turisztikai termékek Hátizsákos turizmus, avagy az ifjúsági turizmus napjainkban Szerzők: Greg Richards és Julie Wilson Fordította: Csákány Viktória3
Bevezetés A modern hátizsákos turista vitathatóan, de szerves része a posztmodern, új mobilitási folyamatoknak. A világ minden sarkában találkozhatunk hátizsákos turistákkal, a Hindu Kush elszigetelt falvaiban épp úgy, mint Párizs vagy London központjában. Nem csak a rájuk jellemző hátizsákot viszik magukkal, hanem saját „kulturális csomagjukat” is. Útjukat speciális „hátizsákos kultúrájuk” elemei övezik: olcsó szállások, bárok filmes éjszakái és a banános palacsinta. A hátizsákos utazások iránti növekvő igény külön infrastruktúra kialakítását eredményezte, ami kimondottan a hátizsákosok keresletét hivatott szolgálni, az ún. backpacker szállóktól a buszos túrákig, amelyeket a ’hátizsákosok bibliája’, a „Lonely Planet” (Magányos Bolygó) című útikönyv alapján szerveznek. Ahogy az olyan nagyvállalatok is, mint például az Accor, megjelentek a hátizsákos piacon, úgy a globális nomádok is integrálódtak a turizmus „mcdonaldizálódott” rendszerébe. Keresletükkel párhuzamosan megnőtt a tudományos érdeklődés is ezen turisták motivációinak és élményeinek vizsgálatára, különösen azért, mert a desztinációk többsége érintett a hátizsákos turizmus gazdasági, társadalmi és kulturális hatásainak tekintetében. Annak ellenére, hogy a ’backpacker’ kifejezés már a hetvenes évektől használatos a turisztikai szakirodalomban, a jelenséget a turizmusipar és a kormányzatok csak mostanában kezdték mélyebben elemezni. Ahogy a „Globális Nomád: A hátizsákos utazás elmélete és gyakorlata” (Richards and Wilson, 2004) című publikációból és egyéb tanulmányokból is kiderül, a hátizsákos piac gyors növekedést mutatott az elmúlt években, és az érintettek is aktívan próbálják fejleszteni a piacot. A „hátizsákos ipar” főleg Ausztráliában, Új-Zélandon, Thaiföldön és más távoli helyeken fejlődött, ugyanakkor jelentős piaccá vált sok európai országban is. A hátizsákosokat és más alacsony A barcelonai Tourism and Research igazgatója, a bristoli University of West England Szabadidő, Turizmus és Társadalom Kutatóintézetének (Centre for Leisure, Tourism and Society – CeLTS) docense. 2 A bristoli University of West England Szabadidő, Turizmus és Társadalom Kutatóintézetének (Centre for Leisure, Tourism and Society – CeLTS) szenior kutatója. 3 Idegenforgalmi közgazdász. 1
28 Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám
költségvetésű utazókat megcélzó hostelek növekvő száma is bizonyítja ezt a tendenciát. A trend növekvő fontossága szolgált alapjául az ATLAS Hátizsákos Kutatási Programnak 2000-ben. Az ATLAS a Nemzetközi Diák Utazási Szövetséggel (ISTC) folytatott világméretű kutatási programot, amely fiatalok független utazásait vizsgálta (Richards and Wilson, 2003). Ezen kutatás eredményei adtak áttekintést a hátizsákos turistákról, szolgáltattak információkat motivációikról, viselkedésükről és élményeikről. A kutatás kiterjedt az ifjúsági és diákturizmus kulturális hatásainak tanulmányozására is, a vizsgálatokat 2006 elején világszerte megismételték (ennek eredményei és más tanulmányok is olvashatók a www.aboutistc.org honlapon). A független fiatal utazók kereslete rendkívüli fontossággal bír a világ turizmusának piacán, hiszen a fiatalok gyakrabban utaznak és hosszabb ideig tartózkodnak egy-egy desztinációban, mint az idősebb turisták, vagy azok, akik társasutakra mennek. Minthogy a fiatalok szabadon elkölthető jövedelme nő, továbbá új piacok nyílnak meg az iparosodó országokban, valamint Közép- és Kelet-Európában is, ez a szegmens jelentős növekedési potenciállal rendelkezik.
1. A Globális Nomád tanulmány Az ATLAS és ISTC által végzett kutatás kiterjedt a fiatal utazók kulturális és szociális jellemzőinek (hátterük, motivációik és élményeik), utazási szokásainak, információgyűjtési gyakorlatuk, felkeresett desztinációik és korábbi élményeik megismerésére egyaránt. A kutatás egyik lényeges eleme egy önmeghatározó kérdés volt, amelyben azt kérték a válaszadóktól, hogy azonosítsák magukat legutóbbi utazásuk alapján: ’backpackerként’, ’utazóként’, avagy ’turistaként’. Engedve, hogy az utazók maguk válasszanak, a kutatók azt várták, hogy több fény derül az említett definíciók és az utazók élményeinek kapcsolatára. A 2002 tavaszán végzett kutatás során az ISTC partnereinek levelezési listáját használták különböző országokban. A kutatást nyolc országban (Kanada, Csehország, Hong Kong, Mexikó, Dél-Afrika, Svédország, Egyesült Királyság) 2300 résztvevő megkérdezésével végezték el. A lehetséges válaszadókat e-mailben keresték meg és kérték fel a kérdőív interneten való kitöltésére.
turisztikai termékek 2. Kik utaznak? A kutatás egyik lényeges eredménye, hogy a válaszadók többsége, 67%-a nő volt. Ez azért is figyelemre méltó, mert az Ausztráliában folytatott korábbi kutatások a nemek egyenlő részvételi arányát mutatták ki a hátizsákos turizmusban (Slaughter, 2004). Speed és Harrison hátizsákosokra vonatkozó, Skóciában végzett kutatása viszont szintén azt jelzi, hogy inkább a nők a meghatározó keresleti szegmens. Az ATLAS és ISTC által végzett kutatás válaszadóinak többsége (70%) diák volt, ami természetes, mivel a Nemzetközi Diák Utazási Szövetség volt a kutatás alanyaira vonatkozó adatbázis forrása. A diákok fölénye a vizsgáltak korösszetételében is tükröződik, hiszen több mint 60%-uk 20 és 25 év közötti, és csupán 5%-uk volt 30 év feletti. Ez a kormegoszlás mutatkozott az Ausztráliában és Új-Zélandon folytatott hátizsákos kutatások esetében is (Slaughter, 2004; Newlands, 2004). A megkérdezettek viszonylag magas iskolai végzettséggel rendelkeztek, 34%-uk már diplomás volt, míg további 25%-uk éppen annak megszerzése érdekében tanult. A diákok viszonylag alacsony jövedelmi helyzetét mutatta az éves jövedelmekre vonatkozó adat. Ez a megkérdezettek fele esetében 5 ezer USD vagy még kevesebb volt (bár a jövedelem nagysága szorosan összefüggött a lakóhellyel). Ez alátámasztja a ’nagy’ utazásra való ’spórolás’ jelentőségét, mivel sok esetben az átlagos kiadás összege elérte a válaszadó átlagos éves jövedelmének összegét. Ahogy azt Cooper, O’Mahony és Erfurt (2004) kimutatta, a hátizsákos élménynek fontos része az utazás alatti pénzkeresés. Egy másik lényeges kérdés – mint már említettük – a fiatal utazók ’típusára’ vonatkozott. A megkérdezettek több mint fele ’utazónak’ nevezte magát, míg majdnem harmaduk használta a ’backpacker’ jelzőt és kevesebb, mint 20%-uk gondolta magát turistának. Általában az idősebb válaszadók használták az utazó jelzőt, míg a turista szó a 20 év alattiak között volt a legnépszerűbb. Az önmeghatározás általában az utazási élmény függvényében változott: azok a válaszadók, akik gyakrabban utaztak, inkább hívták magukat ’backpackernek’ vagy ’utazónak’ (1. táblázat). A hátizsákosok aránya szintén jelentősen módosult a lakóhely függvényében. A szlovén válaszadók közel fele nevezte magát ’bacpacker’-nek, míg a kanadaiaknak és mexikóiaknak a harmada, a hongkongiaknak és a cseheknek mindössze negyede. A dél-afrikai válaszadók főleg ’utazóknak’ nevezték magukat (65%), míg a hongkongiak inkább turistának. Az ’utazó’ fogalmával való azonosulás néhány megkérdezettnél annyira erős volt, hogy foglalkozásukként is ezt jelölték meg. Ez mutatja, hogy a backpacker definíció (kívülről) meghatározott karakterjegyei jelentősen különbözhetnek az utazók tapasztalataitól. Mivel a legutóbbi,
1. táblázat Utazótípusok az utazási gyakoriság szerint (%) Utazótípus
Az utazások száma 1-3
4-6
7-10
10+
Backpacker
25,6
29,4
29,1
15,9
’Utazó’
26,3
31,1
29,5
13,1
’Turista’
34,5
32,7
26,2
6,6
hátizsákosokról született tanulmányok (és a legtöbb ezen a területen végzett kutatás) a külső jegyek alapján született definíción alapulnak, a kutatóknak óvatosnak kell lenniük, ha a backpackereket az utazó társadalom egészébe kívánják olvasztani. A megvizsgált fiatal utazók jelentős többségét Pearce (1990) definícióját alkalmazva backpackerként kellene azonosítanunk, de számos olyan megkérdezett volt, aki nem kívánja ezzel a címkével illetni magát (a hátizsákos turizmus társadalmi értelmezése később részletes kifejtésre kerül).
3. Hová utaznak? A megkérdezetteknek meg kellett jelölniük azokat a desztinációkat, amelyeket eddigi utazásaik során meglátogattak, csak úgy mint azokat a helyeket, amelyeken legutóbbi utazásuk alkalmával megfordultak. A válaszadók átlagosan hatszor utaztak saját régiójukon kívül, ami – figyelembe véve az alacsony átlagéletkort és azt a tényt, hogy ezek az utazások gyakran földrészek közötti (interkontinentális) utazások voltak – komoly utazási aktivitást mutat. Nem meglepő, hogy az utazások száma az életkorral növekszik: a 20 év alattiak átlagosan öt, míg a 30 év felettiek átlagosan nyolc utazást tettek. A felkeresett úti célokat erősen befolyásolta az utazók állampolgársága. Azt is láthatjuk, hogy a megkérdezettek inkább saját régióikon belül utaztak. Az úti célok elhelyezkedése hasonlít a nemzetközi turizmus vonatkozó jellemzőihez, ami nagyrészt az iparosodott északra koncentrálódik. Európát a válaszadók több mint 50%-a, Észak-Amerikát majdnem 50%-uk, míg a világ egyéb régióit kevesebb mint 20%-uk kereste korábban fel. Láthatjuk, hogy az utazási tapasztalatok gyarapodásával az utazók egyre inkább távolabbi célok felé vették az útjukat. Az Észak-Európába látogatók átlagosan öt nagyobb útnál még nem tettek meg többet, míg ez a szám Ausztrália esetében nyolcra, illetve India esetében tízre emelkedik. Ez némileg alátámasztja az ’utazási pályafutásról’ alkotott elméletet (Pearce, 1993), miszerint például az európaiak először szívesebben utaznak Európán belül, ezután első interkontinentális útjuk során látogatnak el Ausztrálázsiába, majd csak ezután indulnak el felfedezni kevésbé fejlett ázsiai desztinációkat.
Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám 29
turisztikai termékek A desztinációk és az utazók típusai között is megfigyelhető összefüggés. Míg néhány desztinációt, mint például Dél-Kelet-Ázsiát, Ausztrálázsiát és Dél-Amerikát főként a magukat hátizsákosnak tartók keresték fel, addig ÉszakAmerikát főként az ’utazók’. Ez a jelenség minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a turisták utazásaik során egy bizonyos csoportba tartozóként viselkednek. Valószínű például, hogy azok a helyek, amelyek hátizsákos központoknak számítanak, mint például Bangkok vagy Sydney, sűrűbben előfordulnak majd azoknál a megkérdezetteknél, akik ’backpackerként’ határozzák meg magukat. Az egyes országok egyedi adatai arra engednek következtetni, hogy a legnagyobb arányban az ázsiai desztinációkba látogatók határozták meg magukat ’backpackerként’, míg ez az arány az Egyesült Államokban és Kanadában volt a legalacsonyabb (2. táblázat). Kapcsolat fedezhető fel a felkeresett ország turizmusának fejlettségi szintje és az utazás jellege között. A viszonylag fejlett desztinációkban, mint például Észak-Amerikában vagy Európában, volt a legalacsonyabb a hátizsákos turisták aránya, míg az olyan új helyeken, mint például Vietnám, a legmagasabb ez az arány. Ez az összefüggés alátámasztja azt az állítást, miszerint a hátizsákosok úttörő szerepet játszanak a desztinációk fejlődésében azzal, hogy megjelenésükkel előfutárai a később érkező utazóknak vagy turistáknak. 2. táblázat A backpackerek, ’utazók’ és ’turisták’ megoszlása a választott desztinációkban (%) Back packer
’Utazó’
’Turista’
Ausztrália
49,5
38,3
12,1
Kanada
26,7
53,4
19,8
Franciaország
35,4
48,9
15,7
India
66,7
29,6
3,7
Új-Zéland
65,0
35,0
0,0
Thaiföld
75,4
20,3
4,2
Törökország
40,7
31,5
27,8
Egyesült Királyság
30,8
52,2
17,0
USA
22,8
61,7
15,6
Vietnám
87,5
12,5
0,0
Desztináció
A hátizsákosok általában több országot látogatnak meg utazásaik során, mint az ’utazók’ vagy a ’turisták’. Az előbb említett csoport legutóbbi hosszabb utazásán átlagosan 2,4, míg az ’utazók’ 1,8, a ’turisták’ 1,7 országot kerestek fel.
meghaladta a hatvan napot. Az utazások többsége rövidebb ideig tartott mint harminc nap, és majdnem 30%-uk két hétnél is rövidebb volt. Az utazások időtartama függ a megkérdezett foglalkozásától és jövedelmétől, hiszen akik dolgoznak és magasabb a jövedelmük, többet utaznak, mint a diákok. Függ az utazás időtartama az utazás jellegétől is, a ’turisták’ átlagosan 40, az ’utazók’ 63, míg a hátizsákosok 73 napot töltenek utazással. Ugyanakkor az életkor nem látszott különösebben befolyásolni az utazások hosszúságát. A különböző országokból származó utazók életkora a mintában egyenletesen oszlik el, ezért a válaszadók között nem fedezhető fel korbeli eltérés az utazások időtartamára vonatkozóan. A Globális Nomád kutatás alátámasztotta, hogy a hátizsákosok a kedvező árú szállásokat részesítik előnyben (3. táblázat). A ’hátizsákos hosteleket’ a megkérdezettek 70%-a vette igénybe, míg az utazóknak csak 19%-a, a turistáknak pedig mindössze 8%-a. A 3. táblázat mutatja, hogy a hátizsákosok többsége vagy ’hátizsákos hostelben’, vendégházban, vagy rokonoknál, barátoknál töltötte az éjszakákat. A hoteleket általában a ’turisták’ vették igénybe, míg az ’utazók’ szélesebb körben válogattak a szállástípusok között. Nem meglepő, hogy a backpacker szállásokat igénybe vevők aránya a válaszadók között erősen függött a desztinációtól is. A Thaiföldre látogatók több mint egyharmada ’backpacker hostelben’ szállt meg, míg az Ausztráliát felkereső megkérdezettek kevesebb mint fele, Spanyolországban pedig mindössze 16%-a vette ezt a szállástípust igénybe. Mindez arra enged következtetni, hogy ezen szállástípus használatát erősen befolyásolja a kínálat jellege és mértéke, utalva az olyan hátizsákos központok, mint például Bangkok, jól felszerelt ’backpacker szállóinak’ kínálatára. 3. táblázat Az igénybevett szálláshelyek utazótípusok szerint (%) Back packer
’Utazó’
Backpacker hotel
69
19
8
Youth hostel
36
16
12
Barátok/rokonok által nyújtott szállás
29
50
40 9
Szállástípusok
’Turista’
Vendégház
23
13
Kemping
19
11
7
Hotelek
18
32
53
Bed and breakfast
14
16
12
Önellátó hely
6
10
8
Lakókocsi
1
1
1
4. Az utazások jellege A megkérdezettek által tett jelentősebb utazások viszonylag hosszúak voltak, hiszen átlagos időtartamuk
30 Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám
Bár a hátizsákosok vannak többségben a ’backpacker hostelek’ vendégei között, az összes vendég körülbelül 30%-a ’utazóként’ jelölte meg magát. Ebből is látszik, hogy
turisztikai termékek a hátizsákosokat és az ’utazókat’ a backpacker szállások használatának tekintetében nehéz elkülöníteni. A fiatal utazók általában jól informáltak, mielőtt útnak indulnának, több forrásból tájékozódnak. Más kutatások eredményeitől eltérően a leggyakoribb információs forrásnak, a családokat és a barátokat megelőzve, az internet bizonyult (4. táblázat). Az internethasználat aránya a vizsgálat módszere miatt valószínűleg magasabb más kutatások eredményeinél. Egy nemrégiben végzett ausztrál felmérés adatai szerint azonban utazás előtt információgyűjtésre a megkérdezettek 44%-a használta az internetet (TNT/Uni Travel, 2003). Az utazási élmények gyarapodásával az információforrások megválasztása alig változik, ez alól csak az útikönyvek igénybevétele jelent kivételt. A megkérdezettek mindössze 30%-a használt útikönyvet azok közül, akik három vagy kevesebb, míg 50%-a azoknak, akik tíz vagy még több utazást tettek korábban. Ez a különbség még inkább látszik abból az adatból, miszerint a legtapasztaltabb utazóknak több mint 60%-a vitt magával útikönyvet utazása alkalmával. A hátizsákosoknak ugyancsak 60%-a olvasott útikönyvet utazása előtt, míg a ’turistáknak’ mindössze 20%-a. Ezen adatok egybeesnek a backpackerek társadalmi jellemzőit elemző más kutatások eredményeivel, amelyek a ’Lonely Planet’-re mint a backpackerek ’bibliájára’ szoktak utalni (9. táblázat). A fentiekben látható különbségek ugyancsak megfigyelhetők az utazás során igénybe vett információforrások esetében is, ami szerint a hátizsákosok 70%-a használt útikönyvet, míg a turistáknak mindössze egyharmada. Mindez arra utal, hogy sokkal valószínűbb, hogy hátizsákos turisták vásárolnak és utazásuk során használják is az útikönyveket, aminek egyik legfontosabb oka a könyvek hordozhatósága. A ’Lonely Planet’ egyrészt a megkérdezettek véleménye alapján a leginkább használt útikönyv, másrészt a legvalószínűbb, hogy a backpackerek fogják azt forgatni, más utazótípusok körében
népszerűsége ugyanis jelentősen alacsonyabb. Az adatok szerint a hátizsákosok fordultak leggyakrabban információért a szálláshely szolgáltatókhoz, és más útitársaktól is gyakran szereztek információt, ami alátámasztja az információ- és történetcsere gyakorlatának elterjedtségét a hátizsákosok körében. A legtöbb válaszadó több különböző forrást is igénybe vett, mind az indulás előtt, mind pedig az utazás során és a tapasztaltabb utazók indulás előtt és a tartózkodás során is számottevően több forrást használtak, mint a többiek. A hátizsákos utazók szintén nagyobb számú forrást vettek igénybe, mint a többiek, mert vélhetően megfogadták útitársaik különböző tanácsait. A legtöbb válaszadó utazási irodákon keresztül bonyolította foglalásait, ami valószínűleg annak következménye, hogy a megkérdezettek nagy részét utazási irodáktól kapott listák alapján keresték meg a kutatók. A hátizsákosok inkább fordultak olyan irodákhoz, amelyek ifjúsági vagy diákturizmusra specializálódtak, mint a többi utazótípus. A szálláshelyeket általában kevesen foglalták le előre, és ez különösen igaz a backpackerekre. A növekvő speciális ajánlatok – például a repülőjegy mellé egy éjszakára szóló bónusz szálláshely – ellenére úgy tűnik, hogy legtöbben a megérkezést követően szervezik meg tartózkodásukat, és az is látható, hogy minél tapasztaltabb az utazó, annál kevésbé valószínű, hogy előre bármit is lefoglaljon. Abban, hogy mennyivel korábban foglalnak, nem volt jelentős különbség a különböző utazótípusok között, mindenki, aki előre foglalt, átlagosan hat héttel korábban tette azt meg. Az is látható, hogy a hosszabb utazások hosszabb előkészítő, szervező időszakot igényelnek, ami a négy-hat hónapig tartó utazások esetén a két hónapot is elérheti. Az utazás során felmerülő költségek mértékének és jellegének megismerése azért is volt különösen érdekes, mert számos vita zajlik a hátizsákos turizmus mint 4. táblázat
Az utazás előtt felhasznált információforrások utazótípusonként (%) Információforrások
Backpacker
’Utazó’
’Turista’
Szignifikancia szint 0,000
Internet
77,3
70,7
64,0
Család, ismerősök
66,8
72,3
74,5
0,008
Úti könyv
60,5
29,9
19,1
0,000
Utazási iroda
28,5
36,3
43,1
0,000
Korábbi látogatás
21,7
33,3
27,8
0,000
Újság, magazin
20,6
24,1
23,9
ns
Tour operátorok prospektusai
12,3
11,0
15,9
0,048
Turisztikai hivatal
11,5
11,8
11,3
ns
TV, rádió
10,2
9,9
12,3
ns
Légitársaság
8,6
10,6
13,1
ns
Utazási kiállítás
1,4
1,4
1,8
ns
Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám 31
turisztikai termékek nek. A kiadások összege függ a felkeresett desztinációtól, csakúgy, mint az utazás hosszától. Egy ausztráliai út költsége, beleszámolva a közlekedés költséget is, több mint 4600 USD, míg egy átlagos látogató Thaiföldön 2200 USD-t, Törökországban pedig 700 USD-t költött. Az a feltevés, hogy a backpackerek óvatosabban bánnak a pénzükkel, közvetett adatokra alapozva megdőlni látszik. Láthatjuk, hogy a tapasztaltabbak többet költenek naponta, mint a viszonylag tapasztalatlanok. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az előbb említett csoport tagjai idősebbek és több jövedelemmel rendelkeznek, valamint ez a tény alátámasztja azt a feltevést is, hogy azok, akik mint viszonylag szegény hátizsákosok utaznak, a későbbiekben is utazni fognak, de akkor már ’jómódú’ utazóként, akik többet költhetnek.
5. táblázat Átlagos napi költés utazótípusokként (%) Átlagos napi költés (USD)
Back packer
’Utazó’
’Turista’
Össze sen
5-10
23,4
21,9
19,8
22,0
11-20
34,3
32,5
29,9
32,7
21-30
22,4
20,2
22,7
21,3
31-40
9,9
12,1
10,2
11,1
41-50
7,1
7,5
7,3
7,3
50+
2,8
5,8
10,2
5,6
Összesen
100
100
100
100
új piac feltételezett hasznairól és költségeiről. (pl. Bureau of Tourism Research, 2002b; Tourism New Zealand, 2000). A megkérdezettek átlagos napi költése viszonylag alacsony volt. A válaszadók több mint fele kevesebb, mint 20 USD-ra becsülte ezt az összeget (5. táblázat). Kiderült, hogy a napi költés fordítottan arányos a tartózkodás időtartamával. A fiatal utazók összesített költése mégis fontos hozzájárulást jelent az általuk felkeresett desztináció gazdaságához. Az átlagos költés egy desztinációban legalább 1200 USD, ami több, mint amennyit egy rövidebb tartózkodás alatt a ’magas költésű’ turisták elköltenek egy-egy desztinációban. Egy hátizsákos számára az utazás teljes költsége, beleértve a közlekedés költségét is 2200 USD, amely összeg magasabb, mint amennyit akár az ’utazók’ (1800 USD), akár a ’turisták’ (1470 USD) költe-
5. Motivációk A válaszadók motivációi között a legfontosabbnak a felfedezés, izgalom és pihenés hármasa bizonyult (6. táblázat). Néhány megkérdezettet az utazás során történő élménymaximalizálás vezetett. Ez különösen igaznak tűnik a hátizsákosokra, míg a ’turisták’ inkább keresték a lehetőséget a pihenésre. Az a tény, hogy az utazók magas százaléka látogatta meg utazása során barátait és rokonait, arra enged következtetni, hogy ez a csoport szorosabb emberi kapcsolatokat igyekszik kialakítani. A megkérdezettek egy viszonylag alacsony hányada 6. táblázat
A legutóbb tett utazás motivációi utazótípusokként (skála: 1 = nem fontos, 5 = nagyon fontos) Backpacker
’Utazó’
’Turista’
Új kultúrákat fedezzek fel
Motiváció: Azért utaztam oda, hogy…
4,6
4,4
4,2
Összesen 4,4
Élményeket szerezzek
4,3
4,1
4,0
4,2
Gyarapítsam ismereteimet
4,1
4,0
3,8
4,0
Szellemi kikapcsolódásért
3,9
3,8
4,0
3,8
Kellemesen eltöltsem az időt a barátaimmal
3,7
3,7
3,7
3,7
Kapcsolatot teremtsek a helyiekkel
3,9
3,7
3,4
3,7
’Kipróbáljam’ magam
3,9
3,7
3,2
3,7
Új barátságokat kössek
3,6
3,6
3,3
3,6
Barátokat, rokonokat látogassak meg
2,9
3,7
3,5
3,4
Használjam a képzeletemet
3,7
3,4
3,0
3,4
Elkerüljem a tömeget
3,5
3,4
3,4
3,4
Megtaláljam magam
3,4
3,3
3,0
3,3
Fizikai kikapcsolódásért
3,2
3,3
3,5
3,3
Barátokra tegyek szert
3,1
3,3
3,0
3,2
Csatlakozzam más utazókhoz
3,5
3,0
2,9
3,1
Nyugodtabb környezetben legyek
3,1
2,9
3,1
3,0
Használjam fizikai képességeimet
3,2
2,9
2,7
3,0
Érezzem, hogy tartozom valahova
2,8
3,0
2,9
2,9
Segítsem a helybelieket
2,7
2,8
2,5
2,7
32 Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám
turisztikai termékek utazott altruista motivációktól vezérelve (például munkával hozzájárulni a felkeresett hely életéhez). Egyértelműen látszik azonban, hogy az utazások során általában legalább két motiváció párhuzamosan jelenik meg: a pihenés és élményszerzés vagy a strandolás és a kulturális motivációk párosa. A különböző utazótípusok jelentős különbségeket mutatnak a motivációk terén. A hátizsákos utazók általában az élményszerzésre irányuló motivációkat hangsúlyozzák és viszonylag keveset foglalkoznak a pihenéssel. Pearce (1990) definíciójának megfelelően a hátizsákosokat sokkal inkább motiválja az a vágy, hogy találkozzanak hozzájuk hasonló utazókkal, mint a többi válaszadót. Az ’utazók’ inkább barát- és rokonlátogatás céljából, a ’turisták’ pedig pihenés céljából utaztak. A motivációk faktoranalízise négy fő faktort mutatott ki, amelyek nagyjából úgy határozhatók meg, mint élménykeresés, pihenés, emberi kapcsolatok és segítségnyújtás. Tulajdonképpen az első három faktor összekapcsolható a Ragheb és Beard-féle szabadidős motivációskálával (Leisure Motivation Scale 1982). Az élménykeresés magába foglalja a skála intellektuális és hozzáértés-ismeret komponensét, míg a pihenési lehetőség keresése az ’ingerkerülést’. Az igazán lényeges faktorok egytől-egyig jól elkülöníthetőek voltak; a hátizsákosoknál magasabb értéket kapott az élménykeresés, a ’turisták’ esetében pedig a pihenés iránti vágy. Az ’utazók’ csoportja az esetek többségében azonban összekapcsolta a pihenés iránti igényt a szocializálódással. Ezek az eredmények meglehetősen hasonlítanak Newlands (2004) eredményeihez, ami viszonylag jól jelzi a hátizsákosok stabil motivációkészletét.
6. Az utazás alatt végzett tevékenységek Mivel az élménykeresés a fiatalok számára fontos motiváció, nem meglepő, hogy a legtöbb válaszadó különböző tevékenységek egész sorát folytatta tartózkodása során. A backpackerek tevékenységei általában igencsak eltérőek a többi utazóétól (a tartózkodás időtartamát is figyelembe véve), ez talán annak köszönhető, hogy a backpacker utazásokat az „életben egyszer adódó” lehetőségnek élik meg, és ezért minden lehetséges élményt át akarnak élni. A motivációk és az utazás alatt folytatott tevékenységek között is kimutatható volt a kapcsolat. Azok, akik élménykeresési célból (például új kultúrák felfedezése vagy képességfejlesztés céljából) utaztak, aktívabbak voltak, mint azok, akiket pihenéssel kapcsolatos motivációk vezéreltek (például a „nyüzsgés” elkerülése és a fizikai relaxáció). Ellentétben azzal a feltételezéssel, miszerint a hátizsákosok szeretik megkülönböztetni magukat más utazóktól, tevékenységeik eléggé hasonlítanak egy ’átlag’ turistáéhoz. Leggyakrabban (70%) a történelmi látnivalók felkeresését, a sétálást, a kávézókban, éttermekben való időtöltést és a vásárlást említették (7. táblázat). Mindemellett meglehetősen népszerű tevékenység volt a természet és a vadvilág megfigyelése is, ami talán jelzi azt a tendenciát, hogy sokuk előszeretettel jár kirándulni érintetlen tájakra. A hátizsákos turisták megengedtek maguknak olyan ’passzív’ tevékenységet is, mint a strandolás és olyan intenzíveket is, mint az extrém sportok, az adrenalin növelő élmények szerzése. Mindezek szerint a ’hátizsákos élmény’ egy passzív élményekből álló 7. táblázat
Az utazás során végzett tevékenységek utazótípusok szerint (%) Tevékenységek
Backpacker
’Utazó’
’Turista’
Történelmi helyek, emlékművek látogatása
84,5
74,6
72,7
Összesen 77,3
Sétálás, kirándulás
86,5
73,4
67,1
76,4
Kávézó, éttermek
68,4
74,3
71,8
72,0
Vásárlás
62,6
74,1
80,3
71,6
Múzeumlátogatás
72,3
66,4
62,5
67,6
Kulturális események
68,0
66,5
60,8
66,0
Strandolás
63,8
54,2
54,2
57,2
Éjszakai klubok
58,8
57,8
51,3
57,0
Természet, vadvilág megfigyelése
64,9
49,7
40,4
52,9
Sport, „adrenalinhajszolás”
33,2
25,5
22,0
27,3
Sportesemény nézése
21,6
22,8
17,7
21,6
Nyelvtanulás
11,6
18,9
10,8
15,3
Tanulás
12,3
15,1
8,1
13,1
Önkéntes munka
8,5
7,6
4,3
7,3
Pénzkeresés
2,6
3,8
2,0
3,1
Összesen
100
100
100
100
Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám 33
turisztikai termékek viszonylag hosszabb periódust jelent, amelyet időnként aktívabb, intenzívebb élmények szakítanak meg. Az az idő, amit a hátizsákosok látszólag semmittevéssel töltenek, szintén fontos része lehet a backpacker élménynek: időt ad az életről való elmélkedésre és önmaguk keresésére, habár ezt nehéz megerősíteni egy kvantitatív kutatáson keresztül. A válaszadók esetében néhány tevékenység erős differenciálódást mutatott az utazási élmény, a tartózkodási idő és az utazó típusa szerint. A hátizsákosok például inkább mondták azt, hogy ’valamit’ csináltak, míg ezzel szemben a ’turisták’ voltak a legkevésbé aktívak. Ez valószínűleg annak a hátizsákosok között uralkodó nézetnek tudható be, miszerint nekik sokat kell tapasztalniuk azért, hogy igazolják, megérte így utazniuk. Ahogy nő a tapasztalat, nő a tevékenységek száma, ami azt is jelentheti, hogy az igény erre az önigazolásra a megtett utazások számával nő. Ez arra utal, hogy a backpackerek ’élményre éhes’ turisták. Mivel keveset tudunk a hátizsákosok otthoni hátteréről, nehéz megmondani, hogy ez az élménykeresés vajon az elidegenedésből fakad-e, ahogy azt már több kutató is felvetette. A megjelölt motivációk azt mutatják, hogy a válaszadók inkább csak keresik a különbségeket más kultúrákban az övékhez képest, mint sem elidegenednének a sajátjuktól. Az olyan motivációkat, mint például ’önmaguk keresése’ vagy a ’nyüzsgő tömeg elkerülése’, nem említették különös gyakorisággal. A hátizsákos turisták és más utazótípusok között a tevékenységi minták esetében nem voltak olyan nagy különbségek, mint azt a különböző szakirodalmak alapján várnánk. A tény, hogy a backpackerek, csakúgy mint más látogatók, leggyakrabban kulturális látnivalókat kerestek fel, cáfolja Westerhausen (2002) azon elméletét, miszerint a hátizsákosoknak más jellegű motivációik vannak. A 8. táblázatban jól látható, hogy a válaszadók szerint az utazások legfőbb eredménye maga a vágy még több utazásra. Mivel a legnépszerűbb motiváció az új kultúrák felfedezése volt, úgy tűnik, hogy a legtöbb haszon magából a felfedezés élményéből ered, nem pedig egy konkrét kultúra megismeréséből. Ez azt is
jelentheti, hogy ha valaki egyszer elkezd utazni, nehezen tudja ’abbahagyni’, ami hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hátizsákosokat még utazási pályafutásuk elején érdemes egy adott desztinációba csábítani, mert aztán valószínűbb, hogy aktív utazók maradnak. Bár a legtöbb válaszadó fiatal utazónak tekinthető, körülbelül 25%-uk állította, hogy újabb utazásra készül. A kultúra fontos tényezőnek tűnik a turisták elégedettsége tekintetében. A tapasztaltabbak azt állították, hogy jobban értékelték a más kultúrákat és inkább motiválta őket a kapcsolatteremtés a helyiekkel. A tény, hogy a leggyakoribb tevékenység a történelmi látványosságok megtekintése volt, hangsúlyozza a kultúra fontosságát az utazások során, ugyanakkor ez nagyon hasonlít a hagyományos kulturális élményszerzéshez is. A kép, ami a hátizsákosokról az első nemzetközi felmérésből kirajzolódik számunkra, azt mutatja, hogy általában hosszabb időtartamú, alacsony költségű utazásokra indulnak, és a lehető legtöbb tevékenységet próbálják belesűríteni utazásukba. Az utazási élmény az egyik legfőbb meghatározója az utazás jellegének és a desztináció(k) kiválasztásának. Van némi bizonyíték az ’utazási karrier’ elméletének valószerűségére, hiszen a tapasztaltabb turisták a távolabbi és az izgalmasabb helyeket keresik. Az utazási tapasztalat nem kapcsolódik közvetlenül az életkorhoz, ezért a jövőbeli backpacker kutatásokhoz érdemes az utazási tapasztalatot mint indikátort figyelembe venni. A kutatás során kirajzolódó hátizsákos profil összhangban van a szakirodalomban már megjelentekkel (például Pearce, 1990). Általában a backpackerek nagy hajlandóságot mutatnak olcsóbb szállások igénybevételére (főleg ’backpacker hostelek’) és leginkább új ismeretségek szerzése motiválja őket. Kevéssé jellemző, hogy előre foglalnának szállást vagy közlekedési eszközt, ami mutatja útitervük rugalmasságát. Az átlagos tartózkodási idő náluk a legmagasabb, megerősítve az ’inkább hosszabb utazás, mint rövidebb nyaralás’ tendenciát. Pearce szerint a ’kötetlen és csoportos’ tevékenységek meghatározóak a hátizsákosok karakterében, és bizonyított, hogy szívesen 8. táblázat
A legutóbbi utazás eredménye (skála: 1 = nagyon kis haszon, 5 = nagyon nagy haszon) Az utazás haszna
Átlagos pontszám Backpacker
’Utazó’
’Turista’
Összesen
Még nagyobb igény az utazásra
4,6
4,4
4,3
4,5
Más kultúrák elismerése
4,4
4,3
4,0
4,3
Növekvő érdeklődés más kultúrák iránt
4,4
4,3
4,1
4,3
Növekvő tolerancia más kultúrákkal szemben
4,3
4,1
3,8
4,1
Önismeret
4,2
4,1
3,7
4,1
Magabiztosság
4,1
4,0
3,6
4,0
Saját kultúra megértése
4,1
4,0
3,6
3,9
34 Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám
turisztikai termékek töltik idejüket a tengerparton, vagy ülnek kávézókban, és vesznek részt sporteseményeken vagy önkéntes munkákban. Másrészről viszont ők a leggyakoribb látogatói a történelmi vonzerőknek is, ami pedig egy formálisabb kulturális élményt képvisel.
7. A backpacker jelenség társadalmi háttere: a hátizsákosok perspektívái Bár a felmérés szerint látható a különbség a backpackerek és más turisták között, nem tudunk sokat arról, hogy milyen mértékben érzik magukat hátizsákosnak a válaszadók, vagy mennyire tulajdonítanak jelentőséget ennek a címkének. Hogy többet megtudjunk arról, hogy maguk a résztvevők hogyan látják a hátizsákos élményt, egy ’fél-kvantitatív’ kutatás készült a hátizsákosok társadalmi jellemzőiről. A tanulmány ún. Q-módszerrel készült, ami egy olyan, a társadalmi jellemzők elemzésére alkalmas módszer, amely képes beszédet és szövegeket is értelmezni. A Q-módszer lényege a Q-csoportosítás, ami előre megfogalmazott (képi vagy szöveges) állítások egyszerű szempontok alapján (például „egyetértek”, „nem értek egyet”) történő elemzését jelenti. A megkérdezettek szabadon fűzhetnek véleményt az egyes állításokhoz, amelyek majd ugyancsak felhasználásra kerülnek az egyes válaszok értelmezése során. Mindez gazdag kvalitatív információt nyújt, ami értelmezi a pontozásos válaszok jelentését. A Q-kutatás olyan utazók között készült, akik a két fő backpacker desztinációba, Bangkokba és Sydneybe utaztak. A válaszadók több mint 80%-a volt 30 évnél fiatalabb, a legtöbben a 22 és 25 év közöttiek közül kerültek ki. Jövedelmi helyzetük a kvantitatív kutatás eredményeire reflektált: több mint 37%-uk éves jövedelme 10 000 USD vagy annál kevesebb volt. A megkérdezésben 21 nemzetiség képviseltette magát. A válaszadók több mint fele (56%) férfi volt, ami magasabb érték, mint a Globális Nomád felmérés esetében. Több mint 60%-uk rendelkezett egyetemi diplomával, és több mint egyharmaduk volt diák, ami hasonló, de kissé idősebb válaszadó csoportot jelez, mint ami a kvantitatív kutatásban volt megfigyelhető. Bár a tanulmány a backpacker desztinációba utazók körében készült, ez nem jelenti azt, hogy a megkérdezettek hátizsákosként határozták meg magukat, ugyanis csak 64%-uk használta a backpacker kifejezést valamelyest is önmagára. A válaszadók kevesebb, mint fele használta a szót mint egyedüli kifejezést utazása jellegére utalva. Érdekes módon nagy átfedés volt a kategóriák, backpackerek, ’utazók’ és ’turisták’ között. A hátizsákosok majdnem 40%-a nevezte magát ’turistának’ is, és több mint felük az ’utazó’ kifejezést is használta. Ez az adat is utal a fogalmak, azok tartalmának és az
utazók típusainak összetettségére, amire pedig a kutatók általában és összefoglalóan backpackerként hivatkoznak. Egyik megkérdezett sem azonosítja magát szorosan ezzel a fogalommal, és sokan többféle stílusú utazónak tartják magukat attól függően, hogy a megkérdezéskor utazásuk éppen melyik szakaszában voltak. Világosan látszik, hogy amikor választhatnak, sok hátizsákos turista összetett vagy rugalmas identitást vonatkoztat magára. A Globális Nomád felmérésből az derült ki, hogy csak nagyon kevesen használják magukra a hátizsákos jelzőt, a válaszadók mindössze egyharmada. A válaszok némi feszültséget is jeleznek a hátizsákosok, ’utazók’ és ’turisták’ között. Néhányan tapasztalták, hogy a backpackerek visszautasítják, ’kiközösítik’ a turistákat, és ez a jelenség a szakirodalmakban is gyakran megjelenik: „a busz a nagyiknak való… utóirat: a nagyimnak ne mondják meg” (Welk, 2004). Más megkérdezettek tisztában voltak a hátizsákos élmény természetének változásával. Egy ausztrál így kommentálta ezt: „a backpackerek korábban kemény hippiknek voltak beállítva…, (de) manapság az emberek egy szélesebb csoportja választja a hátizsákos utazást, hogy így alaposabb betekintést nyerjen a helyi kultúrába, találkozzon más hátizsákosokkal és mindezt olcsón tegye”. Egy 35 éves holland pilóta, aki ’utazóként’ jelölte meg magát, így vélekedett: „20-30 éves korunkban hátizsákos turisták voltunk, átutaztunk olyan országokon, amelyek akkor kezdtek csak nyitni a turisták felé. Mostanában úgy tűnik, nincs (olyan sok) felfedezésre váró ország, vagy ha van, azok veszélyesek (például Afganisztán). Szóval a hátizsákos utazás kezd nagyon egyszerűvé és még a kezdő utazók számára is elérhetővé válni. Így a legtöbb Thaiföldre utazó már backpackernek tartja magát…az igazi 15 évvel ezelőtti láz már eltűnt”. A fenti kijelentések a ’hátizsákosságot’ egy sokkal dinamikusabban változó területként határozzák meg, mint azt a korábbi kutatások alapján gondolhattuk. Úgy tűnik, hogy a hátizsákosokat nemcsak a konvencionális turizmussal szembeni saját visszautasításaik határozzák meg, hanem az utazókban és turistákban velük szemben meglévő és növekvő negatív reakciója is, ami egyfajta ’hátizsákos szorongásként’ jelenik meg (Richard és Wilson, 2004).
8. Attitűdök a hátizsákosságra vonatkozóan A ’hátizsákosság’ azon pozitív jellegzetességével, hogy lehetőséget nyújt új emberekkel való találkozásra és az ismeretszerzésre, a legtöbb megkérdezett egyetértett (9. táblázat). Ami a barátságosságot illeti, a backpackerek látszólag ’jól kijönnek’ más utazókkal is, akik jó hallgatóságot jelentenek a hosszú út során összegyűjtött történeteknek. A társasági kapcsolatok és a hátizsákos
Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám 35
turisztikai termékek utazás nyújtotta szabadság magabiztosabbá teszi a backpackereket, segíti az önfejlesztést. A szabadság és a függetlenség ellenére, amit a hátizsákos utazás nyújt, abban a válaszadók egyetértenek, hogy a Lonley Planet a ’backpackerek bibliája’. Ez pedig azt feltételezi: tisztában vannak azzal, hogy a Lonely Planet ’buborék’ (Giesbers, 2003) azért határt szab szabadságuknak. Az a tény, hogy az olcsóbb lehetőségeket keresik, szintén csökkenti a szabad élményszerzés valódi mértékét. 9. táblázat A hátizsákos utazással kapcsolatos tíz állítás, amellyel a legtöbben egyetértettek (1 = teljesen egyetért, 5 = egyáltalán nem ért egyet) Átlagos pont szám
Szórás
Jó módja barátok szerzésére
1,59
0,81
0,66
Nagyobb szabadságot nyújt
1,65
0,89
0,79
A backpackerek szeretnek beszélni utazásaikról
1,65
0,88
0,78
Kreatívabb utazási forma
1,76
0,95
0,90
Többet tanulnak az országról, mint más utazók
1,82
1,00
1,00
Mindig az olcsó lehetőségeket keresik
1,87
1,02
1,03
Autentikus élményre vágynak
1,92
0,85
0,72
Magabiztossá tesz (az élmény)
1,95
0,98
0,96
Jól kijönnek másokkal
2,02
1,01
1,01
A Lonely Planet a backpackerek bibliája
2,08
1,19
1,41
Állítás
Eltérés
Érdekes, hogy az autentikus élmény iránti vágy szintén fontos eleme a hátizsákos utazásnak. Egy hátizsákos/utazó/turista Bangkokban például így fogalmazott: „az ázsiai utazásaim alatt szerzett élményeim mindig lelkesítők és inspirálók. Az ázsiai népeknek nagyon erős hitviláguk van…, és számomra ez tesz minden egyes kultúrát erőssé, igazivá és nagyon is élővé”. Erős ellenérzések vannak azzal a hagyományos feltételezéssel szemben, miszerint a backpackerek ’hippik’, ami párosult annak a hiedelemnek a megcáfolásával is, hogy a hátizsákosok nem tisztálkodnak. A megkérdezettek komolyan visszautasítják azt is, hogy az összes hátizsákos utazó egyforma lenne. Úgy tűnik, hogy nemcsak a hátizsákosok imázsa változott a korai hippi korszak óta, de kezdenek egymástól is egyre jobban különbözni (10. táblázat). A válaszadók erősen cáfolták azt az állítást is, hogy nem használnak útikönyveket, amely ellenvetés abból a
36 Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám
10. táblázat A hátizsákos utazással kapcsolatos tíz állítás, amellyel a legkevésbé értettek egyet (1 = teljesen egyetért, 5 = egyáltalán nem ért egyet) Átlagos pont szám
Szórás
Eltérés
Viccesebb, ha drogozol (is)
4,04
1,27
1,62
Mobiltelefont használni
4,10
1,06
1,13
Nem látogatok múzeumokat
4,13
0,98
0,97
Nem mosakszom
4,26
1,07
1,15
Csak rockzenét hallgatok
4,35
0,98
0,97
Nem készítek fotókat
4,40
1,03
1,06
Nem használom az internetet kapcsolattartásra
4,47
1,02
1,05
Nem használok soha útikönyvet
4,55
0,87
0,75
Minden backpacker egyforma
4,56
0,93
0,87
Minden backpacker hippi
4,58
0,85
0,71
Állítás
tényből is következik, hogy a Lonely Planet a ’bibliájuk’. A hátizsákosok használják az internetet kapcsolattartásra, ami az internet információforrás szerepét is magyarázza. Ellentétben Ureily (2002) azon elméletével, miszerint a backpackerek nem készítenek fotókat, mert az amolyan tipikus ’turista’ tevékenység, a válaszadók egyértelműen állították, hogy a fotózás a hátizsákos élménynek igenis fontos része. Látva a jelentős különbséget azok között, akik backpackereknek nevezték magukat és akik nem (11. táblázat), az előbbiek voltak, akik leginkább egyetértettek abban, hogy az extrém élmények és a ’vibrálás’ keresése nagyon lényeges elemei a hátizsákos utazásnak. Visszautasítják az olyan negatív imázst, miszerint lusták vagy nem működnek együtt a helyiekkel. A hátizsákosok utazásukat általában viszonylag szabadnak és kreatívnak gondolják és egyetértenek azzal, hogy Jack Kerouc Úton című könyve inspirálta őket (Wilson és Richards, 2004). Egyértelmű, hogy a backpackereknek sokkal pozitívabb vagy társadalmilag elfogadottabb képük van önmagukról, mint az ’utazóknak’, vagy ’turistáknak’ róluk.
9. Konklúzió A kvantitatív és kvalitatív elemekből álló kutatás érdekes képet nyújt a hátizsákos turisták profiljáról, viselkedéséről és attitűdjeiről. A kutatás egyértelműen jelzi, hogy sokan, akik beleférnének a széleskörűen
turisztikai termékek 11. táblázat Backpackerek összehasonlítása más utazókkal (1 = teljesen egyetért, 5 = egyáltalán nem ért egyet) Back packe Egyéb rek Átlagos pontszám
Szigni fikancia szint
A backpackerek extrém élményeket keresnek
2,15
2,59
0,00
A backpackerek lusták
3,94
3,36
0,00
Az izgalom keresése lényeges
2,25
2,71
0,01
A helyi közösségeknek semmit nem adnak
4,05
3,56
0,01
Jack Kerouac backpacker típusmodel
2,95
3,40
0,01
Soha nem megy szervezett útra
2,16
2,59
0,02
Oda mehet és akko, ahova és amikor akar
2,26
2,77
0,02
Jól kijön másokkal
1,89
2,25
0,03
Tudja hogyan kezeljen kényes szituációkat
2,61
2,97
0,03
Az utazás kreatívabb módja
1,65
1,97
0,04
Segíteni akarja a helyieket
2,83
3,17
0,04
elfogadott, tudományos definíció alapján megfogalmazott hátizsákos kategóriába, nem jellemzik magukat ezzel a szóval, továbbá a backpacker, az ’utazó’ és a ’turista’ közötti határ elmosódik. Annak ellenére, hogy a válaszadóknak sok közös vonásuk van, például, hogy viszonylag fiatalok, hogy főleg középosztálybeliek, és hogy jól képzettek, a ’hátizsákos’ címkével ellátott csoport valójában heterogén, különböző motivációkkal, attitűddel, tevékenységekkel és utazási szokásokkal jellemezhető. A backpacker-utazó-turista hármas jelentősége egyértelműen összetettebb kérdés, mint azt korábban feltételezték. Kutatásunk a backpacer, az ’utazó’ és a ’turista’ jelentések kiterjedtségét mutatja. Általánosságban a backpackerek a modern turizmus meghatározó elemei, nemcsak azáltal, hogy megpróbálnak menekülni a modernizálódó backpacker iparág elől, de azzal is, hogy ebben kudarcot vallanak. Ezek a sikertelen próbálkozások kihangsúlyozzák a szakadékot a hátizsákosság ideológiája és gyakorlata között, amelyet Erik Cohen (2004) megfogalmazott. A backpackerek élményeket és kalandot keresnek, de általában ugyanazokat a helyeket látogatják meg, amelyeket más utazók is. Legtöbben nem az igazi kalandra, hanem egyfajta ’biztonságos
veszélyre’ vagy ’kontrollált izgalomra’ vágynak (Hannigan, 2001), amit nem csak egzotikus ázsiai helyek nyújthatnak, hanem kozmopolita európai városok is. A toleráns, társadalmilag engedékenyebb légkör keresett turisztikai árucikk a backpackerek között (Westerhausen és MacBeth, 2003). Vitathatóan, de ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy világszerte ’backpacker paradicsomokat’ hoztak létre. A backpackereknek nyújtott szolgáltatások sűrűsége, a fiatalok dominanciája és a szabadidejükben szórakozást kereső hátizsákosok sajátos légkört adnak ezeknek a helyeknek. Maguk a backpackerek által kialakított központok fontos szerepet töltenek be a backpacker (szub)kultúra működésében. Ezek a helyek ’töltőállomásként’ működnek, ahol az úttól megviseltek forró zuhanyt vehetnek, külföldi sört ihatnak, internetezhetnek és megnézhetik a legújabb filmeket, legfőképpen azonban a többi utazóval való találkozás helyéül szolgálnak. Ezek a találkozások döntő fontosságúak a (szub)kultúra fenntartásában, hiszen, ahogy a Globális Nomád tanulmány is mutatja, a legfontosabb információforrás „az úton” egy baráti útitárs. A hátizsákos turizmus elterjedése kétségtelenül nemcsak a backpackerek által látogatott helyekre volt hatással, de magára a termékre is. A hátizsákos szakirodalom nosztalgiával telített a valódi backpacker turizmus hanyatlása miatt. Gyakran érzékelhető, hogy a hátizsákosság már „nem ugyanaz, mint ami volt”, vagy hogy a konvencionális turizmus elemei elrontották. Afelől semmi kétség, hogy a backpacker utazások szervezettebbek, mint valaha. Mivel a szállást, a közlekedést és a tevékenységeket biztosító szolgáltatók összetett szolgáltatások nyújtása érdekében elkezdtek együttműködni, a hátizsákosság szervezettebbé válhat, mint egy szervezett társas út. Ausztráliában és Új-Zélandon például a turizmus ezen terméke akkorára nőtte ki magát, amellyel komolyan számolni kell. A Backpackers Worldnek például Sydneyben, Melbourne-ben és más ausztrál városokban számos, a hátizsákosok minden igényét kielégítő üzlete van. A backpacker üzletág növekedését a nagyobb vállalatok sem hagyták figyelmen kívül. Az Accor például egy „világméretű backpackermárka hálózatot” fejleszt, a Base Backpacker szállodákkal kezdve Ausztráliában és Új-Zélandon (Travel Scene International, 2003). A hátizsákos ipar növekedése az egyik jele annak, hogy azokra a desztinációkra, amelyeket ezen turisták látogatnak, a backpacker utazás jelentős gazdasági hatással van. Számos közelmúltban készült tanulmány rámutatott a backpacker turizmusból származó előnyökre (Hampton, 1998; Scheyvens, 2002), a múltban azonban viszonylag kevés kutatás készült a hátizsákos turizmus hatásairól. Ez változni látszik, ahogy a hivatalos megközelítések az „elhallgatástól” inkább támogatásba fordulnak (Ateljevic és Doorne, 2004).
Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám 37
turisztikai termékek Felhasznált irodalom Ateljevic, I. and Doorne, S. (2004) Theoretical Encounters: A Review of Backpacker Literature, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 60-76) Bureau of Tourism Research (2002) International Visitor Survey 2002. Canberra: Bureau of Tourism Research COHEN, E. (2004) Backpacking: Diversity and Change, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 43-59) COOPER, M., O’MAHONY, K. and ERFURT, P. (2004) Backpackers: Nomads Join the Mainstream? An Analysis of Backpacker Employment on the ‘Harvest Trail Circuit’ in Australia, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 180-195) GIESBERS, M. (2002) Backpackers: Grand Tour of Toeristenvoer? Unpublished MA Thesis. Tilburg: Katholieke Universiteit Brabant HAMPTON, M.P. (1998) Backpacker Tourism and Economic Development. Annals of Tourism Research 25 (3), pp. 639-660 HANNIGAN, J. (2007) A Neo-Bohemian Rhapsody: Cultural Vibrancy and Controlled Edge as Urban Development Tools in the ‘New Creative Economy’, in T.A. Gibson and M. Lowes (eds) Urban Communication: Production, Text, Context. Lanham, MD: Rowman and Littlefield (pp. 61-81) Hotel Online (2004) www.hotel-online.com/News/PR2004_ 3rd/Jul04_SydneyBase.html (Accessed October 2007) NEWLANDS, K. (2004) Setting out on the road less travelled: A study of backpacker travel in New Zealand, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 217-236) PEARCE, P. (1990) The Backpacker Phenomenon: Preliminary Answers to Basic Questions. Townsville: Department of Tourism, James Cook University. PEARCE, P. (1993) Fundamentals of Tourist Motivation. In D.G. Pearce and R.W. Butler (eds) Tourism Research, Critiques and Challenges (pp. 113-134). London: Routledge RAGHEB, M.G. and BEARD, J.G. (1982) Measuring Leisure Attitudes. Journal of Leisure Research 14, pp. 155-162
38 Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám
RICHARDS, G, and WILSON, J. (2003) Today’s Youth Tourists: Tomorrow’s Global Nomads? New Horizons in Independent Youth and Student Travel. Amsterdam: International Student Travel Confederation (ISTC) / Association of Tourism and Leisure Education (ATLAS) RICHARDS, G. and WILSON, J. (2004a, eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View RICHARDS, G. and WILSON, J. (2004b) Travel writers and writers who travel: Nomadic icons for the backpacker subculture? Journal of Tourism and Cultural Change 2 (1) pp. 46-68 SCHEYVENS, R. (2002) Backpacker Tourism and Third World Development. Annals of Tourism Research 29 (1), pp. 144-164 SLAUGHTER, L. (2004) Profiling the International Backpacker Market in Australia, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 168-179) SPEED, C. and HARRISON, T. (2004) Backpacking in Scotland: Formal Public Sector Responses to an Informal Phenomenon, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 149-167) TNT Magazine / Uni Travel (2003) Backpackers Uncovered. Australia: TNT / Uni Travel Tourism New Zealand (2000) Backpacker Boom for New Zealand. Wellington: Tourism New Zealand URIELY, N., YONAY, Y. and SIMCHAI, D. (2002) Backpacking Experiences: A Type and Form Analysis. Annals of Tourism Research 29 (2), pp. 520-538 WELK, P. (2004) The Beaten Track: Anti-Tourism as an Element of Backpacker Identity Construction, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 77-91) WESTERHAUSEN, K. (2002) Beyond the Beach: An Ethnography of Modern Travellers in Asia. Bangkok: White Lotus WESTERHAUSEN, K. and MACBETH, J. (2003) Backpackers and Empowered Local Communities: Natural Allies in the Struggle for Sustainability and Local Control? Tourism Geographies 5 (1), pp. 71-86