DALSZÖVEGEK 2 .
KyA, 2010. február 23.
Van olyan ember
Tartalomjegyzék
67-es út (Republic) ............................................. 18 A széllel szemben járok (Fonográf) ................... 13 Az ünnep (Zorán) ............................................... 17 Élsz valahol (Fonográf) ...................................... 11 Elvonult a vihar (Illés) ......................................... 10 Ha ismerném (Generál) ........................................ 8 Ha itt lennél velem (Republic)............................... 2 Kell, hogy várj (Neoton) ........................................ 9 Ki szívét osztja szét (Kormorán) ........................... 1 Mondd, mire vársz (Tolcsvay) .............................. 6 Ne sírj, kedvesem (Tolcsvay) ............................... 5 Ne várd a májust (Zorán) ..................................... 4 Sárga rózsa (Illés) .............................................. 16 Szállj el kismadár (Republic) .............................. 19 Szállj fel magasra (Piramis) ................................ 20 Szél hozott, szél visz el (Koncz Zs.) ..................... 7 Szép nyári nap (Neotom) ................................... 15 Ta-tarada-dam (Illés) .......................................... 14 Trombitás Frédi (Omega) ..................................... 3 Van olyan ember (Szilágyi)................................. 21 Vigyázz rám (Dés, Koltai) ................................... 12
Van olyan ember, ki mindig berúg Kinek megárthat egy fél deci rum Van olyan ember, ki boldogan él de fél deci nélkül már semmit sem ér De én nem ilyen ember vagyok berúgni én nem tudok Akárhogy ihatok, bármennyit ázhatok Nekem nem árt meg a rum Van olyan ember, kit zavar a szesz Ha iszik egy kortyot, nagy hangot ereszt Nem is beszélve az olyanról Kinek eszét veszi az alkohol De én nem ilyen ember vagyok… A számból ömlik a szó Bár kissé dadadada-dogó Akárhogy forgatom, nyelvemet járatom Érzem, hogy akadozó Van olyan ember, ki tejet iszik A fene a dógát, még bedilizik nekem a jóból sosem elég Sőt, ebből a rumból jöhetne még Mert én nem olyan ember vagyok… Van olyan ember, ki mindig berúg Kinek megárthat egy fél deci rum Lehet, hogy végül még én sem bírom holnaptól kezdve csak tejet iszom.
21
Szállj fel magasra (Piramis)
Ki szívét osztja szét (Kormorán)
Szállj, szállj, szállj fel magasra! Dalom hódítsd meg most a kék eget! Jöjj, jöjj, kérlek, ne menj el, Gyere, hallgasd csak az éneket!
Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág nem szálhat az égen szárnya tört madár. Nincs jó, ami jó - nincs már aki fellel, nincs hely, ahova visszatér, ki utra indul el.
Vártam, hogy végre szóljak, Azt hogy elmondjam, mit is gondolok. Hallgasd, hallgasd meg, kérlek, Azt, mi számomra a legszentebb dolog.
Hol az arc, hol a kéz? Akiért, s csak azért? Hol a tér, ahol a fény - hozzád még elér. Kell, te legyél, ki Nap lesz Éj után, te légy, aki megtalál egy régi balladát.
R. Kérlek, higgy, hogy neked higgyek, Kérlek, bízz, hogy bízhassak én! Kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak, Kérlek, élj, hogy élhessek én!
Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény Ki szívét osztja szét, az élet csak övé Ki szívét osztja szét, követik mere jár, hegyeken és tengereken érzik a szavát. Így légy te a jel, ki új útra talál, ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán, Ami volt s amiért: az minden a miénk! De szava lesz a meg bocsátás, de szava a szenvedély. Ki szívét osztja szét,… Az légy, ki sose fél - ki a szívek melegét összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét. Választott, aki a múltat, magában oldja fel, őrző, ki érzi a hajnalt - tudja ébredni kell. Ki szívét osztja szét ,… Ha félsz, gyere bújj mellém, Szívem szívedhez ér.
20
1
Ha itt lennél velem (Republic)
Szállj el kismadár (Republic)
Én mennék veled, de nem akarod, csak nézek utánad az ablakon. ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el, hogy most már menni kell.
Szállj el kismadár, Nézd meg, hogy merre jár, Mondd el, hogy merre járhat Ő!
A mesének vége és álmodom,/hogy virág nyílik a domboldalon a felhők fölött ragyog a nap,/ ha itt lennél velem.
Mondd el, hogy szeretem, Mondd el, hogy kell nekem, Mondd el, hogy semmi más nem kell!
Én letörölném a könnyeid,/és elmondanám, hogy szép lehet a holnap, hogy ha elhiszed,/ ha itt lennél velem. ||:Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem én nem engedném el többé már sosem.:||, kedvesem. A mesének vége és álmodom, hogy reggel újra fel kel a nap, igazat mond és megsimogat, ha itt lennél velem. Én mennék veled, de nem akarod, csak nézek utánad az ablakon. ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el, hogy most már menni kell.
Csak a hold az égen, Csak a nap ragyogjon, Simogasson a szél, Simogasson, ha arcomhoz ér, Csak a hold ragyogjon, Csak a nap az égen, Nekem semmi más nem kell! Kell, hogy rátalálj, Szállj el kismadár, Nézd meg, hogy merre járhat Ő! Vidd el a levelem, Mondd el, hogy kell nekem, Mondd el, hogy semmi más nem kell! Csak a hold az égen...
Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem, én azt kérném megint, hogy hazudj még nekem, kedvesem.
Soha ne gyere, ha most nem jössz! Soha ne szeress, ha most nem vagy itt! Soha ne gyere, ha most nem jössz! Soha ne szeress, ha most nem vagy itt! Váp, váp, váppsuvápp, Váp, váp, suváppápp, Váp, váp, váppsuváppáppéj.
2
19
67-es út (Republic)
Trombitás Frédi (Omega)
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze, A 67-es úton várhatsz rám dideregve, Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög, A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám
Frédi jó emberünk, Játssz egy kicsit nekünk. Fújd a kedvünk szerint, Hívunk, ne maradj itt.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem, Merre jár, hol lehet most a kedvesem, Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok, Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok. Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre, A 67-es út mellett, az árokparton ülve Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög, A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám
Ó, Trombitás Frédi, óóó Újra a régi. Hétalvók, hej keljetek most fel, Frédi jött hozzánk el Hogyha recseg ropog, Nem kell abbahagynod. És ha nem szólal meg, Másik végét fújd meg. Ó, Trombitás Frédi, óóó
Csillagok, csillagok…. Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze, A 67-es úton várhatsz rám dideregve Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög, A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Együtt énekelünk, A föld is forog velünk. Máskor tán hiányzunk, Tudod hol tanyázunk. Ó, Trombitás Frédi, óóó
Csillagok, csillagok…
18
3
Ne várd a májust (Zorán)
Az ünnep (Zorán)
Készülj a hosszú télre, kedvesem Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem A szíved melegét tedd el nekem Én majd a szemed fényét őrizem
A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel, A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el, S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán, Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám, Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
Szedd össze mindazt, ami megmarad Csak lassan égesd el a vágyakat Csavard a lángot lejjebb, kedvesem A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem Ne várd a májust, hiszen közelít a tél Ne várd a májust, kedvesem Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz S ha fázol, bújj az ágyba velem Szelíd legyél, derűs és hallgatag És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak Legyél folyó, s ha támad majd a tél Páncélod lesz kemény és hófehér
A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik, Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit? S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep? Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart? S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán, Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám, Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep? Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?
(Ijesztő szelek fújnak, kedvesem Nem hoznak több tavaszt el fényesen Fejünkre hullanak a csillagok Rémülten ébrednek az álmodók) Készülj a hosszú télre, kedvesem Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
4
17
Sárga rózsa (Illés)
Ne sírj, kedvesem (Tolcsvay)
Elszáradt a sárga rózsa Nem jött senki el, hogy kidobja - Dana-dana-don-, ki az ablakon - Dana-dana-don Nem él már, nem is szép, halott rég - Dana-dana-don-, látni akarom - Dana-dana-don
Ha valami nem sikerül, ne keseredj el. Azt hiszed, ha megbántanak, mindjárt sírnod kell. De jól tudod, hogy a hold után felkel majd a nap, És meglátod, hogy könnyeidnek híre sem marad.
Jaj, de rég volt már, hogy szépnek láttam Széltől óvtam én, úgy vigyáztam - Dana-dana-don-, kedveltem nagyon - Dana-dana-don Elmúlt rég, nincs erőm, hogy kidobjam - Dana-dana-don-, látni akarom - Dana-dana-don Jóbarátom, tudod-e, hogy mért nem meri Soha senki beismerni azt Hogy, ha elmúlt az, amiban hittünk Az, ami oly szép volt, de vissza sose tér Azt hiszem, rájöttem már - igen Gondolkozz el, nem nehéz - óh, nem
Jól van, ne sírj kedvesem. Jól van, itt a két kezem. Látod, nincs baj, semmi sem, Hát kérlek, ne sírj kedvesem. Vannak olyan fények, amik sosem gyúlnak fel. Vannak olyan álmok, miket sosem érhetsz el. De jól tudod, hogy a hold után felkel majd a nap, És meglátod, hogy könnyeidnek híre sem marad. Jól van, ne sírj…
Látod, elment ő és itt a rózsa Szép emlékem sárga virága - Dana-dana-don-, régi bánatom - Dana-dana-don Nem él már, nem is szép, halott rég - Dana-dana-don-, látni akarom - Dana-dana-don Régen elszáradt a sárga rózsa Jönne már egy lány, hogy kidobja - Dana-dana-don-, ki az ablakon - Dana-dana-don Bevallom, nincs erőm, hogy kidobjam - Dana-dana-don-, látni akarom - Dana-dana-don Jóbarátom…
16
5
Mondd, mire vársz (Tolcsvay)
Szép, nyári nap (Neoton)
Mondd, mire vársz, mire vársz, ha itt a reggel Mondd, mire vársz, mire vársz, ha a nap is felkel Tudom, te még ágyban maradnál Ahelyett, hogy talpra ugranál
Szép nyári nap Foltos farmerek az út mentén Szép nyári nap Sokan vándorolnak úgy, mint én
Mondd, mire vársz, hogyha delet üt az óra Mondd, mire vársz, mért nem hallgatsz a jó szóra Kinn az utcán rohan már az élet Menjél te is, hisz oda várnak téged
Szép nyári nap Minket nem zavar a forróság Szép nyári nap Néhány óra csak a távolság
Mondd, mire vársz, mire vársz, ha itt az este Mondd, mire vársz, az ágyad meg van vetve Talán éppen most ébredtél fel Most amikor rég aludni kell Mondd, mire vársz, mire vársz, ha hívlak téged Mondd, mire vársz, mire vársz, ha kérlek téged Életedben mindent lekéstél Talán azt is, hogy megszülettél Mondd, mire vársz Mondd, mire vársz Mondd, mire vársz Mondd, mire vársz
Szombat délelőtt a csizmám felhúzom Ha szikrázik a nyári ég A szürke város porát lassan elhagyom És indulok, indulok feléd Szép nyári nap Foltos farmerek az út mentén Szép nyári nap Sokan vándorolnak úgy, mint én Hétfőn újra kezdem átlagéletem És azt teszem, mit tenni kell De hétvégén nem tarthat vissza senki sem Hát indulok, indulnom kell Szép nyári nap Foltos farmerek az út mentén Szép nyári nap Sokan vándorolnak úgy, mint én
6
15
Ta-tarada-dam (Illés)
Szél hozott, szél visz el (Koncz Zs.)
Emlékszel arra még, mondd jóbarátom Ta-tarada-dam, ta-tarada-dam-ta-dam Nyár volt, a napsugár játszott a kürtön Ta-tarada-dam, ta-tarada-dam-ta-dam Üsd hát a ritmust, szóljon az ének És, ha jó a kedved, köszönd nekünk Üsd hát a ritmust, szóljon az ének És, ha bánatod van, elfelejted Hát fújd velünk: páptü-lüttü, páptü-lüttü, páptü-lütütü-lütütü-tüm Fújta a jó öreg, zengett a hangszer Ta-tarada-dam, ta-tarada-dam-ta-dam Körben mi gyermekek álltunk a téren Ta-tarada-dam, ta-tarada-dam-ta-dam Üsd hát a ritmust… És majd egy szép napon, ha mind összegyűltünk Ta-tarada-dam, ta-tarada-dam-ta-dam A sok régi dallamot életre keltjük Ta-tarada-dam, ta-tarada-dam-ta-dam Üsd hát a ritmust…
14
Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el. Minek kérdjem, mért visz el? Sose néztem, merre jártam. A felhőkkel kiabáltam. Erdő jött, jaj be szép! Megcibáltam üstökét. Jött az erdő, nekivágtam. A bozótban őzet láttam. Kergettem, ottmaradt, Cirógattam, elszaladt. Ha elszaladt, hadd szaladjon, Csak szeretőm megmaradjon. Szeretőm a titok, Ő se tudja, ki vagyok. Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el.
7
Ha ismerném (Generál)
A széllel szemben járok (Fonográf)
Ha ismerném az ég ezernyi csillagát, Ha nézhetném a nap vakító szép sugarát, Ha tudhatnám, hogy mért válik majd fénnyé az árnyék, Tudom csak rád gondolnék!
A széllel szemben járok Meleg van, mégis fázom én, igen - Senki sincs velem
Ha ismerném a méz édes cseppjeit, Ha ismerném az órákhosszú perceit, Ha tudhatnám a tó vize mért olyan kék, Tudom csak rád gondolnék!
A széllel szemben járok Esőben bőrig ázom én, igen - Senki sincs velem A Nap rám biztatóan néz Nem érti, mégsem kérdi Hová mész, őrült vándor
Mindent, amit megismertem, Néked adom, hogyha kell. Csupán annyit kérek érte, Kedvesem ne hagyjál el. Ha ismerném a föld rég rejtett titkait, Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait, Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék, Mindig csak rád gondolnék! Mindent, amit megismertem R.
A széllel szemben járok Talán majd rád találok én, igen - Senki sincs velem Arra, ki szembe fújja Ahonnan útra kelt a szél, igen - Senki sincs velem A Nap rám biztatóan néz Nem érti, mégsem kérdi Hová mész, őrült vándor
8
13
Vigyázz rám (Dés, Koltai)
Kell, hogy várj (Neoton)
Elaludni készül a nyár Ködök lusta fellege száll Hűvösebb az éjszaka már Vigyázz rám
Szemedben könnyek, haragszol rám, Hogy el kell menjek nem az én hibám. Kell, hogy várj, várj is meg, Ne félj, újra visszajövök, De addig írj, gyakran írj, Így szerezz egy kis örömöt nekem.
Ugye, holnap útra kelünk Zsebre vágjuk majd a kezünk Kicsit túl vidámak leszünk Vigyázz rám Ez az év is úgy tűnik el Kérdezem, de mégse felel S hogy mi legyen, majd dönteni kell Vigyázz rám Szemed most is annyira szép Szerelemmel nézel-e még Nevetésed éppen elég Vigyázz rám
Kiszáradt torkom és ég a szám, Utolsó csókunk, gondolj majd rám. Kell, hogy várj… Nevess, hisz így szeretlek, Vidámnak és kedvesnek Lássalak, ha nem leszel velem. Nehéz most messze menni, De könnyebb elviselni, Ha rád majd így emlékezem.
Összekötve ott van a zsák Benne mind a nyári ruhák Nem emlékszik senki se ránk Vigyázz rám
Titokban sírhatsz egy kicsit még, Na jól van most már ennyi elég.
Ez az év is úgy tűnik el Kérdezem, de mégse felel Aztán majd, ha dönteni kell Vigyázz rám
Kell, hogy várj…
12
9
Élsz valahol (Fonográf)
Elvonult a vihar (Illés)
Élsz valahol föld felett, lehúz minden ág, Megismered az elszáradt virágok bánatát. Élsz valahol ég alatt, reád néz a nap, Nem érti azt, hogy miért élsz még mindig egymagad.
Elvonult a vihar, felsütött a nap, De az én életem öröm nélkül maradt. Elszálltak a felhők, tiszta lett az ég, De az én kedvesem nem jött vissza még.
||: Sohasem láttalak, sohasem hívtalak, De én rád gondolok, minden este. :|| Minden este Élsz valahol víz mellett, szíved nyugtalan, Tükörbe nézel álmodozva, s vársz magányosan. Élsz valahol, tűz közel, szikrát szór a szél, Megérzed azt, hogy énvelem boldog lehetnél. Sohasem láttalak....
||: Bár lehetnék én egy könnyű kis madár, Ha érzi, hogy jön a hideg tél, messze száll. :|| La lala lalalala la lalala. Elvonult a vihar, felsütött a nap, De az én életem öröm nélkül maradt. Elszálltak a felhők, tiszta lett az ég, De a zúgó vihar visszajöhet még. Bár lehetnék…
10
11