Gazsó Tibor: Támasz vagy akadály? A média szerepe a magyar választók politikai tájékozódásában Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Törések, hálók, hidak. Választói magatartás és politikai tagolódás Magyarországon. 2005. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2005. 385-406. p. Forrás: http://www.valasztaskutatas.hu
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 385
GAZSÓ TIBOR
Támasz vagy akadály? A média szerepe a választók politikai tájékozódásában ÉRTELMEZÉSI KERETEK Az új kelet-közép-európai demokráciák vonatkozásában a demokratikus konszolidáció, a társadalmi átmenet egyik legfontosabb kérdése, hogy a választók milyen mértékben, milyen feltételek mentén és milyen megfontolások alapján támogatják a demokratikus intézményrendszer mûködését és alapvetõen magát a kialakult berendezkedést. Az állampolgárok számára ebben a folyamatban a politikummal kapcsolatos tapasztalatok jelentõs mértékben kötõdnek a média közvetítésével megszerezhetõ ismeretekhez, információkhoz. A média közvetve és közvetlenül is kitüntetett fontosságú eleme a konszolidációs folyamatok, az átalakulás menetének, fõként azért, mert rendkívül erõs tematizáló erõvel bír. Ennek a tematizációs potenciálnak a kiterjedtségérõl, egyik vagy másik politikai vagy gazdasági elitcsoport érdekeihez való közelállásáról vagy éppen ellentétes irányultságáról Magyarországon is hosszas és nagyrészt terméketlen viták zajlottak a rendszerváltás óta eltelt 15 év menetében. E viták azonban igazából soha nem befolyásolták a média közbeszéd-befolyásoló, tájékoztató, véleményformáló szerepének érvényesülését. A média lehetséges befolyásoló hatásaira vonatkozóan számos, eltérõ elõjellel értékelõ elméleti megközelítés, magyarázat született. Egyes megközelítések szerint például a média nagyon jelentõs mértékben járult hozzá az autokratikus rezsimek lebontásához, ám ezt követõen már inkább csak akadályozza az új rend konszolidációját.1 Ez a fajta megközelítés a 1
Így Bennett, W. (1998)
7-fejezet.qxd
386
5.10.05
12:19
Page 386
GAZSÓ TIBOR
médiakutatás területén leginkább video malaise2 néven elterjedt elmélettel összefüggésben azt emeli ki, hogy az új demokráciákban a választók kényszerû okokból nélkülözik a politikai intézményrendszer mûködésére vonatkozó közvetlen, személyes tapasztalatokat, továbbá csak relatíve rövid idõszak tapasztalatai alapján formálhatják véleményüket. Ilyen körülmények között a médiában uralkodó negatív megközelítésmód, a botrányok, feszültségek, érdekellentétek kiemelése, a botrányzsurnalizmus dominanciája a politikai közélettel szembeni bizalmatlanságot és elidegenedést segíti. Más megközelítések ugyanakkor optimistább nézõpontból értékelik a média által gerjesztett hatásokat. A video malaise elmélettel egyenesen szembehelyezkedik például az a hipotézis, amely szerint a tömegkommunikáció demokratizálja a politikai információk áramlását, társadalmi státushelyzettõl és képzettségtõl függetlenül mindenki számára közvetítve azokat. Az elmélet szerint a média közvetlenül azzal gyakorol pozitív hatást a demokrácia mûködésére, hogy kognitív segítséget nyújt a politikai közélet kérdéseitõl addig távol álló választók számára is, és ezzel közvetve a participációt is növeli. Az új demokráciákban a médiának kétségtelenül érvényesül egyfajta ismeretterjesztõ szerepe, a kérdés azonban itt is az, hogy a negatív közléstartalom miként alakítja ezt a szerepet. Az optimista megközelítés szerint a választók a kedvezõtlen híreket és a politikai szereplõk kritikus megjelenítését sokkal inkább úgy értelmezhetik, hogy az éppenséggel a demokratikus intézményrendszer funkcionális mûködését hangsúlyozza, semmint annak hibáit emeli ki. Mindent összevetve világosnak tûnik, hogy a média funkciója aligha merülhet ki a külvilág eseményeinek teljes mértékben semleges és objektív megjelenítésében a nézõk és hallgatók otthonának falai között. A témák kiválasztása, a témavezetés, az agenda setting3 hatásaként érvényesülõ befolyásolással, a kontextuális megjelenítés jelentésmódosító hatásaival az egyes médiumoknak még akkor is számolniuk kellene, ha ezek intencionálisan nem is céloznák semmilyen vélemény befolyásolását. Könnyen belátható, hogy a médiumok a gyakorlatban képtelenek lennének a politikai-közéleti események teljes körérõl és fõként teljes terjedelemben beszámolni. Erre egész egyszerûen nincs idõ. Marad tehát a szerkesztõi döntések révén formálódó közléstartalom, amely szükségszerûen magán viseli a sú2 3
Lásd Newton, K. (1998) vagy Bowen, L. et al (2000) az ezzel kapcsolatos érvekrõl és ellenérvekrõl. Lásd McCombs, M.Shaw, D. (1972).
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 387
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
387
lyozás, a pozicionálás és az interpretáció egyéni megfontolásokhoz kötõdõ jegyeit. A média tehát szükségképpen szelektál a valóság bemutatásakor, és e szelekció mennyiségi és minõségi meghatározottsága, jellege valamilyen módon mindenképp eltérést generál a valóság és az arról alkotott médiakép között. A kérdés az, hogy ez a diszkrepancia meghaladja-e azt a szintet, amikor átformálja a média funkcióját.4 Éppen ez az egyik leglényegesebb mozzanat a média társadalmi szerepének érvényesülését tekintve, hiszen ezen múlik, hogy a média tájékoztat vagy félretájékoztat, moderálja-e a társadalmi diskurzust vagy manipulálja azt, megjeleníti-e az eltérõ véleményeket vagy meghatározott preferenciák szerint szelektálja azokat. A média társadalmi szerepére, funkcióira és diszfunkcióira vonatkozóan számtalan megállapítás látott már napvilágot. Mi a funkcióhoz kötõdõ megfontolások közül leginkább azt emelnénk ki, hogy a média társadalmi szerepe rendkívül eltérõ sajátosságokat mutathat a fejlettebb civil kultúrával és organikus fejlõdés eredményeként formálódó plurális politikai intézményrendszerrel bíró demokráciákban, mint a kezdetleges civil szervezõdéssel jellemezhetõ, monolit politikai struktúrából átformálódó új demokráciákban. Nem véletlen, hogy a kelet-közép-európai társadalmak zömében a média kitüntetett szerepet játszott a rendszerváltás társadalmi folyamatában. A demokratikus átmenet szakirodalma mégis inkább csak mellékágként tekint a média szerepére. Éppen ezért nem is állnak rendelkezésre olyan átfogó empirikus referenciák, amelyek alapján egyértelmû megállapításokat lehetne tenni arra vonatkozóan, hogy a média miféle hatást gyakorol a demokratikus politikai kultúra konszolidációjára egyik vagy másik új demokráciában. A legutóbbi évek fejleményei azonban a kelet-közép-európai társadalmakban is egyértelmûen rávilágítottak, hogy a választók bizalmának megrendülése a politikai intézményrendszerben, a politikai közélet kritikus megítélése komoly problémákat okozhat a demokratizált rendszerek mûködésében. Sõt, a bizalomvesztés és a participáció meggyengülése az utóbbi idõszakban egyre komolyabb problémákat jelent immár a stabil demokráciákban is. Számos megfigyelõ egyebek mellett a médiát is felelõssé teszi a társadalmi tõke devalválódásáért, amelyet a média individualizációt és a közösségi részvételtõl való elfordulást hirdetõ üzeneteivel hoz összefüggésbe.5 4 5
Lásd Lazarsfeld, P. F.Merton, R. K. (1948) ennek egy klasszikus megfogalmazásaként. Így Putnam, R D. (1995), illetve Norris, P. (1996) az ezzel kapcsolatos vitákról.
7-fejezet.qxd
388
5.10.05
12:19
Page 388
GAZSÓ TIBOR
A fentiek alapján a média magyar választói magatartásra gyakorolt szerepének vizsgálatában az egyik lehetséges irány annak áttekintése, hogy a média vajon hozzájárul-e a politikai kultúra épüléséhez és a demokratikus viszonyok konszolidálódásához, és ha igen, milyen módon. Az ilyen irányú vizsgálódást azonban rendkívüli mértékben megnehezíti, hogy a média demokratikus stabilizációban betöltött szerepére vonatkozó vizsgálatok meglehetõsen ellentmondásos összefüggéseket világítanak meg. Amíg egyes kutatások a média negatív hatását regisztrálták, addig más vizsgálatok éppenséggel pozitív összefüggésekre bukkantak, vagy inkább arra jutottak, hogy bizonyossággal semmilyen irányú összefüggés nem mutatható ki. Ebbõl a kánonból mindössze egyetlen következtetés vonható le nagy bizonyossággal: a média szerepének vizsgálatánál alkalmazott elméleti és módszertani apparátus egyaránt fejlesztésre szorul, miközben a média szerepére vonatkozó feltételezések egyre erõsebb hipotéziseket állítanak fel a véleménybefolyásoló képességre, sõt, a média hatalmi aktorként történõ viselkedésére vonatkozóan is.
A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI EGY MÉDIAFOGYASZTÁSI TIPOLÓGIA A DKMK Politikai Tagolódás 2003 Projekt keretében elvégzett empirikus adatfelvétel sem kifejezetten a média szerepének megragadására irányult, a rendelkezésre álló erõforrások korlátai miatt így csak szerény empirikus blokkal vállalkozhatott a téma érintésére. Elemzésünkben a limitált keretek szabta lehetõségek közül a médiafogyasztás és a politikai attitûdök, valamint a médiafogyasztási szokások és a társadalmi státushelyzet egyes mutatóinak összefüggéseit emeljük ki. Analízisünk célja, hogy egyfajta felülnézeti képet alkosson a választói attitûdöket megjelenítõ empirikus jellemzõk és a médiafogyasztás összefüggéseirõl, továbbá hogy megkíséreljen (egy konkrét kérdésre választ adni): a magyar média jelenlegi kínálati szerkezetével az élesen eltérõ választói attitûdök és preferenciák tükrében a plurális és elfogulatlan politikai tájékoztatás szervezeti rendszereként fogható-e fel, avagy inkább a választói tájékozódást nehezítõ, manipulatív szerepet betöltõ intézményrendszerként jelenik-e meg. Más nézõpontból: a média hazai intézményrendszere inkább a politikai tájékozódás demokratizálódását segíti elõ, avagy a politikai közélettel szembeni ambivalenciát és elidegenedést katalizálja?
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 389
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
389
A vizsgálatban a médiát érintõ empirikus blokkok jórészt a nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban szereplõ médiablokkokhoz hasonló struktúrát mutatnak. Ennek célja a metodikai kompatibilitás mellett a már bevált formulák alkalmazása volt. Az erõsen korlátos terjedelem miatt azonban a kutatás csak a médiafogyasztás legalapvetõbb strukturális jegyeinek feltárását tûzhette célul. Az elemzés ennek megfelelõen kezeli a survey empirikus információit. Az elvégzett adatfelvétel lehetõséget nyújt a médiafogyasztók politikai tagolódás alapján elkülönülõ szegmenseinek áttekintésére. Ennek a vizsgálódásnak a jelentõségét az a megfontolás adja, miszerint a framing, a témamegjelenítés környezeti meghatározottsága a befolyásoló hatást pszichológiai kontextusban fejti ki. E kontextus lényege, hogy a befolyásolás a kulturális normák, személyiségjegyek és szocializációs diszpozicionális hatások, politikai preferenciák meghatározottsága mellett érvényesül. Mindezek a faktorok teljes körûen természetesen nem ragadhatók meg egyetlen survey keretében, bizonyos elemek azonban önmagukban is szignifikáns összefüggéseket tárhatnak fel. A politikai tagolódás és médiafogyasztási szokások összefüggése vizsgálatának egyik eleme, a médiafogyasztás-blokk a tévénézési, rádióhallgatási és újságolvasási szokásokkal kapcsolatban tett fel kérdéseket, alapvetõen az egyes médiumok fogyasztásának gyakoriságát regisztrálva. A felállított elemzési modell elõször klaszteranalízis segítségével tett kísérletet a médiafogyasztási szokások alapján megkülönböztethetõ médiafogyasztói csoportok körülhatárolására. Az analízis eredményeként adódó végsõ klaszterközéppontok értékeit a függelék 1. táblázata mutatja be. A klaszteranalízis eredményeként meghatározott csoportok elnevezését a világos elkülöníthetõség igénye határozta meg, ennek következtében egyes csoportok elnevezése túlságosan éles határvonalakra utalhat. Fontos megjegyezni, hogy a csoportok elnevezése mögött a név által közvetített meghatározottságtól olykor lényegesen eltérõ inhomogenitás húzódik meg. Mindez nem változtat azon, hogy az egyes csoportok elnevezésével kifejezett jellemzõk általánosságban érvényesek az adott csoport tagjaira. A klaszteranalízis eredményeként megjelenõ csoportstruktúra a következõ képet mutatja:6
6
A klaszteranalízis részletesebb eredményeit, az egyes típusok konkrétabb tartalmi jellegzetességeit lásd a függelékben.
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 390
390
GAZSÓ TIBOR
1. táblázat Politikai médiafogyasztási profilok és gyakoriságuk (Klaszteranalízis eredménye, százalékban)
1. Hírinformációkat elutasítók
27
2. Kereskedelmi tv-nézõk
22
3. Abszolút tv-nézõk (minden csatornát rendszeresen nézõk)
20
4. Baloldali és liberális újságolvasók
10
5. Rádióhallgatók helyi lap olvasásával és MTV1-gyel
9
6. Jobboldali hírfogyasztók
5
7. Kereskedelmi tv-ket elutasító televíziós hírfogyasztók
4
8. Abszolút hírfogyasztók (mindenevõk)
3
A klaszteres médiafogyasztás struktúrájának értelmezéséhez fontos a csoportok meghatározó szociológiai jellemzõinek áttekintése. A szociodemográfiai változók és a politikai preferenciákra mutató változók markánsan elkülönülõ csoportjellemzõket jelenítenek meg. E jellemzõk meghatározó elemeit foglaljuk össze a következõ felsorolásban. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a csoportjellemzõk leírásában csak az értelmezési keret szempontjából releváns csoportsajátosságokat emeljük ki.
Hírinformációt elutasítók A csoport szembetûnõ jellegzetessége a 30 évnél fiatalabbak jelentõs felülreprezentáltsága ez a korcsoport teszi ki az elutasítók 30 százalékát. Nem meglepõ módon a politikai hírinformációk elutasítása a politika iránti nagyfokú érdektelenséggel párosul. Az elutasítók 48 százaléka egyáltalán nem érdeklõdik a politika iránt, további 35 százalékuk pedig legfeljebb csekély érdeklõdésrõl nyilatkozik. Az elutasítók csoportjában mindemellett semmilyen szignifikáns eltérés nem mutatkozik a pártpreferenciák szerinti teljes sokaságra jellemzõ megoszláshoz képest, egyedül a bizonytalan pártpreferenciájúak csoportjának enyhe felülreprezentáltsága tûnik ki, de ez nyilvánvaló összefüggésben áll az alacsony politikai érdeklõdéssel, gyenge
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 391
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
391
participációval. A vizsgálat elvégzésének idõpontjában a mintasokasághoz viszonyított 26 százalékos aránnyal ez volt a legnagyobb létszámú fogyasztói szegmens.
Kereskedelmi tv-nézõk Ez a szegmens 22 százalékos arányt képvisel a vizsgált sokaságban. Ebben a csoportban a nõk aránya a lakossági átlaghoz képest magasabb, ám ennél is fontosabb szociodemográfiai sajátosság a falusi népesség kiugróan magas felülreprezentáltsága: a mintaátlaghoz képest mintegy 56 százalékkal magasabb a falusi lakosok aránya. További fontos jellemzõ a sajátos regionális meghatározottság. A csoport tagjainak 61 százaléka a gazdaságilag relatíve fejletlen régióként definiálható Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld területén él, miközben e három régió teljes sokasághoz viszonyított lakosságaránya mindössze 41 százalék. Korcsoportok szerinti megoszlást tekintve ez a csoport a minta egészéhez képest nem mutat eltérést, ugyanakkor az iskolai végzettség dimenziójában ismét kiugróan nagy eltérés mutatkozik, méghozzá az alacsony legfeljebb 8 általános vagy szakmunkásképzõ végzettségûek magasabb aránya miatt. A csoport tagjainak 60 százaléka a két legalsó társadalmi osztályba sorolja magát, miközben a minta egészét tekintve az ide sorolhatók aránya 44 százalék.
Abszolút tv-nézõk (minden tv-csatornát több-kevesebb rendszerességgel nézõk) A szegmens a vizsgált sokaság 20 százalékát teszi ki. Ebben a csoportban négy, az alapsokasághoz képest eltérõ megoszlási dimenzió mutatkozik. Egyfelõl enyhén, de szignifikáns mértékben magasabb a férfiak és alacsonyabb a nõk aránya. Másfelõl magasabb a nagyvárosokban és Budapesten élõk aránya. Harmadrészt ennél a csoportnál szignifikáns eltérések adódnak a pártpreferenciák szerinti megoszlásban: a mintaátlaghoz képest nagyjából 20 százalékkal alacsonyabb a Fidesz támogatóinak és 20-22 százalékkal magasabb az MSZP szavazóinak aránya. A pártpreferenciák mögött meghúzódó finomabb árnyalatú baloldalijobboldali önbesorolás szerinti megoszlás is figyelemre érdemes képet mutat. Az önmagukat balközép és szélsõbal pozícióba sorolók aránya együttesen kiugró mértékben, 45 száza-
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 392
392
GAZSÓ TIBOR
lékkal haladja meg a mintaátlagot. Negyedrészt az életkor szerinti megoszlást tekintve a 3045 év közöttiek aránya a mintaátlaghoz képest 40 százalékkal alacsonyabb, miközben a 4560 év közöttiek aránya a mintaátlaghoz képest mintegy 25 százalékkal magasabb.
Baloldali és liberális újságot olvasók csoportja A szegmens vizsgált sokasághoz viszonyított aránya 10 százalék. A csoport feltûnõ jellemzõje a budapesti lakosok mintegy 65 százalékos felülreprezentáltsága a falusiak mintaátlaghoz viszonyított arányának mintegy 20-25 százalékos elmaradása mellett. A korösszetétel szerinti megoszlást tekintve a 3044 évesek csoportja emelkedik ki, a 1829 évesek aránya a mintaátlaggal megegyezik, a 44 évnél idõsebbek körében pedig a balliberális újságolvasó- típusú médiafogyasztók aránya a mintaátlaghoz képest alacsonyabb.
Rádióhallgatók helyi lap olvasásával és MTV1-gyel A szegmens vizsgált sokasághoz viszonyított aránya 9 százalék. Ezt a csoportot már az elnevezésbõl is következtethetõ módon túlnyomó részben községi, illetve kisvárosi választók alkotják, õk együttesen a csoport 80 százalékát teszik ki. A csoport 54 százaléka 60 évnél idõsebb, szintén 54 százalékuknak csak legfeljebb elemi vagy 8 általános iskolai végzettsége van, viszont a politika iránti érdeklõdést tekintve nem mutatnak szignifikáns eltérést a mintamegoszláshoz képest. A csoport a pártpreferenciák tekintetében sem mutat a mintamegoszláshoz képest eltérést, egyetlen kivétellel, ugyanis ebben a körben az SZDSZ támogatottsága ebben a csoportban gyakorlatilag nem jelenik meg.
Jobboldali hírfogyasztók A szegmens aránya 5 százalék. A jobboldali hírfogyasztók körében mérsékelten, de szignifikánsan magasabb a férfiak aránya a mintaátlaghoz képest. A csoport legkiugróbb jellemzõje a lakóhely szerinti megoszlásban mutatkozó különbség. A mintaátlagként szereplõ 18 százalékhoz képest 42 százalék
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 393
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
393
a budapestiek aránya, miközben a községi lakosok aránya a mintaátlag 37 százalékhoz képest mindössze 16 százalék. A lakóhely településtípusa szerinti sajátos strukturálódás nyilvánvalóan erõs összefüggésben áll a jobboldali hírfogyasztók által preferált csatornák eltérõ vételi lehetõségeivel, számos vidéki településen ugyanis ezek a csatornák nem foghatók. További markáns különbséget jelenít meg a diplomások mintaátlaghoz viszonyított több mint háromszoros reprezentációja: a jobboldali hírfogyasztók 37 százaléka rendelkezik felsõfokú végzettséggel. Mindezek után már természetesnek tûnik, hogy a csoportban kiemelkedõen magas, 60 százalék a politika iránt jelentõsen, vagy nagymértékben érdeklõdõk aránya, szemben a mintaátlag 29 százalékkal. A csoport tagjainak 68 százaléka az adatfelvétel idején a Fideszre szavazott volna, az MSZP-t mindössze 5 százalékuk támogatta, 9 százalékuk eltitkolta pártpreferenciáját, 10 százalékuk pedig bizonytalan volt a támogatandó pártot illetõen. 91 százalékuk a baljobb orientációt jelképezõ skálán a középértéktõl jobbra helyezte el magát, a liberáliskonzervatív tengelyen a középértéktõl a konzervatív irányba esõ szakaszra helyezte magát 69 százalék. További lényeges jellemzõ, hogy a csoport tagjainak együttesen 56 százaléka a közép- és felsõközép osztályba helyezte magát, szemben a mintaátlag 30 százalékával.
Kereskedelmi tv-ket elutasító televíziós hírfogyasztók A szegmens aránya 4 százalék. A lakóhely szerinti megoszlásban enyhe budapesti felülreprezentáltság jelenik meg a falu alulreprezentáltságával szemben. A csoportban a mintaátlagnál lényegesen alacsonyabb a 3044 évesek aránya, a 4560 év közöttiek jelentõs, továbbá a 60 évnél idõsebbek mérsékelt, de szignifikáns felülreprezentáltsága mellett. Az iskolai végzettség szerinti megoszlást tekintve az alacsony végzettségi kategóriák a mintaátlaggal egyezõ megoszlást mutatnak, a diplomások aránya mintegy 50 százalékkal magasabb, a középfokú végzettségûeké pedig 20 százalékkal alacsonyabb a mintaátlaghoz képest. Egyéb vonatkozásban a csoportot reprezentáló alacsony elemszám miatt nem lehet releváns megállapításokat tenni.
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 394
394
GAZSÓ TIBOR
Abszolút politikai hírfogyasztók szegmensadók nézõi Rendkívül kicsi, mindössze a vizsgált sokaság 3 százalékát reprezentáló csoportról van szó. Emiatt szociodemográfiai jellemzõinek részletesebb behatárolására nincs mód. A szegmens markáns jellemzõje mindazonáltal, hogy tagjai az összes többi csoporthoz képest több forrást vesznek igénybe politikai tájékozódás céljából a rendelkezésre álló médiakínálatból a televíziókat éppúgy beleértve, mint a rádiót vagy a politikai napilapokat, de a televíziós csatornák tekintetében elsõsorban a szegmensadókat (Hír Tv, MTV2, Duna Tv, ATV) preferálják. Lényeges tehát, hogy a fenti tipológia nem húz abszolút határokat az egyes elkülönített csoportok körül. Vagyis például a baloldali és liberális újságokat olvasók csoportja sem kizárólag baloldali és liberális orientációjú napilapokból szerzi értesüléseit a politikai és a közélet világáról, hanem emellett idõnként más lapokat is kézbe vehet és fõként televíziót is nézhet, rádiót hallgathat de mindezeket lényegesen alacsonyabb gyakorisággal, mint ahányszor megszokott napilapjaihoz fordul. Ugyanígy az abszolút tv-nézõk csoportja sem csakis televíziót néz, hanem más médiumokhoz is fordul, csak éppen azokat nagyságrenddel alacsonyabb gyakorisággal veszi igénybe, mint a kereskedelmi televíziókat. Tiszta csoportokra épülõ tipológia tehát az empirikus adatok alapján nem rajzolható fel, de ez a gyakorlati megközelítés és az egyéb forrásokból rendelkezésre álló empirikus adatok alapján sem várható el.
MÉDIASZERKEZET, MÉDIAPIAC ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Az elõzõekben összefoglalt fogyasztási csoportok rajzolják ki tehát azt a médiafogyasztási makrotipológiát, amely az adatfelvétel idõszakában a magyar választói népességet jellemezte. Kérdés, hogy ez a tipológia mit mond a média társadalmi szerepérõl, közelebbrõl pedig a választói magatartásra gyakorolt esetleges hatásairól. Önmagában természetesen semmit. Ahhoz, hogy a médiahatások és a választói magatartás összefüggéseit megközelíthessük, köztes elemként be kell iktatnunk a magyarországi médiakínálat rövid áttekintését. A rendszerváltás óta eltelt tizenöt év során a választók médiafogyasztási szokásaiban gyökeres változások következtek be, amelyek már a kilencvenes évek legelején kezdetüket vették. Egyrészt nagymértékben csökkent
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 395
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
395
a nyomtatott média olvasottsága, példányszáma, végsõ soron a társadalmi diskurzusra gyakorolt hatása. Ezzel párhuzamosan viszont folyamatosan növekedett az elektronikus média szerepe a politikai és közéleti tájékozódás terén. Ennek a folyamatnak 1997-ben mintegy lökést adott az országos sugárzású kereskedelmi televíziózás megindulása, amely még az elektronikus média szegmensében is további differenciálódáshoz, a csatornák nézettségi adatainak, reklámpiaci részesedésének, összességében társadalmi súlyának gyökeres átrendezõdéséhez vezetett. Magyarország az ezredfordulóra a különféle forrású és eltérõ megbízhatóságú statisztikák immár egybehangzó adatai szerint a világ élvonalába küzdötte fel magát a lakosság körében a televíziónézésre fordított idõ tekintetében. A médiafogyasztási szokások átrendezõdése azonban távolról sem eredményezte a nyomtatott média kiszorulását a társadalmi és politikai közéletrõl szóló információk tematizálásából. A print média tematizációs hatása továbbra is igen erõsen érvényesült, méghozzá sajátos módon: a vonatkozó empirikus kutatások alapján a televíziók és a nyomtatott média, valamint egyes kereskedelmi adók között sajátos tematizációs szinergiák figyelhetõk meg.7 E szinergikus kapcsolatok legalapvetõbb érvényesülési módja a referenciakapcsolat folyamatos fenntartása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az elektronikus médiumok politikai és közéleti tájékoztató mûsoraikban szisztematikusan hivatkozási forrásként, referenciaként szerepeltetik a nyomtatott média meghatározott orgánumait. A print média egyre fogyatkozó példányszámai mellett ez a megoldás képes a lapok közbeszéd-befolyásoló képességét mesterségesen fenntartani olyan módon, hogy jól átgondolt percepciós modellek alapján konfigurálja a referenciaszerepek kiosztását, és a témavezetést ennek a kvázi együttmûködésnek a keretében oldja meg. Jóllehet e modell körvonalait a médiaelemzés empirikus adatai tisztán kirajzolják, a médiafogyasztók közvetlen percepcióiban ez a szinergikus kapcsolat nem feltétlenül jelenik meg. Ennek megragadására az elmúlt években történtek ugyan empirikus kísérletek, amikor kvantitatív és kvali7
A Századvég Politikai Elemzések Központja Médiamûhelyének 2003. január óta folyamatosan végzett követéses vizsgálatai az elektronikus médiumok és a nyomtatott sajtó két jól körülhatárolható csoportjának sajátos, szinergikus tematizációs együttmozgására utaló jeleket mutatják. Az MTV, a két országos sugárzású kereskedelmi televízió (MTM-SBS TV2 és RTL Klub), az ATV, a Klubrádió, a Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, 168 Óra és Heti Világgazdaság alkotják a követéses empirikus adatok alapján az egyik csoportot, míg a másik a Hír Tv-t, a Magyar Nemzetet és a Heti Választ foglalja magába. A vizsgálatok szerint a tematizációs együttmozgás az elsõ csoportban lényegesen szorosabb a második csoporthoz képest, amelynél egyes idõszakokban a tematizációs szinergia a kimutatható szint alá is csökken.
7-fejezet.qxd
396
5.10.05
12:19
Page 396
GAZSÓ TIBOR
tatív vizsgálatok a médiumok politikai kötõdésére, irányultságára vonatkozó választói véleményeket, percepciókat tudakolták, ám ezek a módszerek alkalmatlanok voltak a percepciók mélyebb rétegeinek megragadására. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a média feltételezett véleménybefolyásoló szerepérõl, a véleménybefolyásolásra irányuló feltételezett intenciókról a rendszerváltás óta eltelt másfél évtized során számtalan vélemény látott napvilágot, ám ezek a vélemények különösen a médiaháború névvel jelzett idõszakban leginkább politikai kötõdésû agendák mentén alakultak. A választói magatartás és a média viszonyrendszerét tekintve sajnálatos módon máig nem kezdõdött meg a hazai médiaszerkezet, a médiapiac, illetve annak kínálati oldala és a fogyasztói igények közötti kapcsolat tárgyszerû, tudományos igényû elemzése és értékelése. Holott egy ilyesfajta áttekintés minden bizonnyal jelentõs mértékben hozzájárulhatna a magyar választói magatartás egyes sajátosságainak mélyebb, részletekben gazdagabb megismeréséhez. A magunk részérõl a rendelkezésre álló empirikus információk szabta keretek között most csak arra tehetünk kísérletet, hogy a magyar médiaszerkezet fogyasztási szempontból meghatározott tagolódása alapján megkíséreljük annak becslését, hogy a választói vélemények milyenfajta médiahatások érvényesülése mellett alakulhatnak. A DKMK Politikai Tagolódás 2003 vizsgálat adatainak feldolgozásában annak a kutatásnak az eredményeit is integráljuk, amely a 2004-es év egészét átfogó idõszak összes televíziós hírmûsorának, valamint politikai és közéleti magazinmûsorainak érintésével a vélemények megjelenésének esélyegyenlõségét, illetve a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának mértékét vizsgálta.8 Az ennek során elvégzett analízis kimutatta, hogy a két legnézettebb kereskedelmi televíziós csatorna és a Magyar Televízió hírmûsorai a kiegyensúlyozatlan, szisztematikusan elfogult politikai és közéleti tájékoztatás egyértelmû jeleit hordozzák, miközben ezek a hírmûsorok alkotják a magyar választóközönség túlnyomó többségének politikai és közéleti tájékozódási forrását. Az elemzés további menetében tehát arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a politikai tájékozódás mainstream forrásainak magyarországi kínála8
A vizsgálat az ORTT Mûsor-szolgáltatási Alap megbízásából készült. Az elemzés a 2004. január 1. december 31. közötti idõszakot fogta át. Az elemzés során a vizsgált idõszak összes, földi sugárzással vagy kábelen, mûholdon történõ terjesztéssel országos kiterjedéssel fogható rádió- és televízióadásának hírmûsorait, közéleti és politikai magazinmûsorait vetette meghatározott protokoll szerinti tartalmi és kontextuális elemzés alá. A vizsgálati jelentés szerzõi jogai a Mûsor-szolgáltatási Alap tulajdonában vannak, így a jelentésbõl nincs módunk részleteket idézni, ezért jelen tanulmányban csupán az elvégzett vizsgálat általános tapasztalatait foglalhatjuk össze.
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 397
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
397
tát a politikai orientációk tekintetében erõteljes kiegyensúlyozatlanság jellemzi. E kiegyensúlyozatlanságnak vizsgálatunk szempontjából csak a médiatartalom minõségi és mennyiségi jegyeit tekintve van jelentõsége, az egyes médiumok tulajdonosi körére, a gazdasági-politikai networkben elfoglalt pozícióira vagy egyéb, a politikai kötõdés hátterére vonatkozó adatok és feltevések kívül esnek elemzésünk tárgyán. Az elektronikus médiumok politikai hírmûsorainak fogyasztására vonatkozó válaszok alapján a kérdés a következõ lépésben az, hogy ezek a médiumok ténylegesen milyen szerepet játszanak a választók mindennapi tájékozódásában. A DKMK politikai tagolódás 2003 vizsgálatban szereplõ médiafogyasztási kérdésblokk adatai lehetõvé teszik, hogy a többdimenziós skálázás módszerével térben ábrázolhassuk az egyes médiumok hírmûsorainak fogyasztási adataiból kirajzolódó struktúrát. A közérthetõbb magyarázó keret érdekében a lehetõ legegyszerûbb módon, kétdimenziós koordinátarendszerben képeztük le az egyes csatornák, illetve mûsorok pozicionális struktúráját. A kapott kétdimenziós modellt az 1. ábra mutatja be. 1. ábra Elektronikus médiumok, illetve azok egyes mûsorainak elhelyezkedése kétdimenziós térben Euclideans distance model 1,0
a1.2 mtv2 a1.6 atv
0,5
a1.3 duna
a1.5 rtl
a1.7 hir 0,0
a1.4 tv2 a1.8 este
0,5
a1.1 mtv1
a2.3 megb a2.2 vas a2.1 kos
1,0 1
0
1
2
7-fejezet.qxd
398
5.10.05
12:19
Page 398
GAZSÓ TIBOR
A koordinátarendszer vízszintes tengelye a nézettséget, illetve hallgatottságot jeleníti meg. Az adatok egyértelmûen jelzik, hogy a politikai hírmûsorok nézettsége-hallgatottsága alapján a médiumok két, élesen elkülönülõ csoportba sorolhatók. Az egyik csoportot a három országos földi sugárzású csatorna, az RTL Klub, a TV2 és a Magyar Televízió 1-es csatornája alkotja. A magyar választók médiafogyasztási szokásait tekintve tehát valóban ez a három televízió alkotja az elektronikus nagymédiát. Az összes többi televízió és rádió a függõleges tengely bal oldalán helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy ezek nézettsége vagy hallgatottsága nagyságrendekkel alacsonyabb a nagymédiához képest. A kétdimenziós modell érzékletesen szemlélteti, hogy a magyar választók körében a legnézettebb politikai hírforrás az RTL Klub, míg a legkevésbé nézett a Hír Televízió hírmûsora. A függõleges tengely mentén kialakult megoszlás elsõdlegesen a vizuális-auditív jelleg szerint differenciálja a médiumokat, emellett azonban a választók médiafogyasztási szokásai alapján három markánsan elkülönülõ csoportot jelenít meg. Egyrészt a politikai hírmûsorok alapján külön csoportot képez az RTL Klub, a TV2 és az MTV1, és mindezek mellett a Hír Tv is megjelenik ebben a csoportban. (Az Este címû mûsor az MTV adása, így nem jelenít meg külön médiumot.) Ha funkcionális célzattal kívánnánk definiálni ezt a csoportot, azt mondhatnánk, hogy a magyar választók többsége számára ezzel a négy csatornával, illetve ezek hírmûsoraival azonos a politikai tájékoztatás fõsodra. Másként kifejezve: az a mainstream hír, ami ezekben a televíziókban, vagy ezek hírmûsoraiban megjelenik. Kiemelendõ azonban, hogy e csoportban a nézettség tekintetében nagymédiának tekintett három csatorna mögött messze elmarad a Hír TV nézettsége. Ez a körülmény a Hír Tv sajátos médiapiaci helyzetére utal. A csatorna valójában szegmens televízió, amely viszont a választók politikai és közéleti tájékozódási szokásait tekintve élesen elkülönül mind a rádióadóktól, mind az egyéb, ám szintén kábel terjesztésû televízióktól. Valószínûsíthetõ, hogy ehhez az elkülönüléshez a csatorna nevének percepciós hatása is hozzájárulhat, hiszen a név egyértelmûen hírforrásként jelöli meg a médiumot, míg más televízióknál a nézõk zöme minden bizonnyal inkább más mûsortípusokra asszociál. További másik csoportot alkotnak a vizsgálatba került rádióadók, a Kossuth rádió és a Klubrádió (illetve ezeknek az adóknak két mûsora, a Vasárnapi Újság és a Megbeszéljük). A harmadik csoport pedig a csak bizonyos kábeltelevíziós hálózatokon, ezért korlátozott vételkörzetben fogható
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 399
399
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
médiumokat foglalja keretbe. E médiumokat fogyasztói közönségük sajátos összetétele miatt egyértelmûen szegmensmédiumoknak tekinthetünk. A nézettségi mutatók alapján ez utóbbi csoportban is felbukkan a Hír Tv, emellett itt jelenik meg a Magyar ATV, a Duna vV, valamint a Magyar Televízió 2-es csatornája is. Az elõzõekben összefoglalt megoszlás érvényességét támasztja alá egy másik statisztikai módszer, a faktoranalízis segítségével készített elemzés is. Az ennek alapján megjelenõ modell 63 százalékos magyarázó erõvel bír és három,9 egynél nagyobb saját értékkel rendelkezõ faktort jeleníti meg (2. táblázat). A faktorsúlyok alapján gyakorlatilag a többdimenziós skálázás eredményeként kapott modellel megegyezõ struktúra rajzolódik ki. 2. táblázat Az elektronikus médiumok, illetve egyes konkrét mûsoraik tagozódása (Faktoranalízis, varimax rotálás)
1. faktor (szegmens tv-k) Duna Tv
0,82
Magyar ATV
0,78
MTV2
0,73
Hír Tv
0,68
2. factor (rádiók)
3. faktor (országos sugárzású tv-k)
Este Vasárnapi Újság
0,81
Kossuth Rádió
0,76
Megbeszéljük
0,56*
RTL Klub
0,78**
TV2
0,75
MTV1
0,42
* Negatív faktorsúllyal a kereskedelmi tv-k. ** Negatív faktorsúllyal a Hír Tv és a Vasárnapi Újság.
9
Varimax rotációt követõen.
7-fejezet.qxd
400
5.10.05
12:19
Page 400
GAZSÓ TIBOR
Az empirikus analízis alapján nyilvánvaló tehát, hogy a magyar választók túlnyomó többsége számára az országos földi sugárzású televíziók köre a politikai és közéleti tájékozódás fõ forrása, ez tehát a nagymédia. E körülmény ismeretében viszont a választói vélemények alakulására gyakorolt médiahatást tekintve már konkrét valószínûségi megállapítások tehetõk. Elõször is, ha a nagymédia hírmûsoraiban nem érvényesülnek a kiegyensúlyozott, elfogulatlan tájékoztatás kritériumai, miközben a magyar választók túlnyomó többsége elsõsorban, vagy legalábbis meghatározó mértékben innen szerzi politikai és közéleti információit, akkor valószínûsíthetõ, hogy a választóközönség jelentõs részét érõ manipulatív hatások valamiképp érvényesülnek a választói vélemények alakulásában is. Hogy ez a manipulatív hatás konkrétan miként, milyen eredõkkel és milyen manipulációs módszerek révén jut érvényre, az már messze meghaladja egy kvantitatív vizsgálat kereteit és lehetõségeit. A manipulatív hatás érvényesülésének valószínûségét azonban az egybevetett empirikus analízisek eredményei alátámasztják. Ez a körülmény számos, egymástól függetlenül is hatást gyakorló okra vezethetõ vissza. Ezek közül mi azokat emelnénk ki, amelyek befolyásolása, módosítása gyakorlati lehetõségként adódik a politikai döntéshozatal dimenziójában. Elõször is, a magyarországi médiaszerkezet egyértelmûen torz abban a vonatkozásban, hogy a közszolgálati média intézményrendszere folyamatosan alulfinanszírozott, a kereskedelmi médiumokkal versenyképtelen intézményi rendszerben és finanszírozással mûködik. A mûködés keretfeltételeit ezenfelül meghatározza a finanszírozás és politikai felügyelet jellegébõl adódó hatalomvezérelt mûködés. Ennyi teherrel a hátán a közszolgálati televízió egyrészt képtelen ellátni a kiegyensúlyozott tájékoztatás feladatait, másrészt a nézettségért folyó versenyben sem képes a kereskedelmi televíziók eredményeit megközelíteni. Ebbõl mindjárt következik egy másik lényeges összefüggés, nevezetesen az, hogy a televíziós csatornák nézettsége sajátos módon befolyásolja a politikai-közéleti tájékozódás irányát. A nézõk zöme azokon a csatornákon tekinti meg a hírmûsorokat is, amelyeken kedvenc szórakoztató mûsorait nézi. Az általános nézettségi rangsorban elfoglalt magasabb pozíció és a nézõk hírfogyasztásában játszott szerep pozitív irányú, szoros asszociációban áll egymással. Ennek szemléltetésére elegendõ áttekintenünk a 3. táblázatot, amely a klaszterelemzés eredményeként adódó médiafogyasztási csoportok hírfogyasztási szokásait mutatja a három földi sugárzású országos televíziócsatorna, az RTL Klub, a TV2 és az MTV1 vonatkozásában. A megoszlási
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 401
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
401
adatokból egyértelmûen kitûnik, hogy a televíziós piacot vezetõ RTL Klub a televíziós hírmûsorok területén is vezetõ pozícióban van, méghozzá majdnem minden fogyasztói csoportban megelõzve két versenytársát, miközben a táblázat azt mutatja, hogy a fogyasztói csoportok zöme még mindig a híradó-ként nézi az MTV1 hírmûsorait. A piac tehát átformálja a hírfogyasztási szokásokat azzal, hogy a kereskedelmi tv-k a mûsorkínálat eltérõ jellemzõivel magukhoz húzzák a hírfogyasztókat a közszolgálati médiumoktól. Ha a receptet egyszerû nyelvezetre lefordítjuk, azt mondhatjuk, elegendõ egy erõs szórakoztató programszegmenssel megjelenõ kereskedelmi tv-t csinálni ahhoz, hogy néhány év múlva ez a csatorna váljon a hírfogyasztás vezetõ médiumává. A hírfogyasztás kontrollja ettõl kezdve a kereskedelmi televízió tulajdonosainak kezében van. 3. táblázat A három földi sugárzású televíziócsatorna híradását mindennap vagy hetente több alkalommal nézõk aránya az egyes fogyasztási csoportokban (%) 1. hírinformációkat elutasítók
2. kereskedelmi tvnézõk
3. abszolút tv-nézõk (minden csatornát rendszeresen nézõk)
4. baloldali és liberális újságolvasók
5. rádióhallgatók helyi lap olvasásával és MTV1gyel
6. jobboldali hírfogyasztók
7. kereskedelmi tv-ket elutasító televíziós hírfogyasztók
8. abszolút hírfogyasztók (mindenevõk)
MTV1 Hetente többször
8
28
33
29
28
32
22
33
Mindennap
4
53
54
25
43
37
55
57
TV2 Hetente többször
21
26
28
33
24
22
14
38
Mindennap
15
70
60
51
37
12
9
47
RTL Klub Hetente többször
22
23
23
28
25
22
22
37
Mindennap
22
69
68
58
38
19
22
55
7-fejezet.qxd
402
5.10.05
12:19
Page 402
GAZSÓ TIBOR
Mindezek az összefüggések arra irányítják a figyelmet, hogy egyrészt még ma sem lenne reménytelen egy hiteles, kiegyensúlyozott tájékoztatást biztosító közszolgálati csatorna felépítése, hiszen jóllehet az MTV1 a televíziós hírpiacon már elvesztette vezetõ pozícióját, még mindig jelentõs választói tömegek fordulnak napi rendszerességgel ehhez a forráshoz politikai-közéleti információkért. Más kérdés, hogy a már hivatkozott médiaelemzés szerint az MTV1 hírszerkesztési gyakorlata is súlyos problémákat mutat a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményeit tekintve, a közlés manipulációja a 2004-es év idõszakában folyamatosan kimutatható volt. Talán épp az MTV1 hírmûsorainak magas nézettsége világít rá legjobban a magyar politikai és közéleti tömegtájékoztatás monolit struktúrájára. A helyzet úgy fest, hogy akarva vagy akaratlanul a magyar választók többsége abból a három forrásból szerzi be legnagyobb gyakorisággal napi politikai és közéleti információit, amely az erre vonatkozó elemzések szerint folyamatosan eltér a plurális és elfogulatlan politikai és közéleti tájékoztatás alapvetõ kritériumaitól, összességében alapvetõen sokkal inkább a nézõk véleményének formálását célozza, semmint tájékozódásukat segíti. Fontosnak tartjuk itt megjegyezni, hogy a média manipulációs szerepérõl folytatott diskurzusok egy sajátos iránya mintegy érdemként, pozitív konstrukcióként kezeli a médiamanipulációt. A magunk részérõl úgy gondoljuk, hogy a média manipulációs potenciálja bizonyos célkitûzések tekintetében valóban felfogható pozitív adottságként, lehetõségként is. Gondoljunk csak például arra, hogy egy választási kampány során a kampánymenedzsment számára milyen fontos lehet a megfelelõ manipulációs képességeket birtokló média kontrollja. Ettõl a funkciótól azonban megítélésünk szerint élesen el kell különíteni a média politikai és közéleti tömegtájékoztató funkcióját. Nem tartjuk szerencsésnek a folytonosan emlegetett BBC-charta idézését, annál is inkább nem, mert a BBC One adását például az iraki háborúhoz kapcsolódó tájékoztatás miatt számos, éppen a manipulációt kifogásoló kritika érte. Ettõl függetlenül a kiegyensúlyozott, objektív, hiteles tájékoztatás kritériumrendszere, illetve a kritériumok betartása és betartatása elengedhetetlen ahhoz, hogy a média ne a választók közélettel szembeni bizalmatlanságát és elidegenedését gerjessze, hanem valóban kognitív segítséget nyújtson a politikai közélet kérdéseivel kapcsolatban a választók számára. A jelenlegi helyzetben a magyar nagymédia ennek a követelménynek nem tesz eleget, és ez végsõ soron arra a következményre vezethet, hogy a választói vélemények sajátos befolyásolása, a témavezetés, a témák megje-
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 403
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
403
lenítése, a tartalmi és kontextuális manipulációk révén maga a társadalmi közbeszéd is befolyásolható. Ha úgy tetszik, a jelenlegi magyar médiakínálati és médiafogyasztási szerkezetben a média elvileg minden további nélkül képes lehet arra, hogy a közbeszédet akár tartósan is eltérítse bizonyos elitcsoportok érdekei szempontjából kényelmetlen agendáktól. Az ebbõl adódó következtetések azonban már túlságosan messzire vezetnének az elvégzett vizsgálat célkitûzéseihez képest. Mindezek alapján leginkább azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy a magyar média kínálati szerkezete és a választók médiafogyasztási szokásai együttesen olyan teret strukturálnak, amelyben nem tekinthetõ biztosítottnak a választók számára a kiegyensúlyozott, objektív, a politikai és közéleti információkhoz való hozzáférés egyenlõ esélye. A rendszerváltás óta ebben a témakörben elvégzett vizsgálatok azonban nem nyújtanak elegendõ empirikus tartalmat a probléma mélyebb feltárásához, tudományos igényû megismeréséhez. Éppen ezért a téma kutatásának elmélyítésére, kiterjesztésére lenne mielõbb szükség, legalábbis ha a média közösségformáló szerepét, jelentõségét egy kicsit is komolyan vesszük. Annál is inkább, mert a kérdés ma már sokkal inkább a magyar társadalom újratermelõdésének meghatározó kérdései körül folyó vagy inkább sajnálatos módon elmaradó diskurzusokat érinti, végeredményben pedig a magyar társadalom és gazdaság nemzetközi színtéren mérhetõ versenyképességét befolyásolja. A média társadalmi szerepe, felelõssége és feladata ezért már távolról sem elvont akadémiai, és fõként nem szakmai kérdés, hanem a magyar társadalom egyik kiemelt, átfogó stratégiai kérdésköre.
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
404
Page 404
GAZSÓ TIBOR
FÜGGELÉK 1.táblázat Politikai médiafogyasztási profilok (A nem hierarchikus klaszteranalízis, a klaszterek az output-mátrix eredeti sorrendjében, sztenderdizált pontszám-átlagok)
7-fejezet-fekvı.qxd
5.10.05
12:20
Page 404
FÜGGELÉK 1. táblázat
Politikai médiafogyasztási profilok
(A nem hierarchikus klaszteranalízis, a klaszterek az output-mátrix eredeti sorrendjében, sztenderdizált pontszám-átlagok)
Klaszter10
Kossuth rádió
0,22
0,37 0,44 0,04
1,69
1,79
1,21
0,62
0,29 0,23 0,42
0,50
0,41
RTL Klub
1
0,24 0,13 0,24 0,16
2
1,01 0,31 0,37 0,68
Magyar ATV
Hír Tv
VasárNapi Megbenapi Gazdaszéljük Újság ság
Blikk
MaMagyar gyar Metro Hírlap Nemzet
Népszava
Népszabadság
Helyi lap
0,05
0,48
0,24
0,22 0,33
0,13
0,25
0,44
0,32
0,00
0,03
0,30
0,29 0,03
0,19
0,26
0,07
3
0,66
1,07
1,18
0,38
0,43
1,22
1,23
1,31
1,05
1,00
1,75
0,02
0,36
2,33
1,05
0,92
1,90
1,28
0,66
4
0,08
0,27
0,30
0,33
0,33
0,16
0,10
0,01
0,16
0,15
0,04
0,10
0,57
0,72
0,46
0,91
0,53
2,35
0,35
5
0,19
0,40
0,83 0,67
0,66
0,56
1,46
0,44
0,41
0,85
0,11
0,01
0,42
0,15
3,24 0,02
0,02
0,20
0,41
6
0,58
1,03
1,05
0,48
0,48
1,14
0,82
0,57
0,03
0,04
0,02
0,15
0,06
0,21
0,28 0,04
0,02
0,25
0,13
7
0,45
0,35 0,10 1,08
0,67
0,24 0,11
0,26
0,14
0,08
0,15
0,17
0,16
4,17
0,45
0,73
0,12
0,29
8
0,48 0,88 0,81
0,80 0,74 0,26
0,21
0,40
0,30
0,03
0,02
0,27
0,33 0,33
0,24
0,27
0,11
0,64
0,49
0,82
A klaszterek elnevezése a tanulmány 1. táblázatában közölt nevek és gyakorisági sorrend alapján: 1. klaszter rádióhallgatók helyi lap olvasásával és MTV1-el (5. hely), 2. klaszter hírinformációkat elutasítók (1. hely), 3. klaszter abszolút hírfogyasztók (mindenevõk) (8. hely), 4. klaszter baloldali és liberális újságolvasók (4. hely), 5. klaszter jobboldali hírfogyasztók (3. hely), 6. klaszter abszolút tv-nézõk (minden csatornát rendszeresen nézõk) (3. hely), 7. klaszter kereskedelmi tv-ket elutasító liberális hírfogyasztók (7. hely), 8. klaszter kereskedelmi tv-nézõk (2. hely).
404
10
Duna Tv
Este
TV2
MTV1 MTV2
7-fejezet.qxd
5.10.05
12:19
Page 405
TÁMASZ VAGY AKADÁLY? A MÉDIA SZEREPE A VÁLASZTÓK POLITIKAI
405
Irodalom Bennett, W.: The Media and Democratic Development: The Social Basis of Political Communication. In Patrick H. ONeil ed., Communicating Democracy: The Media and Political Transitions. Lynne Reiner, 1998. Bowen, L.Stamm, K.Clark, F.: Television Reliance and Political Malaise. Journal of Broadcasting and Electronic Media, 2000. 44 (1) 115. Lazarsfeld, P. F.Merton, R. K.: Mass Communication, Popular Taste and Organized Social Action. In: Rosenberg, B.White, D.M., (eds.): Mass Culture, NewYork, 1957, Free Press, 457473. Newton, K.: Mass Media Effects: Mobilization or Media Malaise? British Journal of Political Science, 1999. 29, 577599. Norris, P.: Does Television Erode Social Capital? A Reply to Putnam. PS Political Science and Politics, 1996. XXIX: 474480. Putnam, R. D.: Tuning, Tuning Out: The Strange Disappearance of Social Capital in America. PS Political Science and Politics, 1995. XXVIII: 664683.
