Bizalom a használóban és megbízó a képzésben
participatív és pedagógiai stratégiák a fizikai környezet tervezésében
BME Építőművészeti Doktori Iskola A “Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra” kurzus keretében konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla
Tánczos Tibor, 2011. június
1 Építészet, iskola, pedagógia - participatív stratégiák © Tánczos Tibor • 2011. június • BME Építőművészeti Doktori Iskola A “Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra” kurzus keretében konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla
1.
2.
Szélesebb körű részvétel az építészeti tervezésben és az építész-oktatásban? Minden építész tudja, hogy egy sikeres projekthez elengedhetetlen az igények pontos ismerete, s hogy a leendő használók tényleges elvárásainak szondázásához szociális kompetenciára és jó kommunikciós készségre is szüksége lehet. Egy családi ház tervezésénél még kézenfekvő és viszonylag könnyebben kivitelezhető a megbízók egyéni életmódjának, viselkedésmintájának feltérképezése, de itt is problémákba ütközhet a komplex, gyakran öntudatlan vagy nehezen kommunikálható szükségletek kitapintása. Közösségi épületeknél, nagyobb projekteknél, még összetettebb probléma elé állítanak a sok dimenzióban mozgó, körvonalazatlanabbnak tűnő elvárások, s legtöbbször nem is kerül sor a leendő használókkal való érdemi kooperációra. Pedig az igényekre érzékeny, a használókat a fejlesztési folyamatba megfelelő mértékben és módon bevonó építészet elősegítheti a közösségi érzés kialakítását, friss elképzeléseket hozhat a tervezésbe, és csökkentheti a későbbi konfliktusok számát. A participáció fogalmát azonban a megszokottól eltérő módon is használhatjuk, és egy sajátos területre, az építész-oktatásra is értelmezhetjük. A szélesebb körű részvétel itt is az igények és visszacsatolások komplexebb figyelembevételét jelentheti. A hallgatók számára ugyanis ideális teszt-lehetőséget eredményezhet, ha - szimulált tervezés helyett - valós projektekkel kilépnek az egyetemi kontextusból, és a használók és érintettek értékelése elé állnak. Milyen szintjei és formái lehetnek a participációnak? Milyen szerepei lehetnek az identitásképzésben, és hogyan lehet értelmezni az oktatásban? A következőkben berlini példákon keresztül a használók bevonásának lehetséges módjait és formáit tekintem át, majd egy olyan építész csapatot mutatok be, akik munkájuk során az építész oktatást a praxissal egyesítik. Dolgozatom további részében e csoport pedagógiai eszközként is használt participatív tervezési módszereit részletesebben is megvizsgálom.
identitásképzés, közösségépítés és igényfeltárás
A participáció elősegítheti az igények pontosabb figyelembevételét, másrészt a környezet tervezése iránti fokozottabb felelősségen keresztül nagyobb lehetőséget kaphatnak a használók az azonosuláshoz, ami a hely identitásképzéséhez is hozzájárulhat.
2.1. marketing és tudatos társadalmi kommunikáció
Az identitás erősítése sok esetben az aktív részvétel nélkül, a tájékoztatás, vagy a reklám eszközeivel is elérhető. Ilyen identitásképző hatású Berlin önmarketingje, többek között az “Ich bin ein berliner”-kampány, aminek keretében a város a helyi ipar termékeit reprezentálja a legkülönbözőbb területekről. A participáció jelképes szintjének tekinthető a tervezett, tudatosan felépített informálás és a nyilvánossággal folytatott menedzselt kapcsolattartás. Az időben társadalmi vitára nem bocsátott, rosszul, vagy nem megfelelően kommunikált fejlesztések könnyen kerülhetnek vakvágányra, ahogy azt a közelmúlt magyar
2 Építészet, iskola, pedagógia - participatív stratégiák © Tánczos Tibor • 2011. június • BME Építőművészeti Doktori Iskola A “Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra” kurzus keretében konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla
közéleti színpada fölött elszállt Bécsi utcai léghajó, vagy a lefújt Szépművészeti-bővítés is mutatja. A tájékoztatás építészeti eszközére lehet példa a Kusus és Kusus építészek által tervezett BBI infó-torony, ami funkciójában az egykor a Leipziger Platzon állt Info Boxhoz hasonlít. A 2009-ben elkészült 32 méter magas ideiglenes épület feladata a BBI repülőtér építésének követése. A kifelé szélesedő és lassan elforduló háromszög-alaprajzú torony tetejéről a toronydarukkal megegyező magasságból nyílik kilátás az építkezésre, a talajszinten levő kiállítóépületben pedig a tervekkel lehet megismerkedni.
2.2. közösségi aktivitás, mint szociális katalizátor
Lakótelep rehabilitáció és a lebontott tömbök helyén létrehozott egyik bérlői kert és a “Menyegző-park” Marzahn -Hellersdorf-ban. Aki személyes eseményének - születésnapjának, esküvűjének, sikeres vizsgájának - emléket szeretne állítani, szert tehet egy fára, és elültetheti a 2oo7 óta működő “Menyegző-park”-ban. Mára száznál is több cseresznye, birs, kőris és nyír emlékezteti gazdáját jeles napokra.
A közösségi érzés, büszkeség, a lakókörnyezet múltjához és jelenéhez való kötődés kialakulását segítheti, ha a polgároknak valamilyen jellegű beleszólásuk van környezetük alakításába. A lakossági aktivitás növelésével ezt a hatást akarják kihasználni az országos “Szociális Város” program keretén belül Berlin “különleges fejlődési szükséglettel rendelkező” városrészeiben létrehozott “Quartiersmanagement” irodák is. A sokszor kulturális és generációs tekintetben is polarizált népességű területeken 1999óta működő QM-ek célja az épített környezet és a képzési helyzet javítása, valamint új szomszédsági kapcsolatok kialakítása. A városépítészeti kiindulású stratégiák a felülről irányított ügyvitel helyett a használók igényeire jobban odafigyelő gyakorlatot igyekeztek megteremteni azzal, hogy a koncepcióalkotás és a döntések területén nagyobb mértékben vonták be a helyi szereplőket városrészük fejlesztésébe. A Berlin keleti részén lévő MarzahnHellersdorfban a helyi QM is segített egy asztal köré ültetni az érdekelteket és a lakossági tanácsok képviselőit annak érdekében, hogy a lakótelep-rehabilitáció leginkább megfeleljen a helyi népesség igényeinek. 2oo2 és 2oo9 között ugyanis a lakosságszám csökkenése és a lakókörnyezet felértékelésének igénye miatt sok magasház felső szintjeit bontották vissza, illetve tömböket lazítottak fel, vagy bontottak le teljesen. Ezidő alatt a lakásálomány 5%-át, 4.5oo lakást semmisítettek meg. Az így kialakult üres parcellákon a lakókörnyezet használati minőségét javító nyilvános zöldterületek mellett a lakók számos interkulturális kertet és bérlői kertet hoztak létre. Utóbbiakban a helyiek kedvező bérleti feltételekkel termeszthetnek növényeket, s ezáltal a mikroklíma és az atmoszféra javítása mellett a szomszédság szociális összetartását és helyi identitását is erősítik.
2.3. igények finomhangolása közösségi képviseleti projektmenedzseléssel
Kisebb használói csoportok tervezésben való részvételére és sajátos környezeti igényeik pontosabb közvetítésére nyújthatnak példát a lakóközösségi projektmenedzseléssel kísért társasházépítések. A Christoph Roedig és Ulrich Schop építészpáros szakmai kooperációjával és közreműködésével, de a hagyományos ingatlan-befektetésektől eltérően egy lakóközösségi építőtársaság projektjeként épült fel 2009-ben az Anklamer Straße egyik új társasháza. A 10 lakás többféle módon felosztható, a vizesblokkokat összekötő aknák okos elhelyezésének köszönheten.Az értékesítés során súlyozták az egyes szintek négyzetméterárait: 0.8-cal szorozták a földszintet, 1,25-tel a legfelső szintet. Ezzel együtt az volt a cél, hogy minden szinten jó lakások jöjjenek létre, ezért is vállalták fel az építészek, hogy övék lesz az utolsóként megmaradó.
3 Építészet, iskola, pedagógia - participatív stratégiák © Tánczos Tibor • 2011. június • BME Építőművészeti Doktori Iskola A “Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra” kurzus keretében konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla
A folyamat viszonylag korai stádiumában már eldőlt, hogy a teljes tetőszint - rajta egy vendéglakással és tetőterasszal - közös tulajdonban marad, s hogy a vendéglakást heti rotációban használhatják a lakók.
3.
A szélesebb körű részvétel potenciáljai az építészképzésben
A leendő használók és az egyéb érintett szereplők tervezésben való konstruktív részvétele a megvalósult projekttel való nagyobb azonosuláson túl az igényekre jobban reagáló építészetet eredményezhet. Az ilyen tekintetben érzékenyebb megoldást szülő tervezési hozzáállásra vannak példák az általában a fiktív használók képzelt igényeit tervezési kiindulásul kitűző építészképzés gyakorlatában is. A következőkben egy olyan hallgatókból álló változó összetételű csapat működését mutatom be, akik az építészeti tanulmányukban egy vezetett, kutatásorientált építkezést valós projektként valósítanak meg. Susanne Hofmann AA-diplomás építésznő 2003-ban a “Baupiloten” alapításával létrehozta annak az esélyét, hogy egyesítse az oktatást az építész praxissal. A szakmagyakorlás területéhez való korai kapcsolat mellett, a konkrét szakmai problémákkal való vezetett teóriaorientált foglalkozás áll az előtérben. A TUBerlin (műszaki egyetem) 3 éves oktatási reform-projektjének keretében egy tanárokból és építészekből álló csapat megvizsgálta az oktatás és a gyakorlat interdiszciplináris kapcsolatát és integrációját a normál tanításba. A “Baupiloten” oktatási projektet ma a Bsc. és Msc. képzésben is meghirdetik. A külső megrendelők minden projektnél a Susanne Hofmann építészirodát bízzák meg, és ő lép fel felelős és személyesen illetékes építészként. Az irodát öt építész és mérnök csapata alkotja. Ez támogatja az oktatási projektet a berlini egyetemen. Így választhatnak, hogy az egyes munkákon az építésziroda, vagy az oktatási projekt dolgozik, de ideális esetben egy kontrollált kooperáció folyik. Így szavatolják az építési feladatok minőségbiztosítását és professzionális lebonyolítását, valamint a hallgatók szakmaközeli képzését. A “Baupiloten” tervezési szolgáltatásainak megtérítése a hivatalos standardok szerint történik, és közvetlenül az oktatási projekt finanszírozására fordítják. A tervezés mellett a képzés keretében építkezéseket, például szolgáló projekteket és építészirodákat látogatnak meg. Ezt egészíti ki szakértők meghívása a praxisból, mint kritikus és tanácsadó. A valós projekteknek köszönhetően a hallgatók a megfelelő járulékos teljesítmények felmutatásával integráltan kerülnek kapcsolatba a tervezés technikai, gazdasági és jogi aspektusain túl a szociális vonatkozásokkal, és tapasztalatot szerezhetnek a beruházóval, a hatósággal és építőipari cégekkel való bánásmódban. A “Baupiloten” különösen nagy hangsúlyt helyez a leendő használóval folytatott kooperációra. Kutatásorientált munkamódszerének lényegi aspektusa a sajátos használói igények feltérképezése. A következőkben a participációnak a csoport által alkalmazott konkrét eszközeit veszem górcső alá.
4 Építészet, iskola, pedagógia - participatív stratégiák © Tánczos Tibor • 2011. június • BME Építőművészeti Doktori Iskola A “Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra” kurzus keretében konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla
4.
participatív tervezési és pedagógiai módszerek A jövőbeni használóknak a fizikai környezet tervezésében való részvétele önmagában még nem garantál értéktöbbletet. A hasznosság mértéke a bevonás módján, az eszközül szolgáló technika minőségén és hatásfokán múlik.
4.1. Atmoszféra, mint a kommunikáció eszköze fa ventillátor, Philippe Rahm “A mai társadalomban a belső és a külső éppúgy átfordult, mint a művi és a természetes. A művi, ami eredetileg csak az épületben lévő klímára vonatkozott, ma a bolygó egész ökoszisztémáját károsítja. A klíma ma az emberi aktivitások eredménye, ilyenek az elszennyeződés és a globális felmelegedés jelenségei. Ha kiutasítottuk a természetet a kültérből, akkor nem tudjuk elképzelni, hogy a szituációt egyszerűen megfordítjuk, s azáltal hogy a természetet a beltérbe engedjük, az épületbelsőt természetibbé tesszük, mint a környezete, ami elveszítette a természetességét?”
A “Baupiloten” csoport munkamódszerének lényege a participatív tervezési stratégia, a használó és az építész közötti kommunikáció kulcsa pedig a téri atmoszférákkal végzett munka, mert a megélt, vagy kívánt atmoszférák megtárgyalása megkerüli a laikus számára nehezen érthető építészeti rajzok rögzített kódjait. Ez a módszer lehetővé teszi komplex, gyakran öntudatlan vagy nehezen kommunikálható szükségletek kifejezését is. Susanne Hofmann hozzáállására hatással volt atmoszféra szerepét kifejtő német filozófus, Gernot Böhme (Architektur und Atmosphäre, 2006), és ezt az építészetben is alkalmazó svájci Philippe Rahm. Hofmann szerint a házakra nem annyira a természet elleni védőbástyaként ell tekinteni, hanem sokkal inkább a természetben tapasztalt sajátos élmények felhasználásával kell őket kigondolni, megtervezni és építeni. A hallgatók munkájában a bizonyos klimatikus faktorok kontrollja integráns része az építészeti koncepcióknak. A kérdés, hogy miként érhető el egy adott klíma, a használói csoportokkal való kommunikáció fő témája, amit sokféle módon megvitatnak. Fűtés, szellőzés, fény, akkusztika, a terek geometriája az anyagok és szerkezetek mellett a legfontosabb építészeti elemek. Alapvető atmoszférikus alkatrészei a tereknek, amik döntő hatással vannak a közérzetre.
4.2. téri kollázs-munkák a vágyott környezeti minőségről
Egy olyan világot teremtettem, ami határtalannak és végtelennek hat. Első pillantásra hidegnek és nem valóságosnak tűnik, egy távoli éjszakai jeges tájhoz hasonlít, ami érintetlen és természetes. Mégsem érzi magát az ember elveszve ebben a tágasságban, ahol egy sereg felfedeznivaló van. Az az érzésem, hogy biztonságban vagyok. RUHEPOL Schülerin Annabell Poremski mit Helen Chen / Anna Weiss
A “Baupiloten” eddigi munkái nagyobbrészt oktatási és nevelési intézményekhez kötődtek, ezért legtöbbször gyerekekkel dolgoztak együtt. 2oo9/2o1o-ben a formális képzés keretében az “open source school“ cím alatt a Berlin déli szélén lévő Gropiusstadt építészeti fejlesztésén dolgoztak. Olyan individuális megoldásokat kerestek, amik a hely speciális szociális és épített viszonyaiból indulnak ki és a különböző érdekcsoportok integrációját szavatolják Gropiusstadtban. A hallgatók a Lisa-Meitner Iskola diákjaival közösen rendezett kollázsworkshopon tapogatták ki, hogy milyennek érzékelik a kedvenc atmoszféráikat Gropiusstadt-ban az kisiskolások. A gyerekek téri kollázs-munkái a gropiusstadti kedvenc helyeik téri minőségei iránti vágyukról számoltak be. A környék épített intézményi környezetének fejlesztésére vonatkozó építészeti forgatókönyveik alapját az iskolások munkái szolgáltatták a hallgatóinknak. Az egyetemisták projektjeit a kisdiákok további vendég-kritikái kísérték, és bele tudták vinni a speciális tapasztalataikat és az iskola környezetével kapcsolatos vágyaikat.
4.3. klímaátalakítók
A tervezés egy második fázisában a hallgatók a terveiket statikai-, klíma- és épületgépészeti kérdésfeltevésekkel fejlesztették tovább. Ezért az volt az előfeltétel, hogy az építészetük hatásmechanizmusát a kívánt közvetlenül átélhető térérzékeléssel vizsgálják felül.
5 Építészet, iskola, pedagógia - participatív stratégiák © Tánczos Tibor • 2011. június • BME Építőművészeti Doktori Iskola A “Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra” kurzus keretében konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla
Az “Esőpiramis”-sal az eső lefolyási viselkedése és hangképe fizikálisan megtapasztalható. (Express Amplify projekt)
A “4/4 tükörperiszkóp” segítségével a használó újrakomponálhatja a látómezejét.
A Hermann-von-Helmholtz iskola diákjaival közös kísérleti workshopon a hallgatók klímatransformátorokat terveztek, amivel 1:1 léptékben a tervük egy lényeges tératmoszférikus hangulatát hozhatták létre. A diákokkal együtt a helyszínen hangolták ezeknek a Klímaátalakítóknak a hatásmódját és metodikáját. A hallgatók számára segítségül volt a kisdiákok helyismerete. Mert a különböző terek átalakíthatóságát összehasonlítva nemcsak a készülékek hatásfokát tesztelték, hanem a diákok saját igényeiket és épített környezetükkel kapcsolatos vágyaikat kommunikálhatták, és a hallgatókkal együtt egy pilanat alatt meg is tudták változtatni. Míg a hallgatóktól elvárták, hogy a hetedikeseknek elmagyarázzák az építészeti tervük ötletét, a diákoknak először volt lehetőségük a klímajelenségek működésmódját, függetlenül a természettudományi tanmenettől, közvetlenül testileg megtapasztalni.
4.4. tematizált téri történetek
A “lakás-kártyák”: 1. Melegíts be! Hagyj időt magadnak. Nézd meg a szabályokat. Hagyd, hogy megértsd őket. Aztán jó mókát! 2. A játékmeződ Tedd be a körbe, amit szívesen csinálsz egyedül, és kívülre, amiket másokkal! 3. A bázis-kártyák Helyezd el a négy alapkártyát a játékmezőn. Később más akciókártyákkal egészítheted ki. 4. Mit csinálsz szívesen? Mit akartál mndig csinálni? Húzd ki az akciókártyáidat, de maximum 15-öt. Minél inkább van az egyes kártyáknak közük egymáshoz, annál szorosabban legyenek, vagy fedjék át egymást 5. Hogy milyennek kell lennie Jellemezd fantasztikusan, és válaszd ki mindegyik akció-kártyához a passzoló atmoszféra-kártyát. Tedd a megfelelő akciókártyához a játéktérre. 6. Joker Ha nem találtál neked megfelelő akció- vagy atmoszféra-kártyát, vagy szeretnéd valamivel kiegészíteni, írj egy joker-kártyát. 7. Használd a teret! Határozd meg a neked fontos téri igényét az egyes akciókártyáknak, jelöld meg a “m2-chips”-szel, ami négy különböző méretben van csatolva. 8. Egy utolsó pillantás Nézd meg mégegyszer az álomlakásodat, esetleg változtass valamit, és aztán: váljék valóra az ábránd!
2oo5 és 2oo7 között a Pippi Langstrumpfs Taka-Tuka-Land nevű ideiglenes napköziotthon átalakításánál 12 építőpilóta működött közre. A gyerekek nevelőikkel kollázsokat készítettek az elképzeléseikről csengő hidakkal, házikókkal, Pippi (a napköziotthon névadó sorozatfőhőse) virágzó körhintájáról és kagyló-trónjáról. Ezek az ötletek voltak a munka kiindulásai. Tanulmányozták a kicsik napirendjét, mozgási viselkedését, kommunikációját. Ezek a megfigyelések a tervezés részét képezték, hogy megkönnyítsék a gyerekek építéssel való azonosulását. A munkaközi modelleket és a terv alakulását később is vendég-kritikának vetették alá. Az átalakítást, Pippi Langstrumpf-nak a tölgyfa-otthonában növekedő “limonádé”-ként interpretálták. A limonádéfa-téma hét szituációját tervezték meg, ami lehetővé tette a téri változtatások egy történetbe történé kvalitatív és funkcionális rendezését. A limonádé-folyó feltörte a meglévő falak durva kérgét, a lehámló bőrre gyerekek felmászhatnak, vagy elmerülhetnek a limonádéban.
4.5. fogalmakat használó kártyajáték
A participáció megvalósítása különböző használói csoportoknál más és más módszereket követelhet. Az Ökopop főiskolai kollégiumnál például elsősorban szöveggel dolgoztak, 300 interjút készítettek a hallgatókkal a sokakkal való együttélésről. Az atmoszférikus leírásokból egy olyan játékot fejlesztettek ki, ahol “lakás-kártyákat” kellett használni. Terepen végzett kutatás, lakás-próbák, kikérdezési eljárások segítségével lakás-elképzeléseket és álmokat térképeztek fel, ábrákat rajzoltak róla és megvitatták őket, hogy innovatív lakáskonstellációkat fejlesszenek ki belőlük. Az ötletkidolgozásokból és workshopokból kiindulva készítettek végül egy tervet az egész létesítményre. A projekt 614 lakás modernizálását, energetikai korszerűsítést és egy új közösségi intézmény létesítését foglalta magába. A Baupiloten-csoport ezt az egész időtartamot azonban nem tarthatta kézben, túl sokáig tartana az egyetemi ritmushoz képest. De a projekt részét képezte egy kávézó, amit a hallgatók megtervezhettek.
6 Építészet, iskola, pedagógia - participatív stratégiák © Tánczos Tibor • 2011. június • BME Építőművészeti Doktori Iskola A “Berlin átváltozásai. Város, építészet, kultúra” kurzus keretében konzulens: Dr. Kerékgyártó Béla
5.
építészet, iskola, pedagógia
A participáció második pontban felhozott néhány megnyilvánulásával csak a részvétel formáinak változatosságát és lehetséges szerepeit igyekeztem jelezni. A részletesebben megvizsgált “Baupiloten” csoportnál a bevonás speciális területei két síkon is megjelentek. Az építész-oktatásba integrált valós építési projektek a hagyományos képzésnél sokkal komplexebb és életszerűbb tapasztalatokat nyújtanak a hallgatók számára, a diákok elfogulatlanságában a külső cégek pedig innovációs potenciált fedezhetnek fel. A részvétel második síkját a használók kreatív szondázásából kiinduló tervezési módszereik jelentik. A gyerekek gazdag képzeletvilágát ihletadó brainstorming-ként használták fel. A használók atmoszférikus “tér-érzetei” csak közvetve, áttételesen voltak hatással a végeredményre. A “Baupiloten” eddigi iskolaprojektjei majdnem mindig a “szociális város” program keretei között valósultak meg, ott látszódhatott meg az eljárásuk hozzáadott értéke. Nemcsak építészetet szolgáltattak, hanem foglalkoztak a használókkal, akik demokratikus viselkedést tanultak, megbecsülést tapasztaltak, fejlesztették az önismeretüket. Ez egyfajta pedagógia, ami értéktöbblete ennek a fajta építészetnek.
7
MELLÉKLET
e gy pro jekt kö zelrő l nyílt forráskódú iskola Újfajta együttműködés az iskola és a lakóközösség között Gropiusstadt-ban Építészet, mint szociális katalizátor A berlini egyetem 75 építészhallgatója az “open source school“ cím alatt a Berlin déli szélén lévő Gropiusstadt-ban a művelődési intézmények fejlesztésén dolgozott. Susanne Hofmann professzornő vezetésével individuális megoldásokat kerestek, amik a hely speciális szociális és épített viszonyaiból indulnak ki és a különböző érdekcsoportok integrációját szavatolják Gropiusstadtban. A projekt kapcsolódik a “Bildungsmeile Wutzkyalle” nevű együttműködési terv céljaihoz. Ez utóbbi több iskola és szabadidős szolgáltató intézmény együttes lehetőségeit keresi a szinergiák növelése, a képzési lehetőségek javítása és a környék szomszédsági strukturáinak erősítése terén. A 2oo9/2o1o őszi félévében egy kutatási - és koncepcióállítási fázisban helyi diákokkal a meglévő oktatási intézmények igényeit és potenciáljait vitatták meg és közös workshopokon együtt stratégiákat fejlesztettek ki, hogy hogyan lehetne a környék eddig kihasználatlan erőforrásait a képzés területén érvényesíteni. Ezeket az iskola és a városrész közötti új szinergetikus forgatókönyveket 2o1o tavaszi félévében tartószerkezeti és épületgépészeti kérdésfelvetésekkel kiegészítve speciális téri beavatkozásokká fejlesztették tovább. A képzési rendszerünk átalakulásban van. Egyre erősebben jelentkezik az igény arra, hogy újragondoljuk a mai oktatási gyakorlatot. Egyre nagyobb része a gyerekeknek, különösen az alulképzett családokban kicsúszik a képzési rendszerből. Ez a jelenség Gropiusstadtban is mérvadó. Ma olyan stratégiákat keresnek, amik alkalmasak a gyerekek egyéni potenciáljainak erősítésére. Ehhez egy lényegesen jobban differenciált oktatási kínálat szükséges, mint amit ma az iskolát általában nyújtanak. Egy lehetséges stratégia a meglévő intézmények hálózatba szervezése a szinergiahatás kihasználása céljából. De a normál iskolaüzemen kívüli úgynevezett informális tanulást is sokkal nagyobb mértékben lehetne bevonni a képzési apparátusba. A “nevelő környezet” több példája is próbafázisban van már. (Pl.: die Bildungsoffensive Elbinseln “Tor zur Welt”) Már a környezet fogalma is azt jelöli, hogy egy építészeti kihívásról is szó van. Egy tradicionális iskol-működés ritmusán kívül és új oktatási közösségekben egy tájorientált képzési koncepcióban milyen téri igények lépnek fel? ?Már a Reggio Emilia koncepcióban ismertté vált a téri környezet lehetséges szerepe, mint “harmadik pedagógus” (az osztálytársak és a felnőttek mellett) A helyi diákokat bevonjuk a tervezési folyamatba. Ezzel szeretnénk a diákok azirányú igényének megfelelni, hogy az épített környezetük koncepciója iránt nagyobb felelősséget érezzenek. Így az építészet szociális katalizátorként léphet fel. Kutató hallgatók és participatív tervezés “Kutató hallgatók” alatt az építészeti tudás elsajátítását értjük feltáró jellegű, részben autodidakta tanulási formán keresztül, ahol a munka a “terepen” és a munka a “laborban” kiegészíti egymást. A konkrét gyakorlat vonatkozásában a helyi lakókkal folytatott közvetlen párbeszéd határozza meg az oktatásunkat. Sem az építési helyet, sem az építési programot nem irányozzuk elő. A hallgatók téri vízióinak programja a helyszínen személyesen felfedezett igények alapján fejlődik ki.
8
MELLÉKLET
A gyakorlatban A hallgatóink Gropiusstadt-ban intenzíven kutatják a környék gazdasági, szociális, kulturális, politikai és érzelmi faktorait és a képzési infrastruktúra pedagógiai koncepcióit. Számos interjúban és megfigyelésben egymás mellé állítják különböző helyi lakók benyomásait és életvitelét. Az empirikus munkát előadásokon és vezetett kutatásokon stúdióban készítjük elő. A kísérletezésben különböző elemző eszközökkel, térképekkel és diagramokkal, a városi táj jelenségeinek pontos megfigyeléseit és feljegyzéseit építészeti spekulációkká sűrítjük. Participatív tervezési stratégia Munkamódszerünk lényege a participatív tervezési stratégia. Az iskolásokat és a lakókat “komaként” bevonjuk a tervezési folyamatba. A használó és az építész közötti kommunikáció kulcsa a téri atmoszférákkal végzett munka, mert a megélt, vagy k1vánt atmoszférák megtárgyalása megkerüli a laikus számára nehezen érthető építészeti rajzok rögzített kódjait. Ez a módszer lehetővé teszi komplex, gyakran öntudatlan vagy nehezen kommunikálható szükségletek kifejezését is. open source - nyílt forráskód A “nyílt forráskód” fogalma eredetileg a szoftwer-fejlesztésből származik és az információhoz való nyilvános és szabad hozzáférés gondolatát jelenti. Az “Open Source Software” ötlete sok programozó azirányú igényéből fejlődött ki, hogy a meglévő alkalmazások sajátos követelmények szerint továbbfejleszthetőek legyenek. A lényeg azon van, hogy a forráskód nemcsak olvasható, de módosítható is, és ez a módosítás egy harmadik fél számára újra hozzáférhetővé tehető. A nyílt forráskód megtöri a szellemi tulajdon privilégiumát, s az információ szabad cseréjét biztosítja a közösség javára. Mintavétel (Sampling) A tervezési projektek kontextusában az “Open Source” fogalmát kétféle módon alkalmazzuk: Gropiusstadt különböző érdekcsoportjainak integrációját participatív technikákkal tematizáljuk. A fogalom másrészt számunkra egy olyan új együttműködő munkamódszert jelent a tervezésben, ahol a projekt egyes tervező csapatainak minden egyes résztvevője számára rendelkezésre áll az összes munka-anyag. A “Mintavétel” eljárásban az egyes építőköveket megtárgyaljuk, kicseréljük, újra felhasználjuk, továbbadjuk. Alulról felfelé történő tervezési stratégia (Bottom-Up) Az alulról felfelé tervezés módszere alatt a használó bevonását értjük a tervezés folyamatába. A fentről lefelé kezdeményezéssel szemben (Top-Down), ahol egy rögzített célelképzeléshez részproblémákra bontással közelítenek, az “alulról felfelé” elv esetén a végleges megoldás összerakása az egyes elemek lépésenkénti, iteratív (fokozatos közelítésen alapuló) vagy rekurzív (ismétlődő lépésekből álló műveletsorral) kombinációján alapul. Gropiusstadt esetében ezalatt a jövőbeli iskolabővítések használóinak az elképzeléseit és vágyait, valamint egyéb szociális, téri vagy gazdasági tervezési paramétereket értjük.
Gernot Böhme, Architektur und Atmosphäre, 2006
Bizalmas vágyak, titkos elképzelések Keressük az individuumok egyediségében és mind a személyek közötti, mind a kultúrák közötti találkozásban a hasonlóságokat, hogy ezeken az aktusokon keresztül hogyan vállalnak felelősséget az egyes helyekért. Az iskolásokat ezért workshopokon közös munkán keresztül bevonjuk a tervezési folyamatba, hogy megismerjük a bizalmas vágyaikat, elképzeléseiket is. A környezetük tervezése iránti nagyobb felelősségen keresztül nagyobb lehetőséget érünk el az azonosuláshoz, ami ugyancsak a környék identitásképzéséhez járul hozzá. Ez a participatív hozzáállás sok szociálisan orientált építészeti projektre lefordítható. Klíma konstruálás Az atmoszféra egyrészt egy gáz halmazállapotú burkot jelent a planétánk körül, másrészt egy bizonyos hangulatot, vagyis a kellemes vagy
9
MELLÉKLET
kellemetlen érzések egy formáját. A klímaváltozás idején az építés egy intenzívebb tervi foglalkozást követel meg ezzel az atmoszférával és jelenségeivel kapcsolatban, mint ahogy eddig általában megszokott volt. A házaknak védelmet kell nyújtaniuk az időjárás viszontagságaival szemben, óvniuk kell az esőtől, széltől, hidegtől és hőségtől. De nem annyira a természet elleni védőbástyaként lehet rájuk tekinteni, hanem sokkal inkább azokkal együtt kell őket kigondolni, megtervezni és építeni. Mert az atmoszféra hatása jelentősen befolyásolja fizikai közérzetünket.(lásd: Gernot Böhme, Architektur und Atmosphäre, 2006) Itt lehet idéznék tőle, vagy Zumthort is lehetne citálni..... Egy energetikailag és klimatikusan megfelelő építészet nem lemondást jelent az életörömökről, ellenkezőleg, egy új életérzést, amihez egy felelősségteljes tudatosság és a természettel való összhang kapcsolódik. A hallgatók munkájában a bizonyos klimatikus faktorok kontrollja integráns része az építészeti koncepcióknak. A kérdés, hogy miként érhető el egy adott klíma, a használói csoportokkal való kommunikáció fő témája, amit sokféle módon megvitatnak. Fűtés, szellőzés, fény, akkusztika, a terek geometriája az anyagok és szerkezetek mellett a legfontosabb építészeti elemek. Az olyan faktorok, mint hőmérséklet és páratartalom többé nem másodlagos aspektusokat jelentenek az építészetben. Alapvető atmoszférikus alkatrészei a tereknek, amik döntő hatással vannak a közérzetre. égét? Gropiusstadt, mint szociális gyujtópont? Az 198o-as évek óta a Gropiusstadt szociális gyujtópontnak számít. A környék akkori állapota dokumentálta a tervezés hibáit: Egy monofunkcionális, a lakásra fókuszált városstruktúra, ahol a feldolgozatlan szociális, demográfiai és kulturális változási folyamatok következtében hiányzik a pozitív identifikáció a városrésszel, mint közösségi lakó- és élettérrel. Gropiusstadt alapítás-kori generációjából sok idősebb lakó nélkülözi ma a belső elkötelezettséget és a szomszédsági identitást, ami érzékelésük szerint a városrész lakótelepi életét a kezdeti években jellemezte. A lakók különböző csoportjai közötti különbségeket növekvő mértékben látják tehernek nyereség helyett. Egyszerűen hiányoznak Gropiusstadt számára a napi közösségi találkozások terei, ahol a különböző lakossági csoportok pozitív tapasztalatokat szerezhetnek, és szomszédsági kapcsolatokat építhetnek ki. A nyilvános terek zöldek és ápoltak, de különösen a fiatalok számára hiányoznak a magán- és közösségi területeket differenciáló, megfelelő szabadidős tevékenységek lehetőségét nyújtó intézmények. Az olyan negatív tapasztalatok felhalmozódása, mint az egyhangúnak érzékelhető környezet, az alkoholizáló bandák a parkok padjain, vagy a saját házon belüli nyelvi sorompók, előítéletet és közönyt szülnek, amik komoly mértékben növekvő szegregációs- és polarizációs tendenciákhoz vezetnek. részlet a QM Lipschitzallee integrált beavatkozási koncepciójából, 2oo9 A gropiusstadt-i lakótelep 5o ooo lakójával és 19 ooo lakásával a déli külvárosban lévő Gropiusstadt Berlin legnagyobb világháború utáni lakótelep-terveihez tartozik. Walter Gropius és az “The Architects Collaborative” tervezte az ‘5o-es évek végétől kezdve, végül a terv folyamatos változtatásai után ‘75-ben a kezdeti elképzelésnél sokkal sűrűbb beépítéssel és kevesebb közösségi intézménnyel készült el. Differenciált lakás-struktúra A lakók nagyra értékelték a differenciált lakás-struktúrát a különböző lakásméretekkel és felszereltségi osztályokkal, valamint az otthonok világosságát és a a zöldbe nyíló szabad kilátást. A 7. számú földalat-
1o
MELLÉKLET
tival Gropiusstadt optimálisan kapcsolódik a város közlekedési hálózatába. A kültéri szabadidős kínálat a 12 év feletti gyerekek és fiatalok számára szabadon használható. Ezért a serdülők gyakran ütik el az időt házfalaknál és a nem arra tervezett területeken, ami gyakran vezet a szomszédok bosszúságához. Szociális lakásépítés Gropiusstadtot messzemenően a szociális lakásépítés keretében tervezték A különböző lakástípusok keveredése a földszintes telepektől kezdve a 3o emeletes magasházakig különböző jövedelmű családokat vont egy lakóterületre. A szociális cserélődés folyamán a résztvevő lakóegyesületek egyre több és több külföldi bevándorlót akviráltak bérlőként. Alacsonyfluktuáció mellett fokozatosan alacsony képzési szintű valamint különböző szociális és kulturális származású alacsony bevétellel rendelkező népesség telepedett le. Ugyanakkor legkésőbb a ‘9o-es években bekövetkezett lakáspic-szélesedés óta a középréteg képviselői elköltöztek a területről. Az utóbbi 15 évben sok lakás privatizálódott és öröklakássá alakult. Kihasználatlan források Interjúkban és terepfelvételeken a hallgatók a helyi iskolák bevonásával térképezték fel a vizsgált terület struktúráját és bizonyos helyek atmoszféráját. A “városi táj”-felfogás kritikai megvitatása és a közösségi és privát, formális és informális programok azonosítása alapján térképeket állítottak elő, ezáltal helyspecifikus földrajzi és szociális igényeket és erősségeket tudtak identifikálni. Emellett az “erős faktorok” (hard facts) mellett fontos szerepet játszottak a láthatatlan tényezők a vizsgált helyek valós érzékelésében. A terület (megismerésének) intuitív megközelítése A hallgatóink Gropiusstadt speciális atmoszférikus minőségeinek az észleléséről intuitív fotómontázsokat készítettek. A környék egyáltalán nem mutatkozott homogénnek. A különböző anyagok, sűrűségek és tágasságok a különböző napszakokban teljesen ellentétes hangulatokat hoztak létre. A fényképes feldolgozás mellett a hallgatóknak a benyomásaikat szöveges formában is rögzíteniük kellett. A lakótelep közhelyes leírásait, mint hogy szürke, hideg, egyhangú, fókuszált vizsgálattal differenciálni lehetett. A megélt benyomások lehetőség szerinti legprecízebb leírásaival a hallgatók a kisdiákok későbbi kikérdezésére készülhettek fel. A kidolgozott atmoszférikus szójegyzék alapján a közös workshopokon új városi víziók formálódhattak ki. Döntött perspektíva, Marlene Eva Ott Mennyit időzünk úgy egy helyen, hogy nem a megszokott szögből figyeljük? Egy sereg dologról mesélhetnek azok a dolgok, amiken máskor átsiklunk, vagy nem veszünk észre: Jóleső ez a hely? Vagy taszító? Marasztal? Vagy azonnal elkerülném? Eltaposott cigarettacsikkekkel vagyok körülvéve, vagy egy gondozott kikövezett mozaikon flangálok? Kivételesen ellentmondásos a Gropiusstadt, és ritkán szánja rá az ember az időt, hogy részletesebben megvizsgálja: Lomb, cigarettacsikk, aszfaltfelület, szemét, csenevész növények. Konformitás - Individualitás, Anna Weiss Mégis ha eljön a szürkület, eltűnik a szürkeség. Maguk a védekező épülettömegek is érzékelhetetlenekké válnak. Ami marad, az egy tenger, színes fényekkel. Artikulálódik, hogy a nappali komformitás érzékcsalódás volt, mert az éjszaka a lakók változatosabb individualitásait sugározza, mint sok más berlini kerületben. Források a környéken Láthatatlan határok A hallgatók megállapították, hogy Gropiusstadt deficitjének kialakulásában a szociális keveredés hiányának, és a földrajzi tényezőknek is szerepe van. Gropiusstadt látható és láthatatlan határokkal kisebb körzetekre osztódik, amik között relatíve kicsi a keveredés. Ezek a
11
MELLÉKLET
határok gyakran összhangban vannak a népességen belüli szociális státusz, kulturális származás, vagy életkor szerinti polarizációs tendenciákkal. A körzetek atmoszférikus minőségei alapul szolgáltak a projektek későbbi városépítészeti programozásához. Képzési környezet és városi táj találkozása 2oo5 óta EU támogatással a “Szociális Város” program keretében működik a QM Lipschitzallee, Berlin második legnagyobb QM-területe. - QuartiersManagement: A városfejlesztés egyik stratégiája, jellemzője egyrészt a város-, kerület-, vagy környék-orientált támogatás (quartier), másrészt az irányítás (management) - A QM célja a képzési helyzet javítása és új szomszédsági kapcsolatok kialakítása a kulturális és generációs tekintetben is polarizált népességen belül. A sokféle oktatási intézmény Gropiusstadt egyik központi erőssége, ami szintén a hely egyik középosztály felé irányuló faktorává alakítható. A képzés terén tudatos szülők körében a gropiusstadti iskoláknak nincsjó hírük. Ezért a diákok nagy számban mennek legkésőbb az általános iskola után távolabbi iskolákba Treptow-Köpenickbe. Másrészt sok diák Észak-Neuköllnből ingázik Gropiusstadtba. Jóljön nekik a gyors összeköttetés a 7. metróval. A QM központi támogató-projektje a “Bildungsmeile Wutzkyallee”, a Wutzkyalle menti képzési és szabadidős intézmények egyesülete. Ezeket a gyerekek és fiatalok számára (a mászó-korútól a munkavállalóig) működő intézményeket akarja szinergetikusan összekötni és a képzések közötti átmenetet optimalizálni, hogy a fiatal generáció számára sokféle képzési perspektívát kínáljon. A Degewo, a környék legnagyobb ingatlanberuházó vállalata “Bildungsverbund Gropiusstadt” név alatt együtt a képzési intézményekkel és a QM-tel a terület felértékelését tervezi. 2o13-ig összesen 65 millió eurót invesztál a lakásállomány fejlesztésébe. Egy sértetlen képzési környezet jelenti a Degewo számára a stabil lakásszituáció előfeltételét. A törekvés összefüggésben van a Berlin-Schönefeld repülőtér bővítésével és 4o ezer új munkahely jövőbeli létrejöttével. Közeli minőségi lakó- és képzési környezettel a Degewo új bérlői csoportokat tudna megnyerni Gropiusstadtban. Új szomszédsági viszonyok A gropiusstadti iskolák nagy potenciálja abban van, hogy itt találkozhatnak egymással a lakosság csoportjai, akiknek egyébként kevés (pozitív) érintkezési lehetőségük akad. Ezért úgy tűnik a “Bildungsmeile” a környék azon helye, ahol szülőket, szomszédokat és a külső szereplőket is be kell vonni a lépzési munkában. Hogyan nyerhetőek meg a népesség különböző csoportjai partnerként a képzéshez? És milyen építészeti kérdések származnak mindebből? Az Open Source School következőkben vázolt forgatókönyvei azt akarják felmutatni, hogy éppen a leírt igények egymásra rakódásából eredeztethetőek azok a stratégiák, amelyek az iskola és a környék között új szinergiákat hozhatnak létre. Stratégia 1 Sziinergiák kézműves munka (iparosság) és iskola között Iskola, mint a városrész központja A nap mint nap végzett munkájukkal a diákok egy olyan hozzájárulást nyújthatnának, amit a helyi közösség hasznosnak érezne. Ezáltal lehetőségt kapnának pozitívan feltűnni saját lakókörnyezetükben, és a munkájuk megbecsülésén keresztül több szociális kompetenciához jutni. A Helmholz-Iskola több jól felszerelt szakma-oktatásra berendezett teremmel rendelkezik, amiket a diákok szívesen használnak, de ez a lehetőség csak beltérben van meg. A műhelyudvar projekt-csapat ezeknek a meglévő tereknek egy oylan hosszan elnyúló munkaudvar körüli további szak- és javító-műhelyekkel való bővítését javasolja, ami környék lakóközössége számára is hozzáférhető.