AZ ISZLÁM ÉS AZ ARAB VILÁG SZEREPE ÉS SORSA A JÖVŐBEN, A MENEKÜLTVÁLSÁG HATÁSA, AVAGY KÖZELEDIK A MUSZLIM ANTIKRISZTUS?
Több írást közöltünk az elmúlt időben a jövővel összefüggő bibliai próféciák üzenetéről. foglalkoztunk a „pogányok idejével” (Lukács 21:24). Ez az időszak, amikor Jeruzsálemet
és Izrael Istentől kijelölt területeit részben vagy teljesen pogány népek uralják. Láttuk Babilon újjáéledését és Sátán tervét arra, hogy saját egyeduralmát kiteljesítse a földön, elpusztítsa a zsidóságot és megakadályozza a 2. eljövetelt. Ezután foglalkoztunk azzal a prófétai eseménnyel, amely megmutatja a két részre osztott világrend meggyengülését és elvezet az egységes világrend megjelenéséhez. Közben úgy tűnik, részben olyan mindennapi eseményeknek lettünk résztvevői vagy szemlélői saját hazánkban is, amelyek mintha olyan irányba kényszerítenék a történelem kerekét és Európa sorsát, amely részben vagy akár jelentősen eltér a korábban vázoltaktól. Jelen írásunkban szeretnénk a címben felvetett kérdésekre válaszolni és pár gondolatot megfogalmazni az országunkat érintő válsághoz is. Arról is szeretnénk beszélni, hogy mi az, amivel egy hívőnek (és az egyháznak mint egésznek, amely számunkra a helyi gyülekezetben jelenik meg) foglalkoznia kell, és mi az amivel nem. Melyek azok a kérdések, amelyekre egy hívőnek (és a gyülekezetnek) fontos választ adnia és melyek azok, amelyekre nem.
1. MENEKÜLT VÁLSÁG – A HÍVŐ ILLETVE A GYÜLEKEZET FELELŐSÉGE 2. ARABOK 3. ISZLÁM 4. MUSZLIM ANTIKRISZTUS? 5. ARAB ORSZÁGOK JÖVŐJE A PRÓFÉCIÁKBAN
1. Elgondolkoztató, hogy a kereszténységnek (és az egyes hívőknek) annyira
különbözőek a válaszaik a menekült kérdésben az adott helyzetekre és kihívásokra. Nyilván a találkozási pontok a kérdéssel eleve lehetnek nagyon eltérőek, mert van aki idejét, energiáját nem kímélve nap mint nap részt vesz vagy vett az aktív segítségben, és van aki még egyáltalán nem is találkozott menekültekkel csak legfeljebb valamilyen médiafelületen. Nekem pl. a nyár eseményei külföldi távollét miatt teljesen kiestek itthon. Valamennyire a hírekből és kommentekből láttam a történéseket, ameddig haza nem jöttünk. Ez persze egyoldalú, de amióta hazajöttünk azt, hogy mennyit vettem részt (vagy nem) aktív, a terepen történő segítségnyújtással szándékosan nem részletezem és nem fotózom. Ez (is) része a meggyőződésemnek és a bibliai indíttatású álláspontomnak. Isten Igéjének bőséges a mondanivalója a mindennapok életvezetésére, de ezt nem úgy teszi mint egy aznapra szóló receptkönyv. Rengeteg olyan bölcs tanáccsal rendelkezik, amely felkészít a napi kihívások helyes megválaszolására, legyenek azok bármilyen nehezek is. Ezzel együtt a legfontosabb azonban, hogy az Ige hosszú távon
változtatja meg lelkünket, és a mindennapok nem elhanyagolható kérdései mellett még inkább a legfontosabb dolgokkal foglalkozik (élet értelme, örök élet, bűn, megváltás, Messiás személye, választott nép sorsa, cselekedetek kérdése, jövő stb.), és ezen keresztül lesz leginkább hatással a mindennapokra. Vagyis örök érvényű dolgokkal foglalkozik, hogy hatással legyen saját (sokszor egoista) életvezetésünkre. Ha nincs hatással, az legalábbis furcsa. Ezt most nem teológiai szemszögből mondom (szükséges-e a látható gyümölcstermés az üdvösséghez?) csak mint egy általános logikus megállapítást. Ha van egy vállalt és tudatos életformánk és annak semmilyen külső jele nincs, az legalábbis elgondolkoztató. Ugyanakkor a külső és elvárható életforma számonkérése másoktól ritkán vezet a megfelelő eredményre és a vége sokszor a cselekedetekből való megigazulás lesz. Nehéz lenne az olvasott (hívő?) véleményeket és a különféle hozzáállásokat mind felsorolni. A példák az önmagát szinte felemésztő segítségnyújtástól kezdve a fegyveres fellépést is helyeslőkig tartanak. Megjelennek olyan írások, akik már legszívesebben itt hagynák az országot annak közönyössége és szívtelen (politikai) lépései miatt és olyanok is, akik határozott és szervezett állami föllépést sürgetnek a menekültekkel szemben, vélt vagy valós terrorveszélyre hivatkozva. A Biblia az egyén szempontjából nem hagy kétséget afelől, hogy az elesettek, árvák, özvegyek, betegek, támogatása, meglátogatása helyes és jó dolog és szükségszerű. Kezdve a családunkkal kapcsolatos törődéstől, a helyi gyülekezet szükségben lévőinek a segítségével folytatva, részletezi az özvegy asszonyokkal való törődést (abban a korban nem volt nyugdíj és a férj halála az utolsó lehetséges bevételi forrás megszűnését jelentette) egészen az idegenek felé történő segítségnyújtásig. Az irgalmas szamaritánus példázatát rengetegen hangoztatták már. Egyetértek azzal, hogy mindenkinek hasonló hozzáállással illene viseltetnie embertársai felé. Azt azonban megemlíteném, hogy a példázat nem azt tanítja, hogy a szamaritánus egy mindennapos misszió részeként folyamatosan szolgált az elesettek között. (Természetesen megtehetné és ez rendkívül nemes cselekedet lenne.) A példázat azt írja, hogy „arra ment egy szamaritánus”. A hangsúly itt azon van, hogy amikor az életünk során szembesülünk ilyen helyzetekkel, az irgalmasság legyen a fő motivációnk. Kereshetjük ezeket a helyzeteket? Természetesen. De nem várhatjuk el mindenkitől ugyanazt. Jézus világosan megmondta, hogy szegények mindig lesznek velünk, rászorulókat minden nap találunk a KÖZVETLEN KÖRNYEZETÜNKBEN is. Ha a mostani kiemelten nehéz helyzetben a mindennapi aktív segítségnyújtást választjuk, jól tesszük, de érdemes elkerülni az ezzel járó figyelemfelkeltést. A hívők nem egy szervezet, a helyi gyülekezetnek mint SZERVEZETNEK nem feladata jelen lenni. Megteheti, de az ő feladata leginkább a híveket megtanítani az egyéni belső motivációból fakadó segítségnyújtásra. Az intézményesült segítségnyújtásra és rendfenntartásra az állam hivatott és ez kötelessége is. A helyi gyülekezetnek nem feladata átvenni állami funkciókat és szervezetként belebeszélni állami kérdésekbe. Sóként lehet csak jelen. A só miután belekevertük az ételbe sehol nem látszik (jobb esetben), de képes hatását mindenhol kifejteni. Ez lenne a helyes működése a helyi gyülekezetnek. Persze a kép teljesen mást mutat, mert a látható egyház jelentős része annyira összekeveredett az állammal, hogy még a kisebb közösségek esetében is kérdéses, hogy mi is egy helyi gyülekezet feladata mint gyülekezet és mi nem. Bármennyire is meglepő az újszövetségi kép, a helyi gyülekezetek soha nem léptek fel közösségi alapon bármilyen humanitárius munkában. Persze nem állítom, hogy
soha nem történt ilyen, csak annyit, hogy nem került ilyen példa feljegyzésre. Azt látjuk, hogy helyi gyülekezetek támogatnak más helyi gyülekezeteket, Pál utal rá, hogy ez a nem zsidók közt nem parancsolat, de a hitnek próbája (2 Kor. 8:8) viszont a pogányok felé még teológiai okot is ad a szegény zsidó hívők támogatására a Róma 15.25-27-ben. Azt is látjuk, hogy egyéni szinten a segítség és irgalom kiemelten fontos, de sehol nem találkozunk azzal felszólítással a gyülekezet feladatai között, hogy mint gyülekezet kellene részt venniük bármilyen humanitárius akcióban. (Persze ismét hangsúlyozom: megtehetik.) A világ árgus szemekkel nézi a vélt vagy valós keresztényeket és mindenképpen levonja saját (legtöbbször rossz) következtetéseit. Különösen akkor, amikor a kormányzó pártok képesek pártjukat és akár országukat kereszténynek nevezni. Micsoda tragikus megtévesztés és félreértés. Hála Istennek viszont azokért a valós hívő közösségekért, akiknek vezetői példát mutatnak egyénileg, és aki akarja követi őket ebben. Hála az önkéntesekért, a segélyszervezetekért, a hívőkért, akik csatlakoznak ehhez a munkához és jó példát mutatnak. De mint mondtam, a hívők nem várhatják el a helyi gyülekezetüktől, hogy szervezetként (különösen a gyülekezet megfogalmazott bibliai feladatai helyett) ezt tegye. Mindenképpen tanítson a helyes hozzáállásról egyéni szinten, de amúgy ez a Biblia ALAP tanítása, tehát nem kel külön túl nagy feneket keríteni. (Veszélyes mozgalmiság válhat abból, ha egy közösségben mindig meghatározzák, most éppen min van a „kenet”, mi az Úr akarata, merre kell mennie mindenkinek. Az érettség pont abban lesz megtalálható, hogy a hívek egyéni szinten jól döntenek az élet kihívásai közepette, és nem abban, hogy egy vezető közösségi szinten dönt több ezer hívő helyett olyan kérdésekben, amire nincsen bibliai felhatalmazása.) Csalóka persze évszázados sőt évezredes felekezeteket látni pénzzel és hatalommal és intézményrendszerrel, mert ez azt a látszatot kelti mintha a bibliai egyház (helyi gyülekezetek) ténylegesen rendelkeznének ilyen infrastruktúrával és valóban ez lenne a legfőbb feladatuk. Ez azonban a Bibliában nem létező modell. Persze ezzel együtt a nagyok lehetnének humánusak, (és sokan, különösen tőlünk nyugatabbra azok is), de ez önmagában senkit nem tesz hívővé. Egy dolog felismerni a mai nehéz helyzetben rejlő veszélyt a jövőre nézve akár bibliai szempontból (vagy anélkül is), és egy másik dolog a közvetlen hívő reakciónk egy konkrét felmerülő kérdésben. Semmilyen jövőbeli esemény vélt vagy valós ismerete akár a próféciák alapján, nem olthatja ki az irgalmat és a segítségnyújtást a jelenben. De ez igaz a válságtól függetlenül is. Fontos az elv, hogy a családunkról kell elsősorban gondot viselnünk, mert ha nem tesszük, akkor rosszabbak vagyunk a hitetleneknél. (Azok a menekültek egyébként, akikkel személyesen találkoztunk, pont ezt tették, mentették a családjukat a biztos pusztulásból. A gazdasági menekült kérdésről folytatott vita abszurdnak látszott az általunk is tapasztalt helyzetekben.) Pál az adakozással kapcsolatban (ami a segítségnyújtás egy formája is) rendkívül fontos elveket oszt meg, amelyekből általánosan is sokat tanulhatunk. Mert ha megvan a készség, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. (2 Kor. 8:12) Nem abból kell adni ami nincs. Vagyis nem azt kell tenni, ami nincs a hatalmunkban. És nem is érdemes azért aggodalmaskodni, amire semmilyen befolyásunk nincsen. A rendelkezésünkre álló tömeges hírözön miatt erős a kísértés sokat foglalkozni mindazzal, amire semmi hatásunk nincsen, és semmit nem foglalkozni azzal amit
viszont megtehetnénk. Hívőként „KÉSZNEK KELL LENNÜNK” olyan jócselekedetekre, amelyek a hatalmunkban állnak. Isten mindannyiunkat belehelyez a szamaritánus helyzetébe. Ha nem élünk sosem ezekkel a lehetőségekkel, akkor a „szeretet meghidegül” és csak ítélői és bírái leszünk a cselekvőknek. Viszont arra vigyázzunk, ha életünket letesszük a szamaritánusi cselekedetekre, ne váljunk közben mások farizeusává, akik nem pont ugyanazt teszik mint mi. A jó példa lehet ragadós, de a jó példával való hivalkodás még itt a földön learatja a dicsőségét. Nehéz megállni a mai kultúrában, hogy ne arassunk némi dicsőséget a posztjainkkal és fényképeinkkel, de ebben is megszívlelendő az a régi biblikus elv, ha adakozunk (értsd itt: jót teszünk), azt titokban tegyük: Amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy a te adakozásod titkon legyen. És a te Atyád látja, amit titkon tettél, és megfizet neked nyiltan. (Máté 6:3-4) Még néhány megjegyzés a már sokszor megosztott hivatkozásért, amennyiben nekünk imádkozni kell az ország vezetőiért, akik valójában Isten tudtával és akaratában viselik a hatalmat: Mindenki engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, csak Istentől, a meglévő felsőbbségeket Isten rendelte. Azért, aki szembeszáll a felsőbbséggel, az Isten rendelése ellen szegül, az ellenszegülők pedig ítéletet vonnak magukra. Mert a hatóságok nem a jó, hanem a rossz cselekedetek büntetésére vannak. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicsérni fog téged, mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt teszed, félj, mert nem ok nélkül viseli a fegyvert, mert Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki gonoszt cselekszik. (Róma 13:1-4) Az ország törvényének betartása mindaddig kötelesség, ameddig nem hágja ár Isten morális akaratát. Ehhez hozzákapcsolva a következő Igét úgy tűnik, mintha mindig mindenkit ott kéne tartanunk ahol van, vagyis a hatalomban. De ez nincs így. 1 Tim. 2:1-4: Mindenekelőtt arra kérlek, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden fölöttesért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk, teljes istenfélelemben és tisztességben. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy MINDEN EMBER ÜDVÖZÜLJÖN, ÉS ELJUSSON AZ IGAZSÁG ISMERETÉRE. Ez az ima az üdvösségért szól és nem többért. Ha ezek az emberek is megismerik a Messiást, (vagy legalább felismerik, hogy a Messiásban elrejtett hívő életünk áldás az országunknak) akkor a nyugodt és csendes élet esélye sokkal nagyobb lesz számunkra. Viszont nyugodtan kérhetünk imában alkalmasabb vezetőket is ha erről vagyunk meggyőződve. Az európai káoszra Istennek van gondja, nem éri meglepetésként, és ő a rossz dolgokból is mindig jót hoz ki. Pontosan azért engedi a gonoszt megjelenni, hogy az emberek feleszméljenek és nála keressenek menedéket. Sajnálatos, hogy a legtöbben persze nem ezt teszik, de ez az ő felelősségük. Felismerhetjük az idők jeleit, a pogány birodalmakról és az ördögi tervről viszonylag részletesen tanítottunk több részben is, a napi eseményeknek nem kell viszont bibliai aktualitást adni, és a nagy nyomorúságot kikiáltani. Sok minden történik még addig. Ne feledjük: A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1János 4:18)
MENNYIRE NAIVAK ÉS JÓHISZEMŰEK AZOK A HÍVŐK, AKIK A VESZÉLYEK FELISMERÉSE HELYETT VAGY MELLETT A SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRA ÉS A BEFOGADÁSRA TESZIK A HANGSÚLYT? A jóhiszeműség része a hívő életnek, mert segít abban, hogy a szeretet ne hidegüljön meg a szívünkben. (Persze csak abban az esetben, ha a bibliai hit kritériumai mentén próbáljuk megőrizni a szívünket.) Pál szeretet himnusza eléggé félreérthetetlenül fogalmaz. Felismerhetünk ugyan veszélyeket a minket körbevevő világban, lehetünk nagyon „bölcsek” a mostani történésekben, illetve jövőbeni hatásukban, de egyrészt könnyen kerülhetünk ezen az úton végzetes szereptévesztésbe is. Mit érünk vele, ha a mai információtengerben elárasztva magunkat a nehezen beazonosítható (negatív) hírekkel úgy érezzük: egyfajta „szakértőivé” váltunk a történéseknek szemben a „naivakkal” akik nem látják mindezt vagy egy még rosszabb forgatókönyv szerint direkt ilyenek, (az egész eseménysorozat mögött gonosz és titkos összeesküvés áll) mert hátsó céljaik vannak. Sok hívő olyan dolgokat fogalmaz meg és olyan dolgokért aggódik, amire egyáltalán nincs hatása. Nem képes aggódásának a tárgyát semmilyen módon befolyásolni. Rá egyből igaz lesz a hegyi beszéd, hogy „mit aggodalmaskodik a holnap felől” hiszen semmilyen befolyása sincs rá. Sokkolhatjuk magunkat az iszlám szélsőséges nézeteivel (és lehet ez akár egy valós veszély is) de mire jutunk vele? Arra, hogy általánosan előítéletessé és bizalmatlanná válunk az emberek felé, akiknek más színű a bőre, vallása, mérete, stb. és esetleg netán éppen szükségben is van? Csomagoljunk? Meneküljünk mi is? Építsünk bunkert? Gyűjtsünk konzerveket? A koldusokra már eddig is gyanakodtunk, hogy csak ál koldus a nagy részük és manipulál minket. Nem tett ez a "bölcs" tudásunk a kéregetőkkel kapcsolatosan irgalmatlanná a valós szegényekkel szemben is? A legnagyobb népirtást koncentráltan a legfejlettebb ország követte el Európában. Németország élenjárt a kultúrában, a filozófiában, a vallási (protestáns és neoprotestáns) megújulásban, a gazdaságban. No én inkább erre használnám, hogy a Sátán is átváltoztatja magát a világosság angyalává. (Persze igazán még erre sem, mert az igerész egyfajta tökéletes vallási megtévesztést jelent, és nem gondolom, hogy egy bibliahívő ránéz az iszlámra és meg lesz tévesztve, hogy ez lenne a valós hit. A más Jézus, más lélek más evangélium sátáni megtévesztése a keresztény világ kontextusában játszódik és a búza és a konkoly keveredéséről szól.) Vagyis ha Németország és a legfejlettebb kultúra pár év vagy évtized alatt képes volt eljutni a pokol legmélyebb bugyraiba és szisztematikusan kiíratni hatmillió zsidót faji alapon, akkor a mostani „izgalmunk” tartok tőle, hogy nagyon elvéti a célt. Ha mindenáron a napi eseményeket szeretnénk „megfejteni” a bibliai próféciák rendkívül átfogó és szövevényes világán keresztül, akkor én inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a megtévesztett világ a zavaros események miatt egyre erősebben követeli majd a „békét és biztonságot”. Meg fogják kapni. És akkor menthetetlenek lesznek. (1 Tessz. 5:3) No én inkább ezt a veszélyt látom, hogy ebbe a zsákutcába indulunk el. Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy már itt tartanánk a (biblikus) történelemben, de az látható, hogy a hisztéria és a félelem gyorsan létrejön, és nem hinném, hogy a félelem jó tanácsadó lenne a hívő döntéseiben. Talán érdemes lenne nagyon-nagyon szelektálni a hírek között, bizonyos (egyébként antiszemita) forrásokat teljesen mellőzni és igyekezni megtalálni a tudományosan megalapozott és lehetőség szerint előítéletességtől mentes objektív forrásokat. (Megjegyzem halkan: ennek a kritériumnak leginkább a Biblia felel meg, bár abból a napi híréhségünk nem elégül ki. Ezt elégíti ki a Facebook teljesen random és sokszor ellenőrizhetetlen
módon….) Személy szerint nem ismerek olyan hívőt, aki jelen helyzetben döntési pozícióban lenne, és hívőként átlátva az eseményeket, politikai döntéseket kellene hoznia. Ez lehetne külön egy téma, de mi nem vagyunk ez a kategória. Természetesen az aktuális eseményekkel megjelenik az aktuális keresztény irodalom is: az iszlám mint Babilon az Antikrisztus az iszlámból stb. De a római birodalom működési elvein felépülő világbirodalom és az efölött uralkodó vallási babiloni rendszer a maga megtévesztő keresztény színezetével NEM egy iszlám uralta társadalom és gazdasági rendszer. Erről talán lehetne egyébként gondolkozni a Biblia alapján, hogy milyen lesz ez a jövőbeli rendszer? (A következő részben kitérünk ezekre a kérdésekre is.) Befejezésül még annyit, hogy minden (negatív) általánosítás komoly gondokat vet fel, mert keményebbé tesz minket és tartok tőle, hogy általában nem is igaz. (Készült arról pl. tényleg felmérés, hogy hányan tudnak a menekültek olvasni vagy a társadalom milyen rétegét foglalják magukba a menekültek? Akikkel én találkoztam kiválóan olvastak a neten…) Sajnálom, hogy sokunknak nem elég a szamaritánusi helyzetfelismerés egy adott pillanatban, de nem látom, hogy a hívő számára ennél többet (vagy kevesebbet) tanítana az Írás, ami a közvetlen emberi kapcsolatokat illeti. Pedig a római birodalomban lett volna ok a kollektív aggódásra és ellenség felismerésre. Az egyháznak azonban semmi ilyen hatalma és feladata nem létezik túl azon, hogy a bibliai jövőképet viszont tanítania kell. (Na ebben viszont nagy az elmaradás, foglalkozunk sok mindennel, ami nincs benne az Írásban, és kevesen foglalkoznak azzal, ami viszont benne van. A hívők kutatják azt, amiről a Biblia hallgat és alig ismerik, amiről viszont beszél…) Majd a messiási királyságban, ott jelen lesz a messiási törvény állami szinten, ott olyan rend lesz, amire mindannyian vágyunk.
MITŐL KELL FÉLNÜNK? KÖZELEDIK A MUSZLIM ANTIKRISZTUS? Az előző részben a tanulmányunk első pontját fejtettem ki azzal kapcsolatosan, hogyan viszonyuljunk hívőként a mostani válsághoz. A további részekben röviden arra teszek kísérletet, hogy rámutassak: a menekültválsággal kapcsolatos félelmeink még ha valósak is, igen rossz irányba terelhetik a gondolkodásunkat bibliai szempontból. A mostani írás a 2-4 pontokkal kíván foglalkozni. (Ezek a következők: az arabok, az iszlám, és a muszlim Antikrisztus kérdése.) Az utolsó részben ismerjük majd meg az egyes arab (iszlám) országok jövőjét a bibliai prófécia alapján. 2. ARABOK Az arab népek származásukat tekintve Ismaeltől származnak. Hágár kapott egy próféciát a fiáról, amit érdemes szemügyre vennünk: Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát. Anélkül, hogy túlbonyolítanánk a kérdést, (nem mintha a túlságos leegyszerűsítés nem hordozna magában szintén veszélyeket), az mindenképpen látszik, hogy Ábrahámnak ez a magja nem a békés egymás mellett élés alapjait fekteti le. A
történelem során számos példát látunk ennek a próféciának a működésére. A próféciában leírt állapot látható ma is az arab népek és Izrael viszonyában, de ugyanúgy láthatjuk a különböző arab népek, törzsek egymáshoz való viszonyában is. Ha kizárólag a bibliai próféciák szemszögéből értékeljük a történelem menetét, akkor annyit leszögezhetünk, hogy az arab népek nem jelennek meg nagyhatalmi tényezőként a birodalmak között. Látjuk az asszírokat, a babiloniakat, a perzsákat és a médeket, az egyiptomiakat, és végül a rómaiakat. Látjuk azt, hogy a negyedik birodalom a Dániel könyvében a korai szakaszában egyezik a római birodalommal, de ez nem jelenti a teljes történetét, és ennek a birodalomnak van egy folyamatos továbbélése a történelem folyamán, és az idők végén a két részre osztottsága megszűnik, és helyét egy az egész földre kiterjedő rendszer veszi át. Ahogy korábban rámutattunk a két részre osztottság megszűnésének kiváltó oka lehet a Góg és Magóg háborúja. (Abban a háborúban egyébként arab országok a bibliai fölsorolásban legalábbis nem érintettek, más iszlám országok, mint pl. Irán (perzsák) viszont igen.) A világbirodalom még nem maga a nagy nyomorúság, hanem a látszólagos béke és biztonság hosszabb vagy rövidebb korszaka. Ebben az időben emelkedik politikai hatalomra a „kis szarv”, az Antikrisztus, aki az egységes világrend tíz birodalmi részre osztásakor már jelentős pozíciót tölt be, mert megerősíti a szövetséget Izraellel és garantálja számukra egy hétéves szerződésben a biztonságot és a templomi áldozat zavartalan működését. Ezt a szerződést töri meg 3 ½ év múlva, amikor teljes erejével Izrael ellen fordul. Ha igaz is lenne az a félelem, ami most megjelent mind a világi mind a keresztény irodalomban, írásokban, kommentekben stb. (szerintem egyébként nem igaz, de ebben itt nem kívánok most állást foglalni), hogy az arab (ill. az iszlám vallású) népek elözönlik országainkat és pár évtizeden belül akár többségbe is kerülhetnek, és teljesen átalakítják kultúránkat, társadalmi berendezkedésünket, a vallás szerepét a társadalomban, még akkor is ezek az országok olyan politikai, társadalmi, vallási szerkezettel rendelkeznek majd, amely lehetővé teszi az egységes világ kialakulását. Ez a feltételezett folyamat meglehetősen ellent mondana annak a próféciának, amivel ezt a részt bevezettük. És akkor még a vallás kérdéséről egyáltalán nem beszéltünk, csak arról, hogy ezek a népek és utódaik képesek-e megvalósítani a Biblia által felvázolt jövőképet. Én sokkal inkább azt gondolom, hogy a mostani folyamatoktól való túlzott félelem csak egy eszköze annak, hogy a társadalmakat a „béke és biztonság” jövőképe felé terelje. Az most is látszik, hogy szabadságunkat sokan hajlandóak vagyunk feláldozni a „béke és biztonság” érdekében. De vessünk egy pillantást a vallásra is mielőtt levonjuk a következtetéseinket. 3. ISZLÁM Bár az iszlám vallás a kialakulása során sok mindent átvett a Bibliából, ettől még nem vált igaz vallássá. Mohamed többek között azt gondolta, hogy képes lesz egyesíteni az egymással folyamatosan harcban álló arab népeket egy monoteista vallás zászlaja alatt, de ezt a célt sosem érte el. A szunniták és a síiták a 8. század óta harcban állnak egymással. A legnagyobb iszlám birodalom az ottomán török birodalom volt, (nekünk magyaroknak kellene a legjobban tudnunk), ez a birodalom az arab muszlimokat szolgaként ill. rabszolgaként kezelte. Biblikus szempontból bizonyos közös vonások ellenére az iszlám (és minden más vallás) egy hamis vallás. Allah nem egyenlő a Biblia Jehovájával, bármennyire is
törekednek sokan a mai ökomenikus áradatban megtalálni a közös pontokat. A bibliai kijelentés letéteményese egyetlen nép, ez pedig a zsidó nép. Nincs más olyan nép, aki mint nép az egy igaz Istent imádta volna történelme során. Ez az állítás természetesen nem csak az arab és egyéb iszlámhívő népekre igaz, hanem igaz az úgynevezett „keresztény nemzetekre” is. Bibliai szempontból NINCSENEK keresztény nemzetek. Akármennyi valós hívőt is tartalmaz egy nemzet, az ország maga akkor is csak névlegesen lehet keresztény. Miért fontos ez? Azért mert a mai félelmek legnagyobb része ebből a félreértésből fakad. Sokan úgy érzik, hogy szükséges megvédeni „keresztény” értékeinket. De tulajdonképpen összekeverik az általános emberi humánus segítségnyújtást, (ami persze jelen van a Bibliában, de nem ez az üzenetének a lényege) a tényleges bibliai igazságokkal. (Megjegyzem néha az egyébként hősies példát mutató segítők is fölcserélik a bibliai igazságokat a humanitárius segéllyel, de ez az érem másik oldala.) Tisztában vagyok vele, mennyien kimutatták már az iszlám vallás veszélyét a másként gondolkodókra és más népekre, különösen a zsidókra. Ez ismét lehet igaz, de hagy ismételjem meg, a legnagyobb veszélyt eddig a történelemben a zsidóságra (és a bibliai kereszténységre is) a „keresztény” katolikus és protestáns Európa illetve a kiemelkedően művelt és fejlett Németország talaján hatalomra jutó nácizmus jelentette. Az arab népek a maguk megosztottságában és az egyéb népek az iszlám zászlaja alatt soha nem lennének képesek megalkotni a Biblia által megjövendölt egységes világrendet. Ez világosan látszik azokon a népeken keresztül, akiknek a messiási királyságban betöltött szerepével a Biblia külön foglalkozik. De mielőtt erre is rátérnénk, vegyük végül szemügyre a muszlim Antikrisztus fenyegető rémét. 4. MUSZLIM ANTIKRISZTUS? Azok, akik az Antikrisztust az iszlám országok kontextusában szeretnék bemutatni, kísérletet tesznek arra, hogy bizonyítsák, az Antikrisztus birodalma nem lesz jelen az egész földön. De Jelenések 13:7-8 teljesen egyértelműen az ellenkezőjét állítja: Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta. A kontextus határozza meg a jelentést és ez az igevers nem engedi meg, hogy az Antikrisztus birodalmát csak egy regionális iszlám szövetségnek mutassuk be. A másik probléma egy lehetséges iszlám típusú birodalom kialakulásával a jövőben, hogy a Dániel könyve, Nebukadnezár látomása és Jelenések 17:10-11 ezt nem teszi lehetővé. Ott ugyanis egy olyan birodalomról van szó, amely a Jelenések könyve szerint már János idejében uralkodott és uralma és működése folyamatos lesz valamilyen formában egészen az Antikrisztus 3 ½ éves uralmáig. Lássuk ismételten ennek a birodalomnak a szerkezetét: 4. Negyedik birodalom (Róma) a. Egyesült korszak b. KÉT RÉSZRE OSZTOTT KORSZAK (a jelen) c. Egységes világkormány korszak
d. Tíz részre osztott korszak e. Antikrisztusi korszak És most lássuk a Jelenések könyve információi alapján a negyedik birodalom részletes szerkezetét: Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni. 11. A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy. (7:10-11) A Negyedik Pogány Birodalmat előkészítő kormányok a. A Tarquinius Királyok - Első Fej b. A Konzulok - Második Fej c. A Plebejusok - Harmadik Fej d. A Republikánusok - Negyedik Fej e. A Triumvirátusok - Ötödik fej 4. A Negyedik Pogány Birodalom – Imperializmus - Hatodik fej a. Az Egyesült korszak – A Római birodalom b. A Két Részre Osztott Korszak – Az Erő Kelet-Nyugat Megoszlása c. Az Egységes világkormány Korszak d. A Tíz Királyság Korszak – A Tíz Szarv e. Az Antikrisztusi Korszak – A Hetedik Fej (a 11. szarv aztán a 8.)
(A lehullott első öt fej alternatív magyarázata szerint birodalmakat jelenítenek meg: 1.Egyiptom, 2.Asszíria, 3. Babilon, 4.Méd-Perzsa és 5.Görög birodalom). A pogány birodalmak bemutatásából világosan kitűnik, hogy az egyesült világkormány a negyedik birodalomból fejlődik ki. többen megkísérelték az ottomán birodalmat ráerőltetni a látomásra, ezt itt nem kívánjuk részleteiben megvizsgálni, de sem az arab világnak sem az iszlám vallásnak nincs kapcsolata ezzel a próféciával. Ha a vallásokat vesszük szemügyre, akkor a negyedik birodalom magára öltötte a kereszténység látszatát és a két részre osztott birodalom is egyfajta látszatkereszténységet képviselt a történelem során. Aki azt állítja, hogy a világkormánynak és az azt uraló vallási babiloni rendszernek iszlám jellege lesz, annak meg kell tudni magyaráznia miért is lenne akkor ez a rendszer bárki számára is megtévesztő, aki valaha csak érintőlegesen is találkozott a bibliai kereszténységgel? Ez a világot leuraló vallási rendszer sokkal inkább egy olyan ökumenikus (a világvallásokat magába olvasztó) rendszer lesz, amely használja a Biblia elemeit, megvan benne a kegyesség látszata, de tagadja az újjászületés valóságát (az erejét) és
mindazt, amely a tényleges hívő élet része. Használhatja a bibliai terminológiát, Jézus nevét, de ez egy más Jézus lesz más Lélekkel és más evangéliummal. Ez lesz a végső formája a nagy paráznának, Jézabelnek, aki Jelenések 2:20-22 szerint a nagy nyomorúságba megy: Íme én ágyba vetem őt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, NAGY NYOMORÚSÁGBA, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. A nagy parázna a sok vízen ül, vagyis teljesen kontrollálja a nemzeteket, akik kiszolgálják, és üldözi a szenteket, akik a 144 000 zsidó evangélista szolgálata alatt megtértek. Sokan lesznek mártírok közöttük. A HÉT GYÜLEKEZET leírása a Jelenések könyve elején nemcsak a konkrét gyülekezetek leírása. Átfogó képet ad az egyház korszakában a különféle formában megjelenő gyülekezetekről és kronologikusan azt is bemutatja, hogy a történelem során milyen típusú egyház lesz a domináns. A végső kor meghatározó gyülekezete a laodiceai gyülekezet, amely jellegében ugyan „keresztény”, de gyakorlatában tagadja a megváltót, aki kívül van a gyülekezeten. A vallási Babilon a nagy nyomorúság első felét uralja csak. Az Antikrisztus ezalatt az idő alatt éri el az abszolút politikai hatalmat, a tíz (politikai/gazdasági részre osztott világot meghódítja, hét politikai vezető (király) behódol neki és hármat megsemmisít. A nyomorúság második fele a politikai Babilon uralma lesz, amelyben az Antikrisztus egy személyben képviseli az egyházi és a világi hatalmat. Ebben a totális vallási rendszerben az ördög a hamis atya, aki minden hatalmát a hamis fiúnak adta, az Antikrisztusnak és a hamis próféta játssza a Szentlélek szerepét, mert a földet az Antikrisztus imádására vezeti. Ez a szerkezet sem engedi meg az iszlám vallás semmilyen formáját és ellene mond egy lehetséges muszlim Antikrisztusnak. Az Antikrisztus – ahogy a neve is mutatja – mindenben Krisztus ellentéte lesz, de közben elhiteti, hogy ő maga a messiás. Teljesen értelmetlen ezt a felállást az iszlám eszkatológiával összekapcsolni és magyarázni. A hasonlóságok csak azért jelennek meg, mert az iszlám eszkatológia a bibliából kölcsönözte (valójában lopta) az elemeit. Ahogy a következő és utolsó részben megvizsgáljuk egyes arab (iszlám) államok jövőbeni sorsát, még világosabban látni fogjuk, hogy az iszlámnak és ezeknek az államoknak nem az lesz a szerepe a jövőben, amitől most oly sokan rettegnek.
5. ARAB ORSZÁGOK JÖVŐJE A PRÓFÉCIÁKBAN Az elmúlt részekben áttekintettük a menekültválság lehetséges hatásait és a biblikus hozzáállást, az arab és iszlám országok történelmi jelentőségét a bibliai jövőkép alapján, és végül cáfoltuk egy lehetséges muszlim Antikrisztus jövőbeni megjelenését. Tanulmányunk befejező részében kísérletet teszünk, hogy röviden összefoglaljuk az arab (iszlám) országok jövőjét a bibliai próféciákban. Ezeknek az országoknak a megjövendölt sorsa a messiási királyságban szintén jelentősen befolyásolja az első négy pont kérdéseit és válaszait. A próféciák kiemelten foglalkoznak azokkal a területekkel illetve országokkal, amelyek valamilyen formában kapcsolódtak és kapcsolódnak Izrael történetéhez.
A próféták fő vádja a felsorolt országok ellen, hogy folyamatosan gyűlölik Izraelt. Ez a gyűlölet Ismael és Ézsau leszármazottaival kezdődik IV. Mózes 20:14-21-ben és egészen máig tart. A 83. Zsolt. 2-9 foglalja össze ezt a hozzáállást. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten! 3. Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik. 4. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek. 5. Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! 6. Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened: 7. Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok; 8. A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt. 9. Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Ezekben a versekben egy összeesküvésről olvashatunk Izrael ellen. Céljuk Izrael teljes megsemmisítése, úgy, hogy még a nevére se emlékezzenek. A felsorolt nemzetek ősi népek, de lefedik a modern arab népek területét, amelyek más névvel rendelkeznek. A következő lista segít az eligazodásban: Edom
Dél-Jordánia
Ismaeliták
Az arabok atyja
Moáb
Jordánia közepe
Hagarénusok
Egyiptom
Gebaliták
Libanon
Ammon
Észak-Jordánia
Amálek
A sínai félsziget
Filisztea
A gázai övezet
Tyra
Libanon
Asszíria
Irak és Szíria részei
Ez az összeesküvés a modern zsidó állam megalakulása óta továbbra is jellemzi az arab nemzeteket és egészen a nagy nyomorúságig tart. Két elv szerint láthatjuk az arab országok jövőjét: először az antiszemitizmusuk története szerint, másodszor az őket Izraelhez kapcsoló vérrokonság mértéke szerint. Végezetül béke lesz majd a különböző arab országok és Izrael között, de ez három formában következik be: először, megszálláson keresztül, másodszor, a pusztítás eszközével, harmadszor, megtérésen keresztül. Most lássuk az egyes országokat.
1. Libanon Béke lesz Libanon és Izrael között a megszállással. Ezt nem állítja direkt az Írás, csak levezethető bizonyos tényekből. Ezékiel 47:13-48:29 adja meg a királyság határait. Az északi határ azt mutatja, hogy Izrael része a modern Libanon. Ebből az következik, hogy Izrael megszállja és birtokba veszi egész Libanont, és néhány északi törzse fog ott letelepedni.
2. Jordánia A modern Jordánia magában foglalja Edom, Moáb, és Ammon ókori országait. Mivel Isten nem ugyanazt a jövőt szánja nekik ezért külön tárgyaljuk őket.
a. Edom: Dél-Jordánia Számos rész ír arról, hogy Izrael és Edom között béke lesz a pusztítás eszközével: Ezékiel 35:6-9: A kép egy hatalmas pusztítás vérrel és hullák töltik meg a hegyeket, völgyeket (6-8), és Edom folyamatos pusztává válik (9). Jeremiás 49:7-13 is a teljes pusztításról ír, hogy semmi sem fog emlékeztetni Ézsau magjára. Abdiás rövid könyve teljes figyelmét Edom pusztulására fordítja. Az a tény, hogy Izrael hozza a végső pusztulást Edomra Ezékiel 25:12-14-ben is olvasható. b. Moáb: Közép-Jordánia Moáb is pusztítást szenved Jer. 48:1-46 alapján, de ez nem lesz teljes. Akik túlélik megtérnek és Moáb maradéka visszatér a 48:47 szerint. c. Ammon: Észak-Jordánia Jeremiás 49:1-2 szerint Ammon részben elpusztul és Izrael tulajdona lesz. A 49:6 szerint Ammon maradéka az Úrhoz fordul és a királyságban lesz ilyen nevű nemzet. 3. Egyiptom Egyiptom és Izrael között béke lesz, de először pusztítás vár rá, utána pedig megtérés. Egyiptom összefoglaló története Ézs. 19:1-22-ben olvasható. Mindezen túl Egyiptom félni kezd Izraeltől, ahogy Ézs. 19:16-17 írja. Ézs. 19:19-22 szerint oltárt építenek mint jelet Izrael Istenének, hogy mentse meg Egyiptom földjét. Egyiptomot az Antikrisztus seregei teljesen elnyomják (Dániel 11:42-43), de Isten megszabadítja őket az elnyomóiktól. Az egyiptomiak ráébrednek, hogy Allah, a muszlim isten nem mentheti meg őket, csak Jehova, Izrael Istene. Ez vezet majd Egyiptom nemzeti megtéréséhez. Az Isten, aki pusztulást hozott a számukra, most elhozza a helyreállásukat is. Így Egyiptom a messiási királyságban a pogány nemzetek között kap helyet. Egyiptom lesz az egyik ország, aki az Antikrisztus ellen vonul Dániel 11:40- szerint. Mindazonáltal az ábrahámi szövetség elve miatt Egyiptom ítélet alá is kerül Edomhoz hasonlóan Joél 3:19-ben. Egyiptom bűne hasonló Edoméhoz, de a büntetés Edom esetében a teljes pusztulás lesz, Egyiptom esetében a királyság első negyven évében
lesz csak pusztaság az ország Ezékiel 29:1-16 szerint. A negyven év után azonban Egyiptom népét újra összegyűjtik és nemzetként lesz jelen, aki megünnepli a sátoros ünnepet is a királyságban Zakariás 14:16-19 szerint. 4. Asszíria: észak Irak Az ókori Asszíria a mai modern Irak másik jelentős arab ellensége a modern Izraelnek. De Ézsaiás 19:23-25 szerint béke lesz köztük megtérésen keresztül. (23) egy gazdasági egységet ír le, amely Egyiptomot Izraelt és Asszíriát foglalja magába. 5. Kedar és Hazor: Szaúd-Arábia Béke lesz Izrael és Szaúd-Arábia között Jeremiás 49:28-33 szerint. Teljes pusztulást ír le a rész háború miatt és a lakosok az egész világon szétszóratnak. 6. Elám: Perzsia vagy Irán Bár ez nem arab ország, de ugyanaz a vallása mint a többi arab országnak. Béke lesz Izrael és Irán között teljes pusztítás eszközével Jer. 49:34-39 szerint. Elám pusztulását írja le (34-38) és a lakosok teljes szétszóratását a világon. De a 39-ben kiderül, hogy ez csak részben lesz így és a szétszóratás időleges lesz. d. A királyság két puszta helye Ahogyan már láttuk az előző részekben, a messiási királyság rendkívül produktív és gyümölcsöző lesz, az egész földet a szépség jellemzi. De lesz két terméketlen terület égő szurokkal és kénkővel a királyság egész ideje alatt: Babilon és Edom. (SzaudArábia is puszta lesz, de csak lakatlan értelemben.) 1. Babilon: Dél-Irak Az egyike az elhagyott helyeknek. A korábbi világ antikrisztusi fővárosa lesz Babilon. Számos rész ír erről pl. Ézs. 13:20-22. A lakatlan romok Szodomáéhoz és Gomoráéhoz hasonlóak Jer. 50:39-40-ben. Később ő hangsúlyozza Babilon pusztulásának teljességét 51:41-43-ban. A királyságban nem lesz ember, aki csak átkelne a romok között. Ez mára nem igaz. Nemcsak hogy puszta lesz, de folyamatos égés és füst helye lesz Jel. 19:3 szerint. 2. Edom: Dél-Jordánia A másik puszta hely Edom lesz. Ez is számos helyen szerepel pl. Ézs. 34:8-15-ben. Jeremiás másik próféciája 49:17-18 a Szodomához és Gomorához való hasonlóságot hangsúlyozza. Ezékiel 35:10-15 magyarázza Edom ítéletének súlyosságát. Végül Joel 3:19 szerint Edom Izrael elleni speciális erőszakossága miatt folyamatos pusztaság lesz a királyságban. Ahogy szemügyre vettük az országok sorsát, látjuk, hogy nem rajzolódik ki egy egységes arab/iszlám globális rendszer, mint a babiloni globális hamis vallási rendszer, amely a nyomorúság első felét uralja, illetve egy antikrisztusi politikaivallási rendszer, amely a nyomorúság második felét uralja. Bár gyűlöletükben és antiszemitizmusukban közösek, de ennek különböző mértéke más és más szerepet enged meg számukra az idők végén. A történelem vége nem kérdéses. Ahogy a történelem Ura hajszálpontosan beteljesítette az első eljövetel összes próféciáját, pontosan így történik minden próféciával a jövőben is. Ne rettenjünk meg a napi
események nyomasztó tartalmától. Nyerjünk bölcsességet az Igéből, engedjük hogy a Szentlélek megvilágosítsa Isten igazságait, tartsuk magunktól távol az összeesküvés elméleteket, és minden féltett dolognál jobban őrizzük meg a szívünket, mert abból indul ki az élet. Mindaz, ami elhidegít az irgalomtól, az együttérzéstől, a könyörülettől, a segítségnyújtástól, a jelenvaló gonosz világ fejedelméhez tartozik.Ne aggodalmaskodjunk azon, amit nem tudunk megváltoztatni, és cselekedjünk ott, ahol Isten előre elkészítette számunkra a jócselekedeteket. Az Úr közel. Ámen.
(A tanulmány negyedik részének teológiai összefoglalója Arnold G. Fruchtenbaum: The Footsteps of Messiah műve alapján készült.)
