A Pilisi Református Egyházközség lapja
Karácsony
pilis.reformatus.hu
XII. évf. 4. szám
2015. december
Áldott, békés karácsonyt és hitben, reményben, szeretetben gazdag új évet kíván a Pilisi Református Gyülekezet! „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz…” Ézsaiás 9,6. Mikor kiderül, hogy gyermekáldás elé néz a család, minden hozzátartozó elmosolyodik csendben és elgondolja, hogy az a kicsi gyermek csak a létezésével, személyiségével is mennyi újat, szépet, áldást jelent majd a körülötte lévőknek és az egész világnak. Tudatosan nevezzük áldott állapotnak ezt a várakozást, mert valóban áldott időszak a kisgyermek születésé-
És most ugorjunk 2015 évet.
re várni. Olyankor figyelmesebbek vagyunk az édesanyához, segítőkészebbek a testvérekhez, apukához... Látjuk
hogy készülnek a katonák, munkások, háziasszonyok vagyis az emberek? Mi változott?
ugyan, hogy az édesanyának vannak fájdalmai is, de az eltörpül a készülő öröm mellett. A várakozás alatt szinte mindenki úgy készül, hogy közben mosolyog. A születés után pedig minden megváltozik, új élet kezdődik.
Az egyik legnagyobb tévedése a ma emberének, hogy újra szelíd babaként képzeli el Jézus visszajövetlét, annak ellenére, hogy a Szentírás egyértelműen tanítja: Jézus második eljö-
Milyen jó lett volna, ha 2000 évvel ezelőtt így várta volna az emberiség Isten Fiának érkezését! Azzal az örömmel és elfogadással, ahogy a családba érkező jövevényt fogadjuk. Milyen jó lett volna, ha pásztorok és bölcsek mellett megjelentek volna mások is, hogy engedelmességüket kifejezzék! Ha a katonák letették volna a fegyvereiket, a munkások a szerszámokat és a háziasszonyok az edényeket, hogy tiszteletüket tegyék a Mennyei Királyfi előtt. Pedig évszázadokkal korábban megjövendölték, pontosan lehetett tudni, hogy a Megváltó Betlehemben születik meg, szelíd életű lesz és megtérést hirdet, az Úr kedves esztendejét. Mégis, tisztelet és imádat helyett ellenségeskedés, szegénység és veszélyeztetés fogadta Jézust. Szültésétől fogva üldözték, felnőtt korában előbb kinevették, majd börtönbe akarták vetni. Végül a legfájdalmasabb módon, hamis tanuk és ítélet alapján kivégezték az Isten Fiát.
Mi már nem egy kisbabát várunk, hiszen tudjuk, hogy az a Fiú, bár 33 évesen életét adta a kereszten, de legyőzte a halált és most dicsőséges Ura a Mennynek és a Földnek. Több jel is azt mutatja, hogy az Ő visszajövetele közel van, legkésőbb földi életünk lezárása után a Vele való találkozás elkerülhetetlenül megtörténik. Vajon ma
„Jézus második eljövetelkor vetelkor mindennél nagyobb hatalom- mindennél nagyobb hatalommal, világot ítélő bíróként érkezik.” mal, világot ítélő bíróként érkezik.
Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. 1 Thessz 4,1617 Ha ez most történne meg, felkészülten találna? Bízd rá magad Isten kijelentésére és készülj úgy, mint a pásztorok és a bölcsek! Az Úr közel!
Áldott karácsonyt és életet kívánok minden kedves olvasónak! Morva Ákos
A szeretetről A Bibliában szeretet himnuszát, Pál apostol a Korinthus-beliekhez írott első levelének 13. részében írt meg. A szeretetet szóval is kifejezhetjük, de cselekedetek nélkül annak semmi értéke nincs. A szeretet olyan érzés, melyet a hívő emberek, Istentől kapják. A szeretet tehát tettekben nyilvánul meg. Ezért, aki szeret, az nem kerüli el azokat az alkalmakat, amikor embertársának az ő segítségére van szüksége; sőt, inkább keresi. Aki nem szereti a felebarátját, azt akit lát, az nem szeretheti az Istent sem, akit pedig nem lát. Életünkben a szeretetet semmi nem helyettesítheti. Ha eltörünk egy poharat, vagy egy vázát, veszünk helyette másikat, vagy könnyen megleszünk nélküle is. Ám ezt nem tehetjük meg a szeretettel, mert a szeretet nem egy időnkénti fellobbanás, hanem egy állandó életfolyamat. Ha pedig számunkra nem az, akkor még nem szeretünk. A szeretet önmegtagadással
jár. Ezzel ellentétben a legtöbb ember a szeretet alatt azt érti, hogy ő kap valamit, nem azt, hogy ő tesz valamit másokért, mégpedig önként és örömmel. A szeretet egy olyan életút, amelyen járva az ember eljuthat az Isten általi megszentelődésbe. A már megszentelt életű ember pedig természetszerűen gyakorolja a felebaráti szeretetet. A felebaráti szeretet nem felém irányul, hanem felőlem, belőlem árad mások felé, az Istentől jövő szent erő által. Ezért önzetlen. A szeretet nem mindig követel tőlünk nagy dolgot. Alkalmas időben egy kis figyelmesség elég ahhoz, hogy valakinek az életét szebbé, boldogabbá tegyük. A szeretetre mindig lehet támaszkodni, mert biztos védelmet nyújt az élet viharai idején. Az istenfélő ember nem vár arra, hogy a jó alkalmak hozzá menjenek, hanem ő keresi az alkalmakat a jó cselekedetek gyakorlására. Fórizs József írása nyomán - Györgyi
Boldogabb a széles földön senki sem volna Személy és közösség – láttam a tantárgy nevét kiírva a világhálón, amikor a tárgyfelvétel nem éppen kellemes időszakában tallóztam az egyetem által kiírt stúdiumok között. Olyan furcsának, frázis-szerűnek tűnt e foglalkozás neve, hiszen nem kell messzire mennie az embernek, ha valamilyen közösségi élmény után vágyik egy élettől duzzadó egyetemi városban a Dunántúlon. Miért kellene erről még tanulnia is? De valamilyen belső késztetést éreztem arra, hogy jelentkezzek e kurzusra – hátha olyat hallok, amit azelőtt nem vagy másképpen. A tanár úr idősödő mérnökember, feje kopasz, szakálla ősz és nagy, termete alacsony, igazi karakter, választékosan bemutatkozott az első órán. Aztán nem sokkal ezután föltette a kérdést, amit nem igazán vártam volna: „Önök szerint mit nevezünk szeretetnek?” Szeretet? Hogy jön ez ide? Különben is, a mérnöki karon vagyunk, a Gépész Tanszéken, minek foglalkozunk egyáltalán lelki dolgokkal? Itt minden az anyagról, anyagmozgatásról szól, hogy jönnek ide az érzelmek? - Méltatlankodtam magamban 20 éves fejjel. „Én azt nevezném szeretetnek, mikor valakinek azt
2
Békekövet
2015. december
adjuk, amire valóban szüksége van” – hangzott a tanár úrtól a válasz. Ha csak ez a mondat hangzott volna el az egész szemeszter alatt, akkor is teljes értékű tárgyként könyveltem volna el. Ezt az üzenetet az óta is „hordom a batyumban”. Föl tör belőlem gyermekkori emlékként a közismert népdal, a Rossz a Jézus kiscsizm ája, sír a ködmöne. Gyermekkorom óta megfog, főleg karácsony előtt, de részben azért is, mert rajongok a pentaton dallamokért. Felnőttként azonban rögtön megindul bennem valami tiltakozás is mindenféle „Jézuskázás” ellen, számomra Krisztus kisbabaként is a Mindenható Isten fia, nem véletlen, hogy királyi méltóságok borultak le előtte. Aztán elmerengek e kettősségen: nem lehet, hogy a világ tudatosan torzítja bennem a „szeretet” és „tisztelet” fogalmakat? A világ számára a szeretetlenség és a tiszteletlenség mindig a könnyebbik utat jelenti. „Nem szeretni” és „nem tisztelni” szépen tárgyiasítja a kultúránkat, a hétköznapokat, sőt, az ünnepeket is, még pénzt is hoz a konyhára. Közben tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy minden emberben megvan a vágy arra, hogy szeressék és tiszteljék, vagy pontosabban, elfogadják.
„Nem szeretni” tehát számomra az, mikor valakinek nem azt adom, amire valóban szüksége van. Persze ez nem zárhatja ki a jó szándékot, az igyekezetet, vagy az illendőséget, de ha a fent írt mondatból indulok ki, akkor ezt a következtetést kell, hogy levonjam. Szeretni pedig annyi jelent, hogy olyan űrt töltök be a másik emberben, amely űr akkor is létezik, ha a másik nem vesz róla tudomást, nem tudja, hogy létezik, vagy nem tudja jól kommunikálni létezését. Mondják és valljuk: a Karácsony a szeretet ünnepe. Nem lehet, hogy az agyonhajszolt életünkben nem valódi ajándékot adunk a másiknak? Hogy a sok akció arra ösztökél: fogyassz és még többet költsél, ajándékozz, hiszen ez a szeretetnek a kifejezése, miért ne tennéd ezt? Sok-sok karácsony múlik el úgy, hogy az idegeskedés és a keserűség marad meg a szívekben, mert talán nem a valódi ünnepet üljük meg. „Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskámnak odaadnám…” Biztos vagyok abban, hogy a hidegben reszkető kisbaba Jézusnak „ködmönre”, „kiscsizmára” volt szüksége. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy a gyermeki szívben, mely e sorokat megírta, a
legnagyobb szeretet áradt szét. És szintén nem kételkedek abban, hogy e gyermeki lélek tisztelettel és valódi szeretettel fordult Jézushoz e népdal keretein belül. A valóságban pedig ezt úgy tehette, hogy valamelyik embertársával tett jót – ahogy erről Jézus is beszélt. E sorok írója számára a legnagyobb boldogságot az jelentette volna, ha a Megváltónak valódi ajándékot ad. Erre a megelégítő szeretetre vágyunk mindannyian. Jézus egész életében nem azt adta, amit a másik megérdemelt volna, „Felnőttnek tűnni akaró hanem amire valóban világunk „Jézuskája” a nem szüksége volt. valós szeretetünknek és Felnőttnek tűnni tiszteletünknek a kórképe.” akaró világunk „Jézuskája” a nem valós szeretetünknek és tiszteletünknek a kórképe. Karácsonykor tehát próbáljunk meg arra figyelni, mire lehet valóban szüksége a másiknak, mi az, amivel űrt tudnék betölteni. Hiszen mindannyian tudnánk példát mondani arra: Ha ez valóban megadatna, rajtam kívül boldogabb e széles földön senki sem volna. Somogyi Csaba
Rossz a Jézus kiscsizmája, sír a ködmöne, ázik fázik megveszi az Isten hidege. Hogyha volna kiscsizmám, Jézuskámnak oda’dnám, báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám. Akkor hozzám hajolna, talán meg is csókolna, boldogabb a széles földön senki sem volna!
Farkas Éva
Mi a boldogság? Hogy mi a boldogság? Most elmesélem, Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen. Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire, Figyelj a lelkednek rezdülésire. A boldogság ott mélyen, tebenned van, Most szunnyad éppen, némán és hangtalan. Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág, Ébredő fény, melytől más lesz a világ. Boldogság, amikor másnak adni tudsz, Ha békét hozol, nem szörnyű háborút. Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér, Megosztod, ha asztalodon van kenyér.
Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek, Letörlöd az érted hullott könnyeket. Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát, Egy versben, egy dalban, ott a boldogság A boldogságért néha szenvedni kell, Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj! Engedned kell, hogy szívedet mossa át, S kezedet megfogja egy igaz barát. Ne félj attól, hogy most talán sírni kell, Szívedből lassan eltűnik a teher. Hallgasd szívverésed friss, új dallamát, Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.
Békekövet
2015. december
3
Gyülekezetünk arca, a hófehér haja és kedves mosolya
Erzsikénk A presbiteri szolgálat huszonöt éves Magyarországon. Or-
Munkájával kapcsolatosan kedves, szép emléket tud-e
szágszerte, az elmúlt hónapban ezt
felidézni? Évekkel ezelőtt feledhetetlenül szép élményem
ünnepeltük. A világon pedig már az 1600-as évek elejétől létezik. A
volt, hogy a Tiszteletes Asszony Anett javaslatára, a
presbiteri munka felelősségteljes,
gyülekezet tagjaival, Jézus születésnapjára, tortákat
mert a választott presbiterek inté-
sütöttünk és a gyermekeket megvendégeltük. Feledhe-
tetlen alkalmak voltak a gyülekezet kirándulásai, a
zik a gyülekezet gazdasági, pénz-
testvéreknek a református hitben való, egymásra talá-
ügyi, szociális és egyéb munkáit.
lása. Szeretettel idézném fel az erdélyi, Káposztás-
Ide értve a gyülekezeti terem, a templom tisztán-, rendben tartását, díszítését, az úrvacsorai előkészületek elvégzését. A többi alkalomszerű elvég-
szentmiklóson lévő testvér gyülekezetünket. Testvérlátogatásaink mindig jól sikerültek, a kapcsolat szorosra
fonódott, telefonon, levélben tudatjuk egymást hogy
zendőket, az időskori gondozást, a gyermektáborok meg-
létünkről és a gyülekezet munkájáról, eredményeiről.
szervezését is ők végzik. Így segítik a presbiterek a lelkész munkáját azért, hogy Ő minél áldozatosabban, erős hitben
Életének párja, elment. Hiányát átérezzük, de tudjuk,
tudja a gyülekezetet összefogni. Kapás Erzsébet, gyülekezetünk egyik presbitere. Ünnepi számunkban Róla írom e röpke riportot. A ragyogó tisztára takarított gyülekezeti terem, valamint az Isten házában elvégzett munka, dolgos kezét dicséri. A Teremtő dicsőségére, a templomunkban kitett gyönyörűséges kézimunkák gondozása is Erzsike hitben, teljes szívvel elvégzett szolgálata. A presbiteri munkáját megelőzően is dolgozott a gyülekezetnek? 1997-ben lettem tagja a gyülekezetnek, a presbiteri szolgálatot 2000-ben kaptam meg.
vannak unokák, hogyan, miként készül az ünnepre?
Sok-sok szeretettel, apró ajándékokkal, nagyon várom a karácsonyi Úrvacsorát és az ünnep mindkét napjára meghirdetett alkalmat. Az áldott ünnepre és azon túlra is, jó egészséget, hitben megélt szép életet, boldogabb, szebb jövőt kívánok Morva Ákos lelkészünknek, valamint kedves családjának és az gyülekezet minden tagjának! Köszönöm a beszélgetést, mindnyájan ezt viszont is kívánjuk! - a mi Erzsikénknek.
(Györgyi)
Baja Mihály:
Karácsonyest otthon
4
1.A mi kis falunkban, Egy kis fehér házra, Leszállt a karácsony Simogató szárnya.
4.S a beszélgetésnek Se vége, se hossza, Nincs, ki idejöket Megszabja, megossza.
7.Egyszer csak elhallgat, Becsukja a könyvet S azt mondja, míg titkon Letörül egy könnyet:
2.Ahogy elköltik az Ünnepi kalácsot: Énekelnek egyet… Így szokás ez nálok.
5.Majd a házigazda Letéve pipáját Kinyitja a család Öreg Bibliáját
8.“Hát ez a mi fiunk Hol-merre jár mostan?” Édes anyám szíve Erre nagyot dobban.
3.Majd kopogás hallik, A szomszédok jönnek, Szép jóestét s boldog Ünneplést köszönnek.
6.S míg olvas belőle Mind ügyelnek rája, Áhitattal nézik, Hogy mozog a szája.
Békekövet
2015. december
Beney Zsuzsa:
Anya dúdolja Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak?
ezer pici jelből tudtam jöttödet.
Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jön az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget-
Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap illatát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek. Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel a fák az egetmindenkinél jobban téged így szerettelek. …és szeretlek
A nagyszívű öreg A gazda, aki szomszédjaival is megosztja a legjobb minőségű vetőmagját! Egy megható lecke az életről, amiből mindenki csak tanulhat.
„Miért segítek? Miért adok a magokból? Nem tudja azt, hogy a szél egyik ültetvényről a másikra viszi a kukoricavirág pollenjét, beporozva a növényt? Ahhoz,
A történet egy idős gazdáról szól, aki kukoricatermesztéssel foglalkozott, mégpedig minőségi kultúra előállításával. Minden évben el is nyerte az első díjat a faluban a legjobb kukoricájával. Egy nap egy újságíró
hogy jó minőségű kukoricát termelhessek, a szomszédaimnak is adnom kell belőle, csak így őrizhetem meg a magas minőséget, és nem mellesleg nekik is jó, ha kiváló terményt tudnak betakarítani.” – válaszolta
látogatását fogadta, aki egy interjút szeretett volna készí-
a gazda.
teni vele. A fiatal újságíró rájött, hogy az idős mezőgazdász a jó minőségű kukoricaszemeiből a szomszédainak is szokott adni, hogy azok is ültessenek belőle. „Miért ad a falusi ellenfeleinek az ön magas minőségű szemeiből, tudván azt, hogy ők is jelentkezni fognak a versenyre? Gyakorlatilag a vetélytársai lesznek.
És ez így van ez az életben is. Az, aki békességben, jólétben szeretne élni, segítenie kell másoknak is, akik nehezebb életkörülmények között élnek. Az a legjobb, ha ez a segítség szívből jön. Az igazság az, hogy egy emberként senki sem lehet annyira sikeres és boldog, mintha azt egy közösség tagjaként tapasztalná meg.
Miért segít?” – kérdezte a firkász.
Valcsó Mihály:
Tanítványod vagyok Istenem, Megváltóm, Uram és Királyom,
Hatalmassá dagadt vágy ég szívemben,
újjászült életem ím Neked ajánlom.
egyesülni Veled Uram élő szeretetben.
Megtérésemkor Te betöltöttél Szentlelkeddel engem, hogy Atyám akaratát híven megcselekedjem.
Átadni másoknak amit Tőled kaptam, oh bár folyna át az Élet Vize rajtam.
Uram, a Te áldott szavad a biztosíték arra, hogy megváltottként vagyok Országod polgára. Az egy szükséges dolgot én is komolyan vettem,
Hallgasd meg kérésem Uram és Királyom, hogy szent edényed lehessek, már csak arra vágyom. S, hogy igyon sok szomjazó a rajtam átfolyó vízből,
lábaidnál ülök s Te a jó részre tanítasz engem. Tanítványod vagyok, ha akarod alkalmas eszközöd, boldoggá tesz engem, ha terel botod s vessződ.
melyből én is iszom naponta ingyen Kegyelmedből. Úgy hiszem az lehet a tanítványod feladata, célja, hogy mit Tőled kapott, még idejében másoknak átadja.
Teljesül a vágyam, ha téged szolgállak, életemnek Ura csak Téged imádlak.
Úgy mint egykor Te is kaptad és nekünk híven átadtad. Az Atya szeretetét, irgalmát, kegyelmét
Áldássá is tehetsz, hogyha azt akarod, fehér ruhás seregedbe Atyád áldottait várod. Bár volnék iránytű mely csak Terád mutat,
a Földre lehoztad. Megmutattad nekünk égi Atyánk szeretetét, az Ő akaratából vállaltad a megváltás keresztjét.
hogy mutassam a tévelygőknek a Hozzád vezető utat.
Elvégzett önfeláldozásod megbékülést szerzett, Mennyei Atyánkkal, aki maga szeretet..... Ámen
Békekövet
2015. december
5
Református arcképcsarnok Pilisen, anno... Nem tudom, ti hogyan vagytok, de én nagyon szeretem a régi fényképalbumokat. Karácsony táján, rokon-, főként nagymamalátogatások idején gyakran elő is kerülnek a régi albumok, jobbára díszes, bár jócskán kopott borítóval, néha bársonyban, néha bőrben is. És jönnek elő a jobbnál jobb vagy fájdalmasabbnál fájdalmasabb történetek azokról, akiket még őriz az emlékezet és nézünk elábrándozva olyan arcokat, amelyekről már senki sem tudja, kik voltak. Családi albumok, családi történetek – igen. Azt mindenki tudja, milyen izgalmasak. De el nem hinnétek, milyen csodás olvasmány a választói névjegyzék! No, nem az olyan szikár, mint a miénk most, hanem az olyan sokat üzenő, mint amilyenek a régiek voltak, a pilisi reformátusság zivataros századából. Pedig azokban sem volt sokkal több adat, egészen pontosan csak eggyel több: a foglalkozás. Lapozom őket sorban. Megsárgult, cakkozódott szélű lapok, rajta a nevek, címek, és az illető atyafi foglalkozása. Egy-két lap - egy-egy esztendő. Istenem, milyen gyorsan átlapozható egy évszázad! A rubrikákban az adatok egész sorsokat sejtetnek.
Balla Mihány atyánkfiáról megtudom, hogy általános iskolai igazgatósága előtt népiskolai igazgató, előtte pedig tanító volt. A korabeli tantestületekből találunk több nevet is, tanítókként föltüntetve mind, hölgyeket és urakat egyaránt.. Igazgató urunk is egy volt a sok közül, s lám, tehetsége, szorgalma, gyermekeszeretete, rátermettsége okán igazgató lett. Népiskolai! A lapokon itt bújkál a történelem. Mikor is lett a népiskolából általános iskola...? Lám, Balla igazgató úr méltónak találtatott, hogy a változó világban tovább igazgassa az iskolát. Megtudom, hogy volt a községnek református segédjegyzője, jegyzője, sőt, főjegyzője is. Lapozok, lapozok, előveszem a nagyyítót, hogy a gyönyörű, gyöngybetűs írásból érthető szót bogarászhassak ki. És lassan szinte életre kelnek előttem mindannyian. Kicsit mindtha álmodnék... Tessenek velem tartani!
6
Békekövet
2015. december
Képzeljük csak el – vagy mintha álmodnánk, talán - ahogy szépen kinyílik a templomajtó és jönnek ők sorban, mosolyogva, elegánsan, de legalábbis szép, vasalt ünnepi ruhákban. Csak úgy suhognak a selymek a tízes évekből, enyhe levendula és diszkért molyirtó illata keveredik a hajzseléjével a huszasokból, olcsó parfüm, falusi tanítónénié, borotvaszesz, Pitralon a hatvanas évekből… Jönnek ám nagyurak is, maga báró Nyáry László nagybirtokos az 1927-28-as névjegyzékből, Dr.Bartók
Gábor uram, - ő a főjegyző – 1933-ból. Szentpétery mérnök úr az orvosokkal jön, Dusa doktor úr talán valami kórságon vitatkozik a templomajtóig Varga doktor úrral. Csörög néhány kard, csendőrünk, és rendőrünk is van. Ahonnét jönnek, a harmincas évekből, még nem kellett szégyellniük azt az egyenruhát...És itt jön a tisztes ipar,: géplakatos, fehérneművarró (négyen is vannak, nézd csak, urak is vannak köztük...), szikvízgyáros (nono, „gyár“,... nem túzás egy kicsit?), hentesmester, molnár, főmolnár. Köztük egy proletár, talán kubikos, úgy van jegyezve: taligás. Az a köpcös úr ott korcsmáros, egy környékről jön a férfiszabóval, a szobafestővel, a borbélyjal, az áccsal. Jönnek a föld áldott, kérges kezű művelői, mint földbérlő, nagybérlő, földműves. Megbecsült közszolgák: peckes tűzoltó, alázatos méltósággal 1919-ből. A postamester 1918-ból, altisztje egy későbbi korból szaladó irodaszolgának integet, s megvárják a járdán azt a tisztviselőt, akiről csak ennyit tudunk: tisztviselő.. Mosolygós, piros képű kofák érkeznek, kicsit hangosak, de jó hallani a nevetésüket, ők úgy szerepelnek a névjegyzékben: piaci árus. „Az én rózsám vasutyi, vasutyi, vasutyi...” nem tudom nem eldúdolgatni, ahogy látom érkezni a állomásfőnököt. Kedélyesen eltársalog a váltóőrrel és a vasúti málházóval. Egy jókedélyű úr, jól szabott sötét öltönyben 1918-ból, a csuda se gondolná, hogy ő a temetkezési vállalkozó. Ott jön nagyapám,
Böszörményi András. Ízes, Rima-menti palócsággal köszönti Kis Géza bácsiékat, Balázs Józsi bácsiékat, Fiel néniéket 1957-ben, búcsúzik, a idősebbik lányáékhoz költöznek a Dunántúlra.
S végül egy törékeny, szelíd tekintetű apró aszszonyt köszönt mindenki nagy-nagy szeretettel: özvegy Hajdú Árpádné, református lelkész özvegye 1919 szomorú esztendejéből. Jönnek a drága ősök mind.. Mintha az egész magyar társadalom itt mosolyogna a pilisi református névjegyzékekből 1913-tól napjainkig. Mert itt csak mosolyogni szabad. Örülni, örvendezni, ujjongani. Már százkét éves a gyülekezet! Pár nap és megkezdi százharmadik esztendejét... Álmodjunk tovább... Szószékcsere van, de ezúttal nem térben, hanem időben. Perjéssy tiszteletes úr, Főző László, Gál Géza szolgál. Sokan mások is itt ülnek velünk a padokban (így, álmomban padunk is van, meg orgonánk, ...), lelkészek, lelkésznők, akik mind azért fáradoztak, imádkoztak, küzdöttek, hogy legyen, maradjon Pilisen gyülekezet. Remélem, egy szép táblán egyszer majd megörökítjük majd a neveiket, mind. Szól az Ige, zúg az orgona, virágillat, énekszó, imádság. Aztán véget ér az istentisztelet és ők, velünk, elindulnak haza.
Megyünk vissza az időben. Itt még van Rákóczi utca,, Újerdő utca, Kávai út, aztán már csak Országút,, Szabadka, Bárókák, Homoki szőlők, Máriatelep... Valakik elköszönnek, már csak sziluett csupán a két alak, a hangjukat halljuk: „én az Úri utcában lakom, hallom, ti most költöztetek az Ó utcába.“ Tűnödöm, vajon melyik lehetett az Úri utca meg az Ó utca. Mintha csak Pesten járnék.... Aztán egyszercsak eltűnnek az utcanevek, mert hogy utcák sem igen vannak. Házak, porták kissé szétszórtan, megszámozva. Visszaértünk 1913-ba... és az álom véget ér. Isten veletek, kedves ősök, elődeink,, régi, szép Karácsonyok... Talán hamarosan találkozunk mindazokkal, akiknek neve fel van írva a Nagy Mennyei Névjegyzékben. Köszönjük a hiteteket, titeket, magatokat, gondviselő jó Atyánknak. Egyszer megyünk mi is utánatok, de addig imádságos, féltő szeretettel gondolunk azokra, akik utánunk jönnek majd.... Fülöpné Böszörményi Alice
Munkás lenni az Úr aratásában „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.ˮ Máté 9,37-38. Ha szétnézünk a világban, valóban azt látjuk, hogy bizony sok az aratnivaló, de sajnos kevés a hozzáértő és elhívott munkás. Tapasztalatból mondom ezt, hiszen én is néhány évvel ezelőtt a munkások sorába álltam be. Fiatal hitoktatóként, napi szinten különböző korú, nemű, gondolkodású, szociális és kulturális hátterű gyermekkel találkozom. Mindegyik gyermeket valahol a sajátomnak is tekintem, hiszen, ha csak heti egy-egy órára is a tanév során, de őket rám bízta az Úristen. Életük alakulása és a jövőjük attól is függ, hogy mit adok át nekik ezen, a már említett rövidke egy tanítási órán. Pont ebből az okból kifolyólag a hittanóra más, mint a többi tanítási óra. Itt nem csak ismeretátadás történik, hanem valami más is. Ezen az órán nemcsak a tanulók vannak jelen és én, hanem rajtunk kívül valaki Más is.
Gimnazista korom óta elvetette bennem Isten a hitoktatás iránti vágy magját, ami azóta kicsírázott és saját megítélésem szerint hittanóráról-hittanórára gyümölcsöt terem. Észrevettem, ahogy egy-egy órára való készülés során az én hitem is fejlődik, tudásom gyarapszik. Jelenleg öt csoportban tartok református hittanórákat az általános iskola falain belül, első osztályos, ötödikes és hatodikos tanulóknak. Mindegyik csoport más. Minden csoportnak más az erőssége és a gyengesége. Sajnos még mindig azt tapasztalom, hogy bár, kötelezően választható a hit- és erkölcstan oktatás, mégis a hittan perifériára szoruló tantárgy. Nagyon örülök, hogy gyülekezetünkben egyre több hitoktató van, egyre többen választják ezt a szolgálatot. Legyünk sokan, mert szükség van ránk! Lehoczki-Lénárd Valentina
Békekövet
2015. december
7
Református karácsonyi népszokások Aranyosvíz-vivésről, kántálásról, Jézusvárásról, a karácsonyi bálról, arról, hogy mi kerül egy kálvinista család asztalára szentestén és számos református vonatkozású néphagyományról beszélgettünk Lackovits Emőke néprajzkutatóval, Móra Ferenc- és Károli Gáspár-díjas nyugalmazott múzeumi főtanácsossal.
„A református közösségek a többnyire katolikus gyökerű szokásokat egyházi nyomásra kiszorították a szokásrendszerükből, viszont számos kifejezetten reformátusokra jellemző szokás létezik. Ezek jellemzően ott fordulnak elő, ahol nagy tömbben élnek kálvinisták, ilyen például az erdélyi Kalotaszeg, ahol két falu kivételével minden település vegytiszta református – még az Erdélyben gyakori unitárius vallás sem jelent itt meg” – kezdi gondolatait az etnográfus, aki maga is számos alkalommal járt Erdélyben is népszokásokat gyűjteni. Adventi szokások A reformátusokról azt tartják, hogy rendszeres Szentírás-olvasó emberek. Ez így nem teljesen igaz, viszont adventben ott, ahol az év többi részében nem forgatták naponta a Könyvek Könyvét, a karácsonyt megelőző várakozási időszakban rendszeresen felolvastak a Bibliából. Gyakori volt az is – erre saját gyermekkorából is emlékszik Lackovits Emőke –, hogy végigénekelték a református énekeskönyv összes adventi és karácsonyi dicséretét. „Az adatközlőim elmondása szerint ez fontos lelki készülődést jelentett, egyes alföldi közösségekben ezt kifejezetten Jézusvárásnak hívták” – mondja. A magyar népszokások között advent idején számos házassághoz és termékenységhez kapcsolódó szokást ismerünk, ilyen például a Borbála-ág (december 4.) vagy a Luca-nap (december 13.): az asszonyi dologtiltás és a tyúkok termékenységének biztosítása is ehhez a naphoz tartozott. „Ezek a szokások a reformátusoknál is megtalálhatók, bár kétségkívül kisebb szerepük van, mint a katolikusoknál” – mondja a néprajzkutató. Példát is említ: „Szentkirályszabadján – amely vegyes vallású ugyan, de erős reformátussága van – még az 1980-as években is találkoztam olyan református asszonnyal, aki Luca napján piszkafával megpiszkálta a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek.” Luca napja mára szinte teljesen
8
Békekövet
2015. december
eltűnőben van, pedig korábban nagy jelentősége volt. 1582 előtt a téli napforduló erre a napra esett, a leghosszabb éjszaka volt ekkor, a néphiedelem szerint a gonosznak ezen a napon volt a legnagyobb az ereje. A protestáns karácsonyfa A karácsonyfa állítása evangélikus német gyakorlatból jött, s ez a hagyomány még nincs háromszáz éves sem. Magyarországon a 19. század közepe táján főúri családok állítottak először karácsonyfát, majd a városi közösségek körében terjedt el. A falvakba a 19. század végére, a 20. század elejére került el a fenyőfaállítás szokása. A Balaton-felvidéken kedvelt volt a boróka is. A fákat főleg olyan anyagokkal díszítették, amelyek otthon is megtalálhatók voltak: dió,alma, tészta, papír, mézeskalács. „A lényeg az volt, hogy örökzöld fa legyen, ami az örök életet és az újjászületést, az embernek Krisztus révén való újjászületését jelenti” – hangsúlyozza a néprajzkutató. A karácsonyfákat gyakran szenteste díszítették fel a szülők, amíg a gyermekek kántáltak, de helyenként szenteste éjszakáján állították fel a fát, és a gyermekek karácsony első napján láthatták meg azt. A fa alá kerülő ajándékokat – ezek sokáig nagyon szerények voltak – református szokás szerint az angyal hozta, míg a katolikus közösségek döntő többségében a „Jézuska”. Csopakon és Balatonfüreden élt az a szokás, hogy a keresztgyermekek karácsony első napján mondókával köszöntötték fel keresztszüleiket, akik ekkor adták át a gyermekeknek szánt ajándékukat. Az erdélyi Kalotaszegen pedig különleges hagyomány élt – tudjuk meg Lackovits Emőkétől. Itt karácsonyi bált tartottak az ünnep első, második – és erdélyi szokás szerint – annak harmadik napján is. A Felszeg és az Alszeg falvaiban délelőtt templomba, délután pedig bálba mentek az emberek. A bál miatt tisztségviselőket is választottak még advent alatt: az első legényeket, a rendtevőket, s volt – rendszerint tizenkét – hívogató is.
Az ünnepi asztal „A reformátusoknál nincs kifejezetten böjt, de megfigyelhető, főleg a nagy tömbben élő protestánsoknál, hogy böjtös jellegű ételeket ettek, főleg húsmenteseket, és olajjal főztek” – mondja Lackovits Emőke, aki a vallási kisebbségben élő reformátusoknál is talált hasonló szokásokat, például a Balaton-felvidéken. „De minél közelebb volt a karácsony, annál gyakoribbá váltak a disznóvágások, hogy karácsonyra friss hús legyen.” Ezzel szemben a római katolikusok épp ellenkezőleg tettek, András napjáig (november 30.) befejezték a disznók feldolgozását, míg a reformátusok gyakran még december 21-én, Tamás napján is vágtak sertést – mutat rá a különbségekre az etnográfus. A karácsonyi abrosz kultuszát viszont mindkét felekezetnél megtaláljuk. Kiemelten a mezőföldi reformátusoktól vannak adatok az ünnepi abroszról, ezeket Lukács László és Gelencsér József néprajzkutatók gyűjtötték össze. Sárbogárdról többen elmondták, hogy szenteste a karácsonyi abrosszal terítették meg az asztalt, és azt kizárólag ezen a napon használták. „Nekem is van olyan abroszom, amelyet csak karácsonykor terítek az asztalra” – teszi hozzá Lackovits Emőke.
Kíváncsiságból feltettük a népszámlálás kampányára készített, interneten kitölthető, „Reformátusnak érezhetem-e magam?” teszt ide vonatkozó kérdését Lackovits Emőkének, miszerint: „Mit esznek a reformátusok karácsonykor? Halat, szárnyast vagy töltött káposztát?” Így válaszolt: „Természetesen töltött káposztát, ez egy általános karácsonyi étel főleg a reformátusoknál, a hal inkább a katolikusokra jellemző, bár találkoztam vele a Balatonfelvidéki reformátusoknál is.” Hozzáteszi: gyakoriak a sült húsok, hurkák és kolbászok is, valamint az elmaradhatatlan karácsonyi kalács. Hová tűntek ezek a szokások? Mára néhány kivételtől eltekintve eltűntek ezek a szokások. „Pedig egészen a második világháborút követő időszakig fennmaradt ez a hagyományos szokásrendszer a falvakban, de amikor megszüntették a föld magántulajdonlását és bekényszerítették az embereket a termelőszövetkezetekbe, akkor megbomlott ez a rend, és innentől a szokások töredékesekké váltak vagy meg is szűntek. Kivéve néhány nagyon elzárt helyet, ahol sokkal tovább megőrződhettek” – mondja Lackovits Emőke néprajzkutató. Hegedűs Márk Megjelent a Reformátusok Lapja karácsonyi számában
Advent második vasárnapján, december 6-án tartottuk a szolgálók szeretetvendégségét, ahova a gyülekezetünkben valamilyen szolgálatot
végzőket hívtuk meg.
Az áhítatot az évben tapasztalt hitél-
Közösségünk széleskörű szolgálatot
mények egymással való megosztása
végez, a hittanos munkától kezdve az
követte, valamint megtekintettünk
ifjúsági misszión és a tematikus ima-
egy képes beszámolót is a 2015-ös
órákon át a családi táborig számos
évről.
lehetőséget nyújtunk Isten mélyebb megismerésére.
Békekövet
2015. december
9
PALETTA Királyok borultak térdre előtte "Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki" - olvasható Máté evangéliumában. Nem tudni, miféle bölcsek voltak, babilóni csillagászok, perzsa papok-e, de hazájuk a Közel-Kelet lehetett. Bölcsekből királyok Abból pedig, hogy Arábia termékeit - mirhát, aranyat és tömjént - hozták ajándékba, tovább lehet szűkíteni a kört. A Biblia azt sem írja, hogy hárman lettek volna, ez a háromféle ajándékból alakult így. Egy ősi, de évszázadokkal Jézus születése után keletkezett kódex a nevüket is említ: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A hármas szám utalhat a szentháromságra, illetve arra is, hogy a középkor embere három kontinenst ismert: Európát, Afrikát és Ázsiát. Ily módon a Megváltó előtt az akkor ismert világ három királya hódolt. Ézsaiás próféta írja: "És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. ... A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik". Valahogy így válhattak a bölcsek királyokká, a három királyokká. Érdekes az ajándékok magyarázata is, miszerint ezek Jézus három lényegét szimbolizálják: az arany a királyságra, a tömjén az istenségre, a mirha emberi mivoltára utal. Valami azért maradt Hiába a gazdag hagyományok, víz- és házszentelés, három királyok, a legtöbb embernek ma vízkereszt egyedül a karácsonyfa kiselejtezésének napja Három királyok ünnepe január 6. azaz vízkereszt: Urunk megjelenésének napja, a karácsonyi ünnepkör záró- és a farsang kezdőnapja. Magyar neve az e napon végzett vízszentelésből ered: egy zarándok
10
Békekövet
2015. december
elbeszélése szerint a jeruzsálemi püspök 570-ben a Jordánnál, Jézus keresztsége helyén megáldotta a vizet és keresztelt. Vízkeresztkor a templomban hagyományosan vizet és tömjént szenteltek, amelyből minden család vitt haza. Különös ereje volt ennek a víznek, használt a dögvész, a méreg, sőt a béka és a mérges férgek ellen is. A víz és a tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés, amelyre már Mátyás idejéből van emlékünk. A katolikus hitben, a plébános ezen a napon kezdte meg hívei látogatását, beszentelte a házat, számba vette a házbelieket, beszedte a lélekpénzt. Szentelés után a papnak le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok kotyoljanak. Amikor elment, a gazda vagy a gazdasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az esztendőben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék. Székelyföldön a házszentelés után a papot égő gyertyával kísérték ki, hogy nagyobb legyen a kender. Szomorú, hogy e sokszínű hagyományok közül ma csak egy talál széles körben követőkre, bár kérdés, mennyire tudatosan. Január 6. a karácsonyfa kidobásának napja, erre bőven találunk bizonyítékot, elég csak az utcára kimenni. Ezzel ha nem is szándékosan, de legalább a karácsonyi ünnepkör lezárását még megtartjuk úgy, ahogyan őseink. * Mindezeket azért hoztuk be, erre az oldalra, hogy tudd az ünnep eredetét, mert ez is Ünnep. * Ünnepünk ha elmúlt, soha ne szomorkodjunk, örömködjünk az elkövetkezendőnek!
Öregapó madarai -
Dalj meséje
Messzi-messzi, hét városon s hetvenhét falun is túl, éldegél valahol egy öregapó. Ennek az öregapónak van tizenkét madara, s mind a tizenkettőt másképp hívják. mikor int egyet öregapó, elszáll három madara. Nyomukban kemény fagy s vastag hótakaró támad. Második intésére ismét három madár ered útnak. Röptükre olvad a hó, a mezőn kidugják a fejüket a virágok. Harmadszorra is elrepül három, s amerre szállnak, az izzó mezőn a parasztok learatják a gabonát. Negyedízben is útra kél egy kis csapat: ködöt, esőt, hűvös szelet visz magával. Bizony furcsa madarak ezek. Négy szárnya van mindegyiknek, s mindegyik szárnyban hét toll. Külön nevük is van ezeknek a tollaknak. A tollak egyik oldala fehér, a másik oldala pedig fekete. Ha kiterjeszti a madár a szárnyát, ragyogó világos lesz, ha összecsukja, mélységesen sötét. Találjátok ki, miféle madarak ezek?
Az öregapó: az év. A tizenkét madár: a tizenkét hónap. Hármasával repülnek, mert egy-egy évszak – a tél, a tavasz, a nyár és az ősz – három-három hónapból áll. A madarak négy szárnya: a hónap négy hete, a hét toll pedig: a hét napjai. A tollak fehér oldala: a nappal, a fekete pedig az éjszaka.
Kedves mesemondók! Amikor felolvassák ezt, vagy bármelyik mesét, a hallgatósággal, mindig beszéljék meg az abban történteket. A tanulságot, vagy azt, hogy éppen mit érdemes megjegyezni a felolvasottakból. Gyermekeinket soha ne hagyjuk magukra a nem feldolgozott mesékkel, gondolatokkal. Ezt a mesét egy 1955. karácsonyára kiadott, nagyszüleimtől ajándékul kapott, azóta megsárgult lapú hatalmas mesekönyvből másoltam. A könyv az Ifjúsági Könyvkiadó kiadásában és Róna Emy színes illusztrációjával készült.
Karácsonyi szeretethimnusz Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom iránt nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az időszűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy
elő, de a családom iránt nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegény konyhán segédkezem, az öregek
menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is
otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom
valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
iránt nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek
A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok
részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a Karácsony.
elvesznek, a számítógépek elavulnak. A szeretet ajándéka megmarad. (ismeretlen szerző)
Békekövet
2015. december
11
Rajzpályázat — a nyertes alkotások A Békekövet által kiírt rajzpályázat nyertesei:
1. helyezett: Kulcsár Edward 6. oszt.
szintén 1. helyezett: Rideg László 5. oszt.
szintén 2. helyezett: Koszta Julianna 3. oszt. 2. helyezett: Morva Kata 2. oszt.
12
Békekövet
2015. december
Kádár László evangelizált gyülekezetünkben 2015. október 15-18. között. Segítője az USA-ból nem rég érkezett Ruby Peterson volt, aki zongorajátékával szolgált közöttünk.
Az evangelizáció témáját a Római
Gyülekezetünk éves programtervében
levél adta, a 4 nap során a hit
a tavaszi és őszi evangelizáció kiemel-
fejlődésének különféle állomásait
kedő fontosságú, tapasztaljuk, hogy
vizsgáltuk meg.
Isten megszólítja az Őt keresőket ezeken az alkalmakon.
Bibliai alapfogalmak „Beszélgetések alkalmával gyakran kiderül, hogy mennyire mást értünk egy bibliai alapfogalmon, vagy milyen sokan egyáltalán nem értik egy fontos bibliai kifejezés eredeti jelentését. Mit jelent például a hit, a bűn, a menny és a pokol - a Szentírás szerint? Ki tulajdonképpen Isten, az ember, s kicsoda a Sátán? ...” (előszó)
Cseri Kálmán könyvének nyomán hétfő esténként erről hallgatunk elmélkedést, majd azt követően beszélgetünk is ezekről a témákról. Én személy szerint nagy örömmel és lelkesedéssel veszek részt ezeken az estéken, mert Kálmán Bácsi bibliaiskolaszerűen veszi sorra és tárja elénk eme gyakran használt fogalmak jelentését, melyeket Isten Igéje alapján vizsgálhatunk meg. Másrészt azért jövök szívesen, mert a tanítás nyomán mi magunk is ráfűzhetjük saját meglátásunkat, saját korábbi elképzelésünket, esetleges kérdéseinket, és megoszthatjuk egymással kétségeinket. Azok számára, akik elgondolkoztak már a fent említett fogalmakon, illetve ilyen további kérdések foglalkoztatták már korábban: Hogyan lehet enyém a hit? Mi a menny? Mi a pokol? Az utolsó idők…, azoknak javaslom, hogy csatlakozzanak hozzánk a további néhány alkalomra és/vagy vegyék meg a könyvet. (Az iratterjesztésünkben van néhány példány. A könyv ára 1000 ft.) Enci
Békekövet
2015. december
13
Anyakönyvi hírek, decemberi alkalmak Keresztség sákramentumát kapta: Lang Tamás és Szabó Nikolett gyermeke: Tamás
Patrik (született: 2007.06.06.)
2015-ben búcsúztattuk: November 6. Földházi Jánosné sz. Szabó Anna (92) November 13. Szemerédi Józsefné sz. Papp Julian-
na (76)
Szeretettel várunk mindenkit a pilisi református gyülekezet ünnepi istentiszteleteire 2015 karácsonyán!
December 24. csütörtök délután 4 órakor: Szentesti istentisztelet Olyan jó az ünneplést a templomban megkezdeni, majd hajlékainkba hazatérve folytatni azt!
December 25. 10.30-kor: Karácsony ünnepi úrvacsorás istentisztelet
December 26. 10.30-kor: Karácsony ünnepi úrvacsorás istentisztelet
December 27. vasárnap 10.30-kor: Istentisztelet
December 31. csütörtök este 6 órakor: Hálaadó, óévbúcsúztató istentisztelet
2016. január 1. pénteken délelőtt 10.30-kor: Újévi istentisztelet
Istentisztelet Kérjük, támogassa ebben közösségünket: Közösségünk legfontosabb alkalma a vasárnap dél-
- imádságával
előtti istentisztelet. Ez az alkalom lehetőséget ad:
- gyülekezeti szolgálatok vállalásával
- nyugalom napjának megszentelésére, (4. parancsolat)
- rendszeres vagy alkalmi adományaival.
- találkozásra Jézussal és egymással, - lelki feltöltődésre, - igehallgatásra, imádságra, Isten dicsőítésére, - a gyermek istentisztelet segítségével az egész család együtt borulhat le az Úr előtt. Szeretettel várunk téged és családodat, minden vasárnap 10.30-kor! * Gyülekezetünk célja, hogy az Istentől távol élő emberekhez eljutassuk az evangéliumot. Aki pedig megismerte és elfogadta Jézust személyes Megváltójának, annak lelki közösséget, megerősödést adjunk. Pál apostollal együtt valljuk: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére.” Róma 1,16
ékekövet A Pilisi Református Gyülekezet kiadványa Megjelenik negyedévente, változó időpontban Felelős kiadó: Morva Ákos 2721 Pilis, Rákóczi út 30. 06-30-6373-183
[email protected] Tördelőszerkesztő: Somogyi Csaba Írásokat a következő címre várjuk:
[email protected] Telefon: 06-20-569-95-17
