Egészségügyi szakdolgozók testi és lelki egészségének összehasonlítása Csongrád megyében:

EREDETI KÖZLEMÉNY

Egészségügyi szakdolgozók testi és lelki egészségének összehasonlítása Csongrád megyében: 2008–2012. NÉMETH Anikó, IRINYI Tamás

Összefoglalás Vizsgálat célja: felmérni, hogy a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozók pszichoszomatikus állapot, kiégettségi szintje, valamint a saját egészségük megítélése hogyan változott 2008-óta. Felmérésre került továbbá, hogy pszichés illetve szomatikus szempontból mennyire érzik úgy, hogy hivatásukat nyugdíjas korukig gyakorolni tudják. Anyag és módszer: A két keresztmetszeti vizsgálat saját szerkesztés, önkitölts kérdívvel történt, melyet a MESZK Csongrád megyében regisztrált tagjai kaptak kézhez 2008-ban és 2012-ben. Eredmények: Rosszabbnak ítélik meg saját egészségi állapotukat a felmérésben részt vevk, mint 2008-ban, de a pszichoszomatikus tüneti skálán nem jelents javulás volt kimutatható. A fejfájás elfordulása jelents mértékben csökkent az els felméréshez képest. A kiégés önértékelési skálán elért pontszámok emelkedést mutatnak, mely rosszabb pszichés állapotot jelent. Következtetések: A szakdolgozói társadalom elöregedben van, melyre jellemz az egyre romló pszichés állapot. Kulcsszavak: egészségügyi szakdolgozó, pszichoszomatikus tünetek, kiégés, saját egészség önértékelése Comparison of somatic and psychological health of health care workers in Csongrád County between the years of 2008 and 2012 Anikó NÉMETH, Tamás IRINYI Summary Aims of the study: To asses the changes in psychosomatic status, burn-out level and judgment of own health of health care workers in Csongrád County since 2008. Furthermore we investigated how much they intend to continue working in their current position judging from psychological and somatic point of view. Methodology and sample: Both cross-sectional studies were carried out by the means of self-designed self-report questionnaires sent to registered members of MESZK living in Csongrád County in 2008 and 2012. Results: The judgement of own health got worse since 2008, but in psychosomatic symptoms there was a non-significant improvement. The incidence of headaches decreased significantly. The points on the burn-out scale increased significantly which implies worse psychological condition. Conclusions: The population of health care workers is aging and it is characterised by worsening psychological state. Keywords: health care worker, psychosomatic symptoms, burn-out, judgement of own health Érkezett: 2012. június 12. Elfogadva: 2012. augusztus 06.

Bevezetés A saját egészség a legfontosabb érték minden ember életében, különösen igaznak kellene lenni ennek a megállapításnak az egészségügyi szakdolgozókat tekintve, hiszen az munkájuk alapelemét a beteg emberek ellátása képezi, és mások egészségérl is gon-

doskodniuk kell. Teszik ezt éjjel-nappal, de közben saját magukra, saját egészségükre nem marad idejük, így testi és lelki egészségük fokozatosan romlik. A saját egészségi állapot megítélésének kutatására számos felmérést végeztek itthon és külföldön is egyaránt. Egy Szegeden végzett vizsgálat - amely többek között az ápolók

NÉMETH Anikó tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar, Egészségmagatartás-, és fejlesztés Szakcsoport IRINYI Tamás egyetemi okleveles oktató ápoló, Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinika Levelez szerz (correspondent): NÉMETH Anikó, elérhetség: +36/30/341-7040, e-mail: [email protected]

Nõvér, 2012, 25(4), 1–48. 28

Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

EREDETI KÖZLEMÉNY

saját egészségi állapotának szubjektív megítélését is tartalmazta - rámutatott, hogy az ápolók csupán 9,1 százaléka értékelte saját egészségi állapotát kiválónak, 46,2 százaléka jónak (Piczil et al. 2005, Markovic et al. 2006). Egy gyulai felmérésben a válaszadóknak csupán 3,6 százaléka értékelte saját egészségi állapotát kiválónak (Molnár, 2002). Egy Csongrád megyében, 2008-ban végzett reprezentatív kutatás eredményei azt mutatták, hogy a három mszakban dolgozó ápolók szignifikánsan rosszabbnak ítélték meg egészségi állapotukat, mint az egyéb munkarendben dolgozók. Egy 10 fokozatú skálán-melyen a 10 jelölte a kitn egészségi állapotot-átlag 6,6 pontot értek el a válaszadók (Németh & Irinyi, 2009). A saját egészség alacsony önértékelése összefügg a magas fizikai és szellemi igénybevétellel, az alacsony döntési hatalommal és az alacsony munkahelyi támogatással (Niedhammer & Chea 2003), valamint az alacsony munkaelégedettséggel, a megnövekedett munkamennyiséggel, a kiégéssel és a munkahelyi társas támogatás hiányával (Laschinger et al. 2004), és a váltott mszakban végzett munkával (Noula et al. 2005). Az egészségügyi dolgozók közül az ápolókra jellemz leginkább a munkával kapcsolatos stressz átélése, hiszen az ápolók munkája rutinfeladatokból áll, elírásokat kell teljesíteniük (Kovács et al. 2010). Az alvászavar az egyik leggyakoribb, vezet tünete a stressznek. Szegedi és szabadkai ápolók körében készített felmérés eredményeként, a szegedi ápolók 33,3 százaléka, míg a szabadkai ápolók 20,9 százaléka gyakran küzd alvászavarral (Markovic et al. 2006). A kiégés egy széles körben vizsgált, és régóta tudott jelenség az egészségügyi szakdolgozók körében. Egy 2000-ben, Pécsett végzett felmérés eredménye szerint az intenzív és krónikus osztályon dolgozók esetében fordul el legsúlyosabb mértékben a kiégés, a vizsgált minta 34 százaléka veszélyeztetett a kiégés szempontjából, és közel 1 százaléka gyógyításra szorul (Pálfi, 2003). Számos következménnyel járhat, alvászavart, krónikus szorongást, kávé és nikotin, valamint alkohol és gyógyszerfüggséget okozhat, majd kimerültséghez és depresszió-

hoz vezethet (Fekete, 1991). Következményei lehetnek még többek között a munka elégedetlenség, pálya elhagyás, családi problémák, önbecsülés csökkenése, koncentrációs nehézségek, szociális elszigeteltség, libidó elvesztése, fejfájás, gasztrointesztinális problémák, alvászavarok, alkohol és drog abusus (Maslach, 1981, Dignam, 1986), menstruáció rendellenességei (McCarthy, 1985). Az ers személyiség (elkötelezettség, kihívás, ellenrzés), a szívósság, véd faktorként szerepelnek a kiégéssel szemben (Garrosa et al. 2008). A vizsgálat célja Vizsgálatunk célja volt, hogy egy 2008ban általunk már alkalmazott kérdív skáláinak újbóli felhasználásával ismételten felmérjük a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozók egészségi állapotának önértékelését, a pszichoszomatikus tünetek elfordulását, és a kiégettségük mértékének változását. Célunk volt továbbá felmérni, hogy a szakdolgozók jelenleg mennyire érzik úgy, hogy akár szomatikus, akár pszichés szempontból képesek ellátni hivatásukat nyugdíjas korukig. Feltételeztük, hogy az egészségügyi szakdolgozók testi és lelki állapota romlott az els vizsgálat óta eltelt három év alatt, és kevésbé érzik úgy, hogy hivatásukat nyugdíjas korukig gyakorolni tudják.

Anyag és módszer Keresztmetszeti vizsgálatunkat saját szerkesztés, önkitölts kérdívvel végeztük, melyben használtuk a „Kiégés Önértékelési Skálát” (Pines & Aronson 1981) valamint egy pszichoszomatikus tüneti skálát (Piko et al. 1997). A saját egészség megítélésére, valamint a hivatás nyugdíjas korig történ gyakorlás megítélésére 10 fokozatú skálákat alkalmaztunk. A kérdíveket a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Csongrád Megyében regisztrált tagjai (2760 f) kapták kézhez a 2008/3. Hivatásunk cím lappal, illetve 2012 januárjában (4239 f) postai úton az elz évre vonatkozó adóigazolásokkal egy borítékban. A Szegedi Tudományegyetem

Nõvér, 2012, 25(4), 1–48. 29


EREDETI KÖZLEMÉNY

Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ dolgozói a kérdívek mellé egy megcímzett válaszborítékot is kaptak, így lehetségük volt térítésmentesen visszajuttatni a kérdíveket, de postai úton is érkeztek vissza a MESZK szegedi irodájába. 2008-ban 999 darab kérdív érkezett vissza, melybl 980-at lehetett értékelni (35,5%), 2012-ben a 670 darab visszaérkezett kérdívbl 651 volt értékelhet (15,3%). Az adatok feldolgozását SPSS 18.0 statisztikai programmal végeztük.

Eredmények A két minta közötti eltérések az I. táblázatban láthatók. Az eredmények összehasonlítására független T-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlag életkora jelents (p<0,000) emelkedést mutatott 39,5 évrl 42,3 évre, és szignifikánsan (p<0,000) emelkedett a munkában eltöltött évek száma is 18,1 évrl 21,3 évre. Az iskolai végzettség is jelents (p<0,001) eltérést mutat a két mintában, jelentsen csökkent a válaszadók körében a szakiskolát végzettek aránya az els felméréshez képest. A munkaterület (ellátás) típusában is jelents (p<0,000) eltérés mutatkozott, a második felmérésben arányaiban több járóbeteg ellátásban dolgozó kolléga vett részt. Az egészségi állapot összehasonlítása Az egészségi állapot önértékelésére egy tíz fokozatú skálát alkalmaztunk (1=nagyon

rossz és 10=kitn közötti válaszadási lehetségekkel) a következ kérdéssel: „Ön jelenleg milyennek értékeli saját egészségi állapotát?”. Az els felmérésben szereplk átlag 6,59 (SD 1,883), a másodikban szereplk átlag 6,53 pontot (SD 1,857) értek el ezen a skálán, de az eltérés sem T-teszttel - mely az átlagokat hasonlítja össze - (p=0,503), sem Kruskal-Wallis teszttel - mely az eloszlást hasonlítja össze - (p=0,535) nem szignifikáns. Elmondható, hogy az alapellátásban dolgozók érték el a legtöbb pontot mindkét évben saját egészségi állapotuk megítélésénél (6,8 és 6,7 átlagpont), a járóbeteg ellátásban dolgozók (6,62 és 6,66 átlagpont), a fekvbeteg ellátásban dolgozók pedig 2008-ban 6,51 2012-ben 6,42 átlagpontot értek el. A fekvbeteg ellátásban csökkenés volt ugyan megfigyelhet ezen a skálán elért átlagpontokban, de ez nem volt szignifikáns (p=0,451). Az egészségi állapot felmérésére alkalmazott pszichoszomatikus tüneti skála (Piko, B. et al. 1997) a következ eltéréseket mutatta. T-teszttel vizsgálva a két év eredményeit elmondható, hogy a skálán elért öszszes pontszám 10,57-rl 10,36-ra csökkent 2012-re, de ez a csökkenés nem szignifikáns (p=0,370). Egyedül a fejfájásnál volt szignifikáns eltérés (p=0,011), ez kevésbé jelentkezett tünetként 2012-ben, mint 2008-ban, az átlag pont 1,72-rl 1,59-re csökkent. Az alvási problémák (p=0,095) és a gyors vagy szabálytalan szívdobogás (p=0,948) gyakrabban fordult el 2012-ben, de ez az eltérés nem jelents. A többi vizsgált kategóriá-

I. táblázat: A 2008. és 2012. adatok összehasonlítása Nem Átlag életkor Egészségügyben eltöltött évek átlaga Iskolai végzettség

Ellátás típusa

Munkarend

2008 (n=980)

2012 (n=651)

N Férfi

918 f (93,6%) 62 f (6,4%) 39,53 év (SD 9,432) 18,16 év (SD 10,351)

614 f (94,3%) 37 f (5,7%) 42,35 év (SD 9,134) 21,35 év (SD 10,397)

Szakiskola Szakközép/gimnázium Fiskola/egyetem Alapellátás Járóbeteg ellátás Fekvbeteg ellátás Egyéb terület Állandó déleltt Folyamatos munkarend

147 f (15%) 565 f (57,7%) 268 f (27,4%) 151 f (15,4%) 196 f (20%) 564 f (57,6%) 69 f (7%) 479 f (48,9%) 501 f (51,1%)

50 f (7,7%) 377 f (57,9%) 224 f (34,4%) 115 f (17,7%) 157 f (24,1%) 379 f (58,2%) nem vizsgáltuk 278 f (42,7%) 373 f (57,3%)

Nõvér, 2012, 25(4), 1–48. 30


EREDETI KÖZLEMÉNY

ban (gyomorégés és gyomorfájás: p=0,200, gyengeségérzés és fáradtság: p=0,357, idegességbl ered hasmenés: p=0,123) nem jelents csökkenés volt megfigyelhet, vagy nem változott (hát és derékfájás). (II. táblázat) (1. ábra)

A kiégés összehasonlítása A kiégés mértékét a Pines, A. M., és Aronson, E., kérdíve segítségével vizsgáltuk (Pines & Aronson 1981). A két vizsgált év eredményeinek összehasonlításánál a követ-

II. táblázat: Pszichoszomatikus tünetek elfordulásának összehasonlítása

Pszichoszomatikus tüneti skála Fejfájás Alvási problémák Gyomorégés és gyomorfájás Gyors vagy szabálytalan szívdobogás Hát - és derékfájás Gyengeségérzés és fáradtság Idegességbl ered hasmenés

év

Elemszám (f)

Átlag

Átlagtól való eltérés

Átlag szórása

2008 2012 2008 2012 2008 2012 2008 2012 2008 2012 2008 2012 2008 2012 2008 2012

980 651 980 651 980 651 980 651 980 651 980 651 980 651 980 651

10,57 10,36 1,72 1,59 1,52 1,61 1,25 1,19 1,23 1,24 2,06 2,06 2,06 2,01 ,73 ,66

4,575 4,409 ,970 ,975 1,065 1,076 1,054 1,050 1,041 1,005 1,006 1,006 ,904 ,912 ,885 ,869

,146 ,173 ,031 ,038 ,034 ,042 ,034 ,041 ,033 ,039 ,032 ,039 ,029 ,036 ,028 ,034

1. ábra. Pszichoszaomatikus tüneti skálán elért átlagpontszámok 2008 és 2012-ben

A leggyakrabban elforduló tünetként mindkét vizsgálati évben a hát- és derékfájást, gyengeség és fáradtságérzést, alvási problémákat valamint a fejfájást jelölték meg a kollégák. Ezen eredmények egybeesnek korábbi felmérések eredményeivel is (Piko et al. 1997, Németh & Irinyi 2009).

kez eredményeket kaptuk. 2008-ban átlag 2,43 pontot (SD 1,044), 2012-ben átlag 2,51 (SD 1,062) pontot értek el a kérdívet kitöltk ezen a skálán, de T-teszttel vizsgálva nem találtunk szignifikáns eltérést (p=0,098), és Kruskal-Wallis teszttel sem mutatkozott jelents eltérés (p=0,094) az átlagpontok kö-

Nõvér, 2012, 25(4), 1–48. 31


EREDETI KÖZLEMÉNY

zött. Az „örökös eufória” csoportba tartozók aránya 21,5%-ról 20,6%-ra, a „jól csinálja” csoportba tartozók aránya 35%-ról 30,6%-ra csökkent, a „változtatás szükséges” csoportba tartozók aránya 22,8%-ról 25,7%-ra, míg a „súlyos pszichés állapot” csoportba tartozók aránya 20,7%-ról 23,2%-ra emelkedett. A második felmérésre igaz, hogy az alapellátásban dolgozók szignifikánsan (p=0,031) jobb pszichés állapotban vannak a más ellátási területeken dolgozókhoz képest. A kiégés mértéke a munkaterülettel és az egészségügyben eltöltött évek számával összefüggésben a két vizsgált évet összehasonlítva a III. táblázatban látható. Az alapellátásban dol-

tozatlan maradt (18,7%), a „jól csinálja” csoportba tartozók aránya 33,7%-ról 29,6%-ra csökkent 2012-re, a másik két kategóriában emelkedés volt megfigyelhet. A IV. táblázat mutatja a két év közötti százalékpontos eltéréseket. Itt a 2008-as eredményekbl kivonásra kerültek a 2012-es eredmények, és két százalékpontos eltérés már szignifikánsnak (p<0,000) számít. A szürkével jelölt cellák esetében pozitív eltérés mutatkozik, tehát 2008-ban szignifikánsan többen kerültek ezen kategóriákba, mint 2012-ben. A legszembetnbb változás a kevesebb, mint kilenc éve az alapellátásban dolgozóknál figyelhet meg az „örökös eufória”-t megje-

III. táblázat: A kiégés elfordulásának aránya a munkaterülettel és az egészségügyben eltöltött évek számával összefüggésben (%) Milyen területen dolgozik?

Egészségügyben eltöltött évek 10-es bontásban 0-9

alapellátás

járóbeteg ellátás

fekvbeteg ellátás

örökös eufória jól csinálja változtatás szükséges súlyos pszichés állapot kiégés örökös eufória önérté- jól csinálja kelési változtatás skála szükséges súlyos pszichés állapot kiégés örökös eufória önérté- jól csinálja kelési változtatás skála szükséges súlyos pszichés állapot kiégés önértékelési skála

10-19

20-29

30-

összes

2008

2012

2008

2012

2008

2012

2008

2012

2008

2012

38,9 50,0

15,0 50,0

34,0 36,2

18,2 33,3

26,7 35,6

20,0 36,7

29,3 36,6

46,9 15,6

31,1 37,7

26,1 32,2

5,6

10,0

21,3

36,4

22,2

23,3

19,5

28,1

19,2

26,1

5,6

25,0

8,5

12,1

15,6

20,0

14,6

9,4

11,9

15,7

25,0 56,3

38,9 38,9

18,5 41,5

24,3 43,2

23,3 28,3

15,5 25,9

10,3 23,1

18,2 27,3

19,4 36,2

21,0 31,8

0

22,2

24,6

16,2

28,3

32,8

35,9

22,7

24,0

24,8

18,8

0

15,4

16,2

20,0

25,9

30,8

31,8

20,4

22,3

27,4 37,0

25,9 25,9

15,7 33,8

19,4 37,0

15,2 35,2

18,7 29,1

15,9 25,6

13,3 22,9

18,7 33,7

18,7 29,6

19,2

29,6

27,1

23,1

25,6

24,6

26,8

28,9

24,7

25,9

16,4

18,5

23,3

20,4

24,0

27,6

31,7

34,9

22,9

25,9

gozók összességét tekintve csökkent 2012ben az”örökös eufória” (31,1%-ról 26,1%ra) és a jól csinálja” (37,7%-ról 32,2%-ra) csoportba tartozók aránya, és emelkedett a „változtatás szükséges” (19,2%-ról 26,1%ra) és a „súlyos pszichés állapot” (11,9%-ról 15,7%-ra) kategóriába tartozók aránya. A járóbeteg ellátásban dolgozók esetében a „jól csinálja” csoport esetében 36,2%-ról 31,8%ra csökkent ez az arány, a többi kategóriában emelkedés volt megfigyelhet. A fekvbeteg ellátásban dolgozók esetében az „örökös eufória” csoportba tartozók aránya vál-

lölk körében, ahol 2008-ban 38,9% jelölte meg, 2012-re ez az arány 15%-ra csökkent (24 százalékpontos csökkenés). A fehéren hagyott cellákban negatív eljel százalékpontok láthatók, tehát 2012-re többen kerültek ezen kategóriákba, és ahol két százalékpont, vagy annál nagyobb eltérés mutatkozik, ott szignifikánsan rosszabb a lelki állapot. Itt a legszembetnbb változás a kevesebb, mint kilenc éve a járóbeteg ellátásban dolgozóknál figyelhet meg a „változtatás szükséges” kategóriában, ahol a 2008-as 0-ról 22,2%-ra emelkedett a kategóriát megjelölk aránya.

Nõvér, 2012, 25(4), 1–48. 32


EREDETI KÖZLEMÉNY

IV. táblázat: A kiégés mértékének százalékpontos eltérései Milyen területen dolgozik?

alapellátás

járóbeteg ellátás

fekvbeteg ellátás

kiégés önértékelési skála



Egészségügyben eltöltött évek 10-es bontásban

Összes

0-9

10-19

20-29

30-

örökös eufória

24%

16%

7%

-18%

5%

jól csinálja

0%

3%

-1%

21%

6%

változtatás szükséges

-4%

-15%

-1%

-9%

-7%

súlyos pszichés állapot

-19%

-4%

-4%

5%

-4%

örökös eufória

-14%

-6%

8%

-8%

-2%

jól csinálja

17%

-2%

2%

-4%

4%


-22%

8%

-4%

13%

-1%

súlyos pszichés állapot örökös eufória

19%

-1%

-6%

-1%

-2%

1%

-4%

-3%

3%

0%

jól csinálja

11%

-3%

6%

3%

4%


-10%

4%

1%

-2%

-1%

súlyos pszichés állapot

-2%

3%

-4%

-3%

-3%

Az egészségügyi szakdolgozói hivatás nyugdíjas korig való gyakorlásának öszszehasonlítása A következ kérdést alkalmaztuk a felmérés során: „Ön megítélése szerint képes lesz-e maradéktalanul ellátni hívatásának gyakorlásával összefügg feladatait nyugdíjas koráig? Szomatikus és pszichés állapota ezt lehetvé teszi?„ Itt két, 10 fokozatú skálán kellett a válaszokat megjelölni, ahol 1=egyáltalán nem, 10=maradéktalanul. A szomatikus skálán a 2008-as 5,45-rl (SD 2,627) 5,40re (SD 2,602) csökkent az átlag, de sem független T-próba (p=0,705), sem a KruskalWallis teszt (p=0,673) nem mutatott szignifikáns eltérést. A pszichés skálán a 2008as 5,43-ról (SD 2,663) 2012-re 5,66-ra (SD 2,563) emelkedett az átlag, tehát pszichésen már a válaszadók inkább képesnek érzik magukat arra, hogy hivatásukat nyugdíjas korukig gyakorolják, de ez az emelkedés sem T-teszttel (p=0,082), sem Kruskal-Wallis teszttel (p=0,092) nem volt szignifikáns. Megvizsgáltuk az egyes ellátási területeken adott válaszokat is a két skála tekintetében. Két helyen mutatkozott jelents eltérés T-teszttel: az alapellátásban dolgozóknál szignifikánsan (p=0,012) csökkent a szomatikus skálán elért pontszám (szomatiku-

san kevésbé érzik úgy, hogy képesek ellátni munkájukat nyugdíjas korukig, mint 2008ban). Szignifikáns növekedés volt megfigyelhet 2008-hoz képest: a fekvbeteg ellátásban dolgozók 2012-ben jobban érzik úgy, hogy pszichésen el tudják látni a munkájukat nyugdíjas korukig (p=0,012), mint 2008-ban. Az egészségügyben eltöltött évekkel öszszefüggésben is megvizsgáltuk a két kérdést, és egyedül a 10-19 éve az egészségügyben dolgozók pszichés átlagpontjai növekedtek 2008-hoz képest jelents mértékben (T-teszttel p=0,032), tehát k a második felmérés idején jobban érzik úgy, hogy pszichésen képesek lesznek ellátni munkájukat nyugdíjas korukig. A többi kategóriában kimutatható csökkenés vagy növekedés sehol nem volt szignifikáns. (V. táblázat)

Következtetések, javaslatok Vizsgálatunkból levonható az a következtetés, hogy a Csongrád megyei egészségügyi szakdolgozókra is igaz az az állítás, hogy a szakdolgozói társadalom elöregedben van (Balogh, 2009), hiszen a vizsgálatban résztvevk átlag életkora jelents emelkedést mutatott. A saját egészségi állapot önértékelésé-

Nõvér, 2012, 25(4), 1–48. 33


EREDETI KÖZLEMÉNY

V. táblázat: A hivatás nyugdíjas korig való gyakorlásának érzése a két mintában Szomatikus Ellátási területek

Egészségügyben eltöltött évek száma

alapellátás járóbeteg ellátás fekvbeteg ellátás -9 10-19 20-29 30-

ben nem jelents csökkenés volt megfigyelhet az els vizsgálathoz képest. A legjobbnak az alapellátásban dolgozók ítélték meg saját egészségi állapotukat, a fekvbeteg ellátásban dolgozók pedig a legrosszabbnak, ahol nem jelents csökkenés is megfigyelhet volt az átlagpontokban. Az ellátási terület nem befolyásolja jelentsen a saját egészségi állapot megítélését, de a korábbi eredményeinkkel egybevetve megállapítható, hogy a fekvbeteg ellátásban dolgozók valamivel rosszabbnak ítélték meg saját egészségi állapotukat (Németh & Irinyi, 2009). A pszichoszomatikus tüneti skálán elért pontszámokban nem jelents csökkenés volt megfigyelhet az elz vizsgálathoz képest, tehát a válaszadók jelenleg valamivel jobb állapotban vannak, mint az els felmérés idején. Jelentsen kevesebbszer fordult el a fejfájás tünetként, mint 2008-ban. Az alvási problémák és a gyors vagy szabálytalan szívdobogás gyakrabban fordult el a második vizsgálatban, mint az elsben, ahol szintén a vezet pszichoszomatikus tünetek között jelentkeztek (Németh & Irinyi, 2009). A kiégés önértékelési skála össz pontszámában nem jelents emelkedés volt megfigyelhet az els felméréshez képest, de ugyan akkor elmondható, hogy egyre roszszabb pszichés állapotban lév, egyre kiégettebb szakdolgozók látják el a betegeket nap mint nap. Az alapellátásban dolgozók szignifikánsan jobb pszichés állapotban vannak más ellátási területeken dolgozókhoz képest, ez az eredmény megegyezik a 2008-as felméréskor kapott eredményekkel, ahol szintén az alapellátásban dolgozók voltak jobb pszichés állapotban (Irinyi & Németh, 2010). A válaszadók úgy érzik, hogy szomatiku-

Pszichés

2008

2012

p érték

2008

2012

p érték

6,75 5,56 4,98 5,86 4,92 5,16 6,35

5,91 5,73 5,11 5,61 4,97 5,16 6,09

0,011 0,554 0,454 0,425 0,850 0,984 0,374

6,69 5,44 4,99 5,85 4,90 5,15 6,27

6,06 5,94 5,42 6,01 5,42 5,30 6,23

0,050 0,068 0,012 0,623 0,032 0,540 0,872

san nem lesznek képesek ellátni a hivatásukat nyugdíjas korukig, ez egybevág azzal az eredménnyel, hogy saját egészségi állapotukat is rosszabbnak ítélték meg a válaszadók, mint az els vizsgálatban. Mindezen eredményeket figyelembe véve, véleményünk szerint továbbra is nagy hangsúlyt kellene fektetni az egészségügyi szakdolgozók egészségének fejlesztésére, stressz kezel technikák elsajátítására. A munkahelyi egészségfejlesztésnek kiemelked szerepet kellene kapnia a mindennapokban, hiszen az egészségi állapot önértékelése folyamatosan romlik a szakdolgozók körében, és a betegellátást végzk életkora továbbra is növekv tendenciát mutat. Fokozottan figyelni kellene a mszak közbeni pihenidk beiktatására, a szabadságolási rend kialakítására, hogy a munkavállalóknak legyen ideje regenerálódni mszak közben, és évközben is, hogy minél jobb testi és lelki állapotban tudják folytatni a mindennapi betegellátást. Természetesen ehhez elengedhetetlen a szakdolgozói létszám emelése és a feladatok konkretizálása. Az egészségügyi szakdolgozókra általánosságban elmondható, hogy a kívántnak csupán felét tudják szabadids tevékenységre fordítani, ami összefüggést mutat a rossz testi és lelki állapottal (Németh et al. 2011). Vizsgálat is bebizonyította, hogy már egy 32 órás kiégés elleni szupervízió is képes jótékonyan befolyásolni a szakdolgozók lelki állapotát (Irinyi & Németh, 2011), ezért szorgalmazni és támogatni kellene minél több ilyen tréning létrehozását, valamint kikapcsolódást segít munkahelyi programok létrehozásával lehetne színesíteni a mindennapjaikat, hogy a lelkük is megújulást nyerjen.

Nõvér, 2012, 25(4), 1–48. 34


EREDETI KÖZLEMÉNY

Irodalomjegyzék 1. Balogh, Z. (2009). Mi lett veled, nvérke?Helyzetkép az egészségügyi munkaerpiacról. Egészségügyi Gazdasági Szemle, 47 (1), 15-22. 2. Dignam, J. T. (1986). Occupational stress, social support and burnout among correctional officers. American Journal of Community Psychology, 14 (2), 177-193. doi:10.1007/BF00911820 3. Fekete, S. (1991). Segít foglalkozások kockázataiHelfer szindróma és a burnout jelenség. Psychiatria Hungarica, 1 (1), 17-29. 4. Garrosa, E., Moreno-Jiménez, B., Liang, Y., González, J.L. (2008). The relationship between socio-demographic variables, job stressors, burnout and hardy personality in nurses: An exploratory study. International Journal of Nursing Studies, 45 (3) 418-427. doi:10.1016/j.ijnurstu.2006.09.003 5. Irinyi, T., Németh, A. (2010). Az egészségügyet ért kedveztlen küls hatások következménye a szakdolgozók lelki egészségére. Nvér, 23 (5), 23-31. 6. Irinyi, T., Németh, A. (2011). Egy burnout egészségfelmérés és az azt követ beavatkozás eredményei. IME Az egészségügyi vezetk szaklapja, 10 (1), 25-28. 7. Kovács, M., Kovács, E., Katalin, H. (2010). Emotion Work and Burnout: Cross-sectional Study of Nurses and Physicians in Hungary. Croatian Medical Journal, 51, 432-442. doi:10.3325/ cmj.2010.51.432 8. Laschinger, H.K., Almost, J., Purdy, N., Kim, J. (2004). Predictors of nurse managers health in Canadian restructured healthcare settings. Canadian Journal of Nursing Leadership, 17 (4), 88-105. 9. Markovic, M., Pikó, B., Piczil, M., Kasza, B. (2006). Egészségi állapot, életmód és egészségmagatartás az ápolók körében Szegeden és Szabadkán. Nvér, 19 (3), 17-24. 10. Maslach, C. (1981). Burnout: a social psychological

11.

12. 13.

14.

15.

16.

17. 18.

19.

20.

analysis. In: Jones J. W.: The burnout syndrome. Park Ridge, IL: London House Management Press, Illinois 31-53. McCarthy, P. (1985). Burnout in psychiatric nursing. Journal of Advanced Nursing. 10 (4), 305310. doi: 10.1111/j.1365-2648.1985.tb00823.x Molnár, E. (2002). Ápolók egészségi állapota-2001. Nvér, 15 (4), 4-10. Németh, A., Irinyi, T. (2009). Egészségügyi szakdolgozók szomatikus állapota Csongrád megyében-egy felmérés tükrében. Nvér, 22 (3), 33-38. Németh, A., Irinyi, T., Lampek, K. (2011). A szabadid megítélésének összefüggései különböz testi és lelki problémákkal. Nvér, 24 (2), 3.10. Niedhammer, I., Chea, M. (2003). Psychosocial factors at work and self reported health: Comparative results of cross sectional and prospective analyses of the French GA cohort. Occupational and Environmental Medicine, 60 (7), 509-515. doi:10.1136/oem.60.7.509 Noula, A.P., Alamanos, Y., Dimoliatis, I.DK. (2005). Self-related health, work characteristics and health related behaviours among nurses in Greece: a cross sectional study. BMC Nursing 4 (8), doi:10.1186/1472-6955-4-8 Pálfi, F. (2003). Szolgálat, önfeláldozás, hivatás?- A kiégés veszélyei ápolók körében. Nvér,16 (6), 3-9. Piczil, M., Kasza, B., Markovic, M., Pikó, B. (2005). Határon innen és túl… Szegedi és vajdasági ápolók élet- és munkakörülményei. Nvér, 18 (2), 3-10. Piko, B., Barabás, K., Boda, K. (1997). Frequency of common psychosomatic symptoms and its influence on self-perceived health in a Hungarian student population. European Journal of Public Health, 7 (3), 243-247. doi:10.1093/eurpub/7.3.243 Pines, A. M., Aronson, E. (1981). Burnout: from Tedium to personal growth. New York City, The Free Press, 17-20. Book (ISBN 0029253500)

Nõvér, 2012, 25(4), 1–48. 35


Egészségügyi szakdolgozók testi és lelki egészségének összehasonlítása Csongrád megyében:

Recommend Documents