GIORGIO MAMBRETTI és JEAN SERAPHIN Az orvostudomány a feje tetejére állítva......és ha Hamernek igazat adnának?

GIORGIO MAMBRETTI és JEAN SERAPHIN

Az orvostudomány a feje tetejére állítva... ...és ha Hamernek igazat adnának?

EzVanKiadó 2005 1

Az eredeti mű az Edizioni AMRITA - C.P. 1 -10094 Giaveno (TO) Italy gondozásában jelent meg. © Edizioni AMRITA s.r.l., Torino, Italien 1999 Minden jog fenntartva. Edizioni AMRITA Tel. +39 011 9340579; Fax +39 011 9349128; e-mail: [email protected] Internet: www.amrita-edizioni.com ISBN 88-87622-56-6

Magyarországon kiadja az EzVanKiadó: www.ezvankiado.hu Fordította, szerkesztette:

Barnai Cs. Roberto, (+36 20) 341 1199 [email protected] [email protected]

Lektorálta: Nyomtatta és kötötte:

Barnai Tünde, Kusztor István… nyomda megnevezése… (folyamatban)

Figyelem! Ez a fájl bővített verzió, több információt és magyarázatot tartalmaz, mint az eredeti mű. A könyv maradt eredeti, képek, ábrák kerültek bele, helyenként a szöveg és a szószedet bővült, ezért a jogtulajdonos jóváhagyása nélkül forgalomba nem kerülhet!

2

3

OLVASÓINK FIGYELMÉBE

Az általunk megjelentetett könyvek a mi hozzájárulásunk egy újonnan létrejövő világhoz, amely inkább az együttműködésen, mint versengésen, inkább az emberi lélek értékének megbecsülésén, mint az önmagunkban való kételkedésen alapszik, mindenekelőtt azonban azon a meggyőződésen, hogy minden ember között létezik összeköttetés. A célunk az, hogy a lehető legtöbb ember életét, egy jobb világ reményének üzenetével elérjük. Könyveinkben nagyon sok, alapos munkával és mélyre ható tanulmányozással eltöltött munkaóra rejlik: a közzéteendő anyag (különleges olvasócsoportok általi) kiválasztásától, a lelkiismeretes fordításon át, a gyakran hosszas szerkesztőségi utánajárásig. Örülnénk, ha a Kedves Olvasó ennek tudatában lenne, ezzel a könyv tartalmán túl, megízlelhesse a szeretetet és az odaadást is, ami a létrejöttéhez hozzájárult.

A kiadók

4

FIGYELMEZTETÉS

Ez a könyv Dr. Hamer* és felfedezéseinek szerzők általi értelmezéséből jött létre, és ezért tartalmazhat az eredeti fogalmazástól eltérő kifejezéseket. A kis történetek is, amelyek példákként szolgálnak, magától, Dr. Hamertől származnak. Sok közülük már annyira ismert, hogy nehézkes megállapítani, Hamer melyik művében említi azokat először. A könyv írói legtöbbjüket kongresszusokon, konferenciákon és szemináriumokon gyűjtötték. Ezen kívül e mű szándékosan ismeretterjesztő jellegét, a Kedves Olvasó önálló szakirodalmi utánajárása felülmúlhatja, ha tájékoztatjuk arról, hogy a felfedezések és a legtöbb használt példa Dr. Hamertől származik és az ő eredeti fogalmazásától való eltérések az írók értelmezésére vezethetők vissza (bővebben az irodalomjegyzékben).

* Teljes név valamennyi címmel: Dr. Med. Mag. Theol. Ryke Geerd Hamer [ríke gérd hámer] 5

Édesanyámnak, Madeleine-nek /Jean Séraphin/

Ez a könyv az én saját tapasztalatom eredménye. Sokan bátorítottak, és segítettek nekem. Nekik mindannyiuknak szentelem ezt az oldalt, legmélyebb köszönetemmel: mesteremnek és barátomnak John-nak, barátaimnak és mestereimnek Christian-nak, Regis-nek, Annik-nak és Jean Pierre-nek, Jacquesnak, Hive-nek, Herve-nek és Marie-Christine-nek; útitársaimnak: Gerard-nak, Emanuela-nak és Oscar-nak, Paule-nak és Francois-nak, Monique-nak és Robertnek; családomnak: Edvige-nek, Roberto-nak, Marcellá-nak és Chiará-nak; mint ahogy az én "csodalámpámnak" Lilianá-nak. Ezen kívül szeretnék mély hálával köszönetet mondani mindenkinek, akik segítettek nekem, anélkül, hogy ennek tudatában lennék. /Giorgio Mambretti/

Szeretnénk ezennel mi is, Dr. Homer, Christian F., Marc F. és Dr. Claude S. legszívélyesebb köszönetünket kifejezni azért, hogy ők, szemináriumaikon átadták hosszú évek vizsgálatainak és kutatásainak gyümölcsét, e nélkül nem írhattuk volna meg ezt a könyvet. Legyen ez minden olvasó segítségére, hogy mindenki újra találja meg útját. Külön köszönet Dr. Carlo Amerio-nak az értékes közreműködésért.

6

Előszó ....................................................................................................... ELSŐ RÉSZ I. fejezet – Dr. Ryke Geerd Hamer: Egy úttörő története ................................... Az igazi újdonság ..................................................................................... II. fejezet – Az öt alaptörvény, ami a feje tetejére állítja az orvostudományt... Az 1. alaptörvény: "A Rák Vastörvénye" A sokkélmény, mint "kiváltó" A 2. alaptörvény: "Minden megbetegedés két szakaszból áll" "Semmi nem létezik az ellentéte nélkül" ............................................ A 3. alaptörvény: A tumorok és rákkal egyenértékű megbetegedések ontogenetikus (egyedfejlődéstől függő*) rendszere "Az összetettség túloldalán minden egyszerű".................................... A 4. alaptörvény: A mikróbák egyedfejlődéstől függő* rendszere "Önkéntes segítőtársaink az agyunk szolgálatában" ......................... – És mi a helyzet az oltásokkal? ................................................. Az 5. alaptörvény: "A kvintesszencia törvénye" ........................................ – Néhány megjegyzés .............................................................. MÁSODIK RÉSZ I. fejezet – A testünk és a konfliktusok .............................................................. Áttekintő táblázat .............................................................................. A bőr .................................................................................................. Zsírszövetek, izmok, inak és csontok ................................................ A szív keringési rendszere ................................................................. A nyirokrendszer ............................................................................... A légzés szervrendszere ..................................................................... A szaporodás szervrendszere ............................................................. Különleges eset: ciszták ..................................................................... Az emésztőrendszer ........................................................................... A vizeletkiválasztó rendszer .............................................................. A belső elválasztású mirigyek szervrendszere ...................................

9 13 16 17 17 24 29 40 42 44 46 54 57 58 59 64 67 67 70 74 76 83 86

HARMADIK RÉSZ I. fejezet – Néhány széles körben elterjedt betegség .......................................... 91 Az iatrogén (diagnózisközlés általi) konfliktus és az áttét fogalma .......... 92 AIDS .......................................................................................................... 94 Bénulásokkal járó betegségek .................................................................... 95 Allergiák: Emlékbeli (lappangó) konfliktus ............................................ 97 Fogszuvasodás ........................................................................................... 99 Lelki betegségek és elmebajok .................................................................. 101 Depresszió ................................................................................................. 102 II. fejezet – A leendő és várandós édesanyáknak szentelve ............................... 105 III. fejezet – Elsősorban ne ártsunk! .................................................................. 109 FÜGGELÉK A Dr. Hamer által felfedezett természeti törvények felülvizsgálatának megerősítése a Trnavai Egyetem által, eredeti hitelesített állásfoglalás ....... 113 SZÓSZEDET ............................................................................................................ 114 IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................ 117 7

8

ELŐSZÓ

"Amikor még gyermek voltam, lehettem nagyvonalú; de mióta civilizált lénnyé váltam, ez adottságom elfelejtettem. Akkoriban természetes módon éltem, ma egy mesterséges világban játszódik le életem. A szememben minden szép kő értékes volt; minden fára tisztelettel tekintettem, ami nőtt ott. Ma a fehér emberrel együtt hajolok meg egy festett táj előtt, melynek értékét dollárban mérik." (Ohiyesa, kortárs indián író)

Egy szép napon, Dr. Hamer néhány barátjával az osztrák határ közelében sétálni ment, és egy kis kastélyra bukkantak. Ez annyira magával ragadta, szívesen dolgozott volna benne. Elhatározta hát, hogy felkeresi a falu polgármesterét, hogy többet tudjon meg a kastélyról. Így találkozott a polgármester feleségével. "Jó napot, Dr. Hamer vagyok" mondta ő, és üdvözlésre nyújtotta kezét. Akkor felderült az asszony arca, és mosolyogva így szólt: "Kedves Doktor Úr, annyira boldog vagyok, hogy találkozhatok Önnel! Ön mentette meg az életemet! – Hamer azelőtt soha nem látta és nem is hallott róla. – Két évvel ezelőtt – mesélte a hölgy tovább, – leukémiát* állapítottak meg nálam, és az orvosok közölték, hogy már nem tehetnek értem semmit. Ezt követően szörnyű időkön mentem keresztül, és teljesen összezavarodtam, míg egy férfi a faluból elhozta nekem az Ön egyik könyvét. Egy szuszra el is olvastam és felfogtam, hogy a leukémia egy gyógyulási folyamatot jelent. 9

Attól a pillanattól fogva nem vettem be több gyógyszert, és hozzáláttam megkeresni magamban, melyik konfliktusom okozhatta megbetegedésemet. Miután felfedtem, és megoldottam, különösen ügyeltem arra, ne lépjek még egyszer ugyanabba a csapdába. Ahogy Ön is látja, kedves Doktor Úr, Önnek köszönhetően, a legjobb egészségnek örvendek!" Hosszan töprengtünk a könyv felépítésén és a könyv olvasókörén, míg végül arra jutottunk, mindent megteszünk, hogy olyan egyszerűvé és érthetővé tegyük, amilyenné csak lehet. Ezáltal a lehető legtöbb olvasónak lehetőséget akarunk adni, hogy megtalálja a kulcsot, és a sötét alagútból - amelybe került - kijöhessen, és újra megtalálja a fényt és életörömet. Dr. Hamer azon a véleményen van, hogy az Új Orvostudományt mindössze két nap alatt meg lehetne tanítani az egyetemen; és igaza van! Alaptörvényei olyan egyszerűek és nyilvánvalóak, hogy az ember magának teszi fel a kérdést, vajon létezik olyan, hogy erre még nem jött rá senki? A válasz az evolúció* (fejlődés) fogalmából önmagát vezeti le: Mivel egy új felfedezés jöhet napvilágra, az idő és az emberiség - vagy legalább annak egy része, akik a fejlődés és az érettség bizonyos fokát elérték - érett kell legyen arra, hogy hasznosítsák e felfedezést és kiszolgálják magukat előnyeiből. Egy barlanglakó ősember sem tudta volna, mit kezdjen egy autóval! Minden egy magasabb rendet követ, ami messze meghaladja a képzelőerőnket. Nincs más dolgunk, mint hogy tudomásul vegyük, s mély tisztelettel azt mondjuk: „Köszönjük, Dr. Hamer!” A következő oldalakon az Új Orvostudomány különböző „törvényeit” fogjuk bemutatni, kitérünk a legfontosabb szervekkel összefüggő konfliktusokra, és néhány, leggyakrabban előforduló betegségre.

(A fordító megjegyzése: Mivel Mambretti és Seraphin esetében olasz és francia szerzőkről van szó, szeretnénk utalni arra, hogy a Hamer műveiből való idézeteket visszafordítottuk, és az eredetitől könnyen eltérhetnek. Csillaggal (*) jelöltük azokat a szavakat, amelyek kevésbé közismertek, ezekhez a kíváncsibbaknak a szószedetben rövid magyarázattal szolgálunk.)

10

ELSŐ RÉSZ

11

12

I. FEJEZET

Dr. Ryke Geerd Hamer Egy úttörő története „Ha csinálsz valamit, mindenki ellened van, akik ugyanazt teszik, Mindenki ellened van, akik az ellenkezőjét teszik, Mindenki ellened van, még az is, aki semmit se csinál. (közmondás) Sok-sok évvel ezelőtt a síkságok lakói, akik pirkadatkor keltek, hogy földművelő munkára induljanak; felnéztek az égre és láttak egy hatalmas tűzgolyót (ha nem volt köd természetesen), amely Keleten kelt fel, és egészen lassan vonult át az égbolton, Nyugat felé. Semmi nem akadályozta látványát - talán egy-két fát leszámítva - mely mögött pillantásukat a horizont fölött végtelenül messzire ívelhették. Mialatt az órák teltek, leírta útját a Nap az égen, a naplemente jelezte, hogy ideje hazamenni és a nappal lassan véget ér. Volt, hogy vacsora után még vetettek egy pillantást az égre, hogy lássák milyen idő lesz másnap. Éjszaka a Hold és a milliárdnyi csillag is, lassan vándorolt az égbolton. Ezen emberek körül forgott minden, a végtelen síkságon. S egyszer csak jött egy férfi, hangosan kérdéseket vetett fel, és meg volt győződve arról, hogy a kérdéseire a választ meg tudja találni. Üvegdarabokkal munkálkodott, azokat egy hosszú fa csőben sikerült elrendeznie, s ezt az égboltnak szegezte. Az ő neve volt Galileo Galilei. Ettől a pillanattól kezdve ezen a Földön semmi sem volt már többé ugyanaz, mint azelőtt. Olyanokat mondott, hogy a Földünk nem lapos, hanem gömb alakú! Valamint a Nap áll egy helyben, és a Földünk kering körülötte! Ezekkel az állításokkal az ő magas rangú kortársai között olyan nagy felháborodást keltett, hogy életben maradásához esküvel tagadtatták le vele korszakalkotó felfedezéseit. Érdekes módon ez a sajátos sors sok újítónál közös... 13

Az orvostudomány területén joggal hasonlíthatjuk Hamert Galileihez. Minden támadás ellenére, aminek ki volt téve, nem hagyta, hogy letérítsék útjáról, kötelességtudó, lelkiismeretes emberként mindig kitartott abban a tudatosságban, hogy felfedezéseinek megértése csak idő kérdése. Ryke Geerd Hamer 1935-ben a Rajna-vidéken született. Az édesapja protestáns lelkész, édesanyja firenzei családból való, egy optimális keverék állhatatosságból és keményfejűségből, egyrészről fantázia, másrészről szív. Teológiai, fizikai és orvosi egyetemi végzettségeket szerez. Ezután pszichiátriára, neurológiára és belgyógyászatra szakosodik. Doktori disszertációját az agyi tumorokról írja. Tizenöt éves gyakorlati tapasztalattal a háta mögött, feleségül vesz egy orvostanhallgató lányt, majd négy gyermekük születik. Ami őt ebben az életszakaszában leginkább elbűvöli, az a pszichózisok (elmebajok) eredetének kutatása. A lökést a pszichiátriai zártosztályok pácienseinek drámai helyzetével való megütközés adja. Mégis, az események - amelyeket az élet állított elébe - vezetnek el ahhoz, hogy tanulmányait félbeszakítja. Aztán tíz évvel később ismét visszatér, a betegségnek egy új megértésével gazdagodva, amelyekhez a rákkutatás területén folytatott vizsgálatai által jutott. 1978. augusztus 18-án a tizenkilenc éves fiát, Dirk-et, aki éppen Korzika Cavallo szigeténél, egy lehorgonyzott csónakban aludt, lőfegyverrel súlyosan megsebesítik. Száztizenegy nap haláltusa után Dirk az apja karjaiban hal meg – ez borzasztó sokk egy édesapának! A rákövetkezendő hetekben, Hamer hererákban betegedik meg, de a hagyományos orvostudományból tanultak alapján mégsem látja meg a közvetlen összefüggést az elszenvedett trauma* és a betegség között. A saját onkológusai szembesítik a brutális diagnózissal: ”Dr. Hamer, Önnek rákja van, és körülbelül 20 százalék esélye a túlélésre…” Betegsége ellenére Hamer tovább dolgozik egy, a Müncheni Egyetemhez tartozó klinika nőgyógyászati osztályán, ahol kb. kétszáz rákos beteget kezelnek. Mély tapintattal egymás után kérdezi meg a pácienseket a betegségükről, és rájön arra, hogy ők mindannyian – ahogy ő maga is – a tumor megjelenésének hónapjaiban egy súlyos traumát (érzelmi megrázkódtatást) szenvedtek el. Mivel Hamer felfedezéséről beszélni merészel a bajor televízióban, a kórháztól megkapja a felmondását. Eddig az időpontig Hamer már összeállított egy dossziét kétszáz anamnézissel (kórtörténettel) és folytatja a kutatást egy másik klinikán Kölnben, ahol főleg tüdőrákos betegeket kezelnek. Ott megállapítja, hogy a tüdőrákot sem a dohány okozza, ugyanis a betegek felénél nemdohányzókról van szó! Ezen túl felfedezi ugyanazt az „Ok-Következmény” kapcsolatot, a sokkélmény valamint a betegségek kitörése (megjelenése) között, mint ahogy azt már Münchenben megfigyelhette. Csakhogy itt ezúttal a traumának egy más fajtájáról van szó, mint amit a nőgyógyászaton megfigyeltek. 14

1981 őszén, a Tübingeni Egyetem Orvostudományi Karán – ahol ő maga is orvosi diplomáját szerezte – nyújtja be habilitációs beadványát* Hamer, amelyhez kétszáz beteglapot mellékel, és hetven eset részletes leírását, amelyet a különböző illetékes osztályok orvosai az ő felfedezéseinek felülvizsgálata után hitelesítettek. Tréfásan így szólt erre az ő egykori professzora: "Hamer, ez túl szép, hogy igaz legyen… De ha még úgy is volna, közel lehetetlennek tűnik, hogy pont te fedezted fel ezt. De félre a tréfával, rögtön meg kell vizsgálnunk, itt az én intézményemben." Mégis anélkül, hogy az Orvostudományi Kar bármilyen okot megnevezett volna, nem engedélyezi az adatok ellenőrzését, és 1982-ben az összes beteglap hirtelen eltűnik. Ennek következtében a Tübingeni Egyetem százötven orvosa nem tudta ellenőrizni Dr. Hamer felfedezéseit, és ezzel azok továbbra sem voltak tudományosan igazoltak. (megismételhetőek  megbízhatóak  alkalmazhatóak). Ettől a pillanattól kezdve Dr. Hamer számára egyfajta vesszőfutás kezdődik, ami végül 1986-ban éri el csúcspontját, amikor elveszik tőle az orvosi praktizálás jogát, szó szerint az ítélet: „Nem tagadja le esküvel a Rák Vastörvényét és nem tér meg a hagyományos orvostudományhoz.” (A „Rák Vastörvénye”: Hamer így nevezte el az általa felfedezett Ok-Következmény kapcsolatot. Miután Hamer saját magán is alkalmazta felfedezését, ma kitűnő egészségnek örvend.) Ezt az ítéletet a bíróság „feltehetően demencia” (szellemi elbutulás) miatt megerősíti. Egészen 1989. december 9-ig várnia kell, amikor felfedezéseit egy Prof. Birkmayer által aláírt jegyzőkönyvben végre hivatalosan is elismerik. Prof. Birkmayer az orvostudományok és a vegytan doktora, a Bécsi Egyetem rákkutatási tanszékének vezetője. De még ez sem elég, hogy helyt adjanak az újból és újból benyújtott orvosi visszahelyezési kérelmének, sem hogy az egészségügyi rendszer és a média kitartó bojkottját megtörjék. Világossá válik tehát, hogy Dr. Hamer túlságosan nemkívánatos, mert túl sok érdek forog kockán: gazdasági, pénzügyi, ideológiai és hatalmi érdekek. Ez odáig vezet, hogy 1997-ben elítélik, mert a korábbi praxiseltiltás ellenére, három beteg emberrel, azok egészségéről beszélgetett (bármi ellenszolgáltatás nélkül). A bíróság a beszélgetéseket kezelésnek nyilványtotta és ezzel őt börtönbüntetésre ítélte, mert hivatás-gyakorolási tilalmát megszegte. Hamer több mint egy évet tölt el börtönben, és ebből a tapasztalatából erősebben kerül ki, mint addig valaha. Hamer minden támadás és szervezett lejáratókampány ellenére kitartott, és szeptember 8-án és 9-én a szlovákiai Trnava Egyetem hivatalosan megerősíti a végrehajtott, Új Orvostudomány eredményeinek felülvizsgálatát. A hivatalos állásfoglalást és fordítását a könyv végében találja.

15

AZ IGAZI ÚJDONSÁG! Az alternatívgyógyászat (természetgyógyászat) is gyakran arra korlátozódik, hogy másféle kezelési megoldásokat ugyanarra alapozva kínáljon, mint amire a mai „modern” orvostudomány1 alapoz: abból indulnak ki, hogy a betegség, valami természetellenes, rosszindulatú, veszélyes és értelmetlen dolog. Valamint az egyetlen megoldás abban áll, hogy meg kell szabadulnunk tőle, akár gyengéd, akár erőszakos módon. Hamer felfedezései ezzel szemben egy teljesen más világképet nyitnak meg előttünk: a betegség az agyunk megfelelő válaszreakciója egy külső traumára (érzelmi megrázkódtatásra), mely az emberi faj túlélési programjának része. A trauma feloldása után megfordul az agyunk által kiadott parancs, és belépünk a „gyógyulási, helyreállítási szakaszba” – minden elváltozás megszűnik. Felfedni betegségek okait és értelmét, a legelbűvölőbb és leghasznosabb dolgok egyike, amit ember elképzelhet. Itt nem arról van szó, hogy hiszünk-e a mikulásban vagy sem, hanem lerántjuk a fátylat az emberi lény működési mechanizmusáról. Hamer felismerései öt alaptörvényben írhatók le, melyeket a könyv következő fejezeteiben ismertetünk a Kedves Olvasóval. Ezek alapja: — Dr. Hamer személyes tapasztalata, mint rákos beteg, — Húszezer különböző kórtani eset kiértékelése (a szemölcstől az AIDS-ig, a pszichózisoktól a leukémiáig, szklerózis multiplextől a cukorbetegségig) egy közös nevező – egy kiváltó sokkélmény* tekintetében, — A megtermékenyült petesejt, az első emberi sejt fejlődésének kutatásán, melynek az a rendeltetése, hogy egy összetett szervezetté, egyeddé, egyénné, individuummá* (lélek és test oszthatatlan kettőségévé) váljon. Ahhoz, hogy egy tudományos feltevés tudományos törvénnyé váljon, mindig megismételhetőnek kell lennie, különben csak tudományos feltevés marad: a víz is, adott légköri nyomáson mindig száz foknál forr. Az Új Orvostudomány „öt törvénye” időközben Dr. Hameren kívül, orvosok és gyógyászok sokaságának közreműködésével, fél Európában páciensek tízezrein igazolódott be, s mivel mindig pontos és megismételhető – ezáltal tudományosan is igazoltnak vehetjük. Például a rák gyógyítása területén a hagyományos orvostudomány gyógyászati módszereinek alkalmazásánál körülbelül öt év távlatában átlagosan 5% a túlélők aránya, míg az Új Orvostudomány törvényszerűségein alapuló gyógymódoknál 95%! Ez a tény már sorozatosan, széles körben beigazolódott, döbbenetes különbség! Erről többet a 117. oldalon felsorolt forrásokból tudhat meg. 1

a fordító megjegyzése: a német (s) Medizin szónak több jelentése is van (orvostudomány, gyógyászat, orvostan , orvoslás, orvosság, gyógyszer), a könyvben mindig azt használjuk, ami a szövegkörnyezettel leginkább összeillik. A „hagyományos orvostudomány” német megfelelője még azt is kifejezi, hogy ezt az orvoslást oktatják iskolarendszerben. (Schulmedizin)

16

II. FEJEZET

Az öt alaptörvény, ami a feje tetejére állítja az orvostudományt... „Már évezredek óta megtapasztalta az emberiség, hogy végső soron minden betegség pszichikai (lelki) eredetű, és ez közben tudományos ténnyé is változott és szilárdan lehorgonyzott a köztudatba. Csak a modern orvostudomány csinál belőlünk, – lélekkel rendelkező élő lényből – egy kémiai képletekkel teli zsákot.” Dr. Ryke Geerd Hamer Az öt alaptörvény az élettel együtt jött létre, és minden élő szervezet genetikai kódja tartalmazza: a növények, az állatok és az ember is, mind ugyanazokat a biológiai törvényeket követik. A következő törvények MINDEN BETEGSÉGRE ÉRVÉNYESEK, amelyek nem baleset, mérgezés vagy genetikai rendellenességek következtében alakultak ki.

AZ 1. ALAPTÖRVÉNY: A RÁK VASTÖRVÉNYE „A SOKKÉLMÉNY*, MINT KIVÁLTÓ” Minden betegséget egy érzelmi trauma okoz, ami előkészületlenül „talál el” minket, derült égből villámcsapásként sújt le ránk, lehengerel minket, elszigetelten (magunkban) éljük meg, s amiről pillanatnyilag nem tudjuk, hogyan oldhatnánk meg. A trauma intenzitása és a közben érzett érzelmek „színezete” határozzák meg a betegség súlyossági fokát, valamint azt, hogy agyunknak melyik pontja és ennek megfelelően melyik szervünk lesz érintett (azaz "beteg"). Fajának fenntartása érdekében idővel az ember biológiai túlélőprogramokat fejlesztett ki, amelyek automatizmusokká váltak, s az agyban és a sejtekben vannak eltárolva. Vegyünk például egy gazdát, aki a tűző napon szőlőt szüretel. A bőre bevörösödik és mire hazaér, az agya éjszakára kiadja a parancsot: „Melanint* a vérkeringésbe juttatni!”. Ezzel elkezdődik a barnulás, ami védelmet nyújt a bőrnek, és így a napsugarak nem tudják azt tovább égetni. 17

Mindeközben egy biológiai, programozott, és automatikus (azaz nem tudatos!) folyamatról van szó. Ez a programozási forma az állatoknál és növényeknél is megtalálható, de esetükben mindenekelőtt a túlélésről és fajfenntartásról van szó! Az anyaoroszlán Kölykei megszületése után, az anyaoroszlán az egész szoptatási idő alatt nem tüzel már. Elsősorban anya, nem pedig az oroszlán felesége. De az állatok királya egyáltalán nincs ezzel a helyzettel megelégedve, mert az ő egyetlen biológiai funkciója abból áll, hogy a fajának fennmaradását biztosítsa, és ismét párzzon egy nőstényoroszlánnal. Az oroszlán egyfajta spermagyár, és hetente körülbelül százötven párzási aktust könyvelhet el magának. Gyakran megpróbálja megölni a kölyköket, s ha sikerül neki, az oroszlánkölyök anyjánál ez egy önértékelés-csökkenési konfliktushoz vezet, mert nem volt képes megvédelmezni kicsinyeit, és ezzel „nem is volt jó anyaoroszlán”. Megfigyelhetjük, hogy ez másfelől a petefészkek nekrózisát, (sejtjeinek elhalását) váltja ki! Ám idővel túlteszi magát a problémáján, és a sejtelhalás ellenében ciszták képződnek a petefészkeken, melyek funkciója az ösztrogéntermelés növeléséből áll, hogy azzal ismét tüzelni kezdjen és egy új megtermékenyülés bekövetkezhessen. Itt biológiai programozásról van szó, amely a törzsfejlődésre (filogenesis*) vezet vissza. Territóriumuk (vadászterületük) kijelölésére és arra igényük megjelölésére a hímek határvonaluk mentén vizeletkiválasztással szagmintákat hagynak. Eközben székelnek és befedik ürüléküket. Az ember ugyanígy viselkedik, de mivel ő úgy tekint magára mint civilizált lényre, feltalálta a vécét, és ezután a dolgát mindig ugyanott végzi el. A vizelés és székelés biológiai funkcióját tekintve azonban mit sem változott. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a legtöbb ember, aki nyaralni megy, az első napokban székrekedésben szenved, mert „eltávolodtak a saját territóriumukról”. Annyi kell csak, hogy hazatérjenek, s minden úgy megy tovább, mint előtte (természetesen csak akkor, ha az otthonukra ténylegesen territóriumukként, birtokukként tekintenek). Egy középkorú úriember éjjel háromszor-négyszer fel kellett keljen pisilni. Állapotától nyugtalanítva rászánta magát, elment orvoshoz, hogy alaposan kivizsgáltassa magát. A vizsgálatok nem mutattak semmi szokatlant. A problémája rövid idővel azután kezdődött, hogy a fölöttük lévő emeletre egy népes, zajos család költözött, akiknek szokásuk volt minden este késő éjszakába nyúló házibulikat rendezni. Hogyan élte meg barátunk ezt a helyzetet?

18

Számára olyan volt ez, mintha zajongásukkal az ő fenti szomszédai minden éjjel betolakodnának az ő territóriumába, az ő magánszférájába, és az agyában kioldódott a parancs: „Fel kell kelni és pisilni menni”, hogy „kijelölje” az ő területét, így védve őt a szomszédok „akusztikus inváziójától”. Itt is megint egy biológiai folyamattal van dolgunk. Ha emberünk az új szomszédai beköltözését, nem konfliktusként élte volna meg, egyáltalán nem jutott volna ide. Ezen a példán is egy fontos koncepció válik felismerhetővé: az elválaszthatatlan hármas megléte: Lélek – Agy – Test. Három sík (vagy szint), melyek mindig párhuzamosan, tökéletes szinkronban működik együtt! Amíg az orvostudomány konokul arra korlátozza magát, hogy a sejt körül kotorásszon, s eközben elfelejti, hogy az ember mint egész, érzelmekből, agyból, és testből áll, addig soha nem lesz képes megérteni a betegségek jelentését, s még kevésbé azokat a törvényeket, amelyek minden betegség alapját képezik. Ha az embert egységében tekintjük, akkor egyrészt áll érzelmekből (minden egyes ember, életének valamennyi eseményét egészen egyéni módon; neveltetéstől, beállítottságtól, körülményektől, iskolázottságtól, személyiségtől függően éli meg), másrészt agyból (túlélési és fajfentartási vezérlőközpontunk, „reléközpont*”, „bioszámítógépünk processzora”), és testből (testünk, szerveink, agyunk számára az egyetlen rendelkezésére álló hatáskifejtési terület!). Hogy is működik ez a három sík együtt? Tegyük fel, valaki a hegyekben sétál, teniszezik, egy órát úszni jár, vagy más gyakorlatokat végez konditeremben. Ha sportolónk aztán hazaérkezik, és elhasználta az izmaiban lévő cukrot, biológiai rendszerén keresztül elméje tudomást szerez erről, (érzelem, éhség-érzet) és felkéri, hogy az agy rendelkezzen: - megparancsolja a lábaknak, menjenek a konyhába, - utasítja kezeket, csináljanak egy szendvicset, - a gyomort, hogy eméssze meg a táplálékot, - majd a beleknek a tápanyagok felvételét, (felszívását). Mindezt azért, hogy az izmokat ismét cukorral lássa el. De hát megéljük ezt minden nap a gyermekeinkkel: Játszanak és esznek!

Tegyünk egy próbát! Hunyják be a szemüket és képzeljenek el egy fél citromot a kezükben! Képzeljék el a ragyogó gyümölcshúst, a finom illatot, a citromdarabot a bőrükön. Képzeljék el, ahogy felveszik, beleharapnak és a savanyú lé szétárad a nyelvükön és a szájukban.... ...mmmhhh…

19

Mi az Ön reakciója erre? Nő a nyálelválasztása! Az Ön agya ugyanis kiadta a parancsot, hogy a gyomor legyen kész a citromlé érkezésére, s hogy már a szájban megkezdje a savanyú táplálék előemésztését megindul nyálelválasztása, holott a valóságban Ön egyetlen csepp citromlét sem nyelt le. AZ AGYUNK tehát NEM KÉPES ARRA, hogy valóságos és jelképes esemény között, azaz a valóság és a képzelet között különbséget tegyen! A nehezen emészthető falat Egy farkasfalka az erdőben portyázik. Híján az étel, de az egyik fakras hirtelen, egy néhány nappal korábban elhullhatott vadnyúlra akad. Hogy a többiek ne tudják tőle elmarni, lenyeli nagy sietséggel, szőröstül-bőröstül. De a vadnyúl combja túl nagy és nagyon megfekszi a gyomrát! A farkas életveszélyben van, mert amíg meg nem emészti a combot, nem tud mást magához venni! Itt vészhelyzetről van szó, amiről nem tudja, hogyan oldja meg. De az agy azonnal munkához lát és megparancsolja a testnek, a gyomorban azon a helyen ahol a csont felfekszik, egy sejtburjánzás induljon el. Hoppá, egy daganat! Tumor! Mégis, mindennek van értelme. Mert az, ami mindenekelőtt nekünk kilátástalan betegségnek tűnik, az a valóságban agyunk tökéletes megoldása a túlélésünk szempontjából. Laborvizsgálatok ténylegesen kimutatták, hogy a gyomor daganat-sejtjei emelt mennyiségű sósavat választanak ki, és ezáltal az emésztés sebességét a normális sejtekkel szemben három, de akár tízszeresére is növelhetik. Ily módon lehet tehát a csontot gyorsabban megemészteni, – és ezáltal tud a farkas életben maradni, túlélni. Ha vége a riadónak és a veszély megszűnt, az agy parancsot ad a testnek, hogy semmisítse meg a tumort, (milyen mechanizmusokon át, későbbiekben még látni fogjuk). A farkas ezzel ismét visszatérhet falkájába, és vadászhat tovább.

Az ötvenéves József egész életében nagy odaadással dolgozott egy kisebb irodabútor gyártó cégnél. Egy reggel, amikor munkába ér, a tulajdonoshoz hívják, aki nagyobb kertelés nélkül közli vele, el van bocsátva. József úgy érzi magát, mint aki kapott egy „gyomrost”, egyszerűen nem tudja megmagyarázni magának az okát. Röviddel azután, kiderül, hogy a tulajdonos fia kapta meg az állását. Ilyen aljasságra soha nem számított, s ezt a következőképpen fejezi ki: ”Hogy így felmondjanak nekem, ezt nem bírom megemészteni…” – Azonnal továbbítódik a gondolat a fejből (tudatunkból) az agyba (kapcsolóközpont), ami megparancsolja a gyomor sejtjeinek (hatáskifejtési terület), váltsanak ki sejtburjánzást, ez azt jelenti, hozzanak létre egy tumort, hogy a falatot (amit József emészthetetlennek érez) megemészthesse, és ezáltal az életét megmentse! Túlélésre és fajunk fenntartására vagyunk beprogramozva! Az agyunk mindeközben nem tesz különbséget valóság (a nyúlcomb, ami megfeküdte a farkas gyomrát) és elképzelés (József emészthetetlen kirúgása) között. Ebből a „bio-logikus” szempontból viszont a betegség agyunk tökéletes megoldása a túlélésre! Tehát éppen a mai tudományos álláspont ellentéte, fordítottja! 20

József megoldhatja a problémáját, ha túlteszi magát az érzelmi traumán, vagy „cselekszik”, és keres egy új munkát. Ha József nem képes se a traumáján túltenni magát, se új munkát nem talál, – vészhelyzet lévén – az agy magától működésbe lendül, és munkához lát a számára egyetlen rendelkezésére álló hatáskifejtési területen, a gyomornál. Nekilát, hogy az „érzett” problémát hamar feloldja: Egy daganattal! Látszólag ellentmondó módon éppen a gyomordaganat a szélsőséges biológiai megoldás, József életének megmentésére! De József felmondásának érzelmi traumáját más módon is megélhette volna, hiszen mindannyiunknak sajátos érzései, élettörténete, neveltetése, múltja van: Reagálhatott volna a következőképpen is: – – – – – – –

„Dühös vagyok, mert ez egyszerűen igazságtalan…” ennek megfelelően az epeutak megbetegedésével, „Torkomon akadt a falat…” a nyelőcső megbetegedésével, „Egy ilyen aljasságot egyszerűen nem bírok megemészteni!” a vékonybél megbetegedésével. „Ez egy disznóság, amit ez velem művelt” a vastagbél megbetegedésével, „Félek, hogy nem találok magamnak megfelelő helyet” hörgőmegbetegedéssel, „Minden rám szakad” a vesék megbetegedésével, „Olyan értéktelennek érzem magam…” a csontok megbetegedésével.

Minden alkalommal, amikor az ember élete folyamán olyan érzelmi traumát él meg, amely a következőkkel jár együtt: ─

─ ─ ─ ─

drámai sokknak* érezzük, a teljes lehetséges érzelmi skálán, ez azt jelenti, hogy egy erős érzelemnek nyilvánvalóbb következményei lesznek, mint egy kis bosszúságnak. A drámai sokkélmény intenzitásától függően a következménybetegségek a hörghuruttól a tüdőrákig terjedhetnek; váratlanul történik, mint derült égből a villámcsapás, semmi lehetőségünk nem volt felkészülni rá; a (negatív) érzelem erősebb, mint minden értelmes magyarázat; egyes egyedül (önmagunkban) éljük meg, és állandóan ezen töprengünk (Ha másnak van is róla tudomása, mi történt velünk, nem biztos, hogy tudják mi zajlott le bennünk); és (pillanatnyilag vagy huzamosan) nem talál kielégítő megoldásra;

akkor, és csak akkor lép működésbe az agy, hogy egy „erősítő” biológiai külön-programot indítson be a túlélésünk érdekében. Ez azt jelenti, konfliktus nélkül nincs betegség! Az átélt sokk intenzitása határozza meg a betegség súlyosságának fokát, míg az eközben érzett érzelem fajtája a betegség helyét határozza meg a testben. A betegség ezzel tehát nem más, mint egyidejű kiegyensúlyozatlanság – egy érzelmi trauma következtében – a három síkon: lelkileg, az agyban és szervi szinten (testben). Ha a valaki ennek tudatára ébred és megérti ezt, megtette az első lépését gyógyulása vagy tökéletes egészsége irányába. 21

Az „életmentés-turbó” Tegyük fel, Ön kedélyesen autózik egy hegyi országúton, élvezi maga körül a természetet. Minden kanyarban új vidékek tárulnak Ön elé a verőfényes tavaszi napsütésben. Már messziről feltűnik egy nagy kamion, ami szinte vonszolja magát az úttesten... Kis idő elteltével, már ott is van mögötte! Szívesen megelőzné, de a keskeny úton egyik kanyar jön a másik után, és arra van kényszerítve, hogy 20 km/h-val utána kullogjon. Ha nem is éppen sietős a dolga, lassan mégiscsak elveszti a türelmét... Betelik a pohár, végül úgy dönt, nem tüdőzi tovább a kipufogógázt! A sokadik kanyar után végre egy rövid egyenesebb szakasz jön. Szabad az út! Ön tehát kiteszi az indexet, és kikanyarodik, előzésbe vág. Ám hirtelen a másik oldalról szemben egy autó bukkan fel. Homlokát kiveri a víz, szíve dobog, vérnyomása emelkedik, félúton van, már nincs idő fékezni! A másodperc töredéke alatt Ön automatikusan úgy dönt: Visszakapcsol, padlógáz! Egy alig hallható hangon működésbe lép autója motorjának turbófeltöltője, és az erőteljes gyorsítás miatt Ön még éppen be tudja fejezni az előzési manővert! „Huh! Még éppen időben!” Ezúttal is minden jól alakult. Kézfejével az izzadságot letörli homlokáról, és pár száz méter után már alább is hagy a stressz. Elfelejti az egészet és azon a kedves kis vendégfogadón kezd gondolkozni, ami a következő helységben várja. A RÁK AZ A „TURBO”, AMIT AZ AGY INDÍT BE, HOGY AZ ÉLETÜNKET MEGMENTSE! MINDEN BETEGSÉG EREDETÉT (torokgyulladás, hörghurut, rák, depresszió, epilepszia, infarktus, leukémia, szklerózis multiplex stb.) a páciens életének egy különleges eseménye képezi, amit ő traumaként (érzelmi megrázkódtatásként) él meg. Ez lehet például egy szeretett személytől való elszakadás, egy megaláztatás, egy munkahely elvesztése, egy pofon, egy családtag halála, egy sokkoló orvosi diagnózis, stb. tehát egy esemény, amit váratlanul, lesújtó drámai konfliktusként, önmagunkban, és kielégítő megoldás lehetősége nélkül élünk meg.

Döntő jelentősége van annak, hogyan és miként éli meg ezt az eseményt – milyen érzelmeket érez eközben – az adott személy. 22

EGY BIOLÓGIAI KONFLIKTUS (DHS*) ISMERTETŐJEGYEI 1. DRÁMAI

(Annyira intenzívvé válik és olyan súlyosnak érezzük, hogy a mindennapi gondjaink háttérbe szorulnak.)

2. VÁRATLAN

(Hirtelen és erőszakkal tör ránk, nincs alkalmunk felkészülni rá.)

3. KONFLIKTUSTÖLTETŰ

(Érdekkonfliktus keletkezik az értelmünk és érzelmeink között.)

4. ELSZIGETELT (Akkor is, ha mindenki tudja mi történt, nem biztos, hogy azt is tudják, mit éreztem én mindeközben.)

5. NINCS KIELÉGÍTŐ MEGOLDÁSA (Nem mindig elegendő kibeszélni magunkat róla.)

23

Csak akkor nevezhetjük a problémát biológiai szempontból megoldottnak, ha az eseményt már nem érezzük érzelmi traumának, tehernek, nyomásnak.

A 2. ALAPTÖRVÉNY: MINDEN MEGBETEGEDÉS KÉT SZAKASZBÓL ÁLL „SEMMI SEM LÉTEZIK AZ ELLENTÉTE NÉLKÜL” A nappal és az éjszaka is, folyton váltogatják egymást! Ezen a világon minden dualisztikusan (a maga kettősségével) működik. Talán nem újdonság, ilyen az idegrendszerünk is! Az emberi életfunkciókat a vegetatív idegrendszer irányítja, ami főleg a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerből (vagusrendszerből) áll. Ez utóbbit a vagusidegről nevezték el, a bolygóidegről (mely a legősibb, 10. agyi ideg), és az összes többinél nagyobb hatást gyakorol szervezetünkre. (Ha a Kedves Olvasó szeretné az idegrendszer hatásmechanizmusát kicsit közelebbről megismerni, pár mondatban kiegészítő információval szolgálunk, a 116. oldalon, egy egyszerű táblázatban.)

A „szimpatikus” és „vagoton” Müller Úr Luigi Müller egy kis cipőgyár tulajdonosa tizenöt dolgozóval. Mindegyikük kitűnő kézműves, olyanok, akiket manapság már alig találni. Ezen kívül nős, és négy gyermek apja. Szorgalmas ember, ezért családja semmiben sem szenved hiányt. Kemény időket élünk, a versenytársak egyre erősebbek és az ügyfelek is késve fizetnek. Nincs mit tenni, állandóan új piaci lehetőségek után kell járjon. Ezért soha nem is tud ellazulni, vagy karosszékében kedélyesen hátradőlni. Minden reggel felkeléskor Müller úr szimpatikus idegrendszere aktivizálódik, és elkezdi az összes energiáját mozgósítani, hogy amennyire csak lehet, meg tudjon birkózni a problémákkal, amiket az új nap hoz. Túl sok felelősség nyomja Müller úr vállát. A nap folyamán, testileg és lelkileg egyre jobban és jobban stresszes állapotba kerül. 24

A vér egyre gyorsabban folyik az agyhoz, folyton arra kell ügyelnie, hogy a helyes pillanatban a helyes döntést hozza. A szíve ezért hiperaktívvá válik, mert az agyba vért kell továbbítania. A tüdők teljes kapacitással dolgoznak, nagyobb szükségük van vérre, hogy az agyat több oxigénnel lássák el. És mivel Müller úr állandóan jár-kel, új ügyfeleket látogat meg, az izmait is megfelelően el kell látni vérrel. De vére sem lehet egyidőben mindenütt az egész testében. Mivel nincs ideje ebédelni, és kézi tevékenységet sem végez, ezért se gyomrába, se a kezébe nem kell bőségesen vér. Egész nap hideg a keze, ami a stressz egyértelmű jele. Végre esteledik. Müller úr bezárja a gyárat, beül az autójába, és hazáig vezet. Még mindig nem tud teljesen ellazulni. Ebben a napszakban a forgalom kaotikus, és a legkisebb hiba is balesethez vezethet. Csak hazaérése után mondhatjuk, hogy túl van a mai napon. Müller úr végre kinyújtózhat a heverőn, ekkor végtelen fáradtság vesz erőt rajta. Most a paraszimpatikus idegrendszerén (ún. váguszrendszeren) van a sor, hogy ismét rendbe hozzon minden elváltozást, amit a kemény munkanap (testében) végzett. A fáradtság az agy biológiai mechanizmusa, amely garantálja Müller úrnak, hogy a másnap ismét formában legyen és képes legyen kézben tartani a dolgait. Ha nem volna ez a „javítási szakasz”, Müller úr pár nap után az irodájában csuklana össze kimerülve.

A fáradtság egyetlen biológiai értelme, hogy a túlélésünket garantálja! Minden betegség két szakaszból áll...

...melyek időtartama általában egyforma hosszú.

25

Az első szakasz a konfliktus-aktív szakasz, amit nevezünk még szimpatikotóniának is, mert ekkor lép működésbe a szimpatikus idegrendszer. Ez a stressz-szakasz. Az érzelmi trauma időpontjától a megoldásig tart.

A második szakasz a helyreállítási szakasz, a probléma megoldásától a normál állapotba történő visszatérésig tart, vagotóniának is nevezik, mert a paraszimpatikus idegrendszer (a váguszrendszer) válik aktívvá.

A mai „modern”, egyetemi szinten oktatott orvostudományban körülbelül ezer betegséget írnak le, amelyeknél úgy is különbséget tesznek, hogy „hideg” és „meleg” betegségek. A hideg betegségeknél a páciensnek hideg a bőre, hidegek végtagjai, tartósan stresszes állapotban van, veszít a súlyából, és elalvási vagy kialvási zavaroktól szenved. A betegségeknek ebbe a csoportjába számítanak például a rák, az angina pectoris (mellkasi szorító fájdalom), a neurodermitis és a lelki betegségek különböző formái. A „meleg betegségek” csoportjához tartozik valamennyi fertőzéseses megbetegedés, a reuma, az allergiák, kiütések minden megjelenési formája, stb. De ez a megkülönböztetés egyáltalán nem pontos, mert ezeknek a „hideg” és „meleg” betegségeknek egyike sem jelent önmagában betegséget, hanem sokkal inkább egy-egy betegséget KETTŐ szakaszban.

26

Ez azt jelenti tehát, hogy nem ezer, hanem már csak ötszáz betegséggel kell foglalkoznunk! S e betegségek mindegyike áll egy „hideg szakaszból” (szimpatikotónia) és egy „meleg szakaszból” (vagotónia). A betegség először mindig a hideg szakasszal kezdődik, majd a trauma feloldása után áttérünk a „meleg” azaz helyreállítási szakaszba! A helyreállítási szakaszba való átmenethez az a kulcs, hogy túl kell tennünk magunkat2 a traumán.

Szimpatikotónia*, vagy konfliktus-aktív szakasz Miután tehát egy sokkélmény* (érzelmi megrázkódtatás) előkészületlenül sújtott le ránk, és ezt elszigetelten (önmagunkban) éljük meg, állandóan ez jár a fejünkben, s amire pillanatnyilag semmi megoldás nincsen, emberi lényünk mindhárom szintje (lélek/agy/test) túlélési okból válaszreakció üzemmódba kapcsol, a sokkélmény beálltának pillanatától kezdődően. (A megrázó sokkélményt, mely e konkrét feltételeknek megfelel DHS-nek, Dirk Hamer Szindrómának nevezik.)

Mi történik a szimpatikotónia szakaszban egy emberi lényben? — Lelki síkon: A páciens folyton csak a problémáján gondolkodik, tartós stressz állapotában van, nincs étvágya, fogy, gondjai vannak az elalvással, és éjszaka gyakran felébred. Ez a váratlan eseményhez való alkalmazkodás szakasza. Ebben a tartós riadókészültségben minden energiánk kizárólag a trauma feldolgozására mozgósul. Másképpen kifejezve: nem a ráktól fogyunk le, hanem a (megrázkódtatás miatti) tartós stresszes állapottól. — Agyi síkon: Az agyban rövidzárlat megy végbe, amely Hamer elnevezése szerint egy ún. „Hameri góc” képződésében nyilvánul meg. Ez azt jelenti, több közös középpontú kör (v. gyűrű) keletkezik az agynak egy bizonyos, - pontosan meghatározott szerv működéséért felelős – területén. (Agyunk egyfajta reléként, egy érzelmeink által vezérelt elektromos kapcsolóként működik). Ez az elektromos kapcsoló az, ami beindítja és leállítja a "biológiai különprogramokat". Az idegsejtek (neuronok), és neurogliasejtek* az adott területen elhalnak. (Képek a 28. oldalon!) Amíg az idegsejtek újraképződése nem lehetséges (ami elhanyagolható, mivel irdatlan mennyiséggel rendelkezünk belőle) helyükön neurogliasejtek képződhetnek, amelyek a neuronok számára egyfajta tápanyagkészletet jelentenek. Még akkor is, ha egy CT-vizsgálatot kontrasztanyag nélkül végzünk el, a Hameri góc a szakembernek világosan felismerhető, és minden esetben pontos, megbízható felvilágosítást ad arról, hogy a páciens a konfliktus-aktív, vagy a helyreállítási szakaszban van.

— Fizikai síkon: az agyunk CSAK NÉGY parancsot tud kiadni!

1. tömeget növelni, (adott sejtek megnövekednek vagy elszaporodnak, ez a tumor) 2. lyukakat ásni (ez azt jelenti, hogy „feloldja” a sejteket, ez a „lízis”), 3. leblokkolni, (működést meggátolni, leállítani) és 4. blokkolást megszüntetni. (Ezek működésére közelebbről a harmadik alaptörvénynél fogunk kitérni.)

(2a fordító megjegyzése: sich überwinden = túltenni magát vmin, megbirkózni vmivel, legyűrni, kiheverni vmit)

27

A kép szövege: Egy súlyos konfliktus-sokk pillanatában, az agyban rövidzárlat keletkezik, és az idegi összeköttetések megszakadnak. Az ún. CT-felvételen (computertomogram) a becsapódás helyén, a Dr. Hamer által elnevezett „Hameri góc”, gyűrűk céltáblát formázó elrendeződése könnyen felismerhető, mintha egy kavicsot dobtunk volna a sima víztükörre. A Hameri góc elhelyezkedése az agyban pontos felvilágosítást ad arról, hogy a rák, vagy rákkal egyenértékű megbetegedés* melyik szervet érinti.

Így lehetséges a páciens „történetét” gyakorlatilag a „rövidzárlataiból” leolvasni. A több mint húszezer esetpélda alapján, amiket Dr. Hamer megvizsgált, sikerült neki az agyról egyfajta térképet alkotni, melynek segítségével meg lehet állapítani az eredeti trauma, az érintett agyi terület és az onnan vezérelt szerv közötti összefüggést. Tehát egyszerre három, mindig összefüggő, és párhuzamosan leolvasható (lekérdezhető) támpontunk van! Ilyen egységes, értelemszerű és megcáfolhatatlan rendszert se Dr. Hamer előtt, se azóta nem hozott nyilvánosságra senki!

28

Vagotónia*, vagy helyreállítási szakasz A helyreállítási szakasz intenzitásában és időtartamában általában arányos az első szakasszal, és mindig csak abban a pillanatban kezdődik el, amikor a konfliktust megoldottuk. A második szakaszt ismét felosztjuk két részre, s e „második félidő” közepén sor kerül az úgynevezett epileptoid krízisre*, melynek funkciójára a következőkben kitérünk. Az epileptoid krízis előtt megy végbe és le is zárul az agy javítási (helyreállítási) munkálata, majd a test helyreállítása következik. A helyreállítás (ami a konfliktus-megoldás pillanatában kezdődött el) egészen addig tart, míg szervezetünk el nem éri a teljes egyensúlyi állapotot (normotóniát). Mi történik a vagotónia szakaszban egy emberi lényben? — Lelki síkon: végre a eljött „fellélegzés” pillanata. A stressz alábbhagy, és a pácienst irdatlan nyugalom tölti el, jókedvre derül. A konfliktus megoldódott. Visszatér az étvágya, a teste és végtagjai az erek tágulása miatt meleggé válnak, és bár még nehézkesen alszik el, de hajnali három után legalább ismét tud aludni. — Agyi síkon: az agyi területen, ahol a „rövidzárlat” végbement, egy helyreállítási ödéma képződik, ez tápanyagokból áll, feladatuk a gliasejtek* revitalizálása*. A korábban látott közös középpontú körök kezdenek eltűnni. Elkezdődött a helyreállítási szakasz. Ha ebben az időben egy kontrasztanyagos komputertomográfiás vizsgálatot végzünk, nagyon nagy a kockázata, hogy tévesen agyi tumort diagnosztizálunk. Ez azért van, mert a kontrasztanyag a helyreállítási ödémát „nem átlátszónak” mutatja. Sok sebészeti beavatkozás, – amelyek emellett az agyunk alapvető rezgési ritmusát is megváltoztatják, – elkerülhető lenne, ha csak ennek a „kis részletnek” több figyelmet szentelnének! Azt követően, ha a helyreállítás lezárult, az agyi ödémának nincs többé értelme, hogy létezzen és növekedjen. Ez az agy károsodásához vezetne, ami természeténél fogva, nem tud a koponyán túl kitágulni. Ám a Természet tökéletes, és ezért hozza létre az epileptoid krízist (remegéssel, hirtelen izzadással, stressztünetekkel és gyakoribb vizelet-kiválasztással járhat), ami arra szolgál, hogy ideiglenesen visszakapcsoljon a szimpatikotónia szakaszba, melynek éppen az a funkciója, hogy kiderítse, ténylegesen túltettük-e magunkat a sokkélményen. Ha igen, az ödéma egy vízelvonási szakasz segítségével megszűnik. Ha nem kerül sor arra, hogy túltegyük magunkat a lappangó konfliktuson, ez változó visszaesési és feloldódási szakaszokban nyilvánul meg, melynek az agyi ödéma helyén agyi ciszta lesz a következménye. — Fizikai síkon (test): már az epileptoid szakasszal véget ér a betegség, s a következő lépésben az agy megjavítja önmagát. Mégis, a test csak e krízis után kapja ismét vissza teljes működőképességét. A vagotónia szakaszban a páciensnél gyulladásos állapot lép fel. Eközben minden energia az agy és a test helyreállítására van összpontosítva.

29

Láz, diffúz (szétszórt, kiterjedt, elmosódott határú) vagy lokális (helyi) fájdalmak léphetnek fel, és nagy fáradtság vehet erőt rajtunk: mint akin átment az úthenger... Ebben az esetben is fölöttébb hatékonynak bizonyul a természet: Ha nem léteznének ezek a tünetek, a páciens egyszerűen folytatná tovább a mindennapi tevékenységét, és energiájának egy részét, vagy akár minden energiáját elvonná a pillanatnyilag legfőbb céljáról, az elváltozások helyreállításáról. Minden gyulladásos állapot a felépülést, regenerálódást szolgálja, még a fertőző betegségek is (!), amelyek ellen minden létező eszközzel harcolunk, abban a hiedelemben, hogy szervezetünk mérgezésével majd a mikrobákat is elpusztítjuk. — De a valóság ennek pontosan az ellenkezője: A helyreállítási szakaszban vagyunk! A mikrobák* nem ellenségeink, hanem „vendégmunkásaink”: együttműködő, hűséges és önfeláldozó szövetségeseink!

Mindenesetre azzal állandóan tisztában kell lennünk, (1) hogy egyes helyreállítási szakaszok veszélyesebbek lehetnek, mint a szimpatikotónia (konfliktus-aktív) szakasz, és (2) hogy az epileptoid krízis kockázatokkal jár, amelyeket semmiféleképp nem szabad alábecsülni; (3) hogy a pácienst minden eszközzel támogatni lehet abban, - beleértve a tüneti kezeléseket is -, hogy ezt a második fázist sikeresen átvészelje, (erre még a szívinfarktus példájánál részletesebben kitérünk). „Hogy még senki sem jutott arra az elgondolásra, hogy az agyunk szervezetünk irányító központja, s minden betegség kialakulásához köze lehet, az informatika korában meglehetősen különös... (Dr. Hamer) A 3. ALAPTÖRVÉNY: A DAGANATOK ÉS A RÁKKAL EGYENÉRTÉKŰ MEGBETEGEDÉSEK* ONTOGENETIKUS* (EGYEDFEJLŐDÉSTŐL FÜGGŐ) RENDSZERE „AZ ÖSSZETETTSÉG TÚLOLDALÁN MINDEN EGYSZERŰ” Ha az Univerzumban sok bonyolult törvény működne, óriási káosz uralkodna. A harmonikus működéshez elegendő egy kevés. A nehézség abban áll, hogy felismerjük benne az egyszerűséget! Hamer megnevezi a harmadik alaptörvényét: „A tumorok és rákkal egyenértékű megbetegedések ontogenetikus rendszere”. A szó, ontogenetikus, az egyed/egyén embrionális (méhen belüli) fejlődésére vonatkozik. Azért beszélünk rákkal egyenértékű megbetegedésről, mert nem csak a daganatos megbetegedések, hanem MINDEN betegség az öt alaptörvény szerint működik (a fejezet elején említett esetek kivételével). Ahhoz, hogy jobban megértsük azokat a mechanizmusokat, amelyek alapján a betegségek működnek, egy pillanatra el kell merülnünk a múltban, és egy kicsit az ösztönös megérzésünkre hagyatkozni, mert minden biológiai viselkedési mód a szürke ősidőkre nyúlik vissza, és a bolygónkon felbukkanó első sejttel kezdődik. 30

Teszünk most egy rövid kirándulást a törzsfejlődésben, feltárjuk a fajok evolúciós fejlődésének és az egyedek egyéni fejlődésének párhuzamait, egy egyed/egyén első megtermékenyült sejtjétől a felnőttkorig történő jellegzetes kifejlődése mentén. Ehhez mindenekelőtt az „embriógenezissel” kell foglalkoznunk, vagyis a magzat fejlődésével, a méhen belüli életének első két hónapjában. Nem könnyű feladat, mindezt néhány mondatban összefoglalni. De hiszen e könyv értelme az, hogy az irányvonalakat tárja fel, s a részleteket szakirodalom további átfogó műveire hagyja, amiket bárki magához vehet, ha el kíván merülni benne (információ az irodalomjegyzékben). Beszéltünk már arról, hogy az ember nem élhetett volna túl a mai napig, ha nem integrált volna agyába biológiai túlélési programokat. Mindezek arra irányulnak, hogy az akadályok bármely fajtájával megbirkózhassunk, amikkel evolúciónk évezredeinek folyamán szembesültünk. Az ember ezeket a programokat egyfajta modern videojátékkal hasonlíthatná össze, melynél a hercegnek - hogy kiszabadítsa szerelmét - minden lehetséges nehéz megpróbáltatáson kell túltennie magát. Ha feladja vagy elszúrja a „küldetését5”, az életével fizet és ez ahhoz vezet, kezdheti a játékot elölről. A „megoldást” pedig csak akkor adja át az elkövetkező nemzedékeknek, ha az akadállyal már sikeresen megbirkózott. Az anyaméhben eltöltött első két hónapban a magzatban testesül meg az összes (kollektív) emlékezet, minden élet kezdetétől egészen a mai napig. Az evolúció első lépcsőfoka Évmilliókkal ezelőtt egy napon felbukkant az élet a bolygónkon egy sejt formájában. Egy egészen egyszerű, parányi organizmusról van szó, aminek faja fenntartása céljából lélegezni, táplálkozni, kiválasztani, és szaporodnia kellett. (Sejtről bővebben a szószedetben.) Az évezredek folyamán e sejtnek a túlélés érdekében, ellenséges környezetben, más sejtekkel társulnia kellett, és többsejtű organizmussá válni, hogy az uralkodó környezeti tényezőkhöz alkalmazkodjon. Ha például az organizmus oxigénhiányos közegbe kerül, stresszhelyzetben van tehát, és úgy oldja meg a problémát, hogy serkenti a légzésre specializálódott sejtek szaporodását. Ezzel egyfajta tumort hoz létre: egy sejtburjánzást! Ebben az életszakaszban tehát a túlélését bizonyos sejtek szaporításával oldja meg, mindig ott, ahol az szükséges. A szaporodás parancsát egy ősi agyszerkezet adja ki, amely a későbbiekben a nyúltvelővé* válik.

31

5

(fejlődés, növekedés, önmegvalósítás)

„A lélek kezdetektől fogva fejlődik az állatvilág összes fejlődési folyamatával, az organikus evolúcióval együtt. Az anyaggal együtt születik, és vele együtt változik, míg végül gondolatokká és tudatossággá lesz.” (Guy Lazorthes, Le cerveau et l'esprit, Flammarion, Paris) Ernst Haeckel 1877-ben a következőképpen fejezte ki ezt: „Az elszigetelten élő egysejtűekben is ugyanazokat a megnyilvánulásokat tapasztalhatjuk (lelki élet, érzetek, érzelmek, akarat és mozgás) mint amelyek a sejtek sokaságából álló, magasabb szinten fejlett élőlényekre jellemző.” Teilhard de Charden ezt a jelenséget 1948-ban a következő szavakkal kommentálta: „Bár a tudatosság fejlődése csak az emberben - ami az evolúció csúcspontját jelenti - éri el a tetőpontját, mégis, már a keletkezésénél abból kell kiindulnunk, hogy már az atomban jelen van a lélek.” Ami az anyaméhben történik, nem más, mint az összes evolúciós szakasz újbóli lezajlása egyetlen egyénben – ugyanis az embrió a fejlődése során, kezdetben tényleg egy amőbára hasonlít, aztán ebihalra, és így tovább; fokozatosan, tükörképszerűen halad végig az egyes fejlettségi szinteken. A kilencedik naptól az entoderma, mezoderma és ektoderma képződésére kerül sor, melyekből sorra egymás után a különböző szövetek és szervek fejlődnek ki. Az entodermából (vagy belső csíralemezből) fejlődnek az ún. archaikus (ősi) szervek, amelyeknek az első életstádiumban döntő jelentősége van a légzési, emésztési, kiválasztási, és szaporító szervek. Már ebben a korai stádiumban jelen van valami, ami a későbbiekben az agyhoz fog kapcsolódni, azokhoz az agyi idegekhez, amelyek a nyúltvelőben foglalnak majd helyet. Ebben az első szakaszban keletkezik a mirigyhámszövet, amit például az emésztési traktusban ismét megtalálunk, ahol funkciója sósavtermelés a táplálék megemésztéséhez. Ebből a szövettani szerkezetből fejlődnek ki megbetegedés esetén a csomók, a mirigydaganatok (adenocarcinómák), és teratomák*. Nos, mi van még a mai modern emberben, a Földi Élet ezen első evolúciós szakaszából? Milyen konfliktusok léphetnek fel nála, amelyek ezt az ősrégi törzsfejlődés-történeti emlékezetet illetik? Azok a konfliktusok, ahol a falatról van szó - egy táplálékfalat, a levegő, ami után kapkod az ember, vagy egy olyan falat, amit ki kell választani (táplálkozni, lélegezni, kiválasztani). A „falat” fogalmának lehet szószerinti jelentése is („Nincs mit ennem.”), vagy átvitt értelemben is értelmezhető: ”Te jó ég, most aztán kész, nemsokára éhkoppon leszek.” (pl. felmondás, válás esetén, vagy felsőoktatási tanulóknál „kipottyanás a családi fészekből”, vagy amikor a szüleik elküldik őket dolgozni.) 32

Az egyes egyén személyiségétől függően e fogalom jelentéstartalma még messzebbre is nyúlhat: Lehet például egy olyan örökség, ami kicsúszik a kezünkből, vagy egy hitel amit nem kaptunk meg, stb. Minden esetben arról van szó, hogy a falatot nem tudjuk megfogni, lenyelni, megemészteni, vagy végül nem tudunk megszabadulni tőle. Egy partra vetett hal egyetlen biológiai túlélési esélye abban áll, hogy lehetőleg minden vizet testében megtartson, és várjon a következő hullámra, amely remélhetőleg visszamossa őt a tengerbe. Az ember is közel hetven százalék vízből áll, és amikor egy konfliktushelyzetben „minden a nyakába szakad”, az agy az ősemlékezettel történő jelképes társítás által, visszanyúl ehhez a régi vészprogramhoz: „Folyadékot visszatartani!” A szaporodási funkcióval kapcsolatban a konfliktusok olyan szerveket érintenek, amelyek az entodermából (belső csíralemezből) fejlődtek ki (az anyaméh nyálkahártyája, és a prosztata egy része). Az evolúció második lépcsőfoka A második fejlődési szakaszról akkor beszélünk, amikor az élő szervezetek a vízből kiléptek a szárazföldre. Miután a túlélés problémája „meg van oldva”, a többsejtű organizmusnak mindent arra kell feltennie, hogy tovább tökéletesítse és megvédje magát az őt körülvevő világtól. Abban a pillanatban, amikor káros behatás éri (pl. napsugárzás), hogy az égés általi halált elkerülje, a sejtfalak megvastagodását hozza létre. Az anyaméhben is tovább tökéletesedik az embrió: kifejlődik a mezoderma, a kisagy középső csíralemeze, melyből a későbbiekben minden „védő hártya” ered:

Kültakaró megvastagodása (bőr), mellhártya, hashártya (peritoneum) és szívburok (perikardium). E hártyák vezérlőközpontjának székhelye az éppen kialakulófélben lévő kisagyban lesz! A mirigyszövethez most a kötőszövet társul. Nos, e második fejlődési lépcsőfok mely fizikai nyomait találhatjuk még meg, a „modern ember” kisagyában? Általában minden ilyen konfliktus, amelynél a külső támadástól való félelem áll a középpontban, legyen az a testi sértetlenég elleni támadás félelme, 33

mellmagasságban (mellhártya-daganat) a hasüreg területén (hashártya-daganat) vagy a szív területén (szívburok-daganat, ami egy akut szívburokgyulladás helyreállítási szakaszában feloldódik). Ezen túl erre a fejlődési lépcsőfokra tartozik minden konfliktus, amelyeknél a személy erkölcsi tisztességében, becsületében megtámadva, „bepiszkítva”, vagy „bemocskolva” érzi magát: támadások, amelyeket a bőrön érez és ott például melanómákhoz (melaninos daganathoz), vezet. A bőr a test azon része, ami bármilyen behatással először lép kapcsolatba. A bőrön válik láthatóvá minden elválasztási konfliktus, mint például az újszülötteknél megjelenő bőrproblémák, amelyek akkor jelennek meg, ha megszűnik a testi érintkezés édesanyjával, eltávolítják a babát anyjától. Az evolúció harmadik lépcsőfoka Lassan itt az idő, hogy a mi kis organizmusunk mozgásba jöjjön, hogy felkutassa környezetét, és mozogni tudjon a Föld négy égtájának irányába. Ehhez tehát csontvázat, izmokat és inakat kell kifejlesztenie, mert ez minden, amire szüksége van a mozgáshoz. De ha az a világ, amelyet célba vesz (a szárazföld) számára nem kedvezőbb mint az, ahonnan jön (a víz), részéről dönthet úgy, hogy visszatér oda, s ezért meg kell szabaduljon azoktól a szervektől, amelyeket kimondottan ezért fejlesztett ki.

Az agya tehát lízist* alkalmaz, (sejtfeloszlás, sejtfelszívódás) vagyis, minden haszontalan szerkezeti alkotórészt (szövetet, szervet, végtagot) visszafejleszt, leépít. Egy vízi élőlény például lábakat növesztett, hogy túléljen a szárazföldön, de végtagjai ismét elcsökevényesedtek, ha életmódjánál fogva úszóknak nagyobb hasznát vette, mert pl. visszatért a vízbe. Az anyaméhben megindul a nagyagy velőállományának mezodermája (középső csíralemezből) képződése, melynek sejtjei, az entoderma, és az ektoderma sejtjeivel keverednek. Együtt képzik azokat a szerkezeteket (szöveteket, állományokat), amelyek a külső behatásokkal szemben ellenállóvá tesznek és összetartják szervezetünket. Egyfajta hidat képeznek a létfenntartás szempontjából feltétlenül nélkülözhetetlen szervek, és azok között, amelyeknek „nyílása” van a külső világra - a szó legtágabb értelmében.

34

Ez tehát az a pillanat, amikor a testünket összetartó csontozat és izomzat váza képződik, mely hatékony mozgást biztosít számunkra. A kis embrió agya is tovább fejlődik, és a nyúltvelő és a kisagy után most a nagyagy velőállománya keletkezik. Az ember lelkére vonatkoztatva ez a harmadik szakasz az önértékelés, önbecsülés fejlődésének felel meg, a körülöttünk lévő külső világra tekintettel. Itt az egyén saját önértékeléséről van szó, amely túl szigorú, vagy túl magasra tett mércék esetében oda vezet, hogy a személy önmagát kiszorítva, a „helyzethez nem felnőve” és kisebb- v. csökkentértékűnek, alacsonyabbrendűnek érzi. Itt az önbecsülés-, önértékelés csökkenésének konfliktusáról van szó, megjelenésének minden formájában, amelyek a mindenkori szituációtól függenek, és annak módjától, hogyan éli meg azt az adott egyén: „Felmondtak nekem, mert már nem tudok eleget teljesíteni...” „A férjem egy másik nővel él együtt, mert én nem vagyok képes szexuálisan kielégíteni.” „Most a változó korban vagyok, és már nem vagyok képes teherbe esni.” „Bedugnak majd az idősek otthonába, mert a gyerekeimnek már nem kellek, csak a terhükre vagyok...” És így tovább… Ezt a felsorolást a végtelenségig lehetne folytatni. Ebben az esetben egy jellemző megbetegedés a csontritkulás (osteoporosis). Az evolúció negyedik és egyben UTOLSÓ lépcsőfoka Minden korábbi lépcsőfok ebben a szakaszban folytatódik tovább, mert most jön a döntő lépés, a ”Tudok mozogni a föld felszínén és az új környezetemhez mérem magam”-ról a „Kezdek más egyedekkel/egyénekkel kommunikálni.”-ra. Az értelem szervei egyre finomabbá válnak, hogy másokkal társadalmi kapcsolatba lépjünk, az összes érzelmi, pszichológiai, kommunikációs finomsággal együtt, ami ekkor szerepet játszik.

35

A kis embriónál ezen a fokon megy végbe az értelem szerveinek és az „összeköttetést biztosító vezetékek” (idegek) tökéletesítése a különböző szervek között, például retina (recehártya), a felhám (bőr legkülső rétege), a gégefő, a nyelőcső, az orr és száj nyálkahártyája, a szívkoszorúerek, epeutak stb. Minden olyan szerv, ami az ektodermából (külső csíralemezből) származik és hámréteg vonja be. Ekkor képződik az idegrendszer és a mozgatóidegsejtek. Eközben az agy az utolsó fejlődési szakaszába lép, az agykéreg (cortex) keletkezik, ami az emberi faj tökéletesítésének történelmében a legifjabb, legfiatalabb részt képezi. Lelki síkon önmagunk kivetülését egyre átfogóbb, összetettebb és sokrétűbb összefüggésbe foglaljuk bele. Egyre nehezebbé válik mindent – ami a környezetünkben történik – figyelmen kívül hagyni és a körülöttünk állandóan változó élethelyzetekről tudomást nem venni. Ha félek a haláltól (ha „nem kapok elég levegőt”– hogy a példánál maradjunk, amelyet az első evolúciós lépcsőfoknál említettünk, ha a konfliktus az én belső világomtól függ), az agy biológiai válasza az tüdősejtek szaporítása lesz, amit a nyúltvelő indít be, hogy ezáltal még több oxigént tudjunk felvenni, és túl tudjunk élni. Ez egy értelmes, szabályozott sejtburjánzás, egészen pontosan tüdőrák! Ha ezzel szemben „elveszik tőlem a levegőt” vagy „elakad a lélegzetem” – ha a konfliktus az én összetett külső világomtól függ – az agy biológiai megoldása a hörgők fekélyének létrehozása lesz, azért, hogy a tüdő több levegőhöz jusson (itt válik láthatóvá a negyedik evolúciós lépcsőfok vonatkozása: ebben az esetben, a nagyagy kéregálománya válik aktívvá, és lízist* hoz létre egy fekélyképződés formájában). Ha a konfliktus abból fakad, hogy ugyanabban a pillanatban „valamerre el kellene indulnunk”, de nem tudjuk eldönteni, mit tegyünk. Inkább elfussunk, vagy szembesüljünk egy szituációval (félelem a lehetséges konfliktustól). Az agyunk biológiai megoldása a konfliktus megszüntetésére abban áll, hogy lebénítja a lábakat, egy funkcionális blokkolás (működésgátlás) elrendelésével. Az agy minden esetben, egy stresszhelyzet megoldására – melyből az ember nem tud (tudatosan) kilábalni – mindig a hozzá legközelebb eső, és leghatékonyabb fizikai megoldást választja. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy egy váratlan konfliktus felbukkanásakor melynek nincs nyilvánvaló megoldása; melyet az ember önmagában (elszigetelten) él meg, a probléma egyidejűleg mind a három (lelki, agyi és szervi) szinten kifejeződésre jut. 36

Az első az ún. szimpatikotónia szakasz (konfliktus-aktív, konfliktushoz alkalmazkodási szakasz), ami a következőképpen nyilvánul meg: — lelki síkon egy tartós stresszes állapotban, — agyi síkon egy rövidzárlat formájában azon az agyi területen, amely a mindenkori érzelmi élményért felelős; — Szervi síkon sejtburjánzás (tumor) formájában, azoknál a szerveknél, melyeket a nyúltvelő vagy kisagy vezérel; vagy egy lízis*, vagy a nagyagy velőállománya és a nagyagy kéregállománya által vezérelt szerveknél, azok funkcionális blokkolása (bénulás) formájában.

A konfliktus feloldása a döntő kulcs a második, vagy vagotónia szakasz bevezetéséhez, mely a tényleges helyreállítási- és gyógyulási szakasz: — lelki síkon megnyugvás formájában nyilvánul meg; — agyi síkon a rövidzárlat által érintett agyi területek regenerációjával; — szervi síkon elsajtosodás formájában, (elsajtosodás: baktériumok tevékenységén alapuló elbontási, leépítési folyamat) vagy a nyúltvelő és kisagy által vezérelt szerveknél a tumor cisztává tokozódik be, ill. a nagyagy velőállománya valamint kéregállománya által vezérelt szerveknél a lízis, (elhalt szövetrészek) helyreállításával, a funkcionális blokkolás megszüntetésével. Ahogy a 4. alaptörvényben majd közelebbről is látjuk, a mikróbák elengedhetetlenül szükségesek az egészségünk visszaszerzéséhez. Ők a mi legértékesebb szövetségeseink, és mindig csak a helyreállítási szakaszban aktívak és fertőzőek!!!

EGYEDFEJLŐDÉS ÉS TÖRZSFEJLŐDÉS: AZ EMBRIÓBAN ZAJLÓ EMBERI AGY FEJLŐDÉSE MINDEN ÉLŐLÉNY EVOLÚCIÓJÁNAK (FEJLŐDÉSÉNEK) TÜKÖRKÉPE!

37

38

39

A 4. ALAPTÖRVÉNY: A MIKROBÁK* ONTOGENETIKUS* RENDSZERE „ÖNKÉNTES SEGÍTŐTÁRSAINK AZ AGY SZOLGÁLATÁBAN” Ellentétben az eddig sulykolt állásponttal a mikrobák odaadó szövetségeseink! Ők gondoskodnak a vagotónia szakaszban a károsodásaink helyreállításáról! Az agy parancsot ad a barátainknak, a vírusoknak, gombáknak vagy baktériumoknak, felszólítja őket a cselekvésre, attól függően milyen munkát kell elvégezniük. A mikróbák már korábban is nagy félelmet keltettek az emberekben. A nagy járványok ideje óta (pl. pestis és kolera) minden tudományos eszközt bevetettek arra, hogy közelebbről vizsgálják meg, elkülönítsék, vagy elpusztítsák őket. De az ember ezen a területen túlságosan a legapróbb részletekre tette a hangsúlyt, miközben a teljes összefüggést szem elől vesztette, és létrehozott egy eszmerendszert, amely az Új Orvostudomány törvényszerűségeinek fényében azzal fenyeget, hogy felettünk összeomlik. A mikróbák tudományos felfedezése a 19. század második felére nyúlik vissza: mivel azok állandóan minden fertőző betegségnél és lázzal járó állapotnál jelen voltak, a betegségért őket tették felelőssé. Ebből a tudományos hipotézisből (mai napig érvényes feltételezésből!) kiindulva megpróbálták őket különböző betegségek szerint rendszerezni. A technikai fejlődéssel és a mikroszkóp feltalálásával mindig egyre kisebb organizmusokat, végül a vírusokat is felfedezték: élősködőknek azt a fajtáját, akik képtelenek önmagukban szaporodni, és ezért azok más sejtek szaporítórendszeréből „szolgálják ki magukat”. És így fedezték fel az immunrendszert, amely mint valami „katonai készülék” arra szolgál, hogy az embert az ellenségek támadásától megvédje. Már csak egy lépésnyire voltunk attól, hogy „védelmi rendszerünk tetterős támogatására”, egyre specifikusabb gyógyszereket, oltásokat állítsanak elő. Ennek ellenére sosem volt minden kutató ugyanazon a véleményen. Egyesek megfigyelték hogy az ember születésétől fogva együtt él a mikróbákkal (vírusokkal, baktériumokkal, gombákkal). Sőt, a testünk is tízszer annyi baktériumot és vírus tartalmaz, mint emberi sejtet: számuk több száz milliárd! Például a bőrt is belepik mikroorganizmusok, mint staphylococcus-ok, streptococcus-ok, és a torokban, orrban, fülben, és a szem kötőhártyájában is élnek baktériumok. A hónaljunk izzadságszaga is a baktériumok tevékenységére vezethető vissza. A kismama szervezetében és a szülőcsatornában is vannak mikróbák, melyekkel a baba már születésekor kapcsolatba kerül. Tehát tízszer annyi mikroba van testünkben, mint saját emberi sejt, amelyekhez szervezetünk már tökéletesen alkalmazkodott. 40

Mégis távoli országokba utazáskor, az új környezet mikróbái megbetegíthetnek minket (zűrzavart okoznak a szervezetben), mivel testünk azokat „nem a környezetébe tartozó”-nak azonosítja. Így tizedelte meg az új világba spanyol hódítók által behurcolt kanyaró a helyi lakosságot, akiknek a szervezete nem volt képes felismerni az új mikróbákat. (Xavier et Laurence Rolland, Bacteries, virus et Champignons, Flammarion). Ezen túl más kutatók is megállapították, hogy sok fertőző betegségnél (amikor „elkaptunk valamit valakitől”) éppen a mi saját mikrobáink lépnek működésbe, miután hosszú időn keresztül inaktívak (tétlenek) voltak, és semmiféle tünetet nem produkáltak. Ha nem az immunrendszer állapota mérvadó, mitől függ tehát, hogy az éves influenzajárványokban nem betegszik meg mindenki? Hogyan lehetséges az, hogy az egyik ember ágynak esik, a másik pedig egészséges marad? Ha közelebbről megnézzük, nyilvánvalóvá válik: nem az egyén immunrendszerétől függ, ami az egyiknél esetleg gyengébb, mint a másiknál. Gyakran azt látjuk, hogy életerővel telt robosztus típusok is kidőlnek az influenzavírustól, mialatt más, gyengébb felépítésű, érzékenyebb személyek az influenzahullámot gondtalanul vészelik át. A választ a negyedik alaptörvény adja meg, a mikróbák egyedfejlődéstől függő rendszere, ennek értelmében: — a mikróbák csak a második betegségi szakaszban, a helyreállítási szakaszban „dolgoznak” és a konfliktus feloldásának pillanatában válnak aktívvá, egészen a teljes gyógyulásig tevékenyek maradnak, míg végül visszatérnek inaktív állapotukba. — A mikróbáink tehát nem ellenségek, hanem szövetségesek (!), melyekkel szimbiózisban (kölcsönösen előnyös, létfontosságú együttélésben) létezünk, mind agyunk parancsainak engedelmeskednek, NEKÜNK dolgoznak! A mikróbák a szöveteink embrionális* származása alapján is elkülönülnek! A mikróbák pusztításával csak gátoljuk, lassítjuk és késleltetjük a saját felépülésünket, annak ellenére, hogy testünk sokszor a legerősebb antibiotikumok pusztítása mellett is helyreállítja magát. A tőlük, vagy általuk „előidézett” betegségtől való félelem is lehet maga a konfliktus tárgya. — Ennek ellenére a konfliktus megoldásakor a helyreállítási szakasz mégis elkezdődik, ha biológiai szempontból nem is optimális körülmények között: a szükséges mikrobák hirtelen megjelennek, szaporodnak, elvégzik a dolgukat és ismét eltűnnek, hogy agyunkkal és testünkkel összhangban - egy világos, logikus törvényszerűséget követve - a „helyreállítást” és gyógyulást elősegítsék. Az érintett szerv megbetegedésének típusa - és az általuk végrehajtandó munkafeladatok (elválasztás vagy regenerálás) - szerint sokasodnak vagy halnak el. Ők a természet biológiai programjának része! 41

A gombák, és mykobaktériumok az „utcaseprők”. Azokban a tumorokban tevékenykednek, amelyek az entodermából származó és a nyúltvelő által vezérelt szervekben és a mezodermából származó és kisagyból vezérelt szervekben találhatók meg. A feladatuk pontosabban a tumorok elsajtosítása, elbontáshoz, leépítéshez úgyszólván „megrágják” azokat. De a baktériumoknak is van utcaseprő funkciója (méghozzá a kisagy mezodermájából levezetett, kisagy által vezérelt szerveknél) és ők a lízisek helyreállítói, amelyek a nagyagy velőállományának mezodermájából levezetett és a nagyagy velőállománya által vezérelt szervekbe települtek. A vírusok az ektodermából származó szervek újrafelépítésében segítenek, amelyeket a nagyagy kéregállománya vezérel. És mi a helyzet az oltásokkal? A baktérium az első életjel az Univerzumban. Már korábban említettük, az emberi testben tízszer annyi baktérium található, mint saját emberi sejt. Szó sincs arról tehát, hogy bármelyik „ellenséges” lenne, szimbiózisban* (kölcsönösen előnyös együttműködésben) élünk velük, és szükségünk van rájuk az anyag átalakításához. Nélkülözhetetlenek az életünk szempontjából, mégis ők az elsők, akiket az antibiotikumokkal elpusztítunk. Ezek abban hátráltatják a baktériumokat, hogy elvégezzék a munkájukat, nélkülük ráadásul néhány fontos átalakulási folyamat sem tud végbemenni! Hát van annak értelme, hogy odaadó barátainkat abban hátráltassuk, hogy nekünk segítsenek??? Oltásokkal zűrzavart okozunk a testünkben, teljesen egyedi és érzékeny biológiai rendszerünkben, mely aztán már nem lesz képes hasznos és káros között különbséget tenni. A „felderítő berendezés” (immunrendszerünk) összezavarodik, legyengül. Ezért is válnak oly gyakran maguk az oltások a problémák előidézőivé. Innen már csak egy kis lépésre vagyunk az immunhiányos betegségektől! 42

Mindegyikünket, (már fogantatásunktól kezdve) mikróbák bizonyos fajtái vesznek körül, amelyekhez fejlődésünk és életünk folyamán fokozatosan alkalmazkodunk. Ha szoktunk kertben dolgozni vagy mezítláb járni, gyakran összeszedünk kisebb karcolásokat, sérüléseket. Ezek minden esetben „spontán tetanuszinjekció” formájában aktiválják a szervezetünk védelmi rendszerét, és idővel ellenállóvá válunk a tetanusszal, és a vele kapcsolatos mérgező anyagokkal szemben, melyekhez fokozatosan „hozzászokunk”. Ez a híres Mithridatis-alapelv: „Naponta néhány csepp méreg oda vezet, hogy a halálos dózis semmi hatást nem mutat!” De ha viszont nagyon ritkán tartózkodunk a természetben, nem járunk soha mezítláb, nem szúrjuk, karcoljuk vagy vágjuk meg magunkat, akkor talán értelmet nyer a tetanuszoltás! De ebben az esetben is érvényes, hogy minden bakteriológiai válaszreakció egy helyreállítási fázisban (vagotóniában) megy végbe, és ez megint csak oda vezet, hogy létezett korábban egy konfliktus, melynek a helyreállításához éppen egy ilyen „fertőzésre” volt szükség. Természetesen az is igaz, ha repülőgéppel távoli országokba repülünk, olyan mikrobákkal kerülünk kapcsolatba, amelyek szervezetünk számára teljesen ismeretlenek, s nem is alkalmazkodhatott még hozzájuk! Így is összeszedhetünk betegségeket, amelyek olykor halállal is végződhetnek. Kizárólag ilyen esetekben (vészhelyzetben!) lehet szükség oltásra! Egyéni biológiai rendszerünkbe még nincsenek betáplálva repülőutak, mert az emberi faj teljes egészének „biológiai túlélőprogramja” még csak viszonylag lassú helyváltoztatásokat ismer. Ez egyébként annak bizonyítéka, hogy testünk képes bármilyen új környezeti tényezőkhöz fokozatosan alkalmazkodni. Ezzel garantálja a túlélést! Ami a járványokat illeti, mindegyik ugyanúgy zajlik le: kezdet, csúcspont és lecsengés. Ha az ember a WHO (Egészségügyi Világszervezet) statisztikáit megnézi, nyilvánvaló, hogy a nagy oltási kampányokat, állandóan a járványok lecsengésének időszakaszában hajtották végre, és ahelyett, hogy alábbhagytak volna, az oltóanyagok beadása után a betegségek újra fellángoltak. Csak egy idő után vált a betegség tényleges alábbhagyása érzékelhetővé. Mindenki szabadon eldöntheti, milyen önálló következtetést von le ebből... Robert McNamara, az Egyesült Államok egykori államtitkára, aki egyben a világbank elnöke is volt, egyszer így nyilatkozott: „A népességrobbanás korlátozására drasztikus rendelkezéseket kell bevezetni, akkor is, ha ez ellenkezik népek akaratával. A születési ráta csökkentése lehetetlennek vagy nem kielégítőnek bizonyult. A halálozási rátát kell tehát felemelni. És hogyan? Természetes eszközökkel: éhínséggel és betegséggel.” Idézet ”Az egészségügyi Maffia” c. könyvből. (lásd az irodalomjegyzékben.) Az orvos-írónő, Ghislaine Lanctot szerint az oltások mind e szándékos és célirányos (népességszabályozási) terv része.

43

AZ 5. ALAPTÖRVÉNY: „AZ ÖTÖS ÖSSZHATÁS TÖRVÉNYE” Minden emberi viselkedés (és ezzel a betegségek is) különleges (biológiai) programok függvénye, amelyek a túlélést szolgálják, és ősidők óta az agyunkba vannak vésve. Így a betegség különprogramja is az agyunk tökéletes biológiai megoldása a túlélésre. A természet minden eleme állandó kölcsönhatásban van egymással. Minden élőlénynek teljesen önálló élete, egyedülálló tapasztalatai vannak, mégis szorosan kötődik a többi élőlényhez, amelyek a Nagy Egész összefüggő részei. Minden élő organizmusnak van egy többé-kevésbé kifejlett agya, ami képes arra, hogy a külvilágból érkező információkat tudat alatt (még öntudatlanul is!) felfogja. Ebből fakad egy kutyus kitörő öröme - már az ajtó mögött, - amikor gazdája hazaér. Az oroszlán nősténye is tudatában van annak, lesz-e elegendő zsákmány a vadászterületén. Ha sovány vadászidény van kilátásban? Automatikusan kevesebb kölyke születik, hogy lehetőleg mindegyik életben maradhasson. Ahogyan minden hangya kapcsolatban áll az egész hangyabollyal, amely érdekében tevékenykedik, úgy működnek együtt mikrobáink testünk minden sejtjével és szerveinkkel, agyunk ritmusában, miközben azok szünetmentesen különböző szinteken állandóan kommunikálnak, információt cserélnek (információ = érzés, érzet). Karmester és zenekara. Minden, amit érzékelünk (a nem tudatosuló, tudatalatt érzékelt dolgokat is beleértve), továbbítódik ebbe a vezérlőközpontba. Olyan ez, mintha működne bennünk egy kőkorszakbeli „érzelem-értelmező készülék”, amely (anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk) másodpercre pontosan tájékoztatja agyunkat, mi történik éppen körülöttünk, hogyan érezzük magunkat, és hol mire van szükség... Az agyunk erre aktiválja azt a programot, mely túlélésünk szempontjából a leginkább megfelelőnek tűnik. Ezért kerül sor néha erre a „kiegyenlítésre” amit mi makacsul betegségnek nevezünk, mert a civilizált életmódunk következtében megfeledkeztünk róla, hogy tulajdonképpen mire szolgál, mi a biológiai funkciója. Hamer szerint itt az ideje, hogy a „betegség” szót újra értelmezzük. Például megfigyelhetünk a természetben egy szarvascsordát, ahol területvita miatt a vezérhímet egy másik hím legyőzi, a szívkoszorúérnél ott is fekélyképződésre kerül sor! (Az állatoknak is vannak érzelmeik, melyek a megfelelő „programot” aktiválják!) Ezáltal a szívkoszorúér átmérője megnövekszik, hogy több vér jusson a szervezetbe, ami több energiát ad neki, hogy kihívó ellenfelét elhajtsa. Ennél a betegségnél szó sincs rosszindulatú, értelmetlen megnyilvánulásról. Éppen ellenkezőleg! Fel kell fogjuk, a valóságban ez egy felkínált lehetőség, hogy megerősödjön, hogy a harcot megnyerhesse, hogy képes legyen túltenni magát konfliktusán! 44

Ezt követően áttér a vagotóniába és felépül, egészségessé válik, azzal a kockázattal persze, hogy az epileptoid krízis* alatt szívinfarktusa lehet! (Ezzel a mechanizmussal később még behatóbban foglalkozunk.) Ha jobban megnézzük, a természet két vizsga elé állította: a területi konfliktus és a szívinfarktus. Ezek az élet kemény törvényei! A helyreállítási szakasz lefolyása sem véletlen! Ha a területvédelmi harc több mint tizennégy napig tart, a szívinfarktus veszélye jelentősen nagyobb, mert bizonyos módon a természet ezzel zárja ki a szarvast a játékból. Íratlan dolog ez, de az ökológiai egyensúly a szarvasok meghatározott számát engedi csak meg.

A betegségnek mindig van értelme! Hasznos, szükségszerű, az egyed és a faj túlélése és evolúciója (fejlődése) szempontjából létfontosságú.

45

Néhány megjegyzés Mondhatjuk tehát, hogy Dr. Hamer az agyműködés kiegészítő magyarázatát fedezte fel. Ezt az e területen történt korábbi felfedezések sem kérdőjelezik meg, legalábbis már nem olyan ez, mintha egy gyümölcs külsejéről akarnánk eldönteni, hogy az íze édes vagy savanyú... Dr. Hamer felfedezte, hogy egy trauma esetén a férfiak a változó korig a jobboldali agyféltekén, a nők a baloldali agyféltekén érintettek (balkezesek esetében fordított a helyzet!). A férfi és női változókor (andropauza és menopauza) egy biológiai állapotváltozást jelent, mivel a férfi szervezetben csökkennek a férfihormonok, a női szervezetben a női hormonok, és ez mindkettőnél a másik nem nemi hormonjainak emelkedéséhez vezet. Az andropauza után a férfiak tehát úgyszólván „nőiesebbek”, és a nők a menopauza után „férfiasabbak”. Egy jobbkezes, nemzőképes korban lévő férfi esetében az érzelmi trauma a jobb oldali agyfélteke kéregállományát érinti (negyedik evolúciós lépcsőfok) és erre egy, a jobb agyfélteke által vezérelt szerve betegedik meg: hörgők, szívkoszorúerek, gyomor, nyombél, epeutak és húgyhólyag. Egy jobbkezes, fogamzóképes korú nőnél, aki nem szed fogamzásgátlót (mert ez megváltoztatja a hormonháztartását) egy sokkélmény bekövetkezte a baloldali agykérget érinti. Ez a bal agyfélteke által vezérelt szerveken elváltozások kialakulásához vezet: pajzsmirigy, gégefő, szívkoszorúvénák, méhnyak, húgyhólyag, vastagbél. (A nők esetében ténylegesen gyakoribb e szervek megbetegedése, mint a férfiaknál.) A férfi változókor után egy traumás sokkélményt „nőiesebb” módon dolgoz fel (a baloldali agyféltekével!) mialatt a trauma alakulása nők esetében a változókor után „férfiasabb” vonásokat mutat (a jobboldali agyféltekéből kiindulva). Ennek megfelelően a betegségek is megfordulnak! Mindeközben a természet ügyes mesterfogásáról van szó, többek között azért, hogy életünk folyamán úgyszólván a „másik nemként” is tapasztalatot szerezzünk. Ha a nők ezt a mechanizmust teljes egészében megértik, a változókor beköszöntét már nem fogják kisebbrendűségi érzésekkel megélni (csak mert a szaporodási funkciójukat már nem tudják betölteni), ezért aztán a csontritkulással se lesz problémájuk! (Ha egy nőnek olyan érzése van: „Nőként már nem érek semmit, hiszen nem szülhetek már gyerekeket…” negatív érzelmei arra programozzák az agyát, hogy vonja ki a kálciumot a csontvázból, mely a test legsűrűbb része! Ez közel egyenértékű egy lassú öngyilkossággal.) Ezzel szemben a menopauza és andropauza egy új kaland kezdete, ami úgy a férfiakat, mint a nőket, egy mindeddig ismeretlen érzelemvilágba helyezi.

Nézzük meg mi történik, amikor valaki egy érzelmi traumát él át! 46

Öt különböző férfi indul munkába és bent közlik velük, hogy azonnali hatállyal el vannak bocsátva. Az első önbecsmérléssel, önalázással reagál. („Én már semmire sem vagyok alkalmas...”)

A második haraggal reagál. („A főnök egyáltalán nem ért a dolgához,, fogalma sincs róla, hogyan kell vezetni egy céget...”)

A harmadik a kirúgását területvesztésnek éli meg.

A negyedik úgy érzi, becsapták, kihasználták, rászedték.. Az ötödik megragadja az alkalmat, úgy véli, ez a legjobb, amivel az élet neki jelen pillanatban szolgálhatott (mert pl. nem jött ki jól a munkatársaival, vagy úgy érezte, hogy nem tudja megvalósítani önmagát munkájában.)

Annak megfelelően, ki-ki milyen érzelmekkel élte meg az eseményt, az agynak egy meghatározott területe – erős érzelmeink miatt úgymond – „túláramot kap”, egyfajta rövidzárlat megy végbe, mely azután különböző panaszokat vált ki. Egy CT-felvétel* segítségével mindig egyértelműen ki lehet mutatni az érintett agyi területet, az ún. „Hameri gócot”, amely a vele összeköttetésben álló szerveket vezérli. (Sejtburjánzás, sejtfelszívódás /lízis/, vagy funkcionális blokkolás). 47

Önbecsmérlő úr agyának traszverzális (hosszant vízszintes keresztmetszeti) CT-felvétele.

Kiértékelés: A Hameri gócok a nagyagy velőállományának térségeiben vannak, mely a kötőszövetekért felelős (csontok, izmok, inak, stb.).

A Hameri gócok a nagyagy velőállományában helyezkednek el, és a konfliktus-aktív szakaszban a csontokra gyakorolnak hatást.

De aztán Önbecsmérlő úr visszanyeri régi önbecsülését, és ezzel belép a helyreállítási szakaszba (vagotónia). Ezt követően kerül sor az újbóli kalciumbeépülésre, melyet egy gyulladás követ, ami az újraépítéshez szükséges anyagok beépüléséhez optimális körülményeket biztosít. E fájdalmas szakasz diagnózisai a gyulladásos reumától az osteosarcómáig terjedhetnek. (*) A Hamer-féle eljárásnál a komputertomogrammot tükörképszerűen olvassuk: jobb van jobboldalt.

48

Harag úr agyának traszverzális (hosszant vízszintes keresztmetszeti) CT-felvétele.

Kiértékelés: A Hameri gócok a nagyagy kéregállományának jobb halántéki területén vannak, ez az epeutakért felelős.

A konfliktus helye a nagyagy kéregállományának halánték területén van, és a szimpatikotónia szakaszban az epevezetékek fekélyesedését váltja ki.

De idővel Harag úr is túlteszi magát a mérgén, és belép a helyreállítási (vagotónia) szakaszba. Következményképpen májfájdalmai lesznek, míg addig nem érzett semmit, – már a korábbi munkaadójával szemben érzett, elfojtott dühén kívül. Ebben a szakaszban kerülhet sor – amikor megbirkózott a konfliktussal – egy „újrafelépítési-rák” keletkezésére az epeutakon, egy epithelioma (laphámdaganat), vagy hepatitis kialakulására. 49

Területvesztett úr agyának traszverzális (hosszant vízszintes keresztmetszeti) CT-felvétele.

Kiértékelés: a Hameri gócok a nagyagy agykérgének jobboldali ún. periinsuláris (szigetkörüli) területén találhatók, ami például a szívkoszorúerekért felelős.

A konfliktus egy olyan agyi területen jelenik meg, mely a szimpatikotónia szakaszban angina pectorist* válthat ki.

Területvesztett úr később, egy másik környezetben ismét megtalálja „territoriális” biztonságát, és belép a helyreállítási szakaszba. A probléma megoldása következtében a Hameri góc területén egy helyreállítási ödéma keletkezik és a szívkoszorúerekben lévő mikroszkopikus méretű fekélyek behegesednek. Ez a hegesedés akár az artéria elszűküléséhez is vezethet, mialatt az agyi ödéma olymértékben kiterjedhet, hogy a szomszédos - szívritmust szabályozó - területet érinteni fogja, ami erre a szívnek zűrzavaros parancsokat küld, s ezzel szívinfarktust vált ki. Ez a szívinfarktus valódi oka. 50

Becsapott úr agyának axiális (függőleges széltében keresztmetszeti) CT-felvétele.

Kiértékelés: A Hameri gócok a nyúltvelő területén helyezkednek el, ez tbk. a béltraktusért felelős.

A nyúltvelő béltraktusért felelős pontján elhelyezkedő konfliktus a szimpatikotónia szakaszban polipképződéshez vezet.

De lassan Becsapott úr is kiheveri a történteket, és áttér a helyreállítási szakaszba. Becsapott úrnál a vastagbélben a sejtnövekedés egy vérzéssel megszűnik, mely során a tumoros sejteket a szervezetünk megsemmisíti. Ekkor a páciens gyengének érzi magát és valószínűleg orvoshoz fordul. De mivel ő sem tudja, hogy a páciens már a gyógyulás útján van, felállít egy diagnózist, ami lehetséges, hogy egy új konfliktust vált ki, méghozzá: -

félelem a haláltól (ami tüdőrákhoz vezethet); félelem attól, hogy „nem lesz meg a napi betevő” (ami májrákhoz vezet); félelem attól, hogy „minden a nyakunkba szakad” (vesebántalmak). 51

Alkalom úr agyának traszverzális (hosszant vízszintes keresztmetszeti) CT-felvétele.

Kiértékelés: A helyreállítási-ödéma a Hameri gócnál, a nagyagy kéregállományának bal halánték táján helyezkedik el, ez a végbélért felelős.

Az ödéma, ami képződött, a helyreállítási szakaszba (vagotóniába) való áttérés jellegzetes tünete, végbél-megbetegedéssel, esetleg aranyérrel. Alkalom úr ugyanis nem tudott jól kijönni kollégáival és ez a felmondás lehetővé tette még, hogy egy régebbi, területre vonatkozó problémát megoldjon. A hemorrhoidok megjelenése a végbélfekélyek ezután következő helyreállítását jelenti. 52

MÁSODIK RÉSZ

53

I. FEJEZET

A testünk és a konfliktusok „Ami a hernyónak a világ vége, az a valóságban egy csodálatos pillangó.” (Lao Tse) John Eccles szerint, „A tudósok túlnyomó többsége ismereteit, képzettségét olyan iskolákban szerezte, ahol tisztán materializmust* prédikáltak nekik. Ezzel viszont egy meglehetősen merev világképet kapnak kiindulási pontként, mely olyan sulykolt dogmák sorozatából áll, amelyek közül nagyon sokat soha nem bizonyítottak be, értelmezésük, magyarázatuk is merő feltételezés!” John Ecclest az idegsejtek közötti impulzusátvitel vegyi folyamatainak felfedezéséért orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. „Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy az életünk és létezésünk nem más, mint pusztán biológiai folyamatok összjátéka, s MEG SEM KÍSÉRLIK MEGÉRTENI mindazt, ami nem illik bele az eddigi felfogásba (pl. rák, áttét). Elutasítják, azzal az indoklással, hogy „ez nem tudományos”! Így ez nem csak dogma, még annál is veszedelmesebb: vak hiedelem!” Eccles szerint „a modern tudomány tele van mindenféle hiedelemmel és meggyőződéssel. De talán még megrázóbb az a tény, hogy az emberek – akiknek ez előbb-utóbb élet-halál kérdés – vakon átengedik a felelősséget másoknak és elhiszik, hogy a tudomány tévedhetetlen, s hogy mindenre van magyarázata!” Ez arra enged következtetni, hogy legtöbb problémánk és szenvedésünk tájékozatlanságunk és jóhiszemű engedelmességünk következménye. Mint azt már a korábbi oldalakon láthattuk, az Új Orvostudomány öt törvénye végre lehetővé teszi, hogy felismerjük az értelmet az életben és annak minden megjelenési formájában. Többé nem beszélünk már arról, hogy tüneteket ismerjünk fel, azokat értelmezgessük, majd roppant költséges módszerekkel és gyógyszerekkel gyorsan eltüntessük őket, hanem sokkal inkább arról, hogy minden egyes ember mély érzelmi hátterét megértsük és felébresszük tudatosságát, mert igenis lehetséges számára, „a kitaposott úton megfordulni”. 54

Egy utazásról van tehát szó a belső világunkba, ami olykor fájdalmas is lehet, de mindenképpen megéri! Olyan ez, mintha életünkben egyenleget húznánk, és merjük újra kezdeni. Mielőtt közelebbről foglalkoznánk a különböző konfliktustípusokkal és következményeikkel, érdemes volna talán még egyszer a különböző agyi területek, szerveink embrionális származása (magzat fejlődése során szerveink kifejlődésének sorrendje és folyamatai), és az ezzel kapcsolatos betegségek közötti összefüggést összefogalásképpen megmagyarázni. A nyúltvelő* vezérel minden, „törzsfejlődés-történeti szempontból legrégebbi”, túlélést illető konfliktust, amelyek mélységében érintenek minden élőlényt: a „falatot” elkapni, elnyelni, megemészteni átengedni, és kiválasztani. A „falat” tulajdonképpen bármi lehet, az ennivaló, levegő, pénz, szabadság vagy akár egy lottónyeremény, amit már úgy hittünk, megnyertünk, és az mégis kicsúszik a kezünkből, mert eltűnik a lottószelvény. A betegség a konfliktus-aktív szakaszban sejtburjánzás formájában nyilvánul meg, és azokon a szerveken nyilvánul meg, amelyek az entodermából (belső csíralemezből) származnak és a nyúltvelő vezérel. A helyreállítási szakaszban elsajtosodás* vagy nekrózis* megy végbe, gombák és mykobaktériumok közreműködésével. A kisagy vezérel minden olyan konfliktust, amelyeknél a „fészek” és a személy sértetlensége (épsége) állnak a középpontban. A konfliktus-aktív szakaszban itt is sejtburjánzásra kerül sor, ezúttal a kisagy által vezérelt és a kisagy mezodermájával összeköttetésben álló szerveknél. A nagyagy velőállománya vezérel minden olyan konfliktust, melyeknél önbecsmérlésről és bizonyos szexuális aspektusokról van szó. Itt a konfliktus-aktív szakaszban (a nagyagy velőállományának mezodermájából levezetett és a nagyagy velőállománya által vezérelt szerveknél) sejtelhalás, szövetek leépülése megy végbe. A helyreállítási szakaszban ezek a lízisek (lyukak) feltöltődnek, és ezzel sarcomák, lymphomák, lipómák, fibrómák és ciszták jelennek meg. Az agykéreg vezérel minden konfliktust, ami a területre, territóriumra vonatkozik, és ami az egyén lekorlátoz(ód)ásával, másokkal szembeni elhatárol(ód)ásával kapcsolatos. A konfliktus-aktív szakaszban, a nagyagy kéregállománya által vezérelt - ektodermából eredő - szerveknél jellemző tünet az anyagvesztés (váladékozás). Ezt hegesedés mellett regeneráció követi a helyreállítási szakaszban, az ún. rákkal egyenértékű megbetegedéseknél* a konfliktus-aktív szakaszban fellépő bénulások, zavarok, működésbeli gátlások a helyreállítási szakaszban eltűnnek, megszűnnek.

55

Azért, hogy a megbetegedés helyének meghatározását megértsük, elegendő újból beleélni magunkat abba a bizonyos pillanatba, mit éreztünk akkor, milyen érzelmekkel éltük meg a traumát, „akarva-akaratlan”... „Pontosan abban a pillanatban, egy spontán és közvetlen érzelmi társítás jön létre, a testbeni elhelyezkedés, és az érzett érzelem szubjektív (egyéni, sajátos) jelentése között. Nem ugyanaz, ha megdorgál valaki, vagy ha váratlanul mások előtt megrágalmaznak....” (Dr. Ch. Randier, Idézve: Infor Vie Saine, 117. szám.) Itt most túl sokáig tartana, ha minden betegségre kitérnénk, vagy az összes konfliktusra, amelyekből azok fakadnak. E könyvnek mindenek előtt az a célja, hogy az olvasóval a gyógyászat egy új látásmódját érzékeltesse, és arra indítsa, hogy az itt bemutatott törvények alapján, keresse meg saját maga a problémái okát! A következő oldalakon néhány, a leggyakrabban előforduló betegséggel foglalkozunk. A többiről a Kedves Olvasó közelebbi információkat Dr. Hamer e könyv irodalomjegyzékében felsorolt műveiben talál*.

*Egyelőre csak német nyelven, magyar nyelvű információért keresse a fordítót vagy az EzVanKiadót.

56

Áttekintő táblázat Evolúciós lépcsőfok

Konfliktus fajtája

Agyi elhelyezkedés

Embrionális csíralemez (kifejlődés eredete)

Szervek

Szövettani besorolás

A szimpatikotónia ismertetőjelei

A vagotónia ismertetőjelei

Az aktivált mikroorganizmusok

I. ______ Túlélés

Archaikus (ősi), létfontosságú.

Nyúltvelő

Entoderma

Emésztőrendszer, légzőszervek, húgyutak szaporító szervek.

Mirigyhámszövet

mirigyrák, csomó.

Vérzések, ciszták, elmeszesedés, kóma.

Gombák, mykobaktériumok

II. ______ Önvédelem

Piszok, szennyezés, félelem attól, hogy megtámadnak.

kisagy

A kisagy mezodermája

bőr, mellhártya, szívburok, hashártya.

Hámszövet és kötőszövetek

Orrmandula-rák, mezothelioma (hártya-daganat)

Ciszták, hasvízkór, hashártyagyulladás.

III. ______ Elmozdulási képesség, mozgás

Önalázás, Önbecsmérlés, Veszteség, folyadéktól függő.

Nagyagy velőállománya

A nagyagy velőállományának mezodermája.

Csontok, ízületek, izmok, inak, ínhüvely zsírszövet, csontvelő.

Kötőszövetek

Fekélyek, nekrózisok, elmésztelenedés, (kálcium-kivonás).

myomák (izombántalmak), oszteómák, (csontproblémák) osteosarcomák, leukémia.

Baktériumok

Kapcsolattól függő, területtől függő.

Férfiaknál a jobboldali kéregállomány, nőknél a baloldali kéregállomány

Ektoderma

Felhám, Szívkoszorúerek, hörgők, a szem retinája.

Fekélyek, nekrózisok, működési blokkolások, (bénulások, cukorbetegség) viselkedési zavarok.

Polipok, laphámdaganat, infarktus, epilepszia, behegedés, a működési zavar megszűnése.

Vírusok

IV. ______ Önmagunk tökéletesítése, kommunikáció

57

Kültakaró, hámszövet

Mykobaktériumok, baktériumok

A BŐR A bőr az emberi szervezet egyik legfontosabb szerve, mivel felülete egy felnőtt ember esetében közel két négyzetmétert tesz ki. A szervezetünk szempontjából nem csak védő- és kültakaró funkciója van, hanem eközben túlélésünk szempontjából lényeges feladatokat lát el, beleértve légzési funkcióját. Szerkezeti szempontból a bőrt hét rétegre lehet felosztani, de számunkra elég, ha a három fő réteggel foglalkozunk: — A felhám (epidermis), az ektodermából származó felső, legkülső bőrréteg, — Az irha (corium) az alatta elhelyezkedő réteg, ami a kisagy mezodermájával áll összeköttetésben, — A bőr alatti kötőszövet (tela subcutanea), a legalsó bőrréteg, ami a nagyagy velőállományának mezodermájával van kapcsolatban. Mint már láttuk, a konfliktusok, betegségek, és „helyreállítási mechanizmusaik”, a különböző embriológiai eredetük3 miatt különbözőek lehetnek. A bőrrel kapcsolatban itt kizárólag a felhámmal foglalkozunk, mivel az számtalan betegségnek esik áldozatul, s gyakran bőrgyógyászati tanulmányok tárgyát képezi. Az elhagyatott kisnyúl Volt egyszer egy kisnyúl, aki hazaérve nem találta otthon szeretteit. Kutatott a mamája és papája után, kiáltozott testvéreinek, de sehol semmi válasz. Mi lesz most? Ilyen még soha nem fordult elő! Nagyon elszomorodott és magányosnak, elhagyatottnak érezte magát. Már menni sem volt kedve, mozdulatlanul a pázsitra feküdt, hideg lett mindene. Egyedül maradt. Később még bóklászott családja után és testének különböző tájain a szőre megindult hullani. Ám idővel, a körülötte lévő virágok és a csintalan vidám pillangók elterelték figyelmét... Nyugalom és béke töltötte el és felfogta, hogy a természet, a környezete barátja: s ezzel vége is lett a magánynak! Bátorságot merített, és eközben egészen átmelegedett. Beletörődve bandukolt haza, s nicsak! A szülei már aggódva várják! A bőre estefelé kivörösödött és hirtelen piszkosul viszketni kezdett. Anélkül, hogy tudatában lett volna, már rá is tért a gyógyulás útjára és holnapra ki is heveri. Valami ilyesmi történik velünk is, amikor bőrbetegségünk van. Az egész testünket a felhám fedi be, és minden alkalommal, amikor valakivel ténylegesen vagy képzeletünkben kapcsolatba kerülünk, a bőr az, ami érintett ebben: kezet nyújtunk egy személynek, pofont kapunk. Gyengéden bánunk egymással, összebújunk valakivel, vagy éppen szeretgetünk egy kutyust, stb.

(3Különböző embriológiai eredet azt jelenti, hogy az emberi petesejt megtermékenyülését követően szerveink három csíralemezből fejlődnek ki, meghatározott fejlődési sorrendben.)

58

A felhámmal kapcsolatos konfliktusok többnyire ilyesfélék: „Szívesen lennék kapcsolatban, de nem tudok.” A konfliktus-aktív szakaszban fekélyek keletkeznek a bőrön ott, ahol a kapcsolat nem lehetséges, és a helyreállítási szakaszban a felhám megduzzad, vörössé válik. A bőrön kiütések jelennek meg (exantheme), bőrgyulladás (dermatitis), lázzal járó csalánkiütés (urticaria) neurodermitis és ekcémák: Úgy tűnik, mintha a bőr beteg lenne. Az ember általában ebben a pillanatban fordul bőrgyógyászhoz, tehát éppen a helyreállítási szakaszban! Mivel a konfliktus-aktív szakasz gyakran sokáig tart, a legtöbb esetben ez a második szakasz is hosszú. Ezen kívül előfordulhatnak visszaesések, melyeket ismételten helyreállítási szakaszok követnek, ezek pedig a gyógyulási időt csak tovább nyújtják. Egy kislányt tízéves koráig a nagymamája nevelt. Szülei hivatásuk miatt folyton úton voltak, és nem törődtek a felnevelésével. Végül, az anyja állást talált Franciaországban, és elhatározta, hogy a kislányt ismét magához veszi. El kellett hagyja hát nagymamáját, ami a kicsinek bizony nagyon nehezére esett. Ezt követően a bőrén fekélyek jelentek meg, és a lába állandóan hideg volt. Idővel mégis hozzászokott az új helyzethez, túltette magát az érzelmi traumán, és áttért a helyreállítási szakaszba. Ekkor vörös foltok (erythema) jelentek meg rajta, – különösképpen a karján – mert az volt a szokása, hogy ölelgette nagymamáját.

ZSÍRSZÖVETEK, IZMOK, INAK ÉS CSONTOK Itt nyilvánul meg a kisebbrendűségi konfliktus valamennyi különböző kifejeződési formájában, méghozzá azon a ponton, amit (jelképesen vagy ténylegesen) a kisebbrendűségért (értékcsökkenésért, értéktelenségért) felelőssé tesznek. A zsírszövet Zsírszövet a testünkben szinte mindenütt előfordul. Hőszigetel, és így csökkenti a bőrön keresztüli hőveszteséget, fontos energiatartalékot jelent, és védő-, támasztó funkciót lát el, különböző szerveknél. A zsírszövetsejtek fő funkciója a semleges zsírok (trigliceridek) tárolása. Tomi 17 éves, és ezzel az első szerelmes kapcsolatok időszakaszában van. Mégis, nagyon soványnak képzeli magát. Minden alkalommal, amikor tekintete egy lányéval találkozik, ez az első gondolata: ”Biztos azt gondolja, hogy nagyon vézna vagyok.” Az erre rákövetkező húsz évben az egész testén zsírdaganatai (lipoma) lesznek, de végül felfogja a problémáját és eltűnik mind, egy héten belül.

59

Itt egy könnyebb kisebbrendűségi konfliktussal van dolgunk, egy „nem esztétikusnak” tartott testrész vonatkozásában, (pl. „nincs szép lábam”, stb). Ez a konfliktus-aktív szakaszban a zsírszövet elhalásához vezet, a helyreállítási szakaszban pedig lipómához, valamint a szövetek átfogó újrafelépítéséhez. Amint a konfliktust megoldjuk, a lipóma nem növekszik tovább. Harántcsíkolt- és simaizomszövetek Az izmok a váltakozó megfeszülésükkel és elernyedésükkel mozgást hoznak létre. — a harántcsíkolt izmok (így nevezték el a rostjaik különleges elrendezése alapján) a csontokhoz rögzülnek, és lehetővé teszik a csontváz mozgatását. — A szívizomzat (a szív). — A simaizomszövetek a test üregeinek belső falában találhatók, (pl. gyomor, belek, más hasi szervek, véredények, vérerek). Ha a harántcsíkolt izomszövet érintett, a trauma mindig könnyebb kisebbrendűségi érzés körül forog, a mozgásra vonatkozással: ha például az ember nem képes elfutni valami elől; nem képes valakit megtartson, vagy visszautasítson, vagy megvédje magát, esetleg kitörjön... Ennek következménye a konfliktus-aktív szakaszban izomsorvadás (atrófia*), a helyreállítási szakaszban ún. túltengés (hipertrófia*). A simaizmoknál ezzel szemben más konfliktusról van szó: a „falat” a bélben nem tud továbbhaladni. Ennek következménye a konfliktus-aktív szakaszban az izomszövetek elhalása, a gyógyulási szakaszban mióma*, bélgörcsök, s a perisztaltika (a tápláléktovábbító izommozgás) fokozódása. Az inak Az inak kötőszöveti rostokból állnak, melyek funkciója az izmok csontokhoz való rögzítése. Egy kisebb mértékben letört önbecsülés az ínszövet elhalásában nyilvánul meg a konfliktus-aktív szakaszban, (pl. Achilles-ín szakadás), míg a vagotónia szakaszban az ínszövet helyreállítása megy végbe egy índuzzanat által. A csontok A csontok képezik azt a vázat, amely támasztja és védi szerveinket, valamint lehetőséget biztosít testünknek a hatékony mozgásra, helyváltoztatásra. A csontok dinamikus, erőteljes szövetek, melyek az élet folyamán állandó elbontás és újrafelépítés által újulnak meg. Ha a konfliktus a csontokon nyilvánul meg, és az önbecsmérlési-, önértékelési konfliktus sajátosabb és a negatív érzelmek intenzívebbek, ez a kálcium kivonását (dekalcifikációt, elmésztelenedést) vált ki a csontváz egy részében. Az időtartamban hosszabb konfliktus a csontszövetek elhalásához vezet (osteolysis, csontszövet feloszlása), vagyis ténylegesen lyukak keletkeznek a csontban. A letört önbecsülés nyilvánul meg a fogaink „kilyukadásában” is, itt még könnyebben behatárolható az „okozó” konfliktus (a későbbiekben bővebben). 60

A pézsmatulok Észak-Kanada erdeiben beköszöntött a párzás ideje, és a pézsmatulkok a nőstények kegyeiért harcolnak. Szokatlan harcmodort figyelhetünk meg, a küzdelem vérmentes: Két pézsmatulok hosszan nekifut, és (fejükkel) frontálisan egymásnak rohannak. Az a vesztes, aki a becsapódást nem állja ki és kiszédül. Tehát a pézsmatulkok teljes erejüket a hátsó lábaik combizmaiba kell összpontosítsák. A vesztes egy kisebbrendűségi konfliktuson megy át, mert nem volt képes ellenfelével szemben helytállni. A konfliktus abban a testrészében nyilvánul meg, ami nem tette lehetővé, hogy véghezvigye ösztönös felindulását, ebben az esetben a felső comb csontja – és lám, elkezdődik a combcsont nyakának elmésztelenedése. Tehát ugyanezen folyamatok zajlanak le az állatoknál is! Érzelemvilágában a vesztes később beletörődik, gondolatai már a következő kihíváson járnak. Mi történik itt? Túltette magát önértékelési konfliktusán és belép a helyreállítási szakaszba: csontkallus, csonthegszövet képződik, melynek az a funkciója, hogy a felső combcsont nyaki részét - az jövőbeli harcokra tekintettel - erősebbé tegye, mint előtte valaha volt. 1993. júniusában Klárát a kollégái fellázítják, hogy álljon ki egy titkárnőjük mellett, akit röviddel azelőtt hirtelen kirúgtak. Hétköznapi jelenet: az igazgató dühöng, szitkozódik, oda se figyel rá, és őt magát is elbocsátással fenyegeti. Klára kétszeresen is megalázottnak érzi magát. Egyszer az igazgató részéről, akitől „a fejmosást kapta” és másodszor a kollégái miatt - mert nem sikerült az igazgatót rávennie, hogy visszavegye kedvelt kolléganőjüket. Még az év decemberében tönkremegy a cég, és Klára talál egy másik állást. Röviddel ezután a nyakcsigolya tájékon erős fájdalmai támadnak, melyeket mindenekelőtt reumás tüneteknek nyilvánítanak. Ezt követően mégis kiderül, hogy csontszövet-feloszlásról (lízis) van szó. Az egész esetet belül egy mélységes intellektuális és erkölcsi megalázásnak érezte. Laura anyósa cégénél dolgozik, aki lekezelően bánik vele és egy nap közli, hamarosan ki fogja rúgni. A ifjú férje nem áll ki mellette, túlságosan elfoglalja magát, nem szentel ennek figyelmet, és ettől Laura egyre inkább kisebbrendűség és megalázottság érzésétől szenved, mivel befejezetlen szakmai tanulmányokkal rendes állást sem talál, és arra lesz kényszerítve, hogy otthon maradjon. A konfliktus hat évig tartott és ismételt visszaesésekre került sor, méghozzá minden alkalommal, amikor csak anyósát meglátta. Egy napon eltört a felső combcsontja, ami a fenti konfliktus egyenes következményeként értékelendő, mert úgy érezte, nem tehet mást, engedelmeskednie kell az „erősebb” személy akaratának. Gyakran élnek meg egészen hasonló helyzeteket idős emberek. Gabriella két éve teniszoktatásra jár, nagyon tehetséges, és csoportjában mindig az elsők között van. Teste erőteljes növekedésben van, ami 1990/91 telén ahhoz vezet, hogy már kevésbé játszik olyan kiegyensúlyozottan. 61

Decemberben a teniszedzője többször is nyilvánosan ráordít: „Te jó Isten, mit csinálsz ott? Már arra sem vagy képes, hogy egy rendes felütést adjál!” Gabriellának hamar elege lesz a teniszből és abból, hogy mások előtt égessék. Elzárkózik, visszavonul, s még csak biciklizni sem megy a barátaival! Az édesanyja - akinek az egészről fogalma sincs - júliusban vesz neki egy számítógépet. Gabriella nagyon büszke rá, és többen meglátogatják, játszanak a gépen. Jobb kezével eközben a videojátékokban is különösen ügyessé vált, ki is tűnt a többiek közül. Mi történt? Visszatért lassan önbizalma és önbecsülése, (konfliktusa megoldódott), agya pedig „átkapcsolt” a helyreállítási szakaszba. Július végén, egyre jobban fáj a csuklója, a szülők már attól tartanak, valahol eltörte. Augusztus végére egyre nagyobbak fájdalmai, a csuklója is megduzzad. A röntgenfelvételek azt mutatják, hogy osteosarcoma képződött, ami a „teniszes” konfliktus miatti oszteolízis helyreállításának jele! Osteosarcoma Amit egyébként osteosarcomának diagnosztizálnak, nem más, mint egy viszonylag jelentéktelen kinövés a helyreállítási szakaszban. Nem csak hogy a sarcomának semmi köze a konfliktus-aktív szakaszban növekvő carcinómához (daganathoz), ez embriogenetikus szempontból is valami teljesen más! A daganat ekto- és entodermális eredetű, míg a sarcoma a mezodermából származik! Az osteosarcoma mindig egy önértékelés-, önbecsülés-csökkenéssel kapcsolatos konfliktus helyreállítási szakaszának megnyilvánulása: minél erősebbek a kisebbrendűségi érzések, annál erősebben sújtja csontfelszívódás a csontvázat (lyukak, csont-szövetelhalás). Az osteosarcománál tehát a csont újbóli kalciumbeépítésről van szó! Hamer szerint nincs különbség a csonttörés után képződő csonthegesedés és az osteosarcoma között, amely semmilyen beavatkozást nem igényel, hacsak a csontsejtek túlzott elszaporodása működésbeli vagy esztétikai problémával nem jár. Ezzel szemben Hamer kifejezetten utal a helyreállítási szakaszban a biopszia* (szövetkimetszés) veszélyességére, mivel azt az agy „támadásként” érzékeli, és azt követően rögtön megpróbálja helyreállítani! Ennek folyamatos hegképződés a következménye, ezáltal a sarcoma megint csak egyre nagyobbá válik. Leukémia (fehérvérűség) 1990-ben Dr. Hamer egy szemináriumon arra utal, hogy súlyos önértékelési-, önbecsülési konfliktusok leküzdésének szakaszában a nagy osteolysiseket átfogó rekalcifikáció követi (csontszövet-újraépítés, kálciumbeépüléssel) melyhez vérsejtek nagyobb mennyiségben szükségesek, és ez leukémiát jelent! A leukémia tehát a helyreállítási szakaszban fordul elő, ami a gyógyulási folyamat befejeztével „leáll”. A konfliktus megoldódásának pillanatában kitágulnak az erek, ami azt jelenti, hogy (nagyobb térfogatban) több vérplazma tud a szervezetben keringeni. Ez egyfajta vérhígulás, ami a korábbi vérvizsgálatok eredményeit kevesebbnek mutatja, mint amennyi valójában! A valós vérszegénységhez egy más jelenség, ún. ál-vérszegénység is társul (látszólagos, de nem valós vérszegénység). 62

Ilyenkor normál esetben vérátömlesztéssel avatkoznak be, hogy a hemoglobin értékét, ami „nem normális”, mesterségesen megemeljék. De ha mégis a normál értömegből indulunk ki, (akárcsak a vérerek tágulata előtt), hirtelen egy jelentősen magasabb hemoglobinérték mutatkozik, mint a vérerek tágulása után. A vérátömlesztést követően a páciens egy „vér-konfliktust” él meg! A konfliktus e fajtája (amit egyébként egy vértócsa látványa, egy vérátömlesztés, egy dialízis stb. is kiválthat!) a lép nekrózisához és a vérlemezkék számának drasztikus csökkentéséhez vezet. (A vérlemezkéknek köszönhető a véralvadás.) Minden sérülésnél vagy vérzésnél természetes reakció a vérlemezkék mozgósítása, amelyek a javítandó helyre vándorolnak. Ezért kevesebb vérlemezke van a keringésben, elhagyják a vérkeringést, hogy a sérülést „befoltozzák”. Többek között ez sem „természetellenes” állapot! Mégis, ennek ismételt vérátömlesztés a következménye (új vérlemezkékkel!), ami Hamer szerint végeredményben akár a páciens halálához is vezethet! Még azok a gyerekek is, - akik már eleve leukémiával jönnek a világra, egy – a megszületés előtt lezajlott, önértékelési-, önbecsülési konfliktust követő – helyreállítási szakaszban vannak! Ha a baba az anyaméhben belegabalyodik a köldökzsinórba, és ezért megfulladástól való félelem keletkezik benne, vagy éppen szeretné elhagyni az anyaméhet, de az nem sikerül neki, egy nem tudatos önértékelési konfliktust él meg. Ez a megszületéssel megoldódik és a baba áttér a vagotónia szakaszba. A leukémia tehát ebben az esetben is a helyreállítási szakasz jelensége, míg a konfliktus-aktív szakasz még az anyaméhben játszódott le. Díszdoktorátust a farkasnak! Az erdőben egy farkas egy fiatal szarvast üldöz. Könyörtelen harc folyik a túlélésért! A szarvas menti a bőrét, ahogy csak tudja, a farkas pedig fáradhatatlanul lohol, hogy zsákmányt szerezzen, végre ennivalóhoz jusson. Ám az erdő aljnövényzete sűrű, tele letört ágakkal, fákkal, elszórt sziklákkal. A szarvasnak sikerül nagy ugrásokkal távol tartani magát a farkastól, aki minden erejét beveti, nehogy az áldozat-jelöltet szem elől veszítse. A nagy rohanásban hirtelen egy széles ároknál találják magukat, melyen a szarvas óriási ugrással kecsesen átszökken. A farkas sem akarja engedni a vacsorát, nekirugaszkodik, de túl rövidre sikerül, beleesik, és eltörik az egyik mancsa. Baj van! Mi lesz most vele? Az erdőben nincs elsősegélyhely, nincs állatorvos, ami a törött mancsot begipszelhetné. A természet a farkas tudtára adja mit kell tennie, hogy élve megússza: Nagy kínok közt kimászik a gödörből, és keres egy sűrű bozótot, hogy elrejtőzve benne végre ledőljön. Összekuporodik, fertőtlenítés gyanánt a horzsolásait nyalja, (a nyál ugyanis fertőtlenít) és éhségéről meg is feledkezve elszenderedik, hogy a lehető legkevesebbet mozogjon. Telnek napok, a farkas belátja, inkább mozdulatlanul vár. Szomját esőcseppekből csillapítja, és alkalomadtán megeszik egy kukacot, ami az orra előtt mászik. Ha mocorog a mancsa iszonyúan fáj, ezért igyekszik nem fészkelődni, hiszen ezáltal fog leghamarabb meggyógyulni. A törés helyén a csont eközben elkezdte újra felépíteni magát. Ha ilyenkor egy farkastól vért veszünk, megállapíthatjuk, hogy enyhe leukémiája van! Körülbelül negyven nap múlva elindulhat kisebb kerülőkre, s ismét tudja bátran használni mancsát.

63

A csonton hegszövet, osteosarcoma képződött, melynek célja, hogy erősebbé tegye a mancsot, mint korábban volt; hogy még egyszer ne törhessen el! A helyreállítási szakaszban az agy mezodermájából valósult meg „a betegség biológiai értelme”. A farkas így megmenekült, és újból vadászni mehet. Még soha egyetlen farkas sem halt leukémiában vagy osteosarcomában! A SZÍV KERINGÉSI RENDSZERE A szív keringési rendszerének meghajtó szerve a szív. Ez az a szivattyú, ami arról gondoskodik, hogy megállás nélkül „új, friss” vér folyjon a testünk összesen kb. százezer kilométer (!!!) hosszú vérér-rendszerében. A szív koszorúerei (szívkoszorú-artériák) – Szívizominfarktus A szívizmot a szívkoszorú-artériák (a szív verőerei) az aorta felszálló ágai látják el vérrel. Funkciójuk az, hogy az oxigénben gazdag vért a szívhez vezessék. Az erősebb törvénye Egy szarvascsorda él a vadonban, Kanada egy erdős területén, zavartalanul, a természet törvényei szerint. A vezérhím egy pompás és nagy benyomást keltő szarvas, rendben összetartja csordáját, védelmezi területét, és az akaratát is ráerőlteti másokra. Időnként megszaglássza a szarvastehenek vizeletét, kémlelve a párzás idejét. Ha elérkezett az idő, gondoskodik fajának fenntartásáról. A borjak mindig tavasszal születnek, amikor a foltos bundájuk könnyebben belevegyül az őket körülvevő természetbe. A tél beálltakor aztán már elég erősek, hogy a farkasok támadásai ellen is védekezzenek. Minden a természet törvényeivel összhangban, tökéletesen el van rendezve. A szarvasgidák az évek folyamán növekszenek, és közülük egy, a legderékebb, kezdi megérezni a természet impulzusait: szeretne a maga ura lenni, szeretne sok ilyen szép szarvastehenet magának, és szeretne uralkodni a többieken. S eljön a nap, amikor elég erősnek érzi magát, hogy kihívja a vezérhímet, hogy megfossza őt a területétől és legyen saját „háreme”. Megküzdenek egymással! De a fiatal szarvasnak kevesebb tapasztalata van az idősebbhez képest - így hát az idősebb kerül ki győztesen, aki már számos küzdelmet tud maga mögött. Ismét eltelik egy-két év, és a fiatal szarvas egyre erősebb lesz, míg a vezérbika lassan kiöregszik. Ezúttal a fiatalabb nyeri a harcot, és megfosztja ellenfelét „attól, ami az övé”. De az idősebb szarvas újból támad, mert a territóriumához biológiailag szorosan kötődik, és vissza kell hódítsa azt, máskülönben már csak a halál marad neki hátra! Hogy a fiatal szarvassal szemben valamire jusson, a természet ad neki még egy esélyt! Erősebbé kell válnia, növelnie kell az izmait, azokat még nagyobb vérmennyiséggel ellátni, ami a szükséges tápanyagokat szállítja oda. Az egyetlen lehetőség abban áll, hogy a szívkoszorú-artérián fekélyek képződnek (mely az ektodermából származik, ez az ún. intima), mert ezáltal növekszik az artéria átmérője, s több vér tud átfolyni rajta! De az erre maradó idő is korlátozott, csak körülbelül tizennégy nap! Ha tovább tartanának a harcok, az az egész szarvas-ökológiai rendszer zavarához vezetne. A borjak születése belecsúszna a nyárba, és a tél beálltakor még nem volnának elég erősek, hogy el tudjanak menekülni a farkasok elől. Ezért az idősebb szarvasnak e határidőn belül kell visszanyernie területét. Ha később, vagy nem hódítaná vissza azt, (ha a konfliktusa túlságosan sokáig tart) szívinfarktusban elpusztul. 64

Az ember számára a „territóriuma” bármi lehet: a háza, a munkahelye, az autója, a családja, a környezete - amiben jól érzi magát, tágabb értelemben azok a személyek is, akik a mindenkori területhez hozzátartoznak: családtagok, gyerekek, munkahelyi kollégák vagy alkalmazottak. Ezekkel együtt még más összetevők is szerepet játszanak; például ha abban akadályozzák az embert, hogy pl. egyesületet vezessen, egy raktár árukészletét, vagy a családi kasszát ellenőrzése alatt tudja, vagy éppen az anyós az, aki belekeveredik minden fontos döntésbe, stb. Aztán történik valami, ami az egyén életterét megcsorbítja: elbocsátás, nyugdíjkorhatár, válás, autólopás, idősek otthonába költözés, anyagi csőd, stb. Abban a pillanatban, amikor a személy aztán mindent megtesz, hogy visszanyerje az elvesztett területét, a természet beindítja a megfelelő biológiai túlélési programját: a jobbkezes férfinál és a balkezes nőnél a szívkoszorúartériákon fekélyek képződnek, erőteljes angina pectoris* kíséretében: A szervezetünk minden energiát mozgósít, hogy „garantálja sikerünket”! Közismert, hogy statisztikailag több férfit sújt szívinfarktus, mint nőt, akiknél – ha jobbkezes a hölgy – a vénagyulladás van „női lehetőségnek fenntartva”. Amint a konfliktust megoldjuk, az agy ellenkező értelmű parancsot ad ki, és hozzálát a helyreállításhoz: az intima* duzzanatával, és a szívkoszorú-artériák elszűkítésével, amit TÉVESEN az infarktus okának tartanak. Erre a probléma megoldása után második és hatodik hét között kerül sor. Ha a konfliktus kevesebb, mint három hónapig tartott, a tünetek kiterjedése behatárolódik: szívritmuszavarra (arrhytmiára) kerül sor. Ha a konfliktus háromtól nyolc vagy kilenc hónapig tartott, a konfliktussal való megbirkózás utáni második és hatodik hónap között kerül sor az epileptoid krízisre, vagyis a szívizominfarktusra, melynek erőssége a konfliktus időtartamától és terjedelmétől függ. Ha a konfliktus több mint nyolc, vagy kilenc hónapig tartott, az agyi duzzanat, amely az epileptoid krízisért, és ezzel a szívinfarktusért felelős, túlságosan nagyra nő, és az infarktus halálos kimenetelű. De nem szabad megfeledkezni róla, hogy közvetlenül (a szívkoszorú-artériákért felelős) agyi terület mellett helyezkedik el az a terület, ami a szívritmust szabályozza! Ezért, a túlméretes helyreállítási ödémának kihatása lehet erre a területre is, azaz, zűrzavaros parancsokat ad a szívnek. A szívizominfarktus OKA tehát AZ AGYBAN VAN, nem a szívben! De Hamer szerint a legutóbbi esetben is sok személyt meg lehetne menteni, ha a páciens az epileptoid krízis időpontjáig vagy röviddel előtte, intravénás, nagy dózisú cortison-injekciót kapna, és szimpatikotóniát előidéző (szimpatikus idegrendszer működését serkentő) szert adnának neki, (pl. kávé, tea). De semmikképpen se infúziót, mert azzal a már önmagában is túl nagy agyi ödémához (vizenyő) csak több folyadékot viszünk be (fokozzuk a kockázatot)! Az üvöltő szirénával száguldó mentő, és a gyakran támadásként érzékelt, szívre helyezett hideg EKG gyakran a túlélési esélyek csökkenéséhez járul hozzá. Ténylegesen megfigyelték, hogy az infarktus sújtotta betegeknek otthon sokkal nagyobb a gyógyulási esélye, mint a kórházban, (eltávolodtak saját „területükről”)! 65

A szívburok A szívet a szívburok borítja be (pericardium), és ez tartja meg a helyzetében. Egyfajta zacskóról van szó, ami védi és körbefogja a szívet, ezzel egyidejűleg elegendő mozgásteret enged, hogy az gyorsan és erőteljesen összehúzódhasson. „Kedves Uram, mostantól Önnek nagyon oda kell figyelnie magára, máskülönben a szívműtét fenyegeti.” Ha a páciens ezt a diagnózist a szívére célzott támadásnak éli meg, ha aggódik a szíve vagy szerettei felől, ha fájdalmaktól, szívveréstől retteg vagy attól tart, hogy a szívproblémája következtében megdagadnak a lábai, nagy a veszélye hogy egy szívburok-hártyadaganatot (pericardial mesotheliom) hoz létre. A biológiai megoldás egy szívburokgyulladás (pericarditis), szapora szívveréssel (tachycardia), és légzési panaszokkal. Ezek a tünetek gyakran új traumákat váltanak ki, és beindítják azt az ördögi kört, amelyből már nagyon nehéz kitörni. De semmi sem lehetetlen! Koszorúér-vénák - Tüdőembolia Az széndioxiddal és kiválasztandó hulladékanyagokkal telített vér a koszorúér vénáiban áramlik a tüdők felé, hogy leadja a széndioxidot és oxigént vegyen fel. Amikor az állatvilágban a nőstény tüzel, ösztönösen védelem, párzás és táplálás iránti igénye, szükséglete támad, hogy kizárólag a kölykök világra hozására összpontosíthasson. Ha ezt az emberre vonatkoztatjuk, a következő konfliktustípusokban nyilvánulhat meg: „Semmibe vesznek, nem figyelnek rám.”, Nem kapok elég szeretetet...”, „Szexuálisan frusztrált vagyok, összekavarodtam...”, „Nőként másodosztályúnak érzem magam...”, ami a konfliktusnak ismételten territoriális (területtel kapcsolatos) jelleget ad. Míg Anna úgy gondolta, ez egy különleges szerelmes éjszaka volt, hallja férjét megnyilvánulni: ”Számomra ez is egy olyan (éjszaka) volt, mint a többi...” A nő ezt egy nemi frusztráció traumának élte meg, territoriális („fészken belüli”) vonásokkal, melynek következtében a méhnyakon és a szívkoszorú-vénákon fekélyek jelentek meg. A nő megoldotta a konfliktusát, elvált érzéketlen férjétől. Anna az ezt követő, epileptoid krízis pillanatában fellépő tüdőembóliát túlélte.

66

A NYIROKRENDSZER A nyirokkeringési rendszer áll a nyirokfolyadékból, a szállításáért felelős nyirokerekből, s más (működésben) részes szövetekből és szervekből, melyeket a nyirokszövet és a csontvelő tartalmaz. Ezek különleges fehérvérsejteket, ún. lymphocytákat állítanak elő, amelyek a nyirokcsomókban fordulnak elő és szoros összefüggésben állnak az immunrendszerrel. Az ezzel összefüggő konfliktustípus: „Úgy érzem rám támadtak és meg szeretném védeni magam.” Tehát a nyirokrendszerben kerül sor fekélyképződésre, hogy azzal nagyobb mennyiségű lymphocytát és monocytát tudjon áramoltatni és megérlelni, hiszen ez a mi „védelmi rendszerünk”. Legalábbis ez a biológiai értelme. A nyirokcsomók vagy nyirokmirigyek úgy viselkednek, mint a csontok: elsorvadás, elhalás (necrosis*) keletkezik a szimpatikotónia szakaszban, és a vagotónia szakaszban duzzanatok, ún. adenopathiák jönnek létre. Egy férfi házasságának zátonyra futását traumaként élte meg, félelemmel és önbecsüléscsökkenéssel egybekötve. Ám valamivel később, új partnert talál magának, ezáltal megoldja problémáját. A helyreállítási szakasz egy, a jobb hónalj tájékán megjelenő nyirokcsomó-duzzanat formájában, karjának megduzzadásában, és furunculosisban* (kelésekben) nyilvánul meg. A LÉGZÉS SZERVRENDSZERE A légzés szervrendszere (apparatus respiratorus) gázcsere céljára szolgál, azaz oxigén felvételére és széndioxid leadására. A légzés teszi lehetővé a gázcserét a légkör, vér és sejtek között, három különböző eljárás által: — a tüdők szellőztetése által, a belélegzésen és kilélegzésen keresztül, a levegő kicserélésével, mely a tüdők és a légkör között megy végbe. — a külső tüdőlégzés által, amikor a gázcsere a tüdő és a vér között megy végbe, — a belső légzés által, amikor a gázcsere a vér és a sejtek között megy végbe. A légzőszervekhez tartoznak a felső légutak (orr, garat) és az alsó légutak (gégefő, légcső, hörgők és tüdő). Most csak azokra a konfliktusokra akarunk közelebbről kitérni, amelyek a gázcseréért felelős szerveket, a tüdőt, a hörgőket érintik. A tüdők Vannak olyan szervek, amelyek nélkül a túlélés lehetetlen. Ezek az agy, a szív, a tüdő, a máj, és vesék. Ezek létfontosságú szervek. A tüdők, a tüdőhólyagocskák (alveolák) nélkül a túlélés lehetetlen. Ezek gondoskodnak az oxigén testünkbe juttatásáról, ahol azt a szervezet különböző oxidációs folyamatokhoz használja fel. 67

Olyan konfliktusnál, melyeknél a tüdő is érintett, a legbelsőnkben rejlő mélységes, ősrégi, haláltól való félelemről van szó. Arról a félelemről, hogy nem tudunk tovább lélegezni, hogy megfulladunk, hogy nem bírjuk, nem jutunk elég levegőhöz. A szervezetünk erre különleges hólyagsejteket (alveoláris sejteket) állít elő, hogy még több oxigént vehessünk fel a környezetből, és ezzel túl tudjunk élni. A tüdőben lévő kerek gócok, amelyek röntgenfelvételeken láthatóvá válnak, azt jelentik, hogy a halálfélelem-konfliktus túl sokáig tartott, és hogy a szervezetünk az ő speciális sejtjeinek jóindulatú termelését túlzásba vitte. A kompakt (tömör) alveoláris tumorok a konfliktus megoldásáig szaporodnak. A röntgenfelvétel a saját halálunktól való félelmünket különböző fehéres foltok formájában fedi fel, míg egy más ember halálától való félelem egyetlen ilyen folton felismerhető. A halállal járó szenvedésektől való félelem, különböző foltok, csomók alakjában nyilvánul meg a felső tüdőrészben, amelyek lefelé haladva egyre kisebbekké válnak. Abban a pillanatban, amikor a személy halálfélelme megszűnik, a konfliktust megoldotta, minden sejt, amit a testünk a túlélés céljából hozott létre, feleslegessé válik. Ha az embernek szerencséje van, és nem oltották be tuberkolózis ellen, a Koch-bacilusok - amelyek ősrégiek, és az entodermával* vannak kapcsolatban, elkezdik a tüdőt a tumorsejtektől megtisztítani. A végén kerek, jól kitisztított cavernákat (üregeket) hagynak hátra. A problémát ezzel lezártnak tekinthetjük, hacsak ismét téves értelmezés miatt tuberkolózist nem diagnosztizálnak, amivel újabb halálfélelmet kiváltva (új halálfélelem-konfliktus), új tüdőrákot hozunk létre. A hörgők A hörgők az emberi faj fejlődéstörténete folyamán, csak jóval később fejlődtek ki, mint a tüdők. Míg a (mai) hörgők ektodermából származnak (külső csíralemez), a messze legrégibb tüdők az entodermából. Ezért is viseli meg kevésbé a szervezetünket, a hörgőket illető konfliktus, de ez is összefügg a „Nem jutok levegőhöz!” konfliktussal. Azonban itt a levegőről van szó, ami életterünkben vagy territóriumunkon, területünkön körbevesz minket! Arról a „minimumról” van itt szó, amire mindegyikünknek szüksége van: „Hagyj levegőhöz jutni!” „Nem kapok tőled levegőt!” „Mióta a férjem nyugdíjba ment, az életterem is kisebb lett!” „Arra vagyok kényszerítve, hogy a házam egy részét kiadjam...” „Mióta új igazgatónk van, a munkánk során már semmi nem olyan, mint korábban!”. Ha a trauma pillanatában előtérbe kerül a félelem érzése, a baloldali hörgőágakon keletkeznek fekélyek. Ha ezzel szemben a területvesztés érzelme uralkodó, a fekélyek a jobboldali hörgőágakban bukkannak fel. S mivel így a „terület” is veszélyben van, a sokkélmény kihatásai egyidejűleg a szívkoszorúereket is érinthetik.

68

Mint mindig, a konfliktus-élmény legyürkőzése után a test áttér a helyreállítási szakaszba, és betokozza a fekélyeket. A hörgőkön belüli nyálkahártya megduzzad, a környéki (peripherialis) légcsere már nem elegendő, ami környéki atelektáziát okoz, (atelectasia* – légelégtelenség, a tüdő tökéletlen telítődése), amit gyakran helytelenül hörgőtumornak tartanak. Nyirkos köhögéssel, huruttal, és átfogó kilökődéssel jár együtt, miközben a fölösleges sebszövet kiválasztódik. Minél tovább tartott a konfliktus, annál nagyobb a légzéselégtelenség kockázata. - Egy könnyebb konfliktust nátha, influenza követ a helyreállítási szakaszban. - Egy intenzívebb konfliktus a vagotónia szakaszban hörghuruttal (bronchitis), vagy asztmával jár. - Egy súlyos, intenzív sokkélmény viszont nagy lyukakat eredményezhet, amelyek a helyreállítási szakaszban hörgődaganatba (bronchialcarcinoma) mennek át. Ezt még az egerek is tudják… Száz hörcsögöt és száz egeret tettek ki egy éven keresztül füstnek, de a kísérlet végén csak az egereknél mutatkozott tüdőrák.

Mint mindig, ennek okát is a biológiai programozásban találjuk meg, minden faj „genetikus örökségében”. A hörcsögök ugyanis a föld alatt élnek, ahol a nyirkosság miatt nem keletkezhet tűz. Ezáltal nincsenek füst felismerésére „beprogramozva”. Az egerek ezzel szemben magtárakban, pajtákban élnek, ahol öngyulladás vagy villámok miatt is előfordulhatnak tűzesetek. Számukra a füst az első vészjel, mely bennük érzelemként a halálfélelmet kiváltja és menekülésre készteti őket. E tények fényében egészen spontán vetődik fel a kérdés, mi köze van a dohánynak (és a dohánytermékek „védelemből figyelmeztető” feliratainak) a tüdőrákhoz… Influenzajárványok Egy városban felbukkan az „ázsiai influenza” vírusa, és néhány napon belül mind az ötvenezer lakos megfertőződik vele. De csak kb. felének lesz tőle láza. Ezek azok az emberek, akik az elmúlt évben területkonfliktust oldottak meg. Az ő esetükben a vírus megjelenésével kezdődhet el a helyreállítási szakasz! Az influenza vírus mindent rendbehoz náluk s előkészíti a hörgőrák keletkezését: Légy üdvözölve, influenza!!! Ami ezzel szemben az influenzaoltásokat illeti, tegye fel mindenki önmagának a kérdést: Vajon kinek használnak ezek az oltások? Látjuk, hogy nem a jövőbeli influenzásoknak, akiknek az oltástól még inkább legyengül az immunrendszere! (Sőt! Ezáltal még annak a veszélynek is ki vannak téve, hogy messze súlyosabb problémáik legyenek az influenza kellemetlen tüneteinél!) A kérdésben szerintünk a benne van a válasz is... 69

A SZAPORODÁS SZERVRENDSZERE A szaporodás gondoskodik arról, hogy egy fajnak utódai születhessenek, hogy a genetikai információt az egyik nemzedék a következőnek továbbadja. A férfi szaporítószerveihez tartoznak a herék (férfi ivarmirigyek), amelyek a spermiumtermelésre és hormonkiválasztásra szolgálnak. A női szaporítószervekhez tartozik a petefészek (amelyekben a petesejt és hormonok képződnek), a petevezeték, az anyaméh, és a külső nemi szervek. A női szaporítószervek részének tekintik a melleket is. A mell A mellekkel összefüggésben négy fő konfliktus lép fel: 1. Emlőmirigy (glandula mammaria): Az érzelmi traumának a saját területhez vagy „fészekhez” van köze, „Ott, ahol a fecske a fiókáit világrahozza, táplálja, és neveli fel.” Tágabb értelemben egy olyan konfliktusról van szó, ami vonatkozik mindenkire, akiket ő „védőszárnyai” alá von, és akivel szemben az adott nő anyai érzelmeket érez. Ha például gyerekekről van szó, a konfliktus rendszerint a bal mellet illeti, (jobbkezeseknél). Ha viszont a partner áll a konfliktus középpontjában (nemi összetevők nélkül), jobb mell lesz érintett (pl. egy férfi, akivel szemben a (jobbkezes) nő anyai érzelmeket érez, vagy tágabb értelemben egy barát, a szülők, testvérei, unokahúga, unokaöccse és unokája, vagy akár a saját kutyája, akit meg akar védelmezni). A konfliktus-aktív szakaszban kikeményedett csomó képződik, melynek nagysága a konfliktus időtartamától függ. Ebben a szakaszban a páciensnél gyakran melltumort diagnosztizálnak. A helyreállítási szakaszban, baktériumok közreműködésével kellemetlen szagú elsajtosodás megy végbe, s ezzel elbontásra kerül a tumor. Ha nem állnak rendelkezésre baktériumok, a csomó cisztává tokozódik be és így parancsol megálljt a sejtosztódásnak. Ebben az esetben a tumor nem a saját túlélésünk biztosítására indul be, hanem „egy másik egyed/egyén számára” megoldás: „A gyermekem élet és halál közt lebeg, termelek hát neki több és táplálóbb tejet, hogy a túlélését ezáltal biztosítsam.” Ez az emlőmirigyrák biológiai funkciója. 2. Tejvezetékek (ducti lactiferi): Ha a tejvezetékek érintettek, elválasztási konfliktusról van szó és egy „szívünkhöz” közel álló személlyel való kommunikáció hiányáról, akit „legszívesebben a keblünkre ölelnénk”. Ez lehet egy szeretett férj, aki hivatása miatt sokat utazik, (jobb mell) egy gyermek, aki iskolai tanulmányai folytatása végett távol van otthonról (bal mell). Embriológiai (az embrionális fejlődés* sorrendjét alapul vevő) szempontból a tejvezetékek a mellbimbó betüremkedései (invaginatio), vagyis az ektodermából származnak. 70

A szimpatikotónia szakaszban fekélyképződés megy végbe, majd azt – a vagotónia szakaszban – a köbhám nyálkahártyájának duzzanata követi, amely a tejvezetékeket vonja be. A duzzanatot egy váladék követi, ami nem tud elfolyni, mivel a tejvezetékek éppen e duzzanat miatt vannak elzáródva. Ennek egy többé-kevésbé megnyilvánuló mellbimbó mögötti gyulladás a következménye, amit gyakran teljesen tévesen, fekélyesedő (ulceratív) ráknak diagnosztizálnak. 3. A mell bőre: Ennél a konfliktusnál az illetett személy „bepiszkolva” vagy „bemocskolva” érzi magát, vagy egy személyes épségét veszélyeztető támadástól fél, vagy akár attól, hogy testileg elcsúful… E félelmek fizikai végeredménye lehet egy nagy seb a mellen, a mell eldeformálódása vagy akár lefogyása is, stb. A szimpatikotónia szakaszban barna foltok, kelések bukkannak fel, amelyek hosszan tartó konfliktusnál egyre nagyobbá válnak. A vagotónia szakaszban baktériumok közreműködése folytán ezek kellemetlen szagú csökkenésére, visszafejlődésére kerül sor. 4. A mell idegvégződései: ebben az esetben egy „Nem akarom, hogy hozzám érjenek” konfliktusról van szó, a „nem kielégítő távolságtartásról”. „Soha többé nem akarom, hogy egy férfi hozzám érjen”, „Soha nem hagyom többé, hogy orvos8 fogdosson”, „Engem soha többé nem tesznek ki sugárterápiának!” Gyorsan ezt követően kis csomószerű, golyóhoz hasonló, érdekesen elmozdítható képződmények fejlődnek a mellen, amelyek megtapogatáskor elcsúszkálnak az ujjunk alatt. Az ideghüvely folyadékáról van szó, ami kevésbé kering és kocsonyássá válik. Ha a konfliktus nem tartott sokáig, ezek eltűnnek ismét, más esetben cisztákba tokozódnak be. (8értendő, mint idegen valaki, kényszerűségből elviselendő kellemetlenség, megütközés. Ésszerűnek tűnő magyarázat+belső tiltakozás.) Az ivarmirigyek (petefészek – here) Ha ezek a szervek érintettek egy roppant nagy veszteségkonfliktusról van szó, amit gyakran bűntudatérzés és/vagy egy „övön aluli ütés” érzése követ. Ez lehet például egy fiúgyermek, lánygyermek, vagy egy más közel álló személy elvesztése, akit soha többé nem látunk viszont. A tyúk és a tojás Volt egyszer egy tyúk, akinek a gazda minden nap kivette a tojását. Az állat nagyon szomorú volt emiatt, és minden alkalommal egy veszteség-konfliktust élt meg, amit egy új tojás képződése oldott meg. De a gazda jött újból és újból és könyörtelenül elvitte tőle a tojást. Ezt ismét egy új veszteség-konfliktus követte, amit egy új tojás megtojása oldott meg. (A nők és az oroszlán nősténye rendelkezik a veszteségi konfliktusra biológiai megoldással: egy petefészektumor keletkezik, ami akár egyszerre több petesejt képződését is lehetővé teszi). 71

De azzal, hogy a tyúktól a tojást folyton elveszik, a veszteségkonfliktus kettős (elválasztási- és önértékelési) traumába torkollik, és tyúkocska hátsójáról kezdenek kihullani a tollak. Idővel jön egy veszteségi trauma is, az ő pillanatnyi területe (esetleg csibéi elvesztésének vonatkozásban), és depresszióba esik. Ez tehát annak oka, hogy a tyúkok tojást tojnak, farktollaikat elhullatják! Karcsi tacskója Karcsinak volt egy kiskutyája Pamacs, egy igazi csaholó, aki egész nap csak hangoskodott. A fiúnak nem volt testvére, és a szülei hivatásuk miatt gyakran magára hagyták őt egy idősebb nagynénivel. A tacskó vált Karcsi társává, igazi, figyelmes, hűséges barátok lettek! Sokat beszélt is hozzá, bolondoztak, játszadoztak egész nap. Símogatta, magához ölelte, rohangáltak oda-vissza, és amikor a nagy játszásban mind a ketten elfáradtak, leheveredtek és elaludtak a nappali heverőjén. Nagyon közel álltak egymáshoz, ha kis időre is elváltak, a hangos nyüszítéssel jelezte, hogy Karcsi jelenlétére vágyik. Egy reggel a kutyusra pórázt tettek, és a nagynénivel együtt rövid sétára indultak. A kutyus az utca túloldalán, egy másik szeleburdi kölyökkutyát pillantott meg, és a pórázról elszabadulva kirohant az úttestre, és tessék! Elütötte egy autó! A trauma: A fiú egyetlen pillanat alatt elveszítette mindazt, ami leginkább a szívéhez nőtt, sőt még bűntudatérzése is volt, hiszen „nem figyelt rá oda elég jól”. A konfliktus-aktív szakaszban ilyen esetekben a petefészek vagy herék sejtközötti szövete hal el (necrosis). A látszat azonban itt is csal, hiszen a helyreállítási szakaszban az elhalt szövet ismét felépül és ciszta képződik, melynek az a rendeltetése, hogy megerősítse, támogassa a szervet. Ebben az esetben az a funkciója, hogy nagyobb mennyiségű nemi hormont termeljen (ösztrogént vagy tesztoszteront), a férfi férfiasságának vagy a nő nőiességének fokozása céljából. Tehát ebben az esetben is egy (nem tudatos) biológiai megoldással van dolgunk, de már ez sem az egyén túlélésére, hanem a faj fenntartására irányul!

Mert mindannyian be vagyunk programozva az egyéni túlélésre és a „fajunk fenntartására”! Különleges eset: Ciszták Vese- és petefészekciszták ugyanannyi idő alatt fejlődnek ki, mint ameddig egy terhesség tart. Kilenc hónap, míg egy ciszta képessé válik a szervezet által tőle elvárt funkció betöltésére. Hamer szerint a cisztákat e kilenc hónap alatt nem volna szabad eltávolítani, mert az őket körülvevő szervekre tapadnak! 72

Mivel nincs önálló beereződésük*, ez idő alatt a környező szervekből szolgálják ki magukat, hogy vérellátásukat biztosítsák. Ezt a teljesen normális biológiai jelenséget - véleménye szerint - egészen a mai napig teljesen alaptalanul szivacsos jellegű (infiltrációs) tumoros kinövésnek tartják, miközben bizonyítékként felhozható, hogy ezen tumorok egy részének eltávolításakor a kilencedik hónapig hátralévő idő alatt az újraképződik, ezért mindig ismételten eltávolítják. Ebben az esetben „különösen rosszindulatú” daganatként tekintenek rájuk. A valóságban a cisztát, tumort vagy szervet addig nem kellene eltávolítani, míg az teljesen be nem tokozódott, mert növekedésének időtartama alatt a szomszédos szervekből kiindulva érelágazások képződnek, melyek azok vérellátásáról gondoskodnak! A vagotónia szakaszban az agy parancsot ad ki, ezen összekötő vezetékek leválasztására és a szerv ismét autonómmá, önműködővé válik (a korábbi összenövéssel szemben.) Csak ezután volna szabad, hogy sebészeti beavatkozásra kerüljön sor, ha a ciszta mérete vagy elhelyezkedése ezt szükségesnek, indokoltnak mutatja. A petevezetékek Ha a petevezetékek érintettek, egy „félig nemi” jellegű konfliktusról van szó, mint pl. egy összeütközés (a legtöbb esetben egy férfival), amelynél szitkozódás vagy durva kifejezések is elhangzanak. A nyálkahártya sejtjeinek elszaporodása rendszerint a petevezeték teljes elzáródásához vezet. A megoldás utáni szakaszban egy elsajtosodással járó sejtelhalás zajlik le, ami együtt járhat enyhe vérzéssel. Példaként egy lovaglásban még kezdő hölgyet mutathatunk be, aki paripájával nekiszalad egy másik lovasnak, aki erre nyilvános szidalmazással és gusztustalan vulgáris kifejezésekkel illeti. Vagy említsünk egy igen vallásosan nevelt hölgyet, akit egy félnótás egyén folyton környékez és obszcén ajánlatokkal zaklat. Az anyaméh Az anyaméh több csíralemezből származó szöveteket tartalmaz. Az anyaméh megbetegedései és az azzal összefüggő konfliktusok ezért különböző természetűek lehetnek annak megfelelően, hogy a három rész közül melyik kerül (tudatos vagy nem tudatos) érzelmi társításba: — Anyaméh nyálkahártyája (endometrium) ami az entodermából származik; — A méhnyak, ami ektodermális eredetű; — Az anyaméh izomszövete, mely a kisagy mezodermájából ered. Az anyaméh nyálkahártyája (endometrium) „Az unokámnak volt egy olyan kedves, illedelmes barátnője, tudja, mint a lányok a mi korunkban... Egészen a jól értett a háztartáshoz, családközpontú, képzett és jól nevelt volt. Annyira szerettem…” – Az idős asszony szemébe könnyeket csalt lelkének bánata. – „Annyira összeillettek az unokámmal... 73

De ezek a mai fiatalok, ki tudja, mi jár a fejükben! El se hiszem, a múlt héten összevesztek, különmentek és már össze is keltek mással! Ez tragédia!” A nagymama konfliktust teremt magában az unokája életének aspektusából*, ami számára elviselhetetlennek tűnik. A konfliktus az méhén nyilvánult meg fizikailag egy tumor formájában. Egy negyvenöt éves anyuka jött hozzánk, tumorral a méhében. Elmondtuk neki az Új Orvostudomány törvényeit, és ezzel felhívtuk a figyelmét arra, hogy röviddel tumora felbukkanása előtt, egy nemi jellegű összetevővel is rendelkező családi drámát élhetett meg, valahogy a következőképpen: „Hát ilyen nincsen!” vagy „Ilyet ember nem csinál!”. De lehet egy konfliktus valamely hozzá közel álló személy nemi életével vonatkozásban is: egy gyermeke, barátnője, unokaöccse vagy unokahúga, stb. Éppen kimondtuk ezt, a nő szemei könnybe lábadnak, és elvörösödik. – „Kedves Hölgyem, engedjük ki a macskát a zsákból. Élje át még egyszer az érzést, mert csak azzal tudja a történteket szavakba önteni, és végre megszabadulni tőle. Egyedül ennek engedelmeskedik az ön agya, megváltoztatja a korábban kiadott (biológiai alkalmazkodási) parancsot, s teste a gyógyulás útjára lép.” – A nő erre sírva fakadt, és így szólt: „Valóban, a lányomat megerőszakolta egy vadidegen férfi.” Megfogtuk a kezét, és azt állapítottuk meg, hogy roppant meleggé váltak. A pulzusa - amit előtte alig lehetett tapintani - erőteljesen lüktetett. Hagytuk, hogy kisírja magát és elmondtuk neki, mi történik a testében az elkövetkezendő napokban: „Mivel Ön még nincs változókorban, ne ijedjen meg, ha a következő napokban erős vérzései lesznek, sok vért is veszíthet. A teste ki fogja választani a tumort, és ha Ön azzal, ami történt, csakugyan megbékélt, már maga mögött tudhatja a félelmekkel teli sötét alagutat.” A méhnyak Míg az anyaméh daganatai a szimpatikotónia szakaszban lépnek fel, amikor a konfliktus még aktív és megoldatlan, addig a méhnyak daganatai a vagotónia (azaz helyreállítási) szakaszban bukkannak fel. Különösen fontos, hogy a páciens megértse, a konfliktus megoldása után a teste akkor is rátér a gyógyulás útjára, ha a látszat csal, csak éppen még nem érte el a teljes egyensúlyi állapotát (normotóniát). Miután túltettük magunkat a konfliktuson, testünk ténylegesen azt a parancsot kapja az agytól, hogy a konfliktus-aktív szakaszban képződött fekélyeket szüntesse meg! A méhnyak megbetegedéseinél nemi (érzelmi) zavarodottsággal kapcsolatos konfliktusról van szó. Például ha egy férfi elhagyta a feleségét, és a nő nem képes elviselni a válást. Vagy egy másik hölgy félelemből eredő szexuális függőségi helyzetben van egy túlságosan közömbös, vagy - éppen ellenkezőleg - túlságosan erőszakos partnerrel. 74

Az anyaméh izomszövete Itt kötőszövet-daganatok (fibromák) lépnek fel, melyben nagyon sok nő érintett. Ezeknél tulajdonképpen az anyaméh-izomszövet elhalásának helyreállításáról van szó. Erre kisebbrendűségi, értéktelenség-érzés miatt kerül sor, például olyan esetben, amikor egy nőnek nem lehet gyermeke, vagy nem olyan gyermeke született, amilyet ő szeretett volna. Itt a nő anyaként áll a középpontban, és nem pedig mint párja kedvese (méhnyak). S. Katalin hat hónapos terhesség után elveszíti gyermekét. Derék gyerek vált volna belőle, ő ezt mindig is érezte. Két évvel azután ismét várandós, de ezúttal lánya születik. Néhány héttel később éppen az ő édesanyjánál az anyaméh izomszövetének rákját diagnosztizálták. (Ez egy konfliktus abból eredően, hogy sajátos meglátásban beleélte magát a lánya helyzetébe.) A prosztata Anikó születésnapján történt, amikor férje, Bence – mintha szerelmük mit sem enyhült volna az évek alatt – egy étterembe hívta meg őt, gyertyafényes vacsorára. Egy kövekkel kirakott karkötőt is adott neki ajándékba, csodálatos este volt... Úton hazafelé, Bencének már egy forró szerelmes éjszakán járt az esze... Ám akkor Anikó minden gyengédsége ellenére Istvánt cserbenhagyta férfiassága. Hú, milyen kínos és kellemetlen szituáció... Őt ez roppant lesújtotta, és az esetet egy „Nem vagyok elég jó...” konfliktusnak élte meg, már hogy az imádott felesége „szexuális normáinak” nem felel meg. Annyira nem tudott úrrá lenni negatív érzelmein, hogy prosztatadaganat lett a következménye. A prosztatának két biológiai funkciója van: – a nemi utakat tisztító természetes fertőtlenítőszert termel (antiszeptikumot); és – a nemi funkciók „karmestereként” funkcionál, mely a szaporodási gépezetet szükség esetén még igen előrehaladott korban is beindíthatja. Következésképpen két konfliktustípus lehetséges: -

egy alkalmatlansági, normának nem megfelelő szexuális teljesítőképesség a házas- vagy szerelmi életben, vonatkozásban egy olyan partnerre, aki kellemetlenül vagy helytelenül viselkedik, vagy

-

egy „félnemű” konfliktus valami gonoszságra vagy aljasságra vonatkozóan. Félnemű alatt azt értjük, hogy a konfliktustartalom súlypontja (tulajdonképpeni vagy átvitt értelemben) nem kizárólag a nemi síkra korlátozódik, hanem a nemi jelleg, csak egyfajta „kísérőzenét” jelent, ami ezt a konfliktust a tisztán nemi konfliktustól megkülönbözteti. 75

AZ EMÉSZTŐRENDSZER A táplálék a szervezet számára létfontosságú, mert „építőanyag” és energiaforrás. Ám, hogy azt a sejtek hasznosíthassák, fel kell venni, és emésztés által megfelelően kis molekulákra kell bontani. A szervek, amelyek ezekért a folyamatokért felelősek, együttesen alkotják az emésztőrendszert. A tápcsatorna, a táplálék útja Tegyük fel, Ön éppen hazafelé tart a bevásárlásból és egy elhagyatott kutyus akad útjába, ami éppen egy szemetesnél valami ehető után kutat. Együttérzéstől megérintve, Ön úgy dönt, hogy ad neki egy szeletet a húsból, amit éppen ebédre vett magának. Füttyent neki, az odanéz Önre. „Kapd el!” és már repül is a hús. A kutya felfalja, és közben aggódva körbenéz, mert fél, hogy az utolsó pillanatban még elkaparinthatják tőle. Elnyeli megrágás nélkül, és arra gondol: „Végre valami rendes kaja, köszönöm szépen!” Aztán elszalad, keres egy nyugodt kis helyet, lepihen és nekilát a „falatot” megemészteni. A gyomor minden tőle telhetőt megtesz, hogy elbontsa a táplálékot, ami aztán a belekbe vándorol tovább feldolgozásra (felszívódásra) míg ehhez a máj és a hasnyálmirigy is hozzájárul. S végül az, ami a finom húsból felhasználhatatlan marad, a vastagbél hátsó részébe kerül, hogy a megfelelő helyen és pillanatban visszajuttassa a természetbe, kiválasztódjon.

Az élőlények számára a „falat” ténylegesen a táplálék, a zsákmány, amire szüksége van, hogy éhségüket csillapítsák és túléljenek. Az embernél viszont ez a falat, a közvetlen jelentésén túl átvitt értelmet is nyerhet, és gyakran ráadásul nem is tudatosan! Mint például valami, amit nagyon szeretnénk, de végül az utolsó pillanatban kicsúszik a kezünkből, a lakás vagy a ház, amit nem találunk magunknak. Az autó, amit elloptak, a pénz, hogy kijöjjünk a hónap végéig, a hírnevünk (a hírünk) egy társaságban ill. környezetben, egy szerződés, ami felbomlott. A játékszer, amit látok minden nap egy boltban, de „nem lehet” az enyém. Egy örökség, amit az utolsó pillanatban elveszítünk, stb. A száj és szájpadlás Egy férfi meg van győződve arról, hogy nyert a lottón, de hirtelen észreveszi, hogy a lottószelvény nyomtalanul eltűnt. Ez a „falat” már gyakorlatilag a szájában volt, de nem tudta lenyelni. Erre egy mirigydaganata keletkezik a szájpadlásán. A száj és a száj nyálkahártyája Máriának kifejezetten jó kapcsolata van az egyik kolleganőjével, mégis, egy félreértés után távolságot tart a barátnő. Mária a kolléganője viselkedését nagyon nehezen viseli el, és tizennégy napon keresztül próbálkozik, hogy találkozzanak, végre beszéljenek, tisztázzák az ügyet. Az egészet egy stressznek érzi, mert ő ugyan szeretne egy véleménycserét, azonban nem sikerül neki találkozni a kolléganőjével, mert az még el is kerüli. 76

Mivel Mária kifáradt, és nincs már több kedve stresszhez, annyiban hagyja a dolgot, és elfogadja a helyzetet. Áttér tehát a konfliktus megoldási szakaszába, és néhány nappal később nagy és fájdalmas afta (szájfekély) keletkezik a szájában. A mandulák Ezek esetében nyiroktüszők meggyűléséről van szó, amelyek részben a gége, a szájpadlás, és a nyelv nyálkahártyáin is megtalálhatók, funkciójuk abból áll, hogy az idegen anyagokat, amelyeket a táplálék vagy légzés útján szervezetünkbe jutnak, ártalmatlanná tegyék. A veréb az ablakpárkányon Egy friss tavasz szellő éppen a fenyők magjait szórja szét a természetben, amikor egy veréb az ablakpárkányon ügyesen elkap egyet. De hirtelen egy másik csicsergő veréb a közelébe keveredik, de el is röppen. Aztán egy harmadik jön zuhanórepülésben és sikerül neki elcsenni verebünk csőréből a magot. Puff, egy konfliktus. Amíg a mag nem érkezik meg a gyomorba, fennáll a veszély, hogy azt egy másik elorozza. A veréb így éli meg a helyzetet: „Bár elkaptam a falatot, de ha nem kapom be gyorsan, elszalaszthatom.” Ez esetben a konfliktus megoldásakor torokgyulladás jelentkezik (angina).

A nyelőcső Eredetileg az egész nyelőcső bélhámmal volt kibélelve, amit később a felső két harmadában a köbhámszövet (ektoderma) váltott fel. Ez így van, ha néha még előfordulnak is „szigetek” az eredeti bélnyálkahártyából. Az alsó harmadot ezzel szemben entodermális származású nyálkahártya vonja be. Ha a nyelőcső felső két harmada érintett egy „Egyszerűen nem tudom a falatot lenyelni...” típusú konfliktusról van szó. Valami olyasmi, ami „torkunkon akad”. A konfliktus-aktív szakaszban ennek következménye a nyelőcső felső szakaszán fekélyképződés: „Akkor kitágítom a nyelőcsövet, h. lemenjen a falat”. Erre (a helyreállítási szakaszban) a fekélyes területek gyulladása következik elszűküléssel (stenosis) és nyelési panaszokkal. Az embernek csupán ki kell várnia a normotónia (egyensúlyi, gyógyult állapot) beköszöntét, a helyreállítási folyamatok külső behatásoktól függetlenül is lezajlanak. Az alsó harmadban is egy hasonló konfliktusról van szó: Valamit, amiről már azt hittük, hogy ténylegesen a birtokunkban van, mégsem tudjuk „megfogni és lenyelni”. Ez a szimpatikotónia szakaszban egy mirigydaganat (adenocarcinoma) képződéséhez vezet, ami gyakran elsajtosodás által spontán gyógyul meg, anélkül, hogy egyáltalán felfedezték, diagnosztizálták volna. Ami belőle megmarad, azt tévesen a nyelőcső visszértágulatának tartják.

77

A gyomor Itt különbséget kell tenni az entodermából származó nagy gyomorkanyarulat, a kis gyomorkanyarulat (bulbus duodeni, a nyombél első szakasza, a pylorusszal határos hagyma alakú rész) és az ektodermából származó gyomorkapu (pylorus) között, mert ennek megfelelően különülnek el a konfliktusok, a megbetegedések és azok helyreállításának formái is. — a nagy gyomorkanyarulat Egy anya folyton pénzt kér a lányától. Egy idő után a lány egy kétrétű konfliktust él meg: Nincs már pénze, amit az anyjának adhatna, és édesanyja viselkedését egyszerűen elfogadhatatlannak és elviselhetetlennek tartja („emészthetetlen”) Egy nyugdíjas, édesanyja halála után abban a bizonyosságban megy szülőföldjére, hogy ott a családi tulajdonban lévő házat átveszi. Ám mikor megérkezik, unokatestvéreivel ellentmondásba kerül, és nem tud tenni semmit ez ellen. A helyi törvény megtiltja, hogy egy darab földet szétszabdaljanak. Ő kész lenne átengedni nekik a birtokot, ha nem kifogásolják a ház öröklését, de a rokonok nem fogadják el ezt az igencsak korrekt ajánlatát sem. Az érzelmi traumának két aspektusa van: egyrészt hiányzik neki a ház, másrészt nem tudja kiheverni unokatestvérei kapzsi magatartását. A trauma pillanatában a szervezet mirigydaganat-sejteket hoz létre, (amelyek nagymértékben gyomorsav kiválasztására specializálódtak), azért, hogy a nagy, „emészthetetlen” falatot lebontsák, és ezzel könnyebben emészthetővé tegyék. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy agyunk nem tud különbséget tenni valós és „úgy érzett” esemény között, ezért a „falat” megemésztése szervezetünk számára élet-halál kérdés! A helyreállítási szakaszban gombák és mykobaktériumok (Koch-bacilusok) avatkoznak be, amelyek a savas közegnek ellenállnak, és a közben szükségtelenné vált különleges sejteket elsajtosítják, lebontják. — a kis gyomorkanyarulat (bulbus duodeni) és a gyomorkapu (pylorus) Itt a konfliktust egy másik személlyel folytatott területvita hozza létre, ami elől nem tudunk kitérni, nekünk mégis „hascsikarást” okoz. A konfliktus bizonyos személyek, szituációk körül forog, melyekkel kényszerűségből szembe kell néznünk. Az aktív szakaszban gyomorégés, heves fájdalmak, gyomorfekély, a bulbuson vagy gyomorkapun fekélyek jelennek meg, míg a helyreállítási szakaszban a fekély vérezni kezd, és a székletet sötétvörösre festi. Bár a véres széklet jó jel, – mert a helyreállítási szakasz bizonyítéka – mindeddig negatív, nemkívánatos tünetként értékeltük. Ezzel szemben, az epileptoid krízis bizonyos veszélyeket rejt magában, ami az agyat érinti. Mivel most itt területkonfliktussal van dolgunk, szívizominfarktus előfordulhat. 78

A vékonybél Hogy a „falat” végül felszívódhasson és „részünkké váljon”, beépüljön a szervezetünkbe, a bél jelenti az utolsó lehetséges akadályt. De ha esetünkben egy emészthetetlen „disznóságról” van szó, amit egyszerűen nem tudunk (nem bírjuk) felvenni (abszorbeálni, felszívni), érzelmeink aktiválják a megfelelő programot, nehogy emiatt éhen pusztuljunk: a test azon a ponton, ahol a (tényleges vagy az „érzett”) falat megakadt, egy mirigydaganatot hoz létre, melynek feladata egy sűrű folyadék kiválasztása, amely a „falat” továbbcsuszamlását hivatott elősegíteni. A helyreállítási szakaszban a béltumor összezsugorodik, gombák és Koch-bacilusok közreműködésével, elsajtosító necrosis által, vérzésekre kerül sor, amelyre gyakran téves módon autonóm betegségként tekintenek, (pl. Crohn-betegség, Ileitis stb.) A székleten keresztül nyálkás bélszövet-darabok ürülnek ki. Egy hölgyet a férje kitesz a lakásukból. A nő kettős traumát szenved el: a férfi aljasságot tett vele, és attól fél, hogy éhen, magára marad, ugyanis nincs semmije. A konfliktus övetkező betegségek tűnnek fel az ő esetében: — Crohn-betegség: Egy konfliktus vagotónia szakasza – mivel egy elfogadhatatlan aljasságot élt át és fél, mert a jövőben, létfontosságú dolgokban hiányt szenvedhet. — Összenövések: Ezek szerepe a helyreállítási szakaszban tevékeny szervek vérellátása. — Bélelzáródás (occlusio) ritkán függ a tumortól és az (agyi) ödémától; nem függ viszont a vékonybéldaganattól, ami rendszerint nem jár bélelzáródással.

A vastagbél Minél utálatosabb, galádabb, elvetemültebb és szégyenletesebb vonásai vannak a konfliktusnak, annál közelebb fekszik a probléma a végbélnyíláshoz. Szó lehet például családi ellentétről, egy olyan teherről, amitől az ember meg akarna szabadulni, legszívesebben nem hurcolná tovább magával. Mint minden más szervnél, ebben az esetben is a konfliktus megélésének intenzitása mérvadó az abból kialakuló betegség súlyossági fokánál: az egyszerű polipoktól a bélelzáródás kockázatával járó nagy tumorokig. Mivel itt is az entodermával van dolgunk, a konfliktus feloldásával elsajtosodás által, a szövetek leépítése megy végbe, esetleg vérveszteséggel. Végbél (rectum) A végbél két, egymáson fekvő szövetrétegből áll, belülről egy ektodermarétegből, kívülről egy entoderma-rétegből. Ha az ektoderma érintett, ez annak következménye, hogy egy aljasságot tettek velünk, és amelytől a lehető leghamarabb meg akarunk szabadulni. A konfliktus feloldásánál aranyér problémák lépnek fel. Ezzel szemben, ha az entoderma érintett, itt is megjelennek aranyér problémák, de ebben az esetben a szimpatikotónia szakaszban, a konfliktus kifejeződéseképpen, ami különösen nőknél mutatkozik meg, amikor arról van szó, hogy a „területükön” belül nem találják a „helyüket”. 79

A máj A vékonybélben zajló kémiai emésztés nem csak a vékonybél elválasztási folyamataitól függ, hanem további három szerv működésétől is, melyek bár az emésztési traktuson kívül helyezkednek el, a béllel összefüggésben vannak: a máj, a hasnyálmirigy, és az epehólyag. A bőr után a máj testünk legnagyobb szerve, a felnőtteknél kb. 1,4 kilogrammos tömegével a legnagyobb tömegű mirigy. Létfontosságú funkciók sorozatát látja el, mint pl. a cukor-, zsír- és fehérjeanyagcsere, kiválasztja az epét, tárol vitaminokat, ásványi sókat és proteint. Evelin, a róka Haraszti Úr, a gazda, szép szárnyasállománnyal rendelkezett, harminc szép tyúkja és két kakasa volt. Minden reggel begyűjtötte tőlük a friss tojásokat és finom takarmánnyal etette meg őket. Egyszer leült egy kedélyes szegletre, tyúkjait megszámolni. Ismerte már őket külön, volt, aki még nevet is kapott. Ám egy szép napon valami nem volt rendben, egy tojó megint eltűnt! Gyanúja támadt, végigszaladt a kerítés mellett, fel is fedezett egy lyukat a drótkerítés alatt. Világossá vált minden, meglátogatta Evelin, a róka. Evelin nagyon szépen berendezkedett, a szomszédságban lévő pompás tyúkudvar megváltoztatta az életét. Az élelem biztossá vált, - hetente két-három tojó, - és a fennmaradó időben élvezheti a szabadságot. Egy napon azonban Haraszti Úr eladta a birtokot, és eladta a tyúkokat is. Itt kezdődtek Evelin problémái. Ismét vadászni kellett járnia, s azzal a kevéssel beérni, amit éppen talált. Itt-ott egy gyíkot, és ha szerencséje volt egy egeret, semmi több. Most ismét állandóan éhes volt, és sosem nem tudta, mikor fogja rendesen csillapítani éhségét. Vészhelyzetben volt tehát, s hogy minden lehetséges ehetővel kihúzza, mája nekilátott, azt a kevés élelmet is eltárolni, amit éppen talált. Így jön létre májdaganat! Aztán beköszöntött a nyár, egy másik „tyúkos” gazda vette át a birtokot. Evelin tehát megmenekült, és mája is regenerálódni kezdett, hogy rövidesen ismét a megszokott méretet érje el.

A májtumor biológiai rendeltetése a rendelkezésre álló élelem optimális felhasználása. Olyan konfliktusról van itt szó, melynél előtérben áll az éhezéstől, éhenhalástól való félelem. Ennek oka lehet létfenntartási eszközök hiánya (pénz, munka), családi nehézségek, félelem létfontosságú dolgok hiányától, mély félelem a nélkülözéstől, egy általános „hiánytól”, - bármilyen tekintetben. Sőt, akár egy bélráknak is lehet oka az éhenhalástól való félelem, mert végsősorban a bél dolga a megemésztett táplálék felszívása. A szó „táplálék” itt nem szó szerinti, hanem inkább átvitt értelemben értendő (társítás!): amivel kapcsolatban úgy érezzük, szükségünk van a túléléshez: pénz, munka, szabadság, pihenés, stb. Szervezetünk ez esetben tehát alkalmazza „saját munkásait” a májtumorsejteket, amelyek emésztenek, tárolnak, és ha kell, teljes erőbevetéssel dolgoznak. Az agy biológiai megoldása a táplálékellátás biztosítására abban áll, hogy gümőket, csomócskákat hoz létre, amelyek parányi „élelmiszerraktárként” szolgálnak. Az agy ezzel megnöveli a máj méretét, vésztartalékokat raktározva el a testünk számára.

80

Csak akkor aktiválja az agy a Koch-bacilusokat a csomók, gümők elsajtosítására, ha túltettük magunkat a szűkösnek érzett időszakon. Ha nem állnak rendelkezésre bacilusok, a csomókat a szervezet ciszták formájában betokozza, és idővel elmeszesednek. A helyreállítás második szakaszában az agy a protrombinok (véralvadásban vesznek részt) csökkentését rendeli el, hogy a vért hígabbá tegye és fehérvértestek segítségével a maradványokat eltávolítsa, kiürítse. Íme két példa: Egy férfinak béldaganata van, és rábeszélik a sebészeti beavatkozásra. Egy szép napon betegbiztosítója nem fogadja el számláit és hirtelen felére csökkenti a betegpénzt. Emberünk kétségbe esik, mert attól fél, ha kifizeti „gyógyászati” költségeit, a havi élelme már nem fog kijönni a maradék pénzből! Ez az intenzív nélkülözési félelem egy új daganatos elváltozást hoz létre, ezúttal a máján! Egy élelmiszerüzlet tönkremegy. A tulajdonos így sóhajtozik: „Itt a vég! Most aztán éhen pusztulunk!” A kisebbik lánya elhitte neki ezt, és rövid idővel később májdaganatot diagnosztizáltak nála. Az epeutak és hasnyálmirigy-vezetékek Ezeken a - tápanyagok felvételét támogató - rendszereken keresztül kerül az epefolyadék és a hasnyál a vékonybélbe. „Düh és harag egy igazságtalanság miatt” – ez a két kulcsszó a májon belüli és kívüli, epevezetékeken képződő fekélyekhez. Ennek a következménye egy Hepatitis (fertőző májgyulladás), ami letagadhatatlanul a helyreállítási szakaszban alakul ki, akár vírussal, akár anélkül. Amikor a májértékek ismét normálissá kezdenek válni, felléphet egy „májkóma”. A valóságban itt egy agyi kómáról van szó, ami közvetlenül az epileptoid krízis után lép fel. Hamer szerint életet menthet, ha eddig az időpontig egy erős cortisonvagy glükózdózist kapna a páciens, aminek abban a pillanatban kell hatni, amikor a krízisnek vége. A hasnyálmirigy (Pankreas) A hasnyálmirigy lényegében két sejtcsoportból áll: a Langerhans-szigetekből (amelyek többek között inzulint* választanak ki) és az acinus sejtekből*, (amelyek a hasnyálat választják ki). „Ez szégyen és gyalázat, nem bírom „lenyelni”, „Ez sértés, rágalom, szörnyűség!!!” Mivel a konfliktus minden addiginál sokkal erősebb, már a gyomor sem elég, hogy a konfliktus tárgyát megeméssze; sem a bél, hogy felszívásával „eltüntesse a világból”. Itt már csak a hasnyálmirigy jöhet szóba, ez az a szervünk, amely az egész testünk legerősebb enzimjeit* kiválasztja. Angéla már négy közeli hozzátartozóját veszítette el, és a legöregebb Péter nagybátyja megígérte neki, feltétlenül ráhagy egy hétvégi házat a hegyekben. Ám az öregúr végrendeletében mégis úgy rendelkezett, hogy Angéla testvére örökli, aki egyrészt rá sem szorul, ráadásul pimaszul nevet Angélán. Tehát itt is egy konfliktusról van szó, melynél a „falatért” való küzdelem áll egy szégyennel vagy megalázással kapcsolatban. Angéla is egy hasnyálmirigyrákot teremt magában, éppen ahogy József, aki mindig is megbízott fiában, míg egy napon felfedezi, hogy bankszámlájukról kisebb-nagyobb összegek tűnnek el. 81

Kiderül, hogy a pénzt a felesége hitelkártyájával emelték le. Később az is, hogy a fia nyúlta le a kártyát, ő vett le pénzösszegeket, hogy a kerti partin legyen mit fogyasztani. „Micsoda dráma! Alkoholizálás az én házamban! Féltem a fiamat, mi lesz most vele? Mi válik így belőle? És én vakon megbíztam benne!” Két helyreállítási lehetőség van (Hamer szerint egy hasnyálmirigyrák végső soron nem is olyan veszélyes, mint azt gondolják.): - elsajtosodás üregek képződésével (caverna); - mikrobák hiányában a rák cisztává tokozódik be. A hasnyálmirigy szigetsejtjei (Langerhans-szigetek): Klaudia már túl van a negyvenen, három iskoláskorú gyermek anyja. Kicsi gyerekkorától kezdve vidéken él. Férjével mindig azon fáradoznak, hogy a család bevételén javítsanak. De a vidéki élet manapság már nem olyan, mint korábban, neki is nagyon sok dolga van. Esténként öt személyre főz, terít, mosogat, konyhát takarít és azután alszik pár órát, ugyanis ők mindig korán kelnek. De a férjének még estére is jut energiája, és gyakran ugyanaz történik: Szeretne szerelmeskedni vele, de Klaudia fáradt és kimerült, ezért tapintatosan utasítja vissza. Idővel azonban - az elutasításai miatt - férje háborgásától való félelem támad benne… A szamár és a molnár Volt egyszer egy szamár, egy kis szekeret húzott a falu főutcáján, megpakolva liszttel, cukorral, gluténnal és keményítővel, amelyek arra szolgálnának, hogy a falu lakóinak finom kenyeret süssenek belőle. Ezek dolgos emberek voltak, izmaikat a földművelő munka erősen igénybe vette. A szekér egyre gurult tovább, így áramlott a liszt a „falu verőerén” előre. Az úti cél Bertalan volt, a pék. De hirtelen megtorpant a szamár és mozdulni sem akart! Ugyanis kígyót látott az út közepén! A molnár nem tudván ezt, rácsapott az ostorral, és noszogatta, de a szamár ellenállt, mert „akkora félelme támadt”, hogy az egész liszt és cukor a falu „verőerében” maradt, leblokkolva. De a falu lakóinak szüksége volt élelemre, és már türelmetlenül várták a rakományt. A molnár leszállt a kocsiról és hirtelen észrevette, hogy az, amitől a szamár félt, az illúziókígyó csak egy száraz görbe bot. Elhajította hát az árokba, és a szamár magától megindult. Végül eljutott a liszt a megfelelő helyre, és Bertalan jó kenyeret és finom péksüteményt készített belőle, melyet a falu minden lakója élvezettel fogyasztott.

A cukorbetegséget a következőképpen foglalhatjuk össze: -

ellenállási konfliktus + félelem = magas vércukorszint (hyperglykaemia - inzulinhiány következtében),

-

undorkonfliktus + félelem = alacsony vércukorszint (hypoglykaemia - glucagonhiány következtében).

82

A VIZELETKIVÁLASZTÓ RENDSZER A vizeletkiválasztó rendszer legfontosabb szerepe a szervezeten belüli egyensúlyi állapot (homeostasis) fenntartása, a vér összetételének, mennyiségének és nyomásának szabályozása által. Ehhez fel kell venni, és ki kell választani bizonyos mennyiségű vizet vagy híg, lédús táplálékot. A vizeletkiválasztó rendszerhez tartozik a vese, húgyhólyag, húgyvezeték és húgycsövek. Vese szövetei (parenchym) A veseszövetekben találhatók a nefronok, melyeknek az a funkciója, hogy a testfolyadékokat megszűrjék, kiválasszanak, és ami abból hasznos, újra visszaszívják. A vizeletünk a nefronok munkájának eredménye. Kriszta 17 éves volt, amikor a szülei elhatározták, hogy itt volna az ideje annak, hogy mély vízben tanuljon meg úszni, ott, ahol már megállni sem lehet. De erről Kriszta hallani sem akart, nagyon félt. A szülők egy nyári nap eldöntötték, csónakáznak egyet, és amikor a tó közepén voltak, kibillentették Krisztát a csónakból. Micsoda butaság! Egy borzasztó sokk! Veseszövetében azonnal nekrózis alakult ki – hogy meggátolja a vízvesztést, visszatartsa a vize(lete)t. Hogyan lehet ez? Testünk több mint 70%-át víz teszi ki, és ha egy olyan konfliktust élünk meg, amelyben valami folyékony játssza a központi szerepet (víz, hó, olaj, tej, infúzió, lavinák, stb.) különös társítás jön létre. A levegőhöz hasonlóan szempontunkból a víz is létfontosságú, ezért egy folyadékhoz kötődő vészhelyzetben a vízvesztés védelmi programja aktiválódik! Hogy a biológiai túlélést biztosítsuk, meggátoljuk, leblokkoljuk a víz eltávozását a szervezetünkből. Később, amikor a konfliktust megoldjuk, egy nagy veseciszta keletkezésére vagy sejtburjánzásra kerül sor. A ciszta új parenchymát (veseszövetet) jelent, melynek az a rendeltetése, hogy a csökkent működésű vesét pótolja, és vizeletet válasszon ki, és azzal a vesefunkciót a trauma előttinél is hatékonyabbá tegye! Hamer ebben az esetben két okból nem javasolja a sebészeti beavatkozást: — a ciszta új funkció-sejteket (itt veseszövetet!) jelent, ami az elhalt vese helyére lép. Ha eltávolítjuk a cisztát, megszűnik az aggyal való kapcsolat, és a vese ezután már soha nem lesz képes vizeletet képezni. A ciszta szokás szerint gond nélkül ott maradhat egész életünkre, ahol van! Ha már valóban túl nagy, az érképződés végét feltétlenül ki kell várni, (akárcsak a petefészekcisztánál), mielőtt bármi beavatkozásra sor kerül. — Mivel az agyban a veséknek két vezérlőközpontja van, (külön a jobb, és külön a bal vesének) az egyik vese eltávolításánál - ha a beavatkozás a helyreállítási szakasz befejeződése előtt történik - az agy ugyanazt a parancsot adja a másik vesének is, s ez rettenetes következményekkel jár! Rövid megjegyzés a dialízishez: Hamer szerint senkinek nem kell odáig eljutnia, hogy dialízisnek vesse alá magát. 83

Még nagyon magas kreatinin-értékekkel is zavartalanul élhet az ember, még akkor is, ha naponta csak 200 ml vizeletet választ ki (2dl)! S rendszerint mindannyian kiválasztunk ennyit. A dialízis Hamer szerint szinte minden alkalommal új traumát vált ki (ezúttal a transzfúzió alapján), ami azután a lépet érinti, (a mi biológiai vérraktárkészletünket). Így keletkeznek korábban nem létezett problémák. Gyűjtőcsatornácskák A vese gyűjtőcsatornácskáin keresztül áramlik a vizelet a húgyhólyagba. A vizelet egy része közben újra felszívódik és visszakerül a vérbe, amiből újra elkülönülnek azok az anyagok, amelyek legvégül kiválasztásra kerülnek. A vese gyűjtőcsatornácskáinak panaszai olyan konfliktusra utalnak, melynél egzisztenciális konfliktusról van szó, azzal a mottóval: „Mindent elveszítettem.”, „Én már nem vagyok senki.” „Hirtelen itt állok az abszolút semmi előtt.” (pl. bevándorlók, menekültek, vagy valahonnan kimenekített személyek). Lehet egy szituáció is a környező családi vagy társadalmi térben, ahol ténylegesen vagy átvitt értelemben „minden ránk szakad”. „Az élet egyszerűen túl kemény...” „Ami sok, az sok...” „Ez így már nem élet...” „Legszebb éveimet egy olyan emberre pocsékoltam el, aki egyáltalán nem érdemelte meg...” Az ilyesfajta szituációkban képtelennek érezzük magunkat, hogy tovább konfrontáljunk az élettel. A semmi elé állítva érezzük magunkat, „Már nincs remény.” „Már gyökereim sincsenek.” A konfliktus-aktív szakaszban tehát sejtburjánzásra, majd a konfliktus feloldása után mykobaktériumok közreműködésével elsajtosodásra kerül sor, vizelettel kiválasztott albuminveszteségre* és magas vérnyomásra. Ebben a második szakaszban rendszerint a tumor helyén keletkezett üregek alapján vesetuberkolózis a diagnózis. A partra vetett hal Szeptemberben folyón felfelé úsznak a lazacok, visszatérnek „eredetükhöz”, hogy ikráikat lerakják és életüket befejezzék. Ez az élet tervszerű ciklusa, ami követi a természet rendjét. Egy sebes folyású folyamon árral szemben úszni iszonyatos erőfeszítés, és ezen kívül ott vannak még az éhes medvék is, akik már nagyon várják a lazacokat. A lazacok erős farúszóik segítségével hihetetlen ugrásokat tesznek, sikerül nekik - átszárnyalva nagy sziklákon - a folyóban árral szemben úszni. Egy lazac azonban különösen nagyot ugrik, és a sziklás parton landol egy nagy kő árnyékában. Életveszélybe került, hiszen nincs többé a vízben! Egy veszteségi konfliktuson esik át: Egy hal a vízen kívül el van veszve. Az egyetlen lehetősége, ami marad, abban áll, hogy blokkolja a veséket, hogy amennyi vizet csak lehet, megtartson a testben, s közben egy hullámra vár, ami visszamossa a folyóba. A Nap követi járását, és a lazac előbb-utóbb a tűző napsütésben hever. Második elpusztítási konfliktus és második biológiai megoldás: a mellékvesék blokkolása és cortisonkiválasztás*, hogy mozgékonyságát megőrizze, és ne mozogjon helytelen irányba. Ez az ő egyetlen túlélési esélye. Egy vészhelyzetben a biológia (a természet) diktál! 84

A húgyhólyag A húgyhólyag a szeméremcsont-ízesülés mögött fekvő, izomszövetből álló üreges szerv. Formája mindig a benne lévő vizeletmennyiségtől függ. Ha üres, egy lapos lufihoz hasonlít, ha tele van körteformájú. A nők húgyhólyagjának befogadóképessége általában kisebb, mint a férfiaké, mert közvetlenül fölötte helyezkedik el az anyaméh. Az állatoknál a vizelet biológiai funkciója a területük, „territóriumuk” kijelölésére szolgál. Ezek a szagjelzések világos jelek minden betolakodónak: „Állj, te itt az én birodalmamban vagy!” A civilizált ember feltalálta a vécét, és azóta mindig ugyanazon helyen végzi el a dolgát, mégis, biológiai funkcióján semmi nem változott. A nőknél, akik inkább a belső (családi) életre éreznek késztetést, akik inkább arra hajlanak, hogy „fészkük” belső határait védelmezzék, a húgyhólyagot érintő trauma rendszerint arra vezethető vissza, hogy az illető életterét nem tudja megszervezni, vagy ez hirtelen teljesen összekavarodik. A férfiak ezzel szemben inkább területük külső határainak védelmezésére hajlamosak. Ha ezek veszélyben vannak, a biológiai megoldás abban áll, hogy fekélyek képződnek a húgyhólyag nyálkahártyáján (ektoderma) azért, hogy nagyobb vizeletmennyiséget tudjon befogadni és kiüríteni. Ha megszűnt a veszély, a test ismét elzárja a fekélyeket: húgyúti fertőzésekre, gyulladásokra, és égető érzéssel járó vizelésre kerül sor. Ami a húgyhólyag nyálkahártya alatti szövetét (szubmukózáját) illeti, ami entodermális eredetű, esetében a két szakasz a viselkedése pontosan fordított! A konfliktus-aktív szakaszban polipok képződnek, majd sejtelhalás (necrosis) a helyreállítási szakaszban. Ebben az esetben a konfliktus valami „tisztátalanra” vonatkozik, a saját territóriumon belül vagy kívül.

85

A BELSŐ ELVÁLASZTÁSÚ MIRIGYEK SZERVRENDSZERE Korábban már a szaporítószervekkel összefüggésben közelebbről kitértünk a mellre és az ivarmirigyekre. A teljesség kedvéért, ezen a helyen vetünk még egy pillantást a mellékvesekéregre, az agyfüggelék mirigyre (hypophysis, v. agyalapi mirigy), és a pajzsmirigyre, melyek hormonjaik által szervezetünkben fontos szabályozási funkciókat töltenek be. A mellékvesekéreg A mellékvesék mindig a vese fölött vannak, szerkezetileg és működésileg két részből állnak: a külső mellékvesekéreg és a belső mellékvesevelő. A mezodermális származású mellékvesekéregben létfontosságú hormonok képződnek, mint cortison* és aldosteron*. Az ektodermából származó mellékvesevelőben zajlik az adrenalin* és a noradrenalin* termelése. Itt most csak a mellékvesekéreggel foglalkozunk. Ha a mellékvesekéreg érintett, az érzelmi traumánál a „Nem találom meg a helyes utat” félelemről van szó; hogy rossz irányba megyünk, vagy rossz úton vagyunk. Mivel a mellékvesekéreg a kisagy mezodermájával van összeköttetésben, a konfliktus-aktív szakaszban lízisre* kerül sor, majd helyreállítási szakaszban a sejtek újra felépítésére. Az összezavarodott bárány Egyetlen bárány könnyű préda volna akármelyik útjába akadó farkasnak. Ezért élnek a birkák nyájban. A természet mindig gondoskodik arról, hogy minden a lehető legjobban történjen. A nyáj reggel felkel és útnak indulnak, hogy a mezőn friss hajnali harmattól nyirkos füvet legeljenek. Egy bárány lédús lucernával benőtt helyet talál, s magában így szól: „Micsoda szerencsém van ma!” Mohón ráveti magát a lucernára, és pukkanásig megtömi vele a bendőjét, több már nem is fér bele. Ekkor felemeli fejét, s észreveszi, eltűnt a nyáj! Lucerna iránti vágyából a birka „helytelen irányba” ment, és most a dombok között találta magát. Ősemlékezetében felvillan egy piros lámpa, és arra figyelmezteti: „Riadó, riadó, óvakodj a farkasoktól!” De az agy megtalálja a tökéletes megoldást, hogy életét megmentse: sejtelhalás (nekrózis) keletkezik a mellékvesekéregben, leáll a cortisontermelés, a birka hirtelen megtorpan, ott marad, ahol van. Nem megy tovább „helytelen” irányba. Az egyetlen túlélési esélye abban áll, hogy újra rátaláljon a nyájra! Ha nem áll meg ott, ahol van, nő a veszély, hogy egyre jobban eltávolodik, ami végül a halálát jelentené. A bárány nagyon fél, de nem hangoskodik. Eltelik két, vagy három óra. A nyáj eközben új zöld legelő után kutat. Az összezavarodott bárány hirtelen a messzi távolból meghallja a többi birka bégetését. Megmenekült! Ott a többi birka, (és a védelem illúziója)! Azonnal megszűnik a riadókészültség, mert ismét tudja, melyik irányba menjen. Az agy fordított parancsot ad ki, a mellékvesék újból nekilátnak dolgozni, és nagy cortisondózist termelnek. Ez erőt ad a birkának, olyan gyorsan fusson vissza a többihez, amennyire csak lehet. Ott aztán kipiheni magát, teljesen megnyugszik, regenerálódása is befejeződik. A megszokottól eltérően a birka a konfliktus-aktív szakaszban „ott és akkor” teljesen mozdulatlanná dermedt majd gyorsan szalad a konfliktus megoldása szakaszában. Ez ismét arra bizonyíték, hogy a természet a túlélést illetően biológiai szempontból mindig a legjobb megoldást találja meg! 86

Az agyfüggelék mirigy (hypophysis celebri, v. agyalapi mirigy) Hosszú éveken keresztül az agyfüggelék mirigyet tartották a legfontosabb belső elválasztású (endokrin) mirigynek, mert számos olyan hormont választ ki, amelyek részéről ismét, más belső elválasztású mirigyek befolyásolásáért, szabályozásáért felelősek. Ma már tudjuk, hogy az agyfüggelék mirigyet a hipotalamusz stimulálja*. Az agyalapi mirigy a következő részekből áll: - egy agyfüggelék előlebenyből, melyben hormonok képződnek, ezek vezérlik a testi funkciók nagy részét, a növekedéstől a szaporodásig; - egy agyfüggelék hátsólebenyből, ami idegvégződéseket tartalmaz; - és agyfüggelék középlebenyből ami a magzat fejlődése során összezsugorodik. Itt most csak a növekedési hormonok kiválasztásával kapcsolatos működésére korlátozódunk. A zsiráf konfliktusa Fejlődésének kezdetén a zsiráf sem rendelkezett különleges tulajdonságokkal. A fák kezdetben alacsonyan, sűrű bozótokban nőttek, ám idővel megnyúltak, vékonyabbá és ritkábbá is váltak. A száraknak így is el kellett látni az egyre nagyobbra és magasabbra növő ágakat és leveleket. Kapóra jött egy „kertész”, aki azokat becsületesen rendesen „visszametszette”, s ettől ezek ismét erőre kaptak. Ez volt a szerep, amit a zsiráf átvehetett. Ugyanis idővel megváltozott a zsiráfok ízlése és kialakult az a véleményük, hogy a magas fák levelei ízletesebbek. De hát hogyan jussanak hozzá? Hogyan érjék el? Belső konfliktus /következésképp nekrózis, elbontás, egyfajta„előkészület az átépítésre”/  Konfliktusmegoldás /az agy kiadott parancsa megfordul/  Helyreállítás beindítása /újrafelépítés egy megerősített és célravezetőbb szerkezetben/ . Fizikai szinten a zsiráf testében az agyfüggelék mirigy túlórázni kezdett, s a zsiráf nyaka meghosszabbodott!

A konfliktus, amelyben az agyfüggelék mirigy érintett, a „túl-kicsi-vagyok” problémája körül forog, hogy hozzájussunk a „falathoz”. Ezért az agyfüggeléken egy mirigydaganat (adenoma) képződik, mely által a növekedési hormonok kiválasztása fokozódik. A trauma kihatásától függően ún. akromegalia következik be, (külön egyes szerve méretének megnövekedése) ami lehet orr, áll, nyak, kéz vagy lábak növekedése. A testi meghosszabbítás a konfliktus tényleges megoldását jelenti, és a mirigydaganatot ezután gombák és mykobaktériumok ismét leépítik.

A természetben „a funkció teremti a szervet”. 87

A pajzsmirigy A pajzsmirigy közvetlenül a gégefő alatt található és az egyetlen mirigy, mely mirigyváladékát (a pajzsmirigyhormonokat) szekrécióiban (elkülönülő részeiben) tárolja. Ezek az oxigén-felhasználást, a sejtanyagcserét, valamint az ember növekedését és fejlődését szabályozzák és egyben raktároz calcitonint is, amely a kalcium egyensúlyi állapotát befolyásolja. Mint más szervekhez hasonlóan, a pajzsmirigy is két különböző szövetfajtából áll: — A nyúltvelő által vezérelt acinus sejtek erősebben szaporodnak a konfliktus-aktív szakaszban, ami pajzsmirigy-túlműködéshez (hyperthyreosis) és lehetséges módon golyvaképződéshez vezet. A legtöbb esetben ezek a tumorok betokozva maradnak. Ha ezzel szemben a helyreállítási szakaszban gombák és mykobaktériumok számára hozzáférhetők, ún. elsajtosodás* megy végbe, s ennek lebontás-termékei (váladék) sipolyokon keresztül választódnak ki. Ha a konfliktus túl sokáig tartott, az acinussejtek legyengüléséhez, és következményképpen pajzsmirigy-alulműködéshez vezet (hypothyreosis). — A kiválasztásban részes csatornák az ektodermához tartoznak (azaz, a külső csíralemezből erednek). A szimpatikotónia szakaszban fekélyes rák vagy egy hideg csomó, majd a vagotónia szakaszban helyreállító-ciszták vagy jóindulatú golyva képződhet benne. „Gyorsan, gyorsan, igyekezz!” „Gyerünk! Haladjunk, nincs időnk mindenre!” „Egyszerűen nem bírom behozni a lemaradásomat!” ez a pajzsmirigy konfliktusának tematikája.

88

HARMADIK RÉSZ

89

90

I. FEJEZET

Néhány széles körben elterjedt betegség „Nem a valóság kínozza az embert, hanem az elképzelése, amelyet magának alkot róla.”

(Epiktetos) Miután a legutóbbi fejezetben a leggyakoribb betegségekre és a hozzájuk tartozó konfliktusokra tértünk ki, az elkövetkezendőkben még elkülönítünk néhány nagyon széles körben elterjedt, és egy sor más betegséget, amelyekre túlságosan gyakran gyógyíthatatlanként tekintenek. Sajnos túl sok ilyen problémával érintett személy meg van győződve arról, hogy ez bizony az elkerülhetetlen véget jelenti, amit csak rövidebb-hosszabb ideig elodázni lehet. E sulykolt hiedelemre alapozzák az egészségügyi hatóságok és a gyógyászati ipar a „kutatási és kezelési célzatú” iszonyatos befektetéseket. De ez még nem minden! Ezek mellett egyházi, karitatív, iskolai és társadalmi szervezetek tömege intéz felhívást önkéntes adományozásra! Kéretlen jóakaróink zajos és nagyszabású reklámkampányokat rendeznek, amelyeket „védelemül, megelőzésként szolgáló információként adnak el”, valódi céljuk azonban, hogy félelemet keltsenek az emberekben! A félelem beteggé tesz, ez pedig a jótékonysági rendezvények finanszírozóinak busásan kifizetődik! Ha „jóakaróink” szándékai valóban az jónép érdekét szolgálnák, akkor Dr. Hamer által felfedezett természeti törvényeket MA MÁR MINDEN EMBER ISMERNÉ! Az eddigi fejtegetések fényében viszont világossá válik, a rendszer engedelmes résztvevői csak egy rögeszme után loholnak hiába, hiszen minden kutatásba és kezelésbe pumpált iszonyatos pénzbefektetés ellenére az emberek továbbra is csak ugyanúgy szenvednek és pusztulnak. Vajon mindenkinek ennyire tisztességtelen lenne a szándéka? Bizonyosan nem. Szinte mindenki rá van szedve. Csak egy nagyon kevés ember ismeri pontosan az alapvető tervet, akiknek úgymond „van beleszólása a dolgok menetébe”. Ráadásul az ő kezükben van minden lehetséges tájékoztatási eszköz is! Minden közintézmény, a kórházak, a hatóságok, még a média és a sajtó is nekik engedelmeskedik! Így lehetséges manapság a társadalom jólétéért tett jóságos és nagyérdemű tettek álcája mögött ügyesen elrejtőzni. A megfelelő személyek (halál)biztosan el vannak kötelezve, így esett az egész rendszer csapdába. Ezért várjuk hiába, hogy a jelenleg illetékesek megerősítsenek és népszerűsítsenek olyan felfedezéseket és gyógyászati módszereket, amelyek „valóban csak a betegnek kedveznek”. Nem lehet. Nem tudományos és rontja az üzletet. Aki megkísérli ezt, kiközösítik, lejáratják, ha „nem fogja be”, eltávolítják. Jó hír azonban, csak addig szedhetnek rá minket, míg tudatunkra nem ébredünk, és mi ahhoz engedelmesen hozzá nem járulunk: „Óh, mondja meg drága doktor úr, mi a bajom…Tehetetlen vagyok, kérem, gyógyítson meg... Ezt a borítékot pedig fogadja el... Remélem jó munkát végez...” Eljött az idő, hogy kinyissuk szemeinket és ráébredjünk önálló gondolkodási képességünkre! Rendkívül fontos tudatosítani magunkban vesztenivalónkat és felelősségünket, rólunk senki más nem dönthet, helyettünk nem cselekedhet! 91

Az elkövetkezendőkben megvizsgáljuk az áttét* (metasztázis) fogalmát, amelyet mindenféleképpen újra kell értelmezni; és közelebbről megnézzük azt, szokás szerint hogyan és miként közlik a páciensekkel diagnózisukat. Mind a kettő időzített bomba, melyek rettenetes következményekkel járhatnak. IATROGÉN (orvosi diagnózisközlés általi) KONFLIKTUS és az ÁTTÉT fogalma Vegyük példának a nők - sajnos túlságosan gyakori - esetét az emlőrákkal. Mint azt már korábban is láthattuk, egy jobbkezes nő esetében, akinek a bal melle érintett, a konfliktus egy anya-gyermek viszony körül forog, tehát egy függőleges irányú (előd-utód) konfliktusról van szó. Ha ezzel szemben a jobb mell érintett, vízszintes irányultságú konfliktusról van szó, legtöbb esetben a partnerrel. Gyakran előfordul, hogy az egyik mellet eltávolítják és közvetlenül azt követően csontrák alakul ki ugyanazon a helyen, ahol az amputációt végrehajtották. A diagnózis: metasztázis. Mivel a nő állandó orvosi ellenőrzés alatt van, rögtön sugárterápiával kezelik, hogy a csúnya csontrák-áttétnek megálljt parancsoljanak! Rövid idővel később aztán tüdőrákot diagnosztizálnak, ami azt jelenti, hogy a diagnózis által kiváltott halálfélelem ismét tumort, tüdődaganatot hozott létre a páciensben. A legtöbb ilyen esetben az előrejelzés igen aggasztó. Nézzük most meg, mi ez a biológiai folyamat az Új Orvostudomány törvényszerűségeinek szempontjából! Az érintett nő egy borzalmas lelki sokkot élt át, mert a fiát egy autó elgázolta, és két héten át életveszélyben és kómában volt. Az emlőrák az agy (nem tudatos) biológiai megoldása, hogy tápláló tejet válasszon ki az élet-halál közt lebegő, önmagát ellátni képtelen fiának. Az érzelmi traumával megbirkózás után az agya megfordítja a kiadott parancsot, és elkezdődik a helyreállítási szakasz. A tumor betokolódik vagy mykobaktériumok jelenlétében elsajtosodik. De a kezelőorvos sajnos nem ismeri a törvényszerűségeket, és megoperálja a hagyományos, iskolában oktatott orvostudomány szabályai szerint. Mit érezhet ez a nő, amikor az altatásból felébred, és látja, megcsonkították? Ön mit érezne? Egy második érzelmi sokkot él meg, ezúttal egy kisebbrendűségi, értéktelenségi konfliktussal összekötve, és az agy aktiválja a megfelelő biológiai programját, hogy elbontsa a csontsejteket pontosan azon a helyen, mely miatt a nő értéktelennek érzi magát. Szó sincs tehát áttétről, ez egy második érzelmi trauma! A hagyományos orvostudomány álláspontja, hogy szervezetünkben a „rosszindulatú, rákkeltő sejtek” az elsődleges betegségi gócból, a vérereken vagy a nyirokrendszeren át „elvándorolnak” és másutt is rákot okoznak… Ez badarság! Úgy látszik még arról is megfeledkezünk, hogy a mellrák esetében sejttömegnövekedésről van szó, míg a csontráknál a sejtek elbomlásáról (!), azaz pontosan az ellenkezője történik! Ezek a tumorsejtek fölöttébb elvetemültek és intelligensek lehetnek, hogy „útközben hipp-hopp páli fordulatot vesznek”! 92

Közben megfeledkezünk az makrofág sejtekről is! Hiszen ezek a hatalmas immunsejtek egyszerűen felfalják az azonosíthatatlan, sérült vagy nemkívánatos betolakodókat, miközben stimulálják a többi immunsejtet is! Nagy mennyiségben képesek baktériumokat, vírusokat „eltárolni” anélkül, hogy belepusztulnának! Arról se feledkezzünk meg, hogy az áttét elmélete a mai napig tudományos feltételezés, amit a valóságban, laboratóriumban SOHA nem tudtak bebizonyítani! Az érintetteket mégis e feltételezésnek megfelelően kezelik… Mindenki magának tegye fel a kérdést. Vajon miért? Ha nem a betegnek, akkor kinek használ ez? Egyetlen szó embert ölhet „Kedves Asszonyom – így szól az orvos – kemoterápiát kell kapjon, mert a rákja kiterjedt a csontokra is, és az áttéteket meg kell állítanunk.” Ezen a ponton új trauma következik be. Ha a diagnózis-sokk ismét kisebbrendűségi érzelmekkel jár, a csontráknak ezzel újra rendesen „befűtünk”! Ha a trauma ezzel szemben halálfélelmet vált ki, mert „Tehetetlen vagyok, az áttéttel szemben, ellephetik az egész testemet, mi lesz velem???” Az agy beindítja a megfelelő biológiai programot, és gondoskodik a tüdő-léghólyagocskák (alveolák) elszaporodásáról, hogy azzal több oxigént tudjunk felvenni és túl tudjunk élni. Így keletkezik a tüdőrák! Ez véletlenül sem áttét, hanem egy harmadik trauma! E fejtegetések alapján az áttét fogalma is veszít eredeti jelentéséből, legalábbis egy keveset. Világossá válik tehát, hogy egy diagnózis közlésénél mindig kötelező a legnagyobb elővigyázatosság, ha egy új, tragikus következményekkel járó traumát el akarunk kerülni. A kemoterápia Akkor hogyan magyarázhatók a gyógyulási sikerek, a kemoterápiás kezelések után? Hamer szerint ezek a betegek a kemoterápia ellenére gyógyulnak meg! Azzal magyarázza, hogy a rákműtétek kb. 30 százalékánál valójában egy „régi” daganatról van szó, ami veszélyt már nem jelenthet. Ha a pácienseknek e 30%-a csak egy kemoterápiának aláveti magát, Hamer szerint egy közülük sok emberben (érthető módon) természetes félelmek támadnak, új (pánik)konfliktusba kerülnek és végső soron ennek következményeibe és kezelésébe halnak bele! De mindenki, aki (kemoterápia vagy a régebbi, betokolódott rák eltávolítására tett sebészeti beavatkozás ellenére) nem szenved el új lelki traumát, teljes bizonyossággal felépül! Na, szajkózhatja ezután a modern orvostudomány, hogy a gyógyulás a kemoterápia által jött létre! 93

AIDS Az AIDS elnevezésének jelentése: szerzett immunhiányos tünetegyüttes, amit sokan „az évszázad pestisének” neveznek. A negyedik alaptörvényről szóló fejezetben már kitértünk az immunrendszerre, amelyre a hagyományos orvostudomány úgy tekint, mint szervezetünk egyfajta védelmi hadseregére, amely minden időben készen áll, hogy az ellenséges támadásokkal megharcoljon. Az Új Orvostudomány szempontjából az immunrendszerre egy kevésbé fontos szerep hárul, ami a szervezet biológiai folyamatainak megváltoztatására korlátozódik. Gyakorlatilag kaput nyit a mikrobáknak, amelyek a szimpatikotónia szakaszban bekövetkezett károk helyreállításához szükségesek. Ezt a kaput pedig a mikrobák munkájának befejeztével ismét (tudtunk nélkül) önműködően bezárja. Ami pedig a HIV-vírust illeti, az orvosi irodalomban oldalak ezreit írták már tele róla anélkül, hogy végeredményre jutottak volna. Mindig adódnak új felfedezések, amik a korábbiaknak ellentmondanak. A diagnózisok is körülbelül így hangzanak: Ha valaki tuberkolózisban betegedik meg, és vérvizsgálata nem mutat HIV-vírust, tuberkolózisa van. Ha TBC-ben betegedett meg, és előfordul HIV-vírus a vérében, akkor ő AIDS-es és nem tuberkolózisos! (Az AIDS-ről, a vírus megjelenéséről, elterjedéséről összefoglalót talál Ghislaine Lanctot – Az Egészségügyi Maffia c. könyvében is.)

Nagy a valószínűsége, hogy nagyon sok ember HIV-vírus hordozó, de amíg erről nem tudnak (és nem rettegnek), ágyukban fognak százéves korukban meghalni! Mert vajon mi zajlik le egy személyben, akivel egy rutin vérvétel után közlik, hogy „Ön HIV-pozitív”? Ebben az esetben bekövetkezik egy ún. iatrogén, diagnózis közlése általi trauma. Ha a személynek sikerül valamilyen formában túltenni magát rajta, sok éven keresztül él majd a feje fölött Damoklész kardjával. Aztán később valamikor (természetes módon!) bekövetkezik egy konfliktus, ami a korábban leírt reakciókat kiváltja. Aki ezzel szemben villámcsapásként éli meg a diagnózis közlését, az ekkor érzett negatív érzelmeivel azonnal kiváltja az annak megfelelő betegséget: — „Minden a nyakamba szakad” – vesemegbetegedés; — „Halálfélelem” – tüdőmegbetegedés; — „Semmi értelme az életemnek””Leírhatom magam…” – csontproblémák; — „Úgy érzem magam, mint akit a társadalom kirekesztett...” – bőrbetegség. Az Acidothymidin (AZT), valamint a többi jelenleg szokásos AIDS ellenes szer pedig már csak végérvényesen elintézi a pácienst.

94

BÉNULÁSOKKAL JÁRÓ MEGBETEGEDÉSEK Ezen általános fogalom alá tartozik számos betegség, mint izombántalmak, (izombetegségek) szklerózis multiplex, Parkinson-kór, beszédzavarok, rángások és a nyaki merevség. Az alapot képező konfliktus mindig valami hasonló természetű: az agy két egymásnak ellentmondó parancsot kap, a mozgás irányát illetően, melyek az intenzitása és időtartama külöböző lehet. Az érintett szerv a mozgató idegrostok és a mindenkori mozgató (motorikus) ingerületek végpontja. De e konfliktus magjában rejlik a finom különbség, ami mérvadó arra nézve, hogy csak egy izombántalom (izomszövet megbetegedése) vagy egy szklerózis multiplex* alakul ki. Annak megfelelően, hogy a konfliktus a kiváltó esemény előtt vagy után lép fel. (Félelem és negatív érzelmek /pl. bűntudat/ valami miatt, ami még nem történt meg, vagy ami már megtörtént). Itt van két példa. Együtt kirándulunk az egyik barátommal, és egyszer csak akaratlanul háttal meglököm, ő pedig egyensúlyát elvesztve előrebukik egy hasadékba és szörnyethal. A konfliktus, amit én ezt követően átélek, azon a tényen alapul, hogy én voltam az, aki lelökte. A következmények borzalmasak, és ha nem sikerül túltenni magam rajta, ha nem fejezem be önmagam vádlását (a vádaskodás az egyik legsúlyosabb negatív érzelem), szüntelen gyötörni fog a lelkiismeret! Ezzel viszont se a múltat, se a jövőt nem lehet megváltoztatni! Miközben állandóan őrlődöm, és bűnösnek érzem magam, (elutasítom, elítélem, esetleg gyűlöletet érzek saját tettemmel szemben) az ekkor érzett negatív érzelmeimmel, (a tudatos elme megkerülésével) elpusztítom az izmaimat, amelyek a lökésben részt vettek. Ha ezzel szemben „nem tudok úszni és félek, hogy vízbe pottyanok” (de még nem estem bele) az esemény tehát még nem történt meg, a konfliktus szklerózis multiplex formájában fog megnyilvánulni. Itt is kivetítésről, képzeletbeli eseményről van szó! Agyunk megtalálja a vízbeesés félelmének konfliktusára a gyakorlati megoldást azáltal, hogy mozgásképtelenné tesz! Az agyunk „elvágja a vezetékeket”, ezért az idegek nem vezetik tovább az elektromos ingerületet az izmokhoz. (Szklerózis multiplex = az ideghüvely gócformájú szétroncsolódása.) A bénulásokkal járó betegségek konfliktusai a következőképpen néznek ki: – „Nem tudok menekülni”, „Nem találom a kiutat”, „Nincs, aki segítsen rajtam!”

- lábak bénulása. – „Nem tudok tartani, tűrni, vagy kivédeni valamit” – bal kar a jobbkezes

férfinál, jobb kar a jobbkezes nőnél; – „Nem tudok elkerülni valamit” – a hát és vállizomzat bénulása;

– Újszülött bezártságtól való félelme okozza a gyermekkori bénulást (paralysis infantilis) – Járással, vagy védelemre szoruló gyerekekkel kapcsolatos konfliktus - a lábak bénulása (jobb vagy bal, attól függően.) 95

A szimpatikotónia szakaszban minden ilyen esetben a konfliktus erősségétől függően, bénulás nyilvánul meg, az izomszövet beidegezésének (az idegek sűrűségének) progresszív (fokozódó) csökkenése. A konfliktus megoldásakor a mozgató funkciók átmenetileg még tovább csökkennek, s ettől félelem támadhat a páciensben. (Úrrá kell lennie magán, máskülönben veszélybe kerül, hogy negatív érzelmeivel konfliktust újjáéleszti.) Hirtelen és kontrollálhatatlan rándulásokra kerül sor, fokozatosan helyreáll az izomszövet beidegezése. A helyreállítási szakasz időtartama gyakran arányos a konfliktus időtartamával és intenzitásával. Parkinson-kór Itt egy motorikus (mozgással kapcsolatos) konfliktusról van szó, melynél az aktív szakaszok és helyreállítási szakaszok folyamatosan váltogatják egymást. A remegés a helyreállítási szakaszban lép fel, de ettől a betegnek félelme támad, és ismét visszaeshet a konfliktus-aktív szakaszba. Ebből adódik a tünetek fokozódó romlása. Egy férfi, aki feleségébe fülig szerelmes, megtudja, hogy feleségének mellrákja van és meg akarják operálni. Fél, hogy elveszíti őt, és nem tudja már átölelni, magához szorítani. A feleségén végrehajtott szerencsés beavatkozás ellenére az elvesztésétől való félelme továbbra is megmarad. Konfliktusát ezáltal újra és újra felfűti, és a karjai remegése sem hagy alább. Szklerózis multiplex A szklerózis multiplex diagnózisa azon a tényen alapul, hogy a betegnél a motorikus (mozgási) zavarokon túl még látási zavarok is mutatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a páciens kiegészítésképpen, vonatkozással mozgási zavaraira egy másik konfliktust él meg – félelemmel és aggódással összekötve – ami a retinán fekélyképződéshez vezet. Ez vált ki a kettős látást (dyplopia) vagotóniában. Egy lányt a nagynénje meghívja egy távoli országba. A fiatal hölgy örül az utazásnak, de ezzel egyidejűleg rémesen fél a repüléstől és ez visszatartja. Két egymásnak ellentmondó parancsot (érzelem, szándék, felindulás) ad ki az agyának, ami az egyik lábán bénulásos tünetekhez vezet. Ezen túl a félelem/aggódás a retináján fekélyképződést vált ki, amely a félelemmel való megbarátkozás, „megbékélés” után kettős látásban oldódik fel. A radiológusok, (röntgen-szakorvosok) gyakran szklerózist diagnosztizálnak, ha agyi CT-felvételen velőhüvely-széteséses zónákat állapítanak meg. Ezek a parányi területek, amik nem mások, mint a gliasejtek megvastagodásai, és a valóságban egy, a bénulás megjelenése utáni önértékelés-csökkenési konfliktusra utalnak.

96

Beszédzavarok Mindig ugyanarról a sablonról van szó: Az agy két, egymásnak ellentmondó parancsot kap a beszédre, (ún. beszédmotorikára) vonatkozóan. A következmények a átélt konfliktus súlyossági fokának megfelelően, a kifejezési nehézségektől és dadogástól az érthető beszédre képtelenségen át a teljes némaságig terjednek. Például egy ember megtiltotta fiának, hogy evés közben tévét nézzen és ráparancsolt, üljön azért is háttal a tévének (mialatt apja vele szemben ült le). A fiú szerette volna közben a tévét nézni, de apja szidalmazásától való félelmében visszafogja magát, engedelmeskedik. Megjelennek tünetei. Amikor problémájának tudatára ébred, eltűnnek a rángásai. A konfliktus típusa lehet ilyen is: „Valaki előtt csúnyán lejárattak”, és ezt követően megjelennek „tickjei”, arcrángás formájában. Nyaki merevség A nyaki merevség egy intellektuális önbecsmérlési-, önalázási konfliktusra utal: az ember szívesen elfordítaná a fejét, hogy megnézzen valakit/valamit, de például erősen vallásos beállítottságú, és ezért „uralkodik magán”. Az agy a nyak mozgatásának tekintetében két egymásnak ellentmondó parancsot kap. (Konfliktus egy ösztönös belső felindulás és az értelmünk, önuralmunk között.) A konfliktus abban áll, hogy „Odanéznék, de nem lehet...”, mert az illetőnek rossz érzései támadnak, mert pl. elkötelezve érzi magát, hogy ne nézzen oda, vagy lehet akár erkölcsi ok, neveltetés, félénkség, szégyellősség, bátortalanság, szemérmesség, stb. ALLERGIÁK: EMLÉKBELI (LAPPANGÓ) KONFLIKTUS Mint a depressziók, - amivel ezt követően foglalkozni fogunk – természetesen az allergiák sem reménytelen kórok, de ezek manapság olyan széles körben elterjedtek, hogy mi azokat mégis könyvünk harmadik részébe felvesszük, hogy olvasóinknak megmutassuk, milyen értelmet ad az Új Orvostudomány ennek a jelenségnek. Először is egy példa magyarázatképpen: Nagyszüleink idejében az első szerelmes kalandok a „szalmában” a játszódtak le, a mezőn, a pajtában, stb. Ezek voltak az elérhető szerelmi fészkek. De előfordultak kisebb katasztrófák is! Ha például a gazda „éppen a legjobbkor” jött oda, dühösen, vasvillával a kezében, egy vadul ugató juhászkutya kíséretében... – hát bizony ez egy megrázó élmény! Anélkül, hogy az adott személy erről bármit felfogna, az agya egyetlen pillanat alatt feljegyez MINDENT, eltárol minden körülményt, ami ott éppen akkor körülvette őt: a szalma illatát, az elhaladó vonat zaját, a szélkavarta virágpolleneket, stb. Ettől kezdve, az agy minden alkalommal riadókészültséget rendel el, ha ezen elemek valamelyike feltűnik: „Riadó! Jön a gazda, ugat a kutya!” Mindeközben egy pillanatnyi visszaesésről van szó a konfliktusba, ami aztán az allergiás tünetekkel oldódik meg. 97

Kimondhatjuk tehát a végszót: Nincs allergia egy korábbi konfliktus nélkül. Egy professzor, aki az allergiákra specializálódott, egy nap a következő, kissé leegyszerűsített, de mégis teljesen igaz megállapítást tette: „Ha egy traumát élünk át és ugyanabban a pillanatban egy tehén mellett haladunk el, allergiásak leszünk a tehenekre! Ha ezzel szemben a trauma pillanatában éppen narancsot eszünk, akkor a jövőben allergiásak leszünk a narancsra.” Anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, az emberek (és ugyanígy az állatok is!) emlékezetükbe vésik a trauma minden kísérő körülményét. Ha egy későbbi időpontban ezek a körülmények ismét előállnak vagy összeállnak, kiváltják azt, amit mi általában „allergiának” nevezünk. Dániel és a cica A kis Dani már régóta vágyott egy kiscicára, s a szülei végül teljesítették kívánságát. A gyermek meghatóan törődött a kis állattal, és hamarosan mind a ketten egymástól elválaszthatatlanokká váltak. Aztán elkezdődött a szünidő, és a szülők Danit elvitték a nagymamához, aki nagyon szereti Danit, de fél az állatoktól, és a cicáról hallani sem akar. Dani egy elválasztási konfliktuson megy keresztül, a legkedvesebb játszópajtásával szemben: Hiányzik neki a cicuskája, és ez nagyon nyomasztja. Tíz nappal iskolakezdés előtt tér haza Dániel, és végre ismét együtt lehet a cicájával! Belép a helyreállítási szakaszba, ahol az allergiás reakció megjelenik. Ha egy macskával való kapcsolatra vonatkozó traumáról van szó, ha például hiányzik az egyiknek a megszokott dorombolás, cirógatás és simogatás, a konfliktus a bőrön – az allergiás „helyreállítási reakció” ekcéma formájában – fog megnyilvánulni. Ha Dani nagyon félt, nagyon aggódott, a kis barátja miatt, (mert talán attól tartott, hogy távollétében esetleg megszökik) a konfliktus légcsőasztma miatti (asthma tracheale) fuldoklási rohamok formájában fog kifejeződni. Ha viszont a konfliktust a következőképpen élte volna meg: „Megígérték nekem, hogy vihetem a cicám, de az utolsó pillanatban mégis meggondolták magukat. Rászedtek, ezután „kiszagolom majd”, ha fennáll a veszély, hogy ez megismétlődjön...” Így ezt az agy, az orra és orrüregre vonatkoztatja le, és a helyreállítási szakaszban orrbetegségekre kerül sor. Ezen a ponton fordulnak a szülők allergológushoz, akinek az ítélete úgy hangzik: „Asszonyom, a gyermeke allergiás a macskaszőrre.” Az anya erre elveszi a macskát, és ez megint egy új elválasztási konfliktust vált ki. A gyerek teljesít az iskolában és szeretné visszakapni a macskáját. Végül enged az anyja, és visszahozza a cicust. Ismételten megnyilvánul a konfliktus helyreállítási szakaszában egy allergiás reakció és tessék, megint elválasztják Danitól a macskát!

Ha a fiú nem kapja vissza macskáját egész életén át allergiás lesz a macskaszőrre. Egyfajta horgony, (emlékezetben „tárolt”, kapcsolt társítás) alakul ki a régi konfliktusélmény és a konfliktus beálltának egykori körülményei között. Ha konfliktus körülménye(i) ismét előállnak, (azt is tudjuk, hogy az agyunk minden apró részletet feljegyez), testünk a régi (nem mindig tudatosuló, „lezáratlan”) konfliktus megold(ód)ása után egy helyreállítási válaszreakció tüneteit produkálja. 98

Egy anya nem szoptatja gyermekét tovább, hanem elkezdi tehéntejjel táplálni. A gyerek nagyon nehezen teszi túl magát az anyja kebléről való eltávolításon, mert hiányzik neki az anyjával való testi kontaktus, az érintkezés. Minden alkalommal, ha a gyerek egy pohár tejet kap, emlékezetéből előjön az elválasztási konfliktus, és újonnan átéli a traumát. Majd a helyreállítási szakaszban reakciók tűnnek fel a bőrön. Ha csak ennek a mechanizmusnak tudatára ébredünk, és a konfliktus pillanatát megkeressük, (ami nem mindig könnyű) már elegendő, hogy az allergiának haladéktalanul véget vessünk. Ezért kívánunk mindenkinek, akiket ezek a kellemetlen reakciók érintenek, bátorságot és kitartást a kutatáshoz! Megéri! FOGSZUVASODÁS Vannak gyerekek, akiknek már tízévesen tele van a szájuk tömésekkel. A fogorvos becsületesen elvégezte a rá bízott munkát, a csúnya fogszuvasodás okozta lyukakat különböző amalgámötvözetekkel betömte. Egyre terjednek az újabb és drágább technológiák, de többségünk még ma is rendelkezik, (ill. rendelkezett) ilyen nehézfém-eleggyel a szájában. Ezeket a szervezetünk viszont gyakran csak nagyon nehezen visel el, és idővel különböző problémákat is okoznak. Mégis, a fogszuvasodásnál sincs másról szó, mint egy lízisről (!), és ha az ember képes volna a konfliktus kiheverése utáni önhelyreállítás (gyulladás) fájdalmaiban is kitartani, a fogszuvasodás sújtotta fog, már rövid idő múlva ismét rendbe jönne. Hogy egészséges fogainkat megtartsuk, nagyon fontos, hogy megértsük a kiváltó traumát. Az Új Orvostudomány mindenek előtt megelőző orvostudomány. Foglalkozni akarunk még a fogzománccal, a fogaink legkülső rétegével, ami a rágással járó kopás ellen véd, akárcsak a dentin, a fogzománc alatti réteg, melynek a fog a formáját köszönheti. A bernáthegyi és a tacskó Számtalan ebfajta létezik és ha szeretik őket gazdájuk mindig barátságosak, kedvesek, s vidámak. Ha kutyák találkoznak, és egymást szimpatikusnak találják, vinnyogásszerű hangot adnak, és farkukat vidáman csóválva körbeszaglásszák egymást. Ha éppen nem vágynak társaságára és nincs kedvük barátkozni, ugatnak, morognak, esetleg fogaikat vicsorítják. Az egyik bernáthegyi és egy tacskó, akiket nem szeretgettek kölyök korukban, nagyon félnek mindentől, mindketten utálják az idegeneket! Még egymást is! Ha találkoznak és meglátják egymást morognak, átmennek az út másik oldalára, és vicsorognak egymásra. A tacskó legszívesebben beleharapna ebbe az óriásállatba, de hát olyan kicsi, nem teheti meg - ez egyszerűen lehetetlen számára, úgy érzi. Hű, mit megadna a bernáthegyi azért, ha ezt a morzsát egy harapással elnyelhetné, de hát ő meg jóval nagyobb, meg hát annyira nem is éhes. Ezért uralkodik magán. A tacskó így morgolódik magában: „Nagyszájú szőrmók! Beleharapnék legszívesebben, de nem tehetem meg, túl kicsi vagyok, túl gyenge, nem vagyok képes rá.” Ez egy testi feltételekből adódó megalázottsági, önértékelési vagy kisebbrendűségi konfliktus, ami osteolysishez (csontsejtelhaláshoz) vezet azon a ponton, ahol a harapás (ösztönök, indulatok „levezetése”) nem lehetséges: a dentinen = lyukak keletkeznek a fogán!). 99

Ezzel szemben a bernáthegyi belül így bosszankodik: „Kis feleselős vakarcs, jobb is, ha hallgatsz… Ej, de szívesen móresre tanítanám, megtanítanám neki hogyan kell jól viselkedni… Az a szerencséje, hogy nem tehetem meg... Ötször akkora vagyok mint ő, ha megtudná ezt többi kutya-cimborám, még a végén kiközösítenek...” És egy erkölcsi töltetű önmegalázási-konfliktust él át, ami együtt jár a fogzománc lízisével, tehát a fogszuvasodással, amit mi tudatlanságunkban mikrobák tevékenységének róttunk fel.

A gyerekek az iskolában a tacskó helyzetében vannak, mialatt a tanár(nő), (később pedig a főnök vagy más „felettes”) a bernáthegyi szerepét ölti magára. Erősebb lévén ő tartja fenn a rendet, és közli a tennivalókat. Ő parancsol, mindenki neki engedelmeskedik. Ebben a szerepjátékban természetesen mindig a gyermek „marad alul”, és ha ő ezt valamelyest „a szívére veszi”, negatív érzelmei beindítják a folyamatot. A gyerek szívesen „helyretenné” a tanárt, de hát olyan kicsi, ráadásul az engedetlenséget is megbüntetik! Hamar belevésik az agyába, azt tudatosítják benne, hogy: „Nekem itt nincs semmi beleszólásom, én is csak egy vagyok a többi közül, másnak se lehet, nekem se. Nincs más választásom, bele kell törődnöm az elfogadhatatlanba, és engedelmeskednem kell.” Ha ez sem elég, erővel mutatják meg neki, hogyan viselkedik egy jó gyerek6. Az így létrehozott konfliktus a fogain válik szemmel láthatóvá. Éreztetik vele, hogy nem egyenlő a tanárral, de véletlenül sem több vagy jobb. Ha (tudatosan vagy nem tudatosan) ő elhiszi ezt, természetes belső indulatai, érzelmei saját önértékelését tiporják, hiszen már a legkeményebb részével, a fogával sem képes túltenni magát a konfliktusán. Az agy „veszi az adást” és érzelmi töltéseinkből energiát nyerve lízist hajt végre „ott, ahol a harapás nem lehetséges”. Mindezt ismét látszólagosan ellentmondó módon - éppen a fogak megerősítésére! Ám ha szeretnénk ezt tudatosan elkerülni, és elősegítenénk a gyerek fogainak fejlődését csak használhat neki, ha a fogait rendszeresen és erőteljesen igénybe veszi. „A funkcionális terhelés fejleszti a szervet” = erősíti, fejleszti a fogakat. A szülők egy picike odafigyeléssel sok fogászati kellemetlenségtől megkímélhetik csemetéjüket. Önmagában az is sokat segít, ha nem tiltjuk meg, és lehetővé tesszük gyermekünknek a szokásos étkezési időn kívüli rágcsálást. Mutassunk példát! Rágcsáljanak együtt gyümölcsöket, zöldségeket! Ez levezeti az érzelmeket, és edzi, erősíti a fogakat. A „felnőtteknél” sincs ez másképp! Már egy alma jelképes alkalmazása is rendkívül hatásos! Reméljük a fogorvosok nem fognak haragudni ránk ezért. Úgy tűnik, a munkának egyáltalán nincsenek híján... 6 ( - Talán nem is a fogszuvasodás a legnagyobb probléma a fenti szerepjátékkal, hiszen tudjuk már, mindez a mi érdekünkben, saját megerősödésünk érdekében történik. A szerepjáték viszont egy másik súlyos téma, hiszen a gyermekkorban, a közoktatásban megvalósuló „programozási folyamat” súlyos károkat okoz az egyén önbizalmában, önértékelésében. Nem beszélve arról, mennyi valótlan hiedelem „ereszt gyökeret” a gyermekek fogékony elméjében e tíz-tizennyolc év alatt. Nyilvánvalóan emiatt egy másfajta, valósággal nem egyező énkép alakul ki benne /önmagáról és az őt körülvevő világról/. Ennek az egyén „felnőttkori” viselkedésében megnyilvánuló hátrányos következményeit később még lehet ugyan korrigálni tudatos erőfeszítéssel, de az életkor előrehaladtával egyre nehezebb a régi hiedelmeket és a valótlan meggyőződéseket valós, saját személyes tapasztalati alapra helyezni.)

100

LELKI BETEGSÉGEK ÉS ELMEBAJOK Ezek mögött az általános és tulajdonképpen semmitmondó fogalmak mögött a valóságban mély szenvedés rejlik, ami megsemmisíti az egyéniséget, mivel „beszámíthatatlanná” válik. Tehát itt sem testi jellegű, klinikai vizsgálatok által kimutatható megnyilvánulással van dolgunk, hanem viselkedési zavarokkal, amelyek az embereket mind a mai napig a társadalom peremére szorítják. De még ezekben az esetekben is a természet külön-programjairól van szó, amelyeknek konkrét oka és értelme van: Éppen ez a különleges állapot, melyben azok az emberek vannak, akiket „elmebetegeknek” nevezünk, teszi lehetővé azt, hogy a világ maradék részétől átmenetileg elszigeteljék magukat, és egy normalitásba való lehetséges visszatérésre nézve, „mély lélegzetet vegyenek”. Hamer szerint minden elmezavarnak a következő két közös jellegzetessége van: — az ún. „skizofrén konstelláció vagy különkonstelláció” (= pillanatnyi szkizofrén helyzet; szkizofrénia: tudathasadásos elmezavar), ami mindig akkor lép fel, ha egy személy egyidejűleg két vagy több traumát él meg, és ezek mindkét agyféltekében aktívak maradnak. Ez megzavarja agy alapritmusát, és a páciens egy teljesen más, „saját valóságban” találja magát. A trauma fajtájától és elhelyezkedésétől függően ez megnyilvánulhat depresszió, megalománia (nagyzási mánia), paranoia (üldözési mánia), kényszerképzetek, szkizofrénia (tudathasadásos elmezavar) formájától, egészen az őrület és mánia legszélsőségesebb formáinak megnyilvánulásáig. Pontosan ez a különleges agyi szituáció az, ami a páciensnek, az egyik konfliktus megoldódása esetében az életét megmenti, mivel a „konstelláció” (megváltozott valóságfelfogás) fellépése miatt az agyban nem képződik helyreállítási ödéma (ami különben szervi szinten az életfolyamatok felborulásával egyenesen halálhoz vezetne)! — az ún. „hormonális patthelyzet”. Az életkor fokától függően (gyerekkor, ifjúság, felnőttkor, időskor) variálódik az ösztrogén, progeszteron és tesztoszteron mennyisége és kombinációja, a biológiai követelményeknek megfelelően. De bizonyos helyzetek fellépésekor – életkortól függetlenül – bekapcsol egy másik szabályozási mechanizmus, amit Hamer „hormonális patthelyzetnek” nevez. A férfi-női hormonok egyfajta „kiegyensúlyozódása”, és ezzel a személy elveszíti a mindenkori nemére jellemző sajátosságát: A férfinál alábbhagy az agresszivitása és szexuális aktivitása, a nők pedig kevésbé engedékenyek és csökken bennük a vágy. A természetben a farkasfalka jó példa erre.

101

A bolond farkas A farkasoknál a domináns hím a területhatárok fenntartásáért felelős, mindig felemelt farokkal jár, és a környéken ő az egyetlen farkas, aki a nőstényekkel pározhat. A falka többi hímje egy hormonális patthelyzetben van, hogy falkavezérrel szembeni agresszivitásukat és szexuális impulzusaikat lecsökkentsék. Ők azok a „másodrangú” farkasok, akik behúzott farokkal járkálnak, nincs joguk a párzásra, és állandó területvesztési konfliktusuk van. De lehet viszont, hogy ezek között a másodrangú farkasok között van egy bolond, aki a területvesztési konfliktusával egyidejűleg még valamilyen más konfliktust is megélt, és ezért egy „szkizofrén konstellációba” került. Ez a falka „bohóca”, a félnótás udvari bolond, akinek mindig van kedve játszani, a nőstényeknek kacéran a mancsába harap, amire persze nem lehet hagyatkozni, hacsak valami rendkívüli nem történik: egy vadászatban megsebesül és elpusztul a domináns farkas, a vezérhím. A falka vezér nélkül olyan, mint egy kormányos nélküli hajó! De egyetlen „alárendelt farkas” sem lehet falkavezér, hiszen az „újra megtalált terület” miatt infarktusban elpusztulna! Csak a „bolond farkas” képes arra, legalább is átmenetileg, hogy a vezér szerepét átvegye: A szkizofrén konstellációja az, ami megakadályoz egy tragikus agyi helyreállítási ödémát, éppen ez óvja meg a haláltól. A természetben minden csodálatosan, tökéletes összhangban működik!

DEPRESSZIÓ A depresszió különböző formákat ölthet fel, és az apáthiától* (érdektelenség, közömbösség) vagy az életkedv hiányától a súlyos depressziós állapotokig nyúlhat, melyekben a érintett személy levertnek érzi magát. Mintha egy ólomköpenyt viselne.... Állandóan sír, a múlt fogságába esett, és nem érzi magát képesnek, hogy a jövőre tervezzen. A személy tehát egy olyan állapotban van, amelyben minden erejét az őt ért eseményekre adott válaszreakciói rabolják el. Semmi (külső dolog) nem tudja felrázni, és arra indítani ezeket a személyeket, hogy „fenékbe billentsék” magukat. Egyszerűen nem képesek rá, nincs már energiájuk. Esetükben is egy „szkizofrén konstelláció” áll fenn, (vagyis a területvesztési konfliktus mellett még egy másik konfliktus is aktív), és egy „hormonális patthelyzetben” vannak. A nő megéli női hormonjai csökkenését, míg a férfi nőiesebbé válik. Ezért lépnek fel gyakran, a változó korban lévő nőknél is depressziók párhuzamosan, mert a testük lecsökkenti az ösztrogénszintet, (ilyen esetben a ténylegesen termelt mennyiséget is) és ennek megfelelően növekszik a férfi hormonok mennyisége.

102

Viszont ha a női hormonok kissé eluralkodnak, rendszerint hisztérikus vonásokkal járó mániákus depresszió alakul ki. A levertség állapotában a személy számára lehetetlen, hogy „azonnal igyekezzen megoldani” a konfliktust. Hamer szerint gondoskodni kell arról, hogy az illető hosszan kibeszélhesse magát, felépülését pedig E-vitamin fogyasztásával (hormontermelést stimulálja) meg kell támogatni. Ha ez nem volna elég, átmenetileg hormonokat is szedhet. Lehetőleg kerüljük az antidepresszánsok szedését, mert azok a pácienset folyamatos szimpatikotónia állapotban fogva tartják. A konfliktus-aktív szakaszban a vér megemelkedett cortisontartalma stresszt vált ki, mialatt a cortisontükör a konfliktus megoldása után ismét normalizálódik, fáradság és nyugalom áll be. Egy nő, aki a változókorba ér, olyan állapotként is megélheti ezt, amikor „kiszorítják a fészekből”. Egy értéktelen nőnek érzi magát, hiszen a szaporodási funkcióját már nem töltheti be, amire egyáltalán be volt programozva, (amire mindannyian be vagyunk programozva – túlélésre és fajunk fenntartására). Ezen a ponton bűnösnek is érzi magát. Ezért esnek a nők ebben az életszakaszban gyakran depresszióba, és jönnek ki belőle, ha hormonokat ír fel nekik a nőgyógyász. Összefoglalásképpen tehát: Depresszió = „hormonális patthelyzet” + „szkizofrén konstelláció”, melyben a konfliktusok közül az egyik, a területvesztés körül forog. Ez az a robbanásveszélyes keverék, ami minden depresszió kiváltója.

103

104

II. FEJEZET

A leendő és várandós édesanyáknak szentelve „Honnan jövök én? Hol találtál rám?” – kérdezi az újszülött az édesanyját. Annak egyik szeme sír, a másik nevet, szorosan keblére szorítva gyermekét válaszol neki – „Kincsem, a szívemben voltál elrejtve, te voltál a szívem vágya. Te voltál benne gyerekkorom minden babájában! Amikor reggelente agyagból az Isten hasonmását formáztam, te voltál a lény, akit én újból és újból megformáztam. Az Isten mellett Te voltál még ott a házi oltárunkon. Amikor hozzá imádkoztam, hozzád is imádkoztam. Minden reménységemben, minden szeretetemben, az életemben, és anyám életében te vagy az, aki élt. A halhatatlan szellem, aki óvja a házat és a tűzhelyet, az tart téged ősidők óta szeretetteljesen keblére szorítva. Gyerekkoromban, amikor szívem - mint a virágszirmok - nyílni kezdett, betöltötted azt, mint bódító illat. A te lágy frissességed tette fiatal dalaimat bársonyossá, mint a pirkadat előtt járó harmat fényének csillogása. Te, kis égi lény, kinek a reggel első órájának fénye ikertestvére, hozzám hozott az élet hulláma, és végül az én szívembe helyezett le. Míg arcodat szemlélem, körülleng a rejtély. Te, aki mindenhez és mindenkihez tartozol, nekem ajándékoztattál. Félelmemből, hogy nehogy elillanj tőlem, erősen szívemre szorítalak. Miféle csodát bízott gyenge karjaimra a világ kincse?” (Rabindranath Tagore) 105

A macskák bölcsessége Házunk udvarában áll még egy bontásra váró viskó, amit kóbor macskák laktak be. Van egy nagy tarka kandúr, követőivel, két alázatos kandúrral, s három szép nősténymacskával, akik tüzelni kezdenek, ha a természet is úgy akarja. Ha eljön az ideje, fülszaggató macskazene tölti be az estét. A nagy tarka kandúr kezdi toborzásával. Egy vagy két nap múlva ismét visszatér a nyugalom, de a szép nősténymacskákat már nem lehet a kunyhó környékén látni. Elvonultak egy nyugodt szegletbe, „előkészítik a fészket” és az áldott állapotuknak szentelik magukat. Csak akkor látjuk őket, ha ennivalót teszünk ki, óvatosan közelebb jönnek enni, aztán ismét olyan gyorsan elvonulnak. Telnek a hónapok, és egy napon felbukkannak a macskák büszkén, sorban egymás után, a maguk három-négy bozontos, bizonytalan lábon álló kiscicájával. Az állatok megfigyeléséből nagyon sokat tanulhatunk! Egészen addig a napig, míg a kiscicák nem képesek teljesen ellátni magukat, anyjuk soha nem hagyja őket egyedül. Amint egy kiscica eltávolodik anyjától, hangos és szívszaggató nyávogásba kezd, kétségbeesetten az édesanyját hívja! Ha ő nincs mellette, ha nem érzi a közelségét, életveszélyben van! Felfalhatja egy éhes ragadozó! Anyja az ő egyetlen mentsvára!!! Ez van fajának génjeibe vésve.

A terhesség ideje fölöttébb érzékeny és bonyolult időszak. Egy új lény van úton, hogy létrejöjjön, testet öltsön édesanyja pocakjában. A várandós édesanyának pedig csak nyugalomra, békére és gyengédségre van szüksége. Minden trauma, amit a szülők e kilenc hónapban megélnek, komoly kihatással lehet a babára, aki érzékenyen reagál anyja hangulatára is. Előfordul sajnos, hogy a baba egyidejűleg még más konfliktust is átél. Önálló életre a fogantatás pillanatától kel. Magzatként is szüntelen kommunikál édesanyjával, aki ha nem szentel neki kellő figyelmet, vagy tehernek érzi a terhességet, esetleg félelem van benne, a magzat azonnal megérzi ezt, és konfliktus keletkezik benne. Ez odáig fajulhat, hogy egyenesen nemkívánatosnak érzi magát. Ez az a tipikus helyzet, ami a harmadik hónapban vetéléshez vezet. Morbid valóság, hogy a legtöbb modern kórházban a gyereket közvetlenül szülés után a nővér megmossa, felöltözteti, s akárcsak a többi babát is, beledugja egy ágyacskába. A baba torka szakadtából üvölt, arca ibolyakék, de hát ez senkit sem érdekel... Anyja után sír, hiszen ő az egyetlen személy, aki megakadályozhatja, „hogy felfalja egy ragadozó” – tudatára kell ébrednünk, ez minden szülőanyjától eltávolított állatgyerek és embercsemete ősi biológiai félelme. Rajtunk múlik megengedjük-e ezt. Amikor a babát kórházból hazaviszik, gyakran már van külön kicsi ágyacskája, netalán külön gyerekszoba. Minden alkalommal, amikor anyja este leteszi aludni, a lámpát lekapcsolja és magára hagyja, a gyerek üvölteni kezd. Elszakad édesanyjától, (testi kontaktus) és kétségbeesetten utána sír, egyedül és védtelennek érzi magát! Érdemes azon elgondolkozni, hogy parányi figyelmességgel, mennyi kellemetlenségtől és fájdalomtól kímélhetnénk meg magunkat, és porontyainkat... Tanuljunk a macskáktól! 106

Az afrikai nők, akik sokkal „természetközelibb módon” élnek, gyermeküket a hátukon mindenhová magukkal cipelik, bármit is tesznek, bárhova is mennek. Az újszülöttnek pedig egyáltalán nincsen elalvási problémája. A kisgyermekeknek szükségük van az édesanyjukkal való testi érintkezésre: amíg nem képesek magukról gondoskodni, ha magukra hagyjuk őket, sajnos legtöbbször akaratlanul és észrevétlenül komoly konfliktusoknak tesszük ki őket. Ezért vannak gyermekkorban többek között erythemák (bőrpírok), ekcémák, bőrvörösödések és pustulák, (pattanások, pörsenések) napirenden. A körfűrészkonfliktus jellegzetes eset, amit Hamer gyakran idéz. Falun körfűrésszel szokták tűzifát az udvarban eldarabolni. Gyakran előfordul, hogy a várandós kismama egészen közel megy a fűrészhez. A favágás közben a fűrész hangja rendkívül erős, éles és átható, az anyja hasában lévő gyermek pedig ezt, egy ragadozó üvöltésének, veszélynek értelmezheti! Mintha csak valami vadállat üvöltene anyja közvetlen közelében. A gyermek egy „Menekülnék, de nem tudok!” típusú konfliktust él meg. Sok ilyen gyermek születik lábbénulással. Semmi ok az aggodalomra! Semmi sem tökéletes, és mindenen lehet javítani! Testünk is minden pillanatban változik, minden mozgásban van, máskülönben nem is beszélhetnénk ÉLETről!!! Fejlődésünk jelenlegi stádiumában az Új Orvostudomány törvényei a legjobb rendelkezésünkre álló eszköz arra, hogy problémáinkból kilábaljunk! Dr. Hamer természeti törvényei minden körülmények között megállnak. Nem ábrándokat vagy illúziókat kergetnek, nem okoznak kínszenvedést és nem tesznek nyomorékká gyanútlan gyermekeket és felnőtteket! De csak akkor hatásosak, ha készek vagyunk arra, hogy vállaljuk magunkért a felelősséget és elfogadjuk, hogy mi magunk vagyunk a „szerencsénk kovácsa”. Tudomásul kell vennünk, gyógyulásunk a mi kezünkben van, anélkül, hogy ennek felelősségét bárki másra hárítanánk. Természetesen sokkal egyszerűbb behódolni, engedelmeskedni, átengedni a felelősséget másnak, mint venni a bátorságot, hogy kiálljunk magunkért, felfedezzük önmagunkat, előretörjünk életünk eddig ismeretlen, legrejtettebb és legsötétebb zugaiba, mivel ez az utazás gyakran meglepetéseket hozhat napvilágra, kellemetlen vagy fájdalmas is lehet! De mint oly gyakran, itt is érvényes: minél keményebb a vizsga, amit le kell tennünk, annál nagyobb hasznunk származik belőle a személyes fejlődésünket illetően. Hogy egy egyszerű, de mégis jól kifejező példát hozzunk fel, ez valami olyan, mintha eddig csak az épület földszintjén laktunk volna, most pedig vesszük a fáradságot, és felköltözünk a legfelső emeletre. Cseppet sem kell többet gyalogolnunk, a körülöttünk lévő világ mégis egy teljesen más dimenziót vesz fel. Ugyanazt látjuk, de más szemszögből, teljességében, összefüggéseiben! 107

Mindenkinek csak azt ajánlhatjuk saját érdekében: Szedje magát össze, legyen bátor! Ne féljen! Döbbenjen rá, nincs mitől félnie! Tapasztalati alapon nyisson egy új lapot életében! Vegye saját kezébe az egészsége kérdését! Az igazság mindig egyszerű, és a látszat gyakran csal! Nem hiszi? Járjon utána! Tájékozódjon minél több (független) forrásból, s ha döntést kell hoznia, senki másra, csak a belső megérzésére hallgasson! Vegye a fáradságot, költözzön Ön is magasabbra: Váljon egyre tudatosabbá! E törvények megértéséhez nem kell tudományos előképzettség. Elegendő némi józan ész (lelkiismeretünkre hallgatni), és őszinte felelősségvállalás önmagunkért! Kizárólag önmagunknak tartozunk elszámolással egészségi állapotunkért is! Ezért sem mindegy, ha téved valaki – akire rábízzuk döntéseinket –, hiszen ha valamit úgy kezelünk, hogy nem értjük és az balul sül el, nem a tudományos szakértő, hanem mi húzzuk a rövidebbet! Erről se feledkezzünk meg. Szeretnénk itt még egyszer arra utalni, hogy a gyógyulás kulcsa az, ha túltesszük magunkat az érzelmi traumán. Ez az elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy az agyunk biológiai parancsait megfordíthassa, és minden egyén a „saját hajóját” a háborgó, nyílt tengerről ismét a kikötő nyugodt vizére kormányozza vissza. Kívülálló ezt nem teheti meg. Érdemes ügyelni arra is, hogy hajónknak úton visszafelé ki ne fogyjon az „üzemanyaga”. Ha ilyen történik, minden gyógymódot szeretettel üdvözlünk, amelyek képesek akár csak egy keveset is, „utánatölteni”. Legyen az természetgyógyászat, akupunktúra*, homeopátia*, energiagyógyászat, akár találkozások bölcsekkel, csodagyógyítókkal, sőt, még tüneti kezelés is menthet életet!

„Mint ahogy a testünknek szüksége van egy kemény nap után az éjszakára, hogy kipihenhesse magát, úgy a lelkünknek is szüksége van a sok megerőltetéssel járó életünk mellett a maga pihenési szünetére.”

108

III FEJEZET

Elsősorban ne ártsunk! Orvosok, specialisták, sebészek, biológusok és kutatók rendszerint életük sok évén át azzal foglalkoznak, hogy könyvoldalak ezrei fölé görnyedve az emberi test minden egyes apró részletét, kémiai képletek roppant mennyiségét, és minden betegséget a hozzájuk rendelt gyógykezeléssekkel megtanuljanak, elsajátítsanak. Ez az az irányzat, amit a modern orvostudomány megszabott nekik, amit ők bizony át is vesznek, és hűségesen ehhez tartják magukat, egész életükön át. Iszonyatosan nehéz lesz nekik, önmagukat túltenni azon, hogy akár csak egy pillantást is vessenek ezekre az oldalakra, ami a régi meggyőződéseket, és bizonyosságokat sorra dönti meg. De hát alapjában véve mit veszíthetnek? Éppen ellenkezőleg, ezzel csak nyerhetnek! Mert ők azok, akik nap mint nap konfrontálnak praxisukkal, és ott – mindenki a maga szakterületén – az Új Orvostudomány törvényeit ellenőrizheti, megbizonyosodhat róla, és azt követően valóban a páciensnek kedvező gyógymódot tudja javasolni. Végre mindenki visszakapja az őt megillető méltóságát! „Itt dől el, kinek érdekét szolgáljuk, de az is, „eladjuk a lelkünket” vagy sem...” 109

Utazásunk lezárásaként… Ezzel a könyvvel azt akartuk megmutatni, hogy a valóság, az igazság valami egészen más, mint amit velünk el akarnak hitetni: Nemcsak a „betegség” fogalmát kell újra, pozitív értelemben meghatározni, hanem a betegségre, mint lényünk biológiai külön-programjára kell tekinteni, amely kizárólag az egyén és a faj túlélését szolgálja! A pácienst sem tekintjük többé egy rakás, valóságtól elszakadt sejthalmaznak, hanem sokkal inkább egy élő személynek, az ő lelke, érzelmei, értelme és teste összességében, - egy individuumnak (a maga oszthatatlan kettősségében), akinek teljesen egyedülálló élettörténete, érzelmei és gondolatvilága van. Életünk minden pillanatát egészen bizonyosan múltbéli tapasztalataink összhatása határozza meg. Minden ember egy nagy egész része, amelyre hatást gyakorol, és amely őt is befolyásolja.

Ha mind ennek nem szentelünk figyelmet, képtelenek leszünk megérteni a különböző betegségek mechanizmusait és jelentését. Dr. Hamer nagy érdeme az, hogy megteremtette egy „emberségesebb” gyógyászat alapjait, melynek gyógykezelési toldaléka néhány szóban összefoglalható, melyet a világ bölcsei is ősidők óta prédikálnak: „Szeresd önmagad, és ugyanúgy szeresd a másikat! Teljességében ügyelj mindenre és mindenkire, a maga történetével, az ő egyedülálló világában...” „Köszönjük, Dr. Hamer!”

110

FÜGGELÉK

111

112

HIVATALOS HITELESÍTÉS Ez a másolat az előttünk bemutatott eredetikkel teljes terjedelmében megyegyezik. Herisau város jegyzője,

IGAZOLÁS, MEGERŐSÍTÉS 1998. szeptember 8-án és 9-én a Szent Erzsébet Onkológiai Intézetben és a Trnavai Kórház Onkológia Osztályán, a Trnava Egyetem prorektorának valamint az Ápolástani- és Társadalomtudományi Tanszék dékánjának, és összesen tíz docens és professzor jelenlétében, közösen megvizsgáltunk hét konkrét esetet, összességében több mint húsz különböző megbetegedést. (Az ezekről az esetekről dr. Hamer által készített orvosi jegyzőkönyvek ezen okirat mellékletben megtalálhatók.) A természettudományos szabályoknak megfelelően elvégzett megismételhetőségi vizsgálat után megállapítottuk, hogy Dr. Hamer rendszere igaznak bizonyul. Ez a tényállás. Bár az „Új Orvostudomány” szabályai szerint minden egyes megbetegedésnél körülbelül száz tényt áll módunkban végigkérdezni, de teljes körű vizsgálati leletek hiánya miatt nem tudtunk mindegyikre kitérni. A kikérdezett tények viszont megmutatták, hogy az „Új Orvostudomány” MINDEN természeti törvénye teljesült. Az aláírók ezért igazoltnak veszik, hogy a Dr. Hamer által, a két felülvizsgálati konferencián bemutatott rendszernek a legnagyobb valószínűség szerint bebizonyosodott helytállósága. Nagyra becsüljük Dr. Hamer emberséges, etikus és türelmes elkötelezettségét, és az ő pácienshez való újfajta közelítését, melyben az embert teljes egészében vizsgálja. Mindezen tényezők figyelembe vételével azt a benyomást szereztük, hogy az „Új Orvostudomány” alkalmazásának kérdését a lehető legsürgősebben napirendre kell vennünk. Trnava. 1998.09.11.

113

SZÓSZEDET Acinus sejtek: a hasnyálmirigy sejtjei, amelyek az emésztéshez, zsíroldáshoz enzimeket* gyártanak (választanak ki). Aspektus: nézőpont, szempont, jelleg. Albumin: a vérplazmában legnagyobb mennyiségben jelen lévő fehérje. Adrenalin: a véreloszlást szabályozó mellékvesevelő-hormon. Agy: testünk nyúltvelőből, kisagyból, nagyagyi agykéregből és kéregállományból álló, kapcsoló- és vezérlőközpontja. Hamer (nagyon találóan) RELÉ*-központnak nevezi! Aldoszteron: a mellékvesekéreg hormonja. Allopátia, allopatikus: az allopátia kifejezést homeopaták, természetgyógyászok, és más alternatív gyógymódokat előnyben részesítő személyek használják a hagyományos, (tüneti kezelést alkalmazó) orvoslásra. A Random House Angol nyelvi szótára szerint: “az allopátia a betegség kezelésének olyan módja, melyben olyan eszközöket és módszereket használnak, amelyek a betegséggel ellentétes hatásokat (tüneteket) váltanak ki, így ellensúlyozzák a probléma tüneteit. (lásd még homeopátia)”. Akupunktúra: Az ókínai népi gyógyászat gyógykezelési módszere, amely acél-, ezüst- vagy aranytűk testbe való beszúrásával gyógyulást, ill. a fájdalom megszüntetését érik el a felborult energiaegyensúly kiegyenlítésével. Angina pectoris: mellkasi szorító fájdalom. Antibiotikum: Egy kémiai vegyület, amely elpusztítja a mikroorganizmusokat (pl. baktériumokat). Aorta, artéria: A szívtől elvezető vérér. Apátia: az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt. Atrófia (atrophia): sorvadás, valamely szerv tömegében fogy, szerkezetének, sejtjei számának lényeges megváltozása nélkül. Áttét (metastasis): a hagyományos orvostudomány azon téves feltételezése, hogy a rákos sejtek a véráramban „elvándorolva, elsodródva”, másutt is rákot okoznak. Atelektázia (atelectasia): nem kielégítő levegőáramlás miatt a tüdőhörgőcskék nem tudnak megtelni levegővel, amit gyakran tévesen hörgődaganatnak tartanak. Baktériumok: Különböző formájú egysejtűek, amelyek az elbontásnál működnek közre. Beereződés: a szerv vagy szövet vérerekkel való „ellátottsága”. Bélperisztaltika: a tápcsatorna tápláléktovábbító izommozgása. Biopszia: szövetkimetszés, élő szervezetből vett szövetrész vizsgálata. Bronchitisz (bronchitis): A hörgők gyulladása. Ciszta: tömlő, hólyag (folyékony v. félig szilárd /elsajtosodott/ anyagot tartalmazó, önálló fallal rendelkező üreg) a szervezetünkben. Computertomográfia: A CT olyan vizsgálati eljárás, amely képes nagyon pontos és nagy felbontású képet adni bármelyik szervünk belső szerkezetéről. Olyan esetekben is eredményesen használható, ahol más vizsgálati módszerek már nem megbízhatóak. Kiváló képességei miatt nagy segítséget jelent a betegségek felderítésében és a pontos diagnózis megállapításában. Mivel a komputertomográf röntgensugárral dolgozik, még ez sem teljesen ártalmatlan. (ilyen felvételt a 28. oldalon láthat) Cortison: A szénhidrát- és a fehérje-anyagcserét szabályozó mellékvesekéreg-hormon. Cukorbetegség: A hasnyálmirigy (és agyfüggelék mirigy) működésének zavarától függő megbetegedés. Csontkallus, csontheg: lásd Kallus CT-felvétel: lásd computertomográfia Diabétesz: (=cukorbetegség) a hasnyálmirigy (és agyfüggelék mirigy) működésének zavarától függő megbetegedés. Dialízis: A vér mesterséges megtisztítása méreganyagoktól nem kielégítő v. elégtelen veseműködés esetén. Diagnózis: egy megállapítás, a betegségek tüneteinek felismerése és meghatározása. Diffúz: szétszórt, kiterjedt, elmosódott határú. DHS: Egy ember életében bekövetkező érzelmi megrázkódtatás, amely meghatározott feltételeknek eleget tesz (22. oldal) Ezt az eseményt Hamer 19 éves korában drámai körülmények között elhunyt fiáról Dirk Hamer Szindrómának nevezte el. Ez vezetett oda, hogy Hamer hererákban betegedett meg, és felfedezte a törvényszerűségeket. Ektoderma: külső csíralemez, (az embrióban kialakuló csíra külső lemeze, amelyből a magzatban pl. a bőr és az idegrendszer, valamint sok más szervünk fejlődik ki). Ekcéma: Bőrbetegség. Embolia: a véráramba jutott szövetrész miatti érelzáródás. Embrionális csíralemezek: Három embrionális csíralemez létezik: Entoderma (belső), Mezoderma (középső) és Ektoderma (külső), melyekből az emberi test szövetei és szervei külön-külön kifejlődnek. Embrionális (szakasz): a fogantatástól a megszületés pillanatáig tart, és az ez idő alatt lezajló folyamatok döntő jelentőségűek az egész élőlény, egyed, ember teljes életére vonatkozóan.) Endokrin mirigy: ún. belső-elválasztású mirigy, amely az általa termelt hormonokat közvetlenül a véráramba juttatja. Endometrium: méhbelhártya, a méhet belülről borító nyálkahártya. Entoderma: az embrionális fejlődés során a kialakuló ún. belső csíralemez. Enzim: katalizátor* tulajdonságú fehérje, amely különböző anyagok (szubsztrátumok) specifikus átalakulását gyorsítja. Epidermisz: felhám, a bőrünk legkülső rétege. Epileptoid krízis: pillanatnyi biológiai visszaesés a szimpatikotónia (konfliktus-aktív) szakasz tüneteibe kb. a helyreállítási (vagy vagotónia) szakasz időtartamának felénél. Az epileptoid krízissel fejeződnek be az agyi károsodások helyreállításai, ezután következik a fizikai test javítása, hogy elérje a teljes egyensúlyi állapotot, (a gyógyultság állapotát). Epe: Különleges váladék, melyet a máj termel, az emésztés előtt a zsírokat feloldja, „feldolgozhatóvá” teszi. Evolúció: jelentése fejlődés. (Biológiai értelemben evolúció az élő anyag kialakulása és az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé haladó fejlődésmenete. A biológiai evolúció több milliárd évvel ezelőtt kezdődhetett, és jelenleg 2-3 millió fajt ismerünk. Fekély: A szövet megnyílása anyagvesztéssel (váladékozással). Filogenezis, filogenesis: törzsfejlődés, a fajok fejlődésének folyamata, a fejlődéstörténet időskáláján vizsgált származástörténet. Furunculosis: Szőrtüsző körüli mély, körülírt gyulladás. A szőrtüsző körül nagy kiterjedésű, fájdalmas, ödémás, gyulladt infiltrátum (szivacsos állomány) al akul ki. Gombák: többsejtű fonal alakú élő szervezetek (organizmus, mikroba) amelyek erjedési és elsajtosodási (lebontási) folyamatokért felelősek. Gonád, ivarmirigy: a női és férfi nemi mirigyek, (petefészkek és herék). Habilitációs beadvány: Elfogadtatási beadvány, a kutató ebben ismerteti felismeréseit, és azt egy egyetemi habilitációs bizottsága felülvizsgálja, elbírálja. Hipertrófia: túltengés, valamely szerv tömegében növekszik, szerkezetének, sejtjei számának lényeges megváltozása nélkül. Hipotalamusz: a hipotalamusz, egy ősi agyi struktúra, amely idegi és hormonális hatásokon keresztül alapvetően minden testi funkció szabályozásában részt vesz. A hipotalamuszon csüng a hipofízisnek nevezett „tartály”, amely hormonokat tárol és bocsát ki a hipotalamusz, illetőleg a szervezet „parancsának” engedelmeskedve. A hormonok a vérárammal jutnak a szabályozandó szervhez, szervekhez, amelyek visszajelzésként és szabályozóként maguk is termelhetnek és küldhetnek hormonokat az agyba. Homeopátia: a gyógykezelés nem az adott problémát vagy tüneteket célozza meg, hanem a szervezetre gyakorolt jótékony hatással képessé teszik arra, hogy természetes módon önmagát állítsa helyre. Nem tüneti kezelés, ezért gyakran időigényesebb. Hormon: Jelhordozó anyag, molekula, amely információt tartalmaz az őt termelő sejt állapotáról, és amely befolyásolni képes más sejtek működését. Hörgők: A légcsövek elágazásai. Individuum: egyén - a lélek és a test, (az „én vagyok” részem, és a „nekem van” részem) oszthatatlan kettőssége. Invaginatio: Betüremkedés (pl. bélbetüremkedés) Irha: A felhám alatti bőrréteg.

114

Izomsorvadás: izomatrófia (lásd atrófia) Kötőszövetek: Olyan szövetek, amelyek az egyes szerveket összetartják, összekötik, és támasztják. Kisagy: Az agy hátsó koponyagödörben elhelyezkedő területe, mely többek között a test egyensúlyának megtartásáért és a mozgások összehangoltságáért felelős. Kallus, (csontkallus, csonthegszövet): új csontszövet, ami pl. csonttörés helyreállítására képződik. Katalizátor: olyan anyagok vagy vegyületek, amelyek bizonyos folyamatok lezajlásához elengedhetetlenül szükségesek, ők maguk viszont nem vesznek részt (meg sem változnak) az átalakulási folyamatokban. Konfliktus: érzelmi megütközés, amikor érzelmeink összeütközésbe kerülnek az értelmünkkel (v. az értelmes magyarázatainkkal). Biológiai konfliktus: DHS Leukémia: A hagyományos orvostudomány szerint rákbetegség, amit érett vagy éretlen fehérvérsejtek rendkívüli elszaporodása jellemez, amelyek életciklusuk végén nem halnak el. Az Új Orvostudomány törvényszerűségeinek fényében: egy súlyos kisebbrendűségi konfliktus gyógyulási, helyreállítási szakasza). Lokális: helyi, meghatározott területre vonatkozó. Makrofág sejtek: Hatalmas immunsejt, amely egyszerűen felfalja az azonosíthatatlan, veszélyes vagy nemkívánatos betolakodókat, miközben stimul álja a többi immunsejtet! A makrofág sejtek nagy mennyiségben képesek vírusokat, baktériumokat magukba zárni, „eltárolni”, anélkül hogy elpusztulnának! Melanin: sötét bőrpigment. Melanóma: melanintartalmú festékes daganat, festékes anyajegy-daganat. Mezoderma: A középső embrionális csíralemez. (Lásd még embrionális csíralemezeknél) Mikrobák: vírusok, baktériumok, mykobaktériumok és gombák. Neuron: Az idegszövet anatómiai, működési, és kórtani egysége. A neuron anatómiai egység, mert minden alkotóeleme egy sejtből fejlődik ki, és kinövesztett nyúlványai már a fejlődés korai szakaszában kiépítik kapcsolataikat más idegsejtekkel vagy izomsejtekkel, amelyekkel a későbbiekben is funkc ionális kapcsolatban maradnak. Élettani egység, mert bármely részén kialakuló ingerületi hullám végigterjed a neuron sejthártyáján. Kórtani egység, mert az idegrendszer adott területén lévő egyes neuronok másként reagálnak a kóros hatásokra, vannak amelyek elpusztulnak, míg mások zavartalanul működnek tovább. Neurogliasejtek: A neuroglia különböző típusú sejtekből áll. Tulajdonképpen az idegrendszer támasztó eleme, melynek számos egyéb funkciója is van. A neuroglia sejtjei, fontos szerepet játszanak a neuritok hüvelyének kialakításában, a vér és az agyszövet hatásos elválasztásában, amely megakadályozza, hogy számos anyag (vegyületek) a vérből, közvetlenül az agyszövetbe jussanak. Az elpusztult idegsejtek (neuronok) helyét is gliaszövet foglalja el. Mezotelióma, (mesothelioma): savóshártya daganat, a mellhártya, hashártya, és szívburok sejtjeinek daganata. Mitózis (mitosis): számtartó sejtosztódás: a kromoszómák megkettőződnek, szétválnak, majd a sejt osztódik, és a szülői sejtek kromoszómaszámával megegyező kromoszómaszámú sejtek keletkeznek. Mellékvesekéreg: a mellékvesék külső része. Mellékvesevelő: A mellékvesék belső része. Mellhártya (pleura): a tüdőket körülvevő és védő hártya. Myokardium: a szívizom izomszövete. Nyiroknedv: A nyirokrendszerben keringő folyadék. Nyirokcsomó: A nyirokérrendszeren belüli szövetállomány. Nyúltvelő: ősi központi agyi szerkezet, az agyvelőnek az a része, mely közvetlenül a gerincvelőben folytatódik. Necrosis (nekrózis): sejtek elhalása. Noradrenalin: A mellékvesevelő-állomány perifériális (végtagi) ereket szűkítő hormonja. Ontogenetikus: egyedfejlődéstől, egyéni (ki)fejlődéstől függő. A megtermékenyült petesejt, az első osztódástól kezdve meghatározott sorrendben bizonyos folyamatokon megy keresztül, embrióból magzat fejlődik, akiből újszülött lesz. (lásd még Embrionális szakasz) Ontogenezis, ontogenesis: egyéni fejlődés, egyedfejlődés, az élőlény egyéni fejlődése a teljes kifejlődéséig. Osteoporosis, oszteoporózis: A csont tömegének csökkenése, kalciumkivonás, mely ezáltal törékenyebbé is válik. Ödéma: vizenyő (sejtek közötti folyadék-felhalmozódás a szövetekben, szervezetben) Petefészek: Mandula alakú és nagyságú páros szerv, női nemi mirigyek. Protrombin (prothrombin): Véralvadásban vesz részt, a máj állítja elő. (~ érték: labor. meghatározásával a vér alvadási képességét vizsgálják.) Pericardium, lásd szívburok: az a hártya, ami a szívet körbezárja. Polip (polypus): leggyakrabban nyálkahártyán elhelyezkedő daganat. Rák: sejtburjánzás ill. sejtelhalás, daganat, tumor. Rákkal egyenértékű megbetegedés tulajdonképpen minden betegség, mert minden megbetegedés ugyanazon törvényszerűségek alapján működik és zajlik le. Relé (relais): olyan elektromos (táv)kapcsoló, amelynél van egy vezérlő (primer) áramkör és egy vezérelt (szekunder) áramkör. A két áramkör egymással nincs kapcsolatban, mégis, amikor a primer áramkört zárjuk (áramot vezetünk bele, vagy bekapcsoljuk), emiatt a másik áramkör is záródik. Hamer értelmezésében primer (vezérlő) áramköreink az érzéseink, érzelmeink, a szekunder (vezérelt) áramkörök pedig a testünk, idegrendszerünk, stb. Revitalizál: tápanyagokkal ellát. Sarcoma: kötőszövetek tumoros megbetededése. Sejt: az élő szervezet azon legkisebb egysége, amely még önálló életjelenségekkel rendelkezik, tehát mozog, ingerelhető, anyagcseréje van, növekszik és szaporodik. Sokk: Itt a sokkot, mint érzelmi megrázkódtatást értjük, amely eltér az orvosi nyelvben használatos sokk (shock) kifejezéstől, amely életveszélyes állapotot jelöl. Stimulál: ösztönöz, izgat, ingerel, serkent. Szerv: különböző sejtekből, szövetekből épül fel, és egy vagy több meghatározott funkciót lát el. A legtöbb szervben valamennyi szövet megtalálható, különböző szövetek aránya azonban egyes szervekben eltérő. Szervrendszer: Alapvető, fő életműködés ellátására szerveződött különböző szervek összessége, pl. keringés, légzés, szaporodás szervrendszere. Szervezet: szervrendszerek összessége. Szimbiózis: két különböző élő szervezet kölcsönösen előnyös együttélése. Szimpatikotónia: Az Új Orvostudomány szerint két összetartozó betegségi fázis első szakasza, sympatikustúlsúly, stressz-szakasz, konfliktushoz alkalmazkodási szakasz. Szív: testünk központi meghajtó szerve, motorja, ami a vért a vérerekbe pumpálja. Szívburok (pericardium): az a hártya, ami a szívet körbefogja. Szívinfarktus: A szívizom elhalása, pusztulása oxigénhiány miatt. A szívizomsejtek vérellátása (a szívkoszorúér-véna duzzanata miatti szűkület végett) kórosan lecsökken, s ha ez a folyamat hosszabb ideig tart, a károsodás visszafordíthatatlanná válik, s kialakul a szívinfarktus. (ez a hagyományos orvostudomány álláspontja); Az infarktus oka valójában a szívritmus zavara, egy agyi helyreállítási ödéma következtében. Oka tehát nem a szívben van, hanem agyi elhelyezkedésű! (Az Új Orvostudomány törvényei ezt bebizonyítják). Szklerózis multiplex: a központi idegrendszerben a neuronok ideghüvelyének roncsolódása. Szövet: hasonló alakú és működésű sejtek szövetet alkotnak, tehát a szövet a sejtnél nagyobb és bonyolultabb egység. A szövetet alkotó sejtek között a sejt közötti tér található, melyet a sejtközötti állomány tölt ki. Négyféle szövet létezik: hámszövet, kötő- és támasztószövet, izomszövet, idegszövet. Tejmirigy (glandula mammaria): Mellmirigy melyben az újszülött számára a tej képződik. Teratoma: fejlődési rendellenesség, a kialakulás helyén normális körülmények között elő nem forduló szövetekből álló vegyes daganat. Trauma: Váratlan érzelmi megrázkódtatás, melynek tárgya csak az adott személyt érinti. Ha traumát elszigetelten és nyilvánvaló megoldás nélkül éli meg, ez egy tartós stresszes állapotot vált ki. Tumor: Jelentése duzzanat, daganat, eltúlzott szövetnövekedés, sejtek rendkívüli elszaporodása miatt. Lehet gyulladásos vagy daganatos természetű. Tüdőembolia: A véráramba jutott és továbbsodródó anyag vagy szövet (embólus) beékelődése a tüdőartériákban, érelzáródás.

115

Vagotónia: Vágusztúlsúly, az ember idegrendszerének működésének szakasza, ekkor a paraszimpatikus idegrendszer (váguszrendszer) kerül túlsúlyba. Ez a megoldás utáni helyreállítási (gyógyulási) szakasz, melynél „félidőben” az epileptoid krízis következik be. A krízis előtt befejeződik az agy helyreállítása, a krízis után pedig a test teljes helyreállítása, visszatérés az egyensúlyi állapotba. Idegrendszer-összefoglalás található a 115. oldalon. Vírus: sejt nélküli mikroorganizmus, mely nem él önálló életet. Szaporodáshoz be kell kerülnie egy fejlettebb gazdasejtbe, hogy belőle szolgálja ki magát. Virulencia: hatóerő, hajtóerő, fertőző erő. Információ a 24. oldalhoz: A nagyobb megértés érdekében szeretnénk az olvasónak rövid, kiegészítő információt nyújtani, az emberi idegrendszerről. Nagyon hasznos, ha megismerkedik néhány, talán eddig még ismeretlen kifejezéssel is (az egyszerűség jegyében a teljesség igénye nélkül). Az emberi idegrendszert működése, tevékenysége szempontjából két részre oszthatjuk: – –

„szomatikus” idegrendszer - amely akaratunktól függő működésű (ez felel tbk. a mozgásért), és „vegetatív” idegrendszer - amely akaratunktól független működésű, más néven autonóm idegrendszer, amit a német nyelvben a X. bolygóideg latin nevéről (nervus vagus) „vagoton” idegrendszernek neveznek. A szempontunkból érdekes információkat az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Az ember idegrendszere Szomatikus idegrendszer

Vegetatív idegrendszer

(akaratunktól függő működésű, cerebrospinális)

(vagoton, „vágusz”, magyarul vegetatív, ill. autonóm idegrendszer) A vegetatív idegrendszer akaratunktól független működésű, a szervek működését irányítja, alapvető életfunkciókat szabályoz, pl. légzés, keringés, hő-, vízháztartás, stb. Felépítését és működését tekintve két részre osztható: szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszerre. A magyar elnevezés „paraszimpatikus” arra mutat rá, hogy működésének hatása leggyakrabban ELLENTÉTES a szimpatikus idegrendszer működésének hatásaival.

Az elkövetkezendőkben a szomatikus idegrendszerrel nem foglalkozunk, a könyv megértéshez a vegetatív idegrendszerrel érdemes kicsit közelebbről megismerkednünk.

Ha a szimpatikus idegrendszer működése kerül túlsúlyba, akkor „szimpatikotóniáról”, ha a paraszimpatikus idegrendszer működése kerül túlsúlyba „vagotóniáról” beszélünk. E két fogalom számunkra fontos. Mindezt az alábbi táblázatban foglaljuk össze: Szervek: Szív: Koszorúserek: Vérnyomás: Légzésszám: Hörgők: Gyomor, hasnyálmirigy, mirigyek Gyomor- és bélmozgás: A vércukor szintje: Pupilla: Végtagok: Ha túlsúlyba kerül, az állapot neve:

Szimpatikus idegrendszer hatására:

Paraszimpatikus idegrendszer hatására:

Teljesítménye fokozódik. Tágulnak. Emelkedik. Fokozódik. Tágulnak. Elválasztó működésük csökken. Lelassul. Emelkedik. Tágul. Hideggé válnak, vérellátás csökken Szimpatikotónia

Teljesítménye csökken. Szűkülnek. Csökken. Lassul. Szűkülnek. Elválasztó működésük fokozódik. Fokozódik. Csökken. Szűkül. Meleggé válnak, vérellátás fokozódik. Vagotónia

116

IRODALOMJEGYZÉK Hamer, Ryke G.: Az Új Orvostudomány rövid változata. Dr. Hamer habilitációs irata. Amici di Dirk Verlag, Köln, 1994. Hamer, Ryke G.: Egy Új Orvostudomány Hagyatéka. (1+2 kötet). Amici di Dirk Verlag, Köln, 1999. Hamer, Ryke G.: Celler Dokumentation. Részletes esetdokumentációk nyolc urológiai és nefrológiai kórtörténettel. Amici di Dirk Verlag, Köln, 1994. De Marchi, Luigi und Franchi, Fabio: AIDS - A nagy trükk. Lanctot, Ghislaine: Az Egészségügyi Maffia – megjelent magyarul az EzVanKiadónál. (e-mail: [email protected]) Montain, Bernard: Otturazioni o veleni? Soluzioni, veritä. Edizioni Amrita, Torino, 2002. Randier, Ch.: Le découvertes du Dr. R.G. Hamer: les lois biologiques. Aus: Infor Vie Saine 117, Jan-Feb 1997, Ed. R. Acmanne, Champion, Belgique. Randier, Ch.: Le sida: un autre regard.....Aus: Infor Vie Saine 92, Nov-Dez 1992, Ed. R. Acmanne, Champion, Belgique. Rolland, Xavier und Laurence: Bacteries, virus et Champignons. Flammarion, Paris, 1997. Tortora - Grabowski: Principes d'anatomie et de physiologie. Biological Sciences Textbooks Inc., Anjou, Canada, 1993.

_____

Dr. Hamer átfogó szakmai műveit német és angol nyelven a következő címen lehet megrendelni: Amici di Dirk Verlag, Sonnhaldenweg 18, CH-9100 Herisau (Schweiz) További információt német és angol nyelven a következő webhelyeken talál:

www.neue-medizin.de www.pilhar.com Ha kérdése van, vagy további információt szeretne, (könyvekről, információkról, rendezvényekről), érdeklődjön közvetlenül a fordítónál,

Barnai Cs. Roberto (+36 20) 34-111-99 [email protected] [email protected] vagy az EzVanKiadónál!

www.ezvankiado.hu

117

Ajánlott könyvek Ghislaine Lanctot-tól*:

(*gilén lángto)

Az Egészségügyi Maffia „Álmom megvalósítása érdekében orvosi egyetemen tanultam. Sok éven át meg voltam róla győződve, hogy a helyes úton járok. A valóság azonban valami egészen más volt. A gondolatok, érzelmek és érzések addig, mint láthatatlan és érinthetetlen ellenfelek, folyamatosan nyomasztottak tudományos munkám végzése során. Így aztán új utakra tértem, az alternatív orvoslás és a természetes gyógymódok felé, amelyek másfajta megoldásokat kínálnak az általános egészség eléréséhez. Elindultam, sok országot felkerestem, hogy ezeket a módszereket kutassam és tanulmányozzam, s felfedeztem mind azokat az előnyöket, melyeket ezek kínálnak. Ám az emberek továbbra is ugyanúgy szenvednek és pusztulnak... Hogy lehet hát ez? Hol a probléma??? Kérdések vetődtek fel bennem... — Miért romlik folyamatosan az egészségi állapotunk? — Miért kerül ilyen sokba az egészségügyi rendszer? Hova megy a pénzünk? — Miért „üzemel” ez a rendszer, ha mindenki elégedetlen vele? — Használ ez mégis valakinek? Kik mozgatják ezt az óriási, nyilvánvalóan megbetegedést elősegítő és embereket elszegényítő gépezetet? Ilyen kétségek közt nem tudtam, merre induljak, ezért befelé fordultam. A határtalan egészség ott várt rám!”

2990 Ft.

Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen? Mindenfelé megosztottságot, háborút, szegénységet, éhínséget, erőszakot, terrort, félelmet, betegséget, szenvedést, öregedést és halált tapasztalok! Az életnek nincs semmi értelme! Ez maga a Pokol, itt a Földön! Egyszerűen véget vethetnék az egésznek itt és most, s visszatérhetnék oda, ahonnan jöttem. De e helyett kitartok, s megpróbálom elodázni az elkerülhetetlen halált... Meddig tűröm még ezt? Hiszen a lelkem mélyén tudom, hogy az egész rendszer erőltetett, mesterséges és színlelt. Egy kis hangocska azt súgja nekem, - hogy igenis élhetek békében, - hogy ez a bolygó képes eltartani mindannyiunkat, - hogy a szeretet fertőző és képes futótűzként terjedni, - s a boldogság csak arra vár, hogy kinyújtsuk érte a karunkat, és magunkhoz engedjük. Én csak rendületlenül hallgatózom tovább és kitartok. Próbálok túlélni bármi áron ... Mégis, szeretném megismerni a Paradicsomot itt a Földön. DE HOGYAN? Ez a könyv erről szól: - Megtalálom valódi teremtő természetem. - Tudatossá válok, arra hogy én idéztem elő ezt a Poklot a Földön. - Ráeszmélek, hogy ennyi erővel akár Paradicsomot is teremthetnék! - Tanulom, hogyan gondolkozzam, beszéljek és cselekedjem úgy, mint az az isteni lény, aki valójában vagyok. - Átalakítom képzelt félelmeimet szeretetté, és azok elolvadnak. - Felfedezem, hogy az életnek van értelmes iránya. - Megtapasztalom az önmegvalósítást. - Megtalálom a boldogságot. Nevetek! Egyre fiatalabbá és egészségesebbé válok. Örökké élek!

3990 Ft

EZ AZ ÉN VÁLASZOM AZ ÖRÖK KÉRDÉSRE: Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen… ÉS A TIÉD?

Hangfelvételek: Ghislaine Lanctot 2004 októberében Budapesten járt, kétnapos szemináriumot tartott! Az előadások hanganyaga kapható CD-n, audio és mp3 formátumban. Fantasztikus önfejlesztő tréning minden fejlődni vágyó embernek! AZ EGÉSZSÉGÜGYI MAFFIA – angol-magyar, tolmácsolással (Kb. 45perc, ez egy rövidebb előadás, a lényeg röviden a maffiáról). A NAGY KÉP – Az emberi tudatosság fejlődésének négy szintje - avagy hogyan lesz birkából szárnyas paripa…(4x90p) KORLÁTLAN EGÉSZSÉG – INGYEN! – a cím magáért beszél, hallgasd meg! (4x80 perc) Felhívjuk szíves figyelmét, hogy ezeket az egyedülálló képzési hanganyagokat máshol nem tudja beszerezni, ezek helyszíni élő felvételek és kereskedelemi forgalomba nem kerülnek! Vegye fel velünk közvetlenül a kapcsolatot, tájékozódjon! Állunk rendelkezésére!

Megrendelhető telefonon: 06 20 476 3386, e-mailen: [email protected] 118

(hátlap)

Dr. Hamer egy vitatott személyiség: a betegek ünneplik, az orvoskamara támadja, egyes országokban az orvostudomány díszdoktorátusával tüntetik ki, máshol bírósági végzéssel üldözik. Ezen túl, fél Európa napilapjai szabályos időközönként adnak hírt a személyével összefüggő eseményekről. Elegendő ennek az onkológus kutatónak csupán a nevét is említeni, máris merev elutasításba ütközünk az egészségügy és a „modern orvostudomány” oldalán állók részéről. Mégis, a daganatos megbetegedések gyógyításában elért sikerei ámulatba ejtenek minden kétkedőt. Sokakban feltámad a gyanú, hogy talán éppen azért támadják annyira szervezetten, mert felfedezései valóban mindenkinél beválnak, és azzal világméretű gyógyszer-, és diagnosztikai ipari vállalatokat veszélyeztetnek... Hogyan lehet az, hogy egy súlyos betegség, (mint pl. rák!) valójában nem más, mint az agyunk lehető legtökéletesebb megoldása arra, hogy fizikai testünk egy súlyos traumához alkalmazkodjon, és ezáltal garantálja a túlélésünket??? Tényleg elegendő teljes gyógyulásunkhoz, hogy a traumát (a sokkélményt) megkeressük, tudatosítjuk, rendezzük magunkban, (a konfliktust „megoldjuk”), hogy az agyunk a „helyreállítási programját” önműködően elindíthassa, azonnal és végérvényesen leállítva a rákos sejtek szaporodását? Hogyan tudunk gyorsan rájönni, melyik traumáról van szó? Mindkét szerző - akik évek óta foglalkoznak behatóan Hamer felfedezéseivel, ebben a kitűnő könyvben adnak egyszerű, világos magyarázatot és válaszokat ezekre a kérdésekre. A könyvet tudatosan, minél közérthetőbben megfogalmazva, illusztrációkkal és magyarázattal kiegészítve széles olvasóközönségnek szánjuk.

ISBN 88-87622-56-6 788887 622560

Ára: 2990,- Ft GIORGIO MAMBRETTI és JEAN SERAPHIN Az orvostudomány a feje tetejére állítva... És ha Hamernek igazat adnának? EZ VAN KIADÓ 2005

119