Gazdag papa ADÓSSÁG kalauz

Robert T. Kiyosaki, Sharon L. Lechter A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás: Robert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter mint társszerző: Guide to Becoming Rich — Without Cutting Up Your Credit Cards Warner Books, 2003 Fordította: Meskó Krisztina Szakmailag lektorálta: Sallay Katalin

Gazdag papa

ADÓSSÁG ― kalauz

Bagolyvár Könyvkiadó Budapest, 2004

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz ISBN 963 9447 48 X Copyright © 2003 by Robert T. Kiyosaki and Sharon L. Lechter Published by arrangement with GoldPress Netherlands B.V. All rights reserved Hungarian translation © 2004 Meskó Krisztina Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és tévéadás jogát, az egyes fejezetekre is. Felelős kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatója

2

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz

Tartalomjegyzék Bevezető 1. fejezet - A garasoskodás ára 2. fejezet - A hibák ára 3. fejezet - A tanulás ára 4. fejezet - A hitelkártyák szétvagdosásának ára 5. fejezet - Mennyi adósságunk van valójában? 6. fejezet - A változtatás ára Befejezésül Pénzügyi bizonyítványunk javításának ára Függelék A szerzők Vélemények a Gazdag Papáról Tanárok és diákok véleménye a CASHFLOW játékról

3


Bevezető A kérdés valójában az: KI NEM AKAR MILLIOMOS LENNI? A közelmúlt legsikeresebb amerikai televíziós vetélkedőjének címe így hangzott: Ki akar milliomos lenni? A műsor percek alatt rendkívüli népszerűségre tett szert, nemcsak itt, de világszerte is (például a Magyar Televízióban a Legyen ön is milliomos! című vetélkedő-sorozat). Minden országban más-más házigazda vezette. A résztvevőknek természetesen csupán annyi volt a dolguk, hogy választ kellett adniuk néhány triviális kérdésre, és minden helyes válaszért több és több pénzt kaptak — amíg el nem érték a főnyereményt, az egymillió dollárt. A „Ki akar milliomos lenni?" kérdés közszájon forgó szólássá vált. Nézzünk szembe a tényekkel! — Ha ennyi szó esik a médiában a pénzről, a meggazdagodásról, a tőzsde milliomosairól és a hatalmas lottónyereményekről, felmerül a kérdés, „Ki nem akar milliomos lenni?". Igen, lehetséges egymillió dollárt nyerni egy televíziós vetélkedőműsorban. A lottón is lehet egymillió dollárt nyerni. Milliomossá válhatunk úgy is, hogy első kibocsátású részvényekbe fektetünk be. így életünk hátralevő részét munka nélkül, gazdagon tölthetjük. Jelenleg több mód kínálkozik a meggazdagodásra, mint bármikor eddig a történelemben. Talán ezért foglalkoztatja az embereket a világon mindenütt oly intenzíven a meggazdagodás vágya — méghozzá a mielőbbi meggazdagodásé. Nemrégiben Gazdag papa, szegény papa című könyvemről beszéltem a televízióban. A riporter nekem szegezte a kérdést: — Ugyan már, vallja be az igazat! Nem egyszerűen azért írta ezt a könyvet, hogy kihasználja az országos, gyors meggazdagodási őrületet? Kérdése őszintén meglepett, szinte alig találtam szavakat. Miután összeszedtem a gondolataimat, azt feleltem: — Tudja, ez még sosem jutott eszembe. Értem, miért gondolja, hogy pusztán ezért írnék könyvet. Bárcsak azt mondhatnám, ilyen okos vagyok. Elég okos ahhoz, hogy éppen a megfelelő történelmi pillanatra időzítsem a könyvem megjelentetését, de attól tartok, nem vagyok ennyire okos. Azért írtam a könyvet, mert el akartam mondani két apámtól tanult történeteimet a pénzről. Amikor 1997-ben elkészültem a könyvvel, minden könyvesbolt és könyvterjesztő elutasította. Igaz, 1997-ben még nem ment a tévében a Ki akar milliomos lenni? Rövid szünet után így folytattam: — Könyvem valójában épp az ellenkező üzenetet hordozza, mint ezek a tévéműsorok a tőzsdei milliomosokról és a lottónyereményekről. Ismét elgondolkodtam, majd hozzátettem: — Tényleg jellemző manapság, hogy az emberek gyors meggazdagodásra vágynak, de az én könyvem, bár a meggazdagodásról szól, korántsem a gyors meggazdagodásról. A riporter bólintott, és kétkedő mosoly jelent meg az arcán. — Ha ön nem a gyors meggazdagodási mánia szószólójának vallja magát, akkor mit hirdet? Hogyan gazdagodjunk meg: talán lassan? 4

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Éreztem a hangjában a gúnyt, és ez provokált. Több millió tévénéző előtt kénytelen voltam nyugalmat erőltetni magamra. Ezért kényszeredetten elnevettem magam faragatlan megjegyzésén, és így feleltem: — Nem, a könyvem nem a gyors vagy lassú meggazdagodásról szól. Azután csak mosolyogtam, és vártam a következő kérdést. A csönd nyomasztó volt, de megőriztem a nyugalmamat, amennyire lehetett, és vártam. A riporternő mosolygott, majd megkérdezte: — Akkor hát miről szól a könyve? Visszamosolyogtam, és azt feleltem: — A meggazdagodás áráról. — Az áráról? — kérdezett vissza. — Ezt hogy érti? Ekkor a producer intett neki, hogy lejárt a műsoridő. Erre ő sürgetni kezdte a válaszomat, mire a következő szavakkal fejeztem be a beszélgetést: — A legtöbb ember gazdag akar lenni. Csak az a baj, hogy kevesen hajlandók megfizetni az árát. Az interjú véget ért. A házigazda megköszönte, majd bevágták a záró reklámot. Sajnos nem mondhattam el, mit értek a milliomossá válás árán. Ez a könyv adja meg a választ, amelyre a tévében nem jutott idő. Ki fizeti meg az árat? Az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium húsz és hatvanöt év közötti embereken végeztetett felmérést. A következő eredményekre jutott: Hatvanöt éves korára 100 emberből 1 ember gazdag; 4 ember jómódú; 5 ember még mindig dolgozni kénytelen; 54 ember családi vagy állami támogatásból él; 36 ember halott. Ráadásul a gazdag 1 százalék 35 százaléka örökölte a vagyonát, csakúgy, mint a jómódú 4 százalék jelentős hányada is. Hozzátenném, hogy a Forbes magazin definíciója szerint gazdag az, akinek éves jövedelme meghaladja az 1 millió dollárt. Az utóbbi tíz év gazdasági fellendülésének hatására nőtt a gazdagok és jómódúak száma. A kérdés továbbra is az, mit tett a csúcson lévő 5 százalék, amit a többiek nem tettek meg. Milyen árat kellett fizetnie annak az 5 százaléknak, amit a többiek nem fizettek meg? Ha nagy házad van, gazdag vagy? Ifjúkoromban gazdag apám elvitt egy nagyon gazdag környéken lakó osztálytársam házához. Megkérdeztem, hogy az osztálytársam apja gazdag-e. Gazdag apám nevetve így felelt: „Egy jól fizető állás, egy nagy ház, a szép autók és pazar nyaralások még nem jelentik azt, hogy

5

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz valaki gazdag. Sőt lehet, hogy éppen az ellenkezőjéről árulkodnak. Aki nagy lábon él, nem feltétlenül okos vagy művelt. Előfordul, hogy éppen nem az." A legtöbben elég bölcsek vagyunk ahhoz, hogy megértsük, mit értett gazdag apám ezen az állításán. Mégis, azt hiszem, többek között azért lottóznak kitartóan oly sokan, mert ők is szép, nagy házat, drága autót és számos egyéb, pénzért megvehető játékszert szeretnének. Lehet milliókat nyerni a lottón, de erre vajmi kevés az esély. Ahogyan egy nagy ház nem feltétlenül jelent gazdagságot, éppúgy a csúcson levő 1 százalék sem azt az árat fizette a meggazdagodásért, hogy a tévé előtt ült, vetélkedőket nézett, vagy a szerencseszámaira fogadott. Milyen árat kell fizetni, hogy milliomosok lehessünk? Sokféle módon lehet meggazdagodni. A lottónyeremény vagy egy tévés vetélkedő megnyerése csupán két példa. Úgy is meggazdagodhatunk, hogy a fogunkhoz verjük a garast, csalókká válunk, esetleg házasságra lépünk egy milliomossal. Sokan buzgón keresnek maguknak milliomos házastársat. Persze tudnunk kell: bármilyen módon igyekszünk nagy vagyonhoz jutni, az árat nem mindig pénzben mérik. A televíziós vetélkedők nézőinek és a lottózóknak döntő többsége sosem gazdagszik meg... és ez igencsak borsos ár. Vannak a meggazdagodásnak sokkal jobb módjai is, sokkal nagyobb nyerési eséllyel, de a legtöbben nem hajlandók megfizetni az árát. Léteznek módszerek, ahol az esélyek oly kedvezőek, hogy szinte garantált a meggazdagodás, de ezekkel is az a baj, hogy a legtöbben nem akarják megfizetni az árát. Ezért van, hogy az Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium felmérése szerint a világ leggazdagabb országában 100 emberből mindössze egy gazdag. Mindenki milliomos akar lenni, de nem fizetik meg az árát. Mit értett tehát gazdag apám az áron? Az ár fogalmának egy másik példája magyarázza meg legjobban a gondolatot. Tegyük fel, hogy azt szeretném, „bárcsak olyan testem lenne, mint Arnold Schwarzeneggernek!" A legtöbben azt javasolnák, „Nosza, vedd fel a futócipődet, fuss naponta öt mérföldet, járj edzőterembe, eddz napi három órát, és ne tömd a fejedet pizzával!" Erre én azt kérdezném: „Lehetne esetleg másképpen is olyan testem, mint Arnold Schwarzeneggernek?" — Ezt értem az ár alatt. Emberek milliói szeretnék, hogy szép testük legyen, de csak kevesen hajlandók megfizetni az árát. Ezért keresnek horribilis összegeket az olyan reklámok hátterében álló cégek, amelyek azt hirdetik, „Fogyhat, és közben ehet, amennyi jólesik!", vagy „Úgy nézhet ki, mint ez a gyönyörű modell — torna és fogyókúra nélkül." Legyen szó pénzről, szexis külsőről, nagyszerű kapcsolatokról, boldogságról vagy bármi egyébről, amire az emberek vágynak, a Madison Avenue kampányt szervez, és megígéri, hogy gyorsan és könnyedén elérhetjük célunkat. A legtöbb reklámozott termék azonban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és ezért nem a termék a hibás, hanem az emberek, akik megveszik, de nem hajlandók elvégezni a munkát (vagy megfizetni az árat).

6

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Gyakran eszembe jut egy bizonyos 385 dolláros, ingatlanbefektetésről szóló tanfolyam, amelyet egy televíziós reklám hatására végeztem el sok évvel ezelőtt. Emlékszem, a csatornákat váltogattam, kezemben a távkapcsolóval, és egyszer csak megláttam a hirdetést. Arra biztatott, hogy vegyek részt egy ingyenes egyestés szemináriumon, a waikiki tengerparton lévő a Hilton Hawaiian Village szállodában, amely éppen az akkori lakásom mellett volt. Telefonon azonnal jelentkeztem az ingyenes szemináriumra; részt vettem rajta, majd beiratkoztam a következő, 385 dolláros hétvégi szemináriumra. Akkoriban még a haditengerészetnél voltam, így elhívtam magammal egy pilótatársamat is. Neki egyáltalán nem tetszett a szeminárium, rablásnak, időpazarlásnak nevezte, és visszakérte a pénzét. Később a támaszponton azt mondta: „Tudtam, hogy rablás lesz az egész. Nem kellett volna rád hallgatnom." Nekem egészen más élményt jelentett a tanfolyam. Elolvastam az ajánlott könyveket, meghallgattam a kazettákat, és több millió dollárt kerestem az ott tanult információval. Évekkel később egy barátom azt mondta: „A pilótatársaddal az volt a baj, hogy túl okos volt; semmit sem nyújtott neki a tanfolyam. Te elég buta voltál hozzá, hogy higgy az oktatónak, és megtetted, amire tanított." Azóta is azt ajánlom mindenkinek, járjon tanfolyamokra, hogy megtanulja az ingatlanvásárlás, a cégalapítás, a tőzsdézés, vagy bármi más alapjait. Gyakran hallok olyan véleményeket: „De mi van, ha a tanfolyam nem ér semmit? Mi van, ha csak a pénzemet akarják? Mi van, ha nem tanulok semmit? Egyébként sem akarok vécéket szerelni, vagy éjszakai telefonhívásokat kapni a bérlőimtől." Az ilyesmire általában az a válaszom: „Akkor jobb, ha nem iratkozol be a tanfolyamra. Biztosan csak a pénzed bánja." Azt tapasztalom, sok ember keresi a módját, hogy valahogyan jobbá tehesse az életét. Az a baj, hogy amikor megtalálja, nem tetszik neki... Ahogyan nekem sem tetszik az a válasz, hogy „Ne tömd a fejedet pizzával, és súlyzózz napi három órát!". Vagyis egészen addig nem imádkozom olyan testért, amilyen Arnold Schwarzeneggeré, amíg nem kapok nekem tetsző választ. A legtöbben azért nem gazdagszanak meg, mert nem tetszenek nekik a válaszok, melyeket kapnak. És szerintem nem is a válasz a lényeg, hanem az ár, mely a válaszban elhangzik. Valójában az nem tetszik az embereknek. Gazdag apám azt mondta: „A legtöbb ember gazdag akar lenni. Csak nem akarja megfizetni az árát." Nos, ebben a könyvben arról lesz szó, milyen árat kell fizetni a meggazdagodásért, hogy ne kelljen garasoskodnunk, erkölcstelenné, csalóvá válnunk, és ne kelljen összeházasodnunk sem egy gazdag emberrel. Megtanulható belőle, hogyan lehetünk gazdagok, gazdag életstílus mellett. De ennek ára van... és ahogyan gazdag apám gyakran felhívta a figyelmemet annak idején: „A dolgok árát nem mindig pénzben mérik." Elmondom a válaszokat, és azt, hogy milyen árat fizettem én. Akinek nem tetszenek az én válaszaim, vagy gazdag apám válaszai, gondoljon arra, hogy a meggazdagodásnak többféle módja létezik. Mindig lesz új lottó, és lesznek új tévés vetélkedők, ahol felteszik a kérdést: „Ki akar milliomos lenni?"

7


8

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz 1. fejezet

A garasoskodás ára „A dolgok árát nem mindig pénzben mérik." Gazdag Papa Sok könyv buzdít a spórolásra és az igénytelen életmódra. Számos úgynevezett pénzügyi szakértő tör lándzsát írásban, szóban, a rádióban és a televízióban a hitelkártyák szétvagdosása, a takarékoskodás, a nyugdíjtervünk maximális feltöltése, a használtautók, a kisebb házak, a vásárláskor kedvezményeket nyújtó kuponok használata, a kiárusításokon való vásárlás, az otthoni étkezés, az idősebb testvérek ruháinak a kisebbnek való továbbadása, az olcsóbb nyaralás és hasonlók mellett. Ezek kitűnő ötletek sok ember számára, és bár a garasoskodásnak van helye és ideje, a legtöbben mégsem szeretik ezeket az ötleteket. A legtöbb ember valójában örömét leli a pénzért kapható luxusban. A legtöbben boldogabbak tőle, ha nagy házban laknak, új autót vezetnek, szórakoztató játékszereket vehetnek meg és drága nyaralásokon vehetnek részt, mint ha egy bankban hever a pénzük. A legtöbben hajlamosak vagyunk egyetérteni azokkal a bölcs gurukkal, akik garasoskodásra és gazdasági absztinenciára szólítanak fel. Ugyanakkor a lelkünk mélyén sokan vágyunk egy platina hitelkártyára, mellyel korlátlanul költekezhetünk... és gazdag bácsikánk fizeti, akinek több pénze van, mint az arab olajsejkeknek, a svájci magánbankoknak és Bill Gatesnek együttesen. Miközben a legtöbben örömünket leljük a pénzért kapható, csodálatos dolgokban, tudjuk, hogy a szórakozás, a drága, előkelő dolgok iránt érzett olthatatlan vágyunk dönt anyagi romlásba. És az e vágyak szülte anyagi gondok mondatják a pénzügyi gurukkal, hogy „Vagdossák szét hitelkártyáikat! Éljenek igénytelenül! Vegyenek használtautót!" Gazdag apám ezzel szemben sosem mondta nekem, hogy „Vagdosd szét a hitelkártyáidat!" Sosem mondta, hogy „Élj igénytelenül!". Miért tanácsolt volna nekem olyasmit, amiben ő személy szerint nem hitt? A kuporgatásról az volt a véleménye, „Meg lehet gazdagodni garasoskodással. De a baj az, hogy gazdagon is garasoskodsz. Szerintem nincs értelme igénytelenül élni, és gazdagon meghalni. Miért akarna bárki is igénytelenül élni és gazdagon meghalni, hogy azután a gyerekei éljék fel az ember spórolt pénzét a temetése után?" Gazdag apám azt tapasztalta, hogy az egész életükben kuporgató emberek gyerekei gyakran éhes hiénák módjára viselkednek a szüleik halála után. Ahelyett, hogy élveznék az örökségüket, marakodnak a pénzen, és csakhamar a nyakára hágnak mindannak, amit „az őket megillető résznek" neveznek.

9

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Gazdag apám az igénytelen élet helyett arra biztatott: „Ha akarsz valamit, derítsd ki, mi az ára, és fizesd meg! De ne feledd, mindennek ára van! És ha garasoskodva gazdagodsz meg, annak az az ára, hogy gazdagon is garasoskodsz majd." A meggazdagodás különböző módjai Gazdag apám azt is elmondta, „Gazdag lehetsz, ha elveszel valakit a pénzéért. Ennek az árával mindannyian tisztában vagyunk. Egy New Yorkban élő, volt osztálytársam sűrűn hajtogatta: »Ugyanolyan könnyű gazdag nőt elvenni, mint szegényt.« A diploma után beházasodott egy nagyon gazdag családba, ahogyan tervezte. Én személy szerint jellemtelen alaknak tartom, de ő így lett gazdag." Meggazdagodhatunk csalással is. Ennek is ismerjük az árát. Gyerekkoromban azt hittem, a csalók álarcot viselnek, és bankot rabolnak. Ma már tudom, hogy sok csaló sötét öltönyt, fehér inget és piros nyakkendőt visel, és gyakran közösségük megbecsült tagjai. Akadnak olyanok is, akik a kaszinóban, a lóversenypályán vagy a lottón gazdagszanak meg, esetleg vakon bedobják a pénzüket a tőzsdére. Ennek is ismerjük az árát. A dot-com mánia idején számos emberrel találkoztam, akik örömest kitöltöttek egy csekket, ha valaki azt mondta nekik, „Internetes céget alapítok". Meg lehet gazdagodni úgy is, hogy az ember erőszakos fráter, és mindnyájan tudjuk, mi történik az erőszakos fráterekkel. Alkalmasint találkoznak egy náluk is megtermettebb erőszakos fráterrel, vagy azt tapasztalják, hogy csak azok az emberek hajlandók velük üzletelni, akik élvezik, ha erőszakot alkalmaznak velük szemben. Végül, ahogyan korábban leírtam, lehetünk gazdagok garasoskodással, de mindannyian tudjuk, hogy a világ többnyire lenézi a garasoskodó gazdagokat... az olyan embereket, amilyen Scrooge Charles Dickens klasszikus művében, a Karácsonyi énekben. A legtöbben ismerünk olyanokat, akik mindig nagyobb kedvezményt akarnak kicsikarni, siránkoznak a számlák miatt, vagy, ami még rosszabb, valamilyen mondva csinált indokra hivatkozva nem fizetik ki a számláikat. Egyik barátom, egy ruhaüzlet tulajdonosa, gyakran panaszkodik az olyan vevőkre, akik megvesznek egy ruhát, felöltik egy estélyre, aztán néhány nappal később visszaviszik, és visszakérik a pénzüket. És persze vannak olyanok is, akik öreg autót vezetnek, lehordott ruhákban járnak, olcsó cipőket vesznek, szegényesen néznek ki, miközben több millió dollárjuk fekszik a bankban. Jóllehet ezek az emberek meggazdagodhatnak, de az effajta viselkedésért pénzben nem mérhető, igen magas árat kell fizetniük. Én magam is küzdök néha a garasoskodással, és látom, mennyivel kedvesebben mosolyognak rám az emberek, és mennyivel jobban szeretnek, amikor nagyvonalú vagyok. Ha például a jó szolgáltatást borravalóval díjazom, az más módon megtérül. Magyarán szólva, az emberek általában jobban szeretik a nagyvonalú embereket, mint a garasoskodókat. Bárki lehet gazdag?

10

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Gazdag apámmal sokat beszélgettünk a gazdagságról. Azt mondta: „Mindenki más árat fizet." Azt is mondta: „Csak a lusta emberek gondolják, hogy az életnek könnyűnek kell lennie." Nem elégített ki a válasza, ezért tovább kérdezősködtem, mit ért az alatt, hogy mindenki más árat fizet. Így felelt: „Szeretném hinni, hogy mindnyájan egyedi adottságokkal születünk erre a világra... olyanokkal, mint az éneklés, a festés, a sport, az írás, a szülői gondoskodás, a szónoklás, a tanítás stb. De, bár Isten ránk ruházta ezeket az adottságokat, rajtunk múlik, hogy fejlesztjük-e őket... és gyakran e tehetségek fejlesztése az ár. A világban hemzsegnek az okos, tehetséges emberek, akikre mégsem mondhatjuk, hogy anyagilag, szakmailag vagy emberi kapcsolataikat illetően sikeresek lennének." Mindannyiunknak vannak adottságai, ugyanakkor mindnyájunknak szembe kell néznünk személyes kihívásokkal is. Senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, erősségei és gyengéi. Ezért mondom, hogy mindenki más árat fizet, hiszen mindnyájunknak más problémákat kell leküzdenünk. Csak a lusta emberek gondolják, hogy az életnek könnyűnek kell lennie. Nem tudom, igaz-e, amit gazdag apám a lusta emberekről mondott. Azt azonban tudom, hogy nekem hasznomra vált, amikor rajtakaptam magam, hogy panaszkodom, mert nehézségekkel kerültem szembe, vagy mert a dolgok nem az én szám íze szerint alakultak. Amikor azt találom mondani, „Bárcsak könnyebben mennének a dolgok!", tudom, hogy ellustulok. Tehát amikor azon kapom magam, hogy szeretném, ha könnyebben mennének a dolgaim, megállok, ellenőrzöm a hozzáállásomat, és felteszem magamnak a kérdést, mi ennek a hozzáállásnak az ára hosszú távon. Nem arról van szó, hogy nem keresem a könnyebb utat. Csak tudom, mikor vagyok lusta, garasoskodó, vagy mikor viselkedem úgy, mint egy elkényeztetett gyerek, azután megkérdezem magamtól, vajon milyen árat kell fizetnem ezért a viselkedésért. Ha megfizetjük az árat, pénz a jutalom Gazdag apám azt is mondta: „Kérdezz meg bárkit, aki gazdag, híres vagy sikeres, biztos vagyok benne, hogy mind azt fogják mondani: vannak személyes kihívásaik, démonaik, melyekkel nap mint nap szembe kell nézniük. Tehát nincs ingyen vacsora. Az én kihívásom az volt, hogy nem voltam iskolázott, és nem volt pénzem, amikor elindultam. Családom volt, melyet el kellett tartanom, amikor apám meghalt. Tizenhárom éves koromban kellett szembenéznem ezzel a kihívással... és ez még csak a kezdet volt. De sikerült megfizetnem az árat, és végül nagy vagyonra tettem szert. Utólag belátom, a pénz volt a jutalom, amiért megfizettem az árat." A biztonság ára Gazdag apám az évek során mindig gondoskodott róla, hogy Miké és én mindennek ismerjük az árát. Amikor apám, akit szegény apámnak

11

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz hívok, azt ajánlotta, „Keress biztos állást!", gazdag apám így replikázott: „Ne feledd, a biztonságnak ára van." Megkérdeztem, mi az ára, mire azt mondta, „A legtöbb embernek személyes szabadságával kell fizetnie a biztonságért. Szabadság nélkül pedig sokan egész életükben robotolnak a pénzért, ahelyett, hogy megélnék az álmaikat. Nekem túl magas ár a biztonságért, hogy le kell mondanom az álmaimról." Hozzáfűzte szokásos vélekedését az adókról is: „Akik a biztonságot részesítik előnyben a szabadság rovására, azok több adót is fizetnek. Ezért adóznak többet azok, akiknek biztos állásuk van, mint akik saját vállalkozásukban dolgoznak." Eltartott néhány napig, mire a gondolat nagyszerűsége leülepedett bennem. Amikor legközelebb találkoztam gazdag apámmal, megkérdeztem: — Választanom kell a biztonság és a szabadság között? Vagyis csak az egyik lehet az enyém? Gazdag apám nevetett, amikor rájött, milyen sokat gondolkodtam a megjegyzésén. — Nem — felelte még mindig nevetve. — Nem kell csak az egyiket választanod. Tiéd lehet mindkettő. — Úgy érted, enyém lehet a biztonság is, meg a szabadság is? — kérdeztem — Persze — mondta. — Nekem is megvan mindkettő. — Akkor miért mondtad, hogy a legtöbb embernek a személyes szabadságával kell fizetnie a biztonságért? Hogyan lehet neked meg mindkettő, ha a legtöbb ember szerinted csak az egyiket választhatja? Mi a különbség? — Az ár — felelte gazdag apám. — Már mondtam neked, hogy mindennek ára van. A legtöbben hajlandók megfizetni a biztonság árát, de nem hajlandók megfizetni a szabadságét. Ezért van, hogy a legtöbb embernek csak az egyik jut osztályrészül — vagy ez, vagy az. — És miért van meg neked mindkettő? — kérdezte Mike, aki éppen ekkor lépett be a szobába, és csak egy részét hallotta a beszélgetésnek. — Mert én mindkettőnek megfizettem az árát — mondta gazdag apám. — Én megfizettem a biztonság és a szabadság árát is. Olyan ez, mint amikor az embernek két autója van. Mondjuk, szükségem van egy teherautóra, de kell egy sportkocsi is. Ha mindkettőt akarom, mindkettőért fizetnem kell. A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy csak az egyikért fizet. — Akkor is fizetünk érte, ha nem fizetjük meg az árát — tette hozzá. — Tehát ára van a biztonságnak és a szabadságnak is. Te mindkettő árát megfizetted. — Megismételtem gazdag apám mondatait, hogy jobban megértsem a mondanivalóját. Gazdag apám bólintott. — Igen, de hadd egészítsem ki az eddigieket még egy dologgal, hogy világossá tegyem, hogyan fizettem én meg mindkettő árát. Tudod, mindenki fizet, mindenképpen. Akkor is fizetünk, ha nem fizetjük ki az árat. — Micsoda? — kérdeztem. Összeráncolt homlokkal, hitetlenkedve ráztam a fejemet. Úgy tűnt, gazdag apám ezúttal rébuszokban beszél.

12

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz — Hadd magyarázzam meg — mondta, és a kezével nyugalomra intett bennünket. — Emlékeztek rá, hogy pár napja segítettem nektek megcsinálni a fizika házi feladatotokat? Newton törvényét tanultátok. Mike és én bólintottunk. — Emlékeztek a törvényre, hogy minden hatás ugyanakkora ellenhatást vált ki? Ismét bólintottunk. — Ezen az elven alapul a sugárhajtású repülőgép működése — mondta Mike. — A motor hátrafelé hajtja a forró levegőt, ezáltal a repülőgép előrehalad. — Úgy van — mondta gazdag apám. — Newton törvényei egyetemesek, így hát mindenre vonatkoznak, nem csak a repülőgépek motorjára. Gazdag apám ránk szegezte tekintetét, hogy megbizonyosodjék róla, tudjuk követni. — Mindenre — ismételte meg, hogy biztosan megértsük. — Rendben van, mindenre — mondta Mike, akit kissé zavart az ismétlés. Gazdag apám gyanította, hogy nem egészen világos számunkra, mi az a minden, ezért így folytatta: — Mindenen azt értem, hogy valóban mindenre. Emlékeztek, mit tanítottam nektek a pénzügyi kimutatásokról? Emlékeztek rá, hogy azt mondtam, ahhoz, hogy kiadás mutatkozzék, valahol máshol bevételnek kell szerepelnie? Most már kezdtem kapizsgálni, mit ért az alatt, hogy „minden". Newton egyetemes törvénye a pénzügyi kimutatásokra is igaz. — Tehát minden eszközhöz tartozik egy forrás — tettem hozzá, hogy biztosítsam róla gazdag apámat, kezdem érteni a gondolatmenetét: „Az egyetemes törvények mindenre vonatkoznak." — És ahhoz, hogy valami fönt legyen, valami másnak lent kell lennie — tette hozzá Mike. És ahhoz, hogy valami régi legyen, valami másnak újnak kell lennie. Ahogyan Einstein mondta, minden relatív. — Helyes — dicsérte gazdag apám mosolyogva. — És hogyan vonatkozik ez a biztonságra és a szabadságra és arra, hogy te kész vagy két árat fizetni? — kérdezte Mike. — Jó kérdés — nyugtázta gazdag apám. — Fontos, mert ha nem fizeted meg a két árat, sosem kapod meg, amit akarsz. Vagyis ha nem fizeted meg mindkét dolog árát, nem kapod meg, amiért először fizettél. — Micsoda? — kérdeztem vissza. — Ha nem fizetsz kétszer, nem kapod meg, amit kifizettél? Gazdag apám bólintott, és újra magyarázatba fogott: — Akik csak a biztonságért fizetnek, lehet, hogy sosem érzik magukat teljes biztonságban... ilyen a munkahelyi biztonság. Talán a biztonság illúzióját nyújtja, de az ember sosem érezheti magát igazán biztonságban. — Tehát hiába hiszi apám, hogy biztos állása van, a lelke mélyén mégsem érzi magát igazán biztonságban? — kérdeztem. — Így igaz — mondta gazdag apám. — Ő ugyanis csak a hatásért fizet, de a belső ellenhatásért nem. — Minél többet dolgozik a

13

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz biztonságért, vagy fizet érte, annál inkább fokozódik benne a bizonytalanságérzet. ― Mindenképpen a bizonytalanságérzet az ellenhatás? — kérdezte Mike. — Jó kérdés — dicsérte meg gazdag apám. — Lehet más is az ellenhatás. Előfordulhat, hogy valakinek olyan sok biztonság jut ki, hogy az ellenhatás az unalom vagy a nyughatatlanság. Az illető állandóan tovább akar lépni, de nem teszi, mert akkor feladná a biztonságot. Ezért mondtam, hogy mindenkinek más-más kihívásokkal kell szembesülnie, és mindenki egyedi. Egyediek vagyunk, mert nem ugyanúgy reagálunk a dolgokra, mint mások. — Például vannak, akik pánikba esnek, ha kígyót látnak, mások meg örülnek neki — tette hozzá. — Mi a lényege ennek a szellemi tornagyakorlatnak? — kérdeztem. — Arra való, hogy elgondolkodtasson — felelte gazdag apám. — Azt akarom, jegyezzétek meg jól, hogy mindennek ára van... és hogy az ár gyakran a duplája annak, amennyinek tűnik. Ha Newton törvényének csak az egyik oldalát fizetjük meg, úgy gondolhatjuk, kifizettük az árat, mégsem kapjuk meg, amit akarunk. — Tudnál mondani néhány példát? — kérdeztem. — Mondhatok általános példákat, de, ahogy említettem, mindannyian egyediek vagyunk. Általános szabályként azt lehet megfogalmazni, hogy minden helyzetnek két oldala van. — A legjobb munkaadó például többnyire alkalmazottként kezdte pályafutását. Alkalmazottként szerzett tapasztalatait hasznosítja vezetési stílusában, annak alapján kezeli a beosztottait. — Akkor a jó munkaadó becsületes, és úgy bánik az alkalmazottaival, ahogyan szeretné, ha vele bánnának? — kérdeztem. — Pontosan — helyeselt gazdag apám. — Vegyünk egy szélsőséges példát! Mi kell ahhoz, hogy valaki jó nyomozó legyen? — Jó nyomozó? — csattantunk fel Mike-kal egyszerre, mert azt gondoltuk, gazdag apám most eltér a tárgytól. — Igen, jó nyomozó — ismételte meg gazdag apám. — Egy jó nyomozónak először is becsületesnek, erkölcsösnek és maximálisan tisztességesnek kell lennie. Így van? — Remélem — mondta Mike. — De ahhoz, hogy valaki jó nyomozó legyen, tudnia kell a csalók agyával gondolkodni, illetve úgy, ahogyan az erkölcstelen, törvényt nem tisztelő, becstelen emberek gondolkodnak — folytatta gazdag apám. — Emlékeztek Newton törvényére, ugye? Nem lehet valaki jó nyomozó, ha nem tud a jó bűnöző agyával is gondolkodni. Mike és én bólintottunk. Végre kezdett világossá válni előttünk, hová akar kilyukadni gazdag apám ezzel a tanításával. — Ezért van tehát, hogy aki garasoskodással akar meggazdagodni, sok tekintetben ugyanolyan szegény marad, mint az, akinek nincs pénze? Gazdag apám tovább beszélt: — És ezért van, hogy aki csak a biztonságra törekszik, sosem érzi magát igazán biztonságban — vagy hogy aki alacsony kockázatú befektetéseket keres, sosem érzi, hogy a befektetés biztonságos, és

14

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz akinek mindig igaza van, az végül téved. Ezek az emberek csupán az egyenlet egyik oldalának árát fizetik meg, de adósak maradnak a teljes árral. Megszegik az egyetemes törvényt. Mike közbeszólt: — Ezért kellenek ketten a verekedéshez. És ha valaki jó nyomozó akar lenni, annak jó bűnözőnek is kell lennie. A kockázat csökkentéséhez kockázatot kell vállalni. Ha az ember meg akar gazdagodni, tudnia kell, milyen szegénynek lenni. Hogy tudjuk, mi a jó befektetés, ismernünk kell a rosszat is. — És ezért mondják, hogy a befektetés kockázatos — tettem hozzá. — A legtöbben úgy vélik, ahhoz, hogy biztos befektetésük legyen, meg kell elégedniük kisebb megtérüléssel. Ezért tartják oly sokan betétszámlán a pénzüket. A biztonság érdekében teszik be, és elfogadják a kevesebb kamatot a biztonságért cserébe. Az igazság azonban az, hogy az infláció felemészti a pénzüket, és a kamat után még magas adót is kell fizetniük. Tehát a pénz nincs igazán biztonságban a bankban. — Gazdag apám ellentmondott: — Jobb, ha van pénzünk a bankban, mint ha nincs... de az igaz, hogy nem olyan biztonságos dolog, mint hiszik. A biztonság eme illúziójának is ára van. Mike az apjához fordult, és így szólt: — Mindig azt mondtad, hogy lehet az embernek kis kockázatú befektetése magas hozammal. — Igen — felelte gazdag apám. — Viszonylag könnyű 20-50 százalék megtérülést elérni anélkül, hogy magas adót kellene fizetni, vagy hogy túl sok saját pénzt kellene felhasználnia annak, aki tudja, mit csinál... és a biztonság is garantált. — Tehát azt akarod mondani — szólalt meg Mike —, hogy te magasabb árat fizettél, mint amire az átlagos befektető hajlandó. Gazdag apám bólintott. — Hisz tudjátok, mindennek ára van, és nem mindig pénzben kell fizetni. A garasoskodás ára Amikor a pénzügyi guruktól azt hallom: „Vagdossátok szét hitelkártyáitokat, vegyetek használtautót, éljetek igénytelenül", tudom, hogy jót akarnak. És tanácsuk megfelelő a legtöbb ember számára. De ahogyan gazdag apám mondta: „Mindennek ára van". És a garasoskodással való meggazdagodásnak az az ára, hogy az ember továbbra is igénytelen marad. És szerintem nagyon magas ár az, ha az ember gazdagon, de igénytelenül éli az életét. Gazdag apám azt is mondta: „Nem a hitelkártyákkal van a baj, hanem a hitelkártyával rendelkező személyek pénzügyi tudatlanságával. A pénzügyi műveltség megszerzése is része az árnak, melyet a meggazdagodásért fizetni kell." Ezért van, hogy oly sokaknak nem tetszik a hitelkártyák felvagdosásának ötlete, és az sem, hogy lejjebb adják az igényeiket. Azt hiszem, a legtöbben, ha van választási lehetőségük, inkább

15

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz gazdagokként élveznék az életet, és gazdag életet élnének... és erre meg is van a lehetőségük, ha hajlandók megfizetni az árát.

16


A hibák ára „A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat." Gazdag Papa Tizenöt éves koromban megbuktam angol nyelv és irodalomból. Azért buktam meg, mert nem tudtam írni, pontosabban az angol tanáromnak nem tetszett, amiről írtam. Azon kívül rémes volt a helyesírásom. Ezért évet kellett volna ismételnem. A fájdalomnak és a kínos érzésnek több forrása volt. Először is apám volt az oktatási főfelügyelő Hawaii szigetén, és több mint negyven iskola tartozott a fennhatósága alá. Az oktatásügy berkeiben mindenfelé sugdolóztak és nevetgéltek, amikor elterjedt a hír, hogy a főnök fia egy csődtömeg a tanulás területén. A másik kellemetlenség az volt, hogy a húgom osztályába kerültem. Vagyis, míg ő előrébb lépett, én hátrébb léptem. Harmadszor pedig szembe kellett néznem a ténnyel, hogy nem kapom meg a sportigazolványt a futballhoz, amiért pedig a lelkemet kitettem. A bizonyítványosztás napján, amikor megláttam az angol elégtelen osztályzatomat, elbújtam a kémia laboratórium épülete mögé, hogy egyedül lehessek. Leültem a hideg betonlépcsőre, felhúztam a térdemet a mellkasomhoz, hátamat a faháznak döntöttem, és sírva fakadtam. Hónapok óta számítottam erre az elégtelenre, mégis, amikor papíron láttam, egyszeriben fékezhetetlenül kitört belőlem az összes érzelem. Több mint egy órán keresztül ültem ott egyedül, a laboratórium épülete mögött. Örömömre szolgált, hogy legjobb barátom, Mike, gazdag apám fia szintén elégtelent kapott. Nem annak örültem, hogy ő is megbukott, de jó volt, hogy legalább társra találtam nyomorúságomban. Integettem neki, amikor láttam, hogy a busz felé tart, de ő csak a fejével intett vissza, és továbbment. Aznap este, miután a testvéreim lefeküdtek, megmondtam a szüleimnek, hogy megbuktam angolból, és évet kell ismételnem a gimnáziumban. Akkoriban az oktatási rendszer előírta, hogy aki angol nyelvből vagy társadalomismeretből bukik, annak évet kell ismételnie. Apám, a sziget oktatási rendszerének feje nagyon is jól ismerte ezt a szabályt. Szüleimet nem érte váratlanul a hír, bukásom megerősítését mégis nehezen viselték. Apám némán bólogatott, kifejezéstelen arccal. Anyámat sokkal jobban megrázta a dolog. Kiültek arcára az érzései... a szomorúság és a harag. Apámhoz fordulva így szólt: „Most mi lesz? Nem mehet tovább?" Apám csak annyit válaszolt: „Ez a szabály. De mielőtt döntést hoznék, utánajárok." A következő néhány napban apám, akit szegény apámnak hívok, tájékozódott. Kiderítette, hogy harminckét fős osztályomból a tanár tizenöt diákot buktatott meg. Nyolcan kaptak elégségest, egy diák kitűnő, négy jó és a többi közepes osztályzatot. Minthogy ilyen magas volt a

17

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz bukási arány, apám közbelépett — nem úgy, mint az apám, hanem mint oktatási főfelügyelő. Először is utasította az iskolaigazgatót, hogy rendeljen el hivatalos vizsgálatot. Ez az osztály tanulóinak megkérdezésével kezdődött, majd azzal végződött, hogy a tanárt áthelyezték egy másik iskolába, és egy speciális nyári iskola indult, mely lehetőséget adott a javításra azoknak a diákoknak, akik erre igényt tartottak. Három hetet töltöttem azon a nyáron angol nyelv és irodalom osztályzatom elégségesre való feltornázásával, és elértem, hogy továbbléphessek a következő osztályba. Apám úgy vélte, mind a diákok, mind a tanár egyaránt hibásak, de igazuk is van egyszersmind. Zavarta, hogy a bukott másodikos tanulók többsége kiváló diák volt. A legtöbben egyetemre készültek. Ezért aztán nem foglalt állást, inkább azt mondta nekem otthon: „Tekintsd ezt a bukást életed fontos tanulságának. Ha akarsz, sokat tanulhatsz belőle, ha nem akarsz, nem. Dühönghetsz, hibáztathatod a tanárodat, neheztelhetsz rá. Vagy foglalkozhatsz a saját viselkedéseddel, így többet tudhatsz meg magadról, és ezáltal fejlődhetsz. Úgy gondolom, a tanárnak nem kellett volna ennyi diákot megbuktatnia. De azt is gondolom, hogy neked és a barátaidnak jobban kellene tanulnotok. Remélem, a diákok is, a tanár is tanul ebből a tapasztalatból." Bevallom, neheztelek a tanárra, most sem kedvelem, és a történtek után gyűlöltem az iskolát. Sosem tanultam szívesen olyan tantárgyakat, amelyek nem érdekeltek, vagy amelyekről tudtam, hogy sosem veszem hasznukat az iskola elvégzése után. De bár az érzelmi seb mély volt, egy kicsivel többet tanultam utána, megváltozott a hozzáállásom, tanulási szokásaimban javulás állt be, és időben befejeztem a középiskolát. Kongresszusi felvételt nyertem a Kereskedelmi Tengerészeti Akadémiára, ahol 1969-ben végeztem diplomával. Az akadémián túljutottam az írástól való félelmemen, és jóllehet ma is gyatrán írok, de dr. A. A. Nortonnak hála, aki két évig tanított az Akadémián, legyőztem önbizalomhiányomat, és túltettem magamat múltbéli félelmeimen és neheztelésemen. Dr. Norton és Sharon Lechter, társam és társszerzőm nélkül aligha hiszem, hogy a New York Times és a Wall Street Journal bestseller-listájára kerülhettem volna. Ami a legfontosabb, megfogadtam apám tanácsát, és a legjobbat hoztam ki a rossz helyzetből. Ma már értem, hogy az angol bukás, ami csaknem évismétlésre kényszerített, valójában áldás volt. Ez a kellemetlenség vezetett rá, hogy leüljek tanulni, és javítsak a hozzáállásomon és tanulási szokásaimon. Tisztán látom, hogy ha nem javítok ezeken a dolgokon, biztosan kibuktam volna a főiskoláról. Gazdag apám megjegyzései Gazdag apámat nagyon zavarta, hogy fia megbukott angolból. Hálás volt apámnak, amiért közbelépett, és létrehozta a nyári iskolát, hogy kijavíthassuk elégtelen osztályzatunkat. Ő azonban más tanulságot vont le az esetből Mike és az én számomra. — Tönkrement az életünk — mondtam. — Mi haszna? — tette hozzá Mike. — Sose jutunk előbbre emiatt az egyetlen tanár miatt. Ráadásul a nyarat is iskolában tölthetjük.

18

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Mike és én rengeteget panaszkodtunk a bukásunk után. Valahogy úgy éreztük, megfosztottak minket a jövőnktől, legalábbis a nyarunktól. Láttuk, hogy az úgynevezett okos gyerekek továbbléphettek, és úgy éreztük, lemaradtunk. Osztálytársaink közül sokan kinevettek. Néhányan „veszteseknek" neveztek minket. Időnként hallottuk, hogy a hátunk mögött arról beszéltek, „Ha nem kapunk jó osztályzatot, nem mehetünk egyetemre". Vagy: „Ha nehéznek tartjátok a gimnáziumot, mi lesz az egyetemen?" Megpróbáltuk túltenni magunkat a gyerekek között általános, durva megjegyzéseken, és igyekeztünk nevetni rajtuk. De a lelkünk mélyén bánkódtunk. Igazság szerint úgy éreztük, kudarcot vallottunk, és hogy tényleg lemaradtunk. Egy napon, a nyári iskola után, gazdag apám irodájában üldögéltünk Mike-kal. Osztálytársaink megjegyzéseiről és a velük kapcsolatos érzéseinkről beszélgettünk. Gazdag apám meghallotta, miről beszélünk, mélyen a szemünkbe nézett, és így szólt: — Elegem van a sirámaitokból és a panaszkodásotokból, fiúk. Elegem van belőle, hogy áldozatoknak gondoljátok magatokat, és úgy viselkedtek, mint a vesztesek. Csak ült, és nézett minket. — Ami sok, az sok. Megbuktatok. És akkor? Csak azért, mert egyszer megbuktatok, még nem vagytok csődtömegek. Gondoljatok csak bele, hányszor vallottam én kudarcot! Elég az önsajnálatból, és ne hagyjátok, hogy az osztálytársaitok elkedvetlenítsenek! — De rosszak a jegyeink — tiltakoztam. — Ezek a rossz jegyek egy életen át elkísérnek minket. Hogyan juthatunk így be egy jó főiskolára vagy egyetemre? — Nézzétek! — mondta gazdag apám. — Ha hagyjátok, hogy egyetlen rossz jegy tönkretegye az életeteket, úgy nincs jövőtök. Ha hagyjátok, hogy egyetlen rossz jegy romlásba döntsön titeket, a való élet amúgy is elintéz. A való élet sokkal keményebb, mint a gimnáziumi angol. Ha pedig az angol tanárotokat okoljátok, és úgy gondoljátok, hogy túl szigorú volt, akkor kegyetlen ébredés vár rátok a való világban. Az iskolán kívüli világban sokkal szigorúbb, sokkal kíméletlenebb, és sokkal többet követelő emberekkel fogtok találkozni, mint az angol tanárotok. Tehát még egyszer: ha hagyjátok, hogy egyetlen rossz osztályzat és az angol tanárotok tönkretegye a jövőtöket, akkor amúgy sincs jövőtök. — De mit kezdjünk az osztálytársainkkal, akik gúnyolnak és nevetnek rajtunk? — panaszkodott Mike. — Ugyan már — torkolta le gazdag apám nevetve. — Nézzétek meg, hányan kritizálnak engem! Robert, gondold végig, hányszor kritizálták apádat nyilvánosan! Emlékezzetek rá, hányszor szerepelt mindkettőnk neve a hírekben! Hányszor neveztek engem kapzsi üzletembernek és apádat tisztességtelen hivatalnoknak? Ha hagyjátok, hogy egy csapat pattanásos kölyök kikezdjen és legyőzzön titeket, akkor tényleg csődtömegek lesztek. — A sikeres ember és az átlagember között az a különbség, hogy mennyi kritikát bírnak el. Az átlagember nem nagyon bírja a kritikát, ezért marad átlagos az élete. Ezért nem lesz belőle vezető. Az átlagember félelemben él, hogy mit mondanak vagy gondolnak róla mások. Ezért éli úgy az életét, hogy a többi átlagemberrel tart... a

19

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz kritikától való félelemben. Egész életükön át végigkíséri őket a szorongás attól, hogy mit gondolnak róluk mások, vagy miért bírálják őket. Az emberek mindig kritikusak egymással. Nézd, én kritizálom a te apádat, és tudom, hogy ő is kritizál engem... mégis tiszteljük egymást. — De ha az emberek kritizálnak, legalább észrevesznek. Aggódhattok, ha senki sem kritizál — jegyezte meg gazdag apám nevetve. — Ha bírálnak, legalább beszédtéma vagytok. Megtöritek az emberek életének sivár egyhangúságát. Ha megtanuljátok kezelni a kritikát, valami értékes dolgot tanultok meg az életben — folytatta még mindig nevetve. — Nézzétek, az emberek 33 százaléka szeret titeket, akár jót cselekedtek, akár rosszat. 33 százalékuk nem szeret titeket, akár jót cselekedtek, akár rosszat. 33 százalékukat pedig egyáltalán nem érdekeltek. Az a feladatotok az életben, hogy ne törődjetek azzal a 33 százalékkal, akik úgysem fognak szeretni, megtegyetek mindent, hogy meggyőzzétek a köztes 33 százalékot, hogy ők is csatlakozzanak ahhoz a 33 százalékhoz, akik szeretnek. Ez a lényeg. Ha kritizálnak, annál csak az rosszabb, ha nem kritizálnak — mondta, és szívből jövően nevetett. — A felnőttek is félnek a kritikától? — kérdeztem, miközben igyekeztem visszakanyarodni a tanuláshoz, és abbahagyatni gazdag apámmal a nevetést. Gazdag apám viccesnek érezte a dolgot, de én egyáltalán nem találtam humorosnak. Bólintott, és komolyra fordította a szót. — Ez a legtöbb ember legfőbb félelme. Ezt nevezik a másságtól való félelemnek, a sorból való kilógás félelmének. Ezért rettegnek olyan sokan megszólalni a nyilvánosság előtt... jobban félnek tőle, mint a haláltól. — Tehát az emberek csak beállnak a sorba, és elbújnak a többiek mögé, mert félnek a kritikától? — kérdezte Mike. — Igen, és ezért lesz olyan kevés ember nagyon gazdag. A legtöbben nagyobb biztonságban érzik magukat az átlagos csordában, félve a kritikától és a másságtól — mondta gazdag apám. — A legtöbben úgy érzik, könnyebb átlagosnak, hétköznapinak lenni, elbújni, és azt csinálni, amit a csorda többi tagja... menni a többiekkel... csak araszolni. — Ezzel azt akarod mondani, hogy az angol bukás hosszú távon hasznos lesz számunkra? — kérdezte Mike. — Ha jót hoztok ki belőle — felelte gazdag apám csendesen. — De rosszat is kihozhattok belőle. — De mi a helyzet a jegyeinkkel? Ezek a jegyek elkísérnek egész életünkben — tettem hozzá kissé nyafogva. Gazdag apám megrázta a fejét, közelebb hajolt és elkomolyodott: — Nézd, Robert, megosztok veled egy nagy titkot. Kis szünetet tartott, hogy megbizonyosodjon róla, pontosan értem, amit mond, nem értem félre, aztán folytatta: — A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat. Megjegyzése megdöbbentett, és kizökkentett a gondolatmenetemből — abból a gondolatmenetből, miszerint a rossz osztályzatok tönkreteszik az életemet.

20

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz — Hogyan? — kérdeztem alig hallhatóan, mert nem értettem tökéletesen, mit is akart mondani iménti kijelentésével. — Hallottad — jelentette ki gazdag apám hátradőlve a széken. Tudta, hogy hallottam. Hagyta, hadd ülepedjen le, amit mondott. Tisztában volt vele, hogy családom, egy pedagóguscsalád egyik alapértékét támadja meg. — A bankárod sosem kérte a bizonyítványodat? — ismételtem meg halkan. — Azt akarod mondani, az érdemjegyek nem fontosak? — Ezt mondtam? — kérdezte. — Azt mondtam, nem fontosak az érdemjegyek? — Nem — feleltem engedelmesen — Nem ezt mondtad. — Akkor mit mondtam? Felszabadultam, mert meg tudtam ismételni a kijelentését: — Azt mondtad, „A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat." Az én családomban a bizonyítvány és a jó jegyek szinte szentségnek számítottak. — Amikor felkeresem a bankáromat — kezdett újabb magyarázatba gazdag apám —, nem azzal fogad, hogy „Mutassa az ellenőrzőjét!", igaz-e? Folytatta, nem várt választ. — Megkérdezi, hogy „Maga kitűnő tanuló volt?" Elkéri a bizonyítványomat? Felujjong, hogy „Ó, milyen jó jegyei vannak! Hadd adjak magának kölcsön egy millió dollárt!"? Mond ilyesmit? — Nem hiszem — felelte Mike. — Legalábbis még sosem kérte a bizonyítványodat, amikor én is veled voltam nála. És azt is tudom, hogy nem a tanulmányi átlagod alapján ad hitelt. — Mit kér tőlem? — kérdezte gazdag apám. — A pénzügyi kimutatásodat — felelte Mike halkan. — Mindig kéri a friss eredmény-kimutatást és a mérleget. Gazdag apám folytatta: — A bankárok mindig a pénzügyi kimutatást kérik. Mindenkitől azt kérik. Mit gondoltok, miért kérik mindenkitől, akár gazdag, akár szegény, mielőtt pénzt kölcsönöznek neki? Mike és én csendben a fejünket ingattuk. Vártuk a választ. — Ezen még sosem gondolkodtam — szólalt meg végül Mike. — Mondd meg! — Mert az iskola elvégzése után a pénzügyi kimutatásunk a bizonyítványunk — válaszolt gazdag apám halkan, de határozottan. — Az a baj, hogy sokan hiába járták ki az iskolát, halvány fogalmuk sincs róla, mi az a pénzügyi kimutatás. — A pénzügyi kimutatásom a bizonyítványom, ha már nem járok iskolába? — kérdeztem vissza hitetlenkedve. Gazdag apám bólintott. — Az egyik bizonyítványod... egy nagyon fontos bizonyítvány. Bizonyítványodhoz tartoznak még az éves orvosi vizsgálatod leletei, a súlyod, a vérnyomásod, a házasságod érzelmi állapota. — Előfordulhat, hogy valakinek csupa kitűnő osztályzat szerepel az iskolai bizonyítványában, a pénzügyi kimutatásában, az életben meg csupa elégtelen? — kérdeztem. — Erre utalsz? Gazdag apám igent intett.

21

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz — Ez gyakorta megesik. Sokszor előfordul, hogy akik jó tanulók voltak az iskolában, gyenge vagy átlagos teljesítményt nyújtanak az életben. Az iskolában a jó osztályzatok számítanak — az életben a pénzügyi kimutatások Hasznos tapasztalatnak bizonyult, hogy tizenöt éves koromban megbuktam, mert ráébresztett, hogy rossz a tanuláshoz való hozzáállásom. Rávezetett, hogy ideje változtatni. Hamar rájöttem arra is, hogy míg az iskolában a jó osztályzatok fontosak, az iskola után már a pénzügyi kimutatásaim lesznek a bizonyítványom. Gazdag apám azt mondta: „Az iskolában a diákok negyedévente kapnak bizonyítványt. Ha egy gyerek rosszul áll, van ideje javítani a jegyein, ha akar. Az életben sok felnőtt sosem kap bizonyítványt, csak amikor már késő. Ugyanis sok felnőttnek nincs negyedévente elkészített pénzügyi bizonyítványa, ezért elmulasztják a szükséges javításokat, melyek az anyagilag biztonságos élethez kellenének. Lehet, hogy jó állásuk, nagy házuk, szép autójuk van, és talán jól keresnek a munkahelyükön, mégis megbuknak anyagi szempontból. És lehet, hogy túl öregek már, vagy nem marad elég idejük a korrigálásra, amikor rájönnek, hogy megbuktak. Ez az ára annak, ha az embernek nincs legalább negyedévente kiállított pénzügyi bizonyítványa." Tanuljunk a hibáinkból! Egyik apám sem örült neki, hogy fia megbukott az iskolában. De egyikük sem gondolta rólunk, hogy kudarcra vagyunk ítélve. Inkább arra biztattak, hogy tanuljunk a hibáinkból. Tanár apám azt mondta: „A megbukni szó ige... nem főnév. — Sajnos sokan úgy gondolják, amikor megbuknak, jelzős szerkezetté válnak: bukott emberré. Aki megtanul tanulni a hibáiból, ahogyan a gyerekek, sok esés árán megtanulnak biciklizni, annak egészen új világok tárulnak fel. Aki beáll a nyájba, kerüli a hibákat, vagy letagadja, esetleg másokat okol, az nem húz hasznot abból a folyamatból, amellyel az emberek természetüknél fogva tanulni rendeltettek... vagyis abból, hogy hibákat vétenek, és azokból okulnak." Ha tizenöt éves koromban nem buktam volna meg az iskolában, talán sosem végeztem volna főiskolát, és aligha tanultam volna meg, hogy az iskola után személyes pénzügyi kimutatásom a bizonyítványom. Az a tizenöt évesen elkövetett hiba felbecsülhetetlen értéknek bizonyult hosszú távon. Azért tesznek csak kevesen szert nagy vagyonra, mert az emberek egyszerűen nem követnek el elég hibát. A hibák nagyon sokat érnek, ha hajlandók vagyunk tanulni belőlük. Azok az emberek, akik hibáztak, de nem okultak belőle, gyakran azt hajtogatják: „Nem én tehetek róla." Aki erre hivatkozik, elherdálja az élet egyik legnagyobb adományát, a hibázás adományát. Tele vannak a börtönök olyanokkal, akik egyre bizonygatják, „Ártatlan vagyok. Nem én tehetek róla." Az utcákon hemzsegnek azok az emberek, akik nem élnek teljes életet, mert folyton azt szajkózzák, amit otthon és az iskolában

22

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz tanultak: „Törekedj a biztonságra! Ne véts hibát! A hibák rosszak. Aki túl sokat hibázik, kudarcra van ítélve." Amikor előadásokat tartok, el szoktam mondani: „Azért állok ma előttetek, mert több hibát követtem el, mint a legtöbben közületek, és több pénzt vesztettem, mint a legtöbbetek." Más szóval, a meggazdagodás ára, hogy hajlandók legyünk hibázni, és beismerni, hogy hibáztunk, nem másokat okolni, vagy mentséget keresni, továbbá tanulni a hibáinkból. Gyakran azok a legkevésbé sikeresek az életben, akik nem hajlandók hibázni, vagy hibáznak, de nem okulnak belőle... így aztán mindennap újra elkövetik ugyanazokat a hibákat.

23


A tanulás ára „Aki úgy gondolja, tanulni drága, próbálja ki, mennyibe kerül tudatlannak lenni." Dr. Dolf de Roos Időnként megkérdezik tőlem: „Úgy gondolod, nincs szükség az iskolára?" A válaszom határozott „nem". „Nem gondolom így. A tanulás fontosabb, mint valaha. Én csak azt állítom, hogy az oktatási rendszer elavult. Régi, ipari kori rendszer, amely megpróbál lépést tartani az információ korával... és ez sajnos nem sikerül." A gazdaságtörténészek szerint 1989-ben, amikor leomlott a berlini fal és kiépült a világháló, vége lett az ipari kornak, és beléptünk az információ korába. Az alábbi táblázat ezt a váltást érzékelteti: 1989 Információ kora

Ipari kor

Anyagi biztonság Szabadúszók Sok szakma Meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervek — 401 (k) (a munkavállaló felelős) A társadalombiztosítás bizonytalan Az orvosi ellátás bizonytalan A kor — forrás A fizetésemelés — forrás, mert számos munkáltató fiatalabb munkaerőt keres, akinek nagyobb a technikai tudása, és hajlandó kevesebbért dolgozni

Munkahelyi biztonság Életre szóló munkahely Egy szakma Meghatározott összegű nyugdíj (a munkáltató felelős) A társadalombiztosítás adott Az orvosi ellátás adott A kor — eszköz A fizetésemelés alapja a hivatali szolgálati idő

Miért nem probléma a munkahelyi biztonság? Anyám és apám a gazdasági világválság idején nőttek fel. Ez a történelmi esemény, úgy tűnik, mind szellemileg, mind érzelmileg

24

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz hatással volt rájuk. Ezért hangsúlyozták oly gyakran, milyen fontos, hogy jó jegyeim legyenek az iskolában, hogy biztos állást szerezhessek. Ha szemügyre vesszük a mai gazdaságot, a túl sok állás a probléma. Ha megkérdezünk bármely munkaadót, azt fogja mondani, rettenetesen szeretne jó alkalmazottakat találni. Manapság az anyagi biztonságon van a hangsúly, nem a munkahelyi biztonságon. Ez nagyrészt abból adódik, hogy a nyugdíjért nem elsősorban a munkáltató, hanem a munkavállaló fizet, az ipari kori, meghatározott összegű nyugdíjak helyét átvették az információ korára jellemző, meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervek. A mai, meghatározott hozzájárulásos nyugdíjtervekkel három gond van. Az egyik, hogy a munkavállalónak kell befizetnie rá a pénzt, és számos munkavállaló nem fizeti be, mert szüksége van a pénzre a megélhetéséhez. A másik gond, hogy a tervek a tőzsdéhez vannak kötve, ami azt jelenti, ha a tőzsde magasan áll, a nyugdíj tervnek is magas az értéke. Ha azonban a tőzsde összeomlik, amint az az utóbbi néhány évben megtörtént, vele együtt zuhan a munkavállaló nyugdíjterve. A harmadik probléma, hogy a meghatározott hozzájárulásos nyugdíjterv esetleg éppen akkor merül le, amikor a nyugdíjasnak a legnagyobb szüksége lenne rá. Mondjuk, hogy egy nyugdíjas nyolcvanöt éves, és elfogyott a pénz a nyugdíjszámlájáról. Volt munkaadójának nincsenek kötelezettségei vele szemben — ellentétben az ipari kori, meghatározott összegű nyugdíj tervekkel, amikor is a munkaadónak támogatnia kellett a munkavállalót annak haláláig, akárhány éves is volt. Leginkább a társadalombiztosítási programok és az orvosi ellátás miatt aggódom. Tudjuk, hogy ezekkel a programokkal gond van, hiszen a politikusok kampányaikban ígérgetik, hogy „megmentik" őket. A kettő közül az amerikai orvosi ellátás tölt el nagyobb aggodalommal. Ahogyan öregszünk, létfenntartásunk költségei esetleg csökkennek, orvosi költségeink viszont hatalmas mértékben nőnek. Egy katasztrofális betegség többe kerülhet, mint az otthonunk. Manapság számos személyes anyagi csőd hátterében nem a pénzügyek rossz kezelése, hanem katasztrofális betegségek állnak. Egy barátom barátja nemrégiben megsérült autóbaleset következtében. Ő volt a család egyetlen kenyérkeresője, nem volt megfelelő orvosi biztosítása, így mindenét el kellett adnia. Ráadásul legkisebbik lányánál leukémiát állapítottak meg, és a család jelenleg jótékonysági adományokra van utalva, bárki segítségét kénytelenek elfogadni. Mi a késleltetési idő? A következőkben felsorolok néhány okot, amiért úgy gondolom, másfajta tudásra van szükség az információ korában, mint amit a régi oktatás keretein belül megtanítottak. Az üzleti világban az oktatásügy és az építőipar rendelkezik a leghosszabb késleltetési idővel. A késleltetési idő azt jelenti, mennyi idő telik el, amíg egy új elgondolás meghonosodik az iparágban. A számítógépiparban a késleltetési idő nagyjából egy év. A repülőgépiparban körülbelül két év. Vagyis egy új ötletet mindössze

25

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz két év alatt kezd el hasznosítani az ipar. Az oktatásban és az építőiparban a késleltetési idő megközelítőleg ötven év. Azok reménye, akik azt várják, hogy az oktatási rendszer hozzáigazodjon az elgondoláshoz, miszerint az ipari kor véget ért, aligha teljesül 2040 előtt. Ez is hozzájárul, hogy oly sok szülő kiveszi a gyerekeit az iskolából, és otthon taníttatja őket. Nemcsak iparágakra jellemző a késleltetés, egyénekre is. Az ipari korban az Einstein alkotta E=mc2 volt a meghatározó képlet. Akkoriban két szuperhatalom állt a világ élén, és az emberek a kettő közötti atomháborútól rettegtek. Az információ korában a Világháló létrejöttével már nincsenek uralkodó nagyhatalmak. Jelenleg Moore törvénye az irányadó. Ez megállapítja, hogy az információ és a technika gyorsan fejlődik. Moore törvényének mai értelmezése szerint az információ és a technikai fejlődés tizennyolc hónaponként megduplázódik. Ez azt jelenti, tizennyolc havonta mindenkinek kétszer annyi információra van szüksége, mint előzőleg, különben lemarad. Ezért az információ korában nem elsősorban az számít, mit tanulunk meg, hanem hogy milyen gyorsan tanulunk. Napjainkban veszélyes tanácsot elfogadni olyantól, akinek elavult információi vannak... és az információ korában az elavult mindössze tizennyolc hónapot jelent. Nem kell a lemaradt emberek tanácsa... vagyis olyanoké, akik régi válaszokat ismernek. A régi válaszok hasznosak lehetnek a milliókat ígérő televíziós vetélkedőkben, de semmit sem érnek a való életben. Milyen ismeretekre van tehát szükség az információ korában? Mindkét apám kiváló pedagógus volt a maga nemében. Mint korábbi könyveimben leírtam, mindketten azt tanították meg, amit fontosnak tartottak, de ez a kettő nem ugyanaz volt. Az alábbi listában összefoglalom, mit tanultam mindkét apámtól. Jóllehet több különféle fontos képzés létezik, mint például a testnevelés, a zene, a művészetek, a vallás, de az információ korában a következő tudnivalók nélkülözhetetlenek a minimális biztonság megszerzéséhez. 1. Alapképzés: Ennek keretében tanulunk meg írni, olvasni, számolni. 2. Szakmai képzés: Ennek keretében sajátítjuk el azokat a készségeket, amelyeket arra használunk, hogy pénzért dolgozzunk; például tanulhatunk orvosnak jogásznak, vízszerelőnek, titkárnőnek, villanyszerelőnek, tanárnak. 3. Pénzügyi képzés: Ennek keretében megtanuljuk, hogyan dolgoztassuk a pénzt a magunk javára. Természetesen mindhárom képzés elengedhetetlenül fontos. Ha valaki nem tud írni, olvasni vagy számolni, minden tekintetben nagyon nehéz az élete. Sajnos sok diák kerül ki manapság az iskolapadból úgy, hogy nem igazán uralja ezeket az alapvető készségeket. 2000. május 7én az Arizona Republic hasábjain megjelent egy cikk a következő

26

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz címmel: „A Los Angeles-i iskolák több ezer diákot buktatnak meg". A cikk a következőkről számolt be: • A nemzet második legnagyobb iskolarendszere elállt azon tervétől, hogy nagy számú diákot buktasson meg az adott évben. • A Los Angeles-i Egyesült Iskolai Körzet tisztviselői eredetileg a rendszerben tanuló 711 000 diák egyharmadát, azaz 237 000 diákot akartak évismétlésre kötelezni, de aztán enyhítették a követelményeket, mert az illetékesek attól tartottak, hogy a hatalmas arányú bukás tönkreteheti az iskolákat. Helyes. Meg kellett volna buktatni több mint negyedmillió diákot, mert nem ütötték meg az elégséges szintet olvasásból, írásból és számtanból. A tisztviselők végül mégis átengedték őket, nehogy súlyos kárt szenvedjenek az iskolák. De vajon mit fog ez jelenteni annak a diáknak, aki életre szólóan súlyos kárt szenved? Ez az egész iparág lemaradását példázza. A diákok mára nyilvánvalóan változtak, de az iskolarendszer továbbra is a régi módszerekkel próbál oktatni. Én személy szerint úgy vélem, az iskola unalmas, lényegtelen dolgokat tanít, és engem már nem sarkallt teljesítményékre az, ami a szüleimre még hatott, hogy jó osztályzatok kellenek a munkahelyi biztonság eléréséhez. Az alaptantárgyak ismerete lényegesebb, mint valaha, de az oktatási rendszer nem tart lépést a korral, ezért a tanulók alapismeretekre való megtanítása elmarad, miközben a rendszer már rég megérett a változásra. Vér szerinti apám egykor Hawaii állam tanár-szakszervezetének vezetője volt. Tőle tudom, miért fontos a szakszervezet a tanároknak, és megértem sok tanár aggodalmát. A diákokat is megértem, és aggaszt, hogy hosszú távon milyen hatással lesz rájuk az, hogy nem kapják meg a szükséges oktatást éppen akkor, amikor minden eddiginél döntőbb jelentősége volna. A szakmai képzés úgyszintén rendkívül fontossá vált. Az az ember például, akinek csak gimnáziumi érettségije van, 10 dolláros órabért kap az iskola elvégzése után. Ha viszont villanyszerelőnek tanult, könnyedén megkaphatja az 50 dolláros vagy annál is magasabb órabért. Ha 40 dolláros órabérrel számolunk, és napi nyolc órás munkaidőt, öt napos munkahetet, havi négy hetet és évi tizenkét hónapot veszünk alapul, akkor negyven év alatt a szakmai képzésbe való befektetés a lehető legmagasabb megtérülést biztosítja idő és pénz tekintetében. Ha belegondolunk, hogy az orvosok általában tizenöt évet fektetnek be a gimnázium után abba, hogy kitanulják a szakmájukat, nem csodálkozhatunk rajta, hogy úgy érzik, valamivel magasabb fizetést érdemelnek, mint mások. Mindegy, mennyire tanul valaki jól az iskolában, és mindegy, hogy orvos lesz-e avagy portás, mindenképpen meg kell szereznie az alapvető pénzügyi ismereteket. Miért? Mert akármilyen hivatást űzünk, mindannyian foglalkozunk pénzzel. Sokat gondolkodtam rajta, vajon miért nem tanítanak az iskolában a pénzről. Töprengtem rajta, vajon miért koncentrál az oktatási rendszer az osztályzatokra és a

27

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz bizonyítványokra, amikor az életben a bankárom sosem kérte a bizonyítványomat. Gyakran felteszem ezt a kérdést pedagógusoknak, és a következő válaszokat kapom: „De hisz' tanítunk közgazdaságtant az iskolában", „Sok diákunk tanul tőzsdei befektetést" vagy „Van alapfokú üzleti tanfolyamunk azok számára, akik érdeklődnek a vállalkozás iránt." Ebből megint csak az derül ki számomra, hogy az emberek a rendszerben azt tanítják, amihez értenek, és megtesznek minden tőlük telhetőt. De ha megkérdezzük a bankárokat, azt fogják mondani, többet várnak a részvényportfoliónál vagy a diákok gazdasági osztályzatainál. Ahogyan barátom, Dolf de Roos mondta: „Aki úgy gondolja, a tanulás sokba kerül, próbálja ki, mennyibe kerül tudatlannak lenni." És a legtöbb embernek, akár magasan képzett, akár nem, nem a tudás kerül sokba, hanem a tudatlanság. Vegyünk példának csupán egy témát a tudás hiányosságainak bemutatására: az adókat. A legtöbben tudjuk, hogy az adók képezik legnagyobb kiadásunkat. Adózunk, amikor tanulunk, amikor pénzt költünk, amikor befektetünk, és amikor meghalunk. Hasonlítsuk össze, mennyi adót fizet egy alkalmazott egy cégtulajdonoshoz képest. Döbbenetes a különbség negyven év távlatában. Az egyik ok, amiért oly sok ember iskolákat végez, jól tanul, jó állásba megy, azután anyagi gondokkal küzd, az, hogy pénze nagy részét elveszi a kormány — az a kormány, amely oktat, vagy éppen nem oktat. Az adók pedig a pénzügyi ismeretek széles tárházának csupán egy csekély szeletét képezik. Nézzük meg ezek után, milyen árat fizet az, aki nem érti a pénzügyi kimutatások nyelvezetét, sőt még azt sem tudja, mi fán terem a pénzügyi kimutatás. Vagy mi történik azzal az emberrel, aki nem tudja, mi a különbség eszközök és források között; jó és rossz adósság között; adósság és saját tőke között; passzív, keresett és portfolió-jövedelem között. Az alapvető pénzügyi ismeretek hiánya aláássa az ember alapvető pénzügyi intelligenciáját. A pénzügyi intelligencia hiánya pedig azt eredményezi, hogy sokaknak keményen kell dolgozniuk a szakmájukban, gyakran sok pénzért, mégsem jutnak egyről a kettőre anyagilag. Ezek az emberek esetleg megszerzik ugyan a munkahelyi biztonságot, de sokan örökre kénytelenek lemondani az anyagi biztonságról. Gazdag apám gyakran mondta: „A pénzügyi intelligencia fokmérője nem az, mennyit keresel, hanem hogy mennyi pénzt tartasz meg, mennyit dolgozik neked az a pénz, és hány generációra tudod továbbörökíteni." A szegény és a középosztálybeli gyerekek többek között azért indulnak anyagilag hátrányos helyzetből az életben, mert a szüleik semmi pénzt nem hagynak rájuk. Nehéz egy végrendeletben örökül hagyni az embernek az állását és a vállalati nyugdíjtervét. Én csak tudom, hiszen az én szüleim nagyon kevés pénzt hagytak a gyerekeikre, míg gazdag apám több millió dollárral indította útnak az övéit. Becslések szerint John F. Kennedy néhány százmillió dollárt hagyott testvére, Caroline mindkét gyermekére. Gondoljuk csak el, mennyire más lenne az életünk, ha százmillió dollárral indulnánk. Mi mindent csinálhatnánk, ahelyett, hogy felkelünk reggelente és bemegyünk a munkahelyünkre!

28


Pénzügyi alapismeretek Amikor azt kérdezik tőlem, „Mit kell tudnom a pénzügyekről?", azt szoktam felelni: „Kérdezd meg a bankárodtól, neki mi a fontos, és megtudod." Ezért a valaha elkövetett leghasznosabb hibám az volt, hogy rosszul tanultam a gimnáziumban. Ha nem lettek volna rosszak a jegyeim, sosem jöttem volna rá, hogy a bankáromnak nem számítanak a tanulmányi eredmények. A bankáromat csak a pénzügyi kimutatásom érdekli, és sok diák úgy kerül ki az iskolából, hogy még csak nem is tudja, hogy mi az. A legtöbben egyszerűen kitöltik a banktól kapott pénzügyi kimutatást ahelyett, hogy beadnák a saját maguk által készítettet. Ezért gondolják sokan, hogy kölcsönt felvenni olyan, mint koldulni, ahelyett, hogy megmutatnák a bankárnak, miért érdemes hiteleznie. Soha ne feledjük, a bankárnak az a dolga, hogy hitelezzen, nem az, hogy elutasítson. A bankár csak akkor keres pénzt, ha hitelt ad. Ezért, ha elutasít, az olyan, mint amikor a tanár azt mondja: „Megbuktál." Nem érdemes megharagudni a bankárra, inkább meg kell kérdezni, mit csinálunk rosszul, és mit tehetünk, hogy javítsunk pénzügyi kimutatásunkon... azaz valódi bizonyítványunkon az iskola elvégzése után. Mi a lényeg a pénzügyi kimutatásban? Mindenki másra figyel egy pénzügyi kimutatásban. Amint korábbi könyveimben említettem, pénzügyi kimutatást olvasni olyan, mintha tulajdonosa élettörténetét olvasnánk. Kiderül belőle, mennyire intelligens vagy unintelligens az illető a pénzügyek tekintetében. A következőkben ismertetek néhány tudnivalót, amelyekre gazdag apám felhívta a figyelmemet a pénzügyi kimutatások olvasásakor. Ehhez a CASHFLOW 101 társasjátékomban szereplő pénzügyi kimutatás-mintát használom. A játék a pénzügyi műveltség, valamint a befektetési alapismeretek átadására szolgál. A háromféle jövedelem Akik olvasták korábbi könyveimet, talán emlékeznek rá, mit tanított gazdag apám a háromféle jövedelemről: a keresett, a passzív és a portfólió-jövedelemről. Ha ránézek egy személy vagy egy cég pénzügyi kimutatására, a bevétel oszlop alapján azonnal meg tudom mondani, hogy az illető gazdag vagy szegény lesz-e, vagy a középosztályhoz fog tartozni. A következő oldalon bemutatott pénzügyi kimutatás olyan emberé, aki szegény, vagy a középosztályhoz tartozik, mert csak keresett jövedelem szerepel a kimutatásában, jelen esetben fizetés, amivel messze a legnehezebb meggazdagodni. Egyrészt azért szinte lehetetlen, mert ahányszor a fizetésből élő személynek megemelik a fizetését, azaz keresett jövedelmét, a kormány is több pénzt kap tőle — adóban. Másrészt, amint a fizetésből élő személy nem dolgozik, megszűnik a keresett jövedelme.

29


Ez a CASHFLOW 101-ben szereplő pénzügyi kimutatás. Megtanítja, hogyan működnek a pénzügyi kimutatások Foglalkozás

Játékos

Cél: Kikerülni a Mókuskerékből a gyorsító sávra úgy, hogy passzív jövedelmünk meghaladja az összes kiadásunk

Eredménykimutatás Bevétel Forrása

A szegények és a középosztálybeliek erre összpontosítanak A lehető legmagasabb fizetést nyújtó állás. Azaz: Keresett jövedelem

Könyvvizsgáló A tőled jobbra ülő személy

Összege (+/-) XXX dollár

Fizetés: Kamat: Osztalékok

Passzív jövedelem: (Összes bevétel a Fizetés nélkül)

Ingatlanok

Üzletek Össz. jövedelem: Kiadás Adók: Gyermekek száma:

Jelzálog tartozás: Tandíjhitel törlesztése: Autóvásárlási hitel törlesztése: Hitelkártya tartozás törlesztése: Áruhitel törlesztése: Egyéb kiadások: Kiadás gyermekekre: Bankkölcsön törlesztése:

(Kezdéskor 0, később max. 3)

Kiadás gyerekenként:

Össz. kiadás: Havi készpénzáramlás: (Fizetés)

Mérleg Eszközök Megtakarítások Részvény / befekt.jegy / letét.

Ingatlan:

Üzleti lehetőségek:

Száma:

Előleg

Előleg

Ár/db

Vételár

Vételár

Források Saját lakás jelzálog Tandíjhitel Autóvásárlás hitel Hitelkártya tartozás Áruhitel Ingatlan-jelzálog

Üzleti vételár-tartozás Bankkölcsön:

30

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz A túloldalon egy olyan személy pénzügyi kimutatását közlöm, akinek jó esélyei vannak rá, hogy egyre gazdagabb legyen. Miért? Mert van passzív jövedelme, amely ingatlanból származik, és ez a legkevésbé adóztatott jövedelemfajta, továbbá van portfolió-jövedelme is értékpapírokból, részvényekből, kötvényekből, befektetési alapokból, kamatozó számlákból és egyéb befektetésekből.

31

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Egy olyan személy pénzügyi kimutatása, aki a meggazdagodás útján jár. Játékos

Foglalkozás Cél: Kikerülni a Mókuskerékből a gyorsító sávra úgy, hogy passzív jövedelmünk meghaladja az összes kiadásunk


A gazdagok a jövedelemnek ezen típusaira összpontosítanak


Összege (+/-)


XXX dollár XXX dollár


Ingatlanok

XXX dollár

Üzletek

XXX dollár

Azaz passzív és portfólió jövedelmek Ezek a jövedelem fajták teszik

Össz. jövedelem:

a gazdagokat még gazdagabbá

Kiadás Adók: Gyermekek száma:






Ingatlan:


Száma:

Előleg

Előleg

Ár/db

Vételár

Vételár



32


A Kennedy gyerekeknek sosem kellett állásba menniük. Sosem volt szükségük fizetésre. Miért? Mert az idősebb Kennedyk tudták, hogy a passzív és a portfolió-jövedelem a gazdagok jövedelme. A Kennedy gyerekek dolgoztak ugyan, de nyilvánvaló, hogy nem azért, mert muszáj volt. Akinek százmillió dollár nagyságrendű portfoliója van, annak a passzív és portfolió-jövedelme bőven elég ahhoz, hogy a gazdagok és hírességek életmódját élje. A CASHFLOW játék többek között azért fontos mindazok számára, akik komolyan milliomosok akarnak lenni, mert megtanítja, hogyan kell a keresett jövedelmet passzív, illetve portfolió-jövedelemmé, a gazdagok jövedelmévé alakítani. Elméletileg lehetetlen kizárólag keresett jövedelemből meggazdagodni... de sajnos a legtöbb ember ezzel próbálkozik. Azért megy tönkre sok lottónyertes, mert nem alakítja át keresett jövedelmét passzív vagy portfolió-jövedelemmé. Ami azonban ennél is fontosabb, a játék megtanítja a játékosokat a pénzügyi kimutatások működésére, ezt pedig nem lehet könyvekből megtanulni, sem úgy, hogy az ember csak néhányszor játssza a játékot. Mivel — az ismert latin mondás szerint — ismétlés a tudás anyja, a játékot sokszor játszó játékosok egyre jobban megismerik a pénzügyi kimutatásokat, amelyek az iskola elvégzése után mindannyiunk bizonyítványává válnak. A pénzügyi kimutatások működésének többszöri áttanulmányozása által a játékosok ráébrednek a passzív és a portfolió-jövedelem, azaz a gazdagok jövedelemfajtáinak fontosságára. A játék megtanítja a jó és a rossz adósság közötti különbséget is. Aki sokszor játssza a játékot, az lassan elengedi a legtöbbünk által otthonról, illetve az iskolából hozott mintát, amely szerint a pénzért keményen kell dolgozni. A játék rávezet, hogyan alakíthatjuk át a keresett jövedelmet passzív és portfolió-jövedelemmé. Panaszok a CASHFLOW játékkal kapcsolatban Hadd meséljem el, mi az a három leggyakoribb panasz, ami a CASHFLOW játékkal kapcsolatban fel szokott merülni: 1. Sokáig tart megtanulni. Én úgy gondolom, kétszer négy órányi oktatójátékkal el lehet sajátítani a játék alapjait. Három óra a játékidő, és egy óra a játék megbeszélése a többi játékossal. A játékosok szerint általában az egyórás megbeszélés a legjobb része a játéknak. A játékosok a való életbéli pénzügyi kihívásaikkal hozzák összefüggésbe a játékot. A két alkalom után a játékosok már jobban tudnak különböző pénzügyi stratégiákat alkalmazni a nyerés érdekében. A játék a sakkhoz hasonló, vagyis nincs egyetlen biztos nyerő képlet. Ahányszor játsszuk, mindig más pénzügyi kihívásokkal kerülünk szembe. Az egyes pénzügyi kihívások megoldása fejleszti a pénzügyi intelligenciát. 2. Túl sokáig tart a játék. Valóban sokáig tart, különösen annak, aki először játssza, és még tanulja. De a játékidő rövidül, amikor a játékos megtanulja megoldani a különböző pénzügyi problémákat, amelyekkel a

33

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz játék során szembekerül. A játék célja, hogy felmérjük, végig tudjuk-e játszani egy óra alatt. Vagyis a pénzügyi intelligencia fejlődésével arányosan csökken a játékidő. 3. Túl sokba kerül. Az Egyesült Államokban a CASHFLOW 101* társasjátékot 195 dollárért lehet kapni, és jár hozzá egy videokazetta valamint három hangkazetta is. Ezek az oktatási segédanyagok kiegészítik a teljes oktatócsomagot. A CASHFLOW 202*, a játék magasabb szintű változata, amelyhez ismerni kell a CASHFLOW 101 et, 95 dollárba kerül, a CASHFLOW Gyerekeknek (hatéves kortól) pedig 59,95 dollár. Az árak azért magasak, mert a példányszám korlátozott, ezenkívül az 1. és 2. pontban leírtak teszik drágává. A magas ár meghatározásában az is vezérelt minket, hogy tudassuk az emberekkel, ez egy oktató termék, amely csak azoknak szól, akik komolyan veszik pénzügyi képzésüket. Egy piacfelmérés kimutatta, hogy korábban, amikor olcsóbban adtuk a játékainkat, az emberek úgy tekintették, csupán szórakoztatásra valók. Aggódtunk, hogy akik nem veszik komolyan pénzügyi képzésüket, vissza fogják követelni a pénzüket. Később csökkenhet a játékok ára, ha többen felismerik, hogy tanulni lehet belőlük, és ha nagyobb mennyiségben gyártják majd őket. Miután az ember megtanulja, ezek a játékok szórakoztatóak is, de, hasonlóan a biciklizéshez, a tanulás első fázisai nehézségeket okozhatnak. A CASHFLOW 101 és a CASHFLOW Gyerekeknek elektronikus változata 2003 óta hozzáférhető a www.richdad.com honlapon. Az elektronikus változatok elkészítéséhez sokévi kutatás és fejlesztés kellett, mert lényeges szempont volt számunkra, hogy az együttműködő tanulásra és a játék közös megbeszélésére az elektronikus változatok is lehetőséget nyújtsanak. Nem csak arra van mód, hogy a játékosok számítógép által generált ellenfél ellen játsszanak, többen egy számítógépen, hanem nagyon izgalmas lehetőséget rejt az is, hogy a CASHFLOW 101-et online, a világ tetszőleges pontjain lévő négy játékostárssal is lehet játszani. A Bagolyvár Kiadóban már kapható a CASHFLOW 101 és a CASHFLOW202 oktatójáték magyar kiadása. www.bagolyvar.hu, [email protected], tel.: 214-5068

Tehát jelenleg a CASHFLOW játékok csak azoknak valók, akik komolyan veszik pénzügyi képzésüket. Ahogyan gazdag apám mondta: „Csak két dolgot lehet befektetni: időt és pénzt." Sokan egyikre sem hajlandók pénzügyi képzésük érdekében, ezért van. hogy az emberek csupán 1 százaléka tesz szert nagy vagyonra hatvanöt éves korára, az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium tanúsága szerint. Reméljük, hogy ez az 1 százalékos arány nőni fog, amint a pénzügyi képzés elérhetőbbé válik. Továbbra is sajnálatosnak tartjuk, hogy az iskolák nem nyújtanak alapvető pénzügyi műveltséget, ugyanakkor elhatároztuk, hogy kifejlesztünk egy elektronikus tantervet az alapvető pénzügyi fogalmak megtanítására, amellyel egyrészt eleget teszünk a visszaadás követelményének, másrészt hozzájárulunk, hogy a tanterv az iskolákba is bekerüljön. A tanterv, amelyet tanárok segítségével fejlesztettünk ki tanárok számára, a www.richkidsmartkid.com honlapon található meg, és négy minijátékból áll. Ezek az eszközök és a források, a keresett, a passzív és a portfolió-jövedelem, a jó és a rossz adósság

34

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz közötti különbségeket, valamint a jótékonyság fontosságát tanítják meg. Tanárok és iskolák a világon bárhol ezen a honlapon keresztül kérhetik a CASHFLOW Gyerekeknek elektronikus változatát, amelyet ingyen biztosítunk számukra. Ha gyermekeink időben megtanulják az alapvető pénzügyi fogalmakat, jobban felkészülhetnek arra a világra, melyben felnőttként élni fognak, és jobb esélyeik lesznek a pénzügyi sikerre. Ki osztályoz? Amint korábban említettem, az iskolai bizonyítványt többek között azért állítják ki, hogy jelezze, mennyire jó a teljesítményünk, és min kell javítanunk. Mivel azonban sokan nem tudják, hogy az iskola után a pénzügyi kimutatásuk a bizonyítványuk, sosem látják igazán tisztán, hogy pénzügyi teljesítményük mennyire jó. Sokan nem szereznek annyi jövedelmet, mint amennyit szerezhetnének, és életük nagy részében anyagi gondokkal kell küszködniük. Szegény apám, aki szinte mindvégig tiszta kitűnő tanuló volt az iskolában, nem jött rá, hogy anyagilag megbukott, mindaddig, amíg el nem veszítette az állását ötven éves korában. A dologban az volt különösen szomorú, hogy, bár ötven évesen már tudta, hogy anyagilag gondban van, fogalma sem volt róla, mit tehetne. Mindössze azt látta, hogy a pénz gyorsabban megy, mint ahogyan jön. Ez az ára annak, ha az ember nem tudja, hogyan kell egy pénzügyi kimutatást elkészíteni és értelmezni, és hogyan hozhatjuk helyre anyagi hibáinkat. A gyerekek, akik CASHFLOW-t játszanak az iskolában jobban megértik saját pénzügyi kimutatásaik fontosságát, és azt, hogyan kell ezeket elkészíteniük, miután elvégezték az iskolát, amikor is ezek válnak a bizonyítványukká. Visszatérve a CASHFLOW játékból vett pénzügyi kimutatáshoz, amely a következő oldalon ismét megtekinthető, láthatjuk, hogy szerepel rajta a Könyvvizsgáló szó. Amikor tanfolyamaimon játsszák a játékot a hallgatók, gyakran észreveszem, hogy nem töltik ki a megfelelő sort. Amikor rákérdezek, miért nem, gyakran azt a választ kapom, „Fontos kitölteni?", vagy „Nincs szükségem rá, hogy ellenőrizzék a munkámat." Ilyenkor szigorú vagyok, és elmagyarázom, hogy a könyvvizsgáló, a játék egyik résztvevője, az egyik legfontosabb szereplő a játékban. A játék a helyes pénzügyi szokásokat akarja megerősíteni, és az, hogy pénzügyi kimutatásainkat rendszeresen ellenőriztessük, olyan pénzügyi szokás, amely mindenki számára elengedhetetlen, aki milliomos akar lenni. Vagyis könyvvizsgálónk sok tekintetben olyan, mint a tanárunk az iskolában, aki rendszeresen átnézni a munkánkat, tudatja velünk, mennyit haladtunk, és segít elvégezni a szükséges javításokat. A CASHFLOW 101 elektronikus változatában a számítógép tölti be az egyes játékosok mellett a könyvvizsgáló szerepét, és a játékosok nem léphetnek tovább, amíg az egyes lépéseknek megfelelően ki nem javítják pénzügyi kimutatásukat. Feleségem és én szokás szerint havonta kétszer végeztetjük el ezt a könyvvizsgálói ellenőrzést. A könyvelőnk bejön, előveszi a pénzügyi kimutatásainkat és a csekk-könyveinket, és mindent részletesen átvizsgál... mint mondtam, havonta kétszer. Amikor anyagilag szorult

35


Pénzügyi edzőnk azaz lelkiismeretünk Foglalkozás

Játékos




Összege (+/-)



Ingatlanok

Üzletek Össz. jövedelem: Kiadás Adók: Gyermekek száma:





Mérleg Eszközök Megtakarítások Részvény / befekt.jegy / letét. Száma:

Ingatlan:


Előleg

Előleg

Ár/db

Vételár

Vételár



36

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz helyzetben voltunk és kevés volt a pénzünk, fájdalmas folyamatként éltük meg ezt; olyan volt, mint megkapni egy bizonyítványt, amelyben csupa elégséges és elégtelen osztályzat szerepel. Amikor azonban tanultunk a hibáinkból, kijavítottuk őket, és pénzügyi helyzetünket is jobbá tettük, szórakoztatóvá váltak a kéthavi könyvvizsgálói ülések. Ilyen lehet, ha valaki kitűnő bizonyítványt vehet kézhez. Ezt az érzést sosem tapasztaltam meg az iskolában. Amikor Kimmel együtt 1985-ben belevágtunk, először nagyon kevés dolog szerepelt pénzügyi kimutatásainkban. Múltbeli anyagi csődjeimből visszamaradt tartozásaim súlyosan megterhelték a forrás rovatot, míg az eszköz rovat üresen tátongott. Nagyon kellemetlen látványt nyújtott. Olyan érzés volt, mint egy rákos betegnek a röntgenfelvételét nézegetni, csak az én esetemben pénzügyi rákról volt szó. Ma már jelentős tételek szerepelnek az eszköz rovatomban. Bővült a bevételek listája is a keresett, a passzív és a portfolió-jövedelem rovataiban, és több nulla került az egyes számadatok mögé. Passzív és portfolió-jövedelmünk jóval több, mint a kiadásaink. 1985-ben az életben maradásért kellett dolgoznunk, ma már saját akaratunkból tesszük. Aligha lettünk volna képesek ezt elérni gazdag apám tanításai nélkül. Nélküle azt sem tudtam volna, milyen fontosak a pénzügyi kimutatások. Nem ismertem volna a keresett, a passzív, illetve a portfolió-jövedelem közötti különbségeket, sem a részvénytársasági forma jelentőségét, sem azt, hogy miként védhetem meg eszközeimet, hogyan csökkenthetem minimálisra az adóimat. Nem tudtam volna azt sem, milyen fontos, hogy kéthavonta összeüljünk a könyveló'mmel, és könyvvizsgálatot tartsunk, pedig ha az ember milliomos akar lenni, kéthavonta feltétlenül vizsgáznia kell, és osztályzatokat kell kapnia. A kéthavi könyvvizsgálat egyszerűen része az árnak. Hála gazdag apám pénzügyi oktatásának, úgy lettem milliomos, hogy nem kelleti szétvagdosnom a hitelkártyáimat, nem kellett nyernem a lottón, sem semmilyen televíziós vetélkedőben. Bevétel oszlopom jelenleg Jelenleg Kimmel a bevétel rovatunk így fest százalékos arányai tekintve: Keresett jövedelem Passzív jövedelem Portfolió-jövedelem

10% 70% 20%

Néhány napja egy újságíró megkérdezte tőlem: — Mennyit keres? Mennyi a fizetése? Azt feleltem: — Nem sokat keresek. Azt meg nem szívesen mondanám meg, mennyi a fizetésem. Legyen elég annyi, hogy bizonyára kevesebb, mint a magáé. Negédes mosollyal megcsóválta a fejét. — Akkor hogyan írhat könyvet a pénzről?

37

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Elmondta, hogy gyűlöli az olyan írókat, akik kapcsolatokról írnak, de nincs kapcsolatuk, és az olyan írókat, akik pénzről írnak, de nincs pénzük. Ezzel véget is ért az interjú, és az újságíró távozott. Most, hogy már sokkal többet tudtok a pénzügyekről, megérthetitek, miért adtam ilyen választ. Először is, a fizetésem valóban nagyon kevés. Hiszen a fizetés keresett jövedelem, így a legmagasabb arányban adóztatott jövedelemforma. A másik ok, amiért alacsony a fizetésem, hogy passzív jövedelmemet honoráriumok formájában illetve ingatlanokból kapom. Portfolió-jövedelmem értékpapírokból származik, melyek vállalatok osztalékait, ingatlanbefektetésekből adódó bevételt és kamatokat foglalnak magukba. Észrevehettétek, hogy már csekély pénzügyi képzettségből is adódik egy hihetetlen előny: az ember nagyon erősen befolyásolni tudja, hogy mennyit kelljen adóznia, és az adók a legnagyobb kiadások. Szakmai bevétel Az is feltűnhet, hogy jelenleg nem a szakmámmal szerzem a jövedelmemet. Érettségi után az Amerikai Kereskedelmi Tengerészeti Akadémiára jártam, ahol hajótisztnek képeztek ki tartályhajókra, szállítóhajókra és utasszállító hajókra. Elvégeztem az Amerikai Hadi Tengerészeti Akadémiát is Floridában, Pensacolában, ahol hivatásos pilótaképzést kaptam. Ma egyik szakmámból sem származik jövedelmem. Passzív jövedelmem nagy részére viszont olyan tárgyak ismeretével teszek szert, melyekből az iskolában megbuktam. Ha emlékeztek, tizenöt éves koromban csaknem évet kellett ismételnem, mert nem tudtam jól és helyesen írni. A bukás miatt javítottam ebbeli készségeimet, és ma jobban ismernek íróként, mint pilótaként vagy hajótisztként. A különbség dollármilliókban mérhető. Más szóval, sokkal több pénzt kerestem a kudarcaimmal, mint a sikereimmel. E fejezetben korábban már említettem, hogy az információ korában sokaknak lesz többféle hivatása. Ezért lényegesebb, hogy milyen gyorsan tanulunk, mint az, hogy mit tanulunk. Emlékeztek még Moore törvényére, mely szerint tizennyolc havonta megkétszereződik az információ? Azt se feledjétek, hogy a helyes válaszok mennyisége, vagy hogy milyen volt az iskolai bizonyítványotok, nem számít a későbbi sikerek szempontjából. A sikert abban mérhetitek, hány választ nem ismertek, hányszor vallotok kudarcot, álltok fel ismét, tanultok a hibáitokból, és javítjátok ki őket, anélkül, hogy mást okolnátok, hazudnátok, vagy mentséget keresnétek, majd továbbléptek. Kik a vesztesek? Aki tehát meg akarja tudni, mi az, ami lényeges a pénzügyi bizonyítványához, egyszerűen keresse fel a helyi bankját. Töltse ki személyes pénzügyi kimutatását, és reménykedjen benne, hogy a bankár elutasítja hitelkérelmét. Ha ez nem történik meg, kérjen több pénzt. Miután elutasították a kérelmet, üljön le, és kérdezze meg,

38

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz hogyan javíthatna pénzügyi bizonyítványán. Amit ezáltal tanul, az rendkívül értékes, és életre szóló kihatása lehet. Tehát, mint mondtam, ha arra vagytok kíváncsiak, mi a fontos a való életben, kérdezzétek a bankárotokat! Ő nap mint nap az emberek bizonyítványát ellenőrzi. Felmerül azonban a kérdés: „Ha a bankárok ilyen sokat tudnak, miért nem gazdagok? Miért dolgoznak még mindig a banknak, más üzletét gyarapítva?" A válasz Newton törvényében keresendő, melyet korábban már idéztem ebben a könyvben: Minden hatás ugyanakkora ellenhatást vált ki. Azzal is magyarázhatjuk, miért kell egy jó, becsületes és sikeres rendőrnek egyben jó bűnözőnek is lennie; vagy azzal, miért van az éremnek két oldala, a madárnak két szárnya, az embereknek két lábuk, két karjuk, két szemük és így tovább. A bankárok azért nem gazdagok, mert túl konzervatívok. Aki gazdag akar lenni, különösen, ha nulláról indul, jó bankárnak, egyszersmind jó szerencsejátékosnak kell lennie, és a legtöbb bankár nem jó szerencsejátékos. Ahogyan gazdag apám mondta: „Kétféle árat kell fizetni." Ahhoz, hogy valaki gazdag legyen, mindkét árat meg kell fizetnie: jó bankárnak és jó szerencsejátékosnak is kell lennie, a legtöbb ember pedig egyik sem. Gazdag apám azt is mondta Mike-nak és nekem: — A legtöbb bankár azért nem gazdag, mert nem szerencsejátékos. A legtöbb szerencsejátékos pedig azért nem gazdag, mert nem jó bankár. — Az emberek többsége vagy egyik, vagy másik? Szerencsejátékos vagy bankár? — tettem fel a kérdést. Erre így felelt: — Nem. Sajnos az emberek többsége anyagi vesztes. — Vesztes? — csattantam fel. — Nem túl kemény ítélet ez? — Azt mondtam, anyagi vesztesek — ismételte meg gazdag apám védekezőleg. — Nem akartam senkit megbántani. Hadd magyarázzam meg, mit értek vesztes alatt, mielőtt sértőnek gondolsz. — Kérlek, magyarázd meg! — kértem, most már én is védekezve. — Szerintem az a vesztes, aki nem engedheti meg magának, hogy veszítsen — mondta gazdag apám. — Aki nem engedheti meg magának, hogy veszítsen? — ismételtem meg a szavait, mert igyekeztem megérteni. — Hadd fejtsem ki bővebben! — mondta nyugodtan. — Ha pénzről van szó, a legtöbb felnőtt nem engedheti meg magának, hogy veszítsen. Manapság sokan a „piros vonalon" élnek. A példát az autóktól kölcsönöztem. Az autók piros vonala az a pont, ahol a motor fordulatszáma már olyan magas, hogy ha még jobban rálépsz a gázra, szétesik a motor. — Vagyis minden bevételből kiadás lesz — szólt közbe Mike. — Úgy van — helyeselt gazdag apám. — Nem engedhetik meg maguknak a veszteséget, mert már vesztettek. Rövid szünetet tartott, a szemünket kémlelte, majd így folytatta: — Ez nagyon szomorú. Ebben az országban, a világ leggazdagabb országában több millió ember a pénzügyi piros vonalon él. — És ezek gyakran azok, akik úgy vélik, „a befektetés kockázatos", vagy „Mi lesz, ha elvesztem a pénzemet?" Az emberek azért mondanak

39

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz ilyesmit, vagy ragaszkodnak foggal-körömmel a pénzükhöz, mert tudják, hogy már elvesztették a pénzügyi csatát — vontam le a következtetést. Gazdag apám bólintott. — Tudjátok, az igazi szerencsejátékos átlátja, hogy a nyerés és a vesztés együtt jár. A hivatásos szerencsejátékos nem áltatja magát azzal, hogy csak nyerhet. Tudja, hogy veszíthet is. Tisztában van vele, gyakran veszítenie kell, hogy nyerjen. — Szóval ezért kell jó bankárnak és jó szerencsejátékosnak is lenni, ha meg akarunk gazdagodni — tettem hozzá, mert kezdtem érteni a dolgot. Kezdett világossá válni előttem, mit jelent, hogy a jó rendőr egyben jó bűnöző is. — És ezért nem feltétlenül sikeresek az életben azok, akik az iskolában jól tanultak— szólalt meg Mike. — Az élet nem helyes válaszokból áll. Az életben találgatni kell, és egyes válaszok helyesnek bizonyulnak, mások hamisnak. Gazdag apám bólintott. — Ezért van, hogy a leggazdagabbak sokan olyanok közül kerülnek ki, akik a legtöbb hibát vétették. J. Paul Gettyről köztudott, hogy több felesleges kutat fúrt, mire olajat talált. Erről volt híres. De az tette gazdaggá, hogy végül ráakadt a világ egyik legnagyobb olajmezőjére. Ugyanígy járt Thomas Edison is: 10 000-szer vallott kudarcot, mire feltalálta a villanykörtét. Azért állítom, hogy a legtöbb ember vesztes, mert egyszerűen úgy él, hogy a legcsekélyebb hibát sem engedi meg magának. Ha sikeresek akartok lenni, egyszerre kell bankárnak és szerencsejátékosnak lennetek, hogy megengedhessétek magatoknak, hogy veszítsetek, mert minden szerencsejátékos tudja, a vesztés része a nyerésnek. Gazdag apám tanításai nyomán alkottam meg CASHFLOW játékomat. Megtanulhatjátok belőle, hogyan kell egyszerre bankárnak és szerencsejátékosnak is lenni. Manapság sokan biztonságos, kockázatmentes befektetésekben akarják tartani a pénzüket. Tartok tőle, hogy jelentős hányaduk vesztesként végzi. Lehet, hogy sosem veszítenek, de nem is nyernek igazán. Ezek azok az emberek, akik úgy akarnak meggazdagodni, hogy garasoskodnak, igénytelenül élnek, és szétvagdossák a hitelkártyáikat. Gazdag apám megmondta: „Meg lehet gazdagodni igénytelenül is, a baj csak az, hogy azután is igénytelen maradsz." Mennyi veszteséget engedhetsz meg magadnak? Azért lottóznak olyan sokan, mert a legtöbb ember megengedhet magának egy dollárnyi veszteséget. Azért játszanak olyan sokan a kaszinókban elhelyezett játékautomatákon, mert megengedhetnek maguknak néhány dollárnyi veszteséget. Az amerikai lakosság legalább 60 százaléka azonban sajnos nem engedheti meg magának, hogy ennél jóval többet veszítsen. Ugyanis anyagilag már elveszítették az élet játszmáját. Sokan mindaddig rá sem jönnek, milyen sokat vesztettek, amíg el nem bocsátják őket az állásukból, vagy abba nem hagyják a munkát koruk vagy egészségügyi problémáik miatt. Remélhetőleg

40

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz lesznek olyan családtagjaik, akiknek telik rá, hogy gondoskodjanak róluk, és készek is lesznek ezt megtenni. Ők azok az emberek, akik a piros vonalon élnek, súlyosan eladósodva. Annyira lefoglalja őket a megélhetésük, hogy el sem tudják képzelni a gazdagságot. A CASHFLOW-négyszög című könyvben van egy fejezet Irányítsuk a készpénzáramlást! címmel. Ez segítséget nyújthat az ilyen embereknek, hogy kikeveredjenek a rossz adósságokból. Aki követi az útmutatásokat, öt-hét év alatt maga mögött tudhatja adósságait. A hat egyszerű lépés ebben a könyvben is szerepel az 59.-60. oldalon. Ugyanezek az emberek hisznek abban is, hogy a gazdagság a szerencsén múlik. Az egyik előadásomon valaki megkérdezte tőlem: „Mekkora szerepet játszik a szerencse az ön pénzügyeinek alakulásában?" A választ nem én találtam ki, de sajnos nem emlékszem az illető nevére, aki megfogalmazta. Köszönöm neki, és ezúton elnézését kérem, amiért elfelejtettem a nevét... a mondására viszont nagyon is jól emlékszem: A szerencse (angolul: luck) azt jelenti: Munka a megfelelő tudás hátterével (Laboring Under Correct Knowledge). A minap a feleségemmel 120 000 dollárt vesztettünk egy rossz, nagyon spekulatív befektetésen. Egyik közeli barátunkat annyira felzaklatta a dolog, mintha a saját pénzéről lett volna szó. Azt mondta: „Nincs szerencsétek." Kim és én nem feleltünk semmit, mert nincs értelme olyannak érvelni, aki a veszteségtől való félelemben él. Nem mondtuk meg neki, hogy ugyanakkor nyertünk kb. egymillió dollárt, és mindössze 120 000 dollárt vesztettünk a portfoliónkból. Azt sem mondtuk meg, hogy őszintén szerencsésnek érezzük magunkat két okból. Az egyik, hogy sokkal többet tanultunk a 120 000 dollár veszteségből, mint az egy millió dollár nyereségből. Más szóval, a hibáinkból tanulunk. A másik, hogy megengedhetünk magunknak ekkora veszteséget, és nem kell rosszul éreznünk magunkat tőle. 1985-ben még azok közé az emberek közé tartoztunk, akik semmi veszteséget nem engedhettek meg maguknak.

41


A hitelkártyák szétvagdosásának ára „Ismerni kell a különbséget jó és a rossz adósság között." Gazdag Papa Mi a baj a hitelkártyák szétvagdosásával? Szerintem a hitelkártyák szétvagdosása olyan, mint amikor valaki úgy akar lefogyni, hogy éhezik. Kitartóan koplal egy hónapig, három sárgarépa a napi ebédje, és vacsora után egy deci joghurt a desszertje. Harminc nap elmúltával nem bírja tovább. Vásárlás közben egy édességgyár reklámügynöke megkínálja egy csokis süteménnyel. A frissen sült édesség illata elkábítja emberünk érzékeit, és azt mondja magának: „Ugyan már, eddig jól viselkedtél. Ez a kis darab sütemény nem árthat." Csakhamar azon kapja magát, hogy vásárol belőle egy egész zacskóval, hogy „hazavigye a családjának", de egy darab sem jut el hazáig. Ettől kezdve beindul a verkli, és az illető hamarosan öt kilóval nehezebb, mint a fogyókúra kezdetén. A túl szigorú diéták falánksághoz vezetnek. Akik ismernek, tudják, hogy fogalmam sincs róla, miként lehet tartósan megőrizni a nehéz munkával elért karcsúságot. Ha ismerném a tartós fogyás titkát, gazdagabb lennék, mint Bill Gates. Sajnos azonban bőséges személyes tapasztalatom van arról, milyen fogyókúrázni, azután pedig mértéktelenül enni. A családomban egyedül nekem vannak súlyproblémáim — már gyerekkorom óta küzdök velük, ezért nem foghatom a génekre. Igaz, hogy nem ismerem a tartós fogyás titkát, tudom viszont, mit lehet tenni a kényszeres költekezés és a hitelkártyatartozások ellen. A hitelkártyák szétvágása nem része a megoldásnak. Olyan megoldást tudok, amelynek ára van, és ismét felmerül a kérdés, hajlandók vagytok-e megfizetni az árat. A szépség és a szörnyeteg Egyik barátom és felesége a szépség megtestesítői. Karcsúak, kisportoltak és egészségesek. A diéta számukra nem probléma. Az edzőtermi edzés sem gond. A pénzük kezelésével azonban már nincs minden rendjén. Mindketten negyvenes éveik végén járnak, sokat keresnek, de sokat is költenek — olyan sokat, hogy ismerőseik már-már aggódnak értük. Olyan emberek, akik az új hitelkártyájukról fizetik ki tartozásaikat a régire. Ha visszafizették a lakáshitelüket, nagyobb lakást vesznek. Vagyis csak azért dolgoznak sokat sok pénzért, hogy még tovább feszíthessék a húrt. Főállású háztartási alkalmazottat és nevelőnőt is szerződtettek a gyerekeik mellé. Több az autójuk, a csecsebecséjük, a ruhájuk és a drága nyaralásuk, mint azoknak, akik tízszer többet keresnek náluk. Gyönyörű a testük, de les rájuk a mumus: az anyagi visszafogottság hiánya.

42

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Régóta jó barátok vagyunk, ezért mindig letámadnak az evés és a sport terén tanúsított fegyelmezetlenségemért, amikor találkozunk. Mint mondtam, mindenkinek megvan a maga kihívása, mumusa az életben. Az enyém az evés, az övék a pénz. A gazdagoknak több az adósságuk, mint a szegényeknek Nagyon szeretek pénzt költeni, de sem én, sem Kim nem költekezünk esztelenül. Szeretem a luxust. Szeretek első osztályon utazni. Szeretek borravalót is adni a kimagasló szolgáltatásokért. Nem adok viszont borravalót a rossz szolgáltatásért. Szeretek jutalmakat osztogatni, ha külön pénz folyik be a céghez. Szeretem gazdaggá tenni a barátaimat, amikor jól jövedelmeznek a befektetéseink. Szeretem a pénz nyújtotta szabadságot. Szeretem, hogy akkor dolgozom, amikor kedvem tartja. Tehát nekem a pénz szórakozás, választási lehetőségeket biztosít, és, ami a legfontosabb, megszabadított minket Kimmel a mindennapi megélhetésért való robottól. Ezért nem értem azokat az embereket, akik azt mondják: „A pénz nem boldogít." Gyakran elgondolkodom rajta, vajon ők minek örülnek. Nem hiszem, hogy a „Vagdosd szét a hitelkártyáidat!" tanács követői boldogok. Az emberek főleg azért adnak ki pénzt, hogy örömet szerezzenek maguknak. Vannak, akiknek túl nagyok az ilyen jellegű igényeik, mint ahogyan mások túlzásba viszik a sportot vagy a fogyókúrát. Szerintem elsősorban azért nem segít hosszú távon a hitelkártyák szétvagdosása, mert ha megfosztjuk magunkat attól, ami örömet szerez, nem leszünk boldogok. Ha választhatunk, inkább több pénzt szeretnénk, és több szabadságot az élet élvezetére. Akik azt mondják, „A pénz nem boldogít", azoknak vagy már sok van belőle, mégsem boldogok, vagy nem tudják, mi az boldognak lenni. Véleményem szerint nem a pénz tesz boldogtalanná. Inkább az, ha nem tudjuk kifizetni a számláinkat, vagy nincs pénzünk arra, amire vágyunk. Az 1970-es évek végén a cégem nagyon gyorsan több millió dollár nyereségre tett szert nejlonpénztárcák gyártásából. Mivel huszonéves voltam, a pénz és a siker a fejembe szállt, úgy is mondhatnám, óriási mellényem lett. Ahányszor csak ránéztem a cég mérlegkimutatására, és láttam a halmozódó pénzt, egyre többet gondoltam magamról. Fennhéjázó és arrogáns lettem. Azt hittem, minden plusz dollárral nőtt az IQ-m is. Sajnos azonban ennek éppen az ellenkezője volt igaz. Ahogyan egyre több pénzem lett, úgy csökkent pénzügyi intelligenciám. Hamarosan gyors autóim és még gyorsabb nőügyeim lettek. Ettől jól éreztem magam, és nem is bántam meg életemnek ezt a szakaszát, de nem tarthatott sokáig. Kijózanító élmény volt a veszteség, amikor a papírmillióim egy csapásra valódi adósságokká változtak. (Ezért aggódom azért a sok emberért, akiknek portfoliójában csupa értékpapír szerepel, és gazdagnak érzik magukat. Az értékpapír-eszközök és a valódi eszközök, a papírvagyon és a valódi vagyon között óriási a különbség.) Miután elvesztettem az első milliómat, gazdag apámhoz fordultam tanácsért. Átnézte pénzügyi kimutatásomat, megcsóválta a fejét, és csak annyit mondott: „Ez egy pénzügyi roncs." Ezután elkezdte a fejmosást. A

43

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz hibák értékéről már ejtettem szót, elmondhatom tehát, hogy az a „pénzügyi roncs" és az utána következő dorgálás életem legtanulságosabb leckéi közé tartozik. Rengeteget tanultam abból a hibából, és még ma is hasznát veszem. Jóllehet a kudarc csaknem egymillió dolláromba került, hosszú távon azonban több millió dollárt eredményezett, és ez így lesz a jövőben is. Mint mondtam, hibázni, és tanulni belőle — rendkívül értékes élmény. Ha azonban hibázunk, aztán hazudunk, másokat okolunk, letagadjuk, vagy úgy teszünk, mintha nem követtünk volna el vétséget, elpazaroljuk a hasznos hiba lehetőségeit. Ma, amikor hibát vétek, azt mondom magamnak: „Ne veszítsd el a fejed! Ne játszd meg magad! Figyelj oda, és tanulj a tapasztalatból! Ez a látszólag rossz élmény a hasznodra válik, ha hajlandó vagy tanulni belőle. Figyelj oda, és okulj minél többet az esetből, még miközben éled!" Rettenetes élmény volt, hogy húszas éveim végén papírmillióim milliós nagyságrendű adóssággá váltak. Bárcsak azt mondhatnám, odafigyeltem, és igazán értékeltem a tapasztalatot, amikor a kártyavár összedőlt. De nem így volt. Vádaskodtam, hazudtam, tagadtam, és megpróbáltam elmenekülni a felelősség elől. Szerencsére ott volt gazdag apám, aki leszállított a fellegekből, abbahagyatta velem mások hibáztatását, és elérte, hogy megtanuljam életem egyik legfontosabb leckéjét. Jó adósságból rossz adósság Nagy tanulási élményemet követően gazdag apám alaposan megmosta a fejemet, majd azt mondta: „Sikeresen átalakítottál egy millió dollár jó adósságot egy millió dollár rossz adóssággá. Nem sokan követnek el ekkora hibát. Tanulhatsz belőle, vagy elmenekülhetsz előle. Rajtad áll." Mint mondtam, a hibák nagyszerű tapasztalatokhoz vezethetnek, de amikor az ember éppen éli őket, nehéz meglátni ostobaságunkban az értéket. Mindazonáltal az a bizonyos „pénzügyi roncs", ahogyan gazdag apám nevezte, rengeteg értékes tanulságot hordozott. Az egyik legfontosabb az volt, hogy megtanultam szembenézni a hibáimmal, tanulni belőlük, és igyekezni, hogy ne ismételjem meg őket. Ez volt a leglényegesebb a számos fontos tanulság közül: megtanultam szembenézni. Egy másik fontos dolog az volt, hogy megértettem a különbséget jó és rossz adósság között. Korábban nem voltam teljesen tisztában vele, legalábbis nem annyira, mint akkor. Gazdag apám többször figyelmeztetett rá. Azt mondta: „Amikor valakinek tartozol, az illető pénzének alkalmazottjává válsz." Elmagyarázta, a jó adósság olyan, amit valaki más fizet meg helyettünk, a rossz adósság pedig olyan, amit mi fizetünk meg vérrel és verejtékkel. Ezért szerette a bérbe adható ingatlanokat. Azt mondta róluk: „A bank nektek ad kölcsönt, de a bérlőitek fizetik vissza." Az eszemmel értettem, miről beszél, de csak a saját hibám után fogtam fel a jó és rossz adósság közötti különbséget fizikailag, szellemileg és lelkileg egyaránt. Ma már összerezzenek, amikor azt látom, hogy valaki a hitelkártya-tartozását használja fel

44

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz lakáshitele fedezésére. Lehet, hogy az illető ezt jó ötletnek tartja, mert a kormány adókedvezményt ad érte, de én ma már nem így gondolom. Aki így tesz, nagyon drága, rövid távú, rossz adósságát kevésbé drága, hosszú távú, rossz adósságra cseréli. Ez ideiglenesen kihúzhatja őt a csávából, de nem oldja meg a problémáját. Az illető második jelzáloghitelre váltja hitelkártya-tartozását, és akik olvasták az előző könyveimet, tudják, hogy az angol jelzáloghitel, azaz mortgage szó a francia mort szóból ered, ami halált jelent. Mortir azt jelenti, „halálig tartó elkötelezettség". Csakúgy, mint a barátaim, akik csak azért dolgoznak, hogy egyre mélyebbre süllyedjenek az adósságok tengerében, és mindig tovább feszítik a húrt, az ilyen emberek sem tanulnak a hibáikból. Hacsak nem változik valami, életük végéig rossz adósságok között sínylődnek. Amikor mindent elvesztettem, rettenetesen éreztem magam, másokat vádoltam a hibáimért, és el akartam menekülni a problémáim elől. Gazdag apám azonban rákényszerített, hogy szembenézzek velük. A számok áttanulmányozása fájdalmas, ugyanakkor nagyon hasznos dolog volt. Amikor szembesültem hibáimmal, nyilvánvalóvá vált, nem tudok annyit dolgozni, hogy az összes adósságomat visszafizessem. A legtöbben egyszerre csak keveset veszítenek, lassanként feszítik a húrt. De amikor az ember sok pénzt veszít, kijózanítólag hat rá a keserűség és a sok rossz adósság. Nekem az életemet változtatta meg. Ha az ember 100 000 dollárt veszít, vagy 100 000 dollár adóssága van, a legtöbbször képes annyit dolgozni, hogy visszafizesse. De ha egy millió dollárról van szó, ahhoz már nem elég a munka, legalábbis amennyit én keresni tudtam volna vele. Amikor gazdag apám megnyugodott, rám nézett, és így szólt: „Elmenekülhetsz ettől az élménytől, és úgy tehetsz, mintha meg sem történt volna. Vagy a legjobb tapasztalatra tehetsz szert általa." Akik olvasták második könyvemet, a CASHFLOW-négyszöget, és a harmadikat, a Gazdag Papa befektetési tanácsait, tudják, miként jutottam túl a nehézségeken, és mit tanultam a folyamat során. Akkor, 1979-ben, gazdag apám valami olyasmit tanított nekem, ami felbecsülhetetlen értékű. Azt mondta: „A gazdagoknak több adósságuk van, mint a szegényeknek. Csak az a különbség, hogy nekik jó adósságaik vannak, míg a szegényeknek és a középosztálybelieknek rosszak. Mind a rossz, mind a jó adósságot úgy kell kezelni, mint egy töltött fegyvert... vagyis mély tisztelettel. Aki nem tiszteli az adósság hatalmát, azon adóssága gyakran pénzügyi sebet ejt... esetleg halálosat. Aki tiszteli és kihasználja az adósság hatalmát, legmerészebb álmait is túlszárnyaló gazdagságra tehet szert általa. Tudod, az adósság gazdaggá is tehet, de szegénnyé is. Az adósság hatalmának kihasználása Több okból nem értek egyet azzal az elcsépelt tanáccsal, hogy „Vágd szét hitelkártyáidat, fizesd ki az adósságaidat, és élj igénytelenül!" Azért nem értek egyet vele, mert nem hiszem, hogy ez a tanács megoldaná azoknak a problémáit, akik meg akarnak gazdagodni. Aki gazdag akar lenni, sok pénzt akar, és élvezni akarja a pénzen

45

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz megvásárolható életstílust, azon nem segít, ha szétvagdossa a hitelkártyáit... és nem is teszi boldoggá. Elismerem, sok embernek jó tanács a hitelkártyák szétvágása alapvető pénzügyi megfontolások alapján. De nem használ az adósságok visszafizetése annak, aki gazdag akar lenni, és élvezni akarja az életet. Ha valaki gazdagságra vágyik, tudnia kell, miként halmozhat fel több adósságot, meg kell tanulnia tisztelni az adósság hatalmát, és kihasználni azt. Tehát aki nem akarja megtanulni, hogyan tisztelje és használja ki az adósság hatalmát, az jól teszi, ha apró darabokra vágja hitelkártyáit. Mindkét döntésért más-más árat kell fizetni. Egy kiváló használtautó Néhány hónapja meglátogatott az egyik barátom, hogy megmutassa új autóját. — Remek üzletet kötöttem — mondta. — Csak 3500 dollárt fizettem érte, 500 dollárért beleraktam néhány alkatrészt, és kiválóan megy. 6000 dollárért is el tudnám adni. Ülj be! Menj vele egy kört! Nem akartam megsérteni, ezért elfogadtam az ajánlatát, és autóztam vele egy kicsit a környéken. A próbaút után mosolyogva azt mondtam neki: — Nagyszerű autó. De magamban arra gondoltam: „Újra kellene fényezni, a kárpitnak átható cigarettaszaga van, nekem nem kéne egy ilyen ócska kocsi." Amikor átadtam neki a kulcsot, vidáman így szólt: — Tudom, hogy nem valami gyönyörű, de készpénzzel fizettem érte, nincs adósságom. Amikor elhajtott, fehér füst gomolygott a kipufogóból. Ha gazdag akarsz lenni, vegyél új autót! A feleségem, Kim, egy csodaszép Mercedes cabrióval jár, jómagam egy Porsche cabriót vezetek. Amikor szegények voltunk, akkor is Porschéval és Mercedesszel, vagy más drága autókkal jártunk. Nem készpénzért vettük őket, hanem hitelből. Miért? Hadd világítsam meg a következő történettel, melyet a tanfolyamaimon szoktam elmesélni a jó és a rossz adósságról, valamint a luxus élvezetéről. 1995-ben kaptam egy telefonhívást a helyi Porsche szalonból: „Itt van álmai autója." Azonnal odamentem, hogy megnézzem az 1989-es Porsche Speedstert. Tudtam, hogy három év alatt mindössze 8000 darab került forgalomba belőle. 1989-ben a Porsche-rajongók felvásárolták, és kiállítva őrizték őket. Ha esetleg valamelyik gyűjtő el akarta adni, 100 000-120 000 dollárt kért érte 1989-ben. Én 1995-ben a legritkább Porsche Speedstert vettem szemügyre. Ez volt az első modell, Porsche turbó formája volt, ami nem sokat jelent annak, aki nem Porsche-rajongó. Mivel ez volt az első modell, a gyár ezt mutogatta az autókiállításokon, és ez szerepelt a prospektus címlapján is. Ráadásul a Porsche gyár; egyedi emblémáját viselte. 1989-ben, miután a bemutatókörút véget ért, a kocsit kiállították, és egy raktárban őrizték. Amikor egy gyűjtő 1995-ben úgy döntött, eladja, a kereskedő felhívott.

46

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Tudta, hogy régóta keresem ezt a kocsit. Talán használták már, de csak 2400 mérföld volt benne. Kim, a feleségem, látta, hogy elvarázsolt állapotba kerülök, amikor megközelítem álmaim autóját. Beleültem, megfogtam a volánt, nagy levegőt vettem, belélegeztem a bőr finom illatát, amely még mindig érződött. Az autó kifogástalan állapotban volt, tökéletes volt a színe, a Porsche „metál len" névvel illeti. Kim rám nézett, és azt mondta: — Akarod? Csak bólintottam, és elmosolyodtam. — Akkor a tiéd. Csak találnod kell egy eszközt, amiből kifizetheted. Megint bólintottam, kiszálltam a kocsiból, megérintettem a kerekeket, és mosolyogtam. Almaim autója állt előttem, és az enyém lehetett. Letettük a foglalót, megbeszéltük a finanszírozást a kereskedővel, és én elkezdtem gondolkodni, hogy milyen eszközből tudnám megvenni. Vagyis kerestem egy eszközt, hogy fedezze a forrásom árát, és hogy jó adósságból kiegyenlítsem a rossz adósságot. Alig egy héttel később találtam egy remek ingatlant, kölcsönt vettem fel, hogy megvegyem, és a bérbeadásból származó készpénz fedezte a Porschém árát. Néhány éven belül törlesztettük a Porsche részleteit, és az ingatlan továbbra is termelte a készpénzt, így ahelyett, hogy szegényebbekké váltunk volna egy drága forrástól, gazdagabbak lettünk, ráadásul enyém lehetett álmaim autója, amely ma is megvan. Ugyanezt a módszert alkalmaztuk, amikor a feleségem rátalált álmai Mercedesére. A legjobb dolgok az életben ingyen adatnak Azt mondják, az életben a legjobb dolgok ingyen adatnak. Egyetértek. Egy egyszerű mosoly sok embert boldoggá tehet, és nem kerül semmibe. Egy hátba veregetés „Gratulálok" felkiáltással úgyszintén nem kerül semmibe, és felvidíthatja valakinek az egész napját. Az sem kerül semmibe, ha megcsodáljuk a napfelkeltét vagy a teliholdat. Tehát véleményen szerint a legjobb dolgok az életben ingyen adatnak. Én ebben a fejezetben azokról a luxusnak minősülő dolgokról szeretnék szólni, amelyekért viszont fizetni kell. Arra az örömre gondolok, amit az anyagi javak okoznak. Nem a belső boldogságról lesz szó, hiszen azt anyagi javak nem tudják nyújtani, ha nem éljük át. A belső boldogság ingyen adatik... és felbecsülhetetlen érték. Mindannyian ingyen juthatunk hozzá, de nem mindenki találja meg. Az életszínvonal fontossága Gimnazista koromban a barátom 3500 dolláros, olcsón vásárolt kocsija álmaim netovábbja lett volna. Büszkén vezettem volna, és dicsekedtem volna vele a barátaimnak. De negyvenegynéhány évesen nem arra vágytam, hogy olcsó autóval furikázzak. Itt az életszínvonal kérdése merül fel, ami anyagi boldogulásunk és megelégedettségünk fokmérője. Három okból lényeges, hogy tisztában legyünk anyagi boldogságunkkal vagy életszínvonalunk változásaival. Ezek a következők:

47


1. Változik az igényszintünk. Ahogyan öregszünk, változik az igényszintünk, mert mi magunk is változunk. Ha valaki úgy találja, hogy az ízlése átalakult, de nem képes előteremteni a megváltozott igényszintjének megfelelő javakat, akkor kölcsönöket vesz fel, növeli az adósságait, hogy előteremthesse ezeket. Ha az igényszintünk változik, különösen a drágább dolgok irányába, lényeges, hogy megtaláljuk a módját, miként növelhetnénk jövedelmünket e változások követése érdekében. 2. Fontos, hogy kövessük az anyagi javak iránti igényünkben mutatkozó belső változásokat. Az ember belső boldogságát befolyásolhatja anyagi igényszintjének változása, de az illető nem feltétlenül tud anyagilag lépést tartani ezekkel a változásokkal. Gimnazista koromban például boldog lettem volna egy 3500 dolláros használtautóval, de ma már nem elégítene ki, hogy ugyanazt a kocsit vezessem, amelyről annak idején ábrándoztam. Manapság sok olyan emberrel találkozom, akik nem találják meg a belső békét, mert nem tudnak lépést tartani a luxus iránti vágyaikkal. Sokakkal beszélek, akik boldogtalanok, mert igényszintjük alatt élnek, megpróbálva megelégedni az olcsó dolgokkal, amelyekre futja nekik, de személyes igényeik ennél magasabbak, emelkedett az igényszintjük. 3. Kevesebbet költünk, ha megvesszük, amire vágyunk. Én teljesen elégedett vagyok az autómmal, és a feleségem is az övével. Talán többet költünk a házunkra és ruházkodásunkra, hogy kielégítsük anyagi igényeinket, de valójában hosszú távon kevesebb időt, pénzt és örömet pazarolunk el, mert azt vesszük meg, amit szeretnénk. Tanulságok Évekkel ezelőtt gazdag apám azt mondta: „Vannak emberek, akik azt hiszik, Isten arra teremtett minket, hogy garasoskodjunk, és elkerüljük a drága dolgok megszerzésére irányuló kísértéseket. Mások abban hisznek, hogy Isten az emberek élvezetére teremtette mindezeket a csodálatos dolgokat. Rajtatok múlik, milyen Istenben akartok hinni." Az iménti történetben nem az a lényeg, hogy megkaptam álmaim autóját. Azért meséltem el, mert azt szeretném, ha mások is megszerezhetnék maguknak a világ csodás anyagi javait — anélkül, hogy fel kellene áldozniuk anyagi jólétüket, és pénzügyi értelemben a pokolban kötnének ki. A Porschémről szóló történet tanulságai a bőségről szólnak. 1. tanulság: A jó és a rossz adósság fontossága Mint mondtam, gazdag apám hangsúlyozta a pénzügyi műveltség fontosságát és azt, hogy pénzügyi kimutatásunk az iskola elhagyása után bizonyítványunkká válik. Az alábbiakban a Porsche megvásárlását mutatom be egy pénzügyi kimutatáson keresztül:

48


Az ebben a példában látható pénzügyi kimutatás igazolja, hogy eszközből vettem meg forrásomat Azaz: miért lesznek a gazdagok egyre gazdagabbak Játékos




Összege (+/-)



Ingatlanok Mini raktár

XXX dollár

Üzletek Össz. jövedelem: Kiadás Adók:

A banknak Gyermekek száma:



XXX dollár




Ingatlan: Mini raktár


Száma:

Előleg

Előleg

Ár/db

Vételár

Vételár

Források Saját lakás jelzálog Tandíjhitel Autóvásárlás hitel - Porshe Hitelkártya tartozás Áruhitel Ingatlan-jelzálog


49

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Amint az a fent látható pénzügyi kimutatásból kiderül, az ingatlanbefektetésemre, jelen esetben egy texasi mini raktárra, és a Porschéra is hitelt vettem fel. A befektetéseimből származó készpénzáramlás fedezte a Porsche havi törlesztő-részleteit. A jó kezelésnek köszönhetően a mini raktárak készpénzáramlása jelentősen megnőtt, így a Porschéra felvett hitelt két évvel a meghatározott lejárati idő előtt törleszteni tudtam. Ma Kimmel miénk az ingatlan, a készpénzáramlás és a Porsche. Hasonlóan jártunk el akkor is, amikor a Mercedest vettük. Így gazdagabbak is lettünk, és álmaink autójával is járhatunk. Barátaink, az említett pár, akik lehetőségeik felett élnek, és akik szintén álmaik autójával járnak, szegényebbek, mert egyetlen bevételi forrásuk az állásukban kapott fizetésük. Igaz, hogy külsőre fantasztikusan néznek ki, de attól tartok, belül anyagi gondok emésztik őket. Rossz adósságok felhalmozásával forrásokat vesznek ahelyett, hogy eszközöket vásárolnának jó adósságból. Gazdag apámtól azt tanultam, hogy készpénzáramlást biztosító, jó adósságból fizessem ki mindazt, amire vágyom az életben. Az eszközeinkből származó készpénzáramlás olyan pénz, amely nekünk dolgozik, és ezt barátaink, s rajtuk kívül sokan mások még nem értik. Miért dolgozunk valójában? A jó és a rossz adóssággal kapcsolatban szeretném megismételni, amit gazdag apámtól sokszor hallottam: „Amikor valakinek tartozol, az illető alkalmazottjává válsz. Vagyis, ha hitelt veszel fel harminc éves lejáratra, harminc évre elkötelezted magad, mint alkalmazott. Sajnos nem kapsz aranyórát, amikor törlesztetted az adósságodat." Gazdag apám is vett fel hiteleket, de igyekezett elkerülni, hogy neki magának kelljen visszafizetnie. Ez a lényeg. Tanácsát nem lehet elégszer megismételni. Mike-nak, a fiának, és nekem elmagyarázta, hogy a jó adósság olyan, amit más fizet vissza helyettünk, a rossz adósság pedig olyan, amelyet mi magunk fizetünk vissza verejtékes munkával. Azért szerette különösen a bérbe adható ingatlanokat, mert „a bank adja a hitelt — de a bérlők fizetik vissza helyettünk." Egy jellemző, életből vett példával szeretném illusztrálni, hogyan működik ez. Tegyük fel, hogy találunk egy helyes, kis eladó ingatlant egy kellemes környéken. Jóllehet némi felújításra szorul — esetleg ki kell cserélni a tetőt, az ereszcsatornát, talán ki is kell festeni, de körülötte csupa jó karban lévő ház áll, a környék biztonságos, és színvonalasak az iskolák. Még jobb, hogy a közelben van a helyi állami egyetem, amely mindig biztosít bérlőket a diákság köréből, mivel az ott tanulók száma egyre nő. A háztulajdonos vissza szeretne vonulni, valami meleg, napos vidékre vágyik. 110 000 dollárt kér a házért. Kicsit tárgyalunk vele, végül megállapodunk 100 000 dollárban. A bankszámlánkon van 10 000 dollár megtakarított pénzünk, így 90 000 dollár jelzáloghitelt kell felvennünk. Mivel azonban 10 000 dollár elég sok készpénz, úgy döntünk, hogy 100 000 dollár jelzáloghitelért folyamodunk. Miért? Mert a maradék 10 000

50

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz dollárból kifizethetjük az átírás költségeit, valamint a helyi iparost, aki kifesti a házat, és megjavítja a tetőt meg az ereszcsatornát. A bank a legtöbb esetben örömmel megadja a hitelt. Miért? Mert a hitel fedezete a ház értéke. Ha 100 000 dollár hitelt kérünk egy banktól mindenféle biztosíték nélkül, valószínűleg elutasításban lesz részed. Viszont ha van egy ingatlanod, amelyet jelzáloggal terhelhetsz meg, boldogan hitelez neked. Ne feledd, a bank kölcsönadással foglalkozik — és ad is, ha tudja, hogy valós fedezet van rá. Lépjünk tovább. A jelenlegi hitelkamatokat alapul véve, a bank harminc éves lejáratra, 6 százalékra ad hitelt. Természetesen elő-szőr ki kell fizetnünk a 10 000 dollár önrészt készpénzben. Az ingatlanadót figyelembe véve a havi törlesztőrészlet körülbelül 700 dollár lesz. Korábban azonban már említettem, nem akarunk a bankkölcsön alkalmazottjaivá válni az elkövetkező harminc évre. Jobb, ha valaki más fizeti vissza helyettünk a hitelt. Gazdag apám azt tanácsolná, hogy miután átírattuk az ingatlan, és miénk a ház, kezdjünk tárgyalni a helyi egyetemmel, hogy kiadnánk a házat a diákoknak. Mondjuk, havi 1000 dollár bérleti díjat kérnénk. Ha a háznak négy hálószobája van, négy diák könnyedén ellakhat benne, és mindegyikükre 250 dollár bérleti díj jut. Ez még a legtakarékosabb diákoknak is megfelelő. Azt is megtehetjük, hogy a helyi ingatlanügynökséget keressük fel, és megkérdezzük, vállalják-e a bérbe adást. Csekély havi karbantartási költség mellett az ingatlanügynökség nemcsak bérlőket talál, de átvállalja az apróbb javítási munkák elvégeztetését is, például a csöpögő vécétartály megjavítását. Van még valami. Ha bérbe adott ingatlanunk havi 1000 dollárt hoz a konyhára, és a törlesztőrészlet 700 dollár, nettó 300 dollár nyereséget tudhatunk a magunkénak havonta. Ezt nevezem passzív jövedelemnek. Ez azt jelenti, nem kell nehéz bútorokat emelgetnünk, sem más fizikai munkát végeznünk érte. Valaki más — a bérlőnk — fizeti vissza a harminc éves lejáratú jelzáloghitelt helyettünk, ráadásul havi 300 dollárt keresünk. Gazdag apám ingatlannal kapcsolatos elgondolásának alapja a készpénzáramlás. Pozitív-e a készpénzáramlás minden hónap végén? A köztudatban az él, hogy az ingatlanok értéke emelkedik. Miközben havonta befolyik hozzánk a plusz bevétel, hónapról hónapra a jelzáloghitelt is törlesztenünk kell. Ez azt jelenti, lassan, de folyamatosan növekszik a házban a saját tőkénk. Minthogy a legtöbb ingatlanról úgy tartják, hogy nő az értéke az idők során, kezdeti befektetésünk, a 110 000 dollár is több lesz idővel. Vagyis ha tíz évvel később úgy döntünk, eladjuk a házat, lehet, hogy már 125 000 dollárt ér. Így papíron örömteli 15 000 dollár profitot mondhatunk a magunkénak a ház eladása után, valamint a bérbe adásból befolyt passzív jövedelmet. De gazdag apám figyelmeztetését komolyan kell venni: „Mindig a készpénzáramlást tartsuk szem előtt! Az ingatlan esetleges értéknövekedése csupán bonusz, ne ezért vásároljunk ingatlant!" Fogadjuk meg azok tanácsát, akik már kezükbe vették sorsuk irányítását!

51


Ejtsünk néhány szót előző könyvemről, a Gazdag Papa sikertörténetekről. Ebben a könyvben az Egyesült Államok különböző területein élő, hétköznapi emberek írják le sikertörténeteiket (és néhányan más országokból), akik megelégelték, hogy fizetésről fizetésre éljenek. Belefáradtak, és csalódottnak érezték magukat attól, hogy csak számolják az éveket a nyugdíjig, amikor is majd 401(k) nyugdíj számlájukat kell felélniük (feltéve, hogy lesz még rajta elég pénz, hogy nyugdíjba mehessenek). A könyvben egyszerűen, követhető módon mondják el beszámolóikat olyanok — fiatalok, tinédzserek, és a nyugdíjkorhatárhoz közeli emberek —, akik megfogadták a gazdag papa tanácsait, és nekiláttak, hogy folyamatos passzív jövedelmet biztosítsanak maguknak. Több történet ingatlanbefektetésekről szól. Minden hozzászóló azt vallja, nehéz volt megtennie az első lépést, hogy megvegye az első befektetési ingatlanját, és belevágjon az üzletbe. Mindannyian azt állítják, hogy miután elkezdett áramlani a passzív bevétel, újabb befektetések után néztek... sokan számos újabb után. Vannak, akik családi házakkal indítottak, majd később egyre nagyobbakat vettek, és állításuk szerint mindnyájan Gazdag Papa útmutatásait követték. Egyesek kisvállalkozásban látták az anyagi függetlenséghez vezetőjövőt. Egy hölgy ipari mosógépekbe fektetett be. Amikor ő és a férje úgy találták, hogy befektetésük meglehetősen biztonságos és könnyű, két további mosógépet vásároltak. Ma igen jó anyagi körülmények között élnek, és örömmel mondják el, hogy ehhez csupán pénzügyi házi feladatuk elvégzése kellett, és az, hogy a pénzüket dolgoztassák maguk helyett. A lényeg, hogy sokan azért nem tudnak előbbre lépni anyagilag, mert havi számláik terhe súlyosan nyomja a vállukat. Csak akkor jutnak arra az elhatározásra, hogy más módon teremtik elő a pénzt, amikor úgy döntenek, megváltoztatják életstílusukat anyagiak tekintetében. Gazdag apám megmondta, aki ki akar jutni a mókuskerékből, annak meg kell ismernie a jövedelem különböző fajtáit: a keresett, a portfolió- és a passzív jövedelmet. Akár ingatlanbefektetésre adjuk a fejünket, akár vállalkozásra, vagy bármilyen más befektetéssel kezdünk foglalkozni, annál jobb anyagi körülményeket biztosíthatunk önmagunk és családunk számára, minél előbb felismerjük, hogy a pénzteremtésnek egyéb könnyebb módjai is vannak, mint az, hogy alkalmazottként keressük a kenyerünket valamilyen munkahelyen. 2. tanulság: A lelkesedés ereje Térjünk vissza a használtautó történethez. Amikor a barátom olcsón vásárolt használtautóját vezettem, rosszul éreztem magam. Nem ragadott magával a lelkesedés. Nem hallottam az angyalok énekét, nem láttam lelki szemeimmel, hogy megnyílik az ég, és áldást oszt, mint amikor a Porschémban ülök. Szinte émelygés fogott el, amikor a barátom elhajtott, és a kipufogóból áradt a füst. Ám amikor kinyitom a garázsajtót, és meglátom a Porschémat, még ma is megszólal az angyalok kórusa. Szeretem azt a kocsit, és örülök neki, hogy arra

52

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz ösztönzött, nézzek újabb ingatlanbefektetés után. Más szóval, az a kocsi ihletet adott a gazdagodáshoz. A barátom kocsija csak az iránt ébresztett vágyat bennem, hogy megfürödjék utána. Hiszem, hogy teremtőnk segít bennünket, embereket a szép dolgok létrehozásában. Amikor egy szép festményt, egy szép házat vagy egy szép autót látok, ihletettségét érzek. Isten nagylelkűségét, szépségét és bőségét élem át, és ez arra sarkall, hogy még lelkesebben fektessek be — de nem arra, hogy többet dolgozzak, csak hogy több befektetést vegyek. Az a tapasztalatom, hogy akik rosszul bánnak önmagukkal, többnyire nem igazán hatnak ösztönzően. Vannak közeli barátaim, akik olyan zsugoriak, hogy hasonlóképpen érzem magamat náluk, mint az említett barátom használtautójában. Nagyon szeretem a barátaimat, és nem kényszerítem rájuk saját pénzügyi nézeteimet. De tudom, hogy keményen dogoznak, és igényszintjük alatt élnek, miközben Kim és én folyamatosan azon munkálkodunk, hogy feljebb vihessük a mércét igényeink tekintetében, és ez nagy különbség az életformánkban. Mint mondtam, mindannyian különbözünk, és más-más döntéseket hozunk az életünkben. Én csak azt szeretném megosztani veletek, hogyan használjuk a feleségem és én az élet luxusdolgait arra, hogy gazdagodásra ösztönözzenek. 3. tanulság: A bankárom örömmel ad kölcsön akár eszközökre, akár forrásokra Sok ellenérzést váltott ki a Gazdag papa, szegény papában leírt állításom, amely szerint a házunk nem eszköz. Ezért kapom a legtöbb dühös levelet. így szoktam felelni: „Amikor a bankáruk azt mondja, a házunk eszköz, nem hazudik. Csak azt nem mondja meg, kinek az eszköze. A mi házunk az ő eszköze." Fel szoktam hívni továbbá a figyelmet arra, „Nem állítom, hogy ne vegyünk házat. Csupán óva szeretnék inteni mindenkit, hogy ne hívjon egy forrást eszköznek." Ennek ellenére továbbra is kapom a dühödt hangú leveleket. Akinek nem világos, a háza miért nem az ő eszköze, hanem a bankáré, olvassa újra korábbi könyveimet. Egy dolgot hangsúlyozni szeretnék a továbbiakhoz: A bankárunk eszközre és forrásra egyaránt ad hitelt. Nem írja elő, melyiket vegyük meg. Ha új motorcsónakot akarunk venni, és pénzügyi kimutatásunk tanúsága szerint telik rá, a bankár szíves örömest ad rá hitelt. Ha három hálószobás házat akarunk venni bérbe adásra, amely pénzt hoz, és pénzügyi kimutatásunk kedvezően fest, akkor is általában minden további nélkül megkapjuk a kívánt hitelt. Miért? Mert akár eszköz-, akár forrásvásárlásra veszünk fel kölcsönt, a bank számára a vásárolt holmi mindenképpen eszköz. így tehát aki előbb eszközök vásárlására vesz fel hitelt, általában több pénzhez jut, hogy azután forrásokat is vehessen. Aki azonban csak forrásokat vesz, annak többnyire nem marad pénze eszközökre. Vagyis, minthogy a banknak mindegy, mit veszünk, eszközt vagy forrást, mert az neki mindenképpen eszköz, jobb, ha mi figyelünk oda. Valójában minél jobban odafigyelünk, annál elégedettebb velünk a bankárunk, hiszen neki az a dolga, hogy több hitelt adjon, nem az, hogy

53

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz elutasítsa hitelkérelmünket. A bankár akkor keres, ha hitelt veszünk fel, ezért annál jobban örül, minél gazdagabbak leszünk. Én szeretem a bankáromat, mert eszközökre és forrásokra egyaránt ad hitelt. 4. tanulság: Milyen eszközöket szeret a bankár a legjobban? Egy rádióműsorban azt kérdezte tőlem a riporter: — Mibe fektet be? Azt feleltem: — A húszas éveimben ingatlannal kezdtem, ezért jelenleg befektetéseim nagy része ingatlan-befektetés. Vannak cégeim is, és némi értékpapír-eszközöm: részvények, kötvények és befektetési alapok. Erre a riporter így szólt: — Nem szeretem az ingatlant. Nem akarok vécétartályt szerelni, és a bérlőim telefonhívására ébredni az éjszaka kellős közepén. Ezért nem fektetek be ingatlanba. Nekem csak részvényeim és befektetési alapjaim vannak. Ezek után véget ért az interjú, reklám következett, és engem kitessékeltek a stúdióból. Egy drága elgondolás Később, aznap este elgondolkodtam az interjún. Azt mondtam magamban: „Milyen drága döntést hozott ez a riporter. Nem akar ingatlanba befektetni, mert nincs kedve vécétartályt szerelni, vagy éjszakai telefonhívásokra válaszolni. Vajon tudja, mennyibe kerül neki ez az elgondolás?" Harmadik könyvünkben, a Gazdag papa befektetési tanácsaiban, írtam a három alapvető befektetési osztályról. Ezek a következők: 1. Cégek 2. Ingatlanok 3. Értékpapírok Ahogy ott ültem magamban, a fülembe csengett gazdag apám kérdése: „Melyik eszközosztályt szeretik a bankárok a legjobban?" A válasz: az ingatlant. Kis cégek vásárlására nagyon nehéz hitelt kapni. Kaphatunk kisvállalkozói hitelt, de ilyenkor gyakran más eszközöket követel a bank fedezetként. Azt is nehéz elérni, hogy értékpapírokra hitelt kapjunk. A bank elfogadja az értékpapírt fedezetként, azután személyi kölcsönt ad. Ritka, hogy harminc éves lejáratú, 8 százalékos kamatú hitelt kapjunk értékpapír-vásárlásra, de ingatlanvásárlásra kaphatunk ilyet. Évekkel ezelőtt gazdag apám azt mondta Mike-nak és nekem: „Ha gazdagok akartok lenni, a bankárotok kedvére kell tennetek. Először is, látni akarja a pénzügyi kimutatásaitokat. Másodszor, ingatlanvásárlásra akar hitelt adni. Ha tudjátok, mi kell a bankárotoknak, könnyebben gazdagodhattok meg." Ez az egyik ok, amiért úgy gondolom, hogy a rádióriporter előítélete az ingatlannal szemben sokba kerül neki. Azért

54

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz kerül sokba, mert saját adózás utáni pénzéből kell megvennie a részvényeket, kötvényeket illetve befektetési alapokat, nincs módja a bank pénzét használni. A legdrágább pénzből kell megvennie mindent, saját pénzéből, amelyet munkával keresett, és úgy, hogy a kormány már levonta belőle az adókat. Nézzünk meg egy 10 000 dolláros példát ennek illusztrálására: Ha a rádióriporter befektetési alapokat vásárol, 10 000 dollár értékben teheti ezt meg. Ha ingatlant venne, könnyen vehetne akár 100 000 dollár értékűt úgy, hogy 10 000 dollárt kifizet önrész gyanánt, a maradék 90 000 dollárra pedig banki hitelt vesz fel. Feltételezzük, hogy az ingatlan pozitív készpénzáramlást biztosít, ami azt jelenti, a bérlők által fizetett lakbér fedezi az összes kiadást, a bank jelzáloghitelének költségét is, és ezen felül még némi jövedelmet is termel. Tegyük fel, hogy jó a piac, és minden eszköz értéke évente 10 százalékkal növekszik. A befektetési alapok 1000 dollár nyereséget hoznak, míg az ingatlan 10 000 dollárt termel a befektetőnek, plusz a készpénzáramlásból befolyt összeg, plusz az értékvesztés, ráadásul még tőkenyereség-adót sem kell fizetnie. (Legalábbis az amerikai törvények szerint, ha adóhalasztást vesz igénybe a befektető, azaz másik, nagyobb értékű ingatlant vásárol az eladáskor.) A befektetési alapok minden bizonnyal nem produkálnak készpénzáramlást, nem számolható el rájuk értékcsökkenés, és tőkenyereség-adót kell utánuk fizetni, ha nem a nyugdíjterv részei. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az értékpapírok rosszak. Jelentős befektetéseim vannak részvényekben és befektetési alapokban. Csupán azt akartam megmutatni, milyen költséges az az elgondolás, hogy „nem fektetek be ingatlanba". Számomra a legnagyobb ár a személyes szabadság. Kim és én úgy véljük, az ingatlanban az a legjobb, hogy havonta passzív készpénzáramlást termel, és kevesebbet adózik, mint a keresett jövedelem, ennél fogva anyagi függetlenséget biztosít. Más szóval, az ingatlan által jó adóssághoz jutunk, a jó adósság pedig hamarabb tesz gazdaggá. Ugyanakkor, ha a bank pénzét használjuk a gyorsabb meggazdagodásra, annak ára van. Ha megnézzük a tőke megtérülését a bank pénzének felhasználása nélkül, azt látjuk, hogy 10 000 dollár befektetése 10 százalékos megtérülést biztosít. Ha azonban a bank pénzét használjuk, saját befektetett pénzünk 100 százalékos megtérülést hoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy elég, ha az ingatlanpiac csak 1 százalékkal emelkedik, máris ugyanannyi a megtérülés, mint az értékpapírok esetében 10 százalékos emelkedésnél. Ha figyelembe vesszük az adóelőnyt is, 1 százalékkal sem kell emelkednie az ingatlanpiacnak ahhoz, hogy ugyanazt a nettó megtérülést érjük el, mint az értékpapírok esetében 10 százalékos emelkedésnél. Többek között ezért tanácsolta gazdag apám: „Mindig tegyetek a bankárotok kedvére!" Továbbá ezért figyelmeztetett arra, „Mindig úgy kezeljétek az adósságot, mint a töltött fegyvert!" Ez azért fontos, mert a bank pénzének felhasználása két irányban sülhet el, azaz sok pénzt nyerhetünk vele, de sokat is veszthetünk rajta. Az ár, amelyet fizetnünk kell, hogy áldozunk a tanulásunkra, és sok éves gyakorlatot szerzünk. Aki nem hajlandó megfizetni ezt az árat, ne

55

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz használja mások pénzét. Az ilyen ember vásároljon csak a saját pénzéből, és törekedjen a biztonságra. A tanulás árának megfizetése Mint említettem, az 1970-es években befektettem egy ingatlanbefektetési tanfolyamba, amely 385 dollárba került. Az a háromnapos tanfolyam volt életem egyik legjobb befektetése. Kezdetben kis befektetéseket vásároltam, majd öt évet fordítottam a kellő gyakorlat megszerzésére. Én sem akarok vécétartályt szerelni, sem éjszakai telefonhívásokat kapni... nem is kell. Szeretem viszont, amit az ingatlan nyújt, vagyis a sok jó adósságot és a sok szabadságot. Nemrégiben vendégelőadóként vettem részt egy ingatlanbefektetési tanfolyamon a texasi Dallasban. Egy hatvan körüli úr odalépett hozzám. Hallotta, hogy azt mondtam, „Gazdag apám a Monopolyval tanított meg az ingatlanbefektetésre, és mindannyian ismerjük a játékban használt képletet a nagy vagyon megszerzésére: végy négy zöld házat, és váltsd egy piros szállodára." Az említett úr a következő kérdést szegezte nekem: — Piros szállodákat vegyek a házaimból? Elmosolyodtam, és megkérdeztem: — Hány háza van? Elgondolkodott, majd így felelt: — Valamivel több, mint 700. — Micsoda? — Ennél többet nem tudtam kinyögni. Leültem vele beszélgetni, hogy többet megtudjak, és kiderült, hogy gazda NyugatTexasban. Az utóbbi negyven évben évente vett egy-két házat, és bérbe adja őket. Végigélte a nyugat-texasi olajipar és a kartellek virágkorát majd hanyatlását. Amikor a gazdasági helyzet rossz volt, anyagi gondokkal küzdő tulajdonosoktól vett házakat, és gyakran nekik adta bérbe őket. Amint a készpénzáramlása növekedett, egyre több házat vett, a legtöbbjét 65 000 dollár alatti áron, és egyet sem adott el. A találkozásunkkor átlagosan havi 200 dollár pozitív készpénzáramlása volt az ingatlanjaiból egyenként. Alig kaptam levegőt. Megkérdeztem: — Úgy érti, több mint 140 000 dollár a havi jövedelme — évi több mint egy millió dollár csak a bérbe adott házakból? — Igen — felelte. — Ezért kérdeztem, hogy maga szerint el kellene-e kezdenem árulni egyik-másik zöld házamat, és piros szállodákat venni az árukból. Sok időbe telik ennyi zöld házat megvenni, ezért tetszik az ötlete, hogy nagyobb épületeket vásároljak. Akkor nem kell olyan sokat venni. Fejemet csóváltam, és nevetve mondtam neki: — Azt szeretném, ha a legközelebbi tanfolyamomon maga lenne az előadó, és én a diák. Ezután megadtam neki a pénzügyi és adótanácsadóm telefonszámát, hogy hívja fel őket. Elismertem, hogy nálam jóval magasabb szinten áll. Miután megköszönte a telefonszámokat, gondolataim elkalandoztak negyven évvel korábbra, amikor gazdag apám Monopolyt játszott Mike-kal és velem. Mi annak idején kis, zöld műanyagházikókkal játszottunk. Az úr, akivel az imént beszéltem, valódi

56

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz házakkal tette ugyanezt. Visszagondoltam rá, mit mondott gazdag apám Mike-nak és nekem: „A bankárom mindig ingatlanra akar hitelt adni. Én meg a kedvére teszek."

57


Mennyi adósságunk van valójában? Mielőtt elindulnánk saját utunkon az anyagi függetlenség felé, meg kell határoznunk, mennyi adósságunk van pontosan. Sokak számára ez olyan, mintha a fogukat húznák; tudják, hogy szükség van rá, de nem kellemes. Vannak, akik feladják. Világosan látják, hogy súlyos a helyzet, de nem akarnak vele foglalkozni. Akinek azonban feltett szándéka, hogy pozitív készpénzáramlást teremtsen magának, annak a pénzügyi műveltség alapjainál kell kezdenie. Az alábbi gyors teszt segít elindulni. írjatok 1-est minden olyan kérdés mellé, amelyre igennel válaszoltok: Rendszeresen késve fizeted a számláidat? Rejtettél el valaha pénzt a házastársad elől? Volt rá példa, hogy elnapoltad az autód javíttatását, mert nem volt rá elég pénzed? Vettél mostanában olyasmit, amire nem volt szükséged, és nem engedhetted volna meg magadnak? Rendszeresen többet költesz, mint amennyi a fizetésed? Elutasították már hitelkérelmedet? Szoktál lottózni az anyagi gondoktól való megszabadulás reményében? Van, hogy nem teszel félre pénzt a nehéz időkre? Adósságaid összessége (kivéve a jelzáloghitelt) meghaladja a nehéz időkre félretett tartalékaid összegét? Add össze a számokat! Ha az eredmény 0, remek! Teljesen kézben tartod készpénzáramlásodat. Ha 1 és 5 közötti az eredmény, elgondolkodhatnál rajta, miként csökkentsd adósságaidat a gazdag papa tanácsainak értelmében. Ha 6 és 9 közötti pontszámot értél el, vigyázz! Lehet, hogy az anyagi csőd felé tartasz. A gazdag papa programja a készpénzáramlás vészhelyzeteire Ha igazán irányítani akarod készpénzáramlásodat, három dologra van szükséged: meg kell határoznod, hol tartasz anyagilag; személyes fegyelemre; és egy játéktervre, amely eljuttat a célodhoz. Használd a CASHFLOW 101 pénzügyi kimutatását, amelyet a Függelékben megtalálsz, és töltsd ki saját adataiddal! Nehezedre esik változtatni szokásaidon? Hogyne. Rajtad múlik, és azon, hogy mennyire akarod kézbe venni pénzügyeid irányítását. Ne feledd, nem muszáj megtenned a következő lépéseket. De ha nem teszed meg őket, nem jutsz előbbre, megrekedsz a mókuskerékben, és a fizetésedet továbbra is számláid kifizetésére költheted, melyek egyre csak jönnek. (Kivéve, ha nyersz a lottón. Mindig megdöbbent, milyen sokan hiszik, hogy a lottónyeremény valós terv az anyagi előbbre jutáshoz.)

58

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz De térjünk vissza a valósághoz! Nem kell szétszabdalnod hitelkártyáidat, de meg kell valósítanod egy adósságcsökkentési tervet. Az első két lépés a következő: (1) Először magadnak fizess! Amikor megkapod a fizetésedet, az első számlát magadnak fizesd ki! Ne az autóhitelt törleszd belőle! Ne is a jelzáloghitelt vagy a lakbért! Fizess ki magadnak egy tisztességes összeget, és ezt a pénzt helyezd el azonnal egy külön bankszámlán! Ne nyúlj hozzá mindaddig, amíg nem állsz készen rá, hogy befektesd! (2) A második lépés, hogy csökkented az úgynevezett kacatokra fordított kiadásaidat. Olyan dolgokra gondolok, amelyekre mindenki vágyik, de nem igazán szükségesek. Lehet az egy drága autó vagy egy éttermi vacsora egy luxusvendéglőben, esetleg flancos ruhák. Akármilyen kacatokat is szoktál venni, azonnal állítsd le ezt a szokásodat! Valójában ez az önfegyelem és az akaraterő próbája. Ha igazán ki akarsz keveredni az adósságokból, a régimódi késleltetett jutalmazáshoz kell ragaszkodnod. Aki olvasta korábbi könyveinket, azt gondolhatja, hogy most másféle tanácsot adok. A gazdag papa ugyan továbbra is úgy véli, jó az embernek megnövelni az igényszintjét, hogy megengedhesse magának a vágyott életstílust, de bizonyos időszakokban mégis másra van szükség ahhoz, hogy a helyes úton tudjunk elindulni. Jusson eszetekbe a vicc: „Mit teszel, ha gödörben vagy? Abbahagyom az ásást." Szóltam azokról az emberekről, akik a piros vonalon élik az életüket. Alig tudnak kijönni a fizetésükből. A következő tanácsok és a Cashflow-négyszögből vett „Irányítsd készpénzáramlásodat" képlet, amelyet az alábbiakban és a Függelékben is megtaláltok, segít megtenni a szükséges drasztikus lépéseket, hogy „abbahagyjátok az ásást", és elkezdjetek tervet készíteni a jobb anyagi jövőre. Mi jön ezután? Elhatároztad tehát, hogy önfegyelmet gyakorolsz és irányításod alá vonod készpénzáramlásodat. íme a következő lépések: • Kövesd a CASHFLOW-négyszög „Irányítsd a készpénzáramlásodat" képletét: Irányítsd készpénzáramlásodat 1. Nézd át legutóbbi pénzügyi kimutatásodat! 2. Határozd meg, a CASHFLOW-négyszög mely negyedéből származik a jövedelmed jelenleg! 3. Határozd meg, mely negyedből jövedelmed nagy részét öt év múlva!

szeretnéd

származtatni

4. Kezdd el készpénzáramlást irányító terved megvalósítását:

59


A) Először magadnak fizess! Tégy félre minden fizetésedből, illetve egyéb kifizetésekből egy bizonyos százalékot! Helyezd el ezt a pénzt egy bankszámlán! NE vedd ki mind addig, amíg nem állsz készen rá, hogy befektesd! Gratulálok! Elkezdted irányítani készpénzáramlásodat. B)

Koncentrálj személyes adósságaid csökkentésére!

A következőkben néhány előregyártott tippet mutatok be, amelyekkel csökkentheted, majd felszámolhatod a személyes tartozásodat: 1. tipp: Ha a hitelkártyáidon van tartozásod... 1. Vágd össze az összes hitelkártyádat, egy vagy kettő kivételével! 2. Amennyit a megmaradt kártyá(k)ról költesz, törlesztened kell egy hónapon belül. Ne bonyolódj semmilyen további hosszú távú adósságba! 2. tipp: Tégy félre havonta 150-200 dollárt! Most, hogy pénzügyileg egyre műveltebb vagy, ez már nem okozhat nagy nehézséget. Ha nem tudsz megtakarítani havi 150-200 dollárt, akkor az anyagi függetlenség elérése hiú ábránd csupán. 3. tipp: További 150-200 dollárt szánj arra, hogy kiegyenlítsd kizárólag az egyik hitelkártyádon lévő tartozásaidat. A kötelező minimumot fogod fizetni, PLUSZ arra az egy hitelkártyára a 150-200 dollárt. Fizesd csak a minimális összeget az összes hitelkártyára! Az emberek gyakran megpróbálnak egy kicsivel több pénzt befizetni minden hónapban az összes kártyájukra, de érdekes módon ezeken a kártyákon mindig marad tartozás. 4. tipp: Ha az első kártyádon már nincs több tartozásod, fizesd ezután a következő kártyádra azt az összeget, amelyet havonta erre szántál! így a második kártyádra a kötelező minimális összeget fizeted, PLUSZ a korábban az első kártyádra fizetett havi teljes összeget. Ugyanezt az eljárást alkalmazd minden további hitelkártyáddal, és más fogyasztói hitelekkel, például áruházi hitelekkel kapcsolatban is! Minden kifizetett tartozás után használd az annak az adósságnak a törlesztésére fordított összeget a következő' törlesztésére! Ahogy sorban visszafizeted az adósságaidat, egyre nagyobb összegeket fordíthatsz a következő törlesztésére.

60

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz 5. tipp: Ha már egyik hitelkártyádon sincs tartozásod, és a fogyasztói hiteleidet is visszafizetted, folytasd az autóhiteleddel és lakásod jelzáloghitelének törlesztésével! Ha követed ezt az eljárást, meg fogsz döbbenni, milyen hamar megszabadulsz az összes adósságodtól. A legtöbben öt-hét év alatt elérik ezt. 6. tipp: Most, hogy már nincsenek adósságaid, vegyél az utolsó adósságod törlesztésére havonta fordított összegnek megfelelő pénzből befektetéseket! Építsd eszközrovatodat! Ilyen egyszerű az egész. Egyéb tippek az irányítás megszerzésére • Fizesd ki minden számládat időben, kerüld a késedelmi díjakat! • Keress egy alacsonyabb kamatú hitelkártyát éves díjak és átutalási költségek nélkül! Ezek után fontolóra veheted, hogy a többi hitelkártyatartozásodat erre az egy kártyára terheld rá. így kevesebb kamatot és díjat kell fizetned. • Ne használj készpénzfelvételi díjat felszámoló pénzautomatákat! Ez olyan, mintha azért fizetnél, hogy használhasd a saját pénzedet. Lehet, hogy át kell alakítanod költekezési szokásaidat • Szokj rá, hogy készpénzzel fizetsz! Csak vészhelyzetben használj kártyát! • Tanuld meg, hogy nem vásárolsz hirtelen indíttatásból! Használd akaraterődet, hogy nemet tudj mondani! • Vásárolj nagykereskedelmi üzletekben és kedvezményeket nyújtó boltokban! • Tartsd tiszteletben költségvetésedet! Ha elérted az élelmiszerre fordítható 200 dolláros határt, ne vedd meg a chipset és a jégkrémet! • Vásárolj általános gyógyszereket, vagy keress egy diszkont áron árusító patikát! • Keress másodállást, indíts részmunkaidős vállalkozást, vagy találj egyéb módot a jövedelem-kiegészítésre! • Kapcsold lejjebb a termosztátot! Olts le pár villanyt, és takarékoskodj az energiával! • Tudd meg, hogyan téliesítheted a házadat teljes egészében. Szigeteltesd a csöveket! Szabadulj meg a rosszul záró ablakoktól! Küszöbölj ki minden olyan hibát, amellyel energiát veszítesz. • Csökkentsd vezetékes és mobiltelefon számládat! Sokak figyelmét elkerüli, milyen sok pénzt takaríthatnak meg ezzel. • Ellenőrizd biztosítási kötvényeidet! Nézz utána, köthetnél-e hasonló biztosítást azonos áron! Növeld a levonható költségeket, hogy csökkentsd havi számláid összegét!

61

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Röviden, szokj rá, hogy odafigyelsz, hol takaríthatnál meg egy-egy dollárt! Adj magadnak egy hetet, és ellenőrizd, mennyi pénzt tudtál megtakarítani azzal, hogy nem vetted meg a drága sampont, vagy nem mentél el vendéglőbe vacsorázni, vagy rövidebbre fogtad a telefonbeszélgetéseidet. Mondjuk, megspóroltál egy hét alatt 30-40 dollárt. Egy hónap alatt ez több mint 100 dollár. Egy év alatt 1200 dollárt takaríthatsz meg, vagy többet — ez pedig már igen szép haladás hitelkártya-adósságaid törlesztése felé. Célodul tűzd magad elé, hogy amilyen hamar csak lehet, megszünteted adósságaidat, hogy azután jobb jövő elé nézhess, és elkezdj a gazdagok módjára gondolkodni. Ekkor nekiláthatsz az eszközök vásárlásának, amelyek passzív jövedelmet termelnek, s fedezik telefonszámládat, áramfogyasztásodat, biztosításaidat és egyebeket. Ez a gazdag papa igényeink emelésére vonatkozó filozófiája, hogy a választott életformát élhessük. Adósság fedezettel és fedezet nélkül Kétféle adósság létezik. A fedezett adósságnak van fedezete. Ilyen a jelzáloghitel vagy az autóhitel. A fedezet nélküli adósságnak nincs meg a fedezete. Ilyenek általában a hitelkártyaszámlák, a személyi kölcsönök és az orvosi számlák. Legelőször a fedezet nélküli adósságoktól szabadulj meg! A Gazdag Papa rendszerében a fedezet nélküli hitelt nevezzük elsősorban rossz adósságnak, és minél előbb kiküszöbölöd, annál jobban tudod kontrollálni pénzügyeidet. Vagyis fizesd ki hitelkártya-tartozásaidat és egyéb adósságaidat amilyen gyorsan csak lehet. Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről a hitelkártyát! Kétségtelenül csodálatos intézmény. Igazán semmi szükség rá, hogy szétvagdossuk, persze csak akkor, ha tökéletesen értjük a működését. Sok hitelkártyacég például éves díjat számol fel magáért a kártya birtoklásáért. Ezen felül természetesen összes tartozásunkra éves százalékot (APR) számítanak fel. Ha megnézzük hitelkártyáinkat, láthatjuk, hogy a legtöbbjük nagyjából 10 százalékot számít fel a vásárlásainkra és az egyenlegre, de egyes cégek ennél magasabb díjszabással élnek — némelyik akár 20-25 százalékot is felszámít egy kártyára. Magától értetődik, hogy egy vagyont költhetünk hitelkártyatartozásaink kifizetésére, ha csak a havi minimum díjat fizetjük. Szokj rá, hogy hónapról hónapra befizeted a kártyádról történt vásárlások összegét. Hol a legjobbak az éves százalékos arányok? Erre könnyen rájöhetünk. Az alábbi honlapok tájékoztatást nyújtanak a díjszabásokról, valamint arról, hogyan válthatjuk át jelenlegi hitelkártya-adósságunkat egy sokkal kedvezőbb éves százalékos arányú törlesztésre: • Bankrate.com (www.bankrate.com) • Quicken.com (www.quicken.com) • CreditChoice (www.creditchoice.com) • iVillage:Money Life (www.ivillagemoneylife.com)

62

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Összpontosítsunk tehát a rossz adósságok megszüntetésére! Az alábbiakban ismertetek egy pontos módszert arra, miként vehetjük kezünkbe havi készpénzáramlásunk irányítását. Vegyük ki összes hitelkártyánkat a tárcánkból! Alkalmazzuk az „Irányítsd készpénzáramlásodat" módszert, ellenőrizzük, mennyi tartozásunk van mindegyiken egyenként. Amelyiken a legkisebb a tartozás összege, azt egyenlítsük ki teljes egészében. Ha ez megtörtént, hívjuk fel a hitelkártyacéget, és szüntessük meg a kártyát. Ugyanezt ismételjük meg a többi kártyánkkal is. Küszöböljünk ki minden adósságot. Meg kell értened, hogy ez általában nem zajlik le kéthárom hónap alatt. Attól függően, hogy mennyi készpénzed van, hosszú hónapokig, akár évekig is eltarthat, mire megszabadulsz minden adósságtól. De érdemes megtenni, mert csodálatos érzés, amikor nem nyomasztanak többé ezek a havi számlák súlyos terhükkel. Ami még jobb, felfedezheted, hogy minden hónapban plusz pénzhez jutottál, amelyből rendezheted más adósságaidat (például a jelzáloghitelt). Ha a hitelkártyáidat leépítetted, megmaradt pénzedből fizesd vissza a jelzáloghiteledet! A legtöbb lakástulajdonos arra törekszik, hogy a havi lejárati idő előtt törlessze jelzáloghitelét. Ellenőrizd a hitelszerződést, hogy van-e erre lehetőség, vagy kérdezd meg a hitelezői! A legtöbb esetben nagyon megéri, több ezer dollárt takaríthat meg a lakástulajdonos azzal, ha havonta előre fizeti a törlesztőrészleteket. Még ha csupán 50 dollár adódik is hozzá az addigi teljes befizetéshez (győződj meg róla, hogy a befizetéseket hozzáadják a hitelt addig törlesztett összegéhez), évekkel korábban kiegyenlíthetjük a tartozásunkat, és több ezer dollárt spórolhatunk meg. A legjobb persze az, hogy akiknek van elegendő akaraterejük, és követni tudják ezeket az egyszerű lépéseket, néhány éven belül anyagilag stabil helyzetben, szabadon, jelentősebb adósságok nélkül élhetnek. Lehet, hogy jelenlegi anyagi helyzetedben ez lehetetlennek tűnik, de hidd el — ezek a lépések beválnak. Vészhelyzet esetére Mit tehetünk, ha valóban elveszítjük a csatát adósságainkkal szemben? Ha igazán az élet piros vonalára jutunk? Minden bizonnyal tanácsot kell kérnünk valamilyen olcsó vagy ingyenes tanácsadó szolgálattól. Íme a legkiválóbbak: • National Foundation for Credit Counseling (1-800-388-2227), www.nfcc.org). Ez a non-profit szervezet részben hitelkártya-cégek hozzájárulásaiból tartja fenn magát, oktató programot és bizalmas hitelügyi konzultációt kínál. A tanácsadó segítő tervet dolgoz ki azok számára, akiknek súlyos adósságaik vannak, és kedvező törlesztési feltételeket alkuszik ki a hitelezőkkel. • Debtors Anonymous (1-781 -453-2743 www.debtorsanonymous.com). Ez a támogató csoport a Névtelen Alkoholisták mintájára működteti tizenkét lépéses programját, hogy segítsen tagjainak legyőzni kényszeres költekezési hajlamaikat.

63


A változtatás ára „Az őrültség azt jelenti, hogy valaki mindig ugyanazt teszi, mégis azt várja, hogy a dolgok megváltozzanak." közmondás Amikor a jó és a rossz adósságról beszélek, gyakran kapok ilyen kérdéseket: 1. Mi lesz, ha összeomlik a tőzsde? 2. Mi lesz, ha hibázom? 3. Mi lesz, ha nem tudom visszafizetni az adósságomat? 4. Mit tegyek, ha nem érdekel az ingatlan? 5. Hogyan engedhetném meg magamnak, hogy ingatlant vegyek, amikor az árak nagyon magasak ott, ahol lakom? 6. Minden adósság veszélyeket rejt, nem? 7. Nem jobb adósságok nélkül élni? Ezek egytől egyig jogos kérdések, valós aggodalmakat tükröznek, és nem szabad őket félresöpörni. Egyszer egy közismert befektető szájából hallottam: „Minden befektetést tekints rossz befektetésnek!" De vegyük azért észre, hogy az illető befektető nem azt mondta, „Aggodalmaink jogosak, ezért ne is csináljunk semmit!" Mégis emberek millióit bénítja meg a félelem, és ezért tétlenül ülnek. Gyakran az ismeretlentől való szorongás miatt nem vagyunk képesek változtatni. Nézzük meg még egyszer az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium statisztikáját: 65 éves korára 100 emberből 1 ember gazdag; 4 ember jómódú; 5 ember még mindig dolgozni kénytelen; 54 ember családi vagy állami támogatásból él; 36 ember halott. Számomra nyilvánvalóan az az egyik ok, amiért 100 emberből csupán egy él gazdagságban, hogy a többiek nem tudtak változtatni, amikor kellett volna. Folytatták, amit addig tettek. Biztos vagyok benne, hogy sokan akartak változtatni, de megbénította őket a félelem és a kétség, ilyesmik, mint „Mi lesz, ha összeomlik a tőzsde?", „Mi lesz, ha hibázom?" vagy „Mi lesz, ha nem tudom kifizetni az adósságaimat?". Más szóval, sokan azért nem képesek változtatni, mert saját kétségeik és félelmeik börtönében élnek. Kétségeik és félelmeik kényszerítik őket arra, hogy ugyanazt tegyék, amit korábban, reménykedve, hogy a dolgok majd csak megváltoznak, ami az őrültség népszerű definíciója. Newton másik törvénye Gazdag apám gyakran mondta: „Akik félnek a hibáktól, jobb, ha nem csinálnak semmit, vagy ugyanazt teszik, amit korábban." Sir Isaac

64

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Newton másik egyetemes törvénye, az energia-megmaradás törvénye kimondja: „A mozdulatlan test mozdulatlan marad. A mozgásban lévő test mozgásban marad." Magyarán, az embereknek gyakran könnyebb kitartaniuk a megszokott cselekvések mellett, hiszen a mozgásban lévő test mozgásban marad, ugyanazt teszi, amit addig. Ugyanakkor nehéz változtatniuk, mert nem könnyű valami újba kezdeni, hiszen a nyugalomban lévő test nyugalomban marad. Tehát a milliomossá válás ára gyakran az, hogy valami újat kell csinálni... a nulláról kell indulni, egy új labdát kell elindítani, új hibákat kell véteni, és valami újban kell végül okosnak bizonyulni. Ez egyszerűnek hangzik, és az is, de ugyancsak Newton törvényével magyarázható, miért nem tesznek meg az emberek egy ilyen egyszerű dolgot, melynek segítségével milliomosok lehetnének. Ne csak az állásodat változtasd meg! Második könyvemben, a CASHFLOW-négyszögben leírtam a pénz és az üzlet világában létező négyféle embertípust. Az alábbi ábra a CASHFLOW-négyszög maga:

A négy betű a következőket rövidíti: alkalmazott, egyénileg vállalkozó, cégtulajdonos és befektető. A könyv leírja az egyes kategóriák közötti alapvető különbségeket, és azt, hogy milyen változtatásokra van szükség, ha valaki át akar lépni egyik negyedből egy másikba. Azért utalok itt a CASHFLOW-négyszögre, mert sokan hiába akarnak változtatni, megrekednek egy bizonyos negyedben. Például sokan állásba mennek az iskola elvégzése után, és nyugdíjazásukig az alkalmazotti negyedben maradnak, noha esetleg vágynak rá, hogy kitörjenek onnan, és valami mással próbálkozzanak... valami mással, úgy mint befektetéssel, vagy saját vállalkozással. Sokan úgy változtatnak, hogy egyazon negyeden belül maradnak. Többen például az alkalmazott negyeden belül tesznek bizonyos változtatásokat, ezért vándorolnak egyik munkahelyről a másikra a magasabb fizetés és boldogulás reményében. Korábbi könyveimben már elmagyaráztam, hogy azért gazdagodnak meg csak kevesen az alkalmazott negyedben, mert ott a legsúlyosabbak az adóterhek. Ha valaki átlép egyik negyedből egy másikba, a leggyakoribb az A negyedből az E negyedbe való átlépés. Aki ezt teszi, gyakran így 65

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz nyilatkozik: „A magam dolgával akarok foglalkozni"; „A magam ura akarok lenni". Itt is nehéz meggazdagodni, mert ha az egyénileg vállalkozó abbahagyja a munkát, megszűnik a jövedelme. Ezen kívül itt is súlyosak az adóterhek. A C, illetve a B negyedben könnyebb nagy vagyonra szert tenni, de itt is szembe kell azért nézni nehézségekkel, különféle személyes kihívásokkal. Aki többet szeretne megtudni a négy negyed közötti különbségekről, illetve a negyedek közötti váltás lehetőségeiről, olvassa el a CASHFLOW-négyszög című könyvemet. És ne feledjétek Newton törvényét az energia-megmaradásról! Én azt tanácsolom, tartsátok meg az állásotokat, és adjatok magatoknak legalább öt évet arra, hogy egy másik negyedben valami újat kezdjetek. Válts negyedet, hogy jobb eséllyel lehess milliomos Azért lottóznak és vesznek részt tévés vetélkedőkben olyan sokan a meggazdagodás reményében, mert a legtöbben az A, illetve az E negyedhez tartoznak. A nagy vagyont pedig többnyire a C és a B negyed emberei szerzik meg. A negyedváltás az egyik módja, hogy nagyobb eséllyel légy milliomos. Garanciák nincsenek, de ha a C vagy a B negyedben tevékenykedsz, legalább megnőnek az esélyeid. Becslésem szerint a nagy vagyonnal rendelkezőknek kevesebb mint 1 százaléka származik az A negyedből, és körülbelül ugyanennyien tartoznak az E negyedhez is. Más szóval, aki komolyan gondolja, hogy milliomos akar lenni a lehető legrövidebb időn belül, annak bizonnyal negyedet kell váltania. A saját példámból tudom, hogy az A, illetve az E negyedben aligha lehettem volna milliomos. Világos volt előttem, hogy a C és a B negyedben a legnagyobbak erre az esélyeim, és valóban itt szereztem meg a millióimat. Amikor azt kérdezem az emberektől, „Ki akar igazán milliomos lenni?", azt is meg szoktam kérdezni, hajlandók-e negyedet váltani. Némelyek igen, de a legtöbben nem. Miért? A válasz megint csak a „változtatni" szóban keresendő. Sokak számára túl nagy ár, hogy megtegyék a bal térfélről, azaz az A és az E negyedből a jobb térfélre, azaz a C és a B negyedbe való átlépéshez szükséges változtatásokat — nagyobb, mint amit hajlandók megfizetni. Akik így gondolkodnak, azok jobban teszik, ha más módját választják a meggazdagodásnak. Például megpróbálhatnak garasoskodni és szétvagdosni a hitelkártyáikat; összeházasodhatnak valakivel a pénzéért; esetleg szélhámosokká válhatnak. Akik azonban hajlandók fontolóra venni a váltást, azoknak az alábbi diagramot ajánlom, melynek részletezése nem szerepel a CASHFLOW-négyszögben. Az ábra hasznos segítséget nyújthat a bátraknak — mert gyakran erre van szükség: nagy bátorságra. Hogyan gazdagodjunk meg? Az alábbi diagramot rajzoltam fel annak szemléltetésére, miért nem elég a könyvekből vagy az iskolában elsajátítható tudás a teljes pénzügyi sikerhez. A diagramot több különféle célra fel lehet használni,

66

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz de én itt most azt szeretném megvilágítani, milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy valaki anyagi értelemben gazdagabbá váljon. „Tanulási piramisnak" neveztem el a modellt.

Akik olvasták harmadik könyvünket, a Gazdag papa befektetési tanácsait, felismerhetik, hogy a szerkezet egy gúlát mintáz, vagyis olyan alakzatot, amelynek négy oldala és négy sarokpontja van. Piramisnak is lehet nevezni, és egyik tanárom, dr. Buckminster Fuller szerint a gúla a világegyetem egyik legstabilabb alakzata — ez azt is megmagyarázza, miért olyan időtállóak az egyiptomi piramisok. Ettől függetlenül a modell arra is alkalmas, hogy megvilágítsa, milyen árat kell fizetni a szükséges változtatások — vagy bármilyen változtatás — szintjén. Az is kiderül, miért olyan nehéz sokaknak megtenni a szükséges változtatásokat. Egyik kedvenc idézetem Albert Einsteintől így hangzik: „A nagy szellemek gyakran ütköztek erős ellenállásba a középszerű elmék részéről." Ezzel nem azt akarom példázni, hogy megvetem azokat, akik nem értenek egyet a gondolataimmal. Inkább arra szeretném emlékeztetni magamat, hogy nagy szellem és középszerű elme egyaránt lakozik bennem. A következő példával szeretném szemléltetni a tanulási piramis működését. Mondjuk, hogy valaki elolvas egy könyvet, amely arra buzdítja, vegyen ingatlant, vagy találjon valami jó hitelt. Mentálisan tehát azt a gondolatot sugalmazták neki, „Menj, és fektess be ingatlanba, szerezz valamije hitelt, és gazdagodj meg!". Ezt nem nehéz megtenni, mégsem mindenki teszi meg. Mentálisan talán elgondolkodnak rajta, át fizikailag nem tesznek semmit. Miért? Sokan azért nem képesek fizikailag ingatlanvásárlásba fogni, mert érzelmi problémákkal küzdenek. A gond abból adódik, hogy érzelmi alapú gondolataik uralják mentális gondolatikat. Amikor az új, mentális gondolatok szembekerülnek az érzelmi alapú gondolatokkal, olyan állítások fogalmazódnak meg bennünk, melyeket korábban már idéztem: 1. Mi lesz, ha összeomlik a piac? 2. Mi lesz, ha hibázom?

67

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Ilyenkor a félelemérzet kerül előtérbe, és szembehelyezkedik a új mentális gondolatokkal, még olyan egyszerű gondolatokkal is, mint hogy „Vegyél ingatlant, szerezz valami jó hitelt, és gazdagodj meg!". Ha az érzelmi gondolat erősebb, mint a mentális, a fizikai eredmény gyakran a tétlenség. Az illető az „analízis paralízis" nevű állapotba kerülhet, és esetleg órákig ül fizikailag tétlenül, miközben a gondolatok és az érzelmek harca dúl benne. Az is lehet, hogy úgy tesz, mint az említett rádióriporter az interjúmon, azaz teljesen elveti az ingatlanbefektetés gondolatát. Emlékeztetőül, a rádióriporter azt mondta: „Nem akarok vécétartályokat szerelni és a bérlők éjszakai telefonhívásaira ébredni." Ez is arra példa, amikor az érzelmi alapú gondolkodás uralja az új, mentális gondolatokat. A rádióriporter esélyt sem adott az új gondolatnak, elzárkózott a nagy vagyon megteremtésének és az anyagi függetlenség gyors elérésének lehetőségétől. Ráadásul az interjú vége felé azt mondta: „Azt hittem, ötleteket fog adni arra vonatkozóan, hogyan legyünk milliomosok." Erre én így feleltem: „Adtam. Elmondtam, miként válnak sokan milliomossá és anyagilag függetlenné sok jó adósság felhalmozásával, de önnek csak a vécétartályok jártak az eszében." Mondanom sem kell, soha többet nem hívtak meg a műsorba. A gondolatok hatalma Nem ez a rádióriporter az egyetlen, aki elzárkózik az olyan gondolatok elől, melyek anyagi és egyéb értelemben megváltoztathatnák az életét. Én is ilyen vagyok. Mindenki ilyen. Mindnyájan teszünk olyasmit, ami sikerre visz, és olyasmit is, ami sikertelenségre kárhoztat. E fejezetben arra szeretném helyezni a hangsúlyt, hogyan változtassunk, amikor tudjuk, hogy változtatnunk kell. Mint említettem, az őrültség definíciója, hogy az ember továbbra is ugyanazt teszi, mégis változást vár. Gazdag apám azt mondta: „Az egyik fő ok, amiért az emberek többsége nem szerez nagy vagyont, és nem éri el az anyagi függetlenséget, egyszerűen az, hogy fél hibázni." Így folytatta: „Azért nem jut sok értelmes, tanult ember nagy vagyonhoz, mert az iskolában azt tanulta, hogy a hibák rosszak. Az életben az nyer, aki a legtöbb hibát véti, és tanul belőle — úgy, hogy nem hazudik, nem csal, nem tagadja le, nem okol másokat." Visszatérve a tanulási piramis modelljéhez, tehát általában főként azért nem lesznek az emberek milliomosok, mert, noha mentálisan ezt akarják, érzelmileg azt tanulták, hogy féljenek a kudarctól. Gazdag apám gyakran mondta: „Sokszor a kudarctól való félelem vezet kudarchoz." A kudarctól való félelem érzelmi alapú gondolat, amelyet meg kell változtatni, mert ez az érzelmi gondolat gyakran erősebb, mint a mentális gondolat. Ezért gazdagszanak meg olyan kevesen. Ami működött az iskolában, nem biztos, hogy működik az életben Gazdag apám évekkel ezelőtti mondatának, miszerint, „A bankárom sosem kéri a bizonyítványomat", az az egyik legfontosabb tanulsága,

68

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz hogy ami az iskolában működött, nem feltétlenül működik az életben. Gyakran tapasztalom, hogy az anyagi gondokkal küszködő emberek egyszerűen azért vannak ilyen helyzetben, mert nem tudnak szabadulni a régi, beléjük rögződött gondolatoktól, melyeket a családjuk, a barátaik vagy az iskola plántált beléjük. Más szóval, lehet, hogy tudtukon kívül olyan gondolatokat követnek, mint „Ne véts hibát!", vagy „Keress biztos állást!", vagy „Dolgozz keményen, takarékoskodj, és óvakodj az adósságtól!". Ezek hasznos gondolatok azok számára, akik a biztonságot többre tartják az anyagi függetlenségnél. Nem használnak azonban annak, aki a lehető legrövidebb időn belül milliomos akar lenni. Tehát a milliomossá válásért fizetendő ár sokak számára az, hogy felül kell vizsgálniuk régi gondolataikat, és ki kell deríteniük, melyek szorulnak változtatásra. De ne feledjük, ahhoz, hogy egy mentális gondolat változzon, gyakran érzelmi, fizikai és lelki változtatások szükségesek. Azzal, hogy az iskolai oktatásba már korán bevezetjük a pénzügyi ismeretek tanítását, reméljük, hozzáférhetőbbé és elfogadhatóbbá tesszük az olyan gondolatokat, mint „vegyél eszközöket", „dolgoztasd a pénzedet a magad javára" és „anyagi függetlenség". Ami működött háborúban, nem biztos, hogy működik békében Nekem nem volt probléma a kudarctól való félelem, mint sok más embernek. Mint mondtam, az egyik legjobb dolog volt az életemben, hogy tizenöt éves koromban megbuktam az iskolában, mert nem tudtam írni. Ma több pénzt keresek íróként, mint a legtöbb kitűnő angolos. Ebből a kudarcból tanultam meg azt is, hogy az igazi bizonyítványom a pénzügyi kimutatásom. Én tehát tudtam, hogy a bukás jó dolog, ha levonom belőle a megfelelő tanulságokat. Rájöttem, hogy nagyobb előnyt kovácsolhatok abból, ha kész vagyok több hibát elkövetni, mint azok az emberek, akik a hagyományos iskolai tantárgyakból többet tudnak nálam. Jóllehet sokat tanultam a hibáimból, az én problémám viszont az volt, hogy éppen a kudarctól való félelem hiánya szabott határt a megismerésemnek. Többek között azért jelentkeztem önként katonának Vietnamba, mert vonzott a háború érzelmi és fizikai kihívása. Sokan úgy vélekedtek, „Nem akarok háborúba menni", vagy „Háborúellenes vagyok", én viszont úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha elmegyek. Ezért önként jelentkeztem annak ellenére, hogy nem voltam sorköteles. Szerencsére a Haditengerészet kiváló munkát végzett a fiatal férfiak és nők kiképzése terén, ami az érzelmi és fizikai kételyek és korlátok legyőzését illeti. Megtanítottak rá, hogy szigorúan a hideg, mentális logika alapján cselekedjünk akkor is, ha érzelmileg rettegünk, és fizikailag gyötrelmesen nehéz helyzeteknek vagyunk kitéve. Megtanították, hogy az életünk árán is elvégezzük a feladatunkat. Ez a mentális, érzelmi, fizikai és lelki tréning tartott életben Vietnamban. Sajnos ugyanez a tréning tett tönkre, miután hazatértem a háborúból. Az utóbbi huszonöt évet azzal töltöttem, hogy igyekeztem elfelejteni, amit a háborúra való felkészüléskor megtanultam. Az életben maradás érdekében arra tanítottak, hogy a másodperc töredéke alatt harcra készek legyünk. Gyakran gondolkodás nélkül

69

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz kellett lőnünk, borzalmas helyzetekbe kellett belemennünk anélkül, hogy féltenénk az életünket, rettenetes dolgokat kellett művelnünk, amiket eszünk ágában sem volt megtenni, és nem volt szabad hagynunk, hogy mentális gondolataink és érzelmi érzéseink akadályozzanak a feladat végrehajtásában. Amikor visszatértem a háborúból, felfedeztem, hogy a félelem legyőzésének képessége és harckészségem akadályoznak. Békeidőben semmi szükség harcias viselkedésre. Csakhamar felismertem, hogy nagy különbség van a háborús Haditengerészet és a békeidőben működő Haditengerészet között. A hadseregben azok az emberek viszik tábornoki rangig, akik békében és háborúban egyaránt jól végzik a dolgukat. Olyanokra gondolok, mint Colin Powell és Norman Schwarzkopf. Békeidőben meg kellett tanulnom, hogy inkább politikus vagy diplomata módjára viselkedjek, még a Haditengerészet berkeiben is. Meg kellett tanulnom, hogy türelmesebb, kedvesebb legyek, kevésbé durva és harcias. Némely tulajdonsággal még ma is küszködöm. Tudom, hogy sikeresebb lennék — anyagilag, társadalmilag és szakmailag —, ha gyorsabban változtattam volna, de nem voltam képes rá. Mint mondtam, huszonöt évig tanultam harcolni, és újabb huszonöt évig tanultam, hogyan ne harcoljak. Szerencsémre a kudarctól való félelem legyőzésének képessége miatt jó vállalkozó és befektető lettem. De ugyanezek a képességeim váltak a fejlődés és a siker kerékkötőivé is. Mint írtam, Newton egyik törvénye értelmében „Minden hatás ugyanakkora ellenhatást vált ki." Jelentős személyes változtatásokat kellett érvényesítenem az életemben, hogy sikeresebb lehessek. A harciasságomnak köszönhetően megnyertem ugyan kisebb csatákat, de elvesztettem a háborút. Csakhamar rájöttem, hogy ha nem teszem meg ezeket a változtatásokat, sikereim korlátozottak maradnak — ugyanolyan korlátozottak, mint azokéi, akik félnek a hibáktól. A továbblépéshez változtatnom kellett. Mondtam, hogy minden éremnek két oldala van, így minden szerencsejátékosnak bankárnak is kell lennie. Én huszonöt éven át fejlesztettem magamban a harcost, majd újabb huszonöt éven át a diplomatát. Azáltal, hogy mindkettőt fejlesztettem, nagyobb sikert értem el. Ha az érem egyik oldalára korlátozódtam volna, bizonnyal korlátozottak lettek volna a sikereim is. Más szóval, az erősségem a gyengeségemmé vált, és ahhoz, hogy teljes egész legyek, a gyengeségeimből kellett erősségeket kovácsolnom. Az élet — változás Amikor azt kérdezik tőlem, „Mibe fektessek be?", „Mit tanácsol, mit csináljak?" vagy „Megmondaná a helyes választ?", habozom, és diplomatikusan tartózkodom attól, hogy megadjam a saját válaszaimat. Azért nem szeretem az ex katedra kijelentéseket, mert a helyes válaszok csak az iskolában és a tévés vetélkedőkben hasznosak. Az életben mindenkinek más-más erősség, tehetség, képesség adatott. Vannak ugyanakkor gyengéink is... és mint kiderült, az erősségeink gyakran a gyengéink is egyben.

70

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Szerintem az élet a változásról szól. Úgy gondolom, aki ma nem változik, nagy veszélybe sodorja magát, mert a világ gyorsabban változik, mint valaha. Azok vannak a legnagyobb bajban, akik a régi, jól bevált, helyes válaszokhoz és a régi bizonyítványokhoz ragaszkodnak. Az Internet további térnyerésével a gazdagok és nincstelenek közötti szakadék csak tovább mélyül. Ma már vannak gyerekek, akik középiskolás létükre több millió dollárt keresnek a világhálón. Még sosem voltak állásban, és talán soha nem is lesz rá szükségük. Korábbi könyveimben szóltam róla, hogy az állás gondolata az ipari kor szüleménye. Aki pedig régi, ipari kori szabályokhoz ragaszkodik, lemarad anyagilag a mögött, aki az információ korának új szabályaihoz tartja magát — és higgyétek el, mások a szabályok. Aki a munkahelyi biztonsághoz, az automatikus fizetésemelésekhez és az idősebbek magasabb beosztásához ragaszkodik, az ipari kor szabályait követi. Örömhír, hogy még soha nem kínálkozott ennyi lehetőség a hihetetlen gazdagság elérésére, mint most — de ehhez az kell, hogy tudjunk változtatni. A lélek ereje A változás bizonytalansága gyakran ijesztő. Én éppúgy tartok az ismeretlentől, mint bárki más. Ugyanúgy kételkedem önmagamban, mint bárki más. Ugyanúgy gyűlölöm, ha nincs igazam, és ha hibát vétek, mint bárki más. De örömmel közölhetem, hogy most mindenkinek változtatnia kell. Az Internetnek köszönhetően a változtatás demokratikussá vált. Mindenkinek meg kell tennie, mindenkinek meg kell fizetnie a lemaradás árát, lassan, de biztosan. Szerencsére valamennyiünknek rendelkezésére áll az az erő, mely átsegít a változtatáson, ha igénybe vesszük. Ez az erő a tanulási piramisban található, amelyet itt még egyszer bemutatok. Ez az erő a lélek ereje.

Vietnami tartózkodásom egyik legnagyobb előnye volt, hogy első kézből szerezhettem tanúbizonyságot erről az erőről. A legtöbb, igazi harcokat látott veterán beszél emberekről, akik messze meghaladták mentális, fizikai és lelki korlátaikat, melyek a legtöbbünket behatárolnak a mindennapi életben. Volt osztálytársam és jó barátom, Wayne egy

71

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz éven át teljesített különösen veszélyes küldetést a háborúban: információszerzés céljából néhány társával együtt ejtőernyővel ledobták az ellenséges arcvonal mögé. Gyakran hetekig, akár két hónapig is ott maradtak az ellenséges csapatok háta mögött, és a természetből szerezték maguknak az élelmet. A minap egy este Wayne-nél voltam Hawaiiban, és arról beszélgettünk, milyen változásokon mentünk keresztül azóta, hogy ott felnőttünk, főiskolára jártunk, majd elmentünk a háborúba. Megvitattuk, milyen drámai átalakulásokat eredményezett bennünk és alapértékeinkben a háború élménye. Fojtott hangon történeteket meséltünk, és fiatalos lelkesedéssel beszéltünk a kötelességteljesítésen messze túlmenő hőstettekről. Azért mondom most el Wayne történetét, mert fel akarom hívni a figyelmet valamire a lélek erejével kapcsolatosan, amely mindannyiunknak rendelkezésére áll. Ezen a késő esti beszélgetésen Wayne egyszer csak azt mondta csöndesen: „Két küldetésen vettem részt, amelyből egyedül én tértem vissza élve. Azért maradtam életben, mert a halottak tovább harcoltak." Azt gyanítom, azért nehéz sok vietnami veteránnak érzelmileg feldolgozni az élményeit, mert egy olyan háborúban harcoltunk, amelyet mint nemzet nem akartunk megnyerni... és akik visszatértek, csak azért élnek, mert voltak barátaik, akik az életüket adták értük. Ráadásul egy olyan országba tértünk vissza, ahol gyakran leköpdösték a visszatérő katonákat, ahelyett, hogy köszönetet mondtak volna nekik azért, amit tettek, akár helyesen cselekedtek, akár nem. Én is láttam továbbharcoló halottakat — embereket, akik fizikailag, mentálisan és érzelmileg tulajdonképpen már meghaltak... de a lelkük tovább harcolt, hogy a többiek élhessenek. Bármily tragikusak is ezek az élmények, az emberi lélek erejéről szóló tanulság felbecsülhetetlen értéket adott Wayne-nek és nekem. Ma, ha azt hallom valakitől, „Mi lesz, ha elvesztem a pénzemet?", „Mi lesz, ha hibázom?" vagy „Mi lesz, ha nem sikerül?", előveszem a legdiplomatikusabb mosolyomat, rábólintok, és továbbmegyek. Még mindig nehéz együtt éreznem valakivel, aki 10 000 dollár elvesztésétől retteg, miközben én láttam embereket, akik az életüket vesztették el. Nem kell azonban háborúba mennünk ahhoz, hogy példákat találjunk az emberi lélek erejére, ami mindannyiunknak rendelkezésére áll. Néhány éve mozgássérültek futóversenyére látogattam el. Ott láttam egy másik volt osztálytársamat, akinek autóbaleset következtében mindkét lábát amputálták. Ötven éves volt a verseny idején, és láb nélkül, a műlábával lefutotta a 100 méteres távot. Amikor futott, nem látszott, hogy mozgáskorlátozott. Csupán az látszott és érződött, hogy a lelke hajtja előre. Futás közben az ő és a többi mozgássérült versenyző lelke hatott az egész nézőseregre. Legtöbben sírva fakadtunk, amikor lelkük megérintette a miénket. Ismét felidéződött bennem az emberi lélek ereje. Rájöttem, hogy, bár fizikailag én jobb helyzetben vagyok nála, mégis ő van sokkal jobb kondícióban. Fizikai hátrányát lelke fizikai, mentális és érzelmi előnnyé varázsolta. Mindnyájan segítségül hívhatjuk ezt a lelki erőt. Mindnyájunknak vannak erősségei és gyengeségei

72


Mint említettem, nem voltam jó tanuló. Az iskolarendszer nem tekintett okos gyereknek. Érzelmi adottságaim sem túl előnyösek, mert indulatos, türelmetlen, a részletekre figyelni képtelen alkat vagyok. Fizikailag sem kényeztetett el a sors; nem vagyok jó sportoló, és szép sem. Mégis azt mondhatom, megtaláltam a személyes boldogságot és az anyagi függetlenséget, mert nem feledkeztem meg az emberi lélek erejéről. Mindkét apám és anyám gyakorolta ezt a lelki erőt, és arra biztattak, hogy én is hívjam segítségül a kétség időszakaiban. Azért élek még mindig, mert — ahogyan Wayne mondta — a halottak tovább harcoltak. Azért vagyok ma az, aki vagyok, mert feleségül vettem egy nőt, akinek erős a lelke... bízik bennem, és mellettem állt, amikor mások arra biztatták, hogy hagyjon el. Kim lelki ereje nélkül, tudom, nem tartanék ott, ahol ma tartok. Nem tartanék itt, ha nem lennének barátaim, akik mellettem álltak, és talpra segítettek, amikor elestem, és elveszítettem az önmagamba vetett hitemet. Nem fizikai, érzelmi vagy mentális erősségeimnek köszönhetem, hogy elértem az anyagi függetlenséget. A körülöttem lévő emberek biztattak, hogy tartsak ki, akkor is, amikor elveszítettem a kapcsolatot saját lelkemmel. Csak azért tudtam változtatni és felnőni az újabb kihívásokhoz, mert más lelkek lelkesítették a lelkemet, hogy ne adjam fel. És mindig megleltem a szabadságot, amikor rátaláltam a lelkemre. Idézek egy versből, amelyet gyakran elmondok magamnak, amikor elfog a kétség, és kihuny bennem a fény. Nemrégiben tudtam meg, hogy a szerzője Ella Wheeler Wilcox, aki a századfordulón élt. Az idézet így szól: Leszel, kivé válni akarsz. Hagyd, a kudarc higgye csak, Győzött, ezek csak szavak. A lélek kacag és szabad. Úr ő idő s tér felett. Gaz véletlent zaboláz Zsarnok körülményt aláz, Szolgasorba vet. E titkos erő... az akarat. Halhatatlan lelkünk sarja, Mindenhová elér karja. Állják bár útját gránitfalak, Várj bizton, az idő el nem szalad, Légy türelemmel, hisz tiszta sor, Mikor a lélek parancsol, Az istenek fejet hajtanak. A lelkemnek köszönhetem, hogy képes voltam mentálisan tanulni, hogy jól tudtam élni az érzelmeimmel, hogy cselekedtem — még ha kétségekkel telten is —, és hogy amikor elbuktam, felálltam újra.

73

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Befejezésül

Pénzügyi bizonyítványunk javításának ára „A könyvelés elvezet a felelősségig." Gazdag Papa Gyakran hallom: „Nem akarok könyvelést tanulni. Engem nem érdekel, hogy naprakész pénzügyi kimutatásom legyen." Egyetértek, mindenki maga dönti el, mit szeretne tanulni. De amikor ilyesmit hallok, idézni szoktam gazdag apám egyik mondását: „A könyvelés elvezet a felelősségvállalásig." Más szóval, ha megtanulunk könyvelni, és folyamatosan törekszünk pénzügyi nyilvántartásaink javítására, az abból származó egyik előny, hogy nagyobb felelősséget vállalunk önmagunkért. Az önmagunkért való felelősségvállalás pedig az az ár, amelyet fizetnünk kell, ha igazán milliomosok akarunk lenni. Miután első cégemet elveszítettem, gazdag apám azt mondta: „Ha elromlik az autód, szakképzett autószerelőhöz viszed, aki megjavítja. Az anyagi problémákkal az a baj, hogy te vagy az egyedüli ember, aki segíteni tud a gondon. Pénzügyi helyzeted olyan, mint a golfozás. Olvashatsz hozzá könyveket járhatsz szemináriumokra, fogadhatsz edzőt, és vehetsz tőle órákat, de végeredményben csak te magad tudsz javítani a játékodon." Az egyik ok, amiért olyan kevesen érik el a nagy gazdagságot, az, hogy amikor bajba jutnak, nem tudják, hogyan orvosolják a bajt. Soha senkitől nem tanulták meg egy adott pénzügyi probléma diagnosztizálásához szükséges alapokat. Ennek következtében sokan tudják ugyan, hogy bajban vannak anyagilag, de, mivel nem értenek a pénzügyi kimutatásokhoz, sem a pontos könyveléshez, fogalmuk sincs, mennyire súlyos és mi is a baj, azzal pedig, hogy miként lehetne orvosolni, már végképp nincsenek tisztában. Fájdalmas volt látni romokban heverő pénzügyi kimutatásomat. Mégis a legjobb, amit tehettem, az volt, hogy szembenéztem a problémával. Ez hasznosabb volt, mint a szőnyeg alá söpörni, így ugyanis életem legtanulságosabb tapasztalatát szereztem meg. Abból, hogy szembenéztem a problémáimmal, kiderült, pontosan mit nem tudok, illetve mit kell megtanulnom, hogy helyrehozzam a hibákat pénzügyi kimutatásomban. Gazdag apám, aki látta, milyen kínlódva veszem tudomásul pénzügyi csődömet, azt mondta: „Ha hibázol, hibázz nagyot! Ha hajlandó vagy szembenézni az igazsággal, és tanulni a hibáidból, sokkal többet tudsz meg a pénzről, mint amit én valaha megtaníthatnék neked." Majd így folytatta: „Amikor személyes pénzügyi kimutatásodat nézed, önmagadat és saját anyagi problémáidat ismered meg. Lassanként világossá válik előtted, mit tudsz, és mit nem tudtál. Amikor pénzügyi kimutatásoddal foglalkozol, felelősséget vállalsz önmagadért. Ahogyan egy golfozó sem okolhat senki mást saját rossz játékáért, éppúgy saját könyvelésed megismerése által te is személyes felelősséget vállalsz." Mint mondtam, az anyagi problémáimmal való szembesülés és megoldásuk a legjobb lecke volt, amit valaha is kaptam, mert

74

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz szembenéztem a hibáimmal, és felelősséget vállaltam saját hiányosságaimért. A pénzügyi kimutatásomból jöttem rá, hogy megbuktam pénzügyből. Ráébredtem, hogy nem vagyok pénzügyileg annyira okos, mint hittem. Miután kijavítottam rossz pénzügyi osztályzataimat, megtanultam, amit meg kellett tanulnom, hogy milliomos lehessek — ez volt az ár, amelyet fizettem. Megadtam, mert komolyan milliomos akartam lenni. Záró gondolat Sokféle módon lehet valakiből milliomos. Az egyik módja, hogy szétvagdossuk a hitelkártyáinkat, és garasoskodunk. Én nem ezt a módszert választottam, mert túl magas árat kellett volna fizetnem érte. Egy másik módja, hogy összeházasodunk valakivel a pénzéért. Megtehettem volna, de ezért is túl magas árat kellett volna fizetnem, bár ez népszerű módszer a gyors meggazdagodásra. A harmadik lehetőség, hogy az ember csalásra adja a fejét, de az ezért fizetendő ár meg aztán különösen magasnak tetszett. A negyedik lehetőség, hogy fejlesztjük pénzügyi műveltségünket, pénzügyi intelligenciánkat, és készek vagyunk felelősséget vállalni önmagunkért, az eredményeinkért, folyamatos tanulásunkért, és személyes fejlődésünkért, hogy jobb emberek legyünk. Ezt az árat hajlandó voltam megfizetni azért, hogy milliomos legyek. Mielőtt befejezném ezt a könyvet, arra kérek minden olvasót, vizsgálja meg még egyszer pénzügyi kimutatását, emlékeztetőül mindarra, amit gazdag apám fontosnak tartott, (ld. a túloldalon!)

75


Egy olyan személy pénzügyi kimutatása, aki a meggazdagodás útján jár Játékos




Összege (+/-)


XXX dollár XXX dollár


Ingatlanok Mini raktár

XXX dollár

Üzletek

XXX dollár Össz. jövedelem: Kiadás

Adók:




XXX dollár


Össz. kiadás: Havi készpénzáramlás: (Fizetés) jó adósság


Ingatlan: Mini raktár


Előleg

Előleg

Ár/db

Vételár

Vételár

Források Saját lakás jelzálog Tandíjhitel Autóvásárlás hitel - Porshe Hitelkártya tartozás Áruhitel Ingatlan-jelzálog – Mini raktár


76


Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a könyvet, és kívánom nektek, hogy milliomosok legyetek, ha ma még nem vagytok azok.

77

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Függelék

Foglalkozás

Játékos




Összege (+/-)



Ingatlanok

Üzletek Össz. jövedelem: Kiadás Adók:







Ingatlan:


Előleg

Előleg

Ár/db

Vételár

Vételár



78

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz A SZERZŐKRŐL Robert T. Kiyosaki Kiyosaki Hawaiiban született és nőtt fel, amerikai japánok negyedik generációjának képviselőjeként. Édesapja kiemelkedő pedagógus, Hawaii állam oktatásügyi főfelügyelőjeként dolgozott. Középiskoláit befejezve, Robert New Yorkban tanult tovább, majd diplomájának megvédése után beállt a haditengerészethez. Vietnamban harci helikopterek pilótája volt. Visszatérve a háborúból a Xerox cég üzletkötője lett, majd üzleti vállalkozásba kezdett. 1977-ben cége az elsők között dobta piacra a Velcro nylon pénztárcákat szörfözők számára. 1985-ben egy nemzetközi oktató céget alapított, amely hallgatók tízezreit tanította arra, hogyan vállalkozzanak, hogyan fektessenek be. 1994-ben eladta a céget, és negyvenhét évesen visszavonult. Röviddel ezután megírta a Gazdag papa, szegény papa c. könyvét. Ezt hamarosan követte a CASHFLOW-négyszög és a Gazdag papa befektetési tanácsai. Jelenleg mindhárom rajta van a Wall Street Journal, a Business Week, a New York Times, az E-Trade.com sikerlistáján, valamint egyéb előkelő listákon. Megalkotta a CASHFLOW oktatójátékot, amely segít elsajátítani a gazdagodásnak azokat a fogásait, melyekre gazdag papája oktatta hosszú éveken át... ugyanazokat a fogásokat, amelyek az ő számára is lehetővé tették, hogy 47 éves korában abbahagyja a munkát, és visszavonuljon. „Az emberek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert éveket töltenek az iskolában anélkül, hogy egyetlen szót is hallanának arról, miként kell bánni a pénzzel. Azt még megtanulják, hogyan dolgozzanak a pénzért, azt viszont már nem, hogyan dolgoztathatják a pénzt saját előnyükre. Azért írtam könyveket, és azért hoztam létre egyéb termékeimet is, hogy megtanítsam nekik, hogyan érjék el, hogy a pénzük keményen dolgozzék... annak érdekében, hogy élvezni tudják azt a luxust, amelyet nagyszerű világunk nyújtani tud az ő számukra is" — szokta mondani Robert. Sharon L. Lechter Sharon Lechter, a feleség, a három gyermekes anya, a mérlegképes könyvelő, a menedzser, szenvedélyes odaadással foglalkozik az oktatással. A Floridai Állami Egyetemen kitűnő eredménnyel védte meg a diplomáját. A nyolc legnagyobb könyvvizsgáló cég egyikében helyezkedett el, és vezetői pozíciót tölt be számítástechnikai, biztosítási és könyvkiadó cégeknél, miközben mérlegképes könyvelőként is kamatoztatja képességeit. Figyelme akkor irányult az oktatás felé, amikor gyermekei nőni kezdtek. Szószólója lett a matematika, a számítástechnika, az olvasás, az írás korszerű oktatásának. Örömmel csatlakozott az első „beszélő elektronikus könyv" felfedezőjéhez, és segített neki megteremteni egy új iparágat, amelynek

79

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz ma már sok milliós piaca van szerte a világon. Jelenleg úttörő szerepet tölt be a gyerekek korszerű oktatási módszereinek a kifejlesztésében. „Jelenlegi oktatási rendszerünk nem tart lépést azokkal a globális piaci és technológiai változásokkal, amelyek napjainkat jellemzik. Gyermekeinket olyan ismeretekre és jártasságokra kell megtanítani — a tudományok és a pénzügyek területén egyaránt —, amelyek nem csupán azt teszik lehetővé, hogy megéljenek, hanem amelyek többet adnak ennél: lehetővé teszik, hogy hatékonyan kamatoztassák képességeiket."

80

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Vélemények a Gazdag Papáról „Gazdag Papának hála, megtudtam, hogy mindenütt gazdagság vesz körül. Elérhető és megszerezhető. Lehet könyveket olvasni és tanácsokat kérni, de nekem a CASHFLOW játék adott igazi útmutatást. Feltárta előttem a meggazdagodás fogalmát, hogy miként gondolkoznak a gazdagok, és mit tesznek. Ettől érzem úgy, hogy tovább akarom képezni magam pénzügyi téren, hogy jobb életet teremtsek a családomnak." Roshiem A., Arizona „Gyermekeink, Madeline (4 éves) és Makenzie (3 éves) teljesen odavannak Gazdag Papa interaktív programjaiért. Madeline már most valódi befektetési és pénzügyi ismereteket szerez a Gazdag gyerek, okos gyerek által, ami megdöbbentő az ő korában. A Gazdag Papa fórumot is biztosít nekem mint szülőnek, hogy megbeszélhessem gyermekeimmel a pénzügyeket, és taníthassam őket. Valószínűleg e program nélkül nem lennék képes erre." Jon F., Arizona „Projektmenedzser/mérnök voltam, és 20 évig araszoltam felfelé a vállalati ranglétrán. Végül elég jól kerestem, de rájöttem, hogy az adók elviszik a pénzemet. Ezen kívül nem tudtam elképzelni, hogy még 30 éven át naponta 9-től 5-ig dolgozzak. Miután elolvastam a Gazdag papa befektetési tanácsait, felmerült bennem, hogy hiszen egy mérnökcsapat vezetője vagyok. Akkor miért ne irányíthatnám saját ingatlanbefektetési csapatomat? Tanácsadói gárdám jelenleg két ügyvédből, egy könyvelőből, két ingatlanbrókerből, egy biztosítási ügynökből, három jelzáloghitel-brókerből és egy lakáskezelőből áll. — No és persze ott van csapatom erőssége: a feleségem és társam, Connie. Az élet túl rövid ahhoz, hogy becsapjuk magunkat." Larry N., Massachusetts „Amit Robert Kiyosakitól és a Gazdag Papa csapatától tanultunk, nagy hatást tett életünkre és vállalkozásunkra. Adó- és vállalkozási tanácsadók vagyunk, és most már másként, sokkal jobban szolgáljuk ki ügyfeleinket. Irodánkban mindenki napi szinten foglalkozik a »kacatokkal«, a készpénzáramlással, a mókuskerékből való kijutással. Ügyfeleinkre a legnagyobb hatást talán a CASHFLOW 101 játék gyakorolta. Éveken át igyekeztünk megtalálni a módját, hogy megismertessük velük a könyvelés és az adóstratégiák alapjait. A CASHFLOW 101 csodálatos oktató eszköz ehhez, továbbá az általános befektetés és pénzkezelés alapfogalmainak megtanítására is kiválóan alkalmas. Havonta játsszuk a játékot ügyfeleinkkel és cégünk barátaival. Ezek a játékestek lehetőséget nyújtanak ügyfeleinknek, hogy tágabb perspektívából szemléljék a pénz és a befektetés világát, egyszersmind segítenek nekünk jobban átadni a könyvelés, a pénzkezelés és az adóstratégiák alapfogalmait.

81

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Köszönjük, hogy ilyen nagyszerű oktató eszközt adott nekünk, amilyen a CASHFLOW101, és segített, hogy mi magunk és ügyfeleink is más szemmel nézzék a pénzügyeket." Tom W. és Ann M., Arizona „Egy barátom adta a kezembe a Gazdag Papa könyveket néhány éve. Én továbbadtam őket apámnak, aki gazda, és éppen akkoriban kezdett ingatlanbefektetéssel foglalkozni. Apám és én azután a testvéreimmel is elolvastattuk a könyveket és meghallgattattuk a kazettákat. — Az egész család rajong értük! A közelmúltban vettünk meg négy házat. (Apám szerezte az „üzletet" mert nyitott volt a lehetőségekre...) Tudjuk, hogy a Gazdag Papa könyvek nélkül sosem gondoltunk volna a készpénzáramlásra és a passzív jövedelemre. Mindnyájan más-más módon finanszírozzuk ingatlanjainkat, és a befektetéseink megtérülése sem egyforma de valamennyien jó irányba haladunk. Nagyon izgalmas, hogy folyamatosan bővül és változik bennünk a pénzügyek megítélése." Sally D., Kalifornia „A Gazdag Papának köszönhetem, hogy van merszem és önbizalmam az élet Nagy Üzlet kártyáihoz nyúlni — és megteremteni az igazi anyagi függetlenséget." Cindy O., Texas „Ingatlanügynökök voltunk, akiket kizárólag a nyereség és a jutalék érdekelt. Amikor üzleti oktatónk 'ajánlott irodalom' listájából tudomást szereztünk a Gazdag papa, szegény papáról, rájöttünk, hogy ELADJUK a legjobb üzleteket... ahelyett, hogy magunknak szereznénk meg őket. Gazdag Papának hála, elkezdtünk arra összpontosítani, hogy ingatlanjaink készpénzáramlást termeljenek (a jutalékok helyett), és arra, miként használhatnánk az ingatlanokat újabbak megvásárlására. Az anyagi függetlenség útján haladni megvilágosodást hozó élmény!" Curtis és Diana O., Kalifornia „Egy évvel ezelőtt nyakig ültem a rossz adósságban, és a csőd szélére jutottam. Csalódott és dühös voltam. Anyagi helyzetem — pénzügyi tudatlanságom — miatt csaknem elveszítettem a családomat, a vállalkozásomat és az önbecsülésemet. A Gazdag papa, szegény papa akkora hatással volt rám, hogy vettem belőle egy tucatnyi példányt, és szétosztottam munkatársaim, barátaim és egyetemista korú gyermekeim között. A CASHFLOWnégyszög segített hozzá, hogy mint cégtulajdonos megértsem a CB háromszöget, és megtanított rá, hogyan hozzak létre és valósítsak meg a gyakorlatban a vállalkozásomat erősítő rendszereket. Pénzügyi intelligenciám napról napra nő, és őszintén mondhatom, hogy a Gazdag Papa tanítása mentett meg az anyagi csődtől." Dr. Randy R., Ohio

82

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz „12 éves lányom nagyon érdeklődik a mi pénzügyi képzésünk iránt, amelybe a Gazdag Papa sorozat és a CASHFLOW 101 hatására kezdtünk bele. (Ő is játszik velünk CASHFLOW-t, és olvasta a Gazdag gyerek, okos gyereket.) Gyakran beszél jövőre vonatkozó terveiről, és egyszer, kertészkedés közben azt mondta, ha ingatlantulajdonos lesz, létrehoz egy kertrendező vállalkozást is, hogy a házaihoz tartozó kerteket a leginkább költségkímélő módon tudja majd gondozni. Azt tervezi, hogy dolgoztatni fogja a pénzét a maga javára — megfelelő befektetések által. Efelől nincsenek is kétségeink!" Kris P., Pennsylvania „Három fivérem — csakúgy, mint jómagam — lelkes hívei vagyunk Gazdag Papa tanításainak! Magunkévá tettük gondolatait, és teljes gőzzel haladunk előre, gyökereiben megújult reményekkel és lelkesedéssel. Joe öcsém mostanában 'Szabadság Joe'-nak hívja magát!" Dan M. „Robert Kiyosakitól eldobom az agyamat! A CASHFLOW-négyszög felénél tartok, és nem tudok betelni vele! Megváltozott az egész hozzáállásom — mindenhez. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudtam eddig a pénzről. Kb. egy éve kényszerítem magam, hogy rendszeresen elolvassam a vasárnapi újság üzleti rovatát, de ettől semmivel sem jutottam előbbre. Robert Kiyosaki könyvét három napja olvasom, és máris látom a fényt az alagút végén! Fantasztikusak az útmutatásai és az a reményteli érzés, amit ad." Szabadság Joe (Joe M. — Dan M. öccse) „Mindent megtettem, amit a szüleim mondtak: jól tanultam, ösztöndíjat szereztem a főiskolára, jó állásba mentem, és kitartottam egyazon munkahelyen... Férjem és én jelenleg negyvenes éveink elején járunk. Több adósságunk és anyagi gondunk van, mint húszéves korunkban. Legidősebb fiunk gimnazista, egyetemre készül, és nem szeretném, ha ugyanazt az utat járná be, amit a szülei. Nehéz a szívem, mert a legjobbat szeretném biztosítani a családomnak. Kész vagyok rá, hogy másként csináljam a dolgaimat, új útra térjek, más iránymutatást fogadjak el: az én Gazdag Papámét, Robert Kiyosakiét. Köszönetet szeretnék mondani Gazdag Papámnak, hogy ott van a polcomon, hogy kiemelt fel sem ismert reménytelenségemből, és hogy mind mások, mind az én számomra megmutatta a kiutat." Tia L, Hawaii „Ezer köszönet, Robert, hogy segítettél a környezetem átalakításában. Egészen megváltozott a világszemléletem. Több mint egy éve olvasom a könyveidet, hallgatom a kazettáidat, és játszom CASHFLOW-t. Ennek hatására annyit fejlődött a pénzügyi műveltségem, hogy a férjemmel ingatlanbefektetésbe fogtunk. Most vettük meg első házunkat!"

83

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Valerie P., Kanada „A Gazdag papa könyvek megváltoztatták az életemet. Robert hitet és bátorságot adott ahhoz, hogy meggyőződésem szerint éljek, és elkészítsem tervemet az anyagi függetlenség elérésére. A Gazdag Papa könyveknek köszönhetem, hogy volt merszem elindulni az anyagi függetlenség úján. A saját otthonomon kívül két ingatlant vásároltam, és, bár csábító a lehetőség, hogy visszafizessem belőlük a jelzáloghitelemet, a belőlük származó tőkémet újabb ingatlanok vásárlására akarom fordítani." Kay G., Anglia „Köszönjük az ihletet, Robert és Sharon! Életünk más lesz, mint a lakosság 99 százalékáé. Ti mutattátok meg az utat az anyagi függetlenség felé. A CASHFLOW játékból többet tanultunk az üzletről, mint az üzleti iskolában. Rendet teremtetek a pénzügyi ismeretek és a káosz világában." Merced, Jon és Jeff H., Utah

84

Kiyosaki – Lechter: Gazdag papa – Adósság kalauz Tanárok és diákok véleménye a CASHFLOW játékról „A gyerekek többet tanulnak egy óra CASHFLOW játék közben, mint tíz órányi házi feladat elvégzése közben." Pam. L. iskolaigazgató, Oklahoma „Sajnálom anyut, mert a hitelkártya-adósságokból nehéz kivergődni, de annál könnyebb belekeveredni." Carrie S., 6. osztályos tanuló, Oklahoma „Egy tanár azt kérdezte a diákjaitól: »Ha a pénz nem lenne akadály, mit vennétek?« Reggel még autót akartak, délután már édességgyárat és más pénztermelő eszközöket." Michelle H., Scottsdale

85

Gazdag papa ADÓSSÁG kalauz

Recommend Documents