DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS
ANDRÁSEVITS ZOLTÁN
KESZTHELY 2006
DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS PANNON EGYETEM GEORGIKON MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola Témavezető:
DR. BUZÁS GYULA A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS ÖSSZEHANGOLT FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A DUNÁNTÚLI VÁLLALKOZÁSOKBAN
Készítette:
ANDRÁSEVITS ZOLTÁN 2006
1
A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS ÖSSZEHANGOLT FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A DUNÁNTÚLI VÁLLALKOZÁSOKBAN Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében *a Pannon Egyetem…................................. Doktori Iskolájához tartozóan*. Írta: Andrásevits Zoltán **Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola keretében Témavezető: Dr. Buzás Gyula Elfogadásra javaslom (igen / nem) (aláírás)** A jelölt a doktori szigorlaton …......... % -ot ért el.
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás) ***Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …......... % -ot ért el. Veszprém/Keszthely,
…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (Ph.D.) oklevél minősítése: …................................. ………………………… Az EDT elnöke Megjegyzés: a * közötti részt az egyéni felkészülők, a ** közötti részt a szervezett képzésben résztvevők használják, *** esetleges.
2
Tartalomjegyzék 1
Kivonatok ...................................................................................................................................... 4
2
Bevezetés........................................................................................................................................ 7
3
Irodalmi áttekintés ....................................................................................................................... 9 3.1 3.1.1
A mező- és erdőgazdálkodás szerepe és fejlődése a nemzetgazdaságban ................................ 10
3.1.2
A mező- és erdőgazdálkodás szerepe a nemzetgazdaságban napjainkban ............................... 13
3.1.3
A Nemzeti Erdőprogram .......................................................................................................... 21
3.1.4
A mezőgazdasági területek erdősítése ...................................................................................... 25
3.1.5
A mező- és erdőgazdálkodás társításának lehetőségei a hazai agrárvállalkozásokban............. 32
3.2
5
Ültetvényerdők..................................................................................................................... 37
3.2.1
Faültetvények ........................................................................................................................... 41
3.2.2
Energiaerdő .............................................................................................................................. 43
3.3 4
Az erdőgazdálkodás helyzete az agrárvállalkozásokban ....................................................... 9
A finn példa.......................................................................................................................... 46
Anyag és módszer ....................................................................................................................... 58 4.1
A felmérés összeállításának szakmai szempontjai............................................................... 58
4.2
A kiértékelésnél alkalmazott statisztikai módszerek............................................................ 61
4.2.1
A személyes preferenciák kiválasztása..................................................................................... 61
4.2.2
A személyes preferenciáik hatása az erdőtelepítési motivációra .............................................. 62
4.2.3
Az erdőtelepítési motivációk választásának előrejelzése regressziós modellel ........................ 63
4.2.4
A gazdasági értékelésnél alkalmazott módszerek..................................................................... 70
Eredmények ................................................................................................................................ 72 5.1
A kérdőíves felmérés eredményei........................................................................................ 72
5.1.1
A válaszadók és válaszaik jellemzése....................................................................................... 72
5.1.2
Az erdőtelepítési motivációk és egyes gazdálkodási tényezők kapcsolata............................... 81
5.1.3
Az erdőtelepítési motivációk változásának vizsgálata és prognosztizálása.............................. 82
5.2
A szántóföldi és az erdészeti földhasznosítás összehasonlító elemzése .............................. 91
5.2.1
A mezőgazdasági termelés elemzése........................................................................................ 91
5.2.2
Az erdőgazdálkodás elemzése .................................................................................................. 96
5.2.3
Az ültetvényerdő elemzése..................................................................................................... 101
5.2.4
Az energiaerdő elemzése ........................................................................................................ 107
5.2.5
A mező- és erdőgazdálkodás összehangolt fejlesztése ........................................................... 111
6
Összefoglalás, következtetések, javaslatok ............................................................................. 114
7
A felhasznált irodalmak jegyzéke............................................................................................ 126
Új és újszerű kutatási eredmények .................................................................................................. 133 Results of the research ...................................................................................................................... 134 8
Mellékletek ................................................................................................................................ 135
3
1 Kivonatok A mező- és erdőgazdálkodás egy gazdaságon belüli fejlesztési lehetőségeinek elemzésére – annak ellenére, hogy a kérdés mind az agrár-, mind pedig az erdésztársadalom számára fontos – az utóbbi években hazánkban nem készültek kutatások. A Nemzeti Erdőstratégia, a sürgető EU agrár- és energiapolitikai irányelvek, a preferált vidékfejlesztési célok és a termőföldek hatékonyasbb hasznosításának az éleződő piaci verseny által diktált egyre erősebb kényszere mind az erdőgazdálkodás fejlesztésének irányába hatnak a mezőgazdasági vállalkozásokban. Ennek előnyeiről, hátrányairól azonban egyelőre nem állnak rendelkezésre átfogó ismeretek, kutatási eredmények. Kutatásunk hipotézise az volt, hogy az erdőgazdálkodás integrálása a mezőgazdasági vállalkozások tevékenységébe lehetővé teszi a gyenge termőképességű szántóterületek jövedelmező hasznosítását, növeli a gazdaságok versenyképességét a felszabaduló költségek révén, alternatív haszonszerzési lehetőségeket kínál, és ezáltal hozzájárul a vidékfejlesztési célok megvalósulásához. Kérdőíves kutatást végeztünk az észak- és dél-dunántúli gazdálkodók körében a gazdaságok jelenlegi helyzetének, mező- és erdőgazdálkodási viszonyainak, jövőbeli terveinek, valamint a gazdálkodók személyes motivációinak felmérésére. A kiértékelés során átfogó képet kaptunk a régiók viszonyairól; megállapítottuk, hogy az erdőgazdálkodás a vizsgált területek egyharmadán jelenthet alternatívát és a gazdálkodók motiváltak az ilyen irányú fejlesztésekben. Prognosztizálásra alkalmas statisztikai modellt készítettünk, mely a gazdálkodók személyes preferenciáinak ismeretében alkalmas a várható erdőtelepítési motiváció előrejelzésére, ezáltal hozzájárulhat
a
Nemzeti
Erdőstratégia
céljainak
megvalósításához,
eszközeinek
finomításához. A hagyományos erdőgazdálkodással szemben szükségessé vált az alternatív erdőgazdálkodási technológiák vizsgálata és összehasonlítása is. E tekintetben az elemzés az energiaerdőre és az ültetvényerdőre terjedt ki a felmérés eredményeinek figyelembevételével kialakított szempontok szerint. A kapott eredmények alapján elmondható, hogy mind a hagyományos, mind pedig az alternatív erdőgazdálkodási formák gazdasági szempontból racionális alternatívát jelentenek a gyenge termőképességű mezőgazdasági területek hasznosítására. A kutatás hipotézisét elfogadtuk; megállapítottuk, hogy a felvázolt lehetőségek által az összehangolt fejlesztés hosszú távú perspektívákat nyit a mezőgazdasági vállalkozások számára.
4
Abstract However the issue is extremely actual and important both for the agricultural and forestry professional society no research was carried out in the past in Hungary that would have tried to analyze the possibilities of associating agricultural production and forestry within a company or agricultural venture. The establishments of the National Forest Strategy, the directives of EU agricultural and energy policies and the stronger needs of more effective cultivation of arable land due of the growing market competition generate a tendency of development of forestry within these agricultural ventures. There were no corrects information and knowledge based on researches about the benefits and disadvantages so far. The hypothesis of our research was that the integration of forestry into the agricultural ventures portfolio able to utilize more effectively the low productive arable lands. It is able to provide better competitive power due of reduction of cultivation costs and also able to help to reach the aims of rural development programs due of offering alternative ways to gain profit. We prepared a researches based on questionnaire among the farmers of the Transdanubium to investigate the current situation of cultivation customs in forestry and agricultural farming, the future plans and motivation structure of the farmers. After the statistical evaluation we got a full picture about the current situation of the examined region and we ware able to establish that forestry would be a good alternative of agricultural cultivation on more than 30% of the cultivated areas. The farmers are motivated to develop their farming with the integration of forestry. We carried out a statistical model which is able to forecast the expected effecting motivations for forestation using the farmer’s personal preferences as parameters. It is useful to help to reach the aims of the National Forest Strategy and helpful to refine its applied tools. Above the traditional forestry it was necessary to consider and analyze alternative forestry technologies as well. We took into account two technologies as energy forestry and plantation forestry. In the results we recognized that all of the analyzed forestry technologies are able to offer a good alternative of agricultural cultivation on low productivity arable land. With the acceptance of our starting hypothesis we established that integrating forestry into the farming practice gives favourable possibility to develop the productivity and profitability of agricultural ventures for long term.
5
Auszug Für die Entwicklung der land-und forstwirtschaftlichen Möglichkeiten in einem Betrieb sind in unserem Land in den letzten Jahren keine Untersuchungen durchgeführt, obwohl die Frage sowohl für Agrar- als auch für die Förstergesellschaft von grosser Wichtigkeit ist. Die Nationale Waldbaustrategie, die dringenden EU Agrar- und Energiepolitische Direktiven, die präferierten Regionsentwicklungspläne, der immer stärkere Druck auf die effizientere Nutzung der Äcker durch den sich immer schärfenden Marktkampf wirken in Richtung der Entwicklung der Forstwirtschaft in den landwirtschaftlichen Betrieben. Es stehen aber bisher keine Kenntnisse und Untersuchungsergebnisse über dessen Vorteile und Nachteile zur Verfügung. Die Hypothese unserer Forschung war, dass die Integration der Forstwirtschaft in die Tätigkeit der landwirtschaftlichen Unternehmen die rentable Nutzung der Äcker von schwachen Produktionspotential ermöglicht, die Kompetitionfähigkeit der Unternehmen durch die frei werdenden Kosten steigert, alternative Profitmöglichkeiten bietet und dadurch sich in der Verwirklichung der Regionsentwicklungsziele beteiligt. Wir führten eine Umfrage mit Fragebogen unter den Landwirten in Nord- und Südtransdanubien für die Untersuchung der heutigen Zustände, der Verhältnisse in der Landwirtschaft und Waldbau, der Zukunftspläne der Unternehmen und der persöhnlichen Motivation der Landwirte durch. Während der Analyse erhielten wir ein umfassendes Bild über die Verhältnisse der Regionen; wir konnten behaupten, dass der Waldbau auf eindrittel der untersuchten Gebieten eine Alternative bedeuten kann und die Landwirte in solchen Entwicklungen motiviert sind. Wir verfertigten ein für Prognostisierung geeignetes statistisches Modell, das sich im Kenntnis der Präferenzen der Landwirten für eine Prognose der bevorstendenden Motivation für Waldbau eignet, dadurch kann sich in der Verwirklichung der Nationalen waldbaustrategie beteiligen und in der Verfeinerung deren Mittel. Neben dem traditionellen Waldbau
wurde
auch
die
Untersuchung
und
Vergleichung
der
alternativen
Waldbautechnologien nötig. Im Hinblick darauf reichte die Analyse mit Beachtung der Untersuchungsergebnissen bis zu den Energiewälder und Plantagen. Nach den erhaltenen Ergebnissen kann man behaupten, dass sowohl die traditionellen als auch die alternativen Waldbaumethoden aus wirtschaftlicher Hinsicht eine rationelle Alternative für die Nutzung der Äcker von schwachen Produktionspotential bieten. Die Hypothese der Forschung
6
angenommen stellten wir fest, dass die skizzierten Möglichkeiten eine langfristige Perspektive für die landwirtschaftlichen Betriebe öffnen.
2 Bevezetés A mezőgazdálkodásnak, noha annak történelmi hagyományai vannak hazánkban, a második világháborút követően egészen az 1990-es évekig nem volt szerves része az erdőgazdálkodás. A két földhasználati forma egymástól funkcionálisan elszeparálódott. A szakirodalom is mellőzte ezt a kérdéskört, bár a második világháborút megelőzően a nagybirtoknak természetes módon részét képezte az erdő, és nem volt ritka az erdőterületek mezőgazdasági köztes művelése sem. A világháborút követően a termelés középpontjában az előzetes középés hosszú távú tervezés által diktált minél nagyobb hozamok elérése állt, gyakran a költségek irracionális szintjét követelve, amit csak 1968-tól vált fel jövedelemérdekeltség, igaz államilag szabályozott piacon. Az erdőgazdálkodás állami feladattá vált és önálló szektort képezett, ahol csak nagyon laza kapcsolódási felületek voltak a mezőgazdasággal. A rendszerváltást követően az erdőterületek közel 40%-a került a kárpótlás során magántulajdonba, mellyel gyakorlatilag ismét megjelent az erdőgazdálkodás a mezőgazdasági vállalkozások portfoliójában. A megváltozott piaci körülmények hatására a mezőgazdasági termékek árai jelentősen csökkentek, tevékenységük racionalizálására kényszerítve a vállalkozásokat. Ez a folyamat az EU-piacokhoz való alkalmazkodással, az uniós csatlakozásra való felkészüléssel, majd a csatlakozással egyre hangsúlyosabbá vált, mígnem napjainkra a racionális földhasználat egyike az agrárium leglényegesebb kérdéseinek. A mező- és erdőgazdálkodás egy gazdaságon belül történő alkalmazását több tényező is szükségessé teszi. Az Európai Unióhoz való csatlakozással a piaci folyamatok jelentősen átalakultak; egyre inkább a rossz termőképességű, az arányosan magasabb termelési költségek miatt kisebb jövedelmezőséget biztosító termőföldek mezőgazdasági termelésből való kivonásának irányába hatnak. Az átalakuló támogatási rendszerek is ezt a célt erősítik. A hazai termőterületek nagy hányada nem hoz megfelelő eredményt, melyek kivonásával a felszabaduló költségeket a fennmaradó területekre fordítva a termelés intenzívebbé, hatékonyabbá
tehető,
ezáltal
az
agrárpiacokon
jelentkező
komparatív
előnyeink
kiaknázhatóvá válnak. A kivont területeken azonban meg kell keresni a racionális távlati földhasználati célok figyelembevételével azokat a hasznosítási lehetőségeket, melyek lehetővé teszik a fenntartható fejlődést, és elfogadható jövedelmet biztosítva egyúttal elősegítik a vidékfejlesztési célok megvalósítását is. Alternatívát kell nyújtani a mezőgazdasági 7
vállalkozásoknak, melyek hosszú távon biztosítják a megváltozott körülmények között a prosperatív működést. A vidékfejlesztés napjainkra az Unió egyik legfontosabb prioritásává vált, melynek előnyeit a támogatási lehetőségek igénybevétele, és az erre jogalapot biztosító nemzeti sajátosságok révén hazánk is élvezi. A vidékfejlesztési célok új perspektívákkal töltötték fel az erdő birtoklását és telepítését, egyszersmind nagyobb fontosságot tulajdonítva neki, mind gazdasági, mind pedig társadalmi téren. Az erdő társadalmi hasznai komoly haszonvételi formát jelenthetnek a tulajdonosnak, azon túl, hogy a képződő faanyag jövedelmet adhat olyan területeken is, ahol a mezőgazdasági termelés nem jövedelmező. Az EU energiapolitikája és a hozzá alkalmazkodó magyar politika egyaránt célul tűzte ki az energiatermelésben a megújuló erőforrások arányának növelését, melynek domináns hányadát biomasszára, és ezen belül pedig a faanyagra alapozzák. Ez a törekvés újabb távlatokat jelent az amúgy is erős európai és a hazai erdő- és faipar számára, felértékelve az élőfa-készleteket és az erdőt. A nyugati mintához hasonlóan hazánkban is egyre nagyobb mennyiségű erdőterület kerül magánkézbe, mely tendencia a Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram céljainak folyamatos megvalósulásával tovább fog erősödni. Az Erdőstratégia célja a jelenlegi erdősültség növelése, melyet a határtermőhelyek nagyarányú erdősítésével tervez megoldani. Ezen szinte teljes mértékben magántulajdonban lévő területek tulajdonosai a legtöbb esetben nem rendelkeznek információkkal és tapasztalatokkal az erdőgazdálkodás terén, illetve nem ismertek számukra a vegyes gazdálkodással járó előnyök és lehetőségek. Kutatásunk célja annak vizsgálata, hogy a dunántúli régió mezőgazdasági vállalkozói számára milyen lehetőségek rejlenek a mező- és erdőgazdálkodás egy gazdaságon belül történő alkalmazásában. Képes-e a modern erdőgazdálkodás racionális alternatívát adni a gyenge termőképességű földterületek hasznosítására. A cél megvalósítása érdekében felmérést végeztünk a dunántúli gazdálkodók körében. Az értekezés célkitűzései az alábbiak: •
Meghatározni, hogy milyen mezőgazdasági gazdálkodói csoportok birtokolnak erdőterületeket, és milyen módon gazdálkodnak az erdőben.
•
Igazolni a hipotézist, miszerint az erdőtelepítés, illetve az erdőgazdálkodás a mezőgazdasági vállalkozások számára racionális alternatívát nyújt a gyenge termőképességű területek hasznosítására.
•
Megtudni, hogy mi motiválja a gazdálkodókat az erdőtelepítésre.
8
•
Modellszámítás segítségével feltárni a vizsgált sokaság jellemzői és az erdőtelepítési motivációk közötti belső összefüggéseket.
•
A hagyományos és az új erdőgazdálkodási technológiák összehasonlító gazdasági elemzése.
3 Irodalmi áttekintés 3.1 Az erdőgazdálkodás helyzete az agrárvállalkozásokban A magánerdő-gazdálkodás és a mezőgazdaság kapcsolata a történelem során sok változáson ment keresztül, erősebb vagy gyengébb kapocs azonban mindig volt közöttük. A nyugateurópai farmgazdaságoknak természetes módon része az erdőgazdálkodás, az abból származó termékek és értékek haszna. Az értékeket azért érdemes külön kiemelni, mert a XIX. és a XX. század elején hagyományos haszonvételi formákkal (Solymos, 2003) ellentétben az erdő értéke számos új tényezővel gyarapodott, melyet a modern piacgazdaság folyamatai tettek lehetővé. (Odor, 2004) Hazánk agrárvállalkozásaiban a magánerdő megjelenése a rendszerváltást követően a kárpótlás révén vált lehetővé; a Nemzeti Erdőprogram és Stratégia törekvéseinek céljai ezt a tendenciát tovább erősítik. Bár a nyugati mintától egyelőre a hazai agrárvállalkozások gyakorlata eltér, megfigyelhetünk bizonyos trendeket és támogató kormányzati beavatkozásokat, melyek hatására ez a különbség csökken. Nemzetközi trend, hogy a fejlett országokban az erdőgazdálkodás egyre nagyobb teret hódít, az erdők területe és az erdősültség folyamatosan nő. Ez a növekedés együtt jár a mezőgazdasági művelés alá vont területek csökkenésével, mivel az erdőtelepítések szántó- és gyepterületeken valósulnak meg. Ez összhangban áll az Európai Unió azon célkitűzésével, melyben a mezőgazdasági termelés csökkentését szeretné elérni (2080/92/EGK rendelet). Mint az Unió tagja, hazánk is kénytelen ehhez a célhoz bizonyos mértékig alkalmazkodni (Szedlák, 2004). Az optimális 26-27%-os erdősültség eléréséhez tervezett erdőtelepítések zömében magántulajdonú szántó- és gyepterületeken fognak megvalósulni, melyeken a mezőgazdasági termelés nem gazdaságos1 (Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram, 2002). Ezek a tények maguk után vonták az erdőgazdálkodás megjelenését a mezőgazdasági vállalkozásokban, egyúttal előidézve a két ágazat integrált fejlődését is.
1
Olyan rossz adottságú, aranykoronájú, domborzati viszonyú, nehezen megközelíthető szántóterületek, ahol a mezőgazdasági termelés költségei meghaladják a bevételeket, vagy nem biztosítanak elfogadható jövedelmet.
9
3.1.1 A mező- és erdőgazdálkodás szerepe és fejlődése a nemzetgazdaságban
A XX. század elején a magyar mezőgazdaság birtokszerkezetét a feudális nagybirtok jellemezte. A mezőgazdasági termelésre alkalmas földterületek több mint egyharmadát 4000 földesúr, 500 hektárnál nagyobb területek formájában birtokolta, a 2 millió parasztgazdaság tulajdonában hasonló nagyságú földterület volt. Hazánkban az ipar és más gazdasági ágak fejlődése megkésett a nyugat-európai országokéhoz képest, ezért a mezőgazdaság hosszú ideig az ország vezető ága maradt. 1913-ban innen származott a nemzeti jövedelem 62%-a (KSH, 2004), míg például az akkori Angliában ez mindössze 8%-ot jelentett. Ekkor hazánk 7,3 millió hektár erdőterülettel rendelkezett. (Solymos, 2001) Lassú fejlődés volt tapasztalható, amely elmaradt a fejlettebb európai országokétól, mert a tőke visszaforgatása a mezőgazdaságba alacsony mértékű volt. (Oros, 2004) A mező- és erdőgazdálkodás fejlődésének ütemét az első világháború Európa-szerte megtörte, a termelés a kártételek és a munkaerőhiány miatt a korábbi szint alá süllyedt. Hazánkban a háború utolsó éveiben az azt megelőző évek felére csökkent vissza. (Oros, 2004) Az első világháborút követően az ország erdőállományának jelentős része, 6,2 millió hektár az elcsatolt területekkel a környező országok tulajdonába került. (Solymos, 2001) A két ágazat fejlődését a világháború utáni kaotikus állapotok jelentősen visszavetették. Az ellensúlyozásukra hozott intézkedések közül az 1920-as földreformot érdemes megemlíteni, amely 660 ezer hektárnyi földterületre terjedt ki. Ekkor 400 ezer törpebirtokos, föld nélküli napszámos és cseléd jutott földbirtokhoz, valamint 200 ezer család házhelyhez. (KSH, 2004) A birtokok kis mérete miatt a belőlük származó jövedelem nem tette lehetővé a vételárra felvett hitelek törlesztését, a tulajdonosok eladósodtak, földjeiket elárverezték, így a földreform a problémát nem számolta fel. (Oros, 2004) Az 1933-as gazdasági válság a gabonatermelő országokat – köztük hazánkat – sújtotta a leginkább. A termékek áresése a válság öt éve alatt meghaladta az 50%-ot, az eladatlan készletek, a mezőgazdaság adósságterhei és a munkanélküliség rendkívüli mértékben megnőttek, a termésátlagok a 20-30 évvel korábbi szintre estek vissza. A kilábalást a világszerte alkalmazott állami beavatkozások és a háborús konjunktúra segítette. A mezőgazdaság részesedése a nemzeti jövedelemből 50% alá süllyedt (KSH, 2004). A második világháború után életbe lépett földreform az ország területének több mint egyharmadát (3,2 millió ha), illetve a szántóföldek 30%-át (2,9 millió ha) érintette, melynek
10
során az 100 kataszteri holdnál nagyobb birtokokkal rendelkező gazdálkodók földterületeit felosztották, így a mezőgazdasági birtokstruktúra ismét jelentősen átalakult. 642 ezer személy jutott átlagosan 3 ha földbirtokhoz. A juttatott földek 90%-a szántó, kert és szőlő volt. Ezzel egyidejűleg teremtették meg az állami erdőgazdaságokat 800 ezer ha erdő bevonásával. Az erdőterületek
30%-ának
közbirtokossági
kezelésbe
kerülésével
gyakorlatilag
az
erdőgazdálkodás a területek 99%-án állami fennhatóság alá került. (Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram, 2002) A földreform következtében kisparaszti gazdaságokra épülő birtokstruktúra jött létre (1. táblázat).
1. táblázat: A gazdaságok számának és területének megoszlása 1935-ben és 1949-ben (KSH, 2004) százalék Birtokméret Gazdaságok száma Törpebirtok 72,4 Kisbirtok 26,8 Középbirtok 0,7 Nagybirtok 0,1 Összesen 100
1935-ben Összes terület 10,1 41,8 18,2 29,9 100
Ebből szántó 12,3 53,1 14,5 20,1 100
Gazdaságok száma 45,7 54,1 0,2 0,0 100
1949-ben Összes terület 15,0 55,9 4,2 24,9 100
Ebből szántó 19,2 74,4 5,6 0,8 100
1950-re a kisbirtokosok lendülete megtorpant, néhány év alatt több mint 250 ezer gazda hagyott fel a gazdálkodással. 1952-re az állami tartalékföldek nagysága félmillió hektárra emelkedett, a termelőszövetkezetek területe több mint háromszorosára, az állami gazdaságoké pedig 40%-kal nőtt. Az erdőgazdálkodás teljes mértékben államilag ellenőrzött feladattá vált, az erdőterületeket a szövetkezetek és az állami gazdaságok kezelték. A megmaradt egyéni gazdaságokat 1959 és 1961 között, három év leforgása alatt szövetkezetekbe tömörítették. Számuk 1 millióról alig 200 ezerre csökkent, 3,5 hektáros átlagterületük 2 hektárra, termelésük volumene nemzetgazdasági szempontból pedig jelentéktelenné vált. A szövetkezeti tagok fél hektárnál kisebb földbirtokot kaptak, melyen háztáji termelést folytathattak. A nagyüzemi termelés elterjedésével a korábbi kisparaszti gazdálkodás eltűnt, és a szükségszerűen bevonásra került nagy mennyiségű állami támogatásnak is köszönhetően a mezőgazdaság jelentős fejlődésnek indult. A fejlődés a másfél ezer mezőgazdasági nagyüzem
11
és a másfél millió mezőgazdasági kistermelő2 egyre inkább kialakuló célszerű együttműködése révén jött létre. Az együttműködés alapja az volt, hogy a kézimunkaigényesebb zöldségféléket és egyéb növényeket a háztáji területeken termelték; az ipari rendszerű termelésre alkalmas növények (búza, kukorica, cukorrépa, napraforgó stb.) termelése pedig a nagyüzemekben folyt. A takarmányokat a háztáji állattartás számára a gazdák a nagyüzemektől szerezték be. Erdőgazdálkodásra a háztáji rendszerben nem volt lehetőség, ez a nagyüzemek privilégiuma maradt. Az erdőgazdálkodás szinte teljes mértékben a szocialista szektor kezében volt (99,7%); ebből 71,7%-ban az állami, 27,7%-ban a szövetkezeti szektor részesedett. Az erdőterületek 32,8%-án a mezőgazdasági üzemek (26,9%-on
a
mezőgazdasági
termelőszövetkezetek)
gazdálkodtak
-
itt
tehát
az
erdőgazdálkodás integrált formában volt jelen. (A fakitermelés és fahasznosítás helyzete, KSH, 1980) A fejlődés lendülete azonban a begyűrűző világgazdasági hatások és az erősödő hazai politikai pénzelvonások (az állami pénzek allokációjának átalkulása) következtében a ’80-as években megtorpant. 1989-ben a rendszerváltással a kárpótlás révén megkezdődött a régi birtokok visszaigénylése, a föld- és erdőterületek magántulajdonba történő visszajuttatása. A birtokstruktúra és a termelési erőforrások ismét drasztikusan átalakultak. A kárpótlási folyamat 1994-ig elhúzódott, ez idő alatt megközelítőleg fél millió személy jutott összesen 3,2 millió hektár földterülethez. Az erdőterületek 40%-a, 730 ezer hektár került magánkézbe. A szövetkezetek egy része megszűnt, egy része kisebb szövetkezetté, zömmel gazdasági társasággá alakult, és a tagoktól bérelt földterületeken folytatta tovább működését. Az állami gazdaságok nagy része részvénytársasággá alakult, kisebb részüket feloszlatták (Oros, 2004). A kárpótlási folyamat több tekintetben is hátrányosan érintette a mezőgazdaságot és az erdőgazdálkodást. Az egyik legjelentősebb hátrányként meg kell említeni, hogy az új földtulajdonosok többsége kora, egészségi állapota, távoli lakóhelye vagy a termelőeszközök és a szakmai ismeretek hiányosságai miatt nem volt képes jól prosperáló mezőgazdasági termelést folytatni. Földjeiket elsősorban bérbeadás útján voltak kénytelenek hasznosítani. A bérbe adott földterületek nagysága 1994-ben megközelítette az 1 millió hektárt, a földtulajdon és a földhasználat ezzel jelentős mértékben különvált. A mezőgazdasági termelés csaknem 40%-kal esett vissza (KSH, 2004). Az erdőgazdálkodásban a magánerdők nagy része (közel
2
Ebben a formában a statisztikai kimutatásokban 1974-től 1993-ig használt gazdálkodási forma. Mezőgazdasági kistermelő a szövetkezeti tagok részére a közösből juttatott háztáji területeken, a gazdaság területéből bérbe adott és egyénileg hasznosított területeken, a tagok személyi tulajdonú bevitt területein, a kisegítő és egyéni gazdaságok földjein, a ténylegesen magántulajdonban maradt területeken, valamint az alkalmazottaknak juttatott illetményföldeken mezőgazdasági tevékenységet folytató természetes személy.
12
60%-a) rendezetlen tulajdonúvá vált, vagy kezelésének körülményei nem voltak tisztázottak, ezzel nehezítve a gazdálkodási viszonyok rendezését. A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből folyamatosan csökkent. Ehhez nemcsak a mezőgazdasági termelés hanyatlása, hanem a többi ágazat egyenletes fejlődése is hozzájárult.
3.1.2 A mező- és erdőgazdálkodás szerepe a nemzetgazdaságban napjainkban
Világviszonylatban a 3,9 milliárd hektár erdő a Föld felszínének 27%-át foglalja el, melynek 56%-a a trópusi égövben helyezkedik el, a fennmaradó 44% pedig mérsékelt égövi, boreális erdő. (Solymos, 2003) (1. ábra) Az erdőterületek megoszlásáról a különböző szakirodalmak eltérő képet festenek. Odor (2004) szerint az erdőterületek több mint 60%-át hét ország birtokolja, ezek sorrendben: Oroszország, Brazília, Kanada, az Egyesült Államok, Kína, Ausztrália és Kongó (Zaire) (2. táblázat). Az EU erdőstratégiája szerint az európai kontinens 215 millió hektár erdejével (30%-os erdősültség) nem tartozik az erdőben leggazdagabb földrészek közé. (EU Forest Strategy, COM (1998)) Ezzel szemben Solymos (2003) számításai alapján az európai kontinensen található az erdők 27%-a, azaz 1039 millió ha. (1. ábra) A különbséget valószínüleg az okozza, hogy Solymos az európai erdőkhöz sorolja oroszország teljes erdőállományát is. Az erdőfelületek csökkenése éves viszonylatban 250 ezer négyzetkilométer, melynek többsége a trópusi övezetben jelentkezik. Ez a tendencia jelentősen át fogja alakítani a földrészeken található erdőtakaró arányát, azon túl pedig nagyon jelentős környezeti és gazdasági problémákat vet fel. 1.ábra: A Föld erdővagyonának megoszlása földrészenként Dél Amerika; 23%
Európa és Ázsia; 41%
Óceánia; 5%
Észak- és Közép Amerika; 14% Afrika; 17%
Forrás: Solymos (2003) 13
2. táblázat: A Föld legnagyobb erdőkészleteit birtokló országok Ország Oroszország Brazília Kanada Egyesült Államok Kína Ausztrália Kongó Indonézia Angola Peru Egyéb országok Odor (2004)
Erdővagyon % mha 22% 858 14% 546 7% 273 6%
234
4% 4% 4% 3% 3% 3% 30%
156 156 156 117 117 117 1170
Az Európai Unió (EU15) mindössze 114 millió hektár erdőterülettel rendelkezett a 2004. évi bővítést megelőzően. A csatlakozó országok ezt a területet 23,8 millió hektárral 138 millió hektárra növelték, ezzel az erdősültség 36%-os lett (Mihálovits, 2003); azonban ez a Föld erdőkészletének csupán 3,9%-át képviseli, ami gyakran az ágazat nemzetgazdasági alulértékeléséhez vezet. Jelentős eltérések mutatkoznak az EU-tagállamok erdősültségében. A legnagyobb a skandináv országokban (70% felett), a legkevesebb erdőterülettel Málta rendelkezik, ahol a területek 0,3%-át borítja erdő. (2. és 3. ábra) (Csóka, 2004) Az erdőtelepítési programoknak és az elhagyott mezőgazdasági földek hasznosításának köszönhetően azonban az EU25 erdősültsége folyamatosan növekszik. A 2007-ben csatlakozó országok (Románia és Bulgária) további 11 millió hektárral fogják növelni az erdőterületeket. Törökország, amellyel az EU megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, 21 millió hektár erdővel rendelkezik, bár a csatlakozás várható időpontja jelenleg nem tisztázott (Draft Commission Staff Working Document, 2004). A
legmagasabb
erdősültség
a
skandináv
államokat
leszámítva
Spanyolországban
tapasztalható, ahol Írországhoz hasonlóan évről évre jelentős erdőtelepítés történik. Írországban az elmúlt évszázadban az erdőterületek csaknem teljes egészét kiirtották, melynek pótlására nemzeti programot készítettek, és jelentős mértékű EU-s támogatást vesznek igénybe.
14
et
um
án
0,0% 0,3%
10,0% 19,9%
54,5%
60,0%
27,5%
41,9%
46,4%
48,3%
66,8%
71,9%
iu m ém Dá n e G tor i a ör sz Sp ög ág an ors z y Fr olo ág an r s ci zá ao g rs z Íro ág O la rsz s z ág o Lu r s z x e ág m H bur ol g la n Au dia s Po ztr rtu ia Fi gá nn li a Sv ors éd zág or C sz se á h Kö An g zt gl ár ia És sas zt ág or sz á C g L e i pr t t o us rs z M Li ág ag t v á ya n ro ia rs zá Le g ng M y e ál t lo a r Sz szá Sz lo g lo vé vá ni k a Kö Bu zt. lg R ária om án ia N
Be lg
60000
33,0%
29,4%
31,6%
34,0%
46,5%
50,0%
32,8%
37,2%
33,3%
33,5%
28,0%
27,0%
70,0%
12,8%
31,0% 25,7%
21,3%
36,4%
80,0%
10,2%
10,0%
8,6%
10,5%
20,0%
D
15
30,0%
ém
el gi
U
40,0%
ia or G ör sz á g ög S pa or s zá ny g ol o Fr an rs zá c ia g or sz ág Íro rs O zá la g sz or Lu s zá g xe m bu rg H ol la nd ia A us zt P or ria tu gá Fi nn l i a or sz S ág vé do rs zá g A ng lia C se h C K öz C 1 tá 0 rs as É sz ág to rs zá g C ip Le rus tto rs zá g Li t M ag v án ia ya ro rs zá g Le M ng ál ta ye lo rs zá S g zl ov S é zl n i ov a ák K öz B ul t. gá ri a R om án ia
N
B
E
ezer ha
2. ábra Erdővagyon adatok az EU25-ben és a csatlakozó országokban (2000)
Teljes terület
50000 Fával borított terület
40000 Erdőgazdálkodás alá vont terület
30000
20000
10000
0
3. ábra Erdősültség az EU 25 országaiban és a csatlakozó országokban (2000)
Forrás: EUROSTAT 20043,4
3
Fával borított terület: ide tartoznak azok a ritkás fás területek, melyeken klasszikus értelemben vett fahasznosítású erdőgazdálkodás nem folyik. 4 Erdőgazdálkodás alá vont területek: erdei haszonvétel céljából, tervszerű erdőművelés alá vont, fával borított területek.
15
Hazánk jelenleg 19,9%-os erdősültségével az EU-átlag alatti szintet képvisel. Az ország erdősültsége tájegységenként eltérő, a 2001-es adatokat a 3. táblázat tartalmazza. Számottevő változás nem következett be napjainkig. Magyarország 9,3 millió hektáros területének 62,9%a, 5,8 millió hektár mezőgazdasági művelés alá vont (ebből megközelítőleg 4,5 millió hektár szántó) további 1,8 millió hektárt pedig erdő borít. Az EU15-ben a mezőgazdaságilag hasznosított terület átlagosan 40,6% volt, a csatlakozást követően pedig 44% lett.
3. táblázat: Hazánk erdősültsége erdőgazdasági tájanként (2001) Erdőgazdasági táj Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Dunántúli-középhegység Kisalföld Északi-középhegység Nagyalföld Országosan Forrás: ÁESZ, 2001
Erdősültség 28% 23% 30% 15% 35% 10% 19,7%
Érdemes összevetni a hazai mező- és erdőgazdálkodás viszonyait az EU15 adataival. (4. táblázat) Az összevetés alapja a 2000-es év, mert uniós statisztikák jelen pillanatban csak erről az évről állnak rendelkezésre teljes körűen. Hazánkban a mezőgazdaság jelentősége gazdasági teljesítményét, a foglalkoztatottak számát tekintve egyaránt magasabb, mint az Unióban, jelenleg a mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-hez 3,3%, szemben az EU15 1,7%os átlagával. Az agrárszektor 227.000 embert, az összes foglalkoztatott 6%-át alkalmazza, míg az EU15-ben a 6,7 millió mezőgazdasági munkavállaló a foglalkoztatottak 4%-át képviseli. (Agricultural Situation in the Candidate Countries, Country Report on Hungary. European Commission Directorate-General for Agriculture 2002) Ez a 2000-es év adataihoz képest minden területen csökkenést jelent, melynek tendenciáját jól szemléltetik a 4. táblázat adatai. Magyarországon azonban sokkal nagyobb mértékű volt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányának csökkenése, mint az EU-ban.
16
4. táblázat: Az Európai Unió és hazánk mezőgazdaságának összehasonlító adatai (2000) Kategória
Egység
Magyaro.
EU15
Eltérés
Mezőgazdasági terület 1000 ha 5853,9 130471,0 Szántó 1000 ha 4499,8 73691,0 Mezőgazdasági terület aránya az % 62,9 40,3 összterülethez A mezőgazdasági területből: szántó terület % 76,9 56,5 Erdő 1000 ha 1769,6 113567,0 Erdősültség % 19,2 35,1 A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből % 3,7 1,7 A mezőgazdaság és az élelmiszeripar % 8,4 6,2 részesedése az exportból Mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma ezer fő 251,7 6770,0 aránya % 6,5 4,3 számának változása (1990=100%) % 26,4 70,8 Földellátottság ha/fő 23,3 19,3 Magánszemélyek tulajdonában lévő gazdaságok számának terület szerinti megoszlása - 5,0 ha alatt % 89,9 57,6 5,1-50 ha % 9,3 33,4 50,1-100 ha % 0,5 5,5 100,1 ha fölött % 0,2 3,5 Magánszemélyek tulajdonában lévő földterületek terület szerinti megoszlása - 5,0 ha alatt % 22,5 5,2 5,1-50 ha % 46,7 31,0 50,1-100 ha % 12,4 20,3 100,1 ha fölött % 18,4 43,5
4,5 6,1 -22,6 -20,4 1,6 16,1 -2,0 -1,8 3,7 -2,2 44,4 120,7 -32,3 24,1 5,0 3,3 -17,3 -15,7 7,9 25,1
Forrás: KSH 2004, EUROSTAT 2004 A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya nagyobb, az egy foglalkoztatottra jutó földterület 21%-al több és a mezőgazdaságilag hasznosított területek aránya is jóval magasabb, mint az EU-ban. Ezt a potenciált azonban jelentősen elaprózódott birtokstruktúra terheli, mely jelenség ugyan az Unióban is megfigyelhető (bár itt az 5 - 50 hektáros földtulajdon aránya magasabb). Hazánkban a magángazdálkodók több mint 60%-a gazdálkodik 50 hektárnál kisebb területen. Mezőgazdaságunk kiváló külkereskedelmi pozícióit nem tudta fenntartani a makrogazdasági eredménymutatókhoz és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulásának csökkenésével együtt 2003-ra 6%-ra csökkent a részesedése az exportból. (4. ábra)
17
4. ábra. A mezőgazdaság részesedése a főbb nemzetgazdasági mutatókból
30 hozzájárulása a GDP-hez hozzájárulásaa bruttó hozzáadott értékhez
25
részesedése az exportból (az élelmiszeriparral együtt) részesedése a foglalkoztatásból
%
20
15
10
5
0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Forrás: KSH 1991-2004
Az erdőbirtokok elaprózottsága jelentős piaci problémákhoz és az európai faipar termékeinek alacsonyabb versenyképességéhez vezet (EU Forest Strategy, 1998). A 2004-ben csatlakozott országokban az átlagos erdőbirtok nagysága 3-4 ha, az EU15-ben viszont 13,6 ha, ami bár jóval több, még mindig kevésnek tekinthető. A tulajdonváltási folyamatoknak és részben a gazdálkodói érdektelenségnek köszönhetően a rendezetlen tulajdonú erdőbirtokok aránya hazánkban 16% (AESZ, 2002), ami magasnak mondható, de az uniós tapasztalatok alapján az ilyen jellegű területek 5-10%-os aránya elkerülhetetlen. Problémát jelent a működésképtelen erdőterületek magas aránya, ugyanis a 795 ezer hektár magántulajdonban lévő erdőterületből 300 ezer hektáron, azaz a területek 38%-án nincsen jelenleg bejegyzett erdőgazdálkodó. E tekintetben alig történt előrelépés az elmúlt 4 évben, az arányszám 45%-ról csupán 38%-ra csökkent. A magánerdő-gazdálkodás ilyen nagy arányú működésképtelenségének összetett okai vannak, melyek közül a legfontosabbként a gazdálkodási motiváció hiányát, az osztatlan közös tulajdon magas arányát, a tulajdon és a használat végletes mértékű elválását, és a személyes közreműködésen alapuló munkavégzés képességének szinte teljes hiányát kell megemlíteni. (FVM, 2003) Az egy főre eső erdőterületek nagysága a világon 0,6 ha. A legnagyobb Indonéziában (6,6 ha/fő) és Dél-Amerikában (2,6 ha/fő). Az Unióban 0,3 ha, míg hazánkban 0,18 ha. Az eltérés
18
azonban nem olyan jelentős, mint a számok mutatják, mert az európai átlagot komolyan torzítja, hogy a skandináv országok nagy mennyiségű erdővel és nagyon alacsony népsűrűséggel rendelkeznek. (Csóka, 2004) A társadalmi és gazdasági jellemzők fontos szerepet töltenek be a mező- és erdőgazdálkodás fejlődésében. Az uniós országok vezető helyen állnak az egy főre eső gazdasági teljesítőképességet jelző mutatók tekintetében a világ országai között. Az egy főre eső GDP az Unióban átlagosan 22.5000 euró, míg a 2004-ben csatlakozott országokban a csatlakozáskor 8470 euró (Magyarországon 11210 euró). Az Unió 450 milliós lakossága a Föld népességének mindössze 7%-a, a jelentősége azonban gazdasági súlya miatt jóval nagyobb, mivel a világ 36000 milliárd euróra becsülhető nemzeti össztermékéből (GDP) 9000 milliárd euró itt képződik. (Csóka, 2004) Az erdőgazdaság súlyát az Unióban az erdőre alapozott ipar (ún. FB-IND5) emeli ki, mely az egyik legnagyobb ipari szektor. Termelési értéke 1997-ben elérte a 319 milliárd eurót, hozzáadott értéke pedig a 112 milliárd eurót; valamint közvetlenül 2,4 millió főt foglalkoztat. (The state of the competitiveness of the EU forest based and related industries. Draft Communication to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions, 1999) Ezzel az EU feldolgozóipari teljesítményének és foglalkoztatásának 10%-át képviseli. Az EUROSTAT adatai szerint 63.000 vállalatot foglal magába; köztük jelentős számú kis- és középvállalkozást, melyeket 12 millió magánerdő-tulajdonos lát el nyersanyaggal. Hazánk versenyhátrányának irányába hat a tény, hogy az európai 2,4 fős 1000 hektár erdőre jutó főfoglalkozású alkalmazottak számával szemben ez nálunk 7,9. (Csóka, 2004) Fontos megemlíteni az EU azon törekvését, hogy az energia-előállítás súlypontját a megújuló energiahordozók irányába kívánja eltolni, és arányukat 2010-ig megduplázva a jelenlegi 6%ról 12%-ra kívánja növelni, aminek nagy részét az erdészeti és az agrárszektorban megtermelt biomassza bevonásából akarja fedezni. (Energy for the future: Renewable sources of energy, Green Paper for a Community Strategy, COM 1996/576) Hazánk e tekintetben elmaradt az európai színvonaltól, ezért a Nemzeti Erdőstratégia célkitűzései között szerepel a hazai energiapolitikában a megújuló energiahordozók 3,6%-os arányának 2010-ig 6%-ra, 2020-ig pedig 12%-ra emelése. Magyarországon is gyakran értékelik alul az erdőgazdaság súlyát a statisztikákból kiindulva, helytelenül. A mezőgazdaság hozzáadott értékén belül az erdészet 6%-ot, a GDP-hez
5
Forest Based Industries – Erdőre alapozott ipar.
19
viszonyítva pedig mindössze 0,3%-ot képvisel. (KSH, 2003) Természetesen az erdőre alapozott ipar révén a jelentősége jóval nagyobb. Nem beszélve arról, hogy az erdőből származó számos haszonvételi forrással (pl. „száradék” gyűjtése, gombászat, társadalmi, turisztikai értékek stb.) az adatszolgáltatási hiányosságok miatt a statisztikák nem számolnak (Szedlák, 2004). Az erdő nemzetgazdasági jelentőségét azonban nem csak a rá épülő ipar és a faipari termékekből származó produktum adja. Napjainkban egyre inkább megkülönböztetett szerepet kapnak az erdő közjóléti funkciói is. Korunk gazdaságában az erdőnek abban mutatkozik meg a jelentős szerepe, hogy pótolhatatlan értékekkel és szolgáltatásokkal járul hozzá az emberek jólétéhez anélkül, hogy a természeti környezetben kárt okozna. (Solymos, 2003) Az Unióban az erdők 35%-a közösségi és 65% a magántulajdonú. Hazánkban nagyon kevés közösségi erdő van, a magánerdők és az állami erdők azonban közösségi célra is igénybe vehetők bizonyos megszorításokkal. A tulajdonosok számára az erdőtulajdon több alternatív jövedelemteremtő lehetőséget is kínál. A hatályos erdőtörvény a következő - az erdőbirtokosok számára elérhető - haszonvételi formákat nevesíti: •
fakitermelés;
•
erdészeti szaporítóanyag gyűjtése;
•
vadászati jog hasznosítása;
•
elhalt fekvő fa és gally gyűjtése;
•
kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz és díszítőlomb gyűjtése;
•
gomba, vadgyümölcs, moha, virág, illetőleg gyógynövény gyűjtése;
•
bot, nád, sás, gyékény termelése és fű kaszálása;
•
méhészeti tevékenység;
•
fenyőgyanta gyűjtése.
A fakitermelést, az erdészeti szaporítóanyag gyűjtését és a fenyőgyantagyűjtést csak az erdészeti szakhatóság engedélyével lehet gyakorolni. (1996. évi LIV. törvény) Külön érdemes kiemelni az elhalt fekvő fa és gally gyűjtésének lehetőségét, ugyanis a vidéki családok számára ez a haszonvételi forma, mint a téli tüzelő forrása, szintén jelentőséggel bír. A törvény nem tér ki számos olyan lehetőségre, melyek szintén jövedelem elérését teszik lehetővé a tulajdonosok számára: •
védett állatok megfigyelése, fotózási, turisztikai bevételek;
•
gombászati lehetőségek biztosításáért fizetett díjak; 20
•
túralovaglás, falkavadászat általi igénybevételért fizetett díjak;
•
kutatóintézetekkel kötött megállapodás alapján kísérleti területként használt erdők igénybevételéért, területek fenntartásáért fizetett díjak;
•
természetvédelmi feladatok ellátásáért kapott bevételek. (Odor, 2004)
3.1.3 A Nemzeti Erdőprogram
Hazánkban az 1791-es Országgyűlés alkotta meg az első feudális erdőtörvényt, majd 1879ben hirdették ki az első modern polgári erdőtörvényt. Az első világháborút követően Magyarország elveszítette erdőterületeinek nagy részét: a korábbi 7,3 millió hektárból mindössze 1,1 millió hektár maradt. A korábban jelentős fatöbbletet egy csapásra váltotta fel a drasztikus fahiány, melynek hatására indultak el az erdősítési programok. Ezek segítségével az erdők területe közel 75%-kal növekedett a második világháborúig. Az 1935-ös erdő- és környezetvédelmi törvény rendelkezett először az erdőtelepítések és felújítások rendjéről. Az intézkedést követően 1945-ig 50 ezer ha, majd 1945 és 1989 között további 600 ezer hektár erdő telepítése történt meg - ezzel az ország erdősültsége 12%-ról 18%-ra emelkedett. Az erdősítésekkel és a felújításokkal azonban jelentősen átalakult az erdőállomány kor- és fafaj szerinti összetétele, valamint tulajdoni struktúrája és szerepe is. A korábban őshonos tölgyesek és bükkösök helyét sok helyen átvette az Amerikából származó akác, és gyarapodott a cserek, nyárak és fenyők területe is. (Solymos, 2003) A rendszerváltást követően 1991 és 2000 között 150 ezer hektár erdő telepítését tűzte ki célul a tízéves erdőtelepítési terv. Ebből 1998-ig 47 ezer hektár (Erdős, 2000), 2004-ig 66 ezer hektár valósult meg (elsősorban a forráshiány miatt); jelentős részük (90%) magánkézben lévő területeken. 1995-ben az Európai Unió egységes nemzeti erdőprogram és stratégia elkészítését javasolta hazánknak, és kiemelte a csatlakozó országok, illetve az EU erdőstratégiájával történő egyeztetés fontosságát. A tervezési munkák és a kerettervezet elkészülését követően a kormány 2004. októberében fogadta el végleg a Nemzeti Erdőprogramot, melynek fő célkitűzései közé tartozik az erdősültség 2035-ig 26-28%-ra történő emelése. (NVT, 2004; Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram, 2002)
21
Ezt megelőzően 1996-ban megszületett a ma is hatályban lévő LIV. számú törvény az erdőről és az erdő védelméről, mely törvényes kereteket adott az erdő birtoklásának, gondozásának, védelmének, és az erdőtelepítések támogatásának. A törvény többek között rendelkezik a haszonvételi formákról és a gazdálkodók együttműködésének kötelezettségéről az erdészeti hatósággal. 1997-ben a 29/1997. (IV.30.) számú FVM törvény végrehajtásáról szóló rendelet jelent meg, ami a hatósági szakigazgatási funkciókat deklarálja. Az Unióban az erdőgazdálkodásra a másodlagosság elve (subsidiarity) jellemző, ami azt jelenti, hogy nem a közös EU-politika6 érvényes rá, hanem az EU-Stratégia. A tagállamok önállóan alakítják ki programjaikat és hozzák meg döntéseiket, melyeknek kapcsolódniuk kell az egyéb szakpolitikai célkitűzésekhez (pl. mezőgazdasági politika, versenypolitika, környezetpolitika stb.); egyúttal a szerződés által megszabott korlátokon belül kell maradniuk. Az EU erdészeti stratégiája az erdők gazdasági jelentőségét tekinti elsődlegesnek, de a folyamatosan növekvő tendenciájú immateriális funkciókat szintén elismeri. Ezzel szemben a hazánkban jelenleg hatályos erdőtörvény az erdő rendeltetését a prioritásokat mellőzve horizontális viszony szerint határozza meg, mint: a. védelmi, b. gazdasági, c. egészségügyi-szociális, turisztikai, d. oktatási-kutatási. A törvény kimondja, hogy az erdő egyes rendeltetései egymástól elválaszthatatlanok, ezért az erdőgazdálkodási tevékenység során a rendeltetésekre egyidejűleg kell tekintettel lenni (Evt. 16.§). Az EU vidékfejlesztési törekvéseinek egyik kiemelt célja az erdőgazdálkodás szorgalmazása és fejlesztése a vidéki régiókban, ami a fenntartható fejlődés egyik nélkülözhetetlen eszköze. A nemzeti erdőstratégiáknak alkalmazkodniuk kell az Unió irányelveihez, az Európai Erdők Védelméről szóló Miniszteri Konferenciák megállapításaihoz. (Council Regulation on support for rural development by the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD) (2004))
6
Közös politika, mint a CAP. Míg a politikák kényszerítő erővel hatnak a tagállamokra, addig a stratégiák (mint az EU Erdőstratégiája) csupán a nemzeti programok kialakításának irányelveit fektetik le.
22
A Magyar Nemzeti Erdőprogram elsődleges célja az ország erdősültségének 26-28 százalékosra emelése. Ehhez 700 ezer hektár erdő telepítését7 irányozta elő, évente a rendelkezésre álló támogatások mértékétől függően 15000 ha új erdő telepítésével. Az elmúlt években ezt a célt csak 40%-os mértékben sikerült teljesíteni, és az új támogatási formák bevezetésének időszakában a következő évekre is csökkentették a terveket (5. ábra). Így 2004-ben 9000 ha, 2005-ben 10000 ha, 2006-ban 11000 ha erdő telepítése van tervbe véve. (NVT, 2004) 5. ábra Az erdőtelepítési célok megvalósulása 18000 Terv
16000
Tény
14000 12000
ha
10000 8000 6000 4000 2000 0 1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
évek
Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv éveknek megfelelő kiadása, KSH Budapest (1991 - 2003), ÁESZ A rendszerváltást követően az erdőterületek 40%-a magánkézbe került, és a telepítések 90%ban szintén magántulajdonban lévő területeken valósultak meg. Az állami földek hiányában ez a tendencia a jövőben is hasonlóan alakul majd, így a magánerdő-gazdálkodás aránya 50% fölé fog emelkedni. A magánosítás több erdőgazdálkodási forma elterjedését tette szükségessé. (5. táblázat) 7
Különbséget kell tenni az erdőfelújítás és az erdőtelepítés vagy erdősítés között. Az erdőfelújítás a gazdálkodó törvény által előírt kötelessége, mely akkor keletkezik, ha birtokában lévő erdőterületet letermel. A törvény szerint a véghasználatot (a faállomány kitermelése) követően a gazdálkodó köteles a területen újra erdőt létesíteni, vagyis az állományt azonos vagy értékesebb fafajjal felújítani. Az erdőtelepítés ezzel szemben a korábban mezőgazdasági céllal hasznosított földterületeken történő erdőlétesítést jelenti.
23
Az egyéni erdőgazdálkodók száma 21 ezerre tehető. Ide sorolódnak a közös megbízottal működő gazdaságok is, ahol többnyire az osztatlan közös tulajdonban lévő erdőterületek szervezési és gazdálkodói feladatait egy megbízott látja el. Ő osztja szét az eredményt a tulajdonosok között vagyonarányosan, melynek költségvetési vonatkozásaiért az érintettek felelnek. Az egyéni gazdálkodás lehetősége iránt erős az igény a birtokosok részéről. Az osztatlan közös tulajdonok összevonása államilag támogatott a vásárlási összeg 20%-áig. (Mészáros, 2000) 5. táblázat: A magánerdők birtokszerkezete gazdálkodási formák szerint Terület
Átlagos terület
(eha)
(ha)
1. egyéni kezelés
47
3
14.600
2. közös megbízott
59
13
4635
3. erdőbirtokosság
92
98
938
4. egyéb gazdasági társaság
28
93
300
5. régi szövetkezet
51
236
216
6. erdőszövetkezet, egyéb szövetkezet
83
232
362
7. Társulás előtti
180
..
..
8. Rendezetlen tulajdonú
230
..
..
Összesen
773
..
..
Gazdálkodási forma
Gazdálkodó
Egyéni erdőgazdálkodók
Társult erdőgazdálkodók
Működésképtelen terület
Forrás: Mészáros, 2000 Az erdőbirtokossági társulások az 1994. évi XLIX. törvény alapján önálló jogi személyként végzik tevékenységüket. Problémáik is ebből adódnak, mert a jogi személyiséggel járó szervezeti és adminisztratív terheket viszonylag kis területük miatt nem képes fenntartani, így sokuk már felfüggesztette működését. Az erdővagyon kezelési joga a társulásé. A gazdasági társaságok a 1997. évi CXLIV. törvény alapján működnek (bt., kft., rt. stb.). Az erdőgazdálkodási céllal való megalakulásukat az állam nem támogatja, számuk mégis emelkedik. Ennek oka az lehet, hogy az erdő a hatályos rendeletek értelmében nem válik a társaság tulajdonává, de a kezelése igen, és az elosztás vagyonarányosan történik. Az erdő és
24
a mezőgazdasági területek koncentrációjának előremozdításában jelentős szerepük van és lehet a jövőben, létrehozásuk, méretökonómiai előmyeik és tőkebevonási lehetőségeik miatt e tekintetben kedvező hatásokkal jár. A szövetkezetek működését az 1992. évi II. és a 2000. évi CXLL. törvények szabályozzák. Kedvező lehetőségeket a kistulajdonosok számára jelentenek, mert bár az erdőt tulajdoni hányadként nem lehet a szövetkezetbe bevinni, a szövetkezés szabályai a kistulajdonosokat védik, míg a nagyobb tőke beáramlását gátolják. Ennek ellenére megállapítható, hogy a szövetkezeti erdőgazdálkodás, és különösen az erdőszövetkezeti forma az erdőtulajdonosok számára nem vonzó. (FVM, 2003)
3.1.4 A mezőgazdasági területek erdősítése
A rendszerváltás és az EU-csatlakozás a hazai agrár- és erdészeti politikát merőben új feladatok elé állította. Új lehetőségek nyíltak az ország számára, ugyanakkor a piaci verseny éleződése is új helyzetet teremtett az agrárium szereplői előtt. Az Unióban az agrártermelés legtöbb területe (gabona-, olajos-, fehérje- és rostnövények, tej, marhahús stb.) szigorúan kvótákhoz
kötött,
melyhez
a
termék
előállításához
szükséges
referenciaterületek
kapcsolódnak. Ezen területek aránya azonban messze elmarad a hazánkban jelenleg művelt mezőgazdasági területektől. Így hazánkban is szükségszerűen módosulnia kell az agrárstruktúrának, alternatív földhasznosítási módokat kell találnunk. Ezt a problémát a korábban belépő tagállamok (Spanyolország, Portugália, Anglia, Írország) az erdőterületek jelentős megnövelésével (együttesen közel 2,5 millió hektár) oldották meg. Döntően fenyő, illetve a mediterrán országokban eucalyptus telepítéseket végeztek, főként EU-s forrásokra támaszkodva. Ezt követően rövid időn belül lehetőség nyílt korszerű feldolgozó kapacitások létesítésére, mely további munkahelyeket teremtett, javította a belső faellátást és exportbővüléssel is járt. A művelésiág-váltással növekedett az egységnyi terület árukibocsátása, ami kedvezően befolyásolta a termelékenységet és a GDP-t. (Erdős, 2004) Az EU tagállamaiban jelentős mennyiségű erdőt telepítenek, melyet részben a közös EMOGA garanciális és strukturális részéből, részben pedig az államok saját nemzeti költségvetéséből, programok alapján támogatnak. Az Európai Unió országaiban az erdőtelepítés céljai az alábbiakban foglalhatóak össze: •
a mezőgazdasági túltermelés miatt a művelés alól kivett területek hasznosítása;
•
az alacsony erdősültség növelése a fa, mint nyersanyag előállítása céljából; 25
•
a környezetvédelmi szempontok egyre hangsúlyosabbak (talaj, erózió, árvízvédelem stb.);
•
a rekreáció szerepe kiemelkedővé vált;
•
a természet megőrzésének élettere (biodiverzitás, természetvédelem);
•
a vidékfejlesztés és a vidék népességmegtartó szerepének növelése (Nemzeti Erdőstratégia, 2002; CAP Reform, 2004; Council Regulation on support for rural development by the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD) 2004).
Magyarország a csatlakozással jelentős mennyiségű többletforráshoz jutott, amely elősegíti a mezőgazdasági területek egy részének beerdősítését. Mint már említettük, az erdőtelepítések 90%-ban magánterületeken valósultak meg. A racionális termőföld hasznosítás napjainkban az agrárpolitika kiemelt céljává vált. A hazai szántóterületek 30%-án a termelés egyre kevésbé kifizetődő, nem biztosítja a tisztességes megélhetéshez szükséges jövedelemszintet. Elengedhetetlenné válik tehát a gazdaságtalan (lejtős, nehezen megközelíthető, rossz termőképességű,
vadkáros)
szántó-
és
gyepterületek
szerkezetváltása
a
racionális
földhasznosítás jegyében. Erdős (1999) felmérései szerint az országban 300 ezer hektárra tehető a fent említett gyenge képességű szántóterületek nagysága, 70-100 ezer hektár körül van az elhanyagolt, nem gondozott szőlő, gyümölcsösök területe, és a gyepek több mint fele (600-630 ezer hektár) sincsen kellően hasznosítva. E területek erdősítése tehát egybeesik az uniós és az állami célokkal, egyúttal racionális alternatívát kínál a termőföldek hasznosítására. A fenti szükségszerűséget már 1980-ban felismerte néhány vezető agrárszakember, melynek eredményeként az MTA elnöksége 1988-ban össztársadalmi érdekből javasolta az erdőterületek növelését (Keresztesi, 1988); valamint a nagy „zöld programban” 2050-ig 1 millió hektár erdő telepítését mezőgazdasági területeken. Az állásfoglalás szerint az ezredfordulóig, illetve az azt követő években közel 1 millió hektár szántóföldi terület fog parlaggá válni, ahol ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt az erdőtelepítés látszik célszerűnek. (Izinger, 1988, 1989) A fenti elveket követően egy szűkebb munkacsoport kidolgozta a „Szántóföldi fatermesztés” koncepciós vázlatát. (Izinger, 1991; Erdős, 1992) Az EU vidékfejlesztési politikájában külön fejezetet szentel az erdőgazdálkodás integrálásának a mezőgazdasági vállalatok tevékenységébe, valamint az agrárterületek egy részének beerdősítésére (Enlargement and Agriculture, 2004). Ezt az eredeti költségvetési elképzelések szerint úgy kívánja elérni, hogy 2007 és 2013 között várhatóan évente 13,7 milliárd euróval fogja növelni a megreformált Közös Agrárpolitikában (CAP) az erre szánt
26
finanszírozás mértékét. A megreformált CAP három fő célkitűzéséből az első a mezőgazdaság és az erdészet versenyképességének növelése (Reform of the CAP, 2004). A célok között szerepel az erdők gazdasági értékének növelése, és az agrár-, valamint az erdészeti termékek feldolgozottságának, hozzáadott értékének növelése (Council Regulation on support for rural development by the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD) 2004). A támogatások az erdőterületek fenntartható használatára vonatkoznak az alábbiak szerint (csak a témához kapcsolódó sorok kiemelésével): 1.
mezőgazdasági területeken történő erdőtelepítések;
2.
erdő- és mezőgazdasági rendszerek8 létrehozása agrárterületeken;
3.
erdőtelepítések nem agrárterületeken;
4.
NATURA 2000 kifizetések9;
5.
az erdő hozamtermelő képességének visszaállítása és védelme;
6.
nem termelő beruházások kivitelezése10.
A mezőgazdasági területeken kivitelezett erdősítéseket alapvetően három címen támogatja az EU: 1. a telepítés költségeinek normatív jellegű támogatása területre alapozva; 2. az első évet követő maximum 5 évig a telepítésben elvégzendő munkák finanszírozása; 3. a mezőgazdasági termelés elmaradó jövedelmének pótlása a telepítéstől számított maximum 20 évig (Enlargement and Agriculture, 2004) A megreformált Közös Agrárpolitika irányelveinek megfelelően elkészült Magyarországon a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, mely a hazai viszonyokra alkalmazza az EU-célokat és megfogalmazza a hazai gazdálkodók által elérhető támogatások jogcímeit és kereteit (Mihálffy, 2004). Az erdőtelepítések szerepe a vidékfejlesztésben sokrétű. Az elmúlt időszak erdőtelepítéseinek nagy része a hátrányos helyzetű régiókban történt. A kedvezőtlen adottságú területek fásítási programjainak egyik fő célja a vidéki lakosság munkalehetőségeinek, foglalkoztatásának bővítése és ezáltal a gazdasági, szociális és ökológiai körülményeinek javítása. Az
8
Olyan termesztési és telepítési struktúrák, ahol a mezőgazdasági növények termesztése és a fanevelés egymással kombinálva ugyanazon területen történik.
9
Éves, terület alapú támogatások olyan költségek kompenzálására, melyek a 79/409/EEC és 92/43/EEC direktívák alkalmazása értelmében az erdők használatának korlátozásából eredően (természetvédelmi célokat szolgálva) a magánerdő-tulajdonosoknál felmerülnek 10
Amelyek a profitszerzés igénye nélkül, például az erdő közjóléti funkcióit erősítik.
27
erdőgazdálkodás hosszú távú jövedelmezőséget biztosít. Az erdészeti munkák idényjellegűek, javítják a foglalkoztatottságot. A mezőgazdasági munkákkal összehangolt erdőgazdálkodás kiegészítő jövedelmet jelent, és javítja a faanyag-szükséglet hazai biztosítását. A fafeldolgozás jelentős részben a vidéki térségekben folyik, a koncentráció eredményeként nagy fűrészüzemekben, illetve más, faanyagot feldolgozó üzemekben, de továbbra is jelentős a korábbi termelőszövetkezeti erdészethez kapcsolódó melléküzemági és a hagyományos „kisipari” fafeldolgozás. Az erdőtelepítéseknek hatása lesz a vidéki fafeldolgozásra is, további munkalehetőséget teremtve ezzel a vidéki lakosságnak. Az erdősítéssel összefüggő munkaszükségletet az NVT-ben a következőképpen becsülték meg: 1000 ha erdőtelepítés végrehajtása mintegy 40 fő munkaerő, az erdőtelepítés ápolása és védelme több mint 45 fő munkaerő éves munkateljesítményének felel meg. Tekintettel arra, hogy az erdészeti munka szezonális, így félévre számítva 1000 ha erdősítés mintegy 80, az ápolásában pedig 90 fő munkaerőnek biztosít foglalkoztatást. Ezen kívül 1000 ha erdőn végzett gazdálkodáshoz hosszú távon a szükséges adminisztrációs struktúrával együtt mintegy négy fő munkaerő kapcsolódik. Az NVT (2004) szerkesztői szerint a mezőgazdasági üzemek összefüggő erdőterületei általában kiegyenlítik a szezonálisan ingadozó munkaszükségletet, és kiegészítő jövedelmet nyújtanak. Az új erdő ökológiai hatásai miatt a továbbra is intenzív mezőgazdasági hasznosítás alá vont területeken javulnak a versenyképes termelés feltételei. A régióban a jobb levegő, szebb táj miatt nő a turisztikai kereslet, az őshonos fafajú erdők bizonyos fejlettségi kor után nagy ökoturisztikai vonzerőt jelenthetnek. A kapcsolódó szolgáltatások idővel egyre több gazdálkodó esetében kiegészítő jövedelemforrássá válhatnak. Az erdőtelepítésre szánt területek kiválasztásánál természetvédelmi és tájvédelmi irányelvekre is tekintettel kell lenni. Az ökológiai szempontból értékes gyepterületek erdősítése nem kívánatos a jövőben sem. Az erdősítési projektek tervezése során a meghatározandó Natura 2000 területekkel is számolni kell (NVT, 2004). A mezőgazdasági területek erdősítése uniós csatlakozásunkat megelőzően is támogatást élvezett. Mértéke évről évre változott. Az 1997. évi CXIV. – az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló – törvény ugyan garantálta, hogy az agrártámogatások összege a GDP növekedése és az infláció függvényében emelkedjen, a támogatások mértéke azonban a célok teljes körű eléréséhez kevésnek bizonyult. Az agrártámogatások segítségével ennek ellenére is jelentős technikai-műszaki fejlesztés valósult meg; folytatódott a földhasználati struktúra átalakulása (erdősítés, a többcélú erdőgazdálkodás támogatása); kis mértékben gyorsult a birtok-koncentráció. Tekintettel
28
azonban a források szerény mértékére, a támogatások inkább csak a romló tendencia megállításához, és nem az érezhető javulás eléréséhez voltak elégségesek. További
problémákat
jelent,
hogy
hazánkban
a
mezőgazdasági
tevékenységet
főfoglalkozásként űzők jelentős része 50 évesnél idősebb, és nagyon alacsony a fiatalok, pályakezdők aránya. (6. táblázat) Ez az ágazat erős elöregedésre utal, ami már az EU-ban is ismert tendencia. 6. táblázat: A főfoglalkozásúak korösszetételének alakulása Magyarországon (2001) Megoszlás (%) Életkor (év) Mezőgazdaság Ipar Nemzetgazdaság 14 – 29 17,8 28,6 26,8 30 – 39 23,1 24,4 25,1 40 – 49 34,1 29,9 29,7 50 – 59 22,5 16,2 16,8 60 – felett 2,5 0,9 1,6 Összesen 100 100 100 Forrás: A foglalkoztatás alakulása, Területi/összefoglaló adatok. KSH, (2002) A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) a problémák feloldását több támogatási célintézkedés bevezetésével próbálja elősegíteni, melyek között helyet kapott a fiatal, pályakezdő gazdálkodók és a mezőgazdaságból élők korai nyugdíjazásának támogatása is. Szintén kiemelt cél a mezőgazdaság fejlesztése mellett más jövedelemforrások és munkalehetőségek teremtése a gyengébb termőképességű területeken tevékenykedő gazdálkodók részére. Az erdőtelepítés alternatív földhasznosítási formát kínál azokon a területeken, ahol a mezőgazdasági termelés egyéb ágazatai nem lennének jövedelmezőek, vagy a terület vízvagy szélerózióval, belvízzel veszélyeztetett. Ezért a telepítés és az erdősítés ápolásának támogatása, valamint a meglévő erdősítések minőségének javítása alapot nyújt az erdőgazdálkodásban dolgozók gazdasági tevékenységének kiterjesztésére. Jelenleg a mezőgazdasági szerkezet-átalakítás elősegítése, az ország erdőterületének mennyiségi növelése, minőségi javítása és közérdekű védelmi funkciójának fejlesztése érdekében pályázat alapján normatív összegű támogatás vehető igénybe a „Mezőgazdasági művelésű területek erdősítése” jogcímen. 2004-től háromféle támogatás igényelhető (ezek az 1783/2003 EK tanácsi rendelettel módosított 1257/1999 EK rendelet 31. cikkén alapulnak, és magyarországi implementációjukat a 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet tartalmazza):
29
•
Erdőtelepítési első kivitel11 normatív jellegű támogatása, és a mezőgazdasági művelésű területek erdősítésére és szükséges esetekben az ezt kiegészítő, a létesítéshez tartozó, igazolt többletköltség igényű munkákra.
•
Az erdőtelepítések ápolása és védelme az erdőtelepítési első kivitelt követő maximum öt évig.
•
Erdőtelepítési jövedelempótló támogatás az erdősített területek után maximum húsz éves időtartamon keresztül a kieső jövedelem fedezésére.
A 2004-et megelőzően telepített erdőterületek normatív támogatása a régi hazai rendszer szerint történik, a 2004-ben és azt követően viszont a 132/2004. rendelet szerint igényelhetőek a támogatások. A telepítésekre folyósított normatív támogatás mértéke a terület lejtési viszonyaitól és a telepítésre kerülő fafajtól függően 842 – 2780 euró/ha-ig terjed, mely nagyjából az eddigi normatívák mértékével egyezik meg. Védett területek12 esetén magasabb összeg is igényelhető. Jellemző az is, hogy a támogatások kifizetését fafajtól függő minimális csemeteszám alkalmazásához kötik. (7. táblázat) A telepítések ápolására és védelmére igényelhető támogatás mértéke a lejtési viszonyoktól és a telepítésre kerülő fafajtól függően 126 – 463 euró/ha-ig terjed. (8. táblázat) Fontos megemlíteni, hogy külön támogatások igényelhetőek az erdőtelepítések vadvédelmére, így például a vadvédelmi kerítések építésére (3,15 – 3,79 euró/m), mely lehetővé teszi az értékesebb (többnyire őshonos, preferált) fafajokból álló telepítések kevésbé saját forrás igényes védelmét, ezáltal várhatóan az ilyen erdők elterjedésének mértékét is növeli. Ez egybeesik a Nemzeti Erdőstratégia célkitűzéseivel.
11
Első kivitel: az erdőtelepítés első éve. A védett területek forrásai: Védett Természeti Értékek Törzskönyve (13/1997.(V. 28.) KTM rendelet); Nemzeti Ökológiai Hálózat (NECONET); Érzékeny Természeti Területekre (ESA) vonatkozó 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet; NATURA 2000 területek 12
30
7. táblázat: Első kivitel normatív alaptámogatásának mértéke védett és nem védett mezőgazdasági területeken (euró/ha) Célállomány-típus egyéb lágy akác lombos 25 25 4500 4500
Megnevezés
tölgy és bükk
Minimális vágási ciklus Min. csemete (db/ha) Tízfokos és az alatti lejtésű, illetve géppel járható erdőtelepítés Tíz fok feletti lejtésű, illetve géppel nem járható erdőtelepítés
70 8000
egyéb kemény lombos 60 8000
nem védett
1979
1389
1221
védett nem védett
2148 2569
1474 1769
védett
2780
1937
nemes nyár
fenyő
20 600
45 8000
1053
1137
1221
1348 1600
842 1348
927 -
969 1600
1727
1095
-
1263
Forrás: 132/2004 FVM rendelet 8. táblázat: Az ápolás normatív támogatásának mértéke (euró/ha/év) Célállomány-típus Megnevezés Tízfokos és az alatti lejtésű, illetve géppel járható Tíz fok feletti lejtésű, illetve géppel nem járható
tölgy és bükk
egyéb kemény lombos
egyéb lágy lombos
akác
nemes nyár
fenyő
358
253
168
126
168
211
463
337
221
168
-
274
Forrás: 132/2004 FVM rendelet A normatív támogatások rendszere a csatlakozást megelőzően is működött hazánkban, és igényelhető volt támogatás az ápolási munkák elvégzésére is. Új elemként a mezőgazdasági termelés elmaradása miatt kieső jövedelem pótlása lépett be a támogatási struktúrába. Az 1257/1999 EK rendelet csak az egy gazdálkodónak adható jövedelempótló támogatás maximális éves mértékét írja elő 725 euróban (178 ezer forint)13, valamint azt, hogy legfeljebb 20 évig adható (ez utóbbi a telepítésre kerülő fafaj függvénye). Az NVT a támogatás mértékét a terület minőségétől és művelési ágától függően 13,86-281,9 euró/ha/évben állapította meg. (9. táblázat) Az erdőfelújítások támogatásának a rendszere nem változott meg. Az Unió gyakorlatával ellentétben, hazánkban az erdőfelújítások is normatív támogatásban részesülnek, igaz az EUban a fakitermelés után nem kell fizetni az itthon alkalmazott kitermelt bruttó köbméter utáni erdőfenntartási járulékot. Ezt a jogcímet a hazai erdészeti gyakorlat megtarthatta, így mértékét továbbra is a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter rendeletben szabja meg. (25/2004 FVM rendelet: Az erdészeti feladatok támogatása) (10. táblázat)
13
245 Ft/euró árfolyamon számítva.
31
9. táblázat: Az erdőtelepítés miatti jövedelempótló támogatásra jogosult időszak célállományonként (év) és a támogatás mértéke (euro/ha/év) Célállomány-típus Megnevezés
tölgy és bükk
Jövedelempótló tám. időszak
20
egyéb kemény lombos 20
egyéb lágy lombos
akác
nemes nyár
fenyő
15 10 10 10 Jövedelempótló támogatás Szántó és egyéb művelési ág Gyep (rét, legelő) művelési ág kedvezőtlen átlagos kedvezőtlen átlagos adottságú terület 187,93 281,90 55,50 95,14
Gazdálkodók és azok társulásai Minden egyéb magánjogi személy Forrás: 132/2004 FVM rendelet
46,97
70,45
13,86
23,77
10. táblázat: Az erdőfelújítás normatív támogatása célállományonként (eFt/ha/év) Célállomány-típus Megnevezés
tölgy és bükk
egyéb kemény lombos
egyéb lágy lombos
akác
nemes nyár
fenyő
280 171
185 126
172 112
120 83
133 97
146 110
320 205
240 167
172 112
133 91
-
185 137
Tíz fok alatti lejtésű - befejezett felújítás - egyéves Tíz fok feletti lejtésű - befejezett felújítás - egyéves
Forrás: 25/2004 FVM rendelet Ezek az intézkedések várhatóan jelentősen felgyorsítják majd a mezőgazdasági területeken történő erdőtelepítéseket és a szerkezetváltást, mely az egyéb vidékfejlesztési célok mellett a mező- és erdőgazdálkodás egységes fejlődését segítik elő a hazai agrárvállalkozásokban.
3.1.5 A mező- és erdőgazdálkodás társításának lehetőségei a hazai agrárvállalkozásokban
A mező- és erdőgazdálkodás társításának, egy gazdaságon belüli összehangolt fejlesztésének számos előnyére a mezőgazdasági üzemtan művelői kezdetektől fogva felhívták a figyelmet. Hensh (1895) már rámutatott arra is, hogy „… a viszonylag alacsony szintű jövedelmezőség ellenére az erdők gazdasági jelentőségének elbírálásánál nemcsak a fiskális szempont veendő figyelembe, hanem azok általános és természetökonómiai szerepe is”. Reichenbach (1930) szerint az erdő jövedelmezősége a többi művelési ághoz viszonyítva biztosabb és egyenletesebb, csökkenti a gazdasági munkák idényszerűségét, lehetővé teszi a rossz termésű
32
évek veszteségeinek áthidalását, mintegy jövedelmi tartalékot képez. Annál szorosabb az erdő- és a mezőgazdaság kapcsolata, minél kedvezőtlenebbek a talaj- és az éghajlati adottságok. Az ilyen régiókban a két ágazat egymásra van utalva, nem is tudnának meglenni egymás nélkül. A nagy uradalmak többségében az erdő és a hozzá kapcsolódó vadgazdálkodás, fafeldolgozás presztízs szempontok miatt is az egyik legfontosabb ágazat volt. A parasztgazdaságokban az erdő jelentősége kisebb, a kisbirtokosok ugyanis ragaszkodtak még a gyengébb minőségű szántó- és gyepterületeikhez is. Juhos (1930) számtartás-statisztikai vizsgálatai szerint, melyett Solymos (2001) számításai is alátámasztanak a dunántúli kisgazdaságokban az erdők az összes terület 3,3%-át borították, ugyanakkor a nyershozamból (termelési értékből) 2,9%kal részesedtek. Az Alföldön ezek az arányok nem érték el a 0,1%-ot sem, az ÉszakiHegyvidéken viszont az erdők részesedése 2,8, illetve 5,4 %-os volt. Az erdő- és mezőgazdálkodás kapcsolatát több tényező is szorossá tette. Amellett, hogy a munkaerő kihasználását a téli hónapokban is elősegítette, az erdő szolgáltatta a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen szerszámfát, az állatok alá az almot és alkalmanként a termőterületet14 is. Gyakori volt az állatok – később törvénnyel tiltott – legeltetése, makkoltatása. A mezőgazdaság egyre belterjesebbé válásával azonban a kapcsolat fellazult. (Solymos, 2003) A második világháborút követően a két ágazat kapcsolatát befolyásolta az erdőtulajdon átrendeződése is. A 100 kataszteri holdnál nagyobb erdőterületek államosításra, a 10-100 kataszteri hold közötti területek pedig állami kezelésbe kerültek (FVM, 2003); így az erdők 69%-ban állami (erdőgazdaságok, állami gazdaságok, honvédség, vízügy stb.) 30%-ban pedig szövetkezeti közös tulajdonná15 váltak, illetve a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kezelésébe kerültek. A magánerdők aránya mindössze 1% volt. Az erdőtelepítések mezőgazdasági területeken történtek (Nemzeti Erdőstratégia, 2002). A KSH adatai szerint az 1989-es rendszerváltás időszakában az összes termőterületből az erdők az állami gazdaságokban 9,4, a termelőszövetkezetekben 10,1%-kal részesedtek; gyakorlatilag a gazdaságok mindegyike rendelkezett erdőbirtokkal, melynek átlagos nagysága az előbbiek esetében 629 ha, az utóbbiaknál pedig 402 ha volt. Az erdőgazdálkodás a vállalatok bruttó termelési értékéből 7,5%-kal részesedett.
14
Korábban lehetőség volt arra, hogy a letermelt erdőterületeket szántóföldként hasznosítsák. Jelenleg az ilyen jellegű művelési ágváltást a 1996. évi LIV. számú törvény tiltja. 15 Szövetkezeti közös tulajdon. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak birtokában maradt az erdő, de a kezelését a szövetkezet végezte. A szövetkezetből kilépő erdőbirtoka a szövetkezet tulajdonába, szövetkezeti közös tulajdonba került. Később ezek a birtokuktól megfosztott emberek a kárpótlás során volt tulajdonuk arányában kárpótlási jegyet kaptak.
33
A rendszerváltást követően a volt erdőtulajdonosok kárpótlása során 730 ezer ha, az ország erdőterületeinek 40%-a került magánkézbe, ami a mező- és erdőgazdálkodás egy gazdaságon belül történő újbóli megjelenését és fejlődését vonta maga után. Az állami erdők aránya 59%, míg a Nyugat-Európában oly jellemző közösségi erdő16 hazánkban szinte egyáltalán nincs (1%). A két ágazat kapcsolatának erősödése tehát ismét tapasztalható, de számos problémával terhelt. A közel 271 ezer új erdőtulajdonos átlagosan 1,5 ha erdőterülettel rendelkezik, ami az erdővagyon jelentős elaprózottságát mutatja. A magánerdő megjelenésével új kezelési formák is megjelentek, mint az erdőbirtokossági társulás, a közös megbízott segítségével történő erdőgazdálkodás, vagy az erdőszövetkezet (társult formák a magánerdővagyon 41%-át kezelik), illetve a magánerdő-gazdálkodó, mint birtokos és kezelő egy személyben (6. ábra). A rendezetlen tulajdonú erdőterületeken a kezelés hiánya miatt jelentős pusztulással kell számolni. 1999 és 2003 között 46 ezer hektárra volt tehető ez a kár. A mező- és erdőgazdálkodás egy gazdaságon belüli összehangolt fejlesztését az is korlátozza, hogy az új erdőtulajdonok nagy hányada nem foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, sőt nem is helyben lakik. Az erdő évi produktuma a mezőgazdaság termeléssel elérhető hozam egyharmada egynegyede, így a kis erdőtulajdon valójában szerény motivációt jelent. Az érdekeltséget tovább rontja a hosszú termelési ciklus, mert kis üzemméret mellett akár évtizedek is eltelhetnek jövedelemszerzés nélkül, ugyanis a hazánkban hagyományosnak számító vágásos erdőgazdálkodásban a folyamatos jövedelemhez legalább néhány száz hektáros erdőbirtok szükségeltetik (FVM, 2003). Kis erdőtulajdon esetében17 az 1996. évi LIV. törvény értelmében a tulajdonosok kötelesek társult erdőgazdálkodást folytatni, és a feladatok ellátására erdőgazdálkodót kell felkérniük. A gazdálkodással kapcsolatos jogok és kötelezettségek átszállnak a gazdálkodóra, és ezáltal termelői típusú gazdálkodás jön létre. A tulajdon és a kezelés elválása vállalatszerű működést eredményez, ahol kialakul a klasszikus érdekellentét a gazdálkodó és a tulajdonos között. (Fama, 1980) A probléma azért jelentős, mert valójában ezek a társult formák tulajdonképpen csak vagyonkezelő közösségek, a szó klasszikus értelmében gazdálkodást nem folytatnak. A termelő típusú társulás viszont, különösen amely cégbírósági bejegyzésre kötelezett, aránytalanul magas rezsiköltségeket eredményezne. A termelő típusú gazdálkodás ebben a formában csak eredményérdekeltség mellett lenne képes hatékonyan működni, melynek 16
Olyan erdő, amely önkormányzatok, alapítványok, egyházak és más közhasznú szervezetek tulajdonában, kezelésében van. Nyugat-Európában az erdők 35%-a ilyen.
34
forrása a jövedelem, amire csak véghasználat és növedékfokozó gyérítés ad lehetőséget. A hosszú termelési ciklus miatt azonban a társult gazdálkodás megindításában a tulajdonosok nem motiváltak. Kis területek esetén, ahol nincsen megfelelő korú állomány (középkorú vagy vágásérett) a gazdasági haszonvételhez, a tulajdonosok nem érdekeltek a társult gazdálkodásban, mivel az erdőgazdálkodóról nekik kell anyagilag gondoskodniuk. A termelő típusú társulásokkal szemben a mezőgazdasági vállalkozásban, ahol az erdő üzemágként integrálódik be, a birtoklás elsődleges célja a vagyongyarapítás. Az erdőgazdálkodás hozamainak hullámzása, változása itt nem okoz akkora problémát, mint a vállalatszerű erdőművelés mellett. Hazánkban az AKII (Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet) 2001. évi adatai szerint a regisztrált őstermelők és családi gazdálkodók 75.000 hektár erdőterülettel rendelkeznek, mely a magánerdők 10%-át képviseli, számuk azonban az erdőtelepítésekkel folyamatosan növekszik, így a magánerdő-gazdálkodás fejlesztésének irányát rájuk érdemes alapozni. (6. ábra) 6. ábra. Az erdőterület tulajdonviszonyainak megoszlása (2001)
0,9%
16,2% Állami erdő Közösségi erdő 14,2% 23,3%
Rendezetlen magántulajdon (nem ismert tulajdonos vagy gazdálkodó) Társult magántulajdonos
9,1% 59,6%
Egyéni magántulajdonos
Forrás: FVM Erdészeti Hivatal, 2003.
A problémák megoldása a magánerdő-gazdálkodás kulcsfontosságú kérdése. A gazdálkodók és az állam közös érdeke, hogy működő és ezáltal életképes gazdaságok jöjjenek létre, ehhez pedig a birtokok koncentrációja szükséges. A koncentrációval elérhető, hogy olyan gazdálkodók kezébe kerüljön az erdő- és földtulajdon, akik megélhetésüket elsősorban ebből
17
Olyan esetekben, mikor osztatlan közös erdőterületekről van szó, ahol a hatóság megítélése szerint a működés feltételei nem biztosítottak, vagy az erdőtulajdon nagyobb erdőrészletek közé ékelődött.
35
óhajtják finanszírozni és érdekeltek a két ágazat fejlesztésében. (Odor, 2004) Hogy ezt elősegítse, az állam támogatásokat nyújt a föld és az erdőbirtok összevonási céllal történő vásárlásához (a vételár 20%-a) (25/2004 /III.3./ FVM rendelet 39. §), valamint e területek összevonási céllal történő önkéntes földcseréjéhez (25/2004 /III.3./ FVM rendelet 35. §). A folyamat katalizálása a nemzeti földalap kiemelt céljai közé tartozik. A modern erdőgazdálkodásra jellemző a magas színvonalú gépesítettség, így a korábbi gyakorlattól eltérően jóval kisebb a kézimunkaerő-igény. Emiatt egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szolgáltatások az erdei munkák elvégzésében, illetve egyre nagyobb azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyek a munkákat szolgáltatásszerűen végzik. Ez utóbbiak térnyerését mutatja, hogy országosan elterjedt s kidolgozott tarifarendszer szerint kínálják szolgáltatásaikat. Jellemző, hogy az állami erdők gondozását végző részvénytársaságok szintén végeznek hasonló típusú bérmunkát az erdőgazdálkodás minden területén, ideértve az erdőtelepítések és felújítások kivitelezését is. A szolgáltatásokat gyakran veszik igénybe az erdőbirtokosok, mivel a vállalkozások rendelkeznek a szükséges gépparkkal, valamint rendelkeznek a technológiai ismeretekkel és tapasztalatokkal a munkák költséghatékony elvégzéséhez. Az állami szektor jelentős versenyelőnnyel bír az erdőgazdálkodási munkák elvégzésének területén. Az átlagosan 6-7000 hektáros üzemméret, megfelelő számú és képzettségű szakembergárda,
a
termelés
finanszírozásához
szükséges
forgóeszköz
és
stabil
kapcsolatrendszer nyújtotta előnyökkel a magánerdő-gazdálkodás nem versenyezhet. Bár a magánvállalkozók többsége is rendelkezik bizonyos mértékű gépparkkal, ezek többsége elsősorban mezőgazdasági célú, az erdőgazdálkodásban kevésbé hasznosítható gép. A speciális erdőgazdálkodási géppark fenntartása költséges, megújítása pedig nehézkes, melyre jobbára csak az állami szektorban tevékenykedő szakosodott cégeknek van lehetőségük. (FVM, 2003) Érdemes megemlíteni az integrátori tevékenységet folytató vállalkozásokat, melyek saját kezelésű erdő- és mezőgazdasági területekkel egyaránt rendelkeznek. Az integrátori funkciót az ÁESZ18 jelentős összegekkel támogatja, de szigorú feltételekhez is köti. Integrátorrá csak az a vállalkozás válhat, amelyik legalább 300 ha erdőterület felett gyakorol gazdálkodói jogokat. A szerepük abból a szempontból speciális, hogy rendelkeznek a megfelelő gépparkkal és szakképzettséggel, és képesek komplex szolgáltatások kivitelezésére. Az
18
AESZ: Állami Erdészeti Szolgálat
36
integrátorok
jelentős
mennyiségű
földterület
beerdősítésében
vesznek
részt,
erős
jövedelemérdekeltségük révén. Jelenleg 36 nyilvántartásba vett integrátor a jogilag működőképes erdőterületek 14%-án, azaz 50 ezer hektáron gazdálkodik, és további 18 ezer hektáron lát el szakirányítási feladatokat. Átlagos üzemméretük közel 500 hektár, de a szakirányított területekkel együtt átlagosan 1400 hektárra tehető, amely már eléri a gazdaságilag hatékony méretet.
3.2 Ültetvényerdők Nem tartoznak az üzemtervezett19 erdők közé, mégis foglalkozni kell az ültetvényszerű fahasználat kérdéseivel. Az eredeti mezőgazdasági művelési ágban ültetvényszerűen kezelt erdő reális és magában egyre komolyabb opciót jelent a rossz adottságú mezőgazdasági területek erdősítésére. Nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett erdőről, a művelés és a gazdálkodás intenzív, a mezőgazdaságban szokványos módszerek segítségével történik. Aktualitása azonban nem tagadható, mert a már korábban is említett EU energiapolitikai célkitűzések révén az energetikai célú fahasznosítás szerepe rohamosan emelkedik, és egyre nagyobb keresleti piac jelentkezik a minőségi rönk és a homogén, jól szállítható faapríték piacán is. (Erdős, 1995, 1998) Az ültetvényerdők hasznosítása elsősorban két módon történhet: •
Fűrészáru kinyerése céljából (Faültetvény)
•
Energetikai használatra történő biomassza kinyerése céljából (Energiaerdő)
Az ültetvények telepítése elsősorban a hazai favagyon gyarapítását eredményezi, melyből átlagosan évente 5,5 millió m3-t termelünk ki. Ez mennyiségileg fedezi a szükségleteket, összetételében azonban lombos nem (fafajokból export, míg fenyőből import keletkezik). A szántóföldi fatermelés koncepciójának elfogadása összevág a vidékfejlesztési célokkal is. A hagyományos erdőgazdálkodásnál jóval nagyobb munkaerőigénnyel bír, mivel 15-20 ha ültetvényerdő egy fő számára biztosít teljes foglalkoztatást, ráadásul a munka az idősebb korosztály által is elvégezhető. A magasabb élőmunka-igény azonban nem okoz versenyhátrányt, mert a többletköltségek realizálódnak a jóval magasabb bevételt biztosító piaci árakban. (Ángyán, 1998; AKII, 1998) A telepítéshez szükséges szaporítóanyag előállítása szintén jelentős munkaerőt köt le, ezzel együtt a telepítés gép és technikai igénye
19
Üzemterv: az 1996 évi LIV. törvény a normatív támogatás folyósításának feltételeként az erdészeti hatóság (ÁÉSZ) által elfogadott üzemterv készítését írja elő. Az üzemterv az erdőterület leírását és a fahasználat módját tartalmazza, melytől a hatóság engedélye nélkül eltérni nem lehet.
37
számos kisvállalkozásnak biztosít prosperitást, akárcsak a faanyag feldolgozása. (Erdős, 2000) Makrogazdasági szempontból számos kedvező hatás eredője lehetne egy ültetvényerdő program, mint a racionális földhasználat egyik formája. A hazai mezőgazdaság hozamai az 1970-es évek óta elmaradnak az uniós átlagoktól, és ennek az oka nem elsősorban a technológiai vagy fajta különbségekben keresendők, hanem az úgynevezett határtermőhelyek magas arányában, melyek termesztésben tartása a korábbi években kialakult és meghonosodott erős szántóvédelmi gyakorlatnak tudható be. (Erdős, 2004) Ezeken a területeken végzett ültetvényerdő telepítések mezőgazdasági szempontból befejezetlen termelésnek tekinthetők, mely a véghasználatkor realizálódik. A keletkező faipari áruk viszont a világpiacon versenyképes termékként jelennek meg, biztonságos jövedelmet biztosítva a gazdálkodónak. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete részletes vizsgálatot végzett az EU-ba irányuló exporttermékek komparatív előnyeit illetően. A fa és fatermékek meglepő módon a negyedik helyen szerepelnek a 26 termékes listán, kedvező input-output mérlegükkel. (Fertő, 2001) Fatermék exportunk a bútoripar nélkül 500 millió USD, ami az élelmiszer-export 12-15%-át teszi ki. Mint komplementer termékek tehát képesek pótolni az egyre soványodó élelmiszer-exportot, távlatilag jó hatással lehetnek a külkereskedelmi mérleg alakulására. Érdemes ide sorolni még a bútorexport hazai alapanyagból történő kiszolgálását, ami szintén jelentős összeget képvisel. (Keresztesi, 1984, Mőcsényi, 1998). Egy célszerű, faültetvény támogató országos koncepció a vidéki térségek munkaerő megtartó képességére is kedvező hatással lenne. A marginális földterületek jelentős hányada az ország azon régióiban található, ahol a munkanélküliség is a legmagasabb. Az intenzív művelést igénylő ültetvényerdőkben a fiatal, az idős és az alulképzett munkaerő is foglalkoztatható. (Erdős, 2004) Emellett a világon mindenhol rohamosan emelkedik az agro-erdőgazdálkodás szerepe. A világ hengeresfa-felhasználásának 35%-át az összes erdőterületek mindössze 5%át kitevő ültetvényerdők termelik (Schlucke, 2003). A szántóterületeken történő erdőültetvények jövedelmezőségét több külföldi példa is alátámasztja.
Dél-Franciaország
tengerparti
homokjain
az
1900-as
évek
elején
parasztgazdaságok ezrei tértek át a 20-25 éves vágásfordulóval ültetvényszerűen kezelt tengerparti fenyő termesztésére. Olaszország pedig a legtermékenyebb földjeit magába foglaló Pó-síkságon telepített közel 200 ezer hektár nyárast. A fejlett francia papír- és falemezipar, illetve az olasz bútor- faipari gépgyártás mai eredményei elsősorban ezeknek köszönhetők (Erdős, 2000; Várhelyi, 1999).
38
A „Vidéki térségek kartája” címmel 1996-ban elfogadott dokumentummal az EU egyértelműen
elkötelezte
magát
a
multifunkcionális
(diverzifikált)
farmok
és
agrárvállalkozások támogatása mellett integrált mezőgazdasági, halászati és erdészeti programok megvalósításával (Ángyán, 1997). A ’90-es évek közepétől alkalmazott magyar agrárstratégia nem számolt az ültetvényszerű fatermeléssel, mint alternatív földhasználati lehetőséggel az agrárvállalkozásokban. Az agrárszakemberek többsége közönnyel, vagy értetlenül fogadta az alacsony minőségű, kedvezőtlen domborzati viszonyokkal bíró, vagy eleve veszteséges termelést biztosító szántóföldeken lényegesen nagyobb jövedelmezőséget és rentábilis foglalkoztatást kínáló erdőtelepítést. (Varga, 1997) Az erdőtelepítések elutasításában Pajer (1998) szerint több konkrét ok is közrejátszik: •
A mezőgazdaság feladatait az élelmiszer-termelésben látják, az erdőgazdálkodást teljesen külön kezelik.
•
Hosszú időn keresztül a szántóföldek védelme akadályozta azok ésszerűbb hasznosítását, illetve a mezőgazdasági ökonómiai irányzatok egyoldalúan a gazdasági növekedés szükségességét helyezték előtérbe.
•
Az eredmény és a jövedelem a hosszabb termelési ciklus miatt nem mutatható ki évente.
•
Idegenkedés és tájékozatlanság a fatermeléssel szemben.
Ehhez hozzájárult még, hogy a hivatalos erdészeti állásfoglalások az erdő szociális, védelmi és jóléti funkcióit hangsúlyozzák, a fatermelésről pedig alig esik szó, valamint a „zöld mozgalmak” tevékenységnek köszönhetően kialakult általános szemlélet az erdő környezetés természetvédelmi érdekeit helyezi előtérbe. Ezzel együtt pedig ellenzik a nem őshonos fafajok, mint például az akác telepítését, mely a faültetvények egyik fő fafaja. A jövő érdekében azonban érdemes ezeket a szemléleteket revideálni és különválasztani a természetközeli-, valamint az ültetvényszerű erdőket és a faültetvényeket, ahol a környezetvédelmi, ökonómiai és ökológiai szempontok eltérően érvényesülnek (Solymos, 1998). Az ültetvényerdőkben - mint már említésre került -, alapvetően két fafaj kerül telepítésre: a nemes nyár és az akác. Ez utóbbi tekintetében komolyan megosztottak a vélemények, melyek miatt érdemes külön foglalkozni a kérdéssel.
39
Aki napjainkban az akácterületek növeléséről beszél, az szembetalálja magát a „zöld” szervezetek és az erdész szakma erőteljes ellenállásával, melyek a természetközeli erdőgazdálkodás szükségességét hangsúlyozzák. Az akác hazánkban nem őshonos, az 1800-as években került (Amerikából) meghonosításra, és vált az alföldfásítási program egyik főszereplőjévé. Az 1909-ben megjelent kormányjelentésben részletes beszámoló olvasható az akáccal végzett gazdasági és élettani kutatások eredményeiről. 1911-ben Vadas Jenő az „Akácfa monográfiája” című könyvében a „legmagyarabb” fának nevezi az akácot. Nem véletlenül, hiszen a termőhelyi adottságaink rendkívüli mértékben alkalmasak a termesztésére, még a gyenge adottságú területeken is. Az alföldfásítási programban főként a paraszti gazdaságok éltek az ingyen akáccsemete által biztosított telepítési lehetőségekkel, melyekből szerfa és tűzifaigényüket biztosították. Az 1930-as években alacsony jelenléte miatt üzemtervezett erdőállományok között megtűrt fafajnak számított, és csak az 1960-as éveket követően vált szélesebb körben preferálttá. Köszönhetően Keresztesi (1984, 1988) kutatásainak, melyek feltárták az akác termesztésének kiváló hazai adottságait és agrárpolitikai előnyeinek összefüggéseit. (A leghosszabb fél évszázad, 2004) A jelenlegi 406 ezer hektár akácerdő az erdőterületek 22,3%-át foglalja el, ezzel az első helyet tudva magáénak. Az élőfakészlet tekintetében azonban csupán 12,2%-ot képvisel. Ez összefügg a sarjerdők magas arányával (64%) és a gyenge termőhelyi adottságokkal. Termőhelyi adottságok tekintetében az akácosok 3-4%-a jó, 43%-a közepes és 53%-a rossz termőhelyi viszonyokkal rendelkező területeken található. Napjainkban az erdőtelepítések többségét (30-35%) az akác képezi döntően magántulajdonú területeken, míg a felújítások tekintetében közel fele-fele arányban oszlik meg az állami és a magánszféra között. A kitermelés az utóbbi években rendszeresen 1,4 millió m3 körül mozgott (az összes kitermelés 20-21%-a), az üzemterv szerinti kihasználás az állami szektor 82%-ával szemben a magánszektorban meglehetősen alacsony, 56% volt. Ez betudható a rendezetlen kezelésű területek magas arányának is. A kitermelések során a tűzifa meghaladja a 60%-ot, a fűrész és ipari rönk mindössze 10-12%. A faanyagra a csökkenő trópusi faimport révén növekvő kereslet mutatkozik, mind a tűzifa, mind pedig az iparifa piacán. (Erdős, 2004) A modern faipari feldolgozás módszereinek elterjedése (mesterséges szárítás, gőzölés, szélességi és hossztoldás), valamint a nyomás alatti gőzöléssel történő (termikus) jó megmunkálhatósága megnyitotta az utat az akác számára az asztalosipari és bútoripari feldolgozása előtt, tovább szélesítve a faanyag piacát. (Erdős, 2000)
40
3.2.1 Faültetvények
A faültetvény olyan ültetvényszerűen kezelt erdő, melynek célja a vágásforduló rövidítése és a minőségi fűrészáru kinyerése. Ennek érdekében intenzív, magas élőmunkaigényű művelést alkalmaznak, a vágásfordulót pedig a fafajtól és a termelési céltól (farost vagy rönk) függően 6-8, illetve 20-25 évre rövidítik. Erdős (2000) definíciója szerint a faültetvény: „gyorsan növő fafajok minősített fajtáiból meghatározott, térbeli rendben létesített és ültetvényszerűen kezelt növényállomány. Termelési cél: ipari fa vagy energetikai és egyéb célú faapríték.” Az energetikai célú ültetvénnyel külön fejezetben foglalkozunk. Az ültetvényerdőnek nem csak külföldön, hanem hazánkban is vannak hagyományai. Az 1900-as évek elején gróf Forgách (1939) nyírségi uradalmában (Mándok) már folytatott kísérleteket az akác ültetvényszerű termesztésével, illetve köztes művelésével. Az eljárásnak érdemes külön figyelmet szentelni. A telepítésre használt gyenge (2-3 Ak) termőképességű homokterületeket azt megelőzően csillagfürt zöldtrágyázással vagy szervestrágyázással feljavították, majd a telepítést hálószerűen végezték (2500 – 2800 csemete/ha). A telepítésben az első három évben kapás növényeket (tök, kukorica, burgonya) vetettek, melyeket évente kapáltak, egyúttal megkapálták a fák tövét is. A fák törzsét utasítás szerint nyesték. A kapások alá szükség szerint fészektrágyázást is végeztek. A negyedik évben rozsot vetettek, majd az aratást követően a tarlót „alábuktatták”. Izinger (1937) szerint az első 3-4 évben alkalmazott tápanyag-visszapótlás és a gyommentesen tartott kultúrállapot 60-100%-kal nagyobb évi növedéket eredményeznek és jelentősen javítják a kinyerhető faanyag minőségét, amellett, hogy a vágásfordulót 20-25 évre csökkentik. A területen később jó minőségű perjefélékből álló gyep alakult ki, melyet kaszáltak, esetenként legeltettek. Az állományban 2-3 évente tisztítást végeztek, a véghasználatra 20 éves korban került sor, majd a tuskózást követő 5 évig mezőgazdasági művelésre használták a területet. A vállalkozók a részes művelés során a termés 2/3-át kapták, a véghasználat után pedig a felét. A szántást és a fogatos munkát az uradalom végezte. (Róth, 1953) Az eredmények tekintetében Forgách (1926) megállapítja, hogy „.. a telepítő már 15 év múlva visszakapja a befektetett tőkéjének és munkájának, de az időközben elmaradt mezőgazdasági hasznának is a többszörösét”. Az ilyen alacsony aranykoronájú, főként birkalegelőként hasznosított területek jövedelmezősége azonban meglehetősen alacsony. Az akác viszont olyan mértékben megjavította a termőterületeket, hogy azok 6-8 éven át „bácskai termést
41
adtak”. A kitermelési adatokból 14-16 m3 évi átlagnövedék számítható, mely főként tűzifát és kisebb mértékben szerfát szolgáltatott. Megállapítja továbbá, hogy az Alföld homokján az akácerdő-váltógazdaság jelenti nem csak a legnagyobb gazdasági jövedelmet, de a legmagasabb fokú elérhető földkultúrát is. (Forgách, 1926, Szűcs 1998) A váltógazdálkodás fent ismertetett gyakorlatával napjainkban nem találkozhatunk, részben az 1945 után bekövetkezett társadalmi változások miatt, részben pedig az 1935. IV. Erdőtörvény miatt, mely eltörölte az erdőgazdálkodásnak ezt a formáját. 1992 óta ismét folynak kísérletek az ültetvényszerű erdőgazdálkodással. A technológia szerves részét képezik a nemesített fafajták, melyek előállításában hazánk jelentős ismeretekkel és eredményekkel büszkélkedhet. Az alkalmazott eljárások közé tartozik a 3-4 évenkénti tápanyag-visszapótlás (mű- és főként szervestrágyázás), a kétszeri nyesés, a tőszámcsökkentés, a rendszeres gyomirtás (mechanikai és vegyszeres). Mindezek lehetővé teszik az éves növedék 60-100%-kal történő fokozását, a minőségi faanyag előállítását rövidebb (20-25 éves) vágásforduló alatt. Erdős (2000) kísérletei mind a nyár, mind pedig az akác esetében biztató eredményeket hoztak. Az ültetvényszerűen kezelt nyárasban 6,5 Ak-ás adottságok mellett 100-120 m3/ha faanyag kinyerésére nyílt lehetőség, melyből 50 m3/ha ipari feldolgozásra alkalmas. A bevételek 600 ezer Ft/ha körül, a jövedelem pedig 180 ezer Ft/ha körül alakult a termelési ciklus végén, olyan területen, amely rozstermesztésre is gyengén alkalmas. Az akác esetén szintén jelentős eredményeket értek el. Az értékes faanyagra való tekintettel az egy évre eső árbevétel 4,1 tonna étkezési búzának felel meg, a jövedelem pedig 1,4 tonnával volt egyenértékű. A költségek tőkésítése során a termelési folyamat végén 6,5–7%-os tőkemegtérülés volt kimutatható. Az ültetvényszerű erdőművelés célja tehát a minőségi fűrészipari rönk előállítása, melyre tartós kereslet és magas nemzetközi piaci ár jellemző. A hagyományos erdőgazdálkodással szemben, mely ilyen minőséget kisebb mértékben képes előállítani (50% alatt), az akác állományú ültetvényerdőben a tűzifa aránya 20-30%-ot képvisel (a kinyerhető minőségi fűrészáru mennyisége magas), ellentéteben a korábban említett hagyományos akácerdőkkel. Fontos megemlíteni, hogy mivel az ültetvény nincsen üzemtervezve, és nem tartozik az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá, a kitermelést követően mezőgazdasági termelés folytatható a területen. A véghasználatot követően a talajban jelentős, a technológiából fakadó tápanyagmennyiség marad vissza, valamint a kultúrállapot is jelentősen javul. A telepítésre igénybevett terület a rövid vágásforduló miatt bérbe is vehető. Az akác ültetvényeknél érdemes foglalkozni a mézhozammal, mely egyes területeknél megközelítheti a faanyag 42
jelentőségét. A mézhozam a faállomány korával laza kapcsolatban áll (11. táblázat). A számítások szerint a belőle származó bevétel fedezi a felújítás költségeit. 11. táblázat.: Az akácültetvény kora és a mézhozam közötti kapcsolat Állomány kora (év) 6 10 20 25 30 35 Forrás: Erdős, 2002
Mézhozam (kg/ha) 371 402 407 369 305 214
3.2.2 Energiaerdő
Az energiaerdő Gergely (2000) definíciója szerint „olyan sűrű térállású, rövid vágásfordulós faültetvény,
melyet
(hő)energiatermelés
céljára
hasznosítanak”.
Energetikai
célra
természetesen a hagyományos módon kezelt erdőből származó faanyag is alkalmas, miért van mégis szükség energiaerdőkre? Hazánkban az energiatermelés kiemelten fontos kérdéskör. Energiahordozó bázisunk szűk, nem csökkenthető és nem növelhető, energiaigényünket 72%-ban importból elégítjük ki. Ilyen nagy mértékű importfüggőség a nemzetgazdaság számára nagy kockázatot jelent, ezért stratégiai érdekünk az importhányad csökkentése. (Pecznik, 1998) Az energiatermelésben ma már az egyik legfontosabb szempont a termelés során keletkező károsanyag-kibocsátás. Emiatt, valamint a nem megújuló, fosszilis energiahordozók végessége miatt egyre inkább felértékelődik a megújuló energiaforrások szerepe a nemzetközi piacokon és a nemzetgazdaságban egyaránt. A nemzetközi elemzések szerint a jelenlegi fejlődési tendenciákat figyelembe véve 2015-re 1,2 millió tonnával alacsonyabb lesz a CO2-kibocsátás a világon, amely több, mint Németország teljes kibocsátása. (Gemeinsame Pressemitteilung, 2005) Magyarországon az erdők fafaj szerinti összetételéből és a kitermelt fa minőségéből adódóan az energiatermelésben hagyományosan nagy szerepe van a fának. A kitermelt faanyag közel 50%-a egyéb ipari célra nem alkalmas, ezért az energiatermelésben hasznosul. A teljes hazai energiaigény 2,8%-át jelenleg fából állítják elő, és mivel a megújuló energiaforrásokból az
43
összes szükséglet 3,6%-át fedezik, ez azt jelenti, hogy ezen belül a fa 72%-ot képvisel. (Bai, 2002, Mészáros 2002) A fa amellett, hogy környezetbarát, gazdaságos energiaforrás. Mivel légköri CO2-ot köt meg, égésekor nem keletkezik plusz CO2, illetve a belőle nyerhető energia már jelenleg is olcsóbb a hagyományos energiahordozókénál (Mészáros, 2002, Barótfi, 1999, Lukács, 1989; Pozsgai, 2005). Az energiahordozók fajlagos hőárai (mészárs, 2002) – Energiahordozó Fajlagos hőár Ft/GJ – Olajtüzelésű hőtermelés 2400 – Gázüzemű hőtermelés 1200 – Faaprítékos hőtermelés 960 A már korábban említett nemzetközi szerződések értelmében az ilyen jellegű erőforrásokat 2010-ben az Unió az aktuális 6%-ról 12%-ra, (Energy for the future, COM (1996) 576) Magyarország pedig 6%-ra, majd 2020-ig 12%-ra szándékozik növelni (Ausztriában például jelenleg 21%) (Nemzeti Erdőstratégia, 2000, Kovács, 2005). Ez azt jelenti, hogy a jelenleg megújuló energiahordozókból nyert 36 PJ/év (fából 28 PJ/év) energiamennyiség 2010-re 60 PJ/év-re (fából 43,2 PJ/év) nő. A fa energetikai felhasználásának aránya az európai országokban sorrendben a következő: Franciaország 46%, Törökország 23%, Ausztria 13%, Svédország 10%, Németország 8%, Portugália 7%, Magyarország 3,6%. (Kovács, 1999) Fontos azonban, hogy az ipari fafeldolgozó ágazatok sérelme nélkül lehessen a kitűzött célokat megvalósítani. Az ilyen mérvű növekedés mellett viszont már a 2010-re kitűzött célok eléréséhez is szűkösek a rendelkezésre álló fakészletek, ezért jelentős mértékben alapozni kell a tervezett erdőtelepítésekből származó faanyagra. Ez csak abban az esetben igaz, ha a telepítést követően a szükséges faanyag rövid időn belül rendelkezésre áll, ezért Mészáros (2002) 200-300 ezer hektár energetikai célú ipari faültetvény telepítését javasolja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 2035-ig tervezett 700 ezer hektáros erdőtelepítések (Nemzeti Erdőstratégia, 2000) 30-40%-a lenne energiaerdő. Gergely (2000) számításai szerint potenciálisan energiaerdő területnek tekinthető a gyepterületek 50%-a (106 ezer hektár), a vetetlen területek 60%-a (tekintettel arra, hogy a 12% feletti lejtési viszonyok között inkább a hagyományos erdő telepítése célszerű), valamint a fennmaradó szántóterületek 9,7%-a (42 ezer hektár); ezzel összesen megközelítőleg 200 ezer hektár. Viszont a szerző hangsúlyozza, hogy számításai semmiképp sem tartalmazzák a teljes potenciált, melynek megállapításához részletes helyi felmérések szükségesek.
44
Bár a faültetvények nem üzemtervezett erdőterületek, következésképpen állami normatív támogatás sem igényelhető utánuk, számos formában mégis lehet támogatásokhoz jutni. Az AVOP és a KIOP forrásai felhasználhatóak erre a célra, amennyiben a telepítő új munkahelyek teremtését is igazolni tudja (Hargitai, 2005). Bár az Unióban több helyen már régóta alkalmazzák (Finnországban már több évtizedes hagyományokra tekint vissza) (Kovács, 2005), hazánkban még csak 1992 óta folytatnak kísérleteket energiaerdővel. A kísérletek több akácfajtával (közönséges akác, nyírségi akác, üllői akác) történtek, mert – mint arról korábban már tettünk említést – az energetikai célú faültetvények esetében elkerülhetetlen a fajtanemesítés és az ebből fakadóan legjobb hozamokat biztosító fajták alkalmazása. Az alkalmazott terület alacsony aranykorona értékű (11 Ak), 7-12%-os lejtési viszonyú, eróziótól sújtott, tehát gazdaságos mezőgazdasági termelésre alkalmatlan. (Gergely, 2000) A kísérletek arra a következtetésre vezettek, hogy lehetséges az erdő kitermelése már a harmadik évtől. Ebben az esetben azonban a kitermelés megnövekedett fajlagos energiaigénye kisebb fajlagos hőenergiatermelő képességgel párosul, az állomány fejletlensége miatt. A megtérülés szempontjából azonban kedvező. A négyéves kitermelés több szempontból is célszerűbb. Az erdő kitermelhető az előzőnél alacsonyabb fajlagos kitermelési költséggel, jobb a törzs részaránya a kitermelt fatömegben, ami növeli az energiahozamot és a tüzelés lehetővé válik a hagyományos vegyes és fatüzelésű kazánokban is. Természetesen a technológiától függő 3-4 éves vágásforduló és a hatszori újrasarjaztatási lehetőség a megtérülés szempontjából sokkal kedvezőbb. (Gergely, 2000) A kísérleti eredményeken alapuló számítások tanúsága szerint, már az első termelési ciklus végén elérték a 74%-os költségarányos jövedelmezőséget; az egész termelési ciklusra vetítve (24 év) 2,3-szeres megtérülési forgóval számoltak. Az eredmények úgy kerültek megállapításra, hogy 6%-os tőkelekötési lehetőségi költséget is figyelembe vettek, és minden munkát bérmunkában végeztettek, melyek a mezőgazdasági vállalkozókat nem feltétlenül terhelik (amennyiben azt saját maga végzi el, melyre sok estben a szaktudása és a rendelekezésére álló gépek révén lehetősége van). A hagyományos akácerdővel is összehasonlításra került a hozam, ahol a fenti kritériumok mellett 8,12%-os befektetésarányos nyereséget realizáltak az energiaerdő javára (Gergely, 2000). Bai (1999) szerint a mezőgazdaságban érdekelt vállalkozó számára az energiaerdő lehetővé teszi a saját tűzifa kitermelését, az energiaköltségek csökkentését, igen jelentős területarányos jövedelmezőség elérését. Művelésbe vonhatók olyan területek is, amelyeken nem volna gazdaságos mezőgazdasági tevékenységet folytatni. Jobb adottságú földeken is valós 45
alternatíva lehet az energiaerdő-telepítés, mivel intenzívebb fafajokkal e területeken lényegesen magasabb fahozamot érhetünk el. Az erdőművelés gépeiként szántóföldi kultúráknál használatos gépek is számításba vehetők, és éppen a téli időszakban jelentkeznek a munkacsúcsok; így ezeknek a gépeknek a kihasználtsága javul, termékegységre jutó amortizációs költségeik csökkennek, a téli időszakban is munkaalkalmat teremtenek. A telepítés-ápolás-kitermelés szempontjából hasonlít a lucernához, hiszen a telepítés költségei a legnagyobbak, utána viszont minimális ápolási munkákat követően, újraültetés nélkül is általában ötször kitermelhető. Noha az energiaerdő kitermelése csak 3-5 évenként lehetséges, mégis képes évenként – esetleg folyamatosan – árbevételt adni, ha a betelepítendő területnek évente csak az egyharmadát-egyötödét ültetjük be, így lehetővé téve a folyamatos betakarítást és sarjazást. Általánosságban kijelenthető, hogy csak akkor érdemes létesíteni energetikai ültetvényt, ha: •
olcsóbb az így előállított energia az egyéb hozzáférhető energiaforrásoknál;
•
nagyobb jövedelmet hoz egy hektáron, mintha egyéb kultúrával hasznosítanánk;
•
hosszú távú (20 év) igény jelentkezik az apríték felhasználására;
•
hosszú távon rendelkezésünkre áll az adott terület, és nem kívánjuk egyéb célra hasznosítani ez idő alatt.
Fontos szempont, hogy az energiaerdő nem csupán piaci szempontból termel értékes faanyagot, hanem a család fűtőanyagigényét is képes biztosítani. Szil (1999) szerint 4 éves vágásfordulót feltételezve 4,8 hektár terület szolgáltat elegendő fát egy család igényeihez még kedvezőtlenebb körülmények között is. A családi igényeken túl a piaci értékesítésben is komoly lehetőségek rejlenek. A faapríték piaci ára 6100 Ft/m3 körül alakul, mely hosszú távú szerződésekkel biztonságos kiegészítő jövedelmet adhat olyan területeken, ahol a növénytermelés nem gazdaságos, valamint hatékonyan növeli a mezőgazdasági vállalkozások tevékenységének diverzifikáltságát.
3.3 A finn példa Finnorsazágot példaként kívánjuk bemutatni, mint olyan országot, ahol a mező- és erdőgazdálkodás inherens egységet képez és erősen egybefonódik a gazdaság és a társadalmi berendezkedés számos elemével. Bár az ország éghajlati és termőhelyi adottságai a miénktől eltérnek, „best practice”-ként kíváló szemléltető példája lehet a magántulajdonú mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és az ipar szinergista együttműködésének és az abból fakadó 46
előnyöknek. Mindezeket a gazdasági folyamatok és összefüggések leírásán keresztűl kívánjuk szemléltetni. Finnország egyik sarkalatos jellemzője a rendkívül alacsony népsűrűség és az erdőterületek magas aránya. Az ország területének 85,8%-a hasznosítható mező- (7,9%) vagy erdőgazdálkodási (77,9%) céllal, nagyon alacsony területen esik ki ténylegesen a termelésből, az önellátás biztosításának érdekében. (12. táblázat) Tényleges mezőgazdasági művelésre az ország területének 7,9%-a használható. A set-aside20 és a tavaszi időjárás miatt megközelíthetetlen területek kivételével a teljes területet ténylegesen meg is művelik. (Tóth, 1997) Népessége mindössze 5 millió fő, és ehhez jelentős mértékű területi aszimmetria is tartozik. Az ország területének felén kevesebb, mint 5 fő/km2 a népsűrűség, a déli népesebb területeken sem magasabb 12-25 fő/km2-nél. Az ország mező- és erdőgazdálkodásának jellegzetességeit erőteljesen behatárolja az a tény, hogy területének egyharmada az északi sarkkörre esik. Tulajdonképpen a legészakibb ország, ahol a mezőgazdasági termelés még nem elhanyagolható. A vegetációs időszak rövid, déltől északra haladva 170 napról 100 napra rövidül. Ez a farmokon csak a rövid tenyészidejű fajták termesztését teszi lehetővé. Búzát és olajos növényeket csak az ország déli részén termesztenek, míg az északi régiók legfőbb megélhetési forrása a szarvasmarha-tenyésztés és legfőképpen a tejtermelés. Az ország északi fekvése jelentősen rontja a mezőgazdaság hatékonyságát. (Pataki, 1994) 12. táblázat. Finnország területi jellemzői Művelési ág
Terület 1000 ha Teljes terület 33815 Tavak 3355 Teljes földterület 30460 Erdő 26348 Szántó, kert, rét, legelő 2689 Egyéb 1423 Forrás: Statistical Yearbook of Finland 1995
Megoszlás % 100,0 9,9 90,1 77,9 7,9 4,2
Nem véletlen tehát, hogy a finn agrárpolitika főbb célkitűzései az alábbiak:
20
az élelmiszer-önellátás biztosítása az ország számára;
a farmerek jövedelmének garantálása;
az agrárstruktúra fejlesztése;
a vidéki területek településhálózatának megtartása.
Set-aside az Eu által is támogatott területpihentetés.
47
Érdekes sajátossága a finn mezőgazdaságnak a történelmi hagyományokból fakadó erős igény az önellátásra, mely 100% fölé tehető a tejtermékek, a hús, a gabona és a burgonya esetében. Az ország alapvetően nettó importőr jellege főként a zöldségtermékek nagyarányú behozatalából adódik. (Benet, 1997) Az erdőgazdaság súlya igen magas. Finnország élőfa készlete 2 milliárd köbméter, ami a Finn Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium szemléletes példájával élve egy 10 méter magas és 5 méter széles kerítés építésére volna elegendő a Föld körül. Az éves fanövedék 85 millió köbméter, melyből 60 millió köbméter kerül kitermelésre. A fennmaradó 25 millió köbméter jelentős részét természetvédelmi célból hagyják meg. Fafaj összetétele az északi fekvés miatt arányaiban eltér Magyarországétól (Mészáros, 2004): – Erdei fenyő – Lucfenyő – Nyír – Egyéb lombos fafajok
45,8% 36,6% 14,6% 3%
A letermelt faanyag piaci értéke évente 1 - 1,7 milliárd euró között ingadozik, melynek 80%-a a magánerdő-tulajdonosok vagyonát gyarapítja. (MMM, 2005) Az erdőkitermelési munkák 3 nagyvállalat kezében összpontosulnak, melyek integráltan foglalkoznak a fakereskedelemmel és az erdőfelújítások, illetve -telepítések kivitelezésével is. Ez nálunk egyenlőre másként működik, az erdészeti ipart feldolgozás, értékesítési és termelési szempontból sok szereplő és erősödő verseny jellemzi. Az erdőre alapozott ipar és az erdőgazdálkodás együttes termelési értéke éves szinten meghaladja a 19 milliárd eurót (Finfood, 2005); a nemzetgazdaság emiatt – a többi nyugat-európai ország nemzetgazdaságához képest – az erdőgazdaság és a fafeldolgozó
ipar
teljesítményétől
nagyobb
mértékben
függ.
Az
erdőgazdálkodás
versenyképességének megtartása, illetve erősítése a finn EU-tagságnak központi kérdése, tagországként ugyanis ugyanazon előnyöket élvezi, mint uniós versenytársai. (Mészáros, 2004) A finn mezőgazdaságnak hazánkkal szemben nincsen stabilizációs szerepe sem a külkereskedelem, sem a fizetési mérleg szempontjából; stabilan nettó importőr, az exportpiacokon pedig csupán erős szubvenciókkal versenyképes. Az agrárpolitika kialakításában jelentős szerepet tölt be a belső piac védelme. 2003-ban a mezőgazdaság támogatására 1,8 milliárd eurót használtak fel, amely a mezőgazdaság 4 milliárdos termelési értékének 44%-át tette ki. (Niemi, 2004) A zord klimatikus viszonyok miatt ugyanis már a ’70-es évektől az ország tartósan és jelentősen elszakította belső piaci árait a világpiaci áraktól. Az elszakadás nem csak jelentős, de fokozódó tendenciát is mutat, hasonlóan az 48
OECD átlagához, de azt meghaladó mértékű. Ezzel szemben az USA piaca viszonylag stabilan és a világpiaci árak mentén alakult. Svédország és Ausztria árai jóval közelebb vannak az EU árszínvonalához, ez pedig Finnországgal szemben az EU-hoz való könnyebb alkalmazkodásukat teszi lehetővé. (13. táblázat) 13. táblázat. A hazai és világpiaci árak viszonya Finnország EU csatlakozása előtt 1979-86 1990 1993 Európai Közösség 1,57 1,86 1,93 Finnország 2,57 4,20 3,39 Svédország 1,80 2,45 2,03 Ausztria 1,44 2,04 2,34 Norvégia 3,57 4,78 4,49 USA 1,24 1,28 1,29 OECD-államok 1,47 1,68 1,69 Forrás: Agriculture Policies, Market and Trade. OECD 1994 A finn export-import törekvések alapvető mozgatórugója szintén az önellátásra való törekvés. Az élelmiszerek külkereskedelmének legfontosabb célja, hogy egyensúlyt teremtsen a kereslet és a kínálat között. Az exporttal a többlettermelést igyekeznek levezetni, hogy a belső árszínvonal megfelelő maradhasson. Az alapvető élelmiszerekből csak a szükséges mértékig támaszkodnak
importra,
amennyiben
az
időjárási
körülmények
által
kiváltott
termésingadozások következtében nem megfelelő a hazai termésmennyiség. A zöldségekből és gyümölcsökből az alacsony hazai termelés miatt szorulnak importra. (7. ábra) (Jansik, 2004) A finn agrárpolitika sajátossága a regionális politika és a hozzá kapcsolódó vidékfejlesztési irányelvek kiemelt prioritása. Az országnak 1300 km hosszú államhatára van Oroszországgal, ahol a népsűrűség nagyon alacsony; komoly félelmek övezik tehát a vidéki térségek elnéptelenedését, melyet főként a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikával igyekeznek megakadályozni. Általános álláspont azonban az is, hogy az elnéptelenedést nem lehet csupán a mezőgazdasággal megoldani. A vidéki térségek lakosságának jelentős része a mező- és erdőgazdálkodásban talál munkalehetőséget, a közép- és északkeleti részeken ez az arány 2550%, míg a legészakibb régiókban 10-20%. A lakosság 43,1%-a aktív kereső, ami 2,2 millió főt jelent; ebből mintegy 300.000 fő foglalkoztatására nyílik lehetőség az élelmiszergazdaságban. A mezőgazdasági foglalkoztatás jelentősége folyamatosan csökkent a történelem folyamán. A ’60-as és ’70-es években a munkaerő 20%-a dolgozott ebben a szektorban, a ’80-as években ez 11%-ra, a ’90-es években 7%-ra, napjainkra pedig 4%-ra csökkent. Ez a folyamat az elemzők szerint káros, mert a 49
mezőgazdaság rendelkezik a legnagyobb munkahelyteremtő potenciállal, ezáltal milliókat képes rendszeres jövedelemhez juttatni. Emiatt szükséges azoknak az ágazatoknak a preferálása, melyek alacsony tőkebefektetéssel intenzíven munkafelhasználással termelnek. Sajnos a fejlett országok, mint az EU és az Egyesült Államok, a mezőgazdaság kérdéskörét tárgyalási alapként használva azoknak a védelmi mechanizmusoknak a lerombolását szorgalmazzák (WTO-tárgyalások), melyek lehetővé tennék a finn érdekek érvényesítését. (Huan – Niemi, 2004) A magánerdő-gazdálkodásban azonban további 400.000 erdőtulajdonos érdekelt, melyek a gazdálkodás családi jellegéből adódóan nem csupán a tulajdonosok, hanem a családtagjaik érdekeltségét is jelentik. Így az erdőgazdálkodás által közel egymillió finn érintett közvetlenül vagy közvetve. (MMM, 2005) (14. táblázat) 7. ábra. A finn agrártermékek importja és exportja millió euró 2500 export import
2000 1500 1000 500 0 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
Forrás: Peltoniemi, 2002, Jansik, 2004 14. táblázat: Foglalkoztatási adatok alakulása Finnországban Szektor 1995 Mezőgazdaságban (%) 7 Erdőgazdálkodásban (%) 1 Iparban (%) 22 Összes (Fő) 2098 Munkanélküli (%) 15,4 Forrás: Agrifacts in Finland (2005)
2000 5 1 21 2335 9,8
2001 5 1 21 2367 9,1
2002 4 1 20 2372 9,1
2003 4 1 20 2365 9,0
A GDP-hez való hozzájárulás is jelentősen változott: a ’60-as években mért 10%-ról a ’90-es években 2,5%-ra csökkent, majd az évtized közepétől a csökkenés megtorpant, a hozzájárulás mértéke 1,4% körül stagnál, ami a nemzetgazdaság bővülési ütemével azonos mértékű
50
növekedést jelez az utóbbi években a mezőgazdaságban is. (15. táblázat) (Enyedi, 1977, Pataki, 1994, Knuuttilla, 2004) 15. táblázat. A finn nemzeti GDP és a mezőgazdaság hozzáadott értékének alakulása Év
Összes GDP millió euró
A mezőgazdaság részesedése millió euró
%
Erdőgazdaság részesedése %
1740 1664 1676 1398 1226 1636 1669 1764 2222
1,4 1,4 1,5 1,4 1,2 1,8 1,9 2,1 2,9
2,1 2,0 2,3 2,4 2,1 2,3 2,2 2,3 Na
2002 121544 2001 118106 2000 113.055 1999 103441 1998 100564 1997 92311 1996 85732 1995 83028 1994 76564 Forrás: Knuuttilla, 2004
A munkanélküliség a kiterjedt szociális háló révén komoly gondokat okoz a finn gazdaságnak. Az 1980-as évek 3,5%-os munkanélküliségi rátája a ’90-es években 18%-ra emelkedett, 2000 után viszont 9%-ra csökkent. Hazánk mezőgazdaságával szemben, ahol a rendszerváltást követően nagyon jelentős mezőgazdasági visszaesés következett be mind a termelés, mind pedig az előállított érték tekintetében, a finn agráriumban jelentős visszaesésről vagy krízisről nem beszélhetünk a ’80as évek végén. (16. táblázat) A mezőgazdaságnak nyújtott támogatások az EU csatlakozásig GDP 2%-át, illetve a költségvetés kiadásainak 6%-át tették ki, a bruttó termelés pedig évenként jelentős ingadozásokat mutatott. 16. táblázat. A bruttó termelés alakulása a finn mezőgazdaságban (1988 - 1994) Évek md FMfolyó áron % 1988 23 100 1989 26,3 106,7 1990 27,3 111,1 1991 24,6 102,2 1992 22,5 94,4 1993 23.3 95,6 1994 23,4 94,4 Forrás: Statistics Finland: Economic Statistics of Agriculture and Forestry
51
A mezőgazdaságból származó jövedelmek ingadozva ugyan, de stabilnak mondhatóak. A finn mezőgazdaság további jellemzője, hogy családi farmokra épül. A családi farmok száma a ’90es évek elejétől kezdődően egy folyamatos evolúciós folyamat során csökken: 250 ezerből ma már csak 72 ezer farm gazdálkodik21, melyek 88,6%-a családi farm. A csatlakozást követően (1995-2003) a farmok száma 25%-kal csökkent (éves szinten 3,5%-kal) (Uusitalo, 2004). Egyenletesen nőtt azonban a 20 és 50 hektár közötti családi farmok száma, míg az 5 és 10 hektár alattiaké folyamatosan csökken. (Kettunen et al, 1994) Fontos megemlíteni, hogy a farmok egy része nem működő, úgynevezett „trezor” farm22, melyek többsége 10 hektárnál kisebb területtel rendelkezik, míg a ténylegesen működő farmoknak csak mindössze egyharmada esik ebbe a kategóriába. (17. táblázat) (Niemi at al, 2004) 17. táblázat. Az aktív farmok és a farmok bevételeinek alakulása 1994-2003 Változás az Aktív farmok Év előző évhez (ezer farm) képest 2003 72 -1,9 2002 73,4 -2,7 2001 75,4 -3,2 2000 77,9 -5,2 1999 82,1 -4,1 1998 85,7 -3,0 1997 88,37 -3,2 1996 91,2 -4,5 1995 95,6 -7,2 1994 103 Forrás: Niemi, (2004)
Változás ’94- Agrárbevételek hez képest (millió euró) -30 -29 -27 -24 -20 -17 -14 -11 -7
1174 1148 1100 1031 941 890 1067 1093 1245 1407
A finn mezőgazdaság farm jellegű, jellemzően a farmerek a birtokokon élnek - ellentétben a magyar agrárvállalkozókkal, akik többnyire falusi közösségekben tartózkodnak. A farmerek jövedelmének jelentős része nem a mezőgazdasági, hanem valamely egyéb kiegészítő tevékenységből származik. A leggyakoribb kiegészítő tevékenység az ipari termelésbe való bekapcsolódáson kívül a turizmus. Egyes finn farmok éves szinten több ezer amerikai turistát is fogadnak, akik a síszezonban érkeznek.(Zsarnóczai, 2005)
21
A legtöbb farmot az ötvenes évek végén számolták, számuk közel volt a 300.000-hez. A háborút követően Finnország sok menekültet fogadott be, akiket a mezőgazdaságban próbáltak foglalkoztatni, úgyhogy a földterületeket újraosztották és emiatt nagyon sok apró farm jött létre. 22 A probléma forrásaként szokták felvetni, hogy nagyon sok farmtulajdonos időskorú vagy nyugdíjas, illetve a farmok tulajdonosainak csak egy kisebb hányada vesz részt aktívan a termelésben.
52
A farmok diverzifikációja nagyon jelentős Finnországban. Létezik egy regiszter23, mely tevékenységi köreik és bevételeik alapján tartja nyilván a farmokat (kis mezőgazdasági vállalkozások), ahol a besorolás alapja, hogy a farm folytat-e mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységet. A regiszter szerint 2.100 farm kínál turisztikai szolgáltatást, 45.000 férőhellyel. Az erről a területről származó bevételek 2002-ben elérték a 100 millió eurót és 2000 AWU24-ot foglalkoztattak. Az előrejelzések szerint 2007-re ez az érték 6000 AWU-ra fog emelkedni, annak ellenére, hogy a vendéglátás a szezonalitással változik, ezért főként részmunkaidős alkalmazottakat foglalkoztatnak. A turizmus mellett tehát jelentős a más ágazatok felkarolása is, mint a halászat, a rénszarvas-tenyésztés, vagy a gyógynövénytermesztés. (18. táblázat) Az erdőgazdálkodás bevétele egy átlagos farmon 2500 – 3300 euró/év, melynek eléréséhez a farmerek rengeteg segítséget kapnak attól a több mint 250 tanácsadó vállalkozástól, amely kimondottan ilyen célból jött létre az ország különböző pontjain. (MMM, 2004) A kis mezőgazdasági vállalkozások alapja a mezőgazdasági termelés és az erdészet. 2000-ben 136.000, 2002-ben 133.000 farm tartozott ebbe a kategóriába, melyek 43%-a volt alapvetően mezőgazdasági termelésben érdekelt, 16%-uk volt diverzifikált – más ágazatban is jelentősen érdekelt – farm, és 41%-uk volt úgynevezett egyéb kisvállalkozás. Utóbbiakra jellemző, hogy a vállalkozások vezetői a farmon együtt élnek az elsődlegesen agrár érdekeltségű társaikkal (gyakran családtagok), és a farm infrastruktúráját (épületek, járművek stb.) használják. A legnépszerűbb melléktevékenység a gépkereskedelem (Rantamäki-Lahtinen, 2004) és az erdészet. Észak felé haladva egyre inkább az erdőgazdálkodás válik hangsúlyosabbá. Az északi magánerdő-gazdálkodók jövedelmének gyakran 85%-a származik az erdőből. (Mészáros 2004) Általános az a szemlélet, miszerint az erdő nem igényel különösebben nagy odafigyelést és időt, a farmer úgymond „a fotelből” igazgatja az erdejét, hiszen az erre specializálódott vállalkozások minden feladatot ellátnak. (Zsarnóczai, 2005) Az utóbbi években megfigyelhető, sokak által károsnak tartott tendencia, hogy a népesség mozgása a városok felé széles körben érinti az erdőtulajdonosokat is. Többségük bérből él és kiegészítő jövedelmet szerez erdőbirtokából (különösen a nők aránya magas), viszont erősen kötődik erdejéhez, és nem szívesen válik meg tőle, gyakran a rekreációs és befektetési lehetőségek miatt.
23 Register of small rural enterprises: a kis mezőgazdasági vállalkozások regisztere; olyan farmok regisztrálják magukat itt, ahol a mezőgazdasági termelés alaptevékenységként szerepel. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jövedelmük jelentős hányada származik a mezőgazdaságból. 24 AWU – Average Working Unit: átlagos EU munkaegység, 1800 óra évi munkamennyiségnek felel meg.
53
A farmok növekedése és összevonása földvásárlás útján nem jellemző, méretük általában csak földbérlet útján növelhető. 1994-ben a mezőgazdasági terület 16,4%-a volt bérlemény. A farmok száma gyorsan csökken és méretük ezzel együtt növekszik. 2003-ra az átlagos kis farmokon 0,5 hektárról 1,5 hektárra növekedett, az átlagos szántóföldi terület pedig 31 hektárra nőtt (köszönhetően elsősorban a 36%-kal magasabb támogatásoknak). Az átstruktúrálódást jól jellemzi, hogy a 20 hektárnál kisebb farmok aránya 56%-ról 44%-ra esett, míg az 50 hektárnál nagyobb méretűeké 7%-ról 17%-ra nőtt. A 100 hektárnál nagyobb farmok aránya 3%. 2003-ban a megművelt területek 39%-a volt bérelt. (Uusitalo, 2004). Meg kell azt is állapítani, hogy Finnországban hagyományosan létezik az úgynevezett parttime farm, mely jelentős arányban képviselteti magát, sőt szerepük az uniós csatlakozást követően megnőtt. 18. táblázat. A finn farmerek jövedelmeinek forrásai Forrás
FM/farm
%
Mezőgazdaságból
61700
42,6
Erdészetből
10700
7,4
Bérek
46100
31,9
Nyugdíjakból
16700
11,5
Egyéb
9500
6,6
Összesen
144700
100
Forrás: Kettunen, Lauri (1995) Az erdészet nem mezőgazdasági tevékenységnek tekintett ágazat. Súlya azonban a farmokon belül nagyon jelentős, stabilizációs szerepet tölt be. Finnország erdősültsége 70% feletti, tehát jelentős erdősítésekkel nem lehet számolni, de az erdőpusztulás mértéke sem szignifikáns a következetes felújítások miatt. Sajátos együttműködés alakult ki a finn facsemete- és facserjetermesztők és a környező országok vállalkozói között. A finn erdőfelújításokhoz szükséges, az adottságokhoz kedvező fafajok csemetéit bizonyos fejlettségi fokon a finn üvegházakból a külföldi kedvezőbb éghajlatú országokban ültetik ki, ahol fejlődésük felgyorsul, majd a megerősödést követően a kellően fejlett példányokat használják az erdőfelújításra Finnországban. (Benet, 1997, Niemi, 2004) Az erdő a finn farm szerves részét képezi. 1993-ban a farmok átlagos mérete 19 ha szántó- és 37 ha erdőterület volt. Az összes európai uniós ország együttesen is csak háromszor annyi
54
erdőterülettel rendelkezik. Az erdő szeretetét és tiszteletét jól szimbolizálja az a gyakran hangoztatott elv, miszerint minden kivágott fát legalább egy csemete elültetésével kell pótolni. Az erdő mindig is a finn gazdagság egyik meghatározó forrása volt. Kezdetben a prémeken és a vadhúson volt a hangsúly, később ez a kátrány értékesítésére helyeződött. A ’90-es évekre a faanyag és még inkább a papíralapanyag iránti emelkedő világkereslet jelentett jelentős bevételt a finneknek exportbevételeik mintegy 60%-át téve ki. Különleges az erdőterületek tulajdoni struktúrája is, mert az erdők kétharmada a családi gazdaságok, azaz a kisfarmerek kezében van, ellentétben az uniós és a magyar struktúrával. (Mészáros, 2004) Az erdő nem csupán a gazdasági szempontok miatt jelentős, de az egyik legfontosabb élettér és pihenőhely is Finnországban. A hatalmas egybefüggő erdőségek közel 400.000 „mökki”-t rejtenek. Ezek a többségükben fából épült hétvégi házak – melyek egyik legfontosabb tartozéka a szauna –, ahol szinte minden finn család pihenéssel tölt el néhány hetet évente meghitt családi környezetben. Finnországban a mezőgazdasági inputok nem tudnak olyan jól hasznosulni, mint az EU többi tagállamában. Legfőbb gabonanövényük az árpa és a búza, melyek termésátlagai előbbi esetében 2,5 t/ha, utóbbinál pedig 3 t/ha körül alakulnak. Fontos megemlíteni a zabot is, mint az egyik fontos gabonanövényt, mely a gabona vetésterületek egyharmadát foglalja el (átlagosan 350 ha/év – 23%-a az EU-ban termelt zabnak), és ezzel Finnország az EU egyik legnagyobb zabtermesztőjeként jellemezhető. A CAP-ben foglalt mezőgazdasági támogatások között ugyan a zab nem szerepel25, de a népességmegtartás és a vidékfejlesztési érdekeltségek miatt az EU lehetővé teszi az ágazat állami forrásokból történő támogatását. A versenyképesség tehát a finn ágazatok számára elérhetetlennek látszik. A tej-ágazat termelésének színvonala azonban csak Hollandia és Belgium teljesítményétől marad el, évi 5000 kg/tehén tejtermelésével. (Benet, 1994) A ’90-es évek elejétől folyamatosan megfigyelhető volt a tejelő állományok csökkenése és a húshasznú állományok térnyerése, valamint a tejtermelés koncentrálódása az európai átlagtól elmaradó mértékű gazdaságosság miatt. (Pataki, 1994) A gazdaságok 80%-ban 20 marhánál kevesebbet tartanak. A finn állattenyésztés fontos része a gazdálkodásnak. A szarvasmarha-ágazat mellett említésre méltó a halászat, a szőrmeállat-tenyésztés és a rénszarvas-tenyésztés. A világ szőrmeállattenyésztéséből a finnek 10%-kal részesednek, melyek forrásai főként az északi sarkköri farmok (nyérc, ezüst- és kékróka, görény, illetve mosómedve tenyésztésével foglalkoznak). A
25 A zab nem GOFR növény. A GOFR növények: búza, kukorica, repce, napraforgó, árpa, cukorrépa, dohány, burgonya (Udovecz, 2004)
55
rénszarvasok állománya 410.000-re tehető, melyek domináns hányada szabadon él, és csak évente egyszer terelik össze őket számlálásra, illetve levágásra. A több mint 4000 halász többsége főként farmer, és melléktevékenységként űzi a halászatot. (Pataki, 1994, Niemi, 2004) Érdekes a finn farmvilág helyzete a támogatások tükrében. A 2328/91/ECC rendeletben foglalt térségek fejlesztésére adható EU-támogatások feltételei között szerepel, hogy a pályázó jövedelmének legalább 50%-a a halászat, vadászat, erdészet és mezőgazdaság területéből kell származnia. Ez még önmagában nem jelentene problémát, de további megkötésként szerepel, hogy a mezőgazdaságból kell származzon a jövedelmek 25%-a. Már korábban említésre került, hogy az erdő- és mezőgazdaság nagyon erősen összeforrt a finn farmokon, és jövedelmük jelentős részét ez utóbbi, illetve egyéb források biztosítják. Az északi régióban egy átlagos farmhoz 13 hektár szántó és 37 hektár erdő kapcsolódik, míg a legészakibb területeken 10 hektár alatt van a szántók és 59 hektár környékén az erdők átlagos mérete. Ez azt jelenti, hogy a legviszontagságosabb körülmények között termelő farmerek többségének a mezőgazdaságból származó jövedelme nem éri el a kívánt 25%-ot. Emiatt a finnek számos területen a megkötések enyhítését és a korlátozások csökkentését kérték. (Orbánné, 1994, Finnish Postion Paper, 1993) Számukra ezt a lehetőséget az EU saját állami támogatások engedélyezésével megadta. Ez azt jelenti, hogy az északi régiók támogatását napjainkban 58%-ban hazai és 42%-ban EU-forrásokból látják el. A 2004-es CAP-reform sem hozott e tekintetben változást, mert az egyszerű farm-támogatások26 a korábbi támogatások tükrében lesznek megállapítva. (Niemi, 2004) Nemzeti forrásból származik tehát a támogatások jelentős része, bár az utóbbi időben az EU szerepvállalása megemelkedett és csökkent a nemzeti teher, a dominancia nem változott. Kiemelt figyelmet érdemel, hogy a szubvenciók 39%-a a gyenge termőképességű és rossz adottságú régiók támogatására fordítódik. (19. táblázat) Az erdei haszonvételi források közül komoly jelentőséggel bír a finnek számára az erdei bogyók és gombák gyűjtése főként családi felhasználásra, de a ’90-es évek közepétől az ilyen jellegű termékek a piacokon is megjelennek, napjainkban pedig tömegessé vált a kereskedelmük. Az 1990-es évek elejétől jellemző irányvonalat képviselt a finn strukturális politikában az iparszerű termelés tiltása, mely egyrészt a túltermelést hivatott megakadályozni, másrészt 26
Single Farm Payment Sheme: a 2004-es CAP-reformban elfogadott új támogatási módszer, mely a támogatás mértékét a megelőző években kapott támogatások mértékétől teszi függővé, és nem a tényleges termelést veszi alapul. A támogatáshoz
56
vidékfejlesztési
célokat
és
a
népesség
megőrzését
támogatta.
Másik
fontos
kezdeményezésként érdemes megemlíteni a nagy számú fiatal és jól képzett farmer megjelenésének elősegítését szorgalmazó intézkedéseket. Ezek közül az egyiket a nagyon hatékony, részben vagy egészben állami pénzből fenntartott konzultáns szervezet megszervezése, a másikat pedig az olcsó, támogatott földvásárlásra igénybe vehető kedvezményes hitelkonstrukciók jelentik. 19. táblázat. Agrártámogatások Finnországban 2003-2004 EU-támogatások Szántóföldi növények támogatásai Egyéb terület alapú kifizetések CAP-támogatások állatokra Az EU-val közösen finanszírozott támogatások LFA27 támogatások Környezeti támogatások Nemzeti támogatások Északi területek támogatása Déli területek támogatása Szántóföldi növények támogatása Nemzeti hozzájárulás a környezeti támogatásokhoz Egyéb nemzeti támogatások Összesen EU részesedése Nemzeti részesedés Forrás: Finnish Agriculture and Rural Industries 2004.
2003 euro 345 10 101
2004 euro 362 10 130
423 306
423 312
360 133 100
389 129
16 1794 760 1034
60 16 1831 810 1021
kapcsolódik a cross complience (kereszt megfelelés) követelménye, amely az uniós minőségi előírásokhoz való teljes körű igazodást teszi kötelezővé a támogatások folyósításához. 27 LFA: Less Favoured Area – gyenge termőképességű terület.
57
4 Anyag és módszer Mivel ezzel kapcsolatos információk nem álltak rendelkezésre, a vizsgált megyék agrárvállalkozásainak, gazdaságainak megismeréséhez szükség volt egy felmérésre, melynek segítségével képet kaphattunk a két művelési ág jelenlegi helyzetéről és jövőbeli lehetőségeiről. A felmérés nem csupán a gazdálkodási viszonyokra terjedt ki, hanem erősen fókuszált a gazdálkodók és vállalkozók motivációira is, melyek a fejlesztés alapját képezhetik. A kutatás módszereként a személyes megkeresésen alapuló kérdőíves megkérdezést választottuk.
4.1 A felmérés összeállításának szakmai szempontjai A kérdőív összeállítását számos gyakorlati és elméleti szempont vezérelte. Mivel a mező- és erdőgazdálkodás összehangolt fejlesztéshez kapcsolódó vizsgálatok hazánkban ezidáig nem készültek, illetve a fellelhető szakirodalom alapján nem álltak rendelkezésre, a kérdések megfogalmazásában elsődleges célunk az volt, hogy képet kapjunk a felmért sokaság jellemzőiről az uniós és hazai problémák, célok tükrében. Kutatási kérdéseink az alábbi témák köré csoportosultak: •
Milyen személyes preferenciák jellemzik a gazdálkodókat?
•
Milyen gazdálkodási viszonyok között tevékenykednek?
•
Milyen módon képzelhető el az erdő- és mezőgazdaság társítása a gazdálkodók számára?
•
Milyen terveik vannak a jövővel kapcsolatban?
•
Mi motiválja őket arra, hogy mezőgazdasági termelésre használt földjeik egy részén erdőt telepítsenek?
A kérdőív összeállításának szempontjai A kérdőíveket az 1. melléklet tartalmazza. A kérdések megfogalmazásakor alapvetően négy szempontot vettünk alapul.
58
•
Az agrártermelés volumenének és a kapcsolódó birtokstruktúra megismerése. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen gazdálkodási formához milyen birtok vagy földbérleti struktúrát használ a gazdálkodó, illetve milyen növények termesztésével, állatok tenyésztésével foglalkozik. A termőföld aranykorona értéke, illetve a termesztett növények terméseredményei is részét képezték a felmérésnek, hogy képet kaphassunk a gazdálkodás körülményeiről.
•
A következő csoportba az erdővel kapcsolatos kérdések tartoztak, melyekben arra kerestük a választ, hogy hányan rendelkeznek már erdőterülettel (fafaj típusonként); mekkora területeken és milyen formában gazdálkodnak; illetve hányan telepítenek erdőt a közeljövőben. Fontos szempontként merült fel, hogy a mezőgazdasági területeken, ahol az erdőtelepítést végezték vagy tervezik végezni, milyen termelés folyt korábban. Itt kíváncsiak voltunk a pontos termesztési technológiára is, valamint részletesen arra, hogy a telepítések milyen módon történtek, illetve, hogy a gazdálkodót mi motiválta a döntésre. A célállományok (fafajok) felmérésére az erdőérték és a telepítési motivációk szempontjából is szükség volt; fontos ugyanis, hogy milyen értékű erdők telepítését milyen célból határozzák el a gazdálkodók, illetve, hogy terveik mennyire állnak összhangban a Nemzeti Erdőstratégiával. A telepítések körülményeinél minden lehetséges szempontot figyelembe akartunk venni, ezért az erre vonatkozó kérdéseket részleteztük a leginkább.
•
A harmadik csoport a munkaerő-ellátottsághoz és a munkaidő kihasználtsághoz kapcsolódott. Kíváncsiak voltunk arra, hogy hány családtag, alkalmazott dolgozik teljes vagy rész- munkaidőben, és mennyi munkaórát használnak fel a termelés egyes területei. Külön kitértünk az erdőgazdálkodásra e téren, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy képes-e az erdő munkaerőigénye csillapítani a mezőgazdasági termelés idényszerűségét, biztosítani a munkaerő egyenletesebb kihasználását.
•
A negyedik kérdéskör a gazdálkodó személyes jellemzőivel foglalkozott. Mivel az agráriumban hazánkban és az Unióban egyaránt gondot okoz a mezőgazdaságban dolgozók és vállalkozók magas életkora és a fiatal pályakezdők alacsony aránya, kíváncsiak voltunk rá, hogy a vizsgált sokaság milyen képet mutat kor, végzettség és a gazdálkodásban eltöltött idő szempontjából.
59
A mintavétel szempontjai A minta kiválasztásánál az első elképzelések szerint azokat mértük volna fel – országos szinten −, akik mező- és erdőgazdálkodással egyaránt foglalkoznak. Sajnos ennek a kritériumnak megfelelő sokaság nem volt elérhető, semmilyen szakirodalmi vagy statisztikai forrásból információt nem tudtunk szerezni róla. A populáció csak egy teljes összeírás alkalmával válna kideríthetővé, de a 2000-ben történt Általános Mezőgazdasági Összeírás kérdései nem terjedtek ki az erdőgazdálkodásra. Szükségessé vált tehát a mintába választási kritérium finomítása. Mivel a kutatásunk elsődleges kérdése az volt, hogy miért és hogyan hajlandóak a magyar gazdák szántóföldi területeiken erdőt telepíteni, és ezáltal gazdaságukat az erdőgazdálkodással kibővíteni, így a fent említett „elsődleges” ismérv (mező- és erdőgazdálkodással egyaránt foglalkozik) „módosításra” került. „Másik irányból” közelítettük meg az alkalmas
populáció
meghatározását. Olyan gazdák kerülhettek a mintakeretbe, akik 2001 és 2003 között erdőt telepítettek, vagy 2004 és 2006 között erdőt terveznek telepíteni, és emellett mezőgazdasági tevékenységet is folytatnak. A felmérés során két régióban végeztünk vizsgálatokat, a nyugatdunántúlon Győ-Sopron-Moson megyében, a dél-dunántúlon pedig Somogy megyében. A mintaterületek meghatározásakor két megye – Győr-Moson-Sopron és Somogy kerültek kiválasztásra. A Győr-Moson-Soproni térség erdőgazdálkodási szempontból a szombathelyi ÁESZ28-igazgatóság hatáskörébe, Somogy pedig a kaposvári igazgatóság fennhatósága alá tartozik. Azért választottuk ezeket a megyéket, mert a két régióban itt folyik a legaktívabb erdőtelepítés, és ezekben a megyékben magas a mezőgazdaságilag művelt területek aránya. A megyékben a gazdálkodó-mintakeret, azaz a két ágazatot együttesen vállalók listájának összeállítása
az
Állami
Erdészeti
Szolgálat
(erdőfelügyelőség)
munkatársainak
közreműködésével történt. Ugyanis az ÁESZ folyósítja az erdőtelepítések normatív támogatásait, melyek igényléséhez üzemterv benyújtására van szükség a telepítő részéről. Az erdőfelügyelők az üzemtervek és személyes ismeretségük révén napi kapcsolatban állnak az erdőtelepítőkkel és erdőgazdálkodókkal, így azzal is tisztában vannak, hogy az érintett gazdálkodó folytat-e mezőgazdasági tevékenységet. Így pontos listával rendelkeznek azokról, akik 2003-ban erdőtelepítést végeztek (üzemtervezett telepítési lista), illetve információjuk van arról, hogy várhatóan ki tervez telepítést. A lista kibővítésre került azokkal a gazdálkodókkal, akik üzemterveket nyújtottak be, illetve akikről személyes ismeretség révén
60
tudható volt, hogy várhatóan erdőt fognak telepíteni a közeljövőben. A teljes lista több mint 500 nevet tartalmazott. Ebből a mintakeretből a felügyelők kiválasztották azokat a gazdálkodókat, akikről ismert, hogy mezőgazdasági tevékenységgel is foglalkoznak (300 név). Majd megyénként véletlenszerűen, a gazdálkodók számával arányosan választottuk ki ebből a listából a mintába kerülő 200 gazdát, akik megkérdezésre kerültek. A felmérést követően n=183 kiértékelhető kérdőív került a mintába.
4.2 A kiértékelésnél alkalmazott statisztikai módszerek A dolgozat egyik kiemelt kérdése annak feltárása, hogy a gazdálkodók miért és milyen módon telepítenek mezőgazdasági területeiken erdőt, ezáltal megteremtve a két művelési ág megjelenésének lehetőségét a gazdaságon belül. Ehhez megvizsgáltuk az egyes gazdálkodók személyes preferenciáinak az erdőtelepítési motivációkra gyakorolt hatásait.
4.2.1 A személyes preferenciák kiválasztása
Az FVM 2003-ban megjelent publikációja szerint egy gazdálkodó nagyjából feleakkora területarányos jövedelmet ér el az erdőgazdálkodással éves szinten, mint a mezőgazdasági termeléssel (FVM, 2003). Ezt természetesen számos tényező befolyásolja, mint például a föld termőképessége, a gazdálkodási viszonyok, a rendelkezésre álló erőforrások. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az erdőből származó haszonvételi források ténylegesen csak a faállomány kitermelésekor (vagyis 40-120 év múlva) termelnek jelentős jövedelmet. Az FVM számítása valószínűleg csak a faanyag értékének növekedését veszi alapul, és nem kalkulál az egyéb haszonvételi lehetőségekből származó jövedelemmel. Mindenképpen tény azonban, hogy a mezőgazdaságból származó rendszeres jövedelemről a gazdálkodónak le kell mondania. A 2004. szeptemberétől hazánkban is igényelhető, az Európai Unió jogrendje által biztosított jövedelempótló támogatások ezt az elmaradó jövedelmet hivatottak kompenzálni maximálisan 20 évig. Emellett érdemes megemlíteni, hogy azokon a területeken, melyeken a mezőgazdasági termelés nem jövedelmező, vagyis a bevételek nem fedezik a költségeket,
28
AÉSZ: Éllami Erdészeti Szolgálat, ismertebb nevén erdőfelügyelőség, amely az erdőgazdálkoddással kapcsolatos jogszbályok betartását jogosult ellenőrizni és szükség szerint szankcionálni.
61
illetve nem haladják meg őket jelentős mértékben, az erdőtelepítés racionális opciónak tekinthető ökonómiai szempontból. Nem lehet azonban pusztán gazdasági szempontokról beszélni, hiszen sok gazdálkodónak a mezőgazdasági termelés morális okokból fontos, vagy a mindennapi megélhetésének a forrása, melyből esetenként az alacsonyabb jövedelmet sem tartja feláldozhatónak. Kitűnik tehát, hogy bonyolult, összetett esetről van szó, amikor azt vizsgáljuk, miért telepítenek a gazdálkodók erdőt a földjeiken.
4.2.2 A személyes preferenciáik hatása az erdőtelepítési motivációra
A fentiek alapján az erdőtelepítési motiváció és az alábbiakban felsorolt tényezők kapcsolatát vizsgáltuk meg statisztikai módszerekkel: 1. A gazdálkodó életkora, 2. A gazdálkodásban eltöltött évek száma, 3. A gazdálkodó iskolai végzettsége, 4. Az erdőben végzett munkavégzés formája, 5. A szántóföldek aranykorona értéke, 6. A szántóterületek nagysága, 7. Az erdőbirtok nagysága, 8. A tevékenységi forma. A kiértékelés során az erdőtelepítési motiváció – statisztikai értelemben kategorikus változó − egyes válaszkategóriáit a hipotézisvizsgálat statisztikai erejének növelése és az érvényesség biztosítása érdekében összevontuk. Egy kategóriába kerültek a „Nem akar mezőgazdasággal foglalkozni” és a „Nincs eszköze a mezőgazdasági termeléshez” válaszok, illetve az „Állandóbb foglalkoztatást szeretne elérni” válasz az egyéb motivációk közé sorolódott. Mivel a telepítési motivációra többszörös válasz volt adható, úgy alakítottuk ki az új kategóriákat, hogy egy válaszadó csupán egy kategóriában képviseltesse magát. Eszerint a következő motiváció-kategóriákat kaptuk: 1) Nagyobb jövedelmet várok 2) Jó befektetésnek tekintem az erdőt 62
3) Nem akarok mezőgazdasággal foglalkozni, illetve nincs eszközöm a mezőgazdasági tevékenységhez 4) Egyéb okból Először a személyes preferenciák (továbbiakban változó, tényező) hatásait külön-külön vizsgáltuk annak kiderítésére, hogy van-e összefüggés az egyes - fentiekben tekintett gazdálkodói jellemzők és az erdőtelepítési motivációk között. Hipotézis-vizsgálattal, chinégyzet próbával ellenőriztük azt a statisztikai nullhipotézist, hogy nincs kapcsolat a két változó között. (Szakmai feltevésünk természetesen az volt, hogy van). Az analízishez a STATA 8.2 statisztikai programcsomagot használtuk (www.stata.com). Mivel a személyes preferenciák néhány kategóriájában kicsi volt a gyakoriság, ezért a próba érvényességének biztosítása miatt csoportösszevonásokat végeztünk, törekedve arra, hogy ne legyen információveszteségünk. Továbbá az egyes csoportokban hiányzó válaszokat véletlenszerűen pótoltuk, ezzel növelve a mintaelem-számot. Az egyszerű elemzésből „csak” azt kapjuk, hogy mely tényezők befolyásolhatják az erdőtelepítés motivációját, az nem derül ki, hogy az egyes motivációk közül melyik a „legerősebb”, azaz várhatóan milyen a motivációk „erősségi” sorrendje.
4.2.3 Az erdőtelepítési motivációk választásának előrejelzése regressziós modellel
Kutatásunk alapvető kérdése, hogy milyen feltételek mellett lehet minél optimálisabb lehetőségeket találni az erdő- és mezőgazdaság összehangolt fejlesztésére. Annak becslésére – hogy mekkora valószínűséggel késztetik a gazdálkodókat erdőtelepítésre a vizsgálatunkban tekintett egyes motivációtípusok, más szóval, hogy mekkora valószínűséggel választják a gazdálkodók az erdőtelepítési motivációkat – olyan többváltozós sztochasztikus modellt állítottunk fel, amellyel az egyszerű analízisből „nyert” kovariánsok együttes hatását vizsgálhatjuk, s egyben sztochasztikus rangsort is felállíthatunk az erdőtelepítési motivációk között.
63
A többváltozós modell kiválasztása Vizsgálatunkban a függő változó – az erdőtelepítési motiváció – nominális skálán mért kategorikus változó, amelynek a kategóriái és a hozzájuk rendelt kódok: − nagyobb jövedelmet várok: 1-es kód; − jó befektetésnek tekintem az erdőt: 2-es kód; − nem
akarok
mezőgazdasággal
foglalkozni,
illetve
nincs
eszközöm
a
mezőgazdasági tevékenységhez 3-as kód; − egyéb okból: 4-es kód. Az elemzésünkhöz – a fentieknek megfelelően − olyan logaritmikus (logisztikus) regressziós modellt választottunk, ahol a kimenetel több kategóriájú nominális változó. Az alábbiakban rövid áttekintést adunk a logaritmikus regresszió tulajdonságairól (Hunyady, 2002; Scott-Freese, 2003; Mundruczó, 1998; Székelyi, 2002, Vargha, 2000, Horváth, 2003). A logaritmikus29 regressziós modell alkalmazásának általános elvei Legyen π annak a valószínűsége, hogy egy esemény bekövetkezik. Az esély (angol neve odds) egy olyan mérőszám, amelyet két komplementer esemény valószínűségeinek hányadosaként definiálunk:
esély (E ) =
π 1−π .
Az esélyhányados (EH) két esély hányadosa, és ennyiben két esemény/változó közötti kapcsolat összefoglaló mérőszáma. Például, ha egy vizsgált kategorikus változó (tulajdonság, ismérv) A1-kategóriájába tartozók esélyhányadosa az A2-be tartozókhoz képest 2, akkor az A1-ben a vizsgált tulajdonság (kimenetel) bekövetkezésének esélye 2-szer nagyobb, mint az A2-ben. Az EH angol neve: odds ratio (OR). Mivel a logaritmikus regressziós modellek esetében a függő (y) változó kategorikus, nem beszélhetünk „értekeinek” átlagáról, mint a Gauss-féle lineáris regressziónál. Másrészt a kategorikus y változó értékei nem követnek normális eloszlást – ami a „közönséges”
29 A magyar irodalomban a logisztikus elnevezést használják, amely az angol „logistic” szó fordítása. Az értekezésben a logaritmikus elnevezést vezettük be, abból a megfontolásból, hogy alapvetően a kimenetel esélyének a logaritmusát becsüljük a modellel.
64
regressziónál feltétel volt − hanem, például két-kategóriájú kimenetel esetében Bernoulli30 eloszlásúak. A logaritmikus regresszióval a bennünket érdeklő kimenetel bekövetkezési esélyének e-alapú logaritmusát – lnodds-át31 – becsülhetjük a magyarázó változók lineáris függvényével. A logaritmikus transzformáció jele logit(π), s ekkor a modell:
π log it (π ) = log = β o + β1 x1 + β 2 x 2 + L + β p x p . 1− π Vektoros formában: π T log = β xi − 1 π
Ebből a bennünket érdeklő kimenetel bekövetkezésének π valószínűsége:
π 1− π
=e
T
β xi
⇒
π=
eβ
T
xi
1 + eβ
T
xi
A Gauss-féle legkisebb négyzetek módszerével úgy határozzuk meg az együtthatókat, azaz úgy illesztjük a modellt, hogy a maradékok négyzetösszege minimális legyen. Végeredményben egy többváltozós (egyszerű esetben kétváltozós) függvény minimumát keressük, amelyben a változók a modell együtthatói. A paramétereket ezekkel az együtthatókkal becsüljük. A logaritmikus regresszió maximum likelihood becslést32 (legnagyobb valószínűség elve) alkalmaz, azaz a log-likelihood függvény értékét maximalizálja. Ezzel arra törekszik, hogy egy minél jobban illeszkedő modellt hozzon létre. Olyan együtthatókat kell megtalálnia, amelyek mellett a likelihood függvény értéke maximális lesz. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a modell paramétereit olyan értékkel becsüli, azaz úgy határozza meg az együtthatókat, hogy az adott minta bekövetkezése a legnagyobb valószínűségű legyen. A logaritmikus regresszióban a paraméterek becsléseit egy iterációs folyamat során találja meg a program33. Legegyszerűbb modell az, amikor y bináris (két kategóriája van a kimenetelnek), és például egy kategorikus magyarázó változó szerepel a modellben:
logit(π ) = α + βz1 ,
30
Binomiális eloszlás 1, π paraméterekkel A továbbiakban az angol nyelvű szakirodalomban és a szoftver kézikönyvekben általában használatos log jelölést használjuk az ln helyett. 32 angol elnevezése: maximum likelihood estimation: MLE 33 STATA 8.2 statisztikai programcsomagot használtuk az analízishez. 31
65
ahol, például a nominális skálán mért A magyarázó változónak két kategóriája (csoportja) van (dichotom). A kategóriákhoz (függő és független változó esetén egyaránt) a számítógépes adatfile kialakításakor általában az 1−es és a 2−es számokat rendeljük, azaz így kódoljuk őket (nincs megkötés a kódok választására, a felhasználók gyakran használják a 0-t és az 1-et is). Például, ha a vizsgált mintaelem az 1-es kategóriába tartozik, akkor a magyarázó változó értéke, azaz az elektronikus adat, 1-es lesz. Ez a kódolás azonban nem tévesztendő össze a kategorikus változó(k) regressziós modellbe építésével, amely ún. dummy változó(k) (indikátor változók) segítségével történik. Minden kategóriának egy dummy változó felel meg, amely 0 és 1 értéket vehet fel, ahol az 1 érték a vizsgált tulajdonság meglétét, a 0 pedig a vizsgált tulajdonság hiányát jelzi. A jelenleg bemutatott modell esetében, amikor a magyarázó változónak két kategóriája van, elegendő egyetlen dummy változó. Az együtthatók jelentése: α az A1 alapcsoport (baseline group) vagy referenciacsoport logodds-a, azaz a kimenetel bekövetkezési esélyének logaritmusa, ha a megfigyelt (megkérdezett) személy az A1-es csoportba esik, β az esélyhányados logaritmusa (log odds ratio), A2 csoport vs A1 csoport. Ugyanis, ha a megkérdezett személy (mintaelem) az A1-es csoportban van akkor log(odds(kimenetelA1))=α, ha az A2-es csoportban, akkor log(odds(kimenetelA2))=α+β. A logodds-ok különbsége: log(odds(kimenetelA2))-log(odds(kiemetelA1))=α+β−α=β. Ebből kapjuk, hogy log
oddsA2 = β, oddsA1
azaz β valóban az esélyhányados logaritmusa. Ebből
kiszámítható az esélyhányados: log EH = β ⇒ EH = e β .
Amint a fentiekben utaltunk rá, azt a csoportot, amely minden dummy változónál nullát kapott (példánkban az A1-es csoport) kontrollcsoportnak, vagy az összehasonlítás bázisának (baseline group) tekintett ún. referencia csoportnak nevezzük. A modell elemzések során az összehasonlítás ehhez a referencia csoporthoz történik.
66
Logaritmikus regressziós modell, több kategóriájú nominális függő változóval: multinomiális logaritmikus regressziós modell A fentiekkel összehasonlítva, ha a modellben a kimenetelnek nem kettő, hanem több kategóriája van multinomiális logaritmikus regressziós modellt (angol elnevezése: multinomial logit model: MNLM) alkalmazhatunk a kimenetelek logodds-ának becslésére. Az MNLM modell általánosan a következőképpen írható fel (Mirer, 1995), az odds –ot Ω-val jelöljük: (1)
log Ω m b ( x ) = log
P( y = m x ) = xβ m b , P( y = b x )
ahol m=1,2,…,j és j a kimenetel kategóriáinak száma, b a kimenetel kategóriáiból (csoportjaiból) választott referenciacsoport, x a magyarázó változók vektora, βmb a modell együtthatóinak vektora. Ha a kimenetel referenciacsoportját önmagához hasonlítjuk, akkor log Ω b b ( x ) = log 1 = 0, ezért β b b = 0 -nak kell teljesülni, amely azt is jelenti, hogy a
magyarázó változók hatásának is 0-nak kell lenni. Amint az (1)-es egyenletből látható, ebben a modellben a kimenetel esélyének számolásánál, a logit transzformációnál a komplementer szerepét a referencia csoport veszi át. Az (1)-es egyenletből a valószínűségek kiszámíthatók:
(2)
P( y = m x ) =
e
xβ m b
J
∑e
xβ k
= b
e e
xβ1 b
+e
xβ m b
xβ 2 b
+L+ e
xβ J
b
.
k =1
Például, ha a kimenetelnek − mint a vizsgálatunkban − 4 kategóriája van és az 1-gyel kódolt csoportot választjuk referenciacsoportnak, akkor az (1)-es egyenlet a következő egyenleteket jelenti:
67
P( y = 1 x)
log Ω1 1 ( x ) = log
P( y = 1 x)
log Ω 2 1 ( x ) = log
P( y = 2 x) P( y = 1 x)
= xβ1 1 = 0,
= xβ 2 1 ,
(3)
,
P( y = 3 x)
log Ω 3 1 ( x ) = log
P( y = 1 x)
log Ω 4 1 ( x ) = log
P( y = 4 x) P( y = 1 x)
= xβ 3 1 ,
= xβ 4 1 .
azaz minden kimenetel-kategóriának megfelel egy általánosított logit modell. Ha a kimenetel referenciacsoportját önmagához hasonlítjuk, akkor log Ω b b ( x ) = log 1 = 0, ezért β b b = 0 -nak kell teljesülni, amely szerint alapjában véve J-1 egyenlettel ekvivalens az (1)-es egyenlet. Tehát, például 4 kategóriájú kimenetel és 3 komponensű magyarázó változó esetén az általánosított logitok a következők:
log Ω 2 1 (x) = log
P( y = 2 x) P( y = 1 x)
≡ log
p2 = β 0, 2 1 + x1 β1, 2 1 + x 2 β 2, 2 1 + x 3 β 3, 2 1 , p1 12 3 konst 2 1
144444424444443 u2 1
(4)
log Ω 3 1 (x) = log
P( y = 3 x) P( y = 1 x)
≡ log
p3 = β 0, 3 1 + x1 β1, 3 1 + x 2 β 2, 3 1 + x 3 β 3, 3 1 , p1 12 3 konst 3 1
144444424444443 u3 1
log Ω 4 1 (x) = log
P( y = 4 x) P ( y = 1 x)
≡ log
p4 = β 0,4 1 + x1 β1,4 1 + x 2 β 2,4 1 + x 3 β 3,4 1 . p1 12 3 konst 4 1
144444424444443 u4 1
68
A fenti egyenletekből kapjuk a valószínűségeket:
(5)
u p2 = e 21 p1 p3 = p1 u4 1 p4 =e p1
⇒
p 2 = p1 e
u2 1
p 3 = p1 e
,
u3 1
,
p1 + p 2 + p 3 + p 4 = 1
Mivel a kategóriák függetlenek, fennáll a
p 4 = p1 e
u4 1
.
egyenlőség, így
p1 = 1 − ( p 2 + p 3 + p 4 ) .
Ebből és a fenti (5)-ös összefüggésekből kapjuk, hogy
p1 = 1 − p1 e
u2 1
+e
u3 1
+e
u4 1
1 ⇒ p = 1 u u u 1+ e 2 1 + e 3 1 + e 4 1
.
Behelyettesítés után a valószínűségek: p2 =
(6)
p3 =
p4 =
e 1+ e
u2
1
+e e
1+ e
u2
1
u2
1
u3
+e e
1+ e
u2
u4
+e
1
u3
1
+e
u4
1
1
+e
u4
1
1
+e
u4
1
1
u3
.
1
u3
Néhány multinomiális modell magyarázó változóinak jellemzése a 6. számú mellékletben található.
69
4.2.4 A gazdasági értékelésnél alkalmazott módszerek
A motivációk értékelésén túl gazdasági összehasonlító elemzést készítettünk, melynek célja a lehetséges erdőgazdálkodási alternatívák egymással, és a mezőgazdasági termeléssel történő összehasonlítása volt. A mező- és erdőgazdálkodás összehangolt fejlesztésének alapja a gyenge termőképességű szántók hasznosítása, jövedelemtermelő képességének fokozása. Az erre alkalmas alternatív földhasználati formák gazdasági elemzése során kívántuk bizonyítani azon hipotézisünket, miszerint a vizsgált területeken a növénytermesztés nem jövedelmező, vagyis az erdőgazdálkodási technológiák mindegyike gazdaságilag hatékonyabb megoldás. Az elemzés során a pénz időértékét figyelembe véve a beruházások pénzáramainak vizsgálatánál használatos, úgynevezett dinamikus beruházás-hatékonysági mutatókat alkalmaztunk. Az időérték-elv alkalmazása ugyanis elkerülhetetlen a hosszú (25-100 éves) termelési ciklusok miatt. Az erdőtelepítés számviteli szempontból ugyan nem tekinthető egyértelműen beruházásnak, de ökonómaiai szempontból befektetésként kezelhető. A pénzáramok értékelésénél ezért a következő mutatókat alkalmaztuk (Chikán, 2003): Nettó jelenérték (Net Present Value, NPV): az éves pénzbevételek és pénzkiadások különbségének azonos időpontra diszkontált összege. Pozitív különbség esetén tekintjük a befektetést hatékonynak. Belső megtérülési kamatláb (Internal Rate of Return, IRR): az a diszkontráta, amely mellett a nettó jelenérték nulla. Minél inkább meghaladja az IRR a piaci kamatlábat, a beruházás annál hatékonyabbnak tekinthető. Jövedelmezőségi index (Profitability Index, Pi): BCR2 mutató, a diszkontált bevételek és a diszkontált kiadások különbségének és a diszkontált kiadásoknak a hányadosa. Értékét százalékosan vagy abszolút formában adják meg. Ilyen értelemben a 0%-os vagy a feletti értéket tekintjük kedvezőnek. Az értékelésnél a százalékos formát használtuk. A diszkontálásoknál a vizsgált időszakban jellemző irányadó jegybanki alapkamatlábat vettük alapul, amely 7,5% volt. A mezőgazdaság és az alternatív földhasznosítási formák költség-bevétel viszonyainak összehasonlításakor a fedezeti összegt és a költségarányos jövedelmezőséget is használtunk.
70
Az összevetést két módon végetzük el. Egyrészt a várható költségek és bevételek értékének egy évre történő átlagolásávál, másrészt ezen összegek diszkontált értékeinek egy évre vetítésével. Az előbbit nagyságrendi összehasonlítási alapként utóbbit pedig következtetések levonására tartottuk célszerűbbnek használni. Fedezeti összeg (Gross Margin, GM): a árbevétel és közvetlen költségek különbsége. A számítások során azzal a feltétlezéssel éltünk, hogy a teljes az összes termék értékesítésre kerül, ezért az ÁB = TÉ.
71
5 Eredmények 5.1 A kérdőíves felmérés eredményei A kérdőíves felmérés eredményeként kapott válaszok alapján adatbázist állítottunk össze, melyet deszkriptív és statisztikai módszerekkel elemeztünk. A deszkriptív elemzés során a kapott válaszokat rendszereztük azzal a céllal, hogy feltárjuk a gazdálkodók és gazdaságaik jelenlegi helyzetét, jellemzőit, lehetőségeit és terveit. Az ezt követő statisztikai elemzés célja egy olyan modell felállítása volt, melynek segítségével az erdőtelepítési motivációk az egyéni jellemzők alapján prognosztizálhatók. Ennek érdekében először az egyes háttértényezők hatásának szorosságát vizsgáltuk az erdőtelepítési motivációkra, majd az igazoltan ható változókkal statisztikai modellt állítottunk fel.
5.1.1 A válaszadók és válaszaik jellemzése
A válaszadók nagyobb hányada, 144-en valamely egyéni, 39-en pedig társas formában folytatják tevékenységüket. Az egyéni gazdálkodók többsége őstermelő (52%), családi gazdálkodó (27%), és kisebb hányaduk egyéni vállalkozó (21%). A társas formában gazdálkodók többsége betéti (51%) vagy korlátolt felelősségű társaság (33%) formájában működik. Érdekes, hogy a vizsgált gazdálkodók között a szövetkezeti forma egyáltalán nincs jelen,
bár
több
jelenleg
kft-ként
működő
vállalkozás
korábban
régi
típusú
termelőszövetkezetként működött, és alakult át társasággá a ’90-es években. Fontosnak tartottuk megismerni a gazdálkodók személyes preferenciáit, hogy összevethetőek legyenek a külföldi tapasztalatokkal, valamint, hogy következtetéseket vonhassunk le a rövid és hosszú távú lehetőségekkel kapcsolatban. Vizsgáltuk a válaszadók kor szerinti eloszlását, és hogy mennyi ideje foglalkoznak gazdálkodással. Azt tapasztaltuk, hogy a terület nagyon el van „öregedve”, a többség (51%) 50 év feletti, vagy 40 évesnél idősebb (86%). A fiatalok aránya nagyon alacsony, a gazdálkodóknak mindössze 3%-a fiatalabb 30 évesnél. Ezzel párhuzamosan magas a gazdálkodásban eltöltött évek száma, a többség több mint 15 éve (58%), illetve több mint 10 éve (81%) dolgozik ezen a területen. A pályakezdők aránya mindössze 3%. Sajnos ez a
72
tendencia az Unióban is megfigyelhető, számos problémát vetve fel a vidék és az agrárium jövőjével kapcsolatban. A gazdálkodásban eltöltött évek magas száma a felhalmozott szakmai tapasztalatok miatt kedvező, de az idős átlagkor többnyire csökkenti a vállalkozások alkalmazkodókészségét a megváltozó piaci viszonyokhoz, valamint az új termelési technológiák alkalmazását, implementálását. A belépő pályakezdők alacsony hányada nem biztosít elegendő utánpótlást a szakterületen. A vidékfejlesztési keretek között biztosított támogatások a mezőgazdálkodók korai nyugdíjazásával kapcsolatban, illetve a fiatal pályakezdők támogatására eszközt biztosíthatnak a kedvezőtlen helyzet kezelésére. Kedvezőbb a kép az iskolai végzettség tekintetében: 34% rendelkezik valamilyen felsőfokú diplomával, 43% szaktechnikusi végzettséggel és érettségivel (mezőgazdasági vagy erdészeti technikum), 12% csak érettségizett, és 12% fejezte be tanulmányait az általános iskolában. Érdekes, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül mindössze 5%-nak van erdészeti diplomája, a többség mezőgazdasági végzettséggel bír. Ez arra enged következtetni, hogy a szakvégzettséggel rendelkező gazdálkodók közül a mezőgazdasági tevékenységet folytatók esetében jellemző az erdőgazdálkodási tevékenység folytatása, míg az erdész végzettségűek kevésbé motiváltak az osztott gazdálkodásra. A gazdálkodók 83%-a rendelkezik mezőgazdasági területtel. Összesen 14400 ha szántóterületet, 200 ha szőlőt, 3000 ha gyepet és 200 ha egyéb művelési ágba tartozó területet birtokolnak. A szántók 40%-a egyéni gazdálkodók (ebből 32% bérelt), 60%-a pedig társas gazdálkodók (88% bérelt, 12% a társaság tulajdonosának birtokában lévő) kezelésében áll, a területek átlagos aranykorona értéke mindkét esetben 17, az birtokolt szántóterületek átlagos nagysága pedig 47 és 300 ha. A gyepek 22%-a egyéni (11% bérelt), 88%-a pedig társas gazdaságok (91% bérelt) kezelésében van, az átlagos aranykorona értékek 8,9 és 7,4. Az átlag azonban sok mindent eltakar, ugyanis az összes szántóterületből 740 ha ebből kevesebb mint 10, és további 4400 ha kevesebb mint 15 aranykoronás, vagyis a területek 42%-át a rossz termőképességű szántó kategóriájába sorolhatjuk, és csak 20% (2500 ha) rendelkezik 20-nál magasabb, az országos átlagot meghaladó aranykorona értékkel. A szintén alacsony aranykorona értékkel jellemezhető gyepterületeket a felsorolás nem tartalmazza, bár ezek is az erdőtelepítés lehetséges helyszínei. A szántóterületek 24%-át búza (3200 ha), 40%-át kukorica (5500 ha), illetve 12%-át az ipari növényeket képviselő napraforgó és repce (1600 ha) termesztésére használták 2003-ban. A termésátlagok az akkori országos átlag körül alakultak, ez a búzánál 3,2 t/ha, a kukoricánál 5 t/ha, a napraforgónál pedig 1,9 t/ha volt. Az előbbieken kívül még az árpa kötött le jelentősebb területet (10%), a többi növény nem érte el az 5%-os arányt. Ennyi volt egyébként 73
az ugaroltatott területek nagysága is (700 ha); a fennmaradó 4%-on egyéb növények termesztése folyt. A búza- és kukoricatermesztésben alkalmazott technológia csak elvétve tért el a jobb termőképességű földeken szokványostól, a költségei közel azonosak voltak. A termésátlagok azonban jóval elmaradtak az átlagtól, sőt a belőlük származó bevétel gyakran a költségeket sem fedezte. Érdekes képet mutatott az állattenyésztés. A megkérdezettek mindössze egynegyede foglalkozik állattenyésztéssel (41 egyéni és 5 társas gazdálkodó), és csak elvétve akad közöttük olyan, aki üzletszerűen teszi ezt. A többség csupán háztáji, vagy hobbi jelleggel tart állatot és nem a jövedelem eléréséért. Ez arra enged következtetni, hogy az állattenyésztést főprofilként folytató gazdaságok többnyire nem kívánnak erdőgazdálkodással is foglalkozni, aminek valószínűsíthető okai az állattartási ágazat stabilabb forgóeszköz gazdálkodása és megtérülése, illetve az állandóbb munkaerő-kihasználás, valamint a földhiány lehetnek. Az 8. ábrán látható magas munkaóra-felhasználás annak tudható be, hogy a megkérdezettek között három nagy szarvasmarha-telep és két broyler-telep gazdái is szerepeltek, akik az átlagosnál jóval nagyobb élőmunkaerőt használnak fel az állattenyésztésben. A gazdaságok munkaerő-állományára vonatkozó adatokat az 20. táblázat tartalmazza. 20. táblázat: A gazdaságokban dolgozó alkalmazottak és családtagok (fő) Egyéni gazdálkodók 144 (79%) Gazdálkodó
Alkalmazott
Átlagosan
Társas gazdálkodók 39 (21%) Gazdálkodó
összesen Főfoglalkozású Idénymunkás Mindkettő Összesen* Családtag teljes munkaidőben Családtag részmunkaidőben Mindkettő Összesen*
20 55 7 68 39 75 15 99
32 206 34 204 58 104 43 119
Alkalmazott
Átlagosan
összesen 1,6 3,7 3,0 1,5 1,4 1,2
19 19 8 30 7 11 3 15
177 97 87 187 14 17 11 20
9,3 5,1 6,2 2,0 1,5 1,3
*Azok a gazdálkodók, akik többféle munkaerőt is foglalkoztatnak, az összesítésben csak egyszer szerepelnek. Az egyéni gazdálkodók jóval több idénymunkást és jóval kevesebb állandó alkalmazottat foglalkoztatnak, mint a társas vállalkozások, ugyanakkor sokkal nagyobb a családtagok szerepvállalása és jelentősége a munka elvégzésében. Megfigyelhető az is, hogy a társas vállalkozók jelentős része is épít a családi erőforrásokra ilyen téren, az idénymunka alkalmazása itt is jelentős. A két gazdálkodói csoport összességében közel azonos létszámú munkaerőt alkalmaz, ez pedig – mint az várható volt, a létszámukhoz viszonyítva – a társas gazdálkodók dominanciáját jelzi a foglalkoztatás területén. Ha területre vonatkoztatunk, akkor 74
100 hektárra az egyéni gazdálkodók esetében 3,6 alkalmazott, illetve 2,1 családtag, a társas vállalkozásokban pedig 2,1 alkalmazott és 0,2 családtag jut, ami a társas vállalkozások jobb munkaerő-kihasználását jelzi. A gazdálkodók gépállományának vizsgálatakor kedvező képet kaptunk. Ugyan sok helyen használnak még régebbi MTZ (55, 82) típusokat, de a társas gazdálkodók többsége és sok egyéni gazda is modernebb, gyakran új erőgépekkel rendelkezik. Sok esetben a gazdák a mezőgazdasági feladatok ellátásához szükséges teljes munkagépparkot is birtokolják. Statisztikai számításokat erre vonatkozóan nem készítettünk. A munkaóra-felhasználás megoszlását az ágazatok között az év folyamán az 5.1.-1. ábra szemlélteti. A korábbi hagyományos gazdálkodással ellentétben az erdő már nem csökkenti a mezőgazdasági munkaerő-felhasználás idényszerűségét, ami az erdőgazdálkodási munkák magas gépesítettségi színvonalának, az erdészeti technológia módosulásának tudható be. Ez a tényező tehát nem véletlenül képvisel ilyen alacsony arányt (3%) a vizsgálatba vont gazdálkodók telepítési motivációi között. Ez a tapasztalat ellentétben áll az NVT megállapításaival, ahol az erdőgazdálkodás idényszerűséget csökkentő hatását hangsúlyozták a mezőgazdasági munkaerő-kihasználás szempontjából. (5.1.-1. ábra) 8. ábra:
Az erdei munkákat a gazdálkodók zöme maga végzi (valamint alkalmazottaik), az erre szakosodott vállalkozások szolgáltatásait csak kiegészítő jelleggel veszik igénybe (21. táblázat). Ez is ellentétes képet mutat az NVT korábban tárgyalt megállapításaival.
75
21. táblázat: Az erdőgazdálkodásban végzett munkák – a saját kivitelezés és a szolgáltatás aránya (fő/%) Egyéni gazdálkodó
Önállóan végzi
Bérmunkát is alkalmaz
Bérmunkában végezteti
Összesen
Nincs adat
144 79% Társas gazdálkodó 39 21% Összesen
75 54%
50 36%
12 9%
137 95%
7 5%
11 29% 86 49%
17 45% 67 38%
10 26% 22 12%
38 98% 175 93%
1 2% 8 7%
A válaszadók 8600 ha erdőterülettel rendelkeznek, melyből 4600 ha egyéni (25%-a bérlemény) és 4000 ha társas (76%-a bérlemény, 24% a vállalkozás tulajdonosainak birtoka) kezelés alatt áll. Az egyéni gazdálkodók közül 139-en, a társas vállalkozók közül pedig 38-an rendelkeztek már korábban is erdőterülettel. Az erdőterületek fafajonkénti megoszlását a 9. ábra szemlélteti. Sajnos az erdők 30%-áról (2600 ha) nincs adatunk, de feltételezhetjük, hogy az alábbi megoszlás jellemző ezeken a területeken is. A fafajok besorolásánál az Állami Erdészeti Szolgálat által is alkalmazott csoportokat vettük alapul. Az ábrán jól látszik az akác (44%) és a tölgy (24%) túlsúlya. Bár az akác a tölgyekkel ellentétben hazánkban nem őshonos (ún. természetközeli) fafaj, mégis jelentősebb területet foglal el a vizsgált régióban. Ennek több oka is van. Az akác vágásfordulója sokkal rövidebb (30 – 40 év), mint a tölgyé (100 – 120 év). Fája ugyan kevésbé értékes, de telepítésre használt csemetéje olcsóbb és a benne okozott vadkár is kisebb; így nem teszi szükségessé vadkerítés építését olyan mértékben, mint a tölgy, ezzel jelentősen csökkentve a telepítés költségeit. Az egyéb lágy lombos (ELL – 14%) és az egyéb kemény lombos fafajok (EKL – 9%) mellett a fenyő és a nyár aránya nagyon alacsony. A fafajok koreloszlására jellemző volt a befejezetlen erdősítések (a telepítés első évét követő évtől az átadásig terjedő időszak, általában 3 – 7 év) magas aránya az akác (22%) és a tölgy (27%) esetében. Ez azt mutatja, hogy a ’90-es évek végén és az új évezred elején nagyobb arányú erdőtelepítések történtek a vizsgált területeken. A vágásérett korú állományok aránya a tölgynél 7% (110 ha), az akácnál pedig 11% (290 ha).
76
9. ábra: Az erdőterületek m egoszlása célállom ány típusonként (ha ; %) EKL; 547,9 ; Tölgy ; 1 444,0 ; 24%
9% ELL; 815,6 14%
Feny ő; 227,9 4% Ny ár; 315,0 5%
;
;
;
Akác; 2 656,9 44%
;
Magyarázat: ELL: egy éb lágy lombos fafajok; EKL: egy éb kemény lombos fafajok
Az átlagos erdőbirtok 33 ha az egyéni, és 104 ha a társas gazdálkodóknál. Ez ellentmondani látszik annak az általános képnek, miszerint az erdőterületek szétaprózottsága jelentős. Megcáfolni ezt az állítást azonban mégsem tudjuk, mivel az akác- és tölgyerdők jelentős része 6-nál is több tagban áll. Kisebb tagoltságot csak az egyéb kemény lombos fafajoknál, a nyárnál és a fenyőnél tapasztaltunk (ez utóbbi kettő aránya azonban nem volt jelentős). Az erdőtelepítések alakulása a vizsgált időszakban (2001 – 2003) mind területét (22. táblázat), mind a fafajok eloszlását tekintve változó volt. Látható, hogy a vizsgált gazdálkodók az országos erdőtelepítések átlagosan 4%-át végezték, illetve fogják várhatóan végezni az elkövetkező években, ami nagyon jelentős nem csak megyei, de országos viszonylatban is. A tervezett telepítésekre jellemző, hogy csak azok szerepelnek itt, melyeket biztosan véghez fognak vinni a válaszadók, a csak különféle feltételek megvalósulása esetén tervezett területeket az összeg nem tartalmazza. Erre a későbbiekben a telepítési motivációk kapcsán még kitérünk. 22. táblázat. A vizsgált gazdálkodók erdőtelepítései az országos telepítések viszonylatában (ha) Év
Országos
Megkérdezett gazdálkodók Magán
Társas
Összesen
Országos = 100%
2001
15000
361
309
670
4,5%
2002
15000
265
116
381
2,5%
2003
9000
200
142
341
3,8%
2004*
9000
147
111
258
2,9%
2005*
10000
389
307
696
7,0%
2006*
11000
178
256
433
3,9%
Összesen 69000 1540 1240 2779 4,0% *terv (Forrás: országos adatok, Nemzeti Erdőstratégia, Magyarország Erdőállományai, www.fvm.hu,)
77
Az 23. táblázat adataiból látható, hogy a telepítésre használt területeken korábban milyen művelés folyt. Azt tapasztaltuk, hogy a földek többsége szántó, mégpedig alacsony aranykorona értékű, gazdaságtalan szántó, kisebb része gyep vagy ugar volt. Az erdőtelepítések fafajonkénti alakulását szintén az 5.1.-4. táblázat adatai tartalmazzák. Jól látható, hogy a telepített fafajok között az akác volt a domináns mind a három évben. A tölgy aránya kisebb – bár 2002-ben átmeneti javulás volt tapasztalható –, mint az kívánatos volna; ennek oka a fentiekben már taglalt költségesebb telepítés. 23. táblázat. A gazdálkodók erdőtelepítései fafajonként és a telepítésre használt területek művelési áganként 2001 – 2003-ban (ha, %) 2001 2002 2003 Összesen Telepítés összesen (ha) 670 381 341 1393 -szántón (%) 77% 76% 68% 74% -gyepen (%) 21% 21% 30% 23% -egyéb műv. ágban (%) 2% 3% 2% 3% Fafajonkénti megoszlás (%) Tölgy 15% 27% 16% 18% Akác 64% 42% 64% 58% Nyár 6% 10% 9% 8% Fenyő 0% 1% 1% 1% ELL 11% 16% 6% 11% EKL 4% 4% 4% 4% A tölgytelepítések 73%-át egyéni gazdálkodók végezték, az akác esetében ez 50% körül alakult. A nyár és a fenyő esetében teljes mértékben az egyéni gazdák voltak a kivitelezők, illetve ők telepítették az ELL 46%-át és az EKL 70%-át is. A telepítésnél a nyártól eltekintve, ahol 81 hektáron (6%) dugványt használtak, az esetek 88%-ában (1230 ha) csemetét, illetve 6%-ában (82 ha) magvetést alkalmaztak. A kivitelezés 94%-a (1320 ha) 10 foknál kisebb lejtésű területeken és az esetek 66%-ában (920 ha) saját kivitelezésben történt; ez az arány általánosan mindegyik fafaj esetében hasonlóan alakult. Szolgáltatást ezen a téren főként egyéni gazdálkodók vettek igénybe. A három évben összesen 49700 fm vadkerítést építettek. Ezzel a rendkívül költséges eljárással főként a tölgyet (21.000 fm), az akácot (25.000 fm), illetve a nyárat (3000 fm) védték. Egy hektárra számítva az akác és a nyár esetében közel azonos mértékben építettek vadkerítést (átlagosan 30 fm/ha), szemben a tölggyel, ahol ez az adat 83 fm/ha. A tölgy csemete, akárcsak a fa, jóval értékesebb, mint a többi fafaj esetében, így a vadak által okozott kár is komolyabb anyagi problémákat okoz.
78
A telepítések költségeit a tölgy esetében a normatív támogatások mindig fedezték, a többi fafaj esetében azonban ez nem így volt. Egy hektár erdő telepítése 2001-ben átlagosan 137 eFt/ha-ba került, a kapott támogatás pedig átlagosan 123 eFt/ha; 2002-ben a költségek átlagosan 169 eFt/ha, a támogatás 132 eFt/ha; 2003-ban a költségek átlagosan 187 eFt/ha, a támogatás átlagos összege pedig 161 eFt/ha volt. Ezek az értékek természetesen fafajonként különbözőek, általánosan azonban a támogatások a költségek 70-90%-át fedezték. Találkoztunk olyan ritka kivétellel is, ahol a telepítő a támogatásokon 60%-os jövedelmet realizált, köszönhetően a saját előállítású szaporítóanyagnak és a saját kivitelezésű telepítéseknek. Vizsgálatunk egyik alapvető kérdése volt, hogy a gazdálkodók miért telepítenek erdőt, miért alakítják át mezőgazdasági földjeiket erdőgazdálkodássá, ez a motiváció ugyanis az erdőtelepítési programban foglalt célok megvalósíthatóságának egyik kulcskérdése. Az erdőtelepítési szándékok megoszlását az 10. ábra szemlélteti. A gazdák többsége több jövedelmet vár az erdőtelepítéstől, mint a mezőgazdasági termeléstől, illetve jó befektetésnek tekinti az erdőt. Ennél a kérdésnél többszörös válaszadásra volt lehetőség, amivel a válaszadók jelentős része élt, és többnyire az erdőhöz való érzelmi kötődést, mint egyéb okot jelölték meg. Külön fel kell hívni a figyelmet azokra a gazdálkodókra, akik azért telepítenek erdőt, mert nem akarnak mezőgazdasággal foglalkozni. Ennek a kategóriának a jelentőségét egy belgiumi példával szeretnénk kiemelni, ugyanis a belga farmerek jelentős része idős ember, a szektorban nagyon kevés a fiatal belépő. Emiatt a gazdák többsége azért telepít erdőt, hogy csökkentse mezőgazdasági területét, ezáltal könnyítve a gazdálkodás terhein. (3nd International Symposium “Prospects for the 3rd Millennium Agriculture” Románia, Kolozsvári 2004-es konferencián elhangzott információ). A válaszadók hasonló koreloszlását figyelembe véve e motiváció jelentőségét hazánkban sem szabad lebecsülni. Az erdőtelepítési szándékon túl arra is kíváncsiak voltunk, mennyi erdőt, milyen művelési ágban és melyik évben szándékoznak erdőállományonként telepíteni a válaszadók (24. táblázat). Kiderült, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is a tölgy és az akác áll az élen, illetve még az egyéb lágy lombos fafajok súlya lesz jelentős. Komoly különbség mutatkozik azonban a tölgyek és az akácok arányának növekedésében. Ez a súlypontváltás – azon túl, hogy egyezik az Erdőstratégia szándékaival – annak tudható be, hogy 2005-től a vadkerítés építésére külön támogatások vehetőek igénybe, ezáltal csökkennek az értékesebb fafajok telepítésének a gazdálkodók által viselt költségterhei. Jól látható az is, hogy a nyár és 79
a fenyő szinte egyáltalán nem szerepel a tervek között. Fontos megemlíteni, hogy a táblázat adatai olyan erdőkre vonatkoznak, melyeket a gazdálkodók biztosan szeretnének telepíteni. Sok esetben kaptunk olyan válaszokat, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén kívánnak csak további erdőket telepíteni. A leggyakoribb esetben a gazdák az európai uniós jövedelempótló támogatási rendszer igénybevételi feltételeinek tisztázódására vártak. Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy a jövedelempótló támogatás bevezetése hazánkban is jelentősen növelheti az erdőtelepítések ütemét, de magában hordozza a magasabb aranykorona értékkel rendelkező földek kivonásának veszélyét is. 10. ábra A telepítési szándék motivációinak megoszlása a gazdálkodók körében (%)
Egyéb okból telepít 19%
Nagyobb jövedelmet vár 32%
Nem akar mezőgazdasággal foglalkozni 11%
Jó befektetésnek tekinti az erdőt 30%
Nincsenek eszközei a gazdálkodáshoz 5%
Jobb foglalkoztatottságot szeretne 3%
24. táblázat: A 2004-2006 között tervezett erdőtelepítések alakulása. Művelési ág Célállomány
Gazdálkodó (fő)
Szántón (ha)
Gyepen(ha)
Egyéb területen (ha)
2004 (ha)
2005 (ha)
2006 (ha)
Összesen (ha)
Tölgy
48
484
216
15
102
393
219
714
Akác
42
290
106
4
109
208
84
401
Nyár
2
8
1
0
9
0
0
9
Fenyő
2
5
6
0
5
6
0
11 193
ELL
14
114
79
0
23
65
105
EKL
9
35
18
3
8
23
25
56
Összesen
80
936
426
22
256
695
433
1384
80
5.1.2 Az erdőtelepítési motivációk és egyes gazdálkodási tényezők kapcsolata
A továbbiakban bemutatjuk az egyváltozós analízis eredményeit. A vizsgálat célja az volt, hogy a válaszok alapján készített adatbázis adatmezőiben összefüggéseket keressünk azon tényezők között, melyek várhatóan hatással lehettek az erdőtelepítési motivációkra. Az eredményeket kontingenciatáblákban ábrázoltuk, ahol az egyes tényezőkhöz kapcsolódó válaszok gyakoriságai vannak kategóriánként (a motiváció-kategóriákról van itt szó) feltüntetve. A próba eredményei azt mutatják meg, hogy van-e, és ha igen, mennyire erős a hatása az adott tényezőnek a telepítési motivációkra. A Pearson-próba Pr-rel jelölt értékének a nullától való távolodásával a kapcsolat erőssége gyengül. (Hunyady, 2002; STATA 8 Reference Manuals) Szignifikánsnak a standardnak számító 0,05-ös szintet tekintettük. (25. táblázat) A 2. melléklet a STATA 8 output alapján tartalmazza a kontingenciatáblákat a gyakoriságokkal, és a chi-négyzet próba eredményeit. 25. táblázat: Az egyváltozós szorossági vizsgálat eredményei A gazdálkodó életkora A gazdálkodásban eltöltött évek száma Az iskolai végzettség Az erdőben végzett munkavégzés formája A szántóföld aranykorona értéke A szántóterületek nagysága Az erdőbirtok nagysága A tevékenységi forma
A próba eredménye Chi2 Pr 3,9344 0,269 1,6402 0,650 2,9244 0,818 6,3869 0,381 12,9063 0,045 13,3753 0,146 8,3695 0,497 16,4541 0,058
A szokásos p= 0,05 szignifikancia szintnek megfelelően a táblázatok, a chi-négyzet próbák eredményei azt mutatják, hogy az adott minta alapján a „föld aranykorona értéke” és a „tevékenység formája” esetén erősebb (éppen csak szignifikáns 0,05 szinten), míg a „szántóterületek nagysága” esetén gyenge statisztikai bizonyítékot (nem szignifikáns 0,05 szinten) kaptunk arra, hogy ezek a tényezők hatással vannak az erdőtelepítés motivációjára. A többi tényező esetében a kapott valószínűségek olyan magasak, hogy semmiképpen sem vethetjük el a nullhipotézis állítását, azaz hogy nincs kapcsolat a változók között. A kapott eredmény alapján tehát azt a megállapítást tehetjük, hogy az erdőtelepítési motivációkat valójában két háttértényező (a föld aranykorona értéke és a tevékenység formája) befolyásolta jelentősen, míg a szántóterületek nagysága kisebb mértékben okoz 81
változást bennük. A többi tényező hatása a motivációk alakulására az adatbázison végzett próbák eredményei alapján nem bizonyítható statisztikailag, ezért a további vizsgálatokból ezeket kizártuk.
5.1.3 Az erdőtelepítési motivációk változásának vizsgálata és prognosztizálása
A fenti próbák eredményei alapján, egy olyan többváltozós modell készítése volt a célunk, melynek segítségével prognosztizálható a gazdálkodók erdőtelepítési motivációinak alakulása. A modell segítségével a gazdálkodók szegmentálhatóak a megfelelő adatok ismeretében, prognosztizálható az erdőtelepítések alakulása országrészenként, régiónként vagy országos viszonylatban. A prognózis hozzájárulhat az Erdőstratégia eszközeinek finomításához és a kitűzött célok eléréséhez. Szintén segítséget nyújthat a két ágazat társítási lehetőségeinek megismeréséhez az egyes régiókban. Amint említettük, vizsgálatunkban a kimenetelnek 4 kategóriája (csoportja) van: az 1-es csoport a nagyobb jövedelmet remélők, a 2-es csoportba tartoznak a befektetni kívánók, a 3-as csoportban vannak azok, akik nem kívánnak mezőgazdasággal foglalkozni, a 4-es csoportban pedig azok a válaszadók, akik egyéb okot jelöltek meg az erdőtelepítési hajlandóságuk jellemzésére. A bináris modellhez képest, annak „továbbfejlesztéseként” a fentieket úgy interpretálhatjuk, hogy a függő változó négy értéket vesz fel: 1,2,3,4 (vagy például 0,1,2,3). Ezek bekövetkezési valószínűségei:
p1 = P(Y = 1 ),
p2 = P(Y = 2 ),
p3 = P(Y = 3 ),
p4 = P(Y = 4 )
Az illesztett teljes modell (full vagy saturated model, (Scott-Freese, 2003, STATA 8 Reference Manuals) indexek nélkül, a változók feltüntetésével a következő: (1)
LOGODDS (MOTIVÁCIÓ) = KONSTANS + ARANYKORONA ÉRTÉK + TEVÉKENYSÉG FORMA +
+ SZÁNTÓTERÜLET NAGYSÁGA Mivel a kimenetelnek 4 kategóriája van, az (1) egyenlet tulajdonképpen 3 egyenletet jelent. A magyarázó változók:
Aranykorona érték: AK (kategóriák száma 3),
Tevékenység formája: TVF (kategóriák száma 4) 82
Szántóterület nagyság: SZTN (kategóriák száma 4)
A kimenetel kategóriáinak jelölése:
1-es csoport, nagyobb jövedelmet remélők: NJ
2-es csoport, jó befektetésnek tekintik az erdőt: BF
3-as csoport, nem kívánnak mezőgazdasággal foglalkozni: MN
4-es csoport, egyéb okból: E
Az illesztett teljes modell (a referenciacsoprt az NJ): (a )
log Ω BF NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p2 = β 0,BF NJ + z1 AK ,BF β1 AK ,BF + z 2 AK ,BF β 2 AK ,BF + p1 1 424 3 konstBF
NJ
+ w1TVF ,BF γ 1TVF ,BF + w2TVF ,BF γ 2TVF , BF + w3TVF ,BF γ 3TVF ,BF + + v1SZTN ,BF δ 1SZTN ,BF + v 2 SZTN ,BF δ 2 SZTN ,BF + v3 SZTN ,BF δ 3SZTN ,BF (b)
log Ω MN NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p3 = β 0,MN NJ + z1 AK ,MN β1 AK ,MN + z 2 AK ,BF β 2 AK ,BF + p1 14 24 3 konstMN3
NJ
+ w1TVF ,MN γ 1TVF ,MN + w2TVF ,MN γ 2TVF , MN + w3TVF ,MN γ 3TVF ,MN + + v1SZTN ,MN δ 1SZTN ,MN + v 2 SZTN ,MN δ 2 SZTN ,MN + v3 SZTN ,MN δ 3SZTN ,MN (c )
log Ω E NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p4 = β 0,4 1 + z1 AK ,E β1 AK ,E + z 2 AK ,BF β 2 AK ,BF + p1 123 konstE
NJ 1
+ w1TVF ,E γ 1TVF ,E + w2TVF ,E γ 2TVF , E + w3TVF ,E γ 3TVF ,E + + v1SZTN ,Eδ 1SZTN ,E + v 2 SZTN ,E δ 2 SZTN ,E + v3 SZTN ,Eδ 3SZTN ,E
ahol a zi (i=1,2) , wk (k=1,2,3) és vn (n=1,2,3) a magyarázó változóknak megfelelő dummy változók. A magyarázó változók referenciacsoportjai:
AK („szántóföld aranykorona értéke”: 1≡<15; 2≡16-20, 3≡≥21), referenciacsoport 1≡<15 TVF („tevékenység formája” (1≡Egyéni vállalkozó, 2≡Családi gazdálkodó, 3≡Őstermelő, 4≡Társas vállalkozó), referenciacsoport 1≡Egyéni vállalkozó SZTN („szántóterületek nagysága”: 1≡≤20ha, 2≡21-50ha, 3≡51-100ha, 4≡>100ha), referenciacsoport 1≡≤20ha A modell illesztését STATA 8.2 statisztikai programcsomaggal végeztük el. Az illesztést magyarázó példát a 3. melléklet tartalmazza.
83
A számított teljes modell: (a)
log Ω BF NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p2 = 0,2 - 0,6 z1 AK ,BF − 0,8 z 2 AK ,BF + p1
- 0,2 w1TVF ,BF + 0,3w2TVF ,BF + 1,1w3TVF ,BF -0 ,64v1SZTN ,BF - 0,2v 2 SZTN ,BF − 0,5v3 SZTN ,BF (b)
log Ω MN NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p3 = −0,6 - 0,4 z1 AK ,MN - 2,2 z 2 AK ,BF + p1
+ 1,3w1TVF ,MN + 0,3w2TVF ,MN + 1,6 w3TVF ,MN - 0,5v1SZTN ,MN − 1,8v 2 SZTN ,MN − 1,3v3 SZTN ,MN (c )
log Ω E NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p4 = −1,6 − 0,6 z1 AK ,E + 0,1z 2 AK ,E p1
+ 1,3w1TVF ,E + 1,2 w2TVF ,E + 0,9 w3TVF ,E + 0,6v1SZTN ,E − 0,5v 2 SZTN ,E − 0,3v3 SZTN ,E
Az egyedi valószínűségek kiszámítása: A valószínűségeket a program megfelelő parancs alkalmazásával minden mintában szereplő személy esetén kiszámítja. Az 5.1.-8. táblázatban látható öt, a mintában szereplő személy esetén a p1, p2, p3 és p4, azaz a motivációk választásának valószínűségei és a hozzájuk kapcsolódó átlagok, szórások és terjedelmek (26. és 27. táblázat). 26. táblázat: A személyekhez kapcsolódó egyedi valószínűségek. Sorszám 1. 2. 3. 4. 5.
p1 0,18 0,50 0,23 0,25 0,21
p2 0,34 0,36 0,51 0,41 0,22
p3 0,33 0,07 0,18 0,19 0,42
p4 0,15 0,07 0,08 0,15 0,15
27. táblázat: Az egyedi valószínűségek számtani átlaga, szórása és terjedelme n
Valószínűségek
(mintaelemek száma)
P1 P2 P3 P4
183 183 183 183
Számtani átlag
Szórás
Minimum
Maximum
0,38 0,32 0,14 0,17
0,121 0,114 0,110 0,111
0,12 0,09 0,006 0,038
0,66 0,63 0,42 0,50
Ha összehasonlítjuk a modell által becsült valószínűségeket azzal, hogy a mintában szereplő személyek hány százalékát motiválja az erdőtelepítésben a nagyobb jövedelem (1), a jó befektetési lehetőség (2), nem akar mezőgazdasággal foglalkozni (3), illetve egyéb ok (4), akkor azt találjuk, hogy kerekítés után megegyeznek (28. táblázat): 84
28. táblázat: A valószínűségek összehasonlítása Erdőtelepítési motiváció csoportok 1 2 3 4 Összesen
Gyakoriság
Százalék (%)
Kumulált %
69 58 25 31 183
37,70 31,69 13,66 16,94 100,00
37,70 69,40 83,06 100,00
A modell illeszkedésének vizsgálata (goodness of fit): Azt, hogy a modellünk szignifikáns-e, egy chi-négyzet próbával teszteljük, ez a lineáris (Gauss-féle) regresszió F-tesztjével analóg. Itt azt a nullhipotézist teszteljük, hogy egyetlen – a modellben szereplő − független változó sincs kapcsolatban a függő változó log-esélyével. Másképpen fogalmazva, az a nullhipotézis vár verifikálásra, hogy a populációban minden regressziós együttható nulla. A chi-négyzethez tartozó szignifikanciát a szabadságfok figyelembevételével határozza meg a program. A szabadságfok a modellben szereplő paraméterek száma mínusz egy. A STATA programcsomag a likelihood hányados próbával (likelihood ratio test) - amely tulajdonképpen az említett chi-négyzet próbát jelenti alkalmazásával teszteli a fenti nullhipotézist. Az outputban látható, hogy a próbastatisztika értéke LRchi2(24) = 41,63 és p=0,014. Tehát a teljes modell 1%-os szinten szignifikáns. A modell szignifikáns volta nem jelenti azt, hogy ehhez minden, a modellbe bevont független változó szignifikáns mértékben hozzájárult. A modell magyarázó ereje: Amint említettük, a logaritmikus regresszió esetében a paramétereket egy iterációs folyamat során találja meg a program. Az iteráció végén kapott log-likelihood (LL) függvényértéket közli a program outputjában. Jelöljük Do-val a független változók nélküli (azaz minden együttható zérus) modellben a -2LL és DM-mel, a teljes modellben a -2LL-et. Legyen GM=DMDo. Ha fenntartjuk a GM és a Do analógiáját a Gauss-regresszió megmagyarázott és teljes varianciájával, akkor az R L2 = G M D adekvát mérőszám lehet a modell magyarázó erejének o jellemzésére R L2 =
(Székely,
2002;
Vargha,
2000).
A
modellünkben
477,48-435,86 41,62 = = 0,095 . Ez a mutatószám azt fejezi ki, hogy a független 435,86 435,86
változók bevonása a modellbe milyen mértékben csökkenti a Do-t. R L2 értéke 0 és 1 között mozog, ahol a 0 azt jelenti, hogy a modellbe bevont független változók egyáltalán nem 85
járulnak hozzá a függő változó értékének becsléséhez. A vizsgált modellünk, bár szignifikáns magyarázatot produkál (p=0,014), magyarázó ereje gyengének mondható. Ez annak tudható be, hogy az adatbázis elemszáma alacsony volt. Egy szélesebb körben végzett, nagyobb elemszámú (országos) felmérés magyarázó ereje várhatóan erősebb lenne. A független változók hatása A kis magyarázóerő annak köszönhető, hogy a magyarázó változók többsége nem hat erősen a függő változóra (3. melléklet). Az „mlogit” parancs output-jában minden egyes paraméter zpróbáját is láthatjuk (Wald-teszt). A nullhipotézis minden paraméterre az, hogy egyenlő zérussal. Mivel a modellt a kimenetel bekövetkezési valószínűségeinek előrejelzésére állítottuk fel, a regresszióval becsült „függő változó értékek” az érdekesek számunkra, nem a regressziós együtthatók változása. Ilyenkor az „összes szóba jöhető független változó” a modellben van. Például, ha a vizsgált populációban egy gazdálkodó az AK 2-es (16-20 aranykorona érték), TVF 2-es (családi gazdálkodó) és az SZTN 4-es (100ha-nál nagyobb szántóterület) csoportokba esik, akkor a megfelelő valószínűségek:
(a)
log Ω BF NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p2 1,3 = 0,2 − 0,8 - 0,2 - 0,5 = − { p1 u BF NJ
(b)
log Ω MN NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p3 2,8 = −0,6 - 2,2 + 1,3 - 1,3 = − { p1 u MN NJ
(c )
log Ω E NJ ( AK , TVF , SZTN ) = log
p4 1,2 = −1,6 − 0,6 + 1,3 − 0,3 = − { p1 u E NJ
= 0,037 ≈ 0,04 = 0,18
p2 =
e −1,3 = 0,17 1 + e −1,3 + e − 2,8 + e −1, 2
p3 =
e − 2 ,8 1 + e −1,3 + e −2,8 + e −1, 2
e −1, 2 p4 = 1 + e −1,3 + e − 2,8 + e −1, 2
p 1 = 1 − (0,17 + 0,04 + 0,18) = 0,61
Ez azt jelenti, hogy a fenti tulajdonságokkal rendelkező gazdálkodó várhatóan 61%-os valószínűséggel a nagyobb jövedelem reményében, 17%-os valószínűséggel a jó befektetés
86
reményében telepít erdőt. 4%-os valószínűséggel várhatóan azok telepítenek erdőt, akik nem kívánnak mezőgazdasággal foglalkozni, 14%-os valószínűséggel pedig az egyéb tényezők játszanak szerepet. Az együtthatók interpretálása, a modellszámítás eredménye A STATA megfelelő opció alkalmazásával kiszámítja a modell együtthatóinak antilogaritmusát, azaz az esélyhányadosokat. Az esélyhányadosok számítása úgy történik, hogy egy kijelölt együtthatóhoz viszonyítjuk a másik választott együtthatót a referenciacsoportok tükrében. Az esélyhányados értéke 1-hez képest adja meg a kapcsolat szorosságát; ahol egynél kevesebb, ott a viszonyított együttható hatása kisebb a viszonyítási alapként használt együttható hatásához képest. A Z1AK (a föld aranykorona értéke 16-20) és a Z2AK (a föld aranykorona értéke 20<) változók alakulását vizsgáljuk az alapként használt Z0AK (a föld aranykorona értéke >16) változóhoz képest (mely ilyen formában az interpretációban használt táblázatokban nem látható viszonyítási alapként szerepel) az egyes motivációk alakulásának tükrében. Az 1-nél kisebb eredmény esetén az együttható kapcsolata a motivációval kisebb, mint a referenciaként használt változó. A változók és a motivációk kapcsolatának és a kapcsolat szorosságának szignifikanciáját már az egyváltozós szorossági elemzés során igazoltuk. A 2-es kódú csoport, jó befektetésnek tekintik az erdőt (BF), és az 1-es kódú, nagyobb jövedelmet remélők (NJ) összehasonlítása:
Esélyhányados
Z1AK
Z2AK
W1TVF
W2TVF
W3TVF
V1SZTN
V2SZTN
V3SZTN
0,54
0,46
0,85
1,38
3,04
0,53
0,82
0,61
Annak az esélyhányadosa, hogy a jó befektetés reményében telepítenek erdőt, szemben a nagyobb jövedelem reményével, a föld aranykorona értékének és a szántóterület nagyságának növekedésével mindig egy alá esik; inkább csökkenő tendenciát mutat. Eszerint a föld aranykorona értékének növekedésével a gazdálkodók kisebb eséllyel telepítenek erdőt a jó befektetés reményében, ugyanakkor az alacsonyabb aranykoronával bíró területeken a befektetési motiváció erősebb. Fontos azonban, hogy az aranykorona érték változása nem befolyásolja jelentősen a befektetési motiváció alakulását, az esélyhányadosok értéke egy alatt van. A jövedelem-orientáltság tehát nagyobb szerepet játszik, mint a befektetési motiváció. 87
Ezzel szemben a tevékenységi formák vizsgálatánál azt tapasztaltuk, hogy az őstermelők, és különösen a társas gazdálkodók inkább a befektetési szempontot részesítik előnyben a jövedelemmel szemben, míg az egyéni vállalkozók esetében ennek az ellenkezője igaz. A birtokolt szántóterület nagysága nem billenti a mérleget a befektetési motiváció felé egyik kategóriában sem. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a legerősebb szempont a jövedelemérdekeltség. Az őstermelőket és a társas gazdálkodókat (ez utóbbiak súlya jelentős) a regionális politikai eszközökkel jól lehet erdőtelepítésre motiválni, a jó befektetési lehetőségek hangsúlyozásával. Ennek lehetőségeit a gazdasági elemzések során részletesen vizsgáltuk. A 3-as kódú csoport, nem kívánnak mezőgazdasággal foglalkozni (MN) és az 1-es kódú, nagyobb jövedelmet remélők (NJ) összehasonlítása:
Esélyhányados
Z1AK
Z2AK
W1TVF
W2TVF
W3TVF
V1SZTN
V2SZTN
V3SZTN
0,65
0,12
3,54
1,32
5,19
0,63
0,16
0,26
Annak az esélyhányadosa, hogy a megkérdezettek azért telepítenek erdőt, mert nem akarnak mezőgazdasággal foglalkozni, szemben a nagyobb jövedelem reményével, a föld aranykorona értékének és a szántóterület növekedésével mindig egy alá esik; itt is inkább csökkenő tendenciát mutat. Az alacsonyabb aranykoronájú területekkel rendelkezők tehát – mint az várható volt – könnyebben hagynak fel a mezőgazdasággal, míg a jobb földeken gazdálkodók inkább a magasabb jövedelem miatt telepítenének (nyilván az alacsonyabb termőképességű területeiken). A tevékenységi formák esetén a családi vállalkozók, az őstermelők és a társas vállalkozók egyaránt nagyobb eséllyel telepítenek erdőt azért, mert nem akarnak mezőgazdasággal foglalkozni, az egyéni vállalkozókhoz képest. Az egyéni gazdálkodók tehát jobban kötődnek a mezőgazdasági termeléshez még a rosszabb minőségű földterületeken is. E tekintetben az őstermelők közel állnak az egyéni vállalkozókhoz, de ők valamivel kevésbé kötődnek a mezőgazdasághoz, és jobban a földterületen elérhető jövedelemhez. A szántóterület-nagyság motivációkra gyakorolt változásában nem figyelhetőek meg egyértelmű trendszerűségek, ennél a kategóriánál azonban a kapcsolat szorossága a chi2-próbák esetén gyengébb volt. Elmondható, hogy a terület növekedésével a gazdálkodók inkább a jobb jövedelem reményében telepítenek erdőt, és kevésbé azért, mert fel akarnak hagyni a gazdálkodással.
88
A 4-es kódú csoport, egyéb okból (E), és az 1-es kódú, nagyobb jövedelmet remélők (NJ) összehasonlítása: Z1AK Esélyhányados
0,56
Z2AK 1,08
W1TVF
W2TVF
W3TVF
V1SZTN
V2SZTN
V3SZTN
3,78
3,22
2,52
1,77
0,60
0,75
Annak az esélyhányadosa, hogy a megkérdezettek egyéb okból telepítenek erdőt, szemben a nagyobb jövedelem reményével, a föld aranykorona értékének növekedésével egy alá esik, vagy közel van egyhez; azaz esélyük nem különbözik a legkisebb aranykorona értéket képviselő csoport esélyétől. Ebben a kategóriában tehát nincs igazán hatása az egyéb motivációnak a jövedelem-érdekeltséggel szemben. Ezzel ellentétben a tevékenységi formák esetén a családi vállalkozók, az őstermelők és a társas vállalkozók nagyobb eséllyel telepítenek erdőt egyéb okból, az egyéni vállalkozókhoz képest. A leggyakoribb egyéb okként az erdőhöz való érzelmi ragaszkodást jelölték meg. A társas vállalkozók esetében a gyakori egyéb ok a jobb foglalkoztatás elérése, az őstermelők között pedig nem ritka a mezőgazdasági eszközök hiányára való hivatkozás. Az egyéb motiváció tehát az egyéni vállalkozók között a legkevésbé erős. A többi esetben magasabb, különösen a családi gazdálkodók és az őstermelők telepítenek más okok miatt. Az esélyhányados a „szántóterület nagysága” változónál meglehetősen heterogén képet mutat. A szántóterület növekedésével, azaz a 3≡51-100ha, 4≡>100ha csoportok esetén egy alá esik. Eszerint kisebb eséllyel telepítenek erdőt a csoportok egyéb okból, mint a nagyobb jövedelem reményében, míg a 20-50 ha közötti szántóval rendelkezők sokkal inkább telepítenek erdőt egyéb okból, mint a 20 ha-nál kisebb birtokosok. Összegezve az eredményeket azt tapasztaltuk, hogy a motivációk leginkább a tevékenységi forma alapján szóródtak. A birtokolt területek aranykorona értékének változása minden esetben a nagyobb jövedelem felé tolta el a hangsúlyt; tehát azt mondhatjuk, hogy minél magasabb a gazdaság területeinek átlagos aranykorona értéke, annál inkább a magasabb jövedelem ösztönzi a gazdálkodókat. A földminőség növekedésével arányosan szorul háttérbe a mezőgazdasági termeléssel való felhagyás szándéka, az egyéb motivációk pedig szinte egyáltalán nem függenek az aranykorona változásától. Tehát minél jobb minőségű földterülettel bír a gazdálkodó, annál inkább hajlandó a kevésbé jó minőségű területeken erdőt telepíteni a jobb jövedelem reményében. A gazdagabb termőhelyekkel rendelkező régiókban tehát könnyebben válthatóak fel a gyenge adottságú szántók erdőgazdálkodással; az itt
89
található gazdálkodók a diverzifikációval elsősorban a gazdaság jövedelmét akarják növelni, az erdő- és mezőgazdaság társítása tehát itt ütközik a legkisebb akadályba. A tevékenységi formák esetében a motivációk jobban szóródtak. Megállapítottuk, hogy az egyéni vállalkozók és az őstermelők hasonlítanak leginkább egymáshoz e tekintetben. Mindkét kategória elsősorban a nagyobb jövedelem reményében telepít erdőt, jobban kötődik a mezőgazdasági termeléshez, kevésbé hajlandó felhagyni vele az erdőgazdálkodás miatt. Az egyéni gazdálkodókkal ellentétben az őstermelők között sokan telepítenek erdőt egyéb okból, mely gyakran a mezőgazdasági eszközök hiányára vezethető vissza. A családi gazdálkodók az egyéni vállalkozóknál és az őstermelőknél erősebben jövedelem-orientáltak, és kevésbé kötődnek a mezőgazdasághoz, ha erdőtelepítésről van szó; ugyanakkor gyakori az erdőhöz való érzelmi ragaszkodásuk is, mint egyéb motiváció. A társas vállalkozások tulajdonosai elsősorban befektetési céllal telepítenek erdőt, e célból könnyen felhagynak a mezőgazdasági termeléssel is; erős az érzelmi kötődésük az erdőhöz, és több esetben motiválja őket a jobb foglalkoztatás, munkaerő-kihasználás érdeke. A szántóterületek mértékének változása kevésbé produkált egzakt eredményeket, de ennek a változónak a szorossága és magyarázóereje eleve alacsonyabb volt a próbákon, ami nem kevéssé az alacsony mintaszámnak tudható be. A területek növekedésével a gazdálkodókat egyre inkább a nagyobb jövedelem elérése motiválja az erdőtelepítésre, minden egyéb tényezőt háttérbe szorítva. Egy kivételt tapasztaltunk ez alól, mégpedig a 20-50 ha-os gazdaságokat, ahol az egyéb motiváció nagyon erős volt. A mező- és erdőgazdálkodás társításának lehetőségei tehát adottak a vizsgált régiókban, a regionális és országos erdészeti és mezőgazdasági politika összehangolásával könnyen előmozdítható a Nemzeti Erdőstratégia céljainak megvalósulása. Sajnos a modellt csak alacsony
elemszámú
adatbázisra
alkalmazhattuk,
így
nem
rendelkezik
olyan
magyarázóerővel, mint egy nagy mintaszámú felmérés esetén tenné. Kétségkívül alkalmas azonban az egyes régiók elemzésére, megfelelő mintaszámú felmérést követően az erdőtelepítések lehetőségeinek országos prognosztizálására. A kapott eredmények azonban így is felhasználhatóak a regionális politikák eszközeinek finomítására, fejlesztésére. A gazdálkodók szegmentálását követően eltérő tájékoztató anyagok készíthetőek, melyek mindegyik csoport számára a motivációknak leginkább megfelelő módon ismertetik, mutatják be az erdőtelepítések és a két ágazat társításának előnyeit, elősegítve ezzel a makrogazdasági szinten is kívánatos összehangolt termelés fejlődését.
90
5.2 A szántóföldi és az erdészeti földhasznosítás összehasonlító elemzése A gazdálkodók motivációinak ismeretében adódik a kérdés, hogy vajon jól döntöttek-e, mikor az erdőtelepítés mellett voksoltak. Célszerű tehát az erdőtelepítésre használt területek mezőgazdasági hozamait összehasonlítani az erdőgazdálkodás hasznaival, illetve egész pontosan a földhasználat lehetséges alternatíváival, melynek részét képezhetik az energiaerdők, valamint a faültetvények is. Ez utóbbi két kérdéskörben egyelőre kísérleti eredményekre támaszkodó számításokra hagyatkozunk, mert a korábban már említett okok miatt egyik terület sem rendelkezik még kiforrott hazai technológiával. A számításokat ezért Erdős (1995-2004) és Gergely (2000) kísérleti adatai alapján végeztük el. Az összehasonlítás időtartama 25 évre korlátozódik, mert az energia- és ültetvényerdők életciklusa ilyen hosszú. A két legerősebb erdőtelepítési motiváció a jövedelemszerzés és a befektetési szándék volt a gazdálkodók körében. Az összehasonlító elemzés célja tehát nem csak a gazdasági értékelés, de egyben a motivációk mögött megbúvó alátámasztottság vizsgálata is. Ennek érdekében az elemzés során a befektetések értékelésének szokványos módszereként alkalmazott nettó jelenérték számítást és a belső megtérülési kamatlábat használtuk. Összehasonlításra kellő körültekintéssel ezek a mutatók jól megfelelnek.
5.2.1 A mezőgazdasági termelés elemzése
A megkérdezett gazdálkodók többsége az erdőtelepítésre használt – rossz termőképességű – szántóterületeken korábban búzát vagy kukoricát termelt, gazdaságtalanul alacsony termésátlagokkal. A kukorica esetében ez 3,6 t/ha-os, a búzával pedig átlagosan 2,1 t/ha hozamot jelentett, amit a számításban a kukorica esetén 4 t-ra, a búza esetén pedig 2,5 t-ra korrigáltunk az időjárás-hatás kiküszöbölése érdekében, mert a vizsgált év különösen száraz volt, országosan is a szokásosnál alacsonyabb termésátlagokkal. Fontos tény, hogy a gazdálkodók ezeken a területeken extenzív termelési technológiát alkalmaztak, így a hozamok jelentősen elmaradtak a jövedelmet biztosító 5-6 t/ha-os kukorica, és 4-5 t/ha körüli búza hozamától. A területek aranykorona értékei 7-15 között mozogtak, tehát rozs termesztésére alkalmas földekről van szó. Az is fontos tényező, hogy a gazdálkodók által jelenleg növénytermesztésre használt földterületek több mint 40%-a rendelkezik hasonló aranykorona értékkel, vagyis tartozik a gyenge termőképességű szántó kategóriába. 91
Modellszámítást végeztünk mindkét növényre, mely során az időértékelvét alapul véve havi bontásban kezeltük a költségeket és a bevételeket. A számításban alkalmazott termesztési technológia megfelel az átlagos gazdálkodási gyakorlatnak, az alkalmazott árak pedig többnyire piaci szolgáltatási árak. A terményárnál a gabona intervenciós értékesítésével számoltunk. Az intervenciós átvételi ár 2004-ben 101, 31 euró/t volt, ami 255 Ft-os árfolyamon számolva 25834 Ft/t árnak felel meg. Ez 2004-ben meghaladta a piaci árat, ezért használatát célszerűbbnek tartottuk.A másik ok amiatt az intervenciós árat használtuk a kiszámíthatóság volt. A piaci árak még intervenciós minőség estén is nagy szórást mutatnak. A bevételi oldalon még számoltunk az általánosan, elméletileg minden gazdálkodó által elérhető földalapú támogatással (SAPS34), melynek mértéke 33311 Ft/ha. Az SAPS alkalmazásának időtartama azonban bizonytalan, legkésőbb 2 éven belül várható, hogy a CAP-reformban foglalt farmalapú támogatás (SFSP35) veszi át a helyét, melynek összegéről még nem állnak rendelkezésre pontos információk, de a szakértői feltételezések szerint a támogatások egy hektárra eső mértéke várhatóan nem fog jelentősen változni. A támogatási pénzek kifizetése szakaszos. Igénylésük októberben történik (a magyar kezdeményezések az augusztusi igénylési időponttal kapcsolatban sajnos a tárgyalásokon kudarcba fulladtak), majd ezt követően három részletben: novemberben, decemberben és februárban kerülnek átutalásra. Tehát az adott évi termelési ciklus végén, illetve után történik meg a kifizetés. A modellszámításban egyszerűsítéssel éltünk és úgy számoltunk, mintha a gazdálkodók a termelési ciklus végén megkapták volna a teljes összeget. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy mindkét növény fedezeti összege negatív, amennyiben a támogatások összegét figyelmen kívül hagyjuk, ez egyúttal azt is jelenti, hogy jövedelmet csak a földalapú támogatással lehet ezeken a területeken elérni. Elfogadhatjuk azon hipotézisünket, mely szerint a vizsgált területeken a növénytermesztés gazdasági szempontból nem racionális földhasználati forma, mert a támogatások összegével is csak igen csekély jövedelem termelését teszi lehetővé. (29. táblázat, 10-11. ábra)
34 SAPS: Single Area Payment Sheme, egyszerű földalapú támogatás. Az Unió a 2004 során csatlakozott tagállamok részére biztosított átmeneti támogatási formája. 2004-ben a következő elemekből épült fel: 8000 Ft előleg, 16311 Ft EU-forrás, és két részletben 7000, majd 2000 Ft „top up” nemzeti kiegészítés. Összesen 33311 Ft/ha. 35 SFPS: Single Farm Payment Sheme, egyszerű farm alapú támogatás, a CAP-reform részeként megállapított új támogatási rendszer, melyben a gazdálkodók az előző években kapott támogatások mértékének megfelelően kaphatnak támogatást, függetlenül a termelés volumenétől.
92
29. táblázat: A modellszámítás eredményei búzára és kukoricára Búza Termésátlag Termelési költség Önköltség Árbevétel Támogatás Összes bevétel Összes bevétel Fedezeti összeg - támogatással - támogatás nélkül Fedezeti pont - támogatással - támogatás nélkül 100 Ft költségre jutó FÖ - támogatással - támogatás nélkül
t/ha Ft/ha Ft/t Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/t
2,5 88 516 35 406 64 585 33 311 97 896 39 158
Kukorica 4,0 118 916 29 729 103 336 33 311 136 647 34 162
Ft/ha Ft/ha
9 380 -23 931
17 731 -15 580
t/ha t/ha
2 3,7
3,1 4,7
Ft Ft
11 -27
15 -13
A termelés tehát ezeken a földeken a támogatások nélkül negatív szaldós. Érdemes azonban megnézni, mi várható egy nagyobb termésátlag mellett. A fedezeti pont a búza esetében 2 t/ha, azonban 3,7 t/ha lenne, ha nem számolnánk a támogatás összegével, a kukoricánál pedig 3,1 t/ha, illetve 4,7 t/ha. A számításban használt hozamok a két fedezeti ponthoz tartozó hozamértékek közé esnek, melyek szerint a támogatás összege jelentős mértékű veszteséget takar el. Ebből is látszik a földalapú szubvenció erős torzító hatása, mely jelentősen megnöveli a gazdálkodók termelési biztonságát. A fedezeti pontnál magasabb hozamok garantálnak csak jövedelmet, amelyek kielégítő mértékéhez jelentős többlet-ráfordításra volna szükség (elsősorban tápanyag és talajművelés tekintetében). A földterület rossz adottságai miatt ezek a plusz ráfordítások azonban nem lennének hatékonyak. A többlet-ráfordítások érvényesülése emelheti a termésátlagot, és a hatékonyság függvényében csökkenthetné a főtermék közvetlen önköltségét, amely jelen esetben magasan meghaladja az értékesítési egységárat. Ezek a pótlólagos ráfordítások azonban a jobb minőségű földterületeken nagyobb hatásfokkal érvényesülnek, tehát alkalmazásuk ott célszerű. Amennyiben ezeken a rossz adottságú területeken a növénytermesztéssel a gazdálkodó felhagy, a termesztés költségeinek megszűnése révén felszabaduló tőkét a kedvezőbb adottságú területeken nagyobb hatékonysággal használhatja fel. A gazdálkodók tehát a jelenleg használt szántók jelentős részén folytatnak alacsony eredményt hozó gazdálkodást, melynek mértéke az alkalmazott technológiától függően változhat. A részletes modellszámítást a 4. számú melléklet tartalmazza.
93
10. ábra: A búzatermesztés költség- és jövedelemviszonyai a modellszámítás alapján 100 000
Összes költség Kummulált költségek Fedezeti hozzájárulás Kummulált FH
80 000
60 000
40 000 támogatás
Ft
20 000
0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
-20 000
-40 000
-60 000
-80 000 hó
94
11. ábra: A kukoricatermesztés költség- és jövedelemviszonyai a modellszámítás alapján 140 000 120 000
Összes költség Kummulált költségek Fedezeti hozzájárulás Kummulált FH
100 000 80 000 60 000
Ft
40 000
támogatás
20 000 0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
-20 000 -40 000 -60 000 -80 000
hó -100 000
95
5.2.2 Az erdőgazdálkodás elemzése
Az erdőgazdálkodás hozamainak számításánál két tényezőt vehetünk alapul. Egyrészt értéket képez a faanyag, mely folyamatosan termelődik, másrészt bevétel szerezhető a mezőgazdasági területek erdősítésekor igényelhető jövedelempótló támogatásokból. Az erdő értékének számításánál számos tudományosan elfogadott, ám pontosságát tekintve nem a legjobb eredményt adó módszer ismeretes. Ezek az értékszámítások az erdő haszonvételeiből származó összegek diszkontálásával számolnak, melyeknek részét képezik az alternatív lehetőségekből származó bevételek is. (Márkus-Mészáros, 2000) Ezek becsülhetősége azonban komoly hibával terhelt, ezért a számításban ettől eltekintünk. Ehelyett az erdő értékének és hozamainak számításakor objektív tapasztalati adatokból indultunk ki. Az egyéb erdei haszonvételek értékelésétől – rendelkezésre álló adatok hiányában – sajnos el kellett tekintenünk. Nem számoltunk az esetleges vadkerítés építésének költségeivel sem, mert erre támogatás igényelhető; építésére nem mindenhol van szükség, és a felmérés eredményei szerint a területek viszonylag kis hányadát védték ténylegesen ezzel a módszerrel a vadkár ellen, annak ellenére, hogy kétségkívül ez a leghatékonyabb eljárás (Andrásevits, 2000). Számoltunk viszont a jövedelempótló támogatások összegével, ami 2004-től minden erdőtelepítés után igényelhető, valamint a telepítés és az ápolások költségeivel, és az arra igényelhető támogatásokkal. Az elemzést akác és tölgy célállományokra végeztük el, mert ez a két fafaj dominált az erdőtelepítésekben a felmérés során. A tölgy vágásfordulója (100 év) jóval hosszabb, mint az akácé (35 év). Az akácban viszont mindössze egy alkalommal van lehetőség haszonvételre a véghasználat előtt, míg a tölgyben ez három alkalommal fordul elő. A számításnál átlagárakat használtunk, ami a haszonvételkor keletkező választékárak36 súlyozott számtani átlaga. A költségek között a kitermelés elfogadott piaci köbméterenkénti vállalkozói árai, és az erdőfenntartási37 járulék szerepelnek, melyet szintén köbméterenként kell fizetni. A fahozamokat nettó köbméterben38 adtuk meg, erre számoltuk át a járulékok és a kitermelési költségek összegét is. A költségeket jelen időpontra diszkontáltuk, 7,5%-os kamatlábat alkalmazva. 36 Választék: a véghasználatkor keletkező, eltérő minőségű faanyag kategóriák. Az egyes választékfajták nem csupán minőségükben és felhasználási területeikben, de piaci értékesítési árukban is eltérnek egymástól. Jellemző választéktípusok: iparifa, támfa, tűzifa stb. 37 Erdőfenntartási járulék: törvényesen a kitermelt faállomány minden bruttó köbmétere után az államnak fizetendő illeték jellegű díj, melynek mértéke fafajonként kerül megállapításra az erdőtörvényben. 38 Nettó köbméter: a kitermelt faanyag megtisztított, háncstalanított, feldolgozható, értékesíthető része.
96
Az elemzés eredményeként azt kaptuk, hogy az akác egy termelési ciklus alatt jóval kevesebb jövedelmet termel, de ha figyelembe vesszük, hogy a tölgy vágásérettségéig három akáctermelési ciklust lehet befejezni, nyilvánvalóvá válik, hogy abszolút tekintetben jövedelemtermelő-képessége elérheti a tölgyét. (30. táblázat, 12-13. ábra) A költségek jelentős része a ciklus elején és a végén jelentkezik. Átadásig a telepítés és az ápolások, illetve pótlások költségeit a támogatások – az első évet kivéve – fedezik, ezért a fedezeti összeg végig pozitív, a legelső évet kivéve, mert a normatív támogatást csak a következő évben kapja meg a gazdálkodó. A költségek ingadozása az erdőtelepítés átadásáig jelentős, ezt követően a költségek csak gyérítéskor és véghasználatkor jelentkeznek. (5. melléklet) A pénzáramok nettó jelenértékét kiszámítva nem kaptunk jelentős eltérést a két fafaj között (mindössze 22% a tölgy javára), ami szintén az eltérő ciklusidőnek köszönhető. 100 évre vetítve és jelenértéken számolva az akác jövedelemtermelő-képessége magasabb mint a tölgyé, mert ez idő alatt az akácban három termelési ciklus befejezhető. Bár az első termelési ciklust követően jövedelempótló és telepítési támogatás nem jár, csupán ezeknél szerényebb összegű felújítási kifizetés, az egyéb jogcímek azonban továbbra is élnek. Ha a bevételeket egy évre átlagoljuk, akkor az akác esetében 96000 Ft/ha-t, a tölgy esetében pedig 107000 Ft/ha-t kapunk, ami összevetve az átlagos éves költségekkel – melyek közel azonosak – a tölgy előnyét jelzi ökonómiai szempontból. A jelenértékek alapján azonban a tölgy kedvezőtlenebb eredményt mutat, ami a hosszú vágási forduló következménye. A belső megtérülési kamatlábak a piaci kamatláb felett találhatóak, és a jövedelmezőségi indexek is 100% felett mozognak, ami befektetési szempontból is értékesnek minősíti az erdőgazdálkodást ezeken a területeken. (30. táblázat) Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a mezőgazdasági termelők erős igényét az évenkénti rendszeres jövedelemre a föld után. E tekintetben a tölgy a támogatási rendszer következtében jobb, hiszen ugyanazt az éves támogatási összeget az akác 10 évével szemben 20 évig kapja a tulajdonos. A gyorsabb vágásforduló viszont az akác mellett szól. A gazdálkodók
jövedelem-
és
befektetés-orientált
motivációinak
megalapozottságát
a
számítások alátámasztják. 30. táblázat: A modellszámítás eredménye a mutatók alapján NPV Ft/ha Akácerdő Tölgyerdő
500 292 614 351
IRR % 68,730% 56,525%
Pi % 124% 101%
97
Érdemes összehasonlítani egymással a mezőgazdasági termelés és az erdőgazdálkodás egy évre vetített (átlagolt) költségeit és jövedelmezőségét. Az összevetést két módon végeztük el. Az első esetben a várható bevételeket és költségeket átlagoltuk a termelési ciklus éveire (a táblázatban „jövőértéken”), a második esetben pedig a diszkontált értékekkel tettük ugyanezt (a táblázatban „jelenértéken”). Mindkét esetet összevetettük a szántóföldi termesztés értékeivel, kiszámoltuk a költségarányos jövedelmezőséget és a különbségeket. (31. táblázat) 31. táblázat: A modellszámítás eredményei erdőre jövőértéken és jelenértéken átlagolva Költség Ft/év/ha Jövőértéken Akácerdő Tölgyerdő Jelenértéken Akácerdő Tölgyerdő
Bevétel Ft/év/ha
FÖ Ft/év/ha
FÖ Költségkülönbség (1 évre) Ft/100 Ft ktg Búza Kukorica
35 021 33 408
96 650 107 943
61 629 74 535
176 223
53 495 55 109
11 564 6 092
25 797 12 235
14 233 6 144
123 101
76 952 82 424
FÖ különbség Búza Kukorica
83 895 52 249 85 509 65 155 107 352 112 824
4 853 -3 236
43 898 56 804 -3 498 -11 587
Az erdő várható költségeit egy évre vetítve jelentős különbség tapasztalható. A számított fedezeti összegek különbségei egy jó adottságokkal rendelkező mezőgazdasági terület éves hozamait is elérik, az eszközarányos jövedelmezőség magas. Ha a diszkontált értékekkel végezzük el az összehasonlítást, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az erdőgazdálkodás éves átlagos fedezeti összegei alig magasabbak vagy alacsonyabbak, mint a mezőgazdasági termelésé. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a fedezeti összegek pozitívak, a költségkülönbségek 80-110 ezer forint körül alakulnak hektáronként, és a 100 Ft költségre jutó fedezeti összeg a mezőgazdaság termelésének 7-8-szorosa, akkor ismét megállapíthatjuk, hogy ezeken a területeken az erdőgazdálkodás racionálisabb választás. Ez a megtakarítás felhasználható a fennmaradó mezőgazdasági területek fejlesztésére, beruházásra, vagy termőképesség növelését szolgáló technológiai eljárások alkalmazására, ahol a pótlólagos ráfordítások nagyobb hatékonysággal érvényesülnek. Így a rossz termőképességű területeken a mezőgazdasági termelés erdővel való felváltása nemcsak a kedvezőtlen adottságú területek hasznosítását teszi költség szempontból jövedelmezőbbé, hanem egyúttal segíti a fennmaradó területek fejlesztésének lehetőségeit is. A részletes modellszámítást az 5. melléklet tartalmazza.
98
12. ábra: Az erdőgazdálkodás költségei és eredménye 35 éves termelési ciklusra akác állományú erdőben 2 500 000
Összes éves költség Kummulált költségek Éves bevételek
2 000 000
Fedezeti hozzájárulás (FH) Kummulált fedezeti hozzájárulás
Ft
1 500 000
1 000 000
500 000
0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
35
év -500 000
99
13. ábra: Az erdőgazdálkodás költségei és eredménye 100 éves termelési ciklusra tölgy állományú erdőben. 8 000 000 Összes éves költség Kummulált költségek
7 000 000
Éves bevételek Fedezeti hozzájárulás (FH)
6 000 000
Kummulált fedezeti hozzájárulás
5 000 000
Ft
4 000 000
3 000 000
2 000 000
1 000 000
0 1 -1 000 000
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
35
55
70
100
év
100
5.2.3 Az ültetvényerdő elemzése
Az ültetvényerdő létesítésének célja – mint arról korábban már említést tettünk – elsősorban ipari minőségű faanyag kinyerése, melyre akác vagy nyár állományokat használnak. Természetesen itt is keletkezik a választékban tűzifa, melyet energiatermelési céllal használnak fel, de ez csupán egy bizonyos hányada, és nem célja a faanyag-termelésnek. Az elemzésre felhasznált adatok Erdős László kísérleti eredményein alapulnak. Erdős (2000) kísérletei 5 éves korú akác állományban történtek, mely hagyományos módon üzemtervezett akácerdőként lett nyilvántartásba véve az erdészeti hatóságnál. Emiatt a terület jogosult a normatív támogatásra, ellentétben az eleve ültetvényszerűen telepített erdővel. Ezen a területen azonban még számos további kérdés tisztázásra vár a jövőben, ugyanis nincs jogilag egyértelműen definiálva a különbség a faültetvény és az ültetvényszerűen kezelt erdő között. A hatályos jogszabályok a támogatások igénybevételének feltételeként a minimum 15 éves vágásfordulót szabják meg. Az ültetvényerdők hasznosítási időtartama 20-25 év, ami azt jelenti, hogy elméletileg tulajdonosuk jogosult mindazon támogatásra, mely az erdőtelepítések után igényelhető. A használt akác célállomány hagyományos vágásfordulója 30-35 év. Mivel azonban az intenzíven kezelt ültetvényerdőben a kívánt fejlettségi állapot már 20-25 éves korra elérhető, az Állami Erdészeti Szolgálattól kérhető a hagyományostól eltérő korábbi véghasználat engedélyezése. Az elemzéshez használt számításokban tehát két lehetséges forgatókönyvvel kalkuláltunk, ahol az első esetben („A” változat) figyelmen kívül hagytuk a támogatások összegét, míg a második esetben („B” változat) számoltunk a támogatásokkal is. A szántóföldi növénytermesztéshez hasonló intenzív technológia jelentős költség- és eszközfelhasználással jár, mely során a szántóföldi gépek kihasználhatóak. A technológia olyan elemeket tartalmaz (sortávolság, tőtávolság, növényvédelmi és talajerő-visszapótlási igény), melyek lehetővé teszik a mezőgazdasági gépek alkalmazását a növény- és talajápolás során. A kézimunkaigényes technológiai elemek, mint a nyesés és az ápolás elvégezhetőek a mezőgazdasági kampányidőszak után, illetve előtt is; a technológia ebből a szempontból a munkaerő-kihasználás idényszerűségét csökkenteni képes. A magas kézimunkaigény számításánál minden elvégzett munkát bérmunkatarifával számoltunk. A nettó jelenérték kalkulálásánál 7,5%-os kamatlábat használtunk.
101
„A” változat A támogatások hiányában a legnagyobb problémát a magas telepítési költségek, illetve a magas eszköz-szükséglet mögötti fedezethiány jelenti, ami csak a véghasználatkor kompenzálódik az árbevételben. Az erdőgazdálkodással ellentétben azonban a – folyó kiadásokat ebben az esetben nem fedező – megtérülések a ciklus közben is jelentkeznek (4 évenként), mely a költségek és a fedezeti összeg alakulását is hullámzóvá teszik. (14. ábra.) A jövőértéken átlagolt éves hozam 145 000 Ft, amely ugyan több, mint a hagyományos erdőgazdálkodás esetében, a jóval magasabb technológiai költségek miatt azonban a fedezeti összeg közel azonos a tölgyerdőével. Éves szinten a ciklus végéig negatív, a termelés csak a véghasználatnál hoz tényleges eredményt, melynek egy évre számított 77000 Ft-os értéke a növénytermesztésének a négyszerese. A jelenértéken számolt átlagos fedezeti összeg alacsonyabb a mezőgazdaság eredményénél, és az ültetvényerdő a 100 forint költségre jutó fedezeti összeg terén is rosszabb eredményt mutat. Az egy hektárra eső költségek azonban egyértelműen itt kedvezőbbek. (32. táblázat) 32. táblázat: Az akác ültetvényerdő-gazdálkodás gazdasági elemzésének eredményei támogatások nélkül („A” változat) Költség Ft/év/ha Jövőértéken Ültetvényerdő Jelenértéken Ültetvényerdő
Bevétel Ft/év/ha
FÖ Ft/év/ha
FÖ /100 Ft ktg
Költségkülönbség Búza Kukorica
FÖ különbség Búza Kukorica
66 680
144 360
77 680
116
21 836
52 236
68 300
59 949
26 946
29 978
3 031
11
61 570
91 970
-6 349
-14 700
A felmerülő költségek és bevételek diszkontált értékei alapján számított mutatók a következőképpen alakultak: - NPV: 75 782 Ft/ha - Pi:
11%
- IRR:
8,546%
A nettó jelenérték ugyan pozitív, de értéke alacsony. A jövedelmezőségi index (Pi) és a belső megtérülési kamatláb (IRR) támogatások nélkül is gazdaságosnak mutatják az ültetvényerdőgazdálkodást. Az IRR és a diszkont kamatláb között azonban a különbség kicsi, és a Pi sem haladja meg a jelenleg elérhető kockázatmentes vagy alacsony kockázatú befektetési lehetőség hozamait, befektetési szempontból tehát az akácültetvény nem feltétlenül kedvező választás.
102
Összegezve tehát: a támogatások nélkül az ültetvényerdő befektetési szempontból lényegében nem kínál jobb alternatívát mint a mezőgazdasági termelés, és a közvetlen jövedelem-termelő képessége is alacsonyabb. Ha azonban eltekintünk a mezőgazdasági területalapú támogatásoktól, és csupán a nyers hozamok értékét nézzük, az ültetvényerdő jóval nagyobb jövedelmet hoz. Az egy hektárra eső költség-különbségek révén alkalmas arra, hogy fejlesztési alapot nyújtson a jobb adottságú termőterületek számára úgy, hogy egyúttal veszteségmentes termelést is biztosít a mezőgazdaságilag kedvezőtlen termőhelyeken. „B” változat Ebben az esetben számoltunk az összes elérhető állami és uniós támogatással. A jövedelempótló támogatás morális értékét növeli, hogy hosszú időszakon keresztül biztosítja a gazdálkodók földterület utáni éves jövedelem-igényét. Fontos megjegyezni, hogy a jövedelempótló támogatás értéke magasabb, mint a földalapú támogatás, azzal szemben viszont csak meghatározott ideig kapható. A hektáronként elérhető támogatások mértéke akácban: Támogatás jogcíme Telepítésre Ápolásra (5 év) Jövedelempótló (10 év) Összesen Árfolyam
euro/ha Ft/ha 1053 268515 126 32130 187,93 47922 3562 872764 245 Ft/euro
A támogatások jelentősége két szempontból mérvadó. Egyrészt a telepítésre kapható összeg fedezi a költségeket, tehát nem képződik veszteség, valamint az első 10 évben a jövedelempótló támogatások fedezik a kezdetben felmerülő forgóeszközigényt. Emiatt a nettó pénzáramok egyenlege a ciklus első felében folyamatosan pozitívvá válik, és nagyon kedvező, az első tíz év átlagában évi 52 ezer Ft-os fedezeti összeget biztosít hektáronként. Az éves fedezeti összeg a 11. évtől ugyan negatív, de az előhasználatokból származó bevételek a költségek nagy részét fedezik, így a kumulált FÖ végig pozitív marad. A teljes ciklusra átlagolt 107 ezer forintos fedezeti összeg egy kiváló adottságú mezőgazdasági terület éves hozamát is eléri. (14-15. ábra) A pénzáramok hatékonyságát szemléltető mutatók: - NPV: 702 291 Ft/ha - Pi:
101%
- IRR:
67,408%
103
14. ábra. Az ültetvényerdő-gazdálkodás költségei és eredménye 25 éves termelési ciklusra a támogatások nélkül („A” változat) 3 500 000 Összes éves költség Kummulált költségek 3 000 000
Éves bevételek Fedezeti hozzájárulás (FH) Kummulált fedezeti hozzájárulás
2 500 000
2 000 000
Ft
1 500 000
1 000 000
500 000
0 O
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
-500 000
-1 000 000
év
104
15. ábra. Az ültetvényerdő-gazdálkodás költségei és eredménye 25 éves termelési ciklusra a támogatásokkal („B” változat) 3 500 000 Összes éves költség Kummulált költségek Éves bevételek
3 000 000
Fedezeti hozzájárulás (FH) Kummulált fedezeti hozzájárulás
2 500 000
Ft
2 000 000
1 500 000
1 000 000
500 000
0 O
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
év -500 000
105
A pénzáramok nettó jelenértéke pozitív, 700 ezer Ft, ami a támogatások jelentőségét hangsúlyozza, hiszen közel tízszerese az „A” változaténak. A jövedelmezőségi index és a belső megtérülési kamatláb egyaránt magas megtérülést jeleznek, meghaladják a legtöbb kockázati befektetés hozamait is. Befektetési szempontból az ültetvényerdő-gazdálkodás kiemelkedően jó eredményt produkál, messze felülmúlva a növénytermesztést ezen a téren. A jelenértéken számolt egy hektárra eső fedezeti összeg értéke sokkal magasabb a támogatás nélkül számított értékeknél, és a hatékonysági mutatók is jobbnak tüntetik fel ezt a forgatókönyvet. Ez annak köszönhető, hogy a pénzáramok időbeli eloszlása kedvezőbben alakul a korai bevételek miatt. A költség-különbségek tekintetében az ültetvényerdő a hagyományos erdőnél gyengébb, de a növénytermesztésnél jobb eredményeket produkál. Kevesebb ráfordítást igényel, mint a búzatermesztés, annak ellenére, hogy intenzív technológiáról van szó, ahol jelentős mennyiségű élőmunkát használnak fel. A jövőértéken számolt különbségek sokkal jobbnak mutatják jövedelem termelő képesség szempontjából az ültetvényerdőt. Hasonló képet festenek a jelen időpontra diszkontált átlagok is. A költségek szempontjából jelentős a különbség, és a hatékonyság terén is az ültetvényerdő hoz jobb eredményt. Az „A” változathoz képest a FÖ közel tízszeres, jobb jövedelemtermelő (33. táblázat) 33. táblázat: Az akác ültetvényerdő-gazdálkodás gazdasági eredményei támogatásokkal Költség Ft/év/ha
Bevétel Ft/év/ha
FÖ Ft/év/ha
FÖ Költség-különbség* Ft/100 Ft ktg Búza Kukorica
Jövőértéken Ültetvényerdő 72 080 179 271 107 191 149 16 436 46 836 Jelenértéken Ültetvényerdő 27 832 55 923 28 091 101 60 684 91 084 (*Költségkülönség: gabona ktg – erdő ktg, FÖ különbség: erdő FÖ – gabona FÖ)
FÖ különbség* Búza Kukorica 97 811
89 460
18 711
10 360
Elmondható tehát, hogy a támogatásokkal együtt az ültetvényerdő hozama a legjobb mezőgazdasági hozamokat is megközelíti olyan földterületeken, melyek profitabilis mezőgazdasági termelésre nem alkalmasak. A megtakarítások természetesen itt is alapját képezhetik a fennmaradó területeken a mezőgazdasági termesztés fejlesztésének. Emellett az idénymunkák jelentős része a téli időszakban elvégezhető, így képes javítani a gazdaság élőmunka-kihasználását. Összegezve, az ültetvényerdő-gazdálkodás a mezőgazdasági termelés kiemelkedően jó alternatívája a rossz adottságú területeken. Részletes háttérszámítások a 6. mellékletben találhatóak.
106
5.2.4 Az energiaerdő elemzése
Az energiaerdő 4 éves ciklusokban letermelésre kerül, ami jóval rövidebb időtáv, mint a támogatások
feltételeként
előírt
15
éves
vágásforduló;
így
ezek
támogatását
a
modellszámításban figyelmen kívül hagytuk. A 4 éves terminus ugyanakkor folyamatos jövedelmet ad az intenzív technológiának köszönhetően. A magas forgóeszköz-szükségletet ellensúlyozza a nagy és viszonylag gyorsan jelentkező árbevétel, amely már az első termelési ciklust követően pozitív nettó egyenleget biztosít. Az ültetvényerdővel szemben itt értékes ipari faanyag nem képződik, a kitermelés erre a célra speciálisan kialakított betakarítógéppel történik. (16. ábra) A négy évenként jelentkező árbevétel az erdővel és az ültetvényerdővel szemben sokkal inkább kielégíti a gazdálkodók rendszeres jövedelemigényét, ez előbbiekkel szemben azonban a termelési ciklus végén nem képződik a véghasználatból kiemelkedően magas árbevétel. A fedezeti összeg a letermelési időszakok között negatív, a letermelés évében azonban pozitív, ami erős hullámzásként jelentkezik a költségekben és a bevételekben egyaránt. Az első évben a telepítés nem támogatott költségei jelentenek nagyobb terhet, ezt követően azonban ciklikusan hullámzó eredmény figyelhető meg, ellentétben az erdőgazdálkodással, ahol ez csak a termelési szakasz első és utolsó éveiben jellemző. Az ingadozás erősebb, mint az ültetvényerdő esetében (a költségek alacsonyabbak, és ciklikusan több a bevétel). A kumulált fedezeti összeg a közvetlen költségeknél rendre magasabb árbevételek révén az első ciklust követően folyamatosan pozitív és növekvő, ami a termelést önfinanszírozóvá teszi. (16. ábra) A pénzáramok mutatói a kövekezőképpen alakultak: - NPV: 1 356 786 Ft/ha - Pi:
253%
- IRR:
31,622%
A pénzáramok nettó jelenértéke 1,3 millió forint, a belső megtérülési kamatláb és a jövedelmezőségi index is magas, bár a hagyományos erdőgazdálkodás mutatóitól az IRR elmarad; azzal ellentétben azonban rendszeres és tényleges jövedelmet biztosít, ezért a vizsgált alternatív földhasználati formák közül, befektetési szempontból a legkedvezőbb lehetőség.
107
16. ábra: Az energiaerdő-gazdálkodás költségei és eredménye 24 éves termelési ciklusra számítva. 4 500 000 Összes éves költség Kummulált költségek
4 000 000
Éves bevételek Fedezeti hozzájárulás (FH) 3 500 000
Kummulált fedezeti hozzájárulás
3 000 000
2 500 000
Ft
2 000 000
1 500 000
1 000 000
500 000
0 1 -500 000
-1 000 000
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
év
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
Az energiaerdő-gazdálkodás közvetlen költsége magasabb mint az erdőgazdálkodásé, és valamivel alacsonyabb az ültetvényerdőnél, köszönhetően a rövid kitermelési ciklusoknak, ami miatt számos ápolási munka (ami az ültetvényerdőnél szükséges) mellőzhető. Az egy évre kalkulált fedezeti összeg itt a legmagasabb – a rendszeres, gyorsan jelentkező magas árbevétel révén – 164 ezer Ft/ha, ami meghaladja a legjobb hozamú gabonatermesztési eredményeket is. A jelenértéken számított átlagok szerint az energiaerdő-gazdálkodás esetén figyelhető meg a legtöbb 100 forint költségre eső fedezeti összeg, a költség-megtakarítás és a fedezeti összegek pozitív különbsége itt a legmagasabb a mezőgazdasági termeléshez viszonyítva. (34. táblázat) 34. táblázat: Az energiaerdő-gazdálkodás gazdasági elemzésének eredményei Költség Bevétel FÖ FÖ Költség-különbség* Ft/év/ha Ft/év/ha Ft/év/ha /100 Ft ktg Búza Kukorica Jövőértéken 40 751 204 624 163 873 402 47 765 78 165 Jelenértéken 22 314 78 846 56 533 253 66 202 96 602 (*Költségkülönség: gabona ktg – erdő ktg, FÖ különbség: erdő FÖ – gabona FÖ)
FÖ különbség* Búza Kukorica 154 493 146 142 47 153 38 802
Összegezve tehát elmondható, hogy az energiaerdő-gazdálkodás során képződő költségmegtakarítás alapját képezheti a fennmaradó területeken a növénytermesztési technológiák fejlesztésének, mindamellett, hogy jövedelemtermelő képessége jelentősen meghaladja a kiváló termőképességű, mezőgazdaságilag hasznosított területek pénzben kifejezett hozamait is. Ilyen értelemben a tárgyalt földhasznosítási technológiák közül a legjobb alternatíva. A részletes háttérszámítások a 7. mellékletben találhatóak. Nem szabad azonban megfeledkezni a piaci és a technológiai nehézségekről, melyek nemcsak a termelés, hanem a tárolás és a felhasználás (égetés) szakaszában egyaránt felmerülnek. A technológia oldaláról fontos a speciális eszközök megléte. A betakarításhoz kombájn szükséges, a végtermék előállításához pedig a hasznosítási formától függően apríték-készítő gépre van szükség. Ezek beruházási költségeit a modellszámításban mellőztük. Több kutatás folyik a megfelelő hatásfokkal működő betakarítógép kifejlesztésére, de végleges eredmények ezen a téren még nem születtek. A legígéretesebbnek tartott Dörer-elven39 működő függesztett betakarítóegységek (pl. OG-FA kombájn) tesztelés alatt állnak, beszerzési áruk egyelőre nem ismert (Püski, 2005) (17. ábra)
39 Az első ilyen jellegű betakarítógépet Németországban K. Dörer szabadalma alapján készítették. A traktorra függeszthető betakarítógép egy menetben letermeli az állományt és aprítékot készít, amit rögtön szállítójárműre szór (bár az illusztráción ezzel ellentétes példa látható).
Értékesítési lehetőség csak ott képzelhető el, ahol a közelben van erre alkalmas hőerőmű. Gergely (2001) javaslatai szerint az energiaerdő telepítését közösségi összefogással érdemes kezdeményezni, ahol a hőerőmű segítségével egy nagyobb közösség – lakóközösség, városrész, falu vagy város – energiaigényének egy részét vagy egészét kívánják ilyen forrásból fedezni. Erre már van példa hazánkban, a tatai és a pécsi hőerőmű már részben fatüzelésből fedezi szükségletét, a vértesi erőművet pedig 2006 folyamán teszik alkalmassá a biomassza fogadására, melyből kétszeres jövedelmet remél az üzemeltető. (Magyar Mezőgazdaság, 2005) 17. ábra: OG-FA típusú függesztett energiaerdő betakarítógép
Forrás: Püski, 2005
110
5.2.5 A mező- és erdőgazdálkodás összehangolt fejlesztése
Az uniós piacon tapasztalható egyre erősödő verseny, és a mezőgazdasági kibocsátás mérséklését célzó intézkedések mind az irányba hatnak, hogy a rosszabb minőségű, adottságú területek kikerüljenek a termesztésből40. A piaci versenyképesség fokozása az önköltség leszorításával érhető el, ami az emelkedő minőségi követelmények miatt nehezen teljesíthető cél, melyhez nélkülözhetetlenek a modern gépi és technológiai fejlesztések, beruházások. Fontos tény, hogy a kukorica- és a búzatermesztés önköltsége többnyire alacsonyabb az uniós önköltségeknél, ami komparatív előnyt kellene biztosítson a hazai termékek számára az EU-s piacokon. A magyar agrárpolitikának az állatállomány növelését célzó irányelvei pedig a megemelkedett takarmányszükséglet révén várhatóan a piaci árra lesznek felhajtó hatással. A gazdálkodók előtt álló lehetőségként felmerül a termelés teljes beszüntetése a rossz adottságú termőterületeken, a kultúrállapot fenntartását biztosító minimális talajművelés által, hiszen a földalapú támogatást (majd az SFPS-t) is megkapják, ha a követelményként támasztott alacsony feltételeknek a talajállapot megfelel. Ez a lehetőség képes a föld után pozitív hozadékot termelni, és a jelentős költségmegtakarítás a fejlesztések alapját képezheti, de nem segíti elő a gépi-, illetve kézi munkaerő jobb hasznosítását, valamint nem állít elő hozamot és termelési értéket. Olyan alternatívára van tehát szükség, melynek alkalmazása a rossz adottságokkal rendelkező területeken kedvezően hat a gazdaság: •
élőmunkakihasználására,
•
eszközkihasználására,
•
költség-gazdálkodására és likviditására,
•
területi termelékenységére,
•
hitelképességére.
Ezek a tényezők természetesen bizonyos mértékben összefüggnek egymással. Az alkalmazott földhasználati lehetőségtől azonban elvárható, hogy a felsorolt követelmények közül a lehető legtöbb téren hozzon pozitív változást a vállalkozás számára. A termelés diverzifikálásában rejlő lehetőségek kiaknázása a mezőgazdaságban már régóta elfogadott
és
kívánatos.
A
diverzifikálás
kézenfekvő
lehetőségeinek
egyike
az
erdőgazdálkodás, mellyel szemben az agrárvállalkozók és szakemberek körében - nem
40
Ennek érdekében történik például az ugaroltatás (set-aside) támogatása is.
kevéssé a korábbi mezőgazdasági politikának is köszönhetően - erős ellenérzések mutatkoztak. A hezitálás másik markáns oka a föld után elvárt állandó jövedelem, hozadék. Kutatásunk eredményei alapján felfedtük, hogy a mezőgazdasági vállalkozók és gazdálkodók korábbi,
erdőtelepítéssel
szembeni
morális
szembenállása
a
múlté,
motiváltak
a
mezőgazdasági területek egy részének erdősítésére. Felmérésünkre alapozott számításainkkal igazoltuk az erdőgazdálkodás létjogosultságát a rossz adottságú területeken, melyeken a növénytermesztés jövedelmet nem, vagy csak igen szerény mértékben képes termelni. A hagyományos erdő telepítése és művelése számos előnnyel jár az agrárvállalkozás számára. Azon túl, hogy jelentősen kevesebb költséget igényel hektáronként, mint a növénytermesztés, és ezáltal a költségmegtakarítás a jobb adottságú területeken fejlesztési forrást képez, az erdőt a várható hozama befektetési szempontból is igen kedvezővé teszi. A termelési ciklus hosszú, és ennek hozamai csak hosszú távon jelentenek előnyöket. A vagyongyarapodás révén azonban állandó – bár rossz likviditású – hozadékot termel. A jövedelempótló támogatások 10-20 évig rendszeresen fedezik a gazdálkodó jövedelemigényét. Az erdő telepítése és a technológiai munkák során a mezőgazdasági kézimunka és gépek kihasználhatóak, az ilyen jellegű szükséglet azonban jóval alacsonyabb a növénytermesztésénél. A földterületek kiesése révén csökken a gazdaság munkaerőigénye, mely lehetővé teszi a bérmunka vállalását a gazdálkodók számára. Az erdőgazdálkodás speciális gépi beruházást nem igényel, a szükséges szakmunkák szolgáltatásként igénybe vehetők. A kötelező művelésiág váltással a terület végleg kiesik a mezőgazdasági termelésből, de a további növénytermelés erdőéhez mérhető jövedelmezőségi színvonalának elérése és fenntartása ésszerűtlenül magas költségeket igényelne, és magas kockázatot jelentene. Az erdészeti termékek piaca jelenleg jó értékesítési lehetőségekkel bír, emellett a több éves erdő alternatív haszonvételi lehetőségeket is kínál, melyekkel az elemzésnél nem számoltunk. A mezőgazdasági vállalkozó számára az erdőbirtok a falusi, vidéki turizmusba való – államilag támogatott – bekapcsolódást is lehetővé teszi, mely hosszú távon rendszeres bevételt hozhat, mint azt a finn és számos más külföldi gyakorlat is mutatja. Az erdő mint vagyonérték a hiteligények egyik biztosítéka is lehet, ezáltal javítja a vállalkozás hitelképességét. Az alternatív erdőgazdálkodási formáknak hazánkban még nincsenek hagyományai, a bennük rejlő lehetőségeket azonban itthoni kísérleteken alapuló modellszámítással igazoltuk. Az ültetvényerdő előnye, hogy rövid vágásfordulója alapján gyorsabban hoz jövedelmet, ehhez viszont technológiai fegyelemre van szükség. A termelés során a mezőgazdasági gépek jól alkalmazhatóak, mind kézi-, mind gépimunka-igényük a mezőgazdasági kampányidőszakon kívülre esik, ezért javítják a kihasználást. Az alkalmazott intenzív technológia nagyon hasonlít 112
a növénytermesztéséhez, mely a mezőgazdasági tapasztalatok felhasználását teszi lehetővé. Magasabb költségei révén az erdőénél kisebb, de így is magas fejlesztési forrást képező költségkülönbség keletkezik. A rövidebb vágásforduló miatt azonban az alternatív haszonvételi lehetőségekkel itt nem lehet számolni. Befektetési szempontból is jó választás (amennyiben a támogatásokat is számításba vesszük) a termelési ciklus végén keletkező jelentős árbevétel révén. Az ültetvényeken előállított faanyag iránt régóta erős piaci kereslet mutatkozik, az egy hektárról lehozható jövedelem azon túl, hogy meghaladja a növénytermesztés hozamait, kisebb kockázatot is jelent. A mezőgazdasági vállalkozó számára a legjobb alternatívát az energierdő jelentheti. Ez hoz a leggyorsabban jövedelmet, rövid időközönként, egy hektárra vetítve itt a legmagasabb a fedezeti összeg, és befektetési szempontból is az egyik legjobb választás. Jövedelemtermelő képessége nincs az állami támogatások mértékéhez kötve, a termelés önfinanszírozó. A négyévenként jelentkező árbevétel a mezőgazdasági termelés zárt ciklusú jellegéből adódó magas forgóeszköz lekötést képes csökkenteni, ezáltal a vállalkozás likviditását javítja. Az intenzív termelési technológia költségei magasak, de a növénytermesztéssel szemben itt is keletkezik költségmegtakarítás. A növényvédelmi, trágyázási és talajápolási munkák során a mezőgazdasági tapasztalatok jól alkalmazhatók. Az élő- és gépimunka-igény magas, a munkaerő kihasználását javíthatja, ha a munkafázisokat a mezőgazdasági kampányidőszakok elé, illetve után ütemezik, melyre a technológia lehetőséget biztosít. Az energiaerdőgazdálkodás nem jár művelésiág váltással, tehát nem zárja ki a későbbiekben a mezőgazdasági hasznosítás lehetőségét. Speciális betakarítógép beszerzése szükséges, és a felvevőpiac is erőteljesen determinálja a termesztési lehetőségeket. Azokon a területeken, ahol a végtermék felhasználása megoldott, az energiaerdő terméke iránt rendszeres stabil felvevőpiac alakul ki. Ez stabil, jól számítható jövedelmet jelent a vállalkozás számára, ami a mezőgazdasági termés- és áringadozások kedvezőtlen hatásait képes hosszú távon kiegyensúlyozni. Az erdő- és mezőgazdálkodás összehangolt fejlesztésének lehetőségei tehát adottak. A vizsgált területen a mezőgazdasági vállalkozók többsége motivált az erdőgazdálkodásra, erdőtelepítésre, a szükséges földterületek a rendelkezésre állnak. A gazdálkodók motivációi az erdőtelepítések során megalapozottan a jövedelem- és a befektetés-orientáltságot helyezik előtérbe. Az erdőgazdálkodási technológiák mindegyike alkalmas a vállalkozás hatékony fejlesztésére. Az egyéni termelői és a nemzeti, illetve globális érdekek között összhang van.
113
6 Összefoglalás, következtetések, javaslatok A mező- és erdőgazdálkodás egy gazdaságon belül történő társítását több tényező is szorgalmazza. Az Európai Unióhoz való csatlakozással a piaci folyamatok jelentősen átalakultak, egyre inkább a rossz termőképességű, a magasabb termelési költségek miatt kisebb jövedelmezőséget biztosító termőföldek mezőgazdasági termelésből való kivonásának irányába hatnak. Az átalakuló támogatási rendszerek is ezt a célt erősítik. Meg kell említeni azonban, hogy ezen területek jelentős része az EU-átlagnál valamivel jobb minőségű, és a példaként említett finn mezőgazdasági területek zömének minőségét is felülmúlja. A hazai termőterületek nagy hányada, közel 1,2 millió hektár azonban ennek ellenére nem hoz megfelelő eredményt, e területek művelésből való kivonásával a felszabaduló költségeket a fennmaradó területekre fordítva a termelés intenzívebbé, hatékonyabbá tehető, ezáltal az agrárpiacokon jelentkező komparatív előnyeink kiaknázhatóvá válnak. A kivont területeken azonban meg kell keresni a racionális távlati földhasználati célok figyelembevételével azokat a hasznosítási lehetőségeket, melyek lehetővé teszik a fenntartható fejlődést és – elfogadható jövedelmet biztosítva – a vidékfejlesztési célok megvalósítását. Olyan alternatívát kell nyújtani a mezőgazdasági vállalkozásoknak, mely hosszú távon biztosítja a megváltozott körülmények között is a prosperatív működést. A probléma egyik megoldásának a mezőgazdasági termelés és az erdőgazdálkodás társítását tartjuk. A disszertáció célja annak vizsgálata volt, hogy a dunántúli régió mezőgazdasági vállalkozói számára milyen lehetőségek rejlenek a mező- és erdőgazdálkodás egy gazdaságon belül történő társításában; képes-e a modern erdőgazdálkodás, illetve az erdőtelepítés, valamint a belőle származó haszon racionális alternatívát adni a gyenge termőképességű földterületek hasznosítására; milyen tényezők motiválják a mezőgazdasági vállalkozókat és termelőket az erdő telepítésére, rendelkezésre állnak-e a társítás feltételei. A kutatás fókuszában a gyenge termőképességű szántóterületeken történő erdőtelepítés áll, melynek – mint alternatív földhasználati forma – előnyeit és hátrányait gazdasági elemzésekkel vizsgáltuk. Az erdőgazdálkodás újbóli megjelenését a magyar mezőgazdasági vállalkozásokban további tényezők is elősegítik. A hazai és az EU-energiapolitika egyaránt a megújuló forrásokra kívánja alapozni az energiatermelést, melynek sarokkövét jelenti az erdőgazdálkodásból származó faanyag. Az energiaszektorban történő tűzifa-felhasználás mellett a jó minőségű
ipari faanyagra is erős piaci igény mutatkozik, különösen az exportpiacokon. Ennek köszönhetően Európában jól kiépült az erdőre alapozott ipar, mely jelenleg az egyik legjelentősebb ipari szektor, közel 6 millió vállalkozót foglalkoztatva. A jó minőségű faanyagok előállítása hazánkban évtizedek óta gördülékenyen folyik, ezáltal lehetővé válik az uniós piacba történő hatékony integrálódás. Az EU agrártámogatásainak rendszere átstrukturálódik, évről évre erősebb hangsúlyt adva a vidékfejlesztési célok megvalósulásának. A vidék népességmegtartó képessége egyike lett a legkiemeltebb szempontoknak, a támogatási rendszer is ennek érdekében kerül megújításra. Az erdőgazdálkodás központi támogatásában hazánkban megjelenő új elem a jövedelempótló támogatás, mely a mezőgazdasági termelés elmaradó jövedelmét hivatott pótolni az erdősítésre kerülő területeken, ezáltal szorgalmazva a gyengébb termőképességű területek beerdősítését. A hagyományos erdőgazdálkodás keretein túl megjelentek hazánkban az új, intenzív erdőkezelési technikák, melyek szintén alternatívát jelenthetnek a mezőgazdasági vállalkozások számára. Az ültetvényerdőkben és az energiaerdőkben alkalmazott – mezőgazdaságban is szokványos – agrotechnikai módszerek lehetővé teszik a már meglévő eszközök kihasználását, és közelebb állnak a gazdálkodók szemléletéhez is, mely elősegíti az ültetvényszerű erdőgazdálkodás könnyebb elfogadását. Nagy előnyük továbbá, hogy a hagyományos erdőgazdálkodással szemben nem kényszerítik a vállalkozást a hosszú ciklusú termelésre, mert technológiától függően rövidebb, 4-7 éves periódusokban bevételt termelnek. Az erdősítésre alkalmas területek magántulajdonban vannak, emiatt egyre növekszik a magán erdőtulajdonok aránya, a telepítések csaknem egészét magántulajdonú földeken végzik. A Nemzeti Erdőprogram és Erdőstratégia célja az ország erdősültségét a jelenlegi 19,7%-ról az optimálisnak tartott 26%-ra növelni 2035-ig, 700 ezer hektár új erdő telepítésével. Ezek a tényezők együttesen tehát törvényszerűen előidézik a mező- és erdőgazdálkodás megjelenését egy gazdaságon belül, a vegyes gazdálkodási gyakorlat elterjedését. Az utóbbi években hazánkban a társítás lehetőségeiről, előnyeiről és hátrányairól felmérések nem készültek, ezért az általunk vizsgált területen a dunántúli gazdálkodók körében felmérést készítettünk. Két megyét vettünk alapul, ahol a legnagyobb erdőtelepítési aktivitás volt tapasztalható. Győr-Moson-Sopron és Somogy megyében 200 gazdálkodó körében végeztük el az adatgyűjtést kérdőívek segítségével, a felmérés 183 kiértékelhető kérdőív feldolgozásával zárult. A kiválasztás szempontja olyan vállalkozók megkeresése volt, akik egyaránt foglalkoznak erdő- és mezőgazdasági tevékenységgel, és 2002-2004 között erdőt
115
telepítettek, vagy 2004 és 2006 között erdőtelepítést terveznek. A kérdések három témakör köré csoportosultak: •
A gazdálkodás formája, szakmai és gazdasági háttere.
•
Az erdőtelepítések formája és az erdőtelepítési motivációk.
•
A gazdálkodó személyes preferenciái.
A kérdőíves felmérés eredményeként kapott válaszok alapján adatbázist állítottunk össze, melyet deszkriptív és statisztikai módszerekkel elemeztünk. A deszkriptív elemzés során a kapott válaszokat rendszereztük, azzal a céllal, hogy feltárjuk a gazdálkodók és gazdaságaik jelenlegi helyzetét, jellemzőit, lehetőségeit és terveit. Az ezt követő statisztikai elemzés célja egy olyan modell felállítása volt, melynek segítségével az erdőtelepítési motivációk az egyéni jellemzők alapján prognosztizálhatók. Ennek érdekében először az egyes háttértényezők hatásának szorosságát vizsgáltuk az erdőtelepítési motivációkra, majd az igazoltan ható változókkal statisztikai modellt állítottunk fel. A deszkriptív kiértékelés során a következő eredményeket kaptuk: a felmért gazdaságok többsége egyéni (144), kisebb része társas (39) formában működik. A társas gazdaságok csaknem mindegyike a rendszerváltás előtt termelőszövetkezetként működött, és KFT vagy RT formában alakult újjá. A gazdaságok vezetőinek, illetve tulajdonosainak személyes preferenciáit vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a többség 50 év feletti, és több mint 15 éve dolgozik a szakmában; a fiatalok és különösen a belépő pályakezdők aránya elhanyagolhatóan alacsony, mely távlati problémákat vet fel. A gazdálkodásban eltöltött évek magas száma ugyan a felhalmozott szakmai tapasztalatok miatt kedvező, de az idős átlagéletkor többnyire csökkenti a vállalkozók alkalmazkodókészségét a változó piaci viszonyokhoz, valamint az új termelési technológiák alkalmazását, implementálását. A belépő pályakezdők alacsony hányada nem biztosít elegendő utánpótlást a szakterületen. Ez a jelenség az EU által is ismert; új támogatási formák érhetőek el a fiatalok bevonására és a korai nyugdíjazásra. Iskolázottság tekintetében elmondható, hogy kétharmaduk középfokúnál jobb, és ezen belül egyharmaduk egyetemi végzettséggel bír, mely a legtöbb esetben mezőgazdasági szakirányú. A felmért gazdaságok összesen 14400 ha szántóterület felett diszponálnak, melyek átlagos aranykorona értéke 17, tehát gyenge. A szántók több mint egyharmada kevesebb mint 15 aranykoronás, így beleesik a potenciálisan kedvezőtlen adottságú területek kategóriájába, és csak a terület egyötödének van 20-nál magasabb aranykoronája. Az országos tendenciához hasonlóan a kukorica (40%) és a búza (24%) alkotják a domináns kultúrákat, az ugaroltatott 116
területek aránya 5%. Az átlagos birtoknagyság 47 ha az egyéni, és 300 ha a társas gazdálkodók esetében, az előbbieknél sajnos erőteljes birtokelaprózódás figyelhető meg. A megkérdezettek mindössze egynegyede foglalkozik állattartással, és csak elvétve akad közöttük olyan, aki üzletszerűen teszi ezt. Ebből következhet, hogy az állattenyésztést fő profilként űzők kevésbé érdekeltek az erdőgazdálkodásban, aminek okai a földterület hiánya, az állattartási ágazat stabilabb forgóeszköz – gazdálkodása és – megtérülése, illetve az állandóbb munkaerő-kihasználás lehetnek. Mind az egyéni, mind a társas gazdálkodók egyaránt nagy mértékben építenek a családi munkaerőre és az idénymunkára, az állandó alkalmazottak száma mindkét esetben viszonylag alacsony. Ezt támasztja alá a munkaóra-felhasználás elemzése is, ahol azt tapasztaltuk, hogy az erdőgazdálkodás nem teremt egyenletesebb munkaerő-kihasználást, mert az erdei kampánymunkák gyakran egybeesnek a mezőgazdasági kampányidőszakkal. Ez az erdészeti munkák magas gépesítettségi színvonalának tudható be. Az erdei munkákat a gazdálkodók zöme maga végzi (valamint alkalmazottaik), az erre szakosodott vállalkozások szolgáltatásait csak kiegészítő jelleggel veszik igénybe. Megállapítottuk, hogy a gazdálkodók a két régió viszonyaihoz mérten jelentős mennyiségű, 8600 ha magánerdő-területtel rendelkeznek, ezáltal a régiók magánerdő-területeinek jelentős részét kezelik. A területek mindössze egynegyede bérelt. A fafajeloszlás tekintetében az akác (44%) és a tölgy (24%) dominanciája figyelhető meg, melyek koreloszlásában jelentős a fiatal, 3-7 éves állományok aránya, ami azt jelzi, hogy jelentős részüket a ’90-es évek második felétől telepítették magánterületeken. A vágásérett állományok nagysága mindössze 10% körüli. Az átlagos erdőbirtok 33 ha az egyéni, és 104 ha a társas gazdálkodóknál. Ez ellentmondani látszik annak az általános képnek, miszerint az erdőterületek szétaprózottsága jelentős. Megcáfolni ezt az állítást azonban mégsem tudjuk, mivel az akác- és tölgyerdők jelentős része 6-nál is több tagban áll. A megkérdezettek az összes erdőtelepítések 4-7%-át végezték, mely az országos viszonylatban is jelentős mennyiség. Jellemző, hogy a telepítési szándék a jövőben erősödik, melynek egyik fő oka a támogatások mértékének emelkedése, illetve a jövedelempótló támogatás megjelenése a hazai gyakorlatban. Sok gazdálkodó korábban ennek alakulásától tette függővé jövőbeli terveit. A telepítések szinte teljes egészében gazdaságtalan szántókon történtek, melyeken a termésátlagok az ökonómiai küszöb alatt maradtak. A telepített fafajok között az akác volt domináns. Ennek oka, hogy vágásfordulója kevesebb mint fele a szakmailag preferált tölgynek, illetve az akác-telepítés költsége jóval alacsonyabb a tölgyénél; a benne keletkezett vadkár mértéke is kisebb, ezáltal a telepítés kockázata alacsonyabb. Az 117
erdőtelepítési célok között azonban már a tölgy dominál, melynek egyik oka a vadkár elleni kerítésépítés támogatásának bevezetése. A Nemzeti Erdőprogram sikere szempontjából fontos kérdés, hogy a gazdálkodókat mi motiválja az erdőtelepítésre, illetve szándékaikat milyen tényezők befolyásolják. A válaszadók többsége nagyobb jövedelmet vár az erdőtelepítéstől, és további egyharmada tekinti jó befektetésnek. Jelentős volt még az erdőhöz való érzelmi kötődés mint motiváció. A gazdálkodók 11%-a a mezőgazdaságot szeretné felváltani az erdőtelepítéssel, mely a kedvezőtlen, idős koreloszlás egyik következménye. A pályakezdők, fiatalok alacsony aránya miatt ennek a motiváló tényezőnek a növekedésével kell számolni. A további indokok, mint a megfelelő eszközök hiánya, illetve a jobb foglalkoztatás biztosítása szinte egyáltalán nem volt jellemző a válaszadók között. Annak érdekében, hogy az erdőtelepítési motivációk mögött fellelhető rejtett összefüggéseket azonosítsuk, statisztikai próbákat, majd adatainkon modellszámítást végeztünk. Az erdőtelepítési motivációt befolyásoló tényezők statisztikai elemző vizsgálatának első lépéseként chi2-próbákat alkalmaztunk azokra a paraméterekre, melynek hatását az erdőtelepítési motivációk alakulására lehetségesnek tartottuk. A próbák eredményeként a „föld aranykorona értéke” (<16; 16-20, ≥21) a „tevékenység formája” (egyéni vállalkozó, családi gazdálkodó, őstermelő, társas vállalkozó) esetén erősebb, míg a „szántóterületek nagysága” (≤20ha, 21-50ha, 51-100ha, >100ha) esetén gyengébb statisztikai bizonyítékot kaptunk a motivációkra gyakorolt hatás tekintetében; a többi tényezőt a próbák alapján kizártuk. Kutatásunk alapvető kérdése, hogy milyen feltételek mellett lehet minél optimálisabb lehetőségeket találni az erdő- és mezőgazdaság összehangolt fejlesztésére. A kérdőívben feltett kérdések, a kapott válaszok, az ezekből kódolt adatbázis felhasználásával olyan statisztikai modellt kerestünk, amellyel megbecsülhetjük a vizsgált populációban, hogy a fent említett tényezők hatásainak eredményeként mekkora a valószínűsége az egyes erdőtelepítési motivációk érvényesülésének. Az előrejelzésre multinominális logaritmikus regressziós modellt alkalmaztunk a válaszok által kódolt kategorikus változókon. A modellel becsülhető valószínűségek egyben sztochasztikus rangsort is adnak az erdőtelepítési motivációk között. Összegezve az eredményeket azt tapasztaltuk, hogy a motivációk leginkább a tevékenységi forma alapján szóródtak. A művelt területek aranykorona értékének változása minden esetben a nagyobb jövedelem elérése mint motivációs tényező felé tolta el a hangsúlyt; tehát azt mondhatjuk, hogy minél magasabb a gazdaság területeinek átlagos aranykorona értéke, annál inkább a magasabb jövedelem ösztönzi erdőtelepítésre a gazdálkodókat. A földminőség 118
javulásával arányosan szorul háttérbe a mezőgazdasági termeléssel való felhagyás szándéka, az egyéb motivációk pedig szinte egyáltalán nem függenek a terület aranykorona értékének változásától. Tehát minél jobb minőségű földterülettel bír a gazdálkodó, annál inkább hajlandó a kevésbé jó minőségű területeken erdőt telepíteni a jobb jövedelem reményében. A gazdagabb termőhelyekkel rendelkező régiókban tehát könnyebben válthatóak fel a gyenge adottságú szántók erdőgazdálkodással. Az itt gazdálkodók a diverzifikációval elsősorban a gazdaság jövedelmét akarják növelni, az erdő- és mezőgazdaság társítása tehát itt ütközik a legkisebb akadályba. A tevékenységi formák esetében a motivációk jobban szóródtak. Megállapítottuk, hogy az egyéni vállalkozók és az őstermelők hasonlítanak leginkább egymáshoz e tekintetben. Mindkét kategória elsősorban a nagyobb jövedelem reményében telepít erdőt, de jobban kötődik a mezőgazdasági termeléshez, kevésbé hajlandó felhagyni vele az erdőgazdálkodás miatt. Az egyéni gazdálkodókkal ellentétben az őstermelők között sokan telepítenek erdőt egyéb okból, mely gyakran a mezőgazdasági eszközök hiányát jelenti. A családi gazdálkodók az egyéni vállalkozóknál és az őstermelőknél erősebben jövedelem-orientáltak, és kevésbé kötődnek a mezőgazdasághoz, ha erdőtelepítésről van szó; ugyanakkor gyakori az erdőhöz való érzelmi ragaszkodásuk is, mint egyéb motiváció. A társas vállalkozások tulajdonosai elsősorban befektetési céllal telepítenek erdőt, e célból könnyen felhagynak a mezőgazdasági termeléssel is; erős az érzelmi kötődésük az erdőhöz, és több esetben motiválja őket a jobb foglalkoztatás, munkaerő-kihasználás érdeke. A művelt szántóterület méretének változása kevésbé produkált egzakt eredményeket, de ennek a változónak a szorossága és magyarázóereje már eleve alacsonyabb is volt a próbában, ami bizonyára az alacsony mintaszámnak tudható be. Tendenciaként megállapítható azonban, hogy a nagyobb területen gazdálkodókat egyre inkább a nagyobb jövedelem elérése motiválja az erdőtelepítésre, minden egyéb tényezőt háttérbe szorítva. Egy kivételt tapasztaltunk ez alól, mégpedig a 20-50 ha-os gazdaságokat, ahol az egyéb motiváló tényezők hatása nagyon erős volt. A mező- és erdőgazdálkodás társításának lehetőségei tehát adottak a vizsgált régiókban, a regionális és országos erdészeti és mezőgazdasági politika összehangolásával könnyen előmozdítható a Nemzeti Erdőstratégia céljainak megvalósulása. Az általunk alkalmazott modell hátránya, hogy alacsony elemszámú adatbázisra épült, így nem rendelkezik olyan magyarázóerővel, mint egy nagy mintaszámú felmérés esetén. Kétségkívül alkalmas azonban az egyes régiók elemzésére, és nagyobb mintaszámú felmérést követően az erdőtelepítések lehetőségeinek országos prognosztizálására is. 119
Az eredmények felhasználhatóak a regionális politikák eszközeinek finomítására, fejlesztésére. A gazdálkodók szegmentálását követően eltérő tájékoztatási tervek készíthetőek, melyek mindegyik csoport számára a motivációknak leginkább megfelelő módon ismertetik, mutatják be az erdőtelepítések, a két ágazat társításának előnyeit, elősegítve ezzel a makrogazdasági szinten is kívánatos összehangolt termelés fejlődését. A motivációk vizsgálatát követően összehasonlító elemzést végeztünk a gazdaságtalan szántóterületek és az erdőgazdálkodás hozamainak és költségeinek összevetésével. Az elemzés célja két, általunk előzetesen felállított hipotézis igazolása volt: •
Az erdőgazdálkodás racionális alternatívát jelent a gazdaságtalan szántóterületek művelésének kiváltására azáltal, hogy jobb hozamok elérését teszi lehetővé.
•
A
gazdálkodók
jövedelem-
és
befektetés-orientált
telepítési
motivációinak
dominanciája megalapozott, elvárásaik teljesíthetők. A kedvezőtlen adottságú területek mezőgazdasági hozamainak modellszámítását kukorica- és búzatermesztésre végeztük el, mert a válaszadó gazdaságok többségében ezt a növényt termesztették az erdőtelepítésre szánt területeken. A hagyományos termelési technológia költségeinek és a gazdák adataiból származó hozamok (2,5 és 4 t/ha) összehasonlításakor azt kaptuk, hogy a termelés csak a földalapú támogatások révén hoz jövedelmet; ezek nélkül pozitív eredmény csak jóval magasabb termésátlagok elérését lehetővé tévő talajviszonyok és termesztési technológia alkalmazása mellett lenne elérhető. A fedezeti összeg a kukorica esetében kevésbé volt negatív, de a termelés a magasabb költségek miatt egyúttal nagyobb kockázattal is jár. Az erdőgazdálkodás esetében a befektetések értékelésére kidolgozott nettó jelenérték számítást, a belső megtérülési kamatlábat, illetve a jövedelmezőségi indexet használtuk. A dinamikus szemlélet alkalmazását a hosszú termelési ciklusok mindenképpen szükségessé tették. A költségek és a bevételek összevetését két módon végeztük el. Egy évre vetítettük a várható pénzáramokat, az egyik esetben ezek jövőértékét vettük alapul, a másikban pedig diszkontált értékekkel számoltunk. Az erdőgazdálkodás modellszámítását tölgy és akác fafajokra végeztük el. Mindkét esetben pozitív nettó jelenértéket kaptunk, bár az akác esetében a rövidebb vágásforduló miatt jobb területi-teljesítmény tapasztalható jelenértéken számítva. Az alacsony egy évre eső költségek miatt befektetési szempontból hosszú távon az erdőgazdálkodás jó választás a mutatók szerint. Bár a felmérés alapján a mezőgazdasági munkaerő-kihasználás idényszerűségét nem csillapítja, a gyenge termőképességű területek jó alternatívája. A jelenértéken számított fedezeti összegek esetében a mezőgazdasági hozamoknál rosszabb eredményt kaptunk. 120
Látható azonban, hogy az erdőgazdálkodás pozitív FÖ mellett a mezőgazdasági termeléshez képest alacsonyabb költséggel (egy hektáron felszabaduló költségek összege itt a legmagasabb), és közel tízszeres költség-hatékonysággal bír. (35. táblázat, 18-20. ábra) Az összevetésben szerepeltettük az alternatív erdőművelési technológiákat, az ültetvény- és energiaerdőt is. Feltételezésünk szerint a rendszeres éves bevételekhez ragaszkodó mezőgazdasági vállalkozók körében ezek a megoldások kedvező fogadtatásra találhatnak. Egyrészt, mert nagyobb jövedelem termelését teszik lehetővé, másrészt pedig gyorsabban származik jövedelem belőlük, mint a hagyományos erdőgazdálkodásból. Az ültetvényerdők hozamainak vizsgálatakor azt tapasztaltuk, hogy amennyiben a támogatásokat nem kapja meg a telepítő, a mutatók alapján – a nettó jelenérték pozitív és a belső megtérülési kamatláb (8,5%) is valamivel a jelenlegi kockázatmentes befektetések hozama felett valószínűsíthető – ugyan elfogadható eredmény érhető el, befektetési szempontból azonban nem jelent egyértelműen jó választást. A növénytermesztéssel szemben azért lehet előnyös, mert az egy hektárra eső jóval alacsonyabb költségigénye mellett is pozitív fedezeti összeggel bír. Amennyiben a támogatásokat a gazdálkodó megkapja, folyamatosan pozitív nettó pénzárammal számolhat, mely 107 ezer Ft-os hektáronkénti fedezeti összegt biztosít a ciklus éveire elosztva. A diszkontált eredmények tekintetében is messze felülmúlja a mezőgazdasági termelés hozamait, mind a költség-hatékonyság, mind pedig a fedezeti összeg terén. A nettó jelenérték és a mutatók az erdőgazdálkodáséhoz hasonlóan alakulnak, lényeges különbség csak az egy évre eső költségekben mutatkozik, melyek miatt a hektáronkénti költség-megtakarítás valamivel alacsonyabb. Az energiaerdő elemzésekor kaptuk a legnagyobb eltéréseket. A nettó pénzáramok az első megtérülési időszakot követően folyamatosan pozitívak, a gyors megtérülési ciklusok folyamatos, tényleges jövedelmet biztosítanak a gazdálkodónak. A pénzáramok nettó jelenértéke pozitív, az erdőgazdálkodásénak több mint kétszerese; a belső megtérülési kamatláb 31%, mely eléri a magasabb kockázatú befektetési lehetőségek hozamait is. Az éves kalkulált fedezeti összeg 163 ezer Ft/ha, ami 10 t/ha feletti kukorica-hozamok mellett lenne szántóföldön elérhető. A mutatók alapján az energiaerdő telepítése egyértelműen jó befektetés, a magas költségek azonban itt alacsonyabb hektáronkénti megtakarításhoz vezetnek, ami az ültetvényerdőéhez hasonlóan alakul. Az egy évre vetített diszkontált értékek alapján megállapítható, hogy fedezeti összeg és költség-hatékonyság terén a legjobb eredmény az energiaerdőben várható. Az energiaerdő-gazdálkodás további előnye, hogy a mezőgazdasági gépek jól kihasználhatóak a technológiában; hátránya a magas élőmunka-igény, melynek szükségleti csúcsai azonban 121
nem esnek egybe a mezőgazdasági kampányidőszakokkal, így az élőmunka-kihasználás hatékonyságát növelheti. A növénytermesztés felváltásával az egy hektárra eső költségek csökkennek, mert az erdőgazdálkodási technológiák éves költségei alacsonyabbak. Ezek a felszabaduló költségek alapját képezhetik a gazdaságon belül a fennmaradó növénytermesztési ágazatok fejlesztésének, hossszú távon a beruházásoknak, melyek nagyobb hozamokhoz és jobb jövedelmezőséghez, ezáltal a versenyképesség fejlődéséhez vezetnek. Az erdőgazdálkodás az energiaerdő speciális betakarítógép igényét kivéve nem igényel pótlólagos beruházást, a szakértelem hiánya pedig szolgáltatások igénybevételével pótolható. Az erdőgazdálkodási technológiák a költségeket hatékonyabban használják fel, mint a kedvezőtlen adottságú területeken történő mezőgazdasági termelés. A kiindulási hipotéziseink helyességét és elfogadhatóságát az eredmények ismeretében tehát igazoltuk. 35.-táblázat: Az összehasonlító elemzés eredményei Költség Ft/év/ha Jövőértéken Búza Kukorica Akácerdő Tölgyerdő Ültetvényerdő (tám. nélk.) Ültetvényerdő (tám.-sal) Energiaerdő Jelenértéken Búza Kukorica Akácerdő Tölgyerdő Ültetvényerdő (tám. nélk.) Ültetvényerdő (tám.-sal) Energiaerdő
Bevétel Ft/év/ha
FÖ Ft/év/ha
FÖ Ft/100 Ft ktg
Költség-különbség* Búza Kukorica
FÖ különbség* Búza Kukorica
88 516 118 916 35 021 33 408 66 680 72 080 40 751
97 896 136 647 96 650 107 943 144 360 179 271 204 624
9 380 17 731 61 629 74 535 77 680 107 191 163 873
11 15 176 223 116 149 402
53 495 55 109 21 836 16 436 47 765
83 895 85 509 52 236 46 836 78 165
52 249 65 155 68 300 97 811 154 493
43 898 56 804 59 949 89 460 146 142
88 516 118 916 11 564 6 092 26 946 27 832 22 314
97 896 136 647 25 797 12 235 29 978 55 923 78 846
9 380 17 731 14 233 6 144 3 031 28 091 56 533
11 15 123 101 11 101 253
76 952 82 424 61 570 60 684 66 202
107 352 112 824 91 970 91 084 96 602
4 853 -3 236 -6 349 18 711 47 153
-3 498 -11 587 -14 700 10 360 38 802
(*Költségkülönség: gabona ktg – erdő ktg, FÖ különbség: erdő FÖ – gabona FÖ)
122
18. ábra A földhasználati formák összehasonlítása a pénzáramok mutatói alapján 1 600 000
300% NPV
1 400 000
250%
IRR Pi
1 200 000
NPV (Ft)
1 000 000 150% 800 000 100% 600 000
IRR, Pi (%)
200%
50%
400 000
0%
200 000 0
-50% Akácerdő
Tölgyerdő
Ültetvényerdő (tám. nélk.)
Ültetvényerdő (tám-al)
Energiaerdő
19. ábra.
250 000
A földhasználati formák összehasonlítása a fedezeti hozzájárulás alapján (jövőértéken átlagolva)
450
Bevétel 400
FH
350
100 Ft költségre jutó FH
300 Ft/ha/év
150 000
250 200
100 000
150
FH Ft/100 Ft ktg
200 000
Költség
100
50 000
50 0
0 Búza
Kukorica
Akácerdő
Tölgyerdő
Ültetvényerdő Ültetvényerdő Energiaerdő (tám. nélk.) (tám-al)
123
20. ábra A földhasználati formák összehasonlítása a fedezeti hozzájárulás alapján (jelenértéken átlagolva) 160 000
300 Bevétel
140 000
FH
250
Költség 120 000
200
Ft/ha/év
100 000 80 000
150
60 000
100
FH Ft/100 Ft ktg
100 Ft költségre jutó FH
40 000 50
20 000 0
0 Búza
Kukorica
Akácerdő
Tölgyerdő
Ültetvényerdő Ültetvényerdő Energiaerdő (tám. nélk.) (tám-al)
Az erdő- és mezőgazdálkodás összehangolt fejlesztésének lehetőségei tehát adottak. A vizsgált területen a mezőgazdasági vállalkozók többsége motivált az erdőgazdálkodásra, erdőtelepítésre, a szükséges földterületek rendelkezésre állnak. A gazdálkodók motivációi megalapozottan a jövedelem- és a befektetés-orientáltságot helyezik előtérbe. Az erdőgazdálkodási technológiák mindegyike alkalmas a vállalkozás hatékony fejlesztésére. Az egyéni termelői és a nemzeti, illetve globális (Európai Uniós) érdekek között összhang van.
Új és újszerű kutatási eredmények •
A kutatás átfogó információt szolgáltat a dunántúli agrárvállalkozások gazdálkodási viszonyairól, mely területtel kapcsolatban összefogó vizsgálat az utóbbi 50 évben nem készült.
•
A kutatás igazolta, hogy a mezőgazdasági gazdálkodók – napjainkig (a szakirodalom által is) tényként kezelt – mezőgazdasági termőterületen történő erődtelepítéssel való radikális szembehelyezkedése a múlté. A vizsgált területek a gazdálkodók hajlandóak, motiváltak a gyenge termőképességű területeken erdőtelepítésre a jobb jövedelem reményében.
124
•
A felállított statisztikai modell alkalmas a gazdálkodók preferenciái alapján a telepítési motivációk
prognosztizálására,
ezáltal
segítheti
az
Erdőstratégia
céljainak
megvalósulását, az eszközök finomítását. •
Az erdők telepítési és művelési technológiájának megváltozása, speciális eszközszükséglete következtében napjainkban már alig érvényesül az erdőgazdálkodásnak a növénytermelés idényszerű munkaerő-felhasználását kiegyenlítő hatása.
•
A felvázolt földhasznosítási formák mindegyike racionális alternatívát kínál a vállalkozás jövedelmének növelésére, a földterületek gazdaságosabb hasznosítására.
•
A gyenge termőképességű szántókon történő erdőtelepítéssel felszabaduló költségek lehetővé teszik a fennmaradó területeken (ahol a ráfordítások nagyobb hatékonysággal érvényesülnek) az intenzívebb termelést, ezáltal a vállalkozások versenyképességének növelését.
A kutatás eredményeinek továbbfejlesztése •
További elemzéseket érdemes készíteni az erdőgazdálkodás alternatív haszonvételi formáinak lehetőségeiről. Az eredmények az erdő jövedelemtermelő képességét erősíthetik, egyúttal újabb irányvonalakat adhatnak a vidékfejlesztési célok megvalósításának.
•
Kutatásunk két dunántúli megye viszonyait tükrözi, országos reprezentativitással nem bír. Szükséges volna minden hazai régióra kiterjeszteni a felmérést, különös tekintettel az alföldi régiókra, ahol az erdősültség a legalacsonyabb.
•
Az ültetvényerdők elemzése kísérleti eredményeken alapul. További vizsgálatokat érdemes végezni külföldi technológiák elemzésével, és a hazai gyakorlatba való implementálás lehetőségeinek vizsgálatával.
•
További vizsgálatok lennének szükségesek, hogy megállapítsuk a modern, természetközeli erdőgazdálkodásban (például a szálalásos erdőművelésben) milyen lehetőségek rejlenek a mezőgazdasági vállalatok erőforrásainak jobb kihasználására, bevételi forrásainak bővítése (például a falusi turizmus) területén.
125
7 A felhasznált irodalmak jegyzéke A hivatkozott joganyagok és források: 13/1997.(V. 28.) KTM rendelet. CompLex CD Jogtár. (2005) 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet. CompLex CD Jogtár. (2005) 1996. évi LIV. Törvény Az erdőről és az erdő védelméről, Komplex CD jogtár. (2004) 1997. évi CXIV. Törvény Az agrárgazdaság fejlesztéséről, Komplex CD jogtár. (2004) 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet. CompLex CD Jogtár. (2005) 2080/92/EGK rendelet. www.eurlex.eu 25/2004 FVM rendelet: Az erdészeti feladatok támogatása. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő LV. Évf. 5. sz. Budapest (2004) 29/1997. (IV.30.) FVM rendelet, Komplex CD jogtár (2004) A fakitermelés és fahasznosítás helyzete. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest (1980) A foglalkoztatás alakulása, Területi/összefoglaló adatok. KSH, (2002) Keresztesi B. (2004): A leghosszabb fél évszázad. Budapest A mezőgazdaság számlái 2002. KSH, Budapest (2003) AESZ: Magyarország erdőállományai, 2001. Állami Erdészeti Szolgálat. Budapest, (2002) Agricultural Situation in the Candidate Countries, Country Report on Hungary. European Commission Directorate-General for Agriculture (2002) Agriculture Policies, Market and Trade. 1993. OECD. Paris, (1994) Agrifacts in Finnland. Leíró statisztikai információk. http://www.finfood.fi/finfood/ff.nsf (2004) AKII (1998). Az országos területrendezési terv agrárvonatkozásainak megalapozása. Agrárgazdasági Kutatóintézet. Budapest. Ángyán J. et al.(1998): Az országos területrendezési terv agrárvonatkozásainak megalapozása. AKII. Agrárgazdasági tanulmányok. 3. rész. Budapest.
126
Ángyán J., Menyhért Z. (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest. Az enegiafa is egy lehetőség. Magyar Mezőgazdaság. 2005. június 29. Budapest (2005) Bai A., Lakner Z., Marosvölgyi B., Nábrádi A. (2002): A biomassza felhasználása. Szaktudás Kiadó- ház. Budapest. Bai A. (1999): Az energiaerdő, mint alternatív növénytermesztési ágazat. Debreceni Agrártudományi Egyetem, Forrás: http://www.date.hu/kiadvany/tessedik/5/bai.pdf. Debrecen Barótfi I. (1999): A biomassza energetikai hasznosítása. Energiagazdálkodási Kézikönyv. Budapest, Beneth I. (1997): Finn tanulságok és vélemények az Európai Unióról. Európai Tükör, 24. sz. Budapest Chikán A. (2003): Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest COUNCIL REGULATION on support for rural development by the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD) (2004) Csóka P. (2004): Az Európai Uniós és csatlakozó országok erdőgazdálkodása. MEGOSZ, Innova-Print KFT. Budapest, Draft Commission Staff Working Document In support of the Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on the implementation of the EU Forestry Strategy. (2004) Energy for the future: Renewable sources of energy, Green Paper for a Community Strategy, COM (1996) 576 ENLARGEMENT AND AGRICULTURE. http://europa.eu.int/comm/agriculture, (2004) Enyedi Gy. (1977): Finnish Farming: Topology and Economics. Akadémiai Kiadó. Budapest Erdős L., Klenczner A. (2000): A fatermelés szerepe és lehetőségei a távlati földhasználatban. Gazdálkodás XLIV. Évfolyam 4. szám. Budapest Erdős L., Klenczner A. (1992): Ültetvényszerű fatermesztés, mint a mezőgazdaság szerkezetátalakításának, egyben a környezetkímélő gazdálkodásnak lehetőségei. Erdészeti Lapok, 1992. 1. sz. Budapest 127
Erdős L. (2004): Új irányok és lehetőségek a hazai akáctermesztésben. Erdészeti Lapok. OEE. CXXXIX. évf. 12. Budapest, Erdős L. (1998): Útibeszámoló a chilei erdő- és fagazdaság fejlődéséről. OEE. Budapest Erdős L. (1995): Útijelentés a Nemzetközi Nyárfa Bizottság seattle-i konferenciájáról és tanulmányútról. Kézirat. Budapest Erdős L. (1999): Ültetvényszerű fatermesztés. Erdőgazdák Kézikönyve. Mezőgazda Kiadó. Budapest Erdővagyon, erdő- és fagazdálkodás Magyarországon. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatala. Budapest (2003) EU Forest Strategy, COM(1998) 649, 03/11/1998 Fama, E.F. (1980): Agency Problems and the Theory of the Firm. Journal of Political Economy, Vol. 88. No. 2. Fertő J., Hubbard, J. (2001): Versenyképesség és komparatív előnyök a magyar mezőgazdaságban. Közgazdasági Szemle. Budapest Finfood. Tanulmány. http://www.finfood.fi/finfood/ff.nsf (2005) Finnish Position Paper. Helsinki. (1993) Forestry in Finnland. MMM, Ministry of Agriculture nad Forestry (Finnland). www.mmm.fi/english/forestry. (2005) Forgách B. gr. (1939): Az akác tenyésztése a nyírségi futóhomokon. Erdészeti Lapok 1939.10. Budapest Forgách B. (1926): Az akác szerepe az Alföld fásításánál. Erdészeti Lapok 1926.6. Budapest FVM Erdészeti Hivatal: A magánerdő-gazdálkodás helyzete (2003). Erdészeti Lapok CXXXVIII. Évf. 10.szám (2003. október), Budapest (2003) Gemeinsame Pressemitteilung: Ausbau erneuerbarer Energien weltweit http://www.erneuerbare-energien.de/inhalt/7004/. Berlin (2005) Gergely S. (2000): Az Észak-magyarországi régió energiaerdő programjának lehetőségei és korlátai I. Gazdálkodás 2000. 6.sz. Budapest Gergely S. (2000): Az Észak-magyarországi régió energiaerdő programjának lehetőségei és korlátai II. Gazdálkodás 2000. 7.sz. Budapest 128
Hargitai M. (2005): Csábító energiaültetvény. Erdőgazdaság és Faipar 2005. 2. sz. Budapest Hensch Á. (1895): Jószágberendezés és kezeléstan. Csák S. Könyvnyomda, Magyar-óvár, Horváth J. (2003): Matematikai-statisztikai eljárások alkalmazása az agrárpiaci döntéshozatalban. Doktori (Ph.d.) értekezés. Veszprémi Egyetem. Huan G. – Niemi J. (2004): Finnish Agriculture. MTTL. Helsinki Hunyadi L.-Vita L. (2002): Statisztika közgazdászoknak, Budapest, KSH Izinger P. at al. (1991): Javaslat a szántóföldi fatermesztés kialakítására. Kézirat. Budapest Izinger P., Erdős L. (1989): A racionális földhasználat alternatív lehetőségei a magyar mezőgazdaságban. Agrárvilág 1989. 2. szám. Budapest Izinger P. (1988): A racionális földhasználat alternatív lehetőségei a magyar mezőgazdaságban. ÁGE. Budapest Izinger P. (1937): Milyen fanemekkel fásítsunk a Nyírségben. Erdészeti Lapok 1937.12. Budapest Jansik Cs. (2004): Food Market. Finnish Agriculture and Rural Industries. MTTL. Helsinki Juhos L. (1930): Kisgazdaságok jövedelmi eredményei az 1929-ik évben. Márai-nyomda, Keszthely, Keresztesi B. (1988): „A nagy zöld program”. Erdőgazdálkodás - racionális földhasználat című nemzetközi konferencia. Budapest Keresztesi B. (1984): Az akác. Akadémia Könyvkiadó. Budapest Kettunen L, Lauri G. (1995): Finnish Agriculture in 1994. MTTL. Helsinki Kettunen L., Niemi, J. (1994): The EU Settlement of Finnish Agriculture and National Support. MTTL. Helsinki Knuuttilla M. (2004): Operating Environment in Agriculture. . Finnish Agriculture and Rural Industries. MTTL. Helsinki Kovács J. (1999): Az erdészeti és faipari hulladékok energetikai hasznosításának eredményei II. REAK Hírlevél, 1999. 3.sz. Regionális Energia és Anyagtakarékossági Központ. Eger Kovács Z. (2005): Biomassza: a jövő energiaforrása. Erdőgazdaság és Faipar 2005. 2. sz. Budapest
129
Lukács G. S. (1989): Energiaerdő. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest Magyarország Nemzeti Számlái. KSH, Budapest (2003) Mészáros K., Lengyel A. (2000): Ajánlás Magyarország Nemzeti Erdőprogramjának elkészítéséhez. NyME, Erdővagyon-gazdálkodási intézet. Tanulmány. Sopron Mészáros K., Lengyel A. (2000): Nemzeti Erdőstratégia kialakítása. FVM EH. Budapest Mészáros K. (2004): Az Európai Unió erdőgazdálkodása. Nyugat-Magyarországi Egyetem, publikálás előtt álló anyag. Sopron Mészáros L. (2002): A Nemzeti Fejlesztési Tervbe integrálandó, az erdőgazdálkodási ágazatot közvetlenül érintő programjavaslatok. Erdőgazda 2002. 6.sz. Budapest Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 2003. KSH, Budapest (2004) Mihálffy I., Ali T. (2004): A közös és nemzeti agrárpolitika. A mezőgazdasági területek erdősítése. MEGOSZ Innova-Print KFT. Budapest Mihálovits A. (2003): Állami tölgy, magánakác. Erdőgazdaság és Faipar. Mirer, Thad W. (1995): Economic Statistics and Econometrics, Prentice-Hall, Inc. Englewood Cliffs, New Yersey Mőcsényi M. (1998): Elemzés és adatok a magyar faiparról és fatermék külkereskedelemről. FAGOSZ. Budapest Mundruczó Gy. (1998): Útmutatás a statisztikai modellezés gyakorlatához, KSH Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram, Nemzeti Erdőprogram Programiroda, Sopron (2002) Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, FVM. www.fvm.hu/agrarium, (2004) Niemy J., Ahlstedt J. (2004): Summary of Finnish Agriculture. Finnish Agriculture and Rural Industries. MTTL. Helsinki Odor J. (2004): Hogyan tovább az EU-ban? Magánerdő-gazdálkodás. MEGOSZ, Innova-Print KFT, Budapest Orbánné N. M. (1994): Finn tapasztalatok. AKII, Budapest Oros I. (2004): Magyar mezőgazdaság 1841 – 2000. KSH, Budapest Pajer J. et al. (1998): A XX. század erdőgazdasága, a természetvédelem kihívásai a XXI. század erdőgazdálkodásában. MTA. Budapest
130
Pataki Gy. (1994): A magyar élelmiszeripari termékek potenciális exportlehetőségei Finnországban. Kopconsult KFT. Budapest Pecznik P. (1998): A biomassza potenciális felhasználása Magyarországon. Tanulmány. Világbank. Magyarország – Megújuló Energia és Területfejlesztési Projekt. Gödöllő, Peltoniemi A. (2002): Foreign trade. Finnish Agriculture and Rural Industries. MTTL. Helsinki Pozsgai A. (2005): Megújuló energiaforrás új technológiai rendszere Magyarországon. Tanulmány. OKTVF. Budapest Püski J. (2005): Energiaerdő ültetvények gépbetakarítása és hasznosítása. Biomassza – Energia a Mezőgazdaságból konferencia. Nyitra, Rantamäki-Lahtinen L. (2004): Rural Enterprises. Operating Environment in Agriculture. Finnish Agriculture and Rural Industries. MTTL. Helsinki Reform pf the CAP 2004. http://europa.eu.int/comm/agriculture/capreform/index_en.htm, (2004) Reichenbach B. (1930): A mezőgazdasági üzem berendezése és szervezése - Pátria RT, Budapest, Róth Gy. (1953): A magyar erdőművelés különleges feladatai. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest Schulzke, R., Liesbach, M. (2003): Die Holzzucht. Hann.Münden 2003.04. Scott Long J. – Freese J. (2003): Regression Models for Categorical Dependent Variables Using STATA (Revised edition), STATA Press Publication Solymos R. (2003): A Föld erdőinek szerepe a bioszférában – fenntartásuk és fejlesztésük tudományos vonatkozásai. MTA Agrártudományok Osztályának 2002. évi tájékoztatója. Budapest Solymos R. (1998): Az erdő-és fagazdaság fejlesztési irányai és a tudományos kutatás. MTA Agrártudományok Osztálya. Budapest Solymos R. (2001): Erdőtelepítési programok Magyarországon – Egy sikertörténet. In: MTA Agrártudományok Osztályának 2000. évi tájékoztatója. Budapest STATA 8 Reference Manuals, Stata User’s Guide, Stata Press Publication (2003)
131
Statistic Yearbook of Finnland 1994. Helsinki (1995) Statistics Finnland: Economic Statistics of Agriculture and Forestry. 1981-1994. Helsinki (1995) Szedlák T. (2004): Az erdőgazdálkodás jogi háttere az Európai Unióban, MEGOSZ, InnovaPrint KFT. Budapest, Székelyi M. - Barna I. (2002): Túlélőkészlet az SPSS-hez, Typotex Kiadó. Budapest Szil Gy. (1999): Energiaültetvények létrehozási technológiái és azok költségei. Tanulmány. Nyírmeggyes Szűcs I. (1998): A föld ára és bére. Agroinform. Budapest The state of the competitiveness of the EU forest based and related industries. Draft Communication to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions, (1999) Tóth E. (1977): Az EU-csatlakozás előkészítésének és a csatlakozás első évének tapasztalatai a finn mezőgazdaságban. AKII. Budapest Uusitalo, P. (2004): Finnish Farm. Finnish Agriculture and Rural Industries. MTTL. Helsinki Varga Gy. (1997): Az EU-csatlakozás agrárgazdasági kilátásai. MTA Agrártudományok Osztálya. Budapest Vargha A. (2000): Matematikai statisztika. Pólya Kiadó, Budapest Várhelyi I. (1999): A felszabaduló mezőgazdasági földterület erdészeti hasznosításának lehetőségei. Gazdálkodás 1999. 3. sz. Budapest Vadas J. (1911): Az Akácfa monográfiája. Budapest Zsarnóczai (2005): szóbeli konzultáció
132
Új és újszerű kutatási eredmények A kutatás átfogó információt szolgáltat a dunántúli agrárvállalkozások gazdálkodási viszonyairól, mely területtel kapcsolatban összefogó vizsgálat az utóbbi 50 évben nem készült. A kutatás igazolta, hogy a mezőgazdasági gazdálkodók – napjainkig (a szakirodalom által is) tényként kezelt – mezőgazdasági termőterületen történő erődtelepítéssel való radikális szembehelyezkedése a múlté. A vizsgált területek a gazdálkodók hajlandóak, motiváltak a gyenge termőképességű területeken erdőtelepítésre a jobb jövedelem reményében. A felállított statisztikai modell alkalmas a gazdálkodók preferenciái alapján a telepítési motivációk prognosztizálására, ezáltal segítheti az Erdőstratégia céljainak megvalósulását, az eszközök finomítását. Az erdők telepítési és művelési technológiájának megváltozása, speciális eszköz-szükséglete következtében napjainkban már alig érvényesül az erdőgazdálkodásnak a növénytermelés idényszerű munkaerő-felhasználását kiegyenlítő hatása. A felvázolt földhasznosítási formák mindegyike racionális alternatívát kínál a vállalkozás jövedelmének növelésére, a földterületek gazdaságosabb hasznosítására. A gyenge termőképességű szántókon történő erdőtelepítéssel felszabaduló költségek lehetővé teszik a fennmaradó területeken (ahol a ráfordítások nagyobb hatékonysággal érvényesülnek) az intenzívebb termelést, ezáltal a vállalkozások versenyképességének növelését.
Results of the research Our research provides a comprehensive picture about the farming practice of the transdanubian agricultural ventures. Researches like this were not elaborated during the past 50 years. In spite of the establishments of the actual scientific sources the results able to prove that the farmer’s strong resistance against the forestation using arable land is dismissed. The farmers are motivated to afforest low productive arable lands for more expected profit. The prepared statistic model is able to forecast the expected motivation of forestation using the farmer’s personal preferences as inputs. That can help to reach the aims of the National Forest Strategy and to refine its applied tools. For now forestry hardly able to decrease the disadvantages of the seasonality of agricultural labor due of the special technological needs and the applied modern machinery technologies in forestry. All of the explained forestry technologies are able to develop the farm’s profitability and offer a good alternative to utilize arable lands on a more effective way. With the forestation of low productive arable land farmers are able to reallocate costs and invest more money into the production of remaining better quality land that can utilize costs more effectively. This is lifting the intensification of cultivation and generates more competitive advantages to the farm and production.
134
8 Mellékletek 1. melléklet. A felméréshez használt kérdőív
135
136
137
138
139
2. melléklet. Az összefüggés-vizsgálatok kontingencia táblázatai. (STATA8)
1. gazdálkodó életkora Erdőtelepítési | Gazdálkodó életkora (ELKOR) motiváció | <50 >50 | Total ----------------------+----------------------+---------Nagyobb jöv. vár (NJ) | 32 37 | 69 Jó befekt.-nek tekinti 31 27 | 58 Nem akar mezőgazd. fogl 13 12 | 25 Egyéb | 10 21 | 31 ----------------------+----------------------+---------Total | 86 97 | 183 Pearson chi2(3) = 3.9344 Pr = 0.269
2. gazdálkodásban eltöltött évek száma | Gazd.-ban eltöltött Erdőtelepítési | évek (GAZDEV) motiváció | <15 15> | Total ----------------------+----------------------+---------Nagyobb jöv. vár (NJ) | 25 44 | 69 Jó befekt.-nek tekinti| 27 31 | 58 Nem akar mezőgazd. fogl 9 16 | 25 Egyéb | 13 18 | 31 ----------------------+----------------------+---------Total | 74 109 | 183 Pearson chi2(3) = 1.6402 Pr = 0.650
3. iskolai végzettség Erdőtelepítési | Gazd. iskolai végz.(ISKVEGZ) motiváció | Alapfokú Középfokú Felsőfokú | Total ----------------------+---------------------------------+---------Nagyobb jöv. vár (NJ) | 12 36 21 | 69 Jó befekt.-nek tekinti| 5 32 21 | 58 Nem akar mezőgazd. fogl 4 12 9 | 25 Egyéb | 6 15 10 | 31 ----------------------+---------------------------------+---------Total | 27 95 61 | 183 Pearson chi2(6) = 2.9244 Pr = 0.818
4. az erdőben végzett munkavégzés formája Erdőtelepítési | Erdőben végz. munka formája (ERDMF) motiváció | Saját Saját+bér Bérmunka | Total ----------------------+---------------------------------+---------Nagyobb jöv. vár (NJ) | 34 29 6 | 69 Jó befekt-nek tekinti | 24 25 9 | 58 Nem akar mezőgazd. fogl 11 10 4 | 25 Egyéb | 20 7 4 | 31 ----------------------+---------------------------------+---------Total | 89 71 23 | 183 Pearson chi2(6) = 6.3869 Pr = 0.381
140
5. szántóföld aranykorona értéke Erdőtelepítési | Szántóföld aranykorona értéke (AK) motiváció | <15 16-20 20> | Total ----------------------+---------------------------------+---------Nagyobb jöv. vár (NJ) | 17 30 22 | 69 Jó befekt.-nek tekinti| 23 20 15 | 58 Nem akar mezőgazd. fogl 11 12 2 | 25 Egyéb | 9 8 14 | 31 ----------------------+---------------------------------+---------Total | 60 70 53 | 183 Pearson chi2(6) = 12.9063 Pr = 0.045
6. szántóterületek nagysága Erdőtelepítési | Szántóterületek nagysága (SZANTO) motiváció | <20 21-50 51-100 100< | Total ----------------------+--------------------------------------------+---------Nagyobb jöv. vár (NJ) | 25 11 16 17 | 69 Jó befekt.-nek tekinti| 26 6 12 14 | 58 Nem akar mezőgazd. fogl 13 5 2 5 | 25 Egyéb | 12 11 3 5 | 31 ----------------------+--------------------------------------------+---------Total | 76 33 33 41 | 183 Pearson chi2(9) = 13.3753 Pr = 0.146
7. erdőbirtok nagysága Erdőtelepítési | Erdőbirtok nagysága (ERDOBIRT) motiváicó | <10 11-50 51-100 100< | Total ----------------------+--------------------------------------------+---------Nagyobb jöv. vár (NJ) | 28 29 7 5 | 69 Jó befekt.-nek tekinti| 20 21 7 10 | 58 Nem akar mezőgazd. fogl 10 8 5 2 | 25 Egyéb | 16 11 2 2 | 31 ----------------------+--------------------------------------------+---------Total | 74 69 21 19 | 183 Pearson chi2(9) = 8.3695 Pr = 0.497
8. tevékenységi forma Erdőtelepítési | Tevékenységi forma (TEVFORM) motiváció | Egyéni váll. Családi v. Ősterm. Társas v. Total ----------------------+--------------------------------------------+---------Nagyobb jöv. vár (NJ) | 17 15 27 10 | 69 Jó befekt.-nek tekinti| 10 7 24 17 | 58 Nem akar mezőgazd. fogl 2 8 8 7 | 25 Egyéb | 2 9 16 4 | 31 ----------------------+--------------------------------------------+---------Total | 31 39 75 38 | 183 Pearson chi2(9) = 16.4541 Pr = 0.058
141
3. melléklet. Példa egy multinominális regressziós modell változóinak jellemzésére. Például, ha egy multinomiális regressziós modellben két magyarázó változó együttes hatását vizsgáljuk, ahol például az egyik változónak három (A1, A2 és A3), a másiknak négy (B1, B2, B3, B4) kategóriája van, akkor a modell felépítése
(a)
log Ω 2 1 (x) = log
p2 = β 0, 2 1 + z1 , 2 β1, 2 1 + z 2 , 2 β 2, 2 1 + w1, 2 γ 1, 2 1 + w2, 2 γ 2, 2 1 + w3, 2 γ 3, 2 1 , p1 12 3 konst 2 1
1444444444444 424444444444444 3 u2 1
(b)
log Ω 3 1 (x) = log
p3 = β 0, 3 1 + z1 , 3 β1, 3 1 + z 2 , 3 β 2, 3 1 + w1, 3 γ 1, 3 1 + w2, 3 γ 2, 3 1 + w3, 3 γ 3, 3 1 , , p1 12 3 konst 3 1
1444444444444424444444444444 3 u3 1
(c )
log Ω 4 1 (x) = log
p4 = β 0,4 1 + z1 , 4 β1,4 1 + z 2 , 4 β 2,4 1 + w1,4 γ 1,4 1 + w2,4 γ 2,4 1 + w3,4 γ 3,4 1 ,. p1 12 3 konst4 1
144444444444424444444444443 u4 1
Az együtthatók jelentése, ha a magyarázó változókban a két referenciacsoport A1, illetve B1 Az egyenletben:
β 0, 2 1
= konst: az első magyarázó változó A1-es és a második magyarázó változó B1-es
csoportjába tartozók általánosított logodds-a, azaz a kimenetel 4-es csoportjának az elsőhöz viszonyított bekövetkezési esélyének logaritmusa, hogy ha a megfigyelt (megkérdezett) személy az A1-es és a B1-es csoportba esik.
β 1, 2 1 : esélyhányados logaritmusa, első magyarázó változó A2-es és A1-es csoportjának összehasonlításából, a B1-es csoportba tartozók esetén. Ekkor az együtthatók összege,
β 0, 2 1 + β1, 2 1 a kimenetel 2-es csoportjának az elsőhöz viszonyított bekövetkezési esélyének logaritmusa, hogy ha a megfigyelt (megkérdezett) személy az első magyarázó változó A2-es csoportjába és a második magyarázó változó B1-es csoportjába esik.
142
β 2, 2 1 :
esélyhányados logaritmusa, első magyarázó változó A3-as és A1-es csoportjának
összehasonlításából, a B1-es csoportba tartozók esetén. Ekkor az együtthatók összege,
β 0, 2 1 + β 2, 2 1 a kimenetel 2-es csoportjának az elsőhöz viszonyított bekövetkezési esélyének logaritmusa, hogy ha a megfigyelt (megkérdezett) személy az első magyarázó változó A3-as csoportjába és a második magyarázó változó B1-es csoportjába esik.
γ 1,2 1 : esélyhányados logaritmusa, második magyarázó változó B2-es csoportja vs B1-es csoport, az A1-es csoportba tartozók esetén. Ekkor az együtthatók összege, β 0, 2 1 + γ 1, 2 1 a kimenetel 2-es csoportjának az elsőhöz viszonyított bekövetkezési esélyének logaritmusa, hogy ha a megfigyelt (megkérdezett) személy az első magyarázó változó A1-es csoportjába és a második magyarázó változó B2-es csoportjába esik.
γ 2, 2 1 : esélyhányados logaritmusa, második magyarázó változó B3–as csoportja vs B1-es csoport, az A1-es csoportba tartozók esetén. Ekkor az együtthatók összege, β 0, 2 1 + γ 2, 2 1 a kimenetel 2-es csoportjának az elsőhöz viszonyított bekövetkezési esélyének logaritmusa, hogy ha a megfigyelt (megkérdezett) személy az első magyarázó változó A1-es csoportjába és a második magyarázó változó B3-as csoportjába esik.
γ 3,2 1 : esélyhányados logaritmusa, második magyarázó változó B4-es csoportja vs B1-es csoport, az A1-es csoportba tartozók esetén. Ekkor az együtthatók összege, β 0, 2 1 + γ 3, 2 1 a kimenetel 2-es csoportjának az elsőhöz viszonyított bekövetkezési esélyének logaritmusa, hogy ha a megfigyelt (megkérdezett) személy az első magyarázó változó A1-es csoportjába és a második magyarázó változó B4-es csoportjába esik. Például, ha a megkérdezett személy az A1-es és a B2-es csoportba tartozik, akkor a kimenetel 2-es
csoportjának
az
elsőhöz
viszonyított
bekövetkezési
esélyének
logaritmusa.
log Ω 2 1 ( A1 B2 ) = β 0, 2 1 + γ 2, 2 1 . Ha az A2-es és a B2-es csoportba, akkor a kimenetel 2-es csoportjának
az
elsőhöz
viszonyított
bekövetkezési
esélyének
logaritmusa
log Ω 2 1 ( A2 B 2 ) = β 0, 2 1 + β 1, 2 1 + γ 2, 2 1 .
A (8) (b) és a (8) (c) egyenletekben az együtthatók hasonlóképpen (megfelelő indexcserével) interpretálhatók.
143
4. melléklet. Modellszámítás búza- és kukoricatermesztésre 4.1. Modellszámítás búzatermesztésre Hónapok
VIII.
IX.
X.
1
2
3 000
9 116 7 900
XI. 3
XII. 4
I. 5
II. 6
III. 7
IV. 8
V. 9
VI. 10
VII. 11
12
Közvetlen költségek Talajerő visszapótlás Talajművelés Vetés Növéynvédelem Betakarítás Bálázás Összesen Kumulált költségek Bevételek Értékesítés Támogatás Összesen Fedezeti összeg Kumulált FÖ Fedezeti pont Fedezti pont támogatás nélkül
3 300 14 700 6 000
11 750
3 750 29 000
3 000 3 000
17 016 20 016
18 000 38 016
38 016
38 016
38 016
38 016
38 016
6 000 44 016
11 750 55 766
3 750 59 516
29 000 88 516
88 516
64 585 33 311 97 896 68 896 9 380
64 585 33 311 97 896 9 380
33 311 9 380
-3 000 -6 000 2,0 t/ha 3,7 t/ha
-17 016 -37 032
9 116 14 200 14 700 21 500 29 000
-18 000 -56 016
-38 016
-38 016
-38 016
-38 016
-38 016
-6 000 -44 016
-11 750 -55 766
-3 750 -59 516
X.
XI.
XII.
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
4.2. Modellszámítás kukoricatermesztésre Hónapok Közvetlen költségek Talajerő visszapótlás Talajművelés Vetés Növéynvédelem Betakarítás Összesen Kumulált költségek Bevételek Árbevétel Támogatás Összesen Fedezeti összeg Kumulált FÖ Fedezeti pont Fedezti pont támogatás nélkül
VIII.
IX. 1
2
3
3 000
7 793 3 000
7 900
3 000 3 000
10 793 13 793
4
5
6
7
8
9
10
3 300 21 700 24 000
3 000
49 000 76 016
3 000 79 016
VII. 11
12
VIII. 13
IX.
X. 14
XI. 15
3 323
7 900 21 693
2 000
21 693
21 693
21 693
2 000 23 693
3 323 27 016
6 000
79 016
6 000 85 016
85 016
85 016
85 016
33 900 33 900 118 916
-85 016
103 336 33 311 136 647 102 747 17 731
33 311 17 731
-3 000 -3 000
3,1 4,7 t/ha
-10 793 -13 793
16
-7 900 -21 693
-21 693
-21 693
-21 693
-2 000 -23 693
-3 323 -27 016
-49 000 -76 016
-3 000 -79 016
-79 016
-6 000 -85 016
-85 016
-85 016
11 116 22 200 21 700 30 000 33 900 118 916
103 336
17 731
4.3. Háttér- és forrásadatok a modellszámításhoz (búza, kukorica) Közvetlen anyagköltségek Megnevezés
Hó
kg/ha
Búza Ft/kg
Ft
Hó
kg/ha
Kukorica Ft/kg
Ft
1. Műtrágya (1) - Ammónium nitrát - Ammónium nitrát - Kálisó - Szuperfoszfát Összesen 2. Növényvédőszer (2) - Fungicid - Inszekticid - Herbicid Összesen 3. Vetőmag (csávázott)(3,4)
IX.
60
44,1
IX. IX:
60 60 180
45,5 29
V. V. VI. IV.
X.
2646 IX. III. 2730 IX. 1740 IX. 7116
30 30 60 60 180
44,1 44,1 45,5 29
5000 750 750 3000 9500 250
44
Összesen
8000 3000 10000 21000
11000
75000
18000
27616
46116
Források (1) Fertilia Rt, 2005 (2) Syngenta Kft, 2005 (3) Pioneer Kft, 2005 (4) Syngenta Seeds Kft, 2005 Gépi munkák közvetlen költsége Megnevezés 1.Talajelőkészítés - tarlóhántás, ápolás - szántás, elmunkálás - simítózás - vetőágykészítés összesen
Hó
2. Műtrágyaszórás szállítás 3. Vetés 4. Növényvédelem - permetezés, vízszállítás
VIII.-IX. X.
Összesen
Hó
Kukorica Ft
6300 VIII.-IX. XI. II. 7900 IV.-V. 14200
6000 9900 2000 6300 24200
IX.
2000 IX.-III.
4000
X.
3700 IV.
3700
IV. V. VI.
3000 IV. 6000 VII. 3000 V. 12000
6000 3000 3000 12000
13000 1250 12250 2500 29000
13000 2000 14900 4000 33900
- kultivátorozás összesen 5. Betakarítás - aratás/cséplés - szemszállítás (50 Ft/tkm) - terménytisztítás, szárítás - be és kitárolás összesen
Búza Ft
VII. VII. VII. VII.
-
1323 1323 2730 1740 7116
60900
XI. XI. XI. XI.
77800
5. melléklet. Modellszámítás erdőgazdálkodásra 5.1. Modellszámítás akácerdőre 1. oldal Évek Közvetlen költségek Telepítés Ápolás, pótlás Gyérítés Véghasználat Összes költség Kumulált kötség Bevételek Árbevétel Normatív támogatás Ápolás támogatása Jövedelempótló támogatás Összesen Fedezeti összeg (FÖ) Kumulált FÖ PV Költségek PV Bevételek Pénzáramok nettó jelenértéke
O
1
2
3
4
5
182 000 60 000
60 000
10 000
10 000
10 000
242 000 242 000
60 000 302 000
10 000 312 000
10 000 322 000
10 000 332 000
46 043 46 043 36 043 84 114 8 050 37 063
92 610 46 043 138 653 128 653 212 766 7 488 103 823
46 043 46 043 36 043 248 809 6 966 32 072
6
7
8
9
10
11
12
332 000
332 000
332 000
332 000
332 000
332 000
332 000
61 740 46 043 107 783 107 783 356 592
46 043 46 043 46 043 402 635
46 043 46 043 46 043 448 678
46 043 46 043 46 043 494 721
46 043 46 043 46 043 540 764
540 764
540 764
69 839
27 753
25 816
24 015
22 340
257 985
404 740 902 884 498 144
46 043 46 043 -195 957 -195 957 225 116 42 831
Átlagolt éves értékek Éves bevétel Éves közvetlen költség
FV 96 650 35 021
PV 25797 11564
Éves Fedezeti összeg 100 Ft költségre jutó FÖ
61 629 176
14233 123
46 043 304 028 244 028 48 071 51 920 263 085
Pi IRR Diszkont kamatláb
123% 68,73% 7,50%
Modellszámítás akácerdőre 2. oldal 13
14
15
16
17
18
19
20
35
218 750
332 000
540 764
332 000
540 764
332 000
540 764
332 000
540 764
332 000
540 764
332 000
540 764
332 000
540 764
218 750 550 750
675 000 675 000 1 225 750
350 000
2 160 000
350 000 131 250 672 014 51 497 82 395
2 160 000 1 485 000 2 157 014 53 704 171 853
Összesen 182 000 150 000 218 750 675 000 1 225 750
2 510 000 257 985 154 350 460 429 3 382 764 2 157 014 2 157 014
147
5.2. Modellszámítás tölgyerdőre 1. oldal Évek Közvetlen költségek Telepítés Ápolás, pótlás Gyérítés Véghasználat Összes költség Kumulált kötség Bevételek Árbevétel Normatív támogatás Ápolás támogatása Jövedelempótló támogatás Összesen Fedezeti összeg (FÖ) Kumulált FÖ PV Költségek PV Bevételek Pénzáramok nettó jelenértéke
O
1
2
3
4
5
6
292 000 145 000
110 000
45 000
30 000
30 000
20 000
437 000 437 000
110 000 547 000
45 000 592 000
30 000 622 000
30 000 652 000
20 000 672 000
46 043 46 043 1 043 30 984 36 223 37 063
263 130 46 043 309 173 279 173 310 156 22 464 231 509
46 043 46 043 16 043 326 199 20 897 32 072
175 420 46 043 221 463 201 463 527 662 12 959 143 499
7
8
9
10
11
12
672 000
672 000
672 000
672 000
672 000
672 000
46 043 46 043 46 043 573 705
46 043 46 043 46 043 619 748
46 043 46 043 46 043 665 791
46 043 46 043 46 043 711 834
46 043 46 043 46 043 757 876
46 043 46 043 46 043 803 919
27 753
25 816
24 015
22 340
20 781
19 331
484 855
609 159 1 223 510 614 351
46 043 46 043 -390 957 -390 957 406 512 42 831
Átlagolt éves értékek Éves bevétel Éves közvetlen költség
FV 107 943 33 408
PV 12235 6092
Éves Fedezeti összeg 100 Ft költségre jutó FÖ
74 535 223
6144 101
46 043 530 898 420 898 29 941 95 187 459 403
Pi IRR Diszkont kamatláb
101% 56,5250% 7,50%
148
Modellszámítás tölgyerdőre 2. oldal 13
14
15
16
17
18
19
20
35
55
70
100
Összesen 292 000 380 000
672 000
672 000
672 000
672 000
672 000
672 000
672 000
672 000
46 043 46 043 46 043 849 962
46 043 46 043 46 043 896 005
46 043 46 043 46 043 942 048
46 043 46 043 46 043 988 091
46 043 46 043 46 043 1 034 133
46 043 46 043 46 043 1 080 176
46 043 46 043 46 043 1 126 219
46 043 46 043 46 043 1 172 262
17 983
16 728
15 561
14 475
13 465
12 526
11 652
10 839
187 500 187 500 859 500
187 500 187 500 1 047 000
343 750 343 750 1 390 750
1 950 000 1 950 000 3 340 750
2 668 750 3 340 750
300 000
300 000
750 000
7 600 000
300 000 112 500 1 284 762 14 918 23 868
300 000 112 500 1 397 262 3 512 5 619
750 000 406 250 1 803 512 2 176 4 748
7 600 000 5 650 000 7 453 512 1 410 5 495
8 950 000 484 855 438 550 920 857 10 794 262 7 453 512 7 453 512
149
5.3. Háttér- és forrásadatok a modellszámításhoz (akác, tölgy) Telepítés Szaporítóanyag
Akác 5000 7 35000 20000 127000 182000
Talajelőkészítés Munkabér Összesen Támogatás Telepítésre Ápolásra 3 év végén 5 év végén Jövedelempótló (1 évre) Árfolyam Összesen
Euró 1053 126 378 252 187,93 245 3 562
Ápolás és pótlás - 1 év - 2 év - 3 év - 4 év - 5 év - 6 év
ápolás 40000 40000 10000 10000 10000 110000
Összesen Kitermellés Gyérítés (20. év)
Tölgy 8000 15 120000 45000 127000 292000
db/ha Ft/db Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha
Ft (össz.) 257 985 30 870 92 610 61 740 46 043 Ft/euró 872 764
Euró 1979 358 1074 716 187,93 245 7 528
Akác pótlás 20000 Ft/ha 20000 Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha 40000 Ft/ha 150000 Ft/ha
Ft (össz.) 484 855 87 710 263 130 175 420 46 043 Ft/euró 1 844 262 Tölgy pótlás 60000 50000 25000 10000 10000
ápolás 85000 60000 20000 20000 20000 20000 225000
Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha 155000 Ft/ha 380000 Ft/ha
Akác hozam átlagár költség
35 10 000 350 000 5 000 218 750
Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha
Tölgy m3 Ft/m3 Ft/ha Ft/m3 Ft/ha
bruttó m3 +20%
Törzskiválasztó gyérítés (35. év)
hozam átlagár árbevétel költség
Törzskiválasztó gyérítés (55. év)
hozam átlagár árbevétel költség
Növedékfokozó gyérítés (70. év)
hozam átlagár árbevétel költség járulék
Kitermelés Akác 35 év Tölgy 100 év
hozam átlagár árbevétel költség járulék
180 12000 2 160 000 3000 600 675 000
Összesen
Közvetlen költség Bevétel
893 750 Ft/ha 2 510 000
2 668 750 Ft/ha 8 950 000
182 000 150 000 893 750 1 225 750 3 382 764 Ft/ha 2 157 014 Ft/ha
292 000 380 000 2 668 750 3 340 750 10 794 262 Ft/ha 7 453 512 Ft/ha
Telepítés Ápolás - pótlás Kitermelés gyérítés Közvetlen költség összesen Bevételek összesen Fedezeti összeg
m3 Ft/m3 Ft/ha Ft/m3 Ft/m3 Ft/ha
30 10 000 300 000 5 000 187 500 30 10 000 300 000 5 000 187 500 50 15 000 750 000 5 000 1 500 343 750 400 19 000 7 600 000 3000 1500 1 950 000
m3 Ft/m3 Ft/ha Ft/m3 Ft m3 Ft/m3 Ft/ha Ft/m3 Ft m3 Ft/m3 Ft/ha Ft/m3 Ft/m3 Ft m3 Ft/m3 Ft/ha Ft/m3 Ft/m3 Ft
6. melléklet. Modellszámítás ültetvényerdőre 6.1. Modellszámítás ültetvényerdőre támogatás nélkül („A”változat) 1. oldal Évek
1
O
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
15 000
15 000
Közvetlen költségek Telepítés
262 000
Szerves trágyázás
60 000
Nyesés
20 000
Talajápolás
15 000
15 000
15 000
15 000
15 000
Előhasználat költségei
15 000
15 000
20 000 15 000
15 000
36 000
15 000 36 000
Véghazsnálat költsége Összesen
277 000
15 000
15 000
15 000
15 000
51 000
35 000
15 000
15 000
131 000
15 000
15 000
Kumulált költségek
277 000
292 000
307 000
322 000
337 000
388 000
423 000
438 000
453 000
584 000
599 000
614 000
Bevételek Előhasználat
136 800
136 800
Véghasználat Összesen
136 800
136 800
Fedezeti összeg (FÖ)
-277 000
-15 000
-15 000
-15 000
-15 000
85 800
-35 000
-15 000
-15 000
5 800
-15 000
-15 000
Kumulált fedezeti összeg
-277 000
-292 000
-307 000
-322 000
-337 000
-251 200
-286 200
-301 200
-316 200
-310 400
-325 400
-340 400
257 674
12 980
12 074
11 232
10 448
33 046
21 096
8 411
7 824
63 560
6 770
6 298
PV Költségek
673 657
PV Bevételek
749 440
Nettó jelenérték támogatás nélkül Egy évre átlagolt értékek
88 641
75 782 FV
PV
144 360
29978
NPV
Éves közvetlen költség
66 680
26946
IRR
8,5462%
Éves Fedezeti összeg
77 680
3031
Pi%
11%
116
11
Éves bevétel
100 Ft költségre jutó FÖ
75 782
66 375
Modellszámítás ültevényerdőre támogatás nélkül („A” változat) 2. oldal 13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
Összesen 262 000
60 000
60 000
180 000 40 000
15 000
15 000
15 000
15 000
15 000
36 000
15 000
15 000
15 000
15 000
36 000
15 000
330 000
36 000
15 000
111 000
15 000
15 000
15 000
111 000
15 000
15 000
15 000
51 000
629 000
740 000
755 000
770 000
785 000
896 000
911 000
926 000
941 000
992 000
180 000
992 000
992 000
675 000
675 000
675 000
1 667 000
1 667 000
136 800
136 800
136 800
684 000 2 925 000
2 925 000
136 800
136 800
136 800
2 925 000
3 609 000
2 250 000
1 942 000
-15 000
25 800
-15 000
-15 000
-15 000
25 800
-15 000
-15 000
-15 000
85 800
-355 400
-329 600
-344 600
-359 600
-374 600
-348 800
-363 800
-378 800
-393 800
-308 000
5 858
40 328
5 069
4 716
4 387
30 197
3 796
3 531
3 285
10 389
110 686
673 657
27 868
479 639
749 440
49 701
37 216
-308 000
-308 000
1 942 000
144360
152
6.2. Modellszámítás ültetvényerdőre támogatással („B” változat) 1. oldal Évek
1
O
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
15 000
15 000
Közvetlen költségek Telepítés
262 000
Szerves trágyázás
60 000
Nyesés
20 000
Talajápolás
15 000
15 000
15 000
15 000
15 000
Előhasználat költségei
15 000
15 000
20 000 15 000
15 000
36 000
15 000 36 000
Véghazsnálat költsége Összesen
277 000
15 000
15 000
15 000
15 000
51 000
35 000
15 000
15 000
131 000
15 000
15 000
Kumulált költségek
277 000
292 000
307 000
322 000
337 000
388 000
423 000
438 000
453 000
584 000
599 000
614 000
1 146 364
Bevételek Előhasználat
136 800
136 800
Véghasználat Támogatás telepítésre
257 985
Támogatás ápolásra
92 610
Támogatás jövedelempótló
46 043
46 043
Árbevétel összesen
46 043
Kumulált bevételek
46 043
Fedezeti összeg (FÖ) Kumulált fedezeti összeg PV Költségek PV Bevételek Nettó jelenérték támogatással Egy évre átlagolt értékek
695 794 1 398 076 702 281 FV
46 043
46 043
304 028
46 043
350 071
396 114
-230 957
289 028
-230 957 257 674 42 831
46 043
138 653
46 043
244 583
46 043
46 043
46 043
182 843
534 766
580 809
825 392
871 435
917 478
963 521
1 146 364
1 146 364
31 043
123 653
31 043
193 583
11 043
31 043
31 043
51 843
-15 000
-15 000
58 071 12 980
89 114 12 074
212 766 11 232
243 809 10 448
437 392 33 046
448 435 21 096
479 478 8 411
510 521 7 824
562 364 63 560
547 364 6 770
532 364 6 298
263 085
37 063
103 823
32 072
158 480
27 753
25 816
24 015
88 714
55 923
NPV
702 281
Éves közvetlen költség
72 080
27 832
IRR
67,4081%
Éves Fedezeti összeg
107 191
28 091
149
101
Pi% Diszkont kamat
100 Ft költségre jutó FÖ
46 043
46 043
46 043
46 043
PV
179 271
Éves bevétel
61 740 46 043
101% 7,50%
153
Modellszámítás ültetvényerdőre támogatással („B” változat) 2. oldal 13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
Összesen 262 000
60 000
60 000
180 000 40 000
15 000
15 000
15 000
15 000
15 000
36 000
15 000
15 000
15 000
15 000
36 000
15 000 36 000
15 000
111 000
15 000
15 000
15 000
111 000
15 000
15 000
15 000
51 000
629 000
740 000
755 000
770 000
785 000
896 000
911 000
926 000
941 000
992 000
136 800
330 000
136 800
180 000
992 000
992 000
810 000
810 000
810 000
1 802 000
1 802 000
136 800 2 925 000
2 925 000 257 985 154 350 460 429
136 800
136 800
136 800
1 146 364
1 283 164
1 283 164
1 283 164
1 283 164
1 419 964
1 419 964
1 419 964
1 419 964
1 556 764
-15 000
25 800
-15 000
-15 000
-15 000
25 800
-15 000
-15 000
-15 000
85 800
517 364 5 858
543 164 40 328
528 164 5 069
513 164 4 716
498 164 4 387
523 964 30 197
508 964 3 796
493 964 3 531
478 964 3 285
564 764 10 389
49 701
37 216
27 868
2 925 000 1 556 764
1 556 764
564 764
564 764
4 481 764
4 481 764 2 115 000 2 679 764 132 823
438 120
479 639
1 355 245
154
6.3. Háttér- és forrásadatok a modellszámításhoz (ültetvényerdő) "A" változat Telepítés Szaporítóanyag
Talajelőkészítés Alaptrágyázás Munkabér Összesen Állományápolás Trágyázás Nyesés Talajápolás Összesen Támogatás Telepítésre Ápolásra 3. év végén 5. év végén Jövedelempótló (1 évre) Összesen
Előhasználat Oszlop Tüzifa Összesen átlagár Kitermelési költség Járulék Költség Bevétel Egyenleg
"B" változat
db/ha Ft/db Ft/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha
5 000 7 35 000 20 000 80 000 127 000 262 000
5 000 7 35 000 20 000 80 000 127 000 262 000
Ft/ha Ft/ha Ft/ha
60 000 20 000 15 000 95 000
60 000 20 000 15 000 95 000
euro/ha euro/ha euro/ha euro/ha
1053 126 378 252
euro/ha euro/ha Ft/ha
187,93 3 562 872764
alkalom nettó m3 nettó m3 nettó m3 bruttó m3 ft/m3 ft/m3 Ft Ft Ft
5 4,8 7,2 12
5 4,8 7,2 12
15 11 400 3 000 36 000 136 800 100 800
15 11 400 3 000 600 54 000 136 800 82 800
225 180 16 250 2 925 000
225 180 16 250 2 925 000
675 000
675 000 135 000 810 000
Véghasználat Faanyag Átlagár Árbevétel összesen Kitermelési költség Erdőfenntartási járulék Összsen
bruttó m3 nettó m3 ft/m3 ft/m3 Ft Ft
675 000
7. melléklet. Modellszámítás energiaerdőre. Évek
O
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
Költségek Telepítés
230 551
Ápolás
50 745
Talajerő visszapótlás
4 735
Szakirányítás
2 000
3 315
15 000
15 000
15 000
4 735 2 000
2 000
Kitermelés
6 000
3 000
15 000
4 735 3 000
1 000
73 000
6 000
3 000
3 000
1 000
73 000
6 000 73 000
Összesen
288 031
5 315
2 000
79 000
22 735
18 000
1 000
79 000
22 735
18 000
1 000
79 000
Kumulált költség
288 031
293 346
295 346
374 346
397 081
415 081
416 081
495 081
517 816
535 816
536 816
615 816
818 496
818 496
818 496
1 636 992
1 636 992
1 636 992
1 636 992
2 455 488
Bevételek Értékesítés
818 496
Kumulált bevételek
818 496
Összesen
818 496
818 496
818 496
818 496
818 496
Fedezeti összeg (FÖ)
-288 031
-5 315
-2 000
739 496
-22 735
-18 000
-1 000
739 496
-22 735
-18 000
-1 000
739 496
Kumulált FÖ
-288 031
-293 346
-295 346
444 150
421 415
403 415
402 415
1 141 911
1 119 176
1 101 176
1 100 176
1 839 672
266 429
4 548
1 583
57 835
15 396
11 275
579
42 341
11 271
8 254
424
PV költségek
535 528
PV bevételek
1 892 315
Nettó jelenérték
1 356 786
599 216
Átlagolt éves értékek
FV
Kalulált éves hozam
204 624
78 846
IRR
40 751
22 314
163 873
56 533
Pi Piaci kamatláb
402%
253%
Éves költség Éves jövedelem Jövedelmezőség
PV 31,6220% 253% 7,5000%
438 683
30 998 321 157
Modellszámítás energiaerdőre 2. oldal 13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
Összesen 230 551
15 000
15 000
15 000
4 735
15 000
15 000
4 735
3 000
3 000
1 000
22 735
18 000
1 000
638 551
656 551
657 551
6 000
3 000
3 000
1 000
79 000
22 735
18 000
1 000
736 551
759 286
777 286
778 286
2 455 488
3 273 984
6 000
28 410
3 000
3 000
1 000
79 000
22 735
18 000
1 000
857 286
880 021
898 021
899 021
978 021
73 000
818 496 2 455 488
204 060
4 735
73 000
2 455 488
15 000
818 496 3 273 984
3 273 984
3 273 984
818 496
4 092 480
6 000
77 000
73 000
438 000
79 000
978 021
818 496 4 092 480
4 092 480
4 092 480
4 910 976 818 496
4 910 976
-22 735
-18 000
-1 000
739 496
-22 735
-18 000
-1 000
739 496
-22 735
-18 000
-1 000
739 496
3 932 955
1 816 937
1 798 937
1 797 937
2 537 433
2 514 698
2 496 698
2 495 698
3 235 194
3 212 459
3 194 459
3 193 459
3 932 955
8 252
6 043
311
22 693
6 041
4 424
227
16 614
4 423
3 239
166
235 117
818 496
4 910 976
172 128
12 163
535 528
126 014
1 892 315
157
Háttér- és forrásadatok a modellszámításhoz (energiaerdő) Energierdő technológia (kísérleti modell) Telepítés Termőhelyfeltárás
1 500
Telepítési terv
4 500
Szántás Alapműtrágyázás
18 200 1 885 Ft/ha /mó
Műveleti ktg
Szuperfoszfát
300 kg/ha
2295 Ft/ha
Kálisó
120
4836
Ammóniumnitrát
200
5700
100
2850
Szántás elmunkálás
9 900
Gépi ültetés
37 000
Szaporítóanyag
20 000 7 140 000
Telepítés összesen
230 551
Technológiai költségek Visszvágás
12 000
Trágyázás Állományápolás 1 évben
9 600 Ft/ha/alk 28 800 Ft/ha
3 alkalom/év
többi évben
3 315 Ft/ha
1 alkalom/év
Kitermelés
25 000 Ft/ha
Szállítás
20 km 45 t 53 Ft/tkm 48 000
Összesen
73 000
Tuskósarj leverés
15 000 Ft/ha
Értékesítés Éves energiahozam
2 t fűtőolajegyenérték
fajsúly
0,86 kg/l
ár
102 Ft/l
Hozam
204 eFt/ha/év 816 eFt/ha/ciklus
Fedezeti összeg Telepítés
230 551 Ft/ha
Ápolás
204 060 Ft/ha
Talajerő visszapótlás Szakirányítás Kitermelés
28 410 Ft/ha 77 000 Ft/ha 438 000 Ft/ha
Kiadás
978 021 Ft/ha
Bevétel
4 910 976 Ft/ha
Fedezeti összeg
3 932 955 Ft/ha
1885 Ft/ha 1885 Ft/ha
A témában megjelent publikációk listája Előadások, nemzetközi konferenciák kiadványaiban teljes terjedelemben megjelent anyagok: Andrásevits Z. – Buzás Gy. (2001): A mező- és erdőgazdálkodás összehangolt fejlesztésének lehetőségei és feltételei. Georgikon Napok Tudományos Konferencia. Keszthely Andrásevits Z. – Buzás Gy. (2001): Erdőtelepítés és Mezőgazdaság. Lehetőségek és nehézségek. Nemzetközi Agrárökonómiai Konferencia, Gyöngyös Andrásevits Z. – Buzás Gy. (2002): Az erdőgazdálkodás, mint alternatíva a mezőgazdaságban. Óvári Tudományos Napok – 2002. október 3-4. Mosonmagyaróvár Andrasevits Z. – Buzas Gy. (2003): Forestry and Agriculture, the possibilities of simultaneous improvement in Family Farms of west Hungary. 2003.10.10. – 2nd International Symposium “Prospects for the 3rd Millennium Agriculture”, Románia, Kolozsvár Andrásevits Z. (2003): A mező- és erdőgazdaság összehangolt fejlesztésének gazdasági kérdései. Agrárgazdaság, vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén (AVA). Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen Andrásevits Z. - Schiberna E. (2004): Experience and prospective tendency of forest plantations in family farming of west Hungary. 3nd International Symposium “Prospects for the 3rd Millennium Agriculture” Románia, Kolozsvár. Folyóiratcikkek Andrásevits Z. (2000): A vadkár elleni védekezési módszerek gazdasági elemzése. Erdő, Az Országos Erdészeti Egyesület lapja 2000.06. Budapest Andrasevits Z., Schiberna E., Buzas Gy. (2004): Current Afforestation Practice And Expected Trends On Family Farms In West Hungary. Journal of Central European Agriculture (JCEA) 297-302. http://www.agr.hr/jcea/issues/jcea5-4/index.html (lektorált) Andrásevits Z. - Schiberna E. (2005): Magánerdő-gazdálkodás az agrárvállalkozásokban. Gazdálkodás XLIX. évfolyam 2005/2.szám. Budapest (lektorált) 159
Andrásevits Z. - Schiberna E. (2005): A magánerdő-gazdálkodás és az erdőtelepítés lehetőségei a dunántúli agrárvállalkozásokban. Erdészeti Lapok 2005.05, Budapest Előkészületben lévő cikkek Andásevits Zoltán: A polichotom logisztikus regresszió gyakorlati alkalmazása. Statisztikai Szemle. Lektorálás alatt. Andrásevits Zoltán: Az erdőgazdálkodási technológiák hazai agrárvállalkozásokba történő integrálásának gazgazdasági elemzése. Beadás alőtt.
160
