evangélikus hetilap „Az interjúkötet gondosan összeállított válogatásában keresztény papok, lelkészek, szerzetesek vallanak hitükrõl, imádságban szerzett tapasztalataikról.”
73. évfolyam, 17. szám – 2008. április 27. – Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate) „Ezen a napon kerültek közös cellába. És nemigen tudják eldönteni, melyikük örült meg jobban, amikor a másiknál megpillantotta – az Útmutatót…” f „Beszélõn” a Fõvárosi Büntetésvégrehajtási Intézetben – 8. oldal
„A mindenáron gyõzni akarással szemben nagyon is idõszerû a bibliai üzenet: az emberrõl, akinek még az éjjel elkérik a lelkét, értelmetlenné téve addigi életvezetését.”
f Beszélgetések az imáról – 5. oldal
f Olimpia a Szentírás évében – 7. oldal
Ára: 199 Ft
Imádkozni nehéz, de lehetséges f 2. oldal Megalakult az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetsége f 5. oldal A nyilvánosság nyilvánvalósága f 6. oldal Imaszoba a rendõrpalotában f 8. oldal Mennybemenetel ünnepe f 9. oldal
Következmények nélküli imádságok
FOTÓ: PETRI GÁBOR
g Kendeh K. Péter
Megújult a medgyesegyházi templom b Az idén száztíz esztendõs medgyesegyházi templom felújítása immár tíz éve tart. A századik évfordulóra újulhatott meg a templom külseje, de akkor a tetõ és a belsõ tér rekonstrukciója elmaradt. Mostanra teremtõdtek meg a feltételei annak, hogy befejezõdhessen az épület teljes körû renoválása. A medgyesegyházi evangélikusok ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát templomuk megújulásáért április 19én; az alkalom igehirdetõi szolgálatát, valamint az épület újraszentelését Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte.
A tizenötmillió forintos összköltségû felújítás a gyülekezet, a Kelet-Békési Egyházmegye, az egyházkerület, az országos egyház és az Oktatási és Kulturális Minisztérium széles körû összefogásának eredményeként valósulhatott meg. Az istentisztelet liturgiai szolgálatában Kondor Péter, a KeletBékési Egyházmegye esperese, valamint Veres Ravai Csaba Endre és Veres Ravai Réka, a Medgyesegyházi Evangélikus Egyházközség lelkészei vettek részt. Gáncs Péter Zsolt 127,1 és Mk 11,17 alapján tartott igehirdetésében arról szólt, hogy bármily szép lett is az újraszentelt templom, csakis az együtt éneklõ, hálaadó, Isten igéjére figyelõ gyülekezeti közösség lehet a legnagyobb ékessége. f Folytatás a 3. oldalon
Kultúrateremtés és értékõrzés Konferencia az egyházak közmûvelõdési szerepérõl b A rendszerváltás óta eltelt tizennyolc évben az egyházak társadalmi szerepvállalása fokozatosan és jelentõsen megnõtt. Egykori közintézményeiket az államosítás évtizedei után sorra kapták vissza. Ezek révén egyre szervezettebbé válhatott az az intézményi háttér, amely megalapozta annak a jogos társadalmi elvárásnak a teljesítését, hogy a keresztény felekezetek egyre komolyabb feladatokat vegyenek át az államtól az oktatás, a szociális (diakóniai) munka és a kultúra területén. A közfeladatokat ellátó egyházak történelmi tradícióiból egyenesen következik, hogy a szellemi-kulturális értékek terjesztésében is aktívan részt vegyenek. Ennek jegyében tartott konferenciát Az egyházak és a közmûvelõdés címmel az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM), a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus (MMIKL) és az Egyházi Közmûvelõdési Egyesület (EKE) április 21-én a Budai Vigadó épületében.
Az immár hatodik alkalommal megrendezett, rendkívül gazdag és sokrétû programot kínáló konferenciát Szurmainé Silkó Mária, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közmûvelõdési Fõosztályának vezetõje nyitotta meg. A találkozó résztvevõit, elõadóit és a szervezõket dr. Csepregi András, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetõje köszöntötte. A délelõtti szekció levezetõ elnöke Kiss László, az OKM Közmûvelõdési Fõosztályának vezetõ fõtanácsosa volt. Partnerség a kultúrában – ezzel a címmel tartotta meg az elsõ elõadást Borbáth Erika, az egyik fõszervezõ intézmény, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus fõigazgatója. Gondolatmenetében kiemelt hangsúlyt kapott mind a vidék-, mind a városfejlesztés kulturális alapokra történõ helyezése, valamint a megvalósítás eszközrendszerének gyakorlatba való átültetése. Borbáth Erika prezentációjában általános közmûvelõdési programot
tárt a hallgatóság elé; a szociokulturális szolgáltatások fejlesztésének lehetõségeit vázolta fel ez egymásra épülõ cselekvési szintekre (megyei, regionális és országos programokra) lebontva. Külön szólt a kulturális közmûvelõdés esélyegyenlõtlenséget csökkentõ szerepérõl, amelyben a képzett mûvelõdésszervezõ szakember munkáját segítve – különösen a kistérségek esetében – kiemelt szerepük lehet az egyházközségeknek és a lelkipásztoroknak. Beer Miklós római katolikus püspök, a Váci Egyházmegye fõpásztora Kulturális örökség címmel személyes hangvételû beszámolót tartott arról, hogy az egyházban hogyan sikerült a legnehezebb idõszakokban is megõrizni és továbbadni a kulturális értékeket. Rámutatott, hogy a kultúra terjesztése és a mûvelõdés elõsegítése ma is az egyházak egyik legfõbb feladata. Márkus Mihály, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke A közmûvelõdés mint
egyházi küldetés címmel foglalta össze gondolatait az egyházaknak a rendszerváltás óta a közmûvelõdés és az oktatás területén elért sikereirõl és kihívásairól. A jelen helyzet elemzését tágabb összefüggésekben is igyekezett elvégezni; számadatokkal alátámasztva hasonlította össze a mostani állapotot és a 20. század elsõ felében mûködõ közegyházi szerepvállalás volumenét – a konklúziók levonását azonban a résztvevõkre bízta. A konferencia témájáról a legátfogóbban Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke szólt Az egyház szerepe a közmûvelõdésben címmel. A tanács elnökeként megemlítette a 2008 – a Biblia éve elnevezésû ökumenikus programsorozatot. Hangsúlyozta, hogy a közmûvelõdéshez hozzátartozik a Biblia ismerete is, ugyanis a nyugati társadalomszervezõdés alapjai a zsidó-keresztény kultúrában gyökereznek, akár elismeri ezt valaki, akár nem. Szebik Imre szerint egyes kistelepüléseken csak a lelkészek munkája által juthatnak hozzá az emberek a szervezett közmûvelõdési programokhoz, amelyeknek – az általános vélekedéssel ellentétben – nem az a céljuk, hogy egyfajta rejtett térítõ akcióként az egyházhoz csalogassák az embereket. A hitnek mint személyes világnézetnek a magánügy voltán túl a hit életstílusként, életvezérlõ elvként és közösségteremtõ erõként már közügynek számít, amit a vallásos közösségeknek a közmûvelõdésben betöltött szerepe is bizonyít. f Folytatás a 6. oldalon
Nem kétséges, hogy az emberi dimenziókban minden „vallásos” cselekmény közül az egyik legkülönlegesebb az imádság. Nagyon sokféleképpen tudjuk definiálni, mit is jelent imádkozni, mi az értelme, mi a célja. A Biblia több ezer éves „példákkal” szolgál e tekintetben, kétezer éves története során pedig maga az egyház is számtalan segítséget nyújtott abban, hogy a mindenkori hívõ ember hogyan és miért imádkozzon. Sõt az egyház Ura, Jézus Krisztus adta a legkonkrétabb útmutatást arra nézve, hogy miként szólíthatjuk meg a magasságos Istent Atyánkként, édesapánkként. Az egyik legalapvetõbb kérdésünk az imádsággal kapcsolatban a meghallgattatásának a kérdése. A belsõ szoba magányos hely vagy valóban a párbeszéd, a reális isteni felelet színtere? Mi történik imádságainkkal Istennél? Miért történik olykor sok minden másképpen, mint amiért – úgy véljük – teljes hittel könyörögtünk? Mit kezdhetünk számos kudarcélmény után a jézusi biztatással: „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”? (Jn 16,23b) Persze tudjuk: a „kéréslajstromos” imádság hamis, és a „helyes imádság” alapvetõ eleme kell, hogy legyen a hálaadás, Isten dicsõítése. De néha úgy tûnik, hogy ez utóbbi kritériumokat elsõsorban azért hangsúlyozzuk, hogy elvegyük az ima meghallgatására vonatkozó kérdésünk élét. Olykor még az is megesik, hogy a klasszikus tanítás alapján ugyancsak elkövetjük azt a hibát, amely a legnagyobb lépés imádságos életünk devalválódása felé: üzletelünk. Azaz a gyönyörûen megfogalmazott hálaadó és dicsõítõ mondatok alapján és okán várjuk el, hogy kéréseink meghallgatásra leljenek. (Valahogy így gondolkodunk: „Nézd, Atyám, én áldalak téged, dicsõítem szent neved. Úgy lenne korrekt, ha azt az apróságot, amit kérek, te megadnád nekem cserébe.”) Fontos lenne egyszer nagyon õszintén átgondolnunk ezeket a kérdéseket is. Most mégis elsõsorban saját magunkra, az imádság és az imádkozó élet emberi, bennünket érintõ, bennünk gyökerezõ aspektusára figyeljünk. Mert meglehet, feszítõ kérdés, hogy mi történik imádságainkkal Istennél, de ugyanilyen bántóvá tud válni számunkra az is, hogy mi történik imádságainkkal bennünk, a mi életünkben. Mert nagyon úgy tûnik, nem a szerint élünk, mint amit az imádságos belsõ szobában megfogalmazunk, amire ott elkötelezzük magunkat. Az egyház kétezer éve könyörög az egységéért – mégis ezer részre szakadt. Évezredek óta könyörgünk azért, hogy béke legyen a világban és miközöttünk – és mind a világ, mind legszûkebb közösségeink tele vannak a békétlenség gyilkos jeleivel. Évezredek óta könyörgünk megélhetésért, élelemért, vízért minden embernek – és a világ nagyobbik része ma is szükséget szenved mindezekben. Évezredek óta könyörgünk a Krisztus-hívõk hiteles életéért – de semmivel sem érezzük tisztábbnak, hitelesebbnek szavakban és tettekben megfogalmazódó igehirdetéseinket. Sokan, nagyon sokan imádkozunk napról napra, hétrõl hétre ugyanazon dolgokért. Éppen ezért adódik a kérdés: ha nemcsak könyörögnénk a nyilvánvalóan jó dolgokért, hanem tennénk is ér-
tük, nem lenne-e egészen más szûkebb és tágabb környezetünk? Ha nemcsak könyörögnénk a békességért, hanem meg is hoznánk érte a saját magunk áldozatait, nem lennének-e békésebbek közösségeink? Ha nemcsak könyörögnénk az alapvetõ életfeltételekért minden ember számára, hanem ha kell, saját magunk is vállalnánk a lemondás útját, nem lenne-e sokkal igazságosabb az élet akár gyülekezetünkben, falunkban, városunkban, ebben az országban és az egész világon? Tudom jól, nagyon naiv így feltenni ezeket a kérdéseket, hiszen a világ sokkal bonyolultabb. De mégis bánthatja az imádkozó embert a gondolat: ha milliók akár naponkénti egybehangzó imádsága – bocsánat a kifejezésért – falra hányt borsóként pereg le a világ békétlenségérõl, igazságtalanságáról, akkor fel kell tennünk az imádkozók elkötelezettségét firtató kérdést is. Az imádság bizony küzdelem és elkötelezõdés. Nem imádság az, ami mögül hiányzik az az elkötelezõdés, hogy amit kérek, azért saját magam is hajlandó vagyok megtenni azt, ami rajtam múlik. Nem imádság az, ami mögött nem ég az ember lelke, ami mögül lényegében az hiányzik, aki saját magam vagyok. Sokszor úgy tûnik, imádságunk nem más, mint éppen a felelõsség elhárítása: én megtettem, amit megtehettem. Könyörögtem épülõ-szépülõ gyülekezetért – de lényegében sem idõmbõl, sem anyagi lehetõségeimbõl nem áldoztam érte semmit. Könyörögtem a békességért – de magam továbbra is haragot tartok, pletykálok, és képtelen vagyok arra, hogy békétlen kapcsolataim megoldása érdekében vállaljam az õszinteséget. Könyörögtem az egyház egységéért – de a saját gyülekezetembõl, egyházamból én magam rekesztem ki azt, aki elveim, véleményem, kegyességem szerint nem fér bele a gyülekezet, az egyház közösségébe. Könyörögtem a világ nagy bajainak enyhüléséért – de semmit nem tettem azért, hogy én magam segítsek a rászorulón. Könyörögtem, hogy munkámat, hivatásomat hasznosabban tölthessem be – de ezenkívül semmit nem tettem azért, hogy változtassak azon, ami miatt nem tud hasznosulni. Bizony nagyon húsba vágó lenne, ha Atyánk egyszer számon kérné rajtunk mindazt, amit mi kértünk tõle! Az imádság nem az emberi lehetõségek utáni utolsó esély, hanem éppen fordítva: az emberi lehetõségek kiindulópontja. Valóban az a belsõ szoba, ahonnan elindulunk kifelé, a mindennapok teendõi, feladatvállalása, elkötelezõdése felé. És csak azon az úton járhatunk, amely iránt valóban el is kötelezõdtünk a belsõ szoba Istennel való közösségében. Lehet, hogy elõször is újra meg kellene tanulnunk kevésért könyörögni. Nem a nagy világ nagy bajaiért, hanem azokért a jelentéktelennek tûnõ, apró jelenségekért, eseményekért, emberekért, közösségekért, amelyek felé nagyon konkrét lépésekkel nekünk kell közelednünk. Meg kellene tanulnunk újra felelõsségünk teljes tudatában formálni könyörgésünket és vállalni az aktív, tevõleges felelõsséget mindazért, amit kértünk Atyánktól. Hogy imádságaink ne maradjanak következmények nélkül. Olyan következmények nélkül, amelyek a mi konkrét, következetes és elkötelezett lépéseinket jelentik.
2
e
2008. április 27.
A BIBLIA ÉVE
A Példabeszédek könyve – a bölcsesség A Példabeszédek könyve – amely Jób könyvéhez hasonlóan az úgynevezett bölcsességirodalom része – azt állítja, hogy az okosság nem egyenlõ a bölcsességgel. Az elõbbi nem elegendõ a boldog és sikeres élethez. Az embernek az utóbbira van szüksége: bölcsességre, amely alapvetõen Isten akaratának a követését jelenti. Az ókori bölcs szem elõtt tartotta a korábbi nemzedékek élettapasztalatát, az emberi élet és együttélés évszázadok alatt megismert és továbbhagyományozott törvényszerûségeit. Módszeresen gyûjtötte a megismerhetõ élettapasztalatokat, összevetette azonos vagy éppen ellentétes megfigyelésekkel, majd következtetéseit rövid, könnyen megjegyezhetõ mondásokba sûrítette és leírta. Így keletkezhettek a bibliai példabeszédek is, amelyeket a valaha élt legbölcsebb emberhez, Salamon királyhoz kapcsolunk (bár a királyság korának más alakjai is felbukkannak bennük, mint például Ezékiás). A példabeszédek figyelmeztetnek, tanítanak, összevetnek alternatív életutakat, az élet rejtélyes összefüggéseire és jelenségeire utalnak röviden, képszerûen, könnyen érthetõ és megjegyezhetõ formában. Olyan témákkal foglalkoznak, amelyek évszázadok alatt sem mentek ki a divatból, és valószínûleg még évszázadok múlva is aktuálisak lesznek: hogyan legyünk egyensúlyban önmagunkkal, a vágyainkkal és a lehetõségeinkkel; hogyan viszonyuljunk a nõkhöz (férfiközpontú világban írták a Példabeszédeket!) és általában a szerelemhez, a párkapcsolatainkhoz; hogyan bánjunk a pénzzel; hogyan neveljük helyesen a gyermekeinket; milyen szerepet szánjunk a munkának és a pihenésnek, vagy mi a mámor, az öröm és a józanság helyes aránya az életben. Aktualitása miatt a Zsoltárok könyve mellett még ma is az Ószövetség legnépszerûbb és leggyakrabban olvasott könyve a Példabeszédek.
Az elveszett bölcsesség nyomában A 21. század embere hajlamos megmosolyogni a bölcsességet. Letûnt korok embereihez tartozó fogalomnak tekintjük, legalábbis életünk elsõ néhány évtizedében, amikor még úgy gondoljuk, hogy az emberi élet törvényszerûségei a mi esetünkben nem érvényesülnek majd. Ahogy azonban telnek az évek, riadtan vesszük észre, hogy mennyire igaznak bizonyulnak a mi életünkben is mindazok a mondatok, amelyeket szüleink és nagyszüleink szájából hallottunk és gúnyosan elutasítottunk. „Bolond” emberként megvárjuk, amíg a saját lázadásaink, tévedéseink és bukásaink vezetnek vissza minket a bölcsesség forrásához: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.” (Péld 1,7) „A tudomány rendszerezett tudás. A bölcsesség rendszerezett élet.” (I. Kant) d Magyar Bibliatársulat
SEMPER REFORMANDA
„Az örök élet titkát egyetlenegy ember sem tudhatja, hiheti és kívánhatja, hacsak nem Szentlélekkel teljes, noha errõl is sokan sokfélét írnak és fecsegnek. Ó, bárcsak legalább mi szabadok lennénk kovászuktól, Erasmusom! Bizony ritka az olyan hívõ szív, amely az örök élet hitvallásában igazán hinni tud!” d Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor fordítása)
forrás
H Ú S V É T Ü N N E P E U T Á N 5 . V A S Á R N A P ( R O G A T E ) – 2Móz 32,7–14
Imádkozni nehéz, de lehetséges
A VASÁRNAP IGÉJE
agyon az idõt, alig várván a fizetésnapot vagy a szégyenteljes nyugdíjat. Könnyû lehetett Mózesnek, hogy ha negyven napig, aztán megint negyvenig akart fennmaradni, hát maradt. A Fõnök hagyta. De nekünk – kérem – ennek a fele az éves szabadságunk. Slussz. A személyügyi osztály pontos kimutatást vezet. Könnyû lehetett Mózesnek, aki, mint egy halaskofa, igen fontos államügyekrõl tárgyalt az Úrral. Ütött is rendesen övön alul („Mitmondanánakmajdazegyiptomiak?”). S közben itt vagyunk mi a magunk pitiáner problémácskáival és jelentéktelen óhajainkkal. Könnyû lehetett Mózesnek, aki mégiscsak komoly tárgyalópartner volt, és hatalommal bírt, mert az isteni bocsánat dacára csak holokausztolta háromezer honfitársát, miközben mi csak menekülünk a rendõr- és In-Kal-gumibotok elõl. Miközben nehéz imádkozni. Nem a Hóreb hegye, hanem a Gellérthegy lábánál. Mindezek ellenére lehetséges imádkozni. Mert a belsõ szobából úgyis csak felfelé
a „szüntelen” Isten-tudatban élést. Még vétkeink is imádsággá válhatnak. Biztos, hogy Isten elõtt nincsenek nagy és kis ügyek, fontos és jelentéktelen emberek! Ha tetszik: õ mindenre és mindenkire kíváncsi. Hiszen õ teremtett mindenkit, és gondviselésében hordoz mindent. Ezzel arra biztat, hogy a mi imádságunkba is férjen bele minden. Nemcsak fenn a hegytetõn, de bizony a „mélységbõl” is lehet Istenhez kiáltani. A félelem, a szegénység és a betegség mélységébõl. A hazugságok, az erõszak és a megtévesztés bugyraiból is. Atyaúristen! Ha csak néhány percet nézzük is a tévéhíradót, már egy egész éjszakára való imatémánk van. De az se nagy baj, hogyha az esti lefekvés elõtti imánkba belealszunk a fáradtságtól, meg mert gyorsan hat az altató. Nem kell mindent nekünk megoldanunk imádságainkkal. Hiszen nemcsak Mózes meg mi imádkozunk, hanem a Lélek is esedezik értünk. S õt nem kell figyelmeztetni, hogy: Rogate! g Bízik László
Könnyû lehetett Mózesnek ott fenn a hegytetõn! Kiváló panoráma, friss levegõ. De mi itt rohadunk egymás hegyénhátán, belátunk a szomszéd lakásba, és szívjuk a benzingõzt meg a polleneket. És imádság közben állandóan krákogunk és köhögünk. Könnyû lehetett Mózesnek, hogy egyedül és csendben lehetett. De mi lassan már hétmilliárdan vagyunk. Valahol egy kutya õrjöngve csahol egész nap. A villamos kerekei csikorognak. Ráadásul az unoka is bõg, totojgatni kell. Eközben elég nehéz imádkozni. Könnyû lehetett Mózesnek, akinek – ha éppen nem egyedül volt – kiváló társaság adatott. Maga az Úristen. Ott fenn a hegytetõn. A mi társaságunkról itt lenn jobb nem is beszélni. Rokon, barát, kolléga, csupa bálványimádó. És az Úristen is olyan messze van. Könnyû lehetett Mózesnek, akinek volt rendes munkája: kifaragni a két kõtáblát meg belevésni (belevésetni?) az igéket. Miközben mi itt tespedünk munka nélkül, pótcselekvésekkel ütjük
van kilátás. S ez a „belsõ” szoba nem is a lakás egy része, hanem mi magunk vagyunk. Egy állandóan dübörgõ gépsor mellett is lehet csendben lenni. Hogy az ember már észre sem veszi. Nem kell hozzá füldugó, sõt inkább nyitott fül. Amely meghallja Isten szavát. Mert elõször mindig – szól. Eseményekben, szavakban, szépségekben, gondolatokban. Mi csak válaszolunk. Meg kell becsülni azon keveseket, akik nem bálványimádók. Legyen az pénz, hatalom, egészség, szex, tudás, hírnév. Egy kissé talán még óvakodni is kell azoktól, akik mindezekben bõvelkednek. Hiszen szívesen hívnak minket is egy kis aranyborjúöntésre. Soha nem értettem egészen az „Ora et labora” – „Imádkozz és dolgozz!” – jelmondatot, hiszen az imádság nem semmittevés, hanem nehéz munka. Jézus is vért verejtékezve imádkozott. Fizikai, lelki, szellemi koncentrációt igényel. Sok imamunkánk van. Imádságon nem is csak a „tényleges” imádsággal töltött idõt érthetjük, hanem
Oratio œcumenica [Lelkész:] Mennyei Édesatyánk! Hozzád kiáltunk Rogate vasárnapján, kicsinyek és nagyok, egészségesek és betegek, örömöt és gondot hordozók mindnyájan egy családként, egy gyülekezetként. Jézus nevében kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, jól látod imádságos életünket. Ha bajban vagyunk, mindig tudjuk, hogy hozzád fordulhatunk, de a jó sors, a jó körülmények sokszor elfelejtetik velünk, hogy szabad hálával dicsérnünk téged. Add meg nekünk, hogy imádságunk elsõsorban hálaadás és dicséret lehessen, mert ezekben erõ rejlik, és hogy mindenért és minden idõben tudjuk magasztalni szent nevedet. Jézus nevében kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, a hálaadás mellett taníts bennünket a hordozó, közbenjáró imádságra is, hogy önmagunkon és közvetlen szeretteinken túl a gyülekezetben
élõk ügyét is imádságban vihessük eléd. Indítsd szívünket Szentlelkeddel felelõs szeretetre, hogy meglássuk azokat, akikért nekünk kell napról napra imádságban eléd borulni és életükért, üdvösségükért tusakodni. Jézus nevében kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, széjjelnézve világunkban, kicsiny hazánkban, egyházunkban és gyülekezeteinkben sokszor elszomorodik a szívünk, hogy Isten tisztelete és imádata helyébe bálványok: tárgyak, emberek, elképzelések kerülnek. Urunk, add meg nekünk, hogy életünket szent igéd fényében tisztán élhessük, hogy ne botránkoztassunk, s így Isten dicsõségére szolgálhassanak szavaink, cselekedeteink és imáink is. Jézus nevében kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, add, hogy minden korosztályban ébredés lehessen szent igéd hallgatása és befogadása ál-
tal. Add, hogy az ige érthetõen és megszólítóan hangozzon, ne csak szószékekrõl, hanem a mi ajkunkról is. Jézus nevében kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, könyörgünk, tégy minket érzõ szívû emberekké, akik nemcsak szóban, de a hétköznapok valóságában, a munkában, a boltokban, a piacon és a családi otthonokban is meg tudjuk élni, hogy élõ Urunk van, akitõl sokat kaptunk: bûnbocsánatot, szeretetet, amelyet mi is továbbadhatunk. Jézus nevében kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, áldd meg imádkozó népedet, áldd meg közösségeinket, és add, hogy áldássá lehessünk népünk, hazánk számára is Jézus Krisztus, a mi Urunk által! [Gyülekezet:] Ámen.
Mi Atyánk, ki vagy mennyekben b „Rogate – kérjetek!” Így nevezik a húsvét ünnepe utáni ötödik vasárnapot, többek közt azért, mert az ünnep evangéliuma a helyes kérésrõl, imádságról szól.
A nap bevezetõ zsoltárának keretverse a húsvéti örömre emlékeztet: „Örömmel mondjátok és hirdessétek: az Úr megváltotta népét!” (Ézs 48,20; LK), az egyik zsoltárvers pedig így szól: „Hozzá kiáltottam, és õ meghallgatott, (…) kegyelmét nem vonta meg tõlem.” (Zsolt 66,19.20; LK) Az ünnep igéi már a mennybemenetellel összefüggõ változásokra figyelmeztetik az egyház népét. Az evangéliumban (Jn 16,23b–27) Jézus az imádság meghallgatását ígéri: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (23b vers) Az epistola (Jak 1,22–27) az igaz kegyesség ismérveit sorolja: „Legyetek az igének cselekvõi, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (22. vers) Természetes, hogy ezen az ünnepen
nemcsak német területen, de Magyarországon is Luther Márton Miatyánk-parafrázisa – Mi Atyánk, ki vagy mennyekben (EÉ 72) – az istentisztelet központi éneke; Bornemisza Péter is ezt ajánlja (többek közt) Foliopostillájában. Luther a Vater unser im Himmelreich kezdetû éneket elõször katekizmus, tanítás céljából írta egy számunkra nem ismerõs dallammal. A liturgikus meghatározottság és az imádságkarakter elõtérbe kerülése után nyilvánvalóvá vált, hogy az eredetileg tervezett dallam erre a célra nem alkalmas. Az általunk ismert dór dallam 1539-ben jelent meg elõször nyomtatásban, a Schumann-énekeskönyvben. Kiegyensúlyozottságát, katedrálisszerûségét erõsíti, hogy a sorok kezdõ- és záróhangjai a c-moll hármashangzat hangjait teszik ki. Az ének hatsoros strófáit három páros rím alkotja. A szöveg kilenc versszakban bontja ki az Úrtól tanult imádság kéréseit. Luther énekét már igen korán lefordították magyarra; elsõként Huszár Gál énekeskönyvében (HG) jelent meg 1560ban. Ez a fordítás egészen a 18. század
végéig a gyülekezetek alaprepertoárjához tartozott. (A 16–17. századi énekeskönyvekben közkedvelt volt az ének hétsoros változata is, olyannyira, hogy többnyire a hatsoros éneket megelõzõen közölték. Ez a dallamforma az elsõ sor megismétlésével jött létre. A költemény a másiktól független, önálló Miatyánk-parafrázis.) Az ének a 19. században kimaradt a gyûjteményekbõl, így a hagyományozódás megszakadt. A 20. századi énekeskönyvek Zábrák Dénes fordításában elevenítik fel. Ez a változat már közelebb áll az eredeti költemény mondanivalójához, a páros rímek is megegyeznek. Valószínûleg a Miatyánk közismertségére és teljességére való tekintettel ennek az éneknek nem kellett elszenvednie, hogy egyes versszakait kihagyják; minden énekeskönyv kilenc strófával közli. Az ének mûzenei megjelenései közül feltétlenül említésre méltók J. S. Bach orgonára írt korálfeldolgozásai a ClavierÜbung III. kötetébõl (BWV 682–683), illetve az Orgel-Büchleinból (BWV 636). Mendelssohn op. 65 d-moll szonátájának
ÉNEKKINCSTÁR
elsõ tétele szintén erre a dallamra épülõ variációsorozat öt változattal és fúgával. Következzék most az ének 1. és 9. versszakának 16. századi és 20. századi fordítása, mely keretbe foglalja a magyarországi evangélikusok félezrednyi életét. „Mi Atyánk, ki vagy mennyégben, / Te fiaid szükségünkben / Hozzád kiáltunk e testben, / Hisszük, meghallgatsz kértünkben, / Mert atyai kegyességben / Vagy hatalmas Istenségben. // Mert te vagy hatalmas Isten, / Uralkodó örök Isten, / Kegyes és irgalmas Isten, / Ki minket könyörgésünkben, / Meghallgattál szükségünkben, / Azért bízván mondjuk, ámen.” (HG, G8v–G9r) „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, / Hozzád sietünk lélekben, / És amiként parancsolád, / Imádkozunk, mint egy család. / Add, fohászunk ne az ajkon, / De szívünk mélyén fakadjon! // Tied ma és mindenkoron / Az ország és a hatalom; / Ami jót kérünk, megadod, / Imádságunk meghallgatod. / Dicsõség itt és odafenn, / Néked, jó Istenünk! Ámen.” (EÉ 72) g Ecsedi Zsuzsa
L A P U N K A V I L Á G H Á L Ó N A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N O L V A S H A T Ó .
2008. április 27.
evangélikus élet
Megújult a medgyesegyházi templom e Folytatás az 1. oldalról Az ige ugyanis figyelmeztet bennünket: minden épületfelújítás kidobott pénz és energia, ha Isten maga nem építi a gyülekezetet. Ehhez az ige eszközét használja fel, amely a Szentlelken keresztül személyiségeket képes formálni, életeket tud vezetni, és sorsokat tud megváltoztatni. Az izgalmas kérdés nem az, hogy mi történik egy ilyen szép ünnepnapon, hanem az, hogy mi fog történni holnap: meg tudja-e érinteni Isten igéje ebben a templomban a hívek szívét, képes-e a közösség befogadni Isten életújító és ható Lelkét, és valóra válik-e az a reménység, hogy az egyház Ura összegyûjti nyáját ezen a békési településen is? Ami ezen a napon történt, az nem lezárása egy folyamatnak, hanem valójában az újrakezdés lehetõsége: a lelki építkezésnek, az élõ kövek renoválásának egy
újabb kezdõpontja – mutatott rá az egyházkerület püspöke. Az ünnepi közgyûlést Madari Imréné, a Medgyesegyházi Evangélikus Egyházközség felügyelõje nyitotta meg. A templomfelújítás történetérõl vetített képek segítségével Veres Ravai Csaba Endre tartott beszámolót; köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen formában támogatták a renoválást. Hogy milyen konkrét munkálatokra volt szükség az épület megújulásához, azt a kivitelezõ cég vezetõje, Ábelovszky László vállalkozó, a Déli Egyházkerület közgyûlésének tagja foglalta össze az ünneplõ gyülekezetnek. Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelõ a Déli Egyházkerület nevében köszöntötte a medgyesegyházi evangélikusok közösségét, dr. Rück András egyházmegyei felügyelõ pedig a Kelet-Békési Egyházmegye képviseletében adta át jókívánságait. A szomszédos, másik békési
egyházmegyébõl a medgyesegyházi gyökerekkel rendelkezõ Ribár János nyugatbékési esperes mondta el köszöntõ szavait, és hangsúlyozta, hogy a templom állapotán jól lemérhetõ egy gyülekezet „lelki állapota” is, vagyis az, hogy milyen fokon él a közösségben a hit megtartó ereje, amely a lelki megújulás alapja. A hálaadó ünnep a gyülekezeti közösségi házban megrendezett szeretetvendégséggel és állófogadással ért véget. Az egyházkerület elnöksége – Gáncs Péter püspök és Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelõ – ezután látogatást tett Telekgerendáson, a Teleki családi napok elnevezésû missziói hétvége zárónapján. Ez volt az elsõ nagyobb missziói-evangélizációs rendezvény a községben azóta, hogy Liptákné Gajdács Mária beosztott lelkész tavaly õsszel megkezdte ott missziói, gyülekezetépítõ szolgálatát. g P. G.
Magyar–magyar püspöki csúcstalálkozó
FOTÓ: CZÖNDÖR ISTVÁN
Négytagú delegáció érkezett Magyarországra a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház képviseletében április 17-én Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök vezetésével. A vendégeket egyházunk püspöki tanácsának tagjai – élén Ittzés János elnök-püspökkel –, valamint Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora fogadták. Az ülésen részt vett Zászkaliczky Pál, a Magyar Evangélikus Konferencia titkára is.
A találkozón két olyan jelentõs megállapodás köttetett, amelyek minden bizonnyal kihatnak a két egyház jövõbeli, még szorosabb viszonyára. A teológiai képzésben a korábbi laza együttmûködést szorosabb intézményi kapcsolat váltja fel. Ennek jegyében az Európai Unió-tag Románia polgárai minden további nélkül tanulhatnak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, ha ezt az egyházak vezetõsége engedélyezi. A lelkészi szolgálat mederbe terelése az elmúlt években olykor megtapasztalt anomáliákat kívánja kiküszöbölni. Ennek jegyében azon román állampolgárságú lelkészeknek, akik a Magyarországi Evangélikus Egyház keretében szeretnének munkát vállalni, a következõ feltételeknek kell eleget tenniük: a megelõzõ szolgálati hely (egyházközség) teljes ügyvitelének átadása-átvétele; mindennemû tartozás és adósság kiegyenlítése; egyházmegyei és egyházkerületi ajánlólevél vagy választhatósági nyilatkozat. A házigazda, Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület lelkészi vezetõje – úgy is, mint az Evangélikus Hittudományi Egyetemért, valamint a lelkésztovábbképzésért felelõs püspök – elmondta, hogy a távlati cél egy olyan egyházunió, amelyben mindkét egyház megõrzi szervezeti önállóságát, ám minden szolgálati területen együttmûködnek. g – czöndör –
Egyházkerületi kórustalálkozó
A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén szolgáló énekkarok részére szervezett Cantate vasárnapi kerületi kórustalálkozó helyszíne az idén Répcelak volt. Ezúttal a bakonycsernyei, a csákvári, a kõszegi, a soproni, valamint a somogyvámosi gyülekezet énekkara mutatkozott be. A kórusok is szolgáltak énekükkel a délelõtti úrvacsorai istentisztelet liturgiájában, majd délután elõadták mûsorukat. Ebben az esztendõben a zsûri a somogyvámosi ökumenikus kórusnak ítélte oda a Weltler Jenõemlékplakettet. g Menyes Gyula felvétele
Északi „rokonlátogatás”
Negyven finn gimnazista látogatta meg tanáraival együtt április 18-án az Északi Egyházkerület püspöki székházát. A diákok Masala városából érkeztek Budapestre testvérgimnáziumuk meghívására. A vendégeket dr. Fabiny Tamás fogadta. A püspök – országunk, illetve egyházunk történetének rövid ismertetése után – válaszolt a fiatalok kérdéseire, melyek fõként az egyházi oktatásra és a Magyarországi Evangélikus Egyház jelen helyzetére vonatkoztak. A fordításban Pap Kinga tolmács, a kelenföldi gyülekezet tagja segédkezett. g Czöndör István felvétele
Meggyengült megerõsítés Ezekben a hetekben zajlanak gyülekezeteinkben a konfirmációk. A kedves olvasó ezzel kapcsolatban vegyes érzelmektõl talán túlfûtött püspöki publicisztikát kap ezúttal kézhez. Egyfelõl örülök annak, hogy kétszázötven éve a gyülekezetek életének egyik csúcspontja ez az alkalom. Idén különösen is érintett vagyok, ugyanis legnagyobb gyermekünk, Blanka most konfirmált a budavári templomban. Így édesapaként még inkább átélhettem azt, amit huszonöt éve más gyermekekkel teszek rendszeresen: az elsõ úrvacsorához bocsátás izgalmát és szépségét. Másfelõl az éves statisztikai adatokat összegezve megdöbbentõ tapasztalatokat szereztem. Míg évtizedekkel ezelõtt egy hétköznapra esõ ünnepen, áldozócsütörtökön is megteltek ilyenkor a templomok, addig ma, közel két évtizeddel a rendszerváltozás után az Északi Egyházkerület gyülekezeteinek jelentõs részében nincsen konfirmáció. Az elektronikus nyilvántartás segítségével módomban áll részletesen elemezni a 2007-es népmozgalmi adatokat, és azt kell megállapítanom, hogy a kerület 82 gyülekezetébõl 27-ben volt konfirmáció! Ez az egyházközségek egyharmadát jelenti! Nem kívánom hosszú adatsorral fárasztani az olvasót, így csak két áttekintõ táblázatot közlök. Az egyikben a fiatal (18 év alatti), a másikban a felnõtt konfirmandusok száma látható, egyházmegyei lebontásban. Elõször a fiatalokra vonatkozó adatokat elemzem röviden. Gondoltam, megnézem, hogy az adott egyházmegyében tizenkét évvel korábban hány gyermeket kereszteltek meg. Ez hozzávetõleges támpontot je-
lenthet arra vonatkozóan, hogy a hagyományosnak tekinthetõ életkorban hányan konfirmálhattak volna. Természetesen számolni lehet, számolni is kell a családok elköltözésével; fõleg a szegényebb, munkanélküliségtõl sújtott északkeleti régiónak fordítanak hátat sokan, az adatok mégis alkalmasak lehetnek a viszonyításra.
Fiatalkonfirmáció Borsod-Hevesi Egyházmegye Budai Egyházmegye Dél-Pest Megyei Egyházmegye Észak-Pest Megyei Egyházmegye Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye Nógrádi Egyházmegye Összesen:
12 55 111 193 104 73 548
Felnõttkonfirmáció Borsod-Hevesi Egyházmegye Budai Egyházmegye Dél-Pest Megyei Egyházmegye Észak-Pest Megyei Egyházmegye Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye Nógrádi Egyházmegye Összesen:
5 21 9 19 12 10 76
Mivel a 2000-ben életbe lépett új területi beosztás következtében kerületünk jelenlegi hat egyházmegyéjébõl csak négy tartozott az akkori északi kerülethez, ebben az összefüggésben csak e négy megye adatait vizsgálom. Borsodban tizenkét évvel ezelõtt 155 gyermeket kereszteltek evangélikus szertartás szerint – lelkészeink ebbõl most mindössze 12 konfirmandust tudtak összegyûjteni. Vagyis tizednyien sem
maradtak! Budán is csaknem eltûnt a gyermekek egyharmada, hiszen az akkori 157 keresztelõvel szemben tavaly 55 fiatalt konfirmáltunk. Hajdú-Szabolcsban csaknem 50%-os az arány, hiszen a 219 egykor megkereszteltre ma 104 konfirmadus jut. A legjobb eredményt Nógrád érte el, ahol a gyermekek csaknem kétharmadát sikerült megõrizni, hiszen a 115 hajdani megkeresztelt gyermekbõl 73-an jutottak el a konfirmációig. Némi vigaszként szolgálhat a felnõttkonfirmációk alakulása. Itt is a tizenkét évvel ezelõtti adatokat vettem alapul. Borsodban akkor is, most is 5 felnõttkonfirmációra került sor, Budán viszont az egykori 10-zel szemben 21-re! Egyedül Hajdú-Szabolcsban csökkent némileg ez a szám, hiszen akkor 14 felnõttet, most pedig 12-t anyakönyveztek. Nógrád viszont huszárosan teljesített: az 1995-ös egyetlen felnõtt konfirmandus után 2007-ben 10-et regisztrálhattak. Mondhatnám azt, hogy döntse el az olvasó, mit üzennek ezek a számok. Nem kétlem: mindenki érzi a helyzet súlyosságát. Lehet persze mondani, hogy statisztikailag nem szakszerûek a fenti elemzések. Szociológiai magyarázatot is találhatunk bõven. Mégis azt kérem: minden felelõs egyháztagot nyugtalanítsanak ezek a számok. Rázzanak meg – és rázzanak fel bennünket. Most azonban nagy levegõt veszek – és az örömömet is megosztom az olvasóval. Lehet mondani, hogy a budavári gyülekezet enyhén szólva nem tipikus az egyházkerületben, ám az ott megtapasztalt jónak talán nemcsak egy bevallottan elfogult édesapa örül. Jó volt ugyanis átélni, hogy ott a konfir-
f
máció igazán gyülekezeti alkalom. Az a tény, hogy 2008-ban tizennyolc fiatal részesült a konfirmációban, azt mutatja, hogy a gyülekezetben jól szervezett gyermekmunka folyik: van honnan meríteni. A lelkészek és a hívek közötti rendszeres kapcsolattartás, a családoknak a keresztelést követõ figyelemmel kísérése is e háttérmunka fontos eleme. Ezért aztán a konfirmáció az egész gyülekezet ügye lett. Ezt átélhettük már 2007. advent elsõ vasárnapján, amikor Bence Imre, az idei csoport konfirmáló lelkésze bemutatta a gyülekezetnek a kis csapatot. A jelenlevõk ekkor nem csupán futólag ismerhették meg e szép arcú és tiszta tekintetû fiatalokat, hanem a kézbe kapott egy-egy fénykép alapján fokozott felelõsséget is vállalhattak egyikükért-másikukért. Tudom, hogy több testvérünk otthon kitûzte a képet, és naponta imádkozott egy-egy fiatalért. Tovább erõsítette a szálakat a piliscsabai gyülekezeti hétvége, amelyen a konfisok is részt vettek. Öröm volt látni azt is, ahogy az ifjúság tagjai fogadták az utánpótlást. A vizsga helyébe lépett elõadást mintegy testületileg figyelték a karzatról, majd vasárnap gyertyagyújtással fejezték ki, hogy közösségükbe fogadják õket. A konfirmáció gyülekezeti jellegét erõsítette az is, hogy az ünnepi istentisztelet liturgiájában több szülõ is részt vett. Vagy úgy, hogy világiként igét olvastak az oltárnál, vagy úgy, hogy lelkészként saját gyermeküket is megáldhatták. Egy szülõ számára egészen különleges ajándék ez! Május 20-ra meghívót kaptak a húsz, harminc vagy éppen ötven évvel ezelõtt konfirmáltak is. Mindez megerõsíthette a
ÉGTÁJOLÓ
zsoltáros igazát: „…jó az Úr, örökké tart szeretete és hûsége nemzedékrõl nemzedékre.” (Zsolt 100,5) Miközben Blankát megáldottam ezzel az igével, édesapámra is gondoltam, aki éppen hetven évvel ezelõtt konfirmált a Deák téri templomban. A „beszélgetõ egyházban” talán nem volt idegen, hogy a konfirmációi igehirdetést két lelkész tartotta, párbeszédes formában. Hasonló dialógus zajlott a gyülekezet és a konfirmandusok között. Utóbbiak vékony gyerekhangon énekeltek: „Elõször lépek oltárodhoz…” Erre a hívek kórusa felelt: „Indulj el, Jézusunk kis nyája, / Ne félj, véled megyünk sokan.” (EÉ 300) Ezen a vasárnapon egy egész gyülekezet megerõsítésének, konfirmációjának lehettünk tanúi. Az öröm és a meghatottság azonban nem feledtetheti a szorongató érzést: milyen jövõ vár egyházunkra, ha általában így visszaesett a konfirmadusok száma? Idén tavasszal egyetlen reményünk ez az ige: „A szél arra fúj, amerre akar…” (Jn 3,8a) Jöjj, vigasztaló Szentlélek!
Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
3
e
2008. április 27.
keresztutak
Közelítések
A jó sáfárok nagykorúsága
Lelkileg felemelõ esemény volt április 17én az ökumenikus lelkészkörök idén negyedik alkalommal megrendezett országos találkozója, melynek ezúttal Szeged volt a helyszíne. A téma a Biblia évéhez kapcsolódott: Isten igéjének életre váltása. Az ökumenikus lelkészkörök a különbözõ egyházak lelkipásztorainak közösségei egy-egy településen. Képviselõik évente egyszer közös lelki napra gyûlnek össze a Krisztusban való testvéri találkozás céljából, melyen jelen vannak katolikus, református, evangélikus, pünkösdi, baptista és ortodox lelkészek egyaránt. Idén az egész Kárpát-medencébõl érkeztek magyar, szerb és román ajkú vendégek; több éve eredményesen mûködõ lelkészkörök képviselõi és olyan lelkipásztorok is, akik most tervezik, hogy intenzívebb együttmûködést építsenek ki a testvéregyházakkal saját településükön. Zámbó András református lelkész A Biblia a lelkészi életben és a gyülekezet építésében címû elõadásában az ige erejérõl beszélt. Többek között arról is szólt, hogy az ige – mint életünk alapvetõ tápláléka – nem biztos, hogy azonnal „hasznosul”, de „elraktározódik”, és Isten szándékai szerint a megfelelõ pillanatban gyümölcsözik. Kiemelte a „prioritáskontroll” jelentõségét, mely szerint mindig Isten legyen az elsõ helyen, azután következnek az emberek, a közösség és végül a tárgyi eszközök. Hangsúlyozta, hogy a harmadik elem jelentõségét nem szabad túlértékelni. Günter Ratthey evangélikus diakónus és dr. Gerard Bauer katolikus plébános a hétköznapokban különösen szépen megélt, kézzelfogható ökumenérõl tett tanúságot. A bajorországi Ottmaringban található Ökumenikus Életcentrumot mutatták be (www.lebenszentrum.org). Ottmaringban 1905 óta létezik egy evangélikus testvéries közösség, a Testvérület. A múlt század közepén alakult a Fokoláre mozgalom közössége a városkában. 1968-ban e kettõbõl jött létre az életcentrum, amelynek lakói az ige megélésére, a szeretetre, az Istennel való találkozásra törekszenek. Az életcentrumnak ma százhúsz állandó lakosa van: huszonöt család és nyolc kisközösség tagjai lakják (evangélikus és katolikus családok, illetve cölibátusban élõ férfi és nõi közösségek). A német vendégek hangsúlyozták: a legfontosabb, hogy Istenhez közelítsünk; minél teljesebben próbálják a két felekezet tagjai megélni saját egyházuk tanítását, annál szorosabb lesz köztük az egység – amelyet csak a Szentlélek adhat meg. Kölcsönösen tiszteletben tartják, hogy mindenki a lelkiismerete szerint gyakorolja hitét. Így, bár részt vesznek egymás szertartásain, a katolikusok nem járulnak úrvacsorához, az evangélikusok pedig szentáldozáshoz. A megosztottságnak ezt a sebét, keresztjét elfogadva törekszenek megélni a testvériséget a mindennapokban is. Idén közel százötvenen vettek részt az ökumenikus lelkészkörök találkozóján, mely évrõl évre az egységen munkálkodó lelkipásztorok egyre szélesebb körét éri el. g Bartucz Katalin
Ülésezett a Déli Egyházkerület közgyûlése
b Együtt lép fel a négy történelmi egyház annak érdekében, hogy az eddiginél több állampolgár ajánlja föl személyi jövedelemadója egy százalékát valamelyikük számára. A katolikus, a református és az evangélikus egyház elsõ ízben tavaly fogott össze e célért; az idén csatlakozott hozzájuk a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is. A kampányt közös sajtótájékoztató nyitotta április 18-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia budapesti székházában.
Az egyházi vezetõk – Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Ittzés János, a Magyarországi Evangéli-
b „Örömök és gondok, áldások és terhek kölcsönös megosztásában rejlik a gazdagodás lehetõsége” – Gáncs Péter püspök e szavai a Déli Egyházkerület idei tavaszi közgyûlésén hangzottak el, amelyet ezúttal Szegeden rendeztek meg április 18-án az egyházközség gyülekezeti termében. A kerület mögött álló munkaév eseményeit összefoglaló, gondjaira és örömeire visszatekintõ püspöki, felügyelõi és püspökhelyettesi jelentés elfogadásán túl sok egyéb aktuális ügy szerepelt a napirendi pontok között: a közgyûlés tagjai elõre tekintve a feladatokra, a tervezésre koncentráltak.
Az ülés nyitóáhítatát a rendezvény házigazdája, ifj. Cserháti Sándor szegedi lelkész tartotta. Gáncs Péter, az egyházkerület lelkészi vezetõje a márciusi gyülekezetvezetõi konferencia izgalmas és provokatív témájára (Növekedés – kiskorúságból nagykorúságba) alapozta a jelentésében boncolgatott központi kérdést: milyen korúak a Déli Egyházkerület gyülekezetei? Ha csak az önfenntartó képességet tennénk meg a nagykorúság fokmérõjévé, akkor igen kevés gyülekezet menne át a rostán, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy igazságtalan dolog lenne kizárólag az anyagi teherbíró képesség alapján minõsíteni lelki-hitbeli alapon szervezõdõ közösségeket. Felelõs nagykorúságról csak akkor beszélhetünk, ha a gyülekezet nem csupán megél a kapott forrásokból, hanem jól is sáfárkodik
velük, és kész áldozni is belõlük mások javára. A kerület püspöke egyházmegyei körképekkel folytatta jelentését; lajstromba vette a leginkább említésre méltó gyülekezeti gondok és örömök, a tennivalók és feladatok konkrét példáit is. Gáncs Péter változatlanul úgy látja, hogy a kerület különbözõ jellegû gyülekezetei közötti testvér- és partnerkapcsolatok kiépítésének gazdag lehetõségét nem használják ki eléggé közösségeink. Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelõ jelentésében az egyik leghangsúlyosabb felügyelõi feladatra, a kerületi elnökség egyházmegyei látogatásaira, az úgynevezett canonica visitatiókra összpontosított. Külön kiemelte az egyházunkban eddig ismeretlen kezdeményezésnek, a Déli Egyházkerület által bevezetett újításnak, a felügyelõi munkaközösségek
(FMK) regionális konferenciáinak eddig elért sikereit. Lengyel Anna köszönetét fejezte ki a bonyhádi gyülekezetvezetõi konferencia mintaszerû megszervezéséért Andorka Árpád kerületifelügyelõ-helyettesnek, a Tolna-Baranyai Egyházmegye felügyelõjének. Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes a fiatalok és gyermekek között végzett szolgálatról szólva az iskolalelkészek speciális problémáit, az ifjúsági lelkészek együttmûködésének nélkülözhetetlenségét és a kerületi iskolalátogatások tapasztalatait körvonalazta. A tanulmányi munkákkal kapcsolatban tájékoztatta a közgyûlést a hiányzó hittankönyvek és az új szemléletû, interaktív konfirmációs kézikönyv elõkészületeirõl. Örömmel számolt be arról, hogy a kerület által kiírt teológiai és fotópályázatra a várakozásokon felüli számú, kiváló színvonalú dolgozat és fotósorozat érkezett; az eredményhirdetésre a kerületi missziói napon kerül sor. Szabóné Mátrai Marianna beszámolt a kerület határain „túlnyúló” tevékenységérõl is, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház stratégiai munkacsoportjában a teológiai munka irányvonalának kidolgozásában végez. A püspökhelyettes külön köszönetet mondott azért a ritkán megtapasztalható csapatmunkáért, köl-
csönös megbecsülésért és bizalomért, amely a kerület életét minden szinten jellemzi. A közgyûlés röviden tárgyalta és elfogadta a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat elõadójának, Káposzta Lajosnak a jelentését, aki arra is javaslatot tett, hogy a lelkészi munkaközösségek (LMK-k) munkáját, az ott elhangzó elõadásokat legalább kerületi szinten dokumentálják, és átnyújtotta Gáncs Péternek a Bács-Kiskun Egyházmegye 2007. évi LMK-ülésein elhangzott elõadások gyûjteményét. Laczi Roland kiskõrösi lelkész a kerületi konfirmandustábor és a Bonyhádról Kõszegre, a Szélrózsa találkozóra induló zarándoklat elõkészületeirõl számolt be a közgyûlésnek. A testület szavazás útján hozott elvi döntést arról, hogy a közeljövõben létre kívánja hozni az egyházkerületi ifjúsági lelkészi tisztséget. Ribár János esperes örömteli hírt osztott meg a jelenlévõkkel: a Deák László lelkész által tavaly novemberben életre hívott orosházi szeretetszolgálat beindult, és jól mûködik. A Nyugat-Békési Egyházmegye esperese a közgyûlés jóváhagyását kérte a Gyõry Vilmos Evangélikus Szeretetszolgálat országos egyházi elismerése érdekében. g – petri –
Lajta-parti közgyûlés b A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége április 19-re hívta össze nyilvános ülésre a kerület közgyûlésének szavazati és tanácskozási joggal rendelkezõ tagjait. Az ülésnek ezúttal a mosonmagyaróvári polgármesteri hivatal tanácsterme adott otthont.
Kiss Miklós mosonmagyaróvári lelkésznek, a Gyõr-Mosoni Egyházmegye esperesének áhítata után az elnökség – Ittzés János püspök és Szabó György egyházkerületi felügyelõ – jelentése következett, melyet a grémium egyhangúlag elfogadott. A közgyûlés tagjai hozzászólásukban túlságosan pesszimistának találták a püspöki jelentést, amely az egyháznak a jelen társadalmában betöltött nyugtalanító helyzetét tárgyalja. Ittzés János szerint jelentése nem pesszimista, hanem realista. Amint mondta: ne frusztráltságunkat vetítsük ki a helyzet elemzésére, hanem helyzetünkbõl fakadó realitásérzékünkkel közelítsük meg a problémákat, és így próbáljunk beszélni a gondokról vagy – ha vannak – az eredményekrõl. Szó esett még arról is, hogy a lelkészek által nyújtott adatszolgáltatás hiányos; ezt többen a számítógép és az internet használatában való járatlansággal magyarázzák. Kérdésként hangzott el, hogy miként lehetne a lelkészeket a határidõk betartására kötelezni. A közgyûlés megszavazta Szabó György felügyelõ azon felveté-
sét, hogy ezt a kérdést tárgyalják az õszi gyülekezeti elnökségi konferencián, és akkor döntsenek az esetleges motivációkról, illetve a szankciókról. A közgyûlésen részt vett, és bemutatkozott Kákay István, az Országos Egyházi
ezer forinttal bõvült. Az idei évben a Vasi Egyházmegye kapta a külön ötmillió forintos támogatást. A közgyûlés azzal a feltétellel fogadta el a marcalgergelyi gyülekezetnek a parókiájuk nyílászáróinak a cseréjére vo-
ben jövõre eléri a lelkészek számára megszabott nyugdíjkorhatárt. Mivel a törvény lehetõséget ad arra, hogy a püspökök két évvel meghosszabbítsák hivatali idejüket, ezzel kapcsolatban kiosztott egy kérdõívet a közgyûlés tagjainak,
Iroda megválasztott igazgatója, valamint dr. Mekis Viktória igazgatóhelyettes; rögtönzött fórum keretében válaszoltak a feltett kérdésekre. Az anyagi ügyekre térve Ittzés János püspök beszámolt a történelmi egyházak közös – elõzõ napi – sajtótájékoztatójáról, amelynek fõ témája az egyházaknak az 1%-os adófelajánlások növelése érdekében folytatandó kampánya volt. Majd elmondta, hogy az egyházkerület hatáskörébe tartozó tizennyolcmillió forintos külön keret nyolcszáz-
natkozó támogatási kérelmét, hogy az egyházkerület jelenlegi egymillió forintos támogatásának a felét a Veszprémi Egyházmegye visszautalja a kerületnek a jövõ évi keretébõl. A grémium a beérkezett gépkocsikérelmekkel kapcsolatban is döntött: a nemeskéri, illetve közösen a zalaegerszegi és a pusztaszentlászlói gyülekezet kap egy-egy millió forintos támogatást szolgálati gépkocsi vásárlására. Végül Ittzés János püspök bejelentette, hogy egyházi törvényeink értelmé-
melyben állásfoglalást kér. Külön felhívta a figyelmet, hogy ne a saját vélekedésüket írják le, hanem kérjék ki az õket delegálók véleményét. A kérdõívet az õszi közgyûlésen kéri – név nélkül – leadni. A beérkezett vélemények alapján dönt visszavonulásáról vagy hivatali idejének meghosszabbításáról. A tanácskozás a kerület és a mosonmagyaróvári gyülekezet ajándékaként közös ebéddel és testvéri beszélgetéssel ért véget. g Menyes Gyula
A SZERZÕ FELVÉTELE
4
Közösen kampányolunk Történelmi egyházak összefogása az szja-felajánlásokért kus Egyház elnök-püspöke, valamint Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke – egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy az állampolgári felajánlásokat a négy felekezet az államtól átvállalt feladatok (oktatás, egészségügy, szociális terület), illetve közgyûjteményeik finanszírozására, fenntartására fordítja. Az összefogás azt igyekszik ellensúlyozni, hogy 2009tõl változnak a vonatkozó jogszabályok: az egyházak az összes állami személyijövedelemadó-bevételnek maximum egy százalékát kaphatják. Erdõ Péter elmondta: a katolikus egyházban az egyházmegyék és a szerzetesrendek részesülnek az adófelaján-
lásokból befolyó összegbõl, illetõleg a közgyûjtemények mellett a mûemlék-
védelmet támogatják. A református egyház hazai és határon túli intézmé-
nyeinek mûködtetését kívánja segíteni, valamint életmentõ gyógykezelésekhez szándékozik pénzalapot létrehozni. A Mazsihisz szeretetkórházát és két szociális otthonát fejleszti a felajánlásokból. Ittzés János – az egyházak társadalmi szerepének jelentõségét kiemelve – a sajtótájékoztatón az idõsek szolgálatáról és az ifjúság nevelésérõl szólt. Elmondta, hogy egyházunk esetében nõtt az alapítványoknak, illetve a civil szervezeteknek felajánlható „második egy százalékból” származó összeg is; ez annak köszönhetõ, hogy – például az iskolák révén – egyházon kívüli személyek is élvezik egyházunk szolgáltatásait. d EvÉlet-infó
A kampányról bõvebben a www.bizalmiszavazat.hu oldalon olvashatunk.
2008. április 27.
kultúrkörök
Szövetségkötés Megalakult az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetsége b Igazán tartalmas hétvégét zárhattak vasárnap az április 18. és 20. között Sopronban megrendezett evangélikus diákfesztivál résztvevõi, akik a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképzõ Iskola invitálásának eleget téve megalakították az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetségét (EKOSZ).
A hétvége programjainak egy hányada a Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthonban zajlott, egy délelõttön a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola volt a vendéglátó, a program „érdemi részének” pedig a líceum díszterme adott otthont. Itt tartotta a péntek esti nyitóáhítatot is Mesterházy Balázs iskolalelkész, majd ismertette a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség tevékenységét. Ezután a diákfesztiválon részt vevõ kollégiumok bemutatkozása következett. A házigazdák mellett a Magyarországi Evangélikus Egyház aszódi, békéscsabai, bonyhádi és kõszegi középfokú oktatási intézményének kollégiumai, illetve a nyíregyházi és a budapesti diákotthon képviselõi léptek színre két-két perces pantomimmûsorral. Az estét Misztrál-koncert zárta; az együttes tagjai 100 éves a Nyugat címû összeállításukkal léptek fel a díszteremben. (Mivel a zenekar
tagjai a kollégiumban szálltak meg, a koncert után hajnalig tartó éneklés és beszélgetés következett a diákotthonban.) Szombaton reggel ismét közös énekléssel és elcsendesedéssel indult a nap, Ments Orsolya kõszegi iskolalelkész szolgálatával. Egy remek hangulatú, közösségépítõ játékokkal tûzdelt délelõtt következett a szövetség megalakításához ötletet adó líceumi missziós csoport – Bedecs Réka, Dömök Krisztina, Goda Szilvia és Mórocz Dóra végzõs licisták – szervezésében. S hogy a hivatalos dolgokról is szó essék: Gyureskó Tamás kollégiumi nevelõtanár vezetésével kezdetét vette az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetségének a megalakítása, az alapszabály és a különbözõ határozatok megalkotása. A szövetség és a kollégiumok diáksága közti közösségi szellem fennmaradását évenkénti találkozók szervezésével, közös honlap létrehozá-
sával, illetve az utánpótlás biztosításával remélik elérni a szervezõk. Az összesen mintegy hatvan „alapító” ezután a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskolába vonult, ahol a hagyományos Szent György-napi vásár forgataga várta õket. A tervezett városi vetélkedõt ugyan meghiúsította az idõközben zordra fordult idõjárás, de a kollégium nagytermében azért összemérhették ügyességüket a csapatok. Ezt követõen a líceum dísztermében várt a résztvevõkre egy koncert, melyen Török-Zselenszky Tamás és zenekara szórakoztatta nemcsak a kollégistákat, hanem az érdeklõdõ soproniakat is. Így, amíg hangolt az együttes, a kívülállók is hallhatták az ismertetõket a budapesti Luther Márton Szakkollégiumról, a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozóról, valamint a myLuther evangélikus közösségi portálról. Az Evangélikus Kollégiumok Országos Szövetségét megalakító fiatalok vasárnap közösen vettek részt a Cantate napi úrvacsorás istentiszteleten az evangélikus templomban; Hegedûs Attila lelkész igehirdetése után énekes szolgálatra is vállalkoztak. g Tóth Cseperke – Koczor Márton
f
Kis magyar dzsembori
Az eredetileg 1912-ban alakult Magyar Cserkészszövetség jelenleg mintegy nyolcezer aktív tagot számlál, de a fogadalmat tettek lajstromában közel ötven-
mostani cserkésznapon is megbizonyosodhattak a budapesti helyszínek szombati „sajtóbejárására” vállalkozó újságírók. Ismeretes, hogy a cserkészet önkéntes és politikamentes vallásos ifjúsági nevelõmozgalom, nem véletlen tehát, hogy hazai bázisát is elsõsorban az egyházi középiskolák és egyéb intézmények jelentik. Cserkésznapi tájékozódásunk során ugyanakkor sajnálattal kellett értesülnünk arról, hogy bár a Magyar Cserkészszövetségnek jelenleg evangélikus lelkész az elnöke – Buday Barnabás személyében –, a Magyarországi Evangélikus Egyház középfokú oktatási intézményei közül csupán egy-kettõ akad, amelyikben mûködik a cserkészet, és ugyancsak elenyészõ az evangélikus egyházközségekhez kötõdõ cserkészcsapatok száma is. Ami az április 18–20. között rendezett második országos cserkésznap programját illeti, a valóban változatos kínálat a kívülállók számára is meggyõzõen tükrözte a mozgalomban lévõ értékek képviseletének sokrétûségét. Abban
ezer név szerepel. Tény, hogy a rendszerváltás hajnalán újraéledt mozgalom hatása és vonzereje az elmúlt másfél évtizedben valamelyest csökkent, de hogy a brit alapító – Lord Baden-Powell – eszméinek ma is szép számmal akadnak elkötelezett hívei Magyarországon, arról a
semmi különös nincs, hogy különbözõ ügyességi játékokra mindig van elég jelentkezõ, de hogy legyenek, akik e helyett inkább az önkéntes szemétgyûjtést választják, az azért a közösség lelkiségérõl is sokat elárul… d EvÉlet-infó
b Változékony idõjárás tette még változatosabbá az elmúlt hétvégén a II. országos cserkésznapot, amelynek programsorozata idén is a fõvárosba invitálta az ország legkülönbözõbb pontjain mûködõ cserkészõrsök tagjait. Szombaton reggel a zuhogó esõben mintegy nyolcszáz egyenruhás fiatal sorakozott fel az Erzsébet téren, hogy az ünnepélyes megnyitót követõen tucatnál több szabadtéri helyszínen reménykedhessen a napsütésben… Bár csapadékból idõnként a késõbbiekben is kijutott, a résztvevõk többségének emlékezetében minden bizonnyal a derûs, napsütéses órák hagytak maradandóbb nyomot.
FOTÓ: PINTÉR DOROTTYA
A hidrogéntõl az irodaszékig Újra tudományos konferencia a Luther-szakkollégiumban b A Luther Márton Szakkollégiumban immár hét éve minden év tavaszán megrendezik a tudományos konferenciát, melyen olyan hallgatók tarthatnak elõadást, akik elvégezték a szakkollégiumot, és egyetemi, fõiskolai tanulmányaik végére értek. Prezentációjukban bemutatják, mivel foglalkoztak a kollégiumon kívül, mibõl írták szakdolgozatukat, esetleg tudományos diákköri munkájukat. A konferencia keretein belül a többi kollégistának is lehetõsége nyílik rá, hogy megismerkedjen más szakterületekkel, gondolkodás- és szemléletmódokkal, ily módon szélesítve saját látókörét.
A rendezvényt minden évben vendég elõadó nyitja meg; az április 11–13. között megtartott idei esetében Ittzés Jánost kérték fel erre a diákotthon lakói. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az egyházat és a társadalmat egyaránt érintõ témával, az elöregedés problémájával foglalkozott Öregotthon vagy ifjúsági munka? címû elõadásában. Bemutatta, hogy néhány fontosabb demográfiai mutatót tekintve az evangélikus egyház kedvezõtlenebb helyzetben van, mint a református vagy a katolikus. Ilyen mutató például a száz felnõtt korúra jutó gyermekek száma, amely mindössze huszonkettõ. Figyelemre méltó adat az is, hogy száz felnõttre ötvenegy idõskorú jut, száz gyermekre pedig kétszázharmincnégy öregkorú. (A statisztika a hatvan évnél idõsebbeket sorolja ebbe a kategóriába.) Sajnos az egyházból „kifelé tartó” korosztályt nem pótolják a „befelé” jövõk. Elmondta továbbá, hogy Magyarországon ma körülbelül kétszáztizenháromezer fõ vallja magát evangélikusnak, s ennek csupán öt-tíz százaléka jár rendszeresen templomba. Az elnök-püspök ezt a szomorú tényt három folyamat – szekularizáció, individualizálódás, értékváltás – eredményeként értelmezi. A megoldást a jövõ generációiban, az ifjúság felkarolásában látja. Véleménye szerint törekedni kell arra, hogy minél több evangélikus kollégium jöjjön létre az ország nagyvárosaiban. A cél olyan evangélikus értelmiség kinevelése, mely felnõve érdemi munkát tud végezni az egyházban. Az elõadó záró szavait idézve: „Mindenkire rá van bízva legalább egyvalaki!” A konferencia folytatásaként a végzõsök elõadásai következtek – a kollégium egyik alappillérének tekinthetõ sokszínûség jegyében. Két elõadás is foglalkozott napjainkat érintõ, komoly, globális problémát felvetõ témával. Az elsõt a szakkollégium presbitériumának elnöke, Hornos Ádám tartotta A hidrogén mint a jövõ energiahordozója címmel. Bemutatta, hogy a kime-
rülõben lévõ fosszilis energiahordozók helyett a megújuló energiával elõállított hidrogén a jövõ energiaforrása. Ezt számtalan mûködõ példa bizonyítja napról napra nemcsak az energetikában, hanem a közlekedésben is, elterjedését azonban – a társadalom tájékozatlansága mellett – gazdasági problémák hátráltatják. Szokodi Gábor A cseppfolyós földgáz mint Magyarország földgázellátásának lehetõsége címet adta elõadásának. A prezentációból kiderült, milyen folyamatok során alakul a földgáz folyékony halmazállapotúvá, hogyan szállítják, tárolják, és miként kerül a fogyasztókhoz. A referáló bemutatta ezen folyamat gazdasági hátterét is. Gaál András a vállalatirányítási rendszerek kusza világáról igyekezett átfogó képet nyújtani. Balogh Péter Windows-történelem címmel adott tájékoztatót. A közismert verziókon kívül bemutatott olyan programokat is, melyek bizonyos okoknál fogva nem jutottak el a felhasználók szélesebb rétegeihez. Referátumát olyan reklámfilmekkel színesítette, amelyeket Magyarországon nem vetítettek. Varga Csilla az MR2 – Petõfi rádió stratégiájával ismertette meg az érdeklõdõket. Elõadásából érthetõvé vált, hogy milyen komoly gondokat eredményez a pontatlanul megfogalmazott – 1996-ban kiadott – médiatörvény, mely nem teszi egyértelmûvé, hogy hol a határ a közszolgálati és a kereskedelmi rádiók között. Bemutatta, hogy a Petõfi rádió stratégiaváltásának köszönhetõen ma már sokkal nagyobb célközönséget vonz, és beszélt arról is, hogy ez milyen hatással van a kereskedelmi rádiókra, amelyek ugyanezt a közönséget célozzák meg. A kollégium végzõs hallgatói között van a 2007. év borászának, Frittmann Jánosnak a fia, Frittmann Tamás is. Az ifjú borász Borkészítés a szõlõfeldolgozástól a palackozásig címû elõadását borkóstolóval kötötte egybe. Bár a családi receptet nem árulta el, számos érdekes dologra felhívta hallgatósága figyelmét.
Horváth Ádám Test(sz)építés címen adott elõ. A karbantartott, edzett és kidolgozott test eléréséhez vezetõ sportolási lehetõségekrõl szolgált hiteles információkkal. Farnady Lászlónak Az irodaszék-választás kultúrája Magyarországon címû elõadása nyomán ráébredhetett a közönség, hogy Magyarországon még mindig nem a dolgozók egészségi állapota, közérzete a legfontosabb. Ezt alátámasztják az irodaszék-vásárlási adatok is: az intézmények átlagosan tíz-tizenöt évente cserélik székeiket, s általában a legalacsonyabb árkategóriában vásárolnak újakat. Az angol nyelvnek a németre gyakorolt hatásáról Németh Dia tartott érdekes elõadást. Gál Zsófia a magyarországi német kisebbségek szokásaival, életmódjával ismertette meg a közönséget. A felekezeti nyelvhasználatról Szeverényi Ágnes számolt be; a három nagy történelmi egyház szókincsét, kifejezésmódját elemezte és hasonlította össze. Lupták Sára Látássérültek – kik is õk? címmel tartott ismertetésében elmondta, hogyan, milyen eszközök segítségével tanulhatnak az érintettek. Rávilágított arra, hogy a látássérültek sokkal teljesebb életet élhetnének, ha a társadalom jobban elfogadná õket. Az elõadás alatt speciális szemüvegeket adott körbe, melyek segítségével az érdeklõdõk a hátrányos helyzetûek szemével érzékelhették a külvilágot. A konferenciát Barthel-Rúzsa Zsolt úrvacsorával egybekötött istentisztelete zárta. Az otthonlelkész a nyitó elõadáshoz kapcsolódóan – mintegy keretbe foglalva a konferenciát – a vak példázatáról beszélt. Ez az ember elõször arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg õt, egy év múlva azonban már azt kérte tõle, hogy tegye újra vakká, mert nem tetszik neki, amit lát. Mi mindannyian kaptunk egy ajándékot: a látást – hangzott a prédikációban. Ezzel együtt pedig felelõsséget. Rajtunk múlik, hogy használjuk-e, illetve hogy jól használjuk-e. Mi vagyunk az egyház jövõje, a következõ nemzedék. Megkaptuk a képességet, amellyel változtatni tudunk dolgokon. Nézzünk szét, vegyük észre a problémákat, és merjünk! Merjünk kérdezni, merjünk kimondani, merjünk tenni! Ez a mi feladatunk. Ne legyünk olyanok, mint a példázatbeli vak ember – becsüljük meg, amink van, és használjuk! – buzdította a jelenlevõket a Luther Márton Szakkollégium lelkésze. g Deli Andrea
5
„Hogy mindnyájan egyek legyenek…” Dobos Marianne: Beszélgetések az imáról Amikor az ökumenikus mozgalom lényegérõl gondolkodunk, nem a közös liturgia, az istentisztelet, a közös egyházi nyilatkozatok vagy az egységes társadalmi fellépés jut eszünkbe elsõként, hanem az imádság, amely az ökumenikus egységtörekvések leghatékonyabb eszközének bizonyult. Dobos Marianne olyan könyvet ad az olvasók kezébe, amelynek témája az imádság. A kis kötet keresztény felekezetek képviselõivel folytatott beszélgetéseket tartalmaz, amelyeket az írónõ sajátos ökumenikus „zarándokútjai” során készített. Az interjúkötet gondosan összeállított válogatásában keresztény papok, lelkészek, szerzetesek vallanak hitükrõl, imádságban szerzett tapasztalataikról. Bensõséges lelki életük olyan területeit tárják fel, amelyek tartalmait csak a lélek békéjének meghitt csendjében, tiszteletteljes alázattal fogadhatjuk magunkba. A szerzõ azokról a lelki dimenziókról is szól, amelyeknek a rejtett mélységeibe csak a teremtõ Atya láthat bele. Dobos Marianne igen jó érzékkel válogatta ki beszélgetõtársait; az imádságról alkotott gondolataik és reflexióik segítségével sokszínû és gazdag kép rajzolódik ki az ökumené mai magyarországi helyzetérõl. Sokféle imádságos életet élõ keresztény ember osztja meg vélekedését és érzéseit az olvasóval e beszélgetésekben: Svájcban élõ református teológus, a Pápai Missziós Mûvek igazgatója, a tihanyi apátság perjele, evangélikus ökumenikus szakértõ, görög katolikus lelkész, mûvészettörténész, adventista egyháztörténész, baptista és metodista egyházelnök… Az írónõ által összeállított interjúcso-
kor széles perspektívát rajzol elénk, amely mindannyiunkat segíthet abban, hogy újra erõt, lendületet és mélységet vigyünk sokszor elfásuló, kiüresedõ, lélektelen rutinná váló imaéletünkbe. Az ökumenikus egységért munkálkodók
személyes példái arról is meggyõzhetnek bennünket, hogy a keresztény egységkeresésért személyes és közösségi imaéletünkben megtett erõfeszítések nem hiábavalók, mert az imádság a keresztény küldetés hitelességének legalapvetõbb megnyilvánulási formája. g – tri –
Dobos Marianne: Beszélgetések az imáról. Magánkiadás, Miskolc, 2008. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllõi út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható.
e
2008. április 27.
panoráma
HIRDETÉS
Pályázati felhívás A Magyarországi Evangélikus Egyház országos zenei bizottsága pályázatot hirdet evangélikus gyülekezeti énekkarok és hangszeres együttesek pénzügyi támogatására. A pályázati eljárás során felosztható keret összege: 2 500 000 Ft. A pályázaton elnyert összeg a 2008. január 1. és december 31. között megvalósuló programokra és kiadásokra vehetõ igénybe. A szükséges önrész a pályázott összeg legalább 40%-a. A felhasználásról 2009. január 15-ig szakmai és pénzügyi beszámolót kell benyújtani a pályázat kiírójához. A pályázati ûrlap letölthetõ a http://egyhazzene.lutheran.hu/ címrõl, vagy kérésre postai úton kérhetõ az alábbi címen: Kendeh Gusztáv, 8360 Keszthely, Hévízi út 46. Benyújtási határidõ: 2008. május 31. Beküldési cím: MEE Egyházzenei Bizottság, Kendeh Gusztáv, 8360 Keszthely, Hévízi út 46. A pályázatok elbírálását a zenei bizottság 2008. június 15-ig elvégzi. (Az elbírálásnál elõnyt élveznek azok a gyülekezetek, amelyek a korábban az esperesi hivatalokhoz kiküldött kérdõíveket eljuttatták a zenei bizottsághoz.) A pályázathoz csatolandó mellékletek: a csoport bemutatása (eddigi mûködésének fontosabb jellemzõi, adatok); a gyülekezet lelkészének ajánlása; a felhasználási terv részletesebb leírása, indoklása.
Kultúrateremtés és értékõrzés e Folytatás az 1. oldalról Kamarás István vallásszociológus, a Veszprémi Egyetem Tanárképzõ Karának docense A klerikálisok szerepe a közmûvelõdésben címmel tartotta meg szakmai alapokra helyezett, személyes példákkal fûszerezett referátumát. Leszögezte: a klerikusoknak a közmûvelõdésben csapatjátékosnak kell lenniük a laikus szakemberekkel való együttmûködés keretei között. A lelkipásztorok egy része alkalmatlan a mûvelõdésszervezés feladataira, mert képzésükbõl hiányzik az erre való felkészítés, és segítségük sincs ehhez,
mûvelõdésben betöltött szerepén belül az egyházi oktatásügy kérdésére irányította a figyelmet Egyházi iskolarendszer a közmûvelõdés szolgálatában címû elõadásában. Kifejtette, hogy az egyházi oktatás szükségessége a közmûvelõdés részeként a missziós parancson alapul. A kultúra és a kultusz szó közös gyökerû, s e kettõ kapcsolatából kettõs cél fogalmazódik meg az egyházak számára: a kultúrateremtés és az értékõrzés. Szûcs Ferenc a protestáns iskolarendszer kultúraterjesztõ küldetése mellett arról is szólt, hogy az egyházi iskolákban megvalósított kultuszi tradíció a mûveltség
HIRDETÉS
Pályázati felhívás A Magyarországi Evangélikus Egyház országos zenei bizottsága pályázatot hirdet evangélikus templomi orgonák javításának, karbantartásának pénzügyi támogatására. A pályázati eljárás során felosztható keret összege: 6 000 000 Ft. Benyújtási határidõ: 2008. május 31. A támogatásra pontosan kitöltött és mellékletekkel együtt határidõre elküldött adatlappal lehet pályázni. A pályázati ûrlap letölthetõ a http://egyhazzene.lutheran.hu/ honlapról, vagy postai úton kérhetõ az alábbi címen: Kendeh Gusztáv, 8360 Keszthely, Hévízi út 46. Beküldési cím: MEE Egyházzenei Bizottság, Kendeh Gusztáv, 8360 Keszthely, Hévízi út 46. A pályázaton elnyert összeget legkésõbb 2008. december 31-éig szerzõdéssel le kell kötni. A felhasználásról 2009. július 15-ig szakmai és pénzügyi beszámolót kell benyújtani a pályázat kiírójához. A pályázatok elbírálását a zenei bizottság által felkért szakértõk végzik. (Az elbírálásnál elõnyt élveznek azok a gyülekezetek, amelyek a korábban az esperesi hivatalokhoz kiküldött kérdõívet eljuttatták a zenei bizottsághoz.) A pályázati lehetõség kiterjedhet – elsõsorban filiákban – szerényebb orgona beszerzésére is, amellyel megoldódik a gyülekezeti ének vezetése.
A SZERZÕ FELVÉTELE
D. Szebik Imre elõadása (az asztalnál az ülésnap két levezetõ elnöke: Kádár Zsolt és Kiss László) holott sok településen a gyülekezet a mûvelõdés egyetlen lehetséges színtere. Az átfogó kép megrajzolásán kívül Kamarás István életszerû és idõnként megrendítõ példákat mesélt el arról, hogy az elmúlt évtizedekben egyes papok és lelkészek milyen nagy jelentõségû munkát végeztek el a közmûvelõdés területén. A Károli Gáspár Református Egyetem rektora, dr. Szûcs Ferenc az egyházak köz-
értékein túl a gyerekek spirituális fejlõdését is elõsegítheti. A konferencia délutáni szekciójának levezetõ elnöke Kádár Zsolt református esperes, az Egyházi Közmûvelõdési Egyesület elnöke volt. Õ tartotta a szekció elsõ elõadását Az EKE szarvánál címmel; a 2003-ban megalakult egyesület történetérõl és munkájáról számolt be. Ezt követõen az egyházak közmûve-
lõdésben betöltött szerepének egy-egy részterületével ismerkedhettek meg az érdeklõdõk. Tislér Géza református lelkész, újságíró, a Magyar Televízió egyházi mûsorainak szerkesztõje e programok kulisszatitkaiba avatta be hallgatóságát annak a szerkesztési alapelvnek a jegyében, hogy a vallási mûsorok célja nem hittérítés, hanem orientálás. Fritz Zsuzsa, a Bálint Zsidó Közösségi Ház igazgatója A zsidó közösség építése címmel a programszervezés mindennapi gyakorlatának sikereirõl és gondjairól mesélt lendületes és figyelemfelkeltõ stílusban. „Hinnünk kell abban, hogy érdemes” – ezt a címet adta elõadásának Novotny Zoltán újságíró, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke, aki a szervezet munkájáról, alapelveirõl, az egyházi és a világi médiában betöltendõ sajátos küldetésérõl számolt be a közönségnek. Böszörményi Gergely, a Periferic Records Kiadó igazgatója, az évente megrendezett református zenei fesztivál fõszervezõje a tradicionális és modern egyházzene kultúrában betöltött szerepét és a zenei rendezvények fontosságát, kultúrateremtõ erejét ecsetelte. Az utolsó elõadást Bobory Zoltán, a székesfehérvári Szent István Mûvelõdési Ház igazgatója tartotta egy nagyvárosi kulturális intézmény mindennapi életérõl, szervezeti hátterérõl, kiadványairól és a közmûvelõdés terén tett erõfeszítéseirõl Egyházi intézmény a nagyváros központjában címmel. A tartalmas konferencia a hozzászólásokat és kérdéseket követõen Kereszti Ferencnek, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus regionális referensének a zárszavával fejezõdött be. g Petri Gábor
HIRDETÉS
Pályázat evangélikus gyülekezetek informatikai felszereltségének támogatására A zsinat által elfogadott 2008. évi költségvetés alapján a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei a következõ eszközökre pályázhatnak: a) notebook (hordozható) számítógépre Linux operációs rendszerrel (önrész nélkül) b) használt asztali számítógépre Linux operációs rendszerrel (önrész nélkül) c) multifunkciós nyomtató/fénymásolóra (önrész: 40 000 Ft) d) projektorra (video-számítógép kivetítõre) (önrész: 75 000 Ft) Az a) és b) önmagában is pályázható, a c) és d) csak az a) vagy b) valamelyikével együtt, mindegyik eszközbõl csak egy darab. A 2008. évi pályázat prioritása a Linux operációs rendszerre való széles körû átállás elõkészítése egyházunkban. Ezért elsõsorban számítógépek beszerzésére kerül sor, csak másodsorban lehet szó (indokolt esetben) multifunkciós nyomtató, illetve projektor beszerzésérõl. A b) pontban említett használt asztali számítógépek az Országos Egyházi Iroda oktatótermébõl valók (5 db Dell márkájú, keveset használt gép). A pályázatokat 2008. május 20-ig (postai bélyegzõ dátuma) kérjük postai úton beküldeni a következõ címre: „Számítógép-pályázat”, Országos Egyházi Iroda, 1085 Budapest, Üllõi út 24. Benyújtandók a pályázati ûrlap és mellékletei 5 példányban. Határidõ után érkezõ, illetve hiányos (az ûrlapot mellõzõ) kérvényeket nem bírálunk el. A teljes pályázati kiírás, valamint a pályázati ûrlap és mellékletei egyházunk honlapjáról tölthetõk le (http://www.lutheran.hu), illetve kérésre az Országos Egyházi Iroda postán megküldi õket (telefon: 1/483-2260). HIRDETÉS
Pályázat A Luther Kiadó pályázatot ír ki ügyviteli adminisztrátori és marketing ügyintézõi munkakör betöltésére. Feladatok: – a kiadó mindennapi ügyviteli teendõinek szervezése, elvégzése (iratok érkeztetése, iktatása, szignálása); – kapcsolattartás a kiadó partnereivel; – a kiadó vezetõje munkájának közvetlen segítése; – a kiadó marketingtevékenységének szervezése. Elvárások: – szakirányú végzettség a marketing területén; – hivatali ügyintézésben való jártasság; – számítógépes felhasználói ismeretek. Elõnyt jelent: – német- és/vagy angolnyelv-tudás; – jogosítvány; – szakmai gyakorlat a lap- és könyvkiadás területén; – az evangélikus gyülekezetek és intézmények alapvetõ ismerete; – kiadványszerkesztõi ismeretek. A pályázatnak tartalmaznia kell: – szakmai önéletrajzot; – a kiadó marketingtevékenységének fejlesztésére irányuló javaslatokat. Bérezés és egyéb juttatások: megegyezés szerint. A pályázat beadásának helye: Luther Kiadó titkársága, 1085 Budapest, Üllõi út 24. A pályázat beadásának határideje: 2008. május 30. A pályázathoz szükséges információk beszerezhetõek a kiadó igazgatójától, Kendeh K. Pétertõl (Budapest, Üllõi út 24.; tel.: 1/317-5478, 20/824-5518; e-mail:
[email protected]).
A nyilvánosság nyilvánvalósága b A második nyilvánosságkonferencia. Az elsõ tavaly november végén volt a Gellért Szállóban, a mostaninak pedig a Petõfi Irodalmi Múzeum adott otthont április idusán. A rendezvényt az „Értünk” Egyesület és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége jegyezte. A meghívott elõadók ezúttal Babarczy Eszter kultúrtörténész, publicista, Csoóri Sándor Kossuth-díjas költõ, író, Hack Péter jogász, egyetemi adjunktus, L. Simon László költõ, író, Rubovszky Rita kulturális menedzser, Seres László újságíró és Simon János politológus, egyetemi docens voltak. (Csoóri Sándor egészségi állapotára hivatkozva lemondta a részvételt.)
Babarczy Eszter arról beszélt, hogy a demokrácia meglehetõsen széles terepe a véleményeknek, ám jól különválasztott területek állnak rendelkezésre ezek kifejtésére. Amerikai példákat említve arra hívta fel a figyelmet, hogy nálunk az utóbbi idõben központi helyre kerültek az extremitások. Nem mentes ezektõl a tengerentúl sem, ám ezek ott nem emelkednek a politika rangjára, magyarán az a színpad, amelyet politikának nevezünk, zárva van az egyébként létezõ, nagy tömegeket maguk mögött tudó szélsõséges nézetek elõtt. Ehhez kapcsolódva olyan, néhány pontban rögzíthetõ civilizációs normarendszer szükségességét hangsúlyozta, amelyet a magyar közélet szereplõi egyként tudnának elfogadni, és amelyet nem lépnek át. A demokrácia mûködtetõje Hack Péter szerint a tájékozott állampolgár. Arra az önmaga által felvetett kérdésre, hogy vajon a magyar nyilvánosság elõsegíti-e a polgárok tájékozódását és ezzel együtt a köz ügyeiben hozott felelõs döntéseket, azt válaszolta: meglehetõsen korlátozott mértékben. Felvetette, hogy fokozatosnak mondható az alkotmány szerint a végrehajtó hatalmat ellenõrizni hivatott intézmények szerepének háttérbe szorulása. L. Simon László a kultúra nyilvánosságát, illetve a kultúra szélesebb nyilvá-
nosságban való megjelenésének problematikáját boncolgatta. Szerinte míg a magyar kultúra belsõ nyilvánosságai terén nagyjából megfigyelhetõ az orientáció, addig a szélesebb társadalmi nyilvánosságot a magyar kultúra alig éri el, és azok a szerzõk, akik mégis elérik, politikai erõvel, azaz a politikai érdek által motivált térbe kerülnek. Piac és politika így ér aztán össze a kultúra kapcsán. Nemzeti taburendszer kimunkálását vélte szükségesnek Rubovszky Rita. Közmegegyezést néhány – alapvetõen identitást adó – elemet illetõen, olyat, amelyre természetesen sok példa van a világban (Franciaországban ilyen a forradalom, a köztársaság és az enciklopé-
mondván, itt jelen pillanatban egy-egy vélemény esetében annál, hogy mit tartalmaz, sokkalta inkább az a szempont, hogy ki mondja. Példaként említette a nyolcvanas évek Spanyolországát: a húsz évvel késõbbi ország víziójának megteremtésére az összes politikai erõ mögött álló szellemi világ összefogott, míg nálunk ez hat-hét bennfentes ügye volt – jó pénzért. A kerekasztal-beszélgetés jó ideig az idõközben távozó Seres László elõadása körül forgott, igaztalan és tendenciózus állításainak cáfolatával. Babarczy Eszter kijelentette, hogy ezzel a Hírszerzõ munkatársa éppen az általa elõbb említett civilizációs normát lépte át.
FOTÓ: VITÁLIS JUDIT
6
Simon János, Rubovszky Rita, L. Simon László, Balog Zoltán, a panelbeszélgetés moderátora, Babarczy Eszter és Hack Péter dia, az Egyesült Államokban a Függetlenségi nyilatkozat és így tovább), s amelyet önmagára nézve mindenki kötelezõnek fogad el, tudomásul veszi sérthetetlenségét. Seres László volt az egyetlen, aki nem tudott vagy nem akart – vagy nem tudott és nem is akart – kilépni a napjainkat átható és formáló beszédhelyzetbõl, miszerint itt és most felesleges dolog nyilvánosságról beszélni, hiszen antiszemitizmus van. Citált Bayer Zsolt cikkébõl ugyanúgy, mint Csoóri Sándor Nappali holdjából, melyek szerinte a fokozatosan romló tendenciát szemléltetik. Véleménye szerint a két pusztító nézetrendszer, a fasizmus és a kommunizmus után a harmadik a posztmodernizmus, remény tehát nemigen van, ahogyan nyilvánosság sincs. Simon János nagyjából a megosztott Magyarország fura viszonyait festette le,
Hack Péter elmondta, hogy a közelmúltban különbözõ országok más-más módon léptek át a diktatúrából a demokráciába. Ezek közül két szélsõ verzió: az egyikben számon kérnek, míg a másikban amnéziát hirdetnek. Az elõbbire Spanyolország, az utóbbira Görögország a példa. Mint kifejtette, nálunk sajátos megoldás született. Semmit sem kértünk számon, és semmit sem felejtettünk el. Véleménye szerint ez a lehetõ legrosszabb megoldás, bár a jelenkori Spanyolország – ahol ez idõ tájt bukkannak elõ a feledettnek hitt múlt sérelmei – példája arra kell, hogy figyelmeztessen: nem lehetséges a kibeszélés nélküli feledés. Természetesen a hazai sajtó alig – sõt szinte abszolút nem – foglalkozott a konferenciával. Ismerve a viszonyokat, ez annyit jelent, jó úton járnak a szervezõk. g – sgy –
2008. április 27.
panoráma
»…A BETÛ MEGÖL, A LÉLEK PEDIG MEGELEVENÍT« (2KOR 3,6B)
Missziói nap az Északi Egyházkerületben Pilis, 2008. május 17., szombat Helyszín: Pilis, az evangélikus templom kertje (Kossuth Lajos u. 34.) • 9.30: Gyülekezés, énektanulás, éneklés • 9.50: A résztvevõk köszöntése: Krámer György esperes, püspökhelyettes • 10.00: Nyitóáhítat: Blatniczky János Dániel kerületi missziói lelkész. Közös éneklés (Izsópka) • 10.30: Felvezetõ kerekasztal-beszélgetés Az én Bibliám címmel: Bak Péter egyházmegyei felügyelõ, Benczúr László egyházkerületi felügyelõ, Bánffy György színmûvész, Sándor Éva pedagógus. Moderátor: dr. Fabiny Tamás püspök. Fabiny Tamás szabadtéri elõadása (szo-
•
• • •
rosan összekapcsolódik a kerekasztal-beszélgetéssel, abból növi ki magát) 11.30: Fórumbeszélgetés négy helyszínen (esõ vagy rossz idõ esetén a templomban) 13.00: Ebéd (bográcsgulyásfõzõ verseny) 14.00: Délutáni párhuzamos programok: az Izsóp és az Izsópka koncertje 14.30: Záró úrvacsorai istentisztelet: Pángyánszky Ágnes pilisi lelkész. Úti áldás: Fabiny Tamás püspök
Külön szeretettel hívjuk az egyházmegyék fiatalságát és a kisgyermekes családokat is! Gyer-
mekmegõrzésrõl és gyermekprogramokról az egész nap folyamán gondoskodunk. A Luther Kiadó egész nap jelen lesz kedvezményes vásárlással egybekötött bemutatkozással. A missziói nap résztvevõi az egyházkerület vendégei lesznek ebédre. Kérjük, a jelentkezéseket május 9-ig adják le! Szügyi Evangélikus Egyházközség Blatniczky János Dániel kerületi missziós lelkész 2699 Szügy, Rákóczi u. 55. Mobil: 20/824-2856 E-mail:
[email protected]; http://szugy.lutheran.hu/misszioinap/
Missziói nap a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben Siófok, kulturális központ, 2008. május 17., szombat • 9.00: Gyülekezés, énektanulás • 9.45: Köszöntõ: Verasztó János kerületi missziói lelkész és Lampért Gábor siófoki lelkész • 10.00: Hogyan olvassuk a Bibliát? (ApCsel 8,26–40): dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár • 10.30: Bemutatkozik a siófoki gyülekezet • 10.45: Hogyan olvas a Biblia bennünket? (Róm 7,24–25a): Hanvay László lelkész • 11.30: Csoportos beszélgetés (az iskola
tantermeiben egyházmegyénként három-három csoportvezetõ lelkésszel) • 13.00: Ebéd (az iskola éttermében) • 14.00: Családi Biblia (filmvetítés) • 14.30: A Vox Nova koncertje • 15.30: Záróáhítat: „Boldog, aki olvassa…” (Jel 1,3a): Ittzés János püspök Gyermekfelügyeletrõl egész nap gondoskodunk. A Luther Kiadó egész nap jelen lesz kedvezményes vásárlással egybekötött bemutatkozással.
A missziói nap résztvevõi az egyházkerület vendégei lesznek ebédre. Kérjük, a jelentkezéseket május 14-ig adják le! Verasztó János kerületi missziói lelkész 9653 Répcelak, Bartók B. u. 44. Tel./fax: 95/370-607; mobil: 20/824-2872 E-mail:
[email protected]; http://repcelak.lutheran.hu/ További információ: Lampért Gábor lelkész,
[email protected], 20/332-2362
Missziói nap a Déli Egyházkerületben Harta, 2008. május 17., szombat Templom • 10.00: Köszöntés, bemutatkozás: Halasi László hartai lelkész és Kis János kerületi missziói lelkész • 10.30: A Biblia ünnepe: dr. Korányi András, az EHE adjunktusa. Közremûködik az orosházi Immánuel ifjúsági csoport, a bonyhádi Glory Hope együttes és a kiskõrösi gyülekezeti énekkar. • 11.30: Az egyházkerületi hûségérmek és a Tessedik-díjak átadása. Interjú a díjazottakkal: Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes
Mûvelõdési ház • 12.30: Ebéd (az udvaron) • 14.00: Pódiumbeszélgetések a Bibliáról, hitrõl, egyházi és közéleti kérdésekrõl: Lovász Irén énekmûvész, Solt Pál, a Legfelsõbb Bíróság volt elnöke, Süveges Gergõ, a Magyar Televízió Híradójának mûsorvezetõje. Moderátor: Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelõ • 14.00: Ifjúsági zenés utcai misszió: Deák László orosházi lelkész • 15.30: Igei útravaló, úti áldás: Gáncs Péter püspök
A Luther Kiadó egész nap jelen lesz a rendezvényen kedvezményes könyvvásárlással és könyvbemutatókkal. A gyermekek délelõtt kreatív bibliai foglalkozáson vehetnek részt Balog Eszter vezetésével. A missziói nap résztvevõit az egyházkerület látja vendégül ebédre. Kérjük, a jelentkezéseket május 12-ig adják le! Kis János kerületi missziói lelkész Tel./fax: 76/323-506, mobil: 20/824-3398 E-mail:
[email protected]
érkezett munkákból állították össze a Prúsz elnökségének tagjai. A Magyar Televízió egyes csatornáján (m1) most vasárnap, április 27-én 11 órától lesz látható a Protestáns Újságírók Szövetségét bemutató huszonöt perces dokumentumfilm, melyet még aznap megismételnek 13 óra 55 perctõl az m2-es csatornán. d EvÉlet-infó
FOTÓ: SZÜCS GÁBOR
A Magyar Televízió forgatócsoportja is készített felvételeket április 18-án a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) rendes évi közgyûlésén, amely a BKVsztrájk ellenére sem lett „rendkívüli”… Elnöki beszámolójában Novotny Zoltán a tõle megszokott alapossággal taglalta a létszámában folyamatosan gyarapodó szövetség elmúlt évi munkáját. A tervekrõl szólván emlékeztetett arra, hogy idén a Prúsz látja el az etikai együttmûködési testület – amelybe csaknem minden hazai újságíró-szervezet delegál tagot – soros elnöki tisztét. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában tartott közgyûlés második felében – Olimpia a Biblia évében címmel – dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat Alapítvány fõtitkára és dr. Frenkl Róbert orvos, professor emeritus, a Magyarországi Evangélikus Egyház volt országos felügyelõje fejtette ki gondolatait a témáról. A kötetlen fórumbeszélgetéssel zárult közgyûlésen Solecki Janka színmûvész olvasott fel írásokat (képünkön) abból a készülõ antológiából, amelynek anyagát a közelmúltban meghirdetett pályázatra
nyomasztó gondolatokkal templomba érkezõ ember fölé az Isten dicséretét nem csak zengõ, hanem sugárzó karvezetõk és énekkarok szivárványt vetítenek. Annak a számára, aki életében komor felhõket lát, az Istent magasztaló ének fénysugárként hat. És ez a fénysugár Jézus Krisztusra, minden élet megoldására mutat. Hisszük és reméljük, hogy a hazai és valószínûleg nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló sorozat folytatódik, és találkozunk Cantate vasárnapján jövõre is, meg azután is, meg azután is… És egyszer majd a mennyei Jeruzsálemben abban a hatalmas kórusban talán a Budai Egyházmegye énekkarosai külön dicséretet is zenghetnek. g Garádi Péter
FOTÓ: HORVÁTH JÁNOS
Az idén – Csorba István szerint – rekordlétszámban jöttek el a gyülekezetek képviselõi. Még soha nem történt meg, hogy hét énekkar vett volna részt az eseményen! Istennek legyen hála ezért. Felsorolni is nehéz azoknak a szerzõknek a nevét, akiknek a darabjait a budahegyvidéki, budavári, érdi, kelenföldi, pesthidegkúti, óbudai és budaörsi gyülekezet énekkarai elõadták… A betanítás és karvezetés fáradságos szolgálatát a következõk végezték: Hikisch Zoltán, Csorba István, Bán Ildikó, Bence Gábor, Illés Adél, Hollóné Kovács Márta és Kecskésné Papp Ágnes. Endreffy Géza, a vendéglátó gyülekezet lelkésze áhítatában elmondta, hogy a hétköznapok taposómalmából, a megkötött lelki kompromisszumok kötelékeivel és
7
„Prúsz-premier” a televízióban
Az 54. Az ige, az énekek és a megélt közösség hatása alatt vagyok még. Alig három órája, hogy véget ért a Budai Egyházmegye énekkarainak budaörsi találkozója. Nem készítettem interjút, csak beszélgettem Csorba Istvánnal, aki évtizedek óta szervezi a Cantate vasárnapi egyházmegyei kórustalálkozókat. Tõle tudtam meg, hogy az idei volt az ötvennegyedik. Pontosabban az 1954 óta tartó sorozat egyszer szakadt meg, valamikor az „átkosban”: nem Cantate vasárnapján tartották, mert az éppen május 1-jére esett, amikor is kötelezõ felvonulás, utána pedig virslievés és sörivás volt – létszámellenõrzéssel. De bepótolták a kórusok; abban az esztendõben adventben rendeztek találkozót.
f
Olimpia a Szentírás évében g Frenkl Róbert Cseppet sem erõltetett a kapcsolat keresése a két esemény között: összefüggésük valójában nem korlátozódik erre az esztendõre. Olimpiát négyévenként rendeznek, a Biblia pedig a világ legtöbb nyelven kiadott, leginkább olvasott könyve. Minden olimpiai évben kereshetõ a kölcsönhatás; minden év a Biblia éve, de éppen ezért indokolt, hogy idén – amikor külön hangsúlyt kapnak a Szentírás közismert és rejtett kincsei, és olimpiára is sor kerül – vizsgálódjunk a testi és a lelki kultúra mezsgyéjén. Érdekesek az egyaránt ókori gyökerek. Talán a legjellemzõbb a korra a nõk alárendelt szerepe. „Az asszony hallgasson a gyülekezetben!” felszólítás keményen rímel arra, hogy az ókori olimpiák a férfiak vetélkedését jelentették. A 20. századig kellett várni a nõi lelkészek teljes értékû szolgálatának az elismerésére a protestáns egyházakban, illetve a századot végigkísérte a nõi sport teljes egyenjogúságáért vívott csata. A Szentírást életük zsinórmértékének tekintõk közül kevesebben vannak olyan, a sportban tehetséges fiatalok, akik hitük miatt otthagyták az élsport világát. Ne bélyegezzük õket rajongóknak, mindenki maga kell, hogy meghozza élete jelentõs döntéseit. Vannak, akiket az élsport visszásságai riasztottak el; vannak, akik úgy vélték, nem tudnak mindent egy célnak – a kimagasló sportteljesítmény elérésének – alárendelni, erejüket, idejüket erre szánni. A többség számára azonban pozitív a korreláció. A Szentírás üzenetén alapuló hitük fontos szerepet játszik sportpályafutásukban. Az olimpiákat illetõen e fiatalok létének egyszerû bizonyítékát jelentik az olimpiai falvak templomai, imatermei, az ott mûködõ lelkészi szolgálat, illetve hogy minderre van igény. Sport és hit között a mélyebb kapcsolat a kimagasló sportteljesítmény mibenlétén alapul. Ehhez az egész ember szükséges. Nem egyszerûen fizikai produkcióról, hanem a testet, lelket egyaránt igénybevevõ teljesítményrõl szólhatunk. Akik nem ismerik fel a lelkiszellemi komponensek jelentõségét, nem érhetnek fel a csúcsra. De természetesen mindig hangsúlyosak, életközeliek a fizikai tényezõk. A Szentírás egész szellemisége, üzenete erre mutat. A számos ószövetségi példa mellett – Dávid és Góliát csatája… – elég Pál apostol kalandos életére, megpróbáltatásaira, teljesítmény-központú karakterére utalnunk. Akár bibliaismereti verseny is rendezhetõ, keresve a „sportos” igéket, amelyek közvetlenül szólnak napjainkban is az
olimpia résztvevõihez. Csak ízelítõül néhány: a leggazdagabb tartalmú és az üzleti alapú, doppingfenyegetettségben élõ olimpiák idején talán a leginkább aktuális 1Kor 9,25–27: „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki elõtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegõbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” A hervadó és a hervadhatatlan koszorú gyönyörû párhuzam. A szép, de mulandó földi dicsõség hervadó koszorúja, amelyet önmegtartóztatással, önmagunk legyõzésével nyerhetünk el, akárcsak a hervadhatatlant, az örök élet reménységét hordozót. Nem az olimpia résztvevõihez szól-e a Timóteushoz írt második levélben (2Tim 2,5) megfogalmazott üzenet? „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerûen versenyez.” Bizony az ókori olimpiák története a csalások, a manipulációk miatt ért véget. Többen emlegetik már ma is a párhuzamot – elsõsorban, de nem kizárólag – a dopping miatt. Az üzlet és olykor a politika foglyul ejtette az olimpiákat, kétségessé tette a szabályszerû küzdelmet. A mindenáron gyõzni akarással szemben nagyon is idõszerû a bibliai üzenet: az emberrõl, akinek még az éjjel elkérik a lelkét, értelmetlenné téve addigi életvezetését. A politika kétarcúságát napjainkban a tibeti válság mutatja. Amikor Kínának ítélték oda az olimpia megrendezésének a jogát, akkor is tudták, mi a helyzet a diktatúrában. Ám erõsebb volt az üzleti érdek. Most, a válság törvényszerû jelentkezésekor sok politikus álszent módon nyilatkozik. A bojkottról kiderült, hogy csak a sportolókat sújtó zsákutca, a megnyitótól való távolmaradás pedig legfeljebb pótcselekvésnek minõsíthetõ. Évezredek alatt nem változott az emberi természet. A Szentírás, az evangéliumi üzenet egy értékrendet közvetít. Humánus, a spirituális értékeket, a hitet, a szeretetet, a hûséget, az önzetlenséget – és így tovább – vállaló értékrendet. Az olimpiákon az elmúlt évtizedekben – amióta a versenysorozat megnyílt a hivatásos sportolók elõtt, és a televízió vált meghatározóvá – minden a pénzrõl szól. Mégis, van lehetõség a sport klasszikus, humánus értékeinek a megõrzésére, képviseletére. Mert az igazán nagy bajnokok, a hívõk – de lelkük mélyén a hitetlenek is – jól ismerik a szakmai felkészítésnek a több tudományt érintõ fortélyain túl a gyõzelem legfõbb titkát: „…nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülõ Istené.” (Róm 9,16)
2008. április 27.
fókusz
Imaszoba a rendõrpalotában
Kiútmutató „Beszélõn” a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben b Friss szélben, reggeli hûvösben fordulunk be a forgalmas körútról. Átlagos hétköznap a Markó utcában és környékén. Itt-ott elegáns, mobilos-aktatáskás, öltönyös urak, bizonyára ügyészek, ügyvédek, bírák. Sietnek a bíróságra. Mi azonban most a szomszédos épületbe tartunk. Oda, ahol sokak, akiknek már eldõlt a sorsuk, várják, hogy továbbszállítsák õket, míg mások – az elõzetesben lévõk – még reménykednek, hogy nem kapnak letöltendõ büntetést. A mintegy háromszáz fogvatartottnak inkább átmeneti, mint végleges tartózkodási helye a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézet. Ebbõl következõen itt igen nagy a fluktuáció, külön szerencse hát, hogy két leendõ riportalanyunkat még itt érhetjük. Bízik László börtönlelkészt illeti a köszönet, amiért mindent olajozottan megszervezett, s hogy még a fõszerkesztõbõl erre a délelõttre alkalmi fotóssá „avanzsált” kollégám is dokumentálhatja a nem mindennapinak ígérkezõ találkozást.
b Budapest látványosságai közé ma már nem csupán a patinás belvárosi bérházak vagy a Vár szûk utcácskái tartoznak, hanem az olyan modern épületek is, mint például a Rendõrségi Igazgatási Központ Teve utcai székháza. A fõvárosiak által csak „zsarupalotaként” emlegetett impozáns, csupa üveg toronyház elsõ emeletén április 18. óta imaszoba áll a vallásukat gyakorolni kívánó rendõrök rendelkezésére. A szoba megáldására ökumenikus szertartás keretében került sor a három történelmi keresztény egyház lelkészeinek, valamint az izraelita hitközség rabbijának és kántorának szolgálatával. A rendõrség napját bevezetõ ünnepi alkalmon evangélikus felekezetünket e sorok írója képviselte.
Április 16., szerda „Világosságom és segítségem az Úr, kitõl félnék, kitõl rettegnék?” (Zsolt 27,1) „Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái.” (1Kor 7,23) Jn 8,31–36 • 1Kor 2,1–5 ***
A hétvége sajtóját böngészve kitûnik, hogy bizony sokan furcsállják Bencze József altábornagy, országos rendõrfõkapitány döntését, aki ragaszkodott az imaszoba kialakításához. Hogyan kerülhet szakrális helyiség egy erõteljesen szekuláris környezetbe, oda, ahol a dolgozók éppen a világ árnyoldalaival szembesülnek? A tudósító – lelkészként – Isten igéjében találta meg a választ. Krisztus mondatát idézte az ünnepi alkalmon is: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Mt 9,12) Jézus mindig azok közé ment, akik vétkeik nyomorúságában vergõdtek. Közöttük hirdette, hogy a bûn fogságából meg lehet szabadulni, a gonoszság ejtette sebekbõl pedig fel lehet épülni. Így vállal ma is közösséget a Szent Isten – akár ilyen szekuláris környezetben is – a szenvedõ, a gyógyulásra vágyó emberrel.
Bencze József (képünkön) bevezetõ gondolataira rímelt e rövid igemagyarázat. Az imaszoba ajtajában a fõkapitány arról beszélt, hogy mennyire fontosnak tartja a rendõrök lelkigondozását. „Kollégáim nap mint nap szembenéznek az élet sötét oldalával, s ez még a legerõsebbeknek is óriási lelki teher” – jelentette ki. Utalt arra, hogy a pszichológusok segítsége mellett szükségét érzi, hogy munkatársai spirituális igényei is kielégíttessenek. A kérdésre, hogy vajon uniós elõírásnak akart-e megfelelni az imaszoba kialakíttatásával, vagy netán – most, hogy egy ideje a kormánypártok népszerûsége hanyatlóban van – politikai megfontolások vezérelték-e döntésében, a fõkapitány meglepõ módon személyes választ adott. Elmondta, hogy bár itthon nem ér rá vallásának gyakorlására, külföldön sohasem mulasztja el, hogy betérjen a templomokba. Mindig megérinti az ottani csend és valami erõ. Ezt a benne is meglévõ spirituális szomjúságot hivatott betölteni az imaszoba egyszerû berendezésével, az oltáron a feszülettel és a Bibliával, a falon pedig a 111. zsoltár héber és magyar nyelven olvasható soraival. A helyiség éjjel-nappal nyitva lesz, hogy a munkatársak ide elvonulva valamennyit letehessenek a vállukra nehezedõ teherbõl. „Hogy élnek-e a lehetõséggel a kollégák, azt nem tudom” – zárta a beszélgetést a fõkapitány, majd hozzátette: „Ám hogy én gyakran betérek majd ide, az biztos.” g B. Pintér Márta
Mikor belépünk az épület Nagy Ignác utcai hatalmas kapuján (közkeletû nevén a „Markóba”), már tudjuk, hogy a zárt kapualjban rögtön jobbra kell fordulni, és be kell jelentkezni, bemutatni az igazolványokat, átesni a fémdetektoros vizsgálaton és szekrénybe zárni a mobiltelefont – nem elõször vagyunk itt mi ketten. Pár éve Pest megyei lelkészek társaságában jártunk az intézményben egy rendhagyó lelkészi munkaközösségi ülésen, szintén Bízik László jóvoltából és házigazdai kíséretében. Az akkori benyomásokat mostani látogatásunk tovább árnyalja: már az apró részletekre is oda tudunk figyelni, az akkor kialakult vázlaton a vonalak most pontosodnak, élesednek. Míg pakolászunk, a fiatal, egyenruhás õr megnyugtat: mindjárt itt lesz értünk László atya. No igen, a vallási hovatartozás itt azután valóban huszadrangú kérdés, ha egyáltalán kérdés. Itt az evangélikus lelkész „Bízik atya”, aki tiszteletnek és szeretetnek örvend a személyzet és a fogvatartottak körében egyaránt. És persze gondozottjai esetében sem a felekezeti hovatartozás a döntõ, hanem az, hogy keresik-e Istent, keresnek-e kérdéseikre válaszokat. Hogy találnak-e kapaszkodót, megnyugvást. Itt az olyan fogalmak, mint bûn, büntetés, barátság, hûség, megbocsátás, más tartalommal telnek meg. De ezt már Zsuzsanna mondja, Ilona pedig bólogat, helyesel. Szinte rímelve egymás szavaira osztják meg velünk történetüket. Amit egyikük elkezd, a másikuk folytatja. S közben az asztalon, kezük ügyében ott az Útmutató, a kis lila könyvecske, benne a könyvjelzõ a mai napnál.
lést, a szembenézést, a dolgok rendezésének útját, kiútját. *** Bízik László börtönlelkész irodájában felpolcolva kis és nagy Bibliák, adomány egyházunktól, más egyházaktól, csomagszámra Útmutatók, a Nemzetközi Gedeon Társaság által kiadott pici, kék Újszövetségek. László atya nem csak lelki táplálékkal készül: nála kávét, cigarettát is kaphatnak a fogvatartottak. Miért olyan nagy szó ez? Mert a börtönben ez a két legnagyobb kincs. Némelyek ezért kérnek tõle alkalmat a beszélgetésre. S ezt Bízik atya tudja. De nem haragszik. Fogadja a hozzá folyamodókat. Beszélget. Aztán másodszorra, harmadszorra Istenre, hitre terelõdik a szó…
*** Március 3-án, hétfõn, vacsora után találkoztam elõször Zsuzsannával – meséli Ilona. Meglepõdünk: hogyhogy így megjegyezte a dátumot? Aztán minden érthetõvé válik. Ezen a napon kerültek közös
*** Ott, Mélykúton karácsonykor postán kapta meg Zsuzsanna Bízik atyától a 2008-as bibliaolvasó Útmutatót. Azt mondja – s valami belsõ tûz fûti át a szavait –, ez volt számára a legszebb karácsonyi ajándék. Volt akkoriban egy zárkatársa, akinek – hogy, hogyan nem – szintén volt Útmutatója, s akivel együtt olvasták és beszélték meg az olvasottakat. Nap mint nap kikeresték persze a számmal jelölt igehelyeket is, mert tudni kell, hogy milyen szakasz tartozik még aznapra, egyik rész kiegészíti a másikat. Aztán a társat szabadlábra helyezték, és Zsuzsanna egyedül maradt. Szomorkodott is. Hiányzott a lelki társ, a közös bibliaolvasás. *** A Markó utcában férfiak és nõk egyaránt vannak, a legfelsõ szint a nõké. Ide felülrõl is beárad némi fény, a rácsok tagolta tér némileg lágyabb, vagy mondjuk in-
*** Április közepén járunk: az intézetben már lázasan készülõdnek május elsõ vasárnapjára. Igen, a család… Zsuzsanna utal is rá késõbb: itt az idõt ünnepekben mérik. Hétköznapok, hétvégék egybefolynak. „Hány karácsonyt, hány húsvétot töltöttem is bent?” – mereng. Utánaszámol: lehet, hogy már a negyediket?… S vajon mennyi van még hátra? Talán idén már otthon karácsonyozik… A könyvtárban találkozunk vele elõször, ahol – mint mondja – társadalmi munkát végez. Szép, szõke, kék szemû, fotogén nõ, a börtön szürkéskék egyeningét és -nadrágját viseli. Valójában már a mélykúti nõi börtönben tölti büntetését, hamarosan vissza is szállítják oda. Nem szégyelli; nyíltan vállalja tettét: csalás miatt ítélték el. Foglalkozását tekintve gyógypedagógus. Kint élettárs, nevelt gyermek, unoka várja. Megmutatja zárkáját. Mozdulatai, akár a szavai, nyugodtak. Mint késõbb elmeséli, volt idõ, amikor csak altatóval aludt; most már se arra, se nyugtatóra nincs szüksége. Megtalálta a megbéké-
megküzd mindazzal, ami vele történik. Értelmiségi õ is, diplomás. Utcai ruhája jelzi: még nem ítélték el, elõzetesben van. De már október óta van a Markóban… Õ Ilona. Együtt indulunk el immár öten, le a börtönkápolnába, ahol nyugodtan lehet beszélgetni. Ilona az arcát nem, de „történetüket” vállalja. Azt mondja, ügyében kedvezõ ítéletre számít, család várja kint õt is. A rácsok sokaságán csak László atya mindent nyitó csipkártyájával jutunk át. A lépcsõházban éppen fogvatartottak jönnek felfelé, hangos „Jó napot!”-tal köszönnek. Nemsokára ebédosztás, így sietnünk kell, hiszen az étkezésnél nem lehet távol lenni a zárkától.
cellába. És nemigen tudják eldönteni, melyikük örült meg jobban, amikor a másiknál megpillantotta – az Útmutatót… A „véletlenek” mibenlétérõl nem is kell ezek után megfogalmazni nagy igazságokat, inkább hallgatjuk õket, ahogy ketten együtt, másként, mégis ugyanazt mondják. Számukra elmaradhatatlan reggeli „szertartás” az Útmutató-olvasás. Zsuzsanna a börtönben találta meg a hitét. Halovány gyermekkori emléke, hogy egy ízben ministrált is, de annak idején nem került közel Istenhez. Itt bent Istent és Jézust is megtalálta. „Megfogott valami” – mondja, és említi a bibliafoglalkozásokat, a lelkészeket, a missziósokat, majd a mellette ülõ evangélikus börtönlelkészre néz. Bízik atya mindvégig csendes jelenlétével bátorítja pártfogoltjait. Megtudjuk, a börtönben nem is olyan egyszerû nyugalmas perceket találni az olvasásra. Zsuzsanna meséli, hogy egyszer hajnali négyre kellett mennie dolgozni, felkelt hát háromkor, fél négyre elkészült – s irány a WC a Bibliával és az Útmutatóval. Merthogy a zárkában a hajnali órán nem lehet villanyt gyújtani… László atya pedig azt az emlékét idézi fel, amikor egy fogdára ítélt e szavakkal fogadta õt kitörõ lelkesedéssel abban a rideg magánzárkában, ahová az érintetten kívül egyébként kizárólag a börtönlelkész léphet: „Atyám, végre elejétõl végéig el tudtam olvasni a Bibliát!” Nem mellesleg börtönlelkészek érték el azt is, hogy az egyetlen „tárgy”, amelyet a fogdába magával vihet az elítélt: a Szentírás. T. PINTÉR KÁROLY FELVÉTELEI
e
FOTÓ: ANDÓ
8
kább így: elviselhetõbb. Virágcserepekben zöld növények. Itt vár ránk másik riportalanyunk. Vékony, barna, farmeros, feltûzött hajú nõ. Egyenes tartása, fegyelmezett mozgása, visszafogott mozdulatai és hanghordozása elárulja: belül mélyen
*** Ugyanaz az igei rész az idõ múlásával egészen mást tud mondani, mást jelent,
és mi is másképp magyarázzuk – vág szinte egymás szavába Zsuzsanna és Ilona. Kérem, mondjanak példákat, és õk sorolják: bûn, lelkiismeret, barátság, hûség. Szabályok, törvények, melyeket tudomásul kell venni. „Ezt is a Bibliából tanultam meg” – folytatja Zsuzsanna. S arról is beszél, hogy aki a börtönben megtalálta a hitét, odakinn sem feltétlenül veszíti el a megtalált értékeket. Mitõl függ? – firtatjuk. Talán az tud megmaradni, akinél a hit „belülrõl jön”, és olyan természetes része lesz az életének, mint az, hogy eszik, iszik, alszik. Egyikük úgy fogalmaz: az igeolvasás számára egyfajta „belsõ kényszer”. A mélypontok megvannak, persze. És olyan mélyek, amennyire csak el tudjuk képzelni. *** Bízik László nyolc éve végez börtönlelkészi szolgálatot. A Fõvárosi Büntetésvégrehajtási Intézet három egységbõl áll: ahol vagyunk, az ugye a Markó, azután van a Gyorskocsi utcai és a „Venyige”, amely a Maglódi úton található. Megszámlálhatatlan sok sorssal találkozott ennyi év alatt. Utal híres bûnügyekre, elítéltekre, akiknek Útmutatót küldött – vidékre is, ha tudta, hogy várják, van rá igényük. Köszönõlevelet is õriz jó néhányat. Nem mutathatja, neveket sem mondhat, köti a lelkészi titoktartás. Hivatását egy olyan súlyos betegség után kezdte el, amely másokat összetörne. Õ a megváltozott körülményekkel megbékélve teszi a dolgát. Ahogy járunk-kelünk az épületben, mindenütt ismerik, tisztelik, szeretik, köszöntik. A finn kátéból tanít, Bibliákat oszt, s hangsúlyozza: nincs jelentõsége a felekezeti hovatartozásnak. Itt minden és mindenki ökumenikus. De köszöntek már rá ismeretlenül „Erõs vár a mi Istenünk!”-kel is, idézi fel mosolyogva, pedig papi ruháján éppenséggel nem látszott, hogy evangélikus… *** Ilona hívõ családból jött, nála természetes volt a hitélet. Itt sem hagyta el Istenét, s ha kérdezik, honnan a nyugalom, megvallja. Nem azért olvas idebent az ember Bibliát, Útmutatót, nem azért beszélget igékrõl, mert „nincs más”, hiszen van itt televízió, könyvtár… Még nem hívõ zárkatársa is naponta kérdi õt: „Na, mára mi van? Mit ír?” Hitüket a fogvatartottak egyénileg és közösségben is megélhetik: egymás terhét is lehet hordozni, mondják. Ez nagyban segít elfogadni a helyzetet, alkalmazkodni, számot vetni. Így érzi Zsuzsanna is: õ korábban mindenki mást hibáztatott, csak magát nem. Mikor mindentõl megfosztották, pánikba esett, gyógyszert szedett. Ma már nincs szüksége tablettákra. Tudja, hogy bûnt követett el, bocsánatot kért azoktól, akik ellen vétett, s vállalja a büntetést a bûnéért. Magával és Istennel is rendeznie kellett a dolgokat, és azokkal is, akiket megkárosított. Hogy majd ha kikerül, húzhasson egy vonalat, és új életet kezdhessen. De már tudja, van kiút, és erre õ már rálépett. *** Eltelt a délelõtt, mennünk kell, szedelõzködünk. László atyát is szólítja az újabb szolgálat. A hivatalos procedúra, ellenõrzés, kapunyitásra várakozás után kint vagyunk ismét. A Markó nagy épülettömbje lassan elmarad mögöttünk. Nehezen tudunk csak megszólalni, még gondolatainkkal vagyunk elfoglalva. Kollégám szólal meg elõször: „Azt hiszem, tudom, milyen fõcímet kellene adni a riportodnak…” g Kõháti Dóra
Az Evangélikus Élet e heti számának Új nap – új kegyelem címû rovatában Ilona és Zsuzsanna fûzte gondolatait a napi igékhez.
2008. április 27.
élõ víz
f
9
M E N N Y B E M E N E T E L Ü N N E P E – 1Kir 8,22–28
Hol a menny? Hol van Krisztus? „De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sõt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged…” – kiált fel templomszentelési imájában Salamon király (27a). A Krisztus ez igéi: Ez az én testem, stb. még erõsen állnak címmel 1527-ben kiadott könyvében Luther így érvel: „Elõször is nézzük a tételt, hogy Krisztus az Isten jobbján ül, melyrõl azt tartják a tévelygõk, hogy kizárja a Krisztus testének jelenlétét az úrvacsorában. Ha már most kérdezzük tõlük, hogy mit neveznek õk az Isten jobbjának (…), olyan ferdítésekkel fognak elõállani, mint ahogyan a gyermekeknek szokás mesélni egy képzeletbeli mennyrõl, melyben egy aranyos trónus áll, melyen a Krisztus papi föveggel és koronával a fején az Istennek jobbján ül, miként a festõk festik. (…) E gyermekes gondolatból (…) következik, hogy magát az Istent is (…) megkötik azon az aranyos trónuson…” Ezért „kérdezzük tõlük: hol az a szentírási hely, mely az Isten jobbját egy helyre szorítja? (…) Az Írás arra tanít, hogy az Isten jobbja nem egy meghatározott hely (…), hanem hogy az az Istenek mindenható ha-
talma… Isten az, aki mindeneket teremt, létrehoz és fenntart mindenható hatalmával és jobb kezével. (…) De hogy megteremthessen és fenntarthasson valamit, kell, hogy (…) minden teremtmény bensejében és külsejében, körös-körülötte, keresztül-kasul, alatta és fölötte, elõtte és mögötte maga legyen jelen, úgyhogy semmi sem lehet inkább jelenvaló minden teremtményben, mint az Isten maga az õ hatalmával. Mert õ teremti a bõrt, õ teremti a csontokat is, õ növeszti a hajat fejünkön, õ teremti a velõt a csontokban, õ teremti minden hajunk szálát, õ teremti velõnk minden porcikáját; (…) azért kell is, hogy jelen legyen az õ keze, mely véghezviszi, másként nem lehetséges. Ezt bizonyítja is hatalmasan a szentírási hely: »Hiszen mindent az én kezem alkotott« (Ézs 66,2) Zsolt 139,7 s köv.: »Hová mennék a te lelked elõl, és a te orcád elõl hová futnék? Ha a mennybe megyek, ott vagy; ha a koporsóba vetem az én ágyamat, ott is jelen vagy. Ha olyan szárnyaim volnának is, mint a hajnalnak (ezek bizony olyan nagy szárnyak, mint a fél világ), és a tengernek utolsó
határánál laknám is: oda is a te kezed vinne engemet, és a te jobb kezed megfogna engemet.« Minek beszéljek sokat? Az Írás Istennek minden csodatettét és mûvét az õ jobbjának tulajdonítja. Ézs 66,1 szerint: »A menny nékem ülõszékem és a föld az én lábaimnak zsámolya.« Nem mondja, hogy a mennynek egy darabja nékem ülõszékem, a földnek egy darabja vagy bizonyos helye az én lábaimnak zsámolya… Messze, messze túlterjed õ a világon, a mennyen és földön túl. (…) Isten lényegileg jelen van mindenütt, minden teremtményben és minden teremtmény által, minden egyes részükben és tartózkodási helyükön (…), tehát a világ tele van az Istennel, és az Isten egészen betölti, de nincsen általa korlátozva vagy határolva, mert õ egyidejûleg minden teremtményen kívül és fölül is van. (…) És habár minden teremtményrõl mondhatom, hogy az Isten lakozik benne, de azt már nem mondhatom: ez az Isten maga. A Krisztusról azonban nemcsak azt mondja a hit, hogy az Isten benne lakozik, hanem ezt: a Krisztus maga az Isten. (…)
AZ ÜNNEP IGÉJE
Ismert dolog, hogy a Krisztus teste az Isten jobbján ül (…), ami nem jelent mást, mint azt, hogy õ ember voltában is mindenek fölött áll, és mindenek alá vannak neki rendelve, és õ uralkodik felettük. (…) Hogy Úr legyen, és uralkodjék, természetesen kell, hogy elõbb lényegileg is jelen legyen az Isten jobbja által, mely mindenütt jelen van, (…) de egyúttal (…) megfoghatatlan. (…) Mert az egészen más, ha az Isten valahol jelen van, és ha a te számodra van jelen. Akkor van jelen a te számodra, ha igéjével mondja, és ezzel kötelezi magát, mondván: itt találsz meg engem. (…) Ellenben végigjárhatod az összes teremtményeket, és tapogatózhatsz itt is, ott is, és mégsem fogod megtalálni sohasem, noha valósággal jelen van ott, de nem a te számodra. (…) Megfoghatatlan õ, és nem fogod megtapintani, ha meg nem
ígéri, és igéjével oda nem rendel egy bizonyos asztalhoz, és igéjével maga nem értelmezi a kenyeret (…), mondván: ez az én testem, mintha ezzel azt mondaná: otthon is ehetsz ugyan kenyeret, de (…) ha ezt eszed, az én testemet eszed, máskülönben azonban nem. (…) Itt igémmel kötelezem magamat, hogy ne kelljen tévelyegned és engem mindenfelé keresned, amerre csak vagyok. (…) De a mi Istenünknek az a dicsõsége, hogy miérettünk száll alá ily mélyen, és lesz testté és kenyérré, leszáll a mi szájunkba, szívünkbe, kebelünkbe, és miérettünk szenvedi el, hogy tisztességtelenül bánnak vele a kereszten is, az oltáron is… Váltig tûri, hogy (…) igéje, mûve és mindene üldöztessék (…), és hogy visszaéljenek vele, de õ azért mégis az õ dicsõségének székében ül.” A keleti egyház õsi liturgiája joggal énekli: „Midõn tested a sírban, lelked a pokolban volt, a latorral a paradicsomban voltál mint Isten, és a trónuson az Atyával és a Lélekkel is együtt voltál, mindeneket betöltve, felfoghatatlan Krisztus!” g Véghelyi Antal
Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR
FOTÓ: BREBOVSZKY PÉTER
b Mostani, hatrészes sorozatunkban a bibliai Eszter történetét elevenítjük fel. Minden részben megoldhattok egy-egy rejtvényt is; a helyes megfejtéseket – akár a végén összegyûjtve – küldjétek el szerkesztõségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. Rovatgazda: Boda Zsuzsa
3. Amikor letelt a háromnapos böjti idõszak, Eszter királynõi ruhába öltözött, és megállt a palota belsõ udvarán. Ahasvérós király a trónján ült, szemben a bejárattal. Meglátta Esztert, aki hívás nélkül érkezett, és ezért meg kellett volna halnia. Azonban a törvény szerint életben maradhatott, aki felé a király kinyújtotta aranypálcáját. Ahasvérós kegyelmes volt feleségével, és a pálcával engedélyt adott neki a belépésre. Amikor Eszter odament hozzá, azt kérdezte tõle: „Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Ha az országom felét is, megkapod.” Õ azonban nem ezt kívánta, hanem meghívta a királyt és Hámánt aznap estére vacsorára. Õk pedig örömmel elfogadták a meghívást. A vacsora jól sikerült, a király pedig újra megkérdezte Esztert, hogy mit kíván cserébe. Megígérte neki, hogy bármi legyen is az, teljesíti. A királynénak egyetlen kívánsága volt: másnap is jöjjenek el hozzá vacsorára. Akkor majd elmondja a kérését is.
Hámán jókedvûen távozott a királyné palotájából, de öröme nem tartott sokáig. A kapuban találkozott Mordokajjal, aki még mindig nem volt hajlandó térdet hajtani elõtte. Ezt látva csak még nagyobb lett az iránta érzett haragja. Mérgesen hazament, összehívta barátait és a feleségét. Elmondta nekik, hogy hiába van hatalmas vagyona, nagy családja, hiába élvezi a király és a királyné kegyét, aki még vacsorára is meghívta õt, addig nem lesz boldog, amíg a zsidó Mordokaj az udvarban van. Ezt hallva a többiek azt tanácsolták neki, hogy csináltasson egy ötven könyök magas fát, reggel pedig kérje meg a királyt, hogy akassza fel rá Mordokajt. Hámán örült az ötletnek. Azonnal fel is állította a fát, és már alig várta a reggelt. Ahasvérósnak aznap éjszaka nem jött álom a szemére. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elõ a történetek könyvét, és olvassanak fel neki belõle. Ahogy ezt tették, rátaláltak arra a részre, amely elbeszélte, hogyan mentette meg Mordokaj a király életét. Ahasvérós akkor megkérdezte, hogy milyen ki-
tüntetést és rangot kapott ezért Mordokaj. Az emberei azt válaszolták, hogy semmilyet. Ekkor jelent meg Hámán, hogy megkérje a királyt: akasztassa fel Mordokajt. Az uralkodó megkérdezte tõle: „Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király?” Hámán azt gondolta, Ahasvérós õt akarja valami miatt megjutalmazni, ezért így felelt: „Olyan ruhába kell õt öltöztetni, amilyet a király hord. Az uralkodó lovára kell õt ültetni, és koronát kell a fejére tenni. Majd lovagoltassák végig a város terén, és kiáltsák elõtte: »Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.«” Amikor mindezt meghallgatta Ahasvérós, megparancsolta Hámánnak, hogy tegyen így mindent a zsidó Mordokajjal. El lehet képzelni Hámán csalódottságát és szégyenét, de nem tehetett mást – a király szava parancs volt.
Közel háromszázötven asszony gyûlt össze április 17-én Deutsch Jahrndorf kultúrházában az észak-burgenlandi nõszövetség csendesnapján, hogy meghallgassa Hanna Strack német teológusnõ elõadását. Az összejövetel témáját az Útmutató aznapra kijelölt igeverse adta: „Megáldalak, és áldás leszel” (1Móz 12,2); ennek jegyében állították össze bibliai jeleneteiket a helyi gyülekezet asszonyai is. A nyitó istentisztelet megtartására egyházunk Nõi Missziói Szolgálatának lelkésze, B. Pintér Márta kapott felkérést. Vendégszolgálata nyomán tovább erõsödhet az osztrák testvéregyházunkkal való kapcsolat – most már „nõi vonalon” is. d EvÉLet-infó
H E T I Ú T RAVA LÓ Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tõlem. (Zsolt 66,20)
Melyik lovat és melyik koronát kapta Mordokaj?
A
B
2
C
3 RAJZ: JENES KATALIN
1
Húsvét után az 5. héten az Útmutató reggeli és heti igéi ezt hirdetik: az Úr Isten a Krisztusért meghallgat minket – „…szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17) Az imádkozás a lélek lélegzetvétele. Jézus Urunk is az imádság meghallgatását ígéri: „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” „…kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,23.24b) Az imádkozó gyülekezet élõ tagjaiként elmondhattuk-e: „Hozzá kiáltottam, és õ meghallgatott, meghallgatta imádságomat.”? (Zsolt 66,17a.19; LK) „Az imádság egyes-egyedül a hit mûve, s ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud, aki nem a maga emberségére imádkozik, hanem Isten Fiának nevében.” (Luther) Pál kér: „…tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért…” (1Tim 2,1–2a) Az ifjú Salamon király engedelmes szívet kért: „…olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt elõtted, és nem támad utánad sem. Sõt azt is megadom neked, amit nem kértél…” (1Kir 3,12–13a) Mózes fölemelt kézzel könyörgött Urához: „Így gyõzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” (2Móz 17,13) Jézus imádkozni tanít az Atyához. Az öt mindennapi kérés igéi: szenteltessék meg, jöjjön el, add meg, bocsásd meg, ne vígy (Lk 11,2–4). Mennybemenetel ünnepén Krisztus ígéri az Úrra nézõ gyülekezetnek: „…ha felemeltetem a földrõl, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Mi hisszük és valljuk: „Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.” (Zsolt 47,9; LK) Jézus Isten jobbjára ült, és közbenjár egyházáért. Utolsó földi tette – egész élete – áldás volt tanítványai számára: „…felemelte a kezét, és megáldotta õket. És miközben áldotta õket, eltávolodott tõlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták õt…” (Lk 24,50b–52a) Jézus követõi egyben a tanúi az egész lakott földön a Szentlélek erejével. „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl.” (ApCsel 1,9) „Galileabeli férfiak, mit néztek az ég felé? Ez Jézus, ki felvitetett tõletek a mennybe, ekképpen jõ el ítéletre, alleluja.” (GyLK 708) Pilátus nem talált semmiféle bûnt a zsidók királyában, akinek országa nem ebbõl a világból való. Ez a Krisztus küldetése: „…azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18,37c) Mi felismertük-e már az Igazat? „Õ az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,20c) Pál írja pünkösd böjtjében: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által.” Áldáskívánása nekünk is szól: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust.” (Ef 6,18a.24) Rogate! „Mikor eljött a búcsúóra, / Áldón emelted szent kezed (…) / Ha te megáldasz engemet, / Elérem üdvösségemet”, Uram és Istenem! (EÉ 228,2) g Garai András
e
2008. április 27.
krónika
Keskeny Út – képzés, képzõdés A Keskeny Út ökumenikus fesztiválmissziós csoport április 4. és 6. között a kolozsvári Apafi Kollégiumban tartotta meg az évad második hétvégi képzését, melyre vezetõnek a Szegedi Tini-telefon Lelkisegély-szolgálat Egyesület munkatársait, Schád Lászlót és Pócza Editet hívta meg. Az Erdély különbözõ történelmi egyházait képviselõ mintegy harminc fiatal – régi és új önkéntesek – közös cél érdekében vettek részt a tréningen: hogy megismerjék egymást, és kellõképpen felkészüljenek a rájuk váró feladatokra. A képzés ezúttal nem elõadások sorozatát jelentette, hanem játékok egymásutánját. Egy-egy fiktív világba belehelyezkedve a fiatalok olyan helyzeteket élhettek át, amelyekkel más formában ugyan, de az ifjúsági fesztiválokon, a Keskeny Út sátorban is találkozni fognak. Minden játék komolysága, súlya nyilvánvalóvá lett, mikor kielemezték õket, megosztották egymással érzéseiket, és levonták a tanulságokat. A játékok során rá kellett jönniük arra, hogy mennyire fontos igazi közösséget kialakítaniuk, együttmûködniük, hisz csak így érhetnek el eredményeket.
El kellett gondolkodniuk azon, mi az bennük egyenként, ami építõen hatna a közös munkára, hogyan lehetne kamatoztatni az egyes emberek képességeit, illetve kiegészíteni a hiányosságaikat és összehangolni a motivációikat. Az egyik legfontosabb, központi kérdés pedig az volt, hogyan viszonyuljanak a „keskeny utasok” a vendégeikhez, mire figyeljenek; mi gátolhatja vagy segítheti õket abban, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, illetve mi az, amiben nem kell megfelelniük, hanem amit mint hamis elõítéletet le kell rombolniuk. A különbözõ észrevételek, megjegyzések gyakran kiegészítették egymást, ugyanakkor több ízben sor került heves vitára is, melynek az idõkeretek miatt vagy sürgõsen el kellett dõlnie, vagy többször is terítékre került, hogy a végeredménnyel mindenkinek egyetértsen. Ez utóbbi módszerrel született meg a Keskeny Út fesztiválmisszió jelmondata is: „Egymásnak megmutatni, hogy lehet és jó Istennel élni.” A tulajdonképpeni cél ez – a képzések ehhez nyújtanak segítséget. g Zsigmond Júlia
HIRDETÉS
Felvételi hirdetés A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány felvételt hirdet Protestáns Felsõoktatási Szakkollégiumába (Budapest 1121, Eötvös út 35.). Információk a szakkollégiumról és a felvételi feltételekrõl a http://www.mpta.hu/ honlapon találhatók vagy az 1/391-9050-es telefonszámon hétfõn, szerdán és csütörtökön 10-tõl 13 óráig kérhetõk. A jelentkezés beérkezési határideje 2008. május 9.
Szeretettel tájékoztatjuk gyülekezeteinket, hogy a húsvét ünnepe utáni hatodik vasárnap (május 4.) offertóriuma a misszió célját szolgálja. Kérjük, adakozó szeretettel segítsék az ügyet!
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. április 27. Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 16,23b–27; Jak 1,22–27. Alapige: 2Móz 32,7–14. Énekek: 72., 322. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. dr. Korányi András; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (konfirmáció) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (orgonazenés) Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19–21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Béres Tamás; du. 6. (Új találkozás ifjúsági istentisztelet); Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Vladika Zsófia; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. Donáth László.
Úrvacsorás istentisztelet lesz – Bátovszky Gábor szolgálatával – Rákospalotán a kistemplomban (Budapest XV., Juhos u. 28.) április 30-án 18 órakor.
Akiknek helyük van Nyugdíjas papnék csendesnapja b Több mint hatvanan gyûltek össze április 19-én, szombaton, hogy részt vegyenek a nyugdíjas papnék és papnõk számára meghirdetett idei országos találkozón. Az alkalomnak a tavalyi évhez hasonlóan a Deák téri gyülekezet adott otthont. Jó néhány papné levélben kellett, hogy kimentse magát. Sokan már ágyhoz kötve élnek, vagy testi erõtlenségük tartja õket vissza hoszszabb utak megtételétõl.
Az egyik levél Gyõri Jánosné volt nagytarcsai papnétól érkezett. Amikor néhány nappal az alkalom elõtt kedves sorait fogalmazta, a betegségére hivatkozott. Akikhez szombaton elért a levele, már tudták, hogy közben Isten hazahívta szolgálóleányát. Egy élet összegzéseként hangzott vallomása Isten megtapasztalt szeretetérõl és áldásairól. Hálát adott, hogy õ, akirõl úgy tartották, nem szülhet sohasem, hét élõ gyermeket hozhatott a világra, huszonhét unokát és harminc dédunokát tudhatott magáénak. Levele hiteles illusztrációja lett mindannak, amirõl dr. Fabiny Tamás püspök beszélt nyitóáhítatában. Pál apostol szavait idézte: „Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élõ Isten Lelkével van felírva…” (2Kor 3,3) A püspök két irodalmi példával érzékeltette Isten szerelmes és anyaian féltõ szeretetét, amely a hívõ emberen kirajzolódik. Krisztus követõi egyrészt Isten üzenetének a hordozói, vagyis õk maguk a levelek, másrészt „postások”, azaz feladatuk, hogy az örömhír kézbesítõi legyenek. Milyen nagy dolog, hogy Isten azt is fel tudja használni mások épülésére, hogy leveleink túlélnek bennünket! Hol a helyem, van-e helyem? – az elõadók panelbeszélgetés keretében igyekeztek választ adni a csendesnap kérdésére. Az alkalom szervezõi öt lelkészt bíztak meg azzal, hogy egyenként tíztíz percben világítsák meg a nyugalomba, de korántsem passzivitásba vonult papnék szolgálatának esélyeit a Biblia, a család, az egyház, illetve a mai magyar társadalom kínálta lehetõségek és elvárások fényében. Dr. Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem
Ószövetségi Tanszékének docense szellemes szójátékkal érzékeltette az ember helyét Isten közelségében. Emberségünk záloga, hogy összhangban legyen „ember s ég”. Zászkaliczky Péter volt Deák téri lelkész a hitvestársak és a testvérek egymást támogató szeretete mellett a felnõtt gyermekekkel kapcsolatban „az egyre kevésbé észrevehetõ jelenlétre” irányította a hallgatóság figyelmét. Bizony komoly feladat úgy segíteni a fiatalokat, hogy közben ne váljanak teherré az idõsek! Isten családjára, az egyházra terelte a szót a harmadik elõadó, ifjabb Hafenscher Károly. Azonosulni tudott a nyugdíjasok helyzetével, hiszen õ maga is „átmeneti állapotot” él meg. Az Országos Egyházi Irodában véget ért hatéves igazgatói ciklusa, és még nem kristályosodott ki teljesen új szolgálati területe. Referátumában az átmeneti állapot adta lehetõségekre és áldásokra hívta fel a hallgatóság figyelmét. Ez a kincsgyûjtés, az Istenre és
ban folyt beszélgetés. Délután élénk eszmecsere alakult ki arról, hogy a nagyszülõknek szabad-e engedniük az értékrendjükbõl csupán azért, hogy megnyerjék az unokákat. Nagy várakozás elõzte meg Beate Peschke asszonynak, a Bajor Papnészövetség vezetõjének elõadását. A teológiai végzettséggel rendelkezõ Beate elõször is kiábrándította hallgatóit. Arról beszélt, hogy a kelet-európaiak által régen oly nagyon vágyott „arany Nyugat” már nem létezik. Szólt az értékek devalválódásáról, a globalizmus, az önzés elhatalmasodásáról. Arról, hogy Németországban maga az emberi méltóság is kezd veszendõbe menni. Ezért tartotta fontosnak, hogy gondolatait egy ézsaiási igére fûzze fel: „Mivel kedves vagy a szemeimben, becses vagy és én szeretlek…” (Ézs 43,4; Károli-fordítás) Hogy hol az ember helye, azt Isten eme vallomása szabja meg. Õ teremtett minket, õ adott nekünk méltóságot, és õ ad feladatot is.
egymásra koncentrálás, a bölcs szemlélõdés, a csöndes szolgálat, az imádkozás idõszaka. D. Szebik Imre nyugalmazott püspök elõadása kérdés elé állította a résztvevõket. A nyugdíjba vonulással valamelyest kikerülnek az egyház „védõburkából” lelkészek és papnék egyaránt. Erõteljesebben szembesülnek a társadalom liberalizálódásával, megosztottságával, az értékek devalválódásával, mint fiatalkorukban, mint szolgálatba állásuk elõtt. „Úszunk-e az árral?” – tette fel a kérdést a püspök. Hogy ez a felvetése mennyire aktuális, azt bizonyítja az egyik csoport-
A záróáhítatban dr. Muntag Andorné Bartucz Judit ez utóbbi gondolatot vitte tovább. Reálisan festette meg a jövõt. Minden, amirõl aktív lelkészként, papnéként bizonyságot tett, valójában óriási titok. A menyegzõi lakoma képe csupán néhány ecsetvonás arról, ami a hívõkre vár Istennél. Titok a holnap, de az biztos, hogy Jézus helyet készített nekünk odaát (Jn 14,3). Amíg tart a ma, addig pedig tart a feladat is: akár szenvedések közepette, betegágyon, akár felszabadult örömben – Isten levelének kell lenni, illetve az evangélium örömhírét kell kézbesíteni. g B. P. M.
FOTÓ: BREBOVSZKY PÉTER
10
Nem csak a fellegek fújtak Somogy megye felõl Sötét felhõk és esõ fogadták azokat, akik április 19-én délelõtt Balatonbogláron a Somogy-Zalai Egyházmegye hagyományõrzõ ifjúsági napjára igyekeztek. A rendezvénynek – melyet a Mevisz Ladik szakcsoportja szervezett Visnyei Emõke vezetésével – a Varga Béla Kulturális Központ adott otthont. Az eseményre a helybelieken kívül többek között Látrányból, Keszthelyrõl, Siófokról, Tabról, Ecsenybõl, Nagykanizsáról is érkeztek érdeklõdõ gyermekek, fiatalok. A nyitóáhítat kezdetén felcsendült a népdal, melynek kezdõ sora az esemény mottója lett. „Fújnak a fellegek Somogy megye felõl…” – énekelte Zsíros András balatonboglári lelkész, a nap házigazdá-
ja. Áhítatában a helyes út keresésérõl és megtalálásáról szólt. Arról, hogy akkor járunk igaz úton, ha hagyjuk magunkat Isten által vezetni, akire mindenkor hagyatkoznunk kell. „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” – hangzott az ige a 91. zsoltár alapján (1–2. vers). A nap programja a néphagyományok megismerése, visszaidézése körül forgott. Agócs Gergely népi hangszereket ismertetett és szólaltatott meg, majd egy Somogy megyei népmesével bûvölte el a legkisebbeket. Sándor Ildikó, a Hagyományok Házának munkatársa a népmûvészet erejérõl, a hagyományok megõrzésének fontosságáról beszélt.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. május 1.
I., Bécsi kapu tér de. 11. (úrv.) Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. Bálintné Varsányi Vilma; V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. (úrv.) dr. Joób Máté; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Gyõri Veronika; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 6. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széll Bulcsú; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Gálos Ildikó; Soroksár, XXIII., Hõsök tere 11. (református templom) du. 6. Gyõri János Sámuel; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. Endreffy Géza.
g Összeállította: Vitális Judit
FOTÓ: ZSÍROS ANDRÁS
Mennybemenetel ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mk 16,14–20; ApCsel 1,1–11. Alapige: 1Kir 8,22–28. Énekek: 278.
Az ürömi József Nádor Általános Iskola és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény növendékei somogyi népdalokat énekeltek, vonósegyüttesük ádámosi és nagysajói dallamokat szólaltatott meg, majd bábcsoportjuk „Tedd ide, tedd oda” címû fergeteges elõadása következett. Közben elállt az esõ, kisütött a nap, így a házigazda gyülekezet által fõzött közös ebédet – melynek elkészítésében a Gaal Gaston Cserkészcsapat tagjai is segédkeztek – már a szabad ég alatt fogyaszthatták el a vendégek. Délután került sor Szilágyi Piroska kiállításának megnyitójára; a festõmûvész egyik mûve szolgált a rendezvény plakátjának hátteréül. Boka Gábor produkciója sajátos színfoltja volt a napnak. Petõfi Sándor János vitéz címû mûvét jelenítette meg egyéni felfogásban, sok kacagást keltve, kicsiket-nagyokat egyaránt bevonva az elõadásba. A Misztrál együttes 20. századi magyar költõk megzenésített verseivel a tarsolyában érkezett, de Ady Endre, Dsida Jenõ, Szabó Lõrinc költeményein kívül népdalfeldolgozásokat is hallhattak a jelenlévõk. A Tatros együttes a moldvai népzenébõl hozott ízelítõt. Ezután a Seremoj néptánccsoport tartott bemutatót, majd táncházat, amelyhez a Tatros szolgáltatta a muzsikát. A jó hangulat egészen estig megmaradt, s talán még sokáig távol tartja a „föllegeket” a somogyi (és zalai) fiatalok egén. g Péter Ildikó
2008. április 27.
mozaik
Egyházunk 2008. évi gyülekezeti számítógépes pályázatán – amint a hirdetésben, lapunk 6. oldalán is olvasható – a korábbi évek gyakorlatával szemben nem Windows operációs rendszerrel telepített számítógépekre lehet pályázni. Az Internet Munkacsoport évek óta szorgalmazza a szabad szoftverek elterjesztését; a folyamat idén újabb mérföldkõhöz érkezett: a kiosztandó gépekre Linux operációs rendszert telepítünk. Bár a közelmúltban már szó volt rovatunkban az egyik Linux disztribúció legfrissebb kiadásáról, nem mertünk volna csak erre alapozva belevágni az átállást célzó tervek megvalósításába. Az elmúlt hónapokban azonban több forrásból is arról értesültünk, hogy a Váci Katolikus Egyházmegye kizárólag Linuxot használ – ez kétszáznál több gépet jelent! Felvettük tehát a kapcsolatot velük, és április 9-én az Internet Munkacsoport elutazott Vácra. Négy évvel ezelõtt a Váci Egyházmegyében – leszámítva néhány pap saját berendezését – összesen két darab számítógép üzemelt, ezek közül az egyiken még internetkapcsolat is volt. Ma a püspöki hivatalban és mintegy százhatvan lelkészi hivatalban mûködnek gépek, és szinte mindegyik Linuxot használ. Néhány lelkes laikus véleményének hatására döntött úgy négy éve dr. Beer Miklós megyés püspök, hogy elodázhatatlan az informatikai fejlesztés. Azért is, hogy a beszerzés gazdaságosabb legyen, a közös, nagy tételben történõ vásárlás mellett határoztak. Eleinte Windowst szerettek volna telepíteni, de az olyan többletköltséget jelentett volna (gyakorlatilag több mint duplájába került volna a beszerzés), hogy végül a Debian Linuxot választották. Egyszerre ke-
rült tehát ki százhatvan parókiára linuxos gép, és ugyanezekkel népesítették be a püspöki hivatal irodáit is. Mûködik ugyan néhány gép speciálisan Windowsra írt szoftverek futtatására, de elmondhatjuk, hogy az egyházmegyei adminisztráció és kommunikáció gyakorlatilag Linuxon zajlik. Minden gép mellé felkészítettek egy-egy laikus informatikai segítõt, így a papoknak kizárólag a szolgálatukra kell koncentrálniuk. A rendszer gyakorlatilag négy éve gond nélkül mûködik, minden hivatali feladatot képesek elvégezni vele. A hardveres fejlesztést természetesen követte az informatikai nagyrendszerek
fejlesztése is: mára az egyházmegye szerverei nem csupán a webes alkalmazásokat, a fájlmegosztást vagy a levelezést szolgálják ki, de alkalmasak a telefonos rendszer kezelésére is. Elkészült az egyházmegyei portál (www.vaciegyhazmegye.hu), ehhez kapcsolódva mindenki jogosult egyházmegyei e-mail cím használatára. Webes alapon elérhetõ, különbözõ jogosultsági szintekkel konfigurált adatbázisokat mûködtetnek. A mi internetes névtárunkhoz hasonló adatbázis a Sematizmus, ahol minden, az egyházmegyei hierarchiával kapcsolatos adat elérhetõ. Már mûködik egy eseménytár is; ez még küzd a kezdeti nehézségekkel. A következõ évek feladatául egységes ügyviteli és információs rendszer létre-
EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ
Rovatgazda: Erdélyi Károly
hozását tûzték ki, ezt azonban a jelentõs – több száz milliós – költségek miatt már több katolikus egyházmegye bevonásával tervezik. Ugyanakkor szó volt arról is, hogy velünk milyen lehetõségei vannak az együttmûködésnek. Örömmel fogadtuk, hogy nem zárkóztak el a közös munka elõl, sõt kifejezetten örültek a lehetõségnek. Szó volt arról, hogy együttmûködhetünk közös szabványok kialakításában vagy stratégiai egyeztetésekben. A legvalószínûbb együttmûködés a közeljövõben a közös oktatás elindítása a katolikus egyetem informatikai karán. Ez az evangélikus Internet Munkacsoport már kialakult tematikája alapján, kifejezetten informatikai oktatásra kialakított környezetben történhet. Az ilyen együttmûködést megkönnyíti, hogy õk ugyanazokat a szoftvereket (OpenOffice.org, Scribus stb.) használják, mint amelyeket mi is népszerûsítünk és oktatunk. A Vácott szerzett tapasztalatok megerõsítettek minket abban, hogy szabad szoftverekre alapozzuk egyházunk informatikai fejlesztéseit; ezzel olcsóbbá, hatékonyabbá és biztonságosabbá tehetjük adminisztrációnkat. Az együttmûködés következõ lépéseként katolikus barátaink a közeljövõben ellátogatnak hozzánk. g – erdelyik –
HIRDETÉS
11
Déli harangszó Bokodról Április 28-ától május 4-éig minden délben a bokodi evangélikus templom harangja szól az MR1 – Kossuth rádióban. A vértesaljai község nevét elõször egy Árpád-kori oklevélben írták le, késõbb Károly Róbert onnan származó jegyzõjének, Bokodi Györgynek a nevében fordult elõ a falu neve 1326-ban. A környék Nagy Lajos király kedvelt vadászterülete volt. A vadászkastélyban szállt meg 1439-ben Albert király özvegye, Erzsébet királyné a csecsemõ V. Lászlóval.
A török hódoltság után a 18. században Hont és Nyitra vármegyébõl, valamint Bajorországból érkeztek szláv és német ajkú telepesek. Egy, az 1600-as évekbeli paticsfalú helyére épült föl 1781-ben Fellner Jakab tervei szerint az evangélikus templom, amelynek 27 méter magas tornyában két harang lakik. A délidõben megszólaló 478 kilogrammosat Seltenhofer Frigyes mûhelyében öntötték Sopronban 1925-ben. d Forrás: RTV Részletes
SZERETETVENDÉGSÉGRE…
Sárkányölõ Szent György pogácsája Hozzávalók: 35 dkg liszt, 25 dkg darált töpörtyû, 10 dkg fõtt burgonya, 2 evõkanál rum, 2 evõkanál tejföl, 1 tojás egészben, 1 tojássárgája a kenéshez, 1,5 dkg élesztõ, 1 bögre langyos tej, só, ízlés szerint reszelt sajt. Elkészítés: rakjuk egy tálba a lisztet, a darált töpörtyût és az áttört fõtt burgonyát (vigyázzunk, hogy ne maradjon darabos!), és keverjük össze õket. Adjunk hozzá a rumot, a tejfölt, a tojást, utolsóként pedig a tejjel felfuttatott élesztõt (a tejhez keverjünk kevés cukrot!). Mindezeket gyúrjuk össze úgy, hogy kellemes, kezünkrõl leváló tésztát kapjunk. A tésztát nyújtsuk ki egy centiméter vastagra, és késsel rácsozzuk meg a tetejét. Szaggassuk ki a pogácsákat, és kenjük meg õket a tojássárgájával. Re-
FOTÓ: NAGY BENCE
Egyházmegye szabad szoftverrel
f
szeljük meg a sajtot, szórjuk meg gyengéden a pogácsákat, végül süssük õket szép pirosra (200 fokon körülbelül 20 perc alatt).
Evangélikus képzõmûvészrõl szóló mûsort láthatunk május 3-án, szombaton 9.35-tõl a televízióban. A Schéner Mihály mûhelyében címû, 2004-ben készült dokumentumfilmet a Duna II. Autonómia tûzi mûsorra.
„Köszöntünk Mátyás király évében!”
A láthatatlan ellenség Az elmúlt héten az egyik fõvárosi rendelõintézetben jártam, mert néhány rutinvizsgálatot szerettem volna elvégeztetni magamon. Várakozásra voltam kárhoztatva, amit nagyon nehezen tudok elviselni, de hát mit lehet tenni, mint tudjuk, kevés az orvos, és sajnos sok a beteg. A sor szélén ülve olvasással próbáltam eltölteni az idõt. Kisvártatva egy kerekes székes beteget láttam közeledni. Sajnálkozva néztem, és az futott át az agyamon, hogy mekkora áldás is az egészség, már akinek van. Ahogy közelebb és közelebb jött felém, akkor láttam csak, hogy egy alig negyvenes éveiben lévõ, szép arcú, fiatalos külsejû nõ ült a rokkantkocsiban. Mivel én ültem a széksor végén, pont mellém „parkolt” le. Bevallom, amikor tolószékben ülõ embert látok, egy kicsit mindig összeszorul a szívem, és azon gondolkodom, hogy vajon milyen baleset vagy más személyes tragédia juttatta ezt a jobb sorsra érdemes embertársunkat ilyen helyzetbe. Udvariasan köszöntem a hölgynek. Tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott, és ekkor vettem észre, hogy tiszta, szép arca két nagyon szomorú szemet foglal magába. Fogadta a köszönésemet, és szinte azonnal beszélgetni kezdtünk. Talán szakmai ártalomnak is nevezhetnénk (hiszen sokszor készítettem már riportot beteg emberekkel), de azonnal a lényegre tértem, és faggatni kezdtem, hogy milyen szörnyû baleset kényszerítette kerekes székbe. A nõ néhány másodpercig tétován nézett rám, majd halkan annyit mondott, hogy nem szörnyû baleset volt. Majd lehorgasztott fejjel úgy egy fél percig maga elé nézett. Aztán lassan felém fordította a tekintetét, és szinte kérdés nélkül elmesélte személyes tragédiáját. A történet rövid volt, ijesztõen rövid, különösen annak fényé-
ben, hogy életének az az egyetlen másodperce tolószékbe kényszerítette – nagy valószínûséggel élete végéig. Az a bizonyos rövid történet pedig a következõ volt: egy hétvégi nagytakarítás alkalmával a szekrény felsõ polcáról kihúzott egy kartondobozt, melyben régi könyvek voltak. Ezzel a nem könnyû teherrel lelépett a létra egyetlen fokáról, és abban a pillanatban, ahogy a talpának a sarokrésze lezökkent a padlóra, szörnyû reccsenést érzett a hátgerincében, és szinte azonnal elveszítette az eszméletét. A mentõben tért magához, de akkor már nem tudta mozgatni a lábait. Késõbb, a kórházban tudta meg, hogy õt is elérte az a „néma járvány”, amely sajnos századunk népbetegsége, és csontritkulás néven ismerjük. A fiatalasszony szomorúan mesélt korábbi terveirõl, amelyekbõl valószínûleg már semmi sem fog megvalósulni. A beszélgetés végén keserûen, de nagyon reálisan annyit mondott: nagyon jól tudta, hogy a csontritkulás népbetegség, el is akart menni erre a vizsgálatra, de mindig úgy hozta a sorsa, hogy valamiért nem ért rá megtenni. Azóta ezerszer megbánta, hogy fontosnak vélt, hétköznapi apróság miatt egy életre tolószékbe juttatta magát – fejezte be keserû mosollyal az asszony. Hazafelé menet azon gondolkodtam, hogy a szélesebb körû felvilágosítás sem elegendõ ahhoz, hogy józanul mérlegre tudjuk tenni, mennyire vagyunk fontosak a családunk, a környezetünk és saját magunk számára. Közismert tény, hogy szinte minden betegség gyógyítható, ha idõben történik a felismerés, de egy porrá tört combnyakcsont vagy egy összeroppant gerinc már soha többé nem orvosolható.
2008-ban, a reneszánsz évében Mátyás királlyá koronázásának ötszázötvenedik évfordulójára emlékezünk. A címben idézett köszöntéssel február hónapban kaptak kézhez versenyfelhívást az orosházi evangélikus iskola tanulói, akik nyomban el is kezdték a felkészülést. Két korcsoportban tíz-tíz csapat jelentkezett a megmérettetésre, amelyet a humán munkaközösség tagjai szerveztek március 27–28-án. A reneszánsz kort idézõ menetlevelekkel indultak útnak a csapatok. Érdekes próbákat kellett kiállniuk a reneszánsz irodalom, történelem, egyháztörténet, zene és képzõmûvészet témájában. Volt keresztrejtvény, vaktérkép, képkirakó, voltak villámkérdések, igaz-hamis feladatok, zenefelismerés, sõt lovagi tornán is meg kell mutatniuk ügyességüket. A tízfordulós ve-
télkedõt rögtönzött közös tánc zárta, mely a reneszánsz kor hangulatát idézte fel a résztvevõk számára. Sajnos a kor viseletének bemutatására kevesen vállalkoztak, de õk megkapták érte a versenyben a plusz pontjukat. A felsõ tagozatosok eredményei: az elsõ helyezett a 6. osztály
HIRDETÉS
csapata, a második és harmadik helyen a 7/6. osztály csapatai végeztek. A gimnazisták között a 11/6. lett az elsõ, a második helyen a 12/6., a harmadikon pedig a 9/6. osztály csapata végzett. Jutalmuk érdekes könyv volt az iskola jóvoltából. g Szõke-Kilián Szilvia
HIRDETÉS
Pályázat tanári állásra
Még van néhány hely!
A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium pályázatot hirdet angol–bármely szakos tanár, földrajz–bármely szakos tanár, testnevelés–bármely szakos tanár, rajz–bármely szakos tanár, francia–bármely szakos tanár, matematika–bármely szakos tanár és informatika–bármely szakos pedagógus munkakörök betöltésére.
Hosszú hétvége Révfülöpön: április 30. – május 4.
Az álláshelyeket kizárólag egyetemi végzettséggel és kétszakos diplomával lehet megpályázni. A pályázathoz lelkészi ajánlólevél csatolása is szükséges. Beadási határidõ: május 20. Cím: Tar Jánosné igazgató, Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, 4400 Nyíregyháza, Szent István út 17–19. Tel.: 42/410-032; 20/824-6246.
Akik jó levegõre vágynak, akik pihenni, kirándulni szeretnének, jöjjenek el május kezdetén Révfülöpre, az evangélikus oktatási központba! Aki az egész „hosszú hétvégét” itt tölti, kedvezményt kap. A Révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ április 30-tól május 4-ig szeretettel hívja és várja a pihenni, töltekezni vágyókat. A többéjszakás kedvezmény mindenkit megillet. Aki azonban szerda estétõl vasárnap délig igénybe veszi a teljes ellátást, az több kedvezményt is kap: evangélikusként 16 000 forintot, nem evangélikusként 25 000 forintot fizetve gondtalanul kikapcsolódhat. Jelentkezni lehet telefonon a 20/770-3829-es számon, írásban pedig a
[email protected] címen.
12
e
2008. április 27.
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A Deák téri orgonazenés áhítatok sorozatában április 27-én, vasárnap 18 órakor Marosvári Péter orgonál. Mûsorán barokk zenekari koncertek orgonaátiratai szerepelnek Johann Sebastian Bach és Johann Gottfried Walther feldolgozásában. A Boo Cantabile kamarakórus Sopronban. A svéd Boo Cantabile széles repertoárral rendelkezõ, huszonöt tagú a capella kamarakórus. Koncertrepertoárjukon vallási és világi mûvek egyaránt szerepelnek a középkortól a kortárs zenéig, klasszikus és népzenével színezve. A kórus május 2-án, pénteken 18 órakor a soproni evangélikus templomban lép fel. A belépés ingyenes, mindenkit szeretettel várunk! HIRDETÉS
Budapesten mûködõ, egyházi fenntartású családok átmeneti otthona munkatársat keres gondozó munkakörbe. Elõírt végzettség lehet: csecsemõ- és gyermekgondozó (OKJ), gyermek- és ifjúsági felügyelõ II. (OKJ) és pedagógiai asszisztens (OKJ). Jelentkezni lehet Bán Katalin otthonvezetõnél. Tel.: 1/253-5436 vagy 70/317-7292.
A nyugdíjas lelkészek szokásos összejövetele kivételesen nem a hónap elsõ péntekén, hanem május 9-én, a második pénteken lesz fél tízkor a Deák téren. Elõadást tart dr. Harmati Béla Hatvan évvel Amszterdam után címmel. A nyitóáhítat megtartására id. Cselovszky Ferencet kértük fel. Szeretettel várjuk az érdeklõdõket.
Következõ számunkban:
Anyák, nagymamák…
A Bajai Evangélikus Egyházközség Isten iránti hálával és örömmel tudatja, hogy megválasztott lelkésze, Nepp Éva ünnepélyes beiktatása április 27-én 16 órakor lesz a bajai evangélikus templomban (Széchenyi I. u. 16.). Az iktatást Lupták György esperes, az igehirdetés szolgálatát Gáncs Péter püspök végzi. Az ünnepi istentiszteletre, közgyûlésre és az azt követõ szeretetvendégségre szeretettel hívja és várja az egyházközség presbitériuma.
HIRDETÉS
ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG
Kiváló minõség, kitûnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve!
FIZESSEN ELÕ LAPUNKRA!
Köszönet mindazoknak, akik együtt érzõ jelenlétükkel, imádságukkal, soraikkal segítettek bennünket, hogy nagyobb legyen szívünkben a gyásznál a hálaadás Isten felé, elhunyt szerettünkért, özv. Smidéliusz Ernõnéért. „…tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt és maga elé állít veletek együtt.” (2Kor 4,14)
HALÁLOZÁS „Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.” (Zsolt 116,9; Károli-fordítás) A búcsúzás fájdalmával, de a boldog viszontlátás bizonyosságával jelentjük, hogy drága édesanyánk, nagyanyák és dédanyánk, özv. Gyõri Jánosné sz. mesteri Gáncs Mária ötvenhárom évi boldog házasság és tizenegy évi özvegység után életének nyolcvanötödik esztendejében, április 17-én hazatért Urához. Drága halottunktól április 23-án búcsúztunk a nagytarcsai evangélikus templomban, ahol harminc évig hûséggel végezte a kántori szolgálatot. Koporsóját a templomi szertartás után a nagytarcsai temetõben helyeztük hitvese sírjába. A gyászoló család
Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!
Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.
APRÓHIRDETÉS Harangtornyok belsõ szervizelése. Gombos Ferenc – tel.: 30/505-0546 (az esti órákban); e-mail:
[email protected].
Új nap – új kegyelem Vasárnap Jó az Úr, örökké tart szeretete és hûsége nemzedékrõl nemzedékre. Zsolt 100,5; Jn 1,16 (Jn 16,23b–28/29–32/33; 1Tim 2,1–6a; Zsolt 121) Az Úr tanítása, szeretete-hûsége itt van velünk, a mindennapjainkban. De vajon mi is szeretjük-e az Urat a mindennapjainkban? Mi is továbbadjuk-e gondolatainkat az Úrról nemzedékrõl nemzedékre, apáról fiúra? Rohanó világunkban szánunk-e rá elegendõ idõt, szánunk-e rá annyit idõt, amennyit õ szán ránk? Megköszönjük-e naponta gondoskodását, hogy ételt, italt adott tányérunkba, poharunkba?… Eszünkbe jut-e anyagi javaink gyarapodásakor, hogy az õ segítségével értük el ezt is, vagy egyszerûen természetesnek vesszük?
Hétfõ Jézus így szólt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bûnösöket.” Mk 2,17; 2Sám 24,10 (1Kir 3,5–15; 1Kor 5,9–13) Mint a betegségek testünket, bûneink fekélyként szennyezik be lelkünket. A beteg orvoshoz fordul. Az Úr gyógyít: meggyógyít minden hozzá forduló beteget. Meggyógyítja a bûnösöket. Mert a bûn betegség, segítõ kezet nyújt a bûnben szenvedõknek. Sokan hiszik magukat feddhetetlennek, miközben megannyi gonoszság lakozik bennük. Imádkozz tehát az Úrhoz, nyújtsd a kezed, s fogadd el az õ gyógyító kezét, útmutatását.
Kedd Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Mk 15,34; Zsolt 42,4 (2Móz 17,8–13; 1Kor 6,1–11) Néha úgy érezzük, hogy az Úr elhagyott bennünket. De Jézus maga is csak ennyit válaszolt erre: „…könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…” Igenis, ha van hitünk, s azt mindig minden körülmények között magunkénak érezzük: hiszünk abban, hogy valaki mindig velünk van, óvó keze mindig felettünk van. Ha nem érezzük Isten közelségét, árvának hisszük magunkat. Ilyenkor félünk a jelentõl és a jövõtõl is. Kérünk, Urunk, maradj velünk az élet legsötétebb pontján is!
Szerda Lelkünk az Urat várja, õ a mi segítségünk és pajzsunk. Zsolt 33,20; Róm 8,25 (Lk 11,1–4; 1Kor 6,12–20) Jézus megtanít imádkozni bennünket; világosan megmondta: „Kérjetek, és adatik nektek…” Tárjuk fel kéréseinket, és higgyük, hogy választ kapunk! Gondoljunk csak bele, hogy valahányszor kérünk, kívánunk valamit, rögtön az Úrhoz fohászkodunk. Jézusba vetett feltétlen hitünk a reménységünk arra, hogy gyõzzünk a bennünk lévõ rossz és gonosz felett. Míg bûneinkben éltünk, soha nem voltunk igazán boldogok és szabadok. Bár el vagyunk zárva a külvilágtól, lelkünk szabad, nem rabja többé a bûnnek.
Csütörtök Az Úr Jézus, miután ezeket mondta a tanítványoknak, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt. Mk 16,19–20; Zsolt 119,37 (Lk 24,/44–49/50–53; ApCsel 1,3–4/5–7/8–11; Fil 2,5–11) 2008 a Biblia éve. E könyv olyan kapaszkodó a mindennapjainkban, amelytõl sorsunk jobbra fordulását várjuk, reméljük. Az Úrban keressük mindazt, amit elmulasztottunk, az Úrhoz fohászkodunk, s észre sem vesszük, hogy eddig elmentünk mellette, elfelejtettük a vele való kapcsolatot. Sokan szomjúhoznak szerte a világban az igére. Mint az éltetõ vízre, szüksége van rá mindenkinek. Miután megtaláltuk a forrást, másnak is adjunk belõle!
Péntek
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból április 27-étõl május 4-éig VASÁRNAP
HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 10.04 / Kossuth rádió Református istentisztelet közvetítése Mezõcsátról. Igét hirdet Gazda István esperes. (56') 10.30 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor (5') 11.05 / mtv Protestáns újságírók (ism.: m2, 13.55) (25') 11.30 / mtv Az elsõ magyar nyelvû Újszövetség (30') 12.15 / Duna Tv Élõ egyház (26') 21.30 / Bartók rádió A Biblia éve 2008 100/7. rész J. S. Bach: Márk-passió (120')
11.45 / Bartók rádió Népzene Gyimesbõl 12.00 / Duna Tv Élõ népzene XI. csángó bál a Petõfi Csarnokban 1. rész (26') 13.30 / Kossuth rádió Krisztus közöttünk! A görög katolikus egyház félórája 18.00 / Bartók rádió Házimuzsika 20.00 / Duna Tv Ha-csi-pe (cseh dokumentumfilm, 2006) (57') 22.10 / PAX (premier) Lehulló lepel In memoriam prof. dr. Fabiny Tibor (ZMC – 48')
7.30 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 9.05 / Duna Tv A sipsirica (magyar tévéfilmsorozat 1980) 2/1. rész (50') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 14.00 / Bartók rádió Ebéd Móricz Zsigmond elbeszélésének rádióváltozata (42') 17.05 / Duna II. Autonómia Ki népei vagyunk? 3/1. rész: In memoriam Stein Aurél (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2003) (35') 21.00 / PAX (premier) Benedek Elek meseíró családjának visszaemlékezései (43')
9.00 / m2 Századfordító magyarok Szentkuthy Miklós író (1908–1988) (50') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 14.25 / PAX (premier) Mit ér az ember, ha operatõr? Fehér Sándor (35') 14.50 / m2 A Tízparancsolat ma (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2001) (45') 21.00 / PAX (premier) Leventék atyja (dokumentumfilm) P. Kovács Mihály piarista szerzetes a II. világháború idején Németországba elvitt leventéket kutatta fel. (58')
Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsõségben. 1Tim 3,16; Zsolt 111,3 (Jn 18,33–38; 1Kor 7,1–16) Mindannyian mások szeretnénk lenni, mint akik vagyunk; van, aki külsõ, van, aki belsõ önmagát nem fogadja el. A világnak, az embereknek akarunk megfelelni, és többnek, jobbnak, szebbnek igyekszünk mutatni önmagunkat. Ezért mindenre hajlandók vagyunk. Ne ragaszkodjunk mindenáron saját elképzelésünkhöz, adjuk át magunkat Jézusnak! Fogadjuk el magunkat úgy, ahogy megáldott az Úr, ott, ahova teremtett!
Szombat Istenünk áldásra fordította az átkot. Neh 13,2; 2Kor 5,19 (Ef 6,18–20/21–22/23–24; 1Kor 7,17–24) Nincs olyan átok, nincs olyan harag, amely ne lenne orvosolható. Ne hagyjuk magunkat a gõg, a harag által vezérelni! Nyújtsunk kezet az ellenünk vétkezõknek, fogadjuk el a körülöttünk élõket olyannak, amilyenek. Az Úr teremtette õket, találjuk meg helyünket közöttük. Ne féljünk megvallani bûneinket azoknak sem, akik ellen elkövettük õket, s megkövetni azokat, akiket megbántottunk! g Ilona és Zsuzsanna
A PAX Televízió április 28-án, hétfõn 22.10-tõl tûzi mûsorára a Lehulló lepel címû portréfilmet, amelyet a Zákeus Médiacentrum készített dr. Fabiny Tibor lelkész, egyháztörténész-professzor emlékére.
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
6.30 / ATV „Nem csak kenyérrel él…” Gyõri János Sámuel evangélikus lelkész (10') 6.30 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 8.00 / Duna II. Autonómia Tájak, álmok, Izrael (magyar dokumentumfilm, 1997) (29') 8.10 / Duna Tv Pingvinek és emberek (francia ismeretterjesztõ film, 2004) (53') 12.00 / Bartók rádió Joseph Haydn: A teremtés (oratórium) 18.00 / Bartók rádió Kultúrhistóriák A mûvész kéményseprõ Id. Storno Ferenc (30')
5.20 / mtv és m2 Hajnali gondolatok. A mai adásban Gyõri János Sámuel evangélikus lelkészt hallhatjuk. 11.04 / Bartók rádió A Biblia éve – 2008 100/9. rész (21') 12.00 / PAX „A zsidók meg a biciklisták…” (dokumentumfilm) A film a zsidó Magyar Szent Kereszt Egyesület és a protestáns Jó Pásztor Bizottság múltját kutatja. (78') 17.00 / mtv Az óra körbejár (amerikai film, 1946) (94') 20.00 / zone europa A Hídember (magyar történelmi filmdráma, 2002) (140')
7.30 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 9.35 / Duna II. Autonómia Schéner Mihály mûhelyében (magyar dokumentumfilm, 2004) (25') 12.10 / Duna Tv Isten kezében (26') 16.45 / Duna II. Autonómia Szerelmes földrajz Csoóri Sándor Elszállnak az aranyfácánok… (magyar ismeretterjesztõ magazin, 2006) (31') 19.30 / Bartók rádió Mozart: Szöktetés a szerájból (háromfelvonásos vígopera) 21.55 / Duna Tv Katyn (lengyel játékfilm, 2007) (100')
8.30 / Kossuth rádió Tetten ért szavak (10') 9.30 / Bartók rádió Pálúr János orgonahangversenye A párizsi Notre-Dame nagyorgonáján (30') 10.05 / mtv Református magazin (26') 10.15 / Duna II. Autonómia Augsburg (magyar dokumentumfilm, 2005) (8') 12.05 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor (15') 12.10 / Duna Tv Élõ egyház (26') 16.35 / PAX Promise-koncert (ZMC – 78') 21.10 / Bartók rádió A Biblia éve – 2008 100/10. rész. Richard Strauss: József legendája (70')
E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected]
Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató
Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit (
[email protected]).
Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]). Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]).
Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10340 Ft, szomszédos országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.