DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS MAGYAR LÁSZLÓ VESZPRÉMI EGYETEM *$='$6ÁGTUDOMÁNYI KAR KESZTHELY

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS

MAGYAR LÁSZLÓ

VESZPRÉMI EGYETEM *$='$6ÁGTUDOMÁNYI KAR KESZTHELY

*(25*,.210(=

2003

VESZPRÉMI EGYETEM *(25*,.210(=

*$='$6

ÁGTUDOMÁNYI KAR Növényvédelmi Intézet

+HUEROyJLDLpV1|YpQ\YpG

V]HU.pPLDL7DQV]pN

Multidiszciplináris Agrártudományok Doktori Iskola ,VNRODYH]HW

Dr. Várnagy László az MTA doktora

7pPDYH]HW

Dr. Czimber Gyula az MTA doktora

$=(*<1<È5,6=e/)

MERCURIALIS ANNUA L.) HAZAI ELTERJEDÉSE, BIOLÓGIÁJA ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSÁNAK /(+(7 SÉGEI

Készítette:

MAGYAR LÁSZLÓ

KESZTHELY

2003

$=(*<1<È5,6=e/)

MERCURIALIS ANNUA L.) HAZAI ELTERJEDÉSE, BIOLÓGIÁJA ÉS VEGYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSÁNAK /(+(7 6e*(,

Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Magyar László Készült a Veszprémi Egyetem Multidiszciplináris Agrártudományok Doktori Iskolája keretében

7pPDYH]HW

Dr. Czimber Gyula Elfogadásra javaslom (igen / nem).

……………………………. aláírás

A jelölt a doktori szigorlaton 100 %-ot ért el. Keszthely, 2001. március 23. ……………………………. a Szigorlati Bizottság elnöke Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …………………………. igen / nem ……………………………. aláírás Bíráló neve: …………………………. igen / nem ……………………………. aláírás A jelölt az értekezés nyilvános vitáján ……. %-ot ért el. Keszthely, 2003. …. ……………………………. a Bíráló Bizottság elnöke $GRNWRUL3K' RNOHYpOPLQ

VtWpVH««««««««««

……………………………. az EDT elnöke

Prof. Dr. habil. Hunyadi Károly egyetemi tanárnak DPRGHUQV]HPOpOHW KHUEROyJLDKD]DLPHJWHUHPW MpQHN|U|NHPOpNpUH V]LQWHQDJ\UDEHFVOpVVHOpVWLV]WHOHWWHO

TARTALOMJEGYZÉK oldal 1. KIVONATOK ....................................................................................5 1.1. 0DJ\DUQ\HOY NLYRQDW ...............................................................5 1.2. $QJROQ\HOY NLYonat – Abstract.................................................8 1.3. 1pPHWQ\HOY NLYRQDW– Auszug .................................................9 2. BEVEZETÉS....................................................................................10 2.1. $WpPDMHOHQW VpJH ....................................................................10 2.2. $]pUWHNH]pVFpONLW ]pVHL ..........................................................12 3. SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ .............................................15 3.1. $]HJ\Q\iULV]pOI QHYH]pNWDQDpVUHQGV]HUWDQLEHVRUROiVD .......15 3.1.1. $]HJ\Q\iULV]pOI HOQHYH]pVH ............................................15 3.1.2. $]HJ\Q\iULV]pOI UHQGV]HUWDQDWD[RQyPLiMD ...................16 3.2. Származása és elterjedése .........................................................20 3.2.1. Származási helye és földrajzi elterjedése ............................20 3.2.2. (O IRUGXOiVDpVHOWHUMHGpVH0DJ\DURUV]iJRQ .......................23 3.3. Morfológiai jellemzése .............................................................28 3.4. $]HJ\Q\iULV]pOI JD]GDViJLMHOHQW VpJH ..................................34 3.4.1. Kártétele.............................................................................36 3.4.2. Hasznos tulajdonságai ........................................................42 3.5. A gyommagvak nyugalmi állapotát (dormanciáját) és V]iQWyI|OGLFVtUi]iViWPHJKDWiUR]yWpQ\H] N .....................................43 3.6. $]HJ\Q\iULV]pOI ELROyJLDLVDMiWosságai ..................................52 3.6.1. Csírázásbiológiája ..............................................................52 3.6.1.1. A magvak életképessége ................................................52 3.6.1.2. Magnyugalom (dormancia) ............................................53 3.6.1.3. $N|UQ\H]HWLWpQ\H] NV]HUHSHDFVtUi]iVEDQ..................58 3.6.1.4. Szántóföldi csírázása......................................................61 3.6.2. 1|YHNHGpVHpVIHMO GpVH .....................................................63 1

3.6.3. Szaporodásbiológiája..........................................................67 3.6.3.1. Virágzásbiológiája .........................................................67 3.6.3.2. Magprodukciója és terjedése ..........................................70 3.7. $]HJ\Q\iULV]pOI |NROyJLiMD ...................................................74 3.7.1. Életformája.........................................................................74 3.7.2. 7HUP KHO\LLJpQ\H ..............................................................74 3.7.3. Társulás viszonyai ..............................................................77 3.8. $]HJ\Q\iULV]pOI pOHWWDQLMHOOHP] L.........................................78 3.9. $ PDJDVDEEUHQG Q|YpQ\HN N|]|WWL N|OFV|nhatások (interferencia)....................................................................................78 3.9.1. A gyomnövény-kultúrnövény közötti kompetíció rövid áttekintése ......................................................................................79 3.9.1.1. A tápanyagokért történ YHUVHQJpV .................................81 3.9.1.2. A gyomnövények kompetíciójának tanulmányozása növekedésanalízissel ...................................................................84 3.9.2. Az allelopátia értelmezése és herbológiai vonatkozásai.......87 3.10. $]HJ\Q\iULV]pOI HOOHQLYpGHNH]pVOHKHW VpJHL........................90 3.10.1. Agrotechnikai és mechanikai módszerek ............................90 3.10.2. Vegyszeres védekezési eljárások ........................................92 3.10.3. $ELROyJLDLYpGHNH]pVOHKHW VpJHL ......................................99 4. KÍSÉRLETI RÉSZ .........................................................................101 4.1. $]HJ\Q\iULV]pOI KD]DLHOWHUMHGpVpQHNYL]VJiODWD ..................101 4.2. Csírázásbiológiai vizsgálatok..................................................103 4.2.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok .....................103 4.2.1.1. $PDJYDNEHJ\ MWpVH ................................................... 103 4.2.1.2. $ IpQ\ pV D NO|QE|] WiUROiVL PyGRN KDWiVD D] HJ\Q\iUL V]pOI HOWpU

4.2.1.3. LG

PDJYDN Q\XJDOPL iOODSRWiUD pV FVtUi]iViUD

pYMiUDWRNEDQ $]

HOWpU

.................................................................... 104 WHUP KHO\L viszonyok és magérési

V]DNRN KDWiVD D] HJ\Q\iUL V]pOI

PDJYDN Q\XJDOPL

állapotára és csírázására ............................................................ 105

2

4.2.1.4. V]pOI

$ V]WUDWLILNiFLy LG

WDUWDPiQDN KDWiVD D] HJ\Q\iUL

PDJYDNQ\XJDOPLiOODSRWi

4.2.1.5.

$

YL]VJiODWD

PDJQ\XJDORP V]DEDGI|OGL

nátriumklorid

V]iUD]ViJVWUHVV]

KDWiVD

GRUPDQFLD

N|UOPpQ\HN

WDODMPpO\VpJEHQWiUROWV]pOI

4.2.1.6. A

ra és csírázására ..................... 106 PHJV]

N|]|WW

QpVpQHN

NO|QE|]

PDJYDNHVHWpEHQ

koncentráció, D]

HJ\Q\iUL

.......................... 106 a pH és a

V]pOI

PDJYDN

csírázására ................................................................................ 107 4.2.2. Szántóföldi csírázásdinamikai vizsgálatok ........................108 4.2.2.1. (OWpU WHUP KHO\L N|UOPpQ\HN N|]|WW YpJ]HWW megfigyelések........................................................................... 108 4.2.2.2. Szabadföldön, tenyészedényben végzett vizsgálatok .... 109 4.3. $]HJ\Q\iULV]pOI Q|YHNHGpVDQDOt]LVpQHNYL]VJiODWD..............110 4.4. $] HJ\Q\iUL V]pOI WiSHOHPIHOYpWHOL VDMiWRVViJDinak vizsgálata ........................................................................................111 4.5. $] HJ\Q\iUL V]pOI DOOHORSiWLiV KDWiViQDN laboratóriumi vizsgálata ........................................................................................113 4.5.1. 1|YpQ\LDQ\DJRNJ\ MWpVH ................................................113 4.5.2. Növényi kivonatok készítése ............................................113 4.5.3. Csíráztatási biotesztek ......................................................114 4.6. $] HJ\Q\iUL V]pOI YHJ\V]HUHV J\RPV]DEiO\R]iVL OHKHW VpJHLQHNYL]VJiODWD .................................................................115 4.6.1. A kísérletek körülményei..................................................115 4.6.2. A herbicid vizsgálatok értékelésének módszere ................123 5. EREDMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS .....................................................125 5.1. $]HJ\Q\iULV]pOI KD]DLHOWHUMHGpVH........................................125 5.1.1. A megyénkénti átlagborítási adatok elemzése ...................125 5.1.2. A felvételezési helyenkénti átlagborítási adatok elemzése ......................................................................................130 5.1.3. Az átlagborítási adatok talajtípusonkénti elemzése ...........134 5.2. Csírázásbiológiai vizsgálatok..................................................136 5.2.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok .....................136

3

5.2.1.1.

$ IpQ\ pV D NO|QE|]

HJ\Q\iUL V]pOI HOWpU

pYMiUDWRNEDQ

5.2.1.2. LG

$]

WiUROiVL PyGRN KDWiVD D]

PDJYDN Q\XJDOPL iOODSRWiUD pV FVtUi]iViUD

HOWpU

.................................................................... 136

WHUP

KHO\L

YLV]RQ\RN

V]DNRN KDWiVD D] HJ\Q\iUL V]pOI

pV

PDJpUpVL

PDJYDN Q\XJDOPL

állapotára és csírázására ............................................................ 140 5.2.1.3. $ V]WUDWLILNiFLy LG WDUWDPiQDN KDWiVD D] HJ\Q\iUL V]pOI PDJYDNQ\XJDOPLiOODSRWiUDpVFVtUi]iViUD ..................... 143 5.2.1.4. $ PDJQ\XJDORP GRUPDQFLD PHJV] QpVpQHN vizsgálata szabadföldi körülPpQ\HN N|]|WW NO|QE|] WDODMPpO\VpJEHQWiUROWV]pOI PDJYDNHVHWpEHQ .......................... 144 5.2.1.5. A nátriumklorid koncentráció, a pH és a V]iUD]ViJVWUHVV]

KDWiVD

D]

HJ\Q\iUL

V]pOI

PDJYDN

csírázására ................................................................................ 146 5.2.2. $]HJ\Q\iULV]pOI V]iQWyI|OGLFVtUi]iVGLQDPLNiMD ...........149 5.2.2.1. (OWpU WHUP KHO\L N|UOPpQ\HN N|]|WW YpJ]HWW megfigyelések........................................................................... 149 5.2.2.2. Szabadföldön, tenyészedényben végzett vizsgálatok .... 153 5.3. $]HJ\Q\iULV]pOI Q|YHNHGpVDQDOt]LVpQHNYL]VJiODWD..............158 5.4. $] HJ\Q\iUL V]pOI WiSHOHPIHOYpWHOL VDMiWRVViJDLQDN vizsgálata ........................................................................................163 5.5. $] HJ\Q\iUL V]pOI DOOHORSiWLiV KDWiViQDN ODERUDWyULXPL vizsgálata ........................................................................................169 5.6. $] HJ\Q\iUL V]pOI YHJ\V]HUHV J\RPV]DEiO\R]iVL OHKHW VpJHL ......................................................................................175 6. ÖSSZEFOGLALÁS .......................................................................186 7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS.........................................................191 8. A FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM JEGYZÉKE ....................192 9. AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI ............................................................216 9.1. 0DJ\DUQ\HOY Wp]LVSRQWRN .....................................................216 9.2. $QJROQ\HOY Wp]LVSRQWRN .......................................................219

4

Kivonatok

1. KIVONATOK

$*<$51<(/9

1.1. M

.,921$7

Az értekezés célja hazánk észak-nyugati részének kapás vetéseiben HJ\UH MHOHQW

annua

/

VHEE PpUWpNEHQ J\RPRVtWy HJ\Q\iUL V]pOI PDJ\DURUV]iJL

HOWHUMHGpVpQHN

YHJ\V]HUHV J\RPV]DEiO\R]iVL OHKHW

ELROyJLDL

Mercurialis

MHOOHP]

LQHN pV

VpJHLQHN YL]VJiODWD DPHO\ IRQWRV

lépést jelenthet az ellene irányuló, integrált védekezési eljárások kidolgozásához. Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések részletes adataitnak IHOGROJR]iVD

VRUiQ

NDSRWW

HUHGPpQ\HN

D

IDM

ERUtWiViQDN

WHQGHQFLiMiW PXWDWMiN (V]HULQW D] HJ\Q\iUL V]pOI

Q|YHNY

QDSMDLQNEDQ PiU D

Dunántúl nagy részén elterjedt gyomnövény, amelynek megyénkénti átlagborítása

Komárom-Esztergom

(2,28

*\

U

-Moson-Sopron

(1,29 %) valamint Veszprém (1,16 %) megyében a legnagyobb. 7DODMWtSXVRQNpQWL WpUIRJODOiVD pV HO

IRUGXOiViQDN

J\DNRULViJD |QWpV

csernozjom, réti öntés, mészlepedékes csernozjom, valamint síkláp WDODMRQMHOHQW

V

Az elvégzett laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok során EHEL]RQ\RVRGRWW KRJ\ D IULVVHQ EHpUHWW V]pOI MHOOHP]

PDJYDNUD HU

V GRUPDQFLD

DPHO\ WHUPpV]HWHV pV PHVWHUVpJHV WiUROiVL N|UOPpQ\HN

között

egyaránt lassan oldódik fel. $] WHUP

HOWpU

KHO\U

O

pYMiUDWRNEyO pV

pYMiUDWEyO

V]iUPD]y GH

YDODPLQW

NO|QE|]

LG

D]

XJ\DQDUUyO

SRQWRNEDQ

EHJ\

D

MW|WW

5

Kivonatok

magminták ILJ\HOKHW $]

nyugalmi

állapotában

intraspecifikus

különbségek

NPHJ

HJ\Q\iUL

rendelkeznek

V]pOI

és

P

agvai

csírázásuk

széles

ökológiai

fényigényének

amplitúdóval

tekintetében

negatív

fotoblasztikusságot mutatnak. A M. annua szabadföldi csírázásának szezonális menete van, amely a WDODM IHOPHOHJHGpVpYHO PiU D NXOW~UQ|YpQ\HN NHOpVH HO FVtUi]iV

I

LG

V]DND

NXNRULFiEDQ

PiMXV

pV

WW PHJ

M~QLXV

indul. A

KyQDSRNEDQ

cukorrépában pedig áprilisban és májusban van. Az egy vegetációs LG

V]DNEDQNLNHO

FVtUDQ|YpQ\HN

%-DNXNRULFiEDQDYHWpVpWN|YHW

héten belül, míg cukorrépában 54-77 %-a a vetést k|YHW NHO

NL

$

ILJ\HOKHW

OHJLQWHQ]tYHEE

FVtUi]iV

D

IHOV

KpWHQ EHOO

-3 cm-HV

WDODMUpWHJE

PHJ GH D NHOpV PD[LPiOLV PpO\VpJH HOpUKHWL D

YHWpVW N|YHW

pYEHQ D V]pOI

PDJYDN

O

cm-t is. A

%-a, a második évben pedig

4,75 %-a csírázik ki. Föld feleWWL ELRPDVV]D NpS]

GpVH pV Q|YHNHGpVL LQGH[HLQHN QDJ\ViJD

alapján – kezdeti viszonylag magas RGR értéke (0,138 g/g/nap) ellenére –QHPWHNLQWKHW -HOHQW

HU

VDV]pOI

VNRPSHWtFLyVNpSHVVpJ

IDMQDN

KDMWiVRN1pV.NRQFHQWUiFLyMD

% ill. 3,31 %) a

vegetációs periódus kezdetén, Ca koncentrációja (3,06 %) pedig a YLUiJ]iV LGHMpQ (PHOOHWW NLHPHONHG DWHUPpVpUpVLG

-tartalma (1928 mg/kg)

V]DNiQDNN|]HSpQ

$] HJ\Q\iUL V]pOI

levél,

HQ PDJDV )H

virágzat)

NO|QE|]

nyert

vizes

V]iUtWRWW Q|YpQ\L UpV]HLE

kivonatok

O J\|NpU]HW

laboratóriumi

bioassay

kísérletekben in vitro allelopátiás hatásúnak bizonyultak.

6

Kivonatok

A szabadföldön, üzemi körülmények között kukoricában végzett herbicid vizsgálatokban megállapítást nyert, hogy az atrazin hatóanyagú kombinációk mellett a foramszulfuron és a flumioxazin hatóanyagot tartalmazó herbicidek szintén jó hatékonysággal irtják az egynyári szélfüvet.

7

Kivonatok

1*2/1<(/9

1.2. A

.,921$7

– ABSTRACT

Study on the biology, chemical weed management and the spread of annual mercury (Mercurialis annua L.) in Hungary

The author set the aim of studying annual mercury, which is an important weed in sparsely sown crop stands in north-western Hungary. Accordingly, he analysed its spread over the country, examined the germination biology under laboratory conditions and the characteristics of field emergence, studied the growth analysis and the characteristics of nutrient uptake, as well as investigated the allelopathic potential and the possibilities of chemical weed management. The new results of his study contribute to the better understanding of the biology of annual mercury and through it to working out effective weed management strategies.

8

nat

Kivonatok

1.3. N

e0(71<(/9

.,921$7

– AUSZUG

Untersuchungen zur Biologie und chemischen Unkrautregulierung sowie der Landesweiten Verbreitung des Einjährigen Bingelkrautes (Mercurialis annua L.) in Ungarn

Der Autor stellte sich die Untersuchung des in Hackfrüchten im Nordwesten Ungarns in immer grösserem Umfang verbreiteten einjährigen Bingelkrautes als Ziel. Im Rahmen dessen arbeitete er die diesbezüglichen Daten der landesweiten Verbreitung der Art auf, untersuchte erforschte

unter die

bedingungen,

Laborbedingungen

Gesetzmässigkeiten verfolgte

die

der

dessen

Keimungsbiologie,

Keimung

Veränderungen

der

unter

Acker-

Blattfläche,

Trockensubstanz und Nährstoffkonzentration der Bingelkrautsprosse, außerdem untersuchte die allelopatischen Eigenschaften sowie die Möglichkeiten der chemischen Unkrautregulierung des Bingelkrauts. Seine

neuen

Forschungsergebnisse

tragen

wesentlich

zum

Kennenlernen der biologischen Eigentümlichkeiten dieser Art und dadurch zur Erarbeitung effektiver Bekämpfungsstrategien bei.

9

Bevezetés

2. BEVEZETÉS

2.1. A $ MHOHQW

7e0$-(/(17

J\RPQ|YpQ\HN

6e*(

PLQW

D]

DJURILWRF|Qy]LVRN

UpV]HL

pYU

O

-évre

V WHUPpVYHV]WHVpJHNHW RNR]QDN (J\EHKDQJ]y LURGDOPL DGDWRN

V]HULQW D] HO

LGp]HWW NiUWpWHO PpUWpNH D WHUPHV]WHWW Q|YpQ\IDMWyO pV D

N|UQ\H]HWL WpQ\H]

NW

O IJJ

HQ DN

ár a 40 %-ot is elérheti. A gyomok

elleni küzdelem az emberiség történetében több évezredes múltra tekint vissza, amely a kezdetek óta szorosan összefonódott a növénytermesztéssel foglalkozó ember hétköznapjaival, és hosszú utat tett meg a fáradságos kézimXQNDHU

W LJpQ\O

J\RPOiOiVWyO D YHJ\V]HUHV J\RPLUWiV

LQWHQ]tY NHPL]iFLyMiQ iW D PDL PRGHUQ N|UQ\H]HWNtPpO

LQWHJUiOW

gyomszabályozási rendszerek kialakulásáig. $QQDN HOOHQpUH KRJ\ D] LG

N IRO\DPiQ D J\RPLUWiV HV]N|]UHQGV]HUH

és módszereinek hatékonysága

VRNDW IHMO

G|WW D] LG

U

O LG

-

UH PHJ~MXOy

gyomproblémák folyamatos kihívásokat jelentenek a herbológiával IRJODONR]y NXWDWyN pV D J\DNRUODWEDQ WHYpNHQ\NHG

Q|YpQ\YpGHOPL

szakemberek számára egyaránt. $ J\RPQ|YpQ\HN HOOHQL YpGHNH]pV HO

IHOWpWHOH D J\RPiOORP

ány faji

összetételének megismerése és a fajok terjedési tendenciáinak folyamatos Q\RPRQ N|YHWpVH +D]iQN PH] J\RPQ|YpQ\]HWpU

O

SRQWRV

JD]GDViJLODJ P

LVPHUHWHLQN

YHOWWHUOHWHLQ NLDODNXOy

YDQQDN

$]

térfoglalásában és fontossági sorrendjében véJEHPHQ 8MYiURVL 0LNOyV NH]GHPpQ\H]pVpQHN N|V]|QKHW

HQ

HJ\HV

IDMRN

YiOWR]iVRNDW

– a II. világháborút 10

Bevezetés

N|YHW

|WYHQ pYEHQ

V]iQWyI|OGL

J\RPIHOYpWHOH]pVHN

GRNXPHQWiOMiN (]HNE D

– már négy alkalommal végrehajtott országos

NO|QE|]

DGDWDL

WpUEHQ

O PHJiOODStWKDWy KRJ\ D

NXOW~UKDWiVRNQDN

pV

LG

EHQ

MyO

z elmúlt évtizedek során

N|V]|QKHW

HQ

V]iQWyI|OGMHLQN

gyomnövényzetében mélyreható változások mentek végbe. Átalakult a gyomflóra faji összetétele, a megváltozott körülmények között egyes, korábban fontosnak tartott fajok visszaszorultak, a helyükön új taxonok MHOHQWHN PHJ YDJ\ PiVRN YiOWDN MHOHQW

VVp $] HJ\ROGDO~DQ KDV]QiOW

herbicidekkel szemben rezisztens gyombiotípusok megjelenése mellett, napjaink gyomszabályozási gyakorlatának másik komoly problémája a veszélyes, nehezen iUWKDWyIDMRNQ|YHNY

WpUIRJODOiVD

Az utóbbi években Északnyugat-Magyarországon, különösen a .LVDOI|OGWHUOHWpQD]HJ\Q\iULV]pOI

Mercurialis annua L.) folyamatos

terjedésének lehetünk szemtanúi. Tömeges, helyenként egyeduralkodó fajként való megjelenése a térség kapásvetéseiben mára már olyan PpUHW

YpYiOWKRJ\DJ\RPLUWiVLWHFKQROyJLiN]HPLV]LQW

WHUYH]pVHNRU

ellene táblaszintre adaptált, célzott védekezési eljárások kidolgozása válik szükségessé. *\RPQ|YpQ\NpQW

HO

LGp]HWW

N|]YHWOHQ

NiUWpWHOH

Yt]HOYRQiV WpUSDUD]LWL]PXV VWE PHOOHWW JD]GDViJL MHOHQW

WiSD

nyag- és

VpJpW PpUJH]

hatása és pollenjének allergén tulajdonsága is tovább fokozza. A

gyomnövények

kidolgozott

integrált

okozta

kártétel

minimalizálása

gyomszabályozási

érdekében

rendszerben,

más

gyomszabályozási eljárások (agrotechnikai, mechanikai és biológiai) PHOOHWW D N|]HOM|Y N|UQ\H]HWNtPpO

EHQ WRYiEEUD LV NLHPHONHG

V]HUHS MXW D UDFLRQiOLV pV

KHUELFLGKDV]QiODWQDN

11

Bevezetés

A

gyomnövény-kultúrnövény

tanulmányozása során napMDLQNEDQ kísérletes

gyombiológiai

VHJtWVpJpYHO

OHKHW

Yp

és

kölcsönhatás PHJKDWiUR]y

-ökológiai

YiOLN

D]

HJ\HV

rendszerének

MHOHQW

VpJH

kutatásoknak,

J\RPIDMRN

YDQ D

amelyek

VDMiWRVViJDLQDN

alaposabb megismerése, és ezen keresztül a hatékony gyomszabályozás OHKHW

VpJHLQHNIHOWiUiVD

2.2. A •

is.

=e57(.(=e6&e/.,7

=

ÉSEI

$GROJR]DWWiUJ\iWNpSH]

HJ\Q\iULV]pOI

Mercurialis annua L.)

magyarországi elterjedésére vonatkozó adatok eléggé hiányosak és HOV

VRUEDQ NLVDOI|OGL HOWHUMHGpVpU

O V]iPROQDN EH $QQDN HOOHQpUH KRJ\

hazánk szántóföldjeinek gyomosodási adatai már régóta rendelkezésre állnak, egyes gyomfajok szerinti feldolgozásuk ez idáig még nem történt PHJ (EE

Országos

O NLLQGXOYD NXWDWy PXQNiQN HJ\LN FpOMD D] YROW KRJ\ D]

Szántóföldi

feldolJR]iViYDO HOWHUMHGpVpU

Gyomfelvételezések

részletes

adatainak

iWIRJy HOHP]pVW NpV]tWVQN D] HJ\Q\iUL V]pOI

KD]DL

O

• A gyomnövénnyel több kutató is foglalkozott, különösen a WD[RQyPLiW pV F|QROyJLiW pULQW D]RQ V]HU]

NpUGpVHNNHO 9LV]RQ\ODJ NHYpV D]RQEDQ

N V]iPD DNLN D IDM ELROyJLiMiYDO NDSFVR

latban közölnek

LQIRUPiFLyNDW ( NXWDWyN ]|PH NOI|OGL H]pUW D V]pOI

ELROyJLiMiUD

YRQDWNR]y HGGLJ PHJMHOHQW DGDWRN LV W|EEQ\LUH NOI|OGU

O V]iUPD]QDN

0LQGH]HN DODSMiQ D] pUWHNH]pV PiVLN I

bemutató tudományos ismeretanyaJ

FpONLW |VV]HJ\

]pVH D V]pOI MWpVH pV

ELROyJLiMiW

UHQGV]HUH]pVH

12

"! # ! $ ! #

Bevezetés

PHOOHWW D] HGGLJ PpJ NHYpVVp LVPHUW ELROyJLDL MHOOHP] SRSXOiFLyNRQ

W|UWpQ

WDQXOPiQ\R]iVD

NRUOiWR]RWW WHUMHGHOPH QHP WHWWH OHKHW

YROW

0LYHO

LQHN KD]DL

D]

pUWHNH]pV

Yp D J\RPQ|YpQ\ ELROyJLiMiQDN

teljes monografikus feldolgozását, ezért csak a védekezés szempontjából fontosnak vélt területeken végeztünk vizsgálatokat. •

$IDMNL]iUyODJJHQHUDWtY~WRQPDJYDNNDOW|UWpQ

NLLQGXOYD D V]pOI

ELROyJLDL MHOOHP]

V]DSRURGiViEyO

LW IHOWiUy NXWDWiVRN V~O\SRQWMiW D

csírázásbiológiai vizsgálatok képezték. Ennek során laboratóriumi N|UOPpQ\HN

N|]|WW

WDQXOPiQ\R]WXN

N|UOPpQ\HN D WDODMPpO\VpJ D] HOWpU pV PDJpUpVL LG

V]DNRN KDWiViW D V]pOI

D

IpQ\

D

NO|QE|]

pYMiUDWRN WHUP

WiUROiVL

KHO\L YLV]RQ\RN

PDJYDN Q\XJDOPL iOODSRWiUD pV

csírázására. Emellett nyomon követtük a laboratóriumban, illetve szabadföldön

tárolt

magvak

dormancia-iOODSRWiQDN

PHJV]

QpVpW

Vizsgáltuk továbbá a változó NaCl-koncentráció, pH és az ozmotikus potenciál csírázásra gyakorolt hatását. • A szántóföldi védekezések eredményességét nagymértékben PHJKDWiUR]y

V]DEDGI|OGL

FVtUi]iV

W|UYpQ\V]HU

VpJHLQHN

MREE

megismerése érdekében többéves megfigyeléseket folytattunk kontrollált WHUP

KHO\L

N|UOPpQ\HN

N|]|WW

NXNRULFiEDQ

FXNRUUpSiEDQ

pV

szabadföldi tenyészedényes kísérletekben. •

A növekedésanalízis módszerével megpróbáltuk felbecsülni a faj

kompetitív képességét, újabb adatokkal gazdagítani ezáltal kártételére vonatkozó ismereteinket. • V]pOI

Növényanalitikai vizsgálatok segítségével nyomon követtük a KDMWiVRN PDNUR

- és mikroelem koncentrációjának alakulását a

13

"! # ! $ ! #

Bevezetés

WHQ\pV]LG

V]DN IRO\DPiQ DPHO\HN HUHGPpQ\HL MHOHQW

VHQ KR]]iMiUXOQDN

a tápanyagelvonásban játszott szerepének megítéléséhez. •

.RUiEEL PHJILJ\HOpVHLQN V]HULQW D V]pOI

J\DNUDQ NpSH] ]iUW

állományokat, ezért terjedésében az allelopátia szerepét sem zárhatjuk ki. Ennek

bizonyítására

WDQXOPiQ\R]WXNDV]pOI

•

laboratóriumi

csíráztatási

kísérletekben

HVHWOHJHVDOOHORSiWLiVKDWiViW

Napjaink széles gyomirtó szer kínálata ellenére viszonylag kevés

azon herbicidek száma, amelyeknek szélf

HOOHQL

KDWpNRQ\ViJiUyO

konkrét ismeretekkel rendelkezünk. Éppen ezért számos szántóföldi herbicidérzékenységi vizsgálatot is beállítottunk azzal a céllal, hogy ~MDEE DGDWRNDW V]ROJiOWDVVXQN D J\DNRUODW V]iPiUD D] HJ\Q\iUL V]pOI

integrált gyomszabályozásának keretein belül megvalósítható védekezési technológiák kidolgozásához.

14

"! % & ! ' ! ( ) * &

Szakirodalmi összefoglaló

3. SZAKIRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

3.1. A

=(*<1<È5,6=e/)

1(

VEZÉKTANA ÉS RENDSZERTANI

BESOROLÁSA

3.1.1.

$]HJ\Q\iULV]pOI

Tudományos neve:

HOQHYH]pVH

Mercurialis annua L.

LeggyakUDEEDQKDV]QiOWPDJ\DUQHYHHJ\Q\iULV]pOI PpJD]HJ\pYHVV]pOI

HOQHYH]pVLV8

JVÁROSI,

GHKDV]QiODWRV

1973).

Egyéb magyar neveit WAGNER (1908) illetve JÁVORKA (1925) sorolja fel: KDVKDMWyV]pOI

disznóparéj

KDVLQGtWyI

merkurcsillag

KDVOiJ\tWyI

merkurius füve

KDVSXUJiOyI

VpUOWI

A Szigetköz tájnyelvében további népi elnevezései is használatosak. Ilyenek a Mecséren elterjedt „büdösgyam” (KOVÁCS, 1987) valamint VÁRFÖLDI (1999) szóbeli közlése szerint a Dunaszentpálon és környékén régóta használt „tököVI

´HOQHYH]pVHN

A faj idegen neveit VILLARIAS (1979), WILLIAMS (1982) valamint WILLIAMS – HUNYADI (1987) foglalták össze. (]HNDN|YHWNH]

N

15

"! % & ! ' ! ( ) * &


albán:

merkuriali njëvjeçar

norvég:

ugrasbingel

angol:

annual mercury

olasz:

mercorella

annual dogs mercury

mercuriella

boys-and-girls

mercuriale

bolgár:

jednogodisna zsivolina

orosz:

prolesznik ádnoletnij

cseh:

EDåDQNDURþQt

portugál:

urtiga-morta

dán:

enårig bingelurt

román:

WUHS G WRDUH

finn:

yksivuotinen sinijuuri

spanyol:

mercurial

francia: mercuriale annuelle

malcoraje

holland: eenjarig bingelkruid

asun-bastar

lengyel: szczyr roczny

svéd:

grenbingel

német:

Einjähriges Bingelkraut

szerb-horvát: jednogodišnji prosinac

Schutt-Bingelkraut

szlovák:

EDåDQNDURþQi

A „Mercurialis” név eredete PLINIUS SECUNDUS /A.D. 23/ római természettudós szerint az ókori római mitológia egyik istenére, 0HUFXULXVUDYH]HWKHW IHOLVPHUWHpVHOV

3.1.2.

YLVV]DDNLDPRQGDV]HULQWDQ|YpQ\J\yJ\KDWiViW

NpQWDONDOPD]WDDJ\yJ\iV]DWEDQ%

ROD,

$]HJ\Q\iULV]pOI

$] HJ\Q\iUL V]pOI

UHQGV]HUWDQD

%

ORHIDI,

taxonómiája)

UHQGV]HUWDQL EHVRUROiVD D OHJ~MDEE WD[RQyPLDL

V]LQWp]LVHN HUHGPpQ\HLW N|YHW N|YHWNH]

1953).

IHMO

GpVW|UWpQHWL UHQGV]HUWDQ DODSMiQ D

1995):

16

+",-%./0 /1 234 ,56 7 0-8-%,59: ; 0;<5 4(: ;= > 0? @A3 1 B;


XVI. törzs:

=iUYDWHUP

VII. osztály:

.pWV]LN

N

-

Angiospermatophyta

HN

-

Dicotyledonopsida

C.I. alosztály:

Rózsafélék

-

Rosidae

;,;I

Kutyatejalkatúak

-

Euphorbianae

41. rend:

Kutyatejvirágúak

-

Euphorbiales

101. család:

Kutyatejfélék

UHQG

-

1. alcsalád:

Euphorbiaceae

-

nemzetség:

6]pOI

faj:

Egynyári

Acalyphoideae

-

Mercurialis L. -

annua L.

Régebbi taxonómiai munkákban a faj besorolásánál még egyéb rendszertani kategóriákat is megkülönböztettek. Például PAX – HOFMANN (1930)

osztályozási

rendszerében

a

Mercurialis

annua

L.

az

Euphorbiaceae családon belül a Crotonoideae alcsaládba az Acalypheae nemzetségcsoportba

(tribusz)

a

Mercurialinae

altribuszba

és

a

Mercurialis nemzetségbe tartozik. $ V]pOI

QHP]HWVpJ IDMRNEDQ V]HJpQ\ 6

HXUySDLIOyUiWIHOGROJR]yP

YpEHQ7

UTIN

CHUBERT

et al., 1982). Az

et al. (1972) mindössze 7 fajról

tesznek említést. PAX – HOFMANN (1930) rokonsági viszonyaik alapján a QHP]HWVpJHWNpWIDMFVRSRUWUDRV]WMDIHO$]HOV

HEGI (1975) által közép-

HXUySDLQDN QHYH]HWW FVRSRUWED WDUWR]QDN D ORPERV HUG pYHO

NEHQ HO

IRUGXOy

M. perennis L. és M. ovata Sternb. et Hoppe fajok (TUTIN et al.,

1972). SCHUBERT et al. (1982) szerint ide sorolható még a M. paxii Gräbn. (Syn.: M. longistipes È]VLiEDQ HO

IRUGXOy

%RUE YDODPLQW D] HOV

VRUEDQ .HOHW

-

M. leiocarpa Sieb. et Zucc. is (HEGI, 1975). A

PiVRGLNYDJ\PHGLWHUUiQIDMFVRSRUWRW|VV]HVHQ|WIDMDONRWMD(EE

OQpJ\

17

+",-%./0 /1 234 ,56 7 0-8-%,59: ; 0;<5 4(: ;= > 0? @A3 1 B;


félcserje: M. tomentosa L.; M. reverchonii Rouy.; M. elliptica Lamk.; M. corsica Coss., az ötödik pedig a csoport egyetlen egyéves tagja, a M. annua L. (PAX – HOFMANN, 1930; TUTIN et al., 1972; HEGI, 1975; SCHUBERT et al., 1982). Rendszerint kétlaki növény, de ritkábban ugyanazon a példányon SRU]yVpVWHUP

A

fajnak

VYLUiJRNLVHO

három

IRUGXO

változata

hatnak (UJVÁROSI, 1973a). ismeretes,

amelyek

morfológiai

különbségeik alapján választhatók szét (SOÓ, 1966): 1. var. annua [ciliata, genuina, dioica] - kétlaki, de gyakran felemás alakjai:

YLUiJ]DW~DWHUP

VYLUiJRNO

f. annua [ovata]

- a levelek tojásdadok, pillásak

f. cordata

- a levelek szíves tojásdadok

f. angustifolia [lanceolata] - a levelek ék-OiQG]ViVDNI f. cuneatolanceolata

N

UpV]HVHN

- a levelek ék-tojásdad lándzsásak, csipkések

f. variegata

- a levelek fehéren foltosak

f. transsilvanica

-DODFVRQ\WHUPHW

J\HQJpG

KtPYLUiJ]DWDU|YLGKRVV]~Q\HO

D

virágok és a levelek kicsik f. verticillata

- a levelek részben hármas örvökben állnak

2. var. ambigua [monoica, serrata] -HJ\ODNLDSRU]yVpVWHUP

VYLUiJDL

keverten találhatók, leveleik éklándzsásak 3. var. camberiensis

-DWHUP

VYLUiJDLW|EEp

-kevésbé

kocsányosak 18

+",-%./0 /1 234 ,56 7 0-8-%,59: ; 0;<5 4(: ;= > 0? @A3 1 B;


TUTIN et al. (1972) szerint változatosságának alapja a faj széles genotípusos plaszticitása, amely azt jelenti, hogy kromoszómaszáma a diploid: 2n = 16-tól a 2n = 112-ig változhat. (QQHN PHJIHOHO

HQ 0

EUSEL

PHO\HN D SORLGL]iFLy NO|QE|]

et al. (1978) négy változatot írnak le, V]LQWMHLQ iOOQDN pV D )|OGN|]L

-tenger

vidékén nagyon gyakoriak: 1. var. huetii

- diploid, 2n = 16, a Földközi-tenger nyugati UpV]pW

OHJpV]HQ.U

étáig ill. Dél-Francia-

országban elterjedt 2. var. ambigua

- hexaploid, 2n = 48, az egész Mediterráneumban megtalálható - okto-pVSRO\SORLGI

3. var. monoica

NpSSD],EpULDLWpUVpJEHQ

elterjedt 4. var. camberiensis - polyploid, leginkább az Ibériai térségben gyakori PANNELL (1997a) Dél-Spanyolországban egy- populációkkal

pV

NpWODNL

végzett kísérletei alapján megállapította,

NpWODNLViJRWDODSYHW

V]pOI

hogy a

HQHJ\GRPLQiQVDOOpOKDWiUR]]DPHJ

DURAND – DURAND

(1985)

vizsgálatai

szerint

a

ploidizáció

emelkedése egyúttal az egylakiság gyakoriságát is növeli, és jól mutatja ezen alakok fokozódó alkalmazkodását az Ibériai területeken uralkodó U|YLGQHGYHVLG

V]DNRNKR]

Közép-Európában a var. annua a leggyakoribb, rajta kívül csak a var. ambigua

ULWND HO

IR

rdulásáról számolnak be (DURAND, 1963; SOÓ,

1966).

19

+C,D-%./0#/1 234 ,56 7


származása és elterjedése

3.2. SZÁRMAZÁSA ÉS ELTERJEDÉSE

3.2.1. Származási helye és földrajzi elterjedése (XUySDL PHGLWHUUiQ HUHGHW

D IOyUDHOHP EHVRUROiV DODSMiQ 6

IMON

al., 1992) kozmopolita faj. HEGI (1975) kézikönyve szHULQW YDOyV]tQ

OHJ D )|OGN|]L

YHOH URNRQViJEDQ OpY

et

VKD]iMD

-tenger nyugati medencéjében található, ahol a

IDMRNNDO HJ\WW V]pOHVN|U

HQ HOWHUMHGW 0LYHO

Európában egykor több helyen gyógynövényként is termesztették, gyakori kivadulásának eredményeként sok helyen meghonosodott, ezért eredeti származási helye biztonsággal már nem állapítható meg (KUTSCHERA, 1960; HEGI, 1975; HOLZNER, 1981). Annak ellenére, hogy ROTHMALER (1972), SCHUBERT et al. (1982) ill. HANF (1990b) is neofiton (XVI. század) fajnak írja le, közép-HXUySDL HO UyPDL FViV]iUViJ LGHMpE

IRUGXOiViW PiU D

O pV D N|]pSNRUEyO V]iUPD]y DUFKHRERWDQLNDL

leletek tanúsítják (WILLERDING, 1986). 9LV]RQ\ODJ QDJ\ NLWHUMHGpV

]iUW DUHiMD FVDNQHP HJpV] (XUySiUD

kiterjed, amely északon Rigáig, délen pedig egészen a Balkán-félsziget déli részéig húzódik (HEGI, 1975). Északkeleti elterjedésének határa ugyanakkor Közép-(XUySD FHQWUiOLV UpV]pQ WDOiOKDWy H]pUW |VV]HIJJ

areája hazánkat csak részben érinti (1. ábra). Honos elterjedési területén kívüli szórványos megjelenései több európai országból, pl. a Skandináv államokból (OUREN, 1994; HÄMET-AHTI et al., 1998) is ismertek. MEUSEL et al. (1978) szerint Észak-Afrikában egészen a Szahara határáig HO

UHQ\RPXO pV 'pOQ\XJDW

-Ázsiában is kiterjedt areát képez. Sokfelé 20

+C,D-%./0#/1 234 ,56 7


behurcolták, így Észak-$PHULNiED4XHEHFW


O2QWDULRQpV.DOLIRUQLiQiW

egészen Mexikóig) ill. Dél-Amerikába (Lima és Buenos Aires környékére),

valamint

Dél-Afrikába,

Nyugat-,QGLiED

V

W

PpJ

Ausztráliába és Új-Zélandra is. Ezeken a területeken, mint szántóföldi J\RPQ|YpQ\D]RQEDQQLQFVNO|Q|VHEEMHOHQW

VpJH

1. ábra. A Mercurialis annua L. földrajzi elterjedése MEUSEL et al. (1978) nyomán ( : elterjedési terület; sa: szünantróp) Annak ellenére, hogy tipikusan az alacsonyaEEDQ Q|YpQ\H PDJDVViJL HO

IHNY

IRUGXOiVD SO )UDQFLDRUV]iJ N|]pSV

WHUOHWHN UpV]pQ pV

Olaszországban 500 m-es tengerszint feletti magasságig, az Alpokban 1000, ritkábban 1800 m-LJ 0DURNNyEDQ SHGLJ D WHQJHUV]LQWW

O V]iPtWYD

21

+C,D-%./0#/1 234 ,56 7



egészen 2000 méteres magasságig terjed (MEUSEL et al., 1978; SCHUBERT et al., 1982). A faj elterjedési területének déli határa ott található, ahol az évi átlagos csapadék mennyisége nem éri el a 250 mmW D NHOHWL SHGLJ (XUySiQDN DUUD D UpV]pUH WHY iWODJK

PpUVpNOHW

legalább

meghaladja a

15 oC-RV

iWODJK

–

GLN DKRO D MDQXiUL

o

3 C-t. Ugyanakkor június közepén

PpUVpNOHWHW

LJpQ\HO

H]pUW

HO

IRUGXOiVD

Angliában és Írországban csak a délkeleti területekre korlátozódik (SCHUBERT et al., 1982). Mindezek mellett közép- és nyugat-európai elterjedése nagyon YiOWR]DWRV

NpSHW

PXWDW

+HO\HQNpQW

QDJ\REE

WHUOHWHNU

O

WHOMHVHQ

KLiQ\]LNPiVKROYLV]RQWW|PHJHVHQIRUGXOHO

6]pOHVHOWHUMHGpVLWHUOHWH

WDOiOKDWy SO 1pPHWRUV]iJ NHOHWL IHOpEHQ I

OHJ +DOOH pV 0DJGHEXUJ

környékén, ahol cukorrépában a három legfontosabb gyomnövény között tartják számon (SCHUBERT et al., 1982). Németország nyugati részén pedig a Rajna és a Majna folyó mentén és Wetterauban, valamint Hannover környékén, Baden tartományban, Westfaliában és Maintalban, Würzburg-tól délre gyakori (BROD, 1953). A Bajor Alpokban viszont WHOMHVHQ KLiQ\]LN +DVRQOy D KHO\]HW &VHKRUV]iJL HOWHUMHGpVpW LOOHW

HQ LV

ahol leginkább az ország észak-nyugati (Frantiskovy-Lázné, Cheb, /LWRPpULFp LOOHWYH N|]pSV

UpV]HLQ .XWQD +RUi 3LVHN 6REHVODY

található meg. MoUYDRUV]iJ

WHUOHWpQ HQQpO J\DNRULEE HO

IRUGXOiVD

észak felé haladva viszont fokozatosan csökken (HAMOUZ, 1999). Szlovákiai elterjedése FUTÁK – BERTOVÁ HOV

IOyUDP

VRUEDQ D .LVDOI|OG 'XQiWyO pV]DNUD HOWHUO

YH DODSMiQ

UpV]pUH pV D NiUSiWL

folyók tágas völgyeire korlátozódik. Ezen vidéken különösen Pozsony, Pezinok, Trnava, Trencsén, Nyitra, Révkomárom és Párkány környékén

22

+C,D-%./0#/1 234 ,56 7


MHOHQW

VPpUWpN

HO


IRUGXOiVDPiVKRQQDQ SHGLJ WHOMHVVpJJHOKLiQ\]LN$

szomszédos Ausztriában a szántóföldi gyomvegetációk kialakításában MiWV]RWWV]HUHSpU

OW|EEF|QROyJLDLMHOOHJ

PXQNiNEDQLVHPOtWpVWWHV]QHN

Ezek közül a legfontosabbak HOLZNER (1970, 1972, 1973) valamint RIES (1992) közleményei, amelyek egybehangzóan kiemelik, hogy az egynyári V]pOI

D 3DQQyQLDL IOyUDWDUWRPiQ\KR] WDUWR]y WpUVpJEHQ V]pOHVN|U

HQ

elterjedt. ADLER et al. (1994) pedig arról is beszámolnak, hogy az Alpok pVD]RNHO

YLGpNHLNLYpWHOpYHOHOV]yUWDQV]LQWHD]HJpV]RUV]iJPHOHJHEE

klímájú helyein megtalálható.

3.2.2.

(O

IRUGXOiVDpVHOWHUMHGpVH0DJ\DURUV

Annak ellenére, hogy a M. annua FViV]iUViJ

LGHMpE

Q|YpQ\L

azonosítani

IRUGXOiViW PiU D UyPDL

O V]iUPD]y DUFKHRERWDQLNDL OHOHWHNE

(HARTYÁNYI D NpV D]RQEDQ

KD]DL HO

zágon

EEL NRURNDW IHOWiUy UpJpV]HWL NXWDWiVRN VRUiQ

PDUDGYiQ\DLW

(GYULAI

O NLPXWDWWiN

HJ\HWOHQ $

MHOHQW

OHO

KHO\H

VHEE

n sem sikerült

KD]DL

ERWDQLNDL

monográfiákban egészen a XIX. század derekáig nem tesznek róla említést, ekkor PECK

J\RPYHJHWiFLyW

munkájában Magyar-ÏYiU N|UQ\pNL HO HEE

O D] LG

LV

pULQW

IRUGXOiViUyO V]iPRO

V]DNEyO V]iUPD]LN D] D '

EININGER

IORULV]WLNDL

be. Szintén

(1878) által készített

dominancia lista is, amelyen a Moson-megye szántóföldjein gyomosító legfontosabb növényfajokat sorolja fel. Ezen a listán már szerepel a M. annua, PpJSHGLJ D] HO NRUDL

NLVDOI|OGL

HO

NHO

QHN V]iPtWy KHO\HQ $] HJ\Q\iUL V]pOI

IRUGXOiViYDO

NDSFVRODWEDQ

V]ROJiOQDN

WRYiEEL

23

ECFDG%HIJ#IK LMN FOP Q



bizonyítékokkal POLGÁR (1941) kutatási eredményei is, aki a múlt század HOV

IHOpE

O V]iUPD]y IHOPpUpVHLUH KLYDWNR]YD *\

EHPXWDWy P

YpEHQ D N|]|QVpJHV W|PHJHVHQ HO

említi. Ezzel szemben WAGNER

U

-megye flóráját

IRUGXOy IDMRN N|]|WW

PDJ\DURUV]iJL HOWHUMHGpVpU

O D

múlt század elején csupán ennyit ír: „Terem szórványosan az ország PLQGHQ UpV]pEHQ´ $ IDM KD]DL HO

IRUGXOiViQDN HOV

UpV]OHWHV OHtUiViW

UJVÁROSI 1973-ban megjelent könyvében találjuk. Eszerint az egynyári V]pOI

D 'XQiQW~O QDJ\ UpV]pQ D 'XQD YLGpNpQ YDODPLQW D 1\XJDWL

középhegységben gyakori, az Északi-N|]pSKHJ\VpJEHQ (JHUW SHGLJ V]yUYiQ\RVDQ IRUGXO pO

-

O 9iFLJ

$ GpOQ\XJDWL UpV]HN VDYDQ\~ W

alajain

azonban hiányzik. A fenti összeállítás elkészítéséhez szükséges LVPHUHWDQ\DJOpWUHKR]iViWD]

NH]GHPpQ\H]pVpUH

irányításával 1953-LJ YpJUHKDMWRWW HOV

PDMG D N|]HO K~V] pYYHO NpV

(1969-71), még részletesebb, második orsziJRV gyomfelvételezések

eredményei

-ben megindult és

biztosították.

PpUHW

EEL

V]iQWyI|OGL

Ezen

felmérések

összesített átlagborítási adatait, valamint az újabb harmadik (1987-88) és a legújabb negyedik (1996-97) országos gyomfelvételezések eredményeit is figyelembe véve a faj tpUIRJODOiViEDQ

YpJEHPHQ

YiOWR]iVDL

folyamatosan dokumentálhatók. Ezek szerint az I. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés idején, 1950-ben a kapás növényeket reprezentáló NXNRULFDYHWpVHN iWODJiEDQ D] HJ\Q\iUL V]pOI

%-os átlagborításával

a 30., a II. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés alkalmával a 40. helyet (0,09 %) foglalta el a borítás tekintetében (UJVÁROSI, 1973b). A III. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés során a 39. helyen (0,10 %) szerepelt a fontossági sorrendben (TÓTH et al., 1989). A legutóbbi, 199697-ben végzett Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés eredményei

24




szerint pedig a 35. legnagyobb átlagborítású (0,14 %) faj volt hazánk kukorica vetéseiben (SZENTEY, 1998). Az átlagborítási %-ok alapján úgy W

QKHW KRJ\ D

során –

M. annua szántóföldi térfoglalása az elmúlt fél évszázad

D PH]

JD]GDViJL WHUOHWHN iWVWUXNWXUiOyGiVD pV D WHUPHOpV

színvonalának emelkedése ellenére – alig változott. Ezzel szemben a fajok foQWRVViJL

VRUUHQGMpEHQ YLV]RQW HJ\UH HO

WHQGHQFLD ILJ\HOKHW

PHJ D]

UpEE NHUO +DVRQOy

V]L E~]DYHWpVHNEHQ LV DKRO D] RUV]iJRV

átlagborítási adatok alapján 1950-ben a 105., 1970-ben a 97., 1988-ban a 82., 1997-ben pedig a 77. helyen szerepelt a fontossági sorrendben. A IHQWL

KHO\H]pVHNE

O

DUUD

N|YHWNH]WHWKHWQN

KRJ\

WpUIRJODOiVD

E~]iEDQRUV]iJRVV]LQWHQJ\DNRUODWLODJMHOHQWpNWHOHQQHNWHNLQWKHW $] HJ\Q\iUL V]pOI

V]L

KD]DL HOWHUMHGpVpYHO NDSFVRODWEDQ D] HOP~OW

évtizedben viszonylag nagy számban jelentek meg olyan publikációk is, DPHO\HN

NLVHEE

WiMHJ\VpJHNUH

IHOYpWHOH]pVHNHUHGPpQ\HLU

YDJ\

]HPL

PpUHWHNUH

NLWHUMHG

OV]iPROQDNEH

HORVÁTH et al. (1987) a Lajta-Hansági Állami Tangazdaság egyik, a Mosoni-'XQiW amelynek

|YH]

átlagos

FXNRUUpSDYHWpVpEHQ YpJH]WHN J\RPIHOYpWHOH

gyomborítottságát

7,96 %-QDN

legnagyobb térfoglalással (2,32 D] HJ\Q\iUL V]pOI

WDOiOWiN

zést,

HEE

O

V]HUHSHOW )

EHÉR

(1987) a kisalföldi cukorrépavetések gyomnövényzetének öt éven keresztül (1981-85) végzett cönológiai vizsgálatai alapján a M. annua a negyedik legnagyobb borítású (2,22 %) fajnak bizonyult, csupán a Chenopodium album L., az Amaranthus retroflexus L. és az Echinochloa crus-galli /HO

]WpNPHJ

A Szigetköz szegetális gyomvegetációjának felvételezése során CZIMBER (1992) a vegyszeresen gyomirtott és a nem vegyszerezett táblák

25




átlagadatait figyelembe véve, kukoricában 2,71 %-os átlagborításával sorrendben a 3., cukorrépában 2,68 %-NDO V]LQWpQ D

V]L E~]iEDQ

0,06 %-kal a 30., sárgarépában 0,30 %-os átlagborításával pedig a 14. helyre rangsorolta az egynyári szélfüvet. E térség szántóföldi J\RPYHJHWiFLyMiQDN YiOWR]iVDLW NXWDWy ~MDEE YL]VJiODWRNEDQ D V]pOI UHW|UpVpU

WRYiEEL HO

O V]iPROQDN EH %

et al. (1997) szerint

RÜCKNER

NXNRULFiEDQ pV N|]|WW D YH]HW

SR]tFL

ójának megtartása

mellett átlagborítása 1,3 %-kal növekedve 4,04 %-ot ért el. Ezalatt a hat pY DODWW MHOHQW

VpJH D UpJLy

V]L E~]DYHWpVHLEHQ LV PHJQ

kilenc helyet javítva már a 21.-UH OpSHWW HO

WW

D UDQJVRUEDQ 3

INKE

-ra

et al.,

1997). Az átlagborítási adatok mellett a százalékban kifejezett HO

IRUGXOiVL J\DNRULViJRW LV ILJ\HOHPEH YpYH 0

AGYAR

et al. (1998)

felvételezései alapján a Szigetköz kukoricavetéseiben 81,43 %-os HO

IRUGXOiVL J\DNRULViJRW D 0RVRQL

(1998a)

96,4 %-oV

HO

IRUGXOiVL

medencében pedig 56,6 %-RV HO

-síkság kapásvetéseiben MAGYAR J\DNRULViJRW

D

)HUW

-Hanság-

IRUGXOiVL J\DNRULViJRW iOODStWRWWDN PHJ

(MAGYAR, 2000). SZÁRNYAS HW DO D] HJ\Q\iUL V]pOI WHUMHGpVpU

IRO\DPDWRV 9DV PHJ\HL

O V]iPROQDN EH PHO\QHN VRUiQ D]W WDSDV]WDOWiN KRJ

J\RPQ|YpQ\NO|Q|VHQQDJ\V]iPEDQIRUGXOWHO

D*\

U

y a

-Moson-Sopron

megyével határos északi területeken. CZIMBER et al. (1997) felvételezéseket végeztek a komáromi Solum 5WNXNRULFDpVPiVRGYHWpV

]|OGEDEWiEOiLQ9L]VJiODWDLNV]HULQWDV]pOI

kukoricában a negyedik legnagyobb borítású faj volt. A gazdaság PiVRGYHWpV

]|OGEDEWiEOiLQ YLV]RQW D

M. annua (3,18 YROW D] HOV

amely egyes táblarészeken 20-25 % körüli borítással is szerepelt.

26




$ IHQWLHNHQ NtYO D J\RPQ|YpQ\ W|PHJHV NLVDOI|OGL HO

IRUGXOiViUD pV

várható terjedésére CZIMMERER – SZALAI (1985) valamint SCHEER (1993) is felhívja a figyelmet. A M. annua kisalföldi elterjedésével kapcsolatos további adatok találhatók még JEANPLONG (1965), PINKE et al. (1995), PINKE (2000a,b) illetve PINKE – PÁL (2001) cönológiai és florisztikai vonatkozású munkáiban. Néhány, a közelmúltban megjelent közleményben azonban már QHPFVDN D .LVDOI|OGU HJ\Q\iUL V]pOI

HO

O KDQHP D] RUV]iJ PiV UpV]HLU

O LV MHOH]WpN D]

IRUGXOiViW (]HN N|]O pUGHPHV PHJHPOtWHQL '

ELLEI

(2000) vizsgálati eredményeit, aki az egri és a mátraaljai borvidék V]

O

OWHWYpQ\HLEHQ

pV

gyomfelvételezései során 1999-W

O NH]G

MHOHQOpWpW DPHO\ HNNRU D PHJYL]VJiOW V] (O

IRUGXOiVLJ\DNRULViJDHJ\HO

N|YHWNH]

N|]|WW

O

G

HOYpJ]HWW

HQ pV]OHOWH D

WiEOiN

UHQGV]HUHV

M. annua

%-iQ IRUGXOW HO

UHPpJQHPPRQGKDWyMHOHQW

pYEHQ PiU FVHNpO\ HPHONHGpVW PXWDWRWW

VQHNEiUD

%). MIHÁLY –

NÉMETH (2001) a nyugati országrész néhány borvidékén (Ság, Somló, Badacsony) végeztek gyom-IORULV]WLNDL IHOPpUpVHNHW $ ViJKHJ\L V]

O

N

gyomösszetételének nyárvégi vizsgálatakor a M. annua 1,25 %-os átlagborítását tapasztalták, amellyel a 9. helyre került a dominancia OLVWiQ (O

IRUGXOiViW %DGDFVRQ\EDQ LV IHOMHJ\H]WpN LWW D KHO\UH

rangsorolták.

27

FOP Q RSL QSP THM UM VGP P GR(FON#G


Az egynyári s

3.3. MORFOLÓGIAI JELLEMZÉSE CSÍRANÖVÉNY A sziklevelek 6-7 mm hosszúak és 4-6 mm szélesek, ovális kerekdedek, széles, lekerekített csúcsúak és rövid (1-2 PP

Q\HO

HN

(BROD, 1953). HUNYADI (1988) szerint sziklevelei elliptikusak, 1012 mm hosszúak, 8-10 mm szélesek és sárgán erezettek (2.A ábra). Színük legtöbbször élénkzöld (SCHUBERT et al., 1982) vagy sötét szürkészöld (BROD $ OHYpOQ\pOW

O KiURP pU LQGXO D N|]pSV

villásan elágazik, az erek világosabbak, elkülönülnek a sziklevél zöld tónusától (NÉMETH, 2000). A hipokotil 0,5-0,7 PP iWPpU IHKpUV]tQ N|YHWNH]

IHOV

M

YHJHV

UpV]pQYLOiJRV]|OG

SCHUBERTHWDO $]HOV

ORPEOHYHOHN iWHOOHQHVHN RYiOLVDN ULWNiQ FVLSNpV I

UpV]HVHN

-

V]pOHLNHQ D IRQiN HUHLQ pV D OHYpOQ\pOHQ HOV]yUWDQ V]

pVD

U|VHN

NÉMETH,

2000). Hosszuk 10-15 mm, szélességük 6-8 mm, melyek teljesen NLIHMO

GYH

HOpULN

D

-50 mm hosszúságot, illetve a 18-35 mm-es

szélességet. A levélnyelek 20 mm-es nagyságúra is megnyúlhatnak (SCHUBERT et al., 1982).

KIFEJLETT NÖVÉNY 2UVy DODN~ I

J\|NpUUHO UHQGHONH]LN DPHO\E

O HJ\ JD]GDJRQ HOiJD]y

gyökérrendszeUW IHMOHV]W 0iU D WDODMIHOV]tQ N|]HOpE HU

V NH]GHWEHQ ROGDOUD NpV

DPHO\HN V

U

EE OHIHOp Q|YHNY

O V]pWiJD]LN pV W|EE

J\|NpUiJDNDW NpSH]

ROGDOJ\|NpU]HWNNHO HJ\HQOHWHVHQ EHKiOy]]iN D WHUOHWHW

(BROD, 1953; KUTSCHERA, 1960). Sekélyen gyökerezik, mélységi NLIHMO

GpVpW D]RQEDQ D WDODMDGRWWViJRN pV D NOLPDWLNXV WpQ\H]

N LV

28

FOP Q RSL QSP THM UM VGP P GR(FON#G


Az egynyári s

nagymértékben befolyásolják. Ennek függvényében gyökértengelyükkel 27-46 cm (KUTSCHERA, 1960) mélyre hatolnak le a talajba (2.B ábra). +DMWiVUHQGV]HUHNHGYH] PtJ V

U

IpQ\YLV]RQ\RN HVHWpQ W|YpW

O

dúsan elágazó,

iOORPiQ\RNEDQ YDJ\ iUQ\pNROiV KDWiViUD UHQGV]HULQW HOiJD]iV

QpONOLpVDODFVRQ\DEEWHUPHW

&

ZIMBER

et al., 1998).

C A

B

2. ábra. A Mercurialis annua L. vegetatív részeinek morfológiai L$– csíranövény (BENCIVENGA et al., 1979); B – gyökérzet (KUTSCHERA, 1960); C – levélformák (SCHUBERT et al., 1982)

MHOOHP]

29

WXY Z [\] Z\Y ^_` a` bcY Y c[(WXd#c


Az egynyári s

0DJDVViJD WHUP YiOWR]KDW

KHO\W

9DOyV]tQ

V]iUPD]y HOWpU

OHJ

O pV D NRPSHWtFLyV YLV]RQ\RNWyO IJJ H]]HO

DGDWRN LV

PDJ\DUi]KDWyN

D]

HJ\HV

V]HU]

HQ

NW

O

-40 cm (WEHSARG, 1954; HEGI, 1975;

HANF, 1990a), 20-50 cm (BROD, 1953; TUTIN et al., 1972; SCHUBERT et al., 1982), 20-60 cm (WAGNER, 1908; BENCIVENGA et al., 1979), ritkán 70 cm (HEGI,

.HGYH]

IHOWpWHOHN

PHOOHWW

IHMO

GYH

HJ\HV

példányoké azonban a 120 cm-es magasságot is eléri (HOFSTETTER, 1986). BENCIVENGA HW DO V]HULQW PpUKHW ILJ\HOKHW YpJ]HWW

NPHJDQ

PDJDVViJEHOL NO|QEVpJHN

- és a hímvirágú egyedek között. Két éven keresztül

PRUIRPHWULDL PpUpVHL

DODSMiQ

D

WHUP

V

SpOGiQ\RN

iOWDJRV

magasságát 36,1 cm-nek, míg a porzósakét 33,9 cm-nek találta. HOFSTETTER (1986) megállapította, hogy a növény magasságát a csírázás

ideje

is

nagyban

meghatározza.

FXNRUUpSiEDQ QHP D] iSULOLV HOHMpQ HOV HOHMpQNLNHOWQ|YpQ\HNQ 6]iUD QpJ\pO

Megfigyelései

QHN KDQHP D NpV

szerint

EE PiMXV

WWHN

a legmagasabbra.

IHOiOOy NRSDV] iJDL iWHOOHQHVHN 9LOiJRV]|OG V]tQ

kissé megvastagodott szárcsomókra és változó hosszúságú szártagokra tagolt

(3. ábra).

Az

internódiumok

(BENCIVENGA HW DO iWPpU DODNXO$V]iUW|YHIHOp HV V]iU FV~FVD IHOp HV

esek

hossza

MH SHGLJ

0,8-9,5 cm

között

1 cm körül (SCHUBERT et al.,

NU|YLGHEEHNiWODJEDQ

cm-esek, a

N SHGLJ UHQGV]HULQW KRVV]DEEDN iWODJRVDQ

(BENCIVENGA

et

al.,

1979).

A

sziklevél

alatti

cm-

szárrész

megvastagodott, barnás-vöröses, többnyire apró bibircsekkel borított (NÉMETH, 2000).

30



Az egynyári s

3. ábra. A kifejlett Mercurialis annua L. növény habitus képe: –WHUP VHJ\HG – porzós egyed (SCHUBERT et al., 1982)

Leveleinek alakját és nagyságát nagyfokú változékonyság jellemzi, amely BENCIVENGA et al. (1979) kísérletei szerint nem genetikai okokra, KDQHP NL]iUyODJ D N|UQ\H]HWL IHOWpWHOHN N|]|WWL NO|QEVpJHNUH YH]HWKHW

vissza (2.C ábra). UJVÁROSI (1973a) leírása szerint levelei tojásdadok vagy lándzsás-hosszúkásak, csipkés-I pO

UpV]HV V]pO

HN $ OHYpOOHPH] pOpQN ]|OG V]tQ

HN pV HOHLQWH SLOOpV

IpQ\HV KRVV]~ViJD

-5 cm

szélessége pedig 1,8-3,5 cm között változik. Levélnyele rövid, 1-2 cm-es. Mellettük két halványzöld 2-3 mm hosszú és 1-1,5 mm széles pálhalevél

31



Az egynyári s

található (SCHUBERT et al., 1982).

A

B

C

D

E

P

4. ábra. A Mercurialis annua L. generatív részeinek morfológiai MHOOHP] L$– porzós virág; B –WHUP VYLUiJ(SCHUBERT et al., 1982); C – pollen (LISCI et al., 1994); D – termésének hossz- és keresztmetszete; E – magvai (SCHERMANN, 1967) $ SRU]yV HJ\HGHN YLUiJDL D OHYHOHN KyQDOMiEyO IHMO KRVV]DEEUD PHJQ|Y

WHQJHO\HQ I]pUHVHQ

G

cm-nél is

-5 mm vastag csomókban,

átlagban nyolcasával ülnek (4.A ábra). Egyetlen virágjának hossza 0,91,7 mm között alakul (LISCI et al., 1994). Három lepellevelük szélestojásdad, kihegyezett, 1,5-2 mm hosszú (UJVÁROSI, 1973a; HEGI, 1975). A porzók száma BASSANI et al. (1994) szerint 15, BROD (1953) és HEGI (1975) közlése alapján pedig 8-12 (maximum 21). Egy növényen átlagosan 1865 porzós virág található (BENCIVENGA et al., 1979). 7ULNROSRUiW V]HUNH]HW

SROOHQMH HOOLSV]RLG DODN~ & iEUD

), felszínének

32



Az egynyári s

PLQWi]DWD KiOy]DWRV WVNpNNHO ERUtWRWW iWODJRV iWPpU

MH PLQG|VV]H

-

25 µm (DAUMANN, 1972; VALDÉS et al., 1987; LA-SERNA RAMOS et al., .pWUHJ

1466 GE

SROOHQ]ViNRNDW NpS]

SROOHQV]HP

WDOiOKDWy

$]

SRUWRNMDLEDQ iOWDOiEDQ HJ\

YLUiJRQ

EHOO

NpS]

-

G

pollenszemek száma, pedig 12.895-14.871 körül alakul (LISCI et al., 1994). $ WHUP

V YLUiJRN NHWWHVpYHO

-hármasával (ritkábban négyesével) igen

rövid kocsányon ülnek a levelek hónaljában (4.B ábra). Hosszuk 2,84 mm (LISCI et al., 1994). Lepellevelük szintén tojásdad és kihegyezett, de az alapjuk felé összehúzott (UJVÁROSI, 1973a). Egy-egy virágban NHWW

tYHOW WROODV ELEH WDOiOKDWy DPHO\KH] HJ\HWOHQ LJHQ U|YLG EL

tartozik (LISCI HW DO $ WHUP

beszál

V YLUiJRN iWODJRV Q|YpQ\HQNpQWL

száma BENCIVENGA et al. (1979) vizsgálatai alapján eléri a 2360 db-ot.

TERMÉS 7RNWHUPpVH V]

U|V NpWUHNHV]

NpWPDJY~ PDMGQHP J|PE|O\

-

3 mm hosszú, felszínét apró, hegyes szemölcsök fedik (SCHERMANN, 1967; HEGI, 1975; HANF, 1990a). A termésérés során sokáig zölden PDUDGFVDNU|YLGGHODPDJYDNNLKXOOiVDHO

WWKDOYiQ\RGLNHO6

CHUBERT

et al., 1982). Magja 1,8-2,0 mm nagyságú, kövér, ovális, széles talpú. Vastagsága (lapultsága) 0,9-ed része a mag szélességének (4.D ábra). Csúcsának középvonalában a csírakaput (mikropyle) takaró keskeny, fehér vagy KDOYiQ\ EDUQD V]tQ

WDUDMV]HU

PDJNH]GHPpQ\ EXUNiEyO HUHG

NLQ|YpV FDUXQFXOD WDOiOKDWy DPL D VHMWEXUMiQ]iV N|YHWNH]PpQ\H $ODWWD

helyezkedik el a bemélyedt köldök (hilum), amelyet finom fehér vonal

33



YDUUDW

N|W

|VV]H

Az egynyári s

D

PDJ

W|YpQ

NLVVp

NLHPHONHG

(SCHERMANN $ PDJNH]GHPpQ\W NtYOU EXURN LQWHJXPHQWXP YHV]L N|UO D NOV

N|OG|NN~SSDO

O NpW PDJNH]GHPpQ\

0DOSKLJL IpOH VHMWHNE

-

O

felépült kemény paliszád réteg, melynek vastag fala lignint és szuberint WDUWDOPD] pV D EHOV

LQWHJXPHQWXP YpNRQ\ IDO~ EHQQH SHNWLQFHOOXOy]

található. A mag csúcsi felületén ezt a két burkot a magrügybél (nucellus) maradványa töri át, melynek vékony sejWIDOD

HOSDUiVRGRWW $ EHOV

magkezdemény-burok a caruncula, az embrió és az endospermium lipidet és proteint tartalmaz (PACINI, 1990). A mag színe világos szürkésbarna, finoman göröngyös, gyengén IpQ\O

6

CHERMANN,

1967). Ezermag tömegét SALISBURY (1961) 1,3-

1,8 g-nak, SCHERMANN (1967) 1,9-2,5 g-nak, BENCIVENGA et al. (1979) 2 g-nak, CREMER et al. (1991) pedig 1,87 g-nak írja le. PACINI (1990) magmorfológiai vizsgálatai szerint magvai 1,5-2 mm nagyságúak, H]HUPDJW|PHJNSHGLJDEHJ\

MWpVLG

SRQWMiWyOIJJ

H

n 0,4-2,5 g között

ingadozik.

3.4. A

=(*<1<È5,6=e/)

.RUDWDYDV]WyONpV

*$='$6È*,-(/(17

6e*(

V]LJWDUWyIRO\DPDWRVFVtUi]iViQDNN|V]|QKHW

HQ

szinte valamennyi növénykultúrában megtalálható. BENCIVENGA et al. (1979) által készített összeállítás szerint, Olaszország 29-féle termesztett NXOW~UiMiEDQHO

IRUGXO+D]iQNV]iQWyI|OGMHLQHOV

VRUEDQDNDSiVNXOW~UiN

J\RPWiUVXOiVDLEDQWDOiOKDWyPHJGHDV]DNLURGDORPEDQIHOOHOKHW

DGDWRN

alapján gyakori gyomnövény lehet sárgarépában (CZIMBER, 1993), 34

eCWDc%_fg fh ]`d WXY Z _aWi a d#h_` bcY c gj d#X#_c


olajlenben, burgonyában, tavaszi árpában és olajretekben (MAGYAR, D YDODPLQW PiVRGYHWpV

1997). Nyár végén-NRUD V]L

NiSRV]WDUHSFpEHQ

búzavetésekben

is

]|OGEDEYHWpVEHQ LV &

ZIMBER

VV]HO KHO\HQNpQW QDJ\ W|PHJEHQ MHOHQKHW PHJ 0

– NAGY,

AGYAR

(GODÁNÉ

szegélyében, nem karbantartott út- PHJMHOHQ

et al.,

pV PDJRW pUOHO

V

W

PpJ

3DUODJWHUOHWHNHQ

pV HUG

V]

V]L O

N

V]pOHNHQ W|OWpVHNHQ VWE

SpOGiQ\DL SHGLJ SRWHQFLiOLV YHV]pO\IRUUiVW

jelentenek termesztett növényeink számára. BROD (1953) tapasztalatai szerint, ha egyszer egy helyre már behurcolták, onnan teljes mértékben visszaszorítani még intenzív védekezés mellett is alig lehet. Annak ellenére, hogy hazánkban a IV. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés eredményei alapján meghatározott fontossági sorrendben még mindig FVDN D ÄPiVRGUHQG MHOHQW

VpJH

IRQWRVViJ~ IDMRN´ N|]|WW V]HUHSHO %

FNTÁ, 1998),

WiMHJ\VpJLOHJ

HOWpU

NpSHW

PXWDW

$]

RUV]iJ

HJ\HV

térségeiben, mint pl. a Kisalföldön is, az utóbbi néhány évtizedben tapasztalható dominancia viszonyainak növekedése miatt, gazdasági MHOHQW

VpJH pYU

O pYUH IRNR]yGLN

MAGYAR et al., 1998). Ezzel szemben

az ország más részein többnyire csak az alkalmilag gyomosító fajok között említik. -|Y

EHQL

MHOHQW

VpJpW

WRYiEE

Q|YHOKHWL

D]

LV

KRJ\

D]

HJ\HV

növénykultúrákban engedélyezett herbicidek túlnyomó részével szemben kevésbé érzékeny (BENCIVENGA et al., 1979; COVARELLI, 1994), amely WXODMGRQViJiQDN

N|V]|QKHW

HQ

D

KD]DL

J\RPLUWiVL

J\DNRUODWEDQ

HARTMANN (1994) az ún. nehezen irtható gyomok közé sorolja.

35

eCWDc%_fg fh ]`d WXY Z _aWi a d#h_` bcY c gj d#X#_c


3.4.1. Kártétele .|]HSHV

WHUPHWpE

DODFVRQ\DEE Q|YpV RNR]KDW MHOHQW

O

DGyGyDQ

PLQW

J\RPQ|YpQ\

HOV

VRUEDQ

D]

WiJ WpUiOOiV~ V]iQWyI|OGL pV NHUWpV]HWL NXOW~UiNEDQ

VHEE NiUW GH NHOOHPHWOHQ J\RPQ|YpQ\NpQW MHOHQKHW PHJ

PHOHJiJ\DNEDQ IyOLDViWUDNEDQ V $] LO\HQ pO

W PpJ YHJKi]DNEDQ LV

KHO\HNHQ PHJIHOHO

(KOHOUT,

pOHWWpUKH] MXWYD QDJ\ ERNUDLYDO

elnyomja, beárnyékolja a vetett növényeket (UJVÁROSI, 1973) (5. ábra). $PHOOHWW

KRJ\

WpUSDUD]LWD

PHQQ\LVpJ

WiSDQ\DJRW HOV

KDWDOPDV

VRUEDQ QLWURJ

WDODMEyO HOYRQQL D YHWHWW Q|YpQ\HN HO PpUKHW

ROD,

IHMO HO

G

iOORPiQ\R

VHEE IHUW

V

]|WWVpJ HVHWpQ

(]]HO V]HPEHQ D V

U

Q|YpQ\NXOW~UiNEDQFVDNULWNDYDJ\URVV]XO

kban (pl. tavaszi kalászosok) – pV I

IRUGXOiVD HVHWpQ

MHOHQW

ént) és nedvességet képes a

O DPL HU

WHUPpVYHV]WHVpJHW RNR] %

YHWpV ]iUWiOORPiQ\WNpSH]

J\|NpUUHQGV]HUpYHO

– NiURVtWKDW V]iPRWWHY

NpSSHQ W|PHJHV

PpUWpNEHQ

CZIMBER et al.,

1998). $]HJ\Q\iULV]pOI OiWMD KRJ\ MyO W

YHV]pO\HVVpJpW%

ROD PLQGHQHNHO

UL D] iUQ\pNROiVW H]pUW D QHP W~OViJRVDQ

WWDEEDQ

árnyékoló

kapásokban még a sorok záródása után is képes kikelni, és életképes PDJRNDWKR]QL.iUWpWHOpYHONDSFVRODWEDQPHJMHJ\]LKRJ\D]HOV W~O]RWW

PpUWpN

IHOV]DSRURGiVD

HVHWpQ

YiOKDW

YHV]pO\HVVp

VRUEDQ

LO\HQNRU

irtására fokozott figyelemmel kell lenni, mert annak elhanyagolása gyakran a terület teljes elgyomosodásához vezethet még a nyár végi KyQDSRNEDQ LV +D]DL N|UOPpQ\HN N|]|WW KDVRQOy PHJILJ\HOpVHNU

O

számoltak be a Kisalföldön készített gyomfelvételezéseik során CZIMBER et al. (1998), valamint MAGYAR (1998a).

36

kClDm%nop oq rst luv w nxly x t#qns zmv m p{ t#u#nm


5. ábra. A Mercurialis annua/W|PHJHVHO IRUGXOiVDNXNRULFiEDQ (Dunaszentpál, 2001. 07. 11.) A M. annua NO|QE|]

Q|YpQ\NXOW~UiNEDQ RNR]RWW WHUPpVFV|NNHQW

hatásának mértékére vonatkozó konkrét adatok eléggé hiányosak és HOV

VRUEDQ

D

F

ukorrépával

foglalkozó

külföldi

szakirodalmakból

ismertek. Ausztriában NEURURER (1975, 1976) 5 %-os kártételi szintet alapul véve

meghatározta

a

cukorrépa

legfontosabb

gyomnövényeinek

ökonómiai küszöbértékét. Vizsgálatai alapján ez az érték az egynyári széOI

HVHWpEHQ

EHWDNDUtWiV

HO

HABERLAND

WW

-13 növény/m2 denzitást jelentett közvetlenül a

+DVRQOy

PHJILJ\HOpVU

O

V]iPROW

EH

LV DNLN V]HULQW FXNRUUpSiEDQ NpV

HVHWpQ V]pOI

Q|YpQ\P

2

:

IESNER

–

L J\RPRVRGiV

az a küszöbérték szint, amelynek még sincs

QHJDWtYKDWiVDDWHUPpVPHQQ\LVpJpUHpVPLQ

VpJpUHVHP(]]HOQpPLOHJ

37



HOOHQWPRQGy DGDWRNDW LVPHUWHW D IDM NiUWpWHOpU

alsó-V]iV]RUV]iJL

FXNRUUpSDYHWpVHNEHQ

O +

OFSTETTER

YL]VJiOWD

D]

(1986), aki

HJ\Q\iUL

V]pOI

kártételét és populációdinamikáját. Két éven keresztül folytatott YL]VJiODWDLQDNHUHGPpQ\HLD]WPXWDWWiNKRJ\DPHQQ\LEHQDV]pOI HJ\EHHVHWW D FXNRUUpSD NHOpVpYHO DNNRU WHUP V]pOI

Q|YpQ\P

2

KHO\W

O IJJ

NHOpVH

HQ

–7,5

volt ökonómiailag tolerálható. Megállapítása szerint a

cukorrépával együtt keO

V]pOI

Q|YpQ\ P

2

-enként akár 7,5-25,3 %-kal

is csökkenthette a terméseredményt. Abban az esetben, ha a J\RPNRQNXUHQFLD FVDN NpV

40 növény/m2HJ\HGV $ V]pOI

U

EE D VRURN ]iUyGiVD XWiQ NH]G

G|WW DNNRU

VpJQpOWDSDV]WDOWFVDNWHUPpVFV|NNHQpVW

HJ\pE N|]YHWOHQ NiUWpWHOHNpQW D] LV HO

IRUGXOKDW KRJ\ D

kultúrnövények magvainak szennyezésével lerontja a termés értékét. ,O\HQHVHWU

OV]iPROWEH6

CHERMANN DKHUHIpOpNYHW

*D]GDViJL Q|YpQ\HLQNEHQ HO

fontos MHOOHP]

PDJMiEDQ

LGp]HWW WHUPpVNLHVpVH PHOOHWW D V]pOI

MH KRJ\ PpUJH]

KDWiV~

HARASZTI (1985) szerint a

Q|YpQ\ PLQGHQ UpV]H V]iPRV WR[LNXV DQ\DJRW tJ\ D PHUNXULDOLQ QHY

illóolajat, a kolin bomlástermékeit (metil-amint, trimetil-amint), valamint 1-2 % szaponint és hermidin színanyagot tartalmaz. Ezeken kívül még kéksavglükozid is megtalálható benne, amelynek jelenlétét LIEBENOW – LIEBENOW PXWDWWiN NL D Q|YpQ\E Q|YpQ\HQ EHOOL HO

O $] HJ\HV PpUHJDQ\DJRN

IRUGXOiViW XJ\DQFVDN D] LGp]HWW V]HU]

PHJ (V]HULQW D NpNVDYJONR]LG I

OHJ D

N KDWiUR]WiN

gyökérzetben, a merkurialin a

magvakban és a gyökérzetben, a többi vegyület pedig leginkább a V]iUEDQ

KDOPR]yGLN

mennyisége

a

IHO

vegetáció

$

Q|YpQ\EHQ

folyamán

HO

IRUGXOy

változik.

A

PpUHJDQ\DJRN

legmagasabb

méregkoncentráció a termésérés idején tapasztalható, szárítás során

38



D]RQEDQ PpUJH] YLV]RQW D V]pOI

KDWiViEyO MHOHQW

PpUJH]

VHQ YHV]tW %

ROD

(1953) szerint

KDWiViW HJpV] pOHWH IRO\DPiQ PHJWDUWMD ]|OGHQ

és szárított állapotban egyaránt Ezt támasztják alá a szénafogyasztással |VV]HIJJ

PpUJH]pVHV HVHWHN J\DNRUL HO

IRUGXOiVDL LV %

EN

SAID et al.,

1995). 0LQGH]HNPHOOHWWD]HJpV]Q|YpQ\ HU

VHQiWKDWyLOODW~V]DJDIHMIiMiVW

okoz (HARASZTI, 1985). Annak ellenére, hogy HEGI (1975) szerint e kellemetlen illata miatt a legtöbb állat legeléskor elkerüli, tartós IRJ\DV]WiViW N|YHW

HQ PiU V]iPRV HVHWEHQ GLDJQRV]WL]iOWDN PpUJH]pVHV

megbetegedéseket juhoknál (WELCHMAN et al., 1995), szarvasmarháknál (GUILHON, 1988; BEN SAID et al., 1995; DEPREZ et al., 1996), valamint lovaknál és sertéseknél is (BROD, 1953). A megbetegedéseket HARASZTI V]HULQW HOV

VRUEDQ D PHUNXULDOLQ RNR]]D DPHO\ OHJW|EEV]|U D

szennyezett takarmánnyal (pl. széna, szilázs) kerül az állatok szervezetébe. A mérgezés legfontosabb klinikai tünetei kezdetben a bágyadtság

és

vérszegénység, PiMNiURVRGiV

étvágytalanság, hasmenés,

N|YHWKHW

24-72

vérfestékvizelés,

.tVpU

OHVRYiQ\RGiV LVPHJILJ\HOKHW

amelyet

WQHWNpQW

óra

sárgaság

PDJDV

Oi]

pV

elteltével esetleg QDJ\IRN~

LIEBENOW – LIEBENOW, 1973). Gyakran

PpJ D WHKHQHN WHMH LV PHJNpNO W

OH 8

JVÁROSI,

1973). A súlyos

mérgezéssel járó esetek a megbetegedett állatok elhullásához is vezethetnek (BEN SAID et al., 1995; WELCHMAN et al., 1995; DEPREZ et al., 1996). $] HJ\Q\iUL V]pOI

közvetett kártétele els Q|YpQ\L NiUWHY

HGGLJ LVPHUWHWHWW N|]YHWOHQ NiUWpWHOpQ IHOOL VRUEDQ DEEDQ Q\LOYiQXO PHJ KRJ\ NO|QE|]

N pV NyURNR]yN DOWHUQDWtY JD]GDQ|YpQ\HNpQW PLQW

39



IHUW

]pVL IRUUiV V]HUHSHO $ Q|YpQ\ iOWDO WHUPHOW WR[LNXV DQ\DJRN XJ\DQ

VRN NiUWHY

W

O PHJYpGLN HQQHN HOOHQpUH D]RQEDQ YDQQDN NiURVtWyL

Gyökerein a Heterodera radicola Graef. (HEGI, 1975) és a Meloidogyne naasi Frankl., szárán pedig a különféle Ditylenchus, Aphelenchus és TylenchusIRQiOIpUHJIDMRNpO

VN|GQHN

KÄSTNER et al., 2001). Szárában,

ORPEOHYHOHLEHQ pV D YLUiJNRFViQ\EDQ GDJDQDWV]HU

NLQ|YpVHNHW LGp] HO

az Apion semivittatum Gyll. lárvája (HEGI, 1975). Fiatal leveleit számos OHYpOWHW

IDM V]tYRJDWMD (]HN N|]O

HOFSTETTER (1986) az Aphis fabae

Scop., míg KÄSTNER et al. (2001) a Medoralis nasturtii Kltb. gyakori HO

IRUGXOiViW

HPOtWLN

PHJ

6]LQWpQ

D

V]pOI

OHYHOHLQ

pV

V]iUiEDQ

károsíthat a Hermaeophaga cicatrix Ill. levélbogár (BENCIVENGA et al., 1979) illetve a Tropiphorus elavatus (KÄSTNER HWDO ,G

+HUEVW QHY

RUPiQ\RVERJiU IDM

QNpQWDYLUiJ]ySRU]yVHJ\HGHLQWiSOiONR]LND

Meligethes aeneus Fabr. imágója is (HOFSTETTER, 1986). (QQpO

QDJ\REE

MHOHQW

VpJ

HN

D]RQEDQ

D

V]pOIYHW

PHJEHWHJtW

vírusok, ezek közül is az egyik legszélesebb gazdanövénykörrel UHQGHONH]

XERUND PR]DLN YtUXV

Cucumber mosaic virus, CMV),

amelynek a M. annua is természetes gazdája (SALAMON, 1997). Emellett még további négy vírus: a tarlórépa sárga mozaik vírus (Turnip yellow mosaic virus, TYMV) (ŠTEFANAC, 1988), a lucerna mozaik vírus (Alfalfa mosaic virus, AMV) (POLAK, 1996), a paradicsom sárga levélgöndörödés vírus (Tomato yellow leaf curl virus, TYLCV) (ABOU-JAWDAH et al., 1999) és a paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus, TSWV) (GRIECO et al., 2000) természetes gazdanövénye. A faj vírusbetegségeivel kapcsolatos legújabb kutatási eredményekU

O

D

közelmúltban MAGYAR – HORVÁTH (2003) számoltak be, akik hazai és

40



QHP]HWN|]L V]LQWHQ HOV NpQW PXWDWWiN NL D &KHQRSRGLXP PR]DLN YtUXV

(Sowbane mosaic virus, SoMV V]pOI

WHUPpV]HWHV HO

IRUGXOiViW

egynyári

J\RPQ|YpQ\HQ

$ V]pOIY|Q HO

IRUGXOy PLNURV]NRS

ikus kórokozó gombák közül

YLV]RQ\ODJ UpV]OHWHVHQ IRJODONR]LN D V]DNLURGDORP D IHKpU Q\iU I

OHJ

Európa déli részén, és Észak-Afrikában gyakori ún. „mediterrán rozsda” EHWHJVpJpW HO

LGp]

Melampsora pulcherrima (Bub.) Maire heteroecikus

rozsdagombafajjal. Ennek áttelelésében és fennmaradásában, mint köztes JD]GiQDN IRQWRV V]HUHS MXW D] HJ\Q\iUL V]pOI

QHN PLYHO OHYHOHLQ pV

szárán alakul ki két tavaszi spóranemzedéke, a spermáciumok és az ecidiosporák. A M. annua és a M. pulcherrima rozsdagombafaj gazdaparazita kapcsolatának egyéb sajátosságairól NANNIZZI (1941), MAGNANI (1962), MORIONDO et al. (1989) valamint NALDINI et al. (1993) munkáiban találhatók még további adatok. $ PH]

JD]GDViJEDQ RNR]RWW NiUWpWHOpQ W~OPHQ

érdemel, hogy az egyn\iUL V]pOI

HQ IHOWpWOHQ HPOtWpVW

SROOHQMH DOOHUJpQ WXODMGRQViJ~

KNOX,

1979). Ezzel kapcsolatban, Olaszországban ARIANO et al. (1990) már a 80-as évek végén végeztek klinikai vizsgálatokat, melynek során több SR]LWtYHVHWHW LVUHJLV]WUiOWDN.pV UpV]pU

EEL 6SDQ\RORUV]iJ |WHOWpU

O V]iUPD]y SiFLHQVHNHQ YpJ]HWW NtVpUOHWHNEHQ

MHOHQW

V

-54 % közötti érzékenyVpJU

YL]VJiODWRN HJ\pUWHOP

HQ MHOH]WpN KRJ\ D

pJ

hajlatú

VALLVERDÚ et al.

O V]iPROQDN EH (]HN D

M. annua Európa mediterrán

területein, mint allergiát okozó pollenWHUPHO

LV MHOHQW

VpJJHO EtU DPHO\

hosszan tartó virágzása idején az érzékeny embereknél tömegesen LGp]KHW HO

V]pQDQiWKiW pV E

UJ\XOODGiVW (]W HU

VtWLN PHJ WRYiEEL

esettanulmányok eredményei is (GARCÍA-ORTEGA et al., 1992; 1993;

41



ARIANO et al., 1993; VALLVERDÚ

HW DO 1iOXQN D V]pOI

virágporának allergén tulajdonságát ez idáig még nem vizsgálták, ennek ellenére azonban nem kizárt, hogy terjedésének hazánkban is lehetnek humán-egészségügyi vonzatai.

3.4.2. Hasznos tulajdonságai

Annak ellenére,

KRJ\ PpUJH]

Q|YpQ\ D] HJ\Q\iUL V]pOIYHW UpJyWD

gyógynövényként is alkalmazzák. Már Hippokratesz korában (i.e. IV-V. sz.) ismerték vizelethajtó és hashajtó hatását. E tulajdonságainak NLKDV]QiOiVD PHOOHWW J\DNUDQ NO|QIpOH Q

J\yJ\iV]DWL SDQDV]RN SO

méhgyulladás, fehérfolyás, menstruáció kimaradása stb.) orvoslására is használták (BROD, 1953). Virágzó hajtását [Mercurialis herba] korábban GURJQDN J\

MW|WWpN DPHO\HW PLQG D KXPiQ PLQG D] iOODWJ\yJ\iV]DWEDQ

elterjedten használtak (SOÓ – JÁVORKA, 1951). KeGYH] HOOHQpUH PD PiU HOV 0p]]HO NHYHUYH NHQ

WXODMGRQViJDL

VRUEDQ FVDN D QpSL J\yJ\iV]DWEDQ KDV]QiOMiN FV IRUPiMiEDQ NOV

OHJ PHOOIiMGDOPDN HQ\KtWpVpUH

vagy szifilisz ellen alkalmazható. Vízzel leforrázva „elmegy az ereje”, tJ\I

]HWpQHNN|QQ\

KDVKDMWy

hatása van (HEGI, 1975).

AQUINO et al. (1987) a fent említett hatóanyagokon kívül a szárából és leveleinek metanolos extraktjából különféle flavonol glükozidokat, mint a rutint, a narcissint, az isorhamnetin-3-rutinosid-4'-glükozidot, a quercetin-3-(2G-glükozil)-rutinosidot és az isorhamnetin-3-rutinosid-7glükozidot izoláltak. *\yJ\Q|YpQ\NpQW YDOy IHOKDV]QiOiVD PHOOHWW HO GHLQN D V]pOIYHW D

42



VSHQyWKR] KDVRQOyDQ PHJI ]WpN pV I ]HOpNNpQW IRJ\DV]WRWWiN %

ROD,

1953). Napjainkban ez az elkészítési módja azonban már feledésbe merült. Figyelemre méltó tulajdonsága az is, hogy magvaik a lenolajhoz KDVRQOy|VV]HWpWHO

]VtURVRODMDWWDUWDOPD]QDN6

OÓ – JÁVORKA, 1951).

UHRIKOVA – MI |<}#~D (1995) vizsgálatai alapján D] HJ\Q\iUL V]pOI

bioindikátorként is fontos szerephez juthat, mivel alkalmas a talajban OpY

QLNNHO

PDJDV

NRQFHQWUiFLyMiQDN

N

imutatására. Ez egyúttal a

nehézfémterhelés szempontjából is hasznos lehet, mert megteremti a OHKHW

VpJpWDGHNRQWDPLQiFLyQDN

Újabb vizsgálatokban QUASEM – ABU-BLAN (1996) kimutatták, hogy D V]pOI

KDMWiViQDN YL]HV NLYRQDWD

in vitro körülmények között fungicid

hatással rendelkezik, amely kísérleteikben különösen a Rhizoctonia solani Kuhn. fitopatogén gombafaj ellen bizonyult gátló hatásúnak. (]HQ

NtYO

D

V]pOI

J\DNRUL

NHGYHOW

REMHNWXPD

JHQHWLNDL

modellkísérleteknek is (LOUIS et al., 1990; DURAND – DURAND, 1991; PANNELL, 1997a,b). Végezetül érdemes még megemlíteni azt a botanikatörténeti érdekességet is, hogy CAMERARIUS 1694-ben a Mercurialis nemzetség fajain ismerte fel a növények szexualitását (KNOX, 1979).

3.5. A GYOMMAGVAK NYUGALMI ÁLLAPOTÁT (DORMANCIÁJÁT) ÉS SZÁNTÓFÖLDI CSÍRÁZÁSÁT MEGHATÁROZÓ TÉ1<(=

$

J\RPQ|YpQ\HN

pOHWNpSHV

PDJYDLN

W~OQ\RPy

EHpUpVNHW

W|EEVpJpQpO N|YHW

HQ

PHJILJ\HOKHW

QHP

LQGXOQDN

.

KRJ\

D]RQQDO

43


Dormanciája és szántóföldi csírázása

csírázásnak, hanem hosszabb-rövidebb ideig a talajban elfekve nyugalomban maradnak (BEWLEY – BLACK, 1982). Ezt a jelenséget a szakirodalom magnyugalomnak vagy más néven dormanciának nevezi, DPHO\ D PDJYDN RO\DQ EHOV

WXODMGRQViJD KRJ\ D FVtUi]iVXNKR]

V]NVpJHV RSWLPiOLV IHOWpWHOHN Yt] K

PpUVpNOHW Ji]RN VWE N|]|WW VHP

csíráznak ki (BENECH-ARNOLD et al., 2000). Az ilyen dormans magok a VLNHUHV YpGHNH]pV JiWOy WpQ\H] VWUDWpJLiYDO´ IHUW

]

EL]WRVtWMiN

D

L PHO\HN H]]HO D] ÄLG

PH]

JD]GDViJL

EHQL WHUMHGpVL

WHUOHWHN

KRVV]~

WiY~

GpVpW

ZIMDAHL, 1999).

$ GRUPDQFLiQDN NO|QE|]

WtSXVDL LVPHUWHN

amelynek az elmúlt

évtizedek során többféle osztályozási rendszerét dolgozták ki. Ezek közül, gyakorlati szempontokat figyelembe véve legújabban HILHORST (1995)

IHORV]WiViW KDV]QiOMiN (EEHQ D PDJQ\XJDORP NpW I

WtSXViW

különíti el. Az egyik, az ún. primer dormancia (innate, primary dormancy), amely még az anyanövényhez kapcsolódó magvak öröklött tulajdonságainak, morfológiai és fiziológiai sajátosságainak és azok érése VRUiQ

D

PLNURN|UQ\H]HWNEHQ

IHOOpS

|NROyJLDL

KDWiVRNQDN

következménye. A másik az ún. szekunder dormancia (secondary GRUPDQF\ DPHO\HW D PDJRN V]pWV]yUyGiViW N|YHW WpQ\H]

NSOIpQ\Yt] K

DGHNYiW N|UQ\H]HWL

PpUVpNOHW KLiQ\DYiOWNL(]XWyEELWDNRUiEEL

RV]WiO\R]iVLUHQGV]HUHNEHQJ\DNUDQNO|QWtSXVNpQWV]HUHSO

kényszern\XJDORP

J\

MW

IRJDOPDNpQW

KDV]QiOMD

$

GRUPDQFLiMiUD HOPRQGKDWy KRJ\ MyYDO U|YLGHEE LG

LQGXNiOW

- és

PDJYDN

SULPHU

WDUWDP~ PLQW D

szekunder dormancia (CHEPIL, 1946). A természetben a GRUPDQFLiEDQ

legtöbb

YDQQDN

gyomfaj

DPHO\QHN

magvai éréskor primer

PHJV]

QpVpKH]

ÄXW

óérést”

44



(afterripenig) igényelnek. Ez megtörténhet hosszabb-rövidebb ideig tartó, alacsony (1-5 oC) vagy magas (25 o& K

PpUVpNOHWHQLOOHWYHQHGYHVYDJ\

száraz körülmények közötti tárolás során. A magvak száraz körülmények N|]|WW DODFVRQ\ K

–

PpUVpNOHWHQ

15 o& W|UWpQ

WiUROiVD H]]HO V]HPEHQ

PLQLPiOLVUD FV|NNHQWL D GRUPDQFLiEDQ EHN|YHWNH] PDJYDNpOHWWDUWDPiWLVMHOHQW

YiOWR]iVRNDW pV D

VHQPHJKRVV]DEEtWMD.

OLLER, 1972).

$ Q\XJDOPL iOODSRW IRNR]DWRV PHJV]

QpVpYHO D PDJYDN IHOWpWHOHV

(vagy relatív) nyugalmi állapotba (conditionally dormancy) kerülnek, DPHO\ VRUiQ V] K

NHEE N|UQ\H]HWL WDUWRPiQ\EDQ SO HJ\ PHJKDWiUR]RWW

PpUVpNOHWL pUWpNHQ PiU NpSHVHN FVtUi]QL %

ASKIN

– BASKIN, 1998). A

valóságban ezeket a kategóriákat nehéz elhatárolni egymástól, ezért a doUPDQFLDNO|QE|] N|YHW

WtSXVDLW~J\NHOOHONpS]HOQLPLQWHJ\PiVWV]RURVDQ

HVHPpQ\HN OiQFRODWiW D GRUPDQFLD OHJLQWHQ]tYHEE iOODSRWiWyO D

kevésbé intenzív állapotig (TAYLORSON, 1987). Annak ellenére, hogy a dormancia karaktere az adott fajra vonatkozóan

DODSYHW

QDJ\PpUWpNEHQ

HQ JHQHWLNDLODJ GHWHUPLQiOW D N|UQ\H]HWL IHOWpWHOHN

EHIRO\iVROMiN

DQQDN

HU

VVpJpW

pV

LG

WDUWDPiW

(CHANCELLOR, 1984). E tekintetben nemcsak a fajok között, hanem HJ\D]RQ IDMRQ EHOO LV MHOHQW

V HOWpUpVHN OHKHWQHN $

NDERSSON

et al.,

1997). Számos faj esetében bizonyítást nyert, hogy különbségek vannak XJ\DQD]RQIDMNO|QE|]

JHQRWtSXVDLN|]|WWLV

MILBERG – ANDERSSON,

1994; SALIMI – TERMEH, 2002 *\DNUDQ HO HU

IRUGXO KRJ\ D GRUPDQFLD

VVpJH RO\DQ HJ\pE N|UQ\H]HWL KDWiVRN IJJYpQ\pEHQ L

PLQW D] HOWpU

pYMiUDWRN %

ASKIN

ANDERSSON – MILBERG, (MARTINKOVÁ – H <

s megváltozik,

– BASKIN, 1975; PETERS, 1982;

YDJ\ D NO|QE|]

WHUP

KHO\L YLV]RQ\RN

, 1995). A frissen beérett magvak nyugalmi 45


iOODSRWiW K

D]


DQ\DQ|YpQ\

pO

KHO\pQHN

N|UQ\H]HWL

YLV]

onyai (magas

PpUVpNOHW U|YLG QDSSDORN Y|U|V IpQ\ V]iUD]ViJ pV PDJDV 1

-szint

VWE NO|Q|VHQ D WHUPpVpUpV LGHMpQ G|QW 8J\DQD]RQ IDM NO|QE|] Q\XJDOPL

iOODSRWiQDN

DQ\DQ|YpQ\

HOKHO\H]NHGpVpW

OIJJ

pV

D

FENNER,

SRSXOiFLyLEyO V]iUPD]y PDJWpWHOHN

VDMiWRVViJDL

pOHWNRUiWyO

HQ EHIRO\iVROMiN

HOWpU

NpS]

HQLV*

H

G

UTTERMAN,

k lehetnek azonban az

PDJRN

Q|YpQ\HQ

YDOy

2000).

Azok a gyomnövények maradnak fenn sokáig adott területen, amelyeknek hosszú a nyugalmi periódusuk és életképességüket sokáig PHJ

U

zik, ezáltal a talajban perzisztens gyommagkészletet alakítanak ki

(THOMPSON – GRIMME, 1979). A Közép-Európában uralkodó éghajlati és talajviszonyok mellett a talajok gyommagkészletének mindössze 5-10 %a, de extrém esetben is csak maximum 15 %-a kel ki egy évben (ROBERTS – RICKETTS, 1979; BEURET, 1984). Bár azt is megfigyelték, hogy a talajba került IULVV PDJYDN OHJQDJ\REE PpUWpNEHQ D] HOV

pYEHQ

csíráznak ki (ROBERTS – FEAST, 1972). A gyommagvak talajban hosszabb LGHLJ PHJ

U]LN pOHWNpSHVVpJNHW DPHO\ D PpO\HEE WDODMUpWHJHNEHQ OpY

magvak esetében még tovább tart (SALISBURY, 1961; TAYLORSON, 1970). A

WDODMEDQ

OpY

J\RPPDJYDN

Q\XJDOPL

iOODSRWD

V]H]RQiOLV

változásokon megy keresztül, melynek során a mag állandó kapcsolatban áll

mikrokörnyezetével

és

a

dormancia

szintjének

folyamatos

változtatásával visszahat annak megváltozásaira (VLEESHOUWERS et al., 1995).

A

talajok

perzisztens

„seed-bank”-jét

alkotó

magvak

dormanciájának szezonális változásai a kelésük szezonális menetében is megnyilvánulnak

(BASKIN

–

BASKIN,

1985).

Ezért

úgy

is

fogalmazhatnánk, hogy a magnyugalom a gyomok szántóföldi kelésének

46



legfonWRVDEEV]DEiO\R]yWpQ\H] $] iWWHOHO

MH+

ILHORST

– TOOROP, 1997).

pV D Q\iUL HJ\pYHVHN GRUPDQFLDYLV]RQ\DL DODSYHW

HOWpUQHN HJ\PiVWyO $ Q\iUL HJ\pYHVHN SULPHU GRUPDQFLiMD DPHO\ D WpOL KLGHJ LG

V]DN KDWiViUD PHJV]

HQ

VV]HO YDQ

QLN pV WDYDVV]DO PHJLQGXO

a

csírázás. A nyári meleg a magvakban ismét nyugalmi állapotot, V]HNXQGHU GRUPDQFLiW LQGXNiO (]]HO HOOHQWpWEHQ D] iWWHOHO

HJ\pYHVHN

magvai tavasszal vannak primer dormanciában, amelyet a nyári magas K

PpUVpNOHW V]QWHW PHJ (]W N|YHW

WpOL DODFVRQ\ K

K

áznak, majd a

PpUVpNOHW KDWiViUD D PDJRN V]HNXQGHU GRUPDQFLiED

kerülnek (KARSSEN, 1982). PHJV]

HQ IRO\DPDWRVDQ FVtU

QpVpQHNK

(EE

O

LV

OiWKDWy

KRJ\

D

GRUPDQFLD

PpUVpNOHWLLJpQ\HQHP HVLNHJ\EHDFVtUi]iVRSWLPiOLV

PpUVpNOHWLWDUWRPiQ\iYDO $

K

PpUVpNOHW

MHOHQW

VpJH

PHOOHWW

PHJ

NHOO

IRWRSHULyGXV D WDODMQHGYHVVpJ pV D WDODMEDQ OpY YDODPLQW D] RWW pO

HPOtWHQL

PpJ

Ji]RN 22

D

, CO2),

PLURRUJDQL]PXVRN V]HUHSpW LV DPHO\HN V]LQWpQ

fontosak lehetnek a dormancia állapotának megváltoztatásában (BASKIN – BASKIN, 1998; ZIMDAHL, 1999). A gyommagvak fotoszenzibilitása szorosan összefügg a magvak fiziológiai

állapotával

GRUPDQFLiEDQ OpY

és

életkorával.

Egyes

fajok

szekunder

PDJYDL FVtUi]iVXNKR] IpQ\W LJpQ\HOQHN PtJ D QHP

dormans magvak sötétben is jól csíráznak (BASKIN – BASKIN, 1990). $] DODFVRQ\ K IDMRN

PDJYDLQDN

Q\XJDOPL LPELEiOW K

PpUVpNOHWHQ W|UWpQ KLGUDWiOWViJL

iOODSRWXN

PHJV]

iOODSRWXNEDQ

PpUVpNOHWHQ

W|UWpQ

P

XWypUpVW V]WUDWLILNiFLy LJpQ\O

V]LQWMH

QpVpKH]

N|GLN XWypUpVH

G|QW

MHOHQW

QpONO|]KHWHWOHQ

(]]HO

V]HP

V]iUD]

VpJ K

PLYHO

VWUHVV]

D

FVDN

ben a magvak magas

N|UOPpQ\HN

N|]|WW

LV

47



végbemegy. Jóllehet a gyomnövények a kultúrnövényeknél sokkal MREEDQ

HOYLVHOLN

Yt]IHOYpWHON

DODWWL

NpSHVVpJNEHQ IDMRQNpQW MHOHQW

NLV]iUDGiVXNDW

V HOWpUpVHNHW PX

V]iUD]ViJW

U

tatnak (KAZINCZI –

HUNYADI, 1990; BÉRES, 1993, 1994; HUNYADI et al., 1998). 1RKD D QLWUiWRN FVtUi]iVVHUNHQW

V]HUHSH UpJyWD LVPHUW

FAWCETT –

SLIFE, 1978; KARSSEN – HILHORST, 1992), több gyomfaj esetében is kimutatták, hogy a talaj nitráttartalmának változtatásai a magvak nyugalmi állapotára nincsenek hatással (BOUWMEESTER – KARSSEN, 1992; 1993). $ IHQWHEE HPOtWHWW N|UQ\H]HWL WpQ\H]

N|Q NtYO NpPLDL DQ\DJRN

exogén növényi hormonok (gibberellinek, citokininek, abszcizinsav, etilén), herbicidek (pl. tiolkarbamátok), anesztetikumok (etanol, aceton, dietil-éter,

kloroform,

metanol

stb.)

rövid

szénláncú

zsírsavak,

allelokemikáliák (pl. fenolok) stb. szintén befolyásolhatják a magvak nyugalmi állapotát (HUNYADI – TAYLORSON, 1984; EGLEY – DUKE, 1985; KARSSEN – HILHORST, 1992). Szabadföldi körülmények között a gyommagvak csírázásának iOWDOiEDQ IDMUD MHOOHP] WpQ\H]

NW

OpVWDODMP

V]H]RQiOLV PHQHWH YDQ DPHO\ D NOLPDWLNXV

YHOpVPpUWpNW

OIJJ

HQYiOWR]KDW$QQDNHOOHQpUH

hogy a csírázás optimális feltételei a vegetációs periódus során hosszabb ideig adottak, a magvak csírázása általában az év meghatározott LG

V]DNiKR]N|W|WW7|EEIDMHVHWpEHQH]D]LG

V]DNWDYDVV]DOFVXSiQHJ\

vagy két hónapra korlátozódik (nyári egyévesek), és viszonylag kevés azon fajok száma, amelyek folyamatRVDQ FVtUi]QDN 0iV IDMRN iWWHOHO HJ\pYHVHN W|PHJHV FVtUi]iVL LG

V]DND YLV]RQW

VV]HO pVYDJ\ WpOHQ YDQ

QpKD D]RQEDQ WRYiEEL WDYDV]L FV~FVRN LV PHJILJ\HOKHW

N 1pKiQ\ Q\iUL

48



HJ\pYHV IDM HVHWpEHQ HO

IRUGXOKDW KRJ\ D] HOV

WDYDV]L

-nyár eleji

csírázási csúcsot, a gyakori talajmunkák miatt, a nyár folyamán több kisebb csúcs is követi (HAKANSSON, 1983; OGG – DAWSON, 1984). 8J\DQD]RQ IDMRQ EHOO D W|PHJHV FVtUi]iV LG

feloldódásával

összefüggésben

(BOUWMEESTER, 1990; H J\DNRUL WDODMP

–

SRQWMD

– a magnyugalom

évjáratonként

is

változhat

et al, 1999). Annak ellenére, hogy a

YHOpVHNIRNR]]iND WDODMJ\RPPDJNpV]OHWpQHN NLUOpVpW

azok alapjában véve nem befolyásolják a csírázás periodicitását (ROBERTS – LOCKETT, 1978). A mérsékelt éghajlati övben a csírázás perLRGLFLWiViQDN

V]DEiO\R]iViEDQ V]DEDGI|OG|Q D WDODMK

OHJIRQWRVDEE NOV

IDNWRU &

HEPIL,

PpUVpNOHW D

1946; ROBERTS, 1964; STOLLER –

WAX, 1973; ROBERTS – POTTER, 1980; OGG – DAWSON, 1984; BOUWMEESTER – KARSSEN, 1993; POPAY et al., 1995), amely egyúttal NHWW

V V]HUHSHW LV HOOiW (J\UpV]W D WDODMK

PpUVpNOHW D] pY IRO\DPiQ

lezajló változásaival meghatározza a dormancia-FLNOXV

LG

WDUWDPiQDN

alakulását, másrészt pedig a csírázóképes (nem dormans) magvak csírázását is szabályozza (HILHORST – TOOROP, 1997). A talajbaQ OpY

gyommagvak nyugalmi állapotának feloldódása során a csírázáshoz V]NVpJHV RSWLPiOLV K HU

PpUVpNOHWL WDUWRPiQ\ NLV]pOHVHGLN D GRUPDQFLD

V|GpVpYHO SHGLJ IRO\DPDWRVDQ V]

DOWHUQiOy K

NO

BOUWMEESTER, 1990). Az

PpUVpNOHW D PDJYDN FVtUi]iViUD Qp]YH iOWDOiEDQ NHGYH]

hatású (BEWLEY – BLACK, 1982), egyes fajok esetében azonban Q\XJDOPLiOODSRWRWLVHO $ K

LGp]KHW

BOUWMEESTER – KARSSEN, 1993).

PpUVpNOHWHQ NtYO WHUPpV]HWHVHQ HJ\pE WpQ\H]

N LV KDWQDN ,O\HQ

például a talajnedvesség is, amely a kelési csúcs idejének és LG

WDUWDPiQDN

PHJKDWiUR]iViEDQ

NLHPHONHG

IRQWRVViJ~

WpQ\H]

49



(STOLLER – WAX, 1973; ROBERTS, 1984). Mivel az egyéves gyomfajok közel fele fényt igényel csírázásához, ezért a csírázás szorosan összefügg a fény jelenlétével is (ZIMDAHL, 1999). Ez

D WXODMGRQViJ NO|Q|VHQ D] DSUyEE PDJYDNNDO UHQGHONH]

IDMRN V]iPiUD MHOHQW HO

Q\W PLYHO D PpO\HEE WDODMUpWHJHNE

O PiU QHP

lennének képesek kicsírázni (PONS, 2000). Bár a csírázás sötétben is YpJEHPHKHW

D

FVtUi]iV

K

PpUVpNOHWL

WDUWRPiQ\D

IpQ\EHQ

VRNNDO

szélesebb, mint sötétben (BASKIN – BASKIN, 1980, 1983, 1984). 0HJYiOWR]KDW D PDJYDN IpQ\LJpQ\H D]RN pOHWNRUiQDN HO

(HUNYADI – KAZINCZI, 1995) pV NO|QE|] W|UWpQ

HOKHO\H]pVpYHOLV%

ASKIN –

PpO\VpJ

UHKDODGWiYDO

WDODMUpWHJHNEH

BASKIN, 1980). Gyakran fokozódik a

fotoszenzibilitás akkor, ha az egyébként sötétben jól csírázó magvak imbibációja stresszhatások alatt történik (TAYLORSON, 1982). A csírázás IpQ\LJpQ\H

XJ\DQD]RQ IDMRQ EHOO LV

PDJQ\XJDOPL iOODSRW HU

YiOWR]KDW DPL HOV

VVpJpQHN D FVtUi]iVW PHJHO

]

LG

VRUEDQ D V]DN pV D

csírázás környezeti feltételeinek a függvénye (KAZINCZI, 1993). A fényigényes magvak csírázásának stimulálásában fontos szerepet játszik DWDODMP

YHOpVGHHPHOOHWWDWDODMW|P|UtWpVpQHNLVNHGYH]

kelésre azáltal, hog\

KDWiVDOHKHWD

VHUNHQWL D FVtUi]y Q|YpQ\HN NHOpVpW PHJHO

]

növekedését (VAN DER WEIDE, 1993). $ WDODMEDQ OpY PyGRVtWy WpQ\H]

PDJYDN PpO\VpJH LV D V]DEDGI|OGL FVtUi]iV IRQWRV

MH DPHO\ KDWiVVDO YDQ D FVtUi]iV LGHMpUH pV PpUWpNpUH

egyaránt (LOVATO – VIGGIANI, 1974). A csírázási % a talajmélység növekedésével általában csökken (ROBERTS – FEAST, 1972). Ennek oka lehet a csírázásgátló faktorok (pl. CO2) mélyebb talajrétegekben WDSDV]WDOKDWy MHOHQOpWH LOOHWYH D FVtUi]iVVHUNHQW

WpQ\H]

N SO IpQ\

50


DOWHUQiOy

K


PpUVpNOHW

VWE

.) hiánya (TAYLORSON, 1987). Általános

szabályként azonban elmondható, hogy minél nagyobb a mag mérete, DQQiO PpO\HEEU

O NpSHV NLFVtUi]QL )

ROUD-WILLIAMS

Ennek ellenére, a fényigényes fajok magvai – PpUHWNW csak a talajfelsztQ N|]HOpE PpO\VpJE

et al., 1984). O IJJHWOHQO

O NpSHVHN FVtUi]QL YDJ\LV DEEyO D

–

-1 cm-es

ODKRYiDGLII~]IpQ\PpJHOMXW

(J\pE |NROyJLDL WpQ\H]

N PLQW D QLWUiWRN YDJ\ D V]iUD] pV D QHGYHV

SHULyGXVRN YiOWDNR]iVD V]iQWyI|OGL YLV]RQ\RN N|]|WW V]LQWpQ VHUNHQW

lehet a csírázásra (BOUWMEESTER, 1990), de ezek szerepe, a fentebb HPOtWHWW WpQ\H] DK

NNHOHJ\WW FVDNDUUDD]LG

V]DNUDNRUOiWR]yGLNDPHO\HW

PpUVpNOHWV]DEiO\R]

$

FVtUi]iVUD

KDWy

N|UQ\H]HWL

WpQ\H]

N

HJ\PiVVDO

V]RURV

kölcsönhatásban vannak, melynek következtében szinergista vagy additív hatást fejthetnek ki, illetve egymás csírázásban betöltött szerepét helyettesíthetik (ROBERTS – LOCKETT, 1978). Összegzésképpen megállapítható, hogy a gyommagvak nyugalmi állapotának feloldása és szabadföldi csírázásának megindulása több stLPXOiOy

WpQ\H]

N|UQ\H]HWL

HGDILNXV

IL]LROyJLDL

pV

JHQHWLNDL

összetett, bonyolult kölcsönhatásainak eredményeként jön létre.

51

CD% # %#


3.6. A

=(*<1<È5,6=e/)

%,

OLÓGIAI SAJÁTOSSÁGAI

3.6.1. Csírázásbiológiája

3.6.1.1.

A magvak életképessége

A terofiton fajoN tJ\ D] HJ\Q\iUL V]pOI V]HUHSH YDQ D PDJYDN ~WMiQ W|UWpQ

IHQQPDUDGiViEDQ LV IRQWRV

UHJHQHUiFLyQDN (OWHUMHGpVpQHN

NDSDFLWiViW SRSXOiFLyLN NLWHUMHGpVpW DODSYHW

HQ D] pOHWNpSHV PDJYDN

PHQQ\LVpJH KDWiUR]]D PHJ $ IULVVHQ EHpUHWW V]pOI PHJOHS

PDJYDN YLWDOLWiVD

HQ QDJ\ D] pOHWNpSHVVpJNHW PHJKDWiUR]y 77& WHV]WHNEHQ

-

96 % között ingadozik (HAMOUZ, 1999). A talajba került magvak pOHWNpSHVVpJpUH

YRQDWNR]yDQ

HOWpU

LURGDOPL

DGDWRNDW

WDOiOXQN

SCHUBERT et al. (1982) valamint CREMER et al. (1991) szerint a magvak pOHWNpSHVVpJNHW D WDODMEDQ W|EE PLQW pYLJ PHJ

U]LN %

ENCIVENGA

et

al. (1979) a Perugiai Botanikus Kertben 7 évig tárolt magvakkal XJ\DQRO\DQPpUWpN

FVtUi]iVWWDSDV]WDOWDNPLQWDIULVVHQEHJ\

MW|WWHNNHO

RIZZOTTO (1976) tízévi tárolás után 80 %-os csírázásról számolt be. FLORIS et al. (1972) kísérletében a földbe temetett magvak még 40 év után is 0,25 %-ban csíráztak. HOLZNER (1981) valamint HAMOUZ (1999) V]LQWpQ D WDODMEDQ HOIHNY

V]pOI

PDJRN KRVV]~ pOHWNpSHVVpJpU

O tUQDN

Ezzel szemben VAJDAI (2000) mindössze 3- pYEHQ MHO|OL PHJ D V]pOI

magvainak életképességét. Az egymásnak helyenként ellentmondó N|]OpVHN RND YDOyV]tQ

OHJ D] OHKHW KRJ\ D PDJYDN pOHWNpSHVVpJpW D]

|U|NO|WWIDMLVDMiWRVViJRNPHOOHWWDWDODM|NROyJLDLYLV]RQ\DL LVMHOHQW

VHQ

52

CD% # %#


befoO\iVROMiN 0LQGH]HN HOOHQpUH D V]HU]

N W|EEVpJH HJ\HWpUW DEEDQ

KRJ\ D WDODMED EHNHUO

VRUEDQ D WDODMRN SHU]LV]WHQV

V]pOI

PDJYDN HOV

gyommagkészletét gyarapítják, ami a csírázóképes magvak állandó jelenlétével biztosítja a faj hosszú távú fennmaradását a

IHUW

]|WW

szántóföldi területeken. Ezt bizonyítják HOFSTETTER (1986) adatai is, miszerint az Alsó-6]iV]RUV]iJ GpOL UpV]pU

O V]iUPD]y WDODMEDQ WiUROW

magtételek mindössze 5 %-D SXV]WXOW HO HJ\ pY DODWW PLN|]EHQ D IHOV P

YHOW

WHUP

cm-HVWDODMUpWHJEHQHO

KHO\W

O

IJJ

HQ

IRUGXOypOHWNpSHVV]pOI

QpJ\]HWPpWHUHQNpQW

PDJYDNV]iPD

–5860 db

között

ingadozott.

3.6.1.2.

Magnyugalom (dormancia)

A frissen beérett M. annua magvak nyugalmi állapotával kapcsolatban HOWpU

N|]OpVHN

MHOHQWHN

PHJ

0tJ

BROD (1953); PACINI (1990);

SZÁRNYAS – BÉRES (1999) illetve KOHOUT – HAMOUZ (2000) a frissen EHJ\

MW|WW

V]pOI

PDJYDNDW

FVtUi]iVW DGGLJ PiV V]HU] EHJ\

MW|WW V]pOI

D]RQQDO

FVtUi]WDWYD

QHP

WDSDV]WDOWDN

N

GILLOT, 1925; LAUER, 1953), frissen

PDJYDNNDO YpJ]HWW NtVpUOHW

eikben 10 % körüli átlagos

csírázásról írnak. $] HO

EELHNKH] KDVRQOyDQ V]LQWpQ NO|QE|]

V]DNLURGDORPEDQD]HJ\Q\iULV]pOI

DGDWRN WDOiOKDWyN D

Q\XJDOPLSHULyGXViQDNLG

WDUWDPiUD

vonatkozóan is. BROD (1953 PHJV]

QpVpU

D

V]pOI

PDJYDN

Q\XJDOPL

iOODSRWiQDN

ODVV~

O V]iPRO EH .pW pYHQ NHUHV]WO YpJ]HWW ODERUDWyULXPL

53

CD% # %#


NtVpUOHWpEHQ D V]REDK N|YHW NpV

PpUVpNOHWHQ WiUROW PDJYDN FVtUi]iVD D EHJ\

LOO KyQDSEDQ PpJ FVDN

EELHN VRUiQ LV DOLJ HPHONHGHWW

EHJ\

MW|WWV]pOI

W|UWpQ

-18 %-ot ért el, és ez az érték a

MARTINKOVÁ et al. (1997) a frissen

PDJYDNQDSRVV]REDK

WiUROiViW N|YHW

HQ

MWpVW

PpUVpNOHWHQSDStU]DFVNyEDQ

-18 %-RV FVtUi]iVL HUHGPpQ\U

O V]iPROQDN

be. Hasonló feltételek melletti tárolás után HAMOUZ (1999) 19 %-os csírázást tapasztalt, amelynek mértéke egy éven keresztül tartó tárolást N|YHW

HQ VHP Q|YHNHGHWW

KINZEL (1927 cit. BROD, 1953) ill. HEGI

(1975) megfigyelései szerint a M. annua csírázása nagyon vontatott, magnyugalmának

feloldódásához

hideghatást

igényel.

Ellentétben

HOFSTETTER (1986) adataival, amelyek a szabadföldi parcellákról frissen EHJ\

MW|WW PDJYDN KpWHQ EHOO HOpUW

mutatják.

Ez

összhangban

PHJILJ\HOpVHLYHO DNLN D NpV

körülményHNN|]|WWWiUROWV]pOI

van

% feletti csírázási arányát

SZÁRNYAS

–

BÉRES

(1999)

VV]HO D WDODMED UpWHJ]HWW WHUPpV]HWHV PDJYDNQ\XJDOPLiOODSRWiW

-10 hétben

állapították meg. A fagy hatásának szerepét hangsúlyozza a nyugalmi állapot PHJV] V]pOI

QWHWpVpEHQ

GILLOT (1925) is, miután a nedves talajban átteleltetett

PDJWpWHOHN FVtUi]iVD D N|YHWNH]

pYEH

n beállított kísérleteiben

elérte a 86-94 %-ot. Hasonló módszert alkalmazva HOFSTETTER (1986) 70-80 %-RV FVtUi]iVW pUW HO DPLE V]pOI

O D]W D N|YHWNH]WHWpVW YRQWD OH KRJ\ D

PDJYDNHQGRJpQQ\XJDOPLiOODSRWiQDNPHJV]

QWHWpVpKH]D]HJ\LN

leghatékonyabb móds]HUD]LPELEiOWPDJYDNDODFVRQ\K 5 o&N|]|WW W|UWpQ

PpUVpNOHWHQ

-

XWypUpVHV]WUDWLILNiFLyMD

DURAND (1963) a M. annua

PDJYDN EHpUpVpW N|YHW

FVtUi]iVLV]i]DOpNiWpVD]HKKH]NDSFVROyGyHOWpU

DODFVRQ\

LURGDOPLDGDWRNDWDIDM

54

CD% # %#


genetikailag determinált dormancia karakterével magyarázza, amely a NO|QE|]

SRSXOiFLyN N|]|WWL NHUHV]WH]

HJ\HGHLEHQMHOHQW 0iV

NXWDWyN

GpVHN N|YHWNH]WpEHQ D] XWyGRN

VHOWpUpVHNHWRNR]KDW D]

HJ\Q\iUL

V]pOI

PDJYDLQDN

HOK~]yGy

HQGRJpQ

nyugalmi állapotát a magvak keményhéjúságával hozzák összefüggésbe. POPCOV 1953-ban Euphorbiaceae

megjelent könyvében

család

egyes

már említést tesz

tagjainak

az

keményhéjúságáról.

Feltételezéseit CZIMBER (1970) több idetartozó faj magvaival végzett KD]DL

V]NDULILNiFLyV

NtVpUOHWHL

BENCIVENGA et al. ( IHOROGiViKR] NO|QIpOH HO

D]RQEDQ

D V]pOI

QHP

HU

VtW

ették

meg.

PDJYDN Q\XJDOPL iOODSRWiQDN

NH]HOpVHNHW DONDOPD]WDN PHO\HN N|]O D

magvak gépi bemetszése bizonyult a leghatékonyabbnak. Ennek segítségével 8 %-os csírázást sikerült elérniük, szemben a szobában tárolt magvak 3,5 %-os csírázásával. A legjobb eredményt (12 %) akkor kapták, amikor a bemetszett magvakat még 40 percig infravörös fény alá is helyezték. HAMOUZ

(1999)

csehországi

PXWDWNR]RWW D PDJKpM iWHUHV]W W|UWpQ

NpSH

vizsgálataiban

is

hatékonynak

sségének javítása mechanikai úton

VHE]pVVHO DPHO\ D] tJ\ HO

NH]HOW PDJYDNQiO KiURPV]RURV

csírázásnövekedést eredményezett a kontrollhoz képest. A maghéj szilárdságának vizsgálata során ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a különféle mechanikai behDWiVRNNDO V]HPEHQ HOWpU PDJYDN

NpS]

GKHWQHN

DPHO\HN

PDJKpM V]LOiUGViJ~

EHIRO\iVROKDWMiN

D]RN

iOODSRWiWEL]WRVtWYDH]]HOD]HOK~]yGyW|EEKXOOiPEDQW|UWpQ $] HGGLJ LVPHUWHWHWWHNW

O HOWpU

PDJ\DUi]DWWDO V]ROJiO

Q\XJDOPL

NHOpVNHW

PACINI (1990),

aki a M. annua és Messor structor (Latr.) hangyafaj kölcsönhatását

55

CD% # %#


YL]VJiOYD DUUD D PHJiOODStWiVUD MXWRWW KRJ\ D] HJ\Q\iUL V]pOI PDJQ\XJDOPiW

D

PDJYDNRQ

WDOiOKDWy

K~VRV

FDUXQFXOD NpPLDL pV PHFKDQLNDL WHUPpV]HW

WDUDMV]HU

HQGRJpQ

NLQ|YpV

VDMiWRVViJDL RNR]]iN

,

amelyek nem önmagukban, hanem egymással kombináltan jelentkeznek. .pPLDL WHUPpV]HW

QHN YpOL DEEDQ D] pUWHOHPEHQ KRJ\ D FDUXQFXOD

és/vagy a nucellus maradványa olyan anyagot tartalmaz, amely PHJDNDGiO\R]]D

D

PDJ

EHOV

UpV]HLQHN

Yt]IHOYpWHOpW

,WW

pUGHPHV

megjegyezni, hogy az Euphorbiaceae család más fajaival végzett kutatásaik

alapján

LAGOA

–

PEREIRA

(1987)

PHJiOODStWRWWiN KRJ\ PDJYDN NpPLDL WHUPpV]HW

már

korábban

SULPHU GRUPDQFLiMD D

caruncula csírázást gátló fenol vegyületeinek tulajdonítható. PACINI (1990) NtVpUOHWHLEHQ D WDODM IHOV]tQpU

O J\

MW|WW QpKiQ\ QDSSDO

korábban kipergett és laboratóriumi körülmények között nedvesített PDJYDN

QHP

FVtUi]WDN

KyQDSRQ

EHOO

FVDN

D

PDJYDN

NOV

integumentje és carunculája vette fel a vizet, de azt is olyan vontatottan, hogy pl. a caruncula hidratációja az 1. hónap után még nem következett EH 0HJiOODStWiVD V]HULQW H] D PDJQ\XJDOPL iOODSRW D]pUW WHNLQWKHW HJ\~WWDO PHFKDQLNDL WHUPpV]HW

QHN LV PHUW D FDUXQFXOiWyO PHJIRV]WRWW

magvak (természetes úton hangyákkal vagy kísérleti körülmények között SHQJpYHO QpKiQ\QDSHOWHOWpYHOPiUMHOHQW

VPpUWpNEHQFVtUi]QDN$EEDQ

az esetben, ha a kémiai inhibitor eltávolítása áztatással történt, akkor 14 QDSNHOOHWWDPDJYDNFVtUi]iViKR]PLYHOD Q|YHNY

HPEULyQDN iWNHOOHWW

törnie a carunculát. LISCI et al. (1996) egy másik kísérletben bebizonyították, hogy a M. annua magvakban található csírázásgátló anyagok eltávolításának két NO|QE|]

PyGMD OHKHWVpJHV (J\LN D PDJYDN FVDSYt]EHQ OHJDOiEE

56

CD% # %#


órán keresztüli áztatása, a másik pedig a magvak carunculájának eltávolítása kísérleti körülmények között, mechanikailag vagy a hangyák segítségével. Annak ellenére, hogy a hangyák által eltávolított caruncula nélküli magvak már nem tartalmaznak csírázásgátló anyagot, PACINI (1990) megfigyelései szerint mégsem csíráznak mindaddig, ameddig a KDQJ\DIpV]HNE

O NL QHP NHUOQHN ,O\HQ |VV]HIJJpVEHQ D KDQJ\iN DNiU

szekunder nyugalmi állapotot is indukálhatnak. E jelenség lehetséges PDJ\DUi]DWiW D N|YHWNH]

NEHQ OiWMD D D PDJYDN IpQ\W LJpQ\HOQHN

a

csírázásukhoz; (b) a magvak tárolási helyének mikrokörnyezete nem UHQGHONH]LN D FVtUi]iVKR] HOHJHQG WiUROiVL

KHO\pQHN

PHQQ\LVpJ

PLNURN|UQ\H]HWpEHQ

OpY

Yt]]HO F D PDJYDN Ji]RN

NRQFHQWUiFLyMD

megakadályozza a csírázást. Amikor azonban a hangyafészek a talaj ERO\JDWiViYDO HOSXV]WXO D V]pOI

PDJYDL U|YLG LG

Q EHOO HJ\LGHM

tömeges csírázásnak indulnak. $] LGp]HWW V]HU] PDJYDN

Q\XJDOPL

YL]VJiODWDL VRUiQ DUUD LV UiPXWDWRWW KRJ\ V]pOI iOODSRWiQDN

LG

WDUWDPiW

pV

DQQDN

nagymértékben befolyáVROMD D PDJYDN EHpUpVpQHN LG YL]VJiOW PHGLWHUUiQ N|UQ\H]HWEHQ

V]W

QpVpW

V]DND LV $] iOWDOD

O WDYDV]LJ NpS]

PDJYDN D KDQJ\iN LQDNWtY iOODSRWD PLDWW KRVV]~ LG

PHJV]

G

pV EHpU

Q NHUHV]WO D WDODM

felszínén maradnak anélkül, hogy csírázásuk megindulna. A magvakból a cVtUi]iV

LQKLELWRUDLW D NpV

WDYDV]WyO NRUD |VV]HJ\ PHJV]

EE OHKXOOy FVDSDGpN WiYROtWMD HO $ NpV

V]LJ NLSHUJ

PDJYDNDW D]RQEDQ D KDQJ\iN J\RUVDQ

MWLNpVDIpV]NNEHKRUGMiNDKRODFDUXQFXODHOIRJ\DV]WiVDXWiQ

QLN D PDJYDN SULPHU GRUPDQFLiMD pV NHGYH]

NHUOYHPHJNH]G

feltételek közé

GLNW|PHJHVFVtUi]iVXN

57

CD% # %#


3.6.1.3.

$N|UQ\H]HWLWpQ\H]

NV]HUHSHDFVtUi]iVEDQ

Általánosságban elmondható, hogy a M. annua magvai tág K

PpUVpNOHWL KDWiURNRQ EHOO pV

CREMER et al., 1991) +

o

C között csíráznak (KOCH, 1969;

PpUVpNOHWL LJpQ\HLW ODERUDWyULXPL N|UOPpQ\HN

N|]|WW V]iPRV NXWDWy WDQXOPiQ\R]WD N|]ON HOV KDWiUR]WD PHJ D V]pOI PD[LPiOLVK

O HOWpU

DGDWRNDW N|]|O

során már 7 oC-RQpV]OHOWHDV]pOI pedig a 20-25

GILLOT (1925)

PDJYDN FVtUi]iViQDN PLQLPiOLV RSWLPiOLV pV

PpUVpNOHWpW(]HND]pUWpNHN

35 o& YROWDN (WW

NpQW

o

& N|]|WWL K

-14 oC; 26-28 oC illetve 33-

LAUER (1953), aki vizsgálatai

PDJYDNFVtUi]iViWRSWLPiOLVpUWpNQHN

PpUVpNOHWHW WDOiOWD (] XWyEEL |VV]KDQJEDQ

van HOLZNER (1981) és SZÁRNYAS (2000) kísérleteivel, akik az egynyári V]pOI

OHJPDJDVDEE FVtUi]iVL HUHGPpQ\HLW LOO

BROD (1953)DFVtUi]iVKR]V]NVpJHVK iOODStWRWWD RSWLPiOLV K

PHJ

pV

D]

HO

EELQpO

o

C-on észlelték.

PpUVpNOHWDOVyKDWiUiW

YDODPLYHO

V]pOHVHEE

o

C-ban

-30 oC-os

PpUVpNOHW

i tartományt jelölt meg, ellentétben LOUIS (1976)

kísérleteivel, amelyben a M. annua magvai csak 20 oC-on kezdtek csírázni, optimálisnak pedig a 24 oC bizonyult. SCHUBERT et al. (1982) valamint CREMER et al. (1991) viszont ennél jóval szélesebb, 15-30 oC k|]|WWL K

PpUVpNOHW LQWHUYDOOXPRW WDUWRWWDN RSWLPiOLVQDN

V]HULQW D V]pOI HO

PDJYDN FVtUi]iVL RSWLPXP K

EELHNQpO LV PDJDVDEEDQ MHOOHP]

HJ\HV LURGDOPDNEDQ PHJMHOHQW HOWpU |VV]HIJJpVEH KRJ\ D K

HQ

PpUVpNOHWH PpJ D]

-40 oC között található. Az

DGDWRN IHOWHKHW

PpUVpNOHW HOV

KOCH (1969)

HQ D]

zal hozhatók

VRUEDQ FVtUi]iVW PyGRVtWy QHP

SHGLJ LQGtWy IDNWRU DPHO\HW EHIRO\iVROQDN RO\DQ WpQ\H] PDJYDN GRUPDQFLiMiQDN HU

N PLQW D

VVpJH D PDJYDN pUHWWVpJH pOHWNRUD YDJ\ D]

58

CD% # %#


egyes évjáratok hatása is. Ugyanakkor BENCIVENGA et al. (1979) az alternáló (20/30 o& K

PpUVpNOHW FVtUi]iVUD J\DNRUROW VHUNHQW

KDWiViUyO

is beszámolnak, míg GILLOT (1925); BROD (1953) és LAUER (1953) cáfolják ezt. $ IpQ\ FVtUi]iVEDQ EHW|OW|WW V]HUHSpU

O HOWpU

N|]OpVHN MHOHQWHN PHJ

SZÁRNYAS (2000) kísérleteiben a fényben csíráztatott magvak nagyobb mértékben csíráztak, mint sötétben. BENCIVENGA et al. (1979) szerint a IpQ\QHN QLQFV KDWiVD D V]pOI

PDJYDN FVtUi]iViUD DPHO\HW

GILLOT

(1925) indirekt módon bizonyított be. Vizsgálatai szerint ugyanis a magvak sötétben gyorsabban csíráztak, mint fényben. Szintén a fény csírázásgátló szerepét tapasztalta kísérleteiben BROD (1953) is, aki emellett a magvak fényben és sötétben való csírázásának arányát is meghatározta. Ezt az arányt 1:3-nak írta le. $ V]pOI

PDJYDN FVtUi]iViW EHIRO\iVROy HJ\pE N|UQ\H]HWL WpQ\H]

N

vonatkozásában hiányos ismereteink vannak. BROD (1953) szerint a V]pOI

PDJYDN FVtUi]iViKR] HOHQJHGKHWHWOHQ D PDJYDNDW N|UOYHY

WDODMV]HPFVpN PHJIHOHO

PpUWpN

%-os vízkapacitást meghaladó)

átnedvesedése. Vizsgálataiban a legintenzívebb csírázási eredményt 90 %-RVYt]NDSDFLWiVQiOpUWHHO(EE D V]iUD]DEE WHUP

ODUUDDN|YHWNH]WHWpVUHMXWRWWKRJ\

KHO\HNHQ HJ\iOWDOiQ QHP YDJ\ FVDN DODFVRQ\DEE

százalékban képesek kicsírázni. A szabadföldi cVtUi]iV WDODMEDQ OpY

PDJYDN HOWpU

HJ\LN IRQWRV V]DEiO\R]y WpQ\H]

MpYHO D

PpO\VpJpQHN V]HUHSpYHO NDSFVRODWEDQ PiU

lényegesen több adattal rendelkezünk. BROD (1953) megállapította, hogy D] HJ\Q\iUL V]pOI

cVDN

D]RNKR] D IDMRNKR] WDUWR]LN DPHO\QHN PDJMDL QHP

N|]YHWOHQO D WDODMIHOV]tQ N|]HOpE

O NpSHVHN NLFVtUi]QL KDQHP

59

CD% # %#


DQQDN

PpO\HEE

WDODMPpO\VpJE

UpWHJHLE

O

LV

.tVpUOHWHLEHQ

D

PDJYDN

O FVtUi]WDN D OHJQDJ\REE PpUWpNEHQ pV

-6 cm-es

– GILLOT (1925)

megfigyeléseivel összhangban – 11 cm volt a legalsó határ, ahonnan még HOYpWYH HO

IRUGXOW FVtUi]iV +

OFSTETTER

QHNWDOiOWDDV]pOI

(1986) vizsgálataiban 2,6 cm-

PDJYDNiWODJRVNHOpVLPpO\VpJpWPLN|]EHQD]|VV]HV

kikelt csíranövény 85 %-D D IHOV

-4 cm-es talajUpWHJE

csak néhány csíranövény vROWNpSHVHQQpOPpO\HEEU U

O

HOMXWQL

D

WDODM

IHOV]tQpUH

+DVRQOy

O FVtUi]RWW NL pV

OPD[LPXP

HUHGPpQ\HNU

O

cm-

V]iPRO

EH

SZÁRNYAS (2000) is, aki 3,3 cm-es átlagos csírázási mélységet állapított PHJ G|QW

et al.

HQ

V]pOI

%-ban) 2-4 cm-U

PDJYDN

D OHJQDJ\REE PpUWpN

O W|UWpQ

FVtUi]iV PHOOHWW

kal végzett csíráztatásai során 3 cm-U

FVtUi]iVW

O

WDSDV]WDOW

O NDSWD

KOHOUT – HAMOUZ (2000) üvegházban

YpJ]HWW NtVpUOHWHLEHQ V]LQWpQ D WDODMIHOV]tQ N|]HOpE WDODMUpWHJE

CREMER

W|PHJHV

FVtUi]iVW

DPL

O YDJ\LV D

-3 cm-es

z összes kikelt

csíranövény 79 %-át jelentette, szemben az 5-10 cm-es csírázási mélységgel, ahonnan a magvak mindössze 7,3 %-a kelt ki. Az egyes V]HU]

N

NO|QE|] MHOHQW

HOWpU

iOOtWiVDL

D]]DO

PDJ\DUi]KDWyN

WDODMWtSXVRNRQ W|UWpQWHN DPL

KRJ\

D

YL]VJiODWRN

– indirekt módon – szintén

VKDWiVVDOYDQDNHOpVPpO\VpJpUH (]WEL]RQ\tWMiN

BROD 1953-ból

V]iUPD]y NtVpUOHWHL DPHO\EHQ D V]pOI

PDJYDN NHOpVL PpO\VpJpW QpJ\

NO|QE|]

PHJiOODStWRWWD

WDODMWtSXVRQ

YL]VJiOYD

KRJ\

MHOHQW

V

különbségek vannak az egyes talajtípusokon elért csírázási %-ok között, amely különösen az 5-10 cm-es talajmélységbe vetett magvak esetében V]HPEHW

Q

$ NROORLGRNEDQ V]HJpQ\ KRPRNWDODMRQ HEE

O D PpO\VpJE

O

csírázó egyedek közül mindössze 8,3 %, a homokos vályogtalajon 16,1 %, a humuszbaQ JD]GDJ NHUWL I|OGE

O SHGLJ

% érte el a talaj

60

CD% # %#


felszínét. A fentieken kívül néhány kutató foglalkozott még a különféle nitrát oldatoknak a csírázásra gyakorolt hatásával is. Annak ellenére, hogy KOCH PDMGNpV

EE3

ÖTSCH

(1991) is az egyes nitrofil gyomfajok,

köztük a M. annua csírázáskori nitrogén ellátásának szükségességét hangsúlyozza, sem GILLOT (1925) KNO3 és NH4NO3 oldatokkal, sem HAMOUZ (1999) Ca(NO3)2 oldattal, sem pedig SZÁRNYAS (2000) NH4NO3 oldattal végzett laboratóriumi kísérletei nem bizonyultak a FVtUi]iVUDVHUNHQW

3.6.1.4.

KDWiV~QDN

Szántóföldi csírázása

$] HJ\Q\iUL V]pOI PHOOHWW

iOWDOiEDQ

PDJYDL D KD]iQNEDQ XUDONRGy pJKDMODWL YLV]RQ\RN

PiUFLXV

YpJpW

O

NH]GHQHN

FVtUi]QL

GH

D]

HOV

csíranövények szabadföldi megjelenése – D] LG járás függvényében – OHJW|EEV]|UFVDNiSULOLVN|]HSpW

OYiUKDWy

SZÁRNYAS, 2000).

Szabadföldön, cukorrépában végzett populációdinamikai vizsgálatai során HOFSTETTER ( PHJiOODStWRWWDKRJ\ D]HJ\Q\iULV]pOI UHQGV]HULQW D FXNRUUpSiYDO HJ\ LG

EHQ

NHOpVH

vagy annál korábban (akár 5

QDSSDOLV W|UWpQLN$]WLVEHEL]RQ\tWRWWDKRJ\EiUDNHOpVLG

V]DND$OVy

-

Szászországban 5-6 hónapig is eltarthat, az egy vegetációban – WHUP KHO\W

O pV pYMiUDWWyO IJJ

vetést köveW

HOV

HQ

– NLNHO

KpWEHQ

|VV]HV V]pOI

Q|YpQ\

-98 %-a a

-68 %-a pedig már 3 héten belül kikel.

Hasonló, szintén cukorrépában végzett

PHJILJ\HOpVU

GARBURG (1981) is, aki a M. annua PiMXV HOHMpW

O V]iPRO EH

O RNWyEHU YpJpLJ WDUWy

61

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


csírázását tapasztalta Hannover környékén. Ezzel szemben Angliában, az ottani LG

ökológiai

LQWHUYDOOXPEDQ

viszonyok

mellett

csak

lényegesen

rövidebb

– májustól a nyár elejéig – jelölik meg szabadföldi

csírázását (SALISBURY, 1961). $QQDN HOOHQpUH KRJ\ D WDODMED NHUO

PDJYDNQDN FXNRUUpSiEDQ HJ\

éven belül 5,9-9 %-D Vzi búzában pedig mindössze 1,2-4,7 %-a kel ki (HOFSTETTER,

U|YLG pOHWFLNOXViQDN N|V]|QKHW

EHOOW|EEJHQHUiFLyMDLVNLIHMO $ I

FVtUi]iVL LG

WDODM

GKHW

KUTSCHERA, 1960).

V]DNRW N|YHW

tömeges kelése fiJ\HOKHW

HQ ~MDEE UREEDQiVV]HU

KHO\HQNpQW

PHJ SO D Q\iUYpJL WDODMPXQNiN XWiQ DPL D

QHGYHVVpJWDUWDOPiWyO

V]yUYiQ\RVDQPHJLVPpWO

HQ HJ\ YHJHWiFLyQ

IJJ

HQ

HJpV]HQ

D

IDJ\RN

EHiOOWiLJ

GKHW

BROD, 1953; CZIMBER et al., 1998). Ilyen

tömeges csírázásról számol be hazai körülmények között a Kisalföldön máVRGYHWpV

]|OGEDEYHWpVEHQ

VV]HO NiSRV]WDUHSFpEHQ HOHMpQ

CZIMBER et al. (1997), nyár végén, kora

MAGYAR – NAGY (1999), valamint november

V]LNDOiV]RVRNEDQ

GODÁNÉ (2000).

$] HEEHQ D] LG YHJHWDWtY IHMO

V]DNEDQ NHO

GpVNHW OHU

HJ\HGHN N|]|V MHOOHP]

MH KRJ\

övidítve csupán néhány cm magasak lesznek,

virágokat és termést azonban képeznek, de a magvak már nem érnek be rajtuk. Ezzel szemben KING (1966) arról ír, hogy Anglia délnyugati UpV]pQ WDOiOKDWy V]pOI IHMO

Q|YpQ\HN PpJ D OHJKLGHJHEE WHOHNHQ LV WRYiEE

GQHN pV |QWHUPpNHQ\O

YLUiJRN VHJtWVpJpYHO WHUPpNHQ\ PDJYDNDW

hoznak létre, amelyek a tél folyamán kiperegnek. 5LWNiQ I

néhány –HOV

NpSS HQ\KpEE WHOHNHQ D] LV HO

IRUGXOKDW KRJ\ H]HN N|]O

VRUEDQKi]LNHUWHNEHQYDJ\DWiEOiNV]HJpO\HLEHQIHMO

G

–

példánya áttelel, a többség viszont a tartós fagyok hatására elpusztul

62

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


(HOFSTETTER, 1986). Szintén eredménytelenül zárultak SCHUBERT et al. (1982) Németország keleti részén végzett átteleltetési kísérletei is.

3.6.2.

1|YHNHGpVHpVIHMO

GpVH

Rendkívül rövid életcLNOXVD HOOHQpUH D ILDWDO V]pOI Q|YHNHGpVH PHJOHKHW

Q|YpQ\ NH]GHWL

VHQ ODVV~

HOFSTETTER, 1986; HAMOUZ, 1999), a

kelés után 3-4 héttel föld feletti részének nagysága még alig éri el az 56 cm-t (BROD, $] LO\HQ IHMOHWWVpJ

Q|YpQ\HQ

BENCIVENGA et al.

(1979) szerint általában 3-4 levélpár és két oldalhajtás található. $ V]LNOHYHOHN D NHOpVW

és 3 PP V]pOHVHN YpJV

O V]iPtWRWW QDSRQ iWODJRVDQ

PpUHWNHW SHGLJ D QDSRQ pULN HO (POtWpVW

érdemel BROD (1953) azon megfigyelése, hogy a széOI HOV

mm hosszúak

ORPEOHYHOHN NLIHMO

GpVH XWiQ

V]LNOHYHOHL D]

– a gyomnövények többségével

ellentétben – nem pusztulnak el, hanem még hosszú ideig a növényen PDUDGYD

IRWRV]LQWHWLNXVDQ

DNWtY

DVV]LPLOiOy

IHOOHWNpQW

P

N|GQHN

tovább. $] HOV

ORPEOHYHOHN PHJMHOHQpVH D

kelés után 7-10 nappal várható,

DPHO\HN Q|YHNHGpVH iOWDOiEDQ D NHOpVW

O V]iPtWRWW

-40. napig tart.

Ezután 7-8 naponként újabb levélpárok alakulnak ki, miközben már kb. a

QDSRQ

D

OHYHN

KyQDOMiEDQ

OiWKDWyYi

YiOQDN

D]

HOV

YLUiJ

-

kezdemények, amelyeket minden héten újabbak megjelenése követ (BENCIVENGA et al., 1979). A hím-pV Q pVIpOKpWWHODNHOpVWN|YHW

LYDU~HJ\HGHN HONO|QtWpVHLOO

HQYiOLNOHKHWVpJHVVp

(HOFSTETTER, 1986).

BROD WDSDV]WDODWDL DODSMiQ D] LQWHQ]tY Q|YHNHGpV FVDN D] HOV

63

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


viUiJRNPHJMHOHQpVpYHOHJ\LGHM KDMWiVUHQGV]HU

J\RUV

OHJ OHYHOHVVWiGLXP NH]G

-

Q|YHNHGpVpKH]

pV

IHMO

GpVpKH]

GLNHO$

PRUIROyJLDL

VDMiWRVViJDL LV QDJ\EDQ KR]]iVHJtWLN $ Q|YHNHGpVQHN LQGXOy I

V]iU

nóduszán új levélpárok alakulnak ki, amelyek hónaljából új virágzatok IHMO

GQHN(J\KpWWHONpV

HJ\OHYHOHNHWYLVHO

EEPLQGHQHJ\HVOHYpOSiUKyQDOMLUpV]pE

OHJ\

ROGDOiJKDMWNLDPHO\HNHQ D]XWiQVRUEDQNpS]

-

GQHN

az újabb és újabb virágzatok, levelek és oldalhajtások. A növekedésnek e VDMiWRV

IRUPiMD

OHKHW

Yp

teszi

szerteágazó

NLDODNXOiViWH]]HOHJ\WWV]iPRVOHYpOHJ\LGHM

hajtásrendszerének

NpS]

GpVpWDI

V]iURQpV

az oldalágakon, ami növekedési ritmusának gyorsulásához vezet (BENCIVENGA et al., gyorsan növeNY

(QQHN PiVLN IRQWRV HO

IHOWpWHOH HJ\ V]LQWpQ

pV JD]GDJRQ HOiJD]y J\|NpUUHQGV]HU DPHO\QHN WHOMHV

NLDODNXOiViKR]MyOiWOHYHJ

]|WWWDODMV]NVpJHV

KUTSCHERA, 1960).

A virágzás kezdete BENCIVENGA et al. (1979) szerint többnyire 6 cmHV Q|YpQ\PDJDVViJWyO ILJ\HOKHW

PHJ +DVRQOy PHJiOODStWiVUD MXWRWW

HOFSTETTER LVKR]]iWpYHD]WKRJ\HQQHNLG IJJ

SRQWMDWHUP

KHO\W

HQ YiOWR]KDW $PtJ NtVpUOHWHL VRUiQ D NRQNXUHQFLD QpONO IHMO

O

G

egyedeknél a virágzás kezdetét 4 héttel a kelés után észlelte, addig az V]L E~]iEDQ IHMO

G

NQpO PpJ D KHWHW N|YHW

HQ VHP ILJ\HOW PHJ

virágzást. *\DNRUL D] D MHOHQVpJ KRJ\ D NHGYH] N|]|WW IHMO

G

WOHQ N|UQ\H]HWL YLV]RQ\RN

SpOGiQ\DLN Q|YHNHGpVN YHJHWDWtY V]DNDV]iW OHU|YLGtWYH

már 4 leveles állapotukban virágzásnak indulnak (SCHUBERT et al., 1982). Ez a biológiai folyamat HOFSTETTER (1986); CREMER et al. (1991) V]HULQW DNiU D] HOV

ORPEOHYpOSiU NLDODNXOiViW N|YHW

HQ

-6 cm-es

Q|YpQ\PDJDVViJRW HOpUYH LV EHN|YHWNH]KHW ,O\HQ MXYHQLOLV IHMO

GpVL

64

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


állapotban virágzó és termést hozó ún. „neoténiás” egyedek tömeges megjeOHQpVH

KD]DL N|UOPpQ\HN N|]|WW YpJ]HWW PHJILJ\HOpVHNE

O LV

ismeretes (CZIMBER et al., 1998). HOFSTETTER

D]

HJ\Q\iUL

V]pOI

Q|YpQ\PDJDVViJiQDN

növekedési ütemét cukorrépában vizsgálva megállapította, hogy a OHJLQWHQ]tYHEE LG IHMH]

V]DN M~QLXV YpJpQ NH]G

ött és szeptember elején

G|WW EH ( YRQDWNR]iVEDQ QHP WDOiOW V]LJQLILNiQV NO|QEVpJHW D

hím- pV D Q hogy

a

LYDU~ HJ\HGHN N|]|WW GH WHQGHQFLiMiW WHNLQWYH ~J\ pV]OHOWH

hímivarú

QDJ\REEDN PLQW D Q LG

G

növények

fiatalkori

stádiumukban

valamivel

LYDU~DN $

zt is megfigyelte, hogy a vegetációs

V]DN NRUDL V]DNDV]iEDQ iSULOLVEDQ PiMXVEDQ pV UpV]EHQ M~QLXVEDQ

NHO

SpOGiQ\RN QRUPiOLV HVHWEHQ W|EEV]|U|VHQ HOiJD]y KDMWiVUHQGV]HUW

IHMOHV]WYH OHJNpV NpV

EE M~OLXV YpJpLJ W~OQ

EE M~QLXVWyO DXJXV]WXVLJ NHO

LQWHUQyGLXPDLN

MHOHQW

V

PpUWpN

NpSHVHNDNXOW~UQ|YpQ\I|OpQ

WWpN D FXNRUUpSiW PLN|]EHQ D

Q|YpQ\HN PiU DOLJ iJD]WDN HO pV D]

PHJKRVV]DEEtWiViYDO

YROWDN

FVDN

QL

$ YHJHWDWtY Q|YHNHGpV DODWWL ELRPDVV]D NpS]

GpV WHPpW YL]VJiOYD

megállapítható, hogy a növény szárazanyag gyarapodásának abszolút értelemben vett növekedése a július vége - augusztus vége közötti LG

V]DNEDQD OHJLQWHQ]tYHEE PtJ D OHJJ\RUVDEE V]iUD]DQ\DJ Q|YHNHGpVL

LG

V]DN

NE

PiMXV

YpJH

pV

M~OLXV

YpJH

N|]|WW

ILJ\HOKHW

PHJ

(HOFSTETTER, 1986). A szpOI

YHJHWDWtYQ|YHNHGpVpWEHIRO\iVROyNOV

N|]O D] iUQ\pNROiV pV D Q|YHNY

DGDJ~ 1 P

-

N|UQ\H]HWLWpQ\H]

WUiJ\i]iV KDWiVDLYDO LV

IRO\WDWRWW NtVpUOHWHNHW 0HJiOODStWRWWD KRJ\ D IpQ\LQWHQ]LWiV MHOHQW PpUWpN

N

V

%-os) csökkentése képes csak a növény magasságát

65

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


UHGXNiOQL $ Q|YHNY

DGDJ~ QLWURJpQ DGDJROiViUD YLV]RQW LQWHQ]tYHQ

reagál, ahogy arra már korábban BROD (1953) is felfigyelt. PÖTSCH (

NLPXWDWWD

KRJ\

D

V]pOI

RSWLPiOLV

IHMO

GpVpKH]

OHJDOiEE

160 kg/ha nitrogénre van szükség. BROD (1953) vizsgálatai szerint a legkorábban kikelt növények YHJHWDWtY

Q|YHNHGpVpQHN

EHIHMH]pVH

M~OLXV

N|]HSpW

O

NH]G

G

HQ

tapasztalható. A hím- pV Q

LYDU~ HJ\HGHN SRSXOiFLyQ EHOOL PHJRV]OiViQDN NpUGpVH

régóta foglalkoztatja a kutatókat. HEYER (1884) már közel 120 évvel H]HO

WW

YpJ]HWW

YL]VJiODWRNDW

D

V]pOI

Q|YpQ\HN

PHJKDWiUR]iViUD Q|YpQ\ PHJYL]VJiOiViW N|YHW

ÄLYDUDUiQ\iQDN´ HQ WHUP

V

egyedre vonatkoztatva 105,86 porzós egyedet számlált. Megfigyelései szerint ez a populáción belüli arány független volt a küls WpQ\H]

NW

O

WHUP

WiSDQ\DJHOOiWiVL V]LQWW

KHO\W

O

IpQ\YLV]RQ\RNWyO

K

PpUVpNOHWW

O VWE pV QHP EHIRO\iVROWD D WHUP

IHQROyJLDL iOODSRWD VHP +DVRQOy PHJN|]HOtW

N|UQ\H]HWL O

V HJ\HGHN

HQ DUiQ\V]iPRNDW

közölnek vizsgálataikban SCHUBERT et al. (1982), valamint HOFSTETTER (1986) is. LISCI et al. (1994) Olaszországban, Siena környékén végzett YL]VJiODWDLEDQ D SRU]yV HJ\HGHN MHOHQW

V W~OV~O\iW ILJ\HOWpN

meg. Ezzel szemben SZÁRNYAS YDVPHJ\HLV]pOI készített felmérései alapMiQDWHUP 0HJiOODStWiVD V]HULQW D WHUP

SRSXOiFLyNEDQ

VHJ\HGHNGRPLQDQFLiMiUyOV]iPROEH

V HJ\HGHN DUiQ\D D PLQWDNYDGUiWRNEDQ

59 %, a porzós egyedeké pedig mindössze 41 % volt. Az egymásnak ellentmondó adatokra némi magyarázattal szolgálhat PANNELL (1997b) spanyolországi populációkban végzett megfigyelései, miszerint a megtelepedett, stabil M. annua állományokban, kezdetben a porzós, majd

66

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


NpV

EEDWHUP

VHJ\HGHN J\DNRULViJDQDJ\REE9pOHPpQ\HV]HULQWH]D]

DUiQ\PHJYiOWR]iV

QDJ\PpUWpNEHQ

KR]]iMiUXO

D

IDM

~M

pO

KHO\pQ

D

megtelepedés utáni gyors felszaporodásához. $ WHUPpVNpS]

GpV IRO\DPDWD LV PiU YLV]RQ\ODJ NRUiQ

kelés után megindulhat (HOFSTETTER NLSHUJpVHiWODJRVQpPHWRUV]iJLLG

$] HOV

-6 héttel a

pUHWW PDJRN

MiUiVLYLV]RQ\RNPHOOHWWM~OLXVHOHMHpV

közepe körül várható és egészen a növény pusztulásáig eltart (BROD, 1953; SCHUBERT et al., 1982; HOFSTETTER .pV PHJNH]G

Q\iUWyO PiU

GLNDOHYHOHNHO|UHJHGpVHIJJHWOHQODWWyOKRJ\PpJYLUiJ]LN

pV WHUPpVHN LV NpS] NRUiEEDQDWHUP

Egy-HJ\

GQHN UDMWD (] D IRO\DPDW D KtPLYDU~ HJ\

VHNQpOSHGLJNpV

V]pOI

Q|YpQ\

EEHQW|UWpQLN

pOHWWDUWDPD

D

edeknél

(HOFSTETTER, 1986). FVtUi]iV

LG

V]DNiQDN

függvényében átlagosan 3-4 hónap, ritkábban pedig 6-7 hónap lehet. A Q|YpQ\

SXV]WXOiVD

2ODV]RUV]iJ

SpOGiQ\RNHVHWpEHQM~OLXVEDQD]

N|]pSV VV]HONHO

UpV]pQ

D

WDYDVV]DO

NQpOSHGLJMDQXiU

NHO

-februárban

következik be (BENCIVENGA et al., 1979).

3.6.3. Szaporodásbiológiája

3.6.3.1.

Virágzásbiológiája

$] HJ\Q\iUL V]pOI

V]pOEHSRU]iV~ DQHPRILO IDM

HEGI, 1975; HESSE,

1980). $ONDOPL MHOOHJJHO PHJILJ\HOKHW ez

csupán

a

porzós

virágokra

D URYDURN YLUiJOiWRJDWiVD LV GH

korlátozódik,

PHJSRU]iV|NROyJLDL V]HPSRQWEyO QLQFV MHOHQW

ezért

ennek

VpJH

DAUMANN, 1972).

67

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


9LUiJ]iVLLG

V]DNDI|OGUDM]LHOKHO\H]NHGpVpW

OIJJ

HQYiOWR]LN1\XJ

at-

és Közép-Európában rendszerint májustól októberig tart (SCHUBERT et al., 1982; HOFSTETTER, 1986; HANF, 1990; ADLER et al., 1994; CREMER HWDO (J\HVV]HU]

N

BROD, 1953; UJVÁROSI, 1973a), azonban azt

LV NLHPHOLN KRJ\ H] D SHULyGXV HQ\KpEE LG

MiUiV HVHWpQ DNiU D]

V]L

fagyok beálltáig is kitolódhat. Ezzel szemben a régebbi, klasszikus herbológiai monográfiákban WAGNER (1908), WEHSARG D V]pOI

virágzásának kezdetét csak júniusra teszik. Ugyanakkor Európa más részein, mint pl. a mediterrán országokban, csaknem egész évben folyamatosan virágzik (CHARPIN – SURINYACH, 1974; BASSANI et al., +D]iQNEDQ D W|PHJHV YLUiJ]iVD iOWDOiEDQ M~QLXV N|]HSpW

O

augusztus végéig tart (SOÓ, 1966). $ SROOHQV]HPHN NLERFViWiViQDN VDMiWRV PyGMD MHOOHP]

D V]pOI

UH

amelyet megfigyelései alapján WETTSTEIN (1916 cit. BROD, 1953) írt le HOV

NpQW (]HN V]HULQW D SRU]yV HJ\HGHN HJ\HV YLUiJDL D SRUWRNRN

megnyílásának pillanatában, egy turgormechanizmus segítségével a YLUiJSRUW PHJOHKHW DSUyViUJDIHOK

VHQ QDJ\ HU

YHO D YLUiJ]DWEyO

N IRUPiMiEDQDOHYHJ

kiszórják, amelyek

EH NHUOQHNpVDV]pOVHJtWVpJpYHO

akár 20 cm-es távolságra is eljutnak („robbanóvirágúak”). WEISS (1906 cit. DAUMANN, NLPXWDWWD KRJ\ D V]pOI még egy kissé édeskés, aliJpUH]KHW

SRU]yV YLUiJDL HN|]EHQ

LOODWRWLVNLERFViWDQDN

A virágpor kiszóródása a portokból –PHJIHOHO 4- yUiYDO D YLUiJRN Q\tOiViW N|YHW

HQ IHMH]

V]pOMHOHQOpWpEHQ

GLN EH

DAUMANN PHJILJ\HOpVHLV]HULQWD]LVHO

– kb.

LISCI et al., 1994).

IRUGXOKDW KRJ\DSROOHQ

egy része egészen a virágzás végéig a portokban marad, és csak ezután szóródik szét.

68

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


LISCI et al. (1994) a M. annua megporzásának ökofiziológiáját YL]VJiOWiN

6LHQD

N|UQ\pNpU

O

.|]pS

-Olaszország)

származó

növényekkel. Megállapították, hogy az egy-egy szétszórt csomókban HOKHO\H]NHG HV

SRU]yV YLUiJ]DWEyO QDSRQWD

-4 egymástól általában távol

YLUiJ Q\tOLN FVDN NL (J\HWOHQ YLUiJ pOHWWDUWDPD

szerint 1- QDSUD WHKHW

KDVRQOyDQ D SRUWRNpKR] DPHO\QHN HOV]iUDGiVD

NE yUiYDO DIHOQ\tOiViW N|YHW D] LGp]HWW V]HU] PHJHO

HQ

történik (LISCI et al., 1994). Szintén

N iOODStWRWWiN PHJ D]W KRJ\ D YLUiJRN Q\tOiVD PLQGLJ

]L D SRUWRNRN IHOQ\tOiViW DPHO\ V]iUD] LG

nedves körülmények között pedig 15-SHUFFHONpV A virágzás LG

YLUiJ]iVD I

EHQ

-15 perccel,

EEN|YHWNH]LNEH

SRQWMD QLQFVHQ QDSV]DNKR] N|WYH GH OHJpOpQNHEEHQ D

UHJJHOL yUiNEDQ ILJ\HOKHW N|UQ\pNpQ

DAUMANN (1972)

YpJ]HWW

PHJ

BROD, 1953). DAUMANN (1972) Prága

YL]VJiODWDL

V]HULQW

D]RQEDQ

NpSSHQ FVDN D GpOL yUiNEDQ NH]G

D

V]pOI

Q|YpQ\HN

GLN $] HOWpU

DGDWRN

magyarázatául is szolgálhat LISCI et al. (1994) azon feltételezése, hogy a YLUiJ]iV

NH]GHWH

IHOQ\tOiViQDN LG

QDJ\PpUWpNEHQ

K

PpUVpNOHWIJJ

SRQWMD SHGLJ SiUDWDUWDORP IJJ

D

SRUWRNRN

DPL WDSDV]WDODWDLN

V]HULQW Q\iURQ NRUiEEDQ UHJJHO pV yUD N|]|WW

VV]HO SHGLJ NpV

EE

(9-10 óra között) történik meg. A virágok nyílásának és a termések érésének menete egy növényegyeden belül akropetális sorrendet követ (HOFSTETTER, 1986). A pollenszemek életképessége általában magas (90 %), de heves zápor YDJ\MpJHV

N|YHW

keztében ennél alacsonyabb lehet (LISCI et al., 1994). A

SRUWRN IHOQ\tOiViW N|YHW

HQ pOHWNpSHVVpJN IRO\DPDWRVDQ FV|NNHQ pV D

páratartalom függvényében 24-72 óra múlva bekövetkezik pusztulásuk (BASSANI et al., 1994; PACINI et al., 1997).

69

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


$ WHUP

V YLUiJRN IHOQ\tOiVDNRU D ELEH PiU P

N|G

NpSHV iOODSRWEDQ

van, amelyet egészen a virágzás befejezéséig (2-3 napig) fenntart. Ebben D]

LG

V]DNEDQ

Q\RPRNEDQ

QHNWiUNLYiODV]WiV

LV

PHJILJ\HOKHW

(DAUMANN, 1972). Az egy bibére jutó pollenszemek száma 0 és 300 között változik (LISCI et al., 1994).

3.6.3.2.

Magprodukciója és terjedése

$] HJ\Q\iUL V]pOI W|UWpQLN DPLE

V]DSRURGiVD NL]iUyODJ JHQHUDWtY ~WRQ PDJYDNNDO

O Q\LOYiQYDOyDQ N|YHWNH]LN KRJ\ PDJKR]DPiQDN W~OpOpVL

VWUDWpJLiMD V]HPSRQWMiEyO DODSYHW

MHOHQW

VpJH YDQ $

faj egyedenkénti

magprodukciójával kapcsolatban rendelkezésre álló irodalmi adatok J\DNUDQMHOHQW

Egy-HJ\

VHOWpUpVHNHWPXWDWQDN

WHUP

V

OHJUpJHEEL V]iPV]HU

1951

M. annua példány magprodukciójára vonatkozó DGDWRN

BROD (1953) dolgozatában találhatók, aki

Q\DUiQ YpJ]HWW YL]VJiODWiEDQ D] HJ\ Q|YpQ\HQ NpS]

iOODSRWiEDQ OpY

G

WHMHVpUpV

PDJYDN PHQQ\LVpJpW pV N|]|WW iOODStWRWWD PHJ

A faj magprodukciójával kapcsolatban azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a növényenként képzett magvak pontos mennyiségét a IDM

KRVV]DQ

HOQ\~Oy

WHUPpVpUpVL

LG

V]DND

pV

Q|YHNHGpVpQHN

változékonysága miatt nehéz megadni. BENCIVENGA et al. (1979) szintén megemlítik a pontos magbecslés QHKp]VpJHLW DPHO\ PHJILJ\HOpVHLN V]HULQW D]pUW VHP N|QQ\ NLIHMOHWW Q|YpQ\HNE

PHUW D

O VRN PDJ NLKXOOLN DQpONO KRJ\ DQQDN HJ\pUWHOP

nyomai lennének. Mindezt még tovább nehezíti az is, hogy egy növényen

70

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


HJ\V]HUUH

pUHWW

WHUPpV

pV

WHUP

V

YLUiJ

ILJ\HOHPEHYpWHOpYHONLV]iPtWRWWiNKRJ\DWHUP

éretW

WHUPpV DPHO\ HJ\ iWODJRV IHMOHWWVpJ

LV

PHJWDOiOKDWy

VYLUiJRN

(]HN

%-ából lesz

Q|YpQ\HQ iWODJEDQ

magot jelent. HAMOUZ (1999) magprodukciós vizsgálataiban a vegetatív növekedés és a maghozam összefüggéseit vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy e két tulajdonság egymással szoros összefüggésben van, amelyet a FVtUi]iV LGHMH G|QW

HQ EHIRO\iVRO 5iPXWDWRWW KRJ\ D] HJ\HV V]pOI

Q|YpQ\HNHQ

G

PDJDVViJXNLJ

NpS]

MHOHQW

PDJYDN

V

D

IHOHWW

V]iPiQDN YLV]RQW

Q|YHNHGpVH

PiU

NHYpVEp

cm-es

pU]pNHOKHW

Vizsgálatai alapján egy 40 cm magas növény maghozamát 1885-2082, egy 80 cm-ét pedig 5465-6870 közöttinek írja le. $]

HJ\Q\iUL

V]pOI

PDJSURGXNFLyMiQDN

PiLJ

OHJEHKDWyEE

tanulmányozását HOFSTETTER (1986) végezte el. Bebizonyította, hogy a közvetlen módon végzett magszámlálás kivitelezhetetlensége miatt a WpQ\OHJHV PDJSURGXNFLy PHJKDWiUR]iVD NL]iUyODJ LQGLUHNW ~WRQ W|UWpQ

számítással lehetséges. Kísérleteiben ennek alapjául az

átlagos

WRNWHUPpVHQNpQWL PDJV]iP YDODPLQW D] HJ\ QyGXV]UD HV

iWODJRV

tokszám (3,2) és az egy növényen található nóduszok átlaga szolgált. Vizsgálataiban ugyanakkor azt is kimutatta, hogy a M. annua egyedeinek PDJKR]DPiUD KDWy WpQ\H]

N N|]O D NRPSHWtFLy KDWiVD D OHJHU

HPHOOHWW QHP HOKDQ\DJROKDWy D NHOpV LG

VHEE GH

SRQWMiQDN D WDODMWtSXVQDN pV D]

évjáratnak a hatása sem. Ezzel a módszerrel, egy május elején kikelt, 10 növény/m2

HJ\HGV

WtSXViWyO IJJ

U

VpJ PHOOHWW Q|YHNHGHWW SpOGiQ\ HVHWpEHQ D WDODM

HQ

–16900 db/növény magprodukciót állapított meg.

Ugyanakkor üvegházban, kompetíciótól mentes, izolált környezetben

71

CD% ¡¢ £¤ ¥ ¦¡ §¤ ¨¡ ©¡¢#© ª« §¢%¢#©¡


felnevelt növényeknél átlagosan 13900 magot számlált, ami jól mutatja a faj nagyarányú variabilitását. $M~QLXVEDQV]DEDGI|OG|QNHO

mindössze 1400–

Q|YpQ\HNHQQpOOpQ\HJHVHQNHYHVHEE

PDJRW KR]WDN D PpJ NpV

EE NHO

HJ\HGHN

maghozama pedig csak 36 és 660 között alakult. Kidolgozott módszerének

segítségével

számításokat

végzett

az

1 m2-UH

HV

magprodukció vonatkozásában is, amely a gyomborítottságtól és a WDODMWtSXVWyOIJJ

HQpVN|]|WWLpUWpNHWPXWDWRWW

A faj magprodukciójára vonatkozó továbEL MHOOHJ

HOV VRUEDQ LQIRUPDWtY

adatok találhatók még VAJDAI (2000) 150-250 db/növény,

valamint CREMER et al. (1994) 1000 db/növény, munkáiban is. $] HJ\Q\iUL V]pOI

pUHWW PDJYDLQDN WHUMHGpVH DNWtY pV SDVV]tY PyGRQ

egyaránt megtörténhet. A terjedés aktív formája a magvak önterjesztése DXWRFKRULD DPL D V]pOI |VV]HV]iUDGy

WRN

HVHWpEHQ D]W MHOHQWL KRJ\ PDJYDLN D] pUpVNRU

WHUPpVIDOiQDN

UREEDQiVV]HU

IHOSDWWDQiVD

következtében kirepülve szóródnak szét (UJVÁROSI, 1973b). Ilyen ballisztikus terjedéssel LISCI – PACINI (1997) mérési adatai szerint a PDJRN W|PHJNW

O IJJ

HQ DNiU

cm-es távolságra is eljuthatnak,

amely átlagban 41,1 cm-es távolságot jelentett. MÜLLER-SCHNEIDER YL]VJiODWL HUHGPpQ\HL DODSMiQ D V]pOI

PDJYDN V]pWV]yUyGiViQDN

maximális távolsága 2,9 m volt. Ezzel szemben HOFSTETTER (1986) NtVpUOHWHLEHQ PDJDVViJiWyO

D

PDJYDN

IJJ

HQ

D

WHUP

YiOWR]y

V

Q|YpQ\W

PLQWHJ\

N|UOYHY

pV

DQQDN

-4,5 m sugarú körben

szóródtak szét. A magvak terjedésének másik lehetséges, ún. „passzív” módja a myrmeNRFKRULD

YDJ\LV

D

KDQJ\iN

VHJtWVpJpYHO

W|UWpQ

WHUMHV]WpV

72

¬CD®%¯°± °² ³´µ ¶· ¸ ¹´ º· »¯´ ¼´µ#¼ ½²¾ ºµ%µ#²¯¼´


DPHO\QHN

D]

HJ\Q\iUL

PHJILJ\HOpVHLE

V]pOI

QpO

YDOy

HO

IRUGXOiViW

PACINI (1990)

O LVPHUMN (QQHN OpQ\HJH KRJ\ D WDODMUD KXOORWW V]pOI

magvakat a Messor structor KDQJ\DIDM PHJOHKHW – átlagban mintegy 24 perc alatt – |VV]HJ\

VHQ QDJ\ J\RUV

asággal

MWL pV D IpV]NpEH KRUGMD ,WW

annak függelékével, a carunculával („hangyakenyér”) táplálkozik, PHO\QHN N|YHWNH]WpEHQ PDJYDN GRUPDQFLiMD FV|NNHQ Y PHJV]

QLN

LISCI – PACINI (1997) mérései azt mutatták, hogy az átlagos és maximális WiYROViJ DPHGGLJ D PDJYDN D KDQJ\iN N|]UHP

N|GpVpYHO HOMXWKDWQDN

LOO PpWHU ( NpW WHUMHGpVL IRUPD D WHUPpV]HWEHQ HJ\PiVUD pSO

szoros kapcsolatot alkot, amelyet diplochoriának nevezünk (VAN

DER

PIJL, 1972). PACINI (199 YL]VJiODWDLV]HULQWDV]pOI WHUMHGpVH 2ODV]RUV]iJ N|]pSV iSULOLV N|]HSpW

PDJYDNLO\HQIRUPiEDQYDOy

UpV]pQ D KDQJ\iN DNWtY LG

O RNWyEHU YpJpLJ YDOyVXO PHJ D] pY W|EEL UpV]pEHQ

D]RQEDQNL]iUyODJDPDJYDNDNWtY|QWHUMHV]WpVHMHOOHP]

LISCI

–

V]DNiEDQ

PACINI

D

V]pOI

PDJYDN

WHUMHGpVpW

NtVpUOHWHLNEHQ~J\WDOiOWiNKRJ\DPDJYDNDQ\DQ|YpQ\W

YL]VJiOy

OYDOyWiYROViJD

még ezzel a kétfázisú terjedési formával sem haladja meg az 5 métert. 9pOHPpQ\NV]HULQWD]RQEDQH]DWiYROViJLVMHOHQW D V]O OHKHW

VHQFV|NNHQW

eni tudja

pV XWyGMD N|]|WWL LQWUDVSHFLILNXV NRPSHWtFLy NLDODNXOiViQDN

VpJpW pV HJ\~WWDO EL]WRVtWDQL NpSHV D FVtUDQ|YpQ\ IHMO

GpVpKH]

szükséges biztonságos környezetet („safe site”). Mindezek mellett a M. annua tHUPpV]HWHVHQ

PDJD D] HPEHU HOV

PDJYDN

OHJQDJ\REE

WHUMHV]W

MH

VRUEDQ J\RPRV NRPSRV]WWDO pV

szennyezett földdel (HAMOUZ, 1999). Ugyanakkor haszonnövényeink YHW

PDJMiEDW|EEQ\LUHFVDNULWNiQNHYHUHGLN

SCHERMANN, 1967).

73

¬"®%¯°± °² ³´µ ¶· ¸ ¿ Àº· »¯´ ² ½¼


3.7. A

=(*<1<È5,6=e/)

g.

OLÓGIÁJA

3.7.1. Életformája Az egyes fDMRN alkalmazkodása

WHUP

KHO\pQHN

megjelenési

formájában

J\RPQ|YpQ\HN |NROyJLDL DODSRQ

Ujvárosi-IpOH

N|UQ\H]HWL

W|UWpQ

is

YLV]RQ\DLKR]

kifejezésre

RV]WiO\R]iViUD

pOHWIRUPD UHQGV]HUEHQ D] HJ\Q\iUL V]pOI

YDOy

jut.

A

NLGROJR]RWW

D WDYDVV]DO

csírázó, nyárutói egyévesek (T4) alcsoportjába tartozik.

3.7.2.

7HUP

KHO\LLJpQ\H

SOÓ (1966)

Np]LN|Q\YH V]HULQW D] HJ\Q\iUL V]pOI

LQNiEE PpV]NHGYHO

N|]|PE|V YDJ\

QLWURJpQLJpQ\HV Q|YpQ\ DPHO\ D] GH YDJ\ NLVVp

száraz, meleg, laza, tápanyagban gazdag, humuszos vályog- és lösztalajokon él. A faj ökológiai igényeivel kapcsolatban a fentiekkel egybevágó PHJiOODStWiVRN WDOiOKDWyN PiV MHOHQW

V NOI|OGL V]DNLURGDOPDNEDQ LV

(WEHSARG, 1954; KUTSCHERA, 1960; HOLZNER, 1981; SCHUBERT et al., 1982; HOFSTETTER, 1986; HANF, 1990a). Amellett, hogy ELLENBERG et al.

(1992)

D

J\RPQ|YpQ\HNHW

FVRSRUWRVtWyiWIRJyP

|NROyJLDL

YpEHQD

M. annua-t –D]HO

melegigényes, a talaj magas N-V]LQWMpW MHO]

HO ]

IRUGXOiVXN

DODSMiQ

HNKH]KDVRQOyDQ

–a

D N|QQ\HQ IHOPHOHJHG

enyhén savanyú vagy bázikus pH-jú és kiegyenlített vízgazdálkodású WDODMRNDW

NHGYHO

J\RPIDMNpQW

MHOOHP]L

RV]WiO\R]iVL

UHQGV]HUpEHQ

74

¬"®%¯°± °² ³´µ ¶· ¸ ¿ Àº· »¯´ ² ½¼


|NROyJLDL MHOOHPYRQiVDLQDN N|V]|QKHW

HQ HJ\ UyOD HOQHYH]HWW |QiOOy ~Q

ökológiai csoportot is alkot („Bingelkraut-Gruppe”). Mint a Földközi-tenger k|UQ\pNpU

O V]iUPD]y IDM FVtUi]iViKR] pV

növekedéséhez is egyaránt meleget igényel. BROD (1953) szántóföldi kelésével kapcsolatos vizsgálatai szerint csírázásának megindulása WDYDVV]DO V]DEDGI|OG|Q FVDN DNNRU N|YHWNH]LN EH KD D WDODMK

PpUVpNOHW

több napon keresztül nem csökken 10 o&DOi pVDQDSLN|]pSK

PpUVpNOHW

is több napon keresztül meghaladja a 15 oC-ot. Annak ellenére, hogy az DVV]LPLOiOy

Q|YpQ\QHN

LV

MHOHQW

V

PHOHJLJpQ\H

YDQ

D

J\HQJpEE

fagyokkal szemben lényegesen ellenállóbb, mint azt a származási helye alapján gondolnánk. BROD (1953) megfigyelései szerint a rövidebb ideig tartó gyengébb fagyokat viszonylag jól elviseli, és tartós károsodása csak DNNRU OpS IHO KD D K

PpUVpNOHW

–

4-–5 oC alá csökken. Ezzel szemben

HOLZNER (1981) ill. SCHUBERT et al. (1982) arról írnak, hogy pusztulása J\RUVDQPiUD]HOV IDJ\RNDWN|YHW

HQEHN|YHWNH]LN

$IpQ\QHNPLQWNOLPDWLNXVWpQ\H]

QHNIRQWRVV]HUHSMXWDQ|YpQ\pOH

-

tében, mivel a hosszú nappalok és a magas fényintenzitás mind a növekedésre, mind pedig a magho]DPUDNHGYH] HU

V iUQ\pNROiVW D]RQEDQ MyO HOYLVHOL

KDWiVVDOYDQ

a nem túlságosan

(BROD, 1953). ELLENBERG et al.

(1992) szerint a M. annua DN|]HSHVIpQ\LJpQ\

IDMRNN|]pWDUWR]LN

Szintén BROD (1953) egy másik vizsgálatában arra kereste a választ, hogy a talaj mechanikai összetétele és kémhatása milyen hatással van a V]pOI

HO

NpV]tWHWW

IRUGXOiViUD pV IHMO IHOYpWHOH]pVHL

RSWLPXPDD]HU

D]W

GpVpUH $] |VV]HVHQ PLQWHJ\ WiEOiQ PXWDWWiN

KRJ\

D

V]pOI

IHMO

GpVpQHN

VHQDJ\DJRVpVNLPRQGRWWDQPHV]HVWDODMRNRQILJ\HOKHW

meg. Ugyanakkor a talajok homoktartalmának növekedésével a gyomnö-

75

¬"®%¯°± °² ³´µ ¶· ¸ ¿ Àº· »¯´ ² ½¼


YpQ\ HO

IRUGXOiVD MHOHQW

VHQ FV|NNHQW HQQHN N|V]|QKHW

EDQ V]HJpQ\ VDYDQ\~ KRPRNRV WHUOHWHNU

talaj

kémhatásával

szemben

HQ D NROORLGRN

-

O PiU WHOMHVHQ KLiQ\]RWW $

igényesebbnek

bizonyult,

tömeges

megjelenését csak a 6,3 pH-értéknél magasabb kémhatású talajokon regisztrálta. Megfigyelései szerint az ennél alacsonyabb pH-értéknél is HO

IRUGXOKDWGHD]LO\HQWHUOHWHNHQPiUQLQFVNRPSHWtFLyVMHOHQW

VpJH

Mindezek ellenére a M. annua hazánkban különösen nagy iWODJERUtWiVVDO O|V]WDODMRNRQ

pV

J\DNRULViJJDO

IRUGXO

HO

D

I

NpSSHQ

VDYDQ\~

D

PHV]HV

WDODMRNUyO

DJ\DJ

YLV]RQW

- és

KLiQ\]LN

(UJVÁROSI, 1973a). Ez utóbbi megállapítását támasztják alá PINKE – PÁL (2001) a Kisalföld déli részéQHN VDYDQ\~ KRPRNWHUOHWHLU

O V]iUPD]y

cönológiai felvételezéseinek eredményei is. Emellett BROD (1953) a WDODMRN

Yt]JD]GiONRGiViQDN

|NROyJLDL

MHOHQW

VpJpYHO

NDSFVRODWEDQ

YpJ]HWW YL]VJiODWDLEDQ PHJiOODStWRWWD KRJ\ D] HJ\Q\iUL V]pOI

ill. magas igéQ\

N|]HSHV

D WDODMRN Yt]WDUWDOPiYDO V]HPEHQ DPLD]WMHOHQWL KRJ\

a növekedés optimális feltételei a talaj 60-90 %-os vízkapacitásánál adottak. Arról is beszámolt, hogy a szárazabb, mindössze 30 %-os Yt]NDSDFLWiVVDO UHQGHONH] YLV]RQ\ODJMyOIHMO

NHGYH]

WOHQ IHOWpWHOHNHW EL]WRVtWy

talajon is

G|WWYLUiJ]RWWpVWHUPpVWLVNpS]HWWDPLHJ\~WWDODIDM

PDJDVYLWDOLWiViUyOpVQDJ\DONDOPD]NRGyNpSHVVpJpU

OWDQ~VNRGLN(KKH]

nagyban hozzájárul a szárazságstressz elviselésére alkalmas hatékony stratégiája (C4-es fotoszintézis), amelynek segítségével a rövidebb ideig WDUWyV]iUD]SHULyGXVRNDWPiVIDMRNKR]NpSHVWMyOW $ WDODMEDQ OpY

WiSDQ\DJRN PHQQ\LVpJpYHO

szemben – igényes, magasságának

és

XJ\DQDNNRU D Q|YHNY

szárazt|PHJpQHN

UL

– különösen a nitrogénnel DGDJ~ 1 P

MHOHQW

-

V

WUiJ\i]iVUD

Q|YHOpVpYHO

UHDJiO

76

¬"®%¯°± °² ³´µ ¶· ¸ ¿ Àº· »¯´ ² ½¼


(HOFSTETTER, 1986). Számos gyomfajról ismert, hogy bizonyos tápelemek meghatározott PHQQ\LVpJpKH] N|W|WWHQ D]W LQGLNiOYD IRUGXO HO QLWURJpQE

VpJpW MHO]

. A M. annua a talajok

QLWURILO WXODMGRQViJD PHOOHWW PLQW PpV]NHGYHO

2+

LV V]iPRQ WDUWRWW DPHO\QHN MHOHQOpWpE

O D WDODMRN JD]GDJ &D

IDM

ion

tartalmára lehet következtetni (OBERDORFER, 1949; BROD, 1953).

3.7.3. Társulás viszonyai $] HJ\Q\iUL V]pOI

D V]iQWyN I

OHJ D NDSiV NXOW~UiN SLOODQJyV

vetések, tarlók, út menti és száraz, mocsári és nedves, valamint a kertek, parlagok Mercurialietum annuae

pV D V]

O

N

Stellario-Mercurialietium

asszociációjának uralkodó faja (SOÓ, 1966). 7iUVXOiVUHQGV]HUWDQL

EHVRUROiViYDO

W|EE

V]HU]

LV

IRJODONR]RWW

HOFMEISTER – GARVE (1986) szisztematikus osztályozási rendszerében a Stellarietea mediae osztályon belül a Polygono-Chenopodietalia rendnek a Fumario-Euphorbion csoportjába tartozó Mercurialietum annuae Krusem. et Vlieg. 1939 em. Müller in Oberd. 1983 HOQHYH]pV

|QiOOy

asszociációját alkotja. A legújabb hazai besorolása BORHIDI (1999) munkájában található. Ebben

Magyarország

legfontosabb

vetési

és

ruderális

gyom-

Q|YpQ\]HWpQHN Q|YpQ\WiUVXOiVDL N|]|WW NpW KHO\HQ LV V]HUHSHO HOV

Veronico-Euphorbion

csoportban,

annak

Stellario

NpQW D

mediae-

Mercurialietium annuae Ubrizsy 1967 társulásában, másodszor pedig a szubatlantikus gyomnövényzet (Chenopodietalia) rendjének Panico-

77

¬"®%¯°± °² ³´µ ¶· ¸ ¿ Àº· »¯´ ² ½¼


Setarion csoportjában, amelynek egyik karakter faja. $ .LVDOI|OGUH MHOOHP]

V]L J\RPDVV]RFLiFLyN pV D]RN DOHJ\VpJHLQH

k

leírása során PINKE (2000a) a Stachyo-Setarietum pumilae társulás tipikus variánsának egyik differenciális, szubdomináns fajaként ismerteti, valamint az Echinochloo-Setarietum pumilae kapás gyomtársulás MHOOHP]

3.8. A

IDMNRPELQiFLyMiQDNGLDJQRV]WLNXVIDMDNpQW

említi meg.

=(*<1<È5,6=e/)

$ V]pOI

e/(77$1,-(//(0=

,

IL]LROyJLiMD NHYpVEp NXWDWRWW WHUOHW LVPHUHWHLQNiOWDOiEDQD]

Euphorbiaceae

FVDOiGED WDUWR]y PiV IDMRNNDO YpJ]HWW NtVpUOHWHNE

erednek (DOWNTON, 1975; RAGHAVENDRA – DAS, 1978) NLLQGXOYD D]RQEDQ D V]pOI FVDOiG

W|EEL

IDMiUD

YHO NDSFVRODWEDQ LV PHJMHJ\H]KHW MHOOHP]

HQ

UHQGNtYO

HO

(]HNE

O O

KRJ\ D

Q\|V

pOHWWDQL

tulajdonságokkal járó C4-es típusú fotoszintézist folytat, amely egyrészt nagy nettó fotoszintézisében, másrészt pedig meleg és száraz N|UOPpQ\HN N|]|WW ]iUW OpJ]

Q\tOiVRNNDO LV KDWpNRQ\ IRWRV]LQWp]LVUH

való képességében nyilvánul meg.

3.9. A

0$*$6$%%5(1'

1g9e1

YEK KÖZÖTTI

KÖLCSÖNHATÁSOK (INTERFERENCIA)

Mind a természetes, mind a mesterséges fitocönózisok növekedését és IHMO

GpVpW

EHIRO\iVROMiN

D]RN

D

PDJDVDEEUHQG

Q|YpQ\HN

N|]|WW

78


¬ÂÁ¼¯¼ µ%¼¹¹³#®±Ã ±¿ Ä¶ ± °®ÀÅÀ¿¿¾ ¾ ´ À¿· Æµ ¿± Ç¼¾ ² µ#ºÀ

lejátszódó bonyolult folyamatok, amelyeket interferenciának, növények közötti

kölcsönhatásoknak

nevezünk.

Az

interferencia

fogalom

használatát HARPER (1961, 1977) vezette be, amely szavait idézve: „általános kifejezés arra, hogy leírjuk azokat a nélkülözéseket, amelyeket a szomszédok közelsége okoz”. Az interferencián belül kétféle kölcsönhatás, az allelopátia és a kompetíció fogalmát különböztette meg. Amíg az allelopátia érvényesülésekor a növény valamilyen általa kibocsátott kémiai anyaggal „hozzáad” a környezetéhez, addig a NRPSHWtFLy VRUiQ D Q|YpQ\ D N|UQ\H]HW HU

IRUUiVDLEyO ÄHOYHV]´ 5

ICE

PLQGHQIDMWDQ|YpQ\LN|OFV|QKDWiVWD]LQWHUIHUHQFLDJ\

MW

IRJDORP

alatt tárgyal.

3.9.1. A gyomnövény-kultúrnövény közötti kompetíció rövid áttekintése $ Q|YpQ\HN N|]|WWL YHUVHQJpV PHJLVPHUpVH PiU pYH]UHGHNNHO H]HO

WW

is foglalkoztatta az embereket. A kompetíció értelmezésére és IRJDOPiQDN PHJKDWiUR]iViUD V]iPRV SUyEiONR]iV W|UWpQW D] HOP~OW LG

N

során. Ezek közül a szakirodalom leggyakrabban DONALD (1963) definícióját idézi. Eszerint: „a kompetícióban két vagy több szervezet mindegyike keresi a maga sajátos szükségleteinek kielégítését valamilyen DGRWW WpQ\H]

E

O DPLNRU D N|]YHWOHQ HOOiWiV HEE

O D WpQ\H]

E

O DODWWD

marad a szervezetek együttes igényének”. A kompetíció lehet fajok közötti (interspecifikus), fajon belüli (intraspecifikus), genotípusok közötti (intergenotypic), genotípuson

79



belüli (intragenotypic) és növényen belüli (intraindividuális) versengés. A növények kompetíciós képessége egy adott faj poligénikus úton JHQHWLNDLODJ GHWHUPLQiOW WXODMGRQViJD DPHO\HW D N|UQ\H]HWL WpQ\H]

N

nagymértékben módosíthatnak. A kompetíciós képesség nincsen szoros összefüggésben

a

faj

morfológiai

(magasság,

növekedés

stb.)

sajátosságaival (SAKAI, 1961). $]RN

D

J\RPQ|YpQ\HN

DPHO\HN

HJ\

LG

EHQ

FVtUi]QDN

NXOW~UQ|YpQQ\HO iOWDOiEDQ MREE NRPSHWtWRURN PLQW D NpV HJ\HGHN .pW IDM N|]|WW DQQiO HU

D

EE FVtUi]y

VHEE D NRPSHWtFLy PLQpO N|]HOHEEL

rokonsági kapcsolatban állnak egymással (NIEMANN, 1977; PETERS – WILSON, 1983).

$ Q|YpQ\HN N|]|WWL NRPSHWtFLy HU

EHIRO\iVROMD DQQDN LG

WDUWDPD NH]GHWpQHN LG

VVpJpW MHOHQW

VHQ

SRQWMD pV D Q|YpQ\HN

fenológiai állapota a versengés kezdetekor (CHANCELLOR – PETERS, 1974). A kompetíciós hatás mindaddig nem lép fel, amíg a környezet IRUUiVDL HOHJHQG (EE

YDODPHQQ\L Q|YpQ\HJ\HG V]iPiUD

ODUUDOHKHWN|YHWNH]WHWQLKRJ\EL]RQ\RVLGHLJPLQGHQNXOW~UQ|YpQ\

NpSHV LG

HN D WHUOHWHQ OpY

WROHUiOQL

WDUWDP

D

J\RPQ|YpQ\HNHW

+D

YLV]RQW

H]XWiQ

PHJIHOHO

ig gyommentes periódust biztosítunk számukra, akkor már

NpSHVHNHOQ\RPQLDNpV EEIHMO

G

J\RPQ|YpQ\HNHW(QQHNPHJIHOHO

HQ

a tolerálható gyomversengés hosszúsága és a szükséges gyommentes SHULyGXV KRVV]D N|]|WWL LG

WDUWDPRW NULWLNXV NRPSHWtFLyV SHULyGXVQD

nevezzük (NIETO HW DO 0iV V]yYDO D]W D] LG

k

WDUWDPRW MHOHQWL

amely alatt a kultúrnövény számára a gyommentességet biztosítanunk kell, hogy elkerüljük a gyomnövény-kultúrnövény kompetícióból adódó termésveszteséget (KAZINCZI, 2000). A természetbeQ D Q|YpQ\HN OHJJ\DNUDEEDQ KiURP I

WpQ\H]

pUW D

80



tápanyagokért, a vízért és a fényért versengenek egymással (HUNYADI,

(]HN

D

N|OFV|QKDWiVEDQ

OHJIRQWRVDEE

YDQQDN

WHUPpV]HWL

HJ\PiVVDO

pV

HU

IRUUiVRN

EiUPHO\LNEHQ

V]RURV

EHN|YHWNH]

változás maga után YRQMD D Q|YpQ\ UHDJiOiViW D W|EEL WpQ\H]

UH LV SO D

szomszéd növények által leárnyékolt növény fotoszintetizáló aktivitása csökken,

ami

gyengébb

növekedéshez,

csökkent

víz-

és

tápanyagfelvételhez vezet. A fentieken kívül a növények esetenként versenghetQHNPpJHJ\pEN|UQ\H]HWLWpQ\H]

NpUWPLQWSODKHO\pUWYDJ\

a CO2-ért is (OLIVER – SCHREIBER, 1974). $]

pUWHNH]pV

FpONLW

WiSDQ\DJRNpUWW|UWpQ

PHJIHOHO

HQ

D

N|YHWNH]

NEHQ

D

YHUVHQJpVWUpV]OHWH]HP

$WiSDQ\DJRNpUWW|UWpQ

3.9.1.1.

A

]pVpQHN

g\RPQ|YpQ\HN

pV

YHUVHQJpV

NXOW~UQ|YpQ\HN

WiSDQ\DJRNpUW

W|UWpQ

versengése széles körben kutatott terület. A témában elvégzett számtalan kísérlet alapján bizonyítást nyert, hogy szoros összefüggés van a talaj tápanyagtartalma és a tápelemekért folytatott kompetíció között. A gyomnövények az ásványi elemeket általában hamarabb és nagyobb PHQQ\LVpJEHQ YHV]LN IHO PLQW D YHON WiUVXOiVEDQ pO DPL V]iPXNUD NH]GHWL NRPSHWtFLyV HO

Q\W MHOHQW

J\RPRN J\RUV WiSHOHPIHOYpWHOH NO|Q|VHQ IHMO V]HPEHW

Q

YHUVHQJpV HU W|UWpQ

$

PDNURHOHPHN

N|]O

I

NXOW~UQ|YpQ\HN

(ALKÄMPER, 1976). A

GpV

NpQW

ük kezdeti szakaszán

D

QLWURJpQpUW

V DPHO\ OHJLQNiEE D] DODFVRQ\ WiSDQ\DJV]LQW

WHUPHV]WpV VRUiQ RNR] MHOHQW

V WHUPpVNLHVpVW 7

W|UWpQ

WDODMRQ

HRASHER

et al.,

81

ÈÂÉÊËÊ Ì%ÊÍÍÎ#ÏÐÑ ÐÒ ÓÔ Ð ÕÏÖÅÖÒ×ÒØ Ø Ù ÖÒÚ ÛÌ ÒÐ ÜÊØ Ý Ì#ÞÖ


1962). Az elmúlt évtizedek nagyadagú

QLWURJpQP

WUiJ\i]iVD

PLQGLJ NHGYH]HWW D NXOW~UQ|YpQ\HN V]iPiUD 7|EE HVHWEHQ HO

QHP

IRUGXOW

hogy a talajok N-ellátottságának javulása olyan nitrofil gyomfajok, mint pl. Galium aparine L. vagy az Apera spica-venti (L.) P.B. felszaporodásához vezetett, ameO\HN PD PiU D]

V]L E~]D YHV]pO\HV

nehezen irtható gyomnövényei közé tartoznak (TÓTH et al., 1989). DUER (1986)V]HULQWDNpWV]LN V]L E~]iEDQ QDJ\REE PpUWpN

J\RPQ|YpQ\HNNRPSHWtFLyVNpSHVVpJH

PLQW D] HJ\V]LN

HNp DPLW DOiWiPDV]W D

hajtások nagyobb makro- és mezoelem tartalma is. %iU D J\RPQ|YpQ\HN IHMO EHIRO\iVROMD

Q|YHNY

GpVpW D] DODFVRQ\ NiOLXP . V]LQW QHP

PpUWpN

NiOLXP P

-

WUiJ\i]iVUD

V]LJQLILNiQV

termésnövekedéssel reagálnak (HOVELAND et al., 1976). Néhány gyomfaj, mint pl. Galium aparine L. (KAZINCZI et al., 1998b), Chenopodium album L. (QUASEM – HILL, 1995) esetében a hajtások NLHPHONHG

HQ PDJDV

% körüli) K-tartalmáról számoltak be, ami arra

XWDOKRJ\H]HNDIDMRNDNiOLXPpUWIRO\WDWRWWYHUVHQJpVHU

VNRPSHWtWRUDL

A foszforért (P) folytatott versengés intenzitása alatta marad a másik NpW HO

EE HPOtWHWW PDNURHOHPpUW W|UWpQ

YHUVHQJpVQHN (]HQ D WpUHQ

NO|Q|VHQDSLOODQJyVYLUiJ~DNpVD]HJ\V]LN

J\RPQ|YpQ\HNYHUVHQJpVH

említésre méltó. A gyomnövények mezo- és mikroelemtartalma is általában magasabb, mint a kultúrnövényeké. A gyomok által felvett mikroelemek szerves NRPSOH[

N|WpVEHQ

W|UWpQ

HOKDOiVXNDW

N|YHW

HQ

D

NXOW~UQ|YpQ\HN

számára hasznosítható formában maradnak meg (BAUMEISTER – ERNST, 1978).

A

gyomnövények

fémakkumulációja

figyelemre

méltó

tulajdonság a nehézfémterhelés szempontjából, mert megteremti a

82



GHNRQWDPLQiFLyOHKHW

VpJpW

DEBRECZENINÉ, 1988).

A makroelemek koncentrációja általában a vegetációs periódus kezdetén, a növények intenzív növekedési szakaszában a legnagyobb, a foszfor tartalom megemelkedése pedig általában a generatív fenofázisba W|UWpQ

ÄiWIRUGXOiVW´MHO]L

LEHOCZKY, 1988).

A kalcium (Ca) tartalom általában a növények öregedésével SiUKX]DPRVDQQ|YHNV]LND KDMWiVRNEDQpVDNpWV]LN

magasabb, mint az eJ\V]LN

HNQpO

HNHVHWpEHQPLQGLJ

KAZINCZI D]

V]L E~]iEDQ

károsító hat fontos gyomnövény tápanyag felvételének vizsgálatakor megállapította, hogy a hajtások mikroelemtartalma – ellentétben a makroelem-tartalom értékeinek alakulásával – a generatív fázisban volt a legmagasabb. Mint láttuk, a gyomnövény-kultúrnövény közötti kompetíció során lényeges kérdés a társuláson belüli populációk tápanyagokból való részesedése. hátterének

A

kultúrnövényekkel

részletesebb

tápanyagversengésben

folytatott

megismeréséhez betöltött

és

szerepének

versengés az

biológiai

egyes

fajok

megítéléséhez

a

gyomnövények tápelem tartalmának és a tápanyagfelvétel dinamikájának ismerete nélkülözhetetlen. Ennek alapja a növények kémiai analízise, DPHOO\HO

HOV

NpQW

KORSMO foglalkozott, aki 1930-ban megjelent

könyvében 18 faj N,P,K-tartalmáról közölt adatokat. SINGH – SINGH (1939) munkájában 48 faj makroelem tartalma mellett már a növények réz- és kéntartDOPiW WDUWDOPiQDN

LV YL]VJiOWD .pV

YL]VJiODWiW

V]iPRV

V]HU]

EE D J\RPQ|YpQ\HN WiSHOHP

WDQXOPiQ\R]WD

(]HN

N|]O

említést érdemelnek WELBANK (1963), ERNST (1972), BAUMEISTER – ERNST (1978) valamint HOFSTRA et al. (1985) publikációi. Hazai

83



viszonyok P

között

WUiJ\iNQDN

D

a

gyomnövények

NXOW~UQ|YpQ\

ásványielem-tartalmát

és

a

-gyomnövény kompetícióra gyakorolt

hatását vizsgálta többek között TÖLGYESI (1969), DEBRECZENINÉ (1988), LEHOCZKY (1988), RADICS (1990), HUNYADI (1993), KAZINCZI (1993) valamint LUKÁCS et al. (1998). $ IHQWL V]HU] NO|QE|]

N NtVpUOHWHLQHN HUHGPpQ\HL D]W PXWDWWiN KRJ\ D

WiSDQ\DJRN tJ\ D 1 D 3 pV D . NO|QE|]

PyGRQ pV

mértékben befolyásolhatják ugyanannak a gyomnövénynek egy adott kultúrnövénnyel való versengését. Emellett, az említett tápanyagok kompetícióra gyakorolt hatása a kultúr-pVDJ\RPQ|YpQ\IDMiWyOIJJ

HQ

is változó lehet. $]HJ\Q\iULV]pOI

WiSHOHPIHOYpWHOpYHONDSFVRODWEDQ~J\DKD]DLPLQW

a külföldi irodalmakban, kevés ismeretanyaggal rendelkezünk. FARDOSSI et

al.

(1996)

D

J\RPQ|YpQ\]HWpQHN

.ORVWHUQHXEXUJ UpV]OHWHV

PHO\QHN VRUiQ D NLIHMOHWW V]pOI

WiSHOHP

N|UQ\pNL DQDOt]LVpU

V] O

O

OWHWYpQ\HN

V]iPROQDN

EH

Q|YpQ\ HJ\HV UpV]HLQHN J\|NpU]HW

hajtás) kémiai összetételére vonatkozólag közölnek adatokat.

3.9.1.2.

A gyomnövények kompetíciójának tanulmányozása növekedésanalízissel

$]

LG

N

IRO\DPiQ

D

NRPSHWtFLy

WDQXOPiQ\R]iViQDN

V]iPRV

módszerét dolgozták ki, melyek áttekintése és pontos leírása KAZINCZI (2000) munkájában megtalálható. Ezek közül az alábbiakban a kutató munkám során alkalmazott növekedésanalízis módszerének rövid

84



ismertetésére térek ki. A növekedésanalízis a növények és növénytársulások fotoszintetikus produkciójának nyomon követésére alkalmas módszer, amellyel a fotoszintetikus produkció dinamikája jól nyomon N|YHWKHW

EVANS, 1972;

HUNT, 1978; VIRÁGH, 1980a). A növekedésanalízis elméleti alapjait és módszertanát az 1920-as években angol ökológusok BLACKMAN (1919); BRIGGS et al., (1920a,b); WEST et al., (1920); GREGORY (1926), továbbá WATSON (1958) dolgozták ki. A növekedés a test szerves anyagainak gyarapodásával járó irreverzibilis térfogat- pV W|PHJJ\DUDSRGiVD $ Q|YpQ\ IHMO növekedéssel szorosan egybetartozó – YiOWR]iVRN VRUR]DWiQDNWHNLQWKHW Q|YHNHGpVW pV D IHMO

GpVH D

GLV]NUpW SHULyGXVRN PLQ

DFVtUi]iVWyOHJpV]HQ D

GpVW OHJW|EEV]|U D] LG

–

VpJL

pusztulásig. A

EHQ W|UWpQ

IHQROyJLDL

változásokkal jellemzik. Éppen ezért a kompetíciós vizsgálatoknál is fontos a kultúr- és gyomnövények fenofázisainak pontos ismerete. Ezek jellemzésére, HESS et al. (1997) decimális kódolási rendszert (BBCH VNiOD DONRWWDN PHJ DPHOO\HO PLQG D] HJ\V]LN

gyom-pVNXOW~UQ|YpQ\HNIHMO

PLQG SHGLJ D NpWV]LN

GpVLVWiGLXPDLHJ\VpJHVtWKHW

N

A biomassza-produkció növekedése valamennyi esetben logisztikus függvénnyel írható le (VIRÁGH, 1980a). A növekedésanalízis során a növények ill. növény állományok száraztömegben, ill. levélterületben NLIHMH]HWW Q|YHNHGpVpW YL]VJiOMXN PHJKDWiUR]RWW LG PLQWDYpWHOH]pVVHO $ Q\HUW DGDWRNEyO NO|QE|]

V]DNEDQ W|UWpQ

Q|YHNHGpVL LQGH[HN

(RGR, RLGR, NAR, LAR stb.) számíthatók. A növekedési indexek értelmezése és kiszámítási módja VIRÁGH (1980a,b) valamint BERZSENYI (2000) összefoglaló tanulmányában megtalálhatók. Ez utóbbi hazai

85



viszonylatban egyedülálló részletességgel ismerteti a növekedésanalízis klasszikus és funkcionális módszerét is. $] 5*5 pUWpNHN DODSMiQ D NO|QE|]

IDMRN Q|YHNHGpVL VDMiWRVViJDL

azonos környezeti feltételek között jól összehasonlíthatók (GRIME – HUNT, 1975). A kezdeti magas RGR-érték az adott faj számára NRPSHWLWtY HO

Q\W MHOHQW PHUW D J\RUVDQ IHMO

G

Q|YpQ\ D V]RPV

leárnyékolja (WALL – MORISSON, $ J\RUV Q|YHNHGpV NRPSHWtWRURNPtJDODVV~Q|YHNHGpV

zédját

IDMRN My

IDMRNVWUHVV]WROHUiQVDN

A NAR-értékének alakulása függ a növények fenológiai állapotától és D OHYHOHN PRUIROyJLDL MHOOHP]

LW

O $ 1$5 iOWDOiEDQ D

vegetáció vége

felé csökken, mert a levelek beárnyékolásával az asszimiláció hatásfoka romlik (PATTERSON et al., 1978). Míg az RGR-értékek alakulása a N|UQ\H]HWL WpQ\H]

N N|]O HOV

1$5 YiOWR]iVipUW G|QW

VRUEDQ D K

HQ D IpQ\ D IHOHO

V]HULQW D 1$5 pUWpNH D NpWV]LN HJ\V]LN

PpUVpNOHW IJJYpQ\H DGGLJ D V

WILSON, 1966). WATSON

Q|YpQ\HNQpO PDJDVDEE PLQW D]

HNQpO

A LAR-pUWpNH D IHMO

GpV NRUDL V]DNDV]iEDQ PD[LPiOLV D UHSURGXNWtY

ciklus elérésekor értéke minimálisra csökken (WALL – MORISSON, 1990). A megvilágítás negatív hatással van a LAR értékeinek alakulására. Mivel mind a LAR csökkenése, mind pedig a NAR növekedése a megvilágítás ORJDULWPXViQDN IJJYpQ\H H]pUW H NpW MHOOHP] IRNPpU

MpQHN

WHNLQWKHW

pUWpN D IpQ\NHGYHOpV

ROUSH – RADOSEVICH (1985) szerint a

legagresszívebb gyomnövények magas NAR- és alacsony LAR-értékkel MHOOHPH]KHW

N

A növekedésanalízis hazai bevezetése PRÉCSÉNYI munkásságához kapcsolódik (PRÉCSÉNYI et al., 1976). A kultúr- és gyomnövények közötti

86



NRPSHWtFLyEDQ W|UWpQ

DONDOPD]iViQDN V]pOHV N|U

KD]DL V]DNLURGDOPD

ismert (CZIMBER et al., 1978; POZSGAI et al., 1982; BERZSENYI et al., 1994; KAZINCZI – HUNYADI, 1994; GAZDAGNÉ, 1997; KAZINCZI et al., 1998b, 1999; HÓDI – TORMA, 2002).

3.9.2. Az allelopátia értelmezése és herbológiai vonatkozásai

A gyom- és kultúrnövények közötti kölcsönhatás nem magyarázható minden esetben tisztán a fajok kompetíciós képességével, gyakran más WpQ\H]

NHJ\WWHVKDWiViWLVILJ\HOHPEHNHOOYHQQL

(RICE, 1984; NARWAL,

1994; WEIDENHAMER, 1996 (]HQ WpQ\H] DOOHORSiWLiV VHUNHQW

WXODMGRQViJD

DPHO\

D

N H

gyike lehet a növények

Q|YpQ\HN

N|]|WWL

PLQGHQQHP

pVJiWOypOHWWDQLLOOHWYHELRNpPLDLN|OFV|QKDWiVWWDNDU

MOLISCH,

1937; SZABÓ, 1984). Az

allelopátia

Világkongresszuson

jelenlegi 7KXQGHU

definícióját %D\

a D

II.

Allelopátia

N|YHWNH]

NpSSHQ

fogalmazták meg: „Minden olyan folyamat, amelyben a növények (algák, baktériumok, gombák, vírusok) által termelt szekunder metabolitok EHIRO\iVROMiN D PH]

JD]GDViJL pV ELROyJLDL UHQGV]HUW $] DOOHORSiWLD

tanulmányozása során vizsgálni kell a másodlagos anyagcseretermékeket pV H]HN V]HUHSpW D ELROyJLDL V]HUYH]

GpVEHQ pV D NO|QE|]

Q|YpQ\

–

növény, növény – mikroorganizmus, növény – talaj – növény) kölcsönhatásokban.” (IAS NEWSLETTER, 1999). $] DOOHORSiWLipUW IHOHO

V DQ

yagok (allelokemikáliák) minden növényi

részben, így a gyökérzetben, a szárakban, a levelekben, a virágokban, a

87



termésekben és a magvakban is megtalálhatók (BÉRES, 2000). Ezek W|EEVpJpUH MHOOHP]

KRJ\ D] iWDGy GRQRU WD[RQ V]|YHWHLE

kioldódnak és a EHIRJDGy DNFHSWRU IDM pO rövidebb IHMO

vagy

GpVpOHWWDQL

hosszabb D]

távú

HVHWHN

O MyO

V]|YHWHLEH EHMXWQDN DKRO

transzlokáció

W|EEVpJpEHQ

révén

LQKLEtWRU

valamilyen

MHOOHJ

KDWiVW

gyakorolnak a „célszervezetre”. Az allelokemikáliák tehát túlnyomórészt vízbHQ

MyO

ROGyGy

YHJ\OHWHN

NRQFHQWUiFLyMXNWyOIJJ

A

kemizáció

kutatásokat,

WHUPpV]HWNW

O

pV

SZABÓ, 1997a).

stb.)

amelyek

NpPLDL

HQIHMWLNNLKDWiVXNDW

káros

környezetszennyezés,

DPHO\HN

a

mellékhatásai világszerte

(herbicidrezisztencia,

felgyorsították

herbicidhasználat

KDWpNRQ\ViJiQDN IRNR]iViW

D] pO

DQ\DJDLQDN SHV]WLFLGNpQW W|UWpQ

azokat

csökkentését

V]HUYH]HWHN

a

illetve

WHUPpV]HWHV HUHGHW

DOWHUQDWtY IHOKDV]QiOiViYDO SUyEiOMiN

megoldani (SOLYMOSI – GIMESI, 1993; NARWAL, 1994). Ezek mellett azonban nem ismeretlen az allelopátiás tulajdonságú fajok közvetlen, pl. mulch-ként

való

PHJN|]HOtWpVE V]HUYH]HWHNHW

alkalmazása

O D] HGGLJ MHOOHP] JiWOy

HVHWOHJ

sem

(WESTON,

1996).

Ilyen

HQ NiURVQDN tWpOW J\RPQ|YpQ\HN PiV VHUNHQW

WXODMGRQViJXN

UpYpQ

D

növényvédelemben pozitív szerephez is juthatnak. $ KD]DL KHUEROyJLDL V]DNLURGDORPEDQ HO HPOtWpVW

D

J\RPQ|YpQ\HN

V]|U

DOOHORSiWLiV

UJVÁROSI (1973b) tesz

WXODMGRQViJiUyO

$]

HOV

gyomnövényfajhoz kapcsolódó allelopátia-kutatás kísérleti eredményei MIKULÁS (1979) nevpKH] I

]

GQHN DNL D

Sorghum halepense (L.) Pers.

DOOHORSDWLNXV JiWOy KDWiViW PXWDWWD NL $ NpV

EELHNEHQ

BÉRES (1983) az

Ambrosia artemisiifolia L., KOVÁCS et al. (1988) a Cirsium arvense (L.) Scop., KAZINCZI et al. (1991) az Abutilon theophrasti Medic., HUNYADI

88

ßÂàáâá ã%áääå#æçè çé êë ç ìæíÅíéîéï ï ð íéñ òã éç óáï ô ã#õí


et al. (1999) a Centaurea cyanus L., BÉRES – KAZINCZI (2000) pedig már |VV]HVHQ Q\ROF NpWV]LN

J\RPQ|YpQ\IDM DOOHORSiWLiMiW YL]VJiOWiN .O|Q

kell szólni BRÜCKNER (1998) illetve BRÜCKNER et al. (2001) ez irányban végzett kutatásairól, akik többféle módszerrel és megközelítéssel (közvetlen és közvetett kölcsönhatás) alátámasztva bizonyították, hogy az Ambrosia artemisiifolia L. allelopátiás potenciállal rendelkezik, amely J\RUVWHUMHGpVpKH]pVQDJ\PpUWpN

WpUIRJODOiViKR]LVKR]]iMiUXO

A rendelkezésre álló szakirodalmi forrásokban egészen a közelmúltig QHP WHV]QHN HPOtWpVW D] pUWHNH]pV WiUJ\iW NpSH]

HJ\Q\iUL V]pOI

allelopátiás hatásáról. Ekkor Jordániában QUASEM – ABU-BLAN (1996) in vitro N|UOPpQ\HN N|]|WW EL]RQ\tWRWWiN KRJ\ D] HJ\Q\iUL V]pOI

pV

a

Rhizoctonia solani Kuhn. fitopatogén gombafaj között közvetett (növény – PLNURRUJDQL]PXV N|OFV|QKDWiV iOO IHQQ 1iOXQN HOV

NpQW

SZÁRNYAS

(2000) számolt be a M. annua növényi maradványaival és hajtásaik NO|QE|]

YL]HV DFHWRQRV HWDQRORV NLYRQDWDLYDO

NtVpUOHWHNU

O

0HJiOODStWiVD

V]HULQW

D

V]LJQLILNiQVDQ Q|YHOWpN D WHV]WQ|YpQ\HN

V]pOI

végzett csíráztatási

ERPOiVWHUPpNHL

V]L E~]D NXNRULFD UHSFH

FXNRUUpSD ]|OGW|PHJpW XJ\DQDNNRU D NO|QE|]

ROGDWRN YDODPHQQ\L

vizsgált koncentrációban gátolták a tesztnövények csírázását. $] HGGLJ HOpUW HUHGPpQ\HN pV D V]HU]HWW WDSDV]WDODWRN PHVV]HPHQ

HQ

bizonyítják, hogy az allelopátiára alapozott gyomszabályozásnak igen MHOHQW

VWDUWDOpNDLYDQQDNDPHO\HNNLKDV]QiOiViKR]PpJWRYiEELVRNUpW

vizsgálatokra van szükség. Noha a bioherbicidek többségére éppen ERPOpNRQ\ViJXN PLDWW HQ\KpEE pV NHYpVEp V]HOHNWtY KDWiV MHOOHP]

összehasonlítva a szintetikus és nehezen lebomló, gyakran szelektívebb hatású herbicidekkel, mégis a molekulaszerkezet megismerése nem

89

ßÂàáâá ã%áääå#æçè çé êë ç ìæíÅíéîéï ï ð íéñ òã éç óáï ô ã#õí


egyszer ötletet ad új peszticidek kifejlesztéséhez (GODFREY, 1995). $ KHUEROyJLD V]HPV]|JpE

O Qp]YH D OHJIRQWRVDEE NXWDWiVL FpONLW

]pV

az allelopátiás hatású gyomfajok azonosítása, és az általuk termelt DOOHORNHPLNiOLiN

L]ROiOiVD

YDODPLQW

D

WHUPHOpVpUW

IHOHO

V

JpQHN

meghatározása (BRÜCKNER – SZABÓ, 2001). Továbbá lényeges annak PHJiOODStWiVD LV KRJ\ H]HN D] DOOHORSiWLiV KDWiVpUW IHOHO Q|YpQ\HN PHO\ IHQRIi]LViEDQ WHUPHO

V YHJ\OHWHN D

GQHN pV PLO\HQ NRQFHQWUiFLyEDQ

hatásosak (BÉRES, 2000). Mindezek ismerete megteremti aOHKHW

VpJpWD]

allelopátiás tulajdonságú taxonoknak az integrált gyomszabályozásban és D ELROyJLDL YpGHNH]pVEHQ W|UWpQ

IHOKDV]QiOiViUD

BRÜCKNER – SZABÓ,

2001).

3.10. A

=(*<1<È5,6=e/)

(/

LENI VÉDEKEZÉS LEHET

6e*(,

3.10.1. Agrotechnikai és mechanikai módszerek

BROD (1953) tapasztalatai szerint legfontosabb szempont az egynyári V]pOI

HOOHQL

YpGHNH]pVEHQ

D

SUHYHQFLy

YDJ\LV

D

EHKXUFROiV

megakadályozása. Amennyiben ez már megtörtént, úgy vetésváltással LOOHWYH pVV]HU N|YHWNH]HWHV

YHWpVIRUJyYDO

YpJUHKDMWiViYDO

D

NDSiVRN

pUKHW

FVDN

NRUOiWR] HO

D

ásával) és annak

J\RPIDM

visszaszorulása. CZIMBER HW DO V]HULQW KD D] HO PHJMHOHQWD]HJ\Q\iULV]pOI

IRNR]DWRV

YHWHPpQ\EHQ

DNNRUOHJDOiEEHJ\N|]pSPpO\V]iQWiVWNHOO

végezni, hogy a talajra hullott gyommagvak csírázási zónájuk alá 90

ßCîDæ#âìç ìô åðã îëñ ö æñ ñ æ çð êë èæ íæ%îë ã


NHUOMHQHN $ V]iQWiV HOPXQNiOiViYDO SHGLJ D VHNpO\HQ IHNY KR]KDWyNFVtUi]iVLKHO\]HWEHDPHO\HNNLFVtUi]YDDIDJ\RVLG

PDJRN

NEHiOOWiYDO

elpusztulnak. BRAUN (1966) és UJVÁROSI (1973a) szerint az egynyári V]pOI

LUWiVD D WDUOyKiQWiVRN PDUDGpNWDODQ HOYpJ]pVpE

O pV D NDSiVRN

nyári kapálásából, továbbá az utak, parlagok tisztán tartásából áll. A tarlóhántásokon igen sok magját ki lehet csíráztatni, mert a friss talajmunkák után egész nyáron jól kel. BROD (1953) megfigyelései s]HULQW PLYHO D WDUOyNRQ HJ\ LG V]pOI

HJ\HGHN ILJ\HOKHW

EHQ J\DNUDQ NO|QE|]

IHQROyJLiM~

N PHJ H]pUW D] D]RQQDOL WDUOyKiQWiVW N|YHW

tarlóápolások az eredményes védekezéshez elengedhetetlenül fontosak. %iU D NDSiVRNEDQ D YHWpVW N|YHW LQWHQ]tY VRUN|]P

KHWHNEHQ PHJYDQ D OHKHW

YHOpVHNQHN D VRURN ]iUyGiViYDO H]HN V]iPD HJ\UH

ULWNiEEi YiOLN tJ\ D] iUQ\pNROiVW YLV]RQ\ODJ MyO W NpSHV IHMO

VpJH D]

U

V]pOI

]DYDUWDODQXO

GQL pV pOHWNpSHV PDJRW KR]QL

BROD, 9DOyV]tQ

OHJ

ezzel magyarázhatók HABERLAND (1998) kísérletei eredményei is, miszerint a gyomirtás eredményességét általában nem befolyásolja pozitívan a cukorrépa sorközeinek a herbicidNH]HOpVHN HO

WWL LOO N|]|WWL

mechanikai gyomirtása. Ennek némileg ellentmondanak DOMAK et al. (1995) cukorrépában végzett gyomirtási kísérletei, amelyek arról V]iPROQDN EH KRJ\ D] HJ\Q\iUL V]pOI

HOOHQ HJ\LN OHJKDWpNRQ\DEE

PHJROGiVW D NpW SRV]WHPHUJHQV KHUELGLGNH]HOpVW N|YHW

VRUN|]P

YHOpV

és kapálás beiktatása adta. Az esetek túlnyomó részében a fent felsorolt módszerek együttes DONDOPD]iVD

VHP

HOHJHQG

D

PHJIHOHO

KDWpNRQ\ViJ~

YpGHOHP

eléréséhez. Ehhez elengedhetetlenül fontos a hatékony kémiai védekezés.

91



3.10.2. Vegyszeres védekezési eljárások

KUKORICA

Annak ellenére, hogy a legnagyobb herbicidválaszték ebben a növénykultúrában áll rendelkezésünkre, viszonylag kevés adattal rendelkezünk azok M. annua HOOHQL KDWpNRQ\ViJiW LOOHW

HQ &

ZIMBER

et

al., 1998). HUNYADI – ALMÁDI (1981) szerint a gyomnövényt eredményesen irtó, preemergensen kijuttatható hatóanyagok a követkH]

N DWUD]LQ FLDQD]LQ

linuron, klórbromuron. FODOR – SZALAI (1983) szabadföldi kisparcellás kísérleteiben alkalmazott készítmények között szintén szerepeltek a fenti hatóanyagok, amelyek közül a triazin-származékok (atrazin, cianazin) esetében 95-98 %-os, míg a karbamidoknál (linuron, klórbromuron, fenuron) 90-95 %-RV

V]pOI

HOOHQL

KDWpNRQ\ViJUyO

V]iPROWDN

EH

HARTMANN – SZENTEY (2000) valamint KÁDÁR (2001) az atrazinos kombinációk kiváló preemergens hatékonysága mellett még a terbutrin, a pendimetalin és az izoxaflutol jó gyomirtó hatását is megemlítik. Külföldi vizsgálatokban is hasonló megállapításokról számolnak be (PSARSKI et al., 1988; COVARELLI, 1994). A herbicid-KDWyDQ\DJ IHMOHV]WpV

~M LUiQ\iW NpSYLVHO

SURWR[

-gátlók

csoportjába tartozó flumioxazin hatóanyag hatásspektrumát vizsgáló HO

]HWHV NtVpUOHWHLEHQ

PHQQ\LVpJ

HW DO UiPXWDWWDN KRJ\ PHJIHOHO

EHPRVyFVDSDGpNHVHWpQMyJ\RPLUWyKDWiVVDOUHQGHONH]LND]

HJ\Q\iULV]pOI

Az

BÉRES

HOOHQ

állománykezelésre

használható

herbicidek

hatékonyságát

92



UpV]OHWH]

NO|QIpOH

azokban – D] HO MHOHQW

WiEOi]DWRNDW

iWWHNLQWYH

EELHNKH] KDVRQOyDQ

PHJiOODStWKDWy

KRJ\

– szintén az atrazin hatóanyag

VpJpW KDQJV~O\R]]iN

PSARSKI et al., 1988; COVARELLI, 1994;

CZIMBER et al., 1998; HARTMANN – SZENTEY, 2000; KÁDÁR, 2001). ÈOWDOiQRV V]DEiO\NpQW HOPRQGKDWy KRJ\ D V]pOI

Q|YpQ\HN

-4 leveles

fejlettségüknél a legérzékenyebbek a posztemergens herbicidekre, 6 OHYHOHV iOODSRW IHOHWW PiU QHP NLHOpJtW

D J\RPLUWiV KDWiVIRND

BROD,

1953; CZIMBER et al., 1998). VERGNAUD – LEHENAFF NO|QE|]

SRV]WHPHUJHQV J\RPLUWy

V]HUHN NRPELQiFLyLQDN YL]VJiODWD VRUiQ PHJIHOHO HJ\Q\iUL

V]pOI

HOOHQ

D

EURPR[LQLO

pV

D

KDWiVW pUWHN HO D]

SLULGiW

KDWyDQ\DJRNNDO

Kísérleteikben az atrazin hatóanyaggal kombinált piridát, bromoxinil és dikamba szintén jó gyomirtó hatásúak voltak. NUYKEN et al. (1994) a bromoxinil és a bentazon hatóanyaggal végzett összehasonlító vizsgálatai során megállapították, hogy a bromoxinil önmagában kijuttatva és a EHQWD]RQQDONRPELQiFLyEDQLVHJ\IRUPiQNLW

Q

HUHGPpQ\

DGLNDPEDKDWyDQ\DJRW|QPDJiEDQpVNO|QE|]

t adott. CZEPÓ

NRPELQiFLyNEDQ

YL]VJiOWD $] |QPDJiEDQ NLMXWWDWRWW GLNDPED D] HJ\Q\iUL V]pOI

YHO

szemben gyenge gyomirtó hatást mutatott. Szintén gyenge hatásúnak bizonyult

a

dikamba + 2,4-D

kombináció

is.

Ugyanakkor

a

dikamba + atrazin tankkeverék igen jó hatékonyságúnak (98 %-os) EL]RQ\XOW

+DVRQOy

PHJILJ\HOpVHNU

O

V]iPROQDN

EH

GLNDPED

vonatkozásában MAGYAR – SCHEER (1994) is, akik megjegyzik, hogy a posztemergens szerek nagy részének rövid hatástartama miatt a IRO\DPDWRVDQ UHQGHONH]

FVtUi]y

V]pOI

HOOHQ

NO|Q|VHQ

D

WDUWDPKDWiVVDO

LV

NpV]tWPpQ\HN SO DWUD]LQRV NRPELQiFLyN DONDOPD]KDWyN

93



PHJIHOHO

KDWpNRQ\ViJJDO

DREXLER et al. (1998) a triketonok

csoportjába tartozó klórmezulon hatóanyag gyomirtó hatását három éven keresztül vizsgálva átlagosan 91 %-RV

V]pOI

HOOHQL

KDWpNRQ\ViJRW

állapítottak meg. Az utóbbi két évtized legintenzívebb herbicid-hatóanyag fejlesztési irányvonalát a szulfonil-karbamidok képviselték. Ennek eredményeként, nemcsak a gabonafélékben, hanem többek között a kukoricában is jelentek meg olyan készítmények, amelyek alacsony dózisaikkal úgy az egy-

PLQW

HJ\V]LN

D

NpWV]LN

J\RPQ|YpQ\HN

HOOHQ

KDWiVRVDN

$

HN HOOHQL KDWiViUyO LVPHUW QLNRV]XOIXURQ KDWyDQ\DJ V]pOI

hatását illHW

HQ HOOHQWPRQGiVRV DGDWRN WDOiOKDWyN $PtJ

I

NpSS

HOOHQL

MENCK et al.

(1998) 95 %-os hatékonyságról számolnak be, addig VERGNAUD – LEHENAFF QHP NLHOpJtW

KDWiViUyO tUQDN (J\ PiVLN V]LQWpQ H

FVRSRUWED WDUWR]y V]pOHV KDWiVVSHNWUXPPDO UHQGHONH]

rimV]XOIXURQ V]pOI

KDWyDQ\DJ D

HOOHQL J\HQJH DODWWL KDWpNRQ\ViJiW LOOHW

HQ

azonban egybevágó kísérleti eredmények születtek (KREIDI, 1992; HARTMANN – SZENTEY, 2000). MÜLLER (1992) többéves vizsgálati alapján a tifenszulfuron-metil önmagában kijuttatva ugyancsak gyenge KDWpNRQ\ViJ~QDN

EL]RQ\XOW

proszulfuron + primiszulfuron

D

V]pOI

HOOHQ

hatóanyagot

0iV

gyári

D

KHO\]HW

D

kombinációban

tartalmazó készítmény esetében, amely MAGYAR (1998b) vizsgálataiban mind 20 g/ha, mind pedig 25 g/ha dózisban kiváló hatékonyságot és hosszú tartamhatást mutatott a M. annua ellen. Ehhez még hozzáteszi, hogy a kezelésekhez adagolt 5 kg/ha ammóniumnitrát (34 % N) P

WUiJ\DJ\RUVtWRWWDLOOHWYHWRYiEEIRNR]WDDJ\RPLUWyKDWiVW

FLÜH et al. (1994) szerint a szulfonil-karbamidok etoxilált oktilfenol

94

÷CøDù#úûü ûý þÿ ø ù ù üÿ ù ù%ø


DGMXYiQVVDO

W|UWpQ

NLMXWWDWiVD

D

V]pOI

HVHWpEHQ

-10 % közötti

hatékonyság-növekedést eredményezett a gyomirtó hatásban. Annak ellenére, hogy BLANC – THIERRY (1995) vizsgálataiban a posztemergensen 1 kg hatóanyag/ha mennyiségben kijuttatott atrazin nem irtotta a szélfüvet, ez idáig sem a triazinokkal sem pedig egyéb más hatóanyagokkal szemben nem mutatták ki a rezisztencia jelenlétét az HJ\Q\iULV]pOI

QpO

(HEAP, 2000).

Több preemergens hatóanyag, bár posztemergensen szélesebb hatásspektrummal rendelkezik, a kukorica szelektivitása miatt csak annak NHOpVH HO

WW KDV]QiOKDWy ( SUREOpPD iWKLGDOiViUD NLGROJR]RWW HOMiUiV D]

ún. „pre/poszt” kezelés. Ezzel a módszerrel a fenuron, linuron, klórbromuron, terbutrin önmagában, illetve a linuron a lenacillal kombinációban az ülepedett magágyra kijuttatva sikeresen irtja az egynyári szélfüvet (HARTMANN, 1997). $ NpV

L J\RPRVRGiV PHJDNDGiO\R]iViUD V]NVpJ HVHWpQ D] LUiQ\tWRWW

OHYpO DOi W|UWpQ

SHUPHWH]pVVHO D OLQXURQ

+ olajadalék, a terbutrin, a

glufozinát-ammónium valamint a klórmezulon hatóanyagú készítmények DONDOPDVDN

D]

HJ\Q\iUL

V]pOI

HOOHQL

YpGHNH]pVUH

HARTMANN –

SZENTEY, 2000; KÁDÁR, 2001). TARJÁNYI et al. (2000) a transzgénikus kukorica vegyszeres gyomirtásának

továbbfejlesztését

célzó

kísérleteiben

az

általuk

alkalmazott kombinációk közül a glifozát + nikoszulfuron + etoxilált faggyú-DPLQ QHGYHVtW HO

V]HU WDQNNHYHUpN HUHGPpQ\HVHQ LUWRWWD D WHUOHWHQ

IRUGXOy

M. annua-t.

95



CUKORRÉPA Ez az egyetlen olyan kapásnövényünk, amelynek vegyszeres gyomirtásáEDQ

D]

HJ\Q\iUL

V]pOI

HOOHQL

YpGHNH]pVL

OHKHW

VpJHN

YL]VJiODWD IUHNYHQWiOW NXWDWiVL WHUOHWQHN PRQGKDWy HQQHN N|V]|QKHW D]LGHYRQDWNR]yV]DNLURGDORPLVYLV]RQ\ODJE 6]iPRV V]HU]

HQ

VpJHV

YpOHPpQ\H PHJHJ\H]LN DEEDQ KRJ\ D V]pOI

HOOHQ

alkalmazott ppi és preemergens kezelések többnyire igen gyenge hatásúak vagy teljesen hatástalanok, amely közvetett úton kihat dominanciaviszonyainak további alakulására is (GARBURG, 1981; HOFSTETTER, 1986; YUNG, 1995; CZIMBER et al., 1998; KÁDÁR, 2001). 9DOyGLHO

UHOpSpVWDV]pOI

HOOHQLYpGHNH]pVEHQD]HOV

KDWyDQ\DJRN IHQPHGLIDP GH]PHGLIDP PDMG NpV

SRV]WHPHUJHQV

EE D] HWRIXPH]iW

megjelenése hozta meg, amely teret nyitott az állománykezelések V]pOHVHEEN|U

PHJYDOyVtWiViQDN(]HNN|]OMHOHQW

VpJpQpOIRJYDNLNHOO

emelni az etofumezát hatóanyagot, amely talajon keresztüli hatásával EL]WRVtWRWW WDUWDPKDWiViQDN N|V]|QKHW

HQ D NpV EE NHO

V]pOI

HJ\HGHN

ellen is védelmet biztosít (GRIFFITHS, 1979; VADÁSZ, 1988). Nem véletlen tehát, hogy ez a hatóanyag a posztemergens gyomirtási technológiákban alapelemnek számít, bár önmagában ritkán használják. NEURURER (1981) szerint Ausztriában jó eredménnyel alkalmazzák a V]pOI

KDWpNRQ\ LUWiViUD DQQDN V]LN

–2 leveles állapotában kijuttatott

fenmedifam + etofumezát + olaj kombinációját. GARBURG (1981) is ezt a NRPELQiFLyW MDYDVROMD KR]]iWpYH D]W KRJ\ D V]pOI PLDWWDNRPELQiFLyRV]WRWWNH]HOpVIRUPiMiEDQW|UWpQ MREE HUHGPpQ\ pUKHW

HO

HOK~]yGy NHOpVH NLMXWWDWiViYDOPpJ

DOMAK (1993) összehasonlító vizsgálatokat

96



YpJ]HWW

NO|QE|]

SRV]

temergens technológiák között. A legjobb

eredményt a fenmedifam + dezmedifam + etofumezát gyári kombinációjának osztott kezelésben (1,5 + 2 + 2 l/ha) való kijuttatása adta, de ez sem WXGWD WHOMHV PpUWpNEHQ PHJDNDGiO\R]QL D V]pOI

XWyODJRV J\RPRVtWy

hatását. $]HOP~OWpYHNEHQHKDWyDQ\DJRNYRQDWNR]iViEDQDIHMOHV]WpVI

irányát a formuláció-technológiai fejlesztések képezték, amelyek HUHGPpQ\HL J\RPLUWiVL KDWpNRQ\ViJXNUD LV NHGYH]

KDWiVVDO YROWDN

(KÖTTING – ZINK, 1992; TERHARDT et al., 2002). 7RYiEE E

YtWHWWH D] HUHGPpQ\HV YpGHNH]pV OHKHW

VpJHLQHN N|UpW HJ\

újabb hatóanyag, a quinmerak kifejlesztése. MORVAN et al. (1995) a kloridazon + quinmerak kombinációját posztemergens alkalmazásban vizsgálták. A hatóanyagok szinergizmusa, a gyomnövény szik–2 leveles feQROyJLDL

VWiGLXPiKR] LG

]tWHWW RV]WRWW IRUPiEDQ W|UWpQ

NLYiOyJ\RPLUWyKDWiVWEL]WRVtWRWWD]HJ\Q\iULV]pOI

NLMXWWDWiVD

HOOHQ6]LQWpQDIHQWL

két hatóanyag kombinációjának kiváló posztemergens hatását támasztják alá KLAASSEN – MENCK (1994) kísérleti eredményei. Ugyanakkor a quinmerak önmagában, preemergensen kijuttatva – bár valamennyi nem kombinációban

alkalmazott

hatóanyag

(kloridazon,

metamitron,

etofumezát) hatását felülmúlta – csak gyenge vagy közepes hatásúnak bizonyult (YUNG, 1995). A közelmúltbaQ

FXNRUUpSiEDQ LV PHJW|UWpQW D]

HOV

V]XOIRQLO

-

karbamid hatóanyag, a trifluszulfuron-metil engedélyezése, amely NRPELQiFLyV SDUWQHUNpQW MyO DONDOPD]KDWy D] HJ\Q\iUL V]pOI

HOOHQL

védekezésben (KÁDÁR, 2001). ZOGHLAMI et al. (1995) ezzel a hatóanyaggal végeztek gyomirtási kísérleteket. Megállapították, hogy az ~M KDWyDQ\DJ PHJIHOHO

KDWiVVDO UHQGHONH]LN D] HJ\Q\iUL V]pOI

HOOHQ

97



különösen abban az esetben, amikor a trifluszulfuron-metilt egymás után NpW DONDORPPDO D J\RPRN NRUDL IHMO

GpVL VWiGLXPiKR] LJD]tW

va juttatták

ki. VECSEI (1995) szerint a trifluszulfuron-metil + fenmedifam + PHWDPLWURQ

KDWyDQ\DJRN

iOODSRWiKR]LG

NRPELQiFLyMiQDN

D

V]pOI

]tWHWWKiURPV]RULRV]WRWWNH]HOpVVHOW|UWpQ

közel 100 %-RVKDWiVpUKHW

-4 leveles

NLMXWWDWiViYDO

HO

NAPRAFORGÓ

PASQUIER

et

al.

(1995)

a

fluorkloridon

hatóanyaggal

és

kombinációival végeztek gyomirtási kísérleteket. A legjobb eredményt a YHWpV HO

WW

EHGROJR]RWW WULIOXUDOLQ

fluorkloridon adta. KÁDÁR

pV D SUHHPHUJHQVHQ DONDOPD]RWW

HOV

VRUEDQ

D

SUHHPHUJHQVHQ

alkalmazható szerek, ezek közül is a pendimetalin, terbutrin, valamint a metobromuron + prometrin hatóanyagú készítmények használatát javasolja. Mindezek mellett CZIMBER et al. (1998) még az oxifluorfen hatóanyagot is alkalmasnak tartják az egynyári szélf védekezésre. ROLLINSON

D

OHJXWyEEL

D]DIHQLGLQKDWyDQ\DJHVHWpEHQDQQDNMyV]pOI

LG

HOOHQL KDWiVRV

EHQ

HQJHGpO\H]HWW

HOOHQLKDWiViUyOV]iPROEH

EGYÉB NÖVÉNYKULTÚRÁK *DERQiEDQ KD HJ\iOWDOiQ V]iPRWWHY HJ\V]HU

HQ pV ROFV

PpUWpNEHQ HO

IRUGXO ~J\

ón auxin típusú herbicidekkel védekezhetünk ellene

(HOFSTETTER, 1986). KOCH (1970) valamint SCHUBERT et al. (1982) vizsgálatai szerint az ioxinil hatóanyag is hatásosnak bizonyult ellene.

98



Borsóban és szójában CZIMBER et al. (1998) az imidazolinonok csoportjába tartozó hatóanyagok (imazetapír, imazamox) mellett a SHQGLPHWDOLQKDV]QiODWiWMDYDVROMiND]HJ\Q\iULV]pOI

Burgonyában

DEEGE et al.

HOOHQ

(1996) a metribuzin

hatóanyag

preemergens kijuttatásával 93-97 %-os hatékonyságról számoltak be. AUER (1994) kísérleteiben a piridát hatóanyag vöröshagymában, póréhagymában és fokhagymában, azok 3-leveles állapotától alkalmazva, jó eredménnyel használható a M. annua ellen. Vöröshagymában a WDUWDPKDWiV Q|YHOpVH pUGHNpEHQ FpOV]HU

D KDWyDQ\DJRW SHQGLPHWDOLQQDO

kombinálva kijuttatni.

3.10.3.

$ELROyJLDLYpGHNH]pVOHKHW

$ V]pOIY|Q HO

VpJHL

IRUGXOy PLNURV]NRSLNXV NyURNR]y JRPEiNUyO EiU

gazdasági szempontból nem közömbösek számunkra, ma még kevés NRQNUpW LVPHUHWDQ\DJJDO UHQGHONH]QN $] HOV

jHOHQW

V

PHJILJ\HOpVHN

FRANK

vizsgálataiban a Cercospora mercurialis pV]OHOWH HJ\Q\iUL V]pOI

Európa

nemzetségr HO

D

feldolgozó

QHYpKH]

I

]

GWHN

3DVV J\DNRUL HO

J\RPQ|YpQ\HNHQ

parazitagombáit

J\DNRUODWL V]HPSRQWEyO DNL

IRUGXOiViW

BRANDENBURGER (1985)

munkájában

a

Mercurialis

O PiU PLNURV]NRSLNXV JRPEDIDMW tU OH N|]ON IRUGXO

M. annua-n. Ezzel szemben BÁNHEGYI et al. (1985)

határozókönyvében mindössze 3 fajról tesz említést (Melampsora pulcherrima (Bub.) Maire, Septoria mercurialis West., Cercospora mercurialis Pass.). CHEVASSUT (1987) franciaországi vizsgálatai alapján

99



e három faj mellett még a Phyllosticta mercurialicola Massal.-t említi PHJ PLQW D V]pOIY|Q OHJJ\DNUDEEDQ HO

közelmúltban MAGYAR

IRUGXOy SDUD]LWD JRPEDIDMW $

HW DO NLVDOI|OGL V]pOI

iOORP

ányokon

végzett fitopatológiai megfigyelései során a Cercospora mercurialis 3DVV HOV

V]RNDWODQXO

QDJ\PpUWpN

NiURVtWiVD

NpQWHJ\DGGLJLVPHUHWOHQMHOHQW

EHWHJVpJU

VPpUWpN

PHOOHWW

0DJ\DURUV]iJRQ

Q|YpQ\SXV]WXOiVWRNR]y

O V]iPROWDN EH (QQHN NyURNR]yMiW PRUIROyJLDL MHOOHP]

alapján a Colletotrichum

JHQXV]ED WDUWR]y HJ\HO

L

UH LVPHUHWOHQ IDMNpQW

azonosították. Mindezek figyelembevételével azonban megállapítható, KRJ\ MHOHQOHJ PpJ QHP UHQGHONH]QN D IDM ELROyJLDL ~WRQ W|UWpQ

gyomszabályozására alkalmas potenciális bioágenssel. $ WHUPpV]HWEHQ D] HJ\Q\iUL V]pOIY|Q HO

IRUGXOy HJ\pE

közvetett kártételében szerepet játszó –

NiUWHY

N

– HOV

pV

VRUEDQ

NyURNR]yN

ismertetése az értekezés 3.4.1. fejezetében megtalálható.

100

÷"øù%úûü ûý þÿ ø

Kísérleti rész

ø ÿù ù þ ù ù

4. KÍSÉRLETI RÉSZ

4.1. A

=(*<1<È5,6=e/)

+

AZAI ELTERJEDÉSÉNEK

VIZSGÁLATA

Vizsgálatainkhoz az

Országos

Szántóföldi

Gyomfelvételezések

összefoglaló munkáit (UJVÁROSI, 1975) illetve adatbázisait (KSH, 1988; BFNTÁ, 1998) használtuk fel. Munkánkat nehezítette, hogy az I. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés részletes adatai napjainkban már QHP KR]]iIpUKHW

HN H]pUW D] HOHP]pV VRUiQ FVDN D ,, ,,, pV ,9

országos elterjedési adatokat tudtuk figyelembe venni. A felvételezések minden alkalommal az ország 202 határában, a genetikus talajtérkép alapján tDODMWtSXVRQNpQW PHJIHOHO

DUiQ\EDQ NLMHO|OW IpOH WDODMWtSXVRQ

illetve -DOWtSXVRQ |VV]HVHQ IHOYpWHOH] IHOYpWHOH]pVL KHO\HQ HJ\PiV PHOOHWW IHNY

SRQWRQ W|UWpQWHN (J\

-egy

E~]D pV NXNRULFDWiEOD

került kijelölésre, amelyeket a felvételezések éveiben vegyszeresen nem gyomirtottak. A gyomcönológiai vizsgálatok UJVÁROSI (1973b) által módosított BALÁZS (1944)-IpOH

PyGV]HUUHO

WiEOiQNpQW

NHWW

×5

méteres mintatereken, a vegetáció folyamán két alkalommal történtek. A IHOYpWHOH]pVHN LG

SRQWMDL M~QLXV KyQDSEDQ

V]L E~]D pV NXNRULFD LOOHWYH

augusztusban (tarló és kukorica) voltak. A mintakvadrátok értékszámai alapján kiszámításra kerültek az egyes fajok átlagborítási százalékai, amelyeket ezután felvételezési helyenként és kultúrnövényenként külön tábli]DWRNEDQ V]pOI

U|J]tWHWWHN (]HNE

O D WiEOi]DWRNEyO J\

UH YRQDWNR]y DGDWRNDW DPHO\HNHW D N|YHWNH]

MW|WWN NL D

V]HPSRQWRN V]HULQW

101

÷"øù%úûü ûý þÿ ø

Kísérleti rész

ø ÿù ù þ ù ù

dolgoztunk fel: •

PHJ\pQNpQWL

iWODJERUtWiVRN

pV

D]

HO

IRUGXOiVL

J\DNRULViJRN

alakulása kultúrnövényenként • felvételezési helyenkénti térfoglalások alakulása kultúrnövényenként • átlagborítások alakulása talajtípusonként

A vizsgálatban több olyan kifejezés használatára is sor kerül, DPHO\QHN

pUWHOPH]pVpW

D

LVPHUWHWQQN NHOO $] HOV J\RPQ|YpQ\ pUWHOHPEHQ

IpOUHpUWKHW LO\HQ D

iWODJERUtWiVDLQDN

YHWW

pV

PHJRV]OiViQDN

VpJ

HONHUOpVH

YpJHWW

U|YLGHQ

z „elterjedés” fogalma, amelyet a HO

IRUGXOiVL

WHNLQWHWWQN

$

KHO\HLQHN N|YHWNH]

I|OGUDM]L

D]

~Q

„megyénkénti átlagborítások” fogalmát úgy értelmeztük, mint az adott megye összes felvételezéVL KHO\pU 6]LQWpQJ\DNUDQV]HUHSHOD]ÄHO

O V]iUPD]y ERUtWiVL DGDWDLQDN iWODJiW

IRUGXOiVLJ\DNRULViJŃLIHMH]pV DPHO\D

J\RPQ|YpQ\ V]i]DOpNEDQ NLIHMH]HWW HO

IRUGXOiVDLQDN V]iPiW MHOHQWL D]

összes felvételezési helyre vonatkoztatva. Többször használjuk még a ÄIHUW

]|WWVpJ PpUWpNH´ NLIHMH]pVW LV DPHO\HW D] iWODJERUtWiVRN N|]|WWL

különbségek

szemléletesebb

PHJiOODStWiViKR]DN|YHWNH]

•

N|]HSHV IHUW

kifejezésére

vezettünk

be.

Ennek

VNiODpUWpNHNNHUOWHNDONDOPD]iVUD

]|WWVpJ D] HJ\Q\iUL V]pOI

% feletti átlagborítás

értékkel szerepel az adott területen •

J\HQJH IHUW

]|WWVpJ D] HJ\Q\iUL V]pOI

-2 % közötti átlagborítás

értékkel szerepel az adott területen •

V]iODQNpQWL

HO

IRUGXOiV

D]

HJ\Q\iUL

V]pOI

-1 % közötti

átlagborítás értékkel van jelen az adott területen

102

! "

Kísérleti rész

$] HJ\HV IHOYpWHOH]pVL LG

átlagborítások

alapján

V]DNRN

sorrendbe

#$ $! % &'

-97) átlagadatait a százalékos

állítottuk,

majd

a

legutóbbi

felvételezések adataihoz viszonyítva értékeltük. Az értékelések során mindig a két felvételezett év átlagát vettük figyelembe.

4.2. CSÍRÁZÁSBIOLÓGIAI VIZSGÁLATOK

4.2.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok

4.2.1.1.

$PDJYDNEHJ\

$] HJ\Q\iUL V]pOI

MWpVH

PDJYDLQDN W|PHJHV EHJ\

MWpVH D NRUiEEDQ

részletezett magterjedési sajátosságainak (autochoria, myrmekochoria) és IRO\DPDWRV PDJpUpVpQHN N|V]|QKHW (]pUW D PDJJ\ HJ\LGHM OHKHW

HQ MHOHQW

V QHKp]VpJHNEH WN|]LN

MWpVKH] RO\DQ PyGV]HUW YiODV]WDQL DPHO\ EL]WRVtWMD D]

PHJIHOHO

PHQQ\LVpJEHQ W|UWpQ

VpJpW QHP N|QQ\

V]pOI

IHODGDW $ IDM FVtU

PDJYDN EHJ\

MWpVpQHN

ázásbiológiai vizsgálataiban

korábban SZÁRNYAS (2000) által használt fóliatakarásos módszer tapasztalataink szerint nem tudta teljes mértékben megoldani ezt a problémát. Ezért vizsgálatainkhoz – MARTINKOVÁ et al. (1997) valamint HAMOUZ (1999) módszerét követve – Q|YpQ\HJ\HGHNHW J\

WHUPpVpUpV VWiGLXPiEDQ OpY

MW|WWQN EH DPHO\HN PDJYDL YL]VJiODWDLN V]HULQW

ELROyJLDL pV pOHWWDQL MHOOHP]

LN WHNLQWHWpEHQ QHP WpUQHN HO V]iPRWWHY

PpUWpNEHQ D]RNWyO DPHO\HN D] pO

Q|YpQ\HQ WHUPpV]HWHV ~WRQ pUWHN EH

103

Kísérleti rész

$ EHJ\

Csírázásbiológiai vizsgálatok

MW|

tt növényeket fólián szétterítve a napon szárítottuk, majd a

NLSHUJHWW PDJYDNDW QDSRQWD |VV]HJ\

MW|WWN pV WRYiEEL IHOKDV]QiOiVXNLJ

papírzacskóban 40-50 %-os relatív páratartalom mellett tároltuk.

4.2.1.2.

$IpQ\pVDNO|QE|] V]pOI

WiUROiVLPyGRNKDWiVDD]

egynyári

PDJYDNQ\XJDOPLiOODSRWiUDpVFVtUi]iViUDHOWpU

évjáratokban $ YL]VJiODWL LG

V]DN

-2000) során minden év augusztus vége és

V]HSWHPEHU HOHMH N|]|WW 0RVRQPDJ\DUyYiU N|UQ\pNpU PDJYDNDW J\

másik V]REDK

MW|WWQN 7LV]WtWiV XWiQ D PDJPLQ

részét

pedig

PpUVpNOHWHQ

4

hetes,

o

& pV K

W

A csíráztatási tesztek 11 FP

–

PpUVpNOHW

között,

18 oC), valamint nedves

WiUROiVXWiQFVtUi]WDWWXQN

iWPpU

M

3H

Yt]]HO QHGYHVHQ WDUWRWW GXSOD YDVWDJViJ~ V] NRQWUROOiOW K

körülmények

OiGiEDQ

ták egy részét azonnal, a

száraz

homokban 4 oC illetve 25 oC-RQW|UWpQ

O pUHWW V]pOI

U

tri-csészében, desztillált SDStURQ 01 :

o

C) termosztátban, fényben és sötétben

történtek. Kezelésenként 4 × 50 db magot használtunk fel. A sötétben W|UWpQ

FVtUi]iV NLYLWH

lezésére a Petri-csészéket dupla vastagságú fekete

vászonzacskóba burkoltuk, az értékeléseket pedig gyenge zöld fény alatt YpJH]WN $ FVtUi]WDWiVL WHV]WHN OHJXWROVy pUWpNHOpVH D EHiOOtWiVW N|YHW

14. napon történt. A magvak életképességének meghatározása az OMMI Csíráztatási Osztályának Magvizsgálati Laboratóriumában a hazai és a QHP]HWN|]L V]DEYiQ\QDN PHJIHOHO

77&

-módszer (triphenyl tetrasolium

klorid) szerint történt (MOORE, 1985). Az adatok statisztikai értékelését

104

Kísérleti rész


varianciaanalízissel végeztük el.

4.2.1.3.

$]HOWpU

WHUP

KHO\LYLV]RQ\RNpVPDJpUpVLLG

D]HJ\Q\iULV]pOI

$] HOWpU

WHUP

V]DNRNKDWiVD

PDJYDNQ\XJDOPLiOODSRWiUDpVFVtUi]iViUD

KHO\L YLV]RQ\RN V]HUHSpQHN WDQXOPiQ\R]iViKR]

augusztus 24-én egy mosonmagyaróvári konyhakert sárgarépavetpVpE pV HJ\ .LPOH PHOOHWWL ERUVyWDUOyUyO J\

MW|WWQN pUHWW V]pOI

2001. július 31-pQ HJ\ J\XODPDMRUL FXNRUUpSDYHWpVE

O

PDJYDNDW

O DXJXV]WXV

18-án egy dunaszentpáli kukoricatábláról, 2001. augusztus 11. és szeptember 11. között pedig egy mosonmagyaryYiUL UXGHUiOLV WHUOHWU J\

MW|WWQN pUHWW V]pOI

PDJYDNDW $ NO|QE|]

PDJYDN FVtUi]iVELROyJLDL MHOOHP] WHUP

KHO\U

LG

O

SRQWEDQ EHpU

LQHN |VV]HKDVRQOtWiViKR] J\XODPDMRUL

O D M~OLXV pQ W|UWpQW PLQWDYpWHOW N|YHW

-

HQ PpJ

további két alkalommal (2001. október 7-én és november 4-én) is történt PDJJ\

MWpV $] EDQ EHJ\

-

MW|WW PDJYDNDW WLV]WtWiV XWiQ WRYiEEL

IHOKDV]QiOiVXNLJ PLQWHJ\ KyQDSLJ SDStU]DFVNyEDQ V]iUD] K

helyen tároltuk. A 2001-EHQ V]REDK

PpUVpNOHWHQ W|UWpQ

EHJ\

Y|V

MW|WW PDJYDNDW SHGLJ QDSRV

WiUROiV XWiQ FVtUi]WDWWXN $ FVtUi]WDWiVL

vizsgálatok a 4.2.1.2. fejezetben leírtak szerint történtek.

105

Kísérleti rész

4.2.1.4.


$V]WUDWLILNiFLyLG

WDUWDPiQDNKDWiVDD]HJ\Q\iULV]pOI

magvak nyugalmi állapotára és csírázására 2000 szeptemberében MosonmDJ\DUyYiU PDJYDNDW J\

O pUHWW V]pOI

MW|WWQN 7LV]WtWiV XWiQ D PDJPLQWiNDW QHGYHV KRPRNED

rétegezve 4 oC-RQW|UWpQ N|YHW

N|UQ\pNpU

LOOKHWHVWiUROiVWV]WUDWLILNiFLy

HQDIHMH]HWEHQOHtUWDNV]HULQWFVtUi]WDWWXN

4.2.1.5.

A mDJQ\XJDORPGRUPDQFLD PHJV]

QpVpQHNYL]VJiODWD

V]DEDGI|OGLN|UOPpQ\HNN|]|WWNO|QE|] WiUROWV]pOI

WDODMPpO\VpJEHQ

PDJYDNHVHWpEHQ

2001. július 31-pQ HJ\ J\XODPDMRUL FXNRUUpSDYHWpVE PDJYDNDW

J\

MW|WWQN

IHOKDV]QiOiVXNLJ V]REDK

7LV]WtWiV

XWiQ

D

O pUHWW V]pOI

PDJYDNDW

WRYiE

bi

PpUVpNOHWHQ SDStU]DFVNyEDQ WiUROWXN

november 10-pQ D PDJPLQWiNDW KiURP HJ\HQO

UpV]UH RV]WYD WOOKiOyEyO

készített tasakokba helyeztük, majd 5, 15 és 30 cm-es mélységbe ástuk a WDODMED $ PDJQ\XJDORP PHJV]

2002. január 24-W

O NH]G

G

kezelésenként 3×50 db-W

QpVpQHN YL]VJiO

atához a magmintákból

HQ KyQDSRQ NHUHV]WO PLQGHQ KyQDS V]HGWQN

IHO

termosztátban 25 oC-on, – D PDJYDN HO

pV

NRQWUROOiOW

K

-én

PpUVpNOHW

]HWHV YL]VJiODWD VRUiQ WDSDV]WDOW

negatív fotoblasztikussága miatt – állandó sötétben csíráztattuk a 4.2.1.2. fejezetben leírtak szerint.

106

Kísérleti rész

4.2.1.6.


A nátriumklorid koncentráció, a pH és a szárazságstressz KDWiVDD]HJ\Q\iULV]pOI

2000. augusztus vége – MosonPDJ\DUyYiU

N|UQ\pNpU

PDJYDNFVtUi]iViUD

V]HSWHPEHU O

pUHWW

HOHMH

V]pOI

N|]|WWL

PDJYDNDW

Tisztítás után a magvakat 6 hónapig –18 oC-RQ K N|YHW

W

LG J\

V]DNiEDQ MW|WWQN

OiGiEDQ PDMG H]W

HQ IHOKDV]QiOiVLJ WRYiEEL KyQDSLJ QHGYHV KRPRNED UpWHJH]YH

4 oC-on tároltuk. A só-stressz tanulmányozásához 0, 50, 100 és 150 mM koncentrációjú nátriumklorid oldatokat használtunk. A pH változás, csírázásra gyakorolt hatásának vizsgálatára 3, 4, 5, 6, 7, 8 és 9 S+pUWpN

pufferoldatokat alkalmaztunk, amelyeket REDDY-SINGH (1991) által leírt eljárás módosításával készítettünN

HO

$

FVtUi]iV

V]iUD]ViJW

U

-

képességének meghatározása polyetilén-JO\NRO 3(* NO|QE|] W|PpQ\VpJ

ROGDWDLQDN VHJtWVpJpYHO W|UWpQW 6

Q\RPiQ (QQHN PHJIHOHO

TEUTER

HQ D V]pOI

PDJYDNDW

–

et al. (1981)

1, –3, –5 és –10 bar

ozmotikus potenciálú oldatokban csíráztattuk. A csíráztatási kísérletek állandó sötétben a 4.2.1.2. fejezetben leírtak szerint történtek.

107

Kísérleti rész


4.2.2. Szántóföldi csírázásdinamikai vizsgálatok

(OWpU WHUP

4.2.2.1. $]

HJ\Q\iUL

KHO\LN|UOPpQ\HNN|]|WWYpJ]HWWPHJILJ\HOpVHN

V]pOI

FXNRUUpSDYHWpVHNEHQ

W

ermészetes csírázási ritmusát kukorica és

WDQXOPiQ\R]WXN

$

YL]VJiODWRN

LG

WDUWDPD

kukoricában négyéves (1998-2001), cukorrépában pedig hároméves (1999- PHJILJ\HOpVL LG V]pOI

OHJJ\DNRULEE

OHKHW

VpJ

V]HULQW

HO

IRUGXOiVL

RO\DQ

PHJMHOHQpVHIHOWpWHOH]KHW

V]DNRW IRJODOW PDJiEDQ $ YL]VJiODWRN D KHO\pQ

WHUOHWHNHQ

D

DKRO

6]LJHWN|]EHQ

D

W|UWpQWHN

J\RPQ|YpQ\

W|PHJHV

YROW$ YL]VJiODWRNKHO\HLWpVN|UOPpQ\HLWD]

1. táblázat mutatja be. $

NLYiODV]WRWW

WiEOiQ

YpOHWOHQV]HU

HOUHQGH]pVEHQ

négy darab

egyenként 1 m2-es mintatér került kijelölésre, ahol a kultúrnövények YHWpVpW N|YHW WHUMHG

LG

KHWHGLN QDSWyO NH]G

G

HQ HJpV]HQ D EHWDNDUtWiVXNLJ

V]DNEDQ KHWHQWH IHOMHJ\H]WN D V]LNOHYHOHV V]pOI

V]iPiW(PHOOHWWDYL]VJiOWLG

V]DNPHWHRUROyJLDLMHOOHP]

Q|YpQ\HN

LK

PpUVpNOHW

csapadék) is rögzítésre kerültek. A csírázás ütemének pontos követése pUGHNpEHQ D] XJ\DQDEEDQ D] LG GUyWJ\

PyGV]HUpW U

N|YHWYH

YHOMHO|OWNPHJ$

V]DNEDQ FVtUi]y HJ\HGHNHW

&RORU

&RGLQJ

6\VWHP

HOLROYD

D]RQRV

V]tQ

kijelölt kvadrátokban a vegetáció során sem

mechanikai, sem pedig kémiai gyomirtás nem történt.

108

Kísérleti rész


1. táblázat. A szántóföldi csírázásdinamikai vizsgálatok helyei és körülményei Kultúrnövény Vizsgálat éve Vizsgálat helye Táblaszám Talajtípus Fajta (hibrid) neve Vetés ideje Sortávolság (cm) Növényszám (db/ha) Kultúrnövény

KUKORICA 1998. I. CLARICA 04. 20.

1999. 2000. 2001. Dunaszentpál VI. I. VI. Öntés réti talaj ASGROW DK-391 OCCITAN 043 04. 22. 04. 28. 04. 27. 76,2 75.000 CUKORRÉPA

Vizsgálat éve 1999. 2000. 2001. Novákpuszta Kimle Gyulamajor Vizsgálat helye 9. 6. X. Táblaszám csernozjom réti talaj öntés réti talaj öntés réti talaj Talajtípus GINA CANARIA ORNELLA Fajta neve 03. 29. 04. 13. 04. 23. Vetés ideje 45 45 45 Sortávolság (cm) VeW PDJPHQQ\ 2,4 2,4 1,6 (U egység/ha)

4.2.2.2.

Szabadföldön, tenyészedényben végzett vizsgálatok

V]HSWHPEHUpEHQ 0RVRQPDJ\DUyYiU N|UQ\pNpU PDJRNDW J\

O pUHWW V]pOI

MW|WWQN 7LV]WtWiV XWiQ D PDJRNDW IHOKDV]QiOiVLJ V]RED

-

109

Kísérleti rész

K


PpUVpNOHWHQSDStU]DFVNy

helyén 19 FPiWPpU

M

ban tároltuk. 2000. október 26-iQDEHJ\

pV FPPpO\VpJ

P

MWpV

DQ\DJFVHUHSHNHWiVWXQNEH

a földbe. A cserepeket mészlepedékes csernozjom talaj (humusztartalom: 2,22 %; pH: 7,58) és virágföld (humusztartalom: 39,48 %; pH: 7,15) 1:1 arányú keverékével töltöttük meg, amelyekbe 1, 2, 3, 5 és 10 cm mélyre négy ismétlésben 100-100 GE V]pOI QRYHPEHUHOHMpW

PDJRW KHO\H]WQN HO $ NHOpVL

ORNWyEHU

%-ot

-ig hetente értékeltük úgy, hogy

a szikleveles csíranövényeket az értékelés után eltávolítottuk.

4.3. A

=(*<1<È5,6=e/)

1g

VEKEDÉSANALÍZISÉNEK

VIZSGÁLATA

$

V]pOI

Q|YHNHGpVL

MHOOHP]

LQHN

PHJKDWiUR]iViUD

WHUP

KHO\L

körülmények között került sor. A mintavételezések 1999. május 10-W 1999. augusztus 3-LJ WHUMHG

LG

V]DNEDQ Q

O

aponként történtek, amikor

Dunaszentpál határának egyik kukoricavetésében kijelölt kísérleti parcelláról 10 GE J\

iWODJRV IHMOHWWVpJ

V]pOI

Q|YpQ\ I|OGIHOHWWL UpV]HLW

MW|WWN EH $ SDUFHOOiQ EHOO D Q|YpQ\HN iWODJRV GHQ]LWiVD D

kukoricánál 8,66 növény/m2 a M. annua-nál pedig 46,82 növény/m2 volt. A területet más gyomfajoktól folyamatos kézi kapálással tartottuk tisztán. Minden

alkalommal

meghatároztuk

a

hajtások

száraztömegét,

levélterületüket pedig LICOR-3000 (LI-COR, Lincoln, NE, USA) típusú planiméterreO PpUWN $ V]iUD]W|PHJ pV D OHYpOWHUOHW LG regresszióanalízissel

értékeltük.

A

EHOL YiOWR]iViW

növekedésanalízisben

használt

növekedési mutatók VIRÁGH (1980a) valamint BERZSENYI (2000) 110

(*),+.-/0 /1234 )56 7

Kísérleti rész

|VV]HIRJODOyPXQNiLDODSMiQDN|YHWNH]

089 +: + ;5 4.<0<6 = )3 4 +

NYROWDN

RGR (Relative Growth Rate); •

ln(W2 / W1 ) t 2 − t1

relatív növekedési sebesség =

RLGR (Relative Leaf Growth Rate); •

ln L A 2 − ln L A1 t 2 − t1

levélterület relatív növekedési sebessége =

NAR (Net Assimilation Rate); •

(W2 − W1 ) (ln L A2 − ln L A1 ) × (t 2 − t1 ) (L A2 − L A1 )

nettó asszimilációs ráta =

LAR (Leaf Area Ratio); •

levélterület arány = [L A1 / W1 ]+ [L A2 / W2 ]/ 2 = (LAR1 + LAR2 )/ 2

ahol W = összes száraztömeg; LA = levélterület; t

4.4. A

=(*<1<È5,6=e/)

LG

SRQW

7È

PELEMFELVÉTELI

SAJÁTOSSÁGAINAK VIZSGÁLATA

$

V]pOI

KDMWiVRN

PDNUR

-

és

mikroelem

koncentrációjának

PHJKDWiUR]iVD FpOMiEyO 'XQDV]HQWSiO KDWiUiQDN HJ\LN NXNRULFDYHWpVpE

1998. május 24-W iWODJRV IHMOHWWVpJ HJ\HQNpQW

O RNWyEHU LJ WHUMHG

-

V]pOI

PiVIpO

tápelemtartalom Növénytermesztési LDERUDWyULXPiEDQ

LG

V]D

kban 10-15 naponként

Q|YpQ\HN I|OGIHOHWWL UpV]HLE

NLOyJUDPPQ\L

PLQWiW

meghatározását Intézet YpJH]WN

HO

az

O HJ\LGHM

J\

MW|WWQN

akkori

nevén

Mosonmagyaróvár, $]

HO

O

NpV]tWHWW

PLQWiNDW

OHJ

db,

EH

$

PATE Központi

o

C

111

>?@ABC BDEFG ? HI J

Kísérleti rész

K

K DL*@I @MJ@I N HK @I @

PpUVpNOHWHQ yUiQ NHUHV]WO V]iUtWRWWXN PDMG D V]iUD]W|PHJ PpUpVH

XWiQ SRUUi

U|OWN $ YL]VJiODWRN VRUiQ D N|YHWNH]

HOHPHN NHUOWHN

meghatározásra: nitrogén (N), foszfor (P), kálium (K), kalcium (Ca), magnézium (Mg), vas (Fe), réz (Cu), cink (Zn), mangán (Mn). A N-, P-, K-, Ca-tartalmat kénsavas roncsolás után, a nitrogén esetében Kjeldahlmódszerével Kjel-Foss Automatic berendezéssel, a P, K és a Ca esetében pedig atomabszorbciós spektrofotométerrel határoztuk meg. A Mg-, Fe-, Cu-, Zn-, és Mn-tartalom meghatározása sósavas hidrolízis után atomabszorbciós

spektrofotométerrel

történt.

A

mintavételi

hely

talajvizsgálati eredményeit a 2. táblázat mutatja be.

2. táblázat. A kísérleti terület talajvizsgálati eredményei öntés-réti talajon (Dunaszentpál, 1998) Talajmélység 0-20 cm 21-40 cm pH (KCl) KA CaCO3 (%) Humusz (%) Összes N (%) P2O5 ppm K2O ppm Na ppm Mg ppm Zn ppm Cu ppm Mn ppm Fe ppm

7,44 47 19 3,49 0,26 176 102 56 337 1,4 3,94 31 24

7,53 47 18 3,55 0,27 178 98 60 340 1,6 4 34 25

112

>*?,@ABOC BDEFG ?HI J

Kísérleti rész

4.5. A

=(*<1<È5,6=e/)

PI I @I Q LRDK F DG*SPK DG.P

$/

LELOPÁTIÁS HATÁSÁNAK

LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATA

1|YpQ\LDQ\DJRNJ\

4.5.1.

MWpVH

1998 októberében Dunaszentpál határában teljes virágzás fenológiai VWiGLXPiEDQ OpY EHJ\

MWpV XWi

J\|NHUHV V]pOI

Q|YpQ\HNHW iVWXQN NL D WDODMEyO $

n a növényeket 25-30 oC-on, közvetlen napsugárzástól

védett helyen szárítottuk, majd gyökér-, levél- és virágzatrészekre RV]WRWWXN pV WRYiEEL IHOKDV]QiOiVXNLJ SDStU]ViNEDQ MyO V]HOO K

]

V]iUD]

Y|V KHO\VpJEHQ WiUROWXN $ FVtUi]WDWiVRNKR] WHV]WQ|YpQ\NpQW

étkezési

amarántot (Amaranthus hypochondriacus cv. Edit), fehér mustárt (Sinapis alba cv. Budakalászi sárga

YDODPLQW

V]L E~]iW

Triticum

aestivum cv. Vitka) használtunk. A tesztnövények magvait ill. terméseit IHOKDV]QiOiV

HO

QiWULXP IHUW

WW

%-os neomagnollal (benzolszulfon-klóramid-

WOHQtWHWWN

4.5.2. Növényi kivonatok készítése

A vizes kivonatok készítésénél SZABÓ (1997b) módszerét követtük. Körülbelül 1 mm nagyságú részekre felaprított légszáraz levél, porzós virágzat illetve gyökérzet 5-5 grammjából 1 órás, 100 ml desztillált Yt]EHQW|UWpQ .

pV

Ui]DWiV

V]

UpVW

min-1) során, centrifugálást (4000 min-1; Sigma

N|YHW

HQ

NDSWXN

D

NtVpUOHWHNEHQ

DONDOPD]RWW

113

>*?,@ABOC BDEFG ?HI J

Kísérleti rész

H[WUDNWXPRNDW $ PpUW NRQFHQWUiFLyQDN PHJIHOHO

oldatot is készítettünN

D]

R]PRWLNXV

PI I @I Q LRDK F DG*SPK DG.P

PDQQLW &6

KDWiVEyO

HUHG

H14O6)

IpOUHYH]HW

eredmények kiküszöbölése érdekében. A pH különbségek miatt IHOPHUO

FVtUi]iVL IHMO

GpVL UHQGHOOHQHVVpJHN NLV]

NLYRQDWRNS+pUWpNpWPLQGHQHVHWEHQHOOHQ

UpVH pUGHNpEHQ D

UL]WN

4.5.3. Csíráztatási biotesztek $ FVtUi]WDWiVL NtVpUOHWHNKH] KDV]QiOW V]pOI

NLYRQDWRNDW J\|NpU OHYpO

virágzat) törzsoldat, valamint kétszeres, ötszörös és tízszeres (5000, 3000, 1000, 500 mg·kg-1) koncentrációjú hígítás formájában alkalmaztuk. Kontrollként steril desztillált víz szolgált. A kísérletek beállítása négy ismétlésben történt. A vizsgálatokhoz 7 FP KDV]QiOWXQN DPHO\HNEH SRQWRVDQ LOOHV]NHG : KHO\H]WQN (]W N|YHW

iWPpU

V]

HQ D V]iUD] V]

U

U

M

3HWUL

-csészéket

SDStUNRURQJRNDW 01

SDStUNRURQJRNDW

-2 ml

extraktummal, illetve desztillált vízzel itattuk át, majd ezekre a WHV]WQ|YpQ\HN D]RQRV PpUHW

pV KDELWXV~ PDJYDLEyO HJ\HQO

WiYROViJUD

30-30 db-ot helyeztünk el Petri-csészénként. A kísérletek értékelésére 72 órás, sötétben, 25 oC-RQ W|UWpQW LQNXEiFLyW N|YHW

HQ NHUOW VRU

. Ennek

során a tesztnövények csírázási százalékát, az amaránt és a fehér mustár HVHWpEHQ HPHOOHWW D IHMO

GpVQHN LQGXOW FVtUDQ|YpQ\HN J\|N|FVNpMpQHN

(radikula) és a sziklevél alatti szárrészének (hipokotil) hosszát, a búzánál pedig a rügyhüvely (koleoptil) hosszát is mértük. $]

HUHGPpQ\HN

VWDWLV]WLNDL

analízissel P = 5 %-RVYDOyV]tQ

pUWpNHOpVH

HJ\WpQ\H]

V

YDULDQFLD

-

VpJLV]LQWHQW|UWpQW

114

>?@ABC BDEFG ?HI J

Kísérleti rész

4.6. A

=(*<1<È5,6=e/)

/(+(7

9(

ABTQM,G ?PUDI BTQ? DGFI @S@K G HAT@ F

GYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI

6e*(,1(.9,=6*

ÁLATA

4.6.1. A kísérletek körülményei

A

gyomnövény

YHJ\V]HUHV

J\RPV]DEiO\R]iVL

OHKHW

VpJHLQHN

tanulmányozását szántóföldi körülmények között, szabadföldi herbicid YL]VJiODWRN

IRUPiMiEDQ

YpJH]WN

GRPLQDQFLDYLV]RQ\DLQDNpVDIHUW

$

V]pOI

WiMHJ\VpJUH

MHOOHP]

]|WWWHUOHWHNQDJ\ViJiQDNYDODPLQWD

rendelkezésre álló széles herbicid választék ismeretében vizsgálatainkat kukorica állományban végeztük. A kísérletek négy éven keresztül (19992002) folytak, amelynek során a helyszíneket a M. annua domináns fajként várható megjelenésének ismeretében jelöltük ki. A kísérletekben DONDOPD]RWW NpV]tWPpQ\HNHW LOO NRPELQiFLyNDW HO

]HWHV YL]VJiODWDLQN

eredményei alapján állítottuk össze, és ezeket preemergens (PRE), korai poszt- (EPOST) valamint posztemergens (POST) kezelések formájában juttattuk ki (9-12. táblázat). A parcellák nagysága minden esetben 0,5 haos volt, ahol a kezelések két ismétlésben, véletlen elrendezésben kerültek beállításra. A tábla gyomviszonyait reprezentáló helyen parcellánként egy kezeletlen kontroll területet (25 m2) jelöltük ki, amelyet a permetezés megszüntetésével értünk el. A herbicidérzékenységi vizsgálatok körülményeinek részletes leírását a BENÉCSNÉ et al. (1997) által szerkesztett „Hatósági herbicidvizsgálati módszertan” heUELFLGYL]VJiODWL WHUYpQHN V]DEYiQ\P

YHOHWL XWDVtWiViEDQ

(H-3) rögzített szempontokat követve a 3-8. táblázatok tartalmazzák. 115

>?@ABC BDEFG ?HI J

Kísérleti rész

ABTQM,G ?PUDI BTQ? DGFI @S@K G HAT@ F

3. táblázat. A kísérleti területre vonatkozó adatok A vizsgálat LG

SRQWMD

A vizsgálat helye Táblaszám (O

YHWHPpQ\

Talajtípus Szervesanyag tartalom (H%) Kötöttség (KA) Talaj kémhatása (KCl-os pH) 7DODMIHUW

1999.

2002.

1,7

1,9

2,3

2,2

45

45

40

42

7,3

7,4

7,6

7,4

WOHQtWpV

NpV]tWpV

2001.

MosonDarnózseli Dunaszentpál Dunaszentpál magyaróvár 77/3 D/6 VI. I. kukorica cukorrépa szója tavaszi árpa réti öntés talaj

nem történt V]LV]iQWiV

7DODMHO

2000.

V]L

simító V]LV]iQWiV szántás + 2× fogas simító simító + simító + 2× + 2× + 2× kombinátor kombinátor kombinátor

V]LV]iQWiV

simító + 2× kombinátor

4. táblázat. A kultúrnövényre vonatkozó adatok kukorica Neve IDA OCCITAN OCCITAN Fajta (hibrid) neve MV 448 1999.04.20. 2000.04.19. 2001.04.27. 2002.04.24. Vetés ideje Vetés mélysége 5 5 6 6 (cm) 76,2 Sortávolság (cm) Növényszám 80.000 86.000 75.000 75.000 (db/ha) 04. 25. vontatottan vontatottan Kelés megindulása vontatottan

116

VWXYZ[ Z\]^_ Wà b

Kísérleti rész

YZTcd,_ Wef\a ZTcW \_â XgXh _ `YTX ^

5 táblázat. A kezelésekre vonatkozó adatok $NH]HOpVPyGMDpVLG

PRE: EPOST: POST:

1999.04.26. 1999.05.05. 1999.05.18.

2000.04.19. 2000.04.25. 2000.05.11.

SRQWMD

2001.05.03. 2001.05.10. 2001.05.15.

2002.05.02. 2002.05.09. 2002.05.19.

A kijuttató eszköz típusa KERTITOX Góliát szántóUDOR GAMBRETTI GAMBRETTI földi kerettel Arag Mark 11004 2,5 PRE: EPOST, POST:

A szórófej típusa Tee-Jet Ai LG 11004 11004 Nyomás (bar) 2,5

LG 11004

3,0

3,0

A permetlé mennyisége (l/ha) 300 300 300

300

250

220

250

6. táblázat. A kukorica és az egynyári széOI kezeléskor

220

IHQROyJLDLiOODSRWD

A kukorica fenológiai állapota (BBCH skála szerint) PRE: EPOST: POST:

00 12 – 13 13 – 14

$]HJ\Q\iULV]pOI

PRE: EPOST: POST:

00 10 – 14 10 – 18

00 09 – 10 13 – 14

00 09 – 10 13 – 14

00 09 – 10 13 – 14

IHMOHWWVpJLiOODSRWD%%&+VNiODV]HULQW

00 00 14 – 16

00 10 – 12 10 – 16

00 09 – 10 10 – 14

117

VWXYZ[ Z\]^_ Wà b

Kísérleti rész

7. táblázat. ,G

MiUiVLDGDWRNDNH]HOpVHNLGHMpQ

Paraméterek /pJK


o

PpUVpNOHW

C)

Relatív páratartalom %

Szélsebesség (m/sec):

Kez. módja 1999 2000 2001 2002 PRE EPOST POST PRE EPOST POST PRE EPOST POST

14 17 15 78 69 82 2 3 3

23 22 20 65 71 70 4 2 3

27 25 25 70 62 75 3 4 4

25 22 26 68 75 70 4 4 3

8. táblázat. A kezelések utáni 2 hét csapadék adatai 1999 04.27. 2 mm 04.29. 15 mm 05.05. 7 mm 05.09. 1 mm Össz.: 26 mm

2000 04.21 4 mm 05.02. 8 mm Össz.: 12 mm

2001 2002 05.05 3,6 mm 05.05. 8,5 mm 05.07. 8 mm Össz.: 11,6 mm

Össz.: 8,5 mm

A kezelés utáni 3. hét csapadékösszege (mm): 1999. 35 mm

2000. -

2001. 4,3 mm

2002. 9,5 mm

A kezelés utáni 4. hét csapadékösszege (mm): 1999. 7 mm

2000. -

2001. -

2002. -

118

VWXYZ[ Z\]^_ Wà b

Kísérleti rész


9. táblázat. A herbicidérzékenységi vizsgálatokban alkalmazott kezelések (Mosonmagyaróvár, 1999)

Kereskedelmi név 1. Axiom 68 WG

Dózis

Kijuttatás módja

Gyártó/ Forgalmazó

1 kg/ha

PRE

Bayer

6,5 l/ha

PRE

Nitrokémia

5 l/ha

PRE

Zeneca

167 g/l terbutrin + 333 g/l metolaklór

7 l/ha

PRE

Novartis

350 g/l dimetenamid + 175 g/l atrazin

5 l/ha

PRE

BASF

2 l/ha + 140 g/ha

PRE

Zeneca; Rhone-Poulenc

6 l/ha

EPOST

Nitrokémia

3 l/ha

EPOST

Novartis

4,5 l/ha

EPOST

Cyanamid

POST

BASF

POST

BASF; Cyanamid

Hatóanyag 54 % flufenacet + 13 % metribuzin

300 g/l acetoklór + 2. Erunit A 530 FW 200 g/l atrazin + 30 g/l AD-67 360 g/l acetoklór + 240 g/l atrazin + 3. Tropazin 60 g/l diklormid 4.

Igran Combi 500 FW

5. Century

768 g/l acetoklór + 128 g/l diklormid + 75 % izoxaflutol 300 g/l acetoklór + 7. Erunit A 530 FW 200 g/l atrazin + 30 g/l AD-67 6.

8.

Trophy + Merlin WG

Primextra Gold 720 SC

9. Tazastomp SC

400 g/l S-metolaklór + 320 g/l atrazin 30 % pendimetalin + 20 % atrazin

40 g/l nikoszulfuron + 0,74 l/ha + 320 g/l bentazon + 2 l/ha 90 g/l dikamba 40 g/l nikoszulfuron+ 0,74 l/ha + 30 % pendimetalin + 2 l/ha 20 % atrazin

10.

Motivell + Cambio

11.

Motivell+ Tazastomp SC

12.

Mikado + 300 g/l klórmezulon + Ammóniumnitrát 34 % N

1,5 l/ha + 3 kg/ha

POST

Zeneca; Péti 1LWURJpQP YHN

119

VWXYZ[ Z\]^_ Wà b

Kísérleti rész


10. táblázat. A herbicidérzékenységi vizsgálatokban alkalmazott kezelések (Darnózseli, 2000)

Kereskedelmi név

Hatóanyag

54 % flufenacet+ 13 % metribuzin + 500 g/l atrazin 300 g/l acetoklór + 2. Erunit A 530 FW 200 g/l atrazin + 30 g/l AD-67 1.

3.

Axiom 68 WG + Atrazin 500 FW

Primextra Gold 720 SC

4. Tazastomp SC

400 g/l S-metolaklór + 320 g/l atrazin 30 % pendimetalin + 20 % atrazin

Dózis

Kijuttatás módja


1 kg/ha + 2 l/ha

PRE

Bayer; Nitrokémia

6 l/ha

PRE

Nitrokémia

3,5 l/ha

PRE

Novartis

4 l/ha

PRE

Cyanamid

PRE

BASF; Nitrokémia

2 l/ha + 140 g/ha

EPOST

Monsanto; Rhone-Poulenc

6 l/ha

EPOST

Nitrokémia

1 l/ha + 0,2 l/ha + 2 l/ha

POST

BASF

1 l/ha + 1 l/ha

POST

BASF; Dow AgroSciences

40 g/ha + 0,1 % + 2 l/ha

POST

Du Pont; Nitrokémia

5.

Frontier 900 EC + 900 g/l dimetenamid + 1,5 l/ha + Atrazin 500 FW 500 g/l atrazin 2 l/ha

6.

Guardian EC + Merlin WG

7.

8.

9.

10.

840 g/l acetoklór + 84 g/l AD-67 + 75 % izoxaflutol 300 g/l acetoklór + Erunit A 530 FW 200 g/l atrazin + 30 g/l AD-67 40 g/l nikoszulfuron + Motivell + poliglikol szárm. + Citowett + 320 g/l bentazon + Cambio 90 g/l dikamba 40 g/l nikoszulfuron + Motivell + 450 g/l 2,4-D + Lancet 80 g/l fluroxipir 25 % rimszulfuron + Titus 25 DF + 90 % etoxilált izodecil Trend + alkohol + Atrazin 500 FW 500 g/l atrazin

120

VWXYZ[ Z\]^_ Wà b

Kísérleti rész


11. táblázat. A herbicidérzékenységi vizsgálatokban alkalmazott kezelések (Dunaszentpál, 2001)

Kereskedelmi név

Hatóanyag

1. Maizina 90 WG

90 % atrazin

2. Pledge 50 WP

Dózis

Kijuttatás Gyártó/ módja Forgalmazó

1,2 kg/ha

PRE

Oxon/Kwizda

50 % flumioxazin

80 g/ha

PRE

Sumitomo Chemical

3. Callisto 4SC

480 g/l mezotrion

0,3 l/ha

PRE

Syngenta

4. Igran 500 FW

500 g/l terbutrin

3 l/ha

PRE

Syngenta

5. Tazastomp SC

30 % pendimetalin + 20 % atrazin

5 l/ha

EPOST

Cyanamid/ NM-Agro

6. Merlin WG

75 % izoxaflutol

140 g/ha

EPOST

Aventis

7. Callisto 4SC

480 g/l mezotrion

0,3 l/ha

EPOST

Syngenta

POST

Syngenta

POST

Du Pont; BASF

Ring 80 WG + 8. Extravon

9.

Refine DF + Citowett

30 % primiszulfuron + 50 % proszulfuron + 25 g/ha + 100 % etoxilált 0,1 l/ha oktilfenol 75 % tifenszulfuron15 g/ha + metil + 0,6 l/ha poliglikol szárm.

10. Mextrol B

235 g/l bromoxinil

Mextrol B + Maizina 90 WG 2,4 D Aminsó 12. 450 SL 2,4 D Aminsó 13. 450 SL + Maizina 90 WG

235 g/l bromoxinil + 90 % atrazin

14. Banvel 480 S

11.

15. Cambio 16.

Cambio + Maizina 90 WG

CFPI Agro/Kwizda CFPI Agro/Kwizda Nufarm/ Kwizda

1 l/ha

POST

1 l/ha + 0,6 kg/ha

POST

1,5 l/ha

POST

450 g/l 2,4-D + 90 % atrazin

1 l/ha + 0,6 kg/ha

POST

Nufarm/ Kwizda

480 g/l dikamba

0,5 l/ha

POST

Syngenta

2,5 l/ha

POST

BASF

2,5 l/ha + 0,6 kg/ha

POST

BASF; Nufarm/ Kwizda

450 g/l 2,4-D

320 g/l bentazon + 90 g/l dikamba 320 g/l bentazon + 90 g/l dikamba + 90 % atrazin

121

VWXYZ[ Z\]^_ Wà b

Kísérleti rész


12. táblázat. A herbicidérzékenységi vizsgálatokban alkalmazott kezelések (Dunaszentpál, 2002)

Dózis

Kijuttatás módja


1. Command 48 EC 480 g/l klomazon

0,2 l/ha

PRE

FMC/Kwizda

2. Pledge 50 WP

80 g/ha

PRE

Sumitomo Chemical

EPOST

Aventis

EPOST

Aventis

0,3 l/ha

EPOST

Syngenta

1,2 kg/ha

EPOST

Oxon/Kwizda

POST

Aventis

POST

Aventis

0,3 l/ha

POST

Syngenta

1,2 kg/ha + 1 l/ha

POST

Oxon/Kwizda; Aventis

25 g/ha + 0,1 l/ha + 0,8 kg/ha

POST

Syngenta; Oxon/Kwizda

Kereskedelmi név

3.

Mester + Actirob B

4. Monsoon

Hatóanyag

50 % flumioxazin

30 % foramszulfuron + 30 % izoxadifen-etil + 150 g/ha + 1 % jodoszulfuron2 l/ha metil-Na só + demetilált repceolaj 22,5 g/l foramszulfuron + 2 l/ha 22,5 g/l izoxadifen-etil

5. Callisto 4SC

480 g/l mezotrion

6. Maizina 90 WG

90 % atrazin

7.

Mester + Actirob B

8. Monsoon 9. Callisto 4SC

30 % foramszulfuron + 30 % izoxadifen-etil + 150 g/ha + 1 % jodoszulfuron2 l/ha metil-Na só + demetilált repceolaj 22,5 g/l foramszulfuron + 2 l/ha 22,5 g/l izoxadifen-etil 480 g/l mezotrion

Maizina 90 WG + 90 % atrazin+ Actorob B demetilált repceolaj 30 %primiszulfuron+ 50 % proszulfuron + Ring 80 WG + 11. Extravon + 100 % etoxilált Maizina 90 WG oktilfenol + 90 % atrazin 10.

122

VWXYZ[ Z\]^_ Wà b

Kísérleti rész


4.6.2. A herbicid vizsgálatok értékelésének módszere $ NtVpUOHWHNEHQ V]HUHSO

KHU

bicideket a gyom- és kultúrnövényekre

gyakorolt hatásuk alapján értékeltük. A kezelések elbírálása három pUWpNHOpVL LG

SRQWEDQ D KDWyViJL KHUELFLG YL]VJiODWL PyGV]HUWDQ HO

szerint történt (BENÉCSNÉ HWDO $J\RPLUWyKDWiVHOV re iOWDOiEDQDNH]HOpVWN|YHW SHGLJ D NH]HOpVW N|YHW LG

tUiVDL

pUWpNHOpVp

-

QDSRQDPiVRGLNUDDDKDUPDGLNUD

QDS N|UO NHUOW VRU $] pUWpNHOpVHN NRQNUpW

SRQWMDLW D] pUWpNHOpVL WiEOi]DWRNQiO WQWHWWN IHO $ J\RPLUWy KDWiV

HOEtUiOiViQiO HOV

OpSpVNpQW D NRQWUROO W

erületén állapítottuk meg a

domináns gyomfajokat, majd azok darabszám adataiból gyakorisági V]i]DOpNXNDW V]iPtWRWWXN NL (]W N|YHW

2

kijelölt 4 m

HQ D NH]HOW SDUFHOOiNRQ EHOO

IHOYpWHOH]pVL WHUOHWHQ YL]VJiOWXN D] pUWpNHOKHW

J\RPIDMRN

kontrollhoz viszonyított pusztulási százalékát, valamint az életben maradt HJ\HGHN NiURVRGiViQDN PpUWpNpW pV IHMOHWWVpJL iOODSRWiW ( WpQ\H]

N

együttes értékelése után a gyomirtó hatást egyetlen értékszámmal jellemeztük, amelynek kifejezésére a hazai hatósági herbicid vizsgálati módszertanban használt 0-100-LJ WHUMHG

-os skálát alkalmaztuk. A

gyomirtó hatás százalék (Gy %) értékskálát a 13. táblázat mutatja be. A fitotoxikus hatás elbírálása a vizuális tünetek alapján történt, amelynek során a parcellákon, egyrészt az egyes egyedeken kialakult OiWKDWy

ILWRWR[LNXV

WQHWHN

HU

NXOW~UQ|YpQ\iOORPiQ\RQYDOyHO ( NpW WpQ\H]

VVpJpW

PiVUpV]W

SHGLJ

D

WQHWHN

IRUGXOiViQDNJ\DNRULViJiWYL]VJiOWXN

ILJ\HOHPEH YpWHOpYHO D NXOW~UQ|YpQ\HN NiURVRGiViQDN

mértékét a kezeletlen kontrollhoz viszonyítottuk és egy egész százalékszámmal fejeztünk ki. (14. táblázat).

123

ijklmn mopqr jst u

Kísérleti rész

lmTvw,r jxyot mTvj orqt kzk{ r slTk q

13. táblázat. A gyomirtó hatás százalék (Gy%) értéktartományai és V]|YHJHVPLQ

VtWpVH

Gy %

Jellemzés

100 98 95 90 82 70 50 30 0

nagyon jó jó elfogadható kérdéses gyenge nagyon gyenge rossz hatástalan

NLW

Q

Megjegyzés: a Gy % értékek az adott kategória alsó értékhatárait jelentik.

14. táblázat. A vizuális fitotoxikus hatás százalék (Fitotox %) értéktartományai és szöveges jellemzése Fitotox % 0 1 2 5 10 25 50 75 100 $

Jellemzés tünetmentes nagyon enyhe tünet enyhe tünet határozott tünet károsodott er VNiURVRGiV súlyos károsodás nagyon súlyos károsodás kipusztult

NXOW~UQ|YpQ\UH

NXNRULFD

J\DNRUROW

Megjegyzés: a Fitotox % értékszámai a még az adott kategóriához tartozó legmagasabb %-os értéket jelentik.

ILWRWR[LNXV

KDWiV

pUWpNHOpVH D SUHHPHUJHQV NH]HOpVHNQpO D NXNRULFD NHOpVpW N|YHW

HOV

HQ D

korai poszt- és posztemergens kezelések esetében pedig a permetezéseket N|YHW

QDSRQ NHUOW VRU $ WRYiEEL pUWpNHOpVHN D J\RPLUWy KDWiV

pUWpNHOpVpYHOHJ\LG

EHQW|UWpQWHN

124

Az egynmopqr j st u

Eredmények

zx jxqkt { k p | k}s r k

5. EREDMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS

5.1. A

=(*<1<È5,6=e/)

+$

ZAI ELTERJEDÉSE

5.1.1. A megyénkénti átlagborítási adatok elemzése

KUKORICA $] HJ\HV RUV]iJRV IHOYpWHOH]pVHN LG UDQJVRUW YL]VJiOYD PHJILJ\HOKHW

SRQWMiEDQ IHOiOOtWRWW ERUtWiVL

KRJ\ D V]pOI

PHJ\pQNpQWL HOWHUMHGpVH

változatos képet mutat (6. ábra).

Borsod-A.-Z.

Szabolcs-Sz.-B.

Heves

Hajdú-Bihar

Békés

Jász-N.-Sz.

Csongrád

Nógrád

Bács-Kiskun Vas Somogy

IV. Országos Gyomfelvételezés

Baranya Zala

0,5

III. Országos Gyomfelvételezés

Fejér Pest

1,0

~

II. Országos Gyomfelvételezés

Veszprém

1,5

*

Tolna

átlagborítás [%]

2,0

Komárom-E.

2,5

0,0

6. ábra. A Mercurialis annua L. megyénkénti átlagborításának alakulása kukoricában 125

Az egynmopqr j st u

Eredmények


Amíg a II. Országos felvételezés alkalmával mindössze 9 megyében IRUGXOWHO

~J\DNpV

EELHNEHQ,,,

-IV.) már 11 megyében regisztrálták.

$ PiVRGLN RUV]iJRV IHOYpWHOH]pV LGHMpQ *\ NXNRULFDYHWpVHLEHQIRUGXOWHO

DOHJQDJ\REE

U

-Moson-Sopron megye

átlagborítással (0,92 %), ezt

követték sorrendben Komárom-Esztergom (0,33 %), Veszprém és Tolna megyék, egyaránt 0,21 %-os értékekkel. Az 1987-88-as években már Komárom-Esztergom megye (1,31 NHUOW D] pOUH PHJHO (0,62

*\

U

-Moson-Sopron

(0,55 %)

és

Veszprém

]YH 7ROQD

(0,55 %)

megyéket. Emellett Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye kukorica tábláin újonnan regisztrálták a fajt. A legutóbbi, 1996-97-es országos felvételezések eredményei szerint legnagyobb térfoglalással továbbra is Komárom-Esztergom

(2,28

Veszprém

megyék

(1,16 %)

*\

U

-Moson-Sopron

kukorica

vetéseiben

(1,29 %)

és

szerepelt

a

gyomnövény, miközben a megyénkénti átlagborítási értékek csaknem a GXSOiMiUD HPHONHGWHN $ODFVRQ\DEE iWODJERUtWiVL pUWpNHNNHO IRUGXOW HO

D

faj Tolna, Fejér, Pest és Baranya megyében, ugyanakkor nem találtuk meg Nógrád, Heves, Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar, Jász-NagykunSzolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye felvételezési lapjain. A fenti megyékben az országos gyomfelvételezések során – Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyék kivételével – a gyomnövénynek ez idáig még egyetlen példányát sem észlelték. 8J\DQDNNRU =DOD pV 9DV PHJ\pNEHQ HOV

DONDORPPDO MHJ\H]WpN IHO D

szélfüvet, mint a kukoricavetésekben gyomosító újabb növényfajt. Ha a fenti adatoNDW

D IHUW

]|WWVpJ PpUWpNH DODSMiQ NDWHJRUL]iOYD

ábrázoljuk, nyomon tudjuk követni a faj hazai elterjedésének egyes fázisait és tendenciáit is (7. ábra).

126

Az egynmopqr j st u

Eredmények


1969-1971

1987-1988

1996-1997

0,1-1 % átlagborítás 1-2 % átlagborítás >2 % átlagborítás

7. ábra. A Mercurialis annua L. megyénkénti elterjedése kukoricában DIHUW

]|WWVpJPpUWpNHDODSMiQ

127

Az egynmopqr j st u

Eredmények

(EE


O PHJiOODStWKDWMXN KRJ\ DPtJ NRUiEEDQ FVDN D 'XQiQW~O pV]DN

Q\XJDWLUpV]pQpV7ROQDPHJ\pEHQIRUGXOWHO D] HJ\Q\iUL V]pOI

-

V]iODQNpQW~J\QDSMDLQNUD

D 'XQiQW~O QDJ\ UpV]pQ HOWHUMHGW J\RPQ|YpQQ\p YiOW ]|WW WHUOHWHNHQ IRO

$] LV OiWKDWy KRJ\ D IHUW

yamatosan emelkedik az

átlagborítása. Komárom-Esztergom megyében ennek értéke 1996-97-ben már meghaladta a 2 %-RW YDJ\LV D N|]HSHV IHUW

]|WWVpJL V]LQWHW *\

U

-

Moson-Sopron és Veszprém megyékben pedig 1-2 % között volt (gyenge IHUW

]|WWVpJ 7HUMHGpVH HOV

sorban itt, a Dunántúl északnyugati részén

NO|Q|VHQD.LVDOI|OG|Q V]HPEHW

Q

6=,%Ò=$

Az elterjedési adatok megyénkénti elemzése során kapott eredmények azt

mutatják,

hogy

ugyan

lényegesen

alacsonyabb

értékekkel, de közel azonos számú meJ\pEHQIRUGXOWHO

átlagborítás

DJ\RPQ|YpQ\

mint kukoricában (8. ábra). A II. Országos felvételezéskor KomáromEsztergom megyében szerepelt a legnagyobb átlagos borítási értékkel (0,19 PHJ\H

.pV

EELHN VRUiQ D UDQJVRUEDQ SHGLJ *\

V]L E~]DYHWpVHL

U

-Moson-Sopron

,19 % ill. 0,57 %) kerültek az élre. Ha külön

értékeljük a tarlón regisztrált borítási százalékokat, akkor hazánk megyéi N|]O

PLQGKiURP

IHOYpWHOH]pVL

LG

V]DNEDQ

*\

U

-Moson-Sopron

megyében „produkálta” a legmagasabb átlagértékeket (0,34 %; 0,39 % és 0,81 %

0HJOHS

HQ WDSDV]WDOWXN KRJ\ &VRQJUiG pV +HYHV PHJ\pN

NDSiVYHWpVHLW PHJHO

]YH DQQDN

V]L E~]D IHOYpWHOH]pVL OLVWiLQ PiU

korábban szerepelt. Nem jegyezték fel a fajt ugyanakkor egyetlen alkalommal sem Baranyában, Vas és Nógrád megyékben, holott kukoricáEDQH]HNHQDWHUOHWHNHQNRUiEEDQPiUHO

IRUGXOW

128

Az egyn

Eredmények

0,6

*

II. Országos Gyomfelvételezés

III. Országos Gyomfelvételezés

Szabolcs-Sz.-B.

Borsod-A.-Z.

Vas

Békés Hajdú-Bihar

Baranya

Heves

Jász-N.-Sz. Nógrád

Somogy

0,1

Csongrád

Zala

0,2

Tolna Bács-Kiskun

0,3

IV. Országos Gyomfelvételezés

Pest

0,4

Fejér Komárom-E.

Veszprém

0,5 átlagborítás [%]

0

8. ábra. A Mercurialis annua L. megyénkénti átlagborításának DODNXOiVD

V]LE~]iEDQ

A búzavetések adatai esetében –D]RWWV]HUHSO

DODFVRQ\

átlagborítás értékek miatt – nem készítettünk fHUW

% alatti)

]|WWVpJ PpUWpNH

szerinti elemzéseket. $] iWODJERUtWiVRN PHOOHWW ILJ\HOHPEH YHWWN D V]pOI HO

IRUGXOiVL

J\DNRULViJiW

LV

(V]HULQW

.RPiURP

PHJ\pQNpQWL

-Esztergom megye

kukoricavetéseiben nemcsak a legnagyobb átlagborítású, hanem a három országos gyomfelvételezés alapján 93,3 %-al egyben a leggyakoribb HO

IRUGXOiV~ J\RPIDM LV KLV]HQ D IHOYpWHOH]pVL KHO\ N|]O

PHJMHOHQW 8J\DQFVDN QDJ\ J\DNRULViJJDO IRUGXOW HO

-ben

D J\RPQ|YpQ\ D

többi magas átlagborítású megyében: Veszprémben 87,5 %-NDO *\ UMoson-Sopron

megyében

pedig

72,72 %-kal.

Hasonlóan

nagy

129

Az egyn

Eredmények

gyakorisággal (75,75

MHOOHPH]KHW

WpUIRJODOiVEHOL Q|YHNHGpVpQHN N|V]|QKHW

)HMpU

PHJ\pEHQ

HQ

LV

DPHO\

%) már az 5. helyre

került a megyénkénti rangsorban.

5.1.2. A felvételezési helyenkénti átlagborítási adatok elemzése $] XWyEEL RUV]iJRV J\RPIHOYpWHOH]pVL LG

V]DNRN

-97) kijelölt

202 felvételezési helyének adatait feldolgozva megállapíthatjuk, hogy az HJ\Q\iUL V]pOI

PHJMHOHQpVH D IHOYpWHOH]pVL KHO\HN V]iPiW LOOHW

HQ

folyamatos emelkedést mutat. 1969-71-ben még csak 32 felvételezési KHO\HQ IRUGXOW HO

DPL PLQG|VV]H

%-RV HO

IRUGXOiVL J\DNRULViJRW

jelent. Az 1996-97-es felmérésnél viszont már lényegesen több, mintegy 50 helyen (24,7 %) került regisztrálásra. Ezen belül a kukoricában 28 heO\U IHUW

O

-ra, búzában pedig 22-U

O

-re növekedett e gyomfajjal

]|WW IHOYpWHOH]pVL KHO\HN V]iPD eUGHPHV PHJMHJ\H]QL KRJ\ D]

1987-88-DV pYEHQ

V]L E~]DYHWpVHNEHQ NLXJUyDQ PDJDV |VV]HVHQ

felvételezési helyen szerepelt (9. ábra). Az egyes felvételezési helyeken elért átlagborítási százalékokat Q|YpQ\NXOW~UiQNpQW

pUWpNHOYH

pV

IHOYpWHOH]pVL

LG

V]DNRQNpQW

NO|Q

rangsorolva megállapíthatjuk, hogy a kapásnövényeket reprezentáló NXNRULFDYHWpVHNEHQ D KDUPLQF pYYHO H]HO

legnagyobEERUtWiVVDOV]HUHSO

HOV

WW NpV]tWHWW IHOYpWHOH]pVHN

IHOYpWHOLKHO\HN|]OPHJ

SR]tFLyMiWGHVRUUHQGMNQpPLOHJiWUHQGH]

G|WW

UL]WH

(15. táblázat).

130

Az egyn

Eredmények

1969-1971

1987-1988

1996-1997

felvételezési hely

9. ábra. A Mercurialis annua/HO IRUGXOiVLKHO\HLD]RUV]iJRV szántóföldi felvételezések során (1969-97)

131

Az egyn

Eredmények

15. táblázat. A Mercurialis annua L. átlagborításának alakulása kukoricában felvételezési helyenként az országos felvételezések adatai alapján 1996-97 1987-88 1969-71 [%] sorrend [%] sorrend [%] sorrend Nagyigmánd 9,7 1. 3,39 1. 0,38 14. Zsámbék 3,15 2. 0,98 8. 0,05 21. Püski 2,9 3. 1,27 6. 1,95 3. Sarród 2,78 4. 0,44 13. 0,29 16. Homorud 2,77 5. 0,013 38. 0,01 24. Tamási 2,69 6. 3,14 2. 1,05 5. ÒMUyQDI 2,58 7. 1,12 7. 2,77 1. Páty 2,46 8. 0,27 19. 0,52 10. Tahitótfalu 2,26 9. 0,06 29. Köveskál-Káptalantóti 2,19 10. 1,91 4. 0,49 12. Öttevény 2,17 11. 0,88 9. 2,08 2. Nyírád 2,12 12. 0,28 18. 0,002 27. Vámosszabadi 1,97 13. 0,18 22. 1,95 4. Csajág 1,24 14. 0,35 16. 0,47 13. Sukoró 1,07 15. Csabdi 1,01 16. 0,06 30. 0,08 19. Egervár 0,98 17. Dudar-Csetény 0,93 18. 0,41 14. Tokod 0,93 19. 2,35 3. 0,75 7. Levél 0,91 20. 1,85 5. 0,96 6. [%]: átlagborítás; -: nem fordXOWHO Felvételezési hely

$]

V]L E~]DYHWpVHNEHQ D ,, 2UV]iJRV *\RPIHOYpWHOH]pV VRUiQ

71-EHQ NpV]tWHWW IHOYpWHOH]pVHN OHJQDJ\REE ERUtWiVVDO V]HUHSO

HOV

-

IHOYpWHOL KHO\H N|]O FVDN WXGWD PHJ

UL]QL SR]tFLyMiW pV VRUUHQGMN D

kukoricáéhoz hasonlóan szintén átrenGH]

G|WW

(16. táblázat).

132

Az egyn

Eredmények

16. táblázat. A Mercurialis annua/iWODJERUtWiViQDNDODNXOiVD búzában felvételezési helyenként az országos felvételezések adatai alapján

V]L

1996-97 1987-88 1969-71 [%] sorrend [%] sorrend [%] sorrend Páty 1,85 1. 0,025 18. 0,31 7. Öttevény 1,85 2. 0,28 4. 1,28 1. Vámosszabadi 1,45 3. 0,41 3. 0,13 14. Püski 1,15 4. 0,03 17. 0,11 16. Csajág 1,10 5. 0,28 5. 0,14 13. Csabdi 0,78 6. 0,01 27. Baracska 0,78 7. 0,003 31. Levél 0,63 8. 1,16 1. 0,19 12. Nagyigmánd 0,46 9. 0,106 10. 0,44 4. Kerkafalva 0,38 10. ÒMUyQDI 0,37 11. 0,27 6. 0,22 8. -HQ 0,36 12. Tamási 0,32 13. 0,15 8. 0,20 11. Veszprém 0,31 14. 0,90 2. 0,11 15. Nagybaracska 0,23 15. 0,14 9. 0,52 3. 0H] IDOYD 0,18 16. 0,21 7. Mátételke 0,11 17. Borzavár 0,10 18. Somlóvecse 0,09 19. FVpQ\ 0,055 20. [%]: átlagborítás; -QHPIRUGXOWHO Felvételezési hely

Összefoglalva megállapítható, hogy az elmúlt három évtized alatt a OHJIHUW

]|WWHEE

WHOHSOpVHN

PLQWDWHUHLQ

D]

iWODJERUtWiV

három és félszeresére (2,77 %-ról 9,7 %-UD PtJ

NXNRULFiEDQ

V]L E~]iEDQ N|]HO

másfélszeresére (1,28 %-ról 1,85 %-ra) emelkedett. A legutóbbi 1996-97. évi országos szántóföldi gyomfelvételezések eredményei alapján a OHJQDJ\REE iWODJERUtWiVVDO V]HUHSO

IHOYpWHOH]pVL KHO\HN NXNRULFiEDQ

133

Az egyn

Eredmények

Nagyigmánd =ViPEpN pV 3VNL

V]L E~]iEDQ SHGLJ 3iW\ gWWHYpQ\ pV

Vámosszabadi voltak.

5.1.3. Az átlagborítási adatok talajtípusonkénti elemzése $] HJ\Q\iUL V]pOI

WHUMHGpVpQHN OHKHWVpJHV RNDLW NHUHVYH D]W LV NO|Q

megvizsgáltuk, hogy az országos szántóföldi gyomfelvételezésekre kijelölt mintaterek egyes talajtípusain –

D KiURP YL]VJiODWL LG

V]DN

(1969-97) átlagában – hogyan alakul a gyomnövény átlagborítása (17. táblázat).

$ NDSRWW HUHGPpQ\HNE

O PHJiOODStWKDWy KRJ\ D

M. annua

legnagyobb átlagborítással (1,08 %) és gyakorisággal (100 %) öntés FVHUQR]MRP WDODMRQ IRUGXOW HO

$ODFVRQ\DEE ERUtWiVL pV J\DNRULViJL

értékekkel található meg réti öntés, mészlepedékes csernozjom ill. síkláp WDODMRNRQ

$

W|EEL

WDODMWtSXVRQ

HO

IRUGXOiVD

FVDN

V]iODQNpQWL

pV

szórványos. A faj jó alkalmazkodó képességét mutatja azonban, hogy a YL]VJiODWRNEDQ V]HUHSO

WDODMWtSXV pV

-altípus közül – D V]pOV

VpJHV

talajok (futóhomok, mélyben sós réti csernozjom, rétláp, kovárványos EDUQD HUG

WDODM NLYpWHOpYHO

–

NO|QE|]

iWODJERUtWiVL pUWpNHNN

el, de

mindegyiken megtalálható.

134

Az egyn

Eredmények

17. táblázat. A Mercurialis annua L. átlagborításának alakulása talajtípusonként az országos felvételezések (1969-97) adatai alapján

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.

átlagborítás %

Talajtípus

Sorrend

Öntés csernozjom Réti öntés talaj Mészlepedékes csernozjom Síkláp Ramann-IpOHEDUQDHUG WDODM Réti csernozjom $J\DJEHPRVyGiVRVEDUQDHUG

Öntés talaj Ps]HXGRJOHMHVEDUQDHUG &VHUQR]MRPEDUQDHUG

WDODM

WDODM

WDODM

Alföldi mészlepedékes csernozjom &VHUQR]MRPMHOOHJ

KRPRNWDODM

Réti talaj Mélyben sós réti csernozjom KovárváQ\RVEDUQDHUG WDODM Rétláp Futóhomok

1,08 0,29 0,26 0,21 0,14 0,09 0,06 0,03 0,01 0,004 0,001 0,0006 0,00002 -

HO

IRUGXOiVL

gyakoriság % 100 42,42 34,92 41,66 26,08 12,14 17,81 10,60 2,77 7,75 1,38 2,77 1,75 -

-QHPIRUGXOWHO

135

Eredmények


5.2. CSÍRÁZÁSBIOLÓGIAI VIZSGÁLATOK

5.2.1. Laboratóriumi csírázásbiológiai vizsgálatok

5.2.1.1.

$IpQ\pVDNO|QE|] V]pOI

WiUROiVLPyGRNKDWiVDD]HJ\Q\iUL

PDJYDNQ\XJDOPLiOODSRWiUDpVFVtUi]iViUDHOWpU

évjáratokban $ YL]VJiODWRN EHiOOtWiVD HO

WW HOYpJ]HWW 77& WHV]WHN DODSMiQ D PDJYDN

életképessége mindkét vizsgálati évben magasnak (90 % ill. 80 %) bizonyult. Az 1999-EHQ EHJ\

MW|WW PDJYDN IpQ\EHQ pV V|WpWEHQ LV HJ\DUi

nt

csíráztak, de a csírázás mértéke sötétben magasabb volt, mint fényben (10. iEUD /HJQDJ\REE PpUWpNEHQ D IULVVHQ EHJ\ MW|WW PDJRN FVtUi]WDN D KHWHV NO|QE|]

N|UOPpQ\HN N|]|WWL WiUROiV KDWiViUD D FVtUi]iVL MHOHQ

-

W VHQFV|NNHQWDPDJYDNW~OQ\RPyU

észénél nyugalmi állapot alakult ki.

$ QHGYHV KRPRNEDQ W|UWpQ I

NpSSHQ PDJDVDEE K

N|]|WWV]REDK

WiUROiV IRNR]WD D GRUPDQFLD HU

VVpJpW

PpUVpNOHWHQ $ KHWHV V]iUD] N|UOPpQ\HN

PpUVpNOHWHQLOOPpO\K

W|WWiOODSRWEDQW|UWpQ

WiUROiVXWiQ

a fény szignifikánsan gátolta a magvak csírázását. Ezzel szemben a 2000E

OV]iUPD]yIULVVHQEHJ\

MW|WWPDJYDNHU

VQ\XJDOPLiOODSRWEDQYROWDN

mert magas életképességük ellenére sem fényben sem pedig sötétben QHP FVtUi]WDN iEUD $ KHWHV NO|QE|]

N|UOPpQ\HN N|]|

tti

tárolás hatására a csírázás mértéke a száraz körülmények között tárolt magvak esetében kismértékben emelkedett ugyan, de nem szüntette meg D]RNQ\XJDOPLiOODSRWiW$QHGYHVKRPRNEDQKpWLJW|UWpQ

WiUROiVXWiQ

136

Eredmények


gyakorlatilag nem történt változás a magvak nyugalmi állapotában. )pQ\EHQ D V]iUD] N|UOPpQ\HN N|]|WWL V]REDK

PpUVpNOHWHQ W|UWpQ

tárolás kivételével nem tapasztaltunk csírázást egyik kezelés esetén sem.

35

1999.

30

Csírázási %

25

fény

sötét

20 15 SzD5% = 7,69 10 5 0 frissen

¡

nedves nedves száraz száraz homokban 4°C- homokban 25°C- körülmények körülmények on on között 25°C-on között -18°C-on

Tárolási feltételek

35 30

2000. fény

Csírázási %

25

sötét

20 15 SzD5% = 5,18 10 5 0 frissen

¡

nedves nedves száraz száraz homokban 4°C- homokban 25°C- körülmények körülmények on on között 25°C-on között -18°C-on

Tárolási feltételek

10. ábra. $NO|QE|] WiUROiVLN|UOPpQ\HNKDWiVDDMercurialis annua L. magvak csírázására 1999-ben és 2000-ben

137

Eredmények


Ez a kezelés – IHOWHKHW VWUHVV]KDWiVRNQDN N|V]|QKHW

HQ

HQ D PDJpUpV LG

PDJDV

K

PpUVpNOHW

V]DNiEDQ IHOOpS QDJ\

–NLVPpUWpNEHQPyGRVtWRWWDDV]pOI

A 4 hetes, száraz körülményeN N|]|WW PpO\K

N|UQ\H]HWL

IpQ\LQWHQ]LWiV

VWE

PDJRNIpQ\LJpQ\pWLV W|WW iOODSRWEDQ W|UWpQ

tárolás után a fény szignifikánsan gátolta a magvak csírázását. $] HJ\PiVW N|YHW |VV]HYHWYH

NpW pYEHQ PHJLVPpWHOW YL]VJiODWRN HUHGPpQ\HLW

PHJiOODStWKDWy

KRJ\

D]

HJ\D]RQ

KHO\U

O

V]iUPD]y

magminták esetén az egyes évjáratok csírázási eredményei között MHOHQW

VHOWpUpVHNWDSDV]WDOKDWyN(]HNDNO|QEVpJHNNO|Q|VHQDIULVVHQ

EHJ\

MW|WW PDJYDN HVHWpQ V]HPEHW

NRUiEEL

PHJiOODStWiVRNDW

Q

HN DPHO\HN PHJHU

PLV]HULQW

XJ\DQD]RQ

VtWLN D]RNDW D

IDM

NO|QE|]

populációiból származó magtételek nyugalmi állapotának sajátosságai HOWpU

HN OHKHWQHN DWWyO IJJ

HQ KRJ\ D] DQ\DQ|YpQ\HN pOHWFLNOXVD

milyen környezeti feltételek között zajlott le (FROUD-WILLIAMS, 1985), de különbözhetnek a magvak származási helyének függvényében is (MARTINKOVÁ – H ¢¤£ H]]HO

KR]KDWyN

¥

, 1995; ANDERSSON

|VV]HIJJpVEH

D

IULVVHQ

HW DO )HOWHKHW EHJ\

MW|WW

V]pOI

HQ

PDJYDN

nyugalmi állapotára vonatkozó ellentmondásos adatok is. Míg BROD (1953); PACINI (1990); SZÁRNYAS – BÉRES (1999) illetve KOHOUT – HAMOUZ (2000 D IULVVHQ EHJ\

MW|WW V]pOI

PDJYDNDW D]RQQDO FVtUi]WDWYD

nem tapasztaltak csírázást, addig GILLOT (1925) és LAUER (1953), hasonló kísérleteiben 10 % körüli átlagos csírázásról számolnak be. DURAND (1963) a M. annua PDJYDN EHpUpVpW N|YHW

DODFVRQ\ F

sírázási

százalékát és az ezzel kapcsolatban megjelent egymásnak ellentmondó irodalmi adatokat a faj genetikailag determinált dormancia karakterével PDJ\DUi]]D DPHO\ D NO|QE|]

SRSXOiFLyN N|]|WWL NHUHV]WH]

GpVHN

138

Eredmények


N|YHWNH]WpEHQ

D]

XWyGRN

BASKIN et al. ( J\RPPDJYDN

Q\XJDOPL

HJ\HGHLEHQ

V]HULQW

D]

MHOHQW

HOWpU

iOODSRWiEDQ

HO

s eltéréseket okozhat. pYMiUDWRNEyO

IRUGXOy

V]iUPD]y

LQWUDVSHFLILNXV

differenciák kialakulása és a termésérés idején uralkodó klimatikus YLV]RQ\RN N|]|WW |VV]HIJJpV ILJ\HOKHW

PHJ

Vizsgálataink során a

V]iUD]DEEpVPHOHJHEEpYMiUDWEDQ>@IULVVHQEHJ\ HU

VHEE

Q\XJDOPL

iOODSRWEDQ

YROWDN

PLQW

MW|WWV]pOI

D]RN

PDJYDN

DPHO\HN

FVDSDGpNRVDEE pV HQ\KpEE Q\iURQ >@ pUWHN EH (OOHQNH]

D

KDWiVW

figyeltek meg BASKIN – BASKIN (1975) az Arenaria patula var. robusta valamint PETERS (1982) az Avena fatua fajok esetében, melyek csírázóképessége magasabbnak bizonyult a szárazabb évjáratban és fordítva. A fenti jelenség élettani okait még nem ismerjük. $ QpJ\KHWHV NO|QE|]

N|UOPpQ\HN N|]|WW

i tárolás az általunk

vizsgált magmintákban – évjárattól függetlenül – a dormancia szintjének HPHONHGpVpW

LGp]WH

HO

+DVRQOyDQ

HUHGPpQ\HLKH] DNLN D IULVVHQ EHJ\ V]REDK

MARTINKOVÁ et al. (1997) MW|WW V]pOI

PpUVpNOHWHQ SDStU]DFVNyEDQ W|UWpQ

PDJYDN QDSRV

WiUROiViW N|YHW

HQ

-

18 %-os csírázásról számolnak be. A vizsgálatokban alkalmazott tárolási módok közül a nedves homokban W|UWpQ WiUROiV Q|YHOWH D GRUPDQFLD HU VVpJpW H]]HO V]HPEHQ D PDJYDN

száraz körülmények közötti tárolása után mindkét évben magasabb volt a FVtUi]iV PpUWpNH (] XWyEEL PHJILJ\HOpVHN PHJHU VtWLN

KAZINCZI et al.

(1998a) valamint GAZDAGNÉ (1998) azon korábbi eredményeit, miszerint a PDJYDNV]iUD]N|UOPpQ\HNN|]|WWPpO\K W|WWiOODSRWEDQW|UWpQ WiUROiVD

azok nyugalmi állapotában változást indukálhat. Ezen megfigyelések élettani, biokémiai háttere jelenleg még nem tisztázott.

139

Eredmények


A fény csírázásban betöltött szerepét vizsgálva megállapítható, hogy a V]iUD] N|UOPpQ\HN N|]|WWL WiUROiVW N|YHW

HQ D IpQ\ V]LJQLILNiQVDQ

gátolta a magvak csírázását – kivéve a 2000-EHQ V]REDK

PpUVpNOHWHQ WiUROW PDJYDNpW

V|WpWEHQW|UWpQ

EHJ\

MW|WW

pV

– amelyeknél a fényben és a

FVtUi]iVPpUWpNHN|]|WWQHPYROWLO\HQNO|QEVpJ

SZÁRNYAS NtVpUOHWHLEHQ D V]pOI

PDJYDN QDJ\REE PpUWpNEHQ

csíráztak fényben, mint sötétben, a fenti eredmények alapján – más V]HU]

N

GILLOT, 1925; BROD, 1953; BENCIVENGA et al., 1979) korábbi

megfigyeléseivel egybehangzóan – a M. annua magvainak negatív fotoblasztikussága állapítható meg.

5.2.1.2.

$]HOWpU

WHUP

KHO\LYLV]RQ\RNpVPDJpUpVLLG

D]HJ\Q\iULV]pOI

$ NO|QE|]

WHUP

V]DNRNKDWiVD

PDJYDNQ\XJDOPLiOODSRWiUDpVFVtUi]iViUD

KHO\U

O V]iUPD]y KyQDSLJ V]iUD] K

Y|V KHO\HQ

tárolt magvak fényben és sötétben egyaránt csíráztak (11. ábra). A csírázás mértéke sötétben jóval magasabb volt, mint fényben. Annak ellenére, hogy az egyes populációkon belül a fény szignifikánsan gátolta DFVtUi]iVWDPDJYDNHOWpU

V]iUPD]iVLKHO\pWWHNLQWYHQHPWDSDV]WDOWXQN

V]LJQLILNiQV HOWpUpVHNHW VHP D IpQ\EHQ VHP SHGLJ D V|WpWEHQ W|UWpQ

csíráztatás esetén.

140

Csírázási %

Eredmények


50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

SzD5% = nem szignifikáns

fény sötét SzD5% = 33,1 SzD5% = 19,9

sárgarépa

borsó tarló

$PDJJ\

11. ábra.$]HOWpU

WHUP

MWpVKHO\H

KHO\LYLV]RQ\RNKDWiVDD

Mercurialis annua

L. magvak csírázására (1998)

A 2001-ben megismételt vizsgálatok – annak kissé megváltoztatott formája ellenére is – D] HO

]

HNKH] KDVRQOy HUHGPpQ\U

(12. ábra).$KiURPYL]VJiOWWHUP

KHO\U

O V]iPROQDN EH

OFXNRUUpSDNXNRULFDUXGHUiOLV

WHUOHW V]iUPD]yPDJYDNFVtUi]yNpSHVVpJHN|]|WWQDSRVV]REDK VpNOHWHQ W|UWpQ

WiUROiVW XWypUpVW N|YHW

PpU

-

HQ QHP WDSDV]WDOXQN V]LJQLIL

-

káns különbségeket származási helyük vonatkozásában. $] HOWpU

PDJpUpVL LG

IpQ\EHQ D EHJ\

MWpV LG

V]DNRN KDWiViW YL]VJiOYD PHJiOODStWKDWy KRJ\ SRQWMiWyO IJJHWOHQO J\DNRUODWLODJ HJ\LN PDJ

VHP FVtUi]RWW V|WpWEHQ YLV]RQW D NpV

VV]HO EHpUHWW V]pOI

PDJYDN

csírázási %-a – ellentétben VIGGIANI et al. (1996) Datura stramonium L. esetében tapasztalt megfigyeléseivel – szignifikánsan alacsonyabb volt, PLQWD]RNpDPHO\HNQ\iUN|]HSpQLOOHWYH

V]HOHMpQpUWHNEH

(13. ábra).

141

Eredmények


16

Csírázási %

14

SzD5% = nem szignifikáns

12 10

fény

8

sötét

6 4 2 0 cukorrépa

kukorica $PDJJ\

12. ábra. $]HOWpU

WHUP

ruderális terület

MWpVKHO\H

KHO\LYLV]RQ\RNKDWiVDD

Mercurialis annua

L. magvak csírázására (2001)

12 SzD5% = 4,08

Csírázási %

10 8

fény 6

sötét

4 2 0 2001.07.31.

2001.10.07

$EHJ\

MWpVLG

2001.11.04.

SRQWMD

13. ábra. $]HOWpU PDJpUpVLLG V]DNRNKDWiVDDMercurialis annua L. magvak csírázására (Gyulamajor, 2001) 142

Eredmények

5.2.1.3.


$V]WUDWLILNiFLyLG

WDUWDPiQDNKDWiVDD]HJ\Q\iULV]pOI

magvak nyugalmi állapotára és csírázására

KINZEL (1927 cit. BROD, 1953) megfigyelései szerint a M. annua csírázása nagyon vontatott, magnyugalmának feloldódásához hideghatást igényel. Ezt bizonyították elvégzett vizsgálataink eredményei is, DPHO\EHQ D QHGYHV KRPRNED UpWHJ]HWWpV K

W

V]pOI

V]WUDWLILNiFLy

HO

magvak nyugalmi állapota –

UHKDODGWiYDO

D

V]HNUpQ\EHQ

o

C-on tárolt

LG

WDUWDPiQDN

– csak lassan oldódott fel. A csírázás mértéke a 27 hétig

WDUWy WiUROiVW N|YHW

HQ IpQ\EHQ

%-RW V|WpWEHQ W|UWpQ

FVtUi]WDWiV

során pedig 61,5 %-ot ért el (14. ábra). Ezzel szemben HOFSTETTER

YL]VJiODWDLEDQ

D

V]DEDGI|OGL

SDUFHOOiNUyO

IULVVHQ

EHJ\

MW|WW

magvak már 6 héten belül 70 % feletti csírázási százalékot mutattak.

70

Csírázási %

60 fény

50

sötét

40 30 20 10 0

frissen 4 hét

8 hét

12 hét 16 hét 27 hét

EHJ\ MW|WW $V] WUDWLILNiFLyLG

WDUWDPD

14. ábra. $]DODFVRQ\K PpUVpNOHWHQQHGYHVKRPRNEDQW|UWpQ rétegzés (sztratifikáció) hatása a Mercurialis annua L. magvak nyugalmi állapotára és csírázására 143

Eredmények


(GGLJLPHJILJ\HOpVHLQNDODSMiQ~J\W PDJQ\XJDOPiQDN PHJV]

QLND]HJ\Q\iULV]pOI

HQGRJpQ

QpVpKH] PiV Q\iUL HJ\pYHV IDMRNNDO V]HPEHQ

hosszabb ideig tartó hideghatást igényel. Ennek következtében magvai a talajok perzisztens gyommagkészletét gyarapítják, amely hosszú távon EL]WRVtWMDDIDMIHQQPDUDGiViQDNOHKHW

5.2.1.4.

VpJpWDIHUW

$PDJQ\XJDORPGRUPDQFLD PHJV]

]|WWWHUOHWHNHQ

QpVpQHNYL]VJiODWD

V]DEDGI|OGLN|UOPpQ\HNN|]|WWNO|QE|] WiUROWV]pOI

$

IULVVHQ

iOODSRWiEDQ

EHJ\

YROWDN

WDODMP

élységben

PDJYDNHVHWpEHQ

MW|WW

V]pOI

PDJYDN

7HUPpV]HWHV

pUpVNRU

SULPHU

GRUPDQFLD

N|UOPpQ\HN

N|]|WW

NO|QE|]

talajmélységekbe (5, 15, 30 cm) rétegezett magvak 60 napos tárolását N|YHW

HQ Q\XJDOPL iOODSRWXN QHP V]

QW PHJ pV D FVtUi]iV PpUWpNH LV

csak nagyon lassan emelkedett. Július végére, vagyis 30 hetes V]DEDGI|OGL N|UOPpQ\HN N|]|WWL WiUROiVW N|YHW

HQ D FVtUi]y PDJYDN

aránya még a 20 %-ot is alig haladta meg (15. ábra). Ezek az eredmények eltérnek SZÁRNYAS – BÉRES (1999 PHJILJ\HOpVHLW

O PLV]HULQW D NpV

VV]HO D WDODMED UpWHJ]HWW WHUPpV]HWHV N|UOPpQ\HN N|]|WW WiUROW V]pOI

magvak nyugalmi állapota 8-

KpW XWiQ PHJV]

IHOROGyGiViQDN IRO\DPDWiW YL]VJiOYD PHJILJ\HOKHW

QLN $ GRUPDQFLD WRYiEEi KRJ\ D

7

hónap után elért alacsony csírázási %-ok még a csapadékos júliusDXJXV]WXV KyQDSRNEDQ VHP HPHONHGWHN MHOHQW

VHQ DPHO\HN PHJHU

VtWLN

BOUWMEESTER – KARSSEN (1992) azon megállapításait, miszerint a WDODMEDQ OpY

PDJYDN Q\XJDOPL iOODSRWiEDQ EHN|YHWNH]

V]H]

onális

144

Eredmények


változások

nincsenek

QHGYHVVpJWDUWDOPiQDN LG

közvetlen

összefüggésben

a

talaj

V]DNRV YiOWR]iVDLYDO $ NDSRWW HUHGPpQ\HNE

DUUD N|YHWNH]WHWKHWQN KRJ\ D V]pOI

feloldódása – D N|UQ\H]HWL WpQ\H]

NW

O

PDJYDN Q\XJDOPL iOODSRWiQDN

O IJJ

HQ

– a természetben sokkal

hosszabb ideig is eltarthat, ezért a faj dormancia karakterének pontos meghatározásához további vizsgálatok szükségesek.

25 5 cm

Csírázási %

20

15 cm 15

30 cm

10 5 0 0

60

90

120 150 180 210 240 270 300 330

$PDJY DNWDODMEDWHPHWpVpW

OHOWHOWQDSRNV]iPD

15. ábra. $]HJ\Q\iULV]pOI PDJQ\XJDOPiQDNPHJV] QpVH természetes körülmények között, NO|QE|] WDODMPpO\VpJHNEHQWiUROt magvak esetén (GGLJL HUHGPpQ\HLQN DODSMiQ D]RQEDQ PHJiOODStWKDWy KRJ\ D] HOWpU

talajmélység – MARTINKOVÁ és H ¦¤§ ¨

(1995) Echinochloa crus-galli

(L.) P.B.-val végzett kísérleteivel egybehangzóan – nem befolyásolja G|QW

HQDPDJYDNQ\XJDOPLiOODSRWiQDNPHJV]

QpVpW

145

Eredmények

5.2.1.5.


A nátriumklorid koncentráció, a pH és a szárazságstressz KDWiVDD]HJ\Q\iULV]pOI

A M. annua magvai 0 és

PDJYDNFVtUi]iViUD

–

1 bar értékeken hasonló mértékben

csíráztak. Az ozmotikus potenciál növekedésével a csírázás mértéke fokozatosan csökkent, de még –EDUpUWpNQpOVHPV]

QWPHJiEUD

Mivel a negatív hidrosztatikai nyomásnál mért csírázási értékek szoros összefüggésben vannak a magvak imbibációja alatti kiszáradásával (SHAW

HW DO H]pUW D] HUHGPpQ\HNE

HJ\Q\iUL

V]pOI

PDJYDL

FVtUi]iVXN

O PHJiOODSt

tható, hogy az

VRUiQ

QHP

pU]pNHQ\HN

D

szárazságstresszre.

70 60 Csírázási %

SzD5% = 9,17 50 40 30 20 10 0 0

-1

-3

-5

-10 bar

16. ábra. Az ozmotikus potenciál változásának hatása a Mercurialis annua L. magvak csírázására

Más gyomfajokkal végzett hazai kísérletek alapján hasonlóan jó 146

Eredmények

s]iUD]ViJW


U

NpSHVVpJJHO

UHQGHONH]QHN

D]

Iva xanthiifolia Nutt.

(HUNYADI et al, 1998) a Panicum miliaceum L. és a Chenopodium album L. fajok is (BÉRES, 1993). Ezzel szemben a Solanum nigrum L. magvainak csízázása az ozmotikus potenciál növekedésével ugráss]HU EDUHVHWpQSHGLJWHOMHVHQPHJV] QLN.

AZINCZI

–

HQFV|NNHQpV

– HUNYADI, 1990).

A M. annua magvainak csírázását az alkalmazott puffer oldatok NO|QE|]

S+ NRQFHQWUiFLyMD OpQ\HJHVHQ QHP EHIRO\iVROWD

-as pH

értéknél 52,5 %-os, 9-es pH értéknél 64 %-os, 4-8 pH értékek között pedig 60-63 %-os csírázást tapasztaltunk (17. ábra). A vizsgálatok eredményei DODSMiQDFVtUi]iVRSWLPXPDHJ\pUWHOP

HQXJ\DQ QHPiOODStWKDWy PHJGH

DIDMV]pOHVS+WDUWRPiQ\EDQW|UWpQ FVtUi]iVDD]WVHMWHWLKRJ\V]DEDGI|OGL

csíráziViEDQ

D WDODM NpPKDWiVD YDOyV]tQ OHJ QHP WHNLQWKHW NRUOiWR]y

WpQ\H] QHN DKRJ\ D]W D] 2UV]iJRV 6]iQWyI|OGL *\RPIHOYpWHOH]pVHN

(1969-97) talajtípusonként összesített eredményei is mutatták.

80 SzD5% = nem szignifikáns

Csírázási %

70 60 50 40 30 20 10 0 3

4

5

6

7

8

9 pH

17. ábra. A pH változás hatása a M. annua L. magvak csírázására 147

Eredmények


Ennek megítéléséhez azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a csíráztató közeg pH értéke magát a csírázás folyamatát kevésbé EHIRO\iVROMD VRNNDO LQNiEE D FVtUDQ|YpQ\ Q|YHNHGpVpUH pV IHMO

GpVpUH

van hatással (KOCH, 1969). A M. annua magvainak csírázását a nátrium-klorid minden vizsgált koncentrációban szignifikánsan csökkentette a kontrollhoz viszonyítva. 50 mM koncentrációban 28,45 %-os, 100 mM koncentrációban pedig 53,65 %-RV FVtUi]iVFV|NNHQpV N|YHWNH]HWW EH (QQHN HOOHQpUH D V]pOI

magvak még több mint 28 %-a kicsírázott 100 mM NaCl koncentrációnál és a csírázás még 200 P0 HVHWpQ VHP V] (]HNE V]pOI

O D] HUHGPpQ\HNE

QW PHJ WHOMHVHQ iEUD

O DUUD N|YHWNH]WHWKHWQN KRJ\ D] HJ\Q\iUL

NHYpVEppU]pNHQ\DVy

-stressszre.

70 60 SzD 5% = 7,55 Csírázási %

50 40 30 20 10 0 0

50

100

150

200

NaCl koncentráció (mM)

18. ábra. A só-stressz hatása a Mercurialis annua L. magvak csírázására

148

Eredmények


A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a M. annua széles |NROyJLDL

DPSOLW~GyYDO

QDJ\PpUWpNEHQHO

5.2.2.

UHQGHONH]LN

(OWpU WHUP

$YL]VJiOWLG 6]HPEHW

Q

M|Y

EHQL

WHUMHGpVpW

LV

VHJtWKHWL

$]HJ\Q\iULV]pOI

5.2.2.1.

DPHO\

V]iQWyI|OGLFVtUi]iVGLQD

mikája

KHO\LN|UOPpQ\HNN|]|WWYpJ]HWWPHJILJ\HOpVHN

V]DNPHWHRUROyJLDLMHOOHP]

LWD

18. táblázat szemlélteti.

KRJ\ D QpJ\]HWPpWHUHQNpQW NLNHOW V]pOI

Q|YpQ\HN V]iPD

egy vegetációs perióduson belül is tág határok között ingadozik (19. iEUD $ J\RPQ|YpQ\ NHOpVH D YL]VJiOW LG

felmelegedésével már a kukorica

V]DNEDQ

NHOpVH

HO

WW

PHJLQGXOW

QpJ\]HWPpWHUHQNpQW iWODJEDQ QpJ\ GE V]LNOHYHOHV V]pOI

regisztráltunk a mintaterekeQ$FVtUi]iVI

LG

V]DND

-2001) a talaj (NNRU

FVtUDQ|YpQ\W

– SZÁRNYAS (2000)

megfigyeléseivel összhangban – PiMXV pV M~QLXV KyQDSRNUD WHKHW NHOpV OHJLQWHQ]tYHEE LG YHWpVW N|YHW

V]DNiW pV

$

-ben június közepén (a

KpWHQ WDSDV]WDOWXN DPLNRU iWODJEDQ LOOHWYH

2

szikleveles csíranövényt jegyeztünk fel m -NpQW $ N|YHWNH] D]RQEDQD]ILJ\HOKHW

N|YHWWH~MDEEMHOHQW

NpW pYEHQ

PHJKRJ\DKpWWHODYHWpVXWiQMHOHQWNH]

csúcsot –DV]RNDWODQDUiQ\~FVDSDGpNKLiQ\QDNN|V]|QKHW VHEEPpUWpN

HQ

db

PiMXVL

– már nem

NHOpV

149

Eredmények


18. táblázat. $YL]VJiOWLG V]DNPHWHRUROyJLDLMHOOHP] (Dunaszentpál)

Hónap ÈWODJK

IV.

PpUVpNOHW

X.

XI.

IV.

V.

1999. VI. VII. VIII. IX.

X.

XI.

o

PpUVpNOHW

C) 11,6 16,1 18,7 21,3 19,5 17,9 10,5 3,4 63,8 47,8 98,3 66,7 50,8 27,9 27,4 62,6

Csapadék (mm)

Hónap

IV.

V.

VI.

2000. VII. VIII.

o

PpUVpNOHW

Csapadék (mm)

C) 13,9 17,5 20,5 19,1 28,6 19,5 6,1 69,4

Hónap ÈWODJK

IX.

C) 11,9 15,8 20,1 20,9 20,6 14,9 11,0 2,5 42,4 35,1 50,4 172,5 56,8 122,2 89,3 36,4

Hónap

ÈWODJK

VI.

o

Csapadék (mm)

ÈWODJK

V.

1998. VII. VIII.

L

IV.

VI.

2001. VII. VIII.

o

PpUVpNOHW

Csapadék (mm)

V.

22,1 12,3

C) 9,6 17,3 17,6 20,7 20,1 19,4 21,3 71

átlagosan 80 %-D

O NH]G

G

XI.

15,4 13,2 8,4 49,6 25,3 62,3

IX.

V]DND

X.

XI.

-6 hónapig is

M. annua csíranövények

PiU D NXNRULFD YHWpVpW N|YHW

PHJMHOHQLN -~QLXV N|]HSpW

X.

21,8 13,6 13,3 3,7 51,9 102,3 5,6 24,3

Megállapítható továbbá, hogy bár a kelpV LG HOWDUWKDW D] HJ\ YHJHWiFLyV SHULyGXVEDQ NLNHO

IX.

KpWHQ EHOO

HQ D FVtUi]iV PpUWpNH IRNR]DWRVDQ

csökkent és novemberre gyDNRUODWLODJPHJV]

QW

150

IX. 22. IX. 29.

151

X. 05.

X. 06.

X. 12.

X. 13.

X.01. X.08. X.15. X.22.

ª© ¯O® ¬ «

ª© ¯O* ® T ¬ «

ª© ¯O* ® T ¬ «

ª© ¯O* ® T ¬ «

IX. 15.


IX. 14. IX. 21.

IX.10. IX.17. IX.24.

Eredmények

IX. 08.

90

IX. 01.

IX. 07.

1998.

VIII. 25.

VIII.31.

1999.

VIII. 24.

VIII.13. VIII.20. VIII.27. IX.03.

2000.

VIII. 11. VIII. 18.

2001.

VIII. 10. VIII. 17.

75

VII. 28. VIII. 04.

60

VII. 27. VIII. 03.

VII.16. VII.23. VII.30. VIII.06.

45

VII. 21.

30

VII. 14.

0

VII. 13. VII. 20.

IV. 28. V. 05. V. 12. V. 19. V. 26. VI. 02. VI. 09. VI. 16. VI. 23. VI. 30. VII. 07. VII. 14. VII. 21. VII. 28. VIII. 04. VIII. 11. VIII. 18. VIII. 25. IX. 01. IX. 08. IX. 15. IX. 22. IX. 29. X. 06. X. 13. X. 20. X.27. XI. 03.

szikleveles csíranövény db/m 2 15

VI. 30. VII. 07.

VI.17. VI.25. VII.02. VII.09.

90

VI. 29. VII. 06.

V.28. VI.04. VI.11.

75

VI. 23.

60

VI. 16.

VI. 22.

45

VI. 09.

VI. 15.

30

VI. 08.

0

V. 26. VI. 02.

15

V. 25. VI. 01.

90

V. 19.

75

60

45

30

15

V. 12.

V. 18.

szikleveles csíranövé ny db/m 2

IV.30. V.07. V.14. V.21.

V. 05.

V. 11.

IX. 28.

szikleveles csíranövé ny db/m 2 0

90

V. 04.

75

60

45

30

0

15

V]iQWyI|OGLFVtUi]iViQDNPHQHWH

kukoricában (Dunaszentpál, 1998-2001)

19. ábra.$]HJ\Q\iULV]pOI

s zikleveles csíranövény db/m 2

Eredmények


A fentiekhez hasonlóan cukorrépában is hosszú (5-7 hónap) az HJ\Q\iUL V]pOI

megjHOHQpVH

NHOpVL LG

W|EEQ\LUH

V]DND $] HOV

PHJHO

]L

YDJ\

FVtUDQ|YpQ\HLQHN W|PHJHV HJ\EHHVLN

D

NXOW~UQ|YpQ\

kelésével, ami a vizsgált három év (1999-2001) átlagát figyelembe véve 4 db csíranövényt jelentett m2-ként. A szántóföldi kelés legdinamikusabb SHULyGXVD iSULOLV pV PiMXV KyQDSEDQ YROW .pV EE D FVtU

ázás egészen a

EHWDNDUtWiVLJ

FV|NNHQ

YHJHWiFLyEDQ NLNHO KpWHQ WHUP

EHOO

NHOW

WHQGHQFLiW

|VV]HV V]pOI NL

DPHO\

Q|YpQ\

IHOWHKHW

KHO\L DGRWWViJRNQDN N|V]|QKHW

KDVRQOyLG

V]DNUDV]iPROW

PXWDWRWW

HQ

(20. ábra). Az egy

-77 %-D YHWpVW N|YHW

D]

HOWpU

HQ HOPDUDG

-98 N|]|WWLpUWpNHLW

pYMiUDWRNQDN

pV

HOFSTETTER (1986) O

szikleveles csíranövény db/m

2

40 35

1999

30

2000

25

2001

20 15 10 5 0 IV.

V.

VI.

VII. VIII. hónap

IX.

X.

XI.

20. ábra. $]HJ\Q\iULV]pOI V]iQWyI|OGLFVtUi]iViQDNPHQHWH cukorrépában (Novákpuszta-Gyulamajor, 1999-2001)

152

Eredmények


A négyéves vizsgálataink alapján megállapítható, hogy szabadföldi körülmények között – a legtöbb gyomfajhoz hasonlóan – az egynyári V]pOI

FVtUi]iViQDN

SHULRGLFLWiViQDN K

LV

V]H]RQiOLV

V]DEiO\R]iViEDQ

PHQHWH D

YDQ

NOLPDWLNXV

PpUVpNOHW D] HJ\LN OHJIRQWRVDEE IDNWRU ~J\ W

PHJKDWiUR]yWpQ\H]

5.2.2.2.

-yOOHKHW WpQ\H]

D FVtUi]iV

N

N|]O

QLN D WDODMQHGYHV

MHDNHOpVLFV~FVLGHMpQHNpVLG

D

ség is

WDUWDPiQDN

Szabadföldön, tenyészedényben végzett vizsgálatok

$ N|V]|QKHW

V]pQHOYHWHWWPDJYDNDYHWpVpYpEHQ HQ

–HU

VGRUPDQFLiMXNQDN

– QHP FVtUi]WDN NL $ FVtUi]iV D N|YHWNH] év áprilisában

LQGXOW PHJ pV HOV

FV~FViW PiMXV N|]HSpQ pUWH HO (]W PpJ NpW

alacsonyabb és egy magasabb csúcs követte a nyár folyamán, abban az LG

V]DNEDQ DPLNRU D OHKXOORWW E

NHOO

HQ

iWQHGYHVHGHWW

VpJHV FVDSDGpNWyO D IHOV

(21. ábra). A csírá]iV

V]QHWHOW $ YL]VJiODW PiVRGLN pYpEHQ D V]pOI

D]

PDJYDL

V]L

WDODMUpWHJ

KyQDSRNEDQ

– D] HO

]

pYKH]

hasonlóan – április végén kezdtek csírázni. A csírázási periódus valamivel hosszabb lefutású volt, de alacsonyabb értékek jellemezték, PLQWD]HOV

pYEHQ$PDJYD

k csírázásának három csúcsa volt, egy május

közepén, két kisebb pedig június és július elején (22. ábra). $

NpWpYHV

DGDWRNDW

|VV]HYHWYH

PHJiOODStWKDWy

KRJ\

D]

HOWpU

vetésmélység nem befolyásolta sem a csírázás maximumát sem pedig DQQDNLG

WDUWDPiW

KAZINCZI (1993) megfigyeléseivel összhangban.

A vetésmélység szerepét tanulmányozva megállapítható továbbá, KRJ\ D YHWpVW N|YHW

HOV

pYEHQ NLNHOW V]pOI

PDJYDN

%-D D IHOV

153

Eredmények


1-3 cm-HV WDODMUpWHJE

O FVtUi]RWW NL pV PLQG|VV]H

10 cm-es veWpVLPpO\VpJE

%-a csírázott ki az 5-

O

2001.

25

40

20

30

15

20

10

10

5

0

0 IV.

V.

V.

VI.

VI. VII. hónap

VII. VIII. VIII.

IX.

30 25

o

2002.

40

20

30

15

20

10

10

5

0

0 IV.

V.

V.

VI.

VI. VII. hónap

VII. VIII. VIII.

21. ábra. +HWLPHWHRUROyJLDLDGDWRNDYL]VJiOWLG (Mosonmagyaróvár, 2001-2002)

PpUVpNOHW

csapadék (mm)

50

C)

60

iWODJK

csapadék (mm)

50

PpUVpNOHW&

30

iWODJK

60

IX.

V]DNEDQ

154

Eredmények


4,5

Kelési %

4,0 3,5

1 cm

3,0

2 cm

2,5

3 cm

2,0

5 cm

1,5 1,0 0,5 0,0 X.

XI.

XII.

2000.

I.

II.

2001.

III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII. IX.

IX.

hónapok

1,6

Kelési %

1,4 1,2

1 cm

1,0

2 cm 3 cm

0,8

5 cm 10 cm

0,6 0,4 0,2 0,0 X. XI. XII.

I.

II.

2001.

2002.

III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. IX. hónapok

22. ábra. A Mercurialis annua L. éves csírázási ritmusa szabadföldön, NO|QE|]

WDODMPpO\VpJEHKHO\H]HWWPDJYDNHVHWpEHQ

(Mosonmagyaróvár, 2001-2002)

155

Eredmények


16 14

2001.

Kelési %

12 10

SzD5% = 5,44

8 6 4 2 0 1 cm

2 cm

3 cm 5 cm Vetési mélység

10 cm

7 6

Kelési %

5

2002.

SzD 5% = nem szignifikáns

4 3 2 1 0 1 cm

2 cm

3 cm 5 cm Vetési mélység

10 cm

23. ábra.$]HOWpU YHWpVPpO\VpJKDWiVDDMercurialis annua L. magvak csírázására (Mosonmagyaróvár, 2001-2002)

156

Eredmények


Ezzel szemben a második évben, annak ellenére, hogy 3 cm-es PpO\VpJE

OD]HO

]

pYLYHON|]HOD]RQRVPpUWpN

69,5 %-UDFV|NNHQWDIHOV]tQN|]HOpE pYEHQ

YLV]RQW

XJUiVV]HU

HQ

PHJQ

FVtUi]iVWUHJLV]WUiOWXQN

OFVtUi]yPDJYDNDUiQ\D(EEHQD] WW

%) az 5 és 10 cm-U

O

kicsírázott magvak aránya. KOHOUT – HAMOUZ (2000) üvegházban végzett hasonló kísérleteiben ezek a kelési mélység arányok 79 % illetve 7,3 % voltak. HOFSTETTER (1986) csíranövény 85 %-DDIHOV

YL]VJiODWDLEDQ D] |VV]HV NLNHOW V]pOI

-4 cm-HVWDODMUpWHJE

OFVtUi]RWWNLKDVRQOyDQ

SZÁRNYAS (2000) kísérleti eredményeihez, amelyek a M. annua magvainak 76,2 %-ban 2-4 cm-U

OW|UWpQ

csírázásáról számol be.

9L]VJiODWDLQNEDQ D OHJLQWHQ]tYHEE FVtUi]iVW PLQGNpW pYEHQ D IHOV

3 cm-HV

WDODMUpWHJE

-

O NDSWXN $ YHWpV PpO\VpJpQHN Q|YHNHGpVpYHO D pYEHQ D FVtUDQ|YpQ\HN

FVtUi]iV PpUWpNH IRNR]DWRVDQ FV|NNHQW $] HOV

kelésének maximális mélysége 5 FP

YROW

HQQpO

PpO\HEEU

O

QHP

tapasztaltunk csírázást. Ezzel szemben a második évben a csíranövények kelésének maximális mélysége elérte a 10 cm-W

$

NO|QE|]

WDODMPpO\VpJHNEH YHWHWW PDJYDN FVtUi]iVD N|]|WW D YHWpVW N|YHW

pYEHQ

szignifikáns különbségeket találtunk az 5 cm-es határ felett, a második évben azonban nem voltak ilyen differenciák a vetési mélység vonatkozásában. Ennek megítéléséhez figyelemmel kell lenni a talaj típusára is, ahogy azt BROD (1953) kísérletei is bizonyították. Megállapítható továbbá, hogy a vizsgált talajon optimálisnak vélt (13 FP

NHOpVL PpO\VpJE

második

évben

O HOV

pedig

pYEHQ D V]pOI

mindössze

PDJYDN

4,75 %-a

csírázott

%-a, a

ki.

Ez

nagyságrendileg megegyezik ROBERTS – RICKETTS (1979) valamint BEURET (1984), a mez

JD]GDViJLODJ

P

YHOW

N|]pS

-európai talajok

157

Eredmények


gyommagkészletének éves kiürülési ütemével kapcsolatos vizsgálati eredményeivel. Kísérleteink eredményei alátámasztják ROBERTS – FEAST (1972) azon megfigyeléseit is, miszerint talajba került friss gyommagvak legnaJ\REE PpUWpN

FVtUi]iVXNDW D] HOV

pYEHQ PXWDWMiN DQQDN HOOHQpUH

KRJ\pOHWNpSHVVpJNHWKRVV]DEELGHLJPHJ

U]LN

A két éven keresztül folytatott kelési mélység vizsgálatok eredményeit összevetve megállapítható, hogy – GILLOT (1925) és BROD (1953) megfigyeléseivel összhangban – D V]pOI

PDJYDL YLV]RQ\ODJ NLV PpUHWN

HOOHQpUH QHPFVDN N|]YHWOHQO D WDODMIHOV]tQ N|]HOpE PpO\HEE UpWHJHLE

O LV NpSHVHN NLFVtUi]QL DPL WDODMKHUELFLGHNNHO W|UWpQ

YHJ\V]HUHVJ\RPV]DEiO\R]iVXNKDWpNRQ\ViJiUDMHOHQW

5.3. A

O KDQHP DQQDN

=(*<1<È5,6=e/)

VKD

tással lehet.

1g

VEKEDÉSANALÍZISÉNEK

VIZSGÁLATA

A M. annua IHMO V]iUD]W|PHJ

LG

OHYpOWHUOHWpQHN

GpVpQHN IHQRIi]LVDLW YDODPLQW D OHYpOWHUOHW pV D

EHQL pV

YiOWR]iViW

D

V]iUD]W|PHJpQHN

9. táblázat szemlélteti. A faj LG

EHQL

PHJYiO

tozása az ún.

logisztikus függvénnyel jól leírható. A gyarapodás kezdetben lassú, majd felgyorsul és a maximum elérése után – ami a szigmoid görbe inflexiós pontjának felel meg – ismét csökken (24. ábra).

158

°*±,².³´µ ´¶·¸¹ ±º» ¼

Eredmények

µ½¾ ²¿ ² Àº ¹.ÁµÁ» Â ±¸ ¹ ²

2

cm /növény 500 450 400 350

Y = 460/1+32.33x0.8858

x

300 250 200 150 100 a)

50

0 05.10. 05.20. 06.01. 06.11. 06.21. 06.30. 07.12. 07.21. 08.02.

g/növény 4,0 3,5 3,0 2,5

Y = 3.75/1+52.93x0.87025

x

2,0 1,5 1,0 b)

0,5 0,0 05.10.

05.20.

06.01.

06.11.

06.21.

06.30.

07.12.

07.21.

24. ábra A Mercurialis annua L. levélterületének (a) és száraztömegének (b) alakulása a vegetációs periódus során

159

°*±,².³´µ ´¶·¸¹ ±º» ¼

Eredmények

-yOOiWKDWyKRJ\D]HJ\Q\iULV]pOI D] HOV

V]iUD]W|PHJHpVOHYpOWHUOHWHFVDN

ROGDOKDMWiVRN PHJMHOHQpVpW N|YHW

HO XJUiVV]HU

µ½¾ ²¿ ² Àº ¹.ÁµÁ» Â ±¸ ¹ ²

HQ D]D] M~QLXV N|]HSpW

HQ Q|YHNHGQL (EEHQ D] LG

NDSiV Q|YpQ\HLQN QDJ\ UpV]H PiU MHOHQW

O NH]G

V]DNEDQ D]RQEDQ V]iQWyI|OGL V ORPE

felülettel rendelkezik,

ezért a fajnak – a Reseda lutea L.-hoz hasonlóan (GAZDAGNÉ, 1997) – csak a hiányosan kelt vagy kipusztult növényállományokban lehet NRPSHWtFLyVMHOHQW

VpJH

19. táblázat. A Mercurialis annua L. fenológiai állapotának, levélterületének és száraztömegének változása a vegetációs periódus során (Dunaszentpál, 1999) PLQWDYpWHOLG

SRQWMD

május május június június június június július július augusztus 10. 20. 1. 11. 21. 30. 12. 21. 2. a fenológiai állapot BBCH kódja 10

12

18/22 36/55

61

65

69/71

81

81/89

2

levélterület (cm /növény) 0,89

3,31

11,04 45,23 138,39 223,19 262,5 458,8

409,85

száraztömeg (g/növény) 0,005

0,02

0,05

$ OHYpOWHUOHW LG V]iUD]W|PHJ

LG

0,21

0,71

HJ\VpJUH HV

HJ\VpJUH

HV

1,42

2,57

3,71

-

PD[LPiOLV J\DUDSRGiVD HJ\EHHVLN D PD[LPiOLV

J\DUDSRGiViYDO

DPHO\

–

HOFSTETTER (1986) eredményeivel összhangban – a termésérés kezdetén (július 12.) van. A növekedési indexek közül a RGR és RLGR értéke a YHJHWiFLyV SHULyGXV VRUiQ HU

jellemezheW

VHQ LQJDGR]LN pV W|EEFV~FV~ J|UEpYHO

iEUD

160

°*±,².³´µ ´¶·¸¹ ±º» ¼

Eredmények

µ½¾ ²¿ ² Àº ¹.ÁµÁ» Â ±¸ ¹ ²

g/g/nap v. cm /cm /nap

0,15 RGR RLGR

2

2

0,10 0,05

0,00 05.10. 05.20. 06.01. 06.11. 06.21. 06.30. 07.12. 07.21. -0,05 1,0

NARx10 NAR

2

g/cm /nap

0,8 0,6 0,4 0,2

0,0 05.10. 05.20. 06.01. 06.11. 06.21. 06.30. 07.12. 07.21. -0,2 250

LAR

150

2

cm /g

200

LAR

100 50 0 05.10. 05.20. 06.01. 06.11. 06.21. 06.30. 07.12. 07.21.

25. ábra A Mercurialis annua L. növekedési indexeinek alakulása a vegetációs periódus során (RGR és RLGR, NAR, LAR)

161

°*±,².³´µ ´¶·¸¹ ±º» ¼

Eredmények

$]5*5PD[LPXPDDQ|YpQ\IHMO

µ½¾ ²¿ ² Àº ¹.ÁµÁ» Â ±¸ ¹ ²

GpVpQHNNH]GHWpQYDQDPHO\HWHJ\

átmeneti csökkenés után még két kisebb csúcs követ. Az RLGR értékének megváltozása hasonló lefutású, mint az RGR görbéje és maximuma is egybeesik annak maximális értékével. Bár a kezdeti nagy RGR érték D] DGRWW IDM V]iPiUD NRPSHWtFLyV HO

Q\W MHOHQW D V]pOI

HVHWpEHQ H] FVDN

egy rövid intervallumra korlátozódik, mivel már 2 leveles állapotában az RGR értékének drasztikus csökkenése következik be. A NAR értéke szintén a vegetációs periódus kezdetén a legnagyobb, DPHO\ D OHYHOHN EHiUQ\pNROiViQDN N|YHWNH]WpEHQ J\HQJO P

N|G

KDWiVIRNNDO

IRWRV]LQWp]LV PLDWW IRNR]DW

osan csökken (25. ábra). A LAR

pUWpNHM~QLXVHOHMpQDV]pOI

-10 leveles állapotában éri el a legnagyobb

2

értéket (216,4 cm /g), ezután a vegetációs periódus végéig folyamatosan csökken, de a növény asszimilációs rendszerének nagysága még a növény életcikOXVD

YpJH IHOp LV MHOHQW

VQHN PRQGKDWy iEUD $

számított alacsony NAR és viszonylag magas LAR értékek alapján úgy W

QLN KRJ\ D

M. annua LQNiEE D] iUQ\pNNHGYHO

IDMRNKR] iOO N|]HOHEE

Ez összhangban van ELLENBERG et al. (1992) illetve BROD (1953) azon PHJILJ\HOpVHLYHO DPHO\HNEHQ D V]pOI iUQ\pNW

U

NpSHVVpJpU

N|]HSHV IpQ\LJpQ\pU

O V]iPROQDN EH )HOWHKHW

O pV My

HQ H WXODMGRQViJD LV

közrejátszik abban, hogy szántóföldön a kultúrnövények sorainak ]iUyGiVDXWiQLVNpSHVWRYiEEIHMO

GQLpVpOHWNpSHVPDJ

$ IDM I|OG IHOHWWL ELRPDVV]D NpS]

vakat hozni.

GpVH pV D Q|YHNHGpVL LQGH[HN

nagysága alapján megállapítható, hogy a M. annua veszélyességét és IHOV]DSRURGiViW QHP DQQ\LUD HU

V NRPSHWtFLyV NpSHVVpJpQHN KDQHP

inkább egyéb tulajdonságainak, mint pl. a herbicidek nagy részével szemben

mutatott

ellenálló

képességének,

széles

ökológiai

162

°*±,².³´µ ´¶·¸¹ ±º» ¼

Eredmények

plaszticitásának,

magvaik

hosszú

µ½¾ ²¿ ² Àº ¹.ÁµÁ» Â ±¸ ¹ ²

életképességének,

nagy

magprodukciójának stb. köszönheti.

5.4. A

=(*<1<È5,6=e/)

7È

PELEMFELVÉTELI

SAJÁTOSSÁGAINAK VIZSGÁLATA

A

kísérleti

terület

gyomcönológiai

gyomviszonyainak

felvételezések

során

jellemzésére

összesen

készített

15

gyomfajt

regisztráltunk. Ezek közül az öt leggyakoribb faj átlagborításuk VRUUHQGMpEHQ

D

N|YHWNH]

YROW

Mercurialis annua L. (32,46 %),

Amaranthus chlorostachys Willd. (2,28 %), Chenopodium album L. (2,14 %), Datura stramonium L. (1,81 %), Ambrosia artemisiifolia L. (1,05 %). A laboratóriumi talajvizsgálat eredményeit a tápanyagellátottság V]HPSRQWMiEyOpUWpNHOYHPHJiOODStWKDWyKRJ\DYL]VJiOW WHUP

nitrRJpQE

O

MyO

HOOiWRWWQDNPLQ

IRV]IRUEyO

VtWKHW

$] HJ\Q\iUL V]pOI LG

N|]HSHVHQ

NiOLXPEyO

KHO\WDODMD

SHGLJ

J\HQJpQ

IHMO

GpVpQHN HJ\HV IHQRIi]LVDLW pV D PLQWDYpWHOHN

SRQWMDLWDWiEOi]DWV]HPOpOWHWL $ KDMWiVRNEDQ WDOiOKDWy NO|QE|]

WiSDQ\DJRN LG

N|YHWYH MyO OiWKDWy KRJ\ D Q|YpQ\HN IHMO HOWpU

EHOL YiOWR]iVDL

t

GpVN HJ\HV V]DNDV]DLEDQ

LJpQ\HNHWWiPDV]WDQDNDWiSDQ\DJNRPSRQHQVHN|VV]HWpWHOHLUiQW

163

°±²³´µ ´¶·¸¹ ± º» ¼

Eredmények

20. táblázat. $]HJ\Q\iULV]pOI LG

IHMO

Ã ¶Ä*²» ²Å¼²» ¾ ºÃ ²» ²

GpVpQHNIi]LVDLpVDPLQWDYpWHOHN

SRQWMDL'XQDV]HQWSiO

MintavételLG

SRQWMD

BBCH kódja [14/16] [61] [63] [65] [65]

Fenológiai állapot

május 24. június 07. június 17. június 28. július 08.

4-6 leveles virágzás kezdete 30%-os virágzás teljes virágzás teljes virágzás virágzás vége,

július 18.

WHUPpVIHMO

július 28. augusztus 07. augusztus 17. augusztus 27. szeptember 08. szeptember 23. október 04. október 14. október 24.

GpVNH]GHWH

termésnövekedés termésérés termésérés termésérés, magterjedés termésérés, magterjedés termésérés, magterjedés termésérés, magterjedés termésérés, magterjedés termésérés, magterjedés

[67/71] [79] [81] [81] [89] [89] [89] [89] [89] [89]

A makroelemek közül (26. ábra) a nitrogén koncentrációja a növény intenzív növekedési szakaszában, a vegetációs periódus kezdetén volt a legnagyobb (5,45 %), ami fokozott biomassza képzésre és intenzív IHKpUMHV]LQWp]LVUH XWDO -~QLXV HOHMpW IRO\DPDWRV FV|NNHQpV ILJ\HOKHW EHIHMH]pVpLJWDUW(]DMHOHQW

O D KDMWiVRN 1

-felvételében viszont

PHJ DPHO\ HJpV]HQ D] pOHWFLNOXV

VPHQQ\LVpJ

% feletti) N koncentráció a

kezdeti tápanyagversengés szempontjából rendkívül fontos lehet, mert ahogy azt LEHOCZKY (1988) vizsgálatai is igazolták a nagy átlagos N NRQFHQWUiFLyM~

IDMRN

W|PHJHV

HO

IRUGXOiVD

HVHWpQ

QDJ\PpUWpN

nitrogénelvonással számolhatunk. A foszfor esetében a virágzás

164

°±²³´µ ´¶·¸¹ ± º» ¼

Eredmények

Ã ¶Ä*²» ²Å¼²» ¾ ºÃ ²» ²

kezdetéig tapasztaltunk intenzívebb koncentrációnövekedést, majd a termésképzés stádiumában a P-IHOYpWHO NLVPpUWpN

FV|NNHQpVW PXWDWRWW

A magterjedés idején (szeptember-október) a hajtások P koncentrációja IHOWHKHW

HQ D V]HSWHPEHUEHQ OH

N|V]|QKHW

hullott mintegy 100 mm csapadéknak is

HQ PpJ HJ\V]HU HPHONHGHWW PLYHO D WDODMRN My Yt]HOOiWRWWViJD

MDYtWMDD]iVYiQ\LWiSDQ\DJRNIHOYHKHW

VpJpW

PÆÈÇÉ

, 1993).

6

N,P,K %

5

N

P

K

4 3 2 1

0LQWDYpWHOHNLG

10.24.

10.14.

10.04.

09.23.

09.08.

08.27.

08.17.

08.07.

07.28.

07.18.

07.08.

06.28.

06.17.

06.07.

05.24.

0

SRQWMD

26. ábra. A Mercurialis annua L. hajtások NPK koncentrációjának változása a tenyés]LG V]DNEDQ'XQDV]HQWSiO $

V]pOI

KDMWiVDL

D

IHMO

GpV

NH]GHWpQ

D

1

-hez

hasonlóan

nagymértékben akkumulálták a káliumot is (3,31 %), amely az intenzív anyagcsere mellett, megnövekedett ozmoregulációs képességre utal. LEHOCZKY

(1988)

szerint

ezek

a

tulajdonságok

J\RPQ|YpQ\HN pOHWpEHQ PLYHO ÄpOHWWDQL´ HO

fontosak

a

Q\W MHOHQWKHWQHN V]iPXNUD

165

ÊËÌÍÎÏ ÎÐÑÒÓ Ë ÔÕ Ö

Eredmények

(]WN|YHW

× ÐØ*ÌÕ ÌÙÖÌÕ Ú Ô× ÌÕ Ì

HQD1

-koncentrációhoz hasonlóan az intenzív növekedés a K-

koncentrációban is felhígulást eredményezett, amely a termésérésPDJWHUMHGpV LG

V]DNiEDQ LVP

ét növekedett és megközelítette a korábbi

OHJPDJDVDEE pUWpNHW 9DOyV]tQ

QHN W

QLN KRJ\ D V]HSWHPEHUL NHGYH]

csapadékviszonyok a káliumszint emelkedéséhez is hozzájárulhattak.

3,5 3,0 Ca, Mg %

2,5 2,0 1,5

Ca

1,0

Mg

0,5

0LQWDYpWHOHNLG

10.24.

10.14.

10.04.

09.23.

09.08.

08.27.

08.17.

08.07.

07.28.

07.18.

07.08.

06.28.

06.17.

06.07.

05.24.

0,0

SRQWMD

27. ábra. A Mercurialis annua L. hajtások Ca és Mg koncentrációjának változiVDDWHQ\pV]LG V]DNEDQ (Dunaszentpál, 1998)

A

hajtások

kalciumkoncentrációjának

alakulását

vizsgálva

megállapítható (27. ábra), KRJ\ D Q|YpQ\EHQ PiU D YLUiJ]iV NH]GHWpW

O

egy magas Ca-szint alakult ki, amely a teljes virágzásban érte el maximumát (3,06 %

$] HOV

WHUPpVHN PHJMHOHQpVpYHO HJ\ LG

NRQFHQWUiFLyMD D]RQEDQ KLUWHOHQ iWPHQHWLOHJ D WL]HGpUH FV|NNHQW NpV

EHQ EE

166


Eredmények


a levelek öregedésével pedig újból 2 % fölé emelkedett. A mikroelemek közül (28. és 29. ábra) NLHPHONHG V]pOI N|YHW

KDMWiVRN HQ

D

)H

HQ PDJDV YROW D

-tartalma (1686 mg/kg) a virágzás kezdetén. Ezt

WHUPpVpUpV

DXJXV]WXV N|]HSpW

LG

V]DNiEDQ

IRNR]DWRVDQ

FV|NNHQW

PDMG

O LVPpW HPHONHGHWW HNNRU pUWH HO D YHJHWiFLy DODWWL

legmagasabb értéket (1928 mg/kg).

2500 Fe

Fe mg/kg sza.

2000 1500 1000 500

0LQWDYpWHOHNLG

10.24.

10.14.

10.04.

09.23.

09.08.

08.27.

08.17.

08.07.

07.28.

07.18.

07.08.

06.28.

06.17.

06.07.

05.24.

0

SRQWMD

28. ábra. A Mercurialis annua L. hajtások Fe koncentrációjának YiOWR]iVDDWHQ\pV]LG

V]DNEDQ'XQDV]HQWSiO

A növény öregedésével végül koncentrációja felhígult. A hajtások Mn-tartalma is a vegetációs periódus kezdetén volt a legnagyobb (92 mg/kg), a továbbiakban 17 és 68 mg/kg között ingadozott. A Zn HVHWpEHQ

D

Q|YHNHGpV

NH]GHWL

pV

YpJV

V]DNDV]iEDQ

PpUWN

D

legmagasabb értékeket (50 mg/kg ill. 83 mg/kg). A két csúcspont közötti

167


Eredmények

LG

V]DNEDQ D =Q


-tartalom kiegyenlített volt. Vizsgálatainkban a Mg és a

Cu bizonyult a két legkisebb koncentráFLyEDQ HO

IRUGXOy HOHPQHN $

hajtások Mg-tartalma a virágzás idején, Cu-tartalma pedig október N|]HSpQ D PDJWHUMHGpV LG

V]DNiEDQ pUWH HO D PD[LPiOLV pUWpNHW

%

0LQWDYpWHOHNLG

10.24.

10.14.

10.04.

09.23.

09.08.

08.27.

Cu

08.17.

Zn

07.28.

07.18.

07.08.

06.28.

06.17.

06.07.

Mn

08.07.

100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 05.24.

mg/kg sza.

ill. 18,1 mg/kg).

SRQWMD

29. ábra. A Mercurialis annua L. hajtások Mn, Zn és Cu koncentrációjáQDNYiOWR]iVDDWHQ\pV]LG V]DNEDQ (Dunaszentpál, 1998) (UHGPpQ\HLQN

PHJHU

VtWLN

D]RNDW

D

NRUiEEL

PHJiOODStWiVRNDW

(HOFMEISTER – GARVE 1986; ELLENBERG et al. 1992), amelyek a fajt, PLQWQLWURJpQMHO]

pVPpV]NHGYHO

J\RPQ|YpQ\WtUMiNOH

A kapott eredmények DODSMiQPHJiOODStWKDWy KRJ\D]HJ\Q\iULV]pOI WiSHOHPIHOYpWHOHNO|Q|VHQDIHMO

GpVpQHNNH]GHWLLQWHQ]tYV]DNDV]iEDQ

168


Eredmények

MHOHQW

VH]WPXWDWWiNDPDJDV1pV.pUWpNHN.LHPHONHG


QHNEL]RQ\XOW

továbbá az egész életciklus folyamán a hajtások Ca és Fe tartalma. A fentieket összefoglalva elmondható, hogy a Mercurialis annua L. QDJ\PpUWpN

NDSiVYHWpVHN

WiSHOHPIHOYpWHOH Q|YpQ\]HWpQHN

PLDWW

MHOHQW

WiSHOHPHNpUW

V

V]HUHSHW

W|UWpQ

MiWV]KDW

D

LQWHUVSHFLILNXV

kompetíciójában. Természetesen egy faj tápanyagversengésben betöltött szerepét pusztán tápanyagfelvételi sajátosságai alapján megítélni nem lehet, ehhez figyelembe kell venni többek között a gyomtársulás faji összetételét is, PLYHOD]HJ\HVJ\RPQ|YpQ\IDMRNNO|QE|]

PpUWpNEHQDNNXPXOiOMiND]

ásványi tápanyagokat.

5.5. A

=(*<1<È5,6=e/)

$/

LELOPÁTIÁS HATÁSÁNAK

LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATA

A kísérletekben külön értékeltük az egyes WHV]WQ|YpQ\HNFVtUi]iViUDpVNO|QDFVtUDQ|YpQ\HNIHMO KDWiViW $ NDSRWW HUHGPpQ\HNHW D] HO

EEL HVHWEHQ

kivonatoknak a GpVpUHJ\DNRUROW

csírázási %-ban, az

utóbbinál pedig a desztillált vizes kontrollhoz viszonyítva, annak százalékában fejeztük ki.

AMARÁNT A gyökérkivonat kivételével valamennyi kivonatnál kimutatható az étkezési amaránt csírázásának szignifikáns gátlása. Leghatásosabbnak az 5000 mg·kg-1-os koncentrációjú kivonatok bizonyultak. Az ilyen hígítású 169

Ê*Ë,ÌÍÎOÏ ÎÐÑÒÓ ËÔÕ Ö

Eredmények

ÛÕ Õ ÌÕ Ü ØRÐ× Ò ÐÓ*ÝÛ× ÐÓ.Û

oldatokkal kezelt tesztnövény egyetlen magja sem indult csírázásnak. Ezen

kívül

még

a

3000 mg·kg-1-os

koncentrációjú

levél-

és

-1

virágzatkivonat, valamint a 1000 mg·kg -os koncentrációjú levélkivonat LGp]HWWPpJHO $ V]pOI

V]LJQLILNiQVFVtUi]iVFV|NNHQpVW

(21. táblázat).

YL]HV J\|NpUNLYRQDWD

-1

mg·kg -os koncentrációban nem

EHIRO\iVROWDDUDGLNXODQ|YHNHGpVpWDW|EELKtJtWiVEDQSHGLJVHUNHQW

OHJ

hatott a szik alatti szárrész és a gyököcske együttes hosszának növekedésére.

21. táblázat. A Mercurialis annua L. vizes kivonatainak hatása az amaránt csírázásra 5000 mg·kg-1 3000 mg·kg-1 1000 mg·kg-1 500 mg·kg-1 Kontroll Gyökérkivonat Levélkivonat Virágzatkivonat

89,15 79,9 0* 0*

90,1 87,4 19,9 * 52,4 *

89,9 89,1 69,9 * 86,6

89,2 84,9 88,3 80,8

* P = 5%-os szinten szignifikáns

A levélkivonat 5000 ill. 3000 mg·kg-1-os koncentrációja gátolta az 1000 és az 500 mg·kg-1-os koncentrációja pedig serkentette a radikula növekedését. A hipokotil hosszát vizsgálva – az 500 mg·kg-1-os koncentrációt kivéve – valamennyi hígítás esetében szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a kontrollhoz képest. A virágzatkivonat esetében 5000 és a 3000 mg·kg-1-os koncentráció gátlólag, míg az 1000 és az 500 mg·kg-1-os NRQFHQWUiFLyVHUNHQW

OHJKDWRWWDV]LNDODWWLV]iUUpV]

és a gyököcske együttes hosszának növekedésére (30. ábra).

170

Ê*Ë,ÌÍÎOÏ ÎÐÑÒÓ ËÔÕ Ö

Eredmények

ÛÕ Õ ÌÕ Ü ØRÐ× Ò ÐÓ*ÝÛ× ÐÓ.Û

% 250 RADIKULA 200 150 100 50 0 5000 virágzatkivonat

3000 levélkivonat

500 mg·kg

1000 gyökérkivonat

-1

kontroll

% 350 HIPOKOTIL 300 250 200 150 100 50 0 5000 virágzatkivonat

3000 levélkivonat


-1 500 mg·kg

kontroll

30. ábra. A Mercurialis annua L. extraktumok hatása az amaránt radikula és hipokotil hosszának alakulására

171

Þ*ß,àáâOã âäåæç ßèé ê

Eredmények

ëé é àé ì íRäî æ äç*ïëî äç.ë

FEHÉR MUSTÁR Valamennyi kivonat gátolta a tesztnövény csírázását. Legintenzívebb gátlást

a

vizsgált

extraktumok

esetében

az

5000 mg·kg-1-os

koncentrációjú kivonatok eredményezték. Ezen kívül szignifikáns csírázásgátló hatást tapasztaltunk még a 3000 mg·kg-1-os koncentrációjú gyökérkivonatnál, a többi kezelésnél viszont nem állapítottunk meg P = 5 %-os szinten megbízható eredményt (22. táblázat).

22. táblázat. A Mercurialis annua L. vizes kivonatainak hatása a fehér mustár csírázásra 5000 mg·kg-1 3000 mg·kg-1 1000 mg·kg-1 500 mg·kg-1 Kontroll Gyökérkivonat Levélkivonat Virágzatkivonat

100 91,6 * 48,3 * 42,4 *

99,1 94,1 * 89,9 95,8

100 99,1 98,3 97,4

100 96,6 98,3 96,6

* P = 5%-os szinten szignifikáns

A gyökérkivonat minden egyes hígításban serkentette a hipokotil növekedését, a gyököcske hosszát azonban nem befolyásolta. A levélkivonat 5000 ill. 3000 mg·kg-1-os koncentrációban szignifikánsan gátolta a radikula és a hipokotil együttes növekedését. Ugyanakkor az 1000 és az 500 mg·kg-1-os koncentrációja pedig serkentette a hipokotil növekedését. A virágzatkivonatok közül egyedül az 500 mg·kg-1-os koncentrációjú extraktum nem volt befolyással a hipokotil növekedésére, az összes többi koncentrációban úgy a radikula, mint a hipokotil hosszára szignifikáns gátlóhatást fejtett ki (31. ábra).

172


Eredmények


% 140 RADIKULA

120 100 80 60 40 20 0 5000 virágzatkivonat

3000 levélkivonat

1000

500

gyökérkivonat

kontroll

% 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

PJÂNJ

-1

HIPOKOTIL

5000 virágzatkivonat

3000 levélkivonat

1000

500

gyökérkivonat

kontroll

PJÂNJ

-1

31. ábra. A Mercurialis annua L. extraktumok hatása a fehér mustár radikula és hipokotil hosszának alakulására

173


Eredmények


6=,%Ò=$

A csírázási százalékot egyetlen kivonat sem gátolta szignifikánsan a kontrollhoz képest (23. táblázat). Az egyes kivonatok közül kizárólag a OHYpOE

O Q\HUW H[WUDNWXP HVHWpEHQ DQQDN LOO

mg·kg-1-os

töménységénél regisztráltuk a koleoptil növekedésének szignifikáns gátlását (32. ábra). 23. táblázat. A Mercurialis annua /YL]HVNLYRQDWDLQDNKDWiVDD] búza csírázásra

V]L

5000 mg·kg-1 3000 mg·kg-1 1000 mg·kg-1 500 mg·kg-1 Kontroll 98,3 93,3 100 100 Gyökérkivonat 99,1 99,1 99,1 99,1 Levélkivonat 100 98,3 99,1 100 Virágzatkivonat 97,4 99,1 100 99,1 * P = 5%-os szinten szignifikáns

% 140 120 100 80 60 40 20 0 5000 virágzatkivonat

3000 levélkivonat


500 ðòñôó õ,ñ

-1

kontroll

32. ábra. A Mercurialis annua /H[WUDNWXPRNKDWiVDD] koleoptil hosszának alakulására

V]LE~]D

174


Eredmények


Az eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy a vizsgált Q|YpQ\LUpV]HNE

OQ\HUWNLYRQDWRNPLQGHJ\LNHKDWiVVDOYROWDNtVpUOHWEHQ

alkalmazott amaránt, illetve fehér mustár tesztnövények csírázására és FVtUDQ|YpQ\HLQHNIHMO

GpVpUH$]

V]LE~]DHVHWpEHQ

– SZÁRNYAS (2000)

eredményeivel ellentétben – nem tapasztaltunk csírázásgátlást. Az alkalmazott extraktumok közül is csak a levélkivonatnak volt hatása a FVtUDQ|YpQ\HNNH]GHWLIHMO $

OHJHU

VHEE

JiWOy

GpVpUH KDWiVW

PLQGKiURP

WHV]WQ|YpQ\

HVHWpEHQ

D

levélkivonatnál figyeltünk meg. Ehhez közel állt a virágzaté, a J\|NpU]HWp D]RQEDQ D] HO

]

NHWW

pW

O MHOHQW

VHQ HOPDUDGW $ NH]HOpVHN

során alkalmazott koncentrációk csökkenése a gátló hatás gyengülését eredményezte. Az amaránt és a fehér mustár tesztnövényeknél esetenként D NLYRQDWRN VHUNHQW

KDWiViW LV

tapasztaltuk. A kísérleteink során az

amaránt mutatkozott a legérzékenyebbnek a kezelésekkel szemben.

5.6. A

=(*<1<È5,6=e/)

/(+(7

9(

GYSZERES GYOMSZABÁLYOZÁSI

6e*(,

$ NH]HOHWOHQ NRQWUROO SDUFHOOiNRQ QDJ\ HJ\HGV]iPPDO HO

annua

PHOOHWW I

NpSS D PDJUyO NHO

HJ\ pV NpWV]LN

-

IRUGXOy

M.

J\RPIDMRN

dominanciáját állapítottuk meg (24. táblázat; 33. ábra).

175

ö÷øùúû úüýþÿ ÷

Eredmények

ù yomÿ ÷ü ú ÷ üÿþ ø ø ÿ ùTø þ

33. ábra. A kezeletlen kontroll gyomviszonyai (Dunaszentpál, 2001. 05. 30.)

24. táblázat. A kísérleti terület uralkodó gyomnövényei (1999-2002)

2001

Mercurialis annua L. Echinochloa crus-galli (L.) P.B. Panicum miliaceum L. Amaranthus chlorostachys Willd. Datura stramonium L. Mercurialis annua L. Amaranthus chlorostachys Willd. Amaranthus retroflexus L. Chenopodium album L. Echinochloa crus-galli (L.) P.B.

Gyak. Év Tudományos név % 36 Mercurialis annua L. Chenopodium hybridum 12 L. 10 Chenopodium album L.

Gyak. % 58 17 10

4

Panicum miliaceum L.

3

1 31

Ambrosia artemisiifolia L. Mercurialis annua L.

3 49

8

Chenopodium album L.

4

Galium aparine L. Convolvulus arvensis L. Chenopodium hybridum L.

2 1

6 4 1

2002

2000

1999

Év Tudományos név

1

176


Eredmények

$] pUWHNH]pV FpONLW


]pVHLUH pV DQQDN NRUOiWR]RWW WHUMHGHOPpUH YDOy

WHNLQWHWWHO D NtVpUOHWL WHUOHWHNHQ HO

gyomirtóKDWiVpUWpNHOpVpW

IRUGXOy PiV J\RPIDMRN HOOHQL

OHOWHNLQWQN$YL]VJiODWRNHJ\Q\iUL V]pOI

UH

vonatkozó eredményeit a 25-28. táblázatokban foglaltuk össze, amely minden esetben a két ismétlés átlagadatait tartalmazza.

25. táblázat. A kezelések M. annua elleni gyomirtó hatása (Mosonmagyaróvár, 1999) Készítmény neve

Gyomirtó h. % Fitotox % I. II. III. I. II. III.

preemergens kezelések (PRE) 1. AXIOM 68 WG 92 2. ERUNIT A 530 FW 98 3. TROPAZIN SC 90 4. IGRAN COMBI 500 FW 98 5. CENTURY 98 6. TROPHY + MERLIN WG 90 korai posztemergens kezelések (EPOST) 7. ERUNIT A 530 FW 96 8. PRIMEXTRA GOLD 720 98 9. TAZASTOMP SC 99 posztemergens kezelések (POST) 10. MOTIVELL + CAMBIO 92 11. MOTIVELL + TAZASTOMP 100 12. MIKADO + Ammóniumnitrát 92 eUWpNHOpVLG

85 99 91 96 92 95

72 92 90 92 90 85

0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0

100 95 100 97 100 98

0 0 0

0 0 0

0 0 0

56 45 100 98 36 30

0 0 0

0 0 0

0 0 0

SRQWMD35(

I. 1999.05.12. II. 1999.05.25. III. 1999.06.27. EPOST: I. 1999.05.20. II. 1999.06.06. III. 1999.07.04. POST: I. 1999.06.04. II. 1999.06.20. III. 1999.07.10.

Az 1999. évi vizsgálatok preemergens kezeléseinek eredményeit 177


Eredmények

YL]VJiOYD PHJiOODStWKDWy KRJ\ D NLMXWWDWiVW N|YHW E

VpJHV FVDSDGpNQDN N|V]|QKHW


LG

V]DNEDQ OHKXOORWW

HQ YDODPHQQ\L NpV]tWPpQ\ NH]GHWL

gyomirtó hatása jónak bizonyult, tartós hatást azonban csak a triazin hatóanyagot tartalmazó kombinációk biztosítottak.

26. táblázat. A kezelések M. annua elleni gyomirtó hatása (Darnózseli, 2000) Készítmény neve


preemergens kezelések (PRE) 1. AXIOM WG+ ATRAZIN 500 FW 70 2. ERUNIT A 530 FW 50 3. PRIMEXTRA GOLD 720 SC 60 4. TAZASTOMP SC 50 5. FRONTIER 900 + ATRAZIN FW 80 korai posztemergens kezelések (EPOST) 6. ERUNIT A 530 FW 96 7. MERLIN WG+ GUARDIAN EC 70 posztemergens kezelések (POST) 8. MOTIVELL+CITOWETT + CAMBIO 100 9. MOTIVELL + LANCET 100 10. ATRAZIN FW +TITUS + TREND 100 eUWpNHOpVLG

70 48 65 48 75

65 35 50 42 65

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

100 95 65 50

0 0

0 0

0 0

95 98 90

0 0 0

0 0 0

0 0 0

90 92 87

SRQWMD35(


178


Eredmények


27. táblázat. A kezelések M. annua elleni gyomirtó hatása (Dunaszentpál, 2001) Készítmény neve


preemergens kezelések (PRE) 1. MAIZINA 90 WG 92 2. PLEDGE 50 WP 95 3. CALLISTO 4 SC 55 4. IGRAN 500 FW 96 korai posztemergens kezelések (EPOST) 5. TAZASTOMP SC 99 6. MERLIN WG 91 7. CALLISTO 4 SC 90 posztemergens kezelések (POST) 8. RING 80 WG + EXTRAVON 98 9. REFINE DF + CITOWETT 88 10. MEXTROL B 90 11. MEXTROL B + MAIZINA 97 12. 2,4 D AMIN 40 13. 2,4 D AMIN + MAIZINA 98 14. BANVEL 480 20 15. CAMBIO 53 16. CAMBIO + MAIZINA 98 eUWpNHOpVLG

88 93 50 91

65 88 46 87

0 3 0 0

0 1 0 0

0 0 0 0

96 85 88

92 70 75

0 0 0

0 0 0

0 0 0

85 56 85 90 35 94 10 48 92

82 50 82 88 30 88 10 45 90

0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

SRQWMD35(


179


Eredmények


28. táblázat. A kezelések M. annua elleni gyomirtó hatása (Dunaszentpál, 2002) Gyomirtó h. % Fitotox % I. II. III. I. II. III.

Készítmény neve

preemergens kezelések (PRE) 1. COMMAND 48 EC 20 2. PLEDGE 50 WP 57 korai posztemergens kezelések (EPOST) 3. MESTER + ACTIROB B 55 4. MONSOON 60 5. CALLISTO 4 SC 41 6. MAIZINA 90 WG 71 posztemergens kezelések (POST) 7. MESTER + ACTIROB B 95 8. MONSOON 92 9. CALLISTO 4 SC 95 10. MAIZINA 90 WG+ ACTIROB B 95 11. RING+Extravon + MAIZINA 96 eUWpNHOpVLG

10 50

10 45

0 0

0 0

0 0

52 65 35 70

45 70 30 70

0 0 0 0

0 0 0 0

0 0 0 0

94 90 88 92 95

89 89 80 90 90

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

SRQWMD35(


E herbicidek korai posztemergens alkalmazásával – a csapadékviszoQ\RN NHGYH]

DODNXOiVD PLDWW

nyos állományNH]HOpV

LG

– még jobb hatást értünk el. A hagyomá-

SRQWMiEDQ D] HJ\V]LN

LUWyNNDO NRPELQiOYD

kijuttatott szerek közül szintén a pendimetalin és atrazin hatóanyagot WDUWDOPD]y 7D]DVWRPS PXWDWWD D OHJMREE V]pOI

HOOHQL J\RPLUWy KDWiVW $

másik két kezelés elfogadható kezdeti gyomirtó hatása a második értékeOpVUH MHOHQW

VHQ J\HQJOW DPL QDJ\UpV]W D NH]HOpVNRU PiU W~O IHMOHWW

-8

leveles) egyedek életben maradásának és a tömeges utókelésnek volt a 180


Eredmények


következménye. A 2000. évi vizsgálatok preemergens kezeléseinek hatékonyságára szinte az egész évet KDWRWW $ WDODM IHOV J\RPRN IHMO

MHOOHP]

WDUWyV V]iUD]ViJ NHGYH]

WOHQO

UpWHJpQHN NLV]iUDGiVD QHPFVDN D NXNRULFD KDQHP D

GpVpW LV MHOHQW

VHQ YLVV]DYHWHWWH ,O\HQ N|UOPpQ\HN N|]|WW

került sor a korai posztemergens kezelésekre, amelyek a kijuttatást köveW

QDSRQ PLQWHJ\

mm-nyi csapadékot kaptak. Az ennek

KDWiViUD V]yUYiQ\RVDQ FVtUi]iVQDN LQGXOy V]pOI

PDJYDN QDJ\ UpV]H

D]RQEDQ D EHPRVy FVDSDGpNNDO DNWLYiOyGRWW KHUELFLGHN I

NpSS D]

atrazint tartalmazók) hatáskifejtésének következtében elpusztult. Az DONDOPD]RWW

SRV]WHPHUJHQV

YRQWDWRWWDQIHMO

G

NH]HOpVHN

D]

DV]iO\RV

LG

PLDWW

FVDN

SpOGiQ\RNDWQDJ\RQMyKDWpNRQ\ViJJDOLUWRWWiN

A 2001. évi kísérletek eredményeit értékelve megállapítható, hogy a SUHHPHUJHQV NH]HOpVHN NLMXWWDWiViW N|YHW NpW KpWEHQ OHKX

llott közepes

PHQQ\LVpJ FVDSDGpN HOV VRUEDQ D WULD]LQ KDWyDQ\DJ~ DWUD]LQ WHUEXWULQ

szerek esetében eredményezett kezdeti jó gyomirtó hatást. Ugyancsak jó és viszonylag tartós hatásúnak bizonyult a protox-inhibítorok csoportjába tartozó flumioxazin hatóanyagot tartalmazó Pledge 50 WP is. Ennél a készítménynél azonban néhány kukoricanövény alsó levelein enyhe DQWRFLiQRV HOV]tQH]

GpVW WDSDV]WDOWXQN DPHO\ NpV EE PHJV]

QW pV QHP

okozott termésdepressziót. A mezotrion hatóanyagú Callisto preemergensen kijuttatva nagyon gyenge hatékonyságot mutatott, és korai posztemergensen is – hasonlóan az izoxaflutol hatóanyagú Merlin WG-hez – FVDN D] HOV pUWpNHOpVQpO EL]RQ\XOW HOIRJDGKDWy KDWiV~QDN $ NRUiEEL pYHNEHQ NLYiOyDQ V]HUHSO 7D]DVWRPS LVPpW PHJEt]KDWy pV QDJ\

on jó

hatást mutatott. A posztemergens kezelések között beállított szulfonilkarbamid típusú herbicideket (Ring 80 WG; Refine DF) lassú hatáskifejtés

181


Eredmények


MHOOHPH]WH PHO\QHN VRUiQ D V]pOI HJ\HGHN KDMWiVYpJHL HOViUJXOWDN D

levelek kanalasodtak, sötétzöld szín VDUMKDMWiV LV NpS]

Yp pV PDWWi YiOWDN .pV EE W|EE

G|WW UDMWXN GH D OHYHOHVQpO IHMOHWWHEE SpOGiQ\RN

különösen a Refine esetében – W~OpOYH D NH]HOpVHNHW WRYiEE IHMO

–

GWHN pV

magot tudtak érlelni. Annak ellenére, hogy ebben a vizsgálatban a Ring 80 WG

D WHUOHWHQ HO

PXWDWRWW PHJIHOHO

IRUGXOy J\RPRN KHWHURJpQ IHMOHWWVpJH PLDWW QHP

WDUWDPKDWiVW NH]GHWL J\RPLUWy KDWiVD QDJ\RQ MyQDN

bizonyult. Korábbi tapasztalatainkhoz hasonlóan (MAGYAR – SCHEER, D EURPR[LQLO KDWyDQ\DJ J\RUV KDWiVNLIHMWpVpW N|YHW

HQ D] HOV

értékelés idején jó ill. nagyon jó hatást adott, amely önmagában kijuttatva, WDUWDPKDWiVKLiQ\iEDQH]WDV]LQWHWPHJWDUWDQLNpV

EEPiUYROWQHPNpSHV

Atrazinnal kombinációban viszont az egyik legjobb eredményt produkálta az állománykezelések közül (34. ábra). A 2,4-D és dikamba hatóanyagok önmagukban illetve a dikamba bentazonnal gyárilag kombinált készítménye – D] HO

LGp]HWW V]iU pV D OHYpOQ\pO GHIRUPiFLyV WQHWHN HOOHQpUH

J\DNRUODWLODJ

KDWiVWDODQQDN

EL]RQ\XOWDN

D]

HJ\Q\iUL

V]pOI

–

HOOHQ

Amennyiben ezeket tankkeverékben, 540 g aktív hatóanyag/ha mennyiséJ DWUD]LQQDOHJ\WWMXWWDWWXNNLV]LQWpQMypVWDUWyVKDWiVWpUWQNHO

A 2002-ben végzett vizsgálat preemergens kezeléseinek hatásNLIHMWpVpW G|QW

HQ PHJKDWiUR]WD D QDJ\PpUWpN

WDYDV]L FVD

padékhiány.

Ez lehet a magyarázata annak, hogy ebben a kísérletben a flumioxazin nagyon gyenge, a klomazon hatóanyag pedig teljesen hatástalannak EL]RQ\XOW $ NRUDL SRV]WHPHUJHQV NH]HOpVHN HO

WW QDSSDO D WHUOHW

kapott ugyan 8,5 mm csapadékot, de a melegpVV]HOHVLG

MiUiVHOOHQpUHLV

csak lassan indult meg a gyomok kelése.

182


Eredmények


34. ábra. A Mextrol B + Maizina 90 WG kezelés gyomirtó hatása (Dunaszentpál, 2001. 05. 30.) $

NLMXWWDWiV

LG

SRQWMiEDQ

PiU

NLNHOW

DODFVRQ\

HJ\HGV]iP~

csíranövények nagy része a herbicidek hatására elpusztult vagy MHOHQW

VHQ NiURVRGRWW 0LYHO WRYiEEL FVDSDGpN H]XWiQ PiU QHP KXOORWW D

WHUOHWUH tJ\ D NpV]tWPpQ\HN UH]LGXiOLV KDWiVD QHP WXGRWW NHOO

NpSSHQ

érvényesülni. Ennek következtében egyetlen kezelés sem tudta megközelíteni a gazdaságilag elfogadható hatékonysági szintet. A szerek közül a legrosszabb hatást a mezotrion mutatta, ezt követte sorrendben a foramszulfuron hatóanyagot tartalmazó Mester és Monsoon, végül pedig az atrazin. Ugyanezen készítmények posztemergens kijuttatásával viszont lényegesen jobb hatékonyságot értünk el, ami egyrészt a tömeges J\RPNHOpV LG

SRQWMiEDQ W|UWpQ

NLSHUPHWH]pVNQHN YDODPLQW D V]pOI

183


Eredmények

fenológiai állapotának (szik-


OHYHOHV YROW N|V]|QKHW

$ NH]HOpV

hatására a gyomok növekedésükben visszamaradtak, leveleik sárgultak majd az egész növény elszáradásának következtében elpusztultak. A további értékelések során a foramszulfuronos kezelések elfogadható gyomirtó

hatást

mutattak,

közöttük

különbséget

tenni

csak

a

tartamhatásban lehetett. Ez a jelenség a Mester másik hatóanyagára, a MRGRV]XOIXURQUD YH]HWKHW

YLVV]D DPHO\ YDODPLYHO KRVV]DEE UH]LGXiOLV

hatást biztosított a készítménynek (35. ábra).

35. ábra. A Mester + Actirob B kezelés gyomirtó hatása (Dunaszentpál, 2002. 06. 14.)

A jellegzetes kifehéredési tüneteket okozó mezotrion hatóanyag SRV]WHPHUJHQVHQNLMXWWDWYDMyNH]GHWLKDWpNRQ\ViJRWpUWHODPHO\NpV

EE

184


Eredmények

IRNR]DWRVDQ J\HQJOW $] |QPDJiEDQ QHGYHVtW


V]HUUHO HJ\WW

g

aktív hatóanyag/ha mennyiségben alkalmazott atrazin kezdeti jó gyomirtó hatása közel azonosnak mutatkozott a Ring 80 WG + csökkentett dózisú (720 g aktív hatóanyag/ha) atrazinos tankkeverék hatásával. Ezt a megbízható eredményt – korábbi vizsgálatainkhoz hasonlóan (MAGYAR, 1998b) – mindkét kezelés hosszabb ideig képes YROWPHJ

UL]QLDPHO\DV]pOI

OiQFV]HPpQHN WHNLQWKHW PHJIHOHO

HOOHQLHUHGPpQ\HVYpGHNH]pVHJ\LNIRQWRV

PLYHO PDJYDLN IRO\DPDWRV FVtUi]iViW FVDN

WDUWDPKDWiVEL]WRVtWiViYDODNDGiO\R]KDWMXNPHJ

7DSDV]WDODWDLQN V]HULQW D SRV]WHPHUJHQV YpGHNH]pVHN I

az oNR]]D

KRJ\ D IDM KHUELFLGpU]pNHQ\VpJpQHN V]

SUREOpPiMiW

N D IHQROyJLDL

intervalluma (szik- max. 4 leveles), másrészt pedig az, hogy elhúzódó és több hullámban történik a kelés. Ez gyakorlati szempontból azt jelenti, KRJ\ D SHUPHWH]pV LG

SRQWMiEDQ W|EEQ\LUH NO|QE|]

IHMOHWWVpJ

V]pOI

egyedek találhatók a területen, amelyek ellen teljes hatékonysággal YpGHNH]QL

V]LQWH

HOP~OWiYDONHO

OHKHWHWOHQ

.pV

EE

D

KHUELFLGHN

SpOGiQ\DLN]DYDUWDODQXOIHMO

~MUDIHOW|OWKHWLNDIHUW

]|WWWD

WDUWDPKDWiViQDN

GKHWQHNpVPDJKR]DPXNNDO

lajok gyommagkészletét.

$ QpJ\ pYHQ NHUHV]WO YpJ]HWW YL]VJiODWRN VRUiQ V]iPRWWHY

YL]XiOLV

fitotoxikus hatást – a 2001. évi flumioxazinos kezelést leszámítva – nem tapasztaltunk egyetlen kísérletbe vont készítmény esetében sem. A kapott eredményeket összefoglalva megállapítható, hogy a kukoricában rendelkezésre álló herbicidek közül, mindhárom vizsgált NLMXWWDWiVL

LG

SRQWEDQ

PHJYDQQDN

D]RN

D

OHKHW

VHJtWVpJpYHO N|]HOHEE MXWKDWXQN D] HJ\Q\iUL V]pOI

VpJHN

DPHO\HN

HOOHQ DONDOPD]KDWy

vegyszeres gyomszabályozási technológiák kidolgozásához.

185

Összefoglalás

6. ÖSSZEFOGLALÁS

Az integrált gyomszabályozás keretein belül megvalósuló védekezési technológiák

hatékonyságának

növeléséhez

és

a

környezeti

ökotoxikológiai hatások csökkentéséhez nélkülözhetetlen az egyes taxonok biológiai sajátosságainak feltárása. E cél elérése érdekében egyre MHOHQW

VHEE

V]HUHS

KiUXO

D

NtVpUOHWHV

J\RPELROyJLDL

pV

-ökológiai

kutatásokra. Az értekezés célja hazánk észak-nyugati részének kapás növényeiben D] XWyEEL pYHNEHQ HJ\UH MHOHQW V]pOI

PDJ\DURUV]iJL

VHEE PpUWpNEHQ J\RP

HOWHUMHGpVpQHN

YHJ\V]HUHVJ\RPV]DEiO\R]iVLOHKHW

ELROyJLDL

osító egynyári

MHOOHP]

LQHN

pV

VpJHLQHNWDQXOPiQ\R]iVDYROW

A faj hazai elterjedésének vizsgálata során az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések

(1969-97)

NXOW~UQ|YpQ\HQNpQW

NXNRULFD

részletes V]L

E~]D

adatait

NLJ\

IHOGROJR]YD

MWYH

PDMG

PHJ\pQNpQW

felvételezési helyenként és talajtípusok szerint meghatároztuk a J\RPQ|YpQ\

HJ\HV

IHOYpWHOH]pVL

LG

V]DNRNUD

MHOOHP]

iWODJERUtWiVL

százalékait. Az eredmények azt mutatták, hogy a korábban csak a .LVDOI|OG|Q pV 7ROQD PHJ\pEHQ HO

IRUGXOy HJ\Q\iUL V]pOI

QDSMDLQNUD

már a Dunántúl nagy részén elterjedt gyomnövény. Megyénkénti átlagborítása a korábbiakhoz képest csaknem megduplázódott. A legutóbbi, 1996-97-es felvételezés idején Komárom-Esztergom (2,28 %), *\

U

-Moson-Sopron (1,29 %) valamint Veszprém (1,16 %) megyében

V]HUHSHOW D OHJQDJ\REE WpUIRJODOiVVDO $ V]pOI

YHO IHUW

száma az elmúlt közel harminc év alatt 32-U

O

]|WW PLQWDWHUHN

-re, ezen belül 186

Összefoglalás

kukoricában 28-ról 43-UD OHJIHUW

V]L

búzában pedig 22-U

O

-re emelkedett. A

]|WWHEE WHOHSOpVHN KDWiUiEDQ V]iPtWRWW iWODJERUtWiVL V]i]DOpNDL

kukoricában mintegy 3,5-V]HUHVpUH

V]L E~]iEDQ SHGLJ N|]HO

-

szeresére emelkedtek. A felvételezésekre kijelölt 17 talajtípus és -altípus közül 13-EDQHO

IRUGXOW/HJQDJ\REEiWODJERUtWiVVDO

%) és gyakori-

sággal (100 %) öntés csernozjom talajon szerepelt, de gyakori volt még réti öntés, mészlepedékes csernozjom, valamint síkláp talajon is. YL]VJiOWXN D V]pOI

Laboratóriumi csírázásbiológiai kísérletek során PDJYDN

Q\XJDOPL

N|UQ\H]HWL WpQ\H]

iOODSRWiQDN

PHJV]

QpVpW

pV

D

FVtUi]iVUD

KDWy

N V]HUHSpW HPHOOHWW PHJILJ\HOpVHNHW YpJH]WQN D IDM

V]DEDGI|OGL FVtUi]iViQDN W|UYpQ\V]HU

VpJHLYHO NDSFVRODWEDQ WHUP

KHO\L

viszonyok között, kukoricában és cukorrépában valamint szabadföldi tenyészedényes kísérletekben. Megállapítottuk, hogy a frissen beérett V]pOI

PDJYDN pOHWNpSHVVpJN PHJ

MHOOHPH]KHW

U]pVH PHOOHWW HU

V GRUPDQFLiYDO

N DPLYHO QDJ\PpUWpNEHQ KR]]iMiUXOQDN D WDODM SHU]LV]WHQV

gyommagkészleténekJ\DUDStWiViKR]$KHWHVNO|QE|]

N|UOPpQ\HN

N|]|WWL WiUROiV D GRUPDQFLD V]LQWMpQHN HPHONHGpVpW LGp]WH HO

gyomnövény

magvai

IRWREODV]WLNXVViJRW

fényigényük

PXWDWWDN

$]

tekintetében

HOWpU

$

negatív

pYMiUDWRNEyO

V]iUPD]y

magminták nyugalmi állapotában intraspecifikus különbségek fordulnak HO

.tVpUOHWHLQNEHQ D NO|QE|]

WHUP

KHO\U

O V]iUPD]y V]pOI

PDJYDN

csírázóképessége között nem tapasztaltunk szignifikáns különbségeket. A Q\iUN|]HSpQpVD]

V]HOHMpQEHpUHWWV]pOI

PDJYDNFVtUi]iVL

PDJDVDEE YROW PLQW D]RNp D PDJYDNp DPHO\HN NpV

o

sztratifikáció (nedves homokban, 4 C-RQ

W|UWpQ

-a viszont

VV]HO pUWHN EH $

UpWHJ]pV D V]pOI

PDJYDNSULPHUGRUPDQFLiMiWFVDNODVVDQROGMDIHOpVDQQDNLG

WDUWDPiWD

187

Összefoglalás

talajba temetés mélysége nem befolyásolja. Az

HJ\Q\iUL V]pOI

PDJYDL V]pOHV S+ WDUWRPiQ\EDQ NpSHVHN FVtUi]QL

és csírázásuk során kevésbé érzékenyek a szárazság- és sóstresszre. Szántóföldi csírázásdinamikai vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a M. annua csírázásának szabadföldön szezonális menete van, DPHO\DWDODMIHOPHOHJHGpVpYHOPiUDYL]VJiOWNXOW~UQ|YpQ\HNNHOpVHHO PHJLQGXO

$

FVtUi]iV

I

LG

V]DND

NXNRULFiEDQ

PiMXV

pV

WW

M~QLXV

hónapokban, cukorrépában pedig áprilisban és májusban van. Annak HOOHQpUH KRJ\ D IDM FVtUi]iVL LG YHJHWiFLyV LG

V]DNEDQ NLNHO

V]DND

-6 hónapig is eltarthat, az egy

HJ\Q\iUL V]pOI

80 %-D PiU D NXNRULFD YHWpVpW N|YHW

FVtUDQ|YpQ\HN iWODJRVDQ

KpWHQ EHOO PHJMHOHQW (]]HO

V]HPEHQ FXNRUUpSiEDQ D] HJ\ YHJHWiFLyEDQ NLNHO

54-77 %-a kelt ki a vetéVW N|YHW

YHWpVPpO\VpJ $

WDODMUpWHJE

Q|YpQ\

KpWHQ EHOO $ WHQ\pV]HGpQ\EH YHWHWW

PDJYDN FVtUi]iViQDN PD[LPXPiW pV LG HOWpU

|VV]HV V]pOI

WDUWDPiW QHP EHIRO\iVROWD D]

OHJLQWHQ]tYHEE

O ILJ\HOWQN PHJ GH D V]pOI

FVtUi]iVW

D IHOV

-3 cm-es

PDJYDN NHOpVpQHN PD[LPiOLV

mélysége elérte a 10 cm-W LV $ YHWpVW N|YHW

pYEHQ D V]pOI

PDJYDN

10,6 %-a, a második évben pedig 4,75 %-a csírázott ki. 7HUP

KHO\L N|UOPpQ\HN N|]|WW D Q|YHNHGpVDQDOt]LV PyGV]HUpYHO

WDQXOPiQ\R]WXN

IDM

NRPSHWLWtY

éV

levélterületének regresszióanalízissel

NpSHVVpJpW

V]iUD]W|PHJpQHN

értékeltük.

A

LG

$

V]pOI

EHQL

KDMWiVRN

DODNXOiViW

növekedésanalízisben

használt

indexek közül az RGR, RLGR, NAR és LAR értékeit számítottuk ki. Megállapítottuk, hogy a M. annua levélterületének és száraztömegének LG

EHQL

PHJYiOWR]iVD

OHYpOWHUOHW

LG

HJ\VpJUH

ORJLV]WLNXV MXWy

IJJYpQQ\HO

PD[LPiOLV

MHOOHPH]KHW

J\DUDSRGiVD

$

HJ\EHHVHWW

D

188

Összefoglalás

V]iUD]DQ\DJ

IHOKDOPR]iV

LG

HJ\VpJUH

MXWy

PD[LPiOLV

pUWpNpYHO

$

számított alacsony NAR és viszonylag magas LAR értékek alapján az HJ\Q\iUL V]pOI

D] iUQ\pNNHGYHO

IDMRNKR] WDUWR]LN $QQDN HOOHQpUH

hogy a kezdeti RGR értéke viszonylag magasnak (0,138 g/g/nap) PXWDWNR]RWW I|OG IHOHWWL ELRPDVV]D NpS] QDJ\ViJD DODSMiQ QHP WHNLQWKHW

kétségtelen, hogy a

HU

GpVH pV Q|YHNHGpVL LQGH[HLQHN

V NRPSHWtFLyV NpSHVVpJ

IDMQDN EiU

növekedésanalízis alapján az egyes fajok

veszélyessége csak részben magyarázható meg. A tápelemfelvételi sajátosságait 9 elem (N, P, K, Ca, Mg, Fe, Cu, Zn, 0Q YRQDWNR]iViEDQ IHOWiUy YL]VJiODWRN D]W PXWDWWiN KRJ\ D V]pOI Q|YpQ\HN

IHMO

GpVN

NO|QE|]

V]DNDV]DLEDQ

HOWpU

LJpQ\HNHW

támasztanak a tápanyagkomponensek összetétele iránt. A vegetációs periódus kezdetén (4- OHYHOHV IHMOHWWVpJQpO MHOHQW

V D V]pOI

KDMWiVRN 1

és K koncentrációja (5,45 % ill. 3,31 %) valamint a virágzás idején azok Ca koncentrációja (3,06 .LHPHONHG D V]pOI

KDMWiVRN )H

HQ PDJDVQDN EL]RQ\XOW WRYiEEi

-tartalma (1928 PJNJ

D WHUPpVpUpV LG

V]DNiQDN

N|]HSpQ DPL IHUURILO WXODMGRQViJiUD XWDO $ IDM NH]GHWL QDJ\PpUWpN

tápelemfelvétele miatt – MHOHQW

V

V]HUHSHW

tápanyagokért

NO|Q|VHQ W|PHJHV HO

MiWV]KDW

folytatott

D

NDSiVYHWpVHN

interspecifikus

IRUGXO

ása esetén –

J\RPQ|YpQ\]HWpQHN

kompetíciójában.

Ennek

megítéléséhez azonban figyelembe kell venni többek között a gyomtársulás faji összetételét is, mivel az egyes gyomfajok NO|QE|]

mértékben akkumulálják az ásványi tápanyagokat. $] HJ\Q\iUL V]pOI VRUiQDNO|QE|]

DOOHORSiWLiV KDWiViQDN ODERUDWyULXPL YL]VJiODWD

V]iUtWRWWQ|YpQ\LUpV]HNE

OJ\|NpU]HWOHYpOYLUiJ]DW

nyert vizes kivonatok mindegyike hatással volt a kísérletben alkalmazott

189

Összefoglalás

amaránt, fehér mustár tesztnövények csírázására és csíranövényeinek IHMO

GpVpUH $] HOYpJ]HWW ODERUDWyULXPL NtVpUOHWHNNHO

in vitro bizonyítást

nyert az allelopátia, mint növények közti közvetlen kölcsönhatás OHKHW

VpJH

DPHO\

D]

LQWHUIHUH

ncia részeként hozzájárulhat a faj

térfoglalásának további növekedéséhez. A gyomnövény ellen eredményesen használható herbicidekkel NDSFVRODWRV KLiQ\RV LVPHUHWHN E

YtWpVH pUGHNpEHQ V]DEDGI|OGL KHUELFLG

vizsgálatokat végeztünk kukoricában. Négy év alatt összesen 49 féle NO|QE|]

SUH

-, korai poszt- és posztemergens kezelés került beállításra.

Ezek gyomirtó és fitotoxikus hatását értékelve megállapítottuk, hogy az atrazin hatóanyagú kombinációk mellett több újabb hatóanyag is, pl. a flumioxazin,

foramszulfuron,

proszulfuron + primiszulfuron

jó

hatékonysággal irtja az egynyári szélfüvet. A

kukoricában

folytatott

herbicidérzékenységi

vizsgálataink

eredményei – a feltárt biológiai sajátosságokból adódó nehézségek ellenére – IHOYHWLN D OHKHW N|UQ\H]HWNtPpO

VpJpW D] HJ\Q\iUL V]pOI

HOOHQL KDWpNRQ\ pV

YHJ\V]HUHVYpGHNH]pVLWHFKQROyJLiNNLGROJR]iViQDN

190

Köszönetnyilvánítás

7. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

.|V]|QHWHPHW

IHMH]HP

NL

WpPDYH]HW

PQHN

GU

&]LPEHU

*\XOD

egyetemi tanárnak a doktori képzés évei alatt nyújtott segítségéért. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik kutatásaim és értekezésem elkészítése során szakmai támogatást nyújtottak, és OHKHW

VpJHW WHUHPWHWWHN D YL]VJiODWRN NLYLWHOH]pVpKH] QpY V]HULQW GU

Kazinczi Gabriellának, dr. Lukács Domonkosnak, dr. Brückner Dénesnek, dr. Pinke Gyulának, dr. Béres Imrének, dr. Fehér Attilának, Horváth Pálnénak, Tóth Ádámnak, Várföldi Lajosnak és ifj. Sághy Zsoltnak. Megköszönöm továbbá Hóbár Gabriella laboránsnak a kísérletek elvégzésében nyújtott segítségét, valamint Horváth Margónak a disszertáció összeállításában és szerkesztésében végzett precíz és alapos munkáját. Külön köszönettel tartozom az Arysta Agro, BASF, Bayer, DuPont, Dow AgroSciences, Magyar Kwizda, Nitrokémia, Summit-Agro és a 6\QJHQWD Q|YpQ\YpG

V]HU J\iUWy FpJHN WHUOHWL NpSYLVHO

LQHN |Q]HWOHQ

segítségükért. Kiemelt köszönet illeti családomat türelmükért és megértésükért, amivel munkámhoz mindvégig nyugodt légkört teremtettek.

191

Szakirodalom jegyzék

8. A FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM JEGYZÉKE

ABOU-JAWDAH, Y. – MAALOUF, R. – SHEBARO, W. – SOUBRA, K. (1999): Comparison of the reaction of tomato lines to infection by tomato yellow leaf curl begomovirus in Lebanon. Plant Pathology, 48: 727734. ADLER, W. – OSWALD, K. – FISCHER, R. (1994): Exkursionsflora von Österreich. E. Ulmer Verlag, Wien, pp. 516-517. ALKÄMPER, J. (1976): Einfluss der Verunkrautung auf die Wirkung der Düngung. Pfl. Schutz. Nachr. Bayer, 29: 191-235. ANDERSSON, L. – MILBERG, P. (1998): Variation in seed dormancy among mother plants, populations and years of seed collection. Seed Sci. Res., 8: 29-38. ANDERSSON, L. – MILBERG, P. – NORONHA, A. (1997): Germination response of weed seeds to light, light of short duration and darkness after stratification in soil. Swedish J. Agric. Res., 27: 113-120. ANDERSSON, L. – MILBERG, P. – SCHÜTZ, W. – STEINMETZ, O. (2002): Germination characteristics and emergence time of annual Bromus species of differing weediness in Sweden. Weed Res., 42: 135-147. AQUINO, R. – BEHAR, I. – D'AGOSTINO, M. – DE-SIMONE, F. – SCHETTINO, O. – PIZZA, C. (1987): Phytochemical Investigation on Mercurialis annua. Biochem. Syst. Ecol., 15: 667-669. ARIANO, R. – CHIAPELLA, M. – AUGERI, G. – PANZANI, R. (1990): An unusual case of respiratory allergy to the pollen Mercurialis annua. Clin Exp Immunol., 20: 124. ARIANO, R. – PANZANI, R. – FALAGIANI, P. – CHIAPELLA, M. – AUGERI, G. (1993): Respiratory allergy to the pollen of M. annua (Euphorbiaceae). Ann Allergy, 70: 249-254. AUER, E. (1994): Lentagran WP – ein aktuelles Produkt auch für Lückenindikationen. Z. PflKrankh. PflSchutz. Sonderh., XIV: 609-614. BALÁZS F. (1944): Növénycönológiai felvételek készítésének újabb módja. Botanikai Közlemények, 41: 18-33. BASKIN, J.M. – BASKIN, C.C. (1975): Year-to-year variation in the germination of freshly-harvested seeds of Arenaria patula var. robusta from the same site. J. Tennessee Acad. Sci., 50: 106-108. BASKIN, J.M. – BASKIN, C.C. (1980): Ecophysiology of secondary dormancy in seeds of Ambrosia artemisiifolia. Ecology, 61: 475-480. 192


BASKIN, J.M. – BASKIN, C.C. (1983): Seasonal changes in the germination responses of fall panicum to temperature and light. Can. J. Plant Sci., 63: 973-979. BASKIN, J.M. – BASKIN, C.C. (1984): Role of temperature in regulating timing of germination in soil seed reserves of Lamium purpureum L. Weed Res., 24: 341-349. BASKIN, J.M. – BASKIN, C.C. (1985): The annual dormancy cycle in buried weed seeds: a continuum. Bioscience, 35: 492-498. BASKIN, J.M. – BASKIN, C.C. (1990): The role of light and alternating temperatures on germination of Polygonum aviculare seeds exhumed on various dates. Weed Res., 30: 397-402. BASKIN, J.M. – BASKIN, C.C. (1998): Seeds. Ecology, Biogeography and Evolution of Dormancy and Germination. Academic Press, San Diego. BASKIN, C.C. – MILBERG, P. – ANDERSSON, L. – BASKIN, J.M. (2002): Nondeep simple morphophysiological dormancy in seeds of the weedy facultative winter annual Papaver rhoeas. Weed Res., 42: 194-202. BASSANI, M. – FRANCHI, G.G. – PACINI, E. (1994): Humidity stress responses in pollen of anemophilous and entomophilous species. Grana, 33: 146-150. BAUMEISTER, W. – ERNST, W. (1978): Mineralstoffe und Pflanzenwachstum. Fischer V., Stuttgart-New York. BÁNHEGYI J. – TÓTH S. – UBRIZSY G. – VÖRÖS J. (1985): Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve. II. Akadémiai Kiadó, Budapest. BEN SAID, M.S. – REKHIS, J. – AMARA, A. – BOUTOURIA, M. – MALEK, A. – ZMERLI, K. (1995): Bovine poisoning by Mercurialis annua: clinical case. - Revue de Médecine Vétérinaire, 146: 89-91. BENCIVENGA, M. – PAGIOTTI, R. – ROTA, P. (1979): Biologia della Mercurialis annua L. Ann. Facol. Agrar. Perugia, 33: 271-290. BENECH-ARNOLD, R.L. – SÁNCHEZ, R.A. – FORCELLA, F. – KRUK, B.C. – GHERSA, C.M. (2000): Environmental control of dormancy in weed seed banks in soil. Field Crops Res., 67: 105-122. BENÉCSNÉ BÁRDI G. – GARA S. – HARTMANN S. – JOÓNÉ ILLÉS M. – KARAMÁN J. – KOROKNAI B. – S L. – TÓTH Á. – TÓTH M. (1997): Hatósági herbicidvizsgálati módszertan. FM. Növényvédelmi és Agrárkörnyezet-JD]GiONRGiVL) RV]W%XGDSHVWSS-53. BERZSENYI Z. (2000): Növekedésanalízis a növénytermesztésben. Növénytermelés, 49: 389-404. 193


BERZSENYI, Z. – BÓNIS, P. – ÁRENDÁS, T. – BERÉNYI, GY. (1994): Comparative investigations on the efficacy and selectivity of different herbicides in maize. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh., XIV: 457-466. BEURET, E. (1984): Soil seed banks and cultivation: the relationship between potential and actual flora. Schweiz. Landw. Forsch., 23: 8996. BEWLEY, J.D. – BLACK, M. (1982): Physiology and Biochemistry of Seeds in Relation to Germination. Vol. 2. Springer Verlag, Berlin. BÉRES , $ SDUODJI Ambrosia elatior L.) allelopatikus hatásának vizsgálata. Növényvédelem, 19: 265-266. BÉRES I. (1993): A nátrium-klorid koncentráció, a pH és a szárazságstressz hatása néhány gyomnövényfaj csírázására. Növénytermelés, 42: 317-322 BÉRES, I. (1994): Wirkungen von Licht, Temperatur, Ablagetiefe und Wasserstreß auf die Keimung von Galium aparine L. Z. Pfl.Krankh. Pfl.Schutz, Sonderh., XIV: 37-40. BÉRES I. (2000): Allelopátia. – In: HUNYADI K. – BÉRES I. – KAZINCZI G. (szerk.): Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Me] JD]GD Kiadó, Budapest, pp. 307-320. BÉRES, I. – HORN, A. – LISCSINSZKY, I. – KAZINCZI, G. (2002): Weed control with flumioxazin in maize. Z. PflKrankh. PflSchutz. Sonderh., XVIII: 779-783. BÉRES, I. – KAZINCZI, G. (2000): Allelopathic effects of shoot extracts and residues of weeds on yield crops. Allelopathy Journal, 7: 93-98. BFNTÁ (1998): Nyáreleji búza és a nyárutói kukorica gyakorlatilag MHOHQW

VJ\RPIDMDLD] pYLDGDWRN V]HULQWLIRQWRVViJL VRUUHQGEHQ

Budapest. (Kézirat) BLACKMAN, V.H. (1919): The compound interest law and plant growth. Ann. Bot., 33: 353-360. BLANC, D. – THIERRY, J. (1995): Importance of atrazine for weed control in maize. Columa, 16: 845-852. BORHIDI A. (1995 $ ]iUYDWHUP N IHMO GpVW|UWpQHWL UHQGV]HUWDQD Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, pp. 405-412. BORHIDI A. (1999): Vetési és ruderális gyomnövényzet (Stellarietea mediae). – In: BORHIDI A. – SÁNTA A. (szerk.): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól. 2. Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 69-78. BOUWMEESTER, H.J. (1990): The effect of environmental conditions on the seasonal dormancy pattern and germination of weed seeds. PhD 194


Thesis, Agricultural University, Wageningen, The Netherlands, 157 pp. BOUWMEESTER, H.J. – KARSSEN, C.M. (1992): The dual role of temperature in the regulation of the seasonal changes in dormancy and germination of seeds of Polygonum persicaria L. Oecologia, 90: 88-94. BOUWMEESTER, H.J. – KARSSEN, C.M. (1993): Annual changes in dormancy and germination in seeds of Sisymbrium officinale (L.) Scop. New Phytol., 124: 179-191. BRANDENBURGER, W. (1985): Parasitische Pilze an Gefäßpflanzen in Europa. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart-New York, pp. 343-344. BRAUN, H. (1966): Die wichtigsten Unkräuter. Parey Verlag, Berlin, pp.68-69. BRIGGS, G.E. – KIDD, F. – WEST, C. (1920a): A quantitative analysis of plant growth. I. Ann. Appl. Biol., 7: 103-123. BRIGGS, G.E. – KIDD, F. – WEST, C. (1920b): A quantitative analysis of plant growth. II. Ann. Appl. Biol., 7: 202-223. BROD, G. (1953): Untersuchungen zur Biologie, Ökologie und Bekämpfung einiger wärmeliebender Ackerunkräuter. Inaugural Dissertation Landwirtschaftliche Hochschule, Hohenheim, 150 pp. BRÜCKNER '- $ SDUODJI Ambrosia artemisiifolia L.) allelopátiás hatása a kultúrnövények csírázására. Növénytermelés, 47: 635-644. BRÜCKNER, D.J. – CZIMBER, GY. – PINKE, GY. (1997): Changes in the weed flora of maize fields in Szigetköz. Acta Agronomica Óváriensis, 39 (1-2): 15-20. BRÜCKNER D.J. – LEPOSSA A. – HERPAI Z. 3DUODJI -allelopátia: közvetett kölcsönhatások. Növénytermelés, 50: 231-236. BRÜCKNER D.J. – SZABÓ L.GY. (2001): Az allelopátia modern értelmezése. Kitaibelia, VI: 93-106. CHANCELLOR, R.J. (1984): The role of dormancy in weed control. Schweiz. Landw. Forsch., 23: 69-75. CHANCELLOR, R.J. – PETERS, N.C.B. (1974): The time of the onset of competition between wild oats (Avena fatua L.) and spring cereals. Weed Res., 14: 197-202. CHARPIN, J. – SURINYACH, R. (1974): Atlas Europeén des pollens allergissants. Sandoz Edition, Paris. CHEPIL, W.S. (1946): Germination of weed seeds. 1. Longevity period of germination and vitality of seeds in cultivated soil. Sci. Agric., 26: 307-346. 195


CHEVASSUT, G. (1987): Parasitic microfungi recorded on spontaneously growing plants in the Nantes region. Bull. Soc. Myc. Fr., 103: 309-313. COVARELLI, G. (1994): Actualite et perspectives du desherbage du mais. – In: Proceedings the 5th EWRS Mediterranean Symposium, Perugia, pp. 3-17. CREMER, J. – PARTZSCH, M. - ZIMMERMANN, G. – SCHWÄR, C. – GOLTZ, H. (1991): Acker- und Gartenwildkräuter. Deutscher Landwitrschaftsverlag, Berlin, pp. 171-172. CZEPÓ M. (1994): Banvel 480 – hogyan fékezzük meg a veszélyes gyomokat kukoricában. Növényvédelem, 30: 172-175. CZIMBER GY $ KD]DL HO IRUGXOiV~ NHPpQ\KpM~ PDJRW WHUP növények ölológiai és rendszertani vonatkozásai. Agrár.tud. Egyetem .HV]WKHO\0RVRQPDJ\DUyYiUL0H] JD]GDViJWXG.DU.|]OHP40. CZIMBER GY. (1992): A Szigetköz szegetális gyomvegetációja. Akadémiai Doktori Értekezés, Mosonmagyaróvár. CZIMBER GY. (1993): A Szigetköz nagyüzemi sárgarépavetéseinek gyomnövényzete. Növényvédelem, 29: 29-34. CZIMBER GY. – PINKE GY. – BRÜCKNER D. (1997): Adatok a Kisalföld 1997. évi szegetális gyomvegetációjához. EWRS Magyarországi Tagozatának Tanácskozása, Galgahévíz. (Kézirat) CZIMBER GY. – PRÉCSÉNYI I. – KULCSÁR A. (1978): A fenyércirok (Soghum halepense L. Pers.) kártétele és növekedésének fontosabb MHOOHP]

L

D

V]pNHVIHKpUYiUL

³9|U|VPDUWK\´

7HUPHO

V]|YHWNH]HW

kukoricavetésében. Növénytermelés, 27: 521-528. CZIMBER GY. – SCHEER CS. – MAGYAR / $] HJ\Q\iUL V]pOI (Mercurialis annua L.) – In: CSIBOR I. – HARTMANN F. – PRINCZINGER G. – RADVÁNY B. (szerk.): Veszélyes-24, a leggyakoribb J\RPQ|YpQ\HN pV D] HOOHQN YDOy YpGHNH]pV 0H]

I|OGL $JURIyUXP

Kft., Szekszárd, pp. 27-31. CZIMMERER I. – SZALAI S. (1985): Adatok néhány, a szántóföldi NXOW~UiNEyO QHKH]HQ LUWKDWy J\RPIDM NLVDOI|OGL WHUMHGpVpU l. Növényvédelem, 21: 317-323. DAUMANN, E. (1972): Zur Blütenmorphologie und Bestäubungsökologie von Mercurialis L. Preslia, 44: 308-315. DEBRECZENI B.NÉ (1988): A gyomnövények kémiai összetétele. - In: HUNYADI K. (szerk.): Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk. 0H] JD]GDViJL.LDGy%XGDSHVWSS-341.

196


DEEGE, R. – FEUCHT, D. – FÖRSTER, H. – TICE, M.A.(1996): BAY FOE 5043: Ein neues Herbicid zum Einsatz in Mais, Getreide, Kartoffeln und anderen Kulturen. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh., XV: 469474. DEININGER I. (1878): 0RVRQ\PHJ\H PH] - pV HUG JD]GDViJL virányának általános átnézete. - In: MAJOR P. (szerk.): Mosonymegye Monographiája. Mosonymegye Közönsége, Mosonmagyaróvár, pp. 144-158. DELLEI A. (2000): A] HJUL pV D 0iWUDDOMDL ERUYLGpN V] O OWHWYpQ\Hinek gyomösszetétel változásai (1994-2000). Gyomnövények, Gyomirtás, 1: 40-50. DEPREZ, P. – SUSTRONCK, B. – MIJTEN, P. – VYVERE, B. - VANDEMUYLLE, E. (1996): Two cases of Mercurialis annua poisoning in cattle. Vlaams Diergeneeskundig Tijdschrift, 65: 92-96. DOMAK B. .O|QE|] SRV]WHPHUJHQV J\RPLUWiVL OHKHW VpJHN összehasonlító vizsgálata cukorrépában. Fejér megyei Növ.véd. Állomás, Velence, pp. 1-22. DOMAK B. – DUCZ F. – FARÁDI L. (1995): Cukorrépa gyomirtási kísérletek eredményei arid körülmények között, különös tekintettel a posztemergens alkalmazásra. Növényvédelem, 31: 127-132. DONALD, C.M. (1963): Competition among crop and pasture plants. Advances in Agronom., 15: 1-118. DOWNTON, W.J.S. (1975): The occurrence of C4 Photosynthesis among Plants. Photosynthetica, 9: 96-105. DREXLER, G. – STUKE, F. – WAGEMANS, B. (1998): Ungewöhnliche Problemunkräuter im Maisanbau mit Mikado® kontrollieren. Z. PflKrankh. PflSchutz. Sonderh., XVI: 565-571. DUER, I. (1986): Sktad chemiczny chwastow oraz pubranie skladnikow mineralnych przez chwasty i zboza w zmianowaniach z roznym udzialem zobz pamietnik. Pulawski Prce iung, Zeszyt, 88: 191-204. DURAND, B. (1963): Le complexe Mercurialis annua L.: une étude biosysématique. Ann. Sci. Nat. Bot., 12: 579-763. DURAND, B. – DURAND, R. (1985): Mercurialis. - In: HALEVY A.H. (ed.): Handbook of Flowering III., CRC Press, Boca Raton, Florida, pp. 376387. DURAND, B. – DURAND, R. (1991): Sex determination and reproductive organ differentiation in Mercurialis. Plant Sci., 80: 49-66. EGLEY, G.H. – DUKE, S.O. (1985): Physiology of weed seed dormancy and germination. - In: DUKE, S.O. (ed.): Weed Physiology. 197


Reproduction and Ecophysiology., Vol. I., CRC Press, Inc., Boca Raton, pp. 27-64. ELLENBERG, H. – WEBER, H.E. – DÜLL, R. – WIRTH, V. (1992) Zeigerwerte von Pflanzen in Mitteleuropa. Scripta Geobotanica, 18: 1258. ERNST, W. (1972): Schwermetallresistenz und Mineralstoffhaushalt. Forschungbericht Land Nordhein Westf., 2251: 1-38. EVANS, G.C. (1972): Quantitative Analysis of Plant Growth. Blackwell, Oxford. FARDOSSI, A. – MAYER, C. – SCHOBER, V. – MAYER, S. (1996): Bestandsaufnahme und Mineralstoffgehalte von Unkrautpflanzen einer Rebanlage in Klosterneuburg. Mitteilungen Klosterneuburg, 46: 41-51. FAWCETT, R.S. – SLIFE, F.W. (1978): Effects of field applications of nitrate on weed seed germination and dormancy. Weed Sci., 26: 594596. FEHÉR A. (1987): A cukorrépa gyomnövényei és az ellenük való YHJ\V]HUHV YpGHNH]pV OHKHW

VpJHL D .LVDOI|OG|Q 'RNWRUL pUWHNH]pV

Mosonmagyaróvár, 136 pp. FENNER, M. (1991): The effects of the parent environment on seed germinability. Seed Sci. Res., 1: 75-84. FLORIS, C. – MELETTI, P. – ONNIS, A. (1972): La conservatione dei semi. Inf.Bot.It., 4: 150-155. FLÜH, M. – RAFFEL, H. – HUDETZ, M. (1994): Herkules plus Extravon – Bedeutung von Additiven beim Einsatz von Herbiciden. Z. PflKrankh. PflSchutz. Sonderh., XIV: 555-562. FODOR F. – SZALAI S. (1983): Vegyszeres gyoPLUWiVL OHKHW VpJHN kukorica kultúrában. Növényvédelem, 19: 464-469. FRANK, A.B. (1896): Die Krankheiten der Pflanze. Bd. II. Naukowe, Breslau, p. 347. FROUD-WILLIAMS, R.J. (1985): Dormancy and germination of arable grass weeds. Asp. Appl. Biol., 9: 9-18. FROUD-WILLIAMS, R.J. – CHANCELLOR, R.J. – DRENNAN, D.S. (1984): The effect of seed burial and soil disturbance on emergence and survival of arable weeds in relation to minimal cultivation. J. Appl. Ecol., 21: 629-641. FUTÁK, J. – BERTOVÁ, L. (1982): Flóra Szlovenska. III. VEDA, vydavatel’stvo Slovenskej akadémie vied, pp. 408-411.

198


GARBURG, W. (1981): Neues Problemunkraut in Zuckerrüben. Hannov. Land-Forstwirtsch. Zeitung, 134: 16-18. GARCÍA-ORTEGA, P. – MARTÍNEZ, A. – MARTÍNEZ, J. (1993): Sensitization to a weed pollen in a non-atopic subject during a clinical study. A case report. Clinical and Experimental Allergy, 23: 276-278. GARCÍA-ORTEGA, P. – MARTÍNEZ, J. – MARTÍNEZ, A. – PALACIOS, R. – BELMONTE, J. – RICHART, C. (1992): Mercurialis annua pollen: A new source of allergic sensitization and respiratory disease. J. Allergy Clin. Immunol., 89: 987-993. GAZDAGNÉ TORMA M. (1997): A vadrezeda (Reseda lutea L.) szabadföldi csírázása és növekedésanalízisének jHOOHP] L Növénytermelés, 46: 583-592. GAZDAGNÉ TORMA M. (1998): A vadrezeda (Reseda lutea L.) csírázásbiológiájának vizsgálata. Növényvédelem, 34: 181-186. GILLOT, P. (1925): Observations sur la germination des graines de Mercurialis annua L. Bull. Soc. Bot. Fr., 72: 139-153. GODÁNÉ BICZÓ M. (2000): $] V]L JDERQiN J\RPYLV]RQ\DL pV J\RPIHUW

]|WWVpJH5HJLRQiOLV1|YpQ\YpGHOPL7DQiFVNR]iV6RERU.p]LUDW

GODFREY, C.R.A. (ed., 1995): Agrochemicals from Natural Products. M. Dekker, Inc., New York, Basel, Hong Kong. GREGORY, F.G. (1926): The effect of climatic conditions on the growth of barley. Annals of Botany, 40: 1-26. GRIECO, P.D. – CONTE, D. – MUNNO, I. – NUZZACI, M. – DE-STRADIS, A. (2000): Presenza del virus della brinzatura del pomodoro (TSWV) su piante infestanti nell‘ area del Metapontino in Basilicata. Informatore Fitopatologico, 50: 43-46. GRIFFITHS, W. (1979): Some aspects of the use of ethofumesate in agriculture. Journal of the Agricultural Society, University College of Wales, Aberystwyth, 60: 37-44. GRIME, J.P. – HUNT, R. (1975): Relative growth rate, its range and adaptive significance in local flora. J. Ecol., 63: 393-422. GUILHON, J. (1988): L‘enseignement de la botanique et la mort subite au pre. Bulletin de l‘Academie Veterinaire de France, 61: 267-271. GUTTERMAN, Y. (2000): Maternal Effect on Seeds During Development. - In: FENNER, M. (ed.): Seeds. The Ecology of Regeneration in Plant Communities. 2nd edition, CAB International, Wallingford, pp. 59-84. GYULAI F. (2001): Archeobotanika. A kultúrnövények története a Kárpát-medencében a régészeti-növénytani vizsgálatok alapján. Jószöveg Kiadó, Budapest, 221 pp. 199


HABERLAND, R. (1998): Untersuchungen zur mechanischen Unkrautbekämpfung in Zuckerrüben. Z. Pfl.Krankh. Pfl.Schutz, Sonderh., XVI: 587-593. HAKANSSON, S. (1983): Seasonal variation in the emergence of annual weeds. An introductory investigation in Sweden. Weed Res., 23: 313-324. HAMOUZ, P. (1999): Studium biologie, rozšíení a moåQRVWL KXEHQt EDåDQN\URþQt'LSORPRYi3UiFH3UDKDSS

HANF, M. (1990a): Ackerunkräuter Europas mit ihren Keimlingen und Samen. BLV Verlagsgesellschaft, München, p. 309. HANF, M. (1990b): Farbatlas Feldflora. E. Ulmer Verlag, Stuttgart, pp. 108109. HARASZTI E. 0pUJH] Q|YpQ\HN Q|YpQ\L PpUJH]pVHN 0H] JD]GDViJL.LDGy%XGDSHVWSS-115. HARPER, J.L. (1961): Approaches to the study of plant competition. Symp. Soc. For Exp. Biol., 15: 1-39. HARPER, J.L. (1977): Population Biology of Plants. Academic Press, London. HARTMANN F. (1994): A kukorica gyomproblémái – különös tekintettel a rezisztens gyombiotípusokra és a nehezen irtható gyomfajokra. Agrofórum, V (5): 3-5. HARTMANN F. (1997): Új gyomirtási módszer a kukoricában: a pre/post kezelés. Gyakorlati Agrofórum, VIII (5): 19-22. HARTMANN F. – SZENTEY L. (2000): A kukorica vegyszeres gyomirtása az ezredfordulón. Gyakorlati Agrofórum, XI (3): 70-75. HARTYÁNYI % .pV UyPDL NRUL Q|YpQ\L PDUDGYiQ\RN D ,, pV III. századi Aquincumi légiótábor retentúrájában. Budapest régiségei, 24: 125-134. HÄMET-AHTI, L. – SUOMINEN, J. – ULVINEN, T. – UOTILA, P. (1998): Retkeilykasvio. Luonnontieteellinen Keskusmuseo Kasvimuseo, Helsinki, p. 227. HEAP, I.M. (2000): The occurrence of herbicide-resistant weeds worldwide. http://www.weedscience.com/paper/resist97.html. HEGI, G. (1975): Illustrierte Flora von Mitteleuropa. 2. neu bearbeitete Auflage, Band 5. Carl Hanser Verlag, München, pp. 126-129. HESS, M. – BARRALIS, G. – BLEIHOLDER, H. – BUHR, L. – EGGERS, TH. – HACK, H. – STAUSS, R. (1997): Use of the extended BBCH scale – general for the descriptions of the growth stages of mono- and dicotyledonous weed species. Weed Res., 37: 433-441.

200


HESSE, M. (1980): Ultrastruktur und Entwicklungsgeschichte des Pollenkitts von Euphorbia cyparissias, E. palustris und Mercurialis perennis (Euphorbiaceae). Plant Systematics and Evolution, 135: 253-263. HEYER, F. (1884): Untersuchungen über das Verhältnis des Geschlechtes bei einhäusigen und zweihäusigen Pflanzen unter berücksichtigung des Geschlechtsverhältnisses bei den Thieren und dem Menschen. Ber. Physiolog. Lab. Versuchsanst. Landwirthsch. Inst. Univ., Halle, 1: 1-152. HILHORST, H.W.M. (1995): A critical update on seed dormancy. 1. Primary dormancy. Seed Sci. Res., 5: 61-73. HILHORST, H.W.M. – TOOROP, P.E. (1997): Review on Dormancy, Germinability and Germination in Crop and Weed Seeds. Adv. Agron., 61: 112-165. HOFMEISTER, H. – GARVE, E. (1986): Lebensraum Acker. Pflanzen der Äcker und ihre Ökologie. Verlag Paul Parey, Hamburg. HOFSTETTER, W. (1986): Untersuchungen zur Schadwirkung und Populationsdynamik von Einjährigem Bingelkraut (Mercurialis annua L.). Inaugural Dissertation. Justus Liebig Universität, Gießen, 207 pp. HOFSTRA, R. – LANTING, L. – VISSER, R. (1985): Metabolism of Urtica dioica L. as dependent on the supply of mineral nutrients. Pl. Physiol., 63: 13-18. HOLROYD, J. (1972): Techniques for the assessment of Avena spp. in the field. - In: Proceedings the 11th Br. Weed Control Conf. Brighton, pp. 119-122. HOLZNER, W. (1970): Die Ackerunkrautvegetation des nördlichen Burgenlandes. Wiss. Arb. Bgld. Eisenstadt, 44: 196-243. HOLZNER, W. (1972): Die Verbreitung einiger wichtiger Ackerunkräuter in Österreich. Hochschule für Bodenkultur in Wien, Sonderdruck, Bd. III: 167-177. HOLZNER, W. (1973): Die Ackerunkrautvegetation Niederösterreichs. Mitt. Bot. Arbeitsgem. Oberöst. Landesmus. Linz, 5 (1): 1-124. HOLZNER, W. (1981): Ackerunkräuter. Bestimmung, Verbreitung und Ökologie. L. Stocker Verlag, Graz, pp. 75-76. H , A. – MARTINKOVÁ, Z. – JAROSIK, V. (1999): Annual cycles of germinability and differences between primary and secondary dormancy in buried seeds of Echinochloa crus-galli. Weed Res., 39: 69-79. HORVÁTH K. – CZIMBER GY. – CSIBA L. – SÜKE P. (1987): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) borítása és kártétele a

201


Lajta-Hansági Állami Tangazdaság cukorrépavetésében. ATEK 0RVRQPDJ\DUyYiUL0H] JD]GDViJWXG.DU.|]OHP-90. HOVELAND, C.E. – BUCHANAN, G.A. – HARRIS, M.C. (1976): Response of weeds to soil phosphorus and potassium. Weed Sci., 24: 194-201. HÓDI, L. – TORMA, M. (2002): Investigation of competitive characters of Iva xanthiifolia Nutt. through growth analysis. - In: Proceedings the 12th EWRS Symposium 2002, Wageningen, The Netherlands., pp. 298-299. HUNT, R. (1978): Plant Growth Analysis. Studies in Biology. Arnold, E. Ltd. London. HUNYADI K. (1988): Szántóföldi gyomnövények és biológiájuk. 0H] JD]GDViJL.LDGy%XGDSHVWSS-179. HUNYADI . -HOHQW VHEE V]iQWyI|OGL HJ\pYHV pV pYHO gyomnövények biológiája. Akadémiai Doktori Értekezés, Keszthely. HUNYADI K. – ALMÁDI L. (1981): Szántóföldi gyomfajok csíranövényei és heUELFLGpU]pNHQ\VpJN 0H] JD]GDViJL .LDGy %XGDSHVW SS 108. HUNYADI, K. – KAZINCZI, G. (1995): Role of phytochrome in the germination of Portulaca oleracea phytochrome L. - In: Proceedings the 9th EWRS Symp. Budapest, pp. 233-237. HUNYADI, K. – KAZINCZI, G. – LUKÁCS, D. (1998): Germination biology and allelopathy of Iva xanthiifolia Nutt. Z. Pfl.Krankh. Pfl.Schutz, Sonderh., XVI: 209-215. HUNYADI K. – KAZINCZI G. – LUKÁCS D. (1999): Adatok a kék búzavirág (Centaurea cyanus L.) biológiájához. II. Ásványielem-felvétel, allelopátia és magprodukció. Növényvédelem, 35: 425-430. HUNYADI, K. – TAYLORSON, R.B. (1984): Effect of anesthetics on the phytochrome of Amaranthus retroflexus seeds. 38th Ann. Meeting North-eastern Weed Sci. Society Baltimore, pp. 125-126. IAS NEWSLETTER (1999): Allelopathy. Is this the definition we want? International Allelopathy Society. JÁVORKA S. (1925): Magyar Flóra. II. Studium, Budapest, p.679. JEANPLONG J. (1965): Gyomcönózis vizsgálatok pillangós vetésekben Nyugat-Magyarországon. Savaria, 3: 29-39. KARSSEN, C.M. (1982): Seasonal patterns of dormancy in weed seeds. – In: KHAN, A.A. (ed.): The Physiology and Biochemistry of Seed Development, Dormancy and Germination. Elsevier Biomedical Press, pp. 244-270. KARSSEN, C.M. – HILHORST, H.W.M. (1992): Effect of Chemical Environment on Seed Germination. - In: FENNER, M. (ed.): Seeds. The 202


Ecology of Regeneration in Plant Communities. Wallingford, CAB International, pp. 327-348. KAZINCZI * V]L E~]iEDQ NiURVtWy J\RPQ|YpQ\HN ELROyJLája. Kandidátusi értekezés, Keszthely. KAZINCZI G. (2000): A gyomnövények és a kultúrnövények versengése (kompetíció). – In: HUNYADI K. – BÉRES I. – KAZINCZI G. (szerk.): *\RPQ|YpQ\HN

J\RPLUWiV

J\RPELROyJLD

0H]

JD]GD

.LDGy

Budapest, pp. 286-306. KAZINCZI G. – BÉRES I. – HUNYADI K. – MIKULÁS J. – PÖLÖS E. (1991): A selyemmályva (Abutilon theophrasti Medic.) allelopatikus hatásának és kompetitív képességének vizsgálata. Növénytermelés, 40: 321-331. KAZINCZI G. – HORVÁTH J. – HUNYADI K. (1998a): A süntök (Echinocystis lobata Torr. et Gray) csírázásbiológiája és vírusfogékonysága. Növénytermelés, 47: 645-654. KAZINCZI, G. – HORVÁTH, J. – HUNYADI, K. – LUKÁCS, D. (1998b): A contribution to the biology of cleavers (Galium aparine L.). Z. Pfl.Krankh. Pfl.Schutz, Sonderh., XVI: 83-90. KAZINCZI, G. – HUNYADI, K. (1990): Germination of seeds of black nightshade (Solanum nigrum L.) from different coloured berries. Z. Pfl.Krankh. Pfl.Schutz, Sonderh., XII: 83-88. KAZINCZI G. – HUNYADI K. $] V]L E~]D YHV]pO\HV HJ\V]LN gyomnövényeinek szántóföldi csírázása és növekedés analízisének MHOOHP] L1|YpQ\WHUPHOpV-147. KAZINCZI G. – HUNYADI K. – LUKÁCS D. (1999): Adatok a kék búzavirág (Centaurea cyanus L.) biológiájához. I. Csírázásbiológia és növekedésanalízis. Növényvédelem, 35: 45-52. KÄSTNER, A. – JÄGER, E.J. – SCHUBERT, R. (2001): Handbuch der Segetalpflanzen Mitteleuropas. Springer Verlag, Wien, pp. 240-242. KÁDÁR A. (2001): Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás. Factum Bt. Budapest, 376 pp. KING, L.J. (1966): Weeds of the World. Interscience Publ. New York. Plant Science Monographs, p. 212. KINZEL, W. (1927): Neue Tabellen zu Frost und Licht als beeinflussende Kräfte bei der Samenkeimung. Arbeiten Landwirtsch. Hochsch. Hohenheim, Bd. 8. KLAASSEN, H. - MENCK, B.H. (1994): Rebell® - das neue Rübenherbicid. Z. Pfl.Krankh. Pfl.Schutz, Sonderh., XIV: 595-602. KNOX, R.B. (1979): Pollen and allergy. Studies in Biology. No. 107. E. Arnold, London. 203


KOCH, W. (1969): Einfluß von Umweltfaktoren auf die Samenphase annueller Unkräuter. Arb. Univ. Hohenheim (Landwirtsch. Hochsch.), 50: 1-204. KOCH, W. (1970): Unkrautbekämpfung. E. Ulmer Verlag, Stuttgart. KOHOUT, V. (1996): Herbologie. SkripWXPý=83UDKD KOHOUT, V. – HAMOUZ P. (2000): Annual mercury (Mercurialis annua L.) – reason for expansion on arable lands. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh., XVII: 143-144. KOLLER, D. (1972): Environmental control of weed germination. – In: KOZLOWSKI, T.T. (ed.): Seed Biology. Vol. II: Academic Press, New York, pp. 1-101. KORSMO, E. (1930): Unkräuter im Ackerbau der Neuzeit. Julius Springer Verlag, Berlin, 470 pp. KOVÁCS A. (1987): Növény-pViOODWQHYHND)HOV -szigetköz tájnyelvében. Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzetek, VI: 34. KOVÁCS, L. – MIKULÁS, J. – PÖLÖS, E. (1988): Allelopathic activity of Cirsium arvrnse (L.) Scop. in Hungary. Acta Agron. Hung., 37: 65-69. KÖTTING, K. – ZINK, J. (1992): Aktuelle Anförderungen an ein Rübenherbicid - umgesetzt in Betanal Progress. Gesunde Pflanzen, 44 (2): 60-64. KSH (1988): Növény és Talajvédelmi Szolgálat adatai. Államigazgatási Számítógépes Szolgálat, Budapest. KREIDI, M. (1992): CATO (DPX-E9636) – Ein neuer Sulfonylharnstoff zur Gräser - und Unkrautbekämpfung in Mais und Kartoffeln. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh., XIII: 663-666. KUTSCHERA, L. (1960): Wurzelatlas mitteleuropäischer Ackerunkräuter und Kulturpflanzen. DLG -Verlag, Frankfurt, pp. 378-380. LAGOA, A.M.M.A. – PEREIRA, M.F.A. (1987): The role of the caruncle in the germination of the seeds of Ricinus communis. Plant Physiol. Biochem., 25: 125-128. LA-SERNA RAMOS, I. – MENDEZ, B. – DOMINGUEZ, MD. – ACEBES, JR. (1989): Atlas Aeropalinologico de la comarca de Santa Cruz-La Laguna (Tenerife: Islas Canaris) – IV. Boletim da Sociedade Broteriana Sér, 2 (62): 155-182. LAUER, E. (1953): Über die Keimtemperaturen von Ackerunkräutern und deren Einfuß auf die Zusammensetzung von Unkrautgesellschaften. Flora, 140: 551-595. LEHOCZKY É. (1988): Fontosabb egyéves éV pYHO J\RPQ|YpQ\HN tápanyagfelvétele. Kandidátusi értekezés, Keszthely, 104 pp. 204


LIEBENOW, H. – LIEBENOW, K. (1973): Giftpflanzen. F. Enke Verlag, Stuttgart, pp. 111-112. LISCI, M. – BIANCHINI, M. – PACINI, E. (1994): Pollination Ecophysiology of Mercurialis annua L. (Euphorbiaceae), an Anemophilous Species Flowering all Year Round. Annals of Botany, 74: 125-135. LISCI, M. – BIANCHINI, M. – PACINI, E. (1996): Structure and function the elaiosome in some angiosperm species. Flora, 191: 131-141. LISCI, M. – PACINI, E. (1997): Fruit and seed structural characteristics and seed dispersal in Mercurialis annua L. (Euphorbiaceae). Acta Soc. Bot. Polon., 66 (3-4): 379-386. LOUIS, J.P. (1976): Thése de Génétique (3eme cycle) Université de Paris, VI II: 2. LOUIS, J. – AUGUR, P. – TELLER, G. (1990): Cytokinins and differentiation processes in Mercurialis annua. Genetic regulation, regulations with auxins, indoleacetic acid oxidases and sexual expression patterns. Pl. Physiol., 94: 1535-1541. LOVATO, A. – VIGGIANI, P. (1974): Germinabilitá in laboratorio ed emergenza in campo di alcune specie infestanti. Riv. Agron., 8: 108-112. LUKÁCS, D. – HUNYADI, K. – KAZINCZI, G. (1998): Study on the bud activity and nutrients uptake of reed [Phragmites australis (Cav.) Trin ex Steudel]. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh., XVI: 217-221. MAGNANI, G. (1962): Mediterranean rust disease of White Poplar by Melampsora pulcherrima [Bub.] Maire. Pubbl. Cent. Sper. Agric., 5: 221-236. MAGYAR L D $GDWRN D] HJ\Q\iUL V]pOI Mercurialis annua L.) kisalföldi terjedéséhez. Növényvédelem, 34: 251-256. MAGYAR /E ÒMDEE YpGHNH]pVLOHKHW VpJD]HJ\Q\iUL V]pOI HOOHQ kukoricában állománykezeléssel. Gyakorlati Agrofórum, 9 (6): 17. MAGYAR L. $] HJ\Q\iUL V]pOI Mercurialis annua L.) HOWHUMHGpVH D )HUW -Hanság-medence kapásvetéseiben. Acta Agronomica Óváriensis, 42 (1): 43-49. MAGYAR L. – BRÜCKNER D. – CZIMBER GY. – PINKE GY. (1998): Az HJ\Q\iUL V]pOI Mercurialis annua L.) szigetközi elterjedése. IV. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely, pp. 97-101. MAGYAR L. – HORVÁTH J. (2003): A Chenopodium mozaik vírus (Sowbane mosaic virus SoMV WHUPpV]HWHV HO IRUGXOiVD HJ\Q\iUL V]pOI Mercurialis annua L.) gyomnövényen. Növényvédelem (in press)

205


MAGYAR L. – NAGY I. (1999): $]HJ\Q\iULV]pOI V]HUHSH D NLVDOI|OGL UHSFHYHWpVHN

Mercurialis annua L.)

V]L J\RPRVRGiViEDQ 9 ,IM~ViJL

Tudományos Fórum, Keszthely, pp. 64-68. MAGYAR L. – PINTÉR CS. – HUNYADI K. (2000): Kórokozó gombák HO IRUGXOiVD HJ\Q\iUL V]pOI Mercurialis annua L.) gyomnövényen. Növényvédelem, 36: 127-130. MAGYAR L. – SCHEER CS $] HJ\Q\iUL V]pOI HOOHQL YpGHNH]pV kukoricában. Agrofórum, 5 (6): 29-30. MARTINKOVÁ, Z. – H , A. (1995): Seasonal changes in the occurrence of seed dormancy in caryopses of barnyard grass, Echinochloa crus-galli. Ochr. Rostl., 31: 249-256. MARTINKOVÁ, Z. – H , A. – ŠTOLCOVÁ, J. (1997): The incidence of primary seed dormancy in weed species of the Czech Republic. Ochr. Rostl., 33: 265-279. MENCK, B.H. – KLAASSEN, H. – FRENKING, H. (1998): Erfahrungen mit Motivell® zur Unkrautbekämpfung in Mais. Z. PflKrankh. PflSchutz. Sonderh., XVI: 547-554. MEUSEL, H. – JÄGER, E. – WEINERT, E. – RAUSCHERT, S. (1978): Vergleichende Chorologie der Zentraleuropäischen Flora. Fischer Verlag, Jena, pp. 267-268. MIHÁLY B. – NÉMETH , 6] O N pV J\RPQ|YpQ\HLN KiURP vulkáni tanúhegyen. Gyomnövények, Gyomirtás, 2: 1-11. MIKULÁS J. (1979): A fenyércirok (Sorghum halepense (L.) Pers.) ELROyJLiMD

pV

D

YpGHNH]pV

OHKHW

VpJHL

.DQGLGiWXVL

pUWHNH]pV

Kecskemét, 150 pp. MILBERG, P. – ANDERSSON, L. (1994): Effect of emergence date on seed production and seed germinability in Thlaspi arvense. Swedish J. Agric. Res., 22: 143-146. MOLISCH, H. (1937): Der Einfluss einer Pflanze auf die andere – Allelopathie. G. Fischer, Jena, 106 pp. MOORE, R.P. (1985): Handbook on Tetrazolium Testing. Internat. Seed Testing Assoc., Zurich. MORIONDO, F. – NALDINI, B. – LONGO, N. – DROVANDI, F. – GONELLI, T. (1989): Some observations on the life cycle of Melampsora pulcherrima [Bub.] Maire. Phytophatologia Mediterranea, 28 (1): 46-52. MORVAN, Y. – DUPUICH, M. – LIESCH, J.L. (1995): Interest of the combination chloridazone+quinmerac for the weed control in beta beet. Columa, 16: 515-522.

206


MÜLLER, K. (1992): HARMONY – Mehrjährige Erfahrungen bei der Bekämpfung von Unkräutern im Mais. Z. PflKrankh. PflSchutz. Sonderh., XIII: 677-681. MÜLLER-SCHNEIDER, P. (1977): Verbreitungsbiologie (Diasporologie) der Blütenpflanzen. Veröffentl. Geobot. Inst. ETH, Stiftung Rübel, Zürich, 1977, Heft 61. NALDINI, B. – LONGO, N. – DROVANDI, F. – GONELLI, T. (1993): Melampsora pulcherrima /Bub./ Maire on Mercurialis annua L.: some epidemological experiments. Phytophatologia Mediterranea, 32 (2): 129-134. NANNIZZI, A. (1941): I parassiti delle piante officinali. Ist. Poligraf. Dello Stato, Roma. NARWAL, S.S. (1994): Allelopathy in crop production. Scientfic Publishers, Jodhpur, 285 pp. NEURURER, H. (1975): Weitere Erfahrungen in der Beurteilung der tolerierbaren Verunkrautungsstärke. Z. PflKrankh. PflSchutz, Sonderh., VII: 63-69. NEURURER, H. (1976): Ökonomische Schadensschwelle und tolerierbare Verunkrautungsstärke in der Unkrautbekämpfung. Land-forstwirtsch. Forsch., 7: 143-153. NEURURER, H. (1981): Unkrautbekämpfung in Zacherrüben Rückschau und Vorschau. Pflanzenarzt, 34 (10): 97-98. NÉMETH I. (2000): $ V]iQWyI|OGL NHUWpV]HWL HUGpV]HWL pV pO VN|G gyomfajok jellemzése. –In: HUNYADI K. – BÉRES I. – KAZINCZI G. (szerk.): *\RPQ|YpQ\HN J\RPLUWiV J\RPELROyJLD 0H] JD]GD Kiadó, Budapest, pp. 140-142. NIEMANN, P. (1977): Konkurrenz zwischen Kletten-Labkraut (Galium aparine L.) und Wintergetreide im Jungendstadium. Z. PflKrankh. PflSchutz. Sonderh., VIII: 93-105. NIETO, J. – BRANDO, M.A. – GONZALES, J.T. (1968): Critical periods of the crop growth cycle for competition from weeds. Pest Articles and News Summaries, (C) 14: 159-166. NUYKEN, W. – LANDES, M. – KLAASSEN, H. – JUNG, B. (1994): Extoll® ein neues Kombinationsherbizid zur Unkrautbekämpfung in Mais. Z. PflKrankh. PflSchutz. Sonderh., XIV: 547-553. OBERDORFER, E. (1949): Pflanzensoziologische Exkursionsflora für Südwestdeutschland und die angrenzenden Gebiete. Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart, p. 244.

207


OGG, A.G. – DAWSON, J.H. (1984): Time of emergence of eight weed species. Weed Sci., 32: 327-335. OLIVER, L.R. – SCHREIBER, M.M. (1974): Competition for CO2 in a heteroculture. Weed Sci., 22: 125-130. OUREN, T. (1994): Ballastplanter og molleplanter som spirte etter graving i jorden. Blyttia, 52 (4): 149-153. PACINI, E. (1990): Mercurialis annua L. (Euphorbiaceae) seed interactions with the ant Messor structor (Latr.), hymenoptera: Formicidae. Acta Bot. Neerl., 39: 253-262. PACINI, E. – FRANCHI, G.G. – LISCI, M. – NEPI, M. (1997): Pollen viability related to type of pollination in six angiosperm species. Annals of Botany, 80: 83-87. PANNELL, J. (1997a): Mixed genetic and environmental sex determination in an androdioecious population of Mercurialis annua. Heredity, 78 (1): 50-56 PANNELL, J. (1997b): Variation in sex ratios and sex allocation in androdioecious Mercurialis annua. J. Ecol., 85 (1): 57-69. PASQUIER, L. – MORVAN, Y. – GOSSELIN, N. (1995): Flurochloridone: technical and economic importance of high-quality weed control in sunflower. Columa, 16: 901-908. PATTERSON, D.T. – MEYER, C.R. – QUIMBY, P.C. (1978): Effects of irradiance on relative growth rates, net assimilation rates and leaf area partitioning in cotton and three associated weeds. Plant Physiol., 62: 14-17. PAX, P. – HOFMANN, K. (1930): Euphorbiaceae. - In: KIRCHNER, O. – LOEW, E. – HOFFMANN, K. – SCHRÖTER, C. (eds.): Lebensgeschichte der Blütenpflanzen Mitteleuropas. Bd. III. 3. Abt. pp. 254-261. PECK I.A. (1878): A megye viránya. – In: MAJOR P. (szerk.): Mosonymegye Monographiája. Mosonmagyaróvár, pp. 42-68. PETERS, N.C.B. (1982): The dormancy of wild oat seed from plants grown under various temperature and soil moisture conditions. Weed Res., 22: 205-212. PETERS, N.C.B. – WILSON, B.J. (1983): Some studies on competition between Avena fatua L. and spring barley. II. Variation of A. fatua emergence and development and its influence on crop yield. Weed Res., 23: 305-311. P M. 0H] JD]GDViJL Q|YpQ\HN pOHWWDQD $NDGpPLDL .LDGy Budapest.

208


PINKE, GY. (2000a): Die Ackerwildkraut-Gesellschaften extensiv bewirtschafteter Felder in der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Tuexenia, 20: 335-364. PINKE GY. (2000b): Extenzív szántók gyomcönológiai vizsgálat a Kisalföldön. PhD. Értekezés, Pécs-Mosonmagyaróvár, 109 pp. PINKE GY. – CZIMBER GY. – BRÜCKNER D. (1997): A szigetközi búzavetések gyomnövényzetének változása az elmúlt hat évben. Növényvédelem, 33: 235-238. PINKE, GY. – HORVÁTH, K. – CZIMBER, GY. (1995): Study of weed flora along the river Lajta in North-West Hungary. - In: Proceedings the 9th EWRS Symposium, Budapest, pp. 149-153. PINKE GY. – PÁL R. (2001): Adatok a Kisalföld gyomflórájának ismeretéhez. Kitaibelia, 6 (2): 381-400. POLAK, Z. (1996): Spontaneous hosts of alfalfa mosaic virus ascertained in ruderal plant associations of central Bohemia. Och. Rostlin, 32 (3): 161-165. POLGÁR6 *\ UPHJ\HIOyUiMD%RWDQLNDL.|]OHPpQ\HN352. PONS, T.L. (2000): Seed Responses to light. - In: FENNER M. (ed.): Seeds. The Ecology of Regeneration in Plant Communities. 2nd edition, Wallingford, CAB International, pp. 237-260. POPAY, A.I. – COX, T.I. – INGLE, A. – KERR, R. (1995): Seasonal emergence of weeds in cultivated soil in New Zealand. Weed Res., 35: 429-436. POPCOV, A.V. (1953): Tvordüe szemena. Trudü Glavn. Bot. Szada, 3: 48. POZSGAI J. – HUNYADI K. – BÉRES , 1|YHNHGpVL MHOOHP] N alakulása az Amaranthus retroflexus L. és a Chenopodium album L. kompetícója során. Növénytermelés, 31: 395-403. PÖTSCH, J. (1991): Unkraut oder Wildpflanze? Urania Verlag, Leipzig, pp. 83-95. PRÉCSÉNYI, I. – CZIMBER, GY. – CSALA, G. – S ! , Z.- MOLNÁR, E. – MELKÓ, E. (1976): Studies on the growth analysis of maize hybrids (OSSK-218 and DKXL-342). Acta Bot. Acad. Sci.Hung., 22: 185-200. PSARSKI, P. – MAMAROT, J. – BOUCHET, C. (1988): Sensibilité des mauvaises herbes aux herbicides. ACTA, Paris, pp. 137-140. QUASEM, J.R. – ABU-BLAN, H.A. (1996): Fungicidial activity of some common weed extracts against different plant pathogenic fungi. Journal of Phytopathology, 144 (3): 157-161.

209


QUASEM, J.R. – HILL, T.A. (1995): Growth, development and nutrient accumulation in Senetio vulgaris L. and Chenopodium album L. Weed Res., 35: 187-196. RADICS L. (1990): $JUR|NROyJLDL WpQ\H] N KDWiVD D V]iQWyI|OGL J\RPQ|YpQ\]HWUH.DQGLGiWXVLpUWHNH]pV*|G|OO

RAGHAVENDRA, A.S. – DAS, V.S.R. (1978): The occurrence of C4Photosynthesis: A supplementary list of C4 plants reported during late 1974 - mid 1977. Photosynthetica, 12 (2): 200-208. REDDY, K.N. – SINGH, M. (1991): Germination and emergence of hairy beggarticks (Bidens pilosa). Weed Sci., 39: 195-199. RICE, E.L. (1984): Allelopathy. Academic Press, Orlando, 422 pp. RIES, C. (1992): Überblick über die Ackerunkrautvegetation Österreichs und ihre Entwicklung in neuer Zeit. Diss. Bot., 187, Berlin/Stuttgart, 188. pp. RIZZOTTO, N. (1976): Diserbo del vigneto. Inf. Agrario, 46: 24759-24761. ROBERTS, H.A. (1964): Emergence and longevity in cultivated soil of seeds of some annual weeds. Weed Res., 4: 296-307. ROBERTS, H.A. (1984): Crop and weed emergence patterns in relation to time of cultivation and rainfall. Annals of Appl. Biol., 105: 263-275. ROBERTS, H.A. – FEAST, P.M. (1972): Fate of seeds of some annual weeds in different depths of cultivated and undisturbed soil. Weed Res., 12: 316-324. ROBERTS, H.A. – LOCKETT, P.M. (1978): Seed dormancy and field emergence in Solanum nigrum L. Weed Res., 18: 231-241. ROBERTS, H.A. – POTTER, M.E. (1980): Emergence patterns of weed seedlings in relation to cultivation and rainfall. Weed Res., 20: 377-386. ROBERTS, H.A. – RICKETTS, M.E. (1979): Quantitative relationships between the weed flora after cultivation and the seed population in the soil. Weed Res., 19: 269-275. ROLLINSON, P. (2001): MpUI|OGN D QDSUDIRUJy J\RPLUWiViEDQ 'X 3RQW Napraforgó Növényvédelmi Konferencia. Székesfehérvár, pp. 29-34. ROTHMALER, W. (1972): Exkursionsflora für die Gebiete der DDR und der BRD: Gefäßpflanzen. Folk und Wissen Volkseigener Verlag, Berlin, p. 612. ROUSH, M.L. – RADOSEVICH, S.R. (1985): Relationship between growth and competitiveness of four annual weeds. J. Appl. Ecol., 22: 895-905. SAKAI, K. (1961): Competitive ability in plants: its inheritance and some related problems. – In: “Mechanisms in Biological Competition” Symp. Soc. Exp. Biol., 15: 245-263. 210


SALAMON P. (1997): Vírusok vadnövényeken – lépések a florisztikai virológia irányába. 43. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, p.124. SALIMI, H. – TERMEH, F. (2002): Study on seed dormancy and germination in ten species of grass weeds. In: Proceedings the 12th EWRS Symposium 2002, Wageningen, The Netherlands, pp. 356-357. SALISBURY, E.J. (1961): Weeds and Aliens’. Collins, London, pp. 244245. SCHEER CS. *\RPSUREOpPiN *\ U-Moson-Sopron megye kukoricavetéseiben 1993-ban. Növényvédelem, 29: 535-536. SCHERMANN SZ. (1967): Magismeret I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest, p.700. SCHUBERT, R. – MAHN, E.G. – KAUSSMANN, B. – KLOPFER, K. (1982): Atlas der Ackerunkräuter der DDR. Universität Halle (Saale), pp. 4852. SHAW, D.R. – MACK, R.E. – SMITH, C.A. (1991): Redvine (Brunnichia ovata) germination and emergrnce. Weed Sci., 39: 33-36. SIMON T. – HORÁNSZKY A. – DOBOLYI K. – SZERDAHELYI T. – HORVÁTH F. $ PDJ\DU HGpQ\HV IOyUD pUWpNHO WiEOi]DWD – In: SIMON T. (szerk.): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 791-874. SINGH, B.N. – SINGH, L.B. (1939): Relative adsorption of nutrients by weeds of arable land. Soil Sci., 47: 227-235. SOLYMOSI P. – GIMESI A. (1993): Gyomirtó hatású növényi kivonatok HO

iOOtWiViQDN pV DONDOPD]iViQDN PyGV]HUWDQD 1|YpQ\YpGHOHP

377-381. SOÓ R. (1966): A magyar flóra és vegetáció rendszertani, növényföldrajzi kézikönyve. II. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 591592. SOÓ R. – JÁVORKA S. (1951): A magyar növényvilág kézikönyve. Akadémiai kiadó, Budapest, pp. 467-468. ŠTEFANAC,= .RURYLQDSRGUXþMXVUHGQMHGDOPDFLMH– potencijali izvori virusnih infekcija za kultivirane biljke. Fragm. Herbol. Jugosl., 17 (1-2): 87-94. STEUTER, A.A. – MOZAFAR, A. – GOODIN, J.R. (1981): Water potential of aqueous polyethylene glycol. Plant Physiol., 67: 64-67. STOLLER, E.W. – WAX, L.M. (1973): Periodicity of germination and emergence of some annual weeds. Weed Sci., 21: 574-580.

211


SZABÓ L. GY. (1984): Növényi metabolitok allelopátiás hatása. - In: CSABA GY. (szerk.): A biológia aktuális problémái. Medicina Kiadó, Budapest. SZABÓ, L. GY. (1997a): Allelopathy – Phytochemical potential – Life strategy. JPTE, Pécs, 129 pp. SZABÓ L. GY. (1997b): Allelopátia mesterséges és természetes körülmények között. Az allelopátia értelmezése. Akadémiai Doktori Értekezés. JPTE, Pécs, 188 pp. SZÁRNYAS I. (2000): A cukorrépa néhány gyomnövényének – egynyári V]pOI Mercurialis annua / V] U|V GLV]QySDUpM Amaranthus retroflexus L.), fehér libatop (Chenopodium album L.) – biológiája, NiUWpWHOH

pV

D]

LQWHJUiOW

YpGHNH]pV

OHKHW

VpJHL

'RNWRUL

3K'

Értekezés, Keszthely, 134 pp. SZÁRNYAS I. – BÉRES I. (1999): Adatok az eg\Q\iUL V]pOI Mercurialis annua L.) csírázásbiológiájához. Növényvédelem, 35: 147-150. SZÁRNYAS I. – BÉRES I. – MAGYAR L. $] HJ\pYHV V]pOI (Mercurialis annua L.) elterjedése Vas megyében. Növényvédelem, 33: 619-622. SZENTEY L. (1998): IV. Országos Ujvárosi Miklós gyomfelvételezés HUHGPpQ\HL

MHOHQW

VpJH

D

N|UQ\H]HWNtPpO

J\RPV]DEiO\R]iVEDQ

EWRS Magyarországi Tagozatának Tanácskozása, Martonvásár, (Kézirat) TARJÁNYI J. – NAGY I. – ÓDOR SZ. (2000): A transzgénikus kukorica kelés utáni gyomszabályoziV OHKHW VpJHLQHN YL]VJiODWD -ben. X. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, p. 78. TAYLORSON, R.B. (1970): Changes in dormancy and viability of weed seeds in soils. Weed Sci., 18: 265-269. TAYLORSON, R.B. (1982): Interaction of phytocrome and other factors in seed germination. – In: KHAN, A.A. (ed.): Physiology and Biochemistry of Seed Development, Dormancy and Germination. Elsevier Biomedical Press, Amsterdam, pp. 324-343. TAYLORSON, R.B. (1987): Environmental and chemical manipulation of weed seed dormancy. Rev. Weed Sci., 3: 135-154. TERHARDT, J. – ROOS, H. – MACHEFER, G. – WEGENER, M. (2002): Unkrautbekämpfung in Rüben – Erfahrungen zum Einsatz von Betanal Expert. Z. Pfl.Krankh. Pfl.Schutz, Sonderh., XVIII: 839-844. THOMPSON, K. – GRIMME, J.P. (1979): Seasonal variation in the seed bank of herbaceous species in ten contrasting habitats. J. Ecol., 67: 893-921. 212


THRASHER, F.P. – COOPER, C.S. – HODGSON, J.M. (1962): Competition of forage species with Canada thistle as affected by irrigation and nitrogen levels. Weeds, 11: 136-138. TÓTH Á. – MOLNÁR J. – TÖRÖK T. – FEKETE L.NÉ. (O ]HWHV tájékoztató a III. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés fontosabb HUHGPpQ\HLU O1|YpQ\YpGHOHP-377. TÖLGYESI GY. (1969): A növények mikroelemtartalma és ennek PH]

JD]GDViJLYRQDWNR]iVDL0H]

JD]GDViJLNLDGy%XGDSHVW

TUTIN, T.G. – HEYWOOD, W.H. – BURGES, N.A. – MOORE, R.J. – VALENTINE, D.M. – WALTERS, D.H. – WEBB, D.A. (1972): Flora Europaea. Oxford, Univ. Press, Cambridge, p. 212. UHRIKOVA, A. – M" #"%$&(' , K. (1995): In situ bioindication of genotoxic effect using the species of nativa flora in the vicinity of a nickel plant. Biologia, (Bratislava) 50: 65-68. UJVÁROSI 0D *\RPQ|YpQ\HN0H] JD]GDViJL.LDGy%XGDSHVW pp. 223-224. UJVÁROSI0E *\RPLUWiV0H] JD]GDViJL.LDGy%XGDSHVW UJVÁROSI M. (1975): A második országos gyomfelvételezés a szántóföldeken. I-9, 0e0 7HUPHOpVL pV 0 V]DNL )HMOHV]WpVL )

RV]WiO\pV1|YpQ\YpGHOPL)

RV]WiO\%XGDSHVW

VADÁSZ * h]HPL WDSDV]WDODWRN D FXNRUUpSD NpWOpSFV V %HWDODQUHQGV]HU iOORPiQ\ J\RPLUWiViUyO D 'DUQy]VHOL Ä6]LJHWN|zi Magyar Csehszlovák Barátság” MGTSZ-ben. Növényvédelem, 24: 176-179. VAJDAI I. (2000): Fontosabb szántóföldi gyomnövények. 0H] JD]GD Kiadó, Budapest, p.96. VALDÉS, B. – DÍEZ, M.J. – FERNANDEZ, I. (1987): Atlas polínicode Andalucía occidental. Instituto de Desarrollo Regional No 43, de la Universidad de Sevilla. Diputatión de Cádiz, pp. 215-216. VALLVERDÚ, A. – ASTURIAS, J.A. – ARILLA, M.C. – GÓMEZ-BAYÓN, N. – MARTÍNEZ, A. – MARTÍNEZ, J. – PALACIOS, R. (1998): Characterization of recombinant Mercurialis annua major allergen Mer a 1 (profilin). J. Allergy Clin. Immunol., 101: 1-8. VALLVERDÚ, A. – GARCÍA-ORTEGA, P. – MARTÍNEZ, J. – MARTÍNEZ, A. – ESTEBAN, M.I. – MOLINA, DE M. – FERNÁNDEZ-TÁVORA, L. – FERNÁNDEZ, J. – BARTOLOMÉ, B. – PALACIOS, R.(1997): Mercurialis annua: Characterization of main allergens and cross-reactivity with other species. Int. Arch. Allergy Immunol., 112: 356-364. VAN DER PIJL, R.(1972): Principles of dispersal in higher plants. 2nd edn. Springer Verlag, Berlin. 213


VAN DER WEIDE, R.Y. (1993): Population dynamics and population control of Galium aparine L. PhD thesis, Agricultural University, Wageningen, The Netherlands. VÁRFÖLDI L. (1999): szóbeli közlés. VECSEI L. (1995): Safari®WHFKQROyJLDLLVPHUWHW %XGDSHVW.p]LUDW VERGNAUD, A. – LEHENAFF, G. (1995): Weed control: can we do without atrazine? References obtained from 1991 to 1994. Phytoma, 473: 31-34. VIGGIANI, P. – BALDONI, G. – PARADISI, U. – CATIZONE, P. (1996): Influence of time of ripening on seed germination and plant emergence of weeds of late spread in Italy. Second International Weed Control Congress, Copenhagen, pp. 113-117. VILLARIAS, J.L. (1979): Atlas de malas hierbas. Ediciones Mundi-prensa, Madrid, p.235. VIRÁGH K. (1980a): A növekedésanalízis, mint ökológiai módszer. I. Elméleti alapok. Bot. Közlem., 67 (1): 67-77. VIRÁGH K. (1980b): A növekedésanalízis, mint ökológiai módszer. II. Alkalmazási területek. Bot. Közlem., 67 (3): 207-218. VLEESHOUWERS, L.M. – BOUWMEESTER, H.J. – KARSSEN, C.M. (1995): Redefining seed dormancy: an attempt to integrate physiology and ecology. J. Ecol., 83: 1031-1037. WAGNER J. (1908): Magyarország gyomnövényei. Pallas Rt., Budapest. WALL, D.A. – MORISSON, I.N. (1990): Phenological development and biomass allocation in Silene vulgaris (Moench) Garcke. Weed Res., 30: 279-288. WATSON, D.J (1947): Comparative physiological studies on the growth on field crops. II. The effect of varying nutrient supply on net assimilation rate and leaf area. Ann. Bot., 11: 375-407. WATSON, D.J. (1958): The dependence of net assimilation rate on leaf area index. Ann. Bot., 22: 37-54. WEHSARG, O. (1954): Ackerunkräuer. Akademie Verlag, Berlin, pp. 200201. WEIDENHAMER, J.D. (1996): Distinguishing resource competition and chemical interference: Overcoming the methodological impasse. Agronomy J., 88 (6): 866-875. WEISS, F.E. (1906): Die Blütenbiologie von Mercurialis. Ber. Deutsch. Bot. Ges. (Berlin) 24: 501-505. WELBANK, P.J. (1963): A comparison of the competitive effects of some weed species. Ann. Appl. Biol., 51: 107-125.

214


WELCHMANN, D. DE B. – GIBBENS, J.C. – PIERCY, D.W.T. – SKINNER, P.H. (1995): Suspected annual mercury (Mercurialis annua) poisoning of lambs grazing fallow arable land. Veterinary Record, 137 (23): 592-593. WEST, C. – BRIGGS, G.E. – KIDD, F. (1920): Methods and significant relations in thequantitative analysis of plant growth. New Phytol., 19: 200-207. WESTON, L.A. (1996): Utilization of allelopathy for weed management in agroecosystems. Agronomy J., 88 (6): 860-866. WETTSTEIN, R. (1916): Das Abschleudern der männlichen Blüten bei Mercurialis. Ber. Deutsch. Bot. Ges. (Berlin) 34: 829-836. WIESNER, K. – HABERLAND, R. (1979): Auswirkungen der Restverunkrautung auf Ertrag, Qualität, Erntbarkeit und Besatz der Zuckerrüben. Feldwirtschaft, 20: 371-374. WILLIAMS, G. (1982): Elsevier's Dictionary of Weeds of Western Europe. Elsevier scientific Publishing Company, Amsterdam - Oxford - New York, pp. 93-94. WILLIAMS, G. – HUNYADI, K. (1987): Dictionary of Weeds of Eastern Europe. Akadémiai Kiadó, Budapest, p.157. WILLERDING, U. (1986): Zur Geschichte der Unkräuter Mitteleuropas. K. Wachholz Verlag, Neumünster. WILSON, W.J. (1966): An analysis of plant growth and its control in Arctic environments. Ann. Bot., 30: 383-402. YUNG, B. (1995): Gyomirtási vizsgálatok eredményeinek összefoglalása cukorrépában 1986-1994. BASF Hungária Kft., Budapest. (Kézirat) ZIMDAHL, R.L. (1999): Fundamentals of Weed Science. 2nd edition. Academic Press, New York, pp. 71-110., ZOGHLAMI, M. – GAUCHER, C. – SEIGNEURET, P. (1995): Interest of triflusulfuron-methyl in weed control programmes in sugarbeet. Columa, 16: 523-530.

215

)!*,+-.*0/21 -.34 5

Az értekezés tézisei

6 798: ; <2=,1>6 =,?

9. AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

$*<$51<(/9

9.1. M

7e=,632

NTOK

1. a./ Az Országos Szántóföldi Gyomfelvételezések részletes adatainak IHOGROJR]iVDDODSMiQD]HJ\Q\iULV]pOI

nagy

részén

elterjedt

QDSMDLQNEDQPiUD'XQiQW~O

gyomnövény,

amelynek

megyénkénti

átlagborítása a korábbiakhoz képest csaknem megduplázódott. A legnagyobb térfoglalással Komárom-Esztergom (2,28 %), Gy UMoson-Sopron (1,29 %), valamint Veszprém (1,16 %) megyében szerepelt. b./ A felvételezésekre kijelölt 17 talajtípus és -altípus közül 13-ban HO

IRUGXOW /HJQDJ\REE iWODJERUtWiVVDO

%) és gyakorisággal

(100 %) öntés csernozjom talajon szerepelt, de gyakori volt még réti öntés, mészlepedékes csernozjom, valamint síkláp talajon is.

2.

D$IULVVHQEHpUHWWV]pOI

PDJYDNHU

DPHO\HW D QpJ\KHWHV NO|QE|]

VGRUPDQFLiYDOMHOOHPH]KHW

N|UOPpQ\HN N|]|WWL WiUROiV

N

–

évjárattól függetlenül – még csak fokozott. E $] HOWpU WHUP

KHO\U

pYMiUDWRNEyO V]iUPD]y YDODPLQW D] XJ\DQDUUyO D

O pV pYMiUDWEyO GH NO|QE|]

LG

SRQWRNEDQ EHJ\

MW|WW

magminták nyugalmi állapotában intraspecifikus különbségek ILJ\HOKHW

NPHJ

216

)!*,+-.*0/21 -.34 5


c./ A sztratifikáció (nedves homokban, 4 oC-on törtpQ V]pOI LG

6 798: ; <2=,1>6 =,?

UpWHJH]pV D

PDJYDN SULPHU GRUPDQFLiMiW FVDN ODVVDQ ROGMD IHO pV HQQHN

WDUWDPiWDWDODMEDWHPHWpVPpO\VpJHQHPEHIRO\iVROMD

G

$]

HJ\Q\iUL

V]pOI

PDJYDL

V]pOHV

|NROyJLDL

DPSOLW~GyYDO

rendelkeznek, és csírázásuk fényigényének tekintetében negatív fotoblasztikusságot mutatnak.

3. a./ A M. annua szabadföldi csírázása a talaj felmelegedésével már a NXOW~UQ|YpQ\HN NHOpVH HO

WW PHJLQGXO $ FVtUi]iV I

LG

V]DND

kukoricában május és június hónapokban, cukorrépában pedig áprilisban és májusban van. Az HJ\ YHJHWiFLyV LG csíranövények 80 %-D NXNRULFiEDQ D YHWpVpW N|YHW míg cukorrépában 54-77 %-DDYHWpVWN|YHW E $ V]pOI WDODMUpWHJE

V]DNEDQ NLNHO

KpWHQ EHOO

KpWHQEHOONHONL

PDJYDN OHJLQWHQ]tYHEE FVtUi]iVD D IHOV

OILJ\HOKHW

PHJ

-3 cm-es

, de a kelés maximális mélysége elérheti

a 10 cm-W LV $ YHWpVW N|YHW

pYEHQ D V]pOI

PDJYDN

%-a, a

második évben pedig 4,75 %-a csírázik ki.

4.

a./ A vegetációs periódus elején viszonylag magas RGR értéke (0,138 g/g/nap) a faj számára kezdeti kompetíciyVHO

Q\WMHOHQWKHW

b./ A számított alacsony NAR és viszonylag magas LAR értékek DODSMiQD]HJ\Q\iULV]pOI

D]iUQ\pNNHGYHO

F )|OG IHOHWWL ELRPDVV]D NpS] QDJ\ViJD

DODSMiQ

QHP

W

QLN

IDMRNKR]WDUWR]LN

GpVH pV D Q|YHNHGpVL LQGH[HLQHN NLPRQGRWWDQ

HU

V

NRP

petíciós

217

)!*,+-.*0/21 -.34 5


NpSHVVpJ

6 798: ; <2=,1>6 =,?

IDMQDN EiU NpWVpJWHOHQ KRJ\ D Q|YHNHGpVDQDOt]LV DODSMiQ

az egyes fajok veszélyessége csak részben magyarázható meg.

5.

D -HOHQW

V D V]pOI

KDMWiVRN 1 pV . NRQFHQWUiFLyMD

% ill.

3,31 %) a vegetációs periódus kezdetén, Ca koncentrációja (3,06 %) SHGLJ D YLUiJ]iV LGHMpQ (PHOOHWW NLHPHONHG

(1928 PJNJ D WHUPpVpUpV LG MHO]

6.

HQ PDJDV )H

-tartalma

V]DNiQDN N|]HSpQ DPL DODSMiQ )H

-

QHNLVWHNLQWKHWMN

D $] HJ\Q\iUL V]pOI

NO|QE|]

Q|YpQ\L UpV]HLE

O J\|NpU]HW

levél, virágzat) nyert vizes kivonatok laboratóriumi kísérletekben EHIRO\iVROMiN D PDJDVDEEUHQG

Q|YpQ\HN FVtUi]iViW tJ\ IHQQiOO D]

DOOHORSiWLDPLQWQ|YpQ\HNN|]WLN|]YHWOHQN|OFV|QKDWiVOHKHW

7.

VpJH

D $ SUHHPHUJHQVHQ NLMXWWDWRWW NpV]tWPpQ\HN N|]O PHJIHOHO PHQQ\LVpJ

EHPRVy

csapadék esetén, jó és tartós gyomirtó hatást

adnak az atrazin és terbutrin hatóanyagú kombinációk és a IOXPLR[D]LQKDWyDQ\DJ~ 3OHGJH :3.HGYH] PHOOHWW

D]

DWUD]LQ

NRUDL

SRV]WHPHUJHQV

LG

LG

MiUiVLIHOWpWHOHN

SRQWEDQ

W|UWpQ

alkalmazásával még jobb hatást érhetünk el a M. annua ellen. b./ A posztemergens permetezésekkel a tömeges gyomkelés LG

SRQWMiEDQpVV]pOI

V]LN OHYHOHVIHQROyJLDLiOODSRWiEDQpUKHW

-

HO

a legjobb eredmény. Megbízható és jó hatékonysággal irtják a gyomnövényt az atrazin hatóanyagú kombinációk, valamint a közelmúltban engedélyezett foramszulfuron hatóanyagot tartalmazó Mester és Monsoon herbicidek. 218

@A1,+ =04>1 -.3B4 5


1*2/1<(/9

9.2. A 1.

6 798: ; <2=,1>6 =0?

7e=,6321

TOK

a./ Relying on the data of the National Weed Survey it can be established that annual mercury is a widespread weed in most parts of Transdanubia and its average coverage almost doubled in counties compared to previous surveys. It had the greatest average coverage in Komárom-(V]WHUJRP *\ U-Moson-Sopron (1.29%), and Veszprém (1.16%) counties. b./ Among the selected 17 soil types it occurred in 13 ones. It had the greatest average coverage (1.08%) and frequency (100%) in alluvial chernozem soil and it was a frequent weed in meadow alluvial, calcareous chernozem and low moor soil as well.

2.

a./ The freshly harvested seeds of annual mercury are in a state of primary dormancy at maturity, and the 4 weeks’ storage in different conditions increases it even independently of the years of seed collection. b./ Intraspecific variation can be observed in the dormancy of seed samples from different years, and from the same collection site and year but from different collection dates. c./ The stratification (storage in moist sand at 4oC) slowly terminates the primary dormancy of annual mercury seeds and the depth of burial does not influence the duration of termination. d./ The seeds of annual mercury have a wide ecological amplitude and they show negative photoblasticity regarding the light 219


@A1,+ =04>1 -.3B4 5

6 798: ; <2=,1>6 =0?

requirement of their germination.

3.

a./ The emergence of M. annua seedlings under natural field conditions already begins before the emergence of cultivated plants due to a rise in soil temperature. The peak of seedling emergence is May and June in maize and April and May in sugar beet. 80% of the total number of annual mercury seedlings germinated in a vegetation period emerges in maize within 10 weeks after sowing and 54-77% of that emerges in sugar beet within 6 weeks after sowing. b./ The most intensive germination of annual mercury seeds can be observed from the upper 1-3 cm soil depth, but the maximum depth of seedling emergence can reach 10 cm. In the first year after the burial, 10.6% of the total seed population germinate while in the second year only 4.75%.

4.

a./ At the beginning of the growing season the relatively high value of RGR (0.138 g/g/day) can have competitive advantage for the species. b./ On the basis of the calculated low value of NAR and the relatively high value of LAR it can be established that annual mercury belongs to shade plants. c./ Considering the formation of the biomass above the ground and the value of growth indices annual mercury does not seem to have strong competitive ability. Although, undoubtedly, with the help of

220


@A1,+ =04>1 -.3B4 5

6 798: ; <2=,1>6 =0?

the growth analysis the dangerous feature of certain species can partly be explained.

5.

a./ The nitrogen (5.45%) and potassium (3.31%) contents of annual mercury shoots are high at the beginning of the growing season as well as the calcium (3.06%) content

at the time of flowering.

Besides, the iron (1928 mg/kg) content is very high in the middle of seed ripening therefore annual mercury can be considered as a Feindicator plant.

6.

a./ The aqueous extracts made from the different dried parts of annual mercury (root, leaf and inflorescence) influence the germination of the higher plants in laboratory experiments, consequently, the possibility of allelopathy, as the direct interaction among plants, exists.

7.

a./ Among the pre-emergence herbicides applied in maize the atrazine and terbutryn combinations have good and long-lasting weed control effects as well as the Pledge 50 WP, which has flumioxazin active ingredient (a.i.), in the case of favourable distribution of rainfall. In early post-emergence application the atrazine combinations have better effects against annual mercury in the case of adequate soil moisture. b./ The post-emergence treatments are the most efficacious when herbicides are applied from cotyledon to four-leaf stage of annual mercury. Among the treatments the atrazine combinations as well as 221


@A1,+ =04>1 -.3B4 5

6 798: ; <2=,1>6 =0?

Mester and Monsoon herbicides containing foramsulfuron a.i. and registered recently have good weed control effects against annual mercury.

222

DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS MAGYAR LÁSZLÓ VESZPRÉMI EGYETEM *$='$6ÁGTUDOMÁNYI KAR KESZTHELY

Recommend Documents