Bibliaismeret I. - bevezetés az Ószövetségbe • •
• •
Az Ószövetség héber nyelvű, de egyes részei arámul íródtak - Ezsd 4,8-6,18; Dán 2,4-7,28; Jer 10,11 A héber Biblia zsidók általi felosztása: ◦ Tóra ◦ Nöbi'ím (próféták) ◦ Kötubím (írások) Kr.u. 70-től (Vespasianus és Titus seregei elpusztították Jeruzsálemet, megszűnt a kultusz) a zsidóság identitását, időszámítását is ez határozza meg. Hatással volt az európai művészetekre, és a jogrendszer kialakulására is (Tízparancsolat)
A zsidóság rövid története • • • • • • • • • • • • • • • • •
• •
Patriarkhák v. ősatyák - innen kezdődik Izráel története Izráel ősei feltehetően Babilóniaiak, innen kerültek Kánaán felé Kr.e. 2000 körül - Ábrahám, Lót Egyiptomban a XIX. dinasztia és II. Ramszesz valóban létezett, és idegen munkások bevonásával a Nílus deltájában hatalmas munkálatokat folytatott a Kr.e. XIII. sz. folyamán. A Kr.e. XIII. sz. folyamán Egyiptomot elhagyó törzsek később Kánaán területén jelentek meg Mózes már Egyiptomban született. Midján földjén bújdosott, itt ismerte meg az igaz Istent. A nép törvényhozóként és prófétaként ismerte. Mózestől és a kivonulástól számítja magát a zsidóság egy népnek. Kánaán elfoglalása (Kr.e. XIII. sz-tól) hosszú folyamat, feltehetően nem is zárult le Dávid (Kr.e. 1010-970) uralkodásáig. Józsué alakja igen fontos a honfoglalás történetében. A zsidóság ekkor (bírák kora) amphiktióniában, kultuszi törzsszövetségben élt. A bírák elsősorban katonai vezetők voltak, de némelyikük a külső veszély elhárítása után is vezető maradt (Gedeon, Jefte). A filiszteusok elleni küzdelem vezetett a királyság intézményéhez. Az első király: Saul (Kr.e. 1025-1010, ellentmondásos figura, katonakirály) Dávid (Kr.e. 1010-970): Betlehemben született, pásztor és Saul udvari zenésze volt Később fokozatosan építette ki hatalmát, Jeruzsálembe vitette a Szövetség Ládáját, katonailag is sikeres volt - hadvezére: Jóáb -, stabilitást teremtett. Fia, Salamon (Kr.e. 970-931) udvari praktikák következményeképp került trónra. Ellentmondásos király volt, egyfelől igen bölcs, másfelől fényűző életet folytatott, és külföldi feleségei idegen isteneket és kultuszokat hoztak be Izráelbe. Izráelt 12 adminisztratív kerületre osztotta, a törzsi határok figyelembe vétele nélkül. Felépítette Isten templomát Jeruzsálemben. Fia, Roboám rossz tanácsokra hallgatva visszautasította az északi törzsek kérését, ezért az északi törzsek Jeroboám vezetésével kiváltak 931-ben. Kettészakadás. Északon (Izráel) mindig az épp legerősebb politikai tömörülés került trónra, Délen (Júda)
• • • •
•
• • •
töretlen maradt a dávidi vonal. Jeroboám Dánban és Bételben új kultuszközpontokat hozott létre ("Jeroboám vétke"), Júdában megmaradt Jeruzsálem. Jelentősebb északi királyok: Omri (885-874), Aháb (874-853), II. Jeroboám (783-753). Északi próféták: Illés, Elizeus, Hóseás Jelentősebb déli királyok: Uzzijjá (871-742), Jósiás (640-609). Déli próféták: Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Zofóniás. A kettészakítottság 722-ben véget ért, ekkor az asszír hódítók elfoglalták Samáriát, Izráel népét elhurcolták. Később az asszír birodalom hanyatlani kezdett, helyébe a babiloni birodalom lépett, amely 612-ben elfoglalta Ninivét, Asszíria fővárosát, később 598-ban és másodszor 587-ben pedig Jeruzsálemet is, lerombolta a templomot, kezdődött a babiloni fogság. 539-ben a perzsa Círus király elfoglalta Babilont, hazaengedte a zsidóságot és segítséget is kaptak az újrakezdéshez (Ezsdrás, Nehémiás könyvei). 537-ben elkezdték újjáépíteni a Templomot, ezt 515-ben szentelték fel. Közben a perzsa államnyelv, az arámi kezdte kiszorítani a héber nyelvet a közbeszédből, Krisztus idején a köznépnek már arámi nyelvű fordítás-magyarázatok kellettek ("targum"). Nagy Sándor 332-ben meghódítja Palesztinát, kezdődik a hellenizáció. Ptolemaidák, Szeleukidák uralma - utóbbiak 167-ben meggyalázzák a templomot, betiltják a zsidó istentiszteletet,ennek következménye a Makkabeus-szabadságharc (167-160). Ennek vége után a Makkabeusok (Hasmóneusok) uralma következik 63-ig, amikor Pompeius római hadvezér elfoglalja Jeruzsálemet és elkezdődik a római megszállás kora.
Izráel vallása • • •
•
• •
•
A korábbi szkepszis után ma a vallástörténészek többségi álláspontja az, hogy Izráel vallása példa nélkül álló, és eredete talán még rejtélyesebb, mint a héber Biblia tanúságtétele. Ábrahám Kr.e. 2000 körül a "Termékeny félhold"-on élhetett, politeista és holdistenség-hívő volt. Ábrahám kivált közülük és Isten követője lett. "Él" az ugariti istenpanteon legfőbb istenségének neve volt, Ábrahám és utódai benne ismerték fel a teremtő Istent. Elnevezései: "Ábrahám pajzsa" (1Móz 15,1), "Izsák félelmetes Istene" (1Móz 31,42), "Jákob erőssége" (1Móz 49,24). Mózessel a vallás új szakaszába lépett. Mózes a Midiániták közt ismerte meg JHWH Istent, összefogta a különböző istenneveket és megtanította a zsidóknak, hogy Isten nemcsak a Teremtő, hanem a Szabadító Isten is. A Szövetségkötés látható jele: körülmetélkedés, az Istennek szánt ünnepek, a tisztasági és rituális törvények, Szövetség Ládája, Szent Sátor Ünnepek közül a legfontosabbak: ◦ Páska (egy mezőgazdasági ünnep és az egyiptomi szabadulás emlékére) ◦ Hetek ünnepe (aratási ünnep és a szövetségkötés olvadt egybe) ◦ Sátoros ünnep (hálaadás Istennek a termésért, egyben emlékezés a nomád ősökre) ◦ Engesztelés napja (engesztelő áldozatokat mutattak be) ◦ Ezekhez később csatlakozott a Purím (Eszter könyve) és a Hanuka (a Makkabeusszabadságharc emlékére). A Salamon által épített Templom hordozott ellentmondásokat, pl. sokan mozdulatlan helyi istenségnek tekintették JHWH-t, illetve bálványáldozati oltároknak is helyet adott (v.ö. 2Kir 16).
• • • •
Próféták szerepe és a szerep fejlődése. A prófétai igehirdetés fontos eszköze a jelképes cselekedet (Korsó eltörése, Járom a nyakba, Ézsaiás meztelensége, Hóseás feleségválasztása és gyermekeinek neve). A próféciák fontos ígérete volt a Messiás eljövetele (Ézs 9,1-6; Ez 34,11-31; Mik 5,1-4; Zak 9,917). Ezsdrás korára alakult ki a szigorú monoteizmus.
Az Ószövetségi kánon története • • • • • •
•
• •
• • • • • • •
• •
Kánon: mérce, mérőrúd - a bibliai könyvek hitelesnek és ihletettnek elfogadott listája. Először a Tórát tekintették szentnek és megmásíthatatlannak (Neh 10 - esküvel kötelezték el magukat a megtartására). Prófétai könyvek (Nöbi'ím) lezárása: Kr.e. 3. sz. vége. Írások (Kötubim) lezárása: Kr.u. 1. sz. vége, Javnei (Jabnéi) "zsinat". Közben a babiloni fogság óta sokan éltek diaszpórában, átvették a hellén kultúrát, a hébert elfelejtették (legnagyobb diaszp: Alexandria). Itt készült el görög nyelven a Kr.e. 3-2. sz. körül a Septuaginta (LXX), a héber Biblia görög fordítása. Igen nagy jelentőségű fordítás, az ÚT ahol az ÓT-ból idéz, ott többnyire a LXX szövegét használja. Tartalmazza a "deuterokanonikus" könyveket is: Judit könyve, Tóbiás könyve, Makkabeusok 1-4. könyve, Salamon bölcsessége, Jézus Sirák fia könyve, Bárúk könyve, Jeremiás levele, Bél és a sárkány, Zsuzsanna és a vének. Az LXX-ben jelenik meg a történeti sorrend, a bölcsességirodalom pedig a próféták elé kerül. A IV. századtól több egyházatya is elutasítja a deuterokaninokus könyveket (Jeromos, Athanáziosz, Hilarius, Nazianzi Gergely), de a kath. egyház elfogadja, a Vulgatát Jeromos ez alapján fordítja, végül a tridenti zsinaton a kath. egyh. dogmaként kimondja ihletettségüket. A reformáció pedig az I. sz. végén véglegesített palesztin kánonhoz tér vissza ("Hebraica Veritas"). Maszoréták: VI. sz-tól dolgozó íráshagyományozók - bevezették a punktációt, igen pontos munkát végeztek, még a hibákat is áthagyományozták. 950 - aleppói kódex (legrégebbi teljes ÓT). 1008 - Leningrádi Kódex (ennek másolata, erre alapulnak a mai kritikai kiadások - BHS, Kittel). Qumráni tekercsek: részletek szinte minden ÓT-i könyvből. Néhol a maszoréta szöveget erősítik, néhol a LXX-t, néhol pedig egy harmadik nyelvi állapotot mutatnak be. A LXX-t a rabbinikus zsidóságban is többen megbízhatatlannak tartották, ezért készültek más fordítások is: Aquila, Symamchos, Theodotion. Aquiláé szolgaian hebraisztikus maradt, de pont emiatt felbecsülhetetlen nyelvemlék. Órigenész Hexaplája (Héber szöveg, egy görög betűs átírás, Aquila, Theodotion és Symmachos fordításai + Órigenész saját fordítása, mindez egyben) - terjedelme miatt alig volt belőle példány, ezek elvesztek. Szír forítás: Peshitta (Kr.u. 1-2. sz.). Első latin: Vetus Latina (Kr.u. 1-2. sz.) - Jeromos ez alapján kezdte fordítani a Vulgatát (+ Órigenész Hexaplája segítségével). Mikor elvesztette saját fordításait, végül az eredeti héber és görög szöveg alapján készítette el a Vulgatát. 1546-tól a kath. egyház hivatalos bibliaszövege.
Ószövetségi történet- és szövegkritika •
• •
•
Szövegkritika: célja az eredeti szöveg "megtalálása". Töredékekből dolgozik. Alapelvei: ◦ A maszoréta szöveg előnyt élvez ◦ A "hagyományos" szöveg előnyt élvez ◦ A rövidebb szöveg előnyt élvez ◦ A nehezebb mondatszerkezetű szöveg előnyt élvez. Történetkritika: célja annak megismerése, hogy az eredeti szövegek milyen közegben, társadalomban, korban, céllal íródtak. Ezért célja a párezer éves eszmei szakadék átugrása. Irodalomkritika: célja a források elkülönítése és a szóbeli-írásbeli hagyomány választóvonalának meghúzása. Eszközei irodalmi eszközök. Eredményei a pentateuchos forrásainak elkülönítése, vagy a deuteronomista történeti mű és a krónikási történelemszemlélet megkülönböztetése. Egyre hangsúlyosabbá vált a XX. sz. első felében az olvasó-központú, egzisztencialista megközelítés.
Irodalmi formák és műfajok • • •
• •
Prózai és verses műfajok gyűjteménye. A XVIII. sz-ban fedezték fel a verses műfajt az ÓT-ban, mert a héber verselés másképp épül fel mint az európai. A héber verselés alapja a gondolatritmus, a paralellizmus membrorum. Fajtái: ◦ Szinonim paralellizmus ◦ Antitetikus paralellizmus ◦ Szintetikus paralellizmus ◦ Klimatikus paralellizmus Két-három sor tartozik össze, ezek együtt ismétlik meg ugyanazt a gondolatot (a fentiek szerint ismétléssel, ellentéttel, kiegészítéssel v. fokozással). A prózai szövegek fontosabb típusai: ◦ Prédikációk ◦ Ünnepi beszédek ◦ Imádságok ◦ Nemzetségtáblázatok ◦ Életrajzok ◦ Szerződésszövegek ◦ Példázatok ◦ Mítosztöredékek és -átértelmezések ◦ Mesék.
Ószövetség és régészet • • •
A régészet a bibliatudomány legfontosabb segédtudománya. Mai értelemben vett régészeti ásatások csak a XIX. sz-tól folynak a Szentföldön. Nagy kutatók: ◦ Sir W. M. Flinders Petrie (Eglón városát tárta fel 1891-93 között, Bliss-szel közösen 1894-
•
ben kidolgozta az agyagedények kronológiai indexét) ◦ W. F. Albright (1922-23 között, majd 1933-ban Gibea, 1926-32 között Debír, 1934-ben Bétel és Aj feltárásán dolgozott) Az ugariti leletekből lett rekonstruálható a kánaáni ősvallás.
