Gazdag papa. ADÓSSÁG kalauz

Gazdag papa

ADÓSSÁG kalauz

Bagolyvár Könyvkiadó Budapest, 2004 ISBN 963 9447 48 X Copyright © 2003 by Robert T. Kiyosaki and Sharon L. Lechter Published by arrangement with GoldPress Netherlands B.V. All rights reserved Hungarian translation © 2004 Meskó Krisztina Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elıadás, a rádió- és tévéadás jogát, az egyes fejezetekre is. Felelıs kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatója

-2-

Tartalomjegyzék Bevezetı 1. fejezet - A garasoskodás ára 2. fejezet - A hibák ára 3. fejezet - A tanulás ára 4. fejezet - A hitelkártyák szétvagdosásának ára 5. fejezet - Mennyi adósságunk van valójában? 6. fejezet - A változtatás ára Befejezésül Pénzügyi bizonyítványunk javításának ára Függelék A szerzık Vélemények a Gazdag Papáról Tanárok és diákok véleménye a CASHFLOW játékról

-3-

Bevezető A kérdés valójában az: KI NEM AKAR MILLIOMOS LENNI? A közelmúlt legsikeresebb amerikai televíziós vetélkedıjének címe így hangzott: Ki akar milliomos lenni? A mősor percek alatt rendkívüli népszerőségre tett szert, nemcsak itt, de világszerte is (például a Magyar Televízióban a Legyen ön is milliomos! címő vetélkedısorozat). Minden országban más-más házigazda vezette. A résztvevıknek természetesen csupán annyi volt a dolguk, hogy választ kellett adniuk néhány triviális kérdésre, és minden helyes válaszért több és több pénzt kaptak — amíg el nem érték a fınyereményt, az egymillió dollárt. A „Ki akar milliomos lenni?" kérdés közszájon forgó szólássá vált. Nézzünk szembe a tényekkel! — Ha ennyi szó esik a médiában a pénzrıl, a meggazdagodásról, a tızsde milliomosairól és a hatalmas lottónyereményekrıl, felmerül a kérdés, „Ki nem akar milliomos lenni?". Igen, lehetséges egymillió dollárt nyerni egy televíziós vetélkedımősorban. A lottón is lehet egymillió dollárt nyerni. Milliomossá válhatunk úgy is, hogy elsı kibocsátású részvényekbe fektetünk be. így életünk hátralevı részét munka nélkül, gazdagon tölthetjük. Jelenleg több mód kínálkozik a meggazdagodásra, mint bármikor eddig a történelemben. Talán ezért foglalkoztatja az embereket a világon mindenütt oly intenzíven a meggazdagodás vágya — méghozzá a mielıbbi meggazdagodásé. Nemrégiben Gazdag papa, szegény papa címő könyvemrıl beszéltem a televízióban. A riporter nekem szegezte a kérdést: — Ugyan már, vallja be az igazat! Nem egyszerően azért írta ezt a könyvet, hogy kihasználja az országos, gyors meggazdagodási ırületet? Kérdése ıszintén meglepett, szinte alig találtam szavakat. Miután összeszedtem a gondolataimat, azt feleltem: — Tudja, ez még sosem jutott eszembe. Értem, miért gondolja, hogy pusztán ezért írnék könyvet. Bárcsak azt mondhatnám, ilyen okos vagyok. Elég okos ahhoz, hogy éppen a megfelelı történelmi pillanatra idızítsem a könyvem megjelentetését, de attól tartok, nem vagyok ennyire okos. Azért írtam a könyvet, mert el akartam mondani két apámtól tanult történeteimet a pénzrıl. Amikor 1997-ben elkészültem a könyvvel, minden könyvesbolt és könyvterjesztı elutasította. Igaz, 1997-ben még nem ment a tévében a Ki akar milliomos lenni? Rövid szünet után így folytattam: — Könyvem valójában épp az ellenkezı üzenetet hordozza, mint ezek a tévémősorok a tızsdei milliomosokról és a lottónyereményekrıl. Ismét elgondolkodtam, majd hozzátettem: — Tényleg jellemzı manapság, hogy az emberek gyors meggazdagodásra vágynak, de az én könyvem, bár a meggazdagodásról szól, korántsem a gyors meggazdagodásról. A riporter bólintott, és kétkedı mosoly jelent meg az arcán. — Ha ön nem a gyors meggazdagodási mánia szószólójának vallja magát, akkor mit hirdet? Hogyan gazdagodjunk meg: talán lassan? Éreztem a hangjában a gúnyt, és ez provokált. Több millió tévénézı elıtt kénytelen voltam nyugalmat erıltetni magamra. Ezért kényszeredetten elnevettem magam faragatlan megjegyzésén, és így feleltem: — Nem, a könyvem nem a gyors vagy lassú meggazdagodásról szól. Azután csak mosolyogtam, és vártam a következı kérdést. A csönd nyomasztó volt, de megıriztem a nyugalmamat, amennyire lehetett, és vártam. A riporternı mosolygott, majd megkérdezte: -4-

— Akkor hát mirıl szól a könyve? Visszamosolyogtam, és azt feleltem: — A meggazdagodás áráról. — Az áráról? — kérdezett vissza. — Ezt hogy érti? Ekkor a producer intett neki, hogy lejárt a mősoridı. Erre ı sürgetni kezdte a válaszomat, mire a következı szavakkal fejeztem be a beszélgetést: — A legtöbb ember gazdag akar lenni. Csak az a baj, hogy kevesen hajlandók megfizetni az árát. Az interjú véget ért. A házigazda megköszönte, majd bevágták a záró reklámot. Sajnos nem mondhattam el, mit értek a milliomossá válás árán. Ez a könyv adja meg a választ, amelyre a tévében nem jutott idı. Ki fizeti meg az árat? Az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium húsz és hatvanöt év közötti embereken végeztetett felmérést. A következı eredményekre jutott: Hatvanöt éves korára 100 emberbıl 1 ember gazdag; 4 ember jómódú; 5 ember még mindig dolgozni kénytelen; 54 ember családi vagy állami támogatásból él; 36 ember halott. Ráadásul a gazdag 1 százalék 35 százaléka örökölte a vagyonát, csakúgy, mint a jómódú 4 százalék jelentıs hányada is. Hozzátenném, hogy a Forbes magazin definíciója szerint gazdag az, akinek éves jövedelme meghaladja az 1 millió dollárt. Az utóbbi tíz év gazdasági fellendülésének hatására nıtt a gazdagok és jómódúak száma. A kérdés továbbra is az, mit tett a csúcson lévı 5 százalék, amit a többiek nem tettek meg. Milyen árat kellett fizetnie annak az 5 százaléknak, amit a többiek nem fizettek meg? Ha nagy házad van, gazdag vagy? Ifjúkoromban gazdag apám elvitt egy nagyon gazdag környéken lakó osztálytársam házához. Megkérdeztem, hogy az osztálytársam apja gazdag-e. Gazdag apám nevetve így felelt: „Egy jól fizetı állás, egy nagy ház, a szép autók és pazar nyaralások még nem jelentik azt, hogy valaki gazdag. Sıt lehet, hogy éppen az ellenkezıjérıl árulkodnak. Aki nagy lábon él, nem feltétlenül okos vagy mővelt. Elıfordul, hogy éppen nem az." A legtöbben elég bölcsek vagyunk ahhoz, hogy megértsük, mit értett gazdag apám ezen az állításán. Mégis, azt hiszem, többek között azért lottóznak kitartóan oly sokan, mert ık is szép, nagy házat, drága autót és számos egyéb, pénzért megvehetı játékszert szeretnének. Lehet milliókat nyerni a lottón, de erre vajmi kevés az esély. Ahogyan egy nagy ház nem feltétlenül jelent gazdagságot, éppúgy a csúcson levı 1 százalék sem azt az árat fizette a meggazdagodásért, hogy a tévé elıtt ült, vetélkedıket nézett, vagy a szerencseszámaira fogadott. Milyen árat kell fizetni, hogy milliomosok lehessünk? Sokféle módon lehet meggazdagodni. A lottónyeremény vagy egy tévés vetélkedı megnyerése csupán két példa. Úgy is meggazdagodhatunk, hogy a fogunkhoz verjük a garast, csalókká válunk, esetleg házasságra lépünk egy milliomossal. -5-

Sokan buzgón keresnek maguknak milliomos házastársat. Persze tudnunk kell: bármilyen módon igyekszünk nagy vagyonhoz jutni, az árat nem mindig pénzben mérik. A televíziós vetélkedık nézıinek és a lottózóknak döntı többsége sosem gazdagszik meg... és ez igencsak borsos ár. Vannak a meggazdagodásnak sokkal jobb módjai is, sokkal nagyobb nyerési eséllyel, de a legtöbben nem hajlandók megfizetni az árát. Léteznek módszerek, ahol az esélyek oly kedvezıek, hogy szinte garantált a meggazdagodás, de ezekkel is az a baj, hogy a legtöbben nem akarják megfizetni az árát. Ezért van, hogy az Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium felmérése szerint a világ leggazdagabb országában 100 emberbıl mindössze egy gazdag. Mindenki milliomos akar lenni, de nem fizetik meg az árát. Mit értett tehát gazdag apám az áron? Az ár fogalmának egy másik példája magyarázza meg legjobban a gondolatot. Tegyük fel, hogy azt szeretném, „bárcsak olyan testem lenne, mint Arnold Schwarzeneggernek!" A legtöbben azt javasolnák, „Nosza, vedd fel a futócipıdet, fuss naponta öt mérföldet, járj edzıterembe, eddz napi három órát, és ne tömd a fejedet pizzával!" Erre én azt kérdezném: „Lehetne esetleg másképpen is olyan testem, mint Arnold Schwarzeneggernek?" — Ezt értem az ár alatt. Emberek milliói szeretnék, hogy szép testük legyen, de csak kevesen hajlandók megfizetni az árát. Ezért keresnek horribilis összegeket az olyan reklámok hátterében álló cégek, amelyek azt hirdetik, „Fogyhat, és közben ehet, amennyi jólesik!", vagy „Úgy nézhet ki, mint ez a gyönyörő modell — torna és fogyókúra nélkül." Legyen szó pénzrıl, szexis külsırıl, nagyszerő kapcsolatokról, boldogságról vagy bármi egyébrıl, amire az emberek vágynak, a Madison Avenue kampányt szervez, és megígéri, hogy gyorsan és könnyedén elérhetjük célunkat. A legtöbb reklámozott termék azonban nem váltja be a hozzá főzött reményeket, és ezért nem a termék a hibás, hanem az emberek, akik megveszik, de nem hajlandók elvégezni a munkát (vagy megfizetni az árat). Gyakran eszembe jut egy bizonyos 385 dolláros, ingatlanbefektetésrıl szóló tanfolyam, amelyet egy televíziós reklám hatására végeztem el sok évvel ezelıtt. Emlékszem, a csatornákat váltogattam, kezemben a távkapcsolóval, és egyszer csak megláttam a hirdetést. Arra biztatott, hogy vegyek részt egy ingyenes egyestés szemináriumon, a waikiki tengerparton lévı a Hilton Hawaiian Village szállodában, amely éppen az akkori lakásom mellett volt. Telefonon azonnal jelentkeztem az ingyenes szemináriumra; részt vettem rajta, majd beiratkoztam a következı, 385 dolláros hétvégi szemináriumra. Akkoriban még a haditengerészetnél voltam, így elhívtam magammal egy pilótatársamat is. Neki egyáltalán nem tetszett a szeminárium, rablásnak, idıpazarlásnak nevezte, és visszakérte a pénzét. Késıbb a támaszponton azt mondta: „Tudtam, hogy rablás lesz az egész. Nem kellett volna rád hallgatnom." Nekem egészen más élményt jelentett a tanfolyam. Elolvastam az ajánlott könyveket, meghallgattam a kazettákat, és több millió dollárt kerestem az ott tanult információval. Évekkel késıbb egy barátom azt mondta: „A pilótatársaddal az volt a baj, hogy túl okos volt; semmit sem nyújtott neki a tanfolyam. Te elég buta voltál hozzá, hogy higgy az oktatónak, és megtetted, amire tanított." Azóta is azt ajánlom mindenkinek, járjon tanfolyamokra, hogy megtanulja az ingatlanvásárlás, a cégalapítás, a tızsdézés, vagy bármi más alapjait. Gyakran hallok olyan véleményeket: „De mi van, ha a tanfolyam nem ér semmit? Mi van, ha csak a pénzemet akarják? Mi van, ha nem tanulok semmit? Egyébként sem akarok vécéket szerelni, vagy éjszakai telefonhívásokat kapni a bérlıimtıl." Az ilyesmire általában az a válaszom: „Akkor jobb, ha nem iratkozol be a tanfolyamra. Biztosan csak a pénzed bánja." Azt tapasztalom, sok ember keresi a módját, hogy valahogyan jobbá tehesse az életét. Az a baj, hogy amikor megtalálja, nem tetszik neki... Ahogyan nekem sem tetszik az a válasz, hogy „Ne tömd a fejedet pizzával, és súlyzózz napi három órát!". Vagyis egészen addig nem imádkozom olyan testért, amilyen Arnold Schwarzeneggeré, amíg nem kapok nekem tetszı választ. -6-

A legtöbben azért nem gazdagszanak meg, mert nem tetszenek nekik a válaszok, melyeket kapnak. És szerintem nem is a válasz a lényeg, hanem az ár, mely a válaszban elhangzik. Valójában az nem tetszik az embereknek. Gazdag apám azt mondta: „A legtöbb ember gazdag akar lenni. Csak nem akarja megfizetni az árát." Nos, ebben a könyvben arról lesz szó, milyen árat kell fizetni a meggazdagodásért, hogy ne kelljen garasoskodnunk, erkölcstelenné, csalóvá válnunk, és ne kelljen összeházasodnunk sem egy gazdag emberrel. Megtanulható belıle, hogyan lehetünk gazdagok, gazdag életstílus mellett. De ennek ára van... és ahogyan gazdag apám gyakran felhívta a figyelmemet annak idején: „A dolgok árát nem mindig pénzben mérik." Elmondom a válaszokat, és azt, hogy milyen árat fizettem én. Akinek nem tetszenek az én válaszaim, vagy gazdag apám válaszai, gondoljon arra, hogy a meggazdagodásnak többféle módja létezik. Mindig lesz új lottó, és lesznek új tévés vetélkedık, ahol felteszik a kérdést: „Ki akar milliomos lenni?"

-7-

1. fejezet

A garasoskodás ára „A dolgok árát nem mindig pénzben mérik." Gazdag Papa Sok könyv buzdít a spórolásra és az igénytelen életmódra. Számos úgynevezett pénzügyi szakértı tör lándzsát írásban, szóban, a rádióban és a televízióban a hitelkártyák szétvagdosása, a takarékoskodás, a nyugdíjtervünk maximális feltöltése, a használtautók, a kisebb házak, a vásárláskor kedvezményeket nyújtó kuponok használata, a kiárusításokon való vásárlás, az otthoni étkezés, az idısebb testvérek ruháinak a kisebbnek való továbbadása, az olcsóbb nyaralás és hasonlók mellett. Ezek kitőnı ötletek sok ember számára, és bár a garasoskodásnak van helye és ideje, a legtöbben mégsem szeretik ezeket az ötleteket. A legtöbb ember valójában örömét leli a pénzért kapható luxusban. A legtöbben boldogabbak tıle, ha nagy házban laknak, új autót vezetnek, szórakoztató játékszereket vehetnek meg és drága nyaralásokon vehetnek részt, mint ha egy bankban hever a pénzük. A legtöbben hajlamosak vagyunk egyetérteni azokkal a bölcs gurukkal, akik garasoskodásra és gazdasági absztinenciára szólítanak fel. Ugyanakkor a lelkünk mélyén sokan vágyunk egy platina hitelkártyára, mellyel korlátlanul költekezhetünk... és gazdag bácsikánk fizeti, akinek több pénze van, mint az arab olajsejkeknek, a svájci magánbankoknak és Bill Gates-nek együttesen. Miközben a legtöbben örömünket leljük a pénzért kapható, csodálatos dolgokban, tudjuk, hogy a szórakozás, a drága, elıkelı dolgok iránt érzett olthatatlan vágyunk dönt anyagi romlásba. És az e vágyak szülte anyagi gondok mondatják a pénzügyi gurukkal, hogy „Vagdossák szét hitelkártyáikat! Éljenek igénytelenül! Vegyenek használtautót!" Gazdag apám ezzel szemben sosem mondta nekem, hogy „Vagdosd szét a hitelkártyáidat!" Sosem mondta, hogy „Élj igénytelenül!". Miért tanácsolt volna nekem olyasmit, amiben ı személy szerint nem hitt? A kuporgatásról az volt a véleménye, „Meg lehet gazdagodni garasoskodással. De a baj az, hogy gazdagon is garasoskodsz. Szerintem nincs értelme igénytelenül élni, és gazdagon meghalni. Miért akarna bárki is igénytelenül élni és gazdagon meghalni, hogy azután a gyerekei éljék fel az ember spórolt pénzét a temetése után?" Gazdag apám azt tapasztalta, hogy az egész életükben kuporgató emberek gyerekei gyakran éhes hiénák módjára viselkednek a szüleik halála után. Ahelyett, hogy élveznék az örökségüket, marakodnak a pénzen, és csakhamar a nyakára hágnak mindannak, amit „az ıket megilletı résznek" neveznek. Gazdag apám az igénytelen élet helyett arra biztatott: „Ha akarsz valamit, derítsd ki, mi az ára, és fizesd meg! De ne feledd, mindennek ára van! És ha garasoskodva gazdagodsz meg, annak az az ára, hogy gazdagon is garasoskodsz majd." A meggazdagodás különbözı módjai Gazdag apám azt is elmondta, „Gazdag lehetsz, ha elveszel valakit a pénzéért. Ennek az árával mindannyian tisztában vagyunk. Egy New Yorkban élı, volt osztálytársam sőrőn hajtogatta: »Ugyanolyan könnyő gazdag nıt elvenni, mint szegényt.« A diploma után beházasodott egy nagyon gazdag családba, ahogyan tervezte. Én személy szerint jellemtelen alaknak tartom, de ı így lett gazdag."

-8-

Meggazdagodhatunk csalással is. Ennek is ismerjük az árát. Gyerekkoromban azt hittem, a csalók álarcot viselnek, és bankot rabolnak. Ma már tudom, hogy sok csaló sötét öltönyt, fehér inget és piros nyakkendıt visel, és gyakran közösségük megbecsült tagjai. Akadnak olyanok is, akik a kaszinóban, a lóversenypályán vagy a lottón gazdagszanak meg, esetleg vakon bedobják a pénzüket a tızsdére. Ennek is ismerjük az árát. A dot-com mánia idején számos emberrel találkoztam, akik örömest kitöltöttek egy csekket, ha valaki azt mondta nekik, „Internetes céget alapítok". Meg lehet gazdagodni úgy is, hogy az ember erıszakos fráter, és mindnyájan tudjuk, mi történik az erıszakos fráterekkel. Alkalmasint találkoznak egy náluk is megtermettebb erıszakos fráterrel, vagy azt tapasztalják, hogy csak azok az emberek hajlandók velük üzletelni, akik élvezik, ha erıszakot alkalmaznak velük szemben. Végül, ahogyan korábban leírtam, lehetünk gazdagok garasoskodással, de mindannyian tudjuk, hogy a világ többnyire lenézi a garasoskodó gazdagokat... az olyan embereket, amilyen Scrooge Charles Dickens klasszikus mővében, a Karácsonyi énekben. A legtöbben ismerünk olyanokat, akik mindig nagyobb kedvezményt akarnak kicsikarni, siránkoznak a számlák miatt, vagy, ami még rosszabb, valamilyen mondva csinált indokra hivatkozva nem fizetik ki a számláikat. Egyik barátom, egy ruhaüzlet tulajdonosa, gyakran panaszkodik az olyan vevıkre, akik megvesznek egy ruhát, felöltik egy estélyre, aztán néhány nappal késıbb visszaviszik, és visszakérik a pénzüket. És persze vannak olyanok is, akik öreg autót vezetnek, lehordott ruhákban járnak, olcsó cipıket vesznek, szegényesen néznek ki, miközben több millió dollárjuk fekszik a bankban. Jóllehet ezek az emberek meggazdagodhatnak, de az effajta viselkedésért pénzben nem mérhetı, igen magas árat kell fizetniük. Én magam is küzdök néha a garasoskodással, és látom, mennyivel kedvesebben mosolyognak rám az emberek, és mennyivel jobban szeretnek, amikor nagyvonalú vagyok. Ha például a jó szolgáltatást borravalóval díjazom, az más módon megtérül. Magyarán szólva, az emberek általában jobban szeretik a nagyvonalú embereket, mint a garasoskodókat. Bárki lehet gazdag? Gazdag apámmal sokat beszélgettünk a gazdagságról. Azt mondta: „Mindenki más árat fizet." Azt is mondta: „Csak a lusta emberek gondolják, hogy az életnek könnyőnek kell lennie." Nem elégített ki a válasza, ezért tovább kérdezısködtem, mit ért az alatt, hogy mindenki más árat fizet. Így felelt: „Szeretném hinni, hogy mindnyájan egyedi adottságokkal születünk erre a világra... olyanokkal, mint az éneklés, a festés, a sport, az írás, a szülıi gondoskodás, a szónoklás, a tanítás stb. De, bár Isten ránk ruházta ezeket az adottságokat, rajtunk múlik, hogy fejlesztjük-e ıket... és gyakran e tehetségek fejlesztése az ár. A világban hemzsegnek az okos, tehetséges emberek, akikre mégsem mondhatjuk, hogy anyagilag, szakmailag vagy emberi kapcsolataikat illetıen sikeresek lennének." Mindannyiunknak vannak adottságai, ugyanakkor mindnyájunknak szembe kell néznünk személyes kihívásokkal is. Senki sem tökéletes. Mindenkinek vannak jó és rossz tulajdonságai, erısségei és gyengéi. Ezért mondom, hogy mindenki más árat fizet, hiszen mindnyájunknak más problémákat kell leküzdenünk. Csak a lusta emberek gondolják, hogy az életnek könnyőnek kell lennie. Nem tudom, igaz-e, amit gazdag apám a lusta emberekrıl mondott. Azt azonban tudom, hogy nekem hasznomra vált, amikor rajtakaptam magam, hogy panaszkodom, mert nehézségekkel kerültem szembe, vagy mert a dolgok nem az én szám íze szerint alakultak. Amikor azt találom mondani, „Bárcsak könnyebben mennének a dolgok!", tudom, hogy ellustulok. Tehát amikor azon kapom magam, hogy szeretném, ha könnyebben mennének a dolgaim, megállok, ellenırzöm a hozzáállásomat, és felteszem magamnak a kérdést, mi ennek a hozzáállásnak az ára hosszú távon. Nem arról van szó, hogy nem -9-

keresem a könnyebb utat. Csak tudom, mikor vagyok lusta, garasoskodó, vagy mikor viselkedem úgy, mint egy elkényeztetett gyerek, azután megkérdezem magamtól, vajon milyen árat kell fizetnem ezért a viselkedésért. Ha megfizetjük az árat, pénz a jutalom Gazdag apám azt is mondta: „Kérdezz meg bárkit, aki gazdag, híres vagy sikeres, biztos vagyok benne, hogy mind azt fogják mondani: vannak személyes kihívásaik, démonaik, melyekkel nap mint nap szembe kell nézniük. Tehát nincs ingyen vacsora. Az én kihívásom az volt, hogy nem voltam iskolázott, és nem volt pénzem, amikor elindultam. Családom volt, melyet el kellett tartanom, amikor apám meghalt. Tizenhárom éves koromban kellett szembenéznem ezzel a kihívással... és ez még csak a kezdet volt. De sikerült megfizetnem az árat, és végül nagy vagyonra tettem szert. Utólag belátom, a pénz volt a jutalom, amiért megfizettem az árat." A biztonság ára Gazdag apám az évek során mindig gondoskodott róla, hogy Miké és én mindennek ismerjük az árát. Amikor apám, akit szegény apámnak hívok, azt ajánlotta, „Keress biztos állást!", gazdag apám így replikázott: „Ne feledd, a biztonságnak ára van." Megkérdeztem, mi az ára, mire azt mondta, „A legtöbb embernek személyes szabadságával kell fizetnie a biztonságért. Szabadság nélkül pedig sokan egész életükben robotolnak a pénzért, ahelyett, hogy megélnék az álmaikat. Nekem túl magas ár a biztonságért, hogy le kell mondanom az álmaimról." Hozzáfőzte szokásos vélekedését az adókról is: „Akik a biztonságot részesítik elınyben a szabadság rovására, azok több adót is fizetnek. Ezért adóznak többet azok, akiknek biztos állásuk van, mint akik saját vállalkozásukban dolgoznak." Eltartott néhány napig, mire a gondolat nagyszerősége leülepedett bennem. Amikor legközelebb találkoztam gazdag apámmal, megkérdeztem: — Választanom kell a biztonság és a szabadság között? Vagyis csak az egyik lehet az enyém? Gazdag apám nevetett, amikor rájött, milyen sokat gondolkodtam a megjegyzésén. — Nem — felelte még mindig nevetve. — Nem kell csak az egyiket választanod. Tiéd lehet mindkettı. — Úgy érted, enyém lehet a biztonság is, meg a szabadság is? — kérdeztem — Persze — mondta. — Nekem is megvan mindkettı. — Akkor miért mondtad, hogy a legtöbb embernek a személyes szabadságával kell fizetnie a biztonságért? Hogyan lehet neked meg mindkettı, ha a legtöbb ember szerinted csak az egyiket választhatja? Mi a különbség? — Az ár — felelte gazdag apám. — Már mondtam neked, hogy mindennek ára van. A legtöbben hajlandók megfizetni a biztonság árát, de nem hajlandók megfizetni a szabadságét. Ezért van, hogy a legtöbb embernek csak az egyik jut osztályrészül — vagy ez, vagy az. — És miért van meg neked mindkettı? — kérdezte Mike, aki éppen ekkor lépett be a szobába, és csak egy részét hallotta a beszélgetésnek. — Mert én mindkettınek megfizettem az árát — mondta gazdag apám. — Én megfizettem a biztonság és a szabadság árát is. Olyan ez, mint amikor az embernek két autója van. Mondjuk, szükségem van egy teherautóra, de kell egy sportkocsi is. Ha mindkettıt akarom, mindkettıért fizetnem kell. A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy csak az egyikért fizet. — Akkor is fizetünk érte, ha nem fizetjük meg az árát — tette hozzá. — Tehát ára van a biztonságnak és a szabadságnak is. Te mindkettı árát megfizetted. — Megismételtem gazdag apám mondatait, hogy jobban megértsem a mondanivalóját. - 10 -

Gazdag apám bólintott. — Igen, de hadd egészítsem ki az eddigieket még egy dologgal, hogy világossá tegyem, hogyan fizettem én meg mindkettı árát. Tudod, mindenki fizet, mindenképpen. Akkor is fizetünk, ha nem fizetjük ki az árat. — Micsoda? — kérdeztem. Összeráncolt homlokkal, hitetlenkedve ráztam a fejemet. Úgy tőnt, gazdag apám ezúttal rébuszokban beszél. — Hadd magyarázzam meg — mondta, és a kezével nyugalomra intett bennünket. — Emlékeztek rá, hogy pár napja segítettem nektek megcsinálni a fizika házi feladatotokat? Newton törvényét tanultátok. Mike és én bólintottunk. — Emlékeztek a törvényre, hogy minden hatás ugyanakkora ellenhatást vált ki? Ismét bólintottunk. — Ezen az elven alapul a sugárhajtású repülıgép mőködése — mondta Mike. — A motor hátrafelé hajtja a forró levegıt, ezáltal a repülıgép elırehalad. — Úgy van — mondta gazdag apám. — Newton törvényei egyetemesek, így hát mindenre vonatkoznak, nem csak a repülıgépek motorjára. Gazdag apám ránk szegezte tekintetét, hogy megbizonyosodjék róla, tudjuk követni. — Mindenre — ismételte meg, hogy biztosan megértsük. — Rendben van, mindenre — mondta Mike, akit kissé zavart az ismétlés. Gazdag apám gyanította, hogy nem egészen világos számunkra, mi az a minden, ezért így folytatta: — Mindenen azt értem, hogy valóban mindenre. Emlékeztek, mit tanítottam nektek a pénzügyi kimutatásokról? Emlékeztek rá, hogy azt mondtam, ahhoz, hogy kiadás mutatkozzék, valahol máshol bevételnek kell szerepelnie? Most már kezdtem kapizsgálni, mit ért az alatt, hogy „minden". Newton egyetemes törvénye a pénzügyi kimutatásokra is igaz. — Tehát minden eszközhöz tartozik egy forrás — tettem hozzá, hogy biztosítsam róla gazdag apámat, kezdem érteni a gondolatmenetét: „Az egyetemes törvények mindenre vonatkoznak." — És ahhoz, hogy valami fönt legyen, valami másnak lent kell lennie — tette hozzá Mike. És ahhoz, hogy valami régi legyen, valami másnak újnak kell lennie. Ahogyan Einstein mondta, minden relatív. — Helyes — dicsérte gazdag apám mosolyogva. — És hogyan vonatkozik ez a biztonságra és a szabadságra és arra, hogy te kész vagy két árat fizetni? — kérdezte Mike. — Jó kérdés — nyugtázta gazdag apám. — Fontos, mert ha nem fizeted meg a két árat, sosem kapod meg, amit akarsz. Vagyis ha nem fizeted meg mindkét dolog árát, nem kapod meg, amiért elıször fizettél. — Micsoda? — kérdeztem vissza. — Ha nem fizetsz kétszer, nem kapod meg, amit kifizettél? Gazdag apám bólintott, és újra magyarázatba fogott: — Akik csak a biztonságért fizetnek, lehet, hogy sosem érzik magukat teljes biztonságban... ilyen a munkahelyi biztonság. Talán a biztonság illúzióját nyújtja, de az ember sosem érezheti magát igazán biztonságban. — Tehát hiába hiszi apám, hogy biztos állása van, a lelke mélyén mégsem érzi magát igazán biztonságban? — kérdeztem. — Így igaz — mondta gazdag apám. — İ ugyanis csak a hatásért fizet, de a belsı ellenhatásért nem. — Minél többet dolgozik a biztonságért, vagy fizet érte, annál inkább fokozódik benne a bizonytalanságérzet. ― Mindenképpen a bizonytalanságérzet az ellenhatás? — kérdezte Mike.

- 11 -

— Jó kérdés — dicsérte meg gazdag apám. — Lehet más is az ellenhatás. Elıfordulhat, hogy valakinek olyan sok biztonság jut ki, hogy az ellenhatás az unalom vagy a nyughatatlanság. Az illetı állandóan tovább akar lépni, de nem teszi, mert akkor feladná a biztonságot. Ezért mondtam, hogy mindenkinek más-más kihívásokkal kell szembesülnie, és mindenki egyedi. Egyediek vagyunk, mert nem ugyanúgy reagálunk a dolgokra, mint mások. — Például vannak, akik pánikba esnek, ha kígyót látnak, mások meg örülnek neki — tette hozzá. — Mi a lényege ennek a szellemi tornagyakorlatnak? — kérdeztem. — Arra való, hogy elgondolkodtasson — felelte gazdag apám. — Azt akarom, jegyezzétek meg jól, hogy mindennek ára van... és hogy az ár gyakran a duplája annak, amennyinek tőnik. Ha Newton törvényének csak az egyik oldalát fizetjük meg, úgy gondolhatjuk, kifizettük az árat, mégsem kapjuk meg, amit akarunk. — Tudnál mondani néhány példát? — kérdeztem. — Mondhatok általános példákat, de, ahogy említettem, mindannyian egyediek vagyunk. Általános szabályként azt lehet megfogalmazni, hogy minden helyzetnek két oldala van. — A legjobb munkaadó például többnyire alkalmazottként kezdte pályafutását. Alkalmazottként szerzett tapasztalatait hasznosítja vezetési stílusában, annak alapján kezeli a beosztottait. — Akkor a jó munkaadó becsületes, és úgy bánik az alkalmazottaival, ahogyan szeretné, ha vele bánnának? — kérdeztem. — Pontosan — helyeselt gazdag apám. — Vegyünk egy szélsıséges példát! Mi kell ahhoz, hogy valaki jó nyomozó legyen? — Jó nyomozó? — csattantunk fel Mike-kal egyszerre, mert azt gondoltuk, gazdag apám most eltér a tárgytól. — Igen, jó nyomozó — ismételte meg gazdag apám. — Egy jó nyomozónak elıször is becsületesnek, erkölcsösnek és maximálisan tisztességesnek kell lennie. Így van? — Remélem — mondta Mike. — De ahhoz, hogy valaki jó nyomozó legyen, tudnia kell a csalók agyával gondolkodni, illetve úgy, ahogyan az erkölcstelen, törvényt nem tisztelı, becstelen emberek gondolkodnak — folytatta gazdag apám. — Emlékeztek Newton törvényére, ugye? Nem lehet valaki jó nyomozó, ha nem tud a jó bőnözı agyával is gondolkodni. Mike és én bólintottunk. Végre kezdett világossá válni elıttünk, hová akar kilyukadni gazdag apám ezzel a tanításával. — Ezért van tehát, hogy aki garasoskodással akar meggazdagodni, sok tekintetben ugyanolyan szegény marad, mint az, akinek nincs pénze? Gazdag apám tovább beszélt: — És ezért van, hogy aki csak a biztonságra törekszik, sosem érzi magát igazán biztonságban — vagy hogy aki alacsony kockázatú befektetéseket keres, sosem érzi, hogy a befektetés biztonságos, és akinek mindig igaza van, az végül téved. Ezek az emberek csupán az egyenlet egyik oldalának árát fizetik meg, de adósak maradnak a teljes árral. Megszegik az egyetemes törvényt. Mike közbeszólt: — Ezért kellenek ketten a verekedéshez. És ha valaki jó nyomozó akar lenni, annak jó bőnözınek is kell lennie. A kockázat csökkentéséhez kockázatot kell vállalni. Ha az ember meg akar gazdagodni, tudnia kell, milyen szegénynek lenni. Hogy tudjuk, mi a jó befektetés, ismernünk kell a rosszat is. — És ezért mondják, hogy a befektetés kockázatos — tettem hozzá. — A legtöbben úgy vélik, ahhoz, hogy biztos befektetésük legyen, meg kell elégedniük kisebb megtérüléssel. Ezért tartják oly sokan betétszámlán a pénzüket. A biztonság érdekében teszik be, és elfogadják a kevesebb kamatot a biztonságért cserébe. Az igazság azonban az, hogy az

- 12 -

infláció felemészti a pénzüket, és a kamat után még magas adót is kell fizetniük. Tehát a pénz nincs igazán biztonságban a bankban. — Gazdag apám ellentmondott: — Jobb, ha van pénzünk a bankban, mint ha nincs... de az igaz, hogy nem olyan biztonságos dolog, mint hiszik. A biztonság eme illúziójának is ára van. Mike az apjához fordult, és így szólt: — Mindig azt mondtad, hogy lehet az embernek kis kockázatú befektetése magas hozammal. — Igen — felelte gazdag apám. — Viszonylag könnyő 20-50 százalék megtérülést elérni anélkül, hogy magas adót kellene fizetni, vagy hogy túl sok saját pénzt kellene felhasználnia annak, aki tudja, mit csinál... és a biztonság is garantált. — Tehát azt akarod mondani — szólalt meg Mike —, hogy te magasabb árat fizettél, mint amire az átlagos befektetı hajlandó. Gazdag apám bólintott. — Hisz tudjátok, mindennek ára van, és nem mindig pénzben kell fizetni. A garasoskodás ára Amikor a pénzügyi guruktól azt hallom: „Vagdossátok szét hitelkártyáitokat, vegyetek használtautót, éljetek igénytelenül", tudom, hogy jót akarnak. És tanácsuk megfelelı a legtöbb ember számára. De ahogyan gazdag apám mondta: „Mindennek ára van". És a garasoskodással való meggazdagodásnak az az ára, hogy az ember továbbra is igénytelen marad. És szerintem nagyon magas ár az, ha az ember gazdagon, de igénytelenül éli az életét. Gazdag apám azt is mondta: „Nem a hitelkártyákkal van a baj, hanem a hitelkártyával rendelkezı személyek pénzügyi tudatlanságával. A pénzügyi mőveltség megszerzése is része az árnak, melyet a meggazdagodásért fizetni kell." Ezért van, hogy oly sokaknak nem tetszik a hitelkártyák felvagdosásának ötlete, és az sem, hogy lejjebb adják az igényeiket. Azt hiszem, a legtöbben, ha van választási lehetıségük, inkább gazdagokként élveznék az életet, és gazdag életet élnének... és erre meg is van a lehetıségük, ha hajlandók megfizetni az árát.

- 13 -

2. fejezet

A hibák ára „A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat." Gazdag Papa Tizenöt éves koromban megbuktam angol nyelv és irodalomból. Azért buktam meg, mert nem tudtam írni, pontosabban az angol tanáromnak nem tetszett, amirıl írtam. Azon kívül rémes volt a helyesírásom. Ezért évet kellett volna ismételnem. A fájdalomnak és a kínos érzésnek több forrása volt. Elıször is apám volt az oktatási fıfelügyelı Hawaii szigetén, és több mint negyven iskola tartozott a fennhatósága alá. Az oktatásügy berkeiben mindenfelé sugdolóztak és nevetgéltek, amikor elterjedt a hír, hogy a fınök fia egy csıdtömeg a tanulás területén. A másik kellemetlenség az volt, hogy a húgom osztályába kerültem. Vagyis, míg ı elırébb lépett, én hátrébb léptem. Harmadszor pedig szembe kellett néznem a ténnyel, hogy nem kapom meg a sportigazolványt a futballhoz, amiért pedig a lelkemet kitettem. A bizonyítványosztás napján, amikor megláttam az angol elégtelen osztályzatomat, elbújtam a kémia laboratórium épülete mögé, hogy egyedül lehessek. Leültem a hideg betonlépcsıre, felhúztam a térdemet a mellkasomhoz, hátamat a faháznak döntöttem, és sírva fakadtam. Hónapok óta számítottam erre az elégtelenre, mégis, amikor papíron láttam, egyszeriben fékezhetetlenül kitört belılem az összes érzelem. Több mint egy órán keresztül ültem ott egyedül, a laboratórium épülete mögött. Örömömre szolgált, hogy legjobb barátom, Mike, gazdag apám fia szintén elégtelent kapott. Nem annak örültem, hogy ı is megbukott, de jó volt, hogy legalább társra találtam nyomorúságomban. Integettem neki, amikor láttam, hogy a busz felé tart, de ı csak a fejével intett vissza, és továbbment. Aznap este, miután a testvéreim lefeküdtek, megmondtam a szüleimnek, hogy megbuktam angolból, és évet kell ismételnem a gimnáziumban. Akkoriban az oktatási rendszer elıírta, hogy aki angol nyelvbıl vagy társadalomismeretbıl bukik, annak évet kell ismételnie. Apám, a sziget oktatási rendszerének feje nagyon is jól ismerte ezt a szabályt. Szüleimet nem érte váratlanul a hír, bukásom megerısítését mégis nehezen viselték. Apám némán bólogatott, kifejezéstelen arccal. Anyámat sokkal jobban megrázta a dolog. Kiültek arcára az érzései... a szomorúság és a harag. Apámhoz fordulva így szólt: „Most mi lesz? Nem mehet tovább?" Apám csak annyit válaszolt: „Ez a szabály. De mielıtt döntést hoznék, utánajárok." A következı néhány napban apám, akit szegény apámnak hívok, tájékozódott. Kiderítette, hogy harminckét fıs osztályomból a tanár tizenöt diákot buktatott meg. Nyolcan kaptak elégségest, egy diák kitőnı, négy jó és a többi közepes osztályzatot. Minthogy ilyen magas volt a bukási arány, apám közbelépett — nem úgy, mint az apám, hanem mint oktatási fıfelügyelı. Elıször is utasította az iskolaigazgatót, hogy rendeljen el hivatalos vizsgálatot. Ez az osztály tanulóinak megkérdezésével kezdıdött, majd azzal végzıdött, hogy a tanárt áthelyezték egy másik iskolába, és egy speciális nyári iskola indult, mely lehetıséget adott a javításra azoknak a diákoknak, akik erre igényt tartottak. Három hetet töltöttem azon a nyáron angol nyelv és irodalom osztályzatom elégségesre való feltornázásával, és elértem, hogy továbbléphessek a következı osztályba. Apám úgy vélte, mind a diákok, mind a tanár egyaránt hibásak, de igazuk is van egyszersmind. Zavarta, hogy a bukott másodikos tanulók többsége kiváló diák volt. A legtöbben egyetemre készültek. Ezért aztán nem foglalt állást, inkább azt mondta nekem otthon: „Tekintsd ezt a bukást életed fontos tanulságának. Ha akarsz, sokat tanulhatsz - 14 -

belıle, ha nem akarsz, nem. Dühönghetsz, hibáztathatod a tanárodat, neheztelhetsz rá. Vagy foglalkozhatsz a saját viselkedéseddel, így többet tudhatsz meg magadról, és ezáltal fejlıdhetsz. Úgy gondolom, a tanárnak nem kellett volna ennyi diákot megbuktatnia. De azt is gondolom, hogy neked és a barátaidnak jobban kellene tanulnotok. Remélem, a diákok is, a tanár is tanul ebbıl a tapasztalatból." Bevallom, neheztelek a tanárra, most sem kedvelem, és a történtek után győlöltem az iskolát. Sosem tanultam szívesen olyan tantárgyakat, amelyek nem érdekeltek, vagy amelyekrıl tudtam, hogy sosem veszem hasznukat az iskola elvégzése után. De bár az érzelmi seb mély volt, egy kicsivel többet tanultam utána, megváltozott a hozzáállásom, tanulási szokásaimban javulás állt be, és idıben befejeztem a középiskolát. Kongresszusi felvételt nyertem a Kereskedelmi Tengerészeti Akadémiára, ahol 1969-ben végeztem diplomával. Az akadémián túljutottam az írástól való félelmemen, és jóllehet ma is gyatrán írok, de dr. A. A. Nortonnak hála, aki két évig tanított az Akadémián, legyıztem önbizalomhiányomat, és túltettem magamat múltbéli félelmeimen és neheztelésemen. Dr. Norton és Sharon Lechter, társam és társszerzım nélkül aligha hiszem, hogy a New York Times és a Wall Street Journal bestseller-listájára kerülhettem volna. Ami a legfontosabb, megfogadtam apám tanácsát, és a legjobbat hoztam ki a rossz helyzetbıl. Ma már értem, hogy az angol bukás, ami csaknem évismétlésre kényszerített, valójában áldás volt. Ez a kellemetlenség vezetett rá, hogy leüljek tanulni, és javítsak a hozzáállásomon és tanulási szokásaimon. Tisztán látom, hogy ha nem javítok ezeken a dolgokon, biztosan kibuktam volna a fıiskoláról. Gazdag apám megjegyzései Gazdag apámat nagyon zavarta, hogy fia megbukott angolból. Hálás volt apámnak, amiért közbelépett, és létrehozta a nyári iskolát, hogy kijavíthassuk elégtelen osztályzatunkat. İ azonban más tanulságot vont le az esetbıl Mike és az én számomra. — Tönkrement az életünk — mondtam. — Mi haszna? — tette hozzá Mike. — Sose jutunk elıbbre emiatt az egyetlen tanár miatt. Ráadásul a nyarat is iskolában tölthetjük. Mike és én rengeteget panaszkodtunk a bukásunk után. Valahogy úgy éreztük, megfosztottak minket a jövınktıl, legalábbis a nyarunktól. Láttuk, hogy az úgynevezett okos gyerekek továbbléphettek, és úgy éreztük, lemaradtunk. Osztálytársaink közül sokan kinevettek. Néhányan „veszteseknek" neveztek minket. Idınként hallottuk, hogy a hátunk mögött arról beszéltek, „Ha nem kapunk jó osztályzatot, nem mehetünk egyetemre". Vagy: „Ha nehéznek tartjátok a gimnáziumot, mi lesz az egyetemen?" Megpróbáltuk túltenni magunkat a gyerekek között általános, durva megjegyzéseken, és igyekeztünk nevetni rajtuk. De a lelkünk mélyén bánkódtunk. Igazság szerint úgy éreztük, kudarcot vallottunk, és hogy tényleg lemaradtunk. Egy napon, a nyári iskola után, gazdag apám irodájában üldögéltünk Mike-kal. Osztálytársaink megjegyzéseirıl és a velük kapcsolatos érzéseinkrıl beszélgettünk. Gazdag apám meghallotta, mirıl beszélünk, mélyen a szemünkbe nézett, és így szólt: — Elegem van a sirámaitokból és a panaszkodásotokból, fiúk. Elegem van belıle, hogy áldozatoknak gondoljátok magatokat, és úgy viselkedtek, mint a vesztesek. Csak ült, és nézett minket. — Ami sok, az sok. Megbuktatok. És akkor? Csak azért, mert egyszer megbuktatok, még nem vagytok csıdtömegek. Gondoljatok csak bele, hányszor vallottam én kudarcot! Elég az önsajnálatból, és ne hagyjátok, hogy az osztálytársaitok elkedvetlenítsenek! — De rosszak a jegyeink — tiltakoztam. — Ezek a rossz jegyek egy életen át elkísérnek minket. Hogyan juthatunk így be egy jó fıiskolára vagy egyetemre?

- 15 -

— Nézzétek! — mondta gazdag apám. — Ha hagyjátok, hogy egyetlen rossz jegy tönkretegye az életeteket, úgy nincs jövıtök. Ha hagyjátok, hogy egyetlen rossz jegy romlásba döntsön titeket, a való élet amúgy is elintéz. A való élet sokkal keményebb, mint a gimnáziumi angol. Ha pedig az angol tanárotokat okoljátok, és úgy gondoljátok, hogy túl szigorú volt, akkor kegyetlen ébredés vár rátok a való világban. Az iskolán kívüli világban sokkal szigorúbb, sokkal kíméletlenebb, és sokkal többet követelı emberekkel fogtok találkozni, mint az angol tanárotok. Tehát még egyszer: ha hagyjátok, hogy egyetlen rossz osztályzat és az angol tanárotok tönkretegye a jövıtöket, akkor amúgy sincs jövıtök. — De mit kezdjünk az osztálytársainkkal, akik gúnyolnak és nevetnek rajtunk? — panaszkodott Mike. — Ugyan már — torkolta le gazdag apám nevetve. — Nézzétek meg, hányan kritizálnak engem! Robert, gondold végig, hányszor kritizálták apádat nyilvánosan! Emlékezzetek rá, hányszor szerepelt mindkettınk neve a hírekben! Hányszor neveztek engem kapzsi üzletembernek és apádat tisztességtelen hivatalnoknak? Ha hagyjátok, hogy egy csapat pattanásos kölyök kikezdjen és legyızzön titeket, akkor tényleg csıdtömegek lesztek. — A sikeres ember és az átlagember között az a különbség, hogy mennyi kritikát bírnak el. Az átlagember nem nagyon bírja a kritikát, ezért marad átlagos az élete. Ezért nem lesz belıle vezetı. Az átlagember félelemben él, hogy mit mondanak vagy gondolnak róla mások. Ezért éli úgy az életét, hogy a többi átlagemberrel tart... a kritikától való félelemben. Egész életükön át végigkíséri ıket a szorongás attól, hogy mit gondolnak róluk mások, vagy miért bírálják ıket. Az emberek mindig kritikusak egymással. Nézd, én kritizálom a te apádat, és tudom, hogy ı is kritizál engem... mégis tiszteljük egymást. — De ha az emberek kritizálnak, legalább észrevesznek. Aggódhattok, ha senki sem kritizál — jegyezte meg gazdag apám nevetve. — Ha bírálnak, legalább beszédtéma vagytok. Megtöritek az emberek életének sivár egyhangúságát. Ha megtanuljátok kezelni a kritikát, valami értékes dolgot tanultok meg az életben — folytatta még mindig nevetve. — Nézzétek, az emberek 33 százaléka szeret titeket, akár jót cselekedtek, akár rosszat. 33 százalékuk nem szeret titeket, akár jót cselekedtek, akár rosszat. 33 százalékukat pedig egyáltalán nem érdekeltek. Az a feladatotok az életben, hogy ne törıdjetek azzal a 33 százalékkal, akik úgysem fognak szeretni, megtegyetek mindent, hogy meggyızzétek a köztes 33 százalékot, hogy ık is csatlakozzanak ahhoz a 33 százalékhoz, akik szeretnek. Ez a lényeg. Ha kritizálnak, annál csak az rosszabb, ha nem kritizálnak — mondta, és szívbıl jövıen nevetett. — A felnıttek is félnek a kritikától? — kérdeztem, miközben igyekeztem visszakanyarodni a tanuláshoz, és abbahagyatni gazdag apámmal a nevetést. Gazdag apám viccesnek érezte a dolgot, de én egyáltalán nem találtam humorosnak. Bólintott, és komolyra fordította a szót. — Ez a legtöbb ember legfıbb félelme. Ezt nevezik a másságtól való félelemnek, a sorból való kilógás félelmének. Ezért rettegnek olyan sokan megszólalni a nyilvánosság elıtt... jobban félnek tıle, mint a haláltól. — Tehát az emberek csak beállnak a sorba, és elbújnak a többiek mögé, mert félnek a kritikától? — kérdezte Mike. — Igen, és ezért lesz olyan kevés ember nagyon gazdag. A legtöbben nagyobb biztonságban érzik magukat az átlagos csordában, félve a kritikától és a másságtól — mondta gazdag apám. — A legtöbben úgy érzik, könnyebb átlagosnak, hétköznapinak lenni, elbújni, és azt csinálni, amit a csorda többi tagja... menni a többiekkel... csak araszolni. — Ezzel azt akarod mondani, hogy az angol bukás hosszú távon hasznos lesz számunkra? — kérdezte Mike. — Ha jót hoztok ki belıle — felelte gazdag apám csendesen. — De rosszat is kihozhattok belıle.

- 16 -

— De mi a helyzet a jegyeinkkel? Ezek a jegyek elkísérnek egész életünkben — tettem hozzá kissé nyafogva. Gazdag apám megrázta a fejét, közelebb hajolt és elkomolyodott: — Nézd, Robert, megosztok veled egy nagy titkot. Kis szünetet tartott, hogy megbizonyosodjon róla, pontosan értem, amit mond, nem értem félre, aztán folytatta: — A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat. Megjegyzése megdöbbentett, és kizökkentett a gondolatmenetembıl — abból a gondolatmenetbıl, miszerint a rossz osztályzatok tönkreteszik az életemet. — Hogyan? — kérdeztem alig hallhatóan, mert nem értettem tökéletesen, mit is akart mondani iménti kijelentésével. — Hallottad — jelentette ki gazdag apám hátradılve a széken. Tudta, hogy hallottam. Hagyta, hadd ülepedjen le, amit mondott. Tisztában volt vele, hogy családom, egy pedagóguscsalád egyik alapértékét támadja meg. — A bankárod sosem kérte a bizonyítványodat? — ismételtem meg halkan. — Azt akarod mondani, az érdemjegyek nem fontosak? — Ezt mondtam? — kérdezte. — Azt mondtam, nem fontosak az érdemjegyek? — Nem — feleltem engedelmesen — Nem ezt mondtad. — Akkor mit mondtam? Felszabadultam, mert meg tudtam ismételni a kijelentését: — Azt mondtad, „A bankárom sosem kérte a bizonyítványomat." Az én családomban a bizonyítvány és a jó jegyek szinte szentségnek számítottak. — Amikor felkeresem a bankáromat — kezdett újabb magyarázatba gazdag apám —, nem azzal fogad, hogy „Mutassa az ellenırzıjét!", igaz-e? Folytatta, nem várt választ. — Megkérdezi, hogy „Maga kitőnı tanuló volt?" Elkéri a bizonyítványomat? Felujjong, hogy „Ó, milyen jó jegyei vannak! Hadd adjak magának kölcsön egy millió dollárt!"? Mond ilyesmit? — Nem hiszem — felelte Mike. — Legalábbis még sosem kérte a bizonyítványodat, amikor én is veled voltam nála. És azt is tudom, hogy nem a tanulmányi átlagod alapján ad hitelt. — Mit kér tılem? — kérdezte gazdag apám. — A pénzügyi kimutatásodat — felelte Mike halkan. — Mindig kéri a friss eredménykimutatást és a mérleget. Gazdag apám folytatta: — A bankárok mindig a pénzügyi kimutatást kérik. Mindenkitıl azt kérik. Mit gondoltok, miért kérik mindenkitıl, akár gazdag, akár szegény, mielıtt pénzt kölcsönöznek neki? Mike és én csendben a fejünket ingattuk. Vártuk a választ. — Ezen még sosem gondolkodtam — szólalt meg végül Mike. — Mondd meg! — Mert az iskola elvégzése után a pénzügyi kimutatásunk a bizonyítványunk — válaszolt gazdag apám halkan, de határozottan. — Az a baj, hogy sokan hiába járták ki az iskolát, halvány fogalmuk sincs róla, mi az a pénzügyi kimutatás. — A pénzügyi kimutatásom a bizonyítványom, ha már nem járok iskolába? — kérdeztem vissza hitetlenkedve. Gazdag apám bólintott. — Az egyik bizonyítványod... egy nagyon fontos bizonyítvány. Bizonyítványodhoz tartoznak még az éves orvosi vizsgálatod leletei, a súlyod, a vérnyomásod, a házasságod érzelmi állapota. — Elıfordulhat, hogy valakinek csupa kitőnı osztályzat szerepel az iskolai bizonyítványában, a pénzügyi kimutatásában, az életben meg csupa elégtelen? — kérdeztem. — Erre utalsz? - 17 -

Gazdag apám igent intett. — Ez gyakorta megesik. Sokszor elıfordul, hogy akik jó tanulók voltak az iskolában, gyenge vagy átlagos teljesítményt nyújtanak az életben. Az iskolában a jó osztályzatok számítanak — az életben a pénzügyi kimutatások Hasznos tapasztalatnak bizonyult, hogy tizenöt éves koromban megbuktam, mert ráébresztett, hogy rossz a tanuláshoz való hozzáállásom. Rávezetett, hogy ideje változtatni. Hamar rájöttem arra is, hogy míg az iskolában a jó osztályzatok fontosak, az iskola után már a pénzügyi kimutatásaim lesznek a bizonyítványom. Gazdag apám azt mondta: „Az iskolában a diákok negyedévente kapnak bizonyítványt. Ha egy gyerek rosszul áll, van ideje javítani a jegyein, ha akar. Az életben sok felnıtt sosem kap bizonyítványt, csak amikor már késı. Ugyanis sok felnıttnek nincs negyedévente elkészített pénzügyi bizonyítványa, ezért elmulasztják a szükséges javításokat, melyek az anyagilag biztonságos élethez kellenének. Lehet, hogy jó állásuk, nagy házuk, szép autójuk van, és talán jól keresnek a munkahelyükön, mégis megbuknak anyagi szempontból. És lehet, hogy túl öregek már, vagy nem marad elég idejük a korrigálásra, amikor rájönnek, hogy megbuktak. Ez az ára annak, ha az embernek nincs legalább negyedévente kiállított pénzügyi bizonyítványa." Tanuljunk a hibáinkból! Egyik apám sem örült neki, hogy fia megbukott az iskolában. De egyikük sem gondolta rólunk, hogy kudarcra vagyunk ítélve. Inkább arra biztattak, hogy tanuljunk a hibáinkból. Tanár apám azt mondta: „A megbukni szó ige... nem fınév. — Sajnos sokan úgy gondolják, amikor megbuknak, jelzıs szerkezetté válnak: bukott emberré. Aki megtanul tanulni a hibáiból, ahogyan a gyerekek, sok esés árán megtanulnak biciklizni, annak egészen új világok tárulnak fel. Aki beáll a nyájba, kerüli a hibákat, vagy letagadja, esetleg másokat okol, az nem húz hasznot abból a folyamatból, amellyel az emberek természetüknél fogva tanulni rendeltettek... vagyis abból, hogy hibákat vétenek, és azokból okulnak." Ha tizenöt éves koromban nem buktam volna meg az iskolában, talán sosem végeztem volna fıiskolát, és aligha tanultam volna meg, hogy az iskola után személyes pénzügyi kimutatásom a bizonyítványom. Az a tizenöt évesen elkövetett hiba felbecsülhetetlen értéknek bizonyult hosszú távon. Azért tesznek csak kevesen szert nagy vagyonra, mert az emberek egyszerően nem követnek el elég hibát. A hibák nagyon sokat érnek, ha hajlandók vagyunk tanulni belılük. Azok az emberek, akik hibáztak, de nem okultak belıle, gyakran azt hajtogatják: „Nem én tehetek róla." Aki erre hivatkozik, elherdálja az élet egyik legnagyobb adományát, a hibázás adományát. Tele vannak a börtönök olyanokkal, akik egyre bizonygatják, „Ártatlan vagyok. Nem én tehetek róla." Az utcákon hemzsegnek azok az emberek, akik nem élnek teljes életet, mert folyton azt szajkózzák, amit otthon és az iskolában tanultak: „Törekedj a biztonságra! Ne véts hibát! A hibák rosszak. Aki túl sokat hibázik, kudarcra van ítélve." Amikor elıadásokat tartok, el szoktam mondani: „Azért állok ma elıttetek, mert több hibát követtem el, mint a legtöbben közületek, és több pénzt vesztettem, mint a legtöbbetek." Más szóval, a meggazdagodás ára, hogy hajlandók legyünk hibázni, és beismerni, hogy hibáztunk, nem másokat okolni, vagy mentséget keresni, továbbá tanulni a hibáinkból. Gyakran azok a legkevésbé sikeresek az életben, akik nem hajlandók hibázni, vagy hibáznak, de nem okulnak belıle... így aztán mindennap újra elkövetik ugyanazokat a hibákat.

- 18 -

3. fejezet

A tanulás ára „Aki úgy gondolja, tanulni drága, próbálja ki, mennyibe kerül tudatlannak lenni." Dr. Dolf de Roos Idınként megkérdezik tılem: „Úgy gondolod, nincs szükség az iskolára?" A válaszom határozott „nem". „Nem gondolom így. A tanulás fontosabb, mint valaha. Én csak azt állítom, hogy az oktatási rendszer elavult. Régi, ipari kori rendszer, amely megpróbál lépést tartani az információ korával... és ez sajnos nem sikerül." A gazdaságtörténészek szerint 1989-ben, amikor leomlott a berlini fal és kiépült a világháló, vége lett az ipari kornak, és beléptünk az információ korába. Az alábbi táblázat ezt a váltást érzékelteti: 1989 Ipari kor

Információ kora

Munkahelyi biztonság Életre szóló munkahely Egy szakma Meghatározott összegő nyugdíj (a munkáltató felelıs) A társadalombiztosítás adott Az orvosi ellátás adott A kor — eszköz A fizetésemelés alapja a hivatali szolgálati idı

Anyagi biztonság Szabadúszók Sok szakma Meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervek — 401 (k) (a munkavállaló felelıs) A társadalombiztosítás bizonytalan Az orvosi ellátás bizonytalan A kor — forrás A fizetésemelés — forrás, mert számos munkáltató fiatalabb munkaerıt keres, akinek nagyobb a technikai tudása, és hajlandó kevesebbért dolgozni

Miért nem probléma a munkahelyi biztonság? Anyám és apám a gazdasági világválság idején nıttek fel. Ez a történelmi esemény, úgy tőnik, mind szellemileg, mind érzelmileg hatással volt rájuk. Ezért hangsúlyozták oly gyakran, milyen fontos, hogy jó jegyeim legyenek az iskolában, hogy biztos állást szerezhessek. Ha szemügyre vesszük a mai gazdaságot, a túl sok állás a probléma. Ha megkérdezünk bármely munkaadót, azt fogja mondani, rettenetesen szeretne jó alkalmazottakat találni. Manapság az anyagi biztonságon van a hangsúly, nem a munkahelyi biztonságon. Ez nagyrészt abból adódik, hogy a nyugdíjért nem elsısorban a munkáltató, hanem a munkavállaló fizet, az ipari kori, meghatározott összegő nyugdíjak helyét átvették az információ korára jellemzı, meghatározott hozzájáruláson alapuló nyugdíjtervek. A mai, meghatározott hozzájárulásos nyugdíjtervekkel három gond van. - 19 -

Az egyik, hogy a munkavállalónak kell befizetnie rá a pénzt, és számos munkavállaló nem fizeti be, mert szüksége van a pénzre a megélhetéséhez. A másik gond, hogy a tervek a tızsdéhez vannak kötve, ami azt jelenti, ha a tızsde magasan áll, a nyugdíj tervnek is magas az értéke. Ha azonban a tızsde összeomlik, amint az az utóbbi néhány évben megtörtént, vele együtt zuhan a munkavállaló nyugdíjterve. A harmadik probléma, hogy a meghatározott hozzájárulásos nyugdíjterv esetleg éppen akkor merül le, amikor a nyugdíjasnak a legnagyobb szüksége lenne rá. Mondjuk, hogy egy nyugdíjas nyolcvanöt éves, és elfogyott a pénz a nyugdíjszámlájáról. Volt munkaadójának nincsenek kötelezettségei vele szemben — ellentétben az ipari kori, meghatározott összegő nyugdíj tervekkel, amikor is a munkaadónak támogatnia kellett a munkavállalót annak haláláig, akárhány éves is volt. Leginkább a társadalombiztosítási programok és az orvosi ellátás miatt aggódom. Tudjuk, hogy ezekkel a programokkal gond van, hiszen a politikusok kampányaikban ígérgetik, hogy „megmentik" ıket. A kettı közül az amerikai orvosi ellátás tölt el nagyobb aggodalommal. Ahogyan öregszünk, létfenntartásunk költségei esetleg csökkennek, orvosi költségeink viszont hatalmas mértékben nınek. Egy katasztrofális betegség többe kerülhet, mint az otthonunk. Manapság számos személyes anyagi csıd hátterében nem a pénzügyek rossz kezelése, hanem katasztrofális betegségek állnak. Egy barátom barátja nemrégiben megsérült autóbaleset következtében. İ volt a család egyetlen kenyérkeresıje, nem volt megfelelı orvosi biztosítása, így mindenét el kellett adnia. Ráadásul legkisebbik lányánál leukémiát állapítottak meg, és a család jelenleg jótékonysági adományokra van utalva, bárki segítségét kénytelenek elfogadni. Mi a késleltetési idı? A következıkben felsorolok néhány okot, amiért úgy gondolom, másfajta tudásra van szükség az információ korában, mint amit a régi oktatás keretein belül megtanítottak. Az üzleti világban az oktatásügy és az építıipar rendelkezik a leghosszabb késleltetési idıvel. A késleltetési idı azt jelenti, mennyi idı telik el, amíg egy új elgondolás meghonosodik az iparágban. A számítógépiparban a késleltetési idı nagyjából egy év. A repülıgépiparban körülbelül két év. Vagyis egy új ötletet mindössze két év alatt kezd el hasznosítani az ipar. Az oktatásban és az építıiparban a késleltetési idı megközelítıleg ötven év. Azok reménye, akik azt várják, hogy az oktatási rendszer hozzáigazodjon az elgondoláshoz, miszerint az ipari kor véget ért, aligha teljesül 2040 elıtt. Ez is hozzájárul, hogy oly sok szülı kiveszi a gyerekeit az iskolából, és otthon taníttatja ıket. Nemcsak iparágakra jellemzı a késleltetés, egyénekre is. Az ipari korban az Einstein alkotta E=mc2 volt a meghatározó képlet. Akkoriban két szuperhatalom állt a világ élén, és az emberek a kettı közötti atomháborútól rettegtek. Az információ korában a Világháló létrejöttével már nincsenek uralkodó nagyhatalmak. Jelenleg Moore törvénye az irányadó. Ez megállapítja, hogy az információ és a technika gyorsan fejlıdik. Moore törvényének mai értelmezése szerint az információ és a technikai fejlıdés tizennyolc hónaponként megduplázódik. Ez azt jelenti, tizennyolc havonta mindenkinek kétszer annyi információra van szüksége, mint elızıleg, különben lemarad. Ezért az információ korában nem elsısorban az számít, mit tanulunk meg, hanem hogy milyen gyorsan tanulunk. Napjainkban veszélyes tanácsot elfogadni olyantól, akinek elavult információi vannak... és az információ korában az elavult mindössze tizennyolc hónapot jelent. Nem kell a lemaradt emberek tanácsa... vagyis olyanoké, akik régi válaszokat ismernek. A régi válaszok hasznosak lehetnek a milliókat ígérı televíziós vetélkedıkben, de semmit sem érnek a való életben.

- 20 -

Milyen ismeretekre van tehát szükség az információ korában? Mindkét apám kiváló pedagógus volt a maga nemében. Mint korábbi könyveimben leírtam, mindketten azt tanították meg, amit fontosnak tartottak, de ez a kettı nem ugyanaz volt. Az alábbi listában összefoglalom, mit tanultam mindkét apámtól. Jóllehet több különféle fontos képzés létezik, mint például a testnevelés, a zene, a mővészetek, a vallás, de az információ korában a következı tudnivalók nélkülözhetetlenek a minimális biztonság megszerzéséhez. 1. Alapképzés: Ennek keretében tanulunk meg írni, olvasni, számolni. 2. Szakmai képzés: Ennek keretében sajátítjuk el azokat a készségeket, amelyeket arra használunk, hogy pénzért dolgozzunk; például tanulhatunk orvosnak jogásznak, vízszerelınek, titkárnınek, villanyszerelınek, tanárnak. 3. Pénzügyi képzés: Ennek keretében megtanuljuk, hogyan dolgoztassuk a pénzt a magunk javára. Természetesen mindhárom képzés elengedhetetlenül fontos. Ha valaki nem tud írni, olvasni vagy számolni, minden tekintetben nagyon nehéz az élete. Sajnos sok diák kerül ki manapság az iskolapadból úgy, hogy nem igazán uralja ezeket az alapvetı készségeket. 2000. május 7-én az Arizona Republic hasábjain megjelent egy cikk a következı címmel: „A Los Angeles-i iskolák több ezer diákot buktatnak meg". A cikk a következıkrıl számolt be: • A nemzet második legnagyobb iskolarendszere elállt azon tervétıl, hogy nagy számú diákot buktasson meg az adott évben. • A Los Angeles-i Egyesült Iskolai Körzet tisztviselıi eredetileg a rendszerben tanuló 711 000 diák egyharmadát, azaz 237 000 diákot akartak évismétlésre kötelezni, de aztán enyhítették a követelményeket, mert az illetékesek attól tartottak, hogy a hatalmas arányú bukás tönkreteheti az iskolákat. Helyes. Meg kellett volna buktatni több mint negyedmillió diákot, mert nem ütötték meg az elégséges szintet olvasásból, írásból és számtanból. A tisztviselık végül mégis átengedték ıket, nehogy súlyos kárt szenvedjenek az iskolák. De vajon mit fog ez jelenteni annak a diáknak, aki életre szólóan súlyos kárt szenved? Ez az egész iparág lemaradását példázza. A diákok mára nyilvánvalóan változtak, de az iskolarendszer továbbra is a régi módszerekkel próbál oktatni. Én személy szerint úgy vélem, az iskola unalmas, lényegtelen dolgokat tanít, és engem már nem sarkallt teljesítményékre az, ami a szüleimre még hatott, hogy jó osztályzatok kellenek a munkahelyi biztonság eléréséhez. Az alaptantárgyak ismerete lényegesebb, mint valaha, de az oktatási rendszer nem tart lépést a korral, ezért a tanulók alapismeretekre való megtanítása elmarad, miközben a rendszer már rég megérett a változásra. Vér szerinti apám egykor Hawaii állam tanár-szakszervezetének vezetıje volt. Tıle tudom, miért fontos a szakszervezet a tanároknak, és megértem sok tanár aggodalmát. A diákokat is megértem, és aggaszt, hogy hosszú távon milyen hatással lesz rájuk az, hogy nem kapják meg a szükséges oktatást éppen akkor, amikor minden eddiginél döntıbb jelentısége volna. A szakmai képzés úgyszintén rendkívül fontossá vált. Az az ember például, akinek csak gimnáziumi érettségije van, 10 dolláros órabért kap az iskola elvégzése után. Ha viszont villanyszerelınek tanult, könnyedén megkaphatja az 50 dolláros vagy annál is magasabb - 21 -

órabért. Ha 40 dolláros órabérrel számolunk, és napi nyolc órás munkaidıt, öt napos munkahetet, havi négy hetet és évi tizenkét hónapot veszünk alapul, akkor negyven év alatt a szakmai képzésbe való befektetés a lehetı legmagasabb megtérülést biztosítja idı és pénz tekintetében. Ha belegondolunk, hogy az orvosok általában tizenöt évet fektetnek be a gimnázium után abba, hogy kitanulják a szakmájukat, nem csodálkozhatunk rajta, hogy úgy érzik, valamivel magasabb fizetést érdemelnek, mint mások. Mindegy, mennyire tanul valaki jól az iskolában, és mindegy, hogy orvos lesz-e avagy portás, mindenképpen meg kell szereznie az alapvetı pénzügyi ismereteket. Miért? Mert akármilyen hivatást őzünk, mindannyian foglalkozunk pénzzel. Sokat gondolkodtam rajta, vajon miért nem tanítanak az iskolában a pénzrıl. Töprengtem rajta, vajon miért koncentrál az oktatási rendszer az osztályzatokra és a bizonyítványokra, amikor az életben a bankárom sosem kérte a bizonyítványomat. Gyakran felteszem ezt a kérdést pedagógusoknak, és a következı válaszokat kapom: „De hisz' tanítunk közgazdaságtant az iskolában", „Sok diákunk tanul tızsdei befektetést" vagy „Van alapfokú üzleti tanfolyamunk azok számára, akik érdeklıdnek a vállalkozás iránt." Ebbıl megint csak az derül ki számomra, hogy az emberek a rendszerben azt tanítják, amihez értenek, és megtesznek minden tılük telhetıt. De ha megkérdezzük a bankárokat, azt fogják mondani, többet várnak a részvényportfoliónál vagy a diákok gazdasági osztályzatainál. Ahogyan barátom, Dolf de Roos mondta: „Aki úgy gondolja, a tanulás sokba kerül, próbálja ki, mennyibe kerül tudatlannak lenni." És a legtöbb embernek, akár magasan képzett, akár nem, nem a tudás kerül sokba, hanem a tudatlanság. Vegyünk példának csupán egy témát a tudás hiányosságainak bemutatására: az adókat. A legtöbben tudjuk, hogy az adók képezik legnagyobb kiadásunkat. Adózunk, amikor tanulunk, amikor pénzt költünk, amikor befektetünk, és amikor meghalunk. Hasonlítsuk össze, mennyi adót fizet egy alkalmazott egy cégtulajdonoshoz képest. Döbbenetes a különbség negyven év távlatában. Az egyik ok, amiért oly sok ember iskolákat végez, jól tanul, jó állásba megy, azután anyagi gondokkal küzd, az, hogy pénze nagy részét elveszi a kormány — az a kormány, amely oktat, vagy éppen nem oktat. Az adók pedig a pénzügyi ismeretek széles tárházának csupán egy csekély szeletét képezik. Nézzük meg ezek után, milyen árat fizet az, aki nem érti a pénzügyi kimutatások nyelvezetét, sıt még azt sem tudja, mi fán terem a pénzügyi kimutatás. Vagy mi történik azzal az emberrel, aki nem tudja, mi a különbség eszközök és források között; jó és rossz adósság között; adósság és saját tıke között; passzív, keresett és portfolió-jövedelem között. Az alapvetı pénzügyi ismeretek hiánya aláássa az ember alapvetı pénzügyi intelligenciáját. A pénzügyi intelligencia hiánya pedig azt eredményezi, hogy sokaknak keményen kell dolgozniuk a szakmájukban, gyakran sok pénzért, mégsem jutnak egyrıl a kettıre anyagilag. Ezek az emberek esetleg megszerzik ugyan a munkahelyi biztonságot, de sokan örökre kénytelenek lemondani az anyagi biztonságról. Gazdag apám gyakran mondta: „A pénzügyi intelligencia fokmérıje nem az, mennyit keresel, hanem hogy mennyi pénzt tartasz meg, mennyit dolgozik neked az a pénz, és hány generációra tudod továbbörökíteni." A szegény és a középosztálybeli gyerekek többek között azért indulnak anyagilag hátrányos helyzetbıl az életben, mert a szüleik semmi pénzt nem hagynak rájuk. Nehéz egy végrendeletben örökül hagyni az embernek az állását és a vállalati nyugdíjtervét. Én csak tudom, hiszen az én szüleim nagyon kevés pénzt hagytak a gyerekeikre, míg gazdag apám több millió dollárral indította útnak az övéit. Becslések szerint John F. Kennedy néhány százmillió dollárt hagyott testvére, Caroline mindkét gyermekére. Gondoljuk csak el, mennyire más lenne az életünk, ha százmillió dollárral indulnánk. Mi mindent csinálhatnánk, ahelyett, hogy felkelünk reggelente és bemegyünk a munkahelyünkre!

- 22 -

Pénzügyi alapismeretek Amikor azt kérdezik tılem, „Mit kell tudnom a pénzügyekrıl?", azt szoktam felelni: „Kérdezd meg a bankárodtól, neki mi a fontos, és megtudod." Ezért a valaha elkövetett leghasznosabb hibám az volt, hogy rosszul tanultam a gimnáziumban. Ha nem lettek volna rosszak a jegyeim, sosem jöttem volna rá, hogy a bankáromnak nem számítanak a tanulmányi eredmények. A bankáromat csak a pénzügyi kimutatásom érdekli, és sok diák úgy kerül ki az iskolából, hogy még csak nem is tudja, hogy mi az. A legtöbben egyszerően kitöltik a banktól kapott pénzügyi kimutatást ahelyett, hogy beadnák a saját maguk által készítettet. Ezért gondolják sokan, hogy kölcsönt felvenni olyan, mint koldulni, ahelyett, hogy megmutatnák a bankárnak, miért érdemes hiteleznie. Soha ne feledjük, a bankárnak az a dolga, hogy hitelezzen, nem az, hogy elutasítson. A bankár csak akkor keres pénzt, ha hitelt ad. Ezért, ha elutasít, az olyan, mint amikor a tanár azt mondja: „Megbuktál." Nem érdemes megharagudni a bankárra, inkább meg kell kérdezni, mit csinálunk rosszul, és mit tehetünk, hogy javítsunk pénzügyi kimutatásunkon... azaz valódi bizonyítványunkon az iskola elvégzése után. Mi a lényeg a pénzügyi kimutatásban? Mindenki másra figyel egy pénzügyi kimutatásban. Amint korábbi könyveimben említettem, pénzügyi kimutatást olvasni olyan, mintha tulajdonosa élettörténetét olvasnánk. Kiderül belıle, mennyire intelligens vagy unintelligens az illetı a pénzügyek tekintetében. A következıkben ismertetek néhány tudnivalót, amelyekre gazdag apám felhívta a figyelmemet a pénzügyi kimutatások olvasásakor. Ehhez a CASHFLOW 101 társasjátékomban szereplı pénzügyi kimutatás-mintát használom. A játék a pénzügyi mőveltség, valamint a befektetési alapismeretek átadására szolgál. A háromféle jövedelem Akik olvasták korábbi könyveimet, talán emlékeznek rá, mit tanított gazdag apám a háromféle jövedelemrıl: a keresett, a passzív és a portfólió-jövedelemrıl. Ha ránézek egy személy vagy egy cég pénzügyi kimutatására, a bevétel oszlop alapján azonnal meg tudom mondani, hogy az illetı gazdag vagy szegény lesz-e, vagy a középosztályhoz fog tartozni. A következı oldalon bemutatott pénzügyi kimutatás olyan emberé, aki szegény, vagy a középosztályhoz tartozik, mert csak keresett jövedelem szerepel a kimutatásában, jelen esetben fizetés, amivel messze a legnehezebb meggazdagodni. Egyrészt azért szinte lehetetlen, mert ahányszor a fizetésbıl élı személynek megemelik a fizetését, azaz keresett jövedelmét, a kormány is több pénzt kap tıle — adóban. Másrészt, amint a fizetésbıl élı személy nem dolgozik, megszőnik a keresett jövedelme.

Ez a CASHFLOW 101-ben szereplı pénzügyi kimutatás. Megtanítja, hogyan mőködnek a pénzügyi kimutatások

- 23 -

Foglalkozás

Játékos

Cél: Kikerülni a Mókuskerékbıl a gyorsító sávra úgy, hogy passzív jövedelmünk meghaladja az összes kiadásunk

Eredménykimutatás Bevétel Forrása

Azaz: Keresett jövedelem

A tıled jobbra ülı személy

Összege (+/-) XXX dollár

Fizetés: Kamat: A szegények és a Osztalékok középosztálybeliek erre összpontosítanak A lehetı legmagasabb fizetést nyújtó állás.

Könyvvizsgáló

Passzív jövedelem: (Összes bevétel a Fizetés nélkül)

Ingatlanok

Üzletek Össz. jövedelem: Kiadás Adók: Gyermekek száma:

Jelzálog tartozás: Tandíjhitel törlesztése: Autóvásárlási hitel törlesztése: Hitelkártya tartozás törlesztése: Áruhitel törlesztése: Egyéb kiadások: Kiadás gyermekekre: Bankkölcsön törlesztése:

(Kezdéskor 0, késıbb max. 3)

Kiadás gyerekenként:

Össz. kiadás: Havi készpénzáramlás: (Fizetés)

Mérleg Eszközök Megtakarítások Részvény / befekt.jegy / letét.

Ingatlan:

Üzleti lehetıségek:

Száma:

Elıleg

Elıleg

Ár/db

Vételár

Vételár

Források Saját lakás jelzálog Tandíjhitel Autóvásárlás hitel Hitelkártya tartozás Áruhitel Ingatlan-jelzálog

Üzleti vételár-tartozás Bankkölcsön:

- 24 -

A túloldalon egy olyan személy pénzügyi kimutatását közlöm, akinek jó esélyei vannak rá, hogy egyre gazdagabb legyen. Miért? Mert van passzív jövedelme, amely ingatlanból származik, és ez a legkevésbé adóztatott jövedelemfajta, továbbá van portfolió-jövedelme is értékpapírokból, részvényekbıl, kötvényekbıl, befektetési alapokból, kamatozó számlákból és egyéb befektetésekbıl.

- 25 -

Egy olyan személy pénzügyi kimutatása, aki a meggazdagodás útján jár. Foglalkozás

Játékos


Eredménykimutatás Bevétel

Könyvvizsgáló

Forrása

A gazdagok a jövedelemnek ezen típusaira összpontosítanak


Összege (+/-)

Fizetés: Kamat: Osztalékok

XXX dollár XXX dollár


Ingatlanok

XXX dollár

Üzletek

XXX dollár

Azaz passzív és portfólió jövedelmek Ezek a jövedelem fajták teszik

Össz. jövedelem:

a gazdagokat még gazdagabbá

Kiadás Adók: Gyermekek száma:






Ingatlan:


Száma:

Elıleg

Elıleg

Ár/db

Vételár

Vételár



- 26 -

A Kennedy gyerekeknek sosem kellett állásba menniük. Sosem volt szükségük fizetésre. Miért? Mert az idısebb Kennedyk tudták, hogy a passzív és a portfolió-jövedelem a gazdagok jövedelme. A Kennedy gyerekek dolgoztak ugyan, de nyilvánvaló, hogy nem azért, mert muszáj volt. Akinek százmillió dollár nagyságrendő portfoliója van, annak a passzív és portfolió-jövedelme bıven elég ahhoz, hogy a gazdagok és hírességek életmódját élje. A CASHFLOW játék többek között azért fontos mindazok számára, akik komolyan milliomosok akarnak lenni, mert megtanítja, hogyan kell a keresett jövedelmet passzív, illetve portfolió-jövedelemmé, a gazdagok jövedelmévé alakítani. Elméletileg lehetetlen kizárólag keresett jövedelembıl meggazdagodni... de sajnos a legtöbb ember ezzel próbálkozik. Azért megy tönkre sok lottónyertes, mert nem alakítja át keresett jövedelmét passzív vagy portfolió-jövedelemmé. Ami azonban ennél is fontosabb, a játék megtanítja a játékosokat a pénzügyi kimutatások mőködésére, ezt pedig nem lehet könyvekbıl megtanulni, sem úgy, hogy az ember csak néhányszor játssza a játékot. Mivel — az ismert latin mondás szerint — ismétlés a tudás anyja, a játékot sokszor játszó játékosok egyre jobban megismerik a pénzügyi kimutatásokat, amelyek az iskola elvégzése után mindannyiunk bizonyítványává válnak. A pénzügyi kimutatások mőködésének többszöri áttanulmányozása által a játékosok ráébrednek a passzív és a portfolió-jövedelem, azaz a gazdagok jövedelemfajtáinak fontosságára. A játék megtanítja a jó és a rossz adósság közötti különbséget is. Aki sokszor játssza a játékot, az lassan elengedi a legtöbbünk által otthonról, illetve az iskolából hozott mintát, amely szerint a pénzért keményen kell dolgozni. A játék rávezet, hogyan alakíthatjuk át a keresett jövedelmet passzív és portfolió-jövedelemmé. Panaszok a CASHFLOW játékkal kapcsolatban Hadd meséljem el, mi az a három leggyakoribb panasz, ami a CASHFLOW játékkal kapcsolatban fel szokott merülni: 1. Sokáig tart megtanulni. Én úgy gondolom, kétszer négy órányi oktatójátékkal el lehet sajátítani a játék alapjait. Három óra a játékidı, és egy óra a játék megbeszélése a többi játékossal. A játékosok szerint általában az egyórás megbeszélés a legjobb része a játéknak. A játékosok a való életbéli pénzügyi kihívásaikkal hozzák összefüggésbe a játékot. A két alkalom után a játékosok már jobban tudnak különbözı pénzügyi stratégiákat alkalmazni a nyerés érdekében. A játék a sakkhoz hasonló, vagyis nincs egyetlen biztos nyerı képlet. Ahányszor játsszuk, mindig más pénzügyi kihívásokkal kerülünk szembe. Az egyes pénzügyi kihívások megoldása fejleszti a pénzügyi intelligenciát. 2. Túl sokáig tart a játék. Valóban sokáig tart, különösen annak, aki elıször játssza, és még tanulja. De a játékidı rövidül, amikor a játékos megtanulja megoldani a különbözı pénzügyi problémákat, amelyekkel a játék során szembekerül. A játék célja, hogy felmérjük, végig tudjuk-e játszani egy óra alatt. Vagyis a pénzügyi intelligencia fejlıdésével arányosan csökken a játékidı. 3. Túl sokba kerül. Az Egyesült Államokban a CASHFLOW 101* társasjátékot 195 dollárért lehet kapni, és jár hozzá egy videokazetta valamint három hangkazetta is. Ezek az oktatási segédanyagok kiegészítik a teljes oktatócsomagot. A CASHFLOW 202*, a játék magasabb szintő változata, amelyhez ismerni kell a CASHFLOW 101 -et, 95 dollárba kerül, a CASHFLOW Gyerekeknek (hatéves kortól) pedig 59,95 dollár. Az árak azért magasak, mert a példányszám korlátozott, ezenkívül az 1. és 2. pontban leírtak teszik drágává.

- 27 -

A magas ár meghatározásában az is vezérelt minket, hogy tudassuk az emberekkel, ez egy oktató termék, amely csak azoknak szól, akik komolyan veszik pénzügyi képzésüket. Egy piacfelmérés kimutatta, hogy korábban, amikor olcsóbban adtuk a játékainkat, az emberek úgy tekintették, csupán szórakoztatásra valók. Aggódtunk, hogy akik nem veszik komolyan pénzügyi képzésüket, vissza fogják követelni a pénzüket. Késıbb csökkenhet a játékok ára, ha többen felismerik, hogy tanulni lehet belılük, és ha nagyobb mennyiségben gyártják majd ıket. Miután az ember megtanulja, ezek a játékok szórakoztatóak is, de, hasonlóan a biciklizéshez, a tanulás elsı fázisai nehézségeket okozhatnak. A CASHFLOW 101 és a CASHFLOW Gyerekeknek elektronikus változata 2003 óta hozzáférhetı a www.richdad.com honlapon. Az elektronikus változatok elkészítéséhez sokévi kutatás és fejlesztés kellett, mert lényeges szempont volt számunkra, hogy az együttmőködı tanulásra és a játék közös megbeszélésére az elektronikus változatok is lehetıséget nyújtsanak. Nem csak arra van mód, hogy a játékosok számítógép által generált ellenfél ellen játsszanak, többen egy számítógépen, hanem nagyon izgalmas lehetıséget rejt az is, hogy a CASHFLOW 101-et online, a világ tetszıleges pontjain lévı négy játékostárssal is lehet játszani. A Bagolyvár Kiadóban már kapható a CASHFLOW 101 és a CASHFLOW202 oktatójáték magyar kiadása. www.bagolyvar.hu, [email protected], tel.: 214-5068

Tehát jelenleg a CASHFLOW játékok csak azoknak valók, akik komolyan veszik pénzügyi képzésüket. Ahogyan gazdag apám mondta: „Csak két dolgot lehet befektetni: idıt és pénzt." Sokan egyikre sem hajlandók pénzügyi képzésük érdekében, ezért van. hogy az emberek csupán 1 százaléka tesz szert nagy vagyonra hatvanöt éves korára, az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium tanúsága szerint. Reméljük, hogy ez az 1 százalékos arány nıni fog, amint a pénzügyi képzés elérhetıbbé válik. Továbbra is sajnálatosnak tartjuk, hogy az iskolák nem nyújtanak alapvetı pénzügyi mőveltséget, ugyanakkor elhatároztuk, hogy kifejlesztünk egy elektronikus tantervet az alapvetı pénzügyi fogalmak megtanítására, amellyel egyrészt eleget teszünk a visszaadás követelményének, másrészt hozzájárulunk, hogy a tanterv az iskolákba is bekerüljön. A tanterv, amelyet tanárok segítségével fejlesztettünk ki tanárok számára, a www.richkidsmartkid.com honlapon található meg, és négy minijátékból áll. Ezek az eszközök és a források, a keresett, a passzív és a portfolió-jövedelem, a jó és a rossz adósság közötti különbségeket, valamint a jótékonyság fontosságát tanítják meg. Tanárok és iskolák a világon bárhol ezen a honlapon keresztül kérhetik a CASHFLOW Gyerekeknek elektronikus változatát, amelyet ingyen biztosítunk számukra. Ha gyermekeink idıben megtanulják az alapvetı pénzügyi fogalmakat, jobban felkészülhetnek arra a világra, melyben felnıttként élni fognak, és jobb esélyeik lesznek a pénzügyi sikerre. Ki osztályoz? Amint korábban említettem, az iskolai bizonyítványt többek között azért állítják ki, hogy jelezze, mennyire jó a teljesítményünk, és min kell javítanunk. Mivel azonban sokan nem tudják, hogy az iskola után a pénzügyi kimutatásuk a bizonyítványuk, sosem látják igazán tisztán, hogy pénzügyi teljesítményük mennyire jó. Sokan nem szereznek annyi jövedelmet, mint amennyit szerezhetnének, és életük nagy részében anyagi gondokkal kell küszködniük. Szegény apám, aki szinte mindvégig tiszta kitőnı tanuló volt az iskolában, nem jött rá, hogy anyagilag megbukott, mindaddig, amíg el nem veszítette az állását ötven éves korában. A dologban az volt különösen szomorú, hogy, bár ötven évesen már tudta, hogy anyagilag gondban van, fogalma sem volt róla, mit tehetne. Mindössze azt látta, hogy a pénz gyorsabban megy, mint ahogyan jön. Ez az ára annak, ha az ember nem tudja, hogyan kell egy pénzügyi kimutatást elkészíteni és értelmezni, és hogyan hozhatjuk helyre anyagi hibáinkat. A gyerekek, akik CASHFLOW-t játszanak az iskolában jobban megértik

- 28 -

saját pénzügyi kimutatásaik fontosságát, és azt, hogyan kell ezeket elkészíteniük, miután elvégezték az iskolát, amikor is ezek válnak a bizonyítványukká. Visszatérve a CASHFLOW játékból vett pénzügyi kimutatáshoz, amely a következı oldalon ismét megtekinthetı, láthatjuk, hogy szerepel rajta a Könyvvizsgáló szó. Amikor tanfolyamaimon játsszák a játékot a hallgatók, gyakran észreveszem, hogy nem töltik ki a megfelelı sort. Amikor rákérdezek, miért nem, gyakran azt a választ kapom, „Fontos kitölteni?", vagy „Nincs szükségem rá, hogy ellenırizzék a munkámat." Ilyenkor szigorú vagyok, és elmagyarázom, hogy a könyvvizsgáló, a játék egyik résztvevıje, az egyik legfontosabb szereplı a játékban. A játék a helyes pénzügyi szokásokat akarja megerısíteni, és az, hogy pénzügyi kimutatásainkat rendszeresen ellenıriztessük, olyan pénzügyi szokás, amely mindenki számára elengedhetetlen, aki milliomos akar lenni. Vagyis könyvvizsgálónk sok tekintetben olyan, mint a tanárunk az iskolában, aki rendszeresen átnézni a munkánkat, tudatja velünk, mennyit haladtunk, és segít elvégezni a szükséges javításokat. A CASHFLOW 101 elektronikus változatában a számítógép tölti be az egyes játékosok mellett a könyvvizsgáló szerepét, és a játékosok nem léphetnek tovább, amíg az egyes lépéseknek megfelelıen ki nem javítják pénzügyi kimutatásukat. Feleségem és én szokás szerint havonta kétszer végeztetjük el ezt a könyvvizsgálói ellenırzést. A könyvelınk bejön, elıveszi a pénzügyi kimutatásainkat és a csekkkönyveinket, és mindent részletesen átvizsgál... mint mondtam, havonta kétszer. Amikor anyagilag szorult

- 29 -

Pénzügyi edzınk azaz lelkiismeretünk Foglalkozás

Játékos



Könyvvizsgáló

Forrása


Összege (+/-)



Ingatlanok

Üzletek Össz. jövedelem: Kiadás Adók: Gyermekek száma:






Ingatlan:


Száma:

Elıleg

Elıleg

Ár/db

Vételár

Vételár



- 30 -

helyzetben voltunk és kevés volt a pénzünk, fájdalmas folyamatként éltük meg ezt; olyan volt, mint megkapni egy bizonyítványt, amelyben csupa elégséges és elégtelen osztályzat szerepel. Amikor azonban tanultunk a hibáinkból, kijavítottuk ıket, és pénzügyi helyzetünket is jobbá tettük, szórakoztatóvá váltak a kéthavi könyvvizsgálói ülések. Ilyen lehet, ha valaki kitőnı bizonyítványt vehet kézhez. Ezt az érzést sosem tapasztaltam meg az iskolában. Amikor Kimmel együtt 1985-ben belevágtunk, elıször nagyon kevés dolog szerepelt pénzügyi kimutatásainkban. Múltbeli anyagi csıdjeimbıl visszamaradt tartozásaim súlyosan megterhelték a forrás rovatot, míg az eszköz rovat üresen tátongott. Nagyon kellemetlen látványt nyújtott. Olyan érzés volt, mint egy rákos betegnek a röntgenfelvételét nézegetni, csak az én esetemben pénzügyi rákról volt szó. Ma már jelentıs tételek szerepelnek az eszköz rovatomban. Bıvült a bevételek listája is a keresett, a passzív és a portfolió-jövedelem rovataiban, és több nulla került az egyes számadatok mögé. Passzív és portfolió-jövedelmünk jóval több, mint a kiadásaink. 1985-ben az életben maradásért kellett dolgoznunk, ma már saját akaratunkból tesszük. Aligha lettünk volna képesek ezt elérni gazdag apám tanításai nélkül. Nélküle azt sem tudtam volna, milyen fontosak a pénzügyi kimutatások. Nem ismertem volna a keresett, a passzív, illetve a portfolió-jövedelem közötti különbségeket, sem a részvénytársasági forma jelentıségét, sem azt, hogy miként védhetem meg eszközeimet, hogyan csökkenthetem minimálisra az adóimat. Nem tudtam volna azt sem, milyen fontos, hogy kéthavonta összeüljünk a könyvelımmel, és könyvvizsgálatot tartsunk, pedig ha az ember milliomos akar lenni, kéthavonta feltétlenül vizsgáznia kell, és osztályzatokat kell kapnia. A kéthavi könyvvizsgálat egyszerően része az árnak. Hála gazdag apám pénzügyi oktatásának, úgy lettem milliomos, hogy nem kelleti szétvagdosnom a hitelkártyáimat, nem kellett nyernem a lottón, sem semmilyen televíziós vetélkedıben. Bevétel oszlopom jelenleg Jelenleg Kimmel a bevétel rovatunk így fest százalékos arányai tekintve: Keresett jövedelem 10% Passzív jövedelem 70% Portfolió-jövedelem 20% Néhány napja egy újságíró megkérdezte tılem: — Mennyit keres? Mennyi a fizetése? Azt feleltem: — Nem sokat keresek. Azt meg nem szívesen mondanám meg, mennyi a fizetésem. Legyen elég annyi, hogy bizonyára kevesebb, mint a magáé. Negédes mosollyal megcsóválta a fejét. — Akkor hogyan írhat könyvet a pénzrıl? Elmondta, hogy győlöli az olyan írókat, akik kapcsolatokról írnak, de nincs kapcsolatuk, és az olyan írókat, akik pénzrıl írnak, de nincs pénzük. Ezzel véget is ért az interjú, és az újságíró távozott. Most, hogy már sokkal többet tudtok a pénzügyekrıl, megérthetitek, miért adtam ilyen választ. Elıször is, a fizetésem valóban nagyon kevés. Hiszen a fizetés keresett jövedelem, így a legmagasabb arányban adóztatott jövedelemforma. A másik ok, amiért alacsony a fizetésem, hogy passzív jövedelmemet honoráriumok formájában illetve ingatlanokból kapom. Portfolió-jövedelmem értékpapírokból származik, melyek vállalatok osztalékait, ingatlanbefektetésekbıl adódó bevételt és kamatokat foglalnak magukba.

- 31 -

Észrevehettétek, hogy már csekély pénzügyi képzettségbıl is adódik egy hihetetlen elıny: az ember nagyon erısen befolyásolni tudja, hogy mennyit kelljen adóznia, és az adók a legnagyobb kiadások. Szakmai bevétel Az is feltőnhet, hogy jelenleg nem a szakmámmal szerzem a jövedelmemet. Érettségi után az Amerikai Kereskedelmi Tengerészeti Akadémiára jártam, ahol hajótisztnek képeztek ki tartályhajókra, szállítóhajókra és utasszállító hajókra. Elvégeztem az Amerikai Hadi Tengerészeti Akadémiát is Floridában, Pensacolában, ahol hivatásos pilótaképzést kaptam. Ma egyik szakmámból sem származik jövedelmem. Passzív jövedelmem nagy részére viszont olyan tárgyak ismeretével teszek szert, melyekbıl az iskolában megbuktam. Ha emlékeztek, tizenöt éves koromban csaknem évet kellett ismételnem, mert nem tudtam jól és helyesen írni. A bukás miatt javítottam ebbeli készségeimet, és ma jobban ismernek íróként, mint pilótaként vagy hajótisztként. A különbség dollármilliókban mérhetı. Más szóval, sokkal több pénzt kerestem a kudarcaimmal, mint a sikereimmel. E fejezetben korábban már említettem, hogy az információ korában sokaknak lesz többféle hivatása. Ezért lényegesebb, hogy milyen gyorsan tanulunk, mint az, hogy mit tanulunk. Emlékeztek még Moore törvényére, mely szerint tizennyolc havonta megkétszerezıdik az információ? Azt se feledjétek, hogy a helyes válaszok mennyisége, vagy hogy milyen volt az iskolai bizonyítványotok, nem számít a késıbbi sikerek szempontjából. A sikert abban mérhetitek, hány választ nem ismertek, hányszor vallotok kudarcot, álltok fel ismét, tanultok a hibáitokból, és javítjátok ki ıket, anélkül, hogy mást okolnátok, hazudnátok, vagy mentséget keresnétek, majd továbbléptek. Kik a vesztesek? Aki tehát meg akarja tudni, mi az, ami lényeges a pénzügyi bizonyítványához, egyszerően keresse fel a helyi bankját. Töltse ki személyes pénzügyi kimutatását, és reménykedjen benne, hogy a bankár elutasítja hitelkérelmét. Ha ez nem történik meg, kérjen több pénzt. Miután elutasították a kérelmet, üljön le, és kérdezze meg, hogyan javíthatna pénzügyi bizonyítványán. Amit ezáltal tanul, az rendkívül értékes, és életre szóló kihatása lehet. Tehát, mint mondtam, ha arra vagytok kíváncsiak, mi a fontos a való életben, kérdezzétek a bankárotokat! İ nap mint nap az emberek bizonyítványát ellenırzi. Felmerül azonban a kérdés: „Ha a bankárok ilyen sokat tudnak, miért nem gazdagok? Miért dolgoznak még mindig a banknak, más üzletét gyarapítva?" A válasz Newton törvényében keresendı, melyet korábban már idéztem ebben a könyvben: Minden hatás ugyanakkora ellenhatást vált ki. Azzal is magyarázhatjuk, miért kell egy jó, becsületes és sikeres rendırnek egyben jó bőnözınek is lennie; vagy azzal, miért van az éremnek két oldala, a madárnak két szárnya, az embereknek két lábuk, két karjuk, két szemük és így tovább. A bankárok azért nem gazdagok, mert túl konzervatívok. Aki gazdag akar lenni, különösen, ha nulláról indul, jó bankárnak, egyszersmind jó szerencsejátékosnak kell lennie, és a legtöbb bankár nem jó szerencsejátékos. Ahogyan gazdag apám mondta: „Kétféle árat kell fizetni." Ahhoz, hogy valaki gazdag legyen, mindkét árat meg kell fizetnie: jó bankárnak és jó szerencsejátékosnak is kell lennie, a legtöbb ember pedig egyik sem. Gazdag apám azt is mondta Mike-nak és nekem: — A legtöbb bankár azért nem gazdag, mert nem szerencsejátékos. A legtöbb szerencsejátékos pedig azért nem gazdag, mert nem jó bankár. — Az emberek többsége vagy egyik, vagy másik? Szerencsejátékos vagy bankár? — tettem fel a kérdést. - 32 -

Erre így felelt: — Nem. Sajnos az emberek többsége anyagi vesztes. — Vesztes? — csattantam fel. — Nem túl kemény ítélet ez? — Azt mondtam, anyagi vesztesek — ismételte meg gazdag apám védekezıleg. — Nem akartam senkit megbántani. Hadd magyarázzam meg, mit értek vesztes alatt, mielıtt sértınek gondolsz. — Kérlek, magyarázd meg! — kértem, most már én is védekezve. — Szerintem az a vesztes, aki nem engedheti meg magának, hogy veszítsen — mondta gazdag apám. — Aki nem engedheti meg magának, hogy veszítsen? — ismételtem meg a szavait, mert igyekeztem megérteni. — Hadd fejtsem ki bıvebben! — mondta nyugodtan. — Ha pénzrıl van szó, a legtöbb felnıtt nem engedheti meg magának, hogy veszítsen. Manapság sokan a „piros vonalon" élnek. A példát az autóktól kölcsönöztem. Az autók piros vonala az a pont, ahol a motor fordulatszáma már olyan magas, hogy ha még jobban rálépsz a gázra, szétesik a motor. — Vagyis minden bevételbıl kiadás lesz — szólt közbe Mike. — Úgy van — helyeselt gazdag apám. — Nem engedhetik meg maguknak a veszteséget, mert már vesztettek. Rövid szünetet tartott, a szemünket kémlelte, majd így folytatta: — Ez nagyon szomorú. Ebben az országban, a világ leggazdagabb országában több millió ember a pénzügyi piros vonalon él. — És ezek gyakran azok, akik úgy vélik, „a befektetés kockázatos", vagy „Mi lesz, ha elvesztem a pénzemet?" Az emberek azért mondanak ilyesmit, vagy ragaszkodnak foggalkörömmel a pénzükhöz, mert tudják, hogy már elvesztették a pénzügyi csatát — vontam le a következtetést. Gazdag apám bólintott. — Tudjátok, az igazi szerencsejátékos átlátja, hogy a nyerés és a vesztés együtt jár. A hivatásos szerencsejátékos nem áltatja magát azzal, hogy csak nyerhet. Tudja, hogy veszíthet is. Tisztában van vele, gyakran veszítenie kell, hogy nyerjen. — Szóval ezért kell jó bankárnak és jó szerencsejátékosnak is lenni, ha meg akarunk gazdagodni — tettem hozzá, mert kezdtem érteni a dolgot. Kezdett világossá válni elıttem, mit jelent, hogy a jó rendır egyben jó bőnözı is. — És ezért nem feltétlenül sikeresek az életben azok, akik az iskolában jól tanultak— szólalt meg Mike. — Az élet nem helyes válaszokból áll. Az életben találgatni kell, és egyes válaszok helyesnek bizonyulnak, mások hamisnak. Gazdag apám bólintott. — Ezért van, hogy a leggazdagabbak sokan olyanok közül kerülnek ki, akik a legtöbb hibát vétették. J. Paul Getty-rıl köztudott, hogy több felesleges kutat fúrt, mire olajat talált. Errıl volt híres. De az tette gazdaggá, hogy végül ráakadt a világ egyik legnagyobb olajmezıjére. Ugyanígy járt Thomas Edison is: 10 000-szer vallott kudarcot, mire feltalálta a villanykörtét. Azért állítom, hogy a legtöbb ember vesztes, mert egyszerően úgy él, hogy a legcsekélyebb hibát sem engedi meg magának. Ha sikeresek akartok lenni, egyszerre kell bankárnak és szerencsejátékosnak lennetek, hogy megengedhessétek magatoknak, hogy veszítsetek, mert minden szerencsejátékos tudja, a vesztés része a nyerésnek. Gazdag apám tanításai nyomán alkottam meg CASHFLOW játékomat. Megtanulhatjátok belıle, hogyan kell egyszerre bankárnak és szerencsejátékosnak is lenni. Manapság sokan biztonságos, kockázatmentes befektetésekben akarják tartani a pénzüket. Tartok tıle, hogy jelentıs hányaduk vesztesként végzi. Lehet, hogy sosem veszítenek, de nem is nyernek igazán. Ezek azok az emberek, akik úgy akarnak meggazdagodni, hogy garasoskodnak, igénytelenül élnek, és szétvagdossák a hitelkártyáikat. Gazdag apám megmondta: „Meg lehet gazdagodni igénytelenül is, a baj csak az, hogy azután is igénytelen maradsz." - 33 -

Mennyi veszteséget engedhetsz meg magadnak? Azért lottóznak olyan sokan, mert a legtöbb ember megengedhet magának egy dollárnyi veszteséget. Azért játszanak olyan sokan a kaszinókban elhelyezett játékautomatákon, mert megengedhetnek maguknak néhány dollárnyi veszteséget. Az amerikai lakosság legalább 60 százaléka azonban sajnos nem engedheti meg magának, hogy ennél jóval többet veszítsen. Ugyanis anyagilag már elveszítették az élet játszmáját. Sokan mindaddig rá sem jönnek, milyen sokat vesztettek, amíg el nem bocsátják ıket az állásukból, vagy abba nem hagyják a munkát koruk vagy egészségügyi problémáik miatt. Remélhetıleg lesznek olyan családtagjaik, akiknek telik rá, hogy gondoskodjanak róluk, és készek is lesznek ezt megtenni. İk azok az emberek, akik a piros vonalon élnek, súlyosan eladósodva. Annyira lefoglalja ıket a megélhetésük, hogy el sem tudják képzelni a gazdagságot. A CASHFLOW-négyszög címő könyvben van egy fejezet Irányítsuk a készpénzáramlást! címmel. Ez segítséget nyújthat az ilyen embereknek, hogy kikeveredjenek a rossz adósságokból. Aki követi az útmutatásokat, öt-hét év alatt maga mögött tudhatja adósságait. A hat egyszerő lépés ebben a könyvben is szerepel az 59.-60. oldalon. Ugyanezek az emberek hisznek abban is, hogy a gazdagság a szerencsén múlik. Az egyik elıadásomon valaki megkérdezte tılem: „Mekkora szerepet játszik a szerencse az ön pénzügyeinek alakulásában?" A választ nem én találtam ki, de sajnos nem emlékszem az illetı nevére, aki megfogalmazta. Köszönöm neki, és ezúton elnézését kérem, amiért elfelejtettem a nevét... a mondására viszont nagyon is jól emlékszem: A szerencse (angolul: luck) azt jelenti: Munka a megfelelı tudás hátterével (Laboring Under Correct Knowledge). A minap a feleségemmel 120 000 dollárt vesztettünk egy rossz, nagyon spekulatív befektetésen. Egyik közeli barátunkat annyira felzaklatta a dolog, mintha a saját pénzérıl lett volna szó. Azt mondta: „Nincs szerencsétek." Kim és én nem feleltünk semmit, mert nincs értelme olyannak érvelni, aki a veszteségtıl való félelemben él. Nem mondtuk meg neki, hogy ugyanakkor nyertünk kb. egymillió dollárt, és mindössze 120 000 dollárt vesztettünk a portfoliónkból. Azt sem mondtuk meg, hogy ıszintén szerencsésnek érezzük magunkat két okból. Az egyik, hogy sokkal többet tanultunk a 120 000 dollár veszteségbıl, mint az egy millió dollár nyereségbıl. Más szóval, a hibáinkból tanulunk. A másik, hogy megengedhetünk magunknak ekkora veszteséget, és nem kell rosszul éreznünk magunkat tıle. 1985-ben még azok közé az emberek közé tartoztunk, akik semmi veszteséget nem engedhettek meg maguknak.

- 34 -

4. fejezet

A hitelkártyák szétvagdosásának ára „Ismerni kell a különbséget jó és a rossz adósság között." Gazdag Papa Mi a baj a hitelkártyák szétvagdosásával? Szerintem a hitelkártyák szétvagdosása olyan, mint amikor valaki úgy akar lefogyni, hogy éhezik. Kitartóan koplal egy hónapig, három sárgarépa a napi ebédje, és vacsora után egy deci joghurt a desszertje. Harminc nap elmúltával nem bírja tovább. Vásárlás közben egy édességgyár reklámügynöke megkínálja egy csokis süteménnyel. A frissen sült édesség illata elkábítja emberünk érzékeit, és azt mondja magának: „Ugyan már, eddig jól viselkedtél. Ez a kis darab sütemény nem árthat." Csakhamar azon kapja magát, hogy vásárol belıle egy egész zacskóval, hogy „hazavigye a családjának", de egy darab sem jut el hazáig. Ettıl kezdve beindul a verkli, és az illetı hamarosan öt kilóval nehezebb, mint a fogyókúra kezdetén. A túl szigorú diéták falánksághoz vezetnek. Akik ismernek, tudják, hogy fogalmam sincs róla, miként lehet tartósan megırizni a nehéz munkával elért karcsúságot. Ha ismerném a tartós fogyás titkát, gazdagabb lennék, mint Bill Gates. Sajnos azonban bıséges személyes tapasztalatom van arról, milyen fogyókúrázni, azután pedig mértéktelenül enni. A családomban egyedül nekem vannak súlyproblémáim — már gyerekkorom óta küzdök velük, ezért nem foghatom a génekre. Igaz, hogy nem ismerem a tartós fogyás titkát, tudom viszont, mit lehet tenni a kényszeres költekezés és a hitelkártya-tartozások ellen. A hitelkártyák szétvágása nem része a megoldásnak. Olyan megoldást tudok, amelynek ára van, és ismét felmerül a kérdés, hajlandók vagytok-e megfizetni az árat. A szépség és a szörnyeteg Egyik barátom és felesége a szépség megtestesítıi. Karcsúak, kisportoltak és egészségesek. A diéta számukra nem probléma. Az edzıtermi edzés sem gond. A pénzük kezelésével azonban már nincs minden rendjén. Mindketten negyvenes éveik végén járnak, sokat keresnek, de sokat is költenek — olyan sokat, hogy ismerıseik már-már aggódnak értük. Olyan emberek, akik az új hitelkártyájukról fizetik ki tartozásaikat a régire. Ha visszafizették a lakáshitelüket, nagyobb lakást vesznek. Vagyis csak azért dolgoznak sokat sok pénzért, hogy még tovább feszíthessék a húrt. Fıállású háztartási alkalmazottat és nevelınıt is szerzıdtettek a gyerekeik mellé. Több az autójuk, a csecsebecséjük, a ruhájuk és a drága nyaralásuk, mint azoknak, akik tízszer többet keresnek náluk. Gyönyörő a testük, de les rájuk a mumus: az anyagi visszafogottság hiánya. Régóta jó barátok vagyunk, ezért mindig letámadnak az evés és a sport terén tanúsított fegyelmezetlenségemért, amikor találkozunk. Mint mondtam, mindenkinek megvan a maga kihívása, mumusa az életben. Az enyém az evés, az övék a pénz. A gazdagoknak több az adósságuk, mint a szegényeknek Nagyon szeretek pénzt költeni, de sem én, sem Kim nem költekezünk esztelenül. Szeretem a luxust. Szeretek elsı osztályon utazni. Szeretek borravalót is adni a kimagasló szolgáltatásokért. Nem adok viszont borravalót a rossz szolgáltatásért. Szeretek jutalmakat osztogatni, ha külön pénz folyik be a céghez. Szeretem gazdaggá tenni a barátaimat, amikor jól jövedelmeznek a befektetéseink. Szeretem a pénz nyújtotta szabadságot. - 35 -

Szeretem, hogy akkor dolgozom, amikor kedvem tartja. Tehát nekem a pénz szórakozás, választási lehetıségeket biztosít, és, ami a legfontosabb, megszabadított minket Kimmel a mindennapi megélhetésért való robottól. Ezért nem értem azokat az embereket, akik azt mondják: „A pénz nem boldogít." Gyakran elgondolkodom rajta, vajon ık minek örülnek. Nem hiszem, hogy a „Vagdosd szét a hitelkártyáidat!" tanács követıi boldogok. Az emberek fıleg azért adnak ki pénzt, hogy örömet szerezzenek maguknak. Vannak, akiknek túl nagyok az ilyen jellegő igényeik, mint ahogyan mások túlzásba viszik a sportot vagy a fogyókúrát. Szerintem elsısorban azért nem segít hosszú távon a hitelkártyák szétvagdosása, mert ha megfosztjuk magunkat attól, ami örömet szerez, nem leszünk boldogok. Ha választhatunk, inkább több pénzt szeretnénk, és több szabadságot az élet élvezetére. Akik azt mondják, „A pénz nem boldogít", azoknak vagy már sok van belıle, mégsem boldogok, vagy nem tudják, mi az boldognak lenni. Véleményem szerint nem a pénz tesz boldogtalanná. Inkább az, ha nem tudjuk kifizetni a számláinkat, vagy nincs pénzünk arra, amire vágyunk. Az 1970-es évek végén a cégem nagyon gyorsan több millió dollár nyereségre tett szert nejlonpénztárcák gyártásából. Mivel huszonéves voltam, a pénz és a siker a fejembe szállt, úgy is mondhatnám, óriási mellényem lett. Ahányszor csak ránéztem a cég mérlegkimutatására, és láttam a halmozódó pénzt, egyre többet gondoltam magamról. Fennhéjázó és arrogáns lettem. Azt hittem, minden plusz dollárral nıtt az IQ-m is. Sajnos azonban ennek éppen az ellenkezıje volt igaz. Ahogyan egyre több pénzem lett, úgy csökkent pénzügyi intelligenciám. Hamarosan gyors autóim és még gyorsabb nıügyeim lettek. Ettıl jól éreztem magam, és nem is bántam meg életemnek ezt a szakaszát, de nem tarthatott sokáig. Kijózanító élmény volt a veszteség, amikor a papírmillióim egy csapásra valódi adósságokká változtak. (Ezért aggódom azért a sok emberért, akiknek portfoliójában csupa értékpapír szerepel, és gazdagnak érzik magukat. Az értékpapír-eszközök és a valódi eszközök, a papírvagyon és a valódi vagyon között óriási a különbség.) Miután elvesztettem az elsı milliómat, gazdag apámhoz fordultam tanácsért. Átnézte pénzügyi kimutatásomat, megcsóválta a fejét, és csak annyit mondott: „Ez egy pénzügyi roncs." Ezután elkezdte a fejmosást. A hibák értékérıl már ejtettem szót, elmondhatom tehát, hogy az a „pénzügyi roncs" és az utána következı dorgálás életem legtanulságosabb leckéi közé tartozik. Rengeteget tanultam abból a hibából, és még ma is hasznát veszem. Jóllehet a kudarc csaknem egymillió dolláromba került, hosszú távon azonban több millió dollárt eredményezett, és ez így lesz a jövıben is. Mint mondtam, hibázni, és tanulni belıle — rendkívül értékes élmény. Ha azonban hibázunk, aztán hazudunk, másokat okolunk, letagadjuk, vagy úgy teszünk, mintha nem követtünk volna el vétséget, elpazaroljuk a hasznos hiba lehetıségeit. Ma, amikor hibát vétek, azt mondom magamnak: „Ne veszítsd el a fejed! Ne játszd meg magad! Figyelj oda, és tanulj a tapasztalatból! Ez a látszólag rossz élmény a hasznodra válik, ha hajlandó vagy tanulni belıle. Figyelj oda, és okulj minél többet az esetbıl, még miközben éled!" Rettenetes élmény volt, hogy húszas éveim végén papírmillióim milliós nagyságrendő adóssággá váltak. Bárcsak azt mondhatnám, odafigyeltem, és igazán értékeltem a tapasztalatot, amikor a kártyavár összedılt. De nem így volt. Vádaskodtam, hazudtam, tagadtam, és megpróbáltam elmenekülni a felelısség elıl. Szerencsére ott volt gazdag apám, aki leszállított a fellegekbıl, abbahagyatta velem mások hibáztatását, és elérte, hogy megtanuljam életem egyik legfontosabb leckéjét. Jó adósságból rossz adósság Nagy tanulási élményemet követıen gazdag apám alaposan megmosta a fejemet, majd azt mondta: „Sikeresen átalakítottál egy millió dollár jó adósságot egy millió dollár rossz adóssággá. Nem sokan követnek el ekkora hibát. Tanulhatsz belıle, vagy elmenekülhetsz elıle. Rajtad áll." Mint mondtam, a hibák nagyszerő tapasztalatokhoz vezethetnek, de - 36 -

amikor az ember éppen éli ıket, nehéz meglátni ostobaságunkban az értéket. Mindazonáltal az a bizonyos „pénzügyi roncs", ahogyan gazdag apám nevezte, rengeteg értékes tanulságot hordozott. Az egyik legfontosabb az volt, hogy megtanultam szembenézni a hibáimmal, tanulni belılük, és igyekezni, hogy ne ismételjem meg ıket. Ez volt a leglényegesebb a számos fontos tanulság közül: megtanultam szembenézni. Egy másik fontos dolog az volt, hogy megértettem a különbséget jó és rossz adósság között. Korábban nem voltam teljesen tisztában vele, legalábbis nem annyira, mint akkor. Gazdag apám többször figyelmeztetett rá. Azt mondta: „Amikor valakinek tartozol, az illetı pénzének alkalmazottjává válsz." Elmagyarázta, a jó adósság olyan, amit valaki más fizet meg helyettünk, a rossz adósság pedig olyan, amit mi fizetünk meg vérrel és verejtékkel. Ezért szerette a bérbe adható ingatlanokat. Azt mondta róluk: „A bank nektek ad kölcsönt, de a bérlıitek fizetik vissza." Az eszemmel értettem, mirıl beszél, de csak a saját hibám után fogtam fel a jó és rossz adósság közötti különbséget fizikailag, szellemileg és lelkileg egyaránt. Ma már összerezzenek, amikor azt látom, hogy valaki a hitelkártya-tartozását használja fel lakáshitele fedezésére. Lehet, hogy az illetı ezt jó ötletnek tartja, mert a kormány adókedvezményt ad érte, de én ma már nem így gondolom. Aki így tesz, nagyon drága, rövid távú, rossz adósságát kevésbé drága, hosszú távú, rossz adósságra cseréli. Ez ideiglenesen kihúzhatja ıt a csávából, de nem oldja meg a problémáját. Az illetı második jelzáloghitelre váltja hitelkártya-tartozását, és akik olvasták az elızı könyveimet, tudják, hogy az angol jelzáloghitel, azaz mortgage szó a francia mort szóból ered, ami halált jelent. Mortir azt jelenti, „halálig tartó elkötelezettség". Csakúgy, mint a barátaim, akik csak azért dolgoznak, hogy egyre mélyebbre süllyedjenek az adósságok tengerében, és mindig tovább feszítik a húrt, az ilyen emberek sem tanulnak a hibáikból. Hacsak nem változik valami, életük végéig rossz adósságok között sínylıdnek. Amikor mindent elvesztettem, rettenetesen éreztem magam, másokat vádoltam a hibáimért, és el akartam menekülni a problémáim elıl. Gazdag apám azonban rákényszerített, hogy szembenézzek velük. A számok áttanulmányozása fájdalmas, ugyanakkor nagyon hasznos dolog volt. Amikor szembesültem hibáimmal, nyilvánvalóvá vált, nem tudok annyit dolgozni, hogy az összes adósságomat visszafizessem. A legtöbben egyszerre csak keveset veszítenek, lassanként feszítik a húrt. De amikor az ember sok pénzt veszít, kijózanítólag hat rá a keserőség és a sok rossz adósság. Nekem az életemet változtatta meg. Ha az ember 100 000 dollárt veszít, vagy 100 000 dollár adóssága van, a legtöbbször képes annyit dolgozni, hogy visszafizesse. De ha egy millió dollárról van szó, ahhoz már nem elég a munka, legalábbis amennyit én keresni tudtam volna vele. Amikor gazdag apám megnyugodott, rám nézett, és így szólt: „Elmenekülhetsz ettıl az élménytıl, és úgy tehetsz, mintha meg sem történt volna. Vagy a legjobb tapasztalatra tehetsz szert általa." Akik olvasták második könyvemet, a CASHFLOW-négyszöget, és a harmadikat, a Gazdag Papa befektetési tanácsait, tudják, miként jutottam túl a nehézségeken, és mit tanultam a folyamat során. Akkor, 1979-ben, gazdag apám valami olyasmit tanított nekem, ami felbecsülhetetlen értékő. Azt mondta: „A gazdagoknak több adósságuk van, mint a szegényeknek. Csak az a különbség, hogy nekik jó adósságaik vannak, míg a szegényeknek és a középosztálybelieknek rosszak. Mind a rossz, mind a jó adósságot úgy kell kezelni, mint egy töltött fegyvert... vagyis mély tisztelettel. Aki nem tiszteli az adósság hatalmát, azon adóssága gyakran pénzügyi sebet ejt... esetleg halálosat. Aki tiszteli és kihasználja az adósság hatalmát, legmerészebb álmait is túlszárnyaló gazdagságra tehet szert általa. Tudod, az adósság gazdaggá is tehet, de szegénnyé is. Az adósság hatalmának kihasználása Több okból nem értek egyet azzal az elcsépelt tanáccsal, hogy „Vágd szét hitelkártyáidat, fizesd ki az adósságaidat, és élj igénytelenül!" Azért nem értek egyet vele, mert nem - 37 -

hiszem, hogy ez a tanács megoldaná azoknak a problémáit, akik meg akarnak gazdagodni. Aki gazdag akar lenni, sok pénzt akar, és élvezni akarja a pénzen megvásárolható életstílust, azon nem segít, ha szétvagdossa a hitelkártyáit... és nem is teszi boldoggá. Elismerem, sok embernek jó tanács a hitelkártyák szétvágása alapvetı pénzügyi megfontolások alapján. De nem használ az adósságok visszafizetése annak, aki gazdag akar lenni, és élvezni akarja az életet. Ha valaki gazdagságra vágyik, tudnia kell, miként halmozhat fel több adósságot, meg kell tanulnia tisztelni az adósság hatalmát, és kihasználni azt. Tehát aki nem akarja megtanulni, hogyan tisztelje és használja ki az adósság hatalmát, az jól teszi, ha apró darabokra vágja hitelkártyáit. Mindkét döntésért más-más árat kell fizetni. Egy kiváló használtautó Néhány hónapja meglátogatott az egyik barátom, hogy megmutassa új autóját. — Remek üzletet kötöttem — mondta. — Csak 3500 dollárt fizettem érte, 500 dollárért beleraktam néhány alkatrészt, és kiválóan megy. 6000 dollárért is el tudnám adni. Ülj be! Menj vele egy kört! Nem akartam megsérteni, ezért elfogadtam az ajánlatát, és autóztam vele egy kicsit a környéken. A próbaút után mosolyogva azt mondtam neki: — Nagyszerő autó. De magamban arra gondoltam: „Újra kellene fényezni, a kárpitnak átható cigarettaszaga van, nekem nem kéne egy ilyen ócska kocsi." Amikor átadtam neki a kulcsot, vidáman így szólt: — Tudom, hogy nem valami gyönyörő, de készpénzzel fizettem érte, nincs adósságom. Amikor elhajtott, fehér füst gomolygott a kipufogóból. Ha gazdag akarsz lenni, vegyél új autót! A feleségem, Kim, egy csodaszép Mercedes cabrióval jár, jómagam egy Porsche cabriót vezetek. Amikor szegények voltunk, akkor is Porschéval és Mercedesszel, vagy más drága autókkal jártunk. Nem készpénzért vettük ıket, hanem hitelbıl. Miért? Hadd világítsam meg a következı történettel, melyet a tanfolyamaimon szoktam elmesélni a jó és a rossz adósságról, valamint a luxus élvezetérıl. 1995-ben kaptam egy telefonhívást a helyi Porsche szalonból: „Itt van álmai autója." Azonnal odamentem, hogy megnézzem az 1989-es Porsche Speedstert. Tudtam, hogy három év alatt mindössze 8000 darab került forgalomba belıle. 1989-ben a Porscherajongók felvásárolták, és kiállítva ırizték ıket. Ha esetleg valamelyik győjtı el akarta adni, 100 000-120 000 dollárt kért érte 1989-ben. Én 1995-ben a legritkább Porsche Speedstert vettem szemügyre. Ez volt az elsı modell, Porsche turbó formája volt, ami nem sokat jelent annak, aki nem Porsche-rajongó. Mivel ez volt az elsı modell, a gyár ezt mutogatta az autókiállításokon, és ez szerepelt a prospektus címlapján is. Ráadásul a Porsche gyár; egyedi emblémáját viselte. 1989-ben, miután a bemutatókörút véget ért, a kocsit kiállították, és egy raktárban ırizték. Amikor egy győjtı 1995-ben úgy döntött, eladja, a kereskedı felhívott. Tudta, hogy régóta keresem ezt a kocsit. Talán használták már, de csak 2400 mérföld volt benne. Kim, a feleségem, látta, hogy elvarázsolt állapotba kerülök, amikor megközelítem álmaim autóját. Beleültem, megfogtam a volánt, nagy levegıt vettem, belélegeztem a bır finom illatát, amely még mindig érzıdött. Az autó kifogástalan állapotban volt, tökéletes volt a színe, a Porsche „metál len" névvel illeti. Kim rám nézett, és azt mondta: — Akarod? Csak bólintottam, és elmosolyodtam. — Akkor a tiéd. Csak találnod kell egy eszközt, amibıl kifizetheted. - 38 -

Megint bólintottam, kiszálltam a kocsiból, megérintettem a kerekeket, és mosolyogtam. Almaim autója állt elıttem, és az enyém lehetett. Letettük a foglalót, megbeszéltük a finanszírozást a kereskedıvel, és én elkezdtem gondolkodni, hogy milyen eszközbıl tudnám megvenni. Vagyis kerestem egy eszközt, hogy fedezze a forrásom árát, és hogy jó adósságból kiegyenlítsem a rossz adósságot. Alig egy héttel késıbb találtam egy remek ingatlant, kölcsönt vettem fel, hogy megvegyem, és a bérbeadásból származó készpénz fedezte a Porschém árát. Néhány éven belül törlesztettük a Porsche részleteit, és az ingatlan továbbra is termelte a készpénzt, így ahelyett, hogy szegényebbekké váltunk volna egy drága forrástól, gazdagabbak lettünk, ráadásul enyém lehetett álmaim autója, amely ma is megvan. Ugyanezt a módszert alkalmaztuk, amikor a feleségem rátalált álmai Mercedesére. A legjobb dolgok az életben ingyen adatnak Azt mondják, az életben a legjobb dolgok ingyen adatnak. Egyetértek. Egy egyszerő mosoly sok embert boldoggá tehet, és nem kerül semmibe. Egy hátba veregetés „Gratulálok" felkiáltással úgyszintén nem kerül semmibe, és felvidíthatja valakinek az egész napját. Az sem kerül semmibe, ha megcsodáljuk a napfelkeltét vagy a teliholdat. Tehát véleményen szerint a legjobb dolgok az életben ingyen adatnak. Én ebben a fejezetben azokról a luxusnak minısülı dolgokról szeretnék szólni, amelyekért viszont fizetni kell. Arra az örömre gondolok, amit az anyagi javak okoznak. Nem a belsı boldogságról lesz szó, hiszen azt anyagi javak nem tudják nyújtani, ha nem éljük át. A belsı boldogság ingyen adatik... és felbecsülhetetlen érték. Mindannyian ingyen juthatunk hozzá, de nem mindenki találja meg. Az életszínvonal fontossága Gimnazista koromban a barátom 3500 dolláros, olcsón vásárolt kocsija álmaim netovábbja lett volna. Büszkén vezettem volna, és dicsekedtem volna vele a barátaimnak. De negyvenegynéhány évesen nem arra vágytam, hogy olcsó autóval furikázzak. Itt az életszínvonal kérdése merül fel, ami anyagi boldogulásunk és megelégedettségünk fokmérıje. Három okból lényeges, hogy tisztában legyünk anyagi boldogságunkkal vagy életszínvonalunk változásaival. Ezek a következık: 1. Változik az igényszintünk. Ahogyan öregszünk, változik az igényszintünk, mert mi magunk is változunk. Ha valaki úgy találja, hogy az ízlése átalakult, de nem képes elıteremteni a megváltozott igényszintjének megfelelı javakat, akkor kölcsönöket vesz fel, növeli az adósságait, hogy elıteremthesse ezeket. Ha az igényszintünk változik, különösen a drágább dolgok irányába, lényeges, hogy megtaláljuk a módját, miként növelhetnénk jövedelmünket e változások követése érdekében. 2. Fontos, hogy kövessük az anyagi javak iránti igényünkben mutatkozó belsı változásokat. Az ember belsı boldogságát befolyásolhatja anyagi igényszintjének változása, de az illetı nem feltétlenül tud anyagilag lépést tartani ezekkel a változásokkal. Gimnazista koromban például boldog lettem volna egy 3500 dolláros használtautóval, de ma már nem elégítene ki, hogy ugyanazt a kocsit vezessem, amelyrıl annak idején ábrándoztam. Manapság sok olyan emberrel találkozom, akik nem találják meg a belsı békét, mert nem tudnak lépést tartani a luxus iránti vágyaikkal. Sokakkal beszélek, akik boldogtalanok, mert igényszintjük alatt élnek, megpróbálva megelégedni az olcsó dolgokkal, amelyekre futja nekik, de személyes igényeik ennél magasabbak, emelkedett az igényszintjük.

- 39 -

3. Kevesebbet költünk, ha megvesszük, amire vágyunk. Én teljesen elégedett vagyok az autómmal, és a feleségem is az övével. Talán többet költünk a házunkra és ruházkodásunkra, hogy kielégítsük anyagi igényeinket, de valójában hosszú távon kevesebb idıt, pénzt és örömet pazarolunk el, mert azt vesszük meg, amit szeretnénk. Tanulságok Évekkel ezelıtt gazdag apám azt mondta: „Vannak emberek, akik azt hiszik, Isten arra teremtett minket, hogy garasoskodjunk, és elkerüljük a drága dolgok megszerzésére irányuló kísértéseket. Mások abban hisznek, hogy Isten az emberek élvezetére teremtette mindezeket a csodálatos dolgokat. Rajtatok múlik, milyen Istenben akartok hinni." Az iménti történetben nem az a lényeg, hogy megkaptam álmaim autóját. Azért meséltem el, mert azt szeretném, ha mások is megszerezhetnék maguknak a világ csodás anyagi javait — anélkül, hogy fel kellene áldozniuk anyagi jólétüket, és pénzügyi értelemben a pokolban kötnének ki. A Porschémrıl szóló történet tanulságai a bıségrıl szólnak. 1. tanulság: A jó és a rossz adósság fontossága Mint mondtam, gazdag apám hangsúlyozta a pénzügyi mőveltség fontosságát és azt, hogy pénzügyi kimutatásunk az iskola elhagyása után bizonyítványunkká válik. Az alábbiakban a Porsche megvásárlását mutatom be egy pénzügyi kimutatáson keresztül:

- 40 -

Az ebben a példában látható pénzügyi kimutatás igazolja, hogy eszközbıl vettem meg forrásomat Azaz: miért lesznek a gazdagok egyre gazdagabbak Foglalkozás

Játékos



Könyvvizsgáló

Forrása


Összege (+/-)



Ingatlanok Mini raktár

XXX dollár

Üzletek Össz. jövedelem: Kiadás Adók:

A banknak Gyermekek száma:



XXX dollár




Ingatlan: Mini raktár


Száma:

Elıleg

Elıleg

Ár/db

Vételár

Vételár

Források Saját lakás jelzálog Tandíjhitel Autóvásárlás hitel - Porshe Hitelkártya tartozás Áruhitel Ingatlan-jelzálog


- 41 -

Amint az a fent látható pénzügyi kimutatásból kiderül, az ingatlanbefektetésemre, jelen esetben egy texasi mini raktárra, és a Porschéra is hitelt vettem fel. A befektetéseimbıl származó készpénzáramlás fedezte a Porsche havi törlesztı-részleteit. A jó kezelésnek köszönhetıen a mini raktárak készpénzáramlása jelentısen megnıtt, így a Porschéra felvett hitelt két évvel a meghatározott lejárati idı elıtt törleszteni tudtam. Ma Kimmel miénk az ingatlan, a készpénzáramlás és a Porsche. Hasonlóan jártunk el akkor is, amikor a Mercedest vettük. Így gazdagabbak is lettünk, és álmaink autójával is járhatunk. Barátaink, az említett pár, akik lehetıségeik felett élnek, és akik szintén álmaik autójával járnak, szegényebbek, mert egyetlen bevételi forrásuk az állásukban kapott fizetésük. Igaz, hogy külsıre fantasztikusan néznek ki, de attól tartok, belül anyagi gondok emésztik ıket. Rossz adósságok felhalmozásával forrásokat vesznek ahelyett, hogy eszközöket vásárolnának jó adósságból. Gazdag apámtól azt tanultam, hogy készpénzáramlást biztosító, jó adósságból fizessem ki mindazt, amire vágyom az életben. Az eszközeinkbıl származó készpénzáramlás olyan pénz, amely nekünk dolgozik, és ezt barátaink, s rajtuk kívül sokan mások még nem értik. Miért dolgozunk valójában? A jó és a rossz adóssággal kapcsolatban szeretném megismételni, amit gazdag apámtól sokszor hallottam: „Amikor valakinek tartozol, az illetı alkalmazottjává válsz. Vagyis, ha hitelt veszel fel harminc éves lejáratra, harminc évre elkötelezted magad, mint alkalmazott. Sajnos nem kapsz aranyórát, amikor törlesztetted az adósságodat." Gazdag apám is vett fel hiteleket, de igyekezett elkerülni, hogy neki magának kelljen visszafizetnie. Ez a lényeg. Tanácsát nem lehet elégszer megismételni. Mike-nak, a fiának, és nekem elmagyarázta, hogy a jó adósság olyan, amit más fizet vissza helyettünk, a rossz adósság pedig olyan, amelyet mi magunk fizetünk vissza verejtékes munkával. Azért szerette különösen a bérbe adható ingatlanokat, mert „a bank adja a hitelt — de a bérlık fizetik vissza helyettünk." Egy jellemzı, életbıl vett példával szeretném illusztrálni, hogyan mőködik ez. Tegyük fel, hogy találunk egy helyes, kis eladó ingatlant egy kellemes környéken. Jóllehet némi felújításra szorul — esetleg ki kell cserélni a tetıt, az ereszcsatornát, talán ki is kell festeni, de körülötte csupa jó karban lévı ház áll, a környék biztonságos, és színvonalasak az iskolák. Még jobb, hogy a közelben van a helyi állami egyetem, amely mindig biztosít bérlıket a diákság körébıl, mivel az ott tanulók száma egyre nı. A háztulajdonos vissza szeretne vonulni, valami meleg, napos vidékre vágyik. 110 000 dollárt kér a házért. Kicsit tárgyalunk vele, végül megállapodunk 100 000 dollárban. A bankszámlánkon van 10 000 dollár megtakarított pénzünk, így 90 000 dollár jelzáloghitelt kell felvennünk. Mivel azonban 10 000 dollár elég sok készpénz, úgy döntünk, hogy 100 000 dollár jelzáloghitelért folyamodunk. Miért? Mert a maradék 10 000 dollárból kifizethetjük az átírás költségeit, valamint a helyi iparost, aki kifesti a házat, és megjavítja a tetıt meg az ereszcsatornát. A bank a legtöbb esetben örömmel megadja a hitelt. Miért? Mert a hitel fedezete a ház értéke. Ha 100 000 dollár hitelt kérünk egy banktól mindenféle biztosíték nélkül, valószínőleg elutasításban lesz részed. Viszont ha van egy ingatlanod, amelyet jelzáloggal terhelhetsz meg, boldogan hitelez neked. Ne feledd, a bank kölcsönadással foglalkozik — és ad is, ha tudja, hogy valós fedezet van rá. Lépjünk tovább. A jelenlegi hitelkamatokat alapul véve, a bank harminc éves lejáratra, 6 százalékra ad hitelt. Természetesen elı-szır ki kell fizetnünk a 10 000 dollár önrészt készpénzben. Az ingatlanadót figyelembe véve a havi törlesztı részlet körülbelül 700 dollár lesz. Korábban azonban már említettem, nem akarunk a bankkölcsön alkalmazottjaivá válni az elkövetkezı harminc évre. Jobb, ha valaki más fizeti vissza helyettünk a hitelt. - 42 -

Gazdag apám azt tanácsolná, hogy miután átírattuk az ingatlan, és miénk a ház, kezdjünk tárgyalni a helyi egyetemmel, hogy kiadnánk a házat a diákoknak. Mondjuk, havi 1000 dollár bérleti díjat kérnénk. Ha a háznak négy hálószobája van, négy diák könnyedén ellakhat benne, és mindegyikükre 250 dollár bérleti díj jut. Ez még a legtakarékosabb diákoknak is megfelelı. Azt is megtehetjük, hogy a helyi ingatlanügynökséget keressük fel, és megkérdezzük, vállalják-e a bérbe adást. Csekély havi karbantartási költség mellett az ingatlanügynökség nemcsak bérlıket talál, de átvállalja az apróbb javítási munkák elvégeztetését is, például a csöpögı vécétartály megjavítását. Van még valami. Ha bérbe adott ingatlanunk havi 1000 dollárt hoz a konyhára, és a törlesztı részlet 700 dollár, nettó 300 dollár nyereséget tudhatunk a magunkénak havonta. Ezt nevezem passzív jövedelemnek. Ez azt jelenti, nem kell nehéz bútorokat emelgetnünk, sem más fizikai munkát végeznünk érte. Valaki más — a bérlınk — fizeti vissza a harminc éves lejáratú jelzáloghitelt helyettünk, ráadásul havi 300 dollárt keresünk. Gazdag apám ingatlannal kapcsolatos elgondolásának alapja a készpénzáramlás. Pozitíve a készpénzáramlás minden hónap végén? A köztudatban az él, hogy az ingatlanok értéke emelkedik. Miközben havonta befolyik hozzánk a plusz bevétel, hónapról hónapra a jelzáloghitelt is törlesztenünk kell. Ez azt jelenti, lassan, de folyamatosan növekszik a házban a saját tıkénk. Minthogy a legtöbb ingatlanról úgy tartják, hogy nı az értéke az idık során, kezdeti befektetésünk, a 110 000 dollár is több lesz idıvel. Vagyis ha tíz évvel késıbb úgy döntünk, eladjuk a házat, lehet, hogy már 125 000 dollárt ér. Így papíron örömteli 15 000 dollár profitot mondhatunk a magunkénak a ház eladása után, valamint a bérbe adásból befolyt passzív jövedelmet. De gazdag apám figyelmeztetését komolyan kell venni: „Mindig a készpénzáramlást tartsuk szem elıtt! Az ingatlan esetleges értéknövekedése csupán bonusz, ne ezért vásároljunk ingatlant!" Fogadjuk meg azok tanácsát, akik már kezükbe vették sorsuk irányítását! Ejtsünk néhány szót elızı könyvemrıl, a Gazdag Papa sikertörténetekrıl. Ebben a könyvben az Egyesült Államok különbözı területein élı, hétköznapi emberek írják le sikertörténeteiket (és néhányan más országokból), akik megelégelték, hogy fizetésrıl fizetésre éljenek. Belefáradtak, és csalódottnak érezték magukat attól, hogy csak számolják az éveket a nyugdíjig, amikor is majd 401(k) nyugdíj számlájukat kell felélniük (feltéve, hogy lesz még rajta elég pénz, hogy nyugdíjba mehessenek). A könyvben egyszerően, követhetı módon mondják el beszámolóikat olyanok — fiatalok, tinédzserek, és a nyugdíjkorhatárhoz közeli emberek —, akik megfogadták a gazdag papa tanácsait, és nekiláttak, hogy folyamatos passzív jövedelmet biztosítsanak maguknak. Több történet ingatlanbefektetésekrıl szól. Minden hozzászóló azt vallja, nehéz volt megtennie az elsı lépést, hogy megvegye az elsı befektetési ingatlanját, és belevágjon az üzletbe. Mindannyian azt állítják, hogy miután elkezdett áramlani a passzív bevétel, újabb befektetések után néztek... sokan számos újabb után. Vannak, akik családi házakkal indítottak, majd késıbb egyre nagyobbakat vettek, és állításuk szerint mindnyájan Gazdag Papa útmutatásait követték. Egyesek kisvállalkozásban látták az anyagi függetlenséghez vezetıjövıt. Egy hölgy ipari mosógépekbe fektetett be. Amikor ı és a férje úgy találták, hogy befektetésük meglehetısen biztonságos és könnyő, két további mosógépet vásároltak. Ma igen jó anyagi körülmények között élnek, és örömmel mondják el, hogy ehhez csupán pénzügyi házi feladatuk elvégzése kellett, és az, hogy a pénzüket dolgoztassák maguk helyett. A lényeg, hogy sokan azért nem tudnak elıbbre lépni anyagilag, mert havi számláik terhe súlyosan nyomja a vállukat. Csak akkor jutnak arra az elhatározásra, hogy más módon teremtik elı a pénzt, amikor úgy döntenek, megváltoztatják életstílusukat anyagiak tekintetében. Gazdag apám megmondta, aki ki akar jutni a mókuskerékbıl, annak meg kell - 43 -

ismernie a jövedelem különbözı fajtáit: a keresett, a portfolió- és a passzív jövedelmet. Akár ingatlanbefektetésre adjuk a fejünket, akár vállalkozásra, vagy bármilyen más befektetéssel kezdünk foglalkozni, annál jobb anyagi körülményeket biztosíthatunk önmagunk és családunk számára, minél elıbb felismerjük, hogy a pénzteremtésnek egyéb könnyebb módjai is vannak, mint az, hogy alkalmazottként keressük a kenyerünket valamilyen munkahelyen. 2. tanulság: A lelkesedés ereje Térjünk vissza a használtautó történethez. Amikor a barátom olcsón vásárolt használtautóját vezettem, rosszul éreztem magam. Nem ragadott magával a lelkesedés. Nem hallottam az angyalok énekét, nem láttam lelki szemeimmel, hogy megnyílik az ég, és áldást oszt, mint amikor a Porschémban ülök. Szinte émelygés fogott el, amikor a barátom elhajtott, és a kipufogóból áradt a füst. Ám amikor kinyitom a garázsajtót, és meglátom a Porschémat, még ma is megszólal az angyalok kórusa. Szeretem azt a kocsit, és örülök neki, hogy arra ösztönzött, nézzek újabb ingatlanbefektetés után. Más szóval, az a kocsi ihletet adott a gazdagodáshoz. A barátom kocsija csak az iránt ébresztett vágyat bennem, hogy megfürödjék utána. Hiszem, hogy teremtınk segít bennünket, embereket a szép dolgok létrehozásában. Amikor egy szép festményt, egy szép házat vagy egy szép autót látok, ihletettségét érzek. Isten nagylelkőségét, szépségét és bıségét élem át, és ez arra sarkall, hogy még lelkesebben fektessek be — de nem arra, hogy többet dolgozzak, csak hogy több befektetést vegyek. Az a tapasztalatom, hogy akik rosszul bánnak önmagukkal, többnyire nem igazán hatnak ösztönzıen. Vannak közeli barátaim, akik olyan zsugoriak, hogy hasonlóképpen érzem magamat náluk, mint az említett barátom használtautójában. Nagyon szeretem a barátaimat, és nem kényszerítem rájuk saját pénzügyi nézeteimet. De tudom, hogy keményen dogoznak, és igényszintjük alatt élnek, miközben Kim és én folyamatosan azon munkálkodunk, hogy feljebb vihessük a mércét igényeink tekintetében, és ez nagy különbség az életformánkban. Mint mondtam, mindannyian különbözünk, és más-más döntéseket hozunk az életünkben. Én csak azt szeretném megosztani veletek, hogyan használjuk a feleségem és én az élet luxusdolgait arra, hogy gazdagodásra ösztönözzenek. 3. tanulság: A bankárom örömmel ad kölcsön akár eszközökre, akár forrásokra Sok ellenérzést váltott ki a Gazdag papa, szegény papában leírt állításom, amely szerint a házunk nem eszköz. Ezért kapom a legtöbb dühös levelet. így szoktam felelni: „Amikor a bankáruk azt mondja, a házunk eszköz, nem hazudik. Csak azt nem mondja meg, kinek az eszköze. A mi házunk az ı eszköze." Fel szoktam hívni továbbá a figyelmet arra, „Nem állítom, hogy ne vegyünk házat. Csupán óva szeretnék inteni mindenkit, hogy ne hívjon egy forrást eszköznek." Ennek ellenére továbbra is kapom a dühödt hangú leveleket. Akinek nem világos, a háza miért nem az ı eszköze, hanem a bankáré, olvassa újra korábbi könyveimet. Egy dolgot hangsúlyozni szeretnék a továbbiakhoz: A bankárunk eszközre és forrásra egyaránt ad hitelt. Nem írja elı, melyiket vegyük meg. Ha új motorcsónakot akarunk venni, és pénzügyi kimutatásunk tanúsága szerint telik rá, a bankár szíves örömest ad rá hitelt. Ha három hálószobás házat akarunk venni bérbe adásra, amely pénzt hoz, és pénzügyi kimutatásunk kedvezıen fest, akkor is általában minden további nélkül megkapjuk a kívánt hitelt. Miért? Mert akár eszköz-, akár forrásvásárlásra veszünk fel kölcsönt, a bank számára a vásárolt holmi mindenképpen eszköz. így tehát aki elıbb eszközök vásárlására vesz fel hitelt, általában több pénzhez jut, hogy azután forrásokat is vehessen. - 44 -

Aki azonban csak forrásokat vesz, annak többnyire nem marad pénze eszközökre. Vagyis, minthogy a banknak mindegy, mit veszünk, eszközt vagy forrást, mert az neki mindenképpen eszköz, jobb, ha mi figyelünk oda. Valójában minél jobban odafigyelünk, annál elégedettebb velünk a bankárunk, hiszen neki az a dolga, hogy több hitelt adjon, nem az, hogy elutasítsa hitelkérelmünket. A bankár akkor keres, ha hitelt veszünk fel, ezért annál jobban örül, minél gazdagabbak leszünk. Én szeretem a bankáromat, mert eszközökre és forrásokra egyaránt ad hitelt. 4. tanulság: Milyen eszközöket szeret a bankár a legjobban? Egy rádiómősorban azt kérdezte tılem a riporter: — Mibe fektet be? Azt feleltem: — A húszas éveimben ingatlannal kezdtem, ezért jelenleg befektetéseim nagy része ingatlan-befektetés. Vannak cégeim is, és némi értékpapír-eszközöm: részvények, kötvények és befektetési alapok. Erre a riporter így szólt: — Nem szeretem az ingatlant. Nem akarok vécétartályt szerelni, és a bérlıim telefonhívására ébredni az éjszaka kellıs közepén. Ezért nem fektetek be ingatlanba. Nekem csak részvényeim és befektetési alapjaim vannak. Ezek után véget ért az interjú, reklám következett, és engem kitessékeltek a stúdióból. Egy drága elgondolás Késıbb, aznap este elgondolkodtam az interjún. Azt mondtam magamban: „Milyen drága döntést hozott ez a riporter. Nem akar ingatlanba befektetni, mert nincs kedve vécétartályt szerelni, vagy éjszakai telefonhívásokra válaszolni. Vajon tudja, mennyibe kerül neki ez az elgondolás?" Harmadik könyvünkben, a Gazdag papa befektetési tanácsaiban, írtam a három alapvetı befektetési osztályról. Ezek a következık: 1. Cégek 2. Ingatlanok 3. Értékpapírok Ahogy ott ültem magamban, a fülembe csengett gazdag apám kérdése: „Melyik eszközosztályt szeretik a bankárok a legjobban?" A válasz: az ingatlant. Kis cégek vásárlására nagyon nehéz hitelt kapni. Kaphatunk kisvállalkozói hitelt, de ilyenkor gyakran más eszközöket követel a bank fedezetként. Azt is nehéz elérni, hogy értékpapírokra hitelt kapjunk. A bank elfogadja az értékpapírt fedezetként, azután személyi kölcsönt ad. Ritka, hogy harminc éves lejáratú, 8 százalékos kamatú hitelt kapjunk értékpapír-vásárlásra, de ingatlanvásárlásra kaphatunk ilyet. Évekkel ezelıtt gazdag apám azt mondta Mike-nak és nekem: „Ha gazdagok akartok lenni, a bankárotok kedvére kell tennetek. Elıször is, látni akarja a pénzügyi kimutatásaitokat. Másodszor, ingatlanvásárlásra akar hitelt adni. Ha tudjátok, mi kell a bankárotoknak, könnyebben gazdagodhattok meg." Ez az egyik ok, amiért úgy gondolom, hogy a rádióriporter elıítélete az ingatlannal szemben sokba kerül neki. Azért kerül sokba, mert saját adózás utáni pénzébıl kell megvennie a részvényeket, kötvényeket illetve befektetési alapokat, nincs módja a bank pénzét használni. A legdrágább pénzbıl kell megvennie mindent, saját pénzébıl, amelyet munkával keresett, és úgy, hogy a kormány már levonta belıle az adókat. Nézzünk meg egy 10 000 dolláros példát ennek illusztrálására: - 45 -

Ha a rádióriporter befektetési alapokat vásárol, 10 000 dollár értékben teheti ezt meg. Ha ingatlant venne, könnyen vehetne akár 100 000 dollár értékőt úgy, hogy 10 000 dollárt kifizet önrész gyanánt, a maradék 90 000 dollárra pedig banki hitelt vesz fel. Feltételezzük, hogy az ingatlan pozitív készpénzáramlást biztosít, ami azt jelenti, a bérlık által fizetett lakbér fedezi az összes kiadást, a bank jelzáloghitelének költségét is, és ezen felül még némi jövedelmet is termel. Tegyük fel, hogy jó a piac, és minden eszköz értéke évente 10 százalékkal növekszik. A befektetési alapok 1000 dollár nyereséget hoznak, míg az ingatlan 10 000 dollárt termel a befektetınek, plusz a készpénzáramlásból befolyt összeg, plusz az értékvesztés, ráadásul még tıkenyereség-adót sem kell fizetnie. (Legalábbis az amerikai törvények szerint, ha adóhalasztást vesz igénybe a befektetı, azaz másik, nagyobb értékő ingatlant vásárol az eladáskor.) A befektetési alapok minden bizonnyal nem produkálnak készpénzáramlást, nem számolható el rájuk értékcsökkenés, és tıkenyereség-adót kell utánuk fizetni, ha nem a nyugdíjterv részei. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az értékpapírok rosszak. Jelentıs befektetéseim vannak részvényekben és befektetési alapokban. Csupán azt akartam megmutatni, milyen költséges az az elgondolás, hogy „nem fektetek be ingatlanba". Számomra a legnagyobb ár a személyes szabadság. Kim és én úgy véljük, az ingatlanban az a legjobb, hogy havonta passzív készpénzáramlást termel, és kevesebbet adózik, mint a keresett jövedelem, ennél fogva anyagi függetlenséget biztosít. Más szóval, az ingatlan által jó adóssághoz jutunk, a jó adósság pedig hamarabb tesz gazdaggá. Ugyanakkor, ha a bank pénzét használjuk a gyorsabb meggazdagodásra, annak ára van. Ha megnézzük a tıke megtérülését a bank pénzének felhasználása nélkül, azt látjuk, hogy 10 000 dollár befektetése 10 százalékos megtérülést biztosít. Ha azonban a bank pénzét használjuk, saját befektetett pénzünk 100 százalékos megtérülést hoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy elég, ha az ingatlanpiac csak 1 százalékkal emelkedik, máris ugyanannyi a megtérülés, mint az értékpapírok esetében 10 százalékos emelkedésnél. Ha figyelembe vesszük az adóelınyt is, 1 százalékkal sem kell emelkednie az ingatlanpiacnak ahhoz, hogy ugyanazt a nettó megtérülést érjük el, mint az értékpapírok esetében 10 százalékos emelkedésnél. Többek között ezért tanácsolta gazdag apám: „Mindig tegyetek a bankárotok kedvére!" Továbbá ezért figyelmeztetett arra, „Mindig úgy kezeljétek az adósságot, mint a töltött fegyvert!" Ez azért fontos, mert a bank pénzének felhasználása két irányban sülhet el, azaz sok pénzt nyerhetünk vele, de sokat is veszthetünk rajta. Az ár, amelyet fizetnünk kell, hogy áldozunk a tanulásunkra, és sok éves gyakorlatot szerzünk. Aki nem hajlandó megfizetni ezt az árat, ne használja mások pénzét. Az ilyen ember vásároljon csak a saját pénzébıl, és törekedjen a biztonságra. A tanulás árának megfizetése Mint említettem, az 1970-es években befektettem egy ingatlanbefektetési tanfolyamba, amely 385 dollárba került. Az a háromnapos tanfolyam volt életem egyik legjobb befektetése. Kezdetben kis befektetéseket vásároltam, majd öt évet fordítottam a kellı gyakorlat megszerzésére. Én sem akarok vécétartályt szerelni, sem éjszakai telefonhívásokat kapni... nem is kell. Szeretem viszont, amit az ingatlan nyújt, vagyis a sok jó adósságot és a sok szabadságot. Nemrégiben vendégelıadóként vettem részt egy ingatlanbefektetési tanfolyamon a texasi Dallasban. Egy hatvan körüli úr odalépett hozzám. Hallotta, hogy azt mondtam, „Gazdag apám a Monopolyval tanított meg az ingatlanbefektetésre, és mindannyian ismerjük a játékban használt képletet a nagy vagyon megszerzésére: végy négy zöld házat, és váltsd egy piros szállodára." Az említett úr a következı kérdést szegezte nekem: — Piros szállodákat vegyek a házaimból? Elmosolyodtam, és megkérdeztem: - 46 -

— Hány háza van? Elgondolkodott, majd így felelt: — Valamivel több, mint 700. — Micsoda? — Ennél többet nem tudtam kinyögni. Leültem vele beszélgetni, hogy többet megtudjak, és kiderült, hogy gazda Nyugat-Texasban. Az utóbbi negyven évben évente vett egy-két házat, és bérbe adja ıket. Végigélte a nyugat-texasi olajipar és a kartellek virágkorát majd hanyatlását. Amikor a gazdasági helyzet rossz volt, anyagi gondokkal küzdı tulajdonosoktól vett házakat, és gyakran nekik adta bérbe ıket. Amint a készpénzáramlása növekedett, egyre több házat vett, a legtöbbjét 65 000 dollár alatti áron, és egyet sem adott el. A találkozásunkkor átlagosan havi 200 dollár pozitív készpénzáramlása volt az ingatlanjaiból egyenként. Alig kaptam levegıt. Megkérdeztem: — Úgy érti, több mint 140 000 dollár a havi jövedelme — évi több mint egy millió dollár csak a bérbe adott házakból? — Igen — felelte. — Ezért kérdeztem, hogy maga szerint el kellene-e kezdenem árulni egyik-másik zöld házamat, és piros szállodákat venni az árukból. Sok idıbe telik ennyi zöld házat megvenni, ezért tetszik az ötlete, hogy nagyobb épületeket vásároljak. Akkor nem kell olyan sokat venni. Fejemet csóváltam, és nevetve mondtam neki: — Azt szeretném, ha a legközelebbi tanfolyamomon maga lenne az elıadó, és én a diák. Ezután megadtam neki a pénzügyi és adótanácsadóm telefonszámát, hogy hívja fel ıket. Elismertem, hogy nálam jóval magasabb szinten áll. Miután megköszönte a telefonszámokat, gondolataim elkalandoztak negyven évvel korábbra, amikor gazdag apám Monopolyt játszott Mike-kal és velem. Mi annak idején kis, zöld mőanyagházikókkal játszottunk. Az úr, akivel az imént beszéltem, valódi házakkal tette ugyanezt. Visszagondoltam rá, mit mondott gazdag apám Mike-nak és nekem: „A bankárom mindig ingatlanra akar hitelt adni. Én meg a kedvére teszek."

- 47 -

4. fejezet

Mennyi adósságunk van valójában? Mielıtt elindulnánk saját utunkon az anyagi függetlenség felé, meg kell határoznunk, mennyi adósságunk van pontosan. Sokak számára ez olyan, mintha a fogukat húznák; tudják, hogy szükség van rá, de nem kellemes. Vannak, akik feladják. Világosan látják, hogy súlyos a helyzet, de nem akarnak vele foglalkozni. Akinek azonban feltett szándéka, hogy pozitív készpénzáramlást teremtsen magának, annak a pénzügyi mőveltség alapjainál kell kezdenie. Az alábbi gyors teszt segít elindulni. írjatok 1-est minden olyan kérdés mellé, amelyre igennel válaszoltok: Rendszeresen késve fizeted a számláidat? Rejtettél el valaha pénzt a házastársad elıl? Volt rá példa, hogy elnapoltad az autód javíttatását, mert nem volt rá elég pénzed? Vettél mostanában olyasmit, amire nem volt szükséged, és nem engedhetted volna meg magadnak? Rendszeresen többet költesz, mint amennyi a fizetésed? Elutasították már hitelkérelmedet? Szoktál lottózni az anyagi gondoktól való megszabadulás reményében? Van, hogy nem teszel félre pénzt a nehéz idıkre? Adósságaid összessége (kivéve a jelzáloghitelt) meghaladja a nehéz idıkre félretett tartalékaid összegét? Add össze a számokat! Ha az eredmény 0, remek! Teljesen kézben tartod készpénzáramlásodat. Ha 1 és 5 közötti az eredmény, elgondolkodhatnál rajta, miként csökkentsd adósságaidat a gazdag papa tanácsainak értelmében. Ha 6 és 9 közötti pontszámot értél el, vigyázz! Lehet, hogy az anyagi csıd felé tartasz. A gazdag papa programja a készpénzáramlás vészhelyzeteire Ha igazán irányítani akarod készpénzáramlásodat, három dologra van szükséged: meg kell határoznod, hol tartasz anyagilag; személyes fegyelemre; és egy játéktervre, amely eljuttat a célodhoz. Használd a CASHFLOW 101 pénzügyi kimutatását, amelyet a Függelékben megtalálsz, és töltsd ki saját adataiddal! Nehezedre esik változtatni szokásaidon? Hogyne. Rajtad múlik, és azon, hogy mennyire akarod kézbe venni pénzügyeid irányítását. Ne feledd, nem muszáj megtenned a következı lépéseket. De ha nem teszed meg ıket, nem jutsz elıbbre, megrekedsz a mókuskerékben, és a fizetésedet továbbra is számláid kifizetésére költheted, melyek egyre csak jönnek. (Kivéve, ha nyersz a lottón. Mindig megdöbbent, milyen sokan hiszik, hogy a lottónyeremény valós terv az anyagi elıbbre jutáshoz.) De térjünk vissza a valósághoz! Nem kell szétszabdalnod hitelkártyáidat, de meg kell valósítanod egy adósságcsökkentési tervet. Az elsı két lépés a következı: (1) Elıször magadnak fizess! Amikor megkapod a fizetésedet, az elsı számlát magadnak fizesd ki! Ne az autóhitelt törleszd belıle! Ne is a jelzáloghitelt vagy a lakbért! Fizess ki magadnak egy tisztességes összeget, és ezt a pénzt helyezd el azonnal egy külön bankszámlán! Ne nyúlj hozzá mindaddig, amíg nem állsz készen rá, hogy befektesd! (2) A második lépés, hogy csökkented az úgynevezett kacatokra fordított kiadásaidat. Olyan dolgokra gondolok, amelyekre mindenki vágyik, de nem igazán szükségesek. Lehet az egy drága autó vagy egy éttermi vacsora egy luxusvendéglıben, esetleg flancos ruhák. - 48 -

Akármilyen kacatokat is szoktál venni, azonnal állítsd le ezt a szokásodat! Valójában ez az önfegyelem és az akaraterı próbája. Ha igazán ki akarsz keveredni az adósságokból, a régimódi késleltetett jutalmazáshoz kell ragaszkodnod. Aki olvasta korábbi könyveinket, azt gondolhatja, hogy most másféle tanácsot adok. A gazdag papa ugyan továbbra is úgy véli, jó az embernek megnövelni az igényszintjét, hogy megengedhesse magának a vágyott életstílust, de bizonyos idıszakokban mégis másra van szükség ahhoz, hogy a helyes úton tudjunk elindulni. Jusson eszetekbe a vicc: „Mit teszel, ha gödörben vagy? Abbahagyom az ásást." Szóltam azokról az emberekrıl, akik a piros vonalon élik az életüket. Alig tudnak kijönni a fizetésükbıl. A következı tanácsok és a Cashflow-négyszögbıl vett „Irányítsd készpénzáramlásodat" képlet, amelyet az alábbiakban és a Függelékben is megtaláltok, segít megtenni a szükséges drasztikus lépéseket, hogy „abbahagyjátok az ásást", és elkezdjetek tervet készíteni a jobb anyagi jövıre. Mi jön ezután? Elhatároztad tehát, hogy önfegyelmet gyakorolsz és irányításod alá készpénzáramlásodat. íme a következı lépések: • Kövesd a CASHFLOW-négyszög „Irányítsd a készpénzáramlásodat" képletét:

vonod

Irányítsd készpénzáramlásodat 1. Nézd át legutóbbi pénzügyi kimutatásodat! 2. Határozd meg, a CASHFLOW-négyszög mely negyedébıl származik a jövedelmed jelenleg! 3. Határozd meg, mely negyedbıl szeretnéd származtatni jövedelmed nagy részét öt év múlva! 4. Kezdd el készpénzáramlást irányító terved megvalósítását: A) Elıször magadnak fizess! Tégy félre minden fizetésedbıl, illetve egyéb kifizetésekbıl egy bizonyos százalékot! Helyezd el ezt a pénzt egy bankszámlán! NE vedd ki mind addig, amíg nem állsz készen rá, hogy befektesd! Gratulálok! Elkezdted irányítani készpénzáramlásodat. B)

Koncentrálj személyes adósságaid csökkentésére!

A következıkben néhány elıregyártott tippet mutatok be, amelyekkel csökkentheted, majd felszámolhatod a személyes tartozásodat: 1. tipp: Ha a hitelkártyáidon van tartozásod... 1. Vágd össze az összes hitelkártyádat, egy vagy kettı kivételével! 2. Amennyit a megmaradt kártyá(k)ról költesz, törlesztened kell egy hónapon belül. Ne bonyolódj semmilyen további hosszú távú adósságba!

- 49 -

2. tipp: Tégy félre havonta 150-200 dollárt! Most, hogy pénzügyileg egyre mőveltebb vagy, ez már nem okozhat nagy nehézséget. Ha nem tudsz megtakarítani havi 150200 dollárt, akkor az anyagi függetlenség elérése hiú ábránd csupán. 3. tipp: További 150-200 dollárt szánj arra, hogy kiegyenlítsd kizárólag az egyik hitelkártyádon lévı tartozásaidat. A kötelezı minimumot fogod fizetni, PLUSZ arra az egy hitelkártyára a 150-200 dollárt. Fizesd csak a minimális összeget az összes hitelkártyára! Az emberek gyakran megpróbálnak egy kicsivel több pénzt befizetni minden hónapban az összes kártyájukra, de érdekes módon ezeken a kártyákon mindig marad tartozás. 4. tipp: Ha az elsı kártyádon már nincs több tartozásod, fizesd ezután a következı kártyádra azt az összeget, amelyet havonta erre szántál! így a második kártyádra a kötelezı minimális összeget fizeted, PLUSZ a korábban az elsı kártyádra fizetett havi teljes összeget. Ugyanezt az eljárást alkalmazd minden további hitelkártyáddal, és más fogyasztói hitelekkel, például áruházi hitelekkel kapcsolatban is! Minden kifizetett tartozás után használd az annak az adósságnak a törlesztésére fordított összeget a következı' törlesztésére! Ahogy sorban visszafizeted az adósságaidat, egyre nagyobb összegeket fordíthatsz a következı törlesztésére. 5. tipp: Ha már egyik hitelkártyádon sincs tartozásod, és a fogyasztói hiteleidet is visszafizetted, folytasd az autóhiteleddel és lakásod jelzáloghitelének törlesztésével! Ha követed ezt az eljárást, meg fogsz döbbenni, milyen hamar megszabadulsz az összes adósságodtól. A legtöbben öt-hét év alatt elérik ezt. 6. tipp: Most, hogy már nincsenek adósságaid, vegyél az utolsó adósságod törlesztésére havonta fordított összegnek megfelelı pénzbıl befektetéseket! Építsd eszközrovatodat! Ilyen egyszerő az egész. Egyéb tippek az irányítás megszerzésére • Fizesd ki minden számládat idıben, kerüld a késedelmi díjakat! • Keress egy alacsonyabb kamatú hitelkártyát éves díjak és átutalási költségek nélkül! Ezek után fontolóra veheted, hogy a többi hitelkártya-tartozásodat erre az egy kártyára terheld rá. így kevesebb kamatot és díjat kell fizetned. • Ne használj készpénzfelvételi díjat felszámoló pénzautomatákat! Ez olyan, mintha azért fizetnél, hogy használhasd a saját pénzedet. Lehet, hogy át kell alakítanod költekezési szokásaidat • Szokj rá, hogy készpénzzel fizetsz! Csak vészhelyzetben használj kártyát! • Tanuld meg, hogy nem vásárolsz hirtelen indíttatásból! Használd akaraterıdet, hogy nemet tudj mondani! • Vásárolj nagykereskedelmi üzletekben és kedvezményeket nyújtó boltokban! • Tartsd tiszteletben költségvetésedet! Ha elérted az élelmiszerre fordítható 200 dolláros határt, ne vedd meg a chipset és a jégkrémet! - 50 -

• Vásárolj általános gyógyszereket, vagy keress egy diszkont áron árusító patikát! • Keress másodállást, indíts részmunkaidıs vállalkozást, vagy találj egyéb módot a jövedelem-kiegészítésre! • Kapcsold lejjebb a termosztátot! Olts le pár villanyt, és takarékoskodj az energiával! • Tudd meg, hogyan téliesítheted a házadat teljes egészében. Szigeteltesd a csöveket! Szabadulj meg a rosszul záró ablakoktól! Küszöbölj ki minden olyan hibát, amellyel energiát veszítesz. • Csökkentsd vezetékes és mobiltelefon számládat! Sokak figyelmét elkerüli, milyen sok pénzt takaríthatnak meg ezzel. • Ellenırizd biztosítási kötvényeidet! Nézz utána, köthetnél-e hasonló biztosítást azonos áron! Növeld a levonható költségeket, hogy csökkentsd havi számláid összegét! Röviden, szokj rá, hogy odafigyelsz, hol takaríthatnál meg egy-egy dollárt! Adj magadnak egy hetet, és ellenırizd, mennyi pénzt tudtál megtakarítani azzal, hogy nem vetted meg a drága sampont, vagy nem mentél el vendéglıbe vacsorázni, vagy rövidebbre fogtad a telefonbeszélgetéseidet. Mondjuk, megspóroltál egy hét alatt 30-40 dollárt. Egy hónap alatt ez több mint 100 dollár. Egy év alatt 1200 dollárt takaríthatsz meg, vagy többet — ez pedig már igen szép haladás hitelkártya-adósságaid törlesztése felé. Célodul tőzd magad elé, hogy amilyen hamar csak lehet, megszünteted adósságaidat, hogy azután jobb jövı elé nézhess, és elkezdj a gazdagok módjára gondolkodni. Ekkor nekiláthatsz az eszközök vásárlásának, amelyek passzív jövedelmet termelnek, s fedezik telefonszámládat, áramfogyasztásodat, biztosításaidat és egyebeket. Ez a gazdag papa igényeink emelésére vonatkozó filozófiája, hogy a választott életformát élhessük. Adósság fedezettel és fedezet nélkül Kétféle adósság létezik. A fedezett adósságnak van fedezete. Ilyen a jelzáloghitel vagy az autóhitel. A fedezet nélküli adósságnak nincs meg a fedezete. Ilyenek általában a hitelkártyaszámlák, a személyi kölcsönök és az orvosi számlák. Legelıször a fedezet nélküli adósságoktól szabadulj meg! A Gazdag Papa rendszerében a fedezet nélküli hitelt nevezzük elsısorban rossz adósságnak, és minél elıbb kiküszöbölöd, annál jobban tudod kontrollálni pénzügyeidet. Vagyis fizesd ki hitelkártya-tartozásaidat és egyéb adósságaidat amilyen gyorsan csak lehet. Vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbrıl a hitelkártyát! Kétségtelenül csodálatos intézmény. Igazán semmi szükség rá, hogy szétvagdossuk, persze csak akkor, ha tökéletesen értjük a mőködését. Sok hitelkártyacég például éves díjat számol fel magáért a kártya birtoklásáért. Ezen felül természetesen összes tartozásunkra éves százalékot (APR) számítanak fel. Ha megnézzük hitelkártyáinkat, láthatjuk, hogy a legtöbbjük nagyjából 10 százalékot számít fel a vásárlásainkra és az egyenlegre, de egyes cégek ennél magasabb díjszabással élnek — némelyik akár 20-25 százalékot is felszámít egy kártyára. Magától értetıdik, hogy egy vagyont költhetünk hitelkártya-tartozásaink kifizetésére, ha csak a havi minimum díjat fizetjük. Szokj rá, hogy hónapról hónapra befizeted a kártyádról történt vásárlások összegét. Hol a legjobbak az éves százalékos arányok? Erre könnyen rájöhetünk. Az alábbi honlapok tájékoztatást nyújtanak a díjszabásokról, valamint arról, hogyan válthatjuk át jelenlegi hitelkártya-adósságunkat egy sokkal kedvezıbb éves százalékos arányú törlesztésre: • Bankrate.com (www.bankrate.com) • Quicken.com (www.quicken.com) • CreditChoice (www.creditchoice.com) • iVillage:Money Life (www.ivillagemoneylife.com) - 51 -

Összpontosítsunk tehát a rossz adósságok megszüntetésére! Az alábbiakban ismertetek egy pontos módszert arra, miként vehetjük kezünkbe havi készpénzáramlásunk irányítását. Vegyük ki összes hitelkártyánkat a tárcánkból! Alkalmazzuk az „Irányítsd készpénzáramlásodat" módszert, ellenırizzük, mennyi tartozásunk van mindegyiken egyenként. Amelyiken a legkisebb a tartozás összege, azt egyenlítsük ki teljes egészében. Ha ez megtörtént, hívjuk fel a hitelkártyacéget, és szüntessük meg a kártyát. Ugyanezt ismételjük meg a többi kártyánkkal is. Küszöböljünk ki minden adósságot. Meg kell értened, hogy ez általában nem zajlik le két-három hónap alatt. Attól függıen, hogy mennyi készpénzed van, hosszú hónapokig, akár évekig is eltarthat, mire megszabadulsz minden adósságtól. De érdemes megtenni, mert csodálatos érzés, amikor nem nyomasztanak többé ezek a havi számlák súlyos terhükkel. Ami még jobb, felfedezheted, hogy minden hónapban plusz pénzhez jutottál, amelybıl rendezheted más adósságaidat (például a jelzáloghitelt). Ha a hitelkártyáidat leépítetted, megmaradt pénzedbıl fizesd vissza a jelzáloghiteledet! A legtöbb lakástulajdonos arra törekszik, hogy a havi lejárati idı elıtt törlessze jelzáloghitelét. Ellenırizd a hitelszerzıdést, hogy van-e erre lehetıség, vagy kérdezd meg a hitelezıi! A legtöbb esetben nagyon megéri, több ezer dollárt takaríthat meg a lakástulajdonos azzal, ha havonta elıre fizeti a törlesztı részleteket. Még ha csupán 50 dollár adódik is hozzá az addigi teljes befizetéshez (gyızıdj meg róla, hogy a befizetéseket hozzáadják a hitelt addig törlesztett összegéhez), évekkel korábban kiegyenlíthetjük a tartozásunkat, és több ezer dollárt spórolhatunk meg. A legjobb persze az, hogy akiknek van elegendı akaraterejük, és követni tudják ezeket az egyszerő lépéseket, néhány éven belül anyagilag stabil helyzetben, szabadon, jelentısebb adósságok nélkül élhetnek. Lehet, hogy jelenlegi anyagi helyzetedben ez lehetetlennek tőnik, de hidd el — ezek a lépések beválnak. Vészhelyzet esetére Mit tehetünk, ha valóban elveszítjük a csatát adósságainkkal szemben? Ha igazán az élet piros vonalára jutunk? Minden bizonnyal tanácsot kell kérnünk valamilyen olcsó vagy ingyenes tanácsadó szolgálattól. Íme a legkiválóbbak: • National Foundation for Credit Counseling (1-800-388-2227), www.nfcc.org). Ez a nonprofit szervezet részben hitelkártya-cégek hozzájárulásaiból tartja fenn magát, oktató programot és bizalmas hitelügyi konzultációt kínál. A tanácsadó segítı tervet dolgoz ki azok számára, akiknek súlyos adósságaik vannak, és kedvezı törlesztési feltételeket alkuszik ki a hitelezıkkel. • Debtors Anonymous (1-781 -453-2743 www.debtorsanony-mous.com). Ez a támogató csoport a Névtelen Alkoholisták mintájára mőködteti tizenkét lépéses programját, hogy segítsen tagjainak legyızni kényszeres költekezési hajlamaikat.

- 52 -

6. fejezet

A változtatás ára „Az ırültség azt jelenti, hogy valaki mindig ugyanazt teszi, mégis azt várja, hogy a dolgok megváltozzanak." közmondás Amikor a jó és a rossz adósságról beszélek, gyakran kapok ilyen kérdéseket: 1. Mi lesz, ha összeomlik a tızsde? 2. Mi lesz, ha hibázom? 3. Mi lesz, ha nem tudom visszafizetni az adósságomat? 4. Mit tegyek, ha nem érdekel az ingatlan? 5. Hogyan engedhetném meg magamnak, hogy ingatlant vegyek, amikor az árak nagyon magasak ott, ahol lakom? 6. Minden adósság veszélyeket rejt, nem? 7. Nem jobb adósságok nélkül élni? Ezek egytıl egyig jogos kérdések, valós aggodalmakat tükröznek, és nem szabad ıket félresöpörni. Egyszer egy közismert befektetı szájából hallottam: „Minden befektetést tekints rossz befektetésnek!" De vegyük azért észre, hogy az illetı befektetı nem azt mondta, „Aggodalmaink jogosak, ezért ne is csináljunk semmit!" Mégis emberek millióit bénítja meg a félelem, és ezért tétlenül ülnek. Gyakran az ismeretlentıl való szorongás miatt nem vagyunk képesek változtatni. Nézzük meg még egyszer az amerikai Egészségügyi, Oktatásügyi és Népjóléti Minisztérium statisztikáját: 65 éves korára 100 emberbıl 1 ember gazdag; 4 ember jómódú; 5 ember még mindig dolgozni kénytelen; 54 ember családi vagy állami támogatásból él; 36 ember halott. Számomra nyilvánvalóan az az egyik ok, amiért 100 emberbıl csupán egy él gazdagságban, hogy a többiek nem tudtak változtatni, amikor kellett volna. Folytatták, amit addig tettek. Biztos vagyok benne, hogy sokan akartak változtatni, de megbénította ıket a félelem és a kétség, ilyesmik, mint „Mi lesz, ha összeomlik a tızsde?", „Mi lesz, ha hibázom?" vagy „Mi lesz, ha nem tudom kifizetni az adósságaimat?". Más szóval, sokan azért nem képesek változtatni, mert saját kétségeik és félelmeik börtönében élnek. Kétségeik és félelmeik kényszerítik ıket arra, hogy ugyanazt tegyék, amit korábban, reménykedve, hogy a dolgok majd csak megváltoznak, ami az ırültség népszerő definíciója. Newton másik törvénye Gazdag apám gyakran mondta: „Akik félnek a hibáktól, jobb, ha nem csinálnak semmit, vagy ugyanazt teszik, amit korábban." Sir Isaac Newton másik egyetemes törvénye, az energia-megmaradás törvénye kimondja: „A mozdulatlan test mozdulatlan marad. A mozgásban lévı test mozgásban marad." Magyarán, az embereknek gyakran könnyebb kitartaniuk a megszokott cselekvések mellett, hiszen a mozgásban lévı test mozgásban marad, ugyanazt teszi, amit addig. Ugyanakkor nehéz változtatniuk, mert nem könnyő valami újba kezdeni, hiszen a nyugalomban lévı test nyugalomban marad. - 53 -

Tehát a milliomossá válás ára gyakran az, hogy valami újat kell csinálni... a nulláról kell indulni, egy új labdát kell elindítani, új hibákat kell véteni, és valami újban kell végül okosnak bizonyulni. Ez egyszerőnek hangzik, és az is, de ugyancsak Newton törvényével magyarázható, miért nem tesznek meg az emberek egy ilyen egyszerő dolgot, melynek segítségével milliomosok lehetnének. Ne csak az állásodat változtasd meg! Második könyvemben, a CASHFLOW-négyszögben leírtam a pénz és az üzlet világában létezı négyféle embertípust. Az alábbi ábra a CASHFLOW-négyszög maga:

A négy bető a következıket rövidíti: alkalmazott, egyénileg vállalkozó, cégtulajdonos és befektetı. A könyv leírja az egyes kategóriák közötti alapvetı különbségeket, és azt, hogy milyen változtatásokra van szükség, ha valaki át akar lépni egyik negyedbıl egy másikba. Azért utalok itt a CASHFLOW-négyszögre, mert sokan hiába akarnak változtatni, megrekednek egy bizonyos negyedben. Például sokan állásba mennek az iskola elvégzése után, és nyugdíjazásukig az alkalmazotti negyedben maradnak, noha esetleg vágynak rá, hogy kitörjenek onnan, és valami mással próbálkozzanak... valami mással, úgy mint befektetéssel, vagy saját vállalkozással. Sokan úgy változtatnak, hogy egyazon negyeden belül maradnak. Többen például az alkalmazott negyeden belül tesznek bizonyos változtatásokat, ezért vándorolnak egyik munkahelyrıl a másikra a magasabb fizetés és boldogulás reményében. Korábbi könyveimben már elmagyaráztam, hogy azért gazdagodnak meg csak kevesen az alkalmazott negyedben, mert ott a legsúlyosabbak az adóterhek. Ha valaki átlép egyik negyedbıl egy másikba, a leggyakoribb az A negyedbıl az E negyedbe való átlépés. Aki ezt teszi, gyakran így nyilatkozik: „A magam dolgával akarok foglalkozni"; „A magam ura akarok lenni". Itt is nehéz meggazdagodni, mert ha az egyénileg vállalkozó abbahagyja a munkát, megszőnik a jövedelme. Ezen kívül itt is súlyosak az adóterhek. A C, illetve a B negyedben könnyebb nagy vagyonra szert tenni, de itt is szembe kell azért nézni nehézségekkel, különféle személyes kihívásokkal. Aki többet szeretne megtudni a négy negyed közötti különbségekrıl, illetve a negyedek közötti váltás lehetıségeirıl, olvassa el a CASHFLOW-négyszög címő könyvemet. És ne feledjétek Newton törvényét az energia-megmaradásról! Én azt tanácsolom, tartsátok meg az állásotokat, és adjatok magatoknak legalább öt évet arra, hogy egy másik negyedben valami újat kezdjetek.

- 54 -

Válts negyedet, hogy jobb eséllyel lehess milliomos Azért lottóznak és vesznek részt tévés vetélkedıkben olyan sokan a meggazdagodás reményében, mert a legtöbben az A, illetve az E negyedhez tartoznak. A nagy vagyont pedig többnyire a C és a B negyed emberei szerzik meg. A negyedváltás az egyik módja, hogy nagyobb eséllyel légy milliomos. Garanciák nincsenek, de ha a C vagy a B negyedben tevékenykedsz, legalább megnınek az esélyeid. Becslésem szerint a nagy vagyonnal rendelkezıknek kevesebb mint 1 százaléka származik az A negyedbıl, és körülbelül ugyanennyien tartoznak az E negyedhez is. Más szóval, aki komolyan gondolja, hogy milliomos akar lenni a lehetı legrövidebb idın belül, annak bizonnyal negyedet kell váltania. A saját példámból tudom, hogy az A, illetve az E negyedben aligha lehettem volna milliomos. Világos volt elıttem, hogy a C és a B negyedben a legnagyobbak erre az esélyeim, és valóban itt szereztem meg a millióimat. Amikor azt kérdezem az emberektıl, „Ki akar igazán milliomos lenni?", azt is meg szoktam kérdezni, hajlandók-e negyedet váltani. Némelyek igen, de a legtöbben nem. Miért? A válasz megint csak a „változtatni" szóban keresendı. Sokak számára túl nagy ár, hogy megtegyék a bal térfélrıl, azaz az A és az E negyedbıl a jobb térfélre, azaz a C és a B negyedbe való átlépéshez szükséges változtatásokat — nagyobb, mint amit hajlandók megfizetni. Akik így gondolkodnak, azok jobban teszik, ha más módját választják a meggazdagodásnak. Például megpróbálhatnak garasoskodni és szétvagdosni a hitelkártyáikat; összeházasodhatnak valakivel a pénzéért; esetleg szélhámosokká válhatnak. Akik azonban hajlandók fontolóra venni a váltást, azoknak az alábbi diagramot ajánlom, melynek részletezése nem szerepel a CASHFLOW-négyszögben. Az ábra hasznos segítséget nyújthat a bátraknak — mert gyakran erre van szükség: nagy bátorságra. Hogyan gazdagodjunk meg? Az alábbi diagramot rajzoltam fel annak szemléltetésére, miért nem elég a könyvekbıl vagy az iskolában elsajátítható tudás a teljes pénzügyi sikerhez. A diagramot több különféle célra fel lehet használni, de én itt most azt szeretném megvilágítani, milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy valaki anyagi értelemben gazdagabbá váljon. „Tanulási piramisnak" neveztem el a modellt.

Akik olvasták harmadik könyvünket, a Gazdag papa befektetési tanácsait, felismerhetik, hogy a szerkezet egy gúlát mintáz, vagyis olyan alakzatot, amelynek négy oldala és négy sarokpontja van. Piramisnak is lehet nevezni, és egyik tanárom, dr. Buckminster Fuller szerint a gúla a világegyetem egyik legstabilabb alakzata — ez azt is megmagyarázza, - 55 -

miért olyan idıtállóak az egyiptomi piramisok. Ettıl függetlenül a modell arra is alkalmas, hogy megvilágítsa, milyen árat kell fizetni a szükséges változtatások — vagy bármilyen változtatás — szintjén. Az is kiderül, miért olyan nehéz sokaknak megtenni a szükséges változtatásokat. Egyik kedvenc idézetem Albert Einsteintıl így hangzik: „A nagy szellemek gyakran ütköztek erıs ellenállásba a középszerő elmék részérıl." Ezzel nem azt akarom példázni, hogy megvetem azokat, akik nem értenek egyet a gondolataimmal. Inkább arra szeretném emlékeztetni magamat, hogy nagy szellem és középszerő elme egyaránt lakozik bennem. A következı példával szeretném szemléltetni a tanulási piramis mőködését. Mondjuk, hogy valaki elolvas egy könyvet, amely arra buzdítja, vegyen ingatlant, vagy találjon valami jó hitelt. Mentálisan tehát azt a gondolatot sugalmazták neki, „Menj, és fektess be ingatlanba, szerezz valamije hitelt, és gazdagodj meg!". Ezt nem nehéz megtenni, mégsem mindenki teszi meg. Mentálisan talán elgondolkodnak rajta, át fizikailag nem tesznek semmit. Miért? Sokan azért nem képesek fizikailag ingatlanvásárlásba fogni, mert érzelmi problémákkal küzdenek. A gond abból adódik, hogy érzelmi alapú gondolataik uralják mentális gondolatikat. Amikor az új, mentális gondolatok szembekerülnek az érzelmi alapú gondolatokkal, olyan állítások fogalmazódnak meg bennünk, melyeket korábban már idéztem: 1. Mi lesz, ha összeomlik a piac? 2. Mi lesz, ha hibázom? Ilyenkor a félelemérzet kerül elıtérbe, és szembehelyezkedik a új mentális gondolatokkal, még olyan egyszerő gondolatokkal is, mint hogy „Vegyél ingatlant, szerezz valami jó hitelt, és gazdagodj meg!". Ha az érzelmi gondolat erısebb, mint a mentális, a fizikai eredmény gyakran a tétlenség. Az illetı az „analízis paralízis" nevő állapotba kerülhet, és esetleg órákig ül fizikailag tétlenül, miközben a gondolatok és az érzelmek harca dúl benne. Az is lehet, hogy úgy tesz, mint az említett rádióriporter az interjúmon, azaz teljesen elveti az ingatlanbefektetés gondolatát. Emlékeztetıül, a rádióriporter azt mondta: „Nem akarok vécétartályokat szerelni és a bérlık éjszakai telefonhívásaira ébredni." Ez is arra példa, amikor az érzelmi alapú gondolkodás uralja az új, mentális gondolatokat. A rádióriporter esélyt sem adott az új gondolatnak, elzárkózott a nagy vagyon megteremtésének és az anyagi függetlenség gyors elérésének lehetıségétıl. Ráadásul az interjú vége felé azt mondta: „Azt hittem, ötleteket fog adni arra vonatkozóan, hogyan legyünk milliomosok." Erre én így feleltem: „Adtam. Elmondtam, miként válnak sokan milliomossá és anyagilag függetlenné sok jó adósság felhalmozásával, de önnek csak a vécétartályok jártak az eszében." Mondanom sem kell, soha többet nem hívtak meg a mősorba. A gondolatok hatalma Nem ez a rádióriporter az egyetlen, aki elzárkózik az olyan gondolatok elıl, melyek anyagi és egyéb értelemben megváltoztathatnák az életét. Én is ilyen vagyok. Mindenki ilyen. Mindnyájan teszünk olyasmit, ami sikerre visz, és olyasmit is, ami sikertelenségre kárhoztat. E fejezetben arra szeretném helyezni a hangsúlyt, hogyan változtassunk, amikor tudjuk, hogy változtatnunk kell. Mint említettem, az ırültség definíciója, hogy az ember továbbra is ugyanazt teszi, mégis változást vár. Gazdag apám azt mondta: „Az egyik fı ok, amiért az emberek többsége nem szerez nagy vagyont, és nem éri el az anyagi függetlenséget, egyszerően az, hogy fél hibázni." Így folytatta: „Azért nem jut sok értelmes, tanult ember nagy vagyonhoz, mert az iskolában azt tanulta, hogy a hibák rosszak. Az életben az nyer, aki a legtöbb hibát véti, és tanul belıle — úgy, hogy nem hazudik, nem csal, nem tagadja le, nem okol másokat." - 56 -

Visszatérve a tanulási piramis modelljéhez, tehát általában fıként azért nem lesznek az emberek milliomosok, mert, noha mentálisan ezt akarják, érzelmileg azt tanulták, hogy féljenek a kudarctól. Gazdag apám gyakran mondta: „Sokszor a kudarctól való félelem vezet kudarchoz." A kudarctól való félelem érzelmi alapú gondolat, amelyet meg kell változtatni, mert ez az érzelmi gondolat gyakran erısebb, mint a mentális gondolat. Ezért gazdagszanak meg olyan kevesen. Ami mőködött az iskolában, nem biztos, hogy mőködik az életben Gazdag apám évekkel ezelıtti mondatának, miszerint, „A bankárom sosem kéri a bizonyítványomat", az az egyik legfontosabb tanulsága, hogy ami az iskolában mőködött, nem feltétlenül mőködik az életben. Gyakran tapasztalom, hogy az anyagi gondokkal küszködı emberek egyszerően azért vannak ilyen helyzetben, mert nem tudnak szabadulni a régi, beléjük rögzıdött gondolatoktól, melyeket a családjuk, a barátaik vagy az iskola plántált beléjük. Más szóval, lehet, hogy tudtukon kívül olyan gondolatokat követnek, mint „Ne véts hibát!", vagy „Keress biztos állást!", vagy „Dolgozz keményen, takarékoskodj, és óvakodj az adósságtól!". Ezek hasznos gondolatok azok számára, akik a biztonságot többre tartják az anyagi függetlenségnél. Nem használnak azonban annak, aki a lehetı legrövidebb idın belül milliomos akar lenni. Tehát a milliomossá válásért fizetendı ár sokak számára az, hogy felül kell vizsgálniuk régi gondolataikat, és ki kell deríteniük, melyek szorulnak változtatásra. De ne feledjük, ahhoz, hogy egy mentális gondolat változzon, gyakran érzelmi, fizikai és lelki változtatások szükségesek. Azzal, hogy az iskolai oktatásba már korán bevezetjük a pénzügyi ismeretek tanítását, reméljük, hozzáférhetıbbé és elfogadhatóbbá tesszük az olyan gondolatokat, mint „vegyél eszközöket", „dolgoztasd a pénzedet a magad javára" és „anyagi függetlenség". Ami mőködött háborúban, nem biztos, hogy mőködik békében Nekem nem volt probléma a kudarctól való félelem, mint sok más embernek. Mint mondtam, az egyik legjobb dolog volt az életemben, hogy tizenöt éves koromban megbuktam az iskolában, mert nem tudtam írni. Ma több pénzt keresek íróként, mint a legtöbb kitőnı angolos. Ebbıl a kudarcból tanultam meg azt is, hogy az igazi bizonyítványom a pénzügyi kimutatásom. Én tehát tudtam, hogy a bukás jó dolog, ha levonom belıle a megfelelı tanulságokat. Rájöttem, hogy nagyobb elınyt kovácsolhatok abból, ha kész vagyok több hibát elkövetni, mint azok az emberek, akik a hagyományos iskolai tantárgyakból többet tudnak nálam. Jóllehet sokat tanultam a hibáimból, az én problémám viszont az volt, hogy éppen a kudarctól való félelem hiánya szabott határt a megismerésemnek. Többek között azért jelentkeztem önként katonának Vietnamba, mert vonzott a háború érzelmi és fizikai kihívása. Sokan úgy vélekedtek, „Nem akarok háborúba menni", vagy „Háborúellenes vagyok", én viszont úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha elmegyek. Ezért önként jelentkeztem annak ellenére, hogy nem voltam sorköteles. Szerencsére a Haditengerészet kiváló munkát végzett a fiatal férfiak és nık kiképzése terén, ami az érzelmi és fizikai kételyek és korlátok legyızését illeti. Megtanítottak rá, hogy szigorúan a hideg, mentális logika alapján cselekedjünk akkor is, ha érzelmileg rettegünk, és fizikailag gyötrelmesen nehéz helyzeteknek vagyunk kitéve. Megtanították, hogy az életünk árán is elvégezzük a feladatunkat. Ez a mentális, érzelmi, fizikai és lelki tréning tartott életben Vietnamban. Sajnos ugyanez a tréning tett tönkre, miután hazatértem a háborúból. Az utóbbi huszonöt évet azzal töltöttem, hogy igyekeztem elfelejteni, amit a háborúra való felkészüléskor megtanultam. Az életben maradás érdekében arra tanítottak, hogy a másodperc töredéke alatt harcra készek legyünk. Gyakran gondolkodás nélkül kellett lınünk, borzalmas helyzetekbe kellett - 57 -

belemennünk anélkül, hogy féltenénk az életünket, rettenetes dolgokat kellett mővelnünk, amiket eszünk ágában sem volt megtenni, és nem volt szabad hagynunk, hogy mentális gondolataink és érzelmi érzéseink akadályozzanak a feladat végrehajtásában. Amikor visszatértem a háborúból, felfedeztem, hogy a félelem legyızésének képessége és harckészségem akadályoznak. Békeidıben semmi szükség harcias viselkedésre. Csakhamar felismertem, hogy nagy különbség van a háborús Haditengerészet és a békeidıben mőködı Haditengerészet között. A hadseregben azok az emberek viszik tábornoki rangig, akik békében és háborúban egyaránt jól végzik a dolgukat. Olyanokra gondolok, mint Colin Powell és Norman Schwarzkopf. Békeidıben meg kellett tanulnom, hogy inkább politikus vagy diplomata módjára viselkedjek, még a Haditengerészet berkeiben is. Meg kellett tanulnom, hogy türelmesebb, kedvesebb legyek, kevésbé durva és harcias. Némely tulajdonsággal még ma is küszködöm. Tudom, hogy sikeresebb lennék — anyagilag, társadalmilag és szakmailag —, ha gyorsabban változtattam volna, de nem voltam képes rá. Mint mondtam, huszonöt évig tanultam harcolni, és újabb huszonöt évig tanultam, hogyan ne harcoljak. Szerencsémre a kudarctól való félelem legyızésének képessége miatt jó vállalkozó és befektetı lettem. De ugyanezek a képességeim váltak a fejlıdés és a siker kerékkötıivé is. Mint írtam, Newton egyik törvénye értelmében „Minden hatás ugyanakkora ellenhatást vált ki." Jelentıs személyes változtatásokat kellett érvényesítenem az életemben, hogy sikeresebb lehessek. A harciasságomnak köszönhetıen megnyertem ugyan kisebb csatákat, de elvesztettem a háborút. Csakhamar rájöttem, hogy ha nem teszem meg ezeket a változtatásokat, sikereim korlátozottak maradnak — ugyanolyan korlátozottak, mint azokéi, akik félnek a hibáktól. A továbblépéshez változtatnom kellett. Mondtam, hogy minden éremnek két oldala van, így minden szerencsejátékosnak bankárnak is kell lennie. Én huszonöt éven át fejlesztettem magamban a harcost, majd újabb huszonöt éven át a diplomatát. Azáltal, hogy mindkettıt fejlesztettem, nagyobb sikert értem el. Ha az érem egyik oldalára korlátozódtam volna, bizonnyal korlátozottak lettek volna a sikereim is. Más szóval, az erısségem a gyengeségemmé vált, és ahhoz, hogy teljes egész legyek, a gyengeségeimbıl kellett erısségeket kovácsolnom. Az élet — változás Amikor azt kérdezik tılem, „Mibe fektessek be?", „Mit tanácsol, mit csináljak?" vagy „Megmondaná a helyes választ?", habozom, és diplomatikusan tartózkodom attól, hogy megadjam a saját válaszaimat. Azért nem szeretem az ex katedra kijelentéseket, mert a helyes válaszok csak az iskolában és a tévés vetélkedıkben hasznosak. Az életben mindenkinek más-más erısség, tehetség, képesség adatott. Vannak ugyanakkor gyengéink is... és mint kiderült, az erısségeink gyakran a gyengéink is egyben. Szerintem az élet a változásról szól. Úgy gondolom, aki ma nem változik, nagy veszélybe sodorja magát, mert a világ gyorsabban változik, mint valaha. Azok vannak a legnagyobb bajban, akik a régi, jól bevált, helyes válaszokhoz és a régi bizonyítványokhoz ragaszkodnak. Az Internet további térnyerésével a gazdagok és nincstelenek közötti szakadék csak tovább mélyül. Ma már vannak gyerekek, akik középiskolás létükre több millió dollárt keresnek a világhálón. Még sosem voltak állásban, és talán soha nem is lesz rá szükségük. Korábbi könyveimben szóltam róla, hogy az állás gondolata az ipari kor szüleménye. Aki pedig régi, ipari kori szabályokhoz ragaszkodik, lemarad anyagilag a mögött, aki az információ korának új szabályaihoz tartja magát — és higgyétek el, mások a szabályok. Aki a munkahelyi biztonsághoz, az automatikus fizetésemelésekhez és az idısebbek magasabb beosztásához ragaszkodik, az ipari kor szabályait követi. Örömhír, hogy még soha nem kínálkozott ennyi lehetıség a hihetetlen gazdagság elérésére, mint most — de ehhez az kell, hogy tudjunk változtatni. - 58 -

A lélek ereje A változás bizonytalansága gyakran ijesztı. Én éppúgy tartok az ismeretlentıl, mint bárki más. Ugyanúgy kételkedem önmagamban, mint bárki más. Ugyanúgy győlölöm, ha nincs igazam, és ha hibát vétek, mint bárki más. De örömmel közölhetem, hogy most mindenkinek változtatnia kell. Az Internetnek köszönhetıen a változtatás demokratikussá vált. Mindenkinek meg kell tennie, mindenkinek meg kell fizetnie a lemaradás árát, lassan, de biztosan. Szerencsére valamennyiünknek rendelkezésére áll az az erı, mely átsegít a változtatáson, ha igénybe vesszük. Ez az erı a tanulási piramisban található, amelyet itt még egyszer bemutatok. Ez az erı a lélek ereje.

Vietnami tartózkodásom egyik legnagyobb elınye volt, hogy elsı kézbıl szerezhettem tanúbizonyságot errıl az erırıl. A legtöbb, igazi harcokat látott veterán beszél emberekrıl, akik messze meghaladták mentális, fizikai és lelki korlátaikat, melyek a legtöbbünket behatárolnak a mindennapi életben. Volt osztálytársam és jó barátom, Wayne egy éven át teljesített különösen veszélyes küldetést a háborúban: információszerzés céljából néhány társával együtt ejtıernyıvel ledobták az ellenséges arcvonal mögé. Gyakran hetekig, akár két hónapig is ott maradtak az ellenséges csapatok háta mögött, és a természetbıl szerezték maguknak az élelmet. A minap egy este Wayne-nél voltam Hawaiiban, és arról beszélgettünk, milyen változásokon mentünk keresztül azóta, hogy ott felnıttünk, fıiskolára jártunk, majd elmentünk a háborúba. Megvitattuk, milyen drámai átalakulásokat eredményezett bennünk és alapértékeinkben a háború élménye. Fojtott hangon történeteket meséltünk, és fiatalos lelkesedéssel beszéltünk a kötelességteljesítésen messze túlmenı hıstettekrıl. Azért mondom most el Wayne történetét, mert fel akarom hívni a figyelmet valamire a lélek erejével kapcsolatosan, amely mindannyiunknak rendelkezésére áll. Ezen a késı esti beszélgetésen Wayne egyszer csak azt mondta csöndesen: „Két küldetésen vettem részt, amelybıl egyedül én tértem vissza élve. Azért maradtam életben, mert a halottak tovább harcoltak." Azt gyanítom, azért nehéz sok vietnami veteránnak érzelmileg feldolgozni az élményeit, mert egy olyan háborúban harcoltunk, amelyet mint nemzet nem akartunk megnyerni... és akik visszatértek, csak azért élnek, mert voltak barátaik, akik az életüket adták értük. Ráadásul egy olyan országba tértünk vissza, ahol gyakran leköpdösték a visszatérı katonákat, ahelyett, hogy köszönetet mondtak volna nekik azért, amit tettek, akár helyesen cselekedtek, akár nem. Én is láttam továbbharcoló halottakat — embereket, akik fizikailag, mentálisan és érzelmileg tulajdonképpen már meghaltak... de a lelkük tovább harcolt, hogy a többiek élhessenek. Bármily tragikusak is ezek az élmények, az emberi lélek erejérıl - 59 -

szóló tanulság felbecsülhetetlen értéket adott Wayne-nek és nekem. Ma, ha azt hallom valakitıl, „Mi lesz, ha elvesztem a pénzemet?", „Mi lesz, ha hibázom?" vagy „Mi lesz, ha nem sikerül?", elıveszem a legdiplomatikusabb mosolyomat, rábólintok, és továbbmegyek. Még mindig nehéz együtt éreznem valakivel, aki 10 000 dollár elvesztésétıl retteg, miközben én láttam embereket, akik az életüket vesztették el. Nem kell azonban háborúba mennünk ahhoz, hogy példákat találjunk az emberi lélek erejére, ami mindannyiunknak rendelkezésére áll. Néhány éve mozgássérültek futóversenyére látogattam el. Ott láttam egy másik volt osztálytársamat, akinek autóbaleset következtében mindkét lábát amputálták. Ötven éves volt a verseny idején, és láb nélkül, a mőlábával lefutotta a 100 méteres távot. Amikor futott, nem látszott, hogy mozgáskorlátozott. Csupán az látszott és érzıdött, hogy a lelke hajtja elıre. Futás közben az ı és a többi mozgássérült versenyzı lelke hatott az egész nézıseregre. Legtöbben sírva fakadtunk, amikor lelkük megérintette a miénket. Ismét felidézıdött bennem az emberi lélek ereje. Rájöttem, hogy, bár fizikailag én jobb helyzetben vagyok nála, mégis ı van sokkal jobb kondícióban. Fizikai hátrányát lelke fizikai, mentális és érzelmi elınnyé varázsolta. Mindnyájan segítségül hívhatjuk ezt a lelki erıt. Mindnyájunknak vannak erısségei és gyengeségei Mint említettem, nem voltam jó tanuló. Az iskolarendszer nem tekintett okos gyereknek. Érzelmi adottságaim sem túl elınyösek, mert indulatos, türelmetlen, a részletekre figyelni képtelen alkat vagyok. Fizikailag sem kényeztetett el a sors; nem vagyok jó sportoló, és szép sem. Mégis azt mondhatom, megtaláltam a személyes boldogságot és az anyagi függetlenséget, mert nem feledkeztem meg az emberi lélek erejérıl. Mindkét apám és anyám gyakorolta ezt a lelki erıt, és arra biztattak, hogy én is hívjam segítségül a kétség idıszakaiban. Azért élek még mindig, mert — ahogyan Wayne mondta — a halottak tovább harcoltak. Azért vagyok ma az, aki vagyok, mert feleségül vettem egy nıt, akinek erıs a lelke... bízik bennem, és mellettem állt, amikor mások arra biztatták, hogy hagyjon el. Kim lelki ereje nélkül, tudom, nem tartanék ott, ahol ma tartok. Nem tartanék itt, ha nem lennének barátaim, akik mellettem álltak, és talpra segítettek, amikor elestem, és elveszítettem az önmagamba vetett hitemet. Nem fizikai, érzelmi vagy mentális erısségeimnek köszönhetem, hogy elértem az anyagi függetlenséget. A körülöttem lévı emberek biztattak, hogy tartsak ki, akkor is, amikor elveszítettem a kapcsolatot saját lelkemmel. Csak azért tudtam változtatni és felnıni az újabb kihívásokhoz, mert más lelkek lelkesítették a lelkemet, hogy ne adjam fel. És mindig megleltem a szabadságot, amikor rátaláltam a lelkemre. Idézek egy versbıl, amelyet gyakran elmondok magamnak, amikor elfog a kétség, és kihuny bennem a fény. Nemrégiben tudtam meg, hogy a szerzıje Ella Wheeler Wilcox, aki a századfordulón élt. Az idézet így szól: Leszel, kivé válni akarsz. Hagyd, a kudarc higgye csak, Gyızött, ezek csak szavak. A lélek kacag és szabad. Úr ı idı s tér felett. Gaz véletlent zaboláz Zsarnok körülményt aláz, Szolgasorba vet. E titkos erı... az akarat. Halhatatlan lelkünk sarja, Mindenhová elér karja. Állják bár útját gránitfalak, - 60 -

Várj bizton, az idı el nem szalad, Légy türelemmel, hisz tiszta sor, Mikor a lélek parancsol, Az istenek fejet hajtanak. A lelkemnek köszönhetem, hogy képes voltam mentálisan tanulni, hogy jól tudtam élni az érzelmeimmel, hogy cselekedtem — még ha kétségekkel telten is —, és hogy amikor elbuktam, felálltam újra.

- 61 -

Befejezésül

Pénzügyi bizonyítványunk javításának ára „A könyvelés elvezet a felelısségig." Gazdag Papa Gyakran hallom: „Nem akarok könyvelést tanulni. Engem nem érdekel, hogy naprakész pénzügyi kimutatásom legyen." Egyetértek, mindenki maga dönti el, mit szeretne tanulni. De amikor ilyesmit hallok, idézni szoktam gazdag apám egyik mondását: „A könyvelés elvezet a felelısségvállalásig." Más szóval, ha megtanulunk könyvelni, és folyamatosan törekszünk pénzügyi nyilvántartásaink javítására, az abból származó egyik elıny, hogy nagyobb felelısséget vállalunk önmagunkért. Az önmagunkért való felelısségvállalás pedig az az ár, amelyet fizetnünk kell, ha igazán milliomosok akarunk lenni. Miután elsı cégemet elveszítettem, gazdag apám azt mondta: „Ha elromlik az autód, szakképzett autószerelıhöz viszed, aki megjavítja. Az anyagi problémákkal az a baj, hogy te vagy az egyedüli ember, aki segíteni tud a gondon. Pénzügyi helyzeted olyan, mint a golfozás. Olvashatsz hozzá könyveket járhatsz szemináriumokra, fogadhatsz edzıt, és vehetsz tıle órákat, de végeredményben csak te magad tudsz javítani a játékodon." Az egyik ok, amiért olyan kevesen érik el a nagy gazdagságot, az, hogy amikor bajba jutnak, nem tudják, hogyan orvosolják a bajt. Soha senkitıl nem tanulták meg egy adott pénzügyi probléma diagnosztizálásához szükséges alapokat. Ennek következtében sokan tudják ugyan, hogy bajban vannak anyagilag, de, mivel nem értenek a pénzügyi kimutatásokhoz, sem a pontos könyveléshez, fogalmuk sincs, mennyire súlyos és mi is a baj, azzal pedig, hogy miként lehetne orvosolni, már végképp nincsenek tisztában. Fájdalmas volt látni romokban heverı pénzügyi kimutatásomat. Mégis a legjobb, amit tehettem, az volt, hogy szembenéztem a problémával. Ez hasznosabb volt, mint a szınyeg alá söpörni, így ugyanis életem legtanulságosabb tapasztalatát szereztem meg. Abból, hogy szembenéztem a problémáimmal, kiderült, pontosan mit nem tudok, illetve mit kell megtanulnom, hogy helyrehozzam a hibákat pénzügyi kimutatásomban. Gazdag apám, aki látta, milyen kínlódva veszem tudomásul pénzügyi csıdömet, azt mondta: „Ha hibázol, hibázz nagyot! Ha hajlandó vagy szembenézni az igazsággal, és tanulni a hibáidból, sokkal többet tudsz meg a pénzrıl, mint amit én valaha megtaníthatnék neked." Majd így folytatta: „Amikor személyes pénzügyi kimutatásodat nézed, önmagadat és saját anyagi problémáidat ismered meg. Lassanként világossá válik elıtted, mit tudsz, és mit nem tudtál. Amikor pénzügyi kimutatásoddal foglalkozol, felelısséget vállalsz önmagadért. Ahogyan egy golfozó sem okolhat senki mást saját rossz játékáért, éppúgy saját könyvelésed megismerése által te is személyes felelısséget vállalsz." Mint mondtam, az anyagi problémáimmal való szembesülés és megoldásuk a legjobb lecke volt, amit valaha is kaptam, mert szembenéztem a hibáimmal, és felelısséget vállaltam saját hiányosságaimért. A pénzügyi kimutatásomból jöttem rá, hogy megbuktam pénzügybıl. Ráébredtem, hogy nem vagyok pénzügyileg annyira okos, mint hittem. Miután kijavítottam rossz pénzügyi osztályzataimat, megtanultam, amit meg kellett tanulnom, hogy milliomos lehessek — ez volt az ár, amelyet fizettem. Megadtam, mert komolyan milliomos akartam lenni. Záró gondolat Sokféle módon lehet valakibıl milliomos. Az egyik módja, hogy szétvagdossuk a hitelkártyáinkat, és garasoskodunk. Én nem ezt a módszert választottam, mert túl magas árat kellett volna fizetnem érte. - 62 -

Egy másik módja, hogy összeházasodunk valakivel a pénzéért. Megtehettem volna, de ezért is túl magas árat kellett volna fizetnem, bár ez népszerő módszer a gyors meggazdagodásra. A harmadik lehetıség, hogy az ember csalásra adja a fejét, de az ezért fizetendı ár meg aztán különösen magasnak tetszett. A negyedik lehetıség, hogy fejlesztjük pénzügyi mőveltségünket, pénzügyi intelligenciánkat, és készek vagyunk felelısséget vállalni önmagunkért, az eredményeinkért, folyamatos tanulásunkért, és személyes fejlıdésünkért, hogy jobb emberek legyünk. Ezt az árat hajlandó voltam megfizetni azért, hogy milliomos legyek. Mielıtt befejezném ezt a könyvet, arra kérek minden olvasót, vizsgálja meg még egyszer pénzügyi kimutatását, emlékeztetıül mindarra, amit gazdag apám fontosnak tartott, (ld. a túloldalon!)

- 63 -

Egy olyan személy pénzügyi kimutatása, aki a meggazdagodás útján jár Játékos

Foglalkozás Cél: Kikerülni a Mókuskerékbıl a gyorsító sávra úgy, hogy passzív jövedelmünk meghaladja az összes kiadásunk


Könyvvizsgáló

Forrása


Összege (+/-)


XXX dollár XXX dollár


Ingatlanok Mini raktár

XXX dollár

Üzletek

XXX dollár Össz. jövedelem: Kiadás

Adók:




XXX dollár


Össz. kiadás: Havi készpénzáramlás: (Fizetés) jó adósság


Ingatlan: Mini raktár


Száma:

Elıleg

Elıleg

Ár/db

Vételár

Vételár

Források Saját lakás jelzálog Tandíjhitel Autóvásárlás hitel - Porshe Hitelkártya tartozás Áruhitel Ingatlan-jelzálog – Mini raktár


- 64 -

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a könyvet, és kívánom nektek, hogy milliomosok legyetek, ha ma még nem vagytok azok.

- 65 -

Függelék

Foglalkozás

Játékos



Könyvvizsgáló

Forrása


Összege (+/-)



Ingatlanok

Üzletek Össz. jövedelem: Kiadás Adók:







Ingatlan:


Száma:

Elıleg

Elıleg

Ár/db

Vételár

Vételár



- 66 -

A SZERZİKRİL Robert T. Kiyosaki Kiyosaki Hawaiiban született és nıtt fel, amerikai japánok negyedik generációjának képviselıjeként. Édesapja kiemelkedı pedagógus, Hawaii állam oktatásügyi fıfelügyelıjeként dolgozott. Középiskoláit befejezve, Robert New Yorkban tanult tovább, majd diplomájának megvédése után beállt a haditengerészethez. Vietnamban harci helikopterek pilótája volt. Visszatérve a háborúból a Xerox cég üzletkötıje lett, majd üzleti vállalkozásba kezdett. 1977-ben cége az elsık között dobta piacra a Velcro nylon pénztárcákat szörfözık számára. 1985-ben egy nemzetközi oktató céget alapított, amely hallgatók tízezreit tanította arra, hogyan vállalkozzanak, hogyan fektessenek be. 1994-ben eladta a céget, és negyvenhét évesen visszavonult. Röviddel ezután megírta a Gazdag papa, szegény papa c. könyvét. Ezt hamarosan követte a CASHFLOW-négyszög és a Gazdag papa befektetési tanácsai. Jelenleg mindhárom rajta van a Wall Street Journal, a Business Week, a New York Times, az E-Trade.com sikerlistáján, valamint egyéb elıkelı listákon. Megalkotta a CASHFLOW oktatójátékot, amely segít elsajátítani a gazdagodásnak azokat a fogásait, melyekre gazdag papája oktatta hosszú éveken át... ugyanazokat a fogásokat, amelyek az ı számára is lehetıvé tették, hogy 47 éves korában abbahagyja a munkát, és visszavonuljon. „Az emberek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert éveket töltenek az iskolában anélkül, hogy egyetlen szót is hallanának arról, miként kell bánni a pénzzel. Azt még megtanulják, hogyan dolgozzanak a pénzért, azt viszont már nem, hogyan dolgoztathatják a pénzt saját elınyükre. Azért írtam könyveket, és azért hoztam létre egyéb termékeimet is, hogy megtanítsam nekik, hogyan érjék el, hogy a pénzük keményen dolgozzék... annak érdekében, hogy élvezni tudják azt a luxust, amelyet nagyszerő világunk nyújtani tud az ı számukra is" — szokta mondani Robert. Sharon L. Lechter Sharon Lechter, a feleség, a három gyermekes anya, a mérlegképes könyvelı, a menedzser, szenvedélyes odaadással foglalkozik az oktatással. A Floridai Állami Egyetemen kitőnı eredménnyel védte meg a diplomáját. A nyolc legnagyobb könyvvizsgáló cég egyikében helyezkedett el, és vezetıi pozíciót tölt be számítástechnikai, biztosítási és könyvkiadó cégeknél, miközben mérlegképes könyvelıként is kamatoztatja képességeit. Figyelme akkor irányult az oktatás felé, amikor gyermekei nıni kezdtek. Szószólója lett a matematika, a számítástechnika, az olvasás, az írás korszerő oktatásának. Örömmel csatlakozott az elsı „beszélı elektronikus könyv" felfedezıjéhez, és segített neki megteremteni egy új iparágat, amelynek ma már sok milliós piaca van szerte a világon. Jelenleg úttörı szerepet tölt be a gyerekek korszerő oktatási módszereinek a kifejlesztésében. „Jelenlegi oktatási rendszerünk nem tart lépést azokkal a globális piaci és technológiai változásokkal, amelyek napjainkat jellemzik. Gyermekeinket olyan ismeretekre és jártasságokra kell megtanítani — a tudományok és a pénzügyek területén egyaránt —, amelyek nem csupán azt teszik lehetıvé, hogy megéljenek, hanem amelyek többet adnak ennél: lehetıvé teszik, hogy hatékonyan kamatoztassák képességeiket."

- 67 -

Vélemények a Gazdag Papáról „Gazdag Papának hála, megtudtam, hogy mindenütt gazdagság vesz körül. Elérhetı és megszerezhetı. Lehet könyveket olvasni és tanácsokat kérni, de nekem a CASHFLOW játék adott igazi útmutatást. Feltárta elıttem a meggazdagodás fogalmát, hogy miként gondolkoznak a gazdagok, és mit tesznek. Ettıl érzem úgy, hogy tovább akarom képezni magam pénzügyi téren, hogy jobb életet teremtsek a családomnak." Roshiem A., Arizona „Gyermekeink, Madeline (4 éves) és Makenzie (3 éves) teljesen odavannak Gazdag Papa interaktív programjaiért. Madeline már most valódi befektetési és pénzügyi ismereteket szerez a Gazdag gyerek, okos gyerek által, ami megdöbbentı az ı korában. A Gazdag Papa fórumot is biztosít nekem mint szülınek, hogy megbeszélhessem gyermekeimmel a pénzügyeket, és taníthassam ıket. Valószínőleg e program nélkül nem lennék képes erre." Jon F., Arizona „Projektmenedzser/mérnök voltam, és 20 évig araszoltam felfelé a vállalati ranglétrán. Végül elég jól kerestem, de rájöttem, hogy az adók elviszik a pénzemet. Ezen kívül nem tudtam elképzelni, hogy még 30 éven át naponta 9-tıl 5-ig dolgozzak. Miután elolvastam a Gazdag papa befektetési tanácsait, felmerült bennem, hogy hiszen egy mérnökcsapat vezetıje vagyok. Akkor miért ne irányíthatnám saját ingatlanbefektetési csapatomat? Tanácsadói gárdám jelenleg két ügyvédbıl, egy könyvelıbıl, két ingatlanbrókerbıl, egy biztosítási ügynökbıl, három jelzáloghitel-brókerbıl és egy lakáskezelıbıl áll. — No és persze ott van csapatom erıssége: a feleségem és társam, Connie. Az élet túl rövid ahhoz, hogy becsapjuk magunkat." Larry N., Massachusetts „Amit Robert Kiyosakitól és a Gazdag Papa csapatától tanultunk, nagy hatást tett életünkre és vállalkozásunkra. Adó- és vállalkozási tanácsadók vagyunk, és most már másként, sokkal jobban szolgáljuk ki ügyfeleinket. Irodánkban mindenki napi szinten foglalkozik a »kacatokkal«, a készpénzáramlással, a mókuskerékbıl való kijutással. Ügyfeleinkre a legnagyobb hatást talán a CASHFLOW 101 játék gyakorolta. Éveken át igyekeztünk megtalálni a módját, hogy megismertessük velük a könyvelés és az adóstratégiák alapjait. A CASHFLOW 101 csodálatos oktató eszköz ehhez, továbbá az általános befektetés és pénzkezelés alapfogalmainak megtanítására is kiválóan alkalmas. Havonta játsszuk a játékot ügyfeleinkkel és cégünk barátaival. Ezek a játékestek lehetıséget nyújtanak ügyfeleinknek, hogy tágabb perspektívából szemléljék a pénz és a befektetés világát, egyszersmind segítenek nekünk jobban átadni a könyvelés, a pénzkezelés és az adóstratégiák alapfogalmait. Köszönjük, hogy ilyen nagyszerő oktató eszközt adott nekünk, amilyen a CASHFLOW101, és segített, hogy mi magunk és ügyfeleink is más szemmel nézzék a pénzügyeket." Tom W. és Ann M., Arizona „Egy barátom adta a kezembe a Gazdag Papa könyveket néhány éve. Én továbbadtam ıket apámnak, aki gazda, és éppen akkoriban kezdett ingatlanbefektetéssel foglalkozni. Apám és én azután a testvéreimmel is elolvastattuk a könyveket és meghallgattattuk a kazettákat. — Az egész család rajong értük! A közelmúltban vettünk meg négy házat. (Apám szerezte az „üzletet" mert nyitott volt a lehetıségekre...) Tudjuk, hogy a Gazdag Papa könyvek nélkül sosem gondoltunk volna a készpénzáramlásra és a passzív jövedelemre. Mindnyájan más-más módon finanszírozzuk ingatlanjainkat, és a befektetéseink megtérülése sem egyforma de valamennyien jó irányba haladunk. - 68 -

Nagyon izgalmas, hogy folyamatosan bıvül és változik bennünk a pénzügyek megítélése." Sally D., Kalifornia „A Gazdag Papának köszönhetem, hogy van merszem és önbizalmam az élet Nagy Üzlet kártyáihoz nyúlni — és megteremteni az igazi anyagi függetlenséget." Cindy O., Texas „Ingatlanügynökök voltunk, akiket kizárólag a nyereség és a jutalék érdekelt. Amikor üzleti oktatónk 'ajánlott irodalom' listájából tudomást szereztünk a Gazdag papa, szegény papáról, rájöttünk, hogy ELADJUK a legjobb üzleteket... ahelyett, hogy magunknak szereznénk meg ıket. Gazdag Papának hála, elkezdtünk arra összpontosítani, hogy ingatlanjaink készpénzáramlást termeljenek (a jutalékok helyett), és arra, miként használhatnánk az ingatlanokat újabbak megvásárlására. Az anyagi függetlenség útján haladni megvilágosodást hozó élmény!" Curtis és Diana O., Kalifornia „Egy évvel ezelıtt nyakig ültem a rossz adósságban, és a csıd szélére jutottam. Csalódott és dühös voltam. Anyagi helyzetem — pénzügyi tudatlanságom — miatt csaknem elveszítettem a családomat, a vállalkozásomat és az önbecsülésemet. A Gazdag papa, szegény papa akkora hatással volt rám, hogy vettem belıle egy tucatnyi példányt, és szétosztottam munkatársaim, barátaim és egyetemista korú gyermekeim között. A CASHFLOW-négyszög segített hozzá, hogy mint cégtulajdonos megértsem a CB háromszöget, és megtanított rá, hogyan hozzak létre és valósítsak meg a gyakorlatban a vállalkozásomat erısítı rendszereket. Pénzügyi intelligenciám napról napra nı, és ıszintén mondhatom, hogy a Gazdag Papa tanítása mentett meg az anyagi csıdtıl." Dr. Randy R., Ohio „12 éves lányom nagyon érdeklıdik a mi pénzügyi képzésünk iránt, amelybe a Gazdag Papa sorozat és a CASHFLOW 101 hatására kezdtünk bele. (İ is játszik velünk CASHFLOW-t, és olvasta a Gazdag gyerek, okos gyereket.) Gyakran beszél jövıre vonatkozó terveirıl, és egyszer, kertészkedés közben azt mondta, ha ingatlantulajdonos lesz, létrehoz egy kertrendezı vállalkozást is, hogy a házaihoz tartozó kerteket a leginkább költségkímélı módon tudja majd gondozni. Azt tervezi, hogy dolgoztatni fogja a pénzét a maga javára — megfelelı befektetések által. Efelıl nincsenek is kétségeink!" Kris P., Pennsylvania „Három fivérem — csakúgy, mint jómagam — lelkes hívei vagyunk Gazdag Papa tanításainak! Magunkévá tettük gondolatait, és teljes gızzel haladunk elıre, gyökereiben megújult reményekkel és lelkesedéssel. Joe öcsém mostanában 'Szabadság Joe'-nak hívja magát!" Dan M. „Robert Kiyosakitól eldobom az agyamat! A CASHFLOW-négyszög felénél tartok, és nem tudok betelni vele! Megváltozott az egész hozzáállásom — mindenhez. Rájöttem, hogy vajmi keveset tudtam eddig a pénzrıl. Kb. egy éve kényszerítem magam, hogy rendszeresen elolvassam a vasárnapi újság üzleti rovatát, de ettıl semmivel sem jutottam elıbbre. Robert Kiyosaki könyvét három napja olvasom, és máris látom a fényt az alagút végén! Fantasztikusak az útmutatásai és az a reményteli érzés, amit ad." Szabadság Joe (Joe M. — Dan M. öccse) - 69 -

„Mindent megtettem, amit a szüleim mondtak: jól tanultam, ösztöndíjat szereztem a fıiskolára, jó állásba mentem, és kitartottam egyazon munkahelyen... Férjem és én jelenleg negyvenes éveink elején járunk. Több adósságunk és anyagi gondunk van, mint húszéves korunkban. Legidısebb fiunk gimnazista, egyetemre készül, és nem szeretném, ha ugyanazt az utat járná be, amit a szülei. Nehéz a szívem, mert a legjobbat szeretném biztosítani a családomnak. Kész vagyok rá, hogy másként csináljam a dolgaimat, új útra térjek, más iránymutatást fogadjak el: az én Gazdag Papámét, Robert Kiyosakiét. Köszönetet szeretnék mondani Gazdag Papámnak, hogy ott van a polcomon, hogy kiemelt fel sem ismert reménytelenségembıl, és hogy mind mások, mind az én számomra megmutatta a kiutat." Tia L, Hawaii „Ezer köszönet, Robert, hogy segítettél a környezetem átalakításában. Egészen megváltozott a világszemléletem. Több mint egy éve olvasom a könyveidet, hallgatom a kazettáidat, és játszom CASHFLOW-t. Ennek hatására annyit fejlıdött a pénzügyi mőveltségem, hogy a férjemmel ingatlanbefektetésbe fogtunk. Most vettük meg elsı házunkat!" Valerie P., Kanada „A Gazdag papa könyvek megváltoztatták az életemet. Robert hitet és bátorságot adott ahhoz, hogy meggyızıdésem szerint éljek, és elkészítsem tervemet az anyagi függetlenség elérésére. A Gazdag Papa könyveknek köszönhetem, hogy volt merszem elindulni az anyagi függetlenség úján. A saját otthonomon kívül két ingatlant vásároltam, és, bár csábító a lehetıség, hogy visszafizessem belılük a jelzáloghitelemet, a belılük származó tıkémet újabb ingatlanok vásárlására akarom fordítani." Kay G., Anglia „Köszönjük az ihletet, Robert és Sharon! Életünk más lesz, mint a lakosság 99 százalékáé. Ti mutattátok meg az utat az anyagi függetlenség felé. A CASHFLOW játékból többet tanultunk az üzletrıl, mint az üzleti iskolában. Rendet teremtetek a pénzügyi ismeretek és a káosz világában." Merced, Jon és Jeff H., Utah

- 70 -

Tanárok és diákok véleménye a CASHFLOW játékról „A gyerekek többet tanulnak egy óra CASHFLOW játék közben, mint tíz órányi házi feladat elvégzése közben." Pam. L. iskolaigazgató, Oklahoma „Sajnálom anyut, mert a hitelkártya-adósságokból nehéz kivergıdni, de annál könnyebb belekeveredni." Carrie S., 6. osztályos tanuló, Oklahoma „Egy tanár azt kérdezte a diákjaitól: »Ha a pénz nem lenne akadály, mit vennétek?« Reggel még autót akartak, délután már édességgyárat és más pénztermelı eszközöket." Michelle H., Scottsdale

- 71 -

Gazdag papa. ADÓSSÁG kalauz

Recommend Documents