak. Gondolkozom itt a fogalmazáson, ha sikerül kifejeznem magam és leírnom az elméletet, eltölt engem a megelégedettség érzése. Most mellékes, hogy az elégedettség érzése-e vagy nem az, de az elvégzett illetve befejezett dolgok után az emberben kialakul egy kellemes érzés, hogy a munka el van végezve. Nemcsak megelégedettséget érzek, hanem boldog is vagyok, ha tetszetős szavakat találok és találóan alá is támasztom ezt a még ismeretlen, sokak számára biztosan átgondolatlan elméletet. Minél nagyobb a tudatom aránya, az érzés annál intenzívebb. A kis rész, ami tudattalan, igen heves. Ha a tudatos gondolkozás aránya kicsi, akkor a nagyobb tudattalan rész nemcsak heves és pozitív nem lesz, hanem ebben az esetben elszürkül és negatív előjele lehet. Az érzés mindig valami után következik, gondolkozás, vagy cselekvés után oldódik ki az emberben és a szívre pozitív vagy negatív hatása lehet, attól függően, hogy a munka során az ember mit végez; épít vagy rombol. A gondolkozás előtt egyáltalán nem muszáj valamit is éreznie az embernek. Az más dolog, hogy a gondolkozást is kiválthatja pl. érzékszervi inger, de az érzés biztosan nem előzi meg a bölcseletet, a terveket, a tanácsot. Éppen ezért a gondolkozás tudatosságát lehet vizsgálni úgy, hogy ahhoz viszonyítom, hogy mennyire az eredmény, a hatás vagy mennyiben az azt megelőző észlelés felé billen az ember gondolkozása. Az utóbbi esetben lehet szó arról, hogy a gondolkozó ember nem hedonista /élvezet hajhászása, öröm megszerzése/, mert nem a boldogságot hajhássza, s ezért akarna bölcselkedni, tanácsokat adni, valami építőt elvégezni. Egész egyszerűen, a gondolkozás magára vagy másra irányul-e, ez biztosan és könnyen segít eldönteni ezt a kérdést. /Az érzés is lehet kezdeti állapot, akkor előbb-utóbb cselekvés vagy valamilyen gondolat fogja kísérni./ Mielőtt ezt megértettem más szempontokon járt az agyam. Szerettem volna térben is látni, hogyan néz ki egy olyan test /amit egy bothoz hasonlítanék/ amelyik egyik oldalán gondolkozás van, a másikon meg érzés! Úgy képzeltem el, hogy egy botra gondolok, amely valahol középtájon vagy bárhol máshol már más színű, mert abba a tartományba érve már az ember nem gondolkozik, hanem érez. Egy kétpólusú bottal van tehát dolgunk /ez a természetben a mágnesnek felel meg!/. Azt megfigyeltem, hogy a terület váltásoknál nemcsak egy szalagon haladunk át, hanem a képzeletbeli bot mint egy emelkedő visz fölfelé. Az emelkedő tetején történik -32-

meg a váltás érzelemre! Ennek pszichológiai megfelelője, hogy két ellentétes pólust feltételezve az átmenet területén hatalmas energiák szabadulnak fel. Ha az ember az érzést egy ellentétes gondolatként értelmezi, akkor az emelkedő tetején, ahol a helyzeti energia eleve magasan van az ellentétes gondolat hirtelen fejti ki a hatását. Látható, érzékelhető, hogy az ember nem színtiszta gondolatból áll, hanem heves érzelmi reakciókkal vált át a másik pólusba, majd az ellenkező gondolat energiája kemény érzelmek kíséretében tud ismét csökkenni. Mint bizonyít ez? Annyit, hogy bizonyos embereknél ha nem hagyunk időt a természetes pszichológiai folyamatokra, s mindenben az ellenkező pólust testesítjük meg, akkor ilyen „lelki hullám” vonul le rajtuk. Nem véletlen, hogy ugyan a folyamatot sikerült megértenem, de eszembe nem jutott volna, hogy ilyen kísérletezésbe fogjak. Ez a kísérletező emberek repertoárjában szereplő eszköz, de remélem írásommal sikerült megmagyarázni /nekik is/, hogy mi micsoda és miért lehet komoly tudományos értéke. A dolog nem csak tisztán pszichológiai törvényszerűség, amit egyébként bárki bármikor előidézhet az intaktus, vagyis teljesség szétforgácsolására tett kísérletében. A mágnesesség törvényszerűségén alapulhat a most jellemzett pszichés, lelki történés, amelynek fordítottja is jellemző. Az érzések létráján lefelé haladva egyszer csak gondolataink alakulhatnak ki. Ez már ismerős képet lobbant fel bennem!

A mágneses mező a mágnesrúd közepén éri el a minumimát, ez megfigyelhető a vasreszelékek eltávolodásában, a kérdéses résznél.

Sokkal izgalmasabb, amit a tudat és tudattalan viszonyáról írok. Amely arány ráadásul nem is változik meg az emberben! Mert ha megnő a hossza a tudatnak, megnő a tudattalané is. Ez csak az intaktus egyik esete /a 2. számú ábráé/, még mindig arról van szó tehát. Eddig a nyugalomban lévő ember testi funkcióinak elrendeződését tárgyaltam. Nem olyan egyszerűek a dolgok, hogy ne kéne gondolkozni ezen, de hogy ezzel egyetlen lélektanos sem foglalkozott, számomra az a botrányos. Ennek az okát nem az elhallgatásban látom, hanem a tudományos gondolkozás és érdeklődés hiányában. Amit még mindenképpen tárgyalni kellene az intaktus 2. számú eseténél, hogy mi jellemző a lélekre ebben a hipotetikus-elméleti végletes helyzetben, amikor az emberre semmi külső inger sincs hatással. A dolgom egyszerű volt, egy mindent elsöprő feltételezésben találtam meg az analógiát a lélek és az 1. és a 2. ábra viszonyában. Ennél az esetnél a lélek egy az egyben a Möbiüs-szalag 8-ast formázó elrendezésben jellemző a lélekre :

-33-

Ez az objektum tulajdonképpen egy kétdimenziós test, amit papírszalagból el lehet készíteni. Az adja a különlegességét, hogy a Möbius-szalagon a kint és bent nem értelmezhető. Csak egyetlen éle van. De természetesen tudjuk, hogy két éle van, csak ügyeskedés az egész. Az objektum létezése azt mutatja, hogy háromdimenzióban, vagyis a térben nem mindig minden a szabályos testekre vezethető vissza, ha az emberi lélekről van szó. Esetünkben éppen egy ilyen bonyolult valami reprezentálja az emberi lélek működését. Ezt nem egy bonyolultabb, intelligensebb világért folytatott küldetésem miatt gondolom így. Hanem az önbeteljesítő-jóslatok, az önmagába visszatérő folyamatok létezése és a modelleknél a visszacsatolások létezése miatt is erősödött bennem ez a már régen kierlelődött elképzelés. A lélek „modellezésekor” eshetőségekkel is számoltam, ki is kellett zárnom, meg is kellett erősítenem egy „tárgy”, a Möbius-szalag hatását és persze a természetét. A részletekre ebben a tanulmányban nem szeretnék kitérni. Meglehet, sőt biztos, hogy az igazság még bonyolultabb. De ma már itt tartunk, ezt is megértettük, örüljünk neki! Bizonyos embereknél, a lélek így néz ki, ami természetesen energia-test, amint szó volt róla, átmeneti képződmény anyag és energia között. Ezen a szalagon azonban nincsenek lélekfunkciók. Mert azt ne felejtsük, hogy a vallástalan, világi ember lélekrajzát vizsgálgatjuk. Én azt gondolom, hogy ez az energia-képződmény a vallásos emberben is ugyanilyen. Az előző fejezetben taglalt átmeneti energiaformák többletet jelentve jellemzik a „vallásos” embert. Az energiaköpeny, mint az éltető energia forrása, hordozója nem egy kábel, hanem egy ilyen formát öltő energia-kábel. Hogy ez hol lehet az emberben, azt még nem igazán tudom. Mert az idegrendszer nem ilyen. De annak a hálózata, a mikrovilág, a nanoméretek tartományában érdemes lenne keresni ilyen térbeli elrendeződést. Mert ha azon belül az energia felveszi az ideghálózat alakját, már találtunk is ilyen energia-testet! Mivel ebben a könyvben itt minden a lehető legelemibb helyzetekkel, testekkel, részecskékkel és esetekkel foglalkozik, ezért arra tippelek, hogy a testben kell keresni ennek a nyomát, méghozzá az idegrendszer kell legyen a kiindulópont. Még annyit szeretnék pontosítani és az eddigiekhez hozzátenni, hogy a testi funkciókból 2-nél több van, s ezért azok egymáshoz való viszonya nyugalmi állapotban az alábbiak szerint rendeződik.

A rajz elkészítésekor nem sokat gondolkoztam. Azért, mert a funkciók, mint lélektani területek, vetületek egymást alaposan, de nem abszolút mértékben fedik, mert akkor csak egyetlen négyzetet látnánk az ábrán. Ami a síkban azt jelenti, hogy egyetlen szerepet figyelhetünk meg. A térben elkészített ábrán akár egymás felett is elhelyezkedhetnek a funkciók, mert x,y,z koordináták közül 2-nek az egybeesése még megkülönböztethetővé teszi az egyes szerepeket!

Ebben az esetben a rétegek távolsága alapján lehet felfedezni, hogy 4 funkciós egyénnel beszélgetünk. A tudomány egyik fő problémája ezt az elméletet is jellemzi; a mérőműszerek hibája, sőt hiánya. Viszont ezt megfigyelni nemigen lehetséges. A dolognak és a fenti 2 ábrának az apropója az, hogy ami fizikailag egynél több, az egymással olyan viszonyban kell legyen, hogy azok -34-

tökéletes egybeesése kizárható eshetőséget jelent. Ilyen tantétel például a keresztyéneknél a szentháromság. Egyetlen személyben 3 lehetőség: az Atya, a Fiú és a Szentlélek osztozik. Ha nem osztozik, akkor létezésük tökéletesen lefedi egymást. Utóbbi esetben lehetetlen lenne megkülönböztetni, hogy mikor melyik entitás /létező/ szerepel. Pedig a Bibliában Jézus Krisztus szereplése nagyon is jól megkülönböztethető Jehova Isten létezésétől, lakhelyétől. „Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.” Máté 17,5 Hogy nem egy testben volt Isten és Jézus, az több, mint biztos. Sőt, akkor az emberek is egy testben voltak Jézussal és Istennel, mert mindannyian egy felhőbe burkolóztak! Ez ugye egyáltalán nem lehet vita tárgya, ezért a rendszer, vagyis a mennyei felhőre alapozott elképzelés sem egy sziklaszilárd gondolat. Szerencsére az anyaszentegyház készített ábrát arról, hogyan képzelik el a Szentháromság-Egyistent. Ma sem tudják pontosan, de éppen ebben a homályos tantételben tud megvalósulni például az ökumenizmus. Az első ábrát a középkori kódexekből jól ismerhették a teológusok és templomok falán is felbukkan. A másik ábrát már nem olyan könnyű fellelni, nem is keresgélek az eredettel kapcsolatos beszámolók után. A lényeg, hogy az ábrák nagyon jól megmutatják, hogy az ember mit gondol valamiről, valakiről. Az alsó képen nekem fel is tűnik, hogy a három kör 3 metszéséből 1 jobban behatol a másik kör területére. Ezt vajon milyen elmélet miatt gondolják így a reformátusok? Sajnálom, de nincs kedvem ezt kutatni. Tuti, hogy az alkotók történelmi baklövést követtek el! A fenti ábra sima ügy. Az embereknek a geometriához, a szabályossághoz való középkori viszonya motiválta ezt a szerkezeti elrendezést és vele a „butaságot a négyzeten”. Azért azt megtehetjük, hogy ne csak kritizáljunk, értsük is meg a szentháromság lényegét és le is rajzoljuk azt, amit arról gondolnak más vallásokban. Ezt engedelmükkel kihagynám, mert 3 egymást teljesen fedő négyzetet rajzolhatnék, amelyről fentebb megállapítottuk, hogy az lehetetlenné teszi a 3 személy megkülönböztetését. Azért engem csak nyugtalanít az, hogy a következményekből vezessem le a jelenséget. Ezért én mégsem zárom azt ki, hogy léteznek dolgok -és miért lenne kivétel éppen az ember pszichéje- amelyek mögött megbújnak valamilyen szempontból teljesen hasonló dolgok, amiket csak akkor vesz észre az ember, ha a fedőréteget elkezdi mozgatni. A fedőrétegen azt értem, hogy egy látható tárgyat azért vizsgálok meg, mert mögötte, alatta, az árnyékban, akár magában a tárgyban benne, valami rejtőzik, ami csak bizonyos szempontból hasonlít arra a tárgyra, amelyet a kutató ember tanulmányozni kezd. A tárgy mozgatása általában elegendő, hogy megfigyelhessük az egységet, illetve azt, hogy az egység csak látszólagos, mert egy egész szerkezet figyelhető meg, amelynél bizonyos szempontból hasonló dolgokra bontható szét az egység. Ez a kis elmélkedő vezet el ahhoz, hogy a 28. oldal 1. ábrájának elemzéséhez kezdjek. Az intaktus 1. számú esete mintha szükségtelenül megtöbbszörözné az egységesség eseteit. Ennek az alapja, hogy az embereknek lelke van. Más ok miatt nem rajzoltam volna kétszer ugyanolyan ábrát, mert akkor nálam sem stimmelne valami...

-35-

Ahogy előbb a szerkezet kérdésre navigáltam, már nem is tűnik olyan lehetetlenségnek az, hogy rajzoljak egy négyzetet, a 4 testi funkciónak megfelelően 4 négyzetet, amely egymásban van. Egymást 4 teljesen fedő rétegből csak a felszínt lehet látni. Ebből azt hihetnénk, hogy az intaktus 2. számú esetéről van szó. Az is tulajdonképpen, csak olyan embert jellemez, amelyik valamennyi ideig nem ad magáról életjelt! Azért, mert az emberi lélek foglyul ejtetett a testében, s démonok irányítják az életfolyamot. A testi funkciók egymástól gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek ennél az eshetőségnél. De ez nem a lélek állapotával függ össze. A teljesen egybevágó rétegek, vagyis a szerkezet kérdésével érdemes kissé közelebbről megismerkedni. A feltevésem tehát az, hogy így vagy amúgy a démonok rejtőzésének kell biztosítva lennie. A psziché szerkezete és szerkezetisége ennek áll a szolgálatában. Az első feladat annak a meghatározása, mi az a dolog, ami mögé el lehet bújni. Ez nem más, mint az ember lelke. Méghozzá ehhez az intaktus 2. számú esete, a 29. oldal 2. ábrája szolgáltatja az alapot. Az ilyen ember hasonlít bizonyos típusú emberhez -az előzőekben tárgyalthoz- belsőleg. Egy démon egyik feladata, hogy valamilyen emberi lélekhez való hasonlóságot egyre tökéletesebbé tegye. Ha ez megtörtént, akkor következik a gondolkodás rétege, amely tehát nem az ember sajátja, egy démon fejleszti azt ki, hogy akihez belsőleg-lelkileg hasonlít az ember, annak a gondolkodását is megismerje és utánozza és olyanná változzon. A következő réteg a érzékelés síkja. Mindaz ami megfigyelhető, ez azonban nem tapasztalat és érzékiség. Majd befejeződik a körfolyamat, az egyén az érzéseket is leutánozza, hogy a hasonlóság teljessé legyen. Ami miatt minden másnak tűnhet, amikor a fogva tartott lélek szóhoz jut, szerepelni kezd és harcol a démonával, démonaival, az más embert és magát a személyt is egészen más formájában tünteti fel. Vagy ezért utálják meg az ilyen egyént, de éppenséggel azért szerethetnek is embert, ha alkalomadtán sikerül neki a takarásból előtűnnie. Hiszen egy démon leutánozhatja az ember saját lelkét is, s akkor az nem világos, hogy kivel állunk kapcsolatban, ki akarja azt, hogy az egyénnek és másoknak ne legyen jó! Az elmélkedéshez a legfontosabb idézet és kiindulópont a Szentírásból: „25Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul. 26Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa? 27Ha én Belzebul segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok. 28De ha én Isten Lelkével űzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. 29Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát. Máté 12, 25-29 Szt. István Társulat Az ellentmondások mindig feloldásra várnak, mert ennek hiányában egy ország, város, vagy család is elpusztul. Hát még egy ember! Az egyénben lévő ellentmondások oka, hogy az ember lelke és egy vagy több démoni lélek is szerephez jut. Tehát még sincs ellentmondás, mert egynél több lélek cselekszik és hisz teljesen ellentétes dolgokat. Ami még igen érdekes lehet, hogy a démonok az erős embereket támadják meg és győzik le. A hasonló, tehát szeretem elv látszik érvényesülni, mivel az ördögi lények is erősek, nagy hatalmúak. /Similis simili gaudet. - Hasonló a hasonlónak örül. Latin mondás./ Az élet nem egyszerű, ezért is szinte minden élőlénynek megtalálható a gyenge vagy a sokkal rátermettebb példánya. Mielőtt a csodák palotájába is bekukkantunk, még annyit; a felvázolt körfolyamat nagyon eltérő lehet, főleg ha a variációkról is bemutatom az ábráimat! Az intaktus 1. számú alapeseténél a lélek a magasba lett fölhelyezve, néha és egyeseknél ez alkothatja a felszínt. Ezáltal jelentve szabad terepet és prédát másoknak valamint a démonok portyázásainak. Az ember magát építi le, ha más kíméli is a lelkét. Az egyén megfigyelhetően a szabadba helyezte lelkét, ezért az élet terhei is fokozottan hatnak védtelen lelkére. Erről van tehát szó:

-36-

Ezt a lépést azonban csak igen kevesen merik meghúzni. Inkább a mások általi támadásban vesztik el lelkük energiájának jelentős részét. De azért van példa bőven az önpusztításra is. „Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól.” Ézsa. 29,9 A látszólagos intaktus esetében tehát a lélekfolyamat általában ellenkező az intaktus 1. számú esetével, de még az is kiügyeskedhető, hogy annak se kelljen különböznie „a valóditól”, egy másiktól. A mélyben, a háttérben szerkezetet találni, a Möbius-szalag, mint a lélek modellje ezen rétegeket összahangoltan, precízen megtervezett rend szerint szervezi egységbe. Mint mondottam, ez az ördögi lélek irányításával zajlik és halad a beteljesülés felé, amikor minden racionális, sőt emocionálisan is hibátlan. Aztán ez lehet a gyermekkor vége, vagy ez lehet a felnőttkori személyiségfejlesztés megválasztott iránya. A természetben, az elemi részecskék esetében biztosan nem beszélhetünk az egységes részecske továbi részeiről, szerkezetéről, felépítéséről. Csak olyan értelemben, mint az atom, amelynek működését megismerve meg kell értenünk, hogy a korábban legkisebbnek feltételezett atom egy egész rendszer, akárcsak nagyban a mi Naprendszerünk. Központi csillagunk a Nap körül bolygók, aszteroidák, üstökösök keringenek. Bizonyos tekintetben ez a legkisebb egység, mert a Naprendszerben működő törvények a kisebb egységeknél- a bolygóknál, vagy a holdakkal rendelkező bolygóknál, az egymás körül is keringést végző kisebb űrbéli testeknél mint rendszereknél -nem ugyanúgy működnek! Hiába találhatók meg bennük ugyanazok az elemek, a háromtest-problémák és a még bonyolultabb törvények; a Naprendszer csak maga olyan, ahogy azt megismerte az ember. A Naprendszer keletkezése sajátos, semmi más rendszer nem mutat vele azonosságot. Keplernek a bolygó-mozgásokra felírt keringési törvényei ugyan minden más csillagászati és nem csillagászati rendszerben érvényesek, azonban segítségükkel egy rendszer még távolról sem azonosítható be, hiszen az azonosításhoz a keringés speciális törvényeit is meg kellene vizsgálni. Az atom szerkezetében az atommag és az elektronfelhő „közötti” viszony a legalapvetőbb. Az egy dolog, hogy az atommagot nagy energiával elemeire szedhetjük szét, az alapvető rendszer az atomszerkezet! Az intaktus 1. számú esete analógiával élve ezt a legalapvetőbb rendszert testesíti meg, amelyben a testi ingerek szerveződését láthatjuk. Az emberi lélek az ördögi lény által kiépített rendszerrel ellentétes. Ezt akkor ismerhetik meg, amikor az emberi lélek harcol az ördögivel, mert megunta a hasonlóságon alapuló utánzást. Az ekkor megnyilvánuló lélek még az ördögi lényekénél is rosszabb!

-37-

A mi csak lehetséges ki is próbálják– a csodabogarakról Még a fejezet elején sem hittem, hogy egy kisebb alfejezetre is szükség lesz, hogy a változatosságról, a variabilitásról se feledkezzek el. Ennek a könyvnek a lélek természtrajza címen kívül még az is fontos jellemzője, hogy minden ember más, egyedi, csak hasonlóságok és különbségek találhatóak. Ennek megvan az a veszélye, hogy a legtöbb ember számára hihetetlen. Mint szóltam róla, az intaktus 1. és 2. számú eseténél, maga az emberi vagy ördögi lélek is rendkívül különböző mélységekben helyezkedik el, élnek nagyon büszke és nagyon alárendelődő emberek. A most következő ábrák ezt a sokszínűséget tarkítják, további lehetőségeket jelentenek az egységesség, az épség és teljesség követelményét megtartva. Az intaktus 2. számú esetére nézve mutatom be a variációkat:

-38-

Az ábrák számának növeléséhez még jó néhány változót lehet találni és az emberek találnak is. Ez természetesen az intaktus mindkét eseténél igaz és így van. Elsősorban a lélekkel való játék növeli a lehetőségek számát. Én csodabogárnak azt a beállítódást tartom, amelyiknek eltérését a szimmetriától szabad szemmel is könnyen észre lehet venni. A szimmetriában mindig benne van a tökéletesség! Ugyhogy nem a ritkaság tesz valakit csodabogárrá; a tökéletlenség az annál inkább, bár ezt a lélektani tételt is sokan szeretnék másként megfogalmazni. Az intaktus eseteit bemutató négyzet csak négy különféle oldalára állhat, vagy élére állítva egy rombuszt alkotva létezhet. Igaz, nem mindegy melyik csúcsára van beállítva a bizonyos rombusz, mert még a forgásirányoknak is jelentősége van. Ez összesen akkor is csak 8 különféle helyzet és nem több. Fontos megállapítást igényel a léleknek az a helyzete, amikor függőleges helyezetben van, vagy attól néhány fokkal eltérő irányban rendeződik el a négyzetben, vagy a rombuszban. Ennek a jelentése, a lélek bezártsága. Bár az 5. és a 6. sorban is látható, hogy a lélek elzárkózott attól, hogy a külvilágra kijárata lehessen. Ez viszont nem ugyanaz az eshetőség, mint amikor az intaktus alaphelyzeteiből kiolvasható az anyag és az antianyag létezése is! A vízszintes helyzet és a függőleges helyzet egymással gyökeresen ellentétes lélektani beállítódást képvisel. Míg a többi eset a személyi szabadság létezését bizonyítja, de elhibázott, bár szerintem inkább túlvariált eshetőséget jelent a lélek szerepével kapcsolatban. Valójában az első 4 eset az igazi, valamilyen eszményi bellítottság, amelynek megértéséhez egy újabb ábrát készítettem, ahol az intaktust szemléltető négyzet felépítésében szabályok is láthatók, mert jelentősége és jelentése van a négyzeten kívül lévő, az azt körülvevő természetnek. Fizikai teher, az élet terhei

Agresszió

Magány

A 0 energiaszintje Bibliai alap

Az emberre ható erők, a természet rendje és erői szempontjából készült a fenti ábra. Amikor a bibliai igazságokon gondolkodunk, mindig a valóságosság kell legyen a vezetőnk. Ha elolvassuk Jézus egy példázatát akkor 3 dolgot kell szem előtt tartani. Mi a mondanivalójának objektív, szubjektív jelntősége és a természetet, vagy annak Teremtőjét hogyan mutatja be. Isten vagy a természet hogyan jelenik meg az ember számára?! Ennek alapján vizsgáljuk meg a következő, 4 alapesetet ábrázoló intaktus törvényszerűséget.

útszél

köves talaj

tövisek között

-39-

Jó föld

Isten szavából a magvető példázata használható föl egy ilyen komoly kérdéshez! A magvető az igét hinti, tehát a mag Isten beszéde /Luk. 8, 11/. A példázat Lukácsnál így található meg pontosan: „5. Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt. 6. És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége. 7. Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt. 8. Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja. 9. És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat? 10. Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. 11. A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. 12. Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek. 13. És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak. 14. És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. 15. A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. Lukács 8, 5-15 A magvetőről szóló példázatban a föld jelenti az emberi szívet. Az emberi szív a végső terepe annak, hogy az ember hogyan reagál Isten beszédére, üzenetére. A példázatbéli föld olyan, mintha terepe lenne annak, hogy mi történik az elhintett igével. Ebben az esetben Isten beszédének fogadtatását jelentené. De nem pusztán erről van szó, mert a bogáncsok, vagy tövisek közé eső magvaknál éppen az a probléma, hogy a terep megfelelő ahhoz, hogy Isten beszédét az ember meghallja, de egyértelműen mások miatt szenved hajótörést az, hogy az ige hatására az ember gyümölcsöző tetteket hajtson végre. Az evangéliumokban olvasható 4 alapeset az egyénnek az igére adott válaszát, az elért eredményt jelenti. A példázatban a talaj jelentheti az előző ábrában megnevezett alapot, amelynek szintén megvan a szentírási kiindulópontja! „47. Valaki én hozzám jő és hallgatja az beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. 48. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. 49. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül /fövenyre/: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása. Lukács 6, 47-49 Azért ez két különböző példázat, amit próbálok egymással összefüggésbe hozni! Tulajdonképpen nincs köztük szerves kapcsolat. Csak arra szeretnék utalni, hogy a 8. fejezetben lévő magvető példázatán elkövetett konvertálással, formátumátírással, a 6. fejezet fogalmaihoz elkészített átfordítással, igazítással is lehet dolgozni. Ennek eredménye, hogy teljesebb képet kaphatok az Isten beszédével kapcsolatos emberi reakciókról! Tehát a magvető példázatban előforduló talajok a köves és a termékeny talajok. Ezek közül a sziklára épített ház marad stabil akkor, ha jő az áradat, amely mindent visz magával, ami nem sziklaszilárd, tudjuk ezt a 6. fejezetből. Más szempontból is érdemes a talajt megvizsgálni. Méghozzá a szerint, hogyan segíti elő a gyümölcsöző cselekedeteket. Ez a 8. fejezet nézőpontja. Ilyen nézőpontból már azt lehet mondani, hogy a sziklás talajnál a termékeny, csernozjom talaj jobb! Mert ott nemcsakhogy megmarad a mag, az ige, hanem kikel a földből és termést hoz. Isten hiába ültetné kertjét köves talajra, ha az csapadékmentes időszakban kiszáradna /Az Édenkert az ősi -40-

Mezopotámiában volt/. A két fejezet összegzett tanusága, hogy termékeny talajon építsünk házat, de a lábazatot ne a talajra, hanem az azt hordozó kőzettestre építse az ember. Mégha az egyén jó helyen is építette fel a házát és alapja is van, akkor sem tud egyetlen gyümölcsöt sem termeszteni! A magvető példázatban megnevezett talajokra ezért tekinthetek úgy, mintha azokból energia lenne kinyerhető. Isten beszédének cselekvéséhez fontos, hogy az ember a házát élhető helyen építse föl, lehetőleg ne egy vulkán közelében, magashegyvidéken, vagy egy földrengéses területen. Ezen túl viszont az embernek élnie is kell valamiből. A földnek ahol az ember él, az élelmet is biztosítani kell számára. Ezt 4 -féle talajtól várhatja, a feketeföldtől, az erdőtalajtól és a rétitalajtól, az öntéstalajtól. A szikesen, homokon és váztalajokon nemigen tud semmit sem termelni az ember. A talajok a megélhetéshez szükséges energiát eltérően biztosítják. A példázatot akár ilyen szemszögből is elemezhetjük. A köves talajra hullott magnak az emberek örülnek. Viszont ideig-óráig tart a hitük. Nem tudott meggyökerezni bennük Isten szava. Könnyen megbotránkoznak, elszakadnak, hiszen a háborúságot nem bírják /Márk 4, 1-20; Máté 13, 3-23/. Ez a hozzáállás mindenképpen nyitottságra vall, de gyümölcstelen tettekhez vezet. Hiszen az ige valahogyan nem a hitüket, a szivüket éri el! Maximum az élet élvezetét találhatják meg az igazságban, amelyet hibás lélektani alappal, választásokkal nem sokáig birtokolhat az ember. Úgy gondolom sem a magány, sem az agresszió ellen nincs megfelelő védettségük. Látható, hogy nyitott helyek vannak személyiségükben. Az ábrákat nézzék meg e szerint is! Az útfélre, útszélre eső magot az emberek, vagy nem az emberek eltapossák, a madarak azonnal föleszik, mert jól megközelíthető helyen találkoznak vele. Ezenkívül a madár a lélek szimbóluma. A Biblia szerint Sátán azonnal lecsap az olyan emberekre, akik erősek. Az égben lakó /Jézus földi életében még az égben laktak./ lelkekkel, illetve Isten démonokkal támadja őket és az ember szívéből nagyon hamar száműzi az igazságot. Mondhatjuk, hogy az ilyen egyéneket felülről érik a kedvezőtlen hatások, végső soron a fizikai világ létező törvényszerűségei. A láthatatlan ördögi lényekkel is meg kell tudni bírkózni, mert az is egy fizikai valóság, de meg is mondom, esélytelen harcba kezd az ember, ha csak önmaga egyedül próbál megvívni a szörnyetegekkel. Istennek ez is volta célja, amikor megteremtette őket... A mag jó földbe is eshet, de nem mindegy hogy milyen környezetben van. A földben élő más növények küzdelmet folytatnak azért, hogy minél több forrását biztosítsák életben maradásuknak. Kell nekik a napfény, de a talajból felvehető táplálék is. Így nem tud kifejlődni olyan hit az egyénben amivel akárcsak egyetlen jó gyümölcsöt is teremni tudna! Az erős egyént a környzete végül maga alá gyűri. Ennél a zárkózott beállítottságnál az ember saját családja fogja elgyengíteni, mert befolyással van személyes döntéseire. Összességében tehát már a gyökereinél, származásánál elfojtják az erőt az egyénben. Felülről pedig a gazdagság és a kívánságok bírnak legyőzhetetlen befolyással. Az útszéli élet is zárkózott, nem hat rá az agresszió vagy a magány, csak a földi energiák és a természetfölötti! /Szerintem az emberek is el akarják pusztítani őket, ha rajtuk járnak./ A Jó földbe hullot mag megtermi a gyümölcsét. Amelyben sok különbséget találni. Van aki harmincannyit, hatvanannyit, százannyit terem, mint amennyiben Isten igéje őreá fordítódott. Rendkívül fontos és jó ha az olvasó észreveszi, hogy említettem, öszefüggésbe hoztam az ábrákat a zárkózottsággal és nyitottsággal. Azért, mert jól magyarázható az összefüggés. Egyáltalán nem tartom erőltetettnek. Végig logikus következtetések vonhatók le segítségükkel. Viszont nem kívánom elvinni a tanulmányt filozófiai terepre. Csak annyira, hogy megmutassam, van összefüggés tudomány és vallás között! A korábban elkészített ábrák száma 24 volt és mind az intaktust szemléltetik. Valamelyest alapesetnek vehetőek. Mindenképpen szeretném azt kiemelni, hogy az alapesetek száma akár a százat is elérheti. Rendkívüli a lehetőségek száma, hogy különbözzenek az emberek egymástól. Valahol a határt is meg kell vonni és megengedni az embernek, hogy az „ideális”-tól eltérhessen! Ezen elmélet alapján nem is gondolkoztam azon, melyek lennének azok az eshetőségek, amelyeknek szabad utat lehetne engedni. Ez azért van, mert még 4 alapesetnek tűnő lehetőségről meg kell emlékezni. -41-

Az első, vagyis a fenti ábra olyan helyzetet mutat be, amikor mintegy akadályban az egyén felpattan a magasba. Érdemes megfigyelni az intaktust demonstráló négyzetben a lélek 40°-os , illetve 5°-os szögét a közeli oldalhoz mérten. Ez 0 - 44,9°-ig lehetséges, mert akkor nem a négyzet valamely csúcsából indul ki vagy végződik el a lélek, ha egyáltalán kifut a környezetre. A második eset egy fénykép negatívjaként szerepel, ez viszont nem létező lehetőség, mert nincs olyan szabályszerűség a természetben, amellyel meg tudnám magyarázni a jelentését. Régebben a fizikában népszerű volt hinni a Dirac-tenger létezésében. Eszerint a világegyetem egy tökéletes térháló, amelynek pontjaiban megfigyelhetetlen részecskék ülnek, amelyeket azonban más részecske képes kilendíteni a helyéről, s így a rácspontban egy lyuk marad vissza. Dirac szerint ezek a lyukak az antirészecskék. A teóriát a tapasztalat nem igazolta. Viszont filozófiai ellentmondást felvetne az ilyen univerzum létezése. Az antirészecskéket meg kellene szüntetni, hogy a térhálóban a nyugalom és a rend visszaállhasson! Az részecske semmilyen hatással nem lenne az antirészecskére azon kívül, hogy a helyébe lépne annak... Nem vitás az antianyag létezését más alapeset szemlélteti. Korábban utaltam erre, amelynek pszichológiai vetülete a zárkózott mentalitás. A most tárgyalt alapesetek közül a 3. láthatóan egy kisebb négyzetet mutat be. De ez mit akarna jelenteni? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a testi ingerek területe, hossza, szélessége is különbözhet. Ez újabb száz és ezer különbséget eredményez. A 4. alapeset egy hatszöget jelenít meg, amelyben egy hálózat rajzolódik ki. Ez tekinthető a hatszög részeinek, szerkezetének. Én ezzel arra akartam rámutatni, hogy az egyén mindig valamilyen környezetben van és az rá nézve hatást is gyakorol. A hatszögben például ott van egy ill. kettő négyzet, amelyik kb. akkora mint az előtte bemutatott kisebb négyzet, de mégsem lehet ugyanolyan, mert jobbról és balról háromszögek érintkeznek vele, sőt belseje is van, amelyek működhetnek is valahogyan és emiatt a négyzet tulajdonságai mások lesznek. -42-

A csodabogár természet nem az alapesetek közül való szimmetrikus helyzetekből adódik, legalábbis ha az egyén intaktusban létezik. Az alapesetek részletes leírása a személyiséglélektanhoz tartozó dolog és feladat, azt már szerintem kellő mélységben ismerik. Itt a természeti erők eddig „ismeretlen” módon történő közrejátszását vizsgálom meg. Felmerülhet a kérdés az olvasóban, vajon ezek a négyzetek olyan egyszerűsítések, hogy egyrészt azt sem tudni mi mindenre kezdtem analógiákat alkalmazni. Már szinte az látszik, hogy amire csak akarom, arra használom fel magyarázatként. Valamelyest jogos kérdés lehet ez, mert az egész négyzetes játék arra való, hogy az ember használja az agyát akkor, ha teljesen azonos, vagy nagyon hasonló dolgokat lát az életben. A természet törvényei megengedik azt, hogy egy-egy szempont szerint teljesen azonos dolgok ne legyenek egyformák. Nem pusztán a látszólagos egyformaságról van szó, bár legtöbb esetben ez felel meg a valóságnak. Ha jobban odafigyel az ember, akkor észreveszi, a hasonlóságot és különbséget is, merthogy azonosságot nem fog találni az biztos. Ahhoz elektronmikroszkópra lenne szüksége és nagyon jól megtervezett kísérletre, hogy két elektront azonos frekvencára állítson... Azért az én könyvem lélektani tanulmánynak készült, amelyben a természeti törvények szerepéről, működéséről elmélkedek. Az emberek hasonló külseje mögött hatalmas különbség mutatkozhat, ez itt a lényeg! Meg az, hogy az induló alapunk az a gondolat, hogy soha nem fogunk két egyforma emberrel találkozni, még csak két egyforma külsővel sem. Ennek a modelalkotásban lehet szerepe. Egy ilyen elmélet hozzájárul az ember egyediségének tiszteletéhez. A sablonok, sémák kerüléséhez. Az egyén pótolhatatlansága az emberek közötti kapcsolatok féltését, őrzését, ragaszkodását segíti elő. Az egyén, akit megszeretünk, az többé nem lesz tárgy és nem mindegy, kivel és kikkel van! A kritika felhozhatja, hogy a négyzet egy szubjektív választás az elmélet levezetésére. Ez azonban nem igaz. A természetben persze a gömbhöz hasonlító részecskék, az elemi részek vesznek részt. Én azért a négyzetes szemléltetést használom, hogy egyszerűen tudjak ábrázolni bonyolult összefüggéseket, de felhívom a figyelmet a valóságra is, ahol ez szükséges, nem pedig csúsztatni szeretnék! Az emberi lélek még kevésbé négyzet alakú, alapú. Az ember teste pedig rendkívül összetett, mégis vizsgálható egységében, egészlegességében, amit én ebben a könyben egyértelműen elhatároztam. Ebből következően egyszerűsítésekkel dolgozok, ez így van. Az egyszerűsítés sohasem veszi figyelembe az összes jellemző dolgot, tulajdonságot! Az egyszerűsítés a pontosságban okoz hibát, tévedéseket. Az általános törvényszerűségek mindig is bemutathatók lesznek egy négyzettel és a vele kapcsolatba kerülő másik négyzettel, vagy egyéb síkidommal. Itt még a pontatlansággal sem kell számolni, mert a lélektani témánál szerencsére nem kell mennyiségekkel dolgozni. Más tudományban ebből adódhatnak a hibák... Ha egy igazság legalább 95%-ban bekövetkezik, akkor létezik. Az 5%-os pontatlanság nem kell, hogy érdekelje a kutatót, hiszen a létezik vagy nem létezik kérdésre keresi a választ. Ha egy kutatót az érdekel, hogy egy biztosan létező dolog vagy hatás hány %-ban jellemző, akkor jól meg is szakadhat a bizonyításban. Én is kutakodtam szakdolgozati címek után, amelyeket maguk a tanár kutatók adnak meg a hallgatóknak. Próbáltam megérteni, melyek azok a témák, amelyek csírájukban hibás gondolatból erednek. Mármint az, hogy ilyesmit érdemes lenne vizsgálni, mert nem hinném, hogy végül objektív kép alakulhatna ki a tudományban. Az egyik egyetem biológia tanszékének néhány évvel ezelőtti ajánlásait néztem át. Szerintem magvában holt kísérletre utaló téma:  Az AMP-aktivált protein kináz kapcsolata a transzkripciós szabályozással  Az élesztőben azonosított, autofágiát szabályozó gének (Atg gének) funkciója emlősrendszerekben  A szerin proteázok hatásmechanizmusa Egyre kevesebb az ilyen dolgozati téma, nagyon jó ötleteket olvastam, pedig laikusnak számítok biológiából. A tanárokkal sem szeretnék személyeskedni. Rengeteg jó téma van, amit szívesen kutatnék, ha nem lenne fontosabb dolgom és kötelezettségem, minthogy ezzel foglalkozzak. Nagy hibának tartom az olyan dolgozati témát és választást, amelyikhez nem szükséges semmilyen kutatást sem végezni. A 4 vagy 5 év alatt használt tankönyvekből meg lehet írni a dolgozatot. Az semmi. Erre példák az előbbi listából: -43-

 A HIV járványos terjedését befolyásoló tényezők  Az erdőhatár: kialakulásának okai, mechanizmusa  Párválasztási stratégiák madaraknál, hüllőknél és kétéltűeknél Ezeknél végeredményben nem a tanárt érdeklő témával van baj! A hallgatók motivációja szokott elveszni az egyetemi évek alatt. Egyébként engem nagyon is érdekelne ezen témák minden részlete. Ami szintén ahhoz vezet, hogy egy dolgozatot majd selejtezzenek, annak az oka az, hogy annyira speciális témában ír, hogy rajta kívül szinte senki sem érti miről van szó.  PMP típusú szerin proteáz inhibitor homológok keresése gerincesekben és emberben, szerkezetük modellezése  Adjuvánsok alkalmazása a humorális és celluláris immunválasz fokozására  A növényi oxidatív stressz és a szimplasztikus cavenging rendszerek kapcsolata Ezek után, hogy ne a végén és az összes esetre nézve keljen megvizsgálni, szükséges még a magvető példázat alapeseteihez visszatérni. Azért, hogy nagyon egyszerű kísérleteket végezhessen az ember az intaktusban lévő egyénnel. Nagyszerű, hogy itt el lehet végezni a kísérletet, senkinek nem kell szenvednie az agressziótól és a magánytól sem, én nem szórakozok másokkal. A magányt, az agressziót és a fizikai terheket modellezhetem az ábrákon. Azzal tudom megtenni, hogy bizonyos erő alkalmazásával tolom, nyomom az ujammal a négyzet /kocka, hasáb/ valamelyik oldalát és gondosan jegyzetelem mi történik a négyzettel ennek a hatására. Itt már tulajdonképpen egy kockával, vagy hasábbal történik a gondolatkísérlet. Amit az ember nem hisz el, azt puzzle vagy építőkockákkal le is ellenőrizheti. De én azt hiszem, gyerekkoromban nem össze-vissza rakosgattam a kockákat, de várat sem akartam építeni,addig amíg anyagismeretem nincs is! Inkább ezeket vizsgálatam, mert érdekelt! Ez egyáltalán nem kacsa, ez pure science /tiszta tudomány/. Az agresszió és a magány is egyfajta erővel kényszeríti az embert arra, hogy ne a szabad akarata alapján cselekedjen. Ha a kísérletem eredménye megegyezik azzal, amit az agresszióval, a magánnyal és a fizikai terhelhetőséggel kapcsolatban már ismerek, mert tapasztalatom szerint tudhatok róla, akkor a modell a valóságot 100%-osan reprodukálja. Várva várt eredmények - a nem priori kísérletezésről A priroi jelentése: a tényeket megelőző tudás. Arisztotelsztől származó szót magyarázok éppen. Az okozatból az okra következtető beállítódást Arisztotelész posteriori-nak nevez. Az okozat nála a tapasztalatot jelenti. Én egyik utat sem követem, mert számomra például a kísérletezés egész fázisa nem tudatos. Ennek nagyon sok oka lehet. Például ha a kísérletező ember az érzelmeket semmibe veszi, azt nagyon jól meg lehet tapasztalni. Én annyit teszek, hogy egy tényt , információt, okot, okozatot, bármit átbillentek egy másik síkra, s azon kezdek el gondolkozni. Természetesen az otthon magánya alkalmas leginkább erre. Nos, ez a mentalitás nem vádolható utálatossággal, vitatkozással, szőrszálhasogatással, még az érzelmeket sem viszem bele a kapcsolatba, ha ezzel valakinek kárt okoznék. Az emberrel megtörtént eseményeket utólag elemezhetem olyan szempontból és olyan ingerek szerint ahogy az később kívánatos. Viszont minden ami megtörténik az ember szívébe kerül, majd onnan tovább, de nem biztos hogy feltétlanül érzelem lesz belőle, viszont a szívében nyomot hagyott. Mennél inkább fontos az érzelem, annál kiszolgáltatottabbá válhat az ember másoknak. Az érzelmeket is utólag érdemes átélni! Legalábbis késleltetni az ingerfeldolgozást. Esetünkben a tapasztalatból való konklúzió levonását kellene megmagyaráznom. A tapasztalatot kell kinvezeni tény-tudásnak. Arisztotelész téved, amikor ezt okozatnak gondolja! Mert a gondolkozás nem lehet tény, hiszen abban lehet a legtöbb eltérés az emberek között. Ezért az agymunkára inkább véleményként tekinthetek. A tapasztalat, ami megtörtént az objektív. Az egy másik dolog hogy vannak, akiknek sokkal rosszabb élete van, mint másoknak. Akkor mégis szubjektív, hogy mit kell átélnie az embernek? Nem szubjektív, de a tapasztalt tényekre tekinthetek úgy is mint amiből el tudok indulni, ami alapja lehet a gondolkozásnak és úgy is értékelhető a -44-

tapasztalat, hogy bizonyítom vele egyediségemet. A szubjektív tapasztalat stratégiát keres, megküzdési módszerekről gondolkozik, hiszen megengedi az embereknek, hogy olyan mélyre hatoljanak belé, ahogy csak tudnak. Bárkinek lehetősége van, hogy beleírhassa saját történetét. A tapasztalat tehát egy vizsgált jelenség oka, de hát éppen azt nem tudjuk, vagyis ezt keressük! A lelki átbillentés annyit tesz, hogy úgy tekintek magamra, az én szerepemre, mintha tudatosan alakítanám a szituációt. Természetesen ez nem így van, de a múltat utólag így is meg lehet vizsgálni. Azzal, hogy tudatossá teszem a tapasztalataim, már gondolkodnom is kellett, amelyet okozatnak nevezhetek ki, de valójában ez a fő oka annak, hogy megérthetem a múltat. Vegyünk egy egyszerű példát: Könyvet írok mindenféle lelki törvénykeről, meg tényekről, amik megtörténtek, de lehet hogy mással nem történnek meg...Nagy valami ez? A lehető legkisebb, egy vélemény, egy élmény, de tény hogy sok embert vonz és érdekel az amit csinálok. És most elkezdek gondolkozni: azért tapasztalható ez, mert az embereket képes voltam megváltoztatni, arra az időre biztosan, amíg olvasnak. Ez pedig jó érzéseket közvetített nekik. Ezzel éhség és bizalom alakult ki bennük a bibliai bizonyságtétel iránt. Valójában sehol nem írja a Biblia, hogy amíg olvas az ember, bármilyen gonosz legyen is, a Biblia Istene formálja is a könyvet olvasó embert. Amit írtam, azt én gondolom így! Isten nem, csak a szöveg értelme formálja az embert, ez nagy különbség! Isten beavatkozása az egyén életébe az egészen másképpen van. Vannak más gondolataim is, ami bizonyítja, hogy én gondolkozok nem pedig más, vagy csak egy Biblia-moly lennék , aki rendesen bevágja az anyagot és az adatokat, de hogy mit kezdejen vele, az már rejtély a számára? Az említett más ok az is lehet, hogy én egy ellenséges ember vagyok, aki megírja könyveit és irtózatos lélekpusztítást mozdít elő. Azért gondolhatják ezt rólam, mert az emberek végtére is nem komálják a bibliai igazságokat. Én pedig még az atombombát is beindítom, olyan gonoszság van bennem és annyira kártékony valakinek minősülök. Nézzék, rájöttem, egy ponton túl felesleges újabb meggondolandó és bizonyító érvet vagy igazságot keresni, vagy mondani. Aki nem volt képes hinni, az ezután sem lesz rá képes, ezt gondolom. Ha nem így van, írják meg nekem véleményüket! Szivesen veszem. Az átbillenő gondolatok lehetőségeket jelentenek, amelyek mindegyikére van példa, úgy hogy egyazon emberre igaz mindaz amit írtam előbb és azt követően. Az ellentmondások is jellemzenek embereket. A tapasztalati tényből egyetlen objektív lélektani tényező, egyetlen lélektani ok nem adható, ha az ember környezetét vizsgálja! Ha az ember önmagáról keres lélektani okot és az okozatot is hozzá, meg tudja tenni. Tény, hogy az ember beleül egy kád forró vízbe, akkor is libabőrös lesz, de mi lehet az oka. Itt ellentmondásos válaszok nem lehetnek, de hibás válaszok is csak ideig-óráig szolgálnak magyarázatul. Eleve ki kell zárni olyan válaszokat, amely az ember szervezetének butaságát, hibáját, kifinomultságát, specialitását adja meg a jelenség okának. Azért zárom ki ezeket, mert más helyezetek egyáltalán nem ezt bizonyítanák! Szerintem arról van szó, hogy az ember szervezete minden 1C°-nál vagy 10 C°-nál /a mértéket nem tudom, csak tippelem/ nagyobb változáskor energiavisszatartással reagál akkor is, ha történetesen az átfázott ember ül a kád forró vízbe. A szervezet meg akar bizonyosodni arról, hogy a nagy hőmérséklet különbség előnyére válik majd. De először olyan pozíciót vesz fel, amely energiát takarít meg a számára. Ez azért van így, mert 50-60C°-os vízbe ülve az átfázott ember mindenképpen égési sérülést szenved! Nem olyan egyszerű a dolog, hogy 60-35, illetve 60-20, mert a szervezet hőtanilag nem a relativitásra van berendezkedve. A tapasztalat és a gondolkozás viszonyában a biztos tudáshoz vezető út a gondolkozás adekvát /odaillő, megfelelő/ használatával érhető el. Az emberrel megtörtént dolgokat elemezve meg kell értenie, hogyan tekintenek rá mások és annak mi lehet az oka. Miután lélektani feladványon gondolkozik, több lehetőség is adott az embereket minden téren jellemző ambivalencia /kettősség, ellentmondás/ miatt. Amely a démonokról megírni szándékozott tanulmány után már érthetővé tesz minden embertől függetlenül létező kettősséget is. Ha megértjük miként gondolkoznak felőlünk, megértjük azt is, miért tapasztaljuk azt amit, hiszen amit az emberek gondolnak, azt meg is -45-

cselekszik. Nem maradhat passzív, látens, lappangó tudás az emberben. Amit gondol, simán végre is hajtja. Minden emberi aktivitás okozatot jelent akkor, amikor gondolkozunk. Az összesített végeredménynél még egy visszabillentést el kell végeznünk! Mert azt nem hihetjük, hogy az ok az lenne, hogy az ember cselekvő lény és azért amit gondol megteszi velünk akár tetszik nekünk, akár nem. Így válik a tapasztalat tényből okozattá, míg az emberek gondolkozása, másképpen fogalmazva a hite pedig a valódi ok-ot képezi. Egy ábrában az egész folyamat tehát:

Nem tudatos tapasztalati tény

Billentés, felcserélés

Az emberek nem tudatos gondolkozása Funkciócsere, billentés

Tudatossá tett tapasztalati tény

Funkciócsere, billentés

Tudatos tapasztalat az emberi gondolkozásról

Billentés, felcserélés

Az emberek tudatos gondolkozása Billentés, felcserélés

Tudattalan saját gondolkozás

Funkciócsere, billentés

Az ábra következő két szakasza is érdekes, izgalmas, mert a ábrafolyam végén az emberek tudatos kisérletezése szerepel, amely az én saját tudattalan gondolkozásommal /6. ábrarész/, vagy a tudattalan induló tapasztalatommal is ellentétes /1.ábrarész/. Elindultam, hogy megmagyarázzam a világot, vagy az embereket és azt találom, hogy az emberek tudatos kísérletezéseket /8. ábrarész lenne/ illetve tudatos gondolkodás nyomán, tudatosan választott cselekvéseket végeznek. / 3.ábrarész/. Mint kapcsolati és közvetítő munkát végző ember meg kell állapítsam, hogy ellenkező beállítottsággal bírnak az emberek és én vagy a hozzám hasonlóak. De tudják, már párszor felemlítettem, hogy az új világ megformálása akár holnap is kezdődhet, ha Jézus Krisztusnak a tanítványai egybegyűlnek, s elkezdik a rájuk váró feladatokat megcselekedni. Olyan könnyen mennének a dolgaink, mint a 21. A világi társadalom működése akadozik, a pusztulás jeleiről talán az olvasó már értesült az újságokból, hírekből, amely hihetetlen mély szintekig fog bekövetkezni. Nem is csoda, hiszen csupán az időjárás is hatalmasat változott a 21. századra. Nálunk Magyarországon a nyarak akár 4-6 C°-kal is melegebbek már. Nem ritka a 38-40 C°. Ami korábban Dél-Európát jellemezte. Most ott 45 C° körül van a nyári rekordhőmérséklet. Nem véletlen, hogy az Európai Uniót sújtó válságban Írországot kivéve csupa Dél-európai ország senyved! Olaszország, Görögország, Spanyolország, Portugália. A Föld bolygó túlmelegedett. Hogy mennyire? Az eddig mért legmelegebb lakott hely Líbiában, El-Aziz-ban volt, ahol 58 C° volt a legmelegebb napon, 1922-ben. Ezt a szakállas rekordot is sikerült megdönteni, méghozzá több mint 12 C°-kal! Az új rekord : 70,7 C°. Lut-sivatag, Irán, 2005-ben. Ezt még pontosabb, műholdas készülékekkel mérték, igaz nem árnyékban. Na de ott nincs is árnyék, még növényzet sem! Mi lehet most a Szaharában, mert 80 évig mégiscsak ott volt a legmelegebb, vagy nem tudtak a kutatók Irán és a Perzsa-öböl pokoli hőségeiről. Régebben ez is alig érdekelt valakit annyira, hogy ezeken elgondolkozzon és megmérje a hőmérsékletet! „És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet. Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, -46-

hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.” Ésa. 2,19-21 A Jelenések 6,15 is ilyesmiről ír. Az előbbi tanulmányban ismét csak tévedtem a mennyei látomásokról, mert a Jelenések könyvének történései sem időrendi sorrendet követnek! Utólagos beszúrassal élek, mert csak nem hagy nyugodni engem a mikor is várható kérdése. Isten nagy viadala után /ez az Armageddoni ütközet/ a földi pokol vár az emberekre: „A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett! És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, /Ez 9.5-nál biztosan nagyobb!/ ilyen földindulás, ilyen nagy. És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé. És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom,/ÉN: 32 kg, más fordítások mázsányi-t írnak, amely esemény bekövetkezte igen messzinek tűnik!/ szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.” Jel. 16,17-21 Az építőkockák és a négyzetábrák mutatta törvényszerűségeket kiértékeltem és a kísérlet eredményesen lezárult. Nem tettem semmit, azon kívül, hogy a sajátom helyett az emberek világát ismertem meg és testi funkciók viszonyát cseréltem föl. De nem biztos, hogy másnak könyebben sikerülnének lélektani műveletek, attól, hogy máshonnan indul és máshova érkezik. Nem gyengeelméjűség, fogyatkozás, sérülés vagy egyéb dolog kimagyarázásával van dolga az olvasónak. A bevezetés után következhetnek a kísérletek. Gondolatban az intaktus 4 alapesetét tehetjük ki erőhatásoknak, majd megszemlélhetik, hogy mi történik az egyes típusokkal.

Magány, társtalanság ereje

A magány mint erőhatás következtében az építőkocka nagy tömegű fedőrétegét csak kissé, kevéssé sikerült eltolni, ezzel a személyiség intaktusát megbolygatni. Látható, amint a lélek egy része kitakarttá vált, s így hozzáférhető lehet a külvilág számára, amely szeretné a változást kicsikarni belőle. Az egyén öngyógyító folyamata során megteheti, hogy az építmény aljzatát csúsztatja alá az erőhatás miatt új helyzetet felvevő teljes tömegnek. Ennek a jelentése az ember számára elsősorban az, hogy a magányos ember unatkozik és sokat eszik. Megváltozik a testtömege. Ehhez kell igazítani jó néhány dolgot az életében. Csak vegyük azt, hogy a túlsúlyos embernek a tüdeje nem növekedik a testtömeggel, vagyis kevesebb levegő jut a sejtekhez, ahol lezajlik a fehérjeszintézis. Ami minden élet alapja. Ezért írtam, hogy a lélek kitakarttá válik. A tüdő, mint a lélekfolyamatokat beindító szerv fokozott igénybevételnek van kitéve. Másképp nézve; ugyanaz a tüdő kis hatékonysággal dolgozik a kövér emberben. Említettem az unalmat, amely lelki inger, de mindenképpen a magány váltja ki az emberben. Ahogy növekszik a társtalanság időszaka, egyre roszabbul érzi magát az ember, amelynek vannak élettani tünetei. Heves szívverés, izzadás, emelkedő vérnyomás, szorongás, félelem. A GYÓGYÍTÓ EMBER tudja, hogy a magány hatására a lélekműködés módosul, minden folyamat a fordítottjára változik. A gyógyítás abban áll, hogy az ember valamilyen tevékenységbe kezd, illetve hagyja a míg átvonul felette a vihar, vagyis elfogadja, hogy nem tud változtatni a helyzeten. Ha a tevékenységével sikerül az alsó rétegeket az új helyükre alátolni, a lélekműködés is helyreáll, az embert megelégedettség érzése tölti el. -47-

Magány, társtalanság ereje

Ezzel nincs vége a társtalanság vagy magány okozta erőhatás vizsgálatának. Az erőhatás ugyanis érheti az embert úgy, hogy azzal mintegy a lába alól húzzák ki a talajt. Ilyen esetben ugyanakkora erővel kell beavatkozni, de ennek hatása drámai és az intaktus biztosan szétesik. Nem kell semmit tovább elemezni, az egyén nem képes meggyógyítani saját magát, idő kérdése, mikor ér véget az élete. Ehhez természetesen a fizikai szükségletek kielégítésében kell megakadályozni az egyént. Evés, ivás, alvás, munka nélkül hívogat a SEOL. Az ábra értelmében nagyon könnyű ezt megtenni, mert az emberi élet alapjai sem szentek a mai ember számára. Nem úgy, mint Egyiptomban, ha a rabszolga zsidóknak az életét vizsgáljuk meg például /4. Móz. 11,5/!

Magány, társtalanság ereje

Még egy esettel kell foglalkozni, amit úgy kell értelmeznünk, hogy másoktól, illetve a környezetből érkező inger egyenesen a lélekre irányul. /Elég silányan ábrázolom, de azért bízom abban, megértik, hogy mire gondolok./ Mert egy nyitott embernél ez lehetséges célpont. Ez tulajdonképpen a „lelki gyengeségek, mint sebek újra felszakítását jelenti. Újra és újra belenyúlhatnak az ember lelki sebébe”, amellyel nem képes megküzdeni, ezért kínt, gyötrelmet élhet át. Mégsem a lélek éli át a gyötrelmet, azt az ember testileg érezheti meg...A gyógyító ember az ilyen támadást többféleképpen háríthatja el. Egyfelől a támadó féllel kell megküzdenie, aki például a kiközösítés fegyverével él vele szembe, amivel egykönnyen nem tud megbírkózni az egyén. Nem arra utalok, hogy tegye el láb alól, meg hasonlók, hanem próbálja az ellenségét eltávolítani a környezetéből. Több titkot nem oszthatok meg, nézzék el nekem. Ne éljenek vele vissza mások! A Biblia is ad néhány tippet, ha jó helyen nyitja ki az ember! A másik dolog, amit meg tud tenni a maga védelmében az egyén, ha megváltozik. Természetesen lelki alkatának megfelelően a két terület egybeesik, ezért olyanná változik, mint egy harcos, akit senki le nem győzhet, hiszen neki senki és semmi sem szent, ha meg kell magát védenie az emberektől vagy az ördögi lényektől. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra. Ezen kívül akkor történik, amikor az ellenfél már nem harcol. A gyógyító embert érő erőhatások közül a magány nem a legrosszabb /kivéve e szélsőséges eseteket/, ezért át kell tekintenünk az agresszivitásban rejlő pusztító erőt, amit senki nem kerülhet ki. A kérdés az, a gyógyító embernél ez milyen következménnyel jár!

Agresszív behatások

-48-

Az agresszió két fajtájáról kell megemlékezni mielőtt a vizsgálatot végeznénk. Az egyik, az általánosan „forgalomban lévő” szóbeli, vagy verbális agresszió. Az emberek nagy többsége alkalmazza, s nem tartja súlyos vétségnek. Hiszen a legtöbb embernek azzal nem sokat árthatnak. Az agresszió másik fajtája a testi, fizikai erőt használja mások ellen. Egyazon emberre jellemző lehet mindkét fajta, de tapasztalatom szerint már gyermekkortól valamelyik irányba történik elmozdulás, ezért egyesek ereje a nyelvükben van, míg mások ha szükséges, vagy csak szórakozásból jól szétvernek másokat. Mielőtt azonban azt hinnék, hogy a szóbeli agresszió nem is igazán létezik, szeretném bizonyítani a létezését: „Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt, ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja, eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.” Jób. 20,12-14 MBT

Itt Czófár az istentelen emberekről elmélkedik a Jóbnál történő látogatáskor. A gonoszság vagy a gonosz beszéd tulajonképpen egy tárgy, illetve mérgező valami! „Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?” Zsolt. 59,8 „A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű /ÉN: mérgező/ beszédöket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?” Zsolt. 64,4-6 A száj, a nyelv, az ajak maga a fegyver, a szó a töltény, a méreg pedig egy szintén láthatatlan anyag, amely a szavakhoz tapad, legalábbis a szóval kerül át egyik emberből a másikba. /Érezni, hogy a méreg hosszú ideig nem tud eltávozni az emberből, hiába igyekszik azon, hogy egészségét visszaállítsa!/ „Szája csupa átok, erőszak, álnokság, nyelve alatt fájdalom és gonoszság.” Zsolt 10,7 „Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.” Zsolt. 57,5 „Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.” Péld. 10,11 „Mérgük van nekik, hasonló a kígyóméreghez; olyanok, mint a süket vipera, mely bedugja fülét.” Zsolt 58,5 „Élesítik nyelvüket, mint a kígyó: vipera méreg van az ajkuk alatt. Szelá.” Zsolt 140,4 Kecskeméthy István „Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.” Péld. 12,5 „A balga szájában a kevélység vesszeje van, a bölcseket azonban ajkuk megóvja.”Péld. 14,3 Káldi-Neovulgata „De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. ” Jak 3,8 A verbális és a fizikai agresszió hatása ugyanolyan, mert mindkettő testi és lelki sebesüléseket okoz, ezért hogy az egyszerű elemzést végig fent tudjam tartani, eltekintek minden részlet vizsgálatától. Az agresszió a legnagyobb felületeken kisebb sebesüléseket jelent. Mivel egy gyógyító ember testtömege általában közepes vagy nagy, ezért a legtöbb sérülés nem okoz problémát nála. Ez látható az előző oldali ábrán. A kis fizikai, kis lelki sérülést okoz. -49-

Agresszív behatások

A fenti ábrán a megfelelő helyre irányzott „ütések” eredménye látszódik. Ez jelenti most azt, hogy az ember alól kihúzzák a talajt. A test legérzékenyebb részei, pontjainak találata heves fájdalmat okoz, amelynek lelkileg is ugyanilyen a hatása. Az egyén elveszti kontrollját, majd hosszú időre, vagy örökre összeomlik benne a testi-pszichés rendszer.

Agresszív behatások

A fenti helyzet azt ábrázolja, amikor a lelket éri fizikai inger, amely átszalad a lelken, hatása egyáltalán nincsen neki. Hiszen: „Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.” 1 Kor. 2,13 A lelket ért lelki inger sem lehet maradandó vagy végletesen pusztító. Az ilyen ingerek szerintem a rugalmasan változó lelken átszaladnak, az egyén észre sem veszi, hogy lelki ingerrel került kapcsolatba. Ezt az ingert az ördögi lények képviselnék, akiknek nem lehet maradása a lélekben, erre esély a test színterén lehet. Betegség, bűn elkövetése, megátkozás, tisztátalan lélek behatolása. A démonok nemcsak felülről, alulról, hanem bármilyen irányból képesek bejutni az emberbe. Az idegrendszerben is megtelepedhetnek, mint ahogy a test bármely szervében. Azt sem zárhatom ki, hogy egy ördögi lélek az idegrendszer felügyelőjévé válhat, csak bizonyos helyeket nem sajátíthat ki /saját/ használatra. A magvető példázat ezt az elképzelést támasztja alá és a jó földbe hullott mag szemlélteti a gyógyító ember lelki típusát. Mégis mintha a lényegről nem is szóltam volna; hogy az idegrendszerben áramló fizikai-kémiai és minden láthatatlan, ismeretlen inger mindenképpen kapcsolatba kerül a testtel! Annak bármely pontját, szegletét elérik az ingerek és ott olyan hatása van a szónak is, mintha valóságos ütések érték volna az emberi testet. Az élet terhei, fizikai terhek

-50-

Az értelmezéssel a dolgom minden bizonnyal nagyon egyszerű. Az ábra jól demonstrálja, hogy az egyénre helyezett súlyok észrevétlenek maradnak. Nem bontják meg/szét az intaktust. Az egyén a terhekkel a vállán ugyanúgy viselkedik mint azok nélkül. Azért a végtelenségig ez sem lehet igaz, mert ha a súlyok akkorára növekednek, akkor összeroppanthatják az egyént. Viszont ennek a test és lélek viszonyhoz és az intaktushoz nincs köze. Egy élettelen tárgyra, egy asztalra helyezett 3-4 mázsás súly alatt az is összeroppan, ilyen szempontból nem kell vizsgálnunk az ábra összefüggésrendszerét. A lélek diszpozíciója /elrendezés/ alapján a törvényszerűség önmagát adja, az egyénnek nem jelent terhet a házasság, az anyagi gond, a lakhatás körülményei és semmi sem okozza nála a lélek diszharmóniáját. Nem kell megkérdeznie magától, jól döntöttem-e, illetve az egyénben a lélek is megkapja a magáét, amire szüksége van. Ezért az élet terhei nem változtatják meg az egyén életmódját, az élet folyásának irányát. Eddig ez a tanulmány a banalitás mezején folytatja elmélkedését, és szinte a semmiből próbál facsarni nagy darabokat, amelyből aztán „valamelyest lélektani” törvényszerűséget tákol. Ez a tanulmány azt bizonyítja, hogy mennyire érdemes egy könyvet végig olvasni, mert akkor érthető, miről szól a könyv. Mondjuk én ezt megoldottam máshogyan is, a címek és alcímek kifejező voltát használom az ellen, hogy érdektelenségbe fulladjon a próbálkozásom. Tehát nem arról van szó, hogy mágikus, túlzóan karizmatikus stílusban, fennhéjázóan adom tudtára az embereknek és Krisztus tanítványainak, amit már a csecsemőknek sem árt, ha tudnak. Miután az intaktus következő eseteit is megvizsgálom, akkor világosodik meg minden. Ez valóban tudomány és a tapasztalatban gyökerező, jelen lévő dolgokról szól és nagyon jól ábrázolja az embereknél regisztrálható különbségeket a vizsgált néhány szempont szerint. Az ember tényleg hinni kezd abban, hogy nem is minden olyan egyforma, ahogy gondolná. Már az ember pszichés adottságaiban hatalmas különbségeket találni. Szinte félő, hogy az ember magára marad nyomorúságos problémáival, amely abból adódik, hogy létezik. Bár a fundamentumokról olvashat, nem ez a tanulmány fogja megadni a kimenekedési útvonalat. Ilyen tanulmányt nem is fogok írni sohasem, mert az egyén sajátos, egyedi, csak benne meglévő lelki motívumaira építem fel a gyógyulását. Ehhez kellek én személyesen, aki szinte mindent tud arról, ami az egyénben igazán az övé és senki másé. Ennek a természettudomány horizontján lebegő jelentése az, hogy a tudós nem képes megismerni a világot. Mert ez az igazság. Beérem azzal, ami előttem van, miért foglalkoznék azzal, hogy milyen alakzat, melyik elemét láttam meg éppen most, hol van a másik vége, mekkora a közegellenállása az egész testenek...Hogyan élhet úgy az ember, ha megfeszített erővel, szüntelen vágyódik a célba és kiderül vagy rádöbben hogy oda nem érhet el sohasem! Majd elmélkedése közben egy hang szól hozzá, s például azt mondja: „gyere be hozzám, s meséld el, mi történt veled!” Ekkor találta meg a tudós elméjű, amit keresett. A rendszert, a közösséget, amelyben fontos az amit elért, pedig nem ért el semmit, mert mint írtam, a világ alapjaiban sem megismerhető. Addig jutottunk, hogy egy rendszeren belül bármi lehetséges és valóság lehet belőle.: „Ha bennem maradtok és az én igéim meg maradnak bennetek, kérhettek amit csak akartok, és meglesz nektek.” Ján.15,7 P. Soós István „Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?” Siral. 3,37 A rendszerek között ez a szabály nem érvényes. A dolgok valóságáért tenni kell, vagy el kell azt viselni. A csoportban ható összefüggésekről a szociálpszichológia morfondírozik. Sajnos ehhez nem érzek motivációt, hogy ilyesmit vizsgáljak. Lehet, hogy egyszer meg kell tennem, hogy rendszeresen a közösségekről, azok típusairól, az egyén szerepéről, a hívők csoportjáról, bibliai igehelyekről írjak. Nem könnyű, de el tudnék képzelni valakit, akit ezzel a feladattal megbíznék. Nagy munka van még előttünk, hogy pestiesen mondjam, a terep igen susnyás. Én mindenesetre addig jutottam, hogy tudom, minden dolog egyedi, az egyediség megszüntethető, az atomok azonos állapotokba hozhatók, a legerősebb összefüggésekre alapozva erős rendszerek építhetők fel, amelyekben a működés javára, előnyére háttérbe szorítható az egyéniség. Ami a legfontosabb, ha Isten úgy akarja. A fentebb idézet egyik vers elmondja, mi kell ehhez. -51-

Az Örökkévaló Isten befolyásoló, alakító, alkotó jelenléte pedig szépen lebontja mindazt, ami a kutató ember elsődleges szempontja, hogy megvizsgálja azt amit tud, azzal a módszerrel amit ismer. A láthatatlan dolgok közt ott van maga Isten is! De nem azt mondom mint Salamon, hogy minden hiábavalóság, mert akkor csak az eredményt veszem figyelembe. A munka önmagáért is való. Ha az ember nem dolgozhat, megbetegszik. Gondolkozni azért szükséges, hogy az ismereteket rendszerbe foglaljuk, csak nem felejthetjük el a jogos kritikákat meghallani és a hibák kijavítását lehetőleg magunk is elvégezni, tökéletesíteni a meglévőt. Tovább lehet lépni az intaktus esehetőségeinek vizsgálatában. A 29. oldal 1. számú ábrájának elemzésével folytatódik a tanulmány. Az 1. 3. 4. eshetőségeket észrevehetően valamivel kisebb ábrákon láthatják. Ezen kívül mind a 3 ábráról sűrítve bemutatott rajzokat készítek. Majd röviden, néhány pontban kifejtem, mit látok én valamely diszpozícióban /helyzet/.

1.

Magány

2.

Magány Magány

3.

4.

Agresszivitás

5.

Agresszivitás

Agresszivitás

6. Az élet terhei, fizikai terhek

7.

-52-

Ezen az oldalon a MAGVETŐ példázat szerint a kősziklára vagy köves talajra hullott magról rajzoltam fel az ilyen egyén szempontjából a 7 legfontosabb szituációt. Ezt a beállítottságot képviselte a zsidó nép, a saját tudatlanságával, hitetlenségével, gonoszságaival. (5 Móz. 9,6; 5Móz. 15,6; Józs. 24,19-25; 1Kir. 8,53; 4Móz. 11. fejezet. Elégedetlenség, kívánkozás-sóvárgás, panaszolkodás, síránkozás; 1 Krónika 17,21; Zsolt. 81,12-14; Ésa. 1,3; Máté 21,43) „Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.” 5 Móz. 26,19 „Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.” Zsolt. 85,9 „Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!'” Jer. 4,22 „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:” Csel. 17,30 A Bibliában olvasható részben, melyben a MAGVETŐ Istenről és az igének különféle fogadtatásáról, Isten beszédének hatásáról, az arra adott válaszreakcióról szól a példázat; a köves talajra hullott mag jelentésében a NÉPről mond ítéletet. A NÉPhez tartozik mindenki aki jót cselekedni nem tud és nem is akar /Jer. 4,22/. Mint minden dologról, az ilyen emberről is modellt lehet készíteni. Az előző oldali ábrát figyleve most már csak a vázolt lélektani szituációkról kell elkészíteni a jellemzéseket. 1. A magány, a társtalanság ideje nem lehet túlságosan hosszú, mert kisebb erő hatására a lélek olyanná válik, mintha nem az ember testében létezne. Arról van szó, hogy rövid idő alatt a testi ingerek olyanná válnak, hogy azokat minden külső, környezeti dolog bántja, az ingerek szétrombolni igyekszenek az egyén testét, s a lélek öngerjesztő folyamatait indítják be. Maga az egyén is ezt teszi: másokat megbánt, megaláz, aminek az oka számára az egyedüllét elviselhetetlensége. 2. A magánynak mindig meg kell nézni a lélekre gyakorolt hatásait is. Az idegrendszer nem tehet mást, csak továbbítja a test ingereit. A benne lakó, helyet elfoglaló lelki-szellemi lény az ingereknek megfelelően viszont megváltozhat. Nem azért, mert az ingerek bántják őt, vagy sérülést okoznak. Egyszerűen a lelki lény funkcionálni kezd; például gondolkozik, érez, érzékel. Életre szólóan is megváltozhat az Isten adta lelki lény, amely ennél a típusnál szerintem tuti, hogy megtörténik. A gyógyító ember képes mindig visszaállni az Isten adta normára, ezért a változás hosszú távon nem következik be, illetve kevéssé, meg kevés területen, meg kicsi változás stb. Mindössze ez történik az egyénnel, de azt hiheti, hogy a lélek szenved. Ez a démonok csalárdsága miatt lehet így, de ebben a modellben nem foglalkozok a szerepükkel. Egy idézettel szeretném megmutatni, hogy mekkora tévedésben vannak egyesek, na és a butaságnak nincs határa. Mintha az X-faktor válogatást nézném: marha jó. „A lelket nem a stressz, saját súlya nyomja szét, amikor üres lesz.” Bertók László A lelki lény nagyon gyakran úgy létezik, hogy tudomásunk sincs róla, addig amíg az embernek van sok vagy kevés és jól működő kapcsolata, valamint csak rövid ideig van egyedül. Ennek hiányában a lelki lény munkába áll, s ahogy írtam, szerepet vesz fel. Semmi jó ebből nem származik! A magány az ábrán nem látható módon a lelket széthúzni igyekszik, az emberek ilyenkor „figyelnek” arra, hogy milyen folyamatok történnek a szervezetükben. Az emésztés, a vérkeringés, a kiválasztás, a lélegzés, az alvás és még sok egyéb dolog természetét érthetik -53-

meg. Aminek valamennyi haszna van, de nem ér annyit az, ha az emberi test eközben szenved! A magány vezet el minket a test működésének megértéséhez. De nagy különbség van abban, hogy a megismeréshez milyen funkciót használunk. Nem ez a beállítottság az, amelyik megérteni próbálná azt, mi játszódik le benne, ezért javasolható, ha gondolkodik és tudatosítja magában a testi történéseket. A széthúzott, végletesen meglazult lelki szálat nem mindenki képes még sok kapcsolat árán sem optimális hosszúságúra visszaállítani. Érdemes kifejleszteni a ragaszkodást, ha ezt az ember el akarja kerülni. Inkább ragaszkodjon, mintsem kényszeres kötődések üssék fel a fejüket még az idegenekkel való kapcsolatban is. De ez már a kontaktus tudománya, amit Jézus Krisztus Tanítványai megtanulhatnak, elsajátathatnak, hiszen mindig együtt vannak, majd ha egyszer emberek akarnak Jézus követőivé válni. 3.

A magány mindezek ellenére az egyént nem képes leteríteni, mint az előző /gyógyító/ típusos beállítottságnál az embernek ettől tényleg lehet félnivalója. A nép nagyon szilárdan áll a lábán, ahogy egy magyar költőnktől ismerhetjük, azért a víz az úr. Nem az egész népre gondolok, hanem a népre jellemző mentalitásra illetve egy egyént tekintve. Ebben akár erőt is láthatunk, mentális erőt biztosan. Az ábra alapján fizikailag is erősnek kell, hogy legyenek, ezért nem értem, miért nem élnek ezzel az adottsággal. Ritkaság, ha az egyén katona, vagy valamilyen küzdősport a hobby-ja, pedig higgyék el, sokan örülnének, ha ezt tapasztalnák az ilyen emberektől. E helyett betegeskednek, lefogynak, leszázalékolják őket. Ez pedig nem a valóságban gyökerező, természet szerinti állapot! Tehát nem megy könnyen, hogy az életfeltételekhez szükséges alapot bárki megingathatná. Ezt csak az egyén tudja megtenni saját magával, ha életét bevégezni szándékozik. Az emberek mindig felkarolják őket, segítségükre sietnek, ezért magányos ember köztük nem sok van. Arra gondolok, hogy igénylik is a társaságukat, és ők is bátran felkeresnek embereket, akik tárt karokkal várják őt. Azt sajnos nem értem, hogy az emberiség hogy jutott el addig, hogy a hitetlen, gonosz emberekre kereslet van! „Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.” Zsolt. 82,2 „A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.” Péld. 18,5 „Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!” Ésa. 5,20 Én magam nem akarhatom, hogy adottságaiktól megfosszam őket, nem is tudnám, hisz a személyiségük alapja „vastagon” be van biztosítva. Benne van az is, hogy emberek lelki szemetesládái legyenek. Ez hasonlóan jó, mintha meggyógyítanánk az embert, de a gyógyulás rejtélyes módon egyik félből a másikba vándorolna. Mert az emberből kiszippantják és magukba helyezik át, vagy rakják le mások démonjait, amikor kapcsolatba lépnek velük. Aztán nekik kell, hogy valahogyan mentesüljenek a kínoktól, amit engedtek kiszabadulni a palackból, hogy másokat megnyerjenek maguknak. Olyan ördögi lényeknek engednek átjárást magukba, hogy fogalmuk sincs arról, azok mit fognak követelni az ÉN-től. A biológiai szükségletekkel mintha játszani tudnának. Ez persze lehetne színészkedés is, de szerintem az ilyen egyén megtanulta, hogyan küzdjön meg a nélkülözéssel. Ez pedig a szervezetben lejátszódó körfolyamatokra való szándékos nem reagálással magyarázható. Ez esetben jobb is, ha az ember nem tudja pontosan, mi történik majd vele, ha nem eszik 1 hétig. Istennek csakis tárgyi, vagyis objektíven vizsgálható körülményeknél kell megvizsgálnia az intaktus törvényszerűségeit, mert az emberi cinkossággal kikerülhetők fontos lélektani szabályok és különbségek. A társtalanság hatására, amit kiközösítés idézne elő, kidomborodhatna olyan jellemző is, amiről eddig nem írtam, de az ábra alapján mindenképpen számolni lehetne valamilyen pozitív tendenciával, ami az élhetetlen körülmények esetén is acélos kitartást bizonyítana. Munkaerejük például nagyon is megvan, de másoknak köszönhetik, hogy -54-

könnyebben jelentenek beteget, minthogy keményen odatennék magukat. Ugyanis azt fogadják el, és látják szívesen mások, hogy az egyén semmittevővé váljon, ahelyett, hogy a túlélőként ismernék. Ez a viszonyulás természetesen a dolgot megelőző befolyásolásnak és előítéletnek tartható. Az egyén részéről ez azzal védhető ki, ha az ember nyitottá válik saját maga tesztelésére, hogy kipróbálhasson megterhelő, erőfeszítést igénylő helyzeteket, már csak azért, mert egyre nehezebb életben maradni és ráadásul a társadalom olyan feltételekhez köti majd az életbenmaradást, amelyik az ember függetlenségére, társnélküliségére épít. 4.

Minimális agreszzió szükséges ahhoz, hogy a NÉP soraiban élőknél leromboljunk valamit. A helyzetről eszembe jut egy utálatos figura, a hóember. Nem tudom mi a baj vele, de az emberek alig várják, hogy a tavasz beköszöntével mihamarabb eltakaríthassák. A gyerekek hógolyózásakor a téli emberkének csak a kalapját, fejfedőjét, esetleg répaorrát tudják eltalálni úgy, hogy az lerepüljön a fejéről. Egyébként nem igazán tudnak kárt okozni neki semmiben, még akkor sem, ha rugdosni kezdik. A kis agressziónak a hatása nagy. Azért mert az egyén érzékeny, hiszen lelkén nehezen tudnak ingerek oda-vissza továbbítódni. Ez pedig azért van, mert az idegrendszer egésze nem működik, illetve a démonok másra használnék, mint amire ki lett taláklva. Kisebb-nagyobb idegrendszeri rész határolható le, ahol ez megvalósul. Akár egyetlen emberi szervet is megadhatunk, megnevezhetünk, ahol mint száműzött valaki kuporog az Istentől kapott lélek. Vegyük azt az esetet, hogy az idegrendszerben -természetes módon- elektromos áram is ingerületként halad. Az idegrendszerben hosszú szakaszon az áramerősség csökken, mert nagy ellenállást kell leküzdeniük az elektronoknak. Ha a továbbító közegben valami hibásan „üzemel”, akkor az idegrendszer kezdeti magasabb áramerőssége megcsípheti, iklletve erősebb sérüléseket is okozhat a lelki lényen. Kémiai folyamatok például nem történnek meg a szervezetben! Az idegrendszer kémiája más is lehet, mint az egészséges embernél lehetne. Egy kémiai átalakulásnál, vagy átalakulási sorban a végeredmény különbözhet attól, ahogy a Teremtő az idegrendszert az egyén boldogulására szánta. Ez szintén idegesítő lehet az egyén számára, ami érthető is. Az idegrendszeri betegségek jó részénél valamilyen hívivő anyag, hormon, kémiai elem szintje eltérő, ezt az orvostudomány is beismeri. Az más kérdés, hogy az emberek nem akarják ezt elhinni...Gondolhatnak az adrenalinra. Sokan éppen erre vezetik vissza azt, hogy milyen tevékenységet végeznek. A skizofrénia a dopamin szinttel áll összefüggésben. A nemi hormon szintje is precízen meg lett határozva, de miért csak ezerből néhány esetben egészséges ez a szint. A szebbik nem valójábban tele van pattanásokkal, néha szőrösebb, mint a férfiak, s a bőrük csúnyább, mint kellene; több kövér nő van, mint ahány kövér férfi. Ne is beszéljünk a zavart szenvedő nemi identitásról, aminek egy része biztosan hormonális szinten dől el. Még a sportban is fontos a kémia. A doppingolt szervezet hatékonyabban működik, mint megszokott körülményeknél. Régebben a tesztoszteronnal és származékaival kísérleteztek, manapság szteroidok, bódító anyagok is a tiltott listán vannak. A bolhából elefántot csináló ember is alá van rendelve a természeti törvényszerűségeknek. Azok sokszor okoznak kellemetlen, fájdalmas élményeket. A szóbeli agresszió hatása most már érthető, de ha mások észrevennék, vagy tudnák hogy az orvosi tűszúrás fájdalmasabb, mint bűnökért kapott verés, akkor igencsak megijednének a hitetlen nép reakcióján. Végül is ez nem képez abszolút viszonyt az egyénben. A tűszúrásnál, kisebb fizikai ingernél az ember nem számít rá, hogy fájdalom is érheti. Pszichésen nem készült fel rá. Verés előtt, amire sokszor lehet számítani, a szervezetet az ember áthangolja, ami az eksztázishoz hasonló állapot, amikor az ember valamennyire önkívületben van. Remek példája ennek Harry Houdini esete, aki belehalt abba, amikor egy suhanc vágta hasba, egy nagyvárosi forgatagban. Máskor meg a legerősebb embereknek is pénzt ajánlott fel, ha sikerül őt kiütniük, azzal, hogy hasba vágják! A fakírok, vagy a fülöp-szigeteki keresztre feszülők is ezt a képességet használják föl. A stresszhelyzetekben a pszichés rendszerben kémiai anyagok szabadulnak fel, amelyek szinte egy más emberré teszik az egyént.

-55-

A boldogsághormon, az endorfin például szintén képes sresszhatásra termelődni. Ki tudja milyen és mennyi ilyen anyag van a szervezetben, még a cannabist is képes előállítani az emberi szervezet. Megértettem, hogy viszonylagosan és objektíve hogyan lehetséges jelentéktelen ingerre kitörni, heves válaszokat adni. Világos, hogy az ilyen embernek meg kell gyógyulnia, démonjait ki kell űzni, mert csak az egyén észhez térítésével lehet az ilyen beidegzettséget megváltoztatni. Természetesen nagyon sok ember érzékeny, sőt a vázolt mechanizmus is hajszálra hasonló az itt leírtra. De akkor sem mindegy, mi a kiindulási pont. Kiből mi lesz?! Az ábrán az is megfigyelhető, hogy az egyén lelke a kis agresszió miatt lerombol valamit az ember testében. Ez az, amit a hóember kalapjával próbálok most párhuzamba állítani. Csakis olyan testi jellemző jöhet szóba, ami könnyen el is távolítható az emberről, emberből! Legnehezebben a belső szervek és a vér jöhetne szóba. Az érzékszervek könnyen hozzáférhetők a környezetében élők számára. Ami még szóba jöhet, az nem más, mint az ítélőképes gondolkozás. Ebben biztosan van valami, mert kis ingerrel nem lehet az ember agyát működésképtelenné tenni. De a működését könnyen lehet befolyásolni. Vannak, akik szerint mai korunkban titkos társaságok bitrokában vannak olyan technikáknak, amivel akaratuk szerint irányítják mások agyát. Ha ez nem is bizonyított, de ha így lenne, akkor nem is lehetne bizonyítani! Valamilyen jellegzetes hang, fény, ízérzetekre mindenesetre az elvárt módon reagálhatnak az emberek. Itt gondolok a bódítószerekre, a dohányzásra, de a chipsek, az üdítők is ezt a bizonyítják. Még a természetben is vannak könnynen függőséget okozó étkek, mint a mogyorófélék vagy a dió. Azért az igaz, hogy ezekből minél többet fogyaszt valaki, annál egészségesebb. A sok kávé viszont nem egészséges. Isten nem volt szűkmarkú, amikor adott, az ember ne legyen telhetetlen, s a kávéval is minden oké. Akár a természetes drogokra is fennálhat Isten valamilyen irányú terve, nem csak a pusztítás. A mérgező gombák nem bizonyítják az ellenkezőjét. Az nem is az ember számára lett megalkotva, csak hasonlít arra, amit az embernek akart adni a finom, ízletes gombák formájában. A NÉP tehát tudattalan, nem gondolkozó emberekből állt az ókori Izraelben. Szép lassan maguktól mentek el, vagy Isten pusztító akaratára tizedelte soraikat. Erről nem feledkezhetünk meg a későbbiekben, mint ahogy arról sem, hogy igazságos király urlakodása alatt a nép imádta Jehova Istent! Hogy a gondolkozás torzuljon, annak a személy akár maga is elébe mehet, de ez ritka a NÉP körében. A vak vezetés, a félrevezetés, a nem vezetés és az érzékszervi befolyásolás következtében az egyén lelke napvilágra kerül, úgy, ahogy az ábrán látják. Gyakorlatilag a halál szélére sodorják az embert azzal, hogy a gondolkozása megváltozik. Onnan egyenes út visz az ember egész testi valójába, aminek az eredménye leépülés. Éppen ezért gyakori, hogy az egyén felvállalja, illetve azzal próbálkozik, hogy saját lelkét másénak tulajdonítja. Másét meg a sajátjáénak. Ez egyúttal az önelfogadás teljes hiányát is jelenti. Önmaga próbálja megoldani a problémáját, holott Isten közösségében biztosan nem került volna senki sem a halál kezei közé. Belőlük is túlélő lesz, de csak ezt a rendszert élik túl. Mivel Isten szempontjából negatív megoldást választanak nincs helyük Isten Országában, csak azoknak akik Krisztus közösségét keresik, ahol aztán gondolkozásukban is megújulhatnak az Úrban. „De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” Ésa. 40,31 „A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.” Zsolt. 107,17-20 A balgatag emberek is megtérhetnek, ez a zsoltáros tanúsága. Mindenképpen gyógyításra szorulnak, hiszen haldokolnak, ezt nem nézheti tétlenül egyetlen gyógyító sem. Az öngyógyítást és az önerőből való küzdelmet nem sorolhatjuk a vallásos megoldások közé. -56-

5.

A kifejezetten a lélekre irányuló agresszió ennél a típusnál is eredménytelen. Addig legalábbis biztosan, míg az egyén élet-halál közé nem kerül. Amelynek eredménye a kezében van, ha dönteni akar róla. Ha jót akar, akkor gyógyító közösséget keres magának. Még azelőtt tegye meg ezt, mielőtt „Hádész-birodalmába” kerülne! Persze a gyógyító közösséget sosem volt könnyű megtalálni. Itt az idő, hogy ez is valósággá váljék! „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” Máté10,8 Ez a rendelkezés, ahogy a 12-nek, a mai tanítványoknak is szól. Én meg/kipróbálok mindent, ami csak írva vagyon. Ha nem sikerül mindenkinél, talán némelyeknél igen. Ettől még nem leszek csaló, elismerem, hogy sok a bűnöm és a tökéletlenségem. De hogyha meg sem próbálom, akkor semmi közöm az igazsághoz. Lehet, hogy találkozok, találkozunk megoldhatatlan esetekkel, de azért mert a csoda hiányzik az életünkből, ez jelentsen egy további lehetetlen feladatot? Jelentsen kihívást! Egyébként még azt is el kell ismernünk, hogy a világiak és más gyülekezetekben történt csodás gyógyulások érdemei jogosan csakis Istent illetik. Erre nézve van biblavers, amely ezt mondja ki: „Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk. És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.” Luk. 9,49 Ennek kapcsán mondhatom; meglehet, hogy néha más kap engedélyt arra, hogy valakit meggyógyítson, mert jobban szereti, mint én vagy más valaki. Az is lehet, hogy jobban ért hozzá, esetleg annyira szeretné a csodát, hogy korlátozottan megkapja a hatalmat arra, hogy átlépjen hagyományos természeti korlátokon. Az biztos, hogy mint szervezetnek, nekünk kell bebizonyítanunk, hogy Krisztus velünk van, ezért leginkább mi vagyunk képesek arra, hogy akár egy halottat is föltámasszunk. „Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” Márk. 16,17-18 Az itt olvasható vers nem része a Szentírásnak, mert a legrégebbi kéziratokban nem szerepel ez a rész, még jó néhány versikével együtt. Az ilyen betoldásokra nagyon szépen rámutattak már sok évtizeddel ezelőtt Jehovai Tanúi. Ez igazi úttörő munka volt részükről, köszönet érte. Én láttam a Nat. Geo.-n olyan filmet, amelyben egy amerikai keresztény felekezet rendszeresen űzte, hogy vasárnaponként mérget ivott, de leginkább viperákat lóbáltak a kezükben. Volt, akit évekig nem mart meg egy kígyó sem, ezért úszta meg. Ha pedig véletlenül megtörtént a baj, mondják; egyszer csak meg kell halni. A Biblia idézett részének stílusa gúnyolódó, már csak ezért sem írhatta Márk ezeket a sorokat. A hitükkel hőst eljátszó emberek vallják, hogy a HITnek ilyen jelei vannak! Visszatérve az agresszióra, amely célzottan az idegrendszert és a lelket irányozza, azt lehet mondani, illetve kijelenteni, hogy az ingertovábbítás szerve /idegrendszer/ önmagában nem tudja értelmezni sem a verbális, sem a fizikai agreszziót. A dolog ahhoz hasonlít, amikor egy ceruzaelem külsejét pl. ollóval kapargatom, annak nincs hatása a benne lévő energiára. Ha teljesen szétszedem, akkor már van, mert megszüntetek egy kémiai folyamatot, amely az elem cinkből álló fala és egy belső szénrúd /katód/ között zajlik. A továbbító, vagy közvetítő közeg egy elektrolitnak nevezett kocsonyássá, pépessé elkészített anyag. Ebben zajlik a tulajdonképpeni ioncsere. Ha átlyukasztom az elem cinkből álló falát vége mindennek. Akkor is, ha megpróbálom a hengeres elem közepét kitolni. Csak jelzem, hogy az elektrolit, ami folyadék, de elméletileg akár szilárd test is lehet; maga a közvetítő közeg. Ez mindenképpen szükséges a folyamathoz. Ezzel tudnak ugyanis kölcsönhatni a pozitív és a negatív oldalak. Egymással nem tudnak!

-57-

Hogy mi a közvetítő közeg? A legtöbb természetben lezajló elektromágneses folyamatnál rejtély. Csak a mesterséges, a vezetékben, tekercsekben, vagy elemekben, akkumulátorokban tartott mezőről, térről van fogalmunk. A benne zajló főfolyamatot értjük csak, a részleteket nem igazán. Bár a kémia igyekszik ezt is kideríteni. De a hol kérdésre ők sem tudják a választ! Az egész rendszerben nem azonosak a jelenségek, történések, pl. mágneses, vagy elektromos mező! Az elektrolit, mint közvetítő közeg, hasonló a lélekhez. Nem érdemes valaminek tartani. A fizikában mezőnek tartanák, ami helyileg eltérő tulajdonságokat mutat. A léleknek csak a két végét tudjuk biztosan megadni. Az egyik végén az agy, a másik végén a szervezet legvékonyabb idegszál elvégződései, a receptorok találhatók. Sőt az általuk gerjesztett vagy felvett biokémiai, biofizikai folyamatok jelentik a másik véget. A rendszer az emberi test. Még ez sem teljesen biztos! Elektrosztatika, izzadás, feromonok stb. Az agresszió hatására, amely csak a testet érintheti, még csak gondolatok sem váltódnak ki, viszont a magány hatására az ember akarata ellenére is gondolkodni kezd. Az agresszió önkéntelen következménye, hogy az ember érezni kezdi az ingerek jóságát vagy gonoszságát. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy a lélek a testen belül van, de hogy hol és mit csinál gyakorlatilag meghatározhatatlan, 100%-osan biztosan nem lehet. A szervezet olyan közege a lélek, ahol közös nyelven is beszélhetnek például a szervezet salakanyagai és a raktáron lévő anyagok, mint a zsír...csak éppen a lélek nem tudja, hogy egy kémiai vagy fizikai ingernek mi a jelentése, azt csak az egyik vagy másik oldal érti meg. 6.

Hazugság és az erőszakosság esetén beszélhetünk agresszióról. Első esetben általános agresszió, utóbbi esetben egyszeri agresszióról van szó. Hazugság csak szóbeli tett lehet, ezen kívül csak az érzékeny embernek lehet belőle testi-fizikai problémája. Tehát például általánosságban azt is hazudhatják nekem, hogy az Európai Unióban a mi országunkban rendkívüli az államadósság. Ezt a hazugságot csak a nagyon okos emberek érzik meg, akik a szakterületük ismeretében tudják, hogy ez nem igaz. Érdekességként hozom fel a példát, amihez szerencsére adatok is rendelkezésre állnak. A cikket ezen a linken olvashatják: http://www.bruxinfo.hu/cikk/20120723-a-gorog-es-a-magyar-allamadossag-csokkentleginkabb.html E szerint hazánk 79%-os GDP adóssága eltörpül a nagyokéhoz képest. Mert Görögország 132%, Olaszország 123%, Portugália 112%, Írország 109%, Belgium 100%. Ebben a sorban csak a kilencedikek vagyunk. Németország, Nagy-Britannia és Franciaország is sokkal több Euróval tartozik, különösen objektíve, mert nemzetgazdaságuk sokkal nagyobb teljesítményre képes, legalábbis eddig úgy tűnik. Számos olyan hazugság van az életben, amely általános dolgokról mond véleményt, ezért is hat bántólag az emberekre szinte minden, ami az emberi kultúrában csak létezhet. Nem így vagyok vele én, hiszen én csak közvetítek! A személyesen nekem kitalált hazugság viszont már erőszak, amit én is megérzek, meg más is. El lehet gondolkozni a szokásmondásokon, a szólásokon, a néphagyományok hasznán, értelmén, meg lehet vizsgálni az oktatásban tanultak igazságait és lehetne még sorolni. Én viszont még tanításnak is veszem, ha valaki például azért mondja ezeket nekem, hogy felvilágosítson engem, nem pedig bántson. „Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.” Zsolt. 5,7 „You shall destroy those speaking lies; Jehovah will despise the man of blood and deceit.” Jehova megvetni az ember a vér és a megtévesztés. Zsoltárok 5,6 Literal Translation Of The Holy Bible (2000) A fordítás itt elkülöníti a megtévesztést /a deceit szó jelenti a csalást, félrvezetést is/, vagyis a hazugságot a vérszomjasságtól, amit mások egyszerűen -58-

erőszaknak fordítanak. /Csak a pszichiátria szakma felé szeretném jelezni, hogy az őrültség egyik fokmérője - ma már talán mindenhol tabu a világon- a szó szerinti vérszomjasság. Az eszeveszett ember a kannibalizmusról is felismerszik! Az ilyen tetteket elkövető emberek, biztosan nem beszámíthatók./ Még annyit a hazugságról, hogy Isten tényleg megölt 2 embert amiért eltettek a Jézus tanítványainak járó közös vagyonból és ezt letagadták az apostolok előtt /Csel. 5,1-11/. Az idézetből látható, hogy a Biblia komolyan veszi a hazugságot minden formájában. A következő verset gondolkodónak szánom, nem szeretnék közel lévőket távolítani. „Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én őt bántani nem akartam, s megerősítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy őt életben megtartsam.” Ezék. 13,22 Hát persze, mondhatnák, hiszen ez a könyv is egy régimódi, intoleráns világnézetet sugárzó mű. Aki nem igaz ember, az haljon meg, ez a vers éppen ezt bizonyítja. Ez így is van, 1 kitétellel: ha az ember egy összetartó közösség tagja, csak akkor mér rá Isten ilyen büntetést és a súlyosabb következményekkel járó csalárdságoknál alkalmazták a vének. Ez igaz Jézus Krisztus modern kori tanítványira is. Akinek Jézushoz nincsen semmi köze, az természetesen nem büntethető. De azért a hazugság és az erőszak egy lényeges dologban különböznek. A hazugság nem hat közvetlenül az emberre. Anániás és Zafira esete is csak a közösségre volt hatással, ezért fizikai és lelki hatása közvetlenül semmiképpen sem volt. Nem tartozik ide a becsapás. A szót már a gyermekek is ismerik, de a jelenség a felnőtteknél is megmarad, és néha hallatlan méreteket ölt. Ha már annyira elrugaszkodik a valóságtól, akkor a becsapás is egy a hazugságok fajtáinak rengetegében, nem szabad megharagudni ezért. Hazudni apró dologban, az ember személyiségének megtámadását jelenti, ez tehát valódi becsapás. A becsapásnak 16 szinonímája van, de a lényeget ezek a leggyakrabban szem elől tévesztik. Egy szó, mint száz; az erőszak teljesen híjával van a tisztességnek, mert az érzelmek eltüntetését szeretné elérni, amelyet a személyiség nem nélkülözhet. Aki erőszakos, az egyáltalán nem tisztel másokat. A NÉP tehát erőszakos volt és a mai is az, de nagy különbség van a népek között. A pogány népek nem olyanok, mint a zsidó. Ők egyénként akarják és küzdenek is általános dolgokért, sőt még a segítséget sem utasítják vissza, hogy ne tűnjrnrk olyannak, akik nem tudnak és nem akarnak jók lenni. Ennek ellenére Isten előtt a héber népnél nem lehetnek jobbak, azért, mert szándékosan válnak gonosszá. A nép esetében a rosszabb a jó érvényesül! A nép tudatát össze kell törni és amit nem tud, ahelyett kényszerrel kell valamit alkalmazni. A mai nép ezt az uralmat nem nézi jó szemmel, de a héber néppel ezt meg lehetne tenni, amiért ujjongva ünnepelnék az elnyomót. Ez az igazság. „Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, a mely az ő kezökben van!” Jónás 3,8 Tehát az erőszak és a gonoszság a kezükben van és nem a szívükben. A nép esetében a szívnek tisztának kéne maradni és befogadónak lennie minden körülmények között. Más versek ne keltsenek zavart, amelynél az elfordult szívről, megkeményedett szívről, gonosz szívről olvasni. A honnan hová kérdéssel az ellentmondások könnyedén meg is szűnnek. Egy ilyen beállítottságú egyénnél az erőszaknak nem sok hatása van, ez újabb érdekesség lehet. A létfeltételeket nem lehet agresszióval szétzúzni, mert a gonosz ember a védekezésekor visszatámad. Még erősebb is, mint akinek a szíve megingatható. Úgyhogy Isten népét csupa erős embernek kell létrehozni. De a gonoszságukat keményen büntetni szükséges, ha az igazság ellen lázadni kezdenek és az igazságos embert is megtámadják. -59-

7.

Az élet terhei és a fizikai terhek. Nincs látványos hatása semmilyen tehernek az egyénre. Minden hasonlóan alakul, mint a gyógyító embernél ez írva vagyon.

A hosszúra nyúlt elemzés bevezetés volt az irracionalitásba. Azért mert, ilyen dolgokat csak én hangoztatok. Egyébként nem volna ez ésszerűtlenség, ha az emberiség kibontaná a valódi problémákat és arról beszélne ami a valóságban létező nehézség. Akkor azért kiderülne jó néhány ésszerűtlenség, ami nem az én problémám, hanem másoké. Azért ahol tudom, megpróbálom leírni építő elképzelésemet. A MAGVETŐ példázatban az útszélre hullott mag a következő eshetőség.

1.

Magány

Agresszivitás

2.

Az élet terhei, fizikai terhek

3.

1.

A magány és társtalanság ereje csak nagyon hosszú- években, esetleg évtizedben mérhető – idő során képes meggyengíteni az intaktust. Ez a lélektani helyzet hasonló ahhoz, amit a föld alatt, például üregben élő állatok megtapasztalhatnak. Nemcsak az üregi nyúl, létezik üregi bagoly is. Például vegyük most az ürgét. Az ürgejáratokba a szabadból érkező erőhatások átsugároznak. Hangok, szagok, hőmérséklet jutnak le, különféle talajrengéseket érzékelnek a föld alatt is. A járatban élő állatka nagyjából tudja, hogy mi zajlik a járatokon kívül, de ennek égető fontossága csak akkor lesz számára, ha majd a járatok a szabad levegőre kerülnek. Az ember hosszabb idő után végül mégsem tud ellenállni a természet törvényeinek, azok a talajban még mindig természeti törvények. Ahhoz néhány km mélységben kellene tartózkodni, hogy ne az evilági természetről beszélhessünk! Az 1. ábrának is a valóságot kell ábrázolnia, méghozzá 100%-ban. Ezért gondolhatnak a barlangi medvére is. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a természeti jelenségek észlelése, az érzékelés még messze van attól, hogy változást okozzon az egyénben. Azért, mert a fülünkkel gyengébb és erősebb hangokat is hallunk nem jelenti azt, hogy bármelyik hangot észlelve meg kellene változnunk. Nyilván van egy határérték, amelyik alatt vagy felett hangzó hang hatására az érzékelt ingerből származtatható változás következik be. Nem az érzékelés, észlelésből, hanem a természetből jövő inger kelti ezt a vátozást. Ne tévesszék össze mi az inger és az ingerület. Ezt a magától értetődő törvényszerűséget sem minden esetben értik némelyek, ebben biztos vagyok. Vegyük a jó és rossz erkölcsi tartalmak felfogását. „Aki jóra törekszik, az rokonszenvet arat, de ha rosszra tör valaki, visszaszáll rá.” Péld. 11,27 SZIT fordítás „Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.” MBT -60-

Szerintem a vers első részére a legtöbben nem is gondoltak, hogy abból az emberből lesz jó, aki az szeretne lenni. Attól, hogy valaki jónak mondja magát, vagy mások a jókhoz sorolják, még nem válik azzá. Én is csak törekszem a jóra. Így lehetséges hogy az emberek jóakaratúak velem, amikor mással már régen nem azok. Például ha egy utcát kerestem valahol, megkérdeztem 3-4 embert és a többség dönt alapján mentem az utamon. Mások ezt butaságnak gondolták, mert az emberek 99,9 %- a hazudik és egyet is felesleges és idegesítő kérdezni erről! Ma már ez így van, csak ma már én segítek másnak! Mások rokonszenvét én is elveszítettem, de nem hiszem, hogy mélyebbre jutnék akkor, ha több jót törekszek kommunikálni és valóbán mások felé közvetítetni. Maga Jézus mondta, hogy senki sem jó csak az Atya /Márk 10,18/. Az ilyen gondolatból ered aztán, hogy a jó és rossz mindig is harcban állt egymással. Úgyhogy akármit is bizonygatok, a hülye is tudja, hogy a jó oldalnak is vannak katonái, és serege a gonoszok ellen támad. Ez napjainkig változatlanul fennáll. Néha ezt érezni is egy gondolat fordításakor, amikor az ember elmélyedve kutatja és értelmezi a verseket, a különböző fordítások fényében. Mindig próbáltam nyomatékosítani, hogy nem 2, hanem 3 vagy 4 résztvevője van a dolgoknak. Én, mint közvetítő nem tartozom sem a rossz, sem a jó oldalhoz. Általam érti meg a jó és a rossz oldal, hogy ő hova tartozik, kicsoda is valójában. Megtudhatja kivel harcol, milyen lehet az ellenfele. Engem viszont nem egykönnyen tud megismerni, csak a rejtélyes 4. résztvevő tagjai tudják pontosan ki is vagyok én. Az ő módszereiket viszont én ismerem igazán, de nem olyan könnyen. Ha tudnám, hogy hogyan ismerjem meg hatékonyan a dolgokat, nem írnék ilyen könyvet... Aki másnak vermet ás, maga esik bele, tartja a mondás, amely bibliai eredetű /Péld. 26,27/. Ezt az igazságot mondja ki az előző idézet második fele. Ennek belátása az én számomra sem automatikusan tudott dolog. Gondolkoztam is rajta, miért kellett ilyen önkövetkezetes dologra mutatnia a versnek. Egyrészt mert sokak számára ez tudattalan igazság, másoknak- mint én isemberismeretet növelő igazság. Annak a legfontosabb, akinek személyisége tudattalan részéről van szó! Annak kell megmagyaráznom az összefüggést tehát. Ha egy ember rossz dolgokkal foglalkozik; szívében, gondolataiban ezek forognak, akkor a rossz dolgokat, amit másnak forral, Isten személyesen visszafordítja rá /lásd Péld. 26,27/. Másrészt ahol gonoszság, ott a gonosz. Az ördögök megjelennek, ha az ember magának vagy másnak rosszat akar, s onnantól kezükbe veszik az egyén feletti irányítást /Péld. 17,11/. Ez alól kivétel az, amikor az embernek vannak gyilkos gondolatai, szándékai stb. Mert akkor a gonosz beavatkozása nem szükséges, magától is mennek a dolgok. Majd amikor az egyén szabadulni szeretne és megváltozna, akkor kerül sor nyílt harcra a gonosz erőivel. Ha már belekezdtem, kimerítően meg is magyarázom, hogy én nem vagyok sem jó, sem rossz. Én nem is árthatok a gonoszoknak, ez így lett elrendelve. „A gonoszt gonoszság (ÉN: és más gonoszok, vagy a jók) öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.” Zsolt. 34,22 Az ember, akit jónak tartanak, vagy az ő maga ítélete szerint jó, az olyan ember valamennyire hitének megcselekvője is. Hisz nem állhat fenn sokáig az egyénre nézve lelki disszonancia. Az ellentmondások feloldása miatt tényleg jónak is kell lennie. Egyelőre még nem találtam tökéletesen ide passzoló bibliai idézetet. Következtetni viszont lehet az ilyen mentalitásra. Az egyik zsoltárban ezt írják: „A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!” Zsolt. 139,20-22 Ezt a zsidók jegyezték le és a Jehova Isten ellen harcoló népekről írják. Akiket Isten is gyűlölt, azért adta őket a héberek kezére, illetve földjüket Izraelnek ígérte. Az ókorban a jó és a rossz közötti harc jelentette és kimerítette az emberek és Isten valamennyi kapcsolatát /azért van kivétel/. A keresztyénség új emberideált állít. A szeretet Istene és maga a szeretet nem lehet sem jó, sem rossz ember kezében. Isten terve a jóra törekvő ember felé fogalmazódik meg. -61-

Az Újszövetségben ezt fel kell ismernünk. „Iszonyat az igaznak a hamis ember; és iszonyat a hitetlennek az egyenes úton járó.” Péld 29,27 Kecskeméthy István „Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.” MBT Még ez az idézet is ebbe a kérdéskörbe illeszkedik. Számomra világos, hogy a mindenkori társadalmi rend őrzői üldözik a szerintük bűnt elkövetőket. Tehát bűnös és az őt üldöző képezik a Rossz és a Jó oldalt. Izrael fennmaradásakor is szükség volt a társadalmi rend fenntartására. Az ezt megsértők az abszolút értelemben is rossz emberek, míg az ottani és akkori hatóságok az abszolút Jót testesítették meg. Azt fontos megjegyezni, hogy még az abszolút Jónak vehető zsidó emberek is megsérették az emberi élethez való jogot, amelyet ma ENSZ-egyezmény mond ki. Maga Isten is „kiadott körözést” és kimondta, hogy a bűnös ember ítélete halál! „Megveré azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtőket és mindazoknak királyait, menekülni valót sem hagyott; és megöle minden élőt, a mint megparancsolta vala az Úr, az Izráelnek Istene.” Józs. 10,40 Összehasonlítás-képpen hivatkozok az 1948. évi dec. 10.-én elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozatára. Ennek 30. cikkelye mondja ki, hogy minden embernek joga van az élethez, a szabadsághoz és hogy biztonságban éljen. Mintha az ENSZ magasabb rendű szabályokat alkotott volna? Persze, lehetne is, de azok nem működőképesek. Napjainkban pedig a társadalom túlnyomó része szerintem szeretné a halálbüntetést visszaállítani. Izraelben működött minden, Isten az emberek partnereként naponta szólt választott népéhez prófétáin keresztül és ha úgy gondolta és érezte, népe ellenségeit elpusztította vagy a héberek tették meg ezt, a saját érdekük érvényesítéseképpen. Az egész kérdés amiatt került megtárgyalásra, mert az inger és ingerület összekeverése szerintem igen sok embernél bekövetkezik a gondolkozás és erkölcs területén, de azt nem mondhatnám, hogy ez típusfüggő jelenség. Sőt ez az előző mentalitás /A NÉP/ leírásánál lett nagyon is jellemző dologként értékelve! A továbbiakban érdemes még elidőzni az üregben élő állatoknál. Az ürge, akárcsak más élőlények a föld alatt olyan életet élnek, ami valósággal pezseghet, jóllehet ez leginkább a pocokra található jellemzőnek. Talán a mosómedve az egyik véglet, a másik a mezei pocok. Elég ha csak arra gondolnak, hogy évente hétszer ellik, 4-12 kölyköt fiaz. Isten társadalmában pezsgő életnek örvendhetünk majd, sem hamis uralkodó, sem szívtelen ember nem vehetik el az igazak jó kedvét, amint Izrael történelmében is a sor végére küldték az Istenért lelkesedőket. Dávid király például sok év után ülhetett le trónjára, mert Saulnak nem volt kedvére átadni a koronát az Istentől kijelölt Dávidnak. A tanulmányban „már” a föld alatt járok, mégis AZ ÚJ IZRAEL KIRÁLYÁról elmélkedek, aki a Krisztus visszatérése előtti időben uralkodhat. Nyilván csak egyetlen emberről lehet szó, de a családja és leszármazottai, amíg csak hitet mutatnak ki Jézus Krisztus iránt, addig bármilyen szerepet betölthetnek az ő társadalmában. Belőlük lesz kiválasztva a következő uralkodó, ha találtatik az apjához hasonló mentalitás! Ha mást szeretnének akkor ez is lehetőségként áll előttük. Akkor a világból új király után kell néznünk, hiszen Ő csak a legjobb lehet a legjobbak közül. Azonban itt is érvényes a legrosszabb a legalkamasabb szabály! Felismerhető arról, hogy ő nem egy magányos, nárcisztikus személyiség, hanem köré gyűlnek az emberek, hogy igazságos uralkodását méltassák. Vagy pedig legyen zsidó származású. Az Új Izraelben természetesen csak akkor választanak királyt, ha a többség ezt szeretné. Az, hogy én ezt így képzelem, az csak az én véleményem, nem biztos, hogy mindenki ezt szeretné. De tudják mit, nem fog még egyszer királyság alakulni Izraelben, ebben a rendszerben, mert az igaz emberek nem tudnak pozitívan tekinteni egy „föld alatt élő”-re! Megtapasztaltam ezt többféle szituációban is, úgyhogy szinte biztos, hogy lesznek, akiket a tanulmányom sem tud megmenteni. Nem arról van szó, hogy valahol, vagy Izraelben nem létezik pozitív vonásokat -62-

mutató olyan ember, aki annak ellenére kiváló, hogy Isten által szórt magja az útszélre esett. Én úgy viszonyulok és viszonyultam mindig is ehhez a beállítottsághoz, mintha egy királlyal lennék. Már csak emiatt a paradox helyzet miatt is szükséges a világban is tartózkodnia Jézus Krisztus tanítványainak, mert a világba nem illeszkedő emberek várnak hasonlóan tiszta szívű emberekre. Amiben tudunk segítünk, ha találkozunk ilyen emberrel. Még mindig van olyan összefüggés az 1. ábrában, ami miatt érdemes tovább szőni a gondolatokat. Rendkívüli jelentőséggel bír az a tény, hogy a világ egésze a négyzet és abban rejlik minden összefüggése. Ha ezt szem előtt tartjuk, megérthető, mennyire leszűkítette az egyén a világot. Az ókori emberre volt ez nagyon jellemző. Ennek igazolására a mindenségről alkotott elméleteket mutatok be. A képi ábrázoláson felismerhető a szűkösség ellenére a teljes prezentáció /bemutatás/. Nagyon sokáig Platón elképzelése volt a mérce, ha a világ milyenségéről, felépítéséről, szerkezetéről gondolkoztak. A középkorban a sötétséget Platón filozófiája okozta azzal, hogy még az időszámítás előtt jó korán lekapcsolta a villanyt. Az újat gondolók a középkorban nemcsak az ismertséggel, vagy elismertséggel vívtak háborút hanem az inkvizícióval is. Hiába a pontos megfigyelések Mezopotámiából, Kínából, Egyiptomból, és Görögországból. A megfigyelésen túl kezdődik a gondolkozás, amelyből felvillantok néhány képet a következő oldalakon. Sajnos, ezeket a képeket mindenki másodlagos forrásból használja, pedig nagyon jól megfigyelhetőek lennének az ókori és a középkori ember gondolatai, de a képek rossz minőségűek. Van köztük olyan elképzelés, amelyet csak azért ábrázoltak, mert ábrázolni jó. Babonaság, gyermeki fantázia. Számomra mégis felbecsülhetetlen az értékük, mert még a szeleket fújó angyalok arcvonásainak is jelentésük van. „Serkenj fel északi szél, és jőjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jőjjön el az én szerelmesem az ő kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.” Én. 4,16 „Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.” Jel. 7,1

Szivesen elemeznék ilyen képeket, nem ritkán festményeket, amelyet szerintem a tudománytörténet fontos lépcsőinek tarthatunk! Már csak ezért is értékelni kell őket. Nagyszerűen megfigyelhető, hogyan ábrázolta a festő, amint a déli-félgömbön fújó szelek angyalainak erőlködnie sem kell, mert gyengécske szellők fújnak a távoli földrészek körül, nemúgy, mint a jól ismert Északon. Csakhogy az ókorban nem helyeztek kellő hangsúlyt a dolgok felőli bizonyosságra, a tudományos állítások ellenőrzésének igénye még hiányzott. Szerintem ahogy régen, úgy most sem hiányzik túlságosan az emberek életéből a világ megismerésének szükséglete. Ahogy egy blogon olvastam, azt tételezem fel én is, hogy az ember magába nem szívesen nézett, mert a gonosszal konfrontálódni nem volt érdemes, meg hát élni tudni kell, nem igaz? Ezért a külső, objektív világ leírásakor ezt ellentételezni akarta a kutató elme, ha nem is mindenki. Csak azt nem értem, hogyhogy senki nem

Klaudiosz Ptolemaiosz ókori világképe -63-

vetette még fel, hogy a világban is megtalálható a gonosz, ahogy az emberben. Közel is lehetnénk az Ördög megismeréséhez, ha igazán ez a lelki ok mozgatná a természetet kutató embert. De ez távol van az igazságtól. A természet megismerése talán motivációt jelentett volna az ember számára, azért hogy a Teremtő munkáját dicsérje? Egyértelmű, hogy nem. Szerintem a hazugság terjesztése lehetett a valódi, elsődleges indíték, aztán következhetett a valóság megismerése. Igazam van, ha általában az tapasztalható, hogy a bölcsesség mellé kiméretik jókora embertelenség ill. gonoszság. Ez hogyan lehetséges? Mivel magyarázhtó a jelenség? Ha az indíték az ördögi elme és okosság. Ezért az őrült és a zseni akár össze is téveszthető, de nem a mi hitünk megvallói körében. Ellentétben ez eddig írottakkal Jézus így érvelt: „Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.” Luk. 8,16 „Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával.” Luk. 11,36 Még egy észrevétel a szelek angyalairól: az északi szelek nem keverednek csak úgy össze, míg délen békés bárányfelhővé alakulnak. Holott a nyugati szelek övében viharos szél fújja körül az egész Glóbuszt. Egyesek szerint a rajzok többsége szimbolikus! Tudták, mi a valóság, de olyan jó, hogy nem muszáj az embernek azt rajzolnia mindig, amit lát. Erre áll itt a következő példa. De ha ez így lenne, korunkban is történne kísérlet arra, hogy egy szép papírforgóban helyezzük el a világot. Ma pedig nemigen lehet találkozni ilyen próbálkozásokkal, talán azért mert a számítástechnika és a rajzprogramok bőségesen kielégítik a formák és alakzatok iránti lelkesedést. A matematikai felfedezések csak akkor érnek valamit, ha az ember meg is tudja mondani, mi az értelme annak, amit a feltaláló gondolt, mielőtt hozzá akart volna látni a „Térkép” 1581-ből kutatásokhoz! Hogyan és miben válik hasznára, előnyére az emberiségnek? A tudomány szempontjából még ez az aranyszabály sem jelent tökéletes megbízhatóságot, mert nem számol a pusztán lelkesedésből készített alkotások eredeti indíttatásával. A gyerekek amikor megismerkednek a körzővel, szívesen rajzolnak mindenféle köríveket, kiszínezik azokat. Néhány százévvel ezelőtt ugyanígy éreztek a matematikát tanuló diákok, ha egyáltalán az embernek volt olyan szerencséje, hogy diák lehetett. De azt egyikük sem akarta, hogy ugyanarról írjon könyvet, mint valamelyik társuk, ezért ötvözte földrajzi ismeretekkel a körzővel töltött izgalmas órák eredményeit. A középkorban divat volt képekbe tömöríteni az egész világot. Ezért a világ közepe természetesen csak Jeruzsálem lehetett. A középkor hosszú évszázadai alatt nem változott annyit az emberek gondolkozása a mindenségről, mint, most 1 év alatt! Ez azért nem magyarázható csak azzal, hogy a csillagászati és egyéb mérőeszközök még nem álltak rendelkezésre behatóbb vizsgálatokhoz. A műszerek is akkor készülnek el, ha létezik olyan valami, -64-

amit szeretnénk megvizsgálni. Az esetek többségében ez biztosan így van. Amikor egy eszköz tökéletesedik, csak akkor nem kell erre gondolnunk. Azt olvasni, hogy a platóni világkép körülbelül 1500 évig tartotta magát. Egészen a 17. századig, Issac Newton „színre lépése idejéig”. Szerzőnként mindig is nagy különbséget találni arról, mi volt az általánosan elfogadott nézet. Ami akkoriban nem is létezett. A tekintély volt a legfontosabb, amelyre hivatkozni lehetett. Az ókorban Arisztotelész, a középkorban az egyház tanításaihoz viszonyították más szerzők teóriáit. Egyébként az ókorban is volt olyan vélemény, hogy a világ középpontja a Nap és e körül keringenek a bolygók. Arisztharkosz ezt már az i.e 3. században vallotta, amit ő mindig kísérletekkel bizonyított is. Mit gondolnak, hol vannak ezek leírva? Más szerzők műveiben hivatkoznak, vitatkoznak, idézik, válogatják össze a nézeteit! Szerinte a csillagok mozdulatlanok és sokkal távolabb vannak, mint az bárki hinné. A Föld egy égi pályán halad Nap körüli útján, de saját mozgást is végez, kering /forog/ a tengelye körül. A 18. században a felvilágosodásig az embereknek elképesztően naiv, buta gondolataik voltak /csak a 20-21. századi ember hisz el még nagyobb képtelenségeket/ annak ellenére, hogy Kopernikusz, Kepler és Galilei a 16-17. században sokat változtattak az ókori világnézeten. Az első kettő csillagász elméleti munkájával, míg Galilei a megfigyeléseivel hozta el a felvilágosodást a természettudományos ismeretek területén. Nem az embereknek, hanem sajnos az egyháznak kellett felvilágosulnia! Még a felfedezők maguk is azt hitték, hogy a Jupiter olyan bolygó, mint a Föld, és ha élnek ott, de miért ne élnének, azok emberek! A Holdon is vannak hegyek és völgyek, patakok csörgedeznek, vadak és mindenféle állatok bújnak meg a bokrok mögött, prédájukra leselkednek... Az olasz csillagász, Schiaparelli 1877-ben publikált a New York Timesban a marsi csatornákról. Egy másik tanulmányának címe: Élet a Marson, mely 1893-ban jelent meg! Az azóta ill. a 20. században marsi élettel foglalkozó szerzők általában már nem csillagászok és nem hisznek abban, amit állítanak! A harmadik fontos ábra Nikolaj Kopernik lengyel csillagász napközéppontú világrendszerét mutatja be. Ami tehát valójában nem tökéletesen új gondolat. Kopernikusz 48 körpálya bevezetésével tudta megmagyarázni a bolygók Nap körüli keringését, amit akkor még biztosan nem értett meg. Ptolemaiosznak a geocentrikus világképen elég volt 40 körpálya feltételezése valamennyi égi körforgás magyarázatához, éppen ezen okból semmilyen előrelépés nem található a kopernikuszi Nikolausz Kopernikusz és a középkori világkép szisztémában. Az egyház azonban befogadóvá vált a csillagászat új felfedezéseire, ehhez használta fel a lengyel Warmia egyházmegye kanonokát /Koperniluszt/! Ezen az ábrán úgy, ahogy a következőn is megfigyelhetik, hogy csillagunkat a Napot arcával együtt rajzolták. Ez a gondolat a Biblia szó szerinti értelmezésében gyökerezik. Az angyalok és a szél kapcsolata igazolható bibliai tézis. Földünk csillaga a Nap azonban nem azokat a szellemi teremtményeket jelenti, amelyekről olvashatunk a Szentírásban. Egyáltalán mit ír a Biblia! Egy állítás igaz lehet, amíg nem ismerjük az ellentétes oldal érveit, bizonyítékait. A másik oldalon Isten Szava található: -65-

„Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.” Péld 18,17 MBT „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.” Zsolt. 19,2-3 „Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.” Zsolt. 84,12 „Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!” Zsolt. 148,3 „Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.” Jóel. 2,10 „A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.” Jel. 8,12 „És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára” Jel. 19,17 Nem is érdemes több idézetet megnézni, van itt már elég felfoghatatlanság. Egy asszony a Jelenések könyvében pedig a Napba öltözik... A csillagok is angyali teremtmények, de nem szó szerint az égbolton megfigyelhető testekre utalva említi meg a Biblia. Az igazság az, hogy ezt csak a tudás egy bizonyos fokán értettük meg. Ebből nem arra a következtetésre kell jutni, hogy lám csak, a Szentírás ebben is tévedett. A Nap és Hold nem is élőlények. Az idézetek bizonyítják, hogy ezt korábban sem gondolhatta az írásokat tanulmányozó ember. Az egyháznak viszont nem volt mindegy, mit tanítanak a világi természettudósok. A Nap nem lehetett a világ közepén, mert ott meg Isten foglal helyet... A beillesztett negyedik ábrán azt figyelhetik meg, a bolygók és a felhők távolabb vannak, mint a csillagok! Az ókortól a 17. századig a rendről azt hitték, beleértve a tudósokat is, hogy szférák hordozzák magukon az égi testeket, s valójában a szférák mozgása miatt látják mozogni az égitesteket. Persze azt hozzá lehetett fűzni, hogy a szférák szabad szemmel nem látszanak. Sőt, még egy ember is képes átbújni rajta, vagy közötte! Mások szerint a csillagok a szférák lyukain keresztül világítanak be a Földre. Vagy a szféra van csillagokkal kiverve, mintha azok A Jupiter Galilei által felfedezett négy szögek lennének. Newton fedezte fel a holdja korabeli ábrázoláson gravitációt, s ez az egyetlen dolog óriásit változtatott a világképen, de ne higgyék, hogy az egyházi tanításokra a teljesen légből kapott elméletek voltak jellemzőek. Azért ez sohasem jellemezte a katolikus egyházi tanokat. A szó szerinti értelmezés ma is jellemez embereket, világiakat éppúgy, mint vallásos embert, úgyhogy ezen sem kell nagyon kiakadni. A gravitáció létezik, de mi is az? Egy láthatatlan erő. -66-

Akkor már értjük is. Ami viszont nem igaz, csak hihetünk benne. Azért mert láthatatlan, mindig is lesznek kérdései az embernek a nehézségi gyorsulásról. Mert az is a gravitáció. Térerőnek is nevezik. A régebbi korokban az emberek megpróbálták megírni a világ össszes tudását egyetlen lexikonban, vagy kódexben, ha nem a rajzzal próbálkoztak. Képesek voltak még a kódexek oldalainak kezdőbetűibe, az iniciálékban is tömegeket bezsúfolni. Az 60. oldal 1. számú ábrájának vizsgálata folytatódik, miután bizonyítottam többek között azt is, hogy a szűkös lehetőségek, keretek mellett is lehet az ember élete zsúfolt. A mi társadalmunkban az uralkodó a nép között jár, részt vesz mindneben, mindenhol, ahová csak hívják. Gyerekek jó barátjaként megnéz egy bábelőadást, meghallgatja néhány ember magánéleti problémáját, ünnepeken úgy viselkedik, mint akárki más. Disznótoron ő is tölti a hurkát, a kolbászt.. Közben mindenki láthatja milyen jól érzi magát, kipróbálhat minden élethelyzetet, EGOja végig az emberek alá helyezkedik, ennek köszönheti, hogy nem tudnak idegen, távoli dologgal közelíteni felé, mert ő maga a közvetlenség. Hitünk szolgáival lehet csak ilyen, az idegenekkel mint egy önálló állam uralkodója; méltóságot sugárzó. A Biblia tanításaiban meg nem alkuvó, de partneri viszonyt kialakítani képes. Más országok, népek jó barátjaként kell viselkednie, a saját népe között pedig ő a tudatlan, akinek mindenki tud valami érdekeset mutatni. Amit ő örömmel vesz. Dióhéjban így tudnám jellemezni azt a szerepet, amire elhívjuk a mi királyunkat. A királyi szerep által válik nyitottá. A magány ellenére a királyi beállítódást gyakorló embert könnyen őrültnek is nézhetik, de ennek az az oka, hogy így tudja magát érdekessé tenni és hosszabb időre elfogadtatni magát a világgal. Nekünk viszont ez a szerep valóban fontos lenne. Félreérthetetlenül utaltam rá, hogy zárkózott emberről van szó, akit a magány nem igazán tud maga alá gyűrni. Saját világát keresztül-kasul átjáró ember jól ismeri önmagát, ezért hiba lenne az önismerettel, vagy mások megismerésével traktálni, az csak rövid ideig adhat értelmet az útszélre hullott magnak. 2. A soron következő az 60. oldal 2.számú ábrája. A királynak kiszemelt ember pozícióját vizsgálja az agresszióval szemben. Rossz is a kifejezés, hogy szemben. Mert ha van valami, amivel nem lehet meggyengíteni a királyt, az éppen az erőszak. Ez azért lehetséges, mert számára gyakorlatilag észlelhetetlen az indulatiság. Nem veszi észre, hogy mások pattanásig feszült helyzetben vannak, s készek akár verekdeni, ökölre menni más emberrel. A félelmüket azt nagyon is észreveszi, hiszen az alkalom sosem túl jó ahhoz, hogy az ember birokra keljen másokkal. Ebből adódik, hogy az ember félni kezd. Talán ez az alkalom lesz az, amelyikkel vége mindennek, vagy csak mentőt kell majd hívni? Ez az embereknek átfut az agyán, s hajlamosak berezelni. A félelem okozta remegés igen jól látható. A feszültséget okozó előzményt nem biztos, hogy van szerencsénk megfigyelni, megtudni, de észrevehető valami felfokozott hangulat, odavágott beszéd, vagy felelet egy-egy kérdésre. A feszültség okozója valamiből adódó szenvedés. A magát nem tűrtőztető ember ilyenkor erőszakos cselekedeteket hajthat végre. Az előzmény jól ismert módon lehet verbális-szóbeli, vagy pedig testi-fizikai. Mindkét esetben felfokozott indulatiság uralkodik el az emberen. Az erre nem jól reagáló ember nagy vitákba, de amennyire én jellemzőnek tartom, nagy verekedésbe megy bele. Persze van akit megtámadnak és van aki inkább támadó szellemiséget választ a kezdetek kezdetén. A királyunk válassza az arany középutat! Mint alapvetően zárkózott ember gyermekkorban félénk, de felnőve képes akár százakkal megküzdeni /2Sámuel 23,8-23; 1Krónika 12,14/, ahogy Dávid hősei is tették az őket nyugton nem hagyó filiszteusokkal. A feszültségnél az ember nem tudja, mit hoz a közeli jövő, a félelemnél nagyjából tudja, ez a különbség, de mindkét esetben nagyon rossz kimenetelre lehet számítani. Én mégis az ábra elemzéssel foglalkoznék behatóbban, mert amit írtam ez az én személyes tapasztalatomhoz áll közelebb, semmit az ábra és törvényszerűségeinek ábrázolásához. Mint a külvilágtól alaposan elszeparált ember bensőjére kell gondolni, amikor a királyt érő erőszakról, agresszióról készítünk leírást. Mindenkire jellemző, amit írok, ha a testét -67-

módszeresen felkészíti, edzi a harcra. De csak akkor, ha a 60. oldal 1,2,3. számú ábraelemzése is legalább 90%-ban lefedi a személyiségét. Csak azért írom ezt, mert harcolhat és harcot tanulhat bárki, aki szeretne, még ha képességei, fizikuma nem is erre a legalkalmasabb. Gondoljanak tehát egy a típuson belüli harcosra. Ezzel magyarázható az, hogy nehéz dolga van annak, aki egy olyan emberrel kezd ki, akinek a teste maga a fegyver, vagy azzá alakítja Ezt a filozófiát vallja például egy kung-fu iskola. Az ábrán ebből az látszik, hogy az ember lelkét a külvilág ingerei nem érik el. Nem érik el, mert képes úgy a földhöz tapadni a lábával, hogy azt hiába rugdossák, az egyénnek az meg se kottyan. /Persze az ellenszere is megvan ennek, egyet a lábra, aztán már máshová, hiszen az ember egyszerre egyetlen testrészére képes igazán koncetrálni, s megfeszíteni azt. Csellel pedig elérhető, hogy a kiszemelt pont helyett teljesen máshová mérnek támadást. Sőt, ha egyetlen pontra mérnek csapást, azt a helyet a testen garantáltan laza állapotban találjuk, ha legalábbis nem a combot szeretnénk megtámadni. A sok gyakorlás azonban mindennél többet ér ezzel nem is vitatkozok, csak megjegyeztem, hogy sok harci elképzelés létezik, amely szerintem oltári nagy butaság, bár a mestereik kiváló testi adottsággal rendelkeznek./ Előhozakodhatnék a testi ingerek másik csoportjával is. A nők miatt jegyzem meg, hogy a testkultusz nagyon jellemző szexista beállítottsághoz vezethet. A férfiak legfőképpen ezért vonzódhatnak az ilyen nőkhöz, míg a nők a biztos védelemnél semminek sem örülnek jobban. Ezek úgymond az élet farkastörvényei, avagy az evolúciós pszichológia kiindulópontjai is egyben. Az én számomra pusztán a Napnál világosabb szabályok a szekuláris-világi társadalom működésében. Az intaktus tudományában is egyértelműen körvonalazódik a testi determinizmus /szükségszerű, meghatározó/. A testkultuszhoz rengeteg dolog tartozik, szinte a teljes emberi létezést lefedi és a testi örömöknek az érzékiségnek mindenre kiterjeszkedik a fennhatósága. Nincs semmi, ami távolabb lenne Istentől, mint az érzékiség, de csak akkor, ha az embert palástjába csavarja és a lélek az egész élet folyamán elfelejtődik. De tudok még rosszabbat is: az ember a saját mélységeit felszínre hozza ugyan, vagyis kellőképpen törődik saját lelkével, de az ördögi lélekkel vívott harcban egyre inkább ez utóbbi kezd az egyén lelkének mutatkozni, rendesen annak adja ki magát. A lelki ember nem hibáztatható beállítottsága megmásításával, de a benne megnyilvánuló lélek nem a testi valóságról vagy azzal van elfoglalva. Azért mert ez a lélek nem az Isten lehellete. Az utóbbi beállítottság nem jobbítható meg, a testi ember felől van remény, akkor ha ezt azért hangsúlyozza, mert azt hiszi, hogy saját lelke megvetendő. Nem tudván, hogy nem ő a hibás a gonoszságokért, amelyeket elkövet ugyan, mert azt hiszi, hogy ezáltal saját lelkén könnyít. Akárcsak „az illetékes elvtárs” fogalmazott évtizedeken át, hogy minden hozzátartozik, még a xiladekor, a xilamon is és egyébként az ő pozíciójában nem lehet hülye az ember, jellemzőek lehetnek még az életében például a művészetek. Én azt hiszem, közelebb járunk az igazsághoz, ha rájövünk, nem ab ovo /eleve/ harcművészek, színészek, írók, költők, énekesek, táncosok születnek nekünk a világba, hanem a sok-sok gyakorlás hatására lesz az emberből művész. Még az életművész /és persze szabadulóművész/ Houdini is gyerekkorától edzette, szoktatta testét az extrém körülményekhez. A sok gyakorlásból levezethető, hogy semmilyen bemutatott dolog nem spontán nyilvánul meg, nem is egyedi, megismételhetetlen valóságot ábrázol. Még akkor sem, ha olyan érdekes, mint Houdini trükkjei. Sok filmet láthat az ember, amelyet visszavezetnek egyféle emberi magatartásra. Ezek között szerepel a most tárgyalt személyiség is. Szenvedély, nimfománia, őrültség, bűnözés, gyilkosság legfőbb okozójának ezt a beállítottságot tartják. Én nem mondom, mert nem tudom megállapítani, hogy ténylegesen ki vagy kik lennének fő gonoszok. Mintha minden szituáció azért nem lenne teljesen egyforma és azok kimenete mégsem lenne előre lejátszva. Így nem mindig ugyanazok a ludasak a gonoszságban, ezért nem lenne igazán helyes kijelenteni ezt bárkiről. -68-

Még azt is jellemzőnek találtam, hogy akik nem annyira rosszak, szívesen azzá válnak. Én nem tudok lelkiismeret-furdalás nélkül dönteni a sokféle emberi személyiségek között. E helyett azt vallom, aki nincs velem, az ellenem van /”Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem velem dolgozik, az ellenem dolgozik.” Lk. 11,23 Egyszerű fordítás 2006/! Mindezek arra szolgálnak, hogy megfogalmazódjék a lélektan egy alapvetőbb, a természetre visszavezetett törvénye, t.i. hogy az agresszió az egyén lelkével összefüggésben sincs, mert az a testiség és érzékek birodalmában leledzik. Az eddigiek szerint ilyet állítani tévedés lenne, de tény, hogy egyeseknél az erőszakosság lelki ügyetlenségük miatt hatástalan. Még az egyén által kezdeményezett erőszak is gyengébb lehet, mint a testiség... A lényeg, hogy az Írás szerint nincs az a variabilitás ami elegendő lenne ahhoz, hogy bármelyiktől jobbnak titulálhatnának vele egyet a tárgyalt embertípus közül, mint egy másikat, akiben az intaktus törvényszerűségei hasonlóan alakulnak. A legjobbakért megpróbálhatok kiállni, de mindössze szavazatom lehet és megnyerhetek némelyeket.

3.

Az egyén lelke élete végéig elszakadhat a valóságtól, mert mélyen és elzárt pozcióban van az agresszióval szemben. Ezért az arra adott, de a fogadott viselkedésmintákon is fel kell ismerni, hogy makacs és nehezen kezelhető és nehezen változtatható dolog okozza ezt. Az élet terhei, fizikai terhek. Az ábraelemzésnél 3 jól megkülönböztethető eshetőséggel számolhatunk. A fizikai terheknél könnyen belátható, hogy az egyén szempontjából egyáltalán nem mindegy, mivel „szemben” kell kifejteni ellenerőt. Kis erőhatás az, ha valakinek a vállát veregetjük. Ha ugyanezt egy szablya élével tesszük, felsérthetjük a másik karját, megsebesítjük embertársunkat. Ha pedig borotvával, késsel szúrunk a vállba, akár maradandó sérülést okozhatunk. Ez természetesen minden emberre igaz lehetne, ha az egyén semmit sem tesz a várható következmények elhárítására! Az objektív követelmény mellett a szubjektív viszony válik meghatározóvá. A Biblia objektív igazságai csak a megkeresztelt-alámerített ember számára válnak iránytűvé az ember lelkének és személyiségének megismerésében. A 3. ábra három darab nyilvesszője, amely felülről hatol az önmagával intaktusban lévő személyre, ábrázolja az általam felhozott három eshetőséget. Tulajdonképpen magukat a nyilakat kellett volna másképpen feltüntetni. Akkor viszont minden eddigi magyarázatnál az olvasónak kellene a közös alapot megtalálni és így összehasonlítani mind az objektív, mind a szubjektív tényezők szerepét, részvételét! Bárkiről legyen is szó, ha a fején széket törnek, azzal szemben nem képes igazán védekezni. A Casimero-Lazarte profi bokszmérkőzésen például, amelyet Argentínában vívtak a győztes Fülöp-szigeteki versenyző életét is alig tudták megvédeni a feldühödt nézősereg támadásaitól. Casimero fején széket törtek, de brutálisan megverték a menedzsert, a bírót, a szervezőket, majd aztán azok is kaptak, akik elkezdték a verekedést. Hatalmas tömegverekedés alakult ki, szinte mindenki vert valakit. Érdemes megkeresni erről több videót is! Itt van például egy: http://sportgeza.hu/boksz/profiboksz/2012/02/11/szekdobalas_utan_ringben_utottek_a_nezok/ Az 60. oldal 3. ábrájában mindezket sablonosan láthatjuk. A 3 db nyílnál nem mindegy, hogy például melyik jelképezi a legveszélyesebb szúró-vágó eszközt. Ha az balról az 1. nyilat jelenti, akkor az egyén intaktusát végérvényes veszteség érheti, mert akár levághatják ujját, kezét, fülét. Érdemes még elgondolkozni azon, hogy a léleknek milyen reakciója lehet kisebb, közepes és a nagy fizikai terhelésre, amelyen értsünk kínzóeszközöket. Az emberi lélek, mint élőlény a kínok hatására megváltozik, de ez nem törvényszerű. Valószínűleg azok, akik ebben is „edzettek”, mert katonák, vagy például gyakori náluk az öngyilkosság, öncsonkítás – képesek lelki változás nélkül átvészelni a legnagyobb kínokat is. Nem tudni, hogy Isten ebben is megpróbálja-e az embert. De „érdemes erre felkészülni”, mert volt már rá példa. A Bibliából Jób könyvében lehet erről többet megtudni, valamint Szent Pál élete lehet rá a legjobb példa. Vagy pedig gondolhatnak Ábrahámra, akinek fiát, Izsákot is fel kellett áldoznia az Úr parancsára, amelyet aztán mégsem kellett megcselekednie a hihű pátriárkának /1Mózes 22,2/. Azonban egy másik, Istentől jövő dolog /a gondviselés/, a kísértések ellen hat: -69-

„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” 1 Kor. 10,13 „Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.” 2 Pét. 2,9 A lényeg az, hogy az idegrendszer által a lélek a sajátjával ellentétes ingereket is kap, ezzel az isteni szikra el is változik. Már nem lehet ráismerni, hiszen a fájdalomérzet miatt megváltozott az a koncepciója, hogy valamit és bármit gondoljon, érezzen, megismerjen, tapasztaljon. Már tudják, hogy ez mind testi inger, a lélek ugyanis az össz-szervezet működtetésében kapta meg Istentől kijelölt feladatát. Simán el tudom képzelni, hogy minden egyes keresztyén hite Ábraháméhoz, Jóbéhoz hasonlóan megpróbáltatik. A keresztyéneknek a szenvedés is követendő eszmény lehet: „Ilyen szenvedésre hívattatok el, minthogy Krisztus is szenvedett tiérettetek, és példát hagyott néktek, hogy kövessétek az ő nyomdokait, aki bűnt nem cselekedett, sem szájában álnokság nem volt található; aki amikor gyalázták, viszont nem gyalázkodott; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem ügyét rábízta Arra, aki igazságosan ítél;” 1Pt. 2,21-23 Dr. Budai Gergely Meg kell vallanom, hogy a keresztyén életvitelben ezt a legnehezebb szívből gyakorolni. Az ellenséges emberrel felebaráti szeretetet ápolni. De attól, hogy én nem vagyok képes tolerálni, sőt szeretni az ellenségességnek bizonyos fokát, szintjét, azért még elfogadom, hogy ez lenne a helyes és tökéletes hit, amit Isten jogosan elvárhat az embertől. Ha nincs bennem szeretet, legalább gyűlölni sem tudok. Így megmarad a harag, a düh, ami csak egy pillanatnyi verbális agresszió, vagyis a legkevésbé tér el az isteni mércétől, előnye pedig az, hogy nem leplezi kilétét, vagy érzését, aki ingerülten beszél. Szóval nekem az ilyen szenvedésre való elhívás nem igazán tetszik, azért, mert én nem okozok másnak szenvedést. De az örök élet jutalma nem a semmiért jár! Olyan életet kell élni, hogy minimálisra csökkentsük a szenvedést, amit a gyűlölködő ember, az ördögi lények, Sátán, az irigyek és egyebek sugároznak az emberre. Ahogy kifejtettem egy előző tanulmányban, a világi társadalomtól elkülönült élet lenne az optimális. Amikor már nem ropognak a fegyverek, mert a társadalom összeomlása miatt egy darabig még a fegyverek szava dönt, akkor a mi társadalmuk is bevehetetlen lesz majd... Ettől még az emberek ne higgyék, hogy Jézus Krisztus Tanítványai vágyódnának a szenvedésre, sőt! Az igazat sosem szégyen kimondani, de káros lehet az igazmondás, mert könnyen vitába keverhetnek minket. A másik dolog is fontos; az ember csak akkor lehet értékes, hogy ha akkor sem feddi és akkor sem mondja meg a véleményét ha igaza van, mert az objektíve értékes ember nem veszekedős, nem bíró, nem önmaga választotta lelkipásztor. Ebből csak képmutatás származhat. Hiába, hogy az emberek lelke büntetést vár, azt másik ember nem végezheti el úgy, hogy utána önmagát igaznak, jónak gondolhassa. Persze a Bibliában olvashatunk a jó és a rossz kommunikációról. „A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.” Péld. 28,23 „Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.” Péld. 26,24 Csak ezért írtam, hogy van 3. és 4. vagy ki tudja még hány másik út is. Attól még nem gyűlölködő az ember, ha nem okoskodik, nem ítéli el a másikat valamiért, nem vitatkozik akkor sem, ha igaza van, őszintesége viszont vitán felül álló. Egyébként a démonok feladata az, hogy rendre utasítsák a tévelygő embert. De az ember velük is visszásan cselekszik. Olyan emberek is szép számmal élnek, akik csak utánozzák a gonoszakat, nem gondolják úgy szívből. Ő előttük nezebb feladat áll, mint előttem. Nem kell ezt megvallani, semmit sem kell nekik szóban kinyilitakoztatni, de egyszer be kell fejezniük és látványossá kell tenniük a -70-

különbséget saját maguk és a gonosz emberek között! Ehhez az szükséges, hogy mások sokszor cselekedjenek jól velük. Nekik tapasztalatuk van a gonoszságról, nem pedig gonosz démonjaik. Kíváncsi leszek, mikor változnak meg abban, hogy megmutassák valódi személyiségüket. A sima nyelvű jelentése a hízelgő, hízelkedő. A társadalomban a simulékony, simuló típusú embert nem egyszer az alkalmazkodás példájaként emlegetik. Látható, hogy világi és vallási szemponból mi a nemes, mi az eszmény és mi nem az. Az ember lelkét nem érheti el kés, golyó, nyílvessző és más fizikai hatás sem, amely az emberi lélek, mint élőlény elpusztítását okozná. Az idegrendszer sérülhet, olyannyira, hogy nem képes valamely szervnek, például a karoknak, vagy a lábnak a mozgatását ellátni. De ez minden, amely fizikai teherként és legalább közepes erővel történő beavatkozáskor lejátszódhat az egyén szervezetében. Az idegrendszer károsodásával a lélek kénytelen kisebb területre visszahúzódni. A rendelkezésre álló terület csökken, de még így is szinte kimeríthetetlen lehetőségek adottak az idegrendszeren belül. Az ábraolvasásnál észre kell venni, hogy a legnagyobb erőhatás irányulhat olyan területre, ha az egyén testére gondolunk, amely nem okoz rendkívüli sérülést, leépülést, hiszen távol esik az érzékeny pontoktól. Ennek azért más oka is lehet. A testedzéssel csökkenteni lehet a fájdalmat, mert a fájdakomküszöb értéket módosíthatja vele az ember. Pontosabban arról van szó, hogy a fájdalomküszöbnél gyakran átélt események az öntudat kontrollja alá vethetők. Nem pánikol be az egyén, amikor nehezen veszi a levegőt, amikor görcsöl a lába...Aztán ott van a bodybuilding! Amely valódi testmódosítást jelent, s az ember ténylegesen megváltoztatja vele az ingerküszöböket is. Persze csak akkor, ha nem szteroidokkal szeretné befolyásolni a szervezetét. Célzott edzéssel a test előbb-utóbb olyanná válik, amilyennek megtervezi az egyén. Gondolhatják, ez is csak a test edzése, nem egyéb. Annyi különbséggel, hogy a test formája, alakja is megváltozik, aminek nem csak minőségi, hanem mennyiségi jelentősége is van. Az edzésen kívül a nagy erővel szemben tanúsított ellenerőnek is szerepe lehet, ahogy korábban említettem. Az erőhatásra felkészült szervezet másképpen reagál, pláne ha az ember képes ellentétes erővel hatni környezetére. Itt csupán az emberi erő jöhet számításba, a környzezet élettelen elemeivel szemben észrevehető a védtelensége az egyénnek. De akár ezzel kapcsolatban is el lehet érni kimagasló eredményeket. Például akik télen a jeges folyót átússzák, a környezettel harcolnak. Még egy ok említhető a különbségre, ami az átlagtól eltérővé teszi képzeletbeli emberünket. Az erővel szembeni racionális viszony, másképpen az erő racionalizálása. Ön is ismerheti azt az ügyességi feladatot, amikor egy székben ülő 80 kilogramm súlyú embert 3-an vagy 4-en két-két ujjukkal derék vagy akár nyakmagasságba emelnek. Ehhez a jelenségkörhöz tartozik a harcoló ember viselkedése, aki testének teljes tömegét beleviszi egy ütésbe. Ha a harc során az egyén támad, akkor olyan pontokat vesz célba, amelyik könnyen megadásra kényszeríti az ellenfelet. Netán olyan helyeket keres és talál amelynek izomzatáról nem is beszélhetünk. Az erő megfelelő időben fejthető ki. Amikor az ellenfél egyáltalán nem számít rá. Sok békéltető szándékú ember tulajdonképpen az ellenfél embere. Sorolhatnánk a sokféle eshetőséget, amely azon alapul, amelyik tulajdonképp az ellenfél pillanatnyi, vagy benne rejlő gyengeségére épít. Természetesen az ember testi erejének kapacitása lehet 20%, de lehet 90%-os is! Az élet terhei közé sorolom a testiséget, a lelkiséget, a kapcsolatokat, a házasságot, a szerelmet, az örömöt vagy jókedvet, a pénz szükségét, a segítségnyújtást, az egészséget, a betegséget, a halált, a munkát, az ünnepeket, a szabadidőt, a tudást-tudatlanságot, a tanulást, a szeretetet, lakhatást, gyereknevelést. Lehet hogy nem teljes a felsorolás, de azért a felsoroltaknak bőven van hatása az emberi életre, aki folyton döntéshelyzetben van, mert egyik vagy másik tényező illetve teher mindig választás elé állítja az egyént. Ezek a legfontosabb dolgok, és még mennyi apróságot meg sem említettem! Mert minden ide tartozik, amelyről az ember gondolhat többfélét is, de csak egyfélét választhat. Az egyetlen jó

döntés vezet a jól működő testi-lelki rendszer-egyensúlyhoz. -71-

Az egyén a testi adottságot /amely lehet akár előnytelen is/ célzott, racionalizált gyakorlással félelmetes magasságokba emelheti. A testiség ugyanis a legnagyobb darabot szakítja ki az emberi életmód, életvitel, életérzés képzeletbeli oldalából. Aki ebben nyerő, az visz mindent! Mintha csak egy királyról volna szó, ami a testimádattal sehogyan nem függhet össze! Az új társadalom uralkodója csakis az önbizalom növeléséért építheti azt a kultúrát, amihez a védelem, a büntetés, és egyéb kényszerintézkedések miatt nyúlhat. Még az esztétikai igények miatt is lehet ápolni, fejleszteni a testi adottságokon... Mielőtt el nem felejtem, megjegyzem, hogy nő is betöltheti ezt a szerepet. Ami teljesen kizárt, hogy uralkodónk által háborúba keveredjünk másik országgal. Erre csak önvédelem esetén és legalább a népesség 95%-nak szavazatával kerülhet sor. A fegyver nélküli önvédelemre gyakran sor kerülhet, mert mindenféle módon próbálnak majd betolakodni hozzánk, hogy kifosszanak minket. Itt gondolok egy olyan megoldásra, mint a villanypásztor, a belsőbb pátriánkat pedig még elektromos áram is védhetné... Aki a lelkiséget birtokolja, az is szép jutalmat szerez Jehova Istentől. Ezt ugyan kevesen és kevesek felett lehetséges kézben tartani. De ez majd a következő típus életcélja és feladata lehet. A lelkipásztorok munkájához kellemetlen intézkedések is tartoznak, erről minden kisebbnagyobb uralmat birtokló személynek tudnia kell és remekül együttműködni az észrevételezéstől kezdve a népítélet végrehajtásáig. A királyon kívül kijelölhetőek koloniák fölött uralkodó személyek is, vagy ahol nagyobb területen élnek együtt a hívők, ott is megszervezhető az élet elöljáró és hatalmat birtokló emberekkel. Ez még egyelőre a jövő zenéje. A lekiség tehát az élet olyan terhe, amely minél nagyobb, annál több feladatot és munkát ad minden uralkodó személynek. De az a munka is lehet örömteli, pontosan ez a fokmérője a megfelelő embereknek! Az emberi kapcsolatok száma a munkaszervezéssel jól megoldható, nem fog semmilyen zárkózott ember sem tiltakozni azért, ha fix pozícióba helyezik őket és a másokkal való kapcsolataikra ilyen módon vesszük rá őket. A kapcsolat mint teher ezért a darabszámmal arányosan veszélyezteti az egyén intaktusát. A sok kapcsolat, akármi módon legyen megoldva, a zárkózott embernél minimum a belső feszültséget növeli. Ha legalábbis a pozitív, ezért hozzánk tartozó emberekre gondolok... Az előző oldali felsorolásban az élet terheinél felsorolt többi dolgot nem szeretném tételesen végigkövetni, bocsánatot kérek ezért. A terhek egy része más típusú ember életfeladata, ami még ez után is marad annál a szabály számomra egyszerűen olvasható. Az uralkodó minden teherrel kapcsolatban kezdeményezzen és álltson fel valamilyen fórumot, ott majd megoldják a problémás kérdéseket. Ez azt jelenti, hogy ezek /az előző oldalon felsoroltak/ egytől egyig nagy terheket jelentenek a királynak, ezért beslő szorongást és feszültséget növelő faktornak számít mindegyik. Kapcsolatban ezeket továbbítani a nyitott ember tudja, s ez még tovább növelné a belső konfliktusokat, amelyet a mi igyekezetünk szerint leveszünk a király válláról! Csak megjegyzem, hogy ez és a következő intakt eset sajátja, hogy semmilyen tehertétel nem képes megbontani az egységet /csak széttagolni/, hanem az egység kijelölését teszi újból alapkérdéssé. Ahogy írtam is, a terhek mindegyike nagyon más természetű ahhoz, hogy a testiséggel közeli rokonsága lenne kitapintható, ezért is lehetséges, hogy belülről nyírja szét az egészlegességet. Ámbár a betegség és a halál azok a tényezők, amelyek a test síkjában helyeződnek el, de ellentétesek „a típus mozgásirányára”. Persze a gyógyító sem ezért vagy azért keresi a betegeket, hogy bármit is meg akarna tudni a betegségről. A világi társadalomban ebben látják a gyógyulási folyamat lényegét, mármint hogy az okot megkeresik és azt megszüntetik... A gyógyító ember saját egészsége hasonlítható a szóban forgó lélektani szituációhoz. Könnyen lehet, hogy azzal az egyén a szükségesnél kevesebbett foglalkozik. Az élet terhei látszólag eltérnek a fizikai terhektől. De szerintem nem, mert azoknál sem mindegy, hol és hogyan érik az egyént az erőhatások! Ez függ például az egyén egészségétől, életkorától, nemétől. De még a napszaktól is, mert ha az ember éjszaka alszik, az nagyon eltérő körülményt jelenthet a külső erőhatások érvényesülésének. -72-

Példaként vegyük a munkát. Nagyon rossz munkakörülmények esetén az utazási idő több óra is lehet, ez esetleg olyan terhet jelenthet, amelynek következtében meghiúsul maga a munkavégzés. De ilyen tényező lehet az alacsony órabér is. Nálunk jelenleg az nehezíti a munkavégzést, hogy nem lehet tudni, milyen munkáért mennyi a jogos és igazságos fizetés! Most, 2012-ben hazánkban 93 ezer forint a minimálbér, így 535 Ft a bruttó órabér. Ennek a nettója 455 Ft. De ez a bér a munkakörében szakképzetlen munkásra értendő és napi 8 órát számítva. A részmunkaidő bérezése másképp történik. Aztán, a szakképzettek nettó órabére pl. 540 Ft. A közfoglalkoztatás az megint másként számolandó. A havi 47.029 forintból kell kiszámolni, mennyi esik 1 órára. Én úgy számolom, hogy 373 Ft. Ezért ezt a számot kéne kommunikálni az emberek felé, ez a minimálbér, aminél nincs kevesebb. Hozzátéve, hogy az egy háztartásban élő gyerekek száma sem teljesen semleges a fizetés számításánál. Csak úgy rákérdezek, igazságos az például, hogy ugyanazt a munkát végezve az emberek iskolázottsága okán többet vagy kevesebbet lehet keresni!? Aztán, hogyan vehetnek föl embert dolgozni bárhová úgy, hogy nincs szakképzettsége, már csak ezért sem lehetne a bére senkinek sem bruttó 93 ezer. A gyári munka tartozna ide, de az meg a versenyszférát képezi. Úgy tűnik a diákoknak találták ki a bruttó 93-at. Ők viszont nem kapják meg a nekik járó órabért, én ezt garantálom, mert hát miből élne a diákszövetkezet. Pedig olyan cikket is olvasok, ahol 700-800 Ft-os órabérről írnak, ha a diák hosztesz munkát vállal. Hát mégis lehet végzettség nélkül, többet is mint végzettséggel? A munkával kapcsolatban nem tartható az a tény, hogy az ember hiába tanul szakmát, nem tud vele elhelyezkedni. Ez olyan példa, ami az egyént szubjektíve nem hagyja nyugodni. Szerencsére megindultak az átképzések, az emberek az új igényeknek megfelelő tanfolyamon megtanulhatnak olyan piacképes szakmát, amely néhány évig biztosítja a megélhetésüket helyben is. Gyengítően hat az egyénre az is, hogy a munkaerő és a piac irracionális viszonyban vannak egymással. Csak olyan foglalkozásnak van értelme, amelyiket nem fenyegeti a megszűnés veszélye. Azt látni, hogy a mezőgazdák tejet öntenek a lefolyóba, meg a földekre, rendesen letaglózza az egyént! Aztán meg vannak olyanok, akik nem termelnek semmi kézzelfoghatót, szolgáltatásukat mégis el tudják adni, ez így nem mehet tovább, nyugtalankodik az egyén. Vegyük a gyermekvállalást és nevelést. Hogy lehet az, hogy az iskola sokszorosan többet formál a gyereken, mint a szülei? A szegények miért szülnek annyi gyereket? Miért fordulnak az emberek legkönyebben a szeretteik ellen? Megannyi kérdés, senki nem is akar válaszolni. E miatt aztán a beslő feszültséget megszüntetvén az egyén egyre kisebb fizikai térben húzza össze magát, míg épphogy csak létezik. Mint utaltam rá, a tökéletes intaktus szétdarabolódik. Bár ehhez az vezet el könnynen, ha minél nagyobb a megválaszolatlan kérdések száma. Az egyén így nem tudhatja ki ő, kik veszik őt körül, mit akarnak tőle, mit kezdjen velük ő maga! A fentebbi kérdésre nem a lélekkel válaszol az egyén. Ha próbál a lélekkel reagálni, akkor szenved tőle, úgy mint Krisztus tanítványai, csak anélkül hogy bármi rosszat tettek volna vele. Testi és káros ingerekkel ismerkedik meg... Ha van olyan szerencséje, hogy elolvassa, mit ír a Biblia, akkor jár a legjobban, mert testének összes receptorát az igazság járja át. „Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.” Ésa. 54,1 „Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddő méhet és kiszáradt emlőket.” Hós. 9,14 „Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!” Luk. 23,29 Az összes említett, a világból ható erőt, vagyis az élet terheit egyenként meg lehetne vizsgálni, de sajnos nincs rá elegendő idő. Tovább kell lépni. Rengeteg a munka, sok mindent be kell mutatnom, de legalább érintőlegesen megvizsgálni. Eddig még szó sem esett erkölcsi kérdésekről, ezt nagyon jó, ha az olvasó észrevette és megfogalmazódott benne. Az első ilyen -73-

tanulmányt még 5-10 meg fogja előzni, mire erkölcsi kérdésekkel foglalkoznék ezeken az oldalakon. A hittel kell foglalkozni szüntelen, akkor lesz mindenre erő, sőt akkor a tanítványok még kívánják is a magas erkölcsi mércét. „Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.” 2 Tim. 2,19 Már csak röviden utalnék arra, hogy az uralkodó személyiség az erőre nagyon is rosszul reagál. Másképp hogyan támadna ötlete arra, hogy testét megedze? Ép testben ép lélek, gondolja ő? Az esély azért megvan rá, de a lélek is harcban áll, tudja ezt az ő szíve. Vannak gyenge pontjai is, mint más embernek. Kissé még úgy is tűnhet, hogy az mind lelki-filozófiai természetű. Pedig csak a testiséggel szemben van valamely dolognak nagy hatása. Ezt el lehet kerülni, de jobb, ha nálunk köt ki az egyén. Szerintem a test rombolásának és/vagy mások testének pusztítása vált ki leküzdhetetlen terhet az életében. Pl: drogozás, öncsonkítás, mások meggyilkolása, bandaháborúk szítása. Nem csak ennek, t.i. a királyi beállítódásnak a sajátja, hogy tagjai ösztönösen igyekeznek kívülállani minden rendszeren. Nincs az a szisztéma, amelyet ne lehetne bírálni, csak az nem mindegy miért, milyen okból, milyen célból. A gonosz típus azért, hogy „a törvényen kívülre” kerülve saját maga remekeljen valamilyen, s általában kiváló megoldást kínáló alternatívával. Az áldozati bárány mindezt úgy éli meg, hogy magával a létező rendszerrel nem stimmelnek a dolgok, mintha az már így is kívül esne az emberi lét horizontján. Tulajdonképpen abból kell kilépni és akkor találhatunk vissza önmagunkhoz. Én ezt a dillemmát is az élet terhei közé tudnám sorolni /méghozzá látszólag kis teher, ami az egyént tönkreteszi, ha magának a javát keresné, valamint az okot nem tudja megszüntetni természetes könnyedséggel. Az biztos, ha a társadalomban növekszik a széttagoltság, az egyénben növekszik az általa kiváltott teher/,de mivel nem eléggé specifikus jellemző, ezért csak olyan gondolatébresztő, nekem pedig záró gondolatnak jól meg teszi. Az elemi részecskékről való összahasonlító vizsgálat majd a következő tanulmányban, vagyis a 2. részben fog megtörténni, addig csak utalok rá, hogy mit gondol az egyén a világunkat megszabó egyik törvényszerűségről. „Minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja.” Ha az egyén csupán magából indul ki, akkor téved, mert a rugalmas energiával, vagy anyagokkal kellene közelebbről megimerkednie. Erről majd a 2. tanulmányban ábra, meg filozófia is lesz... A VÉGTELEN EGYelmélet népszerű a tanult embereknél, a MINDEN EGY-elmélet pedig a közember életfelfogása. A tudományban és az én tanulmányomban a Minden Elméleté-nek áttekintése lesz különösen fontos. —

1.

Magány

Agresszivitás

2.

Az élet terhei, fizikai terhek

3.

-74-

A 39. oldalon ábrázolt, a MAGVETŐ példázatból azonosított tipikus esetekből, már csak a tövisek közé hullott maggal kell foglalkozni ebben a tanulmányban. Az elemzéshez elkészítettem az ábrákat, fentebb ezt láthatják. Amikor Isten a magot a tövisek közé hintette, valójában a BÍRÁK lélektanának feltételeit teremtette meg! A lelki szituációból gondolni lehet Alfred Adler személyiségtanára, akinek túlkompenzálásról alkotott elképzelése szinte kínálja is magát ahhoz, hogy az embert csupán annak tartsuk, ami megtörténik vele. A megerőszakolt emberből nem lehet egyéb mint erőszakos, illetve szexuálisan csapongó személyiség. A tüneti résszel egyet is lehet érteni, noha én messzebbre ható kapcsolatokat is megvizsgálok a tövisek közé hullott magból kifejlődő bíró személyiségéről. Alfred Adler katona volt, ezért is rosszallta az elkényeztető nevelést és a puhány embereket, akik nem tanulják meg azt, hogy az elébük tett, vagy akár eléjük tornyosuló feladtanak nekifeszüljenek. De egy kis gondolkozás segítségével rájöhet az ember, hogy ez a legjobban az elméletalkotót magát jellemezte! Mert az embert, akit nem szeretnek, ha tenni akarna valamit másért, akár a saját gyerekéért, akár bárki másért, akkor nekifeszülve a feladatnak nem ugyanazt tenné meg másokkal, amit ő vele is megtettek; a kegyetlen sors, vagy a hideg-elhanyagoló szülői attitűd érvényesüléseként. Ördögi körbe keveredett emberrel nem ilyen egyszerű a probléma-megoldás. Először fel kell hívni a figyelmét, hogy mókuskereket hajt! Ezt az emberek képmutató ítélkezésnek veszik, azonban a segítő szándékú embernek felül kell emelkedni azon, hogy az ezt követő reakción megsértődjön. Ha az egyén nemcsak a konkrét problémáját viszi bele az önmagát beteljesítő jóslatba, akkor sem könnyebb a helyzete a rajta segíteni akaró személynek, de sikeres beavatkozás esetén érezheti, milyen fenséges, amikor egy személy tényleg megváltozik, mert többé nyoma sincs annak, hogy amitől fél, az történik meg vele. „A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.” Péld. 10,24 Iskolás koromban irodalom tantárgyból nem igazán fényeskedtem, mert a tapasztalattal nem találtam a párhuzamot. Pedig ez csak jó beállítás kérdése lenne a tanárok részéről. Az irodalomban 3 művet biztosan meg tudok nevezni, amelyben a kulcskérés az önmagát teljesítő jóslat. Valamennyire hibás az a felfogás, ha csakis a jóslatokra van szűkítve, az önmagára irányuló, az önmagába („körkörösen” vagy más mintázatok szerint) forduló lélektani mechanizmus. Pozitív jóslat, tételezés, terv, vágy megfogalmazása a jövőre. Ovidius: Pygmalion. W. Shakespeare: Macbeth. Negatív jövő festése: Grimm: Csipkerózsika Ami rendkívül lényeges, hogy az önbeteljesítő jóslat működésekor a tételek csupán olyanok, mint a boltban a pénztároshoz kerülő vásárló. Bárki kerüljön a pénztároshoz, a kassza nyílik és becsúkódik, eközben a pénztárgépben többlet keletkezik. Ez mindig pontosan így történik, máshogy nem szabadna működnie. A mechanizmus hasonlítható a napjainkban már nem létező sorkatonai szolgálathoz. Amelyik fiú betöltötte a 18 évet, sehogy nem tudott kikerülni a rendszerből, csak ha alkalmatlanná nyílvánították. Ez a rendszer is 100%-os, tehát garantálható biztonsággal tartotta magában az egyént. A sorozási és a behívásra kötelező időpont állandóan ott lebegett az egyén feje fölött. Az önmagát teljesítő jóslat feltétele egy olyan 3-test problémához hasonlítható, amelyben 2 test szerepel /a pozitív és a negatív kimeneti állapot/. A Csipkerózsika történetnél a negatív kimenetel maga a gonosz tündér, vagy javasasszony jóslata, míg a pozitív kimenetel pedig a fiatal lány kíváncsisága az életre. Ezen kívül az unalom elűzése, a többi tündér áldásának megfelelő tulajdonságok érvényesítése. Ha Csipkerózsika a jóslatot mindig csak kerülni akarta volna /rajta kívül a szülei, maga a király is minden erejével azon volt, hogy be ne teljesedhessen a gonosz tündér jóslata, miszerint Csipke Rózsa 100 évet aludjon át/, akkor a szobájában kellett volna maradnia 15 éves koráig. A 12 tündér hiába jósolt neki gazdagságot, szépséget, jóságot, azok sem teljesülhettek volna, hiszen Rózsának hermetikusan elzárva kellett az életét élnie a saját birodalmában, nehogy valakinél szövőorsóra találjon, mert az szövésből él, stb... De egy öregasszony mégis akadt, aki éppen a palotában szőtte a fonalát és vele találkozott is Csipkerózsika. Így teljesedett be a prófécia, mert a karantén nem volt tökéletes! -75-

Az önteljesítő jóslat harmadik eleme az nem állapot! Hanem energia, kapcsolat, egy önálló kis rendszer, hitem szerint ez az ember pszichéjében pontosan olyan, amit a 33. oldalon láthatnak. Ez a harmadik elem végzi a rendszerbe belépő két dolog „összekeverését”. Mindkét állapotnak megfelelő inger bekerül ebbe a 3. rendszerbe és mint a tej homogenizálásakor például a tejpor és a folyékony halmazaállapotú összetevők mindegyike végül folyékony lesz, de a tejből csupán tejital lesz. Ezt a működést persze egy irodalmi mű sem volt képes így megragadni, de azt azért nem hinném, hogy a gyerekek nem értették meg; nem érdemes menekülni egész életünkben, csak akkor ha azt az ember tökéletesen csinálja! PÉLDA: Ha egy kevéske víz kerül a karunkon hordott óra belsejébe, a működés a megszokottól eltérővé válhat, valószínűleg tönkremegy. Még az is elegendő lehet, ha az ember karja megizzad és az elpárolgó vízből bejut az óraüvegre. Ez csak példa természetesen, mert egy vízálló óra nem engedi beszivárogni a vizet semmi körülmények között sem, akármilyen nagy nyomás uralkodjon is a pl. 50 méter mélységben. Tehát maga a kapcsolat már elegendő ahhoz, hogy két dolog elemeiből, részeiből létrejöhessen az új elegy? Szerintem ez még nem elégséges feltétel. Az kell hozzá, hogy egy 3. -nak kinevezett rendszerbe 1-nél több anyag csatornázza be magát és időben egyszerre mindkét irányból folyamat induljon meg arra, hogy az anyagok önmagukból vagy önmagukat belevigyék ebbe a 3. rendszerbe. A 3. rendszerrel nem feltétlenül kell kapcsolatba kerülniük. Az élelmiszeripari keverőgéppel sem a tejpor, sem a tej folyékony részei nem lépnek reakcióba. Viszont a 3. rendszer fizikai munkát végez. Így tehát vagy fizikai, vagy kémiai szinten a változások helyévé váló rendszert nem lehet valaminek tekinteni, mert az állapota kritikus értékeket halad meg vagy múl alul. Mikor melyik történést tarthatnánk a 3. rendszernek? Sem azt, amikor kritikusan alacsony, sem azt amikor kritikusan magas értéket ér el. A köztes és normál allapotok pedig csak ideiglenesek. Az emberi pszichében ezek az önmagukhoz visszatérő folyamatok tudatosan vagy szándékosan működnek. Nyitott embernél a folyamatok a végleges záródás elkerülésére kutatják a kiutat, a kilépés helyeit próbálgatják. A természetben létezik folyamat arra, hogy két dolog kapcsolatba kerülésekor legalább 3 dolog keletkezzen. Az eredeti két dologban is változás történik, ha nem más, akkor rész-egész szinten, de általában a környezetből felvett vagy leadott dolgok miatt következik be változás. A 3. dolog egy addig nem létező új valóság. Ez tehát nem maga a változás, hanem 2 dolog megváltozásának a mellékterméke. Kicsit olyan ez, mint amikor a már lecserélt papírpénzt fűtőanyagnak használják. Ehhez előtte papírtéglákba sajtolják a bankókat. A papírpénz és az elfogadóhelyek is megváltoztak. De egyikből sem következne, hogy fűtőanyaggá váljonak a régi fizetőeszközök! A természetnek mi más célja lehetne a változással, mintsem hogy azzal teljesen új dolgot is létrehozzon? A természetben léteznie kell előre elkészített miniatűr ötvöző-berendezéseknek. Itt elsősorban a atomi méretekben gondolkozok. A kvantummechanika teljesebbé tételéért fontos az ilyen csatornarendszerek létének kikutatása. Két anyag, két részecske egymástól nem úgy távolodik mint a felrobbanó bomba repeszei, hanem már létező pályákon mozogva haladhat. Ez pedig csak speciális esetben körpálya. Lehet hogy háromszög alakú, vagy paralelogramma, még nem tudjuk ezt. A lényeg, hogy a pálya önmagába záródik. Így az elemi részecskét a valóságban nem lehet szétválasztani /pontosabban egymástól eltávolítani/, mert önmagába záródó pályán a részek újra visszajutnak önmagukhoz, akár egyesülhetnek is, ehhez azonban ragasztóanyagra, egymáshoz tapasztó részecskékre lehet szükség, mint amilyenek a glüonok... Csak időleges és csak bizonyos távolságokig lehetséges az eltávolodás... Az emberi élet szempontjából ez sokat nem mondó törvényszerűség. Az emberek eltávolodása egyébként már olyan mértékű, hogy családtagjaik gyűlölködése megszokott jelenség. Ettől még sokkal rosszabb is létezik. A természeti törvényekre hivatkozásnak az értelme, hogy azt mindig le kell tudni győzni, amikor gonosz tetteket hajt végre az ember. Akkor tud a leggonoszabb lenni tehát, ha a lelki kvantummechanikában az elemi részecskék szétrepülő darabjai megengedett legszélső értékeinél tartanak, amikor az elemi részek a megengedett legmesszebben lévő határokig repülnek szét. Az önbeteljesítő mechanizmus mint (harmonizáló és) káoszt eredményező folyamat szándék és tudatosság nélkül is képes működni /Ilyenkor démon vagy másik ember működteti azt!/. -76-

Mindjárt lehet is a királyra gondolni. A bíró személyisége az ítélkezés révén mást kíván. Míg a király megalkot egy törvényt, s aztán csak annyi a dolga, hogy az egyes esetet összevesse az előre gyártottal, addig a bíró spontán ítél. Megismervén az esetet felkeresi „pszichés malmait” és megőröli benne az ellentétes dolgokat. A természet törvényeit ki/felhasználva fogalmazza meg az új, valóságos és igazságos döntését. Csakhogy van egy kis bökkenő, a bíró cselekedeteivel. A pszichés malomban lélektani funkciók keverednek eggyé, amelyek egyik oldalról cseklekvéseket csatornáznak be a malomba. A pszichológiai esetet megoldja, az egyénnel pedig rendesen kitol a bíró. Pedig most még az ideális esetet elemzem, akiből az Új Izrael lelkipásztora lehetne. Tudják, akit végül a közösség akarata pusztít el. A fent leírt teljes működés ugyanis a társadalom szempontjából a legértéktelenebb, vagyis objektíve és abszolult mértékeket tekintve az értéktelen embert jellemzi. Aki kicsit is jobb ember szeretne lenni, az pedig nem méltó a bírói státuszra. Hát ezek miatt van az, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, tartják Jézus Krisztus Tanítványai. Ha már Isten kifejti, hogy kik mennek a pokolra, miért kellene egy lelket is megmenteni azokból, vagy úgy cselekedjünk, mint egykoron Ábrahám, aki megalkudott az Istennel /1Móz. 18,20-33/? A közösségre és a kijelölt vezetőkre kell bízni, hogyan érvényesítik akaratukat...A 74. oldal szám szerint 3 ábrájának elemzése következik. A MAGVETŐ példázatban a tövisek közé került mag, illetve Jézus Krisztus Tanítványi közösségében a bírói szereppel összefüggő egyénről ismerhetnek meg lélektani szabályokat, összefüggéseket. A tövisek jelképezik az egyén családját, amelyek szellelmi-lelki előrehaladásában meggátolják és az írás szerint lehetetlenné teszik az üdvözülést. A közösség persze tehet az egyénért, nemcsak passzívan arra vár, mikor botlik úgy az ember, hogy fel sem tud állani. A többség pedig nem is akarná ezt, gondolván; bizonyítékot találtak arra, hogy nem véletlen a megbotlás, ez Isten csapása, aki nem segítiaz istentelent! Czófár védi magát Jóbtól, aki nyomorult vígasztalónak tartja őt is: „Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem. Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette, Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?” Jób. 20,2-5 Ebbe a dologba nem akartam paradoxont csempészni, a probléma bonyolult, ezért nem minden részlete tisztult le bennem. Jézus mindenkit megmentett, aki „le akarta győzni a világot”, majd követni szerette volna őt. Mindenkinek mást jelentett a teher, ezért ebben a könyvben ezt ne csak negatív véleményezésnek vegyük! Hanem legyőzendő céljával együtt ismerjük meg embertársunkat. Nagyon gyakori oka lehet bármilyen problémának, hogy az embert ördögi lények tartják sakkban. Ő persze azt hiszi, hogy a családja az okozója a problémáinak. Megoldás: ördögűzés. Akit emberi okokból tartja vissza a családja azt másképpen közelítsük. Jézus kinyilatkoztatásával: „A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.” Mát. 10,37 Van akit meg kell tudnunk győzni arról, hogy a családjában van a probléma, de azt egyedül csak ő hiszi. Vélt és nem valós képzete lett úrrá rajta....Ezek után, illetve ezeket orvosolva lehet csak végképp elítélni a bírói szerepet is betölteni tudó egyént. De az emberek nem képesek ezt úgy látni, ahogy leírom. Vagy eleve nem vállalnak közösséget letűnt korok embereivel, vagy pedig nem tudják megbízhatóan értékelni a felmutatott teljesítményekben a jót és a rosszat... Következzék most az egyén intaktusának elemzése: 1. A magány rossz tanácsadó, jutott eszembe a mondás, amit talán épp olyan embertől hallottam, akiről most írni készülök. A barátságos ember a jó tanácsadó? Tapasztalatból tudja mindenki, hogy az sem, vagy akkor sem, hiszen ha az ember magányos alaptermészetű, hogyan lehetne barátságos? Rendben van, de akkor mutassanak egy magányos, de barátságos embert, hol van ő? Társas embert még csak találni köztük, de az sem barátságos, mert általában a hasonló emberekkel tud szorosabb kapcsolatot kialakítani. Az ábrán ezt észre is kell vennünk. Ezek az ábrák szabályok szerint készültek, ezért ez már túl bonyolult ahhoz, hogy csak úgy nézelődve, -77-

nézegetve őket kibontakozzonak a lelki törvények. A magány okozta erőhatásoktól messze van az emberi lélek, ez egyértelműen látszik. A magány okozta erőhatás ezen a legkevésbé sem változtat, vagyis évtizedekre magára hagyhatjuk az egyént, elfoglalja magát. Figyeli és értelmezi, sőt meg is érti az emberi kapcsolatok szabályszerűségeit, azért így még sincs teljesen egyedül, mert az igazi magányban az emberre csak a fal néz vissza, aki vele van, az pedig csakis a saját gonolata! A lélek távolsága a külvilágtól azt jelenti, hogy nagyon hibásan működik valami a szervezetében. A rendszer a hibás, nem valamelyik eleme. A rendszer úgy néz ki, hogy a lélek összakapcsolja az ember gondolkozását az érzékszervi ingerekkel, illetve a mozgásos ingerekkel kerül közvetlen kapcsolatba. Ezek jó mélyen tudattalanok az egyénben, akkor ha rendesen működik. Ami szerintem a bíró személyiségében is hiánytalan, hisz az intaktus nem kérdőjelezhető meg. /A bíró olyan idegpályákpályák működését fedezi fel magában, amelyet másnak eszébe sem jutna megfigyelni. Sőt, a még meglévő beidegződéseken túl is létesít kapcsolatot az agy és a test között, ezért akár szavak nélkül is rá tud telepedni mások idegrendszerére./ Ennek a rendszernek a működését használja fel az egyén valami egészen másra. Gondolkodásában erre a rendszerre vezeti vissza a pszichológiát, vagy építi fel koncepcióját. Az érthetőség kedvéért rajzolok egy kis ábrát.

egyén érzései

idegrendszer

?

Ha erről az ábráról kellene beszélni, azt az utasítást adva az egyénnek, hogy absztraháljon /elvonatkoztat, akár elmélet készítésre is buzdíthatjuk/, akkor körülbelül így magyarázná amit lát: A kérdőjel helyén az egyén megváltozott érzései szerepelnek; látható is, hogy az érzéseket ábrázoló négyszög megváltozott. Az egyén a valóságban változásról, változtatásról gondolkozik, ezt akár az idegrendszer is közvetítheti, hát nem logikus? Az egyén új érzéseit egy hangvillához hasonlíthatja, amelyben így több hang hallható meg, de már nem olyan hosszú ideig. Azt is vélheti, hogy az érzések deformálódtak, megnyúltak, mint a gyurma, ha erősen a földhöz vágják. Az idegi változással az ember érzései kifinomultabbak lehetnek, de amit nyer a réven, veszít a vámon, látható a téglalap oldalain... Ha még egyszer módom lenne rá, csakis ilyen logikai, absztrakciókat vizsgáló ábrával kísérleteznék, érdekes válaszokat adnak rá az emberek. Én magam pedig az elméletalkotásról tudnék megbízható statisztikai háttérrel adatokra szert tenni, hiszen a magyarázatokat a projekcióra /a saját személyiség kivetítése a környezetre/ alapoznám. E rövid kitérőből is látszik, hogy az ábra magyarázatában a válaszokat az egyén magából meríti. /Kiről is olvasni ezt a Szentírásban? Az ördögről! „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” Jn 8,44 MBT. Ez nem jelenti azt, hogy egy ember csak hazugságot szóljon, csak a párhuzam miatt érdekes az idézet! Egyébként elméletileg lehetséges, hogy démonok hihetetlenül ritkán hagyják az emberi lelket szóhoz jutni, mást viszont szívesen megengednek. Ebben az esetben olyan mintha magával az Ördöggel társalognánk.../Méghozzá úgy, hogy a rendszerszemlélete kétségbevonhatatlan, de visszatér önmaga ismeretéhez. A rajzok elemzésénél az önismeretéről írna nekünk. Ha Isten adta szerepe a bíróé, akkor csak ez a szempont érvényesül mindenkor. Az objektív világot csak az egészségesek, a jobbak képesek bevonni az életükbe, vagy más pszichológiai feladatokba. Jézus szava ismét útba igazít:

-78-

„És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.” Márk. 2,17 A helyzet ugyanaz, mint az előbbi, királyi szereppel kapcsolatban felmerült: nem az értékesből, hanem az értéktelenből válhat jó király! A magány és a lélek viszonya a 74. oldali ábrán úgy tűnik elő, hogy „a személyiség (...) nem ismeri meg magát, csak más által, nem találja meg magát, csak másban.” - Emmanuel Mounier Azért nem mindig a rendszer dolgozik az egyénben, ezt hiba lenne feltételezni a részemről. Látni, amikor a kicsiny gyerek is értő figyelemmel kíséri az eseményeket, ha ez egyáltalán lehetséges. Máskor sziporkázik varázslatos gondolatival. Hogy lehetséges ez kisgyermekeknél és olyan valakinél, akinél sosem látni, hogy gondolkodna? Ez is az Ördög műve. Már néha én sem tudom, hogy az embert, vagy az ördögöt, vagy a kettőt együtt elemzem, ezért szoktam hangsúlyozni, hogy az elméletemben számolok vagy nem számolok az ördögi tényezővel. Most nincs benne az elméletben, csak utaltam rá, hogy effélékkel is találkozni ennél a szerepnél. /”Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.” Zsolt. 64,7 Azt nem hinném, hogy a Teremtő olyan világba helyezi az egymástól jókora eltérésekkel jellemezhető lelkeket, hogy azok felfoghatatlanok legyenek mások számára. Azzal egyet tudok érteni, hogy nehezen lehet rájönni, hogy mikor miről beszél nekünk egy ember, de azt simán meg tudja mondani bárki, ha akarja, hogy szívtelen vagy nem szívtelen emberrel lép kapcsolatba. Az ember keble pedig a gondoskodás, barátság szimbóluma, vagyis a segítőkészséghez áll legközelebb. Azt tényleg nehéz megmondani, hogy mikor segítenek úgy az embernek, hogy azzal később, vagy más dologgal összefüggésben ne ártanának nekünk! Az is rettentő nehéz sors, hogy a jó és rossz tudása kapcsán is inkább tudatlanok az emberek, hogynem a tiszta tudás birtokában élnének vissza vele. De ez mostantól megváltozik, mert nyilvánvalóvá teszem amit csak tudni lehet jóról, rosszról, az emberi szerepekről, testi és lelki működésről. A helyes fordítás az idézett zsoltárnál: nehezen kikutatható/ A magány okozta kín és gyötrelem az egyén lelkét nem érintheti, nincs tudomása arról, mi van rajta kívül, vagy a „földfelszín” felett. Egy teljesen tönkrement idegrendszer magyarázat lehetne erre! Nem erős az egyén, hanem mindegy neki, milyen inger éri őt, alig reagál arra. A gondolkozással, mint erőhatással szintén az a baj, hogy nem érhető el vele az egyén lelke, hiszen a saját elképzeléseinek él, ezért másnak már nem hihet. Hirtelenjében annyi gondolat „támadt bennem”, hogy vissza kell fognom magam, mert már szívesen befejezném ezt az írást. Kényes területen járok, mindig reflektálok is önmagamra, nehogy én legyek a kétszarvú fenevad, amelyik a Bárányra hasonlít, de úgy szól mint a Sárkány /Jel.13,11/. Az előző típust, a királyét a magánnyal összefüggésben föld alatt lakónak neveztem. Mit mondjak erről, aki mélyebben, távolabb van a felszíntől? Ha megnevezem, már gonosz vagyok, ez az igazság. De szerencsére, ezzel tudok hasznára lenni azoknak, akik félig ilyenek, vagy olyanok. Rengeteg embert megismertetek személyiségének másik oldalával. Valószínűleg a tudattalan személyiséget, ami az egy egész személyiségnek a része, közelebb hozom a tudatoshoz. Ezért ez a dolgozat nem jó vagy nem rossz, hanem Önben, az Olvasóban dől el, hogy rosszat, vagy jót jelent. A bírót Vulkánuszhoz, vagy Héphaisztosz-hoz hasonlítom, ezzel azt hiszem megtisztelem az egyént. A görög és római istenségekhez fűződő mítoszok biztosan tetszenek majd az Olvasónak is. Az egyén, akárcsak a kovácsmesterség istene, szeret magában dolgozni, ehhez ideális hely egy „vulkán gyomra”. Ezért a tűz istene is Héphaisztosz. Nem a mitológiába szeretnék elmélyedni, hanem ennek a jól ismert mentalitásnak a kevésbé népszerű és ezért nem nagyon hangoztatott aspektusait és az ábrát elemezném inkább.

-79-

Az okot máris tudják, hogy miért viszonyulnak sajátosan a munkához, pedig nem is akármilyet, hanem a kemény munkát szeretik. Mélyen a föld alatt az egyén nem emberekkel, hanem az elemekkel kerül kapcsolatba. Itt megint azt hihetnénk, hogy magányában alaposan kiismerte a természetet. Szerintem pedig maximum azt tudja róla, amit lát. Lába alatt tűz, felette a föld. A levegő és a víz a barlangokból ismeretes. De erről van szó? Legfeljebb és a leginkább racionális típusnál. Egyébként a 4-es szám misztériuma a görög kortól napjainkig követőre talál a jellemzett személyek gondolkozásában. Tehát nem arról van szó, hogy megfigyel egy búvópatakot. Figyeli a kimeneteket, a felszínre bukkanásokat, vízhozamot, a patak élőlényeit, majd elméletet alkot valamiről, akár kisebb, vagy jelentősebb, de objektív törvényszerűségről. A megfigyelés álca, mert Arisztotelész 4 eleme filozófikus törvényekre mutat. Arisztotelész szerint a 4 elem keveréséből minden anyag előállítható. Az elemeknek tulajdonságai vannak, amelyek megszabják egy-egy dolog tulajdonságait is. Az egyén személyisége tehát a megfelelő helyen tartózkodva gondolkodni kezd és megfigyeli magában ezeket e gondolatokat. Ezek az összefüggések aztán távol állnak attól, hogy emberinek vegyük.

Arisztotelész mágikus 4 eleme Az megint nagyon nehéz feladat, hogy megtudjuk, ember vagy ördög gondolta ki ezt az átverést. Még az is lehet, hogy közös gondolat szüleménye ez az egész. Egyesek vad kísérletezésbe kezdenek ahhoz, hogy kiderítsék, mi az igazság! Értem én, csak azt nem, hogy ki gondolja, mert nem biztos, hogy az mondja! Én már csak ezért sem kísérletezek, ennek nem lehet boldogító eredménye. Isten gondolkozásra figyelek. Ő akkor is az embert ítéli el, ha messzemenőkig démoni eredetű dolog jut érvényre az emberben. Sátán és angyalai számára pedig régen elkészíttetett a kénköves-tüzes tó. Az ábrán látható is, hogy a görög gondolkodó úgy képzelte, hogy azon dolog amely például a Föld elemeiből épül fel, ill. abból van, az magánviseli elemének 2 tulajdonságát: száraz és hideg. A levegőből álló dolgok meleg és nedves jellemzővel bírnak. A hegy gyomrában való lét folytatólagos bemutatása. Az előző típust az üregi nyúllal és az ürgével ragadtam meg. Laikus vagyok állattanból is, ezért nem keresgélek napokig, hogy megtudjam, melyik állatka alszik téli álmot, de el tudom képzelni, hogy vannak olyanok, akik „szépeket álmodnak”, mert a föld alatt nem háborgatják őket télen. Ami ott téli álom, itt kómának felel meg. Szépíthetjük és elvarázsolt Csipkerózsikának tarthatjuk, mert az egyén belső világába valósággal be kell kopogtatni. Minél rosszabb az egyén, ez annál igazabb reá nézve. Aki aztán tényleg csak várhat a gyógyulásra. Higgyék el vár is rá, aki ilyen lehetetlen helyzetbe került, mert valamikor hozott egy értékes döntést és aztán azt már későbbi választásaival nem rombolja le, inkább megerősíti. Péter 1. leveléből tudjuk, hogy mi történik vele, az egyénnel:

-80-

„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől,” 1 Pét. 4,1 Legvalószínűbbenk azt tartom, hogy bűncselekmény elkövetőjeként évekre a börtönben csücsül az értéktelen ember, aki szenved, s ezáltal megszűnik a bűntől. De Péter apostol okosan levezette ezt a kérdést nekünk: „Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó:” 1 Pét. 4,15 Ez bizony paradoxon a javából. Ettől az embertől lehet a legtöbb értéket remélni, s kiderül hogy az értéktelen az értéktelen, semmi más nem lehet. Hogyan van ennek az indulópontnak megnyugtató megoldása? „Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:” 1 Pét. 2,20-21 Ezt tudom ajánlani a bíró szerep mellé. Az igazságos bíróra igazságtalanságok elviselése vár a mi közösségünkben. Egy fontos kikötéssel: mi nem szándékosan és nem tudatosan gerjesztjük a konfliktusokat, még akkor sem, ha ezzel hasznára tudnánk lenni más keresztyén testvérünknek. Vagyis minden igazságtalanság ingerfüggő, ezért a szenvedés nem a puszta létezésből adódik, ebben nem az egyén választott útjához igazodunk, de ezzel meg is gyógyítjuk! Az egyén számára a puszta létezés teli van szenvedéssel, ezért lehetséges- mert ha más hasonló ember megtalálja a megoldást a maga számára, van remény- olyan ingerre találni, amelyik kedvez ennek a beállítottságnak. Az önöstorozás helyett, keresztyén embereknél talál rá arra, amelyet keresett, t.i a büntetést. A jogos büntetést. Csak várjon, mert a hívők igazságérzete úgyis kikényszeríti ezt. Gúnyolódok vagy nem? Aludjanak egyet, s akkor is tegyék fel ezt a kérdést. Én tudom, hogy akinek szüksége volna arra, hogy igazságtalanságáért kemények legyenek vele, lesz olyan pechje, hogy nem kapja meg azt. Azt sem hallgatom el, hogy számára a bíró szereppel járó értékesség mindig is kétséges marad, ettől is szenvedni fog hát. De ha az ember magát a szenvedést választja követendő életútnak, mi lehet annál kedvezőbb számára, minthogy teljesítjük neki, amit szeretne? Kis módosításokkal, hogy a közösségnek is épülésére legyünk. A hegy gyomrának jellemzése. Kérem ne botránkozzanak meg azon, hogy a mélységbe rántom ezt az embertípust, mintha csak én lennék a világ legnagyobb személyeskedő alakja. Tudják már lemondtam arról, hogy a hozzámillő embert, a lehetséges kapcsolatot keressem, már nem is reménykedek, nem ábrándozok a NAGY Ő-ről, beérem olyanokkal, azokkal, akik számára értékes vagyok. Akik futnak utánam, nekem azok is megfelelnek! Merthogy ezt észre kell vennem, meg kell értenem, hogy a Teremtő Isten nem az erő és energia szerint választotta kétfelé a világot. Ennek legfőbb oka, hogy az egyénben bennlévő erő és gyengeség is visszavezethető valamilyen természeti alapjelenségre, meg aztán nem biztos, hogy két dolog csupán egyetlen alapvető dologban ellentéte egymásnak.Ezért listázni kellene a különbségeket, amelyből még mindig keveset tudok. Még akkor sem, ha láthatóan egyik ember a másikra van utalva. Ez részben igaz, mint ahogy sok minden, amiről én ismeretet adok át Önöknek. Egy emberhez egy erős, de egy gyenge partner is tökéletesen illeszkedik! A természetben egy elemi részecske antirészecskéjével való kapcsolata teljesen egyenértékű azzal, amikor az elemi részecske más módon átalakított energiájával számolunk. Ezt a fizikában még nem értik. Azt figyelték meg, hogy az anyag tökéletesen nem alakítható át energiává, míg az antirészecskével történő annihiláció /szétsugárzás/ során az anyag teljes átalakul és adott térrészből eltűnik. Vajon ez minden elemi részecskénél így van? Ezt sem tudjuk egyelőre. Talán az még jó is, ha az egyén a közösségben -a partnerével való kapcsolatában- megőriz valamennyit személyiségéből! Sőt, tulajdonképpen aki szerepet képvisel egy közösségben, csak úgy tudja megtenni, hogyha nem olvad eggyé a közösségével. Akkor viszont nem igaz, hogy bármi előnyt jelente az anyag-antianyag természeti törvényre alapozott párkapcsolat és -81-

közösség! Csakhogy: szerintem nem lehet eldönteni, hogy valamely részecskének melyik az antirészecskéje. Ebből is van minimum kettő. Az elektronnak a pozitron az antirészecskéje. De ha az atomszerkezetre gondolunk, akkor a proton is. Persze az nem elemi rész! Akkor viszont az azt felépítő kvarkok is antirészecskéi az elektronnak. Kritika lehet erre, hogy a protonban kvark-glüon rendszerrel számoljunk. Igen, de a glüon az virtuális részecske, csak kapcsolat esetén fejti ki hatásmechanizmusát. Tehát az elektronnal ellenkező részecske egyrészt a pozitron és még 6 -féle kvark? Van egy sejtésem, hogy 4 antirészecskéje van minden elemi résznek, amiből a kvarkok családja csupán 1-féle. Na de innen tovább már nem merészkedek, végül még azt állítanám, amit szeretnék. Egy Nobel-díjas fizikus így vallott az elemi részek tudományáról /pedig hát erről mindenkinek tudnia kell, mert több, mint filozófia, több mint személyiségünk kivetítése és ezek nélkül nem fog előrébb jutni/: „Egy időben az újságok azt írták, hogy a világon csak tizenkét ember érti a relativitás elméletét. Nem hiszem, hogy valaha is lett volna ilyen időszak. Elképzelhető olyan időpont, amikor csak egyetlen ember értette, mert ő volt az, aki kitalálta, de még nem írta le. Amint azonban az emberek elolvasták közleményét, ilyen vagy olyan módon sokan megértették, bizonyosan többen, mint tizenketten. Másrészt viszont azt hiszem, nyugodtan elmondhatom: a kvantummechanikát senki sem érti.” Richard Feynman Ha létezik kétféle beállítottság, azt mindenképpen a természet törvényeiben is meg kell látnunk. Az anyag-antianyag szervezettsége, stabilitása lehet az, ami miatt a kétféle világot megkülönböztetni érdemes. Ezt az antihidrogén előállításának körülményeire alapozom, amelyet csak 16 percig „tudtak életben tartani”. Az antianyagot olyannak kell képzelnünk, mint a jégszobrokat. Könnyen megadható egy paraméter, amely hatására a szobrok szervezettsége visszatér a káoszba. Egyébként ez az energia egy jól meghatározott /diszkrét/ érték, a fagypont. Lehet, hogy az antianyag stabilitását is diszkrét értékekben kell keresnünk, amely alatt vagy fölött még szervezett, de a kritikus határnál elemi részecskékre esik szét? Igen, mert természetes körülmények mellett csak elemi részecskéket találni, még egy antianyag-atommá sem áll össze csak rövid ideig és nagyon speciális körülmények közepette. Ha még egy tényezőt meg kéne adni a kétféle világ létezésének bizonyításához, az ma még /és számomra is, mert nem ismerek fizikai analógiát/ sci-fi. Az anyagi világ alapja az anyagi részecske. Az antianyag-világnak nincs alapja, ezért a káosszal tudjuk leginkább visszaadni. A káosz viszont a rend, a rendezettség felé halad! Az entrópiatörvényről lehet bővebben olvasni a témakörben... Az antianyag világ alapja a rendszer! A rendszer itt van valahol, de nem észleljük, mert azt hisszük, hogy ami kaotikus, az reménytelen. A rendszer szervezettségének növekedése az élőélettelen kérédését is érinti. Az antianyag világban a rendszer egy hatalmas élőlény? Mert szervezettséget növelni csak élőlény képes, vagy nem? Ide sokan a Teremtő, a Gondviselő állandó felügyeletét-jelenlétét feltételezik. Emlékeznek? A feltételezések, elméletek közül mindig a kevesebb tényezővel operáló a valószínűbb. Amely szerint nem feltétel a Gondviselő Isten jelenléte az antianyagból álló zárt rendszerekhez, de lehetetlen az is, hogy a káosz élőlény legyen és az is hogy csak úgy magasabb rendű szervezettségre tegyen szert. Aztán el lehet gondolkozni, azon, mi történik, ha egy kaotikus rendszer egy másik rendszerrel kapcsolatba lép /itt nem azt értem, amikor magába is fogadja azt/. Ekkor hatásából ismerjük meg az antianyagot és világot. Ha egy rendszer képes hatást gyakorolni egy másikra, akkor csak van valamilyen energiája, ám az negatív. Ilyen szempont szerint nem a káosznak van a legnagyobb negativitása! Azért, mert az anyagi részecskék nem észlelnek egy másik rendszert, azt észlelik, hogy egy másféle részecsketípust magasabb szervezettségi szintre kell emelni. A változásban lévő rendszer például hatalmas energiákkal dolgozik. Ennek nagyobb a negativitása. Egy rendszer jelenlétének letagadása, valójában hazugság is viszonylag nagyobb erővel képes rombolni. Egy magasabban fejlett rendszer negatív struktúrákkal, szerkezetekkel, bonyolultságával és differenciáltságával nagy veszélyt jelent az anyagi részecskére. Nem mindegy ugyanis, hogy egy negatív hatás véletlenszerűen, vagy valamilyen algoritmussal /lépésekből álló módszer, sorozat/ támad az anyagi részecskére! Az egyes részecskék persze -82-

mindezeket más-más törvényszerűségnek tartják, mert esetleg összekeverik a hatást az állapottal. Jelentős hatása van egy szónak, amit leírok ide: szoknya. Nekem ill. számomra csak egy szó, másnak ez hatással van a szemmélyiségére. Az is azért lehet, mert pl. az ő lelke rezeg, vagy szüntelen valamilyen jól leírható mozgásban van, ahogy más embertípusoknál majd látni fogják... Nem is azt a triviális esetet említeném, amely a vulkánok működésében rejlik, hanem a világtól és törvényeitől való rendkívüli távolságból következőeket. A hegy gyomrában tehát nem azok a törvények hatnak, mint odakint v. odafönt. Érdekes feladat ezért megismerni az egyént, aki ilyen beállítottságot fejlesztett ki magában és persze ne feledjék, a Mindenható Isten ezt a különös természetet a teremtésben meg kívánta valósítani. Ha már említettem korábban föld alatti állatokat, miért ne lenne alkalmas párhuzamot találni velük. Barlangászok figyelték meg, hogy kisebb-nagyobb, de még a gerincesekhez tartozó állatok közül is szinte mind elveszti a látását. Mert nincs rá szükségük. A növényeknek nincs szükségük a zöld színtestre, úgysem vennék hasznát. Ilyen körülmények között a fotoszintézis helyett a kemoszintézis valósulhat meg. Kémiai szinten következnek be változások, átalakulások és élelem vagyis energiatermelés. A tudósok szerint ez ősi forma, nem olyan gazdaságos mint a fotoszintézis. Ha hihetünk nekik, akkor az emberre vonatkoztatva ez azt jelentené, hogy erő van abban, hogy a mostoha körülmények ellenére is képes az egyén táplálkozni, szaporodni. Viszont energiapazarló élet is jellemzi, amelynek hatására végül a környezet győz. Nem is kell emberi beavatkozás ehhez! A természeti törvények mindenesetre a kemoszintézisben még annyira sem ismertek, mint a normál táplálkozásnál. A fotoszintézis csodája már 90%-ban ismert, de lényeges dolgokat sem ismerhetünk még. Mennyivel inkább egy sötét, mélyen fekvő barlang falán élő növény esetében! Gondolhatnak a mélytengeri árkokban élő növényekre vagy állatokra is. Nekik 1100 atmoszféra nyomást kell kíbirniuk. A kerékpárgumiban 2-5 bar vagy atmoszféra nyomás uralkodik. Mekkora erőtartalékot jelent ez. Egy durrdefekt akár az ember ujját is képes lenne letépni, mert nagyobb erő szabadul fel ott, mint egy petárda robbanásakor. Az óriásmedúza elméletileg nagyobbre nőhet, mint a kékbálna. De hol máshol, semmint a mélytengeri régióban. Pedig az ő testében nincs szilárdságot biztosító külső vagy belső váz. Találtak a Kermadec-árokban 30 cm-es bolharákot, ami egyébként 3 centisre nő meg, de 10 ezer méteren sokkal nagyobbak a példányok, ki gondolta volna? Említhető az óriásamőba, amelyről a Wikipédia azt írja, hogy maximális mérete 0,5 milliméter. A Marianna-árokban 10 centiméteres példányt is találtak! A mélységben tehát a gigantizmus jellemző. Ez a tény alkalmas arra, hogy geológiai tényanyaggal is társítsuk. A múltbéli óriások, lehet hogy nem is olyan sok millió évesek, mert fosszilizációjuk zavartalanul mehet végben a háborítatlan mélységben? A földtani korokra jellemző óriásnövés tehát a szélsőséges földi környezetre utal, eddig számomra ez nem volt logikus. Most már számítok is arra, hogy a tudósok élhetetlen körülményeknél óriásokra bukkanak majd. De még mindig nem tudjuk hogyan lehetséges ez, miért így működnek a dolgok a természetben. Ezért fontos lehet az itteni elmélkedés. Az ember pszichéjében is számítanunk kell arra, hogy adottságai ellenére olyan törvényszerűségek jellemezhetik, amely csak meg sem fordult ember fejében. Gyanítom, hogy pont az ember gondolkozásában találni elképesztő dolgokat, noha ez természetesen lelkének „mélytengeri környezetben való léte” miatt nemcsak a gondolkozásban, hanem egész lényének működésében is megnyilvánul. 2. Az egyén reakciója az agresszióra. Fogalmazhatok úgy is, milyen hatást vált ki az egyénből az erőszak. Az egyén remekül vizsgálható úgy is, Ő milyen hatást vált ki másokban. Az ő világában a dolgok nagyon könnyen megfordíthatóak. De mit mutat meg nekünk a 74. oldal 2. számú ábrája. Minden esetben ez az alfa és az omega. Amíg a kapcsolat könnyedén érzékelhető, addig nem a saját elképzelésemet erőszakolom az ábrára és nem űzök gonosz játékot mások lelkével. Az agresszió láthatóan nem éri el az egyén lelkét, mert azt mintegy elrejtette, biztonságba helyezte azáltal, hogy nem teszi ki közvetlen kontaktusnak, ha valakinek kedve szottyanna őt erőszakkal zaklatni. Az egyén lelke a testen belülre húzódott vissza! -83-

Nem vicc tehát, hogy az egyén képes megoldani azt, hogy a fájdalomnak csak nagyon kis részét érezze. A fakírkodásban nem szükséges semmilyen trükköt keresni. Egyes indiai emberek évente ünneplik isteneikk valamilyen napját, ekkor magukkal kegyetlenül elbánnak. /Ilyen témára íródott egy éjszaka jelentkező filmsorozat, melynek címe Jackass. Néha kaszkadőrök vagy nem látható védelmi eszközök védik a szereplőket, de az ott látható színészeknek nincs ellenére megkínozni a testüket./ Például 3-4 kardot átszúrnak az arcbőrükön és pár órát úgy járnak-kelnek. De ők nem kínzásról számolnak be, hanem áldozatról, ez nagy különbség. Érthető is, ha ez az ember számára nem olyan fájdalmas a dolog. Mondjuk én ebben pszichológiai manővert sejtek. Szerintem úgy lehetséges mindez, ha az egyén a cselekvéseit és annak agyi tükörképét- vagyis hitét a történtekről -képes egymástól nagyon eltávolítani. A fájdalom ingerülete úttalan utakon száguldozhat, miközben az egyén az agy fájdalomközpontjában még nem fogadta a test felől elindult ingerületet. Sőt, a fájdalomérző központot valahogyan képesek módosítani. Területét csökkenteni, áthelyezni más agyi területre, az ingert még tovább küldeni. Ilyesmik jöhetnek szóba. Ennek az alapja, hogy testüket annyira hihetetlenül ismerik, hogy még olyan mutatványt is bemutattak (a youtubeon), amikor egy embert előröl hasba szúrták és a gerince mellett hátulról kibukkant vagy 20 centiméternyire a kard pengéje! Előtte a mutaványos azért pontosan felmérte, hol kell átmennie a pengének, hogy az egyén valamelyik belső szervét ne érje végzetes sérülés. Szerintem az ilyen emberek igen jól ismerik, de módosítani is tudják testi ingereiket. Saját agyuk működése sem lehet rejtelem előttük, gondolhatnak az agykontrollra, amely feltételezhetően ilyen mentalitású ember találmánya lehetett eredetileg. Az most nagyon mellékes dolog, hogy manapság nem úgy van igény arra, mint régen, hogy emberek ilyen káprázatos mutaványokkal sokkoljanak másokat. Senki nem hiszi, hogy természetfölötti képességeik vannak, csak azt, hogy másképpen is képesek működtetni testüket, mint az másoknak magától értetődő. Ha valamikor így állították volna be mutatványaikat, ma is nyugodtan felléphetnének ilyesmivel egy társas összajövetelen. Biztosan sokak csodálatát, szimpátiáját elnyernék vele. Persze sokan rémisztőnek tartanák az ilyen képességet, ha ez feltárulna és őszinte kibeszélés tárgya lenne. Térjünk kicsit vissza oda, hogy hogyan lehet egyáltalán módosítani az idegrendszer működését. Szerintem az igerendszeri hálózatban nincsenek végérvényesen kötött pályák. A legrövidebb út az egyenes, ismerjük a mondást, de mi szavatolja azt, hogy ennek így kellene működnie az ember szervezetében? Semmi. Egy tűszúrás közvetítette inger minden embernél más pályán halad a fájdalomérzet központjához az agyba. Ez szinte biztos, mert az sem egyforma az emberben, mennyire bőséges ideghálózata van. Pár ezerrel több vagy kevesebb nem sokat számít. Tehát valahogy el kell érnie az ingerületnek a megfelelő központba. Tényleg? Miért kellene? Lehet, hogy vannak más utak és más végeredmények. Ha én gondolatban ilyen pályákat járok be és mutatok be az elméleteimmel, vajon másnak a szervezete feletti kontrollban miért ne lehetnének ilyen eszközei. Ez a véleményem, amelyet én ténynek tudok be, rendkívül különböző emberi megnyilvánulásokat okoz, sokban eltérő emberi létformát jelent a „normál” viszonyokhoz képest, ezzel egyetértek. Az itt leírt keringető-rendszer létezése, amely minél rövidebben időz a fájdalomérzet központjánál, nagyon is valóságos. Sok ember 10-15 gyökeréig romlott foggal él tizenéveket vagy még többet, ezt vajon mivel magyaráznák meg nekem? Az ábrán látható törvényszerűségek magyarázata ez. A fájdalomérzet is a tágan vett agresszióhoz tartozik, ezért a dolgunk már könnyű, ha egyéb emberi erőszakosság magyarázatát, annak hatását tudakolózzuk. Az erőszak verbális /szóbeli/ fajtájának fogadtatása az egyén számára nem vészes. Azt mégis megfigyeltem, hogy a fenyegetés, amit a jövővel kapcsolatban fogalmazunk meg, nagyon is hatásos az egyénnel „szemben”. Maga a Szentírás is gyakran fest negatív képet a gonosz embernek. Pl:

-84-

„Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” Mát. 13,41-42 „És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak.” Jel. 8,13 Szerintem ez, bár félelemmel tölti el az egyént, mégsem fenyegetés. Azért, mert egyfelől igazság, meg aztán figyelmeztetés és hatékony módszer a gonoszság elkövetőivel szemben, mert rémületet, ijedtséget okoz. /Félni az megijedéstől, észrevehető pszichológia. De a legkisebb rossztól is rémület fogja el a föld lakosait./ Ne akarják az embernek bemagyarázni, hogy ez olyan fenyegetés, mint amikor valaki azt vetíti előre, ha ezt és ezt elköveted, akkor rendőrségi ügy lesz belőle, meg hogy börtönbe kerülhet ezért és azért. Főleg ha ez az egyén számára magától értetődik. Gyerekkorban ez még tanítás, felnőttkorban már fenyegetés, különösen ha az emberrel ezt kiabálva közlik. A Biblia mindig sokkal magasabb rendű erkölcsöt képvisel, mint ami általában az emberi világban jellemző lehet. A bírói szereppel jellemezhető egyén tehát azt vallja, jobb félni, mint megijedni. Jobbat tudok számára; jobb elkerülni az ijedelmet. Emberünk, vagyis a bíró tökéletes leképeződésében az agressziótól nem fél, hiszen hozzá van szokva, hogy valamelyest félelemben kelljen élnie, amit az ijedtség okozna neki. A verbális agresszióhoz hasonlóan alakul a fizikai agresszióra adott lelki és testi ingerek. Tapasztalatom szerint a kötözködés, provokálás nem idegen természetű jelensége a bíráskodó ember lényének. Ebből sajnos valóban kialakulhat verekedés közte és más felfogású ember viszonylatában. Az olvasó most ijedjen meg, mintsem azzal kelljen szembesülnie, hogy kést vagy pisztolyt szegeznek rá, azért, mert egyáltalán nem tisztel másokat. Aztán már az egyetlen lehetősége, hogy - „Agyő, Texas”! Nem kell többé félni, sem megijedni. Az emberek tudják azt, hogy magából indul ki, amikor másokat provokál, hiszen neki néhanapján, vagy még gyakrabban is jól esne egy kis verés. Ez másoknak nem igazán fog tetszeni semmilyen körülmények között, mert nekik fájnak az ütések. Az ütleg hatására tud megszakadni a magába záródó lelki Möbius-szalag. Az egyénnek ez nem jó, de a közösségnek csak ez jó, hisz mások nem szeretik, ha verik őket. A nők miatt a szexet is fel kell hozni. Ez szinte mindig jól esne a nőknek, de kivel? A férfiak nem rajongnak valahogy ezért, ezt a női nemnek meg kell értenie. Ritka képesség ami ezt lehetővé tenné /azért ritka, mert minden más érdekesebb, ami rendkívüli, szenzációs/, de a nők is tehetnek az érdekében. Ezek a negatívnak érezhető jelenségek oka(i) az ábráról ismerős dallamként szólal(hatnak) meg. Az egyén lelke, mint ürge a lyukban nem közvetlenül, nem élesen, hanem tompán és alig érzékelhetően reagál az agresszióra, ami kívülről és viszonylag messziről érhetné el az egyént, ami csak jelentős ingerveszteséggel lehetséges! Persze lehet azon gondolkozni, hogy érzékszervi, agyi, mozgásos stb. fogyatékos személlyel, illetve ingerközvetítéssel magyarázzuk meg a felhozott, vagyis tapasztalható jelenségeket. Csupán jó álcája van a betegségeinek elpalástolására... Nem vagyok olyan birka, hogy ebben higgyek, bocsánat. Tételesen meg kell említeni az egyén agresszív megnyilvánulásait, amely tőle indul és a környezet az elszenvedő fél. Verbális és fizikai agressziója másodlagos, mármint a tőle származó ingerben benne van, de az elsősorban rémisztő akar lenni. Mindenesetre tagadhatatlan, hogy az egyén agresszív a környezetével. De csak annyira, amennyire ő elvárná, hogy azok legyenek vele szemben, vagyis testi éberséget szeretne elérni másoknál. Amit mások állandó védekezésnek fognak tartani, mert nem szeretik az erőszak semmilyen formáját, kivéve azt aki kivétel. Ha ezt sikerülne megérteni és persze elszenvedni, akkor sok brutális és visszatérő erőszakos cselekmény megakadályozható lenne. -85-

A legtöbb ember azonban szóbeli erőszakra vetemedik, mert a fizikai erőszak vállalhatatlan (és mert büntetik) számára. Így Isten számára nem válnak méltóvá megkülönböztetett figyelemre. Minden egyén hajlamos arra, hogy hitét, véleményét, értékelését ne cselekvésben, hanem szóban és általánosan, jó gyakran közvetítse a külvilág számára. Nehéz lesz a választás a legértéktelenebb emberek kiszemelésekor. 3. Az élet terhei, fizikai terhek. Szívesen nézek bele a gyermekek világába. Megfigyelek pár másodpercre vagy percre kicsi gyerekeket. Náluk még nincs minden élet-esemény, momentum végletesen elzárva a világtól. Megfigyeltem, hogy a parányiak világában is érvényesül az emberek akarata az egyén vagyis gyermekek fölött. Sokszor látható, hogy táskákat cipelnek, náluknál kisebb testvérüket viszik az úton. De vajon ez a természetnek megfelelő választás, ami biztosan nem az egyén saját választása? A környezet nem kedvez az egyén testi-lelki alkatának, mert az átlag nem olyan erős, amit viselnie kell. Ez csak egy megérzés bennem, de megtalálható egyértelműen a 74.oldali 3. számú ábrán? A négyzetet érő erőhatásokat balról jobbra haladva elemzem. Az egyént megterhelő hatások között látni olyat, amely indifferens /semleges, közömbös/ törvényszerűség formájában lép fel, tehát könnyen viselhető terhet jelent. Az összes ismert egyéni jellemezőből ki kell emelkednie a helyes válasznak, csak hagy járjon az agy magától. Én szerintem ez maga a test megváltozását jelentheti. Első körben a bodybuilding /testépítés/ ugrott be. A bírói szerephez Isten nem adott nagy testtömeget. Ennek ellenére, éppen az izomzatuk növelésével sokan próbálkoznak. A nők pedig ügyes, cseles, trükkös verekedéssel ámítják el a férfiakat, láttuk ezt annak idején a Mónika-showban. Átnéztem 1990-től a Mr. Olimpia győzteseinek névsorát, de csak egyetlen személy van, aki a bírói szerepből való. Nem más, mint Ronnie Coleman, láthatóan minden idők legkidolgozottabb testű embere, 8-szor nyerte el a címet, amelyre csak Lee Haney volt képes. Még Schwarzenegger is csak hétszeres bajnok volt! Gondoltam „megkukkolom” a csajokat is. Létezik a FIBO POWER és hasonló neveken futó verseny, de szerintem inkább csak amolyan kondícióba hozó fellépésnek találták ki. Ott a 2011 győztes és 2012-ben is döntőbe kerülő fekete bőrű lány szintén az elméletet erősíti. De nem akarok névsorok után kutatni, aki viszont megnéz néhány videót ilyen versenyekről, fellépésekről elhiszi azt, amit állítok. A test szépsége lehet tehát a kulcs, amely férfiaknál az izomtömeg, nőknél az ívelt formák jelentenek nemi vonzerőt. A szép izmok kidolgozásakor valóban erőssé válik az ember. /Talán nem is összerejét tekintve csúcs az egyén, de minden tagjában ott van az erő./ Az egyenes női lábak, karok, combok, fenék, mellek, derék nem olyan vonzó, mint a formás hajlatokban, íveltségben bővelkedő test. Az itt említett erő elsősorban a módszeres munkával érhető el, vagyis az egyén érti a dolgát, mert az adottságait sokszorozza meg racionális építkezéssel, amely saját magára vonatkozó és nem a környezetére. Emlékeznek, hogy Izraelben a bírónak mi volt a feladata? „Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, akik azelőtt ezt nem tudták” Bír. 3,2 Azért hogy az ember testépítő, önmagában még nem bizonyítéka az alkalmasságnak! A király nélküli Izrael idejében, amikor Fineás volt a főpap a többi 11 törzs okos találmányokkal védte az izraelitákat a rájuk támadó Benjaminita csapatoktól. Először is a zsidók kezében hatékony fegyver volt a parittya, amellyel képesek voltak kitűnően harcolni. „Ebben a seregben volt hétszáz mindkét kezét jól használó válogatott férfi. Ezek a parittyakővel a hajszálat is hibátlanul eltalálták.” Bírák 20,16 SZIT „Benjamin fiai így vélekedtek: "Most is legyőzzük őket, mint azelőtt." Izrael fiai azonban így válaszoltak: "Fussunk és csaljuk őket távol a várostól, ki az utakra. Izrael fiai mind hagyják el helyüket, és Baal-Támárnál álljanak csatasorba, Izrael lesbe állított csapatai pedig húzódjanak helyükről Gibeától nyugatra." Tízezer, egész Izraelből válogatott -86-

ember vonult Gibea elé. A harc nagyon heves volt, s Benjamin fiai nem tudták, hogy pusztulás vár rájuk.” Bír. 20,32-34 SZIT A 29. vers szerint a győzelemhez a lesben álló csapatok segítették az izraeliek seregét. Taktikusan körbekerítették Benjamin kardforgató vitézeit. A történetet olvasva van itt még más ravasz harci csel is. „Izrael emberei a lesben álló csapatokkal abban a jelben egyeztek meg, hogy ezek füstoszlopot bocsátanak fel a városból.” Bír. 20,38 SZIT „Futásnak eredtek Izrael fiai elől, és a puszta felé menekültek. A harcolók azonban utánuk nyomultak, s azokat, akik a városból közeledtek, derékba támadva lemészárolták” Bír, 20,42 SZIT Ezeken kívül említhetnő még Jerikó bevétele, ostroma, Józsué, Gedeon, Dávid háborúi. A történetekből kitetszik a fondorlatos eszelősség. Amit Isten nevében jó ügyre lehetett és lehet ma is fordítani. Csak érdekesség, hogy a parittya a hatályos törvények szerint ma sem számít fegyvernek. Mert akkor a horgászok sem tudnák használni. Egyébként hatásos fegyverek kitalálói is mind ilyen emberek lehettek, akik racionálisan, hatékonyan gondolkoztak a harcról. Ez nem ugyanaz, mint a király esetében jellemző lehet, mert ott a testi harc ügyesen begyakarolt formulákkal történik. Alaposan csiszolt gyémántokat dolgoz ki a király, ez illik őhozzá! A rendőrség által használt testi kényszerítőeszközök szinte mindegyike okos, de eszelős találmány. Nem lenne problémájuk abból, ha összes fegyverükkel felvértezve vonulnának az ellenséggel szemben például Iránban, vagy Afganisztánban, de amit az állam büntetendőnek tart, azt egy rendőr szívesen végrehajtja a saját népének polgárain. Mert a rendőrség büntetőhajlamú emberek szervezete, nem pedig biztosan, jogosan bevethető, a bűnt megelőző intézmény. Másképp nincs értelme. Csak a teljesség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy a társadalom a rendőrség által azt kapja amit érdemel. Sajnos azok is, akik nem érdemlik meg... A Bibliában Uzziás, vagy Uzija királyt is rendkívüli stratégaként ismerhetjük meg. /kiválogatta az alkalmas embereket 26,11-es vers/ Érdemes végigolvasni és feszülten figyelni a 26. fejezet szövegét, mert megtudhatjuk miféle cselekkel vert meg Izrael nálánál erősebb hadsereget. „Uzija Jeruzsálemben bástyákat épített: a Szegletkapu, a Völgy-kapu és a Sarok-kapu felett, majd megerősítette őket.” 2Krón. 26,9 Az első várak a Kínai-birodalomban épültek, gondoljanak a Nagy-Falra, amelyet i.e 210-ben kezdtek megépíteni. A Bírák könyve több száz évvel korábban keletkezett héber irat és a Krónikák is sok száz évet dolgoz fel, amit az írója az i.e 5 században fejezhetett be! Ahhoz képest fejlett várharcra és ostromra lehet következtetni a következő írásszövegből. „Uzijának begyakorolt serege is volt. Csapatonként vonultak hadba, szám szerint. Jegyzéküket Jeuel jegyző, Maaszejahu felügyelő készítette a király egyik főemberének, Hananjának a vezetésével. A harcedzett családfők teljes száma kétezer-hatszáz volt. A vezetésük alatt álló sereg háromszázhétezer-ötszáz emberből állt. Nagy erővel tudtak csatázni, hogy megsegítsék a királyt az ellenséggel szemben. Uzija ezt az egész sereget fölszerelte pajzsokkal, dárdákkal, sisakokkal, vértekkel, íjakkal és parittyakövekkel. Jeruzsálemben művészettel KITERVELT hadgépeket készíttetett. Tornyokra és szegletbástyákra helyezték, hogy nyilakat és nagy köveket hajítsanak velük. El is terjedt messzire a híre, mert csodálatos segítséget kapott, míg erős nem lett.” 2Krón. 26,11-15 Az élet terheinek megfigyelésekor a MAGVETŐ Istenről írott résznek kell leginkább kidomborodnia. Ez azt jelenti, hogy nagyon jellemző, ezért az együgyűnek is szúrhatja a szemét. A példázatban az élet gondjai, a gazdagság, a gyönyörök vannak említve, amelyek szerintem azért jellemzik az egyént, mert azok számára könnyű terhet jelentenek. Igaz, hogy az embert nagyon elválaszthatja Istentől. Az a rossz beidegződés, ha az egyén ezekre törekszik, hacsak véletlenszerűen történnek a dolgai, azaz nem választások szerint, akkor van igazán remény. A házasság, a gyerekvállalás, munkahely, a szabadidő mind-mind az ember örömére -87-

való, de ezek terhek is lehetnek. A fordításban nem vették észre a szkriptorok és fordítók, hogy az élet gondjai a gazdagság és az élvezet! Azt mondják, hogy a kábítószer is jó dolog, jó az egyénnek, mert élvezetet okoz- nagyon ellazítja a testet és boldogsághormonokat stimulál vagy termel -az egyénnek. Mégsem állítaná senki sem, hogy a drog és a drogozás kerülése nem jelent terhet az egyénnek, mert a világban az embert a társai presszionálják (nyomás, kényszer), hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen. A drog élvezetes de a halálos ítéletét írja alá az egyén, ha rászokik a szerre. Azt állítom, hogy a bírónak választott embert leginkább az élvezetekhez való viszonyából lehet megismerni, mert azt maximalizálni igyekszik. A gazdagsághoz való viszonya pedig minimális. „Kunyhóban is van szerelem”-így tartják. Azért lehetséges, hogy sem a szegénység, sem a szexuális kicsapongás nem viseli meg az embert, mert felelőtlen, aminek szintén okát lehet találni. Azt, hogy nem megfontolt, vagyis nem gondolkozik. Akkor tehát az egyént tekintsük profi gondolkozónak vagy nagyon is buta embernek? Egy másik, egy démoni személyiség által működtetett valakit, egy másik egyént feltételezve az ilyen gondolkozás ellenállás nélkül folyhat és önmagához visszatérhet, mert az emberek ismerete számára azért fontos, hogy módszerével feltérképezze, kinek tud ártani úgy, hogy gondolkozása szinte csak a több-kevesebb elvét használja. Így nem érheti kritika őt, hogy vádoló, cselszövő, ravasz, titkolózó. Ez az emberben lakó démon természete, nem az emberé. Az ember nem érzi tehernek azt, hogy egy ördögi lény gondolkozik helyette. Más démonok élvezethez való jutását sem érzi meg, hiszen abból mitsem érzékel az egyén! Az embernek legyen szeme ahhoz, hogy elkülöníteni tudja, kik azok akik testileg és emberi mivoltjuk szerint kívánják, hogy az élet gyönyörűséges terheiből nekik is juthasson. Mert a különbség alapja, hogy az ember vagy a démonjai viselik a számukra kellemes igát. A kakukktojás pedig semmit sem akar ezekből, mert valamiféle rossz második, harmadik választásával került hasonló helyzetbe, mint az itt elemzett embertípus. Az élet terhei átjárják az egyén idegrendszerét, s ahogy a tanulmány során mindig is hangoztattam, azoknak is tulajdonképpen testi ingereket jelentenek. Olyan ingerek, amelyeknek jól meghatározható útja van. Az idegrendszerben keringenek, mielőtt kifejtenék hatásukat. Olyan dolgot keresek, amelynek eredménye az ingerültség, düh, harag, gyűlölet, gőg, felfuvalkodás. Az egyén érzelmeiben meggyengítő hatások is idetartoznak. Ez utóbbira példa, ha történetesen okos dolgot akarunk közölni az egyénnek, főleg olyan területen, amelyben jártasnak kell feltételeznünk őt. Azonnal sikerül is lerombolni benne valamit, amely érzelem vagy érzelmi összefüggése lehet. Az összes többi felsorolt negatív tulajdonságot megfigyelhetjük, csak ezzel az egyetlen módszer alkalmazásával. Ez az elviselhetetlen terhek közé tartozik. Jóval kisebb terhet jelent, ha segíteni kell valakinek, hiszen irigysége folytán konfliktusokat élhet át. De ez abszolút nem legyőzhetetlen életteher a számára, de például gyermekkorban sok szenvedés forrása. Azonban van még egy olyan funkció, amiről ő sem tudja, hogy élete legnagyobb csalódását jelentheti. Azt, hogy vannak olyan emberek, akik szeretik őt, az ő társaságát és ő ezeket az embereket pusztítja és elűzi a környezetéből. Ha majd egy bírónak kiszemelt egyén ezt a viselkedését legyőzi, akkor van biztos keresnivalója a mi életközösségünkben. Addig senkinek semmit, nemcsak neki nem! Túl gyakran beszélnek a gonoszról, mintha olyan természetes és szerethető volna ez számukra, holott olyan rendszert alakítottak ki magukban, amelyben ember és démon között csapong a lélek és semmi nem képes véget vetni ennek az istentelen, önmagába zárodó folyamatnak. Csak az okos ember gyógyíthatja meg az egyént, ha képes neki megnyílni és feltárni lelkének emberi és ördögi világ közötti harctéren végzett laposan kúszását. Az önbeteljesítő jóslatokról való további ismeretet ezért ládába teszem és elzárom a nyilvánosság elől, mert egy helyén mondott szó később jól jöhet ilyen emberek gyógyításához /Péld. 25,11/. Addig porosodjon ott, míg emberi kívánság a lakatot le nem veri róla. Nekem jól jön az önbeteljesítő jóslat magamba zárása, kíváncsi vagyok, ki szeretné a ládát felnyitni, amelyben a tudás lakozik és lelke kiszabadulhat a pályáról, amelybe senki nem tervezett elágazót. -88-

A bíró feladata az igazság keresése, kiderítése. Elemi részecskék minden bizonnyal léteznek, ezért az ókorban bírónak választott ember a mai körülmények között élve ki tudná nyomozni, melyik elmélet szerint higgyenek az emberek az elemi részecskékben. Olyan profi nem vagyok, hogy be tudjam határolni, ki volt az a személy, aki nagyon helyesen előre gondolkozott és a mai részecskefizikának valamely területét egy bíróhoz méltóan, hozzá illően megalkotta. Arra szeretnék rátérni, hogyha mégoly ritka képesség vagy tudás birtokosa egy ilyen egyén, akkor is jobban érdekli őt a szenzáció. A varázslatos érzéseknek veti alá minden tudását, ezért misztikus válhat belőle, vagy Münchausen-szindrómás beteg. A lélek orvosát elkerülő ember fantasztikus világban él, ahol a Háry János szerepet is fel kell vennie, hogy mások meg tudják különböztetni a hazugságot a túlzottan emelkedett elképzelésektől. Ez aztán bonyolítja az alapképlet értelmezését. Be kell vallanom, ezúttal megvan az esélye annak, hogy tévedjek abban, a bíró szerepkörben az emberek valójában mit tartanak a világu(n)k építőkövének. Az elemi részecskék világáról hogyan vélekednek, számukra mi a talapzat, mi a kezdet, az indulópont, az oszthatatlan, egységes elemi rész, amelynél nincs alapvetőbb építőkockája önmaguknak és a világnak? Albert Einsteinnél kell kezdenem, akiből talán bíró is lehetett volna. A relativitáselmélet kigondolóját azért tartom tipikusnak, mert az ő beállítottsága érdektelen a kvantumfizikában /mégis a fotoeffektus jelenségének és törvényszerűségének felismeréséért kapta meg a Nobel-díjat/. A világegyetem érdekelte, ennek a rendszernek egy fontos jellemzőjéről világosodott meg. Mint többször utaltam rá, a rendszerszemlélet a zárkózott mentalitás ismertetője. Szerintem a párhuzamos világegyetemek, a multiverzumok elmélete is ilyen ember fejében fogant elképzelés. Kétségtelenül egyre többen hisznek benne, csak az a baj, hogy teljesen ellentmond az idő relativitásának, mert a párhuzamos univerzumok létének alapja, hogy az idő minden térrészben állandó, csak térben és dimenzióban lehetséges a viszonylagosság. Az elmélet hihetetlenül bonyolult, mert az ebben hívők a részletekre is gondoltak. Érdemes idézni egy rövid összefoglalót: „A teremtésfilozófiára épülő időfizikai világmodellben párhuzamos univerzumoknak nevezzük az olyan téridő szeleteket, röviden térszeleteket, amik hullámtere közös forrásrendszerből (de nem közös forráspontból) ered, azaz egy térszerán időhurok különböző tachionjai keltik. Ezek a hullámterek, a spirálgömbszerűen csavarodó és emanációs sebességgel a végtelenbe táguló, rétegezett, transzcendens téresszenciák gyakorlatilag egymásban, egymást átfedve léteznek, ám fizikai okokból a beléjük keltett, bennük tartózkodó teremtmények (időhurkok) mégsem látják a többiben lévő teremtményeket, mintha azok nem is léteznének a számukra (szeparációs hatás). A térforrások 5 tachionból állnak, ezért a kibocsátott téridejük 5 párhuzamos térszeletből áll, amit régiesen kvintesszenciának hívunk. Az a technológia, amivel át tudsz menni köztük, a színről-színre "látás". A térszeletek mellett mindig van, geometriai okokból egy hatodik hiányzóna is, amit jobb híján nemtér-nemidőnek hívnak (régiesen tisztítótűznek vagy alvilági folyónak: Sztüxnek) és amiben nincs téridő, vagyis ott idősemmi van (őskáosz). Hogy a dolog bonyolultabb legyen, egy olyan térszerán, aki az őskáoszban tartózkodva alfateret kelt maga köré, képes harmadlagos csavarodások révén térszorzást végezni, ami azzal jár, hogy felváltva kelt kétszer öt téresszenciát, más néven két térhatost (a miénket hívjuk értelemszerűen téri résznek, a másikat hipertérinek). Az egy térhatosból álló téridő forrását nevezzük régiesen monásznak, a kettőből állót diásznak, a háromból állót triásznak. Ennél tovább nem bővíthető fölfelé a rendszer, időgeometriai okokból. Az alfatér minden téresszenciája azonos térdimenziószámú, lehet 3D-s, 4D-s, 5D-s vagy 6D-s maximum. Ennek szabályait most nem részletezem. Egy alfatéren belül n db másolati időhurok létezhet, tartózkodhat, akik bétatereket keltenek maguk köré, amik ugyanilyenek (a térdimenziószámuk azonos vagy alacsonyabb, mint a beágyazási környezetüké) és amikbe további másolatok kerülhetnek, amolyan albétaterek. Ez a lépcső lefelé n fokú lehet, tehát nincs korlátozva. Ezért a beszélnek a sámánok évezredek óta egymásba ágyazott világtojásokról, meg égi szférákról, mert a főisten (alfatéri térszerán) hullámterében a másolatai (félistenek, istenségek, alistenek, helytartók, stb) beágyazva léteznek, akik hullámterében további beágyazások (alaverzumok) találhatók. A sámánok szerint a Föld hetedrangú világ, vagyis a szférája hat másik felsőbb létezőbe van beágyazva. -89-

A párhuzamos univerzumok tehát együtt léteznek, egy forrásból ágaznak el, de nem azért, mert valaki így vagy úgy dönt, ez egy marhaság. A kvantumfizikai butaságokat nyugodtan felejtsétek el, azok teljesen rossz elméletek. A párhuzamos téresszenciák közti átjárás neve térváltás, aminek fizikáját a bonyolultsága miatt nem ismertetem. A lényeg, hogy meg lehet csinálni, ennek spontán előfordulása a téranomália, teleportáció, rejtélyes eltűnések, stb. Mesterséges előfordulását azokon az ufo videókon nézhetitek meg, amelyeken az idegen űrhajó eltűnik, majd máshol megjelenik. Ott lényegében kis távolságú térugrást végez, amihez térváltásra van szükség. Ennek lényege, hogy kifordul a beágyazási térből a nemtér-nemidőbe, ott térsűrítéssel végrehajt egy vektoron ugrásnak nevezett, mozgás nélküli hullámtér manipulációt, majd visszafordul. És hip-hop, tényleges fizikai mozgás, meg nagy energiabefektetés nélkül máris egész máshol van. A térugrások távolsága sajnos limitált (hogy egy ugrással meddig lehet áthelyeződni), de azt egyelőre nem tudjuk, mennyi lehet (valószínűleg több millió km). Az így elérhető legnagyobb sebesség a technológia fejlettségétől függően elérheti a 26-27 ezerszeres látszólagos fénysebességet is.” Jóllehet a téma szakértője Michio Kaku, még a tudományos világnak mutatja be az M-elméletet, talán mert neki is feltették a kérdést, na de mi robbant fel az ősrobbanáskor, amikor még semmi nem létezett! Az nem személyiségbeli hiba, ha ez ember tájékozódik mindenféle elméletről, még ha történetesen az UFO-magazinban, vagy az Intergalaktikában olvashat róla. Azért van az agya, hogy gondolkozzon vele és döntsön maga. Én viszont azt mondom, pontosan ezt a fontos dolgot szokták egyesek-nagyon jellemzően megadható ezen emberek köre-kihagyni, amikor világnézetüket kialakítják. Én most róluk írok és nekik, hogy a vallásos szempontot a világért se hagyják ki. Az igazság tehát, hogy őket a rendszer egésze érdekli, valamint mindig kell hozzá egy kis szenzáció, körülbelül így találtam ennek a csoportnak a gondolkodását megalapozva, amely tehát nem feltétlenül, s többségében nem is saját kútfőből származik. A szövegrészben kiemeltem egy elemi részecskét, amely szintén szenzációs dolgokat művel és művelt már vagy 100 éve, ha a dolog igaz lenne, de azt állítják egyesek, hogy N. Tesla és H. Moray olyan berendezéseket készítettek el, amely a Tachyon energia hozott működésbe. Tesla egy autóba építette eszközét, ami benzin nélkül és robbanómotor nélkül működött. Egy Siemens villanymotor hajtotta meg a kocsiját. Moray ládikája pedig sok villanykörtét és vasalót működtetett a szabad energiával... Hát nem is csoda, hiszen egy csodálatos elemi részecskéről van szó, amely a hívők szerint szinte az egész világot meghatározó, kialakító és működtető részecske. Erről ezt a jellemzést találtam: „A Tachyon energia, a fénynél gyorsabb sebességű energia. (A név is erre utal) Az világegyetemben mindenütt jelen van. A fizikai világot (az egész univerzumot) ugyanis a tachyon energia és a tachyon energia további átalakulásával keletkező részecskék építik fel. A Tachyon részecskék a fizikai világban ugyanis az alap "építőkockákat" képviselik. De nemcsak az anyag alapját képezik a Tachyon részecskék, e nélkül az energia nélkül az élet is elképzelhetetlen, mivel az élet alapját is a tachyon energia képviseli. A fizikai sík olyan energiákból áll, amely a nullponti energia "sűrűbb" megjelenésével jönnek létre. Jobb híján, használjuk ezt a kifejezést, hogy "sűrűbb" energia. A nullponti energia, (statikus energia) anyaggá történő átalakulása természetesen nem egy lépésben történik meg. A nullponti energia először olyan energiává alakul át, amelyet a tudósok Tachyon energiának neveztek el. Először a hatvanas években (1966 Gerald Feinberg Fizikus) adtak tudományos nevet neki. A tachyon energia rendelkezik a nullponti energia minden tulajdonságával, minden frekvenciát tartalmaz, bármilyen energiává képes átalakulni, de már mutat részecske tulajdonságot is, és nem statikus (van formája). Mivel a tachyon energia sebessége még fénysebesség feletti ezért a hagyományos értelemben nagyon nehezen tanulmányozható és "megfogható" a tudomány számára. Ha azért ennyire nem is szenzációs, de érdekes ún. egzotikus atomokat vagy egzotikus elemi részecskéket fedeznek fel, amelyet a Higgs-bozon felfedezése után lehet újabb Szent-Grálnak tartani. Az Origo 2003-ban írta, hogy japán kutatók felfedezték az X(3872)-t. A zárójelben a tömeg szerepel MeV-ban. Azóta is csak a rejtélyes-mezonnak nevezik, mert instabil és rendkívüli tömegű. -90-

Ugyanebben az évben Kaliforniában is detektáltak valamit, a neve egyelőre Ds(2317). Annyi biztos, hogy mezon ez is. Ezen kívül említhető még a Lambda-hiperion, de ilyen mesterségesen előállított egzotikus részecske a pozitrónium, a müonium is. Számomra kifejezetten kevéssé ismert többek között a pion és a kaon. Említhető az 1974 J/ψ részecske felfedezése. Aztán 2012-ben felfedezett Xi_b^* barion bár nem elemi rész, de azért sokat várnak tőle. Szintén 2012-ben a CERN-ben sikerült előállítani egy bozont, egy másfajta részecske nehezebb változatát, amely a Chi-b(3P) névre hallgat. Ez utóbbi segíthet a Standard-modellt is felülvizsgálni! Tetrakvarkok és pentakvarkok is létezhetnek a természetben, de főleg a laboratóriumban és nagyon rövid ideig... Mielőtt érthetetlenség lenne a vége, nincs több részecske, amivel foglalkozni kéne. Ezekre fel lehet építeni egy modellt, amelyben maga a részecske is rendelkezik mindennel, amivel a rendszer, vagyis bonyolult és mindent átható. Az csak mellékes tudás az egyén számára, hogy a rendszerében mindenféle-fajta részecske jelen van, de ez aztán nem izgatja, nem foglalkoztatja őt. Meg lehet ismerni a részecskéket / a legjobb, ha jellemző dolgokat írunk össze, amit csak tudni lehet egy-egy elemről/, ezek mind más típusok, amiket ő mind be is tud fogadni. Köztük csak kapcsolat lehetséges, keveredés, elegyedés és hasonló dinamikai jelenségek nem, mert ezeknek a részeknek közös pontjuk, alapjuk már nincs. Az egyén személyiségében ez a dolog jelenti a legnagyobb pozitívumot, mert szerinte mindenféle emberrel lehetséges kapcsolatot teremteni, nem véletlenül vannak ott az adott rendszerben. /Igaz, hogy a rendszer 0 energiája- ez a káosz energiája- megköveteli, hogy minden kapcsolatát amint csak teheti, fel is bontsa./ Ez a mechanizmus társas jelleget kölcsönöz neki, de világos, hogy hibás elképzelésen alapul a viselkedését meghatározó jellegzetesség, mert a részecskék csak az ő gondolata szerint egyszerűek! Az ábrán: Ha a húrban tárolt energia eléri a kvarktömeg kétszeresét, akkor A kvarkok kvark-antikvark pár keletkezik és a köztük lévő húr között ható elszakad, két hadron keletkezik, amely már nem elemi rész. erők Ez azért lehetséges, mert a természet nem engedi, hogy benne szabad kvarkok, önmaguknak létezzenek. Ahogy sok más, úgy az ábrán látható törvényszerűség keményen tudatlan, ismeretlen a számára, de semmiképpen ne botránkozzon meg, hogy erre rámutattam. A megismert törvényeket bizonyos idő elteltével be tudja építeni a lelkébe!

Párhuzamos világok - fantáziakép -91-

TISZTA ÉS JÓ SZÍVVEL HALLGATNI AZ IGÉRE ÉS TANÍTÁSRA Lukács 8,15

A MAGVETŐ példázat általánosításából születhetett meg ez a könyv. Ha más írta volna, akkor én erre gyanítanék. De mint akinek a gondolatai elágazóak, engem nem ez motivált. Egyébként az intaktus, az egész-legesség, épség vizsgálata még nem fejeződött be. Csak Istennek nincs több tapasztalata arról, hogy vannak emberek, akik akárhogyan gondolkoznak és cselekszenek végül nem mennek be a Mennyeknek Országába. Isten azonban olyan személy, aki nem kérlelhetetlen, amit ne befolyásolhatóságnak lásson az ember. Tudják, még a nevében is benne van, hogy kegyelmező és irgalmas. „Az Úr elvonult előtte és ezt mondta: "Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig." 2Móz. 34,6-7 SZIT Amit az ilyen beállítottságú ember megtehet, hogy olyanokkal házasodik, akik -minden jel szerinta Mennybe jutnak. Ehhez mindkét félnek változtatnia kell, nehogy gyűlölködés legyen a vége. Ezt a véleményem csupán az ószövetségi hagyományra alapozom, amelyre utalnak az Írások: 2Móz. 12,3; 4Móz. 16,32; 4Móz. 18,1; 2Sám 2,3; 2Kir.8,1... /Megjegyzés: A fentebb idézett 2Móz. 34,7 a MAGASABB KRITIKA szerint ellentétben áll az Ezékiel 18,2-vel: „Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?” A Szentírást emberi alkotásnak vélők szerint Mózes könyvében még messzemenően személyválogató Úristen Ezékiel próféta idejében már megváltozik. Itt egy újabb kritika a magasabb kritikával szemben, t.i. nem veszik figyelembe, hogy Jehova Isten szemlélete családközpontú és az emberi lét alapja és legkisebb egysége a család! Hogy ezt miért nem tudták a pogány nemzetekben? Mert ott a létezés alapja minden bizonnyal az egyén. Azt hiszem napjainkban mást már nem hinne el egyetlen gondolkodó ember sem. A családban a gyereknevelés a személyiségében más embert is nagyon hasonlóvá teheti. A gonosz embernek 99%-ban gonosz fia nevelkedik. Ezért lehet némi meg nem értés a versekben, de igaz szívű embernek rögtön beugrik az összefüggő igazság, mihelyst két szóról valamit állítanak a Bibliában. Például Áron fiai, a papok sem általános értelemben jogosultak valamely dologra: „Legyen a tied mindenből az első termés, ami terem országukban, s amit Izrael fiai elhoznak az Úrnak; mindenki, aki tiszta családodban, ehet belőle.” 4Móz. 18,13/ De a héber családmodell kijátszhatóvá vált, ezért Szent Pál a házassággal kapcsolatban új igazságot fogalmazott meg. Tehette is, mert Krisztus közelgő országához szükségessé vált alkalmazkodni az emberi kapcsolatok intim területén is. A vezérlő ige az 1Kor. 7,12-17 és a 2Kor. 6,14-15: „12A többieknek azonban én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el. 13S ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az szívesen marad vele, ne hagyja el férjét. 14Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek. 15De ha a nem hívő fél elválik, hadd váljék el. Ilyen esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve, hiszen Isten békességre hívott minket. 16Honnan tudod, te asszony, hogy a férfit üdvösségre vezetheted? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy feleségedet megmentheted? 17Különben mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta. Így rendelkezem minden egyházban.” SZIT „14Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? 15Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?” SZIT -92-

A házasságkötésnél és a felemás igában élőknél is a hitetlen embert a Teremtő megszenteli /a nevelésre gondolhatnak/ és ez gyermekeikre is vonatkozik. Csakhogy az ilyen emberi kapcsolatok nem sokáig képesek működni, hiszen aki hitetlen, ma már nagyon hitetlen. Egy hívőnek tudnia kell, hogy neki nincs szüksége hitetlen társra, csak a hitetlennek lehet szüksége az igazra! „A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.” Ésa. 24,16 „5Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. 6Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait.” SZIT Kolossé 3,5-6 Mára rendkívül eltávolodott egymástól a két világ, nem is értem, hogy tudnak a jók a rosszakkal egy úton járni. Pedig ez még mindig tapasztalható és jelentős a száma az ilyen családoknak. Ahogy a könyvben utaltam is rá, el kell vetni azt az elképzelést, hogy jók és rosszak élnek a világon. Az emberi lélek törvényszerűségére alapozva állítom, 4-féle beállítódás létezik. Úgy ahogy van, az intaktus tudománya is kellő magyarázatot ad ezek mibenlétéhez. Az intaktusában, vagyis személyiségében megbontatlan beállítottságból kerül ki a JÓRA TÖREKVŐ és a ROSSZAT KERÜLŐ személyiség. Míg a személyiségében bomlott emberek alkotják a hagyományos felfogás szerint JÓ és ROSSZ emberek csoportját. De a 4 csoport létezését más szempontból is megközelíthetem, ami szerintem nem áltudományoskodás. Arra gondolok, hogy ha létezik az emberi lélekben bármi, ami tudattalan, aszerint a 4 csoport szintén előáll. Azért előbb megfogalmazom, mit értek tudattalanon, de ha létezik valami, ami nem ugyanaz, mint a másik, az 2 különböző dolog! Ez tehát az időben mindenképpen 2 emberre vonatkoztatható. A múltban, pl. gyerekkorban az ember teljesen más lehet, mint felnőtt korában. Ebből is származhat a kétféleség. Szerintem a lélek az ember pszichéjében 2 szerepet hivatott összekötni, amelyből az egyiket a teremtéskor maga a Teremtő adja és választja ki az embernek /mégis ez a mellékfunkció és nem a főfunkció, hiszen az csak a személyes, emberi választáson alapulhat/, míg a másikat az ember választja és alakítja ki magában. A tudattalan az emberben az a rész, amely az embert azért hajtja /vagy fékezi/, mert Istennek szándéka van személyesen minden egyes emberrel. Amelyből nem következik az, hogy az ember életének nagy részében nem mint személyiség funkcionál. Ami alatt értem, hogy Isten szándéka és ember szándéka összeér, mert a lélek összekapcsolja azokat. Ez tulajdonképpen az, amit bárki jogosan, félrevezetés nélkül Én-nek nevezhet. Érdemes a fenti 4 csoporttal megismerkedni, hogy például milyen hierarchia állítható közöttük! Az alábbi:

Jó Tudat Jó Tudattalan

Rossz Tudat Jó Tudattalan

JÓRA TÖREKVŐ

JÓ

=

ROSSZ

ROSSZAT KERÜLŐ

-93-

Rossz Tudat Rossz Tudattalan

ÉRTÉKE

Jó Tudat Rossz Tudattalan

A rosszat kerülő ember tudata rossz, de Isten jót szeretne a számára. Ez utóbbiról nem tud, illetve rosszat gondol, mert Isten szándékát is rossznak gondolja. Az egyén a tudattalanját beolvasztja a tudatba és csak a tudatot ismeri el, mint ami létező és ami jellemzi őt. Így aztán a psziché malmai csakis fordítva őrölhetnek /Jób 15,22. 35/. A Jó beállítottság valójában létezhetetlen, mert Isten senkit sem szeretne pusztulásra teremteni vagy bármi rosszat belé vinni, amikor lelket ad neki. Jó emberek voltak Izrael történetében azok az emberek, akiket Isten kijelölt, kiválasztott, kiszemelt valamilyen feladatra, hogy vigyék azt végbe Isten szándékának megfelelően. Egy projekt megvalósulása, ha abban Isten szándéka tökéletesen benne van, biztosan jó projekt /terv/. Olyan ember viszont nem létezett, akinek minden tette, Isten elképzelése szerint volt való. Még Mózes is botlott, pedig hozzá fogható ember és próféta nem élt az utána elkövetkező évezredekben sem /5Móz. 34,10; Préd. 7,20/. A jó ember Isten számára a rossz, a gonosz elleni küzdelemben jelent azzal ellentétes beállítottságot! Pontosabban eredetileg a zsidó néppel vagy a népen belül Isten törvényével ellenkező emberek voltak a gonoszok, akik pedig megbüntették és elpusztították őket, ők voltak a jók. A Biblia inkább Isten cselekedeteit mutatja be Mózes könyveiben és nem is állítja szembe úgy az embereket, mint jók és rosszak, hanem mint törvényt tisztelőt és az ellen lázadót, ill. pogányt említi. Erre példát Mózes 2. könyvében már lehet találni, előbb azért nem, mert nem ismerték a héberek sem kezdettől fogva Isten parancsolatait. A tízparancsolat csupán azért lehet érdekes, mert maga Isten mondta el ezeket a zsidó népnek, azért nem érdekes, mert ezeket tartalmaznák Mózes törvényei! Attól sokkal, de sokkal több dologban mutatott utat az Örökkévaló Atya a hébereknek. Mózes 3. könyvének 26. fejezetében Károli Gáspár fordításában érdekes tartalmi szakaszolást olvasni. Áldás a szófogadóknak, amit szerintem jónak is lehet nevezni. A 3Móz. 26,14 verstől pedig Átok a szófogadatlanoknak című rész következik. Ők a gonoszok. A 26. fejezet 7. verse már utal arra, hogy a szófogadó héberek ellenségeiket elpusztítják. „Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullanak előttetek fegyver által.” 3Móz. 26,7 Mózes a halála előtt Istenről beszélt az ő népének, s ezt mondta: „26"Nincs más olyan Isten, mint az Igaznak Istene, az égre száll fel a te segítőd, fenségétől szétfutnak a felhők, 27lakóhelye fent van, örökkévaló karja alant. Színed elől elűzi az ellent és azt mondja neki: 'Pusztulj innen!'” 5Móz. 33,26-27 Káldi-Neovulgáta Az 1. zsoltár is, szinte folytatása annak, amiről írok. A 2. vers így fogalmaz: „Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.”Zsolt. 1, 2 „Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.” Zsolt. 1,6 A 6. vers pedig kijelenti, hogy a gonoszok útja elvész. De hogyan és ki által, kérdezheti az ember magától? „Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.” Zsolt. 5,13 A fogalmazás itt az érdekes, hogy pajzsként védi Isten az igazakat. Sőt, az olvasó ismerheti az erős vár az Istenünk idézetet /Zsolt. 48,4; 59,18/ is. „ Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen” Zsolt. 61,4 MBT A 11. zsoltár már azonosítja is, mit várhatnak Istentől a gonoszok. Isten személyesen az ellenségük: „Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!” Zsolt. 11,6 Na de kitől várhatják a büntetést az életben? A válasz, hogy saját maguktól „Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket; De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.” Zsolt. 37,14-17 „A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.”Péld. 11,5 Másodsorban az ördögöktől is szenvednie kell a rosszaságot elkövető személyének: „A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.”Péld. 13,21 „Aki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.” Péld 17,13 -94-

Harmadik, de nem egy utolsó szempont, hogy aki ellen harcol a gonosz ember, néha azáltal győzetik le. Néhány példamondás, amely a harcos kedvű emberre vonatkozik, miután porig alázza őt egy Istentől kijelölt és kiküldött igaz vagy másképp mondva a Jó ügyért síkraszálló ember: „Aki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.” Péld. 11,29 „A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára. Péld. 13,21 „Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben Péld. 17,2 MBT „Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.” Péld. 21,18 „Akik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de akik megtartják a törvényt, harcolnak azokkal.” Péld 28,4 „Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.” Zsolt. 58,11 Hogy mi szavatolja az itt olvasható sok hivatkozás tartalmilag való összefüggését. Egy rendszeren belül, mint a Biblia bármely elem összeköthető, bármi igaz lehet, de csak az értelmes összefüggés valódi összefüggés. Szerintem itt bőven az értelmesség határain belül vagyunk. Az az észrevételem, hogy a JÓ emberek, csupán azért jók, mert Isten elhatározta, hogy a ROSSZ oldalon állókat emberi lényekkel is bünteti, pusztítja! A legtöbb szentírási hely nyilván más szempontokat vesz első helyre, ami nem baj. De az általam felvetett gondolat is bizonyítható, ezért Isten által jóváhagyott összefüggés lehet. Az igazak és jók lelki szabályszerűségeiben az szerepel legtöbbet, hogy segítségre szorulnak. Ez persze kijár nekik, hiszen mindenkinek jól esik a védelem, akit megtámadnak; állat, gyerek, ember, Isten is szereti ezt. Ezt még a gonosz ember is várja időnként, ám nála más dolog is- mert saját bölcsességével szeretne tündökölni-közrejátszik. A Példabeszédek című bibliai könyvben azért a JÓKról, mint nagyon erkölcsös emberekről olvasni a legtöbbször. Egy csoportba- a Jókhoz tartozva -sorolható emberek az idő előre haladtával egyre kisebb, szűkebb kategóriák részeseként is megismerhették magukat. Zsidónak lenni jó volt addig, amíg Isten harcolt a bálványimádó, hamis isteneket szolgáló pogány nemzetekkel. Majd Isten jóságával a zsidók is rendesen visszaéltek. A JÓK csoportja szűkült. A „mesét” mindenki be tudja fejezni. A JÓ ember tudatosan választ magának értékes elfoglaltságot, közösséget. Ezen kívül jellemző rá, hogy a Teremtőre sem mint negatív személyre gondol. Azonban az életben választásra kényszerül és döntenie kell, hogy emberi vagy isteni mérce szerinti jó cselekedeteket követ, illetve azt hiszi jónak, amely hagyomány szerint jó és értékes. A tudattalanban Isten hiába ösztökéli őt arra, hogy elküldje őt olyan feladatra, ami Isten választása szerint való. Ami az emberek szemében értékes, az gyakran nem az, mert Isten mást gondol egy adott dologról, emberről, cselekményről, hitről... „Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.” Márk 7,7 „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:” Kol. 2,8 „(Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.” Kol. 2,22-23 -95-

Az emberi társadalmak törvényeket alkottak maguknak, hogy lefektessék az együttélés szabályait. Az „emberi rendelések” némelyike olyan megítéléssel bír, mint amit a Biblia is tanít, ám sok esetben ellentétes hagyományokkal, tanítással találkozni, mint Isten Egyházában. Egy ország hagyományában is csak azért találni valami keveset abból amelyet Krisztus tanított a tanítványainak, mert a középkori egyháznak sikerült utoljára személyesen megszólítani az embert és kialakítani néphagyományokat. A néphagyományban keveredhettek össze régi és új, vagyis pogány és keresztyén bölcsességek, szokások. Gondolhatnak a húsvétra, amely Krisztus halálának ünnepe az egyházban, de eredetileg tavaszváró ünnep volt. A szokások közül a tojásfestésnek, meg a locsolkodásnak az ősi vallásban van az eredete. Ilyen törvényszerűség jellemzi az emberi viselkedést is, amelyben egy adott nép, nemzet ősi felfogása, hitnézetei, mint hagyományok megőrződtek és napjainkban is megmaradt minden annak ami, csak bibliai gondolatok kaptak helyet a viselkedés magyarázatában. Példa lehet erre egy középkori szokás, a próbaéjszaka, amely során a földesúr a szűz lányokat felavatta, mint ami jogosan jár neki, hiszen tőle függött a jobbágyok-parasztok élete is. A fiatal lányok körében ma is megtalálható a szüzesség elvesztése körüli szeánsz. Sokan most is jogot formálnak arra, hogy eladják a szüzességüket. Más lányok ittas állapotban dobják oda magukat kevéssé fontos vagy „konzervnyitónak” használt alakoknak. Ezt természetesen azzal magyarázzák ki, hogy az általuk fogyasztott italba valakik kábítószert csempésznek, ezért valójában megerőszakolják őket. Így tehát Sátán konkrétan, személyesen felkeresi őket és befolyásolja viselkedésüket. A szüzességet pont az ilyen lányok, nők magasztalják, amely számukra több, mint egy aktus. Szerintük is szimbólum a szüzesség, amelynek jelentőségéről már a héberek is elmélkedtek és törvényeket alkottak. De mindenki tudja, amikor ilyet hall egy nő szájából, hogy valójában csak lelki trükkel van dolga és nem őszinte vallomással. A következő tanulmányban, ha Isten megengedi, a Jó és Rossz fog terítékre kerülni, ahol szerencsére semmit sem befolyásolnak holmi jóslatok, lelki körfolyamatok. Annyit még elárulok, hogy a következő szerepek- amelyeket a Mindenható Isten adott az embernek- kivitelezésén múlik minden. Az egyénnek vagy sikerül Jónak, illetve Rossznak lennie, vagy pedig szenved és az sem neki sem másnak nem lehet szerencsés. Na és az egyén végül a rosszat választja, ami pedig az első perctől az utolsóig szabad akarat és választásként megragadható a számára. A Jóra törekvő beállítottság az, amelyről a fejezet a címet is kapta. A tudattalanban gyökerező, de sajnos rossz választások vezetik élete első részében. Az egyén mégsem akar a tudattalantól szabadulni, mert egyrészt pszichés folyamatok mindig a tudattalan partjára vetik őt, másrészt a sok rossz tendencia között fordul elő kevés olyan, ami milliókból egy-egy embernek a sajátja! Nem nagy dologra kell gondolni, de például ilyen a kiegyensúlyozottság, a békeszeretet, az illedelmesség, a vonzerő, az élni akarás. Ha az ember agyát műszeresen vizsgálni szeretnék, s azt figyelnék melyik terület aktív, amikor féktelen, becstelen, komolytalan, meggondolatlan, erkölcstelen, akkor ugyanaz az agyterület dolgozna, amelyik az előbbi tulajdonságok kapcsán jutna szerephez. Ebből az következik, hogy az agy egy darabkája, nem művel jó vagy rossz dolgokat, ahogy egy ember sem csak eleve rossz vagy jó adottsággal bírhat. Nem is hivatkozhat senki semmilyen adottságra, ha ez embernek sikerülhet, amit itt írok! A tudat veszélyes fegyver a kezében. Mégis ez értékelhető jónak, ettől sorolható mégis a jó emberek közé. Itt található az igazságosság, a kitartás, a győzni akarás, az áldozathozatal, a nagylelkűség. Az egyén csak azt nem követheti el, hogy megbújjon, miközben ezek a tulajdonságok nagy feladatok teljesítéséhez jelentenek muníciót. Ezen kívül a gyűlölet is be akar férkőzni az életébe, minden cselekedetének a partján ez áll, ezért pszichéjének képzeletbeli bárkája soha nem köthet ki semmilyen száraz szakaszon sem. Örök életére tengeren kell maradnia, de azért ne szomorkodjon, mert ez a Mare Tranquillitatis /Nyugalom Tengere, a Holdon lévő egyik hatalmas kráter neve is ez, amely szabad szemel azonosítható/. A Rossz beállítottság megemlítésekor a társadalom margójára /szegély, szél/ került emberek, embercsoportok jutnak eszünkbe. A társadalomtudomány devianciának nevezi a társadalmi középtől, a társadalom többségétől való eltérést, elhajlást. Csak soha nem fogalmazza meg, mi a -96-

közép, kik tartoznak oda, vagy bizonyos szempontból mindenki elhajlik egy kicsit? Az biztos, hogy a társadalomtudomány maga idézi elő a stigmákat /bélyeg, megbélyegzés/, amikor elkezd kategóriákba sorolni. Nem úgy, ahogy a Római levél gondolkozik a törvény és a bűn viszonyáról /Róma 7,7-23/. Ennek a hamisítvány-levélnek a szerzője azt magyarázza, hogy a bűn azért vált számára vonzóvá, mert megismerte a héberek törvényeit. Isten parancsolatai érdeklődést váltottak volna ki a bűnös dolgok iránt? Nem logikus, de mintha itt is önbeteljesítő jóslat működése volna a felelős a bűnre való óhajért. A csoportok jellemzése, kategorizálása csak akkor veszélytelen gondolat, ha nem a tapasztalatból vezethető le, mert akkor visszafelé ható törvényszerűségek is igaznak bizonyulnak. A drogfogyasztásnál ne a fogyasztó szokásait elemezzék és általánosítsák, hanem egy elmélet mondja ki, hogy pl. a függőséget okozó szereket használókat tekinti kábítószerezőknek. A gondolati kategóriák szinte bárkit jellemezhetnek, de legalább nem taszítják bele az embert abba a tevékenységbe, amit meg sem gondolt magában. A devianciához tartozik pl. az alkoholizmus, azon belül elkülönít 4-5 kategóriát és egyébként az 1980-as években végzett felmérés adataira hivatkozik, azért mert nem meri újból megvizsgálni a társadalmat az italozási szokásokról. Egyébként hazánkban már a 20-30 évvel ezelőtti statisztikák egyike szerint is kb. 1 millió alkoholista él. További kisebbségek, amelyeket a társadalom nem jó szemmel néz, vagyis nem tolerál: drogfogyasztók öngyilkosságot elkövető személyek hajléktalanság prostitúció homoszexualitás pszichiátriai és szenvedélybetegek bűnözők Szerintem ember alig él, akit valamilyen szinten- nyilvánvalóan kismértékben- mások vagy saját kívánsága, kíváncsisága nem sodort volna el attól, amit ma a szociológia elfogadott társadalmi viselkedésnek tart. Van ilyen, én nem mondom, hogy nincs senki sem, de a társadalom azért foglalkozik ezzel, hogy egy embert csoportba soroljon, megbélyegezzen, megváltoztasson, kínozzon és hasznot merítsen a devianciájából. Komolyan mondom, azt sem mondanám meg senkinek ha kérdi, hová járok vásárolni! Kialakulóban van néhány egyéb üldözendő magatartás és az ebből kreált embercsoport megbélyegzése. Szerintem ilyenek: táppénzcsalók rokkantak segélyezettek fiatalkori devianciák lógás agresszív viselkedés tanulási-viselkedési zavar mentális problémák A jövőben várható még a nemzetiségi-etnikai hovatartozás miatti, vallási és hitnézeti kisebbséget alkotók kirekesztése a többségi társadalomból. Minden olyan dologból képezhető deviancia, amelyet a kisebbség természetesen diszkriminációnak él meg és a társadalom felfedezi-észreveszi benne az egyének közötti különbséget. A társadalomnak ez a működése pozitív folyamatok kibontakoztatására ad lehetőséget. Minden kisebbségben lévő csoportot lehet óvni-védeni, de igazi elismerést csak a törvénnyel is harcolók vívhatnak ki, amikor személyesen, vagy csoportok nevében bírálják, kritizálják és törvényes úton megtámadják még a törvény által érinthetetlennek hitt -97-

társadalmi intézményeket is. Sajnos ez nagyon ritka reakció az emberek körében, hiszen a társadalom azért is működhet így, mert erre van igény. Majd ha a „Csicskásokért Kiállók Mozgalma” megalakul és jelen lesz a büntető eljárásokon, vagy ha a „Mentális Problémákat Felülvizsgáló Önkéntesek” segítenek olyan gyermekeknek, akiknek szülei erőszakoskodnak, kiközösítenek, magárra hagyják a semmit sem sejtő, ártatatlan palántákat. De először is meg kell győződni róla és le kell választani a potyautasokat, a rendszeren élősködő, hasznot hajtani kívánó csoportokat, legyenek még ha azok gyermekek is! Az ártatlan egyén védelmére megalakult szervezetek megalakulására ösztönözök embereket, mert legyen választható életmód az őszinteség és legyenek emberek, akik megvédik őket, ezzel tényleg pozitív társadalmi munkát végeznek. Ehhez pozitív személyiségvonás jelenti az ösztönzőerőt, de ha az nem is 100%-ban jellemez valakit, az ártatlan embert csak meg tudja különböztetni a csalótól. „Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.” Jób 17, 7-8 Még egy pár gondolat az etnikai, vallási, világ-hitnézeti különbségekről. Ugyanis ezzel az alapjelenséggel van dolgunk. Az összes többi magyarázat csupán hamiskodás, előítélet, érzelmi reakció a más emberekkel kapcsolatban. Ez a tanulmány továbbra is tudományos igénnyel tárgyalja a legutolsó, legkisebb állítását is, ezért most a szociálpszichológia állításait emeli át erre az oldalra, mivel a társadalomról való ismeretre fokozott igény mutatkozik a polgárok részéről. Az ismeretterjesztés és tudománynépszerűsítés jegyében örülhetnek, akik mindenféle búvárkodás nélkül igaz, elfogulatlan tudást kölcsönözhetnek. Az előítélet fokozatai a következőek: szóbeli elutasítás elkerülés diszkrimináció /már tettek is követik!/ személyes bántalmazás megsemmisítés Sehol sem olvastam még arról, hogy az előítélet kétirányú folyamat abban az értelemben, hogy a fokozatok visszafelé való lépésekkel leépítenék az emberben előzőleg kialakított ítéletet adott dologgal vagy emberekkel kapcsolatban. Ezért tiszta szívvel megfogalmazhatom saját véleményemet, amelyet ne jóslásnak vegyenek, bár ha az, azt is vállalom. Vegyük például a zsidókkal és cigányokkal szembeni előítéletességet. Az olvasó nézze meg az előítélet fokozatait és állapítsa meg, hogy hanyadik szintnél járunk! Vajon mi következik ezután? Csakis rosszabb, ezt a szakértők sem tudnák cáfolni. Nem a jövő, hanem a jelen az, amelyben most is megfigyelhető, hogy nagyon sok olyan politikai intézkedés történik, amelyet pl. a cigánysággal /és sok az érdekükben is/ szemben fogalmaztak meg, csak nem mondták ki nyíltan, hogy ezért és ezért hoznak egy politikai döntést. Szerencsére a politikus is ember, ezért megkérdezhetik tőle az arra hivatottak, miféle szándék és akarat nyomán iktattak be jogszabályokat? Milyen következmények, köztük negatív következményekkel számol a kormány, amikor dönt különböző „húsbavágó” kérdésekről! Ne engedjék, hogy a politikus lerázzon társadalomkutatókat, szociális munkást, újságírót, médiaszerkesztőket. Melyik az a csoport, akit negatívan érint és melyik az a csoport a társadalomban, akiket pozitívan érinthetnek bizonyos intézkedések? Milyen mértékű a változás? Ezt előre tudnia kell annak, aki még a költségvetésben is számszerűsíti a várható eredményeket. Ennyi a dolga a társadalom polgárainak és nincs több felfejtetlen hátsó szándék. Természetesen a nem tudom megmondani és a kiszámíthatatlanra való hivatkozás nem elfogadható az országot irányító vezetők részéről. Lehet konkrétan kérdezni, hogy cigányságot vagy nemzetiséget, vagy betegeket, vagy fiatalokat szeretnének hátrányos helyzetbe hozni a döntéshozók... Még egy védőbeszéd, amelyre szükség lehet. Az országokat nemzetállamoknak is nevezik, hiszen az az egy nyelvet beszélő, etnikailag egységes, kulturálisan ön-folytonos /közös eredettudat, összetartozás-tudat/ képződmény. A világban nagy mozgolódás látszik, amelynek egyelőre csak -98-

találgatni lehet az okait. A civil társadalom, és egyéni kezdeményezések érdekcsoportokat alakíthatnak ki akár olyan „apróságban” való közösség alapján is, mint a B12-vitaminhiányosok klubja, vagy pl. időjárási viszontagságot kompenzálni kívánó gazdák közössége. Mi történne, ha egyszer felvetődne valamelyik nagyobb létszámú és célorientált, elszánt érdekcsoportokban az állami autonómia kérdése? Erre legelőször a vallással kapcsolatban gondoltak /Pl. Krisna-tudat/. Aztán az egy nyelvet beszélők következtek. / A múltban a céhek, vagyis a foglalkozás szerint is ki tudott volna alakulni közösség, de a 18-19. sz.-ban formálódó nemzetállamok újra igényt tartottak a polgárokra. A tanulság tehát, hogy a valódi közösségek felől tud elindulni az államtól való elszakadás. Akár hatalmon vannak, akár kisebbségen, igen harcos csoportok képesek megalakulni, amelyek célja tehát az állam leépítése./ Talán most következnek a kisebbségben élők! Na és hogy milyen szempont az, ami szerint egy állam elengedheti társadalmi csoportok kezét, hát jobb is, ha a nemzetállamot működtetők már most gondolkoznak ezen?/ A „rossz emberek” csoportja szerintem nem különbözik a „jó emberek” csoportjától, már ami pszichésen, vagyis mint legkisebb vizsgálható emberi reakciókon alapszik. Egyedül akkor válnak láthatóvá a köztük lévő különbségek, ha az emberi személyiséget is felbontjuk részeire. Ami elképesztő ötletnek tűnik, de az emberek a 20. században mégis nagyon szét akarják választani a két csoportot. Én nem akarom, mert tudom, hogy ez olyan próbálkozás, mint amikor artézi vizek arzéntartalmát vizsgálják. Kutatások szerint meghúznak egy határt, hogy ennyi, ahonnan egészséges, az e feletti érték már káros az egészségre. Magyarországon a települések több mint 10%-ánál az artézi vizek az adott határérték fölöttiek. Ezt nemcsak egyetlen kémiai elem kapcsán lehet megmérni a vizekben. Aztán ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy Magyarország artézi vizekben szegény ország, mert a talaj a lábunk alatt egészségtelen vizeket rejt. Szokták is kérdezni, ilyet állítani kinek áll az érdekében? Most is tegyék fel a kérdést, mert hazánk világviszonylatban nagyon gazdag artézi vizekben. Így lehet az előnyből hátrány, értékből értéktelent csinálni. Ha az emberi személyiséget felbontjuk részeire, akkor csupa élettelen alkotórész kerül elébünk. Az élettelen részek hogyan határoznak az emberi személyiségben, ezt én kérdezem bármely gondolkodó embertől? Az intaktus tudománya az egyetlen, amelyik válaszokat ad Jó és Rossz közötti különbségekre, amelyet az emberek az itt írottaknál csekélyebb szinten ismerhettek eddig. De még erre is azt mondom, az e könyveben szereplő objektív különbségek annyira objektívek, amennyire szubjektívek. Ennek a következménye, hogy a különbség létezik, de az ember nem foglalhat állást abban, hogy minek tekintse; objektívnek vagy szubjektívnek, hiszen akkor önmaga is kétféle módban kezd el működni! Azt tudom megtenni, hogy megállapítom, az ember választása és felelőssége, nem pedig a Teremtő Istené, hogy a különbségek léteznek. Annak is bizonyos csoportja, a testi ingerek és szerepek megválasztás történhet egyéni szempont szerint. Isten más tervet készít az embernek, amelyre élete folyamán többször emlékezteti az egyént. A lélek pedig, mint azonos dolog az emberekben, végzi a szerintem jól bemutatott munkáját; közvetíti az ingereket. Isten azonban az emberek lelkébe szerepeket is belehelyezett, amely időnként megmutatkozik és természetesen szeretne érvényre jutni az életben. Ehhez először fel kell állítani a jól működő személyiséget, aztán Isten akarata is tudatosulhat az egyénben. De a társadalom kit is tekint rossz embernek? A normaszegést vagy devianciát elkövető személyeket, ezt már tudják. Pszichológiai szempontból az egyén tudata, választásai a rosszak. Az egyén hárítómechanizmusai Istent is okolják azért, amilyen maga az ember. Nem szeretnének előhozakodni az átélt rossz tapasztalataikkal, amelyek csak az övék. Nem a világról való jó vagy rossz nézeteket kell ebben felfedezni. Csak emlékeztetnék Jézus kínhalálára, a Golgotán. Jézus Urunk kínoszlopát 2 bűnöző mellé helyezték, akiknek Jézussal folytatott beszélgetéseit feljegyezték az utókornak. Igen érdekes, amiről ott szó volt, mert a bűnöző személyiség 2 fajtáját mutatja be. „A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te -99-

ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. Luk. 23,39-43 Ez már nem akármilyen és nem kicsi különbség. A rossz személyiségben, akár a jó személyiségben lévő különbségek igen fontosak és érdemesek elmélkedésre, mert a másságnak náluk értéke lehet. Arról van szó, hogy az egyik lator /Máté 27,38/ gonoszságát még a társadalom is nagyon súlyosnak tartotta. Ezért őt magát halálra is ítélték. De volt benne valami, ami jó volt, ez a tudattalan. Így volt képes változtatni, míg a másik gonosztevő nem tudott, mert nem akart. A következő tanulmányban minderről részletesen olvashatnak. A teljesség miatt kell megemlékezni arról, amelyről talán még kutatások sem készültek, hogy az emberi természet nemcsak a különbségeket tolerálja nehezen. Ugyanúgy jellemzőnek találom a hasonlóság miatt kialakuló problémákat, amelynek gyökere szintén az elfogadás hiánya. Sőt, a családon belüli konfliktusok azt jelentik, hogy az emberi társadalomban élők nem tesznek különbséget a saját és nem saját dolgok szerint. Az emberi nem a saját családját nem képes semennyire sem tisztelni. A kivétel majd az idővel eltűnik. Az emberi személyiséget ezért fontos megismerni aszerint, ahogy a Szentírás is teszi. Nagyon sokszor hivatkozik gonosz lelkekre, démonokra, ördögi lényekre, amelyek az emberi természet szerves részét képezik, mert csak velük magyarázható meg az a jelenség, hogy az ember hasonlót, különbözőt, sajátot, idegent, jót, rosszat, értékeset, értéktelent sem nézve mindenkivel harcban áll.

-100-

SZEMÉLYISÉG  SZEMÉLYTELENSÉG  ÖRDÖGI BEFOLYÁS Azt hiszem, szándékosan nem kevertem össze a fenti fogalmakat, jóllehet eddig még pontosan nem is határoztam meg egyiket sem. A könyv elejének írásakor még én sem értettem, hogy az emberek kétféle módban üzemelnek. Mintha csak egy számítógépes program plusz szolgáltatásáról és annak mellőzéséről lenne szó. Ha fizetsz, akkor a Virtual DJ program lehetőségei megnövekednek /ez egy zenét mixelő, profi számítógépes, zenelejátszó program/. Az egyébként ingyenes programban csak alapfunkciók vannak telepítve. Az internetezők biztosan ismerik a Skype programot. Ingyen videobeszélgetést folytathatnak másokkal, akinek számítógépén telepítve van a program. Azonban akinek nincs Skype programja, vagy nem tudja az ember másnak a címét, azt felhívhatja telefonon, de az már nem ingyenes. Regisztrálást és pl. kártyás fizetést követően az ember bárkit el tud érni telefonon a példaként felhozott programról. Annyi dolog történt 2012-ben és nem tudom magamban tartani, hogy a Kiskegyed megírta; megdőlt az abszolút meleg rekord, amelyről a tanulmányban a 46. oldalon írtam. Ez az esemény teljesen újszerű, de emiatt nem fogalmazom át a szöveget, hanem csak említést teszek róla. Az új csúcs: 56,7 °C, amelyet az Usa-ban, a Death Valley-ben mértek 1913-ban. A másik dolog egy országot érintő. Ez az ország Szíria. Ha létezne olyan, biztosan megkapná a Minotaurusz-díjat (Minotaurusz a bikafejű, ember testű szörnyeteg, akit féktelen tombolásáról ismertek és féltek a görögök.). Az országban elharapózott a terrorizmus. Szinte már Irakhoz és Afganisztánhoz fogható gyakorisággal fordul elő az öngyilkos robbantás. Ezen kívül polgárháború van Szíriában, azért, hogy kié legyen a tényleges hatalom. A helyzet elmérgesedésével a kurdok is fegyvert ragadtak és követelik a magukét. Szíria többször megsértette Törökország határait. Konkrétan lövöldöztek, mintha Törökország nem is ott lenne. A Jordán-határon pedig tűzharcba keveredett egy másik ország határőreivel. Mindez egyetlen év alatt történt! Sőt, Szilveszter napján Jordánia hadserege a szír sereggel közvetlenül is harcolt! Eltévedt gránátok csapódtak be Izraelbe, amelyek Szíriából érkeztek. Rakéták és gépfegyverek voltak a főszereplői a libanoni konfliktusnak, az agresszor ezúttal is Szíria volt. Szerintem ez az ország végleg elpusztult, már csak a térképen szerepel, az ott élők semmi biztosat nem tudnak mondani magukról, ahogy másokról sem és ahogy saját kormányuk terveiről sincs biztos tudásuk. Vajon egy ilyen eseményt megjövendöltek a Biblia Írói? Szerintem van utalás arra, hogy ennek törvényszerűen meg kell lennie. Ezékiel könyve 25-32. fejezetei konkrét népek, nemzetek romlásáról, elpusztításáról ír. A 32. fejezetben azt írja Egyiptomról: „Mikor Égyiptom földjét pusztasággá teszem, és kipusztul a föld teljességéből, mert megverek minden rajta lakót, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.” Ezékiel 32,15 A teljes pusztulás tehát még nem következett be, de Isten tervében szerepel. Azt lehet mondani, hogy Egyiptom birodalma már régen nem létezik, de a jövendölés teljes egészében még nem teljesedett be. Nem így van ez Asszíriával kapcsolatban. Szíria országára, mint kicsiny, de harcos utódra a következő ítélet mondatott ki: „És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Sidon, és megdicsőítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne. És bocsátok reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá jő mindenfelől; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerző tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik őket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.” Ezék. 28,22-24 Csakhogy Tírusz és Szidón városa nem Szíriában van, hanem Libanonban! Viszont egykor a hatalmas Újasszír-birodalom területéhez tartoztak. Az Asszíria elleni jövendölés egy cédrushoz hasonlítja a birodalmat, amelyet az utána következő hódító nemzetek kivágnak /Ez. 31,12/ és leterítenek. Ezékiel szerint Asszíria összes lakója nem töröltetik el teljesen a Föld színéről, ezért láthatjuk most is, amint Szíria őrült hadakozást folytat a saját és más népekkel szemben. Egyiptomra viszont kíméletlen jövő vár! -101-

A személyiség-lélektan számára az egyén körülbelül egy olyan definícióval határozható meg, amely nélkülözi az emberben lévő Istenit, azt a leheletet, amely önmagában is, mint élőlény létezik. Azt persze nem tudni, hogy a lélek test nélkül örök életű lenne-e, vagy pedig a meghalt emberek lelkét Isten valahogyan fenntartja addig, amíg újra nem egyesül valamilyen általunk nem ismert örök életet elhordozni képes testtel. E szerint a lélek: Az egyén biológiai egység, amelynél a szervezet egészét az idegrendszer köti össze az irányító és végrehajtó testi szervek között létrejövő inger-kommunikáció segítségével. Más fogalmazásokban a lélek társadalmi szerepekkel áll kapcsolatban, azok között valósít meg átjárást és biztosítja az összeköttetést a személyiség szabad és a személyiség mások által meghatározott területei vagy funkciói között. Így van ez valahogy, de nem pontosan. Mindkét definícióban nagy hibák vannak. Én most is lerajzolom, miről kell gondolkodnom, majd logikus utakon járva találom meg a kulcsot valamihez, amihez ez az elképzelés jelentheti az alapot. Ha a gondolkodás eredménye tovább nem szolgálja azt, hogy más elmélethez felhasználhassam, ahol kiindulópont lehet, akkor nem a legtökéletesebbet gondolom... A személyiség alapkérdése:

Mi az amit most látnunk kell? A személyiség-lélektanban a legbiztosabban a lélekről, vagyis az idegrendszerről fogalmaznak. Két, vagy több dolgot köt össze! A modellben két dolognak is felfoghatjuk azt, amelyről szó van. Mi a két dolog? Ez a kérdés nehezebb mint az előző, mert az idegrendszer nemcsak az agy és az érzékszervek vagy az izmok között végez harmonizációt. A táplálkozás, a kiválasztás, a légzés, a szaporodás, a nemi élet, a reflexek és a tudattalan testi beidegződések között mindenféle utak járhatók be. A modellünkben megvizsgálható, mely két dolog jellemző és figyelhető meg elsősorban az egyénnél. Az is meglehet, hogy a tudatos gondolati beidegződések szinte hiányoznak az emberből. Gondolok itt olyan megfigyelhető jelenségre, hogy a gyerekek ha átmennek az úton, tudatosan nem néznek szét. Az agyukban nem kapcsolódott össze az út és félelem, illetve baleset és út információ. A nevelés hatására sikerül kialakítani kapcsolatokat az agy különböző részei, központjai között. Az oktatás ha nem létezne, az emberek nem kapcsolnának össze érdekes információkat, amelyek legfontosabbika az, hogy az ember készség szintjén tanulja meg, minden dolog kontextusban van valamivel, ha pedig nincsen, akkor kontextusba /összefüggésbe/ hozható. Ugyanilyen okból hiányoznak az emberi életből a tervek, például továbbtanulásnál, gyermekvállalásnál. Annak érdemes tanulni, amire szükség van, erre tanít a tapasztalat, ezét tervezni az ilyen jövőt nem sok értelme van. Akkor nem is, ha az ember nem a tudatos gondolkozásból akar megélni. Az anyák leggyakrabban megesnek, nem pedig eltervezik, hogy mikor szüljék meg gyermeküket. A gondolkozás legnagyobb teljesítménye, amikor a természeti törvényeknek az életben való szerepét pontosan leírja, meghatározza. Az még semmi, hogy a madarakról tudni lehet, hogy a Föld mágneses mezeje által tájékozódnak és vándorolnak némelyik több ezer kilométert. Azt sehol sem olvasni, hogy hol van ez a kicsiny mágnes a madarakban és hogyan érvényesül a törvényszerűségek. Milyen kísérletekkel bizonyítják egyáltalán a mágneses törvényszerűség jelenlétét az esetükben? Az intaktus tudományában én ezért helyezek kellő hangsúlyt az elemi részecskékről gondolt „tanokra”, mert arra tudok hivatkozni, amit ismerek, értek, használok. A nem gondolkodó embernél ez egy fő törvényszerűség, nem kell a képzelet szerepével számolni általában. Ebből az következik, hogy az emberek a lélek által sokféleképpen működhetnek, de nem minden törvényszerűség egyformán izgalmas a számukra. -102-

Választanak számukra egyet, amelyet mindenáron érvényesíteni szeretnének. A gondolkozó ember a különféle természeti törvényeket gondolkodási törvényekké konvertálja, nem próbálja meg eredeti alakjukban, formájukban beépíteni a személyiségébe. Példa erre a testtartás. A görnyedt hátú ember általában önbizalomhiánnyal küzd, mert a tömegvonzás a gyenge izomzatú emberre jobban hat /jobban észrevehető!/. Mégsem találkozni azzal, hogy a sovány emberek között lenne a legtöbb görnyedt hátú. Hiszen ezen a vékony emberek kompenzálni akarnak, mert akkor megtámadják és megeszik őket az egészséges és erős társaik. Bőven elég, ha ezt pszichésen teszik. A gondolkozó embert nem zavarja saját vagy más testtartása, mert tudja, hogy antigravitációval hiába próbálkozik, nem egykönnyen találja az annak megfelelő gondokozási törvényt. Inkább kiküszöböli, csökkenti az ilyen hatásból eredő hátrányt. Ilyen lehet az alkalmazkodás máshoz, de magához a gravitációhoz is megpróbálhat alkalmazkodni. Az amerikai kosarasokról mondják, ha az ember nem tudná, hogy az NBA-ben játszanak, akkor eltunyult, léha, semmirevaló embernek tartaná. Ők megtanultak alkalmazkodni a gravitációhoz, ha kell olyan ruganyosak, hogy az elképesztő, nem gyorsan futnak, de a gyorsulásuk páratlan. Egy hárompontos dobás megkísérlésekor nyílegyenesen ugranak fel akár helyből is. Ők megtanultak természeti törvényeket konvertálni, de csak a kosárlabda pályán. Ez is valami, bár szerintem nem sok, mert nem köztük találjuk a legtöbb bölcs embert. A személyiség meghatározásánál tehát fix pont a lélek, amelyhez ha hozzáfűzzük egyik oldalon az agyat, másik oldalon minden a rendszerből kilépő életfunkciót, folyamatot akkor meghatározhatóvá válik, hogy az agyi ingerületből végül mi lesz. Mert lehet egy újabb gondolat, vagy éppen csak hogy gondolat, amelyet ismeretnek is átnevezhetünk. Az ismeret összehasonlítási munkát végez. Ez igen egyszerű feladat és ez a művelet nem igényel két dolog közötti kapcsolatot. Gondolhatnak a másolás műveletére, például indigó segítségével. Két papír közé helyezett indigó nem jelent igazi, inkább csak laza kapcsolódást, egymás mellettiséget, fölöttiséget. A gondolkozás pedig, mint írtam két dolgot összefűz, köt, kapcsol. Kinek mi a szimpatikus fogalom. A rendszerből kiléphetnek érzések. Ha egy műveletet kellene megnevezni, ez a rendszerezés lehet. A nem valódi kapcsolatnak nevezhető érzékelés nem tud műveletet végezni, csak befogadni, vagy kiadni magából. Maximum annyira telik, hogy megismétel egy-egy jelenséget, vagy eljátszik egy eseménysort. Talán egyikhez sem tartozik, amikor a szervezetből kilépő inger átalakul. De ilyen a rendszerépítés művelete, vagy a mintaszövés és biztosan sok olyan művelet van még, amely valahogy nem tudható, hogy milyen funkcióhoz sorolandó. Ilyen a listakészítés. Az nem rendszerezés, mert nem tudjuk ki van benne és ki marad ki egy adott rendszerből. Az előző oldalon az ábrán látható, hogy a lélek úgy is felfogható, hogy azt egyenlősítjük az egyénnel és nem vizsgáljuk meg a testtel való kapcsolatát. A lélek valójában az emberi agyat összekapcsolja a kilépő életfolyamatokkal mint ingerekkel és az élettelen vagy az élő környezetben okoz változást. Mert ha nem így nézzük, akkor az emberben gondolkozik maga a lélek is, meg a lélekhez igazított vagy attól jóval másabb testi agyunk. Az ördögi lények még plusz gondolatot is kölcsönöznek, amelyek belülről hatnak és a megvalósulás felé törekszenek. Azt mondom, teljesen mindegy, hogy az embert rész-egész lényként vizsgáljuk meg. Kétféle szempontból lehet tudomásunk adott dolgokról, ez nem ritka az életben vagy a tudományokban. A tanulmányomban most úgy tekintek az egyénre, mint a boncmester. Ezért a lélek két végén lévő elemeket eredetileg nem összetartozónak tekintem, hanem a lélekhez hozzácsatolt testi valamiknek- funkcióknak. Hajlok is erre, mert a lélek inkább akar valamit, nem pedig kigondolja azt. Az akaratot Istentől is kaphatta. Elkészítem az újabb ábrát és meghatározom az egyén általánosított fogalmát. Életfolyamatok hatása a környezetre

IDEGRENDSZER

Agyi irányítás

Az egyén életfolyamatai hatással vannak / pl. átalakítják, megváltoztatják/ a környezetre, amelynek okozója az ember agyi tevékenysége. Az agyi irányítás a lélek ösztönzése és motivációja alatt áll. -103-

A rendszerben tehát a gondolatoknak van elsődleges szerepe, mert a lélek szerepéről csak annyi dönthető el biztosan hogy jót vagy rosszat kíván, akar vagy fogad be szívesen, s ehhez az egyénnek az agyát kell használnia. A lélek szerintem nem gondolkozik, maximum emlékezik. A gondolkodó lélek nem tenné szükségessé testi agy megteremtését, mert energetikailag felesleges lenne, logikailag pedig bonyolult rendszert teremtene, amivel Isten és a természet ugyancsak spórol. Szóval vegyük a rendszert olyannak, ahogy az előző oldalon a modellen ábrázoltam. A rendszerbe lépő inger az agyból érkezik. Ennek a nyelve fizikai, kémiai, amelyet a test szervei, sejtjei értenek és használják, lefordítják saját működésüknek megfelelően. Meg lehet vizsgálni a kilépő ingert, ezt biztosan megtalálhatjuk az ember cselekedeteiben, szinte el sem lehet hibázni, miről van szó. Az egyén cselekedetei hordozhatnak, ill. kifejezhetnek változást, amely mások kapcsolatait módosítja. Ez lehet rombolás, de építésre is lehet példa. Az agyi inger ebben az esetben a gondolkozás, amely összekapcsolja a dolgokat, vagy agyafúrt szabály szerint építi le egy rendszer kialakult hálózatát. Ha a kilépő inger maga szabályt jelent, vagy jelenít meg, akkor az agyi irányítás ki van kapcsolva, a tudat számára nem elérhető. Az agy a környezet szimpatikus/nem szimpatikus elemeivel foglalkozik. Az érzelmileg értékelt dolgokról és emberekről lehet szabályokat kimondani anélkül, hogy például értenénk a hajózáshoz és az űrhajózáshoz. A gondolkozó ember, aki például nem utazott még hajóval, mindenféle dolgokat kapcsol a hajózáshoz meg magához és a hajóhoz, végül nem fogja érdekelni, bonyolult elfoglaltságnak tartja majd. Az érzelem is hasonlóan értékeli az egész kérdést. Nincs róla ismerete, másnak sem nagyon, elvétve látni természetfilmet a hajókról, hajózásról, ezért érzelmileg közömbös marad az egész téma. Talán még a szimpátia kis értékeit sem éri el ez az egész. A gondolkozás és az érzés másképp működik és a két mentális beállítódás mégis ugyanúgy értékel dolgokról, emberekről. Ha a rendszer kimeneti ingere szabálytalan, egyedi, vagy a szabályokat mesterségesen kell beállítani a kapcsolat során, mert az életfolyamatokról is kiszámíthatatlan ingerek érkeznek a környezetbe, akkor az agyi irányítás nem a jelent, hanem a múltban átélt tapasztalatot futtatja le magában. A gondolkozás, mint magasabb rendű agyi folyamat nincs benne a rendszerben. Az egyén cselekvéseiben az utánzás lehet a legfontosabb, ekkor megint más agyi folyamatok játszódnak le az emberben. Az egyediségnek ez az igazi ellentéte, de két ember mégis jól megérti egymást, ha egyikük individulaista /egyéniség/, másikuk pedig átlagember. Mert ezek ellenére közösök abban, hogy legjellemzőbb vonásukat nem energiabefektetéssel nyerték el. A divatról két fontos dolgot lehet tudni: ○ ○

az egyéniség fejeződik ki benne- a változó mindennapi szeszély határozza meg a divat az uralkodó ízlést testesíti meg

„Mindenki másképp egyforma.” Ez egy olyan pszichológiai jelmondat, amelyben az egyediség és általánosság is bele van fogalmazva. Természetes, hogy a kétféle ember agya másképp működik, mégis ha azt nézzük, hogy egy dolognak vagy élőlénynek mi a kezdet és mi a vég, akkor ugyanarról a dologról beszélnek ők ketten. Egy botnál tényleg mindegy, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra vizsgálom meg, de emberek cselekedeténél nem mindegy, hogy mi a motiváció! Nem mindegy, hogy azért adakozik az ember, hogy majd ha ő is rászorul, visszaadják neki, vagy arról van szó, hogy neki is jól esne, ha koldussá válna. Mindkét esetben olyan agyi irányítás jellemző, amelyben dolgok közötti kapcsolatról szó sem lehet. Akkor pedig a gondolkozás központja inaktív marad. Tovább bonyolódik a helyzet, ha a kimenő ingerek meghatározásán felül kíváncsiak vagyunk rá, mitől van az, hogy a gondolkozáson kívül más kapcsolatok is léteznek és ezeknek mi az oka. Készíthetünk olyan ábrát, amelyben a fogalmak jobban kifejezik a valóságot, tehát azt a jellemzőt, hogy a gondolkozással nyert agyi irányítás helyett milyen két dolog kapcsolódott össze az emberben.

-104-

Élő vagy élettelen környezet

IDEGRENDSZER

Életfolyamat irányítása

Ilyen életfolyamat lehet a stressz és ellentéte, a nyugalom. Ezek általános állapotra, vagy kapcsolatra jellemzőek. Mások megelégednek, ha egyetlen életfolyamat működése zavartalan, ha például a szívük jól kalapál. Persze ez minden élet forrása, ezért a szívműködést is tekinthetjük az egészségesség fokmérőjének, hiszen az kihat a légzésre, vérnyomásra, érzékelésre és minden egyébre. Na már most; az egyén, aki életfolyamatait kapcsolja össze a környezettel, nem veszi számításba az agy tudattalanul vagy kevéssé tudatosan gondoskodik az emberi szervezet és minden egyes szerv működéséről a vegetatív idegrendszer által. Szerintem az emberek tudatosan szeretnék működtetni nemcsak a vegetatív, hanem a központi idegrendszer tudattalan idegi folyamatait is. Azt el tudom képzelni, hogy az anyaméhben már unatkozó magzat megtanulja szabályozni idegrendszerét. Pontosabban szólva, korlátozott tudásra /és azok módosítására/ tesz szert minden idegrendszerben végbemenő ingerületről. Az most mellékes, hogy az ingerület érzés, érzékszervi vagy mozgásos ingerület. A fizikai és kémiai folyamatok ellenőrzés alá kerülnek. Na de ki ellenőrzi azt, ha nem az agyi tudattalan mechanizmusok? Legelőször ördögi lények kísértik meg az embert és változtatják ördöglakká az emberi szervezetet. Aztán az emberek kezdik el működtetni és ellenőrizni mások életfolyamatait. Minden a lélekkel indul, amelyet az ember egyetlen rossz választásával háttérbe szoríthat, míg az ördögöknek helyet adhat és útjára indulhat az imént vázolt folyamat, amely felbecsülhetetlen tudással kecsegteti az unatkozó magzatot, mert irányíthatja saját szükségleteit... A személyiség a lélek által működtetett élő rendszer. A személyiségben a lélek jó vagy rossz dolgokat szét tudja válogatni, meg tudja különböztetni, mert arra tekint, hogy a szervezet működését szolgálja vagy nem azt? A személyiségben mint e tanulmányban megfogalmazódott, a tudattalan elemek Istentől jönnek, a tudat azonban az ember egész életében szabad és azzal bármikor képes szabadon választani. A tudattalan a tudatból érhető el. A személytelenség fő jellemzője, hogy az egyén a tudatával közösségi szerepeket választ. De az élet legelső választása a rossz dolgokra irányul. Az egyén tudata szereti a rosszat, a halált és sok-sok negatív dolgot. Ennek következtében vagy a szervezetében keletkezik, vagy pedig kívülről engedi magára a gonosz démonokat. E folyamat leírását mintha sikerült volna megtalálnom a Szentírásban. Persze van még több igehely, amit most még nem tudtam felismerni. A Biblia így magyarázza a gonosszal való egyesülést: „Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.” Zsolt. 109,18-20 Ezt a verset úgy értelmezem, hogy az átkot az ember magára tudja venni. Ahogy mondani is szokták: „Akinek inge, az vegye magára. Akinek nem inge, ne vegye magára.” Mindkét mondás ismert. Az igazság, hogy ez lelki jellemző tehát éppen a személytelenség különös ismertető jegye. Az ember a tudatát másként működtetné, mint azt tervszerűen kellene, amely ezért Istennel szemben és saját magával szemben is gonoszság. Majd a gonosz /démonok/, amelyek rövid életűek, de ott keletkeznek, ahol a gonoszság megszaporodik, felgyűlik, hogy ellensúlyozzák az egyén élettelenségre vágyódását. A környezet így válik meghatározhatóan élővé és élettelené / a személyiségük úgyszintén/. Az ördög behatol a szervezetbe, mint a víz. De beissza magát még a csontokba is. Ez az ördögi lény, később lények palástul szolgálnak, vagyis védik az egyént a külső hatásoktól, támadásoktól, de a valódi bensőt is elfedezik. Befelé nem jön semmi rossz, viszont kifelé nem megy a jó! -105-

A palást egyébként tetőtől talpig befedte az embert, csak a karok maradtak szabadon ebben az öltözetben. Az idézetben az öv szimbóluma több mindent jelenthet. A Budomagazin szerint az öv a tudásszintet és a tapasztalatot jeleníti meg. Ezen kívül a Yin Yang természetet tükrözi. Filozófia és hamis vallás kerül tehát a képbe. Persze nem jelent ez feltétlen viszonyt, csak ha az egyén ezt hiszi is az övéről! Józan ésszel gondolkodva e használati tárgyról: az öv a ruházatot tartja meg az emberen, de ezen kívül a fegyvereket is az övben hordták a régmúlt idők katonái. Az öv „tartást ad” a ruhának, öv nélkül a legtöbb ruha leesne az emberről. Az öv a harci szellemről is tájékoztathat bennünket. A démonokat főleg erre lehet használni, mint puskában a golyóval, lövöldözésre lehet rábírni őket... Érdekesség, hogy az előbbi idézetet hogyan találjuk meg egy angol nyelvű Bibliában: „ He cursed others more often than he dressed himself. Let his curses strike him deep, just as water and olive oil soak through to our bones.” Zsolt. 109,18 -Másokat gyakrabban átkozott (káromolt) Contemporary Enlish Version 1995 A személytelenség olyan élő rendszer, amely irreális természeti törvényekre alapozott. Az egyén tudata nem a természeti törvényekhez alkalmazkodik. Ez a tudat kapcsolódik össze ördögi lénnyel vagy lényekkel. A lélek az idegrendszer távoli szegletébe száműzött, fogva tartott Isteni szikra. A személytelenné váló ember fel tudja használni az ördögi lényeket ördögi célokra. Ezen lények, akár Sátán, teljesen híjával vannak a JÓnak. Természetüket, akár az emberét rosszra lehet felhasználni. Máskülönben az emberi szenvedés egyik forrását is az ördögi lények okozzák. Isten teremtményei ők is, a gonoszság elkövetését bünteti meg velük a Teremtő. Ők kényszerítik az embert arra, hogy ellensúlyozzák magukban a negatívumokat és a rosszul megválasztott tudaton változtassanak. Persze ez nem sikerül az esetek, több mint 99%-ban, mert az emberek kibújnak a démon közvetítette kényszer alól. Tovább szenvednek és ezért másokat kínoznak, mert szeretnének megszabadulni, csakhogy teljesen másképp, mint ahogy Isten gondolja. Az egész működésmódra, amely a démonok szerepével kapcsolatos, nagyon találó példázatot mondott Jézus a prédikáló szolgálata során /Máté 25,14-30/: „Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. -106-

Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” Az ördögi befolyás lényege, hogy a személytelenné váláskor az emberek közel kerülnek ahhoz, amit halálnak is nevezhetnénk. Itt jön a képbe az, hogy az ember nem lehet egyenlő a tárgyakkal, ezért Isten gondoskodik arról, hogy valamiféleképp működtesse az emberi testet. Az idegrendszer által a test minden pontja elérhető, már csak a lélek helyett kell gondoskodni valahogyan a test működtetéséről. Erre a célra alkalmas az ördögi lény, a démon. Az emberben ekkor alakul ki az, hogy különbséget kell tennie élő és élettelen dolog vonatkozásában. Az ördögi lény rövid életű és más működésű mint a lélek, mert csak gonoszságra képes. Az ember életében pár naponként más démon veszi át az irányítást a test fölött. A pszichológiában a teljes izolációs kísérletekben önkéntesek vállalták, hogy atombunkerbe költöznek és teljesen sötétben élnek. Csupán 48 óra elég volt ahhoz, hogy 6-ból 4-nek hallucinációi legyenek, illetve vizionáljanak! Szerintem a természetes megvilágításnál is minden ugyanúgy történt volna, csak 4-5 nap elteltével, vagy később. Az embernek szüksége van társra, ha végletesen magára marad, s még önmaga sem érdekelt a túlélésben. Amit hall és lát az minden bizonnyal a valóság és nem kitaláció. A személytelenség kifejezés arra is utal, hogy van valami nagyon általános az emberben, ha úgy dönt, hogy belső Énjével foglakozik, nem pedig a világ dolgaival és az emberekkel való mindkét félnek előnyös kapcsolatokkal. Ez pedig pontosan annak a hiánya, hogy ismerné a világot és az embereket. Ehhez tudná viszonyítani, amelyet belül megismer. Mert azt mondom, a belső világot sem ismerte és értette meg, csak mechanikus módon műveleteket végez vele. Nem kell ismernünk a fényképezőgépet, megteszi, ha használjuk. Értelmesek vagyunk akkor is valamennyire, ha jól használjuk a fényképezőt, de lehet, hogy tehetségtelen szerelőnek bizonyulunk majd akkor, ha egyszer el fog romlani. Nem azt mondom, hogy mindenki jó műszerész legyen, mert ez a követendő út, pláne hogy azonnal szétszereljünk minden gépet, ami a kezünkbe kerül. De majd eljön az idő, amikor meg kell tennünk, akkor jönnek jól a szabályok, ha felismerjük, hogy egy alkatrész mi célt szolgál... Személytelenségnél az általános szabály az, hogy nem működési, hanem szerepbeli egységet kell felfedeznünk. Ekkor nem kell tovább bonyolítani azt, ami másként van, de szeretnénk összehasonlítani a személyiséggel. Valamilyen démoni és emberi szerepet megrögzötten követ az ember. Ezen kívül az egyén azt szeretné, ha nem különbözne másoktól, de saját egyéniségét egyfolytában kialakítani, megformálni igyekszik. „Ezek által drága és igen nagy ígéreteket ajándékozott nékünk, hogy azok által (az ígéretek által) isteni természet részeseivé legyetek, kimenekedvén a romlottságból, amely e világon a bűnös vágy által uralkodik. Éppen azért teljes buzgósággal törekedjetek arra, hogy mutassatok hitetekben jó erkölcsöt, a jó erkölcsben ismeretet, az ismeretben mértékletességet, a mértékletességben állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben atyafiak iránt való szeretetet, az atyafiak iránt való szeretetben pedig felebaráti szeretetet. Mert ha ezek bennetek megvannak és gyarapodnak, a mi Urunknak Jézus Krisztusnak megismerésében szorgalmassá és gyümölcstermővé tesznek titeket;” 2Péter 1,4-8 Dr. Budai Gergely E-mail: [email protected] [email protected] -107-