Gazdag papa befektetési tanácsai

Róbert T. Kiyosaki és  Sharon L. Lechter

Gazdag papa  befektetési tanácsai Mibe fektetnek a gazdagok, amibe  a szegények és a középosztálybeliek nem fektetnek be?

A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás: Róbert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter, C. P. A.: Rich Dad's Guide To Investing — What The Rich Invest In, That  The Poor and Middle Class Do Not! Warner Books, 2000 Fordította:  Meskó Krisztina Szakmailag lektorálta: Sallay Katalin ISBN 963 9197 77 7

Copyright © 2000 by Róbert T. Kiyosaki Published by arrangement with GoldPress, Inc. All rights reserved Hungarian translation © 2001 Meskó Krisztina Minden jog fenntartva, beleértve a  sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió­ és  tévéadás jogát, az egyes fejezetekre is. Kiadja: Bagolyvár Könyvkiadó Felelős kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatója Budapest, 2001

Tartalom

Köszönetnyilvánítások 7 Egy apa befektetési tanácsai Bevezető

9

11 Első szakasz Felkészült ön szellemileg  arra, hogy befektető legyen? A befektetők 1. számú kontrollja: Kontroll önmagunk felett 1.  fejezet Mibe fektessek be? 25 2.  fejezet A gazdagság alapjainak lerakása 39 3.  fejezet — 1. befektetői lecke A választás 4.  fejezet — 2. befektetői lecke Milyennek látjuk a világot?

46

49 5.  fejezet — 3. befektetői lecke Miért zavaros dolog a befektetés? 54 6.  fejezet — 4. befektetői lecke A befektetés egy terv — nem egy termék vagy egy eljárás 61 7.  fejezet — 5. befektetői lecke Mit tervezünk? Gazdagok akarunk lenni vagy szegények? 67 8.  fejezet — 6. befektetői lecke A meggazdagodás automatikusan megy... ha van egy jó tervünk, és ragaszkodunk hozzá 74

9.  fejezet — 7. befektetői lecke Hogyan találjuk meg a nekünk való tervet? 10. fejezet — 8. befektetői lecke Most döntsük el, mik akarunk lenni, ha  felnövünk! 11. fejezet — 9. befektetői lecke Minden tervnek ára van 12. fejezet— 10. befektetői lecke Miért nem kockázatos a befektetés? 13. fejezet — 11. befektetői lecke Az asztal melyik oldalán akar ülni? 14. fejezet— 12. befektetői lecke A befektetés alapszabályai 15. fejezet — 13. befektetői lecke Kockázatcsökkentés pénzügyi műveltség által 16. fejezet— 14. befektetői lecke A pénzügyi műveltségről egyszerűen 17. fejezet — 15. befektetői lecke A tévedések csodája 18. fejezet — 16. befektetői lecke Milyen áron lehetünk gazdagok? 19. fejezet A 90/10­es rejtvény Második szakasz  Milyen típusú befektetők 

akar unk  lenni ? 20. fejeze t A  90/10 ­es  rejtvé ny  megol dása 21. fejeze t Gazd ag  apám  befekt etői  kateg óriái 22.

fejezet Az akkreditált befektető . 82 87 93 100 104 112 127 143 163 172 181

195  199  206

23. fejezet A képzett befektető 210 24. fejezet A kifinomult befektető 224 25. fejezet A bennfentes befektető 237 26. fejezet A csúcsbefektető 242 27. fejezet Hogyan gazdagodjunk meg gyorsan? 245 28. fejezet Gazdagodjunk meg, miközben megtartjuk az állásunkat! 29. fejezet A vállalkozói szellem 259 Harmadik szakasz  Hogyan építsünk ki erős  vállalkozást? 30. fejezet Miért alapítsunk céget? 265 31. fejezet A C­B háromszög 268 32. fejezet A készpénzáramlás irányítása 284

255

33. fejezet A kommunikáció irányítása 288 34. fejezet Rendszerek irányítása 296 35. fejezet Jogi ügyek irányítása

302

36. fejezet Termékmenedzsment

307

Negyedik szakasz Ki  a kifinomult befektető? 37. fejezet Hogyan gondolkodik a kifinomult befektető'? 38. fejezet Befektetések elemzése 39. fejezet A csúcsbefektető 40. fejezet Ön lesz a következő milliárdos?

Miért  nem  kell  pénz  a  pénzt eremt éshez.  . .  most  már?

41. fejezet Miért mennek tönkre a gazdagok? Ötödik  szaka sz  Vissz aadá s 42. fejezet Készen állunk­e arra, hogy visszaadjunk? Összefoglalás

317 331 341 362 384

397 406

A szerzőkről 422

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSOK 1997. április 8­án hivatalosan megjelent a Gazdag papa, szegény  papa.  Ezer   példányt   nyomtunk   belőle,   és   azt   gondoltuk,   ez   a  mennyiség legalább  egy   évig   kitart.  Ma,   több   mint   egy  millió  példány   után   és   egyetlen   dollárnyi   hivatalos   reklámköltség  nélkül,   még   mindig   meglepetéssel   fogadjuk   a  Gazdag   papa,   szegény   papa  és   a  CASHFLOW­négyszög  sikerét.   Az   eladást  elsősorban   a   szájreklám   serkentette,   amely   a   legjobb  marketingmódszer. A gazdag papa befektetési tanácsaival  köszönetet szeretnénk  mondani,   amiért   önök   oly   sikeressé   tették   a  Gazdag   papa,   szegény papát és a CASH­FLOW­négyszöget. Ez a siker sok  új barátot szerzett nekünk, néhányan közülük  hozzájárultak e könyv elkészítéséhez. Az alábbiakban felsoroljuk  azokat a régi és új barátainkat, akiket személy szerint köszönet  illet   a   könyv   megalkotásában   való   részvételükért.   Ha   ön   nem  szerepel a felsorolásban, pedig segített —bármilyen módon —,  kérjük,   bocsássa   meg   figyelmetlenségünket.   Tudnia   kell,   hogy  önnek is köszönjük a segítségét. Technikai  és   erkölcsi   támogatásért   köszönetet   mondunk   a  következőknek: Diane Kennedy, okleveles könyvvizsgáló; Rolf  Párta,   okleveles   könyvvizsgáló;   dr.   Ann   Nevin,  oktatáspszichológus;   Kim   Butler,   okleveles   pénzügyi   szakértő;  Frank   Crerie,   befektetési   bankár;   Rudy   Miller,   vállalkozó  befektető; Michael Lechter, szellemi tőkével foglalkozó ügyvéd;  Chris   Johnson,   értékpapírokkal   foglalkozó   ügyvéd;   dr.   Van  Tharp,   befektetési   pszichológus;   Craig   Coppola,  ingatlanbefektetések; dr. Dolf DeRoos, ingatlanbefektetések; Bill  és   Cindy   Shopoff,   ingatlanbefektetések;   Keith   Cun­ningham,  vállalati   átszervezés;   Wayne   és   Lynn   Morgan,   ingatlanügyi  oktatás;   Hayden   Holland,   trösztök;   Larry   Clark,   ingatlanügyi  vállalkozó; Marty Weber, szociális vállalkozó; Tom Weisenborn,  bróker;   Miké   Wolf,   vállalkozó;   John   Burley,  ingatlanbefektetések; dr. Paul Johnson, a Thunderbird Egyetem  vállalkozást   tanító   professzora;   The   American   School   of  International   Management;   Carolita   Oliveros,   a   University   of  Arizona és a  Thunderbird Egyetem  professzora;  Larry  Gutsch,  befektetési tanácsadó; Liz Ber­kenkamp,  befektetési  tanácsadó;  John   Milton   Fogg   kiadó;   Dexter   Yager   és   az   Internet  szolgáltatók;   John   Addison,   Trish   Adams,   jelzálogkölcsönnel  foglalkozó  bankárok;   Bruce   Whiting,   okleveles   könyvvizsgáló,  Ausztrália;   Michael   Talarico,   ingatlanbefektető,   Ausztrália;  Harry Rosenberg, okleve­ les   könyvvizsgáló,   Ausztrália;   dr.   Ed   Koken,   befektetési  tanácsadó,   Ausztrália;   John   Hallas   cégtulajdonos,   Ausztrália;  Dan   Osborn,   valutaügyi   tanácsadó,   Ausztrália;   Nigel   Brunel,  értékpapírkereskedő,   Ausztrália;   Dávid   Reid,   értékpapírokkal  foglalkozó   ügyvéd,   Kanada;   Thomas   Allen,   értékpapírokkal  foglalkozó   ügyvéd,   Kanada;   Kelvin   Dushnisky,   főtanácsadó, 

Kanada; Alan Jacques, cégtulajdonos, Kanada; Raymond Aaron,  cégtulajdonos, Kanada; Dan Sullivan, üzletember, Kanada; Brian  Cameron, értékpapírokkal foglalkozó szakember, Kanada; Jannie  Tay,   céges   befektetések,   Szingapúr;   Patrick   Lim,  ingatlanbefektetések,   Szingapúr;   Dennis   Wee,  ingatlanbefektetések,   Szingapúr;   Richard   és   Veronica   Tan,  vállalkozások, Szingapúr; Bellum és Doreen Tan, vállalkozások,  Szingapúr;  C.  K.  Teo,  vállalkozások,  Szingapúr;  Nazim  Kahn,  ügyvéd, Szingapúr; K. C. See, vállalkozások, Malajzia; Siew Ka  Wei, cégek, Malajzia; Kevin Stock, Sara Wo­olard, Joe Sposi,  Ron Barry, Loral Langmeier, Mary Painter és Kim Arries. Nagyra értékeljük munkásságát és szeretettel emlékezünk meg  Cynthia Otiról. Cynthia a KSFO­San Francisco, kaliforniai rádió  pénzügyi kommentátora, bróker, tanártársam és legelső sorban a  barátom volt. Nagyon hiányzik. A   lista   nem   lenne   teljes,   ha   kihagynánk   a   CASHFLOW  Technologies minden képzeletet felülmúló csapatát. Köszönjük mindnyájuknak. Róbert és Kim   Kiyosaki Sharon  Lechter

Egy apa befektetési tanácsai

Évekkel ezelőtt megkérdeztem gazdag  apámat, „Milyen tanácsot adnál az átlagos  befektetőnek?" Válasza a következő  volt: „Ne légy átlagos!" A pénz 90/10 szabálya

A   legtöbben   hallottunk   már   a   80/20­as   szabályról,   amely   szerint  sikerünk  80%­át   erőfeszítéseink  20%­a  hozza.   Vilfredo  Pareto,  olasz  közgazdász, 1897­ben ezt nevezte a legkisebb erőfeszítés elvének. Gazdag   apám   minden   téren   egyetértett   a   80/20­as   szabállyal,  leszámítva a pénzt. Pénz dolgában a 90/10­es szabályban hitt. Gazdag  apám észrevette, hogy az emberek 10%­áé a pénz 90%­a. Rámutatott,  hogy a filmvilágban a színészek  10%­a keresi  a pénz 90%­át. Az is  feltűnt neki, hogy a sportolók 10%­a szintén a pénz 90%­ában részesül,  és  így van  ez  a zenészeknél  is. A befektetés  világában  ugyancsak  a  90/10­es szabály érvényesül, ezért tanácsolta a befektetőknek, hogy ne  legyenek átlagosak. A Wall Street Journal nemrégiben megjelent cikke  igazolta véleményét. Eszerint Amerikában az összes vállalati részvény  90%­át mindössze az emberek 10%­a birtokolja. Ez a könyv azt mondja el, hogyan szerezhette meg a befektetők 10%­ a a vagyon 90%­át, és hogyan teheti meg ön is ugyanezt.

A gazdag papa befektetési kalauza

Bevezető

Mit tudhatunk meg ebből a könyvből? Az  Értékpapír­   és   Tőzsdefelügyelet   (SEC)   az   Egyesült  Államokban azt a személyt ismeri el hivatalosan befektetőként,  aki 1. 200 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel  rendelkezik 2. 300 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel  rendelkezik házaspárként, illetve 3. 1 millió dollár vagy több nettó értéket tud felmutatni. A SEC azért állította ezeket a követelményeket, hogy megóvja  az   átlagos   befektetőt   a   világ   legrosszabb   és   legkockázatosabb  befektetéseinek némelyikétől. A baj csak az, hogy ugyanezek a  követelmények megfosztják az átlagos befektetőt a világ legjobb  befektetéseinek némelyikétől is; ez az egyik oka, hogy gazdag  apám   azt   tanácsolta   az   átlagos   befektetőknek,   ne   legyenek  átlagosak.

Kezdjük a nulláról! Ez  a könyv azzal  az  időszakkal  kezdődik, amikor 1973­ban  visszatértem   Vietnamból.   Nem   egészen   egy   évem   volt   hátra,  hogy elbocsássanak a Haditengerészettől. Ez azt jelentette, hogy  egy éven belül nem lesz se állásom, se pénzem, se vagyonom. Ez 

a   könyv   tehát   egy   olyan   pontról   indul,   amelyre   sokan   azt  mondanák, hogy nulláról indultam. A   könyv  megírása   kihívás   volt.   Négyszer   írtam   át.   Az   első  változatot a SEC akkreditált befektetői szintjén kezdtem, azon a  szinten,   amely   200   000   dollár   minimális   éves   jövedelemnél  kezdődik.   A   könyv   első   változatának   elkészültekor   Sharon  Lechter,   a   társszerzőm,   figyelmeztetett   gazdag   apám   90/10­es  szabályára a pénzzel kapcsolatban. Azt mondta: „Miközben a könyv   a   gazdagok   befektetéseiről   szól,   a   valóságban   Amerika  lakosságának kevesebb mint 10%­a keres évente többet 200 000  dollárnál. Sőt, azt hiszem, kevesebb mint 3% keres eleget ahhoz,  hogy elérje az akkreditált befektetői szintet." Így aztán a könyv  kihívása az volt, hogy a gazdagok befektetéseiről írjak, a 200 000  dollár   minimális   jövedelem   követelményének   megfelelő  befektetésekről,   ugyanakkor   ne   maradjon   ki   semelyik   olvasó,  függetlenül attól, hogy van­e befektetni való pénze, vagy nincs.  Ez   igen   nagy   kihívás   volt,   ezért   kellett   négyszer   újraírnom   a  könyvet. Jelenlegi   változata   a   legalacsonyabb   befektetői   szinttel  kezdődik, és foglalkozik a legkifinomultabb befektetői szinttel is.  Nem az akkreditált befektetői szintnél indul, hanem 1973­mal,  mert ez volt az az év, amikor nem volt sem állásom, sem pénzem,  sem semmiféle vagyonom. Sokan átéltünk már ilyen időszakokat  életünk folyamán. 1973­ban nem volt másom, csak az álmom,  hogy   egyszer   majd   nagyon   gazdag   leszek,   és   olyan   befektető  válik   belőlem,   aki   megérett   a   gazdagok   befektetéseire.   Olyan  befektetésekre,   amelyekről   alig   egy   páran   hallottak,   vagy  amelyekről az üzleti újságok írnak, illetve amelyeket befektetési  brókerek   árulnak.   Ez   a   könyv   azzal   az   időszakkal   kezdődik,  amikor   nem   volt   semmim,   csak   egy   álmom   és   gazdag   apám  útmutatásai,   hogy   olyan   befektetővé   váljak,   aki   a   gazdagok  befektetéseiben vesz részt. Tehát   akár   kevés   befektetni   való   pénze   van,   akár   sok,   akár  nagyon   keveset   tud   a   befektetésekről,   akár   sokat,   ez   a   könyv  mindenképpen   számot   tart   az   olvasó   érdeklődésére.   A   lehető  legegyszerűbben van megfogalmazva, noha nagyon is összetett  témával   foglalkozik.   Mindenkihez   szól,   aki   szeretne   jobban  tájékozott befektetővé válni — nem számít, mennyi pénze van. Ha ez az első könyv, amelyet a befektetésekről olvas, és attól  tart, hogy esetleg túl bonyolult, kérem, ne tartson ettől! Sharon és  jómagam   mindössze   annyit   kérünk   öntől,   hogy   nyitottan  tanulmányozza,  olvassa  el  ezt  a  könyvet  elejétől   a  végéig.  Ha  egyes részeit nem érti, haladjon bátran tovább, ne akadjon fenn,  amíg a végére nem ér. Nem baj, ha nem ért meg mindent, olvassa  végig ezt a könyvet, egészen a végkövetkeztetésig, és többet fog  tudni a befektetésekről, mint a jelenlegi piac sok befektetője. Sőt,  ha   elolvassa   ezt   a   könyvet,   sokkal   többet   fog   tudni   a  befektetésekről   azoknál,   akik   befektetési   tanácsokat   adnak,   és  ezért   pénzt   kapnak.   A   könyv   az   egyszerű   befektetésekkel  kezdődik, és úgy jut el a kifinomultakig, hogy nem bonyolódik  felesleges részletekbe, és kerüli a túlbonyolítást. Sok tekintetben 

egyszerűen kezdődik, és egyszerű is marad, noha szerepel benne  néhány egészen kifinomult befektetési stratégia. Arról szól, hogy  egy gazdag ember tanít egy ifjút képekkel és diagramokkal, hogy  segítsen   neki   eligazodni   a   befektetés   gyakran   szövevényes  útvesztőjében.

A pénz 90/10­es szabálya Gazdag   apám   nagyra   értékelte   Vilfredo   Pareto,   olasz   közgazdász  felfedezését   a   80/20­as   szabályról,   amelyet   a   legkisebb   erőfeszítés  elvének is neveznek. Ha azonban pénzről volt szó, a 90/10­es szabályt  részesítette   előnyben,   ami   azt   jelentette,   mindig   az   emberek   10%­a  kereste meg a pénz 90%­át. A  Wall Street Journal  1999. szeptember 13­i számában megjelent  egy   cikk,   amely   alátámasztotta   gazdag   apám   90/10­es   szabályát   a  pénzről. Íme a cikk egy részlete: „Bármennyi szó esik is a tömegeknek szóló befektetési alapokról,  a befektetési tanácsokat adó borbélyokról és kifutófiúkról, a tőzsdézés  továbbra   is   egy   viszonylag   elit   csoport   előjoga.   1997­ben   —   ez   a  legutóbbi   év,   amelyről   adatok   állnak   rendelkezésre   —   az   összes  háztartásnak   csupán   43,3%­a   tartott   részvényt   Edward   Wolf,   a   New  York­i Egyetem közgazdásza szerint. Ezek portfoliói is eléggé kicsik  voltak. Az összes részvény csaknem 90%­a a háztartások leggazdagabb  10%­ának   kezében   van.   Összegezve:   1997­ben   a   leggazdagabb   10%  birtokolta az ország nettó értékének 73%­át, míg 1983­ban csak 68%­ot  birtokolt." Más szavakkal: bár ma többen fektetnek be, a leggazdagabbak mégis  egyre  gazdagabbak   lesznek.   A  részvényekre  is  igaz   a  pénz  90/10­es  szabálya. Én személy szerint aggódom, mivel egyre több család fektet be úgy,  hogy   tovább   támogassa   a   leggazdagabbakat.   A   baj   az,   hogy   noha  többen fektetnek be, nagyon kevés a képzett befektető. Ha pedig a piac  összeomlik,   mi   lesz   ezekkel   a   kezdő   befektetőkkel?   Az   Egyesült  Államok   szövetségi   kormánya   biztosítja   megtakarításainkat   a  katasztrofális   veszteség   ellen,   de   nem   biztosítja   a   befektetéseinket.  Ezért kérdeztem meg gazdag apámat, milyen tanácsot adna az átlagos  befektetőnek. A válasza pedig így hangzott: „Ne legyen átlagos!"

Hogyan ne legyünk átlagosak? Engem   már   12   éves   koromban   kezdett   érdekelni   a   befektetés  témaköre. Addig máson járt az eszem. A baseball és a futball töltötték  ki   a   gondolataimat,   nem   a   befektetések.   Hallottam   a   szót,   de   nem  nagyon figyeltem oda rá mindaddig, amíg meg nem láttam, mekkora  hatalomra lehet szert tenni álta­ la.   Emlékszem,   egyszer   egy   keskeny   tengerparti   ösvényen   sétáltunk  azzal az emberrel, akit gazdag apámnak hívok, és a fiával, Mike­kal, aki  a legjobb barátom. Gazdag  apám  megmutatott  nekünk egy ingatlant,  amelyet   éppen   akkor   vásárolt   meg.   Bár   még   csak   12   éves   voltam,  felfogtam, hogy gazdag apám a városunk egyik legértékesebb ingatlanát  vette   meg.   Fiatal   korom   ellenére   tudtam,   hogy   egy   óceánra   néző, 

homokos tengerpartra nyíló ház többet ér, mint az, amelyiknek nincs  tengerpartja. Az első gondolatom az volt: „Hogy tud megvenni Miké  apja   egy   ilyen   drága   ingatlant?"   Ott   álltam,   a   hullámok   nyaldosták  mezítelen   lábfejemet,   és   csak   néztem   azt   az   embert,   aki   egyidős   az  édesapámmal,   és   aki   éppen   akkor   élete   legnagyobb   befektetését  vásárolta meg. Megilletődve gondolkodtam el rajta, hogyan engedhetett  meg magának egy ilyen telket. Tudtam, hogy az apám sokkal többet  keres, hiszen jól fizetett állami alkalmazott, magasabb bérrel. De azt is  tudtam, hogy ő soha  nem  engedhetné  meg  magának,  hogy az óceán  partján   vegyen   telket.   Akkor   vajon   miből   telik   Miké   apjának   ilyen  telekre, ha az én apámnak nem telik? Nemigen sejtettem, hogy abban a  pillanatban   kezdődött   el   hivatásos   befektetői   pályafutásom,   amikor  felfedeztem a „befektetés" szóban rejlő hatalmat. Most, mintegy negyven évvel az után a tengerparti séta után, melyet  gazdag   apámmal   és   fiával,   Mike­kal   tettem,   sokan   teszik   fel   nekem  ugyanazokat   a   kérdéseket,   amelyek   akkoriban   kezdtek   bennem  felvetődni.   Befektetési   tanfolyamaimon,   amelyeket   tartok,   hasonló  kérdésekkel   találkozom,   mint   amilyeneket   én   tettem   fel   gazdag  apámnak — például a következőkkel: 4. „Hogyan fektethetek be, ha nincs pénzem?" 5. „10 000 dollárom van, amit befektethetek. Maga szerint mibe  fektessem?" 6. „Mit ajánl, fektessek ingatlanba, befektetési alapokba vagy  részvényekbe?" 7. „Vehetek ingatlanrészvényt pénz nélkül?" 8. „Nem kell pénz ahhoz, hogy pénzt teremtsek?" 9. „Nem kockázatos a befektetés?" 10.„Hogyan jut ilyen magas nyereséghez alacsony kockázattal?" 11.„Befektethetek önnel?" Manapság mind többen kezdik felfedezni a befektetés szóban rejlő  hatalmat.   Sokan   rá   akarnak   jönni,   hogyan   tegyenek   szert   erre   a  hatalomra. A könyv elolvasása után remélem, a fenti kérdések közül  sokra   választ   kapnak,   ha  pedig  nem,   úgy  a  könyv  arra  indíthatja  az  olvasókat,   hogy   mélyebbre   ássanak,   és   megkeressék   a   válaszokat  maguknak, ki­ki a neki valót. Több mint

40  évvel   ezelőtt   a   legfontosabb   dolog,   amit   gazdag   apám   tett  értem, az volt, hogy felgyújtotta bennem a kíváncsiság szikráját a  befektetésekkel kapcsolatban. A kíváncsiságom attól ébredt fel,  hogy láttam, a legjobb barátom apjának, aki kevesebbet keres,  mint az édesapám — legalábbis a fizetésüket összehasonlítva —  olyan   befektetésekre   futja,   melyeket   csak   gazdag   emberek  engedhetnek meg maguknak. Feltűnt, hogy gazdag apám olyan  hatalom birtokosa, amilyennel édesapám nem rendelkezik, és én  is birtokolni akartam ezt a hatalmat. Ettől a hatalomtól sokan félnek, távol tartják magukat tőle, sőt,  sokan áldozatául esnek. Ahelyett, hogy elmenekültem volna előle  vagy lenéztem volna, olyasmiket hangoztatva, mint „A gazdagok  kihasználják   a   szegényeket",   „A   befektetés   kockázatos   dolog"  vagy „Engem  nem  érdekel, hogy  meggazdagodjak",  én inkább  kíváncsi   lettem.   A   kíváncsiságom   és   az   a   vágy   indított   el   a  kutatás   és   a   tanulás   életfogytig   tartó   ösvényén,   hogy  birtokolhassam   ezt   a   tudásnak   és   képességeknek   is   nevezhető 

hatalmat.

Befektetés gazdag ember módjára A könyv valószínűleg nem adja  meg  mindazokat  a szakmai  válaszokat,   amelyekre   kíváncsiak,   de   a   szándékunk   most  elsősorban az, hogy megértessük az olvasóval, hogyan jutottak  pénzhez sokan a leggazdagabbak közül, akik maguk teremtették  meg az egzisztenciájukat, és hogyan halmoztak fel nagy vagyont.  Amint   ott   álltam   a   tengerparton   12   évesen,   és   néztem   gazdag  apám   újonnan   szerzett   telkét,   elmém   a   lehetőségek   olyan  tárházának  világára   nyílt   meg,   amely   az   én   otthonomban   nem  létezett. Rájöttem, hogy gazdag apámat nem a pénz tette gazdag  befektetővé.   Rájöttem,   hogy   gazdag   apám   olyan   séma   szerint  gondolkodik,   amely   szinte   szöges   ellentéte,   és   gyakran   éles  ellentmondásban áll édesapám gondolkodásmódjával. Rájöttem,  hogy   ha   ugyanolyan   pénzügyi   hatalmat   akarok,   mint   gazdag  apám,   akkor   meg   kell   értenem   az   ő   gondolkodási   sémáját.  Tudtam,   hogy   ha   úgy   gondolkodom,   mint   ő,   örökre   gazdag  leszek. Tudtam, hogy ha nem úgy gondolkodom, mint ő, sosem  leszek igazán gazdag — mindegy, mennyi pénzem lesz. Gazdag  apám befektetett a városunk egyik legdrágább telkébe úgy, hogy  nem   volt   pénze.   Rájöttem,   hogy   a   gazdagság   egy  gondolkodásmód, nem pedig egy dollárösszeg a bankban. Ezt a  gondolkodási sémát szeretnénk átadni olvasóinknak Sharon és én  ebben a könyvben, ezért írtuk át négyszer a könyvet.

Gazdag papa válasza Amint   ott  álltam   a   tengerparton   40   évvel   ezelőtt,   végül  összeszedtem a bátorságomat, és megkérdeztem gazdag apámat:  „Hogy engedheted meg magadnak, hogy megvedd ezt a majdnem  öt hektárnyi, nagyon drága, óceánparti telket, ha az én apámnak  nem   telik   ilyenre?"   Gazdag   apám   a   vállamra   tette   a   kezét,   és  olyan   választ   adott,   amelyet   sosem   fogok   elfelejteni.   Karját   a  vállamon nyugtatva sétálni indultunk a parton, a víz mentén, és ő  szeretetteljes   hangon   magyarázni   kezdte   nekem   alapvető  gondolatait a pénzről és a befektetésekről. Válasza így kezdődött:  „Nekem   sem   telik.   De   a   cégemnek   igen."   Egy   órán   át  gyalogoltunk   a   parton   aznap,   középen   gazdag   apám,   egyik  oldalán   a   fia,   a   másikon   én.   Ekkor   kezdtem   el   tanulni   a  befektetést. Néhány   évvel   ezelőtt   háromnapos   befektetési   tanfolyamot  tartottam  Sydneyben,   Ausztráliában.   Az   első  másfél   napon  azt  magyaráztam, hogyan kell egy vállalkozást, egy céget kiépíteni.  Végül az egyik résztvevő bosszúsan feltette a kezét, és így szólt:  „Én   azért   jöttem   ide,   hogy   a   befektetésről   tanuljak.   Miért   tölt  ennyi időt a vállalkozásokkal?" A válaszom a következő volt: „Ennek két oka van. Az egyik, 

hogy   végeredményben   egy   cégbe,   vagyis   egy   vállalkozásba  fektetünk   be.   Aki   részvényekbe   fektet,   egy   cégbe   fektet.   Aki  ingatlant   vesz,   például   egy   többlakásos   társasházat,   az   is  vállalkozás. Aki  kötvényt vásárol,  szintén  vállalkozásba fektet.  Aki   jó   befektető   akar   lenni,   annak   előbb   jól   kell   értenie   a  vállalkozásokhoz. A másik ok, hogy a befektetés legjobb módja,  ha   a   cégünkkel   vásároltatjuk   meg   a   befektetéseinket.   A  legrosszabb   módszer,   ha   magánszemélyként   fektetünk   be.   Az  átlagos   befektető   nagyon   keveset   tud   a   vállalkozásokról,   így  gyakran magánszemélyként fektet be. Ezért töltök ennyi időt a  vállalkozás   témakörével   a   befektetési   tanfolyamokon."   Ezért  taglalja ez a könyv is, hogyan kell kiépíteni, illetve elemezni egy  céget.   A   vállalkozásokon   keresztül   történő   befektetésekkel   is  foglalkozom, mert így tanított gazdag apám befektetni. Ahogyan  40 éve mondta: „Nekem sem telik erre a telekre. De a cégemnek  igen." Másként szólva, gazdag apám szabálya így hangzott: „A  cégem veszi meg a befektetéseimet. A legtöbb ember azért nem  gazdag,   mert   magánszemélyként   fektet   be,   nem  cégtulajdonosként." Ebből a könyvből kiderül majd, miért van,  hogy   az   a   10%,   aki   a   részvények   90%­át   birtokolja,  cégtulajdonos, és a vállalkozásain keresztül fektet be — amit az  olvasóm is meg tud tenni. A   tanfolyam   későbbi   részében   a   kérdező   megértette,   miért  töltöttem any­nyi időt a vállalkozásokkal. Ahogy haladtunk, az  illető   és   az   összes   hallgató   kezdett   rájönni,   hogy   a   világ  leggazdagabb befektetői nem vásárolnak be­ fektetéseket,   a   90/10­es   befektetők   többsége   megalkotta   magának   a  saját  befektetését.  Nem azért  akadnak  huszonéves  milliárdosok, mert  befektetéseket   vásároltak.   Ők   befektetéseket   hoztak   létre,   cégeket,  melyeket milliók akarnak megvásárolni. Szinte naponta hallok efféléket: „Van egy ötletem, egy új termék,  amely milliókat fog hozni." Sajnos azonban a legtöbb kreatív ötletből  soha nem lesz nagy pénz. A könyv második fele arról fog szólni, miként  váltja   ötleteit   az   emberek   10%­a   több   milliós,   sőt   több   milliárdos  üzletekre, melyekbe azután mások befektetnek. Ezért fordított gazdag  apám oly sok időt arra, hogy megtanítson vállalkozásokat kiépíteni, és  elemezni   a   befektetésre   váró   cégeket.   Ha   tehát   az   olvasónak   olyan  ötlete van, amelyből véleménye szerint meggazdagodhat, amely esetleg  hozzásegítheti,   hogy   beléphessen   a   90/10­esek   klubjába,   a   könyv  második fele neki szól.

Venni, megtartani, imádkozni Gazdag  apám  az évek során megtanította, hogy a befektetés  mást  jelent   a   különböző   emberek   számára.   Manapság   gyakran   hallok  ilyesmit: 12.„Megvettem az XYZ cég 500 részvényét, darabját 500 dollárért, és  miután az áruk felment 1500­ra, eladtam őket. 5 000 dollárt kerestem  rajtuk, kevesebb mint egy hét alatt." 13.„A   férjem   és   én   régi   házakat   vásárolunk,   felújítjuk,   azután  nyereségesen eladjuk őket."

14.„Határidős ügyleteket kötök az árutőzsdén." 15.„Több mint egy millió dollár van a nyugdíj számlámon." 16.„Biztos, mint a pénz a bankban." 17.„Diverzifikált portfolióm van." 18.„Hosszú távra fektetek be." Ahogy gazdag apám mondta, „a befektetés mást jelent a különböző  emberek   számára".   A   fenti   állítások   különféle   típusú   befektetési  termékekre és módokra utalnak, de gazdag apám másként fektetett be.  Szerinte   „a   legtöbb   ember   nem   befektető,   hanem   spekuláns   vagy  szerencsejátékos.   A   legtöbb   ember   a   »vásárolni,   megtartani   és  imádkozni,   hogy   az   árfolyam   felfelé   men­jen«   mentalitással   él.   A  befektetők többsége abban reménykedik, hogy a piac jó marad, és attól  retteg,  hogy  összeomlik.  Az   igazi  befektetők   pénzkeresete  nem  attól  függ,   hogy   a   piac   emelkedik   vagy   visszaesik;   nem   attól   függ,   hogy  nyernek avagy veszítenek, ezen kívül hosszú és rövid távra egyaránt

befektetnek.   Az  átlagos   befektető   nem   tudja,   hogyan   kell   ezt  csinálni, ezért van az, hogy a legtöbb befektető átlagos befektető,  vagyis   ahhoz   a   90%­hoz   tartozik,   aki   a   pénz   10%­ához   jut  hozzá."

Több mint venni, megtartani, imádkozni Gazdag apám számára a befektetés többet jelentett, mint  venni, megtartani, imádkozni. Ez a könyv olyan témákkal  foglalkozik, mint: 19.A   10   befektetői   kontroll:   Sokan   azt   mondják,   befektetni  kockázatos.   Gazdag   apám   szerint:   „Befektetni   nem  kockázatos.   Az   irányítás   elvesztése   —   ez   kockázatos."   A  könyv   leírja   majd   gazdag   apám   10   befektetői   kontrollját,  amelyek csökkentik a kockázatot, és növelik a hasznot. 20.Gazdag apám tervének 5 szakasza, amely elvezetett engem a  pénzhiánytól  a  sok  pénzzel  való  befektetésig.  Gazdag   apám  tervének első szakaszában fel kellett készíteni elmémet arra,  hogy   gazdag   befektetővé   váljak.   Ez   egyszerű,   de   nagyon  fontos lépés mindenkinek, aki biztonsággal akar befektetni. 21.A különböző befektetőkre érvényes különféle adótörvények.  A második könyvben, a  CASHFLOW­négyszögben  leírtam az  üzleti világ négyféle szereplőjét:

Az A betű az alkalmazottakat jelöli, az E az egyéni vállalkozókat  vagy kisvállalkozókat. A C a cégtulajdonos rövidítése, a B pedig  a befektetőé. Gazdag apám azért bíztatott arra, hogy a C negyedből fektessek  be, mert  így   kedvezőbbek   az   adótörvények.   Mindig   azt   mondta:   „Az  adótörvények   nem   tisztességesek;   a   gazdagoknak   kedveznek,   és   a  gazdagok írták őket. Ha gazdag akarsz lenni, azokat az adótörvényeket  kell   használnod,   amelyeket   a   gazdagok   használnak."   Többek   között  ezért van, hogy az embereknek csupán 10%­a birtokolja a vagyon döntő  hányadát,   mert   az   embereknek   csupán   a   10%­a   tudja,   melyik  adótörvényt kell használnia. 1943­ban   a   szövetségi   kormány   eltorlaszolta   a   legtöbb   adózási  kiskaput   az   összes   alkalmazott   elől.   1986­ban   a   szövetségi   kormány  megszüntette a C negyedhez tartozók és az E negyed, így az orvosok,  ügyvédek,   könyvelők,   mérnökök,   építészmérnökök   használta  kiskapukat. Más szavakkal:  a másik ok, amiért  a befektetők  10%­a mondhatja  magáénak a pénz 90%­át, az, hogy a befektetőknek csak 10%­a tudja,  hogyan   kell   befektetni   a   négy   különböző   negyedből   ahhoz,   hogy  különböző adókedvezményekhez jusson. Az átlagos befektető gyakran  csak az egyik negyedből fektet be. 22.Miért és hogyan keres pénzt az igazi befektető — függetlenül attól,  hogy a piac felmegy vagy visszaesik? 23.A fundamentális befektető és a szakmai befektető közötti különbség. 24.A CASHFLOW­négyszögben leírtam a befektetők hat szintjét. Ez a  könyv   a   két   legfelső   szintnél   kezdődik,   és   tovább   bontja   e   két  kategóriát a következő befektetőtípusokra: A akkreditált befektető A  képzett befektető A kifinomult  befektető A bennfentes  befektető A csúcsbefektető A   könyv   végére   az   olvasó   megismerheti   a   különféle   befektetői  kategóriákhoz szükséges jártasságokat és képzettségi követelményeket. 7. Sokan azt mondják: „Ha sokat keresek, megoldódnak az anyagi prob lémáim." Nem veszik észre, hogy a túl sok pénzzel legalább annyi gond   van,   mint   a   túl   kevéssel.   A   könyvből   megtudhatják,   mi   a  különb ség   a   kétféle   anyagi   gond   között.   Az   egyik   probléma,   ha   az  embernek nincs   elég   pénze.   A   másik,   ha   túl   sok   a   pénze.   Kevesen   tudják,  milyen nagy problémát okoz a túl sok pénz. Sok ember többek között azért megy tönkre, miután sok pénzt kere­

sett,   mert   nem   tudja,   hogyan   kezelje   a   túl   sok   pénzből   adódó  problémát. A  könyvből   megtudhatják,   hogyan   kezdjenek   hozzá   a   kevés  pénz   okozta   gondok   megoldásához,   hogyan   keressenek   sok  pénzt,   azután   hogyan   oldják   meg   a   túl   sok   pénzből   fakadó 

nehézségeket.   Vagyis   ez   a   könyv   nem   arra   tanít   meg,   hogyan  kereshet az ember sok pénzt, hanem inkább arra, hogyan tartsa  meg.   Ahogyan   gazdag   apám   fogalmazott:   „Minek   sok   pénzt  keresni, ha végül mindet elveszítjük?" Egy bróker barátom egyszer azt mondta: „Az átlagos befektető  nem keres pénzt a piacon. Nem feltétlenül veszít, de nem is nyer.  Sok befektetőt láttam, aki a következő évben elvesztette, amit az  egyik évben keresett." 25.Hogyan keressünk többet 200 000 dollárnál, ami a minimális  jövedelemszint a gazdagok számára fenntartott  befektetésekhez? Gazdag apám szerint: „A pénz csupán  nézőpont kérdése. Hogyan lehetünk gazdagok, ha úgy  gondoljuk, hogy 200 000 dollár sok pénz? Ha gazdag  befektető akarsz lenni, meg kell értened, hogy a 200 000  dollár, a minimum, hogy akkreditált befektető légy, csak csepp  a tengerben." Ezért olyan fontos a könyv első szakasza. 26.A könyv első szakasza, amely arról szól, hogyan készüljünk  fel szellemileg a gazdag befektetők táborába való belépésre,  minden fejezet végén egy­egy rövid kérdéssort tartalmaz. A   kérdések   egyszerűek,   de   elgondolkodtatóak,   és   talán   arra  késztetik az olvasót, hogy megvitassa a válaszokat szeretteivel.  Gazdag   apám   provokatív   kérdései   alapján   készültek,   melyek  segítettek   rálelni   az   általam   keresett   válaszokra.   Vagyis   sok  keresett   válasz   a   befektetésekkel   kapcsolatban   mindig   is   ott  lappangott a lelkem mélyén.

Mi teszi különlegessé a 90/10­es  befektetőt? A   könyv   egyik  legfontosabb   mondanivalója   az   átlagos   és   a  90/10­es   befektető   közötti   szellemi   különbségek   bemutatása.  Gazdag apám  gyakran  mondta:  „Ha  gazdag  akarsz  lenni,  tudd  meg,   mit   csinálnak   mások,   és   tedd   az   ellenkezőjét!"   A   könyv  olvasása során az olvasó rá fog jönni, hogy a legtöbb különbség a  pénz   90%­át   birtokló   10%­nyi   befektető   és   a   pénz   10%­át  birtokló 90%­nyi befektető között nem abból adódik, hogy mibe  fektetnek,   hanem   abból,   hogy   eltér   a   gondolkodásmódjuk.  Nézzünk egy példát:

27.A legtöbb befektető azt mondja: „Ne vállaljunk kockázatot!" A  gazdag befektetők igenis vállalnak kockázatot. 28.A legtöbb befektető azt mondja: „Diverzifikálj!". A gazdag  befektető egy dologra összpontosít. 29.Az átlagos befektető megpróbálja a minimumra csökkenteni az  adósságát. A gazdag befektető növeli az adósságát a saját érdekében. 30.Az átlagos befektető csökkenteni próbálja a költségeit. A gazdag  befektető tudja, hogyan növelje a költségeit úgy, hogy attól  gazdagodjék. 31.Az átlagos befektetőnek van állása. A gazdag befektető maga teremt  állásokat.

32.Az átlagos befektető szorgalmasan dolgozik. A gazdag befektető  kevesebbet dolgozik, és egyre többet keres.

Az érem másik oldala Tehát e könyv olvasásakor fontos, hogy az olvasó figyeljen rá, hol  tér   el   homlokegyenest   a   gondolkodása   a   gazdag   apámétól.   Gazdag  apám szerint: „Az egyik ok, amiért olyan kevesen gazdagszanak meg,  hogy   leragadnak   egy   bizonyos   gondolkodásmódnál.   Azt   hiszik,  valamiről gondolkodni vagy valamit csinálni csak egyféleképpen lehet.  Az   átlagos   befektető   úgy   gondolkodik,   »törekedj   a   biztonságra,   ne  vállalj   kockázatot«,   ezzel   szemben   a   gazdag   befektetőnek   arra   is  gondolnia   kell,   miként   fejlessze   készségeit,   hogy   több   kockázatot  vállalhasson." Gazdag apám ezt a gondolkodásmódot úgy nevezte, „az  érem   mindkét   oldalán   gondolkodni".   Azt   is   mondta:   „A   gazdag  befektetőnek   sokkal   rugalmasabban   kell   gondolkodnia,   mint   az  átlagosnak. Mindkettőjüknek gondolnia kell például a biztonságra, de a  gazdag   befektetőnek   arra   is   figyelnie   kell,   hogyan   vállaljon   több  kockázatot.   Míg   az   átlagos   befektető   az   adósságait   igyekszik  csökkenteni,   a   gazdag   befektető   azon   töpreng,   hogyan   növelje   az  adósságait.   Míg   az   átlagos   befektető   állandóan   retteg   a   piaci  összeomlástól,   a   gazdag   befektető   várja   a   piac   összeomlását.   Ez   az  átlagos   befektető   számára   ellentmondásnak   tűnhet,   de   éppen   ez   az  ellentmondás teszi gazdaggá a gazdag befektetőt." A   könyv  olvasásakor   figyeljünk   az   átlagos   és   a   gazdag   befektető  gondolkodása   közti   különbségre.   Ahogy   gazdag   apám   mondta:   „A  gazdag   befektető   tudja,   hogy   minden   éremnek   két   oldala   van.   Az  átlagos befektető csak az egyiket látja. A sötétben maradó oldal teszi őt  átlagossá, a gazdag befektetőt pedig gazdaggá." A könyv második fele  az érem másik oldaláról szól.

Akar ön több lenni, mint átlagos befektető? Ez   a   könyv   sokkal   több,   mint   egyszerűen   egy   könyv   a  befektetésről,   időszerű   tippekkel   és   csodatévő   képletekkel.   Az  egyik   fő   célom   a   megírásával   az   volt,   hogy   különféle  nézőpontokból   mutassam   be   a   befektetés   témakörét.   1973­ban  indul, amikor visszatértem Vietnamból, és elkezdtem felkészülni  a gazdag befektetőhöz méltó befektetésekre. 1973­ban kezdett el  gazdag   apám   tanítani,   hogyan   tegyek   szert   az   övéhez   hasonló  pénzügyi   hatalomra,   arra   a   hatalomra,   amely   először   12   éves  koromban tudatosult bennem. Amint 40 éve ott álltam a homokos  tengerparton gazdag apám legfrissebb befektetése előtt, rájöttem,  hogy ami a befektetés témakörét illeti, gazdag apám és szegény  apám   között   sokkal   nagyobb   különbség   van,   mint   az,   hogy  mennyi   a   befektetni   való   pénzük.   A   különbség   legelőször   is  abban rejlik, megvan­e az emberben az olthatatlan vágy, hogy  többé váljék átlagos befektetőnél. Ha az olvasóvan él ez a vágy,  olvasson tovább!

Első szakasz

Felkészült ön szellemileg arra,  hogy befektető legyen?

A befektetők 1. számú kontrollja:  Kontroll önmagunk felett 1. fejezet

Mibe fektessek be?

1973­ban   hazatértem   Vietnamból.   Szerencsésnek   éreztem   magam,  amiért  egy hawaii  támaszpontra osztottak be, az otthonomhoz közel,  nem   valahová   a   Keleti   Partra.   Miután   beszállásoltam   magamat   a  Hadiflotta   légitámaszpontjára,   felhívtam   a   barátomat,   Mike­ot,   és  elmentünk együtt ebédelni. Miké apja is velünk jött; őt hívom gazdag  apámnak. Miké nagyon szerette volna megmutatni nekem kisfiát és új  otthonát,   ezért   megbeszéltük,   hogy   a   következő   szombaton   náluk  ebédelek. Amikor Miké értem jött a limuzinjával a khaki színű BOQ  épületbe,   vagyis   az   Avatandó   Tisztek   Szállására,   kezdett   feltűnni,  mennyi minden megváltozott, amióta együtt érettségiztünk 1965­ben. — Isten hozott idehaza — köszöntött Miké, amikor beléptem csodás  otthonának márvánnyal kikövezett halijába. Fülig ért a szája, úgy 

tartotta felém héthónapos kisfiát. — Örülök, hogy egy darabban  megúsztad. — Én is — feleltem, miközben Miké válla fölött kinéztem a kéken  csillámló   Csendes­óceánra,   melynek   hullámai   a   háza   előtt  nyaldosták a fehér homokot. Elbűvölő volt az otthona: trópusi stílusú, egyszintes udvarház, a régi  hawaii   épületek   minden   eleganciájával   és   bájával.   Gyönyörű  perzsaszőnyegei   voltak,   magas,   sötétzöld   cserepes   növényei   és   egy  nagy medence, melyet három oldalról a ház ölelt körül, a negyediken  pedig az óceán  határolta. Nyitott, szellős ház volt, kecses, a szigetre  jellemző   építési   stílusban   készült,   igazán   a   legapróbb   részletekig  tökéletes. Éppen ilyennek képzeltem a luxuséletet Hawaiiban. — Bemutatom a fiamat, Jameset — mondta Miké. — Ó—nyögtem ki meglepetten. Valószínűleg tátva maradt a szám,  any­ nyira elbűvölt otthonának megkapó szépsége. — Milyen aranyos srác  —   vá laszoltam, ahogyan bárki más válaszolt volna, ha egy kisbabát mutatnak  ne ki. Amint  ott  álltam, integetve és  grimaszolva  a babának,  aki  meredt  szemekkel   bámult   rám,   az   agyamban   egyre   az   járt,   mennyi   minden  változott   nyolc   év   alatt.   Én   egy   haditámaszponton   laktam,   egy   régi  barakkban,   három   rendetlen,   sörivó,   fiatal   pilótával,   miközben   Miké  egy   több   millió   dollárt   érő   ingatlanban   élt   gyönyörű   feleségével   és  újszülött fiával. — Gyere  be   —  folytatta  Miké.  —  Apa   és  Connie  várnak  ránk   a  belső   te raszon. Az ebéd fantasztikus volt, és a főállású házvezetőnő szolgálta fel.  Csak   ültem,   élveztem   az   ételt,   a   tájat   és   a   társaságot,   és   a   három  szobatársamra   gondoltam,   akik   valószínűleg   éppen   a   romos   tiszti  étkezdében ebédeltek. Mivel szombat volt, a támaszponton bizonyára  szendvicset adtak egy tál levessel. Az udvariasságok és a régi idők felidézése után gazdag apám így szólt: — Amint látod, Miké nagyszerűen  befektette az üzleti nyereséget.  Több   pénzt   kerestünk   az   utóbbi   két   évben,   mint   én   az   előző  húszban.   Sok   igazság   van   a   mondásban,   hogy   az   első   millió  megszerzése a legnehezebb. — Szóval jól megy az üzlet? — kérdeztem, arra ösztönözve őket,  hogy   többet   eláruljanak   róla,   miként   nőtt   hirtelen   ekkorát   a  vagyonuk. — Az  üzlet remekül megy — felelte gazdag apám. — A 747­esek  olyan   sok   turistát   szállítanak   a   világ   minden   tájáról,   hogy  kénytelen   egyre   jobban   menni.   De   az   igazi   sikert   inkább   a  befektetések hozzák, nem a cég. Azokkal pedig Miké foglalkozik. — Gratulálok — mondtam Mike­nak. — Ügyes vagy. — Köszönöm — nyugtázta Miké, — de nem az enyém a dicsőség.  Apa   befektetési   képletének   köszönhető   a   siker.   Én   csak  felhasználom,   amit   ő   tanított   nekünk   a   cégekről   és   a  befektetésekről az évek hosszú során. — Úgy látszik, bevált — mondtam. — El sem tudom hinni, hogy itt  laktok,   a   város   leggazdagabb   környékén.   Emlékszel   még   rá,  amikor   csóró   kissrácok   voltunk,   és   hónunk   alatt   a 

szörfdeszkáinkkal szaladtunk a tengerpartra? Miké nevetett. — Persze.   És   arra   is   emlékszem,   hogy   megkergettek   azok   az  idősebb, gazdag   rosszfiúk.   Most   én   vagyok   az   idősebb,   gazdag   rosszfiú,   aki  elkergeti azokat a kölyköket. Ki hitte volna, hogy te és én egyszer majd . . . ? Miké hirtelen elhallgatott, mert rádöbbent, mit mondott. Eszébe jutott,

hogy míg ó' itt él, én a sziget másik felén egy düledező katonai  barakkban lakom. __Ne haragudj — mondta. — Nem úgy gondoltam. __Ugyan,   ne   kérj   bocsánatot   —   mondtam   mosolyogva.   —  Örülök   a   si kerednek.   Örülök   neki,   hogy   gazdag   vagy,   és   sikeres.  Megérdemled,   mert vetted a fáradságot, hogy kitanuld az üzlet csínját­bínját. Pár év  múlva   én   is otthagyom   a   barakkokat,   amint   lejár   a   szerződésem   a  Haditengerészetnél. Gazdag   apám   megérezte   a   feszültséget   Miké   és   köztem,   ezért  közbeszólt: __Miké jobb munkát végzett, mint én. Nagyon büszke vagyok rá.  Büszke vagyok a fiamra, és a feleségére is. Nagyszerű csapat, és mindent  maguknak   köszönhetnek.   Most,   hogy   visszajöttél   a   háborúból,  rajtad a sor, Róbert.

Hadd fektessek be veletek! — Nagyon szeretnék veletek befektetni — mondtam buzgón. 

—   Majdnem   3   000   dollárt   összespóroltam,   amíg  Vietnamban   voltam,   és   be   szeretném   fektetni,   mielőtt  elkölteném. Befektethetek veled? — Ajánlunk neked egy jó brókert — felelte gazdag apám. —  Biztos   vagyok   benne,   hogy   ad   majd   néhány   jó   tanácsot,  talán egy­két nagyszerű tippet is. — Nem,   nem,   nem  —   tiltakoztam.   —   Én   abba   akarok  befektetni, amibe ti. Nem akarok brókerhez menni. Veletek  akarok közös üzletet. Csend lett, és én vártam, hogy valamelyikük megszólaljon. A  csend feszültséggé fokozódott. — Valami rosszat mondtam? — kérdeztem végül. — Nem — mondta Miké. — Apa és én néhány új projektbe  fektetjük   a pénzünket,   amelyek   nagyon   izgalmasak,   de   azt   hiszem,   neked  jobb   lenne, ha   felhívnád   valamelyik   brókerünket,   és   vele   kezdenél   el  befektetni. Ismét   csend   lett,   csak   az   edénycsörgés   hallatszott,   amint   a 

szobalány   leszedte   az   asztalt.   Miké   felesége,   Connie,   elnézést  kért, majd átvitte a gyereket egy másik szobába. —Nem értelek titeket — mondtam inkább gazdag apámhoz,  mint   Mike­hoz   fordulva.   —   Hosszú   éveken   át   melletted  dolgoztam,   miközben   felépítetted   a   cégeteket.   Szinte   ingyen  dolgoztam. Egyetemre mentem, ahogy te tanácsoltad, harcoltam  a hazámért, mert te azt mondtad, egy fiatalembernek kötelessége.  Most   meg,   hogy   elég   idős   vagyok,   és   végre   van   egy   kis  befektetni való pénzem, vonakodtok, amikor azt mondom, abba  szeretném fektetni, amibe ti. Nem értem. Miért ez az elutasítás?  Lenéztek? El akartok taszítani magatoktól? Nem akarjátok, hogy  én is olyan gazdag legyek, mint ti? — Ez nem  elutasítást  — felelte  Miké, —  és eszünk ágában sincs  lenézni téged, vagy nem akarni, hogy meggazdagodj. Csak arról van szó, hogy  most másképpen állnak a dolgok. Gazdag apám némán, lassú fejbólintással jelezte, hogy egyetért. — Nagyon szeretnénk, ha abba fektetnéd a pénzedet, amibe mi — mondta  végül gazdag apám. — De azt a törvény tiltja. — A   törvény?   —   ismételtem   meg   hangos   felkiáltással,  hitetlenkedve. — Valami illegális dologgal foglalkoztok? — Nem,   dehogyis  —   nyugtatott   meg   gazdag   apám   nevetve.   —  Sosem tennénk semmi illegálisát. Sokkal könnyebb törvényesen  meggazdagodni,   mintsem   hogy   esetleg   börtönbe   csukassuk  magunkat valami törvénytelenségért. — Éppen   azért   mondjuk,   hogy   törvénytelen   lenne,   ha   velünk  fektetnél be, mert nem akarjuk áthágni a törvényt — tette hozzá  Miké. — Miké és én nem teszünk semmi törvénybe ütközőt azzal, hogy  abba fektetjük a pénzünket, amibe. De részedről ez törvényszegés  lenne — foglalta össze gazdag apám az elmondottakat. — Miért? — kérdeztem. — Mert   te   nem   vagy   gazdag   —   válaszolta   Miké   halkan   és   lágy  hangon. — A mi befektetéseink csak gazdagoknak valók. Miké szavai a szívembe markoltak. Mivel a legjobb barátom volt,  tudtam,   nehéz   kimondania,   amit   mondott.   Amennyire   lehetett,  finomkodott,   de   mégis   úgy   fájt,   mintha   kést   mártott   volna   belém.  Kezdtem érezni a kettőnk közötti anyagi szakadékot. Mindkettőnk apja  a nulláról indult, ő és az apja mégis nagy gazdagságra tettek szert. Az  én   apám   és   én   pedig   még   mindig,   úgymond,   a   kerítésen   kívül  vesztegeltünk.   Világossá   vált,   hogy   ez   a   nagy   ház   a   bájos,   fehér,  homokos   tengerpartjával   nagyon   messze   van   tőlem,   a   távolság  mérföldekkel nem is mérhető. Hátradőltem a széken, és elgondolkozva  összefontam a karomat. Némán bólogattam, miközben átgondoltam, hol  is tartunk az életünkben. Mindketten 25 évesek voltunk, de Miké sok  tekintetben 25 évvel megelőzött pénzügyi téren. Az én apámat félig­ meddig   elbocsátották   állami   állásából,   és   52   évesen   mindent   elölről  kellett kezdenie. Én meg még el sem kezdtem. — Jól vagy? — kérdezte gazdag apám gyengéden. — Igen, jól — feleltem, miközben igyekeztem  eltitkolni, mekkora  fájdal

mat okoz önmagam és a családom sajnálata. — Csak elgondolkoztam  és   lel kiztem egy kicsit — mondtam bátor mosolyt színlelve. Mindnyájan elcsendesedtünk. A hullámok moraját és a gyönyörű ház  fölött motozó hűvös szellő susogását hallgattuk. Miké, gazdag apám és  én csöndben ültünk, miközben megemésztettem magamban a hallottakat,  és azok értelmét. ___Tehát nem fektethetek  be veletek, mert  nem vagyok gazdag —  szólal tam meg végül, amikor gondolatban visszatértem a jelenbe. — És ha  abba fektetném a pénzem, amibe ti, törvényszegést követnék el? Gazdag apám és Miké bólintottak. — Bizonyos pontokon, igen — mondta Miké. — És ki írta ezt a törvényt? — kérdeztem.

— A szövetségi kormány — válaszolta Miké. — A SEC — egészítette ki gazdag apám. — A SEC? — kérdeztem vissza. — Mi az a SEC? — Az Értékpapír­ és Tőzsdefelügyelet  — felelte gazdag apám. —  Az 1930­as   években   alapították   Joseph   Kennedy   irányítása   alatt,   aki   a  néhai   el nök, John Kennedy apja volt. — Miért alapították? — kérdeztem. Gazdag apám elnevette magát. — Azért,   hogy   megóvja   az   embereket   az   elvadult,   lelkiismeretlen  üzlet emberektől, brókerektől és befektetőktől. — Miért nevetsz? — kérdeztem. — Jó dolognak tűnik. — Az   is,   nagyon   jó   —   felelte   gazdag   apám,   még   mindig  mosolyogva.   — Az   1929­es   tőzsdei   összeomlásig   sok   gyanús,   veszélyes   és   hamis  befektetést adtak   el   az   embereknek.   Sok   volt   a   hazugság   és   a  félretájékoztatás.  Ezért hozták   létre   az   SEC­et,   hogy   őrködjék.   Ez   az   intézmény   segít  megalkotni   és érvényesíteni a szabályokat. Nagyon fontos szerepe van. Az SEC nélkül  ká osz uralkodna. — Akkor meg mért nevetsz? — kérdeztem újra. — Mert   megvédi   ugyan   az   embereket   a   rossz   befektetésektől,   de  ugyanakkor távol is tartja őket a legjobbaktól — felelte gazdag  apám komolyabb hangon.

— Ha az SEC megvédi az embereket a legrosszabb befektetésektől  és a legjobbaktól, akkor mibe fektetnek? — kérdeztem.

— A szentesített befektetésekbe — felelte gazdag apám. — Azokba, 

melyek megfelelnek a SEC irányelveinek. — És ez miért baj? — kérdeztem.

— Nem baj  — hagyta rám gazdag apám. — Azt hiszem, ez jó így.  Szabályokra szükség van, és érvényesíteni kell őket. Ezt teszi az 

SEC.

— De   miért   nevetsz?   —   erősködtem.   —   Túl   sok   éve   ismerlek, 

tudom, hogy valamit eltitkolsz, amin nevetsz. — Már elmondtam — mondta gazdag apám. — Azon nevetek, hogy a

rossz   befektetésektől   való   védelem   árán   az   SEC   a   legjobb  befektetésektől is megfosztja a lakosságot. — Ez az egyik oka, hogy a gazdagok még gazdagabbak lesznek? —  kérdeztem erőtlenül. — Kapiskálod már — dicsért meg gazdag apám. — Azért nevetek,  mert humorosnak látom az összképet. Az emberek azért fektetnek  be, mert meg akarnak gazdagodni. Mivel azonban nem gazdagok,  nem   rakhatják   a   pénzüket   azokba   a   befektetésekbe,   amelyek  gazdaggá   tehetnék   őket.   Csak   akkor   élhetsz   a   gazdagok  befektetéseivel, ha gazdag vagy. Szerintem ez vicc. — De   mért   van   ez   így?   —   kérdeztem.   —   Hogy   megvédjék   a  szegényeket és a középosztályt a gazdagoktól? — Nem, nem feltétlenül — felelt Miké. — Azt hiszem, inkább azért,  hogy megvédjék a szegényeket és a középosztályt önmaguktól. — Miért mondod ezt? — kérdeztem. — Mert sokkal több a rossz üzlet, mint a jó. Ha valaki nem eléggé  járatos a témában, minden üzlet egyformának látszik, a jó is, a rossz is. Sok  tanulás és   tapasztalat   kell   ahhoz,   hogy   az   ember   el   tudja   különíteni   a  kifinomultabb befektetések   közül   a   jót   és   a   rosszat.   Kifinomult   befektetőnek   lenni  annyit tesz,   hogy   az   ember   tudja,   mitől   jó   az   egyik   befektetés,   és   mitől  veszélyes   a másik.   A   legtöbb   embernek   pedig   hiányoznak   az   ismeretei   és   a  tapasztalatai — mondta gazdag apám. — Miké, hozd ide a legutóbbi befektetésünk  ira tait, amivel most foglalkozunk. Miké   felállt   az   asztaltól,   bement   az   irodájába,   majd   egy   gyűrűs  irattartóval   tért   vissza,   telistele   papírokkal,   képekkel,   számokkal   és  térképekkel. — Ez például olyasmi, amibe esetleg befektetünk — mondta Miké,  mi közben leült. — Az ilyet tőzsdén nem jegyzett értékpapírnak hívják. Ezt  a fajta befektetést néha zártkörű kibocsátásnak is nevezik. Zsongott a fejem, mire Miké végiglapozta az oldalakat, megmutatta  az ábrákat, a táblázatokat, a térképeket és a szöveges részeket, amelyek  leírták   a   befektetés   kockázatait   és   előnyeit.   Egészen   kifáradtam,  miközben   Miké   elmagyarázta,   mi   mindent   nézett   meg,   és   miért  gondolja, hogy ez kiváló befektetési lehetőség. Gazdag   apám   látta,   hogy   kezdek   elbágyadni   a   túlságosan   sok  ismeretlen   információ   hallatán,   ezért   megakasztotta   Mike­ot,   és   így  szólt: — Ezt akartam megmutatni Róbertnek. Ezután ujjával rábökött egy rövid sorra a dosszié elején, amely így  szólt: Mentesség az 1933­as értékpapírtörvény hatálya alól. — Ezt akarom megértetni veled — mondta.

Előrehajoltam,   hogy   jobban   lássam   a   kisbetűs   írást,   amelyre   az  ujjával mutatott. A szöveg a következő volt: Ez   a   befektetés   csak   akkreditált   befektetőknek   szól.   Akkreditált  befektetőnek az minősül, akinek

— nettó 1 millió dollárja vagy annál többje van; illetve — éves   jövedelme   legalább   200   000   dollár   volt   az   utóbbi   évek  mindegyikében   (vagy   legalább   300   000   dollár   a   házastársával  közösen),   és   reális   esélye   van   arra,   hogy   a   folyó   évben   is   eléri  ugyanezt a jövedelemszintet."

Hátradőltem a székben, és azt mondtam: — Szóval ezért mondod, hogy nem fektethetek be abba, amibe ti. Ez  a befektetés csak gazdagoknak szól. — Vagy magas jövedelműeknek — mondta Miké. — Nem elég, hogy ezek az irányelvek szigorúak, de ráadásul 35 000  dollár   a   legkisebb   összeg,   amivel   be   lehet   szállni   egy   ilyen  befektetésbe. Ennyibe kerül egy­egy befektetési „egység", ahogy  mondani szokták. — 35 000 dollár! — kiáltottam fel sóhajtva. — Az rengeteg pénz és  rengeteg kockázat. Azt akarod mondani, ez a legkevesebb, amit  be lehet fektetni ebbe az üzletbe? Gazdag apám bólintott. — Mennyi fizetést kapsz az államtól a Haditengerészet pilótájaként?

— Vietnamban évente 12 000 dollárt kerestem a repülési pénzzel és 

a bevetési pénzzel együtt. Hogy most mennyit fogok keresni, itt,  Hawaiiban,   azt   igazán   nem   tudom.   Talán   kapok   némi  életjáradékot,   de   biztosan   nem   sokat,   és   természetesen   nem  annyit, ami fedezné a hawaii megélhetést. — Akkor tehát  igencsak nagy teljesítmény volt tőled, hogy 3 000  dollárt   megtakarítottál   —   mondta   gazdag   apám,   aki   igyekezett  felvidítani.   —   Majdnem   25%­át   takarítottad   meg   a   bruttó  jövedelmednek. Bólintottam,   de   magamban   már   rádöbbentem,   milyen   nagyon­ nagyon   messze   vagyok   attól,   hogy   úgynevezett   akkreditált   befektető  váljék belőlem. Még az Egyesült Államok elnöke sem férne bele ebbe a  kategóriába pusztán a fizetése alapján, ha nem gazdag már eleve. — Nos, akkor mit tegyek — kérdeztem végül. — Nem adhatnám oda  nektek a 3 000 dolláromat, ti meg hozzátennétek a ti pénzeteket,  azután megosztanánk a nyereséget, amikor esedékes?

— Megtehetnénk,   de   nem   ajánlom   —   mondta   gazdag   apám.   — 

Legalábbis nem neked. — Miért? Miért nem nekem? — kérdeztem. — Neked már elég jó alapjaid vannak a pénzügyi képzettség terén.  Ezért te   jóval   többre   viheted,   mint   hogy   egyszerűen   akkreditált   befektető  légy. Ha akarod,   te   kifinomult   befektető   lehetsz.   Akkor   aztán   a   vagyonod  legmerészebb álmaidat is túlszárnyalja majd. — Akkreditált befektető? Kifinomult befektető? Mi a különbség —  kérdeztem lelkemben a remény halvány szikrájával.

— Jó   kérdés   —   mondta   Miké   mosolyogva,   mert   érezte,   hogy   a 

barátja kilábal a kétségbeesésből. — A akkreditált befektető — olyasvalaki, aki azért tartozik ebbe a  kategóriába,   mert   van   pénze.   Ezért   az   akkreditált   befektetőket  gyakran   képzett   befektetőknek   is   nevezik—magyarázta   gazdag  apám.—De   a   pénz   egyedül   nem   képesít   valakit   arra,   hogy  kifinomult befektető legyen. — Mi a különbség? — kérdeztem. — Nos, láttad a szalagcímet a tegnapi újságban arról a hollywoodi  film sztárról, aki több milliót bukott egy befektetésen? Bólintottam, és azt feleltem: — Igen. Nemcsak hogy milliókat bukott, de még az adóhatóságnak  is fizetnie kellett, mert nem fizetett adót az üzleti jövedelme után. — 0   példa   az   akkreditált   vagy   képzett   befektetőre   —   folytatta  gazdag apám. — Attól, hogy pénzed van, még nem jelenti, hogy  kifinomult   befektető   vagy.   Ezért   hallani   olyan   sok   magas  jövedelmű emberről, orvosokról, ügyvédekről, rocksztárokról és  hivatásos   sportolókról,   akik   nem   biztonságos   befektetéseken  pénzt  veszítenek.  Van  pénzük,  de hiányzik  a kifinomult  tudás.  Van pénzük, de nem tudják, hogyan fektessék be biztonságosan,  magas   nyereséggel.   Minden   befektetés   egyformának   tűnik   a  szemükben.  Nem  tudják  megkülönböztetni  a  jót  a  rossztól. Az  ilyen   embereknek   a   szentesített   befektetéseknél   kellene  maradniuk,   vagy   hivatásos   vagyonkezelőt   szerződtetniük,   akire  rábízzák a befektetéseiket.

— Tehát akkor hogyan definiálod a kifinomult befektetőt? — 

kérdeztem. — A kifinomult befektető ismeri a 3 T­t — felelte gazdag apám.

— A 3 T­t? — ismételtem meg. — Mi az a 3 T? Gazdag apám megfordította a zárt körű kibocsátást, amit az előbb  nézegettünk, és az egyik hátoldalára a következőket írta: 33.Tudás; 34.Tapasztalat; 35.Temérdek készpénz. — Ez a 3 T— mondta felnézve a papírból. — Szerezd meg ezt a  három dolgot, és kifinomult befektető leszel. A három leírt sorra pillantottam, és így szóltam: — Tehát  a filmsztárnak  volt temérdek  készpénze,  de hiányzott  az  első   két tétel. Gazdag apám bólintott. ___És Sok olyan ember is van, akinek megvan a megfelelő tudása, de  hi ányzik   a   tapasztalata,   és   igazi   élettapasztalat   hiányában   gyakran   a  temérdek készpénzt is nélkülözi. ___Az   efféle   emberek   gyakran   azt   mondják,   „tudom",   amikor  elmagya rázunk   nekik   valamit,   mégsem   aszerint   cselekszenek   —   tette   hozzá  Miké. ___A bankárunk is mindig azt mondja, „tudom", arra, amit apa és én 

csiná lunk, de valamilyen oknál fogva mégsem azt teszi, amit állítása szerint  tud. ___És ezért nincs a bankárotoknak temérdek pénze —jegyeztem meg. Gazdag apám és Miké bólintottak. Megint   csönd   lett,   a   beszélgetés   véget   ért.   Mindhárman  gondolatainkba mélyedtünk. Gazdag apám intett a szobalánynak, hogy  hozzon  még kávét,  Miké pedig felállt, hogy eltegye az irattartót. Én  kezemet   keresztbe   fonva   ültem,   és   bámultam   kifelé   a   kék   Csendes­ óceánra, mely ott hullámzott Miké gyönyörű otthona előtt. Közben azon  gondolkodtam, mihez kezdjek az életemmel a jövőben. Elvégeztem az  egyetemet,   ahogyan   a   szüleim   kívánták,   a   hadkötelezettségem  hamarosan   lejár,   azután   szabadon   választhatok   magamnak   életutat,  olyat, amelyik számomra a legjobb. — Mire gondolsz?—kérdezte gazdag apám újabb kávéját szürcsölgetve. — Azon gondolkodom, hogy mi akarok lenni most, hogy felnőttem  — feleltem. — No és mi akarsz lenni? — érdeklődött Miké. — Azt hiszem, talán kifinomult befektető — mondtam halkan. —  Akármi is az. — Bölcs   döntés—hagytajóvá   gazdag   apám.   —Igen   jói   indulsz,  megvan  a   pénzügyi   képzettséged  alapja.  Most   már  ideje,   hogy  tapasztalatot szerezz. — Honnan fogom tudni, hogy mindkettőből elég van? — kérdeztem. — Onnan,   hogy   lesz   temérdek   pénzed   —   felelte   gazdag   apám  mosolyog va. Erre aztán mindhárman elnevettük magunkat, felemeltük poharainkat,  és koccintottunk „a temérdek pénzre". Azután gazdag apám hozzátette: — És arra, hogy kifinomult befektető légy. — Hogy kifinomult befektető legyek, és temérdek pénzem legyen —  is mételtem magamban némán. Jól csengtek ezek a szavak. Miké magához  hívta a limuzinja sofőrjét, aki  visszavitt  szegényes  tiszti   szállásomra,   hogy   gondolkodjak   rajta,   mit   is   fogok   kezdeni   az  életem hátralevő részével. Felnőttem, és teljesítettem szüleim elvárásait.  . . Azokat az elvárásokat, hogy végezzek egyetemet, és szolgáljam a  hazámat  a háborús időkben. Ideje volt, hogy magam döntsem el, mit  akarok kezdeni az életem­

mel.   Tetszett   a   gondolat,   hogy   kifinomult   befektető   legyek.  Folytathattam a tanulást gazdag apámmal, miközben megszerzem  a   szükséges   tapasztalatot.   Gazdag   apám   most   már   felnőttként  irányíthat.

20 év múlva 1993­ra gazdag apám vagyona gyermekeire, unokáira és azok  jövendő gyermekeire szállt. A következő száz évben örököseinek  nem kell aggódniuk a pénz miatt. Miké kapta meg a cég legfőbb  eszközeit,   és   kiváló   munkát   végzett   gazdag   apám   pénzügyi  birodalmának növelése terén, egy olyan pénzügyi birodalomban,  melyet   gazdag   apám   a   semmiből   épített   fel.   Én   láttam   az 

induláskor, és láttam, mint növekszik életem során. 20 év alatt sikerült elérnem azt, amiről azt hittem, hogy 10 év  alatt el fogom érni. Van némi igazság a mondásban, miszerint  „Az első milliót a legnehezebb összehozni". Utólag azt kell mondanom, nem is volt olyan nehéz 1 millió  dollárt   összegyűjteni.   Inkább   megtartani,   és   eredményesen  dolgoztatni   volt   nehéz.   Végül   mégis   nyugalomba   vonulhattam  1994­ben,   47   évesen,   anyagilag   szabadon,   pénzben   dúskálva,  melynek segítségével élvezhetem az életet. Nem   a   nyugalomba   vonulás   izgatott   azonban.   Sokkal  fontosabb   volt   számomra,   hogy   kifinomult   befektetőként  fektethessek be. Elérendő célként tűztem magam elé, hogy Mike­ kal és gazdag apámmal működhessek együtt. Az a nap, 1973­ban,  amikor ők ketten azt mondták, nem vagyok elég gazdag hozzá,  hogy velük fektessek be, fordulópontot jelentett az életemben, és  akkor döntöttem úgy, hogy kifinomult befektető akarok lenni. Az alábbi lista néhány olyan befektetést tartalmaz, amelyekkel  az ún. „akkreditált befektetők és kifinomult befektetők" élnek: 36.Zártkörű kibocsátások; 37.Ingatlan­szindikátusok és korlátolt felelősségű társaságok; 38.Új alapítású társaságok nyilvános kibocsátásai; 39.Nyilvános   kibocsátások   (amíg   minden   befektető   számára  elérhetők,   a   nyilvános   kibocsátású   részvényekhez   általában  nem könnyű hozzájutni); 40.Előfinanszírozás; 41.Egyesülés, beolvadás; 42.Kezdő hitelek; 43.Fedezeti alapok. Az átlagos befektetőnek ezek a befektetések túl kockázatosak,  nem azért, mert   maguk   a   befektetések   feltétlenül   azok,   hanem   azért,   mert   az  átlagos   befektetők   közül   igen   soknak   nincs   meg   a   megfelelő  képzettsége, tapasztalata és temérdek tőkéje, hogy tudja, mibe vágja a  fejszéjét.   Most   már   osztom   az   Értékpapír­   és   Tőzsdefelügyelet  álláspontját   abban,   hogy   jobb   megvédeni   a   képzetlen   befektetőket  azáltal,   hogy   korlátozzák   az   effajta   befektetésekben   való   részvételi  jogukat, mert jómagam elkövettem néhány tévedést, és hoztam néhány  hibás döntést az idők során. Ma,   kifinomult   befektetőként,   már   élek   ilyen   befektetési  lehetőségekkel.   Ha   az   ember   tudja,   mit   csinál,   nagyon   alacsony   a  kockázat,   ugyanakkor   óriási   nyereséget   hozhatnak.   A   gazdagok  általában ilyen befektetésekben tartják a pénzüket. Néhányszor   rajtuk   veszítettem,   de   a   jól   jövedelmező   befektetések  akkora   nyereséget   hoztak,   hogy   messze   túlszárnyalták   a   kevés  veszteséget. A tőke 35%­ának visszanyerése normális, de alkalmanként  1   000%­ot   vagy   még   többet   is   el   lehet   érni.   Inkább   ez   utóbbi  befektetésekkel   foglalkozom,   mert   ezek   izgalmasabbak,   és   nagyobb  kihívást   jelentenek.   Ezek   nem   egyszerűen   „vegyen   nekem   100  ilyen  részvényt, és adjon el 100 olyat" típusú üzletek. Nem is „magas vagy  alacsony a p/e?" típusúak. A kifinomult befektető nem ilyen üzleteket  köt.   Az   ilyen   befektetésekkel   az   ember   nagyon   közel   kerül   a  kapitalizmus   motorjához.   Valójában   a   felsoroltak   némelyike 

kockázatitőkebefektetés,   ami   az   átlagos   befektetőnek   túlontúl  kockázatos. Az igazság az, hogy a befektetések nem kockázatosak, csak  a tudás, a tapasztalat és a temérdek készpénz teszi őket azzá az átlagos  befektető számára. Ez a könyv nem a befektetésekről  szól. Ez a könyv a befektetőről  szól.

Az út E könyv tárgya magától értetődően nem a befektetés. Kifejezetten a  befektetővel foglalkozik és azzal az úttal, melyet végig kell járnia, ha  kifinomult befektetővé akar válni. Azt mutatja meg, hogyan találhatjuk  meg az utunkat a 3 T — a tudás, a tapasztalat és a temérdek készpénz  — megszerzéséhez. A  Gazdag   papa,   szegény   papa  gyermekkorom   tanulásának   útját   kíséri végig. A CASHFLOW­ négyszög— a Gazdag papa, szegény papa  második része — fiatal felnőttkorom tanuló útvonalát mutatja be 1973   és   1994   között.   Ez   a   könyv,   a   Gazdag   papa   befektetési   tanácsai,   a  korábbi   években   megtanult   leckékre,   az   életben   szerzett   tapasztalataimra épít, és e leckéket

alakítja át a 3 T­vé, ami ahhoz kell, hogy az ember kifinomult  befektetővé váljék. 1973­ban mindössze 3 000 befektetni való dollárom volt, és  nem   rendelkeztem   sem   sok   tudással,   sem   sok   gyakorlati  tapasztalattal. 1994­re kifinomult befektetővé váltam. Több   mint   20   évvel   ezelőtt   gazdag   apám   azt   mondta:  „Ahogyan   másféle   házak   épülnek   a   gazdagoknak,   a  szegényeknek és a középosztálybelieknek, mindegyikük számára  megvannak a nekik szóló befektetések is."

A kifinomult befektetői szint elérésének öt  szakasza Gazdag   apám   öt   szakaszra   osztotta   fejlődésem   programját;  ezeket   én   szintén   szakaszokra,   leckékre,   illetve   fejezetekre  bontottam. A szakaszok a következők: 44.Szellemileg felkészültek vagyunk­e arra, hogy  befektetővé váljunk? 45.Milyen típusú befektetők akarunk lenni? 46.Hogyan építünk fel egy erős vállalkozást? 47.Ki a kifinomult befektető? 48.Visszaadás. Ez   a   könyv   útmutató.   Nem   ad   konkrét   válaszokat.   Azzal   a  céllal írtam, hogy segítsek megérteni, milyen kérdéseket érdemes  feltenni.   Ha   ezt   a   szerepet   betölti,   elvégezte   feladatát.   Gazdag  apám szerint: „Nem lehet valakinek megtanítani, hogyan váljék  kifinomult   befektetővé,   de   meg   lehet   tanulni.   Olyan   ez,   mint 

amikor   biciklizni   tanulunk.   Én   nem   tudom   neked   megtanítani,  hogyan   kell   biciklizni,   de   te   megtanulhatod.   A   biciklizés  jártassága   kockázatvállalás,   sok   próbálkozás   és   hiba   árán  sajátítható el. Ugyanez igaz a befektetésre is. Aki azt mondja,  nem   akar   kockázatot   vállalni,   egyben   azt   mondja,   nem   akarja  megtanulni.   Ha   pedig   valaki   nem   akar   tanulni,   azt   nem   lehet  tanítani." Aki aktuális befektetési tanácsokat vár ettől a könyvtől, vagy a  gyors meggazdagodás módszerét, esetleg a gazdagok befektetési  trükkjeinek leírását, az csalódni fog. Ez a könyv valójában nem  egyszerűen befektetni tanít. Olyanoknak szól, akik önszántukból  beiratkoznak a befektetés iskolájába, akik meg akarják találni a  saját   útjukat   a   gazdagsághoz,   ahelyett   hogy   a   könnyű   utat  keresnék. A   könyv   leírja   a   gazdag   apám   által   meghatározott   öt   fejlődési  szakaszt; azt az öt szakaszt, amelyen ő is keresztülment, és amelyeket  én most járok végig­ Aki beiratkozik a nagy gazdagság iskolájába, e  könyv   olvasása   közben   felismerheti,   hogy   a   világ   leggazdagabb  vállalkozói   és   befektetői   mind   végigjárták   gazdag   apám   öt   fejlődési  szakaszát,   amíg   nagyon­nagyon   gazdagok   nem   lettek.   Bili   Gates,   a  Microsoft atyja, Warren Buffet, Amerika leggazdagabb befektetője és  Thomas Edison, a General Electric megalapítója is végigmentek az öt  szakaszon. Ezen öt szakasz valamelyikénél tartanak az internetes vagy  „dot   com"   nemzedék   fiatal   milliomosai   és   milliárdosai   is,   akik   még  csak a húszas  vagy harmincas éveiket  tapossák. A különbség csupán  annyi, hogy mivel az információ korát éljük, ezek a fiatalok gyorsabban  járták végig az egyes szakaszokat. . . és talán az olvasó is megteheti  ugyanezt.

Részt vesz­e ön a forradalomban? A  nagy  gazdagság,  a  hatalmas  vagyonok,  az   elképesztően   gazdag  családok az ipari forradalom idején jöttek létre. Ugyanez megy végbe  ma, az információs forradalom korában. Érdekesnek   találom,   hogy   manapság   húsz­,   harminc­   és  negyvenéves,   saját   erejükből   multimilliomosokká   vált   emberekről  tudunk. Ugyanakkor vannak negyvenesek és még idősebbek is, akik évi  50   000   dolláros   állásokban   tengetik   életüket.   Ennek   az   éles  különbségnek egyik okozója az ipari korból az információ korába való  áttérés.  Az  ipari  korba  való  átmenet  idején   váltak  milliárdosokká  az  olyan emberek, mint Henry Ford és Thomas Edison. Ma, az információ  korának   kezdetén   Bill   Gates,   Michael   Dell   és   az   internetes   cégek  alapítói   lesznek   milliomosok   és   milliárdosok.   A   huszonévesek  hamarosan lekörözik majd gazdagságban Bill Gatest, aki már 39 éves.  Ez a korok átmenetéből fakadó erő — az ipari korból az információ  korába való átmenet ereje. Már említettem, hogy semmiben sem rejlik  akkora   erő,   mint   az   időszerű   gondolatokban   ...   és   semmi   sem  ártalmasabb, mint az elavult gondolkodás. Tekinthetnek erre a könyvre úgy, mint a gazdagságról alkotott régi  elképzelések   felülvizsgálatára   és   újak   keresésére;   de   hozhat  paradigmaváltást is az életükben. Ez a váltás pedig talán olyan éles lesz,  mint   az   ipari   korból   az   információ   korába   való   átmenet.   Talán   arra  vezeti rá az olvasót, hogy új pénzügyi utat határozzon meg az életében. 

Lehet,   hogy   hozzásegíti   ahhoz,   hogy   nagyvállalkozó   és   befektető  módjára   gondolkozzék,   nem   pedig   alkalmazott   és   egyidejűleg  vállalkozó módjára.

Nekem  évekig   tartott,   amíg   végigjártam   az   öt   szakaszt,   és  tulajdonképpen még most sem értem a végére. Aki elolvassa ezt  a könyvet, végül talán maga is nekivág az öt szakasznak, de az is  lehet,   hogy   úgy   dönt,   ez   az   út   nem   neki   való.   Ha   az   előbbit  választja,   tőle   függ,   milyen   gyorsan   járja   végig   a   fejlődés   öt  szakaszát.   De   ne   feledje,   ez   a   könyv   nem   arról   szól,   hogyan  gazdagodjunk  meg  gyorsan.   Ha   a   személyiségfejlődésnek   és   a  tanulásnak erre az ösvényére lép, az első szakasszal kell kezdenie  ... a szellemi felkészülés szakaszával.

Szellemileg felkészültek vagyunk­e arra,  hogy befektetővé váljunk? Gazdag   apám   gyakran   mondogatta:   „A   pénz   mindig   az,  aminek látni akarjuk." Ezen azt  értette,   hogy  a   pénz   a  szellemünk,  a  gondolataink  terméke.   Ha   valaki   azt   mondja,   „Nehéz   pénzhez   jutni",  valószínűleg nehéz is lesz neki. Ha azt mondja, „Ó, én sosem  leszek   gazdag"   vagy   „Igazán   nehéz   meggazdagodni",   az   ő  esetében ez bizonyára igaz is lesz. Ha pedig azt mondja, „Csak  kemény   munka   árán   lehet   meggazdagodni",   akkor   az   illető  feltehetően   keményen   fog   dolgozni.   Aki   azt   mondja,   „Ha   sok  pénzem   lenne,   betenném   a   bankba,   mert   nem   tudnám,   mit   is  kezdjek   vele",   akkor   minden   bizonynyal   ez   fog   történni.  Meglepődnénk, ha tudnánk, hány ember van, aki így gondolkozik  és   cselekszik.   Ha   valaki   azt   állítja,   „Befektetni   kockázatos",  akkor számára az. Ahogy gazdag apám mondta, „A pénz mindig  az, aminek látni akarjuk". Gazdag apám figyelmeztetett rá, hogy a kifinomult befektetői  szint   elérésére   való   szellemi   felkészülés   hasonló   ahhoz,   mint  amikor valaki a Himalája megmászására vagy a papi hivatásra  készül. Persze viccelt, de arra utalt vele, hogy ezt a vállalkozást  nem lehet könnyedén venni. Azt mondta: „Úgy kezded, mint én.  Pénz   nélkül   kezded.   Nincs   másod,   csak   a   remény   és   a   nagy  gazdagság megszerzésének álma. De bár sokan álmodoznak róla,  csak kevesen valósítják meg. Gondolkozz sokat, és készülj fel  szellemileg,   mert   a   befektetésnek   olyan   módját   igyekszel  megtanulni, amely csak kevesek kiváltsága. Belülről fogod látni a  befektetések világát, nem külső szemlélőként. Sokkal könnyebb  életutat is választhatnál, és a befektetésnek is vannak egyszerűbb  módjai. Tehát gondold át jól, és készülj fel, ha úgy döntesz, hogy  erre az útra lépsz."

2. fejezet

A gazdagság alapjainak  lerakása

Aznap este nagyon nehéz volt visszamennem a támaszpontra, a rozzant,  szürke   tiszti   szállásra.   Semmi   bajom   nem   volt   vele,   amikor   délben  elindultam onnan, de miután a délutánt Miké új otthonában töltöttem, a  tiszti szállás közönségesnek, réginek és kopottasnak tűnt. Három szobatársam — várakozásomnak megfelelően — sört ivott,  és baseballmeccset nézett a tévében. Pizzás és sörös dobozok hevertek  szanaszét.   Nemigen   szóltak   hozzám,   miközben   átmentem   a   közös  helyiségen. Csak a tévékészüléket bámulták. Miután visszavonultam a  szobámba   és   magamra   csuktam   az   ajtót,   hálát   adtam   érte,   hogy  mindannyiunknak van külön szobája. Volt, miről gondolkodnom. 25  évesen   sok   mindenre   rájöttem,   amit   kilencéves   fejjel,   amikor  elkezdtem gazdag apám mellett dolgozni, nem értettem. Rájöttem, hogy  gazdag   apám   hosszú   éveken   át   nagyon   keményen   megküzdött   érte,  hogy lerakja gazdagsága szilárd alapjait. A város szegénynegyedében  kezdte, szerényen élt, építgette a vállalkozásait, ingatlanokat vásárolt, és  terveket dolgozott ki, hogyan tovább. Megértettem, hogy gazdag apám  azt   tervezte,   nagyon   gazdag   lesz.   Míg   Miké   és   én   középiskolába  jártunk, gazdag apám cégei és ingatlanjai egyre tovább terjeszkedtek a  hawaii   szigeteken.   Egyetemi   éveink   alatt   került   aztán   sor   a   nagy  áttörésre, amikor is Honolulu és Waikiki egyes részein a legjelentősebb  befektetők   egyikeként   tartották   már   számon.   Mialatt   én   a   hadsereg  kötelékében   Vietnamban   végeztem   berepüléseket,   ő   befejezte  gazdagsága   alapjainak   lerakását.   Erős,   stabil   alapok   voltak.   Ő   és   a  családja  élvezhették  munkája  gyümölcsét.  Már  nem  a külső szigetek  egyikének   szegénynegyedében   laktak,   hanem   Honolulu   egyik  leggazdagabb   környékén,   és   nemcsak   kívülről   látszottak   gazdagnak,  mint oly sokan arrafelé. Tudtam, hogy gazdag apám és Miké valóban  gazdagok, mert megen­

gedték,   hogy   belenézzek   a   pénzügyi   kimutatásaikba.   Nem  sokaknak adatott meg ez a kiváltság. Vér   szerinti   apám   ezzel   szemben   elvesztette   az   állását.   Az  állami szektorban igyekezett egyre feljebb jutni a ranglétrán, ám  egyszer   csak   kegyvesztetté   lett   a   Hawaiit   kormányzó   politikai  vezetés szemében. Apám mindent elveszített, amiért dolgozott és  amit elért, amikor a kormányzóválasztáson a főnöke ellen indult,  és   veszített.   A   kormány   feketelistára   tette,   és   ő   megpróbált  mindent elölről kezdeni. Nem rakta le a gazdagsága alapjait. 52  éves volt, én 25, de pénzügyileg ugyanott tartottunk: nem volt  pénzünk.   Mindketten   egyetemi   diplomával   rendelkeztünk,  mindketten kaphattunk új állást, de vagyonunk nem volt. Azon az  éjszakán, miközben némán feküdtem a priccsemen, egyszeriben  tudtam,   hogy   ritka   lehetőség   adatott:   életutat   választhatok  magamnak.   Azért   mondom,   hogy   ritka,   mert   nagyon   kevés  embernek   adatik   meg,   hogy   két   apa   útját   hasonlítsa   össze,   és 

ezután   választhatja   ki,   melyiket   szeretné   követni.   Nem   volt  könnyű a döntés.

A gazdagok befektetései Aznap éjjel sok minden kavargott az agyamban, de leginkább  az   a   gon­dolat   nem   hagyott   nyugodni,   hogy   léteznek   csak   a  gazdagoknak szóló befektetések, és olyanok, amelyek a köznép  számára   érhetők   el.   Emlékeztem   rá,   hogy   gyerekkoromban,  amikor gazdag apámnak dolgoztam, mindig a cége kiépítéséről  beszélt   nekem.   Most,   hogy   már   gazdag   volt,   egyfolytában   a  befektetéseiről beszélt. . . a gazdagoknak szóló befektetésekről.  Aznap,   az   ebédnél,   elmondta:   „Csakis   azért   építettem   ki   a  cégeimet, hogy a gazdagok befektetései nyitva álljanak előttem.  Csak azért érdemes cégeket alapítani, hogy az vehesse meg az  eszközöket. A cégeim nélkül nem engedhetném meg magamnak  a gazdagok befektetéseit." Gazdag apám hangsúlyozta a befektetést vásárló alkalmazott  és a befektetést vásárló cég közötti különbséget. Azt mondta: „A  legtöbb   befektetés   túl   drága   ahhoz,   hogy   az   ember  alkalmazottként vegye meg. De sokkal köny­nyebben elérhető,  ha a cégem fizeti." Nem tudtam, hogy érti ezt, de biztos voltam  benne, hogy a megkülönböztetés lényeges. Kíváncsi voltam, és  igyekeztem   kideríteni,   mi   a   különbség.   Gazdag   apám   tanult  vállalati   és   adózási   jogot,   így   megtalálta   a   módját,   hogyan  keressen   sok   pénzt   a   törvények   előnyös   kihasználása   révén.  Aznap éjjel azzal a gondolattal aludtam el, hogy másnap reggel  felhívom   gazdag   apámat,   és   mielőtt   álomba   merültem,   halkan  ismételgettem magamban: „a gazdagok befektetései".

A leckék lényege Gyerekkoromban   sok­sok  órát   ültem   végig   gazdag   apám   egyik  éttermében   az   asztalnál,   miközben   ő   az   üzleti   ügyeit   tárgyalta   meg.  Mialatt  a   limonádémat  szürcsölgettem,   ő  bankárokkal,   könyvelőkkel,  ügyvédekkel,   brókerekkel,   ingatlanbrókerekkel,   pénzügyi  tanácsadókkal   és   biztosítási   ügynökökkel   tárgyalt.   Ez   volt   üzleti  képzésem  kezdete.  9 és  18 éves  korom  között   órákon át  hallgattam,  mint oldanak meg bonyolult üzleti problémákat. Az asztalnál vett órák  azonban   elmaradtak,   miután   négy   évre   New   Yorkba   mentem  továbbtanulni, majd öt évet a hadseregben szolgáltam. Most, hogy az  elvetetni tanulmányaim befejeződtek, és már a katonai szolgálatomból  sem sok volt hátra, készen álltam, hogy tovább folytassam a tanulást  gazdag apám oldalán. Amikor   másnap   reggel   felhívtam   őt   telefonon,   ráállt,   hogy   újra  foglalkozzék velem. Az üzletét Mike­nak adta át, ő maga félig­meddig  nyugalomba   vonult.  Örült   neki,   hogy  valami   mást   is   csinálhat,   mint  hogy egész nap golfozik. Amikor   fiatal   voltam,   nem   tudtam,   melyik   apámra   hallgassak   a  pénzzel  kapcsolatban.  Mindketten derék,  szorgalmas  emberek voltak.  Mindketten   erős,   karizmatikus   személyiséggel   rendelkeztek.  Mindketten azt mondták, menjek egyetemre és szolgáljam a hazámat a 

hadseregben. Pénzügyi kérdésben azonban eltért a véleményük, és más­ más tanácsot adtak arra vonatkozóan, mi legyek, ha nagy leszek. Immár  összehasonlíthattam   gazdag   apám   és   szegény   apám   életpályájának  eredményét. A CASHFLOW­négyszögben,  amely a  Gazdag papa, szegény papa   másodikrésze, szegény apám azt tanácsolta: „Járj iskolába, szerezz jó  jegyeket,   azután   keress   magadnak   biztonságos   állást   magas   szociális  juttatásokkal". Az alábbi utat ajánlotta:

Gazdag apám ezzel szemben azt mondta: „Tanulj meg cégeket  kiépíteni, és fektess be a cégeiden keresztül". Ő a következő utat 

A   CASHFLOW­négyszög  az   egyes   negyedekhez   tartozó  emberek   közötti   alapvető   érzelmi   és   szakmai   különbségekről  szól.   Ezek   az   alapvető   érzelmi   és   szakmai   különbségek   azért  lényegesek, mert végérvényesen meghatároz^ zák, hogy egy­egy  személy   melyik   negyedet   találja   vonzónak,   illetve   választja  működési területéül. Akinek például szüksége van a munkahelyi  biztonságra,   minden   valószínűség   szerint   az   A   negyedet  választja.   Az   A   negyedhez   tartoznak   mindazok,   akik   egy  vállalatnál dolgoznak, a portástól az elnökig. Aki önállóan szeret  dolgozni,   gyakran   az   E   negyedet   választja,   az   egyénileg  vállalkozók   negyedét.   Az   E   azt   is   jelenti,   „egyedül"   és   az  „eszükkel"   dolgoznak,   hiszen   e   negyedből   kerülnek   ki   az  orvosok, ügyvédek, könyvelők, valamint különféle tanácsadók. A CASHFLOW­négyszög sok mindent elmond az E negyed (a  legtöbb   kisvállalkozás)   és   a   C   negyed   (a   nagy   cégek)   közti  különbségekről. Ebben a könyvben sokkal részletesebben leírom  a szakmai eltéréseket, mert ezekben rejlik a gazdagok és a többi 

ember közötti különbség.

Mások az adótörvények A   negyedek   közti   különbségek   rendkívül   fontos   szerepet  játszanak ebben a könyvben. A különböző negyedekre más­más  adótörvények vonatkoznak. Ami az egyik negyedben legális, az a  másikban nem  az.   Ezek  az   apró   különbségek  nagyjelentőségre  tesznek szert, ha befektetésekről van szó. A be­ fektetés témakörének tárgyalásakor gazdag apám nem mulasztotta el  megkérdezni, melyik negyedben akarok pénzt keresni.

Kezdődik a tanulás Mialatt   Miké   a   birodalmat   kormányozta,   gazdag   apám   és   én   egy  szállodában   ebédeltünk   Waikiki   Beachen.   A   nap   melegen   sütött,   a  tenger gyönyörű volt, lágy szellő lengedezett,  a környezet  egészében  véve   paradicsominak   volt   mondható.   Gazdag   apám   megdöbbent   az  egyenruhámon.   Azelőtt   még   sosem   látott   egyenruhában.   Csak  gyerekként   találkozott   velem,   amikor   még   sportosan   öltöztem,  rövidnadrágot,   farmert,   pólót   hordtam.   Azt   hiszem,   egyszeriben  észrevette, hogy felnőttem, mióta befejeztem a középiskolát, mostanra  világot láttam, és harcoltam egy háborúban. Azért viseltem egyenruhát,  mert  két  berepülés  között  voltam,  és  estére  vissza kellett  mennem  a  támaszpontra bevetésre. — Tehát ezzel foglalkozol, mióta leérettségiztél — mondta gazdag  apám. Bólintottam, és azt mondtam: — Négy évet tanultam a New York­i Katonai Akadémián, és négy  évet töltöttem a Hadiflottánál. Még egy évem van hátra. — Nagyon büszke vagyok rád — mondta gazdag apám. — Köszönöm — feleltem. — De azért jó lesz levenni az egyenruhát.  Igazán   nem   valami   kellemes,   amikor   az   embert   leköpdösik,  megbámulják vagy „gyerekgyilkosnak" nevezi az a sok hippi meg  a háború ellenzői. Remélem, nemsokára mindannyian befejezzük. — Örülök, hogy Mike­nak nem kellett bevonulnia — mondta gazdag  apám. — 0 akart ugyan, de egészségileg nem felelt meg. — Szerencséje volt — mondtam. — Épp elég barátomat veszítettem  el  a háborúban. Nagyon rosszul viseltem  volna, ha Mike­tól is  meg kell válnom. Gazdag apám bólintott, és azt kérdezte: — No és mik a terveid, ha jövőre lejár a szerződésed a hadseregnél? — Három barátomnak állást ajánlott a légitársaság pilótaként. Nem  túl jó, hogy mindjárt munkába kell állni, de azt mondták, a kapcsolataik  révén engem is fel tudnak vetetni. — Szóval pilóta akarsz lenni? — kérdezte gazdag apám. Lassan bólintottam. — Eddig is ezt csináltam . . . gondolkodom rajta. Jó a fizetés, jók a 

jut tatások. Azon kívül meg igen színvonalas  kiképzést  kaptam. Elég jó  pilóta lettem, miután bevetésekre repültem. Ha egy évig repülök kis géppel,  azután egy   kicsit   gyakorolok   többmotoroson,   megfelelek   majd   a   nagy  utasszállítókon is, — Szóval ezt akarod csinálni? — kérdezte gazdag apám. —Nem — feleltem. — Azok után, ami az apámmal történt és azok  után,   hogy   Miké   új   otthonában   ebédeltem,   nem.   Aznap   éjjel   órákig  feküdtem   ébren   az   ágyban,   és   azon   gondolkodtam,   amit   a  befektetésekről mondtál. Rájöttem, hogy ha elmegyek a légitársasághoz  pilótának,   előbb­utóbb   akkreditált   befektetővé   válhatok.   De   arra   is  rájöttem, hogy soha nem léphetek túl azon a szinten. Gazdag apám némán ült, és alig láthatóan bólogatott. — Tehát megszívlelted, amit mondtam — szólalt meg halkan. — Hogyne   —   feleltem.   —   Gyerekkoromban   is   minden   tanításod  elgon dolkodtatott. Most, hogy felnőttem, a leckék új értelmet nyertek. — És mire emlékeztél vissza? — kérdezte. — Emlékszem, hogy megvontad tőlem a 10 centes órabéremet, és  ingyen dolgoztattál. Ebből tanultam meg, hogy ne ragaszkodjak mindenáron a  mun kabérhez. Gazdag apám elnevette magát és azt mondta: — Ez elég kemény lecke volt. — Igen, de kiváló. Apám nagyon mérges volt rád. Most viszont ő  próbál munkabér   nélkül   élni.   A   különbség   az,   hogy   ő   52   éves,   én   meg   9  voltam,; amikor megtanultam. Miután Mike­nál ebédeltem, megfogadtam, hogy  nem fogok   egész   életemben   a  munkahelyi   biztonsághoz   ragaszkodni   csak  azért, mert   fizetésre   van   szükségem.   Ezért   nem   hiszem,   hogy   elmegyek   a  légitár­; sasághoz dolgozni. És ezért ebédelek most veled. Át akarom ismételni  az| arról szóló leckéket, hogyan dolgoztassam a pénzt a magam hasznára,  hogy] ne kelljen egész életemben pénzért dolgoznom. De ezúttal felnőttként  aka­' rom meghallgatni a tanításodat. Adj nehezebb leckéket, és menj bele a  rész letekbe! i — Mi volt az első leckém? — kérdezte gazdag apám. ; — A   gazdagok   nem   a   pénzért   dolgoznak   —   vágtam   rá.   —   Ők  tudják,   ho­j gyan   dolgoztassák   a   pénzt   a   maguk   hasznára. ! Gazdag apám szélesen elmosolyodott. Tudta, hogy gyerekkoromban mindvégig   figyeltem   a   tanítására.

I

— Nagyon jó — mondta. — Ez az alapja, hogy befektető lehess. 

Befektetőnek lenni annyi, mint megtanulni, hogyan dolgoztassuk  meg keményei a pénzt a magunk hasznára.

— Éppen ezt akarom én is megtanulni — mondtam halkan. — Meg  aka rom tanulni, és aztán talán apámnak is megtanítom mindazt,  amit te tudsa

Nagyon rájár a rúd mostanában, hogy 52 évesen próbál mindent elölről  kezdeni. ­ Tudom — mondta gazdag apám, — tudom. Így tehát egy napfényes délelőttön, miközben a szörfösök a mélykék  óceán csodálatos hullámait hasították, elkezdődtek a befektetésről szóló  óráim.   A   tanórák   öt   szakaszra   oszlottak,   amelyek   mindegyike   a  megértés magasabb fokára juttatott el... gazdag apám gondolkodásának  és befektetési tervének jobb megértéséhez. Először szellemileg kellett  felkészülnöm, és kézbe kellett vennem az irányítást. . . mert valójában  csakis   erről   szól   a   befektetés.   A   befektetés   végeredményben   azzal  kezdődik és azzal végződik, hogy kézbe vesszük az irányítást. Gazdag apám befektetési tervének első szakaszában a befektetésről  szóló   órák   mind   a   szellemi   felkészülésről   szóltak,   ami   megelőzi   a  tulajdonképpeni   befektetést.   Aznap   éjjel,   amikor   1973­ban   a  priccsemen feküdtem egy lepusztult katonai támaszponton, elkezdődött  a   szellemi   felkészülésem.   Mike­nak   volt   olyan   szerencséje,   hogy   az  apja nagy vagyont halmozott fel. Én nem voltam ilyen szerencsés. Sok  tekintetben 50 év előnnyel indult velem szemben. Nekem magamnak  kellett   elkezdenem.  Aznap   éjjel   nekiláttam  a  szellemi  felkészülésnek  azzal,   hogy   választottam   szegény   apám   döntése,   a   munkahelyi  biztonság,   és   gazdag   apám   útja,   az   igazi   gazdagság   megalapozása  között. Itt kezdődik el igazán a befektetés folyamata, és ezzel kezdődött  gazdag   apám   tanítása   is   a   befektetésről.   Az   első   lépés   egy   nagyon  személyes   jellegű   döntés:   gondolatban   választanunk   kell,   hogy  gazdagok akarunk lenni, szegények, vagy a középosztályhoz akarunk  tartozni. Ez a döntés lényeges, mert ettől a választástól, vágyott anyagi  helyzetünk megválasztásától — gazdag, szegény vagy középosztálybeli  — függ, miként alakul az életünk.

3. fejezet 1.  befektetői  lecke

A választás

Elkezdődött gazdag apám tanítása a befektetésről. „A pénz és a  befektetés   tekintetében   az   emberek   három   alapvető   okból  döntenek a befektetés mellett: 49.a biztonságért, 50.a kényelemért vagy 51.a gazdagságért." Gazdag apám így folytatta: „Mindhárom dolog lényeges. Az  ember   életében   akkor   áll   be   változás,   ha   a   három   közül  valamelyik előtérbe kerül." Ezek után elmondta, hogy a legtöbb  ember   a   fenti   sorrendben   dönt   a   pénzről   és   a   befektetésekről.  Vagyis az első választás pénzügyi téren a biztonság mellett szól,  a sorban a második a kényelem, a harmadik pedig a gazdagság.  Ezért   olyan   fontos   sokaknak   a   munkahelyük   biztonsága.   Ha  megvan   a   biztos   állásuk   vagy   szakmájuk,   a   kényelemre  koncentrálhatnak.   A   legtöbben   csak   ezek   után   foglalkoznak   a  meggazdagodással. Aznap,   1973­ban,   gazdag   apám   azt   mondta:   „Sokan  ábrándoznak   róla,   hogy   gazdagok   legyenek,   mégsem   ezt  választják elsőnek." Majd így folytatta: „A döntések fontossági  sorrendje   okozza,   hogy   Amerikában   száz   ember   közül   csak  három gazdag. A legtöbben lemondanak a meggazdagodásról, ha  az   kényelmetlenséggel   vagy   bizonytalansággal   jár.   Ezért  szeretnének olyan sokan valami biztos befektetési tippet. Azok az  emberek, akik a biztonságot és a kényelmet tartják elsőrendűen  fontosnak,   gyorsan,   könnyen,   kockázat   nélkül   és   kényelmesen  akarnak meggazdagodni. Néhányuknak sikerül is vagyonra szert  tenniük   egy   szerencsés   befektetés   árán,   de   azután   sokszor  elveszítik az egészet."

Gazdagon vagy boldogan? Gyakran   hallom   a  következőt:   „Inkább   boldog  akarok   lenni,  mint  gazdag   "   Ezt   a   mondást   mindig   nagyon   furcsának   találtam,   mert  jómagam   voltam   már   szegény   is,   és   gazdag   is.   És   mindkét  állapotomban   voltam   boldog   is   boldogtalan   is.   Nem   értem,   miért  gondolják az emberek, hogy választaniuk kell boldogság és gazdagság  között. Ha jobban belegondolok abba, amit tanultam,  úgy tűnik, a mondás  hátterében   valójában   ez   áll:   „Inkább   biztonságban   és   kényelemben  akarok élni, mintsem gazdagon." Biztonság és kényelem híján ugyanis  nem   lennének   boldogok.   Ami   engem   illet,   én   vállaltam   a  bizonytalanságot   és   a   kényelmetlenséget,   hogy   gazdag   lehessek.  Voltam gazdag és szegény, csakúgy, mint boldog és boldogtalan. De  meg   kell   mondanom,   szegényen   és   boldogtalanul   sokkal  boldogtalanabb voltam, mint gazdagon és boldogtalanul. Azt sem értettem soha, miért mondják, hogy „A pénz nem boldogít."  Van ugyan benne némi igazság, mégis azt vettem észre, hogy ha van  pénzem, elég jól érzem magam. A minap egy 10 dollárost találtam a  farmerom zsebében. Csak 10 dollár volt, mégis nagyon örültem neki.  Mindig   jobb   érzés   pénzt   kapni,   mint   számlát,   hogy   fizessem   meg   a  tartozásaimat. Legalábbis én ezt tapasztaltam a pénzzel kapcsolatban. 

Boldog vagyok, amikor jön, és szomorú, amikor megy. 1973­ban a következő fontossági sorrendet állítottam fel magamnak: 52.gazdagság, 53.kényelem, 54.biztonság. Mint   ahogy   korábban   említettem,   mindhárom   dolog   fontos,   ha  pénzről   és   befektetésekről   van   szó.   Hogy   ki   miként   állítja   fel   a  sorrendet, az egy nagyon személyes döntésen múlik, amelyet meg kell  hoznunk,   mielőtt   nekikezdenénk   a   befektetésnek.   Szegény   apám   a  biztonságot tette az első helyre, gazdag apám a gazdagságot. Mielőtt  elkezdünk befektetni, fontos, hogy felállítsuk magunknak a sorrendet.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról A   gazdagság,   a   kényelem   és   a   biztonság   valóban   személyes  alapértékek.   Egyik   sem   jobb   a   másiknál.   Tudom   azonban,   hogy   a  döntés,   hogy   melyik   alapértéket   tartjuk   a   legfontosabbnak,   gyakran  hosszú   távon   kihat   arra,   hogy   milyen   életet   választunk   magunknak.  Ezért fontos tudni, melyik ér­

ték a legfontosabb nekünk, különösen, ha pénzről és pénzügyi  tervezésről van szó. A szellemi alapállásról szóló kérdés tehát a következő: Írjuk le az általunk vallott fontossági sorrendben a három  alapvető értéket: 1. 2 .   3 .

Lehet,   hogy   el   kell   gondolkodnunk   azon,   hogyan   is  érzünk  valójában.   Beszélgessünk   el   komolyan  életünk   társával  vagy   a  mentorunkkal. Készítsünk listát az egyes értékek mellett, illetve  ellen   szóló   érvekről.   Ha   tudjuk,   hogyan   fest   számunkra   a  fontossági sorrend, később sok gyötrelmes döntéstől és álmatlan  éjszakától kíméljük meg magunkat. Az egyik ok, amiért a 90/10­es szabály érvényes a pénzre, talán  az,   hogy   az   emberek   90%­ának   fontosabb   a   kényelem   és   a  biztonság, mint a gazdagság.

4. fejezet 2.  befektetői  lecke

Milyennek látjuk a világot?

Az egyik legmeglepőbb különbség gazdag és szegény apám között a  világfelfogásukban mutatkozott meg. Szegény apám mindig szűkösnek  látta a pénzt a világban. Ezt a nézetét tükrözték az olyan mondásai is,  mint „Te azt hiszed, a pénz a fán terem?", „Azt hiszed, nekem a bőröm  alatt is pénz van?" vagy „Nem engedhetem meg magamnak." Amikor   gazdag   apámmal   voltam,   kezdtem   felfedezni,   hogy   ő  egészen másnak látja a világot. 0 bőségesen látott pénzt a világban. Ezt  a felfogását tükrözték olyan mondásai, mint hogy „Ne izgasd magad a  pénz   miatt!   Ha   jól   csináljuk   a   dolgunkat,   mindig   lesz   pénzünk  bőségesen."   vagy   „Ne   hagyd,   hogy   a   pénzhiány   megakadályozzon  benne, hogy megkapd, amit akarsz." 1973­ban   gazdag   apám   egyik   tanóráján   azt   mondta:   „A   pénzzel  kapcsolatban kétféle probléma létezik. Az egyik, ha nem elég a pénz, a  másik, ha túl sok van belőle. Melyiket akarod inkább?" Befektetői   tanfolyamaim   során   rengeteget   foglalkoztam   ezzel   a  témával. A legtöbb ember olyan családból származik, amelyben a kevés  pénz jelentett problémát. Minthogy a pénz csupán egy gondolat, ha azt  gondoljuk,   hogy   nem   elég   a   pénz,   akkor   ezt   tükrözi   a   valóság.  Szerencsésnek   mondhattam   magam,   amiért   két   családom   volt,   így  ugyanis   mindkét   problémával   szembesültem   ...   és   bátran   állíthatom,  hogy valóban mindkettő probléma. Szegény apámnak mindig attól főtt a  feje, hogy nincs elég pénze, gazdag apámnak meg attól, hogy túl sok  van. Gazdag   apám   a   következőképpen   kommentálta   ezt   a   furcsa  jelenséget:   „Azok,   akik   egyszeriben   meggazdagszanak—például  örökség,   kaszinóbeli   nyereség   vagy   lottónyeremény   folytán   —,  ugyanolyan   hirtelen   el   is   szegényednek,   mert   lélektanilag   olyannak  ismerik a világot, hogy kevés benne a Pénz. Ezért aztán nagy hirtelen  elveszítik a gyorsan jött vagyont, majd visszatérnek az egyetlen ismerős  világukba, ahol szűkölködnek a pénzben."

Az egyik személyes harcomat azzal az elképzeléssel vívtam,  amely szerint  nem  elég  a  pénz.  1973­tól  kezdve  gazdag  apám  többször   felhívta   a   figyelmemet   a   pénzzel,   a   munkával   és   a  meggazdagodással   kapcsolatos   gondolataimra.   Ő   őszintén   hitt  benne,   hogy   a   szegények   pusztán   azért   maradnak   szegények,  mert csak a szegénység világát ismerik. Azt mondta: „Amilyen a  pénzről alkotott belső valóságképed, éppen olyan lesz a pénzügyi  helyzeted a külső valóságban. Nem változtathatod meg a külső  valóságot anélkül, hogy először meg ne változtatnád a belsőt." Gazdag   apám   egyszer   elmagyarázta,   hogyan   látja   a  szűkölködés   okát   mint   az   emberek   közötti   felfogásbeli  különbségeket.

55.Minél   nagyobb   a   biztonságigényünk,   annál   jobban  szűkölködünk pénzben. 56.Minél   jobban   versengünk   az   előrejutásért,   annál   jobban  szűkölködünk   pénzben.   Ezért   küzdenek   az   emberek   az  állásokért és az előléptetésekért, továbbá ezért vetélkednek  az iskolában a jobb jegyekért. 57.Ha több pénzt akarunk, több jártasságra kell szert tennünk,  kreatívabbnak   és   együttműködésre   hajlandóbbnak   kell  lennünk.   A   kreatív   emberek,   akik   jó   pénzügyi   és   üzleti  jártasságokkal   rendelkeznek,   ráadásul   hajlandók  együttműködni,   gyakran   egyre   több   pénzre   tesznek   szert  életük során. Megfigyelhettem ezt a felfogásbeli különbséget két apámon.  Vér   szerinti   apám   egyre   csak   arra   bíztatott,   hogy   biztonságra  törekedjek.   Gazdag   apám   arra   sarkallt,   hogy   fejlesszem   a  jártasságaimat,   és   legyek   kreatív.   A   könyv   második   fele   arról  szól,   kreatív   gondolatainkból   hogyan   alkossunk   egy   pénzben  bővelkedő világot, és nem pénzben szűkölködőt. A pénzhiányról folyatott beszélgetéseink során gazdag apám  gyakran elővett egy pénzérmét, és így szólt: „Ha egy ember azt  mondja, »Nem engedhetem meg magamnak«, csak ez érem egyik  oldalát látja. Abban a pillanatban, hogy azt mondjuk, »Hogyan  engedhetem meg magamnak?«, kezdjük meglátni a másik oldalt.  A   baj   az,   hogy   csak   a   saját   szemüvegünkön   keresztül   látunk.  Ezért hiába látják a szegények, hogy mit csinálnak a gazdagok a  felszínen,   rejtve   marad   előlük,   ami   egy   nagyon   gazdag   ember  fejében   végbemegy."   A   könyv   második   fele   arról   is  felvilágosítást ad majd, ami a gazdagok fejében lejátszódik. Évekkel   később,   amikor   a   lottónyertesek   elkezdtek  elszegényedni, megkérdeztem gazdag apámtól, mi ennek az oka.  Így   válaszolt:   „Ha   valaki   hirtelen   sok   pénzhez   jut,   azután  elszegényedik,   az   azért   van,   mert   csak   az   érem   egyik   oldalát  látja. Másképpen szólva ugyanúgy kezelik a pénzüket, ahogyan  megszokták,   márpedig   éppen   ettől   voltak   szegények,   és  küszködtek a megélhetésért. Csak a kevés pénz világát ismerik.  Az ilyen emberek számá­ ra az a legbiztonságosabb, ha beteszik a pénzüket a bankba, és csak a  kamatokat   élik  fel.   Az   olyan   emberek   ellenben,   akik   látják   az   érem  másik oldalát is, gyorsan és biztonságosan megsokszorozzák a pénzt.  Azért tehetik ezt meg, mert feltárul előttük az érem másik oldala, amely  a túl sok pénz világát mutatja. Így ők arra használják a pénzüket, hogy  minél gyorsabban átjussanak arra az oldalra, miközben mindenki más  azon igyekszik, hogy gyorsabban szegényedjen el." Az  1980­as  évek  vége  felé,   miután  gazdag  apám  visszavonult,  és  Mike­ra hagyta a birodalmát, magához hívott. Legelőször is elém tett  egy  bankszámlakivonatot  39 millió dollár készpénzről.  Nagy  levegőt  vett, és azt mondta: És ez csak az egyik bankban van. Azért vonulok  vissza, mert teljesen leköti az időmet, hogy ezt a rengeteg készpénzt  kivegyem a bankból, és jövedelmezőbb befektetésekbe helyezzem  el.  Ismétlem, ez teljesen leköti az időmet, és minden évben egyre nagyobb  kihívássá válik ez a feladat." A beszélgetés végén gazdag apám azt mondta: „Hosszú éveken át 

tanít­gattam   Mike­nak,   hogyan   szerelje   össze   a   motort,   amely   ennyi  pénzt hoz. Most, hogy visszavonulok, ő üzemelteti a motort, amelyet én  megalkottam. Azért vonulhatok nyugodtan vissza, mert Miké nemcsak  üzemeltetni   tudja   a   motort,   de   meg   is   tudja   javítani,   ha   valami  meghibásodik   benne.   A   legtöbb   gyerek   elveszíti   a   szüleitől   örökölt  pénzt, mert, bár nagy gazdagságban nőtt fel, sosem tanulta meg, hogyan  szerelje össze a motort, és hogyan javítsa meg, ha elromlik. Éppen a  gazdag   gyerekek   szokták   elrontani   a   motorokat.   Az   érem   gazdag  oldalán nőttek fel, de nem  tanulták meg, mit  kell  tenni  ahhoz,  hogy  odajussanak.   Neked   megvan   az   esélyed,   hogy   az   én   irányításommal  átkerülhess arra az oldalra, és ott is maradj." Az irányítás kézbevétele jórészt abból állt, hogy rendeznem kellett  magamban a pénzről alkotott gondolataimat. Állandóan emlékeztetnem  kellett magamat arra, hogy van egy világ, amelyben túl sok a pénz —  mert a szívemben és a lelkemben gyakran szegénynek éreztem magam. Amikor  úrrá   lett   rajtam   a   pánik,   hogy   nem   elég   a   pénz,   amikor  szétáradt   a   szívemben   és   a   gyomromban,   gazdag   apám   mindig  elismételtette velem a következő mondatokat: „Kétféle probléma létezik  a pénzzel kapcsolatban. Az egyik, hogy nem elég a pénz, a másik, hogy  túl   sok   van   belőle.   Melyiket   akarod   inkább?"   Mindig   feltettem  magamnak   ezt   a   kérdést,   habár   a   lelkem   mélyén   ott   lappangott   a  pénztelenségtől való rettegés. Nem vagyok a pozitív gondolkodás prófétája vagy olyan ember, aki  pusztán a szavak erejében hisz. Azért tettem fel magamnak a kérdést,  hogy legyőzzem örökölt nézetemet a pénzről. Amint megnyugtattam a  lelkemet, az agyamat nógattam, hogy találjon megoldást az aktuálisan  foglalkoztató

pénzügyi kihívásra. A megoldások olyasmiket jelenthetnek, mint  új   válaszok,   új   tanácsadók   meglelése,   avagy   részvétel   egy  tanfolyamon,   amely   azzal   a   témával   foglalkozik,   amelyről  keveset   tudok.   Rettegésem   leküzdésének   fő   célja   önmagam  megnyugtatása volt, hogy továbbléphessek előre. Észrevettem,   hogy   a   legtöbben   hagyják   elhatalmasodni  magukon   a   pénzzel   kapcsolatos   pánikot,   beletörődnek,   hogy  legyőzi   őket,   és   megszabja   életük   feltételeit.   Ennélfogva  megmarad bennük a rettegés a kockázattól és a pénztől. Amint A  CASHFLOW­négyszögben   leírtam,   az   emberek   érzelmei  gyakran kormányozzák az életüket. A félelem és a kétség érzése  alacsony önbecsüléshez vezet, és csökkenti az önbizalmat. Az 1990­es  évek elején Donald Trump személyes adóssága 1  milliárd dollárra, a vállalatáé pedig 9 milliárd dollárra rúgott. Egy  riporter megkérdezte tőle, aggódik­e. Trump így válaszolt: „Az  aggódás   —   időpocsékolás.   Az   aggódás   meggátol   abban,   hogy  megkeressem a megoldást a problémákra." Észrevettem, hogy az  egyik fő ok, amiért az emberek nem gazdagok, az, hogy túl sokat  aggódnak olyasmiért, ami esetleg sose következik be. Gazdag   apám   2.   befektetői   leckéje   arra   irányult,   hogy  gondolatban elkép­zeltesse velem mindkét világot... a túl kevés  pénz világát és a túl sok pénz világát. Később a pénzügyi terv  fontosságáról   is   beszélt.   Szilárd   meggyőződése   volt,   hogy  pénzügyi tervre szükség van akkor is, ha az embernek túl kevés a 

pénze, és akkor is, ha túl sok. „Ha nincs tervünk arra az esetre,  hogy   túl   sok   a   pénzünk,   el   fogjuk   veszíteni,   és  visszakényszerülünk   ahhoz   a   tervhez,   amelyet   ismerünk,   és  amelyet   a   lakosság   90%­a   jól   ismer:   azaz   a   túl   kevés   pénz  világához" — mondta.

Biztonság és szűkölködés Gazdag   apám   szerint   „Minél   inkább   törekszik   valaki   a  biztonságra, annál szűkösebben kell élnie az életét. A biztonság  és a szűkölködés kéz a kézben járnak. Ezért van, hogy azok, akik  biztos   munkahelyet  és  garanciákat   akarnak,  gyakran   kis   pénzű  emberek. Részben azért igaz a 90/10­es szabály a pénzre, mert a  legtöbb   ember   egész   életében   a   több   biztonság   elérésén  fáradozik,   nem   a   magasabb   szintű   pénzügyi   jártasságok  elsajátításán.   Pedig   mi­nél  magasabb  szintű  pénzügyi  jártasságokkal  rendelkezünk,  annál  nagyobb   anyagi   bőségben  élhetünk. A   pénzügyi   jártasságoknak   köszönhette   gazdag   apám,   hogy  megvehette   magának   Hawaii   legértékesebb   ingatlanját,   noha  nagyon   kevés   pénze   volt.   Ugyanezek   a   pénzügyi   jártasságok  adnak módot az embereknek ahhoz, hogy megragadjanak egy lehetőséget, és dollármilliókat hozzanak létre  belőle  A  legtöbb  ember  látja  a  lehetőségeket,   csak   éppen  nem  tudja  pénzre  váltani  őket, ezért  igyekszik még nagyobb biztonságot  elérni.  Gazdag apám azt is mondta, hogy „Minél jobban törekszik az ember a  biztonságra, annál kevésbé látja meg a rengeteg kínálkozó lehetőséget.  Csak az érem egyik oldalát látja, és soha nem tárul elé a másik. Így  aztán minél inkább törekszik biztonságra, annál  kevesebb lehetőséget  vesz   észre   az   érem   túloldalán.   Ahogyan   Yogi   Berra,   a   nagy  baseballjátékos mondta: »Ha 10­ből 7­szer elütöd a labdát, bekerülsz a  Hősök Csarnokába«". Másként megfogalmazva: ha ezerszer jut ütéshez  egész baseball­játékosi pályafutása alatt, és csak 700­szor tudja elütni a  labdát, máris ott a helye a Hősök csarnokában. Miután felolvasta a Yogi  Berrától   származó   idézetet,   gazdag   apám   így   szólt:   „A   legtöbb  embernek   annyira   fontos   a   biztonság,   hogy   egész   életében   egyetlen  ütést sem kockáztat meg."

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Az  én családomban az a világszemlélet dívott, hogy túl kevés a pénz.  Személyes   kihívás   volt   tehát,   hogy   újra   és   újra   emlékeztessem  magamat, létezik másféle világ is, és nyitottnak kellett maradnom, hogy  úgy lássam, mindkét lehetőség nyitva állt előttem.

A szellemi alapállásról szóló kérdések tehát a következők: 1. Látja­e ön, hogy a pénz világa kétféle lehet: egy olyan világ, ahol túl kevés a pénz és egy olyan, ahol túl sok? Igen______      Nem_______ 2. Ha az ön jelenlegi világában túl kevés a pénz, hajlandó­e meglátni an

nak lehetőségét, hogy olyan világban éljen, ahol túl sok pénz van? Igen.

Ne

5. fejezet 3.  befektetői  lecke

Miért zavaros dolog a  befektetés?

Egyszer, amikor gazdag apám irodájában ültem, ő éppen  telefonált. A következőket mondta: „Tehát ma longban vagy?";  és „Ha a kamatlábak esnek annak milyen hatása lesz a  spreadre?"; és „OK, OK, már értem, miért veszel opciós terpeszt,  hogy fedezd azt a pozíciót."; és „Shortra futsz azokból  részvényekből? Használd inkább a put opciót a short helyett!"  Miután letette a kagylót, megszólaltam: — Fogalmam sincs, miről beszéltél. A befektetés zavaros  dolognak tűnik Gazdag apám elmosolyodott, és azt mondta: — Én most tulajdonképpen nem befektetésről beszéltem. — Nem befektetésről beszéltél? Hát akkor miről? A  befektetők monda nak ilyesmiket a tévében meg a moziban. Gazdag apám most már elnevette magát. így felelt: — Először is a befektetés különböző dolgokat jelent a  különböző emberek számára. Ezért tűnik olyan zavarosnak.  Amit az emberek befektetésnek neveznek, az valójában  nem az. Mindenki másról beszél, miközben azt hiszik,  ugyanarról beszélnek. — Micsoda? — kérdeztem összeráncolva a szemöldökömet.  — Az emberek másról beszélnek, és azt hiszik, hogy  ugyanarról? Gazdag apám megint nevetett. A tanítás elkezdődött.

A befektetés különböző emberek számára  különböző dolgokat jelent Gazdag apám aznap többször is hangsúlyozta ezt a lényeges  pontot.

befektetés különböző emberek számára különböző dolgokat  jelent. A következőkben összefoglalom ennek a fontos tanításnak  a magvát:

A különböző emberek különböző dolgokba  fektetnek be 1   Gazdag apám rámutatott néhány értékrendbeli különbségre. 58.Vannak, akik nagy családba fektetnek be. A nagy, kiterjedt  család megteremtésével az ember elérheti, hogy a gyerekek  gondoskodjanak a szüleikről, amikor azok megöregszenek. 59.Vannak, akik magas színvonalú képzésbe, biztos állásba és  szociális juttatásokba fektetnek. Az egyén és piacképes  jártasságai válnak eszközökké. 60.Vannak, akik külső eszközökbe fektetnek. Az amerikai  lakosság mintegy 45%­ának vannak céges részvényei. Ez a  szám növekszik, ahogy az emberek rájönnek, hogy a biztos  állás és az életre szóló munkahelyi biztonság egyre kevésbé  garantálható.

Sok különböző befektetési termék létezik 2. Íme, a különféle típusú befektetések vázlatos áttekintése: 61.Részvények,   kötvények,   befektetési   alapok,   ingatlan,  biztosítás,   tőzsdecikkek,   takarékbetétek,   jelzáloggal   fedezett  értékpapírok, nemesfémek, fedezeti befektetési alapok stb. 62.Mindezek   a   csoportok   tovább   bonthatók   alcsoportokra.  Vegyük például a részvényeket. A részvényeket az alábbi alcsoportokba lehet sorolni: 63.törzsrészvények, 64.elsőbbségi részvények, 65.bemutatásra szóló részvényutalványok, 66.kis tőkével rendelkező cégek részvényei, 67.blue chipek, vagyis első osztályú részvények, 68.átváltható részvények, 69.a csúcstechnológiai iparágak részvényei, 70.ipari részvények, 71.stb. Az ingatlanok az alábbi alcsoportokba sorolhatók: 72.családi ház, 73.iroda, 74.kereskedelmi üzlet, 75.társasház, 76.raktár, 77.ipari létesítmény, 78.beépítetlen belterület, 79.beépítetlen külterület, 80.stb.

A befektetési alapok az alábbi alcsoportokba sorolhatók: 81.index alapok, 82.agresszív viselkedésű alapok, 83.szektoralapok, 84.jövedelmi alapok, 85.zárt végű alapok, 86.kiegyensúlyozott befektetési alapok, 87.önkormányzati kötvényalapok, 88.országalapok, 89.stb. A biztosítások a következő alcsoportokba sorolhatók: 90.egész életre szóló, egy bizonyos életszakaszra szóló, illetve  vál­toztatható életbiztosítás, 91.általános, változtatható általános életbiztosítás, 92.összevont (egész életre, ill. bizonyos időszakra szóló, egy  szer­ződésbe foglalt) biztosítás, 93.az elsőként, a másodikként vagy utolsóként elhalálozóra  kötött életbiztosítás, 94.adásvételi szerződések biztosítása, 95.ügyvezetői juttatásokra és részletekben fizetendő  kártérítésekre kötött biztosítás, 96.ingatlanadók fedezésére kötött biztosítás, 97.meghatározatlan hozzájárulásit nyugdíjtámogatásra szóló  biztosítás, 98.stb. c) Sok különböző befektetési termék létezik, mindegyik másra  való. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a befektetés oly zavaros  téma.

Különféle befektetési eljárások léteznek 3. Gazdag apám az „eljárás" szót a gyakorlat, a módszer vagy a  szabály megjelölésére használta, amellyel ezeket a befektetési  termékeket megveszik, eladják, kereskednek velük vagy megtartják. íme  néhány különböző típusú befektetési eljárás: 99.Vétel, megtartás, imádkozás (vételi pozíció); 100.Vétel, majd eladás (kereskedés); 101.Eladás, majd vétel (eladási pozíció); 102.Opció vétele, majd eladása (kereskedés); 103.Meghatározott dollárösszegek befektetése értékpapírokba,  rendszeres időközönként, csökkenő árfolyamok esetén (vételi  pozíció); 104.Adásvétel (kereskedelmi pozíció nélkül); 105.Takarékoskodás (gyűjtés). 4. Sok befektetőt az általuk használt eljárás és a termékeik 

alapján sorol nak be. Például: 106.Tőzsdéző; 107.Ingatlanspekuláns; 108.Ritka érméket gyűjt; 109.Határidős árutőzsdei cikkekkel kereskedik; 110.Napon belüli kereskedő; 111.Bankban tartja a pénzét. A   felsorolt   példák   mind   különböző   befektetői   típusokat  jelölnek,   akik   különböző   termékekre   és   befektetési   eljárásokra  szakosodtak.   Mindez   hozzájárul   a   befektetés   témáját   övező  zűrzavarhoz, mert a befektetés zászlaja alatt vonulnak olyanok is,  akik valójában: 112.szerencsejátékosok, 113.spekulánsok, 114.kereskedők, 115.gyűjtögetők, 116.álmodozók, 117.vesztesek. A felsoroltak közül sokan befektetőknek vallják magukat, és  alakilag valóban azok — ettől válik a befektetés még zavarosabb  fogalommá.

Senki sem érthet mindenhez „A befektetés különböző emberek számára különböző dolgot  jelent." Gazdag apám azt is mondta: „Nincs olyan ember, aki az  egész témához tökéletesen ért. Sok különféle befektetési termék,  és sok különféle befektetési eljárás létezik."

Mindenki elfogult Aki  ért   a   részvényekhez,   azt   mondja:   „Részvényekkel  foglalkozni   a   legjobb   befektetés."   Aki   szereti   az   ingatlant,   azt  mondja: „Az ingatlan a gazdagság alapja." Aki utálja az aranyat,  azt mondja: „Az arany mint árucikk már rég kiment a divatból." Azután még ott van a különböző eljárások iránti elfogultság,  és akkor már tényleg átláthatatlan a kép. „Diverzifikálj! Ne tégy  fel   mindent   egy  lapra!"   Mások,   mint   Warren   Buffet,   Amerika  legnagyobb befektetője, azt mondják: „Ne diverzifikálj! Tégy fel  mindent egy lapra, azután figyeld alaposan a lapodat!" Mindezek a személyes vonzódások az úgynevezett szakértők  részéről to­vább bonyolítják a befektetés témakörét.

Ugyanaz a piac, más irányultság A zűrzavart tovább fokozza, hogy mindenkinek más a 

véleménye a piac. elkövetkezendő változásainak irányáról és a  világ jövőjéről. Ha figyeljük a pénzügyi híreket, mindig találunk  egy úgynevezett szakértőt, aki azt mondja: „A piac túl van a  csúcson. A következő hat hétben össze fog omlani." Tíz perccel  később nyilatkozik egy másik szakértő, aki azt mondja: „A piac  további fellendülés előtt áll. Nem lesz összeomlás."

Lekésni a buliról Az egyik barátom nemrégiben így panaszkodott: „Ahányszor  egy jó részvényről hallok, mire megveszem, már megy is lefelé  az   ára.   Így   a   legmagasabb   áron   veszem,   mert   éppen   nagyon  népszerű, aztán másnap elkezd lefelé menni az ára. Miért késem  le mindig a bulit?" Egy másik panasz,  amit gyakran hallok: „A részvény ára lemegy,  ezért eladom, aztán másnap felmegy. Miért van ez így?" Ezt hívom én „lekésni a buliról" jelenségnek vagy „túl korán eladni"  jelenségnek. Ha olyasmibe fektetünk be, ami nagyon népszerű, vagy az  utóbbi két évben sláger volt, azon már az igazi befektetők megszedték  magukat.   Korán   beszálltak,   és   a   csúcson   szálltak   ki.   El   sem   tudok  képzelni   nyomasztóbb   dolgot,   mint   amikor   valakitől   azt   hallom:   „2  dollárért vettem ennek a részvénynek darabját, és most 35 dollárt ér."  Az   efféle   történeteknek,   illetve   tippeknek   nem   örülök,   csak   ideges  leszek tőlük. Ezért ha ilyen meséket hallok a hirtelen jött gazdagságról  és a piacon szerzett gyors pénzről, csak odébbállok, és nem figyelek  rájuk. Az ilyesminek ugyanis valójában semmi köze a befektetéshez.

Ezért zavaros dolog a befektetés Gazdag apámtól gyakran hallottam, hogy „A befektetés azért zavaros  dolog,   mert   nagyon   nagy   téma.   Ha   körülnézel,   láthatod,   hogy   az  emberek nagyon sokféle dologba fektetnek be. Vess egy pillantást az  elektromos   készülékeidre!   Ezeket   mind   olyan   cégek   gyártották,  amelyekbe   az   emberek   befektettek.   Az   áramot   is   egy   olyan   cég  szolgáltatja, amelybe az emberek befektetnek. Ha ezt megértetted, nézd  meg az autódat; ott a benzin, a gumik, a biztonsági öv, az ablaktörlő, a  gyújtáskapcsoló,   az   utak,   a   sávfelfestések   az   úton,   az   üdítő,   amit  megiszol,   a   bútorok   a   házadban,   a   bevásárlóközpont,   melyben   a  kedvenc   boltod   található,   az   irodaházak,   a   bank,   a   szállodák,   a  repülőgép   a   fejünk   felett,   a   repülőtéri   szőnyeg   és   sorolhatnám.  Mindezek   azért   vannak,   mert   valaki   befektetett   a   cégbe   vagy   az  épületbe, amely ezeket a civilizált élethez tartozó cikkeket szolgáltatja.  A befektetés igazából erről szól." Gazdag   apám   gyakran   fejezte   be   tanítását   a   következő  megállapítással:   „A   befektetés   azért   olyan   zavaros   dolog   sok   ember  számára, mert amit a legtöbben befektetésnek neveznek, az valójában  nem befektetés." A következő fejezetben gazdag apám segít eloszlatni a zűrzavart, és  megvilágítja, mi az igazi befektetés.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról

A befektetés hatalmas téma, és a sok különböző ember sok  különböző véleményt alakított ki róla: 1. Rájött, hogy a befektetés különböző emberek számára  különböző dol got jelent? Igen______       Nem______ 2. Rájött, hogy egyetlen ember nem tudhat mindent, ami a  befektetés té májához tartozik? Igen

Nem

3. Rájött, hogy valaki jónak tarthat egy befektetést, miközben  másvalaki ugyanazt rossznak tartja, és rájött, hogy  mindkettőjüknek igaza lehet? Igen Nem 4. Hajlandó nyitottan hozzáállni a befektetés témájához, és  meghallgatni a témával kapcsolatos különböző véleményeket? Igen.

Ne

5. Tudatában van annak, hogy egyfajta termékre és eljárásra  összpontosítani nem feltétlenül befektetés? Igen.

Ne

6. Rájött, hogy egy bizonyos befektetési tennék, ami másnak jó,  nem feltétlenül jó önnek? Igen.

Nem

6. fejezet 4.  befektetői  lecke

A befektetés egy terv — nem  egy termék vagy egy eljárás

I

Gyakran kérdeznek tőlem ilyeneket: „Van 10 000 dollár befektetésre  szánt pénzem. Mit ajánl, mibe fektessem?" Minden ilyen kérdésre ez a válaszom: „Van terve?" Néhány   hónapja   a   San   Franciscó­i   rádióban   szerepeltem   egy  befektetésről szóló műsorban, és egy nagyon népszerű helyi bróker volt  a   műsorvezető.   Egy   hallgató   betelefonált,   hogy   befektetési   tanácsot  kérjen: — 42 éves vagyok, jó állásom van, de nincs pénzem. Anyámnak van  egy háza, és még sok hitelt lehetne rá felvenni. A ház kb. 800 000 dollárt ér,  és mindössze 100 000 dollár tartozás van rajta. Anyám azt mondta,  kivehetem a tőke egy részét, hogy befektetésbe kezdhessek. Maga szerint mibe  kellene befektetnem? Részvénybe vagy ingatlanba? A válaszom ismét csak ez volt: — Van terve? — Nekem nem kell terv — felelte. — Csak azt mondja meg, mibe  fektessem a pénzt. Azt szeretném tudni, vajon az ingatlanpiac  jobb vagy a tőzsde?

— Értem, hogy mire kíváncsi... de van terve? — ismételtem meg a 

kérdést a lehető legudvariasabban. — Mondtam már, hogy nincs szükségem tervre — válaszolt a  telefonáló. Mondtam, hogy anyám ad nekem pénzt. Tehát van pénzem. Ezért nem kell terv. Rögtön befektethetek. Csak azt szeretném, ha megmondaná,  ön szerint melyik piac jobb, a részvény­ vagy az ingatlanpiac? Azt is  szeretném tudni, mennyi pénzt költsek a saját lakásomra? Az öbölben  az árak száguldanak fölfelé, és nem akarok túl sokáig várni. Úgy döntöttem, új taktikával próbálkozom, ezért megkérdeztem:

— Ha ön 42 éves és jó állása van, miért nincs saját pénze? És  ha elveszíti az anyjától kapott pénzt, továbbra is fenn tudja majd tartani az  anyja házát a megnövekedett adósságterhekkel? És ha ön elveszíti az állását  vagy ösz szeomlik a piac, továbbra is képes lesz fenntartani egy új házat  úgy is, hogy esetleg nem tudja eladni annyiért, amennyiért vette? Válaszát kb. négyszázezren hallották az éter hullámain: — Ehhez magának semmi köze. Azt hittem, ön befektető. Ne  ártsa bele magát a magánéletembe, hogy befektetési tippeket adjon. És  kérem, hagyja ki ebből az anyámat. Én csak befektetési tanácsot vártam  magától, nem sze mélyeskedést.

A befektetési tanács személyes jellegű

Az egyik legfontosabb dolog, amit gazdag apámtól tanultam, a  következő:   „A   befektetés   egy   terv,   nem   egy   termék   vagy   egy  eljárás — nagyon is személyes terv." Az egyik tanórán megkérdezte: — Tudod, miért van olyan sok különféle típusú autó és  teherautó? Egy kicsit gondolkodtam, azután így feleltem: — Gondolom, azért, mert olyan sokféle ember van, és  mindenkinek mások az igényei. Egy egyedülálló embernek  nincs szüksége nagy, kilencszemélyes szállítóautóra, egy  ötgyerekes családnak meg éppen az kell. Egy gazda többre  megy egy pick­uppal, mint egy kétüléses sportautóval. — így igaz — mondta gazdag apám. — Ezért nevezik a  befektetési termékeket időnként „befektetési eszközöknek",  a közlekedési eszközök mintájára. — Komolyan eszközöknek nevezik őket? — kérdeztem vissza.  — Miért kapták ezt a nevet? — Mert azok — mondta gazdag apám. — Sok különböző  befektetési termék vagy eszköz létezik, mert sok különböző  ember van sokféle, különböző igénnyel, hiszen az  ötgyermekes családnak mások az igényei, mint az  egyedülálló embernek vagy a gazdának. — De miért nevezik őket „eszközöknek"? — kérdeztem újra. — Mert minden közlekedési eszköz arra való, hogy eljuttasson  A pontból B pontba — mondta gazdag apám. — Egy befektetési termék  vagy eszköz egyszerűen eljuttat arról a pénzügyi pontról, ahol jelenleg vagy,  oda, ahová a jövőben el szeretnél jutni anyagilag.

­ Teh át ezért terv a befektetés — mondtam bólogatva. Kezdtem  felfogni a dolgot. ­   A   befektetés   olyan,   mint   egy   utazás   megtervezése,   mondjuk  Hawaiibói   New   Yorkba.   Persze   tudod,   hogy   az   út   első   részének  megtételéhez nem jó sem a bicikli, sem az autó. Hajóra vagy repülőre  kell szállnod, hogy átjuss az óceánon — mondta gazdag apám. ­ Ha átértem a túloldalra, akkor aztán folytathatom az utamat biciklivel, kocsival, vonattal, busszal, vagy repülhetek is New Yorkba. Ezek mind  különböző közlekedési eszközök — fűztem tovább a gondolatmenetet. Gazdag apám bólintott. ­ És egyik sem feltétlenül jobb, mint a másik. Ha ráérsz, és sokat akarsz látni a vidékből, akkor gyalogolni vagy biciklizni érdemes. Ráadásul  így az út végére sokkal egészségesebb is leszel. Ha viszont másnapra  New   Yorkban   kell   lenned,   akkor   nyilván   a   repülő   a   legjobb,   és   az  egyetlen választási lehetőség, hogy időben odaérj. ­ Sok ember egy termékre koncentrál, mondjuk, a részvényekre, és egy eljárásra, mondjuk, a kereskedésre, miközben nincs tervük. Ezt akarod  mondani? — kérdeztem. Gazdag apám bólintott. — A legtöbben úgy akarnak pénzt keresni, hogy azt hiszik, 

befektetnek. De a kereskedés nem befektetés. — Mi, ha nem befektetés? — kérdeztem. — Kereskedés — mondta gazdag apám. — A kereskedés egy eljárás  vagy egy módszer. Ha valaki részvényekkel kereskedik, nem  sokban különbözik attól, aki megvesz egy házat, felújítja, aztán  eladja magasabb áron. Az egyik részvényekkel kereskedik, a  másik ingatlannal. De mindkettő kereskedik. A kereskedés  tulajdonképpen több száz éve létezik. Tevéken egzotikus  árucikkeket szállítottak a sivatagon át az európai fogyasztóknak.  Ilyen értelemben a kiskereskedő is kereskedő. A kereskedés egy  szakma. De nem az, amit én befektetésnek nevezek. — Számodra a befektetés egy terv; terv, amellyel eljuthatsz onnan,  ahol most vagy, oda, ahol lenni akarsz? — ismételtem meg a  korábban hallottakat, miközben igyekeztem megérteni gazdag  apám megkülönböztetését. Bólintott, és így szólt: — Tudom, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, jelentéktelen  részletnek. De mindenképpen el szeretném oszlatni a zavart, amely a befektetés  téma körét övezi. Naponta találkozom olyanokkal, akik azt hiszik,  befektetnek, de pénzügyileg nem jutnak egyről a kettőre. Mintha körbe­körbe  tologatná nak egy taligát.

A befektetés több, mint egyetlen eszköz Az   előző   fejezetben   felsoroltam   néhány   különböző   típusú  befektetési terméket és lehetséges eljárást. Mindennap több lesz  belőlük, hiszen oly sok ember él oly különböző igényekkel. Aki  nincs   tisztában   saját   személye:   pénzügyi   tervével,   az   elvész,  összezavarodik a különféle termékek és eljárások áradatában. Gazdag apám a taligát választotta példaként mint közlekedési  eszközt  amikor  a befektetők  sokaságáról  beszélt. „Nagyon  sok  befektető kötődik egy befektetési termékhez és egy befektetési  eljáráshoz. Van, aki például csak részvényekbe fektet, és van, aki  csak ingatlanba. Az illető leragad ennél az eszköznél, és elkerüli  a figyelmét, hogy vannak más befektetési termékek és eljárások  is. Szakértőjévé válik annak az egy taligának, és örökkön­örökké  körbe­körbe tolja." Egy   alkalommal,   amikor   a   befektetőkön   és   a   taligáikon  nevetett,   meg   kellett   kérnem,   hogy   fejtse   ki   világosabban   a  mondanivalóját:   „Egyesek   szakértőivé   válnak   egy   bizonyos  típusú   terméknek  és   egy   bizonyos   eljárásnak.   Így   értem,  hogy  kötődnek   a   taligájukhoz.   A   taliga   működik;   sok   készpénz   fér  bele, de mégiscsak egy taliga. Az igazi befektető nem kötődik  eszközök höz vagy eljárásokhoz. Az igazi befektető tervet készít,  és válogat a külön féle befektetési eszközök és eljárások között.  Az   igazi   befektető   mindössze   biztonságosan,   és   egy   adott  időtartamon belül el akar jutni A pontból a B pontba. Nem akarja  birtokolni a taligát, sem tologatni" — magyarázta.

Még mindig nem értettem egészen, ezért további magyarázatot  kértem. „Nézd — mondta kicsit idegesebben —, ha el akarok  jutni Hawaiiból New Yorkba, sokféle közlekedési eszköz közül  választhatok. Nem kell, hogy én legyek a tulajdonosuk. Csak  használni akarom őket. Amikor felszállok a 747­esre, nem én  akarok lenni a pilóta. Nem akarok beleszeretni sem. Egyszerűen  el akarok jutni vele a tartózkodási helyemről az úticélomhoz.  Amikor pedig leszállok a Kennedy repülőtéren, taxival kívánok  továbbmenni a szállodámhoz. A szálloda elől a hordár egy  kézikocsival viszi fel a csomagjaimat a szobámba. A kézikocsi  sem kell, hogy az enyém legyen, sőt, tolni sem én akarom. — Tehát akkor mi a különbség? — kérdeztem. — Sokan, akik befektetőnek tartják magukat, kötődnek a  befektetési esz közükhöz. Azt hiszik, szeretniük kell a részvényeket vagy az  ingatlanokat ahhoz, hogy befektetési eszközként használják azokat. Ezért  olyan befekte téseket keresnek, amelyek tetszenek nekik, és elmulasztanak  tervet készíte ni. Ezek a befektetők jutnak arra a sorsra, hogy körben forognak,  és soha nem érnek el a pénzügyi A pontból a pénzügyi B pontig. ­ Tehát nem kell feltétlenül beleszeretnünk a 747­esbe, amellyel repü­ lünk, és nem kell beleszeretnünk a részvényeinkbe, a kötvényeinkbe, a  befektetési alapjainkba vagy az irodaházainkba sem. Ezek mind csupán  eszkö­zök ­ állapítottam meg, — eszközök, amelyek eljuttatnak a kívánt  célhoz. Gazdag apám bólintott. ­  Értékelem  ezeket  az eszközöket, bízom benne, hogy az emberek  gondoskodnak róluk, de nem kötődöm hozzájuk... és nem kell, hogy az  enyémek legyenek, vagy hogy én vezessem őket. ­  Mi   történik,  ha  az  ember  kötődik  a  befektetési  eszközeihez?   —  kérdeztem. ­ Azt hiszi, hogy az ő befektetési eszköze az egyetlen vagy a legjobb. Ismerek olyanokat, akik csak részvényekbe fektetnek, és olyanokat is,  akik csak befektetési alapokba vagy ingatlanba. Ezt értem azon, hogy  kötődnek a taligájukhoz. Ez a gondolkodásmód nem feltétlenül hibás.  Csak   az   a   baj   vele,   hogy   az   ilyen   emberek   gyakran   az   eszközre  összpontosítanak, ahelyett, hogy a tervükkel foglalkoznának. így tehát  hiába keresnek  esetleg  sok pénzt  azzal,  hogy megveszik,  megtartják,  majd eladják a befektetési termékeket, lehet, hogy a kapott pénz nem  juttatja el őket a kívánt céljukhoz. — Tehát tervre van szükségem — mondtam. — A tervem fogja  megha tározni, hogy milyen befektetési eszközökhöz nyúljak. Gazdag apám bólintott, és így szólt: — Ne fektess be, amíg nincs kész a terved! Ne felejtsd el, hogy a  befek tetés terv . . . nem egy termék vagy egy eljárás. Ezt nagyon fontos  megje gyezned.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Mielőtt valaki házat épít, rendszerint fogad egy építészt, aki megrajzolja  a terveket. El tudjuk képzelni, mi történne, ha az ember egyszerűen csak  kihívná   az   iparosokat,   és   nekiállna   építkezni   terv   nélkül?   Nos,   ez  történik sok ember pénzügyi házával. Gazdag   apám   segített   megírni   a   pénzügyi   terveimet.   Nem   volt  könnyű   folyamat,   és   először   nem   is   nagyon   értettem.   Egy   idő   után  azonban nagyon világossá vált előttem, hol tartok anyagilag, és hová  szeretnék   eljutni.   Amint   ezt   tudtam,   egyszerűbbé   vált   a   tervezés.  Másként szólva, számomra az volt a legnehezebb, hogy kitaláljam, mit  is   akarok.   A   szellemi   alapállásról   szóló   tesztkérdések   tehát   a  következők:

1. Hajlandó ön időt fordítani arra, hogy rájöjjön, hol tart  anyagilag jelenleg, és hová akar eljutni, továbbá hajlandó­e  kidolgozni egy tervet, amellyel eljuthat oda? Ne feledje azt  sem, hogy a terv csak akkor terv, ha leírja, és meg tudja  mutatni másoknak. Igen

Nem

2.   Hajlandó­e   találkozni   legalább   egy   hivatásos   pénzügyi  tanácsadóval,   és   megbeszélni,   hogyan   segíthet   önnek  kialakítani a hosszú távú befektetési tervét? Igen_

Ne

Lehet, hogy több pénzügyi tanácsadóval is el kell beszélgetnie  ahhoz,   hogy   meglássa   a   megközelítésbeli   különbségeket   a  pénzügyi tervezésben.

7. fejezet 5. 

befektetői  lecke

Mit tervezünk? Gazdagok  akarunk lenni vagy  szegények?

___A legtöbb ember szegénységet tervez magának — mondta gazdag apám. — Micsoda? — kiáltottam fel meglepetten. — Miért mondod ezt?  Hogy mondhatsz ilyet? — Csak meghallgatom, amit az emberek beszélnek — válaszolta. —  Ha bele akarsz látni egy ember múltjába, jelenébe és jövőjébe,  csak hallgasd meg, mit mond!

A szavak hatalma Gazdag apám tanítása a szavak erejéről nagyon hatásos volt.  Azt kérdezte: — Hallottál már valakitől olyat, hogy „a pénzteremtéshez pénz  kell"? A hűtő előtt álltam éppen, hogy kivegyek két üdítőt,  miközben feleltem: — Hogyne, állandóan ezt hallom. Miért kérded? — Mert az, hogy a pénzteremtéshez pénz kell, a legnagyobb  ostobaságok egyike. Főleg, ha valaki több pénzt akar — mondta gazdag apám. Odaadtam neki az üdítőjét, és közöltem vele: Nem  értem.   Azt   akarod   mondani,   hogy   nem   kell   pénz   a  pénzteremtéshez? Nem  — felelete gazdag apám a fejét ingatva. — Nem kell  hozzá pénz. Valami olyasmi kell hozzá, ami mindannyiunknak  megvan, és sokkal olcsóbb hozzájutni, mint a pénzhez. Sokszor  teljesen ingyen rendelkezésre áll. Ez a kijelentés nagyon kíváncsivá tett, de nem mondta meg,  mire gondol. Ehelyett a  befektetésről szóló tanítása végén  egy  feladattal bízott meg. — Mielőtt legközelebb találkoznánk, hívd meg apádat  vacsorára... hosszú és lassú vacsora legyen. Mindvégig figyelj nagyon a  szóhasználatá ra. Figyeld meg azt is, milyen üzenetet hordoznak a szavai. Eddigre   már   megszoktam,   hogy   gazdag   apám   furcsa 

feladatokat   ad,   olyanokat,   amelyeknek   látszólag   az   égvilágon  semmi közük az éppen megbeszélt témához vagy tananyaghoz. Ő  szilárdan hitt benne, hogy a tapasztalatnak meg kell előznie az  elméleti oktatást. így tehát elhívtam apámat vacsorázni a kedvenc  vendéglőjébe. Gazdag apámmal körülbelül egy hét múlva találkoztam ismét. — Milyen volt a vacsora? — kérdezte. — Érdekes — feleltem. — Nagyon figyeltem apám  szóhasználatára és a szavak értelmére is, vagyis a szavai mögött rejlő gondolatokra. — No és mit hallottál? — Azt, hogy „Sosem leszek gazdag" — mondtam. — Szinte  egész életemben ugyanezt hallottam. Ezt feketén fehéren  gyakran hangoztatta a család előtt is. „Amikor a tanári  pálya mellett döntöttem, már tudtam, hogy sosem leszek  gazdag" — mondogatta. — Tehát már korábban is hallottad ugyanezt? — érdeklődött  gazdag apám. — Hogyne, nagyon sokszor — bizonygattam bólogatva. — Mit hallottál még sokszor? — kérdezte. — „Azt hiszed, a pénz a fán terem?", „Azt hiszed, nekem a  bőröm alatt is pénz van?", „A gazdagok nem törődnek az  emberekkel úgy, mint én.". ... A pénz nem jön könnyen.",  „Szívesebben lennék boldog, mint gazdag." — idéztem. — Most már tudod, mit akartam azzal mondani, hogy ha  meghallgatjuk egy ember szavait, belelátunk a múltjába, a  jelenébe és a jövőjébe? — kérdezte. — Még valami feltűnt — mondtam bólintva. — Micsoda? — érdeklődött. — Te úgy beszélsz, mint az üzletemberek és a befektetők  szoktak, apám viszont úgy, mint egy tanár. Te olyan szavakat használsz, mint  „tőkésítési ráta", „pénzügyi áttétel", „EBIT", „termelői árindex", „profit" és  „cash flow". Ő olyan szavakat használ, mint „teszteredmények",  „ösztöndíj", „nyelvtan", „irodalom", „állami tulajdon" és „haszonélvezet". Gazdag apám elmosolyodott, és így szólt: — A pénzteremtéshez nem kell pénz. Szavak kellenek hozzá.  A gazdag embert a szókincse különbözteti meg a szegénytől. Ha valaki  gazdag akar

lenni,   mindössze   annyi   a   dolga,   hogy   kibővíti   a   pénzügyi  szókincsét. Ami pedig az örömhír: a legtöbb szó ingyen adatik. Az 1980­as  években sokat oktattam vállalkozást és befektetést. Ez idő  latt különösképpen tudatosult bennem az emberek szókincse, valamint a  szavaik   és   az   anyagi   jólétük   közötti   kapcsolat.   További   kutatásaim  során   megtudtam,   hogy   az   angol   nyelv   kb.   2   millió   szóból   áll.   Az 

átlagember   nagyjából   5000   szót   ismer.   Aki   nagyobb   anyagi   sikert  szeretne elérni, kezdje a témába vágó szókincs bővítésével. Amikor én  például   kisebb   ingatlanokba   fektettem   be,   mint   például   bérbe   adott  családi   házakba,   nagyobb   szókincsre   tettem   szert   ebben   a   témában.  Amikor   áttértem   korlátolt   felelősségű   magántársaságokra,   ebben   a  témában   kellett   kibővítenem   a   szókincsemet   hogy   biztonságosan  mozogjak ezen a befektetési terepen. A jogászok az egyetemen a jogi szókincset sajátítják el, az orvosok  az   orvosit, a  tanárok  pedig  a  tanárit.  Ha  valaki  nem  tanulta  meg  az  iskolában a befektetés, a pénzügyek, a könyvelés, a vállalati jog és az  adóügyek   szókincsét,   nehéz   otthonosan   mozognia   a   befektetés  világában. A CASHFLOW  oktató társasjátékot többek között azért készítettem,  hogy   megismertessem   a   befektetés   szókincsével   azokat,   akik   nem  befektetők. A játékosok mindegyik játékunkban hamar megtanulják a  könyvelés, az üzlet és a befektetés szókincse mögötti összefüggéseket.  Ha   többször   játsszák   a   játékokat,   fokozatosan   elsajátítják   az   olyan  félreértelmezett szavak valódi jelentését, mint „eszköz" és „forrás". Gazdag  apám  gyakran mondta:  „A hosszú távú anyagi  természetű  problémákat nem annyira a szavak definíciójának nem ismerete, mint  inkább a helytelen definíció használata okozza. Semmi sem olyan káros  egy ember pénzügyi stabilitása szempontjából, mint az, ha egy »forrást«  »eszköznek« nevez."  Ezért  makacsul ragaszkodott  a pénzügyi  szavak  meghatározásához. Elmondta például, hogy a jelzálogkölcsön, angolul  „mortgage" szó a francia „mortir" igéből származik, ami annyit jelent,  „meghalni". Ebből következik, hogy „a jelzálogszerződés halálig szóló  kötelezettség". Az ingatlan, angolul „real estate", szóban a „real"­nek  nem a realitáshoz van köze, hanem a spanyol „királyi (royal) birtok"  megjelöléshez.   Ezzel   magyarázható,   hogy   máig   sem   birtokoljuk  valójában   az   ingatlanjainkat.   Csak   „intézők"   vagyunk   bennük,   a  tulajdonjog az államé, és megadóztat minket az ingatlan használatért. Ezért mondta azt is gazdag apám, hogy „A pénzteremtéshez nem kell  pénz.   A   pénzteremtéshez   és   —   ami   még   fontosabb   —   a   pénz  megtartásához a gazdagok szókincse kell." Kérem   tehát   az   olvasót,   figyeljen   jól   a   könyvben   előforduló  különböző szavak használatára. Ne feledje, a gazdagok és a szegények  közötti alapvető különbség a szóhasználatban rejlik ... a szavakért pedig  nem kell fizetni.

Szegénységet tervezni Gazdag apám magyarázata után elkezdtem odafigyelni mások  szavaira is, és felfedeztem, miért tervezi tudat alatt sok ember,  hogy szegényen fog élni. Manapság gyakran hallok ilyesmiket:  „Ha nyugdíjba megyek, kévesebb lesz a jövedelmem." — Úgy  lesz. Olyan   kijelentéseket   is   hallani,   hogy   „Miután   nyugdíjba  megyek, kevesebből is kijövök, ezért kisebb jövedelem is elég  lesz."   Nem   veszik   figyelembe,   hogy   míg   bizonyos   költségek  valóban csökkennek, mások megnövekednek. Éppen ez utóbbiak  —   például   az   öregkori   ellátás   az   idősek   otthonában,   ha   elég  szerencsések ahhoz, hogy megérjék az öregkort — igen magasak.  Egy átlagos idősotthon akár 5000 dollárba is belekerül havonta.  Ez több, mint a legtöbb ember jelenlegi havi jövedelme. Mások így érvelnek: „Nem kell tervezgetnem. A munkámért 

majd   nyugdíjat   és   orvosi   ellátást   kapok."   Ezzel   a  gondolkodásmóddal   az   a   baj,   hogy   a   befektetési   terv   nem  egyszerűen befektetésről és pénzről szól. A pénzügyi terv már a  befektetés   megkezdése   előtt   fontos,   hiszen   számos   különböző  anyagi   szükséglet   szerepel   benne.   Ilyenek   például   a  felsőoktatásban való részvétel, a nyugdíj, az orvosi költségek és a  hosszú távú egészségügyi ellátás költségei. E gyakran jelentős és  sürgős   szükségletek   költségeit   másból   is   lehet   fedezni,   mint  részvényekbe, kötvényekbe és ingatlanba való befektetésekből —  így   biztosítási   termékekből   és   különféle   egyéb   befektetési  eszközökből.

A jövő Azért írok a pénzről, hogy segítsek az embereknek elsajátítani,  hogyan   gondoskodjanak   hosszú   távú   anyagi   jólétükről.   Az  információ korának kezdete óta, amióta olyan nyugdíj terveket  vezettek   be   Amerikában,   Ausztráliában   és   Kanadában   is,  amelyek önmagukban nem  biztosítják   az  időskori  megélhetést,  aggódom   mindazokért,   akik   nem   készültek   fel   az   információ  korára. Az ipari korban a vállalatok és az állam nyújtott némi  anyagi  segítséget  az  állampolgároknak,   miután   azok  nyugdíjba  vonultak.   Ma   ellenben   mindenkinek   magának   kell   megoldania  anyagi   problémáit,   ha   nyugdíjas,   és   a   401K,   vagyis   a  „meghatározott   vállalati   hozzájáruláson   alapuló   nyugdíjterv"  (ami nem a hagyományos értelemben vett nyugdíj) alapján járó  keret kimerült. Rendkívül   fontos,   hogy   az   iskolák   elkezdjék   tanítani   a  fiatalokat,   miként   fektessenek   be   hosszú   távú   egészségügyi  ellátásukba és anyagai jólétükbe. Ha ezt elhanyagoljuk, veszélyes társadalmi­gazdasági időzített  bombát kell majd hatástalanítanunk. Gyakran   hangoztatom   a   hallgatóimnak:   „Legyen   tervetek!   Először  tegyétek   fel   magatoknak   a   kérdést,   hogy   gazdagok   vagy   szegények  akartok­e lenni. Ha szegénységet terveztek, ahogy múlik az idő, egyre  nehezebbnek   fogjátok   megtalálni   a   helyeteket   a   pénzügyi   világban."  Gazdag   apám   évekkel   ezelőtt   arra   tanított:   „A   fiatalsággal   az   a   baj,  hogy akkor még nem tudja az ember, milyen érzés öregnek lenni. Ha  tudná, másképpen tervezné meg az életét pénzügyi szempontból."

Öregkorra tervezni Lényeges, hogy minél előbb kezdjünk el tervezni. Amikor erre  figyelmeztetem   a   hallgatóimat,   a   legtöbben   egyetértően  bólogatnak. Mindenki belátja, hogy a tervezés fontos. A baj csak  az, hogy kevesen teszik meg a gyakorlatban. Miután rájöttem, hogy bár a legtöbben velem együtt úgy vélik,  írott pénzügyi tervre van szükség — mégis kevesen szánnak időt  ennek elkészítésére —, elhatároztam, hogy valahogyan ráveszem 

a hallgatóimat, írjanak egyet. Kb. egy órával az ebédszünet előtt  az egyik tanfolyamomon vettem egy darab rongyot, és különböző  hosszúságú   csíkokra   vagdostam   fel.   Megkértem   a   hallgatókat,  hogy vegyenek egyet­egyet, és kössék össze vele a két bokájukat,  mintegy   harminc   centi   távolságra   egymástól,   valahogy   úgy,  ahogyan   a   lovakat   szokták   kipányvázni.   Ezután   mindenkinek  adtam még egy hosszú csíkot a rongyból, és megkértem, hogy  hurkolja   össze   a   nyakán,   majd   a   lelógó   végét   kösse   hozzá   a  bokáján lévő zsineghez. Az eredmény az lett, hogy ott álltak az  emberek   összekötött   lábakkal,   mintegy   45   fokos   szögben  előrehajolva. Az   egyik   hallgatóm   megkérdezte,   vajon   ez   egy   kínai  kínzómódszer­e.   „Nem   —   válaszoltam.   —   Csak   megmutatom  nektek,   milyen   lesz   a   jövőtök,   ha   megéritek.   A   zsinegek  segítségével érzékeltetem, milyen érzés öregnek lenni." A jelenlévők halkan felnyögtek. Néhányan megértették, mire  célzok.   Ezek   után   a   szállodai   személyzet   hosszú   asztalokon  behozta az ebédet, amely szendvicsekből, salátából és italokból  állt.   A   gond   az   volt,   hogy   a   felvágottat   egyszerűen   középre  halmozták, a kenyeret nem szeletelték fel, a salátát nem keverték  össze készre, az italokat pedig instant por formájában adtak, és  ott kellett vízzel felhígítani. A hallgatóknak ebben az öregséget  mí­ melő,   kényelmetlen   testhelyzetben   kellett   elkészíteniük  maguknak   az   ebédjüket.   A   következő   két   órában   azzal  küszködtek,   hogy   felszeleteljék   a   kenyeret,   elkészítsék   a  szendvicseiket,   a   salátájukat   és   az   italaikat,   leüljenek,  megebédeljenek, majd eltakarítsák a maradékot. Természetesen  sokuknak ki is kellett menniük a toalettre ebben a két órában. A   két   óra   letelte   után   megkérdeztem,   hajlandók­e   néhány  percet   szentelni   életre   szóló   pénzügyi   tervük   megírására.   A  válasz egyhangú, lelkes „Igen" volt. Érdekes volt látni, milyen  serényen kezdenek foglalkozni a tervezéssel, miután lekerültek  róluk   a   zsinegek.   Egyszeriben   sokkal   jobban   érdekelte   őket   a  tervezés, miután az életszemléletük megváltozott. Ahogy gazdag apám mondta: „A fiatalsággal az a baj, hogy  olyankor még nem tudja az ember, milyen érzés öregnek lenni.  Ha   tudná,   másképpen   tervezné   meg   az   életét   pénzügyi  szempontból." Azt is mondta: „A legtöbb emberrel az a gond,  hogy csak a nyugdíjig tervez. Ez pedig kevés. Jóval a nyugdíj  utánra   is   terveznünk   kell.   Ha   valaki   gazdag,   annak   legalább  három   generációval   előre   kell   terveznie.   Ha   nem   teszi,   hamar  elfogyhat a pénz, miután meghal. Ezen kívül, ha földi életünk  végéig nem   tervezzük el,  mi  történjék   a  pénzünkkel,  az  állam  majd gondoskodik róla."

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Sokszor nem figyelünk eléggé a fejünkben megfoganó, látszólag  lényegtelen gondolatainkra. Ahogy gazdag apám mondta: „Nem 

azok   a   gondolatok   határozzák   meg   az   életünket,   amelyeket  hangosan   megfogalmazunk,   hanem   azok,   amelyeket   csak  magunkban suttogunk el. Ezeknek van a legnagyobb hatalmuk." A szellemi hozzáállásról szóló tesztkérdések tehát a  következők: 1. Ön mit tervez — gazdag akar lenni vagy szegény? Gazdag_____       Szegény_____ 2. Hajlandó ön jobban odafigyelni mély, gyakran csak magában  megfo galmazott gondolataira? Igen______       Nem______ 3. Hajlandó időt fordítani pénzügyi szókincse bővítésére? Első  célként tűzze maga elé, hogy hetente megtanul egy pénzügyi  szót. Egyszerűen válasszon egy szót, keresse ki a szótárból, olvassa el a szó több  meghatározását, majd határozza el, hogy azon a héten használni  fogja mondatba fűzve. Igen.

Ne

Gazdag   apámnak   a   szavak   voltak   a   vesszőparipái.   „A   szavak  formálják   meg   a   gondolatokat,   a   gondolatok   formálják   a  valóságot, a valóság pedig az életünkké válik. Egy gazdag és egy  szegény ember  között   a  szóhasználat   a  legnagyobb   különbség.  Ha meg akarjuk változtatni valaki számára az őt körülvevő külső  valóságot, előbb a belső valóságát kell megváltoztatni. Ezt pedig  a   szókincse   megváltoztatásával,   helyesbítésével   vagy  korszerűsítésével   lehet   elérni.   Ha   meg   akarjuk   változtatni  valakinek   az   életét,   először   a   szavait   változtassuk   meg!  Szerencsére a szavak nem kerülnek pénzbe."

8. fejezet 6.  befektetői  lecke

A meggazdagodás automatikusan megy ... ha van egy jó tervünk, és ragaszkodunk hozzá

Barátom,   Tom,   elsőrangú   bróker.   Gyakran   mondja:   „Milyen  szomorú, hogy tíz befektetőből kilenc nem keres pénzt." Azt is  hozzáteszi,   hogy   ezek   az   emberek   nem   veszítenek,   de   nem   is  nyernek. Gazdag   apám   hasonlóan   látta   a   dolgot:   „A   legtöbb   olyan  ember,   aki   befektetőnek   tartja   magát,   egyik   nap   pénzhez   jut,  aztán egy héttel később elveszíti, így tehát összességében nem  veszít, de nem is nyer semmit. Mégis befektetőnek vallja magát." Évekkel   ezelőtt   gazdag   apám   elmagyarázta,   hogy   amit   a  köztudatban   befektetésnek   neveznek,   az   jórészt   a   befektetés  hollywoodi   változata.   Az   átlagember   ilyenkor   tőzsdei  kereskedőkre   gondol,   akik   veszek/eladok   megrendeléseket  kiabálnak tőzsdenyitáskor, vagy fenegyerekekre, akik több millió  dollárt   nyernek   egyetlen   üzleten,   esetleg   a   váltakozó   tőzsdei  árfolyamok   és   magas   irodaházakból   kisuhanó   üzletemberek  villódznak lelki szemeik előtt. Gazdag apám szemében egyiknek  sincs köze a befektetéshez. Emlékszem   egy   tévéműsorra,   amelyben   Warren   Buffettel  készítettek interjút. Azt mondta többek között: „Csak azért járok  ki   a   piacra,   hogy   lássam,   nem   csinál­e   valaki   valami  ostobaságot." Elmondta továbbá, hogy nem kíséri figyelemmel a  szakértői véleményeket a tévében, sem a részvényárakat, hogy  azok alapján  döntsön a   befektetéseiről.  A  befektetés   valójában  egyáltalán nem a részvények reklámozóinak hangos lármájában,  és az úgynevezett befektetési hírekből élők zűrzavarában zajlik.

A befektetés nem az, aminek a legtöbben  hiszik Évekkel   ezelőtt   gazdag   apám   megérttette   velem,   hogy   a  befektetés   nem   az   aminek   a   legtöbben   hiszik:   „Sokan   úgy  gondolják,   hogy   a   befektetés   —   izgalmas   folyamat,   sok­sok  drámával.   Úgy   gondolják,   a   befektetés   sok   kockázattal   jár;  szerencse, megfelelő időzítés és pár jó tipp kell hozzá. Vannak, 

akik   rájönnek,   hogy   vajmi   keveset   tudnak   erről   a   titokzatos  témáról,   ezért   bizalmukat   és   pénzüket   olyasvalaki   élvezi,   aki  meggyőződésük   szerint   többet   ért   hozzá,   mint   jómaguk.   Más  úgynevezett   befektetők   be   akarják   bizonyítani,   hogy   többet  tudnak,   mint   a   többiek,   ezért   maguk   fektetnek   be   abban   a  reményben, hogy majd csak sikerül kijátszaniuk a piacot. Sokan  ezt   tartják   befektetésnek,   én   azonban   nem.   Számomra   a  befektetés   egy   terv,   a   meggazdagodás   gyakran   egyhangú,  unalmas, már­már mechanikus folyamata." Gyakran   felmondtam   gazdag   apámnak   a   tőle   hallott  megállapítást,   miszerint   „A   befektetés   egy   terv,   a  meggazdagodás   gyakran   egyhangú,   unalmas,   már­már  mechanikus   folyamata."   Megkérdeztem,   mit   ért   „a  meggazdagodás   egyhangú,   unalmas,   már­már   mechanikus  folyamatán". —Pontosan azt, amit mondtam — felelte. — A befektetés nem  más,   mint egy   terv,   amely   képletekből   és   stratégiákból   áll;   a  meggazdagodás   szinte biztos rendszere. — Egy terv, amely garantálja, hogy meggazdagszunk? —  kérdeztem. — Azt mondtam, szinte biztos — ismételte meg gazdag apám. —  Mindig van valamennyi kockázat. — Úgy   érted,   a   befektetés   nem   feltétlenül   kockázatos,  veszélyes és izgalmas? — kérdeztem tétován. — Nem bizony  — felelte. — Hacsak nem akarod azzá tenni,  vagy   nem   gondolod,   hogy   kötelezően   annak   kell   lennie.  Nekem a meggazdagodás olyan pofonegyszerű, mint recept  alapján   kenyeret   sütni.   Én   személy   szerint   gyűlölöm   a  kockázatot. Én csak gazdag akarok lenni. Ezért egyszerűen  követem   a   tervet,   a   receptet   vagy   a   képletet.   Számomra  mindössze ennyit jelent a befektetés. — Ha a befektetés olyan egyszerű, mint egy recept követése,  akkor miért vannak olyan sokan, akik mégsem követik ezt a  szabályt? — kérdeztem. — Nem   tudom  —   hangzott   gazdag   apám   válasza.   —   Ezt   a  kérdést   már   én   is   sokszor   feltettem   magamnak.   Azon   is  elgondolkodtam,   vajon   miért   van,   hogy   minden   száz  amerikai   közül   csak   hárman   gazdagok.   Hogy   lehet,   hogy  ilyen   kevesen   gazdagok   egy   országban,   amely   már  megalakulásakor   azt   hirdette,   hogy   mindannyiunknak  megvan a lehetősége a meggazdago­ dásra? Én gazdag akartam lenni. Nem volt pénzem. Ezért logikusnak  találtam, hogy kell egy terv vagy recept a meggazdagodáshoz, amelyet  követek. Miért fáradnék vele, hogy saját tervet eszeljek ki, ha mások  már megmutatták az utat? — Nem tudom — feleltem. — Azt hiszem, nem vettem észre, hogy  ez egy recept.

Gazdag apám folytatta: — Most már tudom, a legtöbb embernek miért olyan nehéz követnie  egy egyszerű tervet. — Miért? — kíváncsiskodtam. — Mert egy egyszerű terv követésével meggazdagodni unalmas. Az  em berek   hamar   megunják,   és   valami   izgalmasabbra,   szórakoztatóbbra  vágy nak. Ezért  van, hogy száz  amerikai  közül  csak hárman  gazdagodnak  meg. Elkezdik követni a tervet, de hamar megunják. Akkor abbahagyják, és  vala mi varázslat után kutatnak, amely gazdagsághoz juttatja őket. Azután az újonnan talált módszert is megunják, és megint más kell nekik. Ez így  megy egész  életükben. Ezért  nem gazdagszanak meg. Nem  bírják ki, hogy  egy egyszerű,   bonyolultságot   nélkülöző   tervet   kövessenek   a  meggazdagodásig. Sokan   azt   hiszik,   befektetésekből   meggazdagodni   varázslat;   vagy   ha  nem bonyolult egy terv, akkor nem lehet jó. Hidd el nekem, ha befektetésről  van szó, az egyszerű jobb, mint a bonyolult. — És hol akadtál rá a képletre? — kérdeztem. — Monopolyzás  közben   —   felelte   gazdag   apám.   —   A   legtöbben  játszot tunk  Monopolyt  gyerekkorunkban. Én nem hagytam abba azután sem,  hogy felnőttem.   Emlékszel,   mennyit   játszottam   veled   és   Mike­kal   annak  idején? Bólintottam. — És   emlékszel  a  meggazdagodás   képletére,   amit  ez   az  egyszerű  játék tanít? Megint bólintottam. — Mi az az egyszerű képlet vagy stratégia? — kérdezte.

— Vegyél négy zöld házat, azután váltsd be egy piros szállodára —  idéztem   fel   halkan   gyermekkori   emlékeimet.   —   Hányszor  elmondtad,   amikor   még   szegény   voltál,   hogy   a   valóságban   is  Monopolyt játszol!

— Azt is tettem — mondta gazdag apám. — Emlékszel rá, hogy  elvittelek, és megmutattam neked a valódi zöld házaimat és a  valódi piros szállo ? dáimat?

— Igen  — feleltem. — Arra is emlékszem, milyen nagy hatást tett 

rám, hogy tényleg a valóságban játszod a játékot. Még csak 12  éves voltam, de tudtam, hogy a Monopoly neked több, mint játék.  Az azonban nem tűnt fel,

hogy   ez   az   egyszerű   társasjáték   tanított   meg   a   meggazdagodás  stratégiájára, képletére vagy receptjére. Akkoriban ezt még nem láttam  át. ___Miután megtanultam a képletet, hogy veszek négy zöld házat, aztán beváltom   őket   egy   piros   szállodára,   automatikusan   használtam. 

Álmomban   is   alkalmazni   tudtam   volna,   sokszor   szinte   úgy   is   tűnt,  mintha ezt  tenném. Automatikusan, gondolkodás  nélkül cselekedtem.  Tíz éven át  követtem  a tervet, aztán egy napon arra  ébredtem, hogy  gazdag vagyok. ­ Csak ebből állt a terv? — kérdeztem. ­   Nem,   de   ez   volt   az   egyik   egyszerű   képlet,   amelyet   követtem.  Szerintem   bonyolult   képletet   nem   érdemes   követni.   Ha   nem   tudjuk  automatikusan alkalmazni, miután megtanultuk, semmi értelme követni.  Ilyen automatikusan működik a befektetés és a meggazdagodás, ha van  egy egyszerű stratégiánk, és követjük.

Egy jó könyv azoknak, akik úgy vélik,  befektetni nehéz Befektetési tanfolyamaimon mindig akad egy cinikus vagy egy  kétkedő,   aki   nem   hiszi   el,   hogy   a   befektetés   —   egy   terv  követésének   egyszerű   és   unalmas   folyamata.   Az   ilyen   ember  mindig   több   tényt,   több   adatot,   több   bizonyítékot   vár   az  okosoktól. Minthogy szakmai kérdésekben nem vagyok jártas, a  tudományos   bizonyítékok,   amelyekre   kíváncsiak   voltak,   nem  álltak   rendelkezésemre,   amíg   el   nem   olvastam   egy   remek  könyvet a befektetésről. James   P.   O'Shaughnessy  írta,   és   kifejezetten   azoknak   való,  akik   úgy   vélik,   hogy   a   befektetés   kockázatos,   bonyolult   és  veszélyes   dolog.   Azoknak   is   érdemes   forgatniuk,   akik   úgy  gondolják,   kijátszhatják   a   piacot.   Tudományos   és   számszerű  bizonyítékokkal   igazolja,   hogy   a   passzív   vagy   mechanikus  befektetési rendszer előbbre visz, mint az emberi ész diktálta —  még ha szakemberek, például befektetési alapkezelők adják is a  tippeket. A könyvből az is kiderül, miért van, hogy tíz befektető  közül kilenc nem keres pénzt. O'Shaughnessy   népszerű   könyvének   címe:  What   Works   On  Wall   Street:   A   Guide   to   the   Best   Performing   Investment  Strategies of All Time  (Ami a Wall Streeten működik: Minden  idők   legeredményesebb   befektetési   módszerei).   O'Shaghnessy  két alapvető döntéstípust különböztet meg: 1. A klinikai vagy intuitív módszert. Ez a módszer a tudáson, a  tapasz­ talaton és az ésszerűségen alapul. 2. A mennyiségi vagy statisztikai módszert. Ez a módszer  kizárólag nagy számú minta alapján igazolt összefüggéseken alapul. O'Shaughnessy   szerint   a   legtöbb   befektető   az   intuitív   módszert  részesíti   előnyben   a   befektetéssel   kapcsolatos   döntéshozáskor.   Az  intuitív módszert alkalmazó befektető a legtöbb esetben rosszul döntött,  vagy   vesztett   a   majdnem   mechanikus   módszerrel   szemben.   O'  Shaughnessy Dávid Faustot, a  The Limits of Scientific Reasoning  (A  tudományos gondolkodás korlátai) c. mű szerzőjét  idézi, aki ezt írta:  „Az ember ítélőképessége sokkal korlátozottabb, mint gondolnánk." O'Shaughnessy   továbbá   a   következőket   állapítja   meg   a  pénzkezelőkről:   „Mindannyian   úgy   gondolják,   másoknál   magasabb 

szintű ismeretekkel, intelligenciával, és a nyereséget hozó részvények  kiválasztására   való   kiváló   képességgel   rendelkeznek,   mégis   80  százalékos arányban legyőzi őket az S&P 500 index." Más szavakkal: A  részvények kiválasztásának tisztán mechanikus módja 80 százalékban  eredményesebb, mint a szakértők választásai. Ez azt jelenti, túltehetünk  a legtöbb úgynevezett jól képzett szakemberen akkor is, ha egyáltalán  semmit sem tudunk a részvényekről, és pusztán egy mechanikus, nem  intuitív (ahogyan gazdag apám fogalmazott: „automatikus") befektetési  módszert követünk. Vagyis minél kevesebbet gondolkodunk, annál több  pénzt   keresünk   —   kevesebb   kockázattal,   és   sokkal   kevesebb  aggódással. O'Shaughnessy könyvében más érdekes gondolatok is vannak: 118.A   legtöbb   befektető   szívesebben   hagyatkozik   személyes  tapasztalataira, mint néhány egyszerű tényre vagy adatra. Vagyis az  intuíciót részesíti előnyben a valóság kárára. 119.A   legtöbb   befektető   jobban   szereti   az   összetett   képleteket   az  egyszerűeknél. Itt az a gondolat látszik érvényesülni, miszerint  ha  egy képlet nem összetett és nehéz, akkor nem lehet jó. 120.A   befektetés   legcélravezetőbb   szabálya,   hogy   maradjunk   az  egyszerű   megoldásoknál.   O'Shaughnessy   szerint   az   egyszerűség  helyett   „Bonyolulttá   tesszük   a   dolgokat,   követjük   a   tömeget,  beleszeretünk   a   részvény   történetébe,   hagyjuk,   hogy   érzelmeink  irányítsák   a   döntéseinket,   tippekre   és   előérzetekre   hagyatkozva  veszünk és adunk el, minden befektetést egyedi esetként kezelünk,  következetlenül és stratégia nélkül." 121.Azt   is   megállapítja,   hogy   a   hivatásos,   intézményes   befektetők  általában   ugyanazokat   a   hibákat   követik   el,   mint   az   átlagos  befektetők. Erről a következőt írja: „Az intézményes befektetők azt  állítják, tárgyilagosan és érzelemmentesen hoznak döntéseket, de ez  nem igaz." Íme egy idézet a Fortune and Folly (Vagyon és dőreség)  című könyvből: „Az intézményes  befektetők íróasztalai  roskadoznak  a mélységekbe  menő  elemzésektől,   a   legtöbb   nyugdíjakkal   foglalkozó   vezető   mégis   külső  pénzkezelőkre   támaszkodik,   akik   az   ösztöneikre   hallgatnak,   és  megtartja   a   rendszeresen   gyenge   teljesítményt   nyújtó   pénzkezelőket  egyszerűen azért, mert jó személyes kapcsolatban áll velük." 122.„A   befektetési   sikerhez   az   kell,   hogy   tanulmányozzuk   a   hosszú  távú   eredményeket,   és   találjunk   egy   stratégiát   vagy   egy  stratégiacsoportot, amelynek van értelme. Azután ne térjünk el tőle."  O'Shaughnessy   továbbá   azt   is   tanácsolja,   hogy   „Arra   figyeljünk,  milyen   jól   működnek   a   stratégiák,   ne   pedig   arra,   milyen   jól  teljesítenek a részvények." 123.A történelem megismétli önmagát. Az emberek mégis azt akarják  hinni, hogy ezúttal minden másképpen lesz. O'Shaughnessy így ír:  „Az emberek azt akarják hinni, hogy a jelen más, mint a múlt. A  piacok számítógépesítettek, a nagyban kereskedők uralják, az egyéni  befektetők kimentek a divatból, a helyükbe pénzkezelők léptek, akik  hatalmas befektetési alapok fölött őrködnek, amelyekhez ők, a többi  ember  adták  a pénzt.  Egyesek  azt  hiszik,  a pénznek  ezek  az  urai  másként hoznak döntéseket, és úgy gondolják, hogy az 1950­es és  1960­as években kialakított stratégia vajmi kevéssé árulja el, milyen  lesz a jövő stratégiája.

Sir Tsaac Newton óta azonban nem sok minden változott. Newton, ez  a briliáns elme, egy vagyont veszített 1720­ban, a South Sea Trading  Company bukásán.  így nyilatkozott  erről:  „Az  égitestek mozgását  ki  tudom számítani, de az emberek beszámíthatatlanságát nem". 7. O'   Shaughnessy   nem   feltétlenül   azt   ajánlja,   hogy   fektessük  pénzünket az élen álló 500 cégbe. Csak felhasználta ezt a példát, hogy összeha sonlítást tegyen az intuitív, emberi érzelmekre hagyatkozó befektető és   a   mechanikus   képleteket   felhasználók   között.   Továbbá   azt   is  mond ja, hogy nem feltétlenül az élen álló 500 cégbe való befektetés a leg jobban működő képlet, bár elég jó. Azt írja, az utóbbi 5­10 évben a nagy részvénytőkék teljesítettek a legjobban. 46 év adatait vizsgálva azonban az derül ki, hogy a kis részvénytőke, a 25 millió dollárnál ki sebb tőkéjű cégek részvényei hozták a befektetőknek a legtöbb nyere séget. A tanulság: minél hosszabb időszakra vannak adataink, annál jobban  tudjuk   megítélni   a   helyzetet.   Ő   azt   a   képletet   kereste,   amely   a  leghosszabb időn át a legjobb eredményt hozza. Gazdag apám is hasonló véleményen volt. Ezért használta azt a

módszert,   hogy   cégeket   épít   ki,   és   a   cégeivel   veteti   meg   az  ingatlanjait, valamint az értékpapíreszközeit. Ez a képlet remekül  működött, és nagy vagyont eredményezett — legalább 200 évre  elegendőt.   Gazdag   apám   azt   mondta:   „A   képlet,   amelyet  használok, és amelyet neked tanítok, hosszú időn át a legnagyobb  gazdagságot hozta alkalmazóinak". Sokan úgy gondolják, hogy  azok az   indiánok,   akik   Manhattan  szigetét,  vagyis  a  mai   New  York   Cityt   Péter   Minuitnak   a   holland   West   India   Company  tulajdonosának eladták 24 dollárnyi gyöngyért és csecsebecséért,  rossz üzletet csináltak. Ha azonban az indiánok évi 8 százalék  hozammal befektették volna a pénzt, az a 24 dollár mára több  mint   27   billió   dollárra   növekedett   volna.   Visszavásárolhatnák  belőle Manhattant, és még rengeteg pénzük maradna. A baj nem  az összeggel volt, hanem azzal, hogy nem volt tervük a pénzzel. „Hatalmas különbség van aközött, amiről úgy gondoljuk, hogy  működni fog, és aközött, ami valóban működik."

Találjunk egy működő képletet, és  alkalmazzuk! Gazdag   apám   ezt   az   egyszerű   dolgot   tanította   meg   évekkel  ezelőtt: „Találj egy képletet, mely gazdaggá tesz, és alkalmazd!"  Mindig   kellemetlenül   érzem   magam,   amikor   emberek   azzal  fárasztanak,   hogy   vettek   valamilyen   részvényt   5   dollárért,   és  amikor   felment   az   ára   30   dollárra,   eladták.   Azért   zavaró   az  ilyesmi, mert ezek a történetek elterelik az emberek figyelmét a  tervükről, a sikerükről. Az ilyen biztos tippekről és gyors pénzről szóló mesék gazdag  apám egyik történetét juttatják eszembe: „Sok befektető olyan,  mint egy vidéki kirándulásra induló család. Hirtelen egy ménes  jelenik meg előttük az úton, csodaszép lovak. A sofőr, általában a 

családfő,   így   kiált   fel:   »Odanézzetek,   micsoda   gyönyörű  paripák!«  A   lovak  ösztönösen   letérnek   az   útról,   az   út   melletti  szántó felé. Erre a sofőr utánuk ered, és üldözni kezdi a ménest a  földeken át, be, a fák közé. Az út göröngyös és rázós. A család  kiabál   a   sofőrnek,   hogy   álljon   meg.   Végül   az   autó   egy   patak  partjára ér, majd belecsobban a vízbe. A történet tanulsága: ez  történik,   ha   feladjuk   egyszerű   tervünket,   és   üldözni   kezdjük   a  hatalmas ló­vét."

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Amikor   azt   hallom   valakitől,   „A   pénzteremtéshez   pénz   kell",  összerezzenek. Azért rezzenek össze, mert gazdag apám szerint:  „Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy meggazdagodjunk.  Nem   kell   hozzá   egyetemi   diploma   jói   fizető   állás,   sem   kezdő  tőke. Mindössze annyi kell, hogy tudjuk, mit akarunk, legyen egy  tervünk,   és   azt   kövessük."   Más   szavakkal:   Csak   egy   kis  fegyelemre van szükség. A baj az, hogy ha pénzről van szó, ritka  a fegyelmezett ember. O'Shaughnessy  könyvében   szerepel   egyik   kedvenc   idézetem.  Pogótól,   a   híres   rajzfilmfigurától   származik:   „Találkoztunk   az  ellenséggel — mi vagyunk az." Ez a megállapítás rám nagyon  találó. Sokkal jobb anyagi helyzetben lennék, ha hallgattam volna  gazdag   apámra,   és   egyszerűen   csak   használtam   volna   a  képletemet. A szellemi alapállásról szóló tesztkérdés a következő: 1. Kész ön arra, hogy terve részeként keressen egy egyszerű  képletet, és kitartson mellette mindaddig, amíg el nem érte  pénzügyi célját? Igen

Nem

9. fejezet 7.  befektetői 

lecke

Hogyan találjuk meg a  nekünk való tervet?

„Hogyan lelhetek rá a nekem megfelelő tervre?" — Ezt a kérdést  sokszor hallottam. A válaszom a következő pontokba szedhető: 124.Ne kapkodjunk! Nyugodtan gondoljuk végig az életünket az  adott időpontig. Szánjunk erre több napot, ha szükséges, akár  heteket is. 125.A nyugalom pillanataiban kérdezzük meg magunktól: „Mit  akarok ettől az ajándéktól, amelyet az életemnek nevezek?" 126.Egy ideig ne beszéljünk erről senkivel, legalább is addig,  amíg nem vagyunk biztosak benne, hogy tudjuk, mit akarunk.  Az emberek gyakran —jámboran vagy sértően—megpróbálják  ráerőltetni másokra saját elképzeléseiket, ahelyett hogy  tudomásul vennék, mást akar a másik. Álmaink legotrombább  gyilkosai a barátaink és családtagjaink, amikor azt mondják:  „Ugyan már, ne butáskodj!" vagy „Azt nem teheted meg!"  vagy „És velem mi lesz?" Jusson eszünkbe, hogy Bill Gates huszonéves volt, amikor 50  000 dollárral a zsebében elkezdte, és ma 90 milliárdjával a világ  leggazdagabb embere. Jót tett neki, hogy nem kérte ki túl sokak  véleményét   azzal   kapcsolatban,   hogy   mire   van   lehetősége   az  életében. 4. Keressünk fel egy pénzügyi tanácsadót! Minden befektetési  terv egy pénzügyi tervvel kezdődik. Ha nem tetszik, amit a tanácsadó  mond, forduljunk másikhoz. Ha egészségügyi problémánk van,  kikérjük két orvos véleményét — miért ne tennénk ugyanezt egy anyagi  termé szetű problémával? A pénzügyi tanácsadók sokfélék, e fejezet  későbbi részében   felsorolom   a   főbb   típusokat.   Válasszunk   olyat,   aki   képes  segíteni egy írott pénzügyi terv elkészítésében. A  pénzügyi   tanácsadók  közül   sokan  különféle   termékeket   árulnak.  Ilyenek például a biztosítások. A biztosítások nagyon fontos termékek,  és   érdemes   őket   bevenni   a   pénzügyi   tervünkbe,   főként,   ha   kezdők  vagyunk. Ha például nincs pénzünk, viszont van három gyerekünk, a  biztosítás fontos, mert esetleg meghalhatunk, károsodik az egészségünk,  vagy   bármilyen   egyéb   okból   nem   tudjuk   teljesíteni   befektetési 

tervünket.   A   biztosítás   biztonsági   háló,   védelmet   nyújt   pénzügyi  kötelezettségekkel   kapcsolatban   és   a   gyenge   pontokon.   Amikor   már  gazdagabbak vagyunk, pénzügyi tervünkben a biztosítások szerepe és  fajtája változhat a pénzügyi helyzetünkkel összhangban — változnia is  kell. Tehát időről időre aktualizáljuk tervünknek ezt a részét. Két évvel ezelőtt az egyik általam bérbe adott lakásban a bérlő égve  hagyta a karácsonyfája lámpáit, és elment otthonról egész napra. Tűz  ütött ki. A tűzoltók azonnal a helyszínen termettek, és eloltották a tüzet.  Még soha nem éreztem  akkora hálát, mint akkor irántuk. A tűzoltók  után mindjárt megjelent a biztosítási ügynököm és a segédje. Ők voltak  a   következő   legfontosabb   szereplők,   akiknek   aznap   szintén   nagyon  örültem. Gazdag apám mindig azt mondta: „A biztosítás nagyon fontos termék  mindenkinek az élettervében. Az a baj vele, hogy soha nem köthetjük  meg akkor, amikor szükségünk van rá. Ezért  előre ki kell találnunk,  mire lesz szükségünk, és meg kell kötnünk abban a reményben, hogy  soha nem lesz rá szükségünk. A biztosítás egyszerűen a lelki békéhez  kell." FONTOS   MEGJEGYZÉS:   Vannak   pénzügyi   tanácsadók,   akik  különféle pénzügyi szinteken lévő emberek segítésére szakosodtak. Így  tehát egyes tanácsadók csak gazdag emberekkel dolgoznak. Függetlenül  attól, hogy mennyi a pénzünk, keressünk magunknak olyan tanácsadót,  akit rokonszenvesnek találunk, és aki hajlandó velünk dolgozni. Ha jól  végzi a dolgát, esetleg egy idő múlva „kinőjük". A feleségem, Kim, és  én   gyakran   cseréltük   a   hivatásos   tanácsadóinkat,   köztük   orvosokat,  ügyvédeket,   könyvelőket   stb.   Ha   az   illető   valóban   szakember,   meg  fogja érteni, miért van erre szükség. De, cseréljük bár a tanácsadóinkat,  a tervünk mellett mindvégig tartsunk ki!

Hogyan leljünk rá a nekünk való tervre? Én már harminc éves korom előtt azt a célt tűztem magam elé,  hogy multimilliomos leszek. Ez volt a tervem végeredménye. A  baj   csak   az   volt,   hogy   miután   teljesült   a   tervem,   azonnal  elveszítettem minden pénzemet. Rájöttem hát, hogy voltak hibák  a tervemben, de a terv maga azért nem változott. Miután célomat  elértem,   majd   elveszítettem   a   pénzemet,   egyszerűen   a  tapasztalataimnak megfelelően finomítani kellett a terven. Ezek  után   újra   kitűztem   céljaimat:   anyagilag   független,   és   45   éves  koromra milliomos akartam lenni. 47 éves lettem, mire e célokat  sikerült megvalósítanom. A   lényeg,   hogy   a   terv   ugyanaz   maradjon.   Csak   egyre  javítgatom, ahogy többet tanulok. Tehát   hogyan   leljünk   rá   a   nekünk   való   tervre?   A   válasz:  először pénzügyi tanácsadó segítségére van szükség. Beszéljünk  több   tanácsadóval,   és   kérjük   meg   őket,   hogy   igazolják  képesítésüket. Ha még sosem készíttettünk magunknak pénzügyi  tervet, ez általában megvilágosodást szokott jelenteni. Állítsunk   magunk   elé   reális   célokat.   Én   azt   tűztem   ki  magamnak,   hogy   öt   éven   belül   multimilliomos   leszek,   mert  számomra   ez   reális   volt.   Azért   volt   reális,   mert   gazdag   apám 

irányítása a rendelkezésemre állt. Azonban még így is követtem  el hibákat. . . ráadásul sokat — ezért veszítettem el oly hamar a  pénzemet. Amint már mondtam, könnyebb lett volna az életem,  ha egyszerűen csak gazdag apám tervét követem. Mivel azonban  fiatal voltam, szükségem volt rá, hogy a saját fejem után menjek. Kezdjük tehát reális célokkal, és javítgassuk, bővítsük azokat,  ahogy nő a tudásunk és a tapasztalatunk. Ne feledjük, jobb, ha  előbb járni tanulunk meg, mielőtt maratoni futásra indulnánk. Hogy saját tervünket megtaláljuk, lássunk munkához. Először  is hívjunk fel egy pénzügyi tanácsadót, tűzzünk ki reális célokat,  tudva,   hogy   céljaink   velünk   együtt   változni   fognak   ...   de  ragaszkodjunk   a   tervünkhöz.   A   legtöbb   ember   végső   terve  valamiféle   anyagi   függetlenség   elérésére   irányul,   hogy  megszabaduljon a napi robottól és attól, hogy pénzért dolgozzon. A   második   lépés,   hogy   felfedezzük   —   a   befektetés  csapatsport. A könyv későbbi részében részletesen írok pénzügyi  csapatom fontosságáról. Észrevettem, hogy rengeteg ember azt  hiszi,   mindent   egyedül   kell   csinálnia.   Nos,   valóban   vannak  dolgok,   amelyekre   ez   igaz,   de   időnként   kell   egy   csapat.   A  pénzügyi intelligencia segítségével meg tudjuk állapítani, mikor  kell egyedül cselekednünk, és mikor kell segítséget kérnünk. A   pénzzel   kapcsolatos   nehézségektől   sok   ember   egyedül   és  csendben szenved. Feltehetően a szüleik is ezt tették. Tervünk  kibontakoztatásával   együtt   fokozatosan   megismerjük   csapatunk  újabb és újabb tagjait, és ez hoz­ rásegít   bennünket,   hogy   megvalósíthassuk   pénzügyi   vágyainkat.  Pénzügyi csapatunk tagjai lehetnek: 127.pénzügyi tanácsadó; 128.bankár; 129.számvitelben jártas könyvelő; 130.ügyvéd; 131.bróker; 132.könyvelő; 133.biztosítási ügynök; 134.sikeres mentor. Ezekkel az emberekkel tarthatunk rendszeres közös munkaebédeket.  Ezt tette gazdag apám is, és én ezeken a megbeszéléseken tanultam a  legtöbbet az üzletről, a befektetésről és a meggazdagodás folyamatáról. Ne feledjük, egy csapattagot találni ugyanolyan, mint egy üzlettársat  — mert véleményem szerint a csapattagok tulajdonképpen üzlettársak.  Társak   a   legfontosabb   üzlet   —   életünk   üzletének   —   alakításában.  Jussanak eszünkbe gazdag apám szavai: „Akár másnak dolgozunk, akár  magunknak, ha gazdagok akarunk lenni, törődjünk a magunk dolgával,  azaz   a   magunk   üzletével!"   Miközben   pedig   a   magunk   üzletével  törődünk,   lassanként   kibontakozik   előttünk   a   nekünk   való   terv.   Ne  kapkodjunk tehát, de mindennap tegyünk meg egy­egy lépést, így jó  eséllyel mindent megkapunk az élettől, amit csak akarunk.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Az  én   tervem   egészében   nem   nagyon   változott,   de   sok 

tekintetben drámaian módosult. Nem változott az a pont, ahonnan  kezdtem, és az, amit végül el akarok érni az életben. A sok­sok  hibával, a tanulásban szerzett tapasztalatokkal, a nyereségekkel  és   veszteségekkel,   a   hullámhegyek   és   hullámvölgyek   között  lassanként felnőttem, tudásra és bölcsességre tettem szert utam  során.   Ezért   állandóan   átértékelem   a   tervemet,   minthogy  magamat is állandóan átértékelem. Valaki egyszer azt mondta:  „Az élet kegyetlen tanár. Először  büntet,   azután   tanít."   Akár   tetszik,   akár   nem,   az   igazi   tanulás  folyamata   ilyen.   A   legtöbben   úgy   gondoljuk,   „Jaj,   ha   akkor  tudtam volna, amit ma tudok, más lenne az életem." Nos, az én  tervem alakulására ez szó szerint igaz. Tervem tehát alapvetően  ugyanaz, mégis nagyon más — mivel én is más lettem. Ma már  nem tenném azt, amit húsz évvel ezelőtt. Ha azonban nem tettem   volna   meg,  amit  megtettem  20  évvel  ezelőtt,  akkor  ma  nem tartanék ott, ahol tartok, nem lennék az, aki vagyok, és nem  tudnám,   amit   tudok.   Ma   például   már   nem   úgy   vezetném   a  cégemet,   ahogyan   20   évvel   ezelőtt.   De   annak   köszönhetően,  hogy   az   első   jelentősebb   cégem   tönkrement,   és   önmagamat  romok   alól   kellett   kiásni,   j   obb   üzletemberré   váltam.   Vagyis  elértem   ugyan   a   célomat,   hogy   milliomos   legyek   30   éves  koromra,   de   a   pénzem   elvesztése   tett   milliomossá   mára   .   .   .  Minden a tervem szerint történt. Csak egy kicsit tovább tartott,  mint terveztem. Ami   a   befektetéseket   illeti,   többet   tanultam   a   rossz  befektetéseimből — azokból, amelyeken veszítettem —, mint a  simán megtérülőkből. Gazdag apám azt mondta, tíz befektetésből  három hoz egyértelmű anyagi nyereséget. Öt valószínűleg sem  előbbre nem juttat, sem vissza nem húz, a maradék kettő pedig  katasztrófát   okoz.   De   többet   tanulok   a   két   pénzügyi  katasztrófából, mint a három nyereségből. Valójában annak a két  katasztrófának köszönhető  a legközelebbi  nyereség.  És mindez  része a tervnek. A szellemi alapállásról szóló kérdés tehát a következő: 1. Hajlandó ön egy egyszerű tervvel kezdeni, megmaradni a terv  egyszerűségénél, ugyanakkor folyamatosan tanulni és fejlődni,  ahogy   a   terv   kibontakozik   ön   előtt,   továbbá   elsajátítani  mindazt,   amit   el   kell   sajátítania?   Vagyis   a   terv   nem   igazán  változik, de engedi­e magát hozzáidomulni? Igen.

Ne

10. fejezet 8.  befektetői  lecke

Most döntsük el, mik akarunk  lenni, ha felnövünk!

Az 1. befektetői leckében szó volt a választás fontosságáról. Három  alapvető pénzügyi érték közül lehetett választani: 135.biztonság; 136.kényelem; 137.gazdagság. Ez a választás nagyon fontos, nem szabad könnyedén kezelni. 1973­ban,   amikor   hazatértem   a   vietnami   háborúból,   én   is  szembekerültem   ezzel   a   döntéssel.   Gazdag   apámmal   megbeszéltük   a  tervemet, miszerint pilótaként állást vállalnék a légitársaságnál, mire ő a  következőt mondta: — Egy   állás   a   légitársaságnál   nem   feltétlenül   olyan   nagyon  biztonságos. Azt gyanítom, nehéz időszak vár rájuk a következő néhány évben. De  ha tisztességesen dolgozol, ezzel együtt megtalálhatod a biztonságot ebben  a szakmában ... ha valóban ezt akarod. Azután   megkérdezte,   vissza   akarok­e   menni   a   Standard   Oil   of  Californiá­hoz, ahol korábban mindössze öt hónapig dolgoztam, mielőtt  beiratkoztam a hadiflotta repülős iskolájába. — Nem kaptad meg a levelet, amelyben a Standard Oil közli, hogy  visz­szavesz,  miután lejárt  a szolgálati  időd a hadseregben?  —  kérdezte. — Azt  írták,   örömmel   alkalmaznának   újra,   de   nem   garantálnak  semmit — feleltem. — Nem  lenne mégis  jobb az  a cég?  Elég  magas  volt  a fizetésed,  nem? — kérdezte gazdag apám. — Dehogynem!   Nagyon   magas   volt  —   mondtam.   —   Remek   cég  volt, de nem akarok visszamenni. Tovább akarok lépni. — És mit szeretnél leginkább? — kérdezte gazdag apám, miután  megvi lágította előttem a három választási lehetőséget. — Biztonságot,  kényelmet vagy gazdagságot szeretnél a legjobban? Lelkem legmélyéből hangosan szakadt fel a válasz: — Gazdagságot akarok. Ez   az  évek   során   mit   sem   változott,   noha   éppen   ezt   a   vágyat   és  alapértéket   eléggé   mostohán   kezelték   a   családomban,   egy   olyan 

családban, ahol a munkahely és az anyagi biztonság volt a legfontosabb,  és   a   gazdagokat   gonosznak,   tanulatlannak   és   kapzsinak   bélyegezték.  Olyan   családban   nőttem   fel,   ahol   az   asztalnál   nem   illett   pénzről  beszélni,   mert   ez   tisztátalan   téma   volt,   intellektuális   megvitatásra  méltatlan. Most, hogy 25 éves lettem, már kinyilváníthattam személyes  igazságomat. Tudtam, hogy az én értékrendemben nem a biztonság és a  kényelem vezet. Számomra a legfontosabb alapérték a gazdagság volt. Gazdag apám ezek után megkért, hogy tegyem sorrendbe alapvető  anyagi értékeimet. A sorrend így nézett ki: 138.gazdagság; 139.kényelem; 140.biztonság. Gazdag apám ránézett a listámra, és így szólt: — Rendben van. Az első lépés, hogy megírsz egy pénzügyi tervet,  amely a pénzügyi biztonsághoz vezet. — Micsoda? — kérdeztem. — Épp most mondom, hogy gazdag  akarok lenni. Minek írnék olyan tervet, amely a biztonságról szól? Gazdag apám elnevette magát. — Mindjárt gondoltam. A világ ilyen alakokkal van tele, mint te,  akik csak gazdagok akarnak lenni. Az a baj, hogy a legtöbbjüknek nem  sikerül, mert nem értik, mit jelent a pénzügyi biztonság és a pénzügyi  kényelem. Né hány közülük eléri a célját, de az a szomorú valóság, hogy a  gazdagsághoz vezető úton szanaszét hevernek a romba dőlt életek ... a meggondolatlan emberek romba dőlt élete . . . éppen olyanokéi, mint amilyen te vagy. Majdnem   elsírtam   magam.   Egész   életemet   szegény   apám   mellett  töltöttem, aki mindennél többre értékelte a biztonságot. Most végre elég  idős lettem hozzá, hogy megszabaduljak szegény apám értékrendjétől,  erre gazdag apám ugyanazt vágja a fejemhez. Majdnem sírva fakadtam.  Gazdagságra vágytam, nem biztonságra. Három hét telt el, mire képes voltam újra beszélni gazdag apámmal.  Nagyon felidegesített. Mindent az arcomba vágott, amitől igyekeztem  elhatárolni magamat. Végül mégiscsak lehiggadtam, és felhívtam, hogy  újabb leckét vegyek tőle. __Hajlandó vagy rám hallgatni? — kérdezte, amikor újra találkoztunk. Bólintottam. __Hajlandó vagyok, de nem igazán szívesen teszem. .__Első lépés — kezdte, — hogy felhívod a pénzügyi tanácsadómat. Mondd   neki,   hogy   akarsz   egy  írott,   egész   életre   szóló,   anyagi  biztonságot ígérő pénzügyi tervet. ­ Rendben — mondtam. ­ Második lépés — folytatta, — hogy miután megkaptad az alapvető anvagi biztonságról szóló tervet, felhívsz engem, és végigböngésszük.  A mai órának vége. Viszlát. Egy hónap telt el, mire ismét hívtam. A kezemben volt a terv, és  megmutattam neki. Mindössze ennyit mondott: — Jó. Követni fogod? — Nem hiszem — feleltem. — Túl unalmas és automatikus. — Ilyennek   kell   lennie.   Mechanikusnak,   automatikusnak   és  unalmasnak ­   magyarázta.   —   De   nem   kényszeríthetlek   rá,   hogy   kövesd,   bár 

javaslom. Megnyugodtam, és megkérdeztem: — És most hogyan tovább? — Most keress magadnak saját pénzügyi tanácsadót, és írjatok egy  tervet a pénzügyi kényelemről — adta fel a következő leckét. — Úgy érted, egy hosszú távra szóló pénzügyi tervet, amely kicsit  agresszívabb? — kérdeztem.

— Igen — mondta. — Ez már izgalmasabban hangzik. Ennek rögtön nekilátok — szóltam. — Jó. Hívj fel, ha készen van — utasított. Négy hónap múlva tudtunk újra találkozni. Nem is volt olyan könnyű  megírni   azt   a   tervet.   .   .   legalábbis   nehezebbnek   bizonyult,   mint  gondoltam.  Közben  gyakran   egyeztettem   gazdag   apámmal   telefonon,  mégis a vártnál tovább tartott, amíg elkészült. Ugyanakkor rendkívül  hasznos   volt,  mert  közben   rengeteget   tanultam   a  különféle   pénzügyi  tanácsadóktól.   Jobban   megértettem   azokat   a   fogalmakat,   amelyeket  gazdag   apám   tanított   nekem.   Megtanultam,   hogy   hiába   beszélek  világosan,   a   tanácsadónak   mégis   nehéz   világosan   válaszolnia   és  segítenie. Végül találkoztam gazdag apámmal, és megmutattam neki a tervet. — Jó — mondta, aztán egy ideig hallgatott.  Nézegette a tervet, majd kisvártatva  megkérdezte: — Mit tanultál meg önmagadról? — Megtanultam, hogy nem könnyű pontosan meghatározni, mit is  aka rok kezdeni az életemmel, mert manapság túl sok a választási lehetőség.  .   . és olyan sok tűnik izgalmasnak.

— Nagyon   jó   —   dicsért   meg.   —   Ezért   olyan   sok   a 

vándormadár,   aki   állandóan   állást   változtat,   és   egyik  vállalkozást a másik után indítja ... de sosem éri el a célját  pénzügyileg. Sokan legértékesebb eszközüket, az idejüket  fecsérlik, és igazi terv nélkül botladoznak végig az életen.  Lehet,   hogy   örömmel   csinálják,   amit   csinálnak,   de   nem  tudják, miből maradnak ki. — Így van — értettem vele egyet. — Ezúttal ahelyett, hogy  csak   biztonságra   törekedtem   volna,   komolyan   el   kellett  gondolkoznom rajta, mit is akarok kezdeni az életemmel...  és döbbenetes módon olyan ötletek merültek fel, amelyek  korábban még sosem jutottak eszembe. — Például? — kérdezte gazdag apám. — Ha   igazán   kényelmesen   akarok   élni,   akkor   át   kell  gondolnom,   mire van szükségem  az  életben:  nagy  utazások,  elegáns  autó,  drága  nyaralások, szép   ruhák,   nagy   ház   stb.   El   kellett   tűnődnöm   a   jövőn,   és   ki  kellett   találnom, mit akarok az élettől. — No és mire jöttél rá? — kérdezte. — Arra,   hogy   a   biztonság   azért   olyan   egyszerű,   mert   a 

biztonság egyértelmű fogalom. Nem tudtam azonban, hogy  a   kényelem   valójában   mit   jelent.   Tehát   a   biztonságot  könnyebb   meghatározni,   mint   a   kényelmet,   és   most   már  alig   várom,   hogy   meghatározhassam,   mit   jelent   a  gazdagság, és hogy megtudjam, hogyan kell megtervezni a  nagy vagyon elérését. — Ez igen!  — dicsért gazdag apám. — Nagyon jó. Nagyon  sok ember azt tanulta otthon, hogy „addig nyújtózkodjon,  amíg a takarója ér", vagy hogy „spóroljon az ínségesebb  napokra", ezért sosem tudják meg, mennyi lehetőségük van  az   életükben.   Ezek  az  emberek  nagyzolnak,   adósságokba  verik   magukat   drága   nyaralásokkal   vagy   egy   szép   autó  miatt, aztán bűntudatuk van. Soha nem veszik a fáradságot,  hogy   elgondolkodjanak   rajta,   milyen   nagyszerű   anyagi  lehetőségeik lennének, hajó pénzügyi tervük lenne ... és ez  nagy mulasztás. — Pontosan ez történt — mondtam. — Sokat tanultam abból,  hogy tanácsadókkal tárgyaltam, és megbeszéltem velük a  lehetőségeket.   Rájöttem,   hogy   túlságosan   kisigényű  vagyok.   Tulajdonképpen   olyan   ez,   mintha   egy   nagyon  alacsony  lakásban   tengetném   az   életemet;   garasoskodom,  spórolok,   kuporgok   a   biztonságban,   és   megvonom  magamtól a jobb dolgokat. Most, hogy vannak fogalmaim a  lehetőségekről és a kényelemről is, kíváncsian várom, hogy  meghatározassam, mit jelent a „gazdagság" szó. — Jól van — mondta gazdag apám mosolyogva. — Az örök  ifjúság titka, hogy  tudd, mi akarsz lenni, ha  nagy leszel,  azután folyamatosan nőj fel! Nincs annál megrázóbb, mint  olyan embereket látni, akik elmulasztották megélni a nagy  lehetőségeiket. Megpróbálják összehúzni magukat, a foguk­ hoz   verik   a   garast,   takarékoskodnak,   és   azt   hiszik,   ez   pénzügyileg  intelligens   dolog.   Pedig   a   valóságban   pénzügyi   korlátoltság,   és   ez   a  korral   egyre   jobban   kiütközik   az   arcukon   és   a   viselkedésükön.   A  legtöbb   ember   a   pénzügyi   tudatlanság   börtönében   tengeti   az   életét.  Előbb­utóbb úgy néznek ki, mint az állatkertben a kicsi ketrecbe zárt  vad oroszlánok. Csak járkálnak fel­alá és azon tűnődnek, mi történt az  egykori   életükkel.   Az   egyik   legfontosabb   felfedezés,   amelyet   a  tervkészítés   közben   tehetünk,   hogy   kiderítjük,   milyen   anyagi  lehetőségeink vannak az életben ... ez mindennél többet ér. — Az  állandó   tervezés   folyamata   többek   között   fiatalon   tartja   az  embert. Gvakran kérdik, miért töltöm az időmet azzal, hogy egyre  újabb cégeket ho­zok létre, befektetek, és még több pénzt szerzek.  Azért csinálom, mert jól érzem magam tőle. Amellett, hogy sok  pénzt   keresek,   azért   is   foglalatoskodom   ilyesmivel,   mert   a  pénzkeresés fiatalít és élénkít. Az embernek nem jutna eszébe arra  kérni egy nagy festőt, hogy hagyja abba a festést, mihelyst sikeres  lett; akkor én miért hagynám abba a cégek kiépítését, a befektetést  és a pénzszerzést? A festő fest, én meg így érem el, hogy friss és  fiatalos maradjak lélekben, még ha a testem öregszik is. — Tehát   azért   mondtad,   hogy   ne   sajnáljam   az   időt   a   különböző  szintű   tervek   elkészítésére,   hogy   rájöjjek,   milyen   pénzügyi  lehetőségeim vannak az életben? — kérdeztem.

— Így van — helyeselt gazdag apám. — Ezért akarsz te is tervezni. 

Minél   többet   tudsz   meg   ennek   a   hatalmas,   életnek   nevezett  ajándéknak   a   lehetőségeiből,   annál   fiatalosabb   marad   a   szíved.  Akik   a   biztonságért   terveznek,   vagy   akik   azt   mondják:   „Ha  nyugdíjba megyek, kisebb lesz a jövedelmem", azok alacsonyabb  életminőséget terveznek, nem magasabbat. Ha a teremtő korlátlan  bőséget teremtett az életben, akkor miért terveznénk mi úgy, hogy  kevesebbre korlátozzuk magunkat?

— Talán ők ezt tanulták — mondtam. —  Igen, de ez siralmas. Végtelenül siralmas — mondta gazdag 

apám. Miközben   ott  ültünk,  eszembe  jutott   szegény   apám.   Sajnáltam   őt.  Tudtam. milyen gyötrelmesen küzd, hogy újrakezdje az életét. Sokszor  leültem vele, és megpróbáltam elmagyarázni neki néhány dolgot, amit a  pénzről tudtam, de a végén mindig összevesztünk. Azt hiszem, gyakran  így   szakad   meg   a   kommunikáció,   amikor   két   ember   két   különböző  alapértékből kiindulva ervei — az egyikük a biztonságot, a másikuk a  gazdagságot   részesíti   előnyben.   Nagyon   szerettem   az   apámat,   de   a  pénzről, a gazdagságról, a bőségről nem tudtunk egymással beszélgetni.  Végül   úgy   döntöttem,   hagyom,   hadd   élje   a   saját   életét,   én   meg   az  enyémre  koncentrálok.  Ha  valaha  meg akar  tudni  valamit  a pénzről,  megvárom, amíg tanácsot kér, nem erőltetem rá a se­

gítségemet.   Sosem   kért.   Ahelyett,   hogy   anyagilag   próbálnék  segíteni rajta, úgy döntöttem, inkább az erősségeiért szeretem őt,  és nem foglalkozom azokkal a tulajdonságaival, amelyeket én a  gyengéinek   tartok.   Végül   is   a   szeretet   és   a   tisztelet   sokkal  fontosabbak a pénznél.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Utólag  már   látom,   hogy   vér   szerinti   apám   csak   a   munkahelyi  biztonság   révén   elérhető   pénzügyi   biztonságról   szóló   tervvel  rendelkezett. A baj az volt, hogy terve meghiúsult, amikor egy  közhivatali   posztért   indult   a   választáson   a   főnöke   ellen.   Nem  korszerűsítette a tervét, továbbra is csak a biztonságot tervezte.  Szerencsére   a   tanári   nyugdíja,   a   társadalombiztosítás   és   a  betegbiztosítás   kielégítette   a   pénzügyi   biztonságról   szóló  igényeit. E biztonsági hálók hiányában nagyon rosszul állt volna  a szénája. Az  igazság az, hogy ő az ínséget, a legalacsonyabb  színvonalú életben maradást tervezte magának, és azt is kapta.  Gazdag apám ezzel szemben az anyagi bőséget tervezte, és el is  érte. Mindkét   életstílushoz   terv   kell.   Sajnos   a   legtöbb   ember   a  kevésre   tervez,   hiába   kínálkozik   egy   párhuzamos   világ,   amely  anyagi bőséggel kecsegtet, és amely szintén lehetséges. Csak terv  kérdése, milyen életet élünk. A szellemi alapállásról szóló tesztkérdés a következő: Mire irányul az ön írott pénzügyi terve? 1 Biztonságra? .

Igen

Nem

2 Kényelemre? . 3 Gazdagságra? .

Igen

Nem

Igen

Nem

Ne   feledjük   gazdag   apám   tanácsát:   mindhárom   terv   fontos.   A  biztonság és a kényelem azonban megelőzi a gazdagságot, még  akkor is, ha a gazdagság az elsőrendű célunk. A lényeg, hogy ha  gazdagok akarunk lenni, mindhárom tervre szükségünk van. Ha a  kényelmet   választjuk,   csak   két   tervet   kell   készítenünk.   Ha  biztonságra   vágyunk,   csupán   egyet.   Gondoljunk   arra   is,   hogy  száz amerikai polgár közül csak hárman gazdagok. A legtöbbjük  elmulasztotta megírni a másik két tervet. Sőt, olyanok is vannak,  akik egyáltalán nem rendelkeznek írott pénzügyi tervvel.

11. fejezet 9.  befektetői  lecke

Minden tervnek ára van

— Mi   a   különbség   a   gazdagságra   irányuló   terv   és   a   másik   két  alapértékre irányuló terv között? — kérdeztem. Gazdag   apám   kis   sárga   jegyzettömbje   felé   fordult,   és   leírta   a  következő három szót: 141.biztonság; 142.kényelem; 143.gazdagság. — Szóval   arra   vagy   kíváncsi,   mi   a   különbség   a   gazdagság,   a  biztonság   és a kényelem terve között? — Igen, ezt kérdeztem — mondtam. — Az árban van a különbség. Óriási árkülönbség van a gazdagságra  irá nyuló   pénzügyi   terv   és   a   másik   kettőre   irányuló   tervek   között   —  világosított fel gazdag apám. — Úgy érted, több pénzbe kerül a gazdagságra szóló pénzügyi terv? — Nos,   a   legtöbb   ember   pénzben   méri   az   árat.   Ha   azonban  közelebbről szemügyre veszed a dolgot, rájössz, hogy az ár nem pénzben mérhető,  ha nem időben. Az idő és a pénz mint eszközök közül az idő az értékesebb. Elkomorult arccal igyekeztem felfogni gazdag apám szavait: — Hogy érted azt, hogy az ár időben mérhető? Mondj egy példát!

— Jól   van.   Ha   el   akarok   menni   Los   Angelesből   New   Yorkba, 

mennyibe kerül a buszjegy? — Nem tudom  — vágtam rá. — Azt hiszem, 100 dollár alatt van.  Még sosem vettem buszjegyet Los Angelesből New Yorkba. En   sem  —   felelte   gazdag   apám   —   Nos,   akkor   mondd   meg,  mennyibe kerül egy repülőjegy Los Angelesből New Yorkba egy 747­ es lökhajtásos repülőgépre?

— Azt sem tudom pontosan, de azt hiszem, 500 dollár körül 

van — mondtam. — Körülbelül annyi  — hagyta rám  gazdag  apám. —  Akkor  most   arra   próbálj   megfelelni,   miért   ez   az   árkülönbség?  Mindkét   esetben   Los   Angelesből   New   Yorkba   utazol.  Akkor miért fizetnéd ki a drágább repülőjegy árát? — Értem már! — kiáltottam fel, amikor leesett a tantusz. —  Azért   fizetnék   többet   a   repülőjegyért,   mert   a   repülőúttal  időt takarítok meg. — Tekintsd inkább úgy,  hogy   időt  vásárolsz,   mintsem   hogy  időt takarítasz meg. Attól a pillanattól kezdve, hogy az időt  értékesnek   tekinted,   olyasvalaminek,   aminek   ára   van,   jó  úton jársz a meggazdagodás felé. Elgondolkodtam.   Nem   teljesen  értettem,   amit   gazdag   apám  mondott,   de   tudtam,   hogy   számára   fontos   dologról   van   szó.  Mondani   akartam   valamit,   de   nem   tudtam,   mit   mondjak.  Megértettem, hogy az idő értékes, de sosem jutott eszembe, hogy  ára van. Gazdag apám számára fontos volt, hogy az időt inkább  vásárolja az ember, mint megtakarítja, de nekem ez akkor még  nem jelentett semmit. Gazdag   apám   észrevette   rajtam   a   kiúttalan   szellemi  erőfeszítést, és meg­| törte a csendet: — Fogadok,   hogy   a   te   családodban   sokat   használják   a  „takarékoskodni" vagy   a   „megtakarítás"   szavakat.   Fogadok,   édesanyád   gyakran  mondja,   ami kor   vásárolni   megy,   hogy   megpróbál   pénzt   megtakarítani.  Édesapád   is   úgy gondolja, hogy nagyon fontos, mennyi pénzt takarít meg. — így van — feleltem. — És neked ez mit jelent? — Lehet,   hogy   sokat   dolgoznak  és   megpróbálnak  takarékosodni,   de   sok   időt   pazarolnak.   Láttam   olyan  vásárlókat az élelmiszerüzletekben, akik órákig válogattak,  hogy   megtakarítsanak   néhány   dollárt   —   mondta   gazdag  apám. — Lehet, hogy sikerül kevesebb pénzből kijönniük,  de rengeteg időt vesztegetnek el. — Szerinted nem fontos a megtakarítás? Nem gazdagszol meg  azáltal, ha takarékoskodsz? — kérdeztem. — Nem   azt   mondtam,   hogy   a   megtakarítás   nem   fontos   —  javított ki. — Igenis meggazdagodhatsz, ha takarékoskodsz.  Én csak annyit mondtam, hogy az árak valójában időben  mérhetők. Megint  összehúztam   a   szemöldökömet   a   szellemi 

erőlködéstől, hogy megértsem, mire céloz. — Nézd!   Meggazdagodhatsz,   ha   spórolsz,   és  meggazdagodhatsz,   ha   ku porgatsz, de rengeteg időbe telik, csakúgy, mint ha busszal mész  Los   Ange lesből New Yorkba, hogy pénzt takaríts meg. Az igazi ár azonban  időben mérhető. Más szavakkal: Az utazás 500 dollárba kerül repülővel  és öt órát tart, míg busszal öt napig tart, de csak 100 dollárba kerül. A szegények  pénzben mérik az értékeket, a gazdagok időben. Ez lehet az oka, hogy  olyan sok a szegény ember, aki busszal jár. __Mert   több  idejük  van,  mint   pénzük?  Ezért  utaznak  busszal?  —  kérdez tem. ­ Részben — felelte gazdag apám, és megcsóválta a fejét, jelezvén, hogy nem elégedett a beszélgetésünk menetével. ­ Mert többre értékelik a pénzt, mint az időt? — faggattam tovább a  sötétben tapogatózva. ­ Langyos  — bátorított gazdag apám. — Észrevettem, hogy minél  kevesebb pénze  van valakinek, annál  jobban ragaszkodik hozzá.  Sok  szegény embert ismerek, akinek sok pénze van. — Szegényeket, akiknek sok a pénze? — érdeklődtem. — Igen  — helyeselt gazdag apám. — Azért van sok pénzük, mert  úgy   ragaszkodnak   hozzá,   mintha   a   pénznek   valami   varázslatos  értéke   lenne.   Sok   tehát   a   pénzük,   de   olyan   szegények,   mint   a  templom egere. — Tehát   a   szegények   jobban   ragaszkodnak   a   pénzükhöz,   mint   a  gazdagok? — kérdeztem. — Én   úgy   tekintek   a   pénzre   mint   csereeszközre.   A   pénznek  önmagában nagyon csekély az értéke. Ezért, amint pénzhez jutok,  mindjárt becserélem valami értékesebbre. A sors iróniája, hogy a  pénzhez foggal­körömmel ragaszkodó emberek többsége egészen  csekély   értékű   dolgokra   költi   a   pénzét   .   .   .   ezért   szegények.  Olyasmiket mondogatnak, mint „biztos, mint a pénz a bankban",  és  amikor elköltik  a nehezen  megkeresett  dollárjaikat,  szemetet  vesznek rajta. — Vagyis ők többre értékelik a pénzt, mint te — mondtam. — Igen.   Sokszor   azért   kínlódnak   a   szegények   és   a  középosztálybeliek,   mert   túl   nagy   jelentőséget   tulajdonítanak   a  pénznek önmagában. Ezért aztán ragaszkodnak hozzá, keményen  megdolgoznak   érte,   igyekeznek   szerényen   élni,   kiárusításkor  vásárolnak,   és   mindent   elkövetnek,   hogy   minél   többet  megtakarítsanak.   Az   ilyen   emberek   általában   úgy   akarnak  meggazdagodni,   hogy   kuporgatnak.   Végül   hiába   gyűjtenek   sok  pénzt, akkor is csak tovább garasoskodnak. — Nem  értem   —   mondtam.   —   Te   most   azokról   az   értékekről  beszélsz, amiket apám és anyám belémneveltek. Az én mostani  gondolkodásmódomról beszélsz. A haditengerészetnél szolgálok,  és   ott   nem   fizetnek   sokat,   ezért   természetes,   hogy   így  gondolkodom. — Ertem  —   mondta   gazdag   apám.   —   A   takarékosság   és   a  szerénység   érdem.   De   mi   most   a   gazdagságról   szóló  terv   és   a 

másik kettő különbségéről beszélünk.

— A különbség pedig az ár — ismételtem meg korábbi  megállapítását. — Úgy van — helyeselt gazdag apám, — és a legtöbb ember  azt hiszi, hogy az árat pénzben mérik. — Te ezzel szemben azt mondod, az árat időben mérik —  tettem hozzá, miközben kezdtem kapiskálni, mire céloz. —  Mert az idő fontosabb a pénznél. Gazdag apám bólintott, és így folytatta: — Sokan meg akarnak gazdagodni, vagy olyasmibe fektetik a  pénzüket, amibe a gazdagok, de a legtöbben nem hajlandók időt befektetni.  Ezért van, hogy száz amerikai polgár közül csak három gazdag — és a  háromból egy örökölte a pénzét. Gazdag   apám   ismét   felírta   sárga   jegyzettömbjébe   a   három  alapértéket, amelyekről beszélgettünk: 144.biztonság; 145.kényelem; 146.gazdagság.

— Befektethetsz azért, hogy biztonságban és kényelemben élj, 

és   ehhez   egy   automatikus   tervrendszer   kell.   A   legtöbb  embernek   ezt   ajánlom.   Csak   dolgozzanak,   adják   át   a  pénzüket   szakembernek   vagy   pénzintézeteknek,   és  fektessenek be hosszú távra. Akik így tesznek, valószínűleg  jobban járnak, mint azok, akik a Wall Street Tarzanjainak  képzelik   magukat.   A   legtöbb   ember   számára   az   vezet  eredményre, ha kitartóan, terv szerint helyezi el a pénzét. — Ha azonban én gazdag akarok lenni, akkor a pénznél valami  értékesebbe   kell   befektetnem,   és   ez   a   valami   az   idő.   Ide  akartál kilyukadni? — Biztos akartam lenni benne, hogy megértetted — mondta  gazdag apám. — Tudod, a legtöbb ember gazdag akar lenni,  de nem hajlandó időt áldozni rá. „Holtbiztos" tippekre vagy  elvadult   „gazdagodjunk   meg   gyorsan"   típusú   tervekre  hagyatkoznak.   Esetleg   céget   alapítanak   hűbelebalázs  módjára anélkül, hogy a leghalványabb fogalmuk lenne a  cégvezetéshez   szükséges   alapvető   jártasságokról.   És   mi  még csodálkozunk,  miért megy tönkre  a kisvállalkozások  95%­a az első öt vagy tíz évben. — Olyan sietősen akarnak pénzhez jutni, hogy végül se idejük,  se pénzük nem marad — tettem hozzá. — Egyedül akarnak  csinálni   mindent,   ahelyett   hogy   befektetnének   a  tanulásukba. — Vagy egy egyszerű, hosszú távra szóló tervet kövemének  —   ismételte   meg   gazdag   apám.   —   A   nyugati   világban  szinte   bárki   könnyedén   milliomos   lehet,   ha   egy   hosszú  távra szóló tervet követ. De még egyszer mondom,

legtöbben   nem   hajlandók   rááldozni   az   idejüket;   azonnal   akarnak  meggazdagodni­ — Olyasmiket szajkóznak, hogy „A befektetés kockázatos dolog",  „A pénzteremtéshez pénz kell" vagy hogy „Nincs időm rá, hogy  megtanuljak befektetni. Túl sokat dolgozom, és ki kell fizetnem a számláimat." —  foly tattam, mert már kezdtem megérteni gazdag apám gondolatmenetét. Bólintott. ___Ezek   a   nagyon   közhelyszerű   gondolatok   vagy   kifogások   az   okai,  hogy olyan   kevés   ember   jut   el   a   nagy   gazdagsághoz   egy   olyan   világban,  amely telis­teli van pénzzel. Ezek a gondolatok és szavak állnak annak  hátterében, hogy a népesség 90%­a a pénzhiány gondjával küzd, nem a  pénzfeleslegével.   A   pénzről   és   a   befektetésről   alkotott   elképzeléseik  okozzák anyagi problémáikat. Mindössze annyit kellene tenniük, hogy  megváltoztatják   néhány   gondolatukat,   néhány   szavukat,   és   pénzügyi  világuk egyszeriben, mintegy varázsütésre, átalakulna. A legtöbbjüket  azonban   túlságosan   leköti   a   munkájuk,   és   nem   érnek   rá.   Sokan  mondják; „Én nem akarok megtanulni befektetni. Ez a téma engem nem  érdekel."   Nem   veszik   észre,   hogy   ezzel   a   mondással   a   pénz  rabszolgáivá teszik magukat, dolgoznak érte, a pénz szabja meg életük  korlátait;  szerényen  élnek és  az adott kereteiken belül, ahelyett  hogy  ráfordítanának   némi   időt,   követnének   egy   tervet,   és   a   pénzt  dolgoztatnák a maguk hasznára. — Tehát az idő fontosabb, mint a pénz — foglaltam össze. — Én így látom — mondta gazdag apám. — Ezért, ha a gazdagok  befektetési szintjére akarsz eljutni, sokkal több időt kell  befektetned, mint a másik két szinten. A legtöbben azért nem  lépnek túl a biztonságos és a kényelmes szintnél, mert nem  hajlandók rááldozni az idejüket. Ez egy személyes döntés,  amelyet mindnyájunknak meg kell hoznia. Legalábbis kell lennie  egy tervünknek a biztonságra és/vagy a kényelemre. Semmi sem  kockázatosabb, mint e két terv nélkül törekedni a gazdagságra.  Vannak, akiknek sikerül elérniük, de a legtöbb embernek nem.  Aztán az életük későbbi részében tönkremennek, elköltik, amijük  volt, és emlegetik a majdnem sikeres üzletet vagy a hajdan volt  pénzüket. Életük végén se idejük, se pénzük nem marad. — Úgy gondolom, ideje több időt áldoznom rá, főleg, mert én a  gazdagok szintjén akarok befektetni — mondtam, összerezzenve a  gondolatra, hogy szegényen, összetörten, öregen egy sör mellett  fogok handabandázni a majdnem sikeres üzletről. Találkoztam  már efféle befektetőkkel. Nem szép látvány az olyan ember,  akinek se ideje, se pénze.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról A befektetés  a biztonsági szinten  és a kényelmi  szinten mechanikus,  amint azt korábban leírtam. Ehhez úgymond „nem kell ész". Csak oda  kell   adnunk   a   pénzünket   egy   szakembernek   —   aki   remélhetőleg  valóban ért hozzá —, és követni a tervünket. Ha elég korán kezdjük, és  szerencsés csillagzat alatt, végül arannyal teli erszényt vihetünk haza. A 

befektetés ilyen egyszerű lehet — és annak is kell lennie — ezen a két  alapszinten. Egyvalamire   azonban   fel   kell   hívnom   a   figyelmet:   Semmi   sem  kockázatmentes az életben. Van, ami kisebb kockázattal jár — és ez a  befektetésekre is igaz. Ezért, ha nem vagyunk biztosak a pénzügyi világ  sorsában és nem bízunk az emberekben vagy az iparban, akkor sokkal  több   kutatást   kell   végeznünk.   Fontos,   hogy   hűek   maradjunk   az  érzelmeinkhez   és   az   ösztöneinkhez,   de   ne   hagyjuk,   hogy   teljesen  átvegyék   az   irányítást   életünk   felett.   Ha   nem   tudjuk   feladni   az  idegeskedést,   nagyobb   óvatossággal   fektessünk   be   ...   de   soha   ne  feledkezzünk meg az árról: minél biztonságosabb egy befektetés, annál  több   időbe   telik,   amíg   pénzt   hoz   ...   ha   egyáltalán   hoz   pénzt.   Tehát  mindenért   fizetni   kell;   ahogyan   mondani   szokás,   „nincs   ingyen  vacsora". Mindennek ára van, és a befektetés világában az árat időben  és pénzben mérik. Ha   a   pénzügyi   biztonságra   és/vagy   kényelemre   irányuló   tervünk  elkészült   és   működik,   akkor   jobban   tudunk   spekulálni   a   barátunktól  hallott aktuális tőzsdei  tippeken. A pénzügyi  spekuláció szórakoztató  dolog,  de  felelősségtudatot  igényel.  Sok olyan  úgynevezett   befektető  mozog a piacon, aki nem más, mint szenvedélyes szerencsejátékos. Amikor olyan kérdéseket kapok, hogy „Ön mibe fekteti a pénzét?",  azt kell válaszolnom, „Nem én választom ki a részvényeimet. Hivatásos  pénzkezelők teszik meg helyettem." Gyakran   mondják   az   emberek:   „Azt   hittem,   maga   hivatásos  befektető". Ilyenkor azt  felelem:„Az vagyok, de nem   úgy fektetek  be, mint a  legtöbb ember. Úgy fektetek be, ahogyan gazdag apámtól tanultam." Én személy szerint aktívan a gazdagok szintjén fektetek be. Nagyon  kevesen   fektetnek   be   vagy   játsszák   a   befektetési   játszmát   ezen   a  szinten.   A   könyv   hátralevő   része   erről   a   befektetési   szintről   szól,  amelyet gazdag apámtól tanultam. A módszer nem való mindenkinek . .  . főképpen annak nem, aki még nem jutott el a biztonság és a kényelem  szintjére.

A szellemi alapállásról szóló tesztkérdések a következők: 1. Hajlandó ön elkészíteni egy befektetési tervet, amely a  biztonságra és/vagy a kényelemre irányul? Igen

 Nem

Igen

Nem

2. Hajlandó ön időt áldozni rá, hogy megtanuljon befektetni a  gazdagok szintjén, gazdag apám szintjén? Ha nem biztos a válaszban, és meg akarja tudni, milyen szintű  elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy megtanulja gazdag apám  befektetéseit,   a   könyv   hátralevő   része   segítséget   nyújt   önnek  ebben.

12. fejezet 10.  befektetői lecke

Miért nem kockázatos a  befektetés?

Az emberek három okból tartják kockázatosnak a befektetést: 1. Nem kaptak befektetői képzést. Aki elolvastad  CASHFLOW­ négyszöget,  a  Gazdag   papa,   szegény   papa  folytatását,  bizonyára   emlékszik   rá,   hogy   a  legtöbb   ember   az   iskolában  elsősorban a négyszög bal térfelének megfelelő képzést kapott,  nem a jobb térfelének megfelelőt.

2. A második ok, hogy a legtöbb befektető csak részben vagy  egyáltalán   nem   tartja   kézben   az   irányítást.   Gazdag   apám   a  következő példát használta: „Autót vezetni kockázatos dolog.  De ha úgy vezetünk autót, hogy elengedjük a kormányt, az  aztán   az   igazán   kockázatos.   A   legtöbb   ember   keze   nincs   a  kormánykeréken,   amikor   befektet."   A   könyv   első   szakasza  arról szól, hogy önkontrollra kell szert tennünk, mielőtt befek­ tetnénk. Ha nincs tervünk, ha nem vagyunk némileg fegyelmezettek és  elszántak,  a többi befektetői  kontrollnak nincs sok értelme. A könyv  hátralevő része gazdag apám tíz befektetői kontrolljával foglalkozik. 3.   Harmadszor  —   az   emberek   azt   mondják,   a   befektetés   azért   jár  kockázattal,   mert   a   legtöbben   kívülállóként   fektetnek   be,   nem  bennfentesként. Többnyire ösztönösen is tudjuk, hogy ha igazán jó  üzletet akarunk, bennfentesnek kell lennünk. Sokan mondják: „Van  egy barátom, aki ért az üzlethez". Nem számít, milyen üzletről van  szó;   lehet,   hogy   autóvásárlásról,   esetleg   egy   színdarab   jegyeinek  megvételéről  vagy egy új ruha beszerzéséről. Mindannyian tudjuk,  bennfentesnek   lenni   annyit   tesz,   mint   ott   lenni,   ahol   az   üzletek  köttetnek. A befektetés  világában is így van ez. Gordon Gekko, a  Michael   Douglas   alakította   int­rikus   így   fogalmazta   ezt   meg   a 

Tőzsdecápák   című   filmben:   „Ha   nem   vagy   bennfentes,   kívül  rekedsz." A   bennfentesség   és   a   kívülállóság   kapcsolatáról   később   lesz   szó.  Egyelőre csak annyit: a négyszög bal térfelén lévő emberek általában  kívülállók. Ezzel szemben a C­k és a B­k képesek mind bennfentesként,  mind pedig kívülállóként befektetni.

Egy fontos megjegyzés E   könyvben   a   későbbiek   során   számos   pénzügyi   szent   tehenet  „lemészárolunk". Az egyik ilyen a bennfentes befektetés. A valóságban  létezik   törvényes   bennfentes   befektetés,   és   törvénytelen   bennfentes  befektetés.  Fontos, hogy a kettőt megkülönböztessük. A törvénytelen  bennfentes  befektetés  szenzációszámba  megy. A valóságban  azonban  több a törvényes bennfentes befektetés, és én ezekről ejtek szót. A   taxisofőrtől   kapott   aktuális   befektetési   tipp   sok   tekintetben  bennfentes   tipp.   A   bennfentes   befektetéssel   kapcsolatban   felmerülő  kérdés azonban így szól: „Mennyire bennfentes a bennfentes?"

Gazdag apám terve Amikor gazdag apám felsorolta a három pénzügyi alapértéket: 147.biztonság, 148.kényelem, 149.gazdagság, azt mondta: „Nagyon is értelmes dolog kívülállóként befektetni, ha az  ember a biztonság és a kényelem befektetési szintjén mozog. Ezért  bízzuk ilyenkor a pénzt szakemberre, azt remélve, hogy ő  bennfentesebb, mint mi. Ha ellenben gazdagok akarunk lenni, közelebb  kell lennünk a tűzhöz, mint a szak­ ' embernek, akire a legtöbben  rábízzák a pénzüket." Ez volt gazdag apám meggazdagodás! tervének a lényege. Ő így is  tett, ' ezért lett gazdag. Ahhoz, hogy tervét követni tudjam, a négyszög  jobb térfelének ismeretei és tapasztalatai kellettek, nem a baléi. Ezek  megszerzésére pedig sokkal több időt kellett áldoznom, mint az átlagos  befektetőnek... és erről fog szólni a könyv hátralevő része. Ez a könyv  azt világítja meg, hogyan válhatunk kívülállóból bennfentessé.

Mielőtt döntünk Tisztában   vagyok   vele,   hogy   sokan   nem   akarnak   olyan   sok   időt  áldozni   a   befektetés   témakörére,   hogy   kívülállóból   bennfentessé  lépjenek elő. Mielőtt a kedves olvasóm meghozza a döntést, és mielőtt  részletesebben kifejtem gazdag apám tervét, úgy gondolom, hasznos, ha  egyszerűsített   áttekintést   nyújtok   a   befektetésről   mint   olyanról.   A  következő   néhány   fejezet   elolvasása   után   már   remélhetőleg   tanul  néhány módszert a befektetési kockázat csökkentésére, hogy sikeresebb  befektetővé   váljék   még   akkor   is,   ha   nem   akar   bennfentes   befektető  lenni.   Amint   korábban   említettem,   a   befektetés   nagyon   személyes  dolog, és ezt  messzemenően tiszteletben tartom. Tudom, hogy sokan  nem   akarnak   annyi   időt   áldozni   a   befektetés   megtanulására,   mint 

gazdag apám és én tettük. Mielőtt belevágnék  gazdag apám  tantervébe,  amellyel a gazdagok  szintjéhez   méltó   befektetőt   nevelt   belőlem,   a   következő   néhány  fejezetben   rövid   áttekintést   szeretnék   nyújtani   olvasóimnak   gazdag  apám befektetési tervéről.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról A   befektetés   sok   tekintetben   hasonlítható   a   professzionális  sporthoz.   Vegyük   példának   a   professzionális   futballt.   A  Szuperkupát   az   egész   világ   nézi.   A   pályán   szaladgálnak   a  játékosok,   fenn   a   lelátókon   ülnek   a   szurkolók,   ezen   kívül   ott  vannak még az őket lelkesítő fizetett kórusvezetők, az árusok, a  sportkommentátorok   és   a   tévénézők,   akik   otthonukban  szurkolnak kedvenc csapatuknak. Manapság   a   befektetés   világa   sok   befektető   számára   profi  futballmeccshez   hasonlatos.   Ugyanazok   a   szereplők   vannak   a  színen.   Ott   vannak   a   tévékommentátorok,   akik   magyarázzák   a  pályán lévő nagy értékű biztos részvények csatáját. Ott vannak a  lelkes szurkolók, akik jegyek helyett részvényeket vásárolnak, de  ugyanúgy   biztatják   kedvenc   csapatukat.   Nem   maradnak   el   a  kórusvezetők   sem,   akik   megmondják,   miért   megy   fel   a  részvények ára; ha pedig lefelé megy, tartják bennünk a lelket, új  reményt   adva,   hogy   nemsokára   majd   ismét   emelkedik   az  árfolyam. Jut szerep a bukmékereknek is — ők a brókerek, akik  telefonon   adnak   tájékoztatást   a   részvényekről,   és   jegyzik   a  fogadásainkat. Nem a sportrovatot olvassuk az újságban, hanem a  pénzügyi rovatot. Még a jegyüzérek megfelelőjét is megtaláljuk  — csak a pénzügyi világban nem méregdrága jegyeket árulnak a  későn   jövőknek,   hanem   méregdrága   pénzügyi   tippeket  olyanoknak,   akik   közelebb   akarnak   kerülni   a   tűzhöz.   Jelen  vannak a hot dog árusok, akik savlekötő tablettákat is kínálnak,  továbbá   a   takarítók,   akik   eltakarítják   a   szemetet   a   napi  kereskedés végén. És persze otthon is ülnek nézők. Amit a legtöbb ember nem lát sem a sport, sem a befektetés  világában, az az, ami a színfalak mögött zajlik. Ez pedig mindkét  játékban   az   üzlet.   Persze   időnként   láthatjuk   a   futballcsapat  tulajdonosát   —   ahogyan   láthatjuk   a   vállalat   igazgatóját   vagy  elnökét   is  —,  de   a  névleges  vezető  nem   maga   a  cég.   Gazdag  apám szerint: „Az igazi játékot az üzlet mögött álló cég játssza.  Az üzlet mögötti cég keresi a pénzt, függetlenül attól, hogy ki  nyeri a meccset, vagy hogy merrefelé mozog a piac — emelkedik  vagy esik. A cég eladja a jegyeket a játékhoz; nem veszi." Erről  szól   a  befektetési  játszma,  amit  gazdag  apám  tanított,   és   erről  szól   e   könyv   hátralevő   része   is.   A   befektetési   játszmából  kerülnek ki a világ leggazdagabb emberei. A szellemi alapállásról szóló tesztkérdések a következó'k: 1. Hajlandó ön saját kezébe venni életének irányítását?

Igen

Igen

Nem 2. Az eddigi ismeretei alapján hajlandó ön időt áldozni az ahhoz  szükséges   tudás   és   tapasztalat   megszerzésére,   hogy   sikeres  befektetővé és bennfentessé váljék? Nem

13. fejezet 11.  befektetői lecke

Az asztal melyik oldalán akar ülni?

Miért nem kockázatos a befektetés? Szegény apám mindig azt mondta: „Dolgozz szorgalmasan, és  takarékoskodj!" Gazdag   apám   szerint:   „A   szorgalmas   munka   és   a  takarékoskodás  fontos,  ha  biztonságra  és  kényelemre  vágyunk.  Ha   azonban   gazdagok   akarunk   lenni,   a   kemény   munka   és   a  takarékosság   valószínűleg   nem   juttatnak   célba.   Ráadásul  többnyire   a   szorgosan   dolgozó   és   takarékoskodó   emberek  állítják, hogy »befektetni kockázatos dolog«." Gazdag   apámnak   jó   oka   volt   rá,   hogy   Mike­nak   és   nekem  eszembe   vésse,   ő  nem   kemény   munka   és   takarékoskodás   árán  gazdagodott   meg.   Tudta,   hogy   a   szorgalmas   munka   és   a  takarékoskodás jó a tömegek számára, de nem jó olyasvalakinek,  aki meg akar gazdagodni. Három   okot   sorolt   fel,   amiért   más   tervet   javasolt   a  meggazdagodáshoz Ezek a következők: 1.  „A   keményen   dolgozó   és   takarékos   emberek   nehezen  gazdagszanak   meg,   mert   több   adót   fizetnek,   mint   amennyi  tisztességesen   elvárható   lenne   tőlük.   Őket   megadóztatja   az  állam, ha pénzt keresnek, ha megtakarítanak, és ha meghalnak.  Aki   gazdag   akar   lenni,   annak   csavarosabb   észjárással   kell  rendelkeznie   pénzügyi   téren,   mint   hogy   csak   szorgalmasan  dolgozzék és takarékoskodjék." Gazdag   apám   elmagyarázta   továbbá,   hogy   „ha   1000   dollárt  betétszámlára rakunk, abból az állam már levonta az őt megillető  adót. így esetleg 1300 dollárba vagy annál is többe kerül, hogy  1000 dollárt megtakarítsunk. Az­

után az az 1000 azonnal inflálódik, vagyis minden évben kevesebbet ér.  A csekély kamat, amelyet a bank fizet, szintén inflálódik, ráadásul még  meg is adóztatják. Tehát mondjuk, hogy a bank 5% kamatot fizet, az  infláció 4%, az adó pedig a kamat  30%­a. Így végül is veszteséggel  zárjuk az egészet. Ezért mondta gazdag apám, hogy kemény munkával  és takarékoskodással nehéz meggazdagodni. 150.A másik ok, hogy „azok az emberek, akik keményen dolgoznak és  takarékoskodnak,   általában   úgy   gondolják,   hogy   a   befektetés  kockázatos. Akik pedig kockázatosnak tartják a dolgokat, gyakran  megfutamodnak az elől, hogy újat tanuljanak." 151.A harmadik ok, hogy „azok az emberek, akik a kemény munkában,  a  takarékoskodásban   és   a  befektetés   kockázatos   voltában   hisznek,  ritkán látják meg az érem másik oldalát." Ez a fejezet taglal néhány okot, amiért és ahogyan a befektetés nem  feltétlenül kockázatos. Gazdag apám szinte mindenki számára érthetővé tudta tenni még a  legbonyolultabb   témákat   is,   vagy   legalább   a   lényegüket.   A  Gazdag  papa,   szegény   papában  közreadtam   az   eredménykimutatás   és   a  mérlegkimutatás   ábráit,   amelyeken   gazdag   apám   tanította   nekem   a  könyvvitel   és   a   pénzügyi   műveltség   alapjait.  A   CASHFLOW­ négyszögben  bemutattam   azt   az   ábráját,   amelynek   segítségével  elmagyarázta   a   négy   negyedhez   tartozó   emberek   közötti   érzelmi   és  képzettségbeli   különbségeket.   Ahhoz,   hogy   megértsem   a   befektetést,  először teljesen meg kellett értenem az említett két könyvben szereplő  tanításokat. 12 és 15 éves korom között gazdag apám időnként odaültetett maga  mellé,   amikor   állásinterjúkat   készített.   Mindig   délután   fél   ötkor  foglalkozott   a   jelentkezőkkel,   és   én   egy   nagy,   barna   faszéken   ültem  mellette. Az asztal túloldalán egy ugyanolyan szék állt az interjúalany  számára.  A  titkárnő  egyenként   engedte   be  az   állásra  jelentkezőket  a  nagy szobába, és mindegyiküknek megmondta, hogy az asztalnál lévő  üres székre kell ülniük. Láttam   felnőtteket,   akik   1   dolláros   órabért   fizető   munkákra  jelentkeztek minimális szociális juttatással. Én még kiskamasz voltam,  de annyit már tudtam, hogy napi 8 dollárból igencsak nehéz eltartani  egy   családot,   meggazdagodni   meg   aztán   végképp   nem   lehet.  Olyanokkal   is   találkoztam,   akik   egyetemi   diplomával   rendelkeztek,  sokan még Ph.D. fokozattal is, és havi 500 dollárt fizető igazgatói vagy  műszaki munkakörbe jelentkeztek. Egy idő után elkopott az újdonság varázsa, hogy ott ülhettem gazdag  apám mellett az asztalnál. Ő sosem mondott semmit, sem az interjúk  előtt,

sem közben, sem utánuk. Amikor 15 éves lettem és meguntam,  hogy ott üljek az asztal mögött, egyszer megkérdeztem: — Miért akarod, hogy itt üljek, és nézzem, amint az emberek  állásra je lentkeznek? Ezzel nem tanulok semmit, és már unom. Azonkívül  olyan szo morú látni ezeket a felnőtteket, akik annyira rá vannak szorulva  az állásra és a pénzre. Egyik­másik egészen kétségbeesett. Nem hagyhatják  ott a jelenle gi munkahelyüket, amíg nincs másik. Némelyikükről el sem 

tudom képzel ni, hogy három hónapig megélne fizetés nélkül. Vannak köztük,  akik idő sebbek nálad, és lerí róluk, hogy nincs pénzük. Mi történt velük?  Miért kell nekem ezt végignéznem? Minden alkalommal bánt, hogy itt kell  ülnöm ve led. Nem az a baj, hogy munkát kérnek tőled, de a pénz miatti  kétségbeesés a szemükben nagyon zavar. Gazdag apám néhány pillanatig némán ült, összeszedte a  gondolatait. — Vártam, hogy feltedd ezt a kérdést — szólalt meg aztán. —  Engem is bánt a dolog, éppen ezért akartam, hogy lásd, mielőtt sokkal  idősebb leszel. Elővette sárga jegyzettömbjét, és felrajzolta a CASHFLOW   négyszöget. — Te most kezded a gimnáziumot. Nemsokára fontos döntést  kell hoz nod, hogy mit fogsz csinálni, ha felnősz, vagy már meg is hoztad.  Tudom, apád arra bíztat, menj egyetemre, hogy jól fizető álláshoz juthass.  Ha meg fogadod a tanácsát, ebbe az irányba haladsz — mondta, majd a  négyszög A és E negyede felé mutató nyilat rajzolt.

— Ha rám hallgatsz, úgy tanulsz tovább, hogy a négyszögnek erre a  térfelére kerülj. Ezzel a négyszög C és B negyede felé mutató nyilat rajzolt.

— Ezt már számtalanszor bemutattad — mondtam halkan. — Miért 

ismétled meg? — Mert ha apádra hallgatsz, nemsokára ott kuksolsz majd azon a  magányosan álló faszéken, az asztal túloldalán. Ha rám hallgatsz,  itt fogsz ülni, az én oldalamon. Erről döntesz tudatosan vagy  tudattalanul, amikor középiskolába mész. Azért ültettelek ide  magam mellé, hogy meglásd a nézőpontbeli különbséget. Nem azt  akarom mondani, hogy az asztal egyik oldala jobb, mint a másik.  Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Csak azt szeretném,  hogy most válaszd ki, melyik oldalra akarsz ülni, mert amit  mostantól kezdve tanulsz, az fogja meghatározni, melyik oldalon  kötsz ki végül, az A, az E, a C vagy a B negyedben.

Gyengéd figyelmeztetés 10 évvel később 1973­ban   gazdag   apám   emlékezetembe   idézte   azt   a  beszélgetést, amelyet 15 éves koromban folytattunk: — Emlékszel? Megkérdeztem, melyik oldalára akarsz ülni az  asztalnak? Bólintottam, és azt feleltem: — Ki   gondolta   volna   akkor,   hogy   apám,   aki   a   munkahely  biztonságát   és az   életre   szóló   alkalmazotti   létet   ajánlotta,   50   évesen   a   másik  oldalon   köt   ki? 40   éves   korában   minden   remekül   ment,   aztán   10   év   múlva  egyszeriben   vége lett.

— Apád nagyon bátor ember. Sajnos nem számított rá, hogy 

ez fog vele történni, és ezért most egyszerre támadtak  szakmai és anyagi gondjai. Még rosszabbul is járhat, ha  nem változtat mielőbb. Ha továbbra is ragaszkodik! a régi  meggyőződéséhez a munkahelyről és a munkahelyi  biztonságról, attól tartok, el fogja pazarolni élete utolsó tíz  évét. Ebben a pillanatban rajta nem tudok segíteni, de a te  utadat egyengethetem — mondta gazdag apám. — Tehát azt mondod, válasszam ki, melyik oldalára akarok  ülni az asztálnak? — tértem vissza az eredeti kérdéshez. —  Úgy érted, válasszak, hogy pilóta leszek a légitársaságnál  vagy a saját utamat járom?

— Nem feltétlenül — mondta gazdag apám. — Csak rá akarok 

valamire világítani. — Mire? Gazdag apám ismét felrajzolta a CASHFLOW­négyszöget:

Azután így szólt: — Sok   fiatal   csak   a   négyszög   egyik   felére   összpontosít.   A  legtöbb embertől megkérdezik gyerekkorában: „Mi leszel,  ha   nagy   leszel?"   Ha   megfigyeled,   majd'   mindegyik  olyasmiket felel, hogy „tűzoltó", „balerina", „orvos" vagy  „tanár". — Vagyis   a   legtöbb   gyerek   a   négyszög   A   és   E   negyedét  választja — tettem hozzá. — Igen — helyeselt gazdag apám. — A B negyed, a befektetői  negyed csak mellékesen jut eszükbe, ha egyáltalán eszükbe  jut.  Sok családban  a  B  negyed  mindössze  annyi  szerepet  kap, hogy a szülők figyelmeztetik gyermeküket: „Ügyelj rá,  hogy   olyan   állást   válassz,   ahol   kiválóak   a   juttatások,   és  szilárd a nyugdíjterv." Vagyis a cégre hárítják a hosszú távú  befektetések felelősségét. Mostanában ez gyorsan változik. — Miért mondod ezt? — kérdeztem. — Miért mondod, hogy  változik? __A   globális   gazdaság   korszakába   lépünk   —   mondta.   —   A  vállalatok nak   lejjebb   kell   nyomniuk   a   költségeiket,   ha   versenyben   akarnak  maradni   a világban.   Az   egyik   legjelentősebb   költségük   pedig   az   alkalmazottak  fizetése és a nyugdíjaik fedezése. Jegyezd meg, az elkövetkező néhány évben az  üz leti világ egyre afelé tolódik, hogy a nyugdíjba való befektetés terhét az  al kalmazottnak kell viselnie. ___Azt akarod mondani, az embereknek maguknak kell gondoskodniuk a saját nyugdíjukról, és nem támaszkodhatnak többé a munkaadóikra  meg az államra? — Azt bizony. A legrosszabb helyzetbe a szegények fognak kerülni,  ag gódom is miattuk — mondta gazdag apám. Ezért emlékeztettelek rá,  hogy olyan emberekkel ültél szemben az asztalnál, akiknek egyetlen anyagi  táma

sza a munkahelyük volt. Mire annyi idős leszel, mint én, komoly gondot  fog jelenteni, hogy mi legyen azokkal az emberekkel, akik öreg korukra ott  áll nak majd pénzügyi támasz és orvosi ellátás nélkül. A te generációdra, a  né pességrobbanás nemzedékére hárul majd ennek a problémának a  megoldá sa. 2010 körül nagyon súlyossá fog válni a helyzet. — Akkor tehát mit tegyek? — kérdeztem. — Élj úgy, hogy a B negyed legyen a legfontosabb, nem a többi.  Válaszd azt, hogy befektető leszel, ha felnősz. Válaszd, hogy a pénzed  dolgozzék ne ked, így nem kell dolgoznod, ha nem akarsz, vagy nem tudsz. Ugye  nem szeretnél úgy járni, mint apád 50 éves korában — hogy mindent elölről  kell jen kezdened, és azon töprengj, melyik negyedben kereshetnéd a  legtöbb pénzt? Ugye nem akarod, hogy akkor kelljen rájönnöd, hogy beszorultál  az A negyedbe? — kérdezte gazdag apám. — Meg kell tanulnod, hogyan  tudsz az összes negyedben tevékenykedni. Ha ülsz az asztal mindkét oldalán,  lát hatod az érem mindkét oldalát — tette hozzá összefoglalásképpen,  utalva az érem két oldaláról szóló történetre.

A legfontosabb negyed Gazdag   apám   elmagyarázta,   hogy   az   egyik   legfontosabb  különbség a gazdagok és a szegények között abból következik,  amit a szülők tanítanak a gyerekeiknek. Azt mondta: — Mike­nak már több mint 200 000 dollárnyi saját befektetési  portfoliója volt 15 éves korában. Neked nem volt semmid. Csak  arra   koncentráltál,   hogy   iskolába   járj,   hogy   azután   megfelelő  juttatásokat ígérő állást találj. Apád ezt tartotta fontosnak, és ezt  tanította neked. Gazdag   apám   emlékeztetett   rá,   hogy   az   ő   fia,   Mike,   már  gimnazista korában megtanulta, miként legyen befektető. — Sosem  próbáltam  őt  befolyásolni  a  pályaválasztásban  —  mondta.   —   Azt   akartam,   a   saját   érdeklődése   alapján   döntsön,  még akkor is, ha nem viszi tovább a vállalkozásomat. De akármit  is választ, legyen bár rendőr, politikus vagy költő, mindenképpen  elsősorban befektető legyen. Sokkal gazdagabb lesz az ember, ha  megtanul befektetni; mindegy, miből keresi a pénzét azután. Az  évek során, amint egyre több jómódú családból származó  embert ismertem meg, sokuktól hallottam ugyanezt. Sok gazdag  barátom számolt be arról, hogy a családjuk befektetési portfoliót  nyitott   nekik   egészen   fiatal   korukban,   azután   segített   nekik 

megtanulni, hogyan váljanak befektetővé még mielőtt eldöntötték  volna, milyen szakmát választanak maguknak.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Az   ipari   korban   a   munkaerő­alkalmazás   szabálya   azt   diktálta,  hogy   a   cég   egy   életre   alkalmazza   dolgozóit,   és   gondoskodjék  befektetési   igényeikről   arra   az   időre,   miután   leteszik   a   lantot.  1980­ban férfiak a nyugdíjba vonulás után átlagosan mindössze  egy évig éltek, a nők kettőig. Tehát a dolgozónak csupán az A  negyedre kellett összpontosítania figyelmét, a B negyed gondjait  a   munkaadó   levette   a   válláról.   Ez   nagyon   megnyugtató   volt,  különösen   a   szüleim   nemzedéke   számára,   mivel   ők   átélték   a  második világháború  borzalmait  és  a nagy  gazdasági  válságot.  Ezek   az   események   óriási   hatást   gyakoroltak   szellemi  alapállásukra és pénzügyi szemléletmódjukra. Sokuknak még ma  is   ugyanez   a   pénzügyi   elképzelése,   és   ezt   tanítják   a  gyermekeiknek is. Sok ember továbbra is azt hiszi, hogy a háza  eszköz, és a legfontosabb befektetés. Ez az elképzelés az ipari  kor gondolkodásmódját tükrözi. Az ipari korban az embereknek  elég volt eny­nyit érteniük a pénzhez, hiszen a vállalat vagy a  szakszervezet és az állam gondoskodtak a többiről Ma   már   más   szabályok   érvényesek.   Mostani   korunkban,   az  információ   korában   a   legtöbbünknek   agyafúrtabban   kell  gondolkoznia a pénzről. Ismernünk kell a különbséget eszköz és  forrás között. Sokkal magasabb kort érünk meg, ezért nyugdíjas  éveinkben   nagyobb   anyagi   stabilitásra   van   szükségünk.   Ha   a  házunk   a   legnagyobb   befektetésünk,   minden   bizonnyal   anyagi  gondjaink   lesznek.   Pénzügyi   portfoliónknak   jóval   jelentősebb  befektetésre van szüksége, mint az otthonunk. Szerencsére a B negyed nagyon jó arra, hogy először ott tanuljunk  meg gondoskodni magunkról, mert onnan származik a szabadság.

A szellemi alapállás tesztkérdései tehát a következők: 1. Melyik negyedet helyezi ön előtérbe (melyik negyed a legfontosabb  az ön számára)? A        E       C        B 2. Az asztal melyik oldalán akar helyet foglalni végül? Feltettem   a   második   kérdést,   és   válasz   nélkül   hagytam   a   következő  jelenség miatt: Megfigyelhetjük, hogy amikor egy jelentősebb vállalat  több   ezer   dolgozója   leépítését   jelenti   be,   a   cég   részvényeinek   ára  gyakran felmegy. Ez példázza  az asztal két  oldalát. Ha valaki átül a  túloldalra, a nézőpontja is megváltozik a világról. Ha pedig valaki más  negyedbe   vált   át,   még   ha   csak   szellemileg   és   érzelmileg   is,   de  megváltozik a hovatartozásérzése. Én úgy hiszem, hogy ezt a változást a korszakváltás hozza magával,  az   ipari   kor   gondolkodásmódja   átalakult   az   információ   korának  megfelelő gondolkodásmóddá, ez pedig a vállalatoknak és vezetőiknek  a   jövő   legnagyobb   kihívásait   jelenti   majd.   Mondhatjuk,   hogy   a  szabályok még csak most kezdtek megváltozni.

14. fejezet 12.  befektetői  lecke

A befektetés alapszabályai

Egyik nap elégedetlen voltam a pénzügyi előmenetelemmel. Már  csak   négy   hónapom   volt   hátra   a   katonai   szolgálatból,   mielőtt  belépek   a   polgári   világba.   Felhagytam   minden   próbálkozással,  ami a légitársaságnál való alkalmazást illeti. Úgy határoztam, az  üzleti   világban   próbálok   szerencsét   1974   júniusától,   és  meglátom, mire jutok a C negyedben. Nem volt nehéz a döntés,  hiszen   gazdag   apám   hajlandó   volt   irányítgatni,   de   azért   egyre  nagyobb nyomásként nehezedett rám, hogy anyagilag sikeressé  váljak. Úgy éreztem, nagyon lemaradtam, különösen Mike­hoz  viszonyítva. Egyik   találkozásunkkor   elpanaszoltam   gazdag   apámnak  gondolataimat és elégedetlenségemet: — Két tervem készen van. Az egyik biztosítja alapvető anyagi  bizton ságomat, a másik, az agresszívabb befektetési terv, hozzásegít,  hogy   anya gilag   kényelmesen   éljek.   De   hiába   hoznak   ezek   sikert,   ha  egyáltalán   sikert hoznak, ettől még nem leszek gazdag, mint te és Miké. Gazdag apám egy mosollyal nyugtázta a hallottakat. Magában  nevetgélve így szólt: — A   befektetés   nem   lóverseny.   Senkivel   sem   állsz  versenyben.   Akik   ver senyeznek,   azok   általában   nagy   pénzügyi   hullámhegyekre   és  hullámvöl gyekre   számíthatnak   életük   során.   Nem   az   a   lényeg,   hogy   te  legyél   az   első. Mindössze arra kell koncentrálnod, hogy jobb befektető légy. Ha  befektetői gyakorlatod és ismereteid fejlesztésére összpontosítasz, hatalmas  vagyonra tehetsz   szert.   Ha   csak   azzal   foglalkozol,   hogy   gyorsan  meggazdagodj,   vagy hogy   több   pénzed   legyen,   mint   Mike­nak,   akkor   valószínűleg  nagy   vesztes leszel.   Egy   kicsit   lehet   viszonyítani   és   vetélkedni,   de   ennek   a  folyamatnak az   igazi   célja   számodra   az,   hogy   egyre   jobb   és   képzettebb  befektetővé   válj. Minden más bolondság, és kockázatos. Bólogattam, és máris valamivel jobban éreztem magam. 

Elhatároztam, hogy   nem   a   több   pénzre   és   a   nagyobb   kockázatok   vállalására  összpontosítok,   hanem   inkább   a   szorgalmasabb   tanulásra.   Ez  értelmesebb dolognak tűnt, kevésbé kockázatosnak, és persze kevesebb  pénzbe került. . . márpedig pénz dolgában igencsak rosszul álltam. Gazdag apám ezek után elmagyarázta, miért indította útnak Mike­ot  a B negyedben, és nem a C vagy az A negyedben: — Mivel a gazdagok célja, hogy a pénzt dolgoztassák maguknak, és  ne nekik kelljen dolgozniuk, miért ne kezdenénk ott, ahová el akarunk  jutni. Elmondta,   miért   akarta,   hogy   Miké   és   én   golfozzunk,   amikor   10  évesek voltunk: —A   golf   olyan   játék,   amelyet   egész   életetekben   játszhattok.  Futballozni   csak   pár   évig   lehet,   Akkor   miért   ne   kezdenétek   azzal   a  átékkal, amit életetek végéig játszhattok? Természetesen nem hallgattam rá. Miké kitartott a golf mellett, én  meg   áttértem   a   baseballra,   a   futballra   és   a   rögbire.   Egyikben   sem  voltam kimagaslóan jó, de mindegyiket szerettem, és örülök neki, hogy  játszottam őket. Miké   tizenöt   évvel   azután,   hogy   elkezdett   golfozni   és   befektetni,  nagyszerű golfjátékos lett jelentős befektetési portfolióval rendelkezett,  és több év befektetési tapasztalatra tett szert, mint én. Én csak 25 évesen  kezdtem   elsajátítani   mindkét   játék   alapszabályait   —   a   golféit   és   a  befektetéséit. Ezt   azért   tartom   fontosnak   megemlíteni,   mert   akármilyen   fiatalok  vagy   öregek   vagyunk,   mindig   fontos,   hogy   megtanuljuk   az  alapszabályokat,   különösen   egy   játék   esetében.   A   legtöbben   órákat  vesznek,   mielőtt   elkezdenének   golfozni,   de   sosem   tanulják   meg   a  befektetés   alapszabályait,   mielőtt   nekilátnának,   hogy   befektessék  nehezen szerzett pénzüket.

A befektetés alapszabályai — Most, hogy két — a biztonságról és a kényelemről szóló — terved  el készült, elmagyarázom a befektetés alapszabályait — mondta gazdag  apám. Elmondta, hogy a legtöbben az előző két terv nélkül kezdenek neki a  befektetésnek, és szerinte ez kockázatos dolog. Azt mondta: — Miután az első két terved biztos lábakon áll, elkezdhetsz  kísérletezni, és a különféle befektetési eszközök felhasználásával többet megtudni az  eg zotikusabb technikákról. Ezért vártam ki, amíg az első két automatikus  vagy mechanikus befektetési tervvel elkészülsz, és addig nem folytattam az  okí tásodat.

1. sz. alapszabály —   A   befektetés   egyes   számú   alapszabálya,   hogy   mindig 

tudnunk kell, milyen jövedelemért dolgozunk — kezdte gazdag  apám. Évek hosszú során át mindig mondogatta Mike­nak és nekem,  hogy három különböző jövedelemfajta létezik: 152.Keresett jövedelem: Általában állásban vagy valamilyen  munkával szerzett jövedelem. A legáltalánosabb formája a  fizetés. Ez egyben a legerősebben megadóztatott jövedelem is,  ezért ebből a legnehezebb vagyont szerezni. Ha azt mondjuk a  gyermekünknek, „Szerezz jó állást", azt tanácsoljuk neki, hogy  keresett jövedelemért dolgozzon. 153.Portfolió­jövedelem: Ez a jövedelem általában értékpapír  eszközökből származik — részvényekből, kötvényekből,  befektetési alapokból stb. A portfolió jövedelem a  legnépszerűbb formája a befektetési jövedelemnek egyszerűen  azért, mert az értékpapírokból származó jövedelmet sokkal  könnyebb kezelni és megtartani, mint másféléket. 154.Passzív jövedelem: Ez a jövedelem általában ingatlanból  származik, de származhat szabadalmi díjakból vagy  licencszerződésekből is. A passzív jövedelmet 80%­ban az  ingatlanok biztosítják. Az ingatlanokra sokféle  adókedvezményt lehet igénybe venni. Két   apámnak   többek   között   abban   tért   el   mindvégig   a  véleménye, hogy mit mondjon egy szülő a gyerekének. Szegény  apám   mindig   ezt   mondta:   „Dolgozz   keményen   az   iskolában,  hogy jó osztályzataid legyenek. Ha jó jegyeid vannak, jó állást  kapsz   majd.   Akkor   aztán   rendes,   szorgalmas   ember   válik  belőled."   Gimnazista   korunkban   gazdag   apám   csak   kuncogott  ezen az elgondoláson. Ő azt mondta Mike­nak és nekem: „A te  apád rendes, szorgalmas ember, de sosem gazdagszik meg, ha így  gondolkodik. Ha rám hallgattok, fiúk, portfolió jövedelemért és  passzív jövedelemért dolgoztok, csak így gazdagodhattok meg." Akkoriban még nem egészen értettem sem egyik, sem másik  véleményt sem a két filozófia közötti különbséget. 25 évesen már  kezdtem   kapiskálni   Apám   52   éves   korában   elölről   kezdett  mindent, csak a keresett jövedelemre támaszkodott, mert egész  életében   így   tartotta   helyesnek.   Gazdag   apám   gazdag   volt,   és  élvezte   az   életet   egyszerűen   azért,   mert   mindhárom  jövedelemfajtából   volt   neki   bőven.   Már   tudtam,   melyik   típusú  jövedelemért   akarok   dolgozni,   és   nem   a   keresett   jövedelemre  esett a választásom.

2. sz. alapszabály — A befektetés  2. sz. alapszabálya,  hogy a keresett  jövedelmet  a  lehető   leghatékonyabban   kell   átalakítani   portfolió­jövedelemmé   vagy  passzív jövedelemmé — tanította gazdag apám. Sárga jegyzettömbjébe  egy ábrát rajzolt:

KERESETT jövedelem

PASSZÍ

PORTFOLIÓ — Dióhéjban ez az, amit minden befektetőnek tennie kell — foglalta 

ösz­sze egy mosoly kíséretében. — Ez a legalapvetőbb dolog. — De hogyan kell csinálni? — kérdeztem. — Hogyan jutok pénzhez,  ha még nincs? Mi történik, ha elveszítem a pénzt? — faggattam  tovább. — Hogyan, hogyan, hogyan? — méltatlankodott gazdag apám. —  Olyan vagy, mint egy indián törzsfőnök valamelyik régi filmben. — De ezek igazi kérdések — nyögdécseltem. — Tudom, hogy igazi kérdések, de egyelőre csak az alapokat akarom megértetni veled. Később majd belemegyek a részletekbe. Rendben? És  ne gondolkozz negatívan! Nézd, a befektetés mindig kockázattal jár, mint  aho gyan az élet is. Aki túlságosan negatívan áll a dolgokhoz és kerüli a  kocká zatot, megtorpan a legnagyobb lehetőségek előtt a negatív gondolatai és  a kockázattól való félelme miatt. Világos? Bólintottam. — Világos. Kezdjük az alapokkal.

3. sz. alapszabály — A 3. sz. befektetési alapszabály, hogy keresett jövedelmünket  biztosítjuk, méghozzá úgy, hogy veszünk valamilyen biztosítékot,  értékpapírt

vagy ingatlant, amely reményeink szerint passzív jövedelemmé  vagy portfolió­jövedelemmé alakítja keresett jövedelmünket —  mondta   gazdag   apám,   miközben   rábólintott   utolsó  megjegyzésemre. — Biztosítékkal biztosítunk? — kérdeztem — Ez nem világos.  Mi történt, az eszközökkel és a forrásokkal? — Jó kérdés — mondta gazdag apám. — Most bővítem a  szókincsedet. Ideje, hogy túljussunk az eszközök és  források egyszerű megértésén, ameddig egyébként a  legtöbben soha nem jutnak el. De itt most arra akarok  kilyukadni, hogy nem minden biztosíték eszköz, ahogyan  azt sokan hiszik. — Úgy érted, egy részvény vagy ingatlan biztosíték, de nem 

eszköz? — kérdeztem. — Úgy bizony. Sajnos azonban sok átlagos befektető nem tud  különbséget tenni biztosíték és eszköz között. Még a  szakemberek között is van sok olyan, aki nem érti a  különbséget. Sokan minden biztosítékot eszköznek  neveznek. — No és mi a különbség? — kérdeztem. — A biztosíték olyasmi, amitől azt reméljük, hogy  biztonságban tartja a pénzünket. Ezeket a biztosítékokat az  állam általában szigorúan szabályozza. Ezért nevezik a  világ befektetéseit ellenőrző szervezetet Securities and  Exchange Commission­nak (SEC), vagyis Érékpapír­ és  Tőzsdefelügyeletnek* Feltűnhet, hogy nem Eszköz­ és  Tőzsdefelügyelet a neve. — Tehát az állam tudja, hogy az értékpapírok nem feltétlenül  eszközök — állapítottam meg. Gazdag apám bólintott, és folytatta: — Nem is Értékpapír­ és Garanciafelügyelet a szervezet neve.  A kor mány tudja: a legtöbb, amit tehet, hogy szigorúan szabályozza a  befekteté seket, és igyekszik rendet tartani a szabályok érvényesítésével.  Nem garan tálja, hogy mindenki pénzhez jut, aki értékpapírt vásárol. Ezért  nem nevez hetjük az értékpapírokat eszközöknek. Ha emlékszel az eredeti  meghatáro zásra, eszköz az, ami pénzt juttat a zsebünkbe, vagyis a  bevételrovatba kerül; forrás az, ami pénzt vesz ki a zsebünkből, így a kiadásrovatba  kerül. Csak alapvető pénzügyi műveltség kérdése az egész. Bólintottam. — Tehát a befektetőnek tudnia kel, mely értékpapírok  eszközök, és me lyek források — állapítottam meg, mert kezdtem megérteni,  miről is beszél gazdag apám. A security szó angolul biztosítékot jelent, többes száma viszont értékpapírt. Itt  gyűjtőfogalomként értékpapírt vagy ingatlant, illetve a tulajdonunkban lévő  céget fed — a ford.

— Úgy van — mondta ő, miközben ismét sárga jegyzettömbjéért  nyúlt. Az alábbi ábrát rajzolta fel:

BIZTONSÁG Eszközök

Források

— A legtöbb befektető fejében ott kezdődik a zavar, amikor 

valakitől   azt   hallják,   hogy   az   értékpapírok   eszközök.   Az  átlagos   befektetők   aggódnak   a   befektetéseik   miatt,   mert  tudják, hogy ha vesznek egy értékpapírt vagy ingatlant, az  még   nem   jelenti,   hogy   pénzt   is   keresnek   vele.   Az  értékpapírok  vagy   ingatlanok   vásárlásával   az   a   baj,   hogy  rajtuk is lehet veszíteni — mondta gazdag apám. — Ha tehát az értékpapír vagy ingatlan pénzt hoz, amint azt az  ábra mutatja, akkor a mérleg bevételrovatában jelenik meg,  és eszköz. Ha azonban a befektető veszít rajta, úgy a mérleg  kiadásrovatában  szerepel,   és   akkor   az   az   értékpapír   vagy  ingatlan forrásnak minősül. Az az igazság, hogy ugyanaz az  ingatlan   vagy   értékpapír   eszközből   forrássá   válhat.  Decemberben   például   megvettem   az   ABC   cég   100  részvényét,   darabját   20   dollárért.   Januárban   eladtam  közülük   tízet,   darabonként   30   dollárért.   Ez   a   tíz   darab  részvény eszköz volt, mert bevételt biztosított a számomra.  Márciusban azután eladtam  további tíz  részvényt, de  már  csak 10 dollárért darabját, így ugyanez a részvény forrássá  vált számomra, mert veszteséget hozott (kiadást). Gazdag apám megköszörülte a torkát, mielőtt megszólalt: — Tehát   én   úgy   tekintem,   hogy   vannak   értékpapíroknak,  illetve   ingatlanoknak   nevezett   dolgok,   amelyekbe  befektetek.   Tőlem   mint   befektetőtől   függ,   hogy   melyik  eszköz, és melyik forrás. — És itt jön be a kockázat — mondtam. — Az eszközök és  források   közti   különbséget   nem   ismerő   befektető   teszi   a  befektetést kockázatossá.

4. sz. alapszabály — Ezért   tartom   én   a   4.   sz.   befektetői   alapszabálynak,   hogy  valójában   a   befektető   maga   az   eszköz   vagy   a   forrás   — jelentette ki gazdag apám. — Micsoda?  — kérdeztem. — A befektető az eszköz vagy a  forrás,   nem   a   befektetés   vagy   az   értékpapír,   illetve   az  ingatlan?

Gazdag apám bólintott. — Gyakran hallani, hogy  „a befektetés kockázatos dolog". A  befektető a kockázatos. Végeredményben maga a befektető  az eszköz vagy a forrás. Sok úgynevezett befektetőt láttam  már, aki pénzt vesztett, amikor mindenki más nyert. Sok  úgynevezett   üzletembernek   adtam   már   el   cégeket,   akik  perceken belül csődbe vitték azokat. Olyanokat is láttam,  akik nagyon jó ingatlanokat vásároltak, sok pénzt hozókat,  mégis néhány év múlva azok az ingatlanok csak vitték a  pénzt,   és   teljesen   lepusztultak.   Es   még   azt   mondják,   a  befektetés kockázatos. A befektetők kockázatosak, nem a  befektetés.   Egyébként   a   jó   befektető   szeret   a   kockázatos  befektetők nyomában járni, mert ott talál rá az igazán jó  befektetési üzletekre. — Ezért   szeretsz   olyan   befektetőkkel   beszélni,   akik  egyfolytában   a   befektetési   veszteségeiket   panaszolják   —  mondtam. — Arra vagy kíváncsi, mit csináltak rosszul, és  üzletet keresel. — Így   van   —   mondta   gazdag   apám.   —   Mindig   a   Titanic  kapitányát keresem. —És ezért nem szeretsz olyan történeteket hallani, hogy valaki  sok pénzt keresett a tőzsdén vagy az ingatlanpiacon. Gyűlölöd,  amikor valaki azzal szórakoztat, hogy megvett egy részvényt 5  dollárért, aminek később felment az ára 25­re. — Alaposan megfigyeltél — mondta gazdag apám. — Gyors  pénzről   és   hirtelen   gazdagságról   szóló   történetekre   adni  badarság. Az efféle történetek csak a veszteseknek valók.  Ha  egy  részvény  közismert  és  sok  pénzt  hozott,  gyakran  már vége a bulinak, vagy nemsokára véget ér. Szívesebben  hallok megpróbáltatásokról és nyomorról, mert ezek rejtik  az   igazán   jó   üzleteket.   Mivel   én   a   négyszög   C   és   B  negyedében   tevékenykedem,   olyan   értékpapírokat,  ingatlanokat   és   cégeket   keresek,   amelyek   források,   és  eszközökké teszem őket, vagy megvárom, amíg valaki más  teszi őket eszközökké. — Így   tehát   te   ellenbefektető   vagy   —jegyeztem   meg,   —  ellenbefektető, mert az árral szemben úszol a piacon. — Ezt csak a laikusok látják így. A legtöbben úgy gondolják,  az ellenbefektető antiszociális, és nem szeret a tömegekkel  együtt haladni. Ez azonban nem igaz. Minthogy a négyszög  C és B negyedében tevékenykedem, én in­ kább szerelőnek mondanám magam. Keresem a hibás dolgokat,  és megnézem, meg lehet­e javítani őket. Ha meg lehet javítani,  akkor is csak úgy tehetők jó befektetéssé, ha más befektetők is  úgy   akarják.   Ha   nem   lehet   megjavítani,   vagy   megjavított  állapotukban   sem   kellenek   senkinek,   akkor   én   sem   törődöm  velük.   Tehát   a   jó   befektetőnek   azt   is   kell   szeretnie,   amit   a  tömegek,   ezért   nem   nevezném   magamat   egyértelműen  ellenbefektetőnek.   Nem   veszek   meg   valamit   csak   azért,   mert  másoknak   nem   kell.   —   Van   5.   sz.   befektetői   szabály   is?   — 

érdeklődtem.

5. sz. alapszabály — Van   —   mondta   gazdag   apám.—Az   5.   sz.   befektető  alapszabály,   hogy az igazi befektető mindig minden eshetőségre felkészül. A rossz  befektető megpróbálja megjósolni, mi fog történni, és mikor. — Ez mit jelent? — kérdeztem. — Hallottál   már   olyat,   hogy   valaki   azt   mondta:   „20   évvel  ezelőtt   ezt   a telket megvehettem volna hektáronként 100 dollárért. Nézd meg  most!   Va laki   felépített   mellé   egy   bevásárlóközpontot,   és   azóta   hektárja  100   000   dol lárt ér." — Persze, sok ilyen történetet hallottam. — Mind   hallottunk   ilyeneket   —   mondta   gazdag   apám.   —  Ezek   olyan emberekről szólnak, akik nem készültek fel minden eshetőségre.  A   legtöbb olyan befektetés, amelyen meg lehet gazdagodni, csak rövid ideig  megve hető — néhány pillanatig a kereskedés világában vagy néhány  évig,   ha   in gatlanról   van   szó.   De   függetlenül   attól,   hogy   meddig   él   a  lehetőség,   ha   nem készültünk   fel   rá   ismeretekkel   és   tapasztalattal   vagy  többletkészpénzzel,   el illan, amennyiben tényleg jó. — Hogyan kell rá felkészülni? — Arra kell figyelni és észben tartani, hogy mi az, amit mások  keresnek. Ha részvényt akarsz venni, iratkozz be tanfolyamra, amelyen azt  oktatják, hogyan kell észrevenni  a részvényekben a  jó  üzletet. Ugyanez  igaz   az   ingat lanra is. Első lépésként az agyadat kell edzeni, hogy tudd, mit  kell   keresned, és   felkészült   légy   abban   a   pillanatban,   amikor   eléd   kerül   a  befektetés.   Olyan ez egy kicsit, mint a futball. Játszoljátszol, aztán egyszer csak ott  a   gólhely zet, amellyel megnyerheted a meccset. Vagy felkészültél rá, vagy  nem. Vagy   berúgod,   vagy   nem.   De   még   ha   el   is   véted   a   kaput   a  fociban   vagy   a befektetésben,   mindig   van   újabb   lehetőséged,   hogy   gólt   lőj,  illetve   hogy megkösd   „életed   nagy   üzletét".   Szerencsére   mindennap   egyre 

több a lehe­ tőség, de először ki kell választanod, milyen játékot játszol, és meg kell  tanulnod a szabályait. — Szóval   ezért   mosolyogsz,   amikor   valaki   panaszkodik,   hogy  lemaradt  egy nagy  üzletről, vagy azt  mondja, ebbe és  ebbe az  üzletbe mindenképpen be kell szállnod? — Pontosan. Ez megint jelzi, túl sok ember abból indul ki, hogy a  világban   ínség   uralkodik,   nem   pedig   bőség.   Sírnak,   hogy  elmulasztottak egy üzletet, és túl sokáig ragaszkodnak  egy­egy  üzlethez, mert azt hiszik, az az egyetlen; esetleg úgy vásárolnak,  mintha az lenne az egyedüli esélyük. Ha jók vagyunk a négyszög  C   és   B   negyedében,   akkor   több   időnk   van,   és   több   üzletet  megvizsgálhatunk, ráadásul több az önbizalmunk is, mert tudjuk,  vehetünk   olyasmit   is,   amit   a   legtöbb   ember   visszautasítana,  hiszen   „aranyat"   tudunk   csinálni   belőle.   Ezt   értem   azon,   hogy  időt   kell   fektetnünk   a   felkészülésbe.   Ha   felkészültek   vagyunk,  életünk minden napján tálcán kínálkozik egy­egy nagy lehetőség. — Így találtál rá arra a nagy, üres telekre, séta közben, az utcán —  fűztem  hozzá,   mert   eszembe   jutott,  hogyan bukkant  rá  gazdag  apám egyik legjobb ingatlanjára. — Megláttad az „eladó" táblát a  földön. Leesett és összetaposták, így senki sem tudta, hogy az az  ingatlan eladó. Felhívtad a tulajdonost, és alacsony, de méltányos  árat ajánlottál a telekért, ő meg elfogadta. Azért fogadta el, mert  több   mint   két   éve   senki   más   nem   tett   neki   ajánlatot.   Erre  gondolsz, ugye? — Igen, erre, és az az üres telek volt az egyik legjobb befektetésem.  Ezt   értem   azon,   hogy   felkészültnek   kell   lennünk.   Tudtam,  mennyit   ér   a   telek,   és   azt   is   tudtam,   mi   lesz   ott   a   környéken  néhány hónapon belül, így aztán a kockázat nagyon kicsi volt, és  az   ár   nagyon   alacsony.   Szívesen   találnék   ma   ugyanazon   a  környéken tíz másik telket. — És mit értesz azon, hogy „Ne jósoljunk?" — kérdeztem. — Nos, kérdezték már tőled, hogy „Mi lesz, ha összeomlik a piac?  Akkor mi lesz a befektetésemmel? Ezért nem veszem meg. Várok, hogy  mi fog történni." — Sokszor hallottam ilyesmit — feleltem. — Gyakran   találkoztam   olyanokkal,   akik   megtorpantak   egy   jó  befektetési lehetőség előtt, mert lelkük mélyén lakozó félelmeik  katasztrófát   jósoltak.   Az   ilyen   emberek   negatív   sugarakat  bocsátanak ki, és sosem fektetnek be . . . illetve eladnak, amikor  nem kellene, és vesznek, amikor nem kellene, mindezt pedig az  optimista vagy pesszimista érzelmi állapotuk diktálja. — És ezt kezelni tudnák, ha egy kicsit képzettebbek, tapasztaltabbak  és felkészültebbek lennének — mondtam. — Pontosan — helyeselt gazdag apám. — Egyébként a jó befektető

egyik ismérve, hogy képes hasznot húzni, akár felfele mozog a  piac, akár lefele. Tulajdonképpen a legjobb befektetők több pénzt  keresnek, amikor gyengül a piac, egyszerűen azért, mert a piac  gyorsabban   esik,   mint   amilyen   gyorsan   emelkedik.   Ahogyan  mondani   szokás,   a   bika   feljön   a   lépcsőn,   a   medve   távozik   az  ablakon.   Ha   nem   vagy   védett   mindkét   irányból,   akkor   túl  kockázatos   vagy   mint   befektető   —   nem   a   befektetés   a 

kockázatos. — Ez azt jelenti, sok ember egyszerűen ex katedra kijelenti  magáról, hogy ő gazdag befektető. Gazdag apám bólintott. — Sokaktól hallottam már, hogy „Nem veszek ingatlant, mert  nem akarom, hogy éjnek évadján odahívjanak vécét  szerelni." Én sem akarok vécét szerelni. Ezért tartok  ingatlankezelőket. Szeretem viszont az  adókedvezményeket, amelyek az ingatlanüzletekkel járnak,  a részvényekkel ellenben nem. — Vagyis az emberek a jóslásaikkal gyakran eleve  elszalasztják a lehetőségeiket ahelyett, hogy felkészülnének  rájuk — ismételtem, mert kezdtem megérteni, miért olyan  fontos felkészültnek lenni. — Hogyan tanulhatom meg,  hogy felkészült legyek? — Megtanítok neked néhány alapvető kereskedői technikát,  melyeket minden hivatásos befektetőnek ismernie kellene,  olyan technikákat, mint az eladási pozíció, a vételi pozíció,  az eladási opció, a terpesz stb. De ezekről majd később  beszélek. Egyelőre elég ennyit tudnod a felkészültség  előnyeiről a jósláshoz képest. — Volna még egy kérdésem a felkészülésről. — Mi az? — kérdezte gazdag apám. — Mi van akkor, ha találok egy jónak ígérkező üzletet, de  nincs pénzem? — kérdeztem.

6. sz. alapszabály A 6. sz. befektetési alapszabály, hogy ha felkészült vagy, ami  azt jelenti, megszerezted a tudást és a tapasztalatot, jó üzletre is  leltél, akkor a pénz megtalál téged, vagy te találod meg a pénzt.  A jó üzletek, úgy tűnik, mohóvá teszik az embert. Nem negatív  értelemben   használom   a   szót.   Mohóság   alatt   általános   emberi  érzést értek, amely mindannyiunkban megvan. Ha tehát valaki jó  üzletre akad, az üzlet vonzza magához a pénzt. Ha az üzlet rossz,  akkor nagyon nehéz összeszedni hozzá a szükséges készpénzt. —   Láttál   már   olyan   jó   üzletet,   amely   nem   vonzotta   a  készpénzt? — kérdeztem.

— Sokszor, de nem az üzletben volt a hiba. Az üzlettel 

foglalkozó személy nem vonzotta magához a készpénzt.  Más szóval az üzlet jó lett volna, ha a vele foglalkozó  személy félreállt volna. Olyan ez, mint ha van egy  világszínvonalú versenyautónk, de átlagos képességű sofőr  ül benne. Bármilyen jó is a kocsi, senki sem fogadna rá, ha  átlagos sofőr vezeti. Az ingatlanüzletben azt szokták  mondani, a siker titka a hely, a hely és még egyszer a hely.  Én másként gondolom. A valóságban a befektetés 

világában (mindegy, hogy ingatlanról, cégről vagy  értékpapírról van­e szó) a siker titka az ember, az ember és  még egyszer az ember. Láttam már kiváló ingatlant remek  helyen, amely veszteséget hozott, mert rossz kézben volt. — Tehát ha felkészültem, ha megcsináltam a házi feladatomat,  van tapasztalatom, ismerem a dörgést, és jó befektetést  találok, akkor nem nehéz megtalálni rá a pénzt. — Én ezt tapasztaltam. Sajnos gyakran előfordul, hogy az  átlagos befektetők találkoznak a legrosszabb üzletekkel,  amelyekbe a magamfajta befektető nem fektetne be, ők  pedig rajtuk vesztenek. — Ezért van az Értékpapír­ és Tőzsdefelügyelet — mondtam.  — Az ő dolguk, hogy megóvják az átlagos befektetőt  ezektől a rossz üzletektől. — Igen — helyeselt gazdag apám. — A befektetők elsődleges  feladata, hogy ellenőrizzék, biztonságban van­e a pénzük.  A következő lépés, hogy gondoskodjanak róla, hogy a  pénzből készpénzáramlás vagy tőkenyereség származzék.  Ilyenkor derül ki, hogy mi magunk vagy az a személy, akire  a pénzünket bíztuk, eszközzé vagy forrássá változtatja az  értékpapírt vagy ingatlant. Megint csak nem a befektetés  biztonságos vagy kockázatos, a befektető az. — Ez az utolsó befektetői alapszabály? — kérdeztem. — Nem. Még messze nem az — mondta gazdag apám. — A  befektetés olyan téma, amiről az ember élete végéig tanulhat, és még mindig  csak az alapoknál tart. Szerencsére minél jobban ismerjük az alapokat,  annál több pénzt kereshetünk, és annál kisebb a kockázat. Van azonban még  egy befek tetői alapszabály, amelyet meg szeretnék osztani veled. Ez a 7.  sz. befektetői alapszabály.

7. sz. alapszabály — Hogyan hangzik a 7. sz. szabály? — Ez a kockázat és a nyereség mérlegeléséről szól — mondta  gazdag apám. — Mondj egy példát — kértem.

— Tegyük   fel,   hogy   a   két   alapvető   befektetői   terved   már  készen van. Jól mennek a dolgaid, és mondjuk, van 25 000  dollár felesleges pénzed, amit valami gondolkodást igénylő  dologba fektethetsz. — Bárcsak   lenne   most   25   000   dollárom   —jegyeztem   meg  lemondóan.   —   De   folytasd,   amit   a   kockázat   és   nyerség  mérlegeléséről mondani akartál.

— Tehát   van   25   000   dollárod,   amit   többé­kevésbé 

elveszthetsz. Ez azt jelenti, ha elveszted, ejtesz pár könnyet,  de akkor sem halsz éhen, a kocsidba is tudsz benzint venni,  és újra össze tudsz gyűjteni 25 000 dollárt. Ekkor elkezded  mérlegelni a spekulációt igénylő befektetések kockázatát és  nyereségét. — Ezt hogyan teszem? — Mondjuk,   van   egy   unokaöcséd,   aki   előáll   egy  hamburgeresbódé   ötle tével.   Neki   25   000   dollárra   van   szüksége   a   kezdéshez.   Jó  befektetés   lenne ez? — Érzelmileg talán, de pénzügyileg aligha — feleltem. — Miért nem? — kérdezte gazdag apám. — Mert   túl   sok   a   kockázat,   és   túl   kicsi   a   nyereség   —  mondtam.   —   Ráadásul   hogyan   tudnám   visszaszerezni   a  pénzemet? Itt a legfontosabb nem a befektetés nyeresége,  hanem   a   tőke   megtérülése.   Ahogy   mondtad,   a   tőke  biztonsága nagyon lényeges. — Jól mondod — dicsért meg gazdag apám. — De mit szólsz  hozzá, ha azt mondom, ez a bizonyos unokaöcs az utóbbi  15 évben egy jelentős hamburger­étteremláncnál dolgozott  alelnökként,   minden   lényeges   szempontból   jól   ismeri   az  üzletet,   és   kész   egyedül   elvállalni,   hogy   kiépítsen   egy  világszerte ismert hamburger­étteremláncot? És mit szólnál  ahhoz, hogyha 25 ezer dollárért megvehetned az egész cég  5%­át? Akkor már érdekelne a dolog? — Igen  —   mondtam.   —   Határozottan   érdekelne,   mert  ugyanannyi a kockázat, de több a nyereség. Bár a kockázat  még így is nagyon magas. — Így   igaz   —   mondta   gazdag   apám.   —   Ez   egy   példa   a  kockázat   és   nyereség   mérlegeléséről   szóló   befektetői  alapszabályra. — Tehát   hogyan   mérlegeljük   az   ilyen   spekulációs  befektetéseket? — kérdeztem. — Jó   kérdés   —   mondta   gazdag   apám.   —   Ez   a   gazdag  befektetői   szint,   amely   a   biztonságról   és   a   kényelemről  szóló   tervek   után   következik.   Most   már   arról   van   szó,  hogyan   sajátítsuk   el   a   gazdagok   befektetéseihez  szükségesjártasságokat. — Tehát még egyszer: nem a befektetés kockázatos, hanem az  a   befektető,   aki   nem   rendelkezik   a   megfelelő  jártasságokkal,   és   így   még   kockázatosabbá   teszi   a  befektetést.

A három T — Helyes   —   mondta   gazdag   apám.   —   Ezen   a   szinten,   a  gazdagok   befek tetői szintjén van szükség a három T­re, Ezek a következők:

155.Tudás, 156.Tapasztalat, 157.Temérdek készpénz. — Temérdek készpénz? — kérdeztem. — Nem elég a  többletpénz? — Nem.   Nem   véletlenül   használom   a   „temérdek   készpénz"  kifejezést:   a gazdagok befektetéseihez temérdek készpénz kell, ami azt jelenti,  nyugod tan   megengedheted   magadnak,   hogy   veszíts,   és   még   akkor   is  hasznot   húzol a veszteségből. — Hasznot a veszteségből? Azt meg hogy lehet? —  értetlenkedtem. — Erről majd még beszélünk—mondta gazdag apám. — Rá  fogsz   jönni, hogy   a   gazdagok   befektetéseinél   más   a   helyzet.   Észre   fogod  venni,   hogy vannak jó veszteségek, és vannak rossz veszteségek. Vannak jó  adósságok és rossz adósságok; jó kiadások és rossz kiadások. A gazdagok  befektetői szintjéhez jóval több tudásra és tapasztalatra lesz szükséged. Ha  nem   szer zed meg, nem leszel ott sokáig. Érted? — Kezdem érteni — válaszoltam. Ezek   után   gazdag   apám   elmondta,   hogy   ha   nem   a   BEGY  (bután, egyszerűen) képlet szerint járunk el, bizonyára magas lesz  a kockázat. Azt mondta: — Ha valaki nem tudja elmagyarázni neked a befektetést két  percen   belül úgy, hogy átlásd, akkor vagy te nem érted, vagy ő nem érti, vagy  egyikőtök sem érti. Ilyen esetekben jobb nem belevágni. Azt is mondta: — Az   emberek   gyakran   bonyolultnak   akarják   feltüntetni   a  befektetést, ezért intelligensen hangzó zsargont használnak. Ha ez a helyzet,  kérd   meg az illetőt, hogy beszéljen közérthető nyelven. Ha nem tudja úgy  elmondani, hogy egy tízéves gyerek is megértse, legalább nagy vonalakban,  akkor   is   va lószínű, hogy az illető előtt nem világos, amiről beszél. Végül is  a   p/e   meg mutatja,   mennyibe   kerül   a   részvény.   A   tőkearány,   ami   az  ingatlanüzletekben használatos   szakkifejezés,   megmutatja,   mennyi   pénzt   hoz   a  konyhára   egy bizonyos ingatlan, illetve mennyit nem hoz. — Tehát ha nem egyszerű, ne fogjak bele? — kérdeztem. — Nem,   ezt   nem   mondtam   —javított   ki   gazdag   apám.   — 

Sokan,   akiket nem   igazán   érdekel   a   befektetés,   vagy   vesztes   alapállásból  fognak   neki,   azt mondják:   „Ha   nem   könnyű,   el   se   kezdem."   Én   azt   szoktam  mondani   az   ilyen embereknek:   „Amikor   megszülettél,   a   szüleid   keményen  megküzdöttek, amíg   rászoktattak   a   bilire.   A   vécére   járást   sem   volt   könnyű  elsajátítani.   Ma   remélhetőleg   szobatiszta   vagy,   és   nem   okoz  gondot, hogy egyedül menj ki vécére."

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Tapasztalataim   szerint   nagyon   sok   ember   akar   a   gazdagok  befektetéseivel   élni,   anélkül   hogy   erős   pénzügyi   alappal  rendelkezne.   Sokszor   azért   akarnak   a   gazdagok   szintjén  befektetni, mert pénzügyi nehézségekkel küzdenek, és sürgősen  szükségük van pénzre. Nyilvánvalóan nem javaslom ezt a szintet  olyanoknak,   akik   nem   gazdagok.   Gazdag   apám   sem   tette.  Vannak szerencsések, akiknek a „kényelemről" szóló tervük elég  többletpénzt   hoz   ahhoz,   hogy   azt   hihessek,   gazdagok.   Ha  azonban nem tanulnak meg gazdag ember módjára gondolkodni,  így   is   szegények   maradnak.   Pénzes   szegény   emberek   lesznek  belőlük. A szellemi alapállásról szóló tesztkérdés a következő: 1. Ha ön befektet, és a gazdagoknak szóló befektetést választ,  hajlandó­e megszerezni, amit gazdag apám 3 T­nek nevezett  — vagyis 158.tudást, 159.tapasztalatot, 160.temérdek készpénzt? Igen______       Nem______ Ha   nemmel   válaszolt,   a   könyv   további   része   nem   sok   fontos  tudnivalót   tartogat   az   ön   számára,   és   nem   tudom   jó   szívvel  ajánlani a hátralévő oldalakon szereplő befektetések egyikét sem,  mivel azok gazdagoknak szóló befektetések. Ha   bizonytalan   vagy   kíváncsi   néhány   tudásbeli   és  tapasztalatbeli követelményre, amelyek a megfelelő mennyiségű,  azaz temérdek készpénzhez juttatják, olvasson tovább. A könyv  végére érve eldöntheti, akar­e a 3 T birtokába jutni, ha még nincs  a birtokában. Fokozatosan rá fog jönni, hogy a pénzügyi biztonságra, majd a  pénzügyi kényelemre törekvő tervei segítségével „megemelheti a  mércét".   Mint   ahogy   egy   magasugró   vagy   rúdugró   minden  sikeres ugrás után feljebb teszi a lécet, ön is, miután sikert ért el a  biztonság  és   a   kényelem   szintjén,   „megemelheti   a   lécet"   —   a  céljait —, és jobban összpontosíthat a meggazdagodásra.

Ahogyan   gazdag   apám   mondta,   „a   befektetés   témakörét   az  ember élete végéig tanulhatja, és még mindig csak az alapoknál  tart". Ezen azt értette, hogy eleinte bonyolultnak tűnik, de azután  egyszerűsödik.   Minél   egyszerűbbé   tudjuk   tenni,   illetve   minél  több   alapvető   dolgot   tanulunk   meg   róla,   annál   gazdagabbak  lehetünk, miközben csökkentjük a kockázatot. A legtöbb ember  számára az igazi kihívást mégis az időráfordítás jelenti.

15. fejezet 13.  befektetői lecke

Kockázatcsökkentés pénzügyi  műveltség által

Még csak 1974 kora tavasza volt. Hátravolt még néhány hónap a  katonai   szolgálatomból.   Továbbra   sem   tudtam,   mihez   kezdek  majd,   amikor   végleg   elhagyom   a   támaszpontot.   Nixon   elnök  bajban volt a Watergate­ügy miatt, hamarosan megkezdődött a  pere, így hát ő nagyobb gondokkal küzdött pillanatnyilag, mint  jómagam. Mindannyian tudtuk, hogy a vietnami háborúnak vége, 

és   mi   vesztettünk.   Én   még   mindig   katonásan   rövid   frizurát  viseltem,   és   ezzel   kitűntem   kortársaim   közül,   mert   a   polgári  világban akkoriban a hosszú, hippi­hajviselet dívott. A magam  részéről   1965   óta   vágattam   ilyen   rövidre   a   hajamat,   amióta  elkezdtem a katonai főiskolát. Rosszkor viseltem rövid hajat. Az utóbbi négy napban lefelé ment a tőzsde, és az emberek  idegeskedtek. Még a készenléti pilótaszobában, a támaszponton  is ideges és ingerlékeny volt az a néhány pilóta, aki játszott a  tőzsdén.  Egyikük  az   összes  részvényét  eladta,   hogy  készpénze  legyen. Én akkoriban nem fektettem be a tőzsdén, így érzelmek  nélkül figyelhettem a piac mozgásainak hatását. Gazdag   apámmal   ebédeltem   kedvenc   tengerparti  szállodájában. Nagyon vidám volt. A piac esett, és ő még több  pénzt keresett. Nekem furcsának tűnt, hogy ő ilyen nyugodt és  derűs, amikor mindenki más, még a rádióban a kommentátor is  ideges. — Hogyan lehetsz te ilyen vidám, amikor mindenki ideges, aki  tőzsdézik? — Erről   már   beszéltünk   —   mondta   gazdag   apám.   —  Megbeszéltük   az   egyik   befektetési   alapszabály  tárgyalásakor, hogy a befektetőnek minden eshetőségre fel  kell készülnie, ahelyett hogy megpróbálná megjósolni, mi  fog történni. Nem hiszem, hogy bárki meg tudja jósolni a  piac változásait, bár sokan azt mondják, hogy igen. Lehet, hogy egyszer bejön a jóslat,  talán   kétszer   is,   de   még   sosem   tapasztaltam   olyat,   hogy   valaki  háromszor egymás után helyesen jósolt volna a piaccal kapcsolatban.  Ha van ilyen, akkor az illetőnek nagyon sokat tudó varázsgömbje lehet. — De nem kockázatos a befektetés? — kérdeztem. — Nem — mondta gazdag apám. — A   legtöbb   ember,   akivel   beszélek,   azt   hiszi,   hogy   befektetni  kockáza tos  dolog,  ezért  bankban,  pénzpiaci  alapokban   vagy  letéti  jegyekben  tartják a pénzüket. — Úgy is kell — mondta gazdag apám, majd pillanatnyi szünet után  folytatta: — A legtöbb ember számára valóban kockázatos a befektetés,  de   ne   feledd,   nem   feltétlenül   a   befektetés   kockázatos,   hanem   a  befektető. Sokan csak azt hiszik magukról, hogy befektetők, pedig nem  azok. Valójában spekulánsok, kereskedők vagy — ami még rosszabb —  szerencsejátékosok. Határozott különbségek vannak az ilyen emberek  és   az   igazi   befektetők   között.   Ne   érts   félre,   vannak   spekulánsok,  kereskedők és szerencsejátékosok, akiknek nagyon jól megy anyagilag.  De én mégsem nevezném őket befektetőknek. — Tehát   hogyan   válik   egy   befektető   kevésbé   kockázatossá?   —  kérdeztem. — Jó kérdés — mondta gazdag apám. — Vagy még jobb lenne, ha  azt kérdeznéd, hogyan válhat valaki olyan befektetővé, aki sok  pénzt   keres   nagyon   kevés   kockázattal;   azután   meg   is   tartja   a  pénzét, amit keresett. — Igen. így tényleg pontosabb a kérdés — feleltem. — A   válaszom   ugyanaz.   Ragaszkodni   kell   az   egyszerűséghez,   és 

érteni kell   az   alapfogalmakat.   Először   is   el   kell   készíteni   a   működőképes  tervet   a biztonságra   és   a   kényelemre.   Ezeket   a   terveket   gyakran   olyasvalaki  készíti el,   aki   reményeink   szerint   ért   hozzá,   és   a   tervek   automatikus,  gondolkodást nem igénylő képlet alapján működnek. Ezek után meg kell fizetnünk az  árát, hogy   olyan   befektetővé   válhassunk,   aki   több   pénzt   keres   kevesebb  kocká zattal. — És mi ez az ár? — kérdeztem. — Az   idő   —   felelte   gazdag   apám.   —   Az   idő   a   legfontosabb  eszközünk. Ha   nem   vagy   hajlandó   befektetni   az   idődet,   másokra   kell   bíznod   a  befekte tésre   szánt   tőkét,   akik   követik   a   választott   tervedet.   Sok   ember  álmodozik   a gazdagságról, de a legtöbben nem akarják megfizetni az árát, azaz nem  akar ják befektetni az idejüket. Láttam, hogy gazdag apám még mindig igencsak a tanítás szellemi  felkészítő szakaszánál tart. Akkorra én már felkészültem. Meg akartam  tanulni

befektetni   az  ő   befektetési   képlete   alapján.   Ő   azonban   még  mindig az elszántságomról akart megbizonyosodni, arról, hogy  kész   vagyok   időt   és   energiát   fektetni   a   szükséges   tudnivalók  megtanulásába.   Ezért   felemeltem   a   hangomat—úgy,   hogy   a  körülöttünk lévő asztaloknál ülők is hallották, amit mondtam: — Én   akarok   tanulni.   Kész   vagyok   befektetni   az   időmet.  Tanulni fogok. Nem hagylak cserben. Nem pazarolod rám  feleslegesen az idődet. Csak mondd már el, milyen alapvető  dolgokat kell tudnom ahhoz, hogy sikeres befektető legyek  nagyon alacsony kockázattal. — Jól van — egyezett bele. — Egy kis megerősítésre vártam.  Aggódtam ma délelőtt, amikor megjöttél, és idegeskedtél a  tőzsde esése miatt. Ha a piac fel­le hullámzása irányítja az  életedet,   ne   légy   befektető!   A   legfontosabb   kontroll,  amelyet befektetőként gyakorolnunk kell, az önkontroll. Ha  nem   tanúsítunk   önfegyelmet,   a   piac   hullámzásai   uralnak  minket, és egyszer csak veszítünk. Az emberek főleg azért  nem jó befektetők, mert hiányzik belőlük az önkontroll és  az   érzelmeik   feletti   kontroll.   A   biztonság   és   a   kényelem  iránti vágyuk uralja a szívüket, a lelküket, az elméjüket, a  világképüket és a cselekedeteiket. Mint már mondtam, az  igazi befektetőnek mindegy, melyik irányba mozdul a piac,  így is, úgy is keres rajta. Tehát az „önkontroll" az első és  legfontosabb kontroll. Érted? — Értem — mondtam kissé hátrahúzva a székemet. Kicsit   morcosan  és   aggodalmasan   érkeztem   ma.   Mivel  azonban   már   évek   óta   tanultam   gazdag   apámmal,   ismertem  annyira, hogy tudjam, a befektetésről szóló tanításainak még csak 

az elején járunk. Gazdag apám pedig lelkesen folytatta: — Ha tehát nagyon alacsony kockázattal és magas nyereséggel  akarsz befektetni, meg kell fizetned az árát. Az ár pedig tanulást, sok­ sok   tanulást jelent. El kell sajátítanod a cégtulajdonosi ismereteket. Ha tehát  gazdag   be fektető   akarsz   lenni,   jó   cégtulajdonosnak   is   kell   lenned,   vagy  legalábbis   tud nod   kell   mindazt,   amit   egy   cégtulajdonos   tud.   A   befektetők   a  tőzsdén   sikeres C­kbe akarnak befektetni. Ha megvan a C negyedhez szükséges  jártasságod, saját céget alapíthatsz mint C, vagy elemezheted mások cégeit  mint   poten ciális   befektetéseket   B­ként.   A   probléma   az,   hogy   a   legtöbb  embert   A­vá vagy   E­vé   képzik   ki   az   iskolában.   Nem   sajátítják   el   azokat   a  jártasságokat, amelyek egy C­nek kellenek. Ezért lesz olyan kevés emberből  nagyon   gaz dag befektető. — És ezért mondja olyan sok ember, hogy a befektetés  kockázatos. — Pontosan — mondta gazdag apám, miközben jegyzettömbjéért  nyúlt. — Így néz ki az alapvető befektetés. íme az alapképlet sémája,  amelyet magam is követek, csakúgy, mint sok más, nagyon  gazdag befektető: CÉG jövedelem

PASSZÍV ingatlaneszk

PORTFOLIÓ értékpapíreszk

KIADÁSOK

— A befektetés világában három alapvető eszközosztály  létezik. Már foglalkoztunk a keresett, a passzív és a portfolió­jövedelem  fogalmával. Nos, az igazán gazdagok és az átlagosan gazdagok között a nagy  különbség

ez a rombusz, amit felrajzoltam. — Úgy érted, egy cég létrehozása befektetés? — kérdeztem. — Valószínűleg a lehető legjobb befektetés, ha gazdag  befektetővé akarsz válni. A gazdagoknak durván a 80%­a cégek kiépítésével  lett gazdag. A legtöbb ember olyanoknak dolgozik, akiknek cégeik vannak,  vagy cégek be fektetnek be. Közben pedig csodálkozik, hogy miért gazdagok  azok, akik cégeket építenek. Az ok az, hogy egy cég kialakítója mindig az  eszközökért kereskedik a pénzzel. —   Úgy   érted,   egy   cég   létrehozója   vagy   tulajdonosa   többre  értékeli az eszközt, mint a pénzt? — kérdeztem. — Ez is része a lényegnek, minthogy egy befektető valójában  nem tesz mást, mint időt, szakértelmet vagy pénzt ad olyan értékpapírért  vagy ingat lanért, amelyről azt reméli, hogy eszközzé alakítható. Tehát azért  adunk pénzt, hogy vegyünk egy befektetésnek szánt ingatlant, például  egy bérbe adható házat vagy egy részvényt, mint ahogy egy cégtulajdonos  is pénzt ad azért, hogy eszközhöz jusson a cég. A szegények és a  középosztálybeliek részben azért küszködnek, mert többre értékelik a pénzt, mint az  igazi esz közöket.

— Tehát a szegények és a középosztálybeliek többre értékelik 

a pénzt, a gazdagok ellenben nem becsülik sokra. Ezt  akarod mondani? — Részben. Ne feledkezz meg a Gresham­törvényről —  figyelmeztetett gazdag apám. — A Gresham­törvényről? — kérdeztem vissza. — Sose  hallottam a Gresham­törvényről. Mi az? — Gresham törvénye egy közgazdasági törvény, amely  kimondja, hogy a rossz pénz mindig kiszorítja a jó pénzt. — Jó pénz és rossz pénz? — kérdeztem a fejemet csóválva. — Hadd magyarázzam meg! — mondta gazdag apám. —  Gresham törvénye azóta érvényes, amióta az emberek   elkezdték becsülni a pénzt. A régi római időkben voltak,   akik megnyirbálták az ezüst­ és aranyérméket. Ez azt   jelentette, egy kicsit lecsippentettek belőle, mielőtt odaadták   valakinek. Így a pénz veszített az értékéből. A római   polgárok nem voltak ostobák, és hamarosan észrevették,   hogy az érmék könnyebbek. Amint rájöttek, mi történt,   gyűjteni kezdték a magas ezüst­ és aranytartalmú érméket, s   csak a köny­nyű érméket adták ki. Ez egy példa arra, hogy  

a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt a forgalomból. Ahhoz,   hogy nehezebb legyen megnyirbálni a pénzt, az állam  elkezdte barázdálni az érméket, ezért láthatók ma is körben   apró vajatok a pénzérmék szegélyén. Ha egy érméről   hiányoztak a vájatok, tudni lehetett róla, hogy valaki   hozzányúlt. Ironikus módon ma jórészt az állam nyirbálja  meg a pénz értékét. — Ez még a római időkben történt. Hogyan érvényesül ma a  törvény? — kérdeztem. — 1965­ben, tehát alig tíz éve a Gresham­törvény ismét  érvényesült az Egyesült Államokban, amikor az állam  megszüntette az ezüsttartalmú pénz verését. Vagyis az  állam rossz pénzt, illetve értéktelen érméket hozott  forgalomba. Az emberek azonnal elkezdték gyűjteni az  igazi ezüstöt tartalmazó érméket, és az értéktelen műpénzt  költötték. — Tehát az emberek valahogyan ösztönszerűen tudják, hogy  az állam pénze nem sokat ér — állapítottam meg. — Úgy tűnik, igen — mondta gazdag apám. — Talán ezért  van, hogy kevesebbet takarítanak meg, és többet költenek.  Sajnos a szegények és a középosztálybeliek olyasmit  vásárolnak, ami még a pénzüknél is kevesebbet ér.  Szemetet vesznek a pénzükön. Ezalatt a gazdagok  olyasmikre adják ki a pénzt, mint cégek, részvények,  ingatlanok. Ok megbízható biztosítékokat keresnek  korunkban, amikor a pénz értéke egyre csökken. Ezért  mondtam mindig Mike­nak és neked, hogy „a gazdagok  nem pénzért dolgoznak". Ha gazdag akarsz lenni, ismerned  kell a különbséget a jó és a rossz pénz között . . . eszközök  és források között.

— Jó biztosítékok és rossz biztosítékok között — tettem hozzá. Gazdag apám bólintott. — Ezért mondom mindig: „A gazdagok nem pénzért  dolgoznak". Ők ugyanis elég okosak ahhoz, hogy tudják, a pénz egyre kevesebbet  ér. Ha ke ményen megdolgozol a rossz pénzért, és nem ismered a  különbséget eszköz és forrás, jó biztosíték és rossz biztosíték között, egész életedben  anyagi gondokkal fogsz küszködni. Igazán szomorú, hogy akik a  legtöbbet dolgoz nak és a legrosszabbul fizetettek, azok szenvednek a legtöbbet a  pénz állan dó értékvesztésétől. A legszorgalmasabbakra jár rá a rúd a  leginkább, Gres ham törvényének értelmében nekik a legnehezebb előbbre jutni.  Minthogy a pénz értéke egyre csökken, a pénzügyekben bölcsen 

gondolkodó ember mindig olyasmit keres, aminek van értéke, és egyre több  értéktelen pénzt tud hozni. Ha nem ezt teszed, az idők során anyagilag egyre jobban  visszaesel, ahelyett hogy előbbre jutnál. Gazdag apám ezután a jegyzettömbjébe rajzolt vázlatra mutatott:

PAS SZÍV ingatl anesz köz

POR TFO LIÓ érték papír eszkö z

—  Én   ma   nagyobb   biztonságban   vagyok,   mint   apád,   mert   azért  dolgoztam,   hogy   megszerezzem   mindhárom   alapvető   eszközt   vagy  biztosítékot.   Apád   azt   választotta,   hogy   a   munkahelyi   biztonságért  dolgozik. Amiért ő dolgozott, az így fest:

A p á d  Á L L Á S

Gazdag apám ekkor áthúzta a munkahelyi biztonságot:

Apád

— Vagyis amikor elveszítette az állását, rájött, hogy a 

semmiért dolgozott annyit. Ráadásul még sikeres is volt.  Felküzdötte magát az állami oktatási rendszerben a csúcsra,  de azután szembeszegült a rendszerrel. Az állami  kormányzat elvette tőle a munkahelyi biztonságot. Én  legalább annyira sajnálom apádat, mint te. De lehetetlen  meggyőzni valakit, akinek nagyon stabil alapértékei  vannak, és nem hajlandó változtatni. Most másik állást  keres, ahelyett hogy feltenné magának a kérdést, célba  juttatja­e egy újabb állás. — Tehát munkahelyi biztonsághoz és hamis eszközökhöz  ragaszkodott. Nem alakította át keresett jövedelmét igazi  eszközökké, hogy magáénak mondhassa a gazdagok  jövedelmét, azaz a passzív jövedelmet és a portfolió­ jövedelmet — mondtam. — Pedig ezt kellett volna tennie: a  fizetését igazi biztosítékokra váltani, mielőtt szembeszáll a  rendszerrel. — Apád bátor ember, művelt is, de pénzügyileg képzetlen. Ez  okozta a vesztét. Ha gazdag lenne, befolyásolni tudta volna  a rendszert azzal, hogy kampányokat finanszíroz, de mivel  nem volt pénze, nem tehetett semmit azon kívül, hogy  tiltakozott, és dacolt a kormánnyal. A tiltakozás hatásos  módszer, de csak akkor, ha sok ember tiltakozik.  Másképpen nem tudnak változásokat kivívni a kormányban.  Gondolj csak bele, hány ember tiltakozása kell ahhoz, hogy  leállítsák a vietnami háborút! — A helyzet iróniája, hogy apám a gazdagok hatalma ellen  tiltakozott, amiért kampányok finanszírozásával  befolyásolják a kormányt — mondtam. — Látta, mekkora  hatalmuk van a pénzes embereknek a politikusok felett, és  milyen módon mentesülnek a gazdagok a törvények alól,  mert a törvények őket támogatják. Felismerte a pénz  szerepét a politikában. Azért indult a választáson az  alkormányzói tisztért, hogy véget vessen a pénzzel való  visszaélésnek. Mindez az állami állásába került. Tudja, 

hogy a törvények a gazdagokat segítik. — Ez egy másik téma a pénzzel kapcsolatban. De ma nem  ezzel foglalkozunk — mondta gazdag apám.

Miért nem kockázatos a befektetés? —Döntöttem   —   mondtam.   —Nem   jelentkeztem   semmilyen  pilóta­állásra.   Egy   olyan   céghez   megyek   dolgozni,   ahol  értékesítést   oktatnak,   így   legyőzhetem   magamban   a  visszautasítástól   való   félelmet,   és   megtanulhatok   eladni   vagy  kommunikálni, ahogyan te ajánlottad. —  Jól   van  —  mondta   gazdag   apám.   —   Az   IBM­nek,   és   a  Xeroxnak   is   kiváló   értékesítési   tanfolyamai   vannak.   Ha   a   C  negyedben akarsz dolgozni, meg kell tanulnod az eladás és a marketing minden csínját­bínját.  Meg   kell   tanulnod   továbbá,   hogy   leperegjen   rólad   a  visszautasítás. De azt is tudnod kell, hogyan hangolhatod át az  embereket, ha lehet. Az eladás nagyon fontos, alapvető jártasság  mindenkinek,   aki   meg   akar   gazdagodni,   különösen   a   C  negyedben, de gyakran a B­ben is. — Van egy égető kérdésem — mondtam. — Mi lenne az? — Miért mondod, hogy a befektetés nem kockázatos, mikor a  legtöbb ember szerint az? — Ez egyszerű — felelt gazdag apám. — Én kiismerem  magam a pénzügyi kimutatásokon, nem úgy, mint a legtöbb  ember. Emlékszel, évekkel ezelőtt azt mondtam neked, apád  általános értelemben művelt, de pénzügyileg nem az. — Emlékszem, nagyon gyakran mondtad — bólintottam rá. — A pénzügyi műveltség a befektetés egyik alappillére, főleg,  ha biztonságos, bennfentes és gazdag befektető akarsz  lenni. Akinek nincs pénzügyi műveltsége, nem látja át a  befektetéseket. Ahogyan az orvos röntgenkészüléket  használ, hogy átvilágítsa a csontvázunkat, a pénzügyi  kimutatás egy­egy befektetés belsejébe nyújt bepillantást, és  látni engedi az igazságot, a tényeket, a kitalációt, a  lehetőségeket és a kockázatot. Amikor egy cég vagy egy  személy pénzügyi kimutatását olvassuk, olyan, mintha az  életrajzát vagy az önéletrajzát olvasnánk. — Tehát sokan egyszerűen azért tartják a befektetést  kockázatosnak, mert sosem tanultak meg pénzügyi  kimutatásokat olvasni? — kérdeztem meglepetten. — Ezért  tanítottad meg Mike­nak és nekem még kilencéves  korunkban ezt a tudományt? — Ha emlékszel, kilencéves fejjel azt mondtátok nekem,  gazdagok akartok lenni. Ezek után elkezdtelek tanítani  benneteket az alapokra: sose dolgozzatok pénzért,  tanuljátok meg meglátni a lehetőségeket, ne az állásokat, 

továbbá tanuljatok meg pénzügyi kimutatásokat olvasni. A  legtöbben állást keresnek, miután elvégzik az iskolát, nem  lehetőségeket; azt tanulták meg, hogy keresett jövedelemért  dolgozzanak, ne passzív vagy portfolió­jövedelemért;  többnyire azt sem tanulták meg, hogyan kell vezetni egy  csekkkönyvet, nem hogy pénzügyi kimutatásokat tudnának  olvasni és írni. Nem csoda, ha azt mondják, a befektetés  kockázatos. Gazdag apám megint jegyzettömbje után nyúlt, és a következő  ábrát rajzolta fel:

Te Kiadás

Eszközök

Források

A céged Kittfás

Eszközök

Források

Ingatlan

Bevétel Kiadás

novaiul Kiadás

Eszközök

Eszközök

Források

Értékpapírok — Minden cégnek van pénzügyi kimutatása, a részvénybizonylat is 

pénzügyi   kimutatás,   minden   ingatlannak   is   van   pénzügyi  kimutatása, és nekünk, embereknek is külön­külön — magyarázta  gazdag apám. — Minden   biztosítéknak   és   személynek?   —   kérdeztem   —   Még  apámnak és anyámnak is? — Persze  — helyeselt. — Mindennek  — akár  cég,  akár  ingatlan,  akár   személy.   Aki   és   ami   pénzügyi   tranzakciókban   vesz   részt,  annak   van  eredmény­   és  mérlegkimutatása,  akár   tud  róla,  akár  nem. A legkevesebb pénzük azoknak van, és azok küszködnek a  legsúlyosabb   anyagi   gondokkal,   akik   nem   ismerik   a   pénzügyi  kimutatások hatalmát. — Apámra gondolsz? — kérdeztem. — Sajnos   rá   ez   igaz   —   mondta   gazdag   apám.   —   Nem   érti   az 

Források

egyszerű   különbséget   eszközök   és   források   között,   keresett  jövedelem és passzív, illetve portfolió­jövedelem között, azt sem  tudja, hol fordulnak ezek elő, és hogyan áramlanak a pénzügyi  kimutatásban — számára mindez költséges mulasztás. — Ha tehát egy céget vizsgálsz meg, a pénzügyi kimutatását nézed,  nem   pedig   a   részvényei   aznapi   árát?   —   kérdeztem,   mert  igyekeztem elterelni a beszélgetés fonalát apámról. — Igen  —   helyeselt   gazdag   apám.   —   Ezt   nevezik   fundamentális  befektetésnek. A pénzügyi műveltség pedig fontos fundamentuma  a   fundamentális   befektetésnek.   Amikor   átnézem   egy   cég  pénzügyeit, a cég lényegi  részét  vizsgálom. A pénzügyeiből  el  tudom   dönteni,   hogy   a   cég   alapvetően   erős   vagy   gyenge,  növekszik   vagy   hanyatlik.   Meg   tudom   mondani,   jó   munkát  végez­e a vezetőség, vagy pazarolja a befektetők pénzét. Ugyanez  igaz egy lakóházra vagy egy irodaépületre is. — Ha   tehát   megnézed   a   pénzügyi   kimutatást,   el   tudod   dönteni,  kockázatos­e a befektetés vagy biztonságos — tettem hozzá. — Úgy van — mondta gazdag apám. — Egy személy, egy cég vagy  egy ingatlan pénzügyi kimutatásából azonban ennél jóval többet  megtudhatok, de ha csak felületesen nézem  át, akkor is három  fontos dolog világossá válik belőle. — Mik azok? — Először   is,  mivel   van  pénzügyi   műveltségem,   felállíthatok   egy  ellen őrzőlistát   a   fontos   dolgokról.   A   sorok   egyenként   elárulják,   mi   nem  működik jól,   illetve   mit   tehetek   azért,   hogy   jobbá   tegyem   a   céget,   és  helyrehozzam   a hiányosságokat.   A legtöbb  befektető   az  árat   és  a  részvények   p/e­jét,  vagyis az   ár/nyereség   rátát   nézi.   A   részvények   p/e­je   a   kívülálló   számára  értékelést ad   egy   cégről.   A   bennfentesnek   más   jelölőkre   van   szüksége,   és   én  ezeket fogom   neked   megtanítani.   Ezek   a   jelölők   szerepelnek   a   biztonsági  ellenőrzőlistán,   hogy   meggyőződjünk   róla,   jól   működik­e   a   cég  valamennyi   része.   Akinek   nincs   pénzügyi   műveltsége,   nem   érti   a  különbséget. Az ilyen embernek természetesen kockázatos befektetni. — No és mi a második lépés? — kérdeztem. — A   második   lépés,   amikor   egy   befektetést   vizsgálok,   hogy  összehason lítom a saját pénzügyi kimutatásommal, és megnézem, hol illeszthető  bele. Mint   már   mondtam,   a   befektetés   egy   terv.   Megnézem,   hogyan  befolyásolja a   cég,   a   részvény,   a   befektetési   alap,   a   kötvény   vagy   az   ingatlan  pénzügyi kimutatása   az   én   személyes   pénzügyi   kimutatásomat.   Tudnom   kell,  hogy   az a   bizonyos   befektetés   eljuttat­e   a   célomhoz.   Elemezhetem   azt   is,  hogyan   en gedhetem   meg   magamnak   a   befektetést.   Ha   ismerem   a   számokat,  tudom,   mi történik,   ha   kölcsönt   veszek   fel   egy   befektetés   megvásárlásához,   és  tudom,

milyen   hosszú   távú   hatásra   számíthatok   a   bevétel   és   a   kölcsön  visszafizeté séből adódó kiadás tekintetében. — És a harmadik lépés? — Tudni akarom, vajon biztonságos­e a befektetés, és hoz­e pénzt.  Na gyon rövid időn belül meg tudom  állapítani, hogy nyerek vele  vagy  veszítek. Ha nem hoz pénzt vagy nem tudom kiküszöbölni az okot, amiért nem  hoz pénzt, minek venném meg? Az kockázatos lenne. — Ha tehát nem keresel rajta, nem fektetsz be? — kérdeztem. — A   legtöbb   esetben   nem   —   mondta   gazdag   apám.   —   Ez   igen  egyszerűnek   hangzik,   ezért   mindig   meglep,   amikor   olyan  emberekkel   találkozom,   akik   pénzt   veszítenek,   vagy   legalábbis  nem   keresnek   semmit,   mégis   befektetőknek   vallják   magukat.  Sokan,   akik   ingatlanba   fektetik   a   pénzüket,   minden   hónapban  pénzt   vesztenek,   mégis   azt   hangoztatják:   „De   az   állam  adókedvezményt   ad   a   veszteségeimért".   Ez   olyan,   mintha   azt  mondanák,   „Ha   elvesztek   egy   dollárt,   az   állam   visszaad   30  centet". Néhány nagyon csavaros eszű cégtulajdonos és befektető  tudja   a   módját,   hogyan   fordítsa   az   állam   trükkjét   a   maga  hasznára, de ilyenek nagyon kevesen vannak. Miért ne keresnénk  egy   dollárt,   és   kapnánk   még   30   centet   az   államtól?   Az   igazi  befektető így jár el. — Tényleg ezt teszik az emberek? Pénzt vesztenek, és azt hiszik, ez  befektetés? —Ráadásul   azt   hiszik,   jó   ötlet   pénzt   veszteni   adókedvezményért  cserébe. Tudod, milyen könnyű olyan befektetést találni, amin veszíteni  lehet? — kérdezte gazdag apám. — Gondolom, nagyon könnyű — feleltem. — A világ tele van olyan részvényekkel,   befektetési   alapokkal,   ingatlanokkal   és   cégekkel,  amelyek nem hoznak semmi nyereséget.

— Tehát az igazi befektető pénzt akar keresni, azután még 

külön prémiumot is akar az államtól. Vagyis az igazi  befektető keres egy dollárt, és megszerzi a 30 cent  prémiumot is. Az átlagos befektető elveszít egy dollárt, és  boldog örömmel teszi zsebre az állam által adott 30 centet  adókedvezmény formájában. — Mindez azért van, mert nem ért a pénzügyi  kimutatásokhoz? — kérdeztem. — Ez az egyik alapvető oka. A pénzügyi műveltség  mindenképpen fontos befektetői alapismeret a gazdagok  befektetési szintjén. A másik alapkövetelmény, hogy pénzt  kell keresni. Soha ne fektess be veszteséggel, csupán az  adókedvezményre számítva! Az ember csak egy ok miatt  fektet be: hogy pénzt keressen. A befektetés épp eléggé  kockázatos anélkül is, hogy veszteségért csinálnák.

A bizonyítvány

Amikor befejeztük az aznapi tanulást, gazdag apám így szólt: — Most   már   érted,   miért   csináltattam   veled   olyan   gyakran  személyes pénzügyi kimutatásokat? Bólintottam, és így feleltem: — Meg   elemeznem   is   kellett   cégek   és   ingatlanbefektetések  pénzügyi   kimutatásait.   Mindig   mondogattad,   azt   akarod,  hogy   pénzügyi   kimutatásokban   gondolkodjak.   Most   már  értem, miért. — Az   iskolában   negyedévenként   bizonyítványt   kaptál.   A  pénzügyi   kimutatás   is   bizonyítvány,   csak   nem   az   iskola  adja. A baj az, hogy mivel a legtöbben nem tanultak meg  pénzügyi   kimutatásokat   olvasni   vagy   személyes   pénzügyi  kimutatásokat   vezetni,   fogalmuk   sincs   róla,   milyen  teljesítményt   nyújtanak   az   iskola   befejezése   után.   Sok  ember   személyes   pénzügyi   kimutatása   szerint   bizony  bukásra áll, mégis  azt hiszi, jól  teljesített, mert jól  fizető  állása   és   szép   otthona   van.   Ha   én   osztályoznék,   sajnos  mindenkinek rossz jegyeket adnék, aki 45 éves korára nem  jut   el   az   anyagi   függetlenségig.   Nem   akarok   kegyetlen  lenni,   csak   azt   akarom,   hogy   ébredjenek   fel   végre   az  emberek, és változtassanak a szokásaikon. . . mielőtt elfogy  az a bizonyos nagyon fontos eszközük: az idejük. — Tehát   szerinted   attól   csökken   a   kockázat,   ha   az   ember  ismeri a pénzügyi kimutatások nyelvét — foglaltam össze  gazdag   apám   szavait.   —   Az   embernek   el   kell   igazodnia  saját pénzügyi kimutatásán, mielőtt befektet. — Pontosan — mondta gazdag apám. — Ez az egész folyamat,  amelyről beszéltem, arról szól, hogy önmagunk urai legyünk, és ebbe a  pénzügyi   kimutatásunk   is   beletartozik.   Sokan   azért   akarnak  befektetni, mert nyakig ülnek az adósságban. Butaság befektetni  abban a reményben, hogy több pénzt kereshetnek, kifizethetik a  számláikat   vagy  nagyobb   házat,   esetleg   új   autót   vehetnek.   Az  ember csak egyetlen célért fektet be: hogy több eszközt vehessen  magának,   amelyek   keresett   jövedelmét   passzív   jövedelemmé  vagy   portfolió­jövedelemmé   alakítják   át.   Az   igazi   befektető  elsőrendű célja az egyik fajta jövedelem átalakítása a másikká.  Ez  pedig  magasabb  szintű pénzügyi  műveltséget  követel,  mint  egyszerűen eligazodni egy csekk­könyvön. — Tehát téged nem a részvények vagy ingatlanok ára érdekel.  Inkább a működési alapok érdekelnek, azok az alapok,  amelyek a pénzügyi kimutatásból derülnek ki? — Igen — mondta gazdag apám. — Ezért zavart, hogy  idegeskedtél a tőzsdei árfolyamok miatt. Amíg az ár a  fontos, addig nagyon messze vagy a fundamentális  befektetéstől. A szakmai befektetésben több szerepe van az  árnak, de arról majd máskor beszélünk. Érted már, hogy  miért készíttettem veletek annyi pénzügyi kimutatást, és  elemeztettem céges és ingatlanbefektetéseket?

Bólintottam. — Akkor utáltam, de most már örülök, hogy olyan sokat  gyakoroltattad ezt velünk. Beletanultam, hogy a dolgokat a pénzügyi  kimutatásom tükré ben gondoljam végig és elemezzem, továbbá, hogy amit a  pénzemmel te szek, az miként befolyásolja a pénzügyi kimutatásomat. Nem  tudtam, hogy a legtöbb ember nem látja lelki szemei előtt a pénzügyi  kimutatását.

A varázsszőnyeg —Nagyon   sokat   haladtál   előre   a   meggazdagodás   útján— állapította   meg   gazdag   apám.   —   A   nyereségkimutatást   és   a  mérleget, a pénzügyi kimutatások két elsődlegesen fontos iratát  varázsszőnyegnek szoktam hívni. — Miért hívod varázsszőnyegnek? — kérdeztem. — Mert úgy tűnik, varázslatos módon eljuttatnak bármely cég,  ingatlan és   a   világ   bármely   országának   kulisszái   mögé.   Olyan,   mintha  felvennénk egy   búvárszemüveget,   amellyel   egyszeriben   benézhetünk   a  vízfelszín   alá.   A szemüveg,   a   pénzügyi   kimutatás   szimbóluma,   tisztán  megmutatja,   mi   rejtő zik   a   felszín   alatt.   Azt   is   mondhatjuk,   a   pénzügyi   kimutatás  olyan,   mint   Su perman röntgenszeme. Ahelyett, hogy megpróbálna átugrani egy  magas épületet, a pénzügyileg művelt ember átlát az épület betonfalain.  Másrészt azért   hívom   a   pénzügyi   kimutatást   varázsszőnyegnek,   mert  lehetővé teszi, hogy sok mindent lássunk és sok mindent tegyünk  szerte a világban, miközben el sem mozdulunk az íróasztalunk  mellől.   A   világ   bármely   részén,   de   akár   a   saját   hátsó  udvarunkban is befektethetünk, és sokkal többet tudunk, többet  látunk.   Pénzügyi   műveltségünk   fejlesztése   végül   csökkenti   a  kockázatot, és nyereségesebbé teszi a befektetéseket. A pénzügyi  kimutatás   olyasmibe   enged   bepillantást,   amibe   az   átlagos  befektető   nem   láthat   bele.   Segítségével   ellenőrizhetjük   saját  pénzügyi   kimutatásainkat,   és   ezáltal   eljuthatunk   céljainkhoz,  bármik legyenek is azok. Ha ellenőrzés alatt tartjuk a pénzügyi  kimutatásunkat, több céget is működtethetünk egyszerre anélkül,  hogy   személyesen   jelen   lennénk   bennük.   A   pénzügyi  kimutatások   jó   megértése   az   egyik   kulcsfontosságú   jártasság,  amelyet az E negyedhez tartozó személy sem nélkülözhet, ha át  akar   kerülni   a   C   negyedbe.   Ezért   nevezem   az 

eredménykimutatást és a mérleget varázsszőnyegnek.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Ha   használt   autót   akarnánk   vásárolni,   minden   bizonnyal  megkérnénk   egy   szerelőt,   hogy   nézze   meg   és   vizsgálja   át  elektromosan,   mielőtt   eldöntjük,   megéri­e   az   árát.   Ha   házat  akarnánk   venni,   megkérnénk   egy   ingat­lanbecslőt,   hogy   egy  ellenőrzőlista alapján vizsgálja meg, milyen állapotban van a ház  alapozása, a vízvezetékek, az elektromos vezetékek, a tető stb.,  mielőtt megvennénk a házat. Ha nősülni készülnénk, bizonyára  tudni akarnánk, mit rejt választottunk csinos arcocskája, mielőtt  elhatároznánk, hogy leéljük vele az életünket. Ezzel szemben ha befektetésre kerül a sor, a legtöbb befektető  nem olvassa el annak a cégnek a pénzügyi kimutatásait, amelybe  befektet. Többnyire inkább egy aktuális tipp vagy az alacsony,  esetleg   magas   ár   miatt   döntenek   a   befektetés   mellett,   a   piac  pillanatnyi   helyzetétől   függően.   A   legtöbb   ember   évente  beállíttatja a kocsiját és ellenőrizteti a műszaki állapotát, illetve  rendszeres   orvosi   kivizsgálásra   jár   a   saját   testi   egészsége  megőrzése   érdekében,   pénzügyi   kimutatásait   azonban   sosem  vizsgáltatja át, hogy nem csúszott­e bele hiba, vagy nem jelez­e  problémákat a jövőre nézve. Ennek oka az, hogy a legtöbb ember  nem   tanulja   meg   az   iskolában,   milyen   fontos   a   pénzügyi  kimutatás, érteni meg aztán végképp nem ért hozzá. Nem csoda,  ha   olyan   sokan   állítják,   hogy   a   befektetés   kockázatos.   A  befektetés   nem   kockázatos.   Pénzügyileg   műveletlennek   lenni  viszont igen.

Hogyan lássuk meg a befektetési  lehetőségeket? Ha  az a tervünk, hogy befektetőként gazdagodunk meg, ehhez  szerintem minimális követelmény, hogy jól értsünk a pénzügyi  kimutatásokhoz. Ezzel nemcsak a biztonságot fokozzuk, de több  pénzt is kereshetünk, rövidebb idő alatt. Ez azért van így, mert  aki   kiismeri   magát   a   pénzügyi   kimutatásokon,   az   olyan  befektetési   lehetőségeket   is   meglát,   amelyeken   az   átlagos  befektető átsiklik. Az átlagos befektető elsősorban az árra figyel,  amikor vásárol vagy elad. A kifinomult befektető eléggé képzett  ahhoz,   hogy   más   tényezőket   is   észrevegyen   az   áron   kívül.   A  kifinomult   befektető   tudja,   hogy   a   legjobb   befektetési  lehetőségek többsége a képzetlen szemnek láthatatlan. Gazdag apám megtanította, hogy befektetőként a legtöbb pénzt  úgy lehet nyerni, ha az ember pénzügyileg művelt, és ismeri a  befektetések belső erősségeit, illetve gyengéit. Azt mondta: „A  legjobb befektetési lehetőségeket akkor találod meg, ha értesz a  könyveléshez, ismered az adószabályokat és a társasági jogot. Az  igazi   befektetők   ezekben   a   láthatatlan   birodalmakban   kötik   a  legjobb   befektetési   üzleteket.   Ezért   hívom   az   eredmény­   és 

mérlegkimutatást varázsszőnyegeknek." A szellemi alapállásról szóló tesztkérdés a következő: 1.   Ha  ön   befektetőként   meg   akar   gazdagodni   és   a   gazdagok  befektetéseire   vágyik,   kész­e   rendszeresen   aktualizált  személyes   pénzügyi   kimutatást   vezetni,   és   rendszeresen  gyakorolni más pénzügyi kimutatások olvasását? Igen

Nem

16. fejezet 14.  befektetői  lecke

A pénzügyi műveltségről  egyszerűen

„Apád   azért   küszködik   anyagi   gondokkal,   mert   művelt,   de  pénzügyileg   képzetlen   —   mondogatta   gazdag   apám.   —   Ha  szakítana   rá   időt,   hogy   megtanulja   értelmezni   a   számokat,   és  elsajátítaná   a   pénzügyi   szókincset,   erőteljesen   megváltozna   az  élete." Gazdag   apám   hat   leckéje   közül   az   egyik   a   pénzügyi  műveltségről   szólt   a  Gazdag   papa,   szegény   papában.  Gazdag  apám   döntő   fontosságúnak   tartja   a   pénzügyi   műveltséget  mindazok   számára,   akik   komolyan   akarják,   hogy   saját   cégük  legyen,   vagy   hivatásos   befektetővé   akarnak   válni.   E   könyv  későbbi   részében   Sharon   és   jómagam   részletesebben   kitérünk  majd a pénzügyi műveltség fontosságára, mivel ez hozzátartozik  a cégirányításhoz és a befektetéshez, továbbá elengedhetetlenül  szükséges ahhoz, hogy az ember meglássa azokat a befektetési  lehetőségeket,   amelyeket   az   átlagos   befektető   nem   vesz   észre.  Egyelőre azonban azt hiszem, legjobb, ha röviden áttekintjük, mi  is   az   a   pénzügyi   műveltség,   és   hogyan   lehet   egyszerűen,  könnyedén megérteni.

Az alapok A kifinomult befektetőnek sokféle pénzügyi dokumentumon ki  kell   ismernie   magát.   A   legfontosabb   dokumentumok   az 

eredménykimutatás és a mérlegkimutatás.

Eredménykimutatás Eszközök

Források

Mérlegkimutatá Nem   vagyok   könyvelő,   de   számos   könyvelői   tanfolyamot  elvégeztem. A legtöbbjükön feltűnt, hogy az oktató egyik vagy  másik dokumentumra összpontosított, de figyelmen kívül hagyta  a  kettő egymáshoz  való kapcsolatát.  Más  szavakkal:  az  oktató  soha   nem   magyarázta   el,   miért   fontos   az   egyik   irat   a   másik  szempontjából. Gazdag   apám   szerint   az   eredménykimutatás   és   a   mérleg  közötti kapcsolaton áll vagy bukik minden: „Hogyan érthetnéd  meg az egyiket  a másik nélkül?"  — tette  fel  a költői kérdést;  vagy   „Hogyan   különböztethetnéd   meg   az   eszközöket   a  forrásoktól   a   bevételrovat   és   a   kiadásrovat   nélkül?"  Figyelmeztetett  továbbá,  hogy  „azért  mert  valami  az  eszközök  listáján szerepel, még nem biztos, hogy eszköz." Azt hiszem, ez  az állítás volt a legfontosabb. „A legtöbb ember azért küszködik  anyagi gondokkal, mert forrásokat vásárol, és az eszközök közé  sorolja azokat. így nagyon sokan eszköznek tekintik a házukat,  noha az valójában forrás." Aki érti a Gresham­törvényt, tudhatja,  hogy   egy   ilyen   aprócskának   tűnő   tévedés   életre   szóló   anyagi  gondok   forrása   lehet,   és   elérhetetlen   távolságba   száműzi   az  anyagi   függetlenséget.   Gazdag   apám   azt   is   mondta:   „Ha   több  nemzedéken át meg akarod őrizni a gazdagságodat, mind neked,  mind   szeretteidnek   ismerniük   kell   a   különbséget   eszközök   és  források   között.   Tudnod   kell,   miben   különbözik   az   értékes   az  értéktelentől." A  Gazdag   papa,   szegény   papa  megjelenése   után   sokan  megkérdezték   tőlem;   „Ez   azt   jelenti,   ne   vásároljon   házat   az   ember?" A válasz: „Nem, gazdag apám nem azt mondta, hogy  nem   szabad   házat   venni."   Ő   csak   a   pénzügyi   műveltség   fontosságára hívta fel a figyelmet. Mindössze ennyit mondott: "Ne   nevezzünk   egy   forrást   eszköznek,   még   akkor   sem,   ha   a  házunkról van szó." A másik leggyakoribb kérdés az volt: „Ha  kifizetem   a   házamat   terhelő   jelzálogtartozást,   azután   már  eszköznek fog számítani a házam?" A válasz megint csak nem. 

Attól,   hogy   a   házunkon   nincs   többé   tartozás,   még   nem   lesz  eszköz.   A   válasz   indoklása   a   készpénzáramlásban   rejlik.   A  legtöbb házat akkor is költségek terhelik, ha nincs rajta tartozás,  és   ott   az   ingatlanadó   is.   Az   ingatlanunk   valójában   sosem   lesz  igazán   a   miénk.   Mindig   az   államé   marad.   Ezért   van,   hogy   az  angol ingatlan szó első tagja „reál" (amely a spanyol „királyi" szó  megfelelőjéből származik) nem fizikait vagy megfoghatót jelent.  A   birtokok   mindig   a   király   tulajdonában   voltak.   Ma   az   állam  tartja   rajtuk a  kezét.  Aki   kételkedik   ebben,  próbálja  csak  meg  nem fizetni az ingatlanadót, mindjárt megtudja, kié is az ingatlan  jelzáloggal   vagy   jelzálog   nélkül!   Az   ingatlanadók   nem  fizetéséből származik az adókedvezményre szóló jogosultság. A  Gazdag   papa,   szegény   papában  írtam   a   befektetők   által   nyert  adókedvezményeket   sújtó   magas   kamatokról.   Az  adókedvezményekkel   az   állam   tulajdonképpen   azt   mondja:  „Magunk irányíthatjuk az ingatlanunk ügyeit, de az azért még az  állam tulajdona!" Gazdag apám nagyon is fontosnak tartotta a saját otthont. Úgy  gondolta, biztonságban van a pénzünk, ha saját ingatlanunkban  tartjuk,   de   ez   az   ingatlan   ettől   még   nem   feltétlenül   eszköz.  Miután elegendő igazi eszközt halmozott fel, gazdag apám maga  is szép, nagy házban lakott. Igazi eszközei biztosították számára  a készpénzáramlást, amelyből szép, nagy otthonát meg­vehette.  Ő pusztán arra hívta fel a figyelmet, ne nevezze senki a forrást  eszköznek,  vagy  ne  vegyen  forrásokat   úgy,   hogy  eszközöknek  véli azokat. Szerinte ez az egyik legnagyobb hiba. Azt mondta:  „Ha   valami   forrás,   akkor   nevezd   is   forrásnak,   és   figyelj   rá  alaposan!"

A varázsszó a cashflow Gazdag apám számára a cégvezetésben és a befektetésben a  legfontosabb szó a cashflow volt. „Ahogy a halásznak figyelnie  kell   az   árapály   változásait,   ugyanúgy   kell   egy   üzletembernek  ügyelnie a készpénzáramlás apró változásait. Az emberek és a  cégek   azért   küzdenek   anyagi   nehézségekkel,   mert   nem   tartják  ellenőrzésük alatt a készpénzáramlásukat" — szokta mondani.

Hogyan biztosítsuk egy gyerek  pénzügyi műveltségét? Gazdag   apám   nem   volt   tanult   ember   a   szó   hagyományos  értelmében, de olyan egyszerűen tudott megfogalmazni bonyolult  dolgokat,  hogy  egy  kilencéves  gyerek  is  megértette,  hiszen  én  ennyi idős voltam, amikor elkezdett tanítani, és még akkor is jól  használható   volt   ez   a   magyarázat,   amikor   már   megnőtt   a 

vagyonom. Meg kell vallanom, nem sok újat tettem hozzá gazdag  apám   egyszerű   rajzaihoz.   Az   ő   egyszerű   magyarázatai   alapján  értettem   meg   jobban   a   pénz   lényegét   és   áramlását,   s   neki  köszönhetem, hogy eljutottam az anyagi biztonsághoz. Ma már a könyvelőim végzik helyettem a munka dandárját, én  pedig   továbbra   is   gazdag   apám   egyszerű   sémáit   használom   a  döntéseimhez.   Ha   tehát   megértjük   a   következő   ábrákat   jobb  esélyekkel   szerezhetünk   nagy   vagyont.   Hagyjuk   a   könyvelés  technikáját   a   könyvelőkre,   akik   ezt   a   fontos   munkát   tanulták.  Nekünk az a dolgunk, hogy ellenőrizzük a pénzügyi adatokat, és  úgy okoskodjunk velük, hogy növeljük a vagyonunkat.

Gazdag apám alapvető tanításai a pénzügyi  műveltség megszerzéséhez 1.   műveltségi   lecke:  A  készpénzáramlás   iránya  határozza   meg,   hogy   valami  eszköz   vagy   forrás   egy   adott  pillanatban.   Vagyis   ha   az  ingatlanügynökünk eszköznek  minősíti a házunkat, attól még  nem az. Jobbra   egy   eszköz  készpénzáramlási   modellje  látható.   Gazdag   apám   a  Eszközök következőképpen definiálta az  eszközöket:   „Az   eszközök  pénzt raknak a zsebünkbe".

Itt pedig egy forrás készpénzáramlási modellje látható. Gazdag  apám   a   következőképpen   definiálta   a   forrásokat:   „A   források  pénz vesznek ki a zsebünkből".

Források

A tévedés lehetősége

Gazdag apám elmagyarázta:  „A tévedésre 

az általánosan elfogadott könyvelési gyakorlat  ad   lehetőséget,   mert   abban   az   eszközök   és  források   egyaránt   az   eszközrovatban  szerepelhetnek."   Ezt   egy   ábrán   szemléltette,  és megmutatta, miből adódik a zűrzavar. Azt   mondta:  „Eszerint   az   ábra   szerint  valakinek van egy 100 000 dollárt érő háza,  amelyért   20   000   dollárt   fizetett   ki   egy  összegben,   készpénzben,   és   80   000   dollár  jelzálogtartozása van. Honnan tudhatjuk meg,  hogy ez a ház eszköz vagy forrás? Eszköz­e 

csak  azért, 

mert  az  eszkö zrovat ban  szere pel? Forrás ok 80   000   dollár

A második kérdésre természetesen nemmel kell válaszolnunk.  Az   első   kérdésre   a   helyes   válasz:   Meg   kell   néznünk   az  eredménykimutatást,   hogy   megtudjuk,   eszköz­e   a   ház   vagy  forrás. Gazdag   apám   ezek   után   az   itt   látható   ábrát   rajzolta   fel,   és 

magyarázatképpen   hozzáfűzte:   „Ez   a   ház   forrás.   Ezt   onnan  tudjuk megállapítani, hogy minden számadata a költségrovatban  szerepel; semmi sem szerepel a bevételrovatban.

Hogyan csináljunk forrásból eszközt?

Gazdag apám két sorral kiegészítette az ábráját: „Bérbeadásból  származó   bevétel"   és   „Bérbeadásból   származó   nettó   bevétel",  ahol   a   kulcsszó   a   „nettó".   „Ez   a   változtatás   az  eredménykimutatásban forrásból eszközzé változtatta a házat" —  mondta. Miután megértettem a fogalmat, gazdag apám számpéldákkal  is elmagyarázta, hogy még világosabbá tegye: „Mondjuk, hogy a  házzal kapcsolatos összes kiadás 1 000 dollár. Ebben benne van a  jelzálogtartozás   törlesztése,   az   ingatlanadók,   a   biztosítás,   a  közműdíjak és a karbantartás költségei. Van  egy bérlód, aki 1  200   dollárt   fizet   havonta.   így   a   bérbeadásból   származó   nettó  bevételed havi 200 dollár, ami eszközzé teszi a házat, mert pénzt  hoz   neked,   vagyis   200   dollárbevételt   havonta.   Ha   a   kiadásaid  nem   változnak,   és   havonta   800   dollárod   folyna   be   a  bérbeadásból,   200   dollárt   veszítenél   egy   hónapban,   és   hiába  jönne   be   bruttó   800   dollár   minden   hónapban,   az   ingatlan  továbbra is forrás maradna. Tehát egy ingatlan nem feltétlenül  válik forrásból eszközzé akkor sem, ha bérbe adod. Az emberek  azt is szokták mondani, »de ha többért adom el, mint amennyiért  vettem, akkor eszköz«. Ez igaz, de csak akkor, ha az eladásra  valamikor a jövőben sor kerül. A közhiedelemmel ellentétben az  ingatlanok   ára   időnként   csökken.   A   közmondás,   miszerint  »Nyugtával dicsérd a napot«, nagyon is igaz az üzleti világban."

Az állam megváltoztatta a szabályokat

Az 1986­os ingatlantörvény érvénybe lépését követően a szó  szoros   értelmében   több   milliárd   dollárt   buktak   az   emberek   az  ingatlanokon.   Sok   spekuláns   azért   veszített   pénzt,   mert   magas  áron   vásároltak   ingatlant,   és   annak   a   feltételezésnek   estek  áldozatul, hogy az ingatlanárak mindig felfelé mennek, továbbá,  hogy   az   állam   adókedvezményt   ad   nekik   passzív  ingatlanveszteségeikért.   Vagyis   hogy   az   állam   támogatást  nyújtana   a   bérbeadásból   származó   bevétel   és   a   bérbeadásból  származó,   magasabb   összegű   kiadások   közötti   különbözetre.  Ahogy   mondani   szokás,   „valaki   megváltoztatta   a  játékszabályokat".   Az   adótörvények   megváltoztatása   után   a  tőzsde   összeomlott,   a   bankbetétek   és   kölcsönök   semmit   sem  értek, hatalmas vagyonok cseréltek gazdát 1987 és 1995 között.  A  befektetési  tulajdon elsősorban  az  E  negyedből   —  a   magas  jövedelmű   értelmiségiektől:   orvosoktól,   ügyvédektől,  könyvelőktől,   mérnököktől,   építészektől   —   átvándorolt   a   B  negyed   befektetőihez.   Ez   az   egyetlen   adótörvény   emberek  millióit   kényszerítette   rá,   hogy   felhagyjanak   az  ingatlanbefektetéssel,   és   átálljanak   értékpapírra,   azaz   a   tőzsdei  befektetésekre. Elképzelhető, hogy hamarosan újabb vagyoncsere  következik   be   a   négyszög   egyik   és   másik   fele   között?   Lehet,  hogy   ezúttal   a   tőzsde   helyett   megint   az   ingatlanok   kerülnek  sorra?   Ezt   csak   az   idő   dönti   el,   és   a   történelem   hajlamos  megismételni önmagát. Ha új abb váltás következik be, egyesek  nagyot buknak majd, mások pedig nyernek. Ausztráliában   ma   is   érvényben   vannak   olyan   törvények,  amelyek   megengedik   a   befektetőknek,   hogy   „veszteségre  játsszanak"   ingatlanbefektetéseik   során.   Más   szavakkal:   arra  biztatják a befektetőket, hogy veszítsenek pénzt az ingatlanokon,  mert ezt állami  támogatással jutalmazzák.  1986­ig  az  Egyesült  Államokban is ugyanez az adótörvény volt érvényben. Amikor  Ausztráliában befektetésről beszélek, heves tiltakozással találom  szemben magamat, ahányszor arra hívom fel a figyelmet, hogy az  állam   megváltoztathatja   a   törvényeket,   ahogyan   az   Egyesült  Allamokban is történt. Az emberek azt mondják, „az állam nem  fogja   megváltoztatni   a   szabályokat",   én   meg   csak   csóválom   a  fejemet. Egyszerűen nem veszik figyelembe, mekkora  érvágást  jelentett az új törvény sok millió befektető számára az Egyesült  Allamokban. Számos barátom csődbe ment, és mindenét, amiért  évekig vagy évtizedekig dolgozott, elvesztette. Mindezzel a következőkre szeretnék rámutatni: Miért tennénk  ki   magunkat   kockázatnak?   Miért   ne   találnák   olyan   ingatlant,  amely   pénzt   hoz?   Olyan   ingatlant   vagy   befektetést   bárki   tud  találni, amely viszi a pénzt. Ehhez nem kell se ész, se pénzügyi  műveltség. Nekem  és gazdag apámnak azért nem tetszik az elképzelés,  miszerint   pénzt   veszíteni   jó  dolog   az   adókedvezmények   miatt,  mert gyakran hanyagsághoz vezet. Sokszor hallok Amerikában  ilyesmit: „Nem baj, ha pénzt vesztek. Az állam adókedvezményt  ad érte." Ez azt jelenti, minden elvesztett dollárért kb. 30 centet  ad vissza az állam (az adósávunktól függően). Számomra ez nem 

logikus. Miért ne keresnénk olyan befektetést, amelyben minden  megvan:   biztonságos,   nyereséges,   megbecsülést   hoz,   és  adókedvezményt is nyújt? A   befektetés   lényege,   hogy   pénzt   hozzon,   nem   pedig   hogy  pénzt   vigyen.   Mellesleg   adókedvezményre   is   szert   tehetünk,  ugyanakkor pénzt is kereshetünk vele, ha kifinomult befektetők  vagyunk. Egyik barátom, Michael Tel­larico, aki ingatlanbróker  Sydneyben,   Ausztráliában,   azt   szokta   mondani:   „Mindennap  bejönnek hozzám emberek az irodába a következő megbízással:  »A   könyvelőm   küldött,   hogy   olyan   ingatlan   vegyek,   amellyel  veszteségre j átszhatok«". Michael válasza: „Azért, hogy olyan  ingatlan   találjon,   amely­lyel   pénzt   veszíthet,   nem   érdemes  idejönni. Ilyenből több ezret találhat bárhol. Én abban segíthetek,  hogy olyat találjon, amely pénzt hoz, és emellett megkapja az  adókedvezményt." Az ügyfelek erre gyakran tiltakoznak: „Nem,  nem.   Nekem   olyan   ingatlan   kell,   amelyen   veszítek."   Ugyanez  zajlott Amerikában is 1986 előtt. Mindebből a következő tudnivalókat érdemes megjegyezni:

161.Az elképzelés, miszerint pénzt veszíteni jó dolog az  adókedvezmények miatt, gyakran hanyaggá teszi az embereket  a befektetések kiválasztásában. 162.Ezek az emberek nem igyekeznek eléggé, hogy igazi  befektetéseket találjanak. Nem vizsgálják meg olyan alaposan  a pénzügyi hátteret, amikor egy­egy befektetést elemeznek. 163.Ha pénzt veszítünk, ezzel ingataggá tesszük pénzügyi  helyzetünket. Másként szólva: éppen elég kockázattal járnak a  befektetések ezen kívül is. Miért tennénk őket még  kockázatosabbá? Ne sajnáljuk az időt, és keressünk szilárd  befektetést! Találhatunk ilyet, ha értünk a számok nyelvén. 164.Az állam igenis megváltoztatja a játékszabályokat. 165.Ami ma eszköz, az holnap esetleg forrás. 166.Amíg számos befektető pénzt veszített 1986­ban, mások  felkészültek a változásra. Ők szerezték meg azokat a milliókat,  amelyeket a felkészületlen befektetők elveszítettek.

A legnagyobb kockázat Gazdag   apám   szerint:   „A   legkockázatosabb   befektető   mind  közül   az,   aki   nem   tartja   kézben   a   pénzügyi   kimutatásait.   A  legkockázatosabb   befektető   az,   aki   forrásokat   halmoz   fel,  amelyeket   eszközöknek   hisz,   ugyanannyi   a   kiadása,   mint   a  bevétele, és aki csak a munkájából szerez jövedelmet. Az ilyen  befektető azért kockázatos, mert gyakran kétségbeesik." Befektetői   tanfolyamaimon   ma   is   sűrűn   találkozom  olyanokkal, akik vitatkozni kezdenek velem azt állítva, hogy a  házuk eszköz. Nemrégiben valaki azt mondta: — Én 500 000 dollárért vettem a házamat, és ma 750 000 dollárt  ér.

— Honnan tudja? — kérdeztem, mire így felelt: — Az ingatlanbrókerem 

mondta. Erre én tovább  faggattam: — Ezt az árat 20 évre előre garantálja az ingatlanbrókere? — Természetesen nem — válaszolt. — Csak annyit mondott,  hogy   nagy jából   ennyi   az   ára   a  környéken   mostanában   eladott   ingatlanok  áraihoz   viszo nyítva. Ezért mondta gazdag apám, hogy az átlagos befektető nem sok  pénzt   keres   a   piacon.   „Az   átlagos   befektetőknek   szellemi  értelemben előre kell inniuk a medve bőrére. Minden hónapban  pénzt adnak ki dolgokért, amiket kül­ ső vélemények alapján eszközöknek neveznek. Arra számítanak,  hogy a házuk értéke a jövőben emelkedni fog, vagy úgy tesznek,  mintha azonmód el tudnák adni annyiért, amekkora összeget az  ingatlanbrókerük   megnevezett.   Senkivel   sem   fordult   még   elő,  hogy   olcsóbban   adott   volna   el   egy   házat,   mint   amennyire   a  brókere vagy a bankára tartotta? Velem már előfordult. Annak  eredményeképpen,   hogy   az   ember   ilyen   véleményekre   vagy  várakozásokra alapozza a pénzügyi döntéseit, kiengedi kezéből a  gyeplőt, ami a személyes pénzügyeit illeti. Ez szerintem nagyon  kockázatos. Aki gazdag akar lenni, annak kézben kell tartania az  irányítást mind a képzése, mind a személyes készpénzáramlása  terén.   Nyugodtan   reménykedhetünk   benne,   hogy   valaminek   a  jövőben felmegy az ára, ha ez nem indít arra, hogy a jelenben  kiengedjük a kezünkből pénzügyeink irányítását." Gazdag apám  továbbá   azt   is   mondta:   „Ha   annyira   biztos   vagy   benne,   hogy  felmegy annak az ingatlannak az ára, miért nem mindjárt tízet  veszel belőle?" Ez   a   hozzáállás   jellemzi   azokat   az   embereket   is,   akik   így  vélekednek:  „A nyugdíj  számlám  ma  1  millió  dollárt  ér.  Mire  nyugdíjba   megyek,   3   milliót   fog   érni."   Erre   megint   csak   azt  kérdezem: „Honnan tudja?" Gazdag apámtól megtanultam, hogy  az átlagos befektető gyakran „előre iszik a medve bőrére". Vagy  mindent egy lapra tesz fel, azaz „várja, hogy befusson a hajója"  valamikor, a jövőben. Sokszor azonban elmenekül a medve, és  elúszik a hajó. A hivatásos befektető nem akar ilyen kockázatot  vállalni. A kifinomult befektető tudja, a pénzügyi képzettség már  ma nagyobb tisztánlátást biztosít, és aki folyamatosan tanul, az a  jövőben   is   jobban   kézben   tudja   majd   tartani   a   pénzügyeit.   A  kifinomult befektető tudja, hogy a medve időnként elszalad vagy  más lövi le, a várva várt hajóról pedig könnyen kiderülhet, hogy  a Titanic. Sok kezdő befektetővel találkozom, aki 20 évnél rövidebb idő  óta foglalkozik befektetéssel. A legtöbbjük soha nem élt át piaci  összeomlást,   illetve   nem   volt   olyan   ingatlanja,   amely   sokkal  kevesebbet   ér,   mint   amennyiért   vette,   miközben   továbbra   is  havonta   fizetnie   kell   az   esedékes   költségeket.   Ezek   az   új 

befektetők   ipari   átlagokra   hivatkoznak,   mint   például   „A   piaci  átlag 1974 óta emelkedik" vagy „Az ingatlan ára az utóbbi 20  évben átlagosan évi 4%­ot emelkedett." Gazdag  apám  szerint:  „Az  átlagok  az  átlagos  befektetőknek  valók. A hivatásos befektető kézben akarja tartani az irányítást.  Ez pedig egyaránt vonatkozik önmagára, a pénzügyi képzésére,  az   információforrásaira   és   saját   készpénzáramlására."   Ezért  tanácsolta   gazdag   apám   az   átlagos   befektetőknek,   hogy   „Ne  legyenek   átlagosak!"   Számára   az   átlagos   befektető   kockázatos  befektetőt jelentett.

Miért nem tartják az emberek kezükben az  irányítást saját pénzügyeik felett? Sok ember  úgy áll fel az iskolapadból, hogy azt sem tudja,  hogyan kell vezetni egy csekk­könyvet, a pénzügyi kimutatások  elkészítéséről nem is szólva. Sosem tanulták meg ellenőrzésük  alatt tartani saját pénzügyeiket. Az egyetlen módja annak, hogy  megállapítsuk   valakiről,   ura­e   önmagának,   hogy   megnézzük   a  pénzügyi kimutatásait. Ha valakinek jól fizető állása, nagy háza  és   szép   autója   van,   még   nem   biztos,   hogy   ura   pénzügyi  helyzetének.   Ha   az   emberek   tudnák,   hogyan   működik   egy  pénzügyi   kimutatás,   műveltebbek   lennének   pénzügyileg,   és  jobban   tudnák   irányítani   saját   pénzügyeiket.   A   pénzügyi  kimutatások megértése által az emberek jobban átlátnák, milyen  irányban áramlik a készpénzük. Itt van például egy csekk  megírásának készpénzáramlási  modellje:

Ez pedig  egy  hitelkártya 

használatának  készpénzáramlási modellje.

\r Amikor   csekket  írunk,   egy   eszközt  csapolunk   meg.   Amikor   pedig  hitelkártyánkat   használjuk,   forrásainkat 

növeljük.   Más   szavakkal:   a   hitelkártyákkal   sokkal   könnyebb  egyre mélyebbre merülni az adósságokban. Sokan ezt nem veszik  észre, mert sosem tanulták, hogyan kell kiállítani és elemezni egy  személyes pénzügyi kimutatást.

Manapság sokak pénzügyi kimutatásai így néznek ki: Hacsak valamiképpen nem változik meg az illető, valószínűleg egész  életében   pénzügyi   rabszolgaságra   lesz   kárhoztatva.   Miért   beszélek  pénzügyi   rabszolgaságról?   Mert   mindössze   annyit   tesz,   hogy  gazdagabbá tesz egy amúgy is gazdag embert. A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Sokan megkérdezik tőlem: „Mi az első  lépés az anyagi függetlenség felé? "A válaszom a következő: „Vegye  kézbe   személyes   pénzügyi   kimutatásainak   irányítását.   "   Megkértem  adószakértőmet és könyvelőmet, Diane Kennedyt, hogy állítson össze  oktató hanganyagot és munkafüzetet a következő témakörökhöz: 167.Hogyan működik a személyes pénzügyi kimutatás ? 168.Hogyan vegyük kézbe saját pénzügyi kimutatásunk  irányítását? 169.Hogyan induljunk el az anyagi függetlenség útján? 170.Hogyan tanuljuk meg a gazdagok módjára kezelni a  pénzünket azáltal, hogy kevesebb adót fizetünk? Diane  és én közösen készítettük el ezeket a hangkazettákat, és együtt  kísérjük végig az érdeklődőket az adósságokból való kievickélés útján.  Ami ennél fontosabb, megtanulhatják, hogyan kezeljék a pénzt gazdag  ember módjára. Ez azért lényeges, mert sokan azt hiszik, ha több pénzt  keresnek,

az megoldja anyagi gondjaikat — pedig sok esetben ez nem igaz.  Ha   azonban   megtanuljuk   a   gazdagok   módjára   kezelni   a  pénzünket,   többnyire   megoldhatjuk   rövid   távú   anyagi  nehézségeinket,   továbbá   lehetőségünk   lesz   rá,   hogy   elérjük   az  anyagi   függetlenséget.   A   hangkazettákat   és   a   munkafüzetet   a  „ Your First Step to Financial Freedom " (Első lépés az anyagi  függetlenség   felé)   című   program   tartalmazza.   Ez   az  oktatócsomag   egyszerű,   közérthető,   és   alapvető   információt 

tartalmaz egy szilárd pénzügyi alap megteremtéséhez. E könyv  végén   illetve   a  www.richdad.com  weboldalon   részletes  tájékoztató található a kazettákról.

Kit gazdagítunk? 2.   műveltségi   lecke:  Legalább   két   pénzügyi   kimutatás   kell  ahhoz, hogy teljes képet kapjunk. Gazdag apám szerint „A kifinomult befektetőnek legalább két  pénzügyi kimutatást kell egymás mellett látnia, ha valós képet  akar kapni." Egyik tanóra keretében gazdag apám a következő ábrát rajzolta  fel:

Eszközök

Források

Eszközök

Források

„Soha ne feledd, hogy a kiadásod valaki másnak bevétel!  Azok, akik nem tartják kézben készpénzáramlásuk irányítását,  azokat teszik gazdaggá, akik kézben tartják azt."

Eszközök

Források

Eszközök

Azon

Azon

ielzilog­ tartozása

tartozésa

Források

Mit tesz egy befektető? Ezek után a következő ábrát rajzolta fel (ld. a túloldalon), és így  szólt: — Hadd mutassam meg neked, mit tesz egy befektető. Egy  háztulajdo nost és egy bankárt hozok fel példának. Ránéztem az ábrára, majd azt mondtam: — Az illető jelzálogtartozása két pénzügyi kimutatásban  szerepel. A kü lönbség az, hogy ugyanaz a tartozás két rovatba került: az  eszköz­, illetve a forrásrovatba. — Ez egy valós pénzügyi kimutatás — bólintott gazdag apám. — Ezért mondod, hogy legalább két pénzügyi kimutatás kell a  teljes kép hez? Mert minden egyes kiadásunk valaki másnak bevétel, és  minden egyes forrásunk valaki másnak eszköz — fűztem tovább a gondolatsort. Gazdag apám bólintott, és folytatta: — Ezért válnak a pénzügyi kimutatások terén képzetlen  emberek gyak ran a képzettek prédájává. Ezért van, hogy akárhányszor valaki a  hitelkár­ A bank

tyáját   használja,   gyakorlatilag   a   saját   forrásrovatát   gyarapítja,  ugyanakkor a bank eszközrovatát. — Amikor   pedig   a   bankárunk   azt   mondja:   „Az   ön   háza  eszköz",   nem   ha zudik.   Csak   éppen   azt   hallgatja   el,   kinek   az   eszköze.   A  jelzálogtartozásunk a bank eszköze, és a mi forrásunk — mondtam. Kezdtem jobban megérteni a pénzügyi kimutatások fontosságát  és azt, miért kell kettőnél több kimutatás, hogy pontosabb képet  nyerjünk. Gazdag apám bólintott, és így szólt: — Most tegyük még hozzá a készpénzáramlást, és nézzük meg, 

hogyan jelentkezik a jelzálogtartozás ebben a példában. — Ebben   a   példában   a   jelzálogtartozás   pénzt   vesz   ki   a  zsebünkből, amely a bank zsebébe vándorol. Ezért forrás a jelzálogtartozás a mi szempontunkból, és eszköz  a   bank   szempontjából.   Fontos   látni,   hogy   egyazon   jogi  dokumentumról van szó. — Tehát   a   bank   létrehozott   egy   eszközt,   amely   számomra  forrás   —   tet tem  hozzá.  — A  befektető  dolga,  hogy  eszközre  tegyen  szert,  amelyet   más valaki   fizet   ki.   Ezért   vannak   a   befektetőknek   bérbe   adandó  ingatlanjaik.   A bérleti díjból minden hónapban beáramlik a készpénz a befektető  eredmény kimutatásába,   ahogyan   a   jelzálogtartozás   törlesztései   a   bank  eredményki mutatásába áramlanak be. Gazdag apám bólintott, és mosolygott. — Kezded már érteni. Mindenképpen az egyenlet egyik oldalára  kell ke­ rülnünk, nem a másikra, de az utca kétirányú — mondta, és  felrajzolta a következő ábrát: A bank

Eszközök Az ön   megtakarítása

Források

Eszközök

Források Az ön  megtakarítása

— Hát persze! A bankbetéteim az én eszközeim, és a bank 

forrásai. Megint legalább két pénzügyi kimutatásra van  szükségem, hogy teljes képet kapjak. — Úgy van — mondta gazdag apám. — És mit veszel még  észre ezen a két ábrán? Egy   darabig   nézegettem   mindkettőt,   a   jelzálogtartozásét,  azután a bankbetétekét vizsgálva. — Nem tudom — mondtam lassan. — Csak azt látom, amit  iderajzoltál. Gazdag apám mosolyogva mondta: — Ezért kell gyakorolnod a pénzügyi kimutatások olvasását.  Ahogyan egyre többet tudsz meg valakiről, minél többször beszélsz vele, a  pénzügyi kimutatásokon is egyre jobban eligazodsz, ha gyakorlód az  olvasásukat.

Egyre több dolgot veszel észre, ami fölött eleinte elsiklik a  szemed. — Most mi fölött siklottam el? Mit nem vettem észre? —  kérdeztem. — Ami az ábrákból nem látszik, hogy az állam  adókedvezményt ad, ha forrásokat vásárolsz. Ezért jár adókedvezmény házvásárlásért. — Erről megfeledkeztem — ismertem be. — Továbbá megadóztatja a bankbetéteidet — tette hozzá gazdag  apám. — Az állam adókedvezménnyel jutalmaz, ha forrást tartok,  ellenben megadóztat, ha eszközt? — kérdeztem. Gazdag apám igent intett a fejével, és azt mondta:

— Gondold csak végig, hogyan befolyásolja ez az emberek 

gondolkodását és pénzügyi jövőjét! Az átlagember attól jon  lázba, ha adósságba verheti magát, nem pedig attól, ha  eszközöket vásárolhat. — Az emberek adókedvezményt kapnak, amiért pénzt  veszítenek? — kérdeztem elcsodálkozva. — De miért? Gazdag apám elnevette magát. — Mint mondtam, a hivatásos befektetőnek nem elég arra  gondolnia, hogy egy befektetés ára felmegy­e vagy lemegy. A kifinomult  befektető megvizsgálja a számokat, hogy átlássa a helyzetet, és olyasmikre  jön rá, amiket az átlagos befektető nem vesz észre. A kifinomult  befektetőnek át kell látnia az állami szabályozás, az adótörvények, a társasági jog  valamint a könyvelésre vonatkozó előírások hatásait. Részben éppen azért  nehéz pon tos tájékoztatáshoz jutni a befektetésekkel kapcsolatban, mert a  teljes kép hez pénzügyi műveltségre, könyvelőre és ügyvédre van szükség.  Vagyis két különféle szakember kell a teljes igazság kiderítéséhez.  Szerencsére, ha nem sajnáljuk az időt, és megtanuljuk mindazt, ami a kulisszák  mögött zajlik, megtaláljuk a jó befektetési lehetőségeket, és akkora gazdagságra  tehetünk szert, ami csak kevesek osztályrésze. Megtudhatjuk, mitől egyre  gazdagab bak a gazdagok, illetve miért dolgoznak többet, adóznak többet  és halmoz nak fel több adósságot a középosztálybeliek és a szegények. Ha  tudjuk az igazságot, eldönthetjük, a négyszög melyik térfelén akarunk 

tevékenykedni. Nem nehéz; csak idő kell hozzá . . . idő, amit a csupán aktuális  befektetési tippekre vágyók nem hajlandók rááldozni. Nekem nem kellett  gondolkodnom  rajta, a négyszög melyik  térfelén   akarok   tevékenykedni.   Tudtam,   hogy   törvényes  befektetésekkel   akarok   foglalkozni   bennfentesként,   és   nem  kívülállóként.   Ismerni   akartam   az   igazságot,   akár  meggazdagszom, akár nem. Meg akartam tudni, hogyan és mitől  lesznek egyre gazdagabbak a gazdagok.

Miért kell a pénzügyi képzés? Az 1980­as  évek elején elkezdtem vállalkozási és befektetési  tanfolyamokat tartani felnőtteknek. Ez lett a hobbim. Az egyik  probléma, amellyel mindjárt az elején szembe találtam magam,  az volt, hogy a legtöbb embernek, akik céget akartak alapítani  vagy magabiztosabban akartak befektetni, hiányzott a pénzügyi  alapműveltsége.   Azt   hiszem,   a   pénzügyi   képzettségnek   ez   a  hiánya   okozza,   hogy   tíz   cégből   kilenc   tönkremegy   az   első   öt  évben, és hogy a legtöbb befektető kockázatos dolognak tartja a  befektetést,   továbbá   nem  keres  vele,  vagy   nem   tud   megtartani  vele sok pénzt. Amikor   azt   ajánlom   a   hallgatóknak,   tanuljanak   könyvelést,  pénzügyi és befektetési ismereteket, mielőtt céget alapítanának  vagy   befektetéssel   kezdenének   foglalkozni,   többnyire  méltatlankodnak,   és   nem   akarnak   visszaülni   az   iskolapadba.  Ezért   kezdtem   olyan   módszer   után   kutatni,   amelynek  segítségével könnyen és szórakoztató formában sajátíthatók el a  pénzügyi alapismeretek. 1996­ban megalkottam a  CASHFLOW —  befektetés   101  társasjátékot,   amely   megtanítja   a   pénzügyi  ismeretek, a könyvelés és a befektetés alapjait.

Tanítás kontra tanulás A CASHFLOW— társasjáték, mert a befektetést és a pénzügyi  elemzést nem lehet könyvből elsajátítani. Szegény apám, a tanár,  gyakran mondogatta: „Egy tanárnak tudnia kell, mi az, amit meg  lehet  tanítani,  és  mi az, amit meg kell  tanulni. Megtaníthatjuk  például egy gyereknek a »bicikli« szót, de nem taníthatjuk meg  biciklizni. Azt csak ő maga tanulhatja meg a gyakorlatban." Az   utóbbi   három   évben   többezer   embert   figyeltem   meg,  miként tanulnak meg befektetőkké válni azáltal, hogy játsszák a  CASHFLOW,   befektetés   101  ­et   és  202­t   A  gyakorlatban  sajátítják   el   az   ismereteket,   amelyeket   sosem   taníthatnék   meg  írásban   vagy   elméleti   előadások   formájában,   ugyanúgy,   ahogy  nem taníthatnék meg senkit biciklizni sem. A játékok néhány óra  leforgása alatt megtanítják mindazt, amit gazdag apám 30 éven át  sulykolt belém úgy, hogy irányított, kalauzolt. Ezért lett e könyv 

címe  Gazdag papa befektetési tanácsai,  mert ő így, kalauzolva  tanított engem. Ez volt a legjobb, amit tehetett. A befektetés és a  könyvelés   nem   olyasmi,   amit   elméletben   meg   lehet   tanítani.  Kellett   hozzá,   hogy   meg   akarjam   tanulni.   Ez   mindenkire  érvényes.

Hogyan javíthatunk az eredményeinken? Minél   többet   olvasunk   pénzügyi   kimutatásokat,   éves  jelentéseket és kibocsátási tájékoztatókat, annál jobban fejlődik a  pénzügyi   intelligenciánk,   annál   jobban   tágul   a   pénzügyi  látókörünk. Idővel fel fognak tűnni olyan dolgok, amelyeket az  átlagos befektető sohasem vesz észre. Mindnyájan   tudjuk,   hogy   az   ismétlés   a   tudás   anyja.  Nemrégiben   egy   Peter   Lynch­csel   készített   interjút   hallgattam  kazettáról. Előzőleg már vagy egy   tucatszor   hallottam   ugyanezt   a   kazettát.   Mégis   minden  alkalommal   felfedezek   benne   valami   újat.   Gazdag   apám   több  mint 30 éven át olvastatott velem pénzügyi kimutatásokat. Ma  már automatikusan pénzügyi kimutatásokban gondolkodom. Amikor   biciklizni   tanulunk,   a   tudatalattinkat   tanítjuk   meg  biciklizni.   Ezek   után   nem   kell   többé   gondolkodnunk   rajta   —  vagy   felidéznünk   magunkban   —,   miként   kell   biciklizni,  miközben   csináljuk.   Amikor   autót   vezetni   tanulunk,   szintén   a  tudatalattinkat   képezzük.   Ezért   van,   hogy   ha   egyszer  megtanítottuk   tudatalattinknak   a   vezetés   technikáját,   akár  beszélgethetünk   vezetés   közben,   hamburgert   ehetünk,  eltöprenghetünk   munkahelyi   problémákon   vagy   rádiót  hallgathatunk, és dúdolhatunk is mellé. A vezetés (remélhetőleg)  automatizmussá   vált.   Ugyanezt   érhetjük   el   a   pénzügyi  kimutatások olvasásával is. Egy   jó   befektetés   megtalálásánál   a   legtöbb   időt   a   számok  kiértékelése veszi igénybe. A pénzügyi kimutatások olvasásának  elsajátítása   unalmas   folyamat,   különösen   eleinte.   Szerencsére  egyre könnyebbé és gyorsabbá válik, ahogy gyakorlatra teszünk  szert.   Nemcsak   könnyebben   megy,   de   sokkal   több   befektetési  lehetőséget   látunk   át   szinte   automatikusan,   gondolkodás  nélkül. . . mint a biciklizésnél vagy az autóvezetésnél.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Mi, emberek, sok mindent tudat alatt tanulunk meg. Ha az olvasó  úgy   gondolja,   hogy   sikeresebb   befektetővé   akar   válni,   olyan  befektetővé,   aki   egyre   kevesebb   kockázattal   keres   egyre   több  pénzt,   azt   ajánlom,   képezze   az   agyát,   hogy   pénzügyi  kimutatásokat   tudjon   elemezni.   A   pénzügyi   kimutatások  elemzése az alap, amellyel a világ legjobb befektetői dolgoznak,  mint pl. Warren Buffet.

Ez   az  úgynevezett   „üzletáramlás"   módszerével   történik.  Minden   hivatásos   befektető   rendszeresen   bizonyos   számú  vállalkozással   vagy   ingatlanbefektetéssel   rendelkezik,  amelyekhez   befektetési   tőkére   van   szüksége.   Gazdag   apám  ezekről   a   befektetésekről   olvastatott,   ezeket   tanultatta,  elemeztette   velünk,   akár   érdekeltek   minket,   akár   nem.   Eleinte  lassan ment, és szenvedtünk tőle, de az évek során a folyamat  felgyorsult, köny­nyebbé, szórakoztatóbbá és izgalmasabbá vált.  így   az   ismétlések   által   tanultunk,   és   megérte   ismételni,   mert  nekik   köszönhettem,   hogy   korán   nyugdíjba   vonulhattam,  pénzügyileg nagyobb biztonságban érezhettem magam, és még  több pénzt szerezhettem. A szellemi alapállásról szóló kérdés tehát a következő: Hajlandó   ön   gyakorolni   saját   pénzügyi   kimutatásainak  elkészítését és rendszeresen vezetni azokat, továbbá hajlandó­e  mások cégeinek és ingatlanbefektetéseinek pénzügyi kimutatásait  is tanulmányozni? Igen

Nem

Feltűnhet,   hogy   a   kérdés   nagyon   hasonlít   a   15.   fejezet   végi  kérdéshez.   Azért   ismételtem   meg,   hogy   hangsúlyozzam   a  pénzügyi műveltség fontosságát. Ez a kérdés rendkívül lényeges,  mert gazdag befektetővé válni, a gazdagok befektetéseivel élni  csak  olyan áron  lehet,  ha  időt  áldozunk  rá,  hogy  rendszeresen  fejlesszük   saját   pénzügyi   műveltségünket.   Ha   erre   a   kérdésre  nemmel válaszolt, akkor az ön számára túlságosan kockázatos a  legtöbb   gazdagoknak   szóló   befektetés.   Ha   ön   pénzügyileg  művelt, akkor jobban felkészül rá, hogy meglelje a világ legjobb  befektetését.

17. fejezet 15. 

befektetői  lecke

A tévedések csodája

Vér   szerinti   apám   az   értelmiség   világába   tartozott,   egy   olyan  világba, ahol a tévedést rossznak és kerülendőnek értékelik. A  tanultak   világában   minél   többet   téved   valaki,   annál   kevésbé  tartják intelligensnek. Gazdag apám az utca gyermeke volt. Ő más szemmel nézett a  tévedésekre. Számára a tévedések lehetőséget jelentettek valami  újnak a megtanulására, amit korábban nem tudott. Ő úgy látta,  minél   többször   téved   valaki,   annál   többet   tanul.   Gyakran  mondogatta:   „Minden   tévedésben   egy   csoda   rejlik.   Minél  többször   tévedek,   és   minél   többször   áldozok   időt   rá,   hogy  tanuljak belőle, annál több a csoda az életemben." Gazdag   apám   rendszeresen   a   biciklizni   tanulás   példáját  használta a hibákban rejlő csoda gondolatának igazolására. Azt  mondta: „Emlékezz csak vissza, mennyi kudarcot éltél át, amikor  kínlódva igyekeztél megtanulni biciklizni. A barátaid már mind  tudtak,  de  te  épphogy  felültél  a nyeregbe,  máris  elestél.  Hibát  hibára   halmoztál.   Azután   egyszer   csak   nem   estél   el   többé,  elkezdtél   pedálozni,   a   bicikli   mozgásba   lendült,   és   mintegy  varázsütésre egy egészen új világ tárult fel előtted. Ez a hibákban  rejlő csoda."

Warren Buffet tévedése Warren   Buffetet,   az   Egyesül   Államok   leggazdagabb  befektetőjét   a   Berkshire­i   Hathaway   cégéről   ismerik,   és   érte  tisztelik.   Ma   a   Berkshire­i   Hathaway   részvényei   ára   a  legmagasabb   a   világpiacon.   Sok   befektető   nagyra   értékeli   a  Berkshire­i   Hathaway   részvényeit,   ám   keveseknek   jut   eszébe,  hogy   a   Berkshire­i   Hathaway   volt   Warren   Buffet   legnagyobb  befektetési tévedése. Amikor megvette, a cég inggyártással foglalkozott, és  fokozatosan kiszo­ rult   a   piacról.   Warren   Buffet   úgy   vélte,   az   ő   csapata  megmentheti.   Mindnyájan   tudjuk,   hogy   a   textilgyártás  Amerikában nagyrészt megszűnt, és más országokba költözött át.  Ez ellen Warren Buffet sem tudott mit tenni, így a vállalat mint  gyártó cég végül tönkrement még úgy is, hogy Warren Buffet állt  a háta mögött. Ő azonban a cég kudarcában találta meg azt az  igazgyöngyöt,   amely   végül   különleges   gazdagsághoz   juttatta. 

Akiket   érdekel   a   története,   azoknak   Robert   Hagstrom  The  Warren Buffet Way  (A Warren Buffet  módszer)  című könyvét  ajánlom,   amely   rendkívül   szórakoztatóan   nyújt   bepillantást   a  világ legnagyobb befektetőjének a gondolatvilágába.

Egyéb tévedések Egy másik vállalat, a Diamond Fields azért alakult meg, hogy  gyémántot   keressen,   amelyet   sosem   lelt   meg.   A   cég   vezető  geológusa   tévedett.   A   gyémánt   helyett   azonban   felfedezték   a  világ   legnagyobb   nikkellelőhelyét.   A   cég   részvényeinek   ára   a  felfedezés hatására egyszeriben az egekbe szökött. Ma a vállalat  nikkelből él, bár megtartotta a Diamond Fields nevet. Levi   Strauss   a   kaliforniai   aranylelőhelyekre   indult   el,   hogy  bányászatból   gazdagodjék   meg.   Rossz   aranyásó   volt,   ezért  elkezdett   vászonból  nadrágokat   varrni   a  sikeres  bányászoknak.  Azt   hiszem,   ma   a   világ   legnagyobb   részén   ismerik   a   Levi's  farmert. Azt   mondják,   Thomas   Edison   sosem   találta   volna   fel   a  villanykörtét,   ha   annak   a   cégnek   az   alkalmazottja   lett   volna,  amelyet végül megalapított — a General Electricé. Állítólag több  mint   10   000­szer   vallott   kudarcot,   mire   végre   feltalálta   a  villanykörtét. Ha egy vezető cég alkalmazásában állt volna, ennyi  tévedésért minden bizonnyal elbocsátottak volna. Kolumbusz   Kristóf   legnagyobb   tévedése   az   volt,   hogy  kereskedelmi útvonalat keresett Kínába, és véletlenül rábukkant  Amerikára, a világ leggazdagabb és legerősebb országára.

Az utca emberének fürge észjárása és  az iskolai tudás Gazdag   apám   sok   mindennek   köszönheti   rendkívüli  sikerességét,   de   leginkább   mégis   a   tévedésekhez   való  hozzáállásának. Ő is gyűlölt tévedni, mint a legtöbben, de nem  félt a tévedésektől. Kockázatot vállalt csak azért, hogy tévedjen.   Azt   mondta:   „Ha   elérkeztél   a   tudásod   határaihoz,   ideje  elkövetned néhány hibát." Sokszor   előfordult,   hogy   valamelyik   cége   nem   tudott   zöldágra  vergődni, és ő elveszítette a beleölt pénzét. Olyan is előfordult, hogy  egy új termékét elutasította a piac. Mégsem esett kétségbe, sőt, inkább  boldogabb, bölcsebb, elszántabb lett, akár gazdagabb is a tapasztalatnak  köszönhetően.   Arra   tanította   fiát   és   engem,   hogy   „A   tévedésekből  tanulunk. Ahányszor tévedek, mindig megtudok magamról valami újat,  tanulok valamit, és gyakran új emberekkel  ismerkedem  meg, akikkel  egyébként sosem találkoztam volna." Egyik   kudarcot   vallott   vállalkozásának,   egy   szerelvényforgalmazó  cégnek köszönheti, hogy egyik későbbi üzlettársát megismerte. Ennek a  sikertelen   vállalkozásnak   a   kapcsán   kötöttek   barátságot   és   lettek  üzlettársak,   ami   aztán   több   tízmillió   dollárt   hozott   a   konyhára.   Azt 

mondta: „Ha nem vállaltam volna a kockázatot, hogy megalapítsam azt  a   céget,   sosem   ismertem   volna   meg   Jerryt.   A   vele   való  megismerkedésemet  pedig  életem  egyik legjelentősebb  eseményeként  tartom számon." Szegény apám kitűnő tanuló volt az iskolában. Ritkán tévedett, ezért  is végezhetett olyan magas szintű iskolákat. A baj csupán az volt, hogy  50   évesen   feltehetően   élete   egyik   legnagyobb   hibáját   követte   el,  amelyet sosem tudott többé jóvátenni. Miközben   láttam,   miként   küszködik   szegény   apám   mind  pénzügyileg, mind szakmailag, gazdag apám azt tanította: „Ha sikeres  akarsz lenni az igazi üzleti világban, iskolai ésszel és az utca emberének  eszével egyaránt kell tudnod gondolkodni. Apád ötéves korában kezdte  az iskolát. Jó jegyeinek köszönhetően továbbtanult, míg végül eljutott  az iskolai képzés csúcsára. Most, 50 évesen, az utcán találta magát... az  utca   pedig   igencsak   durva   tanár.   Az   iskolában   először   leadják   a  tananyagot. Az utcán ezzel szemben először hagyják, hogy az ember  tévedjen,   aztán   rajta   múlik,   hogy   tanul­e   belőle   egyáltalán.   Mivel   a  legtöbb   ember   nem   tanulta   meg,   hogyan   kell   tévedni,   és   hogyan  tanuljon a tévedéseiből, kerüli  a hibákat  — ami a nagyobb hiba —,  vagy elköveti őket, de nem tanul belőlük. Ezért látjuk, hogy annyian  ugyanazokat   a   hibákat   vétik   újra   meg   újra.   Azért   esnek   többször  ugyanabba  a tévedésbe, mert  senki nem tanította meg nekik, hogyan  tanuljanak a hibáikból. Az iskolában az számít okos gyereknek, aki nem  téved. Az utcán viszont csak akkor lehetünk okosak, ha tévedünk, és  tanulunk belőle.

A legnagyobb kudarc Gazdag apám azt mondta Mike­nak és nekem: „Azért vagyok  ilyen gazdag, mert több pénzügyi hibát vétettem, mint a legtöbb  ember.   Minden   hibámból   megtanultam   valami   újat.   Az   üzleti  világban ezt az újdonságot általában »tapasztalatnak« nevezik. A  tapasztalat   azonban   kevés.   Sokan   állítják,   hogy   rengeteg  tapasztalatuk   van,   mégis   újból   és   újból   elkövetik   ugyanazt   a  hibát.   Ha   valaki   igazán   tanul   a   hibájából,   akkor   mindörökre  megváltozik   az   élete,   az   ilyen   ember   pedig   nem   tapasztalatot  szerez, hanem »bölcsességet«. Az emberek gyakran igyekeznek  elkerülni   a   pénzügyi   hibákat,   és   ez   hiba.   Azt   mondogatják  maguknak:   »Biztonságra   törekedj!   Ne   vállalj   kockázatot!«  Egyesek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert elkövették a  hibákat,   de   nem   tanultak   belőlük.   Ezért   aztán   minden   reggel  felkelnek,   elmennek   a   munkahelyükre,   megismétlik   a   hibát,  elkerülik az újabbakat, de sosem találnak rá a tanulságra. Ezek az  emberek azzal áltatják magukat, hogy mindent jól csinálnak, de  valahogyan   mégsem   jutnak   egyről   a   kettőre—mondta   gazdag  apám. — Lehet, hogy tényleg mindent jól csinálnak, de éppen az  a baj, hogy elkerülik a rosszat, például a kockázatvállalást. Hátat  fordítanak   a   gyengeségeiknek,   ahelyett   hogy   szembenéznének  velük. Nem tesznek meg valamit, amitől félnek, és tudatosan arra 

törekszenek, hogy ne hibázzanak. A legnagyobb kudarcot azok  az emberek könyvelhetik el, akik sosem hibáztak" — fejezte be  gondolatmenetét.

A tévedés művészete Gazdag apám ahelyett, hogy a tévedések elkerülésére oktatott  volna bennünket Mike­kal, inkább a tévedés mikéntjére tanított  és arra, hogyan okuljunk a tévedéseinkből. Az egyik tanóra keretében azt mondta: — Amikor   tévedünk,   legelőször   is   idegesek   leszünk   tőle.  Ilyenkor   min den ismerősöm ideges lesz. Ez az első jele, hogy hibát követtünk  el.   Ezen   a ponton jövünk rá, kik is vagyunk valójában. — Ezt meg hogy érted? Mi az, hogy „kik vagyunk?" — kérdezte  Miké. — Amikor   idegesek   leszünk,   a   következő   szerepek   egyikét  vesszük   ma gunkra  —  mondta  gazdag  apám,   majd  felsorolta  a  szerepeket,  amelyeket   az idegesség erőltet rá az emberekre: 1.   A   hazug.  A   hazug   olyasmiket   mond,   mint  „Ezt   nem   én  tettem.";   vagy: „Nem,   nem,   nem.   Ez   nem   én   voltam.";   vagy:   „Fogalmam  sincs,   hogy történhetett."; vagy: „Bizonyítsd be!" 171.A hibáztató. A hibáztató ilyeneket mond: „Te tehetsz róla,  nem én."; vagy: „Ha a feleségem nem költekezne ennyit,  jobban állnék anyagilag."; vagy: „Ha ti nem lennétek,  gyerkőcök, gazdag lennék."; vagy: „A vevők nem érdeklődnek  a termékeim iránt."; vagy: „A mostani alkalmazottak már nem  hűségesek."; vagy: „Nem adott világos utasításokat!"; vagy:  „A főnököm a hibás." 172.Az önigazoló. Az önigazoló ilyesmiket mond: „Nincsenek jó  iskoláim, ezért nem jutok előbbre."; vagy: „Megcsináltam  volna, ha több időm lett volna."; vagy: „Ó, én tulajdonképpen  nem is akartam gazdag lenni."; vagy: „Mindenki ugyanezt  tette." 173.A lemondó. A lemondó ilyesmiket mond: „Mondtam, hogy  sosem fog sikerülni."; vagy „Túl nehéz, és nem éri meg.  Inkább valami könnyebbel próbálkozom."; vagy: „Minek  csinálom ezt? Nincs szükségem erre a zűrzavarra." 174.A tagadó. Gazdag apám az ilyen emberre általában azt  mondta, ő „a lapító", vagyis az az ember, aki szereti elleplezni  a hibáit. Aki letagadja, hogy hibázott, ilyesmiket mond: „Nem,  nincs semmi baj. Minden nagyszerű."; vagy: „Hiba? Miféle  hiba?"; vagy: „Nem kell aggódni. Minden rendben lesz."

Gazdag apám azt mondta: — Amikor az emberek felidegesítik magukat egy tévedés vagy  véletlen baleset miatt, e szerepek valamelyike uralja testüket és  szellemüket. Ha tanulni akarunk, és bölcsességhez akarunk jutni  rendkívül értékes tévedéseinkből, Felelős Énünknek kell átvennie  az   irányítást   gondolkodásunk   felett.   Felelős   Énünk   végül  megkérdi: „Milyen megfizethetetlen tanulságot vonhatok le ebből  a tévedésből?" Ha valaki azt mondja: „Megtanultam, hogy soha  többé ne tegyek ilyet", valószínűleg nem túl sokat tanult. Sokan  egyre szűkülő világban élnek, mert mindig azt mondják: „Soha  többé nem teszek ilyet", ahelyett, hogy azt mondanák: „Örülök,  hogy így történt, mert ezt és ezt megtanultam a tapasztalatból."  Mellesleg, akik elkerülik a tévedéseket vagy elfecsérlik azokat,  soha nem látják az érem másik oldalát.

Úgy aludtam, mint egy csecsemő Amikor   például  tönkrement   a  műanyag   pénztárcákat  készítő  cégem,   körülbelül   egy   évig   idegeskedtem.   Úgy   aludtam,   mint  egy csecsemő,  vagyis  kétóránként  felsírtam.  Hallottam  a  belső  hangot, amely azt mondta: „Soha nem kellett volna belevágni ebbe a vállalkozásba! Tudtam, hogy  csődbe megy! Soha többé nem alapítok másik céget!" Sokakat  hibáztattam,   és   önigazolással   is   próbálkoztam,   hogy  megindokoljam tetteimet. Ilyeneket mondtam: „Dan tehet róla"  és „Nem is szerettem igazán azt a terméket". Mindezek ellenére  tévedésem  elől  nem  menekültem  állásba,  mert gazdag apám szembesített a tévedésemmel, és rávett, hogy  egykori   cégem   romhalmaza   alól   kiássam   magam.   Ma   már   azt  mondom   az   embereknek:   „Többet   tanultam   a   kudarcból,   mint  akármelyik sikeremből. Annak köszönhetően, hogy kimásztam a  romok alól, és újjáépítettem a céget, ma sokkal jobb üzletember  vagyok." Ma már nem mondom, hogy „Soha többé nem teszek  ilyet". Merem állítani: „Örülök, hogy nem sikerült, és tanultam  belőle, mert hálás vagyok a bölcsességért, amelyre szert tettem."  A félelem és a megbánás helyét az izgatottság és az öröm vette  át.   Ahelyett,   hogy   félnék   a   kudarctól,   ma   már   tudom,  mindannyian   úgy   vagyunk   megalkotva,   hogy   a   hibáinkból  tanulunk. Ha nem követünk el hibát, vagy elkövetünk, de nem  tanulunk belőle, kimarad az életünkből a csoda. Az élet egyre  sekélyesebbé,   kisszerűbbé   silányul,   ahelyett   hogy   sokszínűbbé  válna, és csodákkal telne meg. Az   iskolában   kétszer   buktam   meg,   mert   nem   tudtam   írni.  Csodás   dolog   tehát,   hogy   a   könyveim   a  New   York   Times,  a  Sydney Morning Herald és a The Wall Street Journal sikerkönyv­ listáján  szerepelnek.   Mulatságos,   hogy  olyasmik  tettek  híressé,  amikben korábban kudarcot vallottam: az írás, a cégalapítás, az  eladás,   a   szónoki   készség,   a   könyvelés   és   a   befektetés.   Nem  hozott hírnevet mindaz, ami könnyen ment, és amit élveztem: a  szörfözés, a közgazdaságtan, a rögbi és a festészet.

Mi a tanulság? Amikor azt hallom az emberek szájából, hogy „A befektetés  kockázatos"; „Nem szeretek kockázatot vállalni a pénzemmel";  „Mi   lesz,   ha   nem   sikerül?"   vagy   „Mi   lesz,   ha   elveszítem   a  pénzemet?", gyakran eszembe jut, amit szegény apám mondott:  „Nem akarok hibázni." Mint már említettem, az ő világában, az  értelmiségi világban butának tekintették azokat, akik hibáztak. Gazdag   apám   világában   más   volt   a   helyzet;   ő   az   emberi  fejlődés   természetes   velejárójának   tekintette   a   kockázatot,   a  tévedéseket   és   a   kudarcot.   Ahelyett,   hogy   kerülte   volna   a  kockázatot   és   a   tévedéseket,   megtanulta,   miként   kezelje.   Ő  érzelmekkel társult, levonható tanulságot látott a tévedésekben.  Azt   mondta:   „Amikor   tévedünk,   mindig   idegesek   leszünk.   Az  ideges­ séggel   teremtőnk   azt   jelzi   számunkra,   hogy   valamit   meg   kell  tanulnunk,   Mintha   valaki   megkopogtatná   a   vállunkat,   és   azt  mondaná: »Figyelj oda! Valami fontosat kell megtanulnod.« Ha  hazudsz,   másokat   hibáztatsz,   önigazolásokat   keresel   vagy  letagadod az idegességedet, elfecsérled ezt az érzést, és kicsúszik  a kezedből a bölcsesség egy értékes drágaköve." Gazdag apám  arra  tanított,  hogy  számoljak  tízig,  ha  mérges  vagyok,   és   százig,   ha   nagyon   mérges   vagyok.   Miután  lecsillapodtam, mondják egyszerűen annyit: „Sajnálom." Soha ne  hibáztassam   a   másik   embert,   akármilyen   dühösnek   érzem  magam!   Ha   mást   okolok,   azzal   ráruházom   a   hatalmat.   Ha  vállalom   a   felelősséget   a   történtekért,   értékes   tanulságot  vonhatok le, amelyre nyilvánvalóan szükségem van. Ha hazudok,  mást hibáztatok, önigazolást keresek vagy tagadok, nem tanulok  semmit. Gazdag apám azt is mondta: „A sikertelen emberek másokat  hibáztatnak.   Gyakran   meg   akarják   változtatni   a   másik   embert,  ezért idegeskednek olyan sokáig. Idegesek, mert nem vonják le  maguknak a személyes tanulságot. Ahelyett, hogy idegeskednek,  inkább   hálásaknak   kellene   lenniük,   amiért   a   másik   ember  megtanítja őket valamire, amit meg kell tanulniuk." „Az   emberek   azért   találkoznak,   hogy   megtanítsák   egymást  valamire. Csak az a baj, hogy gyakran nem tudjuk, mi a tanulság.  Amikor   bosszankodunk   vagy   neheztelünk   valakire,   az   sokszor  olyan, mintha a biciklinkre haragudnánk, amiért egyszer­kétszer  leesünk róla, amikor megpróbáltunk megtanulni valami újat" —  mondta gazdag apám.

Időszerű tévedések Miközben   írom   ezt   a   könyvet,   a   tőzsde   és   az   ingatlanpiac  emelkedik. Olyanok is bemerészkednek a piacra, akik korábban  soha   nem   fektettek   be,   és   szinte   mind   ugyanazt   mondják;  olyasmiket,   hogy   „Rengeteg   pénzt   nyertem   a   piacon"   vagy: 

„Korán kezdtem,  és  az  ár  20%­ot  ment  fel."  Ezek  gyakran  az  újdonsült befektetők lelkes kijelentései, olyanoktól származnak,  akik még sosem veszítettek a visszaeső piacon. Attól tartok, a  mostani   nyertesek   közül   hamarosan   sokan   megtudják   majd,  milyen érzés hibázni a piacon. Akkor majd kiderül, kik az igazi  befektetők.   Ahogy   gazdag   apám   mondta:   „Nem   az   számít,  mennyit emelkedett a befektetésünk értéke, az számít, mennyit  csökkent. Az igazi befektetőknek fel kell készülniük a nyereségre  is, de arra is, hogy tanuljanak, amikor a piacon a dolgok nem az  elképzeléseik   szerint   alakulnak.   A   piac   nagyszerű   tanulsággal  szolgálhat arról, hogy miként tanuljunk a tévedéseinkből." Ami engem illet, egy  életen át igyekeztem megtanulni, hogy  féken tartsam az indulataimat. Életre szóló feladatnak tekintem  továbbá,   hogy   legyen   bennem   kockázatvállalási   készség,  tévedésre való hajlandóság, és hála még az olyan emberek iránt  is, akikkel esetleg többé nem beszélek vagy nem üzletelek. Ha  visszagondolok   eddigi   életemre,   azt   mondhatom,   ennek   a  szellemi alapállásnak köszönhetem a legtöbb pénzt, a legnagyobb  sikereket és a legtöbb csodát, amiben mindeddig részem volt.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Két   apámtól   megtanultam,   hogy   az   iskolai   tudás   és   az   utca  emberének eszessége egyaránt fontos. Intelligensnek lenni annyit  tesz, mint felismerni a különbséget a kettő között, vagy, ahogyan  gazdag apám fogalmazott: „Az iskolai tudás fontos, de az utca  emberének eszessége tesz gazdaggá." A szellemi alapállásról szóló kérdések tehát a  következők: 175.Miként áll ön hozzá a kockázatvállaláshoz, a tévedéshez és a  tanuláshoz? 176.Miként   állnak   hozzá   a   környezetében   lévő   emberek   a  kockázatvállaláshoz, a tévedéshez és a tanuláshoz? 177.Van­e megoldatlan pénzügyi, szakmai vagy üzleti  bosszúsága? 178.Haragszik­e valakire pénz miatt? 179.Ha  másra vagy önmagára mérges, mi a tanulság, és miért  lehet hálás, miért érte meg bátornak lenni, kockázatot vállalni,  és esetleg tanulni valamit? Mindig eszembe  jutnak  gazdag  apám  szavai:  „Azért  van  ilyen  sok pénzem, mert kész voltam többször tévedni, mint a legtöbb  ember,   és   tanultam   belőlük.   A   legtöbben   nem   tévedtek   eleget  vagy ugyanúgy tévednek újra meg újra. Tévedés és a tanulságok  levonása nélkül kimaradnak a csodák az életünkből." KIEGÉSZÍTŐ MEGJEGYZÉS: A tévedésekben rejlő csodákról szóló tanítás gazdag apám egyik 

legfontosabb  tanítása,   különösen   korunk   szép,   új   világában.   A  tévedéstől   félő   emberek   anyagilag   és   szakmailag   egyaránt  lemaradnak, ahogy az információ kora egyre jobban felgyorsul. —  Nemrégiben készítettem el a Nightingale Conanttel közösen  egy hangkazettát„ Gazag apám titkai a pénzről, a vállalkozásról  és a befektetésről " címmel, amely tartalmazza gazdag apámnak  ezt   a   rendkívül   fontos   tanítását.   Úgy   gondolom,   ez   az  oktatóanyag mindenkiknek szól, aki le akarja küzdeni félelmét a  kudarctól, a tévedéstől vagy a kockázatvállalástól. Ha  ön érdeklődik a kazetta iránt, megrendelheti tőlünk vagy  közvetlenül a Nightingale Conanttől Ahogyan Winston Chruchill  mondta: „A siker annyi, mint eljutni egyik kudarctól a másikig  anélkül, hogy közben veszítenénk a lelkesedésünkből."

18. fejezet 16.  befektetői lecke

Milyen áron  lehetünk  gazdagok?

Gazdag apám azt mondta, sokféleképpen lehet meggazdagodni,  és mindegyiknek ára van. 180.Meggazdagodhatunk úgy, hogy feleségül veszünk valakit  vagy   férjhez   megyünk   valakihez   a   pénzéért.  Mindnyájan  tudjuk,   milyen   árat   kell   fizetnünk   ezért.   Gazdag   apám  elfmtorodott,   és   azt   mondta:   „Férfiak   és   nők   egyaránt  házasodnak   pénzért,   de   el   lehet   képzelni,   milyen   leélni   az  életet valaki mellett, akit nem szeretünk. Ez nagyon magas ár." 181.Meggazdagodhatunk  úgy,   hogy   csalunk,   vagy  törvénytelenséget   követünk   el.  Azt   mondta:   „Könnyű  törvényes   úton   meggazdagodni.   Miért   szegnénk   meg   a  törvényt  és  kockáztatnánk,  hogy  börtönbe  kerüljünk,  hacsak  nem élvezzük az ezzel járó izgalmakat? Nekem túl nagy ár,  hogy   börtönbe   zárjanak.   Én   a   szabadságért   akarok   gazdag  lenni,   ugyan   miért   kockáztatnám,   hogy   lecsukjanak?  Elveszíteném   az   önbecsülésemet.   Nem   tudnék   többé   a  családom és a barátaim szemébe nézni, ha törvénytelen dolgot  művelnék.   Azonkívül   meg   rosszul   is   hazudok.   Rossz   a  memóriám,   és   képtelen   lennék   észben   tartani   az   összes  hazugságomat, ezért a legjobb, ha egyszerűen igazat mondok.  Szerintem az igazmondás a legjobb politika. 182.Meggazdagodhatunk  örökség   útján.  Gazdag   apám   erről  azt   mondta:   „Miké   sokszor   úgy   érzi,   nem   érdemelte   ki   a  jólétét.   Nem   biztos   benne,   vajon   meg   tudott   volna­e  gazdagodni a maga erejéből. Ezért nagyon keveset adtam neki.  Őt   is   ugyanúgy   kalauzoltam,   mint   téged,   de   rajta   áll,   hogy  megteremtse a saját vagyonát. Fontos neki, hogy érezze, ő maga szerezte meg. Nem mindenki  érzi ezt, aki olyan szerencsés volt,  hogy pénzt örökölt." Amikor   Miké   és   én   együtt   nevelkedtünk,   mindkettőnk   családja  viszonylag   szegény   volt.  Mire   felnőttünk,   Miké  apja   nagyon   gazdag  lett,   míg   az   én   apám   továbbra   is   szegény   maradt.   Miké   hatalmas  örökségre számíthatott az apjától, akit én gazdag apámnak hívok. Én a  nulláról indultam. 4. Meggazdagodhatunk úgy, hogy nyerünk a lottón. Gazdag apám er re csak annyit mondott: „Jó, jó, vesz az ember időnként egy­egy szel vényt,   de   lottónyereményre   alapozni   a   pénzügyi   tervünket   nem  valami okos elképzelés." Sajnos   sok   amerikai   azt  állítja,   hogy   lottóiiyeremény   útján   akar  meggazdagodni.  Ha egy a százmillióhoz esélyre  játszunk, az nagyon  magas ár a gazdagságért. Ha pedig nincs tervünk arra, hogy mit kezdünk a túl sok pénzzel,  úgyis   újból   szegények   leszünk.   Nemrég   az   újságban   olvastam   egy  emberről, aki nyert a lottón. Remekül érezte magát, de csakhamar olyan  súlyos   adósságokba   verte   magát,   hogy   már­már   azt   fontolgatta,  bejelenti a teljes csődöt. Mielőtt nyert jói állt anyagilag. Ezért, hogy  megoldja a problémát, újra lottózni kezdett — és megint nyert. Ezúttal  már pénzügyi tanácsadók segítségét veszi igénybe. A történet tanulsága  a következő: Ha egyszer nyerünk a lottón, legyen kész tervünk, hogy  mit kezdünk a pénzzel. Kevesen nyernek kétszer.

5. Meggazdagodhatunk úgy, hogy filmsztár, rocksztár, híres sporto ló   vagy   más   kiválóság   válik   belőlünk.  Gazdag   apám   erre   azt  mondta: „Nem vagyok sem okos, sem tehetséges, sem jóképű, sem szórakoz tató.   Így   számomra   nincs   reális   esélye   annak,   hogy   a  kiválóságomnak köszönhetően gazdagodjak meg." Hollywoodban se szeri, se száma az ágról szakadt színészeknek. A  klubok   tele   vannak   aranylemezről   ábrándozó   rockegyüttesekkel.   A  golfpályákon   csak   úgy   hemzsegnek   a   játékosok,   akik   arra   vágynak,  hogy   Tiger   Woodséhoz   hasonló   karriert   fussanak   be.   Ha   azonban  közelebbről   megvizsgáljuk   Tiger   Woods   sikerét,   rájövünk,   milyen  magas árat fizetett érte. Tiger háromévesen kezdett golfozni, és 20 éves  korára lett profi. Tizenhét évi gyakorlásába került, mire elérte, hogy ott  tartson, ahol jelenleg tart. 6. Meggazdagodhatunk kapzsisággal. A világ telis­tele van ilyen em berekkel. Kedvenc mondásuk: „Ami az enyém, az az enyém, és meg tartom magamnak." Aki kapzsi a pénzzel és a vagyonnal kapcsolat­

ban, az más dolgokban is szűkmarkú. Ha segítséget kérnek tőle,  vagy azt, hogy tanítson másokat, sokszor nem ér rá. A kapzsiság ára, hogy még keményebben meg kell dolgozni a  megszerzett   javak   megtartásáért.   Newton   törvénye   így   szól:  „Minden   akciót   reakció   követ.".   Ha   valaki   kapzsi,   ugyanezt  tapasztalja másoktól. Amikor   pénzsóvár   emberekkel   találkozom,   azt   tanácsolom  nekik,   adakozzanak   rendszeresen   —   az   egyházuknak   vagy  valamilyen   jótékonysági   szervezetnek.   A   közgazdaságtan   és   a  fizika   törvényeinek   értelmében   oda   kell   adnunk,   amit   kapni  akarunk.   Ha   mosolyra   vágyunk,   előbb   mosolyogjunk.   Ha   ütés  kell, üssünk. Ha pénzt szeretnénk, előbb adjunk pénzt. A kapzsi  embernek   nagyon   nehezére   esik   kinyitni   a   markát   vagy   a  pénztárcáját. 7. Meggazdagodhatunk  úgy, hogy élére rakjuk a garast.  Ezt  gazdag   apám   vérlázítónak   találta.   Azt   mondta:   „Ha   valaki  kuporgatásból gazdagszik meg, azzal az a baj, hogy később is  garasoskodni fog. A világ gyűlöli a gazdag fösvényeket. Ezért  utálták   az   emberek   Scrooge­ot   Charles   Dickens   híres  művében,   a   »Karácsonyi   ének«­ben.   A   Scrooge   módjára  meggazdagodó emberek miatt van a gazdagoknak rossz hírük.  Ha valaki szegényen él, és szegényen hal meg, az tragédia. Ha  szegényen él, és gazdagon hal meg, az őrültség." Miután   lecsillapodott,   hozzátette:   „Azt   hiszem,   a   pénz   arra  való, hogy élvezzük, ezért én keményen dolgozom, a pénzem is  keményen dolgozik, és élvezem a munkánk gyümölcseit."

Engedjük meg magunknak a jó életet! Egy   nemrégiben   megjelent   cikk   megerősíti   gazdag   apám  véleményét.   A   cikk,   amelynek   címe:   „Hogyan   engedhetjük   meg  magunknak a jó életet a változások korában?" a Strategic Investment 

Newsletterben   jelent   meg,   és   James   Dale   Davidson,   valamint   Lord  William Rees­Mogg adta ki. Ők ketten számos sikerkönyvet írtak már:  Blood in the Streets  (Vér az utcákon),  The Great Reckoning  (A nagy  számvetés)   és  The   Sovereign   Individual  (A   független   személyiség).  Ezek a könyvek erőteljesen befolyásolták befektetési módszeremet és a  jövőképemet.   Davidson   a   Nemzeti   Adófizetők   Egyesületének  megalapítója,   Rees­Mogg   pedig   a   világ   leggazdagabb   befektetőinek  dolgozik,   mint   pénzügyi   tanácsadó,   továbbá   a  Times   of   London  szerkesztője   volt,   és   a   British   Broadcasting   Corporation   (BBC)  alelnöke. Gazdag apám szerint „A meggazdagodásnak két módja van. Az egyik, hogy többet keresünk. A másik, hogy lejjebb adjuk az igényeinket. A  baj hogy a legtöbb ember egyiket sem tudja igazán." A cikk és a fent  említett   könyv   arról   szólnak,   miként   kereshetünk   többet,   hogy   az  igényszintünket   is   emelhessük.   A   következőkben   a   „Hogyan  engedhetjük meg magunknak a jó életet a változások korában?" című  cikkből idézek, mely a Strategic In­vestment Newletterben jelent meg. az,

„A takarékosság a vagyongyűjtés sarokköve. " Thomas J. Stanley és William Danko The  Millionaire Next Door (A szomszéd milliomos), 1996 Ez   a   mondat   két   népszerű   könyv   érvelése   elleni   kifakadásomra  emlékeztet; az egyik Stanley és Danko műve, a  The Millionaire Next   Door  (A szomszéd milliomos), a másikat a barátom, Dwight Lee által  írta Getting Rich in America: 8 Simple Rulesfor Building a Fortune and  a   Satisfying   Life  (Miként   gazdagodjunk   meg   Amerikában?   —   8  egyszerű  szabály a vagyonszerzésre és  a kielégítő életvitel  elérésére)  címmel. Mindkét könyv egyértelműen úgy határozza meg a sikert, hogy  aki önmérséklettel él és gyűjtögeti a pénzét, az „gazdag" lesz . . . Ez   igaz.   Ha  évi   50   000   dollárnál   nem   keresünk   többet,  takarékoskodással akkor is milliomosok lehetünk. De csak korlátozott  vagyonra   tehetünk   szert  azáltal,  hogy   úgy   élünk,   mintha   szegények  lennénk. Még ha kenyéren és vízen élünk, akkor sem gyűjthetünk össze  annyi  pénzt,  hogy  multimilliomosok legyünk.  Ennek  alapján   érthető,  miért   csak   minden   tizedik   milliomosnak   van   nettó   5   millió   dollár  jövedelme ... A takarékosság önmagában csak az első lépés, ha valaki  nem örökölt tőkét, vagy nincs jelentős készpénzáramlása évente, hogy  belevágjon   abba   a   befektetésbe,   amely   vagyonhoz   juttatná.   Az  amerikaiaknak   „milliomosnak"   kell   lenniük   ahhoz,   hogy   „akkreditált  befektetőkként"   vegyenek   részt   a   magánkézben   lévő,   nagy   ütemben  fejlődő   cégek   zárt   körű   részvénykibocsátásain.   Ez   pedig   a  meggazdagodás  legjárhatóbb útja.  Én már alig húszévesen  milliomos  voltam. De már akkor beláttam, hogy néhány millió nem túl sokat ér.  Ilyen kevésből nem engedhettem meg magamnak azt az életstílust, amit  szerettem volna. .   .   .   Végkövetkeztetésem,   hogy   az   igazi   pénzszerzéshez  magáncégekben kell magánbefektetéseket eszközölni.

A  „Hogyan   engedhetjük   meg   magunknak   a   jó   életet   a  változások   korában?"   című   cikk   azt   taglalja,   miért   nem   jó  módszer a meggazdagodásra, ha kuporgatunk. Davidson szerint  lehetséges   meggazdagodni   kuporgató  magatartással,  de  nagyon  magas árat kell érte fizetni. Valójában többféle árat kell fizetni.  Az egyik, hogy a fogunkhoz kell verni a garast. A spórolás nem  jelenti   feltétlenül   azt,   hogy   értünk   a   meggazdagodáshoz.  Mindössze a spóroláshoz értünk, és ez magas ár. Sem Davidson, sem  és én nem értek egyet az olyan elterjedt  nézetekkel, amelyek szerint addig kell nyújtózkodnunk, ameddig a takarónk  ér.   Ez   né hány   embernek   talán   beválik,   de   én   nem   ezt   tartom   a  meggazdagodás   ideális módjának és a jó élet élvezetének.

A takarékosság fontossága Davidson   cikkével   ellentétben   nekem   tetszett   a   „Szomszéd  milliomos".   Sok   alapigazság   található   benne   a   takarékos  életvitelről. Van különbség aközött, hogy valaki kuporgat vagy  takarékos. Gazdag apámra inkább a takarékosság jellemző, mint  a kuporgatás. „Ha igazán gazdag akarsz lenni, tudnod kell, mikor  légy   takarékos,   és   mikor   bőkezű.   Sajnos   sokan   csak   ahhoz  értenek,   hogy   a   fogukhoz   verjék   a   garast.   Ez   olyan,   mintha  féllábúak lennének" — mondta.

Egy millió dollár a kiindulópont Davidson   szerint   a   legjobb,   ha   pénzügyi   hozzáértéssel  szerzünk vagyont. Ma nem jelent túl sokat milliomosnak lenni.  Manapság   1   millió   dollár   csupán   alap   ahhoz,   hogy   az   ember  elkezdhessen   a   gazdagok   módjára   befektetni.   Davidson   tehát  valójában a 8. módot ajánlja a meggazdagodásra. Gazdag apám  számára  a  pénzügyi  értelemben  vett   okossághoz   hozzátartozik,  hogy az ember tudja, mikor legyen takarékos, és mikor ne. 8. Meggazdagodhatunk úgy, hogy értünk a pénzügyekhez. Én  akkor   kezdtem   érteni   a   pénzügyekhez,   amikor   ugyanazt   a  befektető hatalmat kezdtem hasznosítani, amelyre 12 évesen  figyeltem fel a tengerparton, amint gazdag apám új, óceánra  néző   telkét   csodáltam.   Sokan   meggazdagszanak   a   C   és   B  negyedben szerzett nagy tudásuk által. Közülük jónéhányan a  háttérben   maradnak,   és   onnan   irányítják,   ellenőrzik,  manipulálják a világ cégeit és pénzügyi rendszereit. Többmillió   ember   odaadóan   berakja   nyugdíjra   félretett   pénzét   és  egyéb   megtakarításait  a  piacba.   A  nagy  pénzeket   mégis  a  megfelelő  befektetések marketing­ és elosztási rendszerének döntéshozói keresik,  nem feltétlenül a befektetők vagy a nyugdíjukat kamatoztató egyének.  Gazdag   apám   évekkel   ezelőtt   megtanította:   „Vannak   emberek,   akik 

jegyet vesznek a meccsre, és vannak, akik jegyet adnak el. Azok közé  érdemes tartozni, akik eladnak."

Miért lesznek a gazdagok  egyre gazdagabbak? Fiatalabb  koromban  gazdag  apám  azt  mondta:  „A gazdagok  részben azért lesznek egyre gazdagabbak, mert másként fektetnek  be,   mint   a   többiek;   olyan   befektetésekben   tartják   a   pénzüket,  amelyekhez   a   szegények   és   a   középosztálybeliek   nem   jutnak  hozzá.   De   ami   ennél   lényegesebb:   más   ismeretekkel  rendelkeznek.   Ha   megvan   a   megfelelő   képzettségünk,   mindig  lesz pénzünk bőségesen." Davidson rámutat, hogy a dollár az utóbbi évszázadban 90%­ ot   vesztett   az   értékéből.   Ezért   nem   elég   csupán   milliomosnak  lenni. Ahhoz, hogy be­szállhassunk a gazdagok befektetéseibe,  legalább 1 millió dollár  nettó értékre  van szükségünk;  és  még  akkor   is   kétséges,   hogy   biztonságosan   beszáll­hatunk­e   a  gazdagok befektetéseibe. Gazdag apám szerint „Ha a gazdagok befektetéseiben akarunk  részt venni, szükségünk van: 183.tudásra, 184.tapasztalatra és 185.temérdek készpénzre." Ezen a szinten, amelyet gazdag apám 3 T szintként jelölt meg,  különféle  típusú  befektetőket  találunk,  különböző  tudásszinttel,  tapasztalattal és készpénzmennyiséggel. Az   anyagi   függetlenség   ára   az   idő   és   a   tudás,   a   tapasztalat  valamint   a   temérdek   készpénz   megszerzésére   irányuló  elkötelezettség,   hogy   a   fenti   szinten   fektethessünk   be.   Abból  állapíthatjuk meg, hogy pénzügyileg hozzáértőbbek lettünk vagy  csavarosabbá   vált   az   észjárásunk,   hogy   észrevesszük   a  különbséget a következők között: 186.jó adósság és rossz adósság; 187.jó veszteség és rossz veszteség; 188.jó kiadás és rossz kiadás; 189.adófizetés és adókedvezmény; 190.cégek, amelyeknek dolgozunk, illetve cégek,  amelyek a tulajdonunkban vannak; 191.egy cég kiépítése, stabilizálása és részvényeinek  nyilvános kibocsátása; 192.a részvények, kötvények, befektetési alapok, cégek,  ingatlanok és biztosítási termékek előnyei és hátrányai  között, továbbá a különféle jogi struktúrák között, és  hogy mikor melyik terméket érdemes használni. A legtöbb átlagos befektető nem ismer mást, csak 193.rossz adósságot, ezért igyekszik kifizetni; 194.rossz veszteséget, ezért gondolja, hogy pénzt 

veszíteni rossz dolog; 195.rossz kiadásokat, ezért utál számlákat fizetni; 196.általa fizetett adókat, ezért gondolja, hogy az  adóztatás nem tisztességes dolog; 197.munkahelyi biztonságot és a vállalati ranglétrán való  előbbre jutást ahelyett, hogy az övé lenne a vállalati  ranglétra; 198.kívülállóként való befektetést és részvényvásárlást,  ahelyett hogy a saját cége részvényeit árulná; 199.befektetési alapokba való befektetést, illetve a  legnagyobb vállalatok nagy értékű biztos  részvényeinek a felvásárlását. 9. Meggazdagodhatunk nagyvonalúság által.  Így gazdagodott  meg   gazdag   apám.   Gyakran   hallottam   tőle   a   következőt:  „Minél több embert szolgálok, annál gazdagabb leszek. Az A  és az E negyeddel az a baj, hogy ott az ember csak keveseket  szolgálhat." Ha nagy operációs rendszereket alakítunk ki a C  és a B negyedben, annyi embert szolgálhatunk, amennyit csak  akarunk. Ezáltal pedig mesés gazdagságra tehetünk szert.

Egyre több ember szolgálata Gazdag   apám   egy   példán   világította   meg,   hogyan   lehet  meggazdagodni azáltal, hogy egyre több embert szolgálunk: „Ha  orvos   vagyok,   és   egyszerre   csak   egy   pácienssel   tudok  foglalkozni, akkor csupán kétféle módon kereshetek többet: vagy  több munkaórát dolgozom, vagy felemelem a honoráriumomat.  Ha ellenben megtartom az állásomat, és a szabadidőmben feltalá­ lok egy rák elleni gyógyszert, akkor sokkal több ember szolgálata által  leszek gazdag."

A gazdagság definíciója A Forbes magazin a gazdagságot 1 millió dollár jövedelemben és 10  millió dollár nettó értékben  határozza  meg. Gazdag apám definíciója  szigorúbb volt: tartósan 1 millió dollár passzív jövedelem, vagyis olyan  jövedelem, amely akkor is befolyik, ha nem dolgozunk, és 5 000 000  dollár értékű eszköz, nem nettó érték. A nettó érték homályos fogalom,  és  erősen manipulált szám  lehet. Továbbá úgy vélte, hogy ha valaki  nem   tudja   fenntartani,   hogy   a   befektetett   tőkéje   20%­os   nyereséget  hozzon, nem igazi befektető. Gazdag apám céljának elérése árát, nulláról indulva, a 3 T­vel lehet  mérni: tudás, tapasztalat, temérdek készpénz. Amikor   visszatértem   Vietnamból   1973­ban,   mindháromból   vajmi  kevéssel   rendelkeztem.   Döntenem   kellett,   áldozok­e   időt,   hogy  megszerezzem a 3 T­t. Gazdag apám rááldozta az idejét, fia, Miké is, és  sok barátom jelenleg is a 3 T megszerzésén fáradozik. Ezért lettek egyre  gazdagabbak.

Egy terv a kezdet Ha   gazdag   befektetők   akarunk   lenni,   tervre   van   szükségünk,  összpontosítanunk   kell,   és   nyerésre   kell   játszanunk.   Az   átlagos  befektetőnek   nincs   terve,   aktuális   tippek   alapján   fektet   be,   a   napi  legdivatosabb   befektetési   termékeket   vadássza,   a   technológiai  részvényektől az árutőzsdei befektetéseken keresztül az ingatlanig vagy  saját cége megalapításáig. Nem baj, ha időnként aktuális tippek alapján  fektetünk be, de ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy egy­ egy jó tipp mindörökre gazdaggá tesz majd! A 3 T mellett gazdag apámnak volt egy listája is, amely öt szóból  állt, és az ÁLELMOTEP mozaikszó megjelöléssel illette: 200.álom, 201.elkötelezettség, 202.motiváció, 203.tények, 204.pénz. A   legtöbben   az   utolsó   kettőre   összpontosítanak,   a   tényekre   és   a  pénzre.   Sokan   azt   hiszik,   ha   iskolába   járnak   és   tanulnak,   vagyis  megismerik a ténye­

ket,   akkor   megszerezhetik   a   pénzt.   Illetve   ha   nincs   meg   a  hagyományos,   iskolai   képzettségük,   úgy   vélik:   „Nem   lehetek  gazdag, mert nincs egyetemi végzettségem", „A pénzszerzéshez  pénz kell" vagy „Ha többet dolgozom, hogy több pénzt keressek,  gazdagabb leszek". Vagyis sok ember az iskolai végzettség vagy  a pénz hiányára hivatkozik, amiért nem gazdag mint befektető. Gazdag   apám   az   ÁLELMOTÉP­pel   kapcsolatban   a  következőket mondta: „Valójában a lista első három tagjára kell  koncentrálni, ezek juttatnak el a tények és a pénz birtokába, hogy  nagyon­nagyon gazdag lehess." Másként szólva: a tények és a  pénz   abból   származnak,   hogy   van   egy   álmunk,   elkötelezettek  vagyunk, és megvan a motivációnk a nyerésre. A tanítványaim  között sok olyan akad, akik több tényt, adatot akarnak, mielőtt  bármibe belefognának, vagy akik azt hiszik, előbb több pénzt kell  keresniük,   hogy   meggazdagodjanak.   Általában   senkinek   sem  hozza meg a gazdagságot, ha tényeket vagy pénzt halmoz fel. A  tények és a pénz fontosak, de csak akkor érünk velük célba, ha  belevágunk,   és   tesszük,   amit   kell   —   különösen,   ha   nulláról  indulunk.

Az első szakasz vége Ezzel a végére értünk az első szakasznak, amely véleményem  szerint mind közül a legfontosabb. A pénz csupán egy fogalom.  Ha úgy gondolunk rá, hogy nehéz megszerezni és sosem leszünk  gazdagok, akkor számunkra ez lesz a valóság. Ha úgy gondoljuk,  van pénz bőven, akkor az valósul meg. A következő négy szakaszban részletesen bemutatjuk gazdag  apám tervét, továbbá összevetjük a világ néhány leggazdagabb  emberének terveivel. Miközben olvassa, arra kérjük az olvasót,  gondolja végig, miben mond ellent, miben több vagy kevesebb, 

esetleg miben egyezik a személyes pénzügyi tervével. Ne   feledje,   a   könyvben   található   információk   csupán  útmutatásul szolgálnak, nem szabad szigorú tényékként kezelnie.  Jórészt jogi értelemben értendők, és az egyéni körülményeknek  megfelelően kell őket alkalmazni. Ne betű szerint használja fel az  olvasottakat,   hanem   vesse   alá   gondos   mérlegelésnek.   Azt  ajánljuk,   vitassa   meg   jogi   vagy   pénzügyi   tanácsadóival,   hogy  biztosan   a   szükségleteinek   és   céljainak   leginkább   megfelelő  tervet dolgozhassa ki.

19. fejezet

A 90/10­es rejtvény

2000 februárjában a Thunderbird Egyetem The American School of  International Management intézményében dolgoztam. A háromórás  foglalkozáson megkérdeztem egyik fiatal hallgatómtól, mi a befektetési  terve. Habozás nélkül így felelt: — Ha megszerzem a diplomát, elmegyek valahová dolgozni, ahol leg alább 150 000 dollár fizetésem lesz évente, és félrerakok legalább évi  20   000 dollárt befektetésekre. Megköszöntem   neki,   hogy   megosztotta   velem   a   tervét,   majd   ezt  mondtam: — Emlékszik, hogy megbeszéltük gazdag apám pénzről szóló 90/10­ es elvét? — Hogyne  — válaszolta a fiatalember mosolyogva, tudván, hogy a  gondolatmenetét provokálom. Részt   vett   ennek   a   nagyon   jó   nevű   iskolának   a   vállalkozói  programjában, ahol én vendégelőadóként oktattam. Már ismerte tanítási  stílusomat, hogy nem adom meg a válaszokat a diákjaimnak. Az volt a  módszerem,   hogy   alaphiedelmeiket   provokálom,   és   megkérem   őket,  hogy maguk értékeljék újra régi gondolkodási sémáikat. — Mi   köze   a   pénzről   szóló   90/10­es   elvnek   az   én   befektetési  tervemhez? — kérdezte óvatosan. — Nagyon   is   sok  —   feleltem.   —   Úgy   gondolja,   az   a   terv,   hogy  állásba   megy,   és   évente   legalább   20   000   dollárt   befektet,   a  befektetőknek abba a 10%­ába juttatja majd, akik a pénz 90%­át  keresik? — Nem   tudom  —   felelte.   —   Soha   nem   gondoltam   a   tervemmel  kapcsolatban erre a határértékre. — A legtöbben nem gondolnak rá—mondtam. — A legtöbb ember  megalkot   egy   befektetési   tervet,   és   azt   hiszi,   az   az   egyetlen  lehetséges terv, vagy legalábbis a legjobb, de kevesen hasonlítják  össze más tervekkel. A baj az, hogy a legtöbben túl későn tudják 

meg, jó­e a tervük.

— Arra   céloz,   hogy   az   átlagos   befektető   a   nyugdíját   szeretné 

megkeresni befektetések által, de hogy jól működött­e a terve, az  csak   akkor   derül   ki   amikor   nyugdíjba   megy?   —   kérdezte   egy  másik hallgató a teremben. — Akkor tudja csak meg, amikor már  túl késő? — A korombeliek közül sokan így járnak majd — feleltem. — Ez a  szomorú igazság. — És   az,   hogy   jól   fizető   állásba   menjek,   és   minden   évben  félretegyek 20 ezer dollárt, az nem jó ötlet? — kérdezte az előző  diák. — Végül is még csak 26 éves vagyok. — Nagyon jó terv — mondtam. — Ha több pénzt tesz félre, mint az  átlagember, és fiatalon kezdi ennyi pénzzel, akkor valószínűleg  nagyon gazdag lesz. De a kérdésem az, bejuttatja­e ez a terv a  befektetők 90/10­es csapatába? — Nem tudom — felelte a fiatalember. — Maga mit tanácsol? — Emlékszik, hogy meséltem önöknek egy történetet arról, amikor  gazdag apámmal sétáltunk a tengerparton, és én még csak 12 éves  voltam? — Arra   a   történetre   gondol,   amelyben   azon   törte   a   fejét,   hogyan  engedheti   meg   magának   a   gazdag   papa   azt   a   nagyon   drága  ingatlant? — csatlakozott a beszélgetéshez egy újabb hallgató. —  Ez   volt   a   gazdag   papa   első   nagy   befektetése   és   első   lépése   a  nagyobb befektetések világába? Helyeslőleg bólintottam. — Igen, ez az a történet. — És   ennek   a   történetnek   köze   van   a   pénzről   szóló   90/10­es  szabályhoz? — kérdezte az első diák. — Igen. Azért, mert mindig azon  tűnődtem, hogyan tehetett szert  gazdag   apám   ekkora   értékű  eszközre,   noha   nagyon   kevés  pénze   volt.   Miután   ezt  megkérdeztem   tőle,  megismertetett   az   úgynevezett  90/10­es rejtvénnyel. — A   90/10­es   rejtvény?   Mi   az   a  90/10­es   rejtvény,   és   mi   köze  az   én   befektetési   tervemhez?  — értetlenkedett a fiatalember. A táblához léptem, és felrajzoltam  a következő ábrát. — Ez a 90/10­es rejtvény — mondtam. — Ez   a   90/10­es   rejtvény?   —  kérdezett vissza a hallgató. — Ez úgy néz ki,  mint egy   pénzügyi   kimutatás   eszközök  nélkül. ­ Az is. Ez a kérdés teszi teljessé a rejtvényt — mondtam mosolyogva, miközben figyeltem a diák arcát, hogy tud­e követni. Hosszú szünet után az egyik diák végül megkért, hogy áruljam el a 

kérdést. — A kérdés a következő — mondtam lassan: — Hogyan írhatunk  valamit az eszközrovatba anélkül, hogy eszközt vásárolnánk? ­ Anélkül, hogy eszközt vásárolnánk, vagyis úgy érti, pénz nélkül? — kérdezte az első hallgató. ­ Többé­kevésbé — feleltem. — A maga terve, hogy évi 20 000 dollárt félretesz befektetésekre, jó ötlet, de én azt kérdem: Pénzért eszközöket  venni   vajon   90/10­es   elképzelés­e,   vagy   átlagos   befektetői  gondolkodást tükröz? — Tehát   azt   akarja   mondani,   jobb   eszközöket   létrehozni   az  eszközrovat ba, és nem pénzért venni őket, ahogyan a legtöbben teszik. Bólintottam. — Ezt az ábrát hívom a 90/10­es rejtvénynek. Ezt a találós kérdést  adta fel   nekem   gazdag   apám   rendszeresen.   Arra   volt   kíváncsi,   hogyan  tudnám eszközökkel benépesíteni az eszközrovatot anélkül, hogy pénzt adnék  értük. A   diákok   csendben   nézték   a   táblára   rajzolt   feladványt.   Végül  egyikük így szólt: — Ez az, amit mondani szokott, hogy a pénzteremtéshez nem kell  pénz? Bólintottam, és így feleltem: — Erről van szó. A 90%­hoz tartozó emberek többsége, akik a pénz  10%­át birtokolják, úgy gondolják, a pénzteremtéshez pénz kell.  Sokuk le is mond a befektetésről, ha nincs elég pénze.

— Tehát a gazdag papa 90/10­es rejtvényében az eszközrovat üres, 

és az a feladatunk, hogy megtöltsük eszközökkel, melyeket nem  pénzért veszünk. — Állandóan ezt a feladatot kaptam. Miután hazatértem Vietnamból,  rendszeresen   együtt   ebédeltünk   vagy   vacsoráztunk,   és   mindig  újabb   ötleteket   várt   tőlem   arra   vonatkozóan,   hogyan   tudnám  megtölteni az eszközrovatot anélkül, hogy eszközöket vásárolnék.  Tudta ugyanis, hogy az igazán gazdagok közül sokan éppen így  gazdagodtak meg. így lett milliárdos Bili Ga­tes, Michael Dell és  Richárd   Branson   is.   A   hatalmas   vagyonukat   nem   annak  köszönhetik, hogy állásba mentek, és félretettek pár dollárt. — Tehát ön azt állítja, az ember úgy lesz gazdag, ha vállalkozik? — Nem, nem ezt mondtam. Csak azért hoztam fel ezeket a példákat,  mert maguk   mind   a   Thunderbird   Egyetem   vállalkozói   programjának  résztvevői. A   Beatles­együttes   másféle   eszközt   teremtett,   amellyel   különleges  gazdag­ sághoz jutott, ráadásul  olyan eszközöket hoztak létre a fiúk, amelyek  azóta is pénzt hoznak nekik. Csak azt akartam mondani, hogy gazdag apám  rend­ szeresen ezt a pénzügyi kimutatást tette elém, amelyben az eszközrovat  üresen maradt, és azt kérdezte, hogyan tudnék eszközöket teremteni az  eszközrovatba anélkül, hogy pénzt adnék ki értük. Először akkor adta  fel a 90/10­es rejtvényt, amikor megkérdeztem, hogyan tudta megvenni  az egyik legdrágább tengerparti telket pénz nélkül.

— Állítása szerint a cége vette meg a telket — szólt közbe egy másik 

diák. — Mint   mondtam,   ez   az   egyik   lehetséges   módszer,   de   sok   más  módon is lehet eszközöket létrehozni az eszközrovatba anélkül,  hogy   megvásárolnánk   azokat.   A   feltalálók   nagy   értékű  találmányaik révén teszik. A művészek felbecsülhetetlen értékű  festményeket  festenek.   Az  írók  könyveket   írnak,   amelyek  után  éveken át szerzői jogdíj illeti meg őket. A vállalkozók módszere,  hogy   cégeket   hoznak   létre,   de   nem   kell   ahhoz   feltétlenül  vállalkozónak lenni, hogy eszközt teremtsünk az eszközrovatba.  Én   ingatlannal   csináltam,   és   semmi   pénzt   nem   használtam   fel  hozzá. Csak kreatívnak kell lenni, és egy életen át élvezhetjük a  gazdagságot. — Úgy   érti,   ha   feltalálok   valamit   egy   új   technológiával,  meggazdagszom? — kérdezte az egyik hallgató. — Ez   is   egy   lehetőség,   de   nem   kell   mindenképpen   találmánynak  vagy új technológiának lennie — mondtam némi szünetet tartva.  —   A   gondolkodásmód   hozza   létre   az   eszközöket,   és   ha  elsajátítják   a   megfelelő   gondolkodásmódot,   gazdagságuk  legmerészebb álmaikat is túlszárnyalja majd. — Hogy  érti   azt,   hogy   nem   kell   feltétlenül   találmány   vagy   új  technológia? Mi egyéb lehetne? Igyekeztem minél világosabban megértetni magamat: — Emlékeznek   a  Gazdag   papa,   szegény   papában  a   képregények  történetére? — Igen  —   mondta   az   egyik   hallgató.   —   Amikor   a   gazdag   papa  megvonta a 10 centes órabérüket, és azt akarta, hogy dolgozzanak  ingyen, miután fizetésemelést kértek. Azért vonta meg a 10 centet  is, mert nem akarta, hogy egész életükben pénzért robotoljanak. — Igen, ez az a történet — feleltem. — Ez is egy példa arra, hogy  miként   lehet   megtölteni   az   eszközrovatot   eszközzel  eszközvásárlás nélkül. A hallgatók egy ideig csendben gondolkodtak a hallottakon. Végül  egyikük megszólalt: — Tehát a régi képregény­füzetekből csinált eszközöket.  Bólintottam. — De eszközök voltak­e a képregények? — kérdeztem. — Nem,  amíg  nem   tette   őket  azzá  —  felelte  egy  másik  diák.  —  Felmar kolt valamit, amit mások szemétre dobtak, és eszközt csinált belőle. —  Igen, de maguk a képregények voltak­e az eszközök, vagy azok  csak a látható részei voltak egy eszköznek? ­  Ó, értem már! — kiáltott fel egy másik hallgató. — A láthatatlan  gondolkodási folyamat változtatta a képregényeket eszközzé, tehát az  volt az igazi eszköz. — Gazdag   apám   így   látta.   Később   el   is   árulta,   hogy   az   ereje   a  gondolko dási   folyamatban   rejlett,   melyről   tréfásan   azt   szokta   mondani:  „hulladékból pénzt csinálni". Hozzátette, hogy a legtöbb ember épp az ellenkezőjét  teszi: pénzből csinál hulladékot. Ezért érvényes a 90/10­es szabály. — Olyan   volt,   mint   a   régi   alkimisták   —jegyezte   meg   az   egyik 

hallgató. ­ Az alkimisták, akik annak képletét kutatták, miként lehet az ólomból  ara nyat csinálni. — Pontosan  —   helyeseltem.   —   A   90/10­es   pénzügyi   csoport  emberei modern alkimisták. Csak annyi a különbség, hogy ők a  semmiből   csinálnak   eszközöket.   Abban   rejlik   az   erejük,   hogy  képesek elképzeléseket eszközökké alakítani. — De   azt   mondta,   sok   embernek   vannak   nagyszerű   ötletei.   Csak  nem   képesek   eszközökre   váltani   azokat   —   mondta   az   egyik  hallgató. Bólintottam.

— Ez   volt   gazdag   apám   titkos   ereje,   amit   aznap,   a   tengerparton, 

megfigyelhettem. A szellemi erő vagy pénzügyi intelligencia tette  lehetővé   számára,   hogy   azt   a   méregdrága   ingatlan   megvegye,  melyet az átlagos befektető parlagon hagyna heverni, mondván:  „nem   engedhetem   meg   magamnak"   vagy   „a   pénzteremtéshez  pénz kell".

— Milyen gyakran adta fel a gazdag papa a 90/10­es rejtvényt? — 

kérdezte a csoport egyik tagja. —Nagyon gyakran — feleltem. — így edzette az agyamat. Gazdag  apám gyakran mondta, hogy az agyunk a leghatásosabb eszközünk, és  ha   nem   megfelelően   használjuk,   a   legnagyobb   hatású   forrásunkká  válhat. A diákok hallgattak, vélhetően elgondolkodtak, és kérdések merültek  fel bennük. Végül a legelső kérdező, a hallgató, akinek az volt a terve,  hogy minden évben félretesz 20 000 dollárt, így szólt: — Tehát   ezért   szerepel   az   ön   első   könyvében,   a  Gazdag   papa,  szegény papában a gazdag papa egyik tanítása, miszerint a gazdagok feltalálják  a   sa ját pénzüket. Bólintottam, és hozzáfűztem: — És a hat lecke közül az első arról szólt, hogy „a gazdagok nem  pénzért dolgoznak". Ismét csend lett, majd az egyik hallgató megszólalt:

— Tehát amíg mi azt tervezgetjük, hogy munkát vállalunk, és pénzt 

gyűjtünk eszközökre, magának azt tanították, az a munkája, hogy  eszközöket hozzon létre. — Így igaz — mondtam. — Tudják, a „munka" fogalmát az ipari  korban alkották meg, és 1989 óta már az információ korát éljük. — Hogy  érti, hogy a munka fogalma az ipari korhoz tartozik? Az  embereknek mindig is volt munkájuk, nem? — tette fel a kérdést  egy hallgató. — Nem,   legalábbis   nem   a   mai   értelemben.   A   halászó,   vadászó  korban az emberek  törzsekben éltek, és mindenkinek az volt a  munkája,   hogy   hozzájáruljon   a   törzs   fennmaradásához.   Más  szavakkal:   a   mindenki   egyért,   egy   mindenkiért   elv   volt  érvényben.   Azután   jött   az   agrárkorszak,   amikor   királyok   és  királynők uralkodtak. Akkoriban az emberek jobbágyként  vagy  parasztként   dolgoztak,   és   fizettek   a   királynak   azért,   hogy  dolgozhassanak az ő birtokán. Azután következett az ipari kor, a 

jobbágyságot   és   a   rabszolgaságot   eltörölték,   és   az   emberek  elkezdték   áruba   bocsátani   munkaerejüket   a   szabadpiacon.   A  legtöbben   alkalmazottakká   vagy   önálló   iparűzőkké   váltak,   és  mindent   megtettek,   hogy   a   legtöbbet   ígérőnek   tudják   eladni  munkaerejüket. Ez a „munka" modern értelme. — Tehát  amikor azt  mondom, munkát vállalok,  és 20 000 dollárt  félreteszek évente, abban ön az ipari korra jellemző gondolkodást  lát. Bólintottam. — Ahogyan ma is vannak az agrárkorhoz tartozó emberek, akiket  ma   ter melő   gazdák   vagy   mezőgazdasági   munkások   néven   emlegetünk.  Vannak vadászok   és   halászok   is,   kereskedelmi   halászok   például.   A   legtöbb  ember az ipari kor elméleteit vallja magáénak, ezért van olyan sok embernek  állása. — Mit tenne az információ korára jellemző dolgozó? — kérdezte az  egyik hallgató. — Nem   azért   dolgozna,   mert   a   gondolkodása   a   munkájához   köti.  Manapság   vannak   diákok,   akik   az   iskolapadból   egyenesen   a  gazdagságba masíroznak, anélkül, hogy állásba mennének, mint  ahogyan   gazdag   apám   tette.   Ott   vannak   például   az   internet­ milliárdosok.   Néhányan   kibuktak   az   egyetemről,   és   aztán  milliárdosok lettek, pedig sosem volt hivatalos állásuk. — Másként   szólva   üres   eszközrovattal   indultak,   és   feltöltötték  nagyon   nagy   értékű   eszközökkel,   az   információ   korának  megfelelő eszközökkel — tette hozzá az egyik hallgató. — Sokan közülük sok milliárd dolláros eszközöket hoztak össze — mondtam. — Egyetemista diákokból lettek milliárdosok, és nemsokára  már gimnazistákból is lesznek, akik sose mennek el állásba. Én már ma is  isme rek egyet, aki úgy lett milliomos, hogy még sosem volt munkahelye.  Miután elolvasta a könyvemet és játszott a társasjátékaimmal, vett egy hatalmas  ingatlant,   eladta   az   üres   telek   egy   részét,   megtartotta   a   házat,   és   az  eladott telekrészből kifizette a felvett kölcsönt. Most övé a ház, amely  valamivel többet ér egymillió dollárnál, és havi 4 000 dollár készpénz  folyik be a számlájára anélkül, hogy dolgoznia kellene. Körülbelül egy  év   múlva   érettségizik.   A   hallgatók   csendben   elgondolkodtak   a  hallottakon.   Egyik­másik   nehezen   hitte   el   a   gimnazistáról   szóló  történetet, de tudták, hogy a milliárdosokká vált, egyetemről kibukott  diákokról szóló törtéjetek igazak. Végül az egyik hallgató megszólalt: — Tehát   az   információ   korában   az   emberek   az   információból  gazdagodnak meg. — Nem csak az információ korában — mondtam. — Mindig is így  volt. Az eszközökkel nem rendelkezők dolgoznak, vagy hagyják  magukat irányítani azoktól, akik megteremtik, megszerzik, vagy  irányításuk alatt tartják az eszközöket. — Szóval   ön   azt   mondja,   egy   gimnazista   diák   fölém   kerekedhet  anyagilag,   noha   nincs   magas   fokú,   jó   iskolában   szerzett  képzettsége  vagy  jól  fizető állása  — mondta az  elsőként  szóló  hallgató.

— Pontosan.   Nem   az   iskolai   végzettség   számít,   sokkal   inkább   a 

gondolkodásmód.   Thomas   Stanley,  A   szomszéd   milliomos   szerzője   legutóbbi   könyvében,   a  The   Millionaire   Mindban  (A  milliomosok   észjárása)   azt   állítja,   nem   talált   összefüggést   a   jó  iskolai tanulmányi eredmények és a pénzügyi helyzet között. A hallgató, aki a 20 000 dolláros évi befektetési tervet előadta, ezek  után így szólt: — Ha   tehát   be   akarok   lépni   a   90/10­esek   klubjába,   inkább   az  eszközök   gyarapítását   kell   gyakorolnom,   mintsem   az  eszközvásárlást.   Az   eszközök   megszerzése   tekintetében  kreatívnak kell lennem, nem másokat utánoznom. — Erre   mondta   Henry   Ford,   a   milliárdos:   „A   gondolkodás   a  legnehezebb munka. Ezért űzik olyan kevesen — feleltem. — Ez  az   oka   annak   is,   hogy   aki   a   befektetők   90%­át   követi,   annak,  csakúgy, mint nekik, 10% jut a vagyonból. — Ez   egybevág   Einstein   állításával,   hogy   „A   képzelet   fontosabb,  mint a tudás" — tette hozzá egy másik hallgató. — Igen,  és   gazdag   apám   tanácsával   is   a   megfelelő   könyvelő  kiválasztásához.   Azt   mondta:   „Amikor   elbeszélgetsz   a  könyvelőjelölteddel, kérdezd meg tőle, mennyi 1+1! Ha azt feleli,  3, ne vedd fel. Nincs esze. Ha azt feleli, 2. akkor se vedd fel, mert  nincs   elég   esze.   Ha   azonban   visszakérdez,   hogy   »Mennyi  legyen?«, akkor bátran felveheted." A hallgatók nevettek, és elkezdtük összecsomagolni a holminkat. — Tehát  maga eszközöket  teremt, amelyeken újabb eszközöket  és  forrá sokat vesz, igaz? — kérdezte az egyik diák. Bólintottam. — Soha nem vesz pénzért eszközt? — kérdezte aztán. — De   igen,   csak   erre   az   általam   létrehozott   eszközökből   áramló  pénzt szeretem felhasználni — feleltem, miközben az aktatáskámért nyúltam.  — Mondtam,   hogy   nem   szeretek   pénzért   dolgozni.   Szívesebben   hozok  létre eszközöket,   amelyekkel   azután   újabb   eszközöket   és   forrásokat  vásárolha tok. Egy   kínai   diák   segített   összeszedni   a   csomagjaimat,   és   közben  megkérdezte: — Azért   ajánlja   olyan   melegen   a   hálózati   marketinget,   mert   az  ember   a szabadidejében teremthet vele eszközöket nagyon kevés pénzért és kis  koc kázattal? Bólintottam. — Méghozzá   világszerte   alkalmazható   eszközöket,   amelyeket  továbbad hat a gyermekeinek, ha azok igényt tartanak rá. Nem sok olyan cégről  tudok, amelyek megengednék, hogy az állásunkat átörökítsük a gyerekeinkre.  Ez az egyik módszer az eszközeink tesztelésére: továbbadhatjuk­e azokat a  sze

retteinknek.   Apám,   akit   szegény   apámnak   hívok,   nagyon   keményen  dolgo zott, hogy előbbre jusson az állami ranglétrán. Még ha nem bocsátják  el,   ak kor   sem   tudta   volna  a   gyerekeire   hagyni   munkás  éveit,   nem   mintha  bárme lyikünk vágyott volna rá, vagy a végzettsége alapján megfelelt volna az  ő állásában. A diákok segítettek kivinni a holmimat az autómhoz. — Tehát gondolkodjak azon, hogyan tudnék eszközöket  teremteni,  hogy   ne   kelljen   sok   munka   árán   eszközöket   vásárolnom   —  mondta a 20 000 dolláros hallgató. — Ha be akar kerülni a 90/10­esek klubjába—feleltem. — Gazdag  apám   is   ezért   igyekezett   folyton­folyvást   serkenteni   az  ötletességemet,   hogy   különféle   típusú   eszközöket   teremtsek   az  eszközrovatba anélkül, hogy megvásárolnám azokat. Azt mondta,  jobb   éveken   át   egy   eszköz   létrehozásán   dolgozni,   mint   hogy  egész életünket pénzért gürcölnénk végig valaki más eszközeinek  a megteremtéséért. A 20 000 dolláros hallgató búcsúzóul még annyit mondott: — Tehát ki kell eszelnem valamit, hogy megteremtsek egy eszközt,  egy értékes   eszközt,   amely   gazdaggá   tesz.   Ha   ez   sikerül,   megoldom   a  90/10­es rejtvényt, és bejuthatok a vagyon 90%­ával rendelkező befektetők 10%­ ába.

Nevetve húztam be a kocsim ajtaját, és azt feleltem neki: — Ha  megoldja a 90/10­es rejtvényt a gyakorlatban, jó esélyei lesznek,  hogy bejusson a pénz 90%­a fölött rendelkező 10%­ba. Ha nem  oldja meg 90/10­es rejtvényt a gyakorlatban, valószínűleg ahhoz  a 90%­hoz fog tartozni, akik csak a pénz 10%­a fölött  rendelkeznek. Megköszöntem a diákjaimnak a segítséget, majd elhajtottam.

Tesztkérdések a szellemi alapállásról Ahogyan   Henry   Ford   mondta:  „A   gondolkodás   a   legnehezebb  munka. Ezért űzik olyan kevesen." Vagy ahogyan gazdag apám  fogalmazott:  „Agyunk a legerősebb  eszközünkké  válhat, de  ha  nem   megfelelően   használjuk,   akkor   a   legerősebb   forrásunkká  lesz." Gazdag apám minduntalan arra buzdított, hogy új eszközöket  hozzak   létre   üres   eszközrovatba.   Leültette   a   fiát   és   engem   az  asztalhoz,   majd   megkérdezte,   hogyan   tudnánk   egyre   újabb  különféle   eszközöket   létrehozni.   Nem   bánta,   ha   őrült   vagy  komikus ötletekkel álltunk elő, csak arra volt kíváncsi, miként  tudnánk elképzeléseinket eszközzé alakítani. Azt akarta, védjük  meg   az   elgondolásainkat,   és   cáfoljuk   meg   az   ellenvetéseit.  Hosszú távon sokkal jobban jártunk, mint ha azt mondta volna,  dolgozzunk   keményen,   takarékoskodjunk   és   éljünk   szerényen, 

mint ahogy szegény apám tanácsolta. A szellemi alapállásról szóló kérdés tehát a következő: Hajlandó ön elgondolkodni azon, hogyan teremthetne saját maga  eszközöket, ahelyett hogy megvásárolná? Igen______       Nem______ Számos könyvet és oktatóprogramot adtak ki arról, hogyan kell okosan  eszközöket  vásárolni. Sokak számára az a legjobb terv, ha veszik az  eszközöket.   Én   is   ezt   tanácsolom   a   befektetési   terv   biztonsági   és  kényelmi   szintjéhez.   Vegyünk   nagy   értékű   biztos   részvényeket   és  ügyesen kezelt befektetési alapokat, hogy megteremtsük a biztonság és  a   kényelem   szintjét.   Aki   azonban   arra   vágyik,   hogy   nagyon   gazdag  befektető   legyen,   fel   kell   tennie   magának   a   kérdést:   hajlandó­e  eszközöket   teremteni,   ahelyett   hogy   másokét   venné   meg?   Ha   nem  hajlandó,   akkor   forduljon   az   eszközvásárlásról   szóló   különböző  könyvekhez és oktatóprogramokhoz. Ha az olvasó kész nekilátni, hogy  eszközöket teremtsen, akkor e könyv

további   része   értékes,   sőt,   talán   felbecsülhetetlenül   értékes  tudnivalókkal   szolgálhat   a   számára.   Arról   fog   ugyanis   szólni,  hogyan kell egy elgondolást eszközre váltani, amely azután újabb  eszközök   megvételére   fordítható.   Nemcsak   azt   tudhatja   meg,  hogyan   teremthet   sok   pénzt   az   eszközrovatba,   hanem   azt   is,  miként tarthatja meg az eszköze által hozott pénzt, és szerezhet a  segítségével  még több  eszközt,  továbbá  luxuscikkeket.  Kiderül  majd,   hogyan   jutott   hozzá   a   befektetők   10%­ának   többsége   a  pénz 90%­ához, Ha ez érdekli az olvasót, kérem, olvassa tovább  a könyvet, Íme még egyszer a 90/10­es rejtvény:

Eszközök

Források

Ez a rejtvény arról szól, hogyan teremthetünk eszközt az  eszközrovatba anélkül, hogy pénzt adnánk ki érte.

Robert jegyzete: Első   nagy   cégemet   1977­ben   hoztam   létre   műanyag  pénztárcák   gyártására.   Nagyon   jelentős   eszköz   állt  rendelkezésemre az eszközrovatban. A baj az volt, hogy hiába  volt nagy értékű eszközöm, nem értettem eléggé az üzlethez. Így  gyakorlatilag milliomos lettem a húszas éveimben, de mindjárt el  is   veszítettem   a   millióimat.   Ugyanez   ismétlődött   három   évvel 

később a rock and roll üzletágban. Amikor az MTV sikeres lett, a  mi kis cégünk a lehető   legjobb   helyzetben   volt,   hogy   kamatoztassa   a   zenei  őrületet. Az üzlet rakétasebességgel ívelt fölfelé, majd ugyanúgy  vissza   is   zuhant   a   földre,   miután   kifogyott   az   üzemanyag.   A  könyv további  részében  a  nagy  értékű  eszközök  létrehozásáról  lesz   szó,   az   eszközök   értékének   megítéléséhez   szükséges  képességről,   és   arról,   hogyan   lehet   megtartani   a   befolyt   pénzt  újabb,   gyakran   szilárdabb   eszközök   létrehozásával.   Ahogyan  gazdag apám fogalmazott: „Minek sok pénzt keresni annak, aki  elveri?" Az okos ember befektetésekkel őrzi meg a pénzét.

Második szakasz

Milyen típusú befektetők  akarunk lenni?

20. fejezet

A 90/10­es rejtvény  megoldása

Gazdag apám szerint „vannak befektetők, akik eszközöket vásárolnak,  és   mások,  akik  maguk  alkotják   meg  az   eszközöket.  Aki  meg  akarja  oldani a 90/10­es rejtvényt, annak mindkét befektetői típushoz tartoznia  kell." A bevezetésben elmeséltem egy történetet: gazdag apám, Miké és én  együtt   sétáltunk   a   tengerparton,   és   nézegettük   azt   a   méregdrága  tengerparti   ingatlant,   amelyet   gazdag   apám   éppen   akkor   vett.   Talán  emlékeznek rá, megkérdeztem gazdag apámat, hogyan engedheti meg  magának,   hogy   ilyen   drága   telket   vegyen,   amikor   szegény   apámnak  nem telik ilyesmire. Gazdag apám azt válaszolta: „Nekem sem telik, de  a   cégemnek   igen."   Mindössze   egy   üres   telek   tárult   elém,   ócska,  elhagyott  autók és  egy düledező  viskó álltak rajta;  volt  még ott  egy  nagy   halom   szemét,   továbbá   egy   tábla   egy   középre   szúrt   póznához  erősítve.   12   éves   koromban   nem   láttam   meg   az   üzletet   abban   a  földdarabban, nem úgy gazdag apám! Az üzlet már alakult a fejében, és  ez a képessége, hogy a fejében képes volt vállalkozásokat kialakítani,  tette őt Hawaii egyik leggazdagabb emberévé. Más szavakkal: gazdag  apám úgy oldotta meg a 90/10­es rejtvényt, hogy eszközöket teremtett,  amelyek   újabb   eszközök   vásárlására   adtak   lehetőséget.   Nem   csak  gazdag apám befektetési terve működött így, ezt a tervet alkalmazzák a  legtöbben abból a 10%­ból, akik a pénz 90%­át birtokolják. így volt ez  a múltban, így van a jelenben, és így lesz a jövőben is. Akik olvasták a Gazdag papa, szegény papát, azok talán emlékeznek  Ray Kroc történetére, aki azt mondta a barátom csoportjának az MBA­ n, hogy a McDonald's, az általa alapított cég, nem hamburgerrel, hanem  ingatlannal üzletel. A képlet megint csak ugyanaz: létre kell hozni egy  eszközt,   amellyel   azután   újabb   eszközöket   lehet   venni,   és   ennek  köszönheti   a   McDonald's,   hogy   övék   a   világ   legdrágább   ingatlanai.  Mindez a terv része. Ezért hajtogatta nekem gazdag apám annyiszor a  következőt,   miután   biztos   volt   benne,   hogy   valóban   meg   akarok  gazdagodni: „Ha meg akarod oldani a 90/10­es

rejtvényt,   mindkét   befektetői   típushoz   tartoznod   keli.   Tudnod  kell,   miként   hozz   létre   eszközöket,   de   azt   is,   miként   vásárolj  eszközöket. Az átlagos befektető általában nem veszi észre, hogy  két különböző folyamatról van szó, és egyik típusú befektetéshez  sem ért. Az átlagos befektetőnek többnyire nincs is írott terve."

Ötleteink milliókat, sőt, milliárdokat is  kamatozhatnak E könyv második fele jórészt az eszközök létrehozásáról szól. 

Gazdag   apám   sok­sok   órát   szánt   annak   a   folyamatnak   a  megtanítására,   hogyan   kell   egy   ötletet   eszközteremtő  vállalkozássá változtatni, melyből azután újabb eszközöket lehet  vásárolni. Az egyik tanórán például a következőt mondta: „Sok  embernek   vannak   mesés   gazdagságot   ígérő   ötletei.   Sajnos  azonban a legtöbben nem tanulták meg, miként öntsék formába  az   elképzeléseiket,   ezért   sok   ötletük   sosem   valósul   meg,   vagy  elszigetelt ötlet marad. Ha abba az 1%­ba akarsz tartozni, akik a  pénz   90%­át   birtokolják,   tudnod   kell,   hogyan   öntsd   formába  kreatív gondolataidat." A könyv második felének jelentős része  szól   a   gazdag   apám   által   „C­B   háromszögnek"   nevezett  modellről, mely a pénzügyi elképzeléseinket kelti életre. A C­B  háromszög ereje által váltható egy ötlet eszközre. Gazdag apám azt mondta, „A leggazdagabb befektetők nem  csupán   azért   lesznek   még   gazdagabbak,   mert   tudják,   miként  alkossanak   újabb   eszközök   vásárlására   alkalmas   eszközöket,  hanem   azért   is,   mert   ismerik   a   módját,   hogy   ötleteikkel   több  millió,   sőt,   akár   több   milliárd   dollárt   keressenek.   Az   átlagos  befektetőknek   is   vannak   kiváló   ötleteik,   de   gyakran   hiányzik  belőlük   a   jártasság,   hogy   elgondolásaikat   eszközvásárlásra  használható   eszközökre   váltsák."   A   könyv   hátralévő   részéből  kiderül   majd,   átlagember   hogyan   alkothat   az   ötleteiből  eszközöket, amelyeken azután újabb eszközöket vásárolhat.

„Úgysem tudod megcsinálni" Miközben az ötletek eszközökké való átalakítását tanultam  gazdag apámmal, többször elmondta: „Amikor először próbálsz  vagyont kovácsolni az elképzeléseidből, sokan próbálnak majd  lebeszélni, mondván, »Úgysem tudod megcsinálni  Sose feledd,  semmi sem árt annyit nagyszerű ötleteidnek, mint a kisszerűen gondolkodó, korlátolt fantáziájú emberek." Két okra  hivatkozott, amiért a legtöbben az „úgysem tudod megcsinálni" hívei: 205.Azért mondják, hogy „úgysem tudod megcsinálni", még akkor is,  ha megcsinálod, amit ők nem képesek, mert ők maguk nem tudják  megcsinálni. 206.Azért mondják, hogy „úgysem tudod megcsinálni", mert nem értik,  mit csinálsz. Gazdag apám azt is mondta, hogy a pénzcsinálás folyamata sokkal  inkább szellemi, mintsem fizikai folyamat. Egyik   kedvenc   idézete   Einsteintől   származik:   „A   szárnyaló  szellemek   gyakran   szembekerülnek   a   középszerű   elmék   heves  támadásával."   Gazdag   apám   a   következő   megjegyzést   fűzte   hozzá:  „Mindannyiunkban   lakozik   szárnyaló   szellem   és   középszerű   elme  egyaránt.   Ötleteinknek   több   milliós   vagy   több,   akár   több   milliárdos  eszközökké   alakítása   sokszor   szárnyaló   szellemünk   és   középszerű  elménk küzdelmét példázza." Amikor — majd a könyv második felében — elmagyarázom a C­B  háromszöget,   az   üzleti   szerkezetet,   melynek   segítségével   üzleti  elképzeléseink   életre   kelnek,   sokan   úgy   érzik,   hatalmas   tudás   kell   a 

háromszög   alkalmazásához.   Ha   így   van,   idézzék   fel   magukban  szárnyaló szellemük és középszerű elméjük csatáját. Amikor valakinek  a középszerű elméje ellenállásba lendül saját szárnyaló szelleme ellen,  mindig eszébe szoktam juttatni az illetőnek gazdag apám szavait: „Sok  embernek   vannak   nagyszerű   ötletei,   de   nagyon   kevésnek   van   sok  pénze." A 90/10­es szabály azért érvényes, mert a meggazdagodáshoz  nem   a   nagyszerű   ötlet   kell,   hanem   nagyszerű   ötlettel   rendelkező  nagyszerű  ember.  Szellemi  erőre  és  elszántságra  van szükség  ahhoz,  hogy   ötleteinket   vagyonra   váltsuk.   Még   ha   értjük   is   a   folyamatot,  melynek során gondolataink több millió, sőt, akár több milliárd dollárra  válthatók, akkor is fontos észben tartanunk, hogy a nagyszerű ötletekből  csakis   akkor   lesz   nagy   vagyon,   ha   az   ötletek   mögött   álló   ember   is  hajlandó nagyszerű lenni. Sokszor nehéz kitartani, amikor körülöttünk  mindeni azt kárálja, „úgysem tudod megcsinálni". Nagyon erős szellem  kell ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a kétségnek, melyet a környezetünk  ültet belénk. Még erősebb szellem kell azonban ahhoz, hogy saját belső  hangunkkal   is   szembeszegüljünk,  amikor   az  mondja,  „úgysem  tudod  megcsinálni".   Ez   nem   azt   jelenti,   hogy   ne   törődjünk   barátaink   vagy  saját belső hangunk jó, illetve rossz gondolataival. Oda kell figyelnünk  rájuk, és meg is kell fogadnunk a tanácsaikat, ha jobbak, mint a mieink.  De egyelőre legyen elég erről ennyi. Most   többről   akarok   beszélni,   mint   puszta   elképzelésekről.   A  szellemről akarok szót ejteni és az akaratról, amely ahhoz kell, hogy  akkor se adjuk fel,

amikor  úrrá lesz rajtunk a kétség, és kifogytunk az ötletekből.  Senki   sem   mondhatja   meg   nekünk,   mit   tudunk,   és   mit   nem  tudunk   megtenni   az   életünkben.   Ezt   csak   mi   magunk  határozhatjuk el. Saját nagyszerűségünkre gyakran az út legvégén  találunk   rá,   és   amikor   az   ötleteink   pénzre   váltásáról   van   szó,  sokszor eljutunk az út legvégére. Az út végére akkor érkezünk el,  amikor kifogytunk az ötletekből és a pénzből, a kétségeink pedig  gyűlnek.   Ha   ekkor   rátalálunk   magunkban   a   folytatáshoz  szükséges szellemre, megtudjuk, mi kell hozzá, hogy ötleteinket  kiváló   eszközökre   váltsuk.   Egy­egy   ötletből   inkább   az   emberi  szellem teremt vagyont, mintsem az agy. A vállalkozó minden út  végén rálel  saját   vállalkozói   szellemére.  A  vállalkozói  szellem  megtalálása   és   megerősítése   fontosabb,   mint   az   ötlet   vagy   a  vállalkozás.   Ha   egyszer   megleljük   magunkban   a   vállalkozói  szellemet,   mindig   képesek   leszünk   egészen   mindennapi  elképzelésekből   nem   mindennapi   vagyonra   szert   tenni.   Ne  feledjük, a világ tele van ötletes emberekkel, de nagyon kevesen  vannak, akik vagyonosak. A könyv hátralevő részében a vállalkozói szellem megleléséről  és a mindennapi ötletek nem mindennapi vagyonra váltásáról lesz  szó. A második szakaszból megismerheti az olvasó gazdag apám  különböző befektetői típusait, és mindenki kiválaszthatja a neki  leginkább   megfelelő   utat.   A   harmadik   szakasz   elemzi   a   C­B  háromszöget, és bemutatja, miként lehet belőle kialakítani azt a  szerkezetet, amellyel a jó ötleteinket eszközzé alakíthatjuk. A   negyedik   szakasz   a   kifinomult   befektető  gondolkodásmódjába   nyújt   bepillantást,   valamint   abba,   hogyan  elemzi a befektetéseket; ezenkívül bemutatja a csúcsbefektetők  módszerét, akik egy­egy ötletükből hatalmas vagyonokat hoznak 

létre   a   C­B   háromszög   segítségével.   A   legfontosabb   pedig   az  utolsó, az ötödik szakasz, melynek címe: Visszaadás.

21. fejezet

Gazdag apám befektetői  kategóriái

Ez   a   könyv   egy   „fejlődési   regény",   amelyben   gazdag   apám  kalauzolásával   pénz   és   állás   nélkül,   a   haditengerészettől  leszerelve, eljutottam a csúcsbefektetői szintre — olyan ember  lettem, aki inkább a saját cége részvényeit árulja, mintsem más  cégekét   veszi,   aki   bennfentes   a   befektetés   világában,   nem  kívülálló.   (A   bennfentes   befektető   egy   jogi   kategória   is,   ami  büntetendő.   Itt   nem   erre,   hanem   a   szó   hétköznapi   jelentésére  gondol   a   szerző,   amikor   ezt   a   szót   használja.   —   A   ford.)   A  gazdagok más befektetési eszközökbe fektetik a pénzüket, mint a  szegények   és   középosztálybeliek;   ilyenek   a   nyilvános  részvénykibocsátás,   a   zártkörű   kibocsátás,   valamint   a   vállalati  kötvények.   Akár   bennfentes   befektető   valaki,   akár   kívülálló,  mindenképpen   fontos   ismernie   az   alapvető  értékpapírtörvényeket. A  Gazdag papa, szegény papából  mindenki megszerezhette a   pénzügyi   alapműveltséget,   amely   elengedhetetlen   a   sikeres  befektető számára. A CASHFLOW­négyszögből megismerhették   az olvasók a négy különböző negyedet és a pénzkeresés módjait,  továbbá  azt,   hogyan   vonatkoznak   a   különféle   adótörvények   az  egyes   negyedekre.   Aki   elolvasta   a   fent   említett   két   könyvet,  esetleg játszott  CASHFLOW  oktató társasjátékot, máris többet   tud a befektetés alapjairól, mint a legtöbb aktív befektető. A   befektetés   alapszabályainak   ismeretével   könnyebben  érthetők   gazdag   apám   befektetői   kategóriái   és   a   tíz   befektetői  kontroll, amelyek szerinte minden befektető számára rendkívül  lényegesek:

A tíz befektetői kontroll 207.önkontroll;

208.a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja; 209.a befektetés kezelésének kontrollja; 210.az adók kontrollja; 211.a vétel és eladás időzítésének kontrollja; 212.a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja; 213.az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja; 214.a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja; 215.az információszerzés kontrollja; 10. a visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásának  kontrollja. Gazdag apám gyakran mondta: „Nem a befektetés kockázatos  —  az   kockázatos,   ha   hiányzik   a   kontroll."   Sokan   azért   tartják  kockázatosnak a befektetést, mert a tíz befektetői kontroliból egy  vagy   több   hiányzik.   Ez   a   könyv   nem   részletezi   az   összes  kontrollt,   de   nyújt   némi   bepillantást   abba,   hogy   miként  szerezzünk nagyobb befektetői kontrollt — különös tekintettel a  7.­re, a forma, időzítés és jövedelem kontrolljára. Ez a kontroll  nagyon   sok   befektetőnél   teljesen   vagy   részben   hiányzik,   vagy  egyszerűen a befektetésről szóló alapismeretei nincsenek meg az  illetőnek. A könyv első szakasza gazdag apám legfontosabb befektetői  kontrolijáról,   az   ÖNKONTROLLRÓL   szólt.   Aki   szellemileg  nem   készült   fel   rá,   és   nem   kötelezte   el   magát,   hogy   sikeres  befektetővé váljék, az jobb, ha hivatásos pénzügyi tanácsadóra  vagy olyan tanácsadó testületre bízza a pénzét, melynek tagjait  arra   képeztek   ki,   hogy   segítsenek   a   megfelelő   befektetések  kiválasztásában.

Tökéletesen felkészült voltam Amikor pénzügyi képzésem ehhez a ponthoz érkezett, gazdag apám  tudta, hogy választottam: Szellemileg felkészültem rá, hogy befektető   legyek. Nagyon sikeres befektető akartam  lenni. Tudtam, hogy szellemileg felkészültem, és hogy gazdag akarok lenni.  Gazdag apám ennek ellenére megkérdezte tőlem: — Milyen befektető  akarsz lenni?

— Gazdag befektető — válaszoltam. Ekkor gazdag apám ismét elővett a sárga jegyzettömbjét, és  felírta a következő befektetői kategóriákat: 216.Akkreditált befektető; 217.Képzett befektető; 218.Kifinomult befektető; 219.Bennfentes befektető; 220.Csúcsbefektető. — Mi a különbség? — kérdeztem. Gazdag apám minden befektetői típus mellé odaírta annak 

jellemzőit. 221.Az akkreditált befektető sok pénzt keres és/vagy nagy nettó  értékkel rendelkezik. 222.A képzett befektető jártas a fundamentális és a technikai  befektetésben. 223.A kifinomult befektető ért a befektetéshez és a joghoz. 224.A bennfentes befektető befektetéseket alkot. 225.A csúcsbefektető lesz a részvényeit áruló  részvénytulajdonos. Amikor   elolvastam   az   akkreditált   befektető   definícióját,  meglehetően reménytelennek láttam a helyzetemet. Sem pénzem,  sem állásom nem volt. Gazdag   apám   észrevette   a   reakciómat,   visszavette   tőlem   a  sárga jegyzettömböt, és bekarikázta a bennfentes befektetőt.

Kezdés bennfentes befektetőként — Itt fogod kezdeni, Robert  — mondta gazdag apám, és rábökött a 

bennfentes befektetőre. — Még ha nagyon kevés a pénzed és nagyon kevés a tapasztalatod,  akkor   is   el   lehet   kezdeni   bennfentes   szinten   befektetni   —  folytatta.   —  Kicsiben  kell  kezdened,   és  folyamatosan  tanulnod  kell. A pénzteremtéshez nem kell pénz. Ezek után feljegyezte a lapra a három T­t: 226.Tudás; 227.Tapasztalat; 228.Temérdek készpénz. — Mire   mindhárom   T   birtokába   jutsz,   sikeres   befektető   leszel   —  mond ta. — Jó pénzügyi képzésben részesültél, most ideje, hogy megszerezd  a ta­

pasztalatot. Ha elegendő tapasztalatod lesz a pénzügyi műveltség  mellé, a temérdek készpénz már magától jön. — De a listádon csak negyedik helyen szerepel a bennfentes  befektető.   Hogyan   kezdhetem   mindjárt   ezen   a   szinten?   —  kérdeztem még mindig zavarodottan. Gazdag apám azért akarta, hogy bennfentes befektető legyek,  mert   olyan   embert   akart   faragni   belőlem,   aki   maga   teremt  eszközöket, és azokból vesz más eszközöket.

Kezdés vállalkozással — Megtanítom neked, hogyan kell kiépíteni egy sikeres  vállalkozást — folytatta gazdag apám. — Ha megtanulod, hogyan hozz létre  sikeres C ne­ gyedes vállalkozást, a vállalkozásod temérdek készpénzt hoz.  Akkor fel

használhatod a jártasságokat, hogy segítségükkel mint B elemezd  a befek tetéseket. — Ez olyan, mintha a hátsó ajtón jönnék be? — kérdeztem. — Nos, én inkább azt mondanám, ez egy életre szóló lehetőség  — felelte gazdag apám. — Ha megtanultad, hogyan keresd meg az első  milliódat, a következő tizet már gyerekjáték megszerezni. — Rendben. Akkor hogyan kezdjem? — faggattam  türelmetlenül. — Először is hadd szóljak neked a befektetők különféle  kategóriáiról, hogy megértsd, miről beszélek.

Áttekintés — választani kell A Gazdag papa befektetési tanácsainak ebben a szakaszában  megosztom   önökkel   gazdag   apám   befektetői   kategóriáinak  jellemzését.   A   következő   rövid   fejezetek   leírják   az   egyes  kategóriák   közti   különbségeket   (az   előnyöket   és   hátrányokat),  hiszen nem biztos,  hogy  az  általam választott  út  önöknek  is a   legmegfelelőbb.

Az akkreditált befektető Az akkreditált befektetőnek magas a jövedelme, és nagy nettó  értékkel rendelkezik. Tudtam, hogy én nem felelek meg ezeknek  a követelményeknek. Aki   hosszú   távra   fektet   be,   és   választott   célja   a   biztonság   és   a  kényelem, nagyon jól beleillik az akkreditált  befektető kategóriájába.  Számos   A   és   E   nagyon   elégedett   a   pénzügyi   helyzetével.   Hamar  felismerték, hogy gondoskodniuk kell anyagi jövőjükről a B negyeden  keresztül,   ezért   az   A­ként,   illetve   E­ként   keresett   jövedelmükkel  befektetési tervbe fogtak. Pénzügyi tervük, akár a biztonságot, akár a  kényelmet célozza meg, bevált. A   CASHFLOW­négyszögben  volt   szó   a   pénzügyi   biztonság   „két  lábon   álló"   megközelítéséről.   A   magam   részéről   tisztelem   ezeket   az  embereket   az   előrelátásukért   és   a   fegyelmezettségükért,   amellyel  pénzügyi   tervüket   elkészítik,   és   gondoskodnak   anyagi   jövőjükről.  Számukra   az  én  utam   vagy  lehetetlen  vállalkozásnak,  vagy  túlzottan  munkaigényesnek tűnhet. Van   sok   jól   fizetett   A   és   E,   akik   pusztán   a   jövedelmük   alapján  beleférnek az akkreditált befektető kategóriájába. Az   akkreditált   befektető   számára   olyan   befektetési   lehetőségek  nyílnak   meg,   melyekhez   a   legtöbb   ember   nem   fér   hozzá.   A   sikeres  befektetés   kiválasztásához   azonban   pénzügyi   képzettség   is   kell.   Aki  nem fordít időt a pénzügyi ismeretek elsajátítására, az jobban jár, ha  hozzáértő pénzügyi tanácsadót bíz meg, hogy segítsen neki a befektetési  döntésekben. A statisztika szerint Amerikában jelenleg 6 millió ember felel meg az 

akkreditált   befektetői   szint   követelményeinek.   Egy   250   milliós  népességű országban, ha ez a szám igaz, mindössze a lakosság 2,4%­a  éri   el   ezt   a   minimális   követelményszintet.   Ha   a   statisztikában   bízni  lehet,   még   ennél   is   kevesebben   teljesítik   a   befektetők   magasabb  szintjének   követelményeit.   Ez   azt   jelenti,   nagyon   sok   a   képzetlen  befektető,   akik   olyan   magas   kockázatú,   spekulatív   befektetésekbe  szállnak be, melyekben nem kellene részt venniük. Idézzük fel még egyszer, hogyan határozta meg a SEC, vagyis az  amerikai Értékpapír­ és Tőzsdefelügyelet az akkreditált befektetőt: 229.200 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik 230.300 000 dollár vagy annál több éves jövedelemmel rendelkezik  házaspárként, illetve 231.1 millió dollár vagy több nettó értéket tud felmutatni. Tekintettel   arra,   hogy   mindössze   6   millió   ember   felel   meg   az  akkreditált befektetői szint követelményeinek, ez számomra azt jelenti,  hogy   szorgalmas   munkával   nagyon   nehéz   eljutni   a   gazdagok  befektetéseiig.   Ha   belegondolok,   hogy   legalább   200   000   dollár  jövedelem   kell   hozzá,   rá   kell   jönnöm,   hogy   apám,   akit   szegény  apámként   emlegetek,   soha   a   közelébe   sem   ért   volna   az   akkreditált  befektetői   szintnek,   akármennyit   dolgozott   volna,   és   akárhányszor  emelték volna fel a fizetését kormányzati állásában. Aki játszott már CASHFLOW 101 társasjátékot, az tudja, hogy a játék

gyorsító   sávjába   lépve   teljesíti   a   játékos   az   akkreditált  befektetőséghez   szükséges   minimális   követelményt.   Más  szavakkal:   technikailag   az   Egyesült   Államok   népességének  kevesebb, mint 2,4%­a felel meg annak a követelménynek, amely  a játék gyorsító sávjában kínált befektetésekben való részvételhez  szükséges.   Ez   azt   jelenti,   hogy   a   népesség   97%­a   a  mókuskerékben fektet be.

A képzett befektető A   képzett   befektető   tudja,   hogyan   kell   elemezni   a  nyilvánosságnak   kínált   részvényeket.   „Kívülálló"   befektetőnek  számít,   nem   „bennfentesnek".   Ide   tartoznak   általában   a  részvénykereskedők és az elemzők.

A kifinomult befektető A kifinomult befektetőre jellemző, hogy rendelkezik a gazdag  apám által „három T"­ként rövidített fogalmakkal. Ezen kívül érti  a   befektetés   világát.   Kihasználja   az   adó­,   a   társasági­   és   az  értékpapírtörvényeket,   hogy   a   lehető   legtöbb   pénzt   keresse,   és  megvédje a tőkéjét. Aki   sikeres   befektető   akar   lenni,   de   nem   szándékozik   saját  céget   létrehozni   hozzá,   annak   kifinomult   befektetővé   érdemes  válnia. A   kifinomult   befektető   és   minden   efölötti   szintű   már   tudja,  hogy  az   éremnek két  oldala  van.  Tisztában  van   vele,  hogy   az 

egyik oldalon a világ fekete­fehér, a másik oldal pedig a szürke  különféle   árnyalataiban   játszik.   Ez   utóbbi   oldalon   az   ember  rosszul   teszi,   ha   egyedül   próbál   befektetni.   A   fekete­fehér  oldalon némely befektető egymaga  fektet  be, a  szürke oldalon  azonban minden befektetőnek be kell lépnie egy csapatba.

A bennfentes befektető A bennfentes befektető célja, hogy sikeres vállalkozást építsen  ki. Ez a vállalkozás lehet egyetlen bérbe adható ingatlan, de lehet  akár egy több millió dolláros áruházlánc is. A   sikeres   C   tudja,   hogyan   kell   eszközöket   teremteni   és  kialakítani.   Gazdag   apám   úgy   fogalmazna:   „A   gazdagok  feltalálják   a   pénzt.   Miután   megszerezted   az   első   milliódat,   a  következő tíz megszerzése már gyerekjáték."

A   sikeres   C­nek   meg   kell   tanulnia   kívülállóként   is   elemezni   a  cégeket   a   befektetések   szempontjából.   Ezért   a   sikeres   bennfentes  befektető megtanulhatja, hogyan váljék sikeres kifinomult befektetővé.

A csúcsbefektető A csúcsbefektető célja, hogy részvényeit áruló részvénytulajdonossá  váljék.   A   csúcsbefektető   sikeres   vállalkozással   rendelkezik,   melynek  tulajdoni érdekeltségét eladja a nyilvánosságnak, ezért ő a részvényeit  áruló részvénytulajdonos.  Ez az  én célom  is. Még nem értem  el, de  továbbképzem   magam,   tanulok   a   tapasztalataimból,   és   szent  elhatározásom, hogy addig nem hagyom abba, amíg nem lesz belőlem  részvényeit áruló részvénytulajdonos.

Ön milyen befektető? A következő néhány fejezet részletesebben leírja a befektetők egyes  típusait. Miután gondosan áttanulmányozta valamennyit, könnyebb lesz  kiválasztania az önnek leginkább megfelelő befektetési célt.

22. fejezet

Az akkreditált befektető

Ki az akkreditált befektető? A   legfejlettebb   országok   írott   törvényekkel   óvják   az  átlagembert a rossz vagy kockázatos befektetésektől. Ezzel az a  gond,   hogy   éppen   ezek   a   törvények   teszik   lehetetlenné   a  tömegeknek a legjobb befektetésekben való részvételt. Amerikában ilyenek az 1933­as értékpapírtörvény, az 1934­es  értékpapír­   és   tőzsdetörvény,   az   ezek   értelmében   érvényesülő  SEC előírások valamint a SEC (Értékpapír­ és Tőzsdefelügyelet).  Ezeket   a   törvényeket   és   előírásokat   azért   alkották,   hogy  megvédjék a tömegeket a félreértelmezésektől, a manipulációktól  és   egyéb   csalárd   praktikáktól,   amelyek   az   értékpapírok  adásvételében   érvényesülhetnek.   Bizonyos   befektetések  kizárólag   az   akkreditált   és   a   kifinomult   befektetők   számára  hozzáférhetők, ők pedig részletes jelentést kötelesek írni az ilyen  befektetésekről.   A   SEC   azért   jött   létre,   hogy   őrködjön   a  törvények betartása felett. A SEC szerepe szerint, mint az értékpapírok felügyelője, úgy  határozta meg az akkreditált befektetőt, hogy az olyan személy,  aki legalább 200 000 dollár vagy annál több (házaspárként 300  000   dollár)   jövedelemre   tett   szert   az   utóbbi   két   év  mindegyikében,   és   a   folyó   évben   is   ugyanennyi   jövedelemre  számíthat.   Az   illető   személy   vagy   házaspár   a   fentiek   helyett  felmutathat 1 millió dollár értékű nettó értéket is. Gazdag   apám   a   következő   meghatározást   adta:   „Akkreditált  befektető   az   a   személy,   aki   jóval   többet   keres,   mint   az  átlagember.  Ez   nem   jelenti  azt,  hogy   feltétlenül  gazdag,   vagy,  hogy valamennyit is ért a befektetéshez." A szabállyal az a gond, hogy az amerikaiaknak kevesebb mint  3%­a   éri   el   a   200   000   dolláros,   illetve   300   000   dolláros  jövedelemszintet. Vagyis a lakosságnak csupán a 3%­a fektethet  be a SEC szabályainak értelmében meghatározott részvényekbe.  A maradék 97% nem vehet részt ezekben a befektetésekben, mert  nem minősül akkreditált befektetőnek. A SEC nagyjá­ ból a pénzügyi intelligencia szintje alapján határozza meg, ki számít  kifinomult befektetőnek. Emlékszem,   gazdag   apámnak   felajánlottak   egy   lehetőséget,   hogy  befektessen   egy   Texas   Instruments   nevű   cégbe,   mielőtt   annak  részvényeit nyilvánosan kibocsátották volna. Mivel nem ért rá tüzetesen  megvizsgálni   a   céget   és   elvégezni   az   elemzést,   visszautasította   az  ajánlatot, és ezt később évekig bánta. Más nyilvános kibocsátás előtti  részvényeket azonban vett. Az ilyen, a köznép számára nem elérhető  befektetések   tették   őt   igazán   gazdaggá.   Gazdag   apám   akkreditált 

befektetőnek számít. Amikor arra kértem, hadd fektessek be én is egy cég részvényeibe a  nyilvános kibocsátás előtt, közölte, hogy nem vagyok sem elég gazdag,  sem   elég   bölcs   hozzá,   hogy   az   ő   befektetéseihez   társuljak.   Ma   is  élénken   él   emlékezetemben,   amit   mondott:   „Várd   ki,   amíg  meggazdagszol,   és   meg   fognak   találni   a   legjobb   befektetések.   A  gazdagok   mindig   elsőként   jutnak   hozzá   a   legjobb   befektetésekhez,  ráadásul nagyon alacsony áron, és nagy tételben. Ez az egyik oka, hogy  egyre gazdagabbak lesznek." Gazdag   apám   egyetértett   a   SEC­vel.   Úgy   vélte,   rendjén   való  megvédeni   az   átlagos   befektetőt   az   efféle   befektetések   kockázatától,  noha   ő   személy   szerint,   mint   akkreditált   befektető,   sok   pénzt  köszönhetett az ilyen befektetéseknek. Felhívta   azonban   a   figyelmemet   a   következőre:   „Még   akkor   sem  biztos,   hogy   hozzájutsz   a   legjobb   befektetésekhez,   ha   akkreditált  befektető vagy. Ahhoz ugyanis egészen más típusú befektetőnek kell  lenni,   aki   megfelelő   tudással   és   információval   rendelkezik   az   új  befektetési lehetőségekről."

Az akkreditált befektető befektetői  kontrolijai Nincsenek. Gazdag   apám   szerint   az   akkreditált   befektetőnek   a   tíz   befektetői  kontroll   közül   egyik   sincs   a   birtokában,   ha   hiányzik   a   pénzügyi  képzettsége.   Az   akkreditált   befektetőnek   esetleg   sok   a   pénze,   de  általában nem tudja, mihez kezdjen vele.

Rendelkezik­e az akkreditált befektető  a 3 T­vel? Temérdek készpénzzel — talán. Gazdag apám elmagyarázta, hogy hiába akkreditált befektető  valaki,   attól   még   szüksége   van   tudásra   és   tapasztalatra,   hogy  képzett,   kifinomult,   bennfentes   vagy   csúcsbefektető   válhasson  belőle.   Olyan  akkreditált   befektetőket   is   ismert   szép   számmal,  akiknek   temérdek   készpénzük   sem   volt.   Elérték   ugyan   a  jövedelemhatárt, de nem tudták jól kezelni a készpénzüket.

Sharon jegyzete Gyakorlatilag bárki nyithat értékpapírszámlát, és kezdheti adni­ venni   a   nyilvánosan   kibocsátott   részvényeket.   Egy   nyilvános  társaság   részvényeit   bárki   szabadon   veheti   és   eladhatja,  rendszerint a tőzsdén. A tőzsde valódi szabad piacként működik.  Állami vagy külső beavatkozás nélkül mindenki maga dönti el,  hogy egy részvény ára méltányos­e vagy sem. Az egyén dönthet  úgy,   hogy   részvényt   vásárol,   amivel   tulajdonosi   érdekeltséget  vesz magának a cégben. Az utóbbi évtizedben rendkívül népszerűek lettek a befektetési 

alapok.   Ezek   hivatásos   szakemberek   által   kezelt   portfoliók,  melyeknek   minden   befektetési   jegye   számos   egyedi   részvény  résztulajdonát   reprezentálja.   Sok   ember   azért   fekteti   a   pénzét  befektetési alapokba, mert egyrészt azokat hivatásos alapkezelők  kezelik,   másrészt   vonzóbb   számukra,   hogy   sok   különböző  értékpapírból van néhány a birtokukban, mint hogy egyetlen cég  részvényeit   vegyék   meg.   Akinek   nincs   ideje   tanulmányozni   a  befektetést   (hogy   tájékozottan   hozhasson   döntéseket   az   egyes  befektetésekről), az bölcsen teszi, ha befektetési alapokban tartja  a   pénzét,   vagy   befektetési   tanácsadót   szerződtet,   hogy   az  foglalkozzon a befektetéseivel. Az   egyik   módja,   hogy   értékpapírokból   igazán   jelentős  gazdagságra   tegyünk   szert,   hogy   a   tőzsdén   korábban   nem  jegyzett,   első   nyilvános   kibocsátású   részvényeket   (IPO)  vásárolunk. Általában jellemző, hogy a cég alapítói és az első  befektetők   már   rendelkeznek   a   cég   részvényeivel.   A   cég   a  kezdeti   finanszírozás   könnyítése   érdekében   vezetheti   be   a  részvényeket   nyilvánosan  a  tőzsdére.   Ilyenkor  avatkozik  be   az  Értékpapír­   és   Tőzsdefelügyelet,   a   SEC   —   részletes  adatnyilvántartási és nyilvánosságrahozatali kötelezettséget róva  a   cégre   —,   hogy   megpróbálja   megakadályozni   a   csalást,   és  megvédje a befektetőt a félreértelmezésektől. Azt j azonban   a   SEC   sem   tudja   megakadályozni,   hogy   a   nyilvános  kibocsátásba   való  befektetés  rossz   üzletnek   bizonyuljon.  Lehet  egy IPO törvényes, és mégis rossz üzlet, vagy kiderülhet róla,  hogy nem más, mint forrás (veszít az értékéből). Az 1933­as értékpapírtörvényt és az 1934­es értékpapírtőzsde­ törvényt   azért   hozták,   hogy   szabályozza   az   ilyen   jellegű  befektetéseket, és megóvja a befektetőket a csalárd vagy magas  kockázatú befektetésektől, továbbá a brókerek csalásaitól. A SEC  azért jött létre, hogy felügyelje az értékpapírok kibocsátást és az  értékpapír­ipart. A   részvényekre   vonatkozó   szabályozás   nemcsak   a   nyilvános  kibocsátásokra   érvényes,   hanem   bizonyos   magánkibocsátású  részvényekre is. Egyes kivételek azért vannak, ezekkel itt nem  foglalkozunk. Egyelőre az a fontos, hogy az olvasó megértse, mit  jelent   akkreditált   befektetőnek   lenni.   Az   akkreditált   befektető  befektethet   bizonyos   típusú   értékpapírokba,   amelyekbe   a   nem  akkreditált, nem kifinomult befektető nem, mert az „akkreditált"  státus   azt   jelenti,   hogy   a   befektető   magasabb   pénzügyi  kockázatot képes vállalni, mint a nem akkreditált befektető. Róbert leírta, mekkora jövedelemmel vagy nettó értékkel kell  rendelkeznie   az   akkreditált   befektetőnek   mint   egyedülálló  személynek,   illetve   házaspárnak.   Ugyanakkor   a   részvényeket  kibocsátó   cég   bármely   igazgatója,   vezető   tisztviselője   vagy  általános partnere is akkreditált befektetőnek minősül, noha nem  éri el az említett jövedelem­, illetve nettó értékhatárt. Ez döntő  fontosságú   lesz,   amikor   majd   a   „bennfentes   befektetőt"  tárgyaljuk.   Valójában   ezt   az   utat   választja   sok   bennfentes   és  csúcsbefektető.

23. fejezet

A képzett befektető

Gazdag   apám   definíciója   szerint   a   képzett   befektető   olyan   személy,  akinek van pénze,  és némi tudással is rendelkezik  a befektetésről. A  képzett   befektető   általában   akkreditált   befektető,   aki   a   pénzügyi  képzésére is áldozott valamennyit. Ami a tőzsdét illeti például, a képzett  befektetők   közé   tartoznak   a   legjobb   tőzsdei   brókerek.   Képzettségük  révén   elsajátították   és   megértették   a   fundamentális   és   a   technikai  befektetés közötti különbséget. 1. Fundamentális befektetés:  Gazdag apám szerint „a fundamentális befektető úgy csökkenti a kockázatot, hogy az érték és a növekedés szempontjából megvizsgálja a cég pénzügyi helyzetét". Egy jó rész vény kiválasztásában a legnagyobb szerepet az játssza, milyen ered ményekre számíthat a cég a jövőben. A fundamentális befektető ala posan átnézi annak a cégnek a pénzügyi kimutatásait, amelybe befek tetni kíván. Ugyanakkor tekintetbe veszi a gazdaság egészének kilátá sait is, és azt az iparágat, amelyben a cég érdekelt. A kamatok válto zásai nagyon fontos tényezőt jelentenek a fundamentális elemzésben. Warren Buffet az egyik legjobb fundamentális befektetőnek   számít 2. Technikai befektetés: Gazdag apám szerint „a jól képzett technikai befektető a piacra reagálva fektet be, és biztosítja magát a katasztrofá lis veszteségek ellen. Igazán jó részvényeket úgy lehet kiválasztani,  ha az ember a cég részvényeinek kínálatára és az irántuk fennálló keres letre alapoz. A technikai befektető tanulmányozza egy­egy cég rész vényárainak alakulását. Megvizsgálja, hogy egy bizonyos részvény esetében elég lesz­e a kínálat a várható kereslet kielégítésére." A technikai befektető részvényvásárláskor általában  figyelembe veszi az árat és a piac állását. . . mint az a vásárló, aki  a kiárusításokra és az akciós termékekre figyel. Valójában  számos technikai befektető olyan, mint Doris nénikém. Doris  néni az olcsó árut kutatja, és kiárusításkor vásárol a barátnőivel;  azért vesz meg dolgokat, mert olcsók,| le vannak árazva, vagy mert a barátnői is azokat veszik. Amikor aztán  hazaér, eltűnődik rajta, miért is vette meg ezt vagy azt  az árucikket,  felpróbálja, majd visszaviszi a boltba, és visszakéri a pénzt, hogy újra  legyen pénze vásárolni. A   technikai   befektető   tanulmányozza,   hogyan   alakultak   a   cég  részvényárai   a   múltban.   Az   igazi   technikai   befektetőt   a  fundamentálissal   szemben   nem   érdekli   a   cég   belső   működése.   Ő  elsősorban a piac állására és a részvényárakra épít. Sokan   azért   gondolják,   hogy   a   befektetés   kockázatos,   mert  „technikai befektetőként" foglalkoznak befektetésekkel, miközben nem  tudják, mi a különbség a technikai és a fundamentális befektető között.  A   technikai   befektető   szemszögéből   a   befektetésnek   az   a   kockázata, 

hogy a részvényárak a piac érzelmi változásaira reagálva ingadoznak.  Íme   néhány   példa   arra,   hogy   mi   vezethet   a   részvényárak  fluktuációjához: egy részvényt  egyik nap még népszerűsít a média, a következő héten   azonban már nem; vagy a cég a részvények felosztásával manipulálja a   kereslet­kínálat arányt, vagyis másodlagos kibocsátással elárasztja a  piacot, vagy visszavásárlással csökkenti a részvényei számát; vagy valamilyen   intézményes   vásárló   (például   befektetési   alap   vagy  nyugdíjalap) olyan nagy mennyiségben vásárolj a fel, illetve adja el egy   cég részvényeit, hogy azzal megzavarja a piacot. Az átlagos befektető számára azért tűnik kockázatosnak a befektetés,  mert   nincs   meg   a   megfelelő   pénzügyi   képzettsége   hozzá,   hogy  fundamentális   befektetőként   működjön,   ugyanakkor   a   technikai  befektetőnek   szükséges   gyakorlati   ismeretekkel   sem   rendelkezik.   Ha  nem   tagja   egy   cég   igazgatótanácsának,   hogy   megváltoztathassa   a  részvények   kínálati   oldalát,   a   nyílt   piacon   nem   szólhat   bele   a  részvényárak   kereslet­kínálat   ingadozásaiba.   Így   aztán   ki   van   téve   a  piac szeszélyeinek. Sokszor előfordul, hogy egy fundamentális befektető kiváló, magas  profitot   hozó   cégre   bukkan,   de   valamilyen   oknál   fogva   a   technikai  befektetőket nem érdekli a cég, így a cég részvényeinek ára nem megy  fel   —   hiába   nyereséges,   jól   irányított   a   vállalat.   A   jelenlegi   piacon  sokan   fektetik   a   pénzüket   olyan   internet­cégek   első   kibocsátásaiba,  amelyek   nem   foglalkoznak   értékesítéssel,   és   nincs   nyereségük.   Ez  tipikus esete annak, amikor a technikai befektetők határozzák meg egy  cég részvényeinek értékét. 1995  óta   a   kizárólag   fundamentális   befektetők   gyengébb  teljesítményt futatnak fel, mint azok, akik a piac technikai oldalára is  figyelnek. Napjaink fékevesztett piacán, ahol a legnagyobb kockázatot  vállalók a nyertesek, az óvatos, értékekre koncentráló emberek lemaradnak. Valójában a nagy  kockázatvállalók közül sokan elijesztették a technikai befektetőket is az  értéktelen, ám magas árú részvényekkel. Az összeomlás idején azonban  azok   járnak   jól,   akiknek   erős   fundamentális   befektetéseik   vannak,  ugyanakkor   jó   technikai   kereskedői   jártassággal   is   rendelkeznek.   A  piacra   berobbanó   amatőr   spekulánsok   csakúgy,   mint   a   pénzes,   első  kibocsátású   részvények   megsínylik   a   piac   zuhanását.   Gazdag   apám  szerint   „Ha   az   ember   gyorsan   igyekszik   meggazdagodni,   és   nincs  ejtőernyője, akkor sajnos lezuhan, és nagyot esik. A gyorsan jött, sok  pénz   elhiteti   az   emberekkel,   hogy   pénzügyi   zsenik,   pedig   a   végén  kiderül, hogy pénzügyi idióták." Gazdag apám úgy gondolta, hogy a  befektetés   világában   mind   a   technikai,   mind   a   fundamentális  jártasságokra szükség van a fennmaradáshoz. Charles Dow, akinek nevét a Dow­Jones indexből ismerjük, technikai   befektető volt Ezért lett a Wall Street Journal, amelynek létrehozásában  részt vett, elsősorban technikai, nem pedig fundamentális befektetőknek   szóló lap. Soros   Györgyöt   is   többnyire   a   legjobb   technikai   befektetők   között   tartják számon. A   kétféle   befektetési   stílus   között   hatalmas   a   különbség.   A  fundamentális befektető a céget pénzügyi kimutatásai alapján elemzi,  így   méri   fel   annak   erősségét   és   várható   sikerességét.   Emellett   a  fundamentális  befektető ügyel a gazdaság adott helyzetére és arra az 

ipar­ vagy üzletágra, amellyel a cég foglalkozik. A   technikai   befektető   ezzel   szemben   ábrákból   dolgozik,   melyek  segítségével figyelemmel kísérheti, hogyan alakultak a cég részvényárai  és a részvények száma. A technikai befektető esetleg megvizsgálja a  részvények put/call arányát, valamint a short pozíciókat. Mindkét típusú  befektető a tényekre támaszkodik, de különböző forrásokból szerzik az  információt.   A   kétféle   típusú   befektetőnek   más­más   jártasságokra,  illetve   szókincsre   van   szüksége.   Napjaink   ijesztő   jelensége,   hogy   a  legtöbb   befektető   sem   technikai,   sem   fundamentális   befektetői  ismeretekkel   nem   rendelkezik.   Sőt,   merem   állítani,   hogy   a   mai  befektetők java része azt sem tudja, mi a különbség a fundamentális és  a technikai befektető között. Gazdag   apám   gyakran   mondta,   hogy   „a   képzett   befektetőnek  jártasnak   kell   lennie   mind   a   fundamentális,   mind   a   technikai  elemzésben.   Az   alábbi   ábrákat   rajzolta   le   nekem.   Ezek   az   ábrák  magyarázatot   adnak   rá,   miért   úgy   fejlesztettük   ki   a   termékeinket,  ahogyan.   Azt   akarjuk,   hogy   az   emberek   elsajátítsák   a   pénzügyi  műveltséget,   és   továbbadják   a   gyermekeiknek   is,   már   igen   korán,  ahogyan gazdag apám továbbadta nekem.

Technikai 

Fundamentális befektetés ABC vállalat

Eszközök

rorrasoK

Az ABC vállalat pénzügyi kimutatásai Fontos jártasságok:

— pénzügyi műveltség; — pénzügyi alapismeretek; — gazdasági előrejelzések. Oktatási eszközök: CASHFLOW Befektetés 101  CASHFLOW gyerekeknek Az ABC vállalat részvényárai Fontos jártasságok:

— részvényárak és az eladások korábbi alakulása;; — put/call opciós technikák

— sho rt  ela dás .

Oktatá si  eszköz ök:  CASH FLO W  Befekt etés   202

Gyakran   megkérdezik   tőlem,   miért   kell   a   képzett   befektetőnek   a 

fundamentális   és   a   technikai   befektetéshez   is   értenie.   A   válaszom  egyetlen   szó:   „önbizalom".   Az   átlagos   befektetők   azért   érzik  kockázatosnak a befektetést, mert: 1. Kívülállók, akik megpróbálnak belelátni a befektetésre kiszemelt cég  vagy   ingatlan   belső   ügyeibe.   Ha   nem   értenek   a   pénzügyi  kimutatásokhoz,   teljesen   mások   véleményére   kénytelenek  hagyatkozni. Az emberek, ha másképpen nem, tudat alatt tisztában  vannak vele, hogy a bennfentesek jobb információkkal rendelkeznek,  ezért alacsonyabb kockázatot vállalnak. 232.Aki nem ismeri a pénzügyi kimutatások nyelvét, annak a személyes  pénzügyi kimutatásai sem áttekinthetők. Gazdag apám erről azt  mondta: „Ha egy ember pénzügyi alapja ingatag, annak az  önbizalma is ingatag." Egyik barátom, Keith Cunningham, így  fogalmazott: „Az emberek azért nem akarják megismerni saját  pénzügyi kimutatásaikat mert attól félnek, kiderül, hogy pénzügyi  rákban szenvednek." Biztatásul közölhetem, hogy amint kikúrálják  pénzügyi betegségüket, az életük más tekintetben is meggyógyul —  néha még fizikailag is egészségesebbekké válnak. 233.A legtöbb ember csak akkor képes pénzt keresni, amikor a piac  fellendülőben van, és retteg tőle, hogy mikor jön a visszaesés. Aki  ért a technikai befektetéshez, az ugyanúgy tud nyerni — akár lefelé,  akár felfelé mozdul a piac. A technikai ismeretek híján lévő, átlagos  befektető csak a fellendülő piacon tud pénzhez jutni, amikor pedig  fordul a kocka, gyakran minden addigi nyereségét elveszíti. Gazdag  apám szerint „A technikai befektető biztosítja magát a nagy  veszteségek ellen. Az átlagos befektető ellenben olyan, mint az a  pilóta, aki nem visz magával ejtőernyőt." A   technikai   befektetőkről   gazdag   apámnak   a   következő   volt   a  véleménye: „A bika feljön a lépcsőn, a medve távozik az ablakon." A  bika­szerű piac lassan emelkedik, de amikor visszaesik, gyorsan zuhan,  mint az ablakon távozó medve. A technikai befektetőket azért izgatják a  piaci   esések,   mert   arra   rendezkedtek   be,   hogy   gyorsan   jussanak  nyereséghez, amikor az átlagos befektetők elveszítik a gyakran lassan  szerzett pénzüket. Ennek tükrében tehát a különféle típusú befektetők és veszteségeik,  illetve nyereségeik alakulása így fest: Piac Vesztes befektető Átlagos befektető Képzett befektető

EMELKEDÉS veszít nyer nyer

ESÉS veszít veszít nyer

Sok befektető gyakran azért veszít, mert túl sokáig vár, mielőtt  beszállna a piacra. Annyira fél a veszteségtől, hogy bizonyítékot akar,  hogy tényleg emelkedik a piac. Ezért aztán a csúcson lép be, épp  mielőtt a piac drámaian visszaesik, ő pedig vesztességgel végzi.

1635 1634

1636

1637

Gouda tulipánhagyma­mánia, 1634­37 *Történelmi  becslések alapján 1719

1720

1721

1722

Dél­ tengeri  buboré k 1719­ 22

19211827i82a'iB2Ji82fi'iE2«fifl27'i 92^1928*183öh 931*1 832*

DJIA 1921­32

1980  1886  1982  1998

DJIA  1974­? ???

1960

Prechter Jr.

1S70

1980

1990 ' 2000

Nikkei 1950­???? Forrás: Róbert 

A   képzett   befektetők   kevésbé   aggódnak   a   piac   fel­le   ingadozásai  miatt.   Ők   magabiztosan   szállnak   be   a   piac   felfelé   ívelésének  időszakában.   Amikor   megfordul   a   piac   iránya,   taktikát   változtatnak,  kilépnek   a   korábbi   üzleteikből,   a   short   eladást   választják,   és   eladási 

opciókat  kötnek, hogy hasznot  hozzanak, mialatt a piac lefelé  megy.  Mivel   többféle   kereskedési   rendszert,   többféle   stratégiát   használnak,  magabiztosabb befektetők.

Miért érdemes képzett befektetőnek lenni? Az  átlagos   befektető   állandó   félelemben   él,   hogy   mikor   kezd   el  zuhanni   a   piac,   illetve   mikor   esnek   az   árak.   Gyakran   hallani   tőle  ilyesmit: „Mi lesz, ha megveszem a részvényt, és leesik az ára?" Ezért  sok átlagos befektető nem használja ki a piac emelkedése és esése adta  előnyöket. A képzett befektető előre számít a piac fel­le változásaira.  Amikor   felmennek   az   árak,   tudja,   hogyan   csökkentse   minimálisra   a  kockázatot, és mindenképpen nyereséges, akár emelkednek, akár esnek  az   árak.   A   képzett   befektető   gyakran   fedezeti   ügylettel   védelmezi  pozícióit, ami azt jelenti, nincs veszélyben sem hirtelen eséskor, sem  hirtelen emelkedéskor; azaz jó esélyei vannak a gyarapodásra, bármely  irányban   mozdulnak   az   árak,   és   közben   védi   magát   a   nagy  veszteségektől.

Mi a baj az új befektetőkkel? Manapság, a nagyon  élénk  piacon az új  befektetők gyakran  magabiztosan kijelentik: „Nincs félnivalóm a piac visszaesésétől,  mert most minden másképpen van." A tapasztalt befektető tudja,  hogy   minden   piac   időnként   emelkedik,   időnként   pedig   esik.  Most,   amikor   ezeket   a   sorokat   írom,   a   világtörténelem   egyik  legnagyobb „bika­piacának" időszakát éljük. Vajon ez a piac is  összeomlik?   Ha   a   történelem   igazolja   önmagát,   akkor   minden  idők   egyik   legparádésabb   piaci   összeomlásának   nézünk   elébe.  Ma ugyanis az emberek profitot nem hozó cégekbe fektetnek be .  . . vagyis újabb mánia látott napvilágot. Az előző oldalon látható  diagramok korábbi buborékokat, mániákat, vagy fellendüléseket,  nagy konjunktúrákat ábrázolnak. Sir   Isaac   Newton,   aki   vagyona   nagy   részét   a   Dél­tengeri  buborék miatt veszítette el, a következőket mondta: „Ki tudom  számítani   az   égitestek   mozgását,   de   nem   tudom   kiszámítani   a  beszámíthatatlan   embereket."   Napjainkban   sokak   szerint  beszámíthatatlanság uralkodik. Mindenki gyorsan akar meggazdagodni   a   piacon.   Attól   tartok,   hamarosan   milliók   fogják  mindenüket   elveszíteni,   egyszerűen   azért,   mert   befektettek   a   piacba,  némelyek   kölcsönöket   vettek   fel   a   befektetéseikhez,   ahelyett   hogy  először   a   saját   képzésükbe   és   a   tapasztalat   megszerzésébe   fektettek  volna. Ugyanakkor izgatottan várom, mi fog történni, mert nemsokára  számos ember pánikszerűen kezd majd eladni, és ekkor jön el a képzett  befektető meggazdagodásának ideje. Nem maga az  összeomlás a rossz, hanem az érzelmi pánikreakció,  amely   a   pénzügyi   katasztrófákat/lehetőségeket   kíséri.   Az   új  befektetőkkel   az   a   baj,   hogy   legtöbbjük   még   sohasem   élt   át   igazi  „medveszerű piacot" . . . hiszen a jelenlegi „bika­piac" 1974 óta tart.  Sok   befektetési   alapkezelő   még   meg   sem   született,   vagy   épp   hogy 

megszületett   1974­ben.   Honnan   is   tudhatnák,   milyen   egy   piaci  összeomlás, illetve egy „medve­piac", főként, ha éveken át tart, mint a  japán piac esetében? Gazdag apám szerint „A piac változásait nem lehet megjósolni, de  fontos,  hogy felkészüljünk   minden eshetőségre,   akármilyen  irányú  is  lesz a változás." Azt is mondta továbbá, „A »bika­piacok« úgy néznek  ki,   mintha   örökké   tartanának,   ezért   az   emberek   hanyaggá,   ostobává,  önelégültté válnak. A »medve­piacok« szintén úgy néznek ki, mintha  örökké   tartanának,   ezért   az   emberek   megfeledkeznek   róla,   hogy  gyakran   éppen   azok   a   legjobb   időszakok   a   nagyon   nagy   gazdagság  elérésére. Ezért érdemes képzett befektetőnek lenni."

Miért omlanak össze gyorsabban a piacok  az információ korában? A lexus  és az olajfa  című könyvében — melyet mindenkinek  melegen   ajánlok   új,   globális   üzletek   jellemezte   korunk  megértéséhez — a szerző, Thomas L. Friedman gyakran utal az  elektronikus siserehadra. Az elektronikus siserehad egy több száz  főből,   főként   fiatalokból   álló   csoportot   jelöl;   tagjai   hatalmas  összegű elektronikus pénz fölött rendelkeznek. Ezek az emberek  nagy   bankoknál,   befektetési   alapoknál,   fedezeti   befektetési  alapoknál,   biztosítótársaságoknál   vagy   más   hasonló   cégeknél  dolgoznak.   Hatalmukban   áll,   hogy   a   számítógép   egyetlen  billentyűjének megnyomásával a szó szoros értelmében ezerbillió  dollárokat utaljanak át egyik országból a másikba a másodperc  töredéke alatt. Ennek köszönhetően az elektronikus siserehad­nak  nagyobb hatalma van, mint a politikusoknak. 1997­ben Délkelet­Ázsiában voltam, amikor az elektronikus  siserehad többek között Thaiföldről, Indonéziából, Malajziából, Koreából  vont   ki   pénzeket,   és   ezzel   egyik   napról   a   másikra   tönkretette  ezeknek   az   országoknak   a   gazdaságát.   Mondhatom,   nem   volt  szép   látvány,   és   ugyancsak   nem   volt   kel­lemes   akkoriban  ezekben az országokban tartózkodni. Akik globális befektetésekben vesznek részt, talán emlékeznek  rá,   mint   zengett   dicshimnuszokat   a   világ   —   beleértve   a   Wall  Streetet   is   —   annak   idején   az   új,   ázsiai   tigrisgazdaságokról.  Mindenki ezekbe az országokba akart befektetni. Azután hirtelen,  a szó szoros értelmében egyik napról a másikra, megváltozott a  világ.   Gyilkosságok,   öngyilkosságok,   felkelések,   rablások  történtek,   és   mindenfelé   általános   rossz   közérzet   lett   úrrá.   Az  elektronikus siserehadnak nem tetszett, amit a fenti országokban  tapasztalt, ezért néhány másodperc alatt fogta, és elvitte a pénzét. Thomas Friedman így ír erről: „Az elektronikus siserehadat úgy kell elképzelnünk, mint egy  vadállatok! ból álló csordát, amely Afrika tágas mezőin legel. Ha  a csorda szélén legelc állat meglátja, hogy valami mozog a hozzá  közel  eső  magas,  sűrű bozótban,  nyilván  nem  közli  a  mellette  legelő   másikkal,   hogy   »Jesszusom,   lehet,   hogy   egy   oroszlán 

motoszkál ott a bozótban.« Erről szó sincs. Az állat elkezd vadul  dobogni   a   patáival,   és   azok   a   vadállatok   nemcsak   néhány  méternyire vonulnak arrébb. Elviharzanak a szomszéd országba,  és mindent letipornak, ami az útjukba kerül." Ez   történt   1997­ben   az   ázsiai   tigrisekkel.   Az   elektronikus  siserehadnak nem tetszett, amit arrafelé látott, ezért a szó szoros  értelmében   egyik   napról   a   másikra   kivonult   onnét.   A   lelkes  optimizmus   alig   néhány   nap   alatt   lázadásba   és   gyilkosságba  csapott át. Ezért   jósolom,   hogy   az   információ   korában   a   piaci  összeomlások gyorsabbak és súlyosabbak lesznek az eddigieknél.

Hogyan védekezzünk az összeomlások  ellen? Ezen országok némelyike úgy védekezik az elektronikus  siserehad hatalma ellen, hogy letisztázza, és szigorúbban  ellenőrzi nemzeti pénzügyi kimutatásait, továbbá megnöveli a  pénzügyi ismeretekre vonatkozó követelményei színvonalát.  Thomas Friedman így ír: Színvonal: „Ha megírnánk az amerikai tőkepiac történetét —  állapított meg Larry Summers, pénzügyminiszter­helyettes —, én  az általánosan elfogadott könyvelési elveket tartanám az e  tőkepiacot leginkább jellemző új donságnak. Ezekre világszerte  szükség van. Apró, mégsem jelentéktelen győzelme az IMF­nek, hogy Koreában egy könyvelést oktató, esti  tagozatos skolai osztályban, ahol általában 22 hallgató vett részt egy téli  tanfolyamon, az idén (1998­ban) 385 hallgató tanul. Erre van  szükségünk vállalati szinten Koreában. Erre van szükségünk nemzeti  szinten." Gazdag apám is valami hasonlót mondott évekkel ezelőtt, csak ő nem  egy  egész   nemzetre  utalt, mint  Larry  Summers   az  idézetben,   hanem  minden olyan emberre, aki anyagi jómódban akar élni. így fogalmazott:  „Egy gazdag és egy szegény ember között sokkal nagyobb különbség  van   annál,   mint   hogy   mennyi   pénzt   keres   az   illető.   A   különbség   a  pénzügyi   műveltségükben   és   abban   rejlik,   hogy   melyikük   mekkora  fontosságot   tulajdonít   ennek   a   műveltségnek.   Egyszerűen   szólva:   a  szegény   embereknek   nagyon   alacsony   színvonalú   a   pénzügyi  műveltségük,   függetlenül   attól,   hogy   mennyit   keresnek."   Hozzátette  továbbá,  hogy  „akiknek   alacsony  színvonalú  a  pénzügyi  műveltsége,  azok többnyire nem képesek az ötleteiket eszközökre váltani. Sokuk az  ötleteiből   forrásokat   hoz   létre,   nem   eszközöket,   éppen   pénzügyi  műveltsége alacsony színvonala miatt."

A kiszállás fontosabb, mint a beszállás Gazdag apám többször is mondta: „Sok átlagos befektető azért  veszít pénzt, mert gyakran könnyű befektetni egy eszközbe, de  nehéz   kiszállni   a   befektetésből.   Az   intelligens   befektetőnek 

nemcsak   beszállni   kell   tudnia   egy   befektetésbe,   de   ki   is   kell  tudnia   szállni   belőle."   Manapság   az   egyik   leglényegesebb  stratégia,   melyet   végig   kell   gondolnom,   amikor   befektetek,   az  úgynevezett „kiszállási stratégia". Gazdag apám a jobb megértés  kedvéért így fogalmazta meg ennek fontosságát: „Egy befektetést  venni   olyan,   mint   megházasodni.   Az   elején   izgalmas   és  szórakoztató, de amikor a dolgok rosszul mennek, a válás okozta  fájdalom   messze   túltehet   a   kezdeti   izgatottságon   és   örömön.  Ezért hasonlíthatunk egy­egy befektetést házassághoz; beszállni  sokszor abba is sokkal könnyebb, mint kiszállni belőle." Mindkét apám nagyon boldog házasságban élt. Tehát, amikor  gazdag   apám   a   válásról   beszélt,   nem   a   válás   mellett  kardoskodott,   csak   azt   tanácsolta,   hogy   gondolkodjam   hosszú  távon.   A   következőket   mondta:   „Az   összes   házasság   50%­os  eséllyel válással végződik, mégis a házasságok csaknem 100%­ ában   a   felek   úgy   gondolják,   hogy   ők   nem   fognak   elválni."  Bizonyára ezért van az is, hogy oly sok új befektető megveszi az  első   kibocsátású   részvényeket,   mégpedig   a   tapasztaltabb  befektetőktől.   Ahogyan   gazdag   apám   Mondta:   „Ne   feledd,  amikor nagy lelkesedéssel megveszel egy eszközt, mindig   van   valaki,   aki   többet   tud   róla,   és   ugyanolyan   nagy  lelkesedéssel adja el neked!" Akik a  CASHFLOW  társasjátékokkal tanulnak befektetni, az  egyik   leg.   fontosabb   technikai   készségként   azt   tanulják   meg,  mikor kell venni, és mikor eladni. Gazdag apám szerint „Amikor  megveszel   egy   befektetést,   át   kell   gondolnod,   mikor   fogod  eladni, főként, ha akkreditált vagy afölötti szintű befektetőknek  kínált   befektetésekről   van   szó.   A   kifinomultabb   típusú  befektetéseknél   a   kiszállási   stratégia   sokszor   fontosabb   a  beszállási   stratégiánál.   Az   ilyen   befektetések   megvásárlásakor  tudnunk kell, mi lesz, hajol működik a befektetés, és mi lesz, ha  nem."

A képzett befektető pénzügyi ismeretei A   pénzügyi   alapismeretek   elsajátításához   fejlesztettük   ki   a  CASHFLOW   101  társasjátékot.   Érdemes   legalább   hat­tizenkét  alkalommal   játszani.   A   CASHFLOW   101   játszása   során  érthetővé válnak a fundamentális befektetői elemzés alapjai. Aki  már   ismeri   a   101­es   játékot,   és   érti   a   benne   foglalt   pénzügyi  ismereteket,   áttérhet   a  CASHFLOW   202  játszására.   Ehhez   a  továbbfejlesztett játékhoz ugyanarra a játéktáblára van szükség,  mint a  101­hez, de ez már egy másik szintet tanít, más kártyák  kellenek   hozzá,   és   más   a   pontozó   lap   is.   A  202­VEL  bárki  megtanulhatja   a   technikai   kereskedés   összetett   ismereteit   és  szókincsét.   Olyan   kereskedési   technikákat   sajátíthat   el,   mint  például   a   short   selling.   Ez   azt   jelenti,   hogy   az   ember   olyan  részvényeket ad el, amelyek nem az ő tulajdonában vannak, arra  számítva, hogy az áruk esni fog. Megtanulhatja továbbá a vételi 

és eladási opciók, és a terpesz használatát. Ezek igen kifinomult  kereskedési   technikák,   melyekre   minden   képzett   befektetőnek  szüksége van. A játékok legfőbb előnye, hogy játszva tanítanak,  és   a   játékosok   játékpénzt   használnak.   Ugyanezen   ismeretek  megtanulása a való világban igencsak költséges mulatság lehet.

Miért jobb játszva tanulni? 1950­ben   arra   kértek   egy   apácát,   aki   történelem­   és  földrajztanárként   dolgozott   Kalkuttában,   hogy   segítse   a  szegényeket,   és   éljen   közöttük.   Ő   nemcsak   beszélt   a  szegényekkel  való törődésről;  keveset   szónokolt,  viszont   annál  többet tett értük. A tetteivel érte el, hogy amikor megszólalt, az  emberek figyeltek a szavára. A következőt mondta a szavak és a  tettek közötti kü­ lönbségről: „Kevesebb beszédre volna szükség. Szóbeli tanítással nem  találjuk meg az emberekhez vezető utat. Inkább tettek kellenek." Azért választottam  a játékokat a gazdag apámtól tanult befektetési  ismeretek továbbadására, mert a játszva tanítás és tanulás folyamatában  több   a   cselekvés,   mint   a   szóbeli   magyarázat.   Ahogyan   Teréz   anya  fogalmazott: Szóbeli tanítással nem találjuk meg az emberekhez vezető  utat". A mi játékaink közel hoznak embertársainkhoz. Társas együttlét  keretében tanítanak, és a játékosok egymást is segítik a tanulásban. A  befektetést nagyon sokan igyekeznek szóbeli magyarázatok formájában  megtanítani. Mindannyian tudjuk, hogy vannak dolgok, melyeket nem  könyvből   vagy   hallás   után   lehet   a   legjobban   megtanulni.   Némely  ismeret elsajátításához tettek kellenek, és a játékok biztosítják a tanulás  gyakorlati alaplépéseit. Egy kínai mondás szerint: „Elmondod,   elfelejtem.   Megmutatod,   tán   megjegyzem.   Ha   együtt  csináljuk, akkor megértem." Célom több, mint hogy könyveket írjak a pénzről és a befektetésről;  a   játékok   mint   oktatóanyagok   megalkotásával   a   megértés   feltételét  teremtem meg. Minél többet ért valaki, annál többet lát az érem másik  oldalából. A játékosok nem elsősorban félelmet és kétségeket éreznek,  hanem   meglátják   a   lehetőségeket,   melyek   korábban   elkerülték   a  figyelmüket, ugyanis minden parti során egyre többet értenek meg. Web­oldalainkon   számos   történet   szerepel   olyanokról,   akiknek   az  élete   egyik   pillanatról   a   másikra   megváltozott,   miután   játszották   a  játékot. Megtanulták másképpen értelmezni a pénzt és a befektetéseket;  ez   a   belátás   átalakította   a   gondolkodásmódjukat,   és   új   lehetőségeket  teremtett az életükben. Gazdag apám a Monopoly játék segítségével világította meg nekem,  hogyan   legyek   cégtulajdonos   és   befektető.   Így,   a   játék   után   sokkal  többet tanított meg a fiának és nekem, amikor bemutatta a cégeit és az  ingatlanjait. Én olyan oktató jellegű játékokat akartam alkotni, amelyek  ugyanazokat   a   fundamentális   és   technikai   alapismereteket   adják   át,  melyeket gazdag apámtól tanultam, de sokkal többet, mint amennyi a  Monopolyval  elsajátítható.   Ahogyan   ő   mondta:   „A   készpénzáramlás  irányítása és a pénzügyi kimutatások értelmezése alapvetően fontos a  sikerhez a CASHFLOW­négyszög C és B negyedében."

A képzett befektető befektetői kontrolijai 234.önkontroll; 235.a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány  kontrollja; 5. a vétel és eladás időzítésének kontrollja.

Rendelkezik­e a képzett befektető a 3 T­ vel? 1. tudás; 3. temérdek készpénz ­

talán.

Sharon jegyzete A képzett befektető — akár fundamentális, akár technikai — kívülről  elemzi   a   cégeket.   Arról   dönt,   „vásárló   részvényessé"   legyen­e   egy  cégben. Sok sikeres befektető megelégszik a képzett befektetői szinttel.  Megfelelő   tudással   és   pénzügyi   tanácsokkal   számos   képzett  befektetőből   milliomos   lesz.   Ők   a   mások   által   létrehozott   és  működtetett   vállalkozásokban   vesznek   részt.   Mivel   megtanulták   és  elsajátították a pénzügyi ismereteket, képesek elemezni egy céget annak  pénzügyi kimutatásai alapján.

Mit jelent a p/e? A képzett befektető tudja, mi egy részvény árfolyam/nyereség aránya (a  p/e)*,   melyet   piaci   szorzónak   is   neveznek.   A   p/e   arányt   valamely  részvény pillanatnyi piaci ára és a részvényenkénti előző évi nyereség  aránya adja. Az alacsony p/e arány általában arra utal, hogy az illető  részvény   ára   viszonylag   alacsony   a   hozamához   képest;   a   magas   p/e  arány azt jelzi, hogy a részvény ára magas, és feltehetően nem jó üzlet  megvenni. P/e arány =

Piaci ár (részvényenként) Nettó nyereség (részvényenként)

Valamely   sikeres   cég   p/e   aránya   nagyban   különbözhet   egy   másik  sikeres  cégétől, ha a két cég mással foglalkozik. Például a high­tech  elektronikai   cégek,   melyek   jelentősen   gyarapodnak   és   magas   a  nyereségük, sokkal *   A magyarban is az angol rövidítés használatos: price/earnings — aford.

magasabb   p/e   arányt   képviselnek,   mint   a   low­tech,   vagyis   a  hagyományos  elektronikában érdekelt  cégek, ahol a  növekedés  stabilizálódott.   Vegyük   szemügyre   például   napjaink   Internet­ cégeit:   sokuk   igen   magas   áron   ad   el   részvényeket,   noha   a  cégeknek nincs is nyereségük. Ilyen esetekben a magas árak a  piac várakozásait tükrözik, vagyis, hogy a jövőben nagy nyereség  várható.

A kulcs a jövőbeli p/e A képzett befektető tudja, hogy a pillanatnyi p/e kevésbé fontos,  mint   a   jövőbeli   p/e.   A   befektető   olyan   cégbe   akar   befektetni,  amely rózsás pénzügyi jövő előtt áll. Ahhoz, hogy a p/e alapján  dönteni tudjon, sokkal több információra van szüksége a cégről.  A befektető általában összehasonlítja a cég adott évi p/e arányát a  korábbi   évek   p/e   arányaival,   hogy   tájékozódjon   a   cég  növekedéséről.   Ezen   kívül   összehasonlítja   az   arányokat   más,  azonos üzletágban tevékenykedő cégekével is. Nem minden day­trader képzett Manapság   sokan   vesznek   részt   „napon   belüli   kereskedésben",  azaz   day­trade­ben,   ami   rendkívül   népszerűvé   vált   az   online  kereskedés   kínálta   kényelem   és   hozzáférhetőség   miatt.   A  day­ trader, azaz napon belüli kereskedő azt reméli, egyetlen nap alatt  hasznot   könyvelhet   el   az   értékpapírok   adás­vételéből.   Nagyon  pontosan ismeri a p/e arányokat. A sikeres day­tradereket sokszor  az   különbözteti   meg   a   sikertelenektől,   hogy   képesek   a   p/e  arányok mögé látni. A sikeres day­traderek nem sajnálták az időt,  hogy   megtanulják   a   technikai   és   a   fundamentális   kereskedés  alapjait.   Megfelelő   pénzügyi   ismeretek   és   pénzügyi   elemzési  jártasság   híján   azonban   inkább   szerencsejátékosok,   mint  kereskedők. Csak a legképzettebb és legsikeresebb day­traderek  számítanak képzett befektetőknek. Már volt róla szó, hogy az új day­traderek jó része két éven  belül elveszíti tőkéje egy részét vagy akár az egészet, és felhagy a  kereskedéssel. A napon belüli kereskedés rendkívül versenyképes  E   negyedes   tevékenység,   amelyben   a   legjártasabbak   és   a  legjobban felkészültek használják a többi ember pénzét. Ne   feledjék,   az   ingyenes   hangkazetta   „Gazdag   apám   azt  mondta,   »Pro­fitálj,   ne   pánikolj!«   jár   önöknek;   megkaphatják  internetes honlapunk, a  www.richdadbook3.com  felkeresésével.  Nagyon   fontos   a   képzett   befektető   számára,   hogy   hideg   fejjel  tudjon dönteni, és bölcsen fektessen be az összeomlások idején  is. Egyébként is sokan éppen az összeomlásokkor gazdagszanak  meg.

24. fejezet

A kifinomult befektető

A kifinomult befektető ugyanannyit tud, mint a képzett befektető,  de tisztában van a jogrendszer adta előnyökkel is. Gazdag apám  definíciója   szerint   a   kifinomult   befektető   olyan   befektető,   aki  tudja mindazt, amit a képzett befektető, és ismeri:

236.az adótörvényeket, 237.a társasági törvényeket, valamint 238.az értékpapírtörvényeket. A   kifinomult   befektető   ugyan   nem   jogász,   de   a   törvények  legalább annyira befolyásolják a befektetéseit, mint a befektetési  termékek és a várható nyereség. A kifinomult befektető gyakran  nagyon   alacsony   kockázattal   magasabb   nyerséghez   jut   a  különféle törvények adta lehetőségek kihasználása által.

A FIJ ismerete Az alapvető törvények ismeretének köszönhetően a kifinomult  befektető   ki   tudja   használni   a   FIJ   adta   előnyöket.   A   rövidítés  három betűje a formát, az időzítést és a jövedelmet jelöli. Gazdag apám a következőképpen világította meg a FIJ jelentését:  „Az F a forma feletti kontrollt jelenti, vagyis a vállalkozási forma  megválasztását."   Ebbe   az   alkalmazottaknak   általában   nincs  beleszólásuk. Az E negyedhez tartozó személyek általánosságban  a   következő   vállalkozási   formák   közül   választhatnak  Amerikában:   egyszemélyes   vállalkozás   (nagyjából   a   magyar  betéti társaságnak felel meg: egy emberé a tőke, ő vállal minden  kockázatot, de alkalmazottakat tarthat.); társulás (ez a lehető leg­ előnytelenebb   vállalati   forma,   mivel   a   társult   személyek  megegyezés   szerinti   részarányban   részesülnek   a   nyereségből,  viszont a teljes kockázatért felelnek.);   az   E   vállalkozás   (vagyis   egyéni   vállalkozás   vagy  kisvállalkozás);  a  korlátolt  felelősségű  társaságok  (Amerikában  kétféle   is   létezik),   illetve   a   C   típusú   vállalkozások   (azaz   nagy  részvénytársaságok). Az  ügyvédek,   orvosok,   építészek,   fogászok,   stb.  részvénytársaság alapítása (C típusú vállalkozás) esetén legalább  35%   adót   kötelesek   fizetni   ma   az   USA­ban,   míg   az   olyan  vállalkozók,   mint   például   én,   akik   nem   szakmai   engedélyhez  kötött szolgáltatásokat nyújtanak, mindössze 15% adót fizetnek. A 20% adókülönbözet nagyon sok pénz — főként, ha több év  távlatában   gondolkodunk.   Eszerint   egy   nem   szakmai  engedélyhez kötött vállalkozás tulajdonosa minden évben 20%­ os pénzügyi előnnyel indul egy részvénytársaságon belül. Gazdag   apám   ezzel   kapcsolatban   a   következőt   mondta:  „Gondolj csak azokra az A negyedes alkalmazottakra, akiknek  nincs is választási lehetőségük, ami a vállalkozás formáját illeti.  Akármennyit   dolgoznak   és   akármeny­nyit   keresnek   is,   mindig  először az államnak kell fizetniük, mert a fizetésükből levonják a  jövedelemadót,   mielőtt   kézhez   kapnák.   Ráadásul   minél   többet  dolgoznak, hogy többet keressenek, annál többet vesz el tőlük az  állam.   Ezért   van,   hogy   az   A   negyedhez   tartozó   embereknek  gyakorlatilag nincs kontrolijuk a vállalkozási forma, a kiadások  és  az  adók felett.  Ők az  1943­as  adófizetési  törvény  érvénybe 

lépése óta azt sem tehetik meg, hogy először magukat fizetik ki,  mert  ennek  értelmében   a  kifizető   visszatartja  az  alkalmazottak  jövedelemadóját, vagyis először az állam szedi le a sápját."

Sharon jegyzete Amerikában   az   E   típusú   vállalkozások   és   a   kft.­k   gyakran  „köztes"   vagy   „átmeneti"   vállalkozási   formáknak   minősülnek,  mert a bevétel keresztülfolyik a vállalkozáson, és megjelenik a  tulajdonos nyereségében. Érdemes adótanácsadóval megbeszélni,  melyik vállalkozási forma felel meg az ön helyzetének.

A részvénytársaságok — Te lehetőleg mindig C jellegű vállalkozásokat, 

részvénytársaságokat hozol létre, igaz? — kérdeztem  gazdag apámat. — A legtöbb esetben igen — felelte. — Ugye emlékszel, hogy  mindig előbbre való a terv, mint a termék, illetve ebben az  esetben a vállalkozási forma?   Ezzel   azt   akarom   mondani,   hogy   a   C   negyedhez  tartozóknak általában több választási lehetőségük van, ezért több  a   beleszólásuk,   hogy   tervük   megvalósításához   melyik   a  leginkább   illő   vállalkozási   forma,   Ezeket   az   apróságokat  ugyancsak   meg   kell   vitatnunk   az   adóügyekkel   foglalkozó  jogászunkkal, illetve a könyvelőnkkel. — De   miért   ragaszkodsz   a   részvénytársaságokhoz?   —  kérdeztem. — Mi az a különbség, ami olyan fontos? — A   nagy   különbség   az   —   kezdett   bele,   miután   hosszú  hatásszünetet tartott —, hogy az egyszemélyes vállalkozás,  a   társulás   és   az   E   típusú   vállalkozások   mind   az   egyén  részei. Egyszerűen fogalmazva a személyünk kiterjesztései. — És mi egy részvénytársaság? — kérdeztem. — A   részvénytársaság   olyan,   mintha   megkettőznénk  önmagunkat.   Nem egyszerűen   a   személyünk   kiterjesztése.   A   részvénytársaság  kiónozott   má sunk.   Ha   komolyan   vesszük   az   üzletet,   akkor   nem  magánemberként   akarunk vállalkozni.   Az   ugyanis   túlságosan   kockázatos,   különösen  korunkban,   ami kor   olyan   sok   a   pereskedés.   Jobb,   ha   a   kiónozott   másunk  foglalkozik   a   vál lalkozással.   A   vállalkozásban   mi   magunk   mint   állampolgárok  nem   veszünk részt   —   magyarázta   gazdag   apám.   —   Ha   magánszemélyként  akarsz   gazdag lenni,   papíron   olyan   szegénynek   kell   lenned,   mint   a   templom 

egere.   A   sze gények és a középosztálybeliek mindent a saját nevükön akarnak  birtokolni. Ez   a   „tulajdonosi   büszkeség",   ahogyan   mondani   szokás.  Szerintem   mindaz, ami a nevünkön van, ragadozók és ügyvédek prédája. Gazdag apám arra próbált rávilágítani, hogy „a gazdagok nem  akarnak   semmit   birtokolni,   ők   a   kontrollt   akarják   a   kezükben  tartani minden felett. Erre pedig részvénytársaságok vagy Kft.­k  formájában nyílik lehetőségük." Ezért olyan fontos számukra az  FIJ hármas egységéből az F. Az   előző   két   évben   döbbenetesen   drámai   példáját   láttam  annak,   miként   akadályozhatta   volna   meg   a   vállalkozási   forma  helyes megválasztása egy család anyagi csődjét. Egy   nagyon   sikeres   helyi   vasárukereskedés   családi  kisvállalkozás formájában üzemelt. A család időtlen idők óta a  városban lakott, mindenkit ismertek, jómódra tettek szert, részt  vettek a város polgári és jótékonysági szervezeteiben is. Náluk  kedvesebb,   törődőbb,   nagyvonalúbb   embereket   el   sem   lehet  képzelni.   Egyik   este   kamaszkorú   lányuk   ittasan   vezetett,  balesetet okozott, és a másik autóban ülő egyik személy meghalt.  Ettől a család élete egy csapásra megváltozott. A 17 éves lányt a  felnőttek   börtönébe   zárták   hét   évre,   a   család   mindenét  elveszítette, beleértve a vállalkozását is. Ezt a példát nem mint  tanulságot vagy mint hegyi beszédet teszem közzé; pusztán arra  sze­ retnék rámutatni, hogy a megfelelő pénzügyi tervezés a család és  az üzlet szempontjából — biztosítások, vagyonkezelő társaságok  igénybevétele,   korlátolt   felelősségű   társaság   vagy  részvénytársasági   forma   —   megakadályozhatta   volna,   hogy   a  család elveszítse a megélhetését.

Mi a helyzet a kétszeres adózással? „Miért ajánlja részvénytársaság létrehozását az E típusú vagy a  korlátolt   felelősségű   társaságként   működő   kisvállalkozások  helyett? Miért jó a kétszeres adózás?" — kérdezik tőlem gyakran. A   kétszeres   adózás   azt   jelenti,   egy   cég   adózik   a   nyeresége  után, és amikor kifizeti az osztalékot a részvényeseinek, azok is  adóznak   az   osztalék   után.   Ugyanez   a   helyzet   egy   nem  megfelelően   megszervezett   vállalat   értékesítéséből   származó,  befolyt   összegekkel.   A   befolyt   készpénz   után   a   cég   adózni  köteles, de ugyanúgy a részvényes is. Így ezután a bevétel után  mind vállalati nyereségadót, mind személyi jövedelemadót kell  fizetni. A   cégtulajdonosok   gyakran   megnövelik   a   saját   fizetésüket,  hogy   csökkentsék   vagy   eltüntessék   a   vállalati   nyereséget,   és  ezáltal elkerüljék a nyereség kétszeri megadóztatását. Ugyanígy,  amint   a   cég   növekszik,   a   megtartott   profitot   a   vállalkozás 

bővítésére   használják   fel.   (Az   Egyesült   Államokban   a  részvénytársaságoknak igazolniuk kell az ilyen jellegű bevételek  felhasználását,   ellenkező   esetben   a   fel   nem   használt   bevételek  adója vonatkozik rájuk.) Ha nincs osztalékfizetés, nincs kétszeri  adófizetési kötelezettség sem. Én   azért   kedvelem   a   részvénytársaságokat,   mert   szerintem  ezek   biztosítják   a   legnagyobb   rugalmasságot.   Mindig   az  összképet   nézem.   Amikor   belefogok   egy   vállalkozásba,   nagy  jövőt   szánok   neki.   A   legtöbb   nagy   vállalkozás   manapság  részvénytársaság   (vagy   annak   megfelelője   a   különféle  országokban). Bővítem a vállalkozásaimat, mert el akarom adni  őket,   vagy   nyilvános   kibocsátásban   akarom   tőzsdére   vinni   a  részvényeit, nem osztalékokat akarok kapni. Van,   hogy   más   vállalkozási   formát   választok.   Nemrégiben  például alakítottam egy kft.­t néhány társsal, hogy megvehessek  egy épületet. Tanácskozzunk   pénzügyi   és   adótanácsadónkkal,   mielőtt  eldöntjük,   melyik   vállalkozási   forma   felel   meg   leginkább   a  helyzetünknek!

Időzítés Gazdag   apám   másik   fontos   kategóriája   az   időzítés.   „Az  időzítés   azért   fontos,   mert   végül   mindnyájunknak   adót   kell  fizetnie. A polgári társadalmakban az adófizetés a létfenntartás  költségei közé soroltatik. A gazdagok maguk akarják eldönteni,  mennyi adót fizetnek, és hogy mikor fizetik ki azt." A törvény ismerete segít, hogy ellenőrzésünk alatt tarthassuk  az adófizetés időzítését. Például az USA adótörvényeinek 103l­es  bekezdése   lehetővé   teszi,   hogy   ingatlanbefektetésből   származó  nyereségünket „beforgassuk" egy másik ingatlanba, ha a vásárolt  ingatlan   drágább,   mint   az   értékesített.   így   elhalaszthatjuk   az  adófizetést, amíg a másik ingatlant is el nem adjuk (vagy újra  visszaforgatjuk egy harmadik, még drágább ingatlanba — esetleg  életünk végig ezt játsszuk!). Egy   másik   lényeges   időzítési   kérdés   a   részvénytársasági  formából adódik. A részvénytársaságok megválaszthatják, hogy  mikor számítják az üzleti év végét (például választhatják június  30­át   év   végének),   nem   kell   feltétlenül   december   31   ­vel  lezárniuk   az   évet.   A   legtöbb   esetben   magánszemély,   társulás,  egyéni vállalkozó vagy kft. ezt nem teheti meg. Ez a lehetőség  módot  ad az adófizetés  stratégiai  átütemezésére,  ami az egyéb  részvénytársaságok és a magánszemélyek kifizetésének időzítését  illeti.

Sharon jegyzete Robert   egyszerűen   adótervezési   eszközökként   tárgyalja   a 

vállalkozási formát és az időzítést, de tudnunk kell, hogy minden  ezekkel   kapcsolatos   döntésnek   indokoltnak   kell   lennie   a  vállalkozás   egyéb   szempontjainak   figyelembevételével   is,   és  részletesen   meg   kell   vitatnunk   törvényes,   illetve   adóügyi  képviselőinkkel.   Robert   személy   szerint   alkalmazza   az  adótervezést, de ő is igénybe veszi jogi és adóügyi tanácsadói  gondos segítségét. A következő oldalon látható táblázat tartalmazza a különféle  vállalkozási   formákat   és   a   velük   kapcsolatos   tudnivalókat,  amelyeket meg kell fontolunk az egyéni igényeinknek megfelelő  vállalkozási   forma   megválasztásakor.   Rendkívül   fontos,   hogy  alaposan   áttekintsük   egyéni   pénzügyi   és   adózási   helyzetünket  jogi   és   adószakértőnkkel,   mielőtt   kiválasztjuk   a   vállalkozási  formát.

A jövedelem típusa A   FIJ   harmadik  összetevője   jelenti   gazdag   apám  megfogalmazásában „a befektetői kontrollt. Aki nem ügyel rá, az  szerencsejátékot játszik. A gazdagok attól gazdagok, hogy jobban  menedzselik   a   pénzüket,   mint   a   szegények   és   a  középosztálybeliek. Amint ezt megértjük, a pénzről szóló játék  nem más, mint a kontrollról szóló játék — arra koncentrálhatunk,  ami   fontos   az   életben,   tehát   nem   a   több   pénz   megkeresésére,  hanem a pénzügyi kontroll kézbentartására." Gazdag apám a következő három jövedelemtípust írta fel sárga  jegyzettömbjébe : 239.keresett jövedelem, 240.passzív jövedelem, 241.portfoliós jövedelem. „Ezek más­más jövedelemfajták." Gazdag apám hangsúlyozta,  hogy ismernünk kell a háromféle jövedelem közötti különbséget.  A FIJ rövidítés harmadik betűje a jövedelem típusát jelöli. — Nagy különbség van? — kérdeztem tőle. — Nagyon   nagy   —   felelte.   —   Különösen   akkor,   ha  kombináljuk   a   FIJ másik   két   összetevőjével,   a   vállalkozási   formával   és   az  időzítéssel.   Jövedel münk   típusának   kontrollja   a   legfontosabb   pénzügyi   kontroll.  Először   azon ban a F­t és az I­t kell irányításunk alá vonnunk. Eltartott   egy   ideig,   mire   teljesen  értékelni   tudtam   és  megértettem,  miért  olyan  fontos  e  háromféle  típusú  jövedelem  megválasztása. — Ez azért lényeges dolog, mert a jövedelem típusa alapján  különülnek el egymástól a gazdagok és a dolgozó osztályok  —   magyarázta   gazdag   apám.   —   A   szegények   és   a  középosztálybeliek   a   keresett   jövedelemre  összpontosítanak,   amit   munkabérnek   vagy   fizetésnek   is 

neveznek.   A   gazdagok   ezzel   szemben   a   passzív   és   a  portfoliós   jövedelemre   koncentrálnak.   Ez   az   alapvető  különbség a gazdagok és a dolgozó osztályok között; ebből  az is világosan kiderül, miért olyan lényeges a J (vagyis a  jövedelemtípus) kontrollja, ha az ember gazdag akar lenni. — Amerikában   és   más   fejlett   gazdasággal   rendelkező  országokban   a   keresett   jövedelemnek   már   a   legelső  dollárjait   is   magasabb   adó   terheli,   mint   a   passzív   és   a  portfoliós   jövedelmet.   A   magasabb   összegű   adókra   a  „társadalombiztosítás"   különféle   formáinak   van   szüksége  — folytatta a magyarázatot gazdag apám. A   társadalombiztosításból   az   állam   különféle   embereknek  juttat.  (Az  Egyesült  Államokban  ide  tartozik  az  idősellátás,  az  orvosi ellátás, a munka­ VÁLLALKOZÁSI FORMÁK FORMA

KONTROL L Egyszemély Teljes  kontroll es  vállalkozás ok (Magyarors zágon kb.  az egyéni  vállalkozásn ak felelnek  meg) Közkereset Minden  i társaság  társ,  beleértve  V.  Korlátlan  magunkat,  felelősségű  szerződést,  illetve  társulás megállapod ásokat  köthet,  melyek  alapján más  vállalkozás okban is  részt vehet. Korlátolt  A korlátlan  felelősségű  felelősségű  társak  társulás irányítják a  vállalkozást .

FELELŐSS ADÓ ÉVVÉGE ÉG Teljes  Minden  A naptári  felelősség bevétel és  év vége kiadás  jelentkezik  a személyi  jövedelema dóban

FOLYTON OSSÁG A  vállalkozás  a tulajdonos  halálával  megszűnik

A  tulajdonos  minden  vagyonával  felel a  vállalkozás  tartozásaiér t, a társak  tartozásaiér t is.

A  tulajdonosn ak  személyes  nyeresége  arányában  kell adót  fizetnie.

A többség  vagy a  vezetők  nyereségad ózásának  ideje. Ha  egyik sem,  akkor a  naptári év  vége.

A társulásos  vállalkozás  a tulajdonos  halálával  vagy  bármely  társult tag  kilépésével  megszűnik

A korlátlan  felelősségű  társak  minden  vagyonukk al felelnek,  a korlátolt  felelősségű  társak csak  befektetésü k  arányában.

A társulás  az éves  nyereség  után adózik  — A  korlátlan és  korlátolt  felelősségű  társak  személyi  jövedelema dót fizetnek  a nyereség  után, illetve  a  veszteségei

Az  A társulás  általános  nem szűnik  adózási év  meg a  vége, vagy  korlátolt  a fő társaké.  felelősségű  Ha egyik  társ  sem, akkor  halálával  a naptári év  vagy  vége. valamelyik  korlátlan  felelősségű  társ  halálával,  ha ez nem  szerepel a  társasági 

ket  leírhatják  az adóból.  A  veszteségek  azonban  korlátozott  mértékben  vehetők  figyelembe.

szerződésbe n.

FORMA

KONTROL FELELŐSS ADÓ L ÉG

Korlátolt  A  felelősségű  tulajdonoso k vagy  társaság tagok  irányítanak.

A  tulajdonoso k vagy  tagok nem  felelnek a  vállalkozás  adósságaiér t.

Részvénytá A  részvényese rsaság k  igazgatótan ácsot  választanak , mely  megválasztj a az  irányító  személyeke t.

A  részvényese k csak a  befektetett  összeg  arányában  felelősek a  cégért.

Részénytár saság­ban  részt vevő  egyének

A  részvényese k csak a  befektetett  összeg  arányában  felelősek a  cégért.

A  részvényese k  igazgatótan ácsot  választanak , mely  megválasztj a az  irányító 

A  szabályok  államonkén t változóak  — illetve  bizonyos  esetben  választható ak. A  részvénytár saság a  saját adóját  fizeti. — A  részvényese k a  kifizetett  osztalékok  után  fizetnek  adót.

A táraság  profitja,  illetve  vesztesége  a  részvényese k személyi  jövedelema dójában  érvényesül.

^ÉVVÉGE FOLYTON OSSÁG A szabályok  államonként  változóak.  — Némely  államban a  cég a  tulajdonoso k vagy a  tagok  halálával  megszűnik. A  szabályok  államonkén t változóak  — illetve  bizonyos  esetben  választható ak. Bármely  A  hónap vége.  részvénytárs A személyi  aság önálló  szolgáltatás jogi  t nyújtó  személy —  részvénytár túlélheti a  saságoknak  tulajdonoso a naptári év  k, a  végéhez  tisztségvisel kell  ők, illetve a  igazodniuk. részvényese Naptári év  k halálát. vége A  részvénytárs aság önálló  jogi  személy —  túlélheti a  tulajdonoso k, a  tisztségvisel ők, illetve a  részvényese k halálát.

személyeke t.

FIGYELMEZTETÉS: Pénzügyi és adótanácsadóival vitassa meg,  melyik vállalkozási forma felel meg önnek a leginkább.

nélküli segély és még sok minden egyéb.) A jövedelemadót tehát  a   társadalombiztosítási   adón   felül   számítják.   A   passzív   és  aportfoliós   jövedelem   után   nem   kell   társadalombiztosítási   adót  fizetni. „Vagyis   minden   reggel,   amikor   felkelek   és   elmegyek  dolgozni,   hogy   pénzt   keressek,   a   keresett   jövedelemre  összpontosítok,   ami   azt   jelenti,   több   adót   fizetek.   Ezért  tanácsoltad,   hogy   inkább   másféle   jövedelemhez   igyekezzek  jutni" — foglaltam össze. Feltűnt, hogy gazdag apám visszatért a Gazdag papa, szegény  papa   1.   leckéjéhez:   „A   gazdagok   nem   pénzért   dolgoznak.   A  pénzt   dolgoztatják   a   maguk   javára."   Egyszeriben   minden  világossá   vált.   Meg   kellett   tanulnom,   hogyan   alakítsam   át   a  keresett jövedelmet passzív és portfoliós jövedelemmé, hogy a  pénzem dolgozhasson nekem.

A kifinomult befektető befektetői kontrolijai 242.önkontroll; 243.a bevétel/kiadás, illetve a forrás/eszköz arány kontrollja; 244.az adók kontrollja; 245.a vétel és eladás időzítésének kontrollja; 246.a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja; 247.az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja.

Rendelkezik­e a kifinomult befektető a  3 T­vel? 248.tudás; 249.tapasztalat; 250.temérdek készpénz.

Sharon jegyzete „Kifinomult   befektetőnek"   az   amerikai   Értékpapír­   és  Tőzsdefelügyelet   (SEC)   szerint   az   a   nem   akkreditált   befektető  minősül, aki egyedül vagy a vásárlással megbízott képviselőjével  együtt elég tudással és tapasztalattal rendelkezik a pénzügyek és  a   vállalkozások   terén,   hogy   fel   tudja   mérni   egy   lehetséges  befektetés előnyeit és kockázatait. A SEC abból indul ki, hogy   az   akkreditált   befektetők   tudják   képviselni   saját   érdekeiket   (a  korábban már leírt definíció szerint olyan jómódúak, hogy tanácsadókat  szerződtetnek). Mi ezzel szemben  úgy gondoljuk, hogy nem minden akkreditált és  képzett befektető kifinomult befektető. Sok gazdag ember nem tanulta  meg   a   befektetés   és   a   jog   alapjait.   Sokan   közülük   befektetési 

tanácsadókra   támaszkodnak   azt   remélve,   hogy   így   kifinomult  befektetőkre bízzák a befektetéseiket. A kifinomult befektető a mi értelmezésünk szerint ismeri a törvények  hatásait és előnyeit, továbbá úgy alakította ki befektetési portfolióját,  hogy a lehető legtöbb előnyhöz jusson a vállalkozási forma, az időzítés  és a jövedelem típusának megválasztása által. Ezenközben a kifinomult  befektető megtanácskozza döntéseit jogi, illetve adóügyi szakértőivel. Számos   kifinomult   befektető   gyakran   megelégszik   azzal,   hogy  kívülállóként fektet be mások vállalkozásaiba. Előfordul, hogy nem ők  irányítják   azok   befektetéseit,   ez   különbözteti   meg   őket   a   bennfentes  befektetőktől.   Esetleg   menedzselő   csoportokba   fektetnek   be   anélkül,  hogy a kezükben lenne a cég irányítása. Ugyanígy befektetnek időnként  társakként   ingatlan­szindikátusokba   vagy   részvényesekként   nagy  részvénytársaságokba.   Körültekintően   tanulmányozzák   és   valósítják  meg   befektetéseiket,   de   nincs   kezükben   a   háttérben   álló   eszköz  kontrollja,   így   a   cég   működésével   kapcsolatban   csupán   a  nyilvánosságra   kerülő   információ   áll   rendelkezésükre.   A   vezetés  kontrolljának   ez   a   hiánya   alapvetően   megkülönbözteti   egymástól   a  kifinomult befektetőt és a bennfentes befektetőt. A kifinomult befektető ugyanakkor kihasználja a FIJ elemzései adta  előnyöket   saját   pénzügyi   portfoliója   menedzselésére.   A   Negyedik  szakaszban   szó   lesz   róla,   hogyan   alkalmazza   a   kifinomult   befektető  ezeket az elveket, hogy a lehető legtöbb törvény adta előnyhöz jusson.

Jó kontra rossz A   Róbert   által   leírt   három   jövedelemtípuson   kívül   három   másik  általános   elv   is   megkülönbözteti   a   kifinomult   befektetőt   az   átlagos  befektetőtől. A kifinomult befektető ismeri a különbséget jó és rossz adósság, jó és  rossz kiadás, jó és rossz  veszteség között.   Általános   szabály,   hogy   a   jó   adósság,   a   jó   kiadás   és   a   jó  veszteség   mind   plusz   készpénzt   eredményez.   Ha   például   adósságot  vállalunk,   mert   megveszünk   egy   bérbeadásra   szánt   ingatlant,   amely  minden hónapban

készpénzhez juttat, ez jó adósságnak minősül. Ugyanígy a jogi,  illetve adóügyi tanácsokra fordított költségek is jó kiadások, ha  több   ezer   dollárt   spórolunk   meg   az   adókon.   A   jó   veszteségre  példa az ingatlan értékcsökkenéséből adódó veszteség. Ezt a jó  veszteséget   fantomveszteségnek   is   nevezik,   mert   csak   papíron  jelent   veszteséget,   a   gyakorlatban   nem   visz   készpénzt.  Végeredményben   megtakarítást   eredményez,   mert   a   bevételért  fizetendő adóból levonható. A   jó   és   rossz   adósságok,   kiadások   és   veszteségek   közötti  különbségek ismerete megkülönbözteti a kifinomult befektetőt az  átlagos   befektetőtől.   Ha   az   átlagos   befektető   meghallja   az  „adósság,   költség   és   veszteség"   szavakat,   általában   valami  rosszra   gondol.   Tapasztalatai   szerint   ezekhez   a   fogalmakhoz  többnyire   plusz   készpénzkiáramlás   kapcsolódik,   nem   pedig  beáramlás. A   kifinomult   befektető   figyelembe   veszi   könyvelői,  adószakértői   és   pénzügyi   tanácsadói   javaslatait,   hogy   a   lehető 

legelőnyösebben  alakítsa   ki   befektetéseit.   Olyan   befektetéseket  keres, amelyek saját pénzügyi terve megvalósítását segítik az FIJ  értelmében — azt a tervet, amelyet a meggazdagodása érdekében  követ.

Miről ismerszik meg a kifinomult  befektető? Gazdag   apám   mesélt   nekem   egy   történetet   a   kockázatról.  Részben   már   idéztem   ebben   a   könyvben,   de   érdemes   újra  felidézni. Az átlagos befektető egészen más szempontból látja a  kockázatot, mint a kifinomult befektető.

Miért kockázatos biztonságban lenni? Egyszer elmentem gazdag apámhoz, és a következőt mondtam  neki: — Apám   szerint   amit   te   csinálsz,   az   túlontúl   kockázatos.   Ő  úgy véli, biztonságos, ha az embernek csak egy pénzügyi  kimutatása van, te meg azt mondod, kockázatos. Úgy tűnik,  ellentmondó véleményen vagytok. — Bizony  —   felelte   gazdag   apám   nevetve.   —  Homlokegyenest   ellenkezik   a   véleményünk.   —   Egy  pillanatra elhallgatott, hogy összeszedje a gondolatait, majd  folytatta: — Ha tényleg meg akarsz gazdagodni, akkor meg  kell változtatnod a véleményedet arról, hogy mi kockázatos,  és   mi   nem   az.   Amit   a   szegények   és   középosztálybeliek  biztonságosnak tartanak, az szerintem kockázatos. Egy kicsit elgondolkodtam rajta, milyen elképzelése is volt a  biztonságról édesapámnak és gazdag apámnak. __Nem teljesen értem — mondtam azután. — Mondanál egy  példát? __Persze  —   felelte.   —   Csak   figyelj   oda   a   szavainkra:   Apád  mindig azt mondja: „Szerezz biztos állást", igaz? Bólintottam. — Igen, szerinte ez a biztonságos életvezetés alapja. — De valóban biztonságos ez? — kérdezte gazdag apám. — Neki igen — feleltem. — Te másként  látod? Gazdag apám bólintott, majd azt  kérdezte: — Mi szokott történni, amikor egy vállalat nagymértékű leépítést  jelent be? — Nem tudom — vallottam be. — Úgy érted, mi történik,  amikor egy cég elbocsát egy csomó alkalmazottat?

— Igen. Hogyan hat ez a cég részvényeinek árára? — Nem tudom — ismételtem meg. — Leesik a részvények ára? Gazdag apám a fejét rázta, és csöndben így felelt: — Nem. Ha a tőzsdén nyilvánosan bejegyzett cég  nagymértékű leépítést jelent be, az illető cég részvényei drágulni szoktak. Egy pillanatig elgondolkodtam, majd megszólaltam: — Ezért mondod, hogy nagy különbség van a CASHFLOW­ négyszög bal és jobb térfelének emberei között? Gazdag apám igent intett a fejével. — Nagyon nagy különbség. Ami az egyik térfélen a biztonság  záloga, az a másikon kockázatos. — És ezért van, hogy olyan kevesen gazdagszanak meg? —  fűztem tovább a gondolatot. Gazdag apám ismét bólintott, majd megismételte: — Ami az egyik térfélen biztonságosnak tűnik, az a másik  térfélen koc kázatos. Ha gazdag akarsz lenni, és generációkon át meg akarod  őrizni a va­ gyonodat, két oldalról kell látnod a biztonságot és a kockázatot.  Az átlagos befektető általában csak az egyik oldalról szemléli ezeket a  fogalmakat.

Ami biztonságosnak tűnik, az  valójában kockázatos Most, felnőtt fejjel, már értem, mire gondolt gazdag apám. Ma  már én is azt tartom biztonságosnak, amit sokan kockázatosnak  vélnek. Íme néhány különbség: ÁTLAGOS BEFEKTETŐ Csak egy pénzügyi kimutatás. Mindent a saját nevén akar  birtokolni.

Nem gondol a biztosításra mint  befektetésre. Szereti a  „diverzifikálni" kifejezést.

Csak papír eszközöket tart  készpénz és bankbetétek  formájában.

KIFINOMULT BEFEKTETŐ Több pénzügyi kimutatás. Semmit sem akar a saját nevén  birtokolni. Részvénytársaságokat  használ fel. A személyes  lakóingatlana és az autója gyakran  nem az ő nevén van. Befektetési termékként kezeli a  biztosítást, amely fedezetet  biztosít a kockázat ellen. Olyan  szavakat használ, mint  „biztosított", „kockázati tényező"  és „fedezet". Vannak papír eszközei, de egyéb  tárgyi eszközei is, mint ingatlan és  nemesfémek. A nemesfémek  fedezetet biztosítanak arra az  esetre, ha a kormány rosszul  gazdálkodik a pénzzel, és a pénz  beválthatatlanná, értéktelenné 

A munkahelyi biztonságra  összpontosít. A szakmai képzettséget tartja  elsőrendűen fontosnak. Kerüli a  hibákat. Nincs igénye pénzügyi  tájékozottságra, vagy ha igen,  akkor ingyen akar információhoz  jutni. Jó és rossz, fekete­fehér, helyes­ helytelen kategóriákban  gondolkodik. A múltbeli jelölőket figyeli, úgy  mint p/e és tőkearányok. Először a brókerekkel beszél,  befektetési tanácsot kér, vagy  maga fektet be, és nem kér  senkitől tanácsot. Külső biztonságra törekszik, úgy  mint munkahely, cég, állam.

válik. Az anyagi függetlenségre  összpontosít. A pénzügyi képzettséget tartja  elsőrendűen fontosnak. Megérti,  hogy a hibák hozzátartoznak a  tanulási folyamathoz. Hajlandó fizetni a pénzügyi  információért. Pénzügyileg „szürkében"  gondolkodik. A jövőbeli jelölőkre figyel —  trendekre, árajánlatokra, a  cégvezetésben és a termékekben  bekövetkező változásokra. Utoljára hívja a brókereket . . .  először megvizsgálja a tervét és  konzultál a pénzügyi, jogi  tanácsadók csapatával, aztán szól a  kiválasztott brókernek. A brókerei  általában a csapata tagjai. A személyes magabiztosságot és  függetlenséget részesíti előnyben.

Végkövetkeztetés: ami egyes befektetők számára  biztonságosnak tűnik, az másoknak kockázatos.

25. fejezet

A bennfentes befektető

A bennfentes befektető olyan személy, aki a befektetést belülről  szemléli, van némi beleszólása a vállalat vezetésébe. Jóllehet, a bennfentes befektető egyik kritériuma, hogy része  van   az   irányításban,   a   legfontosabb   különbség,   amire   gazdag  apám felhívta a figyelmemet, hogy a bennfentes befektetői szint  nincs   nettó   jövedelemhatárhoz   kötve.   Egy   tisztviselő,   igazgató  vagy   a   részvénytársaság   részvényeinek   10,   esetleg   több  százalékát birtokló személy is lehet bennfentes befektető. A   legtöbb   befektetésről   szóló   könyv   kívülállók   számára  íródott.   Ezt   a   könyvet   ellenben   olyanoknak   szántuk,   akik  bennfentesként akarnak befektetni. A gyakorlatban létezik legális és illegális bennfentes befektetői  tevékenység. Gazdag apám azt akarta, hogy a fia és én inkább  bennfentes befektetőkké váljunk, mint kívülállókká. Ez nagyon  fontos   ahhoz,   hogy   csökkentsük   a   kockázatot   és   növeljük   a 

nyereséget. Olyan ember is lehet bennfentes befektető, akinek nincsenek  meg   az   akkreditált   befektetőtől   elvárt   pénzügyi   forrásai,   de  rendelkezik   a   megfelelő   pénzügyi   képzettséggel.   Manapság  sokan így lépnek be  a befektetés világába.  Saját céget hoznak  létre,   bennfentes   befektetőkként   eszközöket   halmoznak   fel,  melyeket   működtethetnek,   eladhatnak   vagy   jegyeztethetnek   a  tőzsdén. James   P.   O'Shaughnessy  What   Works   on   Wall   Street  (Mi   a  nyerő a Wall Streeten?) című könyvében különféle befektetések  piaci kapitalizáció általi hozamát elemzi. Kimutatja, hogy a kis  részvények jóval nagyobb teljesítményt nyújtanak, mint mások.  A   következő   oldalon   lévő,   O'Shaughnessy   könyvéből   vett  grafikonon ez jól látszik. Szinte   a   legtöbb   magas   hozamú   részvény   a   kis,   alacsony  tőkéjű részvények közül kerül ki, melyek piaci kapitalizációja 25  millió dollár alatt van. Ezen részvények hátránya, hogy túl kicsik  a   befektetési   alapok   befektetéséhez,   és   az   átlagos   befektető  nehezen talál rájuk. Ahogyan O'Shaughnessy fogalmaz:  „szívfájdítóan   elérhetetlenek   csaknem   mindenki  számára". Ezek a részvények nagyon kis mennyiségben kerülnek  be a kereskedelembe, ezért a kínálati és keresleti áruk általában  igencsak   eltér   egymástól.   Ez   példa   arra   miként   kerül   a  részvények 90%­a a befektetők 10%­ához. Ha   nem   találunk   ilyen   részvényekre,   válasszuk   az   utánuk  következő legjobb befektetési lehetőséget. Hozzunk létre saját kis  tőkéjű   részvénytársaságot,   és   élvezzük   a   magas   hozamokat  bennfentes befektetőként.

Hogyan csináltam én? Én   bennfentes   befektetőként   jutottam   el   az   anyagi  függetlenséghez. Ugye emlékeznek rá, hogy kicsiben kezdtem, és  kifinomult   befektetőként   vásároltam   ingatlant?   Megtanultam,  hogyan   használhatom   fel   a   legjobban   a   korlátolt   felelősségű  társulást és a részvénytársaságot adómegtakarításra és eszközeim  védelmére.   Ezután   számos   céget   alapítottam,   hogy  megszerezzem a hiányzó tapasztalatot. A gazdag apámtól kapott  pénzügyi   tudással   bennfentes   befektetőként   hoztam   létre  vállalkozásokat.   Nem   lettem   akkreditált   befektető   mindaddig,  amíg   sikeressé   nem   váltam   mint   kifinomult   befektető.   Sosem  tekintettem magamat képzett befektetőnek. Nem tudom, hogyan  kell   részvényeket   kiválasztani,   és   nem   veszek   részvényeket  kívülállóként.   (Miért   is   tenném?   Bennfentesnek   lenni   sokkal  kisebb kockázattal jár, és sokkal kifizetődőbb is.) Mindezt azért  közlöm,  hogy reményt öntsek önökbe.  Ha  én  megtanultam,   hogyan   legyek   bennfentes   befektető   cégalapítás  által, önök is meg tudják tenni. Ne feledjék, minél több kontrollal  rendelkeznek a befektetésükben, annál kevesebb a kockázat!

A bennfentes befektető befektetői  kontrolijai 251.önkontroll; 252.a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja; 253.a befektetés kezelésének kontrollja; 254.az adók kontrollja; 255.a vétel és eladás időzítésének kontrollja; 256.a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja; 257.az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja; 258.a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja; 259.az információszerzés kontrollja. Forrás: James  P.  O'Shaughnessy . What Works  on \Na\\ Street Kis részvények Összes részvény

3,8 dollár 2,7 dollár

Nagy részvények 1,6 dollár 1,7 dollár S(P 500

Piacvezetők 3,4 dollár Kapitalizáció > 1 milliárd dollár 1,6 dollár 500 m dollár < kapitalizáció < < 1 milliárd dollár 1,9  dollár 3,4  dollár 3,4  250 m dollár < kapitalizáció < dollár < 500 m dollár 100 m dollár < kapitalizáció < < 250 m dollár

25 m dollár 

<   k a p i t a l i z á c i ó   <   I  

3 , 7   d o l l á r   <   1 0 0   m   d o l l á r kapitalizáció < 25 m dollár 800      dollár 100 400 300 200

500

600

700

1951. december 31­én befektetett  10 dollár értéke 1996. december  31­én évente a piaci  kapitalizációnak megfelelően  kiigazítva (millióban).

Rendelkezik­e a bennfentes befektető  a 3 T­vel? 260.tudás; 261.tapasztalat; 262.temérdek készpénz.

Sharon jegyzete A SEC a „bennfentest" olyan befektetőként határozza meg, aki a  nyilvánosság   számára   nem   hozzáférhető   információval  rendelkezik   egy   cégről.   Az   1934­es   értéktőzsdei   törvény  értelmében törvénybe ütközik, ha valaki hasznot húz abból, hogy  nyilvánosságra nem hozott információ birtokában van egy cégről  Ez vonatkozik a bennfentesre, valamint mindazokra, akik a tőle  kapott „tippeknek" köszönhetően jutnak nyereséghez. Róbert értelmezésében a „bennfentes" olyan befektetőt jelent,  aki egy vállalkozás működésének irányítását kontrollálja, vagyis  beleszólása   van   a   cég   vezetésébe.   A   kívülálló   befektető   nem  ilyen. Róbert különbséget tesz a legális és az illegális bennfentes  kereskedés   között,   és   a   leghatározottabban   ellenzi   az   illegális  bennfentes   kereskedelmet.   Nagyon   is   könnyű   törvényes   úton  pénzhez jutni. A kontroll megszerzése

I 806 dollár

Egy   magánvállalkozás   tulajdonosaként   a   saját   pénzünket  fektetjük be, illetve kockáztatjuk. Ha külső befektetőink vannak,  bizalmukat élvezzük, tehát kötelességünk, hogy jól menedzseljük  a   befektetéseiket,   ugyanakkor   magunk   kontrollálhatjuk   a  befektetés   kezelését,   és   hozzájutunk   a   bennfentes  információkhoz. A kontroll megvásárlása Nemcsak   saját   vállalkozásunk   létrehozásával   válhatunk  bennfentes   befektetővé;   úgy   is   azzá   lehetünk,   hogy   irányító  érdekeltséget vásárolunk egy már létező cégben. Ha megvesszük  egy cég részvényeinek többségét, akkor irányító érdekeltséghez  jutunk.   Ne   feledjük,   ahogy   egyre   több   befektetői   kontrollt  szerzünk, úgy csökken a befektetésünk kockázata — persze csak  akkor, ha megfelelőképpen tudjuk kezelni a befektetést. Ha   már   van   saját   vállalkozásunk,   és   bővíteni   akarjuk,  összeolvadással   vagy   felvásárlással   megszerezhetünk   más  vállalkozásokat is. Az összeol­ vadás   és   a   felvásárlás   túlságosan   sokrétű   téma   ahhoz,   hogy  ehelyütt   kitérjünk   rá.   Mindenesetre   fontos,   hogy   szakszerű  tanácsot   kérjünk   jogi,   adózási   és   könyvviteli   kérdésekben,  mielőtt   megvásárolnánk   egy   céget,   vagy   összeolvasztanánk   a  sajátunkkal. Ha bennfentes befektetőből csúcsbefektetővé akarunk válni, el  kell   határoznunk,   hogy   eladjuk   vállalkozásaink   egy   részét.   E  döntési folyamatban segítségünkre lehet a következő kérdéssor: 263.Izgatott­e a vállalkozása miatt? 264.Akar­e újabb vállalkozásba kezdeni? 265.Nyugdíjba akar­e vonulni? 266.Nyereséges­e a vállalkozás? 267.Túl gyorsan növekszik­e a vállalkozás, és nehéz­e emiatt  kezelni? 268.Szüksége van­e a cégének nagy mennyiségű tőkére, melyet a  leginkább részvényértékesítésből vagy a cég egy másik cégnek  való eladásából lehetne előteremteni? 269.Van­e az ön cégének pénze és ideje a nyilvános  kibocsátásra? 270.Ön személyesen tud­e a cég napi működésének irányítása  mellett foglalkozni az eladással vagy a nyilvános kibocsátással  anélkül, hogy ezt a cég működése megsínylené? 271.Az az üzletág, amellyel cége foglalkozik, bővül vagy szűkül? 272.Milyen hatással lesz versenytársaira az értékesítés vagy a  nyilvános kibocsátás? 273.Ha az ön vállalkozása erős, tovább tudja­e örökíteni a  gyermekeire vagy más családtagjaira? 274.Vannak­e a családtagjai (gyerekei) között jól képzett és  irányításra alkalmas személyek, akiknek átadhatná a  stafétabotot? 275.Szüksége van­e a cégnek vezetői jártasságokra, amelyek  önből hiányoznak?

Sok   bennfentes   befektető   szíves­örömest   vezeti   cégét,   és  menedzseli   befektetési   portfolióját.   Nem   vágynak   rá,   hogy  eladják   cégeik   egy   részét   akár   nyilvános,   akár  magánkibocsátáson,   sem   a   céget   magát   nem   kívánják  értékesíteni. Ilyen befektetővé vált Róbert legjobb barátja, Miké.  Ő nagyon elégedett azzal, hogy vezetheti az általa és apja által  kiépített üzleti birodalmat.

26. fejezet

A csúcsbefektető

A   csúcsbefektető   olyan,   mint   Bili   Gates   vagy   Warren   Buffet.  Hatalmas   vállalatokat   épít   ki,   amelyekbe   mások   be   akarnak  fektetni. A csúcsbefektető olyan eszközt teremt, melynek értéke a  szó szoros  értelmében több milliárd dollárt  ér  emberek milliói  számára. Gates  és   Buffet   nem   a   magas   fizetésükből   vagy   a   kiváló  termékeikből   gazdagodtak   meg,   hanem   abból,   hogy   nagyszerű  cégeket hoztak létre, és bevezették azokat a tőzsdére. Nem valószínű, hogy bármelyikünk létrehoz egy Microsoftot  vagy egy Berkshire Hathawayt, de arra mindünknek megvan a  lehetősége,   hogy   kisebb   cégeket   alapítsunk,   és   gazdagságra  tegyünk   szert   részvényeinek   nyilvános   vagy   nem   nyilvános  eladásából. Gazdag  apám  szerint  „Vannak,  akik  házakat  építenek,  hogy  eladják azokat; mások autókat gyártanak erre a célra, de a csúcs  az,   ha   valaki   olyan   vállalkozást   épít   ki,   melynek   részvényeit  milliók akarják birtokolni."

A csúcsbefektető befektetői kontrolijai 276.önkontroll; 277.a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja; 278.a befektetés kezelésének kontrollja; 279.az adók kontrollja; 280.a vétel és eladás időzítésének kontrollja; 281.a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja; 282.az FIJ (forma, időzítés jövedelem) kontrollja; 283.a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja;

284.az információszerzés kontrollja; 10. a visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásának  kontrollja.

Rendelkezik­e a csúcsbefektető a 3 T­vel? 285.tudás; 286.tapasztalat; 287.temérdek készpénz.

Sharon jegyzete A   nyilvános   kibocsátásnak   vannak   előnyei   és   hátrányai,  melyekről   részletesen   később   szólunk.   Az   első   nyilvános  kibocsátás  néhány előnyét  és  hátrányát  azonban  most  mindjárt  ismertetem: Előnyök: 288.A cégtulajdonosok lehetőséget kapnak, hogy  „bekasszírozzanak" némi alaptőkét a vállalkozásukhoz.  Például Bili Gates eredeti társa, Paul Allen eladta a Microsoft  részvényeinek egy részét, hogy kábeltévé­társaságokat tudjon  venni. 289.Be lehet szerezni a bővítéshez szükséges tőkét. 290.Ki lehet fizetni a cég tartozásait. 291.Emelni lehet a cég nettó értékét. 292.A cégnek lehetősége nyílik rá, hogy részvényopciókkal  jutalmazza alkalmazottait. Hátrányok: 293.A cég működése nyilvánossá válik. Kénytelenek vagyunk  nyilvánosságra hozni korábban nem publikált információkat. 294.A nyilvános kibocsátás nagyon drága. 295.A nyilvános bejegyzés és az ezzel kapcsolatos  követelmények teljesítése elvonja figyelmünket a cég  üzemeltetésétől. 296.A nyilvános kibocsátás követelményei, a negyedéves,  valamint éves beszámolási kötelezettségek rendkívül  sokrétűek. 297.Kockáztatjuk, hogy elveszítjük a kontrollt cégünk felett. 298.Ha a cég nem teljesít jól a nyilvános piacon, a  részvényeseink esetleg beperelnek. Sok   befektető   úgy  látja,   hogy   a   cége   részvényeinek   nyilvános  kibocsátásával   járó   anyagi   előnyök   messze   túlszárnyalják   a  nyilvános kibocsátás esetleges hátrányait.

Az én utam kezdete A könyv hátralevő részében azt fogom leírni, hogyan kalauzolt 

gazdag   apám   utamon   mint   bennfentes   és   mint   kifinomult  befektető, hogy végül eljussak a csúcsbefektetői szintre. Mike­ kal   nem   kellett   már   foglalkoznia.   Ő   elégedett   volt   mint  bennfentes   befektető.   Megismertetem   önöket   néhány   dologgal,  amelyek gazdag apám szerint fontosak, és amelyeket nekem meg  kellett tanulnom; ezenkívül szólok néhány hibámról is, amelyeket  elkövettem.   Remélem,   hogy   sikereimből   és   hibáimból  tanulhatnak, miközben saját útjukat járják, hogy csúcsbefektetővé  váljanak.

27. fejezet

Hogyan gazdagodjunk meg  gyorsan?

Gazdag   apám   rendszeresen   átismételte   velem   a   különböző  befektetői szinteket. Azt akarta, hogy megértsem, miként szerzik  vagyonukat   a   különféle   befektetők.   Ő   maga   bennfentes  befektetőként   kezdte,   kicsiben,   azután   megtanulta,   milyen  adókedvezményeket   vehet   igénybe.   Hamar   megnőtt   az  önbizalma, és fiatalon lett igazi kifinomult befektető. Hihetetlen  pénzügyi birodalmat épített ki. Vér szerinti apám ezzel szemben  egész életében keményen dolgozott mint állami alkalmazott, és  nem sokra vitte.

Ahogy   idősödtem,   egyre   nyilvánvalóbbá   vált,   mekkora   a  különbség gazdag és szegény apám között. Végül megkérdeztem  gazdag   apámtól,   hogy   lehet   az,   hogy   ő   egyre   gazdagabb,  miközben édesapám mind többet dolgozik. E   könyv   bevezetőjében   leírtam,   milyen   érzés   volt,   amikor  gazdag   apámmal   sétáltam   a   tengerparton,   és   frissen   vásárolt,  hatalmas,   óceánra   néző   telkét   nézegettem.   Azon   a   sétán,   a  tengerparton feltűnt, hogy gazdag apám egy olyan ingatlant vett  meg,   amilyet   csak   a   gazdagok   engedhetnek   meg   maguknak.  Gazdag apám  azonban  akkoriban  még  nem  volt  gazdag.  Ezért  kérdeztem   meg  tőle,   miből  telt  neki  arra   a  drága   befektetésre,  miközben tudtam, hogy édesapámnak, aki többet keresett, mint ő,  nem futotta ilyesmire. Ezen a sétán ismertette meg velem gazdag apám befektetési  terve  alapjait.  Azt  mondta:  „Nekem  sem  telik,  de  a cégemnek  igen." Amint arról a bevezetőben beszámoltam, ekkor ébredt fel  bennem a kíváncsiság a befektetés ereje iránt, és ekkor kezdtem  el tanulni ezt a mesterséget. Akkor, azon a tengerparti sétán, 12  évesen kezdtem el kitanulni a titkát annak, hogyan fektetnek be a  világ   nagyon   gazdag   emberei,   és   miért   közülük   kerül   ki   az   a  10%, amely a pénz 90%­át birtokolja. Ismét Ray Krocra, a McDonald's alapítójára szeretnék utalni és  arra,   amit   ő   mondott   MBA­s   csoportjának:   „Én   nem  hamburgerrel foglalkozom, ha­ nem ingatlannal." Ezért vannak a McDonald's tulajdonában a  világ legértékesebb ingatlanjai. Ray Kroc és gazdag apám  megértették, hogy a vállalkoj zások célja: eszközök vásárlása.

Gazdag apám befektetési terve Gazdag   apám   már   általános   iskolás   koromban   beleplántálta  agyamba   a   különbségeket,   hogy   mit   jelent   gazdagnak,  szegénynek   és   középosztálybelinek   lenni.   Egyik   vasárnapi  foglalkozásunkon   a   következőt   mondta:   „Ha   munkahelyi  biztonságra   vágysz,   kövesd   apád   tanácsát!   Neki   nagyon   kicsi  esélye van arra, hogy mind a biztonságot, mind a gazdagságot  megszerezze. A törvények nem neki kedveznek." Gazdag  apám   hat   leckéje   közül   az   egyik,   amely   a  Gazdag  papa,  szegény  papában  szerepel,  a részvénytársaságok  erejéről  szól. A CASHFLOW­négyszögben leírtam, miként vonatkoznak a  különböző adótörvények a különböző negyedekre. Gazdag apám  arra   használta   fel   ezeket   a   tanításokat,   hogy   érzékeltesse   a  különbséget a saját és édesapám befektetési terve között. Ezek a  különbségek   nagyban   befolyásolták   életutamat   iskoláim  elvégzése és a katonai szolgálat letöltése után. „A vállalkozásom adózás előtti pénzen vesz eszközöket" —  mondta gazdag apám, amikor felrajzolta a következő ábrát:

„A te apád az adózás után megmaradt pénzen próbál eszközöket  venni. pénzügyi kimutatása valahogy így néz ki" — mondta:

Fiatal fiúként nem teljesen értettem, amit gazdag apám megértetni  igyekezett velem, de azért érzékeltem a különbséget. Mivel összezavart,  sokat   faggattam   további   magyarázatokért.   Hogy   segítsen   jobban  megérteni a dolgokat, az alábbi ábrát rajzolta fel:

— Miért? — kérdeztem. — Miért van, hogy te a végén fizetsz 

adót, apám meg elsőként fizeti ki az adóit? — Mert apád alkalmazott, én ellenben cégtulajdonos vagyok  —  felelte.   —  Mindig   szem   előtt   kell   tartanod,   hogy,   bár  szabad   országban   élünk,   ez   nem   jelenti   azt,   hogy  mindnyájunkra   ugyanazok   a   törvények   vonatkoznak.   Ha  gazdag akarsz lenni vagy gyorsan akarsz meggazdagodni, a  gazdagok törvényei szerint érdemes élned. —Mennyi adót fizet az apám? — kérdeztem. —Nos,   apád   jól   fizetett   állami   alkalmazott,   ezért  jövedelmének   úgy   50­ 60%­ára   becsülöm   a   különféle   adóterheit   —   mondta   gazdag  apám. —És te mennyi adót fizetsz? — érdeklődtem.

— Ez nem jó kérdésfeltevés — mondta. — A jó kérdés az,  hogy   „mennyi az adóköteles jövedelmem?" Ezzel összezavart, ezért megkérdeztem: — Mi a különbség? — Nos, a nettó jövedelmem után adózom, apád adóját viszont  visszatart ják a nettó jövedelméből. Ez az egyik legnagyobb különbség  apád és köz tem. Én gyorsabban tudok egyről a kettőre jutni, mert én a bruttó  bevételem ből veszem meg az eszközeimet, és a nettó jövedelmem után  adózom. Apád a bruttó jövedelme után adózik, és azután a nettóból igyekszik  eszközöket vásárolni. Ezért olyan nagyon nehéz neki bármiféle vagyonra  szert tenni. Sok pénzt fizet be az államnak, még mielőtt felhasználhatná,  hogy eszközö ket vegyen belőle. Én a nettó jövedelmemből adózom, vagyis a  maradékból. miután megvettem az eszközeimet. Előbb veszek eszközöket,  aztán fizetek adót. Apád ezzel szemben először adózik, és azután már nagyon  kevés pénze marad eszközvásárlásra. Akkor, 10 vagy 11 évesen, nem igazán értettem, miről beszél  gazdag apám. Csak azt tudtam, hogy ez nem tisztességes, és meg  is mondtam. — Ez nem igazság — tiltakoztam. — Egyetértek — helyeselt gazdag apám bólogatva. — Ez nem  igazság, de ilyen a törvény.

A törvények ugyanazok Amikor a szemináriumaimon erről a témáról esik szó, gyakran  hallom: „Lehet,   hogy   az   Egyesült   Államok   törvénye   ilyen,   de   az   én  hazámban   mások a törvények." Mivel   több   angol   nyelvű   országban   tanítok,   gyakran  visszakérdezek: „Honnan tudja? Miből gondolja, hogy mások a  törvények?" Sok ember nem tudja, mely törvények hasonlóak és  melyek   különböznek,   ezért   rövid   előadást   szoktam   tartani   a  gazdagságtörténetről és a törvényekről. Elmondom,   hogy   a   törvények   a   legtöbb   angol   nyelvű  országban   az   angol szokásjogon   alapulnak,   melyet   a   brit   Kelet­indiai   Társaság  terjesztett   el   a világban.   Megnevezem   a   pontos   évet   is,   amikor   a   gazdagok 

elkezdték   meg alkotni ezeket a szabályokat: „1215­ben aláírták a Magna Cartát,  az   angol alkotmánytörténet legfontosabb dokumentumát. A Magna Carta  aláírásával János király hatalmát jelentős részben átengedte Anglia gazdag  báróinak. Ma   már   köztudott,   hogy   a   Magna   Cartában   valósult   meg   az  ellenzék   akarata a királyi hatalom túlzásaival szemben." Ezek után el szoktam magyarázni a Magna Carta jelentőségét  úgy, aho­ gyan én tanultam gazdag apámtól. „A Magna Carta aláírása óta a  gazdagok alkotják a szabályokat. Az erkölcsi aranyszabály így  hangzik: »Tégy úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy mások  tegyenek   veled.«   Mások   szerint   a   pénzügyi   aranyszabály   így  szól: »Az alkotja a szabályokat, akié az arany.« Én egy kicsit  másként fogalmazom meg a pénzügyi aranyszabályt: »Azé lesz  az   arany,   aki   a   szabályokat   alkotja.«"   —   Ezt   tanította   gazdag  apám. 1999.   szeptember   13­án   a  The   Wall   Street   Journalvezércikkében   leírtak   alátámasztani   látszanak   gazdag  apám   nézetét   az   igazi   pénzügyi   aranyszabályról.   A   cikkben   a  következőket olvashattuk: „Hiába esik oly sok szó a tömegeknek  szóló   befektetési   alapokról,   befektetési   tanácsokat   osztogató  borbélyokról   és   cipőtisztítókról,   a   tőzsdézés   továbbra   is   egy  viszonylag elit csoport előjoga maradt." „1997­ben a háztartásoknak mindössze 43,3%­a rendelkezett  részvényekkel a legutóbbi évek adatai szerint, melyeket Edward  Wolff, a New York­i Egyetem közgazdásza bocsátott közre. Ezen  részvényesek   portfoliói   is   igen   csekélyek.   Az   összes   részvény  közel 90%­a a háztartások leggazdagabb 10%­ának tulajdonában  van.   Végül:   Ez   a   legfelső   10%   birtokolta   az   ország   nettó  értékének 73%­át 1997­ben, míg az arány 1983­ban 68% volt."

A cégünk veszi meg eszközeinket 25 éves koromban, amikor már csaknem befejeztem a katonai  szolgálatomat   a   Haditengerészetnél,   gazdag   apám  emlékezetembe idézte a kétféle életút közötti különbséget. — Ez az, ahogyan a te apád próbál eszközhöz jutni:

Majd hozzátette: „Én így fektetek 

„Ne feledkezz meg róla, hogy a szabályok mind a négy 

negyed számára mások. Ezért gondosan válassz magadnak  pályát. Rövid távon talán élvez néd a munkát a légitársaságnál,  de hosszú távon esetleg nem teszel szert áltála akkora vagyonra,  mint szeretnél."

Hogyan változtak meg az adótörvények? Gazdag   apám   ugyan   nem   járta   végig   az   iskolát,   önerőből  mégis lelkesen tanulmányozta a gazdaságot, a világtörténelmet és  a törvényeket. Amikor a New York állambeli Kings Pointban az  Amerikai Kereskedelmi Tengerészeti Akadémiára jártam (1965  és   1969   között),   ahol   világkereskedelmet   tanultam,   nagy  örömmel fogadta, hogy a tananyagban szerepelt a tengeri jog, a  vállalati jog, a közgazdaságtan és a társasági jog is. E tantárgyak  tanulmányozásának   köszönhetően   sokkal   könnyebben   hoztam  olyan döntést, hogy nem lépek be a légitársaság kötelékébe mint  pilóta.

Az ok a történelemben keresendő Az   egyik   különbség   Amerika   és   az   angolok   által  gyarmatosított   egyéb   országok   között   abból   adódik,   hogy   az  amerikai   telepesek   a   túlzott   adóterhek   elleni   tiltakozásul 

megrendezték   a   Bostoni   Teadélutánt.   Azért   tudott   Amerika   az  1800­as   évektől   kezdve   az   1900­as   évekig   olyan   gyorsan  fejlődni, mert alacsonyak voltak az adók. Az adóparadicsomian  alacsony adók az Egyesült Államokba vonzották a gyorsan meggazdagodni vágyó  vállalkozókat a világ minden tájáról. 1913­ban azonban kiadták a  16.   törvénymódosítást,   melynek   értelmében   lehetővé   vált   a  gazdagok megadóztatása, és ettől kezdve Amerikában sem voltak  többé   alacsonyak   az   adók.   A   gazdagok   viszont   mindig   is  megtalálták   a   kiskapukat,   ezért   van,   hogy   a   különböző  negyedekre különböző törvények érvényesek; különösen előnyös  a   C   negyedbeliek   helyzete,   ahová   Amerika   leggazdagabb  polgárai tartoznak. A   gazdagok   túlélték   az   1913­as   adótörvény­módosítást,  fokozatosan   újra   megváltoztatták   a   törvényeket,   és  visszahelyezték   a   terhet   a   többi   negyedbeliek   vállára.   Az  adóztatás lassú módosítása tehát így következett be:

1986 A jelenlegi adótörvény 1943­ban lépett életbe. Ezzel nemcsak  a   gazdagokra   hárult   adófizetési   kötelezettség   —   a   szövetségi  kormány   adóztatható­nak   minősített   mindenkit,   aki   az   A  negyedhez   tartozik.   Aki   alkalmazott,   vagyis   az   A   negyedben 

1943

tevékenykedik, az többé már nem fizethet először magának, mert  az állam előbb leveszi a sápot. Az embereket mindig megrázza,  amikor   szembesülnek   vele,   mennyit   vonnak   le   a   fizetésükből  közvetlen és rejtett adók formájában. 1986­ban kiadták a Megreformált Adótörvényt. Ez mindenféle  szakma   képviselőire   erős   kihatással   volt   —   orvosokra,  jogászokra, könyvelőkre, építészekre, mérnökökre, stb. E törvény  megakadályozta, hogy az E negyedbeliek ugyanazon szabályok  értelmében adózzanak, mint a C negyedbeliek. Ha például egy E  negyedhez tartozó személynek ugyanannyi a jövedelme, mint egy  C negyedbelinek, az előbbi legalább 35%­ot fizet ki adóban (a  társadalombiztosítási   adókkal   együtt   50%­ot).   A   C   negyedhez  tartozó   személy   ugyanakkor   esetleg   0%   adót   fizet   ugyanennyi  bevétel után. Más  szavakkal:  itt  is  érvényes  a  szabály,  miszerint  „Azé  az  arany,   aki   a   szabályokat   alkotja".   A   szabályokat   pedig   a   C  negyedben alkotják, és ez 1215 óta így van, amióta a bárók rákényszerítették a királyt, hogy  aláríja a Magna Cartát. A C negyed tehát a Cartát megfogalmazó  bárók tábora. E törvények és változtatások némelyikéről bővebben szóltam  a Gazdag papa, szegény papában és A CASHFLOW­ négyszögben.

A döntés megszületett Miután úgy határoztam, hogy gazdag apám befektetési tervét  teszem   magamévá,   nem   szegény   apámét,   előbbi   egyszerű  elemzésben   világította   meg   esélyeimet   a   sikerre,   és   ez  megerősítette   bennem,   hogy   helyesen   döntöttem.   Lerajzolta   a  CASHFLOW­négyszöget, majd így szólt: — Az első döntésednek arról kell szólnia, melyik negyedben  érhetsz   el hosszú távon sikert. Ujjával az A negyedre bökött, majd folytatta: — Nincs   olyan   szakértelmed,   amelyért   a   munkaadók   nagy  pénzeket   haj landók fizetni, így feltehetően soha nem fogsz alkalmazottként  elég   pénzt keresni   ahhoz,   hogy   befektethess.   Ezen   kívül   hanyag   vagy,  hamar   megunsz mindent,   nem   tudsz   hosszú   ideig   egy   dologra   összpontosítani,  szeretsz   vi tatkozni, és nem szívesen követed a szabályokat. Így tehát az A  negyedben vajmi kevés esélyed van az anyagi sikerre. Ezután az E negyedre bökött: — Az   E   azt   jelenti,   eszes.   Ezért   tartozik   olyan   sok   orvos,  ügyvéd, könyvelő és mérnök az E negyedbe. Te nem vagy  buta,  de   nem  is  vagy   nagyon   eszes.   Sosem   voltál   kitűnő  tanuló típus. Az E az elit rövidítése is. Valószínűleg sosem  leszel   sem   rocksztárként,   sem   filmcsillagként,   sem   híres  sportolóként az elit tagja, ezért arra  sincsenek valami jó kilátásaid, hogy  az negyedben keress sok pénzt. — Marad   tehát   a   C   negyed   —  vonta   le   a   következtetést  gazdag apám. — Ez a negyed  tökéletesen   neked   való.  Minthogy   semmihez   sincs  különleges   tehetséged   vagy  szakértelmed,   ebben   a  negyedben   szerezhetsz   nagy  vagyont. Ezzel   az   okfejtéssel  meggyőzött.   Elhatároztam,   hogy  saját   vállalkozásom   kiépítésével  jutok   nagy   vagyonhoz.   Akkor  kedvező   adótörvények  vonatkoznak   rám,   és   miután  beláttam, hogy a többi negyedben  nem vagyok kiváló, a döntés még  könnyebbé vált.

A szerző által levont tanulságok Szemináriumaimon megpróbálom továbbadni a gazdag apámtól 

tanultakat.   Amikor   azt   kérdezik,   hogyan   fektetek   be,   általában  elmondom   a   csoportomnak,   miként   kell   egy   vállalkozáson  keresztül befektetni, vagy, ahogyan gazdag apám fogalmazott: „a  cégemmel megvetetni az eszközeimet." A hallgatók mindenütt a következő ellenvetéseket  szokták felhozni: 299.„De én alkalmazott vagyok, és nincsen saját vállalkozásom." 300.„Nem lehet mindenkinek saját vállalkozása." 301.„Céget alapítani kockázatos dolog." 302.„Nincs befektetni való pénzem." A következő gondolatokkal szolgálhatok válaszul gazdag apám  befektetési tervével kapcsolatban: Arra,   hogy   nem   lehet   mindenkinek   saját   vállalkozása,  emlékeztetőül felidézem, hogy nem több, mint 100 éve a legtöbb  embernek   még   saját   vállalkozása   volt.   Mindössze   100   évvel  ezelőtt   az   amerikai   lakosság   mintegy   85%­a   független   gazda  vagy   kis   bolt   tulajdonosa   volt.   Tudom,   hogy   a   nagyszüleim  mindkét   ágon   kisvállalkozással   rendelkeztek.   A   népességnek  csak   kis   hányada   elégedett   meg   az   alkalmazotti   státussal.   El  szoktam mondani, hogy úgy tűnik, az ipari kor — a jól fizető  állásokra, a munkahely életre szóló biztonságára és a nyugdíjakra  tett ígéretével — kiölte belőlünk a függetlenségre való hajlamot.  Hozzáteszem,   az   oktatási   rendszerünket   is   úgy   alakították   ki,  hogy   alkalmazottakat   és   szakembereket   neveljen,   ne  vállalkozókat,   ennél   fogva   mi   sem   természetesebb,   mint   hogy  úgy érezzük, céget alapítani kockázatos dolog. Mondanivalóm lényege: 303.Feltehetően   mindenkinek   megvan   rá   a   lehetősége,   hogy  kiváló cégtulajdonos legyen, ha él benne a vágy a szükséges  jártasságok elsajátítására. Elődeink kifejlesztették magukban a  vállalkozói   jártasságokat,   és   függtek   ezektől.   Ha   önnek  jelenleg   nincs   saját   cége,   a   kérdés   az,   akarja­e   megtanulni,  hogyan   kell   egy   céget   kiépíteni?   Mindenki   csak   maga  válaszolhatja meg ezt a kérdést. 304.Amikor azt mondják, „Nincs befektetni való pénzem" vagy  „Olyan ingatlant akarok venni, amihez semmi pénzt nem kell  letennem egy összegben",   azt   felelem,   „Talán   át   kellene   váltania   egy   másik  negyedbe, ahonnan adózatlan pénzből fektethet be. Akkor lenne  befektetni való pénze." Befektetési   tervünk   megalkotásakor   az   egyik   első   lépésként  meg kell fontolnunk, melyik negyedben találjuk meg a legjobb  lehetőséget,   hogy   a   lehető   leggyorsabban   a   legtöbb   pénzt  keressük. Ily módon a legmagasabb nyereséggel és a legkisebb  kockázattal fektethetünk be, és így a legjobbak az esélyeink arra,  hogy nagyon­nagyon gazdagok legyünk.

28. fejezet

Gazdagodjunk meg, miközben  megtartjuk az állásunkat!

Amikor elhatároztam, hogy céget alapítok, azzal a problémával  találtam szemben magam, hogy nincs pénzem. Először is nem  tudtam, hogyan kell céget alapítani. Másodszor nem volt miből  megalapítanom,  harmadszor  pedig  még  élnem  sem  volt  miből.  Remegő   gyomorral   és   önbizalomhiánnyal   küszködve  telefonáltam   gazdag   apámnak,   hogy   megkérdezzem,   mitévő  legyek. Rögtön a következőt mondta: — Keress magadnak  állást! Válasza  megdöbbentett. — Nem te tanácsoltad, hogy alapítsak saját céget? —De igen. Azonban attól még enned kell, és fedél is kell a  fejed   fölé   — mondta. Amit ezután mondott, azt számtalan embernek ajánlom  figyelmébe: —Az   első  számú  szabály,   ha   vállalkozó   akarsz   lenni,   hogy  soha   ne   a   pén zért   vállalj   munkát.   Csak   a   hosszú   távon   hasznosítható  jártasságok   megta nulása vezéreljen a munkavállalásban. Az   első   és   egyetlen   állást,   amelyet   a   haditengerészetből  kilépve   elvállaltam,   a   Xerox   részvénytársaságnál   töltöttem   be.  Azért   választottam,   mert   ott   nyújtották   a   legjobb   képzést  üzletkötőknek. Gazdag apám tudta, hogy nagyon félénk vagyok,  és   rettegek   a   visszautasítástól.   Azt   ajánlotta,   tanuljam   meg,  hogyan kell valamit  eladni, nem a  pénzért, hanem azért,  hogy  legyőzzem   magamban   a   személyes   félelmeimet.   Mindennap  irodáról   irodára   kellett   járnom   és   kilincselnem,   hogy  megpróbáljam eladni a Xerox gépeit. Nagyon fájdalmas tanulási  folyamat   volt,   de   több   millió   dollárt   kerestem   rajta   az   évek  hosszú során át. Gazdag apám azt mondta: „Ha nem tudsz eladni, nem lehetsz  vállalkozó." Két   éven   át   én   voltam   a   legrosszabb   üzletkötő   a   honolului  részlegben. Különórákra jártam értékesítést tanulni, és kazettákat  hallgattam   a   témával   kapcsolatban.   Végül,   miután   többször  majdnem   elbocsátottak,   összehoztam   néhány   üzletet.   Bár   még 

mindig   rettenetesen   gátlásos   voltam,   az   üzletkötői   képzés  segített,   hogy   kifejlesszem   magamban   a   vagyonszerzéshez  szükséges j ártasságokat. A   baj   csak   az   volt,   hogy   hiába   dolgoztam   sokat,   és   hiába  adtam el akárhány gépet, mindig készpénzhiánnyal küszködtem.  Nem   volt   pénzem,   hogy   befektessek,   vagy   céget   alapítsak.  Egyszer elmondtam gazdag apámnak, hogy mellékállást akarok  vállalni,   hogy   kiegészíthessem   a   jövedelmemet,   és   legyen  befektetni   való   pénzem.   Erre   a  pillanatra   várt.  így  reagált:   „A  legnagyobb   hiba,   amit   ember   elkövethet,   hogy   túl   keményen  dolgozik meg a pénzéért. A legtöbben azért nem jutnak egyről a  kettőre   anyagilag,   mert   amikor   pénzre   van   szükségük,  mellékállást vállalnak kiegészítésül. Ha valóban előbbre akarnak  jutni,   sokkal   jobban   teszik,   ha   megtartják   a   főállásukat,   és  mellékállásban vállalkozást alapítanak. Gazdag apám az alábbi ábrát rajzolta fel, amikor tudta, hogy  értékes jártasságokat tanulok, és komolyan elszántam magam,  hogy cégtulajdonos és befektető legyek:

Mellékállás

Főmunkaidő

„Ideje, hogy vállalkozásba kezdj, mellékállásban — mondta.  —Ne vesztegesd az idődet még egy részmunkaidős állásra. Azzal  továbbra is az A negyedben maradsz, a mellékállású céggel  viszont átkerülsz a C negyedbe. A legtöbb nagy cég mellékállású  vállalkozásként indult." 1977­ben mellékállásként megalapítottam a műanyagtárca­ gyártó cégemet. Ma is sokan ismerik ezt a terméket. 1977­ben és  1978­ban nagyon so­ kat   dolgoztam   a   Xeroxnál,   és   végül   a   részleg   egyik   legjobb  kereskedelmi   képviselője   lettem.   Szabadidőmben   a  vállalkozásomat   építettem,   amely   csakhamar   világszerte  jelenlévő, több millió dolláros vállalkozássá bővült. Ha   megkérdezik,   szerettem­e   a   termékeimet   —   színes  műanyagból készült tárcákat, órapántokat, edzőcipőre rögzíthető  kulcstartókat, erszényeket és igazolványtokokat —, a válaszom:  Nem!   Nem   szerettem   ezeket   a   termékeket,   de   élveztem   a  cégépítés kihívását. Azért   tartom   fontosnak   ezt   hangsúlyozni,   mert   sokan  mondanak olyasmiket, mint:

305.„Nagyszerű ötletem van, hogy milyen új termékkel kellene  előállni." 306.„Szenvedélyesen kell kötődni a termékünkhöz." 307.„Előbb meg kell találnom a megfelelő terméket, mielőtt  cégalapításba fogok." Ezekre   a   következő   a   válaszom:   „A   világ   telis­tele   van  nagyszerűnél   nagyszerűbb   termékötletekkel.   A   világ   tele   van  nagyszerű   termékekkel   is.   Hiányoznak   viszont   a   nagyszerű  üzletemberek.   Az   elsőrendű   ok,   amiért   részmunkaidőben  érdemes   céget   létrehozni,   nem   az,   hogy   kiváló   termékekkel  örvendeztessük meg a piacot. Az elsőrendű ok az, hogy kiváló  üzletembert   neveljünk   magunkból.   Kiváló   termékekkel   Dunát  lehet   rekeszteni.   A   kiváló   cégtulajdonos   viszont   ritka,   mint   a  fehér holló — és gazdag." Bili Gates, a Microsoft megalapítója, nem maga találta fel a  szoftverét.   Programozóktól   vette   meg,   majd   nekilátott,   hogy  létrehozza   a   világtörténelem   egyik   leghatalmasabb   és  legbefolyásosabb cégét. Gates nem alkotott kiváló terméket, de  kiépített   egy   kiváló   céget,   amely   hozzásegítette,   hogy   a   világ  leggazdagabb emberévé váljék. A tanulság tehát a következő: ne  kiváló   termékeken   törjük   a   fejünket.   Szenteljük   figyelmünket  inkább   a   cégünk   létrehozásának,   hogy   megtanuljuk,   miként  válhatunk kiváló cégtulajdonossá. Michael Dell, a Dell Computers tulajdonosa a Texasi Egyetem  kollégiumában   kezdte   el   részmunkaidős   vállalkozását.   Abba  kellett   hagynia   a   tanulmányait,   mert   a   részmunkaidős  vállalkozása sokkal több pénzt hozott neki, mint bármely állás,  amit az iskola befejezése után betölthetett volna. Az Amazon.com is egy garázsban jött létre, részmunkaidőben.  Alapítója ma milliárdos.

A levont tanulság Sokan ábrándoznak arról, hogy saját céget alapítanak, de  sosem valósítják meg a gyakorlatban, mert félnek a kudarctól.  Mások a meggazdagodást tűzik zászlajukra, de nem lesznek gazdagok, mert hiányoznak a  megfelelő   jártasságaik   és   a   tapasztalatuk.   A   pénzt   pedig   a  jártasság és a tapasztalat hozza. Gazdag apám szerint „Fontos, amit az iskolában tanulsz, de  még fontosabb, amit az utcán." Ha otthonunkban, részmunkaidőben hozunk létre vállalkozást,  felbecsülhetetlenül   értékes   jártasságokkal   gazdagodhatunk   a  következő témakörökben: 308.kommunikáció; 309.vezetés; 310.csapatépítés; 311.adótörvények; 312.társasági jog;

313.értékpapírtörvények. Ezeket a jártasságokat vagy tantárgyakat nem sajátíthatjuk el  hétvégi tanfolyamokon vagy könyvből. Még ma is tanulom őket,  és   minél   többet   tanulom,   annál   jobban   tökéletesítem   a  vállalkozásaimat. Az ember részben azért tanulhat nagyon sokat a mellékállású,  részmunkaidős   vállalkozásából,   mert   bennfentesként   kezdheti,  mivel a cég a sajátja Aki megtanulja, hogyan kell kiépíteni egy  céget,   annak   számára   egy   új   világ   tárul   fel,   gyakorlatilag  korlátlan pénzügyi lehetőségekkel. Az A és az E negyeddel az az  egyik   probléma,   hogy   ott   az   anyagi   lehetőségeknek   gyakran  határt szab, hogy mennyit képes az ember dolgozni, illetve, hogy  hány órából áll egy nap.

29. fejezet

A vállalkozói szellem

Az emberek két alapvető célból fektetnek be: 314.hogy pénzt gyűjtsenek a nyugdíjkorukra; 315.hogy sok pénzre tegyenek szert. A legtöbbünket mindkét megfontolás vezérli — és mindkettő  valóban fontos —, mégis úgy tűnik, a többség főként az előbbit  tartja szem előtt. Félreteszik a pénzüket, mint megtakarítást, és  abban   reménykednek,   hogy   az   idő   múltával   megnő   az   értéke.  Befektetnek ugyan, de jobban aggódnak a veszteség miatt, mint  amennyire   a   nyereség   érdekli   őket.   Sok   embert   ismerek,   akik  annyira   félnek   a   veszteségtől,   hogy   az   megbénítja   őket   a  cselekvésben. Fontos, hogy a befektetéskor figyelembe vegyük  az érzelmeinket. Akinek túl nagy fájdalmat okoz a veszteség és  túlságosan fél tőle, az jobban teszi, ha konzervatív módon fektet  be. Tudnunk   kell   azonban,   hogy   nem   a   konzervatív   befektetők  halmoztak   fel   nagy   vagyonokat   a   világban.   A   világ   nagy  változásait azok a befektetők idézték elő, akiket gazdag apám a  vállalkozói szellem támogatóinak hívott.

Egyik kedvenc  történetem Kolumbusz  Kristóf esete,  a bátor  felfedezőé,   aki   hitte,   hogy   a   Föld   gömbölyű,   és   merész   tervet  dolgozott   ki,   hogy   megtalálja   az   Ázsia   kincseihez   vezető  rövidebb   utat.   A   köztudatban   az   a   hiedelem   élt,   hogy   a   Föld  lapos.   Mindenki   úgy   gondolta,   Kolumbusz   hajójával   a   Föld  szélén fog kikötni, ha megkísérli megvalósítani a tervét. Az olasz  származású   Kolumbusz   kénytelen   volt   elmenni   a   spanyol  királyságba, hogy meggyőzze az uralkodó párt, fektessenek be a  vállalkozásába.   Ferdinánd   király   és   Izabella   királyné   állták   az  úgynevezett   „kezdőtőkét",   és   befektettek   Kolumbusz   üzleti  vállalkozásába. A történelemtanárom az iskolában azt próbálta elhitetni velem,  hogy a pénzt a felfedezés általi tudás megszerzésének érdekében  ajánlották   fel.   Gazdag   apám   ezzel   szemben   azt   mondta,  egyszerűen üzleti vállalkozásról volt szó, amelyhez tőkére volt szükség. A király és a királyné  tudták, hogy ha a Kolumbusz nevű vállalkozónak sikerül Nyugat  felé   hajózva   elérnie   Kelétre,   busásan   megtérül   a   befektetésük.  Kolumbusz,   továbbá   az   őt   támogató   király   és   királyné   igazi  vállalkozó   szelleműek   voltak.   A   király   és   felesége   nem   azért  fektették be a pénzüket, hogy elbukjak. Azért fektettek be, hogy  nyerjenek   rajta.   A   vállalkozás   vagy   kockáztatás   szelleme  vezérelte őket a nagy nyereség lehetőségének tudatában. Ebben a  szellemben fektettek be.

Miért alapítsunk céget? Amikor hozzáfogtam részmunkaidős vállalkozásom terveinek  kidolgozásához,   gazdag   apám   kíméletlenül   számon   kérte   ezt   a  szellemet, mellyel belevágtam új kalandomba, egy világméretű  vállalkozás kiépítésének kalandjába. „A kihívásért hozd létre a  céget.   Azért   foglalkozz   vele,   mert   izgalmas,   mert   erőpróbára  késztet,   és   mert   a   legjobb   képességeidre   lesz   szükség   hogy  sikerre vidd." Gazdag   apám   azért   akarta,   hogy   céget   alapítsak,   hogy  megleljem   magamban   a   vállalkozói   szellemet.   Gyakran  hangoztatta, „A világban hemzsegnek az olyan emberek, akiknek  nagyszerű ötleteik vannak, de csak kevesen tesznek szert nagy  vagyonra az ötleteik révén." Arra biztatott tehát, hogy alapítsak  céget   —   bármivel   foglalkozó   céget.   Nem   érdekelte,   milyen  terméket forgalmazunk, vagy hogy mennyire kedvelem azt. Nem  bánta,   ha   belebukom.   Csak   azt   akarta,   hogy   vágjak   bele.  Manapság rengeteg emberrel találkozom, akik nagyszerű ötleteik  ellenére félnek belevágni, vagy belevágnak, belebuknak, azután  feladják.   Ezért   idézte   gazdag   apám   oly   sokszor   Einstein  mondását,   miszerint   „A   nagy   szellemek   gyakran   heves  ellenállásba ütköztek a középszerű elmék részéről." Azt akarta,  egyszerűen   alapítsak   bármilyen   céget,   mintegy   kihívásul   saját  középszerű   elmémnek,   és   közben   előhívjam   magamban   a 

vállalkozói szellemet. Azt is mondta gazdag apám hogy „Sokan  azért veszik az eszközeiket, ahelyett hogy megteremtenék azokat  maguknak,   mert   nem   hagyatkoznak   vállalkozói   szellemükre,  amely elképzeléseikből nagy vagyont kovácsolhatna."

Rongyos 200 000 dollárért nem éri meg Gondoljunk vissza az akkreditált befektető definíciójára:  „Ahhoz, hogy valaki akkreditált befektető legyen, mindössze 200  000 dolláros fizetési van szüksége. Ez némelyeknek nagyon sok pénz, de nem elég  ahhoz, hogy céget alapítsunk. Ha minden vágyunk, hogy 200 000  dollárt keressünk, akkor maradjunk az A vagy az E negyedben. A  C és a B negyedekben túl nagy a kockázat — ennyi pénzért nem  éri meg. Aki úgy dönt, hogy céget alapít, ne rongyos 200 000  dollárért  tegye.  Túl  magas  a kockázat  a  megtérüléshez  képest.  Tegye   sokkal   többért!   Milliókért,   esetleg   milliárdokért,   vagy  egyáltalán ne. Aki nekilát a cégalapításnak, forduljon a benne élő  vállalkozói szellemhez." Gazdag  apám   arra   is   felhívta   a   figyelmemet,   hogy   „Sikeres  szegény cégtulajdonos nem létezik. Az ember lehet sikeres, de  szegény orvos; vagy sikeres, de szegény könyvelő. Azonban nem  lehet sikeres, de szegény cégtulajdonos. A sikeres cégtulajdonos  csak gazdag lehet."

A levont tanulság Gyakran kérdezik tőlem, mennyi a túl sok, vagy mennyi az  elég.   Többnyire   olyan   ember   kérdez   efféléket,   aki   soha   nem  épített még ki sikeres, sok pénzt hozó céget. Azt is megfigyeltem,  hogy az ilyen kérdéseket feltevő személyek a négyszög A és E  negyedéhez tartoznak. Egy másik alapvető különbség a négyszög  bal, illetve jobb térfelén tevékenykedők között a következő:

Sok pénzügyi kimutatás

Egy pénzügyi kimutatás

A bal  térfélhez  tartozóknak gyakran csak egyetlen pénzügyi  kimutatásuk van, mert csak egy jövedelemforrással rendelkeznek.  A jobb térfélhez tartozók számos pénzügyi kimutatást, és számos 

jövedelemforrást   tudhatnak   a   magukénak.   A   feleségem   és   én  több részvénytársaságnál állunk alkalmazás­ ban, amelyekben tulajdonosi érdekeltségünk is van. Így aztán van  egyéni   pénzügyi   kimutatásunk,   és   van   pénzügyi   kimutatásunk  mint   cégnek.   Amint   a   cégeink   sikeressé   válnak,   és  készpénzáramlást   biztosítanak   nekünk,   kevesebb   jövedelemre  van   szükségünk   alkalmazottakként.   A   bal   térfélhez   tartozók  közül sokan nem tudják, milyen érzés egyre több pénzbevételhez  jutni egyre kevesebb munka árán. A pénz fontos ugyan, de mégsem az elsőrendű hajtóerő egy  cég létrehozásához. Azt hiszem, legjobban egy kérdéssel tudnám  megvilágítani a lényeget: „Miért golfozik az ember?" A válasz:  „A játék szelleméért". Az évek során időnként fájdalom és keserűség ért, de mindig a  szellerr   és   a   kihívás   vezérelt   a   vállalkozásaim   kiépítésében.  Vannak barátaim, akik több millió dollárért adták el a cégeiket.  Sokuk néhány hónap pihenés után újra ott volt a porondon. A  vállalkozót az izgalom, a kihívás, a szellem és a nagy nyereség  reménye   motiválja.   Mielőtt   kiépítettem   a   műanyag   tárcákat  gyártó   cégemet,   gazdag   apám   biztos   akart   lenni   benne,   hogy  ebben a szellemben teszem. A   vállalkozói   szellem   értékes   eszköz   egy   sikeres   C   típusú  vállalkozás ki­építésében. Sok jelenleg sikeres kapitalista a szíve  mélyén mindig vállalkozó marad.

Harmadik szakasz

Hogyan építsünk ki erős  vállalkozást?

30. fejezet

Miért alapítsunk céget?

Gazdag apám szerint „Az eszközteremtésen kívül három okból  érdemes céget alapítani.": 1. „Hogy temérdek készpénzzel lásson el." J. Paul Getty How to  Be   Rich (Hogyan legyünk gazdagok?) című könyvében kijelenti, hogy  az   első számú szabály: saját vállalkozást kell indítanunk. Kifejti, hogy  sosem gazdagodhatunk meg, amíg másnak dolgozunk. Gazdag   apám   részben   azért   indított   olyan   sok   vállalkozást,  mert   a   többi   cége   készpénzáramlása   biztosította   a   temérdek  készpénzt.   Rá   is   ért,   mert   a   cégeivel   nem   volt   sok   gondja  személyesen. így maradt elég szabadideje és plusz pénze ahhoz,  hogy egyre több eszközbe fektessen be adómentesen. Ezért lett  hamar   gazdag,   és   ezért   mondta,   hogy   „Törődjünk   a   magunk  dolgával, azaz a saját vállalkozásunkkal". 2. „Hogy eladjuk." Amint gazdag apám rávilágított, az állásokkal  az   a probléma, hogy az ember nem adhatja el az állását, akármilyen  szor galmasan dolgozik is benne. Az E negyedes vállalkozásokkal  meg   az a baj, hogy általában korlátozott piacuk van, vagyis kevesen  tartanak rájuk   igényt.   Ha   például   egy   fogorvos   kiépíti   a   praxisát,  többnyire   csak egy   másik   fogorvos   érdeklődik   iránta,   hogy   megvegye.  Gazdag   apám szerint ez túl kicsi piacot jelent. „Csak akkor értékes valami,  ha   sokan akarják,   nem   csak   mi   egyedül.   Az   E   negyedes  vállalkozásokkal   az   a gond, hogy sokszor rajtunk kívül senkit nem érdekelnek." —  mondta. „Eszköz az, ami pénzt rak a zsebünkbe, vagy el tudjuk adni  valakinek több pénzért, mint amennyiért vettük, vagy amennyit  belefektettünk."   —   fejtegette.   „Ha   sikerül   kiépítenünk   egy  sikeres céget, mindig sok pénzünk lesz. Ha megtanuljuk, hogyan  kell   sikerre   vinni   egy   céget,   olyan   szakma   lesz   a   kezünkben,  amilyen csak keveseknek adatik." 1975­ben, miközben azt tanultam, miként kell eladni a Xerox­ gépeket,   megismerkedtem   egy   fiatalemberrel,   akinek   négy  gyorsmásoló

üzlete   volt   Honoluluban.   Érdekes   indíttatásból   szállt   be   a  másolóüzletbe.   Iskolás   korában   ő   vezette   az   egyetem  másolóüzemét, és kitanulta a dolog üzleti oldalát. Miután végzett,  nem   kapott   állást,   ezért   nyitott   másolóüzemet   a   belvárosban.  Hamarosan   négy   ilyen   másolóközpontja   volt   négy   nagyobb  belvárosi   irodaházban,   amelyek   mindegyikét   hosszú   távra  bérelte.   Egy   jelentős   másolóüzem­lánc   nyitott   üzleteket   a  városban,   és   olyan   ajánlatot   tett   neki,   amelyet   nem   tudott  visszautasítani. Az ismerősöm elfogadta a 750 000 dollárt, ami  abban  az  időben hatalmas  összegnek  számított,  vett  egy  hajót,  500   000   dollárt   rábízott   egy   hivatásos   pénzkezelőre,   majd  körbehajózta   a   világot.   Amikor   másfél   év   múltán   hazatért,   a  pénzkezelő csaknem 900 000 dollárra duzzasztotta a befektetését,  így ő ismét vitorlát bontott, és útnak indult a Csendes­óceán déli  része felé. En   adtam   el   neki   a   másológépeket,   és   mindössze   csekély  jutalékot   kaptam   ezért.   0   kiépítette   a   cégét,   eladta,   majd  elvitorlázott.   1978   után   soha   többé   nem   láttam,   de   mint  hallottam, időnként visszajön a városba, ellenőrzi a portfolióját,  azután újra elhajózik. Ahogyan gazdag apám mondta: „Ha cégtulajdonos vagy, nem  kell, hogy az esetek 51%­ában igazad legyen. Elég, ha egyetlen  egyszer igazad van." Azt is mondta továbbá, hogy „A cégalapítás  sok ember számára a legkockázatosabb út. De aki életben marad,  és   csiszolja   a   jártasságait,   határtalan   lehetőséget   kap   a  meggazdagodásra.   Aki   kerüli   a   kockázatot,   és   biztonságra  törekszik   a   négyszög   A   és   E   negyedében,   talán   nagyobb  biztonságban élhet, de egyben határt szab a jövedelmének is." 3. „Hogy céget alapítsunk, és részvényeket bocsássunk ki."  Gazdag apám ebben látta a lehetőséget, hogy az ember — az ő  szavával élve — csúcsbefektetővé váljék. A cége kiépítése és  részvényeinek nyilvános kibocsátása tette nagyon­nagyon  gazdaggá Bili Gatest, Henry Fordot, Warren Buffetet, Ted  Turnert és Anita Roddickot. Ők mindnyájan eladó  részvényesek voltak, míg mi többiek vásárló részvényesek  voltunk. Ők bennfentesek voltak, mi pedig kívülállók, akik  megpróbálnak bekukucskálni a színfalak mögé.

Az ember sosem túl öreg, és sosem túl  fiatal Ha valaki azt állítja, hogy nem tudunk létrehozni olyan céget,  amelyet mások meg akarnának venni, merítsünk ösztönzést ebből  a kishitű elképzelés­ ből.   Igaz   ugyan,   hogy   Bill   Gates   nagyon   fiatalon   alapította   a  Microsoftot,   Sanders   ezredes   viszont   66   éves   volt,   amikor  létrehozta a Kentucky Fried Chickent. A   következő   néhány   fejezetben   ismertetem   azt   a   modellt,  melyet   gazdag   apám   C­B   háromszögnek   nevezett.   Ez   a 

háromszög megmutatja, miként kell céget kiépíteni. Útmutatást  ad a legszükségesebb technikai jártasságokról. Gazdag apám úgy  vélte,   bizonyos   személyes   tulajdonságok   kellenek   ahhoz,   hogy  valaki sikeres vállalkozóvá váljék: 316.Vízió: hogy észrevegyük, amit mások nem. 317.Bátorság: hogy képesek legyünk cselekedni kétségeink  ellenére is. 318.Kreativitás: hogy ne ismert skatulyákban gondolkodjunk. 319.A kritika elviselésének képessége: Nincs olyan sikeres  ember, aki sosem kapott kritikát. 320.A késleltetett jutalom elviselésének képessége: Esetleg  nagyon nehéz megtanulni, hogy lemondjunk a rövid távú,  azonnali jutalomról egy nagyobb, hosszabb távon érvényes  jutalom kedvéért.

Bizalom Türele Biztons

Érzelm i 

31. fejezet

A C­B  háromszög

A nagy gazdagság kulcsa A következőkben megismertetem  önöket  egy   ábrával,   amelyet   gazdag   apám   C­B  háromszögnek, és egyben a nagy gazdagság  kulcsának nevezett. Gazdag apám nagyon fontosnak tartotta a  C­B háromszöget, mert ez adta elképzelései  szerkezeti   vázát.   „Sok   embernek   vannak  nagyszerű   ötletei,   de   csak   keveseknek   van  nagy vagyona" — szokta mondogatni. „A C­ B háromszögben feszül az az erő, mellyel a  hétköznapi   gondolatok   nagy   vagyonná  alakíthatók. A C­B háromszög megmutatja,  miként   kell   egy   elképzelést   eszközre  váltani." Képviseli azt a tudást, amely ahhoz  kell,   hogy   sikert   érhessünk   el   a  CASHFLOW­négyszög C és B negyedében. 

Én az évek során az eredeti ábrát egy kicsit  módosítottam.

fffp

Körülbelül 16 éves voltam, amikor  először láttam ezt az ábrát. Gazdag apám  rajzolta fel nekem válaszul a következő  kérdéseimre:

321.„Hogyan lehetséges, hogy neked olyan sok céged van, mások  meg egygyel is alig tudnak elboldogulni?" 322.„Miért fejlődnek a te cégeid, amikor másokéi megrekednek a  növekedésben?" 323.„Hogy csinálod, hogy neked van szabadidőd, miközben más  cégtulajdonosok megállás nélkül dolgoznak?" 324.„Miért van, hogy olyan sok cég az indulás után röviddel  csődbe megy?" Nem egyszerre tettem fel neki az összes kérdést, de mind az ő  cégeinek tanulmányozása során merült fel bennem. Gazdag apám  kb. 40 éves volt, és csodálattal töltött el, hogy annyi különféle  üzletággal   foglalkozó   céget   képes   irányítani.   Volt   például   egy  étterme,   egy   építési   vállalkozása   és   egy   vagyonkezelő   cége.  Tudtam, hogy tervének értelmében mindezeket azért üzemeltette,  hogy   az   igazi   befektetéseit   megvetesse   velük,   vagyis   az  ingatlanokat,   de   akkor   is   csodálatra   méltó   volt,   miként   képes  mindegyiket irányítani. Amikor megkérdeztem, hogyan kezdte,  tartotta meg és vezette ezt a sok céget, válaszként lerajzolta a C­ B háromszöget. Ma számos különböző cégben van érdekeltségem, egytől egyig  más­más üzletágban — mert én is a C­B háromszöget használom  útmutatóként. Nincs annyi cégem, mint gazdag apámnak volt, de  a C­B háromszög szerkezeti modelljét alkalmazva, ha akarnám,  több is lehetne.

Mi az a C­B háromszög?

Ha mindent le akarnék írni, amit a C­B háromszög képvisel, az  információmennyiség szétfeszítené ennek a könyvnek a kereteit,  így csak az alapvető dolgokra koncentrálok.

A küldetés Gazdag apám azt mondta, „Egy cégnek mind szellemi, mind  üzleti küldetéssel rendelkeznie kell ahhoz, hogy sikeres legyen  — különösen az elején." Amikor a fiának és nekem elmagyarázta  ezt a ábrát, mindig a küldetéssel kezdte, mert úgy gondolta, ez a  háromszög legfontosabb eleme, ezért is került az alapra. „Ha a  küldetés   világos   és   tartalmas,   a   cég   kiállja   azokat   a   próbákat,  amelyeken minden vállalkozásnak keresztül kell mennie az első  tíz évben. Ha a cég nagyra nő, és megfeledkezik a küldetéséről,  vagy a kezdetben meghatározott küldetése érvényét veszti, a cég  lassanként haldokolni kezd." Gazdag apám a „szellemi" és az „üzleti" szavakat használta.  „Sok   ember   csak   a   pénzkeresetért   alapít   céget.   A   pénzkereset  nem elég tartalmas küldetés. A pénz önmagában nem tölti meg  elég   tűzzel,   hajtóerővel,   vággyal.   Egy   cég   küldetésének  találkoznia   kell   az   ügyfelek   igényeivel;   ha   ez   sikerül,   és   jól  sikerül, akkor a cég elkezd pénzt hozni." A szellemi küldetéssel kapcsolatban a következő volt gazdag  apám véleménye: „Henry Fordot elsősorban a szellemi küldetés  motiválta,  és  csak másodsorban  az  üzleti.  Azt  akarta,  hogy  az  autó ne csak a gazdagok, hanem a tömegek számára is elérhetővé  váljék. Ezért választotta jelmondatául, hogy »Demokratizáljuk az  autót«. Ha a szellemi és az üzleti küldetés egyaránt tartalmas, és  összhangban   vannak   egymással,   együttes   erejükkel   hatalmas  cégeket lehet létrehozni." Gazdag   apám   szellemi   és   üzleti   küldetése   nagyon   erősen  összecsengett.   Szellemi   küldetése   az   volt,   hogy   munkát   és  lehetőségeket   biztosítson   annak   a   sok­sok   szegény   embernek,  akiknek   éttermeiben   ennivalóval   szolgált.   Ő   nagyon   fontosnak  tartotta   a   cégek   küldetését,   habár   az   nehezen   átlátható   vagy  mérhető fogalom. Azt mondta: „Tartalmas küldetés nélkül egy  cég aligha éli túl az első öt­tíz évét. Az alapításkor a küldetés és a  vállalkozói   szellem   tartja   életben   a   céget.   A   szellemet   és   a  küldetést jóval azután is meg kell őrizni, hogy a vállalkozó halott,  vagy   az   üzletág   megszűnik.   Egy   cég   küldetése   a   vállalkozói  szellemet   tükrözi.   A   General   Electric   Thomas   Edison 

zsenialitásából   született   meg,   és   úgy   nőtte   ki   magát,   hogy  megőrizte   a   nagy   feltaláló   szellemét,   mivel   továbbra   is   új   és  innovatív termékekkel  áll elő.  A Ford  Motor Company  is úgy  maradt életben, hogy folytatja Ford hagyományait." Úgy   gondolom,   a   Microsoftot   is   Bili   Gates   szelleme   segíti  uralomra   a   világ   szoftverjeinek   világában.   Ezzel   szemben,  amikor   Steven   Jobsot   kifúrták   az   Apple   cégből,   és   helyébe   a  hagyományos vállalatok szellemében eljáró vezetőgárda került, a  cég viharos gyorsasággal csúszott lefelé a lejtőn. Amint Jobs visszatért az Apple élére, vele együtt a cég szelleme  is újraéledt, új termékeket forgalmaztak, nyereségesebbek lettek,  és a részvények ára is emelkedett. Bár a cégek küldetése nehezen mérhető, láthatatlan és elvont  fogalom, mégis mindnyájunk számára tapasztalható. Meg tudjuk  mondani, mi a küldetése annak, aki megpróbál nekünk valamit  jutalék  fejében eladni,  és  azét  is,  aki  az  igényeinket  igyekszik  kielégíteni. Amint a világ mindjobban túlcsordul az egyre újabb  termékektől,  pénzügyileg  azok a cégek fognak fennmaradni  és  jobban teljesíteni, amelyek a szolgáltatásokra, küldetésükre és az  ügyfelek igényeire koncentrálnak, nem bevételeik növelésére. A CASHFLOW Technologies, Inc. — a cég, amelyet Kimmel  és Sharon­nel alapítottunk, hogy megismertethessük önökkel ezt  a   könyvet   és   más   egyéb   oktatási   termékeket   —   küldetése   a  következő: „Az emberiség anyagi jólétének fokozása." Azáltal,  hogy cégünk küldetése egyértelmű, és azt hűen követjük, olyan  hatalmas   sikert   könyvelhetünk   el   magunknak,   amely   nem  nevezhető egyszerűen a véletlen művének. A cég küldetésének  egyértelmű   megjelölésével   megszólítjuk   a   hasonló   küldetésben  érdekelt személyeket és csoportokat. Egyesek ezt szerencsének  neveznék... én azt mondom rá, hűek vagyunk a küldetésünkhöz.  Most évek múltán úgy hiszem, gazdag apám joggal tartotta oly  fontosnak, hogy egy cégnek mind szellemi, mind üzleti küldetése  legyen, melyek tartalmasak, és összhangban állnak egymással. Az   igazat   megvallva   nem   minden   cégemnek   van   ilyen  tartalmas   kettős   küldetése,   mint   a   CASHFLOW   Technologies,  Inc.   részvénytársaságnak.   Más   cégeimnek,   melyekben  érdekeltségem van, erősebb az üzleti küldetésük, mint a szellemi. Most   már   látom,   hogy   a   műanyagpénztárcákat   gyártó  cégemnek   egészen   más   volt   a   küldetése,   mint   amit   akkor  gondoltam.   Annak   a   vállalkozásnak   a   kiépítése   azt   a   célt  szolgálta,   hogy   gyorsan   megszerezzem   a   világméretű  vállalkozáshoz   szükséges   ismereteket.   Igaz,   ezt   a   küldetést  meglehetősen   fájdalmasan   töltötte   be.   Más   szavakkal:  megkaptam, amit akartam. Az üzlet nagyon gyorsan fejlődött, a  siker gyors volt és átütő erejű, csakúgy, mint a bukás. Bármily  fájdalmas   volt   is   azonban   ez   a   tapasztalat,   rájöttem,   hogy   a  célomat   elértem.   Miután   kiástam   magamat   a   romok   alól,   és  újrakezdtem   a   vállalkozást,   megtanultam,   amit   meg   akartam  tanulni.   Ahogyan   gazdag   apám   mondta:   „Sok   vállalkozó   nem  lesz   igazi   üzletember,   amíg   rajta   nem   vesztett   az   első  vállalkozásán."   Másként   fogalmazva,   többet   tanultam   abból, 

hogy   tönkrement   a   cégem,   és   elölről   kellett   kezdenem   a  kiépítését, mint abból, hogy sikeres lettem. Gazdag apám szerint  „Az iskolázottság fontos ugyan, de az utca jobb tanítómester."  Első  nagy,   üzleti   vállalkozásom,   amelyet   a   Haditengerészetből  kilépve alapítottam, drágának és fájdalmasnak bi­ zonyult tehát, de felbecsülhetetlenül értékes dolgokat tanultam  meg általa, és a cégem betöltötte küldetését.

Sharon jegyzete Egy   cég   küldetése   segít   a   cégnek   összpontosítani.   A   fejlődés  kezdeti   szakaszaiban   sok   tényező   okozhat   zavart.   A   sínen  maradás legjobb módja, ha visszatérünk az eredeti küldetéshez.  Ha pedig a zavar befolyásolja a küldetés teljesítését, akkor nem  hagyhatjuk figyelmen kívül, és minél  előbb ismét az egységes  küldetésre kell összpontosítanunk erőinket. Manapság sok ember lesz egyik percről a másikra milliomos,  sőt   milliárdos   pusztán   azáltal,   hogy   nyilvánosan   kibocsátja  vállalata részvényeit. Amikor ilyesmivel találkozom, el szoktam  gondolkodni azon, vajon a cég küldetése valóban csupán az volt­ e,   hogy   pénzt   hozzon   a   tulajdonosoknak   vagy   befektetőknek,  esetleg eredendően valamilyen egyéb küldetés vagy szolgáltatás  teljesítésére alapították a céget. Attól tartok, az új, első nyilvános  kibocsátásból megélő cégek közül sok csődbe megy majd, mert  egyedüli küldetésük a gyors nyereségszerzés volt. Egyébként a  vállalkozói szellem is a cég küldetésében rejlik.

A csapat Gazdag apám szerint „A vállalkozás csapatjáték. A befektetés  is   csapatjáték."   Szerinte   „Az   A,   illetve   E   negyeddel   az   a   baj,  hogy ott a játékosok egyénileg játszanak egy csapat ellen."

Gazdag apám a CASHFLOW­négyszög felrajzolásával  illusztrálta mondanivalóját:

Csapatjátékosok

Egyéni játékosok

Gazdag   apám   abban   látta   az   oktatási   rendszer   egyik  legnagyobb   hibáját,   hogy   „Az   iskolában   a   diákokat   egyénileg  megoldandó vizsgafeladatokkal mérik. Ha egy gyerek megkísérli  másokkal együttműködve megírni a dolgozatát, azt »csalásnak«  bélyegzik. A valódi üzleti világban a cégtulajdonosok közösen  vizsgáznak, és az üzleti világban állandóan vizsgaidőszak van."

Egy nagyon fontos tudnivaló Aki   erős   és  sikeres   vállalkozást   akar,   annak   számára,   azt  hiszem,  döntően fontos a csapatmunkáról  szóló tanítás. Az én üzleti  sikerem  egyik legalapvetőbb kulcsa ebben rejlik. A vállalkozás és a befektetés  csapatjáték,   és   véssük   eszünkbe,   hogy   az   üzleti   világban   mindig  vizsgaidőszak van. Ha az iskolában akartunk sikeresek lenni, egyedül  kellett  letennünk   a  vizsgáinkat.  Az   üzleti   életben   azonban  csapatban  kell vizsgáznunk, nem egyénileg. Az A  és E negyed emberei gyakran azért keresnek kevesebb pénzt,  mint   szeretnének,   mert   mindent   egyedül   akarnak   csinálni.   Ha   pedig  csapatban  dolgoznak — különösen vonatkozik ez az E negyedre  —,  szakszervezetet alapítanak, nem csapatot. Ez történik most az amerikai  orvosok körében. Szakmai szakszervezetet alapítanak, hogy felvegyék a  harcot   egy   csapat   ellen,   nevezetesen   az   egészségügyi   szervezeteket  üzemeltető cégek csapata ellen. Napjainkban számos befektető próbál egyénileg befektetni. Több ezer

embert   látok,   illetve   olvasok   róluk,   akik   az   Interneten  bonyolítanak  le   napon  belüli   kereskedést.   Ez   tökéletes   példája  annak,   amikor   egy  egyén   próbál   kereskedni   egy   jól   szervezett  csapat ellenében. Ezért van, hogy csak olyan kevesen érnek el  sikert,   és   ezért   veszítik   el   olyan   sokan   a   pénzüket.   Én   úgy  tanultam,   hogy   a   befektetést   csapatban   kell   csinálni.   Ahogyan  gazdag apám mondta, „Aki kifinomult befektető akar lenni, vagy  a   befektetők   még   magasabb   szintjéhez   akar   tartozni,   annak  csapatban   kell   befektetnie."   Gazdag   apám   csapata   a  könyvelőiből, ügyvédeiből, brókereiből, pénzügyi tanácsadóiból,  biztosítási   ügynökeiből   és   bankáraiból   állt.   Azért   használok 

többes számot, mert mindig több tanácsadóval dolgozott együtt.  Ha  döntést hozott, mindig megbeszélte a csapatával. Ma én is  ugyanezt teszem.

Nem nagy hajó ... nagy csapat Van egy tévéreklám, melyben egy gazdag pár trópusi vizeken  hajózgat   a   jachtján.   Úgy   tűnik,   erre   minden   egyedül  meggazdagodni vágyó ember ráharap. Akárhányszor látom ezt a  hirdetést,   mindig   az   jut   eszembe,   amit   gazdag   apám   mondott  annak  idején:  „A  legtöbb  kisvállalkozó arról  ábrándozik,  hogy  egyszer majd lesz egy hajója vagy egy repülőgépe. Ezért nem  lesz   soha   egyik   sem.   Amikor   én   elkezdtem,   én   nem   hajóról  álmodoztam, hanem könyvelők és ügyvédek csapatáról." Gazdag apám azt akarta, hogy én is alakítsak ki magamnak  csapatot könyvelőkből és ügyvédekből, akikkel együtt dolgozom  a cégemben — és csak azután szőjek álmokat egy saját hajóról.  Hogy megértesse velem, miért fontos ez, rávett, hogy csekélyke  adózás utáni nyereségemmel keressek fel egy könyvelőt. Amint  leültem Ron, az okleveles könyvvizsgáló íróasztala elé, feltűnt,  hogy   halomban   állnak   rajta   a   dossziék.   Azonnal   megértettem  gazdag  apám   tanításának   értelmét.   Ez   a   könyvelő   egy   nap   30  másik cég ügyeit intézte. Hogyan várhatnám el tőle, hogy minden  figyelmét az enyémnek szentelje? Aznap,   amikor   visszamentem   gazdag   apám   irodájába,  olyasmire   lettem   figyelmes,   amit   azelőtt   sosem   vettem   észre.  Ahogy ott ültem a recepción, várva, hogy gazdag apám titkárnője  beengedjen   az   irodába,   láttam,   hogy   egy   egész   csapat   csak  gazdag apám cégének ügyeivel foglalkozik. Az iroda elkülönített  részében egy sor — legalább tizennégy — könyvelő dolgozott.  Volt   négy   főállású,   magasabban   képzett   könyvelő   is,   és   egy  vezető,   pénzügyekkel   foglalkozó   tisztviselő.   Rajtuk   kívül   két  főállású   ügyvéd   dolgozott   a   főirodán.   Amikor   leültem   gazdag  apám elé, csak annyit mondtam: — Ok mind kizárólag a te céged ügyeivel foglalkoznak. Gazdag apám bólintott. —   Mondtam   már,   hogy   sok   ember   keményen   dolgozik,   és  arról álmodozik, hogy végre a saját jachtján elhajózhasson. Én  először   arról   álmodoztam,   hogy   legyen   saját   könyvelőkből   és  ügyvédekből álló csapatom. Ezért mára már van nagy hajóm és  szabadidőm. Csak tudni kell a sorrendet.

Miből telik csapatra? A   szemináriumaimon   gyakran   megkérdezik   tőlem:   „Miből  telik   csapatra?"   Ezt   a   kérdést   általában   az   A   és   E   negyedhez  tartozók szokták feltenni. A különbség megint csak a különböző  negyedekre vonatkozó törvények és szabályok különbözőségéből  adódik.   Ha   például   egy   A   negyedhez   tartozó   személy   fizet   a 

A C és E negyedhez tartozóknál mindez a következőképpen 

szakmai szolgáltatásokért, a tranzakció így fest:

Különbség van a C negyedes és az E negyedes vállalkozás­ tulajdonos   között   is.   A   C   negyedes   vállalkozó   nem   habozik  fizetni   ezekért   a   szolgáltatásokért,   hiszen   az   üzleti   rendszer,   a  teljes C­B háromszög fizeti ki azokat. Az

E negyedes vállalkozók viszont sokszor a saját véres verejtékkel  megkeresett pénzükből fizetik meg a szolgáltatások árát, így a  legtöbbjük   nem   engedheti   meg   magának   a   főmunkaidős  személyzetet,   mert   saját   anyagi   szükségletei   fedezéséhez   sem  keres eleget.

A legjobb oktatás Ugyanez a válaszom a következő kérdésekre is: 325.„Hogyan tanult meg olyan sok mindent a befektetésről és a  vállalkozásokról?" 326.„Hogyan tesz szert oly magas nyereségre oly kis kockázat  mellett?" 327.„Mi ad Önnek önbizalmat ahhoz, hogy olyasmibe fektessen,  amit mások kockázatosnak tartanak?" 328.„Hogyan talál rá a legjobb üzletekre?" A válaszom: „Csapatmunka." A csapatom a könyvelőimből, az  ügyvédeimből, a bankáraimból, a brókereimből stb. áll. Amikor azt hallom, „Céget alapítani kockázatos", sokan úgy  értik, egye| dül — mert az iskolából ezt a szemléletmódot hozták  magukkal. Szerintem az kockázatos, ha nem alapítunk céget. így  ugyanis kimaradunk egy sor felbecsülhetetlen értékű  személyesen megélhető élményből, továbbá kimaradunk a világ  legjobb oktatásából is, abból, amit tanácsadóink csoportjától  kaphatunk. Ahogyan gazdag apám mondta: „Akik biztonságra 

törekszenek, kimaradnak a legjobb oktatásból, és elvesztegetnek  egy csomó értékes időt. Az idő pedig a legértékesebb eszközünk  — különösen, amikor öregszünk. Tolsztoj egy kicsit másként fogalmazott: „Semmi sem ér olyan  váratlanul, mint az öregség."

A gúla és a csapat Sokszor   kérdik   tőlem:   „Mi   a   különbség   a   C   negyedes  vállalkozás és az E negyedes vállalkozás között?" Válaszom: „A  csapat." A   legtöbb   E   negyedes   vállalkozás   vagy   egyszemélyes  tulajdonosi, vagy társulásos formára épül. Ezek lehetnek ugyan  csapatok, én mégsem ilyen jellegű csapatra gondolok. Ahogyan  az   A   negyedhez   tartozó   személyek   gyakran   szakszervezetbe  tömörülnek, az E negyed emberei társulásokat hoznak létre. Én  azt   értem   csapaton,   amikor   különböző   típusú,   különféle  dolgokhoz értő emberek egyesülnek, hogy együtt dolgozzanak.  Egy szak­

szervezetben   vagy   társulásban   (pl.:   tanárok   szakszervezete   vagy  ügyvédi munkaközösség) többnyire egyféle, egyazon szakmában jártas  emberek egyesülnek. Egyik   legnagyszerűbb   tanáromat   dr.   R.   Buckminster   Fullernek  hívták, Dr. Fuller évekkel ezelőtt nekilátott megkeresni — ahogyan ő  nevezte   —   „a   világegyetem   építőköveit".   Rájött,   hogy   négyzetek   és  kockák   nem  léteznek  a  természetben.  Szerinte   „A  gúlák  a  természet  alapvető építőkövei." Ha   megnézem   az   egyiptomi   nagy   piramisokat,   egy   kicsit   jobban  megértem,   mire   gondolt   dr.   Fuller.   A   magas   felhőkarcolók   idővel  tönkremennek,   de   azok   a   piramisok   már   több  mint   ezer   év   próbáját  kiállták.   Egy   felhőkarcoló   lebontásához   elég   néhány   rúd   dinamit,   a  piramisoknak viszont ennyi meg sem kottyanna. Dr.   Fuller   egy  stabil  szerkezetet  keresett   a  világegyetemben,   és  a  gúlában megtalálta.

Különféle modellek A következőkben grafikusan ábrázolom a különféle vállalkozási  formákat: 1. Ez az egyszemélyes vállalkozás:   © 2. Ez a társulás: 3. Ez a C negyedes  vállalkozás:

A gúla négyszög alapú, azaz négy alappontja van. Miután dr. Ful­ Cégtulajdonosok

Szakértők

Alkalmazottak

Befektetők

lerhez   jártam,   elkezdtem   felfogni,   miért   van   szükség   legalább   négy  pontra.   Vegyük   példának   a   CASHFLOW­négyszöget   —   az   is   négy  térfélre   oszlik.   Ennélfogva   egy   stabil   vállalkozási   forma   ábrája   a  következő:

Egy jól vezetett vállalkozásnak kiváló alkalmazottjai vannak.  Így   az   A   jelölést   ki   lehetne   egészíteni   KA   jelöléssé,   amely  „kiválót" és „különösen fontosat" jelent, hiszen az alkalmazottak  látják   el   a   cég   napi   teendőit.   A   K   a   „kiterjesztés"   szót   is  rövidítheti   itt,   mert   az   alkalmazottak   a   cégtulajdonos  „kiterjesztései", ők képviselik a céget az ügyfelek felé. A   szakértők   jellemzően   az   E   negyedből   kerülnek   ki,  jelölhetnénk   tehát   őket,   az   E   rövidítést   kiegészítve,   SzE­vel,  mivel a „szakértők" szakterületüknek megfelelő útmutatásokkal  látják el a céget. Lehet, hogy nem minden| nap vesznek részt a  cég   munkájában,   de   útmutatásuk   elengedhetetlen   a   cég   helyes  irányának megtartásában. A vállalkozási forma stabilabb és tartósabb, ha a négy pont  egymással összhangban működik együtt. A befektetők biztosítják  az   anyagi   alapot,   a   cégtulajdonosok   együtt   dolgoznak   a  szakértőkkel   és   az   alkalmazottakkal   a   cég   fejlesztésén   és  bővítésén,   hogy   a   befektetők   eredeti   befektetései   nyereséget  hozzanak. Egy   másik   érdekes   négyes   kapcsolatot   alkot   világunk   négy  összetevői alapeleme. Ezek őseink szerint a föld, a levegő, a tűz  és a víz. Egy egyszemélyes vállalkozásban, csakúgy, mint egy  társulásban,   a   sikerhez   az   kell,   hogy   egyetlen   ember   mind   a  négyet képviselje, ez pedig nagyon nehéz. Levegő

Föld Tűz

négy 

Mindnyájunkban megvan mind a  elem,   de   mindenkiben 

valamelyik dominál. Bennem például a tűz elem van túlsúlyban,  mert   a   Nyilas   jegyében   születtem,   és   a   Mars   a   születési  uralkodóm. Ez azt jelenti, jó a kezdeményező készségem, de nem  fejezem be a dolgokat. Egy gúla tagjaként könnyebben érhetek el  sikert, mint egyedül. A feleségem, Kim inkább a föld elemhez tartozik.   A   házasságunk   jó,   mert   „földel",   lecsillapít   engem,  továbbá mindazokat, akiket felidegesítek magam körül. Gyakran  mondja, hogy „Olyan veled beszélgetni, mintha egy lökhajtásos  repülőgéppel   beszélne   az   ember."   Nélküle   csupa   dühös   és  zaklatott ember venne körül a cégben. Sharonnek jut nálunk a  levegő szerep. Ő táplálja a tüzet, mozgatja a megfelelő irányba,  és   gondoskodik   róla,   hogy   a   rendszer   zökkenőmentesen  működjön.   Sharon   mint   a   cég   vezérigazgatója   biztosítja,   hogy  mind   a   négyen   jól   együttműködjünk,   és   teljesítsük   a  küldetésünket. Amikor Mary, a termelési igazgatónk csatlakozott  hozzánk,   a   cég   egyszeriben   meglódult.   Mary   azzal   egészíti   ki  működésünket,   hogy   gondoskodik   szállítási   ígéreteink  betartásáról. Fontos megjegyezni, hogy két évbe telt, mire ez a  csapat   összejött.   Emberek   jöttek­mentek,   mire   végre   helyére  került a négyes csapat. Miután ez a képlet stabilizálódott, a cég  kivirult, gyors és tartós növekedésnek indult. Nem  állítom,   hogy   ez   az   egyetlen   lehetséges   követendő  szabály   egy   sikeres   cég   létrehozásához,   de   ha   vetünk   egy  pillantást az egyiptomi piramisokra, megérezzük a belőlük áradó  erőt, stabilitást és maradandóságot.

Csak két elem Gyakran mondom tréfálkozva, hogy ha csak két elemet  egyesítünk, mint a társulásokban, akkor fura jelenség lesz az  eredmény. Például: 329.levegő és víz = spray, 330.levegő és föld = por, 331.víz és föld = sár, 332.föld és tűz = láva vagy hamu, 333.tűz és víz = gőz, 334.tűz és levegő = láng.

A csapatok különböző szinteken  működnek Az   egyik   legelső   dolog,   amit   befektetőként   felmérek   a  cégeknél,   a   mögöttük   álló   csapat.   Ha   a   csapat   gyenge   vagy  tapasztalatlan,   vagy   tagjairól   nem   állnak   rendelkezésre   adatok,  ritkán fektetek be a cégbe. Sok olyan emberrel találkozom, aki  fuhöz­fához   rohangál,   hogy   pénzt   tarháljon   össze   egy­egy   új  termékre   vagy   cégre.   A   legtöbbjüknek   az   a   legnagyobb  problémája,   hogy   nincs   személyes   tapasztalatuk,   és   nem   áll 

bizalmat keltő csapat sem a hátuk mögött. Sokan akarják, hogy fektessek be a vállalkozási tervükbe. A  legtöbben   így   érvelnek:   „Amint   a   cég   beindul   és   működik,  nyilvános   kibocsátásra   visszük."   Ez   a   kijelentés   mindig   arra  ösztökél, hogy megkérdezzem, amit hasonló esetben önöknek is  meg kell kérdezniük: „Kinek van az önök csapatában tapasztalata  a   nyilvános   kibocsátások   terén,   és   hány   cég   részvényeit  bocsátotta már ki az illető?" Ha a válasz nem megfelelő, tudom,  hogy sokkal inkább utcai árus portékájával van dolgom, mintsem  üzleti tervvel. A   másik,   amit   mindig   megnézek   az   üzleti   tervekben,   a  „fizetések"   rovat.   Ha   a   fizetések   magasak,   tudom,   hogy   olyan  emberekkel van dolgom, akiknek arra kell a pénz, hogy jó zsíros  fizetéseket   fizessenek   ki   önmaguknak.   Ilyenkor   megkérdezem,  hajlandók­e ingyen vagy fele annyi bérért dolgozni. Ha a válasz  egy halovány, esetleg határozott „Nem", akkor cégük küldetése  egyértelmű: minden bizonnyal arról szól, hogy állást és jó fizetést  biztosítsanak önmaguknak. A   befektetők   beruháznak   a   vezetőségbe.   A   tapasztalat,   a  szenvedély   és   az   elkötelezettség   alapján   válogatják   össze   a  csapatot.   Számomra   nehezen   hihető,   hogy   túl   nagy  elkötelezettségről   tegyenek   tanúságot   azok,   akik   a   saját  fizetésükre gyűjtik a pénzt.

Néhány szó a CASHFLOW játékainkról Sokan megkérdezték már, oktató társasjátékainkat miért nem  elektronikus játékokként forgalmazzuk. Ennek egyik oka, hogy  együttműködő tanulásra szeretnénk ösztönözni az embereket. A  gyakorlati   életben   fontos,   hogy   valaki   minél   többekkel   tudjon  együttműködni és másokat eredményesen segíteni. Lehet,   hogy   a   jövőben   létrehozunk   majd   elektronikus  CASHFLOW  játékokat,   de   jelenleg   örömünkre   szolgál,   hogy  együttműködő tanulásra sarkallhatjuk az embereket — arra, hogy  egymást   tanítsák   —,   mert   minél   többet   tanítunk,   annál   többet  tanulunk. Gyermekeink élete amúgy is jórészt elszigeteltségben  telik.   Órákat   töltenek   el   egyedül   a   számítógép   és   a   televízió  képernyője   előtt,   vagy   éppen   tesztek   fölé   görnyedve.   Mi   meg  csodálkozunk, miért antiszociális a magatartásuk. Ahhoz, hogy  sikeresek legyünk, meg kell tanulnunk, hogyan értsünk szót sok,  különböző típusú emberrel. Ezért alkottuk a CASHFLOW­t olyan  játéknak, melyet más emberekkel együtt kell játszani. Egyénként  és egy csapat tagjaként egyaránt meg kell tanulnunk működni —  és ezeken a jártasságokon mindig van mit javítani.

Sharon jegyzete

Róbert gyakran emlegeti, hogy a cégek tőkéje szempontjából „a  jó vezetőség vonzza a pénzt". Egy cég sikeréhez elengedhetetlen  a kulcsterületeken a megfelelő képzettség. Ha   nincs   elég   pénzünk,   hogy   megfizessük   a   szükséges  tehetséges   embereket   mint   állandó   munkaerőt,   próbáljuk   meg  tanácsadó   testületünk   tagjaiként   megnyerni   őket   magunknak  azzal   az   ígérettel,   hogy   amint   lesz   elegendő   tőkénk,   azonnal  bevesszük   őket   a   csapatba.   Sokkal   nagyobb   esélyünk   van   a  sikerre,   ha   a   vezető   csapat   igazolható   sikerekkel   rendelkezik  abban az üzletágban, amellyel cégünk foglalkozik. A   külső   tanácsadók   is   a   csapatunkhoz   számítanak.   A  könyvelők,   az   adótanácsadók,   a   pénzügyi   és   jogi   tanácsadók  elengedhetetlenek   egy   erős   és   sikeres   cég   kiépítéséhez.   Ha  ingatlannal   foglalkozunk,   ingatlanbrókerekre   is   nagy   szükség  van. Jóllehet, ezek a tanácsadók „drágák", de tanácsaik hihetetlen  nyereséget   hozhatnak   befektetéseinknek,   mert   segítenek   erős  céget létrehozni, és elkerülni a csapdákat. Ezzel   eljutottunk   a   C­B   háromszög   következő   szárához:   a  vezetéshez, hiszen minden csapatnak szüksége van vezetőre.

Vezetés Részben azért jártam katonai akadémiára és nem egyetemre,  mert   gazdag   apám   tudta,   hogy   fejlesztenem   kell   vezetői  jártasságomat,   hajó   vállalkozó   akarok   lenni.   A   diploma  megszerzése után az Amerikai Haditengerészet pilótája lettem, és  Vietnamban próbálhattam ki, mit tudok. Ahogyan gazdag apám  fogalmazott: „Az iskola fontos, de az utca jobb tanár." Ma is emlékszem rá, amikor a repülőszázad­parancsnok azt  mondta: „Uraim, a legfontosabb feladatuk, hogy csapatukat arra  bíztassák, tegyék kockára életüket önökért, a csapatukért és a  hazájukért. Ha ezt nem sikerül elérniük, minden bizonnyal hátba  fogják támadni önöket. A csapatok nem követik az olyan vezetőt,  aki nem vezet." Ugyanez érvényesül ma az üzleti világban nap  mint nap. A cégek jó részét belülről bomlasztják, nem kívülről. Vietnamban   megtanultam,   hogy   a   vezető   egyik  leglényegesebb   képessége   a   bizalom.   Egy   négyszemélyes  helikopter   legénységének   tagjaként   meg   kellett   bíznom   a  csapatomban,   nekik   pedig   rám   kellett   bízniuk   az   életüket. 

Tudtam, hogy bizonyára nem térünk vissza élve, ha ez a bizalom  megrendül.   Gazdag   apám   erre   vonatkozóan   azt   mondta:   „A  vezető feladata, hogy a legtöbbet hozza ki az emberekből, nem  az,   hogy   ő   legyen   a   legjobb.   Ha   te   vagy   a   legértelmesebb   a  cégnél, a céged bajban van." Amikor azt kérdezik tőlem, hogyan lehet elsajátítani a vezetői  jártasságot,   mindig   ugyanazt   felelem:   „Vállalják   el   minél  többször!" A legtöbb szervezetben nehéz olyanokat találni, akik  valóban akarnak vezetni. Az emberek java része inkább megbújik  egy sarokban, és reménykedik, hogy senki sem piszkálja. Én azt  tanácsolom:   „Vállaljanak   vezető   szerepet   akár   az  egyházközségükben,   akár   munkahelyi   projektekben!"   A  jelentkezés önmagában még nem teszi az embert jobb vezetővé,  de   ha   elfogadják   a   visszajelzéseket   és   kijavítják   a   hibáikat,  nagyszerű vezetőkké nőhetik ki magukat. A   vezetés   elvállalása   jó   lehetőség,   hogy   visszajelzéseket  kapjunk róla, milyen vezetőnek bizonyulunk a gyakorlatban. Ha  vezetőnek jelentkeztünk, de senki sem követ, van mit tanulnunk  és   javítanunk.   Ha   vezetőnek   jelentkezünk,   de   nem   követnek,  tudakoljuk meg, miért, és kérjünk építő támogatást. Ez csak az  igazán nagy vezetőkre jellemző. Sok cégnél tapasztaltam, hogy  azért küszködnek a fennmaradásért vagy mennek tönkre, mert a  vezető nem fogadja el társai, illetve beosztottjai visszajelzéseit.  Az   én   századparancsnokom   a   Haditengerészetnél   azt   mondta:  „Az igazi vezető nem születik. Az igazi vezető vezető akar lenni,  kész megtanulni a vezetői ismereteket, és ehhez hozzátartozik az  az emberi nagyság, hogy elfogadja az építő jellegű kritikát." Az   igazi   vezető   tudja,   mikor   kell   másokra   hallgatnia.  Említettem már, hogy nem vagyok sem jó üzletember, sem jó  befektető. Átlagos vagyok. Megbízom a tanácsadóim, a csapatom  tagjainak tanácsaiban, hogy segítsenek jobb vezetőnek lennem.

Sharon jegyzete A  vezetői  szerep a  látnok,  a lelkesítő  és  a  keménykezű  főnök  együtteséből áll össze. Látnokként a vezetőnek mindig szem előtt kell tartania a cég  küldetését. Lelkesítőként rá kell tudnia venni, ösztönöznie kell a  csapatot,   hogy   a   küldetés   megvalósításáért   dolgozzék   együtt,  továbbá jeleznie, ünnepelnie kell az elért sikereket. Keménykezű  főnökként   fel   kell   lépnie   az   olyan   esetekben,   amikor   a   csapat  letér   a   kijelölt   útról.   A   döntések   meghozatalának   s   egyben   a  küldetés állandó szem előtt tartásának egyedi képessége teszi a  vezetőt igazi vezetővé. Megfelelő   küldetéssel,   csapattal   és   vezetővel   jó   eséllyel   ki  lehet alakítani egy erős C negyedes vállalkozást. Amint korábban  már   említettem,   a   jó   vezetőség   vonzza   a   pénzt.   Ezzel  számíthatunk a külső befektetők pénzére. Öt lényeges építőelem  kell egy erős cég kialakításához. Mindegyiket részletesen fogjuk 

tárgyalni, egyenként.

32. fejezet

A készpénzáramlás irányítása

Gazdag apám szerint „A készpénzáramlás irányítása alapvető és  lényeges jártasság ahhoz, hogy sikert érhessünk el a C és a B  negyedben".   Ezért   ragaszkodott   hozzá,   hogy   Miké   és   én  tanulmányozzuk más cégek pénzügyi kimutatásait, és így jobban  értsünk   a   készpénzáramlás   irányításához.   Lényegében   ideje  legnagyobb részében a pénzügyi műveltséget adta át nekünk. Azt  mondta: „A pénzügyi műveltség révén megértitek a számokat, és  a   számokból   megismerhetitek   a   cégek   tényeken   alapuló  történetét." A bankárok, könyvelők vagy hitelelbírálók is többnyire azon a  véleményen   vannak,   hogy   a   legtöbb   ember   azért   nem   ért   a 

pénzügyekhez,   mert   pénzügyileg   műveletlen.   Egy   barátom  elismert   könyvelőként   dolgozik   Ausztráliában.   Egyszer   azt  mondta: „Megrázó látni, amint egy tökéletes cég csődbe megy  csak azért, mert a tulajdonosok pénzügyileg műveletlenek." „Sok  kisvállalkozó azért vall kudarcot, mert nem tudja, mi a különbség  a profit és a cashflow között. Ezért mennek csődbe nyereséges  cégek. Nem veszik észre, hogy a profit és a cashflow nem egy és  ugyanaz." Gazdag apám a fejembe verte a készpénzáramlás irányításának  fontosságát.   Azt   mondta:   „Egy   cégtulajdonosnak   látnia   kell   a  készpénzáramlás két fajtáját, ha sikeres akar lenni. Létezik valódi  és fantom cashflow. E kettő megkülönböztetése tesz gazdaggá,  avagy szegénnyé." A  CASHFLOW, Investing 101  társasjáték többek között arra  tanít, hogyan különböztessük meg a kétféle készpénzáramlást. Ha  többször   játsszák   a   játékot,   érzékelhetővé   válik   a   különbség.  Ezért lett a játék irányadó jelmondata: „Minél többször játsszák a  játékot, annál gazdagabbá válnak." Attól lesznek gazdagabbak,  hogy agyuk rááll, hogy észrevegye a fantom cashflow­t. Gazdag   apám   azt   is   mondta:   „A   cégtulajdonost   a  kisvállalkozótól többek között az különbözteti meg, hogy tud­e  egy céget pénzügyi kimutatások alapján működtetni."

Sharon jegyzete A  készpénzáramlás  a  cégnek  az,  ami  a  vér  az  emberi  testnek.  Nincs drámaibb hatás egy cég életében, mint amikor eljön az a  pénteki nap, hogy nem tudja kifizetni a dolgozókat. A megfelelő  készpénzáramlás­irányítást mindjárt a megalakulás napján el kell  kezdeni. Amikor Róbert, Kim és én beindítottuk a CASHFLOW  Technologies,   Inc.­t,   megegyeztünk,   hogy   semmit   nem  vásárolunk,   csak   ha   azt   az   értékesítés   növekedése   indokolja.  Azóta   is   jókat   nevetünk,   amikor   eszünkbe   jut,   miként  igyekeztünk   növelni   a   könyveladást   1998   elején,   hogy  megvehessünk egy 300 dolláros fénymásoló gépet. A stratégiánk  bevált,   és   1998   decemberére   elértük,   hogy   a   300   dolláros,  alaposan   elhasznált   gépet   lecserélhessük   egy   új,   3000   dollár  értékűre. A vállalkozások kezdeti időszakában a részletekre való  figyelés a siker egyik sarokköve. Aki jól irányítja a készpénzáramlást, az nap mint nap ellenőrzi  a pénzt, a pénzforrásokat és a következő heti, havi, negyedévi  készpénzszükségletet, így előre betervezhet bármilyen nagyobb  készpénzigényt, mielőtt készpénzválság lépne fel. Ez a tervezés  nagyon fontos egy gyorsan növekvő vállalkozásban. A   fentiekben   felsoroltam   néhány,   a   cég   kialakításához  szükséges,   cashflow­val   kapcsolatos   tanácsot.   Mindegyik  érvényes   bármely   vállalkozásra,   akár   nemzetközi   cégről,   akár  bérbe adott ingatlanról, akár hot dogos bódéról van szó. A vállalkozás beindítási szakasza:

• Ne vegyünk fel fizetést mindaddig, amíg nem folyik be  készpénz az értékesítésből. Egyes esetekben ez a hosszúra nyúló fejlesztési időszak  miatt   lehetetlen.   Befektetőink   azonban   sokkal   szívesebben   nyújtanak  támogatást, ha látják, hogy „időnk befektetése" révén magunk is részt  veszünk   a   fejlesztési   folyamatban.   Sőt,   mindenkinek   azt   javasoljuk,  tartsa   meg   főállását,   mialatt   cégét   mellékállásként   indítja   be.   A  fizetésfelvétel elhalasztása arra jó, hogy az értékesítésből befolyt pénzt  újra befektessük, segítve ezzel vállalkozásunk növekedését.

Értékesítés és számlakövetelések:

— Az  áru   leszállítása,   illetve   a   szolgáltatás   elvégzése   után   gyorsan  nyújtsuk be a számlát ügyfeleinknek! — Az első hitelekre kérjünk magas kamatot! Töltessünk ki a hitelre  vásárló ügyféllel hiteligénylési nyomtatványt, mielőtt hitelt adnánk,  és mindig ellenőrizzük a referenciákat. Szabvány  hitelnyomtatványok kaphatók a nyomtatványboltokban. — Mielőtt   hitelre   értékesítenénk,   szabjunk   meg   egy   megrendelési  minimumot! — Szabjunk ki bírságot a határidő utáni fizetésre — fizettessük is meg! — Ahogy cégünk növekszik, gyorsíthatjuk a készpénzbeáramlást, ha  ügyfeleinket arra kérjük, fizessék számláikat közvetlenül a  bankszámlánkra.

Költségek és számlatartozások:

— Sok cég megfeledkezik róla, hogy a készpénzáramlás irányításának 

egyik   lényeges   eleme   a   saját   számlák   kifizetése.   Gondoskodjunk  számláink   azonnali   rendezéséről.   Kérjünk   kitolt   fizetési   határidőt  magas kamatra. Miután két­három hónapon át időben törlesztettük  tartozásainkat,   kérjünk   további   módosított   határidőt.   A   szállító  áltaIában   30­90   nappal   meghosszabbítja   a   hitelezést   a   jó  ügyfeleknek. — A rezsit tartsuk minimális szinten! Mielőtt valami újat vásárolnánk,  tűzzük   ki   célként,   hogy   megnöveljük   az   értékesítést   a   kiadás  igazolására. Befektetőink befizetéseit őrizzük meg közvetlenül a cég  működtetésével   kapcsolatos   költségek   fedezésére   —   ha   lehet,   ne  költsük   rezsire.   Ahogy   az   értékesítés   nő,   kifizethetjük   a   rezsivel  kapcsolatos tartozásokat a készpénzáramlásból — de csak, miután  újabb, magasabb értékesítési célokat tűztünk ki és valósítottunk meg.

Általános készpénzkezelés: • Készítsünk   befektetési   tervet   a   szabad   készpénzállományra,   hogy maximáljuk az elérhető kamatot!

— Vonassuk meg bankunkkal hitelképességünk határát, mielőtt 

hitelre lenne szükségünk! — Hogy szükség esetén gyorsan tudjunk reagálni, gyorsan  vehessünk fel hitelt, tartsuk szemünket a likviditási rátán  (forgóeszközök/forgóforrások mutatójának értéke legalább 2  legyen) és a likviditási gyorsrátán (pénz + likvid értékpapírok  + vevők / folyó kötelezettségek — a mutatónak egynél 

magasabbnak kell lennie). — Építsünk ki erős kontrollt a készpénz kezelésére. — Az a személy, aki a beérkezett pénzt bejegyzi a bankbetétre,  ne ugyanaz legyen, mint aki a követelések számlát és az  általános főkönyvet vezeti. — A csekkeket azonnal „Csak betétként" hátirattal kell ellátni, — Nem tanácsos, ha ugyanaz a személy rendelkezik a csekkek  aláírási jogával, mint aki a bizonylatokat elkészíti vagy a  kifizetést intézi, és jegyzi a tartozások számlára és az általános  főkönyvbe. — A banki kimutatásokat egyeztető személyeknek ne legyen a  készpénzfelvétellel vagy ­kifizetéssel kapcsolatos rendszeres  funkciója. (Ezt bízzuk külső könyvelőnkre!) Mindez bonyolultnak tűnhet, de a készpénzkezelés minden lépése  fontos. Kérjük ki könyvelőnk, bankárunk és személyes pénzügyi  tanácsadónk   véleményét   készpénzkezelési   rendszerünk  kialakításához. Ha már megvan a készpénz kezelésére vonatkozó  rendszerünk, továbbra is fontos a folyamatos ellenőrzés. Naponta  tekintsük át a készpénzhelyzetet és a szükségleteket, idejekorán  készüljünk   fel   a   plusz   készpénzigényre,   amelyre   növekvő  vállalkozásunknak   szüksége   lehet.   Sokan   felhagynak   a  készpénzkezeléssel,   amikor   cégük   már   sikeres.   Ez   nagyban  hozzájárul   a   vállalkozások   csődjéhez.   A   megfelelő  készpénzkezelés (és ezzel együtt a költségek kezelése) döntően  fontos feltétele bármely vállalkozás maradandó sikerének. Akik   franchise­t   szeretnének   vásárolni   vagy   belépnének   egy  hálózati   marketing   szervezetbe,   azokat   nagyjából   kész  készpénzkezelési   rendszer   várja.   Franchise­ok   esetében   ki   kell  egészíteni a rendszert, és át kell tekinteni. A hálózati marketing  rendszerek gyakran elvégzik a készpénzkezelést megbízásunkra.  Ilyenkor a vállalat központja végzi a könyvelést a szervezetünk  részére, és rendszeres időszakonként a fizetéssel együtt jelentést  küld a jövedelmünkről. Ezzel együtt fontos, hogy legyenek saját  tanácsadóink,   akik   személyes   készpénzünk   kezelésében  segítenek.

33. fejezet

A kommunikáció irányítása

Gazdag   apám   azt   mondta:   „Minél   jobban   kommunikálunk,   és   minél  több   emberrel,   annál   jobb   lesz   a   készpénzáramlás."   Ezért   a   C­B  háromszög következő szintjén a kommunikáció irányítása áll. Gazdag   apám   szerint   „Ahhoz,   hogy   jól   kommunikáljunk,   humán­ pszichológiai   ismeretek   kellenek.   Nem   tudhatjuk,   mi   motiválja   az  embereket.   Csak   azért,   mert   mi   valamitől   lázba   jövünk,   még   nem  biztos, hogy mások is. A jó kommunikációhoz tudnunk kell, melyik  gombot   nyomjuk   meg.   A   különböző   emberek   különböző  gombnyomásra   működnek."   Hozzátette:   „Sok   ember   beszél,   de   csak  kevesen   hallgatnak   meg.";   továbbá   „A   világ   tele   van   csodálatos  termékekkel, de a pénzt a kommunikáció mesterei zsebelik be." Mindig megdöbbent, milyen kevés időt fordítanak az üzletemberek  általános   kommunikációs   jártasságuk   javítására.   Amikor   1974­ben  megfogant bennem a gondolat, hogy Xerox­gépekkel házaljak, gazdag  apám   csak   any­nyit   mondott:   „A   szegény   embereknek   szegényes   a  kommunikációjuk." Ezt a negatív kijelentést azért idézem, hogy ennek a  hatalmas   témának   a   további   tanulmányozására   és   gyakorlására  ösztönözzek mindenkit. Gazdag apám azt is mondta: „A cégünkbe beáramló készpénz egyenes arányban áll a kiáramló kommunikációval." Amikor egy cég küszködik  a   fennmaradásért,   annak   gyakran   az   az   oka,   hogy   gyenge   a  kommunikációja,   vagy   nem   elégséges,   vagy   mindkettő.  Általánosságban   a   kommunikációnak   hat   hét   alatt   van   hatása   a  készpénzáramlásra.   Ha   ma   abbahagyjuk   a   kommunikációt,   hat   hét  múlva meglesz a hatása a készpénzáramlásra. De nem csak a külső kommunikáció számít. A belső kommunikáció  éppolyan   fontos.   Ha   megnézzük   egy   cég   pénzügyi   kimutatásait,  könnyedén   átláthatjuk,   mely   területei   kommunikálnak   a   cégnek,   és  melyek nem. A   nyilvános   cégeknek   több   kommunikációs   problémájuk   van.  Olyanok,   mintha   két   céget   olvasztottak   volna   eggyé:   az   egyik   a  nyilvánosságnak   szól,   a   másik   a   részvényeseknek.   A   kommunikáció  mindkét   fél   felé   nagyon   lényeges.   Amikor   azt   hallom,   „Bárcsak   ne  vezettem   volna   be   a   tőzsdére   a   cégemet",   ez   általában   azt   jelenti,   a  cégnek a részvényesekkel vannak kommunikációs problémái. Gazdag apám általában évente egy kommunikációs tanfolyamon vett  részt. Én követem a példáját. Észrevettem, hogy a tanfolyam elvégzése  után nem sokkal növekszik a bevételem. Az évek során a következő  témákban hallgattam szemináriumokat: 335.értékesítés; 336.marketingrendszerek; 337.reklám, szalagcímek és hírszerkesztés;

338.tárgyalás; 339.nyilvánosbeszéd; 340.szórólapkészítés; 341.szemináriumvezetés; 342.tőkegyűjtés. Mindezen   témák   közül   a   tőkegyűjtés   a   legfontosabb   a   kezdő  vállalkozók számára. Ha azt kérdezik tőlem, hogyan lehet megtanulni a  tőkegyűjtést,   felsorolom   a   fenti   listát   az   1.   ponttól   a   7.­ig,   és  hozzáteszem,   hogy   a   tőkegyűjtéshez   valamiképpen   mindegyikre  szükség  van.  Sok vállalkozás  azért   nem   jut   egyről   a  kettőre,  mert  a  vállalkozó nem tudja, hogyan teremtsen tőkét, pedig — gazdag apám  szavaival élve — „A tőkegyűjtés a vállalkozó legfontosabb feladata."  Ezen nem azt értette, hogy a vállalkozónak állandóan pénzt kell kérnie a  befektetőktől.   Sokkal   inkább   arra   utalt,   hogy   a   vállalkozónak  gondoskodnia   kell   a   folyamatos   tőkebeáramlásról,   értékesítés,   direkt  marketing,   magáneladások,   intézményes   eladások,   befektetők   stb.  révén.   így   fogalmazott:   „Amíg   az   üzleti   rendszer   ki   nem   épül,   a  vállalkozó  a rendszer,  amely  fenntartja  a  pénz beáramlását.  Bármely  cég   beindításakor   a   készpénz   beáramlásának   szorgalmazása   a  vállalkozó legfontosabb feladata."

A minap egy fiatalember a következő kérdést tette fel nekem: — Céget akarok alapítani. Mit ajánl? Mit tegyek, mielőtt  belefogok? A szokásos választ adtam neki: — Menjen el egy olyan állásba, ahol értékesítést  oktatnak. Mire ő: — Utálom az értékesítést. Gyűlölök eladni, és nem szeretem  az ügynö köket. Ezek után kezet fogtam vele, és sok szerencsét kívántam neki.  Gazdag   apámtól   megtanultam   azt   a   nagyon   értékes   leckét,  miszerint „Ne vitatkozzunk olyanokkal, akik tanácsért fordulnak  hozzánk, de nem fogadják meg a tanácsunkat. Azonnal fejezzük  be a beszélgetést, és törődjünk a magunk dolgával!" Hatékonyan   kommunikálni   olyan   sok   emberrel,   amilyen  sokkal csak lehet, nagyon fontos jártasság az életben. Érdemes  évente felfrissíteni ­ ez a szemináriumokon teszem meg. Gazdag  apám is ezt ajánlotta: „Ha C negyedes emberré akarsz válni, a  legfontosabb   jártasság,   hogy   tudj   kommunikálni,   és   beszéld   a  másik   három   negyed   nyelvét.   A   másik   három   negyedhe  tartozóknak ugyanis elég, ha a saját negyedük nyelvét beszélik,  de   a   C   negyed   embereinek   nem.   Egyszerűbben   szólva:   az  elsődleges — ha nem az egyetlen — feladat a C negyedben az,  hogy kommunikáljunk a többi negyedbe tartozó emberekkel." Javasoltam, hogy lépjenek be hálózati marketinget alkalmazó  cégekhez hogy tapasztalatokat szerezzenek az értékesítés terén.  Néhány hálózati marketinggel foglalkozó szervezetnek kiváló  kommunikációt és értékesítést oktató tanfolyamai vannak.  Találkoztam már gátlásos, introvertált személyekkel, akik  erőteljes és hatékony kommunikációs jártasságra tettek szert, és  nem félnek többé az elutasítástól vagy attól, hogy nevetségessé  válnak. Ez a „lepergető" hozzáállás alapvetően fontos a C 

negyedben, különösen azoknak, akik nem rendelkeznek eléggé  csiszolt kommunikációs jártassággal.

Első értékesítési kísérleteim Ma   is   emlékszem,   miként   zajlottak   első   értékesítési  kísérleteim   Waikiki   Beachen.   Miután   nagyjából   egy   órát  töltöttem   el   azzal,   hogy   összeszedjem   a   bátorságomat,   és  becsengessek,   végül   sikerült   bejutnom   egy   kis   szuvenírbolt  tulajdonosához. Egy idősebb úrhoz volt szerencsém, aki évek óta  hallgatta az olyan kezdő ügynököket, mint én. Miután izzadva és  dadogva   előadtam   betanult   szövegemet   a   Xerox   másolók  előnyeiről, elnevette magát, majd a következőt mondta: „Fiam, te  vagy a legrosszabb, akit valaha hallot­ tam. De ne add fel, mert ha egyszer sikerül legyőznöd a félelmeidet,  meglásd, megszépül a világ. Ha feladod, lehet, hogy úgy jársz, mint én:  napi tizennégy órát görnyedsz egy pult fölött a hét hét napján, az év  háromszázhatvanöt napján, és csak várod a betévedő turistákat. Én azért  kuksolok itt, mert félek kimenni és azt csinálni, amit te teszel. Küzdd le  a félelmeidet, és kitárul a világ. Dobd sutba a szorongást, és minden nap  kisebb lesz a világ." Máig hálás vagyok annak a bölcs öreg embernek. Miután   elkezdtem   legyőzni   az   eladással   kapcsolatos   félelmeimet,  gazdag   apám   beléptetett   a   „Tósztmondók   Szervezetébe",   hogy  megtanuljam, miként legyek úrrá szorongásomon, ha nagy tömeg előtt  kell beszélnem. Amikor panaszkodtam neki, azt felelte: „Minden nagy  vezető   nagy   szónok   is   egyben.   A   nagy   cégek   vezetőinek   nagy  szónokoknak   kell   lenniük.   Ha   vezető   akarsz   lenni,   szónokká   kell  válnod." Ma már izgalom nélkül beszélek több tízezres közönség előtt  kongresszusi termekben, és ezt az értékesítési képzésemnek, valamint a  „Tósztmondók Szervezetének" köszönhetem. Ha ön saját C negyedes vállalkozást akar indítani, ugyanennek a két  jártasságnak az elsajátítását javaslom. Először is alakítsa ki magában azt  a képességet, hogy túl tudja tenni magát a félelmein, a visszautasításon,  és   hogy   rá   tudjon   világítani   terméke   vagy   szolgáltatása   értékére.  Másodszor   fejlessze   ki   magában   a   sokak   előtti   beszéd   és   a  mondanivalója   iránti   érdeklődés   fenntartásának   képességét.   Ahogyan  gazdag apám mondta: „Vannak szónokok, akikre senki sem figyel oda,  ügynökök,   akik   nem   tudnak   eladni,   reklámozók,   akikre   rá   sem  hederítenek, vállalkozók, akik nem tudnak tőkét gyűjteni és cégvezetők,  akiket senki sem követ. Aki sikeres akar lenni a C negyedben, annak  egyik kategóriához sem szabad tartoznia." A Gazdag papa sorozat első kötete, a  Gazdag papa, szegény papa  több mint két évig szerepelt az elismert ausztrál lap, a Sydney Morning  Herald  sikerkönyv­listáján.   Az   Egyesült   Államokban   a  Wall   Street   Journaltartotta   számon   mint   sikerkönyvet   csaknem   kilenc   hónapig,  majd 1999­ben felkerült a The New York Times listájára is. Amikor más  szerzők   azt   kérdezik   tőlem,   hogyan   csináltam,   válaszul   idézek   a  Gazdag papa, szegény papából: „Nem vagyok jó író; jó eladó vagyok."  Hozzá szoktam tenni, hogy kétszer buktattak meg az iskolában, mert  nem tudtam fogalmazni, és, hogy gimnáziumi éveim alatt egyszer sem  mertem   megcsókolni   egy   lányt,   annyira   félénk   voltam.   Végül  megismétlem,  amit  gazdag  apámtól   tanultam:  „A   sikertelen  emberek  megtalálják  magukban   az   erősségeket,   és   egész   életüket   azzal  töltik, 

hogy   ezeket   a   tulajdonságaikat   erősítik,   miközben   a   gyengéiket  elhanyagolják. Azután eljön az idő, amikor már nem tudják véka alá  rejteni   a   gyengéiket.   A   sikeres   emberek   megtalálják   magukban   a  gyengéiket, és erősségeikké változtatják azokat."

Az emberek külső megjelenése gyakran sokkal többet árul el  róluk,   mint   a   szavaik.   Sokszor   jönnek   hozzám   olyanok,   üzleti  terveket   lobogtatva   vagy   pénzért,   akik   úgy   néznek   ki,   mint   a  macska rágta egér. Bármily jó is az üzleti tervük, a külsejük rossz  benyomást kelt. Azt mondják, a nyilvánosbeszédben a testbeszéd  kb. 55%­át teszi ki a kommunikációnak, a hang tónusa 35%­ot, a  szavak   pedig   mindössze   10%­ot.   Ha   emlékeznek   rá,   Kennedy  elnök mind a 100%­ot a maga szolgálatába állította, és nagyon  hatásosan   kommunikált.   Nem   lehet   mindenki   olyan   vonzó  megjelenésű,   mint   ő,   de   öltözködésünkkel   és   ápoltságunkkal  mindnyájan   kihozhatjuk   magunkból   a   lehető   legjobbat,   hogy  erősítsük mondanivalónk hatását. Egy tévéműsor nemrégiben kísérletképpen néhány rendkívül  vonzó   megjelenésű   jelentkezővel,   és   néhány   rossz   külsejűvel  pályáztatta meg ugyanazt az állást. A jelentkezők önéletrajzában  egyforma képesítés szerepelt. Érdekes módon az interjúk után a  vonzó külsejű pályázók több állásajánlatot kaptak, mint a rossz  megjelenésűek. Egyik   barátom,   aki   egy   bank   igazgatótanácsának   tagja,  elmondta, hogy újonnan kinevezett elnökük a külseje miatt került  a   bank   élére;   úgy   néz   ki,   mint   egy   elnök.   Amikor   az   illető  képesítése felől érdeklődtem, mindössze azt a választ kaptam, „A  megjelenése a képesítése. Úgy néz ki, ahogy egy bank elnökének  ki   kell   néznie,   és   úgy   beszél,   ahogyan   egy   bank   elnökének  beszélnie   kell.   Az   üzleti   részt   majd   ellátja   az   igazgatótanács.  Neki csak any­nyi a dolga, hogy vonzza az ügyfeleket." Ezt a  példát szoktam felhozni mindig, amikor valaki azt mondja: „Ó, a  külsőm   nem   számít."   Az   üzleti   világban   a   megjelenés   nagyon  fontos   eleme   a   kommunikációnak.   Egy   régi   mondás   szerint  „Csak egyszer tehetünk első benyomást."

Az értékesítés és a marketing  közötti különbség Szintén a kommunikáció témájához kapcsolódik, hogy gazdag  apám   mindenáron   meg   akarta   értetni   Mike­kal   és   velem   az  értékesítés   és   a   marketing   közötti   különbséget.   Azt   mondta,  „Súlyos   kommunikációs   hiba,   hogy   sokan   »értékesítésről   és  marketingről« beszélnek. Ezért alacsony az értékesítés és rossz a  kommunikáció   a   személyzettel,   illetve   az   ügyfelekkel."  Elmagyarázta, hogy helyesen a sorrend: ÉRTÉK ESÍTÉS  MARKE TING

Hozzátette:   „A   kommunikációs   trükk   abban   rejlik,   hogy  tudjuk,   »az   értékesítés   fölötte   áll   a   marketingnek«,   nem  beszélhetünk   »értékesítésről   és   marketingről«.   Ha   egy   cégben  erős és meggyőző a marketing, az értékesítés magától megy. Ha  ellenben gyenge a marketing, a cégnek nagyon sok pénzébe és  munkájába kerül, hogy sikerüljön összehoznia az üzleteket." Azt   is   mondta   gazdag   apám   Mike­nak   és   nekem,   hogy  „Miután   megtanultatok   eladni,   meg   kell   tanulnotok   a  marketinget. Az E negyedes vállalkozók sokszor jó eladók, de  ahhoz, hogy valaki sikeres C negyedes cégtulajdonos legyen, a  marketinghez és az értékesítéshez egyaránt értenie kell." Ezután felrajzolta a következő ábrát:

Marketing

Értékesítés „Az   értékesítés   személyek   között   zajlik.   A   marketing   egy  rendszeren   keresztül   történő   értékesítés"   —   mondta.   Sok   E  negyedes   vállalkozó   nagyon   jó   a   személyek   között   létrejövő  üzletek   megkötésében.   Nekik   azt   kell   megtanulniuk,   ha   át  akarnak nyergelni C negyedes vállalkozókká, miként kell eladni  portékájukat   egy   rendszeren   keresztül,   melynek   marketing   a  neve. Összefoglalva tehát a kommunikáció olyan téma, melyet egy  életen   át   érdemes   tanulni,   mert   sokkal   többet   jelent,   mint  egyszerűen   beszélni,   írni,   öltözködni   vagy   bemutatni   valamit.  Ahogyan gazdag apám mondta: „Csak azért, mert beszélsz, még  nem biztos, hogy lesz, aki meghallgat." Ha azt kérdezik, honnan  érdemes   elkezdeni   a   hatásos   kommunikáció   felépítését,   a  válaszom:   kezdjék   a   két   személy   közötti   üzletkötéssel   és   a  csoportoknak   tartott   beszédekkel.   Azt   ajánlom   továbbá,  figyeljenek oda alaposan az eredményeikre és a visszajelzésekre.  Ha   rossz   kommunikátorból   kiváló   kommunikátorrá   képezzük  magunkat e két jártasság elsajátítása folytán, észre fogjuk venni,  hogy alapvető, hétköznapi kommunikációnk is javul. Ha pedig  mindhárom   jártasságban   javulás   áll   be,   tapasztalni   fogjuk,  megnövekszik a készpénzáramlás is.

Sharon jegyzete A jó első benyomás rendkívül lényeges. A marketing és az értékesítés  sikere gyakran cégünknek a potenciális ügyfélre tett első benyomásán  áll vagy bukik. Amikor megszólalunk, a cégünk iránti lelkesedésünk és  a   külső   megjelenésünk   egyaránt   hatást   gyakorol   közönségünkre.   A 

I

kiadott   vagy   nyomtatott   anyagok   is   fontosak.   Ezek   nyilvánosan  képviselik a céget. Ahogyan   Róbert   mondta,   a   marketing   egy   rendszeren   keresztül  történő   értékesítés.   Mindig   ismerjük   meg   a   közönségünket,   és  bizonyosodjunk   meg   róla,   hogy   marketingeszközeink   megfelelők­e  számára.   A   marketing­   és   eladási   törekvések   sikerének   mindig   a  következő   három   dolog   a   kulcsa:   határozzuk   meg   a   szükségletet,  kínáljunk   megoldást,   és   válaszoljuk   meg   az   ügyfél   „Mi   ebben   a   jó  nekem?" kérdését egy neki szóló rendkívüli ajánlattal. Az is segít, ha  sikerül elérni, hogy az ügyfél úgy érezze, sürgősen lépnie kell. A   kommunikáció   általában   a   külvilággal   zajlik,   de   a   cég   belső  kommunikációja is nagyon fontos. íme néhány példa:

Külső kommunikáció értékesítés;  marketing;  ügyfélszolgálat;  befektetőkkel;  public relations  (PR).

Belső kommunikáció a győzelmek és a sikerek megosztása a teljes csapattal;  rendszeres megbeszélések az alkalmazottakkal; rendszeres  kommunikáció a tanácsadókkal; emberi erőforrás politika. A   kommunikációnak   az   üzletet   befolyásoló   egyik   leghatásosabb  formáját kevéssé tudjuk irányítani: ez a meglévő ügyfelek és a leendő  ügyfelek   közötti   kommunikáció.   A   CASHFLOW   Technologies,   Inc.  sikerét jelentős részben annak tulajdonítjuk, amit ügyfeleink mondanak  rólunk másoknak. Az ilyen „szájreklámnak" hatalmas ereje van. Ez a  fajta reklám nagyon gyorsan sikerre vihet vagy megbuktathat egy­egy  vállalkozást. Ezért az ügyfélszolgálatnak rendkívül fontos szerep jut a  kommunikációban minden cégnél.

Ha   megveszünk   egy   franchise­t   vagy   belépünk   egy   hálózati  marketinggel működő cégbe, a kommunikációs rendszer gyakran  adott. Ráadásul a kommunikációs anyagokat is kipróbálták már  más   franchise­tagok   vagy   szervezetünk   tagjai.   Ezáltal   óriási  előnnyel indulhatunk azokkal az emberekkel szemben, akiknek  saját anyagaikat maguknak kell elkészíteniük. Ők ugyanis nem  tudják,   hogy   sikeresek   lesznek­e   az   anyagaik,   csak   miután  kipróbálták őket. Róbert szólt róla, milyen fontos a beszédkészség egy sikeres  cég   kialakításához.   A   kiválasztott   franchise­ok   és   hálózati  marketing   szervezetek   által   kínált   személyiségfejlesztő   és  mentorprogramok   remek   lehetőséget   nyújtanak   a   személyes  fejlődéshez.

34. fejezet

Rendszerek irányítása

Az emberi test a rendszerek rendszere. A cégek is ilyenek. Az  emberi test vérkeringési rendszerből, légzőrendszerből,  táplálkozási rendszerből, salakanyag­elvezetési rendszerből stb.  áll. Ha bármelyik leáll, nagy a valószínűsége, hogy a test  megbetegszik vagy meghal. Ugyanez igaz a vállalkozásokra is. A  vállalkozási rendszer kölcsönhatásban együttműködő  rendszerekből álló komplexum. Valójában a C­B háromszögben  feltüntetett tételek mindegyike összefüggésben áll az egész  rendszerrel, amelyet a háromszög képvisel. Nehéz  különválasztani az egyes rendszereket, mert kölcsönhatásban  állnak egymással. Azt is nehéz eldönteni, melyik fontosabb a  másiknál. A   vállalkozás   bővítése   érdekében   az   egyéneknek   minden  rendszerrel törődniük kell, és egy általános, az egészet felügyelő  igazgatónak gondoskodnia kell róla, hogy az összes rendszer a  teljesítőképessége   maximumán   működjék.   Amikor   pénzügyi  kimutatást olvasok, olyan vagyok, mint a pilóta a pilótafülkében:  figyelem   az   összes   működő   rendszer   kijelzőjét.   Ha   bármelyik  rendszer rosszul működik, vészintézkedéseket kell életbe léptetni.  Sok kezdő cég, illetve E negyedes vállalkozás megy csődbe, mert  a rendszer működtetőjének túl sok rendszerre kell odafigyelnie,  és működésükről gondos­ kodnia. Ha valamelyik rendszer tönkremegy, ha például elakad a  készpénzáramlás,   szinte   az   összes   többi   rendszer   is   azonnal  meghibásodik. Olyan ez, mint amikor valaki megfázik, és nem  törődik   magával.   Hamarosan   tüdőgyulladást   kap,   és   ha   nem  kezeli ki, romlani kezd az immunrendszere. Azt hiszem, az ingatlan kiváló befektetés kezdésnek, mert az  átlagos befektető kénytelen helyrehozni az összes rendszer hibáit.  A telken álló épület a vállalkozás — a rendszer, melyért a bérlő  bérleti díjat fizet. Az ingatlan meglehetősen stabil és változatlan, 

így a vállalkozónak van elég ideje, hogy helyrehozza a hibákat.  Ha egy­két éven át tanuljuk, hogyan kell kezelni egy ingatlant,  kiváló vállalkozás­kezelési jártasságokra tehetünk szert. Amikor  azt kérdezik tőlem, hol találják meg a legjobb ingatlanbefektetést,  azt szoktam válaszolni, „Keressen valakit, aki rosszul kezeli az  ingatlanját,   és   nagyszerű   üzletet   köthet."   De   sose   vegyünk  ingatlant   csak   azért,   mert   jó   üzlet,   ugyanis   néhány   jó   üzletről  kiderülhet, hogy jól álcázott rémálom. A bankok szívesen adnak kölcsönöket ingatlanokra, mert azok  általában   stabil   és   értékálló   rendszerek.   Más   vállalkozásokat  nehezebb finanszírozni, mert a bankok nem tekintik őket stabil  rendszereknek.   Gyakran   hallom   a   következőt:   „A   bank   csak  akkor   ad   kölcsönt,   ha   nincs   rá   szükségünk."   Én   ezt   másképp  látom. Az a tapasztalatom, hogy a bank akkor ad kölcsönt, ha  stabil, értékes rendszerünk van, és ha igazolni tudjuk, hogy vissza  fogjuk fizetni. A jó vállalkozó több különböző rendszert is hatékonyan tud  irányítani anélkül, hogy a rendszer részévé válna. Az igazi üzleti  rendszer   olyan,   mint   egy   autó.   Az   autó   működéséhez   nem  szükséges,   hogy   mindig   ugyanaz   a   személy   vezesse.   Bárki  elvezetheti,   aki   tud   vezetni.   Ugyanez   igaz   a   C   negyedes  vállalkozásokra, de nem feltétlenül igaz az E negyedesekre. Sok  esetben az E negyedben tevékenykedő személy maga a rendszer. Egyszer arra gondoltam, nyitok egy kis érmeboltot, ahol ritka,  gyűjtőknek szánt érméket árulok. Gazdag apám így reagált: „Ne  felejtsd el, hogy a C negyed több pénzt kap a befektetőktől, mert  a   befektetők   jó   rendszerekbe   és   olyan   emberekbe   fektetik   a  pénzüket, akik jó rendszereket építenek ki. Nem szeretnek olyan  üzletekbe befektetni, ahol a rendszer este hazamegy."

Sharon jegyzete Minden   vállalkozásban,   akár   nagy,   akár   kicsi,   helyükön   kell  lenniük   a   rendszereknek,   hogy   a   napi   teendők   elvégezhetők  legyenek. Még az egyénileg vállalkozónak is mindennap mással  kell törődnie, hogy működtetni tudja a vállalkozását. Lényegében  az egyénileg vállalkozó maga a rendszer. Minél   jobb   a   rendszer,   annál   kevésbé   függünk   másoktól.  Róbert a McDonald's­ot a következőképpen írta le: „Mindenütt a  világon   egyforma   —   és   tinédzserek   működtetik."   Ez   azért  lehetséges,   mert   a   rendszerek   nagyszerűen   ki   vannak   találva  benne. A McDonald's a rendszerektől függ, nem emberektől. A VEZÉRIGAZGATÓ SZEREPE A vezérigazgató dolga, hogy felügyelje az összes rendszert, és  rámutasson a gyengékre, mielőtt azok hibákként jelentkeznek a  rendszerben. Ez többféleképpen történhet, de rendkívül zavaró,  ha gyorsan növekvő cégünk van. Nő az eladás, a termékre vagy  szolgáltatásra   felfigyel   a   média,   és   hirtelen   azon   kapjuk  magunkat, hogy leáll a szállítás. Miért? Általában azért, mert a 

rendszereket   túlterheli   a   megnőtt   kereslet.   Nincs   elég  telefonvonal,   vagy   nincs   elég   telefonközpontos,   aki   fogadná   a  hívásokat; kevés a termelési kapacitás, esetleg nincs elég óra a  hétben,   hogy  megfeleljünk   a  megnövekedett   keresletnek;   az   is  lehet,   hogy   kevés   a   pénz   a   termék   kifejlesztésére   vagy   plusz  munkaerő alkalmazására. Bármi legyen is az ok? elszalasztottuk  a lehetőséget, hogy cégünket a siker magasabb szintjérejuttassuk,  méghozzá   saját   rendszereink   valamelyikének   hibája   miatt.   A  vezérigazgatónak  a  növekedés  minden  szintjén  neki  kell  látnia  megtervezni   a   következő   növekedési   szinthez   szükséges  rendszereket, a telefonvonalaktól kezdve a termékigényhez kellő  hitelekig.   Rendszerek   irányítják   a   cashflow   kezelését   és   a  kommunikációt egyaránt. Ahogy javul a rendszer, nekünk, illetve  az alkalmazottaknak egyre kevesebb erőfeszítést kell tennünk. Jól  megtervezett   és   sikeresen   működő   rendszerek   híján   a   cégünk  csak rendkívül megerőltető munka árán maradhat életben. Ha jól  megtervezett és sikeresen működő rendszereket alakítottunk ki,  eladható vállalkozási eszköz lesz a kezünkben. TIPIKUS RENDSZEREK A   következőkben   felsoroljuk   azokat   a   tipikus   rendszereket,  melyekre a sikeres cégeknek szükségük van. Néhány esetben a  szükséges   rendszer   esetleg   másképpen   definiálható,   mint  ahogyan   a   listában   szerepel,   de   mindenképpen   kell   a   cég  működéséhez.   (Például   a   „termékfejlesztési   rendszerek"   egy  szolgáltató   cég   esetében   lehetnek   „szolgáltatást   biztosító  eljárások". A meghatározás különbözhet, de az alapvető elemek  ugyanazok.   Mindkettőhöz   egy   olyan   üzletágra   van   szükség,  amely kifejleszti a terméket /vagy szolgáltatást/, amit aztán a cég  az ügyfeleknek kínál.) A franchise­ok és a hálózati marketingen  alapuló szervezetek esetében

ezek a rendszerek jórészt adottak. A franchise vételárában vagy a  hálózati   marketing   szervezet   tagdíjában   benne   foglaltatik   a  működési   kézikönyv,   amely   leírja   a   vállalkozásunk   rendszerét.  Sokak számára ezért olyan vonzóak ezek a „kész" vállalkozások. Ha   saját   céget   akarunk   létrehozni,   át   kell   tekintenünk   a  rendszerek listáját. Lehet, hogy a felsorolt funkciókból sokat már  gyakorlunk,   de   esetleg   nem   határoztuk   meg   azokat   különálló  rendszerekként.   Minél   jobban   meg   tudjuk   fogalmazni   a  működésüket, annál sikeresebb lesz a vállalkozásunk. RENDSZEREK, AMELYEK MINDEN CÉG  OPTIMÁLIS MŰKÖDÉSÉHEZ SZÜKSÉGESEK: Napi irodai operációs rendszerek

— Telefonhívások fogadása és ingyenesen hívható zöld szám  bevezetése.

— A posta átvétele és bontása. — Irodaszerek és irodai berendezések vásárlása és karbantartása.

— Fax és e­mail­levelezés. — Bejövő/kimenő szállítások kezelése. — Adatkezelés és archiválás. Termékfejlesztési rendszerek:

— Termékfejlesztés és jogvédelem. — Csomagolóanyagok és a termékekkel kapcsolatos anyagok (pl.  katalógusok stb.) fejlesztése. — Gyártási módszerek és folyamatok fejlesztése. — Gyártási költségek és ajánlattételi folyamatok fejlesztése. Gyártási és raktározási rendszerek:

— Kereskedők kiválasztása. — A kínált termékre ill. szolgáltatásra vállalt garancia  határidejének meghatározása.

— A termék ill. szolgáltatás árának meghatározása (kis­ és  nagykereskedelmi).

— A raktárkészlet feltöltésére irányuló újrarendelési folyamat 

biztosítása. — A termék raktárkészletként való elhelyezése és tárolása; — A valós raktárkészlet és a számlákon feltüntetett raktárkészlet  egyeztetése. Megrendelési rendszer:

— Megrendelések felvétele és rögzítése — postán, faxon, telefonon  vagy online. — Megrendelések teljesítése és csomagolás. — Megrendelések elküldése. Számlázás és követelés rendszere:

— A megrendelések számlázása az ügyfelek felé. — A megrendelések kifizetésének felvétele és hitelezés az ügyfeleknek  (készpénz, csekk vagy hitelkártya). — Késedelmes követelések behajtásának megkezdése. Ügyfélszolgálati rendszerek:

— Selejtes áruk visszavételének megszervezése és az ügyfélnek a  kifizetett ár visszatérítése;.

— Válaszadás az ügyfelek panaszaira. — Hibás áru cseréje vagy hiányos, garanciális szolgáltatás újrateljesí­ tése.

Tartozási rendszerek:

— Vásárlási eljárások és szükséges jóváhagyások. — Áru­ és raktárkészlet kifizetésének folyamata. — Házipénztárban lévő készpénz. Marketingrendszerek:

— Átfogó marketingterv elkészítése.

— A reklám­propagandaanyagok megtervezése és elkészítése. — Általános vezérelvek és kilátások fejlesztése. — Reklámterv elkészítése. — PR­terv elkészítése. — Közvetlen postázási terv elkészítése. — Adatbázis létrehozása és karbantartása. — Website létrehozása és karbantartása. — Statisztikák elemzése és fellelhetősége. Emberi erőforrás rendszerek:

— Munkatársak felvételének módja, munkáltatói szerződések. — Alkalmazottak képzése. • Fizetés folyamata és juttatásokra vonatkozó tervek. Általános könyvelési rendszerek:

— A könyvelési folyamatok kezelése napi, heti, havi, negyedéves  és éves jelentésekkel.

— A készpénz kezelése a jövőbeni, biztosítható és már biztosított  kölcsönigények tekintetbe vételével.

— Költségvetés és előrejelzés. — A fizetésekre kivetett adókról és a fizetésekből történő  levonásokról szóló jelentések.

Általános vállalati rendszerek:

— Szerződések tárgyalása, szövegezése és végrehajtása. — Szellemi vagyon fejlesztése és védelme. — Biztosítási szükségletek és területek kezelése. — Szövetségi, állami vagy más törvény által előírt adók bevallása  és befizetése.

— Szövetségi, állami vagy más törvény által előírt adók  betervezése.

— Adatok kezelése és tárolása. — Befektetőkkel/részvényesekkel a kapcsolat fenntartása. — Jogi biztonságról való gondoskodás. — A növekedés megtervezése és irányítása. Fizikai védelmi rendszerek:

— Telefon­ és elektromos rendszerek karbantartása. — Engedélyek és díjak betervezése. — Engedélyeztetés. — Fizikai biztonságról való gondoskodás. A   cég  működését   leírhatjuk   egy   működési   szabályzatban.   Egy  ilyen   kézikönyv   nagyon   jó   szolgálatot   tehet   a   személyzet  számára.   Elkészítése   közben   körvonalazódik   előttünk   cégünk  működése   és   javulhat   a   nyereségesség,   továbbá   egy   lépéssel  közelebb   kerülhetünk   a   C   negyedes   vállalkozás   birtokba  vételéhez.

35. fejezet

Jogi ügyek irányítása

A C­B háromszögnek ezzel a szintjével, a jogi ügyek kezelésével  kapcsolatos   egyik   legfájdalmasabb   élményem.   Gazdag   apám  súlyos   hibát   vett   észre   a   cégemben:   elmulasztottam   a  műanyagtárcák   terveinek   jogvédelmét,   mielőtt   belefogtam   a  gyártásukba.   Pontosabban:   nem   szabadalmaztattam   néhány  termékemet (azért nem, mert úgy gondoltam, a 10 000 dolláros  ügyvédi költség túl drága, és az egész nem annyira fontos, hogy  ennyi pénzt költsék rá). Csakhamar feltűnt a színen egy másik  cég,   és   gyorsan   lemásolta   az   ötletemet,   én   pedig   semmit   sem  tehettem ellene. Ma   már   bőszen   hirdetem   korábbi   meggyőződésem  ellenkezőjét.   Napjainkban,   az   információ   korában   különösen  fontos   tanácsadóinkká   váltak   szellemi   vagyonunkat   képviselő  ügyvédünk és szerződéseinkkel foglalkozó ügyvédünk, mivel ők  segítenek   megteremteni   leglényegesebb   eszközeinket.   Ezek   az  ügyvédek,   hajók,   megvédik   elképzeléseinket   és  megállapodásainkat   a   szellemi   tolvajoktól,   azoktól   az  emberektől, akik ellopják ötleteinket, és ezáltal a nyereségünket. Az üzleti világban rengeteget hallani okos vállalkozókról, akik  előzetes védekezés nélkül kezdik árusítani nagyszerű termékeiket  vagy ötleteiket. Ha pedig a szellemi vagyont egyszer kiadtuk a kezünkből, ha egy  ötletet   nyilvánosságra   hoztunk,   azt   már   szinte   lehetetlen  megvédeni.   Nemrégiben   egy  cég  forgalomba   hozott   egy  táblázatkezelő szoftvert kis cégek részére. Én is megvettem ezt a  kiváló terméket a cégemnek. Néhány év múlva a forgalmazó cég  csődbe   ment.   Miért?   Mert   nem   szabadalmaztatta   az   ötletét,   és  egy másik cég, melyet nem nevezek meg, ellopta, és kiszorította  az eredeti forgalmazót a piacról. Ma az ötletet ellopó cég jó nevű,  vezető vállalat a szoftverpiacon. Azt mondják, Bili Gateset egy ötlet tette a világ leggazdagabb 

emberévé.   Más   szóval:   nem   ingatlanbefektetésekből   vagy  gyárakból   gazdagodott   meg.   Egyszerűen   információt   szerzett,  megvédte,   és   már   a   harmincas   éveiben   ő   lett   a   világon   a  legvagyonosabb.   A   helyzet   iróniája,   hogy   még   csak   nem   is   ő  alkotta   meg   a   Microsoft   operációs   rendszerét.   Más  programozóktól vásárolta meg, eladta az IBM­nek, és a többi már  történelem. Arisztotelész Onasszisz egy jogi dokumentumnak köszönheti,  hogy a hajózás óriása lett: egy szerződésnek, amelyet egy nagy  gyártó cég kötött vele, és amelyben az garanciát vállal, hogy csak  vele szállíttatja az áruját a világ minden tájára. Mindössze ez a  dokumentum   volt   az   övé.   Egyetlen   hajója   sem   volt.   Ezzel   a  dokumentummal azonban meggyőzte a bankokat, hogy adjanak  neki hitelt hajó vásárlásra. Hogy hol szerezte be a hajókat? Az  Egyesült   Államok   kormányától   kapta   a   második   világháború  után.   Az   amerikai   kormány   ugyanis   rendelkezett   felesleges  Liberty   és   Victory   osztályú   hajókkal,   melyek   korábban  Amerikából Európába szállítottak hadianyagot. Volt azonban egy  bökkenő. A hajókat csak amerikai állampolgár vásárolhatta meg,  Onasszisz pedig görög állampolgárságú volt. Akadályt jelentett  ez?   —   Hát   persze,   hogy   nem.   A   C   negyed   törvényeinek  ismeretében   Onasszisz   egy,   az   ő   irányítása   alatt   álló   amerikai  részvénytársaságot használt fel a hajók megvásárlására. Ez is egy  példa   arra,   hogy   a   különböző   negyedekre   másmás   törvények  vonatkoznak.

Védjük meg az ötleteinket! Az én szellemi tulajdonom védelmét Michael Lechter ügyvéd  látja   el.   Az   ő   dolga,   hogy   világszerte   szabadalmaztassa   és  védjegyeztesse a CASH­FLOW Technologies, Inc.­t. Ő egyben  üzlettársnőm   és   társszerzőm,   Sharon   Lechter   férje.   Attól  függetlenül, hogy Sharon házastársa, ugyanazt az órabért fizetjük  neki, mint bármelyik kliense. Akármennyi is ez, mindenképpen  felbecsülhetetlenül   értékes   munkát   végez   cégünk   számára.  Rengeteg pénzt keres nekünk, és védi jogainkat, védelme által  biztosítja, hogy továbbra is sok bevételünk lehessen, továbbá útmutatásokkal szolgál néhány  kényes tárgyaláshoz. Michael írt egy könyvet,  The Intellectual  Property Handbook  (Kézikönyv a szellemi tulajdonról) címmel,  melyben   nagyszerűen   megmagyarázza   a   különféle   lehetséges  védelmi   mechanizmusokat.   Mindet   egyenként   tárgyalja  (szabadalmak,   márkavédjegyek,   szerzői   jog   és   más   nevén  megjelentetett   szellemi   termékek),   és   arra   is   rávilágít,   miként  lehet ezeket egymással ötvözve használni a maximális védelem  érdekében.   A   web­olda­lunkon   keresztül   hozzá   lehet   jutni   a  könyvhöz.

Összefoglaló Számos cég egyetlen darab papírnak köszönheti létrejöttét és  fennmaradását. Egyetlen jogi dokumentum világméretű céget  eredményezhet.

Sharon jegyzete Legértékesebb eszközeink közé tartoznak a nem tárgyi eszközök,  vagyis   a   szabadalmak,   védjegyek   és   a   szerzői   jog.   E   jogi  dokumentumok   speciális   védelmet   nyújtanak,   és   biztosítják  szellemi tulajdonunk tulajdonjogát. Róbertnek a műanyagtárcákat  gyártó   cége   kárán   kellett   megtanulnia,   hogy   effajta   védelem  nélkül   kockáztatjuk,   hogy   mindenünk   odavész.   Ha  gondoskodtunk a védelemről, azzal nemcsak megakadályozunk  másokat   tulajdonunk   használatában,   hanem   el   is   adhatjuk   a  felhasználási jogot, vagyis a licencet másoknak. Ez is kitűnően  példázza, miként hajtanak nekünk hasznot eszközeink. A jogi kérdések azonban a cégeknek szinte minden területét  átszövik. A hozzáértő jogi tanácsadás nagyon fontos, nemcsak a  cégalapítás   fázisában,   hanem   folyamatos   működéséhez   is;   jogi  tanácsadóinknak   állandó   tanácsadó   testületünk   tagjává   kell  válniuk.   Díjszabásaik   első   látásra   talán   nagyon   drágának  tűnhetnek.   Ha   azonban   összehasonlítjuk   azzal   az   ösz­szeggel,  amennyibe   jogaink   elvesztése,   illetve   az   utólagos   pereskedés  kerülne, beláthatjuk, hogy sokkal jobban járunk, ha az elején jól  kötjük   meg   a   megállapodásokat.   A   pénzbeli   veszteségen   túl  érdemes figyelembe vennünk az időtényezőt is: ahelyett, hogy a  cégünkkel foglalkozhatnánk, jogi ügyekkel kell bíbelődnünk. Ez   szintén   olyan   terület,   ahol   a   franchise­ok   és   a   hálózati  marketing   rendszerek   ugródeszkát   jelenthetnek.   Ha   ugyanis  megveszünk egy fran­ chise­t   vagy   belépünk   egy   hálózati   marketing   szervezetbe,   a  vállalkozásunk   beindításához   és   kiépítéséhez   szükséges   legtöbb   jogi  dokumentumot készen a rendelkezésünkre bocsátják. Ez rengeteg pénzt  és időt takarít meg számunkra, és lehetővé teszi, hogy vállalkozásunk  fejlesztésére  koncentráljunk. Azonban még ilyenkor is ajánlatos  saját  tanácsadókkal átvizsgáltatni a dokumentumokat. íme néhány konkrét terület, ahol a megfelelő jogi tanácsadás segíthet  elkerülni a cégünkkel kapcsolatos, esetleges jogi problémákat:

Általános társasági jog:

— a társasági forma megválasztása; — adás­vételi szerződések; — üzleti licencek; — előírásoknak való megfelelés; — irodabérleti vagy vásárlási szerződés. Fogyasztói törvények:

— eladási szabályok és feltételek; — levélreklámmal történő hirdetés; — termékekre vonatkozó felelősség; — reklámjogokkal kapcsolatos törvények; — környezetvédelmi törvények. Szerződések:

— beszállítókkal; — nagykereskedelmi vásárlókkal; — alkalmazottakkal; — egységes kereskedelmi törvény; — jótállás; — illetékesség. Szellemi tulajdon:

— bérmunkaszerződések; — bizalmas információkról szóló megállapodások; — szerzői jog; — más nevén megjelentetett szellemi termékek; — szabadalmak; — védjegyek; — szellemi tulajdonra vonatkozó licencek. Munkatörvények:

— humán erőforrás ügyek; — munkáltatói szerződések; — alkalmazottakkal felmerülő viták; — dolgozók bérezése. Értékpapír­ és hiteleszközök:

— berendezések lízingelése vagy megvásárlása; — kölcsönszerződések; — magánkibocsátások; — első nyilvános kibocsátások. Részvényesek ügyei:

— vállalati belső szabályok; — igazgatótanács jogköre; — részvénykibocsátás; — összeolvadás és felvásárlás; — leányvállalatok részvényeinek szétosztása.

36. fejezet

Termékmenedzsment

A C­B háromszög utolsó fontos része a cég terméke, melyet a  fogyasztó  végül   megvásárol.   Ez   lehet   megfogható  dolog,   mint  amilyen   a   hamburger,   de   lehet   elvont   is,   például   tanácsadói  szolgáltatás.   Érdekes,   hogy   a   vállalkozás   értékelésekor   sok  átlagos befektető sokkal több figyelmet fordít a termékre, mint a  vállalkozás többi részére. Pedig gazdag apám szerint a termék a  legkevésbé lényeges szempont a vállalkozások értékelésében. Sokan keresnek meg új, innovatív termékötletekkel. Erre az a  válaszom, hogy a világ tele van nagyszerű termékekkel. Azzal  szoktak érvelni, hogy az ő termékük jobb, mint bármelyik másik  a   jelenlegi   piacon.   Azt   gondolni,   hogy   a   jobb   termék   vagy  szolgáltatás a legfontosabb, A és E negyedes gondolkodásmódot  tükröz,   ahol   a   siker   feltétele   a   legjobbnak   lenni,   a   legjobb  minőséget   előállítani.   A   C   és   B   negyedben   viszont   a  vállalkozások   leglényegesebb   eleme   a   termék   vagy   elképzelés  mögötti rendszer, vagyis a C­B háromszög többi része. Ilyenkor  szoktam   felhívni   a   figyelmet   arra,   hogy   a   legtöbben   jobb  hamburgert   tudunk   készíteni,   mint   a   McDonald's,   de   kevesen  tudunk kiépíteni nála jobb üzleti rendszert.

Gazdag apám útmutatásai 1974­ben   elhatároztam,   hogy   megtanulok   vállalkozást  kiépíteni   a   C­B   háromszög   mintájára.   Gazdag   apám  figyelmeztetett:   „Nagyon   kockázatos   ennek   a   modellnek   az  alapján vállalkozásépítést tanulni. Sokan próbálkoznak vele, de  csak keveseknek sikerül. Viszont bármily magas is a kockázat az  elején,   ha   megtanulod,   hogyan   kell   csinálni,   korlátlan   kereseti  lehetőséghezjutsz.   Akik   nem   hajlandók   magas   kockázatot  vállalni, akik nem akarnak ilyen veszélyesen tanulni, azok kisebb  kockázattal is elboldogulhatnak, de a nyereségük is kisebb lesz 

egész életük folyamán." Emlékszem rá, hányszor voltam a csúcsok csúcsán, illetve a  legmélyebb   gödörben,   mire   megtanultam   szilárd   vállalkozást  létrehozni. Emlékszem, voltak olyan reklámanyagaim, melyeket  fölöslegesen írtam, mert soha egyetlen reklámozott terméket sem  adtam el általuk. Emlékszem olyan prospektusaimra, melyekből  senki egy szót sem értett, és arra is, mennyit kínlódtam, amíg  megtanultam   tőkét   gyűjteni,   és   okosan   költeni   a   befektetők  pénzét abban a reményben, hogy erős vállalkozásom lesz. Olyan  is   előfordult,   hogy   be   kellett   vallanom   a   befektetőimnek,  elvesztettem   a   pénzüket.   Örökre   hálás   leszek   azoknak,   akik  megértést tanúsítottak, és azt mondták, jöjjek bátran vissza, ha  újabb   befektetésbe   fognék.   Mindezek   ellenére   az   összes   hiba  megfizethetetlenül   értékes   tanulópénznek   és   jellemnevelő  élménynek   bizonyult.   Igaza   volt   gazdag   apámnak:   a   kezdeti  kockázat   nagyon   magas,   de   aki   kitart,   és   folytatja   a   tanulást,  annak korlátlanul megtérül. 1974­ben   nagyon   gyenge   lábakon   álltam   a   C­B   háromszög  minden szint­jén. Talán a készpénzáramlás és a kommunikáció  irányítása   ment   a   legrosz­szabbul.   Ma,   bár   még   mindig   nem  állíthatom, hogy kiváló lennék a háromszög bármely területén,  úgy gondolom, a készpénzáramlás és a kommunikáció irányítása  vált az erősségemmé. Mivel pedig összhangot tudok teremteni az  összes   szint   között,   a   cégeim   sikeresek.   Ezzel   azt   akarom  mondani, hogy kezdetben ugyan nem voltam kiváló, és még ma  sem   állok   a   fejlődés   csúcsán,   de   továbbra   sem   adtam   fel   a  tanulást.   Jelentsen   ez   biztatást   mindenkinek,   aki   hasonló  módszerrel   akar   nagy   vagyonhoz   jutni;   vágjon   bele   bátran,  gyakoroljon,   kövessen   el   hibákat   javítsa   ki   őket,   tanuljon   és  fejlődjön. Ha   szemügyre   vesszük   az   amerikaiaknak   azt   a   10%­át,  akiknek   az   amerikai   részvények   90%­a   és   a   vagyon   73%­a   a  birtokában   van,   pontosan   megérthetjük,   honnan   származik   a  vagyonuk.   Sokan   úgy   jutottak   hozzá,   mint   Henry   Ford   és  Thomas   Edison   (aki   a   maga   idejében   és   életkorában   sokkal  nagyobb értéket hozott létre, mint Bili Gates). Közéjük tartozik  Bili Gates, Michael Dell, Warren Buffet, Rupert Murdock, Anita  Roddick,   Richard   Branson   és   még   sokan   mások,   akik   mind   a  vagyonszerzésnek   ugyanezt   a   módját   választották.   Megtalálták  magukban a vállalkozói szellemet és a kül­ detésüket;   kiépítettek   egy   vállalkozást,   azután   hagyták,   hogy  mások   is   részt   vegyenek   az   álmaikban,   osztozzanak   a  kockázatban   és   a   jutalomban.   Bárki   megteheti   ugyanezt,   ha  akarja.   Csak   követniük   kell   azt   a   sémát,   melyet   gazdag   apám  rajzolt fel nekem útmutatásul: a C­B háromszöget. Helen   Keller   azt   mondta:  „Az   igazi   boldogságot   nem  önmagunknak köszönhetjük, hanem annak, ha hűek vagyunk egy  nemes célhoz". Amint   a  Flashdance  című   film   slágere   ajánlja:  „Ragaszkodjunk a szenvedélyünkhöz, és valósítsuk meg!"

Sharon jegyzete A termék áll a C­B háromszög csúcsán, mivel benne fejeződik ki  a vállalkozás küldetése. Ezt kínáljuk az ügyfeleinknek. A C­B  háromszög többi  része   képezi  az  alapot   vállalkozásunk   hosszú  távú   sikeréhez.   Hajó   kommunikációt   építünk   ki   a   piaccal,  rendszereink a termelést, a megrendeléseket és ezek teljesítését  segítik   elő.   Ha   készpénzünket   megfelelőképpen   kezeljük,  sikeresen   eladhatjuk   termékeinket,   és   az   üzlet   meredeken   ível  felfelé.

A C­B háromszög és ötleteink Gazdag   apám   azt   mondta:   „A   C­B   háromszög   adja   meg  ötleteink   formáját.   A   C­B   háromszög   ismerete   teszi   lehetővé,  hogy az ember olyan eszközt teremtsen, amelyen más eszközöket  vásárolhat." Gazdag apám segítségével számos C­B háromszöget  hoztam létre és építettem fel. Vállalkozásaim közül sok kudarcba  fulladt, mert nem tudtam harmonikusan összerakni a darabokat.  Hogy   mi   volt   a   sikertelenség   oka?   —   Sok   esetben   a   C­B  háromszög   egy   vagy   több   részletének   hibássága.   Azonban  gazdag   apám   arra   biztatott,   hogy   gyakoroljak   tovább,   építsek  egyre   újabb   háromszögeket,   ne   vessen   vissza   a   kudarc,   mint  sokakat. Nem hibáztatott az első nagy vállalkozásom bukásáért,  inkább   arra   ösztönzött,   tanuljam   tovább,   hogyan   kell   új  háromszögeket   felépíteni.   „Minél   többet   gyakorlod   a   C­B  háromszögek   felépítését,   annál   könnyebben   tudsz   majd   olyan  eszközöket   teremteni,   amelyekből   más   eszközöket   vehetsz.   Ha  szorgalmasan gyakorolsz, egyre könnyebben keresel egyre több  pénzt.   Hajói  megtanulod,   hogyan  alkalmazz   egy­egy  ötletet   és  építs   köré   C­B   háromszöget,   az   emberek   megkeresnek   majd,  hogy befektessék a pénzüket az elgondolásaidba, és akkor rád is  igaz lesz, hogy a pénzteremtéshez nem kell pénz. Az emberek  oda fogják adni neked a pén­ züket, hogy több pénzt keress vele magadnak és nekik. Ahelyett,  hogy egész életedben dolgoznál a pénzért, egyre többre viheted  azzal, hogy mind több pénzt hozó eszközt teremtesz."

A C­B háromszög és a 90/10­es  szabály összefügg Gazdag apám egy alkalommal igen érdekes megjegyzést tett,  amikor   a   C­B   háromszögről   tanított.   Azt   mondta:  „Mindannyiunkban   belül   van   egy­egy   C­B   háromszög."   Nem  értettem, mit akar ezzel mondani, ezért megkértem, magyarázza  meg. Bár jó magyarázatot adott, mégis eltartott egy darabig, amíg  rájöttem,   milyen   nagy   igazság   rejlik   állításában.   Ma   már,   ha  anyagi gondokkal küszködő embert, családot, vállalkozást, várost 

vagy   országot   látok,   egyértelmű   számomra,   hogy   a   C­B  háromszöge egyik vagy másik szegmense hiányzik, vagy nincs  összhangban a többivel. Ha pedig a C­B háromszög egy, esetleg  több   része   nem   működik,   valószínű,   hogy   az   illető   személy,  család   vagy   ország   ahhoz   a   90%­hoz   tartozik,   amely   a  rendelkezésre álló pénzmennyiség 10%­án osztozik. Ha tehát ön,  az   ön   családja   vagy   vállalkozása   anyagi   nehézségekkel   küzd,  vessen egy pillantást a C­B háromszög modelljére, és elemezze  ki, min lehet változtatni vagy javítani.

A C­B háromszög rejtélyének megoldása Gazdag   apám   még   egy   okot   adott   a   C­B   háromszög  elsajátítására,   amely   úgy   gondolom,   megéri   a   fáradságot.   Azt  mondta:   „Apád   hite   szerint   kemény   munkával   lehet   pénzt  keresni. Ha egyszer megismered a C­B háromszög felépítésének  művészetét, rájössz, hogy minél kevesebbet dolgozol, annál több  pénzt keresel, és annál nagyobb értéket hozol létre." Először nem  értettem,   mit   akar   ezzel   mondani,   de   több   évi   gyakorlás   után  világossá vált. Ismerek embereket, akik keményen dolgoznak a  karrierjükön, nagy igyekezettel araszolgatnak  felfelé a  vállalati  ranglétrán, vagy hírnévre tesznek szert, hogy saját vállalkozást  kezdjenek. Ezek az emberek többnyire az A és az E negyedhez  tartoznak.   Nekem   ezzel   szemben   nélkülem   is   működőképes  rendszereket   kellett   kiépítenem   és   összeillesztenem.   Miután  felépítettem az első C­B háromszöget, majd eladtam, világossá  vált előttem, mit értett gazdag apám azon, hogy minél kevesebbet  dolgozom, annál több pénzt fogok keresni. Ő maga ebben látta a  „C­B háromszög rejtélyének megoldását". Ha  ön olyan ember,  aki hozzászokott a kemény munkához, vagy — gazdag apám   szavaival   élve   —   „az   elfoglaltság   kedvéért   foglalja   el  magát,  miközben nem  épít  fel  semmit",  akkor  azt  tanácsolom,  dugja   össze   a   fejét   másokkal,   akik   szintén   az   elfoglaltság  kedvéért   dolgoznak,   és   beszéljék   meg,   miként   kereshetnének  többet   kevesebb   munkával.   Megfigyeltem,   hogy   az   A   és   E  negyedben tevékenykedő emberek abban különböznek a C és B  negyedbeliektől, hogy az A és E negyedbeliek általában folyton  „tüsténkednek".   Gazdag   apám   azt   mondta,   „A   siker   kulcsa   a  lustaság. Minél inkább tüsténkedik valaki, annál kevesebb pénzt  tud keresni." Részben azért maradnak ki olyan sokan a 90/10­ esek   klubjából,   mert   állandóan   „tüsténkednek",   ahelyett   hogy  azon törnék a fejüket, miként tudnának több pénzt előteremteni  egyre kevesebb munka árán. Ha ön olyan emberré akar válni, aki  eszközöket   teremt   más   eszközök   megvásárlására,   meg   kell  találnia   a   módját,   hogy   mind   több   pénzért   mind   kevesebbet  dolgozzék. Ahogyan gazdag apám fogalmazott: „A siker kulcsa a  lustaság." Ezért tudott ő olyan sok eszközt létrehozni, melyekből  azután újabb eszközöket vett. Nem lett volna rá képes, ha olyan  szorgalmas ember lett volna, mint édesapám.

A C­B háromszög összefoglalása A   C­B   háromszög   egészében   a   rendszerek   erős   rendszerét  alkotja,   melyet   egy   csapat   támogat   vezetővel   az   élén,   és  mindannyian   egy   közös   küldetés   érdekében   dolgoznak.   Ha   a  csapat   bármely   tagja   gyenge   vagy   bizonytalan,   az   egész  vállalkozás sikere veszélybe kerülhet. A C­B háromszög lényegét  három pontban foglalom össze: 343.A   pénz   mindig   követi   az   irányítást.   Ha   az   öt   szint  bármelyikének   irányítása   rossz,   a   cég   is   gyenge.   Ha   önnek  személy szerint anyagi gondjai vannak, vagy nem rendelkezik  a   vágyott   temérdek   készpénzzel,   a   szintek   egyenkénti  elemzése útján megtalálhatja a gyenge pontot. Miután pedig  rálelt, átgondolhatja, miként változtathatná azt erősséggé, vagy  felvehet valakit, akinek éppen az az erőssége. 344.A   legjobb   befektetések   és   vállalkozások   időnként   azok,  amelyeket figyelmen kívül hagyunk. Ha az öt szint bármelyike  gyenge, és a vezetőség nincs felkészülve rá, hogy megerősítse,  a legjobb nem foglalkozni a befektetéssel. Sokszor előfordult,  hogy   megbeszéltem   a   C­B   háromszög   öt   szintjét   egy  vezetőségi csoporttal, amellyel befektetésbe akartam kezdeni,  és   megbeszélés   helyett   vita   alakult   ki.   Amikor   a   cégtulaj  donosok   vagy   a   cég   csapata   az   öt   szint   valamelyikén   nem  állják meg a helyüket, védekezésbe kezdenek, és nem szívesen  válaszolnak a   kérdésekre.   Ha   így   viselkednek,   ahelyett   hogy   izgatottan  megkeresnék és kijavítanák a gyengeségeket, általában leteszek  befektetési   szándékomról.   A   házam   egyik   falán   egy   Fidzsin  készített fénykép lóg, amely egy disznót ábrázol. A felirat: „Ne  taníts disznót énekelni! Csak fecsérled az idődet, és hergeled a  disznót." Rengeteg a pompás befektetés, felesleges időt pazarolni  rá, hogy disznókat próbáljunk dalra fakasztani. 3.   A   személyi   számítógépek   és   az   Internet   segítségével  könnyebben   hozzáférhetővé,   anyagilag   elérhetőbbé   és  áttekinthetőbbé   vált   a   C­B   háromszög.   Előadásaimon  hangsúlyozom,   hogy   még   sosem   volt   ilyen   egyszerű   nagy  gazdagsághoz   jutni,   mint   ma.   Az   ipari   korban   dollármilliók  kellettek ahhoz, hogy valaki létrehozzon egy autógyárat. Ma 1  000 dollárral, egy használt számítógéppel, némi aggyal, egy  telefonvonallal   és   egy   kis   műveltséggel   a   C­B   háromszög  minden szintjén miénk lehet a világ. Ha  mégis úgy gondoljuk, hogy  saját  céget akarunk létrehozni,  sose volt  még ekkora  esély a sikerre.  Nemrégiben  találkoztam  egy fiatalemberrel, aki kis Internet­cégét 28 millió dollárért adta  el egy jelentős, szoftvereket forgalmazó cégnek. Azt mondta: „28  évesen 28 millió dollárt kerestem. Mennyit fogok keresni, mire  48 leszek?"

Sharon jegyzete Ha  ön   sikeres   vállalkozás  kiépítésére   vagy  vállalkozásokba való sikeres  befektetésre   törekszik,  ügyelnie   kell   arra,   hogy   az  egész   C­B   háromszög   erős  legyen,   és   egyes   részei  C­B háromszög kölcsönhatásban   álljanak  egymással. Ha ez megvan, a C­B   háromszög   minden   szintjén  vállalkozás   bővülni   és szakértőnek   lenniük.   Csak   annyi   a  virágozni   fog.   Sokaknak dolguk,   hogy   részt   vegyenek   a  csapatban, tisztán lássanak, erős legyen a küldetéstudatuk és a  gyomruk.

A C­B háromszögtől a vállalati gúláig Amint   a   C­B   háromszög   részei   összeállnak,   a   cégnek  meghatározott küldetése, elszánt vezetője jói képzett és egységes  csapata lesz. Ekkor a C­B háromszög háromdimenzióssá, vagyis  gúlává alakul át. A tökéletesség elérésekor létrejön az integritás, amely definíció  szerint egységes egészet, tökéletes állapotot és szilárd tartósságot  jelent,   ugyanakkor   kiegészül   a   tisztesség   és   az   őszinteség  fogalmával is.* A definíciók különfélék lehetnek, de valójában  ugyanarról szólnak. A   C­B   háromszög   elveire   épülő,   tisztességgel   és   őszintén  működtetett vállalkozás egységes, egész és tartós lesz.

Az ön vállalkozása

Az angol integrity szó két különböző jelentéséről van szó — aford.

Negyedik szakasz

Ki a kifinomult befektető?

37. fejezet

Hogyan gondolkodik  a kifinomult  befektető?

— Most, hogy már érted a C­B háromszöget, ki tudsz építeni  egy céget? — kérdezte gazdag apám.

— Hogyne, bár egy kicsit félek tőle — feleltem. — Olyan sok  mindent kell megjegyezni.

— Éppen   ez   a   lényeg,   Róbert.   Ha   egyszer   létrehozol   egy 

sikeres   céget,   érteni   fogod   a   módját,   hogy   akárhányat  létrehozz. Azt is tudni fogod, hogyan kell kívülről elemezni  más cégeket, mielőtt befektetnél beléjük. — Ezzel együtt megoldhatatlan feladatnak tűnik — mondtam.

— Talán   azért,   mert   túl   nagy   cégekben   gondolkodsz   —  elmélkedett gazdag apám.

— Persze,   hogy   nagy   cégekben   gondolkodom,   hiszen   meg 

akarok gazdagodni — vágtam rá lelkesen. —   Ahhoz,   hogy   elsajátítsd   a   C­B   háromszög   felépítéséhez  szükséges   jártasságokat,   kicsiben   kell   kezdened.   Még   egy   hot  dogot   áruló   mozgó   bódéhoz   vagy   egy   pici   bérbe   adott  házacskához is tartozik egy C­B háromszög. A háromszög összes  eleme kell még a legkisebb vállalkozáshoz is. Hibázni fogsz. De  ha   tanulsz   a   hibáidból,   egyre   nagyobb   vállalkozásokat  alapíthatsz, e folyamat során válsz kifinomult befektetővé. — Tehát, ha megtanulok vállalkozást építeni, akkor kifinomult  befektető   lesz   belőlem?   Csak   ennyi   kell   hozzá?   —  érdeklődtem. — Ha   közben   megtanulod   a   tudnivalókat,   és   sikeres  vállalkozást hozol létre, kifinomult befektetővé válhatsz —  igazított ki gazdag apám, miközben elővette jól ismert sárga  jegyzettömbjét. — Csak az első milliót nehéz összehozni.  Ha az megvan, a következő 10 már könnyedén összejön.  Nézzük meg, mi tesz egy sikeres vállalkozástulajdonost és  befektetőt kifinomult befektetővé.

Ki a kifinomult befektető? — A kifinomult befektető érti a tíz befektetői kontroll  mindegyikét. Érti és kihasználja a négyszög jobb térfelén adódó előnyöket.  Menjünk végig egyenként a befektetői kontrollokon, hogy jobban megértsd,  miként gondol kodik a kifinomult befektető — magyarázta gazdag apám. A tíz befektetői kontroll

345.önkontroll; 346.a bevétel/kiadás, illetve eszköz/forrás arány kontrollja; 347.a befektetés kezelésének kontrollja; 348.az adók kontrollja; 349.a vétel és eladás időzítésének kontrollja; 350.a brókerek által végzett tranzakciók kontrollja; 351.az F­I­J (forma, időzítés jövedelem) kontrollja; 352.a szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja; 353.az információszerzés kontrollja; 10. a visszaadás, az emberszeretet és a vagyon újrafelosztásának  kontrollja. — Fontos megérteni, hogy a kifinomult befektető nem  feltétlenül lesz bennfentes vagy csúcsbefektető; inkább csak átlátja az összes  kontroll elő nyeit — folytatta gazdag apám. — Minél több kontrollal  rendelkezik, annál

kevesebb kockázattal fektethet be.

1. befektetői kontroll: Önkontroll „A   legfontosabb   kontroll   egy   befektető   számára   az  önkontroll."   Ez   meghatározó   lehet   a   befektetői   siker  szempontjából, ezért szól e könyv első szakasza teljes egészében  az önkontroll elsajátításáról. Gazdag apám azt is mondta: „Nem a  befektetés kockázatos, hanem a befektető!" Az   iskolában   a   legtöbbünket   alkalmazottnak   nevelték.   Csak  egy helyes felelet létezett, a hibákat meg egyenesen szörnyűnek  tartották. Nem kaptunk pénzügyi műveltséget sem. Nagyon sok  munkába   és   időbe   kerül,   amíg   megváltoztatjuk  gondolkodásmódunkat, és elsajátítjuk a pénzügyi műveltséget. A kifinomult befektető tudja, hogv többféle helves válasz létezik,  hogy a legjobban a hibákból lehet tanulni, és hogy a pénzügyi műveltség  elengedhetetlen a sikerhez. Ismeri saját pénzügyi kimutatásait, és  azt   is   tudj   a,   miként   befolyásolja   azt   minden   egyes   pénzügyi  döntése. Aki gazdag akar lenni, annak meg kell tanulnia úgy  gondolkodni, mint a gazdagok.

2. befektetői kontroll: A bevétel/kiadás illetve eszköz/forrás arány kontrollja Ezt   a   kontrollt   a   pénzügyi   műveltséggel   lehet   fejleszteni.  Gazdag apám megtanította nekem a háromféle készpénzáramlási  modellt: a szegényekét, a középosztályét és a gazdagokét. Én már  igen   fiatal   koromban   elhatároztam,   hogy   a   gazdagok  készpénzáramlási modelljét akarom követni. A szegények készpénzáramlási modellje: Állás

Eszközök

Források

A szegények minden megkeresett pénzüket elköltik —  nincsenek sem eszközeik, sem tartozásaik.

A középosztálybeliek készpénzáramlási modellje: A   középosztálybeliek   egyre   több   adósságot   halmoznak   fel, 

amint sikeresebbek lesznek. Egy­egy fizetésemelés után a bank  több hitelt ad nekik, így több személyes tulajdont vásárolhatnak,  például   nagyobb   autót,   hétvégi   házat,   jachtot,   lakókocsit.   A  munkabérüket   a   rendszeresen   felmerülő   költségekre   és   az  adósságaik törlesztésére költik. Ahogy   növekszik   a   személyes   jövedelmük,   úgy   nőnek  személyes tartozásaik is. Ezt nevezzük „mókuskeréknek". A gazdagok készpénzáramlási modellje: A gazdagok az eszközeiket dolgoztatják a  maguk   javára.   Kézben   tartják   a   kiadásaik  irányítását,   és   eszközök   beszerzésére   illetve  kialakítására   összpontosítanak.   Kiadásaik  nagy részét a vállalkozásaik fedezik, és kevés  személyes forrásuk van, ha van egyáltalán. Kialakíthatunk   olyan   készpénzáramlási  modellt is, amely a fenti három kombinációja.  Miről árulkodik az ön pénzügyi kimutatása?  Kézben tartja­e kiadásai irányítását?

Eszközök

Eszközöket vásároljunk, ne forrásokat! A   kifinomult   befektetők   eszközöket   vásárolnak,   amelyek   pénzt  raknak a zsebükbe. Ilyen egyszerű az egész.

Személyes kiadásainkból csináljunk üzleti kiadást! A   kifinomult   befektető   tisztában   van   vele,   hogy   a   vállalkozások  leírhatják   az   adójukból   a   vállalkozással   kapcsolatban   felmerülő  mindennapos vagy szükséges költségeket. Elemzik tehát a kiadásaikat,  és a le nem írható, személyes kiadásaikat, amikor csak lehet, leírható,  üzleti  kiadássá alakítják át. Nem  minden kiadásból lehet elfogadható  üzleti kiadást csinálni.

Források

Tekintsük   át   vállalkozásunk   kiadásait   és   személyes   költségeinket  pénzügyi és adótanácsadóinkkal, hogy a lehető legtöbb leírható kiadást  biztosítsuk magunknak a vállalkozásunk által. íme néhány példa olyan  költségekre, amelyek elszámolhatók egy vállalkozásban: csolatos kiadások Személyes kiadások Számítógép Mobiltelefon Házon kívüli étkezések Orvosi kiadások Oktatás Lakással kapcsolatos költségek Vállalkozáshoz szükséges kellék Vállalkozáshoz szükséges kellék Üzleti étkezések Egészségügyi költségek  visszatérítése Szakmai képzés Otthoni iroda

Ü pcsolattartás eszköze zl Jegyezzük   fel   az  eti üzleti   célt   és   a   részt  ha vevő személyeket! sz Alkossunk  ná egészségügyi  lat visszatérítési tervet! A Hitelesíttessük   és  dokumentáljuk   a  z  ügvállalkozásban   való  felhasználhatóságot! yf el Kövessük az  ek útmutatásokat —  ke vegyük sorra a  l  lakással kapcsolatos  va költségeket, és a  ló négyzetméterszám  ka arányában vonjuk le  azokat!

A felsorolásban csupán néhány példa szerepelt azokra az üzleti  kiadásokra,   melyeket   a   vállalkozás­tulajdonosok   költségként  számolhatnak   el.   Ugyanezeket   a   kiadásokat   az   alkalmazottak  általában nem tudják elszámolni. Kiadásainkat megfelelőképpen  dokumentálnunk   kell,   és   igazolnunk   kell   az   üzleti   célra   való  felhasználást. Gondoljuk csak el, milyen személyes költségünket  tudnánk   elszámolni   cégünk   költségeiként,   ha   cégtulajdonosok  lennénk?

3. befektetői kontroll: A befektetés kezelésének kontrollja Ilyennel   az   a   befektető   rendelkezik,   akinek   elég   nagy  tulajdonosi   érdekeltsége   van   egy   cégben   ahhoz,   hogy  beleszólhasson   a   vezetőség   döntéseibe.   Lehet,   hogy   az   illető  egyedüli   tulajdonos,   vagy   elég   sok   részvénnyel   rendelkezik  ahhoz, hogy részt vehessen a döntéshozásban. A   C­B   háromszög  felhasználásával  kiépítendő,   sikeres  vállalkozáshoz   szükséges  jártasságok   nagyon  lényegesek   az   ilyen  befektető számára. Ha   a   befektető  rendelkezik ezekkel, jobban  tudja   elemezni   más 

lehetséges   befektetések  irányításának  hatékonyságát.   Ha   a  vezetés   hozzáértőnek   és  sikeresnek   tűnik,   nagyobb  biztonsággal fektethet be a  befektető.

4. befektetői kontroll: Az adók kontrollja A kifinomult befektető tanult adózási jogot, vagy beiratkozott  egy meg­l felelő tanfolyamra, vagy jó tanácsadókkal veszi körül  magát.   A   CASH­J   FLOW­négyszög   jobb   térfele   bizonyos  adózási   előnyöket   biztosít,   melyeket   a   kifinomult   befektető  okosan kihasznál, hogy a minimálisra csökkentse fizetendő adóit,  ugyanakkor   a   lehető   legtöbb   adófizetési   halasztással  Sok adózási előny élhessen. Az  Egyesült  Államokban   a  Kevés adózási előny négyszög jobb   térfeléhez   tartozók   számos   olyan   adózási   előnyben  részesülnek,  melyekben   a  bal   térfélen  tevékenykedőknek   nincs  részük. Ezek az előnyök három csoportba sorolhatók: 354.A „társadalombiztosítási" adók (Az Egyesült Államokban  ide tartoznak az orvosi ellátási, a munkanélküliségi, a  rokkantsági adók, hogy csak néhányat említsünk) NEM  vonatkoznak a passzív és a portfoliós jövedelemre (a  CASHFLOW­négyszög jobb térfele), de kötelezően  fizetendők a keresett jövedelem után (a CASHFLOW­ négyszög bal térfele). 355.Előfordulhat, hogy meghatározatlan időre kitolhatjuk  adófizetési kötelezettségeinket, ha ingatlan és cég van a  tulajdonunkban, és az ezekre vonatkozó jogszabályokat  alkalmazzuk (például profit­megosztási tervet szponzorál a  cégünk). 356.A részvénytársaságok számos költséget adózás előtti pénzből  fizethetnek ki, melyeket az E típusú jövedelemmel rendelkező  vállalkozók adózás utáni pénzből kénytelenek fizetni. Néhány  példa erre szerepel a 2. befektetői kontroll leírásánál. A   kifinomult   befektető   tudja,   hogy   minden   országban,  államban és tartományban más­más adótörvények érvényesek, és  kész   elköltöztetni   vállalkozását   oda,   ahol   számára   a  legelőnyösebbek a feltételek. A kifinomult befektető tisztában van azzal is, hogy az A és E  negyedben   az   adók   jelentik   a   legnagyobb   kiadásokat,   ezért  igyekszik  csökkenteni  a  jövedelmét,  hogy  a  jövedelemadója  is  kevesebb   legyen,   miközben   ezzel   együtt   növeli   a   befektetései 

összegét. Lásd a 7. befektetői kontrolinál szereplő példát.

5. befektetői kontroll: A vétel és eladás időzítésének kontrollja A   kifinomult   befektető   tudja,   hogyan   keressen   pénzt   a   piac  felívelő és hanyatló időszakában egyaránt. A   vállalkozása   kiépítéséhez   nagy   türelemmel   viszonyul.   Ezt  szoktam   „késleltetett   jutalomnak"   nevezni.   A   kifinomult  befektető   tudja,   hogy   igazi   anyagi   jutalomra   akkor   számíthat,  amikor a befektetése vagy a vállalkozása nyereségessé válik, és  eladható vagy nyilvános kibocsátásra vihető.

6. befektetői kontroll: A brókerek által végzett tranzakciók kontrollja A  kifinomult  befektető  bennfentes  befektetőként   irányíthatja  befektetései eladását vagy bővítését. Más   cégekben,   mint   kívülálló   befektető,   alaposan  megvizsgálja   befektetése   teljesítményeit,   és   azután   utasítja  brókereit vételre, illetve eladásra. Manapság sok befektető a brókereire bízza a vétel és eladás  időzítését. Ezek a befektetők nem kifinomultak.

7. befektetői kontroll: Az F­l­J (forma, időzítés, jövedelem) kontrollja „Az önkontroll után a második legfontosabb kontroll az F­I­J  kontrollja"   —   hangoztatta   gazdag   apám.   Ahhoz,   hogy  kontrollálni   tudjuk   a   vállalkozási   formát,   az   időzítést   és  jövedelmünk típusát, értenünk kell a társasági, az értékpapír­ és  az adózási joghoz. Gazdag apám igazán jól értett a megfelelő forma és az évvége  legkedvezőbb megválasztásához, valamint jól ismerte a módját,  miként alakítható a lehető legtöbb keresett jövedelem passzív és  portfoliós   jövedelemmé.   Ehhez   társult   még   a   pénzügyi  kimutatások   olvasásának   és   a   „pénzügyi   kimutatásokban   való  gondolkodásnak" a jártassága, ami együttesen mind hozzájárult  pénzügyi birodalma gyors kiépítéséhez. A   megfelelő   F­I­J­   tervezésben   rejlő   lehetőségek  illusztrálására tekintsük át James és Cathy esettanulmányát.

1. ESET James és Cathy egy vendéglő távollévő  tulajdonosai. A vendéglő egyszemélyes üzletként*  működik. Két gyermekük van. Nettó bevételük a vendéglőből 60 000 dollár. 

James­nek és Cathynek egy pénzügyi kimutatásuk  van.

(magyarul kb. betéti társaság — a ford.)

James és Cathy pénzügyi kimutatása Bevétel

Nettó üzleti jövedelem (a vendéglő jelzálogtartozásainak törlesztése és az értékcsökkenés után, ami 120 000 dollárt tesz ki)

60 000 dollár

Kiadás

Társadalombiztosítási adók Jövedelemadók Összes adó A házuk jelzálogtörlesztése Létfenntartási költségek:

9 200 5 000 14 200 dollár 10 200

Közműdíjak Autó Élelem Egészségbiztosítás Ügyvédi, könyvelői díjak Képzés Jótékonyság Létfenntartási költs, összesen:        40 200 dollár

3 000 3 000 12 000 8 000 2 000 1000 1 000

Nettó készpénzáramlás

5 600 

Eszközök A vendéglő épülete A vendéglő berendezési és felszerelési tárgyai

Források

Házuk jelzálogtartozása A vendéglő jelzálogtartozása

2. ESET

James és Cathy találkozott pénzügyi és adótanácsadóikkal, hogy  megbeszélj   ék,   miként   alakíthatj   ák   üzletüket   úgy,   hogy   az   a  maximális   casliflowt   biztosítsa,   ugyanakkor   minimális  adófizetési kötelezettséget rójon rájuk. James  és   Cathy   két   külön   részvénytársaság   tulajdonosai:  egyiküké a vendéglő, másikuké az épület, amelyben a vendéglő  üzemel. Mindkét vállalkozásnak James a  vezérigazgatója. Jamesnek és Catyhnek két  gyermeke van. Jamesnek  és   Cathynek   három   külön   pénzügyi   kimutatása   van,  melyek anyagi helyzetüket befolyásolják.

Milyen előnyökre tett szert James és Cathy pénzügyi 

és adótanácsadóik javaslataiból? Azzal, hogy létrehozták a két külön vállalkozást: 357.James és Cathy bizonyos személyes kiadásokat törvényesen  üzleti kiadásokként könyvelhet el (egészségbiztosítás,  ügyvédi, könyvelőköltségek, képzési költségek, továbbá egy  otthoni iroda és autó költségei). 358.Csökkentették az összes fizetendő adóik összegét 7 885  dollárral. 359.12 000 dollárt nyugdíjalapba fizethettek be. 360.A 2. és a 3. számú befektetői kontroll egyaránt lehetségessé  vált számukra, noha nullára csökkent a személyes jövedelmük. 361.Személyes eszközeiket megvédtek azzal, hogy üzleti  tevékenységüket részvénytársaság formában hozták létre úgy,  hogy az egyik 100%­ban James tulajdona, a másik 100%­ban  Cathyé. Nézzük, hogyan állt össze a kép: James és Cathy pénzügyi kimutatása

Bevétel Vezérigazgatói fizetés Vendéglő 20 000 Ingatlancég Az iroda levonható költségei 1 000 Az autóhasználat után járó

10 000

költségtérítés Összes bevétel

1000 32 000 dollár

Kiadás Társadalombiztosítási adók Jövedelemadók Összes adó: A házuk jelzálogtörlesztése Létfenntartási költségek:

2 300 1 500 3 800 dollár 10 200

Közműdíjak Autó Élelem Létfenntartási költs, összesen:        28 200 dollár

3 000 3 000 12 000

Nettó készpénzáramlás

0 dollár

Eszközök

Források

Vendéglőcég Ingatlancég

A házuk jelzálogtartozása

A vendéglő pénzügyi kimutatása Az Ingatlan Részvénytársaság pénzügyi  kimutatása

Bevétel Élelmiszerszolgáltatás

Kiadás Vezérigazgató Társadalombiztosítási adók Bérleti díj Visszatérítés

Üg vedelemadók Nettó bevétel yv édi  és  180 000 dollár kö ny vel ői  díj ak 20 000 dollár 1 500 dollár Jö 155 000 dollár

1 000 dollár 1 000 dollár

származó bevétel Levonás Ügyvédi és könyvelői díjak Nyugdíjterv VezEgészségügyi visszatérítés Társadalombiztosítási adók Képzésre levonható JelzJótékonyság Jövedelemadók Nettó bevétel

Kiad

225 dollár 1 275 dollár

Bevétel Bérbeadásból

Eszközök

Be ezési, felszerelési tárgyak r e nAz épület jelzálogtartozása d

Források

Források

Eszközök Épület

Most hasonlítsuk össze az 1. esetet a 2. esettel!

Fizetett adók Bevétel: Nyugdíjalap Profit Személyes l.rt. 2. rt. Összes készpénz­ áramlás

LESET 2. ESET Egyén +  Különbség Egyszemélyes  2 részvénytársaság üzlet (14 200 dollár) (6 315 dollár) 7885 dollár 0

12 200 dollár

5 600 dollár

0 dollár 1 275 dollár 210 dollár 13 485 dollár

5 600 dollár

7 885 dollár

James és Cathy bemutatott pénzügyi tervének végeredménye,  hogy 7 885 dollárt adtak hozzá személyes vagyonukhoz azzal,  hogy   7   885   dollár   adót   takarítottak   meg.   Ami   azonban   ennél  fontosabb,   megvédtek   személyes   eszközeiket   az   üzlet  részvénytársaságokká   alakításával.   Azzal   hogy   két  részvénytársaságot   hoztak   létre,   biztosították   személyes  eszközeiket arra az esetre is, ha az egyiket baj érné. Ha például  egy   vendég   megbetegszik   a   vendéglőben   fogyasztott   ételtől,  beperelheti a céget, mely a vendéglő tulajdonosa. Ha bármilyen  elmarasztaló ítélet születik a vendéglőcég rovására, a büntetést  annak   a   cégnek   az   eszközeiből   kell   fizetni.   Így   az   épületet  birtokló cég továbbá James és Cathy személyes eszközei védve  vannak. James és Cathy példáját nagyon leegyszerűsítettük, és csupán  illusztrációként szolgál. Rendkívül fontos, hogy szakszerű jogi és  adóügyi tanácsadást vegyünk igénybe, mielőtt kialakítanánk saját  pénzügyi   tervünket.   Egy   sor   összetett   kérdést   figyelembe   kell  venni, hogy minden törvényt betartsunk. Ez   a   sok   szám   nekem   nagyon   bonyolultnak   látszik,   ezért  mellékelem gazdag apám sémáját is, melyet a saját vendéglője és  ingatlan­részvénytársasága működésének magyarázatához rajzolt  le nekem. A magam részéről könyny ebben tanulok képek, mint  számok alapján, talán önöknek is segítek vele.

Több kontroll, nem kevesebb

1 000 dollár 1 000 dollár 12 000 dollár 8 000 dollár 1 000 dollár 1 000 dollár 40 dollár 210 dollár

Gazdag   apám   szerint   „Ha   megtanulsz  automatikusan   pénzügyi   kimutatásokban  gondolkodni,   egy   sor   vállalkozást  üzemeltethetsz,   és   mások   vállalkozásait   is  gyorsan átlátod. Ami pedig a legfontosabb, ha  pénzügyi   kimutatásokban   gondolkodsz,  jobban kontrollálhatod pénzügyeidet, és még  több   pénzt   kereshetsz,   olyan   sokat,  amennyiről az átlagember álmodni sem mer." Ezek után a következő ábrát rajzolta fel:

Eszközök Források A  feleségem  vendéglője Az én   Ingatlancé gem

A feleségem vendéglőcége Az én ingatlancégem

Eszközök

Források

Eszközök  Épület

Források

Szemügyre vettem az ábrát, majd így szóltam: — A kiadásaidat arra költöd, ami a te irányításod alatt áll.  Ebben az eset ben a vendéglőd az ingatlancégednek fizet bérleti díjat. Gazdag apám bólintott, és egy kérdéssel továbbvezetett: — Technikai értelemben tehát mit csinálok? — Keresett jövedelemhez jutsz a vendéglő­vállalkozásod  révén, és passzív jövedelemmé alakítod az ingatlan­ vállalkozásodban. Más szóval: saját magadnak fizetsz. — És ez még csak a kezdet — biztatott. — De vigyázz,  innentől kezdve a lehető legjobb könyvelési és jogi  tanácsokra lesz szükség. Itt kezdenek bajban lenni a nem  kifinomult befektetők, méghozzá azért, mert az imént  felrajzolt sémát meg lehet valósítani törvényesen, és  törvénytelenül is. A cégek közötti tranzakcióknak mindig  kell, hogy legyen üzleti célja, és bizonyos ellenőrző csoport  tulajdonjogaira is oda kell figyelni, ha több  részvénytársaságban vannak az embernek részvényei.

8. befektetői kontroll: A szerződések kikötéseinek és feltételeinek kontrollja A   kifinomult   befektető   irányítja   a   szerződések   kikötéseit   és  feltételeit, ha részt vesz a vállalkozásban. Amikor például több  kis   családi   ház   eladásának   bevételeit   beforgattam   egy   kisebb,  többlakásos   társasházba,   az   USA­ban   érvényes   1031   ­es  tőzsdetörvényt   alkalmaztam,   amely   megengedi,   hogy   a  nyereséget újabb vásárlásba fektessem. Nem kellett adóznom az  eladás után, mert én kontrolláltam, hagytam jóvá a szerződések  kikötéseit és feltételeit.

9. befektetői kontroll: Az információszerzés kontrollja Bennfentes   befektetőként   a   kifinomult   befektető   kontrollálja  az   információszerzést.   Ehhez   a   befektetőnek   az   Egyesült  Államokban   a   SEC   által   bennfentesek   számára   meghatározott  jogi   előírásokat   kell   ismernie   (más   orszagokban   hasonló  felügyeleti szervek működnek).

10. befektetői kontroll: A visszaadás, az emberszeretet és a  vagyon újrafelosztásának kontrollja A kifinomult befektető felismeri a vagyonnal járó társadalmi  felelősségét, és visszaad belőle a társadalomnak. Ezt megteheti  jótékony   adakozás   vagy   filantrópia   formájában,   vagy   a  kapitalizmus által, munkahelyek teremtése és a gazdaság bővítése  révén.

38. fejezet

Befektetések elemzése

?,A számok történeteket mesélnek — szokta mondani gazdag apám. —  Ha   megtanulsz   pénzügyi   kimutatásokat   olvasni,   beleláthatsz   egy­egy  cég vagy befektetés belső működésébe." Gazdag   apám   megtanította   nekem,   hogyan   használta   ő   cége  irányításához a pénzügyi mutatókat. Akár valamilyen cég részvényeibe, 

akár ingatlanba fektetek be, mindig elemzem a pénzügyi kimutatásokat.  A   pénzügyi   kimutatásokból   és   a   pénzügyi   mutatókból   meg   tudom  állapítani, mennyire  nyereséges  egy cég, vagy hogy milyen magas  a  tőkeáttétele. Az   ingatlanbefektetések   esetében   az   egy   összegben   kifizetendő  készpénz   alapján   ki   tudom   számítani,   milyen   magas   lesz   a  készpénzmegtérülés. Végeredményben   mindig   a   pénzügyi   műveltségre   támaszkodtam.  Ebben   a   fejezetben   néhány   olyan   lényeges   gondolatmenetet   írok   le,  melyeket   minden   kifinomult   befektető   végigjátszik   magában,   amikor  befektetéseket választ pénzügyi tervéhez:

— egy cég pénzügyi mutatói; — az ingatlanok pénzügyi mutatói; — természetes források; — jó vagy rossz adósság? — a megtakarítás nem befektetés.

Egy cég pénzügyi mutatói Árbevétel ­ az eladott áru költsége ; Árbevétel A bruttó haszonkulcs a bruttó árrés és az árbevétel aránya, amelyből azt Bruttó haszonkulcs      =   

lehet megtudni, hány százalék marad meg az árbevételből az áruk  költségének levonása után. Az árbevétel mínusz az eladott áru  költsége adja a bruttó árrést. Emlékszem, gazdag apám mindig  azt  mondta,  „ha  nincs   bruttó,   akkor   nincs  nettó  sem   (mármint  jövedelem)". A bruttó haszonkulcs attól függ, mennyire jól szervezett egy  cég   és   milyen   egyéb   költségei   vannak.   A   haszonkulcs  kiszámítása   után   gazdag   apámnak   a   boltjai   esetében   még   ki  kellett   fizetnie   az   épületek   bérleti   díját,   az   alkalmazottakat,   a  közműdíjakat, az adókat és az állami engedélyek díját, továbbá  fizetnie   kellett   a   selejtért,   illetve   a   sérült   áruért,   és   még  sorolhatnám a költségeket, melyek mind rá hárultak, és még így  is elég nyereséget kellett hozniuk a boltoknak, hogy megérje az  eredeti befektetés. A   mai   internetes   e­kereskedelemben   ezek   a   járulékos  költségek   általában   sokkal   kisebbek,   így   ezek   a   cégek  alacsonyabb   bruttó   haszonkulccsal   adhatnak   el   és   hozhatnak  profitot. Minél magasabb a bruttó árrés, annál jobb.

Nettó üzemeltetési haszonkulcs   =

EBIT Árbevét el

A   nettó   üzemeltetési   haszonkulcs   egy   cég   üzemeltetésének 

nettó   nyereségességéről   tájékoztat   anélkül,   hogy   figyelembe  vennénk   az   adókat   és   a   pénz   költségét.   Az   EBIT   rövidítés  magyar megfelelője kamatfizetés és adózás előtti nyereség, vagy  az   árbevétel   mínusz   a   cég   összes   költsége,   kivéve   a  tőkeköltségeket (kamat, adók, osztalékok). Az EBIT és az árbevétel arányát nevezzük nettó üzemeltetési  haszonkulcsnak.   A   magas   nettó   üzemeltetési   haszonkulccsal  rendelkező cégek jellemzően erősebbek, mint az alacsony nettó  üzemeltetési haszonkulcsúak. Minél magasabb a nettó üzemeltetési árrés, annál jobb.

Működési tőkeáttétel

Hozzájárulás Állandó  költségek

Hozzájárulásnak nevezzük a bruttó árbevétel (eladás mínusz  eladott áru költsége) és a változó költségek (minden nem állandó  költség változó és az árbevétellel együtt ingadozik) különbségét.  Az   állandó   költségek   közé   tartozik   minden   olyan   eladással  kapcsolatos általános és adminisztratív költség, amely rögzített,  és   nem   függ   az   eladás   mennyiségétől.   Például   a   főállású  alkalmazottak   fizetése   és   a   legtöbb   vállalati   szolgáltatással  kapcsolatos költség állandó költségnek minősül. Ezeket szokták  rezsiköltségeknek is nevezni. Ha egy cég működési tőkeáttétele 1, az azt jelenti, hogy a cég  éppen a rezsire   elegendő   bevételt   hoz.   Ez   egyben   azt   is   jelenti,   hogy   a  tulajdonosoknak nincs nyereségük. Minél magasabb a működési tőkeáttétel, annál jobb.                              Összes felhasznált tőke (adósság és  törzstőke) Finanszírozási tőkeáttétel = —

Részvényesek törzstőkéje

Az összes felhasznált tőke az összes adóssággal terhelt kamat könyv  szerinti, vagyis könyvelési értéke (leszámítva a viszonteladásra kerülő  áru utáni kamatokat és az olyan forrásokat, mint munkabérek, valamint  a még ki nem fizetett, de adósságszámba menő költségeket és adókat)  plusz az összes tulajdonos törzstőkéje. így tehát, ha 50 000 dollár az  adósságunk   és   50   000   dollár   a   részvényesek   törzstőkéje,   akkor   a  finanszírozási   tőkeáttétel   2   (vagyis   100   000   dollár   és   50   000   dollár  hányadosa). Összes tőkeáttétel = Működési tőkeáttétel x Finanszírozási tőkeáttétel A teljes kockázat, melyet egy cég jelenleg mint vállalkozás vállal, a  működési tőkeáttétele és finanszírozási tőkeáttétele szorzata. Az összes  tőkeáttétel  arról  ad felvilágosítást, milyen  összhatással  van egy adott  üzleti változtatás a törzstőke­tulajdonosokra (általános részvények vagy  aktív   társ).   Ha   mi   vagyunk   a   cégtulaj   donosok,   ezért   bennfentesek  vagyunk, akkor a cég ösz­szes tőkeáttétele — legalábbis részben — a  mi irányításunk alatt áll.

Ha   megvizsgáljuk   a   tőzsdét,   az   összes   tőkeáttétel   segít   eldönteni,  hogy   befektessünk­e.   A   jól   vezetett,   hagyományosan   irányított  (nyilvános   kereskedelemben   részt   vevő)   amerikai   cégek   összes  tőkeáttétele általában 5 alatti értéket mutat. Összes forrás  Saját tőke Adósság/saját tőke hányad Az adósság/saját tőke hányad azt mutatja meg, hogyan viszonyul az  egész vállalkozás kívülállók által (összes forrás) finanszírozott része a  bennfentesek által (összes saját tőke) finanszírozott részhez. A legtöbb  vállalkozás   igyekszik   megtartani   az   1:1   vagy   az   alatti   arányt.  Általánosságban   szólva:   minél   alacsonyabb   az   adósság/saját   tőke  hányad, annál hagyományosabb szerkezetű a cég. Likvid  eszközök Likviditási gyorsráta      = Aktuális kötelezettségek Likviditási ráta 

Aktuális  eszközök Aktuális  kötelezettségek

A likviditási gyorsráta és a likviditási ráta jelentősége abban  áll,  hogy  megmutatja,  van­e  egy  cégnek  elég  likvid  eszköze  a  következő   évben   esedékes   forrásai   kifizetésére.   Ha   a   cégnek  nincs   elég   forgóeszköze   a   folyó   források   kifizetésére,   az  általában komoly bajt jelez. Ha a likviditási ráta és a likviditási  gyorsráta 2:1, az már nagyon jó. Törzstőke­megtérülés   =

Nettó bevétel Részvényesek átlagos törzstőkéje A   törzstőke­megtérülést   gyakran   az   egyik   legfontosabb  mutatónak tekintik. Ennek alapján hasonlítható össze, mennyire  nyereséges   a   cég   a   részvényesek   befektetéseihez   mérten   az  összes lehetséges egyéb befektetésekkel szemben.

Miről tájékoztatnak a mutatók? Gazdag apám azt tanította, hogy ezeket a mutatókat legalább  három   év   távlatában   tanulmányozzam.   A   haszonkulcs,   a  hozzájárulási   kulcs,   tőkeáttételek   és   a   törzstőke­megtérülés  mutatói sokat elárulnak a cégről, annak vezetéséről, sőt, még a  versenytársakról is. Számos   cég   kiadott   jelentései   nem   tartalmazzák   ezeket   a  mutatókat. A kifinomult befektető megtanulja kiszámítani őket  (vagy fizet valakinek, aki ért hozzá), ha nincsenek megadva. A  kifinomult  befektető ismeri   a  mutatók  terminológiáját,  és  tudja   használni   a   mutatókat   egy­egy   befektetés   értékelésében.  Nem   lehet   azonban   a   mutatókat   önmagukban,   összefüggések  nélkül használni, azok ugyanis a cég teljesítményét jelzik. A cég  és az iparág teljes elemzésének részeként kell tehát értelmezni 

őket. Ha összevetjük egy cég mutatóit három év távlatában, és  összehasonlítjuk   az   azonos   iparágban   tevékenykedő   többi   cég  mutatóival, gyorsan el tudjuk dönteni, mennyire erős a cég. Ha egy cég kiváló mutatókkal és magas profittal rendelkezik  az utóbbi három évben, akkor szilárd befektetésnek bizonyulhat.  Kiderülhet   azonban   —   miután   megvizsgáltuk   az   iparágat   —,  hogy a cég fő termékét legjelentősebb versenytársa a bevezetett  új termékével éppen háttérbe szorította. Ebben az esetben nem  biztos,   hogy  bölcs   dolog   befektetni   a   múltban   jó  teljesítményt  nyújtó cégbe, mert veszíthet piaci részesedéséből. A mutatók első látásra bonyolultnak tűnhetnek, de meg fogunk  lepődni   rajta,   milyen   hamar   tudunk   a   segítségükkel   elemezni  egy­egy   céget.   Ne   feledjük,   e   mutatók   ismerete   a   kifinomult  befektető   szókincsének   része.   Ha   elsajátítjuk   a   pénzügyi  műveltséget, megtanulhatunk „mutatókban beszélni". Jóllehet a mutatók első látásra nem egyszerűek, de a segítségükkel  nagyon gyorsan lehet cégeket elemezni.

Ingatlanbefektetések: Az ingatlanok pénzügyi mutatói Az ingatlanokkal kapcsolatban gazdag apám két kérdést tett fel: 362.Pozitív készpénzáramlást biztosít­e az ingatlan? 363.Ha igen, elvégeztem­e az átvilágítást? Az ingatlanok legfontosabb pénzügyi mutatója gazdag apám szerint: a KÉSZPÉNZ KESZPENZ­ nyeresége

pozitív nettó készpénzáramlás a vásárláskor egy összegben  kifizetett készpénz

Tegyük fel, hogy vásárolunk egy társasházat 500 000 dollárért. 100  000 dollárt fizetünk ki a vásárláskor készpénzben, a maradék 400 000  dollárra jelzálogszerződést kötünk. így a havi készpénzáramlás 2 000  dollár, miután az összes  költséget és  a jelzálogtartozást  kifizetjük. A  készpénz készpénznyeresége 24%, vagy a 24 000 dollár (2 000 dollár x  12 hónap) és a 100 000 dollár hányadosa. Mielőtt   megvásárolnánk   az   ingatlant,   el   kell   döntenünk,   hogyan  tesszük ezt. Részvénytársaságon, avagy korlátolt felelősségű társaságon  keresztül   vesszük­e   meg?   Beszéljük   meg   jogi   és   adótanácsadónkkal,  hogy melyik az a tárasági forma, mely a legnagyobb jogi védelmet és  adózási előnyöket biztosítja.

Átvilágítás Véleményem szerint az átvilágítás a pénzügyi műveltség egyik  leglényegesebb eleme. Az átvilágítás folyamata teszi lehetővé a  kifinomult befektetőnek, hogy meglássa az érem másik oldalát.  Amikor   azt   kérdik   tőlem,   hogyan   találom   meg   a   jó  befektetéseket,   azt   szoktam   felelni,   „az   átvilágítás   folyamatán  keresztül". Gazdag apám szerint: „Minél gyorsabban végezzük el  befektetésünk   átvilágítását   —   legyen   szó   akár   cégről,   akár 

ingatlanról, részvényről, befektetési alapról vagy kötvényről —,  annál inkább rátalálunk a legbiztosabb befektetésekre, melyek a  lehető   legnagyobb   készpénzáramlást   vagy   tőkenyereséget  biztosítják." Financial   Literacy:   How   Sophisticated   Investors   Find   the   Investments That Average Inverstors Miss (Pénzügyi műveltség: Miként  találja meg a kifinomult befektető azokat a befektetéseket, melyeket az  átlagos   befektető   nem   talál   meg?)   című,   hangkazettán   megjelent  oktatóprogramunkhoz   tartozik   egy   munkafüzet.   Ez   igen   kifinomult  átvilágítási   formákat   tartalmaz,   melyeket   sok   befektetés   gyors  értékeléséhez fel lehet használni. Ha ön többet  szeretne  megtudni az  oktatóprogramról   és   a   munkafüzetről,   látogasson   el   a  www.richdad.com  weboldalra.   Itt   nagyon   kifinomult   befektetők  befektetési titkaiból hallgathat meg néhányat, és megtanulhatja, hogyan  kell  használni  az  átvilágítás  különböző  formáit. Ezek  a  nyilvánosság  előtt  többnyire  fel  nem  tárt   átvilágítási  formák  egyrészt  hozzásegítik  önt,   hogy   kifinomultabb   befektetővé   válhasson,   másrészt   sok   időt  takarítanak   meg   önnek   a   befektetések   elemzése   során,   továbbá  segíthetnek megtalálni a régóta várt magas hozamú befektetéseket is. Ha például úgy véli, egy bizonyos ingatlan pozitív készpénzáramlást  eredményez önnek, akkor is végezze el az ingatlan átvilágítását. Gazdag   apámnak   volt   erre   a   célra   egy   ellenőrzőlistája.   Én   Cindy  Shopoff   ellenőrzőlistáját   használom;   nagyon   alapos,   és   olyan   tételek  szerepelnek benne, melyek 30 évvel ezelőtt még nem léteztek (pl. 1.  fázisú   környezetvédelmi   átvilágítás).   Az   alábbiakban   tájékoztatásul  közlöm Cindy ellenőrzőlistáját. Ha kérdések merülnek fel bennem egy ingatlannal kapcsolatban, a  szakértőimhez fordulok, és az ügyvédeimmel, valamint könyvelőimmel  átnézetem az ügyletet.

Átvilágítási ellenőrzőlista _______  1.   esedékes   bérleti   díjak   jegyzéke   a   határidőre   kifizetett  díjakkal együtt; _______2. biztonsági letétek listája; _______3. jelzálogfizetési információ; _______4. személyes tulajdon listája; _______5. alaprajzok; _______6. biztosítási kötvény, képviselő; _______7. karbantartási, szolgáltatási megállapodás; _______8. bérlőkkel kapcsolatos információk: haszonbérlő, főkönyvi la pok, alkalmazások, füstjelzők formái; _______9. eladók és közüzemi cégek listája számlaszámokkal együtt; ______10. kimutatás a helyszínen történt szerkezeti változtatásokról; ______11. felmérések, mérnöki dokumentumok; ______12. meghatalmazási megállapodások; 364.bérleti vagy tőzsdei j egyzési megállapodások; 365.szolgalmi szerződések; 366.fejlesztési tervek, építészeti, szerkezeti, mechanikai,  villamossági és közigazgatási tervrajzokkal és leírásokkal; 16. állami engedélyek vagy a területre vonatkozó korlátozások, amelyek érintik az ingatlan fejlesztését; 367.kezelési szerződések;

368.adószámlák és ingatlanadóval kapcsolatos kimutatások; 369.közüzemi számlák; 20. készpénzfizetési számlák és az ingatlannal kapcsolatos  előlegfi zetésekről szóló feljegyzések; __ 21. az ingatlanra vonatkozó tőkeköltségek kifizetésének jegyzéke az  utóbbi öt évre vonatkozóan; ______22.   az   ingatlanra   vonatkozó   bevételi   és   költségnyilvántartás  vissza menőleg az átadás előtti két évre; ______23. az ingatlan pénzügyi kimutatásai és az állami és szövetségi  adó bevallások; ______24. rovartalanítási ellenőrzés a vevőnek megfelelő formában és  mi nőségben; ______25. minden egyéb, az eladó birtokában vagy fennhatósága alatt  lévő bizonylat és dokumentum, amely szükséges vagy segítséget  nyújt   az   ingatlan   birtoklásához,   működtetéséhez,   illetve  karbantartásához; ______26. piaci felmérések és területi tanulmányok; ______27. építési költségvetés, ül. tényleges kifizetések; ______28. bérlőprofil vagy felmérések; ______29. felújítási megrendelések iratai; ______30.   az   ingatlan   számláinak   alakulását   2   éven   át   igazoló  bankszámla kivonatok; ______31. lakhatási igazolások; ______32. címjegyzék; ______33. minden érvényes garancia vagy szavatosságot igazoló okirat; ______3 4. 1. fázisú környezetvédelmi átvilágítás (ha van ilyen) minden  be­ fektetéshez.

Természetes források Sok kifinomult befektető a földterület természetes forrásait is  beveszi   a   befektetési   portfoliójába.   Befektet   olajba,   gázba,  szénbe, nemesfémekbe, csak hosv néhányat említsek. Gazdag apám erősen hitt az arany értékében. Az arany mint  természetes   forrás   korlátozott   mennyiségben   áll   rendelkezésre.  Gazdag   apám   úgy   vélte,   az   emberek   évszázadok   óta   nagy  becsben tartották az aranyat, és szerinte az arannyal az ember a  vagyon más formáit is magához vonzza. Gazdag apámnak az aranybefektetésekről szóló tanításáról a  www.richdadgold.com weboldalon tudhat meg többet.

Jó vagy rossz adósság? A   kifinomult   befektető   felismeri   a   jó   adósságot,   a   jó  költségeket és a jó forrásokat. Gazdag apám megkérdezte tőlem:

— Hány bérbe adandó házat engedhetsz meg magadnak, ha  mindegyiken havi 100 dollárt veszítesz? Én persze azt feleltem: — Nem túl sokat. Ezek után azt  kérdezte: — Hány bérbe adandó házat engedhetsz meg magadnak, ha  mindegyiken havi 100 dollárt keresel? Erre azt feleltem: — Amennyit csak találok. Elemezzünk   minden   kiadást,   forrást   és   adósságot!  Ellensúlyoz­e minden kiadást, forrást vagy adósságot megfelelő  bevétel   vagy   eszköz?   Ha   igen,   a   bevétel   és/vagy   eszköz   több  készpénzt   eredményez­e,   mint   amennyit   elvisz   a  kiadás/forrás/adósság? Például Jim barátomnak jelzáloghitele van egy házra 600 000  dollár   értékben,   melyért   minden   hónapban   5   500   dollár  törlesztést fizet kamattal együtt. A bérlőktől havonta 8 000 dollár  bérleti díjat kap. Így az összes kiadást figyelembe véve havonta 1  500   dollár   a   pozitív   cashflowja   azon   az   egy   házon.   Ennek  tükrében   Jim   jelzálogtartozását   JÓ   ADÓSSÁGNAK  minősíteném.

A megtakarítás nem befektetés A kifinomult befektető tudja, mi a különbség a megtakarítás és  a befektetés között. Nézzük meg két barát, John és Terry esetét,  akik mindketten kifinomult befektetőnek tartják magukat. John magas fizetésű értelmiségi, és a munkahelyén a lehetséges  maximu­ niot fekteti meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíj tervébe. John  42 éves, és jelenleg már 250 000 dollárt fizetett  be nyugdíj tervébe,  mivel 11 éve takarékoskodik a nyugdíjára. Ezen nincs sem nyeresége,  sem készpénzbeáramlás mindaddig, amíg nyugdíjba nem megy, akkor  pedig a rendszeres jövedelmének megfelelő mértékben adót kell majd  fizetnie utána. John adatai: Kereset: 100 000 dollár fizetés Adók — feltételezett átlagos kötelezettség 25%  (alacsony) Befektetés — Nyugdíj terv (meghatározott  hozzájáruláson alapuló) Legfeljebb 15% hozzájárulás vagy 15 000 dollár Nyugdíj terv — évi 8% jövedelem Jelenlegi készpénzáramlás a befektetésből — nincs Terry egyidős Johnnal, és a fizetése is hasonló. Ő az utóbbi 11 évben  ingatlanokba fektette a pénzét, és nemrégiben 250 000 dollárt fizetett ki  egy   összegben   egy   1   000   000   dollárt   érő   ingatlanért.   Terry   10% 

készpénznyereséget   mondhat   magáénak,   és   várhatóan   évi   4%­kal  emelkedik az ingatlanja értéke.  Ha nyugdíjba megy, Terry bizonyára  egy   másik   ingatlant   vesz   majd,   hogy   kihasználja   azt   a   törvényt,  melynek értelmében a magas tőke és készpénzáramlás  után nem kell  adóznia.  Terry   egy  centet   sem  fizetett   önálló  hozzájáruláson  alapuló  nyugdíj tervbe, ingatlanja adóját jelenleg fizetnie kell. Terry adatai: Kereset: 100 000 dollár fizetés Adók — feltételezett átlagos kötelezettség 25%  (alacsony) Befektetés — Ingatlanvásárlás 1 000 000 dollár, 25%  vagy 250 000 dollár a vásárláskor egy összegben  kifizetve Ingatlan — 10% készpénz  készpénznyereség Értéknövekedés 4%  évente Jelenlegi készpénzáramlás — 25 000 dollár  évente ingatlanbefektetésből A következő táblázat  az eszközfelhalmozást, az éves adózás  utáni,  elkölthető   készpénzáramlást   és   az   éves   nyugdíjra   rendelkezésre   álló  (szintén adózás utáni) készpénzáramlást mutatja John és Terry esetében.  Köszönettel   tartozom   adótanácsadómnak,   Diane   Kennedy   okleveles  könyvvizsgálónak,   amiért   elkészítette   ezt   az   elemzést,   amelyet   most  megosztok önökkel.

Kezdet 250 000 dollár

20. 

370.9

dollár

Fszközök KészPénz"  Befekte­  Készpénz­ Befektetések Készpénz­ John 15  000  Tény

áramlás       tesek       áramlás 250 000 dollár

évek 1.­19. 63   750   dollár   73   560  dollár

6 371.223 áramlás 63 750 8  000  dollár 0 dollár 73 560 0 Évente  dollár 0 

nyugdíjazástól

Nettó _  enz­ áraml ás 63 750  118 100 dollár  dollár 73 560  342 700 dollár dollár

Mint látható, Terry családja csaknem 10 000 dollárral többet  költhet   az   elkövetkezendő   20   év   mindegyikében,   mint   John  családja.   Ezek   után   mindketten   nyugdíjba   vonulnak,   62   éves  korukban, 31 év munkaviszonyt követően. A nyugdíjazástól kezdve John évente 8%­ot kap összegyűjtött  nyugdíjalapjából, azaz évi 118 100 dollárt (adózás előtt 157 400  dollár).   A   főösz­szegből   nem   szándékozik   visszavenni  semennyit. így, 31 teljes éven át fektet be 150 000 dollárt évente,  és végül munkabérének 150%­át kapja vissza. Terry mindössze 250 000 dollárt fizetett ki egy összegben a  megvásárolt ingatlanért, és 4% értéknövekedéssel számolhatott a  teljes 1 000 000 dollár vételár után. 20 éven át történő bérbe adás  után törleszthette a 750 000 dollárt, így, amikor nyugdíjba megy,  visszaforgathatja a teljes tőke összegét, azaz 1 000 000 dollárt  egy sokkal nagyobb ingatlanba (e számítások szerint 8 892 000 

dollár   értékűbe).   Ez   az   újabb   ingatlan   342   700   dollár  készpénzáramlást biztosít évente Terry számára. John kényelmesen élheti nyugdíjas éveit, Terry ellenben  gazdagon. Ha valamilyen oknál fogva Johnnak több nyugdíjbevételre lesz  szüksége, a nyugdíjalapjából kell kivonnia pénzt. Ténynek csak  egy   újabb   adómentes   ingatlancserét   kell   lebonyolítania,   hogy  visszanyerje   a   bérlői   által   kifizetett   jelzálogtartozás   összegét,  amellyel megemeli a bevételt. John   példájából   a   gyerekei   azt   tanulják   meg,   hogy   járjanak  iskolába,   szerezzenek   jó   jegyeket,   majd   jó   állást,   dolgozzanak  szorgalmasan,   „fektessenek   be"   a   nyugdíjukba   rendszeresen;  végül mindennek eredményeként kényelmet biztosító nyugdíjban  részesülhetnek. Terry   példájából   a   gyerekei   azt   tanulják   meg,   hogyan  fektessenek be úgy, hogy kicsiben kezdik, foglalkozzanak a saját  üzletükkel,   és   a   pénzüket   dolgoztassák   szorgalmasan   a   maguk  javára, hogy gazdagok legyenek. Könnyen   beláthatjuk,   hogy   az   ingatlanba   való   befektetés  sokkal   több   készpénzáramlást   hozott   Ténynek,   mint   a   nyugdíj  takarékosság   Johnnak.   Én   Tényt   a   befektető   kategóriába  sorolnám, míg Johnt a takarékoskodóba. A kifinomult befektető tudja, mi a különbség a befektetés és a  megtakarítás között, és általában mindkettő szerepel a pénzügyi  tervében.

39. fejezet

A csúcsbefektető

Még mindig nem válaszoltuk meg a kérdést, hogy miként válhatott egy  olyan   ember,   mint   Bill   Gates   a   világ   leggazdagabb   emberévé  harmincegynéhány   éves   korában.   És   hogyan   lett   Warren   Buffetból  Amerika   leggazdagabb   befektetője?   Mindketten   középosztálybeli  családból   származnak,   vagyis   egyikük   sem   ülhetett   bele   a   nagy  jómódba. Mégis, anélkül hogy jelentős családi vagyon állt volna a hátuk  mögött,   alig   néhány   év   leforgása   alatt   hihetetlen   gazdagságra   tettek  szert.  Hogyan?  Azzal  a  módszerrel,  amely­lyel  oly sokan a  múltbéli  dúsgazdagok   és   a   jövőbeliek   közül   is.   Csúcsbefektetőkké   váltak,   és  ezzel több milliárd dollárt halmoztak fel. A  Fortune  1999.   szeptember   27­i   számában   megjelent   vezércikk,  melynek címe „Fiatalok és gazdagok — A 40 leggazdagabb 40 év alatti  amerikai", felsorolja az ifjú milliárdosokat. íme néhány közülük: Helyezés    Név 372.Michael Dell 373.JeffBezos 374.Ted Waitt

Életkor        Vagyon Cégnév 34 21,5 milliárd dollár Dell Computer 35 5,7 milliárd dollár Amazon.com 36 5,4 milliárd dollár Gateway Computer

375.Pierre Omidyar 376.Dávid Filo 377.Dávid Yang 378.Henry Nicholas 379.Rob Glaser 380.Scott Blum 381.JeffSkoll

32 33 30 39 37 35 33

3,7 milliárd dollár 3,1 milliárd dollár 3,0 milliárd dollár 2,4 milliárd dollár 2,3 milliárd dollár 1,7 milliárd dollár 1,4 milliárd dollár

eBay Yahoo! Yahoo! Broadcom RealNetworks

Buy.com eBay

Feltűnhet,   hogy   a   40   leggazdagabb   fiatal   közül   az   első   10   mind  számítógépes vagy internetes cégekkel foglalkozik. A felsoroltak között  azonban szerepeltek más üzletágban tevékenykedők is: 26.     John Schattner       37    403 millió dollár    Papa John's Pizza

382.Master P 29    361 millió dollár    rap­énekes 383.Michael Jordan      36    357 millió dollár    sportoló Érdekesnek találom, hogy a nem internetes üzletben érdekelt,  nagyon gazdag személyek olyan üzletágakkal foglalkoznak, mint  pizzavendéglő, rap zene és sport. A többiek mind a számítógép  vagy az internet világához tartoznak. Bili   Gates  és   Warren  Buffet   azért  nem   szerepeltek  a   listán,  mert ők már 40 fölött voltak. 1999­ben Bili Gates 43 éves volt, és  85 milliárd dollár tulajdonosa, Warren Buffet pedig 69 éves, és  31   milliárd   dollárt   tudhatott   a   háta   mögött   a   Forbes   magazin  szerint.

A régi, bevált technikát alkalmazták Nézzük tehát, hogyan zárkóztak fel ezek az emberek már igen  zsenge   korukban   a   világ   leggazdagabbjaihoz.   A   régi,   bevált  technikát   alkalmazták;   ugyanazt   tették,   amit   Rockefeller,  Carnegie és Ford, a tegnap milliomosai, és ugyanezt fogják tenni  a   holnap  legvagyonosabb   emberei   is.   Cégeket   hoztak   létre,   és  eladták a cég részvényeit a nagyközönségnek. Sokat dolgoztak  rajta,   hogy   részvényeiket   áruló,   ne   pedig   mások   részvényeit  vásárló részvényesekké váljanak. Úgy is fogalmazhatnánk, eladó  részvényesekként   saját   pénzt   nyomtak   —   legálisan.   Értékes  vállalkozásokat   építettek   ki,   azután   részvények   formájában  eladták a tulajdonjogot másoknak — felvásárló részvényeseknek. A  Gazdag papa, szegény papában  leírtam, miként csináltam  saját   pénzt   9   éves   koromban   úgy,   hogy   ólom   fogkrémes   tubusokból olvasztottam érméket gipszmintában. Szegény apám   elmagyarázta,   mit   jelent   a   „pénzhamisítás"   szó.   Első  vállalkozásom alighogy üzemelni kezdett, máris bezárt. Gazdag apám ezzel szemben azt mondta, nagyon közel jártam  a gazdagság igazi lényegéhez: saját pénzt nyomni és teremteni —  törvényesen. Éppen ezt teszik a csúcsbefektetők. Más szavakkal:  miért   dolgoznánk   éjt   nappá   téve,   ha   magunk   is   nyomhatunk  pénzt? A Gazdag papa, szegény papa 5. Leckéjének címe: „A  gazdagok   teremtik   a   pénzt".   Gazdag   apám   arra   tanított   meg,  hogyan teremtsek pénzt ingatlannal és kis cégekkel. A szükséges  technikai   készséggel   a   bennfentes   és   a   csúcsbefektetők 

rendelkeznek.

Hogyan lehetséges, hogy az emberek 10%­ a birtokolja a részvények 90%­át? A  The   Wall   Street   Journal  szerint   egyik   ok,   amiért   a  leggazdagabb   10%­é   az   összes   részvény   90%­a,   az,   hogy   a  leggazdagabb   10%­hoz   tartoznak   a   csúcsbefektetők,   akik   a  részvényeket   alkották.   A   másik   ok,   hogy   a   SEC   szabályainak  értelmében   mindössze   a   felső   10%   felel   meg   azoknak   a  követelményeknek,   melyek   lehetővé   teszik   számára,   hogy   a  nyilvános kibocsátás előtt fektethessen be cégekbe. Ebbe az elit  csoportba   tartoznak   a   cégek   alapítói   és   a   befektetők   egy  kiválasztott csoportja. Ők azok, akik egyre gazdagabbak lesznek,  miközben a lakosság többi része küszködik a megélhetéséért, és  néhány félretett dollárján részvényeket vesz, ha van egyáltalán  megtakarított pénze.

Az eladás és a felvásárlás közötti  különbség Másként   fogalmazva:   a   csúcsbefektető   céget   alapít,   majd  eladja   a   cége   részvényeit.   Ha   elolvasunk   egy   nyilvános  kibocsátási   prospektust,   az   eladó   részvényesek   listáján   találjuk  meg   őket;   nem   ők   a   felvásárlók.   Ezen   személyek   nettó  vagyonának   mértéke   pedig   arról   árulkodik,   hogy   hatalmas  különbség   van   gazdagságban   az   eladó   és   a   felvásárló  részvényesek között.

Az utolsó szár 1994­ben úgy éreztem, sikeresen megvalósítottam a terv nagy  részét,   melyet   gazdag   apám   és   én   alkottunk   1974­ben.  Viszonylagos biztonságra tettem szert a C­B háromszög legtöbb  összetevőjének   irányításában.   Eléggé   megismertem   a   társasági  törvényt ahhoz, hogy le tudjak ülni egy ügyvéddel és/vagy egy  könyvelővel beszélgetni. Tudtam, mi akülönbség a vállalkozási  formák   között   (Egyéni   vállalkozás,   különféle   korlátolt  felelősségű társaságok, részvénytársaság), és alkalmaztam is ezt a  tudást.   Úgy   éreztem,   elég   jól   és   sikeresen   kezelem   az  ingatlanbefektetéseket.   1994­re   elértük,   hogy   költségeinket   a  minimálisra   csökkentettük   azáltal,   hogy   legnagyobb   részüket  adózás   előtti   üzleti   költségként   számoltuk   el   Kevés   általános  jövedelemadót fizettünk, egyszerűen azért, mert a hagyományos  értelemben   nem   volt   állásunk.   Jövedelmünk   javarészt   passzív 

jövedelem   volt   némi   portfoliós   jövedelemmel   tetézve,   mely  elsősorban  befektetési   alapokból   származott.   Mások   cégeibe   is  befektettünk valamennyi pénzt. Egy napon azonban, amikor értékeltem a gúlámat, egyszeriben  szemembe tűnt, hogy az egyik szára borzasztóan halvány: az  értékpapíreszközök. A gúlám így nézett ki:

1994­ben  örültem   a   sikereimnek.   Kimmel   együtt   elértük   az  anyagi   függetlenséget,   megengedhettük   magunknak,   hogy  életünk hátralévő részében ne dolgozzunk, hacsak nem történik  valami   hatalmas   mérvű   pénzügyi   katasztrófa.   Ezzel   együtt  feltűnt,   hogy   a   gúlám   egyik   szára   gyengébb,   mint   a   többi.  Pénzügyi birodalmam nem volt igazán egyensúlyban. Az   1994­95­ös   évben   egy   évre   elvonultam   a   hegyekbe,   és  azon elmélkedtem, miként erősíthetném meg gúlám ezen utolsó  szárát,   az   értékpapíreszközökét.   El   kellett   döntenem,   hogy  akarok­e   annyi   munkát   befektetni,   amennyi   a   megerősítéséhez  szükséges.   Anyagilag   jól   álltam,   és   úgy   gondoltam,   nincs  szükségem sokkal több értékpapíreszközre a pénzügyi biztonság  eléréséhez.   Meg   voltam   elégedve   a   helyzetemmel,   és  értékpapíreszközök nélkül is egyre gazdagabbá válhattam. Egy  év fejtörés és tétovázás  után  úgy határoztam, meg  kell  erősítenem   portfolióm   értékpapíreszközeit.   Úgy   gondoltam,   ha  nem teszem meg, elhagyom magam, és ez zavaró gondolat volt. Azt   is   el   kellett   döntenem,   hogy   kívülállóként   akarok­e  befektetni, ahogyan a legtöbb ember, amikor cégek részvényeiből  vásárol.   Másként   szólva,   arról   kellett   határoznom,   felvásárló  akarok­e   lenni,   aki   kívülről   fektet   be,   vagy   megtanulok  bennfentesként   befektetni.   Mindkettővel   valami   újat   tanultam  volna, mintha mindent elölről kezdenék. Egy   ingatlanüzletbe   belevágni   vagy   egy   kisvállalkozást   elindítani  nem   nehéz   dolog.   Ezért   szoktam   javasolni   mindazoknak,   akik  komolyan tapasztalatokat  akarnak szerezni  a tíz befektetői kontrollal,  hogy ilyen jellegű,  kisebb  befektetésekkel  kezdjék.  De  beszállni  egy  cégbe   a   nyilvános   kibocsátást   megelőzően,   úgy,   hogy   az   ember  kibocsátás   előtti   részvényeket   vesz,   az   egészen   más   történet.   A 

nyilvános   kibocsátást   megelőző   részvényeket   csak   egy   szűk   elitnek  kínálják fel, és én nem tartoztam  ehhez az elithez. Nem voltam elég  gazdag, és túl nagy újdonság volt számomra, hogy van pénzem, még  nem mozogtam vele otthonosan a pénzügyi elit világában. Ráadásul a  családi hátterem és az iskoláim sem voltak megfelelőek. A vérem piros,  nem   kék;   a   bőröm   nem   fehér,   és   nem   dicsekedhetek   vele,   hogy   az  előkelő Harvardon végeztem. Meg kellett tanulnom, hogyan kerülhetek  be   abba   az   elit   csoportba,   amelynek   a   nyilvános   kibocsátás   előtti  részvényeket felajánlják. Néhány   pillanatig   sajnáltam   magam,   egy   kicsit   megmártóztam   a  magam választotta kirekesztettség érzésében, az önbizalomhiányban és  a mélységes önsajnálatban.  Gazdag apám  már nem élt, így nem  volt  kihez   fordulnom   tanácsért.   Néhány   nyomorúságos   pillanat   után  rádöbbentem, hogy szabad országban élek. Ha Bill Gates kibukhat az  egyetemről,   majd   céget   alapíthat   és   nyilvános   kibocsátásra   viheti   a  részvényeit, miért ne tehetném meg én is? Nem  éppen ezért  akar az  ember   szabad   országban   élni?   Miért   ne   lehetnénk   annyira   gazdagok  vagy szegények,  amennyire  akarunk?  Nem  ezért  kényszerítették  rá a  bárók János királyt 1215­ben a Magna Carta aláírására? 1994 vége felé  arra az elhatározásra jutottam, hogy mivel senki sem kér fel rá, hogy  lépjek be a bennfentesek klubjába, feltehetően nekem magamnak kell  keresnem   egy   ilyen   klubot,   és   bebocsátásért   folyamodnom   —   netán  meg kell alapítanom a saját klubomat. A baj csak az volt, hogy nem  tudtam, hol kezdjem, már csak azért sem, mert az arizonai Phoenixben  éltem, kétezer mérföldre a Wall Streettől. 1995­ben, Újév napján a legjobb barátommal, Larry Clarkkal hegyet  mászni   indultunk   a   környékünkön.   Hagyományos,   rituális   újévi  beszélgetést folytattunk az elmúlt évről és a következő évi terveinkről,  továbbá   írásban   is   megfogalmaztuk   a   jövő   évre   kitűzött   céljainkat.  Mintegy három órát töltöttünk odafönn, a sziklás csúcson, életünkről  csevegve. Beszélgettünk az elmúlt évről, a reményeinkről, álmainkról  és a jövőre vonatkozó céljainkról. Larry már 25 éve a legjobb barátom  volt. (Együtt kezdtünk dolgozni a Xeroxnál Honoluluban, 1974­ben).  Mike­kal már nem volt bennünk annyi közös vonás, így lett Larry a  legjobb barátommá. Miké addigra már nagyon­nagyon gazdag volt, mi  pedig Larryvel épphogy elindultunk az úton, és a gazdagság iránti erős  vágyunkon kívül gyakorlatilag semmink sem volt. Larry és én számos vállalkozást indítottunk együtt, társakként. Sok  közü­

lük   még   azelőtt   csődbe   ment,   hogy   működni   kezdett   volna.  Amikor   visszaidézzük   egyik­másik   ilyen   vállalkozásunkat,   jót  nevetünk   rajta,   milyen   naivak   is   voltunk   akkoriban.   Néhány  cégünk   azonban   fellendült.   Együtt   alapítottuk   a   nejlontárcákat  gyártó   céget   is   1977­ben,   melyet   nemzetközi   szintre  fejlesztettünk.   A   közös   üzlet   hozott   össze   minket,   és   a  barátságunk azóta is töretlen. Műanyag tárcákat gyártó cégünk  hanyatlásakor,   1979­ben,   Larry   visszaköltözött   Arizonába,   és  ingatlanok   fejlesztésével   kezdett   foglalkozni,   hogy   gyarapítsa  hírnevét   és   vagyonát.   1995­ben   az   Inc.   magazin   Amerika  leggyorsabb ütemben fejlődő lakásépítőjének nevezte, és felvette  őt a gyorsan fejlődő vállalkozók előkelő listájára. 1991­ben Kim  és én Phoenixbe költöztünk, részben az időjárás és a golf miatt,  de   elsősorban   azok   az   ingatlanok   vonzottak,   amelyeket   a  szövetségi kormány fillérekért kínált, miáltal több millió dollárt 

adott   ki   a   kezéből.   Ma   Kim   és   én   Larry   és   felesége,   Lisa  szomszédságában élünk. Azon   a   derűs   újévi   délelőttön,   1995­ben,   megmutattam  Larrynek   a   gúlám   rajzát,   és   elmondtam,   hogy   meg   akarom  erősíteni   annak   értékpapíreszközszárát.   Megosztottam   vele   a  vágyamat, miszerint vagy a nyilvános kibocsátás előtt szeretnék  befektetni egy cégbe, vagy magam szeretnék céget alapítani, és  azt nyilvános kibocsátásra vinni a tőzsdére. Amikor végeztem,  Larry sok szerencsét kívánt. A nap végén 7,5x12,5 cm méretű  cédulákra   felírogattuk   céljainkat,   majd   kezet   fogtunk,   és  elbúcsúztunk egymástól. Azért írtuk le a céljainkat, mert gazdag  apám többször is a lelkünkre kötötte: „A céloknak világosaknak  és egyszerűeknek kell lenniük, és le kell őket írni. Ha nem írjuk  le őket és nem nézzük át naponta, akkor nem is igazi célok, csak  kívánságok."   A   csípős   hidegben,   a   hegytetőn   ülve  megfogalmaztuk Larry céljait is, aki azt tervezte, eladja a cégét,  és   visszavonul.   Miután   elmondta,   amit   akart,   megint   kezet  ráztunk, és én is sok szerencsét kívántam neki, majd lesétáltunk a  hegyről. Időről   időre   átnéztem   a   7,5x12,5­es   céduláimat.   A   célom  egyszerű volt: „Befektetni egy cégbe a nyilvános kibocsátás előtt,  és legalább 100 000 részvényt venni, darabját kevesebb mint 1  dollárért."   1995   végéig   semmi   sem   történt.   Nem   értem   el   a  célomat. 1996­ban Újév napján ugyanott, a hegytetőn ültünk Larryvel,  és megbeszéltük az előző év eredményeit. Larry már majdnem  eladta   a   cégét,   de   az   üzlet   még   nem   üttetett   nyélbe.   így   tehát  egyikünk   sem   valósította   meg   1995­re   tervezett   célját.   Larry  közel   állt   hozzá,   hogy   elérje   az   övét,   az   enyém   viszont  beláthatatlanul   távolinak   tűnt.   Larry   megkérdezte,   lemondok­e  róla,   vagy   választok­e   helyette   másikat.   Miközben   a   célomról  beszélgettünk,   rádöbbentem,   hogy   hiába   írtam   le,   nem   bíztam  benne igazán, hogy elérhető. A lelkem mélyén nem hittem, hogy  elég értelmes és elég jól képzett vagyok, vagy hogy bekerülhetek az elitbe. Minél többet beszéltünk a célomról,  annál   mérgesebb   lettem   önmagamra,   amiért   ennyire   kételkedtem  magamban,   és   ennyire   kevésre   tartottam   magam.   „Végül   is   te  megfizetted  a tanulópénzt  — biztatott  Larry.  — Tudod, hogyan kell  nyereséges céget csinálni. Miért ne lennél értékes tagja egy csoportnak,  amely   részvényeket   bocsát   ki   nyilvánosan?"   Miután   áttekintettük   a  céljainkat   és   kezet   fogtunk,   nagyon   idegesen   és   kétségekkel   telten  gyalogoltam lefelé a hegyoldalon, mert most még jobban izgatott, hogy  elérjem   a   célomat,   mint   valaha.   Ugyanakkor   több   elszántság   is   volt  bennem, hogy megvalósítsam. Mintegy hat  hónapig nem történt  semmi. Reggelente elolvastam  a  célomat,   azután   mentem   a   dolgomra,   ami   abban   az   időben   a  CASHFLOW   társasjátékom   elkészítését   jelentette.   Egy   napon  bekopogott a szomszédom, Mary. — Van egy barátom, akivel találkoznia  kellene. Megkérdeztem, miért. Csak annyit felelt: — Nem tudom. Azt hiszem, maguk ketten jól megértenék egymást. 

Ő   is befektető, mint maga. Megbíztam  Maryben, ezért  beleegyeztem,  hogy együtt  ebédelek  a  barátjával. Egy­két   héttel   később   az   Arizona   állambeli   Scottsdale   egyik  golfklubjában találkoztam Péterrel egy közös ebéden. Péter magas, jó  modorú, jó fellépésű férfi volt, kb. egyidős apámmal, aki azonban akkor  már   nem   élt.   Ebéd   közben   megtudtam,   hogy   Peter   felnőtt   évei  legnagyobb részét a Wall Streeten töltötte, volt egy saját brókercége,  időnként   más   cégeket   is   alapított,   és   nyilvánosan   kibocsátotta   azok  részvényeit. Cégei szerepeltek az amerikai tőzsdén, a kanadai tőzsdén, a  NASDAQ­on   és   a   New   York­i   tőzsde   nagy   hirde­tőtábláján   is   ott  voltak.   Olyan   ember   volt,   aki   nemcsak   eszközöket   teremtett,   de  ráadásul a nyilvános tőzsdei piacot szimbolizáló érem másik oldaláról  fektetett be. Tudtam, hogy olyan világba vezethet be, amelybe nagyon  kevés   befektetőnek   nyílik   bepillantása.   Ő   feltárhatná   előttem,   mi  történik   a   színfalak   mögött,   és   többet   megtudhatnék   tőle   a   világ  legnagyobb tőkepiacairól. Miután   visszavonult,   Arizonába   költözött   a   feleségével,   és  viszonylag   elzártan   élt   félreeső   birtokán,   távol   Scottsdale   növekvő  városának nyüzsgésétől. Amikor elmondta, hogy élete során csaknem  100   cég   nyilvános   kibocsátásában   vett   részt,   már   tudtam,   miért  ebédelek vele. Nem akartam sem túlságosan izgatottnak, se túl rámenősnek tűnni,  ezért   igyekeztem   visszafogni   magam.   Péter   nagyon   magának   való  ember, és kevesekre szánja rá az idejét. (Ezért is nevezem őt Péternek,  ahelyett   hogy   az   igazi   nevét   írnám   le.   Szereti   megőrizni   az  inkognitóját.) Az ebéd kellemesen telt, ám az én ügyem mindvégig nem  került   szóba.   Mint   már   említettem,   nem   akartam   túl   mohónak   és  naivnak látszani.

A   következő   két   hónapban   többször   próbáltam   újabb  találkozót   összehozni   Péterrel,   de   ő   mindannyiszor   udvariasan  visszautasított,   vagy   elkerülte   az   időpontegyeztetést.   Végül  egyszer mégiscsak igent mondott, és elmagyarázta, hogyan jutok  el a sivatagban álló otthonához. Megállapodtunk egy időpontban,  és   én   elkezdtem   magamban   próbálni,   amit   el   akartam   neki  mondani. Egy héttel később meglátogattam. Legelőször a „Vigyázat, a  kutya harap" felirat tűnt a szemembe. A szívem hevesen kalapált,  miközben   a   hosszú   bekötőúton   autóztam   a   háza   felé,   majd  egyszer csak megpillantottam egy hatalmas, fekete gombolyagot  az   út   közepén.   A   kutya   volt,   amelyre   a   kapun   lévő   felirat  figyelmeztetett,   és   valóban   igen   nagy   állat   volt.   Az   orra   előtt  parkoltam   le   a   terepjárót,   minthogy   nem   volt   hajlandó  odébbmenni. Mintegy hat méternyire álltam meg a bejárattól, és  ezt   a   távolságot   gyalog   kellett   megtennem,   a   kutya  megkerülésével. Lassan kinyitottam a kocsiajtót, és láttam, hogy  a kutya mélyen alszik. Óvatosan leléptem a terepjáró lépcsőjéről,  de amint földet ért a lábam a sóderon, az állat hirtelen felébredt.  A hatalmas, fekete eb ott magasodott előttem, és farkasszemet  néztünk.   Dobogó   szívvel   készültem   rá,   hogy   bármelyik  pillanatban visszahátráljak a terepjárómba. Ekkor a kutya hirtelen  heves farkcsóválásba kezdett, egész hátsó felét riszálta hozzá, és 

felém lépett, hogy üdvözöljön. Öt percig simogattam és hagytam,  hogy vizesre nyaljon ez az óriási, fekete házőrző. A feleségem, Kim, és én felállítottunk egy személyes üzleti  szabályt:   „Sose   üzletelj   olyan   háziállatokkal,   amelyekben   nem  bízol!" Az évek során azt tapasztaltuk, hogy az emberek és házi  kedvenceik   nagyon   hasonlítanak   egymásra.   Egyszer  ingatlanüzletet   kötöttünk   egy   házaspárral,   akiknek   sok   állatuk  volt. A férfi a kistestű Mopsz kutyákat kedvelte, az asszony meg  az egzotikus madarakért volt oda. Amikor Kimmel beléptünk a  házba, a kis, bájos kutyák és a madarak is barátságosnak tűntek,  de   amint   közelebb   mentünk   hozzájuk,   nagyon   is  rosszindulatúakká váltak. Ahogy közelítettünk feléjük, mérgesen  ránk förmedtek, és meg akartak támadni. Egy­két héttel az üzlet  lezárása után Kimmel rájöttünk, hogy a tulajdonosaik is éppen  így   viselkedtek:   a   barátságos   külső   agresszív   belsőt   takart.   A  szerződés   mellékletében   úgymond   rendesen   „megharaptak"  bennünket.   Még   az   ügyvédünk   sem   vette   észre   azt   az   ügyes  harapást. A befektetéssel végül is nem lett baj, de Kimmel azok  után   tartottuk   magunkat   ahhoz   a   stratégiához,   hogy   ha   valaki  olyannal kötnénk üzletet, akivel kapcsolatban kétségek merülnek  fel   bennünk,   és   az   illetőnek   háziállatai   vannak,   akkor   először  megfigyeljük   a   háziállatokat.   Az   emberek   fel   tudnak   venni  kellemes modort, és tudnak mosolyogva hazudni, de az állatok  nem. A taktika az évek során elég jól bevált. Úgy találtuk, hogy  az emberek belső tulajdonságait meglehetősen jól fel le­ het   fedezni  állataik   viselkedésén.   A   találkozóm   Péterrel   tehát   jó  ómennel indult. Mellesleg a nagy, fekete kutyát „Candy"­nek hívták,  ami édességet jelent. A   megbeszélés   mégsem   kezdődött   olyan   jól,   mint   vártam.  Megkérdeztem Pétert, hogy „inaskodhatnék­e" mellette, és lehetnék­e  az oldalán bennfentes befektető. Felajánlottam, hogy ingyen dolgozom,  ha   hajlandó   megtanítani   mindarra,   amit   a   cégek   nyilvános  kibocsátásáról  tud. Elmondtam, hogy anyagilag  független  vagyok, és  nincs szükségem pénzre ahhoz, hogy vele dolgozhassak. Péter vagy egy  órán át kételkedett bennem. Arról beszélt, hogy milyen értékes az ideje,  és megkérdőjelezte, hogy elég gyorsan tanulok­e, és hajlandó leszek­e  kitartani. Attól félt, feladom, ha meglátom, milyen nehéz dologról van  szó,   mert   nem   elég   erős   a   pénzügyi   hátterem   a   Wall   Street  tőkepiacához.   Azt   is   mondta,   „Még   sosem   ajánlotta   fel   senki,   hogy  ingyen   dolgozik   nekem,   csak   azért,   hogy   tanulhasson   tőlem.   Az  emberek   mindig   pénzt   szoktak   kölcsönkérni   tőlem,   vagy   állást  akarnak."   Biztosítottam   róla,   hogy   én   mindössze   egy   lehetőséget  szeretnék   kapni,   hogy   mellette   dolgozhassak,   és   tanulhassak   tőle.  Elmeséltem neki, hogyan kalauzolt gazdag apám éveken át, és, hogy  hosszú időn át neki is ingyen dolgoztam. Végül azt kérdezte: — Mennyire akarja megtanulni ezt az üzletet?  Egyenesen a szemébe néztem, és azt  feleltem: — Nagyon­nagyon meg akarom tanulni. — Jó — mondta. — Jelenleg éppen egy csődbe ment aranybányával  fog lalkozom. Peruban van, az Andokban. Ha valóban tanulni akar tőlem,  repül

jön el Limába csütörtökön, nézze meg a bányát a csapatommal, menjen  el   a bankba, tudja meg, mennyit akarnak érte kapni, azután jöjjön vissza, és  ad jon róla egy jelentést. Ja, egyébként az út összes költségét maga állja. A döbbenet kiült az arcomra. — Repüljek Peruba csütörtökön? — kérdeztem vissza. Péter elmosolyodott. — Még   mindig   csatlakozni   akar   a   csapatomhoz,   és   meg   akarja  tanulni, hogyan kell elintézni egy cég nyilvános kibocsátását? A gyomrom  görcsbe  rándult,   és  a  homlokom  gyöngyözni  kezdett.  Tudtam,   hogy   az   őszinteségemet   teszi   próbára.   Aznap   kedd   volt,   és  nekem  már programom  volt csütörtökre.  Péter türelmesen  várt, amíg  végiggondolom a dolgot. Végül halkan és nagyon barátságos hangon,  egy mosoly kíséretében újra feltette a kérdést: — Nos, még mindig meg akarja tanulni az üzletemet? Tudtam, hogy döntő pillanathoz érkeztem. Tudtam, hogy vagy igent  mondok,   vagy   vége.   Önmagamat   tettem   próbára.   A   választásomnak  nem volt köze Péterhez. Csakis az én személyes fejlődésemhez volt köze.  Ilyenkor egy versrészietet szoktam felidézni magamban, amely segít a  döntésben W. N. Murray írta, a címe: Elkötelezettség. Akkor költötte,  amikor a HirnaIájába indult egy expedícióra. A vers a hűtőszekrényem  falára van kiragasztva, és mindig elolvasom, amikor ösztönzésre van  szükségem, mert énem többi része megálljt parancsol. Csak néhány sor  jutott eszembe a versből: „Amíg az ember el nem kötelezi magát, tétovázik, talán visszakozik, mindig alul marad. Minden úttörő, alkotó tevékenységben mély igazság rejlik, Melynek nem ismerése számtalan álmot, csodás tervet foszlat széjjel Amint határozottan elkötelezzük magunkat, A Gondviselés is mellénk áll. " Az a sor, hogy „A Gondviselés is mellénk áll", az tartott vissza,  amikor énem többi része hátrálni szeretett volna. Az értelmező szótár  szerint a „gondviselés" isteni útmutatást vagy törődést jelent. Isten, mint  az emberi sors megtartó és útmutatást adó ereje fogalmazódik meg  benne. Nem akarok prédikálni, sem azt állítani, hogy isten az én  oldalamon áll. Csak annyit szeretnék ezzel mondani, hogy  mindannyiszor, amikor elérkezem a határaimhoz, vagy amikor az  ismeretlenbe kellene továbblépnem, nem támaszkodhatok másra, csak  egy nálam sokkal nagyobb erőbe vetett bizalomra. Az ilyen  pillanatokban — amikor tudom, hogy át kell lépni egy határt — mély  lélegzetet veszek, és meglépem a következő lépést. Nevezhetném a hit  lépésének is. Én azt mondom rá, ez a bizalmam próbaköve, egy nálam  jóval nagyobb erőbe vetett bizalmamé. Véleményem szerint ezek az  első lépések hozták meg életem nagy változásait. A kezdeti eredmények  nem mindig voltak a szám íze szerint valók, de hosszú távon mindig  jobbra fordult tőlük az életem. Ez a vers mindig roppant sokat segített  az ilyen pillanatokban.

A költemény a következő sorokkal zárul: „ Megtanultam mélyen tisztelni Goethe egyik kétsorosát: Amit megtehetsz, vagy megálmodsz, kezdd el, Lángészhez, erőhöz, csodákhoz merészség kell. " Miután felidéztem magamban a költő sorait, felnéztem, és azt  mondtam: — A hétvégét Peruban töltöm. Péter szélesen elmosolyodott, majd azt felelte: — Itt egy lista, ezen rajta van, kikkel kell találkoznia, és hol. Hívjon, ha megjött.

Ez nem ajánlás Hangsúlyoznom kell, hogy nem ez az a módszer, melyet bárkinek is  javasolnék,   aki   meg   akarja   tanulni,  hogyan   kell   egy   cég   részvényeit  nyilvánosan kibocsátani. Vannak ennek sokkal okosabb és egyszerűbb  módjai  is. Számomra  ez  a lehetőség  kínálkozott. Ezért  a  valósághoz  híven   leírom   azt   a   folyamatot,   ahogyan   én   elértem   a   célomat.   Úgy  gondolom,   mindenkinek   igazodnia   kell   a   saját   szellemi   és   érzelmi  erősségeihez   és   gyengéihez.   Egyszerűen   csak   ismertetem   azt   a  folyamatot, amelyen keresztülmentem attól kezdve, hogy tudtam, merre  vegyem az irányt életem további részében. Szellemileg nem rótt rám  különösebben   nagy   terhet,   de   érzelmileg   kihívást   jelentett,   mint  általában a nagy változások az életben. Gazdag   apám   sokszor   mondta:   „Az   egyén   valósága   a   hit   és   az  önbizalom között húzódó határvonal." Ezt egy ábrán is szemléltette: v a 1 önbizalom  ó        hit s   á g Magyarázatképpen   hozzátette:   „Az   ember   valósága   gyakran   nem  változik   mindaddig,   amíg   az   illető   el   nem   hagyja,   amiben   korábban  otthonosan mozgott, és nem engedi át magát vakon a hitének. Sokan  azért  nem gazdagszanak meg, mert sokkal inkább korlátozza őket az  önbizalmuk, mint hitük korlátlansága." Azon a  csütörtöki  napon,  1996 nyarán  tehát  elindultam  az  Andok  hegységbe,   hogy   megszemléljek   egy   aranybányát,   melyet   valaha   az  inkák,   majd   a   spanyol   telepesek   használtak.   Bemerészkedtem   egy  számomra   eladdig   teljesen   ismeretlen   világba.   Ennek   a   lépésnek  köszönhetem, hogy a befektetés egészen új világa tárult fel előttem. Ez  a lépés mindörökre megváltoztatta az életemet. Megváltoztatta anyagi  lehetőségeim   valóságát.   Kitágult   a   valóságképem   arra   vonatkozóan,  hogy mekkora gazdagságra tehet szert egy ember.

Minél   többet   dolgozom   együtt   Péterrel   és   a   csapatával,   annál  jobban kitágulnak a gazdagság határai. Ma is tovább tágítom a határaimat, és a fülembe csengenek  gazdag apám szavai: „Az embert csak az anyagi lehetőségeiről 

alkotott   valóságképe   korlátozza.   Semmi   sem   változik,   amíg   a  valóságunk   ugyanaz   marad.   Pénzügyi   valóságunk   pedig  mindaddig   nem   változik,   amíg   le   nem   győzzük   saját   magunk  teremtette félelmeinket és kétségeinket."

Péter állta a szavát Amint   hazaértem,   jelentést   tettem   Péternek.   A   bánya  nagyszerű   állapotban   volt,   jö   minőségű   és   nagy  aranytartalékokkal rendelkezett, de anyagi és működési gondjai  voltak.   Azt   ajánlottam   Péternek,   ne   vegye   meg,   mert   súlyos  társadalmi   és   környezeti   problémák   is   felmerültek,   amelyek  megoldása   milliókba   került   volna.   A   bánya   hatékony  üzemeltetéséhez   bármely   új   tulajdonosnak   legalább   40%­os  munkaerő­leépítéshez   kellett   volna   folyamodnia.   Ezzel  tönkretette   volna   az   illető   a   város   gazdaságát.   A   következőt  mondtam Péternek: — Ezek az emberek évszázadok óta élnek ott, 4 800 méterrel a  tengerszint   felett.   A   családtagjaik   generációkon   át   oda  temetkeztek.   Nem  hiszem,   hogy  okos  dolog   arra  kényszeríteni  őket,   hogy   hagyják   el   őshazájukat,   és   keressenek   munkát   a  városokban,  a  hegy  lábánál.  Azt  hiszem,  ez  túl  sok  problémát  okozna. Péter egyetértett velem, és — ami ennél fontosabb —  beleegyezett, hogy tanítani fog. Nemsokára együtt vettük  szemügyre a világ más tájain lévő bányakat és olajmezőket, s  tanulásom új fejezete vette kezdetét. 1996 nyarától 1997 őszéig Péter segédjeként dolgoztam. Őt  nagyon   lefoglalta   cége,   az   EZ   Energia   Rt.   (nem   a   cég   valódi  neve) fejlesztése, amely éppen részvényei nyilvános kibocsátása  előtt   állt   az   albertai   tőzsdén,   amikor   csatlakoztam   Péterhez.  Mivel   későn   lettem   tagja   a   csapatnak,   nem   kaphattam   már  kibocsátás   előtti   részvényeket   a   bennfenteseknek   szóló   áron.  Nem   illett   volna   az   alapítókkal   együtt   befektetnem,   hiszen   én  még   újonc   voltam,   és   próbaidős.   Meglehetősen   sok   részvényt  sikerült azonban vásárolnom nyilvános kibocsátási áron, ami 50  kanadai dollár volt részvényenként. A kolumbiai olajmezők és a portugáliai gázlelőhely feltárása  után az EZ Energia Rt. részvényeinek ára 2,00 kanadai dollárról  2,35 kanadai dollár ment fel. Ha pedig kiderül, hogy a portugáliai  lelőhelyek valóban olyan nagyök, mint amekkorára becsülik  őket, akkor 2000­ben akár 5,00 kanadai dollárra is felmehet egy­ egy részvény ára. Ha — de csak akkor, ha — a por­ tugál  gáztartalékok  valóban   olyan  jelentősek,   a következő  két­három  évben   15,00   sőt   még   a   25,00   kanadai   dollárt   is   megütheti   az   EZ  részvényeinek   ára.   Ezek   a   fejlődési   kilátások.   Van   azonban   egy  ellenkező   lehetőség   is.   Leeshet   a   részvények   ára   0,00   dollárra   is   az  elkövetkezendő két­három évben. Sok minden lehetséges egy cégnél a  fejlődésnek ebben a szakaszában. Az   EZ   Energia   nagyon   kis   cég,   de   a   „kezdőtőke­befektetők"   — 

ahogyan   Peter   nevezi   őket   —jóvoltából   azonban   igen   jelentős  értéknövekedésre   számíthat.   Ha   a   dolgok   a   reményeink   szerint  alakulnak,   ezek   a   befektetők   nagy   nyereséget   könyvelhetnek   el  maguknak. A kezdőtőke­befektetők (a nyilvános kibocsátást megelőző  akkreditált   befektetők)   25   000   (USA)   dollárt   fektetnek   be   100   000  részvénybe,   azaz   25   centet   részvényenként.   Ezt   az   összeget   Peter  nevének,   továbbá   az   igazgatótanács   erejének   és   az   olajmezőt   feltáró  csapat   szakértelmének   köszönhetően   fektették   be.   A  magánkibocsátáskor,   de   még   a   nyilvános   kibocsátáskor   sem   voltak  garanciák vagy biztos érték, amibe befektetni érdemes. Más szavakkal:  a kezdet kezdetén ez a befektetés tisztán „P" (price = ár) befektetés volt,  és nem „E" (earnings = nyereség) befektetés. Eleinte csak Peter barátai  és   az   ő   környezetében   lévő   befektetők   szűk   köre   juthatott   hozzá   a  részvényekhez. A befektetési ciklusnak ebben a szakaszában a befektetők a csapatba  fektetnek   be.   Az   emberek   sokkal   többet   számítanak   bármely   más  tényezőnél ­a terméknél, legyen az olaj, arany, internetes termék vagy  bármi   egyéb.   Az   aranyszabály,   hogy   „a   vezetőség   vonzza   a   pénzt"  különösen előtérbe kerül a cégek ezen fejlődési szakaszában. Az   EZ   Energia   Rt.   vezetése   rendkívüli   módon   kitett   magáért.  Ahelyett,   hogy   a   levegőbe   dicsérném   és   a   reményekről   és   álmokról  beszélnék,   inkább   bemutatom   a   tényeket,   amelyek   erről   az   immár  nyilvánosan   a   tőzsdén   jegyezhető   részvénytársaságról   a  rendelkezésemre állnak. Az   alapítók   idejüket   és   szaktudásukat   váltották   részvényekre   a  cégben. Másként szólva: a legtöbb alapító ingyen dolgozik, idejüket és  szaktudásukat   részvényekért   ajánlják   fel   cserébe.   A   kibocsátáskor   a  részvények   értéke   nagyon   alacsony,   ezért   az   alapítók   keresett  jövedelme nagyon csekély, ha egyáltalán van. Fizetést nem kapnak, az a  szándékuk, hogy a részvényeik értékét növeljék, amely majd portfoliós  jövedelmet   eredményez,   nem   keresettjövedelmet.   Csupán   néhányan  vesznek fel minimális fizetést szolgálataikért a cég alapítótagjai közül.  A legtöbben a nagyobb nyereség reményében munkálkodnak, amelyre  akkor számíthatnak, hajó munkát végeznek a cég bővítése és értékének  emelése terén. Minthogy   az   igazgatók   többsége   nem   vesz   fel   fizetést,   a   saját  érdekük, hogy növeljék a cég értékét. Személyes érdekük egybeesik a  befektetőkével,   vagyis   azzal,   hogy   a   részvénvek   ára   növekedjék.  Ugyanez érvénves a cég legtöbb alkalmazottjára is. Ha kapnak is némi fizetést, valójában sokkal  több érdekük fűződik a részvények árának emeléséhez. Az   alapítók   nagyon   fontosak   az   induló   cégek   sikerének  szempontjából  mert  az  ő jó hírük és  szakértelmük  szolgáltat  hitelt  a  cégnek, ennek köszönheti a cég a befektetők bizalmát, a forgalmat, és  ez ad létjogosultságot a projektnek, amely sokszor csak papíron létezik.  Ha a cég már nyilvános és sikeres, az alapítók közül néhányan esetleg  visszavonulnak, és kivonják a részvényeiket is. Új vezetői testület lép a  helyükbe,   az   alapítók   pedig   újabb   céget   alapítanak,   és   kezdődik   az  egész folyamat elölről.

Az EZ Energia Rt. története Az alábbiakban ismertetem a cég alapítása után történteket: 384.A kezdőtőke­befektetők 25 000 USA dollárt invesztáltak 100 000 

db. részvénybe, vagyis részvényenként 25 centet. Ekkor a cégnek  csupán kísérleti terve volt, de nem volt feltárási lízingszerződése.  Nem voltak eszközök. A kezdőtőke­befektetők a cégvezetésbe  fektettek be. 385.A részvények ára 2,00 és 2,35 kanadai dollár között mozgott. 386.így a kezdőtőke­befektetők 100 000 részvényének pillanatnyi  értéke 200 000 és 235 000 kanadai dollár, illetve 160 000 ... 170 000  USA dollár között mozgott. A vezetők feladata tehát az volt, hogy  növeljék a cég valamint részvényárai értékét azáltal, hogy piacra  viszik a kitermelt olajat, több kutat furatnak, és további olaj  lelőhelyeket igyekeznek feltáratni. Papíron a kezdőtőke­befektetők  kb. 140 000 dollárt kerestek 25 000 dolláros befektetésükön. Mivel 5  éve voltak benne az üzletben, éves nyereségük 45%­os volt, ha el  tudták adni a részvényeiket. 387.A befektetőknek azzal a problémával kellett szembenézniük, hogy  a cég nagyon kicsi volt, így a részvények forgalma sem volt jelentős.  Egy 100 000 részvénnyel rendelkező befektető nemigen adhatta el  100 ezer részvényét egyszerre anélkül, hogy ettől ne esett volna  drasztikusan a részvények ára. így tehát az összes részvény értéke  sok tekintetben csupán papíron létezett. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor a cég bővülni fog, és  egyre   több   ember   válik   majd   részvényessé.   Akkor   majd  könnyebb lesz nagyobb mennyiségben adni­venni a részvényeket.  Annyi   biztonsággal   megállapítható,   hogy   a   feltárások  eredményesek   voltak,   s   ennek   köszönhetően   a   befektetők  többsége megtartja a részvényeit, nem adja el.

Miért a kanadai tőzsdére? Amikor elkezdtem Péterrel dolgozni, megkérdeztem tőle, miért  a kanadai tőzsdéken bocsátja ki a cége részvényeit, miért nem a  sokkal   jobban   ismert   NASDAQ­on   vagy   a   Wall   Streeten?  Amerikában   a   kanadai   tőzsdéket   általában   az   észak­amerikai  értékpapírpiac mostohagyerekeiként kezelik, Péter mégis inkább  a kanadai tőzsdéket választja, mert: 388.A kanadai tőzsdék világelsők a kis, természeti forrásokkal  foglalkozó   cégek   finanszírozásában,   Péternek   pedig  elsősorban ilyen cégei vannak. Ő olyan, mint Warren Buffet:  annál   az   iparágnál   marad,   amelyhez   ért.   „Az   olajhoz,   a  földgázhoz, az ezüsthöz és az aranyhoz értek — mondja. —  Az ásványi energiahordozókat és a nemesfémeket ismerem."  Ha   technológiai   céget   alapítana,   azt   bizonyára   az   Egyesült  Államok tőzsdéjére vezetné be. 389.A NASDAQ  és  a Wall  Street  túl nagyok  ahhoz, hogy  ott  felfigyelnének   egy   kis   cégre.   Péter   így   érvelt:   „Amikor  beszálltam az üzletbe az 1950­es években, még a kis cégeknek  is szenteltek figyelmet a jelentősebb tőzsdék brókerei. Ma már  az   internetes   cégek,   amelyek   nem   is   hoznak   bevételt,   több  pénz   fölött   rendelkeznek,   mint   az   iparosodás   korának   sok  nagyobb, ismert cége. Ezért aztán a legtöbb nagy brókerház  nemigen   érdeklődik   a   kis   cégek   iránt,   melyeknek   csak   pár  millió   dollárra   van   szükségük.   Az   Egyesült   Államokban   a 

brókerházakat   főként   a   100   millió   dolláros   vagy   a   fölötti  ajánlatok érdeklik." 390.A   kanadai   tőzsdék   nem   szorítják   ki   a   kisvállalkozókat   a  piacról.   Azt   hiszem,   Péter   főként   azért   használja   a   kanadai  tőzsdéket, mert visszavonult. Ahogy mondani szokta, „Nincs  szükségem pénzre, ezért nem kell nagy céget építenem, hogy  nagyot kaszáljak. Csak  élvezem  a játékot;  segít, szellemileg  éberen   tart,   azon   kívül   meg   hol   másutt   szállhatnának   be   a  barátaim   egy   nyilvános   kibocsátásba   mindössze   25   000  dollárral   úgy,   hogy   100   000   részvényt   kapnak   érte?   Azért  csinálom,   mert   szórakoztat,   szeretem   a   kihívásokat,   és  helyenként elég jó pénzt hoznak. Szeretek cégeket alapítani,  nyilvános kibocsátásra vinni őket, és nézni, amint nőnek. Azt  is   szeretem   látni,   amint   a   barátaim   és   a   családjaik  meggazdagszanak." 391.Péter   ugyanakkor   óvatosságra   is   int:   „Csak   ezért,   mert   a  kanadai   tőzsdék   kicsik,   még   nem   játszhat   rajtuk   mindenki.  Némelyikük kétes hírnévre tett szert az utóbbi idők tranzakciói  miatt. Aki ezeken a tőzsdéken akar kereskedni, annak nagyon  jól kell ismernie a nyilvános kibocsátás minden csínját­bínját." Jó   hír,   hogy   a   kanadai   tőzsderendszer   a   jelek   szerint  szigorítja   a   szabályozást,   és   ez   egyre   inkább   érvényesül.  Azt hiszem, néhány év múlva a kanadai tőzsdék növekedni  fognak, ahogy világszerte egyre több kis cég fordul a kisebb  tőzsdék felé a szükséges tőke előteremtése végett. Óvakodjunk   azoktól,   akik   hivatásszerűen   űzik   cégek  részvényeinek   tőzsdei   kibocsátását!   Néhány   éve   aktívan  foglalkozom   ezzel   az   üzlettel,   és   három   olyan   személlyel  találkoztam, akinek megvoltak ugyan a megfelelő ajánlólevelei  és a névjegykártyáján a megfelelő képesítést jelző betűk, remek  történetet   adtak   elő,   összeszedtek   több   tízmillió   dollárt,   de  halvány gőzük sem volt arról, miként kell egy céget beindítani és  felépíteni a semmiből. Ezek az emberek évek óta első osztályon  vagy   magánrepülőgépekkel   repülnek,   a   legjobb   szállodákban  laknak, fényűző vacsorákat adnak, a legjobb borokat isszák, és  nagylábon élnek a befektetők pénzén. A cég közben hamarosan  csődbe   megy,   mert   valójában   nem   fejlődik.   A   készpénz   mind  kifolyik   belőle.   Ilyenkor   a   fent   említett   személyek   elindítanak  egy   újabb   céget,   és   kezdődik   az   egész   elölről.   Hogyan   lehet  megkülönböztetni a becsületes vállalkozót a nagyban költekező  álmodozótól?   Nem   tudom.   A   három   közül   kettőnek   lépre  mentem   a   cégek   kialakulásának   időszakában.   A   legjobb,   amit  ajánlhatok, hogy kérjünk az illetőktől múltbeli tevékenységeiket  igazoló   dokumentumokat,   ellenőrizzük   a   referenciáikat,   és  hagyatkozzunk a hatodik érzékünkre. 5.   Ha   egy   kis   cég   növekszik   és   virágzik,   később   sikerének  köszönhetően   átmehet   a   nagyobb   tőzsdékre,   amilyen   a  NASDAQ   vagy  a   NYSE.   Azok   a   cégek,   melyek   a   kanadai  tőzsdékről   átkerülnek   az   Egyesült   Államok   tőzsdéire, 

jelentősen felértékelődnek (néha több mint 200%­kal). A   legtöbb   mai   nagy   nevű   cég   kicsi   és   ismeretlen   cégként  indult. 1989­ben a Microsoft is kis cég volt; egy részvényét 6  dollárért   adták.   Ezeknek   a   részvényeknek   azóta   nyolcszor  osztották   fel   az   alapértékét   (névértékét).   1991­ben   a   Cisco  részvényei   darabonként   3   dollárt   értek.   Ez   nyolc   felosztással  korábbi   ár.   Ezek   a   cégek   bölcsen   gazdálkodtak   a   befektetők  pénzével,   és   ma   már   jelentős   erőt   képviselnek   a  világgazdaságban.

Sharon jegyzete A   jelentős   részvénypiacok   az   Egyesült   Államokban   olyan  követelményeket   támasztanak,   amelyek   a   legtöbb   cég   számára   igen  nehéz folyamattá tették a nyilvános kibocsátást. Amint azt az Ernst &  Young   Guide   To   Tak­ing   Your  Company   Public   (Ernst   &   Young:  Útmutató cégek  első nyilvános  részvénykibocsátásához)  leírja, a The  New York Stock Exchange­en való kibocsátáshoz egy cégnek nettó 18  millió dollár megfogható értéket és 2 500 000 dollár nettó adózás előtti  bevételt  kell felmutatnia. Az American Stock Exchange megköveteli,  hogy az ott nyilvános kibocsátásra kerülő cégek törzstőkéje legalább 4  millió  dollár   legyen,   az  első   nyilvános   kibocsátás  piaci   értéke  pedig  elérje a minimum 3 millió dollárt. A NASDAQ National Markét nettó  megfogható   eszközként   legalább   4   millió   dollárt   követel,   az   első  nyilvános kibocsátás  piaci  értékét  pedig minimum 3 millió dollárban  szabja meg. Ehhez   még  hozzájön,   hogy  az  első  nyilvános  kibocsátás  ezeken   a  jelentős tőzsdéken 400 000 ... 500 000 dollárba kerülhet. Ez a költség  tartalmazza   a   bejegyzés,   a   jogi   tanácsadás,   a   könyvelés   költségeit,  valamint a közönség által le nem jegyzett részvényeket lejegyző cégek  jutalékát. Sok   kis   vagy   középméretű   cég,   amely   nem   felel   meg   ezeknek   a  követelményeknek,   „újra­összeolvadási"   lehetőséget   keres,   vagyis  megpróbál   egy   létező,   nyilvános   részvényekkel   rendelkező   céggel  egyesülni. így a kisebb cég is nyilvánosan kereskedhet részvényeivel az  új, közös cég nyilvános részvényei által. A   cégek   a   kanadai   tőzsdéken   kívül   más   külföldi   tőzsdéken   is  próbálkozhatnak,   ahol   szintén   kevésbé   szigorúak   az   első   nyilvános  kibocsátás feltételei.

Ki vásárol a kanadai tőzsdén? Amikor két éve Ausztráliában adtam elő, egyszer a hallgatóság  egyik tag­ja  megkérdőjelezte   normális  elmeállapotomat,  amiért  nemesfémekbe és olajba fektetem a pénzemet. Azt kérdezte: „Ha  mindenki   más   új,   csúcstechnológiai   és   internetes   cégek  részvényeit   veszi,   akkor   ön   miért   foglalkozik   a   gazdaság 

aljával?" Elmagyaráztam   neki,   hogy   mindig   olcsóbb   ellenzéki  befektetőnek   lenni,   azaz   olyannak,   aki   a   népszerűtlenebb,  kevésbé   divatos   részvényeket   veszi.   "Néhány   évvel   ezelőtt,  amikor mindenki aranyba, ezüstbe és olajba fekte­ tett,   a   cégek   beindításához   szükséges   feltárási   bérleti   szerződések  rendkívül   drágák   voltak.   Nagyon   nehéz   volt   jó   áron   üzletet   találni.  Most, hogy az olaj. az arany és az ezüst ára lement, könnyű jó cégekhez  jutni, és  az emberek  szívesebben  tárgyalnak, mert ezek az  áruk nem  annyira népszerűek." Az   olajárak   emelkedni   kezdtek,   és   ezáltal   olajipari   cégünk  részvényei   is   nagymértékben   felértékelődtek.   Buffet   is   bejelentette,  hogy jelentős mennyiségben kíván ezüstöt venni. 1998 februárjában a  milliárdos   befektető   nyilvánosságra   hozta,   hogy   130   millió   uncia  ezüstöt helyezett el egy londoni raktárban. 1999. szeptember 30­án a  Canadian   Business   hasábjain   megjelent,   hogy   Gates,   a   világ  leggazdagabb embere 12 millió USA dollárért vásárolt ezüstöt, és ezzel  10,3%­os   érdekeltséget   szerzett   egy,   a   vancouveri   tőzsdén   jegyzett,  kanadai   ezüstipari   cégben.   Gates   titokban   már   1999   februárjában  megkezdte a cég részvényeinek felvásárlását. Amikor ez a bejelentés  befektetőinkhez eljutott, megkönnyebbüléssel fogadták a hírt, hogy nem  hiába bizakodtak éveken át.

Nem mindig üthetjük meg a főnyereményt Nem   minden  kezdő  cég   sorsa   alakul   olyan   jól,   mint   az   EZ  energiaipari   vállalaté.   Némely   cég   soha   nem   növi   ki   magát,   a  nyilvános kibocsátás ellenére sem, a befektetők pedig elveszítik  kezdőtőkéjük   jelentős   részét,   ha   nem   az   egészet.   Ezért   van  szükség akkreditált befektetőkre, és figyelmeztetésre az általunk  piacra vitt befektetések „mindent vagy semmit" jellegéről. Péter partnereként szoktam tárgyalni potenciális befektetőkkel  arról,   hogy   kezdőtőkét   fektetnek   be   új   cégekbe.   Mielőtt  megbeszélném   velük   az   üzlet   részleteit,   a   résztvevőket   és   a  várható   nyereséget,   tájékoztatom   őket   a   kockázatokról.  Prezentációmat   többnyire   a   következőképpen   vezetem   be:   „A  befektetés,   amelyről   beszélni   szeretnék,   nagyon   magas  kockázatú,   spekulatív   befektetés,   elsősorban   olyanoknak  ajánlom,   akik   megfelelnek   az   akkreditált   befektetői   szint  követelményeinek." Ha a tárgyalópartnerem nem ismeri ezeket a  követelményeket, akkor ismertetem vele az erre vonatkozó SEC­ meghatározást. Többször hangsúlyozom azt is, hogy a befektetett  összes pénzét elveszítheti. Akit ezek után még mindig érdekel a  befektetés,   annak   elmondom,   hogy   semmiképpen   se   fektessen  több pénzt a cégünkbe, mint teljes befektetésre szánt tőkéje 10%­ át.   Csak ezek után,   és   csak   ha   továbbra  is  érdekli  az  illetőt   a  befektetés,   kezdek   el   beszélni   magáról   a   befektetésről,   a  kockázatokról, a csapatról és a lehetséges nyereségről. Miután mindezt előadtam, megkérdezem, van­e kérdés. A  kérdések meg­

iaszolása után ismét hangsúlyozom a kockázatokat. Végül felhívom a  be­f  ktető  figyelmét:   „Ha   elveszíti  minden  pénzét,  mindössze   annyit  ajánlhatok  f  1  cserébe,  hogy  az  első  adandó  alkalommal   befektethet  ismét a következő egünkbe." Eddigre a tárgyalópartnerek többsége teljesen tisztában van  a kockázatokkal, és nagyjából 90%­uk úgy dönt, hogy nem fektet be. A  ma­ adék 10%­nak, akik még mindig érdeklődnek, további tájékoztatással  szolgálunk,   és   adunk   még   némi   gondolkodási   időt,   hogy  visszaléphessenek, ha kedvük tartja. Az   a   gyanúm,   hogy   a   mai   legjobban   teljesítő,   internetes,   első  kibocsátású   részvények   értéke   hatalmasat   fog   zuhanni   a   következő  néhány   évben,   és   a   befektetők   milliókat,   sőt,   talán   milliárdokat  veszítenek majd. Igaz, hogy az internet óriási új lehetőségeket tartogat,  de a gazdasági erők csupán néhány úttörő céget engednek majd nyerni.  Így   tehát   akár   aranybányáról,   akár   szerelvényértékesítő   cégről,   akár  internetes cégről legyen szó, jórészt továbbra is a piaci erők irányítják a  részvényárak alakulását.

Nagyszerű tanulási lehetőség A   döntésem,   hogy   elutazom   Peruba,   remek   döntésnek   bizonyult.  Ugyanolyan sokat tanultam Pétertől mint diákja és mint társa, amennyit  korábban   gazdag   apámtól.   Miután   nagyjából   egy   évet   dolgoztam  Péternek  és  csapatának  mint segéd, Péter felajánlotta,  hogy legyek  a  társa magán kockázati tőkén alapuló cégében. 1996  óta   életre   szóló   tapasztalatokat   szereztem   azáltal,   hogy  végigkövethettem az EZ Energiaipari Rt. részvényeinek első nyilvános  kibocsátását   és   a   cég   fejlődését,   amely   mára   olyannyira   elfogadottá  tette,   hogy   várhatóan   egy   napon   majd   jelentős   olajipari   cég   válhat  belőle.   Nemcsak   bölcsebb   üzletember   lettem   a   tagságomnak  köszönhetően, de sokat tanultam a tőzsde működéséről is. Tervemben  azt tűztem magam elé, hogy öt évet töltök tanulással, ebből eddig négy  telt   el.   Jelenleg   még   mindig   nem   kerestem   rajta   igazán   pénzt   —  legalábbis   nem   olyan   pénzt,   amit   zsebre   tehetnék.   Csak   papíron  könyvelhettem el nyereséget, de a cégekről és a befektetésről szerzett  ismeretek   minden   pénzt   megérnek.   Lehet,   hogy   a   jövőben   én   is  létrehozok egy céget, melyet bevezetek valamelyik Egyesült Allamok­ beli tőzsdén, nyilvános kibocsátáson.

Első nyilvános kibocsátások a jövőben Jelenleg  Péter   és   magán   kockázati   tőkével   dolgozó   csapata,  melynek én is társult tagja vagyok, három további céget készül  nyilvános   kibocsátásra   vinni:   egy   nemesfémmel   foglalkozó  céget,   amely   Kínában   rendelkezik   haszonbérleti   szerződéssel,  egy olajipari vállalatot, amely Argentínában termel ki olajat és  gázt, továbbá egy ezüstipari céget, amely szintén Argentínával áll  bérleti szerződésben. A leghosszabb időt a kínai nemesfém­ipari cég kiépítése vette  igénybe.   Nagyon   jó   ütemben   haladtak   a   tárgyalások   a   kínai 

kormánnyal   mindaddig,   amíg   1999­ben   egy   amerikai  vadászrepülő   le   nem   bombázta   a   kínai   nagykövetséget  Koszovóban.   Állítólag   elavult   volt   a   térkép.   Bármi   legyen   is  azonban a bombázás oka, az incidens két évvel visszavetette az  üzleti kapcsolatokat. Ennek ellenére továbbra is biztosan, ámbár  lassan haladnak előre a tárgyalások. Amikor   azt   kérdezik   tőlünk,   miért   vállaljuk   akkor   a  kockázatot,   hogy   Kínában   dolgozzunk,   azt   feleljük:   „Kína  hamarosan   a   világ   vezető   gazdasági   hatalma   lesz.   Igaz,   hogy  nagy a kockázat, de a várható megtérülés is döbbenetes lehet." Ma   Kínában   befektetni   olyan,   mint   amilyen   az   1800­as  években az angoloknak volt Amerikában. A kapcsolatokba és az  eszmei   értékbe   fektetünk   be.   Pontosan   tisztában   vagyunk   a  politikai   különbségekkel   és   az   emberi   jogi   vitákkal.   Mint   cég  minden   tőlünk   telhetőt   megteszünk   azért,   hogy   erős  kapcsolatokat   építsünk   ki   Kínával,   és   lehetővé   tegyük   a  kommunikációt   kínai   kapcsolataink   révén   abban   a   reményben,  hogy   részesei   lehetünk   az   amerikai—kínai   kapcsolatok  átalakulásának. Felbecsülhetetlenül értékes tapasztalatokra tettem  szert. Olyan ez, mintha részt vennék a történelem formálásában.  Néha   úgy   érzem   magam,   mintha   egy   hajóban   eveznék  Kolumbusszal az Új Világ felé. Általában három­öt évbe telik egy céget bevezetni a nyilvános  piacra. Ha minden jól megy, a jövő év folyamán három cégünk  közül kettő részvényeit sikerül nyilvánosan kibocsátani. Ha így  lesz, elérem célomat, és csúcsbefektetővé válok. Nekem ez lesz  az   első   nyilvánosan   bejegyzett   cégem,   míg   Péternek   már   a  kilencven­valahanyadik.   Tehát   nem   értem   még   el   a  csúcsbefektetői   szintet,   de   már   közel   vagyok   hozzá,   és   akkor  megvalósul az a célom, melyet 1995­ben tűztem ki magam elé. A   kockázatokat   figyelembe   véve   azonban   az   is   lehetséges,  hogy minden projekt, amelyen jelenleg dolgozom, csődbe megy,  és   soha   nem   jut   el   a   nyilvános   kibocsátásig.   Ha   ez   történik,  összeszedjük a maradékot, és új projek­ tekbe fogunk. A befektetőink ismerik a kockázatokat, és tudják,  hogy   befektetési   tervük   értelmében   több   ilyen   kisebb  vállalkozásba   érdemes   kevés   pénzt   fektetniük.   Azt   is   tudják,  hogy   fel   fogjuk   kérni   őket,   fektessenek   be   újabb   induló  cégeinkbe. Minden azon múlik, hogy egyszer valamelyik projekt  igazán nagy sikert hozzon. Az efféle befektetéseknél nem bölcs  dolog mindent egy lapra feltenni. Éppen a nagy kockázat miatt  szabta   meg   a   SEC   az   ilyen   spekulatív   befektetésben   való  részvétel   minimális   követelményeit.   A   következő   fejezetben  röviden körvonalazzuk az alaplépéseket, onnan kezdve, hogy az  embernek   támad   egy   ötlete,   céget   alapít,   majd   esetleg  nyilvánosan  kibocsátja   cége   részvényeit.   A   folyamat   nem   volt  könnyű számomra, de annál izgalmasabb volt.

Az átjárási szolgalom

Egy   cég   részvényeinek   első   nyilvános   kibocsátása   a  vállalkozónak   olyan,   mint   az   átjárási   szolgalom.   Ahhoz  hasonlítható, amikor egy jó sportolót beválogatnak egy hivatásos  csapatba.   A  Fortune   1999.   szeptember  27­i  száma  szerint   „Ha  egy   cég   felvesz,   azzal   leigazol   minket.   Ha   nyilvános  kibocsátásban veszünk részt, azzal a piac — a világ — igazol le." Ezért nevezte gazdag apám csúcsbefektetőnek azokat, akik a  semmiből   tudtak   céget   építeni.   Ezt   a   címet   sosem   tudhatta   a  magáénak.   Bár   számos   cégbe   fektetett   be,   melyek   később  nyilvános  kibocsátásra  kerültek, az általa alapított cégek közül  egyik   sem   volt   ilyen.   Gazdag   apám   fia,   Miké   folytatta   apja  vállalkozásait, továbbfejlesztette a cégeit, de ő sem alapított soha  olyan céget,  amelynek részvényeit   nyilvánosan   kibocsátották  a  tőzsdén. Ha tehát én csúcsbefektető leszek, azzal megkoronázom  gazdag apám képzési folyamatát.

40. fejezet

Ön lesz a következő  milliárdos?

A 400 leggazdagabb emberrel foglalkozó Forbes magazin 1999­ es kiadása címlapján „A szomszéd milliárdos" feliratot jelentette  meg. A magazinban szerepel egy cikk „A gazdagság évszázada"  címmel.   Az   alcím   egy   kérdés:   „Honnan   származik   a   nagy  gazdagság?"   Évekkel   ezelőtt   az   olaj   és   az   acél   szolgáltatta   az  amerikai vagyon alapját. Ma sokkal inkább azon múlik minden,  hány ember figyelmét tudja megragadni valaki. A cikk szerint: „Ha dúsgazdagokról akarunk beszélni, ma már  magasabb   a   mérce:   milliárdosokra   kell   gondolnunk,   akik  gyorsabban jutnak fel a csúcsra, mint valaha, és sokkal rövidebb  életű   termékeket   használnak   fel   ehhez,   mint   a   régiek.  Rockefellernek 25 évre volt szüksége, mire megtalálta, kitermelte  és forgalmazta az első milliárdját hozó olaját. Tavaly Garry Win­ nicknek   mindössze   18   hónapjába   telt,   amíg   beléphetett   a  milliárdosok   klubjába,   amit   annak   köszönhet,   hogy   pénzt  fektetett   egy   Global   Crossing   nevű   cégbe,   amely   a   jövőben  kifejleszt egy globális száloptikás telekommunikációs hálózatot." Tehát mennyi időbe telik, mire az ember ma dúsgazdag lesz?  A   válasz:   nem   sokba.   Ez   a   tény   különösen   szemet   szúr   a 

népességrobbanás   nemzedékének   —   amelyhez   jómagam   is  tartozom —, ha szemügyre veszem az új milliárdosok életkorát.  Jerry Yang, a milliárdos például 1968­ban született — egy évvel  azelőtt, hogy befejeztem a főiskolát. Dávid Filo, a társa, 1966­ ban—egy   évvel   az   után,   hogy   elkezdtem   a   főiskolát.   Együtt  megalapították   a   Yahoo   !­t,   amiből   eddig   külön­külön   már   3  milliárd dollárra tettek szert, és a bevételük nőttön­nő. Miközben  ezek   a   fiatalemberek   dúsgazdagok,   találkozom   másokkal,   akik  azon gondolkodnak, vajon lesz­e elég pénzük a megélhetésükre  10   év   múlva,   amikor   majd   nyugdíjba   mennek.   Óriási   tehát   a  különbség   a   jelenlegi   vagyonosok   és   a   jövőbeni   nincstelenek  között.

Nyilvános kibocsátásra viszem a cégemet 1999­ben   másról   sem   hallok,   mint   nyilvános   kibocsátásokról.   Ez  amolyan mániává nőtte ki magát. Mivel gyakran kérnek fel  rá, hogy  befektessek mások cégeibe, rengetegszer bombáznak olyan ígéretekkel,  mint „Fektessen be a cégembe, és két év múlva nyilvánosan kibocsátjuk  a   részvényeket."   A   minap   egy   feltörekvő   jövőbeni   milliárdos  vezérigazgató   keresett   meg,   hogy   megmutassa   az   üzleti   tervét,   és  felajánlja, hogy fektessek be megalapítás előtt álló, internetes cégébe.  Miután előadta, mit akar, ravaszkásan félrehajtott fejjel így szólt: „És  persze tudja, mi fog történni a részvényei árával a nyilvános kibocsátás  után."   Úgy   éreztem   magam,   mintha   egy   kezdő   autóügynökkel  beszélnék, aki éppen arról tájékoztat, hogy a kocsi, amit meg akarok  venni, a legmodernebb típus, és igazán nagy kegyet gyakorol, hogy a  katalógusbeli áron adja el nekem. A   nyilvános   részvénykibocsátási   mánia,   más   néven   „új   részvény"  mánia   tombol.   Nemrégiben   még   Martha   Stewart   is   nyilvános  kibocsátásra vitte cége részvényeit, és milliárdos lett. Abból tett szert  hatalmas   vagyonra,   hogy   civilizált   és   józan   paraszti   ésszel   tudható  társadalmi illemszabályokat tanít a tömegeknek. Úgy gondolom, értékes  a szolgáltatása, de nem vagyok biztos benne, hogy több milliárd dollárt  ér. Ha viszont a Forbes 400 definícióját nézem (miszerint a gazdagság  attól függ, ki hány ember figyelmét tudja megragadni), Martha Stewart  joggal lett milliárdos. Határozottan sokan figyelnek oda rá. Engem azért aggasztanak a modern elektronikai cégek és internetes  cégek   első   kibocsátású   részvényei,   mert   a   90/10­es   szabály   azóta   is  érvényben   van.   Ezeket   az   új   részvényeket   sokszor   üzletileg   terjesen  tapasztalatlan emberek adják ki. Szerintem később, ha majd történelmi  távlatból  tekintünk vissza erre  az  időszakra,  látni  fogjuk, hogy az új  kibocsátású cégek 90%­a csődbe ment, és csak 10%­uk maradt életben.  A kis cégekről szóló statisztikák azt mutatják, hogy 5 éven belük 10 kis  cégből   9   csődbe   megy.   Ha   ez   a   statisztika   igaz   az   új   nyilvános  kibocsátású   részvényekre,   akkor   ez   a   mánia   előidézheti   a   következő  nagy   recessziót   és   gazdasági   visszaesést.   Miért?   Mert   több   millió  átlagos befektető tönkremegy. Nem csak a befektetett pénzüket fogják  elveszíteni több millióan, de a láncreakció tovább terjedhet, és akkor  majd nem tudnak az emberek maguknak lakást, autót, jachtot, repülőt  venni.  Ez  pedig  romlásba  döntheti  az   egész  gazdaságot.  Az  1987­es  tőzsdei összeomlás után egy vicc terjedt szájról szájra a Wall Streeten:  „Mi a különbség egy sirály és egy bróker között?—A sirálynak még 

van mit letennie egy BMW­re, ha előleg kell."

A hónap íze Először 1978­ban, még Hawaiiban kezdtem el dolgozni első  részvénykibocsátáson.   Gazdag   apám   azt   akarta,   tanuljam   meg,  miként kell a nyilvánosságnak eladható céget kiépíteni, amikor a  műanyag tárcákat gyártó cégemet indítottam be. Azt mondta: „Én  sosem vittem céget nyilvános kibocsátásra, de sok olyan cégbe  fektettem   be,   amelyek  eljutottak   a   nyilvános   kibocsátásig.   Azt  szeretném,   ha   megtanulnád   a   folyamatot   attól   az   úrtól,   akivel  közösen   fektetek   be."   Ezek   után   bemutatott   Marknak,   egy  kockázatitőke­befektető kapitalistának, röviden VC­nek (venture  capitalist). Mivel én vietnami veterán vagyok, számomra egészen  mást jelöl ez a rövidítés. A   kis   cégek   megkeresték   Markot,   ha   kockázati   tőkére   volt  szükségük vagy pénz kellett a vállalkozás bővítéséhez. Minthogy  nekem   rengeteg   pénz   kellett,   gazdag   apám   felbátorított,   hogy  találkozzak vele, és kérjem ki a véleményét. A találkozás nem  volt kellemes. Mark sokkal szigorúbb volt, mint gazdag apám.  Megnézte az üzleti tervemet és a pénzügyi kimutatásaimat, majd  mintegy   23   másodpercig   hallgatta   a   dicső   jövőről   alkotott  terveimről   szóló   beszámolómat.   Ezek   után   ízekre   szedett.  Elmagyarázta,   miért   vagyok   idióta,   bolond,   és   hogy   teljesen  elment   az   eszem.   Felvilágosított,   hogy   nem   lett   volna   szabad  otthagynom az állásomat, és hogy az egyetlen szerencsém, hogy  gazdag   apám   a   befektetőtársa,   különben   soha   nem   pazarolta  volna az idejét olyasvalakire, aki ennyi hozzá nem értésről tesz  tanúbizonyságot. Azután elmondta, hogy szerinte mennyit ér a  cégem,   ő   mennyit   tud   belefektetni,   milyen   kikötésekkel   és  feltételekkel,   továbbá   hogy   irányító   érdekeltséget  I  vásárol  magának   a   cégemben   mint   új   társ.   Mint   említettem,   a   VC  rövidítés [ nekem egészen mást jelentett, mint neki. Az   első   nyilvános   részvénykibocsátások,   a   befektetési  bankárok   és   a   kockázati   tőkebefektetők   világában   létezik   egy  úgynevezett   „feltétellista".   Ilyet   az   ingatlanügynökök   is  használnak. Ez a jegyzék a cég eladásának feltételeit tartalmazza,  ahogyan az ingatlanüzletben egy ház eladási feltételeit. Az ingatlanüzletekben, és a cégeladásnál is más­más feltételek  vonatkoznak a különböző emberekre. Ha például egy kis házat ad  el valaki egy rossz környéken, és magas árat akar kapni, szigorú  és merev feltételekkel kötik meg a szerződést. Ha ellenben valaki  nagyban   foglalkozik   ingatlanok   fejlesztésével,   több   ezer   házat  szándékozik eladni, és ezek a házak szépek, köny­nyen eladhatók  és olcsók, nagyobb esély van rá, hogy az ingatlanügynök kevésbé  szigorú feltételeket szab. Ugyanez igaz a kockázati tőkésekre is.  Minél sikeresebb valaki, annál jobb feltételeket ajánlanak neki —  és ez kölcsönösen érvényes. Miután   megnéztem   Mark   feltétellistáját,   úgy   éreztem,   hogy   az 

túlságosan   szigorú.   Természetesen   nem   akartam   átadni   neki   cégem  52%­át,   hogy  azután   én   dolgozhassak   neki   a   saját   magam   alapította  cégben. Ezek voltak ugyanis az ő feltételei. Nem hibáztatom Markot,  sőt,   utólag   úgy   gondolom,   lehet,   hogy   el   kellett   volna   fogadnom   a  feltételeit.   Mai   eszemmel   —   tudva,   milyen   keveset   konyítottam   a  témához akkoriban — azt mondom, én is hasonló feltételeket szabtam  volna az ő helyében. Azt hiszem, csakis gazdag apámra való tekintettel  ajánlott   egyáltalán   bármilyen   feltételeket.   Én   kezdő   voltam   a  szakmában, teljesen amatőr — azt kell mondjam, sikeres amatőr, mert  növekedett a cégem —, de nem tudtam menedzselni a bővülését. Bár Mark szigorú volt, én kedveltem, és úgy tűnt, ő is kedvel engem.  Megállapodtunk,   hogy   rendszeresen   találkozni   fogunk,   és   ő  beleegyezett,   hogy   ingyen   ellát   tanácsokkal,   ahogyan   a   cégem  növekszik.   Tanácsai   ingyenesek   voltak   ugyan,   de   mindig   nagyon  kemények. Fokozatosan azután egyre jobban megbízott bennem, amint  a tudásom és az üzleti ismereteim bővültek. Még egy olajipari cégben is  együttműködtem   vele   röviden,   amelyet   ő   vezetett   be   nyilvánosan   a  tőzsdére.   Hasonló   cég   volt,   mint   amilyenen   most   dolgozom.   Annak  idején,   1978­ban,   amikor   vele   dolgoztam   azon   az   olajipari   cégen,  először   kerített   hatalmába   az   az   izgalom,   amely   egy   első   nyilvános  kibocsátás előkészítésénél elfogja az embert. Egyik   közös   ebédünk   alkalmával   Mark   mondott   valamit   az   első  nyilvános   kibocsátásokról,   amit   sosem   fogok   elfelejteni:   „Az   új  részvények és az első nyilvános kibocsátású részvények piaca ugyanúgy  működik, mint bármely más árué: mindig a hónap ízét keresik." Mark ezzel azt akarta mondani, hogy a tőzsde bizonyos időszakokban  bizonyos   üzletágakat   előnyben   részesít   másokkal   szemben.   Azt   is  mondta:   „Ha   nagyon   gazdag   akarsz   lenni,   cégtulajdonosként  stratégiáddá kell tenned, hogy olyan céget alapíts, amire lesz kereslet,  még mielőtt van rá kereslet." Mark   elmagyarázta,   hogy   a   történelemben   az   úttörők   neve   marad  fenn, akik eltalálták a hónap ízét. Hivatkozott például a televízióra, mint  találmányra, amely annak idején milliomosokat avatott, mint ahogyan  az   olajnak   és   az   autónak   milliárdosok   köszönhették   vagyonukat  századunk elején. Mark elképzelése a vagyonnövekedésről összecseng  azzal, ami a Forbes magazin rövidített listájából kiderül: 1. 1900 — Andrew Carnegie acélból gazdagodott meg — 475 millió dollár 2. 1910 — John D. Rockefeller olajból lett milliárdos — 1,4  milliárd dollár

392.1920 — Henry Ford az autóiparban lett gazdag — 1 milliárd  dollár 393.1930 — John Dorrance­nek a leveskonzervek hoztak  milliókat (Campbell levesek) — 115 millió dollár 394.1940 — Howard Hughes katonai repülőgépeknek, harcászati  eszközöknek és filmeknek köszönheti gazdagságát — 1,5  milliárd dollár 395.1950 — Arthur Davist az alumínium tette gazdaggá — 400  millió dollár 396.1960 — H. Ross Perot az EDS megalapítója volt (1962­ben)  — 3,8 milliárd dollár 397.1970 — Sam Walton a Wal­Mart nevű, óriás  kiskereskedelmi céget vezette be a tőzsdére (1970­ben) — 22 

milliárd dollár 398.1980 — Ron Perleman a Wall Streeten szerzett magának  vagyont részvénykereskedőként — 3,8 milliárd dollár 10. 1990 — Jerry Yang a Yahoo! egyik alapítója — 3,7 milliárd  dollár

Régimódinak lenni 35 évesen 1978   után   nem   dolgoztam   tovább   együtt   Markkal.   Jóslata  bevált, a cégem hanyatlásnak indult, és komoly belső problémák  merültek   fel.   Ezek   minden   figyelmemet   lekötötték,   nem   volt  időm mások cégeinek nyilvános kibocsátásával foglalkozni. Amit  a hónap ízéről mondott a cégekkel kapcsolatban, az viszont máig  megmaradt   az   emlékezetemben.   Az   alapvető   cégvezetői  gyakorlat   megszerzése   közben   sokszor   eltűnődtem   rajta,   vajon  legközelebb melyik üzletágban keressem a hónap ízét. 1985­ben a kaliforniai Camp Pendelton légierő­bázison jártam,  ahol   1971   ­ben   állomásoztam,   mielőtt   Vietnamba   indultam.  Barátom   és   pilótatársam,   James   Treadwell   lett   a   légi   bázis  századparancsnoka. Körbejártuk Kimmel a bázist, ahol 14 évvel  korábban Jim és én kezdő pilóták voltunk. Jim mutatott Kimnek  egy   olyan   repülőgépet,   amilyennel   mi   repültünk   Vietnamba  annak idején. Kinyitotta a pilótafülke ajtaját, és így szólt: „Mi  régimódiak   vagyunk.   Nem   tudnánk   már   elvezetni   a   mostani  gépeket." Azért   mondta   ezt,   mert   a   műszerek   és   kijelzők   mind   teljes  egészében elektronikus és video­vezérléssel működtek. „A mai  pilóták már mind a videojátékokon nőttek fel. Mi még egyszerű  játékautomatákkal és terepasztalokkal játszottunk. A mi agyunk  másként működik, mint az övék. Ezért van, hogy ők repülnek, én  meg az íróasztalnál ülök. Pilótának én már ódivatú vagyok" —  fűzte tovább Jim a gondolatmenetet. Azért emlékszem olyan tisztán arra a napra, mert akkor én is  régimódinak   éreztem   magam.   37   évesen   úgy   éreztem,   öreg  vagyok és elavult. Apám 50 éves korában vált ódivatúvá, én meg már 37 éves koromra az  lettem.   Azon   a   napon   vált   világossá   előttem,   milyen   gyorsan  változnak  az   idők.   Rájöttem,   hogy   ha   én   nem   változnék   ilyen  gyorsan, akkor mindinkább lemaradnék. Ma Péterrel dolgozom, miközben tovább tanulom a nyilvános  kibocsátásokkal   és   a   kockázati   tőkebefektetéssel   kapcsolatos  tudnivalókat.   Értékpapíron   keresek   pénzt,   mert  értékpapíreszközeim   vannak.   A   legfontosabb   azonban,   hogy  tőkepiaci   tapasztalatra   teszek   szert.   Noha   olajjal,  gázzal  és  nemesfémekkel   foglalkoznak   a   cégeim—olyan   iparágakkal,  melyek 20­30 évvel ezelőtt voltak a hónap ízei —, gondolataim  már   a   körül   forognak,   vajon   milyen   iparág   lesz   a   következő  mérföldkő   az   üzleti   életben.   Vajon   melyik   lesz   a   következő  hónap   íze,   és   vajon   részese   leszek­e   a   következő   nagy  vagyonrobbanásnak? Ki tudja? 52 éves vagyok; Sanders ezredes 

66   volt,   amikor   elkezdte.   Még   mindig   az   a   célom,   hogy  milliárdos legyek. Talán elérem, talán nem, de minden nap ezért  a   célért   dogozom.   Ma   is   van   rá   lehetőség,   hogy   az   ember  milliárdos legyen — megfelelő tervvel. Én tehát nem adom fel,  és   nem   szerepel   a   terveim   között,   hogy   elszegényedjek   vagy,  hogy még ódivatúbbá váljak. Gazdag apám megmondta, „Az első  milliót a legnehezebb megszerezni." Ha ez igaz, akkor az első  milliárd   megszerzése   a   második   legnehezebb   feladat,   amelyet  magamra vállalok.

Ön lesz a következő milliárdos? Azok számára, akiknek hasonló ambícióik és terveik vannak, a  következő irányelveket ajánlom cégük részvényeinek nyilvános  kibocsátásához.   Az   információt   társam,   Péter   bocsátotta  nagyvonalúan   a   rendelkezésemre,   olyan   ember   tehát,   aki  csaknem száz cég részvényeit bocsátotta ki nyilvánosan. Bár temérdek a tudnivaló, ezek az irányelvek segítenek a  kezdésben.

Miért vigyünk egy céget nyilvános  kibocsátásra? Péter hat alapvető okot sorol fel: 1. Több pénzre van szükségünk. Ez az egyik legfőbb ok. Lehet,  hogy működő, nyereséges vállalkozásunk van, és a bővítéshez  kellene   plusz   tőke.   Esetleg   már   beszéltünk   a   bankárunkkal,  gyűjtöttünk   is   némi   pénzt   magánkibocsátások   útján   és  kockázati tőkebefektetőktől, de  igazán sok pénz  kellene  egy  befektetési bankártól. 399.Cégünk — például egy internetes cég — új, és jelentős  mennyiségű pénz kell ahhoz, hogy piaci részesedést  szerezzünk. A piac ad nekünk pénzt, annak ellenére, hogy a  cégünk jelenleg nem nyereséges, mert a piac a jövő  nyereségébe fektet be. 400.Egy cég sokszor a saj át részvényeit használja fel, hogy  újabb cégekhez jusson. Erre mondta gazdag apám, hogy „saját  pénzt nyomunk". Az üzleti életben ezt hívják  „összeolvadásnak és felvásárlásnak". 401.El akarjuk adni a cégünket, de nem akarjuk elveszíteni az  irányítását. A zárt körű részvényekkel rendelkező cégek  tulajdonosai gyakran kiadják a kezükből az irányítást, vagy új  partnerrel gyarapodnak, aki azután megszabja, hogyan kell  vezetni a céget tőkegyűjtés céljából. Ha a pénzt a nyilvános  piacról szerezzük be, a tulajdonos úgy jut készpénzhez, hogy  megtartja cége ellenőrzését. A legtöbb részvényes alig  befolyásolhatja annak a cégnek az üzemeltetését, amelybe  befektetett.

402.Örökösödési okok. A Ford Motor Company azért bocsátotta  ki részvényeit nyilvánosan, mert a családnak sok örököse volt,  ugyanakkor nem volt fizetőképes. Azzal, hogy a cég egy  részét kiárusította a nagyközönségnek, összegyűjtötte az  örökösök kifizetéséhez szükséges készpénzt. Érdekes, milyen  gyakran alkalmazza zárt körű részvényeken alapuló cég ezt a  stratégiát. 403.Hogy meggazdagodjunk, és legyen készpénzünk, amelyet  máshová fektethetünk be. Egy cég kiépítése olyan, mint egy  eladásra szánt társasház felépítése. Ha eladás céljából építünk  céget nyilvános részvénykibocsátás által, akkor azonban az  eszköznek csupán egy része szakad le; az több millió darabra  hasad, és milliók vesznek belőle. így a tulajdonosok  megtarthatják az eszköz jelentős részét és a kontrollt,  ugyanakkor nagy mennyiségű készpénzhez juthatnak belőle  azzal, hogy több millió vásárlónak adják el (nem csupán  egynek). Érvényesül tehát a mondás, miszerint sok kicsi sokra  megy.

Sharon jegyzete Egy   cég   főbb   részvényeseire   és   ügyvivőire   bizonyos  korlátozások   érvényesek   az   első   nyilvános   kibocsátáskor.  Tulajdoni hányaduk értéke nagyban megnövekedhet a nyilvános  kibocsátás   következtében,   de   a   részvények   eladását   szigorú  előírások   szabályozzák.   A   részvényeket   általában  „korlátozottaknak"   minősítik,   ami   azt   jelenti,   nem   adhatják   el  előre meghatározott időn belül. Az a részvényes, aki „készpénzre  akarja váltani" a részvényeit jobban teszi, ha eladja a céget, vagy összeolvasztja egy másikkal, amely  szabad   kereskedésű   részvényekkel   rendelkezik,   és   nem   első  nyilvános kibocsátáson vesz részvényt.

További megfontolandó szempontok Péter az alábbi megfontolásra érdemes szempontokat  tárja elénk, amelyekre az első nyilvános kibocsátás  előtt gondolni kell: 1. Ki vezeti a céget a csapatban? Nagy a különbség aközött, hogy  valaki irányít egy céget, vagy megálmodik egy új terméket, egy új  üzletet. Foglalkozott­e az illető a fizetésekkel, az alkalmazottakkal, az  adóü gyekkel,   a   jogi   kérdésekkel,   a   szerződésekkel,   a  tárgyalásokkal,   a   ter mékfejlesztéssel,   a   készpénzáramlás   menedzselésével,   a  tőkegyűjtés

sel stb.? Feltűnhet, hogy a Péter által fontosnak tartott dolgok közül sok  szerepel   gazdag   apám   C­B   háromszögében   is.   Ezért   a   kérdést  lényegében   így   is   fel   lehet   tenni:   Ön   (vagy   valaki   más   a  csapatban) sikeresen menedzseli­e a teljes C­B háromszöget? 2. Mekkora   részt   akarunk   eladni   a   cégből?   Itt   van   szerepe   a  feltétellistá nak. Egy   másik   dolog,   amit   együttműködésünk   három   éve   alatt  megfigyelhettem Péternél, hogy ő mindig tudja, mi a célja egy  céggel, még azelőtt, hogy létrehozná a céget. Tudja, hogy a cél  eladni a céget a nyilvános piacon. Nem lehet biztos benne, hogy  ez sikerül is, de mindenesetre ezt a célt tűzi ki maga elé. Ezt azért  tartom  szükségesnek kiemelni,  mert  sok   cégtulajdonos  konkrét  cél   nélkül   alapítja   meg   a   cégét.   Sokan   azért   alapítanak   céget,  mert  jó  ötletnek tűnik,   de   fogalmuk  sincs   róla,   miként   fognak  kiszállni   az   üzletből.   Minden   jó   befektető   számára   rendkívül  fontos   a   kiszállási   stratégia.   Ez   igaz   minden   vállalkozásra.  Mielőtt   belekezdünk,   legyünk   tisztában   vele,   hogyan   fogjuk  befejezni. Egy cég létrehozása előtt érdemes megfontolnunk a  következőket: 404.El akarjuk adni, meg akarjuk tartani, vagy tovább akarjuk  örökíteni? 405.Ha el akarjuk adni, zárt körben akarjuk árulni vagy a nagy  nyilvánosságnak? i. Egy céget zárt körben eladni esetenként legalább olyan  nehéz, mint nyilvánosan. ii. Esetleg nehéz megfelelő vásárlóra találni, iii. Lehet, hogy nehéz  megoldani a cég finanszírozását, iv. Lehet, hogy visszakapjuk, ha az új  tulajdonos nem tud fizetni vagy rosszul vezeti. 3. Van­e a létrehozandó, nyilvánosan kibocsátott részvényekkel rendel kező cégnek jól megírt és jól átgondolt üzleti terve? Ennek a tervnek tartalmaznia kell a következőket: 406.A csapat összetétele és gyakorlata 407.Pénzügyi kimutatások i. Minimum három év könyvvizsgáló által ellenőrzött  kimutatásai. c) Várható készpénzáramlás i. Én azt ajánlom, három évre előre készítsünk nagyon  konzervatív készpénzáramlási tervet. Péter   szerint   a   bankárok   nem   szeretik   az   olyan   cégvezetőket   és  vállalkozókat,  akik nagyon nagyszabású  nyereséget  terveznek.  Azt  is  mondta, hogy a Microsoft atyja, Bili Gates, gyakran alulértékeli cége  várható nyereségét. Ez kiváló stratégia a részvények árainak magasan  tartásához. Ha a vezérigazgató túloz, és a nyereség kisebb lesz a vártnál,  a cég részvényeinek ára gyakran esik, és megrendül a befektetők cégbe  vetett hite. 4. Ki a piac, mekkora, és mennyivel bővülhet a termékek forgalma a pi acon?

A termékeink is piacon cserélnek gazdát, a cégünk részvényei pedig  egy másikon. Bizonyos időszakokban bizonyos típusú cégek részvényei  kelendőbbek a részvényvásárlók körében, mint más cégekéi. Jelenleg a  technológiai és az internetes cégek a hónap ízei. Ha valakinek nyilvános részvényekkel rendelkező cége van, az olyan,  mintha két cége lenne egy helyett, ahogyan mondani szokás. Az egyik  cég a rendszeres ügyfelek számára van fenntartva, a másik a befektetők  számára. 5. Kik vannak benne az igazgatótanácsban és a tanácsadó testületben?  A piacon   nagyon   sokat   számít   a   bizalom.   Ha   egy   cégnek   erős   és  köztisz teletben álló igazgatótanácsa és tanácsadói vannak, az nagyobb bizal mat kelt a befektetőkben a cég jövőjét tekintve. Péter a következőt tanácsolja:  „Ha valaki azzal  keres  meg minket,  hogy nyilvános kibocsátásra viszi a cégét, kérdezzük meg tőle, ki az a  csapatában, aki már foglalkozott nyilvános kibocsátással, és eddig hány  első nyilvános kibocsátást bonyolított le az illető. Ha a minket megkereső személy nem tudja megválaszolni ezt a kérdést, kérjük meg,  hogy   tudakolja   meg   a   választ   jöjjön   vissza,   és   közölje   velünk.   A  legtöbben nem térnek vissza." 408.Van­e   a   cégnek   valamilyen   egyedi   vonása?   Minden   cégben   kell  lennie valami egyedinek, ami más cégekből hiányzik. Ez lehet egy új  termék szabadalma,  haszonbérleti  szerződés  egy olaj  mezőre vagy  egy   védett   márka,   amilyen   a   Starbucks   vagy   a   McDonald's.  Eszközöknek   minősülnek   azok   a   tulajdonosok   is,   akik   az   adott  szakterület   elismert   szakembereinek   számítanak.   Ilyenek   például  Martha Stewart, Steven Jobs az új cégében (Apple számítógép) és  Steven   Spielberg   filmgyártó   cégében.   A   felsorolt   személyekbe  múltbeli   sikereik   és   jövőbeli   lehetőségeik   miatt   fektetnek   be   az  emberek. 409.Van­e   a   cégnek   valamilyen   nagyszerű   története?   Biztos   vagyok  benne, hogy Kolumbusz Kristóf valami igazán remek történetet adott  elő befektetőinek, a spanyol királynak és feleségének, mielőtt azok  ösz­szeadták neki a megfelelő mennyiségű tőkét, hogy elhajózhasson  a   világ   másik   végére.   A   nagyszerű   történetnek   érdekesnek,  izgalmasnak kell lennie, és arra  kell indítania az embereket,  hogy  egy   kicsit   álmodozni   kezdjenek   a   jövőről.   Ugyanakkor  igazságalapjának is kell lennie a történetnek, hiszen a börtönök tele  vannak   nagyszerű   törté­netmesélőkkel,   akiknek   egy   szavuk   sem  igaz. 410.Van­e a cég alapítóiban szenvedély? Péter szerint ez a legfontosabb  dolog. Azt mondja, minden cég alfája és ómegája a tulajdonosban, a  vezetőkben és a csapatban lobogó szenvedély. „Szenvedély híján a  legjobb üzlet, a legjobb terv és a legjobb emberek sem hozzák meg a  sikert." íme egy kivonat a Fortune magazinból; a cikk a 40 év alatti 40  leggazdagabb emberről szól: Az MBA­t végzettek nem illenek bele a Szilikon­völgy képébe.  Az   MBA­t   végzettek   hagyományosan   kerülik   a   kockázatot.   A  legtöbben   azért   iratkoznak   be   üzleti   iskolába,   hogy   biztosítsák  maguknak   a   hat   számjegyű   fizetést   a   diplomájuk   megszerzése  után. A Szilikon­völgyi veteránok nem látják csillogni az üzleti 

iskolások   szemében   azt   a   fényt,   ami   az   övékben   szikrázott,  amikor   romantikus   renegátokká   váltak.   Az   MBA­sek   pedig  valami nagyon is mást látnak a Szilikon­völgyben, mint amit ők  tanultak   az   üzleti   iskolában.   Michael   Levine   a   Berkley's   Haas  School   elvégzése   után   csatlakozott   az   eBay­hez.   A   volt  befektetési bankárban nem lobog az a

szenvedély,   amely   az   igazi   vállalkozókból   sugárzik.  Kevesebbet is dolgozik, mint azok — 60 órát hetente, nem a  szokásos 80­at. , ,Na> gyön örülnék neki, ha 10­15 év múlva  10­15 millió dollár jól befektetett vagyonnal rendelkeznék —  mondta. — De azt is szeretném, ha lenne saját életem. Nem is  tudom. Talán még nem értem célba."

r

Gazdag apám szerint egészen biztos, hogy még nem ért célba.  Többször   figyelmeztetett   a   sikeres   vállalati   alkalmazott   és   a  sikeres vállalkozó közötti különbségre: „Különbség van a között  az   ember   között   aki   a   vállalati   ranglétrán   araszol   felfelé,   és   a  között,   aki   a   saját   vállalati   ranglétráját   ácsolja.   A   különbség  abban rejlik, ahogyan a létrára tekintenek. Ismered a mondást:  »Ha nem te vagy legfelül, a kilátás mindig egyforma.«"

Hogyan szerezzünk pénzt? Péter négy pénzforrásról beszél: 1.   Barátok   és   család.  Ezek   az   emberek   szeretnek   minket,   és  gondolkodás nélkül adnak pénzt. Péter viszont nem javasolja,  hogy tőlük kérjünk. Ő is és gazdag apám azonos véleményen  voltak: „Ne adjunk a gyerekeinknek pénzt! Ezzel gyengékké  és   kiszolgáltatottá   tesszük   őket.   Inkább   tanítsuk   meg   nekik,  hogyan szerezzenek pénzt!" Gazdag   apám   még   egy   lépéssel   továbbment.   Ha   az   Olvasó  visszaemlékszik rá, sem a fiának, se nekem nem adott fizetést,  amikor   dolgoztunk   neki.   Azt   mondta:   „Ha   a   munkájukért  fizetünk az embereknek, arra neveljük őket, hogy alkalmazottak  módjára gondolkodjanak." Inkább arra nevelt minket, hogy üzleti  lehetőségeket   keressünk,   és   ha   találunk,   építsünk   rájuk  vállalkozást.   Talán   emlékeznek   még   a   képregény­történetre   a  Gazdag   papa,   szegény   papából.  Ma   is   ugyanazt   csinálom.  Lehetőségeket keresek, hogy üzletet építsek rájuk, míg mások jól  fizető állások után kutatnak. Gazdag apám nem tekintette rossznak, ha valaki alkalmazott.  Nagyon is szerette az alkalmazottait. Csak arra tanította a fiát és  engem,   hogy   másként   gondolkodjunk,   és   tudatában   legyünk   a  cégtulajdonos és az egyéb pozíciók közötti különbségeknek. Azt  akarta, hogy több választási lehetőségünk legyen, ha felnövünk. A  CASHFLOW gyerekeknek  oktató társasjátékot olyan szülők  számára   fejlesztettük   ki,   akik   pénzügyileg   több   választási  lehetőséget akarnak adni a gyerekeiknek,  és meg akarják óvni őket attól, hogy az 

adósságok   csapdájába   essenek,   miután   elköltöznek   a   szülői   házból.  Azoknak   a   szülőknek   is   szántuk,   akik   azt   gyanítják,   hogy  gyermekeikből   akár   a   következő   Bill   Gates   (Microsoft)   vagy   Anita  Roddick   (Body   Shop)   válhat.   A   játék   gyerekeknek   szóló   formában  tanítja meg a készpénzáramlás irányítását, amire minden vállalkozónak  szüksége   van.   A   legtöbb   kisvállalkozás   a   rossz   készpénzáramlás­ irányítás   miatt   bukik   meg.   A  CASHFLOW   gyerekeknek  megtanítja  gyermekeinek a készpénzáramlás irányításában való jártasságot, mielőtt  még elköltöznének otthonról. 2. Angyalok.  Az angyalok olyan gazdag emberek, akiknek az a szen vedélyük,   hogy   segítsék   az   újdonsült   vállalkozókat.   A   legtöbb  jelentős városban vannak angyalcsoportok, amelyek támogatják a kezdő vál lalkozókat — nemcsak anyagilag, de arra vonatkozó tanácsokkal is, hogy miként lehet valaki gazdag, fiatal vállalkozó. Az angyalok felismerték, hogy az a város, ahol fellendülőben lévő,  fiatal vállalkozások működnek, fejlődő város. A gyarapodó vállalkozó  szellem a városban magát a várost is gyarapodóvá teszi. Az angyalok  minden városnak, kicsinek és nagynak egyaránt, hatalmas  szolgálatot  tesznek.   Korunkban,   a   számítógépeknek   és   az   internetnek  köszönhetően,   még   a   legtávolabbi   városokban   is   lehetséges  felébreszteni a vállalkozó szellemet. Sok fiatal elhagyja a kisebb városokat, hogy jobb álláslehetőségekre  vadásszon   a   nagyvárosokban.   Úgy   gondolom,   ez   a   jelenség   —   az  értelmes, fiatal tehetségek elvándorlása — annak köszönhető, hogy az  iskolák   álláskeresésre   nevelik   az   ifjúságot.   Ha   a   fiataljainknak  megtanítanák,   hogyan   kell   vállalkozásokat   építeni,   sok   kisváros  továbbra is fejlődne, mert elektronikusan rácsatlakozhatnának a világ  többi   részére.   Az   angyalcsoportokként   működő   polgári   csoportok   a  világ bármely részén csodákat tehetnének a kisvárosok fellendítésében. Ha megnézzük, mit tett Bili Gates Seattle­ért, Michael Dell a texasi  Austinért,   Alán   Bond   a   nyugat­ausztráliai   Freemantle­ért,   láthatjuk,  mire képes a vállalkozó szellem ereje. A vállalkozók és az angyalok  egyaránt   fontos   szerepet   töltenek   be   a   városok   vérkeringésének  élénkítésében. 3. Magánbefektetők.  Azokat   a  személyeket,   akik zárt   körű  cégekbe fektetnek be, magánbefektetőknek nevezzük. Ezek az akkreditált be fektetők remélhetőleg kifinomultabbak az átlagos befektetőknél. Ők nyerik,   de   veszíthetik   is   a   legtöbb   pénzt.   Ezért   tanácsos  megszerezniük

a megfelelő pénzügyi képzést és üzleti tapasztalatot, mielőtt  nagyobb pénzösszegeket fektetnének be zárt körű cégekbe. 4, Nyilvános befektetők.  Azokat a személyeket, akik nyilvános  cégek   nyilvános   kereskedelemben   részt   vevő   részvényeibe  fektetnek   be   nyilvános   befektetőknek   nevezzük.   Ez   az  értékpapírok   tömegpiaca'   Mivel   ezek   a   befektetések   a  tömegeknek   szólnak,   bizonyos   intézmények,   így   az  Értékpapír­   és   Tőzsdefelügyelet   (SEC),   szigorúan  szabályozzák az adás­vételüket. Ezek a részvények általában  kevésbé   kockázatosak,   mint   a   zárt   körben   forgalmazott  részvények,   de   a   befektetés   soha   nem   kockázatmentes.   Ez  talán  ellentmondásnak  hangzik  ahhoz  képest,  amit  korábban 

állítottam, hogy több kontrollal bennfentesként mérsékelhető a  kockázat.   De   ne   feledjük,   hogy   egy   zárt   körű   részvényeket  vásárló befektető nem mindig rendelkezik kontrollal. A SEC  szigorú beszámolási és nyilvánosságra hozatali kötelezettséget  ró a  zárt  körű  részvényesekre,  hogy  csökkentse  a  nyilvános  befektetők kockázatát, azok ugyanis nem tudják ellenőrzésük  alatt tartani a befektetéseiket.

Péter javaslatai Amikor   arról   faggattam   Pétert,   mik   egy   cég   nyilvános  részvénykibocsátásának leglényegesebb tudnivalói, megkérdeztem, mit  javasolna   annak,   aki   meg   szeretné   tanulni,   hogyan   gyűjthet   jelentős  mennyiségű tőkét. így felelt: „Azt ajánlom, az illető ismerkedjen meg  alaposan   a   következő   finanszírozási   forrásokkal,   ha   nyilvános  kibocsátásra készül:" 1.   Zárt   körű   kibocsátások   tájékoztatói.  Ezekkel   kell   kezdeni   a  hivatalos   tőkegyűjtési   folyamatot.   Ez   amolyan   „csináld   magad"  pénzgyűjtési akció. Ezek a tájékoztatók lehetőséget adnak rá, hogy  mi   diktáljuk   a   feltételeket,   és   lehetőleg   felkeltsük   a   befektető  érdeklődését. Péter   mindenképpen   ajánlja,   hogy   legelőször   is   fogadjunk   fel   egy  társasági   joggal   foglalkozó   ügyvédet,   aki   otthon   van   az  értékpapírügyekben. Itt kezdődik a hivatalos okulásunk, ha komolyan  vesszük, hogy kicsiben kezdjük, és naggyá fejlődjünk. Az első lépés,  hogy fizessünk az ügyvédi tanácsért, és lehetőleg kövessük is a kapott  tanácsot. Ha nem tetszik a tanács, keressünk másik ügyvédet. A legtöbb ügyvéd ingyen tart konzultációt, vagy meghívhatjuk  ebédelni. Az ügyvéd mint szakavatott tanácsadó rendkívül fontos  tagja   csapatunknak   a   kezdetekkor   is,   és   később,   a   növekedési  szakaszban is.

Én a saját bőrömön tanultam meg, mivel jár, ha egyedül akarom  megoldani   a   dolgokat   csak   azért,   hogy   egy   pár   dollárt  megspóroljak. Az a pár dollár hosszú távon vagyonokba került  nekem. 2. Kockázati tőkebefektetők. (VC=Venture Capitalists).   Ők  — mint barátom, Mark — azzal foglalkoznak, hogy tőkét  bocsátanak rendel kezésre. Az emberek általában olyankor keresik meg a  kockázati tő kebefektetőket, amikor a személyes pénzforrásaik  elapadtak, és sem a barátaiktól, sem a családjuktól, sem a bankáruktól nem  számíthatnak több pénzre. Péter szerint „a kockázati tőkebefektetők  gyakran nagyon meredek üzletekbe mennek bele, de hajók, megkeresik a  magukét." A   kockázati   tőkebefektetők   gyakran   partnerünkké   válnak,   és 

segítenek   helyrerázni   a   céget,   hogy   eljusson   a   finanszírozás  következő lépcsőfokára. Más szavakkal: olyan ez, mint amikor  valaki személyes edzőt fogad egy edzőteremben, hogy formába  hozza a testét, és vonzóbbá váljék; a kockázati tőkebefektető a  személyes edző, aki pénzügyileg formába hozza a céget, hogy az  vonzóbb legyen más befektetők számára. 3. Befektetési bankárok.   Általában hozzájuk fordulunk,  amikor ké szen állunk, hogy cégünket áruba bocsássuk a nyilvános  piacon. A be fektetési bankárok gyakran adnak pénzt első nyilvános  kibocsátások hoz és másodlagos kibocsátásokhoz. A másodlagos  kibocsátás szintén nyilvános kibocsátása egy cég részvényeinek, amely  korábban már tő kére tett szert az első nyilvános kibocsátásból. Ha  belelapozunk egy üzleti lapba, amilyen a Wall Street Journal, számos  nagyalakú hirde tést találunk, amelyben befektetési bankárok tájékoztatják  a piacot az általuk szponzorált kibocsátásokról.

Sharon jegyzete Van   a   finanszírozásnak   egy   másik   módja   is,   az   úgynevezett  köztes   vagy   áthidaló   finanszírozás.   A   cégek   általában   akkor  szoktak   ehhez   folyamodni,   amikor   túl   vannak   már   a   kezdeti  időszakon,   de   még   nem   fejlődtek   fel   eléggé   a   nyilvános  kibocsátáshoz.

Egy fontos első lépés Aki belevág, hogy tőkét gyűjtsön a cége  számára,  annak  érdemes  zárt  körű kibocsátású tájékoztatóval  kezdenie. Péter ezt három okból  ajánlja: 411.Társasági joggal foglalkozó jogászokkal kell tárgyalni, akiknek ez  a szakterülete. Hallgassunk meg több ilyet. Minden beszélgetésből  tanulunk, és újabb ismeretekhez jutunk. Kérdezzük ki a jogászokat  kudarcaikról és sikereikről. 412.Ismereteket  szerzünk a részvénykibocsátás  különböző fajtáiról  és  azok   jogi   kereteiről.   Más   szavakkal:   nem   minden   kibocsátás  egyforma. A különféle kibocsátások más­más igényt elégítenek ki.

413.Elkezdjük kialakítani magunkban cégünk értékét, és körvonalazzuk  az eladási feltételeket. 414.Elkezdünk hivatalosan tárgyalni potenciális befektetőkkel, egyben  gyakoroljuk a tőkegyűjtés művészetét és tudományát. Először talán  le   kell   küzdenünk   a   kérés   okozta   szorongást,   azután   pedig   a  kritikától   való   félelmet.   Végül   pedig   meg   kell   tanulnunk   túltenni  magunkat   a   visszautasításon   és   azon,   hogyha   nem   hívnak   vissza  telefonon. Péter a következőt tanácsolja: „Találkoztam olyanokkal, akik kiváló  prezentációkat tartottak befektetéseikről, és mégis üres kézzel távoztak  a végén. Az egyik dolog, amit  egy vállalkozónak meg kell  tanulnia,  hogy   miként   tegye   el   a   csekket.   Ha   erre   nem   vagyunk   alkalmasak,  vigyünk magunkkal valakit, aki alkalmas rá." Péternek ugyanaz a véleménye, ami gazdag apámé volt: „Aki ebben  az üzletben akar szerencsét próbálni, annak tudnia kell eladni. Az eladás  a   legfontosabb   jártasság,   mely   megtanulható   és   fejleszthető.   A  tőkegyűjtés végeredményben egy másféle termék eladása egy másféle  közönségnek." Sokan   azért   sikertelenek   anyagilag,   mert   nem   tudnak   eladni.  Mégpedig azért  nem  tudnak eladni, mert  nincs  önbizalmuk, félnek  a  visszautasítástól, és nem tudják, hogyan gyűjtsék be a megrendeléseket.  Aki komolyan vállalkozásra adja a fejét, annak azt ajánlom, lépjen be  egy hálózati marketing cégbe, ahol jó színvonalú képzést biztosítanak,  húzzon le legalább öt évet, és tanulja meg, miként legyen önbizalommal  teli ügynök. A sikeres ügynök nem fél az emberek megkeresésétől, a  kritikától, a visszautasítástól és attól sem, hogy kérje a csekket. Én   még   ma   is   dolgozom   a   visszautasítástól   való   félelmem  legyőzésen,   a   csalódottság   érzésének   feldolgozásán   és   azon,   hogy  módot találjak alacsony önbecsülésem   leküzdésére.   Rájöttem,   hogy   az,   ahogyan   az   életben  megoldom   ezeket   a   problémákat,   közvetlen   kihatással   van   anyagi  helyzetemre, Másként fogalmazva: ha nem tudok megbirkózni ezekkel  a problémákkal, csökken a bevételem. Ha ellenben sikerül leküzdenem  őket, ami egy állandó folyamat, a bevételem is növekszik.

Hogyan találjunk olyan tanácsadókat, mint  peter vagy Mark? Miután szert tettünk az alapvető üzleti tapasztalatra és némi sikert  értünk el — továbbá úgy gondoljuk, készen állunk rá, hogy cégünket  piacra   vigyük   —,   szaktanácsra   lesz   szükségünk.   Azok   a   tanácsok,  melyeket   Pétertől,   a   befektetési   bankártól   és   Marktól,   a   kockázati  tőkebefektetőtől   kaptam,   felbe­csülhetetlenül   értékesek   voltak.  Tanácsaik   olyan   világokat   tártak   fel   előttem,   melyeknek   korábban   a  létezéséről sem tudtam. Olvassuk el a  Standard & Poor 's Security Dealers  című könyvet,  amely McGraw Hill kiadásában jelent meg. Megtalálhatjuk a legtöbb  könyvesboltban vagy a könyvtárban. Ez a könyv államonként sorolja fel  az   értékpapírkereskedőket.   Válasszunk   ki   belőle   egy   embert,   aki  hajlandó   meghallgatni   elképzeléseinket   és   vállalkozásunk   részleteit.  Nem   mindenki   ad   ingyen   tanácsot,   de   néhányan   igen.   A   legtöbbjük  nagyon elfoglalt, így csak akkor foglalkozik velünk, hajol felkészültek 

vagyunk.   Ezért   azt   javaslom,   előbb   tegyünk   szert   némi   gyakorlati  tapasztalatra, várjuk ki, amíg sikereket is elkönyvelhetünk, és csak az  után keressünk magunknak csapattársat.

Tehát, ön lesz a következő milliárdos? Csak   egyvalaki   válaszolhatja   meg   ezt   a   kérdést:   ön.   A  megfelelő csapattal, a megfelelő vezetővel és egy merész, újító  jellegű termékkel bármi lehetséges. A technológia már megvan,  vagy rövidesen kialakul. Amint kiderült, hogy célom, az első millió dollár megszerzése  elérhető,   mindjárt   újabb   célt   tűztem   ki   magam   elé.   Tudtam,  megkereshetek   10   milliót   is   hasonló   módszerrel.   Ha   egy  milliárdot akarok keresni, ahhoz azonban már újfajta jártasságok  kellenek, és egy teljesen másféle gondolkodásmód. Ezért aztán  kitűztem   a   célt   annak   ellenére,   hogy   némileg   kételkedtem  magamban. Miután volt merszem kitűzni, elkezdtem megtanulni,  hogyan  csinálták mások.  Ha  nem   tűztem   volna   ki   a  célt,  nem  feltételeztem volna, hogy távlatilag lehetséges, és nem akadtam volna rá azokra a könyvekre és  cikkekre melyékből megtudhattam, miként érték el oly sokan. Évekkel ezelőtt, amikor rengeteg adósságom volt, nem hittem,  hogy valaha milliomos lehetek. Ennek tükrében most már azt  mondom, nem az a lényeg, hogy valóban megvalósítsuk a célt,  hanem hogy leírjuk és nekifogjunk a megvalósításának. Miután  elköteleztem magam a cél mellett, az agyam elkezdett dolgozni  rajta, és kiokoskodta a megvalósítás módjait. Azt hiszem, ha azt  mondtam volna, lehetetlen milliomossá válnom, az önbeteljesítő  jóslatnak bizonyult volna. Miután kitűztem magam elé, hogy milliárdos leszek, elfogott a  kétség Elmém ennek ellenére talált módokat, hogy megmutassa,  lehetséges.   Ha   a   célra   összpontosítok,   megtalálom   rá   a  lehetőségeket. Gyakran el szoktam mondani magamnak: „Ha úgy  gondolod,   tudod,   akkor   tudod;   ha   úgy   gondolod,   nem   tudod,  akkor nem tudod. Mindkét esetben igazad lesz." Fogalmam sincs,  kitől származik az idézet, de köszönöm annak, aki írta.

Miért lehetséges milliárdossá válni? Miután   kitűztem   magam   elé   a   célt,   hogy   milliárdos   leszek,  elkezdtem okokat találni rá, amiért ez manapság könnyebb, mint  valaha. Az okok a következők: 415.Egyetlen telefonvonalon és az interneten rengeteg ügyféllel  kapcsolatba léphetünk. 416.Az internet újabb üzleteket alakít ki az interneten keresztül.  Ahogyan Henry Ford az autók tömeggyártásával, mintegy  láncreakcióként, egyre bővülő üzletre lelt, az internet is  megsokszorozza a hatását. Hat milliárd ember számára teszi 

lehetővé, hogy egy újabb Henry Forddá vagy Bili Gatesszé  váljon. 417.A múltban a média a gazdagok és hatalmasok irányítása alatt  állt. A küszöbön álló technológiai változásokkal az internet  szinte mindnyájunknak olyan lehetőségeket biztosít, mintha  saját rádióállomásunk vagy tévécsatornánk lenne. 418.Az új találmányok még újabb találmányoknak biztosítanak  táptalajt. Az új technológia robbanásszerű fejlődése életünk  más területeire is begyűrűzik. Minden új, technológiai változás  egyre több ember szamára teszi lehetővé, hogy több új,  innovatív terméket fejlesszen ki.

419.Ahogy egyre több emberből lesz milliárdos, ők egyre több pénzt  akarnak majd befektetni kezdő vállalkozásokba, nemcsak azért, hogy  segítsék az új vállalkozásokat, hanem azért is, hogy részesüljenek a  nyereségből. Manapság sokan el sem tudják képzelni, hogy évente a  szó szoros értelmében több tízmilliárd dollár várja az új, innovatív  cégeket befektetés céljából. 420.Egy új terméknek nem feltétlenül kell csúcstechnológiai terméknek  lennie. A Starbucks egy csésze kávéval tett gazdaggá sok embert, a  McDonald's pedig a hamburgerével és a sültkrumplijával vált a világ  legnagyobb ingatlantulajdonosává. 421.A kulcsszó a „kérészéltűség". Véleményem szerint ez az egyik  legfontosabb szó mindazoknak, akik meg akarnak gazdagodni, netán  dúsgazdagságra vágynak. Az értelmező szótár szerint ez a szó annyit  jelent, csak egyetlen napig, vagy legalábbis rövid ideig tart. Egyik   tanárom,   dr.   Buckminster   Fuller   használta   azt   a   szót,   hogy  „kérészéltűség",   méghozzá   abban   az   értelemben,   hogy   „sokkal  kevesebbel   többre   lehet   menni".   Általánosabb   megfogalmazása   a  gondolatnak   a   „leverage",   vagyis   hogy   kis   energiabefektetéssel   nagy  hatást lehet elérni. Dr. Fuller szerint az emberiség egyre több vagyont  tud létrehozni egyre több ember számára egyre kisebb erőfeszítés árán. Más  szavakkal:  a modern technika találmányainak  segítségével  —  olyan találmányokéval, melyek valójában alig használnak nyersanyagot  — mindannyian sokkal több pénzt kereshetünk nagyon kevés idő­ és  energiaráfordítással. A kérészéltűség vagy múlandóság árnyoldala, hogy lesznek emberek,  akik egyre kevesebb pénzhez  jutnak a jövőben, és  ezek  éppen azok,  akik   a   legtöbb   nyersanyagot   használják   fel,   és   fizikai   értelemben   a  legtöbb   munkát   végzik   a   megélhetésükért.   Vagyis   a   pénzügyi   jövő  azoké, akik a legtöbbet hozzák ki a legkevesebb erőfeszítéssel.

Milyen tervem van tehát arra,  hogy milliárdos legyek? A   választ   a   „kérészéltűség"   szó   adja   meg.   Ahhoz,   hogy  milliárdos legyek, sokak számára kell sokat termelnem nagyon  olcsón.   Olyan   üzleti   ágazatot   kell   találnom,   amely   jelenleg  túlságosan   nagyra   duzzadt,   és   nem   eléggé   hatékony;   olyan  ágazatot, ahol az emberek elégedetlenek a jelenlegi rend­

szerrel, és amelynek termékei javításra szorulnak. Az a terület, ahol a  legtöbb lehetőség kínálkozik, a legtágabb üzletág: az oktatás. Ha  belegondolünk, milyen hatalmas összegeket költenek oktatásra és  képzésre, megdöbbenünk. Nemcsak a magániskolákról, az  egyetemekről és főiskolákról van szó. A legnagyobb összegek az üzleti,  a katonai, az otthoni és különféle szakmai tanfolyamokra mennek el.  Mégis az oktatás az az üzletág, amelyet a múltban a legtöbbet  gyaláztak. Az oktatás — amint mindnyájan tudjuk — elavult, drága és  változtatásra szorul. Az idén küldte el nekem egyik barátom, Dan Osborne, nemzetközi  valutakereskedő   a   The   Economist   weboldalán   található   cikk   egy  másolatát. Néhány sort idézek belőle: Michael   Miiken,   az   alacsony  értékű   kötvények   királya,   aki   egyszer  egyetlen   év   alatt   500   millió   dollárt   keresett,   jelenleg   a   világ   egyik  legnagyobb   oktató   cégének   kiépítésén   dolgozik,   a   Knowledge  Universe­ön.   A   Kohl­berg,   Kravis   and   Roberts,   egy   kivásárló   cég,  amely világszerte rettegésben tartja a cégvezetőket, szintén rendelkezik  oktatási céggel: Kindercare a neve. A Wall Streeten az elemzők egyre­ másra sietve hangoztatják, hogy az oktatásban paradigmaváltás  megy  végbe a privatizáció és a racionalizáció égisze alatt. Miért  vált  egyszeriben  mindenki  ilyen izgatottá?  Mert  párhuzamot  vélnek felfedezni az oktatás és az egészségügy között. Huszonöt évvel  ezelőtt az egészségügy jórészt az állami, illetve az önkéntes szektorba  volt   szorítva.   Ma   több   milliárd   dolláros,   főként   magánkézben   lévő  üzletág. Sok gazdag ember, nem csak Mr. Miiken és Henry Kravis, de  Warren   Buffet,   Paul   Allén,   John   Doerr   és   Sam   Zell   is   meg   vannak  győződve  róla,   hogy  az   oktatás   ugyanebbe  az  irányba  mozdul  el.  A  hagyományos  iparágakhoz  tartozó cégek olyan vállalatokba fektetnek  be, mint a Sun, a Microsoft, az Oracle, az Apple, a Sony, a Harcourt  General és a Washington Post Group. Az   Egyesült   Államok   kormánya   azt   állítja,   évente   635   milliárd  dollárt költ oktatásra, többet, mint a nyugdíjakra vagy a hadügyekre, és  a jóslatok szerint az egy főre eső oktatási kiadás a következő évtizedben  további 40%­kal nőni fog. A magáncégeknek jelenleg mindössze 13% a  piaci részesedésük, ez főként a képzési  programokban érvényesül, és  legtöbbjük   családi   vállalkozás,   mely   megérett   a   konszolidációra.   Az  International   Data   Corporation,   a   nemzetközi   adatszolgáltató   hivatal  trendelőrejelzese   szerint   ez   a   részesedés   a   következő   két   évtizedben  25%­kal fog nőni.

A cikk a következőképpen folytatódik: A   szülők   egyre   elégedetlenebbek   Amerika   állami   iskoláival,  melyek   mindinkább   a   nemzetközi   színvonal   alá   süllyednek.  Amerika   többet   költ   a   GDP­jéből   oktatásra,   mint   a   legtöbb  ország, mégis csupán közepes eredményeket ér el. Az ázsiai és  európai   gyerekek   sokszor   jobb   teljesítményt   nyújtanak   a  szabvány iskolai tesztekben. A tízéves amerikai gyerekek több  mint   40%­a   nem   felel   meg   egy   alapvető   olvasási   vizsgán;   42  millió   felnőtt   funkcionális   analfabéta.   Ennek   az   elkeserítő  helyzetnek az az oka, hogy az egy­egy gyerekre költött 6 500  dollárnak csaknem felét a nem oktatási szolgáltatások, főként az  adminisztráció emészti fel.

Jelenleg   kezdenek   leomlani   a   sorompók   az   állami   és   a  magánszektor között, így a vállalkozók mindinkább beférkőznek  az   állami   rendszerbe.   Az   1   128   (és   egyre   több)   magániskola  szabadon   kísérletezhet   saját   vezetőivel   anélkül,   hogy  közpénzeket emésztene fel. A cikk felhívja még a figyelmet az alábbiakra: Nem meglepő, hogy a mindinkább terjedő privatizációnak erős  ellenzéke van. A tanári szakszervezetek előszeretettel zúzzák szét  a hatalmuk ellen irányuló kihívásokat.

Ne fussunk olyan szekér után, amely  nem vesz fel! 1996­ban a  CASHFLOW nevű  oktató­társasjátékomat benyújtottam  elbírálásra   egy   neves   egyetem   oktatócsoportjának.   Szóbeli   visszajelzésük a következő  volt: „Nem játszunk az iskolában, és nem   oktatjuk   a   fiatalokat   a   pénzről.   Vannak   ennél   fontosabb   tantárgyak,   melyeket meg kell tanulniuk." Az  üzletben van egy fontos ökölszabály: „Ne fossunk olyan szekér  után, amely nem vesz fel." Más szavakkal: Könnyebb pénzt keresni ott,  ahol érdeklődés mutatkozik irántunk és a termékeink iránt. Jó   hír,   hogy   egyre   több   iskolában   használják   a   játékainkat  oktatóanyagként. A legnagyobb elismerést azonban az jelentette, hogy a  közvélemény   szereti   a   termékeinket.   Társasjátékaink   kelendőek  magánszemélyek körében, akik többet akarnak tudni a vállalkozásokról  és a pénzügyekről. Amikor   2000   januárjában   a   nemzetközi   menedzsmentet   oktató  amerikai   Thunderbird   Egyetem   felvette   vállalkozói   programja  tantervébe a  Gazdag Papa, szegény papát,  a  CASHFLOW­négyszögpt   és a CASHFLOW játéko­

kat, tudtuk, hogy révbe értünk. Ez a nagyon rangos egyetem  nemzetközile elismert oktatóprogramjairól híres.

Vissza a tervhez Úgy   látom,   jelentős   igény   mutatkozik   a   pénzkezelés,   a  vállalkozások és a befektetések oktatására — ezeket ugyanis nem  tanítják  az   iskolákban.   Véleményem   szerint  az  elkövetkezendő  években   hatalmas   tőzsdekrachnak   nézünk   elébe,   és   szomorú  valósággá válik, hogy sok embernek nem lesz elég nyugdíja és  megélhetése   öregkorára.   Azt   gyanítom,   hogy   körülbelül   tíz   év  múlva óriási kereslet lesz a sokkal lényegesebb pénzügyi oktatás  iránt.   A   szövetségi   kormány   nemrégiben   tudomására   hozta  Amerika   lakosságának   hogy   nem   számíthatnak   kizárólag   a  társadalombiztosításra   és   a   betegbiztosításra,   amikor   nyugdíjba  mennek. Sajnos ez a figyelmeztetés sokak számára túl későn jött,  főként, mert az iskolában nem tanulták meg, hogyan kezeljék a 

pénzüket.   Sharon,   Kim   és   én   azon   igyekszünk,   hogy   ezt   az  oktatást — jelenlegi termékeink révén és az interneten keresztül  egyaránt — sokkal alacsonyabb áron biztosítsuk, mint a jelenlegi  iskolarendszer tehetné. Ha   pedig   interneten   is   hozzáférhetővé   tesszük  oktatóprogramjainkat,   technológiai   és   internetes   cég   leszünk,  nem   elsősorban   könyvkiadó,   mint   jelenleg.   Ha   kérészéltű  formában   kezdjük   forgalmazni   termékeinket,   cégünk   értéke  sokszorosára nő majd, mert egy jobb termékkel jelenünk meg a  nemzetközi   piacon,   kényelmesebben   hozzáférhető   formában  kínáljuk,   és   sokkal   olcsóbban.   Vagyis   egyre   többet   nyújtunk  egyre kevesebb ráfordítással, ami a nagy­nagy gazdagság kulcsa. Tehát   leszek   valaha   milliárdos?   Nem   tudom.   Továbbra   is  igyekszem   elérni   ezt   a   célt.   Hogyan   fogom   csinálni?   Azt   sem  tudom.   Még   ki   kell   találnom.   Egyet   azonban   biztosan   tudok:  Éveken   át   mérgelődtem,   hogy   az   iskolában   nem   tanítottak  semmit   a   pénzről,   a   vállalkozásról   vagy   a   meggazdagodásról.  Sokat   gondolkodtam   rajta,   vajon   miért   nem   tanítottak   olyan  tantárgyakat, amelyeket használhatnék az életben, azok helyett,  amelyekről   már   akkor   tudtam,   hogy   soha   nem   fogom   őket  használni. Azután egyszer valaki rám szólt: „Ne panaszkodj már  annyit,   inkább   tegyél   valamit   az   ügyért!"   Megfogadtam   a  tanácsot.   Úgy   gondoltam,   ha   engem   zavart,   hogy   nem  tanulhattam a pénzről, a vállalkozásokról és a meggazdagodásról,  bizonyára másokat is. Egy   szó,   mint   száz,   Kim,   Sharon   és   jómagam   összemérjük  erőinket   az   iskolarendszerrel.   A   jelenlegi   iskolarendszer  alkalmazottakat és szakem­ berekét képez. Kérészéltű termékünket azoknak adjuk el, akiknek arra  van   szükségük,   amit   mi   kínálunk,   vagyis   vállalkozóknak,  cégtulajdonosoknak   vagy   cégekbe   befektetni   kívánó   személyeknek  szóló   oktatásra   —   nem   olyan   ismeretekre,   amelyek   ahhoz   kellenek,  hogy   valaki   más   cégében   dolgozzék.   Ez   a   célközönségünk,   és   az  interneten   kiválóan   elérhető,   nincs   szükségünk   az   elavult  iskolarendszerre.   Ez   a   tervünk;   hogy   sikerül­e   megvalósítanunk   a  célunkat, azt csak az idő dönti majd el. Ha ön anyagilag független, multimilliomos, esetleg a következő  milliárdos kíván lenni, mi szívesen szegődünk társául a pénzügyi  okulásában.

41. fejezet

Miért mennek tönkre  a gazdagok?

Sokszor hallok olyasmit, hogy  „Ha sok pénzem lesz, egyszer s  mindenkorra   vége   az   anyagi   gondjaimnak".   Valójában   pedig  ekkor kezdődnek csak igazán az anyagi gondok. Az egyik ok,  amiért   olyan   sok   újgazdag   hirtelen   tönkremegy,   hogy   a   régi  pénzügyi szokásaikat használják új anyagi gondjaik kezelésére. 1977­ben beindítottam első nagy vállalkozásomat, a műanyag  tárcákat   gyártó   céget.   Amint   azt   az   előző   fejezetben   már  említettem,   az   eszköz   túlnőtte   az   embereket,   akik   létrehozták.  Néhány   évvel   később   megalkottam   egy   újabb   eszközt,   ez   is  gyorsan   nőtt,   és   csakhamar   ugyanarra   a   sorsra   jutott,   mint   az  előző.   Ezt   is   elveszítettem.   Csupán   a   harmadik   cégemnél  tanultam meg, amire gazdag apám mindig is meg akart tanítani. Szegény apám teljesen odavolt pénzügyi helyzetem hatalmas  ingadozásai láttán. Szeretett engem, és fájt neki, hogy egyszer a  csúcson lát,  egyszer  meg  a  béka  hátsófele  alatt.  Gazdag  apám  ezzel szemben örült nekem. Két nagy cégalapításom és bukásom  után a következőket mondta: „A legtöbb milliomos három céget  veszít, még mielőtt nagy nyereséget könyvelhetne el. Te csak két  céget veszítettél. Az átlagember soha nem veszít egyetlen céget  sem,   ezért   van,   hogy   az   emberek   10%­a   birtokolja   a   vagyon  90%­át." Miután   elmesélem,   hogyan   kerestem   majd   veszítettem  milliókat,   sokszor   teszik   fel   nekem   azt   a   fontos   kérdést,   hogy  „Miért   mennek   tönkre   a   gazdagok?"   A   következő   válaszokat  adhatom erre — mindet személyes tapasztalataim alapján: 1. ok: Azok, akik pénz nélkül nőttek fel, nem tudják, hogyan  kell kezelni a sok pénzt. Amint arról korábban már volt szó, a túl  sok pénz gyakorta legalább akkora problémákat vet fel, mint a túl  kevés. Ha valaki nem tanulta meg, mit kezdjen a nagy pénzzel,  vagy nincsenek megfelelő pénzügyi ta­ nácsadói, akkor minden valószínűség szerint vagy bedugja pénzét egy  bankba, vagy egyszerűen elveszíti. Ahogyan gazdag apám mondta: „A  pénz   nem   tesz   gazdaggá.   A  pénzben   erő   rejlik,   amely   gazdaggá,   de  szegénnyé   is   tehet.   Naponta   több   milliárd   ember   szolgáltat   erre  bizonyítékot.  A   legtöbbjüknek  van  némi  pénze,   de  arra   költik,  hogy  szegényebbek   legyenek,   és   egyre   mélyebbre   süllyedjenek   az  adósságban.   Ezért   jelentenek   oly   sokan   csődöt   manapság,   amikor   a  világtörténelem   legjobb   gazdasági   helyzetét   éljük.   Probléma   megint  csak   azokkal   az   emberekkel   van,   akik   a   pénzükön   forrásokat  vásárolnak, de eszközöknek hiszik azokat. Biztos vagyok benne, hogy 

az   elkövetkező   néhány   évben   sok   mai   fiatalra   vagy   hirtelen  meggazdagodott   milliomosra   pénzügyi   küszködés   vár,   mert   nem  értenek a pénzhez. 2. ok: Amikor az emberek pénzhez jutnak, rájuk tör a mámor, mintha kábítószert  vettek volna be, és  elhomályosítja a szellemüket. Gazdag  apám szerint  „Amikor az embereken  erőt  vesz a »pénzmámor«, azt  hiszik,  intelli gensebbek, pedig éppen hogy ostobábbak. Azt képzelik, övék a világ, és azonnal eszeveszett költekezésbe kezdenek. Adószakértőm   és   könyvvizsgálóm,   Diane   Kennedy,   egyszer   azt  mondta: „Sok gazdag ember mellett dolgoztam mint tanácsadó. Mielőtt  hatalmas   vagyonukat   elveszítve   tönkremennének,   általában   három  dolgot   tesznek.   Egy:   vesznek   egy   repülőgépet   vagy   egy   nagy   hajót;  kettő: elutaznak szafarira; három: elválnak a feleségüktől, és elvesznek  egy   sokkal   fiatalabb   nőt.   Amikor   ez   a   három   dolog   megtörténik,  készülök a csődre." Ugyanaz a helyzet tehát, mint az első oknál: ezek az  emberek forrásokat vásárolnak, illetve elválnak egy eszköztől, amivel  forrást hoznak létre, azután feleségül vesznek egy újabb forrást. Így már  kettő, vagy még több forrásuk van. 3. ok: Ha az embernek pénze van, egyes barátai és rokonai közeledni igyekeznek hozzá. Sokaknak nagyon nehezükre esik nemet mondani a  sze retteinek,   amikor   azok   pénzt   kérnek   kölcsön.   Velem   ez   nem   történt  meg,   de számos családi és baráti kapcsolatot láttam megszakadni, amikor valaki  hir telen   meggazdagodott.   Ahogyan   gazdag   apám   mondta:   „A  meggazdagodás egyik fontos feltétele, hogy megtanuljunk nemet mondani magunknak  és   a szeretteinknek." Akik hirtelen jött vagyonukat hajókra és nagy házakra  köl tik,   azok   önmaguknak   sem   tudnak   nemet   mondani,   nem   hogy   a  családtagja iknak.   Végül   egyre   nagyobb   adósságokba   verik   magukat   csak   azért,  mert hirtelen pénzhez jutottak. Ha egyszeriben pénzre teszünk szert, egyesek kölcsön akarnak kérni  tőlünk, a bankok viszont többet akarnak kölcsönadni. Ezért szokták azt  mondani,   hogy   „a   bankok   akkor   adnak   kölcsönt,   ha   nincs   rá  szükségünk". Ha azután  rosszul  mennek a dolgaink, nem elég, hogy  gondot okoz a rokona­ inknak  és   barátainknak   adott   kölcsönök   behajtása,   de   a   bank   is  visszaköveteli a nekünk nyújtott hiteleket. 4. ok: A pénzes ember egyszeriben „befektetővé" válik, de hiányzik  a tudása és a tapasztalata. Ez megint csak egybevág azzal, amit gazdag  apám állított,   hogy   ugyanis   a   hirtelen   pénzhez   jutott   emberek   azt   hiszik,  magasabb lett   az   intelligenciahányadosuk   is,   pedig   valójában   alacsonyabb   lett.  Akinek pénze van, azt elkezdik hívogatni a tőzsdei, az ingatlan­ és a befektetési 

bró kerek. Gazdag apám azt mondta, régen azért hívták őket alkuszoknak,  mert alkudni próbáltak a pénzünkre. Bocsánatot kérek minden brókertől, akit esetleg megsértettem. Azt hiszem, eredendően egy bróker mondta ezt  gaz dag apámnak. Családom egyik barátja örökölt 350 000 dollárt. Kevesebb mint hat  hónap alatt minden pénze elveszett a tőzsdén. Nem a tőzsde vitte el,  hanem   a   bróker,   aki   „megkopasztotta"   a   hirtelen   meggazdagodott  ügyfelet,   miközben   az   azt   hitte,   hogy   a   pénz   intelligensebbé   tette.  Megkopasztáson azt kell érteni, hogy a bróker rendszeresen manipulált  adás­vételi tanácsokat ad az ügyfélnek a jutalék fejében. Ez a gyakorlat  tisztességtelen,   és   a   brókerházak   szigorú   bírságokkal,   büntetésekkel  sújtják azokat a brókereket, akik űzik. . . ennek ellenére előfordul az  ilyesmi. Amint a könyv elején már hangsúlyoztam: attól, mert valaki belefér  az akkreditált befektető kategóriájába, tehát egyszerűen van pénze, még  nem biztos, hogy ért is a befektetéshez. A mai, túlfűtött tőzsdei piacon sok cég ugyanolyan ész nélkül fektet  be, mint az egyéni befektetők. Rengeteg pénzükkel a cégek egyre­másra  vesznek meg más cégeket, azt remélve, hogy eszközöket vesznek. Az  iparban ezt nevezik egyesülésnek és felvásárlásnak. Ezekkel az a baj,  hogy a beolvasztott vagy felvásárolt cég sokszor forrásnak bizonyul. A  felvásárló   nagyvállalat   pedig   gyakran   anyagi   nehézségekkel   találja  magát szemben. 422.ok:   Nő   a   veszteségtől   való   félelem.   Az   az   ember,   aki   a  szegények látásmódjával nézett a pénzre, sokszor egész életében  a szegénységtől rettegett, így, amikor egyszeriben gazdaggá válik,  nem   csökken   a   szegénységtől   való   félelme,   hanem   inkább  növekszik.   Egy   barátom,   aki   hivatásos   napon   belüli  kereskedőkkel foglalkozó pszichológus, azt szokta mondani: „Azt  kapod, amitől félsz." Ezért tartozik olyan sok hivatásos befektető  csapatához pszichológus is, legalábbis nekem ezért van. Bennem  is munkálnak félelmek, mint bárki másban. Amint korábban már  említettem,   sokféleképpen   lehet   pénzt   veszteni,   nemcsak   a  befektetési piacon. 423.ok:   Az   illető   nem   tudja   megkülönböztetni   a   jó   és   a   rossz  kiadásokat.   Könyvelőm   vagy   adótanácsadóm   gyakran   hív   fel  azzal, hogy „Még egy in­ gatlant kell vennie." Más szóval az a baj, hogy túl sok pénzt keresek, be  kell tehát fektetnem valamennyit olyasmibe, mint az ingatlan, mert a  nyugdíjter­vem nem tud felvenni több pénzt. A gazdagok részben azért  lesznek egyre gazdagabbak, mert úgy vesznek több befektetést, hogy  kihasználják az adótörvényeket. Lényegében tehát azt a pénzt, amit adó  formájában   kellene   kifizetniük,   további   eszközökre   fordítják,   így  levonhatják   a   jövedelmükből,   és   ezzel   törvényesen   csökkentik   az  adójukat. A korábban  már bemutatott gúla számomra  az egyik legfontosabb  séma   a   vagyonteremtéshez,   továbbá   a   megszerzett   vagyon  megtartásához   és   növeléséhez.   Amikor   bemutatom   az   ábrát,   meg  szokták kérdezni, miért részei a kiadások a szerkezetnek. Azért, mert a  kiadások   hatására   válunk   gazdagabbá   vagy   szegényebbé,   függetlenül  attól, mennyi pénzt keresünk. Gazdag apám gyakran mondta: „Ha meg 

akarod   tudni   valakiről,   hogy   meggazdagszik   vagy   elszegényedik­e   a  jövőben, nézd meg a kiadás rovatot a pénzügyi kimutatásában." Gazdag  apám   nagyon   fontosnak   tartotta   a   kiadásokat.   Szerinte   „Vannak  kiadások,   amelyek   gazdaggá   tesznek,   és   vannak   mások,   amelyek  szegénnyé.   Az   okos   cégtulajdonos   és   befektető   tudja,   melyikre   van  szüksége, és ellenőrzi a kiadásait." „Főként azért  alkotok befektetéseket, mert ezáltal  növelhetem a jó  kiadásaimat"   —   mondta   egyszer   gazdag   apám.   „Az   átlagembernek  nagyrészt   rossz   kiadásai   vannak."   A   jó   és   rossz   kiadások   közötti  különbség volt az egyik fő ok, amiért gazdag apám eszközöket hozott  létre. A maga alkotta eszközökön újabb eszközöket vehetett. Erre hívta  fel   a   figyelmemet,   amikor   gyerekkoromban   a   tengerparton   sétálva  frissen vásárolt, méregdrága ingatlanját szemléltem: „Nekem sem telik  ilyen telekre, de a cégemnek igen." Ha  értjük a C negyedben érvényesülő adótörvényeket, felfedezzük,  hogy   a   gazdagok   részben   azért   lesznek   egyre   gazdagabbak,   mert   az  adótörvények a B negyedbeliek számára lehetővé teszik — inkább, mint  a többi negyedbeliek számára —, hogy adózás előtti pénzből építsenek,  alkossanak vagy vegyenek más eszközöket. Valójában az adótörvények  szinte   arra   késztetnek,   hogy   egyre   újabb   befektetéseket   vásároljunk  adózás előtt, ezért kapok olyan telefonhívásokat, hogy vegyek még egy  ingatlant vagy céget. Az A negyedhez tartozók ellenben kénytelenek az  adózás utáni pénzükből eszközöket építeni, alkotni vagy venni.

Mit tegyünk a túl sok pénzzel? „Ha gazdag akarsz lenni, legyen egy terved, hogy miként  gazdagodsz meg, és legyen terved arra is, hogy mit fogsz csinálni  a pénzzel, még mielőtt megkerested.   Ha   nem   készítesz   előre   tervet   a   majdani   pénzed  felhasználd   sáról,   könnyen   előfordulhat,   hogy   búcsút   mondhatsz   a  pénzednek, még mielőtt hozzájutsz." Gazdag apám többek között azért  ragaszkodott   hozzá,   hogy   tanulmányozzam   az   ingatlanbefektetéseket,  mert azt akarta, hogy értsek hozzájuk, még mielőtt sok pénzem lesz.  Ma, ha a könyvelőm rám telefonál, és azt mondja: „Túl sok a pénze.  Több befektetést kell vennie", tudom, hová tegyem a pénzemet, milyen  társasági formát használjak, és mit vegyek. Felhívom a brókeremet, és  további   ingatlanokat   veszek.   Ha   értékpapírt   vásárolok,   a   pénzügyi  tervezőmet   szoktam   felhívni,   és   veszek   egy   biztosítási   terméket,  amelyen   azután   részvényeket,   kötvényeket   vagy   befektetési   alapokat  vásárolok.   Vagyis   a   biztosítók   a   gazdag   cégtulajdonosok   számára  speciális biztosítási termékeket kínálnak. Ha egy cég biztosítást köt, az  a cégnek költség, így a tulajdonos számára gyakran eszközt jelent, és  számos adózási előnnyel jár. Más szóval: amikor a könyvelőm felhív, a  pénz   nagy   részét   már   elköltöttem   az   előre   kidolgozott   terv   szerint.  Olyan költségekként adom ki, amelyek gazdagabbá tesznek, és nagyobb  biztonságot   adnak.   Ezért   nagyon   fontos   személy   a   gazdag   ember  csapatában a pénzügyi tanácsadó és a biztosítási ügynök. Az évek során sok olyan embert láttam, akiknek nagyon nyereséges  vállalkozásaik voltak, végül mégis tönkrementek. Ez azért történt, mert  nem   kontrollálták   a   költségeiket.   Ahelyett,   hogy   újabb   eszközökre  költöttek   volna   —   például   ingatlanra   vagy   értékpapíreszközökre   —,  léha   üzleti   reprezentációs   költségekbe   verték   magukat,   vagy   nagy  házakat,   nagy   jachtokat,   gyors   autókat,   esetleg   új   barátokat   vettek. 

Ahelyett, hogy anyagilag megerősödtek volna, egyre gyengültek, hiszen  amit megkerestek, az mindjárt ki is folyt a kezük közül.

Az érem másik oldala „A gazdag ember a kiadásrovatból látja az érem másik oldalát.  A   legtöbben   a   kiadásokat   egyértelműen   rossznak   tekintik,  amelyek szegényebbé tesznek. Ha észrevesszük, hogy a kiadások  által   gazdagodhatunk   is,   elkezd   kirajzolódni   az   érem   másik  oldala"   —   tanította   gazdag   apám.   —   „Ha   megvizsgáljuk   a  kiadásrovatot, az olyan, mintha belenéznénk a látcsőbe, ahogyan  Aliz   az  Aliz   Csodaországban  című   mesében.   Amikor   Aliz  belepillantott   a   látcsőbe,   egy   bizarr   világot   látott,   amely   sok  tekintetben   a   távcső   túl­   j   oldalát   mutatta   meg   neki."   —  magyarázta gazdag apám, majd így folytatta: „Ha gazdag akarsz  lenni,   ismerned   kell   az   érem   mindkét   oldalán   rád   váró   |  reményeket, félelmeket és illúziókat." Egyik   találkozásunk   alkalmával   gazdag   apám   valami   olyasmit  mondott,   ami   egyszeriben   megváltoztatta   a   gondolkodásomat;   a  szegények   gondolko­dásmódjáról   hirtelenjében   átváltottam   a  gazdagokéra:   „Ha   van   tervem   a   meggazdagodásra,   és   ismerem   az  adótörvényeket,   valamint   a   társasági   törvényeket,   a   kiadásaimat   arra  használhatom,   hogy   meggazdagodjak.   Az   átlagembert   szegényebbé  teszik   a   kiadásai.   Ez   az   egyik   leglényegesebb   oka,   hogy   egyesek  meggazdagszanak,   mások   pedig   elszegényednek.   Ha   meg   akarsz  gazdagodni,   és   gazdag   is   akarsz   maradni,   kontrollálnod   kell   a  kiadásaidat."   Ha   ezt   a   kijelentést   átlátjuk,   akkor   megértjük,   miért  törekedett gazdag apám alacsony bevételre és magas kiadásokra. így lett  egyre gazdagabb. Azt mondta, „a legtöbben azért veszítik el a pénzüket  és mennek tönkre, mert megtartják a szegények gondolkodásmódját, a  szegények pedig magas bevételre és alacsony kiadásra törekszenek. Ha  nem   váltunk   át   a   gazdagok   gondolkodására,   örökösen   attól   fogunk  rettegni,   hogy   elveszítjük   a   pénzünket,   kuporgatunk,   a   fogunkhoz  verjük a garast, ahelyett hogy pénzügyileg intelligensebben állnánk a  kérdéshez,  és  egyre gazdagabbakká  válnánk. Amint megértjük, miért  törekszenek   a   gazdagok   a   magas   kiadásra   és   az   alacsony   bevételre,  meglátjuk az érem másik oldalát."

Egy lényeges kitétel A   fenti   bekezdés   az   egész   könyv   egyik   legfontosabb  mondanivalóját   tartalmazza.   Mondhatni   erről   szól   ez   a   könyv.  Aki ezt nem érti világosan, annak azt tanácsolom, üljön le egy  barátjával, aki szintén olvasta a könyvet, és beszélje át ezt a részt,  hogy mélyebben megértse a lényegét. Nem feltétlenül szükséges,  hogy egyetértsenek az olvasottakkal, csak értsék meg alaposan.  Ezáltal   tisztába   jöhetnek   vele,   hogy   létezik   egy   olyan   világ,  amelyben túl sok a pénz, és beláthatják, hogyan válhatnak maguk  is részeseivé ennek a világnak. Gazdag apám szerint „Aki nem  vált   át   másfajta   gondolkodásmódra   a  pénzzel   kapcsolatban,   az  csak   az   érem   egyik   oldalát   láthatja;   mégpedig   azt,   amelyik   a 

világot   olyannak   mutatja,   hogy   kevés   benne   a   pénz.   Ezek   az  emberek soha nem pillantják meg azt a világot, ahol túl sok a  pénz, még akkor sem, ha sokat keresnek." Ha megértjük, hogy létezik egy világ, amelyben túl sok a pénz,  értünk  egy   kicsit   az   adózási   joghoz   és   a   társasági   joghoz,  felfogjuk,   miért   fontos   kontrollálni   a   költségeinket,   akkor   egy  teljesen más világ tárul elénk, egy olyan világ, amelybe kevesen  nyernek bepillantást. Ennek a világnak az ész­lelése a fejünkben  kezdődik. Ha a szellemi látásmódunk átalakul, megértjük, miért mondta gazdag apám, hogy „Én arra használom a kiadásaimat,  hogy egyre gazdagabb legyek, míg az átlagember arra használja, hogy  egyre szegényebb legyen." Aki megérti ezt a kijelentést, beláthatja,  miért gondolom, hogy az iskolarendszernek nagy gondot kellene  fordítania a pénzügyi műveltség oktatására. Ezért segíthetnek sokat  CASHFLOW társasjátékaim meglátni a pénz világát, amely csak  kevesek számára tárul fel. A pénz világa olyan, mint az Aliz  Csodaországban látcsöve. A CASHFLOWjátékban a pénzügyi  kimutatások ismerete által juthat ki a játékos a mókuskerékből a  befektetés világának gyorsító sávjára, abba a világba, amely az  akkreditált befektetőnél kezdődik.

Miért jó az alacsony bevétel és a  magas kiadás? Ahogyan   gazdag   apám   mondta,   „a   pénz   csak   egy   gondolat".   Az  utóbbi néhány bekezdés is néhány nagyon fontos gondolatot ír le. Aki  tökéletesen   érti,   miért   jó   az   alacsony   bevétel   és   a   magas   kiadás,   az  továbbléphet.   Aki   nem   érti,   azt   arra   kérem,   időzzön   el   ennél   a  gondolatnál egy kicsit, és beszélje meg valakivel, aki szintén olvasta a  könyvet.   Ez   a   gondolat   a   könyv   központi   mondanivalója.   Ezzel  magyarázható az is, miért megy tönkre sok gazdag ember. Tehát kérem  önöket, értsék meg alaposan ezt a gondolatot, mert nincs sok értelme  annak,   ha   az   ember   kreatívan   létrehoz   egy   eszközt,   keres   vele   egy  halom pénzt — csak azért, hogy azután elveszítse. A 90/10­es szabály  tanulmányozása során arra jöttem rá, hogy a pénz 10%­át megkereső  90%   azon   embereknek   a   köréből   kerül   ki,   akik   magas   bevételt   és  alacsony kiadást akarnak elérni. Ezért nem jutnak egyről a kettőre.

Útmutatás A kérdés  tehát az, hogyan teheti az embert  gazdaggá az alacsony  bevétel és a magas kiadás. A választ az a mód adja meg, ahogyan a  kifinomult   befektető   használja   az   adótörvényeket   és   a   társasági  törvényeket, hogy visz­szahozza a kiadást a bevételrovatba. íme egy példa: A   következő   oldalon   lévő   ábra   megmutatja,   mire   törekszik   a  kifinomult befektető.

Nyereségkfmutatás

Ez az ábra az embereknek azt a 10%­át szemlélteti, akik  a vagyon 90%­át mondhatják magukénak. A kérdés megint csak az, miként tesz gazdaggá az alacsony  bevétel és a magas kiadás? Aki megérti, hogyan és miért van ez így, az egyre nagyobb  pénzbőséget lát maga körül.

Hasonlítsuk össze az előző ábrát a következővel: Ez az ábra az  embereknek azt a 90%­át  szemlélteti, akik a  vagyon 10%­át  mondhatják magukénak

Nyereségkímutatás

Ez   utóbbi   séma   jellemzi   a   világ  népességének  nagy  részét.   Másként  szólva:   a   pénz   befolyik,   aztán  Mérlegkimutatás kifolyik   a   kiadásrovaton  Eszközök Források keresztül,   és   többet   nem  térül   meg.   Ezért   igyekszik  annyi ember takarékoskodni,  gyűjtögetni,   lefaragni   a  kiadásait. Ez a séma jellemzi  az   olyan   embert   is,   aki  határozottan ki meri jelenteni, „a házam eszköz", noha a pénz  kifolyik a kiadásrovaton keresztül, és nem jön vissza, legalábbis  nem rögtön. Ilyen séma szerint gondolkoznak azok is, akik azt  állítják,   „Minden   hónapban   pénzt   vesztek,   de   az   állam  adókedvezményt ad a veszteségeimre." Ezt hangoztatják ahelyett,  hogy   „A   befektetéseim   pénzt   hoznak,   és   az   állam  adókedvezményt ad, hogy pénzt keressek." Gazdag   apám   szerint   „Az   egyik   legfontosabb   kontroll   egy  kérdés   formájában   fogalmazható   meg,   ez   a   kérdés   pedig   a  következő: »A kiadásrovatban szereplő pénznek hány százaléka  jön vissza a bevételrovatba egy hónapon belül?«" Gazdag apám 

több   órát,   sőt   napokat   szentelt   ennek   megvitatására   velem.  Miután   megértettem   álláspontját,   egy   olyan   új   világ   tárult   fel  előttem,   amelyet   a   legtöbben   sosem   látnak   meg.   Az   egyre  növekvő gazdagság világába nyertem bepillantást, mely cseppet  sem   hasonlatos   azon   emberek   világához,   akik   keményen  dolgoznak, sokat keresnek és alacsony költségekkel élnek. Tegye  fel   tehát   a   kérdést   önmagának:   „A   kiadásrovatban   szereplő  pénznek   hány   százaléka   kerül   vissza   a   bevételrovatba   egy  hónapon belül?" Ha megérti, hogy ez miként lehetséges, akkor ön  is   megláthatja   és   megteremtheti   az   egyre   növekvő   gazdagság  világát. Ha nehézséget okoz ennek a gondolatnak a megértése,  beszélje   meg   valakivel.   Ha   elkezdi   tisztán   látni   ezt   a   kérdést,  kezdi felfogni, mit tesz egy kifinomult befektető. Szerintem ez  megér egy beszélgetést, és amúgy is érdemes többször átolvasni  és   megbeszélni   ezt   a   könyvet.   Azért   írtuk   ugyanis,   hogy  megváltoztassuk az olvasó gondolkodásmódját, hogy a jövőben  ne túl kevés pénzt lásson maga körül, hanem teremtse meg a túl  sok pénz világát.

Miért értékesek a hálózati marketing  cégek? Amikor   hálózati   marketing   cégek   résztvevőivel   beszélgetek,  azt szoktam mondani: „Nem is tudják, mekkora érték a hálózati  marketing   vállalkozás."   Azért   mondom   ezt,   mert   sok   hálózati  marketing   cégben   dolgozó   csak   a   megkeresett   pénzre  összpontosít.   Fel   szoktam   hívni   a   figyelmüket,   hogy   nem   a  bevétel a lényeg, hanem az, hogy mennyit lehet belőle befektetni  adózás előtt. Ez az, amit az A negyedesek nem tehetnek meg.  Szerintem ez a hálózati marketing cégek legnagyobb előnye. Ha  megfelelőképpen   élünk   vele,   a   hálózati   marketing  vállalkozásokból   sokkal   inkább   meg   lehet   gazdagodni,   mint   a  fennmaradó jövedelemből, amit a vállalkozás hoz. Számos olyan  barátom   van,   akik   több   millió   dollárt   keresetek   hálózati  marketinggel,   és   mégis   földönfutókká   váltak.   Amikor   a  vállalkozások   vezetőivel   beszélek,   figyelmükbe   ajánlom,   hogy  nem   elég,   ha   csak   a   pénzkereset   módjára   tanítják   meg   az  embereiket,   ugyanolyan   lényeges   azt   is   megtanítani   nekik,  hogyan   tarthatják   meg   a   megkeresett   pénzt,   és   hogy  végeredményben   a   költségeik   révén   lesznek   gazdagok   vagy  szegények.

Miért jobb több vállalkozás, mint egy? Nemcsak a hálózati marketinggel foglalkozó személyek nem veszik  észre vállalkozásuk igazi értékét. Találkoztam más olyan vállalkozókkal  is, akik kiválóan építik ki vállalkozásaikat, de nem tudják, mi annak az  értéke.  Ez azért  van, mert  manapság elterjedt  a nézet, miszerint  egy 

vállalkozás arra való, hogy eladjuk. Azok a cégtulajdonosok képviselik,  akik   nem   tudják   mindazt,   amit   a   kifinomult   befektető   tud   az  adótörvényekről és a társasági törvényekről. így tehát nem azért építik  ki a cégüket, hogy eszközöket vegyenek, hanem hogy eladják a céget  —   kifizetik   az   adókat,   a   készpénzt   beteszik   a   bankba,   és   kezdik   az  egészet elölről. Sok barátom csak azért alapított céget, hogy eladja. Két olyan is van,  akik   eladták   a   cégüket   készpénzért,   azután   a   következő   üzleti  vállalkozásukon elvesztették az összes pénzt. Azért buktak bele, mert a  90/10­es szabály továbbra is érvényes az üzleti vállalkozások életben  maradására.  Az  említett   két  barátom   az  E  negyedhez   tartozott,  és   C  negyedes   vállalkozást   hozott   létre.   A   vállalkozásukat   mindketten   C  negyedes vállalkozóknak adták el. A vevőik meglátták a C negyedes  vállalkozások  gyakran   fel  nem  fedezett   értékét,   Így   tehát  a   cégüktől  megvált barátaim végül tönkrementek, noha több millió dollárjuk volt.  Az eladott cégek pedig tovább gazdagították az új tulajdonosokat. A  kifinomult   cégtulajdonos   és   befektető  lehetőleg   minél   hosszabb  ideig   megtartja   a   vállalkozását,   megvetet   vele   annyi   stabil   eszközt,  amennyit csak tud, aztán eladja a céget úgy, hogy minél kevesebb adót  kelljen fizetnie utána, és minél több eszköze maradjon meg. Ahogyan  gazdag apám mondta: „Elsősorban azokért az eszközökért hozok létre  egy céget, amelyeket megvetetek vele." Sok vállalkozónak a létrehozott  cégük az egyetlen eszközük, mert egyetlen cégben  gondolkodnak, és  nem használják ki a több cégen alapuló befektetési stratégiát. (Ahhoz,  hogy ez  utóbbi  stratégiát  alkalmazni  tudjuk, megint  csak  szakavatott  tanácsadói csapat kell.) Ebből kiderül, hogy a C negyed nagy előnye az  adótörvényekben  rejlik, melyek  által  lehetségessé  válik, hogy adózás  előtti pénzből gazdagodjunk meg, és valójában e törvények segítenek  hozzá,   hogy   a   lehető   legtöbb   pénzt   fektethessük   be.   Végül   is   a  gazdagok alkotják a szabályokat.

A költségek ereje CÉG jövedelem

PORTFOLIÓ értékpapíreszkö

PASSZÍV ingatlaneszköz KIADÁSOK

Ez bizonyítja tehát, hogy az eszközök lehetnek eszközök, de  források   is   —   függetlenül   attól,   hogy   mennyit   keresünk.   Az  egyik ok, amiért az emberek 90%­ának csupán a pénz 10%­a jut,  az, hogy nem tudják, miként költsék el a megkeresett pénzüket.  Gazdag apám szerint „A gazdagok a szemétből is pénzt tudnak  csinálni. A többiek a pénzből is szemetet tudnak csinálni." Mi tehát a válasz a kérdésre: „Miért mennek tönkre a  gazdagok?" „Ugyanazért, amiért a szegények szegények  maradnak, és a középosztálybéliek anyagi gondokkal  küszködnek." A gazdagok, a szegények és a középosztálybeliek  azért mennek tönkre, mert elvesztik a kontrollt a költségeik felett.  Ahelyett, hogy gazdagságuk növelésére használnák a  költségeiket, arra használják, hogy elszegényedjenek.

Ötödik szakasz

Visszaadás

42. fejezet

Készen állunk­e arra, hogy 

visszaadjunk?

Tizedik befektetői  kontroll: A visszaadás  kontrollja Nemrégiben   egy   volt   gimnáziumi   osztálytársam,   Dan,   a  városban   járt,   és   megkérdezte,   elmegyek­e   vele   golfozni.   Dan  mindig is nagyszerűen golfozott, én meg már hónapok óta nem  játszottam,   ezért   haboztam   egy   ideig.   Amikor   azonban  belegondoltam, hogy a játék célja nem a versengés, hanem az  együttlét és egy régi barátság felfrissítése, beleegyeztem, hogy  játszom vele. Miközben bejártuk a pályát és Dan megsemmisítő vereséget  mért   rám,   a   beszélgetés   arra   terelődött,   mivel   foglalkozunk  mostanában.   Amikor   elmeséltem,   hogy   visszavonultam,   és  cégeket   alapítok,   egyiket   azért,   hogy   nyilvános   kibocsátásra  vigyem, a másikat a magam számára, Dan nagyon mérges lett.  Kapzsisággal   vádolt,   azzal,   hogy   csak   magamra   gondolok,   és  kizsákmányolom a szegényeket. Miután egy órán át igyekeztem  megőrizni a nyugalmamat, végül elegem lett. Megkérdeztem: — Miért gondolod, hogy a gazdagok kapzsik? — Mert   egész   nap   szegény   emberekkel   találkozom.   Sosem  látom,   hogy a gazdagok tennének értük bármit is — mondta. Dan   hivatalból   kirendelt   védőügyvédként   dolgozik   olyan  emberek   mellett,   akik   nem   engedhetik   meg   maguknak,   hogy  pénzért ügyvédet fogadjanak. — A gazdagok és a szegények közötti szakadék nőttön­nő, a  helyzet   egy fikarcnyit   sem   javul.   Olyan   családokkal   dolgozunk,   akiknek  semmi   remé nyük nincs rá, hogy valaha is kikeverednének a szegény sorból.  Az   ilyenek, mint te, közben egyre többet keresnek. Csak erre tudsz gondolni?  Cégeket alapítasz és meggazdagszol? Pont olyan rémes lettél, mint Miké  apja ... egy kapzsi gazdag ember, aki egyre csak gazdagszik. Dan lassanként lehiggadt, ahogy tovább játszottuk. Végül, a  játszma   végén   megbeszéltük,   hogy   másnap   a   szállodája  éttermében újra találkozunk és mutatok neki valamit, amin éppen  dolgozom. A következő nap elvittem Dannek a játékot. — Mire való ez a játéktábla? — kérdezte, miután leültünk az  asztalhoz.

Megmutattam neki a játékot, és elmagyaráztam az elméletemet,  miszerint a szegénységet az oktatás hiányossága okozza. — Tanulható dologról van szó. Otthon tanulja az ember. Mivel  az   isko lában nem tanítanak a pénzről, otthon kell tanulnunk róla. — És mit tanít meg a játék? — kérdezte. — A pénzügyi műveltség szókincsét — feleltem. — Szerintem  a   szavak a   leghatásosabb   eszközök,   üzleti   értelemben   eszközök,   mert   a  szavak   befo lyásolják   az   agyunkat,   és   az   agyunk   alakítja   ki   a   valóságról  alkotott   képün ket.   Sok   embernek   az   a   baja,   hogy   felnő   a   szülői   házban,  elköltözik,   és   be fejezi az iskolát anélkül, hogy megismerné a pénzzel kapcsolatos  szókin cset. Az eredmény: életre szóló anyagi gondok. Dan tanulmányozta a színes j átéktáblát, miközben a pincér  még egy kávét hozott. — Azt akarod mondani, hogy egy társasjátékkal akarsz véget  vetni a szegénységnek? — kérdezte szarkasztikusan. — Nem — feleltem mosolyogva. — Ennyire nem vagyok sem  naiv, sem| optimista. Elsősorban olyanoknak készítettem ezt  a játékot, akik cégtulajdonosokká és befektetőkké akarnak  válni.   A   készpénzáramlás   irányítása   alapvető   jártasság  mindenki számára, aki meg akar gazdagodni. — Tehát olyanoknak készítetted a játékot, akik meg akarnak  gazdagodni, nem a szegényeknek? — kérdezett vissza Dan,  és megint feltámadt benne a harag. Felindultságán ismét mosolyognom kellett. — Ugyan, dehogy. Nem akarom kizárni belőle a szegényeket.  Ismétlem: Azoknak   készítettem   a   játékot,   akik   meg   akarnak   gazdagodni,  akár   gazda gok jelenleg, akár szegények. Dan arckifejezése egy kissé megenyhült. — Jól értetted — mondtam halkan. — A termékeimet azoknak  szántam, akik meg akarnak gazdagodni — ismételtem meg még egyszer.  —Nem   se gíthetnek   senkin,   akárki   is   az   illető,   vagy   akármilyen   anyagi  helyzetben   van is, csak akkor, ha az illető meg akar gazdagodni. A gazdagokon  és   a   közép osztálybelieken   sem   segít,   csak   ha   nagyobb   gazdagságra  vágynak. Dan a fejét csóválta. Megint dühösebb lett. Végül megszólalt: — Úgy   érted,   egész   életemet   azzal   töltöm,   hogy   megpróbálok  segíteni embereken, és szerinted nem segíthetek rajtuk?

— Nem ezt mondtam — javítottam ki. — Nem nyilatkozhatok arról,  amit csinálsz, és arról  sem, hogy mennyire hatékonyan csinálod. Ezt  egyébként sem nekem kell megítélnem. — Akkor meg mit akarsz mondani? — kérdezte Dan. — Hogy nem  segíthetsz embereken,  csak ha  ők is igazán  segíteni  akarnak magukon. Akit nem érdekel a gazdagság, annak számára fabatkát sem  érnek a termékeim. Dan csöndben elgondolkodott a különbségtételemen. — Az  én   világomban,   a   jog   és   a   jogorvoslás   világában   gyakran  előfordul,   hogy   tanácsokat   adok   embereknek,   de   azok   nem  fogadják meg — szólalt meg végül. — Azután egy­két év múlva  újra találkozom velük, és ugyanott tartanak, ahol előzőleg. Megint  börtönben   sínylődnek,   vagy   újra   családon   belüli   erőszak   miatt  kerülnek   bíróság   elé.   Erre   akarsz   kilyukadni?   A   tanács  önmagában mit sem ér, csak ha az emberek valóban változtatni  akarnak az élethelyzetükön? — Igen, erre  — mondtam. — Ezért nem működik a legjobb diéta  vagy   edzésterv   sem,   ha   valaki   nem   akar   igazán   lefogyni.  Ugyanígy sokszor fölöslegesen zavarja az osztály többi tagját az a  diák, akit nem érdekel a tananyag. Nehéz olyan embert tanítani,  aki   nem   akar   tanulni.   Ez   rám   is   igaz.   Például   semmi   kedvem  megtanulni   cápákkal   küzdeni,   ezért   erre   semmi   áron   nem   is  lehetne   rávenni.   A   golffal   azonban   más   a   helyzet.   Igyekszem,  órákig gyakorolok, és nagy pénzeket fizetek ki a tanórákért, mert  meg akarom tanulni. Dan bólogatott. — Értem — mondta. — De nem is a meggazdagodás miatt hoztam el neked ezt a játékot.  Azt akarom megmutatni, amit gazdag apám tanított Mike­nak és nekem a  nagy vonalúságról — a pénz visszaadásáról. Tíz   percben   elmagyaráztam   Dannek   gazdag   apám   tervének   5.  szakaszát,   és   rámutattam,   hogy   a   terv   fontos   része   volt   a  nagyvonalúság, a jótékonyság. A játéktáblára bökve így szóltam: — Miké   apja   öt   szakaszban   tanította   meg   nekünk,   amit   a  gazdagságról   és   a   pénzről   tudni   kell.   Az   ötödik   szakasz   a  megszerzett  pénz visszaadásának felelősségéről  szól. Miké apja  meggyőződéssel vallotta, hogy a megkeresett pénz felhalmozása a  pénz erejével való visszaélés. — Tehát a Miké apjának tervében szereplő 5. szakaszt felfestetted a  játéktáblára?   —   kérdezte   gyanakodva   Dan.   —   A   te   játékod  nemcsak arra ta­ nítja az embereket, hogyan gazdagodjanak meg, hanem arra is, hogyan  legyenek nagyvonalúak? Bólintottam. — Ez is a tervhez tartozik. Nagyon is fontos része. Dan   Mike­kal  és   velem   együtt   nőtt   fel,   így   tehát   ismerte   gazdag  apámat. Hallott közös befektetési tervünkről is, melyet Vietnamból való  hazatérésem után készítettünk. Tisztában volt vele, milyen utat jártam  be,  mire  cégtulajdonos  és  befektető  vált  belőlem.  Amikor a 3.  és  4.  szakaszról  beszéltem  neki, vagyis hogy mások cégeibe fektetek be a  meggazdagodásom   érdekében,   dühös   lett   rám.   Ezek   után 

megismertettem az 5. szakasszal. — Mint mondtam, az 5. szakasz gazdag apám tervének valószínűleg  a legfontosabb része, és szándékosan építettem be a játékba — folytattam  a magyarázatot. — Mi tehát az 5. szakasz? — kérdezte Dan. — Mutasd meg a  játéktáblán! A  „gyorsító sáv" rózsaszínes árnyalatú kockáira mutattam a táblán.  A játékban két különböző sávban lehet haladni. A belső körön, melyet  „mókuskeréknek" hívunk, illetve a külső, nem egészen ovális körön, ez  az úgynevezett „gyorsító sáv"; ez az, ahol a gazdagok befektetnek. — Ezek   a   rózsaszín   négyzetek   képviselik   az   5.   szakaszt   —  mondtam, miközben ujjamat az egyik négyzetre helyeztem.

— „Gyermekkönyvtár"   —   olvasta   Dan   hangosan   az   ujjammal 

mutatott négyzetben lévő feliratot. Ezután egy másik négyzetre böktem. — „Rákkutató intézet" — olvasta fel Dan ismét a feliratot. És  ez a négyzet is ilyen — mondtam ujjamat odébbcsúsztatva. — „A hit ajándéka" — olvasta Dan az ujjamnál lévő szöveget. — Szóval jótékonysági négyzeteket helyeztél el a gyorsító sávon: a: gyón gazdagok befektetési sávján? — kérdezte Dan. Bólintottam, és a következő magyarázatot adtam: — Igen.   A   gyorsító   sávban   kétféle   álom   létezik.   Az   egyik   a  személyes élvezetekről szól, a másik arról, hogy jobb világot teremtsünk mások  szá mára kivételesen nagy vagyonúnkkal. Dan fejét ingatva megjegyezte: — Szóval   Miké   apja   nemcsak   a   meggazdagodásra,   hanem   a  jótékonyság ra is megtanított titeket Mike­kal? Bólintottam,   miközben   gyorsan   végigmutogattam   a   játéktáblán  található különféle jótékonysági álmokat. — Gazdag apám szerint a befektető egyik legfontosabb kontrollja,  hogy a pénz nagy részét visszaadja a társadalomnak.

— Gazdag,   kapzsi   ember   hírében   állt   —   mondta   Dan.   —   Rémes 

történetek keringtek a kapzsiságával kapcsolatban. — A legtöbben ilyennek hitték — feleltem. — Miké és én másnak  ismertük.   Minél   több   pénzt   keresett,   annál   többet   adott.   De  csöndben adta. — Ezt   nem   tudtam  —   mondta   Dan.   —   Tehát   idős   korában   az  összegyűjtött pénzét mind visszaadta a társadalomnak. — Nem mindet  — helyesbítettem. — Valamennyit a gyerekeire is  akart hagyni. Azt akarom csak megértetni veled, hogy sokan úgy  vélik,   a   gazdagok   mind   kapzsik.   Ez   elhomályosítja   a  tisztánlátásukat, és nem veszik észre, hogy nem minden gazdag  ember   kapzsi.   Hajói   körülnézel,   meglátod,   menynyi   mindent  adtak a gazdagok a társadalomnak. Gondold csak végig, mit adott  vissza   Andrew   Carnegie   a   könyvtáraival,   Henry   Ford   a   Ford  Alapítvánnyal és Rockefellerek a Rockefeller Alapítvánnyal. Az  én hősöm, Soros György, a Qantum Alapítvány atyja, hatalmas 

pénzösszegeket áldoz a globális társadalom létrehozásának és a  nemzetek közötti jobb anyagi egyetértés reményében. A politikai  vezetők   szájából   mégis   a   legtöbbször   csúnya   dolgokat   hallunk  róla   és   fedezeti   befektetési   alapjáról.   John   D.   Rockefeller  nemcsak   jótékonysági   alapítványt   tett,   nagy  összegeket   adott   a  Chicagói Egyetemnek is, ahogyan sok más gazdag, végzett diák is  adakozott volt iskolájajavára. Számos különlegesen gazdag ember  hozott   létre   felsőfokú   oktatási   intézményeket,   így   Stanford  alapította a S tanford Egyetemet, Duke pedig a Duke Egyetemet.  A gazdagok mindig is lelkes pártfogói voltak a felsőoktatásnak. — A   Vanderbilt   Egyetemet   is   egy   nagyon   gazdag   vállalkozó  alapította   —   tette   hozzá   Dan.   —   Tudom,   hogy   a   gazdagok  állásokat teremtenek, javakat és szolgáltatásokat biztosítanak az  élet   jobbítása   érdekében.   Te   pedig   most   arra   hívod   fel   a  figyelmemet,   hogy   gyakran   még   pénzt   is   adnak   vissza   a  társadalomnak — folytatta. — Igen,   pontosan   ezt   mondom.   Mégis   sokan   csak   a   kapzsiságot  látják a gazdagokban. Tudom, hogy vannak kapzsi gazdagok, de  ugyanúgy vannak kapzsi szegények is. — Tehát a te gazdag apád visszaadta a pénzt? — ismételte meg Dan. — Igen.   Az   5.   szakasz   tette   őt   igazán   elégedetté.   Különben   is   a  jótékony kodás   növelte   költségeit,   csökkentette   a   jövedelmét,   és   átjuttatta   a  tükörüveg túloldalára. — Micsoda? — kérdezte Dan megütközve. — Miféle tükörüvegen? — Ne   is   törődj   vele   —   mondtam.   —   Elég   annyi,   hogy   a  nagyvonalúság különféle tekintetben megelégedésére szolgált. — Mire adakozott? — érdeklődött Dan.

— Minthogy   az   apja   rákban   halt   meg,   alapítványa   óriási 

összegeket költött rákkutatásra. Egy kis vidéki kórházban  többek   között   építtetett   egy   külön   kórtermet   rákbetegek  részére,   ahol   az   ápoltak   állandóan   együtt   lehettek   a  szeretteikkel.   Nagyon   vallásos   ember   volt,   ezért   az  egyházközségében   építtetett   egy   külön   osztálytermet   a  vasárnapi iskola részére. Pártolta a művészeteket is, számos  tehetséges   művész   műveit   megvásárolta,   és   a   múzeumok  részére is adakozott. A legjobb pedig, hogy az alapítványa  olyan   jól   szervezett,   hogy   gazdag   apám   halála   után   sem  szűnik meg pénzt keresni és adakozni. Gazdag  apám  így  halála   után   is   sok   jót   tehet   a   társadalomért.   Az   általa  létrehozott   vagyonkezelő   társaságok   és   alapítványok  éveken át biztosítanak majd pénzt számos nemes célra. — Azt tervezte, hogy  életében is legyen fölösleges pénze, és  hogy halálában is legyen fölösleges pénze — mondta Dan. — Mindenesetre volt terve — mondtam. — Tehát   a   te   CASHFLOW   játékodban   minden   benne   van,  amit   gazdag   apád   tanított.   Megtanította,   hogyan   kell  megkeresni a pénzt, és hogy miként kell visszaadni. — Igyekeztem   belefoglalni   a   pénzről   szóló   legfontosabb  tanításait. És a visszaadás fontossága az egyik ilyen dolog. 

Megtanította, hogy irányítsam a pénzszerzés folyamatát és a  visszaadásét is. — Bárcsak többen tennék — mondta Dan. — Egyre többen lesznek, akik több pénzt fognak visszaadni.  Itt   van   a   né pességrobbanás   nemzedéke.   Sokan   közülük   a   hatvanas   évek  hippijei   közül kerülnek ki, és ma szélsebesen milliomosokká válnak. Néhány év  múlva   az ő forradalmuk biztosítja majd a pénzerőt. Az egykori hippik és  nemzedék társaik   társadalmilag   nagyon   elkötelezettek.   Ami   tudást   ők  magukkal   hoztak a   hatvanas   évekből,   az   a   következő   években   fog   kicsírázni.  Ideáljaik   vagyo nukkal   ötvözve   jelentős   pénzügyi,   politikai   és   társadalmi   erőt  fognak   képvi selni a világban. Úgy gondolom, ők véghez fogják vinni azokat a  jótétemé nyeket, melyeket a kormányunk ma nem engedhet meg magának.  A   népes ségrobbanás nemzedékének számos tagja társadalmi felelőssége  tudatában megvalósítja majd azokat a dolgokat, melyekre nem volt módja,  amikor   sze gény volt... de most már gazdag. — Miből gondolod, hogy nagyvonalúak lesznek? — kérdezte  Dan. — Mert   ezt   látom   —   feleltem.   —   Ted   Turner   egy   milliárd  dollárt   adomá nyozott az ENSZ­nek, és megrótta az olyan embereket, mint Bill  Gates   és társai, amiért nem eléggé nagyvonalúak. Nem egészen három év  múlva   Bill Gates egyedül 4 milliárd dollárt ajánlott fel különböző célokra...  és   Gates még fiatal. El tudod képzelni, mennyit fog adakozni később?

— De nem azért tette, mert perbe fogta a szövetségi kormány? Csak 

azért ad pénzt, hogy jó színben tűntesse fel magát, nem? — Sok újságíró ezt szereti hangsúlyozni Gates nagyvonalúságáról írt  cikkeiben. De hadd kérdezzek valamit: Hány újságíró ajánl fel 4  milliárd dollárt? — kérdeztem halkan. — Tény, hogy 1999­ben  Bili Gates teljes munkaidőben foglalkoztatott embereket, akiknek  csak   az   volt   a   dolguk,   hogy   a   325   millió   dollárnyi   adományt  szétosszák. Hány újságíró adományozott 325 millió dollárt 1999­ ben? Tehát, még ha kellett is hozzá Ted Turner noszogatása, tény,  hogy   Gates   adakozik.   És   az   is   tény,   hogy   a   népességrobbanás  nemzedékének   tagjaiból   kikerülő   gazdag   vállalkozók   nyomást  fognak   gyakorolni   egymásra,   hogy   a   nagyvonalúságot  szorgalmazzák.   Társadalmilag   nem   lesz   illő   gazdagnak   és  zsugorinak lenni. — Tehát Miké apja nagyvonalú volt, és ezt plántálta beléd, és Mike­ba 

is. Bólintottam. — És bár a városban sokan bírálták a gazdagsága miatt, ő továbbra is  csendben   adakozott.   A   nagyvonalúságot   egyrészt   pénzügyileg  értelmes viselkedésnek tartotta, másrészt örömet okozott neki. — Ezt tényleg nem tudtam — mondta Dan szinte már tiszteletteljes  hangon,   mert   kezdte   másként   látni   gazdag   apámat.   —   És   az  adakozás boldoggá tette? Bólintottam. — Idős korára olyan béke töltötte el, amilyet korábban sosem láttam  rajta. Életében sok jót tett, és halálában sem szűnik meg jót tenni.  Teljes életet élt. — Nagyon   büszke   volt   Mike­ra   és   rám   —   folytattam.   —   Azt  mondta, tudja, hogy apám nyomdokaiba lépek. Tudta, hogy tanár  vagyok, és remélte, hogy úgy fogok tanítani másokat, ahogyan ő  tanított engem. Azt akarta, mindkét apám tanítását vigyem tovább  . . . legyek gazdag, és legyek tanár. — Ennyit akart elérni? — kérdezte Dan. — Nem. Nem elégedett meg ennyivel. Mindig félt, hogy feladom, és  nem  járom  végig az utat. Félt, hogy nem  lesz bennem  elég kitartás,  hogy megvalósítsam befektetési tervemet, ami azt jelentette volna, nem  valósul   meg   pénzügyi   álmom.   Attól   tartott,   csatlakozom   a   feladók  táborához, akik a köny­nyebb utat választják ahelyett, hogy azt tennék,  amit kell. — Menj   tovább,   törődj   mindvégig   a   saját   dolgoddal,   légy   hű   az  álmaid hoz,   és   megvalósul   mind   —  mondtam   halkan.   —   Ez   volt   az   utolsó  tanácsa, amit nekem adott. Dan kérdése visszahozott a jelenbe: — No és minden álmod megvalósult?

— Majdnem — feleltem. — Még el akarom érni, hogy  csúcsbefektető legyek, és most tettünk egy alapítványt. — Miféle alapítványt? — kérdezte. — Amikor Kim, Sharon és én elindítottuk a CASHLOW  Technologies részvénytársaságot, küldetésünket úgy fogalmaztuk meg, hogy  „Magasabb szintre emeljük az emberiség anyagi jólétét". — Ez eléggé agresszív küldetés — mondta Dan felhúzott  szemöldökkel. — Megértem, hogy ezt mondod, de mi nap mint nap  megvalósítjuk a küldetésünket. Naponta kapunk  telefonhívásokat, leveleket, e­maileket, amelyben az  emberek arról tájékoztatnak, hogy tettek valamit anyagi  helyzetük jobbításáért. Minket is megdöbbentett, milyen  lelkes fogadtatásra leltek a termékeink. Ahányszor hírt  kapunk róla, hogy valakinek javult az anyagi helyzete,  megvalósítottuk a küldetésünket. — No és mivel foglalkozik az alapítványotok? — tért vissza  Dan korábbi kérdéséhez.

— A pénzügyi műveltség terjesztésére hoztuk létre, hogy 

legyen egy non­profit szervezetünk, amelyen keresztül  visszaadhatjuk a pénzt. Hallgatóink és ügyfeleink annyi  jóban részesítettek, hogy vissza akarjuk adni. Az alapítvány  más szervezeteket támogat a pénzügyi műveltség  terjesztésében. — Van például egy gimnáziumi tanárunk, aki Indianában a  CASHFLOW 101 ­et és 202­t tanítja a diákjainak. Segített  megírni nekünk egy tantervet, amelyet más tanárok is  használhatnak. Tavasszal a gimnazista diákjait ki fogja  küldeni általános iskolai osztályokba, hogy az általános  iskolás tanulóknak is tanítsák a CASHFLOW gyerekeknek   játékot. Más gyerekek is tanítanak már kisebbeket az  arizonai Tucsonben, a Fiúk és Lányok Klubjában. Nagyon  izgalmas gyakorlat, hogy gyerekek tanítanak fiatalabb  gyerekeket, és reméljük, hogy világszerte el fog terjedni.  Az Alapítvány ebben is segítséget nyújthat. — Ez csodálatosan hangzik, Róbert. Öröm látni, hogy ennyire  fellelkesít az adakozás — mondta Dan. — Az alapítvány és programjainak kidolgozása most van  folyamatban. A lényeg, hogy segítsük az oktatást, ahol  tudjuk. Kim, Sharon és én szerencsére nagy sikert  könyvelhetünk el, és továbbra is keressük a visszaadás  módjait a pénzügyi műveltség terjesztésén keresztül. A   Foundation   for   Financial   Literacy   (Pénzügyi   Műveltség  Alapítvány) non­profit szervezetként jött létre, és fog működni.  Jótékonysági és oktatási célokat szolgál, a módosított 1986 évi  belső bevételekről szóló törvény 501(c)(3) cikkének értelmében,  a   rászoruló   oktatásijótékonysági,   vallási   és   tudományos,  pénzügyi   oktatással   foglalkozó   programok   és   szervezetek  támogatására.   Az   Alapítvánnyal   kapcsolatos   érdeklődéseket   a  következő címen várjuk: The Foundation for Financial Literacy P.O. Box 5870 Scottsdale, AZ 85261­5870 www.richdad.com A CASHFLOW Technologies, Inc. az anyagi támogatáson kívül  is   részt   vállal   az   Alapítvány   támogatásában   azáltal,   hogy  rendelkezésre   bocsátja   munkatársai   idejét,   továbbá   irodát   és  szolgáltatásokat biztosít az Alapítvány számára.

Összefoglalás

Miért nem kell pénz a  pénzteremtéshez ... most  már?

Nemrégiben az egyik befektetési tanfolyamomon azt kérdezte  egy hallga| tóm: — Ön szerint melyik internetes cégbe fektessek be? — Miért fektetne valaki más internetes cégébe? — kérdeztem  vissza. — Alapítson saját internetes céget, és kérjen meg másokat, hogy  fektessék bele a pénzüket! Amint korábban már említettem, sok befektetési könyv jelent  meg arról, miként kell eszközöket vásárolni. Ez a könyv arról  szól, miként teremtsünk eszközöket, amelyeken újabb eszközöket  lehet venni. Gondolkodjunk el tehát azon, hogyan teremthetnénk  eszközöket, ahelyett hogy készen vennénk! Azért mondom ezt,  mert soha nem volt még ilyen könnyű saját eszközöket teremteni.

10 éves a világ 1998.   október   11­én   Merrill   Lynch   több   amerikai   újságban  egy   egész   oldalas   hirdetést   jelentetett   meg,   amelyben   közölte,  hogy   a   világ   még   csak   10   éves.   Miért   csak   10   éves?   Mert  nagyjából   10   éve   omlott   le   a   Berlini   Fal.   Egyes  gazdaságtörténészek   a   Berlini   Fal   leomlásához   kötik   az  iparosodás korának végét, és az információ korának kezdetét. Az információ kora előtt a legtöbb embernek kívülről kellett  befektetnie.   Most,   hogy   a   világ   elmúlt   10   éves,   egyre   többen  fektethetnek   be   bennfentesekként.   Amikor   azt   kérdeztem   a  hallgatómtól,   miért   fektetne   be   más   internetes   cégébe,   és  javasoltam, hogy alapítson saját internetes céget, arra gondoltam,  most,   hogy   az   információ   korát   éljük,   sokkal   érdemesebb  bennfentesnek lenni, mint kívülállónak.

Három korszak A feudalizmus korában a gazdagoknak nagy kastélyaik voltak,  óriási   termékeny   mezőgazdasági   földterületekkel.   Ezeket   az  embereket nevezték uralkodóknak, illetve nemeseknek. Aki nem  ebbe   a   társadalmi   osztályba   született,   az   kívülálló   maradt,   és 

vajmi   kevés   esélye   volt   rá,   hogy   bennfentessé   válhasson.   A  90/10­es szabály irányította az életet. Ezért a hatalmon lévő 10%  házasság, születés vagy hódítás útján került hatalomra; a maradék  90%­hoz   tartoztak   a   jobbágyok   vagy   parasztok,   akik  megművelték a földet, de nem volt semmijük. A   feudalizmus   korában   tisztelték   a   derék,   szorgalmas  embereket; a szorgalmasság eszményét apáról fiúra továbbadták  egymásnak   a   nemzedékek.   Ugyanakkor   elkezdték   gyűlölni   a  gazdagokat—végtére is az emberek 90%­a azért dolgozott, hogy  eltartsa azt a 10%­ot, akik szemlátomást nem dolgoztak. Ez az  eszmény is továbböröklődött nemzedékről nemzedékre. Azután   következett   az   iparosodás   kora,   amikor   a   vagyon   a  termőföldről   az   ingatlanra   tevődött   át.   A   földekre   épületeket,  gyárakat,   raktárakat,   bányákat   és   lakóházakat   építettek   fel   a  munkásoknak.   .   .   beruházások   történtek.   A   termékeny  mezőgazdasági   földek   értéke   egyszeriben   csökkent,   mert   a  földekre   felhúzott   épületek   tulajdonosai   váltak   a   vagyonos  réteggé. Érdekes dolog történt. A termőföldeknek hirtelenjében  kisebb   lett   az   értéke,   mint   a   sziklás,   nehezen   művelhető  területeké.   A   sziklás   vidékek   felértékelődtek,   mert   olcsóbban  lehetett   hozzájuk   jutni,   mint   a   termőföldekhez.   Ráadásul   a  sziklákra   magasabb   építményeket   lehetett   építeni,  felhőkarcolókat vagy gyárakat, és nyersanyagban is gazdagabbak  voltak, olajat, vasércet, rezet lehetett ott bányászni, az iparosodás  korának alapanyagait. A korszakváltással egy időben sok farmer  nettó   vagyona   kevesebb   lett.   Ahhoz,   hogy   fenntartsák   az  életszínvonalukat,   keményebben   kellett   dolgozniuk,   és   több  földet kellett megművelniük, mint korábban. Az iparosodás korában vált népszerűvé a „Járj iskolába, hogy  jó állásod legyen" elgondolás. A feudalizmus korában még nem  volt   szükség   hivatalos   oktatásra,   mert   a   szakmák   apáról   fiúra  öröklődtek; a pékek kitanították a gyerekeiket a pékmesterségre  stb. A korszak vége felé terjedt el az „egy" szakma, avagy az  életre szóló állás gondolata. Az emberek elvégeztek egy iskolát,  lett   egy   állásuk,   azután   lépkedtek   előre   a   vállalati   vagy   a  szakszervezeti ranglétrán, majd, amikor nyugdíjba mentek, a cég  és az állam gondoskodott róluk. Az   iparosodás   korában   nem   a   nemesi   származásúak  gazdagodtak   meg,   és   kerültek   hatalomra.   Koldusokból   lett  királyfikról szóló történetek keringtek.

Nulláról   induló   vállalkozók   váltak   milliárdosokká.   Amikor  Henry   Ford   elhatározta,   hogy   tömeggyártásban   állítja   elő   az  autót, egy Detroit nevű városka mellett talált egy olcsó, sziklás  földterületet, amely a gazdáknak nem kellett, és megszületett egy  iparág. Gyakorlatilag a Ford családból lett az új nemesség, és a  környezetük, akik beszálltak az üzletükbe, szintén az újgazdag  nemességhez   csatlakoztak.   Új   nevek   emelkedtek   társadalmi  rangra,   mint   egykoron   a   királyok   és   királynők   nevei   —   olyan  nevek,   mint   Rockefeller,   Stanford   és   Carnegie.   Az   emberek  tisztelték,   de   meg   is   vetették   ezeket   a   családokat   nagy 

vagyonukért és hatalmukért. Az   iparosodás   korában   —   csakúgy,   mint   a   feudalizmus  korában   —   megint   csak   egy   szűk   rétegé   volt   a   vagyon  oroszlánrésze.   A  90/10­es  szabály  továbbra   is   érvényesült,   bár  most  már  nem  a  születési  előjogon  alapult,  hogy  ki  tartozik  a  10%­ba,   hanem   elhatározáson.   Egyszerűen   azért   maradt  érvényben   a   90/10­es   szabály,   mert   rengeteg   energiára,  szervezésre,   továbbá   pénzre,   emberre,   földre   és   erőre   volt  szükség a vagyon megszerzéséhez és kezeléséhez. Egy autógyár,  egy   olajipari   cég   vagy   bánya   üzemeltetése   igen   tőkeigényes  vállalkozás ma is; sok pénz, sok föld és sok szakmailag képzett  ember kell hozzá, hogy kiépítsenek egy ilyen céget. Ezen felül  gyakran   hosz­szú   éveken   át   tartó   bürokratikus   folyamatok  szükségesek a beindításához — környezetvédelmi tanulmányok,  társasági   szerződések,   munkaszerződések   stb.   Az   iparosodás  korában sokak életszínvonala emelkedett, de az igazi gazdagság  továbbra is csupán keveseké maradt. A szabályok megváltoztak.

A 90/10­es szabály változott Amikor   a   Berlini   Fal   leomlott  és   a   világháló   kiépült,   sok  szabály   változott.   Az   egyik   legfontosabb   közülük   a   90/10­es  szabály. Jóllehet, valószínűleg mindig is csak a népesség 10%­a  fogja   kézben   tartani   a   vagyon   90%­át,   de   más   lehetőségek  kínálkoznak   a   10%­hoz   való   csatlakozásra.   A   világháló  megváltoztatta   a   csatlakozás   költségeit.   Ma   nem   kell   nemesi  családba   születni,   mint   a   feudalizmus   korában.   Nincs   szükség  jelentős   pénzösszegekre,   sem   földekre   ahhoz,   hogy   az   ember  csatlakozhasson a 10%­hoz. A bekerülés ára mindössze egy ötlet,  az ötletek pedig ingyenesek. Az információ korában csak információra, illetve gondolatokra  van   szükség   ahhoz,   hogy   nagyon­nagyon   gazdagok   lehessünk.  Ezért   lehetséges,   hogy   olyan   emberek,   akik   egyik   évben   még  rossz anyagi körülmények között sínylődnek, a következő évben  a   világ   leggazdagabbjai   közé   kerüljenek.   Ezek   az   emberek  gazdagságban gyakran túlszárnyalják a korábbi korszakok gazdagjait. Egyetemista diákok válnak milliárdosokká, akik még  soha  semmilyen  állásban  nem  dolgoztak.  A gimnazisták  pedig  még rajtuk is túl fognak tenni. Az 1990­es évek elején olvastam egy újságcikket, amelyben ez  állt: „Sok orosz állampolgár panaszkodott, hogy a kommunista  uralom   alatt   elfojtották   az   alkotókészségüket.   Most,   hogy   a  kommunisták uralmának vége, sok orosz állampolgár rádöbben,  hogy hiányzik belőle az alkotókészség." Én személy szerint úgy  gondolom,   mindnyájunknak   van   egy   briliáns,   kreatív   ötlete,  amely csak a miénk, egy olyan ötlet, amelyből hatalmas vagyont  lehet kovácsolni. Az oroszoknak az a problémájuk, hogy — mint  sok   más   állampolgárnak   szerte   a   világban   —   nekik   sem   állt  rendelkezésükre   gazdag   apám   irányítása,   hogy   megtanulják   és 

megértsék   a   C­B   háromszög   erejét.   Úgy   gondolom,   nagyon  fontos, hogy többeknek tanítsuk meg, hogyan kell vállalkozni, és  hogyan kell egyedi ötleteikből vállalkozásokat és nagy vagyont  létrehozni.   Ha   ezt   megtesszük,   egyre   nagyobb   fellendülésnek  nézhetünk elébe a világ minden táján, amint az információ kora  mind jobban kiterjed. A történelemben először következik be, hogy a vagyon 90/10­ es szabálya érvényét veszti. A pénzteremtéshez immár nem kell  pénz.   Nem   kellenek   már   óriási   földterületek,   és  nyersanyagforrások   sem   a   meggazdagodáshoz.   Nincs   szükség  magas   pozícióban   lévő   barátokra   sem.   Nem   számít,   hogy   a  rokonaink a Mayflower fedélzetén érkeztek­e, vagy hogy milyen  egyetemet   végeztünk,   milyen   neműek,   fajtájúak   vagy  felekezetűek   vagyunk.   Ma   csupán   egy   ötlet   kell   a  meggazdagodáshoz; ahogy gazdag apám mondta: „A pénz egy  elképzelés".   Sokak   számára   azonban   a   legnehezebb   dolog   a  világon régi elképzeléseik megváltoztatása. A szerint élnek, hogy  nekik már nem lehet újat mutatni. Szerintem pedig csak annak  nem lehet újat mutatni, aki ragaszkodik a régi elképzeléseihez,  vagyis „A jó pap holtig tanul". Tehát,   amikor   azt   kérdik   tőlem,   „Milyen   internetes   cégbe  fektessek be?", még mindig az a válaszom: „Fektessen be a saját  internetes cégébe!" Ezzel nem feltétlenül azt akarom javasolni a  kérdezőknek, hogy alapítsanak internetes céget, mindössze arra  akarom felhívni a figyelmüket, hogy vegyék fontolóra egy saját  cég létrehozását. Számos franchise és hálózatimarketinglehetőség  kínálkozik az interneten keresztül. Ha az ember egyszerűen csak  elgondolkodik saját, C negyedes vállalkozása létrehozásán, agya  átáll,   és   már   nem   kemény   munkában   és   fizikai   korlátokban  gondolkodik,   hanem   a   korlátlan   gazdagság   lehetőségében.  Mindössze egy ötletre van szükség — és az ötletek korát éljük.  Nem javaslom, hogy az emberek otthagyják a munkahelyüket, és  cégalapításba   fogjanak.   Azt   azonban   igen,   hogy   állásuk  megtartása mellett fogjanak vállalkozásba.

A régi elképzelések átértékelése A   tőzsdén   manapság   gyakran   hallani   olyan   bejelentéseket,  mint „Régi gazdaság kontra új gazdaság". Akik lemaradnak, azok  sok   tekintetben   továbbra   is   a   régi   gazdasági   elképzeléseket  részesítik előnyben az új gazdasági elképzelésekkel szemben. Gazdag apám állandóan emlékeztette a fiát és engem, hogy a  pénz csupán egy gondolat. Arra is figyelmeztetett, hogy legyünk  mindig szemfülesek, ügyeljünk a gondolatainkra, és értékeljük át  őket,  ha szükséges.  Akkor még fiatal  és  tapasztalatlan voltam,  ezért nem értettem meg teljesen, mit akar ezzel mondani. Ma,  amikor   idősebb   és   bölcsebb   lettem,   mélységesen   tisztelem   őt  azért, hogy figyelmeztetett régi gondolataim átértékelésére. Azt  mondta: „Ami ma jó neked, az holnap esetleg már rossz." Végigkövettem,   amint   az   Amazon.com,   egy   nyereség   és  ingatlantulajdon   nélküli   cég,   gyorsabban   nőtte   ki   magát,   és  értékesebb lett a tőzsdén, mint az olyan megalapozott vagyonú 

kiskereskedő cégek, mint a Wal­Mart, a Sears, J. C. Penny és a  K­Mart.   Az   új,   nyereséget   nem   hozó   online   kiskereskedelmi  cégeket   többre  értékelik,  mint  az   iparosodás   korának  szilárdan  nyereséges,   nagy  tapasztalattal   jelentős   ingatlanvagyonnal   és   a  régi   uralkodóknál   jóval   több   eszközzel   rendelkező  kiskereskedelmi vállalatait. Az új online cégeket azért értékelik  többre,   mert   működtetésükhöz   nincs   szükség   jelentős  ingatlantulajdonra, pénzösszegekre és emberekre. Éppen az teszi  kevésbé   értékessé   az   iparosodás   korának   kiskereskedelmi  vállalatait   az   információ   korában,   ami   annak   idején,   az  iparosodás   korában   értékesebbé   tette   őket.   Gyakran   mondják,  „megváltoztak a szabályok". Sokszor elgondolkozom rajta, mit  tartogat a jövő ezeknek a régebbi kiskereskedelmi vállalatoknak  és befektetőknek, amint egyre több internetes cég kisebb árréssel  dolgozik,   és   ugyanazt   a   terméket   alacsonyabb   áron   kínálja.  Másként   fogalmazva:   igaz,   hogy   az   Amazon.com   ma   nem  nyereséges,   de   kisebb   haszonkulccsal   működik,   mint   a   ma  nyereséges cégek. Mit fog ez jelenteni a munkahelyi biztonság, a  fizetésemelések, az alkalmazotti juttatások és a befektetők hűsége  szempontjából?   Mi   fog   történni   az   ingatlanok   értékével?   Ezt  majd csak az idő dönti el. Azt   hiszem,   az  új   internetes   cégek   jelentős   hányada  felszámolásra   fog   kerülni,   és   a   befektetők   a   szó   szoros  értelmében   milliárdokat   fognak   veszíteni.   Ezek   a   cégek   azért  fognak tönkremenni, mert egy vállalkozást végeredményben csak  a   profit   és   a   pozitív  készpénzáramlás   tart   életben.   De   sok,   az  iparosodás korából itt maradt cég is csődbe fog menni az ingatlan  nélküli   online   cégek   árversenyében.   Nemrégiben   egy   régi  iskolához   tartozó   kiskereskedő   azt   mondta:   „Szórakoztató  élménnyé tesszük a bevásárlást." Ezzel az ötlettel az a baj, hogy a  vásárlás szórakoztató élménnyé tétele sokba kerül, ezért   sok   vásárló   bemegy   ugyan   a   boltba,   hogy   élvezze   az  élményt, de attól még online fog vásárolni, olcsóbban. Van egy  kedves  barátom,  aki  évek  óta  utazási  irodát  vezet.  Ennek ellenére kénytelen nekem kiszolgálási díjat felszámolni a  repülőjegyeim kiállítására, mert a légitársaság újabban nem fizet  neki jutalékot a jegyeladásért. Hűséges alkalmazottjai jó részét el  kellett bocsátania, és aggódik, hogy én is inkább online szerzem  majd   be   a   jegyeimet,   mert   úgy   olcsóbb.   Közben   valaki   más,  akinek   nincs   utazási   irodája,   és   ezért   nem   vonatkoznak   rá   az  utazási   irodákkal   kapcsolatos   szabályozások,   beindított   egy  online   céget   Priceline.com   néven.   Azzal   az   ötlettel,   hogy   egy  olyan igazán nem tartós fogyasztási cikket, mint egy repülőjegy,  alacsonyabb   áron   kínál,   a   Priceline.com   megalapítója,   Jay  Walker   felkerült   a  Forbes  400   listájára   a   világ   leggazdagabb  emberei közé. Mindezt alig néhány év leforgása alatt hozta össze.  Míg   ő   meggazdagszik,   szegény,   drága   barátom   kénytelen  elbocsátani   az   alkalmazottjait,   és   csak   hűséges   ügyfeleire  számíthat, hogy kitartanak mellette, amiért egyre keményebben  fog  dolgozni,   és   egyre   jobb   szolgáltatást   nyújt.   Biztos   vagyok 

benne,   hogy   meg   fog   élni,   de   a   cég,   amelyet   évekkel   ezelőtt  létrehozott,   hogy   biztosítsa   a   nyugdíját,   mostanra   teljes  munkaidejét leköti, és semmi biztosítékot nem nyújt arra nézve,  hogy megtartja értékét, mire a barátom nyugdíjba megy.

A dolgok megváltoztak Minthogy a pénzteremtéshez nem kell pénz, miért ne kereshetnénk  sok pénzt? Miért  ne találhatnánk befektetőket, akik befektetnének az  elgondolásunkba,   hogy   mindnyájan   meggazdagodjunk   belőle?   Azért,  mert a régi gondolkodásmód gyakran útban van. Ahogyan Merrill Lynch megmondta, „a világ csak 10 éves". Jó hír,  hogy   még   most   sem   késő   megváltoztatni   gondolkodásmódunkat   és  felzárkózni, ha eddig nem tettük meg. Rossz hír viszont, hogy néha a  legnehezebb   dolog   a   régi   elképzelések   feladása.   Íme   néhány  átértékelésre szoruló, régi elképzelés, amely nemzedékről nemzedékre  öröklődött: 1.  „Derék,   szorgalmas   ember."   A   valóság   az,   hogy   azokat   fizetik   a  legrosszabbul, és azok adóznak a legtöbbet, akik fizikai értelemben a  legkeményebben   dolgoznak.   Nem   azt   akarom   mondani,   hogy   ne  dolgozzunk   keményen!   Csupán   arra   szeretném   felhívni   a   figyelmet,  hogy       szükség van régi elképzeléseink folyamatos újraértékelésére,  és talán újak átgondolására is. Vegyük fontolóra, hogy mellékállásban a  saját vállalkozásunkban dolgozzunk keményen.

Manapság   nem   elég,   ha   a   CASHFLOW­négyszög   egyetlen  negyedében   ismerjük   ki   magunkat   —   mind   a   négy   negyedben  otthonosan kell mozognunk. Végül is az információ korában élünk, és  egy állásban dolgozni életünk végéig régi elképzelés. 2. „A semmittevő gazdagok lusták." A valóság az, hogy minél keveseb bet dolgozunk fizikai értelemben, annál jobb esélyeink vannak a meg gazdagodásra. Meg nt csak nem azt akarom tanácsolni, hogy ne dol gozzunk keményen Arra gondolok, hogy jelenleg mindnyájunknak meg kell tanulnia szellemi munkával, és nem fizikaival pénzt teremte ni. A legtöbb pénzt azok keresik, akik a legkevesebb fizikai értelem ben vett munkát végzik. Azért dolgoznak ők keveset, mert passzív és portfoliós   jövedelemért   dolgoznak,   nem   keresett   jövedelemért.  Amint pedig   azt   mostanra   már   tudják,   az   igazi   befektető   a   keresett  jövedelmét passzív és portfoliós jövedelemmé alakítja. Véleményem szerint tehát a mai semmittevő gazdagok nem lusták.  Csupán arról van szo, hogy a pénzük keményebben dolgozik, mint ők  maguk. Aki csatlakozni akar a 90/10­esek klubjához, annak meg kell  tanulnia fizikai helyett szellemi erőfeszítéssel pénzt keresni. 3. „Járj iskolába, és szerezz állást." Az iparosodás korában az emberek 65 éves korukban vonultak nyugdíjba, mert addigra általában túlságo san elfáradtak ahhoz, hogy autógumikat emelgessenek, és motorokat szereljenek be autókba a futószalag mellett állva. Ma tizennyolc ha vonta elavultnak számít a tudásunk, mert ilyen gyorsan kettőződik meg   az   információ,   és   fejlődik   a   technológia.   Sokak   szerint   már  akkor elavult egy diák tudása, amikor kijön az egyetemről. Soha sem volt

még   igazabb   gazdag   apám   mondása,   hogy   „Lényeges   az   iskolai  tudás, de   az   utcán   szerezhető   tudás   legalább   ilyen   fontos."   Mai  társadalmunk önállóan tanul, nem a szüleitől (mint a feudalizmus korában) vagy az iskolában (mint az iparosodás korában). A gyerekek tanítják meg a szüleiket   a   számítógép   használatára,   és   a   cégek   sokkal   inkább  keresik a csúcstechnológiában jártas gyerekeket, mint a diplomás, középkor vezetőket. Ahhoz, hogy kiálljuk a változó idők próbáját, nagyon fontos, hogy  állandóan tanuljunk az iskolában is, de az utcán is. Amikor fiatalokkal  beszélek, mindig azt tanácsolom nekik, hogy gondolkozzanak egyszerre  profi  sportolók és  egyetemi  professzorok  módjára.  A profi  sportolók  tudják, hogy a karrierjüknek vége, amint a fiatalabb sportolók legyőzik  őket.   Az   egyetemi   professzorok   pedig   tudják,   hogy   ha   továbbra   is  tanulnak, akkor a korukkal egyre növekszik az értékük.

Gazdag apám tanácsa ma  érvényesebb, mint valaha Akik olvasták az  előző két könyvemet, azok tudják, milyen  nehézségekkel szembesültem azáltal, hogy két különböző apám  véleményét   hallgattam   meg   a   pénzről,   a   vállalkozásról   és   a  befektetésről. 1955­ben szegény apám egyre csak azt hajtogatta:  „Járj   iskolába,   szerezz   jó  jegyeket,   és   keress   magadnak   biztos  munkahelyet!"   Gazdag   apám   ezzel   szemben   azt   mondta:  „Foglalkozz   a   magad   üzletével!"   Szegény   apám   szerint   a  befektetés nem fontos, mert ő abban hitt, hogy „A cég és az állam  gondoskodik   a   nyugdíjunkról   és   az   orvosi   ellátásunkról.   A  nyugdíj terv szociális juttatásaink része, és jár nekünk." Gazdag  apám   ezzel   szemben   azt   mondta:   „Foglalkozz   a   magad  üzletével!"   Szegény   apám   hite   szerint   „derék,   szorgalmas  embernek" kell lenni. Azt mondta: „Találj magadnak jó állást, és  haladj   egyre   feljebb  a   ranglétrán.   Ne   feledd,   a   vállalatok   nem  szeretik   a   vándormadarakat!   A   kitartást   és   a   hűséget  jutalmazzák."   Gazdag   apám   ezzel   szemben   azt   mondta:  „Foglalkozz a magad üzletével!" Gazdag   apám   úgy   vélte,   rendszeresen   át   kell   értékelnünk  elképzeléseinket. Szegény apám meg volt győződve róla, hogy  értékes képesítést szerzett, és ez a legfontosabb. Abban hitt, hogy  vannak   helyes,   és   vannak   helytelen   válaszok.   Gazdag   apám  szerint nincsenek helyes és helytelen válaszok. Ő a régi és az új  válaszokban   hitt.   Azt   mondta:   „Az   ember   fizikailag  mindenképpen megöregszik, de ez nem jelenti, hogy szellemileg  is meg kell öregedni. Aki szellemileg tovább akar fiatal maradni,  tegyen   magáévá   ifjú   gondolatokat.   Az   emberek   azért   válnak  öreggé és ódivatúvá, mert ragaszkodnak a helyes válaszokhoz,  amelyek egyszersmind régiek." Íme néhány példa helyes, és egyben régi gondolatokra: 424.Tud   repülni   az   ember?   1900   előtt   a   helyes   válasz   „Nem"  volt. Ma már egyértelmű, hogy tud — bárhová eljut, még az 

űrbe is. 425.Lapos a Föld?  1492­ben  még  „Igen" volt a helyes  válasz.  Miután   Kolumbusz   elhajózott   az   Újvilágba,   a   régi   válasz  túlhaladottá vált. 426.A föld a gazdagság alapja? Az iparosodás kora előtt a helyes  válasz   „Igen"   volt.   Ma   már   nemmel   kell   felelnünk.   Hogy  igazoljuk,  a C és  B negyed  tudását kell  felhasználnunk. Ha  bebizonyítjuk,   hogy   tudjuk,   mit   kell   tennünk,   a   világban  hemzsegni fognak a gazdag befektetők, akik mind arra várnak,  hogy odaadhassák nekünk a pénzüket. 427.Nem kell pénz a pénzteremtéshez? Ezt a kérdést teszik fel  nekem a leggyakrabban. A helyes válasz „Nem". Véleményem  szerint mindig is  „nem" volt a helyes válasz. Az én válaszom mindig az  volt,  hogy  „Nincs  szükség  pénzre  a  pénzteremtéshez".  A  pénz   előteremtéséhez   és   megtartásához   információra   van  szükség.   Az   újdonság   pusztán   any­nyi,   hogy   sokkal  nyilvánvalóbbá  vált,  sem   pénz,  sem  kemény   munka   nem  kell a sok pénz megkereséséhez. Nem tudom, mit hoz a holnap; ahogyan senki sem tudja. Ezért  tanította gazdag apám — és ez egyik legfontosabb tanítása volt  —,   hogy   elképzeléseinket   állandóan   át   kell   értékelnünk,   a  megváltozott körülményekhez kell igazítanunk. Sok barátom azért marad le szakmailag és anyagilag egyaránt,  mert nem értékeli újra saját elképzeléseit. Elképzeléseik gyakran  egymást   követő   gazdasági   korszakokon,   generációkon   át  továbbörökített   helyes,   ámde   nagyon­nagyon   régi   válaszok.  Vannak gimnazisták, akik egyáltalán nem akarnak állásba menni.  Az   a   tervük,   hogy   megkerülik   az   iparosodás   egész   korára  jellemző   elképzelést   a   munkahelyi   biztonságról,   és   inkább  anyagilag   független   milliárdosokká   válnak.   Ezért   kérem   az  emberektől, gondolkodjanak el azon, hogy saját internetes céget  alapítanak   —   vagy   egyedül,   vagy   egy   franchise­on,   esetleg  hálózati marketing alapú cégen keresztül — ahelyett, hogy csak  befektetőket keresnének. A mai gondolkodásmód egészen más,  mint   a   régi,   és   sok   nagyon   régi,   helyes   válasz   átértékelődött  benne.   Gyakran   ezek   a   régi   elképzelések   teszik   a   változás  folyamatát olyan nehézzé.

Nem új ötletek kellenek, csak jobbak! Ne   feledkezzünk   meg   róla,   hogy   ha   a   C­B   háromszög  útmutatásait követjük, gyakorlatilag a semmiből tudunk eszközt  teremteni.   Amikor   azt   kérdezik,   mi   volt   az   első   sikeres  befektetésem,   egyszerűen   azt   felelem,   „a   képregény­üzlet".  Kidobásra   szánt   képregényekből   csináltam   eszközt   a   C­B  háromszög   elveinek   felhasználásával.   A   Starbucks   ugyanezt  csinálta, egy csésze kávéval. Az ötletnek tehát nem kell újnak és  egyedinek lennie, csak jobbnak. Ez zajlik évszázadok óta. Más 

szavakkal:   nem   kell   ahhoz   csúcstechnológiai   találmány,   hogy  valami   jobb   legyen.   Valójában   sok,   manapság   hétköznapinak  számító dolog tegnap még csúcstechnológiai termék volt. Sokan egész életükben mások ötleteit másolják, ahelyett hogy  saját maguk állnának elő újakkal. Két ismerősöm is rendszeresen  ezt   teszi.   Meglehet,   hogy   sok   pénzt   keresnek   vele,   de   mások  ötleteinek engedély nélküli vagy az ötletgazda elismerése nélküli  átvételéért magas árat kell fizetni. Elveszítik ugyanis azoknak a  megbecsülését, akik tudják, hogy az ötlet mástól származik, és ők  engedély   nélkül   használják   fel.   Két   olyan   ember   van,   akikkel  azért szakítottam   meg   a   kapcsolatot,   mert   rendszeresen   mások  ötleteiből   kovácsolnak   tőkét   engedély   nélkül,   és   a   saját  ötleteikként adják el azokat. Gazdag apám szerint „A másolás és a lopás között nem éles a  határ.   Aki   kreatív,   annak   óvakodnia   kell   az   ötleteket   lopó  tolvajoktól.   Ezek   a   tolvajok   ugyanolyan   veszélyesek,   mint   a  betörők, akik lakásokat rabolnak ki." Minthogy többen lopnak,  mint   ahányan   alkotnak,   rendkívül   fontos,   hogy   legyen   a  csapatunkban a szellemi tulajdon védelmére szakosodott ügyvéd. A   nyugati   világ   történelmében   az   egyik   legfontosabb  technológiai változás a keresztes háborúk idejére tehető, amikor  is a keresztény katonák rátaláltak a hindu­arab számrendszerre. A  hindu­arab számrendszer, amely a nevét onnan kapta, hogy az  arabok fedezték fel India megszállásakor, átvette a római számok  helyét. Kevesen tudják igazán értékelni a változást, melyet az új  számrendszer   bevezetése   hozott   az   életünkbe.   A   hindu­arab  számrendszernek   köszönhető,   hogy   az   emberek   messzebbre  hajózhattak az óceánon pontosabb mérések alapján; az építészet  előtt új lehetőségek nyíltak meg; az időmérés is precízebbé vált;  az   emberi   elme   pedig   élesedett,   az   emberek   precízebben,  elvontabban és kritikusabban kezdtek gondolkodni. Ez hatalmas  technológiai   változás   volt,   amely   óriási   hatást   gyakorolt   egész  életünkre. A hindu­arab számrendszer nem volt új, csak jobb elgondolás —ráadásul a másé volt. Az anyagilag legsikeresebb emberek nem  feltétlenül azok, akiknek kreatív ötleteik vannak; sokuk átveszi  mások   ötleteit,   majd   milliókat,   sőt   milliárdokat   kovácsolnak  belőlük. A divattervezők megfigyelik, mit hordanak a fiatalok,  azután   egyszerűen   abból   csinálnak   tömegterméket.   Bili   Gates  sem   maga   találta   ki   azt   az   operációs   rendszert,   amely   a   világ  leggazdagabb emberévé tette. Csak megvette a programozóktól,  akik kitalálták, és az IBM neve alatt szabadalmaztatta. A többi  már történelem. Az Amazon.com egyszerűen Sam Walton ötletét  vette   át   a   Wal­Marthoz,   és   feltette   az   internetre;   Jeff   Bezos  sokkal gyorsabban gazdagodott meg, mint Sam Walton. Vagyis  szó   sincs   arról,   hogy   a   meggazdagodáshoz   kreatív   ötletek  kellenek.   Csak   jobban   kell   értenünk   a   C—B   háromszög  alkalmazásához és ahhoz, hogy ötleteket gazdagságra váltsunk.

Szüleink nyomdokain járva Tom   Péter,   az  In   Search   of   Excellence  (A   kiválóság  nyomában)   című   könyvében   többször   kitér   arra,   hogy   „A  munkahelyi biztonság halott". Mégis sok szülő továbbra is azt  tanítja   a   gyerekeinek:   „Járj   iskolába,   hogy   biztos   munkahelyet  találj   magadnak!"   Sokan   azért   küszködnek   anyagi   gondokkal,  mert a szüleik elképzeléseit követik a pénzzel kapcsolatban. A  szüleink többsége nem eszközöket teremtett, melyeken újabb eszközöket  vehetett   volna,   hanem   inkább   megdolgozott   a   pénzért,   azután  forrásokat vett belőle, és naivan eszközöknek gondolta azokat.  Ezért ma is sokan iskolába járnak, majd jó állásokat keresnek,  mert a szüleiktől ezt a tanácsot kapták. Sokuk anyagi gondokkal  küzd és fizetéstől fizetésig él, hiszen ezt látták a szüleiktől. A  befektetési   tanfolyamaimon   az   egyik   legfontosabb   gyakorlat,  hogy   a   hallgatóimmal   összehasonlíttatom   azt,   amit   ők   tesznek  azzal,   amit   a   szüleik   tettek,   illetve   tanácsoltak   nekik.   Sokszor  kiderül,   hogy   a   diákok   a   szüleik   nyomdokain   járnak,   vagy   a  tanácsaikat   követik.   Ettől   kezdve   lehetővé   válik,   hogy  megkérdőjelezzék az életüket irányító, régi elképzeléseket. Ha valaki igazán meg akar változni, az általában jól jár, ha  jobb   ötletre   lel.   Gazdag   apám   szerint   „Ha   gyorsan   akarsz  meggazdagodni,   nincs   más   dolgod,   mint   jobb   ötletek   után  kutatni."   Ezért   olvasgatom   vagy   hallgatom   kazettáról   gazdag  vállalkozók életrajzait és gondolatait mind a mai napig. Ahogyan  gazdag apám mondta, „Nem új ötletek kellenek, csak jobbak — a  gazdagok   mindig   jobb   ötletek   után   néznek.   A   szegények  általában a régi elképzeléseiket védik, vagy kritizálják az újakat."

Csak a paranoidok maradnak fenn Andy Grove, az Intel elnöke könyvet írt  Only the Paranoia   Survive  címmel*   A   címet   dr.   Joseph   A.   Schumpetertől,   volt  ausztrál   pénzügyminisztertől   és   a   Harvard   Üzleti   Iskola  professzorától kölcsönözte. Schumpeter a Ca­pitalism, Socialism  and   Democracy  (Kapitalizmus,   szocializmus   és   demokrácia)  című   könyvében   írta   le   a   gondolatot,   amely   szerint   csak   a  paranoidok   maradnak   életben.   (Schumpeter   volt   a   gazdasági  növekedés és változások modern elméleteinek, a dinamikának az  „atyja", ahogyan Lord Keynes a statikus gazdaság — a statika —  „atyja" volt.) Schumpeter elmélete szerint a kapitalizmus alkotó  megsemmisítés;   olyan   ciklus,   amelynek   értelmében   a   régi,  kevésbé   hatékony   termék   vagy   szolgáltatás   folytonosan  megsemmisül, és helyébe új, hatékonyabb kerül. Schumpeter hitt  benne,   hogy   azok   az   államok   maradnak   életben   és   fejlődnek,  amelyek   hozzájárulnak   a   gyengébb   és   kevésbé   hatékony  vállalkozásokat   tönkretevő   kapitalizmus   létéhez.   Azok   az  államok, amelyek megvédik a kevésbé hatékony vállalkozásokat, 

lemaradnak a fejlődésben. Gazdag apám egyetértett Schumpeterrel, ezért lett kapitalista.  Mindig ar­ *   magyarul megjelent: Andrew S. Grove: Csak a paranoidok maradnak fenn,   Bagolyvár Könyvkiadó, 1998

ra biztatott minket, Mike­ot és engem, hogy állandóan értékeljük  újra elképzeléseinket —mert ha mi nem tesszük, megteszi más.  Ma   a   régi   elképzeléseket   valló   emberek   szorulnak   háttérbe   a  leggyorsabban, noha a világ még alig több, mint tíz éves. Mai  világunk egy dalt juttat eszembe, a címe „Változnak az idők". A  szöveg egyik sora így szól: „Jobban jársz, ha megtanulsz úszni,  mert ha nem, elsüllyedsz, mint a kő." Bár ezt a dalt nagyjából 40  éve írták, egyre aktuálisabb lesz az elkövetkező 40 évben. Más  szavakkal: aki ma gazdag, illetve szegény, nem biztos, hogy a  közeli jövőben is az marad.

Múltbeli sikereink semmit sem jelentenek Akik nem kockáztatják meg a hibákat, azok végül elbuknak a  közeli jövőben. Szegény apám a hiba szót főnévként használta,  gazdag   apám   viszont   igeként   —   ez   a   különbségtétel   egész  életükre kihatott. Joel Barker  Future Edge  (A jövő aktualitásai)  című   könyvében   a   következőt   írta:   „Paradigmaváltáskor  mindenki  a   nullára   jut  vissza.  A  múltbeli  sikerek  semmit   sem  jelentenek."   Gyorsan   változó   világunkban   a   paradigmák   egyre  gyorsabban   változnak,   és   megeshet,   hogy   múltbeli   sikereinkre  senki   sem   lesz   kíváncsi.   Vagyis   hiába   jó   az   a   cég,   ahol  dolgozunk, attól még nem biztos, hogy holnap is jó lesz. Ezért  választotta   Grove   könyve   címéül   a   mondatot,   hogy   „Csak   a  paranoidok maradnak fenn". Még   az   alkalmazotti   juttatások   is   változnak.   Az   információ  korában nemcsak a nyugdíj tervek szabályai változtak meg —  nem   elég,   hogy   a   meghatározott   javadalmazáson   alapuló  nyugdíjterv   helyett   a   meghatározott   hozzájáruláson   alapuló  nyugdíjtervet   vezették   be   —,   a   változások   egyéb   alkalmazotti  juttatásokra is kiterjedtek. Egy barátom, aki egy légitársaságnál  dolgozik, nemrégiben azt  mondta:  „Korábban könnyen kaptam  ingyen   repülőjegyet,   ami   a   légitársaság   alkalmazottjainak   jár.  Ma, amikor a jegyeket online olcsóbb áron meg lehet szerezni,  tele   van   az   összes   gép,   ezért   sokkal   nehezebben   jutok   hozzá,  hogy kihasználjam ezt az alkalmazotti kedvezményt."

Mese két texasi emberről Ross Perot  és Michael Dell nevét sokan ismerik. Mindketten  texasiak,   és   mindketten   az   információ   korának   gazdaságában  lettek   gazdagok.   Egy   pénzügyi   magazin   egyik   cikke   azonban  nemrégiben   arról   tudósított,   hogy   Perot   vagyona   jelentősen 

csökken,   míg   Delié   viharos   gyorsasággal   növekszik.   Mi   a  különbség?   Biztosan   nem   az   iparág,   hiszen   mindketten  informatikával foglalkoznak.

A szabályok megváltoztak A   könyv   lassanként   a   végéhez   közeledik,   de   mielőtt  befejezném, megosztok az  Olvasóval néhány gondolatot a  mai  világunkra   jellemző   változásokról,   azokról   a   változásokról,  amelyek   a   Berlini   Fal   leomlása   és   a   világháló   felvonása   után  léptek életbe. Thomas L. Friedman, a  New York Times  külföldi  tudósítója a The Lexus and the Olive Tree (A lexus és az olajfa)  című írásában az iparosodás kora és az információ kora közötti  különbségekről ír. íme néhány: 1.

Hidegháború Einstein: E=mc Globalizáció Moore törvénye A hidegháború idején Einstein relativitáselmélete (E=mc ) volt az  uralkodó.   1945­ben,   amikor   az   USA   ledobta   az   atombombát  Japánra,   Amerika   lett   a   világ   vezető   gazdasági   hatalma,   és  elvitatta   a   katonai   fölényt   Angliától.   Az   1980­as   években  mindenki   azt   hitte,   Japán   legyőzi   az   Egyesült   Államokat  gazdaságilag,   és   a   Nikkei   tőzsdepiaca   meredeken   ívelt   fölfelé.  Japán gazdasági dominanciája azonban nem tartott sokáig, mert  az   Egyesült   Államok   újradefiniálta   önmagát.   Az   E=mc   ­ről  Moore   törvényére   váltott.   Moore   törvénye   kimondja,   hogy   a  microchip   ereje   18   havonta   megkétszereződik.   Ma   Amerika   a  világ vezető hatalma, mert műszakilag is, és a fegyvergyártásban  is első. Ha   Amerika   csak   a   fegyverkezésben   járt   volna   elöl,   mára  csődöt jelenthetett volna, mint a volt Szovjetunió. 1989­ben, a  Berlini   Fal   leomlásakor   Amerika   tőkepiaca   gyorsan   átállt   az  információ   korára.   A   gyors   változást   a   szabad   kapitalista  társadalom biztosította pénzügyi erő tette lehetővé. Sem Japán,  sem   Anglia   nem   tud   ilyen   gyorsan   változni,   mert   mindkét  országot túl sok szál köti a feudális rendszerhez — más szóval a  királysághoz, amely a feudalizmus intézménye. Ezek az országok  tudat   alatt   az   uralkodótól   várják,   hogy   vezesse   őket.   Ez   azt  jelenti, a tradíciók gyakran akadályozzák az újítást. Ez nem csak  2. az   egyénekre,   de   a   nemzetekre   is   érvényes.   Ahogyan   gazdag  apám fogalmazott: „A régi elképzelések útját állják az újaknak."  Nem azt akarom mondani, hogy dobjuk sutba a hagyományokat,  de, minthogy az információ korát éljük, ki kell bővítenünk a régi  elgondolásokat újakkal. Hidegháború A modemek sebessége Globalizáció A rakétalövedékek súlya A Berlini Fal leomlásakor az E=mc helyett Moore törvénye lépett  ér­

vénybe.   A   világhatalom   a   nukleáris   rakéták   súlyáról   áttevődött   a  modemek sebességére. Jó hír, hogy egy gyors modem sokkal olcsóbb,  mint egy nagy rakéta; a sebesség többet számít a súlynál. 3

Hidegháború Két világhatalom

Globalizáció Nincs világhatalom

A hidegháború idején két világhatalom létezett: az Egyesült Államok és  a Szovjetunió. Mára a világháló valósággá változtatta a határok nélküli  világot és a globális gazdaságot. Ma az alapkezelők ezreinek elektronikus siserehada, a nagy pénzek  kezelői,   hatalmuknál   fogva   erősebben   befolyásolják   a   világpolitikát,  mint   a   politikusok.   Ha   nem   tetszik   nekik,   ahogyan   egy   ország   a  pénzügyeit   kezeli,   a   fény   gyorsaságával   helyezik   át   a   pénzüket  máshová.   Ez   történt   Malajziában,   Thaiföldön,   Indonéziában   és  Koreában alig néhány éve. De bármelyik országban megtörténhet. Ma  már nem a politikusoké a hatalom, mint annak idején, az iparosodás  korában. Az információ korában gyakran a globális elektronikus pénz  irányítja egy­egy ország pénzügyeit. Bili Gatestől az Egyesült Államok és Kanada határán egy vámtiszt  megkérdezte,   van­e  valami  értékes  elvámolnivalója.  Erre  ő  előhúzott  egy köteg gumiszalaggal körbecsavart floppy lemezt. „Ez itt legalább  50 milliárd dollárt ér" — mondta. A vámtiszt vállat vont. Azt hitte, egy  bolondot fogott ki, és átengedte a határon a világ leggazdagabb emberét  anélkül, hogy vámot fizettetett volna vele. Az a köteg gumiszalaggal  körbecsavart  floppy lemez pedig tényleg legalább  50 milliárd  dollárt  ért. A Microsoft Windows 95 prototípusát tartalmazta ugyanis. Manapság az olyan különösen gazdag emberek, mint Bili Gates, több  pénzzel rendelkeznek és nagyobb befolyást gyakorolnak a világra, mint  sok nagy nemzet. Ez a hatalom késztette arra az Egyesült Államokat  kormányát, a világ leggazdagabb államának kormányát, hogy beperelje  Gates­et   monopolista   tevékenységért.   Amikor   a   per   elkezdődött,   az  egyik   barátom   azt   mondta:   „Az   a   félelmetes,   hogy   Gates   jobb  ügyvédeket tud felfogadni, mint az amerikai állam." Ez azért van, mert  az   Egyesült   Államok   kormánya   az   iparosodás   korának   intézménye,  Gates ezzel szemben az információ korának embere. Ezzel   egybevág   Soros   György   írása,   a  The   Crisis   of   Global   Capitalism  (A   globális   kapitalizmus   válsága),   amely   szerint   számos  nagyvállalatnak több pénze és hatalma van, mint sok nyugati államnak.  Ez azt jelenti, egyes nagyvállalatok ma egy egész nemzet gazdaságát  tönkretehetnék,  csak  hogy néhány részvényes  jól  járjon. Sok vállalat  ekkora hatalommal bír.

Az   elkövetkező   néhány   évben   sok   jó   és   rossz   változásra  számíthatunk.   Én   úgy   gondolom,   hogy   a   kapitalizmus   kifutja  végső formáját. A régi és elavult iparágak, cégek megszűnnek. A  verseny és az együttműködés szükségessége fokozódni fog (pl.  hatalmas mérvű összeolvadások lesznek, mint amilyen az AOL  és   a   Time   Warner   eggyé   válása).   Megfigyelhetjük,   hogy   a  fiatalabb cég veszi meg az öregebbet. Ezekre a változásokra azért  kerül sor, mert a technológia néven ismert szellem kiszabadult a  palackból, és az információ, valamint a technológia ma már bárki  számára megfizethetővé vált.

A jó hír

'flül!

Jó hír, hogy a történelemben először nem kell alkalmazni a  gazdagok 90/10­es   szabályát.   Egyre  több  ember   számára  válik  lehetővé, hogy belépjen a végtelen gazdagság világába, abba a  világba, amely az információban található meg — az információ  pedig korlátlanul árad, országhatároktól és nyersanyagforrásoktól  függetlenül, nem úgy, mint egykoron. Rossz hír viszont, hogy a  régi elképzelésekhez ragaszkodó embereket a már megtörtént és  a még ezután következő változások elsöprik az útból. Ha gazdag apám még élne, azt mondaná: „Az internet­őrület  hasonlít az 1850­es évek kaliforniai aranylázához. A különbség  csak annyi, hogy nem kell elmenni otthonról ahhoz, hogy részt  vegyünk   benne,   akkor   meg   miért   ne   vennénk   részt   benne?  Minden gazdasági fellendüléskor három csoportra oszthatók az  emberek: amelyik létrehozza, amelyik nézi, és amelyik megkérdi:  »Mi történt?«" Bár   korábban   azt   állítottam   Einsetin   relativitáselméletéről,  hogy túlhaladta az idő a hidegháború óta, de azért úgy vélem,  Einstein igazi látnók volt. Felfedezett valamit, ami ma is igaz: „A  képzelet fontosabb a tudásnál." Az igazán jó hír, hogy az internet a történelem során először  biztosít   lehetőséget   egyre   többeknek   arra,   hogy   meglássák   az  érem túloldalát, ha nyitott szemmel járnak. Az  ötleteimből   való   eszközteremtés   egyik   legnagyszerűbb  vállalkozásomnak   bizonyult.   Bár   nem   volt   minden   esetben  sikeres, minden újabb próbálkozással nagyobb gyakorlatra tettem  szert,   és   a   lehetőségeknek   olyan   tárháza   tárult   fel   előttem,  amelyet kevesen látnak meg. A jó hír tehát az, hogy az internet  segítségével   többen   juthatnak   be   a   bőség   világába,   amely  évszázadokon keresztül csak keveseknek jutott osztályrészül. Az  internet   több   ember   számára   ad   lehetőséget,   hogy   ötleteikből  újabb   eszközöket   kovácsoljanak,   melyeken   azután   további  eszközöket vehetnek, hogy megvalósíthassák anyagi természetű  álmaikat.

Még csak most kezdtük el Karen és Richard Carpenter énekelt egy csodálatos dalt „Még  csak most kezdtük el" címmel. Azok számára mondom, akik úgy  gondolják,   túl   öregek   az   újrakezdéshez:   Sanders   ezredes   66  évesen kezdte újra. Az ezredessel szemben nekünk megvan az az  előnyünk,   hogy   az   információ   korában   élünk,   ahol   a   szellemi  frissesség   számít,   nem   a   fizikai   kor.   Merrill   Lynch   is  megmondta: „A világ csak 10 éves".

A legfontosabb befektetés Az,   hogy   valaki   elolvassa   ezt   a   könyvet,   rendkívül   fontos  befektetés — függetlenül attól, hogy egyetért­e vele vagy sem,  hogy   megértette­e   vagy   sem,   hogy   használni   fogja­e   valaha   a 

belőle   nyert   információt   vagy   sem.   Mai,   állandóan   változó  világunkban a folytonos tanulás és az új gondolatok utáni kutatás  a   legfontosabb   befektetés.   Folytassuk   tehát   a   keresést   és   régi  elképzeléseink átértékelését! A   könyv  egyik  leglényegesebb   üzenete,   hogy   hatalmunkban  áll olyan világot teremteni, ahol nem elég a pénz — de olyat is,  ahol   bőségesen   sok   van   belőle.   Ahhoz,   hogy   a   bőség   világát  teremtsük meg, némi kreativitás, magas szintű pénzügyi és üzleti  műveltség, a biztonság helyett a lehetőségek keresése, vetélkedés  helyett pedig együttműködésre való törekvés kell. Gazdag apám  útmutatása így szólt: „Választhatsz, hogy a túl kevés vagy a túl  sok pénz világában akarsz­e élni! A választás csak tőled függ."

Zárszó A   könyvet   gazdag   apám   átlagos   befektetőknek   szóló  tanácsával kezdtem: „Ne légy átlagos!" Akár a biztonságért, akár  a kényelemért, akár a gazdagságért fektetnek be, legyen tervük  minden   szinthez!   Az   információ   korában,   a   gyors   változások,  kevés garancia és több lehetőség korában a pénzügyi képzettség  és   a   befektetői   tudás   rendkívül   lényeges   dolgok.   Ezért   vált  napjainkban különösen fontossá gazdag apám tanácsa: „Ne légy  átlagos!"

A szerzőkről

Róbert T. Kiyosaki A   negyedik   generációs   japán­amerikai   Róbert   Kiyosaki  Hawaiiban   született   és   nevelkedett.   Miután   New   Yorkban  elvégezte   az   egyetemet,   bevonult   a   Haditengerészethez:  Vietnámban harcolt mint tiszt és helikopterpilóta. A háborúból visszatérve elhelyezkedett a Xerox Co.­nél, majd  1977­ben   létrehozott   egy   céget,   amely   elsőként   jelent   meg   a  piacon   műanyag   Velcro   levéltárcákkal.   1985­ben   nemzetközi  oktatási céget hozott létre, amely diákok tízezreit oktatta az üzleti  élet és a befektetés fortélyaira. 1994­ben eladta a cégét, és 47 évesen nyugdíjba ment. Már  nyugdíjasként   megírta   a  Gazdag   papa,   szegény   papát,  amely  jelenleg is a  The Wall Street Journal,  a  Business Week,  a  The   New York Times  és az  E­Trade.com  bestseller­listáján szerepel, 

továbbá   a  CASHFLOW­négyszöget.  Ezenkívül   oktatócéllal  kidolgozta   a  CASHFLOW   táblás  társasjátékot,   amely  ugyanazoknak a befektetési stratégiáknak az elsajátításához nyújt  segítséget, amelyekre a gazdag apja éveken keresztül tanította, és  amelyek lehetővé tették, hogy 47 évesen nyugdíjba vonuljon. Róbert   gyakran   mondogatja:   „Azért   járunk   iskolába,   hogy  megtanuljuk, hogyan dolgozzunk meg keményen a pénzünkért.  Én   olyan   könyveket   írok   és   olyan   termékeket   fejlesztek   ki,  amelyek megtanítják az embereknek, hogyan dolgoztassák meg  keményen a pénzüket. . . hogy élvezhessék ennek a nagyvilágnak  a fényűzését, amelyben élünk."

Sharon L. Lechter Mint   feleség   és   három   gyermek   édesanyja,   okleveles  könyvvizsgáló   és   cégtulajdonos,   Sharon   Lechter   a   szakmai  tudását az oktatásnak szentelte. A   Floridai  Állami   Egyetemen   dicsérettel   diplomázott   mint  könyvelő.   Az   akkor   legnagyobbaknak   számító   nyolc   nagy  könyvelőcég egyikéhez állt be, majd számítógépes, biztosítási és  könyvkiadói  cégekben  töltött  be  menedzseri  pozíciót  okleveles  könyvvizsgálói minőségben. Amint   nőttek   a   gyermekei,   egyre   komolyabban   belefolyt   a  tanításukba.   Ezzel   egyidejűleg   aktivizálódott   a   matematika,   a  számítástechnika, az olvasás és az írás oktatása terén. Így   hát   nem   csoda,   hogy   boldogan   csatlakozott   az   első  elektronikus   „beszélő   könyv"   feltalálóihoz.   Segítségével   az  elektronikuskönyv­ipar multi­milliós nemzetközi céggé nőtte ki  magát.   Ma   is   úttörője   azoknak   a   műszaki   fejlesztéseknek,  amelyek visszahozzák az oktatást a gyerekek életébe. „A   jelenlegi   oktatási   rendszerünk   képtelen   együtt   haladni   a  mai   világ   globális   és   műszaki   változásaival.   Azokat   a  jártasságokat   kell   elsajátíttatnunk   a   fiatalokkal   —  tudományosokat és pénzügyieket egyaránt —, amelyekre ahhoz  van   szükségük,   hogy   ne   csak   fennmaradjanak,   hanem   hogy  virágozzanak is abban a világban, amely rájuk vár."

„Az   a   szó,   hogy   befektetni,   mindenkinek   mást   jelent.   Valójában   a  gazdagok   másképpen   fektetnek   be,   mint   a   szegények,   és   megint  másként   a   középosztálybeliek.  A   gazdag   papa   befektetési   tanácsai  hosszú távra szóló útmutató bárki számára, aki gazdag befektető akar  lenni, és olyanba akar befektetni, amibe a gazdagok. Mint azt a könyv  címe is mondja, a könyv csupán tanácsokat ad, mint egy jó „útmutató",  de nem nyújt garanciát... mint ahogyan gazdag apám se nyújtott nekem  garanciát... csupán az utat mutatta meg." Robert T. Kiyosaki A Gazda papa, szegény papa szerzője  Befektető, író, tanár

„Háromféle pénzügyi tervünk lehet; egy az anyagi biztonsághoz; egy a  kényelmes   élethez;   egy   pedig  ahhoz,   ahogyan  gazdagok   lehetünk.  A  Gazdag   papa   befektetési   tanácsai  azt   a   pénzügyi   tervet   mutatja   be,  amely szerint gazdagok lehetünk." Sharon L. Lechter A Gazdag papa, szegény papa és a CASHFLOW­négyszög társszerzője Okleveles könvvvizsaáló