Értelmi fejlődés csecsemőkorban. A megismerési folyamat konstanciák, szenzomotoros koordináció, szenzoros integráció.
fejlődése,
Az érzékelés a legegyszerűbb lelki jelenség, melynek belső és külső tényezői vannak. Külső maga a környezet, belső az analizátor. Az analizátor tagjai az érzékszervek, az idegpálya, és az agykérgi központ. A tárgyról ingert vesz fel az érzékszerv, ez fizikai jelenség, a pályán ez már mint ingerület halad tovább, itt már kémiai-fiziológiai jelenségről van szó, és végül az agykérgi központban keletkező érzetnél már pszichológiai jelenségről beszélünk. Minden ingernek specifikus az analizátora, csak egyfajta ingert képes felfogni, szállítani, feldolgozni. Mivel a tárgyról több inger érkezik, ezért a kérgi területek között kapcsolat = szintézis alakul ki. Az analizátorok érzékenységét az ingerküszöb fejezi ki, az abszolút ingerküszöb az a legkisebb inger, ami már kiváltja az ingerületet. Az érzékelés legnagyobb jelentősége, hogy a leggyorsabb alkalmazkodásra ad lehetőséget és minden más lelki jelenség alapja. A környezetről kialakult belső érzékleteinket első jelrendszernek nevezzük. Az érzékleteknél megkülönböztetünk belső és külső érzékleteket. Belső az egyensúly, szervi és mozgásérzékelés, szükségállapot. Külső a látás, hallás, ízlelés, bőrérzékletek (tapintás, hő, fájdalom). Már az újszülötteknél megnyilvánul az érzékelés, az érzékszeveik működőképesek, az analizátor tagjai közül a legfejlettebbek. Az érzékletek differenciálatlanok, többnyire erős inger hatására általános ingerületi állapotba kerül. Éhségérzetre sírással, egyensúlyvesztésre Moro féle reflexszel reagál. Az erős fényre pupillareflex váltódik ki, a hangingerre már az intrauterin életben reagál. A fejlődés folyamán kialakulnak a különböző konstanciák (szilárd állandóság): a nagyság, alak, forma, szín. A legtöbbet tapintással érzékel, ebben a szájnak is fontos a szerepe. A szenzomotoros tapasztalatok egyszerre érkeznek (száj+kéz+látás). A tárgy kezdetben csak addig létezik számára, amíg tevékenykedik vele. Fokozatosan válik ketté a tárgy és a cselekvés, ehhez már emlékképeknek kell lenniük. A hallás a beszédfejlődés alapja, a fonetikus (kiejtés szerinti) beszédhangokat hamar megkülönbözteti. Az érzékelés fejlődésétől függ, hogy az egész megismerő tevékenység megfelelően fejlődik-e a későbbiek során. Térérzékelés csak a szintézissel valósulhat meg, a forma, irány, távolság, nagyság érzékeléséhez a külső érzékletek összekapcsolódására van szükség. A gyermek akkora térben tud tájékozódni, amekkora a mozgástere.
A két hónapos már fixálja a látóterébe kerülő tárgyat, a 3 hónapos pedig mozgásirányába fordul. Az 1 éves figyelme még könnyen elterelődik, az ismert tárgy is kiváltja figyelmét újra és újra. A megismerő folyamatok csecsemőkorban leginkább a játék, mozgás és beszédfejlődésben figyelhetők meg (ezek az értelmi fejlődés látványos területei). Gondolkodása is a cselekvés szintjén zajlik, mozgásformái asszimilálódnak (a gyakorlás során beépülnek), majd alkalmazkodik (akkomodáció). Mindaddig gyakorol, míg az asszimiláció és akkomodáció nincs egyensúlyban. Ezután egy séma alakul ki az idegrendszerben, további gyakorlás során a hasonló cselekvések egy sémába kerülnek, a motoros sémák összegződnek. (a séma konkrét ismeretanyag, szavakra nem bonthatók, csak cselekvésre) Egy-egy mozdulatot több tárgyon is begyakorol, szenzomotoros koordináció kialakulása után, de a tárgy csak addig létezik számára míg mozog vele. A hasonló mozdulatok egységbe szerveződnek (7-8hó) kialakulnak a cselekvési sémák. Alkalmazkodni a mozgáson keresztül, problémát megoldani szenzomotoros szinten tud. Gondolkodása egyenlő a tevékenységgel. Az első év végén kialakul a tárgyállandóság (rájön arra, hogy a tárgyak az ő tevékenysége nélkül is léteznek)
Értelmi fejlődés kisgyermekkorban. A megismerő folyamatok fejlődése. A szimbólumok megjelenése.
Az emlékezet valamilyen megtörtént esemény felidéződése. Megismétlődnek a múltban lejátszódó események anélkül, hogy újra jelen lennének azok a külvilági hatások, amik ezek kiváltását valamikor létrehozták. Az idegrendszerben levő emléknyomban raktározódnak el az eredeti képek, az emlékképek színezete más. Az emlékezet a tanulás alapja. A bevésés szakaszában önkéntelen vagy szándékos úton emléknyom keletkezik. Az idegrendszer ezt megőrzi, megtartja, tárolja és a felidézés akaratunk által szabályozható. Az emlékképek asszociációs formák útján idézhetők fel (hasonlóság-ellentét,azonos időpont,logikai összefüggés). A felejtés nem az emlékképek kiesése, hanem gátlás alá kerülés, elhalványulás. A felismerés a felidézésnél alacsonyabb forma, még nem rögződött, raktározódott rendesen (arc=fényképről felismerés). Kisgyermekkorban rohamos fejlődésnek indul, fontos a szerepe a szavak elsajátításában. Sok tapasztalatot tud elraktározni, összegyűjteni, az én folytonossága is emlékezet révén valósulhat meg. A képzelet magasabb szintű funkció, mint az emlékezet. A meglévő emlékképeket analízissel részekre bontjuk, egyes részek kiesnek, egyesek megmaradnak, a szintézissel pedig kombináció útján új kép alakul ki. A válogatást befolyásolja a tapasztalatok erőssége, tartóssága, érzelmi töltése. A várható változásokhoz, eseményekhez tudjuk tervezni cselekvéseinket, előrevetíthetjük valamely esemény következményeit, ehhez alkalmazkodni tudunk. Szintjei: a
képzetalkotás, a reproduktív és a produktív képzet szintje. Lehet önkéntelen (álom) és szándékos. Kisgyermekkorban a képzeleti működés területe a játék, a mese, és az ábrázolási területek, itt már elválik a cselekvéstől az analízis és a szintézis. Képzeletük változatosabb, több irreális dolgot el tud képzelni, de nem fejlettebb, mint a felnőtté, csapongóbb. A fantáziahazugságnál képzeletét úgy éli át, mintha megtörténne. Feszültséglevezető, nyugtató hatásúak. a megismerő tevékenység legmagasabb foka a gondolkodás, az első jelzőrendszer ismereti anyagát átalakítja a második jelzőrendszer ismeretanyagává. A kisgyermek gondolkodása elszakad a szemmel látható tevékenységtől, képes arra, hogy belsővé vált cselekvéseket végezzen. A problémamegoldás is belsővé válik. Képes szimbolikusan megjeleníteni amit ismer, játékos formában úgy csinál, mintha... Világa kitárul, tud olyanokra is gondolni, amik nincsenek jelen. Az utánzás és azonosítás érzelmi feszültsége révén a mozdulatok-gesztusok komplex helyzeteket fognak össze így velük együtt az egész élményegységnek marad vissza megfelelője - ez az érzékszevi-mozgásos séma. A távollevő tárgyakhoz alkalmazkodó mozgásokból, cselekvésekből származnak. A szenzomotoros sémát csak akkor tudja felhasználni, ha az egész sémát lefuttatja, később már elég egy-egy résszel utalni, hogy az egészet végigcsinálja. Innentől a gondolkodása képekben zajlik, a múltbéli tapasztalatok felhasználhatók. Két éves kortól megjelennek a belső szemléleti képek, ezek új helyzetek megoldásakor felidézhetőek. A szenzomotoros szakaszt a beszéd megjelenése megtöri, egy-egy szó lép a régebben lejátszott cselekvések helyébe. A sémák vesztenek indulati feszültségükből, a tárgyak egyre jobban távolodnak az élménytől. A kisgyermek tapasztalatai, ismeretei még nem alkotnak rendszert, nem képesek még logikai úton következtetéseket létrehozni. Egyszerre csak egy dologra, egy nézőpontra tud összpontosítani. Gondolkodására jellemző, hogy a múlt-jelen, objektív-szubjektív, ok-következmény egy szinten van. A fogalmak kialakulása konkrét tapasztalatokra épül, hasonlóságok és különbségek alapján elemi összehasonlításra, csoportosításra képes. Érzelmei, vágyai közvetlenül befolyásolják gondolkodását.
A kisgyermek gondolkodásának jellegzetességei.
A kisgyermek gondolkodása képekben zajlik, a múltbéli tapasztalatok felhasználásával. Két éves kortól megjelennek a belső szemléleti képek, ezek egy új helyzetben megoldásként felidézhetők mint emlékanyagok. A szenzomotoros szakaszt a beszéd megjelenése megtöri, egy-egy szó lép a régebben lejátszott tevékenység helyébe. A sémák veszítenek indulati feszültésükből, a tárgyak egyre jobban eltávolodnak az élménytől. Kb.óvodáskorra a szenzomotoros sémák helyébe a szinkretikus sémák lépnek, az élménymaradványok sűrítése érzelmi
színezetű. A szimbólumképzés megvan, de a gyermek még nem hajt végre velük gondolkodási műveleteket. Gondolkodását a szemlélet vezérli, ahol tapasztalatai vannak, ott helyes a gondolkodása, ahol logika kellene ott nem. (melyikből van több piros gyöngyből vagy fagyöngyből). Először a konkrét fogalmak alakulnak ki, absztrakt fogalmakat használ, de e mögött még konkrét kép van. Az időben nem képes elkülöníteni, megkülönböztetni a tegnap-ma-holnap fogalmakat. Időérzéke kb.7 éves korára alakul ki véglegesen. A múltbeli nagyon kellemes tapasztalatai úgy jönnek elő, mintha tegnap történtek volna. Képzetét úgy éli át, mintha megtörtént volna, sokat fantáziál. Ennek feszültségoldó hatása van. Közvetlen környezetét már nagyon jól ismeri, de még nem tud különbséget tenni belső-külső, objektív-szubjektív valóság között. A problémamegoldáshoz bizonyos gondolkodási műveletek végrehajtására van szükség. Ilyenek az analízis, a szintézis, az összehasonlítás, az általánosítás, a viszonyok és összefüggések felismerése, a következtetés és az osztályba sorolás. A kisgyermek (4-5 éves) nagyon jó megfigyelő, a felnőtt felszólítására fel tudja sorolni egy-egy tárgy külső tulajdonságait, tehát elemez, analizál. Ugyanakkor hol globálisan észleli a dolgokat, hol pedig egyes részletek ragadják meg figyelmét. Összehasonlításra kb. 4-5 éves korban képes, általában könnyebb számára a különbség, mint a hasonlóság megállapítása. Az általánosítás és elvonatkoztatás a fogalomalkotáshoz szükségesek. Először általánosítja az egy tárgynál tapasztalható vonásokat a többi tárgyra, de közben elvonatkoztat (absztrahál) az olyan tulajdonságokból, amely az előző tárgytól megkülönbözteti. A viszonyok felismerése nem könnyű, még kisiskolásnak is nehéz megértenie, hogy ő Veszprémben is lakik és Magyarországon is. Az oki kapcsolatok megerősödését nagymértékben segítik a tapasztalatai (kisebb-nagyobba fér bele, a gólya azért költözik el, mert hideg van vagy nem talál békát magának). Következtetni egyesből egyesre tud. Nem az általánosból az egyesre (ha minden gyümölcsben van mag akkor a cseresznyében is kell legyen), sem az egyesből az általánosra (a rózsa, nárcisz elhervad víz nélkül, akkor minden virágnak szüksége van vízre). Az osztályba sorolás képességét (azaz a fogalmak egymás alá és fölérendeltségét) csak iskoláskorban sajátítja el (a kutya emlős állatok közé tartozik, az emlősök pedig a gerincesek közé). Korábban is besorol, de az aláfölérendeltség nem jelenik meg (kivel találkozol az erdőben?rókával, rigóval, madárral, cinkével). A gondolkodását erősen befolyásolja a benne kialakult világkép. Piaget hívta fel a figyelmet ezekre a sajátosságokra.
Az artificializmus (művi előállítás) az egyik jellemzője. Minden természeti képződményről, jelenségről úgy gondolja, hogy az emberek állítják elő. (Azért van hegy, mert összehordták, a folyónak árkot ástak és megnyitották a csapot.) Az animizmus (megelevenítés), melyben élettelen tárgyakat elő tulajdonságokkal ruház fel. (A fának fáj, ha megütik, a kavics unatkozik egyedül). Ehhez a felnőttek is hozzájárulnak: dá-dá asztal, a holdacska nézi hogy elaludtál-e. Hozzájárulnak a nyelvünk metaforái is: a fák nyögnek, úgy fújja őket a szél. A finalizmus (célszerűségi elv) az okok helyett a célt látja a jelenségek kiváltójának (azért esik a hó, hogy szánkózni lehessen, azért van munkaidőkezdés, hogy el lehessen késni). A gyermeki világkép fokozatosan ad helyet a reális tapasztalatoknak, kb 5-6 éves már felfogóképességének és tapasztalatainak arányában reálisan látja környezetét.
A gyermeki világkép kialakulása. A gyermeki világkép jellegzetes vonásai, labilis ismeretek, gyermekközpontú tájékozottság.
A kisgyermek számára a környezet, a világ egyre tágul, egyre több ismeretre, tapasztalatra tesz szert, közben utánoz és azonosít. Megtanul szavakat, viselkedési szokásokat, helyzetmegoldásokat. A nevekhez emlékképek tapadnak, a szavak és tapasztalatok ismeretfoszlányokká sűrűsödnek. Ennek a tudásanyagnak az a funkciója, hogy a világról való tudás hálójával adjon értelmet a félig ismertnek. Míg a felnőttnél a viszonyítási anyagot adnak ezek a rendszerbe foglalt ismeretek, addig a gyermeknél még nem alkotnak rendszert az ismeretsűrítményei, összefüggési fonalaikat élményeik adják. Ezeket az ismereteket még nagymértékben jellemzi a gyermekközpontúság. Ebben az tűnik ki, hogy a felnőttnek az a rendeltetése, hogy a gyermekét gondozza. (pl.4 éves kisfiú anyukája elutazik, és kikíséri a vonathoz. Arra a kérdésre, hogy délelőtt indul-e a vonat azt felelte, hogy akkor nem indulhat, hiszen ő óvodában van.) E hiedelem mögött az rejlik, hogy a világ dolgai az ő napi beosztásához igazodnak, nem tudja, hogy van menetrend, nem ismeri a közlekedés szabályozottságát. A valós világ megismerésében ellenmondást okoz számára a gyermekmitológia (Télapó, Jézuska, gólya-mese). A tapasztalás kerül ellenmondásba a felnőtt által adott mitológiai magyarázattal. Az önkényes jelentésadás további korlátja a világról való tudásnak, főleg olyankor, ha a szónak egy vagy több jelentése van. Ilyenkor nagyon gyakori, hogy képi megjelenítéssel értelmezi az adott szót.
az egyéni élménynek fokozott hangsúlya van, s így az egyszeri könnyen válhat általánossá, a lényegtelen pedig lényegessé. A gyermek világról alkotott képe gazdag és változatos, de labilis és változékony tudás. Nincs állandósága, nincs stabilitása, hiszen hordozója - a gyermek - a pillanatnyi helyzetek, az aktuális élmények bűvöletében él. Tudásába nemcsak az játszik be, hogy átélte-e, hanem az élményeinek színezete is. Labilis a tudása azért is, mert még nem ismerheti a természeti törvényeket, az összefüggéseket, rendszereket. Felméréssel a felnőtt mércéjével is elfogadható ismeretanyaggal rendelkeznek már az óvodás gyermekek, de ez még vékony rétegként rakódik rá a spontán hiedelmek sűrű és ellentmondásos közegére. Még óvodáskorban is a gyermek helyzetéből, élményeiből, tapasztalataiból táplálkozó, érzelmekkel, indulatokkal átitatott jelenség-megértés vezérli a tájékozódását. A felnőttől kapott ismeretek a továbbiakban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert, egyre szervesebben tartoznak bele a gyermek elképzeléseibe.
A figyelem fejlődése.
A figyelem feladata, hogy növelje teljesítőképességünket. A megismerési folyamatok eredményességét biztosítja azzal, hogy a szervezetet érő sok benyomás közül kiválaszt egyet. A figyelem tárgya mindig megegyezik a megismerési folyamat tárgyával, megerősíti az adott pszichikus működést. Ennek élettani alapja az aktiváció, amely az agytörzs bizonyos szürke magvaiban keletkezik, az összekötő rostok útján átterjed a kéregre, így felerősíti az ingerületi folyamatot. Ez csak ébrenléti állapotban valósulhat meg. Önkéntelen ( a tudat akaratlagos közreműködése nélküli) és szándékos (tudatunk által akaratlagosan szabályozott) figyelmet különböztetünk meg. Az önkéntelen főleg az első jelzőrendszerhez kapcsolódó ingerkeltők hatására váltódik ki (erős ingerű mozgás, szokatlan inger, tati állapot, érdeklődés). A szándékos létrejöttében a második jelzőrendszer felől eredő jelzések az ingerkeltők, ezek egy meghatározott tárgyra vagy jelenségre koncentrálnak. A figyelem tartósságáról a szándékos figyelemnél beszélhetünk, azt jelenti, hogy figyelmünket mennyi ideig tudjuk összpontosítani. A figyelem terjedelme azoknak az ingerbenyomásoknak a száma, amelyet figyelmünk egyidejűleg képes megragadni. Megosztott figyelem során egyszerre több tárgyra vagy jelenségre figyelünk, itt a figyelem irányát változtatjuk, a figyelemátvitel akaratlagos.
Fejlődése nagymértékben függ attól, hogy mennyire fejlettek a magasabbrendű idegfolyamatok (ingerület-gátlás). Ugyanazokra az ingerekre egyes életkorokban másképpen reagálunk. Kezdeti formája az önkéntelen figyelem, csak ennek alapján fejlődhet ki a szándékos figyelem. A csecsemő kezdetben az inger intenzitására reagál, lassan fejlődik ki az a képessége, hogy a különböző külső hatásokból a megfelelő benyomásokat kiválassza. Kezdetben ehhez az szükséges, hogy az ingerek közvetlenül érjék a receptorokat. Az első években megmarad az önkéntelen figyelem, a kisgyermek csak rövid ideig képes egy dologra koncentrálni, váratlan és intenzív ingerekre figyelme eltérül. Minél fiatalabb a gyermek, annál gyakoribb a figyelem eltérülése. 5-7 hónapos korban már képes hosszabb ideig is és visszatérően nézni az őt érdeklő tárgyakat, de figyelme könnyen elterelődik. Két éves korra már 20 percig vagy ennél hosszabb ideig is képes figyelmét a tárggyal való cselekvés közben koncentrálni, ha az érdekli őt. A kisgyermek csak arra tud figyelni, ami összefügg szükségleteivel és érdeklődésével. Szándékos figyelem a második évben a beszéd elsajátítása idején nyilvánul meg először. Nagy szerepe van a szándékos figyelem kialakulásában és fejlődésében a gyermek különböző tevékenységeinek, melyben kiemelkedő a játék. A szándékos figyelem fejlődése szorosan összefügg a gondolkodás, akarat fejlődésével. Az óvodáskor végére a gyermek fokozatosan képessé válik arra, hogy ne csak az érdekes, számára fontos tárgyra vagy jelenségre figyeljen, hanem bizonyos célok elérése érdekében is képes legyen figyelme koncentrálására. Bővül a figyelem terjedelme is. Az iskola a szándékos figyelmet fejleszti. A figyelem koncentráltsága és állandósága a fejlődés során fokozatosan nő, de a figyelem irányítására a kisgyermek még kevésbé képes.
A kommunikáció és a beszédfejlődés. Kommunikáció a beszéd megjelenése előtt. A gyermek szükségleteire való ráhangolódás, a szükségletek felismerésének szerepe a gyermek jelzéseinek differenciálódásában és kifejezésében.
Kommunikáció mindaz, amelyben közös kód alapján jelzésváltás folyik, függetlenül attól, hogy a kód milyen módon lett közös, és a jelváltást kíséri-e
tudatos élmény. A dekódolás tényét azonban bizonyítani kell, mert enélkül nincs kommunikáció. Az ember elemi szükséglete, hogy kommunikáljon, ez több csatornán keresztül történik (verbális, nonverbális és metakommunikáció). Kell hozzá az adó, aki kibocsátja az információt, és a vevő, akinek ez az információ szól. A közvetlen kommunikációnál a résztvevők adottak, a közvetettnél a vevő ismeretlen az adó számára. Fontos még a kód, vagyis az egyezményes jelek ismerete. Az emberi kommunikáció legfőbb eszköze a beszéd. Verbális jelekből áll, ezek a jelek egyezményesek, egységesek. Az anyanyelven belül is lehetséges eltérés (szaknyelvek, családon belüli). nonverbális kommunikáció: mimika, tekintet, hangsúly, hanglejtés, testtartás, térközszabályozás (bizalmas, személyes és távolsági). Nagyon fontosa a gesztusok, kézmozgások. metakommunikáció: a direkt közléstartalmat megerősíti vagy ellentmond neki. Ha megerősíti a verbális közlést, akkor kongruens kommunikációnak hívjuk, ha ellentmond inkongruens. Az emberi kommunikáció állandó és szükségszerűen kétszintű folyamat. Az egyik akaratlagos, szándékos, a másik akaratunktól független, spontán. A két szint egyidejűleg és egymásra vonatkozó módon hordozza az információt. Az indirekt kommunikáció mindig a direkt kommunikációról mond valamit, minősíti azt, a közlő személyiség érzelmi viszonyát, attitűdjét fejezi ki a kommunikáció tartalmára, szituációra, kommunikációs partnerre vonatkozóan. Az újszülött első hangja a születéskor a sírás. Nagyon rövid idő alatt ez differenciálódik, az alapvető szükségleteinek hiányát, vagy azt, hogy jól érzi magát más és más módon közli környezetével. Nagyon fontos környezetének a reakciója ezekre a jelzésekre. Megfelelő empátiával, az újszülött-csecsemő reakcióinak figyelembevételével az anya jól kódolja ezeket a jelzéseket, megszabadítja a kellemetlenségtől vagy megerősíti jó állapotában és örül neki. Többszöri ismétlődés hatására a csecsemő így tanulja meg, hogy amiért sír, az az érzés az éhség, szomjúság. Többnyire a hanghordozás színezetét és a kéz milyenségét különbözteti meg. Ezért nagyon fontos, hogy a gondozónő, az anya hogyan nyúl a gyermekéhez. A mechanikus gondozás rengeteg ártalmat okoz a gyermeknek, tárgyként éli meg tőle önmagát. Ez megengedhetetlen hivatásunkban! A téves kódolások nagyon tévútra vezethetik az egész kapcsolatot anya és gyermeke között. Jellemzően mindig mást és mást csinál, mint amire a gyermeknek szüksége lenne, erre ő dühös lesz, egyre jobban szeretné közlését érvényre juttatni. Egy ördögi kört indít meg, sikertelenséghez vezet mind a gyermeknél, mind az anyánál. A gesztusok fontossága szintén a verbális kommunikáció előtt már nagyon jó közlési mód. Nem mindegy, hogy a gyermek megtanulja-e ezeket a félbemaradt mozdulatokat és ő is ezt gyakorolja, vagy éppen ellenkezőleg. Mind a hívásnál,
mind a kérésnél ő maga dönthet, hogy befejezi-e, ezzel kompetensnek is érezheti magát. Ezt a példát tanulva ő is hívni és kérni fog társaitól, a felnőttektől egyaránt. Különösen fontos a kommunikáció két szintjének megfelelése a mi munkánkban.
A kommunikáció és a metakommunikáció szerepe a gondozónő munkájában. A gondozónő mozdulatainak és egyéb nem verbális megnyilvánulásainak direkt és metakommunikatív tartalma.
A nem verbális kommunikáció egyik legjelentősebb és közvetlenül észlelt eszköze a mimika, arcizmok mozgása. A mimika számos része utánzáson alapul, valamint a tanuláson. A mimika elsősorban érzelmet fejez ki, az illető viszonyulását ahhoz, amit észlel, vagy amiről éppen hírt ad. A tekintetváltás: különleges funkciója van a kommunikációban, amikor a másik ember tekintetét keressük kommunikáció közben, akkor arról akarunk meggyőződni, hogy ő fogadja-e az információt. A gondozónő részéről fontos, hogy különböző információt nyújtó beszélgetés közben keresse meg a gyerek tekintetét és várja meg míg tekintetük találkozik. A beszéd színezete: érzelmek kifejezője, a hangsúllyal sok mindent fejezünk ki, örömünket, büszkeségünket, meglepetésünket vagy ingerült, gúnyos érzelmeket. A gondozónak fontos tudni, hogy intonációjuk mennyire árulkodik arról, mit érez a gyerek iránt. Pl.: Ahogy azt mondja: "Jancsi, gyere ide!" kifejezi ez a Jancsi, soha nincs ott ahol kéne, már megint rá kellett szólni. A kisfiú ezt megérzi. A beszéd színezete többet elárul, mint amit gondolnánk, és a gyerek ezt felfogja. A test mozgása: Ebből a gesztus, a fej és kéz mozgásának jelentősége közismert. A gesztus nemcsak érzelmet, hanem információt is közöl. A gyerekfelnőtt kapcsolatában fontos szerepe van a gesztusnak: sok gyerekkel kapcsolatos gesztust alkalmazunk. Pl.: hívás, üdvözlés, fenyegetés, mutatás, kérés. Ha egy gyerektől kérek valamit, már nyújtom is a kezemet. Így tulajdonképpen nem is lehet tudni egy 9-10 hónapos gyereknél, hogy a gesztust értette-e meg, v. a gesztust kísérő szavakat. Tulajdonképpen minden anya és gyerek közt kialakul egy sajátos gesztusnyelv. Kéz és testtartás: A felnőtt és a gyerek közti kapcsolat jellegéről a felnőtt nagyon sokat elárul a testtartásával. Pl.: azzal, hogy felülről néz-e a gyerekre v. leguggol. Tér szabályozása: ◊
bizalmas távolság, amikor közvetlenül érintjük a másik személyt
◊
személyes távolság, a másik személy végtaggal érinthető
◊
társasági távolság személytelen, hivatalos ügyek tárgyalására jellemző.
A gyerek a bizalmas távolságot igényli, akkor nyugszik meg teljesen, ha bizalmas közelségbe kerülhet ahhoz, akitől védelmet, gyámolítást vár. Szeretetet és ragaszkodást is kifejezi. Metakommunikáció: nem szándékos, nem tudatos információátadás. Ilyenkor anélkül közlök valamit, hogy ezt akarnám. Akkor beszélünk metakommunikációról, ha nem akarunk kommunikálni, és mégis adunk róla információt. A felnőtt verbális és nem verbális magatartása sokszor indirekt fejez ki valamit és ennek az indirekt kifejeződésnek nagyon nagy szerepe van. Pl.: egy 1,5 éves gyerek a kályha felé nyúl, mire a felnőtt az mondja "Hű, az meleg, be van fűtve". A direkt tartalma ennek, hogy a pedagógus megmondja, hogy a kályha meleg. Az indirekt tartalma kettős. Annak közlése, hogy azt várják tőle, ne nyúljon a kályhához, másrészről "én" feltételezem rólad, hogy te tudod, hogy ez meleg, akkor nem fogsz hozzányúlni. A felnőtt magatartásának lényege tehát a bizalom. A direkt utasítás rejtve tartalmazza azt az információt is, hogy az utasító azt gondolja, hogy ezt a gyerek másképpen nem fogja megérteni, csak ha erre utasítják. A gyerek indirekt irányítása pedig feltételezi, hogy a gyerek is ugyanazt szándékozik tenni, mint amit mi elvárunk tőle. Lényeges az amit ténylegesen érzünk, gondolunk, amit esetleg anélkül, hogy tudnánk róla a gyereknek közvetítünk. Oka lehet: a gyerek részéről pl.: betegség - autista gyereknél, anya részéről pl.: betegség A gyerek személyiség fejlődésében kárt okozhat a kettős kötés, ami akkor nyilvánul meg, ha az anya szóban, tekintetben szereti, de testileg nem engedi magához közel. Mást lát, mást hall - ellentmondásba kerül a gyermek.
A beszéd fejlődése az első szavak megjelenéséig. A beszédmegértés fejlődése, helyzethez kötött beszédmegértés. A beszédfejlődés, beszédtanulás feltétele az ép hallás, a beszédszervek épsége, és a környezettel való jó kapcsolat. Az újszülött első hangja a sírás, ez nem fejlődik - hanganyagából, formájából lehet következtetni a gyermek korára, a sírás tartalmáéra. Csak a rossz közérzetét fejezi ki, nem fejlődik úgy, mint a hangadás. Egy hónapos kor körül már más hangokat is ad, akkor is hangot ad, ha jól érzi magát. Szándékos közlést nem tartalmaz, a környezet mégis információként veszi és válaszol rá. Ezek a hangok még nagyon kezdetlegesek, a csecsemő még nem ura hangképző szerveinek.
A felnőtt beszéde kezdettől ösztönző a csecsemő hangadására. 2-3 hetes figyel az emberi hangra, 2-3 hónapos tekintetét a felnőtt arcára függeszti, formázza a száját, egy-egy hangot is ad a felnőtt beszédszüneteiben. Az egymásrafigyelés kölcsönös, fokozza a csecsemő hangadását. A 3-5 hónapos folyamatosan válaszolgat, értelmes közlést még ez sem ad. Gőgicsélő hangjait az érintkezés fenntartására használja. Rájön, hogy magára vonhatja a felnőtt figyelmét - ehhez az a tapasztalat szükséges, hogy a felnőtt mindig reagáljon a hangadására. Ez még jobban ösztönzi. Hangadása egyre változatosabb, több hangot összekapcsol, fonetikai tartalma rendkívül gazdag. Végigpróbálja az összes képezhető hangokat, ebből szűrődik ki környezeti hatásra az anyanyelvi hangcsoport. 5-6 hónapos kapcsolatot kezdeményez, megszólítja a felnőttet. 6 hónapos kortól az utánzás szerepe válik jelentőssé. 6-8 hónapos kortól a gőgicsélés helyét fokozatosan átveszi a gagyogás, szótagokat, szótagláncokat mond. Év vége felé egyre gyakrabban utánoz valamit környezete beszédéből, a szó jelentését nem érti, ez még csak szójáték. Ebben örömét leli, különösen, ha a felnőtt figyel rá. Az aktív beszéd és a beszéd megértése nem halad párhuzamosan, előbb megért több mindent, mint használná a szavakat. Ehhez nagy egymásrafigyelés szükséges újszülött kortól. Csírái fiatal csecsemőkorban felfedezhetők, ismert szituációban megérti az ismert személy közléseit. 8-9 hónapos megérti a szólítást, és amiket rendszeresen használ a környezete. Gondozás közben sokáig keveredik a szituáció, a hanglejtés, a szó. A hangsúly szerepe is sokáig megmarad (hívó jelleg). Egy év körül már minden gyermek érti a szavakat, a 1,5 éves már megszokta a beszélgetést, többlépcsős kérést is tud már teljesíteni. (ehhez megfelelő időre van szüksége). A szavakat, szótöredékeket kezdi használni, ha ezeket a környezet megérti és ténylegesen válaszol rá, az aktív beszéd kialakulásához vezet. Ezek az első szótöredékek, szavak mindig ugyanazt jelentik, gesztussal kíséri, mert azt akarja, hogy megértsék. Sokszor ugyanazt a hangcsoportot használja több mindenre, csak a gesztusok különbözőek.
A beszéd fejlődése az első szavak megjelenésétől az összefüggő beszéd kialakulásáig. A gondolkodás és a beszéd összefüggése. Az első év végén megjelenő szótöredékeket visszatérően ugyanarra a jelenségre, tárgyra használja, gesztussal kísérve. A felnőttek érdeklődése, megértése ösztönzi arra, hogy érdemes beszélnie. Az első szavak megjelenése után lassan bővül a szókincse. Megnevezései mondatokat helyettesítenek, ez a szakasz 5-6 hónapig is eltarthat.
A második szakaszban meggyorsul az üteme 1,5 éves kortól. Sokat kérdezi a tárgyak nevét (mi ez korszak), szókincse bővül, a szavakat mondatokká fűzi. Megjelennek a ragok. A két és többszavas mondatokban már megjelennek a ragok, képzők, jelek, szófajok, mondatrészek. Már nemcsak a tárgyakra kérdez rá, hol van, hová megy, mit csinál, milyen., miért. Környezete beszédét már teljesen megérti, kéréseket szívesen és örömmel teljesít. Ez már nemcsak gondozási műveletben, hanem gondozáson kívül is megfigyelhető. Szóvégi mássalhangzókat elhagyhat, kihagyhat torlódó mássalhangzókat, a sziszegő, csettintő, susogó hangok később szilárdulnak. A k és g képzéséhez a nyelvhát mozgását kell begyakorolnia, az r kiejtése évekig nehézséget okozhat. Általában 4-5 éves korra beszélnek tisztán a gyermekek. (fiziológiás pöszeség). Gyakori, hogy a fejletlen beszédkészség nem tud lépést tartani a közlési vággyal (fiziológiás dadogás), általában ez 1-2 hónapig tart. A gondolkodás a legmagasabb szintű megismerés, a valóság elvont és fogalmi tükröződése, a második jelzőrendszer: a beszéd és fogalomrendszer segítségével. A nyelv, a beszéd és a gondolkodás szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban van egymással. Pavlov és munkatársai rámutattak arra, hogy a beszéd a feltételes reflexek sorozatának integrációja. Az embernél kialakult a feltételes idegkapcsolatoknak egy új rendszere: szinte minden észlelés asszociációs kapcsolatba került valamilyen szóval vagy nyelvi jellel, amelynek következtében egyik a másikat felidézi. Ugyancsak kifejlődött a feltételes kapcsolatoknak egy másik rendszere. Minden észleléshez, valamint a megfelelő emlékképekhez hozzákapcsolódott azoknak az apparátusoknak és izmoknak a működése, amelyekkel a megfelelő szót vagy mondatot kimondhatjuk. Vagyis nemcsak a szó emlékezeti képe idéződik fel, amiről észlelünk valamit, hanem a szó kimondásának művelete is. A gondolkodás és a beszéd kapcsolatában érdekes szerepe van a belső beszédnek. Önmegfigyelés során mindenki tapasztalhatja, hogy a gondolatait akkor is megfogalmazza magának, ha külső beszéd formájában nem kívánja kifejezni. A saját használatra szánt beszéd lényegesen különbözik a külsőleg is megfogalmazott beszédtől. A belső beszéd erősen egyéni jellegű, nem követi a nyelvtani és stilisztikai szabályokat, a szavak és mondatok sokszor nem tudatosulnak, nem is figyelünk rá, csupán a fogalmak, ítéletek, következtetések és más gondolkodási műveletek zajlanak. A gondolkodásnak magasabbrendű, kortikális központjai impulzusokat bocsátanak ki a beszédközpontok felé (Broca-féle motorikus és a Vernice-féle szenzorikus), ha akadályoztatott a külső beszéd a Broca-központ impulzusai teljesen vagy nagyrészt elmaradnak.
A gondozás közben szövődő beszélgetés szerepe a beszédmegértés és az aktív beszéd fejlődésében. A gondozás közben van a gondozónő legtöbb alkalma arra, hogy egyénileg is beszéljen a gyermekkel. Ezt az alkalmat kezdettől fogva ki kell használni, és újszülött kortól folyamatosan figyelni, hogyan reagál a felnőtt beszédére, s ő maga milyen módon veszi fel a kapcsolatot hangadással. Sok lehetőség van a tárgyi ismeretek, a beszédkészség fejlesztése, bizonyos szokások kialakítására és tudatosítására, a tisztaság és a rend megszerettetésére, higénés és kulturális szokások elsajátítására. Ha a gondozónő a gondozás közben foglalkozik egyénileg a gyermekkel, akkor könnyebb megvalósítani, hogy a csoport minden tagja, minden gyermek egyaránt részesüljön e figyelemben, hiszen az egyes gondozási műveletekre minden gyermeknél ismétlődően sor kerül. Sokan azt gondolják, hogy már a beszélni tudó gyermeknél, akik együttesen étkeznek, önállóan öltözködnek és vetkőznek, már nem a gondozás a kizárólagos területe az együttműködésnek és a kapcsolat kialakulásának megerősítésének. De az együttműködési készséget, az érzelmi biztonságot 2-3 éves korban is befolyásolja a gondozás során megvalósuló bánásmód, számos sok tapintatot igénylő nevelési feladat, pl.: szobatisztaság elősegítése. A gondozónő munkanapjának nagy részét tölti ki a gondozási művelet, könnyebbé, örömtelibbé válik, ha ezeket nem a gyermek ellenkezése, tiltakozása ellenére végzi, hanem jókedvű, egyre inkább kibontakozó együttműködéssel végzi. Értelmesen beszéljünk öltöztetés közben is: már az újszülötteknek is mondjuk, hogy mit teszünk vele, mit kívánunk tőle. Ebből tanulja meg érteni a szót. Minél inkább figyel szavunkra, annál inkább várjunk arra, hogy meg is tegye, amit kérünk tőle pl.: nyújtsa a kezét, emelje a lábát. Mondjuk el neki, hogy milyen ruhát adunk rá, hívjuk fel a figyelmét a ruha színére és más sajátosságaira. Azt is mondjuk el, hogy mi áll jól neki, mondjuk el, hogy azért adunk rá meleg holmit, mert fázik, ill. azért vesszük le róla, mert melege van. Beszélgetés fürdés közben: 3-4 hó már aktívan részt vesz a fürdésben egyre több az együttműködés, lényeges, hogy feleslegesen ne korlátozzuk a fürdetés alatt, el kell érni, hogy megtanuljon a szóra hallgatni, az irányítást elfogadni - sok beszéddel megoldható. Fontos, hogy nevezzük meg a tárgyakat, mondjuk meg, hogy mi mire való. A bölcsőde, ahol a gyermek az ébrenléti állapotának több mint felét tölti, így a bölcsődei beszélő környezete jelentős befolyásoló tényező a gyermek beszédfejlődésének alakulásában. A beszéd által segítséget nyújthat a gondozó érzelmeik kifejezésére, környezetük megismeréséhez.
A valódi beszélgetés jellemzői. A gyermek érdeklődésének követése, komolyan vevése. Támaszkodás a gyermek meglevő ismereteire. A gyermeket kioktató, a tapintatlanul faggatózó, kiejtését, nyelvtani hibáit javítgató felnőtt magatartás kritikája. A gyermek kérdéseinek vonatkozásait a következőkben lehet összefoglalni. A kérdések a gyermek fejlődésében éppúgy szükségszerűen tűnnek fel és tűnnek el, mint pl. a játék. Természetesnek kell őket találni, nem szabad előzetes, vagy utólagos elfojtásukra törekedni. Előzetes terméketlenítésre vezetne, ha a gyermek nyugodt értelmi fejlődését túlzásba vitt tanítással zavarnánk. A kérdések természetes folyamatát nyugodtan be kell várni, s a gyermek értelmi érlelődését nem szabad megzavarni. Ha azonban a gyermek kérdez, akkor a szülőnek vagy nevelőnek kötelessége felelni, de a gyermeket csak addig kell segíteni, ameddig kívánja. Sokszor a gyermek nagyon kevés segítséggel beéri, és hamarosan visszavonul, hogy gondolatait egyedül folytassa tovább. Ha a gyermek többször megkérdezi ugyanazt, lehet, hogy a válasz nyomatékosítását várja, de az is lehet, hogy már nem is a kérdés izgatja, hanem kapcsolatot akar teremteni a felnőttel. A feleleteknek először is igazságot kell tartalmazniuk, a gyermeket megcsalni, félrevezetni semmilyen körülmények között nem szabad. Az igazságot azonban a gyermek korához és értelmi szintjéhez kell mérni a kérdésekre adott feleleteinkben. Válaszaink legyenek rövidek, érthetőek, egyszerűen szerkesztett mondatok. Néha meg kell elégednünk azzal, hogy a valódi feleletet későbbre halasztjuk. A gyermek érdeklődését - esetleges felesleges szóhasználatát - ne mosolyogjuk meg, válaszainkban kezeljük egyenrangúként, ne éreztessük vele, hogy Ő még csak gyerek, a felnőtt felette áll. Nagy jelentősége van a gyermek és a felnőtt közti kapcsolatban a beszédnek. A felnőttnek nem arra kell törekednie, hogy állandóan szóval tartsa a gyereket. Sokkal fontosabb, hogy a beszéd személyhez szóló legyen, és nagyon lényegesnek tartok: legyen szemkontaktusunk a gyermekkel. Szemünk a gyermek szemmagasságába legyen. Hajoljunk, guggoljunk, üljünk le a gyerekhez, akármilyen mondanivalónk van számára. De akkor is, ha ő beszél. Az őszinte figyelem, a ráfigyelés csak így lehetséges. Akár dicsérünk, akár tiltunk, vagy éppen csak beszélgetünk, nagyon fontos hogy leereszkedjünk fizikai értelemben is a gyerekhez, partnerként kezeljük. A gyermeket kérdéseinkkel ne zaklassuk, mert úgyis megnyílik, ha belső késztetése van erre. Kellemetlen élményeiből származó feszültséget nem tudja szavakban elmondani, a játékában vezeti le. Beszédében előforduló nyelvtani hibákat felesleges és káros kijavítani, mert ezzel a gyermek önbizalma sérül, és visszavethetjük beszélő-kedvét. Ha mégis kijavítjuk, akkor kedvesen, " én így mondanám" bevezetéssel példát adunk neki.
A kisgyermek beszéd útján történő tájékozódása. A kisgyermek érdeklődésének alakulása, a gyermek jellegzetes kérdései, a helyes feleletadás szabályai. A kisgyermek beszédfejlődésének főbb állomásainál a felnőtt feladata egyénileg és csoportban. Mi ez? korszak: naponta százszor hangzik el a kérdés egy 2 év körüli gyermek szájából. Az egyre táguló környezet által felébresztett kíváncsiság a tárgyak, személyek megismerni akarása az egészséges gyermek jellemzője, s fejlődésének motorja. Majd 3 éves kor körül már tisztában van a tárgyak nevével, fogalmával, már többre kíváncsi, s új kérdéssel jelentkezik: Miért korszak. A tárgyak funkciója, az életben történő események indítéka, természeti jelenségek magyarázata érdekli a folyamatosan fejlődő, s tapasztalatokat gyűjtő gyermek számára. Továbbfejlődésének feltétele, hogy a gyermek korának megfelelőek, ne túl hosszúak legyenek, ne váljanak unalmassá számára. A felelgetésbe nem szabad belefáradni, nem szabad nem meghallgatni a kérdést, mert ezzel gátoljuk a szellemi fejlődésben, természetes kíváncsiságában, aktivitásában. Ez a korszak már nem tér vissza, s az elmulasztottak nem pótolhatók. Az érdeklődését fokozhatjuk a gyermeknek, ha megfelelő válaszokat adunk, így ösztönzést kap. A válaszok ismétlésének a kérését ne röstelljük, a gyermek ebben az esetben nem értette pontosan. A gyermek személyiség fejlődésében, tehetségének kibontakoztatásában, érvényesülése szempontjából nagy szerepe van a kérdései pontos megválaszolásában. A gondozónő, a felnőtt mindig megfelelő magyarsággal, helyesen beszéljen. Fontos, hogy odafigyeljen saját beszédére, és annak legyen tartalmi mondandója is. Ne csak azért beszéljen, mert elő van írva. Mondandóját mindig úgy fogalmazza meg, hogy azt a gyermek megértse, a gyermek fejlettségének megfelelően. Nem kell a kérdésekre adandó válaszokat túlbonyolítani, túlbeszélni. Ha kellően ismerem a kisgyermeket, figyelve reakcióját, egyszerűen, érthetően tudok válaszolni. A kérdéseire kapott válastokkal bővül ismeret-tartománya, ehhez azonban meg kell értenie a válaszainkat. A túl hosszú, túl bonyolult válasz elfordítja a kérdezéstől. A beszédfejlődést zavarja, ha keveset beszélnek a gyermekhez, de az is ha túl sokat. Zavaró, ha a gyermek válaszát, kérdéseit nem veszi figyelembe a felnőtt. Nagyon befolyásoló a környezet logikai, nyelvtani kultúrája. Bölcsődébe járó gyermeknél sohasem szabad visszaélnünk a gyermek közlékenységével, kezeljük bizalmasan a gyermek mondanivalóját. Egymástól is eltanulnak fogalmakat, itt nagyon fontos együttműködnünk a családokkal. Az intézeti gyermekeknél megfigyelték a késleltetett beszédfejlődét, melynek oka a személyi kapcsolat és egyéni bánásmód hiánya. A gondozók keveset tudnak egyénileg beszélgetni a gyermekekkel, kevés pozitív megerősítést kapnak a
gyermekek. Ezt a hátrányt fokozza, ha a gyermek napja nagy részében főleg utasítást, tiltást hall. Ha a személyi kapcsolat kialakul a gondozónő és a gyermek között, akkor kialakul a valakihez tartozás érzete is, amely elősegíti, hogy legyen kedve beszélgetni a gyermeknek. Ha ez a motiváló tényező hiányzik, nagyon nagy baj alakul ki, a gyermek egyre zárkózottabb, elszigeteltebb lesz, befelé fordul és hallgat.
Beszélgetés az un. nehéz kérdésekről, a születésről, betegségről, mások vagy saját fogyatékosságáról, a halálról. Minden gyermek kerülhet olyan helyzetben, amikor olyan dolgokat kell neki megmagyaráznunk, ami eddig nem tartozott az ő világképéhez. Sajátos módon kell elmondanunk. Csak a konkrét kérdésre válaszoljunk, akkor válaszoljunk ismét, ha újabb kérdést tesz fel a gyermek. Fontos, hogy ne vezessük félre, életkora, fejlettségi szintjének megfelelően mondjuk el. Születésről: akkor veszi a közlést, ha ezt az információt megkapja , egy bölcsődés korúnak a has növekedése ált. még nem kelt feltűnést. Célratörően röviden fogalmazzunk, a saját testére vonatkozó hiedelmeket kell eloszlatnunk. Halál: a gyermek a saját halálával nem foglalkozik. A halál véglegességét kell megértetnünk vele. Ha konkrétan megkérdezi a nagypapa temetése után, hogy visszajön-e, a válasz csak nem lehet. További választ csak kérdése esetén adunk. Vannak olyan esetek, amikor a gyermek úgy veszi fel a halált, hogy arról ő tehet. Bűntudata van, ha ezt észrevesszük, fontos az eloszlatása, elmagyarázni, hogy xy. beteg - öreg volt, és azért halt meg. Így felmenti önmagát. Betegség: Mikor ő beteg, akkor a szülő mondja neki, hogy beteg vagy és a gondolkodásában is ez játszik szerepet. Ha az anya kerül kórházba, akkor a gyermeki önzés haragban mutatkozik meg (félelem-agresszió). Ha lehet ne látogassa meg a kórházban anyukáját, traumatikus érzést okozhat. Védett, megértő nyugtatásra van szüksége. Fogyatékosság: saját fogyatékosságát egy 3 éves gyermek nem tudja felfogni. Nem tudja megkérdezni, hogy miért nem tudok futni, elvont fogalmat még nem tud megfogalmazni. A más fogyatékosságát a 3 éves gyermek már meg tudja fogalmazni. "Miért sántít Pista bácsi?" Azért, mert beteg a lába. Ha a gyermek értelmes, akkor azért, mert ő ilyennek született.
A tájékoztatás, a várható eseményekre való felkészítés, a felnőtt saját, illetve a gyermek cselekedeteinek, reakcióinak, vágyainak, érzéseinek szóbanfoglalása, ezek hatása a gyermek biztonságérzetére, és a beszédfejlődésre.
Fontos a gyermek felkészítése a várható eseményekre, minden kellemetlen dolgot közölni lehet vele, természetesen életkorának, fejlettségének megfelelő szinten, de fontos a pozitív lecsengés. A saját érzéseinket soha ne titkoljuk el. A gyermeki tájékoztatás mindenben fontos pl. orvosi vizsgálat előtt. Lényeges, hogy a cselekedeteit helytelenítsük el, ne a gyermeket. A gyermek és a gondozónő kommunikációja mindenre kiterjed. A beszéd szociális kapcsolatteremtés és tartás, információ szerző, gondolkodást segítő, közvetítő valamint művelődési funkció. 2 éves korra a mi ez, 3 éves korra a miért? korszak a jellemző. Fontos, hogy mindig a gyermek számára érthetően válaszoljunk. a tartalom életkorának megfelelően konkrét és valós legyen. Rövid legyen, a túl hosszú magyarázat unalmassá válhat. A beszélgetés mindig legyen személyre szóló. A magyarázat mindig a gyermek által felvetett témára vonatkozzon. A visszakérdezés megerősíti a gyermeket abban, hogy a gondozónő komolyan veszi a párbeszédet. Ha a felnőtt követi a gyermek érdeklődését és azt szóba is foglalja, a gyermek érzi az odafigyelést és ez fokozza biztonság érzetét. Amennyiben a gondozó a gyermek érzelmi reakcióit megfogalmazza, a gyermek idővel megtanul figyelni az érzelmeire, és szavakba is foglalja őket. Ha szorong valami miatt nem biztos, hogy szavakba tudja foglalni azt, helyes, ha a gondozó a gyermektől próbálja megtudni az okot. Ha kiderül, hogy fél a kutyától, nem azt mondja, hogy nem kell félni, hanem racionalizálja a félelmet. Mesél a kutyákról, azok jó tulajdonságairól. A gyermek önállósága nő az aktív félelem legyőzésében. Minél többet beszél a témáról, annál kevésbé félelmetes számára. Amennyiben választ kap a kérdéseire, bővül tárgyi ismerte, megismeri a körülötte lévő világot. A gondozó és a gyermek párbeszéde elmélyíti a kettejük kapcsolatát, jobban megismerik egymást, biztonságot nyújt a gyermek számára. A gyermek világa a konkrét, általa érzékelhető, tapasztalható világ. Ha új fogalommal akarjuk megismertetni az általa már ismert fogalommal próbáljuk bevezetni. Pl.: ha a farkasról beszélünk, megemlítjük a szomszéd kutyát, hogy arra hasonlít, de vadabb. Akikkel életünk első percétől kezdve beszélgettek, elmondják, hogy milyen történések várhatók, pozitívan befolyásolják beszédfejlődésüket, mind az aktív, mind a passzív szókincs területén. Szorongást ne okozzunk, kellemetlen esemény felvezetése: - elhiszem, hogy félsz, ez egy természetes dolog - ezzel biztonságát növelem. Fontos, hogy a gyermek mondja el, hogy mitől fél, érzelmeit próbálja meg kifejezni, ezzel beszédét is növeljük és az új kifejezések ismeretét is.
Felhasznált irodalom:
Pikler Emmi (szerk.) 1978. Az egészséges csecsemő és gyermek fejlődése és gondozása 2. kiad. 1-3 köt. Bp. Medicina. (E.ügyi szakiskolák tankönyve) Tardos Anna (szerk.). 1982. Szöveggyűjtemény a csecsemő és kisgyermek szakgondozónők részére Bp. Egészségügyi Szakdolgozók Központi továbbképző Intézete. Tardos Anna: Jegyzet a bölcsődei és csecsemőotthoni gondozónők számára. Egészségügyi Szakdolgozók Közp. Továbbképző Intézete, Bp. 1982. Mérei F. - V. Binét Á.: Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest, 1985. Cole, M. - Cole, S.R.: Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest, 1997
