001_C34519HU:idodetektiv_roma 2010.02.16. 15:47 Page 9
Gladiátorjátékok
Két férfi kerülgeti egymást, lassú lépésekkel. Mindketten arra várnak, hogy a másik hibázzon: bármilyen kis figyelmetlenség vagy hanyag mozdulat végzetes lehet. Mindketten erre a kicsi, de halálos hibára várnak. Az arénában, amelynek talaját száraz homok borítja, nagy a forróság, a gladiátorok arcán csorog a veríték. Több ezer néző kiabál hangosan a Colosseum karzatain, biztatják vagy becsmérlik a harcosokat – attól függően, hogy melyikükre fogadtak. Az egyik gladiátor, egy retiarius a bal kezében egy hálót tart, jobbjában pedig egy súlyos, vasból készült háromágú szigonyt. Lábát térdben kissé megrogyasztva, minden izmát megfeszítve áll ott, s egy pillanatra sem veszi le a szemét az ellenfeléről. A másik gladiátor, egy murmillo, kardot tart a jobb kezében, s egy pajzzsal védi magát. Úgy tűnik, azt várja, hogy ellenfele támadásba lendüljön. A retiarius ekkor jobb lábával hirtelen támadólag előrelép, s olyan mozdulatot 9
001_C34519HU:idodetektiv_roma 2010.02.16. 15:47 Page 10
tesz, mintha hálóját rá akarná vetni a másikra. A murmillo megemeli a pajzsát, teste így egy pillanatra fedezetlen marad, s máris a mellébe fúródik a háromágú szigony, amelyet ellenfele villámgyorsan elhajított. A murmillo kezéből kicsúszik a kard, ő maga az aréna homokjába hanyatlik. A győztes a közönség ujjongása közepette az égre emeli az öklét. Ünnepélyes zene hangzott fel, majd a szereplőknek és a film készítőinek a névsora jelent meg az óriási vásznon. A nézőtéren kigyulladtak a fények, Kim, Leon és Julian felállt a mozi kényelmes székeiből. – Hát, ismét győzött a jó a rossz felett – mondta Kim kifelé menet. – Persze, mi mást vártál? – kérdezte Leon, miközben megpróbálta kihalászni a papírzacskó aljáról az utolsó szem pattogatott kukoricát. – Nekem tetszett a film. – Igen, nekem is – felelte Kim –, de nem tudom elképzelni, hogy akkoriban tízezrek nézték ezeket a brutális harcokat. Kiléptek a moziból, és elindultak hangulatos szülővárosuk, Hétfenyves kis sétálóutcáján, ahol sok jellegzetes favázas ház állt. Langyos nyári este volt. – Tízezrek? Azért az túlzás – mondta Leon. Egy kis édességhez támadt kedve, és eszébe jutott a közeli 10
001_C34519HU:idodetektiv_roma 2010.02.16. 15:47 Page 11
fagyizó. Volt még három eurója a zsebpénzéből, és a Veneziában szuper diófagyit árultak. – Egyáltalán nem túlzás, hiszen ma délelőtt mesélte Tebelmann a töriórán. Vagy te megint aludtál? – nevetett Kim. – Én? – rezzent össze Leon, mintha rajtakapták volna. Lehetséges, hogy a mai történelemórán nem volt olyan figyelmes, mint szokott, pedig érdekelte az ókori Róma, amiről Tebelmann tanár úr óráin épp most tanultak. Csakhogy tegnap este elég későn ment aludni, mert lelkes sportolóként egy izgalmas könyvet olvasott a legutóbbi futball-világbajnokságról, s ezért csak éjfél felé oltotta el a villanyt. Most segélykérő pillantást vetett Julianra. – Kimnek igaza van. A ludi mindig nagy esemény volt Rómában – mondta Julian csillogó szemmel. – Senki nem akart lemaradni róla. Leon szeplős ábrázata kérdőre változott: – A ludi? Kim nevetve csapott Leon vállára. – Úgy látszik, te ma tényleg aludtál a töriórán. A ludi azt jelenti: játékok. A harci játékok az arénában! Leon kissé elpirult. Úgy érezte, jobb lesz gyorsan témát váltani. – Menjünk fagyizni! – javasolta. De a Venezia fagyizóban hamarosan ismét a gladiátorjátékokra terelődött a szó. – Ha jól tudom, a Colosseum volt a legnagyobb amfiteátrum a világon – mondta Julian, miközben ne11
001_C34519HU:idodetektiv_roma 2010.02.16. 15:47 Page 12
kilátott az eper- és citromfagyival teli kehelynek. – Ötvenezer néző fért el a lelátóin. Leon elmosolyodott. – A gladiátorok biztosan igazi hősök voltak. Ezrek lelkesedtek értük. – Hősök? Még hogy hősök! – csattant fel Kim. – Téged teljesen megtévesztett ez a film. Hiszen azok a férfiak mind foglyok voltak, akik lemészárolták egymást az arénában. – Nem hiszem – ellenkezett Leon. – A filmben profik is voltak közöttük. Olyan harcosok, akik önként mentek az arénába és igazi sztárok lettek. Kim megkocogtatta mutatóujjával a homlokát. – Igen, a filmben! De csak ott! Leon megrázta a fejét. – Honnan tudod? Esetleg a történelemkönyvben olvastad? Ez nekem is feltűnt volna. – Ne vitatkozzatok már! – mondta Julian. – Hiszen rendelkezésünkre áll a világ legkiválóbb könyvtára. Utánanézhetünk a könyvekben! Leon az órájára pillantott. – Részemről oké, még két órát ráérek. Kim is egyetértett. – Csak előbb még haza kell ugranom, hogy elhozzam Kiját. A szüleim ma vendégségbe mennek, ő pedig nem szívesen marad egyedül – de hát ezt ti is tudjátok.
12
001_C34519HU:idodetektiv_roma 2010.02.16. 15:47 Page 13
Fél órával később Julian a titkos kulccsal kinyitotta az a 780-as években épült Szent Bertalan bencés kolostor könyvtárának kapuját. A kapu nyikorogva tárult ki, odabent a termek üresen tátongtak a félhomályban. Ilyenkor késő délután Hétfenyves városka nyilvános könyvtára már zárva volt, senki nem zavarhatta meg a barátokat, akik csendben osontak a kissé recsegő, parkettázott padlón. Kija ment legelöl, tágra nyílt szemekkel. Kecses testének minden kis izma megfeszült, mintha már előre örült volna egy közelgő kalandnak. A termekben, amelyeken keresztülhaladtak, a polcokon ezernyi könyv állt, melyek évszázadok tudását és történeteit őrizték. Végül a barátok megérkeztek abba a terembe, ahol az ókorral foglalkozó tudományos művek voltak. Több Rómáról szóló könyvet is levettek a polcról, és letelepedtek velük egy nagy asztal köré. – Nézzétek! – kiáltott fel hamarosan Julian, és egy márványszobor fotójára mutatott a vastag könyvben, amelyet lapozgatott. – Ez itt Titus császár. Ő avatta fel a Colosseumot a Krisztus utáni 80. évben. És most figyeljetek! Az avatási ünnepség száz napon át tartott, és nem kellett belépődíjat fizetni! Hihetetlen! Száz nap! – Én is felfedeztem valami érdekeset – szólalt meg Leon. – Igazam volt! Ebben a könyvben az áll, hogy 13
001_C34519HU:idodetektiv_roma 2010.02.16. 15:47 Page 14
a gladiátorokat két kaszárnyában készítették fel a harcra. Az edzők tapasztalt gladiátorok voltak, akik sok pénzt kerestek. Tehát valóban voltak közöttük profik is! Biztosan nagyon kemény fickók lehettek! – Ez úgy hangzik, mintha a legszívesebben most azonnal bevonulnál gladiátorként az arénába – gúnyolódott vigyorogva Kim. – Hiszen a „Leo” latinul oroszlánt jelent, nem? Épp jó név! Leo, a legyőzhetetlen, a hősök hőse, az istenek barátja! – „Ave, Imperator, morituri te salutant!” – vetette közbe Julian, és kissé meghajolt ültében. – Tessék? – Ez azt jelenti: „Üdv néked, Császár, a halálba menők köszöntenek!” Legalábbis itt ezt írják. A gladiátorok ezzel a mondattal üdvözölték a császárt, és meghajoltak előtte. Ezután kezdődhetett a küzdelem. Leon csak a fejét csóválta. – Én akkor sem hiszem, hogy mindannyian nyomorult halálraítéltek voltak. Szerintem a gladiátoroknak igenis volt rá esélyük, hogy híressé váljanak. Ekkor Kim halkan azt mondta: – Miért nem járunk utána a dolognak? – és sokatmondó pillantást vetett Julianra. Julian megértette, mire céloz Kim, és okos, keskeny arca felizzott. – Talán valóban újra meglátogathatnánk a Tempuszt. Mit gondoltok? 14
001_C34519HU:idodetektiv_roma 2010.02.16. 15:47 Page 15
– Igen! Utazzunk el a Colosseum megnyitójára! Biztos irtó izgalmas volt! Klassz lenne, ha ott lehetnénk! – mondta Leon lelkesen. – És sok mindent megfigyelhetnénk közvetlen közelről – tette hozzá Kim. – Hiszen a jövő héten dolgozatot kell írnunk az ókori Rómáról. Tebelmann biztos sok kérdést tesz majd fel a harci játékokról is. – Akkor mire várunk még? – kérdezte Julian kalandra készen. A barátok elindultak a csigalépcsőhöz, amely egy tágas terembe vezetett. Természetesen ebben a teremben is könyvespolcok húzódtak körben a falak mentén. De a barátokat csak egy bizonyos polc érdekelte, amely a terem végében állt. Egymásra néztek, azután egyesült erővel félretolták a hatalmas polcot a padlóba süllyesztett sínen. Ott magasodott előttük a Tempusz ajtaja, amelyet csillagok, napkorongok, holdsarlók, maszkok és halálfejek díszítettek. A gyerekek egy pillanatig még haboztak, egyikük sem merte megtenni az első lépést. Kija azonban egyszer csak hirtelen felugrott, és a kilincsre akaszkodott. Az ajtó nehézkesen kinyílt. Odabent köd volt, és kékes fény derengett. A padló az idő ritmusában lüktetett a három jó barát talpa alatt. Számtalan ajtót pillantottak meg, amelyek felett egyegy évszám volt látható. Az idődetektívek szorosan 15
001_C34519HU:idodetektiv_roma 2010.02.16. 15:47 Page 16
egymás mellé álltak, és tekintetükkel a 80-as évszámú ajtót keresték. Julian fedezte fel elsőként. A barátok még egyszer egymásra néztek, és Kim karjára vette a macskát. Készen álltak. Julian kinyitotta az ajtót. Mindhárman megfogták egymás kezét, és teljes erőből Rómára koncentráltak, mert a Tempusz csak így tudta őket a megfelelő helyre repíteni. Ezután elnyelte őket a fekete semmi.
16