Beszámoló International Masterclass for choral conductors A Choeurs Lauréats - mely idén 22. alkalommal került megrendezésre Franciaországban, Vaison-la-Romain-ben- Európa legszínvonalasabb kórus-eseményei közé tartozik, ahol az egyhetes esemény alatt több világszínvonalú együttes fordul meg a Provance-i kisvárosban. Az esemény nem csak a felejthetetlen és rendkívül magas színvonalú koncertek miatt híres a kórusmuzsika művelői körében; a már több éves hagyományra visszatekintő karnagyi mesterkurzusok miatt is jelentős találkozópont a karnagyok számára a világ minden pontjáról. A kurzus célja a karvezetők magas színvonalú képzése egy nemzetközileg elismert professzor, valamint egy nívós kórus asszisztálásával. 2012-ben éppen hazánk méltán híres karnagya, Erdei Péter volt az egy hetes képzés vezetője. Idén a német vokális zene legjelentősebb interpretátorai közé sorolt Frieder Bernius volt a kurzus professzora, amely önmagában is hatalmas vonzerőt jelentett a körülbelül 40 jelentkező számára. Az érdeklődést csak fokozta, hogy Bernius saját együttesét, a Stuttgart Kammerchor-t hozta magával, melyet sokszor sorolnak a legmagasabban jegyzett
kamaraegyüttesek közé. Bernius, és a kórus repertoárja igazán széles: a régizenétől napjaink legnagyobb alkotásaiig, főként német ajkú mesterek darabjait hallhatjuk tőlük. A karnagyot ugyan sokan a német romantika, különösen Mendelssohn, Brahms, és Rheinberger művészetének leghitelesebb előadójaként tartják számon, magas fokú tájékozottsága miatt sokan emlegetik a régizene zászlóvivői között. A kurzus fő célja a résztvevők magas színvonalú képzése volt, valamint a Frieder Bernius által kiválasztott nyolc aktív résztvevővel való részletes foglalkozás és felkészítés a kurzuszáró koncertre. E 8 karvezető kiválasztásának érdekében Bernius az első napon (nem sokkal érkezésünk után) egy „meghallgatást” tartott a 25 aktív résztvevő számára. A karvezetők egyenként 20 percet kaptak a Stuttgart Kammerchor-ral való munkára, hogy műhelyszerűen foglalkozzanak a kórusvezető által kiválasztott darabok egyes szakaszaival. A meghallgatás –lévén a rengeteg jelentkező miatt- rendkívül megterhelő lehetett a kórus számára, ennek ellenére az első pillanattól az utolsóig érződött az együttesen a technikai perfekció, a kollegiális attitűd, és természetesen az a profi tolerancia, ami képessé teszi őket akár 8 órán át is a legmagasabb színvonalú együttműködésre. Rögtön szembetűnő volt
számomra az (ami miatt különösen hasznos lehetett a kurzus), hogy egy ilyen szintű profi együttessel való foglalkozás teljesen más attitűdöt vár, mintha a karnagy egy amatőr-, félprofi-, vagy gyermek-ifjúsági kórussal foglalkozik. A szakmai felkészültség magas színvonala a karnagytól is másfajta felkészülést vár: Megszokhattuk, hogy nem-profi együttesnél leginkább a precíz karnagyi, betanítói, és pedagógiai attitűd kerül előtérbe a próbák többségén, minthogy a javítandó, csiszolandó feladatok egy sokkal alapvetőbb síkon mozognak (tempók, hangok, ritmus). Ezzel ellentétben egy profi együttesnél a próbák során sokkal inkább a mélyebb művészi és zenei megközelítés kerül előtérbe, mivel a darab „leéneklésével” nem igazán akadnak gondok, technikai problémák is ritkán merülnek fel. A karnagynak tehát világos elképzeléssel kell a kórus elé állnia. A kórus ennek megfelelően kitűnően reagált arra, hogy a karnagyok miként formálják az adott művet. Nagyon tanulságos volt a „meghallgatás” nekünk, passzív hallgatóknak is, hiszen érezhető és hallgató volt, ami a minőségben mutatkozott egy- egy jobb képességű karnagy javára, ami azt jelenti, hogy a kórus valóban akkor énekelt a legjobban, ha a vezénylő szándékát tekintve elég kifejező és érthető volt számukra. Látható volt, hogy a hangsúly nem a hibák javítására került, hanem sokkal inkább az egységesítésre, így legtöbb feladat tehát a frazeálással, az artikulációval, a szövegmondással, hangszínek egységesítésével, és ha szükséges volt, az intonáció javításával volt (ezt a kurzusvezető különösen fontosnak tartotta). Minden nap a délutáni kórusos próbák mellett délelőttönként is tartott foglalkozást Bernius, ahol vezényléstechnikai, interpretációbeli képzés folyt. Itt lehetett gyakorolni különféle karnagyi helyzetek legmegfelelőbb megoldását, illetve korrigálni azokat a hibákat, amit esetlegesen a karvezető elvétett az előző kórusos próbán. A kurzusvezető egyenként foglalkozott az aktív vezénylőkkel, ám tanácsai mindannyiunk számára hasznosak lehettek. Igyekezett a kezünkbe adni azokat a praktikus eszközöket és instrukciókat, ami egy profi együttesnél a leghatékonyabb lehet, a kényesebb kivitelezésű daraboknál pedig szorgalmazta (és segítséget is nyújtott benne) egy előre eltervezett, és logikus próbarend készítését. A kurzus során számomra a repertoár megismerése és megtanulása volt a legérdekesebb. Talán éppen a mélyebb művészi megközelítés érdekében sok időt töltöttem a darabok megtanulásával, így sokat profitálhattam az aktív hallgatók próbái során. Érdekes feladatnak bizonyult a 3 kortárs darab megtanulása, hiszen eddigi Magyarországi tanulmányaim során még csak hasonló jellegű művekkel sem találkoztam. Clytus Gottwald neve nem gyakran merül fel magyar kórusmuzsika művelőinek körében; saját kompozíciói kevésbé ismertek, mint inkább kórusátiratai. Ezek a kórusátiratok dalokból, szólóhangszeres darabokból, de akár zenekari tételekből is merítik az alapanyagot. Ezen a kurzuson Ravel egy
chansonjának (Soupir), Debussy egyik prelűdjének- (Des pas sur la neige) –illetve dalának (Les Angélus) kórusra hangszerelt változatát ismerhettük meg. Előbbi kettő nehézsége nem csak abban rejlett, hogy harmóniákkal, a színekkel, és német kórus lévén a francia nyelvű énekléssel meg kellet küzdeni, hanem abban is, hogy a vezénylőnek egy 16 szólamú textúrát kellett átlátnia (16an énekelték), és kezelnie. A vezénylő számára tehát főként a helyes betanítói próbatechnika elsajátítása lehetett a fő feladat ezeknél a daraboknál. Számomra különösen kedves volt a Des pas sur la neige című darab, mert igazi kihívást jelenthetett egy zongoradarabhoz a megfelelő verses költeményeket hozzáilleszteni, de ezt a szerző kitűnően abszolválta egy sajátos hangulatot és hátteret társított a darabhoz úgy, hogy az eredeti Debussy darabhoz képest semmit nem veszített az értékeiből. A kurzus anyagai közt szerepelt egy szintén kevésbé ismert mű: Carl F. Fasch 4 kórusos, 16 szólamú miséje is a kevésbé ismert, ám annál nagyobb jelentőségű darabok közé sorolható. A 18. századi preklasszikus zeneszerző műve később nagy hatással volt Mendelssohn nagyobb együtteseket megmozgató műveire is. Ebben különösen nehéz feladatnak bizonyult a hangszín, és az artikulációk egységesítése, így a karnagyra komoly feladat hárult azon felül is, hogy manuálisan is nehezen lehetett kézben tartani a darabot. E darabnál a helyes interpretáció és a helyes előadói stílus érdekében tett kutatások hasznosak lehettek a vezénylők számára. A kurzuson szereplő művek közül nem véletlenül hagytam utoljára J. S. Bach két mottetáját, a Jesu meine Freude-t és az Ich lasse dich nicht-et. Közismert, ám annál zseniálisabb és annál nehezebb művekről beszélhetünk, ennek ellenére nem volt meglepetés, hogy német ajkú kórusként szinte fejből énekelte az együttes mindkét darabot. Éppen az anyanyelvi éneklés miatt lehetett számomra rendkívül tanulságos e két darab. Tanulságként levonhattam: a helyes kiejtés, pontosabban hangzók és a különböző hosszúságú szótagok plasztikus használata sok esetben megadja a helyes artikulációt és frazeálást, amitől igazán beszédszerű, karakteres és kifejező lesz Bach zenéje. Ugyan egyszerűnek hangzik ez az elv, itthon azonban mégsem foglalkozunk gyakran a kórusunk szövegmondásával és az idegen nyelv lejtésének felhasználásával. Motivációim között szerepelt a világ minden tájáról érkező karnagyok megismerése is. Ezek alapján szinte természetes: ahányan voltunk, annyiféle ötlet, módszer, technika és interpretáció volt jelen, így sok mindent tanulhattunk, vehettünk át egymástól. Ennek ellenére öröm volt érezni azt, hogy a magyar karvezetőképzés még mindig Európai szinten nívós és elismert. Tapasztalataim alapján levonhatom azt a következtetést, hogy nem járunk nagyon más úton, mint pl. a francia képzés, sőt: nekem, mint a Liszt Ferenc Zeneakadémia tanulója, jóval több lehetőség nyílik kórust vezetni az oktatás keretin belül, mint egy francia nem fővárosi egyetem hallgatójaként. Azonban kiemelném egy finn karvezető hölgy szavaiból megismert metódust, miszerint Finnországban a Sibelius akadémián a karvezetők MINDEN héten dolgozhatnak profi kórussal. Ez a gyakorlat sajnos hazánkban még kevésbé működne. Érdekes volt megismerni távol-keleti, illetve amerikai elveket is a szakmáról, melyek más aspektusát emelik ki az együttzenélésnek,
előtérbe helyezve a pedagógiai képességeket. A különböző kultúrák és zenei filozófiák megismerése mellett külön öröm, hogy a társaság kitűnően összeállt az első pillanattól a sokféle nemzetiség ellenére is. Kiemelkedőek voltak a közös programok, különösen a közös éneklések és az esti szabadfoglalkozások. Emellett a kórusfesztivál lehetőséget nyújtott arra is, hogy ingyen részt vehessünk az esti koncerteken. Itt minden este kitűnő kamaraegyüttesekkel ismerkedhettünk meg a világ minden tájáról: a második napon a Göteborgi kamarakórus, a 3. napon egy kevésbé ismert, ám annál fantasztikusabb 6 tagú szlovén kamaracsoport adott koncertet, még a 4. napon végre hallhattuk a Stuttgart Kammerchor-t is, Frieder Bernius vezényletével. Számomra rendkívül felemelő élmény volt ez a koncert, ám érdekes, a kórus is egészen máshogyan szólt a karnagy keze alatt, mint a kurzus résztvevői irányításakor. Nem lehet figyelem nélkül hagyni a teljes körű ellátást sem, amit a kurzus biztosított a résztvevők számára. A szállás kifogástalan volt, és nagyon kellemes környezetben helyezkedett el, ráadásul az én szobám kb. 20 méterre volt a próbaterem helyiségétől. Többnyire 3 fős szobában laktunk, és a szervezők külön figyeltek arra, hogy ne nemzetiség alapján osszák be a jelentkezőket, így nagyon sok új ismeretség és barátság köttethetett. Az apartmanok közti kis kertekben ki lehetett ülni, és a város központja is csak 10 percnyi sétára volt. Maga a középkori belváros is érdekes volt, egy fél délutánt rá is szántam, hogy bejárjam. A belváros jelentős turisztikai központ lehet, több sétány telve volt a provance-i táj jellegzetességeit (szőlő, olíva, levendula) áruló boltokkal. Az étkezésbeli ellátás is elképesztően nívós volt. A napi 3 biztosított étkezés, és a svédasztalos felszolgálás minden fajta igényt kielégíthetett, így egyáltalán nem lehetett rá panasz. Külön szót érdemel annak a pár helyi szervezőnek a munkája is, akik a helyszínen voltak segítségünkre. Úgy érzem, sokat tanulhatnánk abból az attitűdből, hogy milyen profi módon, és milyen készségesen álltak minden alkalommal a segítségünkre, és tettek meg mindent annak az érdekében, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt és jó élményekkel távozzunk. Ugyan a kurzus rendkívül magas színvonalára és az ellátásra sem lehetett panasz, voltak apró dolgok, melyeket nem a pozitívumok közé sorolnék. Egy kis üröm volt az örömben, hogy nem- vagy csak alig láthattunk bele Frieder Bernius munkásságába, hisz a próbái főként zártkörűek voltak. Az aktív hallgatók számára nem biztos, hogy jövedelmező volt az a metódus, miszerint az első napon kiválasztottak 8 embert, és onnantól csak ők
vezényelhették a stuttgarti együttest. Ugyan nagyon sokan voltunk, így nem igazán lehetett jó megoldás, mégis joggal érezhették páran, hogy financiális okokból kifolyólag nem volt így annyira hasznos számukra a kurzus, mint várták. Érthető volt az is, így kellemetlen helyzetbe is kerülhettünk, hogy a kórus semmilyen jellegű videó illetve képfelvételhez nem járult hozzá.
Végezetül szeretném megköszönni az Europa Cantat Pécs 2015 Fesztivál segítségét és támogatását, hogy ez az utazás megvalósulhatott. Külön kiemelném és köszönettel tartozom Balog Réka segítségnyújtásáért is, hogy az utazás és a kint lét olajozottan működhessen. Bizton állíthatom, hogy olyan életre szóló tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodtam az egyhetes kurzus alatt, melyeket szakmai fejlődésem során egy fontos mérföldkőként könyvelek el, valamint próbálok továbbörökíteni jövőbeli munkásságomban. Köszönöm azt is, hogy lehetőséget biztosítottak arra, hogy fiatal karvezetőket ismerhessek meg szerte a világból, öröm lesz viszontlátni őket 2015-ben Pécsett.