Görögkatholikus Szertartástan. Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28. szám. és a KELETI EGYHÁZ kiadóhivatalában MOST JELENT MEG;

Most jelent meg a Melles—Szántay-Szémán-féle

Görögkatholikus Szertartástan n e g y e d i k , lényegesen b ő v í t e t t kiadása

Kozma János

átdolgozásában

Megrendelhető a Szent István Társulatnál B u d a p e s t , VIII., Szentkirályi-utca 28. szám

és a KELETI EGYHÁZ kiadóhivatalában Miskolc, Hunyadi-utca

Dr. SzántaysSzémán

István:

„Eucharisztia-Unió" a nagy horderejű felkarolása

uniós gondolat

érdekében

unionisztikus

munka

értékes adattal.

írt

alapos

igen

sok

Kapható:

I

3. s z á m . Ára 3 P 8 0 fillér

Templomi ruhák készítését és javítását a legegyszerűbbtől a legnemesebb művészi ízlésű kivitelig vállal és olcsón készít az A. C. keretében szervezett karitativ csoport. Vezetők:

Béres Dezsőné sz. Zapotoczky Gitta és

Kozma Jánosné Miskolc, Borsvezér-u. 6 3 / a a KELETI EGYHÁZ kiadóhivatalánál

Kérjen árajánlatot!

Miskolc, Hanyadi-u. 3. sz. Ára postával együtt 80 fíll.

Tekintse meg remek mintáinkat!

MOST

JELENT

KELET ÉS AZ

MEG;

EUCHARISZTIA

A Keleti Egyház 1937. évi folyamának tikus cikksorozatának különlenyomata. Ára 2.20 P. Előfizetőknek : 1.20 P.

eucharisz-

KELETI EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

FŐSZERKESZTŐ:

SZáNTAY-SZÉMÓN ISTVÁN dr. SZERKESZTŐ:

KOZMA ifiNOS

MEGJELENIK HAVONTA,

CIKKEK. Hajdudorogi Papp Antal c. érsek: Hódolatunk az Eucharisztia és első szent királyunk jobbja előtt. Rohály Ferenc dr.: Szentségek az unió .szolgálatában. Krajnyák Gábor dr.: A görögkatholikus egyház helyzete Szent István korában. KRÓNIKA.

JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL

SZERKESZTŐSÉG ÉS KI A D Ó H I V A T A L : MISKOLC, HUNYADI-U. 3. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. KÜLFÖLDRE ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁI BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595

Ankétunk a liturgikus könyvek magyarra fordítása ügyében. IRODALOM. Dr. Mihály Ernő: Szent István élete és művei. (Ism. Szántay-Szémán István dr.) Regnum. (Ism. Szántay-Szémán István dr.) Lang Hugó OSB: Rövid liturgika világiak számára. Ford. Solymos Vendel. (Ismerteti: Rohály Ferenc dr.) FIGYELŐ. Az uniós mozgalom Hollandiában. KELETI LEXIKON. Apostoli törvénygyűjtemények. — Áldoztatás. — Alexandria. — Paszkál. Legközelebbi számunk közvetlenül az eucharisztikus kongresszus előtt, május közepén jelenik meg.

V. ÉVF. 4. (45.) SZÁM. 1938. ÉVI ÁPRILIS HÖ

Ecclesia Orientalis

AnnusV.Nr.4.(45.)Apr¡lis1938.

Organum menstruum scientificum Graeci r. Cath. — Administrate: Miskolc, Melinda-u. 1L Hungaria. — Pretium annuum 8 aur. Pengő. SUMMÁKIUM HUJUS NUMERI: Summa reverentia nostra erga SS. Eucharistiam et erga S. Dexteram primi regis et Apostoli Hungáriáé, S. Stepha-

ni. — Sacramenta qua media unionis sacrae. — Ecclesia Gr. rit. Cath. in Hungaria tempore S. StephanL

r

Eglise Orientale

V-' Année. Nr. 4. (45.) Apr. 1938.

Revue grec-catholique scientifique, mensuelle. — Administration: Miskolc, 11. Rue Melinda (Hongrie). Abonnement annuel: F. 8. ARTICLES ESSENTIELS DE CE NUMÉRO: Nos hommages à 1' Eucharistie et à la sainte relique du premier roi de Hongrie. — La situation des Hongrois

Orienta Eklezio

catholiques uniates à 1' époque de Sainte Etienne.

V-a jaro. Nro 4. (45.) A P rilo 1938.

Öiumonata scienca organo de la grekrita katolikaro. — Administrado : Miskolc, Melinda-u. 11. Hungaruja. Jarabono 8 oraj pengő. ARTIZOLOJ DE TIU CI NUMERO: Riverencego antau la S. Eucharistio kaj antau la S. Dekstra Mans de la unua reg'o kaj Apostolo de Hungarujo, S. Stefano. — Sakramentoj kiel bazoj

The Oriental Church

de la S. Unueco. — Situacio de la grekrita katolika Eklezio en Hungarujo en la járov de S. Stefanus.

vol. v. Nr. 4. (45.) Apr. 1938

Greek Catholic Scientific Periodical. — Publication: Miskolc, Melinda-utca 11. (Hungary). — Subscr.: Gold-Pengő 8 a year. CONTENTS: Payng homoge to the Holy Sacrament and the sacred relic of the first king of Hungary. — Sacraments in

Orientalische Kirche

Service of the religions union. — Situation of the greek cath. church in Hungary in the age of king Saint Stephen.

v Jahrg. Nr 4 (45.) APni 1938

Griechisch-katholische wissenschaftliche Monatsschrift. "Verlag: Miskolc, Melinda-utca 11. (Ungarn). Jahresbezug: Gold-Pengo 8. ENTHÄLT U. A. D I E ARTIKEL: Huldigung vor dem Allerheiligsten Sakrament und vor der heiligen Reliquie des ersten Königs von Ungarn. — Heilige Sakramente im Dienste der kirch-

liehen Union. — Die Sage der grichisch katholischen Kirche in Ungarn zur Zeit Stephanus des Heiligen,

HÓDOLATUNK AZ EUCHARISZTIA ÉS ELSŐ SZENT KIRÁLYUNK JOBBJA ELŐTT HAJDUDOROGI PAPP ANTAL kyzikei c. érsek a miskolci apostoli administratúra kormányzójának a konzultori testület 1938. március 1-i ülésében tartott megnyitójából.

Anyaszentegyházunk gyermekei, a katholikus hívek ezrei és százezreinek szívét hevesebben dobogtatja az a tudat, hogy néhány hónap múlva résztvehetnek az Ur Jézus, a Királyok Királya diadalmas ünnepén, az élet Kenyerének, az Ő, lelkünket tápláló szent testének és vérének: a legméltóságosabb Oltáriszentségnek imádására hazánk fővárosában

ez évi május hó végén az egész földkerekség kül-

dötteinek jelenlétében rendezendő 34-ik Nemzetközi Kongresszus

impozáns,

fényes

Eucharisztikus

ünnepségein.

A jó Isten nagy kegyelme nyilvánult meg annyiszor sújtott, a világégés után pedig egyharmad részére lecsonkított szegény szülőhazánk felett, amikor Megváltónk földi helytartója: Szentséges Atyánk legmagasabb intézkedésével megengedni méltóztatott, hogy az ezen évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hazánk területén, annak fővárosában tartassék meg. Imádattal borulunk le a jó Isten előtt ezen vigasztaló nagy kegyelemért, melynek elnyeréséén honalapító első szent királyunk s az árpádházi magyar szentek buzgó imáikban kérték a boldogságos Szűzanyát, hazánknak Szent István király által választott nagy Patronáját. Nagy kegyelem ez a jó Istentől, nagy öröm és kitüntetés ez számunkra, amikor több nemzet áhítozott, versengett annak elnyeréseért. *

A szentségi Úr* Jézus, az Oltáriszentség imádásának kultusza egyidejű annak alapításával. A Krisztushivők az apostoli időktől kezdve imádattal borultak le az élet Kenyere előtt, készek voltak életüket adni annak megvédésére, amint azt a kis Szent Tarzicius ifjú vértanú esete igazolja, aki a Valerián-féle üldözés idején arra vállalkozott, hogy az úr Jézus legszentebb testét egy beteghez elvigye s akit a pogány katonák a Via Appián amiatt agyonvertek, mert nem engedte, hogy azt tőle elrabolják. A legméltóságosabb Oltáriszentségnek a nagy nyilvánosság előtt való imádása, diadalmas menetben való hordozása, a Festum Theo85;

foriae a 13-ik század közepén kezdődött. Az eucharisztikus gyűlések az Oltáriszentség tanának bővebb kifejtésére, hódolatára,imádására. a 19-ik század második felében vették kezdetüket főképen Franciaországban, Belgiumban és Svájcban. Ezek azonban a mult század végéig csak nemzetiek voltak és nem nemzetköziek Hatásuk azonban így is nagy volt minden nemzet életében. A nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok megtartására a lumen de coelo nagy Pápája, X I I I . Leo 1897. évi november 28-án kiadott „Providentissimus" kezdetű apostoli levele adta meg a buzdítást és lelkesedést, amelyben a Szetnatya dicsérettel emlékezett meg az Úr Jézus legszentebb Szíve kultuszának

mindenfelé való elterjesztéséről, a Mária-tisztelet felkeltett lángolásáról s az Ő jegyese: Szent József megnövekedett kultuszáról s a . hit védelmére szánt összejövetelekről. „Mindazonáltal — ú g y m o n d — az isteni ajándékok foglalatának azt tartjuk, ha a népekben az Oltáriszentség iránti hódolat növekszik azáltal, hogy ezen célból újabb időben igen híres összejöveteleket tartanak . . . Semmi sem látszik ugyanis előttünk hatásosabbnak a katholikusok lelkületének felébresztésére a hit bátor megvédése céljából, valamint a keresztény névhez méltó erények gyakorlására, mint az, hogy a népnek vonzalma tápláltassék és finomíttassék a szeretet ama csodálatos záloga iránt, mely a béke s az egység köteléke." „Minthogy tehát e nagy űgy legnagyobb gondunkat képezi és amiként az Eucharisztikus összejöveteleket gyakran dicséretben részesítettük, ugyanúgy most a bőségesebb gyümölcsök reményétől indíttatva, kötelességünknek tartjuk, hogy azok részére égi pártfogót jelöljünk ki ama szentek közül, akik Krisztus Testének fölséges szentsége iránt forróbb vonzalommal lángoltak ... Ezek közül a legméltóbb hely Bayloni Paszkált illeti meg, aki a mennyei dolgok

iránt különösképen vonzódó lelkületet örökölt és miután a nyáj őrzésében a legártatlanabbul töltötte el ifjúságát, a szigorúbb életű ferencesek

közé

lépett.

Az isteni Vendégség szemléletéből olyan tudományra tett szert, hogy tudatlan és tanulatlan létére a hit legnehezebb kérdéseire s tanaira is meg tudott felelni és még ájtatos könyveket is képes volt írni. Ugyanő az Oltáriszentség igazságát az eretnekek között is nyíltan megvallotta, amiért is sok és súlyos szenvedéseket viselt el s mint

Tarzicius

vértanút,

őt is gyakran

halálra

keresték.

Legfőbb tekintélyünknél fogva azért jelen levelünk erejével Bayloni szent Paszkált az Eucharisztikus Kongresszusok különleges égi pártfogójául jelentjük ki és tesszük meg, az ő példájától és védnökségétől bizalommal várva, hogy a keresztény nép közül na-

86;

ponkint többen és többen retetükkel a megváltó Úr

fordulnak Jézushoz."

majd

lelkükkel,

szívükkel,

sze-

A lángelméjü Szentatya, X I I I . Leo pápa ezen apostoli levelének nagy hatása volt az egész katholikus világban. Újabb és újabb egyházmegyei és nemzeti eucharisztikus kongresszusra gyűltek öszsze a papok százai és a hívők ezrei és felfigyeltek erre az Egyház ellenségei is. Mint a ferencrendi P. Amato Burguera, spanyol egyházi író .„Enciklopédia de la Eucharistia" című hét kötetes művében e század elején írja: „A katholikusok az eucharisztikus kongresszusokkal riadót fújnak; bátorítják és összeforrasztják szellemi, erkölcsi és anyagi erejüket a titkok legszentebbjének védelmére. — így azután erősödik a hit, növekszik a remény és föllángol a szeretet. — örül az Egyház, látva, mint egyesülnek az ő tanítói s tanuló tagjai — s fölujjong, amikor ámulva szemléli ama fönséges és népes szentségi körmeneteket, amelyek által megszégyenül az eretnekség, megremeg a szabadkőművesség és ordít az egész pokol a megvettetés miatt,, látva legyőzetését és eltiprását."

íme a nagy Pápa szózatának hatása s az Eucharisztikus kongresszusok védőszentje, Bayloni Szent Paszkál Istennél való közbenjárásának, buzgó imáinak eredménye, akit még arra kérünk: eszközölje ki a jó Istennél, hogy a nemzetközi eucharisztikus kongreszszuson résztvevők szívében gyújtsa lángra s állandósítsa Krisztus szeretetét s azt az elhatározását, hogy minél gyakrabban járuljanak az Úr Jézus legszentebb teste s vére vételére, hogy nemes példaadásuk áthassa az egész társadalmat s megváltoztassa, Istennek tetszővé tegye annak életét. A gyakori szentáldozás segít elő bennünket a tökéletesedés út-

ján és erősít meg minket a nagy útra, mely a mennyországba vezet. A janzenismus azt tanította, hogy az Oltáriszentség csak a kiváltságosak eledele, nem annyira kegyelmi eszköz, mint inkább a már elért életszentség csalhatatlan jele. Ezen elítélendő állíttással szemben Szálézi Szent Ferenc, minden idők legkiválóbb lelki vezetője ezt mondja: „Ha a világ fiai azt kérdezik tőled: miért áldozol oly gyakran, mondd nekik: azért, hogy megtanuljad Istent szeretni, hogy tökéletlenségeidet levetkezzed, hogy gyarlóságaidtól megszabadulj, hogy szenvedéseidben vigaszt lelj es gyengeségeid ellen erőre tégy szert." (Philothea.) Már IV. Jenő pápa is nagy súlyt helyezett arra, hogy a lelkipásztorok híveiket a gyakori szentáldozásra buzdítsák; 1438. évben kiadott apostoli levelében így szól a legméltóságosabb Oltáriszentség hatásáról: „Ez a szentség kiváltja mindazt a hatást, amelyet az

87;

anyagi kenyér és ital kivált az élvezetével, növelésével és az erő visszaszerzésével."

a testi élet i

fenntartásával,

A nevezett Pápa szavaira támaszkodva mondja a nagy lelki vezető, Szalézi Szent Ferenc az angyalok eledeléről: „az Oltáriszentség orvosság, mely megóvja a szervezetet a gonosz hajlandóságok los mérgétől; olyan az, mint a méz, vagy a\ cukor a gyümölcs konzerválja nagyon gyarló lelkünket a bün rothadásától."

halászámára:

Használják fel Főtiszt, fiaim és Testvéreim ezen költői képeket és hasonlatokat szentbeszédeikben híveik oktatására és buzdítására a szent nagyböjt folyamán. De egyúttal oktassák őket arra is: miképen kell előkészülniük az isteni Vendégségre, nehogy a ház urától, az Űr Jézus szavai szerint ezt kelljen hallaniok: „Barátom, hogy jöttél ide, menyegzői

ruhád

nem

lévánf"

Szent Pál apostol szavaival figyelmeztessék őket: „Vizsgálja meg magát

az ember és úgy

egyék

a kenyérből."

( I . K o r . 11, 28.)

Az élet kenyere az, az Úr Jézus legszentebb teste, amelynek tó élvezete nélkül nincs számunkra üdvösség, nincs örökélet. maga az isteni Üdvözítő oktatta erre apostolait, tanítványait és luk s utódaik által bennünket, mondván: „Ha nem eszitek az berfia

testét és nem isszátok

az ő vérét,

nem

lesz

élet

mélHisz álta-

Emtibennetek."

(Ján. 6, 54.) Oktassuk azért és szoktassuk híveinket a szentgyónásra áldozásra való helyes előkészületre. Mutassanak önmaguk dát nekik saját életükkel!

és a szentis jó pél-

*

örömmel tapasztalom és dicsérettel említem itt fel lelkészeim a népmisszióknak rendezése körül. Istennek hála, a mult ősszel 15 egyházközségbe, e hónapban pedig 5 helyre hívták meg a jó bazilita atyákat missziók tartására; remélem, hogy húsvétig nem lesz olyan lelkészetünk, amelyben népmissziók vagy renovációk nem tartattak volna. Adja a jó Isten szent áldását e lelki fürdőkre, hogy azokból mint a Bethezdai tóból, meggyógyultan lépjenek ki a lelki betegek, az egészségesek pedig még erősebbekké váljanak és szent lelkesedéssel haladjanak előre a tökéletesedés útján. A népmissziók, a jól végzett szentgyónás és szentáldozás által lelkileg újjászületve, — remélem — méltóképen fognak részt venni a zarándoklatban a nagy eucharisztikus kongresszuson lelkipásztoraikkal együtt arra jelentkezett híveink. Figyelmeztessék is erre gyakorta őket Főtisztelendőségtek, hogy kellő lelki összeszedettséggel, buzgó áhítattal jelenjenek meg ezen a zarándoklaton. buzgólkodását

Hisz

88;

nem

látványosságok

élvezetére,

nem szórakozás

végett,

ha-

•nem Krisztus Királyunk, Megváltónk, Üdvözítőnk előtt való hódolattételre, a legméltóságosabb Oltáriszentség imádására fogunk ott megjelenni, ahol az öt világrészből oly sok nép és nemzet képvise-

lőinek szeme fog reánk irányulni. Hitvallást fogunk ott tenni és Kelet ege alatt kifejlődött ősi görög szertartásunk szépségeit a nemzetek képviselői előtt bemutatni. Mint a Szentírás mondja: Isten a rend Istene; tartsunk ezért ott szép rendet; mutassunk kellő áhítatot, buzgóságot, lelki elmélyülést, meghatottságot, hogy másoknak is épülésére szolgáljunk, hogy első szent királyunk, magyar hazánk megalapítója, aki édesanyjától tanulta ismerni ősi görög szertartásunkat — örvendező arccal tekintsen le reánk a mennyek országából — és készséggel vigye imáinkat a boldogságos Szűzanya és Általa isteni szent Fia elé. Imádkozzunk buzgón mindig, épen úgy a szent zarándoklat alatt is szeretett magyar hazánkért, annak jólétéért, amelyet oly sok csapás, annyi megpróbáltatás és siralmas megcsonkítás ért pár évtized előtt! Imádjuk a szentségi Jézust és kérjük őt: szüntesse meg a háborúkat, a belvillongásokat, a forradalmakat, a szeretetlenséget, állítsa vissza, adja vissza- a szívekbe az Ö szeretetét, adjon békét ismét az emberiségnek — és régi dicső szabad hazánkat, Szűz Mária országát teljességében adja vissza nékünk! Úgy legyen! * —

Az Eucharisztikus, világra szóló ünnepségekhez közvetlenül fog csatlakozni első szent királyunk halálának 900 éves jubiláris fordulója is f. é. május hó 30-án, amely napon az egész magyar nemzetnek egybe kell forrnia, és hálát adnia az isteni Gondviselésnek ama nagy kegyelméért, hogy országalapító és országépítő szent királyunk hagyatékát máig megőrizhettük! Egyben fogadalmat is kell tennünk, hogy azt a jövőben is szent lelkesedéssel megvédjük. Habár ez az ünneplés az egész ország joga és kötelesség^, mégis elsősorban katholikus ünnepnek tartjuk azt, mert a szent király hitét, mely az apostolok és az ősegyház hite, a kath. Egyház őrizte s ápolja immár közel ezer éven át! Szent István király dicsőséges Jobbkeze a rendezőbizottság terve szerint Miskolcon, székhelyünkön is időzni fog néhány órán át f. é. július hó 3-án. Az időpont és a napszak még nincs véglegesen megállapítva; de maga a tény olyan nagy horderejű, hogy annak megünneplésére már most készülnünk kell nekünk is. Mihelyst véglegesen meg lesz állapítva annak időpontja és programmja, külön körlevélben fogom arról értesíteni Ft. papságo89;

mat és általuk híveinket; de már most felkérem a Főtiszt, lelkész urakat, hogy híveiket a Miskolcra annak idején való zarándoklásra buzdítsák és előre szervezzék meg. Legyenek itt felnőtt híveink és a fiatalság népviseleti ünnepié ruháikban, a tanuló ifjúság lelkészeik és tanítóik vezetése mellett, hogy a nemzeti hódolatból, amelyet itt a vármegyék és városok hatóságai fognak megrendezni s azok összes lakosai kifejezésre juttatni, mint egységes lelki vezetés alatt álló egyházi terület: Apostoli Kormányzóságunk

is mintaszerűen

vegye

ki

részét!

SZENTSÉGEK A Z UNIÓ SZOLGÁLATÁBAN Irta: ROHÁLY FERENC dr.

Az Anyaszentegyház szent jelei, szentelményei ¡sokszor hívják fel figyelmünket a Krisztus Evangéliumában rejlő életerőre. Nemcsak van, létezik, hanem él s terjeszkedni kíván. Epiphania vízszentelése szinte dramatizálja a Jordán nagy eseményét, melyben a Szentháromság titkát nyilatkoztatja ki Isten szemléltetően. Amint viszik a hívek a szenteltvizet s viteti az Egyház a hajlékok megszentelésére, szinte előtör a gondolat, hogy a víz misztériuma magával hordja a kinyilatkoztatott és szentelő Szentháromság titkát — az életbe. Az Atya először tesz nyilvánosan bizonyságot Fiáról, s Krisztus a megbizonyított isteni tekintéllyel indul elsődleges megváltói munkájára, a tanításra, az isteni ige hirdetésére, az isteni mag szétszórására. Az Evangélium életre kel és terjeszkedik. Gyertyaszentelő felvillanó gyertyafénye Simeon énekét loboghatja, duruzsolja: „Világosságul a pogányok megvilágosítására (Lk. 2, 32.)." Krisztus a világ világossága, s a világosság tündöklik, hogy megvilágítson „minden világra jövő embert" (Jn. 1, 9.). Csakugyan a krisztusi tanítás él és terjeszkedik, mert az Egyház ezeket a gondolatokat intésnek veszi s bennük a missziós parancs örök mementóját látja. Érdekes ellentéte ezeknek a szentségek sorozata. Majdnem mindegyik szentelményt használ részben anyagául (szenteltvíz, chrisma, szentelt olaj, áldások), mégis a szentségek a terjeszkedő, tehát kifelé törő sokaságból egységet formálnak. A keresztség Krisztus titokzatos testének, az Anyaszentegyháznak közösségébe fogja össze azokat, akik Krisztusban megkeresztelkednek. A bérmálásban ennek az egységnek munkálóia épen maga a Szentlélek. Ha a keresztség összefogta közösségbe a lelkeket, az Eucharisztia ezt a szerves közösséget állandóan táplálja és fenntartja, 9Q

„O signum unitati s, o vinculum charitatis!" — ahogy Szent Ágoston felkiáltott —1 eucharisztikus kongresszusunknak is jelszava lett.. A poenitentia. is az egység közösségébe vezeti és kapcsolja vissza azokat, kik a bűn által ebből kiváltak. Egyházi rend és házasság a szentségek létalapja, gyökere és propagativ eszköze, tehát az egység forrása. Az utolsó kenet pedig egyenesen pecsétje, hiszer a közösséghez való tartozás bizonysága a földi élet befejezésével s a közösség számára való megőrzés az örök élet mesgyéjén. Mikor azt látjuk, hogy Krisztus Egyházában a szentségek menynyire munkálják az egységet, az életközösséget, s tekintetünk Kelet felé irányul, önkénytelenül is felmerül a gondo.at: ott is megvannak a szentségek mind, sértetlenül, a hitkincs sem nagyon hiányos, csak a Krisztus Egyházával való életközösségben történt szakadás: vájjon ebben nem munkálhatnák-e az egységet épen a szentségek! *

Vitatkoznak azon, hogy a schizma, vagy ha úgy tetszik, annak ellentéte, az unió milyen kérdést Vannak, akik azt állítják: liturgikus. Mások úgy vélik: fegyelmi. Sokan mondják: dogmatikus. Kétségtelen, hogy mindegyikben van igazság. Rituskérdés, mert ez az elkülönülés nyilvánvaló jele, némiképen fenntartó eszköwe is. Tagadhatatlan azonban, hogy elsősorban fegyelmi, hiszen nem más, mint a Krisztus földi helytartójának kijáró engedelmesség megtagadása, vagy elvállalása. Ma egyúttal dogmatikus kérdés is, az engedelmesség ugyanis hitelvi alapon áll. Mégis azt kell állítanunk, hogy nem teljesen liturgikus, nem egészen fegyelmi s nem kizárólag dogmatikus kérdés. Hogy nem teljesen ritus-kérdés, azt alig kell igazolnunk. Egy ritus kebelében is volt schizma. Elég az ellenpápák idejére, a nagy nyugati szakadásokra, anglikánizmusra, vagy az ókatholikusokra hivatkoznunk. Viszont különböző szertartások is meg tudnak lenni egységben, nyugatiak s keletiek egyaránt. Még azt sem mondhatjuk, hogy egészen fegyelmi kérdés. Minden dissidens elvi alapokra építi állásfoglalását. Számtalan a példa reá: Photius, Caerularius vádpontjai, Luther tételei, stb. Ha azonban a vádpontokat vizsgáljuk, azok rendszerint indulatokat takarnak s mihelyt az indulatok tüze kialszik, a dogmatikusnak mondott vádak összeomlanak. Aligha akad ma pl. keleti theológus, aki a kovásztalan kenyeret az Eucharisztia érvénytelen anyagának minősítené, vagy a szent áldozatot be ne mutatná a megholtakért, tagadván a purgatóriumot. Tehát nem is kizárólag dogmatikus kérdés. A dolgot más oldalról vizsgálva, érdekes tünetet tapasztalunk. A dissidens vezérek, haeresiarchák lelki képe rendkívül bonyolult összetételt mutat. Élesen kidomborodó, uralkodó alapvonás a kevélység. S itt mindjárt eszünkbe jut az Apostolfejedelem szava: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad." (Péter I. 5, 5.) Aligha járunk távol az igazságtól, ha az ilyen szakadásokat elsősor91;

ban a vezetők Aefifí/vesztettségének tudjuk be. A felsorolt dolgok csak tünetek, jellegzetes megnyilatkozások, a gyökér, az ok alighanem itt van. Másik kiemelkedő vonás a hit gyengesége. Ennek oka pedig róstzben tudatlanság, részben emberi rövidlátás, s végül nem kis mértékben akarati gyengeség. Yagyis a hit kegyelme eredménytelen. Hozzá kell még azt is tennünk, hogy a nagy vallási szakadások idején az Egyház színe-java sem állt hivatása magaslatán s a dissidens vezérek, ezt kihasználva, bizonyos erkölcsi fölény látszatával szálltak szembe a hivatalos hatalommal s indokolták mozgalmuk létjogosultságát. Mindez a gyakori hitélettel áll legszorosabb kapcsolatban s kea y l m i kérdés. Úgy látszik, ezek szerint a visszatérésnek, az egyesülésnek útja is gyökerében kegyelmi kérdés. v e m akarjuk ezzel azt állítani, hogy nem kell tisztázni elvi kér déseket. Kell. nagyon is kell. De nem ezek az elsőrangűsk. Azt sem vitathatjuk, sőt hangsúlyozzuk, hogy a primátusnak sértetlenül kell érvényesülnie továbbra is. Magát a liturgikus kérdést is felszínen kell tartani, sőt az unió szolgálatába kell állítani. (Szabadjon itt hivatkoznunk épen ily tárgyú értekezésünkre: Liturgia az unió szolgálatában, 1936.) Csupán azt véljük: tüneti kezelés helyett a dolog gyökerére kell néznünk s a kérdést más oldalról kell megoldásra vinnünk. Az elvi kérdéseket tisztáznunk kell és pedig a dogmák sértetlenségével. Ezt a hit kívánja, maga az egyház fogalma követeli. S Kelet népe is megérti, hiszen nem egy hitvita viharát élte át az első hét században s éppen a katholikus tant segítette diadalra. De! Az Egyház életében a polémiák kora vajmi kevésszer járt^ fellendüléssel. Nem a vitatott, igazolt, védelmezett, hanem az élő hi" volt a szentek közösségének éltető eleme. Igaz, hogy előnyös, ha valaki a hit tartalmát alaposan ismeri, magyarázni, sőt még védelmezni is tudja, de ez nem minden, sőt nem is kizárólagosan elég, mert: „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed: az ördögök is hiszik ezt és remegnek" (Jakab 2, 19.) - hirdeti a kinyilatkoztatás. Sokkal fontosabb, hogy a hitnél az értelmi, rationalis elem mellett az akarati tényezőt emeljük és hangsúlyozzuk ki. Hiszen a hit meghatározásában is benne van: „a hit akarati tevékenység (fides est actus voluntatis)."

A hit igazságait le kell szögezni, kellő fogalmazásban meg kell érteni, de polémia, controversia nélkül. Nem egyedül a szigorú logikával bizonyított igazsáp (veritas) hódít, mert ennek ereje csak addig tart, míg a vitatkozó felek közös ismeretelméleti (noétikai) alapon állnak. Mihelyt ez megszűnt, az igazság ilynemű hódító hatása is kétes. Különösen áll ez a hit titkaira. Ott nem a megismert, vagy bizonyított belső igazság a hit alapja, hanem a kinyilatkoztató Isten és a. tanító egyház tekintélye. A hit számára nagyon sokszor 2

hódított a vele kapcsolatos jóság (bonitas), sőt szépség (pulchritudo) is. Forgassuk csak nagy konvertiták vallomásait s meggyőződünk róla. Amikor az unió útját keressük, azt elsősorban az élő hit felébredésében, a hitélet fellendülésében kell sejtenünk. Annak a hitéletnek fellendülésében, mely elevenen él és életet inspirál. Ennek az élő hitnek felébresztése azonban körülményes dolog. A múlt század racionálista, az értelmet egyoldalúan kiemelő irányzatának hatása alatt a theologia a hit értelmi részére vetette a súlyt. Magyarázta a Credót. Értelmezte, boncolgatta a parancsokat. Ma más világszemléletben élünk. A voluntárizmus nyomja reá bélyegét a korra. Az iskola már nemcsak tanít, hanem nevel. Az Egyháznál sem elég magyarázni, bizonyítani, védelmezni a Credót, Decalogust, hanem reá kell nevelni az embereket. A nevelés tényezője kettős, természetes és természetfölötti. így is mondhatnók: emberi és isteni. A természetes emberi vonásokban szükséges a bölcsesség, de nem nélkülözhető a helyes mérték. Világszemléletünk ugyanis még nagvon torz. Anthropocentrikus. Túlértékeli az emberi erőt, kevés szerepet szán az isteninek, a kegyelemnek. Az igazság megismeréséhez azonban szükséges a bukott, elhomályosult értelmű (embernek az értelmet megvilágosító kegyelem (gratia illuminans). Magához az élő hithez a rokkant akaratú embernek nélkülözhetetlen az akaratot indító kegyelem (gratia inspirans). A hitből fakadó élethez, az erkölcsi törvények megtartásához pedig a segító kegyelmek egész sorozata kell. Itt van szerepe a szentségeknek, mint kegyelemeszközöknek a hitélet fellendítésében s az élő hit inspirálásában, az unióban. Miért kell a szentségek szerepét annyira hangsúlyoznunk! Mert a mai világ még nem tudja kellőképen értékelni. Érdekes a lelki kép. Hívő sereg. Kényes hajszálig a hitvallásra Elemzi legnagyobb aprólékossággal a parancsokat. Mikor azonban a kegyelemeszközökhöz ér, nem találja meg a szerves kapcsolatot a hit, erkölcs és kegyelem között. Magabízást, kegyelemszegény világszemléletet termel ki s természetes, hogy törekvése bármilyen nemes legyen is, nem hoz kellő gyümölcsöt és maga a hitélet szük körre zsugorodik. Nézzünk körül az életben s nagyon szomorú tapasztalatot szerzünk. Mi pl. az emberek lelki képe a keresztségről? Olyan esemény, amire vissza nem emlékezünk; értékeljük a katekizmus szavával, de csak elvben, hogy t. i. megszabadított az eredeti bűntől és minden más bűntől. Azután nincs tovább! Hogy az palingenesis (újjászületés), hogy az a mi életünkbe fel nem értékelhető változást hozott, a megváltott nemzetségbe sorozott, istenfiúságot szerzett. Krisztus titokzatos testének szerves közösségébe kapcsolt; Isten országának vagyok örököse, az Egyház kincseinek részese, szentek közösségének tagja, az Istennel élek életközösségben (enoikesis), én, az „új te12;

remtmény," ennek öntudatával s a velejáró kötelezettségek érzésével, — kiben él ez elevenen? — Ez is benne van a katekizmusban, de nem kapcsolatos a parancsok negatívumával, a bűnnel, — kifejezetten kegyelemtani dolog — s az embereknek nincs érzékük hozzá. Természetes, hogy így azután Szent Pál intelme, kellő módosítással a keresztségre is vonatkoztatható: „Szítsd fel magadban az Isten kegyelmét, melv kezem rádtétele folytán benned vagyon" (Tim. II. 1, 6.), — nem nagvon érvényesül. Túlzó akarnokságával az ember inkább akadályt gördít a kegyelem elé. S kifejlődik az anyakönyvi katholikusok légiója, Bűnbánó Magdolnák, Dizmászok serege, bukdácsolók, küszködők sokasága, de alig van tiszta, állandó kegyelmi életet élő, diadalmas nemzedék. Az élet a szentek közösségének paródiája. Bérmálás! Kelet gondolatvilágában a keresztséggel együtt vész el az öntudatlan múlt ködében. Nyugaton az ifjúság rövid felvillanású emlékei közé tartozik, fehér ruhával, ünnepséggel, ajándékkal, — de maradandó hatás nélkül. Hogy a keresztség megpecsételése (sphragis), befejezése, teljessé tétele (teleiózis), az újjászületett életnek az Isten Lelkével való animálása, az életnek a Szentlélekkel való maradandó (habitualis) megszentelése, az életben való Szentlélekliordozás —• mert az Isten Lelke úgy lebeg az új teremtmény felett, mint lebegett az első te1 remtésben a vizek felett, — kinek él ez az öntudatában? Ki próbál ezzel a kegyelemmel élni? S csodálkozunk, hogy lelketlen robot, embertelen küszködés az élet, még a lelki élet is? Eucharisztia! Panis angelicus, misztikái gyakorlat, áldozás lelki ünnepnap stb. De a „panis quotidianus" mellett ez a görög vonass: „panis supersubstantialis" (artos epiousios), s ez is misztikus értelemben, kinek a gondolatvilágában él? Ki szemléli úgy az eucharisztiát, mint a zarándokság állapotában leledző ember rendszeres lelki táplálékát? Ki fogja fel úgy a szentmisét, hogy az Krisztus titokzatos testének, az Anyaszetegyháznak naponkint megújúló ünnepélyes, közös áldozata és áldozati lakomája, melyre hivatalos a titokzatos test (megkereszteltek) minden tagja? Ki fogadja úgy a szent áldozást, mint a közösség összefogó erejét, mint élő közösség éltető vérkeringését, állandó életfenntartó erejét? Amíg az eucharisztia csak trónon áll hódolásra, amíg a. szentmise meg nem értett, kívülről szemlélt, ásatag formula marad, amíg a szentáldozás ünnepi esemény s nem mindennapi szükség lesz, addig ne csodálkozzunk, hogy a gőgös ember testi gőgje letiporja a lelket, a szemérmes koldus éhen ténfereg az életküzdelemben. Bűnbánattartás! Hajdan kemény vezeklést jelentő poenitentiá, ma ájtatossági gyakorlat. Egyházirend! Ismeretlen valami. Papságnál is elsősorban hatalomforrás, figyelem nélkül arra, hogy egyúttal kegyelmeknek is bőséges kútfeje. A házasság eszmevilágában is előbbrevaló az „esküvő", mint a szentségi, tehát kegyelemeszközlő jelleg. Az utolsó kenet valamiféle mentő öv az élet tengerén, az örök 94;

kévalóság révpartja előtt s nem a Krisztussal való közösség utolsó megpecsételése, nem a gyógyító Krisztus várása, nem az utolsó útra kisérő társ (viatieum) kézfogása. Ne csodálkozzunk azután, ha gyónások özöne mellett kevés a „metanoia" s hiányzik a szentek sokasága. Ne akadjon fenn senki raita, ha a papság lelkisége nemcsak apostoli, ne álljunk értetlenül a házasság válsága előtt, s lássuk okát annak, miért oly szélsőséges az emberi viselkedés a szent kenettel szemben! Értsük meg, alapjában miért van az. hogy az Evangélium szelleme nem tud diadalra jutni a mai világban, annyi buzgó erőkifejtés ellenére sem; nem tudia szentté formálni kellő arányban az Egyház híveit és inspiráló, vonzó hatása nem érvényesülhet az Egyházról leszakadt tömegek felé. Szentségek a lelkiélet szolgálatában? Igen! Nem újszerű ez a gondolat. Hiszen a magyar A. C. két évi munkatervében benne volt a keresztség és bérmálás kegyelmeinek a fölelevenítése. A liturgikus mozgalom még hamarább munkatervébe állította. „Alte Quellen neuer Kraft", ígv nevezik a liturgikus apostolok a liturgiát s elsősorban a szentségekre értették azt. Hogyan történjék ez? Mindenekelőtt úgy, hogy az igehirdetés necsak a hitvallásra és parancsokra szorítkozzék, hanem épen olyan fokban, vagy még hangsúlyozottabban helyet nyerjen benne a kegyelem és szentségtan, De ne csak elméletileg használják ki, hanem a nevelő eszközök között első helyre állítsák. Milv módon? Akként: használják ki a szentségi ritus nevelő ereiét! Kétségtelen, vannak olyan szentségek (keresztség, bérmálás), melyekben magánál a cselekménynél ez majdnem lehetetlen. Hiszen a csecsemőknek szolgáltatják ki s maga a szertartás is évszázados fejlődés gyümölcse. Még hozzá olyan termék, mely hosszú cselekménvsorozatot tömörít egy mozzanati közösségbe, holott minden cselekmény súlyos, nevelő értéket adó gondolatot képvisel. Ha a szentségek kiszolgáltatásánál nem lehet ezeket a mozzanatokat kihasználni s fi felvevő számára gvümölcsözővé tenni, megtehetjük ezt utólag és meg is kell tennünk Mennyi nevelő értéket találunk a keresztség és a bérmálás szertartásában, ha elemezzük! Csak a nálunk ma szokásos, egyszerűsített szertartást nézzük! Kereszttel jelölik meg a szentség vételére jelentkezőt. Ezzel kezdődött valaha a katechumenatus. A kereszt láthatatlan jelét hordja homlokán a megváltottság választottja, a szentek közösségének jegyese, a leendő istengyermek. A kereszt tanítása és gyümölcse kell, hogy hatoljon szívébe, lelkébe. A kereszt legyen ettől kezdve reménysége, támasza a kísértésekkel szemben. Nem az a kereszt, mely az élet terheit szimbolizálja, hanem a megváltás keresztje, a szabadulás esköze, —• a -—'ízelem jele! Névadás. Ez sem olyan jelenté* .való, járulékos dolog. Új nevet kap (felnőttekre gondolunk). Szakítás ez a régi, bűnös világgal, belekapcsolódás a szentek sorába. Hiszen nem esetleges tárgyak14;

ról, tulajdonságokról nevezik, hanem a szentek közössége valamelyik diadalmas tagjáról. Szent-nevet visel a szentek közösségében. Szentnek a nevét, ki pártfogója lesz földi életének, diadalmas életpéldája küzdelmeinek. Ez a név szentségre kötelezi! Kézfeltétel Ne kutassuk a történelmi mutat, melyben ez a jogi birtokbavétel jele volt (Isten tulajdonába vette). Olvassuk csak az imát: „ . . . védő szárnyad alá menekülő... írd be őt az élet könyvébe . . . legyenek szemeid mindenkor irgalommal r a j t a . . . Vidámítsd meg . . . (kikerült a „massa damnata"-ból, örvendezzen a „gens benedicta"-ban) . . . " Ezt a gondolatot nemcsak jelképezi, hanem végre is hajtja az exorcismusok sorozata. Miért van több! Mert a katechmunenátus alatt ismételten végezték. Látszólag a dámon kiűzése e szertartás, mintha a hittanulónál a Megszállottságot tételezné fel. Valójában azonban kisajátítás az ördög „jogköréből." Az első könyörgés a sátánnak szól, Isten nevében való, szigorú kitiltó parancs. A második és harmadik már Istenhez intézett fohász győzelemért a tisztátalan szellemek felett s befogadásért a szentek tiszta társaságába, „Tedd őt Krisztusod szent nyájának lelki juhává, Egyházad tisztes tagjává, országod fiává s örökösévé." Az ellentmondások a keresztelkedő személyes megnyilatkozásai s bizonyságtétele afelől, hogv 17 érte könyörgő Egyházzal együtt érez, Krisztusba bele akar kapcsolódni. Erre az egyéni megnvilatkozásra vezeti be az Egyház a Szentek közösségébe. Olajkenés: felavatás a küzdő egyház tagjai közé. Felkenés a diadalmas küzdelemre. Régi keresztelési mód alámerítéssel, erős kidomborítása a vízből való újjászületésnek. Fehér köntös, gyertya az ünnepélyesség kifejezése, de nem különleges jelentés nélkül. Fehér ruha a megszentelő kegyelem habitusát szimbolizálja, gyertya a hitben és jócselekedetekben való tündöklést. A bérmálás a maga egyszerű fenségével teszi fel a koronát a szertartásra, melynek jelentőségét a római levél (6, 2—11.), indokolását pedig az evangelium (Mt. 28, 16—20.) adja. Vagy nézzük az eucharisztia szertartását! Ez nem más, mint a szentmise. Micsoda értékek, az eucharisztia fenségét kiemelő gondolatok rejteznek benne! Föld termése és az ég záloga. Emberek ajánlata, de az Istenember áldozata. Verejtékes munka kenyere, szerény örömök gyöngyöző bora, mégis élet kenyere és üdvösség kelyhe. Esedezés, engesztelés, hálaadás az emberiség részéről; leereszkedő, öszszefogó Istenközösség az Isten oldaláról. Táplálék, de nem szellem nélkül. Királyi vendégséget evangelizáció előz meg, zsoltárok s könyörgések összhangjában. Poenitentia. Nincs talán szertartása! Dehogy nincs! Közhasználatban leegyszerűsödött a feloldozó imádság elreeitálására, az Euchologion azonban többet mutat. Ekténia, zsoltár, tropárok. Az m

Egyház esdekel, a vezeklő a földre borúi. Csak azután következik a bűnvallomás. Megint imák s a végén a feloldozás. Mennyire megkívánja ez a megalázkodást a vezeklőtől. Hogv reámutat a bűnbocsánat nagy voltára, mikor a feloldó ítélet előtt az Egyháznak kell olyan serényen imádkoznia, közbenjárnia, míg végre megtörténhetik a kiengesztelődés. Az egyházi-rend szertartása alapjában véve végtelenül egyszerű, mégis mennyire kiemeli a szentség kegyelemeszközlő tevékenységét! A kézfeltétel imája így zárul: „imádkozzunk tehát érte, hogy leszálljon reá a Legszentebb Lélek kegyelme!" Azután mindegyik nagy rendnél a szentelő két hosszú imája következik s a nép könyörgése, nemcsak a hatalomért, hanem a kegyelmekért is. A házasság tisztán könyörgés-sorozat. „Áldd meg őket... Őrizd m e g . . . " újra, meg újra ez hangzik. Még az ünnepélyességet kifejező koronázás is annak a küzdelemnek gondolatát tartja ébren, mely a házasokra vár. A negyven vértanújelölt egyik aposztatájának helyét pótolja a pogány katona, ezért nyert az égből is koronát. Valahogy a házastársaknak is az a feladatuk, hogy a küzdelemben kibukóttak helyére új, szentnek való anyagot állítsanak. Utolsókenet. Szinte érthetetlen az ünnepélyesség. Mit keres a halálos ágy mellett annyi pap"? Minek a beteget a templomba vinni? Minek a reggeli istentisztelet schemájára alkotott hosszú szertartás, a végén a sok imával, olvasmánnyal, olajszenteléssel és kenésekkel? Kérdések sora tolul ajkunkra. — Érthetetlen, mert más ideologiát hordoz, mint a mi felfogásunk az utolsókenetről, s az utolsó dolgokról. Az sem tagad halált, ítéletet poklot, de a szentek közösségének szemszögéből nézi, a megváltottak szintjéről szemléli mindezt. Az irgalomért jobban esedezik, mint ahogy retteg az Isten igazságától. Valósággal megismétli az ősi nagyszombati ritust, mellyel az újjászületésre, a keresztségre készültek, a sok olvasmánnyal, oktatással. De mindez már nem a beavatásra irányul, hanem a titkok jövendő bírására. Nem Isten bölcsességét szemléli, hanem végtelen nagy erejét és kiáradó jóságát. A beteget, nagy küzdelmei közepette a szentekkel véteti körül (figyeljük csak meg az olajkenés imáját!), hogv tőlük nyerjen bátorítást, vigasztalást és segítséget. Az Evangélium árnyékában pedig Isten védőszárnyai alatt érezze magát. Az Isten színe előtt járp lélek az Egyház segítségével Isten kebelére jut, a küzdő egyház tag' ja által a dicsőültek reménységébe lép, ezzel a gondolattal nyújtja a szentséget. A szentségek pedagógiai kihasználása még nem kegyelembiztosítás, vetheti ellent valaki. Kétségtelen! De az is biztos, hogy az Egyház ezeket a szertartásokat sohasem azért alkotta, hogy üres parádékat rendezzen, hanem, hogy a kegyelemosztáskor a k e g y e l m e t nyerő alanyt és a kegyosztó isteni akaratot összhangba hozza, az alanyt a kegyelem befogadására disponálja, a kegyelem hatásának előfeltételeit biztosítsa. Amikor a szentségek liturgiájának megelevenítését kívánjuk, csak azt akarjuk, bogy az Egyház nevelő eszközei végezzék el az előkészítő munkát — s reméljük, hogy a veendő szentségi kegyelem 97;

hatékonyabb lesz, a meg nem ismételhető szentségeknél pedig ez az öntudatra ébresztés a szentségi charaktert fogja befolyásolni a különleges szentségi segítő kegyelmek felélesztésére, vagy kieszközlésére. « Ha ezt tesszük, már az unió szolgálatába is oda állítottuk a szentségeket. Felgerjesztettük ugyanis a hitéletet itthon. Az élet életet inspirál, életcirkulációt indukál ott, ahol ugyanazok a szervek megvannak. Ha Kelet népe megérzi, hogy azok a kegyelemforrásak, melyek nála is majdnem formává merevedtek, másutt életelemmé váltak, a mai, agonizáló világban életösztönénél fogva életre kelti őket. Ha pedig a szentségekben odaát is élet lesz, megelevenedik a béna tag. De nemcsak megelevenedik, hanem a szentségek szentségének Krisztusa szétfeszíti az erek elkötését s a megelevenedett tag Krisztus megnövekedett titokzatos testének eleven életközösségében fog élni. Engedjünk utat a szentségi kegyelmek érvényesülésének, nogy amit emberi munka lerombolt s emberi bölcsesség helyreállítani jem tudott, vegye munkába az Isten kegyelme s állítsa helyre mindenható ereje!

A G Ö R Ö G KATHOL1KUS E G Y H Á Z SZENT I S T V Á N K O R Á B A N

HELYZETE

Irta és Bécsben a Pázmáneumbaii 1938 január 19-én rendezett Keleti napon felolvasta: dr. Krajnyák Gábor tb. kanonok, budapesti parochus.

Egy nemzet a maga hőskorát minél messzebbre, lehetőleg a bibliai korba igvekszik visszavezetni. Hőskornak nevezzük azonban azt is, mely bár történeti időben játszódik le és nem nyúlik vissza ismeretlen évezredes múltba, de viszont olyan korszaka egy nemzetnek, mely egészen új élet küszöbét jelenti reá nézve. A magyarságnak ilyen második hőskorszaka az az idő, mely alatt búcsút mondott a pogányságnak, tehát évezredes és hősi eposzokba merülő kultúráját fölcserélte olyan kultúrával, mely tőle teljes átalakulást kívánt.. Ez a kultúra a kereszténység. A nemzetnek ezen átalakulása valóban bősöket termelt ki a magyar ősiség talajából. Nem csoda, hogy viszont ebbe a második hőskorszakba szeretnek bekapcsolódni, eredetüket addig visszavezetni azok az intézmények is, melyek ezen ú j állapot előidézésében mint magától értetődő faktorok szoktak egyébként közreműködni. A magyarok megtérítése olyan különleges szépségeket tár szemeink elé, aminőket alig találunk más nemzetek történetében. Ilyen különleges érdekesség a két szertartású egyháznak szereplése a magyarok megtérítésénél. Nem kérdés és nem probléma tehát, hogy e hőskorszak kialakításában mindkét szertartású egyház résztvett. Mi görög szertartású kath. magyarok szent hagyományként őrizzük és a ránk maradt történeti emlékekkel igazoljuk azon ősi 98

meggyőződésünket, hogy a magyarok megtérítésénél kezdettől fogva egyházunk tevékenyen közreműködött. Ezt a meggyőződésünket • annál inkább is nyíltan vallhatjuk, mert azzal senkinek sem ártunk, ellenben a hitéletnek új erőforrásait fakasztjuk fel vele és a szent uniónak teszünk vele jó szolgálatot. A magyarság keresztény hőskorában a görög egyház tőle telhető erővel és igyekezettel közreműködött. De e tekintetben nem vindikál magának olyasvalamit, ami rendkívüli és túlhajtott ambíció jellegét involválná maga után. A kérdést egyébként már régen eldöntötték azok az újabbkori kutatások, amelyek amellett bizonyítanak, hogy a magyarok a görög egyház hittérítőitől szent keresztségben részesültek, sőt azt is mondhatjuk, hogy a szent keresztséget tőle azok a főurak vették fel, akiknek lelkében első ízben fogant meg a magyarok megtérítésének szent elhatározása. Csak mindenkinek örömére szolgálhat, hogy abból a magasztos misszionáriusi munkából, mely egy nemzet megtérítésénél kínálkozott, serény igyekezettel és szinte egymással versenyezve kivette részét mindkét szertartású egyház. Hogy aztán ki szerezte meg magának a dicsőséget, az nem attól függött, mintha a másik kevésbé serény és ügybuzgó lett volna, hanem annak magyarázata az akkori idők körülményeiben keresendő. Magyarország a Kelet és a Nyugat közti országút szerepét játszotta már akkor is és ma sem mondhatjuk, hogy ne éreznők a földrajzi fekvésnek ezen eléggé nehéz adottságát. Nálunk soha se lehetett csak nyugatról beszélni és ha kultúránk egészen is nyugat kultúrája, nem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni a kelet pszichéjének hatásától. Ez is egyik magyarázata annak, hogy Magyarországon a legősibb idők óta mindkét szertartású egyház igyekezett sajátos körülményei szerint tért hódítani. Szent István idejében a keleti egyház területén már érezhető volt annak a nagy viharnak az előszele, mely a keleti egyházszakadással végződött. Az ilyen vihar rendesen nem jön hirtelen. Erői sokáig ott lappanganak az élet minden vonatkozásában, a politikában^ épen úgy, mint a hitéletben. S az ilyen vihar előtti fojtott levegő nincsen nagy hasznára az olyan nagy gondolatok megérlelésének, mint aminőt a pogány magyar nemzet megkeresztelkedése is jelentett. Ha az eszme kedvező talajra is talált, de nélkülözte azt a belső támogatást, amit a körülmények kedvező alakulása biztosított volna számára, hogy nemcsak valóra váljék az eszme, hanem intézményesítve, a magyarság lelkét át is alakítsa, átformálja s ezzel az eszme diadalát minden időkre biztosítsa. A latin egyházban mások voltak a körülmények. Politikailag, vallásilag egységes hatalmak uralkodtak a latin egyház területén. Azokat nem érintette az ozmán hatalom erőteljes és fenyegető közeledése, amely keleten megbontotta az egyház fiainak egységes frontját és tönkretette politikailag, vallásilag az útjába eső országok életét. Nyugaton a X — X I . században mély ¿rkölcsi sülyedés jelei észlelhetők ugyan, de ugyanakkor a reform zsinatok tisztulás folyamatát sürgető munkájának megújhodást jelentő előszele is hető. melv később a cluny-i reform tiszta levegőjét árasztotta a n.yu99;

gáti egyházban. Ezek a körülmények erősen befolyásolták a magyarság keleti vagy nyugati szertartás szerinti megtérésének kérdését* Nagyon érdekesen indokolja meg a görög egyháznak a térítési munkában beállott nehézségeit egy orosz kézirat, mely értesüléseit eredeti görög feljegyzésekből merítette. Ez a kézirat a következőképen adja elő a görög egyháznak szerepét: „Mielőtt a görög püspökök a peonok országába bejöhettek és őket az írás szavaira megoktathatták v o l n a . . . a görögök birodalmát sok rázkódás és félelem érte, mi miatt a peon népet hamarjában nem tudták megerősíteni a hitben, főleg azért sem, mert saját nyelvükön írott könyveik nem voltak. A latinok a görögök tétlenségét észrevevén, Rómából felkerekedtek és a magyaroknak nevezett peonokat könyveikkel és írásaikkal hitükre tértették." Biborbanszületett Konstantin császár, Teophánes és Skylites egykorú görög írók följegyezték, hogy a X I . század közepén isteni sugallattól indíttatva Gyula, Erdély fejedelme és Bulcsu, a Balaton környékének kényura Konstantinápolyija mentek és ott szt, keresztségben részesültek. Az ottani patriarka egy Hierotheus nevü jámbor szerzetest püspökké szentelt fel és Gyula fejedelemmel Magyarországba küldte. Egyes feljegyzések szerint Hieroteus csak Viddinig jutott el, ott megállapodott és onnan szerzeteseket küldött a barbarok földjére. Más följegyzések erről nem tudnak. Inkább látszik valószínűnek, hogy Gyulával együtt egészen erdélyi fejedelmi házáig jutott el, mert nem igen hihető, hogy a fejedelmi ház megtérítését, megkereszteléaét másra bízta volna. Ez olyan alkalom volt egy hittérítő számára, amelynek kihasználásától semmiféle félelem, még életének kockáztatása sem térítette volna el. Neki tulajdonítható tehát, hogy családját megkeresztelte s a keresztény hit első magvait Erdélyben a magyar föld talajába elhintette. Gyula házanépe között szerepel az ő szép leánya, Sarolta, akiről följegyezte a történelem, hogy a kereszténységet a magyarok Között ő kezdte terjeszteni. Kiváló tulajdonságaival, temperamentumos magyar természetével az országban és úgy, mint a külföldi fejedelmi udvarokban egyaránt mindenkit meghódított. Meghódította Géza fejedelmet, akinek felesége lett és neki köszönhető, hogy a félig pogány, félig keresztény Géza rendelkezést adott ki:: „minden keresztényt, aki az országba jön, vendégszeretettel és biztatással kell fogadni." A Gellért legenda pedig a következőket mondja: „Azon időben volt a Maros városában egy Ochtum nevezetű igen hatalmas nagy fejedelem, aki a görögök szertartása szerint keresztelkedett volt meg. Az említett Maros városában monostort épített keresztelő Szent János tiszteletére, apátot helyezvén bele görög barátokkal az ő törvényük és szertartásaik szerint." Miután Csanád legyőzte Ochtumot így folytatja: „Maros városába menének, ahol görög barátok valának, kik az istentiszteletet az ő szertartásaik szerint gyakorolják vala. A püspök aztán tanácsot tartván Csanád ispánnal azon görög apátot a barátokkal együtt átvivé Oroszlánosra, az ő monostorukat pedig Csanád a püspöknek és a barátoknak adá át, kik is abban lakoztak, míg Szent György vértanú monostora felépült." 100;

Szt. István, miután az országban rendet teremtett, hozzálátott belső megszervezéséhez. Püspökségeket alapított, szerzetházakat létesített. Az intézmények létesítésénél gondja volt a latin és görög szertartású egyházak igényeire. Politikai bölcsességből, tekintettel a keleti egyházban előadott vallási és a mohamedánizmus terjeszkedése következtében bekövetkezett politikailag bizonytalan helyzetre, országával együtt a Nyugathoz csatlakozott, de a hitélet követelményeit nem tévesztette >szem elől. Édesanyja, Sarolta görög szertartás szerint ismerte meg a keresztény vallást s mivel nemcsak lelkes magyar asszony volt, de a kereszténység terjesztésének apostola és kiváló édesanyja is, egészen bátran mondhatjuk, hogy az első imádságra fiát, Szt. Istvánt ő tanította meg görög szertartás szerint. Szt. István édesanyja nevelő hatását kell látnunk abban is, hogy Szt. István udvarába a női szerzetesek közül nem a bencéseket, hanem a görög bazilisszákat hívta be. Ezt azonkívül azért is tette, mert az akkori időkben a bazilisszák letelepítése a kor viszonyaiból kifolyólag egészen természetes is volt, hiszen ők voltak a legműveltebb apácák és emiatt nem csak nálunk, hanem Olaszországban, Németországban és a többi nyugati államokban is mindenütt szívesen látott vendégek voltak. A behívott apácák részére nagyszerű monostort létesített Veszprémben. A monostort nagv javakkal és privilégiumokkal látta el. Kivette a veszprémi püspökség joghatósága alól és egyenesen az esztergomi érsek alá helyezte, ezért nevezte el érsekinek. A monostor oklevele, melv hiteles példányában a 1109-ből származó Kálmán-féle renovációs oklevélben maradt fent' ránk, beszél az apácák seregéről, akiket a szent király oda összegyűjtött. Az oklevél egész felépítése, szerkezete, egyházi vonatkozásai és az úgynevezett poena spirituális része a görög egyház szertartási jellegét viseli magán. Magyar fordítása a következő: „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Én, István, (hivő) keresztény s az egész Hungria királya, miután létesítettem, szerveztem és berendeztem a szentséges Istenanya, veszprémi, érseki monostorát s összegyűjtöttem benne apácák seregét a magam lelkiüdvösségéért, nőm és gyermekeimmel egyetemben s az egész Pannóniáért, rendelem (ezennel). Ajándékozok ennek a monostornak 9 falut földestől együtt. Ezen falvak nevei a következők: először Szárberény, negyvennyolc tűzhellyel és hat halásszal, azután egy másik falut, Szántót harminc családdal, — ez a Dunánál van, —• továbbá (ajándékozok) husz családot a szentséges Istenanva beiktatásakor, úgyszintén a szambótui révet hét révésszel, hasonlóan a vásárvámot is, valamint lovas szolgát hatvanat, halászt a Dunán tizenkettőt, ácsot hármat, kovácsot kettőt, kádárt egyet, esztergályost egyet, (van aztán) Palozna'kban egy birtok részes vincellérrel s Faddon is egy vincellér, Melegdi, s hogy ilyen is legyen, járulékul ajándékozom a Szentháromság szigetét. Az összes falu nevek együttesen ezek: először Szárberény, azután Máma, azután Sándor, azután Kenesse, aztán Csittény, aztán Szántó, aztán Fadrag, aztán Zalészi, aztán Gröröncsér. S több más egyebet is ajándékozok a szentséges Istenanyának, az érseki monostornak, ho^rv a monostoré legyen, amíg csak az ég és föld áll. De 101;

szabad rendelkezési joggal is felruházom ezt a monostort, avégből, hogy azokat, akik nem akarnak a monostor fennhatósága alatt lakni, a fejedelemasszony és a nővérek rendelete nélkül űzzék ki arról a helyről, kedvük és akaratuk ellenére. Ha pedig valakit azon kapnának, hogv abból, amit én a monostornak adtam, elszakítana, vagy elidegenítene valamit, legven az az én nemzetségemből vagy bárki más, akár király, akár főúr, akár hadvezér, akár püspök, akár más valaki, átok szálljon rá az Atyától, a Fiútól és a Szentlélektől, legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénktól, az Istenszülő és mindenkor Szűz Máriától, a mindenek felett dicséretes apostoloktól, a háromszáztizennyolc atyától és minden szentektől és tőlem, bűnöstől." Sokan vitatkoztak már az oklevél érdekessége fölött, mert nem tudták megérteni, hogy a szent király, miért adott az apácáknak görög oklevelet. És ha a Kálmán-féle renovációs oklevél latin szövegéből olvassuk ezt a mondatot: „juxta linguam auctoris graece", egyesek megfejthetetlen rejtély előtt állanak, hiszen ez azt jelentené, hogy az alapító, aki nem lehet más, mint Szent István, görög anyanyelvű volt. Én azt hiszem, hogy Kálmán ezzel a kifejezéssel azt akarta kifejezésre iuttatni, hogy Szent István cancelláriájában a görög nyelv szokásos volt és ő maga is éppen olyan tökéletesen beszélt görögül, mint akár magyarul s mivel görög apácák számára készült az oklevél, másképen az oklevelet céltalan dolog lett volna kiállítani, hiszen az apácáknak a benne foglaltakat érteniük is kellett. Ezt épolyan természetesnek kell venni, mint azt, hogy később a latin apácák számára az okleveleket latinul állították ki. Nincs benne semmi érthetetlen, megfejthetetlen tehát. Szent István nemcsak bazilissza apácákat hozott Görögországból, hanem templomépítőket is. Annak az általános megbecsülésnek az oka pedig, mely őket egész Európában körülvette, az ő tiszta belső életük volt. Mert nemcsak legműveltebbek voltak a többi apácarendek között, de szerzetesi életük is a legfegyelmezettebb volt. Nevelő iskoláik is nagy becsben állottak s el sem lehetett képzelni mást, hogy a főúri leánynemzedék ne az ő intézeteikben nyerte volna neveltetését. Az akkori követelménveknek megfelelően ugyanis nyelvekre, közismereti tárgyakra, -'továbbá táncra, finom társalgásra, kézimunkára és a háztartás minden ágára tanították a magyar leánynemzedéket és ami nagyon fontos volt, hogy az egész nevelési rendszert áthatotta a magyar nemzeti szellem. Szent István jól tudta, hogy egy nemzetet, különösen, amikor a pogányságból tért meg, megnevelni, intenzív nőnevelés nélkül nem lehet. De alkalmat is akart adni a szent király, hogv a magyarság lelke igényeit ezen a téren is kielégíthe se és hogy kedvet kapjon a fiatal keresztény leánynemzedék a zái • dai életre. Ezeknek az ajkán már a magyar nyelv csendült fel, ami a görög szertartással együtt szokott járni. A monostor a királyi udvar házi monostora volt. Itt imádkozott, meditált a szent király, itt töltötte idejének nagy részét Gizella királyné, itt tettek szüzességi fogadalmat Szent Imre és Mária felesége, hogy lemondva a földi örömökről, megteremtsék az erköl102;

. esi értékek nagy rezervoár ját a mindkét nemű magyar ifjúság számára. És itt himezték azt a gyönyörű szép harangkazulát, a görög felonhoz hasonló miseruhát, amelyet jelenleg koronázó palástnak használ a magyar nemzet. Ezt a miseruhát az 1031 szept. 2-ára tervezett nagy ünnepségre készítették. Akkor kellett volna Szent Imre herceget megkoronázni. Az ünnepség elmaradt Szent Imre herceg váratlanul és tragikus körülmények között bekövetkezett halála miatt és így a ruha alkalmazására sem került sor. Később pedig kegyeletből és nemzeti gyászból ezt a ruhát soha sem használták, soha semmiféle pap misénél magára fel nem vette, hanem bekerült a királyi kincstár szekrényeibe, mint drága ereklye és megmaradt mai napiglan megbecsülhetetlen magyar nemzeti kincsnek, a Szent István kor dicsőséges hirdetőjének és a XI. századbeli bizánci művészet legszebb emlékének. Mária Terézia óta használják koronázó palástnak. Akkor ugyanis a régi palást elveszett, valószínűleg I I . Szulejmán alatt és inert a koronázó palást a szent király és Gizella királyné lehelletét sugározta magából, átalakították és palástnak kezdték használni. Az átalakítást úgy hajtották rajta végre, hogy két oldaláról egy-egy sávot vágtak le, miáltal a mai formáját nyerte. A palástot az apácák az akkori legdrágább anyagból, úgynevezett rózsás és csillagos mintájú cendel bíborból készítették. Ebből az anyagból csak az uralkodók ruhái, purpura imperiálisai készültek és azt csak a konstantinápolyi császári ginaeceumokban, női szövő műhelyekben lehetett kapni. Az apácák erre a finom anyagra díszítéseket hímeztek. Legalkalmasabbnak látszott erre, mert legtöbb változatosságot is jelentett a görög ikonosztáznak a képgyűjteménye. A bibliai képek közé belekombinálták Szent István, Gizella és Szent Imrének a képét is. A feliratokat pedig Gizella rendeletére latinul himezték ki. Ezekből a feliratokból tudjuk kétséget kizáróan megállapítani, hogy a palást ténvleg 1031-ben készült. „Casula haec data et operata est Ecelesiae St. Mariae sitae in civitate Alba anno ab incarnatione Christi M X X X I indictione X I Y . a Stephano rege et Gisela regina." A képek elhelyezése a paláston egészen olyan, mint a görög szertartású templom ikonosztázionjának elrendezési módja és hogyha ránézünk a palástra, az ikonosztázion jut eszünkbe. Szent István a veszprémvölgyi zárdát anyakolostornak létesítette azzal a céllal, hogy rajokat bicsásson ki magából az ország egész területén. Hogy ez mennyiben sikerült, nem tudjuk megállapítani, de hogy mégis voltak filiái, azt a Bihar megyében, Tormovón Stesített zárda igazolja. Ugyanis ott ehhez hasonló virágzó zárda létezett. Alapítására vonatkozó okmányok elvesztek, csupán egyj utalás van, amely a zárda létezését kétséget kizáró módon igazolja. Az utalás I. Gejcsának a gróni apátságot alapító levelében fordul elő a következő formában: „A halas tóból, mely Woizernek hivatik, két harmadot kap a gróni kolostor, mert egyharmada a tormovói apátnőé." Feltehetjük, hogy ebben a monostorban himezték Szent István erszénvét és Szent László palástját. Az erszényen a felira22;

tok ószláv nyelvűek, de görög egyházi vonatkozásúak. Szent László palástját a zágrábi székesegyházban őrzik. Kiváló művészi munka, de értékben messze mögötte maradt a koronázó palástnak. Szent István korában a magyar görögkatholikus egyház élete tehát fennmaradt drága emlékeivel azt igazolja, hogy a magyarok megtérítésénél tevékenven közreműködött és amikor már a kemény pogány magyar ugart megpuhította és az evangélium magvát beléje elvetette, a latin egyház hatalmas térítői munkája terebélyes fát nevelt az elvetett magból, mely ezer éve védőbástyája az európai kultúrának, dicsősége a magyar élniakarásnak és ékessége az Anyaszentegyháznak. A pátriarchai vagy Nikon féle orosz kézirat a görög egyház térítői tevékenységét Szent István halálával befejezettnek tekinti: és egyszer csak fejedelmeik egyike, Stefán nevezetű, elhunyt az ürban, sok jót cselekedvén. Látván pedig a latinok a görögök elerőtlenedését, alkalmas időben eljöttek Rómából és a paeonoknak nevezett magvarokat saját tévtanukra térítették..." A Szent István szentévvel kapcsolatosan szinte providenciális formában ismétlődik a történelem. Kilencszáz évvel ezelőtt Kalocsa első püspöke, Asztrik, Rómába ment Szent István megbízásából, hogy számára koronát kérjen I I . Szilveszter pápától és ugyanakkor mentek a lengyel király küldöttei is hasonló célból. A pápa lelkében a koronát már odaadta a lengyeleknek, de isteni sugallat folytán a korona mégis a magyar delegáció kezébe került. Az eucharisztikus kongresszus ebben az évben eredetileg a lengyeleknek volt szánva, de a pápa azt mégis a magyaroknak adta. A pápától kapott koronához később Dukas Mihály görög császár küldött szépművű koronát. A kettő nemcsak művészetben, hanem szeretetben is eggyé olvadt. Legszebb kifejezőjévé vált a keleti és nyugati egyház testvéri ölelkezésének és a szent uniónak. Bécsben a mai keleti nappal kapcsolatosan két szép emlék, kegyeleti tárgy, ereklye vonja magára figyelmünket. Az egyik Bécs legszebb templomában, a Stephansdomban van, a másik Bécs görög katholikus Szent Barbara templomában. Az első, mely a Stephansdomban van, görög szert, és magyar vonatkozású. A máriapócsi könnyező kegyképnek eredetije van ott 1697, első könnyezése óta. A bécsiek megbecsülik, mert a legszebb helyre, a tabernakulum fölé helyezték és mását a szentélv elé, hogy mindenki ájtatoskodhassék előtte. A pócsi könnyező szent Szűz akkor megsegítette a bécsieket, mert I. Lipót az ő közbenjárásának tulajdonította törökverő nagy zentai gvőzelmét. De hogy azonkívül hányszor és hányat segített meg, azt csak a szenvedő emberiség lelkéből lehetne kiolvasni! A másik igazi ereklye, mely a szent Barbara templomban őriztetik, szent Jozafátnak, az Unió vértanújának a földi maradványai. Segítse a máriapócsi szent Szűz és szent Jozafát a szent unió ügyét diadalra, hogy Krisztus Urunk végrendeletének értelmében járjunk el. Nemcsak őérettük imádkoztam, hanem azokért is, akik az ő szavaik által hinni fognak bennem, hogy amint én Tebenned és Te énbennem, úgy ők is mibennünk egyek legyenek!

104;

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Irodalom. Anonymus 27. Balics Lajos: A róm. kat. egyház tört. Magyarországon. Czebe Gyula: A veszprémvölgyi görög oklevél szövege. Emlékkönyv a gör. szert. kat. magyarok római zarándoklatáról. Hodinka Antal: Orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. 1916. Dr. Krajnyák Gábor: A gör. kath. egyház Magyarországon és a szent

Uaió. 7. kozásai. 8. 9. 10. 11.

Dr. Krajnyák Gábor: A veszprémvölgyi donáció görög egyházi vonatMelieh: A honfoglaláskori Magyarország. Prav: Specimen hier. hung. Sehwandtner: scripta rer. Hung. Wenzel: Árpádkori ú j okmánytár.

KRÓNIKA Ankétunk a liturgikus könyvek magyarra való fordítása ügyében Rövid hozzászolásokat kérünk infra muros et extra Valamely probléma megoldásának sürgősségét semmi sem igazolja jobban, mint az, ha a tárggyal foglalkozni 'kényszerülő egyének vagy intézmények egymással való előzetes értekezés' és érintkezés nélkül, egyszerre több oldalról vetik föL Ilyen akut problémaként jelentkezik napjainkban a görög szertartású liturgikus könyvek magyarra való fordításának, illetve a már lefordított s jórészt használatba is jött liturgikus szövegek összeegyeztetésének kérdése. A kérdésnek első különösebb aktualitását az a magáninstrukció adta meg, melyet a Keleti Egyház fordítói közvetve a Keleti Sz. Kongregáció b. e: bíborostitkárától és assessorától akkor kaptak, mikor a néhány hét múlva közforgalomba jövő Nagy Horologion törzsrészét és a továbbiakra vonatkozó munkatervezetet főszerkesztőnk saját főpásztora jóindulatú támogatása és jóváhagyása mellett e reánk nézve mindenben legilletékesebb bíborosi testületnek bemutatta, illetve bejelentette. Ezt az instrukciót 18 drb. Polyglotta-kiadású görög liturgikus könyvnek ingyenes megküldése követte, mint olyanoké, amelyek egyedül alkalmasak arra, hogy a készítendő forrásokhoz alapul vétessenek. Legújabban főszerkesztőnknek múlt számunk elején hozott s különlenyomatként is megjelent előadása s ettől teljesen függetlenül, de vele csaknem egyidőben, Bába Miklós piricsei paptestvéremnek a. Görögkatholikus Szemle január 23-i számában közzétett fölszólalása adnának erősebb aktualitást a kérdésnek, már csak a probléma egyidejű fölvetése szempontjából is, —- akkor is, ha nem késztetnének ugyanerre más, itt nem említhető, fontos motívumok is. • Ami a magyar liturgikus fordítások ügyét illeti, egy szomorú, de teljesen való tényt kell előre leszögeznünk. Ez pedig az, hogy a magyar fordítások tekintetében eddigelé semmi egyéb nem történt, mint jóakaratú kísérletezés a momentán és minimumra redukált igények kielégítésére. Ilyen volt a hajdudorogi kilenees bizottság munkája, ilyen Roskovics, Danilovics, Krajnyák énektár-kísérlete, de még Melles Emil Anthologionját is csak ebbe az osztályba sorozhatjuk, mert az sem célzott egyebet, mint pusztán az ünnep- és vasárnapi végzéseknek méneális vonatkozásban való teljessé tételét. Mellesnél és Krajnyáknál különös megbecsülést érdemel a lehető teljességre való törekvés, melyet az előbbi teljes és a részletekre is kiható következetességgel végrehajtott az összes szeptemberi és októberi ünnepi officiumoknál. (Több nem jelenhetett meg belőle.) Krajnyák az ő munkáját igyekezett utánozni, de bizonyára a kiadó részréől fölmerült takarékossági szempontok nem engedték, hogy ugyanezt már pl. a közös

105;

ménea szövegeinél is 'keresztülvigye. Roskovics mindössze oda törekedett, hogy legalább a főbb zsolozsmarészek magyarul is végezhetők legyenek, Danilovies pedig nem igen törődve a rubrikákkal, egy kezdetlegesen kialakult liturgikus gyakorlat szükségleteit tartotta szem előtt. (Kettő helyett egy kathizmálion, olvasandó részek elhanyagolása, sztihirák számának csökkentése stb.) Ezen az alapon a magyar nyelv kanonizálását elérni valóban s o h a s e m lehetett volna. Hibáztatni kár volna őket ereszben, hiszen senkitől sem támogattatva, inkább többfelől akadályoztatva, úttörő munkát végeztek. Halhatatlan érdemük marad a magyar gör. kath. egyház történetében, hogy ha működésük nem is volt alkalmas arra, hogy annak alapján a magyar nyelv oltárra emelése megtörténhessen, hozzájárultak és lehetővé tették egy hét évtizedes, megszakítás nélküli, magyar nyelvű liturgikus gyakorlat kifejlődését, vagy még pontosabban a Roskovics idejében már egész vidékeken általánossá vált magyar nyelvű liturgikus gyakorlat állandósulását és tovább fejlesztését. De éppen e magukrahagyatottságukban leli magyarázatát az is, hogy a megjelent fordításokban nem érvényesülhettek azok az egységes elvek, melyek nélkül komoly és eredményes munkát elképzelni sem lehet. Sőt azt lehet mondani, hogy e^ kilences bizottság három kiadványán túl a bizottság által leszögezett elvi álláspont sem érvényesült, noha annak egyetlen szilárd pontja a szentírási szövegeknek egyöntetű alkalmazása lett volna az Apostoli Szentszék által már approbált magyar szentírás-fordítás alapján. (Danilovies prokimen és antifona-SRÖvegei!1) Úgy látszik: az egyházi cenzúránál is elcsúsztak e hibák, vagy nem tulajdonítottak nekik nagyobb fontosságot, az ismételt kiadásoknál pedig a könyvet nem vetették alá újból való cenzúrázásnak. ( X I I I . Leó „Officiorum ac munerum" constitutiója ránk nem vonatkozott.) Az 1913. évi kiadás p. o. még az 1893. évben kapott approbációval jelent meg. Még inkább elszaporodtak e különbségek a különböző időben és helyeken megjelent kivonatokban, füzetes kiadásokban, melyeknek kiadói vagy nem ismerték a már megjelent szöveget, vagy jobbra, tökéletesebbre törekedve, a fordításokban észlelt valódi vagy vélt hibákat kiküszöbölni igyekeztek. Klasszikus példája e törekvésnek Melles Emil Máriaakathiszt fordítása. Ebben pl. az ikoszok záró mondata (Rádujsjá nevlsto nenevistnája, gör. Chaire nymphé anympheute) 1890-ben: „Üdvözlégy örökkészűz menyasszony." —1901-ben: „Üdvözlégy Istennek szeplőtelen jegyese." Ezt vette át a miskolci énekeskönyv is, tisztán, hogy a már használatban volt szöveget meg ne bolygassa, holott vele még a b. e. fordító fia sem volt megelégedve, mert ő ugyanezt a kongregációk vezérkönyvében már így adja: „Üdvözlégy Mária, szeplőtelen szűz!" A magyar liturgikus nyelvgyakorlat hívei s azok, kiket a „suprema lex salus animarum"^ erre kényszerített többnyire két szélsőség egyikéhez tartoznak. Az egyik szélsőség a magyar ima- és énekeskönyvekkel szemben egyetlen és pedig tisztán negatív követelményt támasztott: hogy hit- és erkölcs dolgában kifogástalan legyen és így bátran adhassák a nép kezébe. Nem fontos, hogy azt énekli-e, ami az ószláv szövegben van, fontos, hogy a magyar ének révén szívesen járjon a templomba és énekeljen. A másik szélsőség szinte szolgailag ragaszkodott volna az egyedül hitelesnek ismert, s jórészt még az eredetinél is többre tartott ószláv szöveghez. Imitt-amott költői és exegétai hajlamok is előtörtek s ezek szabadon érvényesülhettek. Roskovics a nagycsütörtökesti szertartást egészen átDanilovies X I I I . kiadás, 1913. — 265. lap: Kicsoda oly nagy Isten,... te vagy az Isten, ki csodákat míveltsz. (Ez a szentírási szöveg.) — 273.' lap: Kicsoda oly nagy ( — ) , . . . te vagy (—) I s t e n . . . — 320. lap: K i oly nagy Isten, . . . ' t e vagy (—) Isten,... — 411. lap: ismét mint a 273. — V a g y 266. lap: Mindent megtesz, amit akar a mi Istenünk mennyben és földön. — 302. lap: A mi Istenünk mennyben és a földön, amit akar, mindent végbe visz. (Ez a szentírási szöveg.) — Számos más példa is akad Danilovies 'könyvében, aki pedig tudvalevőleg a kilences fordító bizottság elnöke volt. — Még több példa akad arra, hogy a már egyszer lefordított szöveget más helyütt egészen másképen fordítja. Tipikus példája ennek az ószlávból közismert s igen gyakori „Izlijáslá blahodátj" kezdetű sztihira,^ melyet egészen más szöveggel ad a 421., 454. és 534. lapon.' Karácsony tropánjában a 397. lapon: . . . hogy téged, mint az igazság napját, leborulva imádnának . . . — 10 oldallal tovább a 407. lapon: . . . hogy téged, mint az igazság napját (—) imádjanak... — stb.

106;

költötte, Danilovics utána haladt. A cenzúra átbocsátotta. Nem tartotta feladatának a szöveghűség vizsgálatát, megelégedett azzal, hogy hit és etóölcs dolgában nem tartalmazott tévedést. E két iránynak felsőbb tekintély által nem irányított küzdelme eredményezte a fordítások sokféleségét, ami ma helyenként zavart okoz és .jogos indokot szolbáltatott Bába Miklós felszólalására, ki egyébként semmit sem tett mást, mint papírra vetette azt, amit mindnyájan tudtunk és éreztünk. Tudtuk és éreztük azonban azt a történelmi igazságot is, hogy pl. az ószláv és román templomi szövegek sem alakultak ki egy-két évtized alatt. Tévedés volna azt hinni, hogy Szent Cyrill és Szent Metód ószláv nyelven úgy imádkozták a misét, mint azt ma pl. Ungváron imádkozzák, vagy azonos szöveggel énekelték a sztihirákat és tropárokat, mint azt a mai szláv könyvekben találjuk. A román liturgikus nyelvben sincs befejezve még ma sem a szövi megállapítása. Nincs tehát mit csodálkoznunk rajta, ha a magyarban is vanü..'-; divergentiák, hisz*n aligha vagyunk messzebb a magyar nyelvű liturgikus gyakorlatban ma, mint az ószláv a X. században volt, vagy a román a X V I I . században. Forrongó valamiről van szó, mely formát keres. Nem stílusgyakorlatról, hanem a jobbnak kereséséről, még ha imitt-amott zökkenéssel jár is. Kritsfalussytól Lukács Józsefen, Roskovics Ignácon, Danilovicson, Melles Emilen, Krajnyák Gáboron és a Keleti Egy ház kiadványain, de még a kilences bizottság és a haj dudor ogi püspöki iroda kiadványain át is, minden eddigi fordítás és kiadvány csak tcbbé-kevésbbé sikeres formakeresés azoknak az isteni gondolatoknak számára, melyekkel a görög liturgia a hívek lelkét megtölteni igyekszik. De most már nagyon nyomós okokból épen legfőbb ideje a magyar liturgikus nyelvgyakorlatban rendet teremteni. Egy-két nap alatt ez nem megy meg Ha azt akarjuk hogy liturgikus gyakorlatunk legális legyen és a legilletékesebb s legfőbb egyházi kormányzat approbációját is elnyerje, gondoskodnunk kell összes liturgikus könyveink teljesen hű és egyöntetű s minden más tekintetben is kifogástalan magyar fordításról. Elő kell teremtenünk ennek anyagi föltételeit, gondsokodni megfelelő munkaerőkről, egyházi tekintély által támogatott és e l l e n ő r z ö t t központosításról, egysége.; irányításról, egységes elvek szerint való, határozott irányt jelentő együvédolgozásróL A Szent István évnek legszebb eredménye lesz ránk nézve, hogy ezt a munkát megindítjuk, tőlünk telhető lelkiismeretességgel és alapossággal, emberileg elérhető legtökéletesebb formában s mielőbb tető alá hozzuk. Az általános elveket a b. e. Vályi János elnöklete alatt alakult bizottság^ é.->. a Keleti Sz. Kongr. bizalmas instrukciói már szinte leszögezték. Erről nemrégiben főszerkesztőnk részletesen írt. Mi itt mást célozunk: megkeresni a módot a divergentiák eltüntetésére, a következetes szöveghűségre s ennek keretében a stereotip liturgikus szólamok és kifejezések, terminus technikusok stb. fordításbeli egyöntetűségére, hogy közös munkával megszülessék egy klasszikus szépségű, magyaros, jól énekelhető, költői lendületben gazdag, de emellett az eredetihez teljesen hű, dogmatikailag nemcsak „kifogástalan", hanem kiválóan preciz magyar liturgikus könyvsorozat, melyre az Apostoli Szentszék alapos bizottsági vizsgálat és lelkiismeretes elbírálás után nyugodtan üthesse rá az Anyaszentegyház hitelesítő pecsétját. Egy liturgikus könyvsorozatot, mely ma megfelel az imádkozó nép nyelvének, de évszázadok multán sem válik elavulttá, legfeljebb patinát kap, archaisztikus zománcot, olyat aminőt Pázmánynál, vagy hogy hozzánk közelebbálló példát hozzak föl: aminőt Kritsfalussynál csodálunk. A Keleti Egyház a mai számmal ankétot nyit a liturgikus könyvek fordítása ügyének megbeszélésére. Ennek az ankétnak eredményeiből óhajtjuk leszűrni véglegesen azokat az alapelveket, melyeknek a magyar gör. .kath. te'mplomi nyelv kialakítására és a liturgikus, magyar szövegek végleges megállapítására, a még le nem fordított könyvek fordításának elkészítésére irányadóknak kell majd lenniök. Ennek az ankétnak során szeretnők egybegyűjteni azokat a stereotip kifejezéseket, az egyöntetű fordításukra vonatkozó javaslatokkal együtt. Ennek az ankétnak során szeretnők megismerni az eddigi fordításokkal szemben fölmerült vagy fölmerülhető kifogásokat, bármilyen szempontból is merültek föl azok. Úgy a mások, mint a mi kiadványainkra, sőt a hivatalos kiadványokra nézve is.) És azt szeretnők, ha minden hivatott ember, elsősorban minden paptestvérünk hallatná szavát. Egyetlen, bármily csekély fényt jelentő gyertyácska se maradjon véka alá rejtve.

107;

A valamely szempontból súlyosabban számítandó véleményeket további hozzászólások végett közreadjuk. A kevésbbé fontos dolgokat érintőket, vagy tartalmilag megegyezőket tárgykör szerint csoportosítva tárjuk a Keleti Egyház kiterjedt nyilvánossága elé, hogy amik or a munka tényleges megkezdésének fizikai és morális, esetleg .jogi lehetőségei is megnyílnak, a problémák megoldásának előfeltétele, az anyaggyűjtés már rendelkezésre álljon. Rövid, frappáns megjegyzéseket, élesszemű meglátásokat, hasznos javaslatokat, hasznosítható felsorolásokat kérünk. Mindenki, aki e munkában részt vesz, a magyar oltári nyelv fönséges templomát segít vele megalapozni.

— FŐSZERKESZTŐNK ÚJ KITÜNTETÉSE. Dr. Darányi Kálmán miniszterelnök úr, Ő Főméítósága felhívására a Szent István Emlékév méltó megünneplésének előkészítésére megalakította a Szent István Emlékév Országos Bizottságát, melynek tagjául dr. SzántaySzémán pápai prelátus, viearius generális főszerkesztőnket is meghívta és felkérte. A bizottság védnöke a Kormányzó úr Ő Főméítósága, előadója és a végrehajtó bizottság elnöke pedig dr. Hóman Bálint vall. és .közokt. miniszter. — MAGYAR PAPNÖVENDÉKEK CSEHSZLOVÁKIÁBAN. A „Muzeum" c. folyóirat 1937. évi 3. számában statisztikát közöl az ország területén levő szemináriumok papnövendékeiről. Nemzetiség szerint a következőképen oszlanak meg: 680 cseh, 387 szlovák, 86 ruszin, 41 német, 103 magyar, 21 lengyel és 4 román. Összes számuk 1722. A magyar papnövendékek megoszlása a következő: Besztercebánya 1, Pozsony 59, Kassa 1, Olmiitz 4, Rozsnyó 21, Ungvár (gör. kath.) 16. (Eperjes nem tüntet fel magyar papnövendéket.) A statisztikában nem foglaltatnak a szerzetes rendekben tanuló papnövendékek, akiinek a folyóirat szerint nemzetiségük nagyobbrészt ismeretlen. —1 A JUGOSZLÁVIAI KONKORDÁTUM ÜGYE, mely a belgrádi kormány és az orthodox egyház között a múlt évfolyamán éles ellentétekre vezetett, még nem ért véget. A kormány, hogy az orthodox pátriarka által reá kimondott kiközösítéstől feloldassék és az új üátriarka megválasztható legyen, a konkordátumot a szenátus tárgyalásai előtt visszavonta és arra kérte az Apostoli Szentszéket, hogv tekintsen el az oly nagv zavart előidézett egyezmény hatálybalépésétől. Az athéni Ekklésia 'közlése szerint a Vatikán és a belgrádi kormány között most új tárgyalások kezdődnek a konkordátum egyes szakaszainak orthodox egyházi szempontból kevésbbé sérelmes fogalmazása tárgyában. (k)

108

— KOZMA JÁNOS KITÜNTETESS. Utolsó számunk megjelenése óta az az őszinte öröm érte szerkesztőségünket, hogy a K. E. szerkesztőjét hajdudorogi Papp Antal e. érsek, m. kir. titkos tanácsos, a hajdudorogi káptalani elnök úr készséges hozzájárulásával irodalmi és egyházi érdemeiért püspöki tanácsossá nevezte ki őt a vörös öv viselésének jogával. — Mindenképen érdemes papi munkát dekorált a főpásztor ezen kinevezéssel, mert Kozma János hittanár-szerkesztő a „Keleti Egyh á z " megalapítása előtt is a mi világunkban igen számottevő irodalmi munkát végzett a „Máriapócsi Virágoskert" és a „Chrysostomos" szerkesztésével s egyéb kiadványaival. Liturgikus képzettsége, sokoldalú irodalmi jártassága, páratlan munkaszeretete példa gyanánt állhat ifjabb papi generációnk előtt, hogy miképen lehet és kell ritusörökségünk új kincseit fc.tárni és az új idők lelki követelményeibe beállítani. A „Keleti Egyház" szerkesztésében is mindenkor a gondos törődés és az elengedhetetlen színvonal őrzése jellemzi. Gondos szerkesztői érzékének és tudásának egyaránt bizonyítéka azonban a „Keleti Egyház" kiadásában megjelent nagy énekes könyvünk s a rövidesen megjelenő magyar nyelvű görög ritusú papi breviárium, amely teljességével nemcsak hézagpótló, de a szerkesztő és a kiadó együttes áldozatos munkájának méltó eredménye. Olvasóközönségünk osztozik örömünkben, amelyet az ő kitüntetése szerzett nekünk. — A BULGÁR HITOKTATÁS ÜGYE nagy lépéssel haladt előre egy >annár hóban életbeléptetett új törvénv által, mely a gimnáziumokba is bevezeti a hittan rendszeres tanítását. Eddig a bulgároknál csak az ú. n. progimnáziumokban volt rendszeres hitoktatás, az is csak heti egy órában. A bulgár ..Egyházi Hiradó" vezércikkben méltatja az új törvény jelentőségét és Nikolajeff bulgár kultuszminiszter érdemeit.

— ROMÁN UNIÓS HANG. December 12-én Csernovitzban tartották az újonnan alapított máramarosi görögkeleti román püspökség szervező gyűlését, melyen Besszárion bukovinai orthodox metropolita egészen filokatholikus beszédet mondott. Megemlékezett a ,kath. egyházi szervezetekről s nagyértékűnek mondotta azt a missziós munkásságot, melyet ezek kifejtenek a föld minden tájékán. Nemzeti szempontból nem helyes ugyan, hogy a románság egy része Rómával egyesült, de örvendetesnek találná, ha egyszer az egész románság en bloc egyesülne Róma jogara alatt. Addig persze, míg ez bekövetkezhetik, szívesebben látná az unitusokat a román patriarka fősége alatt, (z) — BIKSZÁD BÚCSÚJÁRÓHELY egészen kinőtte magát. Az 1937. év folyamán több, mint 60 ezer zarándok kereste föl a bikszádi Sz. Bazil r. templomot, mely most a külön román rendi provincia főtemploma. — ANGOL NYELVŰ KELETI MISE volt, mint az athéni Ekklesia írja, január első vasárnapján a londoni Buekingham Palace Roadon levő orosz templomban. Angolok és oroszok nagy számmal vettek részt az istentiszteleten. A lap közlése szerint az angol nyelvű liturgiákat az említett templomokban rendszeresen be akarják vezetni. (k) — A BALÁZSFALVAI ÉRSEK. Nieoleseu Sándor dr. í. - december 16-i pápai titkos konzisztoriumon elnyerte a palliamot. — A BIBOROSI KOLLÉGIUM ÖSZSZETÉTELE jelenleg a következő: 69 bíboros közül 39 olasz, 6 francia, 3 egyesült államokbeli, 3 ném«* 3 spanyol, 2. lengyel, 2 cseh, 1 belga, 1 osztrák, 1 angol, 1 ír, 1 kanadai, 1 magyar, 1 argentiniai, 1 brazil, 1 portugál és 1 szír. Ez utóbbi a bíborosi kollégiumnak egyetlen keleti szertartású tagja. — AZ EUCHARISZTIKUS Kongresszus alkalmából a velenceiek külön ünnepélyt szándékoznak rendezni Sz. Gellért püspök emlékére, kit mint velencei származásút, sajátjuknak tekintenek. — AZ ÚJ SZICÍLIAI GÖR, KATH. PÜSPÖKSÉG kormányzását Őszentsége Lavitrano bíboros, palermói érsekre bízta, ki az egyházmegyét görög szertartású segédpüspök által fogja kormányozni. — AZ ÚJ SZERB PARIARKA. Február 21-én választották meg a szerb orthodox főpásztorok az elhunyt Várnává patriarka utódát. A három jelölt közül a legtöbb szavazatot kapta Do-

zsics György montenegrói metropolita, aki neves csernagorec családból származik. Érdekes körülmény, hogy az új pátriarka képzettségét nem Oroszországban, hanem Görögországban sze— A JERUZSÁLEMI FÖLTÁMADÁS-BAZILIKA, a közönségesen Szentsír-templom néven ismert legszentebb hely régi épülete erősen megrongálódott. Charbey angol építész az illetékesek kérelmére nemrégen alaposan megvizsgálta az épületet s elkészítette a restaurálásra vonatkozó javaslatot, mely szerint a szükséges munkák elvégzése 150.000 lírába kerül. A pales*tinai kormány a renoválás költségeit a templomot birtokló három legnagyobb egyházi közösség: a katholikussáa:, az orthodox görög egyház és az örmények között egyenlő arányban akarja megosztani. (P) — 500 ÉVES A FLORENCI UNIÓ. A flórenci unió 500-ik évfordulója alkalmából ez év április 27-től május l-is Firenzében „Katholikus keleti hetet" tartanak. Ez alkalomból Flórenc valamennyi templomában szentmise áldozatot fognak bemutatni nemcsak latin, hanem bizánci-görög, bizánci-szláv, kopt és más szertartások szerint is. Az ünnepély eucharisztikus körmenettel nyer befejezést. (J. D.) — A LENGYELORSZÁGI FEHÉROROSZ UNITUSOK azzal a kérelemmel fordultak a vorsói nunciushoz, legyen segítségükre a már teliesen kész úiszövetsésri Szentírásnak saját nvelvükön való kiadásában. (J. D.) — A SZOVJETOROSZORSZÁGHOZ TARTOZÓ ÖRMÉNY KATHOLIKUSOK most élik megpróbáltatásuk napjait. A „Przeglad Katolicki" (Kath. S 'emle) jelentése szerint Sztálin az öris xiJy kommunistákhoz felszólítást küldött, hogy az örmény pátriarkátust és egyházat szüntessék meg. A „ G P U " ügynökei 24 óra alatt végre is hajtották a rendeletet. A pátriárkát 25 pappal együtt elfogták és bebörtönözték, az egyházi vagyont pedig hatalmukba vették. ' (J. D.) — AZ ÖRMÉNY KOMMUNISTÁK dorgáló iratot kaptak Sztálintól, mert fővárosukban, Erivánban még mindig ínegtűrik az egyházakat, holott azok, Sztálin szerint, a kommunizmus lepiagvobb ellenségei s amikor Moszkvában már sem patriarkátus, sem rabbinia, sem katholikus püspökség nincs többé. A rendelet következtében az eriváni örmény katholikoszt azonnal elfogták és a szovjetbíróság elé állították. (E)

109;

— 13 NYELVŰ ATEISTA KIADÓVÁLLALATOT létesített a szovjet, mely tisztán csak a vallásellenes propaganda céljait van hivatva szolgálni. — KELÉTI SZERTARTÁSÚ JEZSUITÁK. A legújabb statisztikai adatok szerint 49 .keleti szertartású lengyel jezsuita van. A szerzetesek száma 14 páterre, 28 theológusra és 9 dolgozótestvérre oszlik. Albertinben van 5 páter, 5 testvér és 5 novicius. A dubnói pápai szemináriumban 6 páter, 5 testvér, 2 theológus és 28 világi theológus. Vilnában 2 páter. Rómában a „Russikum"-ban 21 páter és 1 testvér. Ezen kívül a ljublini szemináriumban van 11 theológus, Rómában 2, Krakkóban a filozófián 5 és a pinszki líceumban is 5. Egy testvért pedig kiküldte Észtországba. (I. D.) — AZ ABESSZIN KOPT EGYHÁZ, mint előzőszámunkban röviden jeleztük, függetlenítette magát az egyiptomi kopt pátriárkától. A koptok e lépésével kapcsolatban a konstantinápolyi Orthodoxia januári száma a következőket írja: Máté abuna halála (1926 dec. 4.) óta az abesszíniai koptok teljesen a kairói kopt metropolitának voltak alárendelve, aki számukra abunát (archiepiscopust) szentelt s fölhatalmazta ezt, hogy a lelkipásztorkodás ellátására püspököket és papokat szenteljen.. Az új abuna Cirill lett, ki 1929 június 2-án öt etióp püspököt szentelt föl: Szevért,, Pétert, Ábrahámot, Izsákot és Mihályt. Az abesszíniai koptoknak a kairói kopt pátriárkától való függése tovább tartott az olasz-abesszin háború után is 1937 november 27-ig, de a kairói pátriárkává! való öszeköttetés fenntartása egyre nehezebbé lett s az elkülönülés jelei már kezdetben mutatkoztak. A mult évi november 27-én végre az etiópiai kopt klérus kimondotta, hogy önálló abesszíniai kopt egyházat szervez és Ábrahám püspököt nemcsak abunává, hanem egyenesen pátriárkává nyilvánította, ki mindjárt három metropolitát és három püspököt is szentelt. A kopt egyház patriarkális zsinata december 28-án János pátriarka személyes elnöklete alatt foglalkozott az abesszíniai határozattal és azt érvénytelennek nyilvánította. Kimondotta, hogy Abesszínia törvényes érseke Cirill, Ábrahám püspököt az egyházból kizárta, vele együtt kiközösítette azokat a metropolitákat és püsököket is, kiket Ábrahám szentelt föl és érvényteleneknek és kánonelleneseknek nyilvánította mindazokat a papszenteléseket, amelyeket Ábrahám vagy az általa szentelt püspökök eszközöltek, (k)

110;

— A NAGYVÁRADI PÜSPÖK JUBILEUMA. Frenc Traján Valér nagyváradi gör. kath. püspök január 14r— 16-án ünnepelte 25 éves püspöki jubileumát. A jubileum alkalmából papsága egyházmegyei zsinatot tartott, mely alkalomból a jubiláns püspök 5 millió leus alapítványt tett egyházmegyéje javára s minden egyes paróchián misét is alapított, melyet évenként a főpásztor szándékára kell bemutatni. Az egyházmegyei zsinat a papi nyugdíjintézet átszervezésével foglalkozott. Január 15-én az em. zsinat befejezése után bizalmas püspöki konferenciára ült össze n jubiláns székhelyén a román gör. kath. püspöki kar. Január 16-án a püspöki kar tagjai Nicolescu érsefekel az élen társas szent liturgiát, végeztek, melv alkalommal a jubiláns főpap először viselte a Szentatyától adományozott éi'seki palliumot. Őszentsége meleghangú apostoli l.revében üdvözölte a jubilánst, amit a főpapi liturgia alkalmával ünnepélyesen felolvastak. Végül a jubiláns pápai áldást osztott. A politikai hatóságok nem voltak hivatalosak a ünnepségekre, fJoga v. miniszterelnök és a kultuszminiszter azonban táviratilag üdvözölték a jubiláns főpapot, (k.) — ..EGYETEMES" ORTHODOX ZSINAT összehívásának tervét vetette föl a Goga-kormány napjaiban eervik román újság. A zsinatot a felvetett terv szerint a román orthodox eevház hívná össze, minthogy a lap szerint jelenlec Románia a leghatalmasabb orthodox állam. A feérdésnek azonban épen a román orthodoxia körében támadt hatalmas ellenzője Racoveanu személyében, kit nagv orthodoxnak ismernek s ki azt a kérdést vetette föl: vájjon a tervezett' egyetemes zsinat nem egyszerű „rablózsinat" lenne-e? Eddig ugyanis csak azokat a zsinatokat ismerte el az orthodox egyház egyetemesnek, melyeken Róma is részt vett. Minden valószínűség megvan annak, hogy ezzel az egyetemes zsinat terve ismét elejtődik, miután — mint annak idején megírtuk — az orthodox theológusok athéni nemzetközi kongerenciája pár év előtt szintén arra az álláspontra helyezftedett, hogy Róma nélkül nem lehet egyetemes zsinatot tartani, (k) — A BELGIUMI ORTHODOX EGYHÁZ megalapításának 75-ik évfordulóián Eulogius és Sándor orosz metropoliták ünnepélyes liturgiát mutattak be a brüsszeli anglikán templomban. A liturgia alkalmával Eulogius nagy beszédet mondott, melyben azt hangoztatta, hogy az emigrált orosz egyháznak tör-

ténelmi fontosságú szerep jut az egyházak egyesülésének munkájában, melyet legfőbb feladatuknak ismernek, mint egyedüli védelmet a vallásellenes áramlatok előretörése ellen. (E) A lengyel „Katholikus Egység" Keleti-napja. A katholikus egynáz január 18-tól 25-ig világszerte uniós imahetet tartott. A lengyel „Kath. Egység" bizottsága ezen imahét keretében keletinapot is beilesztett, melynek célja volt, tájékoztatni a lengyel kath. köröket az unió helyzetéről és jelentőségéről Keleten. Varsóban a „Katholikus H á z " termében, jan. 22—23-án, Cortezi pápai követ, Kakówszky varsói érsek, Csárneckij püspök, a lengyel uniós terület pápai vizitátora és számos más egyházi és világi előkelőség jelenlétében meg is tartották ezt a kétnapos nagyjelentőségű ünnepséget. A gyűlést 22-én este Dr. Misztkówszkv István, a „Kath. Egység" elnöke nyitotta meg. Háleczky Oszkár tartott felolvasást: „Az unió helyzete Lengyelország felosztása előtt" címmel. Vázolta azt a súlyos veszteséget, mely erről az oldalról érintette Lengyelországot. A mi uniós hivatottságunkhog — mondotta Háleczky — a kételynek még csak az árnyéka sem férkőzhetik; rá kell lépnünk arra az útra, amelyet az Apostoli Szentszék szátaunkra kijelölt. Ma a lengyel papságot ezen a téren nem csekély nehézség elé állítja az ország némely rétegeinek elzárkózása, tudomást venni nem akarása és túlzó nemzeti politikát üző állásfoglalása. Az unió genezisét a florenei zsinatban (1439), tetőpontját pe-

dig a bresztiben (1596) .kell keresni. Az unió fontosságát és szükségességét eléggé értékelni nem lehetett soha és nem is lehet. A gyűlés első napját P. Urbáín János S. J., az „Oriens" szerkesztőjének előadása zárta be: „Uniós munka a mai Lengyelországban" c. felolvasásával. Az unió kitűnő ismerője éles meglátással világított rá az unió akadályaira nemcsak Lengyelországban, hanem másütt is. Egyenesen károsnak minősíti a görög szertartásba bevezetett és nem egészen bevált újításokat. ..Tartsuk tiszteletben a keleti szertartást, mert Őszentségének ez különös óhaja. Tompítsuk le a nacionalizmus ferde .kinövéseit és akkor megszabadulunk az unió akadályaitól." A második napon Voroneczky Jároszláv: ..Ideális alapok és szertartási ügyek az egyesült egyházak területén" felolvasása után ismét Misztkówszky István tartott előadást: „A bizánci-szláv szertartás jogossága Lengyelországban" címmel. „Unitusnak lenni — mondotta — egyet jelent a bűnbánók és szenvedők sorsával! Az uniónak nagyon sok ellensége van! Pedig a pápa és az államhatalom között létrejött egyezmények alapján a keleti szertartásúak egyenlő jogokat élveznek a latin szertartásúakkal és ép ezért Őszentsége szertartásváltoztatást engedélyezni nem hajland ó ! " Az előadónak elhangzott szavai élénk helyeslére találtak. Végül a pápai követ meleghangú szavakat intézett a jelenlevőkhöz és buzdította őket a további érdeknélküli munkára. (Juhász Dénes.

rmtj

* Catalogus Ordinis Basiliani S-ti Josaphat Provinciáé ss. Salvatoris ineunte anno 1938. L. V. Zowkwa, Typographia PP. Basilianorum. 1938. Tetszetős kiállításban és nagy körültekintéssel megszerkesztve jelent meg ez évben is a Bazilita-rend lemgyelországi tartományának 55. Katalógusa. A Katalógus Lengyelország 20 bazilita monostorának jegyzékét tartalmazza a szerzetesek munkakörének feltüntetésével. A szerzetes növendékek tanulmányi helye a következő monostorokban van elhelyezve: Dobromilban a rethorika, Krisztinopolban a filozófia, és Lawrowban a 4 éves theológia. A Bazilita-rend lengyelországi tartományának az 1938-i Catalógus szerint van 375 tagja. Közülök 123 páter, 151 dolgozó testvér és 101 növendék, közöttük 3 magyar. Lengyelországon kívül eső három tartományuknak (kárpátaljai, kanada-amerikai és brazíliai) mindössze csak 163 tagja van. Az egész világon levő baziliták száma ma meghaladja a félezret (538). Juhász Dénes

111;

IRODALOM

Könyvrendelési kérelem ! Folyóiratunk jelen számával egyidejűleg hagyta el a sajtót főszerkesztőnknek: dr. Szántay-Szémán Istváji prelátusnak új könyve: „A p á p a s á g a z o r o s z orthodoxia tükrében — A d a t o k az o r o s z u n i ó s p r o b l é m a m u n k á l á s á h o z . " A mű nemcsak teljesen megvilágítja a kérdést, de időszerűségével is biztosan számíthat a magyar közönség érdeklődésére. A könyv hajdudorogi Papp Antal c. érsek, m. kir. titkos tanácsos előszavával jelenik meg, ami annak is bizonyítéka, hogy a magyar uniós irodalomban számottevő mű. Aktualitását növeli s főleg amerikai hittestvéreinknél, érdekességét fokozza, hogy az amerikai independensek lapja, a „Vistnik" „A pápák kísérletei az orosz egyház leigázására" c. cikksorozatában éppen most foglalkozik azokkal a történelmi tényekkel (természetesen ellenkező beállításban), amelyek az orosz egyház és a pápaság egymáshoz való viszonyát illetően e műben objektív megvilágítást nyernek. A 13 íves mű ára, a szerzőnél rendelve, példányonként 2 (kettő) pengő, könyvárusi forgalomban 2 pengő 80 fillér lesz. — A rendelés a „ K e l e t i E g y h á z " 45.595. számú postatakarékpénztári számláján, vagy a szétküldéskor melléklendő csekklapon is eszközölhető. * Dr. Mihályi Ernő, Szent István élete és műve. Budapest, Palladis RT. kir adása, 2 kötet: 254+282. old. Dr. Mihályi Ernő 0. S. B., főiskolai tanár, a Sz-ent István Akadémia tagja maradandó és különös figyelemre érdemes emléket állított első szent királyunk jubiláris ünnepének. Művében a nagy király alakja a századok legendás ködéből a történelmi mérlegelés megingathatatlan talapzatára lép s szinte drámai elevenséggel vonúl el szemeink előtt az a szinte felmérhetetlen politikai változás, amely az ősikultúrájától elszakított magyarságot új útkeresésre kényszerítette s a kereszténység révén egy új és egészen más rithmussal lüktető világ közepébe helyezte. Már Szent István alatt adva volt a magyar nép ezeréves szerepe a Duna medencéjében, amelynek betöltésére csakis provid'entiá'lis államférfiú készíthette elő a nagyra hivatott s a puszták szabadságának beléje nőtt biztos látásával megáldott nemzetet. Az új út a keresztény királyság megszervezése volt, amelynek áldásait nemcsak a kereszténységben megnemesült magyarság, hanem az egész Európa érezte. Az I. kötetben a magyar keresztény középkor sokrétű rajza áll elénfc: a törzsszerkezet keleti kultúrgyökereit, a mozmann és szlovén hatást, a rómaiságot, a szláv és görög hatást, mint a magyarság 'lelki alakulásának összetevőit, majd a kereszténység hatása alatt az egyház és az állam között kialakult szoros viszonyt tárgyalja a szerző, amelynek hatása a kulturális és gazdasági élet minden területén jelentkezik. Majd a germánsággal és a szomszéd államokkal való viszonyunk vázolása zárja be a kötetet. Mi, programmunkhoz híven, kerestük és megtaláltuk azon megalapozott felfogásunk világosan megfogalmazott elismerését, — „hogy a magyarságnak a görög egyház is adott művelődési tényezőket." Annak elismerését, hogy „a Szt. Istvánkori magyarság egy része görög szertartású keresztény volt." Hazai keresztneveink görög vonatkozása, a magyar hónapok neveinek (szt. Mihály hava, bőjtelő, böjtmás) a görög ritus ünnepeivel vagy böjti fegyelmével való összefüggése teljesen világos. így pl. Január hónak: „Boldogasszonyhava." neve a régi ieleti egyház felfogását tükrözi vissza, amely sokáig Jézus megkeresztelése (vízkereszt) ünnepével ülte meg a Kisded Jézus születésének emlékét. A koronázó palást mintáján is elismeri a görög hatást. A ¡képek elrendezésében is megtalálja az ikonosztázion elrendezését. A palást szerinte is görög apácák

112;

kezemunkája, akikre a magasabb női nevelés volt bízva. „Szí, László törvényeiben a papság házasodása keleti fegyelemre vall. A trullosi zsinat végzései esengnek itt vissza" — írja Szó szerint. „A Halotti beszéd temetési szertartása görög ritusú" — mondja a szarző, majd azt vizsgálja, bogy — „mi lehet oka, hogy a latin ritus legyőzte a görögöt?" Ez a tárgyilagos történelmi felfogás a bencés történetíróknál régebben is megnyilvánult s igazán semmi értelme nem volt annak s csak a testvéri érzést bántotta a két ritusú hívek között az a merev elzárkózás, amely az utóbbi évtizedekben a magyar kereszténység kezdeteinek tárgyalásánál még egyes neves történetíróknál is megnyilvánult. Azért is örvendünk ennek a történelmi objektivitásnak, mert a kettős szent évben, a mindnyájunkban felfokozott kereszténynemzeti érzésharmóniába nem vegyül disszonáns hang. A I I . kötet első része Szent István uralkodását, az ő lelki alkatát, külpolitifkáját, és a szentistvánkori magyarság rajzát adja, második részében pedig az ő művét: az egyház és a keresztény magyar királyság megszervezését ismerteti. Az egyház megszervezésében méltó emléket állít rendjének, a nagymultú magyar Bencés-rendnek is. A veszprémvölgyi apácamonostor görögségét kétségtelenül bizonyítja. Elismeri a bazilissza apácák magas műveltségét. Ismeri sz. István erszényét is, amely paleoszláv hímzett feliratát is helyesen idézi. Közli az apácák birtoktömegének (Szántó falu) adatait. Közli, hogy az oroszlámosi kolostorba is görög szerzetesek kerültek a csánadi szent István monostor szerzetesei közül. Szent István törvényhozói képe, kormányzási elvei, a királyi megyei közigazgatás, városaink élete egészíti még ki ezt a kötetet, amelynek koronája és záróköve a nagy szent királynak a századok fényéből, a művészetek alkotásaiból, a magyar krónikákból és irodalomból elővarázsolt alakja, amely egy új ezredéven át is tündöklő vezércsillagunk lesz még a legsötétebb magyar éjszakában is és bölcs mérséklőnk, ha egyszer a történelem kereke a magyar boldogság útjára fordul. A felhasznált irodalom jegyzéke a gondos kutatás és válogatás megnyugtató biztosítéka az olvasónak. Melegen ajánljuk olvasóinknak ezt a művet, melynek megszerzésével a Szent István jubiláris emlékévnek maradandó és értékes emlékét viszik be a hálás magyar utókor családjaiba s a jövő nemzedék lelkébe. Dr. Szántay-Szémán István. * „REG-NTJM" egyháztörténeti évkönyv. Közzéteszi a magyar katholikus történetírók munkaközössége. Budapest 1936. és 1937. évi kötelt. Rendkívül értékes vállalkozás ez a munkaközösség, amely a nagyon is háttérbe szorult történettudományi ¡munkásságba kíván új erőteljes lendületet és színt vinni. Összefoglaló, nagy művekben nem igén szűkölködünk, de a részletmunka mozaikját kevés történetíró rakosgatja a jövő számára. Sajnos, éppen a katholikus történetírásnak vannak még nálunk elvégzetlen feladatai. Szinte hihetetlen, hogy a magyar kereszténység kezdeteit illetően sem találunk egységesen kialakult és döntő argumentumokkal alátámasztott eligazítást. Keleti és nyugati kapcsolataink sincsenek teljesen annyira feltárva, hogy a mérleget lezárhatnék. A „Regnum" eddig megjelent két testes kötete (392+282 oldal) több olyan dolgozatot tartalmaz, amelyek az eligazítás munkáját segítik elő és a nagy nyeresége lesz az egyháznak is ez a vállalkozás, ha az előszóban és a feladatok megjelölésében hangoztatott elvek és kidolgozásra váró kérdések gazdagítani fogják a jogos katholikus önérzet fegyvertárát is. Az első kötetben keleti vonatkozású dolgozatot is találunk. Horányi Lukács fejtegeti benne a márcsai görög keleti püspökség kialakulását. Közel áll még hozzánk Nagy Tibornak a pannóniai áriánizmusról, Meszlényi Antalnak, II. Rákóczi Ferenc felkelésének valláspolitikájáról, P. Gyenis András S. J.-nak a magyar püspökségek helyzetéről (a mohácsi vésztől 1600-ig) és fejéregyházi Csapodi Csabának Szent Istvánról írott dolgozatai. Az 1937. évi kötetben rendkívül aktuális Yanyó Tihamér dr. bencés főiskolai tanárnak az egyházmegye történetírásról, Bálint Sándor dr.-nak népünk imádságairól írott dolgozata; érdekes Miklósy Zoltán dr.-nak, a magyarországi archipresbyterekről írott rövid közleménye. A többi dolgozatok is mind egy-egy részletkérdésről adnak értékes képet. Szívből kívánunk a Regnumnak sok megértő támogatót, hogy kitűzött munkaprogrammját és abban elsősorban a magyar történelemben eddig fel nem ismert vagy félreértett katholikus vonatkozásoknak az objektív igazság alapján

na

való tisztázását sikerüljön mielőbb elérnie. Egy-egy kötet ára 10 pengő, s megrendelhető dr. Ember Győző címén: Budapest, VII., Elemér-utca 39. sz. Melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Dr. Szántay-Szémán István * Lang Hugó OSB.: Rövid Liturgika világiak részére. Ford.: Solymoss Vendel. Budapest, Sz. István Társ. 1937. A liturgikus mozgalom mind jobban terjed hazánkban s a liturgikus élet dicséretesen elevenedik. Lassan mind szűkebb körre zsugorodik a formává merevedett liturgikus tevékenység s a nép öntudatosan foglalja el helyét a szentek közösségében, az Anyaszentegyház nyilvános istentiszteletein. Hogy ez ennyire sikerül, nem csekély része van benne az ilyen ébresztgető, öntudatra keltő liturgikus írásoknak, mint amilyen ez a könyv is. Nem szokványos tankönyv, nem is beszédgyüjtemény. Inkább olyan könnvü olvasmány, mely az esztendő vasárnapjaira és főbb ünnepeire elosztva adja a liturgika anyagát. Elsősorban a liturgia szellemébe vezet, majd a szentmise fontosabb mozzanataival ismertet meg. Bepillantást nyújt a liturgikus év világába, különös részletességgel foglalkozik a szentségekkel és szentelményekkel. Nem esik ki^ figyelmi köréből az Egyház mfiízlésének (egyházi művészetek) látszólag kevésbé súlyos, alapjában azonban nagyon is fontos ismertetése. Még rövid liturgiatörténetet is nyújt. Nagyon könnyed olvasmány. A római szertartás hivei számára készült, a római liturgiát ismerteti elsősorban, de haszonnal forgathatja a bizánci szertartású is. Hiszen a liturgiában nem a forma a mindenekfelett való, hanem az eszme, amit a forma kifejez. Ez pedig mindkettőben közös. S a közeledés utja sem a formakölcsönzésen keresztül fog vezetni, hanem a közös eszme felismerésén át. Sok érdekességet talál benne a keleti szertartás embere is. Oly dolgokat, melyek nálunk elevenen élnek, nyugaton feledésbe merültek, hiveik őszinte sajnálatára. Az érdekességen felül mérhetetlenül sok benne a hasznos dolog. Nemcsak a történeti hátterére mutat reá az egyes liturgikus cselekményeknél, hanem erősen kidomborítja üdvökonomiai szerepüket, kegyelemköz'lő, léleknevelő hatásukat is. Mint a liturgia helyes értelmezője, theocentrikus ilágnézetre vezet, de egyúttal szakit minden emberies egyoldalúsággal. A Credo tartalmi részéről leveszi a túlsúlyt s a kegyelmi élet hangsúlyozásával a kettőt egyensúlyba hozza. Szerves egységbe kapcsolja a hitet és életet a liturgián keresztül, a Corpus Christi mysticum életközösségében. Lelkipásztorok elé, kik külszin és statisztika mögé pillantanak, a lelkek rejtekében nagyon szomorú kép tárul. Világnézetek ütköznek, korszellem forrong, tömegaposztáziák kora, amint éppen a szentév lelkipásztori erőfeszítései mutatják, —- sajnos — még nem mult el. Tömegjelenségek mutatkoznak mindenütt. Tömegnevelés eszközeivel lehet csak javulást remélnünk. Azért oly kedvelt és eredményes a liturgikus mozgalom minden megnyilatkozása is. Ennek szellemében hirdeti a könyv a nagy igazságokat, reméljük, eredményesen. Rohály Ferenc dr.

114;

FIGYELŐ Az uniós mozgalom Hollandiában Már tíz éve, hogy Hollandiában az Unió Apostolatusa néven működik egy egyesület az egyházak egyesülésének előmozdítására, amely eddig negyvenezer tagot gyűjtött. Az egyesület föllendítése körül igen nagy érdeme van mostani elnökének, P. van Keulennek, aki gróf Septiezky lembergi érsek felhívására az Amaya Schootenhof bencéseivel együtt fogott hozzá a Keletről szóló tudományos ismeretek terjesztéséhez. Hágában 1927-ben gyűlt össze az első szervező ülés az egyházak egyesülése érdekében, amely alapelvként mondotta ki, hogy az intelligenciáig igyekszik megnyerni, majd al nagyközönséget buzdítani az egyházak egyesülése ügyének munkálására. Az eredmény meglepő volt, mert mihamar az egész Hollandiában kedvező fogadtatásra talált a gondolat és megalakult az Unió Apostolátusának nevezett egyesület, amelynek működésében eleinte nem alakult ki határozottan az irány, vájjon inkább az ima és más jócselekedetek vagy pedig a tudományos munkálkodás által is mozdítsák elő az uniót. Ma már határozottan egybe van kapcsolva mind a kettő, az egyesület már tíz éve kiadja a harmincezer példányban megjelenő Apostolaat der Vereeniging című havi folyóiratot Gravenbageban. Az uniós gondolat támogatására eddig több mint százezer hollandi forintot gyűjtött az egyesület, amelynek egy nagy csapat buzgó apostola van már. Ezek között kitűnik Schiphorst plébános, aki 1700 ilyen uniós propagandistát nyüjtött össze. Ő maga minden vasárnap tart uniós előadást és így új és új helyi szervezetei alakulnak az uniós szervezeteknek. Ezenkívül az Apostolátus minden évben ú. n. keleti tanulmányi napokat rendez. A legutóbbi napok Nijmvégenben voltak s ezeken teljesen feldolgozták az örmény egyház történelmét, théológiáját, liturgiáját, egyházjogi helyzetét stb. A hollandiai uniós mozgalomnak hatalmas lendületet adott az, hogy a nijmvégeni katholikus egyetem theológiai fakultásán katedrát alapítottak a keleti összehosonlító theológiának és hogy a hollandiai kapucinusok keleti ágat alapítottak.

KELETI LEXIKON APOSTOLI TÖRVÉNYGYŰJTEMÉNYEK. Didaché tón dódeka Apostolon. (A 12 apostol tanítása.) Konstantinápolyban 1873-ban Brvennios Philotheos nikodémiai metropolita fedezte fel s ugyanő tette közzé is. (1883.) Nem az apostoloktól ered ugyan, de az evangéliumok és apostoli levelek után kétségkívül a legrégibb keresztény vallásos irat, mely 16 fejezetben főleg liturgikus és erkölcsi oktatásokat ad görög nyelven. — Hozzá hasonló, de csak a I I I . század vége felé keletkezett irat a Didascalia 12 Apostolorum, 25 fejezetben. Eredetileg szintén görög nyelven írták, de esak latin és szír fordítású részletei

maradtak fenn. — Ennek egy részét sok egyébbel kiegészítve tartalmazzák az Apostoli Konstitúciók, melyeknek függeléke Apostoli Kánonok címet visel. A Constitutiones Apostolicae (Diatagai tón Apostolon) szerzője gyanánt az irat maga Római Sz. Kelemet (92—101) nevezi meg, azonban későbbi eredetű s valószínűleg a IV. század végén, Szíriában keletkezett. A függelékét képező kánonok a papság fegyelmi ügyeire vonatkoznak és valószínűleg sokkal régebbi eredetűek. A 692. évi trullai zsinat jogszabályként fogadta el ezek rendelkezéseit.

115;

ÁLDOZTATÁS. Az Úr Jézus szent testének és vérének nyújtása a hívek lelki táplálására a kenyér vagy a kenyér és bor színe alatt. A X. századig úgy keleten, mint nyugaton két szín alatt történt, jelenleg a nyugati egyház csak a kenyér színe alatt teljesíti. A I I I — IV. századokban a kenyeret és bort külön vette az áldozó. A pap, mikor átnyújtotta, e szavakat mondta: Krisztus teste! Krisztus vére! Az áldozó ámennel felelt rá. A VI. században nyugaton az áldoztatás formája ez volt: A mi Urunk Jézus Krisztus teste őrizze meg lelkedet! A mai nyugati forma ez: A mi Urunk Jézus Krisztus teste őrizze meg lelkedet az örök életre. Ámen! A gör. kath. és gör. kel. egyház formája: A mi Urunk Jézus Krisztusnak legszentebb, drága testében és elevenítő szent véréb'en részesíttetik Isten szolgája bűneinek bocsánatára és az örök életre. Ámen. Az áldoztatás hajdan nyugaton is állva ment végbe. A nyugati egyházban is érvényben volt az a rendelkezés, hogy örömünnepeken térdelni nem szabad. A kovásztalan kenyeret (ostyát) a pap ujjaival nyújtja az áldozónak, a két szín alatt való áldoztatásnál a két színt egyszerre, kanálkával nyújtja az áldozónak. Hajdan általános szokás volt, nyugaton is, a lentionnal (purificatoriummal) megtörölni az áldozó száját és a diszkoszt (paténát) az áldozónak ajka alá tartani. Ma a száj törlés már csak a görög szertartásban van meg, ott is kezdik elha^vogatni, a diszkosznak az ajak alá való helyezését pedig a latin egyház nemrégiben hozta vissza, de nem a miséző diszkoszt (patenát) használja erre a célra, hanem külön erre készíttettet. Úgy keleten, mint nyugaton egészen a XV. századig (mikor a két szín alaf. való áldoztatás nyugaton egészen megszűnt) szokás volt a•>. á'ldozás után kevéske nem konszekrált kenyeret és bort

is nyújtani a híveknek, hogy a szádban esetíeg viszsamaradt szentségi részecskék ezekkel együtt szintén a gyomorba "jussanak. ALEXANDRIA. Kr. e. 332-ben, Nagy Sándor alapította e várost Egyiptomban a Nilus torkolatánál. Görögök és zsidók lakták s a Krisztus előtti időkben központjává lett a görög és zsidó szellemi életnek Kr. e. 250—150 között itt készült az Ószövetség híres görög fordítása, a 70 tudósból alkotott társulat által készített Septuaginta-fordítás, melyet a keleti egyház ma is használ. A «kereszténységet Sz. Márk evangélista hirdette itt s az alexandriai görög és a most Kairóban székelő alexandriai kopt pátriárkák magukat Sz. Márk egyenes utódainak tartják. Már a Kr. e. IV. században híres főiskolája volt és hatalmas könyvtára. Főiskolájának keresztény folytatása volt a II. század végéti szervezett hittudományi iskola, melynek első vezetője Sz. Pantaenus volt. A IV. században szűnt meg. Hires tanára volt Origenes. A keleti eretnekségek korában több zsinatot tartottak Alexandriában. PASZKÁL, Baylon, Szent. (1540— 1592.) Aragóniának Terra Hermosa nevü falujában, szegény földműves családból született. Kora gyermekségétől nagy tisztelője volt a szentségi Jézusnak. Előbb juhászbojtár volt, közben magánszorgalomból írni és olvasni tanult. 24 éves korában a szigorított ferencrendiek montforti kolostorába lépett. Élete végéig laikus testvér maradt, bár már belépésekor olyan képzettséggel bírt, hogy papjelöltnek akarták besorozni. Élete elragadtatásokkal teljes,, állandó szentségimádás volt. 1690-ben avatták szentté. X i n . Leó pápa 1857 november 8-án az összes eucharisztikus társulatok és az eucharisztikus _ kongresszusok égi pártfogójává nyilvánította.

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

116;

TÉLI MENETREND. Érvényes 1937. október 2-től 1938. május 2-ig. Miskolcról induló vonatok:

Miskolcra érkező vonatok:

Budapest felé:

Budapest felől:

Sz. v. Gy. v.

Gy. v. Sz. v. Gy. v. Sz. v.

5.12 7.40 13.40 14.15 19.05 23.47

e. é. é. e. é. a e.

9.23 10.42 16.11 18.30 22.24 5.30

Sátoraljaújhely felé: Sz. Sz. Sz. Sz. Sz. Sz.

V. V. V. V. V. V.

5.17 10.23 13.35 17.38 21.58 7.36

e. A e. a e. é. é. a e.

7.40 12.20 15.39 19.38 23.43 9.34

Sz. Gy. Sz. Sz. Gy. Sz. Gy. Sz.

v. v. v. v. v. v. v. v.

e. A e. a e. é. é.

7.38 10.18 13.55 17.36 21.53

Sz. Sz. Sz. Sz. Sz.

V. V. V. V. V.

Sz. v. M. V. Sz. V. M. V. Sz. V.

v. v. v. v.

i. 7.51 — é. 10.09 Sz. v. i. 14.07 — é. 16.32 M. v. i. 19.10 — é. 21.23 Sz. v.

7.50 13.54 16.45 20.52

— — — —

— — — — —

é. é. é. é. é.

7.30 9.34 13.30 18.52 22.59

5.26 7.32 10.30 16.49 20.38

e. é. é. é. é.

7.27 9.24 12.52 18.44 22.56

i. 4.49 — e. 7.18 i. 7.24 — é. 9.44 i. 15.50 — é. 18.20 Mezőcsát felől:

é. é. é. é.

8.57 15.24 17.55 22.00

M. M. M. V.

v. v. v. v.

Hidasnémeti felé: Sz. v. Gy. V. Sz. V. Sz. V.

5.36 7.33 11.40 16.56 20.23

Bódvavendégi felől:

Mezőcsát felé: M. V. M. M.

10.13 10.13 12.44 16.50 17.25 21.35 21.48 6.44

>

Bánréve—Ózd felől: 9.51 12.09 16.25 20.03 23.41

Bódvavendégi felé: Sz. v. Sz. v. M. v.

e. e. a e. é. é. a e. A e. é.

Sátoraljaújhely felől:

Bánréve—Ózd leié: Sz. v. M. v. Sz. v. Sz. v. M. v.

5.50 7.08 8.12 8.12 14.10 17.25 19.17 0.10

8.00 — é. 9.59 Gy. v.

10.32 — é. 11.35 Sz. v. 13.43 — é. 15.16 Gy. V. 17.46 — é. 19.31 Sz. V.

4.40 6.20 13.25 18.00

é. é. é. é.

5.50 7.23 14.35 19.38

Hidasnémeti felől: 5.39 11.36 17.31 19.42

— — — —

e. e. é. é. r

7.19

13.21 18.40

21.22