Az írás története Századokon át élt az a felfogás, miszerint a latin betű a görögből származik - írástörténészek azonban ezt kétségessé tették. Szerintük párhuzamos áttételről volt szó; az etruszkok és a rómaiak írása egyidejűleg hatott a kialakulásra. Egy finn akadémista (Hammarström) tisztázta ezt a kérdést - azt mondta, a rómaiak az etruszkoktól tanulták az írást s csupán négy, az etruszkból hiányzó betűt vettek át. Ezt aztán bizonyította is; a rómaiak hamarabb kerültek kapcsolatba az etruszkokkal, mint a görögök. Római kapitális (i. sz. 0 körül) A legelterjedtebb római írás, már az i. e. 3. században megjelent. Kezdetben merev és szögletes volt a latin betűk formája, akárcsak a főníciai, görög és etruszk írásjeleké. Szobrokon, domborműveken, diadalíveken nagyon szép, árnyalt betűk tűnnek fel – a korai időszakban ugyanis csak vésőt és kalapácsot használtak kő vagy fém felületeken a betűk kialakítására (az így kialakult eredeti, első római írást capitalis epigrafica-nak nevezzük).
1. ábra - Római kapitális, 4. század
Pennális (vékony és vastag vonalak váltakozása) formájuk valószínűleg úgy alakult ki, hogy az ezeket tervező művészek előrajzolták ecsettel a kőfeliratot, ezzel finom ritmust, megnyugtató arányokat vittek a betűk alakjába. Valamennyi betűje két párhuzamos egyenes közé esik, egyforma magasságú (caput szó jelentése: fej). Szépen díszíti a betűket a szárak lezárása is. A kőfaragók hol a betűk alsó, hol a felső végekhez illesztették vésőjüket, és egy kalapácsütéssel metszették a talpakat, így igen kecses betűk formálódtak. Az írásra szolgáló eszköz minden esetben befolyásolja az írás kinézetét - így itt a véső hagyott markáns nyomot a betűk képén. Mai fogalmaink szerint a kapitális nagybetűs írás. A szavakat nem választották
el egymástól, folyamatosan írták. Kis pontot tettek a szavak közé - a betűmagasságok felezésébe (olyan magasságban, ahol ma a kötőjel szerepel).
2. ábra - Traianus császár felirata
Az antik Rómából fennmaradt betűket kapitálisnak nevezzük, ám a betűtípus írásának csúcspontját a monumentálisnak (vagy hivatalosan capitalis epigrafica monumentalis) is nevezett változat alkotja. Ez a virágkora az i. e. 1. századtól az i. sz. 2. századig tartott. Traianus császárnak egy harci győzelme emlékére i. sz. 113-ban felállítottak egy oszlopot (Traianus-oszlop), melynek talpazatán az írásmód most ismert legszebb formája található.
3. ábra - Traianus-oszlop
Római kapitális kvadráta vagy quadrata vagy kvadrátírás (i. sz. 4. század)
A római kapitális pergamenre írott változata (capitalis solemnis vagy capitalis elegans), magán viseli az írószerszám (egyenesen tartott vágott nádtoll) jegyeit. Szerzetesek lúdtollal írták, kódexekre jellemző. A betű formája lényegesen kerekdedebb, kevésbé merev és szögletes, de még mindig négyzetbe illeszthető, csak nagy betűk jellemzik, szóközök nincsenek. A betűk gondos rajzolgatása miatt a kapitális ünnepélyesebb típusa csak szűk körben terjedhetett el, minthogy írásához gyakorlott kézre és valósággal művészi készségre volt szükség éppen ezért csak a fényűzően kiállított kódexeket írták ilyen betűkkel. (Megjegyzés: az órai anyag szerint a kapitális kvadráta a kapitális írás alternatív elnevezése. Eszerint azért nevezték így a kapitális írást, mert írásjelei négyzetbe írható, szabályos jelek voltak.)
4. ábra - Római kvadrátírás egy IV. századi könyvből; a szép kvadrátírást a toll alakította ki, amellyel lassan, ünnepélyesen próbáltak írni a papíron
Rusztikus vagy rusztika (i. sz. 5. század) A 4-9. Században elterjedt írás. A rusztika kicsit magasabb, karcsúbb betűfajta, mely könnyen írható volt és mellőzte a mértaniasságot. Nem hat olyan ünnepélyesnek, mint a kvadráta, de még mindig igen szépen formálódó betűk jellemzik. Sok forrás maradt fenn a rusztikáról is; pergameneken, Pompeji házainak falain, viasztáblákon.
5. ábra - Kapitális rusztika (V. század)
Római kurzív írás (i. sz. 1. század) Mikor a római társadalomnak egyre nőtt az igénye a gyors betűvetésre, kialakult a könnyen, gyorsan írható kurzív írás. Okleveleiket, leveleiket, iskolai szövegeket írtak ezzel a betűtípussal, papiruszra, viasztáblára, hártyára vagy falra is akár.
6. ábra - Római kurzív írás
Az írás az 1. században alakult ki, de használata elterjedt volt az 1-4. századig és még a 12. században is használták Itáliában. Két változatát régebbi vagy majuszkula és újabb vagy minuszkula kurzívnak nevezik.
7. ábra - Ezüst és bronz fémtoll Pompei-ből; a kurzív írás eszköze
Unciális (i. sz. 375 körül) Újabb állomás az unciális kialakulása. I.sz. 170 táján tűnt fel ez az új betűtípus. Ez lett a könyvírás általánosan elterjedt formája. A papirusz helyett ebben az időben már egyre szélesebb körben a pergament használták. A betűtípus íróeszköze az írótoll volt. Maga az íráskép nem olyan ünnepélyes, mint a rusztikus, de könnyebben olvasható írásképe van. Kerekded, íves, egyszerűsödő formák, hajlékonyabb vonalak, lúdtollal könnyen írhatóság jellemzik. Az 5. századig volt közkedvelt, de sokáig használták még. Az unciális csupa nagybetűből áll ugyan, de le- és felnyúló szárak lógnak ki a szövegből – a nagybetűből (kapitális) kisbetű (kurrens) felé való átmenet első lépése. Alkalmas nagyobb mennyiségű szövegek írására, könnyebb az írásvezetés, kisebb az erőfeszítés.
8. ábra - Unciális
Szemiunciális vagy félunciális (i. sz. 5. század) Az 5. sz. közepére megjelent a szemiunciális írás, ebben a korszakban mindinkább az volt a törekvés, hogy könnyen és gyorsan végezzék az írást. A betűk lefelé és felfelé is megnyúltak kissé. Ez a két betűtípus (unciális, szemiunciális) sokáig, századokon át élt egymás mellett. A 8. században is fennmaradtak olyan irományok, ahol egyes részeket unciálissal, másokat szemiunciálissal jegyeztek. A félunciális feltűnésével az európai írás fejlődésében nagy jelentőségű változás következett be. Kezdettől fogva egészen az unciális írásig bezárólag a betűk magassága egyenlő volt. A féluncialétól kezdve a betűk már különböző magasak, minthogy egyes betűknek alsó és felső száruk van. Ezeket a betűket minusculáknak nevezzük [literae minusculae (lat.) = kisbetűk]. Felső szára van a b, d, h, k, l, t betűknek, alsó szára az f, g, p, g, betűknek. A felső és alsó szárak beleérnek az írásközökbe, a messze álló sorokat összekötik egymással, s ezzel a sorokba ritmust öntenek. A népvándorlás környékén, az európai kontinensen alábbhagyott az írásbeliség, leginkább a brit és az ír szigeteken volt jellemző, innen jöttek az írástudó szerzetesek, akik később a francia, német olasz kolostorokba magukkal vitték tudásukat. Kialakultak az írásnak különböző változatai; Dél-Itália - benedentán, Ibériai-félszige - vizigót, Frank felföld meroving írások.
9. ábra - Szemiunciális
Karoling minuszkula (i. sz. 8. század) A négy vonal közé illeszkedő kisbetűs írás a 8. században alakult ki, Nagy Károly frank király udvarában. Személyéhez kötődik egyébként iskolák létesítése, ill. az ő udvarában tevékenykedett egy angol szerzetes, Alkuin, az ő iskolájában tanult az egész királyi család (kezdetleges tankönyvek és oktatás). Könnyen, gyorsan írható betűforma, mely kevesebb helyet igényelt. A könyvírás ezután úgy változott, hogy a fejezetcímeket csupa nagybetűvel írták, a szöveget kisbetűkkel. A
betűfolyam folyamata megszakad, megjelennek az egyértelmű szóközök, írásjelek, melyekkel az írás áttekinthetőbbé, tagoltabbá vált. A merev nádtollat felváltotta a lúdtoll. Ennek az írástípusnak csak kisbetűs ABC-je van, nagybetűként a római kapitális megfelelő betűit alkalmazták. Akkor a nagy kezdőbetű egy-egy verssor kezdetét jelentette: ezeknek a kezdő nagybetűknek a latin versus szóból eredő verzális elnevezést adják (ma is használatos a nyomdaiparban).
10. ábra - Karoling minuszkula
A 12. század második felében fellendült a városi kultúra. Egyre nehézkesebbnek érezte a kor embere
a
román
stílust,
és
elkezdte
a
templomokat
megemelni,
karcsúsítani,
keresztboltozatokat csinálni, az ablakokat megnyújtani, csúcsíveket használni. Ez az építészeti stílusváltás megjelent a kézírásban is. (Ez az új stílus am. mindenhol megjelenik - divat, bútor...). A karoling minuszkula kecses formái keskeny, szögletes formát kaptak, a betűk gömbölyűsége eltűnt. A 11. században fejeződött be ez az átalakulás. A 13-14. században egész Európában elterjedt a gót írás. Ez egy nehézkesen írható betű volt, rövid idő alatt azonban kialakult a kézírás, a gót kurzív. Ekkor jelent meg a betűk egybeírása, ami ma is jellemző írásunkra. Gótikus vagy gót írás (i. sz. 12. század) A gótikus stílusjegyeket magán viselő betűk a „barátbetűk”, mert ezeket a kódexmásolásoknál előszeretettel használták. Gutenberg 42 soros bibliája is gótikus betűkkel készült, amely a gótikus textúrához hasonló nyomtatott betű volt. A gótikus írás gótikus stílusjegyeket magán viselő latin betűk alkalmazása, és ne tévesszük össze a gótok írásával, amelyben gót betűk vannak.
Stílusjegyek: vágott hegyű tollal írták, ezért a vonalvastagság változó a betűképben. A vonalvastagságban elég nagy a kontraszt. A betűkép nagyon zárt, tömör, nehezen olvasható. Az ívelt vonalak megtörnek, csúcsossá válnak. Viszonylag díszes betűkről van szó, az íráshoz több idő szükséges, mint az unciális írásoknál. Több típusa is kialakult, ezek mind hasonlóak és mégis markáns különbségek figyelhetőek meg az egyes típusok között. Alaktanilag legkönnyebben talán a kis „o” betű megfigyelésével lehet azonosítani a különböző fajtákat.
11. ábra - Az "o" betű jól jelzi a gót betű típusát: balról jobbra textúra, rotunda, schwabacher, fraktúr.
12. ábra - A felhasznált (ingyenes) fontok: ManuskriptGotisch, Typographer Rotunda Alt, Schwabacher, Kleist-Fraktur, Budapest, EckmannD. Figyeljük meg a betűk változását, pl. az f s.
Humanista minuszkula (i. sz. 15. század) 15. századi olasz humanisták rátalálnak a karoling minuszkulára, és hibásan antikvának, „régi írás” nevezik el (azt hiszik, a régi rómaiak szerzeménye). Az antik szerzők műveinek másolása ekkoriban kezdődött meg, s barbárságnak érezték azt, hogy gót betűvel írták az antik műveket, így visszanyúltak a karoling minuszkulához. Ez képezi a mai nyomtatott latin betű alapját. A latin betűírást átvették egész Európában - a románok kivételével, akik 1860-as évekig vártak ezzel. Átvették a szlávok, a vietnámiak és Amerika felfedezése után a kontinensen is elterjedt.
13. ábra - Humanista textuális írás
Nyomtatott latin betű (i. sz. 15. század) 15. sz. derekán még egész Európában a gót írás volt a legelterjedtebb betűfajta. Gutenberg a könyveiben csak gót betűket használt. Két német nyomdász telepedett le Rómában az 1500-as években; Konrad Sweynheym és Arnold Pannartz. Áttértek a humanisták népszerű antikváinak használatára. Ettől kezdve párhuzamosan használták a két betűtípust. Jellemzője, hogy a világi típusú műveket antikvával, a világi jellegű műveket pedig gót betűvel írták. Nem sokkal később már a misekönyveket is antikvával írták. Az 1550-es évekig hol antikvával, hol gót betűvel írták a könyveket. Gutenberg könyveiben sűrűn egymás mellé sorakoztatta a gót betűket - textúrának is nevezik a sűrűség miatt.
14. ábra - Részlet Gutnberg Bibliájából
Viszonylag nehezen olvashatóak - ezért kialakult egy jobban olvasható betűtípus; rotunda (lásd a gót betűtípusnál). Nagybetűk cikornyásak, kisbetűk az antikvához közelítőek voltak. Megejelent az úgynevezett bastard nevű betű (lásd a gót betűtípusnál), mely a gót betű elkorcsosult, nehezen kiolvasható módosulata volt. A 16. sz. környékén háttérbe szorult a gót betű minden változata. 1513-ban kiadtak egy imakönyvet, ebben újra feltűnt a gót betűtípus. Új, szép változat; fraktur - mozgalmas, finom, árnyalt betűtípus. A fraktur a német humanizmus terméke. Nagybetűi már a barokk előhírnökei. Luther követői szerették ezt a betűtípust, német nyelvterületen lett általános használata. Franciaországban még a 16. században is elég sok könyvet nyomtattak gót betűvel. Tory (párizsi nyomda munkatársa) azonban hadat üzent a gót netűknek; általa kiadott könyvben leszögezte; francia könyv csak akkor szép, ha antikvával van szedve.
15. ábra - Fraktúr és italic Jan van den Velde
Claude Garamond nagyon szép antikva betűi, melyekkel ellátta a nyomdákat nagyban meghatározták Tory állításának sikerét. A humanista írásnak volt egy dőltbetűs változata, a kurzív dőltbetűs írás, ezt Aldus Manutius vezette be. 1505-ben adta ki első kurzívval írott könyvét (Vergilius kötet).
Francesco Grifo volt a betűmetszője, csak a kisbetűket tudta kurzívban szedni, ezért a nagybetűket antikvával szedte.
16. ábra - Aldus Manutius: Hypnerotomachia Poliphili
A 17. sz. folyamán kialakult a barokk könyvstílus. Jellemző a könyveken a hosszas ajánlások, mecénás neve nagybetűvel szedve, szóvirágokkal telehintett körmondatokban magasztalták a mecénást. A 18. században történtek változások a tipográfia kapcsán; a polgárság megerősödött és egyre erősebben meghatározta a közízlést; hódolatteljes ajánlások, cikornyás nyomdai díszek eltűntek, feltűnt egy újfajta antikva típus; egy mértani szabályossággal szerkesztett tökéletes betűtípus. William Baskerville (angol nyomdász) nevéhez kötődik. Klasszicistának nevezik a stílust és az ehhez kötődő betűtípust.
17. ábra - Baskerville betűtípus
A klasszicista antikvát a párizsi Didot, illetve egy pármai nyomdász, Giovanni Battista (Giambattista) Bodoni fejlesztették tovább. Bodoni betűtípusánál a nagyon vastag és nagyon vékony vonalak a meghatározóak. Az antikva fejlődésében Bodoninak jelentős szerepe van.
18. ábra - Bodoni betűtípusa
A 19. sz. folyamán betűtörténetben nagyon egészségtelen tünetek mutatkoztak; a betűöntödék nagyon eredetiek akartak lenni, így nagyon sok betűtípust hoztak forgalomba, a nyomdászok pedig elkezdték ezeket keverni. A címlapokon gyakran a klasszikus betűk együtt szerepeltek az újszerű, ízléstelen típusokkal. Van kiadvány, amelyen egyszerre 10-12 típus volt megtalálható. 19. sz. végére tisztázódtak a viszonyok, újra előszedték a Garamond és Bodoni típusokat. Majd megszületett a groteszk - betűtalpak nélkül, minden vonalában teljesen egyforma vastagságú, mértani és optikai elvek összeegyeztetésével született ez a betűtípus. Jól szerkeszthető forma. A folyóiratokon, könyveken egyre gyakrabban jelent meg groteszk. Formái szintén összefüggésben vannak a korabeli építészet formáival.
19. ábra - A 19. századról 1.
20. ábra - A 19. századról 2.
21. ábra - A 19. századról 3.
22. ábra - A 19. századról 4.
Felhasznált források:
Órai anyag
Az írás kialakulása http://grafikus.blog.hu/2009/12/14/az_iras_kialakulasa_nagyon_vazlatosan_mert_sok _sok_evet_kell_bejarni_egyetlen_poszttal
Római írások http://tudos.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=58570&recommend=1
Tevan Andor: A könyv évezredes útja (5. fejezet) http://mek.niif.hu/01600/01650/html/fejez5.htm
Betűtípusok; gót betűk http://szabadbolcseszet.elte.hu/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=378&tip =0
Aldus Manutius – http://www.matt.org.hu/public/sorsz_hir.php?m=200&dok_id=293
A 19. századról http://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:Jd3SP6keRtkJ:lakbegra.uw.hu/jegyzet/ XIXsz.pdf+19.+sz%C3%A1zad+bet%C5%B1t%C3%ADpus&hl=hu&gl=hu&pid=bl &srcid=ADGEESgvlDkPlsXUQFTBgXUismrxyUMVupvHJxlJXNqHWBj0ECs6QOUh GAyoNcjblgk3Owx9bZtaCvjXKA3ap0_9_xfzdavmxghO3EITrQxhzQYFQPwmoPGtM8 _jLmsH2gTDPV5QKYcB&sig=AHIEtbTb5ZEBsnrYRJlv8FRLQBLpvA8jUQ&pli=1
Ajánlott irodalom
Szántó Tibor: Könyvtervezés
Szántó Tibor: A betű. A betűtörténet és a korszerű betűművészet rövid áttekintése.
Kéki Béla: Az írás története - A kezdetektől a nyomdabetűig
