Honvári János* MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL SZEMBENI RENDEZETLEN ADÓSSÁGAI A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN
Magyarország 1945 szeptemberére 578 millió dollár és 889 millió peng külföldi adósságot halmozott fel. Ennek jelent s részét a Monarchia idején, illetve a két világháború között az állam, a közületek és a városok által kibocsátott hosszú lejáratú kötvények és záloglevelek ki nem fizetett része tette ki, amelynek rendezését az 1947. évi párizsi békeszerz dés 37. cikke írta el .1 A II. világháború alatt és után újabb adósságok keletkeztek. Így pl. az 1947. évi párizsi békeszerz dés 26. cikke arra kötelezte Magyarországot, hogy a szövetséges hatalmak itt található (és a háború alatt rendszerint zárolt) vagyonát adja vissza és az ezekben keletkezett károkat térítse meg. Ilyen kárigényt nagyobb összegben az USA jelentett be, a többi volt hadvisel ország vagy nem szorgalmazta, vagy a Magyarországgal kötött pénzügyi és vagyonjogi egyezménybe számította be ez irányú követelését. Jelent s kártalanítási kötelezettség keletkezett a külföldi tulajdonban lév földek földreform során történ elvétele, valamint a nem magyar érdekeltség vállalatok, ház- és egyéb ingatlanok államosítása kapcsán is.2
Az 1947. évi párizsi békeszerz dés természetesen nem csak Magyarországnak a Szövetséges és Társult hatalmakkal szemben a háború el ttr l fennálló tartozásait ismerte el jogosnak, hanem fordítva, a volt hadvisel felekkel szemben a háború el tti id kben szerzett követeléseit is, amelyeket a nyugat-európai és tengerentúli országok mindaddig zároltak és nem fizettek vissza, amíg hazánk el nem ismerte tartozásait. Magyarország – a többi vesztes országhoz hasonlóan – kénytelen volt lemondani a német–magyar külkereskedelmi forgalomban a háború kitörése után keletkezett mintegy 26 millió dollár követelésér l. Ellenben a békeszerz dés 30. cikkében jogot szerzett arra, hogy a nyugatra hurcolt magyar javakat az ország visszakaphassa. Magyar források a Németországba kivitt magyar vagyon értékét 137 millió dollárra, az Ausztriába hurcolt javak értékét közel 71 millió dollárra taksálták. Az Ausztriába került magyar vagyonból az osztrákok dokumentálhatóan mintegy 19 millió dollár érték vagyont saját céljaikra fel is használtak. Ezen túl a kártalanítás nélküli államosítások miatt mintegy 4 millió dollár Ausztriában lév magyar vagyont zároltak. Az USA ellenséges vagyonként lefoglalt 6 millió dollár érték magyar jószágot és zárolt 1,4 millió dollár követelést. A magyar restitúciós igények érvényesítését leginkább a bizonyítás és a vagyontárgyak fellelésének körülményes volta akadályozta, amely a háború befejezését követ en minden eltelt évvel
*
Széchenyi István Egyetem, Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar, Nemzetközi Tanulmányok Tanszék, tanszékvezet egyetemi docens. 1 „A hadiállapot fennállását magában véve nem kell úgy tekinteni, mintha kihatással lenne olyan pénztartozások kötelezettségének megfizetésére, amelyek a hadiállapot fennállása el tt létezett kötelezettségekb l és szerz désekb l vagy szerzett jogokból származnak…” 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. február hó 10. napján kelt békeszerz dés becikkelyezése tárgyában. 2 Ebben a tanulmányban kizárólag Magyarországnak a t kés országokkal szemben a II. világháború el tti id szakból 1945-ben még fennálló, valamint a háború kapcsán és azt követ en keletkezett újabb kelet nem kereskedelmi jelleg adósságairól, illetve a velük szemben hasonló okok miatt kimutatott magyar követelések rendezésér l lesz szó, ezért az ideiglenes fegyverszüneti egyezményben el írt jóvátételi fizetési kötelezettséget illetve a Szovjetunió kezébe adott volt német vagyon kérdésérét nem érintjük.
5
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL …
egyre nehezebbé vált. A párizsi békeszerz dés értelmében Magyarország csak az ideiglenes fegyverszüneti egyezmény aláírása (1945. január 20.) után elhurcolt javakat követelhette vissza, a kikerülés pontos id pontját azonban még a kint fellelt és bizonyítottan magyar javak esetében is roppant nehéz volt bizonyítani. A megszálló amerikai hatóságok az Ausztriában és a kés bbi NSZK területén m köd magyar restitúciós bizottságok tevékenységét 1948-ban betiltották és az ott található magyar javak kezelését az osztrák és a nyugatnémet kormányokra bízták, amelyek természetesen nem a magyar javak visszaadásában, hanem a lehet legteljesebb beolvasztásában, felhasználásában voltak érdekeltek. A magyar kormány tisztában volt azzal, hogy a nyugati restitúciós igények kifizetésére kevés az esély, ezért a kárpótlásról folyó hosszas alkudozások során ezekb l a követelésekb l engedett a legkönnyebben. Az ilyen követeléseket azért emlegették állandó jelleggel, hogy ezzel is javítsák a magyar tárgyalási pozíciót. 3
A II. világháború után a t kés országok a függ vagyonjogi kérdések rendezéséhez kötötték a normális kereskedelmi kapcsolatok újraindítását, ezért Magyarország a Franciaországgal 1950. augusztus 12-én aláírt els megállapodás után sorra a többi érintett ország túlnyomó többségével is szerz désekben ismerte el kártérítési kötelezettségét.4 A földreformmal és a külföldiek magyarországi javainak államosításával kapcsolatban keletkezett károkat hazánk az adott országba irányuló export 4-9%-ával teljesítette.5 Nagy-Britanniával pl. 1956 tavaszán olyan pénzügyi megállapodást kötött Magyarország, amelynek értelmében a kötvényadósságokon túl fennálló magyar adósság fejében Anglia a szigetországba irányuló magyar export ellenértékének 6,5%-át tarthatta vissza mindaddig, amíg a megállapodásban elismert tartozás le nem telt.6 A legtöbb nyugat-európai állammal a megkötött pénzügyi és vagyonjogi megállapodás keretében rendezték a hosszú lejáratú kötvények visszafizetését is, mégpedig úgy, hogy Magyarország a kötvények névértékének 8-23%-át fizette ki t ke- és kamattartozás fejében. A vagyonjogi megállapodások az 1952-ben államosított bérházakra általában nem vonatkoztak, az így keletkezett kárigényeket az érdekeltek rendszerint külön egyezményekben érvényesítették.7
A tartozás nagyságrendje szempontjából 1963 végén három olyan fontos ország (Ausztria, Nagy-Britannia és az USA) volt, amelyekkel a függ ben lév pénzügyi kérdéseket még nem sikerült megnyugtató módon rendezni. A névértékben kereken 1 milliárd Dft-ot8 meghaladó vissza nem vásárolt hosszú lejáratú papírok túlnyomó többsége, 837 millió Dft (71 millió dollár) amerikai és angol befektet k kezén volt. A hosszú lejáratú kötvényadósságok 80%-a az USA-t és Angliát, a rövid lejáratú adósság teljes egésze, a háborús károk fejében követelt összeg 84,8%-a, a vállalatállamosításokért fennálló még nem rendezet kártalanítás 95,5%-a az USA-t illette. Az 1. táblázatban e három országon túl felsorolt összes többi ország részér l – Izraelt figyelmen kívül hagyva – a magyar fél összesen nem számított 2 millió dollárnál több kártalanítási igényre.
3
Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) MDP-MSZMP Központi Szervek iratai (a továbbiakban: MKS) 288. f. 5/323. e. 4 A nyugat-európai t kés országok mindaddig, amíg Magyarország nem ismerte el kártérítési kötelezettségét, gyakorlatilag nem voltak hajlandóak kereskedni hazánkkal. MOL XIX-K-1-ai 3. és 12. doboz, MOL XIX-A-16-f. 4. doboz. 5 MOL M-KS 288. f. 5/323. e. 6 Szabad Nép, 1956. augusztus 23. 7 Franciaországgal pl. 1964 szén sikerült az államosított házingatlanok kártérítésében megállapodni. Magyarország ezen a címen 1,15 millió frank kártérítést fizetett. (MOL M-KS 288. f. 5/355. e.) 8 A devizaforint egyes pénznemek hivatalosan rögzített paritásának arányát fejezte ki. A stabilizáció idején megállapított forint-aranyparitás alapján adódó 1 dollár=11,74 Ft semmivel sem igazolható árfolyamon tényleges váltás nem történt, a devizaforintot Magyarországon kizárólag a különböz valutákban bonyolódó külkereskedelmi forgalom összegzésére használták. (Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Budapest, Aula Kiadó, 2005. 451. old.)
6
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL …
1. táblázat A t kés államok pénzügyi és vagyonjogi igényei, 1963. december Hosszú Rövid leEgyéb Háborús Az ország megnevelejáratú járatú állami károk zése és a pénzügyi adósságok adósságok tartozások megállapodás kelte Millió Dft Ausztria 0 0 0 0 USA 391,8 101,5 54,3 1075,5 Anglia, 445,4 + + + 1956. VI. 27.* Belgium és Luxemburg, + + + 28,0 1955. II. 1.** Dánia, 0 0 0 0 1954. XII. 1. *** Franciaország, + + + + 1950. VII. 12. Görögország, + 0 0 + 1963. IV. 27. Hollandia, 12,8 + + 61,5 1951. XI. 14. Izrael 0 0 0 0 NSZK 0 0 0 0 Norvégia, 0 0 0 0 1957. II. 22. Olaszország 2,2 0 0 0 Svájc és Liechtenstein, + + + 0 1950. VIII. 19. Svédország, + + + 0 1951. III. 31. Egyéb országok 191 0 0 103,9 Összesen 1043,2 101,5 54,3 1268,9
VállalatHázállamosí- államosítás tás Millió Ft 40,6 71,5 46,0 1,0 332,0 62,0
Földreform
+
+
+
n. a.
+
1,0
+
+
0,2
+
+
8,4
+
+
+
0,2
1,9
4,2
n. a. 0
16,0 0
252,8 15,1
+
+
0,02
0,3
0,8
6,8
+
+ 0,3
9,9 2,0
+
+
3,3
n. a. 42,1
n. a. 422,5
n. a. 411,7
Megjegyzések: 0 kötelezettség nem állott fenn + kötelezettség rendezve n. a. nincs információ * Az államközi vagyonjogi szerz dés aláírásának id pontja. ** Az 1955. február 1-jei belga megállapodással a háborús kárigények egy része rendez dött. *** Dánia még 1963 decemberében sem ratifikálta az 1954. évi megállapodást, ezért az a jelentés készítésének id pontjáig nem lépett életbe. Forrás: MOL M-KS 288. f. 5/323. e. Az MSZMP Politikai Bizottság 1963. december 21-i ülésére készített el terjesztés.
7
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL … A kelet-európai országok tapasztalata azt mutatta, hogy az angolszász kormányok úgy is belementek államközi vagyonjogi egyezmények megkötésébe, ha a bonyolult problémák sorát felvet hosszú lejáratú kötvények és záloglevelek ügyét évekre, vagy akár évtizedekre félre kellett tenni.9 A villák és bérházak 1952. évi államosítása kapcsán Magyarország Izraelnek tartozott jelent s öszszeggel, amelynek a rendezését a zsidó államhoz f z d gazdasági és politikai kapcsolatok akkor éppen nem tették sürget vé, ráadásul az államosítás zömében korábbi magyar állampolgárokat érintett, akiket a kártalanításból egyébként is kizártak. A többi t kés országgal a vagyonjogi vitákat 1963 végére vagy már eredményesen lezárták, vagy azok nem jelentettek komoly terheket az országnak. Hazánk legnagyobb összeg kártérítési igényt az NSZK-val szemben mutatott ki, amelynek az érvényesítését azonban az a körülmény akadályozta, hogy a két ország ekkor még nem lépett egymással diplomáciai kapcsolatra.
***
Az egyáltalán nem véletlen, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága 1963 végén t zte napirendre a t kés országokkal szemben még függ ben lév pénzügyi és vagyonjogi kérdések tárgyalását és december 21-i ülésén döntött a tartozások rendezésének sorrendjér l. A magyar gazdaság küls és bels egyensúlyi helyzete az 1960-as évtized els felében megbomlott, a tartós egyensúlytalanság a passzív nemzetközi fizetési mérlegben és az adósságállomány gyorsuló ütem növekedésében kulminált. Az 1959-ben KGST-szinten elhatározott, de minden alapot nélkülöz gyorsítás, illetve a Magyarországon az ekkor induló és 1961-re befejez d mez gazdasági átszervezés, illetve az ennek következtében több mint egy évtizedig fellép rendszeres és jelent s mez gazdasági import miatt 1960-as évek els felében majdnem minden évben több jövedelmet használtak fel, mint amennyit megtermeltek. A termelést meghaladó többletjövedelem-felhasználást exporttal nem ellentételezett behozatalból fedezték, ennek következtében a II. ötéves tervben vészesen n ni kezdett Magyarország adósságállománya, amely ugyan 1964 végén meg sem közelítette a gazdasági világválság idején tapasztalt mértéket, ugyanakkor a hitelek lejárat szerinti összetétele sokkal kedvez tlenebb volt, mint az 1930-as években. Akkor ugyanis a tartozások nagyobbik része hosszú (a népszövetségi kölcsön esetében pl. több évtizedes) lejáratú volt, ezzel szemben 1964 végén a t kés fizetési kötelezettség 76%-a egy éven belül, több mint fele 3 hónapon belül esedékes tartozásból állt. 10 A hatalom az 1960-as évek közepén – azon túl, hogy szigorú restrikciós intézkedésekkel visszafogta a beruházást és a fogyasztást, valamint kérésére a szovjet vezetés prolongált esedékessé váló hiteleket – egyre inkább rákényszerült arra, hogy a rövid lejáratú, els sorban gabona és m trágya vásárlásra felvett hitelek mellett középlejáratú hitelek igénybevételével vásároljon beruházási javakat a t kés piacokról. A közép- és hosszú lejáratú hitelek felvételével javították a magyar adósság lejárat szerinti összetételét, ugyanis az egy éven túl esedékes konvertibilis devizatartozás aránya az 1960. évi 13%-ról 1965-re 23%-ra emelkedett.11 A t kés vállalatoktól vásárolt licencekkel emelni akarták a magyar termékek m szaki színvonalát és nemzetközi versenyképességét, el segíteni a magyar termékek t kés piacokon való elhelyezését.12 Magyarország mindaddig, amíg lega-
9
A magyaroknak az angolokkal 1956-ban megkötött vagyonjogi egyezmény során a kötvények ügyében azért nem sikerült megegyezni, mert a kötvénytulajdonosokat képvisel bizottság ragaszkodott a papírok névértékének teljes kifizetéséhez. A Román Népköztársaság és az USA között 1960. március 30-án aláírt pénzügyi megállapodás sem terjedt ki a dollárkötvényekre. Románia – amely a szocialista országok közül els ként írt alá az USA-val államközi vagyonjogi egyezményt az államosításokból, a restituciós igényekb l és egyéb háborús kárigényekb l fakadó ügyek rendezésére – csak arra vállalkozott, hogy id pont megjelölése nélkül tárgyalásokat kezd a kötvényhitelez k képvisel ivel. Az egyezményben Románia az amerikai javakban a háború alatt keletkezett károk kiegyenlítésére és az államosított vagyon fejében 24 526 370 dollár átalányösszeg fizetését vállalta, amelyet az USA-ban a II. világháború alatt zárolt román vagyon értékével, 22 026 370 dollárral csökkentettek. Romániának csak a különbözetet, 2,5 millió dollárt kellett 1960. július 1-jét l négy évi egyenl részletben kifizetni. (MOL XIX-A-16-f. A pénzügyminiszter 1960. május 27-i levele Kiss Árpád tervhivatali elnöknek.) 10 Magyarország külföldi adóssága 1931 végén 8%-kal meghaladta az éves nemzeti jövedelmet, ezzel szemben 1964 végén annak 34%-át tette ki. (MOL XIX-A-16-f. 50. doboz.) 11 MOL M-KS 288. f. 5/380. e. 12 MOL M-KS 288. f. 5/574. e.
8
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL …
lább a t kés országok többségével nem rendezte vitás pénzügyeit, kötvénykibocsátással sem próbálkozhatott a nemzetközi pénzpiacon.13 Ezeknek a terveknek a realizálására csak a függ ben lév rendezetlen pénzügyi kérdések lezárása után kerülhetett sor. Amikor az 1960-as évek közepén felvet dött a nemzetközi pénzügyi intézményekhez, az IMF-hez és a Világbankhoz való csatlakozás ötlete, mindenki el tt világos volt, hogy a belépés ügyében a vezet t kés nagyhatalmakat nem lehetett megkerülni, mivel az USA és néhány fejlett t kés ország együtt több szavazattal rendelkezett, mint az összes többi tag együttvéve.14 A pénzügyi egyezmények aláírását az is sürgette, hogy egyre több szocialista ország egyezett meg hasonló vitás ügyekben a t kés országokkal. Ha Magyarország nem akart lemaradni, akkor neki is lépnie kellett.15 Ezek után nézzük meg, hogy 1963 után a még rendezetlen pénzügyi kérdéseket hogyan és miként zárta le Magyarország Ausztriával, az NSZK-val és az USA-val.
AUSZTRIA
A magyar–osztrák viszony az osztrák államszerz dés aláírása és az örökös semlegesség kinyilvánítása után is meglehet sen h vös, s t kifejezetten barátságtalan maradt, amelyet a két ország között évtizedekig fennálló rendezetlen pénzügyi követelések tovább rontottak. A vagyonjogi megállapodás aláírását hosszú id n keresztül leginkább az akadályozta, hogy Ausztria olyan jelleg igényeket is érvényesíteni akart, amelyeket a szocialista Magyarország politikai okok miatt sem fogadhatott el. Sokáig ugyanis a megállapodás részének tekintették az ún. „új osztrákok”, vagyis az Ausztriába kitelepített svábok és az 1956-os magyar disszidensek vagyoni ügyét. Az osztrákok azt is követelték, hogy a mérleg megállapításánál vegyék figyelembe az Anschluss után németté vált és a potsdami megállapodás értelmében szovjet tulajdonba került, majd Sztálin halála után a Szovjetuniótól visszavásárolt egykori osztrák vállalatokat. Magyarország szempontjából a megállapodás megkötésének egyik legfontosabb el feltétele az volt, hogy az osztrákok mondjanak le az ún. potsdami tételekr l. A hazai gyáriparban ugyanis az osztrák t ke a két világháború között fontos szerepet töltött be, ezért a kérdésnek a politikai jellegen túl komoly anyagi kihatása is volt. Hosszú vita tárgyát képezte a háború végén Ausztriába hurcolt magyar javak visszaszolgáltatása, illetve értéküknek a pénzügyi megállapodásnál történ figyelembe vétele. A Politikai Bizottság határozata alapján a magyar tárgyaló delegáció Ausztria irányában nullszaldóra törekedett, vagyis igyekezett az osztrákok követelésével megegyez magyar restituciós és egyéb igényt érvényesíteni. Az 1964ben parafált vagyonjogi egyezményben végül sikerült nullszaldó közeli megállapodásra jutni Ausztriával, amelyben Magyarország tartozását illet en 87,5 millió schillingben egyeztek meg, Ausztria pedig 65 millió schilling beszámításával értett egyet. Mivel az Ausztriában a kés bb felszabadított magyar tulajdonban lév kisbirtokok eladásából további 10-15 millió schilling devizabevételre számítottak, így a magyar tulajdonosok kártalanítása után is néhány millió schilling maradt az osztrákoknak fizetett magyar kártérítés mértéke.16 Az osztrák javaslat a magyarok számára abból a szempontból kedvez volt, hogy az ún. potsdami javakról nem tett említést, ugyanakkor megkerülte az Ausztriába hurcolt magyar javak ügyét is, amit Magyarország az NSZK-val és az USA-val kés bb folytatott tárgyalásai során fontos üt kártyaként szeretett volna kijátszani.17
Már a vagyonjogi tárgyalások idején is, de f leg az egyezmény parafálása után határozottan javult a magyar–osztrák viszony. A két ország 1962 szén 5 évre szóló árucsere-forgalmi megállapodást kötött, amely azonban a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt nem foglalta magában. Aláírtak egy sor olyan egyezményt (pl. a bíróságok és közjegyz k kapcsolatairól, a hagyatéki ügyek rendezésér l, a két ország közötti autóbusz-forgalom beindításáról, a vám- és útlevélkezelésr l, a nö-
13
Az MNB 1971-ben a szocialista országok jegybankjai közül els ként bocsátott ki 25 millió dollár névérték , 10 éves lejáratú kötvényeket a t kés pénzpiacon. (MOL M-KS 288. f. 5/555. e.) 14 Az USA egymaga rendelkezett az IMF kvótájának és szavazatának mintegy negyedével, így az új tagok felvételénél lényegében vétójogot élvezett. 15 MOL XIX-A-16-j. 24. doboz. 16 MOL M-KS 288. f. 5/347. e. 17 MOL M-KS 288. f. 5/336. e.
9
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL …
vényvédelemr l, a határincidensek kivizsgálásáról stb.), amelyek el segítették a két ország érintkezését és közös ügyeinek gyorsabb intézését. 1965 tavaszán hozzáláttak és néhány év alatt felszedték az osztrák–magyar határra telepített aknazárat, amelyet a valamelyest humánusabb m szaki jelz rendszerrel pótoltak.18 Gyorsították az addig rendkívül körülményesen és hosszú ideig tartó vízumkiadási eljárást.19 Franciaország (1963) és Olaszország (1964) után Ausztriával is nagyköveti szintre emelkedtek a magyar–osztrák külkapcsolatok. DR. BRUNO KREISKY külügyminiszter 1964 kés szi magyarországi látogatásával a két ország között megkezd dtek a magas szint érintkezések.20 Gyorsan n tt a turistaforgalom és fejl dtek a kulturális és tudományos kapcsolatok is, amelyben nagy szerepe lett az 1963 nyarán Bécsben ismét megnyíló Collegium Hungaricumnak.21
NSZK Bár Nyugat-Németország közel sem játszott olyan szerepet a magyar külgazdasági kapcsolatokban, mint az 1930-as években és a II. világháború alatt, az 1960-as évek els felében továbbra is Magyarország els számú t kés külkereskedelmi partnere maradt. Az 1950-es évek végén, az 1960as évek elején hazánk összes t kés külkereskedelmi forgalmának 1/5-e, 1/6-a az NSZK-val bonyolódott. A két ország kapcsolata szempontjából az sem volt teljesen mellékes, hogy Európában az NSZK-ban élt a legnagyobb számú, közel 70 ezer f s magyar emigráció. A II. világháború után Németország amerikai megszállási zónájába kitelepített mintegy 140 ezer f s magyarországi svábok többségének a számára sem volt teljesen közömbös az óhaza.22
Ebben a viszonylatban a vagyonjogi tárgyalások megindítását els sorban az indokolta, hogy az NSZK Magyarországgal szemben elhanyagolható volumen követelését mutatott ki, ezzel szemben hazánk komoly restitúciós igénnyel lépett fel Nyugat-Németország irányában. Magyarország igényt tartott a II. világháború végén a nyugati megszállási zónába hurcolt, magyar kimutatás szerint 548 millió DM (137 millió dollár) érték vagyonra, amelynek 9/10-e – ugyancsak magyar értékelés szerint – Németország amerikai megszállási zónájába került.
Az NSZK elvi okoknál fogva minden olyan országgal szemben elzárkózott államközi pénzügyi megállapodás kötését l és a rendezetlen pénzügyekb l fakadó kártérítés kifizetését l, amelyekkel nem állt diplomáciai kapcsolatban.23 A magyar igényeknek még a felvetését is meggátolta az a tény,
18
Az 1957-ben a nyugati határon újra lerakott aknazár az 1960-as évek közepére m szakilag teljesen elavult, 1959 és 1964 között a disszidensek alig 6%-a esetében robbant fel az akna, ugyanakkor karbantartás, illetve véletlen folytán közel 100 katona sérült meg a magyar robbanószerekt l. (MOL M-KS 288. f. 5/365. e.) A több százezer taposóakna felszedése során jó néhány magyar t zszerész súlyos sérüléseket szenvedett. (MOL M-KS 288. f. 5/398. e.) 19 A vízumkérelmeket a követségek a Külügyminisztériumon keresztül a BM Külföldieket Ellen rz Országos Központi Hivatalához továbbították, így az elbírálás európai beutazóknál 6-8 napot, tengerentúliak esetében pedig több hetet vett igénybe. Az ügymenetet úgy sikerült 3 munkanapra csökkenteni, hogy a tiltólistán szerepl mintegy 2500 Magyarországon persona non grata személyek kivételével a vízumkérelem elbírálását a követségek hatáskörébe utalták. (MOL M-KS 288. f. 5/339. e.) 20 MOL M-KS 288. f. 5/362. e. A magas szint kölcsönös látogatások más országokkal is elkezd dtek. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter 1964. novemberi franciaországi látogatása el tt ebben a viszonylatban miniszterek kölcsönös látogatására fél évszázaddal azel tt került sor utoljára. Péter János magyar külügyminiszter Harold Wilson brit külügyminiszter hivatalos meghívásának 1965. június 30 és július 3. között tett eleget. (MOL M-KS 288. f. 5/369. e.) 21 MOL M-KS 288. f. 5/347. e. 22 Kádár János 1977. júliusi NSZK-ban történt látogatása alkalmából levelet kapott a volt magyarországi svábok szervezetét l. A kitelepítettek Magyarországról úgy emlékeztek meg, mint egykori hazájukról és csak azt kérték az MSZMP els emberét l, hogy mentsék fel ket a kollektív felel sség erkölcsi vádja alól, mert sokan közülük olyasmiért b nh dnek, amit sohasem követtek el. (MOL-M KS 288. f. 5/772. e.) 23 A Német Szövetségi Köztársaság kormánya 1966 végén egy sor szocialista országgal – így Magyarországgal is – kezdeményezte a diplomáciai kapcsolat felvételét. Mindent mérlegelve a Külügyminisztérium a diplomáciai kapcsolatok felvételét javasolta a Politikai Bizottságnak. (MOL M-KS 288. f. 5/414. e.) Románia kivételével azonban a többi kelet-európai csatlós az NDK és a Szovjetunió érdekeire való tekintettel visszalépett a tárgyalá-
10
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL …
hogy Magyarországnak ebben az id ben még nem volt diplomáciai kapcsolata az NSZK-val. Az 1963. november 10-én a két ország között aláírt államközi megállapodás alapján Frankfurtban magyar, Budapesten nyugat-német kereskedelmi képviselet felállítására került sor, amelyek korlátozott mértékben konzuli teend ket is elláttak.24 A hivatalos kereskedelmi képviselet létesítésére vonatkozó megállapodás elvileg megteremtette annak a lehet ségét, hogy Magyarország az NSZK felé felvesse vagyonjogi igényeinek az érvényesítését. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1963 végén azonban úgy döntött, hogy a bizonytalan kimenetel restitúciós igények forszírozása helyett inkább a Magyarország számára a néhány héttel korábban aláírt kereskedelmi megállapodásból fakadó el nyök minél teljesebb kiaknázására törekszik és az NSZK felé csak a koncentrációs táborokba hurcolt magyar zsidók kártérítési igényeinek kielégítését szorgalmazza.
Az NSZK – részben a nácizmustól való elhatárolódás, részben az er s küls nyomás miatt – már megalakulásakor kötelezettséget vállalat arra, hogy az üldözötteket részben és legalább anyagilag kárpótolja. Az NSZK két törvényben szabályozta azoknak a kárpótlását, akik a faji törvények miatt az életüket, a szabadságukat, a testi épségüket és az egészségüket veszítették el (1956: Bundesentschädigungsgesetz, BEG) illetve akikt l a javaikat elvették (1957: Bundesrückerstattungsgesetz, BRÜG). Az utóbbi törvény a külföldön él zsidókra is vonatkozott, ha vagyonukat bizonyítottan az NSZK területére hurcolták. A szocialista országokat azzal zárták ki a kártalanítás alól, hogy e két törvény hatályát csak azon országok állampolgáraira terjesztették ki, amelyekkel az NSZK diplomáciai kapcsolatban állt. A keleti blokk országai közül egyedül Magyarország kísérelte meg kihasználni a német törvények adta lehet séget. Kormányzati kezdeményezésre megalakították a „Nácizmus Magyarországi Üldözötteinek Országos Érdekvédelmi Szervezetét”, amely 62 ezer egyéni kártalanítási igényt jelentett be az NSZK hatóságainál, a törvény kizáró rendelkezéseit pedig – a jogegyenl tlenségre hivatkozva – eredményesen megtámadták a Német Alkotmánybíróságnál és nemzetközi fels bíróságoknál. A vonatkozó német jogszabályok alapján a magyarok 1963 végén 40-400 millió márka közötti kártalanításra számítottak. Végül hosszas tárgyalások és alkudozások után a két ország pénzügyminisztériuma 1971. január 22-én 100 millió márkáról írt alá megállapodást. 25 Az NSZK több részletben 850 millió Ft-ot utalt át a magyarországi zsidóüldözés áldozatainak és hozzátartozóiknak a kártalanítására. Ebb l az összegb l az álorvosi kísérletek még él mintegy 600 szenved alanya fejenként 15 ezer Ft-ot (9 millió Ft) kapott, további mintegy 42 millió Ft-ot fordítottak gyógykezelésükre. A koncentrációs tábort túlélt magyar zsidók (mintegy 21 300
soktól. A Varsói Szerz dés tagállamai Románia kivételével 1967. február 9-10-i varsói értekezletükön megállapodtak abban, hogy csak akkor lépnek diplomáciai kapcsolatra az NSZK-val, ha az NSZK elismeri a két német állam létét, a lengyel–német határt, kimondja a müncheni szerz dés érvénytelenségét, lemond Nyugat-Berlinre vonatkozó igényér l és arról, hogy atomfegyverhez jusson. Bár a delegációk szigorúan titkos megállapodást írtak alá, Kádárék mégis üzentek a magyar külügyminiszternek, hogy törekedjen olyan megfogalmazásra, amelynek „nincs olyan utóhangja, mintha ebben a kérdésben az egyes országok saját szuverenitásukat feladnák, s az egyik ország a másiknak parancsolgat”. Arra pedig kifejezetten utasították Péter János külügyminisztert, hogy a diplomáciai kapcsolat felvételének elutasítása „ne legyen túlságosan kategorikus”, magyarán legyen visszavonulási lehet ség. Péter azonban telefonon jelezte, hogy a szovjet, lengyel és f leg az NDK partnerek „rendkívül nagy er vel” ragaszkodtak a jegyz könyv eredeti megfogalmazásának elfogadásához. Az egység érdekében – újabb szovjet telefonra – a magyarok végül engedtek. A dolognak a pikantériáját az adta, hogy az a Szovjetunió, amely els sorban az NDK-ra való tekintettel minden er vel eltérítette a tábor országait az NSZK-val való diplomáciai kapcsolatok felvételét l, maga 1955-t l diplomáciai kapcsolatban állt a nyugat-németekkel. (MOL M-KS 5/417. e.) 24 Az NSZK ebben az id ben Magyarország mellett Lengyelországgal, Bulgáriával és Romániával is megállapodott kereskedelmi képviseletek felállításáról. Az államközi megegyezés kiterjedt a fizetési forgalom szabályozására is. (MOL M-KS 288. f. 5/349. e.) 25 Az összeg a holland (125 millió DM) és a görög (115 millió DM) kártalanítás nagyságrendjének felelt meg és messze elmaradt a 400 millió márkás francia kártérítést l. Pedig az üldözöttek számát tekintve Magyarország a nyugati országokkal való egyenl elbánás esetén a francia kártalanítás mértékére lett volna jogosult. (MOL M-KS 288. f. 15/200. e.)
11
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL …
f ) fejenként kereken 20 ezer Ft-ot, a holokauszt áldozatainak a hozzátartozói (28 500 f ) fejenként 6500 Ft-ot kaptak és 18 000 esetben fizettek anyagi károkért egyenként 3-4000 Ft-ot.26 A magyar restitúciós és egyéb kártalanítási igényeket az NSZK-val való hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvétele (1973. december) után lehetett ismét napirendre t zni. Mivel a háború befejezése óta közel három évtized telt el és az NSZK területére kihurcolt egykori magyar javak zöme fizikai mivoltában már rég nem volt fellelhet és az id múlásával a bizonyítás is egyre nehezebbé vált, ezért a magyarok – Lengyelországhoz hasonlóan – restitúció fejében elfogadtak volna egy kedvez kondíciójú nyugat-német hosszú lejáratú hitelt is. KÁDÁR JÁNOS 1977. júliusi hivatalos nyugat-németországi látogatása során BÍRÓ JÓZSEF külkereskedelmi miniszter tárgyaló partnerének felvetette, hogy Magyarország levenné a napirendr l kártalanítási igényét, ha az NSZK 1 milliárd márka, 20-25 éves lejáratú, évi 2%-os kamatozású, szabad felhasználású ún. finánchitelt nyújtana Magyarország számára öt éves visszafizetési türelmi id vel. A mértékadó német politikusok (HELMUT SCHMIDT kancellár, GENSCHER külügyminiszter és APPEL pénzügyminiszter) azt hangsúlyozták, hogy a magyarországi hiteligényt és a restitúció kérdését nem szabad összekötni és kerülni kell minden olyan megoldást, amely az NSZK-ban parlamenti döntést igényel. Kijelentették, hogy a nyugat-német parlament a magyarok számára semmiféle restitúciós kártérítést nem fog megszavazni. Attól viszont nem zárkóztak el, hogy a restitúciótól függetlenül az NSZK beruházási és egyéb hiteleket nyújtson Magyarországnak. 27 A restitúciós igény fenntartása mellett Magyarország 1978 végén a kulisszák mögött már lemondott arról, hogy a magyar követelések fejében a nemzetközi pénzpiaci feltételeknél kedvez bb finánchitelekhez jusson az NSZK-tól. 28
USA A hidegháború kirobbanása után Magyarországnak lényegében mindenféle kapcsolata megszakadt a t kés világ vezet hatalmával. Az USA az 1951. évi kereskedelmi törvény alapján megvonta a legnagyobb kedvezményt a magyar áruktól, így 1952-t l a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt élvez országok áruinak átlag 7%-os vámtételével szemben a magyar árukat 34%-os vámteher sújtotta, amelyet diszkriminációs intézkedések sora (pamuttextil és húsbeviteli tilalom, Cocom-lista, embargó, hitel- és hitelgarancia tilalom) egészített ki. Magyarország 1968-tól alkalmazott büntet vámokat az amerikai árukra. A korlátozások következtében a két ország közötti áruforgalom visszaesett. A II. világháború el tt a magyar külkereskedelemben az USA aránya 3-5% között mozgott, ami 1947-ben a 15 millió dolláros amerikai kölcsönnek köszönhet en a magyar importon belül 18%-ra ugrott, majd az 1950-es évek elejét l az 1970-es évek közepéig nem haladta meg a 0,5-1%ot.29 Jellemz , hogy a magyar–amerikai kereskedelmi forgalom legnagyobb tételét még 1962–63ban is az IKKA-forgalom30 34-35 millió Dft-os értéke jelentette.
A magyar-amerikai viszony mélypontjának az 1956. novemberi szovjet inváziót követ néhány év nevezhet , amikor az ENSZ magyar ügyet vizsgáló ötös bizottságának ténykedése idején az USA megakadályozta a magyar missziónak a nemzetközi szervezet munkájában való részvételét.
26
MOL M-KS 288. f. 15/240. és 276. e. MOL M-KS 288. f. 5/722. e. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, hogy a tradicionális német-magyar kapcsolatokon túl a rendezetlen háborús ügyek egyfajta kárpótlásaként is felfogható az, hogy Magyarország kritikus gazdasági helyzetben (pl. az 1981-82. évi államcs d közeli helyzetben) rendszerint pénzügyi segítséget kapott az NSZK kormányától. 28 MOL M-KS 288. f. 5/759. e. 29 A magyar importon belül az 1947-ben tapasztalható kimagasló amerikai arány a Magyarországnak nyújtott amerikai kölcsönnel kapcsolatos, amelyet az inváziós hadsereg Európában lév – visszaszállításra már nem érdemesített – felszerelésének megvásárlására lehetett fordítani. Magyarország ebb l a kölcsönb l – többek között – 520 db 411-es mozdonyt és több ezer tehergépkocsit vásárolt. (Honvári János: Magyarország gazdaságtörténete Trianontól a rendszerváltásig. Aula Kiadó, Budapest, 2005. 111. old.) 30 IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció. Csekk, amelynek az ellenértékét a külföldiek konvertibilis devizában fizették be az MNB-nek és amelyért az itthoniak kizárólag valutáért árusító boltokban vehettek hiány- és luxuscikkeket. 27
12
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL … Ennek megtorlásaképpen Magyarország 1959. július 6-án az amerikai követség diplomata, adminisztratív és m szaki személyzete számára mozgáskorlátozást vezetett be, amire az USA hasonló válaszlépéssel reagált.31
A két ország közötti viszony ha nem is látványosan, de attól kezdve javult, hogy az ENSZ ötös bizottsága beszüntette tevékenységét és az ENSZ-ben elfogadták a magyar delegáció mandátumát. A State Department 1962. október 20-án „rendkívül sürg sséggel” átadott a washingtoni magyar ügyviv nek egy emlékeztet t, amelyben az USA 1956 óta els alkalommal tett említést a magyaramerikai viszonylatban meglév és megoldásra váró problémákról. „Az Egyesült Államok reméli – olvashatjuk az emlékeztet ben –, hogy a magyar kormány saját kezdeményezésre szabadon bocsátaná azon személyeket, akik esetleg még börtönben vannak Magyarországon az 1956. októbernovemberi eseményekben történt részvételük miatt, és ezt a tényt nyilvánosságra hozná. Az USA kormánya ebben az esetben a legközelebbi alkalmas helyzetben támogatná az ENSZ-ben egy olyan lépést, amely véget vetne a »magyar kérdés« felvetésének az ENSZ-ben és megszüntetné Magyarország eddigi hátrányos helyzetét a világszervezetben.” Az USA a magyar politikai foglyok szabadon bocsátásától tette függ vé a SIR LESLIE MUNRO vezette ötös bizottság tevékenységének beszüntetését, a ENSZ misszió megbízólevelének elfogadását és a magyar ügynek az ENSZ napirendjér l való végleges levételét. A „magyar kérdés” ENSZ napirendjér l való levételét követ en az amerikai kormány „azonnal késznek mutatkozna a magyar kormánnyal tárgyalásokat kezdeni az amerikai–magyar kétoldalú kapcsolatok normalizálása végett”. Az USA Külügyminisztériuma ebben az esetben hajlandónak mutatkozott követek cseréjére, a kapcsolatok normalizálására és a két ország közötti megoldatlan problémák és kérdések jó szándékú megközelítésére. (Mint ismeretes, a magyar–amerikai kapcsolatokat a politikai problémákon és a rendezetlen vagyonjogi kérdéseken túl számtalan egyéb tényez , így pl. a MINDSZENTY-ügy és a magyar koronázási ékszerek visszaadása is terhelte.) 32 Hasonló témák megtárgyalását tartották szükségesnek magyar oldalról is, legfeljebb a kérdések sorrendjében volt eltérés. Magyarország els sorban a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény biztosítását, az Amerikában zárolt magyar vagyonok és követelések felszabadítását, az Ausztriába és Németországban hurcolt és az USA csapatok által igénybe vett, felhasznált magyar vagyonért fizetend kártérítést forszírozta.33 A függ vagyonjogi és pénzügyi kérdésekre adandó pozitív magyar választ a fenti kérdések megnyugtató rendezését l tették függ vé.
A magyar ügyviv az el terjesztést átvette, „belügyeinkbe való beavatkozási” kísérletnek min sítette, és közölte, hogy az Emlékeztet t tanulmányozzák, majd ezt követ en erre nem tért többé vissza. Ugyanakkor 1963 tavaszán a szocializmus „alapjainak lerakása” apropóján széles kör amnesztiát hajtottak végre Magyarországon és bizonyos kivételekt l eltekintve kiengedték a politikai foglyokat, a köztörvényesek jó részénél pedig felezték, harmadolták a büntetéseket. Az MSZMP KB Külügyi Osztályának javaslata alapján 1963 nyarán feloldották az amerikai követség mozgásának korlátozását.34
31
Az amerikai diplomaták mozgáskorlátozását 1961. július 1-jét l enyhítették és közlekedésük el zetes engedélyezését el zetes bejelentési kötelezettség váltotta fel. A gesztusra az amerikai fél is hasonló gesztussal válaszolt. (MOL M-KS 288. f. 5/304. e.) 32 Az USA Külügyminisztériuma a következ kérdések megvitatását javasolta: hivatalos személyek utazási korlátozásának a megszüntetése, az amerikai kormány budapesti tulajdonának státusza, nagykövetek cseréje, Mindszenty József helyzete, a kett s állampolgárságúak ügyének rendezése végül családegyesítések és pénzügyi követelések rendezése. Az amerikai követségen tartózkodó bíboros, hercegprímás ügyének megoldásánál a Vatikánt nem lehetett kihagyni, bár Magyarország hajlandó lett volna az USA-val ebben az amerikaiakat egyre kínosabban érint kérdésben közvetlenül is megegyezni. (MOL M-KS 288. f. 5/327. e.) 33 Ami a magyar restitúciós igényeket illeti, egyáltalán nem voltak kicsinyesek, ugyanis az amerikai megszállók által igénybe vett vagy értékesített magyar vagyonért 200 millió dollárt követeltek, amib l kb. 35 millió dollárnyi vagyon volt dokumentumokkal úgy-ahogy alátámasztva. Ez több mint tízszerese volt annak az összegnek, amelyet a hosszú lejáratú kötvények és zálogleveleken értékén felül az USA-nak az államosított és egyéb javakért, követelésekért Magyarország végül is fizetett. (MOL 288. f. 323. és 327. e.) 34 MOL M- KS 288. f. 5/304. e.
13
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL …
Az ENSZ 1963. tavaszi rendkívüli közgy lésén az USA megszavazta a közgy lésre érkez magyar delegáció mandátumát, az ugyanebben az évben tartott rendes közgy lésen pedig már indirekt módon sem hozta szóba az ún. „magyar kérdést”. A két ország viszonyának a javulását jelezte az is, hogy az amerikai kormánykörök támogatták a Földm velésügyi Minisztérium delegációjának amerikai útját és gabonavásárlási akcióját, kés bb azt is lehet vé tették, hogy Magyarország gyapotot is vásároljon az USA-tól. KÁDÁR JÁNOS 1963 júliusában moszkvai útja során találkozott WILLIAM AVARELL HARRIMAN amerikai külügyminiszter-helyettessel, aki kijelentette, hogy kormánya „szeretné normalizálni a viszonyt a Magyar Népköztársasággal, s ehhez kérik HRUSCSOV elvtársat, hogy érvényesítse befolyását.” 35 A magyar fél tárgyalási hajlandóságát növelte az a körülmény is, hogy 1963-ra az USA kormánya három szocialista országgal, Csehszlovákiával, Romániával és Bulgáriával vagyonjogi egyezményt kötött és nagyköveteket cserélt. Az USA-val a vagyonjogi egyezmény megkötését elodázni többek között azért sem lehetett, mert Magyarország az Egyesült Államoknak tartozott a legnagyobb összeggel.36
Az USA vietnami agressziójának következtében a magyar–amerikai viszony 1965-t l kifejezetten ellenségessé vált. Magyar részr l széls séges javaslatok születtek Amerika „megbüntetésének” szándékával. Az MSZMP apparátusa azt javasolta, hogy a BNV 1965. évi megnyitóján tartandó beszédben ítéljék el Vietnam bombázását és a demonstratív célzattal a megnyitón megjelen magyar vezet k ne látogassák meg az amerikai kiállítást. (A II. világháború óta az USA most el ször vett részt a BNV-n.) KODÁLY ZOLTÁNT igyekeztek lebeszélni napirenden lév amerikai körútjáról, magyar tudósokat a már elnyert Ford-ösztöndíj visszautasítására akartak rávenni, kint lév magyar ösztöndíjasak id el tti visszahívását tervezték, leállították az újabb amerikai filmek vásárlását stb. 37 A Politikai Bizottság azonban elvetette ezeket a széls séges javaslatokat és úgy döntött, hogy a BNV megnyitóján a vietnami agresszióval ne foglakozzanak, a kormánydelegáció az amerikai pavilont is látogassa meg, ne hívják id el tt vissza az Amerikában tanuló, kutató Fordösztöndíjasokat és végül, ami témánk szempontjából a legfontosabb, folytassák a vagyonjogi megállapodásról szóló tárgyalásokat.38 Mindenesetre figyelmeztetésképpen az amerikai diplomaták számára néhány nyugat- és kelet-magyarországi megyére ismét mozgáskorlátozásokat vezettek be.39
Az 1964 decemberében meginduló vagyonjogi tárgyalások 1965 nyarán a vietnami háború eszkalálódása miatt megszakadtak. 1966. február 11-én az amerikai Külügyminisztérium kelet-európai osztályának vezet je a tárgyalások folytatására tett javaslatot, amit a magyar fél elfogadott.40 A magyar tárgyalási hajlandóságban nagy szerepet játszott az, hogy 1966 márciusában nagyon komoly formában felvet dött az ország IMF-hez és Világbankhoz való csatlakozásának a kérdése. A II. és III. ötéves tervben évr l évre halmozódó t kés adósság finanszírozására új hitelforrásként ebben az id ben vet dött fel az Egyesült Államok pénzpiaca, ahol addig Magyarország egyetlen tétellel, a gabonavásárláshoz adott rövid lejáratú árukölcsönnel volt jelen. A tárgyalások során az USA képvisel i egyértelm en leszögezték, hogy a gazdasági kapcsolatok normalizálásának a vagyonjogi kérdésekben történ megállapodás az el feltétele. Magyarország számára a legfontosabb
35
Harriman vacsora közben tréfásan megjegyezte, hogy a magyar politikusok ravasz emberek, mert két megoldatlan dolog maradt 1956-ból, Rákosi és Mindszenty, az egyiket odaadták az oroszoknak, a másikat meg az amerikaiaknak. MOL M-KS 288. f. 5/309. e. Lásd még: Kádár János: Végakarat. 212. old. 36 Ennek többek között az a legfontosabb oka, hogy az Egyesült Államok vált a két világháború között Magyarország legfontosabb hitelez jévé, ugyanis az 1929-ig nyújtott összes kölcsön 56,2%-át amerikai befektet k nyújtották a magyar gazdaság számára. 37 A Ford Alapítvánnyal 1963-ban kötött egyezmény értelmében évente 25-30 magyar ösztöndíjas tanulhatott, kutathatott az USA-ba, akiknek a tanulmányait az alapítvány mintegy fél millió dollárral támogatta. (MOL M-KS 288. f. 378. e.) 38 A Politikai Bizottság ülésén Kádár János a gordiuszi csomót azzal vágta át, hogy kijelentette: egyszerre van békés egymás mellett élés és imperializmus elleni harc. „Egyid ben kell az USA-t politikailag támadni azért, amiért ez szükséges, ugyanakkor a tárgyalásokat folytatni kell.” (MOL M-KS 288. f. 5/365. e.) 39 Az amerikai diplomaták újabb mozgáskorlátozását 1965. december 10-i hatállyal léptették életbe. (MOL M-KS 288. f. 380. e.) 40 MOL M-KS 288. f. 388. e.
14
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL … cél a legnagyobb kedvezményes elbánás biztosítása, a magyar árukat (pamuttextil, hús stb.) sújtó beviteli korlátok feloldása, illetve gépek és berendezések kedvez lejáratú és kamatozású hitel mellett történ vásárlása volt.
Az USA és Magyarország közötti vagyonjogi és pénzügyi államközi egyezmény parafálására 1972-ben, a szerz dés aláírására 1973. március 6-án került sor. A megegyezést nagymértékben el segített a nemzetközi légkör kedvez alakulása, illetve az amerikai csapatok Vietnamból való kivonása és a párizsi békeszerz dés aláírása. Miután Románia 1973-ban Magyarországot megel zve belépett az IMF-be és a Világbankba, ismét napirendre került hazánknak a nemzetközi pénzügyi intézményekhez való csatlakozása. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1973. február 13-i ülése a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény biztosításához, mint alapvet feltételhez kötötte a magyar– amerikai vagyonjogi megállapodás aláírást. A VÁLYI PÉTER vezette magyar delegációnak az egyezmény aláírásakor ezt a feltételt nem sikerült kicsikarnia. Az USA-ban az új, tárgyalás el tt álló kereskedelmi törvény általános felhatalmazást adott az elnöknek, hogy a törvényben foglalt feltételek (pl. a vagyonjogi kérdések rendezése után) külön-külön tárgyalhasson az egyes szocialista országokkal err l a kérdésr l. Az amerikai tárgyaló delegáció csak arra tehetett ígéretet, hogy ha a törvényhozás ezt a passzust elveti, akkor az elnök külön-külön kér felhatalmazást a Kongresszustól arra, hogy néhány szocialista ország számára a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt megadhassa. Ez magyar szempontból meglehet sen sovány eredménynek számított, mivel az amerikaiak sem a kongresszusi döntés végeredményével, sem az új kereskedelmi törvény elfogadásának id pontjával kapcsolatban semmiféle garanciát nem tudtak vállalni. A vagyonjogi egyezmény részét képezte az a két nyilatkozat, amelynek az egyikében az USA kormánya kijelentette, hogy kész felhatalmazást kérni a Kongresszustól a Magyarországról érkez áruk számára a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény biztosítására nézve és ha ezt a felhatalmazást a kormány megkapja, err l a kérdésr l tárgyalásokat fog folytatni. A magyarok pedig fenntartották azt a jogot, hogy ha a két kormány „ésszer id n belül nem tudja a legnagyobb kedvezményes elbánást mindkét fél számára elfogadható feltételekkel kölcsönösen nyújtani”, akkor a vagyonjogi egyezményben vállalt fizetési kötelezettség törleszt részleteinek esetleg további folyósítását beszünteti. Bár az USA a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt csak öt évvel az egyezmény aláírása után adta meg a magyar áruk számára, és magyar részr l több ízben felmerült a kártalanítási részletek fizetésének átmeneti szüneteltetése, erre azonban nem került sor. Részben azért, mert ez USA részér l maga után vonhatta volna a vagyonjogi egyezmény felmondását, részben pedig azért, mert a dollár többszöri leértékelése a magyar tartozás reálértékét is csökkentette.41 A magyar gazdaság finanszírozása az 1970-es évek közepén egyre nagyobb mértékben függött a nemzetközi pénzpiacok alakulásától, ezért az USA-val való ismételt gazdasági szakítást nem kockáztathatta meg az ország.
Azzal a magyarok tisztában voltak, hogy a diszkrimináció megszüntetése ugyan sokat javítana a magyar áruk versenyképességén, de ezen a min ségre, szállítási határid re és egyéb feltételekre roppant igényes piacon az er s konkurenciaharc közepette a már korábban is exportált hagyományos termékek (sonkakonzerv, izzólámpa, gyógyszeripari anyagok, textil- és b rruházati termékek, háztartási cikkek, különféle üvegáruk, könyv, bélyeg, bor) mellett csak néhány újabb termékkel lehet és érdemes megjelenni. Többek között azért, mert az amerikai piacon egy-egy újabb termék bevezetése hatalmas költséggel és óriási rizikóval jár, másrészt pedig ezekb l a termékb l viszonylag nagy volumennel kell jelen lenni. Ezért a nagy távolságok és az éles konkurenciaharc miatt a magyar termékek amerikai exportjának ugrásszer b vülésével senki sem számolt komolyan. Az állandó t kehiánnyal küszköd Magyarország számára ez a piac azért bírt különös jelent séggel, mert itt (ellentétben a nyugat-európai t kés országok többségével) az export fejében nem írtak el feltétlenül amerikai termékek vásárlását. Az amerikai export tehát tiszta konvertibilis devizabevételt hozott az országnak. Hazánk számára egyébként a magas m szaki színvonalú amerikai technológiai transzfer is kedvez lett volna, ha ezeknek a termékeknek a zöme lekerült volna a Cocom-listáról. Err l azonban ekkor még szó sem esett.
41
MOL M-KS 288. f. 5/668. e. 15
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL … Az 1972 októberében parafált vagyonjogi megállapodásban a kölcsönös vagyonjogi igények rendezéseként Magyarország 18 900 000 dollár fizetését vállalta 20 évi 945 000 dolláros részletekben. Amikor az USA-ba irányuló magyar export értékének 6%-a az éves törleszt részletet meghaladta, akkor Magyarország a következ évben a magyar export 6%-át kitev összeget törlesztett, és így a 20 éves id tartam lerövidült. Az egyezmény az aláírással életbe lépett és a magyar törlesztés 1973 júniusában kezdetét vette. Az egyezmény része volt az is, hogy az aláírás után 30 nappal az amerikaiak feloldják a náluk zárolt magyar követeléseket, ugyanakkor a Magyarországon lév zárolt amerikai követelések megsz nnek. Ezzel a magyar kötelezettség összege kb. 2 millió dollárral csökkent. 42
Az 1973 márciusában aláírt megállapodás a II. világháború el tt az állam, a bankok, a vállalatok és az önkormányzatok által kibocsátott 43,9 millió dollár névérték még ki nem fizetett kötvényekre és egyéb értékpapírokra nem vonatkozott. Az amerikai kötvényhitelez k bizottságával többszöri tárgyalás után 1975 áprilisában egyeztek meg 20,1 millió névérték kötvény rendezésének feltételeiben. Ugyanekkor megállapodtak egy amerikai bankkal a lebonyolítás technikai részleteir l is.43 A kötvényhitelez k bizottsága a fennmaradó 23,8 millió dollár érték papír tulajdonosaitól nem kapott felhatalmazást, azok ügyét tehát nem képviselhette.44
A 20,1 millió dollár fejében a magyar állam 30 évi törlesztéssel kereken 6 millió dollár, vagyis a névérték kb. 30%-ának a visszafizetését vállalta, mégpedig úgy, hogy az els 8 évben évente mintegy 460 ezer dollárt, a 9. és 10. évben 275 ezer dollárt, az azt követ en további 20 éven át kb. 90 ezer dollárt utal át.45 A Külügyminisztérium 1975. július 8-i el terjesztéséb l tudjuk, hogy megkezdték a tárgyalásokat a húszas évek földreformjával kapcsolatban kibocsátott 23,8 millió dollár névérték kötvények és az USA-tól 1920-ban lisztvásárlásra felvett 1,7 millió dollár hitel rendezésére vonatkozóan is.46 Ennek a tárgyalásnak az eredményét nem ismerjük, de minden bizonnyal a korábbiakhoz hasonlóan ez is eredménnyel zárult. Ezzel Magyarország minden fejlett t kés országgal rendezte és lezárta a II. világháború el ttr l, illetve a háborúval, az azt követ államosításokkal kapcsolatban keletkezett tartozását.
A vagyonjogi egyezmény aláírásával az amerikai pénzpiacon hatályát veszítette a magyar hitelfelvételi és kötvény-kibocsátási tilalmat elrendel ún. JOHNSON Act. Arra is számítani lehetett, hogy a közvetlen vállalati kooperációk száma is b vülni fog. A vagyonjogi egyezmény aláírásakor mindössze a CPS-Bábolna kukoricatermesztési és egy gyógyászati együttm ködés jelentette a magyar-amerikai vállalati együttm ködést. Bábolnának egészen alacsony részesedése volt az amerikai Corn Product System-ben, de a sz klátókör és dogmatikus politika ebben is veszélyeket látott, ezért az iparszer kukoricatermesztési rendszert számos országban eredményesen terjeszt közös vállalatból a magyar mez gazdaság zászlóshajójának ki kellett szállni. Ellenben igazi kelet-európai sikertörténet lett az MVG-nek az amerikai Steiger és az International Harvester Company vállalatokkal 1974. október 25-én aláírt kooperációs megállapodása, amelynek értelmében a gy ri nagyvállalat nagyteljesítmény traktorokat állított el és hátsóhidakat szállított olyan mennyiségben az amerikai piacra, amelynek már iparpolitikai jelent séget tulajdonítottak.47 1970 és 1978 között New York-ban magyar kereskedelmi kirendeltség, f konzulátus, MALÉV és IBUSZ iroda nyílt, aláírtak egy sor egyezményt, megszüntették a diplomaták utazási korlátozását, egyszer sítették a vízumkia-
42
MOL M-KS 288. f. 5/607. e. A kötvényhitelez k bizottságával aláírt megállapodás szövegét ajánlat formájában tették közzé a New York Times-ben, amelyhez az egyes kötvénytulajdonosok – ha elfogadták az ajánlatot – csatlakozhattak. 44 Ezt a hitelt els sorban a Nagyatádi Szabó István nevével fémjelzett földosztással kapcsolatos kártalanításra vette fel a magyar állam. 45 MOL M-KS 288. f. 5/665. e. 46 MOL M-KS 288. f. 5/668. e. 47 1974-ig az USA-ba irányuló magyar gépexport alig haladta meg az évi 4 millió dollárt. Az MVG és az amerikai cégek között aláírt megállapodás 1980-ig mintegy 50 ezer db hátsóhíd exportját jelentette kb. 100 millió dollár nagyságrendben. Az MVG 1978-ban az elkövetkez 10 évre már kb. 5-700 millió dolláros megrendeléssel rendelkezett. 43
16
HONVÁRI J.: MAGYARORSZÁG T KÉS ORSZÁGOKKAL …
dást stb. A két ország javuló viszonya tette lehet vé, hogy megoldódjon a MINDSZENTY-kérdés, illetve hogy az USA 1978 januárjában ünnepélyes keretek között visszaadja a magyar koronát és a koronázási ékszereket.48 A magyar áruk számára legnagyobb kereskedelmi kedvezményt biztosító egyezmény 1978. július 7-én életbe lépett, amelyet az amerikai törvényhozás évente meghosszabbított. Ett l kezdve a magyar exportot az addig átlagosan 14,8%-os vám helyett 5,3%-os vám terhelte.
Végezetül említsünk meg néhány ma még tisztázatlan kérdést is. Nem tudjuk, hogy a nyugati t kés államokkal 1950 és 1963 között aláírt vagyonjogi és pénzügyi egyezményekben milyen kártérítési kötelezettséget vállalat Magyarország és ennek kifizetése hány év alatt történt meg. Egyel re annyi ismert, hogy az 1950-es évek elején a Franciaországgal szemben fennálló régi pénzügyi tartozások rendezésére évente 70-80 millió francia frankot fordított az ország.49 Azt tudjuk, hogy PÉTER JÁNOS külügyminiszter 1965. június 30. és július 8. között Londonban arról állapodott meg vendéglátóival, hogy a népszövetségi kötvényadósságok ügyében júliusban Budapesten tárgyalásokat kezdenek és az angol külügyminiszter annak a reményének adott hangot, hogy 1965 szére meg is egyeznek. Bár a részleteket nem ismerjük, de az amerikai tárgyalások eredményéb l következtethetünk, hogy Magyarország a brit kötvénytulajdonosoknak is kb. a papírok névértékének 30%-át fizette vissza.50 Ma még arról sincs információnk, hogy milyen megállapodás született a hollandokkal illetve az 1952-ben államosított bérházak tulajdonosainak kártalanítási ügyében az egyes nyugati országokkal. Azt pedig csak sejtjük, hogy az NSZK-tól a II. világháború végén oda kihurcolt magyar vagyonokért hazánk kártérítést nem kapott, viszont Magyarország olyan kritikus szituációkban, mint pl. az 1981. évi államcs d-közeli helyzet, mindig számíthatott a németek jóindulatára.
48
MOL M-KS 288. f. 5/733. e. MOL XIX-K-1-ai. 3. doboz. 50 MOL M-KS 288. f. 5/369. e. 49
17