Égi Béke a Földön közösség lapja
... hamvazószerda. Ennek olyannak kellene lennie, mint egy mû nyitányának. Benne kellene dobognia szívetek minden jó szándékú elhatározásának afelé, hogy most aztán igazán együtt akartok Velem érezni. Hang 1/129
2013. február 24.
Kérdés-felelet Dombi Feri bácsi válaszai feltett kérdéseinkre az inárcsi utolsó vasárnapi összejöveteleink (szentmise, meditáció, kérdés - felelet) alkalmával. Az 1998. májusától rendelkezésünkre álló hangfelvételek alapján szerkesztett változat. 2001.10.28. Kérdés: Aki kamattal, uzsorával gyarapítja vagyonát és megkönyörül a szegényen – példabeszédekbõl. Felelet: Tudni kell valamit testvérek: a szeretetet szeretetlen eszközökkel nem lehet képviselni. Az uzsorakamat szeretetlenség. Nem igaz, hogy a célt szentesíti az eszköz. Igaz, hogy nem lehetek szeretetlen azért, hogy jobban tudjak valakit, valahogyan szeretni. Nekünk meg kell elégednünk azzal, ami itt -és most lehetõvé van adva a számunkra, hogy Jézust tanuljuk és az életünkben ezt törekszünk megvalósítani reggeltõl - estig. Az életünkben már szinte verkli-szerûen – mondja a Hang is: ezt a hármat kell szinkronban tartani: képesség, lehetõség, kívánság. Amire képességem van és lehetõségem, ahhoz irányítsam a kívánságaimat, mert ha a kívánságaim túlnövik ezt, ott torzítások jönnek létre, ez egészen biztos! Nincs lehetõségem szentáldozásra, na én majd csinálok – nem lehet! A lehetõséget lépten-nyomon adja az Úr, hogy mi szeretetben növekedjünk, ez a nem ártás, megbocsátás, segítés. Nem a rendkívüliségek azok, amik elõrevisznek. Nagyon fontosnak érzem, ha a reggeli imádban szánsz rá idõt: Uram, add áldásod, hogy a képesség – lehetõség –és kívánság a részembõl szinkronban legyen. A reggeli imádban ha ez benne van, vissza fog köszönni neked napközben: hopp, már megint fantáziálok, már megint olyan vágyaim vannak, amik a lehetõségeimet vagy képességeimet túlnövik és csak nyugtalanságot okoznak. A legfontosabb számunkra az lenne, hogy békét tudjunk valamiképpen sugározni! Az az ember, aki békét hordoz magában testvérek nem tudja elrejteni azt, a környezete rá fog kérdezni. A probléma ott szokott lenni, hogy a pillanatnyi béke kedvéért lemondunk arról, hogy jónak mondjuk – amit jónak gondolunk és rossznak, amit rossznak gondolunk. Valaki azt mondta: akkor annyi haragosom lesz! Ha szükséges, akkor szólni kell. Nem arról van szó, hogy lépten-nyomon szóljunk valakinek, mert nem a megjavítás szándéka vezet bennünket, hanem a tanúságtevés. Egyszer megmondtam, ismered a véleményem – a többi a te dolgod. Sokszor mondtam nektek is, hogy amit én mondok – nem azért mondom, hogy elfogadjátok. Ti azt csináltok vele, amit akartok. Én azért mondom, mert így van bennem béke. Igen fontos, hogy a hamis békét ne akarjuk igenelni magunknak. Azért is fontos, mert Jézussal való sorsazonosságot csak úgy lehet megúszni, ha Jézustalanokká válunk. Ha te Jézusivá válsz, nem tudod kikerülni, hogy ne bántsanak. Nem kell pro2
vokálni…. Nekünk okosnak és óvatosnak kell lennünk, nem kell húzkodni az oroszlán bajszát! Testvérek, ne akarjunk másokat megjavítani, éppen elég ha magunkat megjavítani törekszünk és arra is, hogy ne legyek bûnrészes. Amikor a másik olyat akar, hogy fogadjam el, amirõl tudom, hogy ez Jézustalan – akkor nem fogadom el. Társas lény vagyunk. A boldogság 23 meghatározása teljesen rajtunk áll: a bensõ béke, a hazataláltság öröme, a jó birtoklása az elvesztés félelme nélkül; a negyedik a különbözõségek dinamikus harmóniája már nem csak rajtam áll! Nekem el kell mennem a szabadságom határáig és nem tovább: megtettem azt, hogy akivel valamilyen formában kapcsolatom van, én a békét viszem oda. Ha õ valamit rám akar tukmálni, haragudni fog, hogy nem fogadom el – én nem fogok rá haragudni, hogy õ nem fogadja el az enyémet. Itt már a negyedik meghatározás nem fog bejönni – errõl azonban már mindenki külön-külön maga tehet, mert ilyen értelemben tényleg kettõn áll a vásár! – Rossz eszközt nem lehet azért használni, hogy abból majd jó jöjjön ki. Az a béke, ami pedig azáltal jön létre, hogy engem nem bántanak – az egy hamis béke. Nem azáltal van bennem béke, hogy engem nem bántanak, hanem azáltal, hogy én nem bántok senkit. Az én csuklásom talán arról is beszél, hogy nem okozhat békétlenséget másnak a magatartása, fájdalmat igen, lelki fájdalmat is, de ez az Isten fájdalma bennünk. Ha nekem fáj az, hogy a másik békétlen, én az által nem állíthatom le, hogy a bennem lévõ Jézussal szakítok egy idõre, hogy õ nyugodjon meg, ilyet nem lehet csinálni. Szerk. Budainé Marika
Kedves Testvérek! Hamvazószerdán – elsõsorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (az elõzõ évi virágvasárnap barkáinak hamvai) keresztet rajzolnak a hívõk homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” A vallási ünnepeink mindig valamire emlékeztetnek és mindig rámutatnak az élõ Istenre, illetve kapcsolatot kínálnak fel az ünneplõ és Istene között. A hamvazó szerda emlékeztetõje számomra ez: teremtmény vagyok. Mégpedig Isten szellemi teremtménye vagyok, aki itt él a földi világban, de ez nem végleges állapotom. Beléptem az anyagvilágba, megszülettem, anyag testet öltöttem, de amikor lejár az idõm, le kell vetnem ezt és eltávozom innen. Az értelemmel bíró ember kutatja, keresi létének értelmét, célját. Mi végre élek, mi az életem célja, mi lesz velem, ha meghalok? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják, ha komolyan szóba áll létének alapjait érintõ kérdésekkel. A rámutatása ennek az ünnepnek számomra pedig ez: Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”. Az elõbbiekben feltett kérdésekre a válaszok itt találhatók. Alakítsátok át gondolkozásotokat és az evangéliumokban keressétek a válaszokat, az életetek megoldását. Ehhez pedig használnunk kell azt a képességünket, ami minden embernek meg van, a hit képességét. amely nem csak igaznak tartást jelent, hanem életrátevést igényel attól, ki rendbe akarja tenni életét, és meg akarja oldani az egész földi és örök életét. A földi életünk a beirányultság világa, itt kell a jó irányt felvennünk, amelyet aztán pályamódosításokkal akár naponta korrigálni kell. Mint a Földrõl a Holdra kilõtt ûrhajót, rendre pályamódosításokkal lehet a céljába vezetni. Így kell nekünk is a földi életünket vezetni. Jézusnál Jézusibb Jézus nincs. Engem nem zavar, ha olyan írásokat nem ismerek, melyek nincsenek benne a négy evangéliumban. A lényeg benne van, Szeresd az Istent és szeresd az Isten-képû lényt, az embert. Szerintem az evangélium tengelye ez. Ezt kell nekem kibontanom az életembõl, erre kell ráfordulnom tudatommal, szívemmel, lelkemmel, életté kell válnia bennem. Ehhez az elindulási szándékhoz szorosan illeszkedik a böjt. Az anyag el akarja takarni szemem elõl a másik világot, és minden érzékszervemen keresztül azt mondja, hogy csak az van amit látok, hallok érzek, ízlelek, tapintok. A létemet érintõ kérdésekre nem tud választ adni az, amit érzékelni tudok az öt érzékszervemmel. Pontosan a hit az ami képessé tesz engem arra, hogy belelássak abba a másik világba, ahonnan a válaszok jönnek. Ezek nyugtatják meg a szívemet, értelmemet, a lelkemmel harmonizál. Az anyagot, a testet, olykor háttérbe kell szorítani, hogy leárnyékoló hatása csökkenjen és erõsödjön kapcsolatom az Égiekkel. A böjt eszköz és nem cél. Ha valaki lemond valamirõl, amirõl egyébként nem kellene, az mindig áldással jár az életében. Sokféle böjt van, a vallásokban elõírt és a Lélek hangjától vezetettek. Jézus ez utóbbit tartja mindenki számára a legjobbnak. Amikor a test szenved, a lélek táplálkozik, nagyon jó megfogalmazásnak tartom. A Szentlélekkel átjárt józanságunkat használva a böjt nagyszerû eszköz tud lenni, hogy kitisztuljon bennem minden, és erõt gyûjtsek az Úton járáshoz. A homlokunkra rajzolt kereszt azt is kell, hogy jelezze - Jézussal járok! Õt hordozom, mert beengedtem az életembe, érte mindent vállalok, mint ahogy Õ is mindent vállalt értünk, értem, érted. Deák Zoltán
ÉGI ÉDESANYÁNK, A BÉKE KIRÁLYNÕJÉNEK ÜZENETE Meðugorje, 2013. január 25 “Drága Gyermekek, Ma is imádságra hívlak meg benneteket. Hadd legyen az imádságtok olyan erõs mint az élõ kõ, amíg életetekkel is tanúságtevõkké nem váltok. Tegyetek tanúságot hitetek szépségérõl. Veletek vagyok és Fiam elõtt közbenjárok mindegyikõtökért. Köszönöm hogy válaszoltatok meghívásomra.”
3
Evangéliumi Jézus Jézus meggyógyítja a meggörnyedt asszonyt Lukács13.15. Az Úr pedig így válaszolt neki: kétszínûek, szombaton nem oldja-e el mindegyiktek az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e el megitatni ? Lukács13.16. de Ábrahámnak ezt a lányát, akit a sátán lám, tizennyolc éve megkötözött, nem kellett-e feloldani ebbõl a kötelékbõl a szombat napján ? Lukács13.17. És amikor ezeket mondta, elszégyellték magukat (mind), akik ellene voltak, és a tömeg mind örült azoknak a dicsõséges dolgoknak, amelyek általa történtek. A meggörnyedt asszony gyógyulását Lukács evangéliuma 13. fejezetének 10-es versétõl a 17-ig olvashatjuk. Jézus a zsinagógában tanít szombaton, meglátja a 18 éve teljesen felegyenesedni nem tudó asszonyt. Magához hívja Jézus a beteg asszonyt, azt mondja neki: fel vagy oldozva betegségedbõl. Kezeit ráteszi, az asszony rögtön felegyenesedik, és dicsõíti az Istent. A zsinagóga elöljárója felháborodik a szombati gyógykezelés miatt. Jézus kétszínûnek nevezi azokat, akik szombaton eloldják háziállataikat a jászoltól és elvezetik inni (munkát végeznek), de nem megengedett számukra a sátán megkötözöttségébõl való feloldozás (szeretet tevékenység, munka). A Szeretet Isten a zsinagógában tanít, amikor meglátja a 18 éve beteg asszonyt, magához hívja és meggyógyítja. Ilyen a Szeretet, ha rászorulót lát, segít rajta. Nekünk is így kellene szeretnünk, folyamatosan adnunk kellene a mindenkori lehetõségeinknek megfelelõen. Azt is látjuk a történetben, hogy nem Jézus kötözte meg betegséggel az asszonyt, Õ megszünteti a betegségét. A szeretet nem tud ártani, csak segíteni tud. Megtudjuk az igerészbõl azt is, hogy szombaton (ami nem munkanap) helyén való a szeretet cselekedet (gyógyítás). Az evangéliumi történet a gyógyításról, és a szombat (nálunk vasárnap) megtartásáról szól, de igazából a Szeretetrõl. A Szeretet meghatározza a gyógyítást, az Úr napjának megtartását… Ha Jézus Szeretete van bennünk, sínen van az életünk, az a bizonyos elsõ gomb jól van gombolva életünk kabátján. Kecskeméti Sándor
4
Micsoda lélek van bennetek?
Jézus a Zebedeus fiúktól kérdezte ezt, amikor átkozódtak az õket be nem fogadó Szamariaikra és nyilván rá akarta döbbenteni õket arra, hogy éppen a tisztátalan lélek van bennük, amikor pusztítani akarnak. Gondolataink máris mozgásba lendülnek. Isten szándéka szerint minden idõk minden emberében benne kell lenni az Õ Szentlelkének - de íme, benne lehet, benne van a másik lélek is. Úgy látszik nincs légüres tér. vagy az Isten Lelke, vagy a gonosz lélek hatékony az emberben, aszerint, hogy melyik irányba dönt. A szív állásfoglalása hívja mindig elõ a két tettre készen várakozó lélek közül, amelyiket szólítja az ember, az lassan már lakást vesz nála, otthonosan érzi magát, megszállja, birtokba veszi õt. Ritka az ilyen tisztán egy irányba döntõ ember, de ezek a megszállottak. Vagy az Istené, vagy az ördögé. A többi ember se nem szent, se nem gonosz, mert életük során az egyik lelket mindig kijátsszák a másik ellen. Egyik sem tud igazán berendezkedni. Egyik sem tudja meghatározóan birtokba venni õt. Pedig mind a két lélek törekszik rá. Mindkettõnek van szava is, az ember által felfogható megszólalásra. Az egyik szólítás a lelkiismereté, a másik a kísértõé. Néha tisztán szétválaszthatóak, máskor kínosan keverednek. Az Istent keresõ embernek ilyenkor nagy belsõ vívódásai, konfliktus helyzetei vannak, miként Jézusnak is a negyven napos böjt során, vagy a kenyérszaporítás után, vagy a Getszemániban…. Ilyenkor a vajúdó ember minden feszülése arra irányul, hogy uralomra segítse magában Isten Szentlelkét. Azt hiszem egyedül az emberben képes a gonosz lélek polip karjaival átkarolni és fojtogatni a Szentlelket és itt a mikroklímában egyedül az ember mentheti meg a Szentlelket a tehetetlenségtõl. Minden ember egy Becket Tamás, akinek meg kell védenie Isten becsületét. A saját territóriumán kell becsületet szereznie a Léleknek. Tulajdonképpen ez az emberré válás útja. Az ember önmagában nem meghatározott, hanem azzá lesz amivé teremti magát. Döntéseivel teremti. A világban a többi dolog mind a helyén van, egyedül az embernek kell döntenie arról, hogy megtalálja és elfogadja a maga helyét és feladatát. Éppen az állít válaszút elé, hogy két lélek lakik az emberben. Ez kényszeríti döntésre, ezáltal lépünk ki a szabadság puszta lehetõségébõl a valóságba, ezáltal válunk emberré. A közöttünk járt Fiú sürgette e Vele való létazonosságot: Benne kell lennünk, benne kell maradnunk és fordítva: Bennünk kell, hogy legyen, bennünk akar maradni. Közülünk távozóban készültében azonban egyre világosabban megfogalmazta, hogy ennek a létazonosságnak nemcsak közte és közöttünk , hanem a Szentlélek és közöttünk is létre kell jönni. Az Õ tanítványának a Lélektõl meghatározóan kell élnie: a Lélekbe bemerülten. Ismét csak: akár úgy, hogy mi a Lélekben, vagy a Lélek bennünk. Akkor beszélünk a Lélek eltemetettségérõl, ha nem látszik meg életünkön, hogy a Lélek bennünk van, vagy mi a Lélekben vagyunk. A Léleknek van passzív eltemetettsége és van aktív eltemetettsége. Passzívan van eltemetve a Lélek az e-világba belefulladt ember esetében. Az aktív eltemetettségnek maga Jézus adott nevet: ez a Szentlélek elleni bûn. Ezekben a lelkiismeretüket manipuláló emberekben megkötözötten, megerõszakoltan van benne a Lélek. A többség persze a passzív eltemetettség esete, mert sajnos az átlag ember „Jobban szeret nem hitelesen élni: szórakozottan, elszórva a többi dolgok között, kiöntve az események közé, melyek eltakarják és elfedik a valódi létét.” /Halász Piusz/ A passzív eltemetettség tehát még döntés elõtti, az aktív eltemetettség pedig már döntés utáni állapot. Az elsõ tábor még nem vált igazán emberré, a másik tábor már állást foglalt az Isten - elgondolta emberré válással szemben: elutasította a szeretetet. De másképpen is bennünk lehet a Lélek. Lehetünk vele intim és intenzív kapcsolatban. Jézus nagyon akarja is, hogy legyünk. Amikor arra biztat, hogy ezt kérjük imádságunkban a legnagyobb intenzitással Istentõl, mint a legnagyobb ajándékát. /Lk.11,13/ Akkor abba az irányba igyekszik reánk hatni, hogy a szívünk teljes kinyílásával, teljes hittel táruljunk ki a Lélek elõtt. A világ fiai azért nem kapják meg Õt, mert azok szíve más értékek felé sóhajtozik és tárulkozik, s ezért Feléje teljes hittel soha meg nem nyílik. Tovább visszhangzik a kérdés: Micsoda lélek van bennetek? De most már Isten Lelkére gondolok, mert szándékvilágomban elhatárolom magam a gonosz lélektõl.
5
Talán Isten Lelkén belül is jogosult feltenni ezt a kérdést: Micsoda Lélek van bennetek? Azt hiszem, igen! Isten Lelkének is van kétféle arculata. Különben mivel lehetne magyarázni azt, hogy a Szentlélek mindenkiben benne van –legalább potenciálisan – természeténél fogva, ugyanakkor Jézus azt ígéri, hogy majd elküldi a Lelket és a „Lélekben fogtok alámerítõdni”. Így gondolom. Az Atya Lelkét már megkaptuk a teremtéskor, a Fiú Lelkét csak késõbb kapjuk meg. Bár ugyanarról a Lélekrõl van szó, mégis tekinthetjük a Lelket „mint Atyától kapottat” és „mint Fiútól kapottat”. A gyermek is magán viseli mindkét szülõ vonásait, így a Lélek, aki az Atyától és a Fiútól származik magában hordozza a két nagyon is meghatározott Személyiség vonásait. A Léleknek lehet az Atyától „meghatározott” profilja és a Fiútól „meghatározott” profilja is. Nem tudom szabatosan szétválasztani ezeket az Atyától és Fiútól származó egyediségeket, de próbálok ráérezni. Az Atyától kapott Lékek szólal meg a lelkiismeretünkben, indít a jóra, terel a csendbe, a pusztába, ad kinyilatkoztatásokat, tudja, hogy mi lakik az emberben. Az Õ hatására tud az ember megrendülni, felujjongani. Õ gyújt lobogó lángot a szívekben. Õ jelentkezik a szellõ suttogásában vagy az eksztázis csúcsán. Õ tesz félénk kis embereket népek sorsát vállukon hordozó nagy felelõsségtudatú profétákká.. A Fiú által kapott Lélek, úgy is mondhatjuk, hogy a Fiú által feltárt megismertetett és megígért, Aki eszünkbe juttatja mindazt az igazságot, amit Jézus elmondott. Elvezet minket az igazság teljességére. Segít a Jézus melletti tanúságtételben. Õ fog szólni belõlünk a bíróságok elõtt és ad erõt a meghurcoltatások idején. Képesít arra, hogy Jézusnál nagyobb csodákat tehessünk élõ hitünkkel. Erõt ad, hogy ellenségeinkért is képesek legyünk imádkozni. Õ teszi hatékonnyá Isten Országát építõ munkánkat. Az egyetlen Lélek két arca: az Atyától Jézusig és az emberig, majd Jézustól az emberen keresztül az Atyáig visszaáramló Lélek. Melyik Lélek van meg bennünk? Még csak az elsõ fázisú Lélek? Az is eltemetve? Passzívan, vagy aktívan? Vagy már megkaptuk a Lélek másik fázisát, másik lökés hullámát is? Már lebírhatatlanul megindult az Atya visszaszeretése és ebben a szeretetáramban már sodorjuk az embereket az Atya felé? Még nyitogatnunk kell a szívünket a Fiú arcú Lélek felé, vagy már csak lendülnünk kellene Vele együtt? Imádkozzunk: Jöjj el Szentlélek Úristen! Atyától és Fiútól küldött Lélek. Jöjj el, Atya által megjellegzett és Fiú által megjellegzett Lélek! Nem akarjuk egyik arcodat sem eltemetni, hanem szívünk visszavonhatatlan döntéssorozataival egyre inkább otthonoddá, hatékony munkaterületeddé akarunk lenni. Engedjük, hogy megszállj, hogy birtokba vegyél minket! Amen Lejegyezte: Mlecsenkov Angel
Hamvazószerda: 2013. 02.13. Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bûnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bûnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította õket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük. Hamvazószerdán – elsõsorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az elõzõ évi virágvasárnap barkáinak hamvai) keresztet rajzolnak a hívõk homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot ritkábban protestáns közösségekben is megünneplik. II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az elõzõ évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelzõ szertartás. A hamuval hintés õsi jelképe a bûnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. (forrás:Googl) 6
VERSEK Meditáció
Hamvazószerda
(Sicret Garden 9.)
Nem mímelhetem a bûnöst, amikor olyan vagyok, mint a növény, amelyre kiterült a reggel. Meghalok inkább magam, de édes felem halála ne szabadítson a felfeszíttetéstõl. Madarak nagy keresztje az égen. Olyan bölcs nem vagyok, hogy azt mondjam, mindegy, életre vagy halálra. Ez a madár-kereszt ott a levegõben gyönyörû, de nincs ámulat-hisztéria. Olyan bölcs nem vagyok, hogy azt mondjam, mindegy, a bambaságra vagy ámulatra, a szeretetre vagy semmibevevésre. A fa magára veszi a nappalt és az éjszakát, az ég magára veszi a napot, holdat, csillagokat, az ég magára veszi a repülõ madár-keresztet, a föld magára vett engem és pár milliárd testvéremet. Magamra venném a világ bûneit, nem adják, nem adják.
Mindent adó jó Atyám! Fejem lehajtom, így imádkozom… Kérlek ölelj magadhoz, bánatom eléd hozom. Sokszor hibáztam, vétettem a Te akaratod ellen. Kérlek bocsáss meg nekem – Hazatért tékozló gyermeked… Fájdalmakat hordozok, látod. Sértettség, harag kísért – megbántok és megbántódom, az igazságom akarom… Az igazságod – Szeretet! Jézus tisztíts fényeddel – Lelkeddel mosd át szívemet. Taníts alázatra, szelídségre – hála, hogy Benned élhetek. Befogadtalak Téged… Drága barátom, testvérem boldog csak Velem lehetsz. Minden mi jó, mi szép tied – mindent adó a Szeretet. Bennem nyugalmad megleled… Én megbocsátok, szeretlek. Békém, áldásom veled.
Fényi István erdélyi költõ
Budainé Gábor Marika
Böjti ének Uram, könyörülj rajtam, vedd el éhemet, vedd el szomjamat, hogy minden gondolatomat neked szentelhessem.
A Szeretethimnusz /1 Kor.13,1-13/ kiegészítése: A szeretet keresi a közös nevezõt. A szeretet engedékeny. A szeret jókedvû. A szeretet nem „harapós”. A szeret ajándékozó: pontosságot, témát és üdeséget. A szeretet fegyelmezett: nem dobja be a törölközõt, A szeretet nem zsarol. A szeretet érdeklõdõ. A szeretet figyel a másikra. Aki így sem tud szeretni, az már ki is állította magáról a bizonyítványt: napját nem imádsággal kezdte.
(Oravecz Imre: Hopik könyve)
Lejegyezte: Mlecsenkov Angel 7
Nagykorú lelkiismeretvizsgálat. A szeretet parancs követelményei. Az Isten szeretetére vonatkozóan. Általában. Minden tõlem telhetõt megtettem – e annak érdekében, hogy megismerjem Istent és gondolatait? Túl jutottam -e a belém nevelt, gyerekes Isten képen? Kialakítok -e magamnak egy „felnõttes” Isten hitet? Küzdök -e állhatatosan a hitemért? Gyarapítom -e fokról fokra ebben tudásom? Olvasom -e a Szentírást? Gondolkodom -e rajta? Túl lépek e mechanikus hitgyakorlatokon? Van -e bennem elég nyitottság az Isten ügyéhez? Nem hamis -e az Isten képem? Nem állítok -e pogány elvárásokat Istennel szemben? Beszélgetek -e Istennel? Kérek – lelki erõt, hitet, reményt, bizalmat, elfogadni tudást? Hálát adok -e Istennek? Felismerem -e a megpróbáltatást és annak edzõ, kitüntetõ jellegét? Elfogadok -e Istentõl mindent? Bajt is, szenvedést is? Tudom -e bármire is mondani „legyen meg a Te akaratod”? Gyakorlom -e ezt? Akár az egész világ véleménye ellenében is? Rá tudom -e tenni az életem, kicsiben és nagyban, akár a végsõkben is Istenre? Eltudom -e fogadni Isten „hívását”? Követi -e elveimet egyenesen a gondolatom? látszik -e életemen, hogy keresztény vagyok? Családban. Törõdöm -e házastársam hitével? Méltó példát adok -e Krisztus követésére? Ha hitetlen a házastárs: vonzóvá tudom -e tenni a keresztény eszmét? Mindent megteszek -e a hitének ébresztésére? Türelemmel? Törõdöm -e a gyerekek igazi hitének kialakításával? Gyakorolom -e velük a hitet? Önálló gondolatokra nevelem -e Istennel kapcsolatban õket? Megmutatom -e nekik a Szeretet Istenét? Az ember szeretetére vonatkozóan. Adás. Általában. Van -e bennem elég készség az adásra? Fejlesztem -e ezt a módszeremet? Adok -e minden tõlem telhetõt? Méricskélem -e lehatárolom -e adásaimat? Tudok -e mindenkinek adni? Aki kér? Aki nem kér, de rászorul? Meglátom -e a szükségletét is? Keresem -e az alkalmakat az adásra? Tudok -e szépen adni, feltûnés nélkül, szeretettel, ismeretlenül? Gondban vagyok -e az anyagiak miatt? Rá tudom -e bízni Istenre a „többi mind” elõteremtésének gondját? Felemészti -e erõmet a mindennapi javak elõteremtése? Le tudok -e mondani luxus dolgokról?
Családban. Marad -e erõm a családi gondokon túl más emberek gondjaira is? Meg tudom -e éreztetni a családdal az önzetlen adás „ízét”? És azt, hogy a család az adással nem veszít, hanem nyer? Tudok -e a családban mindenkivel szemben önzetlen lenni? Megadni mindenkinek, ami neki kell? Tudok -e mindig adni és kapni? Tudom -e az én kényelmemet háttérbe szorítani? Házastársammal szemben mindig második lenni? Mindig megértõ lenni? Rá nevelem -e õket is az adásra, önzetlenségre? Vállalok -e annyi kis életet – gyermeket, amennyi erõmbõl telik a szeretet károsodása nélkül? Erõt – nem alkalmazás, megbocsátás. Általában. Felebarátomnak tekintek – minden embert? Tudom -e Jézust látni minden emberben? Meg tudok -e bocsátani? Mindenkinek? Az engem bántóknak is? Ellenségemnek is? Tudnék is adni nekik? Ébred harag bennem? Küzdök -e ellene? Túl tudok -e emelkedni a megbántásokon? Igyekszem -e békességet teremteni, mindig és minden Családban Vagyok-e én a békesség forrása? Tudom -e elkerülni, megelõzni a vitákat? Tudom -e szó nélkül megállni a bántást? Van elég önfegyelmem? Fejlesztem -e ezt? Meglátom -e az igazság és a szeret közötti különbséget? Tudok -e erõszakos haragra is szelíden válaszolni? Tudok -e mindent megbocsátani? A gyerekek nevelésében nem dominál az erõszak? Szelíden, keményen nevelek? Kicsiség, szolgálat. Általában Tudok háttérben maradni akkor is, ha fölényben érzem magam? Nem vagyok –e öntelt, hiú? Jó -e az önismeretem? Felismerem értékeimet, hibáimat? Értékeim nem tesznek e gõgõssé? Nem leszek képmutatóvá? Nem törekszem mindig az elsõségre? Tudok -e szépen gyõzni? 8
Családban Tudok -e mindig második, vagy utolsó lenni igényemmel? Tudom -e mindig a család javát nézni a magamé helyett? Tudom -e öntúlhangsúlyozás nélkül irányítani a családot? Tudok -e „lelke” lenni a családnak? Felismerem a másik fél erényeit? Akkor is, ha az engem kiborít? Ránevelem -e a gyerekeket a szegénységre, a komoly értékek kinevelésére, kérkedések nélkül? Karaj:1971.
Újzsoltár Uram, akkor vagyok boldog, ha felismerem akaratodat: világot s minden embert átfogó szándékaid közül az éppen nekem szólót. Úgy örülök, hogy nem hagysz bizonytalanságban, mindig megüzened azt, hogy mit vársz tõlem. Szívem gerjedése akkor lesz megélt boldogsággá, lépni is tudok utadon. Amit megmutatsz, azután feszülök, amit feltársz, arrafelé kapaszkodom. Ha biztosan Te dagasztod lelkem vitorláját, akkor a sziklák között sodródva sem remeg meg kezem a kormánylapáton, s amikor keskeny úton kapaszkodni késztetsz, nem hagyom magam elsodortatni. Elmondom a széles úton járóknak, hogy a Te utadon egyre közelebb jutok Hozzád, s bár én nyúlok utánad, mégis Te érinted meg boldogítóan lelkem. Úgy szeretném életemmel megörvendeztetni szívedet, felmutatni Neked tetszõ gyümölcsöket életem fáján. De Te ismersz engem, Uram, tudod, milyen kishitû vagyok. Ha látom azok életét, akik Téged nem keresnek, szeretnék nekik nagyszerû dolgokat mondani Rólad, de ajkamra fagynak gyorsan lelkesült szavaim, ha fellengzõs szavaikkal lekezelnek engem. Amíg õk a széles úton mindent megengednek maguknak, kinevetik keserves kapaszkodásaimat, és sorsom sikertelenségét kérik tõlem számon, mert nem látják szívem békéjét és Beléd kapaszkodásom boldogságát. Érzem: Feléd lendülõ nagy akarásomban napról – napra több leszek; emberibb ember, aki már nem is kesereg azon, hogy a világban való kifutásai zsákutcákká váltak. Már csak azon kesergek, hogyan mondjam el életük hiábavalóságát azoknak, akik nélküled, sõt ellened nyergelik a lovat. Néha ámulok számat nyitogató Szentlelked ötletein, és már hiúságom sem háborog nagyon, hogy Te szóltál helyettem. Ha már eszközül használsz, mint sokszor csorbuló íróvesszõt kezedben, vajon elég lesz -e hivatkoznom eszköz voltomra, hogy megállhassak elõtted a nagy napon? Vagy majd repedéseim vizsgálgatod, melyeken elcsordogál nehezen gyûjtött olajom? Talán azokat a horzsolásaimat nézegeted, melyeket Érted kaptam az Út szikláitól? Esetleg azokat a szökéseimet, amikor a széles útra merészkedve feledtelek Téged? Uram, néha úgy vélem, majd számlálni kezdesz, kiket tereltem a széles útról a keskenyre … de vajon meglátod -e szívem szakadtságát azokért, akik mégis ott maradtak, s most nélkülük hogyan álljak elibéd? Tekintetem szomjasan kúszik egyre följebb, irgalmasságod közepébe, s már világosságot gyújtasz felbúgó szavaddal: „Nem számadó juhásznak szántalak, hanem terelgetõ pulikutyának!” Azóta örömmel vakkantom körül Téged keresõ vagy éppen bóklászó juhaidat, s annyira tudok örülni, ha valamelyikük kihallja csaholásomból Érted dobogó szívem örömét! /Karaj. 1982/II./
Hirdetés Kedves Testvérek, a 2013. évi nyári Hangtábor helye Püspökszentlászló, ideje: 2013. július l-6.ig. Jelentkezéseteket várjuk legkésõbb márciusi inárcsi összejövetelen. Az elõleg összege 10.000 Ft, befizetését legkésõbb április végéig kérjük Kundra Istvánnál. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk a Táborvezetõség nevében Kecskeméti Sándor 9
(Anselm Grün: Angyalok könyve)
A Vigasztalás Angyala Vigasztalásra mindig akkor van szükségünk, amikor veszteség ér bennünket: tönkremegy egy baráti kapcsolatunk; valaki mélyen megsebez minket vagy meghalt egy szerettünk. Ha veszteség ér valakit, elveszti az egyensúlyát. Szüksége van valakire, aki újra megajándékozza a szilárdsággal, biztos talajjal.
Anselm Grün
A vigasztalás a görögök számára a beszédben nyilvánult meg; olyan szavak kimondását jelenti, amelyek értelmet hoznak abba az értelmetlenségbe, amelyet minden veszteség okoz. Ám nem elég csupán vigasztaló szavakat mondogatni, mert azt az ember könnyen elengedi a füle mellett. Ha így vigasztalok, nem az illetõhöz szólok jó szót, hanem „elbeszélek a feje fölött.” Csak mondok valamit, amirõl magam sem vagyok meggyõzõdve. Olyan szavakat veszek a számra, amelyek nem adnak támaszt, és nem hoznak értelmet a káoszba.
Vigasztalni tehát azt jelenti, hogy egészen a másikhoz szólok, kimondott szavaim elérik õt, személyesen neki szólnak, szíven találják. Vigasztalni annyit jelent, hogy megtalálom a szavakat lélektõl lélekig. Szívembõl szóló szavakat mondok, nem pedig üres szóvirágokat. A latin consolor = vigasztalni végeredményben azt is jelenti: vele lenni. Vigasztalni tehát annyit jelent, hogy odalépünk ahhoz, aki bezárkózott önmagába, akinek a baj bezárta szívét és száját. Nem mindenki képes erre. Nem mindenkinek van bátorsága bekopogni a másikhoz, aki fájdalma mögé sáncolta magát. A másikkal lenni azt is jelenti, hogy osztozom fájdalmában és mellette maradok. Nem tudom a másikat kívülrõl vigasztalni, mert akkor csak kegyes szavakat mondok, amelyeket én is csak hallottam valahol. Be kell mennem hozzá, és ki kell tartanom mellette a sötétség, az összetörtség, a bánat házában. Az emberek fájdalmukban már régóta a Vigasztalás Angyalát hívják és kérik, hogy jöjjön el hozzájuk és maradjon velük. J. S. Bach Mihály Arkangyal napjára komponált kantátájának tenoráriájában lenyûgözõen hangzik: „Maradj itt Angyal, maradj velem! Végy körül minden oldalról, hogy lábam meg ne inogjon”. Ez a bensõséges ének kifejezi a reményt, hogy bánatunkkal nem maradunk egyedül, hanem Isten Angyala átsegít rajta, velünk marad, kitart mellettünk, amíg fájdalmunk hálaénekké nem változik. Azt kívánom neked, hogy bánatodban, gyászodban vigasztaljon meg az Angyal, hogy újra biztonságra találj és szilárdan kitarts! Beszéljen lelkedre, jó szóval szóljon hozzád, amikor megnémulsz a fájdalomtól. Látogasson meg az Angyal magányodban és éreztesse meg veled, hogy nem vagy többé egyedül, hiszen õ melletted áll, s minden utadon veled jár. Ha a Vigasztalás Angyalát magad mellett tudod, megvigasztalódhatsz gyászodban, s nem kell megpróbálnod „kihagyni”, túllépni rajta. A megvigasztalt gyász már nem bénít meg, hanem mélyen bevezet saját valód titkába és Jézus Krisztus titkába is. Õ az, Aki minden bánatunkba, gyászunkba „alászállt”, mint a Világ Vigasztalója. Ajánlja Kiss Mónika
10
Ige és gondolat Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. (Példabeszédek 4:23) Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette õket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból. - Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tõle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta. - Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba. - A szíved? - csodálkozott a vén remete. - Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a feltündöklõ fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne. - Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betûkkel! Add ide, kérlek! Ezen túl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy! A gyermek vidámsága felhõket szétoszlató sugárként villant fel. - Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét. - Rendben - egyezett bele. A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyerébõl - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledõ szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltûnt mellkasában, elpityeredett. - Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett. - Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem. A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott. - Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti. Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésõdnek fel rá a nevek - újból és újból. Akit nem szeretünk, annak szemében mindig találunk szálkát, és azt is sokszor gerendának látjuk. (Varga Tamás)
Alapítványi Híradó
2013. január 27-én ülésezett a kuratórium. A levezetõ elnöke Kundra István, a jegyzõkönyv vezetõje Medgyesi Istvánné volt. Az elsõ napirendben Kecskeméti Sándor levélben kérte a 2013. évi Hang tábor anyagi támogatását. A kuratórium tagjai egyhangúan támogatták kérését. Az összeg meghatározása késõbbi idõpontban történik meg. Ezután tájékoztatott a levezetõ elnök, Török Zsolt és Török Zsoltné anyagi támogatásáról. Majd a keceli ingatlanról beszéltek. Probléma, hogy több hónapi fizetési hátraléka van lakónak. A következõben állapodtak meg a tagok; A kuratórium megbízta Kundra István elnököt, hogy az ügyvédtõl – aki a szerzõdést készítette az ingatlan eladásához – kérdezze meg, milyen alternatív lehetõséget javasol a fizetés hiányának megoldására. A kuratórium a javaslatok mérlegelése alapján fog dönteni. Mlecsenkov Angel javasolta, kérdezzük meg Kiss Márton bélfenyéri plébánost, van -e olyan problémája, amin anyagilag segíteni tudna a Hang Alapítvány. Mlecsenkov Angel írja meg a levelet Kiss Mártonnak. Egy segítséget kérõ levél alapján arra jutottak a kurátorok, hogy a Vilmányi Szociális Bizottságtól, véleményt kérnek 11
a segélyt kérõ családról. Mellékletként elküldik a kérõk által írt levelet. A kuratórium ismét kiad újabb Hang könyveket. Deák Zoltán elvállalta a Hang könyvek 20 – 30-ig való nyomdai elõkészítését, Medgyesi Istvánné pedig a munkapéldány ellenõrzését. Az alapítvány Web-lapján láthatóak lesznek a Hang könyvek és a Csütörtöki tanítások köteteinek fényképei, a megvásárlási lehetõségükkel és az árakkal. Majd az alapítvány elnöke visszatekintést adott a 2012. év munkákról. Végül A kuratórium egyhangúlag elfogadja, hogy az alapító Való Zénó átruházza Kecskeméti Sándorra az alapítói jogokat. Kundra István elnök írásban kéri Való Zénótól az átruházó nyilatkozatát. Deák Zoltán
Meghívó Égi Béke a Földön Közösség Szeretettel meghívja a közösség tagjait 2013. április 28-án vasárnap 900-1600-ig tartandó ünnepségre Helye:Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár (Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94.)
Központi gondolat: Találkozásom a Hanggal Szeretettel: Jakabszállási közösség
A SZENTMISE IDÕPONTJA MÁRCIUS 31. Inárcs
Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár (Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94.) 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Bíró Lajos Téma: Gyermekké lenni
Hang-könyvek, Csütörtöki tanítások 4. Szabó Jánosné 2011 Budakalász, Hegyalja u. 10. Tel.: 06/26/341-468
Idõpont:12h-15,30h
Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT
Újra kiadott Hang könyvek 1-20-ig Újra kiadott Csütörtöki tanítások 1,2,3, Tárgymutató: A Hang könyvek (1-43) név és tárgymutatója
Kundra István 1026 BP. Törökvész lejtõ 18/a T: +36/30/324-0304
Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu - szeretethang.hu
Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor, Mlecsenkov Angel, Nyíriné Kisss Mónika A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Áchim A. u. 6. T: 06/30-692-9274 E-mail:
[email protected] Közösségünk internetes oldala: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kecskemétiné Kohlmann Eszter 6200 Kiskõrös Budai Nagy Antal u. 9. Tel.: +36/70/337-3274; 06/78/950-309 150,-Ft
