Előterjesztés a Debreceni Törvényszék Gazdasági Kollégiumának február 27-én tartandó kollégiumi ülésére

Debreceni Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 2012.EL.II.C/3.

Előterjesztés a Debreceni Törvényszék Gazdasági Kollégiumának 2012. február 27-én tartandó kollégiumi ülésére

I.a.) Cstv-vel kapcsolatos kérdések 1.) Hogyan alakul a felszámolást elrendelő végzés egyszerű kötőereje abban az esetben, ha a felszámolást elrendelő végzés meghozatalát követően a hitelező eláll a kérelmétől, vagy a felek az eljárás szünetelését kérik? A 2011. évi CXCVII. tv. (a továbbiakban: Mód. tv.) 26. § (2) bekezdése kiegészítette a Cstv. 26. §-át a (3a) bekezdéssel akként, hogy a felszámolási eljárás iránti kérelemtől az ellenérdekű fél hozzájárulása nélkül el lehet állni a felszámolás kezdő időpontjáig. (Ez az időpont a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének napja Cstv. 28. § (2) bekezdés e) pontja). Az eljárás megszüntetéséről az a bíróság rendelkezik, amely előtt az eljárás az elállás bejelentésekor folyamatban van. A Mód. tv. 26. § (3) bekezdése módosította a szünetelésre vonatkozó rendelkezéseket is. A felszámolási eljárásban jelenleg a Pp. 137. § (1) bekezdésének szabályaitól eltérően szünetelésre csak a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelezők és az adós együttes kérelmére kerülhet sor a felszámolás elrendeléséről szóló végzés meghozataláig. A módosított Cstv. 26. § (4) bekezdése a szünetelés elrendelésének időpontjaként az együttes kérelemre vonatkozó szabályokat fenntartva már a felszámolás elrendeléséről szóló végzés jogerőre emelkedésének időpontját határozza meg. A korábbi szabályok alapján kialakult bírói gyakorlat a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 227. § (1) bekezdését a felszámolást elrendelő végzések tekintetében akként értelmezte, hogy a bíróság a fizetésképtelenséget megállapító határozatához – annak kézbesítésétől – kötve van, azt nem módosíthatja és nem helyezheti hatályon kívül. A döntés jogerőre emelkedése előtt benyújtott, a felszámolási kérelem „visszavonását” tartalmazó beadványt határidőben előterjesztett fellebbezésnek tekintette (BH 2004/89.). A Pp. 227. § (1) bekezdésében szabályozott és a

- 2 határozatokhoz fűződő egyszerű kötőerő (a határozathoz kötöttség) a szünetelés iránti kérelem előterjesztése esetén nem jelentett problémát: ha az erre irányuló közös kérelmet a felszámolásról elsőfokon döntő határozat meghozatala után terjesztették elő, elutasításra került, mivel a törvény a másodfokú eljárásban kizárta a szünetelés engedélyezését. A felszámolást elrendelő végzés meghozatalát követően előterjesztett elállás esetén pedig a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. A módosított jogszabályi rendelkezések miatt abban az esetben, ha a felszámolást elrendelő végzés kézbesítését követően, de az iratok felterjesztését megelőzően áll el a hitelező a kérelmétől, vagy terjesztenek elő a felek együttesen szünetelés iránti kérelmet, felmerült az a probléma, hogy az elsőfokú bíróságnak kell-e határoznia a szünetelés megállapítását megelőzően a felszámolást elrendelő végzés hatályon kívül helyezéséről saját hatáskörben, vagy fellebbezést is elő kell-e terjeszteni és a másodfokú bíróság jogosult a szünetelés megállapítására, vagy az eljárás megszüntetésére. Az is problémát jelenthet, hogyha az elsőfokú határozat meghozatala után áll el a hitelező a kérelmétől, és nem terjeszt elő fellebbezést, megszüntetheti-e az elsőfokú bírság az eljárást a módosított Cstv. 26. § (3a) bekezdése alapján. Véleményem szerint semmilyen jogpolitikai indok nem hozható fel amellett, hogy erre a felek fellebbezése folytán, kötelező jogi képviselet és a fellebbezési illeték előzetes lerovásával csak a másodfokú eljárásban kerülhessen sor (ez a jogértelmezés áll összhangban a Mód. tv. 26. §-ához fűzött indokolással, amely szerint a felszámolási kérelemtől való elállásra, illetve az eljárás szünetelésére vonatkozó szabályokat azért pontosította a jogalkotó, hogy egyértelművé tegye, hogy hol kíván eltérni a Pp. szabályaitól. Az eljárás pedig – fellebbezés hiányában még az elsőfokú bíróság előtt van folyamatban. A válasz során figyelemmel kell lenni arra is, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint, ha a szünetelés feltételei fennállnak, a szünetelés a törvény erejénél fogva következik be. Van olyan nézet is, hogy a szünetelést nem kell határozatba foglalni, elegendő a szünetelés tényét az iratokra rávezetni (Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog 228. oldal, BH 1995/235.). A bírói gyakorlatban találunk olyan joggyakorlatot is, hogy a bíróság nem fellebbezhető végzésben megállapítja, hogy az eljárás a felek közös kérelmére szünetel, a szünetelés azonban nem a határozat meghozatalától kezdődig, hanem azon a napon, amikor a szünetelés alapjául szolgáló tény – a felek erre vonatkozó együttes kérelme megérkezik a bíróságra – bekövetkezik (BH 1985/316.).

- 3 -

Javaslat: 1.) A Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglalt utaló szabályt, amely szerint a Pp. rendelkezései a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel megfelelően irányadók a felszámolást elrendelő végzés kötőereje tekintetében akként kell értelmezni, hogy ha az elsőfokú határozat hozatalát követően az elsőfokú bíróság az iratokat fellebbezés hiányában nem terjesztette fel a másodfokú bíróságra, vagy a fellebbezési határidő még nem telt le és az eljárás ezen szakaszában terjesztenek elő a felek együttesen szünetelés elrendelése iránti kérelmet, vagy áll el a hitelező a kérelmétől, akként kell értelmezni, hogy ezekben az esetekben az egyszerű kötőerő a felszámolást elrendelő határozat tekintetében nem érvényesül, azt a bíróság a határozat jogerőre emelkedése előtt a Pp. 227. § (2) bekezdése alapján megváltoztathatja, és az elállásra tekintettel rendelkezhet az eljárás megszüntetéséről, vagy megállapíthatja az eljárás szünetelését. 2.) A Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 227. § (1) bekezdésében meghatározott egyszerű kötőerő a fizetésképtelenséget megállapító határozat tekintetében is érvényesül. Amennyiben a határozat kézbesítését követően a hitelező eláll a kérelmétől, vagy a felek együttesen kérik az eljárás szünetelését, erre csak a másodfokú eljárásban a fellebbezés előterjesztése mellett kerülhet sor. 2. Hogyan kell értelmezni a Mód. tv. 27. § (3) bekezdésével módosított Cstv. 27. § (2c) pontjában foglalt azon rendelkezést, hogy az adós vitatását csak akkor lehet megállapítani, ha érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét, vagy összegét? A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós a szerződésen alapuló nem vitatott, vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette. A Cstv. 27. § (3) bekezdése alapján a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. A fizetési felszólításban a teljesítési idő lejártát követő 15 napos határidő 20 napra történő módosításán túlmenően a Cstv. 27. § (2) bekezdését, illetve az írásbeli vitatásra vonatkozó 27. § (3) bekezdésére vonatkozó Cstv. rendelkezéseit a Mód. tv. nem változtatta meg. A beiktatott 27. § (2c) alapján

- 4 viszont a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetekben akkor lehet az adós vitatását megállapítani, ha az érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét, míg a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét. A Cstv. hatályos szabályai tekintetében kétféle álláspont tükröződött a bírói gyakorlatban, hogy mi tekinthető elfogadható, írásbeli vitatásnak. Az egyik vélemény szerint a vitatásra nézve semmiféle tartalmi előírást nem tartalmaz a törvény, ezért a vitatást nem kell indokolni, nem kell érdeminek lennie (ezt az álláspontot képviseli a Cstv. Complex Jogtár szerzője: a törvény csak a vitatás formáját (írásbeliség) határozza meg, nem szabályozza azonban annak tartalmát. Ebből következően a fizetésképtelenség megvizsgálásánál vitatásnak minősül a követelés bármely okból történő vitatása, így ha az adós a hitelezői követelés jogalapját, összegszerűségét, esedékességét támadja, valamely ténybeli, vagy jogi indokra hivatkozva a kifizetést megtagadja, illetve közli, hogy a jogosultnak járó összeget visszatartja. A másik álláspont szerint a 2006. évi VI. törvénnyel módosított Cstv. szövegéből következően nem elegendő csupán azt közölni a hitelezővel, hogy az adós a követelést vitatja, hanem a követelés kiegyenlítése megtagadásának okát is elő kell adni, tehát a vitatást indokolnia kell. Az indokolási kötelezettség azonban nem jelenti azt, hogy vitatásnak részletes jogi érvelést kell tartalmaznia és azt sem, hogy a vitatás alapját bizonyítani kell A Mód. tv. indokolása szerint a Cstv. 27. § (2c) azért került módosításra, hogy segítse a pontosított norma szöveg az egységes joggyakorlatot. A kérdésre adott válasznál azt is figyelembe kell venni, hogy a korábbi joggyakorlat szerint, ha az adós csak részben vitatta a felszólítást megelőzően a tartozást, fizetésképtelensége a nem vitatott rész tekintetében megállapítható volt, a fizetésképtelenséget a részben elismert tartozás ki nem egyenlítése is megalapozta (BH 1999/226.). Célszerű abban a kérdésben is állást foglalni, hogy a részben elismert tartozás a korábbi gyakorlatnak megfelelően megalapozza-e a fizetésképtelenséget, mivel a Cstv. 27. § (2c) pontja érdemi vitatásnak minősíti az összeg kétségbe vonását, azt azonban nem részletezi, hogy ez alatt pontosan mit ért. Javaslat: a.) Érdemi vitatásnak csak az adós olyan írásbeli nyilatkozata minősül, amely a Cstv. 27. § (2c) pontjában felsorolt valamennyi hivatkozást

- 5 tartalmazza (érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét, vagy összegét). b.) Bár a Cstv. 27. § (2c) az érdemi vitatás tartalmát körülírja, minden olyan nyilatkozat, amely a követelés, illetve az alapjául szolgáló jogviszony bármely okból történő vitatását (el nem ismerését) tartalmazza, érdemi vitatásnak minősül. A Cstv. 27. § (2c) szerinti felsorolást nem lehet szűkítetten értelmezni, az is elegendő, ha az adós vitatása a felsoroltak közül legalább az egyikre vonatkozik, vagy a felsorolásban nem szereplő, de tartalmában a követelés vitatásának minősülő nyilatkozatot tartalmaz. Az összegszerűségre vonatkozó vitatás nem zárja ki, hogy a részben elismert és ki nem egyenlített tartozás miatt a bíróság megállapítsa az adós fizetésképtelenségét, hiszen az elismert összegre a vitatás nem terjed ki. I.b.) Ctv.-vel kapcsolatos kérdések 1.) A módosított Ctv. 116. § (1) bek. a. pontjának alkalmazásakor a 130. § (1) bekezdésében megjelölt „kezdeményezett eljárás” alatt mely eljárást kell érteni, a kényszertörlési eljárást, vagy azt a törvényességi felügyeleti eljárást, melynek során törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmazva a cégbíróság a kényszertörlési eljárást megindítja. (Gálné Dr. Fülöp Ottília) A 2011. évi CXCVII. tv. (továbbiakban: Mód. tv.) 139. § (2) bekezdésével beiktatott Ctv. 130. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Ctv.-nek a Mód. tv.-vel megállapított rendelkezéseit – a (2)-(7) bekezdés szerinti kivételekkel – a hatályba lépését követően kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni. A Mód. tv. főszabály szerint 2012. január 1-én lép hatályba, a Mód. tv. 136. §-a (mely a kényszertörlési eljárást szabályozza) a kihirdetést követő harmadik hónap első napján, azaz 2012. március 1. napján lép hatályba. A Ctv. 72. § (2) bekezdése szerint a törvényességi felügyeleti eljárás célja, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cégbíróság intézkedéseivel a cég törvényes működését kikényszerítse. A 75. § (1) bekezdése alapján a törvényességi felügyeleti eljárás során a cégbíróság hivatalból, vagy kérelemre jár el, s a 79. § (3) bekezdése kimondja, hogy a törvényességi felügyeleti eljárást addig kell folytatni amíg a törvényes állapot, illetve a cég törvényes működése helyre áll. A módosított bírósági ügyvitel szabályai szóló 14/2002. (VIII.01.) IM rendelet (BÜSZ.) 2. § 12. pontja szerint a kezdőirat az olyan irat, amelynek a bíróságon nincs előzménye, továbbá amely a törvény értelmében érdemben, vagy ügyviteli szempontból befejezett ügyben új eljárás lefolytatását, vagy a már befejezett üggyel kapcsolatban önálló intézkedést igényel. A BÜSZ. 39. §

- 6 (1) bekezdése szerint pedig befejezett az az ügy, amelyben a bíróság ügydöntő határozatot hozott. A BÜSZ. 58. §-a úgy rendelkezik, hogy cégügyben befejezett ügy a kezdőiratként érkezett ügy elintézése. A bíróságok egységes iratkezeléséről szóló 4/2002. OIT szabályzat 65. §-ának (2) bekezdése szerint a cégtörvényességi ügyben kezdőirat a törvényességi felügyeleti eljárás általános szabályai alapján az eljárás megindítására irányuló kérelem, indítvány, vagy bírósági intézkedés. A Ctv. idézett rendelkezései alapján megállapítható, hogy a megindult törvényességi felügyeleti eljárásban törvénysértő működés esetén intézkedések sora követheti egymást mindaddig, amíg a jogsértő állapot fennáll, mivel a céggel szembeni intézkedés alkalmazásával nem zárul le a törvényességi felügyeleti eljárás, ha annak eredményeképpen a törvényes állapot nem áll helyre. Ugyan ügyviteli szempontból az érdemi intézkedések, a törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazása befejezésnek minősül, újabb intézkedést ügyviteli szempontból új eljárás során, „újraindítás” után lehet hozni, de ugyanazon törvényességi eljárás keretében, ugyanazon ügyszám, Cgt. szám alatt. A Ctv. a törvényességi felügyeleti eljárást a feladatát, célját tekintve egységes eljárásként szabályozza (pl. Ctv. 81. § (3) bekezdés szerinti határidők) az eljárás egységességét mutatja továbbá, hogy az Itv. 65. §-a szerinti 50.000,Ft összegű felügyeleti illetéket csak egy alkalommal az első törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazásával lehet kiszabni. Következésképpen önálló eljárásnak (cégeljárásnak) a törvényességi felügyeleti eljárás minősül, mely eljárás kérelemre indul, vagy a bíróság hivatalból indítja meg, és akkor zárul le véglegesen, ha érdemi vizsgálat eredményeként a cégbíróság a kérelmet elutasítja (mert a kérelemben jelzett jogsértés nem áll fenn), vagy az eljárást a cégbíróság megszünteti (mert a cég a törvénysértő állapotot megszüntette, ill. egyéb okból az nem áll fenn, ill. a kérelmező a kérelmet visszavonta), avagy a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja és a kényszer-végelszámolását elrendeli (ill. a mód. után a kényszertörlési eljárást megindítja). Ugyanakkor a Mód tv. 139. § (3) bekezdésében rögzített szabályokból az a jogalkotói szándék ismerhető fel, hogy 2012. március 1. napját követően kényszer-végelszámolás elrendelésére nem, hanem csak kényszertörlési eljárás megindítására kerülhet sor. A Mód. tv. ezen rendelkezése ugyanis a Ctv.-t 131/A. §-sal egészítette ki, mely törvényhely (1) bekezdése értelmében a Mód. tv. hatályba lépésekor folyamatban lévő kényszer-végelszámolási eljárásokban a végelszámoló a Mód. tv. hatályba lépését követően egy éven belül kezdeményezi a kényszertörlési eljárás megindítását. A Ctv. 131/A. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy amennyiben a végelszámoló az (1) bekezdésben foglaltaknak határidőben nem tesz eleget a cégbíróság hivatalból indítja meg a kényszertörlési eljárást. Egyéb esetre nem tartalmaz szabályozást.

- 7 Ebből pedig az következik, hogy bár egy adott törvényességi felügyeleti eljárás keretében meghozott intézkedés a kényszertörlési eljárás elrendelése, a Mód. tv. hatálybalépéséről szóló rendelkezés szempontjából azt „önálló” eljárásnak kell tekinteni. A fentiek alapján két álláspont alakulhat ki: 1./ A módosított Ctv. 116-118. §-ában szabályozott kényszertörlési eljárás megindításának szabályait a 2012. március 1. napját követően indított törvényességi felügyeleti eljárásokban kell alkalmazni, az azt megelőzően indult törvényességi felügyeleti eljárásban kényszer-végelszámolás elrendelésének van helye, függetlenül attól, hogy alkalmazott-e a cégbíróság valamely, a Ctv. 81. § (1) bekezdése szerinti intézkedést. 2./ 2012. március 1. napját követően kényszer-végelszámolás elrendelésére nem kerülhet sor, ha a Mód. tv-vel megállapított Ctv. 116. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállnak csak kényszertörlési eljárás megindítása rendelhető el, függetlenül attól, hogy az a törvényességi felügyeleti eljárás, melyben az adott intézkedést a cégbíróság alkalmazza, mely időpontban indult. 2. Hogyan kell értelmezni a Mód. tv. 139. §-ával módosított Ctv. 130. § (1) bekezdésének azt a rendelkezését, hogy a Mód. törvénnyel megállapított rendelkezéseket a hatályba lépést követően kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárásokban? A Mód. tv. 126. §-a a Ctv. VII. fejezet 5. címében szabályozott különleges törvényességi felügyeleti eljárások közül az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás szabályait jelentősen módosította, illetve a Ctv. 91-93. §-át 2012. március 1. napjával hatályon kívül helyezte (Mód. tv. 141. § g/ pont). A korábbi szabályozással szemben, amely a megszüntetési eljárás megindítását megelőzően a törvényes működéshez szükséges intézkedések tárgyában a Ctv. 89. §-a szerinti 60 napos határidővel közzétett felhívást (megelőző intézkedést) követelt meg – egyszerűsíti az eljárást: az új szabályok alapján, ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén sem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye is ismeretlen, vagy kézbesítési megbízottja nem fellelhető (a továbbiakban: ismeretlen székhelyű cég) a cégbíróság a cég cégjegyzékbe bejegyzett tagjait közvetlenül megkeresi, vagy szükség esetén a Cégközlönyben közzétett hirdetményben felhívja, hogy a cég törvényes működéséhez szükséges intézkedéseket 60 napon belül tegyék meg. Az új szabályok alapján véleményem szerint, ha a cégbíróság a Ctv. 89. §-a

- 8 szerinti végzést meghozza, ezzel egyidejűleg a 36-os rovatba a cég megszüntetésére irányuló eljárás kezdő időpontját a Ctv. 26. § (1) bekezdés e) pontja alapján, figyelemmel a 26. § (8) bekezdésében foglaltakra is. Az új Ctv. 90. § (1) bekezdése szerinti feladatok a megszüntetési eljárás alatt többlet feladatot tartalmaznak a cégbíróság részére, ha a cégjegyzék nem tartalmazza a cég tagjait (részvényeseit), vagy a törvényes működés helyreállítása azért nem történt meg, mert a cég vezető tisztségviselője és valamennyi tagja ismeretlen. Az új Ctv. 89. §-a szerinti eljárás azért is minősül a megszüntetési eljárás megindulásának, mert ellenkező esetben a Ctv. 90. § (3) bekezdése értelmezhetetlen lenne (e szerint ha a cég a változásbejegyzési kérelmet határidőben nem nyújtja be, vagy a cégbíróság intézkedése egyébként nem vezetett eredményre, a cégbíróság az eljárást megszünteti és a céget megszűntnek nyilvánítja. Az új szabályok alapján a megszüntetési eljárás megszüntetése és a cég megszűntnek nyilvánításához kapcsolódóan a Ctv. 116. § (1) bekezdése alapján kényszertörlési eljárás megindítását is el kell rendelni. Az új megszüntetési és kényszertörlési szabályok bevezetésével egyidejűleg a Mód. tv. 75. §-a módosította a Gt. 5. §-át és többek között kiegészítette a (10) bekezdéssel, amely szerint a gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő 5 évig nem lehet más gazdaági társaság kizárólagos, vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, valamint kkt. tagja és bt. beltagja az a személy, aki a megszüntetési eljárás megindításának időpontjában, a törlés évében, vagy a törlést megelőző évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, kizárólagos, vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag volt. Ezzel egyidejűleg módosításra kerültek a vezető tisztségviselők kizárására vonatkozó szabályok is, amelyek a megszüntetési eljáráshoz kapcsolódtak (Mód. tv. 78. §-sal módosított Gt. 23. § (3)-(4) bekezdés). Jelenleg a Ctv. 93. §-ában szabályozott és a többségi befolyással rendelkező tag tekintetében pedig, akinek a felelőssége a cég tartozásaiért korlátozott volt, a Ctv. új 118/A. §-ában meghatározott rendelkezései szerint került meghatározásra a tagi felelősség a kényszertörlési eljárás miatt. A Mód. tv. 139. §-ával megállapított Ctv. 130. § (1) bekezdése az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárások új rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében akként rendelkezik, hogy a hatályba lépést követően kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni, azt azonban, hogy a „kezdeményezett” kifejezés alatt pontosan mikor indult eljárásokat kell érteni, nem határozza meg. Az

ismeretlen

székhelyű

cégek

megszüntetésére

irányuló

különleges

- 9 törvényességi felügyeleti eljárások a hatályos szabályok szerint is általában azt követően indultak meg, amikor a cégbíróság valamilyen ok miatt, (például a cég a székhelyén ismeretlen volt, vagy a cég képviseletére jogosult vezető tisztségviselő részére küldött felhívás ismeretlen jelzéssel érkezett vissza stb.) akár a hivatalból, akár a kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásban megállapította, hogy a Ctv. 89. §-a szerinti feltételek fennállnak. A 21/2006. (V. 18.) IM rendelet (a továbbiakban: Cvhr.) 17. §-a alapján ugyanis, ha a törvényességi felügyeleti eljárás során megállapítást nyer, hogy a Ctv. 89. §-ában foglalt feltételek fennállnak ... a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárást a Ctv. VII. fejezetének ötödik címében foglaltak szerint hivatalból folytatja tovább akkor is, ha a törvényességi felügyeleti eljárás kérelemre indult. A korábbi szabályok alapján az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás kezdeményezése alatt azt az intézkedést értettük, amikor is a Cvhr. 17. §-a alapján a bíróság rendelkezett arról, hogy hivatalból folytatja a kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárást, hogy a más okból megindult törvényességi felügyeleti eljárást a különleges törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó szabályok szerint folytatta, és a Ctv. 89. § (1) bekezdése szerinti felhívást közzétette. Álláspontom szerint abban az esetben, ha a Mód. tv. hatályba lépését megelőzően hatályban volt 89. § (1) bekezdése szerinti felhívást a cégbíróság már közzétette, ez olyan eljárási cselekménynek minősül, amely esetben a Mód. tv. új szabályai nem alkalmazhatóak. Erre csak abban az esetben kerülhetne sor, ha az új szabályok alapján a 89-90. § (1) bekezdése szerinti felhívást is közzétenné a cégbíróság. Abban az esetben, ha a 2012. március 1. napját megelőzően hatályban lévő Ctv. 89. § (1) bekezdése szerinti felhívást a cégbíróság már közzétette, ez olyan, a megszüntetési eljárást megelőzően megkezdett eljárási cselekménynek minősül, amelyet követően a Mód. tv. hatályba lépését megelőzően hatályban volt rendelkezéseit kell a Ctv-nek az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás során alkalmaznia. Ez a jogértelmezés következik a jogalkotásról rendelkező 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezéseiből is, amely alapján a jogszabályi rendelkezést, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatályba lépését követően megkezdett eljárási cselekményekre kell (és lehet) alkalmazni. Abban az esetben, ha az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás hivatalbóli lefolytatása már a korábbi szabályok alapján a megelőző intézkedéssel (Ctv. 89. § (1) bekezdése szerinti felhívás közzététele) elkezdődött, ez olyan eljárási cselekmény, amely a Mód. tv. 130. § (1) bekezdésében meghatározott hatályba lépést megelőzően kezdeményezett eljárásnak minősül.

- 10 -

Ellenkező esetben egy korábban indult eljáráshoz a tagok, vezető tisztségviselők szigorúbb felelősségét előíró rendelkezéseket is alkalmazni kellene. Javaslat: 1.) Ha a cégbíróság a Cvhr. 17. §-a alapján akár kérelemre, akár hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárásban a Ctv. VII. fejezetének 5. címében foglaltak szerint hivatalból folytatja tovább az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást, és erről már rendelkezett, vagy a Ctv. 2012. március 1. napját megelőzően hatályban lévő 89. § (1) bekezdése szerinti felhívást közzétette a Cégközlönyben, a Mód. tv. 126. §-ával megállapított Ctv. 89-90. §-ának rendelkezései ezekben az eljárásokban nem alkalmazhatóak. Ez irányadó arra az esetre is, ha 2012. március 1. napját megelőzően a cég 36. rovatába a megszüntetési eljárás megindítására vonatkozó adatot bejegyezték. 2.) Abban az esetben, ha 2012. március 1. napját megelőzően az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás a cégjegyzék 36-os rovatába nem került bejegyzésre, függetlenül attól, hogy a céggel szemben hivatalból indult különleges törvényességi felügyeleti eljárás milyen stádiumban van, közzétételre került-e a korábbi szabályok szerint a megszüntetési eljárás megindítását megelőzően a Ctv. 89. §-a szerinti felhívás, nem zárja ki a Mód. tv. 126. §-ával megállapított új Ctv. 89-90. §-ának az alkalmazását, hiszen az új szabályok alapján - ha annak feltételei fennállnak -, „egylépcsőben” indítja meg a cégbíróság a megszüntetési eljárást és ez a végzés minősül a Ctv. 130. § (1) bekezdésében meghatározott „kezdeményezett eljárásnak”. 3.) Hogyan kell értelmezni és alkalmazni a Mód. tv. 118. §-ával megállapított Ctv. 48. § (7) bekezdése és a Mód. tv. 123. §-ával kiegészített Ctv. 74. § (5) bekezdésének rendelkezéseit? A Mód. tv. 115. §-a módosította a Ctv. 34. § (2) bekezdését akként, hogy a cégbíróság 50.000 Ft-tól 900.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtja azt, aki az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesíti. A Ctv-nek a módosítást megelőző 34. § (2) bekezdésének hatályos rendelkezése annyiban került módosításra, hogy a pénzbírság összege 500.000 Ft-ról 900.000 Ft-ra emelkedett és a „sújthatja” kifejezés helyett a módosított jogszabály a „sújtja” kifejezést használja. A Mód. tv. 115. §-ához fűzött indokolás szerint a cégnyilvántartás

- 11 közhitelessége elsődleges érdek, szükséges tehát nagyobb sújt helyezni a határidő betartására. A pénzbírság kiszabásától a határidőn túl benyújtott kérelmek esetén a cégbíróság nem tekinthet el. A Ctv. 34. § (2) bekezdésének módosított rendelkezéseiből az következik, hogy míg korábban minden mulasztás automatikus következményeként a cégbíróság nem alkalmazta a pénzbírság kiszabását, a jogalkotó szándéka az volt, hogy a közhitelesség védelme érdekében a késedelmesen előterjesztett bejegyzési, változásbejegyzési kérelmek esetén a felróhatóságtól függetlenül a mulasztás jogkövetkezménye a pénzbírsággal sújtás, alkalmazásra kerüljön. Ugyanakkor mivel a mérték minimum és maximum összegét meghatározza a jogalkotó, ebben a körben a cégbíróságnak véleményem szerint a széles körű mérlegelési lehetősége továbbra is fennáll. A Mód. tv. 118. §-ával megállapított Ctv. 48. § (6) bekezdés f) pontja szerint a cégbíróság egyszerűsített cégjegyzési eljárás során a bejegyzési kérelmet elutasítja, ha észleli, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan e törvény előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló, a 3. számú mellékletben felsorolt, kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb okirat nem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek. A Ctv. 48. § (7) bekezdésének új szabálya alapján a (6) bekezdés f) pontja szerinti esetben a cégbíróság a jogi képviselővel szemben a 34. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazza. A fentieken túlmenően a Mód. tv. 123. §-a a Ctv. 74. §-át a következő (5) bekezdéssel egészítette ki: - 74. § (5) Amennyiben egyszerűsített eljárásban bejegyzett cég vonatkozásában azért indul törvényességi felügyeleti eljárás, mert a bejegyzési kérelemben szereplő adat, amelynek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan e törvény előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló, a 3. számú mellékletben felsorolt, kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb okirat nem felelt meg a jogszabályok rendelkezéseinek, a cégbíróság a jogi képviselővel szemben a 34. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazza. A módosított jogszabályok alapján a jogi képviselővel szemben alkalmazható szankció, a pénzbírság alkalmazási körének kiszélesítése az egyszerűsített cégeljáráshoz kapcsolódóan nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy a jogi képviselőnek ezekben az ügyekben fokozottabban kell ügyelnie a jogszabályok betartására, és ezzel függ össze a Ctv. 9. § (3) bekezdésének

- 12 módosított rendelkezése is, amely alapján például az ügyvéd az aláírás-minta elkészítése során a személyazonosságot az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 27/B. § (1) bekezdésében foglalt módon köteles ellenőrizni. Az egyszerűsített cégeljáráshoz kapcsolódó, az ügyvéddel szemben alkalmazható szankció (pénzbírság) alkalmazásakor véleményem szerint abból kell kiindulni, hogy hitelezővédelmi és forgalombiztonsági érdekekből ebben az eljárási formában az ügyvédet még nagyobb mértékben terheli az eljárása során az Ütv. 27/B-27/E. §-ában foglalt ellenőrzési kötelezettség, mint az általános szabályok szerinti bejegyzési, változásbejegyzési eljárásban. (Erre utal a Ctv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott szabály, amely szerint a jogi képviselő a bejegyzési kérelemben nyilatkozik arról, hogy a csatolandó okiratok törvényességi szempontú vizsgálatát elvégezte, azok megfelelőségét szavatolja.) Úgy gondolom, hogy abból a rendelkezésből, hogy a Ctv. 34. § (2) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni a Ctv. 48. § (7) bekezdése, illetve 74.§ (5) bekezdésében foglaltak esetén, nem következik, hogy a jogi képviselővel szemben minden, a Ctv. 48. § (7) bekezdése és 74. § (5) bekezdésében említett esetben kötelező a pénzbírság kiszabása. Álláspontom szerint csak a nyilvánvalóan vagy igazoltan fennálló hanyagság, mulasztás, nem megfelelő törvényességi szempontú vizsgálatra vonatkozó nyilatkozat (okirat) minősül olyannak, amely a pénzbírság kiszabását megalapozza. Előfordulhat ugyanis, hogy hamis, vagy hamisított okiratok felhasználásával kerül sor a cégalapításra, és a jogi képviselő hiába tesz eleget az Ütv. szerinti ellenőrzési kötelezettségének, az okirat hamisítás csak később derül ki. Abban az esetben, ha nyilvánvaló a jogi képviselő mulasztása (például a cégbíróságnak valaki bejelentése, vagy hivatalból tudomására jut, hogy az adott ingatlan nem annak a személynek a tulajdona, akivel a becsatolt bérleti szerződést a cég megkötötte, vagy a jogi képviselő olyan nyilatkozatot tesz, amelynek a becsatolt okiratok ellentmondanak” megalapozza a Ctv. 34. § (2) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény alkalmazását. Önmagában az a tény, hogy a Ctv. 34. § (2) bekezdésében a jogszabály már a „sújtja” kifejezést használja, a jogi képviselővel szemben az egyszerűsített cégeljáráshoz kapcsolódóan nem jelent automatikusan alkalmazott jogkövetkezményt, nem teremt objektív felelősséget. Más jogszabály (például Pp. 8. § (4) bekezdése) is a „sújtja” kifejezést használja, ezt azonban nem úgy értelmezi a bírói gyakorlat, hogy minden esetben kötelező e szankció alkalmazása a jóhiszemű eljárás, vagy rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét megsértő féllel szemben. Felhívom a figyelmet arra is, hogy mivel a Ctv. 48. § (6) bekezdés f) pontja a bejegyzési kérelem elutasításának alapjául szolgáló egyik okot sorolja fel,

- 13 azon elutasítási okok miatt, amelyeket a Ctv. 48. § (6) bekezdés a)-e) pontja tartalmaz, nem szolgálhat pénzbírság kiszabásának alapjául. A 48. § (6) bekezdés a) és f) pontja részben átfedést is tartalmaz, hiszen abban az esetben, ha a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló valamely okirat nem felel meg a jogszabályok rendelkezéseinek, de a bejegyzési kérelem nem tartalmazza a jogi képviselőnek a bejegyzendő adatokra vonatkozó iratok jogszerűségét igazoló nyilatkozatát, a 48. § (6) bekezdés a) pontja, illetve f) pontja alapján is elutasítható az egyszerűsített cégbejegyzés iránti kérelem. A Ctv. 74. § (5) bekezdésének módosított rendelkezései, figyelemmel a Ctv. 74. § (1) bekezdésében felsorolt törvényességi felügyeleti eljárás megindításának alapjául szolgáló okokra, csak abban az esetben alkalmazható, ha a Ctv. 74. § (1) bekezdés a), vagy c) pontja alapján indul hivatalból, vagy kérelemre törvényességi felügyeleti eljárás, hiszen a 74. § (1) bekezdés b), d), e) pontjában foglalt ok miatt indult eljárásban ez fogalmilag kizárt. Az nem derül ki a módosított rendelkezésből, hogy a 74. § (5) bekezdés szerinti jogkövetkezményt a cégbíróság a céggel szemben indított törvényességi felügyeleti eljárásban külön intézkedésként, vagy akár a Ctv. 81. § (1) bekezdése szerinti, a céggel szemben, vagy bizonyos esetekben a vezető tisztségviselővel szemben alkalmazott intézkedéssel egyidejűleg alkalmazza (alkalmazhatja-e). Ugyanakkor az új rendelkezésekből az következik, hogy amennyiben azért indul az egyszerűsített eljárásban bejegyzett cég vonatkozásában törvényességi felügyeleti eljárás, mert a bejegyzési kérelemben szereplő adat (ez alatt nemcsak a cégjegyzékbe bejegyzett, hanem például a tagok tekintetében bejelentett adóazonosító jelet, vagy más adatot is érteni kell) amelyet a bejegyzési eljárás során a Ctv. előírt, vagy a Ctv. 74. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésekbe ütközik valamely kötelezően, vagy szükség szerint csatolt okirat, a cégbíróságnak a Ctv. 80. § (1) bekezdése alapján a cégnek megküldött felhívásával egyidejűleg a jogi képviselőt is fel kell hívnia, hogy igazolja, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás alapjául szolgáló adat, tény tekintetében mulasztás, felelősség nem terheli, az Ütv., Ctv-ben előírt ellenőrzési kötelezettségét maradéktalanul betartotta, annak eleget tett. Ez következik a Ctv. 72. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 3. § (6) bekezdésében meghatározott kétoldalú meghallgatás és fegyveregyenlőség elvéből. Amiatt viszont, hogy a jogi képviselővel szemben alkalmazandó pénzbírság nem a Ctv. 81. § (1) bekezdésében felsorolt intézkedések között került szabályozásra, az következik, hogy a cégbíróság külön végzésben is

- 14 rendelkezhet a jogi képviselő pénzbírsággal sújtásáról, amennyiben annak feltételei fennállnak és a kimentés alapjául szolgáló okot nem tudta bizonyítani. A jogszabály nem tiltja, hogy a jogi képviselővel szemben alkalmazott szankció a Ctv. 81. § (1) bekezdése alapján meghozott és a törvényességi felügyeleti intézkedésről rendelkező végzésben szerepeljen. Ezt a Ctv. 79. § (3) bekezdésének azon rendelkezése sem zárja ki, hogy a törvényességi felügyeleti eljárást addig kell folytatni, amíg a törvényes állapot, illetve a cég törvényes működése helyre nem áll, hiszen a jogi képviselővel szemben a pénzbírsággal sújtással befejeződik az eljárás, és az együttesen alkalmazott intézkedésekről rendelkező végzés egyes részei ellen a jogi képviselő, illetve a cég csak a rá vonatkozó rendelkezés tekintetében terjeszthet elő jogorvoslatot. A fentiek figyelembe vételével a kollégium számára az alábbi tartalmú vélemény elfogadását és a jövőre nézve az egységes követését javaslom: Bár a Mód. tv. 115. §-ával megállapított Ctv. 34. § (2) bekezdése a bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesítő féllel szemben az „automatikus” pénzbírság kiszabásának jogkövetkezményét szabályozza, a Ctv. 48. § (7) bekezdés és 74. § (5) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, hogy a cégbíróság a jogi képviselővel szemben a 34. § (2) bekezdésében foglaltakat alkalmazza, akként értelmezendő, hogy a jogi képviselő kimentheti magát a pénzbírság alapjául szolgáló okok körében. A kimentés alapjául szolgáló okok bizonyítása a jogi képviselőt terheli, amelynek elbírálása során a cégbíróságnak azt is figyelembe kell vennie, hogy a jogi képviselővel szemben támasztott mérce az egyszerűsített cégeljáráshoz kapcsolódóan szigorúbb, mint az általános szabályok szerinti cégeljárásban, mivel a Ctv. 48. § (2) bekezdése alapján a jogi képviselő a bejegyzési kérelemben arról is nyilatkozik, hogy a csatolandó okiratok törvényességi szempontú vizsgálatát elvégezte, azok megfelelőségét szavatolja. Ez a fokozott elvárhatósági mérce azonban nem jelent objektív felelősséget, a Ctv. 48. § (6) bekezdés a)-e) pontja szerinti elutasítási okokban felsorolt adatokra, tényekre nem terjed ki. 4.) Hogyan kell értelmezni a Ctv. 3. § (5) bekezdésében a cégnevek különbözőségére előírt rendelkezéseket? A Mód. tv. 99. §-ával kiegészített Ctv. 3. § (5) bekezdése szerint a cégnévnek – a (4) bekezdésen túlmenően – egyértelműen különböznie kell a közhatalmi és közigazgatási szervek hivatalos és a köznyelvben használt elnevezésétől. A

- 15 Mód. tv. 139. § (1) bekezdésével módosított Ctv. 129. § (1) bekezdése szerint a 2012. március 1. napját megelőzően bejegyzett azon cégek, melyeknek cégneve, vagy rövidített neve nem felel meg a 3. § (5) bekezdésében foglalt előírásnak, a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor, ennek hiányában legkésőbb 2013. február 1. napjáig kötelesek cégnevük megváltoztatására. A Mód. törvény 99. §-ához fűzött indokolás szerint a módosítás annak megakadályozására irányul, hogy bizonyos cégnevek egyes állami szervek elnevezésére hasonlítsanak, amely esetlegesen visszaélésekre ad lehetőséget. Ezért indokolt kiegészíteni a cégtörvényt annyiban, hogy a cégek elnevezésének a közhatalmi és közigazgatási szervek hivatalos és a köznyelvben használt elnevezésétől egyértelműen különböznie kell. Bár a normaszövegből ez nem tűnik ki, az indokolás arra is utal, hogy a cégnévben az állami, nemzeti jelző használatára csak akkor kerülhet sor, ha a cégben az állam közvetlenül, vagy szervezet útján többségi befolyással rendelkezik, vagy a cég tartós állami tulajdonban áll. A Ctv. a közhatalmi szervek fogalmát nem határozza meg. Magyarország Alaptörvénye sem rögzíti a közhatalmi szervek fogalmát, a közhatalom gyakorlására bizonyos személyeket, szervezeteket jogosít fel (például a 31. cikk (1) bekezdése alapján a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek). A közhatalmi tevékenység fogalmát sem a Ctv. sem a Ptk. nem tartalmazza, az általános forgalmi adóról rendelkező 2007. évi CXXVII. törvény 7. § (2) bekezdése 2012. január 1. napjától hatályos rendelkezése szerint közhatalmi tevékenység különösen a jogszabály-alkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység. Az Áfa törvény 7. § (2) bekezdést módosító 2011. évi CLVI. törvény 112. §ához fűzött indokolás szerint a közhatalmi tevékenység fogalmát annak érdekében pontosította a törvény, hogy egyértelműbb legyen annak meghatározása, hogy mely állami, önkormányzati tevékenység minősül közhatalminak. A törvény elhagyja a közhatalmi tevékenységnek való minősülés feltételei közül a közhatalmi tevékenységnek a létesítő okiratban is szerepelnie kell feltételt. Véleményem szerint azok a cégek, amelyek az Áfa törvény 7. § (2) bekezdése szerinti közhatalmi tevékenységet nem végeznek, a Ctv. 3. § (5) bekezdése szerinti tilalomba ütköző elnevezést nem használhatnak, kivéve, ha az adott

- 16 cégben az állam közvetlenül, vagy szervezeti úton befolyással rendelkezik, vagy a cég állami tulajdonban áll (például a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság, amelynek egyedüli részvényese a magyar állam és az állami vagyonról szóló törvény szerinti tulajdonosi jogokat gyakorol). Ugyanez vonatkozik azon cégek cégneveire is, amelyekben a helyi önkormányzatok tagként szerepelnek, mivel az önkormányzatok a közfeladatok ellátása céljából is hoznak létre gazdasági társaságokat, e tevékenységük a cég nevében is feltüntetésre kerülthet. A közhatalmi és közigazgatási szervek fogalmával a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából a Kúria is foglalkozott, és megállapította, hogy csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező, intézkedő tevékenységgel, illetve ennek elmulasztásával okozott kár tartozik a Ptk. 349. §-a alkalmazási körébe (korábbi PK 42. számú állásfoglalás). A 4/2006. Polgári Jogegységi Határozat is érintette ezt a kérdést, megállapítva, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság a büntető eljárás során bűnjelként lefoglalt dolgot közhatalmi tevékenysége részeként őrzi, kezeli, illetve gondoskodik őrzéséről, kezeléséről. A közhatalmi költségvetési szerveket a 44/2009. (VII. 10.) ME határozat konkrétan felsorolja. A közhatalmi és közigazgatási szervek köznyelvben használt elnevezésének fogalmát viszont még példálózó jelleggel sem adja meg a Ctv. vagy más jogszabály. Általánosságban az olyan elnevezések amelyben a „köz” kifejezés megtalálható ide tartozhat; például al közérdekű, közszolgálati, közellátó, közfeladatot ellátó, közmű, közmunka stb. elnevezések, melyek arra utalnak, hogy az adott cég közfeladatot lát el. Ha a tagok nem ilyen szervek, személyek, a cég cégneve, a Ctv. 3. § (5) bekezdése szerinti tilalomba ütközik. Javaslat: A Mód. törvény 99. §-ával módosított Ctv. 3. § (5) bekezdésében a cégnevek elnevezésének a közhatalmi és közigazgatási szervek hivatalos és a köznyelvben használt elnevezésétől való különbözőségének előírása alapján a cégnévben nem tüntethető fel olyan elnevezés, amely közhatalmi tevékenységre, így különösen a jogszabály-alkotási, igazságszolgáltatási, az ügyészi, védelmi, rendvédelmi, külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, az európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenységre utal,

- 17 kivéve, ha a cégben az állam, vagy az önkormányzat közvetlenül, vagy szervezeti útján befolyással rendelkezik, vagy a cég állami önkormányzati tulajdonban áll. A Ctv. 3.§ (5) bekezdésének tilalmába ütközik az is, ha a közhatalmi tevékenységgel kapcsolatosan a köznyelvben használt olyan elnevezés feltüntetését kérik, amelyekben az állami, nemzeti jelzőt használják, vagy olyan tevékenység, feladat ellátásra utalnak, amely a közhatalmi és közigazgatási szervek feladatai közé tartoznak tipikusan ilyenre utalnak a közérdekű, közszolgálati, közellátó, közfeladatot ellátó, közmű, közmunka, vagy más köznyelvben használt elnevezés. II. Bejegyezhető-e a nonprofit közhasznú gazdasági társaság a cég bejegyzésével egyidejűleg a cégjegyzékbe, vagy a már működő nonprofit gazdasági társaság társasági szerződése módosításával kérheti a közhasznú nyilvántartásba vételét? Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról rendelkező 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) 165. § (1) bekezdése módosította a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényt (Gt.) és a 4. §-át (4a) bekezdéssel egészítette ki akként, hogy „a nonprofit gazdasági társaság külön törvényben meghatározottak szerint közhasznú jogállású lehet”. A Civil tv. kiegészítette a Gt. 4. §-át a (7) és (8) bekezdéssel is. A Gt. 4. § (7) bekezdése szerint a nonprofit gazdasági társaság az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény 32. § (2)-(4) bekezdésétől eltérően a létrejöttét követően is kezdeményezheti közhasznú jogállásának megállapítását – amelyet a cégbíróság a létesítő okirat tartalmi követelményeinek elbírálását követően – köteles nyilvántartásba venni, ha: a.) közszolgáltatási szerződést kötött és b.) a kérelmező magánokiratban vállalja közhasznúsági feltételek teljesítését.

a

Civil

tv.

szerinti

A Gt. kiegészített 4. § (8) bekezdése rendelkezik arról, hogy amennyiben a nonprofit közhasznú társaság a (7) bekezdés b) pontja szerinti vállalása ellenére sem teljesíti a Civil tv. szerinti feltételeket, visszamenőlegesen társasági adófizetési kötelezettsége keletkezik az összes bevételre, mint adóalapra vetítve, függetlenül a bevétel forrásától. A Civil tv. 165. §-ának rendelkezései 2011. december 22-én hatályba léptek, míg a 209. § 2012. január 1-jével helyezte hatályon kívül a közhasznú szervezetekről korábban rendelkező 1997. évi CLVI. törvényt (Ksztv.)

- 18 A Civil tv. nem változtatott azon a korábbi szabályon, hogy a nonprofit gazdasági társaságok közhasznú jogállásának bejegyzése a cégbíróság hatáskörébe tartozik, a Ksztv. 22. § (1)-(3) bekezdéséhez hasonlóan a Civil tv. 31. §-a is akként rendelkezik, hogy a közhasznú jogállást a szervezet nyilvántartására illetékes szerv állapítja meg és jegyzi be a nyilvántartásba. A nonprofit gazdasági társaságok közhasznú szervezetté minősítése során a Civil tv. 32. § (2)-(4) bekezdése nem alkalmazható, ezért a cégbíróságnak azt sem kell vizsgálnia, hogy az előző két lezárt üzleti év vonatkozásában megfelel-e a cég az előírt feltételeknek (ennek a visszamenőlegesen keletkező társasági adófizetési kötelezettség esetén van jelentősége). A Ctv. 2. számú melléklet I.10. pontja – amelyet a Civil tv. sem módosított – előírja a közhasznú nyilvántartásba vételhez a közhasznú jogállás megszerzését, illetve megszűnését tanúsító okirat csatolását. A bírói gyakorlat ezt a rendelkezést mindig is úgy tekintette, hogy itt egyetlen eljárásról és döntésről van szó. A közhasznú szervezetkénti vagy közhasznúsági fokozatot érintő nyilvántartásba vétel mindig ahhoz a bírósági eljáráshoz kapcsolódik, amely a nyilvántartásba vétel tekintetében zajlik. A cégnyilvántartásba felveendő (vagy felvett) közhasznú szervezet közhasznúsági nyilvántartásba vétele ezért a cégeljárás sajátosságaihoz igazodik, és a bejegyzés (változásbejegyzési) eljárás része. Jogorvoslati rendje is azzal azonos, a cégbíróság közhasznúságot érintő végzését köteles megküldeni a törvényességi felügyeletet gyakoroló ügyészségnek, amely – az egyéb jogosultakhoz hasonlóan – szükség esetén élhet a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésének rendkívüli jogorvoslatot biztosító eszközével. Amennyiben a bejegyzéssel egyidejűleg a nonprofit gazdasági társaság közhasznú nyilvántartásba vételét is kérték, a cégeljárás nem különült el, a céget bejegyző végzésben határozott a cégbíróság ezekről a kérdésekről a Ksztv-ben foglalt feltételek fennállta esetén. A módosított Gt. 4. § (7) bekezdésében megfogalmazott új szabály alapján nem egyértelmű, hogy ez a gyakorlat a jövőben is fenntartható-e, vagy az a jogszabályi rendelkezés, hogy „a létrejöttét követően is” kezdeményezheti közhasznú jogállásának megállapítását azt jelenti, hogy előbb a cégbírságnak a nonprofit gazdasági társaságot nyilvántartásba kell vennie (be kell jegyeznie) és csak ezt követően kérheti a cég közhasznú jogállása megállapítását. A Gt. 17. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzésével, a bejegyzés napján jön létre; ezzel összhangban rendelkezik a Ctv. 2. § (1) bekezdése is. Emellett a Gt. 15. §-a azt tartalmazza, hogy a gazdasági társaság a társasági szerződés ellenjegyzésének, vagy közokiratba foglalásának napjától előtársaságként működhet, amely a 16. § (1) bekezdése alapján cégneve alatt e társasági létszakaszában is jogképes. A Gt. előtársaságra vonatkozó szabályainak

- 19 lényege, hogy a tárassági jog – fenntartva azt a tételt, hogy a gazdasági tárasság jogi értelemben csak a cégbejegyzéssel jön létre – elismeri azt, hogy a társaság a cégbejegyzést megelőző létszakaszában már jogalanyisággal rendelkezik, úgy azonban, hogy az ekkor szerzett jogok, illetve vállalt kötelezettségek sorsát végső soron a cégbejegyzés megtörténte, vagy elmaradása fogja meghatározni. Az előtársaság tehát nem egy önálló társasági típus, hanem a létrehozható gazdasági társaságok cégbejegyzés előtti létszakaszát jelzi. A Gt. 16. § (1) bekezdésében meghatározott azon szabály, hogy az előtársaság jogképes, annak elismerését jelenti, hogy a társaság már a cégbejegyzése előtt megkezdhesse tevékenységét, a gazdasági társaság adószámának megállapítását követően – a hatósági engedélyhez kötött tevékenység kivételével – az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet is végezhet. A kérdésnek ebből a szempontból azért van jelentősége, mert véleményem szerint kizáró (tiltó) rendelkezés hiányában a nonprofit gazdasági társaság az előtársági létszakaszában is köthet a közhasznú nyilvántartásba vételhez szükséges közszolgáltatási szerződést. A társadalmi közös szükséglet kielégítésért felelős szervvel kötendő megállapodásról korábban a Ptk. 59. § (1) bekezdése rendelkezett. A korábbi szabályok szerint azok a közhasznú társaságok, amelyek a Ksztv. 27. § (3) bekezdése szerint létrehozott, illetve az Áht. hatálya alá tartoztak, kötelesek voltak közhasznúsági szerződést kötni a társadalmi közös szükséglet kielégítésért felelős szervvel. A korábbi rendelkezés annyiban tért el a módosított rendelkezésektől, hogy a Ptk. 59.§ (1) bekezdése alapján megkötött, a társadalmi közös szükséglet kielégítéséért felelős szervvel kötött szerződést a megkötéstől számított 30 napon belül kellett a cégbíróságon letétbe helyezni, a közhasznú nyilvántartásba vételnek nem volt feltétele e szerződés megkötése. A felelős szervvel kötendő megállapodás nem a közhasznú társaság nyilvántartásba vételének, hanem törvényes működésének volt a feltétele. (Tao. 6. számú melléklet c) pont, jelenleg az 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 13/A. § 16., 18., 28. pontja, valamint a 6. számú melléklet e) pontja ugyanezeket a szabályokat tartalmazza az adómentesség tekintetében). Megjegyzem, hogy a Gt. 4. § (7) bekezdése a Civil tv. 35. § (1) bekezdése alkalmazásának tilalmát nem mondja ki, azonban értelemszerűen e jogszabályhely nem alkalmazható a nonprofit gazdasági társaságokra, hiszen a civil szervezetek akkor köthetnek közszolgáltatási szerződést, ha közhasznú jogállással rendelkeznek, míg a nonprofit gazdasági társaság közhasznú nyilvántartásba vételének az ilyen közszolgáltatási szerződés megkötése az egyik előfeltétele. Javaslat:

- 20 -

1.) Nonprofit gazdasági társaság közhasznú nyilvántartásba vételére a cég bejegyzésével egyidejűleg is sor kerülhet, amennyiben a Gt. 4. § (4a) bekezdés alapján a Civil tv. közhasznúsági nyilvántartásba vételére vonatkozó rendelkezéseket a Gt. 4. § (7) bekezdésében foglalt speciális rendelkezések figyelembe vétele mellett teljesíti. A „létrejöttét követően is kezdeményezheti közhasznú jogállásának megállapítását” kifejezés nem azonos a nonprofit gazdasági társaság cégbejegyzésével, a cég közhasznú nyilvántartásba vétele a cégbejegyzési eljárás része lehet. 2.) A nonprofit gazdasági társaság a Gt. 17. § (1) bekezdése és a Ctv. 2. § (1) bekezdése alapján a cégjegyzékbe való bejegyzésével, a bejegyzés napján jön létre, ezért a nonprofit gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzésével együtt nem kérheti közhasznú jogállásának megállapítását. A közhasznú jogállás bejegyzésére irányul eljárás nonprofit gazdasági társaságok esetén elkülönül a bejegyzési eljárástól. III. Megszűnik-e a tag (részvényes) kereshetőségi joga, ha a társasági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló per során üzletrészét (részvényét) átruházza, ezáltal tagsági (vagy részvényesi) jogviszonya megszűnik? A gazdasági társaságokról rendelkező 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 45. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság bármely tagja (részvényese) kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat e törvény, vagy más jogszabály rendelkezéseibe, illetve a társasági szerződésbe ütközik. A fenti jogszabályi rendelkezésből következik, hogy a társasági határozatok bírósági felülvizsgálatát a társaság belügyeként kezeli, csak a társaságon belülről lehet ilyen pert indítani a Gt. 45. § (1)-(2) bekezdésében felsorolt személyek, mint jogosultak által. Azt, hogy az adott társasági formánál pontosan kit és mikortól kell tagnak tekinteni, az egyes gazdasági társaságoknál a törvény pontosan meghatározza (például Gt. 127. § (4) bekezdés, 202. § (3) bekezdés), a tagváltozás időpontja és annak cégjegyzékbe való bejegyzése általában nem azonos. Értelmezést igényel a megtámadásra jogosultak körét illetően az az eset, hogy a megtámadásra jogosulti pozíció per alatti változásának (a tagsági jogviszony megszűnésének) időpontja kihat-e, és ha igen, milyen módon a megtámadási jogra. A bírói gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy ha a tag üzletrészét átruházta és ezt bejelentette a társaságnak, a változás cégbejegyzésétől függetlenül a tagsági jogviszonyból eredő jogosultságait az üzletrész új

- 21 tulajdonosa gyakorolhatja (BDT 2007/1573.). Problémaként merül fel, hogy megilleti-e ez a jog azt a tagot, aki a határozat meghozatalakor még rendelkezett ezzel a minőséggel, azonban a per megindításakor vagy már nem tag, vagy a per alatt szűnik meg a tagsági jogviszonya? Megszűnik-e ennek a tagnak (részvényesnek) a kereshetőségi joga a Gt. 45. § (1) bekezdése szerinti per megindítására? A kérdés abból a szempontból is megközelíthető, hogy van-e kereshetőségi joga (perbeli legitimációja) ilyen esetben a volt tagnak? Ez a fogalom a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis azt jelenti, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben. A perbeli legitimáció anyagi jogi kérdés, amelynek hiánya a kereset érdemi elutasításához vezet. Kivételesen eljárásjogi kérdés is lehet, éspedig akkor, ha a pert csak jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg, vagy ha a per csak meghatározott személy, vagy személyek ellen indítható meg. Ez utóbbi esetben, de csak akkor, az aktív, vagy passzív legitimáció hiányában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani (Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja), illetve a pert meg kell szüntetni (EBH 2005/227.). A fenti kérdésben kétféle álláspont alakult ki a bírói gyakorlatban. Az egyik álláspont szerint a Gt. 45. § (1) bekezdésében foglalt szabályozásból az következik, hogy a határozatok felülvizsgálata iránti perindítási jog a tagsági jogviszonyhoz kapcsolódik. Miután a határozatok tipikusan a tagsági jogviszonyra kihatnak, a határozatok bírósági felülvizsgálata – a határozat tartalmától függően – érdemben érintheti a tagsági jogviszony bizonyos elemeit. Ezért a tagi minőségnek, tagsági jogviszonynak nemcsak a keresetlevél benyújtásakor, hanem az eljárás egész tartama alatt szükséges fennállnia. Ellenkező értelmezés esetén előfordulhatna ugyanis, hogy a tagsági jogviszony per tartama alatt történő megszűnése folytán olyan személy részesülne a társasági jogviszonyra tekintettel fennálló garanciális jogvédelemben, akinek a társasághoz érdekeltsége már nem fűződik. A felperes tagsági jogviszonyának ex lege történő megszűnése folytán a per alatt kereshetőségi joga is megszűnt, így a Gt. 45. § (1) bekezdésében előírt tagi minőség fennállásának hiányában a perben támadott határozat érdemi bírósági felülvizsgálatának nincs helye, e körülmény önmagában a kereset elutasításához vezet (Szegedi Ítélőtála Gf.III.30.208/2011/10. szám). A másik álláspontot képviselők szerint, ha a keresetlevél benyújtásakor a felperes tagsági jogviszonya fennállt, a jogi érdekeltsége nem vonható kétségbe, perindítási jogát a Gt. tételesen biztosítja, és önmagában a tagsági

- 22 jogviszonya megszűnése nem jelenti azt, hogy a jogvita eldöntéséhez fűződő érdekeltsége feltétlenül megszűnne (e jogértelmezés szerint a felperes perbeli legitimációjának fennállását a tagsági jogviszonyának megszűnése nem szünteti meg (BH 2008/276., 2007/417.). Bár ezek a határozatok az 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 47. § (1) bekezdése tárgyában tartalmaznak iránymutatást, azonban a régi Gt. a hatályos Gt. 45. § (1) bekezdésével azonos rendelkezéseket tartalmazott e körben, ezért iránymutatásként az új törvény jogalkalmazása során is figyelembe vehetőek. Megjegyzem, hogy van olyan másodfokú határozat, amely a Gt. 45. § (1) bekezdése iránti perindítási jogosultságát a tagsági jogviszonyon alapuló alanyi tagsági jogosultságnak tekintve azon tag esetében is elismerte, akinek tagsági jogai gyakorlását a társaság által vele szemben indított kizárási perben a bíróság felfüggesztette (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.076/2006/5.). Kérdésként merülhet fel az is, hogy ha elismerjük a tagsági jogviszonyát megszüntető tag kereshetőségi jogát, a perbeli legitimációja kérdésében való állásfoglalásnál szükséges-e a jogi érdekeltsége fennálltának vizsgálata (valószínűsítése). Javaslat: 1.) A felperes tagsági jogviszonyának a per alatti ex lege történő megszűnése folytán kereshetőségi joga is megszűnik, ezért a Gt. 45. § (1) bekezdésében előírt tagi minőség fennállásának hiányában a perben támadott határozat érdemi bírósági felülvizsgálatának nincs helye, e körülmény önmagában a kereset elutasításához vezet. 2.) A tag (részvényes) perbeli legitimációját nem érinti, ha a társasági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló per alatt tagsági jogviszonya megszűnik, mivel a keresetlevél benyújtásakor a felperes érdekeltsége fennállt, az nem vonható kétségbe, a Gt. 45. § (1) bekezdése azt biztosítja. Önmagában a tagsági jogviszonya megszűnése nem jelenti azt, hogy a jogvita eldöntéséhez fűződő érdekeltsége megszűnne, ezt azonban a bíróságnak vizsgálnia kell. IV. Határozhat-e a bíróság a 2012. március 1. napját megelőzően jogerősen elrendelt felszámolási eljárás miatt a Cstv. 33/A. §-ára hivatkozással a volt vezető tisztségviselővel szemben indított perben biztosítéknyújtási kötelezettségről külön végzésben, vagy arról csak a megállapítás iránti kereseti kérelem tárgyában való érdemi döntéssel egyidejűleg határozhat? A Cstv. jelenleg hatályos 33/A. § (1) bekezdése alapján a hitelező vagy - az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól (6. § (1) bekezdés) annak megállapítását, hogy azok, akik

- 23 a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követelésének teljes kielégítését meghiúsították, vagy elmulasztották a környezeti terhek rendezését ... A keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A biztosíték a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő pénzösszeg, vagy hitelintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli betét), EGT-állam, vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható, vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény lehet. A 2011. évi CXCVII. törvény (Mód. tv.) 35. §-a 2012. március 1-től részben módosította a Cstv. 33/A. § (1)-(2) bekezdését, és a vagyoni biztosíték tekintetében kiegészítette a Cstv. 33/A. § (2) bekezdését azzal, hogy a biztosítéknyújtásra kötelező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A módosított rendelkezéseket a Mód. tv. 67. § (2) bekezdésével kiegészített Cstv. 83/A. § (4) bekezdése alapján a Mód. tv hatályba lépésekor már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor a felszámolás elrendelésére. (Ez a módosítás 2012. március 1-jén lép hatályba.) A 2009. évi LI. törvénnyel bevezetett új jogintézménnyel - a biztosítéknyújtásra kötelezéssel - kapcsolatban a törvény indokolás hangsúlyozta, hogy a biztosíték célja az, hogy marasztaló bírósági döntés alapján a felszámolási eljárásnak már ezen szakaszában fedezet keletkezik a hitelező kielégítésére. A jogintézmény bevezetése egyben a korábbi szabályozás kritikája, a megállapítási pertől elkülönített marasztalási per befejezésig várhatóan nem marad végrehajtható vagyon, ezért ezen a helyzeten kívánt változtatni a Cstv. módosítása. Van olyan álláspont, amely szerint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján a keresetindítással együtt és attól függetlenül kérhető vagyoni biztosíték követelése nem jelenti azt, hogy ezzel a bíróság elbírálna a hitelezők által majd bizonyosan meghatározott mértékben és értékben érvényesíthető jogokat is. Miután a jogszabály szövegéből kitűnően a keresetben és nem a keresetlevél benyújtásával egyidejűleg kérhető a vagyoni biztosíték, mint minden kereseti kérelemről erről is ítélettel kellene határozni. Amennyiben azonban csak rossz kifejezést használt volna a jogalkotó nem téve különbséget a kereset és a keresetlevél között, ezért valójában egy új intézkedést kívánt volna bevezetni, ezt egyértelműen kellett volna

- 24 kinyilvánítania, arra utalással is, hogy milyen határozattal bírálandó el a biztosíték nyújtására irányuló kérelem. Jogszabály kifejezett rendelkezésének hiányában a biztosíték nyújtási kérelem nem tekinthető sem ideiglenes, sem biztosítási intézkedés kérésének. A megállapítási keresettel valódi halmazatban előterjeszthető kérelem úgy bírálandó el, mint minden kereseti kérelem. A vagyoni biztosíték teljesítési kötelezettsége azonban feltételezi, hogy megállapított legyen a vezető mulasztása és jogszabállyal megnevezett következménye (Dr. Csőke Andrea – A Csődtörvény magyarázata, Complex Kft. Budapest 2009. 379. oldal). Ezen iránymutatáson alapul az a megállapítás, hogy a felperes keresetében kért biztosítékadási kötelezés nem különülhet el a megállapítás iránt kereseti kérelem tárgyában való érdemi döntéstől, mivel eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában csak az kötelezhető biztosíték nyújtására, akinek a Cstv. 33/A.§ (1) bekezdése szerinti felelősségét, mulasztását a perben a felszámoló bizonyítani tudta és aki nem tudta magát a felelősség alól eredményesen kimenteni. Eljárási szabálysértést követ el a bíróság, ha önálló végzésben rendelkezik az alperes biztosíték nyújtására való kötelezéséről (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.020/2012/2., Gf.III.30.846/2011/4.). Ezzel szemben a másik álláspontot képviselők szerint tiltó rendelkezés hiányában a bíróság az érdemi határozat hozatalát megelőzően rendelkezhet vagyoni biztosíték nyújtásáról. A Pp. 212. § alapján a bíróságnak ítélettel az érdemi kérdésben kell döntenie, a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés tárgyában - bár a Cstv. valóban pontatlanul fogalmaz a „keresetben” való előterjesztés kifejezés használatakor – amennyiben annak feltételei fennállnak -, az eljárás érdemi befejezését megelőzően is határozhat a bíróság. Mivel a vezető tisztségviselők felelősségét a törvény úgy állapítja meg, hogy egyben kifejezésre juttatja ezen felelősségi forma „rendkívüli” jellegét, azaz marasztalásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felszámolás után ki nem elégített hitelezői követelések maradnak, a hitelezők érdekét a megállapítási perben az szolgálja, hogy amennyiben a határozat hozatalát megelőzően a bíróság indokoltnak látja – például a vezető tisztségviselő a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesítette a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési irat – és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét és ezért már a per befejezése előtt a hitelezői érdekek sérelmét védelmezni kell – a bíróság a vagyoni biztosíték nyújtásáról ezért már a per befejezése előtt rendelkezhessen. Ezt a jogértelmezést alátámasztja az is, hogy a Mód. törvénnyel módosított Cstv. 33/A. § (2) bekezdése a korábbi rendelkezéseket csak a tekintetben pontosította, hogy a biztosíték nyújtásra kötelezésről fellebbezhető végzésben

- 25 határoz a bíróság, azonban annak feltételeit, hogy a keresetben kért vagyoni biztosíték nyújtásról történő határozat hozatalnak milyen feltételei vannak, továbbra sem határozza meg a törvény. A Cstv. 33/A. § (2) bekezdése továbbra is a keresetben és nem a keresetlevélben kifejezést használja, a pontatlan megfogalmazásból az a következtetés, hogy tárgyi keresethalmazat keletkezik a vagyoni biztosíték nyújtás kérése és a megállapítási kereset között, nem következik. A tárgyi keresethalmaz anyagi jogi előfeltétele, hogy a kereseti követelések különböző jogi tényeken alapuljanak, illetve különböző jogviszonyból származzanak, vagy pedig a tartalmuk (a kereseti kérelem) legyen különböző. Önmagában az a körülmény, hogy a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem előterjesztésének lehetőségét a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése biztosítja, a kereseti kérelmek tárgyában nem jelent tárgyi keresethalmazatot, hiszen önállóan vagyoni biztosíték nyújtása a megállapítási kereset előterjesztésétől függetlenül nem kérhető. Az a tény pedig, hogy a jogalkotó a vagyoni biztosíték nyújtásával kapcsolatos új jogintézmény bevezetésekor semmiféle korlátot nem jelölt meg a bíróság számára a tekintetben, hogy milyen feltételeket kell vizsgálnia az e kérdésben történő határozat hozatalkor – szemben például a biztosítási intézkedés, vagy ideiglenes intézkedés elrendelésének konkrét feltételeiről – nem következik, hogy e kérelemről ne határozhasson külön a bíróság, hiszen a jogintézmény céljával ellentétes lenne, ha csak akár hosszú idő után hozott érdemi döntéssel együtt rendelkezne erről a bíróság. A fenti kérdésnek azért van jelentősége, mert a Cstv. 33/A. § (2) bekezdése függetlenül attól, hogy továbbra is azt a kifejezést használja, hogy a keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelező követelésének kielégítése céljából, egyértelműen arról is rendelkezik, hogy e kérdésben a bíróságnak végzéssel kell határoznia, amely ellen külön fellebbezésnek van helye, a módosított rendelkezés viszont csak a 2012. március 1. napját követően elrendelt felszámolási eljárások tekintetében alkalmazható. Javaslat: 1.) A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján a volt vezető tisztségviselővel szemben a 2012. március 1. napját megelőzően elrendelt felszámolási eljárás miatt indított megállapítási perben a felperes keresetében kért biztosítékadásra kötelezés nem különülhet el a megállapítás iránti kereseti kérelem tárgyában való érdemi döntéstől, mivel eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában csak az kötelezhető biztosíték nyújtására, akinek a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti felelősségét, mulasztását a perben a felszámoló bizonyítani tudta, és aki nem tudta magát a felelősség alól

- 26 eredményesen kimenteni. Az alperest vagyoni biztosíték nyújtására kötelezése iránti kérelem nem választható el a megállapítás iránti kereseti kérelemtől, önálló végzésben erről nem rendelkezhet a bíróság. 2.) A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján a volt vezető tisztségviselővel szemben 2012. jmárcius 1. napját megelőzően elrendelt felszámolási eljárás miatt indított megállapítási perben a bíróság erre irányuló kérelem esetén önálló végzésben rendelkezhet a vagyoni biztosíték nyújtásáról az érdemi határozat hozatalát megelőzően is, ha annak feltételei – például a hitelezői érdekek sérelmének vélelme - fennállnak. Bár a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése nem határozza meg, hogy a bíróság milyen tények, indokok esetén rendelkezhet a vagyoni biztosíték nyújtásáról, ez azonban nem jelenti azt, hogy erre kizárólag már csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság érdemben határoz a felperes kereseti kérelméről. A vagyoni biztosíték, mint jogintézmény céljával lenne ellentétes, ha a bíróság ebben a kérdésben csak az ítéletben határozhatna. V. Egyszemélyes kft. tagjának (aki egyidejűleg a cég törvényes képviselője is) halála esetén a jogerős hagyatékátadó végzést megelőzően bejegyezhető-e a cégjegyzékbe a cég kérelmére a tagváltozás, ha a közös törzsbetét képviselő megválasztására az örökösök nem egyhangú határozatával kerül sor? (Dr. Potyesz Erika csoportvezető) Több esetben előfordul, hogy az egyszemélyes kft. tagja, aki egyben a cég vezető tisztségviselője is, meghal, és a törvényes, vagy végrendeleti örökösök között vita alakul ki a hagyaték tekintetében. A Gt. 9. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 598. §-a szerint az ember halálával hagyatéka, mint egész száll az örökösre (öröklés), amelyből az is következik, hogy a meghalt tag üzletrésze a hagyaték megnyílásakor átszáll az örökösre (örökösökre). Ez abban az esetben, ha több öröklésre jogosult van, azt jelenti, hogy a tag halálával az üzletrésze a Gt. 128. § (1) bekezdése alapján az örökösökre száll át, és az üzletrészen a halál napjával közös tulajdon keletkezik, a Gt. 122. § (1) bekezdése alapján ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak: jogaikat – ideértve a társasági szerződés megkötését is – csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. Az nem vitás, hogy bár a Ptk. 598. §-a értelmében a meghalt tag üzletrésze a hagyaték megnyílásakor átszáll az örökösökre, vita esetén azonban csak a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése után lehet megállapítani, hogy a meghalt tag üzletrészét kik és egymás között milyen arányban örökölték, e tárgyban a hagyatéki eljárásról rendelkező 2010. évi XXXVII. törvény (He.)

- 27 3.§ (1) bekezdése alapján a közjegyzőnek kell határoznia. Eltérő a joggyakorlat abban a kérdésben, hogy abban az esetben, ha az elhunyt kft. tagjának a kérelmezett kft. üzletrészét is magában foglaló hagyatékának az örökösök részére történő átadása tárgyában még nem született jogerős közjegyzői határozat, akkor az örökösök dönthetnek-e jogszerűen arról, hogy a közös tulajdonukban álló örökölt üzletrész közös képviseletét melyikük lássa el. Az egyik álláspont szerint a hitelesség biztosítása érdekében az elhunyt tag, egyben ügyvezető, halála folytán a törlésére vonatkozó adatokat a közhitelesség biztosítása érdekében szükségképpen át kell vezetnie, a jogerős hagyatékátadó végzést megelőzően viszont mivel nem lehet jogszerűen megállapítani, hogy kik és milyen arányban örökölték az üzletrészt, nincs helye a közös tulajdonú üzletrész tagjai által megválasztott új ügyvezető, illetve a törzsbetét közös képviselője adatai cégbejegyzésének (Debreceni Ítélőtábla Cgtf.III.30.691/2011/4.). Ezzel szemben a másik álláspontot képviselők szerint, ha az örökhagyó örököseinek személye ismert és nem vitatott, hogy az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül hunyt el, nincs akadálya, hogy a cégbíróság a törvényes örökösök által összehívott taggyűlésen hozott döntés alapján a megválasztott közös törzsbetét képviselőt tagként bejegyezze. Amennyiben ugyanis azt a véleményt osztjuk, hogy erre csak a jogerős hagyatékátadó végzést követően kerülhet sor, az a helyzet áll elő, hogy olyan cég szerepel a cégjegyzékben, melynek az elhunyt tagját és ügyvezetőjét a közhitelesség biztosítása érdekében szükségképpen törölte a bíróság a cégjegyzékből, ugyanakkor se tagja, se vezető tisztségviselője nincs bejegyezve. Az utóbbi véleményt az sem befolyásolja, hogy a Mód. tv. 111. § (4) bekezdésével módosított Ctv. 27. § (3) bekezdés e) pontja alapján 2012. március 1. napjától kezdődően kft. esetén a közös tulajdonú üzletrész esetén a tulajdonosok adatait is tartalmazza a cégjegyzék, hiszen a módosítás indoka az, hogy ha az üzletrész közös tulajdonban áll, a tulajdonosi átláthatóság érdekében ne csak a közös képviselő, hanem a tulajdonosok is fel legyenek tüntetve a cégjegyzékben. Abban az esetben, ha az üzletrész örökösének személye bizonytalan, annyiban más a helyzet, hogy az öröklési jogvita lezárásáig a közös tulajdonú üzletrész tagjainak jogait az a taggyűlésen a He. 32. § (2) bekezdése alapján biztosítási intézkedésként kirendelt hagyatéki gondnok láthatja el (a változásbejegyzési eljárás felfüggesztésére ugyanis csak az ad alapot, ha a már folyamatban lévő másik polgári eljárásban hozott jogerős határozat a döntés előkérdését képezi. Ha az üzletrész örökösének személye bizonytalan, az öröklési jogvita lezárásig az üzletrész tulajdonosát, vagy a He. 32. § (2) bekezdése szerinti hagyatéki gondnok, vagy a Ptk. 225. § (2) bekezdés b) pontja szerinti eseti gondnok képviselheti, mivel az ilyen esetek megoldására a Gt. nem tartalmaz szabályozást. A változásbejegyzést elrendelő végzések

- 28 alapjául szolgáló határozatok jogszerűségének megítélése nincs összefüggésben azzal, hogy hogyan zárul az öröklési jogvita, ezért ez utóbbi a cégbíróság döntésének előkérdését sem képezheti (Fővárosi Ítélőtábla 14.Cgtf.43.246/201062.). Javaslat: 1.) A közhitelesség biztosítás érdekében az egyszemélyes kft. esetében a tag – aki egyben vezető tisztségviselő is volt – halála esetén a törlésére vonatkozó adatokat szükségképpen át kell vezetni, mivel a halál ténye halotti anyakönyvi kivonattal igazolt. A jogerős hagyatékátadó végzést megelőzően azonban nem lehet jogszerűen megállapítani, hogy kik és milyen arányban örökölték az üzletrészt abban az esetben sem, hacsak törvényes öröklésre jogosultak vannak az örökösök közötti jogvita esetén, ezért nincs helye a közös tulajdonú üzletrész örököseinek, illetve az általuk szótöbbséggel megválasztott új ügyvezető bejegyzésének a cégjegyzékbe. 2.) Abban az esetben, ha az örökhagyó örököseinek személye ismert és az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül hunyt el, nincs akadálya, hogy a cégbíróság a törvényes örökösök által összehívott taggyűlésen hozott döntés alapján az örökhagyó halála miatt törölt adatok mellett a vezető tisztségviselő és tagváltozásra vonatkozó adatokat átvezesse. A változásbejegyzést elrendelő végzés alapjául szolgáló taggyűlési határozatok, amelyek az üzletrész felosztására vagy új ügyvezető megválasztására vonatkoznak, jogszerűségének megítélése nincs összefüggésben azzal, hogy hogyan zárul az öröklési jogvita, a cégbíróság döntésének előkérdését ez nem képezi. VI.) Milyen mértékű változásbejegyzési illetéket kell megfizetnie a kérelmezőnek abban az esetben, ha a cégeljárásban határokon átnyúló egyesüléshez kapcsolódó tanúsítvány kiállítását kérik? (Dr. Helmecziné Dr. Szűcs Margit) Az illetékekről rendelkező 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 45. § (3) bekezdése szerint az egyszerűsített eljárással történő cégbejegyzési kérelem, valamint a (4)-(7) bekezdésekben nem említett egyéb cégbírósági eljárás illetéke 15.000,Ft. Az Itv. 45. § (4) bekezdése az átalakulással kapcsolatos változásbejegyzés iránti kérelem illetékének mértékét 50.000,- Ft-ban határozza meg, amely magában foglalja az átalakulás bejegyzésével egyidejűleg bejelentett más változásokért fizetendő illetéket is. A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesítéséről szóló 2007. évi CXL. (a továbbiakban: Ttv.) 6-7. §-ában foglalt rendelkezések alapján a cégbíróság, mint az egyesülésben résztvevő tőkeegyesítő társaság

- 29 cégjegyzékét vezető cégbíróság kérelemre tizenöt napon belül megvizsgálja, hogy a társaság az egyesülésre vonatkozó jogszabályi követelményeknek eleget tett-e, és amennyiben igen, erről tanúsítványt állít ki. A Ttv. 6. § (2) bekezdése alapján a tanúsítvány kiadása iránti kérelemhez mindazon okiratokat csatolni kell, melyeket a Ctv. vonatkozó rendelkezései az egyesülés bejegyzéséhez előírnak, valamint a 6. § (2) bekezdés a)-e) pontja szerinti iratokat is. A Ttv. 6. § (4) bekezdése a tanúsítvány kiadására vonatkozó cégbírósági eljárásra egyebekben a Ctv. 46-47. §-ában foglalt rendelkezéseket rendeli megfelelően alkalmazni azzal, hogy a Ctv. 47. § (2) bekezdése esetén a határidő leteltét követő munkanapon a tanúsítványt – a kérelem szerinti tartalommal – kiadottnak kell tekinteni. A fenti jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy a tanúsítvány kiadása iránti kérelemhez szükséges okiratok csatolásánál az átalakulás egyik módja, az egyesülés bejegyzéshez szükséges Ctv. rendelkezéseket kell a bíróságnak alkalmaznia, míg a tanúsítvány kiadására vonatkozó cégbírósági eljárásra – az ügyintézési határidő, hiánypótlás nélküli elutasítás stb. rendelkezéseinek kizárása nélkül - a Ctv-nek a cégek általános szabályok szerinti bejegyzésére vonatkozó szabályai irányadóak. Az Európai Parlament és a Tanács 2005/56/EK irányelve (a továbbiakban: R) is tartalmaz rendelkezéseket a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről. Az R 10. cikk (1) bekezdése az egyesülést megelőző tanúsítvány kiadása tekintetében előírja, hogy minden tagállam kijelöli azt a bíróságot, közjegyzőt, vagy más illetékes hatóságot, amely az egyes, nemzeti jog alá tartozó egyesülő társaságokat érintő eljárási szakaszok vonatkozásában ellenőrzi a határokon átnyúló egyesülés jogszerűségét. Ez a szabály arra utal, hogy a nemzeti bíróságnak a tanúsítvány kiállításakor az eljárás ezen szakaszáig elkészült okiratokat (például az egyesülés közös tervezetét) érdemben is vizsgálnia kell. A tanúsítvány kiadását követően az egyesülés bejegyzése a külföldi állam cégbíróságán történik, a hazai cég törlésére a cégjegyzékből az R 13. cikke alapján a más tagállam illetékes hatóságától, bíróságától kapott értesítés alapján kerül sor. (A cég törlése iránti eljárásért illetéket nem kell fizetni.) Kérdésként merült fel, hogy a tanúsítvány kiállítása iránti kérelem eljárási illetéke az Itv. 45. § (3) bekezdése szerinti egyéb cégbírósági eljárás illetékével azonos-e, azaz 15.000,- Ft, vagy az Itv. 45. § (4) bekezdésében átalakulás esetére előírt 50.000,- Ft mértékű eljárási illetéket kell-e fizetnie a kérelmezőnek. Javaslat: 1.) A határokon átnyúló egyesüléshez kért tanúsítvány kiállítása iránti

- 30 eljárás illetékének mértéke az Itv. 45. § (3) bekezdése alapján 15.000,- Ft, mivel az átalakulás bejegyzése nem a hazai bíróságon történik, a tanúsítvány kiállításával a cégbíróság az egyesülést érdemben nem bírálja el, nem jegyzi be. 2.) A határokon átnyúló egyesülés során kért tanúsítvány kiállítása iránti kérelem illetékének mértéke az Itv. 45. § (4) bekezdése szerinti 50.000,- Ft, mivel a cégbíróságnak a tanúsítvány kiállítása során a cég által közzétett és becsatolt, a Ctv-nek az egyesülés bejegyzéséhez szükséges iratait kell megvizsgálnia, és ez alapján bírálja el a kérelmet a többlet speciális szabályok betartása mellett. VII. Megszüntethető-e rendes felmondással a határozott időre termőföld haszonbérletére kötött haszonbérleti szerződés? A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 12. §-ának utaló szabálya folytán a termőföld haszonbérletére a Ptk-nak a haszonbérletre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A Tftv. 13. § (1) bekezdése szerint – kizárólag ilyenként létrehozható – határozott időre kötött haszonbérleti szerződésre a Ptk. 457. § (1) bekezdése nem tartalmaz rendelkezést, csak a határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződés felmondására. Ellentétes jogértelmezés alakult ki a Debreceni Törvényszék másodfokú tanácsa és a Debreceni Ítélőtábla másodfokú tanácsa által hozott határozatoknál abban a kérdésben, hogy ha a termőföld haszonbérletére kötött szerződés azt tartalmazza, hogy mindkét fél jogosult a szerződést minden indokolási kötelezettség nélkül legfeljebb 60 napos felmondási idővel a tárgyév végére felmondani, jogszabályba ütközik-e ez a szerződéses rendelkezés. Az egyik álláspont szerint a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében nevesített szerződési szabadság elve nemcsak a szerződéskötési és típusszabadságban, hanem abban is kifejezésre jut, hogy a szerződésekre vonatkozó szabályok szerződést pótló, diszpozitív jellegűek. A felek tehát ezektől a szabályoktól eltérhetnek, illetve olyan kérdésekben is megállapodhatnak, amelyek a törvényben nincsenek szabályozva. A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése szerint, aki szerződésnél, vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti. A (2) bekezdés értelmében a felmondás lehet azonnali hatályú, vagy meghatározott felmondási idő elteltére szóló. A Ptk. azt kizáró, kifejezett rendelkezése hiányában felmondással bármely tartós jogviszonyt létrehozó szerződés

- 31 megszüntethető. A Ptk. haszonbérletet szabályozó 452-461. §-ainak, sem pedig a bérletre vonatkozó XXXVII. fejezet szabályainak nincs olyan rendelkezése, amely a határozott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés felmondását vagy megszüntetését kifejezetten kizárná, avagy azt azonnali hatályú „úgynevezett rendkívüli” felmondásra korlátozná. Ilyen rendelkezése nincs a termőföldekre vonatkozó speciális törvénynek a Tftv-nek sem. A Ptk. 321. §-ához fűzött törvény magyarázatból nem következik az, hogy rendes felmondással nem szüntethető meg határozott idejű haszonbérlet. A határozatlan idejű haszonbérleti szerződés felmondásának módjáról és tartalmáról szerződést pótló szabályként a Ptk. 427. § (1) bekezdésének a törvénybe iktatását a mezőgazdasági haszonbérlet esetén a felek védelme érdekében valóban indokolja, ez a szempont azonban a határozott időre kötött szerződéseknél, ahol a jogviszony időtartama abszolút mértékben kiszámítható, nyilvánvalóan nem érvényesül. Jogszabály tiltó, vagy kizáró rendelkezése hiányában nincs akadálya annak, hogy a peres felek a haszonbérleti szerződésben a határozott időre kötött szerződés bármelyikük által egyoldalúan, indokolás nélküli meghatározott időre szóló felmondással történő megszüntethetőségről megállapodjanak. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján egy szerződés csak akkor minősül semmisnek, ha olyan jogszabályi rendelkezésbe ütközik, amely korlátozza a saját alkalmazhatóságát, és nem teszi lehetővé a felek számára az eltérés lehetőségét. A Ptk. 457. § (1) bekezdése pedig a határozott idejű haszonbérleti szerződéssel kapcsolatban semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, ezért a határozott időre kötött haszonbérleti szerződés bármelyik fél általi rendes felmondással történő megszüntetése sem minősülhet e jogszabályba ütközőnek (Debreceni Ítélőtábla Gf.I.30.596/2011/8. szám). A másik vélemény szerint, bár a felek a szerződéskötési szabadság elvéből kiindulva a szerződés feltételeit szabadon határozhatják meg, azonban ennek korlátját képezik a Ptk-ban, vagy más jogszabályban az adott szerződéstípusra kötelezően alkalmazni rendelt jogszabályok. A Tftv. 13.§ (1) bekezdése alapján termőföld haszonbérletére szerződést kizárólag határozott időre lehet kötni, a felek szerződésének azon kikötése, amellyel a szerződés rendes felmondásának lehetőségét biztosítják, ezáltal a feleknek egyoldalú alakító jogot engednek a szerződést határozatlan időtartamú jellegűvé alakítják. Az a szerződési feltétel, amelyben a feleknek lehetőségük van a termőföld haszonbérletére kötött szerződésnek a rendes felmondás szabályai szerinti megszüntetésére, a szerződés lényegi tartalmát illetően határozatlan időre kötött szerződésnek minősül, függetlenül attól, hogy az tartalmaz egy végső időpontot, amely időpontban a felek felmondási jogának gyakorlása

- 32 hiányában is megszűnik a szerződés. Ezzel a jogértelmezéssel van összhangban a termőföldről szóló törvény 13-14. §-ához fűzött miniszteri indokolás is, amely szerint azon törvényi rendelkezés, hogy a termőföldre haszonbérleti szerződés csak határozott időre köthető meg,a haszonbérlő érdekeinek védelmét juttatja közvetve kifejezésre, amelynek célja az, hogy a határozott időre kötött haszonbérleti szerződés a haszonbérbeadó részéről egyoldalú rendes felmondással ne legyen megszüntethető. A Tftv. azon rendelkezése, hogy az adott szerződéstípus csak határozott időre köthető meg azt jelenti, hogy a felek még egyező akarattal sem térhetnek el a tekintetben, hogy rendes felmondással bármikor megszüntethető ez a szerződés, hiszen ez tartalmát tekintve a jogszabály megkerülését jelentené (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Gf.41.062/2011/4., 2.Gf.41.059/2011/4.). A határozott idejű bérleti szerződés rendes felmondással történő megszüntetése tekintetében is eltérő eseti döntésekkel találkozunk. A BH 2005/292. számú eseti döntés szerint a határozott idejű bérleti szerződésben a feleknek a felmondásra vonatkozó szerződéses kikötése és az ezen alapuló felmondási jog gyakorlása tiltó rendelkezés hiányában nem jogellenes. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.22.132/2010/6. számú ítéletének indokolása azt tartalmazza, hogy mivel a peres felek szerződése határozott időre szól, a rendes felmondásra nem volt jogi lehetőség. Javaslat: a.) A Tftv. 13. § (1) bekezdése alapján termőföld haszonbérletére kötött határozott idejű haszonbérleti szerződés rendes felmondással a Ptk. azt kizáró, kifejezett rendelkezése hiányában megszüntethető. A Ptk. 200.§ (2) bekezdése alapján egy szerződés csak akkor minősül semmisnek, ha olyan jogszabályi rendelkezésbe ütközik, amely korlátozza saját alkalmazhatóságát és nem teszi lehetővé a felek számára az eltérés lehetőségét. A Ptk. 457. § (1) bekezdése a határozott idejű haszonbérleti szerződéssel kapcsolatban semmilyen rendelkezés nem tartalmaz, ezért a peres felek szerződésének azon rendelkezése, hogy a határozott időre kötött haszonbérleti szerződés rendes felmondással megszüntethető, nem ütközik jogszabályba. b.) A Tftv. 13. § (1) bekezdése alapján termőföld haszonbérletére határozott időre kötött haszonbérleti szerződés rendes felmondással nem szüntethető meg. Ha a feleknek lehetőségük van a szerződésnek a rendes felmondás szabályai általi megszüntetésére, akkor ez a szerződés lényegi tartalmát illetően határozatlan időre kötött szerződésnek minősül, függetlenül attól, hogy az tartalmaz egy végső határidőt. Az a szerződéses rendelkezés, amely a Tftv. 12-13. §-a szerinti haszonbérleti szerződés rendes felmondással történő megszüntetéséről rendelkezik, a Tftv. 13.§-ának kogens szabályába ütközik, és ezért érvénytelen.

- 33 -

VIII. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását megelőzően szükséges-e a személyes költségkedvezmények engedélyezése iránti eljárás lefolytatása annak jogerős határozattal való lezárása? Erre irányuló kérelem hiányában fennáll-e a bíróság tájékoztatási kötelezettsége a személyes költségmentesség engedélyezésének lehetőségéről a Pp. 7. § (2) bekezdése szerint? A 2011. évi CLVI. törvény 164. §-a az illetékekről rendelkező 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) mérsékelt illetékre vonatkozó rendelkezéseit az 58.§ (1) bekezdés f) ponttal egészítette ki. A kiegészített jogszabály szerint az illeték a peres eljárás illetékének 10 %-a, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása – nélkül hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszünteti. A módosító jogszabály 168. §-a alapján hatályát vesztette az Itv. 57. § (1) bekezdésének a) pontja, amely szerint illetékmentes volt polgári ügyekben az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása nélkül – nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül hivatalból elutasította, vagy a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntette. A módosító tv. 2011. november 29. napján került kihirdetésre a 140. számú Magyar Közlönyben, azonban nyilvánvalóan tévedésből a 477. § (4) bekezdésének a Magyar Közlönyben megjelent változata szerint a 154.§ (3) bekezdése, 196. §-a lép 2012. január 1-jén hatályba. A Magyar Közlöny 2011. évi 141. számának 33999. oldalán november 30-án megjelent helyesbítés szerint a 477. § (4) bekezdés harmadik sorában lévő „... 154. § (3) bekezdése, 196. § ...” szövegrész helyesen „... 154.§ (3) bekezdése – 196. § ...”. A helyesbítés szerint az Itv-t módosító rendelkezések hatályba lépésének időpontja 2012. január 1. napja. A végzés idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén korábban nem jelentett problémát az eljárás ezen szakaszában a költségmentesség feltételeiről való tájékoztatás, mivel az eljárás illetékmentessége folytán ennek szükségessége nem merült fel. Az Itv. módosítása miatt azonban a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén a felet a korábbi szabályozástól eltérően 10 %-os mértékű illetékfizetési kötelezettség terheli. A jogszabályváltozás miatt merült fel az a probléma, hogy ha a bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés a)-h) pontjában foglalt valamely ok miatt idézés kibocsátása nélkül elutasítja, a végzés meghozatalát megelőzően szükséges-e a költségmentességről a jogi képviselő nélkül eljáró fél Pp. 7. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatása, illetve

- 34 erre irányuló kérelem esetén annak jogerős elbírálása, amely adott esetben indokolatlanul hosszúra nyújtaná meg a peres eljárás ezen szakaszát. Ha a Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján utasítja el a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, ez a probléma nem jelentkezik, hiszen a jogi képviselő nélkül eljáró felet - ha az illetéket nem rótta le, vagy egyéb elutasítási ok nem áll fenn -, a Pp. 7. § (2) bekezdése alapján a jogérvényesítés segítésének elvéből kifolyólag a bíróság köteles már az eljárás ezen szakaszában a teljes, vagy részleges személyes költségmentesség engedélyezésére vonatkozó szabályokról előzetesen tájékoztatni. A kérdést felvetők álláspontja szerint a jogszabályváltozás következtében akkor sem mellőzhető a költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelem teljes körű (jogerős) elbírálása és a Pp. 130. § (1) bekezdése szerinti végzés meghozatalát megelőzően az erre vonatkozó a Pp. 7. § (2) bekezdése szerinti kötelező tájékoztatás, ha az eljárás ügyviteli befejezéséhez viszonyítottan aránytalanul megnöveli az eljárás tartamát, hiszen a bíróságnak az előterjesztett kérelmek teljes körű elbírálására vonatkozó kötelezettsége a felek jogainak megóvása körében olyan elsődleges érdeknek tekinthető, amelynél nem lehet erősebb az eljárások minél rövidebb (főszabályként: ésszerű) időn belül történő befejezéséhez fűződő érdek. Véleményem szerint a Pp. 226. §-a alapján alkalmazandó 225. § (6) bekezdése alapján lehetőség van arra is, hogy a bíróság kiegészítő végzésben rendelkezzen az eljárást kezdeményező fél illetékfizetési kötelezettségéről. Tiltó rendelkezés hiányában, ha az eljárást kezdeményező fél az illetéket nem rótta le, és nem terjesztett elő költségkedvezmény igénybevétele iránti kérelmet, a Pp. 130. § (1) bekezdése a)-h) pontja alapján hozott végzés indokolásában, vagy ahhoz csatolt külön végzésben is tájékoztathatja a bíróság a Pp. 7. § (2) bekezdése alapján a jogi képviselő nélkül eljáró felet a pervitellel összefüggő költségkedvezmények igénybevételének lehetőségéről és feltételeiről. A Pp. 77. § (1) bekezdése alapján a mérsékelt illetékfizetési kötelezettségről hivatalból kell a bíróságnak rendelkeznie, ezért nem szükséges sem a tájékoztatási kötelezettség hiánya, sem erre irányuló kérelem esetén - ha más ok miatt kell elutasítani a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül - annak jogerős elbírálását megvárni, hogy a Pp. 130. § (1) bekezdése szerinti határozatát meghozhassa a bíróság. Ez utóbbi joggyakorlatot indokolja a Pp. 132. § (1) bekezdésében meghatározott, és a keresetlevél beadásához fűződő joghatály fenntartásának szabálya is. Abban az esetben, ha a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását követően a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti, az eljárás egységessége megmarad (az 1/2010. KPJE jogegységi döntés is mind a rendelkező részében, mind az indokolásából kitűnően a Pp. 132. §-a szerinti joghatályok

- 35 fenntartását célzó újabb beadvány esetén az eljárás egységessége mellett foglalt állást). Ebben az esetben a mérsékelt illetékfizetési kötelezettség helyett az eljárást befejező határozatában kell a bíróságnak a per befejezéséről döntő határozatában az illetékfizetési kötelezettségről rendelkeznie. A fentiek alapján, ha a fél személyes költségmentesség iránti kérelmet terjeszt elő, e kérelem tárgyában hozott határozat jogerős elbírálásáig a kiegészítő végzést nem hozza meg a bíróság, míg abban az esetben, ha a Pp. 132. §-a alapján a felperes a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti és a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fennmaradnak, a per „folytatódik”, a bíróságnak nem kell döntenie az Itv. 58. § (1) bekezdés f) pontja szerinti illetékről. Más a helyzet akkor, ha a bíróság többek között a kereseti illeték hiánya miatt rendelt el hiánypótlást, és a benyújtott okiratok alapján érdemben elutasította a fél teljes, vagy részleges személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét, a keresetlevél az erre vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig idézés kibocsátása nélkül az illetékfizetési kötelezettség elmaradása miatt nem utasítható el. Javaslat: 1.) A Pp. 7. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége a bíróságnak a jogi képviselő nélkül eljáró fél felé a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról való döntése előtt fennáll, annak meghozatala előtt tájékoztatnia kell a költségkedvezmények igénybevételének lehetőségéről és feltételeiről a jogi képviselet nélkül eljáró felet. A költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelem előterjesztése esetén annak jogerős elbírálása előtt a bíróság nem határozhat a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról akkor sem, ha arra a Pp. 130. § (1) bekezdés a)-i) pontja alapján kerülne sor. 2.) Ha a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül a Pp. 130. § (1) bekezdés a)-i) pontja alapján utasítja el, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításáról rendelkező végzés azt megelőzően meghozható, hogy a Pp. 7. § (2) bekezdése alapján tájékoztatta volna a felet a költségmentesség engedélyezésének lehetőségéről. A Pp. 7. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra sor kerülhet a Pp. 130. § (1) bekezdés szerinti végzés indokolásában vagy e végzés kézbesítésével együtt külön határozatban, és a fél nyilatkozatától, vagy hallgatásától függően kiegészítő végzéssel rendelkezhet a bíróság az Itv. 58. § (1) bekezdés f) pontja szerinti illetékfizetési kötelezettségről, kivéve, ha a Pp. 132. §-a alapján a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fennmaradnak, mert a keresetlevelet a fél

- 36 szabályszerűen újra benyújtja. Debrecen, 2012. február 14. napján

Dr. Dzsula Marianna gazdasági kollégiumvezető