Égi Béke a Földön közösség lapja 2013. november 24.
Advent - A várakozás öröme
1
Kérdés-felelet Dombi Feri bácsi válaszai feltett kérdéseinkre az inárcsi utolsó vasárnapi összejöveteleink (szentmise, meditáció, kérdés - felelet) alkalmával. Az 1998. májusától rendelkezésünkre álló hangfelvételek alapján szerkesztett változat. 2000.09.24. Kérdés: A Jézus útján járó, vagy járni akaró testvéreket mi akadályozza abban, hogy a jeleket jelnek tekintsék: az ego, megkötözöttség vagy kishitûség? Mi akadályozza a gondolkodás átalakítást? Válasz: Azokkal a jelekkel, amikkel találkozunk, katasztrófák, árvizek, gázkitörés stb. – ezek olyan jelek, amikbõl tanulnunk kellene, minden eszköz arra, hogy az ember rádöbbenjen Istennel való kapcsolatára. Testvérek itt újra -meg újra be kell önmagunkba sulykolni: az Isten vagy abszolút elsõ, vagy nincs is jelen az életemben. Ha mást fontosabbnak tartasz, de az Istent is beállítod a sorba – akkor van a MiAtyánk –nak az a formája, hogy az én akaratom, az én országom…Minden nap pályamódosítást kell csinálnunk ezen a téren is, hogy a körülöttünk lévõ jeleket olyan jelnek vegyük, ami jelzi ennek a világnak a múlandóságát, és nem erre vagyunk mi kitalálva. A megkötözöttség és kishitûség egy nagyon érdekes fogalom, de nem ugyanaz. A megkötözöttség, amirõl tudod, hogy jó volna – ha nem volna, mégis ragaszkodsz hozzá. A kishitûségrõl viszont azt kell tudnod, hogy a hit egy olyan képesség, aminek a növekedése tõled függ. Az Úr Jézus azért szidta az övéit: ’még mindig kicsiny a hitetek, még mindig nem hisztek!’ Inkább úgy kellene föltenni a kérdést: hogyan tudom növelni a hitemet? Nem attól, ha sokat imádkozom. Be tudom csapni magamat. Vannak olyan vallások, akik órákat imádkoznak naponta és szinte a terrorizmus melegágyai. A hit erõsítése tehát a Hang szerint is: csinálj úgy, mintha hinnél és akkor hinni fogsz. Ez annyit jelent, hogy egy törekvés akarati törekvést, értelmi rálátást igényel. Értelmetlen hit, az babona. Akkor lesz az én hitem egyre erõsebb, ha értelmileg is egyre tisztábban látom, hogy Ki az, aki mellett állok. Amikor kijelentem: Isten + egy fõ abszolút többség, akkor nagyon át kell gondolnom, hogy az én számomra ki az Isten. Ha azt hallom, hogy Jézusnak van egy ilyen kijelentése: ’aki szeret Engem, Atyám is szeretni fogja, Hozzá megyünk, lakóhelyet veszünk Nála.’ Ez azt jelenti, hogy bennem él Jézus. Neked van egy szobád, valakivel azt megosztod, nyilvánvaló utána jársz ki az illetõ, milyen a természete, honnan való, mit hozott magával, mire lehet számítani vele kapcsolatban. Ha egyszer tudom, hogy Jézus bennem él, akkor nekem nagyon fontos, hogy foglalkozzam ezzel a Jézussal. Tényleg egyem meg az Evangéliumokat – és az Evangélium életté válik bennem! Akkor az értelmem segítségével feltétlenül a hitem is erõsödni fog. A gondolkodás átalakítást egyetlen dolog akadályozza: a lustaság, a szellemi tunyaság. Ha téged szellemileg valami érdekel, akkor annak utána nézel. 2
Egy másik kérdés: minõsítés vagy ítélkezés, ha valaki elé tükröt tartunk, vagy egyik sem? Válasz: Nyilván egyik sem. Ugyanis a magatartásoddal tükör vagy! Itt azt kell csak tudnunk, hogy azt a bizonyos szabadságkört, ami egyben az én felelõsségköröm is – nemcsak arról van szó, hogy én nem léphetem át, hanem arról is, aki átlép felém, arra rászólok – így vagyok tükör. Azért azt ajánlom, hogy ne smirglibe csomagoljuk a mondanivalónkat, hanem inkább sztaniolba, de nem egyezhetünk bele abba, hogy a béke kedvéért hallgatunk. Az sem jó, ha mindig elmondom a másiknak – de ha azt veszem észre egy idõ után, hogy elfelejtette, ismét szólok. Érezze azt a másik, hogy engem bánt, ha átlépi a szabadságkörömet. Többékevésbé mindannyian nem tiszta foncsorozott tükrökkel járunk. Tudni kell a felnõtteknek, hogy segíteni csak azon lehet, aki ezt kéri. Aki nem kéri, ott nem tudsz. Nekünk természetesen a körülményeink is tükrök, de azok inkább azt mutatják meg, hogy kik vagyunk. Egy másik tükör Jézus, hogy milyeneknek kell lennünk! Higgyétek el, hogy Jézust sokkal könnyebb követni, mint bármelyik szentet – annyira harmonikus, annyira ember Jézus. – Egy testvérünk mondja: a benne mûködõ Hang neki azt mondja, hogy nem az ostyában, hanem az igében van benne Jézus. – Testvérek nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy az Evangéliumok Jézusa az, ami számunkra döntõ legyen! Ami Vele alátámasztható, azt elfogadom, ami Vele nem támasztható alá – azt ha a másik elfogadja: rendben van, de énrám nem tukmálhatja. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán nem azt mondta miután megtörte a kenyeret: ’egyétek és vegyétek, mert az ige az én testem’ – hanem azt mondta, ’ez az én testem’. János 6. fejezete errõl szól: az Én testem valóban étel, az én vérem valóban ital, ha nem eszitek az Emberfia testét nem lesz bennetek élet. Én megengedem, hogy Pálnál, Péternél,
különbözõ prófétáknál ki lehet olyan mondatokat mazsolázni, hogy az igét is testnek lehet mondani. Mi elégedjünk meg azzal, hogy amit Jézus mond – azt mi ne übereljük senkivel és semmivel. – Sokan kérték tõlem, hogy hosszabban fejtsem ki – akár a Hang újságban, hogy miért kell rangsorolni a Bibliában. Én ezt egy mondatban el tudom mondani: mert nem vagyunk bábúk! Tudni illik, ha a Bibliának minden mondata úgy volna Istentõl, hogy azt közvetlenül betûrõl-betûre Õ mondta volna, akkor a jó Isten még embernek is rossz volna. De nem teheti, mert nem vagyunk bábúk! Az a furcsaság kerekedett ki ebbõl, hogy akik a legjobban ismerték a Bibliát, nem ismerték fel Jézust – akirõl a Biblia szól. Azt senki ne etesse meg velünk, hogy Jézus alig várta azt, hogy kinyírják, vagy jaj csak nehogy elfogadjatok Engem. Szó nincs róla! Tehát azért kell rangsorolni a Bibliában, mert mindenki önmagát is belevitte – és Jézusban a szavai és az élete teljesen szinkronban van! Ezért mi a kicsiny kis ostyában – akár mennyire képtelennek tûnik elhisszük, hogy ott van, mert Õ mondta! Egyedül Jézus az a tekintély, akinek a szavait elfogadjuk úgy, ahogy mondta. Szerk: Budainé Marika
Kedves Olvasó! A minap egyik közösségi testvérem hívott telefonon. A sírástól elcsukló hangon közölte velem, hogy õ boldog. Elmondta, hogy egy ideje ebben az érzésben van és nem tudja már tovább magában tartani, ezért felhívott, hogy megossza örömét. A testvérem a helyi kórház lakója most, a fertõzõ osztály egyik ágyát nyomja. Az orvosok eddig nem találták, mitõl nem marad meg benne az étel, mitõl van hasmenése. Amikor megtudtam, hogy ide került, meglátogattam. Éppen szenvedett a gyomorgörcstõl, nagyon várta az enyhülést a lecsöpögõ infúziótól. Nekem szegezte a kérdést, mit vétett, hogy így kell szenvednie, milyen jó lenne már, ha vége lenne ennek az egésznek és mehetne haza az égi hazába. Imádkoztam és fényt adtam, egy ismerõs erõ járt át. Nem sokára csökkent, majd megszûnt a görcs testvéremnél. Elkezdtünk beszélgetni. Elmondtam, hogy nem azért beteg, mert rosszul tett valamit is. Nem büntetésbõl beteg most. Azért beteg, mert a lelke már csak így tud jelezni, hogy valami feladatot oldjon meg, amit már régen meg kellett volna tennie. Hogy mi az a feladat? – arra nem tudtam válaszolni. Azt viszont erõsítettem benne, hogy ez a legjobb élethelyzet, amiben õ most lehet. Ennél jobb számára most nincs. Ezért a hálaadást nagyon elõtérbe kell helyeznie. Nagyon jó lenne, ha bele simulna Isten felé áradó szeretetébe. Majd egyszer megtudja, hogy mit kell megoldania, de a legfontosabb most számára a hála lelkületének felszítása. Ilyen gondolatokkal erõsítettem testvéremet és ezután jött a meglepetés. Elvittem neki Jézust. Igeliturgiában részesesítettem õt. A koronája volt látogatásomnak e Jézusi szeretet megnyilvánulás. Ilyen elõzmények után pár nappal érkezett a telefonhívása. Azt gondolom, Isten Lelke úgy tudott testvéremben munkálkodni, hogy rálátott, õ Isten boldog gyermeke, ott a beteg ágyon is. Nagyszerû lenne, ha a fertõzõ osztályon ezzel a látásmóddal testvérem mindenkit megfertõzne. Az egész világot átjáró, önmagát boldognak látó „fertõzés” indulna el innen Szentesrõl a fertõzõ osztályról. Deák Zoltán
ÉGI ÉDESANYÁNK, A BÉKE KIRÁLYNÕJÉNEK ÜZENETE Meðugorje, 2013. október 25 “Drága Gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy nyíljatok meg az imádságra. Az imádság csodákat cselekszik bennetek és általatok. Kicsinyeim, ezért egyszerû szívvel kérjétek a Mindenhatót, hogy adjon nektek erõt, hogy Isten Gyermekei legyetek, nehogy a Sátán úgy tudjon megrázni benneteket, mint szél a fák ágait. Kicsinyeim, döntsetek újra Isten mellett és egyedül Isten akaratát kérjétek, akkor megtaláljátok Benne az örömöt és a békét. Köszönöm, hogy meghalljátok meghívásom.”
3
Evangéliumi Jézus Mellét verve így szólt: ó Istenem, engesztelõdj ki velem, bûnössel, mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz Lukács evangéliumának 18. fejezetében a 9. verstõl a 14. versig olvashatjuk a farizeus és vámos imájának történetét. Amint becsukom szemeim, látom az evangéliumi történet szereplõit. Látom az életével, minden tettével elégedett farizeust, aki imájában azt fogalmazza meg, hogy mennyivel különb a többi embernél, közben megvetõen hátra tekint az elsõ sorból a vámosra. Látom a vámost, aki lelki terheit viszi az Isten elé, szeretetlenségeit megbánva bocsánatot kér. Érzékelem azt is, hogy a farizeus életében nem hoz elõrelépést az ima, a vámos életében igen. A vámos megigazultabban tér haza, mint a farizeus, pedig õ igaz embernek tartja magát! A valóság és a farizeus gondolatai messze járnak egymástól! De kik is voltak a farizeusok? Máté evangéliumának 23. fejezetében olvashatjuk Jézus szavait errõl. „Ekkor Jézus szólt a tömeghez és a tanítványaihoz ezt mondta: a Mózes székén az írástudók és farizeusok ülnek. Jaj, nektek, kétszínû írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele van kapzsisággal (rablott holmival) és mértéktelenséggel. Vak farizeus! Tisztítsd meg elõbb a poharad (és a tálad) belsejét, hogy külseje is tiszta legyen. Jaj, nektek, képmutató (kétszínû) írástudók és farizeusok, mert hasonlíttok a kimeszelt sírokhoz, amelyek kívülrõl szépnek (szemre valóknak) látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és minden tisztátalansággal. Vallási értelemben farizeusok voltak a zsidók azon képviselõi, akik vakbuzgón ragaszkodtak az ószövetségi törvények betûjéhez. Mivel Jézus is bírálta õket és gyakran kapcsolta nevükhöz a képmutató jelzõt, a farizeus szó egyértelmûen negatív, pejoratív jelentésûvé változott és a képmutató és álszenteskedõ kegyes ember jelzõjévé lett. A farizeus szó a köznapi használatba is átment. Csakis pejoratív értelemben használatos olyan személyek jellemzésére, akik a külvilág felé mást mutatnak, vagy éppen mutogatnak maguk felõl, mint amilyenek valójában, és álszent módon viselkednek. Ehhez a magatartásukhoz pedig még sunyiság is társulhat. Nagy tanulságokat hordoz a történet számomra: a farizeus közösségének hû tagjaként böjtöl, tizedet (ad) fizet, elkerüli a súlyos bûnöket, hálát ad az Istennek mindezekért, közben megveti a vámost. Arra következtetek, hogy van kapcsolata az Istennel, mert beszél hozzá, de az Isten felõl jövõ, szeresd felebarátodat, üzenetet nem veszi, vagy egy irányú a kapcsolata a Teremtõvel, vagy szelektál. A lelkiismeretünk hangja az Isten hangja bennünk, amire figyelnem kell! Ne csak egyirányú legyen az imám, én mondom az Istennek a gondolataimat, Õt pedig nem hallgatom meg. Imaéletemet úgy kell terveznem, hogy hagyjak idõt arra, amikor én csendben vagyok, és az Istenre figyelek! Õszinteség és helyes önismeret nélkül nem tudok jól imádkozni, a farizeus csak a jó dolgairól beszél, szinte már dicsekszik, összehasonlítja magát másokkal, de nem tesz említést a szeretetlenségeirõl, amihez az Isten segítsége kell, mert biztosan, mint mindannyiunk életében van ilyen is. A vámos õszintén, helyes önismerettel imádkozik. A kõbõl épült és a testünk templomában is megtalálható az Isten! A vámos nem akar kettõsséget az életében, nem akar kétszínûen élni, ezért megbánja szeretetlenségeit. Nem imádkozik többet, de a külsõ és belsõ templomban jelenlévõ Istennel rendezi szeretetlenségét. Nem áll elhallgatott bûneivel az Istene elõtt! Megigazultabb, Istennek tetszõbb lesz, temploma tud így lenni a Szeretetnek! Kedves testvérek óriási nagy tanulsága ez a történetnek! Nem élhetünk kettõsségben! Nincs egy hétköznapi életünk, amibe bármi belefér, és egy Istennek adott, amibe csak a Szeretet fér bele. Csak egy életünk van, amit igaz, Istennek tetszõen kell élnünk! Ha elrontjuk igaz mivoltunkat, bocsánatot kell kérnünk ezért, hogy folytatni tudjuk az életünk a Szeretettel, kettõsség, álszenteskedés nélkül. Az õszintétlen kétszínû imát kerülnünk kell, az õszinte, helyes önismeretre épülõt követnünk kell, de még ennél is többnek kell lenni az imámnak. Az ima az imádság szóból származik, akkor imádkozom helyesen, ha az imádat idegen szóval, 4
adorálás is része annak. Imádni az Istent és egymást szeretni…(részlet Ady Endre: Karácsony versébõl). Isten imádata: hálaadó imával kezdõdhet, amiben rálátok arra, hogy mennyi mindent kaptam Tõle, ami után megköszönöm és kérem továbbra is gondoskodását és szeretetét. Kérem, hogy öleljen át szeretetével, én is átölelem szeretetemmel, közben figyelek Rá! Figyelek arra, hogy mit kell tennem, mi az, amin változtatnom kell. Az imádatban kapok erõt ahhoz, hogy alázatos tudjak lenni, le tudjam a jót a jobbra cserélni. A farizeusok is jól képviselték az Ószövetségi elõírásokat, de … Az imádat erõforrásom, boldogságforrásom lehet, mert a lehetõ legjobbat teszem, szeretem az Istent és engedem, hogy úgy szeressen az Isten ahogy Õ akarja! Kecskeméti Sándor
Ádvent elõtt. Testvéreim, hamarosan itt van az ádventi idõszak. Ez az idõszak arra szolgál, hogy felkészüljünk az Isten Fiának megszületése ünnepére. Tudjuk, hogy az ádvent a várakozás ideje. Ezért ebben az idõszakban, magunkba is kell néznünk. Megszabadulni azoktól amik gátolják, nehezítik az ünneplésünket. Ezért nézzünk meg néhány kérdést. 1. Mitõl akar megszabadulni az ember? Az átlag ember ilyen: elõbb a legközvetlenebbül kínzó szenvedésektõl akar szabadulni. A szabadulási vágy egyik oldala: elhárítani a közvetlenül kellemetlen érzéki behatásokat: bántottság, betegség, fázás, éhezés, lakástalanság, majd egyre inkább be akarja biztosítani magát ezeknek a váratlan bekövetkezése ellen. Ezért tartalékot is gyûjt, hogy a jövõben ne érhessék ilyen kellemetlen hatások. E vágynak a másik oldala: egyre kielégültebben, egyre több evilági örömben élni. Mitõl akar még szabadulni? Az alulérvényesüléstõl, mindenfajta kudarctól és sikertelenségtõl, a magára maradottságtól, a szeretetlenségtõl. Hogyan akar ezektõl szabadulni? Általában anyagi eszközök elõteremtésével és bevételével. Az elnyomástól meg fegyverrel. Igaz egyesek a lelkiismeret furdalástól is meg akarnak szabadulni. Tegyünk fel néhány kérdést: Ténylegesen mitõl akarok megszabadulni? Milyen nyomasztó egzisztenciális terheim vannak? Megteszek- e mindent a fölösleges terhek levetésére? 2. Mitõl szabadít meg Jézus? Az elõbbi csoport naiv és materiális módon akar boldog lenni. Minden szabadulása mögött ott dübörög az önzés. Addig jogosan, amíg az életbemaradást szolgálja, s akkor már jogtalanul, ha saját tovább gyarapodása érdekében a másiktól való elvevést is jelenti. Mivel az ilyen önzõ ember soha sem lesz igazán és tartósan boldog, ráadásul ez az önzés nem összekapcsolja hanem inkább szembeállítja az embereket egymással. Ezért Jézus ettõl az önzéstõl jött megszabadítani minket. Meg akar minket tanítani a Szentháromság életére: a személyeket összekapcsoló és egymást gazdagító boldogságra. A szeretet nagyszerûségére, tartósan boldogító voltára csak úgy tud megtanítani bennünket, ha kiragad, ha megszabadít az e- világ fiainak az önzésébõl. Ki akar ragadni a magunknak-élésbõl, hogy áthelyezzen a másiknak-élésbe. Megszabadít az erõszakos elvevéstõl, hogy megtanítson a szívbõl ajándékozásra. Kiszabadít az önközpontú harácsolásból és beteges önigenlésbõl, hogy megtanítson a másik gazdagítására. Megtanít a másik szolgálatára. Kiszabadít a rövid távú boldogság keresésébõl, hogy megtanítson a hosszú távú, az idõt nem ismerõ boldogságra. Kérdezzük meg magunktól: Eddig már mi mindentõl tudott megszabadítani Jézus? 5
Látszik-e rajtam ez a megváltottság? 3. Mitõl nem szabadított meg Jézus? Nem volt hajlandó a zsidók számára felszabadító lenni a római megszállás alól. Nem jött politikai megszabadítónak. Megszabadítónak jött, de nem hatalmi eszközökkel, hanem mivel? Azáltal, hogy az egyes embert úgy nyeri meg a szeretet számára, hogy azáltal tanulja meg a szeretetet az ember, ha egy másik embert is megtanít erre a szeretetre. Jézus elindította a szeretet olyan láncreakcióját, amely lehetõséggel rendelkezik az egész Föld népének összekovácsolására. Csak azokon akad el ez a láncreakció, akik nem hagyják magukat Jézus segítségével megszabadítani. Jézus meg tudná szabadítani az egész Föld népét, ha az egyes ember megszabadított lenne. Kérdezzük meg magunktól: Mitõl nem jött Jézus megszabadítani? Milyen egyéni szenvedésektõl nem akart megszabadítani? Ennek megválaszolására három csoportot állítunk fel: 1. szenvedések 2. áldozatok 3. keresztek Az elsõ csoportba tartoznak azok a szenvedések, amelyekrõl senki sem tehet: Pl. az idõjárás okozta katasztrófák, betegségek… Vagy amelyekrõl a gonosz emberek tehetnek, pl. erõszak okozta szenvedések. A második csoportba a szeretetért hozott áldozatok tartoznak: Ezeket éppen mi vállaljuk a szeretet által. Nem lehet úgy szeretnünk, hogy ennek érdekében le ne gyõzzük ösztönös vágyainkat. A harmadik csoportba a keresztek tartoznak, amelyeket szeretetünkért, vagyis Jézushoz tartozásunkért kapunk azoktól, akik helytelenítik a szeretet életét egyénileg is és közösségileg is. Most már világosabban beszélhetünk. Jézus nem jött megszabadítani az elsõ csoport elsõ felét: ti. azoktól a szenvedésektõl, amelynek okai rajtunk kívül állnak. De igen is meg akar szabadítani az elsõ csoport második felétõl: azoktól a szenvedésektõl, melynek vagy mi, vagy mások önzésének, bûneinek következményei. Ugyanakkor nem jött megszabadítani a második csoporttól: az áldozatoktól. Sõt azt kívánja, hogy a szeretetért ezeket szívesen vállaljuk. Végül bár nem akarja, de nem tud megszabadítani a harmadik csoporttól, a másoktól kapott keresztektõl. Példájával is mutatja, hogy ha ezek nem kikerülhetõk, akkor ne ijedjünk meg ezek vállalásától, mert a szeretet élete eme kereszteknél sokszorosan többet ér! Ezek a keresztek majd akkor szûnnek meg, ha már mindenkit Jézus tanítványává tettünk. És még mitõl nem jött megszabadítani Jézus? Attól a képzelt állapottól, miszerint mi az áteredõ bûn miatt Istentõl elszakítottak lennénk. Mintha számunkra ezáltal bezárult volna a mennyország ajtaja és Jézus megszabadítása nélkül csak poklot érdemelnénk. Ettõl azért nem jött megszabadítani, mert sem ilyen Isten, sem ilyen állapot nincsen. A Szeretet Isten a bûnbánót mindig szívére öleli: Jézus elõtt is, Jézus után is. Kérdezzük meg: Néha vajon nem olyan megszabadításra biztatom Jézust, amit Õ nem akart? Nem fogom rá másokra a szenvedéseimet, amelyeket bûneim okoznak? Csak a könnyen kivitelezhetõ esetekben szeretek, vagy akkor is, ha jelentõs áldozattal jár? Keresztektõl szabadulni akarásom miatt nem építem le szeretetemet? Mások okozta szenvedéseimet nem fogom-e rá Istenre? Jézus halálát nem olyan szabadításnak gondolom-e, amely helyettem már mindent elvégzett? 4. Miért hiteles Jézus szabadítása? Két okból. Egyrészt azért, mert olyan mondja el önzéstõl megszabadítottságom, vagyis boldogságom útját, aki ennek az útnak a végén, a beteljesülést is látja. Nem kétes értékû ötleteket ad megszabadítás címén, hanem biztos, kipróbált, végigjárt és egészbe látott utat mutat. Másrészt azért, ha nem is a megtestesült Fiúisten mondaná és biztatna az önzéstõl szabadult szeretet életére, magunk is belátjuk ennek igazát, sõt kipróbálva meggyõzõdhetünk róla, hogy ez igazán embernek való, ez a boldogító. Legfeljebb súlyos és hosszantartó keresztek esetén bizonytalankodhatnánk el, hogy van-e értelme, de akkor is érezzük lelkiismeretünk nyugalmát és tudjuk, hogy csak így lehetünk igaz emberek. Kérdezzünk: Csak az Isten szava miatt hiszek a szeretet boldogításában, vagy emberi tapasztalataim is ezt igazolják? Imádkozzunk: Uram szabadíts meg önmagamba esettségemtõl és tágíts ki egészen a Te szereteted nagyszerûségéig! Mlecsenkov Angel 6
Ádventi gondolatok 2013-ban Rohan az idõ, újra közeleg az ádvent. Újra készíteni kell a szívünket és újra nagy erõfeszítéseket kel tennünk arra, hogy ez a készület ne hullámhegy legyen az életünkben, amely azután hullámvölgybe vált. Az ádventi idõ különösen alkalmas arra, hogy szemüveget cseréljünk. Olyan szemüveget, amely megláttatja velünk a másikban a jót. Kérdés: Sikerült a szemüveg csere? Egy másik gondolat: helykészítés életünkben a születendõ Gyermek számára. Megnézni mi az, ami meleggé, családiassá tudja tenni szívünk barlang istállóját. Mi az amivel viszonozhatnánk legalább egy parányit az Õ nagy szeretetébõl? Kérjük Isten segítségét, hogy elkészítve lelkünk mérlegét, bocsánatot kérve, nagyobb lelkesedéssel foghassunk az Országot építõ munkához. Erre is példa Mária alakja. A leírt életrajza alapján megismerhetjük és könnyen kikövetkeztethetjük, hogy milyen sorsa lehetett egy iparos keze munkájából élõ családnak. Vállalta a munkával teli életet, példát mutatva az egymásért élésre. Mária Jézust hordozó példa a mi számunkra. Példa abban, hogy Istennel szembeni kötelességünket nap mint nap hogyan lehet teljesíteni. Mi is minden évben újra és újra készülünk az ünnepre. Várjuk, hogy megszülessék nekünk is, a mi életünkben is Jézus. Õ csak ott tud megszületni, ahol az Atya által adományozott szabad akarat hívja, várja, választja Õt. Ha végre megszületett, akkor mi lesz az Õ sorsa az életünkben? Ha elmúlnak az ünneplés órái, hogyan kezeljük a Kisdedet? Tud-e Jézus nõni bennünk, tudja-e nagyobbá, tágasabbá tenni az lelkünket? Ebben hogyan segíthetek én magam? Gondolom úgy, hogy a szemüvegcsere mellett biztosítom lelkem számára, hogy elsõ kötelezettségemnek az Istennel való állandó kapcsolatot látom. De hogyan? Nézzük csak mit tett Mária? Egyre többet foglalkozott Jézussal. Hát lehet-e fontosabb teendõm? Ha a rám bízottakban is Õt látom, akkor õket szolgálva is Isten iránti kötelezettségemnek teszek eleget. Ádvent, az út egyengetésének ideje. Most el kell kezdeni az új próbálkozásokat! Hogy sikerül-e, tõlem függ! Isten azt akarja, hogy sikerüljön. Ha nyitott szemmel járok, meg kell látnom a nálam szegényebbeket. Ha csak kevéssel is, enyhítenem kell a szükséget szenvedõket! Merjek nekifogni! Tegyem magam szabaddá Jézus fogadására: Itt vagyok, Uram, rendelkezz velem. Meg kell nõnie életemben Jézusnak. Hogy az Õ iránta való szeretetbõl vállalni tudjam a Golgotát, a boldog feltámadást, a színrõl-színre látást Istenünkkel. Imádkozzunk, testvéreim a magát nekünk kiszolgáltató Kisded Jézushoz, hogy legyen elég akaratunk és erõnk az Õ tanítását követve alakítani életünket. Mlecsenkov Angel
Ádventi vasárnap.
Mt.1,18-24
1.Aki tele van Szentlélekkel, abban megtestesül az Isten. Már Gábor angyal közölte Máriával, hogy a Szentlélek erejébõl fog fia születni. A mai szövegben Szent Máté említi, József számára, hogy jegyese a Szentlélektõl lett áldott állapotba. E két tény alapján mondhatom, hogy aki tele van a Szentlélekkel, abban megtestesül az Isten. Mária egész életében Istenre figyelõ, Isten akaratát teljesíteni akaró ember volt. Tehát éppen e két dolog révén telítõdhet az ember legjobban a Szentlélekkel. Mária a Szentlélekkel való nagyon szoros telítettsége révén meg is fogamzott benne az Ige: Benne testet öltött az Isten. De hát a Szentlélek mindenkit teljesen be akar tölteni és ily módon az Isten mindenkiben testet akar ölteni. 7
Kérdezzük meg magunktól: Mennyire vagyok telítve a Lélekkel? Milyen szoros a kapcsolatom Vele? Engem meg tud -e termékenyíteni? Az én életemben megtestesül -e az Isten? 2. A Jézust hordozónak szégyen is jut osztályrészül. Sokan azt gondolják, hogy Jézust elfogadni csak örömöt jelentett Máriának. Már az eddigiekbõl is látszik, hogy Mária is ki volt téve a botránynak, szégyennek. Ezekkel együtt kellett igent mondani Jézusra, ezekkel együtt kellett vállalnia Õt. Kockáztatni kellett érte a jó hírt, becsületet, sõt még a hitvesi szerelmet is. Azt gondolom, minden idõk kereszténye csak így vállalhatja Jézust: ha kockáztat érte. Máriához hasonlóan vállalnunk kell érte a lenézést és még sok minden mást. Csak így lehet igazán a miénk és így adhatjuk Õt másoknak. Kérdezzük meg magunktól: Milyen szégyen ért már Jézusért? A megszégyenítések ellenére is vállalom Õt? Már annyira az enyém, hogy minden bántást elbírok érte? Számolok-e azzal, hogy ha nem vállalok érte nehézségeket, akkor sosem testesül meg bennem? 3. Jézus neve: Isten megment. Isten az önközpontúságunktól, a magunknak éléstõl akar megmenteni. Ily módon ugyanis az e-világ fiai élnek. Isten úgy akar megmenteni az e-világ szellemétõl, hogy fizikailag ugyan a világban hagy minket, életformánk szerint azonban kiválaszt minket onnan, hogy már az Õ életét: az odaadott életet éljük. Ez a másokra figyelõ, ez a másoknak odaadott élet lesz az embereket összekapcsoló, ez lesz szeretetközösségeket formáló. Ennek nyomán jelenhet meg a Földön – akár emberiség mértékben is – az Isten élete. Jézus az Istennek ezt a megmentését hozta közénk. Kérdezzük meg magunktól: Hagyom -e magam megmenteni Jézus által? Ki tudott -e már fordítani a megmentõ Isten az önközpontúságomból? Illene -e már rám Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavai: „nem vagytok a világból valók, mert én kiválogattalak titeket a világból, azért gyûlöl titeket a világ.” /Jn. 15,19/ Mitõl kellene Jézusnak a legsürgõsebben megszabadítania engem? Imáimban könyörgök -e ezen megszabadításért és akaratomat ebbe az irányba feszítem -e? 4. Az igaz ember: Isten akaratát felismerõ és megtevõ. Máté igaz embernek nevezi Józsefet. Nehéz helyzetben volt, férfiúi önérzete és szerelme egyszerre forgott kockán. Már- már el akarta bocsátani Máriát. Amikor azonban felismerte Isten akaratát, megváltoztatta korábbi szándékát és Isten akaratát tette meg. Bármilyen nehéz is volt a helyzete, mégis engedelmeskedett az Istennek. Isten csak úgy tudja végrehajtani eredeti tervét, ha vannak rá figyelõ és vele azonosuló emberek, akik végrehajtják azt. Isten csak az Õrá figyelõ és az Õ akaratát megtevõ emberekkel tudja építeni az Õ Országát. Amikor ma gyakran panaszkodunk, hogy milyen rossz a világ, ez azért van, mert nagyon kevés a József típusú ember, kevés az Istennek engedelmeskedõ keresztény. Sajnos az emberek másoknak engedelmeskednek, nem az Istennek. Olyan embereknek engedelmeskednek gondolkodás nélkül, akik az ellenkezõjét teszik annak amit az Isten akar. Így nem az Isten akarata valósul meg, hanem annak ellentmondó, vagyis a sátáni terv. Hiába imádkozzuk a Mi Atyánkban, hogy „jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod”, ha közben nem az Õ akaratát tesszük. Az igaz ember az a csatorna, amelyen keresztül bezuhog a világba az Isten akarata és forgatja azt a turbinát, amely a szeretet áramával látja el az Isten Országát a földön. Kérdezzük meg magunkat: Igaz ember vagyok -e? Kutatom -e Isten akaratát? Ha fölismerem megteszem -e rögtön? Kinek engedelmeskedem gondolkodva és kinek gondolkodás nélkül? Lehetek -e igaz ember, ha az Istenre nem figyelõknek engedelmeskedem? Imádkozzunk: Urunk Istenünk! Szeretnénk olyan telítettek lenni Szentlelkeddel, mint Mária. Szeretnénk annyira Rád figyelni és akaratodat megtenni, mint József, hogy Jézus jelenhessen meg az életünkön. Amen Mlecsenkov Angel 8
Versek Minden advent
A várakozás öröme Advent közeleg. Várni jó a szépet – a Fényt, Szeretetet. Tudom, hogy eljövel a boldog béke minden embernek Õt befogadó szívébe… mert úgy szeret Isten! Szent Fiát elküldte, hogy aki hisz Benne el ne vesszen… Karácsony ünnepe – mikoron testet öltve azon a sötét éjjelen Földre született Jézus – a Világ Fénye. Várok reménnyel, örömös szívesen – felemelt lélekkel boldogan, békésen. Várok kész-séggel, hittel – bízva, szeretettel. Várok örömmel! Budainé Gábor Marika
Minden advent kegyelem: vétkem jóvátehetem. Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden advent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden advent alkalom: gyõzhetsz saját magadon! Minden advent ítélet: így kellene - s így élek! Minden advent remegés: Isten felé epedés! Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is! Ürögdi Ferenc
Földre szegezett szárnyú angyal Repülne teste, de szorítja a tér Áradna lelke, de felhõ-falhoz ér Suhanna, de lába múló idõt mér Szeretne, de szíve csupa vér Látna, de szemét homály fenyegeti Hallana, de fülét harsány lét sebzi Érezne, de érzését szûk szeretet tépi Létezne, de létét kinti sötét féli Szelíd Szívbe menne haza Fejét szép Vállára hajtva Mit-sem-kérõn Hozzá bújna Igaz vággyal Rá simulna Lelkében Isten: dallam és fény Szívében élet: nincs már vér Suhanva száll világokon át Míg el nem éri álom-otthonát. Nyíriné Kiss Mónika
9
Inárcs, Prédikáció 2012. júl. 29. Evangélium Mt. 28,16-20 1.
Értelmi fejlõdés, szellemi fejlõdés, szellemi nyitottság.
Az elmúlt hónapban volt a jól sikerült Hang tábor. Sokat tanultunk egymástól, az elõadásokon és a kiscsoportos megbeszéléseken keresztül. Még jobban megismertük a Hang tartalmakat, a csütörtöki tanítások fényében. Átgondoltuk a Hang tanítását különbözõ szempontok szerint. Értelmileg gazdagodtunk. Az értelemben való gazdagodás, fejlõdés elengedhetetlen feltétel a gondolkodás átalakítása során. A megismerés öröme sokat jelenthet egy ember életében. Megismerni és megszeretni, ezek szoros kapcsolatban vannak egymással. Ez a feladat nem megy másképpen, mint ahogy azt a Hang tanításából olvashatjuk: „De aki keres, aki vállal áldozatot, hogy fejlõdjön, az nagyon értékelni fogja a megtalált, a befogadott jót.” /5/374/ Aki csak arra vállalkozik, hogy megtanuljon bizonyos idézeteket és ezeket ismételgeti, az: a csupán passzív befogadó ember. Az egy ruha, amelyet könnyen cserélgethet az így befogadó. Aki ilyen befogadó, annak a tartalom nem jut el az értelmiéig, hogy mérlegeljen és elfogadjon, pusztán csak felületesen ismételget egy szöveget. Tudjuk nagyon jól, hogy más a valaminek a hallása és más annak a meghallása. Pusztán a valamire, vagy valakire való hivatkozás kevés, megfelelõ érvek nélkül. A beszûkült gondolkodás könnyen a szektássághoz vezethet, szemellenzõssé tesz. Ez mind árt a jézusi gondolatok befogadásának és terjedésének. A belterjes gondolkodás káros hatással van az emberiségre. Elválasztja egymástól az embereket, közösségeket. Szeretnék egy példát megmutatni erre: Kérdés: Beszélnél az Isten mindenhatóságáról? Feri bácsi: Az Isten nem mindenható. A mindenhatóság filozófiai képtelenség, ellentmondás. Az Isten nem tudja megtenni, hogy ne legyen. Nem tud nem szeretni, mert Önmagával nem kerülhet ellentétbe. Amikor azt mondjuk, hogy az Isten a szeretet körén belül mindenható, az csak annyit jelenthet, hogy az, aki a szeretetkörén belül van, annak mindig minden a javára válik. Minden esemény kivétel nélkül két kérdést tud felvetni az emberben. Az egyik az, hogy ez miért jó nekem? A másik az, hogy: ez miért nem jó nekem? Jézusig e kettõt kellett mérlegelni. Jézus óta csak azokra lehet mondani, hogy jogos nekik mérlegelni, akikben nincs meg az élõ hit. Akik elfogadják Jézust Uruknak, Megszabadítójuknak, azok nem mérlegelnek. Azok csak azt mondják: ez miért jó nekem? Ez csak jó lehet nekem! Ez jelenti azt, hogy a szeretet körén belül minden a javamra válik. /Hang csütörtöki tanítás 3. kötet 38. oldal/ Ezek után azt állítani, hogy az Isten mindenható így, vagy úgy az csak azt jeleni, hogy valaki hall valamit, de nem érti meg azt amit hall.. Ha meghallom valamilyen ismeretnek a tartalmát, akkor az hatni fog rám az értelmemen keresztül. Nagyon jó volt hallani a táborban reggelente néhány híres ember rövid gondolatát napindítóként. Érdemes a magyar és a világirodalomból keresni nagyszerû gondolatokat, amik segítenek közelebb kerülni Istenhez. Ezekben az írásokban, filmekben is megszólal az Isten Lelke. Pl. Nagy költõk Istenes versei, vagy Thomas M. A csend szava. R.W. Chambers: Morus, Sienkiewicz: Quo vadis? c. Gyökössy E. Ketten hármasban. Saint-Exupéry: A kis herceg c. könyve. Hosszú listám van az ilyen és ehhez hasonló írásokból, filmekbõl. Egy rövid példa ezekbõl: A béke tíz parancsolata: 1. Ha békét akarsz, erõsítsd bizalmadat Istennel! 2. Ha békét akarsz, saját meggyõzõdéseddel ne élj vissza mások megítélésére! 3. Ha békét akarsz, erõsítsd a közösséget! 4. Ha békét akarsz a világban, akkor a szeretet módját keresd! 5. Ha békét akarsz, tiszteld az életet mindenekfelett! 6. Ha békét akarsz, maradj hûséges kötelességeidhez és kötelékeidhez, akármelyikben él! 7. Ha békét akarsz, kérdezd magad önkritikusan, kitõl kaptad a békét! 8. Ha békét akarsz, ügyelj arra, hogy hogyan beszélsz másokról! 9. Ha békét akarsz, elégedj meg azzal, amid van és ne kívánd, hogy többet birtokolj! 10. Ha békét akarsz, légy nyugtalan a világ békétlensége miatt, mindenek elõtt azonban magad miatt és tartsd magad a megbocsátáshoz, mint a béke evangéliumi értelméhez! /Truty Rendtorff: „Friedenswort” c. könyvébõl. Ezek, mint eszközök, segítségek a szellemiség fejlõdéséhez, és az evangéliumok Jézusának jobb megismeréséhez. 10
Úgy ahogy a Hang tartalmak is ezt segítik. Ez segít lehetõvé tenni a szellemi fejlõdés alapját és meghatározza a gondolkodást. Kialakul az emberben egyfajta szellemi irányzat, amihez kötheti az életének fonalát. Így alakulnak ki az emberiség széles skáláján a különbözõ szellemi irányzatok. Természetesen az a jó, ha a különbözõ szellemi irányzatok jól megférnek egymás mellett. Nem törekszenek egymás cáfolására, kioltására. A magam részérõl sokszor mondtam és ma is vallom, hogy tisztelem mindenki szellemiségét, csak annyit kérek, hogy én is elmondhassam a magam szellemiségét és azért senki ne sértõdjön meg. Tudjunk dialógusban lenni egymással. Sokszor hangsúlyozva mondom, hogy senkivel nem óhajtok vitatkozni, sem szóban, még inkább nem levelezgetésben. Ez soha nem vezetett még jóra, amikor ezt tapasztalom rövidre zárom a témát. Természetesen mindenki számára nyitott vagyok a személyes dialógusra. Ahol érveket ütköztetünk érvekkel és nem hivatkozunk érvelés nélkül. Ennek a magatartásnak elengedhetetlen alapfeltétele a szellemi nyitottság. A szellemi nyitottságnak legnagyobb ellensége a különbözõ szellemi irányzatok teljes elutasítása. Végül ez vezet a dogmatizmushoz és a szektásság kialakulásához. Ha valaki nem hajlandó csak a maga nézeteit mondogatni, különösképpen ha még nem is érti, csak ismételgeti azokat, akkor kizárja magából a szellemi nyitottságot és az új tartalom befogadását. Ezért számomra megnyugtató a következõ a Hang tanításából: „A nyitottság azért fontos, hogy belénk tudjon áradni Lelkemnek az az adománya, amire éppen szükségem van. A rugalmasság arra való, hogy a KAPOTT ÚJ megfelelõen tudjon beépülni az eddig is Általam helyesnek igazolt RÉGI-be. A nyitottság és a rugalmasság éppen a célirányosság érdekében alkalmassá tesz benneteket arra, hogy menet közben a szükséges pályamódosításokat el tudjuk végezni.” /Hang. 7.555/ Befejezésül: „Annyiban vagy nyitott, amennyiben Velem kezded a napodat, s erre napközben is visszagondolsz. Akkor vagy nyitott, ha eszköznek használod gyógyító jelenlétemet és nem célnak.” /Hang.2/102/ Hallgassuk meg együtt Feri bácsi 2006. 06. 29. elmondott imáját: „Urunk Jézus! Szeretettel köszöntünk körünkben. Köszönjük, hogy Te isteni leleményességeddel kitaláltad, hogy mindig ott vagy, ahol vágynak Utánad, ahol összejövünk a Te nevedben. És mindig ugyanazért vagy ott lényegében, hogy gazdagíts bennünket, segíts bennünket, Forrásnak vagy, olyan forrásnak, ami felüdít, felerõsít, megerõsít, szemeket ad a jónak a meglátására. Erõt arra, hogy tudjunk vállalni mindent, ami Veled boldogító módon hoz kapcsolatba minket. Kérünk szeretettel, segíts Lelkeddel, hogy tudjuk elfogadni Tõled azt a gazdagságot, amivel ma meg akarsz bennünket ajándékozni. Amen. /Hang csütörtöki tanítás 1. kötet 110. oldal/ Mlecsenkov Angel
Tanúságtétel Hogyan is emlékszem vissza az elmúlt idõk eseményeire, a betegségemre? Váratlanul és mint a derült égbõl a villámcsapás hirtelen lecsapott rám. Egy egyszerû kivizsgálásra mentem a kórházba és azt mondta az orvos legkésõbb a hétvégén már itthon is leszek. De megváltozott minden és a hazajövetel helyett keserves kínokat éltem meg egy csúnya betegség kezdõdéseként. Egy hét után jött a másik és egyre rosszabb állapotba kerültem. Már csak a vénáimon keresztül juttattak táplálékot a szervezetemnek és azt gondoltam itt az életem befejezõdik. De mintha ez nem is velem történne, ez csak egy rossz álom, amibõl mindjárt felébredek. A felébredés elmaradt és maradt a kétségbeesés. Uram segíts – fohászkodtam mindennap Jézushoz. A férjemmel együtt imádkoztunk a látogatások alkalmával és telefonon keresztül a gyógyulásomért mindennap. Volt eset, amikor már nem is emlékeztem az ima befejezésére, mert olyan fáradt voltam, hogy elaludtam. De imáim folyamatosak voltak és nem értek véget. Fájdalmaimat sírás nélkül tûrtem, de nem tudtam, hogy meddig bírom megpróbáltatásaimat! – …és akkor megtörtént a csoda: egyik napról a másikra Pestre kerülhettem, amikor már egy vizsgálatra akár több hónapot is kell várni. Egy belgyógyász professzor gondviselõ kezei közé kerültem, aki gyorsan 3-4 nap alatt 11
kiderítette ,hogy mi a bajom és azt, hogy gyors sebészi beavatkozást igényel. Már aznap délután vizsgált a sebész professzor, akit õ kért meg a mielõbbi konzultációra felettem. Kiderült, hogy életmentõ mûtétre van szükség, amelyhez az intenzív osztály apparátusának készen kell állnia mûtétem után fogadni és tovább ápolni. A csoda folytatódott, Jézus gondoskodása tovább folytatódott: már aznap délután a sebészeti osztályra kerültem és másnap reggel mûtöttek. Tályogokat távolított el a professzor a hasnyálmirigybõl, amely az elhalt területekbõl képzõdött és mérgezte a szervezetet. A mûtét 3 órás volt és 50% túlélési esélyem volt, hogy felépüljek. Egy hétig voltam az intenzív osztályon és csövek lógtak ki belõlem, gép segítette a légzésemet. Meg se tudtam mozdulni szinte és kiszolgáltatottá váltam, mások gondoskodására szorultam. Vízióim és félelmeim voltak és azt képzeltem, hogy itt leláncoltak és fogva tartanak és nincs menekülés innen. Az idegrendszerem elfáradt és teljesen kimerültem. Magányos voltam nem volt kivel beszélgetni, mert mindig egyágyas kórteremben feküdtem. A gyulladás a szervezetben olyan fokú volt, hogy elfertõzõdtem teljesen és más betegtõl elkülönítettek. Hosszú hónapok teltek így el.De magányom nem tartott sokáig, mert Jézus odaült mellém egy székre vagy a mellettem lévõ ágyra feküdt és jóságos kezeivel simogatta lelkemet. Bátorító szavakat mondott és erõt adott a következõ nap elviselésére. Mindennap beszélgettünk és hála neki gyorsan teltek a napok és fájdalmaim is elviselhetõvé váltak. Napról napra erõsödtem és megcsillant a remény elõttem, hogy 4 hónap kórház után hazamehetek a családomhoz. A Szent István kórházban a titulusom a nõvérek között az „erõs asszony” volt, és amikor egyszer-kétszer elgyöngültem akkor ezt kérdezték, hogy már maga is, akkor mit várjunk a többi betegtõl? Egy nap odalépett az ágyamhoz egy kötözõ nõvér és azt kérdezte – ugye maga hisz Istenben? Kérdéseivel és problémáival hozzám fordult és én mindennap meghallgattam: Magának elmondom, mert maga meghallgat és megért mindig mondogatta. Nem én hallgattam meg, hanem a bennem élõ Isten. Szeretetet tudtam adni akkor, amikor én is mások gondviselésére szorultam. Magam erejébõl nem tudtam volna felépülni soha, mert egy férfi, akinek hasonló betegsége volt mint nekem, meghalt a másik kórteremben. A háziorvosom mikor hazajöttem a kórházból eljött meglátogatni és szavait idézem: ”Eljöttem megnézni ki az, aki túlélte ezt a heveny gyulladást, amibe nagy átlagban belehalnak.” Isten gondviselõ szeretetét megtapasztaltam, a hátára vett engem oly módon hogy a csodával határos körülményeket teremtett, kezét meghosszabbítva a sebész professzor személyében az életmentõ mûtét, mûtétek sikerültek. Olyan orvosokkal kerültem kapcsolatba, akiknek szívügye volt a gyógyítás és az ember (beteg) szeretete és nem a pénzimádás. Gondja volt Istennek arra is, hogy a hozzátartozóim erõben és lélekben támogatást kapjanak, hogy engem ápolni tudjanak. De Isten csak akkor tud nekünk, nekem segíteni, ha teljes lelkemmel odaadottá válok számára. Állhatatos vagyok és kínjaimban is végig fogom a kezét és soha el nem engedem. Mindig megmaradok a hitben és nem akarok csak a saját erõmbõl létezni és érvényesülni. Nem hagyom, hogy a kétségbeesés úrrá legyen rajtam, hanem mindennap Jézus erejével újratöltekezem, és új erõvel állok a mindennapok megpróbáltatásai elébe. Mindenki a saját életében a problémáira a megoldást csak magára támaszkodva akarja megoldani. Sokszor csak küszködünk és nem jutunk megoldásra. Felesleges köröket, kitérõket teszünk meg ahelyett, hogy mindjárt a mi Istenünkre hallgatnánk. Kívánom Nektek kedves testvéreim, hogy az életben minél kevesebb kitérõt tegyetek és találjatok rá az egyetlen megoldásra, Isten útmutatására! (Kecskemétiné Eszter)
12
Anselm Grün: A Megbocsátás Angyala Megbocsátani és kiengesztelõdni: engedékenységnek hangzik. A másik nyugodtan megüthet engem, nekem pedig nem marad más, mint Krisztushoz hasonlóan mindig, mindent megbocsátani. A Megbocsátás Angyala azonban nem aláz meg, nem tesz védtelenné, hanem felszabadít azoknak az embereknek a hatalma alól, akik megsebeztek és megbetegítenek. A német Verzeihen = megbocsátás a zeihen = vádol igébõl származik; valakit gyanúsítani és megvádolni, valakire vallani. A verzeihen így azt jelenti, hogy nem ítélem el a vádlottat, hanem lemondok arról a jogos követelésemrõl, amit a másik vétke „megnyitott” számomra. Nem kell azonban elnyomnod az érzéseidet, amikor megbocsátasz valakinek. A megbocsátás mindig a harag végén van, nem pedig az elején. A megbocsátáshoz elõször is meg kell engedned, hogy valóban érezd a fájdalmat, amit a másik okozott neked. Nem szabad azonban vájkálnod a sebben, hogy minél jobban fájjon! Ha a harag érzését jámborul elnyomom, a háttérbõl is képes megmérgezni a légkört. Ha alkalmas idõben kifejezzük haragunkat, anélkül, hogy túllihegnénk, akkor a harag tisztázhat valami fontosat. Ha kimondom a haragomat, lehetõséget kínálok a másiknak arra, hogy kritikusan nézzen magára. Hidat építek számára, hogy õszintébben és jobban merjen kommunikálni. Komolyan veszem a másikat és komolyan veszem a saját érzéseimet is. Ekkor már kijelentheted: „Bizony, õ is csak ember. Õ is csak sérült gyermek.” Vagy te is úgy imádkozhatsz, mint Jézus a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23; 34) De talán azt gondolod: „A másik pontosan tudta, mit is cselekszik, amikor megsértett, vagy bûntudatot keltett bennem, vagy kritikájával kíméletlenül felfedte érzékeny pontomat”. Igen, azt talán tudta, õ mit is tesz, de azt nem sejthette, hogy benned valójában mit okoz. Õ maga ugyanis a saját lelki alkata, félelmei, kétségei foglyaként nem tehetett másként. Kicsivé kellett téged tennie, meg kellett aláznia, hogy hihessen a saját nagyságában, mert nem talált más kiutat. Akinek kisebbségi érzése van, annak a másikat még annál is kisebbé kell tennie, mint amekkorának önmagát érzi. – Ha így át mered gondolni a történteket, a másik embernek nem lesz hatalma fölötted. Megbocsátás nélkül nem létezhet egészséges emberi együttélés. Amikor a sértéseket állandóan felrójuk egymásnak, kialakul a sértõdések ördögi köre. Ha ebbe belépünk, keserûség és agresszió támad bennünk, amely minden lehetséges alkalommal felszínre tör, szemrehányás, kritika, gyûlölködés formájában. Tudjuk, hogy egyik bûn a másikat gerjeszti. A Megbocsátás Angyala meg tudja törni a visszavágások ördögi körét! Megtisztítja a légkört, és képessé tesz bennünket – bár újra és újra megsérülünk – az emberi együttmûködésre, az újrakezdett jóakaratra.” Ajánlja: Nyíriné Kiss Mónika
13
Reggeli találkozás Reggel indultam munkába, igaz alig aludhattam pár órát és mégis frissen kipihenve ébredtem fel. Munkába menet csúszkáltam a frissen esett pár centis hóban. A busz is mindjárt jött. Meg is jegyeztem magamban milyen szerencsés vagyok és visszaemlékeztem az ébredésemre, mert nagyon boldogan ébredtem fel. Egy magas padlójú tizenegyes busz állt be a megállóba. Fürgén szálltam fel és örömmel állapítottam meg, hogy alig vannak a buszon, mert általában mire a Baba utcai megállóhoz ér zsúfolt. - Most nem így volt. Leültem egy négyüléses részre ahol egymással szemben lehet ülni. Az ablaknál foglaltam helyet. Ha van hely, szeretem az utastársaimnak megkönnyíteni a dolgukat én inkább a belsõ helyet foglalom el, hogy a szélsõre könnyebben tudjanak leülni. Körülnéztem kik az útitársaim? Velem szemben nálamnál magasabb õsz hajú férfi ült a fején hasonló kis kötött sapka, mint nekem. Ez meglepett. Én is a fiam sapkájában járok. Fiatalosnak tartom és jól áll rajtam. Egy kis könyv volt az ölében egyes mondatokat aláhúzott. Megszólítom – ’így könnyebb megjegyezni azokat a mondatokat amelyek megszólítanak bennünket’? Meg kell tanulnom mondta, valamikor felsõfokú végzettségem volt oroszból. Majd rám nézett, maga is emlékszik – mondta, lehet, hogy látta õsz a hajam. Annak idején kötelezõ volt oroszt tanulni. Nem szerettük, ami kötelezõ volt, mondta. Biztos maga is így volt vele. Útitársam folytatta. Édesapám mondta: fiam nyelvet kell tanulni és az orosz kézenfekvõnek bizonyult számomra, mert nagyon szegények voltunk. Majd vált a beszédben – ’az ostrom idején a lakásunkból ki kellett költöznünk, ott orosz kórházat rendeztek be. Mi a pincében éltünk. Anyám egy kicsit tudott szlávul. Beszélgetett egy tizenhét éves tatár gyerekkel, akit besoroztak katonának. Megmutatta anyámnak kedvese fényképét, szép hosszú fekete haja volt. Jaj, mondta nézem az én kedvesemet, de õ nem válaszol, jaj nagyon szeretem és az anyám ölébe hajtotta a fejét. Ott sírt. Akkor ott anyám volt neki az anyja. Vigasztalta, én lehettem akkor öt éves. Ahogy hallgattam az útitársamat, eszembe jutottak a háború borzalmai, amit én szerencsésen nem éltem át, de háborús tudósításokból láttam. Én a háború vége felé születtem. Édesapámtól és édesanyámtól sokat hallottam, aztán magam is megtapasztalhattam az 56-os forradalmi eseményeket. Tizenkét éves voltam, láttam az utcán a temetetlen hallottakat. Egy fiatal egyetemista lány feküdt a Liszt Ferenc Zeneakadémia járdáján kék mackóruhában, a felsõ részében hatoltak be a golyók. Látni lehetett, ahogy a lövedékek bementek a mellkasába és a felsõ mackórész szálait belevitték a testébe. Ma is rossz érzéssel gondolok ezekre az idõkre. Közben a Törökvész úti templom elõtt ment el a busz, keresztet vetett az életét elmesélõ útitársam. Milyen érdekes, én hogy leszoktam róla gondoltam magamban. Még ki is magyaráztam magamnak azért nem vetek keresztet, mert az Isten bennünk van, nem a templomokban. Útitársam vált, - elmeséli, hogy Moszkvában tolmácsolt a 80-as években. Mondja: számítógépek vásárlásáról volt szó a tárgyaláson. Ott vizsgázott orosz nyelvbõl. A vizsgabiztos azt mondta neki, rossz a kiejtése, de a beszéde választékos. Honnan veszi ezeket a szavakat? – kérdezte. Puskintól - ezek az õ szavai. Így átmentem a vizsgám. Ma van egy felsõfokú nyelvvizsgám oroszból. –Tudja az értekezletek után este nagy ivászatok voltak akkor még a Szovjetunióban. Egy két vodka után elkezdtünk orosz népdalokat énekelni. Megfigyeltem – mondta, egy két versszak után nem tudták folytatni. Én még a kilencediket is tudtam. Gyanítom, hogy nagyon jó énekhangja volt. Meg is erõsít ebben. – Én vezettem õket. – Jaj, azok a szép orosz népdalok és ott a buszon halkan rákezdett egyre. Nagyon szép mondtam. Olyan átéléssel adta elõ, hogy én is beleszerettem azon nyomban abba az orosz népdalba. Hiszen az Isten egyszerû gyermekei népdalokba sírták el a bánatukat és az örömüket. Így van ez nálunk is kicsiny országunkban. – Szerette azt, amit csinált. Szerette az orosz embereket. Szíve húzta oda, fõleg az egyszerû emberekhez. Mesélte, sokszor kiment a falvakba orosz népdalokat tanulni. Néztem a kabátját kissé viseletes egyszerû fekete kabát volt, az ölében egy kis fekete hónaljtáska, kezében a már említett kis könyvecske. Abba jegyzetelt. – Sokat felejtettem, de gyakorolom, mondta. Néztem, szép szál ember volt, nálam magasabb és erõsebb testalkatú. A szeme ragyogott, az arca mosolygós volt. Olyan természetességgel beszélt az életrõl, mint ha mindig is ismertük volna egymást. Jól esett hallgatni õt. Én is megszólítottam õt kedvenc beszédindító kérdõ mondatommal; mi a különbség az optimista és a pozitív gondolkodás között? – Egy kicsit elgondolkodott és meglehetõsen jó választ adott. A szeretet a legnagyobb dolog a világon, mondta. Szedelõzködött, kezet nyújtott és bemutatkoztunk egymásnak. A busz a Mechwart téri megállóba érkezett és leszállt. Hosszan néztem utána. A busz elindult, hogy beérkezzen a Batthyányi téri végállomásra. Oda igyekeztem, hogy átszállhassak a kettes metróra. – Elgondolkodtam ezen az emberen. Eszembe jutott mit mondott hajnalban a Lélek nekem. Akkor jöttem rá, találkoztam az emberben lévõ Istennel. Aki az evangéliumok szerint éli az életét, abba az Isten lakást vesz.(Jn.14:23) Kundra István 14
Ferenc pápa tanításai “a mi Atyánk mindig keres minket” 2013. 11. 07. 18:28 Lukács evangéliumából az elveszett juh és az elveszett drachma példabeszédéhez fûzte gondolatait a Szentatya november 7-én reggel a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Az írástudók és a farizeusok megbotránkoztak Jézus viselkedésén és zúgolódtak ellene: „ez az ember veszélyes, a vámosokkal és a bûnösökkel ebédel, megsérti Istent és megszentségteleníti a prófétai szolgálatot... azért, hogy ezekhez az emberekhez közeledjen”. Jézus erre azt mondja, hogy ez a képmutatás muzsikája, és erre a méltatlankodó képmutatásra egy példabeszéddel válaszol – magyarázta Ferenc pápa. A zúgolódásra Jézus egy örömteli példabeszéddel felel. Ebben a kis szakaszban négyszer fordul elõ az öröm kifejezés. Mintha azt mondaná: ti megbotránkoztok ezen, de az én Atyám örvendezik. Ez ennek a mélyebb üzenete: Isten öröme egy olyan Isten öröme, aki nem szeret veszíteni, nem jó vesztes; és hogy ne veszítsen, kilép önmagából, és keres. Egy keresõ Isten: keresi mindazokat, akik messze vannak tõle. Mint a pásztor, aki elmegy és megkeresi az elveszett juhot. Isten dolga az, hogy elmenjen és megkeressen, hogy meghívjon mindenkit az ünnepre, jókat és rosszakat egyaránt – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa. Isten nem tûri, hogy egyet is elveszítsen övéi közül. De ez lesz Jézus imája is nagycsütörtökön, aki azért könyörög az Atyához, hogy el ne vesszen egy se azok közül, akiket neki adott. Egy olyan Isten, aki elindul, hogy megkeressen minket és bizonyos szeretetbeli gyengeséget mutat azok iránt, akik a leginkább eltávolodtak tõle, akik elvesztek.... Elmegy és megkeresi õket. És hogyan keresi? A végsõkig, mint ez a pásztor, aki elmegy a sötétbe, s addig keresi, amíg meg nem találja a juhot. Vagy mint az asszony, aki amikor elveszíti a drachmát, lámpát gyújt, kisöpri a házát és gondosan keresgél. Így keres Isten. Ezt a gyermekemet pedig nem veszítem el, õ az enyém! Nem akarom elveszíteni. Ilyen a mi Atyánk: mindig keres minket. Ezért – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa –, amikor megtalálja a juhot és visszaviszi az akolba a többihez, egyik sem mondhatja: „te elvesztél”, „te nem vagy közülünk való”, mert õ visszaadja a teljes méltóságát. Nincs különbség, mert Isten mindenkit helyrerak, akit megtalált. És amikor így tesz, akkor Isten örvendezik. Isten öröme nem a bûnös halála, hanem annak az élete: ez az öröm. Milyen távol álltak ezek a Jézus ellen zúgolódó emberek Isten szívétõl! Nem ismerték azt. Azt hitték, hogy vallásosnak lenni, jó embernek lenni annyit jelent, hogy mindig rendben vannak, jól neveltek és sokszor úgy tesznek, mintha jól neveltek volnának, nem igaz? Ez a méltatlankodók képmutatása. Az Atya öröme azonban a szeretet öröme: Õ szeret minket. Mi mondhatjuk: „de én bûnös vagyok, ezt és ezt és ezt követtem el”, az Atya így válaszol: „de én akkor is szeretlek és elmegyek, megkereslek és hazahozlak”. Ez a mi Atyánk. Gondolkozzunk el rajta – zárta szentbeszédét Ferenc pápa. (Vatikáni Rádió/Magyar Kurír)
Közmondások: Mindenki iránt viselkedj úgy, mintha vendéget fogadnál. Vádold magad, miként másokat vádolni szoktál, bocsáss meg másoknak, miként magadnak megbocsátasz. Meiji japán császár: Mindenki testvér. A világon biztosan testvér minden ember. És egy család! Óh mégis miért zúg hullám és szél, az óceánon vihart remegtetõen?
Alapítványi híradó Október 27-i Hang Szociális Alapítvány kuratóriumának ülésérõl. A levezetõ elnök Kundra István, a jegyzõkönyv vezetõje Deák Zoltán. A nyitó imádság után a vendég Kecskemétiné Kohlman Eszter tájékoztat egy testvérünk, nehéz helyzetétõl. Majd kéri, hogy részére 10q tûzifát vásároljanak. A kuratórium 26.000 Ft-ot szavaz meg erre a célra. Majd az elnök tájékoztat, hogy nem érkezett még meg a bíróságtól a végzés Kecskeméti Sándor társalapítói kérelmére. Kundra István év végi elszámolást tervez készíteni az általa forgalmazott Hang könyvek eladásáról, melyet az 15
Alapítványnak kíván bemutatni. A kuratórium egyhangúan állást foglal abban, hogy nem kíván elszámolást Kundra Istvántól ez ügyben. Deák Zoltán kéri, hogy az Alapítvány helyezze fel a web oldalára az „Evangélium Hang-ja” címû könyvet. A kuratórium egyhangúan támogatja a kérést. Ezután az elnök tájékoztat, hogy Szabó Mária visszaadta az alapítványok mûködésérõl szóló könyvet. Az elnök tájékoztat, hogy a Nav-tól megérkezett az Alapítvány számlájára az adók 1 %-a: összesen 102.136 Ft. Az elnök beszámol a keceli ingatlan bérleti helyzetérõl. Október 23-án leutazott és átadta Stenczel Ferencné részére a kuratórium fizetési felszólító levelét. A bérlõ aláírásával vállalta, hogy az elmaradását november 10-ig rendezi. A kuratórium egyhangúan elfogadja Kundra István beszámolóját és a kötelezvényt, melyet a bérlõ vállalt. Kecskeméti Sándor vállalja, hogy a helyi és a megyei lapban hirdetést helyez el az ingatlan eladásáról és tárgyal egy ingatlan közvetítõ céggel az ingatlan eladásáról, tõlük ajánlatot kér. Kecskemétiné Kohlman Eszter vállalja, hogy falragaszokat helyez ki Kecelen az ingatlan eladásról. Kundra István vállalja, hogy az ingatlan áráról tájékozódik. A kuratórium 16,45 órakor záró ima elmondása után bezárta ülését. Deák Zoltán
A SZENTMISE IDÕPONTJA DECEMBER 29. Inárcs
Zrumeczky Dezsõ Mûvelõdési Ház és Könyvtár (Inárcs, Bajcsy Zsilinszky út 94.) Idõpont:12h-15,30h 1./ Mise: Mlecsenkov Angel 2./ A délután házigazdája: Kecskeméti Sándor Téma: Karácsonyi ünnepség
Hang-könyvek, Csütörtöki tanítások 4. Szabó Jánosné 2011 Budakalász, Hegyalja u. 10. Tel.: 06/26/341-468
Hang Szociális Alapítvány 1026 Budapest Törökvész Lejtõ 18/a Adószáma: 18683648-1-41 S zámlaszáma: 11707024-20450184 OTP Bank RT
Újra kiadott Hang könyvek 1-25-ig Újra kiadott Csütörtöki tanítások 1,2,3, Tárgymutató: A Hang könyvek (1-43) név és tárgymutatója
Kundra István 1026 BP. Törökvész lejtõ 18/a T: +36/30/324-0304
Társ web - oldalak: - web-hang.hu - ahangtanítvany.hu - szeretethang.hu
Fõszerkesztõ - tördelõ: Deák Zoltán, korrektor - szerkesztõ: Budainé Marika, rovatvezetõk: Kecskeméti Sándor, Mlecsenkov Angel, Nyíriné Kisss Mónika A szerkesztõség címe: 6600 Szentes, Áchim A. u. 6. T: 06/30-692-9274 E-mail:
[email protected] Közösségünk internetes oldala: www.egibeke.hu Az újság postai úton megrendelhetõ: Kecskemétiné Kohlmann Eszter 6200 Kiskõrös Budai Nagy Antal u. 9. Tel.: +36/70/337-3274; 06/78/950-309 Ára: 200 Ft.