A pilisi szlovákok farsangi bálja

A pilisi szlovákok farsangi bálja

A Szlovák Önkormányzatnak Pilisszentlászlón már több közös rendezvénye volt a Matica slovenskával Šturovoból. Az egyikről már írtam e havilapban. Most sem tudom írásbeli megemlítés nélkül hagyni a január 24-i eseményt a Budakalászi Sportcsarnokban, ahol a Pilisszentlászlói Szlovák Önkormányzat védnöksége alatt lett megrendezve a Pilisi Bál. Húszfős csoport érkezett Párkányból, kedvezőtlen útviszonyok mellett Pilisszentkereszten át a Budakalászi Sportcsarnokba. Kellemes fogadtatásban volt részünk, már a bejáratnál folyékony trikoval (pálinkával) és pogácsával üdvözöltek minket, majd a szokáshoz híven megajándékoztak egy hűtőmágnessel, amely megnyerte tetszésünket, a pilisszentlászlói kápolna van rajta. Nagyon kedves és ötletes ajándék. A kidíszített teremben a kétnyelvű üdvözlő felirat még emelte az első benyomás pillanatát. Elsőnek Pilisszentlászló polgármestere, Tóth Attila üdvözölte a bálozókat két nyelven. A szlovák üd-

vözlő szavak nagyon kedvesek voltak. A bálozókat köszöntötte továbbá az Országos Szlovák Önkormányzat elnökasszonya, Hollerné Racskó Erzsébet, majd Franyó Rudolf, a Pilisszentlászlói Szlovák Önkormányzat elnöke. A megnyitó ceremóniát Demjén Márti, a Pilisi Szlovákok Egyesületének elnöknője zárta kedves szavaival. A bál konferansziéja, Szabó Mónika, a folklór tánccsoportot hívta a táncparkettra. Öröm volt nézni az ügyesen mozgó, mosolygó, mindent bele tempóval szereplő kerepesi iskola diákjainak szereplését. Az énekkar előadásában hallhattunk sok szép szlovák népdalt, és az elmaradhatatlan Pilisi Himnuszt. Ezután a parkett már csak a bálozóké volt. Szebbnél szebb népviseletekben táncoltak a hölgyek partnereik társaságában. A zenét a Spatzen Pilisvörösvár zenekar szolgáltatta. A szünetekben a Štúrovoi VÝBORNÍKOK, vagy ahogyan zsargonosan Franyó Rudi nevezi őket, OZEMBUCHÉK színezték az est hangulatát. Szlovák népdalok zengtek a teremben. Közösen szórakoztak fiatalok és idősebbek. A gazdag tombola, amelyhez minden község hozzájárult, emelte a jó hangulatot és örömöt. Jó tudni és látni, hogy a szlovák nyelv, a szlovák népdal a pilisi hegyek alatt él, hogy ápolják a népi hagyományokat, szokásokat. Ez a bál úgymondván egyesítő, az egymáshoz tartozásról szól, a szeretetről és a jó viszonyokról, kapocs a pilisi szlovákok között. Örömünkre szolgál, hogy egy picivel mi is hozzá tudtunk járulni a szlovák tudat megerősítéséhez.. Hálaérzettel és köszönettel a szervezők iránt, távoztunk hajnalban a bálból. Köszönjük a kellemes estét és örülünk a következő bálnak, Pilisszántón, 2016-ban. Mária Vavreczká

2

TRUBNIK • KÜRTÖS

II. évfolyam • 2. szám • 2015. február

FAŠIANGOVÝ PLES PILÍŠSKYCH SLOVÁKOV Spoločných aktivít Slovenskej samosprávy v Senváclave s Maticou slovenskou v Štúrove bolo viacej, o jednej som písala na stránkach tohoto mesačníka. Nedá mi nespomenúť písomne ďalšie podujatie , ktoré sa konalo 24.januára 2015 v športovej hale v Budakalászi pod záštitou obce Senváclav a jej Slovenskou samosprávou. V početnom zložení za dosť nepriaznivých poveternostných podmienok sme sa Štúrovčania dostali cez Dobogoko do Budakalászu. Čakalo nás milé privítanie pri vstupe, tekuté tričko /pálenôčka/ a chutné pagáče. Každoročne hosťujúca obec pripraví malý prezent pre účastníkov, ani tento rok to nebolo ináč. Magnetka so Senváclavským kostolom bol veľmi milý a dôvtipný darček. Dvojjazyčný uvítací nápis a vyzdobená sála prispela k dobrému dojmu. Prvý sa prihovoril k hosťom pán starosta obce Senváclav Attila Tóth, jeho slovenčina v prejave bola veľmi milá. Po ňom nasledovali krátke pozdravenia od predsedníčky Celoštátnej slovenskej samosprávy pani Alžbety Raczkovej a od predsedu Slovenskej samosprávy v Senváclave p. Ruda Fraňa .Milé slová predsedníčky Združenia Pilišských slovákov p. Marty Demjénovej ukončili otvárací ceremoniál. Moderátorka, pani Monika Szabová pozvala na parket – myslené javisko žiakov z folklórneho súboru z Kerepesu. Radosť bola pozerať, šikovne sa po-

hybujúcu mlaď, ich radosť z tanca a folklóru.V podaní folklórneho speváckeho súboru Nezábudka odzneli pekné slovenské pesničky a neodmysliteľná Pilíšska hymna.Po súboroch patril parket účastníkom bálu. Dámy v krásnych krojoch sa vykrúcali v sprievode svojich partnerov jedna radosť. Do tanca hrala hudobná skupina z Pilisvorosváru Vie spatzen .V prestávke spestrili program VÝBORNÍCI zo Štúrova ,alias Ozembuchovci, ako ich žoviálne nazval Rudo Fraňo. Slovenská ľudová pieseň znela počas celého večera. Nádherne sa spolu zabávali mladí a skôr narodení...... Bohatá tombola, do ktorej prispeli všetky prítomné obce bola gradovaním dobrej nálady a radosti. Je dobré vedieť a vidieť, že slovenská reč, slovenská pieseň v Pilišských obciach žije, že sa dodržiavajú slovenské tradície, zvyky a obyčaje. Tento bál je takpovediac zjednocovací, hovorí o spolupatričnosti, láske a dobrých vzťahoch. Je to spojítko medzi Slovákmi v Piliši. Je nám potešením, keď troškou môžeme aj my prispieť k udržiavaniu slovenskosti. Odchádzali sme domov z pravej ľudovej veselice s pocitom vďačnosti všetkým tým, ktorí sa podieľali na organizácii bálu. Tešíme sa na bál 2016 v Santove. Slováci ,držme sa! Mária Vavreczká


2015. február • 2. szám • II. évfolyam

3

2015. január 24-én kísértük utolsó útjára Juhász Károlyt, Karcsit Karcsi 1959 nyarán költözött községünkbe szüleivel és négy testvérével. A beilleszkedési nehézségek után sokan megszerették Őt. Általános iskolai tanulmányai befejezése után vízvezeték-szerelőként kezdett el dolgozni édesapja mellett, aki megtanította őt a szakmára. 1972-ben vette feleségül Editet, és közösen megkezdték egy kis családi ház építését, később három fiuk született. Karcsi a faluban sok házban szerelte a vízvezetéket és a fűtést. Munkája megbízható volt, mindig lehetett rá számítani, ha bármilyen probléma adódott. Nyugdíjazása előtt a Bricostore áruházban dolgozott, ahol mindig bizalommal fordulhattunk hozzá, ha egy jó tanácsra volt szükségünk. Községünket mindig sajátjának érezte, rendszeresen vett részt – többször aktív közreműködőként – a társadalmi munkákon (temetői vízvezeték építése, kistemető rendbetétele stb.), falunapokon és egyéb rendezvényeken (gyereknapok, bálok, közös kirándulások stb.). Nyugdíjasként, amikor már ideje is megengedte, rendszeresen vett részt a helyi testületi üléseken is, ahol a lehetőségekhez mérten megpróbálta véleményét kinyilvánítani. Karcsi egész élete a családjáról és a család egységének megteremtéséről szólt. Ő olyan ember volt,

akinek értékrendjében első helyen mindig a felesége és három fia, később unokái és menyei szerepeltek. Fontosnak tartotta a családi közös programokat és együttléteket. A család mellett fontosak voltak számára az igaz barátok is. Két fia is községünkben lakik, a harmadik nem ment messze a szülői háztól, Budapestre költözött. Mindhárom fiú dolgos és becsületes ember lett, akik örökségként továbbviszik édesapjuk családról és munkáról alkotott életmódját. Tavaly tavasszal derült ki, hogy Karcsi beteg, de az utolsó pillanatig nem adta fel családjával együtt a gyógyulás reményét. Sajnos, az alattomos kór elhatalmasodott rajta, és a gondos orvosi kezelések és ápolás ellenére 2015. január 18-án, életének 65. esztendejében csendesen elaludt. Karcsiról a fiai azt mondták, hogy példás, szerető és gondoskodó családapa volt, aki „akkor kapott, amikor Ő adni tudott”. Nyugodjék békében és legyen neki könnyű a pilisi föld, melyet annyira megszeretett! A gyászoló család nevében engedjék meg, hogy megköszönjem mindazok részvételét, akik elkísérték Őt utolsó útjára, a pilisszentlászlói temetőbe.

Temetésen A ravatalozó megtelt, Hullottak a könnyek. Kit itt ma temetnek A hatvanötöt alig élte meg

Sokan jöttek búcsúzkodni, Nehéz volt közel jutni. Fájdalom hasított a szívekbe, Könny vegyült az emlékekbe!

Fiatalon házasodott, Rengeteget dolgozott. Családját jól tartotta, Fiait is tanítatta.

Családjának bánatára, A betegség megtalálta. Nyugdíját sokáig nem élvezte, Betegsége sírba vitte. Franyó Rudolf

4



Hogyan tovább? Hogyan lehetne újraindítani iskolánkat? A fenti gondolatok jegyében, hívta össze Vanyák Imre polgármester-helyettesünk és kedves felesége az iskoláskorú gyerekek szülőit egy kötetlen beszélgetésre január 17-én, szombaton estére, a Szlovák-házba. A fórumon Tóth Attila polgármester, aki az elsők között érkezett, végig részt vett. Az igen jelentős számú érdeklődőt Vanyák Imre köszöntötte. Utána röviden, tényszerűen ismertette, hogy 2003-ban, az iskolánk épülete a Waldorf iskolához került. Az épület ugyan továbbra is községi tulajdonban maradt, de a hagyományos állami oktatás megszűnt. Azok a szülők, akik gyerekeiket nem a Waldorf tanterv szerint akarják taníttatni, kénytelenek Szentendrére vinni csemetéiket. Ez fáradtsággal és nem kevés anyagi vonzattal jár. – Több jelenlévő szülő álláspontja szerint, ha legalább nyolc szülő kéri, helyben kell biztosítani az általános alapoktatást. Mások ezt azzal egészítették ki, hogy legalább 15 gyermek szükségeltetik egy iskola indításához. – Másik hozzászóló előadta, hogy régen spórolás miatt szüntették meg helyi iskolánkat. – Akkor meg hová lett, immár tizenegy éven át, az a pénz? – törtek fel az indulatok a jelenlévő szülőkből. Az ezt követő hozzászólások a megoldást keresték. Balesetveszély miatt szervezett utaztatásra lenne szükség, külön busszal. Kosznovszkí Antal véleménye: – Legyen úgy, mint régen volt. Régen volt rá pénz, most miért nincs? Sollári Józsefné kérdése: – Meddig szól a Waldorffal kötött szerződés? Vanyák Imréné megjegyzése: – Erős titok övezte az iskola, óvoda elherdálását. Természetesen nem az a célom, hogy kit szidjak és támadjak. Vanyák Attila: – Az önkormányzatunk mennyivel támogatta, vagy támogatja a Waldorfot? Hangos megjegyzés, valakitől: – Ne legyen itt az iskolánk, mert nincs tornatermünk és uszodánk. Kosznovszkí Antal, tényszerűen: – Szentendrére is nehéz bejutni, ott sok a gyerek. Sollári Józsefné reális megjegyzése: – Az új iskolával a tanulók utáni fejkvótát is vissza lehet hozni. Néhányan a résztvevők közül: – Akiknek Szentendrén jár a gyermekük, azok nem szívesen hoznák fel. Tóth Attila polgármester lényegre törő válasza: – Koncepcióba sok minden belefér, fel kell vállalni azt, hogy előbb legyen meg a biztos létszám. Négy-öt ember

megszervezi. Falusi iskolának az állam téríti a költségeket. Az alapvető dolgokat azonban az Önkormányzat teszi. Vegyük alapul a tényeket, mert csak úgy haladunk előre. Szabad iskolaválasztási joga van a gyerekeknek, illetve a szülőknek. Ugyanakkor az állami iskolánál az igazgató kinevezése a kormány hatásköre. Sollári Józsefné: – Beszélni beszélhetünk róla, de nincsenek meg a feltételek! Berdár Tibor: – A gyerekeknek korán kell kelni a buszjárathoz, visszafelé meg sokat várakozniuk. Összefogni a Waldorffal, de azok csak nyolc órakor vannak itt. Juhász Csabáné: – Mi lesz azokkal, akik nem Izbégre járnak? Tóth Attila polgármester: előadja, hogy környezettanulmányt kell végezni és azután lehet megszervezni. Tehát kell egy csoport, amelyik ezt kikalkulálja. Az Önkormányzat akármilyen koncepciót támogat, de csak anyagi támogatás nélkül. Ennek anyagi vonzatát előtte költségvetésbe kell tenni, és a testülettel jóvá kell hagyatni. Kosznovszki Antal: – Itt lakunk a festői környezetben, amely vonzó lehetne a szomszédos településeknek is, és ezzel ide lehetne csalogatni az iskoláskorúakat. Megjegyzés a jelenlévők közül: A szomszédos települések is hasonló festői környezetben sorolhatók, erről felesleges beszélgetni. Juhász Csabáné: – A jobb helykihasználtság miatt közösen a Waldorffal. Így is fizetünk és nincs kihasználva. Amennyiben iskolánk újraindításáról döntés születik, egy tantermet ki lehetne eszközölni a Valdorftól. Tóth Attila polgármester: – Az állam adja a pénzt, de ő is nevezi ki az igazgatót, majd ő a tanárokat és az állami doktrinák szerint kell tanítani. Juhász Csabáné: – Valahonnan akkor is el kell kezdeni! Tóth Attila polgármester: – Igen, de ugyanakkor el kell gondolkodni. Az államtól való leszakadás talán jobb lenne. Az államnak nincs rálátása a helyi dolgokra. Az iskolaalapítás sokrétű feladatokkal jár. Saját iskolának több a gondja. Megjegyzés a jelenlévők közül: – Az állam által kinevezett tanárnak, akár jó, akár nem, maradnia kell. Sajnos sok közülük a kevésbé jó. Kocskovszkí Pál, lényegre törően: – Azt kell kielemezni, hogy mennyi gyermek járna ide. A helyi iskolát sem szabad ledegradálni! Innét is kerültek ki „talentumok”,


Schindler gyerekek, Majnek püspök és sokan mások. Franyó Rudolf: – Részemről nem jósolok nagy jövőt egy olyan iskolának, amelynek megalapításához a környező településekről kell „felszippantani” a törvény által előírt létszámot. A jelenlévők közül többen is: – A szülők szemében nagyon fontos, hogy ki tanítja a gyerekeinket. Sem a Waldorf, sem az állami iskola szellemiségével nem azonosulunk. Az óvodánál kell kezdeni. Ott meg kevés a hely, pedig az alapozza meg a továbbtanulás lehetőségét. Tóth Attila polgármester: – Ne rekesszük ki a Waldorfot!


5

Dankovics István, nyomatékosan: – A Waldorf miatt mi költözzünk el? Valaki a jelenlévők közül: – Iskolabuszt megszervezni! Tóth Attila polgármester: – Az Önkormányzat részéről mindent támogatunk. Jelöljenek ki ambíciózus személyeket, akik a nemes cél érdekében felvállalják a közreműködést. A fenti felhívásra az alábbi hat személy jelentkezett: Hajdú Ági, Vanyák Heni, Kosznovszki Veronika, Juhász Csabáné, Molnárné Haáz Mariann és Bernáth Imre. Sajnálatos dolognak tartom, hogy a két órán át tartó fórumról sem hivatalos jegyzőkönyv, sem hangfelvétel nem készült. Franyó Rudolf

Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat hírei Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatunk államtól kapott anyagi támogatása nagyon kevés. Abból a csekély összegből sokszor nem tudunk eleget tenni testvértelepüléseinkkel való kapcsolattartásnak. A fenti nehézségek áthidalására megbízást kaptam a Szlovák Önkormányzat képviselőitől, Hornyák Józsefné és Dombai Gábornétól különböző pályázatok elkészítésére és annak szabályos leadására. Baráti körömből értesültem, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma a szlovák nyelv és kultúra ápolására olyan pályázati felhívást hirdetett, amelyhez a pályázónak nem kell önrészt biztosítani. A fenti szempontokat figyelembe véve három témakörben készítettem el a pályázatokat. Rövidített kivonatok a sokoldalas pályázati anyagból: 1. 2015. június 27-én kerül sor az Alapítók emlékművének avatására, amellyel példaértékűen „kőbe vésve” örökítettük meg áldott emlékezetű elődeinket. Pilisszentlászló a visegrádi hegység legmagasabban fekvő települése, ahol a magyar mellett jelentős számú szlovák nemzetiségű lakos él. Pilisszentlászló nagyon régen lakott település, az Árpád-ház idejétől királyaink vadászni jártak a közeli erdőkbe. A törökök kiűzése után a mai Szlovákia területéről jöttek pálosok és hoztak magukkal szlovák telepeseket, akik újjáépítették a falut. A középkorban a falut Kékes-nek hívták, az újjáépítés során kapta a Szentlászló nevet. 1947-ben a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a falu egyharmada, kb. 400 fő visszatelepült Szlovákiába. A község alapítóinak emléket állító emlékmű méltóképpen történő felavatására ünnepélyes keretek között, a határon túli testvértelepülé- sek (Muzsla, Bruszno), a Határon túli Szlovákok Hivatalának, Szlovákia kulturális miniszterének és számos egyéb közjogi méltóságnak részvételé-

vel kerül sor. A rendezvény megszervezéséhez a vendégek étkezési költségeinek biztosítására kérjük a támogatást. 2. A Pilisszentlászlói Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat kiemelt céljának tekinti a szlovák nyelv, kultúra és hagyományok ápolását, a magyarországi pilisi szlovák települések történelmének minél szélesebb körben történő megismertetését. Ezen céljának megvalósítása érdekében kerülne kiadásra egy kétnyelvű (szlovák-magyar) kalendárium, amely a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzattal rendelkező pilisi települések történelmét mutatja be. A 9. századtól kezdődik dicsőséges fejezete Pilisünknek. Visegrád reprezentálja lendületét a Nagymorva birodalom ezen szélein. A pilisiek a 10 század végén egy új állam – Magyarország központjába kerülnek. A lakosok nehéz időket, tatárdúlást, a 150 éves török hódoltságot is átélték. Igazából azonban a 18. század elején kezdődik új fejezete a Pilisiek életének, amely még nem ért véget. Parlagokat, kiégett falvakat érkeznek újjáéleszteni az élethez az új lakók. Mindenekelőtt a szlovákok, de nagy számban a magyarok, németek, szerbek. A megjelentendő kalendárium azokról a vegyes ajkúakról szól, akik szorgalmas munkájukkal kiérdemelték a jelent. A kalendárium kétszáz példányban kerülne kiadásra. A 2016. évi kalendárium előkészítő munkálatait, a kutatásokat, a szerkesztői feladatot a szlovák nemzetiségi önkormányzat elnöke társadalmi munkában végezte. Tehát csak a nyomdai munkálatok költségeire kérünk támogatást. 3. Pilisszentlászló 2001. október 6. napján négyes testvérbaráti szerződést kötött a szlovákiai Muzsla és Bruszno, valamint a magyarországi Mogyorósbánya településekkel, amely a magyar-szlovák barátság ápolá-

6


sában példaértékű. Az együttműködés jellegzetessége, hogy míg Muzsla, „Pató Pál” úr szülőfaluja, színtiszta magyar település, addig Bruszno (Brusznófürdő) színtiszta szlovák ajkú település. Kapcsolatunkat a testvértelepülésekkel különböző közös rendezvénnyel ápoljuk. Tavaly Pilisszentlászló volt a házigazdája a szokásos sokrétű, nagy lélekszámú rendezvénynek. 2014. január 24-én került sor a Pilis környéki szlovák települések találkozójának megszervezésére, amely az önkormányzatunk anyagi forrásait jelentősen megterhelte, így annak érdekében, hogy az idén Brusznón megrendezendő találkozón meg tudjunk jelenni, és képviseltetni tudjuk Pilisszentlászló községet, szükségünk van az útiköltség pályázati forrásból történő biztosítására. Testvéri kapcsolatainak erősítését, a szlovák nemzetiség kulturális identitásának mélyítését szolgálja a kulturális programon való részvétel, ahol a pilisszent-


lászlói asszonykórus, népi táncosaink és szólóénekeseink fellépése is színesíti a rendezvényt. A Brusznóra való utazás költségeire és a magyarországi és szlovákiai úthasználati díjra kérjük a támogatást. A felmerülő egyéb költségeket (étkezés, szállás, egyéb) a kiutazók vállalják. Franyó Rudolf

Szentendrei Szlovák Önkormányzattal közös pályázataink Szentendre Szlovák Önkormányzattal közösen beadott pályázatok röviden: 1. Hivatkozással a NEMZ-15 Nemzeti kulturális kezdeményezések 2015. évi költségvetési támogatására, pilisszentlászlói és szentendrei szlovák önkormányzatok nevében, mint azoknak elnökei, az alábbi pályázatra jelentkezünk: Ezen pályázatunkkal az Erdélyben lévő Sintea-Nová Huta és a környékbeli településeket szeretnénk meglátogatni. Indoklásul elő kívánjuk adni, hogy a fenti településekkel való kapcsolatunk már több mint két évtizeddel ezelőttre tehető, amikor Pilisszentlászló szlovák plébánost kapott. A pilisi szlovák ajkú települések találkozóin több esetben beszélgettünk Erdélyben élő testvéreinkkel. Számos meghívásuknak, anyagi nehézségeinkből fakadóan, nem tudtunk eleget tenni. Ők viszont számos rendezvényünkön részt vettek. Nyári rendezvényeinken Augustin Albert esperes úr kíséretében ismét megtisztelnek jelenlétükkel. A fent jelzett látogatásunkhoz csak az utazási költséget pályázzuk meg. A fenti kérésünket ezen sorainkkal megerősítve, számunkra kedvező döntésükben bízva, őszinte tisztelettel: Pilisszentlászló Szlovák Önkormányzat Szentendre Szlovák Önkormányzat elnökei, Franyó Rudolf Vanyák Gábor 2.Tisztelt Cím! Hivatkozással a NEMZ-15 Nemzeti kulturális kezdeményezések 2015. évi költségvetési támogatására, a fent megnevezett szentendrei és pilisszentlászlói

szlovák önkormányzatok nevében, mint azoknak elnökei, az alábbi pályázatra jelentkezünk: – Az 1947. évi magyar-szlovák lakosságcsere alkalmával, mint az köztudott és hivatalos adatok is bizonyítják, Szentendre (Izbég) és Pilisszentlászló szlovák ajkú lakóinak egy része áttelepült a szomszédos Csehszlovákia – jelenlegi Szlovákia területére. A kitelepültek döntő többségének első állomása Svodin-Szőgyén volt. Később a kitelepültekből sokan Besztercebányán és annak környékén leltek új otthonra. Választóink kérésére a fent megnevezett községben-városban élő rokonainkat szeretnénk meglátogatni, és folklórműsor keretén belül énekkarunkkal, szóló néptánc és szóló népdalénekesekkel bizonyítani, hogy megtartottuk szlovák hagyományainkat. A fenti nemes cél magvalósítása érdekében azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk az igen tisztelt hivatalhoz, hogy ehhez legalább az utazáshoz szükséges pénzösszeget számunkra biztosítani szíveskedjen. Kérésünket megismételve, a számunkra kedvező döntést előre is megköszönve tisztelettel: Vanyák Gábor Franyó Rudolf

Mind az öt pályázatot Bartha Enikő Szentendrei Közös Önkormányzati Hivatal irodavezetője áldozatos munkájának köszönhetően alaki és tartalmi szempontokból megfelelőnek találták és azt visszaigazolták. Természetesen ezek még csak formai dolgok, a beérkező pályázatok elbírálása később fog történni.



7

Szlovák farsangi népszokások a Pilisben Szlovák ajkú elődeink, jobb megélhetés reményében, az akkori Nagy Magyarország (Velké Uhersko) északi részéről érkeztek ide a Pilisbe. Szerény hajlékaikat, valamint földesuraik birtokait elhagyva, mint szabadon költözködő jobbágyok, kultúrájukat és népi szokásaikat magukkal hozván telepedtek le itt, a Pilis hegycsúcs hegyekkel övezett területére. Az akkori törökdúlást követő ínséges időkben nem egy földrajzi területről érkeztek ide elődeink. Mivel különböző helyekről érkeztek, különböző keresztény vallást, kultúrát, tájszólást, munkamódszereket, népszokásokat hoztak magukkal. A Pilis környéki szlovák ajkú falvakat döntően katolikusok alapították. Természetesen a szomszédos magyar, német, szerb, dalmát, horvát települések is megtartották népszokásaikat. Mivel egymás mellett éltek, nem csak kultúrát, munkamódszert, de népszokásokat is átvettek egymástól. Például: a téli ünnepkört záró, téltemető-tavaszváró rítusok, maszkos alakoskodások, köszöntők. A magyar farsang szó a bajor Faschang szóból származik, amely szintén a farsangi időszak utolsó napját jelölte (mint böjt előtti éjszaka), és csak később terjedt át az egész időszakra. Amellett, hogy a farsang a lakodalmak, bálok időszaka, különösen a végéhez kötődnek maszkos alakoskodó szokások. Ezek lényege, hogy jelmezekben öltözve felvonultak a település utcáján, vidáman bolondozva temették a telet. A farsangi szokások befedik a három királyoktól hamvazószerdáig tartó időszakot. Különböző változásokkal napjainkig megmaradtak. Pilisszentkereszten a mai napig megmaradt a farsangi hangulat, amelyhez táncos mulatságok, vagy álarcos bálok, a tradicionális farsangi fánkok tartoznak. Régebben viszont tarkábbak voltak ezek a szórakozások! Tizenhat évvel ezelőtt, szerzője ezeknek a soroknak, a diplomamunkájában azokkal az emberekkel való beszélgetése alapján írt erről a témáról, akik még résztvevői, tanúi voltak ennek az időszaknak. Ismerték emlékezetét saját szüleiknek. Hogy is volt az? A farsangi mulatságokat szokás szerint a felnőtt korú fiatalság szervezte, amely leggyakrabban a kocsmában találkozott. „Néhány legény kialkudta a zenét és kifizette a zenész bandát. A bál vasárnap a litánia után

kezdődött és egészen hétfő reggelig táncoltak. Azt követően kedden is folytatódott a mulatság. A farsangi mulatságokon nagyon sokan megjelentek, mert télen senki nem dolgozott, pihent a nép. Aki farsangkor dolgozik, aratáskor betegen feküdjön, mondogatták. Farsangi időszak jelzéséül az ún. farsangi toll volt, amit a legények a kalapjukon hordtak. Levelekkel feldíszített rozmaring volt az. Nagyon érdekes szokás volt húzása Simonnak és Júdának. A bábukat az ünnepnapokon lovas kocsi vagy szán után kötötték. Egy kerékre két figurát erősítettek – nőit és férfit – egymással szemben állottak és népi ruhába öltöztették. A kerékrúddal a kocsihoz vagy szánhoz volt hozzáerősítve. A kerék széle a földet érte, ezért amikor a lovak elindultak, Simon és Júda dülöngélni, táncolni kezdtek. A kocsin játszottak a zenészek. Simont és Júdát körbehordták a közeli falvakon, Szántón, Vörösváron, Hután, Szentlászlón. Ennek a két figurának fuvaroztatásával gyorsítani akarták a téli időszaknak befejezését. Ezt tanúsítja a következő mondás: „József Máriával és Simon Júdával, megölik a telet.” A tél búcsúztatását azzal is szimbolizálták, hogy a női maszkba öltöztetett bábut „Kiszelica”-t, aki a tél szimboluma volt, a patakba dobták. Kedden délután a kocsmában elkezdődött a „jó termésért” a tánc. Egyszerű középkorú asszonyok kikiáltották, hogy most milyen termésért lesz a tánc. Táncoltak a jó krumplitermésért, hagymáért, mákért, gabonáért, zöldségért és így tovább. Ezeknél a táncoknál az asszonyok saját kedvük szerint választották táncpartnerüket. Azoknak a férfiaknak, akiket senki nem választott, el kellett hagyniuk a helységet, mert amikor a jövendő termésről volt szó, a férfiak nem állhattak. Így mulatoztak este kilencig. A mulatozás a harangszóra befejeződött. Azon a napon többet nem táncoltak. A következő nap volt a hamvazó szerda. A mulatozás a böjt ellenére sem szűnt meg. Hamvazó szerdán reggel, felnőtt korú fiatal legények korommal bekent arccal, rongyos kabátokban és nadrágokban járták a falut. „Maskarák, maskarák!” – kiáltozta a nép. Meszelővel a kezükben, vasláncon rönköt húzva, házról, házra jártak. A „maskaráknak” tojásokat, vagy szalonnát adtak a háziak, amiből a kocsmában rántottát sütöttek maguknak. Ahol nem kaptak semmit, ott elloptak valamit a gazdasszonytól.

8



A másik szokás, „levágása a kakasnak,” mai szemmel kissé durvának tűnik. A kocsma előtt egy élő kakast nyakig belekapartak a földbe. Legények fogadásokat kötöttek, hogy kinek sikerül bekötött szemmel, kaszával levágnia a kakas fejét. Mindenki egy lehetőséget kapott, és akinek sikerült, annak kellett kifizetnie az elfogyasztott bort. Néhány informátor szerint, aki levágta a kakast, az lett egy évig a „legénybíró,” jelenleg már kevesen tudják, hogy milyen kiváltságai és feladatai voltak a legénybírónak. Ami

viszont a „jó termésért” való táncot, meg a kakas levágását illeti, ezek kegyetlennek tűnnek. Kocsikáztatása Simonnak és Júdának – hála néhány lelkes aktivistának – a mai napig fennmaradt. A mi kötelességünk, hogy megőrizzük a hajdani tradíciókat és szokásokat, ahogy a nyelvét is elődeinknek Marlok Júlia OSLOVMA. hu portálján szlovákul megjelent írása alapján szerkesztette és fordította Franyó Rudolf

Krumplibabi Burgonya, a köznyelvben krumpli, kolompér, Erdélyben pityóka. A Magyarországra került növény német közvetítéssel érkezett, és a bajorosztrák nyelvjárásokban használt Krumpel alapján kapta a krumpli elnevezést. Mai hivatalos elnevezése a burgonya, Baranyában jelent meg. A krumpli igen fontos népélelmezési növény, a sokszor hiányzó gabonafélék pótlásával igen nagy szerepe volt a gyakori éhínségek átvészelésében. A Dél-Amerikából származó növényt Peru, Chile hegyvidékein az ott élők már nagyjából 7000 éve fogyasztják. A kukorica mellett igen fontos élelmiszernövény volt. Európába, a hiedelemmel szemben, nem Kolombus, de Pizzaro által került, az ezerötszázas években spanyolok hozták be Chile meghódítása után.. Európai konyhákon való alkalmazása lassan terjedt el. Először Angliában és Írországban kezdték el termeszteni. Magyarországra 1650 körül került, de évtizedekbe telt, mire elterjedt. Igazából Mária Teréziának és fiának, II. Józsefnek köszönhetően terjedt el. Központi intézkedésekkel (ingyen vetőgumó szétosztásával, adókedvezményekkel) segítették a krumpli megismerését és elterjesztését. Ausztriából hozták és először Észak-Magyarországon kezdték ültetni. A magasabb hegyvidéken a búza vagy nem érett be, vagy kevés termést hozott. A termést hozó gabonafélékhez a szlovákság, mint kiegészítő élelme-

zési növényt termesztette. Később annyira elterjedt a termesztése, hogy fő élelemforrás lett a krumpli. A jó búzatermést hozó magyarlakta területeken később kezdett elterjedni. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a jelenlegi pilisi szlovákok elődei, akik az akkori Nagy Magyarország (Uhersko) szlovákok lakta területeiről érkeztek ide, a festői Pilisbe, már nagyon jól ismerhették a krumplitermesztés tudományát. A különböző krumpli alapú ételek elkészítéséhez is értettek. Környékünk szlovák ajkú településein, de különösen Szentlászlón legspeciálisabb a krumplibaba, amelynek elkészítése nem is olyan fortélyos.

Íme, áldott emlékezetű elődeink ránk maradt receptje: kiválogatjuk a nagyobb krumplikat, megtisztítjuk, egy tálba lereszeljük. 1 kg reszelt krumplihoz annyi lisztet teszünk, amennyit felvesz. Ez általában kétmaréknyi. Ízlés szerint megsózzuk, összekeverjük. Egyszerű pléh (cigánytepsinek is nevezzük) tepsi alját vékonyan megzsírozzuk, majd a

kikevert masszából kb. egy centiméter vastagságban elkenünk. A tetejére, hogy ki ne száradjon borsószemnyi zsírdarabkákat rakunk. Az előmelegített sütőbe helyezzük és megvárjuk, amíg a széle pirosodni kezd. Ha nem sül egyenletesen, akkor „félidőben” megfordítjuk a tepsit, illetve mivel kettesével szokás sütni, a tepsiket. Hajdanában kemencében sütötték és a mostani tepsinél háromszor-négyszer nagyobbat használtak. Van, aki, miután elkente a masszát a tepsi alján, tetejére nem zsírt, de néhány szem töpörtyűt tesz. Mikor többen sütnek nagyobb mennyiséget, a munkafolyamatokat egymás közt felosszák. Pucolás, reszelés-keverés, tepsibe elkenés és hagyományos tűzhely „sparhelton” való sütéskor a tűzmesteri teendők ellátása általában a férfi dolga. Nagyjából így készítették asszonyaink is, akik szombaton igen szép számmal érkeztek a Szlovák-házba, hogy megpróbálják nagyobb mennyiségű sütését ősi ételünknek. Hogy

9



miért ez a próba? Bizony, nem kis dologra vállalkoznak: „krumplibaba” fesztivált szeretnének, de inkább akarnak szervezni. Mert ugye, vannak már kolbászfesztiválok, Békés-

Eddigi tervek szerint az őszi falunapi ünnepségen valósítanák meg tervüket. Hagyományőrző fáradozásukhoz, kívánjunk nekik előre is sok sikert! Franyó Rudolf

csaba-Tótkomlós, haluska fesztivál, Vanyarc, siskafesztivál Pilisszentkereszten stb. Akkor nálunk miért ne lehetne krumplibaba fesztivál? – kérdezték tőlem derék asszonyaink.

Túrós pogácsa A túrós pogácsa a krumplibabához képest nem annyira híres szentlászlói specialitás. Hagyományos módon való elkészítését az idén Pilisszentlászló által rendezett Pilisi szlovákok farsangi báljára Hornyák Józsefné Manyika, vállalta. Nem kis dologra vállalkozott, négy kiló liszt felhasználásával sikerült elkészítenie a tervbe vett hatszáz darab pogácsát. Természetesen csak a recept ismerete, de még a szaktudás is kevés, különösen ilyen nagy mennyiség elkészítéséhez. Tehát keresett és talált hozzá segítő kezeket. Többszöri kérésemre elárulta és engedélyezte feltárni a farsangi ünnepélyen nagy sikert aratott pogácsakészítés rejtelmeit. Íme, a hozzávalók 140-150 darab. pogácsához: 1kg liszt 65 dkg túró, 85 dkg margarin, 5 dkg élesztő, 5 dkg só, 4 dkg porcukor, 15 dkg. reszelt sajt +1 nagyobb darab burgonya, amit megfőzünk,összemorzsoljuk és bele tesszük a tésztába, + 1 dl tej, amit szintén a tésztába gyúrunk. Egy éjszakát hűtőben tartjuk.

Másnap kivesszük és szétnyújtjuk. Megkenjük tojással, majd sajtot szórunk rá. Kiszúrjuk, tepsibe helyezzük és kisütjük. Igen nagy előnye az így elkészített pogácsáknak, hogy a hagyományos pogácsákkal szemben még egy hét múlva sem száradnak ki. Sok sikert és főleg jó étvágyat hozzá! Franyó Rudolf

Bányászkenyér Részlet Franyó Rudolf: Elbeszélések a Pilisből c. könyvéből (3. rész) Itt a vendéglőben bevárták társaikat, majd átkelve a Dunán már együtt bandukoltak a márianosztrai bánya felé. Kora délelőtt foglalták el barakkjukat. Mindenki elhelyezkedett. Józsi, mikor belépett a barakkba, tétovázott, hol lesz az ő helye. Az egyik ágy fölé akasztott kabát ismerősnek tűnt. – Édesapám hol szokott aludni? – kérdezte János bácsit. Jól sejtette. János bácsi a kabátra mutatott, amely felkeltette Józsi érdeklődését. – Most te fogsz ott aludni. Az ágy felett teljes hosszában felszegezett polcon voltak elhelyezve a bányászoknak az edényeik, kanalak és egyéb apróbb tárgyaik. A polc alatti szögeken lógtak a tarka lenvászon törülközők. Mivel hetente cserélték, most mindegyik tiszta volt. Elöl, rögtön a bejáratnál volt kiépítve vakolatlan téglákból, rozsdás platnival a tetején

a sparhelt. A sparhelt melletti padon volt elhelyezve a pléhből készült tejeskanna, teli vízzel. Kicsit megpihenni elterültek ágyaikon. A kevésbé fáradtak hamar felkeltek, ettek, aztán, mivel teljesítménybe dolgoztak, ott folytatták, ahol szombaton abbahagyták. Közben a bányamester is megérkezett. Mikor meglátta, hogy legújabb védence, Józsi, János bácsi körül serénykedik a kicsi kockakövek összerakásában, elmosolyodott, majd magához intette: – Vízhordó leszel és Ferencnek segítesz a barakkhoz tartozó konyhai és egyéb szolgálatban. Józsi elindult a barakkhoz megkeresni Ferencet. A barakk előtti padon meglátott egy lábát lógató, nála két-három évnél idősebb legényt. Hozzálépett és rákérdezett:

10


– Te vagy az a szakács? A legényke nagyképűen válaszolt: – Nem, az csak a tisztségem. Skrobár Ferenc vagyok, a leendő bányamester, jelenleg azonban csak inas. Te leszel a segédem, majd csinálni fogod, amit mondok. – Mit eszünk ma ebédre? – érdeklődött Józsi, aki már lelkiismeretfurdalást érzett a semmittevéstől. – Ki? Te és én? – Nem, mindenki. Mit főzöl nekik? Ferenc úgy gondolta, hogy újdonsült beosztottja meghibbant. – Buta, mint a le nem választott szopós borjú! – gondolta Ferenc. – Komoly munkámba fog kerülni, mire sikerül kioktatnom! – Ma ebédre? – ismételte meg a kérdést, és úgy tett, mintha azon spekulálna. – Előbb tyúkleves sült húsos knédlivel, azután bécsi szelet rizzsel, fejes salátával és végül csokoládés torta. Az ételt majd borral fogjuk öblögetni. Ferenc olyan komolyan sorolta, akár a Grand Hotel főpincére. Ha nem lett volna olyan gyanúsan úri a menü, Józsi el is hitte volna. De ilyen menüvel elrontotta. – Viccelsz! – Nos, jól látod! – mondta emelt hangon Ferenc. – Mit hoztál hazulról a zsákodban? – Krumplit, babot, száraz tésztát és rántást. – Igen? És azt gondolod, hogy a többieknek más van? Ugyanaz. Csak Haluskának van darab szalonnája is. – Tehát, mit lehet ilyen alapanyagokból főzni? Levest és krumplit. Semmi többet. – Minden nap? - kérdezte Józsi hitetlenül. – Nos, mi mást? – Mi az, hogy mi mást? Józsi megharagudott, mert azt hitte, hogy Ferenc jó napot csinál általa magának. – Minden nap mégsem lehet krumpli! – Miért ne? Nem csak ebédre, de vacsorára is. Ha tudnád, te hitetlen Tamás, hányféleképpen lehet elkészíteni a krumplit! Legjobb héjában főzni. Sülve sem adnak sok munkát. Pirítani a legrosszabb, azokat előbb meg kell pucolni, karikára vagdosni. Az embernek belefeketednek az ujjai, amíg elkészít húsz lábasra valót. – Miért nem gondoskodtok egy nagy edényről? Ferenc úgy akkorát kacagott, hogy még a pad is beleremegett. – Mégis hogy képzeled azt? Mindenkinek közösen egy üstbe főzni? Nem mondasz butaságot… – Miért? Hiszen úgy egyszerűbb lenne, mint mindenkinek külön lábosban. – Nekem úgy lenne egyszerűbb, a szegényebb bányászok is jól járnának, de a néhány jómódú az pórul járna. Tibor bátyó biztos nem egyezne bele, hiszen nézzük csak a rántást, az övéből szinte folyik a zsír, kenyérre lehet kenni, akár a vajat. A tied meg szétszóródik, mert zsírt alig szagolt. Így van ez mindennel.


Miért kellene Tibor bátyónak és a bányamesternek ráfizetni a többiekre? – Én bizony beleegyeznék abba, még ha fordítva is lenne: nekem lenne a zsíros, nekik a száraz rántás. – Azt csak most mondod, mikor tudod, hogy a tied száraz, de meggondolnád, ha másokkal kellene megosztanod a jót. Nem te vagy az első, aki ezt javasolja. Gergely bácsi, mikor egy hónappal előbb felvette itt a munkát, ő javasolta elsőnek. Nem járt eredménnyel. Tibor bátyó és a bányamester nem engedélyezte. Józsinak eszébe jutottak az iskolai hittanórák. Mattyasovszky plébános úr szavai, mikor fejükbe verte a tízparancsolatot: Szeresd felebarátodat, úgy, mint önmagadat! A prédikáción is többször hallotta már és lám, milyen a valóság! Csak egy zsírosabb rántáson múlik, és amellett Tibor bátyó minden vasárnap jár a templomba. Van, amikor előbb a kápolnába és utána a falu feletti dombon lévő nagytemplomba is elmegy. Józsi ezt a tízparancsolatot másképpen értelmezte, úgy, ahogy azt a plébános úr tanította. Mikor a falu feletti községi réten barátaival együtt legeltették a kecskéket, minden eleséget szétosztottak egymás közt. – Mivel nem volt egyetértés, a többiek is beletörődtek a külön főzésbe. Gergely és Márton bácsi viszont egyesültek, nekik egy edényben főzök. – Akkor mégis! – Ha olyan sokat jelent neked, mi is megpróbálhatjuk. Legalább kevesebb munkánk lesz. – Hiszen az imént mondtad, hogy senkivel sem közösködnél! – Csak akkor, ha nekem több és jobb lenne, mint annak a másiknak. De így, hogy mindketten egyformán vagyunk ellátva, teljesen mindegy. No, de most már lássunk neki a munkának, mert nem leszünk kész időre – fejezte be Ferenc a beszélgetést. – Előbb el kell mennünk megkérdeznünk, kinek mit főzzünk. Kimentek a bányába és ott Ferenc mindenkitől megkérdezte, hogy ki mit akar. Mikor visszatértek a barakkba: – Hogy tudtál annyit megjegyezni? Hiszen fel sem írtad! – Csodálatos emlékezettel bírok, de különben is nagy választékuk nincs – jegyezte meg Ferenc. Megfőzték az ebédet, betértek a bányászok. Józsi Ferenccel a priccs szélén ült. A hálóteremben – amely most átváltozott ebédlővé – csak a kanalak zörgését lehetett hallani, amint hozzáütődtek a lábosokhoz. Józsi saját részére rántott levest készített sós krumplival. Ó, de nagyon ízlett neki! Jobban, mint akármilyen lakomán. Tibor bá a priccsen terített magának és egy nagy karéjt a hátizsákjából előhúzott kenyérből. Azután egy kis ideig matatott a szögre akasztott hátizsákjában és kihúzott egy oldal füstölt szalonnát, vágott belőle, majd gyorsan visszarakta a helyére, akár egy gonosz, mikor eldugdos valamit… Azután lábasával kiment a barakkból.


Ferenc oldalba lökte Józsit. Mikor Tibor bá eltávozott, félig hangosan mondta: – Láttad? Szalonna, elhúzott vele, ne kelljen senkit megkínálnia. Majd mi túljárunk az eszén, meglátod! – és sokat sejtetően kacsintott Józsira. – Jól főztél – dícsérte őt az idős János bácsi. – Azt gondoltam, hogy az új szakácsunknál el lesz sózva a leves és a krumpli szétfőve. – Várjon még a dicsérettel, majd ha egyedül fog főzni! – mondta a bányamester köhögési rohama közt. – Ne félj semmit, Józsi, fog az menni! – szólt közbe a fiatalabb Gergely és biztatóan mosolygott. – Igen, menni fog – gondolta Józsi is. A bányában tíz órát dolgoztak, héttől tizenkettőig és egytől hatig. Ezen kívül, minden nap egy órát a szombatra dolgoztak, amikor csak egyig tartott a munkaidő. És a hétfői később kezdésekre. A fájront tehát hétkor volt.


11

A vacsorával kevesebb munka volt, mint az ebéddel. A szakácsok mindenki részére fekete kávét és néhány bányász részére krumplit főztek. Sokuknak azonban meg kellett elégedni csak a fekete kávéval, amit kenyérrel és hagymával ettek. A hagyma illata egy pillanatra sem tűnt el a barakkból. Legkevesebb munka a vacsorával hétfőn volt: akkor mindenkinek volt valami harapnivalója. Vacsorázás után János bácsi szokott mesélni, amin kissé felderültek a kőfejtéstől elfáradt bányászok. – Nos, János bácsi, hogy is volt azzal az áldomással Pilisszántón? Már a kérdés is derűre fakasztotta az embereket. János bácsi nem kérette magát, nagyot szippantva pipájából nekiállt mesélni. Ezeknél az elbeszéléseknél a bányászok észre sem vették az idő múlását. (Folytatjuk)

Sv. Cyril a sv. Metod pôsobili aj na území dnešného Maďarska V Zalavári 22. júna 2013 odhalili Pamätník sv. Cyrila a Metoda pri príležitosti 1150. výročia príchodu solúnskych bratov na územie Veďkej Moravy. Veďká Morava bol štátny útvar, ktorý sa v najslávnejších rokoch rozkladal na území dnešného Slovenska, Českej republiky a v súčasnom Maďarsku na jeho zadunajských a severných územiach. Aj Slováci v Maďarsku a nielen oni sa hrdo hlásia k tejto tradícii. Vtedajšie slávnostné podujatie pripravila Slovenská samospráva Budapešti (skutočne mali veďký podiel na úspechu tejto akcie), Veďvyslanectvo Slovenskej republiky v Budapešti, Úrad pre Slovákov žijúcich v zahraničí (ÚSŽZ), Matica slovenská a Samospráva obce Zalavár. Bolo tam dosď aj nás Pilíšanov. Ako písala tlačová agentúra SR autorkou bronzového súsošia sv. Cyrila a Metoda je akademická sochárka ďudmila Cvengrošová. Originál tohto monumentálneho diela zdobí areál Nitrianskeho hradu v Nitre. Zalavárske súsošie sv. Cyrila a Metoda je postavené na základnom kameni, ktorý v Pamätnom parku sv. Cyrila a Metoda osadila Slovenská samospráva Budapešti ešte v roku 2007 za účasti vtedajšieho veďvyslanca SR v Maďarsku Juraja Migaša. V parku postupne odhalili pamätníky - stďpové monumenty s nápismi či reliéfom - Rakúšania, Bulhari a Slovinci. Na podstavci slovenského pamätníka sa uvádza: „Na pamiatku nitrianskeho kniežaďa Pribinu (+861), ktorý sa zaslúžil o kristianizáciu našich predkov na území Blatnohradu, a jeho syna panónskeho kniežaďa Koceďa (+876), podporovateďa evanjelizačného a kultúrneho diela svätých slovanských apoštolov Cyrila (+869) a Metoda (+885), spolupatrónov Európy.

Pamätník postavila Slovenská samospráva v Budapešti s pomocou Slovenskej republiky.” Pre Slovákov v Maďarsku to znamená prihlásenie sa ku koreďom svojej existencie. Veď aj oni sú potomkovia Slovenov a Sloveniek žijúcich v tom čase na západ a sever od Balatonu. Potvrdzujú to viaceré písomné doklady. Pri odhalení pamätníka odzneli aj tieto slová: „Misia sv. Cyrila a Metoda bola jedným z prvých jednotiacich prvkov na území nášho kontinentu, a to najmä medzi ostatnými slovanskými národmi ... aj preto pápež Ján Pavol II. na konci roku 1980 vyhlásil sv. Cyrila a Metoda spolu so sv. Benediktom za spolupatrónov Európy.” Areál Pamätníka sv. Cyrila a Metoda sa rozprestiera na mieste, ktorému sa kedysi hovorilo Blatnohrad, Mosapurch alebo Mosaburg. Ako opevnené hradisko v strede močaristého terénu rieky Zala ho vybudoval knieža Pribina. Blatnohrad bol centrom jeho kniežatstva, ktoré až do príchodu starých Maďarov tvorilo rozsiahle územie: na juhu siahalo až po rieku Drávu, na východe po rieku Dunaj, na severe k mestu Veszprém a na západe presahovalo do dnešného Štajerska, Korutánska a Slovinska. Patrili k nemu súčasné mestá Veszprém a Szombathely v Maďarsku, Leibnitz v Štajersku a Ptuj v Slovinsku. Pýtate sa komu vtedy patril Pilíš? Nuž územie dnešných maďarských žúp Komárom, Esztergom a pravobrežnej Peštianskej župy patrilo priamo Veďkej Morave, ktorá neskôr za Svätopluka I. obsadila aj kniežatstvo Pribinu. Dokumentuje to aj názov neskoršieho sídla uhorských kráďov – Visegrád. Jozef Schwarz Dielo, ktoré Cyril a Metod vykonali.

12



Szent Cirill Február 14-én, Szent Cirill halála napján van a teszaloniki születésű testvérpár ünnepe. Szent Cirill születésekor (827) a Konstantin nevet kapta, a Cirill nevet később vette fel. A bizánci filozófus, hittérítő, mint nyelvtudós, 860 körül Mihály bizánci császár parancsára elkezdett dolgozni a szláv írásbeliség megalkotásán. Feltehetően ez az ábécé összesen 43 betűből állt. Így hozzá köthető a cirill betűs írásmód megalkotása, amit nem hiába nevezünk így, mivel nevét Szent Cirilltől kapta. Európa társ-védőszentje. Tizenkét évvel később született bátyjánál, és fiatalon (869. február 14.), mindössze 42 éves korában halt meg Rómában. Abban a Szent Kelemenről elnevezett templomban temették el, amelynek földi maradványait bátyjával a Krím félszigeten felkutatta és Rómába hozta. Szent Metód 815-ben született, görög szerzetes hittérítő, testvérével az ószláv templomi nyelv megalkotója. A keleti és a nyugati katolikus egyház felavatott szentje. A testvérpár édesanyja származását tekintve bolgár. Cirillel együtt részt vett a bolgárok keresztény hitre térítésében, aminek eredményeképpen I. Borisz bolgár kán bizánci rítus szerint felvette a kereszténységet. Rómából öccse halálát követően hittérítőnként egyedül indul vissza Moraviába. Salzburg érseke a latin nyelvű misézést igyekezett ezeken a területeken kötelezővé tenni. Metódot elfogták és két és fél évre börtönbe vetették, ahonnan VIII. János pápa határozott fellépése szabadította ki. 885. virágvasárnapján tanítványai között halt meg a jelenlegi cseh területen található Velehradon. Itt alussza örök álmát. A két testvér gyermekkora óta beszélte a szláv nyelvet, de születésük, képzésük szerint görögök voltak A szlávok nagy apostolainak életéből sok részletet elbeszélnek a pannóniai legendák, így azt is, hogyan kezdődött küldetésük a nagy morva birodalomban: – A nyugati szláv törzsek, amelyek a népvándorlás után letelepültek és megalkották a Nagy Morva Birodalmat, készek voltak a kereszténység elfogadására, de ha a germán területről érkező misszionáriusok térítik meg őket, az poli-

Szent Metód tikai függőséget is jelentett volna. Ezért Rasztiszlav, a birodalom uralkodója a kereszténységnek olyan formáját kereste, amely a szláv népek önállóságát nem fenyegeti. A legenda szerint Rasztiszlav isteni intésre tanácskozást tartott főembereivel, aztán követeket küldött Mihály császárhoz ezzel az üzenettel: – „Népünknek, amely a pogányságból megtért és a keresztény törvényeket tartja, nincsenek olyan tanítói, akik saját nyelvükön tanítanák nekünk a keresztény hitet, hogy lássák és utánozzák azt a többi országok is. Küldj hát nekünk, uralkodó, egy püspököt és egy tanítót: hiszen tőletek mindig jó törvény származik minden országnak.” Mihály császár a kérésnek eleget téve a szláv nyelvet jól ismerő testvérpárost jelentős kísérettel és sok ajándékkal a Nagy Morva Birodalom felé indította. A misszió 863-ban érte el Morvaországot. A testvérek kísérőikkel együtt több mint három éven át áldásos működést fejtettek ki. Missziós munkájuk azonban nem tetszett a bajor püspököknek. Különösen a szláv nyelvű misézést támadták. A szertartás (rítus) hogy bizánci legyen-e vagy római, abban az időben csak mellékes kérdésnek számított. A szláv nép nyelvén való misézés volt a fő baj. Rasztiszlav egy saját egyháztartományt akart, amely független a birodalmi egyháztól. Cirill és Metód ennek az egyházpolitikai kérdésnek a megoldását csak a pápa döntésétől várhatta. Útra keltek tehát Rómába, ahol ünnepélyesen fogadták őket. Hitvitában megvédték a szláv nyelvű misézést. Cirill nemsokára ágynak esett és 869. február 14 - én búcsút vett földi életétől. Teljesen világos, hogy csak a testvérpár sugalmazhatta azt a váratlan kijelentést, amellyel VIII. János pápa 880-ban jóváhagyta a szlávok anyanyelvükön történő liturgiáját. Történt ez százhúsz évvel I. István királyunk megkoronázása előtt. Ünnepüket csak haláluk után 1000 évvel vették föl a római naptárba, július 5-re. 1897-ben július hetedikére tették át, majd 1969-ben február 14-re, Cirill halála napjára helyezték. Pilisszentkereszten idén is megtartják emlékezetükre a szlovák nyelvű szentmisét. Franyó Rudolf

Impresszum: A szerkesztőség címe: 2009 Pilisszentlászló, Petőfi Sándor utca 55. Felelős szerkesztő – kiadó: Franyó Rudolf E-mail: franyorudolf @ citromail.hu Telefon: 06 20 947-9243, 06 26 338-093 Nyomda: Technova 2004 Kft. Nyomdai előkészítés: Nóniusz Rita * [email protected] Megjelenik havonta

A pilisi szlovákok farsangi bálja

Recommend Documents