II. FEJEZET
Az öt alaptörvény, ami a feje tetejére állítja az orvostudományt... „Már évezredek óta megtapasztalta az emberiség, hogy végső soron minden betegség pszichikai (lelki) eredetű, és ez közben tudományos ténnyé is változott és szilárdan lehorgonyzott a köztudatba. Csak a modern orvostudomány csinál belőlünk, – lélekkel rendelkező élő lényből – egy kémiai képletekkel teli zsákot.” Dr. Ryke Geerd Hamer Az öt alaptörvény az élettel együtt jött létre, és minden élő szervezet genetikai kódja tartalmazza: a növények, az állatok és az ember is, mind ugyanazokat a biológiai törvényeket követik. A következő törvények MINDEN BETEGSÉGRE ÉRVÉNYESEK, amelyek nem baleset, mérgezés vagy genetikai rendellenességek következtében alakultak ki.
AZ 1. ALAPTÖRVÉNY: A RÁK VASTÖRVÉNYE „A SOKKÉLMÉNY*, MINT KIVÁLTÓ” Minden betegséget egy érzelmi trauma okoz, ami előkészületlenül „talál el” minket, derült égből villámcsapásként sújt le ránk, lehengerel minket, elszigetelten (magunkban) éljük meg, s amiről pillanatnyilag nem tudjuk, hogyan oldhatnánk meg. A trauma intenzitása és a közben érzett érzelmek „színezete” határozzák meg a betegség súlyossági fokát, valamint azt, hogy agyunknak melyik pontja és ennek megfelelően melyik szervünk lesz érintett (azaz "beteg"). Fajának fenntartása érdekében idővel az ember biológiai túlélőprogramokat fejlesztett ki, amelyek automatizmusokká váltak, s az agyban és a sejtekben vannak eltárolva. Vegyünk például egy gazdát, aki a tűző napon szőlőt szüretel. A bőre bevörösödik és mire hazaér, az agya éjszakára kiadja a parancsot: „Melanint* a vérkeringésbe juttatni!”. Ezzel elkezdődik a barnulás, ami védelmet nyújt a bőrnek, és így a napsugarak nem tudják azt tovább égetni. Mambretti és Seraphin: Orvostudomány a feje terején... (részlet)
17
Mindeközben egy biológiai, programozott, és automatikus (azaz nem tudatos!) folyamatról van szó. Ez a programozási forma az állatoknál és növényeknél is megtalálható, de esetükben mindenekelőtt a túlélésről és fajfenntartásról van szó!
Az anyaoroszlán Kölykei megszületése után, az anyaoroszlán az egész szoptatási idő alatt nem tüzel már. Elsősorban anya, nem pedig az oroszlán felesége. De az állatok királya egyáltalán nincs ezzel a helyzettel megelégedve, mert az ő egyetlen biológiai funkciója abból áll, hogy a fajának fennmaradását biztosítsa, és ismét párzzon egy nőstényoroszlánnal. Az oroszlán egyfajta spermagyár, és hetente körülbelül százötven párzási aktust könyvelhet el magának. Gyakran megpróbálja megölni a kölyköket, s ha sikerül neki, az oroszlánkölyök anyjánál ez egy önértékelés-csökkenési konfliktushoz vezet, mert nem volt képes megvédelmezni kicsinyeit, és ezzel „nem is volt jó anyaoroszlán”. Megfigyelhetjük, hogy ez másfelől a petefészkek nekrózisát, (sejtjeinek elhalását) váltja ki! Ám idővel túlteszi magát a problémáján, és a sejtelhalás ellenében ciszták képződnek a petefészkeken, melyek funkciója az ösztrogéntermelés növeléséből áll, hogy azzal ismét tüzelni kezdjen és egy új megtermékenyülés bekövetkezhessen. Itt biológiai programozásról van szó, amely a törzsfejlődésre (filogenesis*) vezet vissza. Territóriumuk (vadászterületük) kijelölésére és arra igényük megjelölésére a hímek határvonaluk mentén vizeletkiválasztással szagmintákat hagynak. Eközben székelnek és befedik ürüléküket. Az ember ugyanígy viselkedik, de mivel ő úgy tekint magára mint civilizált lényre, feltalálta a vécét, és ezután a dolgát mindig ugyanott végzi el.
A vizelés és székelés biológiai funkcióját tekintve azonban mit sem változott. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a legtöbb ember, aki nyaralni megy, az első napokban székrekedésben szenved, mert „eltávolodtak a saját territóriumukról”. Annyi kell csak, hogy hazatérjenek, s minden úgy megy tovább, mint előtte (természetesen csak akkor, ha az otthonukra ténylegesen territóriumukként, birtokukként tekintenek). Egy középkorú úriember éjjel háromszor-négyszer fel kellett keljen pisilni. Állapotától nyugtalanítva rászánta magát, elment orvoshoz, hogy alaposan kivizsgáltassa magát. A vizsgálatok nem mutattak semmi szokatlant. A problémája rövid idővel azután kezdődött, hogy a fölöttük lévő emeletre egy népes, zajos család költözött, akiknek szokásuk volt minden este késő éjszakába nyúló házibulikat rendezni. Hogyan élte meg barátunk ezt a helyzetet?
Mambretti és Seraphin: Orvostudomány a feje terején... (részlet)
18
Számára olyan volt ez, mintha zajongásukkal az ő fenti szomszédai minden éjjel betolakodnának az ő territóriumába, az ő magánszférájába, és az agyában kioldódott a parancs: „Fel kell kelni és pisilni menni”, hogy „kijelölje” az ő területét, így védve őt a szomszédok „akusztikus inváziójától”. Itt is megint egy biológiai folyamattal van dolgunk. Ha emberünk az új szomszédai beköltözését, nem konfliktusként élte volna meg, egyáltalán nem jutott volna ide. Ezen a példán is egy fontos koncepció válik felismerhetővé: az elválaszthatatlan hármas megléte: Lélek – Agy – Test. Három sík (vagy szint), melyek mindig párhuzamosan, tökéletes szinkronban működik együtt! Amíg az orvostudomány konokul arra korlátozza magát, hogy a sejt körül kotorásszon, s eközben elfelejti, hogy az ember mint egész, érzelmekből, agyból, és testből áll, addig soha nem lesz képes megérteni a betegségek jelentését, s még kevésbé azokat a törvényeket, amelyek minden betegség alapját képezik. Ha az embert egységében tekintjük, akkor egyrészt áll érzelmekből (minden egyes ember, életének valamennyi eseményét egészen egyéni módon; neveltetéstől, beállítottságtól, körülményektől, iskolázottságtól, személyiségtől függően éli meg), másrészt agyból (túlélési és fajfentartási vezérlőközpontunk, „reléközpont*”, „bioszámítógépünk processzora”), és testből (testünk, szerveink, agyunk számára az egyetlen rendelkezésére álló hatáskifejtési terület!). Hogy is működik ez a három sík együtt? Tegyük fel, valaki a hegyekben sétál, teniszezik, egy órát úszni jár, vagy más gyakorlatokat végez konditeremben. Ha sportolónk aztán hazaérkezik, és elhasználta az izmaiban lévő cukrot, biológiai rendszerén keresztül elméje tudomást szerez erről, (érzelem, éhség-érzet) és felkéri, hogy az agy rendelkezzen: - megparancsolja a lábaknak, menjenek a konyhába, - utasítja kezeket, csináljanak egy szendvicset, - a gyomort, hogy eméssze meg a táplálékot, - majd a beleknek a tápanyagok felvételét, (felszívását). Mindezt azért, hogy az izmokat ismét cukorral lássa el. De hát megéljük ezt minden nap a gyermekeinkkel: Játszanak és esznek!
Tegyünk egy próbát! Hunyják be a szemüket és képzeljenek el egy fél citromot a kezükben! Képzeljék el a ragyogó gyümölcshúst, a finom illatot, a citromdarabot a bőrükön. Képzeljék el, ahogy felveszik, beleharapnak és a savanyú lé szétárad a nyelvükön és a szájukban.... ...mmmhhh…
Mambretti és Seraphin: Orvostudomány a feje terején... (részlet)
19
Mi az Ön reakciója erre? Nő a nyálelválasztása! Az Ön agya ugyanis kiadta a parancsot, hogy a gyomor legyen kész a citromlé érkezésére, s hogy már a szájban megkezdje a savanyú táplálék előemésztését megindul nyálelválasztása, holott a valóságban Ön egyetlen csepp citromlét sem nyelt le. AZ AGYUNK tehát NEM KÉPES ARRA, hogy valóságos és jelképes esemény között, azaz a valóság és a képzelet között különbséget tegyen! A nehezen emészthető falat Egy farkasfalka az erdőben portyázik. Híján az étel, de az egyik fakras hirtelen, egy néhány nappal korábban elhullhatott vadnyúlra akad. Hogy a többiek ne tudják tőle elmarni, lenyeli nagy sietséggel, szőröstül-bőröstül. De a vadnyúl combja túl nagy és nagyon megfekszi a gyomrát! A farkas életveszélyben van, mert amíg meg nem emészti a combot, nem tud mást magához venni! Itt vészhelyzetről van szó, amiről nem tudja, hogyan oldja meg. De az agy azonnal munkához lát és megparancsolja a testnek, a gyomorban azon a helyen ahol a csont felfekszik, egy sejtburjánzás induljon el. Hoppá, egy daganat! Tumor! Mégis, mindennek van értelme. Mert az, ami mindenekelőtt nekünk kilátástalan betegségnek tűnik, az a valóságban agyunk tökéletes megoldása a túlélésünk szempontjából. Laborvizsgálatok ténylegesen kimutatták, hogy a gyomor daganat-sejtjei emelt mennyiségű sósavat választanak ki, és ezáltal az emésztés sebességét a normális sejtekkel szemben három, de akár tízszeresére is növelhetik. Ily módon lehet tehát a csontot gyorsabban megemészteni, – és ezáltal tud a farkas életben maradni, túlélni. Ha vége a riadónak és a veszély megszűnt, az agy parancsot ad a testnek, hogy semmisítse meg a tumort, (milyen mechanizmusokon át, későbbiekben még látni fogjuk). A farkas ezzel ismét visszatérhet falkájába, és vadászhat tovább.
Az ötvenéves József egész életében nagy odaadással dolgozott egy kisebb irodabútor gyártó cégnél. Egy reggel, amikor munkába ér, a tulajdonoshoz hívják, aki nagyobb kertelés nélkül közli vele, el van bocsátva. József úgy érzi magát, mint aki kapott egy „gyomrost”, egyszerűen nem tudja megmagyarázni magának az okát. Röviddel azután, kiderül, hogy a tulajdonos fia kapta meg az állását. Ilyen aljasságra soha nem számított, s ezt a következőképpen fejezi ki: ”Hogy így felmondjanak nekem, ezt nem bírom megemészteni…” – Azonnal továbbítódik a gondolat a fejből (tudatunkból) az agyba (kapcsolóközpont), ami megparancsolja a gyomor sejtjeinek (hatáskifejtési terület), váltsanak ki sejtburjánzást, ez azt jelenti, hozzanak létre egy tumort, hogy a falatot (amit József emészthetetlennek érez) megemészthesse, és ezáltal az életét megmentse! Túlélésre és fajunk fenntartására vagyunk beprogramozva! Az agyunk mindeközben nem tesz különbséget valóság (a nyúlcomb, ami megfeküdte a farkas gyomrát) és elképzelés (József emészthetetlen kirúgása) között. Ebből a „bio-logikus” szempontból viszont a betegség agyunk tökéletes megoldása a túlélésre! Tehát éppen a mai tudományos álláspont ellentéte, fordítottja! Mambretti és Seraphin: Orvostudomány a feje terején... (részlet)
20
József megoldhatja a problémáját, ha túlteszi magát az érzelmi traumán, vagy „cselekszik”, és keres egy új munkát. Ha József nem képes se a traumáján túltenni magát, se új munkát nem talál, – vészhelyzet lévén – az agy magától működésbe lendül, és munkához lát a számára egyetlen rendelkezésére álló hatáskifejtési területen, a gyomornál. Nekilát, hogy az „érzett” problémát hamar feloldja: Egy daganattal! Látszólag ellentmondó módon éppen a gyomordaganat a szélsőséges biológiai megoldás, József életének megmentésére! De József felmondásának érzelmi traumáját más módon is megélhette volna, hiszen mindannyiunknak sajátos érzései, élettörténete, neveltetése, múltja van: Reagálhatott volna a következőképpen is: – – – – – – –
„Dühös vagyok, mert ez egyszerűen igazságtalan…” ennek megfelelően az epeutak megbetegedésével, „Torkomon akadt a falat…” a nyelőcső megbetegedésével, „Egy ilyen aljasságot egyszerűen nem bírok megemészteni!” a vékonybél megbetegedésével. „Ez egy disznóság, amit ez velem művelt” a vastagbél megbetegedésével, „Félek, hogy nem találok magamnak megfelelő helyet” hörgőmegbetegedéssel, „Minden rám szakad” a vesék megbetegedésével, „Olyan értéktelennek érzem magam…” a csontok megbetegedésével.
Minden alkalommal, amikor az ember élete folyamán olyan érzelmi traumát él meg, amely a következőkkel jár együtt: ─
─ ─ ─
─
drámai sokknak* érezzük, a teljes lehetséges érzelmi skálán, ez azt jelenti, hogy egy erős érzelemnek nyilvánvalóbb következményei lesznek, mint egy kis bosszúságnak. A drámai sokkélmény intenzitásától függően a következménybetegségek a hörghuruttól a tüdőrákig terjedhetnek; váratlanul történik, mint derült égből a villámcsapás, semmi lehetőségünk nem volt felkészülni rá; a (negatív) érzelem erősebb, mint minden értelmes magyarázat; egyes egyedül (önmagunkban) éljük meg, és állandóan ezen töprengünk (Ha másnak van is róla tudomása, mi történt velünk, nem biztos, hogy tudják mi zajlott le bennünk); és (pillanatnyilag vagy huzamosan) nem talál kielégítő megoldásra;
akkor, és csak akkor lép működésbe az agy, hogy egy „erősítő” biológiai külön-programot indítson be a túlélésünk érdekében. Ez azt jelenti, konfliktus nélkül nincs betegség! Az átélt sokk intenzitása határozza meg a betegség súlyosságának fokát, míg az eközben érzett érzelem fajtája a betegség helyét határozza meg a testben. A betegség ezzel tehát nem más, mint egyidejű kiegyensúlyozatlanság – egy érzelmi trauma következtében – a három síkon: lelkileg, az agyban és szervi szinten (testben). Ha a valaki ennek tudatára ébred és megérti ezt, megtette az első lépését gyógyulása vagy tökéletes egészsége irányába. Mambretti és Seraphin: Orvostudomány a feje terején... (részlet)
21
