ékekövet
A Pilisi Református Egyházközség lapja
pilis.reformatus.hu
XI. évf. 4. szám 2014. december
Karácsony
„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.” János első levele 4, 9.
Istentől áldott, békés karácsonyi ünnepeket és hitben, reményben, szeretetben gazdag új évet kíván a Pilisi Református Gyülekezet!
Karácsonykor Isten döntését ünnepeljük. Úgy döntött, hogy a befogadhatatlan Mennyei Személyiség egy csecsemőbe korlátozódik. Felveszi a földi világ lehetőségeit, korlátait, és így lesz út, igazság, élet az emberek számára. Egy teológus így írta: „A világot teremtő és fenntartó hatalom úgy határoz, hogy belezsugorodik egy emberi testbe, és helyettünk elvégzi majd azt, amit mi soha nem tudnánk.” Ehhez képest a mai ember nehezen hoz döntéseket, főleg életre szólót. Számomra a legmegdöbbentőbb példa a fiatal szülők gyermekvállalása. Mikor pénzre hivatkozva nem vállalnak gyermeket. Pedig emberi érvek is vannak a „kockázatvállalás” mellett: - A leggazdagabb emberek nem mind születettek gazdagnak. - Neked jobb volt a gyermekkorod, mint a gyerekedé? Valójában pedig vagy hiszed, hogy Isten gondot visel rólad (rólatok) vagy a világ pénze sem elég.
Mennyivel könyebben elkötelezzük magunkat a negatív, önsorrontó dolgok mellett. Sokakkal beszélek, és nem egy olyan van, aki nem tud jól dönteni az életéről, családjáról, hitéről… De annál magabiztosabban dönt, mondjuk arról, hogy (ezért vagy azért) nem megy templomba, nem olvas Bibliát, nem beszél lelki-hitbeli dolgokról, nem bocsát meg... Ezért fontos ünnep a karácsony. A Mindenható Isten (közel) 2014 évvel ezelőtt, mellettünk döntött, és döntése nem változik. Látható módon belépett földi világunkba, és új életet készít el a Benne hívőknek. Jézust így is nevezi a Szentírás: Immanuel -Velünk az Isten! Mit jelent mindez? Azt, hogy van lehetőségünk új életet kezdeni, megtérni, megváltozni… „Hogy éljünk általa.” Pál írja a Galata levél 2. fejezet 20. versében: „Élek többé nem, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” - Morva Ákos
Isten tanítása a szükségen keresztül „Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el…” énekli Zorán, és mi eltűnődhetünk: Tudja-e az, aki soha nem éhezett, milyen a VALÓDI éhség? Tudja-e az, aki soha nem fagyoskodott, milyen VALÓBAN fázni? Tapasztaltunk-e már IGAZI nélkülözést? - kérdezem ezt azok nevében, akik nem éltük át a világháborút, nem voltunk részesei semmiféle forradalomnak. Mi az, ami a mi életünkben kínzó szükség, amiért ez a generáció küzd, amit el akarunk érni? Mi az, amiről azt gondoljuk, hogy rengeteg van belőle, mégis mindig kevés, ha konkrétumokra kerül a sor? Talán sejtitek már: az idő. Elmegyünk-e takarítani ahhoz a testvérhez karácsony előtt, akinek ez óriási segítség lenne? Belefér-e ráérősen kisétálni az adventi forgatagba és a csípős hidegben forralt borral a kézben álldogálva hallgatni a zenészegyesületet, miközben betelünk a szemet gyönyörködtető kézműves munkákkal? Van-e időnk úgy átgondolni az ünnepet, hogy abban megleljük a békét és az örömöt, ne pedig a frusztráltság, és a kimerültség legyen rajtunk úrrá. Sokfelé kell helytállnunk: munkahely, iskola, szűkebb és tágabb család, barátok, egyéb kötelezettségek. Időnként a nap 24 órája is kevés ahhoz, hogy mindent elvégezzünk. Van, ami kimarad, van, ami nem maradhat el. Mindannyian átélünk ilyen helyzeteket, választásra kényszerülünk nap nap után. Karácsony van. Vizsgaidőszak, tételtanulás. Készülődni kellene. Jön a család, a vacsorához is be kell
szerezni a hozzávalókat… pörgött bennem a verkli, és éreztem, lassan túlnőnek rajtam a feladatok. De a munkahelyen nem mondhattam, hogy: kérem, nekem már másfél órája lejárt a munkaidőm és volna dolgom másutt is. A vizsgára muszáj volt elmennem, nem volt választásom. Mi maradt hát el? A töltekezés. Az a szépség, és jóság, ami megvigasztalhatna, ami végre adna, és nem elvenne tőlem. Kezdtem egészen elkeseredni. Úgy érzetem, nem tudok megfelelni a kihívásoknak. Nosztalgiával gondoltam a tavalyi adventre, amibe – utólag legalábbis úgy tűnik – sokkal több minden belefért. Ekkor mutatott rá Isten bennem azokra a pontokra, amelyeknek örülhetek. Lehet, hogy az idén nem pont úgy alakulnak a dolgaim, ahogyan elképzeltem, viszont nagy ajándékot kaptam: ettől az évtől minden bizonnyal folyamatosan tudok majd örülni annak, ha szabadidőm akad. Mert most döbbentem rá, voltak olyan éveim, amelyek elteltét alig vártam, most pedig itt vagyok az élet sűrűjében, próbálok túlélni, és időt kérnék ajándékba, ha lehetne. Tudtam-e valaha, amikor tékozoltam az időmet, hogy milyen nagy az én gazdagságom? Tisztában voltame azzal, amikor ifjú voltam, mennyire meg kell becsülni minden percet? Tudtam-e akkor, milyen kincs birtokosa vagyok? Dehogy tudtam! Még tavaly sem. Most értettem meg igazán, hogy minden percünk, minden lélegzetvételünk ajándék. Ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: van még időnk! Honnan tudhatnánk ezt biztosan? Ezért hát próbáljuk mielőbb átérezni annak jelentőségét, hogy az ajándékidőben élhetünk, cselekedhetünk, Isten mellett dönthetünk. Hiszen Ő tanít minket az élet ösvényére. Teljes öröm van Őnála. (Zsolt.16;11)
Van még idő …igen! Karácsonyig, pénz nélkül, szeretetből ajándékozzuk meg szüleinket, idősebb rokonainkat, barátainkat. Mivel? Kevesen gondolnak arra, hogy rossz érzés egy mozgásában korlátozott, idősebb embernek az, hogy fizikailag képtelen egy ünnep előtti nagyobb takarításra. Függönyt levenni, szekrények tetejét portalanítani, szőnyeget alaposan kiporszívózni, a konyhaszekrényében rendet rakni, az edényeit, poharait, lábasait elmosni, áttörölni…
2
BÉKEKÖVET 2014. december
Van még idő Karácsonyig, bele is fér(ne), hogy ezt ajándékként - megtegyük. Ajándékot adni a legszebb dolog, ha pedig azt szívből, szeretetből, hitből tesszük - a visszajándékunk, sem marad el. Hálás mosolyra, halk köszönömre és egy ölelésre bizton számíthatunk. Van még idő, készítsünk aprósüteményt, rejtsük csinos dobozokba, s az ünnep előtt kézbesítsük ki mindazoknak, akik közel állnak a szívünkhöz. Boldog, békés, egészségben és örömben gazdag, szép karácsonyi ünnepet kívánok! (Gy.)
Ajándék „Az a helyes, ha embereket szeretünk és tárgyakat használunk. Ma azonban fordítva van: embereket használunk és tárgyakat szeretünk.” – ismeretlen szerző Ajándék. Mit jelent ez? Egy kívánatos tárgy? Egy kézzel fogható eszköz? Egy meghitt, alapvetően rövid, de annál intimebb minőségi idő a szeretteinkkel? Valami akciós termék megvásárlása? Kézzel készített meglepetés? Mézes-mázas hangulat? Egy frázis, amit ezerszer elmondtak már? Különleges vacsora? Szerelmes csók? Simogatás? A szeretet kifejezése? Ha egy ünnepet kell kiemelni, ami az ún. fejlett országokat (és köztük Magyarországot is, hiszen világviszonylatban vizsgálódunk) jellemzi, és ami a legtöbb profitot termeli, akkor ez az ünnep a karácsony. A szeretet ünnepe. A szereteté, amiben a stresszé, a megsértődésé, a rohanásé, a tárgyé, a pénzé a főszerep. Ahol a családok sokat költenek arra, hogy idegesek legyenek. Amikor az eredeti üzenetet teljesen felváltja valami sajátosan tárgyi valóság: az ajándék. Ahol sokszor a főszerep a kötelező rítusoké. Amivel kompenzálni próbáljuk a nem létező családi összetartást és kapcsolatápolást. Egy eszköz arra, hogy a végletesen szeretethiányos lelkünket egy kis időre finom vacsorával, kis teljesítményű égőkkel, díszes csomagolópapírral nyugtatgassuk. Amikor a januári fizetésünket előre megkapva tudunk tervezni valami erőltetetten nagyot, hogy így nem hétköznapit adjunk a másiknak. Higgyük el ugyanakkor, hogy nem a csomagolással van a probléma. Nem a frázissal, amit elsütöttek, nem az izgalommal, ami Szenteste előtt alakul ki. Ahogy nem is a sürgés-forgásban a hiba, vagy a szándékkal, hogy meglepjük a családot. A probléma ott van, amikor tárgyakat helyezünk előtérbe Isten szeretete helyett. Amikor a karácsonyi születést túlromantikázzuk, és azt gondoljuk, hogy a Világosság megszületése hasonlatos egy XIX. századbeli romantikus színdarabhoz, amiben a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jók pedig boldogan élnek, míg meg
nem halnak. Amikor azt gondoljuk, hogy a tehenek melegítő lehelete, Mária tiszta alázatossága, a pásztorok dicsérete mind-mind természetes velejáró folyamata a dolgoknak. Amikor meghittnek hisszük a valóságos Isten földre jöttét, hiszen minden képeslap, facebook bejegyzés ezt közli, ez konzerválódik a múltból – ez amolyan édeskés, vagy békétlen, de hihetőnek tűnő gyógyszer az év végi rohanásra. Bár nem hangzik szépen, de a Karácsony harcos környezetben jött létre. Pontosabban: Krisztus születését a világ nem akarta. A világ nem fogadta és fogadja be a Fényt, a mennyei Igazságot, a valódi szeretetet: Istent. Harcolt és harcol ellene. Nem akarja a saját tárgyiasult lelkét felváltani, megtagadni, hogy befogadja a nem az embertől származó, valódi szeretetet. A karácsony egy harc győztes eredménye, ahol a sátáni gonoszság csatát vesztett a tökéletes szeretettel szemben.
Ez túl sok a mai világnak, hogy elfogadja. Születés történt az állandó halál helyett! Ajándék adatott Istentől - a legtökéletesebb ajándékot kapta az ember úgy, hogy közben ezt folyamatosan tagadni akarja. Új lehetőséget kaptunk Isten Világosságának a befogadására! Hát nem nagyszerű ez? Új lehetőség arra, hogy elismerjük: Ádám miatt halottak vagyunk, de azzal a döntéssel, hogy Isten szereti az embert, újból elfogadhatjuk Isten országát, a mennyei fényt!„Mert Ádámban meghaltunk, de jön Krisztus, mi Urunk, ki által ismét feltámadunk.” – énekeljük a 319. dicséretben, vagy a Zengjen Hálaének 125. énekében. Kívánom, hogy minden szeretetteljes ajándékunkat a valódi, Istentől jövő Szeretet nevében adjuk át azoknak, akiket lelkileg kiemelni szeretnénk a világ sötétségből! Isten adjon ehhez bibliai útmutatást! Őt keressük, hogy megértsük a karácsony valódi lényegét: az Istentől jövő ajándék elfogadásának lehetőségét! Somogyi Csaba
BÉKEKÖVET 2014. december
3
Hálás szívvel áldunk Izgalmas, programokban gazdag volt az ősz. Tele olyan gondolatokkal, amiket külön-külön talán valami elcsépelt frázisnak tartanánk. Pedig Isten minden egyszerű mondattal tud és akar is újat, pontosabban megújítót mondani a számunkra. Ilyen újító eszköze a gyülekezetünkben a REFISZ, ami 2014. szeptember 27én tartotta első pilisi missziós napját nálunk. A program a Nemzeti Együttműködési Alap UN – 14 – SZ – 0160 kódszámú pályázatának támogatásával jött létre. Nem a véletlen műve volt, hogy témának a hálát választottuk. Kimeríthetetlen tárháza van ennek a témakörnek! A REFISZ pedig idén ünnepli 25. születésnapját – ez is csak egy megerősítő indok a hála kutatására, megismerésére. A missziós nap lényege, hogy a helyi / térségi fiatalokat Istenhez vezesse vissza, összegyűjtse a református fiatalokat egy csendesnap erejéig. Előadónk Veres Péter egykori monori beosztott lelkész volt, aki jelenleg a gávai gyülekezet lelkipásztora. Nem kis utat tett meg azért, hogy a pilisiekkel találkozzon és közvetítse azokat a gondolatokat, amelyeket Istentől kapott! Az ő lelkiségét is mutatja, hogy nem egyedül érkezett közénk, 7 szabolcsi fiatalt hozott magával!
4
BÉKEKÖVET 2014. december
Ahogy mindennek, úgy az ökörködésnek, és a mély gondolatoknak is meg van a maga helye. A REFISZ jó szokása, hogy mindkettőt arra használja fel, hogy Isten országa épüljön, hogy a fiataljaink megismerjék a személyes Istent. Szeptember 27-én is ezt éltük át. Összesen harmincan voltunk jelen, és nem volt olyan, aki ne kapott volna valamit azon a napon, legyen szó igés kártyáról vagy egy áldott üzenetről. Megtanulhattuk, hogy a hála valójában egy életgyakorlat. Egy olyan valóság, amit minden nap meg kell, hogy éljünk. Igen, lehet hálát adni a madarak énekétől kezdve a két karunkon át egészen a Megváltásig – ennyire átfogja a teljes életünket! Nem maradhattak el továbbá az ismerkedős játékok sem, jó volt látni azt, hogy nemcsak verbálisan, hanem fizikálisan is érintkeztünk, ezek nagyon jó hangulatot teremtettek. Ugyanilyen építő volt az ebéd is, köszönet a szorgos kezekért, az ízekért! De áldott együttlétet teremtett maga az asztalközösség is – ahogy Jézus is együtt étkezett a tanítványokkal. Jövőre is várjuk a REFISZT egy csendesnapra, reméljük, hogy a többi, országos programra is eljutnak majd a pilisi református fiatalok!
Kárpát-medencei Ifjúsági Imaéjjel Az Imaéjjelt egy kellemes svédasztalos vacsorával kezdtük. Beszélgettünk, aki szeretett volna, végigment az Imaszobán, ahol Istennel beszélgethetett. Később átmentünk a templomba, ahol sokat énekeltünk. Kapcsolatba léptünk Skype-on a másik 4 helyszínnelkisebb- nagyobb sikerrel-, velük is énekeltünk, majd elköszöntünk és körbeültünk. Sorra vettük az 5 imafajtát: dicsőítő, hálaadó, bűnvalló, kérő, közbenjáró. Mindegyik téma után kisebb csoportban, vagy egyedül elvonultunk pár percre, hogy újragondoljuk a hallottakat. Az alkalmat úrvacsorával zártuk. Én örülök, hogy ennyien összegyűltünk és imádkoztunk a szeretteinkért és azokért, akik valamilyen betegséggel küzdenek. Hála legyen Istennek azért, hogy ilyen lelki alkalmak szerveződhetnek. Orsi
Fiatalok visszajelzése az üzenőfalon: - Nagyon sok jót tanultam, lélekben gazdagodtam, legyen ilyen alkalom máskor is! - Jó együtt imádkozni! - 3 pontból 5 pont lett, amire imádságaim során figyelhetek. - Sok tapasztalatot szereztem az imádságról. - Imádság→imád. Ezen soha életemben nem gondolkodtam. - „Ne aggodalmaskodjatok!” - Bízzatok Isten vezetésében! - Fárasztó, szürke hétköznapok közötti menekülő út volt, ami felfrissítette a lelkemet. Köszönöm. - Újra megtalált az Úr!
Adj bátor lelket nékünk! - A REFISZ őszi konferenciájáról „Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett…” – énekeljük a 264. dicséretben, s ezt a csodálatos „intézést” éltük át egyenként, mikor a REFISZ őszi konferenciáját bonyolítottuk le Miskolcon, október 24–26. között a Lévay Gimnáziumban. A jelentkezési időszakban a honlapunkat folyamatosan figyelve azt tapasztaltuk meg, hogy egy-egy létszámlimit emelés során néhány óra alatt beteltek a helyek, mintha Isten maga üzente volna nekünk, hogy szélesítsük ki a határainkat, ne mondjunk nemet a későn jelentkezőkre, gondoljuk át lehetőségeinket, és engedjük Istenhez lelkes fiataljainkat. Így a várakozáson felül, mintegy 160 fő részvételével kezdhettük meg péntek este őszi konferenciánkat – ezért a csodálatos „intézésért” egyedül Istené a dicsőség! Ő volt az, aki felülmúlta az emberi számítást, és áldását küldte őszi együttlétünkre. A konferencia témája az elköteleződés volt, ezt boncolgattuk közösen áhítat, előadás, istentisztelet formájában. Mély téma, amit nem sorolhatunk a korunkban divatos és vonzó témák, eszmék közé. Maguk a fiatalok is nap mint nap szembesülnek a hűtlenséggel, a felelősség lemondásával, a kényelemmel, az emberi kapcsolatok átfogó válságával, és sokszor döntésképtelen helyzetben találják magukat. Abban a korban kerestük a hétvége alatt Istent és az Ő válaszait kérdéseinkre, amiben nagyon erősen hat a testiség, a nemi szerepek felcserélődni látszanak, amiben semmiért és senkiért nem köteleződünk el igazán, legalábbis a világ ezt a trendet diktálja. Nagyon felemelő volt tudatosítanunk azt, hogy
elköteleződésünk alapvetően kétirányú: Istennek és embertársainknak kell igent mondanunk, ahogy a szeretetparancsolat is tanítja. Isten Krisztus által elköteleződött az ember iránt már a bűneset után, s szeretettel hív minket az Ő országának megismerésére és építésére. A hétvége főelőadója Kiss Klára miskolci lelkipásztor volt, aki a témát két előadásban fejtette ki, melyet kiscsoportokban dolgoztak fel a résztvevők. Kiss Klára előadásában kitért arra, hogy mindannyian válaszokat adunk különféle hívásokra, élményekre, meggyőződésekre. Ezt a választ döntés követi, amely során „igeneket” és „nemeket” kell, hogy kimondjunk. Döntésünk megerősödéseként köteleződünk el valami, vagy valaki mellett; ez egy folyamat, amiben áldozatokat hozunk, ami lemondással jár, és amely sok erőt igényel. Mindannyian kapunk erőt az elköteleződésre, és Istennek az kedves, ha őszinte hittel tudunk igent és nemet mondani. Bár e szóban benne van a „kötelező” szócska, Isten nem kötelességként, hanem szeretetteljes lehetőségként ajánlja fel nekünk a benne való hitet, az Ő Fiát, aki egész élete alatt megőrizte elköteleződését az Ő küldetése mellett Isten és ember megromlott kapcsolatában. Az előadás kiterjedt továbbá a párkapcsolatokra is, így fontos volt meghallanunk azt, hogy elhamarkodott döntések helyett engedjük formálódni magunkat Isten és a másik személy által. Erre az alázatra és hitre ma is nagyon nagy szükség van. →
BÉKEKÖVET 2014. december
5
Ehhez hasonló üzenet kaptunk Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok által is, aki egy konkrét ügy megsegítésével, a kicsiny lévai református gimnázium anyagi támogatásával példázta a felelősségvállalást, az áldozathozatalt és így az elköteleződést is. Ugyanilyen figyelemfelkeltő és megérintő volt Sipos Tamás vallástanár áhítata és Nádasi Erika vallástanár evangelizációja is. Sokan az evangélium örömhírével mentek haza Miskolcról. Jó volt hallani, hogy Krisztus a leghitetlenebb környezetben sem hagyja el a Benne hívőket, hiába próbál minket a világ a sötétség felé taszítani. A szombat délután élményekben gazdag volt, a gimnázium tornatermében a Continental Singers koncertjén dicsérhettük Istent, ahol nem csak a konferencia résztvevői vettek részt. Vasárnap
közösen mentünk a Miskolc-Tetemvári templomba, melyet sokan Deszka templomként ismernek. Az igehirdetés szolgálatát Pogrányi Károly diósdi lelkész végezte, a fiatalok pedig énekekkel dicsérték Istent. Istené legyen a hála és a dicsőség, hogy felülírta emberi számításainkat, és elküldte a fiatalokat konferenciánkra! Közösen tanulhattunk arról, hogy érdemes Krisztus mellett elköteleződni, hogy bátor lélekkel érdemes csak az Ő nevét hirdetni a világban. Ő meghozott egy döntés mellettünk, amit nem von vissza sohasem, ahogy velünk van és velünk is lesz a világ végezetéig! Somogyi Csaba /Megjelent a Reformátusok Lapjában, 2014.11.21-én/
Hol van a király? Van egy igerészlet, ami elgondolkodtatott. Sokszor hallottuk már, hogy jönnek a bölcsek Heródeshez, követik a csillagot, odaadják az ajándékokat, imádják a kisgyermeket, majd másik úton hazamennek. Most nem az egész történésre szeretnék rámutatni, hanem egy kis pontjára. Ezt olvassuk Máté evangéliumában: „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született?” (Mt 2,1-2a) Ebből is csak egy mozzanatot emelnék ki, röviden ezt: Hol van a király? Nem szeretnék az igétől elrugaszkodott gondolatokat írni és elmélyíteni benned, kedves olvasó, de a szó pozitív értelmében, az igétől elrugaszkodni kívánok. Olyan ez az igerészlet, mint egy ugródeszka, vagy egy távcső, aminek önmagában nem, de iránymutatásában annál több és szebb mondanivalója van. Hol van a király? Kérdezik a bölcsek Heródestől, az aktuális királytól, a palotában. A királytól kérdezni, hogy hol a király? Na, de most nem Heródesről van szó. Jézust keresik, A királyt. Természetes, hogy egy király a királynak megillető helyen van. Természetes és elfogadott, hogyha akkor őt ott keresik. De hol van Jézus valójában? Minden bizonnyal Betlehemben, egy hosszú, nehéz út után megszületve, kitaszítva és az állatok etetőjébe fektetve, a félelemmel és várakozással teli szülők ölelésében. Nem a méltó helyén van. Egy büdös istálló, hideg éjszakák az ő palotája? Emberek közé jött, le oda, ahol ők vannak, a porba, a sárba, a
6
BÉKEKÖVET 2014. december
mocsokba, a fertelmes büdösbe, a hidegbe. Jézus nem azért jött, hogy boldogan éljen, amíg meg nem hal. Ő nem azért jött el, hogy kiteljesítse önmagát, vagy az isteni karrierjében előrehaladjon. Nem magamutogatásra jött le, hogy ezért dicsőítsék őt, hanem alázatra érkezett, megvetettségre, szolgálatra, szolgálásra, gyógyításra és megmentésre. Nem a látszólag egészségesekhez jött, hanem a betegekhez. Király Ő, a leghatalmasabb, akire nézve Isten formálta az egész világot. Úr Ő a betegségek felett, a természeti törvények és a maga természet felett és úr a halál felett. A mindenség királya! Mégis a porba hullott az emberekért. Hol van hát a király? Kérdezhetnénk most is, mikor már testileg nincs jelen a földön. Hol keressük őt? Egy palotában? A Parlamentben? Esetleg templomban? Ott van, ahol betegek vannak és nem egészségesek, ott van ő, ahol a gazdag rájön, hogy mennyire szegény. Jelen van, mikor a hétmilliárd király közül egy, leteszi a koronáját, hogy az egyetlen király uralkodhasson felette. Ott van, ahol segítségül hívják, mert rájönnek, hogy segítségre szorulnak. A porban van, ahol bűn van, nyomor és fertelmesség, mégis királyként van jelen, hogy ne maradjunk a mocsokban. A kérdés csupán az, kedves testvérem, hogy az advented, karácsonyod egy látszólagos palota, a maga képmutató csillogásával, fényes ragyogásával, a meleg fenyőillat bódító örömével; vagy ezek mögött felvállalod, hogy szegény vagy, nyomorult és segítségre szoruló, beteg. Jézus ott lesz az ünnepedben, a családodban, a házasságodban, ha őszinte vagy hozzá és magadhoz. Király Ő, de szeret Téged, ezért hívd be őt a nyomorodba, hogy az istállód a mindenség Urának palotája lehessen! Korsós Tamás
Csak addig menj haza, amíg haza várnak, Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak, Amíg könnyes szemmel várnak haza téged, Amíg nem kopognak üresen a léptek… Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz, Amíg neked suttognak a hazai szelek. Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak, Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak! Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak - Vállára borulhatsz az édesanyádnak! Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak! S ha majd az a ház már nem vár haza téged, Mikor üresen kopognak a léptek, Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak, Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad… Amíg azt a kaput sarkig tárják érted, Amíg nem kopognak üresen a léptek, Csak addig menj haza, amíg haza várnak, Míg vállára borulhatsz az...ÉDESANYÁDNAK ! Henrietta Mater
Karácsonyi angyalok Lassan szállingóztak a hópelyhek a sötétben. Nagyok voltak és puhák. A járdán vastag, egyre jegesedő réteget képeztek, de ezt senki sem látta. Az emberek már mind otthon ünnepeltek. Mindenki fát díszített, vagy már a karácsonyi vacsora mellett jóízűen beszélgetett a szeretteivel. Csupán egyetlen asszony haladt küszködve az úton. Kopott hótaposója régen átázott. Szakadt, foltozott farmernadrágjának aljára odafagyott a hó. Felül egy régi viharkabátot viselt, az arca elé pedig hatalmas kötött sálat tekert. Sapkája nem volt és hosszú fekete hajában hópelyhek csillogtak. Rendíthetetlenül haladt előre. Reszkető, vörös kezeiben egy tortás dobozt tartott. Sokáig ment így előre. Végül befordult egy sötét kapualjba. Gyorsan beütötte a kódot, de közben szinte elejtette a tortát. A kapu kattant és ő esetlenül kinyitotta, majd éppen csak hogy besurrant rajta. Az otthona az első emeleten volt. A férje ajtót nyitott neki és elvette a tortát. - Alszik? - Alszik. – felelte a férfi és az egyetlen szoba felé nézett. A fiatal nő gondterhelten nézett a férjére. - Nem sikerült – mondta csüggedten.
engedhették meg maguknak. A férfi bátorítóan a feleségére nézett: - Készen van a karácsonyfa! A fiatal nő elindult a szobába. Odabent sötét volt, mert az egyik sarokban már aludt egy csöpp kislány. A másik sarokban egy csenevész fácska állt. Néhány ága már letörött és több levelét hullatta el, mint amennyit megtartott. Színes papírdíszeket aggattak rá, fehér angyalokat és sárga csillagokat. A fiatalasszony arra gondolt, hogy milyen csalódott lesz a kislánya, ha reggel egyetlen csomag sem várja a fa alatt. Elképzelte, ahogy az óriási Barbie-házat dobozostul színes csomagolópapírba öltözteti. Ekkor eszébe jutott valami. Kiszaladt a konyhába. Ollót, ragasztót vett elő és munkához látott. Először levágta a tortadoboz egyik oldalát, aztán összeragasztotta a tetejét. Az oldalait téglamintásra festette, az ablak alá pedig muskátlikat festett. Papírból függönyt csinált, szőnyeget és piros tetőt. Végül berendezte az apró babaházat a kislánya pici bababútoraival és a fa alá tette. A férje büszkén megölelte. Reggel a házaspár, motyogásra ébredt. A szőke kislány pizsamában a padlón ült és éppen esküvőt tartott az egyik Barbiejának a babaházban. Antal Uzonka
Követte a férfit a piciny szobába. Nem beszélgettek, csak betették a hatszeletes tortát a hűtőbe. Legalább erre volt pénzük, ha már a Barbie-házat nem
BÉKEKÖVET 2014. december
7
A 2014-es év képekben
Szolgálók csendesnapja 2014.02.22.
III. Református Est 2014.03.01.
Gyülekezeti majális 2014. 05. 24.
Konfirmáció 2014.06.08.
8
BÉKEKÖVET 2014. december
Egyházmegyei Főzőverseny 2014.09.06.
Ifjúsági Imaéjjel 2014.10.10.
REFISZ konferencia 2014.10.24-26.
Előkészületek a karácsonyra 2014. december
BÉKEKÖVET 2014. december
9
2014 * 24. Új kenyér, úrvacsora * 30. Gyülekezeti nagytakarítás * 31. Presbiteri istentsztelet
Január * 20-26. Ökümenikus imahét Február * 22. Szolgálók csendesnapja Március * 1. III. Református est * 9. Böjt első vasárnap * 28. Fiatal felnőttek bibliaórája Április * 14-21. Nagyhét * 26. Egyházmegyei ifjúsági evangélizáció * 27. Érintés program I. találkozás Május * 11. Érintés II. * 16-18. Ifis-konfis hétvége * 24. Gyülekezeti majális * 27. Érintés III. * 29. Áldozócsütörtök
Szeptember * 6. Egyházmegyei főzőverseny * 7. Hittanos évnyitó * 7. Kálvin János Református Gimnázium évnyitó * 13. Fiatal felnőttek bibliaóra * 27. Refisz ifjúsági missziói nap * 28. Terményhálaadás, új bor Október * 10. Ifjúsági imaéjjel * 17. Pénteki lazítás 5-8 osztály * 24-26. REFISZ konferencia Miskolc November * 9. Gondnokválasztás * 15. Hitmélyítő csendesnap * 22. IV. Református est * 30. Advent első vasárnap
Június * 8-9. Pünkösd, konfirmáció * 21. Ifis grillezés * 23-27. Napközis hét
December * 5. Mikulás a pénteki lazításon * 7. Nyugdíjasok szeretetvendégsége * 11. Szolgálók szeretetvendégsége * 21. Városi adventi koszorú gyertyagyújtás * 24-26. Karácsony
Augusztus * 11-17. REFISZ nyári nagytábor
Gyülekezetünk célja, hogy az Istentől távol élő emberekhez eljutassuk az evangéliumot. Aki pedig megismerte és elfogadta Jézust személyes Megváltójának, annak lelki közösséget, megerősödést adjunk. Pál apostollal együtt valljuk:
„Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére.” Róma 1,16 Kérjük, támogassa ebben közösségünket: - imádságával - gyülekezeti szolgálatok vállalásával - rendszeres vagy alkalmi adományaival.
Karácsonyi, év végi alkalmaink December 21. 15 óra
Zeneiskolások koncertje
December 21. 17 óra
Karácsonyi műsor (Petőfi Park)
December 24. 16 óra
Szentesti istentisztelet
December 25. 10 óra 30
Karácsonyi, úrvacsorás istentisztelet
December 26. 10 óra 30
Karácsonyi, úrvacsorás istentisztelet
December 28. 10 óra 30
Úrnapi istentisztelet
December 31. 18 óra
Óévzáró istentisztelet
Január 1. 10 óra 30
Újévi istentisztelet
Cím: Pilis, Rákóczi u. 30. Telefon: 06-30/6373-183 E-mail:
[email protected] Honlap: www.pilis.reformatus.hu Számlaszám: 11742238-20004934 Kérjük, a megjegyzés rovatba írják be az adomány célját: egyházfenntartói járulék, Isten dicsőségére, gyülekezeti életre, tizedre.
ékekövet A Pilisi Református Gyülekezet kiadványa Megjelenik negyedévente, változó időpontban Felelős kiadó: Morva Ákos 2721 Pilis, Rákóczi út 30. e-mail:
[email protected] Főszerkesztő: Jakab Zoltánné 06-30-471-9088 e-mail:
[email protected] Tördelőszerkesztő: Somogyi Csaba e-mail:
[email protected]