NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM HADTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA
AZ INFORMÁCIÓ JELENTŐSÉGE AZ EU POLGÁRI VÁLSÁGKEZELŐ MŰVELETEIBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KOSZOVÓI SZEREPVÁLLALÁSRA
PhD (doktori) értekezés
TERVEZET
Szerző: Uri László rendőr alezredes Témavezető: dr. Botz László PhD ny. honv. altábornagy dr. habil. Kis-Benedek József ny. honv. ezredes c. egyetemi tanár
Budapest, 2016.
1
„A tudás, inkább mint valaha, hatalom”1
1
Joseph S.Nye és William A. Owens Fehér Házi tanácsadók. In.: Armand Mattelart: Az információs társadalom története Gondolat-Infonia, 2004. 142.o.
2
TARTALOMJEGYZÉK
AJÁNLÁS............................…………………………………………………………………..6 KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS……………………………………………………………..…7 BEVEZETÉS …………………………………………………………………………….…...8 1.
A témaválasztás indoklása ……………………………………………………8-10
2.
A tudományos probléma megfogalmazása…………………………………..10-11
3.
Hipotézisek ………………………………………………………………….11-12
4.
A kutatás célja ………………………………………………………………12-13
5.
Kutatási módszerek …………………………………………………………13-14
6.
Szakirodalmi áttekintés ……………………………………………………..15-16
7.
Az értekezés felépítése ……………………………………………………...16-18
1. FEJEZET: A NEMZETKÖZI BIZTONSÁGI KÖRNYEZET ELEMZÉSE, A GLOBÁLIS ÉS A NYUGAT-BALKÁNI TÉRSÉGEN KERESZTÜL 1.1. A biztonság értelmezése …………………………………………………….19-24 1.2. Kihívások, fenyegetések és kockázatok ……………………………………..24-31 1.3. Globalizáció, információs társadalom…………………………………….....31-37 1.4. Civilizációs törésvonalak ...……………………………………………….....37-39 1.5. A konfliktusok kiteljesedésének lehetőségei ………………………………...39-43 1.6. Jugoszlávia történelmének rövid bemutatása ……………………………….43-50 1.7. Koszovó, a válságok tükrében ……………………………………………….50-55 1.8. Következtetések ……………………………………………………………..55-57 2. FEJEZET: A BÉKEFENNTATÁS ÉS A VÁLSÁGKEZELÉS FEJLŐDÉSE A NEMZETKÖZI SZERVEZETEKBEN 2.1. A nemzetközi szervezetek és a válságkezelés …………………………….....58-59 2.2. Az Egyesült Nemzetek Szervezete …………………………………………..59-62 2.3. Az Észak- Atlanti Szerződés Szervezete ………………………………….....62-64 2.4. Az Európai Unió ……………………………………………………………..64-68 2.5. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet …………………….....68-71 2.6. Az Afrikai Unió ……………………………………………………………...71-73 2.7. Békefenntartás ………………………………………………………………73-79 3
2.8. Válságkezelés ……………………………………………………………….79-86 2.9. Következtetések ……………………………………………………………..86-87 3. FEJEZET: AZ INFORMÁCIÓ JELENTŐSÉGE A BÉKEFENNTARTÁSBAN ÉS A VÁLSÁGKEZELÉSBEN 3.1. Az információszerzés története ……………………………………………...88-92 3.2. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az információkezelés ………………..92-98 3.3. Az Európai Unió és az információkezelés …………………………….........98-102 3.4. Az Észak- Atlanti Szerződés Szervezete és az információkezelés ………..102-109 3.5. Az együttműködés fontossága, a missziókban részt vevő szereplők között 110-115 3.6. Következtetések …………………………………………………………..115-117 4. FEJEZET: AZ INFORMÁCIÓMENEDZSMENT LEHETŐSÉGEI AZ EULEX MISSZIÓBAN 4.1.Az EULEX jogi háttere …………………………………………………….118-120 4.2. Információmenedzsment …………………………………………………..120-129 4.3. A rendőri megfigyelés és tanácsadás sajátosságai ………………………..129-138 4.4. A szervezett bűnözés helyzetképe ………………………………………..138-147 4.5. A bűnügyi felderítő munka jellemzői …………………………………….147-152 4.6. Kábítószer-ültetvények …………………………………………………...152-156 4.7. A Balkáni mini „Schengen” vonatkozásai ………………………………. 156-163 4.8. A civil-katonai együttműködés lehetőségei ………………………………163-168 4.9. A nyílt-forrású információgyűjtés alkalmazása …………………………..168-177 4.10. Elemzés-értékelés ………………………………………………………..177-185 4.11. Az információbiztonság kérdései ……………………………………….186-194 4.12. Következtetések …………………………………………………………194-196 BEFEJEZÉS 1.
Összefoglalás ……………………………………………………………..197-200
2.
Összegzett következtetések ………………………………………………201-209
3.
Új tudományos eredmények ……………………………………………...210-211
4.
Az értekezés gyakorlati hasznosíthatósága, ajánlások ……………………211-212
4
FELHASZNÁLT IRODALOM ……………………………………………………...213-224 MELLÉKLET ………………………………………………………………………...225-241 RÖVIDÍTÉSEK ………………………………………………………………………242-244 PUBLIKÁCIÓK ……………………………………………………………………...245-246
5
Apukám emlékére
6
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Külön köszönetet szeretnék mondani Berki Antal, Boda József, Botz László, Gőcze István, Hautzinger Gyula, István Krisztina, Nagy Miklós Mihály, Kis-Benedek József, Huszár András (†), Padányi József, Szabó István és Szelei Ildikó részére.
7
BEVEZETÉS A hírszerzés, mint ősi foglalkozás nem tartozik a kihaló mesterségek közé. Nem csak hogy múltja és jelene van, hanem az Emberiség létfenntartásának szerves részét képezi a jövőben is. Az információs társadalom megjelenésével, a folyamatosan növekvő információs-nyomás következtében, mérhetetlen mennyiségű adat keletkezik nap, mint nap. A hírszerzés kifejezés mellett, gyakran használják az információszerzést és az információgyűjtést is. Az elnevezés kiterjesztése bizonyos esetekben <szalonképesebb> jelentést takar. Az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységében a hidegháború alatt, még az
kifejezés használata is inkább tiltott volt, mint tűrt vagy támogatott. A kétpólusú rendszer megszűnésével, az ENSZ is változáson ment keresztül, azonban a <semlegesség> alapelve érthető módon, továbbra is megmaradt. Az Európai Unió nézetrendszere már nem képvisel ilyen konzervatív felfogást. Mind ezek ellenére a békefenntartás és a polgári válságkezelés eredményességének növelése hatékonyabb információszerző tevékenységet igényel. Ez nem könnyű feladat, mivel idegen, többnyire veszélyes környezetben; sokszor egyszerre megjelenő biztonsági kihívások, kockázatok és fenyegetések közepette; bonyolult etnikai, vallási, kulturális viszonyok között; korlátozott
mandátummal;
soknemzetiségű
erőkkel
kell
feladatainkat
végrehajtani.
Dolgozatom témája arra mutat rá, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak a nemzetközi rendőri egységek parancsnokainak, hogy időben és megfelelő minőségű értékelt információval lássák el őket. Értekezésem az egyszerre jelen lévő lehetőségekre és nehézségekre próbál rámutatni, továbbá olyan következtetéseket von le, melyek elősegíthetik az információgyűjtő lehetőségek mélyebb és szélesebb körű kiaknázását. Dolgozatom a döntéshozók információtámogatásán; az információszerzésen; az együttműködésen; az információmegosztáson és az elemző-értékelő tevékenységek szellemiségén alapul. 1. A témaválasztás indoklása Amikor a kutatási téma időszerűségéről és annak szükségességéről ejtünk szót, nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az egész terület az információszerző tevékenységre épül. Ugyanakkor, ha az információszerzés behelyezésre kerül a megfigyelői, tanácsadói rendőri missziók mindennapjaiba, meg kell állapítani, hogy a időszaka 8
alatt, a missziók információ támogatása elégtelen alapokon nyugodott. Magyarázatként az ENSZ semlegességével kapcsolatos alapelve szolgált, nevezetesen az a konzervatív etikai magyarázat, amelynek értelmében a hírszerzéssel kapcsolatos minden nemű tevékenység, még a kimondott szó útján is tiltott volt. Ennek ellenére, igaz nem szervezett és jóváhagyott módon, de hírszerzési adatokhoz jutott a békemissziókban részt vevő nemzetközi csapatok egy része. A nagy szembenállás időszaka nemcsak a kétpólusú világ megszűnését vonta maga után, hanem a globalizációs folyamatok felgyorsulását, és az információs társadalom szélesebb körű kiépítését is elősegítette. Az információ növekedésének mennyiségi jellemzői olyan szintet érnek el mindennap, hogy az adathalmaz megszerzése, feldolgozása és értékelése nagy nyomás alá helyezi a rendvédelmi szerveket és a titkosszolgálatokat egyaránt. Ezért a kutatási téma aktualitása ebből a szemszögből vizsgálva is adott. Az általános biztonságpolitikai környezet változása miatt jelentősen megemelkedett az ENSZ békefenntartó missziók az EU polgári válságkezelői műveletek száma is. Azonban a NATO, az EBESZ és az AU is a konfliktus zónák elengedhetetlen főszereplőivé váltak. A különböző szervezetek nemcsak önállóan, hanem sokszor együtt hajtják végre –sokszor lehetetlennek tűnő- küldetésüket a válságövezetekben, ahol kiemelkedő jelentőséggel bír az együttműködés és az információmegosztás. Fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy a rendőri tanácsadó és megfigyelő missziók
információtámogatását
szinte
alig
vizsgálták,
épp
ezért
is
aktuális
a
témaválasztásom. Válságövezetekben leginkább a legsúlyosabb bűncselekményeket követik el. Ezen felül jellemző a nagyarányú migráció, emberiség-elleni-, és háborús bűncselekmények, továbbá a törvényen kívüli övezetek; a működésképtelen államok területei leginkább alkalmasak arra, hogy a szervezett bűnözés, a maffiatípusú szervezetek és a terrorizmus megjelenjenek. A felsorolt jelenségek és bűncselekmények nemcsak a válságövezetek lakosságát, az állam rendjét és biztonságát veszélyeztetik, hanem kihatnak az adott régióra, illetve manapság már globális vonatkozásaik is számottevők. A veszélyeztetettség a nemzetközi erők személyi biztonságát is érinti. Ezért a békemissziók és polgári válságkezelő műveletek területeit földrajzi szempontból nem lehet elválasztani, a biztonsági kihívásokat, fenyegetéseket és kockázatokat nem lehet elszigetelten kezelni. Az ott zajló eseményekkel kapcsolatosan, már a helyszínen folyamatos jelleggel információgyűjtést kell folytatni. Ezért is aktuális és időszerű 9
a témaválasztásom, amely a rendőri döntéshozók hatékonyabb információtámogatását tűzte ki célul. 2. A tudományos probléma megfogalmazása A tudományos probléma meghatározásához megvizsgáltam iskolák, nézetek és értékrendek különbözőségeit; eltérő szervezeti modelljeit és szervezeti kultúrák sokszínűségét; fenyegetéseket, kihívások és kockázatok együttes jelenlétét; a humánerő és a szervezet képességeit; történelmi, etnikai, vallási és kulturális hátteret és az aktuális társadalmi berendezkedés; kommunikációs nehézségeket; a költségvetés határait; szomszédsági viszonyt és végül a regionális beágyazottságot. Az azonosítást követően, négy fő fejezetre lebontva, az alábbiakban fogalmaztam meg a kutatás során felmerült tudományos problémákat: 2.1. A biztonságot nem mindenki értelmezi egységes módon. Válságövezetekben a kihívások, fenyegetések és kockázatok, leginkább emberiség elleni és háborús bűntettek; terrorizmus; szervezett bűnözés; illegális migráció; korrupció; illetve működésképtelen államok formájában jelennek meg. A globalizáció világában, minden mindennel összefügg. A tudásalapú társadalom mérhetetlen mennyiségű információval árasztja el az embereket. A történelmi törésvonalak mentén, mindig feszültségekkel kell számolni. A háború minden szereplőjénél áldozatot követel. A gerilla hadikultúra napjaink meghatározó harcmodora. Koszovó státusza továbbra is vitatott, annak etnikai megosztottsága miatt is. A válságövezetben milyen biztonsági kihívások, fenyegetések és kockázatok kerültek azonosításra? Milyen hatással vannak az azonosított kihívások a belső és a külső biztonságra? Milyen tényezők okozzák a válságot? Folytatnak-e gerillatevékenységet a térségben? 2.2. A nemzetközi és a regionális szervezetek bürokratikusak, döntési mechanizmusuk bonyolult, mandátumuk behatárolt, elégtelen költségvetéssel rendelkeznek, a küldő országok tartanak a személyi veszteségektől. A békefenntartás és a válságkezelés privilégiuma feldarabolódott a szervezetek között. Milyen nemzetközi és globális szervezetek, továbbá biztonsági tömbök képviseltetik magukat
10
a válságövezetekben? A békemisszió milyen mandátum mentén fejti ki a tevékenységét? Kelle kombinálni a békefenntartás különböző generációit? 2.3. A nemzetközi szervezetek különböző információgyűjtő képességgel rendelkeznek. Nincs egységes
szemlélet
a
békemissziókban
az
információszerzés
vonatkozásában.
Az
együttműködés során a bizalmatlanság még mindig sok esetben akadályozó tényező. Milyen információszerző képességekkel rendelkeznek a nemzetközi szereplők? Milyen információszerző képességekkel rendelkeznek a helyi szervek? Milyen az együttműködés foka a helyi és a nemzetközi szervezetek között? Van-e információ-megosztás, a nemzetközi szervezetek között? 2.4. A megfigyelői-tanácsadó missziók korlátozott mandátummal rendelkeznek, ezért az információgyűjtő képességük jelentősen behatárolt. Szükség van információmenedzsment bevezetésére, továbbá a nyílt-forrású hírszerzés (OSINT) szélesebb körben történő alkalmazására. Az elemző-értékelő munkakörök minősége nem éri el a kívánt szintet. Az információbiztonságnál információvesztés alakul ki. Az információgyűjtéssel foglalkozó szakértők foglalkoztatása, nem elégséges. Mi a nemzetközi rendőri döntéshozók viszonya az információmenedzsment vonatkozásában? A megfigyelés és tanácsadás jellemzői mentén, milyen lehetőség kínálkozik az információgyűjtésre? Van-e értékelő-elemző, illetve OSINT tevékenység szervezeti szinten a nemzetközi rendőrség felépítésében? Kiépíthető-e egy integrált információfeldolgozó rendszer? 3. Hipotézisek 3.1. Az örökké jelen lévő háborúk, leginkább a civilizációs törésvonalak mentén alakulnak ki. A biztonságot összetett módon kell értelmezni, ahol a kihívások, fenyegetések és kockázatok együttesen jelennek meg. Az információs társadalom, nyomás alá helyezi a döntéshozót. 3.2. A nemzetközi szervezetek a béke és az együttműködés szolgálatában állnak, ahol az ENSZ elveszítette egyeduralmát, így a békefenntartás többszereplős lett. A polgári 11
válságkezelés, a békefenntartásból vezethető le. A missziók gerincét tanácsadói-megfigyelői típusú missziók alkotják. 3.3.Az információszerzés továbbra is meghatározó tevékenység, missziók vonatkozásában elsősorban az OSINT, és a humán hírszerzés (HUMINT) a forrás, illetve a magas színvonalú elemzés-értékelés az elsődleges. A nemzetközi szervezetek információgyűjtő képessége különböző,
korlátozott
mandátum
esetén
szinte
egyforma.
Az
együttműködési
hajlandóságában pozitív változás nem fog bekövetkezni, de a helyi együttműködést sem lehet befolyásolni. Az együttműködés hatékonyságát a bizalmatlanság és az információbiztonság gátolja. 3.4.Kizárólag ENSZ mandátum égisze alatt lehet békemissziót végrehajtani, ahol az információmenedzsment, mint szemléletmód erősítésére van szükséges. A megfigyelőitanácsadói rendőri missziók működtetése kiemelt fontosságot élvez, azonban az információgyűjtés képességének valós növelése, nem egyértelmű. Az OSINT tevékenység vélhetően nagyobb teret fog kapni, azonban az elemzés-értékelés jelentősége még nem kap elég felismerést. Információvesztéssel mindig számolni kell. 4. A kutatás célja 4.1. Áttekintem a nemzetközi biztonsági környezet változását, a globális és a nyugati-balkáni térségen keresztül. Azonosítom a biztonsági kihívásokat, fenyegetéseket és kockázatokat. Elemzem az információs társadalom hatását a missziókra. Megvizsgálom a konfliktusok kiteljesedésének lehetőségeit. Áttekintem Koszovó és Szerbia viszonyát. Kiemelt célom, hogy elemezzem, miképpen hat a biztonság; a globalizáció; a tudás-alapú társadalom és a konfliktusok a missziók információszerző lehetőségeire. 4.2. Bemutatom a békefenntartás és a válságkezelés fejlődését, a nemzetközi szervezetek vonatkozásában. Párhuzamot vonok a békefenntartás és a polgári válságkezelés között, rámutatok azok sajátosságaira. Feltárom a missziók és a műveletek elengedhetetlen jelenlétének fontosságát. Kiemelt célom, hogy rámutassak a nemzetközi szervezetek békefenntartó és polgári válságkezelő gyakorlataira.
12
4.3. Rávilágítok az információ szerepére a békefenntartásban és a válságkezelésben. Áttekintem az információszerzés történelmét. Elemzem a szervezetek információkezelési gyakorlatát és rámutatok azok különbözőségeire. Bemutatom az együttműködés sajátosságait, megkerülhetetlen jelenlétét nemzetközi viszonylatban. Kiemelt célom, hogy összefüggést találjak a szervezetek információkezelési gyakorlatában, mely az együttműködés által biztosíthatja a döntéshozók hatékonyabb információtámogatását. 4.4. Rámutatok az információmenedzsment lehetőségeire. Feltárom a missziók korlátozott mozgásterét. Részletezem a rendőri megfigyelő és tanácsadó missziók sajátosságait. Bemutatom a helyi bűnügyi felderítés lehetőségeit. Elemzem a civil-katonai együttműködés és
a
nyílt-forrású
információgyűjtés
missziókban. Rávilágítok az
felhasználhatóságának
elemző-értékelő
lehetőségeit
a
rendőri
munka fontosságára, továbbá annak
hatékonyabb alkalmazásának szükségességére. Megvizsgálom az információbiztonság fontosságát, ugyanakkor levezetem az információvesztés lehetőségeit. Kiemelt célom, hogy bemutassam azokat a lehetőségeket, amelyek leginkább elősegíthetik a döntéshozók információtámogatását. 5. Kutatási módszerek A kutatási céljaim elérése érdekében, az alábbi módszereket alkalmaztam: 5.1. Nemzetközi környezetben használtam, a katonai főiskolán megszerzett elméleti és gyakorlati, továbbá a katonai csapatszolgálat során elsajátított ismereteket, amelyeket kiválóan tudtam alkalmazni az öt rendőri misszióm során. A katonai szervezeti kultúra ismerete nagyban hozzásegített ahhoz, hogy megfelelő szintű együttműködés kerüljön kialakításra, eredményes közös járőrszolgálati és megfigyelési feladatban vegyünk részt, kétoldalú hivatalos megbeszélések keretében kölcsönös bizalomépítésre kerüljön sor, illetve kiemelt incidensek közös feltárását is elvégezzük. Megismerhetővé váltak a katonák által alkalmazott nyílt információgyűjtési technikák, a különböző nemzetekre jellemző sajátosságok, továbbá az együttműködési szándék alapján hatékonyabbá válthatott a nyílt információk cseréje.
13
5.2.Nemzetközi
válságövezetekben
eredményesen
használtam
felsőfokú
rendőri
végzettségemet, nemzeti bűnügyi szakmai múltamat, amely szinte kizárólag bűnügyi információszerzést ölelt fel. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a helyi rendvédelmi szervek munkájába belelássak, megértsem az alkalmazott eljárásokat, felmérjem az erők, eszközök és módszerek arányát és a jelenlévő szokásokat. Az ilyen jellegű tapasztalat hozzásegített, hogy két misszióban a helyi rendőri rendszereket felmérjem és átvilágítsam, statisztikák, jelentések, kérdőívek és munkamegbeszélések által rendszerezzem, végezetül összefoglaló jelentéseket készítsek az illetékes nemzetközi és helyi döntéshozók számára. A tényfeltáró bűnügyi vonatkozású jelentések szinte teljesen átfogó képet adtak, a vizsgálat alá vont szervezetről. 5.3.Részt vettem öt hazai több hetes kiképzéseken, melyek mindegyik békefenntartó, polgári válságkezelő missziók felkészítésére volt hivatott. A képzés során olyan általános és különleges
ismereteket
szereztem,
melyek
elősegítették
a
nemzetközi
viszonyok
megismerését. Részt vettem CEPOL válságkezelői tanfolyamon is, illetve legalább öt olyan kiképzésen a missziók során, mely az általános felkészítésen túl olyan ismeretekkel szolgált, amely segített megérteni a helyi konfliktusok lényegi elemeit. Részt vettem továbbá kiegészítő tréningeken is a missziókban. Ez az oktatás olyan elméleti és gyakorlati tudást szolgáltatott, amely többek között hozzásegített a helyi rendvédelmi szervekkel és egyéb missziós szereplőkkel történő sikeres kapcsolattartás kialakításához. 5.4.A biztonság és védelempolitikai szak hozzásegített ahhoz, hogy polgári válságkezelői műveletben, az információszerzéssel kapcsolatos helyi és nemzetközi eljárásokon túl, próbáljam egészében látni a válságövezetben zajló, egymással összefüggő reál-folyamatokat. Mind hazai, mind nemzetközi környezetben törekedtem arra, hogy az általam készített jelentések elemző-értékelő szemszögéből is bemutassák a megfigyelt eseményeket. Ez a szemlélet segítséget nyújtott, hogy külföldi munkáim során, az igényeknek megfelelően olyan elemző-értékelő jelentéseket készíthettem, amelyek a helyi rendvédelmi szervek és az illetékes nemzetközi vezetők támogatására szolgáltak. Következtetéseim egy részét helyi előadásokon és itthoni konferencián mutattam be. Tanulmányoztam a kutatási témához kapcsolódó hazai és nemzetközi szakirodalmat, tanulmányokat, publikációkat és elemzéseket. Missziós tapasztalataimat, illetve kutatásaim részeredményeit publikáltam. Az itthoni munkakörömben történt változás során elemző-értékelő munkaköröm még jobban segítette dolgozatom elkészítését. 14
6. Szakirodalmi áttekintés
Az irodalmi áttekintésem során, az értekezésem felépítésének harmincegy alfejezetére hagyatkozom, annál is inkább, mivel ezek egységet képeznek. Ehhez kapcsolódva megjegyzem, hogy minden egyes témakör külön-külön is alkalmas lenne szakdolgozatok, diplomamunkák és értekezések elkészítésére. Ennek tükrében, az irodalmi gyűjtés során nem az volt a célom, hogy minden egyes alfejezet, a maga teljességében kidolgozásra kerüljön – helyhiány és a címbeli megkötöttség ezt nem is engedte volna, hanem egy nagyon rövid, de célzott összegzés jelenjen meg, annak lényegi mondanivalójáról. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a bevezető és általános alfejezeteket más megközelítésben is ki lehet dolgozni. Az utolsó fejezet kidolgozásánál fontosnak tartom megemlíteni, hogy az általam írt egyes tanulmányok nemcsak felhasznált és hivatkozott irodalmakon alapszanak, hanem széleskörű személyes nemzetközi tapasztalatokon is. Az alábbi kivonatos szakirodalmi felsorolás, a felhasznált irodalmon belül, a legfontosabbnak tartott szerzőket és műveiket tartalmazzák. Anheier H. (et.al): Globális civil társadalom; Barabási Albert-László: Behálózva; Bayer József (et.al): Globalizációs trendek, tanulmányok; Besenyő János: Az afrikai konfliktusok és kezelésük sajátosságai, a békefenntartó műveletek során szerzett tapasztalatok; Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században; Botz László: A hadászat felderítés szerepe a Magyar Köztársaság stabilitását befolyásoló globális és regionális fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások értékelésében, különös tekintettel a megváltozott Európai biztonságpolitikai helyzetre, a NATO új stratégiájára és a Délszláv válságra; Clausewitz von Carl: A háborúról; Deák Péter: Biztonságpolitikai kézikönyv; Diamanti Tiziano: The Peacekeeping Information at UN level; Dobák Imre: Ukrajna biztonságföldrajzi szerepe az illegális migráció folyamatában; Fischer Ferenc: A kétpólusú világ; Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái; Gaddis Lewis John: Most már tudjuk; Gazdag Ferenc: Biztonságpolitikai tanulmányok; Haig Zsolt: Az információbiztonság komplex értelmezése; Horváth Zoltán: Az információbiztonság komplex
értelmezése;
Hungtinton
P.
Samuel:
A
civilizációk
összecsapása és a világrend átalakulása; Istvanovszki László: A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ helye, szerepe, tapasztalatai a határon átnyúló veszélyek és fenyegetések megelőzésében, kezelésében; Izsa Jenő: Nemzetbiztonsági alapismeretek; 15
Juhász József: A délszláv háborúk; Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa; Kissinger Henry: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa; Kolodko W. Grzegorz: Globalizáció és a volt szocialista országok fejlődési tendenciái; Korinek László: Globalizáció és a volt szocialista országok fejlődési tendenciái; Lévai Gábor: Nyílt információs hírszerző szervezet (OSINT) kialakításának és
működtetésének
szempontjai; Masuda Yoneji: Az információs társadalom; Matus Jánus: A jövő árnyéka; Padányi József: A civil-katonai együttműködés kialakulása, hazai meghonosítása, a CIMIC feladatrendszere, és a PSYOPS; Panajotu Kosztasz: Az angol katonai terminológia adaptálásának kérdései; Pilch Jenő: A hírszerzés és a kémkedés története; Póczik Szilveszter: Nemzetközi szervezett bűnözés tegnap és ma; Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana; Remek Éva: Gondolatok az Európai Unió válságkezeléséről; Resperger István: Kis háborúk nagy hatással. A XXI. század fegyveres konfliktusai, a terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés jellemzői; Szternák György: Jugoszlávia válsága; Tálas Péter: A terrorizmus anatómiája; Toffler Alvin: A harmadik hullám; Várhegyi István (et.al): Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. 7. Az értekezés felépítése A választott témát négy fő fejezetben dolgoztam fel, ezeket harmincegy alfejezetre bontottam. 1. A nemzetközi biztonsági környezet elemzése, a globális és a nyugat-balkáni térségen keresztül Az első fejezetben áttekintem a biztonságról alkotott különböző felfogásokat, majd bemutatom a hidegháború biztonságpolitikáját. Felsorolom korunk főbb biztonsági kihívásait, fenyegetéseit és kockázatait, kiemelve a terrorizmust és a migrációt. Ezt követően megvizsgálom a missziók környezetét oly módon, hogy a globalizációval megteremtem annak legnagyobb mozgásterét. Szólok az információs társadalomról, mely nagy hatással bír az információszerzés
kultúrájára
is
napjainkban.
Részletezem
azokat
a
civilizációs
törésvonalakat, amelyek általában meghatározzák a válságok ismétlődő jellegét. Ismertetem a konfliktusok kimeneteleinek lehetőségeit, középpontba állítva a gerilla-hadikultúrát. Jugoszlávia vonatkozásában rövid történeti áttekintést nyújtok, majd részletesebben
16
bemutatom Koszovót, mint az örök konfliktus forrását. Végezetül következtetésemben rámutatok a missziókra ható és befolyásoló erőkre és hatásokra. 2. A békefenntartás és a válságkezelés fejlődése a nemzetközi szervezetekben A második fejezetben bemutatom azokat a szervezeteket, amelyek a válságövezetek elengedhetetlen és visszatérő szereplői. Áttekintem a szervezetek történeti hátterét, rávilágítok békefenntartói és válságkezelői képességeikre. Vizsgálataim során leginkább az Egyesült Nemzetek Szervezetére és az Európai Unióra összpontosítok, de elengedhetetlen az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezete és az Észak- Atlanti Szerződés Szervezete képességeinek elemzése is. Az Afrikai Uniót, csak történeti szempontból említem meg. Ezt követően a békefenntartás és válságkezelés témakörét vázolom. A fejezetet olyan következtetéssel
zárom,
amely
bizonyítja,
hogy
nemzetközi
szervezetek
nélkül
elképzelhetetlen hatékony békefenntartás és polgári válságkezelés. 3. Az információ jelentősége a békefenntartásban és a válságkezelésben A harmadik fejezetben áttekintem, az információszerzés történetét és sajátosságait napjaink vonatkozásában. Ezt követően érintem az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, illetve az Észak- Atlanti Szerződés Szervezete információgyűjtő képességeit. Feltárom azt az összefüggést, hogy a békefenntartás és polgári válságkezelés során résztvevő nemzetközi szereplők elengedhetetlen létfenntartási képessége, az együttműködés iránti hajlam. A fejezetet olyan következtetéssel zárom, hogy az információszerzésnek évszázados hagyományai vannak, továbbá tevékenysége végtelen. Ugyanakkor bemutatom, hogy a válságövezetek színterein tevékenykedő nemzetközi szereplők információszerző képessége erősen korlátozott, kevés kivételtől és mandátumtól eltekintve. Megfogalmazom azt a következtetést, hogy információszerzés és együttműködés nélkül nincs sikeres válságövezeti tevékenység. 4. Az információmenedzsment lehetőségei az EULEX missziójában A negyedik fejezetben bemutatom az EULEX jogi mozgásterét. Rávilágítok az információmenedzsment szükségességére és a szemléletmód bevezetésének fontosságára. 17
Részletesen kitérek a megfigyelés, a tanácsadás és a felderítő munka sajátosságaira. Az információgyűjtés sajátosságainál konkrét helyzetképeket vázolok fel, különös tekintettel a kábítószer-, és szervezett bűnözés vonatkozásában. Kiemelem a civil-katonai együttműködés hatékonyságát és megvizsgálom, hogy a rendőri missziók milyen mintákat tudnak átvenni ebből a bevált gyakorlatból. Hangsúlyt helyezek a nyílt-forrású információgyűjtő tevékenység fontosságára és mélyebb bevezetésére a missziókban. Bemutatom az elemző-értékelő munkát, továbbá feltárom, hogy a döntéshozatali előkészítés során miért is elengedhetetlen e tevékenység rendszeres alkalmazása. Az információ-megosztás jelentőségén túl, hangsúlyt fektetek az információbiztonság meglétére és bemutatom az információvesztés lehetőségeit. A fejezetet azzal a következtetéssel
zárom,
hogy
a
megfigyelői
és
tanácsadói
békemissziókban
az
információszerzés korlátozott képességekkel rendelkezik, ugyanakkor sajátosságai révén, a lehetőségek függvényében ajánlott a folyamatos elemző-értékelő munka, a civil-katonai együttműködés, a nyílt-forrású információszerzés és az általánosan vett együttműködési formák alkalmazása. Rávilágítok, hogy a megfigyelő és tanácsadó mandátum nehéz, de szép munka. Emellett bizonyítom, hogy csak korlátozott információbiztonságról beszélhetünk. Az értekezés szövegében, a következő tipográfiai megoldásokatt alkalmaztam: a fejezet-, az alcímeket, a tétel mondatokat, kulcsszavakat és felsorolásokat vastag betűvel; a szó szerinti idézeteket, idézőjel közé tett „dőlt betűvel”; a szakkifejezések idegen nyelvi (angol, francia, magyar,orosz) megfelelőit (zárójelben); bizonyos kifejezéseket ; vizuális megjelenítéseket –táblázat, stb. (zárójelben, szövegvastagítással); idegen szavakat (zárójelbe tett magyar jelentéssel) jelölöm. Az értekezéssel kapcsolatos kutatómunkát 2016. decemberében zártam le.
18
1. A NEMZETKÖZI BIZTONSÁGI KÖRNYEZET ELEMZÉSE, A GLOBÁLIS ÉS A NYUGAT-BALKÁNI TÉRSÉGEN KERESZTÜL 1.1. A biztonság értelmezése A biztonság a társadalom alapszükségletei közé tartozik, ezért megítélése történelmi koronként változik. Közös kívánalom a fenyegetettség hiánya, illetve a fenyegetések elhárításának képessége. Bár a mindenre kiterjedő biztonság elérése lehetetlen, az államok mindent megtesznek azért, hogy viszonylagos biztonságukat minél magasabb szintre emeljék. Deiseroth megfogalmazása szerint „a biztonság egy állam olyan helyzetét jelenti, amelyben hatékony védelmet élvez a függetlenségét és területi integritását fenyegető veszélyekkel szemben.”2 A hagyományos biztonságfogalom a külső és belső biztonság szétválasztásán alapul, ugyanakkor nem létezik általánosan elfogadott biztonságdefiníció. A biztonsági tanulmányoknak két nagy vonulata van, a tradicionalista (realizmus) és a liberális. A nagyhatalmak a hidegháború idején kizárólagosan a katonai képességeik révén értelmezték a biztonságot. A neorealista Barry Buzan és társai kidolgozták azt az ún. szektor-elméletet, ahol a biztonság fogalmát kiterjesztették a katonai, politikai, gazdasági, társadalmi és környezeti szektorokra is, amelyek azonban „csak elméletileg választhatók el egymástól, a valóságban szorosan összekapcsolódnak és hatnak egymásra.”3 Az 1990-es évek elejétől a tradicionalisták, a biztonságfogalom túlbővülésének veszélyétől tartottak. Stephen Walt szerint „ha a biztonságfogalom felhígul, maga a biztonság fogalma is biztonsági problémává válik.”4 A biztonság szintje lehet lokális, regionális és kontinentális. A veszélyforrásokat katonai, valamint nem katonai fenyegetésekre bontjuk, melynek bekövetkezése lehet közvetlen, azonnali, távlatban jelentkező és megelőzhető; időtartamuk szerint egyszeri, rövid, közép- és hosszú távú. A konfliktusok fokozatai lehetnek: veszély, válság, fenyegetés, fenyegetettség és konfliktus. A döntéshozóknak szükségük van a bekövetkezés valószínűségére és hatásaira, a károk mértékére, az érintett szférákra, továbbá a válság várható időtartamára.
2
Izsa Jenő, Kiss. J. László, Rácz Lajos, Szenes Zoltán, Tálas Péter: A biztonság a társadalom alapszükséglete. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonsági tanulmányok - Biztonságpolitika. ZMNE. Bp. 2011. 18-19.o. 3 Matus János: A jövő árnyéka. Pesti Csoport. Bp. 2005. 214.o. 4 Izsa Jenő, Kiss. J. László, Rácz Lajos, Szenes Zoltán, Tálas Péter: A biztonság a társadalom alapszükséglete. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonsági tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011.39,40.o.
19
A realizmus a II. világháború után vált meghatározó elméleti irányzattá. Hans J. Morgenthau „a nemzetközi politika konfliktusos természetére helyezte a hangsúlyt, ahol az államok érdekeit mindig a hatalom vonatkozásában kell értelmezni; az érdek és az erkölcs gyakran összeütközésbe kerül egymással, de a politika mindenek felett áll. John Hertz ezt kiegészítette ezt az ún. biztonsági dilemmával, „ahol állandó versengés van, mivel minden állam növelni igyekszik biztonságát, eközben azonban a saját hatalmát olyan mértékben növeli meg, hogy az már a másik biztonságát fenyegeti.”5 A realizmus ismérvei az államközpontú biztonság; az anarchikus nemzetközi rendszer és önsegély; a racionalista választás; a nemzetközi magatartás forrása az <emberi természet>, az „egyensúly és biztonság; a biztonsági dilemma és a relatív nyereség-a csalás problémája.”6 A neorealizmus, Kenneth Waltz nevéhez köthető, aki kihangsúlyozza, hogy a hatalom segítségével az állam megőrizheti, illetve javíthatja rangsorát. A liberális gondolkodók fontosnak tarják Emmerich de Vattel által emlegetett kollektív biztonság eszméjét, ahol mindenki vállalja, hogy a rendszeren belül nem alkalmaz erőszakot, illetve az agresszorokkal szemben azonnal, és akár fegyveres eszközökkel is fellép. A liberálisok a szabadság, az igazságosság, a rend értékeit hangsúlyozzák. „A nemzetközi intézmények, szervezetek, illetve a nem kormányzati szervezetek ugyanúgy autonóm szereplői a nemzetközi kapcsolatoknak, mint az államok, ahol inkább az együttműködés lehetőségeit keresik.”7 A demokratikus béke fő gondolata, hogy a demokratikus államok általában nem háborúznak más demokratikus államokkal. Neoliberalizmusnál pedig meghatározó, hogy a nemzetközi intézmények, szervezetek megfelelő eszközt jelentenek az együttműködés kialakításához. Elfogadottá vált az a nézet, hogy a nemzetközi politikát célszerű olyan rendszerként értelmezni, ahol az államok a legfontosabb egységek. Buzan és Little kiemeli a katonai, a
5
Rada Péter: A nemzetközi politikai elméleti iskoláinak biztonságfelfogása. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007.25,26.o. 6 Kiss J. László: Biztonságelméletek. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonsági tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 60.o. 7 Rada Péter: A nemzetközi politikai elméleti iskoláinak biztonságfelfogása. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. 27-29.o.
20
politikai, a gazdasági és a kulturális interakciókat.8 A liberális Hedley Bull és Adam Watsan szerint „független politikai közösségek egy csoportja alkot egy rendszert”, míg a neorealista Kenneth N. Waltz elválasztja a nemzetközi politikai rendszert a nemzetközi gazdasági és más rendszerektől.”9 Az államok legfontosabb tevékenysége a befolyásgyakorlás, a folyamatok ellenőrzése, érdekeik érvényesítése céljából. Számos szerző véleménye szerint az állam alapvetően három hatalmi eszközt alkalmaz a nemzetközi rendszerben: katonai és gazdasági erőt, illetve a diplomáciát. Kalevi J. Holsti négy általános célt határozott meg, amelyek elsősorban irányítják az államok nemzetközi rendszerben tanúsított magatartását: „biztonság; külső nyomástól mentes, független bel- és külpolitikai döntések; autonómia megőrzése és jólét.”10 A nemzetközi rendszer realista felfogása szerint a politikát az érdek irányítja és John H. Hertz szerint a biztonság és a hatalmi politika fő forrása a „biztonsági dilemma.”11 A neorealisták szerint a nemzetközi rendszerben mindig nagy a biztonsági nyomás, amely állandóan jelen van. Válsághelyzetekben növekszik a háborúk kirobbanásának veszélye. A liberális felfogás hangsúlyozza az egyén szabadságát, a kooperációt és a nem-állami szereplők fontosságát, ahol a nemzetközi rendszer szereplői egymással kommunikálnak. Végezetül azoknál a társadalmaknál ahol összetett kapcsolatrendszer mutatható ki, csakis végső esetben nyúlnak a katonai erőhöz. Végezetül szót kell ejteni, a Buzan-féle biztonsági komplexumokról, ami két vagy több államból tevődik össze; földrajzi értelemben egybefüggő csoportosulást alkot és kapcsolataikat a kölcsönös biztonsági függés jellemzi. Az elmélet 11 regionális komplexumot különböztet meg: „észak-amerikai; dél-amerikai; EU-európai; posztszovjet; szaharai-afrikai; közel-keleti; északkelet-ázsiai; délkelet-ázsiai; ausztráliai; közép-ázsiai; valamint feketeafrikai.”12 A nemzetközi stabilitás jellemzője lehet a hatalmi egyensúly; a kollektív biztonság; az elrettentés; a fegyverzetellenőrzés és leszerelés; végezetül a békefenntartás.
8
Barry Buzan-Richard Little: The Idea of International System: Theory Meets History. International Political Science Review, Vol. 15, No. 3, 1994. 236. In: Matus János: A jövő árnyéka. Pesti Csoport. Bp. 2005. 19.o. 9 Matus János: A jövő árnyéka. Pesti Csoport. Bp. 2005. 21.o. 10 Matus János: A jövő árnyéka. Pesti Csoport. Bp. 2005.38-40.o. 11 John. H. Hertz: The Nation-State & the Crisis of World Politics. David McKay Company, Inc. NY 1976. 10.o. In: Matus János: A jövő árnyéka. Pesti Csoport. Bp. 2005.63.o. 12 Kiss J. László: Biztonságelméletek. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonsági tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 76,77.o.
21
A biztonsággal kapcsolatos általános jellemzők megismerése után, szükséges a hidegháború korszakának rövid bemutatása. Alexis de Tocqueville 1835-ös jóslata szerint „az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország lesz idővel a világ két leghatalmasabb nemzete,”13 ami 1945-re igazolódott be. Kialakult egy olyan bipoláris, nukleáris versengésre épülő duális világrend, melynek kerete „a , a hidegháború volt.”14 Ekkor, Raymond Aron szabálya szerint éltek az emberek: „A béke lehetetlen, a háború valószínűtlen.”15 Érdekesség, hogy Sztálin már a háború alatt elhatározta a birodalomépítést: „A Szovjetunió mindenhová kiterjeszti társadalmi rendszerét, ahová a hadserege eljut.16 1945. július 16-án kialakult az amerikai atommonopólium, amely 1949. augusztus 21-i szovjet atomrobbantással megszűnt. 1947-ben meghirdették az első hidegháborús doktrínákat, a Truman-elvet, illetve a ZsdanovSztálin-féle . Az USA és a NATO katonai stratégiája és doktrínái a 1945-1954; a (1954-1961); a (1961-1971) –amely a NATO-nál 1991-ig érvényben maradt-; és a (1971-1991) szakaszokra lehetett felosztani. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés (VSZ) katonai stratégiája és doktrínája a 1945-1953; az 1953-1964; a 1964-1985; és az <Ésszerű és elégséges védelem> 1985-1991. periódusokra épült.”17 Az első nagy konfliktus az 1950 és 1953 között zajlott koreai háború volt, amelyben közel 54 ezer amerikai, egymillió kínai és 2,5 millió koreai vesztette életét. Fennállt az atombomba bevetésének esélye, mert Sztálin szerint „az atombomba a gyenge idegzetűeknek elrettentésére való,”18 de Mao Ce-tung nem félt feláldozni több százmillió ember sem. John Foster Dulles, az USA volt külügyminisztere utólag kijelentette: „Az atomfegyvereket már a hadszíntérre szállítottuk.”19 Azonban az Egyesült Államok és a Szovjetunió rájött arra, hogy a konfliktust regionális szinten és a hagyományos fegyverek terén kell megállítani, a két nagyhatalom 13
John Lewis Gaddis: Most már tudjuk. Európa. Bp. 2001. 15.o. Fischer Ferenc: A kétpólusú világ. Dialóg Campus. Bp.-Pécs, 2005.133.o. 15 Helmut Anheier, Marlies Glasius, Mary Kaldor (szerk.): Globális civil társadalom I. Typotex, Bp. 2004.70.o. 16 John Lewis Gaddis: Most már tudjuk. Európa. Bp. 2001.66,72.o. 17 Uri László: A biztonságfelfogás dinamikája a hidegháborúban. ZMNE. Bp. 2006. In: Szternák György (szerk.): Katonai stratégiák és doktrínák a hidegháború korszakában. ZMNE. Bp. 2000.12-18.o. 18 Sztálin 1946. szept. 17. John Lewis Gaddis: Most már tudjuk. Európa. Bp. 2001. 163.o. In: David Holloway: Stalin and the Bomb. New Haven, Yale UP. 1994.171.o. 19 John Lewis Gaddis: Most már tudjuk. Európa. Bp. 2001. 204.o. 14
22
pedig közvetlenül nem konfrontálódhat egymással. „Aki elsőnek beveti, az másodikként hal meg,”20 mondta Eisenhower, de Hruscsov is hasonlóképpen foglalt állást. Az amerikaiak kezdetben elsőbbséget a nukleáris bombával felszerelt, hadászati bombázóknak adtak, azonban az 1957-es <Szputnyik-sokkal> a szovjetek áttörték az amerikai <óceánpajzsot>. A Vörös Hadsereg az amerikaiakat megelőzve rendelkezett interkontinentális rakétákkal (Inter Continental Ballistic Missile - ICBM), „ami az Amerikai Egyesült Államokat célponttá tette.”21 Az első amerikai atommeghajtású tengeralattjáró 1958-ban a jég alatt elérte az Északi-sarkot; 1961-ben Jurij Gagarin lett a világ első űrpilótája és 1969-ben elsőként az amerikai Neil A. Amstrong lépett a Hold felszínére. 1957 és 1981 között az USA és a Szovjetunió együttesen 2725 műholdat lőtt fel, amivel megkezdődött a mesterséges kémholdak korszaka. A kubai rakétaválsággal a nukleáris szembenállás olyan mértékét érte el 1962 októberére, hogy a két nagyhatalom a nukleáris háború, ezzel együtt a III. világégés szélére sodródott. Egyre többet beszéltek egy lehetséges következményeiről. Az atomrobbantási kísérletek száma „1945-1986 között: USA 826, SZU 562 volt.”22 Az 1960-as évek elejétől a helyi, száma ugrásszerűen megnövekedett a volt gyarmati térségekben, ahol világos szovjet-amerikai érdekszférák nem alakultak ki. 1945-től 1977-ig 120, 1988-ig már 160 helyi háború zajlott le, 71 ország területén 84 részvételével, az áldozatok száma, pedig több mint 25 millió fő volt.23 „Amerika Vietnámban húzta meg a vonalat a kommunista terjeszkedés előtt,”24 mivel „Indokína kulcsfontosságú, közvetlen veszély fenyegeti.”25 A New Frontier (John. F. Kennedy elnök gazdasági és társadalmi programjának összefoglaló neve) számára „Indokína a döntő
20
Uri László:. Béketeremtő magyar rendőrök. Belügyi Szemle, 61. évf. 2013. 10. sz. In: Fischer Ferenc: A kétpólusú világ. Dialóg Campus. Bp.-Pécs, 2005.227. o. 21 Proektor, D.M: Katonai erő a nukleáris korban. Zrínyi, Bp. 1986. 141.o. In: Fischer Ferenc: A kétpólusú világ. Dialóg Campus. Bp.-Pécs, 2005. 172.o. 22 Baló György, Lipovecz Iván (szerk.): Tények könyve. 1988. In: Fischer Ferenc: A kétpólusú világ. Dialóg Campus. Bp-Pécs. 2005. 232. o. 23 Fischer Ferenc: A kétpólusú világ. Dialóg Campus. Bp.-Pécs, 2005. 86,231,234.o. 24 Uri László: Béketeremtő magyar rendőrök. Belügyi Szemle, 61. évf. 2013. 10. sz. In: Kissinger Henry. Diplomácia. Panem-Grafo. Bp. 638-639. o. 25 Uri László: Béketeremtő magyar rendőrök. Belügyi Szemle, 61. évf. 2013. 10. sz. In: National Security Council, 64. sz. dok. In: Kissinger Henry: Diplomácia. Panem-Grafo. Bp. 619. o.
23
csatát jelentette, meg lehet-e nyerni a hidegháborút.” 26 Hruscsov támogatást nyújtott ÉszakVietnámnak. Az USA 1964-ben kezdte meg Észak-Vietnám bombázását. Végezetül, kb. 1.000.000 vietnámi és 55.000 amerikai veszítette életét. Nixon 1973 tavaszán egyoldalúan visszavonta katonáit. A hatvanas évek végére kialakult a nukleáris egyensúly, ahol mindkét fél többszörösen elpusztíthatta volna a másikat. 1972. május 26-án aláírták a SALT-1 (Strategic Arms Limitations Talks - Tárgyalások a Hadászati Támadó Fegyverek Korlátozásáról) szerződéseket. Az USA elismerte a kettészakadt Európát. 1975 nyarán Helsinkiben összeült az EBEÉ. 1975 után következett be a Szovjetunió erőteljes fegyverkezése és offenzív-expanzív III. világ politikája miatt. Ezért 1977-ben a NATO új fegyverkezési programot fogadott el és Reagan elnök óriási katonai költségvetést hagyott jóvá, majd bejelentette a Hadászati Védelmi Kezdeményezést, (Strategic Defense Initiative - SDI) megkezdését.”27 „Ekkor már a szovjet gazdaság komoly bajban volt,”28 a szövetségesekkel együtt. 1991. július 30-án került sor a START-szerződés (Strategic Arms Reduction Talks Tárgyalások a Hadászati Fegyverek Csökkentéséről) aláírására, majd december 8-án kinyilvánították a Szovjetunió megszűnését. A hidegháború befejezését követően sokan azonban úgy vélekedtek, hogy „a katonai biztonság visszaszorul, azonban az újabb háborúk megváltoztatták az álláspontot.”29 1.2. Kihívások, fenyegetések és kockázatok „A világban globális felfordulás tapasztalható,”30 vezethető fel Kis-Benedek József tömör megállapítása. Eddig úgy tűnik, hogy a 20. századra jellemző tömeges, totális fegyverzetekkel vívott háborúk korszaka túlhaladottá vált, „a konfliktusok transznacionalizálódtak,”31 ezért az új világrend „összetettebb és bizonytalanabb lett.”32 Az új veszélyek nem is annyira az államot, hanem leginkább az „állampolgárokat; a nemzeti értékeket és az infrastruktúrát 26
Uri László: Béketeremtő magyar rendőrök. Belügyi Szemle, 61. évf. 2013. 10. sz. In: New Frontier Rees, John: Az új imperializmus. In: Eszmélet 1991/9-10. 151.o. In: Fischer Ferenc: A kétpólusú világ. Dialóg Campus. Bp.-Pécs, 2005. 317,318.o. 28 John Lewis Gaddis: Most már tudjuk. Európa. Bp. 2001. 407.o. 29 Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonsági tanulmányok. ZMNE, 2011. 7,8.o. 30 Kis-Benedek József: Dzsihadizmus, radikalizmus, terrorizmus. Zrínyi kiadó. 2016. 7.o. 31 Kiss J. László: Biztonságelméletek. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 67.o. 32 Rada Péter: A nemzetközi rendszer átalakulása és az új típusú biztonsági kihívások. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai Kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 40.o. 27
24
fenyegetik,”33 hangsúlyozza Deák Péter. A kihívások olyan helyzetek és állapotok összességét alkotják, amelyek a legalacsonyabb szinten negatívan befolyásolják a biztonságot. A kockázatok a veszélyek magasabb megnyilvánulási szintjét, a fenyegetések pedig a veszélyek legmagasabb megnyilvánulási szintjét képviselik. Értekezésem szempontjából, az alábbiakat tartom fontosnak leginkább kiemelni, azzal a megjegyzéssel, hogy: Nemzetközi terrorizmus: Minőségi változást hozott a kétpólusú világ megszűnése, mert eltűnt az állami terrorizmusnak a válfaja. Kialakult a szervezett bűnözés és a terrorszervezetek együttműködése. Korszakos változásként értékelhető a 2001. szeptember 11-én végrehajtott merényletsorozat, lerakva ezzel a globális terrorizmus alapjait. A nemzetközi terrorizmus a leggyakrabban hivatkozott biztonsági kihívás, és várhatóan ez hosszabb időn át így is fog maradni, mivel nehezen kezelhető, összetett problémáról van szó. Tömegpusztító fegyverek: klasszikus értelemben a nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek tartoznak ebbe a körbe. De ide sorolandó a lézer, a meteorológiai hatásokat létrehozó robbantások; az informatikai-kibernetikai rendszerek támadása, a biotechnika által a környezet szándékos pusztítása-, és a nagy teljesítményű robbanóanyagokkal történő rombolás is. Proliferáció: A tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik, valamint az előállításukhoz szükséges technológiai ismeretek elterjedése és felhasználásuk lehetőségét jelenti. A legrosszabb kombinációt, a terrorizmussal történő összekapcsoltság jelenti. Nemzetközi bűnözés és a maffia: A szervezett bűnözés nemzetközivé vált. Jellegzetes területei többek között az illegális fegyverkereskedelem, embercsempészet, ember-, és szervkereskedelem, kábítószer-kereskedelem, gazdasági bűnözés, korrupció, zsarolás, pénzbehajtás, prostitúció menedzselése, törvényen kívüli szerencsejáték, pénzügyi műveletek, bankkártya-hamisítás és pénzmosás. Fő célja az anyagi haszonszerzés és politikai befolyás szerzése. „A terrorizmus és a szervezet bűnözés együttműködése egyes területeken már olyan mértékű, hogy nehéz szétválasztani őket.”34
33
Deák Péter, Szövényi György: Megváltozott hagyományos, és újonnan jelentkező veszélyforrások. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai Kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 152,153.o. 34 Csiki Tamás, Tálas Péter: Biztonságpolitikai kihívások. In.: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 126.o.
25
Működésképtelen államok: Azok az államok, „amelyeken belül a hatalom nem képes a kifelé áramló fenyegetéseket korlátozni,”35 továbbá az összeomlás során nem tudja az állam funkcióit biztosítani. Jellemzője a polgárháború; puccs, lázadás; járványok, éhínség, népirtás, exodus, szervezett bűnözés és a terrorizmus. Megjelent még a (Rouge states) és az (States of Concern) jelző is. Azok tartoznak ide, amelyek támogatják a terrorizmust, birtokukban lehet tömegpusztítófegyver, továbbá társadalmi berendezkedésük nem demokratikus. Globális migráció: Amennyiben a kiváltó ok hátterében háború, vallási, etnikai, egyéb konfliktus, vagy természeti katasztrófa áll, úgy kényszermigrációról beszélünk. „A migráció elsődleges hajtóereje a jobb megélhetés iránti törekvés, de összetett jelenségként kell kezelni, mely kockázatokat egyaránt hordoz magában”36 különösen, ha hirtelen tömegessé, egyidejűvé és részben illegálissá válik. Az idegengyűlölet feltámadása mellett, megváltoztathatja a területek etnikai és kulturális összetételét. A 21. század egyik legmeghatározóbb globalizációs kihívása, amely etnikai, vallási, társadalmi, gazdasági és szociális ellentéteket okoz. Ezek hatása együttesen fenyegeti a nemzeti és regionális biztonságot is. A társadalmi folyamatokhoz mára már szervesen kapcsolódik, mind terjedelmében, mind ütemében egyre gyorsabban növekszik, a globalizáció nyomán megjelenési módjai és formái fokozatosan átalakulnak.37 Az Európába évtizedekig zajló spontán, illetve a munkaerőt igénylő gazdasági szükségszerűségből fakadó szervezett bevándorlás „mára nyilvánvaló gazdasági és társadalmi feszültségeket, köz-, és nemzetbiztonsági veszélyeket eredményez.”38 Informatikai robbanás: többek között adatlopással, terrorista akciókkal, kártevéssel, vírusbombázással, dezinformációval, továbbá a rendszer túlterhelésével járhat. Ökológiai kihívások: A környezet-átalakítás már olyan méreteket öltött, amely az emberiség számára veszélyt jelent.
35
Deák Péter: Az új társadalmi jelenségek biztonsági kockázatai. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai Kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 196.o. 36 Balogh István, Kaiser Ferenc, Tálas Péter, Tongori Zsófia, VKI: A biztonság gazdasági vonatkozásai. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 165,166.o. 37 Görbe Attiláné Zán Krisztina: A magyarországi migráció helyzete, kezelésének feltételei és lehetőségei. Doktori (PhD) értekezés. Budapest, 2010. 4.o. In: Melegh Attila: Globalizáció és migráció. Korfa. 2002. 1.sz. 38 Laufer Balázs: A migráció rendvédelmi és nemzetbiztonsági kihívásai. Doktori (PhD) értekezés. Bp. 2013. 30.o. In: Póczik Szilveszter: A nemzetközi migráció tendenciái a 20. és a 21. században elméleti és történelmi szempontból, In: Nemzetközi migráció-nemzetközi kockázatok, HVGORAC, Bp. 2008.38.o.
26
Környezetbiztonság: „Az állam azon képessége, amikor a fenntartható fejlődés környezeti károsodás és a környezeti erőforrások szűkössé válása nélkül biztosítható.”39 A leggyakoribb kárforma üzemekben, raktárakban, szállítmányokban fordul elő, baleset vagy a technológia megsértése következtében bekövetkező nagy kiterjedésű szennyeződések során. Meteorológiai trendek: „Az egyre intenzívebbé vált éghajlati változások a Föld légkörének hőmérsékletét annyira megemelik, hogy az időjárás összes tényezőjét is érinteni fogja. Élelmiszer-alapanyagok: Az ökológiai rendszer változásának hatása leginkább a növekvő népességszám élelmiszerrel történő ellátásának terén mutatható ki. Katasztrófák: A rendkívül nagy tömegeket érintő elemi csapásokat, baleseteket, szerencsétlenségeket, hirtelen bekövetkező válságos állapotokat sorolhatjuk ide. Globalizációs kihívások: Fenntartható fejlődés, ahol a társadalom legfontosabb ismérve a szociális igazságosság; az életminőség javítása; a természeti erőforrások fenntartó használata és a környezetminőség megőrzése. Fenntartható gazdasági növekedés: nem lehetséges stabil környezet nélkül, de fenntartható stabilitás sem létezik tartós növekedés nélkül. Gazdasági biztonság: fő területei a piac-, az ellátás-, és az energiabiztonság. Energiabiztonság: a gazdasággal, a környezettel és a társadalmi jóléttel áll kapcsolatban. Demográfia: A népesedés gyorsuló ütemű növekedése, természetpusztítással és környezetszennyezéssel jár együtt. A Föld népessége 1805 körül elérte az egymilliárd főt; 2010 elején kb. 6,8 mrd fő volt; 2050-re ez elérheti a 9,5 milliárdot. Globális élelmiszerhiány: Az emberi faj túlszaporodásának következménye van. Édesvízszűkösség: Kiemelt probléma a készletek elégtelensége, ami egyben stratégiai nyersanyag is. Ez magyarázható azzal, hogy az elérhető édesvízforrásokban a Föld teljes édesvíz készletének csak 0,3%-a található. Urbanizációs kihívások: „1800-ban a Föld teljes népességének csak 3-5 %-a volt városlakó, 2000-re már 47%, 2030-ra közel 5 mrd fő lesz a lakosság.”40 Jellemző
39
Deák Péter: Az új társadalmi jelenségek biztonsági kockázatai. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai Kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 192,193.o. 40 Balogh István, Kaiser Ferenc, Tálas Péter, Tongori Zsófia, VKI: A biztonság gazdasági vonatkozásai. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011.172,174.o.
27
megjelenési forma az erőszak, a vandalizmus, a lázongás, az <érzékeny kerületek>, a <jognélküli zóna> és a városi gerilla hadviselés is.”41
A terrorizmus Ahány szerző, annyi féle változat van a terrorizmus fogalmának meghatározására. Ennek eredményeképp, például „Alex P. Schmid és Albert J. Jongman 109 definíciót tárt fel.”42 Azonban a fogalom meghatározásakor egy biztos, „nem keverhető össze a terrorista és a szabadságharcos.”43 A szakirodalom a nem katonai jellegű válságok között első helyen említi a terrorizmust, ami állandó veszélyforrása lett napjaink életének. A terrorizmus szót először a francia forradalom tette közismertté, az 1793-94-es forradalmi terror (Régime de la terreur) néven, amelyet a rendteremtés eszközeként alkalmaztak. A terrorizmus teljes történelmi áttekintésétől többek között helyhiány miatt eltekintek. Az 1930-as években a terrorizmust olyan tekintélyelvű államokkal hozták összefüggésbe, mint a fasiszta Olaszország, a náci Németország és a sztálinista Oroszország. A második világháború után a terrorizmus visszanyerte forradalmi jelentéshátterét. Kiemelendő a Jasszer Arafat vezette, Palesztinai Felszabadítási Front (PFSZ) szervezete. Az 1960-1970-es években a terrorizmust továbbra is forradalmi összefüggésben fogták fel. Nagyjából ugyanekkor különféle radikális baloldali csoportok és marxista/maoista/leninista mozgalmaiból verbuválódott egyének terrorista csoportokat kezdtek alkotni. A terrorizmus újabb állomása elleni küzdelem problémakörével foglalkozó hazai és külföldi szakértők, az 1972-es Müncheni olimpiától számolnak a nemzetközi terrorizmus megjelenésével. A szakértők és a politikusok a terrorizmust globális biztonságpolitikai kihívásnak tekintik. A terror bárhol, bármikor felbukkanhat, s bárkire lesújthat, továbbá a terror eszközéhez nyúlhat a politika, a bűnöző, és a hadviselő fél egyaránt. „Ahol kiélezett konfliktus keletkezik, ott számítani kell a terror megjelenésére.”44 Ami a jelent, de a jövőt is illeti, vélelmezhető, hogy
41
Csiki Tamás, Tálas Péter: Biztonságpolitikai kihívások. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 134.o. 42 Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai Kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 592.o. 43 Kis-Benedek József: A terrorizmus természetrajzáról. Új Honvédségi Szemle, 56. évf. 3. sz. 2002. márc. 24,25,28.o. 44 Deák Péter, Szövényi György: Megváltozott hagyományos, és újonnan jelentkező veszélyforrások. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai Kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 160-163.o.
28
a terrorizmus elleni háborút senki nem nyerheti meg, határozottan véli Kis-Benedek József.45 Tipikusnak mondható az a hármas felosztás, amely szerint létezik ideológiai indíttatású, etnikai szeparatista, valamint állami terrorizmus. Az ideológiai terrorizmus továbbá lehet szélsőbaloldali, szélsőjobboldali, valamint radikális eszme megjelenítője. Amennyiben <állami terrorizmus>-ról beszélünk, az felosztható alkalmazó-, elkövető-, és támogató jellegre. Az <új típusú terrorizmus> fogalmára, semmilyen általános érvényes meghatározás nem lehetséges, épp ezért is Christopher Daase kijelenti, hogy így „még vitatottabb a meghatározás kérdése: szuperterrorizmus, hiperterrorizmus”46 használat esetén. Az <új terrorizmus> kezdetét sokan akkora teszik, amikor Szudán 1994-ben kiutasította a hagyományos terrorizmus egyik legjellegzetesebb alakját, a Sakál néven ismert Illich Ramirez Sanchezt. A következő fontos fordulópont az al-Kaida 2001. szeptember 11-i támadása volt. Mark Juergensmeyer szerint „az új terrorizmus értelmetlennek látszik, mert közvetlenül semmilyen stratégiai célja nincs ennél fogva nehezebb felvenni vele a harcot.”47 Világossá tették a döntéshozók előtt az új típusú terrorizmus fokozódó veszélyét és az ellene történő határozott fellépés fontosságát.48 A terrorizmus elleni harcot megnehezíti továbbá, hogy a terrorszervezeteknek nincs nemzetközi képviselete, nincs a hagyományos katonai műveletekben legyőzhető fegyveres erejük. Ez általánosságban elmondható, azonban kivételt képez az Iszlám Állam. Mint James Dingley és Michael Kirk-Smith kifejti: „a terrorizmus tisztán racionális cél-eszköz elemzésekkel nem érthető meg, mivel kulturális hasonlatok szövik át.”49 A terrorizmus harci formáit két nagy csoportra oszthatjuk. Az elsőt az 1990-es évekre jellemző posztmodern terrorizmus, a másodikat pedig 2001. szeptember 11-től megtapasztalt al-Kaida típusú terrorizmus jellemzi. A terrorizmus nyolc jellemző tulajdonságát sorolhatjuk 45
Kis-Benedek József: Dzsihadizmus, radikalizmus, terrorizmus. Zrínyi kiadó. 2016. 261.o. Doron Zimmermann: A terrorizmus átalakulása. In: Tálas Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Zrínyi Kiadó. Bp. 2006. 180-181.o. 47 Mark Juergensmeyer: Understanding the New terrorism, Current History, 2000. ápr. 158,163.o. In: Doron Zimmermann: A terrorizmus átalakulása. In: Tálas Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Zrínyi. Bp. 2006. 185.o. 48 Resperger István: Kis háborúk nagy hatással. A 21. század fegyveres konfliktusai, a terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés jellemzői. Felderítő Szemle, XII. évf. 1. sz. 2013. szept.-okt. 201.o. 49 James Dingley-Michael Kirk-Smith: Symbolism & Sacrifice in Terrorism. Small Wars & Insurgencies, Vol. 13. 1. sz. (2002), 102-128, 115.o. In: Doron Zimmermann: A terrorizmus átalakulása. In: Tálas Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Zrínyi. Bp. 2006. 185.o. 46
29
fel,
mégpedig
etnikai-szeparatista
tartalom,
munkamegosztás,
szoros
alvilági
összekapcsoltság, válogatás nélkül pusztít és gyilkol, egyre szélesebb skálán helyezkednek el azok a rétegek, csoportok és egységek, amelyekből a terroristák kikerülnek. Küldetésük a megbüntetés; a bűnös világ elpusztítása; megszemélyesítői névtelenséget keresnek; alacsony igényű műveleti előkészítés. A terrorizmus számlájára több ezer romboló, pusztító akció és több tízezer kioltott emberélet írható az utóbbi évtizedek során. Szeptember 11-e új korszakot nyitott a terrorellenes fellépés történetében is. A terrorakciót az USA háborús cselekménynek minősítette; a terrorakció kapcsán először kapott szerepet a NATO alapító szerződésének 5. cikkelye, (kollektív védelem joga) a globalizációt támadó terrorizmus globalizált ellenintézkedéseket gerjesztett. Épp ezért napjainkban a terrorizmust általános harci formaként is minősítik. A leggyakrabban alkalmazott módszerei gyilkosság, robbantás, túszejtés, emberrablás, rajtaütés, szabotázs, eltérítés, fenyegetés és informatikai terrorizmus. „A terrorizmus és a gerilla-hadviselés gyakran ugyanazon jelenség alternatívájaként nyilvánul meg, ugyanakkor a terrorizmusnak kétségkívül több negatív kicsengése van,50 írja Kis-Benedek József. Abdel Rahman al-Rashed vallástudós pedig a következőket állítja: „Bizonyos, hogy nem minden muszlim terrorista, de ugyanannyira igaz az is, hogy majdnem minden terrorista muszlim.51 2014 júniusa óta az ISIS sokak számára szinte váratlanul épített ki egy új típusú szervezetet.52 azonban története, a korábban Iraki és Szíriai Iszlám Állam (Islamic State of Iraq and Syria – ISIS vagy Islamic State of Iraq and the Levant – ISIL), ma már inkább csak leginkább Iszlám Államként emlegetett radikális szunnita szervezet története az 1990-es években kezdődött.53 Az IÁ fő ideológiai jellemzője a barbárság és vallásuk akár fegyverrel történő terjesztése. Céljuk egy iszlám kalifátus létrehozása Szíria és Irak egyes területein, később pedig annak további kiterjesztése. Az Iszlám Állam önmagát és környezetét az úgynevezett reális térben értelmezi, így számára nincs semmi jelentősége annak, hogy esetében teljesülnek-e az államiság kritériumai. A szír válság is rámutat arra, hogy a konfliktus még éveken keresztül kihatással lesz a globális és regionális biztonságra, utóbbi esetben leginkább a
50
Kis-Benedek József: A terrorizmus természetrajzáról. Új Honvédségi Szemle, 56. évf. 3. sz. 2002. márc. 28. o. Resperger István: Kis háborúk nagy hatással. A 21. század fegyveres konfliktusai, a terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés jellemzői. Felderítő Szemle, XII. évf. 1. sz. 2013. szept.-okt. 205.o. 52 Kis-Benedek József: Dzsihadizmus, radikalizmus, terrorizmus. Zrínyi kiadó. 2016. 239.o. 53 Selján Péter: Harc az Iszlám Állam ellen. Nemzet és Biztonság. 2014. évf. 5.sz. 65.o. 51
30
menekülthullám vonatkozásában. Az érintett országok szétesése és a menekültválság között pedig közvetlen összefüggés mutatható ki. A válságkezelésre hivatott nemzetközi intézmények nem hatékonyak. A vallási motivációjú radikalizmus folyamatosan terjed nemcsak a Közel-Keleten, hanem Európában is. A 2015 végén elkezdődött, a koalíciók által támogatott katonai műveletek egyre súlyosabb veszteségeket okoznak az ISIL számára.54 A 20. század vége felé a tömegmédia minden értelemben globalizálódott. „A terroristák és a média közti viszony szimbiózisszerű természetéről el lehet mondani, hogy „a terroristák számára a nyilvánosság az oxigén,55 a működés fontos kelléke a média. Általában négy céljuk van: cselekményük közvetítése, rendkívüli félelemkeltés, szélesebb körű támogatás mozgósítása a lakosság és a nemzetközi közvélemény körében, valamint tényleges és potenciális támogatóik mozgósítása. Ezek hiányában a terrorizmus talaját veszti. „Az iszlám világhoz köthető terrorizmus csak akkor győzhető le, ha az iszlám kivonul az államból; vallássá és nem politikává válik; elfogadja azokat a világi elveket, amelyek a modern világ alapját adják.”56 1.3. A globalizáció A globalizáció összetett, sokarcú jelenség és folyamat, amelyet annak neveznek „az már 500 éve történik.”57 Globalizációnak szokás nevezni a nemzetközi nagytőke és a neoliberális kapitalizmusmodell térhódítását is. De lehet, „a világgazdaság országra kiterjedő és szerves rendszere, az ezek közötti kölcsönös függőségeknek az elmélyülése is.”58
54
Kis-Benedek József: Az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) és az ellene folytatott küzdelem tendenciái. Hadtudomány. XXVI. évf. 2016. ápr. 1-2. sz. 39.o. 55 Paul Wilkinson: A média és a terrorizmus-újraértékelés In: Tálas Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Zrínyi. Bp. 2006. 115,122.o. 56 Szternák György: Gondolatok a terrorizmusról. www.zmne.hu/Forum/07elso/terrorizmus.htm 7.o. Letöltés ideje: 2014.okt. 15. 19:00 óra. In: Philippe Errera: Three Circles of Threat. Survival Vol. 47, No. 1, Spring 2005 71-89. o. Erik J. Dahl: Warning of Terror: Explaining the Failure of Intelligence Against Terrorism. The Journal of Strategic Studies Vol. 28 No. 1 Feb. 2005. 31-55. o. 57 Wallerstein, I.: Globalization or the Age of Transition? International Sociology, Vol. 15. (2), 2000. June, pp.251-267. Szentes Tamás: Globalizáció: Áldás vagy átok? In: Bayer József, Lévai Imre (szerk.): Globalizációs trendek, tanulmányok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Bp. 2003. 14.o. 58 Szentes, T.: Világgazdaságtan I. Elméleti és módszertani alapok. Bp. Aula, 1999. Szentes Tamás: Globalizáció: Áldás vagy átok? In: Bayer József, Lévai Imre (szerk.): Globalizációs trendek, tanulmányok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Bp. 2003. 19.o.
31
A globalizáció már néhány évezreddel ezelőtt elkezdődött. A középkor alkonyán Marco Polót tekinthetjük a globalizáció patrónusának, mecénásai számára azonban a gazdasági terjeszkedés, a kereskedelem, illetve a külföldön befektetett tőke volt a lényeg. „Megkezdődött a globalizáció első nagy hulláma, a gyarmatosítás.”59 Wallerstein a globalizáció kezdetét a 15. század második felére teszi, amely a 18. század második feléig lassú ütemben haladt előre. A következő fordulópont, az új technológiai korszak határköve a 19. századra tehető, amely minőségi elemet hozott a folyamatban. Következő szakasza a 20. század nyolcvanas éveitől keltezhető, amikor az informatikai forradalom, a szállítás olcsósága új lökést adott a folyamatnak. Ennek hajtómotorjai a transznacionális vállalatok, az informatika és a kommunikáció. A globalizáció harmadik fordulópontja az elektronikai forradalomhoz és az internethez kapcsolódik. Ebből feltehetően az következik, hogy a globalizáció egy folyamat, nem pedig befejezett tény. A globalizáció hatása az élet minden területén érezhető, fölborítja a társadalom korábbi szerkezetét, átrendezi a gazdasági és hatalmi erőviszonyokat. Ezek a jelenségek gyengíthetik az állam azon képességét, hogy ellenőrizze a hatásköre alá tartozó gazdasági cselekvők viselkedését és a politikacsinálás határait. Ezáltal kialakulhat egy határok nélküli gazdaság, ahol az információ és a tőke nagy sebességgel áramlik, ami azonban a nemzetállam végét is jelentheti. Ebben az értelemben a gazdaság , a politika és kultúra mozgástere pedig alakul át. A globalizáció felgyorsítja a demokrácia kialakulását, emellett a világpiac az összes erényét is magában foglalja minden hibájával együtt, nevezetesen a munkanélküliséget, a negatív külső hatásokat, a differenciált jövedelmeket és a marginalizálódást. A globalizáció dinamikája függ a műszaki fejlődéstől; a politikai viszonyoktól és a gazdaságtól is. Falk, R. egyébként megkülönböztet a szervezett globalizációt, amely a világ gazdasági és politikai hatalommal bíró szervezetei, államai és vállalatai által előrelendített folyamat, valamint ún. , amely az ellensúlyozó erők, civil társadalmi szerveződésekből áll.60 Lesznek országok, melyek sokat nyernek mások kevesebbet, és akadnak olyanok is, amelyek a veszteség érzésével keverednek ki az átalakulásból. Az 59
Grzegorz W. Kolodko: Globalizáció és a volt szocialista országok fejlődési tendenciái. Kossuth.2002.26,27.o. Falk, R.: The Making of Global Citizenship. In: Brecher-Childs-Cutler. 1993. pp.39-50. Szentes Tamás: Globalizáció: Áldás vagy átok? In.: Bayer József, Lévai Imre (szerk.): Globalizációs trendek, tanulmányok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Bp. 2003. 30.o. 60
32
elzárkózás, a kimaradás ugyanis ma már nemcsak kudarcra ítélt politika, de reális alternatívát sem jelent. „Ez már nem is kérdése, hanem kényszerítő szükségesség.”61 Az 1992-ben tartott Rio de Janiero-i a globális civil társadalom egyik születési helyének tekinthető. A globalizáció egyrészt a globális civil társadalom alapja, másrészről a globális civil társadalom a globális kapitalizmus terjedésére és annak összekapcsoltságra adott válasz is. Más szóval a globális civil társadalom „a globalizációból merít, és arra reagál.”62 Ez a társadalom, szervezetek, intézmények, egyének és értékek színtere. Ez független intézmények hálózata, amelyet állampolgárok hoznak létre önkéntes alapon a közös problémák megoldására, érdekek képviseletére és közös célok hirdetésére. A mai civil társadalom érdekei között szerepel a szabadság és a nyilvánosság. A nem-kormányzati szervezetek növekedésével, politikai hatásuk is kimutatható. A globális színtéren egyre nagyobb szerepet játszanak majd az egyre növekvő számú, független és non-profit nemkormány jellegű nemzetközi szervezetek, amelyek módosíthatják a külpolitika jellegét is. Tevékenységüket a kormányok nem ellenőrzik és ellenállnak a nemzetek fölötti korporációk befolyásának, továbbá jól kihasználják a médiát és az internetet, ezért befolyásuk egyre nő. Az információs társadalom Az információs társadalmat, vagy más néven a tudásalapú társadalmat, a mai megfogalmazások alapján, közel azonos módon lehet leírni. Azonban az információs forradalom, nem az elmúlt évtizedekben alakult ki. Korábban is voltak olyan elméleti megközelítések és gyakorlati megvalósítások, amelyek lerakták az információs társadalom alapjait. Például Mumford szerint Platón „egy város lakosságának optimumát úgy határozta meg, hogy hányan hallhatják egy szónok hangját.”63 Az elsődleges cél az volt, hogy embereket kössenek össze egymással, majd ezt hálózattá alakítsák át. A Dovert Calais-val összekötő víz alatti kábel volt az első eleme annak a hálózatnak, amely az egész világot volt hivatva körbe fogni. 1913-ban Anada K. Coomaraswamy megalkotta a <posztindusztriális>
61
Szentes Tamás: Globalizáció: Áldás vagy átok? In: Bayer József, Lévai Imre (szerk.): Globalizációs trendek, tanulmányok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Bp. 2003. 43.o. 62 Helmut Anheier, Marlies Glasius, Mary Kaldor (szerk.): Globális civil társadalom I. Typotex, Bp. 2004. 7, 18,23-24, 28.o. 63 In: Mumford, Lewis 1934. Technics & Civilization. NY. In: Armand Mattelart: Az információs társadalom története Gondolat-Infonia, 2004. 47,48.o.
33
kifejezést, „ami az információs társadalomba vezet.”64 Olyan fontos esemény volt ez, mint a mezőgazdaság kialakuilása, vagy az ipari forradalom, ezért „az emberiség előtt kvantumugrás áll,”65 érzékelteti Toffler. Az információs társadalom, „a globalizáció láthatóvá tétele,”66 így az nemcsak jellemzője, de feltétele is a globalizálódásnak.”67 Az információs forradalommal kapcsolatban lévő változások az informatika, a számítógép-tudomány és a számítógépipar, a számítógéphálózatok, digitális jelátvitel és a távközlési ipar, csúcstechnológiás ipari forradalom, mikro-, és nanoelektronika; bio-, és géntechnológia, internet és az elektronikus gazdaság és távközlési eszközök. „Az információs társadalom megvalósítása nagy lehetőség, elmulasztása pedig igen nagy veszteség. Azonban kialakulhat az és az társadalma, ahol megjelenik az ún. Maitland-rés,”68 vagy más néven az ún. digitális szakadék. Már 1972-ben a japán kormány elé terjesztették c. munkát, mely magában foglalta többek között egy közigazgatási adatbank, egy Computopolis (Számítógépesített város), és egy kísérleti számítógép-központú oktatás felállításának tervét. Hasonló kísérleti projektek indultak Kanadában (Teleidon) és Svédországban (Teresa) is. Ebben a rendszerben az információs hálózatokból és adatbankokból álló információs közmű felváltja a gyárat, amely számítógépeket és kommunikációs hálózatokat magában foglaló nyilvános információs infrastruktúra. Ez a globális információs közmű pedig számítógépek, távközlési hálózatok és műholdak rendszere. Ezáltal kialakul a „globális információs tér, ami információs hálózatok összekötését jelenti.”69 1994-ben egy olyan info-kommunikációs infrastruktúra létrehozásáról határoztak, melynek célja elsősorban a japán gazdasági szerkezet átalakítása; a jólét biztosítása és a környezetvédelmi problémák kezelése volt. Ennek az optikai hálózatnak nagy sávszélességgel, interaktív multimédiás képességekkel és nemzetközi szabványosítással kellett rendelkeznie.
64
Yoneji Masuda: Az információs társadalom. OMIKK, 1988. 11.o. Alvin Toffler: A harmadik hullám. Typotex, 2001. 21,22.o. 66 Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE, Szakdolgozat. Bp. 2008. 12.o. In: Kiss Kálmánné, Tóth József: Politikai Filozófia. Sz.gy. III. köt. BJKMF,1999. 67 Bognár Vilmos, Fehér Zsuusa, Varga Csaba (szerk.): Mi a jövő? Információs társadalom? OMFB, ORTT, HÉA SI. 1998. 11.o. 68 Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE, Szakdolgozat. Bp. 2008. 8.o. In: Várhegyi István, Makkay Imre: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIK és Könyvtár. Bp. 2000. 25. o. 69 Yoneji Masuda: Az információs társadalom. OMIKK, 1988. 68,69.o. 65
34
Az USA hozzáfogott az kifejezés terjesztéséhez. Már „1967-ben az információ biztosította az USA bruttó nemzeti össztermékének 46 %-át.”70 Ehhez hozzájárult az is, hogy a elhagyta a védelmi és biztonsági szféra kereteit, ahol az innovációs ciklusok drámaian lerövidültek. 1970-ben Nixon elnök újra értelmezte az informatikával, a kábellel és a műholddal kapcsolatos döntéshozatalt, ami felgyorsította a piac liberalizációját. 1993-ban az Országos teljesítmény-felülvizsgálati program (National Performance Review - NPR) 1200 akciót javasolt, amely a kormányzati munkát az információtechnológia alkalmazásával kívánta még hatékonyabbá tenni. Mégis, a legnagyobb változás az Internet robbanásszerű felfutása lett. „1993-ban az USA beindította a Nemzeti Információs Infrastruktúra nevezetű programját, ettől fogva használják az fogalmát. 1994-ben Al Gore amerikai alelnök egy Globális információs infrastruktúra megteremtését javasolta, „ami magában foglalta - az
infrastruktúrát, a
számítógépeket, az információt és az egyént.”71 Létrejöttek az ún. think tankek (magyarul tudományos ötletgyárak), amelyek a jövő társadalma megtervezésére irányuló tudás létrehozásának stratégiai helyszínei lettek. „Az 1990-es években az USA mint , Samuel Hungtinton kifejezésével: a hálózatok hálózatának a feje lett,”72 és így „a hálózatok ellenőrzését”73 tűzte ki célul. Az Európai Unióban 1987-ben a telekommunikációról kiadott Zöld könyv teremtette meg a kezdetet a tagállamoknak a kialakítandó politikához, ami előkészítette az utat a liberalizáció, a versenyhelyzet és az egész világra kiterjedő szolgáltatások kialakítására. Ennek célja, a globális tudásalapú társadalomba történő gyors és hatékony integrálódás volt. 1993-ban Bangemann a Fehér Könyvben azt írta, hogy az elektronikában, valamint a szoftverek tekintetében elért technológiai haladás lehetővé teszi az adatok, a hang és képek továbbítását és feldolgozását. Az információs forradalom előnyeit, az információs társadalomba először belépő országok fogják élvezni. A Csoport javasolja a szélessávú infrastruktúra megvalósítását, annak összekötését az összes európai hálózattal is. Fő területek az alkalmazásban: távmunka, tanulás, egyetemek, kutatás, telematika, egészségügy és államigazgatás. 70
Armand Mattelart: Az információs társadalom története. Gondolat-Infonia, 2004. 65-66.o. Bognár Vilmos, Fehér Zsuzsa, Varga Csaba (szerk.): Mi a jövő? Információs társadalom? OMFB, ORTT, HÉA SI. 1998. 103- 104.o. 72 Armand Mattelart: Az információs társadalom története. Gondolat-Infonia, 2004. 146-147.o. 73 In.: Gompert, D.C. 1998. Right Makes Might: Freedom & Power in the Information Age. Headline Series, Foreign Policy Association, fall, no. 316. 146.o. 71
35
Az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) egyik alapvető célja, hogy segítse elő a gondolatok szabad áramlását, illetve a kommunikáció, az információ, és az informatika területén a fejlett és fejlődő országok közötti szintkülönbségek csökkentését. A szervezet hangsúlyozza, hogy az információs technológia a fejlődést, a demokráciát és a béke érdekeit is segítenie kell, mivel a kihívások középpontjában a „kommunikálás joga” áll, ezért „a gondolatokat nem szabad a határokon ellenőrizni,”74 vallja az UNESCO. A második világháború során megkezdődött az intelligens berendezések előre törése. Az ezt követő időszakban a nagy számítógépek leginkább, a hadsereg érdekeit szolgálták. 1969-ben az USA-ban, a csapatok közötti kommunikáció megkönnyítésére létrehozták az ARPANET-et (Advanced Research Projects Agency Network - Amerikai tudományos intézetek között kialakított számítógép-hálózat), az internet ősét. „A külvilágtól elzártan dolgozó berkeiben alakult ki az a nézet, hogy az ARPANET körül és által megvalósult közösségi modell átültethető a mindennapi életbe is.”75 Az internet szinte mindent befolyásol, az emberi tevékenység szinte minden szférájába behatol és megváltoztatja a világ arculatát. Fontos, hogy az Internet hálózatok egész világra kiterjedő hálózata, ezért nincs tulajdonosa. „Korunk szimbóluma nem az atom –idézi Mander Kevin Kelly-t - hanem a háló.”76 Az információs forradalom értelemszerűen nem hagyhatta érintetlenül, az információszerzés világát sem. „A lezajló folyamatok az információszerzést jelentős mértékben felgyorsítják, a központ és a képviseletek hierarchikus viszonyát egy közös, horizontális információs rendszerré alakítja.”77 1948-ban az USA és négy társa (Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland) által titokban létrehozott Echelon-hálózat, amely később globális felderítő-hálózattá alakult át. De fontossá váltak a terepen alkalmazandó új megfigyelési technikák, szenzorok, rádiókommunikációs és számítógépes eszközök, továbbá az 74
Bognár Vilmos, Fehér Zsuzsa, Varga Csaba (szerk.): Mi a jövő? Információs társadalom? OMFB, ORTT, HÉA SI. 1998. 93, 96-100.o. 75 In: Flichy, Patrice. Internet ou la communauté scientifique idéale. Résaux, No. 97. Armand Mattelart: Az információs társadalom története Gondolat-Infonia, 2004. 61.o. 76 Szentes Tamás: Globalizáció: Áldás vagy átok? In: Bayer József, Lévai Imre (szerk.): Globalizációs trendek, tanulmányok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Bp. 2003. 94.o. 77 Szentes Tamás: Globalizáció: Áldás vagy átok? In: Bayer József, Lévai Imre (szerk.): Globalizációs trendek, tanulmányok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Bp. 2003. 121.o.
36
adatbázisok egyesítése is. 1996-ban a Pentagon létre hozta a Nemzeti Kép- és Térképügynökséget, mely ellenőrzi az űrből származó képek terjesztésének kereskedelmi kiaknázását és felgyorsította a kémműholdak tömeges telepítésének programját, a Nemzeti Felderítési Iroda (National Reconnaissance Office - NRO) irányítása alatt. Újra megjelentek a katonai célú űrberuházások. A katonai felderítés széles körű kiterjesztésének párhuzamát megtalálhatjuk
a civil
felderítésben is,
mégpedig az
állampolgárok elektronikus
ellenőrzésének gyakorlatában. Feltalálásra került a hálózati háború fogalma, ahol leginkább nem állami szereplők (aktivisták, NGO, gerillák, terroristák és drogbárók) akarnak kormányzati hierarchiákat megzavarni. „Az elektronikus Pearl Harbor réme számos, a védelmére szolgáló kezdeményezést ösztönzött az .”78 1.4. Civilizációs törésvonalak A kilencvenes évek elején a világ igencsak megváltozott, azonban nem lett minden értelemben békésebb. Samuel P. Hungtinton szerint79 az etnikai sajátosságokra újra rátaláló népek számára nélkülözhetetlenek lettek az ellenségképek, melyek a világ fő civilizációs törésvonalai mentén alakultak ki. Épp ezért Jacques Delors francia politikus szerint80 a jövő konfliktusait kulturális tényezők fogják kiváltani. A 21. század nemzetközi rendszere –vázolta fel81 Henry Kissinger - legalább hat nagyhatalmat foglal majd magában: az „Egyesült Államokat, Európát, Kínát, Japánt, Oroszországot és valószínűleg Indiát, amelyek öt különböző civilizációhoz tartoznak. A nagyhatalmak versengését a civilizációk küzdelme váltja fel, ahol egyre nagyobb nehézséget okoz az emberek és az ideológiák mozgásának ellenőrzése. A világpolitika egyszerre lett sokcivilizációjú, ahol a Nyugat egyetemesítő törekvései összeütközésekbe kerülnek más civilizációkkal. A civilizációk –írta Toynbee – igaz, hogy átfogók, de egymásba nem illeszthetők be. A civilizációk felemelkednek és elsüllyednek, összeolvadnak és szétválnak. Amíg valaki kilenc, 78
Armand Mattelart: Az információs társadalom története. Gondolat-Infonia, 2004. 143-144.o. Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 31, 13-15.o. 80 Jacques Delors beszéde: Questions Concerning European Security. International Insitute for Strategic Studies, Brussels, 10 Sept. 1993, p.2. In: Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 25.o. 81 Henry Kissinger: Diplomacy. NY. Simon & Schuster. 1994. pp.23-24. Diplomácia Bp: Panem-McGraw-HillGrafo, 1996. p.16. In: Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 24.o. 79
37
addig más hét fő kortárs civilizációt azonosít: Nyugati, Latin-amerikai, Afrikai, Iszlám, Kínai, Buddhista, Hindu, ortodox, és Japán. A történészek kedvelt kifejezésével élve: „a Nyugat terjeszkedése véget ért, és a Nyugat elleni lázadás vette kezdetét.” A 20. század nagy politikai ideológiái közé tartozik a liberalizmus, a szocializmus, az anarchizmus, a korporativizmus, a marxizmus, a kommunizmus, a szociáldemokrácia, a konzervativizmus, a nacionalizmus, a fasizmus, és a kereszténydemokrácia, valamennyi a nyugati civilizáció terméke. A 20. század végén azonban a Földön újjáéledtek a vallások, ami magába foglalta az öntudat felerősödését, a fundamentalista mozgalmak kialakulásával együtt. A muzulmán országokban a népességnövekedés utánpótlást szolgáltat a fundamentalizmushoz, terrorizmushoz, helyi konfliktusokhoz és a migrációhoz. „A nyugatiak egyre jobban tartanak attól, hogy nem hadseregek árasztják el őket, hanem bevándorlók, akik más istent imádnak.”82 A Nyugat típusú civilizáció többek között azzal jellemezhető, hogy az egyetlen olyan civilizáció, melynek az összes többi civilizációban érdekeltségei vannak és ez által morálisan is képes befolyásolni azokat. Kezében van a nemzetközi bankrendszer és a tőkepiac, továbbá a nyugatiak a legfőbb fogyasztók. Ők végzik a legfejlettebb technikai kutatást és fejlesztést, szinte uralják a világűrkutatást, és a repüléssel kapcsolatos iparágat is. Képesek katonai beavatkozásra, ellenőrzik a tengeri útvonalakat. Ugyanakkor 2020-as a években a Nyugat feltehetően a világ területének mintegy 24%-át fogja ellenőrizni (korábban 49%); a világ össznépességének 10%-át mondhatja magáénak (korábban 48%); a világ társadalmilag mobilizálódott népességének 20%-át tömöríti, a világ gazdasági termeléséből 30%-kal, (korábban 70%), az ipari termelésből 25%-kal (korábban 84%) fog részesedni; és a világ katonai személyi állományának 10%-a fog szolgálni a hadseregeiben (korábban 45%).”83 A nyugati világ számára továbbra is fontos a katonai fölény fenntartása; a politikai értékek hirdetése és a társadalom integritásának megvédése. Az az időráfordítás, erőfeszítés és költség, melybe egy hagyományos katonai erő kifejlesztése kerül, arra ösztönözi a nem nyugati államokat, hogy más módszereket találjanak a nyugati hagyományos katonai erő ellensúlyozására. Ehhez a legrövidebb út a tömegpusztító fegyverek és az ezek célba juttatásához szükséges eszközök beszerzése. A „legélesebb törésvonalak az iszlám világ, valamint az ortodox, hindu, afrikai és nyugati keresztény szomszédjai között azonosítható, 82 83
Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 330.o. Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 135,136.o.
38
azonban az uralkodó felosztás a Nyugat és a többiek között húzódik.” Tunander szerint84 ez a vallási megújhodás a 21. század második, harmadik évtizedében gyengülni fog, majd az iszlám és a Nyugat között egyfajta hidegháború alakul ki. A törésvonalak mentén, alakulnak ki, amelyek „olyan elmérgesedett fegyveres konfliktusok, ahol a különböző civilizációk a hatalom és terület megszerzését tűzik ki célul. A felek etnikai tisztogatások, tömegmészárlások és terrorista akciók eszköztárát vetik be. Ezek a háborúk kiszámíthatatlanok, véresen fellángolnak, majd veszítenek erejükből, azonban később újra életre kelnek és átlagosan hatszor hosszabbak a hagyományos államközi konfliktusoknál. „Napjainkban dúló háborúk jó része lényegében nem más, mint az elhúzódó véres történelmi konfliktusok kiújulása,”85 állapítja meg fontos következtetését Hungtinton. Azonban egyes csoportok már nem csupán egy másik etnikummal állnak konfliktusban, hanem egy másik civilizációnak tekintik az ellenfelet. Ezért az alapkonfliktus vallások háborújává, civilizációk összecsapásává alakul át. Ha viszont egy törésvonal-konfliktus időben elhúzódik, megnő annak a valószínűsége, hogy egyre több rokon ország próbálja a támogató szerepét betölteni, amivel megnő az eszkaláció veszélye. Nagyon fontos kijelentésként kell értékelni Huntington megállapítását, hogy „amíg a törésvonal-háborúk időszakos jellegűek, addig a törésvonal-konfliktusok örök életűek.”86 1.5. A konfliktusok kiteljesedésének lehetőségei A háború A nemzetközi jog nem határozta meg a háború fogalmát, leginkább hadiállapotról, vagy fegyveres összeütközésről, konfliktusról beszél. Az ENSZ, a fegyveres erő alkalmazását is csak közérdek esetén ismeri el. A mindennapi használatban általában világ-, légi-, öböl-, stb. háborúként fordul elő. A hadtudomány leginkább Clausewitz leírását fogadja el: „A háború
84
Idézi Ola Tunander: New European Dividing Lines? in Norway Facing a Changing Europe: Perspectives & Options, ed. Valter Angell. Oslo, Norwegian Foreign Policy Studies No.79. Fridtjof Nansen Institute et.al., 1992. p.55. In: Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 273274.o. 85 Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 430-431.o. 86 Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 501,502, 515.o.
39
tehát erőszak alkalmazása, hogy ellenfelünket saját akaratunk teljesítésére kényszerítsünk.”87 A politika meghatározza a háború jellegét, ahol az erő és hatalom érvényesítésének öt fokozata van: fenyegetés; kényszerítés; büntetés; nyomásgyakorlás és a katonai erő. Ezért a háború nem kizárólagosan katonai jelenség, hanem több mint fegyveres küzdelem. Ha ez nem érvényesül, csak gazdasági-, vagy netán hidegháborúról beszélhetünk. A hadviselés jellegét befolyásolják a nemzetközi szerződésekbe foglalt politikai-etikai attitűdök, szokásjog, illetve nemzetközi elítélés vagy elismerés. Jellemző számvetés a végrehajtott pusztítás és a veszteség aránya, továbbá a győzelem, illetve a vereség is. A háború intenzitása csökkenhet, szünetelhet, befejeződhet, illetve kiújulhat, azonban a politika „meghatározó funkciója a háború egészét illetően fennmarad.”88 Azonban nem csak a háború anatómiája és törvényszerűségei kerültek feltárásra, magyarázatot is kellett adni, annak megindítására. Megjelent az jelző, ahol a szándékot és az akaratot helyezik előtérbe és nem az eszközöket. Nem lehet pontos adatokkal szolgálni a háborús veszteségekről általában, azonban például az I. világháború végére 20 millió, a II. világháború hadszínterein kb. 55 millió ember esett áldozatul. Az 1945. augusztus 6-án és 9-én Japánra ledobott atombombák több mint 315 000 ember pusztulásához vezetettek. Más statisztika alapján öt és fél ezer év alatt több mint 15 ezer háború és fegyveres konfliktus89 volt. Az 1945 és 1985 év közötti időszakban több mint 19 millió főre tehető, a háborús konfliktusok halottjainak száma. 1991 előtt a Szovjetunió 11000, az USA 12000 hadászati támadófegyvereken elhelyezett atomrobbanófejekkel rendelkezett. Ezért is igaz az a megállapítás, amely szerint a háború állandó lehetőség. Azonban az 1990-es évekre a tömeghadseregek és azok bevetésének kora lejárt, amelyről Michael Mandelbaum így írt: „a szisztematikus háborúk elvesztették aktualitásukat.”90 Teret nyert viszont az aszimmetrikus hadikultúra. Az elmúlt évtizedben a háborúk egyre nagyobb része nem államok közötti, hanem államokon belüli konfliktus volt. Megfigyelhető, hogy egy 87
Clausewitz, Carl von: A háborúról. I. köt. 37.p. In: Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2009. 40,41.o. 88 Deák Péter: Szervezett és válságból fakadó fegyveres konfliktusok, háborúk. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 56,57.o. 89 Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 194.o. In: Gőcze István: A hadtudomány értelmezése. 2010. 09. 15. dia. 90 Kiss J. László: Biztonságelméletek. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 67.o.
40
háború időben minél inkább elhúzódik, annál valószínűbb, hogy megjelenik az aszimmetrikus hadviselési mód.91 Azonban kialakult egy új típusú háború is, amely hatásalapú, magas technológiájú, hálózatközpontú információs hadviselésen alapul. A haditechnikai kutatásfejlesztés középpontjába a nagy pontosságú, intelligens, kommunikációra épített, robotizált fegyverzetek rendszeresítésére való előkészítés került. A rombolást felváltotta a pontos célkiválasztás és a precíziós megsemmisítés. Ezek az új elemek megjelentek a <megelőző háború>-ban, de válságreagáló műveletek sem tudták nélkülözni az új technológiát. Zbigniew Brzezinski amerikai politikus vezette be a válságot követő konfliktusok új szintjeit: amelyek lehetnek intenzitásúak. „Amennyiben kialakult a válság, világszerte, de főleg Európában a stratégiák előterébe a válságmenedzselés került. Az ilyen beavatkozó katonai művelet már aszimmetrikus, mert a kettős szembenállásokat egy váltotta fel, mivel a harmadik fél a békekikényszerítő-, vagy békefenntartó erő lett. Alapvetően megállapítható, hogy a jelenkor fegyveres konfliktusainak erőszak-sorrendjét „a béketámogató műveletek, a felkelők elleni műveletek és a háborús műveletek határozzák meg.”92 (A katonai műveletek felosztását az 1. sz. diagram mutatja be).
A hadikultúrák A fegyveres konfliktusok anatómiáját nem lehet mindig a kezdetekben feltárni, ezért azok sokszor nehezen értelmezhetők. A hadikultúra olyan elképzelések, hiedelmek és felismerések összessége, amelyek meghatározzák a kapcsolatot az alkotórészek között. A katonai kultúra határozza meg többek között a kiképzést, az erőforrások biztosítását, továbbá a hadműveletek jellegét is. A mozgás-centrikus, anyag-centrikus és a gerilla hadikultúra élesen elkülönül egymástól, ám napjainkban a határok elmosódnak, ezért ezt csak a direkt és az indirekt hadviselés feltárásával lehet elkülöníteni, állapítja meg93 Forgács Balázs. Azonban „a magasabb technikai fejlettségi szinttel rendelkező országoknál megjelenik, egy globálisan is érvényesíteni tudó új típusú hadikultúra.”94
91
Resperger István: Kis háborúk nagy hatással. A XXI. század fegyveres konfliktusai, a terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés jellemzői. Felderítő Szemle, XII. évf. 1. sz. 2013. szept.-okt. 211.o. 92 Resperger István: Kis háborúk nagy hatással. A XXI. század fegyveres konfliktusai, a terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés jellemzői. Felderítő Szemle, XII. évf. 1. sz. 2013. szept.-okt. 201.o. 93 Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2009. 10,11,19.o. 94 Deák János: A katonai stratégiák változásai és fejlődésük lehetséges irányai. 69.p. In: Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2009. 34-35.o.
41
A mozgás-centrikus hadikultúra manőverező háborúkban bontakozhat ki, melynek politikai célja területek birtokba vétele. Fő jellemzője a támadás, a csapásmérés és végül a mélységbe történő behatolás. E hadikultúra a döntően szárazföldi országokra jellemző, ahol a szárazföldi haderőnem elsőbbséget élvez. Ez az irányzat a 20. században legmarkánsabban Németországban és a Szovjetunióban jelentkezett, porosz-német és az orosz-szovjet változatban. „Az elmélet kialakulására a harckocsik megjelenése volt nagy hatással…melyet leginkább a német és a szovjet haderő használt ki a második világháborúban.”95 Az anyag-centrikus hadikultúra sikereit nem a csapatok mozgatásával, hanem nagy anyagi értékeket képviselő pusztító eszközök megsemmisítő csapásaival igyekszik elérni. Ez a hadikultúra a hadviselés alapvető módjának a védelmet tartja és az elfoglalt terület kézbentartását, továbbá nagy anyagi értéket képviselő haderőnemeket állít hadrendbe. Azok az országok alkalmazzák, amelyeket általában tengerek határolnak. Az indirekt hadviselés során az „ellenfél gazdasága vagy pszichéjére mért csapások is döntőek lehetnek.”96 „A siker elérése mindig sok időt vesz igénybe, a kifárasztás csak elhúzódó háborúkban érvényesülhet.”97 Az anyag-centrikus hadikultúra elmélete sokat merített a tengeri és a légi háború elméletének klasszikusaitól is. A gerilla hadviselés, az indirekt hadviselés irreguláris formája, amely lehet függetlenségi, nemzeti felszabadító, belső társadalmi jellegű, valamint nemzeti és polgárháború. Az elsődlegesen alkalmazott haderőnem a szárazföldi, a műveletek elsődleges célja a kifárasztás. A modernebb technikai eszközökkel felszerelt fegyveres erők alig vagy egyáltalán nem tudnak megbirkózni a hozzájuk képest igen fejletlen eszközökkel harcoló gerilla- és terrorista csoportokkal. Morus Tamás Utópia c. műve, az indirekt hadviselés egyik legelső írásos forrása. Carl von Clausewitz is foglalkozik az irreguláris hadviselés formájával. A városi gerilla harcmodor sok helyen megjelent, ami hatással volt Karl Marx és Friedrich Engels munkásságára is,98 akik ezt párosították forradalom-elméletükkel. Engels erről így ír:
95
Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE, Bp. 2009. 46,48,49.o. Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE, Bp. 2009. 73.o. 97 Liddell, Hart Basil Henry: Stratégia: 239. 299.p. In: Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. Ph.D értekezés. ZMNE, Bp. 2009. 74.o. 98 Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE, Bp. 2009. 99.o. 96
42
„Tömegfelkelés, forradalmi háború, gerillák mindenütt.”99 Az irreguláris háború elméletére mégis egyik legnagyobb hatással Vlagyimir Iljics Uljanov (Lenin) szovjet forradalmár volt, aki szerint az államhatalom megragadásához elengedhetetlen feltétel a fegyveres harc. Lenin lefektette a baloldali felkelések szabályait, melyek a radikális baloldali mozgalmai számára iránymutatást szolgáltak, továbbá ő volt, aki a fegyveres harc egyik megjelenési formáját a partizánháborúban100 látta. A gerillacsapatok elméletének egyik legnagyobb hatású teoretikusa mégis Mao Ce-tung kínai kommunista vezér volt. Aki a gerillacsapatokat reguláris hadsereggé alakította. Mao stratégiájának elemei: gyors hadműveletek a halogató háború során, kölcsönös együttműködés a reguláris csapatokkal, támaszpontok létrehozása és a partizánháborúnak reguláris csapatok mozgó hadműveleteivé fejlesztése.”101 Josip Broz Tito jugoszláv államfő is a partizánháború egyik emblematikus alakja volt. Schmitt szerint Sztálin volt az, aki egyesítette a hazafias önvédelem erejét és a nemzetközi kommunista világforradalom agresszivitását a partizán személyében.102 „Elviselhetetlen viszonyokat kell teremteni az ellenség számára, üldözni és irtani kell őket.”103 A második világháborút követő időszakban az irreguláris hadviselés virágkorát éljük, állapítja meg Forgács Balázs. A gerilla háborúk nem kerülték el Vietnámot, Afrikát és Közép- és Dél-Amerikát sem. A világ leghíresebb gerillája, Ernesto Che Guevara marxista forradalmár volt, aki kiemelte, hogy „a háború döntő szakaszában a fegyveres küzdelemnek át kell tevődnie a vidékről a városokba.”104 A gerilla hadviselés meghatározó volta a 21. században is erősödik. 1.6. Jugoszlávia történelmének rövid áttekintése / bemutatása „Nincs még egy olyan ország Európában, amelynek létrehozásáért 1914 és 1918 között, illetve megújításáért 1941-1945 és 1948-1958 között több áldozatot hoztak volna, mint 99
Engels, F.: A piemontiak veresége. In.: Marx-Engels Művei. 6. köt. Kossuth. Bp. 1962. 376.p. In: Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE, Bp. 2009. 100.o. 100 Lenin, V.I.: Egy kívülálló tanácsai. In: Lenin Összes Művei, 34. köt. 382. p. In.: Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2009. 100-101.o. 101 Mao Ce-tung: A japán területrablók elleni partizánháború stratégiájának kérdései. pp.144-145. In: Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2009. 107.o. 102 Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2009. 109.o. 103 Sztálin, J.V.: A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújáról. Szikra, Bp. 1949. 11.p. In: Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2009. 109.o. 104 Che Guevara, Ernesto: A gerillaharcos kézikönyve. Ulpius-ház. Bp. 2007. 39.p. In.: Forgács Balázs: Napjaink hadikultúrái. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2009. 114.o.
43
Jugoszláviáért. Ugyanakkor nem létezik még egy ilyen állam ennyire bizonytalan jövővel sem,”105 hangzik a tömör áttekintő megállapítás. A beteljesítő jóslat szerint, a jugoszláv konfliktus Koszovóban kezdődött és ott is fog véget érni. A rendkívüli sokféleségű, évezredes vallási különbségektől megosztott régiót, a 20. század egy állammá szervezte (1. sz. térkép Jugoszláviáról), amely nyolc föderális egységből, hat köztársaságból (Szerbia, Szlovénia, Horvátország, Macedónia, Montenegró és Bosznia-Hercegovina) és két autonóm területből (Vajdaság és Koszovó) állt. A török hódítás előtti évszázadokban a szerbek, horvátok és a szlovénok sorsa elkülönülten alakult, amikor tömeges népességmozgások és cserék zajlottak le hol kényszerű, hol önkéntes alapon. Igaz a török hódoltság megalapozta a muzulmánok létét, azonban nem egységesíthette. a régió népeit. A 19. század elejétől kialakult az a jugoszlávizmus, amely megteremtette a nyelvi-etnikai összetartozás érzését; kialakította a területi keveredést; a függetlenségi vágyakat; a rokonság-, és közösségtudati életérzést; illetve a nacionalizmust is.106 A népességből az ortodoxok szerbek, katolikus horvátok voltak azok, akik területekre tartottak igényt. 1917-ben a szerbek, horvátok és szlovének számos körülmény hatására saját elhatározásukból léptek be Jugoszláviába, amely már a kezdetektől éles ellentétekkel küszködött. Az 1921. évi népszámlálás adatai szerint a 11,98 millió lakosból 8,91 millió volt szerbhorvát, 1,02 millió szlovén, 2,05 millió pedig nem délszláv, vallási tagozódás szerint pedig 5,6 millióan voltak a pravoszlávok, 4,7 millióan a katolikusok, 1,3 millióan a muzulmánok.107 Az 1918-ban létrehozott közös délszláv államban a nemzeti azonosság érzése gyorsan elhalt, még az 1941-45-ös tömeges és kölcsönös vérengzések előtt, amikor a délszláv kérdés értelmezésének három alaptípusa formálódott ki, amelyeket főképpen a csetnikek, az usztasák és a partizánok testesítettek meg. A szerbeknek kellett birtokolniuk a balkáni hegemóniát, ami gyakori horvát- és muzulmán ellenes vérengzésekben öltött testet. Az Ante Pavelic (a mozgalom alapítója és vezetője) usztasák a jugoszlávizmus minden formájával való radikális és végleges szakítást képviselték, a fasiszta rezsim, koncentrációs táborai, 100-200 ezer
105
D. Cosic: Jugoszlávia és a szerb kérdés. Limes, 1992. 7-8.sz. 29.o. In.: Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 7.o. 106 Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 10,11.o. 107 Perényi J., Arató E: Jugoszlávia története. Bp. 1985. 249.o. In: Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 16.o.
44
áldozatot követeltek. A szerbeket fenyegette a kiirtás- kitelepítés- katolizálás koncepciója is. A kommunisták vezette partizánok pedig a forradalmi harc egyik eszközeként tekintettek a nemzeti kérdésre. Jugoszlávia 1943-1945-ös újjászervezése, annak mesterségességét illetően is viták kereszttüzébe került, ugyanis kiderült, hogy a muzulmán vallású délszlávok nem integrálhatók a jugoszlávságba. Ez nem azt jelentette, hogy mindannyian hívő muzulmánok voltak, de azt sem, hogy a Jugoszláviában élő más muzulmánokkal, azonos nemzetnek tekintették magukat. Ők szerbhorvátul beszélő és muzulmán háttérrel rendelkező szlávok leszármazottjai voltak, fejtette következtetéseit108 Juhász József. A kommunisták viszont úgy vélték, hogy ideológiájuk megoldhatja a nemzeti kérdéseket, melyek időről időre elfojtódtak, halmozódtak, majd előtörtek. Az 1974-es új alkotmány nagyobb mozgásteret adott a köztársaságoknak és a tartományoknak, a szövetség vezető (Kivéve a titói elnöki posztot) testületeit pedig rotációs rendszerben alakították ki. Azonban ez sem váltotta be a reményeket, „mivel a rendszer valójában nem 1974-ben, hanem Tito halálakor lépett érvénybe,109 állapította meg Milovan Gyilas (1911-1995) (Jugoszlávia egyik vezető kommunista ideológusa). A szétesés folyamata hatott a nyolc autarkizálódó nemzetgazdaságra is, melynek során Jugoszlávia külső adóssága 22 milliárd dollárra, évi inflációs rátája 2600 %-ra, a munkanélküliek száma pedig 1,22 millióra nőtt. A felbomlást tovább befolyásolta, hogy „mindegyik nemzet kisebbségnek érezte magát.”110 Az 1981-es albán tüntetések után Koszovóban újra felizzottak a kedélyek a tartományban élő szerbek és a Crna Gora-iak elégedetlensége miatt, ezért mind gyakoribbá váltak az illegális szeparatista szervezkedések. Koszovó már Jugoszlávia létrejöttétől állandó feszültséggócot képezett. 1986-ra, Milosevic szerbiai hatalomra kerülésének idejére tehető Jugoszlávia végső szakaszának kezdete, húzza alá Juhász József. Az 1989-es ún. antibürokratikus forradalom megbontotta a klasszikus titói egyensúlyt, ami visszafordíthatatlanul a nacionalizálódás útjára taszította az államot. A rendszerváltás is újabb értelmezéseket nyitott a Jugoszlávia-vitáknak, ráadásul az 1990-es választások különböző ideológiájú pártokat juttattak hatalomra, amely 108
Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 27,28-29.o. Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 35.o. In: M. Dilas: A párt romlásba sodorta az országot. Cikkek a nemzetközi sajtóból, 1989. 4.sz.27.o. 110 Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 38,39-41.o. 109
45
jelentősen csökkentette a túlélés esélyeit. A kétpólusú világrend felbomlásával Jugoszlávia geopolitikailag leértékelődött,111 és ami talán a legfontosabb „a szerbek, horvátok és szlovének úgy érezték, hogy fel kell bontaniuk a közös államot.”112 Az 1990. április-májusi horvátországi választásokon győztes HDZ Horvátországot nemzetállamként kívánta berendezni. Ez megteremtette a krajinai szerb felkelés feltételeit, ahol kikiáltották a Krajinai Szerb Autonóm Körzetet. A következő év tavaszán megszaporodtak a lokális fegyveres konfliktusok, majd 1991. június 26-án Szlovénia és Horvátország kihirdette függetlenségét. 1991. június 27-én a JNA (Jugoslovenska Narodna Armija – Jugoszláv Néphadsereg) támadást indított a határellenőrzés visszavételéért, majd kivonult Szlovéniából. 1991. július elsejétől felgyorsult a JNA-egységek és a szerbiai szabadcsapatok beáramlása Horvátország területére, ahonnan a nem szerb lakosság zöme elmenekült vagy elűzték, vagyis az etnikai tisztogatások nem Boszniában kezdődtek. A hágai konferencián Jugoszláviát megszűntnek nyilvánították és 1992. január 15-ével megindult Horvátország nemzetközi elismerése. Ezt követően ENSZ-véderő (UNPROFOR - United Nations Protection Forces) Horvátországba küldéséről határoztak. A krajinai kérdés végül katonailag, s a szerbek tömeges kivonulásával zárult le. A milosevici politika számára az eredeti cél Bosznia egészének megtartása volt.113 Izetbegovic nemcsak a bosnyák-muzulmánokat, hanem az összes délszláv muzulmánt kívánta egyesíteni, a horvátok és a szerbek akarata ellenére. Izetbegovic ugyanúgy uralni akarta Boszniát, mint Milosevic Jugoszláviát. 1991. október 15-én kimondták Bosznia függetlenségét, amelyet Jugoszlávia véres maradékának is szoktak nevezni. 1992. január 9-én pedig Radovan Karadic (1945-) szerb politikus vezetésével kikiáltották a Boszniai Szerb Köztársaságot. Ekkor kezdetét vette a három és féléves, 200-400 ezer áldozatot követelő nacionalista alapú boszniai háború. A reguláris csapatok mellett részt vettek a harcokban a szerb csetnikek, a Horvát Védelmi Erők (Hrvatske Obrambene Snage - HOS) és a muzulmán Jusuf Prazina (1962-1993) (bosnyák gengszter és hadúr) fegyveresei is. Ezen kívül zsoldosok, így a mudzsahedinek; az oroszok, továbbá Eduardo Flores (1960-2009) (bolíviai-magyar zsoldos, költő) nemzetközi egysége és amerikai katonai tanácsadók is jelen voltak.
111
Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris. 2000. 32.o. Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 60, 62.o. 113 Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 86,87.o. 112
46
1992. április 27-én kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot. Az UNPROFOR hatásköre kiterjesztésre került Boszniára is, illetve a háborús bűntettek és az etnikai tisztogatások kivizsgálására, nemzetközi bíróságot állítottak fel. A Nemzetközi Vöröskereszt már 1992-ben 25 szerb és 11 horvát-muzulmán gyűjtőtáborról adott hírt. A háború folyamán mind a három fél követett el emberiség elleni bűntetteket. Az 1993 tavaszát követő egy esztendő során, <mindenki, mindenki ellen> harcolt.114 Ezt követően a szerbeknek a NATO légi csapásaival is szembe kellett nézniük, ami felgyorsította a politikai rendezést, így a boszniai békeszerződés 1995. november 21-én megszületett, aláírására december 14-én Párizsban került sor. Ennek értelmében Bosznia-Hercegovinát 51 %-át birtokló bosnyákhorvát föderációra és a 49 %-ot felölelő szerb autonóm államra osztották fel. (2.sz. térkép a felbomlott Jugoszlávia) Tíz évvel vizsgált időszakot követően, Bosznia-Hercegovina gazdasági súlya nem jelentős. A fegyveres konfliktus időszakát a régió maga mögött hagyta, jelentős gazdasági konszolidáció és tőkebeáramlás történt meg. A nyugat-balkáni országok gazdasági és politikai megszilárdítása azért is fontos, mert ennek hiányában a régió, biztonsági fenyegetéseket kibocsátó vagy tranzitforrása lesz. Az ország lakosságának nagyjából egyharmada szerb, közel tíz százaléka pedig horvát. Mindkét közösség erős politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápol a szomszédos országokban élő nemzettársaival. Az illegális migráció komoly nyomás, a tranzit heroin-kereskedelem mellett.115 A nemzetközi katonai erők és rendőrök kiváló munkát végeztek, a nemzetközi közösség komoly sikereket ért el, különösen 1996 és 2006 között. Alkotmányba iktatták az etnikumok diszkriminációjának tilalmát, mindhárom etnikum államalkotó tényezőnek számít. Az országban egységes belső piac alakult ki; közös állami szintű bűnüldöző szervet hoztak létre. Az országot 2002-ben felvették az Európa Tanácsba, majd az EU 2005-ben tárgyalásokat kezdett az országgal a Stabilitási és Társulási Megállapodás megkötéséről, továbbá 2010-ben az ország az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjává válhatott. Az országban 2006-tól negatív fordulatokra is sor került: a nemzetközi közösség által elkövetett hibák, a rendőrségi reform és az alkotmány módosításának kezdeményezése, Milorad Dodik (1959-) boszniai szerb politikus és Haris Silajdzic bosnyák politikusok 114
Juhász József: A délszláv háborúk. Napvilág. Bp. 1997. 93-95,97, 99.o. Márkusz László: Bosznia-Hercegovina, tizenöt évvel Dayton után. Nemzet és Biztonság. Bp.2010. nov. 3, 4,5.o. 115
47
visszatérése a hatalomba, Montenegró függetlenné válása, továbbá Koszovó egyoldalú függetlenségi nyilatkozatával 2008 elején. Ennek köszönhetően a reformok lelassultak, az uniós és NATO-integrációs folyamat megtorpant, a nemzetközi közösség tekintélye pedig csökkent, a szerb-bosnyák viszály újra kiéleződött és az elszakadás fogalma bekerült a politikai köznyelvbe,116 folytatja elemzését Márkusz László. A koszovói válság történetében az újabb fordulópontot az 1995-ös daytoni egyezmény jelentette. A koszovói albánság újabb politikai radikalizálódásához az is hozzájárult, hogy 1997-ben összeomlott Albánia, továbbá az új generáció már nem kötődött a Rugova-féle passzív ellenállási mozgalomhoz. Főleg az ő soraikban szerzett egyre nagyobb támogatást a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK). A szerb belügyi hatóságok 1996-ban 31, 1997-ben pedig 55 terrorakciót írtak az UCK számlájára.117 Az albán fegyveres ellenállás megjelenésével Belgrád megtorló műveletekbe kezdett, és ezzel kirobbant az 1998-1999-es háború, amelynek során a szerb erők mintegy 800 ezer albánt szorítottak ki, s közel 15 ezren haltak meg. Végül csak a NATO 1999-es, Allied Force fedőnevű légi hadműveletével sikerült a konfliktusnak véget vetni. A háború után a tartomány helyzetét ideiglenes jelleggel az ENSZ BT mindmáig érvényes határozata rendezte. Ebben elismerték Jugoszlávia területi egységét, azonban Koszovót meghatározatlan időre ENSZ-igazgatás alá helyezték. Az ENSZ-en kívül az EBESZ, az EU és a NATO is jelen van Koszovóban. A koszovói helyzet azonban még most sem rendeződött. A korábbiakkal ellentétben most a szerbek váltak a szélsőséges albánok üldözésének áldozatává, így a tartomány politikailag mindvégig instabil maradt. 2005-ben az ENSZ BT egyhangúan felhatalmazta Martti Ahtisaari (1937-) volt finn elnököt a tárgyalások irányításával. A rendezés irányelvei közül a legfontosabbak: nincs visszatérés az 1999 márciusa előtti állapothoz; Koszovó nem egyesülhet más államokkal, vagy azok egy részével. A szerbek álláspontja a koncepciója volt, szerb területi autonómia létrehozása Koszovón belül.118 2008. február 17-án kikiáltották Koszovó függetlenségét.
116
Márkusz László: Bosznia-Hercegovina, tizenöt évvel Dayton után. Nemzet és Biztonság. Bp. 2010. nov. 6,7.o. 117 Kosovo Spring 1. ICG Report. 1998. 03. 20. In: Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris. 2000. 70.o. 118 Juhász József: Koszovó útja a függetlenségig. Nemzet és Biztonság. Bp. 2008. jan. 71,72.o.
48
Összehasonlításra kerültek olyan stratégiai dokumentumok, melynek középpontjában Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró és Szerbia állt, amelyek általában hasonlóképpen jellemzik a kialakult biztonsági környezetet, amelyet átfogó módon értelmeznek.119 A horvátok szerint a régió a kontinens , ez macedón megfogalmazásban <Európa leginstabilabb térsége> marad, a szerbek a régióként tesznek erre utalást. Regionális fenyegetések vonatkozásában fegyveres konfliktus lehetősége, a polgárháború öröksége, az instabilitás és válságok; az átmenet problémái; az extrémizmus és intolerancia; a szervezett bűnözés és a terrorizmus került azonosításra. Mindenki legalább három közös fenyegetettségi tényezőt azonosított: a szervezett bűnözést; a terrorizmust és az átmeneti nehézségeket. Albánia esetében hangsúlyt kap a migráció kérdése, illetve a belső <ellenőrizhetetlen népmozgás>. A bosnyák dokumentumban megjelenik a ; a ; valamint a nem hatástalanított aknák jelenléte is. Amíg a macedónok is utalnak, addig, Montenegró többek között az <egyének és csoportok törvénysértő tevékenysége> kategóriáját említi. Végül pedig a szerb dokumentum egyedülálló abban a tekintetben, hogy belső biztonsági problémaként azonosítja a .120 A hat nyugat-balkáni ország illetékesei javulónak értékelték a biztonsági környezetet, ahonnan nem látnak visszatérést, a fegyveres konfliktushoz. Egyöntetűen problémaként nevezték meg azonban a szervezett bűnözést, a korrupciót és a terrorizmust. Az elmúlt több mint másfél évtizedben éppen a szervezett bűnözés bizonyult a legsikeresebb regionális együttműködési formának. Volt olyan vélekedés is, amely szerint a szervezett bűnözés összefonódott a politika világával. Belgrádban kiemelték a nagyszámú illegális kézifegyver birtoklását. Szakértői vélemények szerint a szervezett bűnözés a szerbiai állami intézményekbe hatolt be legmélyebben, ami az országot a térség legkorruptabb államává tette. Az elemzés szerint vélelmezhető a politikai elit összefonódása a szervezett bűnözéssel, ahol a bíróságok általában tartózkodnak a szervezett bűnözés politikai szálának felderítésétől. Szerb 119
Változó biztonságfelfogás a Nyugat-Balkánon. Nemzet és Biztonság, 2008. máj. 27-28.o. In: Gazdag Ferenc, Póti László, Takács Judit, Tálas Péter: Assessment of the Security of the Western Balkans & a Comparative Analysis of the Threat Perception of the Countries of the Region. 120 Változó biztonságfelfogás a Nyugat-Balkánon. Nemzet és Biztonság, 2008. máj. 28,29.o. In: Gazdag Ferenc, Póti László, Takács Judit, Tálas Péter: Assessment of the Security of the Western Balkans & a Comparative Analysis of the Threat Perception of the Countries of the Region.
49
és horvát források szerint Boszniát úgy állítják be, mint amely terrorista bázist tart fenn, és a . Belgrád a lehetséges belső terrorizmust elsősorban Koszovóval, a Szandzsákkal és a Presevo-völggyel hozta összefüggésbe. A szomszédsági kapcsolatok alakulása a külső megfigyelő benyomása szerint nagyon találóan, a „se nem fenyegetés, se nem bizalom”121 kettősségével írható le. 1.7. Koszovó, a válságok tükrében Koszovóhoz (vagy ahogy a szerbek nevezik Koszovó és Metohija) nagyon erős mind az albánok, mind a szerbek kötődése, ezért a koszovói probléma „gyökerei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza.”122 Az albánok a Balkán-félsziget egyik “őslakos” etnikumának, az illíreknek a leszármazottjai.”123 A 12. században ez volt a régió, első szerb állam egyik magterülete. Az 1389-es rigómezei (koszovo-poljei) csatavesztés után Szerbia meggyengült, majd 1459-ben török uralom alá került. A török-ellenes szerb terjeszkedés egyik célpontjának Koszovó számított, amelyhez, mint érzelmi viszony fűzte a szerbeket. Ugyanakkor az albánok is Koszovóból vezetik le államiságukat. 1878-ban itt jött létre az albán nemzeti mozgalom. Vallásuk nem homogén, mintegy kétharmaduk, köztük a koszovóiak túlnyomó többsége muzulmán, 10 százalékuk katolikus, 20 százalékuk pedig ortodox keresztény. A 20. század előtt azonban az albánok még nem tudtak saját államot létrehozni. Egészen a 20. század elejéig folytatódott a szerb ki- és albán betelepülés, valamint egyes iszlám hitre áttért szerb csoportok elalbánosodása. 1912-ben Szerbia és Montenegró visszaszerezte Koszovót, amelynek lakossága hetven százalékban albán volt. A szerb-albán szembenállást azonban „nyelvi-etnikai és a vallási különbözőségek élezték.”124 1910-12-ben az albánok újra felkelést indítottak a török központi hatalom ellen, azzal a céllal, hogy kivívják autonómiájukat, majd 1913-ban megalakulhatott a független albán fejedelemség. 1919-ben Belgrád szigorú elnyomó politikát vezetett be a tartományban, melynek hatására „az albánok fegyvert fogtak.”125 Albánia határai véglegesen csak 1923-ra
121
Változó biztonságfelfogás a Nyugat-Balkánon. Nemzet és Biztonság, 2008. máj. 32-33.o. In: Gazdag Ferenc, Póti László, Takács Judit, Tálas Péter: Assessment of the Security of the Western Balkans & a Comparative Analysis of the Threat Perception of the Countries of the Region. 122 Szabó László: A koszovói válság. Honvéd Kiadó. 1999. 6.o. 123 Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 11.o. 124 Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 14.o. 125 Szabó László: A koszovói válság. Honvéd Kiadó. 1999. 6-7.o.
50
szilárdultak meg, a mai Koszovó, Jugoszláviához került. Albánia határainak meghúzása a nyelvi-etnikai választóvonalak figyelmen kívül hagyásával a Balkán-félsziget egyik legsúlyosabb válsággócát teremtette meg, amit sem a szerbek, sem az albánok nem tudtak elfogadni. A szerbek “ősi földjeiket megszállva tartó idegeneknek”126 tekintették a <jugoszláv albánokat>. A két világháború között a jugoszláviai albánok helyzetét az elnyomás jellemezte. 1938-ban Belgrád megegyezett Ankarával a koszovói és macedóniai muzulmánok Törökországba telepítéséről, ami azonban nem valósult meg. Az ún. albán kacak-mozgalom váltakozó intenzitású gerillaháborút folytatott a szerbek ellen, melynek célja az elszakadás és az összalbán egyesülés volt. 1941-1944-ben Koszovó tartozott, amikor az albánok a korábbi éveket a szerbeken torolták meg. 1944-ben a jugoszláv partizánhadsereg visszaállította az 1941-es határokat, majd 1945-ben Tito föderációként újjá szervezte a délszláv államot, megalakult Kosovo-Metohija Autonóm Körzet, mely Szerbiához került csatolásra. Koszovót az 1963-as alkotmány tartományi rangra emelte, majd az 1967-71-es alkotmányreformok tovább szélesítették az autonómiát, kivéve az elszakadás jogát. 1981. március 11-én újabb tüntetéshullám kezdődött az önállóságért, melyet a jugoszláv hatóságok kegyetlenül elfojtottak. Ugyancsak komoly feszültségek forrása lett a szerbek ún. “kolonizációs politikája.”127 Egyre gyakoribbá váltak a szeparatista szervezkedések, de ekkor már a szerbek többé nem voltak képesek a tartományt konszolidálni. 1988-ban jelentősen csökkentették a koszovóiak jogait, melynek hatására komoly tiltakozás indult el, amelyre válaszként „a szerbek veszélyállapotot vezettek be. A koszovói albánok radikalizálódásában az emberi jogok korlátozása is jelentős szerepet játszott. Koszovó a „föderáció egész építményét megrengető válsággóccá vált.”128 Nem volt saját hadserege, az 1993-ban megalakult a Koszovói Felszabadító Hadsereg (albánul: UCK - Ushtria Clirimtare e Kosoves, angolul- KLA - Kosovo Liberation Army) pedig évekig erőtlen szervezet volt. Az UCK létrehozása egy titkos politikai párt (Popular Movement for Kosovo - LPK) nevéhez fűződik, amely a tartomány elszakadását, kizárólagosan erőszakos úton képzelte el. Jugoszlávia felbomlása a kétpólusú világrend összeomlásának az eredménye, Koszovó pedig az ország legkevésbé integrált, leginkább elkülönülő része és gazdaságilag legelmaradottabb 126
Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 16.o. Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 73.o. 128 Juhász József: Koszovó útja a függetlenségig. Nemzet és Biztonság. Bp. 2008. jan. 67.o. 127
51
területe volt. Amikor befejezetté vált a tartomány teljes elalbánosodása, a koszovói albánok kinyilatkoztatták, hogy semmiféleképpen sem kívánnak Jugoszláviában maradni. Az alkotmánymódosítást követően a tartományi autonómiát formális szintre csökkentették. 1990. február 1-jén Belgrád katonai egységeket vezényelt a tartományba, majd felfüggesztette az autonómiát. A koszovói parlament albán nemzetiségű tagjai 1990. július 2-án bejelentették, hogy Koszovó „egyenlő és független entitás a jugoszláv föderáción belül,”129 ezért a szerbek feloszlatták a koszovói parlamentet és a kormányt. A délszláv háborúk 1991. június-júliusi kirobbanása, azonban évekre levette a nemzetközi politika napirendjéről a koszovói kérdést, illetve
a
Jugoszláviával
szembeni
nemzetközi
intézkedések,
tovább
fokozták
az
elszigetelődést. 1992. május 19-én Bujar Bukoshi (1947-) (koszovói albán politikus), a koszovói emigráns kormány feje bejelentette, hogy Ibrahim Rugovát (1944-2006) választották meg a független és szuverén Koszovói Köztársaság elnökének. Az 1999-es koszovói háborúhoz vezető út egyik legfontosabb állomásának sokan az 1995. november 21.-én aláírt daytoni békeszerződést tekintik. A fegyveres támadások számának növekedése és a tiltakozó megmozdulások száma emelkedett, az UCK egyre nagyobb befolyásra tett szert és bejelentette, hogy a Szerbiához tartozó tartomány felszabadítása érdekében folytatja az „évszázados ellenség elleni harcát.”130 Ezért is figyelmeztetett az Európai Tanács arra, hogy az albán lakossággal szembeni elnyomás miatt, a fegyveres ellenállás is megjelent a térségben. „Míg Ibrahim Rugova a Gandhi-féle ellenállás híve volt, addig a radikális fegyveres csoportok csak a „teljes politikai autonómiát tekintették elfogadhatónak.”131 1998-ban a szerb rendőrség szétverte a koszovói albán diákok többezres tüntetését, illetve mind gyakoribbá váltak az albán terrorista akciók. Az EBESZ szerint az erőszak akkor is elfogadhatatlan, ha az elnyomás vagy terrorizmus következménye. 1998. január 12-én Pristinában a koszovói szerbek tömeggyűlést tartottak, februárban a belgrádi vezetés folytatta akcióit az ún. szabad Koszovó területén. A szerb rendőri fellépések és a hivatalos nyilatkozatok azt jelezték, hogy Belgrád nagyobb erőt vonultat fel az albánok ellen. 1998 első két hónapjában 66 albán terrorista akciót számoltak össze, az UCK felszólította a katonai szolgálatra alkalmas koszovói albánokat, hogy csatlakozzanak a szervezethez. A
129
Szabó László: A koszovói válság. Honvéd Kiadó. 1999. 9.o. Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 90.o. 131 Szabó László: A koszovói válság. Honvéd Kiadó. 1999. 11.o. 130
52
nyilatkozat gyakorlatilag „nyílt hadüzenet volt Szerbia és a szerb hatóságok ellen.”132 A nemzetközi közösség nyilatkozatban elítélte az albán terrorakciókat, a brit kormány 1988. március 01-jén hivatalosan is terrorszervezetnek nyilvánította az UCK-t, ami kezdett terrorista szervezetből felszabadítási hadsereggé átalakulni. Az Európában élő mintegy 700 ezer és az Amerikában élő fél-millió albán nemzetiségű személy, „forradalmi hozzájárulás”133 formájában, támogatta a koszovói fegyveres harcokat. 1998 márciusában a szerb rendőri erők nehézfegyvereket is bevetettek, és a tartományban megjelentek a szerb Arkan kapitány (Željko Raznatovic) hírhedt félkatonai szervezete és szerb önkéntesek is. A katonailag veszélyeztetett területeken a jugoszláv hadsereg átvette az irányítást. 1998. március 05-én a NATO a békés eszközök igénybevételére és feltételek nélküli tárgyalások megkezdésére szólította fel a feleket. A BT első fontos határozatát (1160.sz.hat.) Koszovóval kapcsolatosan 1998. március 31-én hozta meg. A BT aggodalommal állapította meg, hogy a szerb rendőri erők fegyveres erőszakot alkalmaznak, és az UCK fegyveresei terrorista cselekményeket követnek el. 1998 májusában a NATO hivatalosan első ízben helyezett kilátásba fegyveres erőszakot, ha Milosevics nem hajlandó eleget tenni a Nyugat követeléseinek. A jugoszláv hadsereg és a szerb belügyi erők átfogó támadást indítottak, melynek eredményeként több tízezer koszovói albán kényszerült elhagyni el a tartományt és 190-240 ezer főre nőtt a tartományon belüli menekültek létszáma. Júniustól az UCK fokozta gerillaakcióit és augusztusra kiderült „a rendelkezésre álló szerb erő nem elegendő az UCK felszámolásához. Javier Solana NATO főtitkár 1998 augusztusában döntő nyilatkozatot134 tett, amely magában foglalta szárazföldi és légi erők esetleges igénybevételét. Az Összekötő Csoport nemcsak a koszovói albánok, hanem a szerbek jogainak biztosítására is felhívta a figyelmet. Kofi Annan, az ENSZ főtitkára 1998. szeptember 4-én jelentést terjesztett a BT elé, ahol „Mindkét felet elítélte, valamivel jobban elmarasztalta a szerbeket.”135 Szeptember 24-én a NATO jóváhagyta az ACTWARN (Activation Warning) tervet, amely magasabb készültségbe helyezte a NATO fegyveres erőit, illetve utasítást adott egy korlátozott légitámadás előkészítésére. A szerbek megkezdték a csapatok kivonását és 132
Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 93.o. Szabó László: A koszovói válság. Honvéd Kiadó. 1999. 15.o. 134 Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 131.o. In: A NATO főtitkárának nyilatkozata, 1998. aug.12. NATO dokumentumok, 1995-1999. 489. o. 135 Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 135.o. In: Report of the Secretery-General prepared pursuant to resolution 1160. (1998) of the SC. 1998. szept.4. (S/1998/834) 133
53
október 12-én Milosevics jelezte, hogy elfogadja a BT összes követelését, azonban a szerb elnök továbbra is a fegyveres harc mellett tette le a voksát. A NATO október 17-én végrehajtotta az első felderítő repülését Koszovó felett. Az UCK megerősítette, hogy csak a tartomány függetlenségével érik be, különben folytatják a harcot. Emberiség elleni bűntettek elkövetésére is sor került. A NATO kinyilatkoztatta, hogy a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében minden szükséges intézkedést meg fog tenni. Megkezdődött a KFORbékefenntartó küldetésének előkészülete. Valamikor ez idő tájt hozhatta meg Milosevics azt a döntést, hogy a koszovói kérdést minden áron megoldja, akár a koszovói albánok elűzésével is. A katonai vezetés ennek érdekében megkezdte az ún. „Patkó-terv elkészítését, ami „elvont formában már a múlt században is létezett, és időnként újra felmelegítették.”136 Intenzíven folytak az előkészületek egy esetleges koszovói hadműveletre és a lehetséges NATO-csapás következményeinek elhárítására. Az UCK is ugyanúgy készült. Solana március 12-én ismételten figyelmeztette Milosevicset. A jugoszláv vezetés számára nyilvánvalóvá vált, hogy a NATO csapás be fog következni, ezért a Patkó-terv végrehajtását, minél hamarabb el akarta rendelni. Március 23-án a szerbek kihirdették a rendkívüli állapotot. Március 24-én a NATO megkezdte az Allied Force (az USA-ban Noble Anvil) fedőnevű légi műveletet, aminek két politikai célja volt: bizonyítsa a szervezet szavahihetőségét és hitelességét, továbbá rákényszerítse Milosevicset a rambouillet-i egyezmény elfogadására. Jochen Abr. Frowein (1934-) (német jogászprofesszor) kijelentette, hogy „a légitámadások utólag is legitimálhatók.”137 Jugoszlávia azonban nem kapitulált, sőt a maga korlátozott lehetőségein keresztül igyekezett ellenállni, sőt megkezdték a Patkó-terv végrehajtását. A bombázások megkezdését követően, felgyorsult a szerb erők előnyomulása, melyek újabb koszovói albánokat tett menekültté. Az etnikai tisztogatások is felerősödtek. A Patkó-terv végrehajtását teljes mértékben nem tudták végrehajtani a szerbek politikai és katonai indokok miatt. Április. 05-ig 650 ezer menekült lett ebből 370 ezer ment külföldre.
136
Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 236.o. In: V. Csubrilovics: A kisebbségi kérdés az új Jugoszláviában c. 1944-es írás. 137 Juhász József, Magyar István, Tálas Péter, Valki László: Koszovó. Osiris Kiadó, Bp. 2000. 264.o. In: Jochen Abr. Frowein: Der Schutz der Menschen ist zentral. Neue Zürcher Zeitung, 1999. 07.17-18.o.
54
Megfogalmazásra kerültek azon általános elvek, amelyek által helyre lehetne állítani a térségben a békés állapotokat. Többek között az erőszakos cselekmények beszüntetése, erők kivonása, átmeneti igazgatás bevezetése, ENSZ jelenlét, az UCK demilitarizálása. A BT 1999. június 10.-én elfogadta a 1244.sz. határozatot.138 Elrendelte a szerb csapatkivonást, és a KFOR bevonulását. A szerb erők június 20-ára elhagyták Koszovót, ezzel a NATO befejezetté nyilvánította a 78 napos eredménnyel zárult légi hadműveletét. 1.8. Következtetések
A biztonság genetikailag kódolt az egyén és a társadalom szintjén. Mindenki a biztonság teljes szintjének elérésére törekszik, függetlenül annak elméleti és gyakorlati megközelítésétől. A biztonsági vákuum leginkább válságövezetekben alakul ki. A missziókban ezért szükséges, a biztonság hiányát kiváltó okoknak, az információgyűjtés által történő megismerése.
A hidegháború alatt a biztonságnak kizárólagosan katonai vetülete volt, ahol a nagyhatalmak befolyási övezetek kiépítésére törekedtek, ami állandó konfliktusokkal járt. A korszakot kizárólagosan a katonai biztonság fenntartása, a fegyverkezési verseny, a helyi háborúk, az ideológiai harc és a katonai titkok megszerzése jellemezte. A légkör hátrányosan befolyásolta a kevésszámú misszió információval történő ellátását.
A bipoláris világ megszűnését követően, egy új világrend és életforma, a globalizáció kialakulása felgyorsult. Fő jellemzője az egész világra történő kiterjedtség, ami mindent behálóz és összekapcsol. Ez olyan erős, hogy kölcsönös függőséget okoz, ahol minden mindennel összefügg és egyben hat egymásra. Ennek egyenes következménye, hogy több konfliktus alakul ki a világban. Ezért megemelkedett az információigény arra vonatkozóan, hogy egy misszió környezetét a globális világba történő beágyazottságában is vizsgáljuk meg.
A háború, az emberiség egyik sajátossága. Korunkra leginkább az aszimmetrikus hadviselés jellemző. Az új típusú biztonsági kihívások, fenyegetések és kockázatok
138
Res 1244 (1999) adopted by the SC on 10 June 1999.
55
mindegyike már önmagában is külön veszélyt hordoz, több tényező együttes jelenléte esetén a helyzet azonban még súlyosabb. Válságövezetekbe telepített missziók információtámogatása, a veszélyek azonosítása végett, különösen megnövekedett.
A globalizáció működésének alapvető és elengedhetetlen feltétele az információs társadalom. Az információs forradalomban a legnagyobb rendelkezésre álló források egyike az információ, alapja az információs közmű, legfontosabb eleme az internet. A folyamatosan növekvő információ mennyisége nyomás alá helyezi az információszerző szervek tevékenységét. Ez a missziók vonatkozásában is kijelenthető, ahol az információszerzés bonyolultabb, mint hagyományos környezetben.
A hidegháború, az ideológiák harcával ért véget. Ezt felváltotta a vallás, az identitás és a kultúra keresése. Az eddig egy egységként tekintett emberi civilizáció mentén, kulturális és vallási törésvonalak keletkeztek. Ezzel párhuzamosan pedig törésvonal-háborúk alakultak ki. Ezt a fajta háborút leginkább az etnikai tisztogatások, terrorista akciók, emberiség elleni és háborús bűntettek jellemezik. Amíg a törésvonal-háborúk időszakos jellegűek, addig a törésvonal-konfliktusok örök életűek. A misszióknak, figyelemmel kell kísérniük, a konfliktusok jellegét.
Az etnikai és kulturális különbségekből fakadó törésvonalak, Jugoszlávia esetében is újra felszínre kerültek. Josip Broz Tito haláláig nemcsak Jugoszlávia egységét, hanem az etnikumok egymás mellett élését is biztosította. A szövetségi köztársaság darabjaira hullását követően, a három entitás polgárháborúba torkolló véres küzdelme népirtáshoz vezetett. A konfliktus megszűnt, azonban a régió továbbra sem tekinthető teljes értelemben stabilnak, így a misszióknak továbbra is folytatniuk kell az információgyűjtő tevékenységet.
Koszovó 2008-ig nem rendelkezett önálló államisággal, ezért hosszú évszázadok alatt identitászavarral küzdött. Ezt az érzetet tovább növelte, hogy történelmi kötődésük miatt Koszovóra az albánok és a szerbek is igényt tartottak. Kialakult egy elnyúló konfliktus, melynek során állandó etnikai-vallási ellentét; elnyomás; fegyveres konfliktus kísérte Koszovó történelmét. Viszonylagos nyugalom, felszín feletti béke Tito idejében volt, amikor széleskörű jogokkal rendelkező tartományi szintre emelték Koszovó státuszát. 56
Ennek ellenére a mélyben továbbra is ott volt az albánok elszakadásvágya. A remény a kétpólusú világ, illetve Jugoszlávia felbomlásával támadt fel újra, melyet a jogfosztottság, a délszláv háború és az UCK megalakulása is erősített. Az 1999-es végkifejlet kialakulásához albán oldalról sorozatos tüntetések, zavargások, terrorista akciók, gerillaharc, szerb részről állami elnyomás, fegyveres harc, etnikai tisztogatás vezetett. Ennek csak az ENSZ mandátummal felruházott NATO légicsapás vetett véget.
57
2. A
BÉKEFENNTATÁS
ÉS
A
VÁLSÁGKEZELÉS
FEJLŐDÉSE
A
NEMZETKÖZI SZERVEZETEKBEN 2.1. A nemzetközi szervezetek és a válságkezelés A nemzetközi intézmények a nemzetközi rendszer viszonylag új elemei, azonban hatásuk a világ kapcsolatrendszerére és folyamataira növekszik. Ugyanakkor az államok továbbra is az elsődleges politikai szereplői a nemzetközi kapcsolatoknak. A nemzetközi intézmények fő tevékenysége az államok közötti együttműködés elősegítése, többoldalú kommunikációs lehetőséget nyújtanak a kormányok számára a felmerült problémák lényegének tisztázása és a megoldási lehetőségek felvázolása érdekében. Épp ezért a „nemzetközi együttműködésük elősegítésére a nemzetközi szervezetek és intézmények egyre sűrűsödő hálózata jön létre.”139 A biztonság általában olyan állapot, amely kizárja és megelőzni kíséreli a fenyegetést. Az egyezményekkel, garanciarendszerekkel, nemzetközi szervezetekkel szavatolható fenyegetésmegelőzés, a háborúelkerülés igényként jelent meg a tömegpusztító fegyverek feltalálását és elterjedését követően. A biztonsági garanciákat megteremteni és fenntartani hivatott stratégiák nagyrészt nemzetközi dimenzióban jelennek meg, melyek lényegévé váltak a nemzetközi kapcsolatoknak és az egyensúlyt hivatott megteremteni. Ennek érdekében egyezmények, fórumok, integrációk és szövetségek jönnek létre. „Mind ezek ugyanis feltételei a nemzetközi kapcsolatok érvényesülésének.”140 A hidegháború végétől az ezredfordulót követő időszakig a biztonsági rendszerek jelentős átalakuláson mentek keresztül, melynek során a biztonsági garanciáknak két nagy csoportja azonosítható. Ezek a multilaterális intézmények, illetve az unilaterális biztonsági képességek. Az előbbiek között még ma is kiemelkedő szerepet töltenek be a katonai-politikai kollektív-, a kooperatív-, és a nemzetközi szerződések, megállapodások, továbbá az alkalmi koalíciók. Unilaterális garancia lehet a biztonsági autarchia, a semlegesség, a csatlós államok és a demilitarizált országok. Néhány ismérvnek azonban bármely architektúra-rendszer esetén meg kell jelennie, úgymint a biztonság összetett jelenség; kooperatív szervezetek, bizalomra épülő 139
Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 223,224.o. 140 Deák Péter: A nemzetközi közösség szervezeteinek új identitása, átalakulása. A globális biztonság architektúrája. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 501.o.
58
ellenőrzés, szervezetek közötti munkamegosztás, információcsere és nyitottság. A döntési mechanizmusnak érvényesíteni kell az érdekegyeztetést, a közakarat kifejeződését, a konszenzuskeresést, továbbá a többségi gondolatot.”141 Napjainkra az államok többségét nemzetközi szervezetek és intézmények sűrű hálója veszi körül, amik alapvetően befolyásolhatják a nemzetközi biztonság alakulását, s ezen keresztül vélhetően, az egyes államok nemzeti biztonságpolitikáját is. Ennek megfelelően döntően négy intézményről lesz szó: az ENSZ, a NATO, az EU és az OSCE. Mivel a világ legtöbb országa tagja
az
ENSZ-nek,
„ezért
alapokmányának
rendelkezései
általános
normaként
kezelhetők.”142 A békefenntartásban, a hidegháború egyes konfliktusainak békítésében, helyi és regionális konfliktusok kezelésében vállalt kezdeményező, gyakorta még napjainkban is tartó békefenntartó és ellenőrző tevékenységben a prioritás az Egyesült Nemzetek Szervezetét illeti. Az ENSZ a nemzetközi válságkezelés legilletékesebbnek tekinthető szervezete, melynek aktív és vezető részvétele a jövő szempontjából, továbbra is a legfontosabb kérdések egyike. A bipoláris világrend megszűnésével, a NATO, az EU és az EBESZ érdekei is megjelentek, alaprendeltetésükbe bekerült a válságkezelés. Mind ehhez azonban ténylegesen meg kell valósulnia a szervezetek közötti munkamegosztásnak, amely a feladatelhatárolódás mellett saját munkamódszert, magatartásformát és eltérő döntési mechanizmust is jelent. Azonban a nemzetközi szervezetek „lassan reagálnak a változásokra és a mai napig is keresik a megfelelő válaszokat ezekre a kihívásokra.”143 2.2. Az Egyesült Nemzetek Szervezete A 20. század elején vetődött fel egy olyan nemzetközi szervezet létrehozása, amely véget vetne az állandó háborúskodásoknak. Woodrow Wilson (1856-1924) akkori amerikai elnök az első világháború után javaslatot tett arra, hogy ”a nemzetek általános szövetségét kell megszervezni, amely kollektív garanciával biztosítja az államok politikai és területi 141
Deák Péter: A nemzetközi közösség szervezeteinek új identitása, átalakulása. A globális biztonság architektúrája. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 502,503.o. 142 Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 224.o. 143 Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 92.o.
59
függetlenségét.”144 1919. június 28-án, létrejött a Népszövetség, amely azonban nem tudta megvalósítani a nagyhatalmak együttműködését, nem rendelkezett olyan eszközökkel, amelynek határozatai kötelezték volna a tagállamokat a béke megóvására, továbbá a nagyhatalmak nem váltak a szervezet tagjává. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió vezetői még a háború alatt, az 1943ban tartott teheráni konferencián egyetértésre jutottak egy világszervezet létrehozásáról, amelynek a fő feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása lesz. 1945. június 26-án San Franciscóban (USA) 50 állam képviselői határoztak az Egyesült Nemzetek Szövetségének felállításáról. A szövetség Alapokmánya leszögezi: a tagállamok azzal az elhatározással alapították, hogy megmentsék a jövő generációit a háború borzalmaitól és hitet tegyenek az alapvető emberi jogok, valamint a nemzetek egyenjogúsága mellett. Erőiket egyesítve biztosítani kívánják, hogy fegyveres erő alkalmazására kivéve, ha a közérdek úgy kívánja, többé ne kerüljön sor. A szövetség céljai többek között a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése, fenyegető cselekmények megelőzése és megszüntetése, az alapvető szabadságjogok előmozdítása. A hidegháborús szembenállás miatt azonban „egyre nehezebbé vált a Tanács öt állandó tagjának együttműködése, ami rányomta bélyegét a nemzetközi biztonságra is.”145 Az ENSZ hat fő szerve a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács, a Nemzetközi bíróság és a Titkárság. A BT fő feladata a nemzetközi béke és biztonság megóvása, határozatait a tagállamok kötelesek végrehajtani. Amennyiben a Biztonsági Tanácsnak a nemzetközi rend helyreállítására vonatkozó határozatait az érintettek nem hajtják végre, a BT elsősorban fegyveres erők alkalmazását nem kívánó szankciókat alkalmazhat. Amennyiben ezek hatástalanok, úgy fegyveres erők felhasználásával műveleteket foganatosíthat. A fegyveres erőket a tagállamok bocsátják rendelkezésre. Az ENSZ a II. világháború utáni időszak „legátfogóbb (taglétszáma 192), a nemzetközi béke és
144
Molnár Dóra, Szabó László: Válságkezelés, békeműveletek. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 330.o. 145 Matus János: A jövő árnyéka. Pesti Csoport. Bp. 2005. 88.o.
60
biztonság
kérdéseiben
legszélesebb
körű
mandátummal
rendelkező
szervezete,”146
tevékenységének elismeréséért, 1988-ban Nobel-békedíjat kapott.147 Az ENSZ jelenlegi legfontosabb kérdése a szervezet reformja, mivel még mindig az 1945-ben létrehozott modell szerint működik. A szervezet pénzügyi válsággal küszködik, mivel a helyzetükkel elégedetlen államok egyre kevésbé hajlandók fedezni a jelenlegi szervezeti felépítést. Ez kihat többek között a humanitárius segélyezésre és a békefenntartó műveletekre is. Tovább ront a helyzeten, hogy a BT állandó tagjainak vétójoga van. Az ENSZ 2000 szeptemberében tartott, millenniuminak nevezett közgyűlésén fogadták el az ún. Millenniumi Fejlesztési Célokat (Millenium Development Goals). A dokumentum hét területet emelt ki, amelyek a világszervezet előtt álló legfontosabb kihívásokat jelezték. Ezek közül az öt legfontosabb a béke, biztonság, leszerelés, emberi jogok és a demokrácia kérdései. A 21. század dokumentumaiból kiolvasható, hogy a világszervezet a biztonságot annak komplexitásában tekinti, továbbá foglalkozik a béke és biztonság elérésével, a humanitárius kötelezettségekkel és az együttműködéssel is. Ennek égisze alatt főleg a világszervezet béketámogató műveleteit, illetve az azok előtt álló feladatokat tekintik át. A világszervezet költségvetésének „körülbelül 70 százalékát ezeknek a műveleteknek a fedezésére fordítják.”148 A 2000-es Kofi Annan (1938-) főtitkári beszámoló: Mi a népek: az Egyesült Nemzetek Szervezete a 21. században (We the Peoples: The Role of the United Nations in the 21st Century) c. millenniumi jelentése felhívta a tagállamok figyelmét az új évszázad várható kihívásaira. Annan nevéhez fűződik, az Egy biztonságosabb világ: megosztott felelősségünk (A More Secure World: Our Shared Responsibility) c. jelentés is, melyet egy 2003-ban felkért szakértői bizottság készített. A dokumentum a biztonság széles perspektíváját tárta fel, értékelte a szervezet előtt álló kihívásokat, továbbá javaslatot tett a szükséges változásokra, valamint a kihívások kezelésének módjaira. Felhívta a figyelmet a kollektív biztonság újfajta megközelítésére, ahol a fenyegetéseket helyi, regionális és globális szinten is kezelni kell. A jelentés kiemelte az államok közötti és államokon belüli konfliktusokat, a terrorizmust, valamint a nemzetközi szervezett bűnözést. 146
Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 225,227.o. 147 Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 64.o. 148 Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 230.o.
61
Újabb elemek találhatók az ENSZ biztonságpercepciójáról Kofi Annan Nagyobb szabadságban: fejlődést, biztonságot és emberi jogokat mindenkinek (In Larger Freedom: Towards Develpoment, Security and Human Rights for All) c. 2005-ben kiadott jelentésében is. Ez kiemelte, hogy az egyre növekvő kölcsönös függőség világában a fejlődésnek, a biztonságnak és az emberi jogok területén elért haladásnak, egymással szorosan összefonódva kell léteznie. A fontos dokumentum rámutatott arra, hogy növelni kell a békeműveletek hatékonyságát, valamint a fellépést a terrorizmus és a proliferáció ellen. 2.3. Az Észak- Atlanti Szerződés Szervezete A háborús pusztításokból kilábaló Európa nyugati fele katonai értelemben ki volt szolgáltatva a Szovjetuniónak, így csak akkor remélhet biztosítékokat, ha az atomfegyver monopóliumával rendelkező „Egyesült Amerikai Államokat is bevonják védelmi rendszerébe.149 Az 1948. március 5-én elfogadott Vandenberg-határozat lehetővé tette, hogy az USA és Kanada is felvételre kerüljön az európai szerveződés transzatlanti dimenziójába. „Az ezzel járó kapcsolatrendszer fő kérdése ma nem a NATO, hanem az EU és az USA közötti viszony, ahol a transzatlantizmus nemzetközi stratégiává vált.”150 1949. április 4-én került sor a szerződés aláírására, ezzel a NATO lett a világ leghatalmasabb katonai-politikai szervezete. A felek kinyilvánították, hogy egyesítik erőiket közös védelmük, a béke és biztonság fenntartására, megőrzik a szabadságot és a demokráciát, továbbá az észak-atlanti térségben előmozdítják a biztonságot és a jólétet. Ez által egy olyan védelmi szövetség alakult, amely a részt vevő államok függetlenségén, politikai és katonai együttműködésén alapszik mind a mai napig. Létrehozásának nemzetközi jogi alapját az ENSZ Alapokmány 51. cikkelye tette lehetővé. A Szövetség biztonsági garanciaként elhíresült 5.cikkelyének lényege: az elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogának gyakorlása, a tagok ellen intézett fegyveres támadás esetén. A
NATO
kormányközi
nemzetközi
szervezet,
szupranacionális
funkciókkal
és
jogosítványokkal nem rendelkezik; a közös határozathozatal folyamata konszenzuson alapul és az együttműködés legfontosabb formája a konzultáció. A tagállamoknak a biztonságukat
149
Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 233.o. 150 Deák Péter: A transzatlanti gondolat. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 94,95.o.
62
érintő kihívásokra „nem csak saját erőforrásaikra kell támaszkodniuk.”151 A főtitkárnak fontos szerepe van „a szervezet mindenkori politikájának alakításában.”152 A szövetség egyetlen döntéshozó szerve az Észak-atlanti Tanács (North Atlantic Council - NAC) feladata a döntés-előkészítés; a tanácsadás és a konzultáció. A hidegháborús évtizedek létrehozták a Tanács két formáját. A Nukleáris Tervező Csoport feladata a NATO nukleáris politikájával, stratégiájával és képességeivel kapcsolatos döntések meghozatala. Tevékenysége a hidegháború után minimálisra csökkent. A Védelmi Tervező Bizottság képviselői részt vesznek a közös védelmi tervezés folyamatában, fő feladata a katonai tanácsadás. A NATO integrált katonai vezetési szervezettel, nemzetközi parancsnoki rendszerrel rendelkezik, ahol a hidegháborút követően a stratégiai főparancsnokságok közötti területi feladatmegosztás koncepcióját a funkcionális munkamegosztás elve váltotta föl. Az európai főparancsnokság (Supreme Headquarters Allied Powers Europe – SHAPE) műveleti főparancsnokságává alakult, a NATO valamennyi műveletének vezetésére kiterjedő, földrajzi korlátozás nélküli feladatkörrel. Békeidőben a tagállamok hadereje nemzeti parancsnokság alatt áll, kivételt képez a NATO korai légi felderítő flottája (Airborne Warning and Control System - AWACS), valamint a békeidőben is kettős (NATO és nemzeti) vezetés alatt működő európai integrált légvédelmi rendszer. A NATO békefenntartó és válságkezelő műveleteiben részt vevő csapatokat a tagországok a „művelet időtartamára, a Szövetség vezetése alá rendelik.”153 A NATO története két nagy korszakra bontható: 1949 és 1989 között a „bipoláris világ legfontosabb nyugati szervezete”154 és emblematikus szereplője volt. A hidegháború időszakában a kollektív védelem, a transzatlanti kapcsolat, az európai integráció, a stratégiai párbeszéd volt a fő küldetése. Ezt követően az európai biztonsági architektúra átalakítása, műveleti globalizálódás, terrorizmus elleni harc, stratégiai dialógus, transzatlanti kapcsolat, közép- és kelet-európai országok stabilizációja, válságkezelés megjelenése és a partnerség lett a meghatározó. A NATO a valóságban a globális biztonsági kihívások ellenében 151
Martinusz Zoltán: Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. In: Deák Péter kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 543.o. 152 Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 236.o. 153 Martinusz Zoltán: Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. In: Deák Péter kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 545,547.o. 154 Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 234.o.
(szerk.): Biztonságpolitikai (szerk.): Biztonságpolitikai (szerk.): Biztonságpolitikai (szerk.): Biztonságpolitikai
63
összekovácsolódott, műveleteihez egyre rendszeresebben vonja be azokat az országokat is, amelyek intézményesen és földrajzi értelemben is kívül esnek a NATO határain. A szövetség globalizálódásának jelensége egyértelműen a válságkezelés és a partnerségek területén érhető tetten, ahol a NATO civil jellegű feladatokat is ellát. Ezért „a szövetség a gyakorlatban is globális szereplővé vált.”155 A NATO 1999-es stratégiai koncepciója már a biztonság átfogó értelmezését tette magáévá. A totális hadviselés koncepcióját kiegészítették a békefenntartás, a béketeremtés, a válságkezelő műveletek és a terrorizmus elleni fellépés katonai feladataival. A statikus területvédelmi szemlélet helyébe az expedíciós jellegű gondolkodás lépett. Az ISAF-en (International Stabilization Assistance Force - Nemzetközi Biztonsági közreműködő Erő) túli NATO: összetett trendek, kemény kihívások (NATO Beyond ISAF: Complex Trends, Tough Challanges) c. elemzése megválaszolandó kihívások elé állítja a Szervezetet. Az elemzés az alábbi kihíváscsoportokat nevezi meg: „globális versus regionális szereplő-, a nem állami szereplők-, a tömegpusztító fegyverek-, és a komplexitás problémáját; továbbá az információs hadviselést és a terrorizmust.”156 A dokumentum a biztonsági környezet kihívásaiból és a szervezet alapelveiből vezeti le a NATO fő teendőit: kollektív védelem; válságkezelés és kooperatív biztonság. Ezért a NATO „túllépett földrajzi korlátjain.”157 A hidegháború után a NATO-nak egyetlen fontos célja maradt: „biztosítania kell, hogy a helyzet ne változzon.”158 2.4. Az Európai Unió A második világháborút követően, Európa nyugati felében, időben felismerték, hogy a kontinens csak egységesülését követően lehet képes befolyásának növelésére. Ezért tíz nyugat-európai ország 1949. május 5-én létrehozta az Európai Tanácsot (Council of Europe), melynek fő célkitűzése „a demokrácia; a jogállamiság és az emberi jogok védelme”159 volt. Az ún. Hatok 1951. április 18-án írták alá az Európai Szén- és Acélközösségről (European Coal and Steel Community – ECSC), az ESZAK-ról, más néven Montánunióról szóló 155
Martinusz Zoltán: Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 554,555.o. 156 Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 236,237,238-241.o. 157 Martinusz Zoltán: Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 544.o. 158 Samuel P. Hungtinton: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa. Bp. 1999. 262.o. 159 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac, Lap. 2007. 25-27.o.
64
szerződést. Létre kívántak hozni egy közös európai haderőt is, az Európai Védelmi Közösséget (European Defence Community – EDC), az EVK-t, amely helyett azonban a Nyugat-európai Unió (Western European Union–WEU), NYEU védelmi szervezet alakult meg. 1957. március 25-én aláírták az Európai Gazdasági Közösséget (European Economic Community – EEC) az EGK-t és az Európai Atomenergia-közösséget (European Atomic Energy Community - EAEC) létrehozó Római Szerződéseket, ami a közös piac kiépítését jelölte meg. Az elkövetkező tizenöt év az egyesülés jegyében zajlott. 1961-ben létrehozták, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet (Organisation for Economic Cooperation and Develpoment - OECD), hogy elősegítsék a gazdasági növekedést. Egyesítették a három szervezet intézményeit, Európai Közösségek (European Communities– EC) néven (EK), amely 1973-ban tizenkettő tagállamra bővült. A Római Szerződést módosító Egységes Európai Okmányt (Single European Act) 1986-ban, az EU alapját az 1992-es ún. Szerződések (Treaty on European Union – TEU) fektetik le. Alapvető változásokat hozott a közös kül-, és biztonságpolitika létrehozása, majd bevezették az Európai Unió (European Union - EU) elnevezést. 2004. május 1-jén tíz ország csatlakozásával megtörtént a keleti bővítés, amelyet Európa újra egyesítésének is neveznek. Jelenleg 27 (2016. június 24-én Nagy Britannia kilépett az Unióból) tagországa van (3.sz. térkép az EU-ról) az Uniónak, így „a nemzetközi kapcsolatoknak meghatározó szereplőjévé vált.”160 Az Unióhoz több mint 170 állam és nemzetközi szervezet akkreditált diplomáciai képviselőt. Ezzel „hamar felismerést nyert, hogy a világgazdasági óriássá vált EK, nem maradhat politikailag törpe.”161 Ugyanakkor továbbra is kérdés maradt az, hogy az államok külpolitikai döntései átengedésre kerüljenek-e vagy sem,”162 teszi fel a fő kérdést Gálik Zoltán. A gazdasági integrációból és a politikai unióból született az ún. három pillér elgondolása. Az első az EK, Euratom, ESZAK; a második a közös kül-, és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy – CFSP), a harmadik pedig a rendőrségi és igazságügyi együttműködés. Azonban a közös kül-, és biztonságpolitika továbbra is „kormányközi mechanizmus”163 maradt, szigorúan összhangban az ENSZ Alapokmányával. Az EU külpolitikáját jelenleg, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő (High Representative of the 160
Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE, Bp. 2011. 243.o. 161 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac, Lap. 2007. 486.o. 162 Gálik Zoltán: A közös európai külpolitika, biztonságpolitika és védelempolitika. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Osiris. 527.o. 163 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac, Lap. 2007. 488,493,494.o.
65
Union for Foreign Affairs and Security Policy) Federica Mogherini jeleníti meg, ahol az EU nem rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal, csak közös külpolitikával. A multi- és bilaterális tárgyalásokon az Unió képviselheti a tagállamokat a KBVP közös biztonság- és védelempolitikai (Common Security and Defence Policy - CSDP) kérdésekben. Az eszköztár olyan lehetőségeket tartalmaz, amelyek kiegészítve a diplomácia eszközeivel hathatós külpolitikai fellépés lehetőségét hordozzák. Ide sorolható többek között az embargó, bojkott, megállapodások aláírásának késleltetése, vámok emelése, kvóták csökkentése, pénzügyi juttatásokból kizárás, démarche-ok; nyilatkozatok, különleges erők-, békefenntartók küldése, civil szakértők, megfigyelők küldése, fegyverembargó, valamint a csatlakozás késleltetése. Az 1997. október 2-án aláírt Amszterdami Szerződés növelte a KKBP hatékonyságát, és megteremtette a főképviselői (High Representative for CFSP) posztot. A válságok megelőzésének és kezelésének biztosítása érdekében felállították a Politikai Tervező és Korai Előrejelző Egységet (Policy Planning and Early Warning Unit – PPEWU). „A gazdasági súly mellett, azonban csak egy komoly védelmi erővel is támogatott kül- és biztonságpolitika lehet valóban eredményes.”164 A NYEU a kilencvenes évek során egyensúlyozó szerepet töltött be az EU és a NATO között. A NATO-ra épülő nyugat-európai biztonsági rendszerben azonban sohasem tudott meghatározó szereplővé válni, ezért 1991. decemberi maastrichti csúcson a szervezetet az „EU védelmi komponensévé és a NATO európai pillérévé alakították át.”165 A kölni csúcson a NYEU mint szervezet megszűnt, az azóta összefoglalóan -nek nevezett céljai humanitárius feladatok; válságkezelés és béketeremtés; továbbá katonai segítség; konfliktusmegelőző és a konfliktus utáni helyreállítást végző missziók telepítése lett. A kölni csúcson erősödött az a felfogás, hogy a válságok kezelése kiemelt kérdés lett, ennek következtében létre kell hozni egy olyan, alapvetően katonai erőre támaszkodó önálló műveleti képességet, amely a NATO nélkül is működőképes lenne. Ennek során meghatározták az európai biztonság- és védelempolitika (European and Defence Policy– ESDP) (EBVP) névre keresztelt együttműködés kereteit. Az 1999-ben Helsinkiben tartott csúcsértekezlet dokumentuma már új elnevezést használt: Közös Európai Biztonság- és Védelempolitika (Common European Security and Defence Policy - CESDP), KEBV. 164 165
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac, Lap. 2007. 497.o. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac, Lap. 2007. 489,497.o.
66
Megvalósításához az úgynevezett Headline Goals programcsomagot hagyták jóvá, kitűzve, például „hírszerzési képességekkel rendelkező, 50-6000 fős, ún. gyorsreagálású haderő felállítását, elsősorban ENSZ-felkérések teljesítésére, amely képes önálló, vagy nagyobb műveletek kezdeti szakaszának végrehajtására, korlátlan földrajzi határokkal. Ezen felül több válságkezelési művelet egyidejű végrehajtása és hírszerzési információk megosztása is szerepelt az előírások között. Hangsúlyozandó, hogy a közös védelem alapja továbbra is a NATO maradt, amelynek elsődleges szerepe lesz a válságok kezelésében. Épp ezért, „az EU nem válik kollektív védelmi szervezetté és nem is akar versenyezni a NATO-val,”166 emeli ki következtetését Gazdag Ferenc. Ezen felül hangsúlyozandó, az Egyesült Nemzetek Szervezetével történő együttműködés és a terrorizmus elleni küzdelemben való részvétel is. A katonai képességek kialakításán túl, az Európai Tanács rámutatott arra, hogy ún. polgári válságkezelő mechanizmusokat is ki kell dolgozni a rendszeren belül. Helsinkiben kimondták, hogy az „EU akkor folyamodik önálló műveletekhez, ha a NATO nem kíván beavatkozni.”167 2000 első felében az EU folytatta az EBVP kiépítésére vonatkozó lépéseket. Ennek kézzelfogható jele volt egy polgári válságkezelő bizottság (EU Civilian Crisis Management Committee) létrehozása és 2003-ra egy 5000 fős rendőri erő felállítása, amelyet válságok megelőzésében és válságkezelési műveleteknél fognak bevetni. 2003. március 17-én kötötték meg az ún. Berlin Plus NATO-EU biztonsági megállapodást, amely lehetővé tett, hogy az EU NATO-eszközöket használhasson feladataik végrehajtása érdekében. Ezen felül, az Unió, pénzügyi forrásokat rendelt például a választási megfigyelő missziókra, a béke- és biztonságteremtő intézkedések és a leszerelési folyamatok elősegítésének támogatására. Azonban azt meg kell említeni, hogy „a rendszer összetett, és a folyamat is nehézkesen zajlik,”168 vélekedik Gálik Zoltán. 2003. június 19.-én került beterjesztésre, Egy biztonságos Európa egy jobb világban c. koncepciót, az USA új nemzetbiztonsági-, és a terrorizmus elleni harc nemzeti stratégiájának közzétételét követően. Ez a dokumentum megnevezi, hogy „a távoli fenyegetések ugyanolyan reálisak, mint a közeliek, továbbá ezek megjelenésével a védelem első vonala gyakran
166
Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 250.o. 167 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac, Lap. 2007. 502,503.o. 168 Gálik Zoltán: A közös európai külpolitika, biztonságpolitika és védelempolitika. In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Osiris. 530,531.o.
67
külföldön fog húzódni.”169 Szemléletváltás történt, mivel az Unió képességeit a irányából fokozatosan kiterjesztette a felé. A tagállamok megállapodtak (Capabilities Commitment Conference, Brüsszel, 2000. november 20.) abban, hogy a feladatoknak három alapvető helyzetben kell alkalmazhatónak lennie: 1000 európai állampolgár evakuálására Brüsszel 10 000 km sugarú körzetéből; konfliktus-megelőzési műveletek két állam határán; végezetül demilitarizált zóna kialakítására két hadban álló fél között Brüsszel 4000 km-es körzetében. Az EU, csak 2003-ban megkezdte válságkezelő tevékenységét, 2004. július 12.-én pedig létrehozták az Európai Védelmi Ügynökséget (European Defence Agency - EDA), a válságkezelés képességeinek fejlesztése érdekében. Döntés született továbbá arról is, hogy kidolgozzák az EU biztonsági stratégiáját (European Security Strategy). Viszont 2009. október 29-én határoztak arról, hogy felszámolják a pillérrendszert.170 Mindezeken túl, igényként került megformálásra a hírszerzési és rendvédelmi
együttműködés,
humanitárius
a
fellépés,
újjáépítés,
továbbá
kiemelt
együttműködés az ENSZ-szel és a NATO-val is. 2.5. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Az EBESZ, a világ legnagyobb regionális biztonsági szervezete. Története, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) (Conference on Security and Co-operation in Europe - CSCE) 33 európai és két észak-amerikai (Kanada, USA) állam részvételével kezdődött
1973.
kezdeményezéseire
július
3-án
vezetnek
Helsinkiben. vissza,
Az
amelynek
előzmények célja
volt
a az
szocialista európai
világ határok
sérthetetlenségének megerősítése, továbbá a kelet-nyugati együttműködés alapjainak kialakítása. A záróokmány aláírására 1975. augusztus 1-jén került sor Helsinkiben, így ez a dokumentum annak az enyhülési politikának a kifejezője volt, amelyet a kettészakított, de közös ügyeit rendezni kívánó Európa hozott létre. Az EBEÉ a hidegháborúban, „az európai fejlődés egyik tartópillérévé vált.”171
169
Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE, Bp. 2011. 253,254,256.o. 170 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac, Lap. 2007. 510.o. 171 Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 261,262.o.
68
Az EBEÉ Helsinkiben megtartott tanácskozásán 35 ország által aláírták a politikai kötelezettségvállalásokat tartalmazó ún. Helsinki záróokmányt, amely öt fő (kosárban) részben tartalmazza többek között az európai biztonsággal, valamint az együttműködés humanitárius és egyéb területekkel kapcsolatos kérdéseket. A résztvevők kinyilvánították az európai biztonság oszthatatlanságát és meghatározták kapcsolatuk fő alapelveit. Ezek a következők: az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; szuverén egyenlőség és az ebben foglalt jogok tisztelete; a belügyekbe való be nem avatkozás; tartózkodás az erőszaktól, vagy az erőszakkal való fenyegetéstől; a határok sérthetetlensége; a viták békés rendezése; a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga; az államok közötti együttműködés és a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése.172 Az 1990. november végén Párizsban rendezett csúcstalálkozón, áttekintették az egész helsinki folyamatot, s megfogalmazták a hidegháború utáni európai kapcsolatok új szabályait, illetve a felállítandó Konfliktusmegelőző Központ feladatául jelölték meg a kialakuló válságok és konfliktusok kezelését. Az EBEÉ 1992-es Helsinkiben tartott csúcstalálkozóján egyetértettek abban, hogy megteremtődtek egy nagyon széles térség szabad államaiból álló közösség demokratikus fejlődésének keretei. A tagállamok ugyancsak felállították a szervezet Biztonsági és Együttműködési Fórumát, hogy annak keretében a fegyverzetellenőrzés; a leszerelés; a biztonsági együttműködés; a bizalom- és biztonságerősítés; valamint a konfliktusok megelőzése érdekében összehangolt tevékenységet fejtsenek ki. Kidolgozták a konfliktusmegelőzés és válságkezelés átfogó programját és a békefenntartó tevékenység alapelveit. Az EBEÉ 1992-ben Lisszabonban nyilvánította ki, hogy magát az ENSZ Alapokmány VIII. fejezete értelmében működő regionális szervezetnek tekinti. 1994-ben az EBEÉ elnevezést Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetre (EBESZ) (Organization for Security and Co-operation in Europe - OSCE) változtatták. A szervezet elfogadott tagja az euroatlanti biztonsági intézmények családjának, amely fontos szerepet játszik az európai biztonság fenntartásában. Az európai intézmények között kialakult munkamegosztásnak megfelelően az EBESZ a , azaz a nem katonai eszközöket igénylő biztonságpolitikai területeken játszik fontos szerepet.”173 2003. december 11-én Maastrichtban elfogadásra 172
Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 261.o. 173 Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 265,266.o.
69
került a szervezet biztonsági stratégiája (OSCE Strategy to Adress Threats to Security and Stability in the Twenty-First Century). Az EBESZ ugyan javarészt ugyanazon államokból áll, mint az EU, illetve a NATO, viszont földrajzilag lényegesen nagyobb területet tud lefedni. A szervezetnek 57 tagállama és 11 együttműködő partnere van. Műveleti jelenléte jelenleg csak Dél-kelet Európára (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Szerbia és Macedónia); Kelet-Európára (Moldova, Ukrajna); a Dél-Kaukázusra (Örményország) és Közép-Ázsiára (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán) terjed ki.174 Az EBESZ egy olyan mindenre kiterjedő megközelítést alkalmaz a biztonság vonatkozásában, amely magában foglalja a politikai-katonai (reform és együttműködés a biztonsági szektorban, eljárások, terrorizmus, konfliktus megelőzés, határbiztonság, fegyverzetellenőrzés); a gazdasági és környezeti (jókormányzás, gazdasági és környezeti tevékenység), illetve az emberi (választás, tolerancia és diszkrimináció, média, kisebbségi jogok, jogállamiság, cigányság) nézőpontot is. A fenyegetéseket tekintve, az EBESZ felfogása hasonló a többi nagy nemzetközi szervezet elgondolásához, mely szerint a nagy fegyveres konfliktusok valószínűsége csökkent. Az EBESZ stratégiájában az államok közötti, illetve az államokon belüli konfliktusok alkotják a fenyegetések egyik legsúlyosabb formáját.175 A szervezet, a terrorizmust a jelenlegi nemzetközi biztonság egyik legnagyobb kihívásaként említi. A Szervezet a diszkriminációt és az intoleranciát is a biztonsági kihívások közé sorolja, valamint a jogállamiság hiányát, a korrupciót, a szegénységet, valamint a magas munkanélküliséget tekinti leginkább fenyegetőnek a gazdasági biztonságra nézve, így stratégiájában kulcsszerepet játszik a korai előrejelzés, a konfliktus-megelőzés, a válságkezelés, és a konfliktus utáni rehabilitáció. Az EBESZ eszköztára –politikai konzultációk, speciális megbízottak, tényfeltáró és szakértői missziók küldése, valamint helyszíni műveletek – meglehetősen széles. A szervezet igazi erőssége a konfliktus-megelőzés és a konfliktus utáni rehabilitáció. Rendészeti szempontból leginkább, az alábbi általános tevékenységekben vesznek részt rendőrök a különböző missziókban: emberkereskedelem elleni küzdelem, emberi jogok, jogállamiság, választások, konfliktus-megelőzés, kiképzés, oktatás, kisebbségi jogok, 174
http://www.osce.org/whatistheosce Letöltve: 2016. augusztus 21. 20:15 óra Gazdag Ferenc: A nemzetközi biztonság architektúrája. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 268,269.o. 175
70
terrorizmus-elleni küzdelem, határrendészet.176 Ugyanakkor a 2015-ös évet összegezve megállapítható, hogy az OSCE legalább 21 rendőrséggel kapcsolatos tevékenységben vett részt.177 Ezek többek között a megfigyelés, bizalom-építés, fejlesztés, stratégiai tervezés, emberi erőforrás és vezetés, korrupció, közösségi rendőrség és civil kapcsolattartás, gyűlölet bűncselekmény, közrendvédelem, szervezet-bűnözés, nyomozás, pénzügyi bűncselekmények, terrorizmus, kábítószer-kereskedelem és határrendészet témakörét érintették. Az EBESZ szorosan együttműködik más nemzetközi szervezetekkel. 2.6. Az Afrikai Unió Afrikában szinte egyetlen ország sincs, amelyet egy nemzet alkotna, sőt szinte mindenhol komoly kihívás jelent, hogy több nemzetiség, törzs között kellene a hatalmat igazságosan megosztani. Ez szinte sehol sem sikerül, és ezért szinte folyamatos feszültségek, harcok vannak a különböző népcsoportok között.178 Az Afrikai Unió (African Union - AU) olyan regionális pánafrikai (az afrikai népek szolidaritását világszerte támogató ideológia és mozgalom) szervezet, amelynek legfőbb célkitűzése, hogy a béke és fejlődés jegyében egy egységes afrikai kontinens jöjjön létre. Az AU célja, hogy „előmozdítsa a békét, a biztonságot a kontinensen, továbbá alapelvként megfogalmazza „a tagállamok békés egymás mellett élését, továbbá a békéhez és a biztonsághoz való jogot.”179 A tagállamok közötti politikai és gazdasági integráció a fejlődés fellendítését, a szegénység megszűntetését és a kontinensnek a világkereskedelembe történő integrálását célozza meg. Az afrikai országok szolidaritásának és együttműködésének az előmozdítása, szuverenitásuk védelme, valamint a gyarmatosítás maradványainak felszámolása jelentik a legfőbb feladatokat. Az AU számára az Afrikai Egységszervezet (Organization for African Unit - OAU) kezdeményezései kövezték ki az utat.180 A 2002. évben létrejött Afrikai Unió, mint az Afrikai Egységszervezet jogutódja, elősegíti az afrikai nemzetek egységét megteremteni; a szegénység leküzdésére; törekszik a demokrácia 176
http://www.osce.org/where Letöltve: 2016. augusztus 21. 20:30 óra OSCE: Annual Report of the Secretary General on Police-related Activities 2015. SEC.DOC/2/16. 21 July 2016. p.5. 178 Besenyő János: Az nyugat-szaharai békemissziójának tapasztalatai. Doktori (PhD) értekezés tervezet. Bp. 2010. 144.o. 179 Organization of African Unity (OAU) Constitutive Act of the African Union. Togo, 11. July, 2000. pp.4-5. 180 Zsifkó Mariann: Az Afrikai Unió kialakulásának története. Az EU és az AU kapcsolatrendszerének biztonságpolitikai vonatkozásai. PhD értekezés. NKE. Bp. 2013. 102-103.o. 177
71
és a jó kormányzás elérésére, továbbá a fenntartható fejlődés beindítására. Az Afrikai Egységszervezetet a gyarmatrendszer felbomlása után 32 független afrikai állam hozta létre 1963. május 25-én. A szervezet célja az afrikai államok szolidaritásának előmozdítása; szuverenitásuk és területi integritásuk védelme; a gyarmatosítás és az apartheid rendszer maradványainak felszámolása volt. A politikai célkitűzéseket, gazdasági érdek is erősítette továbbá az ENSZ keretein belül a nemzetközi együttműködés elősegítése is a célt szolgálta. Az Afrikai Unió eszméje az „Egyesült Afrikai Államok” víziójaként, részint az Európai Unió mintájára fogant. Székhelye az etióp fővárosban Addisz Abebában van, tagállamainak száma jelenleg 54 (kivéve: Marokkói Királyság). Az Unió a tagországain kívül, hivatalos partnerségi megállapodást kötött az arab világgal; az Európai Unióval; Latin-Amerikával; Indiával, Törökországgal;
Kínával;
Az
Egyesült
Államokkal;
Japánnal;
Dél-Koreával
és
Ausztráliával.181 Az Unió az őt alkotó szuverén államok egyenlőségén alapszik, minden állam jogai és kötelezettségei azonosak, szavazati joguk egyenlő. Mégis „az afrikai demokráciák mellett máig megfér egyes nemzetek autokratikus vezetése is,”182 állapítja meg Zsifkó Mariann. Az Unió katonai eszközökkel is megelőzi, vagy megoldja a tagállamaiban kialakuló konfliktusokat, többek között a 2004-ben megalakult Béke és Biztonsági Tanács (AU Peace and Security Council - PSC) és a saját gyorsreagálású erők segítségével. Ezáltal is „az afrikai népek és kormányok felelősségvállalása, háborúk megelőzésére és megoldására egy békésebb és biztonságosabb jövőképet nyújthat.”183 Az Unió az OAU gyarmatosítás-, és apartheid elleni küzdelmét egy Afrika egészére vonatkozó, fejlesztési és integrációs célokat felvállaló regionális szervezetként folytatja tovább. Mégis, a célkitűzéseket szolgáló alapelvek közül számunkra legfontosabb az uniós beavatkozási jog a tagállamokban háború, népirtás és emberiség elleni bűncselekmények elkövetése esetén; továbbá valamely tagállam legitimitását érintő súlyos fenyegetés esetén; végül a Béke és Biztonsági Tanács javaslata alapján történő intervenció.
181
http://www.au.int/en/organs/partnerships Letöltés ideje: 2016. augusztus 22. 13:50 óra Zsifkó Mariann: Az Afrikai Unió kialakulásának története. Az EU és az AU kapcsolatrendszerének biztonságpolitikai vonatkozásai. PhD értekezés. NKE. Bp. 2013. 117.o. 183 Zsifkó Mariann: Az Afrikai Unió kialakulásának története. Az EU és az AU kapcsolatrendszerének biztonságpolitikai vonatkozásai. PhD értekezés. NKE. Bp. 2013. 105.o. 182
72
Az Unió egyik legfontosabb testülete, a Béke és Biztonság Tanácsa (Peace and Security Council - PSC), amelynek fő feladatai többek között: előre jelezze és megelőzze a vitákat és konfliktusokat, mely népirtáshoz és emberiség elleni bűncselekményekhez vezethetnek, részt vállal
béketeremtés
és
békeépítés
missziókban,
beavatkozást
javasol
háborús
bűncselekmények, népirtás és emberiség elleni bűncselekmények esetén.184 Kiemelést érdemel a Bizottság Béke és Biztonsági Osztálya (The Peace and Security Department PSD), amelynek feladata a kontinens békéjének, biztonságának és stabilitásának megőrzése, és megerősítése. Továbbá koordinálja, harmonizálja, valamint támogatja az afrikai béke és biztonsági programokat, illetve az ENSZ és más nemzetközi szervezetek programjait. A Béke és Biztonsági Osztály négy részleggel rendelkezik. A Konfliktus Kezelési Részleg (Conflict Management Division - CMD) működteti az Korai Előrejelző Rendszert, támogatja és koordinálja a konfliktus megelőzéssel és kezeléssel kapcsolatos tevékenységeket. Műveleti területen felügyeli és összehangolja az AU Összekötői Iroda tevékenységét. A Béketámogató Műveletek Részlege (Peace Support Operations Division - PSOD) tervezi, készíti elő és működteti az AU béketámogató műveleteit. Ennek kapcsán felelős a Készenléti Haderő és a Katonai Törzs Tanács (Military Staff Committee - MSC) működőképességéért. A Védelmi és Biztonsági Részleg (Defence and Security Division - DSD) hosszú távú átfogó biztonsági kérdésekkel foglalkozik, így többek között a fegyverzetellenőrzéssel és leszereléssel, a terrorizmus elleni küzdelemmel és más stratégiai biztonsági kérdésekkel, a biztonsági szektorok reformjait is beleértve.”185 Napjainkban Afrika szerepe ismét felértékelődött a fejlett nyugati világ és a feltörekvő új nagyhatalmak számára.186 2.7. Békefenntartás Az ENSZ békefenntartással kapcsolatos tapasztalatai majdnem egyidősek a szervezettel, azonban a mai napig sincs egységes eljárás, mivel a körülményeket mindig az adott misszió környezete befolyásolja. Amíg az Alapokmány VI. fejezete a viszályok békés rendezésének menetét írja le, addig a VII. fejezet – amelyre a békefenntartással kapcsolatban legtöbbször 184
African Union Commission & New Zealand Ministry of Foreign Affairs & Trade/Manatū Aorere: African Union Handbook, 2016. (Online).p.50. 185 Zsifkó Mariann: Az Afrikai Unió kialakulásának története. Az EU és az AU kapcsolatrendszerének biztonságpolitikai vonatkozásai. PhD értekezés. NKE. Bp. 2013. 126.o. 186 Besenyő János: Az afrikai konfliktusok és kezelésük sajátosságai, a békefenntartó műveletek során szerzett tapasztalatok. Felderítő Szemle. VII. évf. 3.sz. 2008. szept.5.o.
73
hivatkozni szoktak – „a béke veszélyeztetése, megszegése vagy támadó cselekmények bekövetkezésének esetére határozza meg”187 a teendőket. Ez a mechanizmus, leginkább a második világháború utáni győztesek érdekeinek felelt meg, ami végül is megakadályozta a kialakulását. ennek hatásaképp, 1945 és 2009 között 261 vétót hoztak; 1945 és 1956 között mindössze két missziót tudtak telepíteni; 1978-tól 1988-ig pedig egyet sem. Az 1956-1967 közötti időszakot, különösen pedig az 1988-1989-es esztendőket azonban a missziók <aranykorának> is szokták nevezi. A békefenntartás hagyományos első-, második-, illetve harmadik generációs szakaszokra bontható, ahol az első szakaszt 1988 után követte a második, majd a 2000-es évek elejétől a harmadik. A mindennapi értelemben használatos békefenntartásnak, nincs általánosan elfogadott meghatározása, azonban a következő, fogalom jól körülírja azt: „katonai, rendőri és civil személyek részvételével végrehajtott műveleteket foglal magában annak érdekében, hogy elősegítse a konfliktusban érintett felek között létrejött egyezmény végrehajtását.”188 A békefenntartás ma már nem ENSZ kiváltság, ezzel együtt viszont a nemzetközi közvélemény inkább elfogadja azokat a missziókat és műveleteket, amelyek rendelkeznek a Biztonsági Tanács felhatalmazásával. A békemissziók típusának meghatározására, érdemes annak korszakolása, a jobb megértés és elkülönítés végett. A hagyományos (első generációs) békefenntartás olyan katonai erővel végrehajtott művelet, amely nem rendelkezik kikényszerítő felhatalmazással. Feladata a felek közötti békés megállapodás megteremtése; csapatszétválasztás; humanitárius segítségnyújtás; választások megfigyelése. Két formája honosodott meg leginkább, a megfigyelői-, és a kényszerítő (békefenntartó) misszió. A megfigyelői missziókat katonai személyi állomány látja el, kis csoportokban, fegyverzet nélkül. Tevékenységük leginkább mobil és állandó megfigyelési
pontokra
megfigyelése;
összekötői
korlátozódik feladatok;
le,
leginkább
járőrözés,
egyezmények
felderítés;
végrehajtásának
tényfeltárás
céljából.
A
békefenntartó missziók létszáma néhány száz, esetleg pár ezer könnyű fegyverzetű katonára korlátozódik, alapfeladatuk az ütközőzóna mentén a hadviselő felek elkülönítése és megfigyelése. A szembenálló felek erőalkalmazását passzívan szemlélik, azonban előfordulhat olyan eset is, amikor támadás során önvédelmük érdekében, válaszlépéseket 187
Molnár Dóra, Szabó László: Válságkezelés, békeműveletek. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 331.o. 188 Molnár Dóra, Szabó László: Válságkezelés, békeműveletek. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 327,332-335.o.
74
tehetnek. Az alábbi feltételek megléte esetén beszélhetünk békefenntartó tevékenységről: a harcok tartós beszüntetése; a béke megléte; a felek együttműködése a béke fenntartására; a konfliktus elmélyülésének megakadályozása érdekében és a felek beleegyezése a jelenlétbe.189 Ez a típusú misszió igaz nem tudja megakadályozni a konfliktust, azonban a válságban érintett felek jobban elfogadják jelenlétüket. A műveletek kimenetelét befolyásolja a katonák szakmai tudása; problémamegoldó képessége; pártatlansága, szavahihetősége; nyelvtudása és diplomáciai érzéke is. A második generációs békefenntartás korszakolása, a bipoláris világrend befejeződésétől eredeztethető. Ennek következményeként új lehetőségek nyíltak meg az ENSZ előtt, ahol az új típusú biztonsági kihívások, fenyegetések és kockázatok következtében, a világszervezet egy stabil és fenntartható béke megteremtését tűzte ki célul. Ennek következtében elmosódott a különbség a békefenntartás-, és a békekikényszerítés között. 1992-ben Butrosz Butrosz Gali (1922-2016) (egyiptomi politikus) ENSZ-főtitkár elkészítette a Békeprogram (Agenda for Peace) c. tanulmányt, amely a hidegháború után kialakult helyzethez igazította a missziók sajátosságait. Az új típusú békefenntartó műveletek jellemzői: polgári szakértők alkalmazása, választások megszervezése és végrehajtása, rendőri erők alkalmazása, demokratikus intézményrendszer megteremtése, bírói és a büntetés-végrehajtási intézményrendszer vizsgálata. Butrosz Gali továbbá öt területet nevezett meg, amelyek elősegíthetik a konfliktusok megoldását, azok rendezési módjait. Ez a preventív diplomácia, amely megakadályozza a felek közötti viták keletkezését, konfliktusba való átcsapását, és azok tovább terjedését. A második a béketeremtés, amely a fegyveres konfliktus kirobbanása után kerül sor. Harmadik az új típusú békefenntartás, amely az érintett felek beleegyezésével kerül sor. A negyedik a békeépítés, amely a béke megszilárdítására és megőrzésére törekszik. Végül az utolsó a békekikényszerítés, ahol a műveletek gyakran valódi háborús cselekményeket foglalnak magukban. Ebben az esetben a békefenntartók kiszolgáltatottabbak lesznek, polgári és saját áldozatokkal is számolni kell, illetve nincs elégséges lakossági támogatás. Ezeket a sajátosságokat figyelembe véve a szervezet tekintélyének csökkenésével is számolni lehet. 1999-ben az algériai Lakhdar Brahimi ENSZ diplomata által vezetett csoport áttekintette a missziók során jelentkező és ennek során felhalmozódott tapasztalatokat. A legfontosabb 189
Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE. Szakdolgozat. Bp. 2008. 25.o. In: Tisovszky János: Az ENSZ és a békefenntartás, Magyar ENSZ Társaság. Bp. 1997.
75
megállapítás az volt, hogy tovább kell erősíteni a nemzetközi szervezet politikai, katonai és humanitárius területei közötti integrációt. A jelentés a tényfeltáró missziók gyakoriságának növelését szorgalmazta, továbbá a döntésekhez szükséges információk megszerzése és feldolgozása érdekében ajánlást tett egy felállítására. „Az ENSZ-erők gyors és hatékony telepítése kapna prioritást, megfelelő felderítő kapacitásokkal kiegészítve.”190 A harmadik generációs békeműveletek vonatkozásában korszakhatárt jelent a 2001. szeptember 11-i terrortámadás. Két egymástól jól elkülöníthető szakasza van: az első a háború, a második pedig a már békés körülmények között egy működőképes, helyi központi irányítás létrehozása. A helyi fél hozzáállása igen fontos tényező, így az erők egyik fő feladatává vált, az ellenséges lakosság megnyerése. Ezért, többek között fokozottabb figyelmet szükséges fordítani, a pszichológiai műveletek (Psychological Operations – PSYOPS) és a civil-katonai együttműködés (Civil-Military Operations – CIMIC) alkalmazására is. Korábbi missziók191 mennyiségét tekintve összesen 55 befejezett misszió volt 1960 és 2006 között a világ különböző pontjain. Nevezetesen (1. számú függelék) Afrika 22, Amerika 8, Ázsia és Csendes-óceán 10, Európa 7, Közel-Kelet 7 békemissziót teljesített. Jelenlegi missziók192 vonatkozásában összesen 17 misszió került telepítésre (2. számú függelék), a legelső még 1948-ban kezdődött és tart napjainkban is. Nevezetesen, Afrika 9, Amerika 1, Ázsia 6, és Európa 1 békemissziót tart fenn. Békefenntartó műveleteket, már a 2. világháború alatt is hajtottak végre. A Szövetséges Erők Afrikában polgári közigazgatási és rendvédelmi feladatokkal is szembe találták magukat, ezért 1943-ban felállítottak egy olyan osztályt, amely ezekkel foglalkozott. 1945-ben a felszabadított és elfoglalt országokban a katonai vezetésnek ideiglenesen át kellett vennie a polgári adminisztrációs és közigazgatási feladatokat is. A helyi lakossággal való jó együttműködés és kapcsolattartás elengedhetetlen feladat, ennek hiánya komoly konfliktushoz vezethet,”193 állapítja meg egyik végkövetkeztetését Boda József. A hagyományos békeműveletekkel
kapcsolatos
feladatok
általában
a
konfliktusban
álló
országok
határterületein, keskeny és gyéren lakott sávban zajlottak. Ezért nem volt szükség nemzetközi rendőri erőkre, kivéve a katonai rendészetet. Már az első békefenntartó művelet során az 190
Molnár Dóra, Szabó László: Válságkezelés, békeműveletek. In: Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok. ZMNE. Bp. 2011. 350,351.o. 191 http://www.un.org/en/peacekeeping/operations/past.shtml 192 http://www.un.org/en/peacekeeping/operations/current.shtml 193 Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 11.o.
76
ENSZ Vészhelyzeti Erőknek 1956-67. között végre kellett hajtania rendvédelmi feladatokat,”194 A következő beavatkozásra Kongóban került sor 1960-1964 között, egy kisebb létszámú rendőri egység telepítésével. A <polgári rendőrség> (Civilian Police CIVPOL) kifejezés, az indiai P.S. Gyani altábornagytól származik 1964-ből, aki ENSZ ciprusi missziójának katonai parancsnoka volt. Ő javasolta ennek kontingens-típusnak az alkalmazását. Ennek ellenére, a rendvédelmi békefenntartás feladatait nagyon kevés kivétellel, egészen 1989-ig, katonai alakulatok látták el. A hetvenes és a nyolcvanas években olyan missziók kezdődtek, amelyek mindegyike már megkövetelte a rendőri állomány jelenlétét. A hagyományos rendőri, rendvédelmi missziók azonban, a hidegháború befejeztével kezdődtek, ahol a katonai kontingens biztosítja a megfelelő biztonsági környezetet, a rendőrség pedig felel a törvényes rendért. „A polgári rendőrség nem képes helyettesíteni a katonai kontingenst, és ennek fordítottja is igaz,”195 hangzik Boda József megállapítása. Az ENSZ rendőrség feladatai általában megmaradtak a hagyományos megfigyelői, tanácsadói, kiképző funkciók szintjén, ami nem tette lehetővé, a helyi rendvédelmi szervek hatékony és demokratikus átalakítását, sem pedig teljes körű reformját. Fontos ezt kiemelni, hogy a folyamat egy hosszú távú nemzetközi rendvédelmi tevékenység jelenlétét feltételezi, ahol jól körül írt mandátumra, felkészült polgári válságkezelő erőkre, továbbá helyi rendvédelmi szervek együttműködésére van szükség. A kétpólusú világrend megszűnését követően, a nemzetközi rendőrség, az ENSZ missziók elengedhetetlen részévé vált, sőt több békemisszióban a rendőröké volt a főszerep. Vagyis az arányok láthatóan megváltoztak. A polgári rendőrség feladata lett többek között a helyi rendőri erők felügyelete és ellenőrzése; tanácsadás; menekültek kísérése, menekülttáborok őrzése; emberi jogi panaszok, bűncselekmények kivizsgálása; választási kampány és a szavazás rendőri biztosítása; személyi biztosítás; összekötői feladatok, továbbá járőrözés; oktatás és képzés a rendvédelmi szervek részére; a helyi rendvédelmi szervekkel közös szolgálatok ellátása; rendőrség átszervezése és átképzése. A mai modern rendőri békefenntartás során, a rendvédelmi szervek az alábbi területeken vesznek részt jelenleg: megfigyelő és ellenőrző, közvetítő, konfliktusmegelőző, tanácsadó, 194
Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 16.o. 195 Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 18.o.
77
mentori és kiképző, mivel valamennyi misszió igényli rendvédelmi szakemberek bevonását. A válságok megoldása, a polgári közigazgatás helyreállítása, a jogállamiság megteremtése, az egész biztonsági szektor reformja megnövekedett szerepet ró a békeépítésben résztvevő rendvédelmi, közigazgatási szervezetekre. „Az ENSZ továbbra is a vezető szerepet tölt be problémái ellenére, de az egyetlen olyan szervezet, amely képes az elkövetkezendő évtizedek globális válságaira hatékony választ adni, a világszervezet megújulása mellett.”196 A tagállamok által rendelkezésre bocsátott polgári rendőri állomány a CIVPOL, amelynek vezetését a rendőrfőkapitány látja el. Az ENSZ minden esetben, mandátumban határozza meg a rendőrség szerepét, a helyi szereplők egyetértésével, akik az ENSZ misszió főparancsnokságát információval és tanáccsal látja el. Információkat szereznek be a helyi rendvédelmi szervekre vonatkozóan, továbbá felügyelik és felkészítik a helyi rendőrséget.”197 Az ENSZ rendőrség minden tevékenységét pártatlanul, részrehajlás nélkül kell, hogy végezze. A békefenntartásba bevont rendőrök, határőrök, vám-és pénzügyőrök, büntetés-végrehajtási szakemberek felkészítése különleges ismeretek megszerzését követeli meg. Ezáltal kialakult a rendvédelmi békefenntartás nemzeti és nemzetközi szintű kiválasztási és felkészítési rendszere, továbbá létrejöttek a nemzeti és nemzetközi kiképző központok is. Az ENSZ, mint a világ legegyetemesebb és legreprezentatívabb szervezete, központi szerepet játszik, ezért elengedhetetlen a szervezet kapacitásának növelése, így várhatóan ezáltal a rendőrség szerepe is növekedni fog. Nehezíti a helyzetet az, hogy az EU válságkezelési stratégiájában változások következtek be, ezért a rendvédelmi szakemberek biztosítása az EUra összpontosul. A rendvédelmi missziók a jövőben nem megfigyelői missziók lesznek, hanem a rendvédelmi szervek átszervezését, átképzését, demokratizálódását lesznek hivatottak megoldani.”198 „A részt vevő rendvédelmi szakemberek vonatkozásában, szakértőkre van szükség.”199
196
Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 49.o. 197 Harry Broer: UN Civilian Handbook. 1995. NY. 37.o. In: Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 58.o. 198 Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 62,63,98.o. 199 Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 98,99.o. In: Om Prakash Rathor: Selection Standarts & Training Guidelines for UNCIVPOL. 1997. NY. p.89.
78
Az új típusú biztonsági kihívások, jelentősen megváltoztatták a missziók természetét és környezetét, aminek a lényegét meg kell érteni. Épp ezért „az információszerzés központi szerepet játszik, amely alkalmas az erők megsokszorozására és az élet megmentésére. Ebből adódóan információszerzéssel a műveletek tervezésének kezdetétől számolni kell, továbbá minden békefenntartó adatszerző is egyben. Az adatszerzés és jelentés, a rendőrség alapfeladata kell, hogy legyen.”200 A járőrözés, a megfigyelés, a lakossági kapcsolattartás a békeműveletekben részt vevők alapvető adatszerzési módszerei. Bonyolult műveletek során szükségessé válhat légi-, és űrfelderítés alkalmazása, mely ismét felveti a különböző nemzetközi szervezetek összehangolt együttműködésének szükségességét, de nem csak ekkor.
2.8. Válságkezelés A nemzetállam gyakran ellentétbe kerül mások biztonságával, illetve különböző érdekekkel. A biztonság egyetemes és ennek érdekében védelme egyben a szuverenitás korlátozását is eredményezheti,
ezért
bizonyos
önrendelkezési
jogokról
való
lemondással
járhat.
Napjainkban a biztonságot leggyakrabban veszélyeztető egyik tényező a válsággócok eszkalálódása, ezért a különböző békeérdekű katonai lépések legitimitása nemzetközi vitákat váltott ki és ez a jövőben is így lesz. Az ENSZ döntései többféleképpen magyarázható határozatok is voltak és emellett BT megegyezés hiányában a NATO humanitárius célú beavatkozásokat, katonai lépéseket vállalt fel. Bár az intervenció–szuverenitás-biztonság hármas dilemmája nem tisztázódott, az ezzel kapcsolatos nemzetközi jogi bizonytalanság továbbra is fennáll. Azonban a biztonságpolitikai gyakorlat tudomásul veszi a preventív intervenciók jogosságát.”201 Ha végig tekintünk az elmúlt évtized regionális konfliktusain, a nemzetközi, vagy nagyhatalmi fellépés formái szinte minden esetben egyediek voltak. A nemzetközi jog eltérő értelmezésével megindított válságkezelések azonban, az eszkaláció, az exodus és a népirtás megállításával, a politika szintjén legitimitást adtak az intervencióknak, melyek ez esetben pozitív előjelet kaptak.202
200
Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2006. 102.o. 201 Deák Péter: Válságkezelés, humanitárius intervenció In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 118,119.o. 202 Deák Péter: Válságkezelés, humanitárius intervenció In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 119.o.
79
Bármilyen jellegű is legyen a beavatkozás, mindig kételyeket vet fel, melynek során az alábbiakat kell mérlegelni a döntéshozóknak: Mi sérti a szuverenitást és hogyan ismerhető fel a felelőssége? Mikor válik a beavatkozás agresszióvá, vagy passzív megszállássá? Mikor éri el a beavatkozás a célját? Sürgősen el kell-e hárítani egy humanitárius katasztrófát és meg kell-e állítani az erőszakot? Vállalható-e a beavatkozással járó esetleges kudarc, személyi veszteség? A közelmúlt tapasztalatai mégis azt bizonyítják, hogy súlyos következményekkel járhat, ha a nagyhatalmak, a nemzetközi közösség a politikáját követi. Ez azért van, mivel a globalizált világban olyan mérvű kölcsönösség jelentkezik, amely nem nézheti tétlen szemmel a destabilizálódást, ezért válságintervenciót követel meg magának. A jelenlegi felderítési és megfigyelési eljárások kizárják a váratlanságot, feltárják a nagytömegű erő és technika koncentrációját, illetve lehetővé teszik a kezdeti időszakban való hatékony beavatkozást, a katonai erők önvédelmét, ami csökkenti, bár nem zárja ki a várható veszteségeket. Az intervenciónak fokozatai és formái az unilaterálistól a nemzetköziig, a békéstől a totálisan erőszakosig terjedhetnek. A diplomáciai megoldás lehet például a közvetlen tárgyalás, a jószolgálati tevékenység vagy a nyomásgyakorlás. Idáig tart az beavatkozás ún. puha zónája. A félkemény kategóriába tartoznak azok a már nemzetenként meghozott intézkedések, amelyek az adott ország vagy más közösség polgárjai tulajdonának, szabad mozgásának korlátozására irányulhatnak. A nemzetközi gyakorlat, következő alkalmazott lépése lehet többek között a gazdasági embargó, a nemzetközi szervezetekből való kizárás vagy a blokád. Ezt követheti az intervenció kemény eszközeinek sorozata: a <megrettentő fenyegetés>, az erőszak kilátásba helyezésének és a katonai beavatkozás szakasza. Ez az utolsó lépés, amikor a beavatkozó veszteségei még elkerülhetők. Végül a totális forma az ország területének részleges vagy teljes megszállása, majd a hatalom megbuktatása. A válságkezelés többek között, az alábbi műveletek alkalmazásán valósulhat meg:
A nemzetközi döntések és az érintettek egyetértése alapján működő ellenőrző erők alacsony létszámú katonai, rendőri ellenőrző-megfigyelői feladatokat látnak el.
Nagyobb nemzetközi kontingens esetén ez a tűzszüneti pacifikáció és az elválasztás. Belső konfliktust, polgárháborút, népirtást, emberi jogok durva megsértését követő intervenció utáni pacifikáció.
Gerilla és terrorista műveletek elleni védelem. Megszálló csapatok kivonásának ellenőrzése. 80
A beavatkozást követő konszolidációs időszakban a választások törvényességének ellenőrzése.
Katonadiplomáciai közvetítés a már harcban álló felek között, gyakran azok beleegyezésével, de a fegyveres cselekmények felfüggesztése nélkül.
Fegyverszüneti vagy béke megállapodások alapján alakulatok leszerelése, létszám- és fegyverzetcsökkentés.
Katonai erőkkel végrehajtott konfliktusmegelőző-, vagy békefenntartó tevékenységek: kikényszerített tűzszünet, fegyveres csoportok szétválasztása, ellenőrző és felszámoló műveletek.
Összhaderőnemi, továbbá rendőri és polgári erőkkel végrehajtott békekikényszerítő harci művelet.
Segélyszállítmányok fegyveres kísérése, az elosztás biztosítása. A válságkezelő nemzetközi alakulat vezetési, logisztikai objektumainak őrzés-védelme. Az intervenció folyamán konszolidációs, igazgatásépítő, rendészeti erők megszervezését segítő, tanácsadói feladat.
Az intervenció folyamán konszolidációs, igazgatásépítő, rendészeti erők megszervezését segítő, tanácsadói feladat. Fegyverzet begyűjtés, őrzés és elszállítás.203
A válságkezelő műveletek sajátosságai nem azonosíthatók a hagyományos hadviseléssel. A válságkezelő erők helyi támogatottsága nagymértékben függ a stabilizációs folyamat eredményeitől. A műveletekben a parancsnokok információigénye ma már egyre szélesebb és összetettebb, továbbá az irányultság is szükségszerűen sokrétűbb, az elemző tevékenységgel együtt. Nagy jelentősége van a műveleti területen a nemzetközi együttműködésnek, ami elsősorban egymás ismereteinek kiegészítését és a személyi biztonság növelését irányozza elő. „Az Uniónak szükség esetén meg kell erősítenie tevékenységét a külső szereplőkkel, a velük folytatott együttműködés érdekében.”204 A válságkezelő műveletek optimális humánerő ellátása szinte sohasem valósul meg, mert a tagországok nem tudják a szükséges erőket rendelkezésre bocsátani, különösen azok, akiknek egy időben, több hasonló misszióban is részt kellene vennie.
203
Deák Péter: Válságkezelés, humanitárius intervenció In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 125.o. 204 Az EU Tanácsa: New Civilian Headline Goal 2010. Brüsszel, 2007. nov. 9. (15.11). 14823/0. 3.o.
81
Polgári válságkezelés Az új típusú biztonsági fenyegetések egyike sem tisztán katonai jellegű, s egyikkel szemben sem lehet kizárólagosan katonai erővel, eszközökkel fellépni. Ezért az esetleges katonai beavatkozás mellett, többek között politikai; gazdasági; hírszerzési; katonai és polgári válságkezelési eszközök együttes alkalmazására is szükség lehet. A válságövezetben például fegyveres humanitárius akció végrehajtása alatt, vagy azt követően keletkezett létfontosságú lakossági, ellátási, szolgáltatási, infrastrukturális és pszichológiai károk, a közigazgatás összeomlása, a közbiztonság hiánya és ennek következtében a jogellenes tevékenységek felszámolása érdekében polgári válságkezelési feladatokat kell végrehajtani. Mind ezek a tényezők egyre nagyobb szerepet kapnak a nemzetközi szervezetek békefenntartási és válságkezelési stratégiáiban. E tekintetben „az ENSZ, az EU, az EBESZ hagyományaihoz híven, a NATO pedig a CIMIC tevékenységében keres új utakat.”205 „Az EU jövőben nagyobb szerepet kíván vállalni a válságkezelői műveleteiben és össze kívánja hangolni azokat a NATO-val.”206 Végezetül 2001 és 2014 között a világ különböző pontjain összesen 16 befejezett (3. számú függelék) válságkezelői misszió207 volt. Nevezetesen, Afrika 9, Európa 4 és Ázsia 3. Folyamatban (4. számú függelék) lévő válságkezelői missziók:208 összesen 18 fut. Nevezetesen Afrika 10, Európa 4 és Ázsia 4. „Az Európai Unió a nemzetközi béke és biztonság fenntartására való törekvésében, a konfliktus-megelőzésben vagy adott esetben a válságok kezelésében betöltött szerepe viszonylag rövid idő alatt alakult ki és vált a gyakorlatban működővé.”209 A polgári válságkezelés az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) egyik fontos eszköze lett, ezért jelentősége a nemzetközi békét és biztonságot támogató tevékenységén belül tovább nő. Az EBVP által végzett műveletek jellege igen sokrétű. Az Uniónak képesnek kell lennie a válságkezelés lefolytatására színvonalas polgári válságkezelési képességek bevezetésével, a szükséges kisegítő funkciókkal és felszereléssel együtt.”210 A <megfigyelői misszió> célja 205
Deák Péter: Válságkezelés, humanitárius intervenció In: Deák Péter (szerk.): Biztonságpolitikai kézikönyv. Bp. 2007. Osiris. 126,127.o. 206 Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. Bp. 2006. 92.o. 207 http://eeas.europa.eu/csdp/missions-and-operations/ 208 http://eeas.europa.eu/csdp/missions-and-operations/ 209 Remek Éva: Gondolatok az Európai Unió válságkezeléséről. In: Tanulmányok az emberi gondolkodás tárgykörében. Széchenyi István Egyetem, 2013. p.online 107. 210 Az Európai Unió Tanácsa: New Civilian Headline Goal 2010. Brüsszel, 2007. nov. 9. (15.11). 14823/0. 1-3.o.
82
elsősorban a megfigyelés és általános politikai és biztonsági helyzetjelentés küldése, a misszió területéről. Ez a klasszikus misszió egy konfliktus-megelőző és kríziskezelő eszköz is egyben, ami növeli az átláthatóságot és demonstrálja a részvételt. A <monitoring> vagy más néven megfigyelés, egy munkafolyamatot feltételez, melyet igen széles körben alkalmaznak a békemissziók. Jellemzői elsősorban a tárgyilagosság; a semlegesség; a reaktív és pro-aktív mód, a legjellegzetesebb szerepük pedig „az információ gyűjtése és annak továbbítása,”211 még ha ez akár a végrehajtó állomány szintjén nem is mindig tudatosul eléggé. Ezek a missziók megfigyelhetik például a tűzszünetet;, a leszerelést; a lefegyverzést; az emberi jogokat; a menekülteket; a jogállamiság intézményét is. A megfigyelő típusú missziót egy fogadó állam, egy párt vagy egy hatóság hívja meg, mely az EU vagy az ENSZ fennhatósága alatt működik. A művelet telepítésére leginkább akkor van mód, amikor a biztonság alapszintje jelen van a konfliktus zónában, vagy legalábbis már vállalható a jelenlét. A megfigyelők alapesetben fegyvertelenek, ritkán oldalfegyverrel rendelkeznek és használatuk kizárólagosan önvédelmi céllal történhet. A polgári válságkezelő műveletekben is elengedhetetlen az együttműködés kezdeményezése, kialakítása és fenntartása. Az EU és az ENSZ munkakapcsolatára alapvetően az alábbi intézkedések születettek, az együttműködés és koordináció vonatkozásában: rendszeres felső szintű politikai párbeszéd; rendszeres találkozó a rangidős személyek között. Néhány fontosabb javaslat is született, úgymint DPKO katonai tanácsadók meghívása; a SITCEN-ek együttműködése; az ENSZ és az EU SATCENT közötti együttműködés, továbbá az összekötői tisztek számának növelése.”212 Az információcsere vonatkozásában, számos lehetséges megoldást azonosítottak. Ennek keretében lefektették alapjait egy Network Enabled Capability (NEC) kifejlesztésének. „Ahol mind polgári, mind katonai jelenlét van, ott ún. koordinált információ kezelésre van szükség. Ezt a gondolatmenetet követve javasolt az Information Exchange Requirements (IER) módszertanának elemző és információs vizsgálata. Az EU aktívan keresi az együttműködést a nemzetközi és helyi szereplőkkel, így többek között NGO-kel is. „Ez a jellegű megközelítés le fogja fedni a tagállamok információ támogatását és a lehető legnagyobb sávban az információ cseréjét is.”213 A fő cél az, hogy 211
Councel of The EU: Concept for EU Monitoring Missions 14536//03. Brussels, 28 Oct. 2003. 5.o. Council of The EU: Implementation of the Joint Statement on UN-EU Co-operation in Crisis Management. 13609/07. Brussels, 16. Oct. 2007.3,6,9,10,12.o. 213 Council of The EU: Civil-Military Co-ordination: Possible Solution for the Management of EU Crisis Management Operations–Improving Information Sharing in Support of EU Crisis Management Operations. 13218/5/06. Brussels, 31 Oct. 2006. p.2-4.o. 212
83
már a tervezés során meghatározzák az információgyűjtés és annak megosztásának kötelezettségét. Ezen felül kerüljön lefektetésre az információgyűjtés felelősségi köre; az információáramlás iránya; az elemzőképesség holléte is. Szintén tartalmazni kell a misszió mandátumának a nyílt-forrású információgyűjtés és a médiafigyelés beépítését a munkaköri leírásban. Lehetőség szerint „egyesített műveleti jelentési kötelezettség kialakítására kell törekedni.”214 Ezen felül, létre kell hozni információs és hírszerző összekötői funkciókat, mivel a tagállamokat arra ösztönözik, hogy külső hírszerző szolgálatok szakértőit delegáljanak a missziókba. Ez például a katonai válságkezelő műveletekben a National Intelligence Cells (NICs) megerősítését teszi lehetővé. Ugyanakkor nemcsak a nyíl jellegű információk kezelésének a feltételeit szükséges biztosítani a műveletekben, hanem „megfelelő biztonsági garanciák mellett, a minősített információk megosztását”215 is. A felderítés megszervezése során eltérő feladatok jelentkeznek különösen akkor, ha a műveleteket a NATO, az EU, az ENSZ, az AU vagy a koalíciós erők vezetik. Még bonyolultabb a helyzet, ha egy békemisszó több szereplős az előbb felsoroltak illetően. A saját
feladatoknak
megfelelő
információszerző
szervezetek
létrehozása
valamennyi
nemzetközi műveletben nélkülözhetetlen, a szervezetek együttműködése mellett. A válságkezelés alapja a hatékony információszerzés. „Az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy ha bővíteni kívánjuk képességeinket, akkor az erőket egyesíteni kell.”216 A válságkezelő műveletek információszerző támogatása segíti a döntéshozókat abban, hogy a nemzetek a politikai érdekeiknek megfelelően küldjenek kontingenst az övezetekbe, illetve felmérjék a részvétel politikai és katonai, illetve egyéb jellegű kockázatainak, előnyeinek lehetőségét is. Ezen felül információkat szolgáltat a személyzet felkészítéséhez; a kialakult helyzet hátteréhez és végül a személyi állomány védelméhez is. Mint ahogy az már több esetben is említésre került, a válságkezelő műveletekben is igen fontos feladat a megszerzett információk megosztása a többi nemzet illetékeseivel. A nemzeti hírszerzési képesség, a nemzeti hírszerző szervezetek teljes képességét jelenti, amelyet a
214
Council of The EU: Civil-Military Co-ordination: Possible Solution for the Management of EU Crisis Management Operations–Improving Information Sharing in Support of EU Crisis Management Operations. 13218/5/06. Brussels, 31 Oct. 2006. 4,5.o. 215 Council of The EU: Civil-Military Co-ordination: Possible Solution for the Management of EU Crisis Management Operations–Improving Information Sharing in Support of EU Crisis Management Operations. 13218/5/06. Brussels, 31 Oct. 2006. 5,6.o. 216 Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 191.o.
84
műveletekben részt vevő saját erőknek tud lehetőség szerint folyamatos jelleggel biztosítani. Ezek lehetnek hazai bázisú hadászati-hadműveleti, valamint a műveleti területre telepített képességek. Az előbbi képességek felhasználása a válságkezelő műveletekben három területen jelentkezik: hírszerzői támogatást ad az állami és katonai döntéshozóknak; felderítő támogatást nyújt a telepített erőknek, másrészt a nem mobilizálható nemzeti hírszerzői képességeket otthon tartva értékelt adatokat ad a műveletekben részt vevő erőknek.”217 Harcászati igények: a feladatra kijelölt katonai alakulat szintjén, a művelet idején jelentkeznek. Az erők telepítésére vonatkozó stratégiai és hadműveleti igények gyakran átfedik, kiegészítik egymást. A misszióért felelős hatóságok folyamatosan igényelik az értékelt információkat. Az információgyűjtésen és annak értékelésén és megosztásán túl, a békemissziók nem hozhatnak mutathatnak fel viszonylagosan eredményt, ha nem értjük meg a konfliktus természetrajzát. Ezért „az információk gyűjtésével foglalkozók és azok elemzőinek egyaránt paradigmaváltáson kellett átesniük, hogy ne csak a hagyományos hírszerzési követelményekre orientálódjanak.”218 A válságkezelő műveletek tervezőinek, vezetőinek és végrehajtóinak számolniuk kell azzal, hogy az információszerzés központi szerepet játszik a válságkezelés hatékonysága szempontjából. Ebből adódóan már a műveletek tervezésének kezdetétől számolni kell ezzel a tevékenységgel. A műveleti területen részt vevő valamennyi személy egyben adatszerző, minden kapcsolat egyben forrás is. Az információszerzés ezért a megfigyelők alapfeladata kell, hogy legyen. Hadászati szinten a nyílt források a leghasznosabbak, harcászati szinten pedig legeredményesebb a HUMINT (Human Intelligence - Emberi erőforráson alapuló hírszerzés). A műveletekért felelős szervezetek arra törekednek, hogy a szövetséges vagy koalíciós felderítő rendszert hatékony erőkkel támogassák, de ennek ellenére is szükségesnek tartják saját alárendeltségben maradó felderítő erők működtetését is. katonai vonatkozásban az információáramlás folyamatában rendkívül fontos szerep jut a Nemzeti Információs Csoportnak (National Intelligence Cell - NIC), amely elsősorban a felderítő rendszeren belüli egyik csomópont és csak másodlagosan tekinthető információszerző szervezetnek. „Az adatok gyűjtésének és elemzésének a különféle források
217 218
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 192.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 195.o.
85
adatainak
összevonásával
kell
együtt
járnia,
mivel
a
képességek
széttagolása
hatékonyságcsökkentő tényező.”219 2.9. Következtetések
A nemzetközi rendszer új elemei, a nemzetközi intézmények. A szervezetek egyre sűrűsödő hálózata jött létre, befolyásuk a világ folyamataira növekvő tendenciát mutat. Ugyanakkor a bürokrácia és a bonyolult döntéshozatal hátráltatja és lassítja működésüket. A szervezetek aránytalan felhalmozódása abban az értelemben nem előremutató, amennyiben rivalizálás és az együttműködés hiánya lép fel.
A legnagyobb és legmeghatározóbb nemzetközi szervezet az ENSZ. Elsőbbségét taglétszáma; hatásköre; hitelessége; korlátlan műveleti hatósugara; humánerőforrása; tapasztalata és költségvetése adja. Azonban a szövetség szervezeti reformra szorul, egyik legfontosabb feladata a békeműveletek számának emelése; hatékonyságának és információszerző képességének növelése.
Az EBESZ, a nem katonai és rendőri képességeket igénylő területeken játszik fontos szerepet. Jelentősége 1990 után került előtérbe, amikor is kidolgozták a konfliktusmegelőzés és válságkezelés programját, benne a békefenntartás alapelveit. A szervezet elfogadott tagja az euroatlanti biztonsági intézmények családjának; erőssége a korai előrejelzés; a konfliktus-megelőzés; a válságkezelés; a konfliktus utáni rehabilitáció és a választások megfigyelése.
Az Európai Unióhoz mintegy 170 állam és tucatnyi nemzetközi szervezet delegált diplomatákat.
Gazdasági
megkérdőjelezhetetlen.
Mégis
és
politikai
a
legvitatottabb
tekintélye kérdés
a
nemzetközi
szinten
külpolitikai
döntések
meghozatala, ezért kap hangsúlyt a közös kül-, és biztonságpolitika. Az Unió jelentős válságkezelési
tevékenységbe
túlszabályozottság;
kezdett.
jelenleg működési
Az
EU-ra
zavarokkal
jellemző
küzd, melyek
a
bürokratikus csökkentik a
hatékonyságát.
219
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 195.o.
86
A NATO, a világ legnagyobb politikai-katonai szervezete. Legfontosabbnak tekintett küldetése a tagállamok katonai védelme a béke-, és a biztonság fenntartása. A Szövetség alapfeladatait kiegészítették békefenntartással, béketeremtéssel és válságkezeléssel. A szervezet fontos szereplővé vált a nemzetközi porondon, műveleti szempontból globalizálódott, bevetését ENSZ és EU műveleteivel kombinálva is alkalmazzák. A NATO jelentős képességekkel rendelkezik.
Az „Egyesült Afrikai Államok” víziójaként és az Európai Unió mintájaként jött létre az Afrikai Unió. A szervezet főbb célkitűzése egy egységes kontinens létrehozása politikai és gazdasági integráción keresztül, amely a béke és a fejlődés alapjain nyugszik. A szövetség fegyveres erővel is megelőzheti, a tagállamaiban kialakuló súlyos konfliktusokat. Az AU részt vesz a közös védelmi és biztonsági politika végrehajtásában; korai előre jelző rendszert-, és készenléti haderőt működtet. Külön egység irányítja a béketámogató műveleteket.
Az ENSZ békefenntartói tevékenysége egyet jelent a világszervezet azonosításával. A legjellemzőbb típusú misszió a korlátozott mandátumú, fegyvertelen tevékenység, amely megfigyelői és tanácsadói feladatokat ölel fel leginkább. Ez a jellegű művelet szélesebb körben elfogadott, ugyanakkor korlátozott képességekkel jár együtt. A nemzetközi közvélemény inkább elfogadja azokat a műveleteket, amelyek rendelkeznek ENSZfelhatalmazással. Az ENSZ továbbra is a vezető szerepet tölt be annak ellenére, hogy sok problémával küzd.
Előfordul, hogy az ENSZ által megszavazott mandátumot, mégsem támogatják széles körben, továbbá rendelkezései félreértelmezhetők. Azonban összekapcsoltsága révén a globalizált világ, nem nézheti tétlenül az instabilitást, ezért válságkezelő műveletek indítása szükséges. A válságkezelő műveletek egyik része a polgári válságkezelés. Az általában fegyvertelen <megfigyelői misszió> célja elsősorban a megfigyelés és helyzetjelentés küldése. A válságkezelés alapja a hatékony felderítés (hírszerzés) és az együttműködés.
87
3. AZ INFORMÁCIÓ JELENTŐSÉGE A BÉKEFENNTARTÁSBAN ÉS A VÁLSÁGKEZELÉSBEN 3.1. Az információszerzés története „A kémkedés olyan régi, mint az emberiség sajátsága, kíváncsi mások dolgaira,”220 ezért ezt a tevékenységet mindig is a második ősi foglalkozásnak nevezték. Például már az ótestamentumi elbeszélések alapján fejlett volt a háborús műveleteket megelőző felderítő tevékenység. I.e. 721-705 között az asszíroknál megjelentek a felderítők, a hírszerzők és az informátorok.221 A hírszerzés bölcsője mintegy 2500 évvel ezelőtt Kínában volt, amelyről Szun (i. e. 496) hadvezér így ír: „Már a háború kitörése előtt szükséges, hogy kémek révén ismereteket szerezzünk az ellenségről.”222 A hírszerzés és kémkedés szervezett nyomaival a rómaiaknál is találkozunk az exploratores és a speculatores személyében. Flavius Vegetius Renatus (-383?) pedig többek között azt vallotta, hogy a hadvezérnek tudomást kell szerezni mindenről, továbbá a szökevényeket ki kell vallatni. Őseink valószínűleg, hogy a hozzájuk csatlakozott törzseket alkalmazták hírszerzésre. A határőrök kémszolgálata a szomszéd államok határterületére is kiterjedt. A lovas-huszár csapatok a 16-17. században, mint felderítők is jeleskedtek. Zrínyi Miklós (1508-1566) hitvallása is az volt, hogy kémek alkalmazása nélkül, nem lehet háborút indítani. A török hitre tért magyarok; a csauszok, a magyarországi basák magyar íródeákjai is kémkedtek. Az erdélyi magyar diplomácia a török portával való érintkezés folyamán fejlődött ki, ahol a legfontosabb szerepet a konstantinápolyi (mai értelemben: katonai attasé) töltötte be. Bethlen Gábor (1580-1629), de Kossuth Lajos (1802-1894) is tartott fenn hírszerző szolgálatot. Szemere Bertalan (1812-1869) belügyminiszter államrendőrsége pedig, a rendőri felügyelők által kívánt minél több információt megtudni. A hírszerzés közfogalommá válása, a 17-18. századfordulóján terjedt el. François de Callières (1645-1717) francia diplomata már „törvényes kémnek” nevezi a követet.223 Nagy Frigyesnek
220
Pilch Jenő (szerk.): A hírszerzés és a kémkedés története. Kassák. 1998. I. köt. 3.o. Boda József: Nemzetbiztonsági almanach. Zrínyi Kiadó. 2016. 25.o. In: Dezső Tamás: Asszír katonai hírszerzés Kr.e. 721-706. In: Horváth László et.al.(szerk.): Typotex Kiadó, Bp. 2004.323-326.o 222 Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története. Egyetemi jegyzet. ZMNE. Bp. 2001. 8,9.o. 223 Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története. Egyetemi jegyzet. ZMNE. Bp. 2001. 17,18.o. 221
88
(II. Frigyes porosz király, 1712-1786) kitűnően szervezett és jól megfizetett hálózata volt. Bonaparte Napóleon (1769-1821) idejében Joseph Fouché (1759-1820) rendőrminiszter kiterjedt politikai kémszervezetet és titkosrendőrséget működtetett. A porosz, majd később a birodalmi német katonai hírszerzés megalakítására a Központi Híriroda (Zentrale Nachrichten Bureau) elnevezéssel került sor. 1874-ben alakult meg a francia katonai hírszerző ügynökség, a Deuxieme Bureau (Deuxième Bureau de l’État-major général), ami „korlátlan pénzeszközökkel és kegyetlen módszerekkel dolgozott.”224 1859 után a vezérkar a titkos hírszerző munkát békeidőre is kiterjesztette, majd megszervezte az idegen országokban működő támadólagos hírszerző szolgálatot.225 A hírszerzés és kémkedés rendszerére nincs egyöntetű szabály, „azonban nem csupán az ellenséges államokra kell kiterjednie, hanem a szövetségesekre, sőt a barátokra is.” Georges Boulanger (1837-1891) francia tábornok ezt azzal egészíti ki, hogy „amit a külföldiek megtehetnek minálunk, azt mi is megtehetjük az ő országukban.”226 „A I. világháború kitörésekor a katonai felderítő és hírszerző szolgálatok alapvetően már kialakultak, azonban az ipari és gazdasági kémkedés a háború előtt még ismeretlen fogalom volt. 1915-ben vélelmezhetően már orosz kémiskolákat hoztak létre. A hírszerzés és kémkedés közegei többek között az árokmegfigyelő, hírszerzőtiszt, propaganda-járőr, kötött léggömb, hadifogoly, repülő, fényképezés, lakosság, szökevény, katonai attasé, levelezés, rejtjel, letelepedett-, futár-, alkalmi-, és hivatásos kémek voltak. Egyes becslések szerint „a Központi és az Antant hatalmak által alkalmazott hírszerzők száma elérte a 45000 főt.”227 Az USA, diplomáciai nyílt hírszolgálata révén tájékozódott a németek haderejéről, majd a nyugati hadszíntéren, bekapcsolódott a franciák és az angolok kémszervezetébe. A vezérkar foglalkozott a kémszolgálattal, többfajta napi jelentést terjesztett fel felderítési és hírszerzési adatok alapján és tökéletesítették a foglyok kihallgatási módszereit. „Az amerikaiak lehallgatták a német táviratokat, figyelték a sajtót, továbbá az Amerikából Európába húzott tengeralatti kábel forgalmát is ellenőrizték.”228 Oroszországban IV. Iván, ismert nevén Rettegett Iván cár (1530-1584) idején hozták létre az ország első titkosrendőrségét, amelyet
224
Pilch Jenő (szerk.): A hírszerzés és a kémkedés története. Kassák. 1998. II. köt. 28, 32,303.o. Boda József: Nemzetbiztonsági almanach. Zrínyi Kiadó. 2016. 55.o. 226 Pilch Jenő (szerk.): A hírszerzés és a kémkedés története. Kassák. 1998. II. köt. 52,53, 94.o. 227 Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története. Egyetemi jegyzet. ZMNE. Bp. 2001. 34.o. 228 Pilch Jenő (szerk.): A hírszerzés és a kémkedés története. Kassák. 1998. III. köt. 116-118, 120,121.o. 225
89
Opricsnyinának (Különleges emberek gyülekezete) neveztek.229 Az orosz kémkedés irányultságának, szinte kizárólag katonai céljai voltak, aminek segítségére volt a titkosrendőrség, az Ohrana (Közbiztonsági és Közrendvédelmi Részleg). 1917. november 7én hozták létre, a Csekát (Vszerosszijszkaja csrezvicsajnaja komisszija po borbe sz kontrrevoljucijeji szabotazsem – VCSK - Összoroszországi Redkivüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs Elleni Harcra), aminek alapfeladat volt az ellenforradalmi kísérletek elhárítása és a forradalmi törvényesség fenntartása. A II. világháború egyik sajátossága a szövetségi jelleg volt. Az amerikai katonai hírszerző osztály együttműködve az akkoriban felállított Stratégiai Szolgálatok Hivatalával (Office of Strategie Services - OSS), amit inkább politikai hírszerző szolgálatként hozták létre. 1947-ben szervezték át Központi Hírszerző Szolgálatnak (Central Intelligence Agency - CIA). A II. világháború kitörésekor a rádiólehallgató szolgálat már „egy jól kiépített szervezet volt, megfigyelték a szövetséges és baráti országokat is.”230 A német hírszerzés az Abwehr (Védelem) már a ’30-as években ügynököket telepített a Szovjetunióba. A német hírszerzést már az I. világháború alatt kifejlesztett rádió-felderítő és lehallgató rendszer szolgálta. Az Abwehr-nek kirendeltségei működtek a megszállt országokban. A szovjet katonai hírszerzést a GRU-t (Glavnoje Razvedivátyelnoje Upravlenyije – GRU) a ’20-as évek elején szervezték meg a CSEKA szervezetéből. A GRU már a II. világháború alatt is hatalmas szervezettel rendelkezett. A politikai hírszerzés szervei az MGB (Ministerstvo gosudarstvennoy bezopasnosti SSSR), majd az MVD (Ministerstvo Vnutrennikh Del) voltak. A hidegháborúban politikai, diplomáciai és lélektani módszerek mellett leginkább folyt. Soha nem látott méreteket öltött a szervezetek egymás elleni küzdelme, a gazdasági, ipari és technikai kémkedés. A katonai felderítő szervek mellett egyre inkább megjelentek a politikai hírszerző szervek. A szovjet hadműveleti felderítő szervek béke idején ott szerveztek hálózatot, ahol az elöljáró hadsereg-csoport vagy a flotta állomásozott, továbbá a várható hadszíntéren pedig ügynökök voltak. A hírszerzés egymástól független szervezeteket hozott létre, melyek diplomáciai fedésben működő és illegális rezidentúrák voltak. A Szovjetunió hírszerző rendszerének másik elemét 1954-ben március 03-án alapították Állambiztonsági Bizottság (Komityet Gosszudarsztvennoj Bezopasznosztyi - KGB) 229 230
Boda József: Nemzetbiztonsági almanach. Zrínyi Kiadó. 2016.40.o. Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története. Egyetemi jegyzet. ZMNE. Bp. 2001. 61-63,71.o.
90
elnevezéssel. A KGB alapvető feladata a Szovjetunión belüli politikai (elhárító) rendőri munka, illetve a külföldi politikai hírszerzés és a külföldi kémelhárítás volt.231 A szervezet összlétszáma a ’80-as évek végén elérte az 500 000–750 000 főt. A GRU a ’80-as évek közepén
Elektronikai
Felderítés,
Különleges
Felderítők,
Kozmikus
(űr)
Felderítő
csoportfőnökségből állt.232 Az amerikai katonai vezetésnek a II. világháború után nem volt központi hírszerző és irányító szervezete. 1961-ben mind a három haderőnemi hírszerző osztályt egyesítették Védelmi Hírszerző Ügynökség (Defense Intelligence Agency – DIA) elnevezéssel. 1947-ben létrehozták az USA legnagyobb, világméretű politikai hírszerző szervezetét, a CIA-t. A központban mintegy 18000 fő dolgozik, külföldön kihelyezett <állomások> működnek. 1952ben egyetlen katonai szervezetbe, a Nemzetbiztonsági Ügynökségbe (National Security Agency – NSA) vonták össze a rádió- és technikai felderítő szervezeteket. A korszerű titkosszolgálatok munkájának ma már elképzelhetetlen részét képezi az egész világra kiterjedő légi-, űr- és elektronikai felderítés, ezért a katonai nagyhatalmak igen nagy teljesítményű felderítő rendszerekkel működő repülőgéppel, hajókkal és műholdakkal rendelkeznek többek között. Napjainkban a tömegkommunikáció és a sajtó, a felderítés vetélytársaiként tüntetik fel magukat, ami arra vezet, hogy ilyen körülmények mellett még nehezebb tárgyilagos döntést hozni. A hírek többségét nem megszerezni kell, mert azok kéretlenül is elérnek bennünket. Az információkat azonban meg kell szűrni, elemezni, értékelni szükséges, és időben, a problémához igazítva kell továbbítani a döntéshozónak.
A politikusoknak továbbra is
szükségük
hosszú
van
a
felderítés/hírszerzés
támogatására,
távú
előrejelzésére,
figyelmeztetésére, illetve riasztására. A békemissziók, a konfliktuskezelés „gyakorlati érvényesülésének kritikai felülvizsgálatára van szükség, a döntéstámogatás információs biztosítását illetően.”233 A szereplőket „kulturális, intézményi és fizikai környezetükben is
231
Boda József: Nemzetbiztonsági almanach. Zrínyi Kiadó. 2016. 111o. Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története. Egyetemi jegyzet. ZMNE. Bp. 2001. 118,125127.o. 233 Botz László: A hadászati felderítés szerepe a Magyar Köztársaság stabilitását befolyásoló globális és regionális fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások értékelésében, különös tekintettel a megváltozott európai biztonságpolitikai helyzetre, a NATO új stratégiájára és a délszláv válságra. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2000. 7,8.o. 232
91
értelmezni kell, abból a célból, hogy jobban megértsük céljaikat.”234 A DIA, az amerikai katonai felderítés szerint napjaink kihívásai sokkal összetettebbek, s ezáltal kezelésük is nehezebben tervezhető és kivitelezhető. A hírszerzés „a 21. században még inkább kiteljesedik és szétterjed a társadalmi élet minden lehetséges területére.235 3.2. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és az információkezelés Az 1990-es éveket megelőzően a Biztonsági Tanács állandó tagjai (Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország) leginkább arra fordítottak kiemelt figyelmet, hogy globális politikai érdekeik ne sérüljenek, ezért kisebb erőfeszítés kísérte a válságok hatékony kezeléséhez szükséges erők telepítésének felderítő rendszerét. A hidegháborút követően sem változott meg jelentősen ez a nagyon merev álláspont. A békefenntartó műveletek felderítő támogatásával kapcsolatban a tapasztalatok arra engedtek következtetni, hogy a világszervezet nem tudja feloldani a semlegesség és pártatlanság követelménye, valamint a békemissziók hírszerzési igénye közötti ellentmondást. Az ENSZ még a hírszerzés (intelligence) kifejezés használatának is ellenállt, helyette inkább az információ (information) kifejezéshez ragaszkodott. Az 1984-es Békefenntartók kézikönyve (UN Peacekeeper Manual) is következetesen „elutasítja a hírszerzés rendszerének erősítését, mivel túl sok a kémkedéshez kapcsolódó szál.”236 Ez a probléma oda vezethető vissza, hogy az ENSZ mint szervezet és a hírszerzés mint tevékenység között leginkább a pártatlanság alapelvére épül, továbbá a kéksisak, mint szimbólum szellemiségében keresendő. Leginkább a hidegháborús időkből visszamaradt beidegződésből fakadóan, a hagyományos nézőpontot képviselő
ENSZ-tisztségviselők
úgy
vélték,
hogy
a
békemissziókban
végzett
információszerzés nem a támogatás eleme, hanem a „résztvevők egymás elleni adatszerzésének eszköze.”237 Ezzel összhangban, a kiadott utasítások nem tartalmaznak az információk megszerzésére és feldolgozására vonatkozó útmutatásokat, ajánlásokat. 234
Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edit. Aug. 2011. Chap. 4. p.13. 235 Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története. Egyetemi Jegyzet. ZMNE. Bp. 2001. 149.o. 236 Jacob Ravndal: Developing Intelligence Capabilities in support of UN operations. In: Tiziano Diamanti: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Vol. 6 No. 5 Fall 2013 Supplement: 9 th Annual IAFIE Conference. Art. 13. p.104. 237 Herman, Michael: Intelligence after the Cold War: Contributions to International Security. Conflict Studies Research Centre 1995. nov. In.: Botz László: A hadászati felderítés szerepe a Magyar Köztársaság stabilitását befolyásoló globális és regionális fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások értékelésében, különös tekintettel a megváltozott európai biztonságpolitikai helyzetre, a NATO új stratégiájára és a délszláv válságra. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2000. 91.o.
92
Azonban a tapasztalatok ugyanakkor azt bizonyították, hogy az információkezelés kulcsfontosságú tényező, ezért a műveletekben részt vevő erők sokszor önállóan kísérelték meg ennek végrehajtását. Ezért a békefenntartó erők ilyen irányú tevékenysége még az 1990es évek elején is inkább egyéni kezdeményezéseken alapult.238 Roméo Dallaire (1946-) kanadai tábornok erről így írt: „Ruandában nem voltak hírszerző eszközeim. Egy ország sem bocsátott sem az ENSZ, sem az én részemre pontos és naprakész információt.”239 A boszniai UNPROFOR-parancsnokok készítettek ugyan javaslatokat az ENSZ döntéshozó szervei számára, ezek megvalósítása azonban elmaradt.”240 A műveletek eredményessége, több esetben is a megbízható hírszerzési eszközök hiánya miatt maradt el,”241 folytatja Bram Champage. Az információszerzés eljárásának kidolgozását jelentős mértékben hátráltatták azok a nyilvánosságra kerülő botrányok, amelyek különböző nemzeti titkosszolgálatokról kerültek elő. Azonban a misszió környezete egyre inkább kiszámíthatatlanabb, így folyamatos jelleggel törekedni kell annak megismerésére.242 Az ENSZ tagállamok ezért is kezdték felismerni, hogy a békefenntartás kulcs elemei közé kell sorolni a hírszerzést, ezért az 1990-es években az ENSZ „magatartása megváltozott.”243 Hírszerzéssel foglalkozó személyek egyre nagyobb számban kerültek veszélyes helyekre, de amikor már ott voltak, jelenlétük elfogadott volt és képességeiket ki is használták. Az ex-Jugoszlávia területén végrehajtott különböző békefenntartás adta új körülmények általánosságban azt igazolták, hogy „az ENSZ elismerte és elfogadta”244 az információszerzés szükségességét. Ennek egy nagyon korai példája volt, amikor 1993-ban az ENSZ New-York-i főhadiszállásán megalakítottak egy műveleti 238
Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE. Szakdolgozat. Bp. 2008. 44.o. In: http://www.carleton.ca/csds/pki/doc/Denofsky.pdf 2009.02.12. Barry A. Denofsky & G.D. (Tim) Smith Evolution of Intel in Multilateral Peacekeeping Missions Intelligence Analysis & Threat Assessment.p.3. 239 Dallaire, R: Shake Hands with the Devil. Arrows Books, London, 2003, p. 90., pp.194-195. In: Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.16. 240 Botz László: A hadászati felderítés szerepe a Magyar Köztársaság stabilitását befolyásoló globális és regionális fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások értékelésében, különös tekintettel a megváltozott európai biztonságpolitikai helyzetre, a NATO új stratégiájára és a délszláv válságra. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2000. 91.o. In: Goodden, Royal Thomas: Intelligence Support to Peace Operations. Adelphi papers, 1998. 241 Barry Ashton In: Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.16. 242 UN Department of Peacekeeping Operations: Joint Operations Centres & Joint Mission Analysis Centres. DPKO Policy Directive 1 July 2006. Ref. POL/2006/3000/04. p. 2-3. 243 Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE. Bp. 2008. 45.o. In: Dorn:The Cloak & the Blue Beret, p.428. 244 Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE. Szakdolgozat. Bp. 2008. 44.o. In: Charters: Out of the Closet p.16.
93
központot. Ettől függetlenül a hírszerzés, mint olyan továbbra is ellentmondásos ügy maradt a missziókban. Habár az ENSZ Főhadiszállás elutasító maradt azokkal, akik információgyűjtést hajtottak végre, felvonultatták saját hírszerzési gyakorlatukat, „mindegyik kontingens kifejlesztette saját forrásait.”245 1996-ban, egy sajtótájékoztatón Kofi Annan már az „intelligence”246 kifejezést használta. Az új típusú globális kihívások, fenyegetések és kockázatok nemcsak a nemzeti hírszerző szolgálatok újra gondolását, hanem egy egységesített információszerző rendszer kiépítésének lehetőségét is felvetette, majd adott esetben eredményezte. Annál is inkább, mivel a „megfigyelés, elemzés és időszerű tájékoztatás, a békefenntartók elsődleges feladatai közé tartoznak.”247 A világszervezet kezdte elfogadni egy saját információs rendszer kiépítésének az eszmeiségét, melynek során ki akartak fejleszteni egy olyan információszerző képességet (Peacekeeping Information/Intelligence Capability - PKI), ami valójában a klasszikus hírszerző erők, eszközök és módszerek alkalmazását is magában foglalhatta volna. Épp ezért ezt valójában sohasem tudták kivitelezni. A másik nézet (Information Peacekeeping - IPK) érthető módon, már nem volt ilyen megengedő. Ez a típusú megközelítés, három elemet tartalmaz: OSINT, információs technológia, és elektronikai biztonság, azonban a pártatlanság miatt leginkább az OSINT-alapú alkalmazást helyezte csak előtérbe. Kofi Annan volt ENSZ főtitkár megpróbált több sikertelen kísérletet követően is egy ún. információs szervezetet létrehozni, ISAS néven (Information and Strategic Analysis Secretariat). Véleménye az volt, hogy „a békefenntartóknak hírszerzési képességekkel és elemzéssel kell rendelkezniük.”248 A Béketámogató Művelet (UN Peace Support Operation-PSO) parancsnokai, és más ENSZ főtitkárok azonban gyakran ellenezték a PKI ötletének a tovább fejlesztését és kialakítását,249 továbbá tradicionálisan a Békefenntartó Műveletek (UN Department of Peacekeeping
245
Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE. Szakdolgozat. Bp. 2008. 44-45.o. In.: http://www.carleton.ca/csds/pki/doc/Denofsky.pdf 2009-02-12. Barry A. Denofsky & G.D. (Tim) Smith Evolution of Intel in Multilateral Peacekeeping Missions Intelligence Analysis & Threat Assessment.pp.3,5. 246 Melanie Ramjoué: Improving UN Intelligence: Lessons from the Field. Geneva Centre for Security Policy Paper No. 19. Aug. 2011. p.2,3. 247 Ayers, C.: Peacekeeping tactics, techniques and procedures, Langley Airforce Base, Virginia, 1989, 31. In: Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.9. 248 Brahini Report 21 Aug. 2000, available at: www.UN.org, Walter Dorn, UN Peacekeeping Intelligence. Oxford Handbook of National Security Intelligence. London. Oxford University Press, 2010. In: Tiziano Diamanti: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Vol. 6 No. 5 Fall 2013 Supplement: 9th Annual IAFIE Conference. Art. 13. p.102. 249 Jacob Ravndal: Developing Intelligence Capabilities in support of UN operations. In: Tiziano Diamanti: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Vol. 6 No. 5 Fall 2013 Supplement: 9th Annual IAFIE Conference. Art. 13. p.104.
94
Operations - UN DPKO) és a Politikai Ügyek Osztálya (UN Department of Political Affairs UN DPA) is határozottan hírszerzés ellenes volt.”250 Végül az ENSZ egy olyan válaszút előtt találta magát, ahol meg kellett különböztetnie a bevezetendő információszerző eljárást a titkosszolgálatok gyakorlataitól, ezért nem szokványos módon, három részre osztotta fel a hírszerzést. Az első, az ún. „engedélyezett,” „white intelligence”-nek is nevezett eljárás, amelynek jellemzői a látható békefenntartói (földi statikus figyelőpont, gépkocsi és légi) megfigyelés, videó megfigyelés, érzékelők (akusztikus, IR (IR-Infrared= infravörös tartomány.), radar; X-ray (Radar és X-ray= radar és röntgensugár alapú), hang és szeizmikus rezgések) használata, nyíltan azonosítható ENSZ személyek, nemfizetett informátorok, továbbá dokumentumok nyílt információgyűjtés módszerével történő megszerzése adja. A második, az ún. vitatott, „grey intelligence” eljárás jellemzője a rejtett és álcázott módú megfigyelés, missziós területen túli megfigyelés, nem azonosítható ENSZ személy és díjazott informátorok, SIGINT alkalmazása és minősített iratok megszerzése. Végül a harmadik, az ún. tiltott, „black intelligence” eljárás jellemzője a rejtett és álcázott módú megfigyelés, missziós területen túli megfigyelés, fedett és leplezett ENSZ alkalmazottak,
fizetett
informátorok,
telefonlehallgatás,
továbbá
dokumentumok
eltulajdonítása is. A leírtakat, egy táblázat mutatja be: (1. számú táblázat. Figure 2: Peacekeeping Intelligence Leadership Digest) Ezen a kompromisszumos megoldás legfőbb jellemzője, hogy „mindenki számára elfogadhatóbb; nem veszélyezteti a konfliktusban érdekelt feleket, hasznos tevékenység az ún. bizalomépítő tevékenység során, kisebb az időfelhasználás és költség, a manipuláció és dezinformáció lehetősége fennáll, nem lehet azonban mély elemzéseket készíteni, az ENSZ politikai testületének jóváhagyása, a felek beleegyezése, a helyi és a nemzetközi joggal összeegyeztethető.”251 Ezt követően lehetséges volt az elvi kereteken túl, a szerkezeti felépítés megvalósítása is. 2006-ban a DPKO létrehozta azt a szerkezeti rendszert, amely a későbbiekben az ENSZ Információs Apparátusának a magja lett. A rendszert úgy tervezték, hogy stratégiai, műveleti és taktikai szinten is jelenjen meg az információ. Itt az ENSZ New York-i Központjába (UN 250
Wiebes, C.: Intelligence en de oorlog in Bosnie, de rol van de inlichtingen-en veiligheidsdiensten, Nederlands Instituut voor oorlogsdocumenttatie, Boom, 2002, p.26. In: Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.13. 251 de Jong, Steele and Plantje, PKI: emering concepts for the future, Chapter 19. In: Tiziano Diamanti: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Vol. 6 No. 5 Fall 2013 Supplement: 9th Annual IAFIE Conference. Art. 13. p.106.
95
NY MHQ) az ügynökségeken, a békefenntartó missziókon, a tagállamokon és nyílt forrásokon keresztül érkezik be az információ. A Situation Center (SITCEN) az a legfőbb szerv, amely a nap 24 órájában gyűjti és feldolgozza az információkat. „Az elemző egységük nem nagy,”252 továbbá az „informális és az eseti információ-megosztásban kell, hogy megbízzon, melyet a tagállamok szolgáltatnak.”253 Az egyetlen független és mindig rendelkezésre álló információ, a területen dolgozó ENSZ megfigyelőktől származik. Ennek eredményeként, a missziókban is meg kellett jelenni egy hasonló szervezetnek. A direktíva útmutatást nyújt a misszióknak, hogy hozzanak létre egy Egyesített Műveleti Központot (Joint Operation Centre - JOC) és egy Egyesített Missziós Elemző Központot (Joint Mission Analysis Centre - JMAC) abból a célból, hogy minden békefenntartó misszió rendelkezzen, egy egyesített megfigyelő, elemző és jelentő központtal. Ennek célja a döntéshozók hatékonyabb információkkal történő támogatása. A két szervezet az MHQ-en belül helyezkedik el, jelentési kötelezettséggel bír a Misszióvezető (Head of Mission - HoM) irányába. Nem döntéshozói testület, nem helyettesítheti a vezetést és az irányítást. A JOC feladata „egyesített jelentési kötelezettség a folyó műveletekről és napi jelentések készítése. Ez gyakorlatilag 24/7 lefedettségű információs központ és kommunikációs elérhetőség. Napi szinten feladata a műveleti tevékenység végrehajtásának nyomon követése, az érdemleges ügyek aktualizálása, a keletkezett információk összegyűjtése és szétosztása, napi jelentés készítése. Válság esetén Válságkezelő Központként működik (Crisis Management Centre – CMC). Minden missziós komponensnek jelentenie kell a JOC-nak.”254 Habár a JMAC felállítása nem kötelező a békefenntartó műveletekben, azonban legkevesebb négy jellegzetességet figyelembe kell venni annak tervezésekor. „Ha a négy pont együttesen létezik, akkor a HoM javaslatára a DPKO engedélyezhet.i”255 Ez a katonai mandátum, sérülékeny biztonsági környezet, hiányzó együttműködés és a konfliktus megléte. A JMAC ellátja a vezetést szintetizált összadat-forrású információval, továbbá elemzéseket készít, ami a misszió szintű tervezéshez és döntéshozatalhoz szükséges. Felelős a döntéshozók információigényének kiszolgálásáért, beszerzi és egyesíti az információkat a misszió
252
Jacobs, I., UNSCOM, A: UN Intelligence Organization, Canadian Forces College, 1999, 3. In: Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.10. 253 Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. pp.10-11. 254 UN Department of Peacekeeping Operations: Joint Operations Centres & Joint Mission Analysis Centres. DPKO Policy Directive 1 July 2006. Ref. POL/2006/3000/04. p.3. 255 Tiziano Diamanti: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Vol. 6 No. 5 Fall 2013 Supplement: 9th Annual IAFIE Conference. Art. 13. p.109.
96
egységeitől és egyéb forrásokból, értékeléséket készít. Minden missziós egységnek információkat kell beküldeni. A JMAC jelent a HoM/CoS/d/HoM (misszióvezető, törzsfőnök és a misszióvezető-helyettes) részére. „MHQ szinten katonai hírszerző, rendőri és polgári elemző rész, továbbá a biztonsági szolgálat elemző részlegét integrálni kell a JMAC-be.256 A JMAC további feladata a fenyegetettségi jelentés; figyelmeztető/előrejelző jelentés; rendszeres megbeszélés; incidens és trend elemzések; hírszerzési jellemzések és feltételezett forgatókönyvek készítése. Az összeállított jelentéseket a Misszión vezetőjén keresztül, a UN DPKO részére eljuttatni. A kiképzés jelenleg a Norwegian Defence International Center (Norwegian Defence and Command Staff College) által folyik. A JMAC felépítése257 (2. számú diagram) és a JMAC végrehajtása (3. számú táblázat: JMAC implementation Table 1: JMAC Implementation. Source: Annual mission budgets (for civilian posts) and author interviews). Vegyes tapasztalatok kerültek felszínre, a sikertől kezdve egészen addig, hogy a JMAC csak papíron létezik. Egyes missziókban a „Főparancsnok (Force Commander) alárendeltségébe tartozott, és szinte kizárólagosan a katonai műveletek elemző-értékelő szerve volt.”258 Annak ellenére, hogy világos utasításokat adtak ki a JMAC és a JOC-kal kapcsolatosan, nem minden került végrehajtásra.”259 Azonban a JMAC bebizonyította létjogosultságát. Néhány nagyobb misszióban az információ-megosztás a mai napig nagy kihívás elé állítja a szereplőket, így néhol a JMAC-et <szervezetellenes> kifejezéssel illették. A JMAC szintén kulcsszereplő különösen ott, ahol az önérdek megfertőzi az egyéb egységek jelentési és értékelő funkcióit. Ahol erős a parancsnoki támogatás, ott nagyobb hatásfokkal működik érthető módon. Ha a JMAC-en belül a polgári és katonai együttműködés jó, akkor nincs vagy nem jelentős az érdekellentét. Érvek a JMAC mellett: „OSINT tevékenység megléte és fenntartása; az összes ENSZ szervezet információ megosztása; korlátozott hozzáférés a tagállamok nyújtotta minősített 256
UN Department of Peacekeeping Operations: Joint Operations Centres & Joint Mission Analysis Centres. DPKO Policy Directive 1 July 2006. Ref. POL/2006/3000/04. p.5. 257 Tiziano Diamanti: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Vol. 6 No. 5 Fall 2013 Supplement: 9th Annual IAFIE Conference. Art. 13. p.110. 258 Mark Malan: Intelligence in African Peace Operations: Addressing the Deficit, paper No.7 Kofi Annan International Peacekeeping Training Centre Vol. 15. No.4. 2008, p.523. In: Melanie Ramjoué: Improving UN Intelligence, Lessons from the Field. Geneva Centre for Security Policy Paper No.19. Aug.2011. p.4. 259 Report of the Special Committee on Peacekeeping Operations, 2007, UN doc. A/61/19/Rev.1, para.64 & 104. In: Melanie Ramjoué: Improving UN Intelligence, Lessons from the Field. Geneva Centre for Security Policy Paper No. 19. Aug. 2011. p.4.
97
információhoz; független műholdas hozzáférés.”260 Az ENSZ-nek szüksége van saját információszerző szervezet létrehozására. A békefenntartóknak szükségük van megbízható információra, hogy tudják, mi történik környezetükben.”261 Az ENSZ mint nemzetközi szervezet nem szereti, ha tevékenysége közben kémkedésbe keveredik, de a csapatok védelme egyben kötelessége is.”262 Érvek a JMAC ellen: Az egyik legnagyobb ok, hogy az ENSZ nem tud információgyűjtő tevékenységet kifejteni a fogadó állammal megkötött ún. Status Agreement miatt.”263 Az ENSZ-től kiszivárog az információ, az állandó és az ideiglenes alkalmazottak egy része a tagországok hírszerző szervezeteinek dolgoznik. Nincs olyan hely, ahol a minősített anyagokat tárolni és azokat feldolgozni lehetne. A minősített információkat megismerhetik, felfedésre kerülhetnek az alkalmazott erők, eszközök és módszerek, amelyek érthető módon veszélyeztetik a forrásokat, melyek védelme elsődlegességet élvez. 3.3. Az Európai Unió és az információkezelés Az Európai Unió Tanácsa megállapítja, hogy a haladéktalan fellépést igénylő területek közé sorolandó, a „helyszíni biztonság javítása és az információszerzés fejlesztése.”264 Fokozott rendelkezésre állásra
kell
bocsátani,
a
polgári
EBVP-vel
összefüggő,
naprakész
információkat, melyeket széles körűen hozzáférhetővé kell tenni. Olyan eszközök kifejlesztésére van igény, ahol megvalósulnak az információcsere követelményei (egy jelenleg is folyamatban lévő, integrált, szolgálatközi, polgári-katonai projekt), ahol a missziók biztonságának fokozása minél jobban előtérbe kerül, továbbá ahol szükséges a polgári EBVPmissziók keretében végzett hírszerzés is megvalósításra kerüljön.265 Ezzel összefüggésben és ennek eredményeképpen, az EU Politikai és Biztonságpolitikai Bizottsága (Political and Security Committee - PSC), figyelemmel kíséri az aktuális nemzetközi biztonsági helyzetet, a helyzetjelentések, a fenyegetettségi mutató és egyéb hírszerzői elemzések alapján. A Tanács döntési jogosítvánnyal ruházhatja fel a PSC-t politikai 260
Charles Williams, US NAVY, In: Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.11. 261 Jan-Inge Svesson, Swedish Armed Forces Intelligence & Security Center. In: Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.11. 262 Dumulon, A; Heide, R. & Phillips, J: Peacekeeping Intelligence, Conference Rep. 2003,6. In: Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.12. 263 Bram Champagne: The UN & Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. p.13. 264 Az EU Tanácsa: New Civilian Headline Goal 2010. Brüsszel, 2007. nov. 9. (15.11) 14823/0. 4.o. 265 Az EU Tanácsa: New Civilian Headline Goal 2010. Brüsszel, 2007. nov. 9. (15.11) 14823/0. 5,6.o.
98
kérdésekben, illetve feladatául szabhatja a válságkezelés stratégiai irányítását. A polgári válságkezeléssel foglalkozó Bizottság (Committee for Civilian aspects of Crisis Management - CIVCOM) együttműködik az EU Katonai Bizottságával (European Union Military Committee - EUMC) és tanácsokkal segíti a PSC-t. Az EU Hírszerző Központ (EU Intelligence Centre - INTCEN) a Tanács főtitkárságának alárendelt szervezete, ahol a tagállamok elemzői, a válságkörzetek szakértői, valamint a terrorizmus és a szervezett bűnözés elemzésével, helyzetértékelésével foglalkozó szakemberek dolgoznak a nap 24 órájában. Az INTCEN a tagállamok hírszerző és biztonsági szolgálatainak adataira, valamint az EUROPOL információira is támaszkodik. „Az EU hírszerzése a fejlődése során képességeit előbb a rendőri együttműködés biztonsági területére fejlesztette ki, a hírszerzés háttérbe szorult.”266 Jelentős információforrást képez az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézete, (European Union Insitute for Security Studies - EUISS) amely adatelemzést végez, ajánlásokat is készít. Hírszerzés az Európai Unióban: A nemzetközi együttműködés vizsgálata szempontjából három területen célszerű elemezni: szervezeti kérdések, bürokrácia és az államközi együttműködés. Az alábbiakban a szervezeti felépítéssel foglalkozunk. A Lisszaboni Szerződés életbe léptetését követően 2010-től jelentősen átalakult az EU Katonai Törzs (European Union Military Staff - EUMS) szervezeteinek szerkezete és alárendeltsége. „Az EUMS három fő funkciója (korai előrejelzés, helyzetértékelés és hadászati szintű műveleti tervezés) nem valósulhat meg akkor, ha nincs megfelelő és hatékony felderítő/hírszerző támogatása.”267
Az
érintett
EU
szervezetek
információkkal
történő
ellátása
a
hírszerző/felderítő rendszert koordináló EU Katonai Törzs Hírszerző Igazgatóságon (European Union Military Staff Intelligence Directorate – EUMS INTDIR) keresztül, a nemzeti katonai hírszerző szervezetekből és a műveletekben részt vevő erőktől kapott adatok, információk, valamint átfogó elemzések és értékelések feldolgozása és elosztása útján valósul meg. Az EU hírszerzési elemzései többségében viszonylag rövid határidőre készülnek el, egyrészt fenyegetettséget elemző stratégiai szintű okmányok, másrészt, pedig operatív értékelések formájában. Ezeket a SITCEN, az Europol és az INTDIV készíti. „Az EU-erők
266 267
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 115.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 126-127.o.
99
idegen területeken történő bevetése lényegesen megnövelte a nemzeti szolgálatok szerepét az információszerzésben, nemcsak stratégiai, hanem taktikai szinten is.”268 Az EU katonai hírszerző szolgálatainak vezetői általában évente egy alkalommal találkoznak, ahol tájékoztatást kapnak az EU Hírszerző Igazgatóság tevékenységéről. A vezetőkből álló szervezet az EU Hírszerző Igazgatók Konklávéja elnevezést kapta (EU Directors Conclave – EU IDC), amely nem része a biztonsági rendszernek, nem döntés-előkészítő vagy döntéshozó testület, hanem egy bürokráciától mentes informális találkozókat előkészítő és lebonyolító testület. Az EU hírszerző szervezetében a lisszaboni folyamat eredményeként a legfontosabb változás, hogy az Európai Unió Katonai Törzse több más szervezettel együtt az Európai Külügyi Szolgálat (European External Action Service – EEAS) alárendeltségébe került. Az új szervezet, az alábbi elemekből épül fel: I/ Politikai Egység (Policy Unit). 1/ Közös Biztonságpolitikai (Common Security and Defence Policy - CSDP) és válságkezelési struktúrák: a/ Válságkezelési és Tervezési Igazgatóság (Crisis Management and Planning Directorate – CMPD). b/ Polgári Tervezés és Vezetési Képesség (Civilian Planning and Conduct Capability – CPCC). c/ EU Katonai Törzs (European Union Military Staff – EUMS). d/ EU Helyzetelemző Központ (EU Situation Centre – SITCEN). II/ A válságkezelés feladatainak teljesítése érdekében az EU állandó politikai és katonai struktúrákat hozott létre: 1/ EU Politikai és Biztonsági Bizottság (Political and Security Committee – PSC). 2/ EU Katonai Bizottság (European Union Military Committee – EUMC). 3/ EU Katonai Törzs. 4/ Hírszerző Igazgatóság (Intelligence Directorate – INTDIR). 5/ Műveleti Igazgatóság (Operation Directorate - OPS). 6/ A SHAPES EU egysége (EU Cella SHAPE Unit).”269 A hírszerző szolgálatok tevékenysége a gyakorlatban többnyire a hírszerzési ciklushoz kötődik, amely az információk előállításának ismert négy fázisát tartalmazza. (3. számú diagram. A hírszerzési ciklus elemei). A ciklus a nemzeti hírszerző szolgálatoknál funkcionálisan működik. Az EU esetében ez „nem teljes mértékben érvényesül, hiszen a 268 269
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 138,139.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 129-131.o.
100
második fázis a minősített információk hiányában csak részlegesen érvényesülhet.”270 A második fázisban az EU esetében információforrásként jönnek számításba a tagállamok titkosszolgálatai, az EU Hírszerző Igazgatósága; az EU Katonai Törzse, a bizottságok és a tagállamok jelentései, nyílt források és az EU SATCEN képei is. Az EU elemző szervezetén belül külön OSINT-csoport működik. Mivel a misszió szűkebb és tágabb értelemben vett környezete „egyre bonyolultabb, egyre nagyobb az igény az információ megosztására, amely egyik előfeltétele a misszió sikerének.”271 Ezért létrehoztak egy ún. Missziós Elemző Képességet (Mission Analytical Capability – MAC), amely az alábbi jellegzetességgel bír:
A képesség a Misszió Vezetőjét, a HoM-ot szolgálja, a döntéshozatal előkészítését és támogatását segíti elő.
A missziók, az egyéb EU, és nem EU szereplők között folyamatos kommunikációt tartson fent, hozzájárulva a mandátum sikeres végrehajtásához, a válságövezet stabilitásának hosszú távú fenntartásához.
A MAC biztosítja, hogy az érdemleges információ, folyamatosan rendelkezésre álljon a döntés-előkészítők és a vezetők részére.
Az egység közvetlenül a tagállamoktól nem cserélhet bűnügyi operatív/műveleti adatokat, csakis kizárólagosan az EUROPOL/INTERPOL, és egyéb illetékes szerveken keresztül.
Feladata a folyamatos információszolgáltatáson felül, hogy az elemzők, és a döntéshozók, jobban megértsék a kialakult helyzetet, annak kiváltó okait, fejlődésüket, felmérjék a fenyegetések, kockázatok és a kihívások jellegét, forgatókönyveket készítenek elő, végül pedig előrejelzést adjanak.
Elősegíti azt a jellegű információ-megosztást is, aki nem EU tag, de meghívottként a műveleti területen lát el feladatokat.
A MAC „kitölti az információs hézagokat, elkerüli a párhuzamosságokat és koordinációs tevékenységet is végez,“272 illetve feladata a „misszió információ áramlásának jobb megszervezése is.”273
270
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 132,133.o. Council of The EU: Overarching Principles for the Establishment of an Analytical Capability in Civilian ESDP Crisis Management Operations–MAC. 15417/1/09. REV 1. Brussels, 6 Nov. 2009. pp.3-4. 272 Council of The EU: Overarching Principles for the Establishment of an Analytical capability in Civilian ESDP Crisis Management Operations–MAC. 15417/1/09. REV 1. Brussels, 6 Nov. 2009. p.7. 271
101
Működteti a Tudásmenedzsment rendszert (Information Knowledge Management System - IKMST) abból a célból, hogy elemző és felmérő tevékenységet tudjon ellátni. Beérkeztetik a misszió összes szervezeti egységétől a rendelkezésre álló információt, beleértve a kívülről érkezőket is. Felméréseket szolgáltatnak, beleértve a potenciális fenyegetések korai előrejelzését. Segítik az elemző képességeket ott, ahol van. Szétosztják a MAC jelentéseket belső és külső felhasználásra.
A MAC nem döntéshozó testület, és nem része a vezetés-irányításnak sem, csak a HoM alárendeltségében helyezkedik el. Előre nem tervezhető a MAC létszáma, amely a misszió mandátumának összetettségéből és szervezeti felépítésétől is függ.274
3.4. Az Észak- Atlanti Szerződés Szervezete és az információkezelés A felderítés irányultságának meghatározása „minden állam szuverén ügye és nemzeti érdekeinek, valamint képességeinek, lehetőségeinek függvénye.”275 A Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága által jegyzett doktrína vezette be a fogalmát, amely külön fejezetben foglalkozik az információszerzéssel. A Szövetség 5. cikk szerinti feladataival összefüggő hírszerzési feladatokat szintén külön dokumentum szabályozza, amelyre a békeműveletek felderítő-hírszerző támogatása épül alapvetően. A támogatás értelmezhető szövetségi és nemzeti felelőségi kör szerinti bontásban, valamint a válságkezelés szakaszainak mentén. Azonban az is megállapításra került, hogy a válságban érintett felek és a nemzetközi szervezetek általában minden hírszerzéssel összefüggő tevékenységet gyanakvással fogadnak, ezért inkább a katonai információs művelet (Military Information Operation) kifejezés használata van érvényben. Ennek ellenére elfogadottá vált minden olyan információszerző tevékenység, amelyet a NATO hajt ki. A válságkezelésre történő felkészülés alatt, illetve a válság korai szakaszától kezdve a „döntéshozók számára igen fontos a fejlemények folyamatos nyomon követése,
273
Council of The EU: Overarching Principles for the Establishment of an Analytical Capability in Civilian ESDP Crisis Management Operations–MAC. 15417/1/09. REV 1. Brussels, 6 Nov. 2009. pp.7-8, p.14. 274 Council of The EU: Overarching Principles for the Establishment of an Analytical Capability in Civilian ESDP Crisis Management Operations–MAC. 15417/1/09. REV 1. Brussels, 6 Nov. 2009. pp.10-12. 275 Botz László: A hadászati felderítés szerepe a Magyar Köztársaság stabilitását befolyásoló globális és regionális fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások értékelésében, különös tekintettel a megváltozott európai biztonságpolitikai helyzetre, a NATO új stratégiájára és a délszláv válságra. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2000. 60.o.
102
értékelése, ami a megalapozott döntést támogatja.”276 A műveletek végrehajtása során az alábbi (békeidő alatt is) működő szervezetek jelentik az információszerzés elemeit: Egyesített Műveleti Központ (Joint Operation Center - JOC), Információk gyűjtését és a felderítési igények koordinálását kezelő rendszer (Collection Co-ordination Information Requirement Management System - CCIRM), Egyesített Elemző Központ (Joint Analysis Center -JAC), a Szövetség közvetlen alárendeltségében lévő hadászati felderítő rendszerek, a tagországok felderítő rendszereiben működő harcálláspontok, a Nemzetközi Katonai Törzs (International Military Staff - IMS) Hírszerző Osztálya (Intelligence Division - ID), a tagországok hírszerző főnökeit tömörítő NATO Hírszerző Testület (NATO Intelligence Board - NIB). Bizonyosra vehetjük, hogy a 21. században a hírszerzést osztályok és ügynökségek közötti kapcsolatrendszerben fogják végrehajtani, ezért a hírszerzés olyan rendszerek kiépítését követeli meg, ahol a vezetők elősegítik az együttműködést, felismerik az információszerzés fontosságát a misszió eredményes végrehajtása érdekében. A hírszerzés lehetővé teszi a parancsnokoknak és az elöljáróknak, hogy „az így kialakult előnyt saját maguk javára fordítsák.”277 A jelenkori műveletek sokkal összetettebbek, mint korábbiak és az ellenség felderítés, illetve azonosítása is sokkal nehezebb feladatot ró a békemissziókra. A probléma megközelítése nyitottságot és rugalmasságot is feltételez egyben. „Szükséges megérteni azt a közeget, ahol az ellenség tevékenykedik.”278 A jelenkori műveletek sokkal kiterjedtebb forrásokat használnak, a hírszerzés egyre gyorsabb és dinamikusabb lett, melynek két megközelítésével találkozhatunk. Az egyik a hagyományos, ahol az osztályok között éles határok helyezkednek el szigorú szabályok mentén, ami egy zárt rendszert eredményez. Ezt a szervezeti modellt egyre nehezebb eredményesen fenntartani. A másik nézet az az alkalmazkodó megközelítés, ahol a rendszer rugalmas és nyitottabb, az ügynökségek együtt dolgoznak, igaz az előírások megmaradnak, de a fő alapelv az együttműködés, a tér-, és időszerűség; a gyorsaság; a folytonosság és a biztonság lett. A klasszikus értelemben vett
276
Botz László: A hadászati felderítés szerepe a Magyar Köztársaság stabilitását befolyásoló globális és regionális fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások értékelésében, különös tekintettel a megváltozott európai biztonságpolitikai helyzetre, a NATO új stratégiájára és a délszláv válságra. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2000. 98-99.o. 277 Clausewitz: On War, Princeton, NJ: Princeton University Press, 1984. In: Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edn. Aug. 2011. Chap. 2. p.1. 278 Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edn. Aug. 2011. Chap. 1. pp.4-5.
103
stratégiai, műveleti és taktikai elválasztás leginkább hatásköri megjelölést takar manapság, ugyanis a mai értelemben a hírszerzésnek nincsenek jól körül határolt vonalai. A hírszerzés módszereire, felderítő és megfigyelő rendszerek sokasága alakult ki napjainkra, azonban ezen képességek megléte, országonként erősen változó. Ennek ellenére a teljesség igénye nélkül, ezek lehetnek: akusztikai felderítés (Acoustic Intelligence - ACOUSTINT), földrajzi felderítés (Geospatial Intelligence - GEOINT), képi felderítés (Imagery Intelligence IMINT), emberi erőforráson alapuló felderítés (Human Intelligence - HUMINT), műszeres és jelző felderítés (Measurement and Signature Intelligence - MASINT), lézeres felderítés (Laser Intelligence - LASINT), telemetrikus felderítés (Telemetry Intelligence - TELINT), fotografikus felderítés (Photgraphic Intelligence - PHOTOINT), nyílt-forrású felderítés (Open Source Intelligence - OSINT), rádióelektronikai felderítés (Signals Intelligence - SIGINT), távközlési felderítés (Communication Intelligence - COMINT) és elektronikai felderítés (Electronic Intelligence - ELINT), technikai felderítés (Technical Intelligence - TECHINT), rádiólokációs felderítés (Radar Intelligence - RADINT), Chemical Explotation (CHEMEX), valamint számítógépes felderítés (Cyber Intelligence - CYBINT). Fontos kiemelni, hogy amíg a hírszerzés (intelligence) egy állandó folyamat, addig a megfigyelés (surveillance) egy meghatározott, a felderítés (reconnaissance) általában egy rövid időszakra terjed csak ki (ISR). A felderítés és megfigyelés lehet: űrbázisú; légi; földi telepítésű; tengeri rendszerű; speciális erőkre épülő, végül fedett passzív megfigyelői. A NATO saját hírszerzési adatszerzésében fontos szerepet tölt be a Légi Figyelmeztetés és Ellenőrzés Rendszere (Airborne Warning and Control System – AWACS), melyet az utóbbi években pilóta nélküli felderítő repülőgépekkel (Unmanned Aerial Vehicle - UAV) is kiegészítettek. Egy új szemlélet alakult ki, az „ún. horizontpásztázás, ami egy folyamatos és módszeres kutatást jelent a globális környezeten keresztül, potenciális fenyegetéseket, veszélyeket és kockázatokat keresve.”279 Ezért az információt nemcsak vertikálisan, hanem horizontálisan is meg kell
osztani,
működtetését,”
280
mivel
„az
együttműködés
biztosítja
a
hírszerzői
kapcsolatok
továbbá célszerű egy információ-megosztást működtető részleg létrehozása
279
JDP 04 Understanding. In: Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edn. Aug. 2011. Chap. 4. p.3. 280 Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 168.o.
104
is.”281 „Egy megerősített hírszerzés alkalmazása alapvető fontosságú a stratégiai előrejelzéshez, különösen a válságkezelésnél és az 5. cikkely alá nem eső válságreagáló műveleteknél.”282 „A hírszerzés kommunikáció nélkül nem ér semmit,”283 zárható röviden a megállapítás. Az eredményes hírszerzés a parancsnok felelősségében rejlik,284 aki utasításokat ad, forrásokat biztosít és megköveteli a legmagasabb szintű munkát, de egyben kockázatot is vállal. A döntés végeredménye „sokkal fontosabb, mint maga a döntéshozatal folyamata.” 285 Ugyanakkor ki kell jelölni az elvárások határait is, mivel hiányos hírszerzésről akkor beszélünk, ha a hírszerzés nem találkozik a parancsnok elvárásaival. A parancsnoknak éppen ezért fel kell ismerni az erősség-gyengeség, illetve a szándék-képesség kölcsönhatásának összefüggéseit. A többnemzeti főhadiszálláson, egyéb nemzeteknél és nemzeti ügynökségnél célszerű egy „integrált hírszerző architektúra kialakítása,”286 ahol a J2 főnök a parancsnok legfőbb hírszerző tanácsadója. A J2 főnök alárendeltségében működő cella megkeresésekre válaszol, információigényeket terjeszt elő, feldolgozza, és elosztja az információt és jelentéseket készít. A cella összetétele többek között összadat-forrású értékelő és OSINT részlegből áll. A műveletek kimenetelének sikere a hírszerző állomány tevékenységétől is függ, akik ismerik a doktrínákat; tisztában vannak a képességekkel, részt vesznek tervezői műveletekben, továbbá egyesítik a nemzeti, hadszíntéri, műveleti és szövetségi/koalíciós hírszerző támogatást. Az állománynak lehetővé kell tenni a hírszerzési adatokhoz történő hozzáférést, ki kell építeni és fenn kell tartani egy dinamikusan működő műveleti hírszerző rendszert, mely az együttműködésen és a fúzió elvén alapul. „Minden tengerész, katona és repülős egyben egy szenzor is.”287 A hírszerzési képességek minőségének javítása érdekében
281
Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE. Szakdolgozat. Bp. 2008. 42.o. In: NATO/EAPC Resarch Felloship 2000-2002. NATO-OSCE Interaction in Peacekeeping: Experience & Prospects in Southest Europe. Final Report Guergana Velitchkova Bulgaria June, 2002. p.8. 282 Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. ZMNE. Szakdolgozat. Bp. 2008.42-43.o. In: Vigh Nóra NATO katonai irányelv az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló műveletekhez. Kard és Toll. 2006/3. 5-6.o. 283 A.M. Grey. In: Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edn. Aug. 2011. Chap. 3. p.25. 284 M.T. Flynn: Fixing Intel. Jan. 2010. In: Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edn. Aug. 2011. Chap. 5. p.6. 285 Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edn. Aug. 2011. Chap. 5. pp.6-7. 286 Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edn. Aug. 2011. Chap. 5. pp.15-18. 287 Development, Concepts & Doctrine Centre, MoD UK: Understanding & Intelligence Support to Joint Operations. Joint Doctrine Publication 2-00. 3rd Edn. Aug. 2011. Chap. 3. p.14.
105
1995-től, Nemzeti Hírszerzést Támogató Csoportokat (National Intelligence Support Teams – NIST) szerveztek és telepítettek a műveleti területre. A NATO mai hírszerző rendszere arra a kezdeti időszakra nyúlik vissza, amikor az erők nemzeti irányítás alatt maradtak. A Szövetségnek önálló hírszerzése akkor sem volt és most sincs, ezért információi elsősorban a tagországok hozzájárulásán alapultak. A hidegháború idején viszont csak katonai információk gyűjtésével foglalkoztak. Ebben az időszakban, a hírszerzés jól működött, mert a szemben álló felek földrajzi értelemben és szervezetileg állandók voltak. 1990 után a hírszerzés a válságövezetekre, a gazdaságra és a terrorizmusra összpontosult. Ma a hírszerzés új kihívásokkal találja magát szemben. Ezt a tevékenységet is segíti a „NATO Hírszerzési, Megfigyelési, Célmeghatározási és Felderítési (Intelligence, Surveillance, Target Acquistion and Reconnaissance – ISTAR) programja. Az ISTAR magában foglal egy komplex hálózatként működtetett radar, szenzor, számítógép és rádió rendszert. A pilóta nélküli felderítő eszközök biztosítják a célok folyamatos felderítését és megfigyelését. A NATO 2003-tól működteti a repülőgépre telepített korai riasztó és ellenőrző erőket, amelyek szintén be vannak kapcsolva az ISTAR rendszerbe. A Szövetség hírszerzési struktúrája 2010-ben jelentősen megváltozott. A feladatok koordinálása, illetve a párhuzamosságok és a rivalizálás megakadályozása érdekében a szakmai bizottságok, valamint az állandó szervezetek között a civil-katonai feladatok koordinálását a Hírszerzést Koordináló Testület (Intelligence Steering Board – ISB) végzi. 24-órás rendszerben működik a Helyzetelemző Központ (Situation Center – SITCEN), amely a válságkörzetet figyeli és elemzi a beérkező jelentéseket. A NATO javasolta az EU katonai parancsnokságának a szorosabb együttműködést, továbbá kapcsolatot épített ki az Interpollal, az Europollal, valamint a fontosabb amerikai parancsnokságokkal. Ennek ellenére, még mindig jelen van az a szemléletmód, amely szerint az összegyűjtött információkat inkább az adott szervezeten belül tartják, megosztás nélkül.288 A Szövetség célul tűzte ki a válságkezelő műveletek, és a döntéshozatal folyamatának információs támogatását. A rendszer három lépést foglal magában: adatgyűjtés; elemzés és hozzáférhetőség. „Bármilyen szintű katonai vezetés számára a legnagyobb kihívást az események folyamatos követése jelenti,”289 amely
288 289
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 175,178,184.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 179-181.o.
106
magában foglalja az ismeretek és a napi helyzet összehangolását, annak előrelátását; az ellenséges tevékenység figyelemmel kísérését és az események folyamatos követését is. Az elmúlt évek NATO-csúcsértekezletein és a 2010-ben elfogadott új stratégiában is megjelenik, egy jobb minőségű hírszerzés szükségessége. Az érzékelők, adattovábbító és titkosító programok közül szinte mind nemzeti fejlesztés alatt áll. Ennek főbb területei a TECHINT; ELINT; AWACS; kiberháborús eszközök; GPS-ek; adattovábbító rendszerek, valamint precíziós célmeghatározó berendezések összekapcsolása. A HUMINT-, a TECHINT- és az OSINT „egymás kiegészítői, kitöltik a hírszerzési hézagokat és ezáltal segítséget nyújtanak a tévedések elkerülésében.”290 A NATO-ban jelentkezik annak igénye, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok információit is integrálják a rendszerbe. Ezért hozták létre az IU-t, (Intelligence Unit), amely teljes működő-képességét 2011-ben érte el. A fejlesztést
illetően
szakmai
előrelépés
a
kihívásokat
elemző,
a
főtitkárhelyettes
alárendeltségében működő Új Típusú Fenyegetések Osztálya (Emerging Security Challenges Division – EIC). A hírszerzés terén is felváltja a korábbi alapelvet, a , azaz az információ minél szűkebb körben való terjesztése helyett, annak a lehető legtágabb körben való megosztása (pooling and sharing). Szükséges van olyan elemző csoportokra is továbbá, akik a műveleti területen együtt dolgoznak az információgyűjtést végzőkkel; az adatgyűjtés integrálására van szükség; egyesíteni szükséges a HUMINT, SIGINT, TECHINT forrásokból szerzett információkat, megosztás végett. A Szövetség az információszerző képességét kiterjesztette a „Közel-Keletre, a NyugatBalkánra, Közép-Ázsiára, az Oroszországi Föderációra, Afganisztánra, Irakra és Szíriára is, részt vesz a terrorizmus és a proliferáció elleni hírszerzésben, továbbá a felkelés elleni műveletekben. Olyan új fogalmak jelennek meg és hoznak új típusú megközelítést, mint például a . Ez az új típusú megközelítés a jövőben felválthatja az <ügynökség-központú> elvet is. Fúziós központok alakultak nemcsak a NATO-ban, hanem több nemzeti szolgálatnál is. „A NATO-ra hatással van az USA által alkalmazott eljárások és fordítva is igaz a megállapítás.”291
290 291
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 186,187.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 167.o.
107
A NATO az 1970-es évek végén fejlesztette ki a műveletek hírszerző támogatását biztosító számítógépes hálózatait oly módon, ahol a rendszerek összeköttetésben állnak egymással. A hálózat alapvetően összeköttetést biztosít a nemzeti szolgálatok, a NATO Központ és a missziók között, mégpedig mindhárom szinten. Az USA kiberparancsnokságot (Cyber Command - CYBERCOM) állított fel. „Amerikai kezdeményezésre, 2006-ban 21 NATOtagállam által aláírt megállapodás alapján hozták létre az Információ Egyesítő Központot, (Intelligence Fusion Center – IFC) ami 24 órás műszakban biztosít hírszerzési adatokat a tagállamoknak. Az Információ Egyesítő Központ „a NATO hírszerző közösségének <sikertörténete> lett.”292 A NATO-nak nincs integrált elhárító szolgálata, a feladatokat nemzeti szinten végzik. Rendelkezik belső biztonsági szolgálattal (NATO Office of Security – NOS), amely felelős, a Főparancsnokságon a kémelhárításáért, a terrorelhárításért, a belső biztonságáért, továbbá a titokvédelmi előírások betartásáért. A műveletek végrehajtásához az összes felderítési módot, minden lehetséges forrást igénybe kell venni. Amíg a felderítő infrastruktúra a válságkörzetben nem épül ki, a repülőgépekre és pilótanélküli légi felderítő eszközökre telepített szenzorok (beleértve az űrbázisú eszközöket is) képesek a művelet megindítása támogatásához szükséges információkat megszerezni. A béketámogató művelet során a humán hírszerzés jelenti az egyik legfontosabb forrást, igaz a rendszer kiépítése csak az erők beérkezését követően teljesedhet ki. Az adatok gyűjtése főként azokra a politikai, kulturális és gazdasági tényezőkre irányul, amelyek befolyásolják a válság kimenetelét, továbbá a műveleti környezet megismerésre kerül. A feldolgozás folyamatában sajátosság, hogy a katonai szaktudástól eltérő ismeretekkel rendelkező szakértők széleskörű bevonásával végzett elemzések is, az információs művelet szerves és elengedhetetlen részét képezik. A részt vevő, vagy a művelethez kapcsolódó nem-katonai szervezetek információhozzáférési lehetőségeit az <erőfeszítések egysége> elv alapján oly módon kell szabályozni, hogy a feladataik teljesítéséhez szükséges információ rendelkezésre álljon. Itt lehetőség szerint, az önkéntességet és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést kell érvényesíteni.”293 Több szakértő a jövőt a HUMINT, OSINT és a pilóta nélküli eszközök
292
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 169,170.o. Botz László: A hadászati felderítés szerepe a Magyar Köztársaság stabilitását befolyásoló globális és regionális fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások értékelésében, különös tekintettel a megváltozott európai biztonságpolitikai helyzetre, a NATO új stratégiájára és a délszláv válságra. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2000. 101,102.o. 293
108
kombinált alkalmazásában látja. „Az információkat ahol csak
lehet, nyitott forrásokon
keresztül kell gyűjteni és megosztani.”294 3.5. Együttműködés A biztonsági kihívások, kockázatok és fenyegetések határokon átnyúlóak, így az ellenük folytatott küzdelem is csak nemzetközi lehet, mégpedig a nemzetbiztonsági és rendvédelmi erők szoros hazai és nemzetközi együttműködésével. Épp ezért, a transznacionális fenyegetések, kockázatok és kihívások felderítése és megelőzése, valamennyi szervezet számára elsőbbséget élvez. „.A kihívásokra csak nemzetközi összefogással lehet hatékony választ találni, ezért legfontosabb az információcsere.”295 Az együttműködés erősen politikafüggő, ugyanakkor a határon átnyúló fenyegetés transznacionális biztonsági szolgálatot is létre tud hozni adott esetben.296 A hírszerző-, biztonsági szolgálatok és rendvédelmi szervek gyakran riválisként, vagy nem partnerként tekintenek egymásra még akkor is, ha ugyanazt az államot szolgálják, és még az is előfordul, hogy egy államon belül különféle vonalakat, érdekeket támogatnak. Az információcsere,az együttműködés gyakran nem lehetséges, ha ennek jogi akadályai vannak, továbbá az emberi jogokat eltérő módon értelmezik. A rendőrségi együttműködéstől eltérően, a hírszerző szolgálatok együttműködése nem mindig természetes, sőt esetenként nem is kívánatos. A nemzetközi együttműködésben a (meg kell osztani) elv napjainkban követendő alapszabály, azonban egyre inkább terjed a <pooling and sharing> elv (összegyűjt és megoszt). A NATO esetében 2010ig lényegében a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok biztosították az információk jelentős részét, ezt követően jelentős szerepet kapnak a polgári titkosszolgálatok is. Az utóbbiak az EU civil műveleteit irányító SITCEN-hez voltak bekötve, míg a katonai, az EUMS INT-hez. Információcsere a két EU-szervezet között 2008-ig szinte nem is létezett, vagy alig volt. Az adat kiadásához a titokgazda hozzájárulása szükséges, ami kedvezőbb esetben is lassítja az engedélyezett hozzáférést, rosszabb esetben pedig akadályokat görget annak megszerzéséhez. Az EU több államában azonban már kezd gyakorlattá válni a elv, ami
294
Uri László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. Szakdolgozat. ZMNE. Bp. 2008.43.o. In: Vigh Nóra: NATO katonai irányelv az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló műveletekhez. Kard és Toll, 2006/3. 11.o. 295 Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 158.o. In: Boda József: A katonai, rendőri és civil feladatok kölcsönkapcsolata, komplex értelmezése. Hadtudomány, XX. évf. 1-2. sz. 2010. 25.o. 296 Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 9,10,15,16.o.
109
rákérdezés és érdeklődés nélkül is automatikusan hozzájuthatnak az adatokhoz. Léteznek azonban már ún. „információbörzék és információbrókerek, ahol a szolgálatok, a rendőrség képviselői a helyszínen hozzájuthatnak az őket érdeklő információkhoz.”297 Hangsúlyozni kell, hogy a nemzetközi együttműködésnek több az előnye, mivel lehetőséget biztosít információt szerezni olyan területekről, ahonnan egyébként nincs mód, vagy igen komoly áldozatok és károk árán lenne megvalósítható, az együttműködéssel szélesebb információs bázis jön létre, időben gyorsan a felhasználóhoz kerül, az országok számára lehetőséget nyújt saját műveleteinek és tevékenységük leplezésére. Hátrányai ugyanakkor, hogy az érzékeny információk is átadásra kerülhetnek, ami érdekeket sért, források, szándékok, hírszerzési eszközök és eljárások válhatnak ismertté, nem mindig van lehetőség a visszakérdezésre és az információk ellenőrzésére és azok megerősítésére, a szolgálatok esetleg olyan tevékenységbe kerülhetnek bevonásra, amely ellenkezik a joggal, az értékrenddel, az erkölccsel, vagy más íratlan szabályokkal. Amennyiben fennáll a nemzetközi együttműködés, ott az alábbi sajátosságok jelennek meg:
Források állnak rendelkezésre;
Az együttműködés a bizalom (és a közös értékek) alapján történik;
Azt kell feltételezni, hogy a partner az információt megvédi;
Vélelmeznünk kell, hogy a nemzetközi és regionális szervezetek, intézmények biztonságosak, illetve megbízhatóak lehetnek;
A törvényi szabályozás elegendő az együttműködéshez;
Az emberi jogok és a jogszabályok eltérése nem lehet az együttműködés akadálya;
Az együttműködés elválasztható a rendelkezésre álló forrásoktól.
A hírszerzői együttműködés magas szintjét jelenti az a különleges helyzet, ha a politikai együttműködés nem működik, a hírszerzői viszont annál inkább.”298 Ennek ellenére, örök dilemma, ha az információk nem minden esetben oszthatók meg mással, mivel kérdéses az információk biztonsága, a forrás védelme. Sajnos, az intézmények gyakran kiszivárogtatják az információkat. Az információcserében igen fontos feladat a forrásvédelem, éppen ez nehezíti a nemzetközi együttműködést. Bármilyen forrás bekerül a nemzetközi együttműködésbe, betekintést enged egy szolgálat munkájába, így ez a legnagyobb akadálya az 297 298
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 46,47.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 83-81.o.
110
együttműködésnek. „A szolgálatok nem adnak olyan információt, amely visszavezethető a forrásra, ezért is inkább a szolgálatok a bilaterális együttműködést részesítik előnyben.”299 Minden állam információt akar szerezni a másikról úgy, hogy saját adatait nem szolgáltatja ki, például úgy, hogy közös érdekeknek megfelelően kiválasztott adatokat ad át; általános adatokat szolgáltat ki; közös műveletek végrehajtásáról állapodik meg; hírszerző tiszteket cserél, közös <sejteket> hoz létre; kommunikációs és adatszerző rendszereket cserél, ad el vagy ad át. A nemzetközi együttműködés a részt vevő partnerektől függően lehet bilaterális (két ország között) vagy multilaterális (több ország között). Az előbbi, más néven partnerszolgálati a nemzetközi hírszerzői kapcsolatok legfontosabb formája, amely képességnövelő eszköz és esetenként nélkülözhetetlen is. Ez lehet formális vagy informális. Ugyanakkor határai és akadályai is vannak az együttműködésnek, például a fenyegetettség; eltérő feladatrendszer; a veszély eltérő érzékelése, megítélése; fellelhető különbségek a politikai célokban; az emberi jogok megsértésének fennállása, de nehézségeket támaszthat az a sajátos helyzet, ha az információk átadásával belföldi hírszerzési igényeket elégítenek ki. Mindig is és továbbra is kiemelt fontosságú a nemzetközi együttműködésben a titokvédelmi szabályok betartása, mivel a kiszivárogtatás felveti a személyi és az információ biztonság kérdését. Mind ezeken túl, az együttműködés kialakításában kiemelkedő és döntő szerepe van a „bizalomnak, az adott szolgálat iránti tiszteletnek is.”300 A NATO 2010-ben elfogadott stratégiai koncepciója meghatározza, hogy a katonai blokk nélkülözhetetlen szövetségese az EU. 2010 előtt a polgári és katonai műveletek irányítása nem volt egységes, így hírszerzési információkkal történő ellátásuk is különböző módon történt. Kezdetben az információcsere sem volt teljesen automatikus, mivel voltak olyan tagállamok, amelyek nem, vagy csak kivonatosan engedték az általuk biztosított információ megosztását. Kiemelt fontossággal bír a NATO és az ENSZ együttműködése, az EBESZ a NATO különleges partner szerepe, a NATO-orosz kapcsolatok, partnerség Grúziával és Ukrajnával, a Mediterrán-térség, a Közel-Kelet és a globális partnerség. A NATO és az EU előtt álló kihívások mindkét szervezet esetében hasonlóak, a szervezeti és a reagálási lehetőségek, illetve a képességek azonban eltérőek. A két szervezet együttműködése 299 300
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 59.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 52-54.o.
111
ugyanakkor nélkülözhetetlen. A tényleges együttműködés elmélyítése a válságkezelésben létfontosságú, mivel egyetlen állam vagy intézmény sem képes egyedül kezelni vagy megoldani egy komolyabb válságot. „Elengedhetetlenné vált az információ lehető legrövidebb időn belüli megosztása,”301 zárható ezzel a megállapítással Kis-Benedek József álláspontja. Több szakértő azon a véleményen van, hogy a hírszerző közösségeknek meg kell változtatniuk az információmenedzsment területén kialakított eddigi szokásokat. Mivel olyan új fogalmak és eljárások jelentek meg, mint például a ; az ; az ; vagy a <multidimenziós elemzés>. Fúziós központok alakultak nemcsak a NATO-ban, hanem több nemzeti szolgálatnál is. A NATO 2010-ben elfogadott stratégiájának előkészítésével párhuzamosan az USA Hírszerző Közössége stratégiát dolgozott ki az információk megosztására vonatkozóan és külön stratégiát készítettek a hírszerzésre vonatkozóan is. A NATO és az EU folyamatosan javuló együttműködése is biztosítja a hírszerzői kapcsolatok működtetését.” A Szövetségen belüli információk cseréjét számos utasítás szabályozza, ugyanakkor „még mindig érezhető olyan tendencia, hogy az információkat kell tartani.”302 A Lisszaboni Szerződés ratifikálásával az együttműködés elveit a szerződés, az alábbiak szerint határozza meg: „a tagállamok egymás között szabadon, saját felelősségükre határozzák meg a titkosszolgálatok együttműködését a nemzetbiztonság érdekében oly módon, ahogyan megállapodnak.”303 Az EU tagállamai 9/11 után megállapodtak a hírszerző és biztonsági szolgálatok közötti információcsere erősítésében. Ennek konkrét eredménye lett az EU SITCEN létrehozása és a terrorizmus elleni akcióterv javaslatának elfogadása. A személyi adatok átadásával kapcsolatos együttműködést 2007-től könnyebbé tette –a Schengeni Együttműködés keretében– a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó törvény elfogadása. Az EU SITCEN-je sikeres intézménynek számít, elemzéseivel segíti az EU döntéshozó intézmények munkáját. Ez az egyik ok, amiért is, 2010-ben a szervezetet az újonnan létrehozott EU Külügyi Szolgálat alá helyezték, de ide került az EUMS és az EU válságkezelés is. Azonban a rendőri és a nemzetbiztonsági feladatok és munkamódszerek 301
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 19,31,37,39.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 167,168,184.o. 303 Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 119.o. 302
112
eltérő jellege miatt, „a rendőri együttműködés területén már jól bevált módszerek nem vihetők át a nemzetbiztonsági szolgálatok együttműködési jellegzetességeire.”304 Az EU illetékesei 1995 óta foglalkoznak egy független hírszerző szolgálat felállításával. A Jacques Chirac (1932-) volt francia elnök által előterjesztett egy javaslatot, amely magában foglalta az OSINT-ot; a titkos műveleteket; a torrejoni műholdas központ adataihoz történő hozzáférést; a korai előrejelzést és riasztást; a terrorizmus elleni tevékenységet, valamint a polgári hírszerzést is. Az ötletet azonban elvetették, mert megvalósíthatatlannak és kivitelezhetetlennek tartották egy olyan szolgálat létrehozását, amely független lenne a nemzetek szolgálataitól. A téma 2008 augusztusában, a francia EU-elnökség idején került ismét napirendre, hogy az akkor már Brüsszelben működő EU SITCEN az EU hírszerzési koordinációs központjaként (Intelligence Coordination Center - ICC) működjön. A javaslat szerint ennek a központnak kell egyesítenie például a kamerás megfigyeléseket, lehallgatásokat, az ujjlenyomat nyilvántartást, a műholdas és UAV felvételeket. Itt is felmerült az a sokszor már korábban megfogalmazott ellenvélemény, mely szerint a megosztásra váró adatok „rossz kezekbe kerülhetnek, ha kevésbé megbízható tagoknak is átadják azokat.”305 Párhuzamos tevékenység az EU-, és a nemzetek szervezetei között is fennállhat, ezért ennek javítása érdekében közös kialakítása a cél. A mintát az Europol szolgáltatta, ahol nemzeti képviselők dolgoznak. Modellként szolgál továbbá az Europol, a SITCEN, az Eurojust, vagy a FRONTEX (Frontieres extérieures for external borders – Az Európai Unió Külső határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség) is. Az információcsere alapja a fenyegetést előre jelző, kockázatelemző igényeinek kielégítése, a kölcsönös bizalom; a közös telekommunikációs rendszer kialakítása; a közös adatbázisok létrehozása, végül közös stratégiai elemző egységek kialakítása. „Jelenleg még nem tart sem az EU, sem a NATO azon a szinten, hogy adatbázisokat összekapcsolhatnák,”306 állapítja meg Kis-Benedek József. Az Európai Tanács terrorizmusról szóló nyilatkozata (Declaration on Combating Terrorism. Brussels, 29 March 2004.) 2004-ben arra késztette a Tanácsot, hogy megvizsgálja és áttekintse a nyílt és bűnüldözési operatív információk az Europol és a tagállamok, illetve az egyes tagállamok közötti cseréjét. Megállapították, hogy az „információ csoportosítása és az 304
Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 120,122.o. Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 113,114.o. 306 Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 116,117.o. 305
113
információs csatornákra vonatkozó rendelkezések egyértelmű politika hiánya akadályozza az információcserét,”307 továbbá hátráltató tényezőként lépett fel a jogi, a technikai és a gyakorlati problémák jelenléte is.308 A felderítés megszervezése során eltérő feladatok jelentkeznek akkor, ha a műveleteket a NATO, az EU, vagy a koalíciós erők vezetik. A saját feladatoknak megfelelő hírszerző (felderítő) szervezetek létrehozása, valamennyi nemzetközi műveletben nélkülözhetetlen. A válságkezelésben részt vevő szervezetek együttműködése fontos, mivel a képességbővítést, csak az erők egyesítése révén lehet elérni. A válságkezelő műveletekben igen fontos az információk megosztása a képviselt többi nemzet illetékeseivel, ami az ismeretek kiegészítését és a részt vevő személyi állomány biztonságát is szolgálja. „Az Uniónak szükség esetén meg kell erősítenie tevékenységét a külső szereplőkkel, továbbá a velük folytatott együttműködést is hatékonyabbá kell tenni.”309 Amerikai kezdeményezésre, 2006-ban huszonegy NATO-tagállam által aláírt megállapodás alapján létrehoztak egy Információ Egyesítő Központot (Information Fusional Centre - IFC). De kísérlet van arra vonatkozóan is, hogy a titkosszolgálati és bűnüldöző hatóságok közötti „automatizált információcsere előtt álló akadályokat csak akkor lehet hatékonyan kezelni, ha az együttműködők határozott kötelezettséget vállalnak arra, hogy konkrét intézkedéseket tesznek az Európai Bűnügyi Hírszerzési Modell (European Criminal Intelligence Model ECIM) létrehozására és az aktív együttműködésre.”310 Az együttműködés hatékonyságát nemzeti keretek között, az ún. hírszerző közösségek megléte vagy azok hiánya esetén is vizsgálni kell. Ezért is került előtérbe valamennyi szolgálatnál a hírszerző közösségek létrehozása ebből a célból.
307
A bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a bűnüldözési ügynökségek információhoz való hozzáférésének növeléséről. Brüsszel, 2004. 06.16. COM (2004) 429 végleges. http://eurlex.europa.eu/lexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2004:0429:FIN:HU:DOC In: Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 94.o. 308 Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. Ph.D értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 94.o. 309 Az EU Tanácsa: New Civilian Headline Goal 2010/Új Legfőbb Polgári cél 2010. Brüsszel, 2007. nov. 9. (15.11). 14823/0. 3.o. 310 Communication from the Commission to the Council & the European Parliament – The Hague Programme: Ten priorities for the next five years The partnership for European renewal in the field of Freedom, Security & Justice. COM (2005) 0184 final. http://eurlex.europa.eu/lexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52005PC0184:EN:HTML In: Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 107.o.
114
Az ENSZ régóta foglalkozik a terrorizmus elleni küzdelemmel, annak ellenére, hogy még a terrorizmus fogalmának meghatározása sem sikerült a mai napig. Kofi Annan (1938-) korábbi főtitkár, 2005-ben egy Terrorizmus Elleni Küzdelemmel foglalkozó ENSZ-akciócsoportot hozott létre (Counter-Terrorism Implementation Task Force - CTITF), leginkább koordinációs céllal. A 192 tagállam közül 102 rendszeresen küld jelentést a téma vonatkozásában a nemzetközi szervezetnek, de az információ-megosztásban, az EU is részt vesz. Az ENSZ tizennégy szervezete, tevékenyen segíti a terrorizmus elleni küzdelmet. A nemzetközi együttműködésben előrelépést jelentett 2006. szeptember 8-a, amikor az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Terrorizmus Elleni Globális Stratégiát, melyet valamennyi ENSZ-tagállam elfogadott. Az ENSZ-hez hasonlóan szinte valamennyi (NATO, EU, EBESZ, Interpol, G-8, az Öböl-menti Együttműködési Tanács, A Békepartnerség, a Mediterrán Dialógus, a NATOOrosz
Bizottság,
a
NATO-Ukrán
Bizottság,
az
Ázsiai-Csendes-óceáni
Gazdasági
Együttműködés APEC, a Dél-ázsiai Nemzetek Társasága ASEAN, az Amerikai Államok Szervezete OAS/CICTE és a Sanghaji Együttműködés Szervezete) nemzetközi szervezetnél kialakult a nemzetközi terrorizmus elleni együttműködés. Ennek kapcsán azonban említést kell tenni a 2010-ben kirobbant ún. Wikileaks-botrányról (A WikiLeaks, egy nemzetközi nonprofit szervezet, amely nem engedélyezett kormányzati és egyéb dokumentumokat publikál az Interneten, a források névtelensége mellett), amely károsan hatott a nemzetközi együttműködésre. De az említett incidens nemcsak kirobbanásának pillanatában volt rossz hatással az együttműködésre, hanem a mai napig is kerülnek ki olyan információk, amelyek hátráltatják a hatékonyabb információ-megosztást, bizalmatlanságot idéznek elő és veszélyeztetik az eredeti forrásvédelmet. 3.6. Következtetések
A kémkedés és a hírszerzés szinte egyidős az emberiséggel. Az élet minden területére kiterjed, alapvető és folyamatos szükséglet, ami hosszú távú megtérülés. A tevékenység humán, technikai és szervezeti közeget érint, módszereit tekintve a határokat csak a szabályok jelölik ki. A kémkedés és a hírszerzés globalizálódott. Az információs társadalom nagy nyomás alá helyezi a titkosszolgálatokat és a rendészeti szerveket, tevékenységük fokozása érdekében.
115
Az ENSZ olyan alapelveket vall, melyek jelenlétet, de mégis távolságtartást írnak elő a missziós területen. Ez még, a bipoláris világ felbomlását követően is tartja magát. Ezért nem lehetett információszerzést végrehajtani, így az ENSZ nem ismerte mélységében az aktuális helyzetet és a műveleti terület környezetét sem. A változás hatására azonban engedélyezésre került a nyílt-alapú információszerzés, majd kiépült egy stratégiai és műveleti szintű, 24/7-es egyesített, jelentő és elemző központ.
Az EU eredetileg nem válságkezelésre rendezkedett be. 2001-et követően kezdte kiépíteni válságkezelői-, és információszerző képességét, műveleteinek indításával. Az információkkal történő ellátás a Hírszerző Igazgatóságon keresztül, a nemzeti katonai hírszerző szervezetekből és a műveleti erőktől kapott információk útján valósul meg. Számításba jöhetnek még a tagállamok egyéb hírszerző szolgálatai; az EU Katonai Törzse; az EU SATCEN; az EU OSINT és az EUROPOL. Az EU INTCEN-ben elemzők dolgoznak a nap 24 órájában. 2008-ban kezdték kiépíteni a missziókban a MAC-et, amely közvetlen elemzéseket végzett a misszió vezetésének, továbbá belső információáramlást, kapcsolattartást és információ-megosztást is biztosított. Azonban a SITCEN-nel történő párhuzamossága miatt, a MAC önállóságát fokozatosan felszámolták.
A NATO-nak jelenleg sincs önálló hírszerző és felderítő rendszere. Korában a katonai információk gyűjtése élvezett kiemelt elsőbbséget, majd a súlypont áthelyeződött az új típusú biztonsági kihívásokra, fenyegetésekre és kockázatokra. Az 1970-es évek végén kifejlesztettek egy hálózatba kötött számítógépes rendszert, ami ma a nemzeti szolgálatok, a Központ és a missziók között teremt kapcsolatot. 2006-ban létrehoztak egy 24/7-es működő Információ Egyesítő Központot. Elindították a hálózatba kötött felderítő rendszert, az ISTAR-t. A SITCEN elsősorban a válságkörzetek eseményeit követi figyelemmel. Kiemelt tevékenység a válságövezetekben történő hírszerzés. A művelet végrehajtása során, békében is működő szervezetek jelentik az információszerzés elemeit. Cél, az integrált hírszerző architektúra kiépítése a multinacionális főhadiszálláson és nemzeti 116
ügynökségnél is. Fúziós központok alakultak nemcsak a NATO-ban, hanem több nemzeti szolgálatnál is.
Az együttműködés során legalább két fél, előzetes engedély birtokában, elsősorban információ-megosztás céljából, kapcsolatot alakít ki egymással. Az együttműködés szükségessége soha nem látott méreteket öltött 2001. szeptember 11-ét követően, napjainkban az ISIS tevékenysége, továbbá az illegális migráció miatt. A tevékenység közege a titkosszolgálatok, egyéb biztonsági szolgálatok, rendészeti szervek, nemzetközi és regionális-, továbbá nem-kormányzati szervetek. Együttműködés a misszióban szükségszerű, létfontosságú és elemi érdek.
117
4. AZ INFORMÁCIÓMENEDZSMENT LEHETŐSÉGEI AZ EULEX MISSZIÓJÁBAN 4.1. Az EULEX jogi háttere A nemzetközi közvélemény, a konfliktusban érintett harcoló felek, a politikai pártok és a helyi lakosság is olyan jellegű beavatkozással ért leginkább egyet –kevés kivétellel-, amely nemzetközi felhatalmazással rendelkezik. Még nagyobb az elfogadás ténye, ha a felhatalmazást az ENSZ BT szavazza meg. A független Koszovó területén, a mai napig is jelen van és működik az Európai Unió EULEX Koszovó (továbbiakban EULEX) elnevezésű polgári válságkezelő művelete. Ugyanakkor az elszakadt és függetlenné vált Koszovó közigazgatási területén nem ez az első nemzetközi békemisszió. Az 1999-es évben sikeres NATO légi hadművelet befejezését követően telepítette az Egyesült Nemzetek Szervezete az ún. UNMIK missziót. Erről nem csak a történeti hűség és a szakmaiság kedvéért kell szót ejteni, hanem mert az EULEX, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott mandátum égisze alatt tevékenykedik a kis alapterületű Koszovóban. Ezt a fajta együttes alkalmazást, több békefenntartó és polgári válságkezelő művelet követi előszeretettel. A klasszikus példa szerint, a telepített nemzetközi erők ENSZ felhatalmazással fejtik ki tevékenységüket. Azonban arra is van eset, hogy az ENSZ erőket, EU műveleti személyzet váltja, vagy az ENSZ mandátum alatt, a kezdetektől EU polgári válságkezelő művelet kezdi meg tevékenységét. Ezért, mielőtt az EULEX telepítésének hátterét röviden felvázolnám, szót kell ejteni a nemzetközi légi katonai beavatkozás követően telepített ENSZ misszió mandátumáról is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999. június 10-én, az 1244-es (Továbbiakban: 1244-es Határozat) határozatában (UN SC S/RES/1244 (1999) 10 June 1999) „döntött”311 arról, hogy nemzetközi erőket telepít Koszovóba. A válsággal kapcsolatosan már korábban is születtek határozatok (1160 (31 March 1998), 1199 (23 September 1998) és 1239 (14 May 1999) a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával kapcsolatosan, azonban az ezekben lefektetett
311
http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1244(1999)&referer=http://www.un.org/en/peace keeping/missions/unmik/mandate.shtml&Lang=E
118
„követelményeknek a felek nem tettek teljesen eleget.”312 Ez arra enged következtetni, hogy nem minden megszavazott mandátum alkalmas részben vagy egészben az eredményes békemisszió és válságkezelő művelet végrehajtására. A 1244-es Határozat alapját, az 1999. május 06-án, a németországi Petersbergben megtartott G-8-as (Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország és Oroszország) csoport külügyminiszterek által elfogadott általános alapelvek alkotják, melyek a következők:313
Azonnal és ellenőrizhető módon érjen véget az erőszak, az elnyomás és a súlyos bűncselekménye elkövetése.
A katonai, rendőri és a félkatonai erők kivonása a lehető leghamarabb kerüljön végrehajtásra.
A kivonást követően, nemzetközi katonai és polgári erők kerüljenek telepítésre kövesse a kivonást.
Átmeneti közigazgatás bevezetése és békés, normális életkörülmények biztosítása mindenki számára.
Biztonságos és szabad visszatérés minden menekült, lakóhelyétől megfosztott személy részére; továbbá a segélyek akadálymentes bejuttatása és eljuttatása az arra rászorulók részére.
A misszió, az UNMIK (United Nations Interim Administration Mission in Kosovo- Átmeneti Közigazgatási Misszió) elnevezést kapta, ezzel utalva a teljes körű igazgatási feladatok ideiglenes megszervezésére, végrehajtására, majd az azt követő fokozatos átadására. 2006. április 10-én az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a 2006/304/CFSP számú határozatot, egy ún. „EU Planning Team Kosovo (European Union Planning Team in Kosovo - Az ENSZ és az EULEX közötti átmenet biztosítása, az utóbbi megtervezése) létrehozásával”314 kapcsolatosan. Ez a rendelkezés, egy EU polgári válságkezelői művelet előkészítését tette lehetővé. 2007. december 14-én az Európai Tanács „kihangsúlyozta,”315 hogy kész, egy az 312
UN SC S/RES/1244 (1999) 10 June 1999). p.1. UN SC S/RES/1244 (1999) 10 June 1999). Annex 1. pp.5-6. 314 Official Journal of the EU: Council Joint Action 2006/304/CFSP of 10 Apr. 2006 On the Establishment of an EU Planning Team (EUPT Kosovo) Regarding a Possible EU Crisis Management Operation in the Field of Rule of Law and Possible other Areas in Kosovo. L 112. Brussels, 26.4.2006. Art.1. p.20. 315 Official Journal of the EU: Council of the EU: Presidency Conclusions. 16616/1/07. Brussels, 14 Feb. 2008. EN. p.20. 313
119
Európai Unió által vezetett művelet létrehozására és telepítésére. A művelet legfőbb célja a függetlenné vált Koszovóban továbbra is a biztonság stabilizálása, továbbá a fenntartható állapot kialakításának biztosítása. Az Európai Unió Tanácsa 2008. február 04-én, a 2008/124/CFSP (Továbbiakban: 2008/124-es határozat) határozatában arról rendelkezett, hogy Koszovó területén missziót létesít, European Union Rule of Law Mission in Kosovo316 (Az Európai Unió Koszovói Jogállamiság Missziója) elnevezéssel. A 2008/124-es határozat alapját, a már említett, 1244-es ENSZ határozat adja, melyre a mandátum bevezető elemeiben „hivatkozást”317 is tesz. (4. sz. térkép a független Koszovóról) A polgári válságkezelő művelet a működését, az ún „Küldetésnyilatkozatban”318 lefektetett jellemzők által hajtja végre, ez többek között az alábbi összetevőkből áll: segítséget nyújt a koszovói
intézményeknek
és
a
rendvédelmi
szerveknek,
megerősíti
a
független
többnemzetiségű igazságszolgáltatást, rendőrséget és a vámszervet, gondoskodik, hogy ezek az intézmények politikamentesek legyenek, továbbá betartják a nemzetközi előírásokat és az európai gyakorlatot. Ezek alapján az EULEX fő „feladatait,”319 a következőkben lehet összegezni. Megfigyelés, mentorálás és tanácsadás (Monitoring, Menthoring and Advising - MMA), gondoskodni kell a jogállamiság, a közrend és közbiztonság fenntartásáról, valamint segíteni a rendvédelmi szervezetek politikamentességének előmozdítását. Ezen felül biztosítani kell a háborús-, a súlyos-, a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos-, a korrupciós-, a gazdasági-, és az etnikai ügyek nyomozását, hogy az ügyészségi és az ítélkezési eljárás megfelelő módon kerüljön lefolytatásra. A műveleti tevékenységnek arra is ki kell terjednie, hogy minden eljárás megfelel-e többek között az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglaltaknak. Az EULEX műveleti fázisa akkor kezdődik,320 ha az UNMIK-tól megtörtént a jogosultság átadás-átvétel teljes szakasza.
316
Official Journal of the EU: Council Joint Action Mission in Kosovo. Brussels, 16.2.2008. Art.1. p.93. 317 Official Journal of the EU: Council Joint Action Mission in Kosovo. Brussels, 16.2.2008. Art.1. p.92. 318 Official Journal of the EU: Council Joint Action Mission in Kosovo. Brussels, 16.2.2008. Art.1. p.93. 319 Official Journal of the EU: Council Joint Action Mission in Kosovo. Brussels, 16.2.2008. Art.1. p.93. 320 Official Journal of the EU: Council Joint Action Mission in Kosovo. Brussels, 16.2.2008. Art.1. p.94.
2008/124/CFSP of 4 Feb. 2008 on the EU Rule of Law 2008/124/CFSP of 4 Feb. 2008 on the EU Rule of Law 2008/124/CFSP of 4 Feb. 2008 on the EU Rule of Law 2008/124/CFSP of 4 Feb. 2008 on the EU Rule of Law 2008/124/CFSP of 4 Feb. 2008 on the EU Rule of Law
120
4.2. Információmenedzsment Tudásmenedzsment A tudás és a döntéshozatal a rendvédelmi, titkosszolgálati szervek életében összetartozó fogalmak, ezért a hatékony döntések meghozatalához biztosítani szükséges a megfelelő tudást. Mivel az információ és a tudás a döntéshozatal lételeme, ezért ezeknek „folyamatosan áramolniuk kell”321 a megfelelő időpontban, a megfelelő szervezeti egységhez, a megfelelő adattartalommal. Mai világunkban a tudásbázisra épülő szervezeteket jelentős mennyiségű információ árasztja el, melynek feldolgozása igen sok időt vesz igénybe, ezért fontos annak tudatos és módszeres szűrése. Az itt nyert időegységet elemzésre és döntéshozatalra fordíthatjuk, ami felhívja a figyelmet a „tudásmenedzsment-rendszerek”322 fontosságára és szükségességére. A rendszer tervezésénél vizsgálni szükséges annak kérdését, mekkora szerepet kapjanak a „leosztás alapú” (push), valamint a „lehívás alapú” (pull) megoldások. A rendvédelmi és titkosszolgálati szervek esetében az utóbbi technikai és jogi megoldás jut inkább szerephez. További fontos szempont a tudásbázisban szereplő információk különbözősége, amely két különböző térben értelmezhető. Egyrészt a tudáselem érvényessége és hitelessége, másrészt pedig hasznosíthatóság mértéke. A tudásmenedzsment-rendszerek azonban a múltban keletkezett információk meglétére helyezik a hangsúlyt, ezért a felhasználóknak rendszeresen ellenőrizniük szükséges annak időszerűségét és minőségét. Az adatokat a döntések meghozatalához újra fel kell dolgozni és még egyszer szükséges elvégezni elemzési lépéseket. Az ilyen rendszerek hatékonyságukat két fontos tényező révén érik el. A szükséges információk összegyűjtésének idejét lerövidítik, majd a keresési lehetőségek segítségével elősegítik a döntéshozók reagálási idejének javulását. Mindezek mellett, a rendszer kapcsolati hálót létesít optimális esetben az összes tudáselem között.
321
Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. Bp. 2010. 113.o. 322 Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. Bp. 2010. 114.o.
121
A tudásmenedzsment fő kérdése az, hogy miként tudunk újabb, számunkra hasznos tudást kinyerni azokból az alapanyagokból, amelyeket mások birtokolnak, annak érdekében, hogy javítsuk a döntéseink színvonalát. Napjainkban ezt a szerepet a tudásmenedzserek látják el, rendészeti és titkosszolgálati szervek esetében viszont inkább a stratégiai elemző szakember feleltethető meg ennek a foglalkozásnak.”323 Információ-menedzsment A kormányzattól, a titkosszolgálati-, rendvédelmi szerveken át, a civil szférától az alvilágig bezáróan mindenki szerez és használ információkat, az azonban senkinek sem lényegtelen, miképp szervezi meg a saját információs környezetét. Az alkalmazott információs menedzsment általános értelemben foglalkozik az információs környezet menedzselésével, az információszerzés
eljárásainak
megszervezésével
és
felhasználásuk
együttesének
kialakításával. Digitális világunkban már fizikailag képtelen lenne bármelyik vezető a rendelkezésére álló információkat önállóan feldolgozni és ezt követően a legmegfelelőbb döntést hozni. Ezért „az információmenedzselés célja”324 az, hogy:
A döntéshozó megfogalmazza az információs igényeit, majd ezeket folyamatosan a környezethez és az igényekhez igazítva, az információfeldolgozást követően megkapja.
A szervezet legyen tudatában annak, hogy milyen információs szinten helyezkedik el, mik a belső forrásai és van-e a kívülről megszerezhető információ.
Megfelelő eljárást épít ki az információk szűrésére, hogy az információk mindig a szükségleteknek megfelelő mennyiségben és minőségben álljanak rendelkezésre.
Biztosítja, hogy az információk tárolása, visszakereshetősége megfelelő legyen, továbbá az információs folyamatok kommunikációs eljárásai megfelelően kerüljenek kiépítésre és működtetésre.
A munkatársakkal tudatosítsa az információellátásból adódó előnyöket, ez által tegye érdekeltté őket a források rendszeres és hatékony kihasználásában.
Az információs erőforrások hozzáadott értékként járulnak hozzá a jó döntéshez, ezáltal segítik növelni és megújítani a szellemi tőkét, hatékonyabbá tenni a szervezetet, továbbá kreativitásra 323
Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. Bp. 2010. 116.o. 324 Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. Bp. 2010. 117-118.o.
122
alkalmas környezetet teremtenek. A szervezet számára fontos, hogy milyen minőségű információkat tud belülről elérni és mely esetekben van szüksége külső forrásokra, továbbá mit tud az együttműködők és a partnerek számára megosztani. Rámutat a szervezet informatikai rendszerére, a kommunikációs csatornák működésére, az információk áramlására és a tartalmak minőségére. Említést kell tenni, a hivatali információs rendszerek szerepéről, melyek feladata, a vezetőket összekösse az információs technológia segítségével. A rendszer működésének középpontjában az adatkezelés áll, amely végpontokon, de egymáshoz kapcsolva is kifejtik hatékonyságukat. A döntéshozók támogatására készült rendszerek közül az a legalkalmasabb, amely képes a rosszul strukturált problémák megoldását segíteni a megfelelő matematikai programokkal és a lehetőség szerint rendelkezésre álló információs bázissal. Az információfeldolgozás során, az egyik legfontosabb feladat az információszolgáltató és az információ-felhasználó megfelelő párbeszédének kialakítása. Fő feltétel az a döntési logika, hogy kinek és mikor kell az információ és az a megfelelő időben és minőségben rendelkezésére álljon. Ha ez a folyamat jól működik, akkor világosan elkülöníthető, melyik döntéshozó, mire tart igényt. Az adatok begyűjtése, konvertálása és tárolása általában fejlettebb információtechnológiai és elektronikus adatfeldolgozási szervezőmunkát, továbbá informatikai felkészültséget igényel. Az információk jelentősége A fejlett tudományra alapozott és a csúcstechnikára támaszkodó tudásgazdaság, az információs társadalom. Ugyanakkor a technika és az informatika nemcsak a termelésben kamatozik, hanem a „nemzetközi szervezett bűnözés és terrorizmus hatékonyabb válását is előmozdítja.”325 Általánosságban elmondható, hogy számolni lehet a tömegpusztító fegyverek illegális elterjedésével; az ún. piszkos bombák (hagyományos robbanóeszközökkel felrobbantott bomba, mely radioaktív anyagot bocsát ki) megjelenésével; emelkedő tendenciát mutat a kábítószer-, fegyver-, robbanóanyag, és ember-kereskedelem, így növekszik a szervezett bűnözői körök befolyása. Új generációs szélsőséges vallási szervezetek alakultak, követve el súlyos merényleteket. Általános kihívásként jelentkezik többek között a szegénység, az illegális migráció, a korrupció; a háborús bűnök, emberiség elleni 325
Uri László: The significance of information in the police component of Kosovo crisis management operation EULEX. Tradecraft Review. 2010. Spec. Issue. p.94. In: Láng P. (szerk.): Politikaelméleti tanulmányok. Szöveggyűjtemény. 2000. In: Bayer J. Globalizálódás, európai integráció és nemzeti identitás. 157.o.
123
bűncselekmények, a vallási, etnikai és faji eredetű, illetve a területi konfliktusok is. Az aszimmetrikus hadviselés korát éljük, az ellene történő küzdelem is nagyobb szerepet kap. Az információs társadalmat nem kell szeretni, de célszerű kikerülhetetlen társadalmi folyamatként tudomásul venni. Megvalósítása nagy lehetőség, elmulasztása viszont igen nagy veszteséget jelent. Az Európában és a környező régiókban kialakult új helyzet épp ezért szükségessé tette az EU számára egy önálló közös kül-, és biztonságpolitika kialakítását, mely életre hívta a polgári válságkezelés intézményét. A missziók az első vonalban találkoznak a régiót sújtó kihívásokkal, fenyegetésekkel és kockázatokkal, ezért a döntéshozóknak szükségük van olyan értékelt információk, amelyek alapján hathatós intézkedéseket tudnak hozni a megelőzés, a felderítés és a jövőtervezés vonatkozásában is. Az információtámogatás fő feltétele, hogy az folyamatosan, megfelelő időben, jó minőségben és csakis a megfelelő mennyiségben
kerüljön
továbbításra
a
döntéshozó
részére.
Az
információszerzés
hatékonyságának emelése elősegíti a válság sújtotta régió stabilizálását, továbbá megelőző lépésekre ad lehetőséget Európa védelme érdekében. Milyen lehetőség kínálkozhat hosszan elnyúló válság sújtotta műveleti környezetben, nemzetközi szereplők részvételével, a helyi rendvédelmi szervek munkáját támogatva, olyan információk gyűjtésére, amelyek elősegítik a döntéshozók mindennapi munkáját? Az információszerzés meghatározott sorrendiségű, visszatérően ismétlődő szakaszokból áll, melyek
a
következők:
a
felhasználói
igények
megfogalmazása,
feladatszabás,
információszerzés, információ-feldolgozás (elemzés-értékelés); jelentéskészítés, tájékoztatás, visszajelzés. Az információszerzést követően a második „legfontosabb tevékenység az elemző-értékelő munka, melynek célja, hogy a döntéshozó az igényeinek megfelelő információkat a döntéseik megalapozásához szükséges mennyiségben, formátumban és időpontban kapják meg.”326 A megfigyelői és tanácsadói típusú békemisszióban vagy polgári válságkezelő műveletben, a megszerezhető és a hozzáférhető információ leginkább, a nyílt úton beszerzett tevékenységet jelenti. Ugyanakkor megtalálható az olyan jellegű információ is, amely csak hivatalos munka során szerezhető be. A koszovói polgári válságkezelő művelet327 legnagyobb része a rendőri komponens, amely 2008 végétől teljes műveleti képességgel került beindításra. A megfigyelői mandátum mellett végrehajtó feladatokat is 326
Uri László: The Significance of Information in the Police Component of Kosovo Crisis Management Operation EULEX. Tradecraft Review. 2010. Spec. Issue. p.95. In: Rácz Lajos: Az elemző-értékelő munka módszertana. Jegyzet. ZMNE. Bp. 2001. 10,11. o. 327 Official Journal of the EU, L 42/92. 16.2.2008. Council Joint Action 2008/124/CFSP of 4 Feb. 2008.
124
ellát a misszió, illetve a rendőri komponens mellett, a vám és az igazságügyi pillér is megtalálható a szervezeti felépítésben. A koszovói rendőrség immáron nem egy hatáskörétől megfosztott, majd kisegítő és korlátozott jellegű tevékenységet végrehajtó erő, hanem teljes hatáskörrel felruházott rendvédelmi szervezet. A közel 3200 fős EULEX (a rendőrségi komponens legfontosabb szerve, a megfigyelői-támogatói főigazgatóság) polgári válságkezelő művelet beindítását, az EUPT Kosovo két éves, tervező-előkészítő munkája előzte meg. Annak ellenére, hogy az UNMIK már 1999-től végrehajtói mandátummal jelen volt Koszovóban 2008 végéig, a két szervezet mandátuma, ebből adódó feladatrendszere, filozófiája különböző volt. A későbbiekben vizsgált Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság 2005-ös felépítését egy szervezeti ábra mutatja be (4. számú diagram: Helyi rendőrség szervezeti felépítése) A művelet felépítését, az ehhez kapcsolódó állománytáblát, az előre látható szükséges feladatokhoz rendelve hozták létre. A rendszer állandó, az egyes alrendszerek ugyanakkor mind felépítésüket, mind létszámukat tekintve változtak. Nem egyértelmű viszont, hogy minden szükséges információ eljutott-e a döntéshozás megfelelő szintjére, továbbá készült-e olyan hatástanulmány, mely az információáramlás jellegét, hatékonyságát, netalán az egész rendszerét vizsgálta. Szintén nem ismert, hogy az EU és az általa műveleti területre telepített előkészítő-tervező csoportj, milyen szintű rendszer-személettel rendelkezett a tervezett állománytáblára épülő információs hálózat vonatkozásában. Feltételezhető, hogy még nincs olyan kiterjedt szemléletmód, amely mélyebben vizsgálná az információáramlás hatékony működését. Ezzel kapcsolatosan olyan folyamatábra elkészítésére van szükség, melyet többek között Koszovóban is készítettem. Értekezésem az alábbiakban három ilyen típusú folyamatábrát tartalmaz, és szemléletes módon mutatja be a lehetséges információáramlás módozatait. Az első ilyen folyamatábra (1. számú folyamatábra: A koszovói és az EULEX rendőrség kapcsolata) egy olyan folyamatot mutat be, ahol az információ, különböző „szereplők”-k között áramlik. Ennek elkészítéséhez mindig szükséges az alábbi feltételek megléte:
a megfigyelő-tanácsadó hatáskörébe utalt terület jól elkülöníthető legyen,
a helyi és a nemzetközi rendőri szereplők állománytáblája beszerzésre kerüljön,
ismertek legyenek azon szervezeti egységek, akik információ-kezelésre jogosultak, 125
egyértelműen beazonosítható legyen az alá-fölé, és a mellérendeltség vonatkozásában, mely egységnek kell kötelezően továbbítani az összegyűjtött információkat,
azonosítani kell azokat az egységeket, amelyek állandó jelleggel, különböző időszakonként jelentések, összefoglalók, tájékoztatók (napi, heti, stb) továbbítására jelöltek ki,
meg kell találni azokat a csomópontokat - engedély birtokában -, ahonnan folyamatos jelleggel az információ a nemzetközi rendőri megfigyelő és tanácsadó részére átadható.
Ennek kiküszöbölésére olyan mechanizmust kellett volna beépíteni a feladat-meghatározás során, amely tevékenysége során kritikus rendszerszemlélettel bír, az információáramlás irányát és a csomópontok elhelyezkedését beazonosítja, feltérképezi, milyen egységek küldenek információt, hol vannak olyan alrendszerek, akik érkeztetik és összegyűjtik az információkat. Ezen túlmenően vizsgálja eljut-e a rendszerben minden értékelt és elemzett információ a döntéshozó irányába, jelen van-e párhuzamosság, fellelhető-e rivalizálás, van-e az áramlást gátló, szűkítő keresztmetszet, vagy tiltó rendelkezés. A második folyamatábra, (2. számú folyamatábra: A koszovói Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság lehetséges információáramlása) szervezeti felépítésre épülő információáramlást szemléltet. A helyi Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság részletes szervezeti felépítését, két szintre bontottam. Az első, a mendzseri szint, ahol legalább tíz „szereplő,” vagy másnéven együttműködő került azonosításra, illetve a második szint, azok az osztályok, amelyek az igazgatóságot alkotják. Az utóbbi szervezeti egységeknél, kizárólagosan a hat régiót kapcsoltam be, az információáramlás folyamatába. A harmadik folyamatábra (3. számú folyamatábra: A koszovói Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság, Kábítószer Bűnözés Elleni Osztály lehetséges információáramlása), kizárólagosan a központi Kábítószer Bűnözés Elleni Osztályt és legalább húsz szereplő kapcsolatát mutatja be. Ez a típusú kapcsolat, más jellegű mint a kettes számú folyamatábra, - mivel jelen esetben a vezetési szint nem került megbontásra -, hanem csak egy egyéges szervezetet mutat be, amely nagyfokú önállósággal rendelkezik, és a lehetőségek függvényében sokkal kiterjedtebb információáramlást tudtam beazonosítani. Mind a három folyamatábrában közös az, hogy mivel misszióban törénik az információáramlás vizsgálata, sokkal nagyobb számú lehetséges együttműködő partnert tehetünk be a folyamatba. Szintén jellegzetesség, hogy a szereplők azonosításánál, a lehető legnagyobb irányszámra törekedtem, függetlenül attól, hogy a valóságban ez inkább kevesebb tényleges aktivitást mutat. 126
A helyi rendvédelmi szervek gyakori átszervezési folyamatokon mentek keresztül, ami a vezetői állomány gyakori cseréjét sem kerülhette el. Ennek sokszor egyenes következménye volt, a már korábban kidolgozott, jóváhagyott és alkalmazott stratégia megváltoztatása, amely többek között hatással volt az információáramlás hatékonyságára is. Az utóbb következmény hatására, inkább információlassulás és akadályoztatás lépett fel, mint ennek a pozitív ellenkezője. A változásokon túlmenően, azonban vannak olyan alapelemei is a rendszernek, ahol keletkezik, illetve ahol keletkeztetik az információkat. Ez az őrs, kerület, város, megye, országos központ, országos hatáskörű intézmények, illetve a szakági tagozódást tekintve bűnügy, közbiztonság; közrendvédelem, bűnügyi hírszerzés, értékelő-elemző egység; koordináció. A bűnügyi szolgálatnál jelenik meg az összes nyilvántartott bűncselekményi kategória, illetve a nyílt nyomozások egy részét megelőző tevékenység is. A bűncselekmények felderítése során,
általában
nagy
mennyiségű
információ
keletkezhet,
ugyanakkor
a
titkos
információgyűjtésből nyert információnak csak egy része jut el a nyílt nyomozásig, addig az utóbbi tevékenység során minden egyes adat az ügyészségi, illetve a bírói szak sikeres befejezését szolgálja. A közbiztonság és közrendvédelem, az ún. látható rendőrséget jeleníti meg. Legfőbb eleme a járőr, az ügyeletes tiszt, a körzeti megbízott, a panaszfelvevő, az őrsparancsnok, a forrónyomos, akik napi kapcsolatban állnak az állampolgárokkal, elfogadottság esetén nagyobb mind a formális, mind az informális támogatottságuk. Bűnügyi hírszerzés vonatkozásában, a titkos információgyűjtés erőit, eszközeit és módszereit a bűnügyi szervek alkalmazzák leginkább. Itt egy összetettebb, sokrétűbb információ keletkezik, mely kiemelt fontossággal bír. Illetékességből az adatok továbbításra kerülhetnek civil-, és katonai titkosszolgálatok, továbbá más nemzeti és nemzetközi rendvédelmi szervek részére is. Ezeket az információkat azonban kizárólagosan csak a jogosultak köre ismerheti meg. Az értékelő-elemző egység, az információgyűjtési ciklus folyamatában fontos szerepet kap, mivel egyrészről a különböző szervektől a már keletkezett információkat összegyűjtik, beérkeztetik, másrészről értékelő-elemző munkát végeznek, továbbá igény és engedély alapján más szerv részére információt küldenek és koordinálnak is egyben. A nemzetközi kapcsolatok mint szervezet, összekötő kapocsként szolgál a külföldi rendvédelmi szervek irányába, ami gyors reagálást, kétoldalú együttműködést és bizalmat feltételez.
127
Azonban, hogy megszerzett adatból írott jelentés készüljön, az információt rögzíteni szükséges. Ez az állandó adminisztratív kötelezettség általában, adminisztratív nyomás alatt tartja az eljáró rendőr személyét és mindennapi rutin munkamenetét. Ezért a szükséges adatot tartalmazó, alapos jelentések, határidőn belül történő elkészítése nem minden esetben éri el a kívánt szintet. Ennek esetleges elmaradása, késése, illetve hiányos volta esetén sérül a rendszer, ahová be kellene juttatni az információt. A teljesség igénye nélkül kerüljön felsorolásra, néhány jelentésfajta és egyéb jellegű tevékenységből származó információt hordozó forma, melyek elkészítése kötelezettséggel jár. Ez lehet a napi-, heti-, havi-, negyedéves-, féléves-, éves jelentés; kiemelt bűncselekményekkel és súlyos incidensekkel kapcsolatos azonnali jelentések. Továbbá érdemleges információt tartalmaz a találkozókról készített jelentés, üggyel összefüggésben keletkezett jelentések, átiratok tartalma, illetve az összefoglaló, értékelő, tényfeltáró jelentés, az elöljárói napi intézkedéseire adott tanácsadói reagálás és a statisztikai alapú kérdőív is. „Kizárólagosan a magasabb szintű döntéshozók részére készített jelentésfajták is elkészítésre kerülnek, nevezetesen a riasztás, változáskövető és válságjelző, napi jelentés, témaköri jelentés, értékelő jelentés, elemzőjelentés, előrejelzés, kutatási jelentés, háttérjelentés és alapozó jelentés.”328 Az információ keletkeztetését, összegyűjtését, feldolgozását, elemzését és továbbítását polgári válságkezelő művelet végrehajtása során elsősorban a helyi rendvédelmi szervek alkalmazottjai, illetve a nemzetközi tanácsadók és megfigyelők végzik el. A műveletekben nem csak az a kérdés, hogy a különböző szintű vezetők megkapják-e az értékelt információkat, hanem az is, hogy a beosztottak eleget tesznek-e az adminisztratív kötelezettségeiknek; az információáramlás jól működik-e; tisztában van-e mindenki a jelentésküldés szabályaival és jól értelmezik a hatásköri feladatokat az információk szétosztásánál. Továbbá, kihasználja-e mindenki a lehetőségek adta információszerzési képességeket; minden érdemleges információ eljut-e a megfelelő szintre; van-e egységes gondolkodás a mennyiségi és minőségi információ keletkeztetése iránt; van-e rivalizálás; vane indokolatlan információ visszatartás, esetleg párhuzamosság, illetve az általános értelemben vett konspiráció, mennyire szab gátat az információ-megosztás hajlandóságának.
328
Uri László: The significance of information in the police component of Kosovo crisis management operation EULEX. Tradecraft Review. 2010. Spec. Issue. p.98. In: Rácz Lajos: Az elemző-értékelő munka módszertana. Jegyzet. ZMNE, Bp. 2001. 20-21. o.
128
A
megfigyelés,
tanácsadás
során,
számolni
kell
egy
bizonyos
mennyiségű
információvesztéssel, de ez a kérdéskör, az információbiztonság alfejezetben kerül majd kifejtésre. A hatékony információtámogatás fenntartására egy olyan információ-kezelő egységet lenne célszerű létrehozni, amely közvetlenül a mindenkori EU polgári válságkezelő művelet, rendőri komponens vezetőjének lenne alárendelve. Az egység nem rendelkezne döntési jogkörrel, kizárólagosan értékelő-elemző feladatokat látna el. A teljesség igénye nélkül, az alábbi információk jelennének meg az egység rendszerében. Az ESDP, UN, EU, KFOR (NATO Kosovo Force - NATO parancsnokság alatt működő nemzetközi békefenntartó haderő) OSCE, Igazságügyi, Vám komponens (a szervezeti felépítés nem minden műveletben azonos) által és ahhoz küldött anyagok; a helyi rendőrség és az EULEX rendőri komponensében keletkezett anyagok, melyek forrása már a fentiekben leírásra került. Az információ-kezelő egység megjelenítése mellett, mérlegelés tárgyává kell tenni az összekötő tisztek számának emelését. Az információkat nemcsak a saját homogén szervezetéből, illetve a helyi rendvédelmi szervektől, hanem minden más, a területen jelen lévő szereplőktől is célszerű beszerezni. A mandátum alapján a legtöbb információ a helyi rendőrség által szolgáltatott, majd ezt követően a tanácsadók által készített jelentéseken alapszik. Célszerű, hogy a kapcsolattartás folyamatos és rutinszerű legyen, továbbá törekedni kell annak lehetőség szerinti teljes körű erősítésére a többszereplős környezetben. 4.3. A rendőri megfigyelés és tanácsadás sajátosságai A hidegháború utáni békefenntartás és a későbbiekben bevezetett polgári válságkezelés során alkalmazott műveleti szintű megfigyelői-tanácsadói munka sajátosságainak taglalása előtt fontos megemlíteni a tanácsadás olyan vonatkozását is, amely nem a nemzetközi szervezet tevékenysége során vált ismertté. Ugyanis a megfigyelői missziók jellege, a tanácsadói munka ebből a tevékenységből fejlődött ki a békefenntartás különböző generációi folyamán. A kétpólusú rendszer megszűnése után a megfigyelést és a tanácsadást nem lehetett teljesen elválasztani, legfeljebb az arányok tolódtak el az utóbbi javára. Amikor ugyanis műveleti szinten tanácsot adunk, egyben megfigyelünk is, vagyis csak a reálfolyamatok megfigyelése által tudunk véleményt alkotni, értékelni, összegezni, azt tanáccsá formálni, majd az így keletkezett anyagot továbbítani. Miért is szükséges ennek tisztázása? Egyrészt korszakolni indokolt a tevékenység jellegét a kétpólusú világ alatti és utáni időszakra vonatkozóan. Másrészt, a tanácsadók szerepével, alkalmazásuk jogi hátterével, azok megjelenésével, 129
sokszor egyértelmű politikai küldetésükkel kapcsolatban felvetődött annak nem mindig egyértelmű, sokszor titokzatos vagy még inkább negatív jellegű jelentése is. Ez ellenérzést válthatott ki, mivel a hidegháborús tanácsadókat leginkább a két szuperhatalom küldte ki az érdekzónákba ideiglenes vagy tartós jelleggel. A kétpólusú világrendszerben az Egyesült Államok és a Szovjetunió sohasem vívott egymás ellen közvetlenül háborút sem tömegpusztító fegyverrendszerrel, sem hagyományos fegyverekkel. Ennek ellenére a korszak csaknem százötven helyi kisebb háborút, konfliktust eredményezett, amelyet mindig a két legnagyobb katonai hatalom érdekszférájába tartozó országok vívtak meg egymással. Ez a közvetettség is értelemszerűen elősegítette a megjelenését a világ különböző pontjain, előmozdítva a küldő állam stratégiai érdekeit és érdekérvényesítő szerepét. Itt nem egyszerűen egy személyi döntés meghozataláról, majd szakértők telepítéséről kellett elsősorban dönteni, hanem a tanácsadó egy rendszer része volt, a küldő ország meghosszabbított karja, ideológiájának nagykövete. Ennek során a segélyek folyósításán túl, szükség volt a különböző haditechnikai eszközök rendszerbe állítására, a kezelő és a parancsnoki állomány kiképzésére, a NATO és a VSZ „doktrínáinak politikai és gyakorlati áttételére, személyügyi kérdések eldöntésére,329 továbbá titkosszolgálati jelenlét megerősítésére, politikai berendezkedés fenntartására vagy annak megdöntésére,330 „titkos műveletek elősegítésére, megtervezésére és kivitelezésére331 szükség volt szakértőket küldeni. Ezt a feladatot leginkább politikusok, tanácsadók, katonák, titkosszolgálati ügynökök és szakértők látták el. Számuk mindig változott, telepítésük követte a konfliktus jellegét. A tanácsadók jelenléte azonban nem minden esetben volt köthető válságokhoz, háborúkhoz, mivel ha egy adott időszakban nem volt konfliktus, akkor a kialakult társadalmi rendet kellett fenntartani vagy éppenséggel megdönteni. Kijelenthető, hogy a tanácsadók egyebek között olyan fontos stratégiai területek felett szereztek hivatalos ellenőrzést, amelyek lefedték a politikát, a hadügyet, a gazdaságot és a titkosszolgálati szférát is. Az ilyen típusú tanácsadói munka jellege a külvilág számára nem volt látható, többnyire 329
Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 93.o. In: Nagy Tamás: Fordulattól-forradalomig. A Magyar Dolgozók Pártja katonapolitikája. PhD-értekezés, tudományos tézisek. ZMNE. Bp. 2003. 6. o. 330 Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 93.o. In: Kathryn Weathersby: New Evidence on New Russian Documents on the Korean War. Woodrow Wilson International Center for Scholars, Washington, D.C., Winter 1995/1996, Issues 6–7. p.30. 331 Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 93.o. In: Peter Kornbluh: The Death of the Che Guevara: Declassified U.S. Army, MoU on the Activation, Organization & Training of the 2nd Bat. Bolivian Army, Apr. 28, 1967. National Security Archive Electroning Briefing Book, No. 5.
130
homály fedte, jogállásuk nem minden esetben volt igazolható. „A sajátosságok alapján joggal mondható, hogy az ilyen típusú tanácsadói munka hatásköre helyenként több”332 volt, mint egyszerű tanácsadás. Az átadott szakértői tartalom nem lehetett mérlegelés tárgya, annak követése kötelező érvényű volt. Végezetül megállapítható, hogy a tanácsadók jelenlétére szükség volt. Az egyensúlyt nemcsak a ballisztikus hordozórakéták által bevethető atomrobbanófejek számát illetően kellett fenntartani, de a két nagyhatalom a második világháború lezárása után kialakult politikai berendezkedést is a saját érdekeinek megfelelően akarta tovább bővíteni a másik rovására. A kétpólusú világrendben az uralkodó politikai berendezkedések érdekei nem minden esetben tették lehetővé, hogy az ENSZ BT a mindenkori viszonyoknak megfelelően, a szükséges műveletek számát egyhangúlag megszavazza. Ez lehetőséget teremthetett volna a konfliktus kialakulásának, vagy a már meglévőt a rendelkezésre álló nemzetközi erők által a helyszínen oly mértékben ellenőrizze, hogy legalább a további emberi veszteségek csökkentését vagy megakadályozását érte volna el. Ezért került sor csak tizenhét333 békefenntartó misszió beindítására, ebből tizenkettő még a korszak alatt befejeződött. A hidegháború utáni új világrend sokkal nagyobb számú békefenntartó művelet tervezését, egyhangú megszavazását, majd beindítását tette lehetővé. Ez nem csak mennyiségi, hanem minőségi vonatkozásban is újat jelentett, mivel „a változások a rendvédelmi megfigyelés-tanácsadás kialakulását is magával vonta.334 A hidegháborúban ugyanis a békefenntartás leginkább katonai megfigyelésre, a tűzszüneti vonal vagy az ütközőzóna ellenőrzésére korlátozódott, (Kivéve három esetben - Kongó, Ciprus, és Namíbia, amikor a rendőrök a katonai komponens tagjaként látták el feladatukat) e korszakot nevezzük első generációs békefenntartó missziónak. A kétpólusú világrend megszűnésével nagy számban indultak missziók, amelyeknek szinte kötelező eleme lett az önálló megfigyelői rendőri komponens (UNMIBH IPTF.UNSC Res.1035 (1995). Jelentős hangsúlyeltolódás következett be a katonai feladatoktól a rendvédelmi jellegű tevékenyég irányába. Az új típusú világrend új típusú biztonságpolitikai környezetet is teremtett, ahol a katonai biztonság már nem minden esetben 332
Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 93.o. In: CIA Intelligence Information Cable. Case #NLC: 98-183. Subject: Increased Soviet military advisor role & Soviet General’s Recommendations that Ethiopian Strike into Northern Somalia. Carter Library, 14 Dec. 1977. 333 www.un.org 334 Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 94.o. In: Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2005, 9,15. o.
131
jelentett egyértelmű elsőbbséget. Így a katonai tényező mellett a biztonság értelmezését ki kellett terjeszteni többek között a gazdaság-, a személyi-, a környezeti-, és a politikai biztonság vonatkozásában is. Nemcsak a biztonság újraértelmezését kellett definiálni, hanem az új típusú kockázatokra, fenyegetésekre és kihívásokra történő válaszlépéseket is meg kellett határozni. Ez magával hozta a nemzetközi rendőri békefenntartó és polgári válságkezelő megfigyelő és tanácsadó szerepének bővítését is. Ennek következményeként, mind mennyiségi, mind minőségi értelemben megnövekedett az igény az olyan típusú békemissziók és műveletek beindítására, ahol aktívabb szerepet töltött és tölt be a megfigyelő és a tanácsadó nemzetközi rendőr személye. Az adott biztonsági környezetben csak akkor lehetséges a feladat ellátása, ha „a katonai erők stabilizálták a konfliktust, a helyi kormányzat garantálja a viszonylagos biztonságos”335 munkavégzést és annak környezetét. A megfigyelői mandátum olyan korlátozott tevékenység, amelynek során nemzetközi környezetben a rendőr elveszíti klasszikus rendészeti jogosultságait, kizárólag az emberi érzékszervekre hagyatkozva végezheti munkáját. Az így szerzett információkat jelentési kötelezettség formájában továbbítja az adott szervezeti struktúrában. Vannak olyan missziók, amikor kizárólag önvédelmi céllal oldalfegyver viselésére jogosultak, azonban optimálisabb, ha ez sem áll rendelkezésre. Az alapvetően megfigyelésre épített missziókra jellemző a nagy létszám (a telepítés felső határa korábban elérhette a 3600 főt is), ezt a küldő országok kontingens alapon szervezik meg. Ez azt jelenti, hogy a rendőrök nem beosztásra, hanem létszámra jelentkeztek. Mivel a megfigyelői státus eléggé általános munkakört takart, ezért ennek ellátására a küldő országoknak könnyebb volt nagyobb erőt kiállítaniuk. Az általános megfigyelői munka állandó területi jelenlétet feltételez, ezáltal folyamatos és naprakész információk keletkeznek, nagyobb a lehetőség az állandó kapcsolattartásra a veszélyzónába telepített egyéb szereplőkkel is. Ez jó és megbízható információs környezetet teremt a döntéshozóknak, feltéve ha az együttműködés legalább alsó foka rendelkezésre áll és a politikai akarat sem hiányzik. A megfigyelésnek nincs mindig kétirányú hatása, olykor csak egy jelenséget, eseményt észlelünk, amelyet tényszerűen rögzítünk, majd továbbítunk. A tevékenység során nem mindig működnek együtt a rendkívüli események vélt okozói vagy a kivizsgálásban az 335
Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 95.o. In: Official Journal of the EU L 228/21. 29.6.2004. Council Joint Action 2004/1523 CFSP of 28 June 2004.
132
illetékes helyi erők, szervek alkalmazottjai. Szinte lehetetlennek tűnő a végrehajtás az irreguláris, félkatonai, szabadcsapatok vagy bűnözői bandák vonatkozásában. Ez nehezíti a tényfeltárást, amely az egyik kiemelt eleme a műveleti szintű megfigyelésnek. A kijelölt vizsgálóbizottság a területileg illetékes egység feladata mindig egy olyan részletes, időrendi, tárgyilagos, elfogulatlan, mindenre kiterjedő jelentés készítése, amelyet több nemzetközi rendőr együttes közreműködése alapján készítenek el. Az ilyen típusú részfeladat, a misszió földrajzi helyzetétől függetlenül, a mindennapi feladatokon túl, szerteágazónak, fontosnak és nem utolsósorban izgalmasnak is mondható. A jelentési kötelezettség rendszerében akkor tudunk csak kellő mennyiségi és minőségi információt eljuttatni a döntéshozóknak, ha a csoport összetétele a lehetőségekhez képest vegyes, a nemzeti munkakört tekintve nem homogén, illetve előny jelent a korábbi missziós tapasztalat is. Mivel a megfigyelői rendőri jelenlét általában nagyobb létszámú és a rendőr bizalmi szereplő, így más jellegű feladatok ellátására is kijelölhető. Természetesen mindig tisztában kell lenni a vonatkozó mandátum adta mozgástér határaival, illetve nem utolsósorban az aktuális biztonsági helyzettel is, majd végül, de nem utolsó sorban a semlegesség fenntartásával is. Ilyen feladatok lehetnek például: menekültek kísérése és visszatelepítése, menekülttáborok ellenőrzése, választási megfigyelés, annak teljes spektrumában; rendezvények figyelemmel kísérése, VIP kísérés, tömegsírok feltárása, közös járőrözés nemzetközi katonai erőkkel, azon személyek kísérése, visszatelepítése, akiket etnikai hovatartozásuk miatt országhatáron belül űztek el. Ellentétben a hidegháborús katonai tanácsadók sokszor homályos és fedett voltával, a jelenkor békefenntartó vagy polgári válságkezelő megfigyelő-tanácsadói létjogosultságukon felül telepítésük jogi háttere és átláthatósága a következőkből tevődik össze. Minden esetben az ENSZ BT határozata és/vagy az „Európai Unió Tanácsa adja336 meg a jogi lehetőséget, továbbá legalább az „egyik helyi fél, párt vagy kormány meghívása337 alapján; „általános műveleti végrehajtási utasítás és munkaköri leírás338 szabályozza a nemzetközi rendőri megfigyelők átlátható tevékenységét. Továbbá a misszió adott szervezeti rendszerében látják el tevékenységüket, nemzetközi alárendeltségben. Az alapdokumentumokon felül az ENSZ 336
Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 96.o. In: Common Foreign & Security Policy. Az EU kül- és biztonságpolitikája. Pl.: Official Jounal of the EU. L 116/98. 29.4.2006, Council Joint Action 2005/355/CFSP of 2 May 2005. 337 Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 96.o. In: UNMIBH IPTF. General Framework Agreement for Peace, Annex 11 Article I/2. 338 Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 96.o. In: EULEX Kosovo, Job description-8th Call for Contributions, Police Component, Strenghtening Department, Title EK 0249, Positions:2, Category: 3, Level: 3.
133
vagy az EU a kijelölt tagállamokat írásban tájékoztatja a meghívásról és az ehhez „szükséges minimális személyi feltételek339 megteremtéséről. Míg a kontingensalapú missziónál létszámot kell biztosítani, addig a szakértői missziónál pályázatot bocsátanak ki. A vezényelt rendszernél a küldő országok ambíciószintben állapítják meg a személyek kiküldhető létszámát. A pályázati rendszerben pedig csak az arra alkalmas személyek kiválasztására kerülhet sor. A jelentkezés alapvetően önkéntes (kivételt képez néhány ország), ebből adódóan bármikor visszavonható. Az idő előtti megszüntetés nem jellemző, azonban előfordulhat betegség, sérülés, poszt-traumás stressz szindróma, családi probléma fennállása, vagy fegyelmi, netán bűncselekmény elkövetése is. A tanácsadói munka a békefenntartás során a megfigyelői alapfeladatból fejlődött ki. Amint már említettem, az első és második generációs missziós tevékenység során tisztán nagy létszámú megfigyelés végrehajtásáról beszélhettünk. A megfigyelés egyirányú volt, és a mandátum kötött volta miatt általában nem tartalmazott tanácsadói elemeket. Ahogy fejlődött a békefenntartás, szükségessé vált egy olyan típusú tevékenység megjelenítése, amely több mint megfigyelés, de kevesebb, mint a végrehajtói (UNMIK CIVPOL-UNSC/RES/1244 (1999), mandátummal felruházott rendőri feladat. Az illetékes döntéshozók figyelmét az kelthette fel, hogy az egyebek között a megfigyelésen alapuló misszióknak továbbra is fontos szerepük van, a helyi rendvédelmi erők visszatelepítéséhez, újjászervezéséhez, kiképzéséhez és teljes jogkörrel történő felruházásához azonban több típusú tevékenység együttes jelenléte szükséges. A konfliktusokban a helyi rendvédelmi szervek állománya részben ütközetben meghalt; kivégezték; eltűnt; dezertált; egyesek egészségi állapota jelentősen megromlott; nem akart többé hivatásos állományúként szolgálatot teljesíteni; irreguláris, szabadcsapat, bűnözői bandák tagjává vált; emberiség elleni bűncselekményeket követett el; nyugdíjba vonult, nemzetközi zsoldos katona lett vagy netán beállt a francia idegenlégióba. A létszámot így az új biztonsági környezetnek megfelelően is pótolni kellett. Mint ahogy az már megállapítottam, a megfigyelés és tanácsadás álláspontom szerint, a mai viszonyok között egységet képez, azonban a tisztán megfigyelői missziók esetében ezt nem lehetett kijelenteni. Mivel a megfigyelés inkább egyirányú tevékenység, nincs olyan kommunikáció a nemzetközi és a helyi rendőrök között, mint a tanácsadói feladatok ellátása 339
Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 97.o. In: Duncan Chappel, John Evens: The Role, Preparation & Performance of Civilian Police in UN Peacekeeping Operations. Sydney, 1997, p. 72.
134
során. Mégis mi vezethetett ahhoz a felismeréshez, hogy a megfigyelés és a nemzetközi jelenlét befejezése között űr támadt. Miért kellett a megfigyelői mandátumot kibővíteni többek között tanácsadói feladatokkal is? A válasz egyszerű: a tisztán megfigyelői jellegű misszió nem tudja felkészíteni, kiképezni a rendvédelmi szervek állományát. Az ENSZ, az EU és az EBESZ célja, hogy egy működőképes, kiképzett, a nemzetközi demokratikus normákat követő, helyi rendőrség jöjjön létre. Ezért vált szükségessé a tanácsadói munkakör behozatala, annak széles körben történő kiépítése, mandátumtól függően a klasszikus megfigyelői feladatok mellett is. Ezzel összhangban, azonban az is felismerésre került, hogy ez által a döntéshozó folyamatos, több területet is lefedő, mennyiségileg több, minőségileg jobb, értékelt információhoz fog jutni. A feladatok végrehajtásában tehát hangsúlyeltolódás következett
be,
ami
egyebek
között
a
megfigyelés
és
tanácsadás
arányának
megváltoztatásával, az utóbbi javára történő eltolódással jöhetett létre. Éppen ezért gyökeres átrendeződést figyelhetünk meg mind a már befejezett, mind a jelenleg működő missziók rendőri komponensének vonatkozásában. A tanácsadás mindig egy meghatározott területre vonatkozik, műveleti, közép és stratégiai szintig átfogóan. Nem lehet kijelenteni, hogy a válságövezetek rendvédelmi felépítésében minden egyes szakág szerepelt volna a konfliktus kialakulása előtt, de ha a mandátumban meghatározottak lehetővé teszik, a szükséges pénzügyi források rendelkezésre állnak, mind a nemzetközi szervezetnek, mind a helyi kormányzatnak és rendőrségnek törekednie kell a teljes szervezeti struktúra kiépítésére. Vannak olyan országok (Például Afganisztán, Irak, Szíria, Szomália vagy Szudán), amelyekben továbbra is olyan szélsőséges viszonyok uralkodnak, ahol rövid, de még középtávon is szinte elképzelhetetlennek tűnik a rendőrség teljes felépítése. Ezért a tanácsadói munkaköri leírások tervezésénél, a pályázatok kiírásánál, és azok elbírálásánál, illetve a küldő állam rendőreinek kiválasztásánál figyelembe kell venni ezeket a sajátosságokat. Műveleti szinten jelentkezik a legnagyobb mennyiségi igény a kiírt pályázatok feltöltésére, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a kiválasztás egész rendszerére. Az ENSZ-nél 192, az EU-nál 28 tagállam kész elsősorban elméletileg feltölteni a kérelmezett létszámot. Azt az ambíciószintet, amely meghatározza a küldő ország lehetőségeit rendőreik kiválasztásánál a következő tényezők befolyásolják:
135
az ENSZ egy adott missziót nem minden tagállam számára hirdeti meg, a két szervezet között tagsági átfedés van,
„külpolitikai
érdekek
elsődlegessége,340
beleértve
a
„NATO
meghosszabbított
akciórádiuszát341 is,
felkérések száma, engedélyezett tényleges részvétel, az egyén jelentkezési hajlandósága, korábbi missziós tapasztalat, új jelentkezők bevonása, női rendőrtisztek bevonása, missziós kulcspozíciók elnyerése
várható missziók megnyitásának, egy adott misszió várható időtartama, váltások hosszú távon történő teljesítése, kiképzés és felkészítés lehetőségei,
a térség biztonságpolitikai sajátosságai, a konfliktuszóna aktivitása, éghajlat, higiéniás körülmények, fertőző betegségek,
törvényi szabályozás, a kiküldés pénzügyi hátterének megteremtése, napidíj összege és esetleges pótlékok megléte, hiánya, az egyéni vezénylések hosszabbításának lehetőségei, a jelentkező állományilletékes parancsnokának támogatása vagy annak hiánya,
Az általános feltételeken túl a pályázatra kiírt munkaköri leírás és betöltésének feltételei részletesen tartalmazzák a műveleti tanácsadó leendő beosztásának leírását. Az önéletrajzban megjelöltek és a jelentkező képességeinek ellenőrzésére személyes, video- és telefonos interjú áll rendelkezésre, de megkeresés nélkül is dönthet a kijelölt nemzetközi bizottság a jelentkező alkalmasságáról. Minél kisebb létszámú egy misszió, annál elterjedtebb a telefonon vagy videón keresztül történő meghallgatás. A végleges kiválasztás után ajánlott a küldő országok rendőreinek általános és különleges kiképzése. A felkészítés, az elméleti és gyakorlati oktatás hosszú távú folyamat, így nem javasolt csak a már korábban megszerzett tudásra, missziós tréningekre hagyatkozni. Magyarországi viszonylatban (Nemzetközi Oktatási Központ – BM NOK, majd később a Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Országos) ennek jól felépített és a nemzetközi normáknak is kiválóan megfelelő kiképzési rendszere, hagyománya volt és van. A műveleti szintű tanácsadói munka eredményességét akár közvetlen, akár közvetett formában több tényező befolyásolhatja pozitív vagy negatív irányba: 340
Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 99.o. In: Botz László: Hazánk biztonsági rendszerének helyzete és felkészültsége a várható fenyegetések elhárítására. Felderítő Szemle, 2007/1. 16.o. 341 Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 99.o. In: United Nations S/RES/1386(2001).
136
A misszió illetékességi területén a konfliktust megelőző, majd az utána következő társadalmi berendezkedés és jogi szabályozás;
A helyi rendvédelmi erők felépítése, feltöltöttsége, kiképzettsége, működésének jogszabályi háttere, korrupciószintje, a politikai elithez történő esetleges kötődése;
A közbiztonsági és bűnügyi helyzet;
A szomszédos országok társadalmi berendezkedése, biztonságpolitikai helyzete;
a törvényhozás és a végrehajtó hatalom szándéka;
félkatonai, szabadcsapatok, terrorista szervezetek, sejtek, szélsőséges csoportok jelenléte és tevékenységük hatása.
Érzékelhető, hogy a tanácsadói munka összetett tevékenység, amelynek során idegen környezetben valamit átadni szándékozunk, másrészről elvárjuk, a továbbított ismeretanyagot hasznosítsák. Már az 1960-as évek közepén „tanulmány342 készült a témáról, megvilágítva az amerikai katonai és civil tanácsadók által tapasztalt nehézségeket. Néhány megállapítás a tanulmányból, a teljesség igénye nélkül. A szakértői tanács átadása, a gondolkodásmódnak, az együttműködés jellemzőinek szoros megértésén keresztül; a nonverbális kommunikáció és a válaszadás egyéb módjainak hatékonyabb elsajátítása; különböző kultúrájú emberek különböző célokat keresnek, vagy különböző megoldásokat használnak hasonló célok elérésére. „A hűség és az érték a családcentrikusság vonatkozásában erősebben hat, mint a nemzeti elkötelezettség; az idegen, ismeretlen, fejletlenebb kultúra zavaróbb lehet, mint maga a fizikai értelemben vett környezet.”343 A tanács átadásánál törés keletkezik a múlt és a jelen között, vagyis a helyi fél egyfelől vonakodik feladni a biztonságot és a jól bevált fogásokat, miközben fejlődést is szeretne felmutatni. Ez feszültséget okoz. Különböző kultúrkörök különböző értékekkel és tulajdonságokkal rendelkeznek, „ezért a sokszínűség mindent felülírhat a tanácsadás eredményességét tekintve.344
342
Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 100.o. In: Insitute for Defense Analyses Research & Engineering Support Division. Contract DAHC15 67 C 0011. Task T-8 & ARPA Assigment 17. Research paper P-300. Log.No: IDA/HQ 66-5531: George M. Guthrie: Conflicts of Culture & the Military Advisor, Nov. 1966. 343 Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 100.o. In: Guthrie, George M.: Conflict of the Culture & the Military Advisor. Insitute for Defense Analyses Research & Engineering Support Division. Nov. 1966. pp.iii–iv; p.1. 344 Uri László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle. 58. évf. 2010. 2. 100.o. In: Guthrie, George M.: Conflict of the Culture & the Military Advisor. Insitute for Defense Analyses Research & Engineering Support Division. Nov. 1966. pp.4-6,14–18.
137
A műveleti szintű tanácsadó-megfigyelőt a helyi rendvédelmi szervek irányába kifejtett tevékenységén túl, írásbeli jelentéstételi kötelezettség terheli a nemzetközi rendőri komponens keretein belül. Kiemelt követelmény, hogy az eljáró nemzetközi rendőr rendszerszemlélettel rendelkezzen, vagyis jól ismerje az illetékességi területén működő helyi és nemzetközi rendőri egységek munkáját, vagyis mind a rendszert, mind a reálfolyamatokat jól átlássa. A tényfeltárás során a működési mechanizmus elemeit kellőképpen ismerje fel, tárja fel azokat az okokat, amelyek elősegítik, vagy éppenséggel gátolják a feladat ellátását. Minden főbb témáról ajánlott egy összefoglaló jelentés készítése. Szintén fontos elem a jelentés azon része, amely összegzést, ajánlást vagy megjegyzést foglal magában. Ahhoz, hogy az illetékes rendőri vezető képes legyen megfelelő döntés meghozatalára, szükséges olyan elemzett információ, amelyet a szervezeti struktúra kijelölt elemei juttatnak el a rendszerbe. 4.4. A szervezett bűnözés helyzetképe A szervezett bűnözés meghatározását illetően számos nézőponttal találkozhatunk. Abban a többség egyetért, hogy a bűnszervezet olyan „hierarchikusan szervezett, belső erőszakra és magas fokú technikai, jogi, pénzügyi bázisra épülő, főfoglalkozásként űző, konspirált jelleget öltő, pénzt tisztára mosó hálózat, amit a politikai, gazdasági és az államhatalmi szervekbe való beépülésre törekvés jellemez.”345 A szervezett bűnözés valójában egy mag, amelyet körülvesz egy ; melynek jellemzője a bűncselekmények megtervezése és szakszerű végrehajtása, a rendőrség állományának, munkamódszereinek felderítése, abba informátorok beépítése, korrupció alkalmazása, függőségi viszonyok kialakítása is. A szervezett bűnözés magasabb szintű és hírhedtebb megjelenő jellegzetes formája, a maffia típusú bűnszövetkezet, amely nagyfokú biztonsági fenyegetést jelent mindenhol. Amíg „a bűnüldözés zömmel nemzeti keretek között folyik, a szervezett bűnözés már régen nemzetközi vállalkozás,”346 ezért a fenyegetettség még nagyobb, ha az nemzetközivé válik, világméretű hálózatokig terjednek el, vagy válnak azzá. Az EUROPOL egyik jelentése megállapítja, hogy
345
Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 93.o. In: Póczik Szilveszter: Nemzetközi szervezett bűnözés tegnap és ma. Tanulmány a Rendőrtiszti Főiskolán 1997. 02. 24-én elhangzott ea. szerkesztett változata. sp. 346 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 93.o. In: Korinek László: A szervezett bűnözés lényegi elemei. In: Harmadik Jogászgyűlés. Magyar Jogász Egyesület. Bp. 1996. 55.o.
138
a bűnöző szervezetek nemzetközi együttműködésének foka magas, beleértve azokat is, melyeket korábban elkülönültként, önállóan voltak ismertek.347 A globalizált világ egyik fontos jelensége az információs társadalom kialakulása, melynek jellemzői közül ki kell emelni a mindent átszövő hálózatok jelentőségét. Bayer József szerint, a „fejlett technika és informatika nemcsak a termelésben kamatozik, ugyanez a nemzetközi bűnözés és terrorizmus hatékonyabb válását is előmozdítja.”348 A szakértők jelentős része egyetért abban, hogy az információs társadalom nyújtotta lehetőségek kialakítása során párhuzamos képességek is megjelennek. Még rosszabb a kép, ha az instabil, illetve válságok által sújtott országok helyzetét vizsgáljuk. A délszláv válság megmutatta, hogy mennyire változtak a regionális fenyegetések, kockázatok és kihívások a hidegháború megszűnését követően. Ennek következménye, hogy a regionális és transznacionális fenyegetések összetettebbek lettek, az ellenük történő fellépés, megelőzés is nehezebben tervezhető lett. Egy államnak kötelessége, hogy feltárja a területén működő szervezett bűnözői csoportokat. Tagállami szinten túl az Európai Uniónak is szüksége van olyan értékelt információra, amely közel egységes szemlélet alapján kialakított helyzetjelentéseken alapul. Különösen vonatkozik ez a volt Jugoszlávia utódállamaiban uralkodó viszonyokra. A irányából érkező kihívások, fenyegetések és kockázatok ugyanis komoly biztonsági problémát jelentenek. Válságövezetben a tényfeltárás és az események folyamatos nyomon követése a helyi rendvédelmi, titkosszolgálati szervek és a nemzetközi szervezetek számára egyaránt kihívás. Ezért nem mindegy, hogy az illetékes döntéshozók, milyen információs csatornákon keresztül jutnak információkhoz. A rendszer vizsgálatára az egyik alkalmas környezet az EULEX koszovói missziója. Koszovó vonatkozásában a legnagyobb kockázatot többek között a rendkívül magas korrupció és a kiterjedt nemzetközi szervezett bűnözés jelenti. A térségben a szervezett bűnözés és a politikai vezetés összefonódott, jelentette ki Kis-Benedek József. Ezt látszik megerősíteni egy Koszovóban készített szakértői jelentés is, miszerint „a helyi rendőrséget 347
Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 92.o. In: Europol: A 2002. évi jel. a szervezett bűnözésről az Európai Unióban. Szerk.: Lelovics Csilla.8.o. 348 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 91.o. In: Bayer József: Globalizálódás, európai integráció és nemzeti identitás. Szerk.: Láng Péter. ZMNE. Bp. 2000. 157.o.
139
olyan
behatások
érik,
ahol
a
politika
ráhatással
van
a
kiemelt
célszemélyek
kiválasztásánál.”349 Az Európai Bizottság egyik másik jelentése szerint a politikai beavatkozás akadályozza a szervezett bűnözés elleni hatásos küzdelmet.350 Az EU számára jelentkező legfontosabb kihívások közé tartozik a terrorizmus, a regionális konfliktusok, az illegális migráció és a szervezett bűnözés, ezért nagy jelentőséggel bírnak az ezekre adandó válaszok. Az Unió azonban „csak korlátozottan befolyásolhatja az egyes tagállamok védelem- és biztonságpolitikáját,”351 Ezért egyre nagyobb figyelem fordult a válságövezetek irányába, a polgári válságkezelés és a békefenntartás vonatkozásában. Ez a rendőri megfigyelésen és tanácsadáson túl magába foglalja a határrendészeti, büntetésvégrehajtási, vám-, és pénzügyőri, államigazgatási szakértők bevonását is. 2005-ben a Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma legalább 120 fős rendvédelmi békefenntartásra és polgári válságkezelésre felkészített rendőrrel és határőrrel rendelkezett. Kérdéses volt azonban, hogy az egyéb területeken dolgozó szakembereket „ki készíti fel és azok miként kerülnek be a rendszerbe.352 Az Unió 2009-ben meghirdette ötéves ún. Stockholmi Programját, amelynek egyik fő célja, hogy megnövelje Európa belbiztonságát.353 Ez a belbiztonsági stratégia „ösztönzi a szorosabb együttműködést, a tagállamok hírszerző és rendészeti szervei között.354 A délszláv válság gyakorlatilag, Jugoszlávia felbomlásának folyamata. Titónak még sikerült a nemzeti-nemzetiségi törekvéseket erőszakkal féken tartani, 1980-ban bekövetkezett halálát követően azonban, csak idő kérdése volt, hogy az elfojtott nemzetiségi problémák felszínre kerüljenek. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság végül 1992-ben felbomlott. A 349
Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 92.o. In: EU Commission: Expert Assessment Mission to Kosovo under UNSCR 1244 on Drug Trafficking. Francesco De Lellis. Dec. 2-7. 2007. p.4. 350 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt 92.o. In: EU Commission: Kosovo 2010 Progress Report. Brussels, 9 Nov. 2010. SEC (2010) 1329. p.55. 351 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 93.o. In: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac. Bp. 2007. 488, 508,509.o. 352 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 93.o. Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és a XXI. században. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2005. 285-29.o. 353 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 93.o. In: EU Council: Draft Coucil conclusion on the Comission communication on the EU internal security strategy in action. Brussels, 21 Feb. 2011. 6699/11. JAI 124. p.2. 354 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 93.o. In: Európai Parlament: Állásfoglalásra irányuló indítvány, az Európai parlamenthez és a Tanácshoz intézett: ”A Szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában- a stockholmi program” című bizottsági közleményről. 6.10.2009. B7-0000/2009. 9.o.
140
délszláv háború időszakában megszűnt a közrend és a közbiztonság, a helyi rendvédelmi szervek nem tudták ellátni feladataikat. A tartományi rendőrség személyi állományának egy részét kivonták vagy kivonult, elesett, megsebesült, vagy dezertált. A kialakult helyzetben lehetetlen volt fenntartani a törvényes rendet, ami jó táptalajt szolgáltatott a szervezett bűnözésnek, a bűnszervezetek kialakulásának. Az egykori Jugoszlávia más országrészeihez hasonlóan Koszovó területén is polgárháborús helyzet alakult ki. A térségben csak a beavatkozó szerb katonai, rendőri, és paramilitáris erők, másfelől a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (Ushtria Clirimtare e Kosoves-UCK) alakulatai maradtak. Súlyos fegyveres konfliktus bontakozott ki és humanitárius katasztrófa következett be, amelynek a NATO 1999-es légi hadjárata vetett véget. Kezdetét vette a béketeremtés és a békekikényszerítés időszaka. Az ENSZ határozata kivonásra kötelezte az összes reguláris és irreguláris erőt, továbbá engedélyezte egy teljes körű végrehajtói mandátummal felruházott nemzetközi rendőri kontingens telepítését. Az ENSZ rendőri erők 1999-től 2008-ig fejtették ki tevékenységüket, melynek során a helyi rendőrség fokozatosan került visszatelepítésre. A békefenntartás és a polgári válságkezelés egyik fontos célja az államépítés és az ideiglenesen felfüggesztett jogok fokozatos visszaadása. Ezt szem előtt tartva történt a beavatkozás annak érdekében, hogy a nemzetközi közösség a rendvédelmi szerveket újra képessé tegye feladataik ellátására. Az ENSZ-rendőrség 2003-ban alakította meg a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságot (SZBEI. Directorate against Organized Crime), ahol 2005-től korlátozott jogkörrel végezhettek munkát a helyi rendőrök. 2008-tól változás állt be a nemzetközi felügyeleti rendszerben, mivel a főszereplő az Európai Unió lett, de tevékenységét továbbra is ENSZ mandátum alatt végezhette. 2009 márciusában a helyi rendőrség állománytáblája, annak feltöltöttsége, továbbá az EULEX döntése lehetővé tette, hogy minden működési jog visszaszálljon a helyi rendőrségre. Ugyanakkor az EULEX fenntartotta azt a jogot, hogy kiterjedt tanácsadói-megfigyelői feladatot gyakoroljon, egyik szerve nyomozati jogkörrel rendelkezzen, súlyos jogsértés esetén azonnali beavatkozás lehetőségét fenntartsa, továbbá a közrend-, és közbiztonság súlyos megzavarása esetén, sajáterős csapatszolgálat bevetéséről döntsön. Az egykori Jugoszláviában a rendszerváltás, illetve a polgárháborúhoz vezető időszak átalakította a rendőrség szervezetét, gondolkodásmódját, a feladatrendszerét és a bűnügyi felderítés irányultságát is. A személyi állomány egy részének etnikai alapon történő részvétele 141
a fegyveres harcokban, a területvédelmi funkciók, az átcsoportosítások nem tették lehetővé a szervezett
bűnözés
elleni
harc
kihívásaiból
eredő
kötelezettségek
teljesítését.
Valószínűsíthető, hogy a HUMINT minden értelemben vett hatékonysága is csökkent, a technikai jellegű információszerzés tárháza pedig nem érte el az elégséges szintet sem, mivel az a polgárháborúban sérülhetett, megrongálódhatott, továbbá karbantartás hiányában használhatatlanná vált. A SZBEI helyi hivatásos állománya 2003-tól 2008 márciusáig bezárólag leginkább alárendelt, kisegítő szerepet játszott az ENSZ végrehajtó rendőri erőinek felderítéssel foglalkozó rendszerében. Az ügyek irányítását, azon belül a fő irányok kijelölését, a célszemélyek kijelölését, a feldolgozások mélységét, az erők, eszközök és módszerek alkalmazásának mértékét a nemzetközi szervezet által megbízott rendőrök határozták meg. A helyi állomány átlagéletkora harmincnégy, rendőri szolgálatban eltöltött ideje nyolc, illetve a Kábítószer Bűnözés Elleni Szolgálatban (KBESZ. Department against Narcotic Crime) eltöltött szolgálati ideje négy év volt. A KBESZ munkatársai külföldön átlagosan kétszer, belföldön nyolc esetben vettek részt különböző oktatásokon. A 2008 márciusa és 2009 márciusa közötti időszak az átmenet éve volt: ekkor már nem érvényesült az ENSZ rendőrségbe történő beágyazódás, de az EULEX még nem adott teljes felhatalmazást a helyi rendőrség számára. Amikor azonban ez megtörtént, egy fiatal, motivált, tettre kész, kiképzett és bizonyos fokú tapasztalattal rendelkező, ugyanakkor anyagilag nem megbecsült állomány vette át a szerepkört. Vélelmezhetően, az ENSZ-től már követendő mintát, irányvonalat, szemléletet és gondolkodásmódot is átvett a helyi állomány. A technikai felszereltség, a rendelkezésre álló egyéb lehetőségek, amelyet a KBESZ örökölt (például a távközlési hálózat végponton történő ellenőrzése, kiképzett megfigyelői szolgálat, számítástechnikai eszközök, gépjárműpark, stb.) könnyebbé tették feladataik ellátását. Azonban a fentiekben jelzett örökség bűnügyi felderítést támogató technikai része kialakíthat egy olyan sajátosságot, ami technokratává teheti az eljáró bűnügyi felderítő tisztet, továbbá elnyomhatja a HUMINT-képességeket. A végponton történő folyamatos ellenőrzés nemcsak többletmunkát kíván, hanem folyamatos adminisztratív kötelmekkel is jár. Ennek hiánya mindig is érzékelhető volt. Elmaradt (vagy azt csak részlegesen hajtották végre) a feldolgozás során keletkezett adatok leírását, illetve értékelését, továbbá az egyes ügyek szintjén sem hajtottak
végre
rendszerszintű
elemzéseket.
Ez
inkább
statisztikai
szemléletű 142
ügyfeldolgozáshoz, mintsem szélesebb körű, felderítés-alapú nyomozáshoz vezetett. Nem volt áttörés és úgy tűnik hajlandóság sem a magasabb szintű hálózatok, csoportok tagjainak és azok vezetőinek feltérképezésére. A HUMINT alkalmazásával kapcsolatos felfogások különböző iskolákat képviselnek. Ennek köszönhető, hogy a szabályozás inkább központosította, mintsem elosztotta a foglalkoztatás lehetőségét. Ennek ellenére az alsóbb szinteken is történtek kapcsolat kialakítások, azonban az adminisztratív korlátok inkább akadályozták, mintsem támogatták a tartást. Nem alakult ki egy olyan szemlélet, amely a lehetséges információhordozó személyeket pásztázta volna akár nyílt, akár operatív eljárásaik során. A KBESZ éves összefoglaló jelentései alapvetően két fő fejezetet öleltek fel: az ún. realizált ügyek bemutatását és statisztikai adatokat. A hivatal által készített jelentésbe pedig az „alárendeltek jelentéseit illesztik be, azonban jelentős eltérés az elgondolásban nincs.355 Így egyik sem tartalmaz olyan részletes adatokat, amelyek szervezett bűnözői körök, csoportok bemutatását mutatná be, ismertetné azok szerepét a bűnözésben, esetlegesen a gazdaságban és a politikában. Szintén nincs elemzés arra vonatkozóan, hogy előrejelzést vázoljanak fel. Az ilyen típusú éves összefoglaló jelentés nem alkalmas arra, hogy az illetékes döntéshozók, kellőképpen megismerjék az aktuális helyzetet, vagy a jövőre vonatkozó előrejelzéseket. A szervezeti felépítést és az ehhez kapcsolódó átszervezéseket is fontos megemlíteni, mert egy szervezeti rendszer kellőképp befolyásolhatja a szervezett bűnözés elleni küzdelem hatékonyságát. Egyedül a KBESZ rendelkezett a régiókba kihelyezett csoportokkal, azonban ez csak szakmai alárendeltséget jelentett, mivel az ezen kívüli irányítást a régió gyakorolta. Ennek köszönhetően, a csoportok humán és technikai képességeit, a régió is kihasználta, más jellegű hivatalos feladatainak támogatása céljából. Ennek a kettős állapotnak, ha nem is teljes mértékben, a 2010-es évben jóváhagyott és bevezetett központosítás vetett véget. A hivatal struktúrájában két, egyenrangú alszervezet között egyfajta párhuzamosság volt: a KBEI egyes jogköreit a SZBEI gyakorolta, miközben együttműködés nem minden esetben volt észrevehető. Koszovó nem tartozik a nagy kiterjedésű államok közé, továbbá a válság etnikailag megosztotta a lakosságot. Szinte teljes mértékben belterjesség alakult ki, fontos kulturális és szociológiai befolyásoló tényező a vallás, a hagyomány, a család és a rokoni 355
Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 96.o. In: Uri Laszlo: Report on Reshuffle of Kosovo Police Directorate of Organized Crime Central Narcotic Investigation Section. Pristhina, Kosovo. EULEX. 21 Sept. 2010. p.10.
143
szálak. Szintén ki kell emelni az UCK-hoz való kötődést a koszovói albán népesség körében, ami inkább jelent számukra szabadságharcot és felszabadítást, mint terrorizmust a szerb értelmezés szerint. Ennek a szervezetnek ikonikus hőse a néhai Adem Jashari (1955-1998) akinek ikonikus fotója egyes rendőri irodákban megtalálható. Mindennek nyomán is, a „multietnikumú rendőrség teljes kialakítását még nem sikerült végrehajtani.356 A szervezett bűnözéssel kapcsolatos különböző jelentéseket általában a válságövezeteken kívüli országokban is több szerv állíthatja össze. Magyarországon például a Nemzeti Nyomozó Iroda; az országos-, a megyei-, és a fővárosi rendőr-főkapitányságok; polgári és katonai titkosszolgálatok; Terrorelhárító Központ; Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Annak érdekében, hogy az illetékes döntéshozókhoz eljusson egy összegzett értékelt jelentés, 2000ben parlamenti döntés született arról, hogy egy ún. Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (továbbiakban SZBEKK) alakuljon. A törvény előírja, hogy a kiemelt szerveknek adatszolgáltatási
kötelezettsége
van,
azonban
egy
tanulmány
kiemeli,
hogy
az
”együttműködés, az információszerzés, a konspirációs szabályok és a forrásvédelem figyelembe vételével történhet csak az információ-megosztás. Ugyanakkor a SZBKK-nek a kapott információ és az együttműködés a lételeme, tekintettel arra, hogy végrehajtói tevékenységet nem folytathat,”357 értelemszerűen. Koszovóban azonban más a helyzet, ott az állami szereplőkön kívül, más szervezetek is részt vehetnek ebben és jogosultak a szervezett bűnözéssel kapcsolatos adatok gyűjtésére, rendszerezésére és értékelésére még akkor is, ha ezzel nem a helyi állam bízta meg őket (3. számú táblázat: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei). Az áttekintés kizárólagos a szereplők információszerző-hírszerző képességét és ez által a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információk hozzáférhetőségét jelzi nagy valószínűséggel. A huszonkettő szereplőből mindenki rendelkezik információszerző képességgel, azonban már csak tíznél állhat fenn hírszerző képesség megléte. Tizenhét
356
Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. 96.o. In: EU Council: Joint Action 2008/124/CFSP of Feb. 2008 on the EULEX Kosovo. Official Journal of the EU. L 42. EN. 16.2.2008. p.93. 357 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. táblázat 98-99.o. In: Istvanovszki László: A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ helye, szerepe, tapasztalatai a határon átnyúló veszélyek és fenyegetések megelőzésében, kezelésében. Felderítő Szemle, VII. évf. különsz. 2008. jan. 67.o.
144
esetben szinte bizonyos, hogy képességeik függvényében, kisebb-nagyobb mértékben szervezett bűnözéssel, kapcsolatos adatokkal kerülhetnek kapcsolatba. KFOR (NATO Kosovo Force). Nemzetközi fegyveres békefenntartó erők, NATO fennhatóság alatt, ENSZ mandátum felhatalmazásával vesznek részt a műveletekben 1999től napjainkig. Mind információszerző, mind hírszerző képessége a legerősebb az érintettek közül. A művelet végrehajtásához az összes rendelkezésre álló felderítési módot igénybe vehetik. A hálózatközpontú hadviselés nemcsak stratégiai szintű katonai felderítést foglalja magában, hanem a konfliktus alacsony intenzitású szakaszának nyomon követését is. Azonban az egyes zónákba telepített országok képességei különbözhetnek, ezek megosztása már nem feltétlenül egységes. Első számú együttműködő partnerek UN; EULEX; OSCE; helyi rendőrség, titkosszolgálatok és a különböző haderőnemek. Az információ-hozzáférést az önkéntesség és a kölcsönös előnyökön alapuló elv alapján célszerű érvényesíteni. UNMIK (United Nations Mission in Kosovo). A misszió fennállása alatt, a kijelölt és arra jogosult egységek mind humán, mind technikai értelemben titkos információgyűjtést folytathatott. Felhasználásra kerültek a KFOR képességei is, azonban az egyik fő cél az volt, hogy többek között a helyi rendőrség is – a teljes hatásköri és illetékességi lista átvételt követően - rendelkezzen pl.: távközlési rendszerek ellenőrzésének képességével. Főbb együttműködő partnerek a NATO, EULEX, OSCE,és a helyi állami szervek. Az UNMIK létszáma gyakorlatilag elenyésző lett az EULEX megjelenését követően, azonban az átadás-átvétel a leköszönő fél részéről nem ment zökkenőmentesen. Kérdésessé vált, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos információk végleg ENSZ irattárba kerültek-e. Ez különösen vonatkozhat az évek során kiépített HUMINT képességekre, továbbá azon jelentésekre, amelyek a stratégiai döntéshozók felé továbbítottak. Az ENSZ állomány egy része előbb vagy utóbb EULEX alkalmazásba került, így szürkeállomány szempontjából erősödhetett az EULEX. ECLO (European Commission Liaison Office to Kosovo). Az Európai Bizottság Összekötő Irodája, féléves időközönként összefoglaló jelentést készít. Ez az EULEX-en belül elhelyezkedő szervek adatszolgáltatási kötelezettségén alapul. Felmerülhet, hogy az ECLO, az EUOCI és a későbbiekben létesítendő EULEX/MAC párhuzamosan működik-e.
145
EULEX/EUOCI (European Union Office for Criminal Intelligence). A bűnügyi hírszerző egység szerves része az EULEX információszerző felépítményében, 358 amely annak végrehajtói igazgatóságán (PED) belül helyezkedik el. Főbb együttműködő partnerei az EULEX bármely szerve, továbbá a KFOR; UN; EUROPOL.359 EULEX/MAC (Mission Analitycal Capability). Új kezdeményezés, minden ESDP misszióban tervezik bevezetni. Felállításáról azonban a mindenkori misszióvezető hozhat döntést. A misszió információ keletkeztető egységei kötelesek érdemi adatokkal ellátni a MAC-ot, egy egységes elemzés céljából. Az egységnek nincs döntéshozatali jogköre, a misszió legfőbb vezetőjének van alárendelve. Együttműködési készsége jellegéből fakadóan inkább egyirányú. UNMIK-EULEX/ IPCU (International Police Cooperation Unit). 2002-ben az UNMIK és az INTERPOL megállapodást kötött bűnügyekkel kapcsolatosan felmerülő információk cseréjéről. Szervezett bűnözéssel kapcsolatos adatok birtokába akkor jut, ha a szerven keresztül megkeresés érkezik be. Az átiratot az IPCU csak akkor tudja elkészíteni, ha további megkereséseket foganatosít a válságövezetben és/vagy az adott tagország irányába. A válaszok alapján nyílik lehetőség bűnügyileg releváns információk megismerésére. EULEX/SD
(Strenghtening
Department).
A
rendőri
komponens
legfontosabb
igazgatósága, megfigyelő, tanácsadó és mentori feladatokat lát el. A legnagyobb mennyiségű információ itt jelenik meg, mivel lefedettséget biztosít a válságövezet teljes illetékességi területén. Együttműködési hajlandósága a legaktívabb. EULEX/PED (Police Executive Department). Végrehajtói jogosultságokkal rendelkező, nyomozati szerv. Kiemelt ügyekkel foglalkozik, együttműködés és pontos ügyfeldolgozás által jelentős rálátással bírhat, irányokat állapíthat meg. Fenntartása információ-hírszerző szempontból fontos. OSCE (Organization for Security and Co-operation in Europe). A világ legnagyobb regionális biztonsági szervezete. Mandátumán belül, meg kell említeni a rendőrséggel360
358
Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. táblázat 98-99.o. In: Civilian Planning & Conduct Capability: EULEX Kosovo Intelligence Achitecture. Annex P. 9168/10. AH/ils. EN. p.1. 359 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. táblázat 98-99.o. In: EU Council: Joint Evaluation of the Implementation of the Information Exchange Mechanism betwen the GSC/ESDP Missions & Europol. 12753/09. Brussels, 28 Aug. 2009. p.2. 360 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Bp. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. táblázat 98-99.o. In: OSCE Permanent Council Deceison No.305. PC.DEC./305. 237th Plenary Meeting PC Journal No. 237, Agenda item 2. 1 July 1999.
146
kapcsolatos fejezetet. Ez leginkább a rendőrség fejlesztését, az állomány kiképzését jelenti. Rendőri szempontból, tevékenységének hatásfokát, hosszabb távon lehet csak mérni. Koszovói titkosszolgálatok. Tevékenységük kívül esik az EULEX hatáskörén. Természetükből fakadóan kapcsolatba kerülnek szervezett bűnözést érintő személyekkel, ügyekkel. Adattovábbítási és együttműködési kötelezettségük nem ismert. Helyi alkalmazottak. Bizonyos munkakörökben, biztonsági kockázatot jelenthetnek. Ez leginkább arra az esetre vonatkozik, ahol a helyi rendvédelmi szervek szenzitív információk birtokosai, és a kijelölt nemzetközi tanácsadókkal történő megbeszéléseik során, egy ún. harmadik félnek továbbítják ezeket. Kulcskérdés a szerb-diaszpórákkal, Észak-Mitrovicával és a szomszédos országokkal történő együttműködés, mivel az egységes szervezett bűnözői helyzetkép elkészítéséhez minden egyes hozzáadott érték számít. Továbbra is égető, a más etnikumokkal történő együttműködés szükségessége, ahol a szakma és a biztonság előrébb való, mint a politikai ellenőrzés, továbbá az egyéni gyűlölet. 4.5. A bűnügyi felderítő munka jellemzői Az önálló koszovói rendőrség rövid múltra tekint vissza. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 1992-ben történt felbomlását és a NATO 1999-es légi hadjáratát követően feltehetően csak a UCK/KLA fegyveres egységei maradtak a válságövezetben. A kialakult vákuum lehetővé tette a kisebbségi jogok súlyos csorbítását, megszűnt a jog-, és a közbiztonság, továbbá lehetőség nyílt a szervezett bűnözői körök számára pozíciójuk megszilárdítására,
illegális
tevékenységük
kiszélesítését,
extraprofitjuk
gyorsabb
felhalmozását. Az ENSZ BT 1244-es számú Határozata (1999) többek között arról döntött, hogy a lakossága védelme érdekében, a közbiztonság újbóli fenntartása céljából, 3200 fős végrehajtói mandátummal rendelkező nemzetközi rendőri erő kerüljön telepítésre a hadműveleti területen. Az ENSZ nemzetközi rendőri erők 1999 és 2008 között látták el tevékenységüket, mely időszak alatt az OSCE helyi rendőriskolája befejezte az új rendvédelmi szervek állományának kiképzését. Ezt követően került sor a visszatelepítésre, azonban az ENSZ csak fokozatosan adta át a jogköröket a régi/új állománynak. 2003-ban alakult meg a végig német rendőri 147
vezetés által irányított Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság, ahol csak 2005-től lehettek jelen korlátozott hatáskörrel helyi kábítószer-bűnözés elleni nyomozók. Az ENSZ békefenntartó művelet 2008 végén megszűnt, azonban kormányzati kérés alapján az EU folytathatta, a nagyrészt megfigyelői-tanácsadói mandátummal létrejövő missziót. A helyi rendvédelmi szervek önállóan és teljes jogkörrel 2009 óta teljesítik feladataikat. Az EULEX stratégiája, hogy a helyi rendvédelmi szervek önállóan és teljes jogkörrel végezhessék tevékenységüket, ennek segítésére a mintegy 1700 főből álló nemzetközi rendvédelmi szakemberek nagy része megfigyelői-tanácsadói feladatokat látott el (2016. december 17-ei állapot szerint nemcsak a nemzetközi rendőrök létszáma került jelentősen lecsökkentésre, hanem a műveleté is, amely maximum 800 fő lehet). Cél, hogy az EU követelményeknek megfelelő intézményi rendszer kiépítését követően megszilárduljon a helyi rendvédelmi szervek munkája, a jogállamiság tükrében, továbbá a regionális biztonság megszilárdítása érdekében. Fontos rávilágítani, az 1992 és 2008 közötti állapotokra, a regionális biztonság tükrében. Ennek egyik különösen fontos vetülete, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos biztonság és védelempolitikai kihívások az EU tagországainak védelme érdekében. Az ún. Balkániútvonalak (többek között: Albánia, Bulgária, Macedónia, Szerbia és Törökország) továbbra is biztosítják a kábítószer bejuttatását Európa országaiba. A központi kábítószer osztály (továbbiakban: Osztály) működésének közel teljes megismeréséhez, optimális tényfeltáró időszak állt rendelkezésre, melynek során majdnem mindenre kiterjedően sikerült átvilágítani a rendszert. Az Osztály a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság keretein belül működik, azonban egy mellérendelt egység, (az átszervezést követően is megmaradt a párhuzamosság) többek között a határon átnyúló kábítószer csempészetben is eljár, amely teljesen kimutatható párhuzamosságot eredményez. Az Osztály közel tucat, jézusi átlag életkorú, átlagosan nyolc év szolgálati évvel rendelkező, kizárólagos koszovói albán etnikumot állományból áll. Mind a hat régió rendelkezik önálló kábítószer bűnözés elleni csoporttal, ez szervezetileg független a központi (2010. januártól jóváhagyták a régiók centralizációját a Központi Kábítószer Igazgatóság szerkezeti egységébe) egységtől. Logisztikai szempontból nem hagy kivetnivalót a rendelkezésre álló eszközállomány, míg az alapnyilvántartások széttagoltak. Az állomány nagy része felsőfokú végzettséggel rendelkezik, kiképzés és tanfolyam tekintetében jó az 148
átlag. A nem nagyszámú ügymenet törvényességi felügyeletét helyi és nemzetközi ügyészek látják el. A határidők betartása ezen a ponton nem mindig optimális.361 Az Osztálynak, állami hatáskörrel, az ismert biztonsági környezetben, nemzetközi ellenőrzés alatt, aránylag kis földrajzi területen, a balkáni útvonal környezetében, a társadalom erős családi modell beágyazottságának keretei között, nem elégséges bérből, a gyakori átszervezések okozta hatások mellett, esetleges illegális információvesztéssel, egyelőre bizonytalan karrierkép tudatában kell végrehajtani munkaköri leírásból adódó kötelezettségeit. Az Osztály a főváros központjában, más központi szervek szomszédságában található. A Koszovói Rendőrség egymást jól ismerő egyen-, és civil ruhás állománya rendszeresen találkozik a rendőrségi központi övezet közvetlen szomszédságában található, felmérhetetlen számú kávézóban. Itt minden szakág képviselője megfordul, erős az összetartás, a bajtársiasság és a függetlenségből eredő új életérzés. Nagy hagyománya és tisztelete van – nemcsak a civil társadalomban -, az itt szabadságharcosként tisztelt és bálványozott néhai Adem Jashari (1955-1998) (A KLA/UCK egyik alapító tagja volt. Albán nemzeti hős és ikon halálának körülményeit, mind a két fél eltérő módon említi) személyének is, míg mások terroristaként jellemzik, a konfliktus alatti szerepét.362 Az alkalmazott bűnügyi felderítői munka sajátosságairól: a megnyitásra kerülő ügyek aktái alapjául szolgáló információk szinte kivétel nélkül HUMINT eredetűek. Ennek megoszlási aránya inkább saját, mint külsős. A kiválasztási folyamat nem ismert, regisztráció hiányában ezek ellenőrzése sem lehetséges, így ez további törvényességi kérdéseket is felvethet. Az erőforrás mennyiségileg korlátozott, a tartás képessége nem mindenkinél lelhető fel vagy ajánlott. Proaktív törekvés a fejlesztésre még nem körvonalazódik, azonban ajánlott lenne, a keresés tevékenységét szélesebb körben is kiterjeszteni. A tartóknál célszerűbb lenne, a tisztán ilyen jellegű tevékenység fenntartása. Az információgyűjtés hatékonyságát növelné, ha etnikailag (leginkább koszovói albán, koszovói szerb, és török diaszpóra) szélesebb skálán érkezne be az információ.
361
Uri László: Kábítószer-bűnözés elleni felderítés sajátosságai Koszovóban. Szakmai Szemle. Bp. 2010. 2. sz. 171.o. 362 Uri László: Kábítószer-bűnözés elleni felderítés sajátosságai Koszovóban. Szakmai Szemle. Bp. 2010. 2. sz. 171.o.
149
A bevezetett titkos eszközök és módszerek alkalmazását követően, elsődleges célként a bűnelkövetők őrizetbe vétele, kábítószer lefoglalása és további nyílt nyomozati cselekmények lefolytatása a cél. Ezért integrált művelet végrehajtására kerül sor. Az azonnali nyílt nyomozati cselekmények foganatosítása elengedhetetlen annak törvényi fennállása esetén, azonban nem szabad megfelejtkezni az Osztály hatáskörébe utalt, további feladatokról sem. Úgymint: az adott szervezett bűnözői körök feltérképezése; szervezeti hatáskörük és felépítésük láthatóvá tétele; a vezetők és a csoportok tagjainak beazonosítása; a szállítási útvonalak és deponálási helyek feltalálása, az illegális tevékenységi szokások, az alkalmazott módszerek megfigyelése, beleértve a rendvédelmi szervek irányába kifejtett ellenintézkedések azonosítása és tanulmányozása. Ez nem látványos és nem is vezet mindig kézzel fogható eredményre, azonban folyamatos alkalmazása mellett igen fontos adatokkal látja el a döntéshozókat. A feltérképezés során illegális kapcsolatok és összefonódások is felszínre kerülhetnek, melyek az ismert környezetben megnehezíthetik a felderítőszervek munkáját. Információvesztés és egyéb kötődő bűncselekmények bárhol előfordulhatnak. (A Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság emeleti bűnjelkamrájából, 2009 tavaszán mintegy 50 kg. mennyiségű heroint loptak el. Az épületben más helyi es nemzetközi egységek is elhelyezésre kerültek) 363 A leggyakrabban alkalmazott titkos információgyűjtő eszköz és módszer a távközlési eszközök (mobiltelefon) ellenőrzése (jelen értekezésnek nem tárgya, továbbá nem ismertek, a helyi katonai és polgári titkosszolgálatok, illetve a KFOR ilyen vonatkozású képességei). Az állami ellenőrzés tekintetében nem mutatható fel egységes kép. Szerbia, a területén meglévő szolgáltatok által használt hatókörét mélyebben (különösen a szerbek lakta Észak-Mitrovica területén) besugározza Koszovó egyes területeire. A szolgáltatás olcsóbb, és ennek ellenőrzése alapesetben, illetve adatszolgáltatási kötelezettsége csak Szerbiában lehetséges. Míg Koszovó területén jelen lévő egyes szolgáltatok ellenőrzése államilag megoldott, addig más mobil telefontársaságoké nem. A végpontos ellenőrzés mennyiségének csak a feldolgozás szabhat határt, azonban az érdemleges információkkal kapcsolatosan írásos kötelezettség terheli a rendőrt. Az utóbbi elmaradása esetén inkább technokrata, mintsem értékelt jelentés típusú feldolgozás születik.
363
Uri László: Kábítószer-bűnözés elleni felderítés sajátosságai Koszovóban. Szakmai Szemle. Bp. 2010. 2. sz. 172.o.
150
Az ügyészi engedélyhez kötött figyelés kapacitásának biztosítása megoldott. A sajáterős állópontos figyelés nem jellemző. Az átadás-átvételnél az utóbbi alkalmazása megbízhatóbb eredményre vezethetne, továbbá aktualizált képanyag állna rendelkezésre a célszemélyekről, illetve ültetvények dokumentálásánál is hasznos lenne. Mivel a telefonellenőrzés nem mindig megoldott, vagy a közlések nem tartalmaznak értékelhető információkat, ezért nagy szerep jut a figyelés során bejövő információknak. Miután bevezetésre kerültek a fent említett erők, eszközök és módszerek, általában komplex művelet lebonyolítására kerül sor, melynek célja a tárgyalásokat követően a már említett nyílt nyomozati cselekmények foganatosítása. Megfigyelhető, hogy a célszemélyek általában nem rendelkeznek a tárgyalások során felajánlott mennyiséggel, amelyet többszöri próbálkozást követően szerezhetnek be. Tárgyalófél alkalmazása a jelen formában kimondottan aggályos, ez mindenféleképp változtatásra szorul. Amennyiben a célszemély rendkívül óvatos, úgy a felvezető személy jelenlétéhez mindenkor ragaszkodik. Előfordul a célszemélyek által kezdeményezett olyan átadási-átvételi helyek megjelölése, amelyek nem ellenőrizhetőek, csapda jelleget öltenek, illetve a bevezetett megfigyelés dekonspirációját is eredményezhetik. Ez a fajta módszer leginkább kis lélekszámú falvak családi házaikhoz köthető. Bizalmi vásárlás, mutatópénz alkalmazása azonban ismert fogalom.364 A bemutatott történelmi és társadalmi környezet, továbbá a proaktív bűnügyi hírszerzés hiánya, egyelőre nehezíti a sikeresebb felderítés hatékonyságát. Noha az ENSZ égisze alatt az utolsó évek során már az illetékes eljáró rendőri szervek gyakorolhatták törvényben előírt bűnüldözői kötelezettségüket, ennek teljes jogú lehetőségét, csak az EULEX tette lehetővé. Ez az időszak adott lehetőséget és indította el az Osztályt azon a pályán, mely csak hosszú távon kamatoztathatja a befektetett nemzeti es nemzetközi erőfeszítéseket. A titkos információgyűjtő tevékenység erősítésére, szemléletváltozásra van szükség. A működést nem lehet elkülönülten vizsgálni. Nem csak a szervezett bűnözés elleni igazgatóság keretein belül működő egységről van szó. Szükség lenne egy egységes bűnügyi hírszerzési koncepcióra, rendőrségen belüli, jól szervezett információáramlásra, szorosabb együttműködés fenntartása a vám és a határőrség szerveivel, hatékonyabb nemzetközi együttműködésre más országok rendvédelmi szerveivel (különösen Szerbia, Albánia, Macedónia, Törökország, Görögország, Bulgária, Németország), jobb koordináció a régiókkal, együttműködő személyek számának 364
Uri László: Kábítószer-bűnözés elleni felderítés sajátosságai Koszovóban. Szakmai Szemle. Bp. 2010. 2. sz. 173.o.
151
emelésére, az egységes távközlési eszközök ellenőrzése feltételeinek biztosítására. Ezen túlmenően, szorosabb együttműködés ajánlott a terrorizmus elleni és a gazdasági nyomozati osztállyal, többek között a narkóterrorizmus összefüggéseinek feltárása érdekében. Egyelőre csak az EULEX képes mandátuma, és a bevezetett projektek mentén biztosítani az említett problémák részleges kezelését. Ajánlott az EULEX majdani kivonulását követően is kiemelt figyelemmel kísérni a rendőri titkos információgyűjtő tevékenység hatékonyságát, mivel ennek felépítése és fenntartása hosszú távú, tartós cél. 4.6. Kábítószer-ültetvények Kábítószer-ültetvények
szabadtéri
telepítése
még
mindig
érdekesség
nemcsak
a
törvénytisztelő állampolgárok körében, hanem a rendvédelmi szervek munkájának tevékenysége során is. Talán azért is, mert a bűncselekmény tárgya általában feldolgozatlan formájának ellenére szabadon látható, így viszonylagosan szabad bepillantást enged a kíváncsi tekintetek számára. Az ültetvények ebben az állapotukban általában fogyasztásra ártalmatlan növények, mégis már ezen a ponton fel kell venni a küzdelmet a feldolgozás további szakaszainak megakadályozása érdekében. Szükséges megvizsgálni azt a kérdést, hogy a kis területű Koszovóban, fokozott nemzetközi ellenőrzés alatt, az USA katonai támaszpontjainak jelenléte mellett, a különböző feladatkora kirendelt helikopter bevetések ellenére is, miért kerülhet sor ültetvények termesztésére? A kábítószer-ültetvények termesztésekor leginkább három hagyományos típust szükséges felsorolni. Az egyik a kokacserje és az ebből kinyert (egyebek között) kokain; a második a kender, amelyből marihuána és hasis állítható elő; végül a mákgubó, amelyből ópiumot és heroint lehet kivonni. Az említett kábítószerek továbbra is meghatározó kínálatot jelentenek a világ illegális piacán. Az ültetvények termesztése nem minden esetben von maga után büntetőjogi következményeket, ennek ellenére az államok többsége már az előállítás szakaszában beavatkozik. A drogkartellek legfőbb célja, hogy ezeket olyan országok területén állítsák elő, amelyek kiesnek a demokratikus ellenőrzés alól, gyenge, vagy működésképtelen rendvédelmi szervekkel rendelkeznek, továbbá nagy a korrupció, az előállításnak pedig minden fázisa szoros ellenőrzés alatt tartható. Ezt követően van csak lehetőség a drog eljuttatására a világ különböző pontjaira. „A nagyfokú földrajzi mobilitás mellett a
152
legmodernebb eszközök, berendezések és módszerek segítik ezt,365 ezért felderítésük és előrejelzésük szintén bonyolultabb kihívás. Optimális környezetet nyújtanak azok az országok is, ahol hosszan elnyúló polgár-, vagy gerillaháború folyik, illetve katonai diktatúra van hatalmon. Az Egyesült Államok feltételezése szerint, ha az előállítás helyszínén, országhatárokat átlépve megsemmisítik az ültetvényeket és a hozzájuk tartozó laborokat, akkor jelentős csapást mérhetnek a drogbárókra és a célországokba juttatandó kábítószer mennyiségére. Azonban a kábítószer elleni küzdelem átfogó tevékenység, a korrupció megszüntetése pedig szinte lehetetlen kihívás. A koszovói kábítószer-ültetvények ismertetése előtt szükséges egy rövid nemzetközi kitekintést tenni, azzal a megjegyzéssel, hogy a statisztika megbízhatóságát befolyásolja a látencia, az érintett ország adatszolgáltatási hajlandósága és megbízhatósága, a folytonosság hiánya, a korrupció és az érdekellentét is. Ez leginkább „Afganisztánra, Bolíviára, Burmára, Kolumbiára, Laoszra, Mexikóra és Perura”366 vonatkozik. Az opiátok csoportjába (ópium, morfin és heroin) tartozó kábítószerek forrása leginkább Afganisztán, Mianmar, Mexikó és Kolumbia. Opiát-lefoglalás vonatkozásában 737 tonnát sikerült felmutatni.”367 Kokain előállításában 1970-től Kolumbia vette át az első helyet. A cserjén felül az előállított mennyiségből 712 tonnát sikerült lefoglalni az amerikai és az európai kontinens területén. A világon 9730 titkos kokain-előállító laboratórium található, 99 százalékuk Bolíviában, Kolumbiában, Peruban, Kolumbiában 3209 volt.368 Optimista becslések szerint „172 országban termesztenek cannabist.”369 A legfőbb nemzetközi exportőr Afganisztán és Marokkó, azonban emelkedő tendenciát mutat a beltéri ültetvények száma, ami leginkább Európát és Észak-Amerikát érinti. (A nemzetközi statisztikákat, a 4-15-ig számozott táblázatok mutatják be).
365
Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évf. 2012. 2. 35.o. In: Korinek László: A szervezett bűnözés lényegi elemei. In: Benisné Győrffy Ilona (szerk.): Harmadik Jogászgyűlés. Magyar Jogász Egyesület, Bp. 1996, 56. o. 366 Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évf. 2012. 2. 36.o. In: Presidential Determination No. 2008-28: Major Drug Transit or Major Illicit Drug Producing Countries for Fiscal Year 2009. Sept. 15, 2008. International Narcotics Control Strategy Report. Vol. I.: Drug & Chemical Control, March 2009, p. 5. 367 Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évf. 2012. 2. 36-37.o. In: UN Office on Drug & Crime: World Drug Report 2010. UN, NY. 2010, p. 37,43,44,140. 368 Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évf. 2012. 2. 37-38.o. In: UN Office on Drug & Crime: World Drug Report 2010. UN, NY. 2010, pp. 65,67,69,72,82-83,164. 369 Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évf. 2012. 2. 38.o. In: Annual Report 2010 The State of the Drugs Problem in Europe. Publications Office of the EU, Luxembourg, 2010, p. 44. http://eeas.europa.eu/us/events/symposium2011/docs/2010_annual_report_state_drugs_problem_europe_en.pdf
153
Koszovó területe 10 887 négyzetkilométer, lakossága a 2011-es becslések szerint kb. 1 825 632 volt. Az ország Albániával, Szerbiával, Macedóniával és Montenegróval határos. A lakosság egy része az EU különböző országaiban telepedett le, illetve vendégmunkásként dolgozik. „Több mint negyvenöt százalék a munkanélküliségi aránya, a lakosság harminc százaléka a szegénységi küszöb alatt él.370 A lakosságot leginkább a külföldön dolgozó rokonok és az 1999 óta jelen lévő nemzetközi szervezetek tartják el. A konfliktusok segítették a szervezett bűnözés jelentős megerősödését, és ezeket a folyamatokat csak erősítette a kiemelkedő mértékű korrupció. Százhetvennyolc ország közöl a száztízedik helyen áll.371 Ezen felül az ország területe nem homogén, vagyis Észak-Mitrovica és általában a szerb diaszpórák, kívül esnek a koszovói albán rendvédelmi szervek ellenőrzésén, legalábbis gyakorlati értelemben. Az ország területe a legalkalmasabb az úgynevezett balkáni útvonal fenntartására, amely az Afganisztánból származó heroin egyik balkáni fő belépési pontja, továbbá kokain és marihuána is átjut a határon. Feltétlenül szükséges megemlíteni, hogy az útvonal nemcsak a tiltott kábítószerek legismertebb útvonala, hanem minden olyan egyéb illegális tevékenységnek, amelynek végső célja a Nyugat-Balkán, továbbá Európa. A legvégső cél itt is az uniós tagországok ellátása. Ha az Egyesült Államok kábítószerügyi hatóságának 2011-es adatait is megvizsgáljuk, semmilyen jelentős eltérés nem tapasztalható Koszovó vonatkozásában. (A 16. számú táblázat, A koszovói rendőrség kábítószer lefoglalása) Az ültetvényekre vonatkozó statisztikák és tapasztalatok azt mutatják, hogy „2007-ben 35, 2008-ban 23, 2009-ben pedig 35 ügyet regisztráltak, ugyanakkor 2009. május és szeptember között 28 ügyben 9594 tövet foglaltak le.372 (A regisztráció ellentéte a látencia, amely legalább háromszoros, de tízszeres nagyságrendet is elérheti). A 2009-es kimutatásra és az értékelő jelentés elkészítésére azért volt szükség, mivel korábban nem készült ilyen jellegű, a döntéshozókat támogató felmérés. A másik cél az volt, hogy az azonosított ültetvényekre vonatkozó elemzett információk hatékonyabban segítsék a helyi rendőri szervek további
370
Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évf. 2012. 2. 41.o. In: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html 371 Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évf. 2012. 2. 41.o. In: http://www.transparency.org/policy_research/surveys_indices/cpi/2010/results 372 Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évf. 2012. 2. 42.o. In: Uri, László: Summary Report of 2009 on Cannabis Plantation of Kosovo. EULEX Mission in Kosovo Strengthening Department Organized Crime Narcotic Investigation Section. Pristhina, 16 Dec. 2009, p. 6,31.
154
munkáját. A megismeréshez szükség volt kérdőívek kibocsátására, lezárt és folyamatban lévő ügyek nyomon követésére, éles műveletekben történő részvételre, irányító központban nyújtott tanácsadásra is. A rendelkezésre álló adatok szerint csakis cannabis típusú kültéri ültetvények kerültek hatósági ellenőrzés alá, vagyis mákgubóültetvények, beltéri palánták és laboratóriumi telepítések azonosítására nem került sor. Az ültetvények további jellemzője, hogy megtalálható volt az úgynevezett vadkender típusú, továbbá az ún. ember által ültetett is (Az 1-es kép ezt mutatja be). Öntözőrendszer telepítésére ritkán került sor, ami kezdetleges kivitelezésre utalt (A 2-es kép ezt mutatja be). Humán erőforrás által szolgáltatott adat csak 13 ügy felderítését segítette, ennek nyomán nem került sor kommunikációs eszköz ellenőrzésére, figyelés alá is csak az ingatlan (telek, erdő, hegyoldal) területét vonták nem túl gyakori jelleggel. A felderítést tovább nehezítette, hogy az ültetvények egy része fóliasátorban (A 3-as kép ezt mutatja be), kukoricaültetvények között (A 4-es kép ezt mutatja be), továbbá a bonyolult földrajzi közeg miatt nehezen megközelíthető területen volt. Több esetben rendezetlen volt a földterületek tulajdonformája is. A THC (Tetrahidrokannabinol - a marihuána fő pszichoaktív hatóanyaga) százalékos fokát egy esetben sem lehetett megtudni, mivel vagy a lefoglalást (A 5-ös kép a lefoglat kábítószert mutatja be).) végző rendőri szervek nem kérték, vagy a szakértő nem tüntette fel, véleményében. (A marihuána átlagos erőssége egy és tíz százalék közé tehető, míg a hasisé 3–16 százalék volt). A tiltott kábítószer-ültetvények fenntartói elleni küzdelem átfogó tevékenységet kíván, ennek világszerte főszereplői a rendvédelmi szervek és titkosszolgálati ügynökségek, továbbá csatlakozhatnak nemzetközi szervezetek is. A nagy kiterjedésű ültetvényeket, csak olyan országokban lehet megvalósítani, ahol nincs demokratikus intézményrendszer, válság volt, vagy még mindig az van, diktatúra jellemzi, vagy szélsőséges berendezkedésű államszervezet van hatalmon. Szintén az illegális folyamatoknak kedvez, ha a szervezett bűnözés és a korrupció mélyen beágyazódott a helyi kultúrába, az már természetes jelenség, továbbá terrorista vagy egyéb szélsőséges csoportok tartják kézben és ellenőrzik az ültetvényeket. Stratégiák tekintetében a nemzetközi törekvés az adott ország jogharmonizációs folyamatának elősegítése, a kábítószer-bűnözés elleni harc intézményeinek kiépítése, továbbá kiképzési és oktatási programok bevezetése. Ezt követi a kétoldalú nyomozati cselekmények végrehajtása, a széles körű nemzetközi együttműködés, illetve az információgyűjtési képességeik erősítése.
155
A leggyakorlatiasabb
cselekvési
forma
a
helyszíni
kirendeltségek
fenntartása;
a
hálózatszervezés; az ültevények és titkos laboratóriumok felszámolása. A koszovói rendőrség csaknem húsz év után épült újra. Hiányzik a tapasztalt korosztály, látásmódjuk inkább technokrata, mintsem szélesebb körben értelmezett információszerző. Tevékenységüket egyebek között nehezíti az ország magas korrupciós indexe, az állandó átszervezések és az alacsony bérszínvonal. A helyi ültetvények tekintetében mivel heroin és ópium vonatkozásában az ország nemzetközi tranzitútvonal, ezért nem kell számolni nagy kiterjedésű mákültetvények helyi telepítésével. A nyílt területen termesztett cannabis vonatkozásában már más a helyzet. Az országszerte végrehajtott folyamatos lefoglalások azt mutatják, hogy igény van a fogyasztók ellátására, de a keresletet importtal is kiegészítik. Nagyobb rendvédelmi előrelátást igényelne a beltéri cannabis
ültetvények
felderítése.
Bármelyik
ültetvénytípust
vesszük
figyelembe,
mennyiségileg és minőségileg egyaránt fejleszteni kell a humánerőforrás képességét, elengedhetetlen az egységes lefedettség a telekommunikáció ellenőrzésére, illetve a sajáterős pontfigyelés szemléletének erősítése. Végezetül kijelenthető, hogy Koszovóban a nemzetközi erők helikopterei a szokottnál is többször látnak el feladatokat, de nem valószínű, hogy akár a kolumbiai, akár az afganisztáni kábítószer-bűnözés elleni harc ismertetőjegyeivel lehetne találkozni az ültetvények környékén. 4.7. A Balkáni mini „Schengen” vonatkozásai Az EU egyik legfőbb alapelve, a személyek, áruk, tőke és a szolgáltatások szabad áramlása. A Schengeni Megállapodás a belső határok megszüntetését, és a külső határok közös ellenőrzését teszi lehetővé. Schengen szinonimájaként, az ehhez hasonló megállapodásokat, korlátozott földrajzi dimenzióban, ún. mini-Schengenként is szokták elnevezni. Nem történt ez másként 2010-ben Albánia, Koszovó, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, és Montenegró vonatkozásában sem. A meghívott elnökök kifejezték elkötelezettségüket, a személyek szabad mozgása iránt, így az egyezmény balkáni mini-Schengen373 néven került a köztudatba. A találkozóra többek között Szerbia sem került meghívásra. Ennek kapcsán merült fel az a jogos kérdés, hogy van-e egységes gondolkodás a balkáni régió nyugati 373
Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.55. In: http://www.eurasiareview.com/201006284022/four-presidents-push-for-minischengen-zone-in- balkans.html 28th June 2010. Balkan Investigative Reporting Network. Petrit Collaku.
156
felében, ahol kiemelt jelentőséggel bír a szervezett bűnözésről szóló napirendi pont. Azonban már a találkozó megszervezése során joggal megállapítható, hogy a résztvevők nem teljes köre, ebből eredően az együttműködés hiányosságai miatt, a szervezett bűnözés és az egyéb kihívások, fenyegetések és kockázatok elleni küzdelem vonatkozásában nem lehet teljes sikert elérni. A balkáni régió határainak (5.számú térkép a Balkán határai) kijelölésénél nem vagyunk könnyű helyzetben, mivel az egyben egy történelmi és kulturális fogalom is. Többféle megközelítés is létezik, beleértve mind a földrajzi vonatkozásút, mind a sértő tartalmút is. Ezért nem lehetséges egy egységes, képzeletbeli határvonal meghúzása. Kiérezhető, hogy „a balkáni identitás vállalása nem teljes körű,374 míg a többség elfogadja, addig mások elszakadni akarnak ettől az osztályozástól, ugyanakkor másokat akaratuk ellenére sorolnak ebbe a halmazba. A Nyugat-Balkán, Délkelet-Európa egyik földrajzi régiója, ahová általában Albániát,
Bosznia-Hercegovinát,
Bulgáriát,
Görögországot,
Koszovót,
Macedóniát,
Montenegrót, Szerbiát, Törökország egy részét, Horvátországot, Romániát és Szlovéniát sorolják be. Van azonban olyam osztályozás is, ahol Görögország, Törökország és Románia nem tagozódik bele. A balkáni stigma akkor jeleníthető meg, ha bármelyik halmazban egyesek másként gondolják hovatartozásukat, vagy ide nem sorolható országok is bevonásra kerülnek. A téves minősítéshez, illetve a ”balkáni” mint adott esetben indokolatlan és sértő jelző használatakor, sokszor elég a történelmi hűség figyelmen kívül hagyása, továbbá egyes országok fejlettségi fokának és közállapotainak összehasonlítása is. A Balkán sokszínűségét tolerálni
szükséges,
meg
kell
érteni
a
régióban
lakó
soknemzetiségű
emberek
gondolkodásmódját, a jelenkor polgárháborúja okozta sérelmek begyógyulásának hosszú távú hatását is. Földrajzi és demográfiai értelemben az EU 28 (Ma már 27) tagországa kb. 4.330.000 km2 területen kb. 500.000.000 lakossal, a tagjelölt országok (Többek között Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság és Törökország, 2010 évi állapot szerint) 780.000 km2-en 78.250.000 lakossal, továbbá a fenti balkáni besorolás alapján a 12 ország, (Bulgária, Görögország, Románia és Szlovénia már az EU tagországa) 1.550.000 km2területen, 144.600.000 lakossal375 rendelkezik. A régió határait jelen vonatkozásban szűkíteni szükséges. A „Nyugat-Balkán” mint területi egység fogalma, az EU szóhasználatából került át 374
Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.55. In: Tabajdi Csaba: A Nyugat-Balkán és az EU ma. Balkán-tanulmányok Központ. 2006. márc. 21. 2.o. 375 www.cia.world.factbook.com
157
a közhasználatba. Ebbe a földrajzi egységbe, leggyakrabban a volt-jugoszláv (1946. január 31-től Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, majd 1963-tól Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság. Tagköztársaságok, majd utódállamok: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia (Mai nevén Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság), Montenegró, Szerbia és Szlovénia) tagköztársaságokat, illetve az utódállamokat –Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Szlovénia–, valamint Koszovót és Albániát sorolják be. A rendszerváltást követő polgárháború azonban, olyan sebeket hagyott maga után, amelyek tovább bontották a korábbi területi identitás vállalását. Ez azt is jelentheti, hogy Jugoszlávia felbomlásával, majd az Európai Uniós tagság megszerzésével tovább módosulhat az egyes országok arculatának kialakítása. Még a legerősebb államoknak is szükségük van szövetségépítésre, mivel országhatáraik és képességeik végesek, így geopolitikai értelemben az érdekek meghosszabbíthatóak. Az is előfordult már, hogy „ideológiai vonatkozásban teljesen ellentétes a politikai berendezkedés, azonban ennek ellenére a stratégiai prioritás mást kívánt.376 Ugyanakkor más okokra (Szerbia azért nem került meghívásra, mert Koszovó függetlenségét nem ismerte el) hivatkozva, nem mindig vezethető le a sokszor logikusnak vélt szerződés megkötésének hiánya, vagy a szövetségi rendszerbe nem kellő számú fél meghívása. Ennek ellenére az államoknak széles értelemben véve célja, a nemzetközi rendszerben a biztonság; az önállóság; a jólét; státusz és a presztízs kialakítása és fenntartása. Az államok a sebezhetőség csökkentésével és/vagy a vélt ellenség vélt fenyegetések elhárításával növelhetik biztonságukat. Ennek módjai: az izoláció, önerőre támaszkodás, semlegesség/el nem kötelezett státusz, szövetségek alkotása, külső erő szerződtetése. A szövetség két vagy több független állam közötti hivatalos vagy nem hivatalos biztonsági együttműködés. A szövetség „egyetemes összetevője a politikának, időtől és helytől függetlenül,”377 az erők meghatározzák, hogy milyen a fenyegetettség mértéke és milyen segítséget várhatnak egymástól. A négy elnök által már korábban is megtartott, a későbbiekben rotálódó helyszíneken folytatódó megbeszélések központi témái nem ilyen tartalommal bírtak, azonban a 376
Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.56. In: Treaty of Non-aggression Between Germany & the Union of Soviet Socialist Republics & the Secret Additional Protocol. ”Molotov-Ribbentrop Pact, 1939” Moscow, 23 Aug. 1939. 377 Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.57. In: Stephen M. Walt: The Origins of the Alliances. USA Cornell University Press, 1987. p.1.
158
szövetségalkotás irányultságát jól érzékelteti. 2008. január 1-jén378 a Közösség és öt nyugatbalkáni ország –Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia– között vízumkönnyítési megállapodások léptek hatályba. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia a menetrendjében szereplő valamennyi feltételeket teljesítette. Így 2009. december 19-től ezen országok állampolgárai vízummentesen utazhatnak az EU tagállamaiba. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1999. június 10-i 1244. Határozatában meghatározottak szerint Koszovóban lakó személyek, valamint azok, akiknek az állampolgársági bizonyítványát Koszovó területére adták ki, indokolt kizárni a Szerbiára vonatkozó vízummentes rendszer hatálya alól. 2008. február 17-én Koszovó kikiáltotta függetlenségét. A mozgástér, a szövetségkötés és a bűnügyi együttműködés a mini-Schengeni formáció vonatkozásában nem bővült, a már említett ok miatt. Az általános biztonsági kockázatok, fenyegetések és kihívások, kapcsolatban állnak egymással, kihatnak egymásra. A Nyugat-Balkáni régió jellegzetessége többek között: a nemzetiségi, a nyelvi, a kulturális sokféleség; az etnikai és a politikai határok átfedései; antidemokratikus rendszerek; központi gazdaságirányítás, szovjet típusú hadseregek; a történelmi gyűlölködés és bosszúvágy; az együttműködés hiánya; a stratégiai erőforrások birtoklásáért folyó vetélkedés379 is. A globális kihívások és kockázatok nem minden régióra és országra hatnak egyformán. Különböző formákban, hangsúlyokkal jelentkezhetnek, hatásaik drámai módon formálhatják át nagyobb és kisebb embercsoportok természetes, illetve mesterséges környezetét. A bűncselekményeket jobb megelőzni, mint büntetni, melynek alapfeltétele az információfeldolgozás. A biztonsági kockázatok és kihívások mennyiségi taglalásánál egyiket sem lehet figyelmen kívül hagyni, azonban együttes megjelenésükre nem kell mindenhol számolni. A biztonsági kihívások helyi elemzésénél, a teljesség igénye nélkül, ki kell emelni a szervezett-, és kábítószer bűnözést, a terrorizmust, az illegális migrációt és a korrupciót. Az engedély nélküli és ellenőrizetlen bevándorlás célországai jelen esetben az esetek nagy többségében az EU gazdaságilag fejlett tagállamai. 378
Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.57. In: A Tanács 1244/2009/EK Rendelete (2009. 11. 30.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról. Az EU Hivatalos Lapja, L 336. 2009. 12. 18. 1.o. 379 Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.58. In: Rácz Lajos: Az európai biztonság néhány geostratégiai aspektusa. Hadtudomány, X. évf. 2.sz. 2000. júl.
159
Az Amszterdami és a Schengeni Egyezmény többek között változtatásokat hozott a közös kül-, és biztonságpolitika területén, valamint a harmadik pillér szerkezetének átalakításával kiemelkedő szerepet játszott a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzésében is. Az 1997. október 02-án megkötött Amszterdami Egyezmény380 rendelkezik arról, hogy az 1985. június 14-én megkötött Schengeni Egyezmény (Más néven Schengen Acquis) bekerüljön az EU keretébe. 1990. június 19-én aláírásra került a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény. Ebből álljon rendelkezésre a teljesség igénye nélkül, egy rövid kivonat. A belső határokat bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor, kivéve közrend és nemzetbiztonsági érdekekből. A külső határokon egyforma szintű ellenőrzést kell végezni. A vízummal rendelkezők szabadon mozoghatnak, amennyiben megfelelnek a beutazási feltételeknek. A rendőrségi hatóságok támogatást nyújtanak egymásnak a bűncselekmények megelőzése és felderítése céljából. Akik nyomozás keretében országukban olyan személyt tartanak megfigyelés alatt, aki feltehetőleg olyan bűncselekményben vett részt, amely miatt kiadatásra kerülhet sor, jogosultak arra, hogy a megfigyelést egy másik fél területén folytassák, ha ez utóbbi jogsegély iránti előzetes megkeresés alapján engedélyezte a határon átnyúló megfigyelést.381 A megfigyelést az alábbi bűncselekmények alapján lehet végezni: szándékos emberölés, erőszakos közösülés, gyújtogatás, pénzhamisítás, lopás minősített esete és rablás, valamint orgazdaság, zsarolás, emberrablás és túszejtés, emberkereskedelem, kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme, fegyverekre és robbanóanyagokra vonatkozó jogszabályok megsértése, robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával elkövetett rongálás, mérgező és ártalmas hulladékok tiltott szállítása. Az említett bűncselekmények egyikének elkövetésén vagy abban való részvételen tetten ért személyt üldöznek, jogosultak arra, hogy az üldözést egy másik fél területén, annak előzetes engedélye nélkül is folytassák. Kiadatásról
és
a kölcsönös bűnügyi
jogsegélyről megállapodások végrehajtásával
kapcsolatosan is rendelkezik az egyezmény.
380
The Treaty of Amsterdam. Amending the Treaty on EU, the Treaties Establishing the European Communities and ceratin related Acts. Amsterdam, 2 Oct. 1997. Art. K.12. 5). p.19. 381 Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.59. In: Egyezmény az 1985. 06. 14-én kötött Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról. Az EU Hivatalos Lapja, 19/2. köt. L 239/19. 2000. 9. 22. 11,23,24.o.
160
Habár a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény előírásait nem mindenki alkalmazza, a belső határok megszűnéséből adódó lehetséges biztonsági problémák miatt azonban, olyan intézkedések megtételére volt szükség, amelyek ellensúlyozhatták ezt a torzulást. Ennek keretében a külső határokon egységes határellenőrzést, továbbá a schengeni térségen belül egyes tagországok rendvédelmi szervei ún. mélységi ellenőrzést hajthatnak végre. A schengeni tagállamok adatszolgáltatásából létrejött, és az egymás közötti adatcserét szolgáló Schengeni Információs Rendszer (Schengen Information System – SIS) teszi lehetővé a adatbázisban történő ellenőrzést. A SIR ezen egyezmény a személyek mozgására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása keretében lehetővé teszi, hogy automatizált lekérdezési eljárás révén hozzáférjenek a személyekkel és tárgyakkal kapcsolatos figyelmeztető jelzésekhez.382 A technikai háttér meglétén túl, szükség van minél több adatbázis gyors eléréséhez és összekapcsolásához. A gyorsan bővülő EU egyre komolyabb biztonságpolitikai kihívásként szembesül az illegális migrációval, mivel Európát illegális migránsok százezrei lepik el évről-évre, egy jobb megélhetés reményében. A valós veszélyt az illegális megnyilvánulási forma, az „ellenőrizhetetlenség”, továbbá a kapcsolódó, illetve az arra épülő és abból hasznot húzó bűncselekmények, így például az embercsempészet és emberkereskedelem, a kábítószer és fegyverkereskedelem, a szervezett bűnözés, a terrorizmus, a prostitúció, a hamis úti,- és személyi okmányok előállítása, a feketegazdaság növekedése, a korrupció; továbbá különböző erőszakos bűncselekmények jelentenek. Az illegális migráció kategorizálásánál nehézségekbe ütközünk. Közös alapnak tekinthető, hogy az illegális migráns kategóriája alatt az adott ország területére illegálisan belépő, ott illegálisan tartózkodó, illetve illegálisan munkát vállaló (vagy egyáltalán nem dolgozó) személyeket kell érteni. Természetesen a fent említett jelenségek kombinációi még összetettebbé teszik a fogalom meghatározását, így ide sorolhatóak például azok, akik illegális határátlépés révén jutottak be egy ország területére, de ide sorolhatóak azok is, akik legálisan léptek be egy ország területére, de „illegálissá váltak”,
382
Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.60. In: Egyezmény az 1985. 06. 14-én kötött Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról. Az EU Hivatalos Lapja, 19/2. köt. L 239/19. 2000. 9. 22. 55.o.
161
mivel a számukra engedélyezett időtartamnál tovább tartózkodtak, vagy „engedély nélkül utaztak tovább” egy harmadik ország területére.383 A hidegháború befejezését követően, nemcsak a határok szinte teljes lezártsága tűnt el, hanem új bűncselekmény fajták is megjelentek, illetve amelyek eddig máshol annak rendeltettek, így ennek folytán a jogalkotó törvényi tényállásnak minősítette. Természetesen nemcsak a régóta megjelenő
igény,
hanem
a
mindenkori
aktuális
viszonyok
is
hozzájárultak
a
büntetőtörvénykönyvek módosításához. Az átjárhatóság az országok között egyre jobban kiteljesedett fizikai, jogi, szervezeti vonatkozásban is. Az alapvető biztonsági igényen túl, a szükség, az állampolgárok védelme, a közbiztonság fenntartása, bármilyen jellegű nemzetközi együttműködés is hozzájárult ahhoz, hogy a rendvédelmi szervezetek munkatársainak az alapfeladat ellátása mellett, az együttműködés természetes folyamattá váljon. A gyors információáramlás, a lerövidített megkeresési idő, a hivatalos és a személyes kapcsolatok, a bizalom és a nyelvtudás az alapja többek között a rendvédelmi szervek sikeres együttműködésének. Az állam bűnüldözési érdekét szem előtt tartva a törvényalkotás, a különböző nemzetközi és regionális szervezetekbe történő belépés, szerződések megkötése, továbbá az országok közötti együttműködés kiépítésének első lépéseit a politikai szféra hatáskörébe utalja. A jogi háttér, az állami akarat és a közös érdek a mai biztonsági környezetben, már nem gördíthet akadályt a rendvédelmi szervek tevékenysége elé. Habár a nemzetközi jog értelmében az államok határai fizikai értelemben kijelölt vonalakkal rendelkeznek, azonban az új típusú kihívásoknak nincsenek korlátjai. A régió, mint földrajzi egység, területi vonatkozásban több értelmezést is kaphat, biztonságpolitikai vonatkozásban pedig egy országnál nagyobb földrajzi környezet hatását kell vizsgálni. Mint láttuk, a balkáni régió, ezen belül a Nyugat-Balkán meghatározásánál is különböző (ön)meghatározások láttak napvilágot. A találkozón részt vevő elnökök egy része azonban nem a stigmatizálást akarta elkerülni, hanem egyszerűen a régió egyik meghatározó, így kihagyhatatlan szereplőjét, Szerbia meghívását mellőzte. Ezért ez a politikai döntés akadály gördített minden nemű bűnügyi együttműködés elé, amely pedig a találkozók jellegéből adódhatott volna. Az együttműködés hiányának, és az ebből fakadó reakciókésésnek nemcsak balkáni vetülete van, hanem az EU preventív érdekei is sérülnek. 383
Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Spec. Issue. p.60. In: Dobák Imre: Ukrajna biztonságföldrajzi szerepe az illegális migráció folyamatában. KBH Konferencia. 2007. máj. 24. 1,2. o.
162
Csakis az államok közötti szoros együttműködéssel lehet elérni a schengeni vívmányokat, azonban a mai viszonyok között kijelenthető, hogy az EU külső határai szigorúbb ellenőrzést igényelnek. A találkozó többek között Szerbiával történő kiterjesztett formában, főpróbája lehetett volna, egy majdani kibővített mini-Schengeni együttműködésnek. 4.8. A civil-katonai együttműködés lehetőségei A civil-katonai együttműködés (Civil-Military Cooperation - CIMIC) pár évtizedes múltra tekint vissza. Jól kipróbált elméleti és gyakorlati elvekkel rendelkezik, és elengedhetetlen eszköze a katonai békefenntartó misszióknak és műveleteknek. Ezért jogosan merülhet fel az a kérdés vagy feltevés, hogy a CIMIC átültethető-e a rendőri békefenntartás vagy a polgári válságkezelés gyakorlatába? Vagyis van-e tükörképe vagy franchise hálózata a CIMIC-nek? Másképpen, van-e CIPOC (Civil-Police Cooperation - civil-rendőri együttműködés)? A kérdésfelvetés szükségességét dolgozatom témája adta, vagyis a rendőri döntéshozó tud-e a civil környezetből minél több értékelt információhoz jutni, a már bejáratott és a kiépítésre kerülendő gyakorlaton felül. A válságövezetekben tevékenykedő békefenntartó/polgári válságkezelő rendőri erők korlátozott mandátumuk miatt, kevesebb információval rendelkeznek. Ezért célszerű arra törekedni, hogy a döntéshozók hathatósabban növeljék környezetükben az együttműködések mennyiségi és minőségi mutatóit. Azonban szükséges kihangsúlyozni, hogy ez nem hírszerzési, hanem leginkább a környezet megismerésére (CIMIC terminológia) irányuló tudatos tevékenység. A CIMIC alapelvei, tapasztalatai, a felállított
rendszer
bizonyos
elemei
hasznos
példát
szolgáltathatnak
a
rendőri
komponenseknek. Ezért célszerű foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a CIMIC-nek van-e CIPOC tükörképe, vagy csak olyan elemekre van szükség a katonai rendszerből, melyek ”csapatpróbái” háború és egyéb körülmények között már bizonyítottak. A civil-katonai együttműködés, vagy ahogy a korábban nevezték a ”civil ügyek,” régi múltra tekint vissza. A második világháborúban John A. Nagl amerikai alezredes az alábbiakat jelentette ki: ”Az amerikai győzelem vagy kudarc Irakban attól függ, hogy az irakiak szeretike az amerikai katonákat vagy nem.” A hadsereg már akkor szükségesnek látta, hogy hasznos tanácsokkal lássa el a fronton harcoló alakulatait, kiemelve a „bizalomépítést és a helyi
163
kultúra megértését.”384 A civil-katonai együttműködés az utóbbi néhány évben kapott azonban meghatározó szerepet. 1995 novemberéig nem is hallottunk a CIMIC-ről, most pedig nem tudnánk anélkül működni, mondta az IFOR egyik parancsnoka. Bárhogyan is nevezzük a műveleteket, a civil-katonai együttműködés elengedhetetlen. A tevékenység meghatározására több fogalom is létrejött, az egyik szerint a CIMIC „olyan tevékenységek összessége, amelyek segítik a katonai parancsnokok és a helyi lakosság közötti kapcsolatok kiépítését, beleértve a nem kormányzati szervek, nemzetközi szervezetek képviselőit is.”385 Célja az együttműködés létrehozása és fenntartása a civil szereplőkkel, azon feltételek kialakítása és fenntartása, amelyek hozzájárulhatnak a válság megoldásához és későbbiekben a katonai erők kivonásához. Alapelvei közé tartozik többek között a kulturális tolerancia, közös célok, pártatlanság, kommunikáció és a média használata. Magába foglalja még a humanitárius célú támogatást, és az alapvető helyreállítási és építési munkákat is, azonban fontos a jogi beágyazottság, a kialakítandó kapcsolati háló és a pozitív visszajelzés is. Erről Padányi József így ír: „Hangsúly abban van, hogy rendelkezzék megfelelő jogosítványokkal, kapcsolati rendszerrel és elfogadottsággal.”386 A válságövezetekbe kitelepülő katonák számára általában kézikönyv készül, a környezet jobb megértése céljából. Az útmutatóban állandó jelleggel szerepel az általános statisztika, a történelmi háttér, a politikai berendezkedés, a természeti adottságok, az éghajlat, a lakosság, a gazdaság, az infrastruktúra, a média, a közigazgatás, a jelenlévő szervezetek, a biztonsági erők, az étkezési-, vásárlási-, és közlekedési szokások, a szokásjog. Hadműveleti területen, a hadsereg CIMIC műveleti munkacsoportot hoz létre, mellérendelve a műveleti hírszerzést, a folyó műveleteket, a médiát, az információs és a pszichológiai műveleteket. Ezek a csoportok tervező, kapcsolattartó, műveleti, szakértő és értékelő részlegekből állnak.387
384
Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 195.o. In: US Army: Instructions for American Servicemen in Iraq During World War II. 1943. The University of Chicago Press, Chicago & London. Belső borító idézet, p.X. 385 Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 195.o. In: Padányi József: NATO CIMIC doktrína. 5.o. 386 Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 195.o. In: Padányi József: Polgári-Katonai együttműködés a békefenntartó műveletek során. Bp. 2001. 21-22.o. 387 Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 195.o. In: Padányi József: A civil-katonai együttműködés kialakulása, hazai meghonosítása, a CIMIC feladatrendszere, és a PSYOPS. Bp. 2011. 02. 35.dia.
164
A civil-katonai együttműködést egy másik nézet, az információs műveletekben helyezi el. A különböző rendszerek azért nem egységesek, mivel a műveleti spektrum is eltérő minden esetben. Erről a szervezeti beágyazottságáról, Haig-Várhegyi így ír: A műveletek a teljes katonai műveleti spektrum minden fázisában megtalálhatók, ami lehet információs infrastruktúrák, vezetési objektumok fizikai
pusztítása, katonai megtévesztés, műveleti
biztonság, elektronikai hadviselés,pszichológia műveletek, számítógép-hálózati hadviselés, polgári-katonai
együttműködés
és
tömegtájékoztatás.388
A
sikeres
megvalósítás
követelményei közé tartozik többek között a civil környezet feltérképezése, egyfajta kulturális hírszerzés, ezért az USA-ban már segítségül hívták a kulturális antropológiát és funkcionális szakértőket is. A CIMIC a „katonai erő békés arca, tompítja annak a ténynek az élét, hogy háború, vagy háborút követő időszak van.389 Végezetül kijelenthető, hogy a CIMIC munkacsoport nagyon fontos eszköz a parancsnok kezében azért, hogy a válságövezetekben jobban kiigazodjon, ezáltal is hozzájáruljon a civil környezet hatékonyabb megismeréséhez. A rendőri békemissziók vonatkozásában, műveleti területen az együttműködés jogi hátterét és átláthatóságát az ENSZ BT határozata és/vagy az Európai Unió Tanácsa adja meg. Ehhez azonban szükséges még legalább az egyik helyi fél, párt vagy kormány meghívása, felkérése is. Itt megállapodás születik arra vonatkozóan is, hogy a nemzetközi közösség a missziók tervezése során milyen létszámmal számolhat. A nyugat-balkáni békemissziók már előrevetítették azt a tendenciát és paradigmaváltást, hogy a nagyobb létszámú kontingens alapú műveletek kora befejeződött, helyét a kisebb, inkább tanácsadói, mint megfigyelői tevékenység vette át. Ezért mind a Bosznia és hercegovinai, mind a koszovói rendőri missziók már átmenetet képeztek a kontingens alapú és a pályázati rendszer között. Az előbbi típusúban inkább a létszám volt a meghatározó, az alapfeladat leginkább megfigyelésre és járőrözésre korlátozódott. Azonban álláspontom szerint jelentőséggel bírt ez a típusú rendszer, mert a civil kapcsolatokat is volt hivatott fenntartani, mégpedig eredményes jelleggel. Ebben a felépítésben őrs, kerület és régió szinten meghatározott számú összekötő tisztekkel rendelkezett a nemzetközi rendőri szerv, akik kizárólagosan arra voltak hivatottak, hogy a helyi civilekkel és szervezetekkel kapcsolatokat tartsanak fenn. Ezzel párhuzamosan a 388
Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 195,196.o. In: Haig Zsolt, Várhegyi István: Hadviselés az információs hadszíntéren. Bp. 2005. 79,181 o. 389 Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 196.o. In: Varga Csilla: Civil-katonai együttműködés és civilkatonai koordináció az Európai Unióban. Hadtudományi Szemle On-line. Bp. 2011. 4. évf. 3. sz. 121. o.
165
rendőrök napi megfigyelői-járőrözési tevékenységüket általában három váltásban látták le. Az általuk gyűjtött hasznos információk integrálásra kerültek a különböző összefoglaló jelentésekben. Azonban ahogy az ENSZ, majd az EU egyre több időt töltött a válságövezetben, úgy csökkent nemcsak a missziók létszáma, hanem a mennyiségi járőrözést, fokozatosan felváltotta a tanácsadói jelleg. Ez azt eredményezte, hogy kevesebb közvetlen kapcsolódási felület jelentkezett a lakosság, illetve a civil és egyéb szervezetek irányába. Ez jelentős információcsökkenést eredményezett. A mandátum és az ehhez kapcsolódó előírások, további jogi felhatalmazást biztosítanak a nemzetközi rendőrnek ahhoz, hogy kapcsolatot alakítson ki, együttműködést kezdeményezzen a helyi rendőri és civil közeggel. Ezen túl, általános műveleti végrehajtási utasítás és munkaköri leírás is szabályozza a nemzetközi rendőri megfigyelők/tanácsadók tevékenységét. Ugyanakkor a fent hivatkozott előírások leginkább a együttműködésére vonatkoznak, nem pedig viszonyára, kapcsolatára és esetleges együttműködésük kialakítására. Ezért is elsősorban a helyi rendvédelmi szervekkel, nemzetközi erőkkel, szervezetekkel kerül kialakításra napi kapcsolat, ez képezi a rendőri megfigyelő és tanácsadó küldetésének nagy hányadát. Azonban a rendőr mint bárhol a világon - nemcsak hivatalos szervekkel kerül kapcsolatba, hanem civilekkel is. Ez igaz mind a rendőr alapmunkahelyén, mind missziós területen eltöltött munkája során. Különösen igaz ez az utóbbi környezetre, ahol a háború, a nyomor sújtotta lakosság kapcsolatot keres a nemzetközi személyzettel. Épp ezért a civil szféra képviselőit is célszerű azonosítani abból a célból, hogy kapcsolatot létesítsünk, együttműködést alakítsunk ki velük a későbbiek folyamán. Ezeknek a száma igen kiterjedt is lehet. Többek között ide tartozik szinte bármely állami és közigazgatási hivatal, intézmény, szervezet, maga az állampolgár, a helyi és nemzetközi nem-kormányzati szervek is, az adott helyi közösség vezetői, elöljárói. Bővebb értelemben iskolák, polgármesteri és önkormányzati hivatal, egészségügyi intézmények, gyámügy, földhivatal, segélyszervezetek, stb. Érdekességként meg kell említeni, hogy Koszovóban az NGO-k száma meghaladta a 150-et. A nemzetközi rendőrnek ma már egyre jobban szüksége van arra, hogy minél jobban megismerje
környezetét,
onnan
nyílt-forrású
információt
gyűjtsön,
majd
az
információfeldolgozás szabályainak megfelelően, folyamatos jelleggel, a megfelelő döntéshozóhoz azt értékelt formában eljuttassa. Mint már említésre került, először 166
mennyiségileg szükséges feltérképezni, az illetékességi területünkön működő szereplők számát. Miért is fontos az, hogy leginkább csak a mennyiségi információgyűjtő tevékenységet vizsgáljuk, miért lenne célszerű fenntartani és növelni kapcsolataink számát? Egy későbbi alfejezetben lesz arról szó, hogy Vilfredo Pareto olasz közgazdász (1848-1923) témám szempontjából érdekes tudományos megfigyelést tett közzé. Megfigyelését az élet számos területén elemezte, majd arra a következtetésre jutott, hogy a borsó betakarításához a szemek 80 százalékát a borsóhüvelyek 20 százalékában találta. Továbbá az olasz termőföld 80 százalékát a lakosság 20 százaléka birtokolja. Kiderült, hogy ez a szabály az élet sok területén érvényes. A profit 80 százalékát az alkalmazottak 20 százaléka termeli meg; a döntések 80 százaléka a megbeszélések idejének 20 százalékában születik meg; a bűnözők 20 százaléka követi el a bűncselekmények 80 százalékát; és így tovább.” Barabási Albert-László (1967-) rávilágít, hogy a Pareto-törvény/szabály vagy ahogy újabban nevezik 80/20-as szabály sok különböző formában, de mindig ugyanazt a jelenséget írja le.”390 Vagyis meg kell találni azt a 20 százalékot, ahol az információ keletkezik, azonban amíg idáig eljutunk nemzetközi műveleti területen, a lehetőségek függvényében emelni kell a szereplőkkel folytatott együttműködések számát. Ha ezt a fenti gondolatmenetet másképp is értelmezzük, akkor válságterületen, a nemzetközi rendőri megfigyelők/tanácsadók a rendelkezésre álló információk 80 százalékát, az információadók 20 százalékától szerzi meg. Annak érdekében, hogy a rendőri megfigyelő és tanácsadó elsősorban a helyi rendvédelmi szervekkel tartott munkáján túl, a civil környezetben is ki tudjon igazodni, a rendőri békefenntartó missziók és polgári válságkezelő műveletek hatékonyabb és biztonságosabb fenntartása, a megnövekedett információszükséglet a rendőri döntéshozók irányában, a polgári személyekkel, szervezetekkel történő együttműködés fontossága érdekében, az alábbi következtetések vonhatók le. A háború és a fegyveres konfliktus állandó jelleggel jelen van az Emberiség történelmében, mellyel párhuzamosan áldozatokkal mindig számolni kell. A hadsereg Janus-arcúsága (Ianus/Janus) a római mitológiában az átjárások és kapuk, a kezdet és vég védőszelleme. A janusarcú megnevezést gyakran használják a kettősségre) miatt megkerülhetetlen az ún. ”civil-ügyek” folyamatos, napirendre történő vétele, ahol a CIMIC fontos szerepet tölt be. A parancsnok megkerülhetetlen eszköze, kapcsolat a civilekkel, bizalmat ébreszt bennük és előkészíti a katonai kivonulást. Célszerű a keletkezett információt bekapcsolni a misszió információ-feldolgozó rendszerébe. 390
Barabási Albert-László: Behálózva. Budapest, 2003. 94. o.
167
Azonban a katona és a rendőr válságövezetben kifejtett munkája jelentősen eltér egymástól. A nagy létszámú rendőri missziók kora úgy tűnik lejárt, helyét a kisebb erőkkel felváltott tanácsadói műveletek vették át. Ez magával vonta, hogy a járőrök hiánya miatt nem tartható fenn szoros kapcsolat a helyi lakossággal és a nagy létszámú szervezetekkel. A rendőrök annak ellenére, hogy idegen környezetben dolgoznak, megítélésük pozitívabb értelemben eltér a katonai jelenléttől. A gyakran kerülnek kapcsolatba a civil szférával. Azonban az ún. civilügyek fenntartása a rendőri missziók tevékenysége során továbbra is fontos feladat. Célszerű egy kisebb létszámú megfigyelő-járőr kontingens visszahozása őrs és kerületi szinten. Továbbá minden szinten, a korábban telepített összekötő tisztek (liaison officers) telepítése is indokolt, akik többek között civil ügyekkel foglalkoznának. A 80/20-as szabály miatt, a civil környezet hatékonyabb megismerése érdekében ajánlott, a kapcsolatok számszerű emelése. Célszerű a keletkezett információt bekapcsolni a misszió információ-feldolgozó rendszerébe. „Fontos, hogy becsületesen bánjunk velük, hagyjunk időt nekik, hogy bízzanak a szavadban. Ez türelem, amely megbízható partnerséghez vezet.”391 Ehhez azonban, idő kell, épp ezért „az információ alapvetően bizalmi termék.”392 A fentiek alapján vélelmezhető, hogy a CIMICnek nincsen CIPOC tükörképe és/vagy franchise hálózata, azonban a civil környezet megismerésére irányuló állandó és tudatos tevékenységet, a funkcionális szakértők alkalmazását és a civil szférával történő folyamatos kapcsolattartást ajánlott a CIMIC gyakorlatból átvenni. 4.9. A nyílt-forrású információgyűjtés alkalmazása A nyílt forrású információgyűjtés (OSINT) nem új keletű módszer az információszerzés történetében, ugyanakkor az internetnek köszönhetően, annak kihasználtsága egyre jobban felértékelődik. Ez még akkor is igaz, ha ezzel a tevékenységgel nem lehet kiváltani a hagyományos hírszerzési eljárásokat. Az OSINT teljes körű alkalmazása a rendőri missziók vonatkozásában még nem eldöntött kérdés. Épp ezért szükséges feltárni a nyílt-forrású 391
Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 198.o. In: Tenet, George (with Harlow Bill): At the Centre of the Strom. Harper Press, 2007. p.36. 392 Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Bp. 2013. 6. évf. 1. sz. 198.o. In: Botz László: Diplomácia és hírszerzés. ZSKF. Bp. 6. dia
168
információgyűjtésben rejlő lehetőségeket, és megvizsgálni, hogy a nemzetközi rendőri tanácsadói missziók miképpen tudják hasznosítani az OSINT nyújtotta előnyöket. Az információs társadalom egyik fő jellemzője a mérhetetlen mennyiségű információ folyamatos rendelkezésre állása, és annak bárki számára hozzáférhetővé tétele. Ezen túl egyfajta nyomás és kényszer is jelentkezik a felhasználó vonatkozásában, legyen az magán vagy állami jellegű. Ennek következtében az információ felhasználása már nemcsak egy lehetőség, hanem kötelezettség is. Az információs társadalomnak köszönhetően a történelem és a számítógép <összefogott> abból a célból, hogy az évezredek során könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban, irattárakban, magángyűjteményekben felhalmozott tudás, mindenki számára elérhetővé váljon. Ez többek között az ún. infokommunikációs eszközök biztosítják a mindennapok vonatkozásában. Amíg korábban az információszerzés inkább a klasszikus hírszerzési nemeket jelentette, manapság ez a kör kibővült a nyílt forrású adatgyűjtéssel is. Így az OSINT az információs társadalommal együtt járó eljárás, attól nem választható el, akár állami, akár magánszereplő a felhasználó. Ezért egyre többen alkalmazzák az információszerzéssel foglalkozók körében, azok is, akiknek más jellegű információk nem állnak rendelkezésükre. A nyílt forrású információszerzést mindig beágyazva célszerű kezelni. Klasszikus felhasználása a katonai információs műveletek hatékony végrehajtása során jelentkezett, ahol az összadat-forrású felderítés részeként alkalmazzák. Célszerű megvizsgálni továbbá, hogy a rendőri tanácsadói missziók tevékenységében hol helyezhető el ez a fajta információszerzési mód. A beszerzett, majd értékelt információnak itt is helye és szerepe kell, hogy legyen a döntéshozók fuzionált hírigényeinek teljesítése miatt. Úgy tűnik azonban, hogy sem a békefenntartó missziók, sem a polgári válságkezelő műveletek rendészeti szereplői még nem alkalmaznak olyan egységes adatfeldolgozást, amelynek, az OSINT is részét képezné. Elöljáróban magyarázatként adott válasz az lenne, hogy inkább médiafigyelés típusú tevékenységet hajtanak végre, továbbá a nyílt-forrású információgyűjtés egyik, hanem a legfontosabb feltétele és egyben jellemzője az értékelés végrehajtása is elmarad. Az információs társadalom az információt gazdasági erőforrásként használja, ahol kifejlődött egy olyan iparág, amely a szükséges információkat előállítja. A tudásalapú társadalom alapját a számítógépek, és annak globális összekapcsoltsága adja. Ennek folytán kialakul a globális információs
közmű,
ami
egy olyan
nyilvános
információs
infrastruktúra,
amely 169
számítógépeket és kommunikációs hálózatokat foglal magában. E létesítmények segítségével bárki, bárhol, bármikor képes az általa igényelt információhoz könnyen, gyorsan és olcsón hozzájutni. Ezért az „információnak a tudás alapú társadalomban kitüntetett és meghatározó szerepe van.393 Alvin Toffler (1928-2016) amerikai szociológus pedig rámutatott arra, hogy az információs társadalom egy új civilizációs lépcsőfok az Emberiség történetében. Az információs forradalom jellemzői többek között a digitális jelbevitel, az informatika, a tudásipar, a multimédia, a távközlési ipar, a rádió, a televízió és a számítógép összeolvadása, nanoelektronikai és mikro-elektromechanikai gyártástechnológia fejlődésének dinamikája. Ezek hatással vannak az élet szinte minden területére, épp ezért a „21. század első évtizedeiben mélyreható változások következnek be a műszaki civilizációban, a kultúrában, a biztonságügyben és a hadügyben is.394 Ezért is alakulhatott ki a rendszerbe foglalt OSINT, amelyet célszerű annak katonai alkalmazásából levezetni. A valódi háborúval párhuzamosan folyik az információ megszerzéséért, megtartásáért és felhasználásáért folyó küzdelem, amelyet az információs hadszíntéren vívnak meg egymással, képességeik szerint a hadviselő felek, vagy legalábbis az egyik. Az ellenőrzött, az adatfúziós és az információs technológiával szinkronba hozott, új és tömörített információk a hadsereg számára információs fölényt, huzamosabb megléte információs uralmat, végső soron pedig vezetési fölényt biztosít az ellenség felett. Ez az új típusú hadviselés többek között, az információs műveletek köré csoportosítható, melynek hátterét az információs társadalom és védelmi rendszerének számítógép-hálózata alkotja. Azonban ez a képesség önmagában nem elégséges eszköz a háború megnyerésére, viszont napjainkban az információs műveletek nélkül a háború nem nyerhető meg. Ezek a műveletek a „teljes katonai műveleti spektrum minden fázisában megtalálhatók.395 Célja a vezetési ciklus számára időcsökkentés nyerése, a szemben álló fél vezetési időciklusa tekintetében pedig az időnövelés elérése. Ezek az információs műveletek lehetnek:
393
Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. . 2.o. In: Haig Zsolt: Az információs műveletek, a SIGINT és az elektronikai hadviselés kapcsolatrendszere. Felderítő Szemle, 2007. VI. évf. külön. sz. 27.o. 394 Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 2.o. In: Várhegyi István, Makkay Imre: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. Bp. 2000. OMIKK. 11.o. 395 Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 3.o. In: Haig Zsolt, Várhegyi István: Hadviselés az információs hadszíntéren. Bp. 2005, Zrínyi. 179,181.o.
170
információs infrastruktúrák és vezetési objektumok fizikai pusztítása,
katonai megtévesztés,
műveleti biztonság,
elektronikai hadviselés,
pszichológiai műveletek,
számítógép-hálózati hadviselés,
tömegtájékoztatás, és
civil-katonai együttműködés.
Mind ezek mellett az információs műveletek hatékony végrehajtásához elengedhetetlen a hatékony és jól megszervezett összadat-forrású felderítés, melynek alapelve az, hogy a megszerzett adatokat a vezetési szinteken, egy helyen kell összegezni, értékelni és a felhasználók igényeiknek megfelelően hozzáférhetővé tenni. Az összadat-forrású felderítés fajtái többek között:
az emberi erővel folytatott felderítés,
a képfelderítés; a rádióelektronikai felderítés; a hangfelderítés; a műszeres felderítés; a radarfelderítés; a technológiai felderítés, stb.
a nyílt- forrású felderítés (OSINT),
az ellenség felderítését elhárító tevékenység,
saját csapatok védelme,
a számítógép-hálózati felderítés.
A felderítési adatokat és információkat egy ún. fúziós elven működő, automatizált felderítő rendszer szolgáltatja. Ez olyan új típusú feldolgozási technológia, amely a különböző fajtájú felderítő
adatforrásokból
összegyűjtött,
eltérő
formátumú
információkból
tartalmi
összeolvasztáson alapuló fúziós feldolgozás útján csoportosított, értéknövelt, tömörített adathalmazokat hoz létre, majd szintetizál.396 Alapelvként törekedni kell arra, hogy lehetőség szerint minél nagyobb számban alkalmazzák együttesen a különböző felderítési nemeket. Ez azért is fontos, mivel így lehet nagy valószínűséggel több irányból ellenőrizni, egy információt. A több forrásból megerősített felderítési információk jelentősen hozzájárulnak az információs műveletek sikeres végrehajtásához. Ennek egyik eleme a nyílt-forrású 396
Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 4.o. In: Haig Zsolt, Várhegyi István: Hadviselés az információs hadszíntéren. Bp. 2005, Zrínyi. 258.o.
171
információgyűjtés, amely egyre nagyobb szerepet kap akár békében, akár válságidőszakok során szükséges tervezéskor, továbbá felelősségi körzetek felderítésénél, illetve szinte bármilyen művelet végrehajtása során. Az információszerzésnek ez a módja már túllépett a katonai felderítés keretein, így a titkosszolgálatok, a rendvédelmi szervek, sőt a magánvállalkozások is előszeretettel alkalmazzák ezt a megkerülhetetlen módszert. Jóllehet a nyílt forrásokból származó információknak szerepe van az összadat-forrású felderítés skáláján, „azonban azt sohasem helyettesíthetik.”397 Minősített információk kiváltására nem alkalmas, ugyanakkor a minősített és a nyílt adatok megszerzésének aránya jelentősen megváltozott, az utóbbi javára. Ezért is nőtte ki magát az OSINT új felderítési nemmé. Ami a béketeremtés, vagy a demokratikus rendszerek stabilitását biztosító civil-katonai műveletek integrált információszerzését illeti, több új feladat merült fel: „előtérbe került a nyíltforrású információszerzés.”398 A hírszerzési adatok nyolcvan-kilencven százaléka nyílt forrású. Az OSINT jelentősége egyesek szerint azért is növekedett meg, mert a felderítőszervek számára elkülönített költségvetést csökkentették. Az OSINT olyan információgyűjtő eljárás, amely során a nyilvánosan elérhető forrásokból az információkat felkutatják, elemzik, értékelik és felhasználják egy adott cél elérése érdekében.399 A tevékenység definícióját magyar vonatkozásban először Lévay Gábor határozta meg: „A katonai felderítés és a hírszerzés rendszerén kívül létező, a publikum számára nyilvánosan, legális eszközökkel megszerezhető vagy korlátozott körben terjesztett, de nem minősített adatok szakmai szempontok alapján történő felkutatását, gyűjtését, szelektálását, elemzését-értékelését, és felhasználását jelenti.”400 Ugyanakkor az OSINT nem egyenlő az internetezéssel, illetve nem feladata, hogy nagy mennyiségű nyílt információval árassza el a döntéshozót. A nyílt-forrású információszerzés előnyei:
397
Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 4.o. In: NATO: OSINT Reader. Nov. 2002. p.10. 398 Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 4.o. In: Várhegyi István, Fenyves Péter: Útkeresés az integrált hírszerzésben. Felderítő Szemle, 2004/3. sz. III. évf. 68.o. 399 Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 4.o. In: NATO: OSINT Handbook. Feb. 2001. pp.2-3. 400 Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 4.o. In: Izsa Jenő: Nemzetbiztonsági alapismeretek: A titkosszolgálatok működése. Bp. 2009, ZMNE. 60.o.
172
csökkenti az információ megszerzéséhez szükséges költségeket.
amíg a titkos adatforrásokból a felhasználható információ 20%-a szerezhető meg, amire a költségek 90%-át kell áldozni, addig a nyílt forrásokból a felhasználható információ 80%-a származik, amihez a költségek 10%-át kell felhasználni.
időszerű,
kiterjed minden területre,
kockázatmentes.
megosztható külső szakértőkkel,
együttműködési lehetőséget kínál más szervekkel.
Az előnyök mellett hátrányok is jelentkeznek, mint például a rendelkezésre álló mennyiség, a sokféleség, a különböző, vagy netán ellentétes nézőpontok, a pontatlanságok és szándékos ferdítések. Az adatok megszerzésére kiterjedt forráshálózat található: a hagyományos média, az internet, a kereskedelmi online extra információszolgáltatók, az ún. szürke irodalom, szakértők és megfigyelők, a kereskedelmi műholdas felvételek, továbbá egyetemek, könyvtárak, információbrókerek és a civil társadalom szervezetei. Az információ feldolgozására külön egy szervezetet szükséges létrehozni. Az OSINT sajátosan kialakított és célirányosan felkészített szakember-állománnyal feltöltött szervezet. Megfelelő technikai eszközökkel ellátva, a szükséges munkamódszereket alkalmazva, a publikum számára rendelkezésre
álló
nyílt
forrásokból
elsősorban
hírszerzési
értékekkel
rendelkező
adatforrásokat és információkat kutat fel, azokat, a hírszerző munka követelményei és a felhasználók igényei szerint feldolgozza, és továbbítja.401 Mind ezek mellett az adatokat szűrni, fuzionáltatni és szubjektív módszerrel elemezni kell. Így a nyílt információ nem önmagában, hanem az elemző-értékelő munkatárs tudásával és előrejelzéseivel együtt jelent hozzáadott értéket. Az elvégzendő feladatok jellege a következő lehet: napi aktuális, napi jelentések, önálló témaköri jelentések, külső és belső információigények megválaszolása, illetve más forrásokból eddig meg nem erősített minősített információk ellenőrzése. A szervezet akkor éri el a feladatkörében meghatározottak magas színvonalon történő teljesítését, ha a megfelelő beosztásokhoz megfelelő követelmények társulnak. Optimális a vezető, a forráskutató, a forrásértékelő, a jelentésíró és az adatbázis-kezelő beosztások
401
Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 5.o. In: Lévai Gábor: Nyílt információs hírszerző szervezet (OSINT) kialakításának és működtetésének szempontjai. Felderítő Szemle 2008/1. sz. VII. évf. 80.o.
173
létrehozása. A legfontosabb és egyben általános követelményként az értékelő-elemző és a jelentésírási készség, több idegen nyelv ismerete, az internet és a keresési módszerek, illetve programok ismerete jelentkezik. Mind ezek mellett hangsúlyt kell fektetni az esetlegesen rendelkezésre álló pénzügyi keretek mellett, különböző szakértői beosztások létrehozására is. Akár az ENSZ békefenntartó misszióiról, akár az EU polgári válságkezelő műveleteiről legyen szó, a rendőri missziók nagy része korlátozott mandátummal rendelkezik. Ez más értelmezésben azt jelenti, hogy a klasszikus rendőri jogosítványok az ilyen jellegű műveletekben nem lelhetők fel, vagyis leginkább megfigyelői, tanácsadói, kiképzési, oktatási és mentori feladatokat lát el a nemzetközi rendőri kontingens, csoport állománya. A jogkör szűkítése végeredményben azt is jelenti, hogy azon végrehajtói állami feladatok, amelyek például a titkos információgyűjtéssel kapcsolatosak, nem lehetnek jelen a tevékenység során, ezért ilyen jellegű támogatással egyetlen tanácsadói misszió vagy művelet sem rendelkezik. Ezen felül a tanácsadói munka eredményességét különböző tényezők is nehezítik. Amennyiben a válságövezetben még mindig jelen van a megfelelő biztonsági környezet fenntartását biztosító nemzetközi katonai kontingens, úgy az rendelkezésre álló képességeivel tudja esetlegesen támogatni a nemzetközi rendőrség munkáját. Képességük akkor áll magas szinten, ha NATO-kötelékben vannak jelen, ahol bizonyos, hogy összadat-forrású felderítés folyik. A katonai felderítés azonban mindig is különleges jegyekkel és irányultságokkal rendelkezik. Nincs ez másképp a válsággócok körzeteiben sem. Ez − többek között− vonatkozik a terrorizmus elleni harcra, a saját erők védelmére, a helyi katonai erők tevékenységének megfigyelésére, stb. Amennyiben ENSZ kéksisakos békefenntartói látják el a katonai feladatokat, vagy csak kizárólagosan, fegyver nélküli katonai megfigyelők jelenlétét engedélyezi a mandátum, a felderítés eszközei messze elmaradnak a kívánatostól. Az utóbbi esetben az is előfordulhat, hogy helyi szinten szinte semmi nem áll rendelkezésre a döntéshozók részére. További akadályként jelentkezhet az együttműködési készség hiánya is, ahol az információmegosztás nem minden esetben követi a megállapodásokban rögzítetteket. A korlátozott mandátumból eredő hátrányok, a nemzetközi katonai erő egyes összetevőinek eltérő szintű felderítési képességei, továbbá az együttműködés és az információ-megosztás nehézségein túl említést kell tenni a rendőri tanácsadói misszió stratégiájának néhány igen fontos pontjáról. A misszió többek között igen nagy gondot fordít a közbiztonság fenntartására és a kor 174
követelményeinek
megfelelő
bűnüldözési
koncepció
átültetésére.
Nevezetesen,
a
közbiztonság megerősítését leginkább az ún. közösségi rendőrség (Community Police) intézményében és annak elterjesztésében látják az illetékesek. A rendőrség állományának egy része nyitottabb és szorosabb kapcsolatot tart fenn a lakossággal. Ennek során az együttműködés foka magasabb, ahol az állampolgár nyitottabbá válik olyan információk átadására, ami segítheti a rendőrség munkáját. A másik fő irány, az ún. bűnügyi hírszerzés (Intelligence-led Policing – ILP), melynek során proaktív módon is alkalmaznak titkos információgyűjtést elősegítő erőket, eszközöket és módszereket. Ennek során a célhoz kötöttség, az arányosság, a törvényesség szempontjait figyelembe véve keletkezik az elemzett információ. Általában egy misszióban vagy műveletben több olyan szervezetet is tudatosan létrehoznak, amelyek információs csomópontok kialakítását vetítik előre. Ide sorolhatók többek között a kiemelt és súlyos bűncselekmények, a szervezett-, és kábítószer bűnözés, a terrorizmus, a háborús és emberiség elleni bűntettek nyomozását végrehajtó helyi rendőrök irányában történő megfigyelés és tanácsadás. Bármelyik egységet vesszük alapul, nem minden esetben történik meg a szakszerű elemzőértékelő munka, fuzionált adatfeldolgozásról pedig egyáltalán nem beszélhetünk. Fontos megemlíteni, hogy ehhez az információs ciklushoz nincs OSINT támogatás rendelve. Eldöntendő, hogy a nyílt forrású hírszerzés teljesen önálló szervezetben kerüljön megalakításra, vagy egy egységes elemzői részleg keretében álljon rendelkezésre. A felsorolt szempontok és érvek abba az irányba terelik a nemzetközi rendőrség helyi és központi irányítóit, hogy fontolóra vegyék az OSINT behozatalát a rendszerbe. Egy ilyen egység létrehozása azonban még nem elégséges feltétele a központi döntésnek. „Minden tevékenységnek, ami a nyílt-forrású információ kihasználására törekszik, összhangban kell lennie a misszió támasztotta követelményekkel.”402 A biztonsági környezet mindig indokolja egy OSINT egység létrehozását a misszió vagy a művelet központi szervein belül. Amennyiben ezt a kívánalmat nem lehet szervezeti szinten megjeleníteni, úgy ajánlott a nyíltforrású információgyűjtésben tapasztalatot szerzett rendőrök alkalmazása. Ezen felül nemcsak a hivatásos vagy a nyugállományú rendőrök, hanem olyan szakértők bevonása is szükséges, akik a rendvédelmi területen túli szakértelemmel is rendelkeznek. Az OSINT-tal kapcsolatos
402
Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 7.o. In: Supreme Allied Atlantic: Intelligence Explotation of the Internet. Oct. 2002. NATO. p.14.
175
elképzeléseket, már a tervezés időszakában célszerű meghatározni, ahol viszont ez nem került feltüntetésre, ott utólag szükséges ezt végrehajtani. 2008-tól, az EU ESDP misszióiban fokozatosan megjelent a követelmény, hogy a misszióvezető alárendeltségében egy átfogó elemzőképességgel rendelkező egység kerüljön felállításra. Ez volt a MAC (Mission Analytical Capability − MAC), amely többek között felméri a műveletek lehetséges hatásait a misszióra, elemzi a politikai-gazdasági-kulturális környezetet, és egyéb olyan tényezőket, amelyek hatással vannak a mandátum végrehajtására.403 Igaz, ennek az egységnek nincs önálló OSINT szervezete, azonban tagjai ilyen irányú képzésben is részesültek. A MAC a misszió politikai vezetőjének hatáskörébe került. A döntéshozók többek között, az alábbi általános témakörökre vonatkozóan fogalmazhatják meg hírigényüket:
a helyi rendőrség sajátosságai a békeévek alatt, ugyanez a válság alatti időszakra vonatkozóan;
az övezetben működő egyéb állami, irreguláris rendfenntartó erők szerepe;
bármilyen típusú katonai, rendészeti, stb. erő érintettsége az emberiség elleni, háborús bűntettek és egyéb súlyos bűncselekmények vonatkozásában;
a helyi politikai pártok elgondolásai a rendőrség újjászervezésével kapcsolatosan;
az újjászervezés tapasztalatai,
a megalakult rendőrség működésének hatása a köz-, és a nemzetbiztonságra.
a súlyos bűncselekmények elkövetőinek megjelenése az új típusú rendőrség szervezetében;
a civilszféra kapcsolata a rendőrséggel, vélemények a rendőrség működésével kapcsolatosan
a nemzetközi rendőrség működésének visszajelzése a helyi társadalomban;
szubjektív biztonságérzet mérésének eredménye.
Fontos továbbá a rendőrség korrupciós érintettségének megítélése és az ellene folyó küzdelem eredményei, a rendőrség együttműködési készsége mind a nemzetközi, mind a civil társadalom vonatkozásában, a rendőrség működését elősegítő és hátráltató törvényi háttér. Kiemelten kell figyelni a válságövezetben tevékenykedő szervezett bűnözői és terrorista 403
Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf. 7.o. In: Council of the EU: Overarching principles for the establishment of an Analytical Capability in Civilian ESDP Crisis Management Operations–MAC. 15417/1/09. Brussels, 6 Nov. 2009. p. 5.
176
csoportok, szélsőséges vallási, etnikai és politikai szerveződéseket, a magánhadseregek tevékenységét, annak hatását a nemzet- és közbiztonságra. Folyamatos a hírigény a mindennapi incidensek háttereiről, a tervezett helyi demonstrációkról, bűnügyileg fertőzött területekről, különös tekintettel a vallási, etnikai és faji összefüggésekre. A MAC részleggel kapcsolatosan annyit szükséges megjegyezni, hogy már a kezdetekben felmerült a már bevált SITCEN-ekkel történő esetleges párhuzamosság fennállásának jelenléte. A MAC bevezetését követően, jogosultsága ellenére mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért ahogy a szervezet fokozatosan bevezetésre került, ugyanilyen módszerrel ki is vonták a rendszerből. 4.10. Elemzés-értékelés Az elemzés-értékelés, mint a hírszerző ciklus harmadik munkafolyamata nemcsak a titkosszolgálatok és a rendvédelmi szervek felderítő és hírszerző tevékenysége során elengedhetetlen folyamata a rendszernek, hanem a megfigyelő-tanácsadó missziók munkájához is nélkülözhetetlen. Mindennapi életünk tele van problémákkal, melyeket meg kell oldanunk, azonban a végeredmény kimenetele sokszor kétséges, bizonytalan, kockázatos, előre nem látható lehetőségekkel teli, többváltozós egyenlet. Ennek következtében a döntéshozó számára „megnő az információigény, a jól informáltság és a tudás értéke.404 Ma már egyre inkább elmosódik a belső és a külső fenyegetések közötti határvonal, melynek következtében
az
információszerzés
módszereinek,
irányultságának
és
az
„információgazdálkodás rendszerének újragondolását követeli meg”405 a titkosszolgálati és rendvédelmi szervektől. A válsághelyzetek kialakulásának megelőzése, kezelése és előrejelzése érdekében szükség van a döntések intézményes támogatására és előkészítésére. Ennek oka az, hogy az egyensúlyban lévő rendszerek biztonságát belső és külső erők befolyásolják, ahol a stabilitás megrendülhet, ami válsághoz, fegyveres konfliktushoz vagy legrosszabb esetben háborúhoz vezethet. Ezért a szabályozáshoz, információra van szükség, mivel ennek hiányában a vezetők téves és rossz döntéseket fognak hozni. Fokozottan igaz ez manapság, amikor az információrobbanás folyamatos és óriási adatmennyiséggel terheli túl nemcsak a döntéshozókat, hanem a hírszerzési ciklusban résztvevő minden más szereplőt is. A biztonsági fenyegetéseket, kockázatokat és kihívásokat helyi, regionális és globális szinten is, időben fel kell ismerni, ezért a döntések támogatására az állam megfelelő szervezeteket 404
Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. Kézirat. 2014. 4.o. Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 17-18.o. 405
177
rendel, melyek felkutatják, begyűjtik, feldolgozzák, elemzik, értékelik, majd az igényekhez illeszkedő formában továbbítják az információkat a döntéshozókhoz. Ez az alapos és állandó folyamat új értéket teremt, ami meghatározott szakértelmet feltételez, mivel „a döntéshozókat különösen az érdekli, hogy mikor és mit kell tenniük.”406 Az elemzés során az alap információkból folyamatos aktív feldolgozással, új információkkal kiegészítve, saját magunk által előállított tudásra teszünk szert, ahol az adatok és információk megszűrt együttesét hozzuk létre. Az információknak jelentése van, ezért az elemzés-értékelés lényege az adatok információvá történő átalakítása. Az információnak a jelentésén túl, minőségi jellemzője is van, úgymint az újszerűség, időszerűség, pontosság, fontosság, hozzáférés, megbízhatóság, (titkosság), hitelesség és az ellenőrzöttség. Bár a titok és a dezinformáció fogalma a hadügyben és a nemzetbiztonsági tevékenységben jelentkezik a legjellegzetesebben, ezt „nem tanácsos abszolutizálni és misztifikálni vagy kisajátítani,”407 figyelmeztet Rácz Lajos. Minden emberi tevékenységnek van információs oldala. Az állam erőforrásait célirányosan felhasználva folytat a döntéseit megalapozó információszerző, feldolgozó és felhasználó tevékenységet.
A
nemzetbiztonsági
szolgálatok
tevékenységi
körükben
elsősorban
információs műveleteket végeznek, ezért a szolgálatok feladatkörükben eljárva kötelesek és jogosultak is meghatározott információk megszerzése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. A felderítés és a hírszerzés a nemzetközi jog által elismert információszerző és feldolgozó tevékenység, melynek során a kormányzati döntések körében a biztonságpolitika gazdasági, politikai, katonai és más összetevőivel kapcsolatos, de céljait tekintve is diplomáciai orientációjú intézményes alakítását befolyásoló információkat gyűjt és dolgoz fel. Ennek tükrében az információszerzés lényege: több forrásból történő információgyűjtés, az információk összevetése, viszonyítása, hogy elemzés és szintézis, majd összegzett következtetés útján beilleszthető legyen egy integrált helyzetképbe, valamint tegye lehetővé az előrejelzést, továbbá a felhasználó igényeihez igazított, legalkalmasabb formájú jelentés elkészítését.
406 407
Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. Kézirat. 2014. 5,6.o. Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. Kézirat. 2014. 16,17,63.o.
178
Az elemző-értékelő munka egy eszköz, a döntési folyamat munkamódszere; döntéseket előkészítő feladatok kijelölését, elhatározásokat megalapozó tevékenység; folyamatos és visszatérő munkafázis és minőségi következtetés. A tevékenység célja a különböző „adatokból a legtöbb érdemi információ kinyerése, melynek segítségével rövid időn belül a döntéshozó igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű információt biztosítsuk.”408 Az elemzés-értékelés egyben „művészet” is, mivel „a közvetlenül nem megismerhető összefüggések hálózatából is kibogozza azt, ami lényeges.”409 Az operatív elemzés feladata az időmegtakarítás, a vezetői döntések meghozatalánál, melynek alapelve a folyamatosság, a teljesség, a proaktivitás, a ciklikusság és az objektivitás. A stratégiai elemzés célja pedig, hogy a fontos jelenségek terjedelmének, szerkezetének vizsgálatával az információszerzés pozícióinak, erőforrásainak ismertetésével „előre jelezze a szervezet és környezete jövőjét, irányt mutatva a vezetői döntések előkészítéséhez.”410 „A stratégiai elemzés segítséget nyújt a tendenciák felismeréséhez és nyomon követéséhez, az új jelenségek azonosításához, az ajánlások készítéséhez, a felderítési feladatok meghatározásához, az erőforrások elosztásához, a műveletek szervezéséhez és a tervezési munkához.”411 A biztonságpolitikai elemzés-értékelés legfőbb célja pedig, a problémamegoldás, amelyben a döntéshozó céljainak elérésében akadályokba ütközik, és a megoldás nem nyilvánvaló, ezért azt csak az ismeretek bővítésével, elemzésével-értékelésével lehet megtalálni. A válságkezelésben bevált az ún. interaktív szimuláció. A forgatókönyv a jövő lehetséges állapotainak bemutatása a jelenből kiindulva, azoknak az eseményeknek a láncolatán keresztül, amelyek hozzájuk vezethetnek. Feladata a cselekvési lehetőségek összehasonlítása. Végül pedig az elemzés-értékelés megkönnyíti a döntéshozó dolgát, hogy ezek közül csak a fontosakkal foglalkozzék, beleértve a legvalószínűbb és a legrosszabb esetre szóló forgatókönyv elkészítést is. Ezért az elemzés-értékelés tartalma általában a következő gondolkodási fázisokat foglalja magában: a probléma feltárása, értelmezése, a célok értékelése, alternatív megoldások felkutatása, a probléma újraértékelése, a következmények becslése; az alternatívák összehasonlítása, a vizsgálati eredmények bemutatása. Ennek 408
Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 92,93.o. 409 Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. Kézirat. 2014. 31,33-35.o. 410 Interpol Bűnügyi Elemzési Kézikönyv (1997) fogalom meghatározását felhasználva, újrafogalmazva. In: Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 33.o. 411 Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 34.o.
179
ismeretében az elemzés-értékelés másképp megközelítve a „problémamegoldás információs támogatásának keretében egyszerre mutat tudományos, tanácsadó, érvelő, interaktív és kommunikatív jellegzetességeket.”412 Miután az elemző-értékelő munka megfelelő típusát kiválasztottuk, a tevékenység folyamatait elvégeztük, a döntéshozónak szüksége van olyan írásos jelentésre, amely már hozzáadott értéket képvisel. Vagyis, a jelentés az értékelő-elemző munka értékkel képviselt végterméke. Az értéket általában, a következő összetevők biztosítják: időben rendelkezésre bocsátott előrejelzést tartalmaz, amely rámutat a döntést befolyásoló körülmények várható alakulására, a veszélyekre, az egyes cselekvési alternatívák következményeire. A jelentés ez által csökkenti a döntéshozó bizonytalanságát, növeli tájékozottságát, és elejét veszi a meglepetéseknek. A jelentésnek további ismérve az újdonság és az időmegtakarítás, mivel a legértékesebb vezetői erőforrás az időfaktor. Ezért az értékelő-elemző munkatárs leegyszerűsíti a döntéshozó információs környezetét, továbbá csökkenti azt az időt, amelyet a felhasználónak döntés-előkészítésére kellene fordítania. A vezetőnek csak azt a tájékoztatást szabad megkapnia, amit igényel, illetve amire feltétlenül szüksége van. A jelentéseknek mindenekelőtt az alábbi kérdések megválaszolását kell segítenie elsősorban: Miért kell ezt tudnom? Mennyivel lettem okosabb? Illetékes vagyok-e? Mit kell csinálom? Milyen hibát követhettem volna el, ha nem áll rendelkezésemre ez az információ? Az információszerzés munkafolyamata meghatározott tartalmú és sorrendiségű, visszatérően ismétlődő szakaszokból áll, amelyek elválaszthatatlanul összefonódnak egymással. Ezek a következők: a felhasználói igények megfogalmazása és feladatszabás, információszerzés, elemzés-értékelés, jelentéskészítés és tájékoztatás. Az adatból az elemzés-értékelés révén lesz tudás, majd ebből további feldolgozás eredményeképpen lesz jelentés. Ezért is fonódik szorosan össze az információszerző és az elemző-értékelő ciklus. A folyamat legfontosabb kérdése mégis az, hogy milyen információkra van szüksége a döntéshozónak? Ezt egy hatékony információmenedzsment biztosíthatja. Azonban ma már az alacsonyabb vezetési szintek vezetői is szembesülnek azzal a jelenséggel, hogy a kizárólag belső forrásból összegyűjtött információk, nem elégségesek megfelelő döntések meghozatalához. Ezért, a „külső források elérését, rendkívüli gondossággal kell szemlélni és a belső információs
412
Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. Kézirat. 2014. 25,26.o.
180
tartalommal összevetve szükséges értékelni.”413 Ezt figyelembe véve, az biztosításához el kell látnunk a vezetőt minden olyan információval, amelyek segítségével átláthatja a szervezet állapotát és úgy érezheti, ellenőrizheti annak alapvető folyamatait. A folyamatban egyik legfontosabb szempont az információ minősége és a pontosság, mivel ha „a rendszer legalább egyszer hibás információt szolgáltat, azt az alrendszert a vezető megbízhatatlannak fogja ítélni és a későbbiekben nem igényli a közreműködését, vagy fenntartásokkal fogadja azt.”414 A vezetői döntések fókusza mára egyre inkább a jövőbe tevődik át, ezért képesnek kell lennünk előre látni az eseményeket. Épp ezért törekednünk kell arra, hogy újabb és újabb információs csatornák kerüljenek megnyitásra. Követelmény, hogy helyesen válasszuk meg a tájékoztatás módját, mivel a jelentések nem egyformák, sajátosságaik alapján osztályozhatók. A felső vezetők tájékoztatása alapvetően, az azonnali intézkedést követelő események jelentését, a műveletek közvetlen támogatását, a hosszú távú előrejelzést, a fejlemények naprakész nyomon követését, és a döntés-előkészítés segítését szolgálja. Ennek megfelelően a felderítő (tájékoztató) jelentésen belül a következő kategóriákat különítjük el: Riasztás. (Fenyegetések, válságjelenség kibontakozására figyelmeztető, figyelemfelhívó célzatú, távirati stílusú, azonnali intézkedés kiváltását célzó jelentés). Változáskövető és válság-előrejelző. (Rövidebb vagy hosszabb időtávra vissza- és előretekintő). Napi. (Aktuális értesülések, változások). Témaköri. (Saját elemzésen alapuló értékelést tükröznek), értékelő jelentés (Egy adott téma rövid kifejtése vezércikk stílusban). Elemző. (Egy adott téma mélyebb elemzése, tudományos közlemény stílusában). Előrejelzés. Kutatási. (Egy adott téma háttere, jelentősége). Háttér. (Általános tudnivalókat tartalmazó, jegyzet stílusú). Alapozó. (Elsősorban belső felhasználásra szánt, az adott témára vonatkozó adatokat, ismereteket összefoglaló jelentés, lexikon, adattár stílusban).
413
Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 121,122.o. 414 Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 122,123,124.o.
181
A jelentések fő stílusjegyei a világosság, szabatosság, a tárgyilagosság, a szemléletesség, a szakterminológia helyes használata, a követhetőség és a logikus felépítettség. Ezért is az elemző-értékelő
munkatárs
„információfeldolgozási
szakértő,
aki
a
következtetések
levonásának, a gondolatmenet levezetésének, a lényeg kiemelésének, a figyelem lekötésének, a mondanivaló hatékony közvetítésének, a meggyőző érvelésnek a mestere.”415 A non-verbális kifejező (szemléltető) eszközök használata a jelentésekben416 (A 17-es táblázat mutatja be). Meg kell említeni, a környezet elemzéséből kinyerhető megállapításokat, melynek célja a feltérképezett lehetőségek kihasználása, a veszélyek elkerülése. Például a Delphi-módszer, a SWOT és a PESTEL elemzés mellett, kiemelendő a szcenárió analízis alkalmazása, amelynek erőssége a hagyományos tervezéssel szemben az, hogy több alternatív jövővel számol, és ennek alapján mond feltételes ítéletet, hangsúlyozza Kenedli Tamás. Fontosságát azért szükséges hangsúlyozni, mert bizonytalanságokkal teli világunkban nem elegendő kizárólag a történésekre választ adni, e helyett olyan szemléletmódra van szükség, amely lehetővé teszi a bizonytalanságok jövőorientált felmérését és felkészít a lehetséges válaszokra. Ezáltal az események elé menve döntési helyzetbe kerül a vezető. Más megközelítésben a szcenárióelemzés fő célja „nem a jövő előrejelzése, hanem azoknak a tényezőknek a bemutatása, amelyek befolyásolják azt.”417 A biztonsági kihívások, fenyegetések és kockázatok egyes elemeinél felfedezhető olyan elkövetői gondolkodásmód, amely nem mindig vezethető vissza a hagyományos elemzői-értékelői következtetésekből. A kiszámíthatatlanságot növelhetik a nemzetbiztonsági hézagok és a hírszerzői tévedések is. Ez nem azt jelenti, hogy a klasszikus logikai következtetési folyamatot száműzni kellene a rendszerből, hanem annak meghagyása mellett célszerű létrehozni olyan elemző csoportokat, amelyek egymástól függetlenül elemzik az információkat, majd megvitatják a következtetéseket. Ezért vált szükségessé szakértők alkalmazása. Az elemzésnél „nem az egyes csoportokat, hanem magát a jelenséget vizsgálják.”418 Az ezekkel összefüggő feladatok ellátása azonban nem lehetséges összehangolt együttműködés nélkül, össze kell hangolni a képességeket, valamint jól működő, közös
415
Rácz Lajos: Az elemző-értékelő munka módszertana. Bp. 2001. 58.o. Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. Kézirat. 2014. 84.o. 417 Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 45-46.o. 418 Kis-Benedek József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Tansegédlet, Bp. 2011. 73.o. 416
182
előjelző rendszert szükséges működtetni. „Az információs pontoknak hálózatba kapcsolása segít a közös veszélyekkel kapcsolatos információk feltérképezésében.”419 Az elemző-értékelő szakemberekkel szemben támasztott követelmények többek között az alábbiakban foglalhatók össze: szakmai tapasztalat, műveltség, logikus gondolkodás, előrelátás, helyzetfelismerés, józanész, írásbeli és szóbeli kifejezőkészség, az eredmények meggyőző előadása, munkabírás, kreativitás, intuíció, kíváncsiság, lelkesedés, önképzés, együttműködés. „Szerénység; felelősségtudat; lojalitás a szakmához; politika-mentesség; önkritika; szakszerűség; a minősített források védelme; az emberi méltóság tisztelete.”420 Ugyancsak fontos igazmondás, tiszta forrásból történő merítés, ellenőrzés, helyesírás, pontosság, érthetőség, kinyilatkoztatás-mentesség, rövidség, szemléletesség. Felépített, tárgyilagos jelentés, a tények követése és a lényeg megjelenítése. A megrendelő igényeinek teljesítése. Határidők betartása; következetesség, időszerűség és naprakészség. Tartózkodni kell a terjengősségtől, a túlzsúfoltságtól, a halmozástól, a modorosságtól, az újságírói zsargontól, a személyeskedéstől, a szubjektív hangulatfestéstől és a humorizálástól.421 A fentieken túl etikai követelmények: a gondolkodás és a döntés szabadsága, bátorság, előítélet mentesség. Törekedni kell minden kétség kizárására, ha ez nem lehetséges, akkor azt meg kell fogalmazni. Az elemző-értékelő munka támogatása Dolgozatom fő célja annak bemutatása, hogyan érhető el, hogy a rendőri megfigyelőtanácsadói békefenntartó missziók és polgári válságkezelő műveletek végrehajtása során, az illetékes döntéshozók, az általuk meghatározott feladatszabásnak megfelelően, folyamatos jelleggel, a rendelkezésre álló helyi és nemzetközi forrásból, értékelt információhoz jussanak. Mivel a műveleti terület mindig válságövezetben van, a biztonsági környezet általában instabil, a szigorúan korlátozott mandátum, pedig érthető módon nem teszi lehetővé a klasszikus rendőri jogosítványok gyakorlását. Épp ezért minden olyan lehetőséget fel kell kutatni az információbiztosítás érdekében, amely a hagyományos elemeken túl, újabb forrásokat, módszereket biztosít. Ezek keresése során arra törekedtem, hogy különböző 419
Kenedli Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. PhD értekezés. ZMNE. Bp. 2010. 25,26.o. 420 Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. Kézirat. 2014. 39,41,44,46-48.o. 421 Rácz Lajos: Az elemző-értékelő munka módszertana. Bp. 2001. 25,104-113.o.
183
tudományterületekről szerezzek be olyan tételeket, amelyek már ismertek a tudomány világában, azonban a kutatási területemen ellenben még senki sem alkalmazta azokat vagy világított rá mivoltuk jelentőségére. Így sikerült beemelnem a hálózatok világát, az emberi kapcsolatok
távolságának
mértékét,
az
ún.
gyenge
kapcsolatok
jelentőségét,
az
információgyűjtés mennyiségi mutatóját, majd végül a missziós nyelv és szaknyelv elengedhetetlen ismeretét. Egyre inkább felismerjük, hogy semmi nem történik elszigetelten, a legtöbb esemény és jelenség része egymással kapcsolatban és kölcsönhatásban áll. Olyan világban élünk, amelyben minden mindennel össze van kapcsolva. A hálózatok tudománya olyan jelenségeket tár fel, amelyek sokkal izgalmasabbak és váratlanabbak, mint a hálózat szó köznapi használata jelent. A hálózatok mindenütt jelen vannak az ember életében. Karinthy Frigyes (1887-1938) író már, 1929-ben rámutatott, hogy az emberek legfeljebb öt kapcsolaton keresztül összekapcsolhatók, az első nyomtatásban megjelent változata annak a fogalomnak, amit ma néven ismerünk. Ennek a létét 1967-ben újra felfedezte Stanley Milgram (1933-1984) amerikai szociológus professzor. Milgram célja az volt, hogy megtalálja az USA-ban tetszőleges két ember között a távolságot, vagyis hány ismeretségi kapcsolaton keresztül lenne összeköthető két véletlen módon kiválasztott személy? Azt találta, hogy „átlagosan 5,5 közvetítő személyre volt szükség.”422 Stanley Milgram rámutatott arra a tényre, hogy egy olyan világban élünk, amelyben bárki csak néhány kézfogásnyira van bárki mástól. Tim Berners Lee (1955-) brit informatikus 1980-ban olyan programot írt, amely lehetővé tette, hogy a számítógépek megosszák információikat, azaz egymáshoz kapcsolódjanak. Létrejött a World Wide Web, amely az ember által valaha épített hálózatok egyik legnagyobbika. Mark Granovetter (1943-) amerikai szociológus, A Gyenge kapcsolatok ereje c. cikke szerint, a fontos szerepet játszanak számos társadalmi tevékenységben. A gyenge kapcsolatok a „mi külső világba vezető hídjaink, akik különböző helyekre járnak, és eltérő forrásokból szerzik be az információikat, mint a közvetlen ismerőseink.”423 Ha csupán a mennyiségi információgyűjtő tevékenységet vizsgáljuk, miért lenne célszerű fenntartani és növelni a kapcsolatok számát? Vilfredo Pareto (1848-1923) olasz közgazdász, 422 423
Barabási Albert-László: Behálózva. Magyar Könyvklub. 2003. 43,44.o. Barabási Albert-László: Behálózva. Magyar Könyvklub. 2003. 62-64.o.
184
tudományos munkáin kívül leginkább egy megfigyelése kapcsán vált ismertté. Észrevette, hogy a borsó betakarításakor a szemek 80 százalékát a borsóhüvelyek 20 százalékában találta. Az olasz termőföld 80 százalékát a lakosság 20 százaléka birtokolta. A profit 80 százalékát az alkalmazottak 20 százaléka termeli meg, a döntések 80 százaléka a megbeszélések idejének 20 százaléka alatt születik meg és így tovább. „A fentieket Pareto-szabályként ismerik, de újabban a 80/20-as szabályként is nevezik. A 80/20-as szabály sok különböző formában, de mindig ugyanazt a jelenséget írja le: a legtöbb esetben erőfeszítéseinknek nagyjából négyötöde kárba vész.”424 Ha ezt a fenti gondolatmenetet tovább visszük és átültetjük, akkor válságterületen, a nemzetközi rendőri megfigyelők/tanácsadók a rendelkezésre álló információk 80 százalékát, az információadók 20 százalékától szerzi meg. Általános vélemény szerint a szaknyelv egy olyan csoportnyelv, amely azonos foglalkozásúak körében alakul ki. Például a brit és amerikai angol nyelv közötti különbségen kívül a hagyományok is zavart okoznak. A terminológiai bizonytalanságot jól jellemzi az általánosan elfogadott definíciójának hiánya is. A szabadságharcos, ellenálló, gerilla, népfelkelő, és a terrorista közötti határvonal mindig nagyon elmosódott a szakszó kiválasztása is ennek megfelelően alakul. Gyakorlatias megközelítés jellemzi a nyelvismeret szintjének mérésére szolgáló eszközrendszert, azaz a STANAG (Standardisation Agreement for Procedures and Systems and Equipment Components) 6001-et. A STANAG, a NATO Egységesítési Egyezménye, melyek eljárások, terminológiai kifejezések egységesítését szolgálják. A békemissziókban leggyakrabban az angol a hivatalos nyelv másodikként pedig a francia. Mind fontosabb a magas szintű nyelvi felkészítés, mivel a helytelen terminusok átkerülésével, „azok kigyomlálása szinte lehetetlen.”425 A média nagy és jórészt negatív szerepet játszik az angol katonai szaknyelv terjesztésében, mivel számos játékfilm és dokumentumfilm magyarra fordításánál követnek el súlyos, szinte jóvátehetetlen hibákat. Szót kell még ejteni a rövidítésekről, amelyek időtakarékosak és felgyorsítják a kommunikációt. „A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a rövidítések szaporodása feltartóztathatatlan,”426 mutat további kommunikációs zavarokra Panajotu Kosztasz.
424
Barabási Albert-László: Behálózva. Magyar Könyvklub. 2003. 93-94.o. Panajotu Kosztasz: Az angol katonai terminológia adaptálásának kérdései. PhD értekezés. NKE. Bp.2012.8, 19.o. 426 Panajotu Kosztasz: Az angol katonai terminológia adaptálásának kérdései. PhD értekezés. NKE. Bp.2012. 30,107.o. 425
185
4.11. Információbiztonság kérdései A hidegháború alatt a titkosszolgálatok leginkább egymással, az ellenség politikai berendezkedéseinek
befolyásolásával,
klasszikus
hírszerzéssel
és
kémelhárítással
foglalkoztak. A nagy szembenállás megszűnésével megjelent az <új kihívások> fogalma, ahol a Nyugati felfogás szerint a mai világot két meghatározó fenyegetés uralja, az egyik a politikai szélsőség, amely terrorista csoportok, illetve nem működő államok tevékenységében nyilvánul meg. A másik pedig, a tömegpusztító eszközök proliferációja, amelyet működésképtelen államok, vagy terrorszervezetek igyekeznek felhasználni. Az al-Qa’ida terrorszervezet nukleáris fegyver esetleges birtoklásával kapcsolatosan Richard B. „Dick” Cheney (1941-), az USA korábbi alelnöke az alábbiakat mondta: „Ha valakinek is csak egy százalék esélye van az elkészítésre, üldözni kell.”427 A kihívások határokon átnyúlóak, geopolitikai és technológiai jellegűek, az ellenük folytatott küzdelem is csak nemzetközi lehet.428 George W. Bush (1946-), az USA korábbi elnöke 9/11 után egy újfajta együttműködésre utasította a hírszerző közösségét, ahol a bürokráciát felülírja a feltétlen és teljes információcsere. A nyilvánosság megjelenésével, az internet térhódításával, az információrobbanással a titkosszolgálatok és a rendvédelmi szervek feladatrendszerében nemcsak a célok egy része változott, hanem a szemléletmód is. A hagyományos hírszerzési paradigma, alapvetően államcentrikus megközelítése sok tekintetben elavult lett, így az információszerzés feladata egy rendkívül összetett jelenséghalmaz megfigyelése, elemzése és értékelése lett. Moises Naim (1952-) venezuelai író a problémák megoldását a nemzetközi közösség „vakfoltjainak” nevezi, melyeket a jelenlegi -kel nem lehet értelmezni. Az új gondolkodásmód lényege, hogy „senki magában nem olyan értelmes, mint mindenki együtt, azaz egy hálózat-centrikus modell alkalmazása bővíti a tudást.”429
427
Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 158.o. In: Tenet George: At the Center of the Storm. Harper Press. p.264. 428 Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 158.o. In: Kis-Benedek József: Transznacionális kihívások és a nemzetbiztonsági szolgálatok. Szakmai Szemle. Bp. 2011. 1. sz. 99.o. 429 Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 158.o. In: Buda Péter: Új hírszerzési paradigma egy irracionális világban. 1-2.o.
186
Az új típusú információszerzésnek nagy hangsúlyt kell helyeznie a nyílt forrású információkra, továbbá kapcsolatba kell lépnie a szakértők széles táborával. Képesnek kell lenni a környezet, és a felmerülni készülő problémák folyamatos figyelésére, és olyan jelek keresésére, melyek a jövőbeli események jelzői lehetnek. Az új megközelítésnek az egyik eleme az ún. kollaboratív horizontpásztázás, amely a stratégiai hírszerzést, valamint a vallási és kulturális változók jellemzőit foglalja magában. A döntéshozók számára nagymértékben megnövekedett az előrejelző típusú információk jelentősége, ezért a jelentések idősíkja mindinkább tartalmazza a jövőben valószínű eseményeket is. Az együttműködés szükségessége ellenére, az információs társadalom kialakulása, az infokommunikációs eszközök kiépülése, a folyamatosan növekvő adatmennyiség, a rendőri békefenntartó és polgári válságkezelő műveletek is megkövetelik a maguk módján, az információbiztonság lehetőség szerinti alkalmazását. Megjelentek az olyan típusú tevékenységek, amelyek az információkhoz való hozzáférés és felhasználás akadályozására, az adatok tönkretételére irányulnak. Ezért egyre határozottabb igény jelentkezik az információ megóvására, hatékonyabb védelmére. Ugyanakkor a közvélemény az információbiztonságot általában csak az informatikai rendszerek védelmére vonatkoztatja. Az információbiztonság azonban nem egyenlő az informatikai biztonsággal, mivel az csak az informatikai rendszerben kezelt adatok és az azt kezelő rendszer védelmét jelenti. Az információtechnológiára épülő információs infrastruktúrák nélkül a tudásalapú társadalom működésképtelen, ezért ha a rendszer bármely tagját támadás éri, az kihatással van a másik működésére. Az infokommunikációs biztonság az infokommunikációs rendszer olyan állapota, „ahol a kezelt adatok bizalmassága, sértetlensége és rendelkezésre állása biztosított.430 Meg kell említeni, hogy a támadások a fizikai, az információs és a tudati dimenzióban is kifejtik hatásukat. A rendszer alapvetően négy területen folytat információs tevékenységet:
információgyűjtés
(humán,
technikai);
információtovábbítás
(szóbeli,
távközlés); információfeldolgozás (manuális, számítógépes) és információtárolás (papíralapú, elektronikus).431
Vagyis
ha
információvédelméről
esik
szó,
mindenre
kiterjedő
információbiztonságot kell érteni ez alatt. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a védelem 430
Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 159.o. In: Muha Lajos: A Magyar Köztársaság kritikus információs infrastruktúráinak védelme. PhD értekezés. Bp. 2007. 20.o. 431 Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 159.o. In: Haig Zsolt: Az információbiztonság komplex értelmezése. Hadmérnök, különszám. 2006. nov. 22. p.online
187
kiterjed a személyi biztonságra, elektronikus információbiztonságra, fizikai biztonságra, dokumentumbiztonságra és jelen van az elhárító és felderítő tevékenység is. Az információbiztonság értelmezésének egyik módját szükséges megvizsgálni, az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. A társadalom tevékenysége az információs környezetben (minden valós és virtuális környezet, amelyben az információ megszerzésével, összegyűjtésével, fúziójával, értékének új elemzésekkel történő növelésével, szétosztásával foglalkoznak) zajlik. Az információk mennyiségének robbanásszerű emelkedésével, a digitális jövőkutatók előrejelzései beigazolódtak, mivel 2000-2010 között adattárolási robbanás következett be. A világ számítógép-hálózatain tárolt adatainak összmennyisége 1999-ben elérte az 1000 petabájt nagyságrendet (1 petabájt= 1015. Például 1 petabájtos merevlemezen 13,3 év HD videó anyaga fér rá).432 Ez az egyik ok, amiért a támadások sajátos formája
és
súlypontja
a
„számítógép-hálózatok
ellen
intézett
kibertéri
támadások433vonatkozásában valósul meg Haig-Várhegyi szerint. Az információs forradalom olyan infrastruktúrákat teremtett, amelyek még sebezhetőbbé tették a rendszert, mivel megjelent egy olyan nagy mennyiségű adattárolási kényszer, amely egyre nagyobb humánerőt és technikai parkot kíván. Ezzel párhuzamosan, továbbra is elengedhetetlen az időben, körültekintően elemzett információk továbbítása az illetékes döntéshozók felé. Ennek a tevékenységnek egyik feltétele a megfelelően kiépített információbiztonság és annak szélesebb körben történő értelmezése. A válságok száma nem csökkent, a kihívások összetettebbek lettek, közöttük kölcsönös függőség lépett fel. Megnövekedett az ENSZ mellett a NATO, az EU, az AU és az EBESZ szerepe a békemissziókban és polgári válságkezelő műveletekben. A globalizált világ, az információs társadalom, a transznacionális kihívások és a jellegében megváltozott információszerzés hatásai nem kerülhették el a válságövezeteket sem, mivel a konfliktus határai nem jelentenek elszigeteltséget. A béke-, és az államépítés egyik pillérét, a rendőri békefenntartó missziók és polgári válságkezelő műveletek alkotják, ezért is szükséges megvizsgálni a rendőri tanácsadói műveletek információbiztonságának jellegzetességeit és sajátosságait. 432
Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 157.o. In: Várhegyi István, Makkay Imre: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIKK. Bp. 2000. 23.o. 433 Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 157.o. In: Haig Zsolt, Várhegyi István: Hadviselés az információs hadszíntéren. Zrínyi. Bp. 2005. 69,71.o.
188
Az információs környezetet, ahol az információbiztonság alkalmazására sor kerülhet, célszerű értelmezni helyi, és nemzetközi vonatkozásban. A környezet általános jellemzője, hogy a misszió az ENSZ mandátumának égisze alatt, a koszovói kormányzat felkérése alapján működik; a műveletnek transzparens jellege van; a földrajzi környezet ismert a nemzetközi szereplők előtt; a misszió jelentős számú ingatlant, technikai és humán bázist örökölt az ENSZ-től, az információbiztonsággal kapcsolatos szemléletmód nem ismeretlen az alkalmazók számára, a nagyszámú szereplővel történő együttműködés ismert a misszió legtöbb tagja előtt; Koszovó korrupciós indexének nemzetközi434 besorolása magas (a 112. helyen áll a 182 ország között). Minél több nemzetközi és helyi szervezet, intézmény van jelen egy válságövezetben, annál több információ keletkezik, és ezzel összefüggésben egyre nagyobb az igény annak megszerzésére, feldolgozására. Az alábbi felsorolás bemutatja azokat a főszereplőket, ahol a napi tevékenységük során, olyan érdemleges információk keletkeznek, melyek megfelelő feldolgozást követően, alkalmasak a döntéshozók tájékoztatására. Ezek a következők: a NATO békefenntartó erői, az ENSZ közigazgatási missziója, az Európai Bizottság Összekötő Irodája, az Európai Unió Bűnügyi Hírszerző Irodája, az EULEX Biztonsági Hivatala, az EULEX Elemző Csoportja; a Nemzetközi Rendőri Együttműködési Csoport, az EULEX Rendőrség Tanácsadói- Megfigyelői Igazgatósága, az EULEX Rendőrség Nyomozó Igazgatósága, az USA Nemzetközi Bűnügyi Nyomozást Elősegítő Programja, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezete, a Koszovói Rendőrség, a Határőrség, a Vám, a Koszovói Szerb Rendőrség, a nemzetközi és helyi nem kormányzati szervek. Az Európai Tanács információbiztonsággal kapcsolatos protokollja elsősorban a minősített adatok védelmével kapcsolatos teendők előírását tartalmazza, azonban a nem minősített adatokkal összefüggésben is irányadó útmutatást nyújt. Az intézkedések végrehajtásának felügyeletére az INFOSEC Office (Information Security Office - Információbiztonsági Hivatal) hivatott.435 Az alábbi felsorolás kivonatos jelleggel mutatja be az útmutató főbb fejezeteit: 434
transparency.org Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 161.o. In: Council of the EU: Guide on the Security of Information. Sept. 2006. p.17. 435
189
Személyi biztonság. Két alapelven nyugszik, az egyik a már korábbiakban említett ún. need-to-know korlátozás és a biztonsági átvilágítás. Nagy hangsúlyt fektet a belső és külső titoktartásra, illetve annak megszegése esetén fegyelmi vizsgálat kezdeményezésére. Fizikai biztonság. Illetéktelen személy ne tudjon minősített irathoz, információhoz hozzáférni, ami biztonsági szempontból fizikai értelemben megerősített területeket és objektumokat jelent. Az információs rendszer biztonsága. A rendszer állandó célpontja a hírszerző műveleteknek, szabotázsnak, korrupciónak, adatmódosításnak és törlésnek. Előírja rejtjelező eszközök, TEMPEST (minden egyes elektronikai berendezés rezgéseket bocsát ki, amelyeket elfogva, az adatok kinyerhetőek) védelem telepítését, biztonsági szolgálat létrehozását; rendszergazda és belső ellenőr alkalmazását. Minősített dokumentumok nyilvántartása. Célja, hogy a minősített adat holléte kimutathatóan nyomon követhető legyen egy megfelelő nyilvántartási rendszer létrehozásával egyetemben. Minősített információ kezelése. Csak akkor kell minősíteni, ha arra szükség van, az osztályozás feltüntetése mellett. Minősített információ átadása harmadik félnek. Csak a pontos biztonsági szint meghatározását
követően
lehetséges,436
továbbá
általános
követelmény a
felek
beleegyezésével. Internet használatára vonatkozó eljárások. Ez a fejezet a belépési lehetőségekre, a biztonsági rendszabályokra, a rendszer ellenőrzésére és a megszegők szankcionálására vonatkozik. Az általános előírásokon túlmenően, az információbiztonság meglétét vagy annak hiányát dolgozatom szempontjából érdemes megvizsgálni az EULEX Megfigyelői-Tanácsadói Igazgatóság Szervezett Bűnözés Elleni Osztály (továbbiakban: nemzetközi), és annak partnerszervezete a helyi szervezett bűnözés elleni osztálya (továbbiakban: helyi) vonatkozásában. Az átvilágítás során olyan tényezők kerültek feltárásra, amelyek erősítették
436
Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 161-162.o. In: Council of the EU: Guide on the Security of Information. Sept. 2006. p.71,81,86,108.
190
vagy gyengítették az információbiztonságot, esetleg annak teljes vagy részleges hiányát idézték elő: Transzparencia. A nemzetközi jelenlét nyilvánossága, tevékenységének átláthatósága, mandátumának és teljes feladatrendszerének teljes körű közzététele, szinte nyitott könyv a helyiek számára. A tevékenység az adott keretek között megismerhető (eulexkosovo.eu/video/poc/police/Police-Hi-Res). Ezt még jobban elősegítik, a nemzetközi internetes hírportálon található információk és elérhetőségek (eulex-kosovo.eu/en/right-towrite). Ebben a környezetben az információbiztonságnak szinte nem is létezik gyakorlati megközelítése, mivel a transzparencia ellentétes fogalom az információbiztonság vonatkozásában. Korlátozott mandátum. A tanácsadói-megfigyelői felhatalmazás nem teszi lehetővé a teljes körű ellenőrzést és betekintést a helyi rendszerbe. Minőségileg és mennyiségileg kevesebb információ keletkezhet. Ez a típusú korlátozás a helyiek vonatkozásában erősebb információbiztonságot jelent. Együttműködés hiánya és bizalmatlanság. Előfordulhat, hogy a diszkrimináció mindkét fajtája megtalálható az információcsere és általában az információáramlás területén. Ez a típusú akár negatív, akár pozitív előjelű megkülönböztetés érintheti a nemzetközinemzetközi-, illetve a helyi-nemzetközi kapcsolatrendszert is. Az információbiztonság abban az esetben sérülhet, amikor az egyes szereplők a megengedettnél nagyobb jogosultságokat, tájékoztatást kapnak a másik féltől. Belső és külső konspiráció/titokvédelem. Minősített információval történő eljárások során kiemelten kell alkalmazni a belső és külső titokvédelmi rendszabályokat. Az információbiztonság sérülhet, ha a rendszabályok egyáltalán nem, vagy csak részlegesen kerülnek alkalmazásra. Ugyanakkor, ezt a típusú protokollt nemcsak szenzitív adatok vonatkozásában szükséges fenntartani, hanem a megfelelő belső és külső védelmet az egész missziós tevékenység során is alkalmazni kell. Politikai nyomás. Elsősorban válságövezetek egyik jellemző ismérve a politikai instabilitás. Ennek révén a helyi hatalom olyan nem megengedett tevékenységet folytathat, ahol sérülhet a különböző szervek önállósága, és sérthetetlensége. Ezért figyelhető meg
191
olyan politikai kontroll és nyomás,437 amely veszélyeztetheti például egy felderítés vagy nyomozás önállóságát és a felmerülő adatokat. Ez a befolyás az információbiztonságra kihatással van, előfordulhat kiszivárogtatás, illetéktelen adatmentés is. Korrupció. A korrupció szintén olyan biztonsági kihívás, amely az egyik legnehezebben felderíthető és bizonyítható bűncselekmény világszerte. Az információbiztonságot nagymértékben
veszélyezteti,
sőt
az
információvesztésen
túl,
vagy
annak
következményeként, az emberi életet is veszélybe kerülhet. Az információ minősítése. Az osztályozás nemcsak a nemzetközi szereplőkön belül lehet eltérő, hanem helyi viszonylatban is. A nem megfelelően értelmezett és minősített adat nemzetközi, és helyi szinten is információbiztonságot veszélyeztető tényező. Együttműködés. Más szervekkel, szervezetekkel történő együttműködés elengedhetetlen követelmény. Alapja általában írott formában történő engedély, azonban a bizalom megléte vagy annak
hiánya,
az
egész
együttműködés
szellemére
kihatással
van.
Az
információbiztonság akkor sérülhet, ha az együttműködés során, a felek nem a megfelelő előírások alapján használják fel a megkapott információkat. Tolmácsok. A nemzetközi missziók elengedhetetlen és nélkülözhetetlen személyügyi támogatója, a helyi munkaerőből toborzott tolmács. Az információbiztonság feltárásánál, mindenféleképpen számolni kell azzal az értelemszerű vélelmezéssel, hogy a helyi alkalmazottak, bármelyik helyi fél folyamatos tájékoztatásában részt vesznek. Ezt a típusú kapcsolat tartását, a rendőri megfigyelő-tanácsadó munkatársnak el kell fogadnia, ezzel a körülménnyel számolva kell végrehajtania munkáját, még akkor is, ha csak a feltételezés szintjén áll fenn információszivárogtatás gyanúja. Albérlet. A nemzetközi rendőröknek majdnem minden esetben a helyi lakosság körében kell lakniuk, albérletben vagy szállodában. Az utóbbi ha van egyáltalán ritka és drága. Személy- és vagyon elleni bűncselekmények elkövetésével számolni kell, továbbá minden olyan tevékenységgel, amely a nemzetközi alkalmazott személyiségének, életmódjának, munkakörének, az albérletben tárolt digitális és nyomtatott anyagok megismerésére irányul. Az információbiztonság fenntartása kétséges. Internetes levelezés. A nemzetközi munkahelyi internetes levelezés során, olyan információk is megküldésre kerülhetnek, amelyeknek jogosultsági köre nem minden
437
Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 163.o. In: Council of the EU: Council Joint Action 2008/124/CFSP of 4 Feb. 2008 on the European Union Rule of Law Mission in Kosovo. Official Journal of the EU. L 42/93. 16.2.2008. p. 93.
192
esetben egyezik meg az előírttal. Ilyen jellegű levelezés során a címlista szabadabban bővíthető. Ebben az esetben is számolni lehet információvesztéssel, ugyanakkor a megfigyelő-tanácsadói békemissziók átláthatósága megköveteli a szervezeten belüli szélesebb tájékoztatási kötelezettséget. Ez leginkább kisebb létszámú műveleteknél jelentkezik. Nem minden esetben készül papír-alapú másolat, így a későbbiekben nem mutatható ki a levelezések és a címzettek köre sem, mivel a levelezés előbb, vagy utóbb törlődik. Közös meghajtók. A nemzetközi munkatársaknak közös, többnyire mindenki számára látható meghajtók állnak rendelkezésre a számítógépes hálózatokban. A meghirdetett transzparencia ellenére a „need-to-know”-elv sérülhet, továbbá a szörfözésből adódó adatvesztéssel is számolni kell ebben az esetben. Jelentések. A helyi partnerekkel történő munkamegbeszélések során bizalmas információk keletkezhetnek, melyek egy része rögzítésre kerül. Ez az információbiztonságon túl, személy, forrás és műveleti biztonságot is érinthet, amennyiben a tájékoztatás jogosulatlan címzetteket is érint.438 Ezekben az esetekben kerülendő az adatrögzítés, ha nincs mód azt minősíteni vagy annak megosztási útja nem ismeretes. Infokommunikációs eszközök. Minél több eszköz kerül felhasználásra, annál nagyobb gondot kell fordítani az információbiztonságra, még ha az a rendőri megfigyelő és tanácsadó misszióban nem teljesen biztosítható. A munkahelyi számítógép, magánjellegű lap-top, tablet, továbbá okos-telefon is használatra kerülhet, ami optimális esetben elérheti a hat eszköz tartását egyénenként. (Például 500 fős rendőri tanácsadói létszám esetén: 500 hivatali számítógép, 500 magán lap-top, 500-500 hivatali rádió és okos-telefon, továbbá 500 magán okos-telefon helyi beszélgetésre és 500 magán okos-telefon a nemzetközi rendőr saját hazájában történő kommunikációra. Az adatok a szerző becslésén alapulnak). Ezekről a munkahelyi hivatalos levelező rendszer is lehívható. Válságövezetben sajátos információs környezet veszi körül a rendőri tanácsadói művelet résztvevőit és infrastruktúráit. Az együttműködés kiterjed a helyi partnerekre, továbbá különböző társszervekre, nemzetközi, regionális szervezetekre, egyéb nem kormányzati nemzetközi és helyi szervezetekre is. Érthető módon, a helyi és nemzetközi titkosszolgálatok, 438
Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. sz. 163.o. In: Uri László: A polgári béketámogató tevékenység információs támogatása. Az információ szerepe az EU béketámogató műveleteiben c. konferencia. Felderítők Társasága, Bp. 2011. nov. 02. előadás.
193
megnövekedett hírigénnyel vannak jelen a körzetben. A rendőri tanácsadói művelet olyan egyedi sajátosságokkal van jelen, ahol adatvesztés, adatvisszatartás, nem megfelelő információkezelés, gondatlan és tudatos illegális információ-megosztás, adott esetben az információ
diszkriminatív
megosztása
is
jelen
lehet.
Fontos
lenne,
hogy
az
információbiztonság komplex értelmezése tudati szinten mélyebb bevésődést eredményezzen. Szélesebb körű alkalmazását, a rendőri tanácsadói misszióknak is követnie kell. Azonban a műveletek transzparens jellege és egyéb sajátosságai információs-gátakat, adatvesztést okoznak. Ezért csonka információbiztonsággal kell számolniuk az illetékes rendőri döntéshozóknak. 4.12. Következtetések
A rendőri megfigyelő-tanácsadó misszióknak rendelkezniük kell ENSZ és/vagy EU felhatalmazással. Ez a típusú kombináció és a helyi elfogadottság együttesen jelentheti, a misszió eredményes végrehajtást. A mandátum tartalmazza, a többnemzeti rendőri erők jogosítványait. A mozgásteret a helyi támogatottság viszonylagos hiánya, a biztonsági helyzet és a kis létszámú nemzetközi kontingens képességei is szűkíthetik. Ez arra hívja fel
a
döntéshozók
figyelmét,
hogy
erősíteni
kell
a
nemzetközi
erők
információtámogatását.
Az információs társadalom folyamatos nyomás alatt tartja a missziókat azáltal, hogy egyre növekvő mennyiségű információt termel. Azonban a vezetőknek gyors, és megfelelő döntést kell hozniuk, ezért került előtérbe a tudás-, és információmenedzsment. Ezek alkalmazása segítik az információs környezet átláthatóságát, az információszerzés eljárásainak megszervezését, és felhasználásuk optimalizálását. Ezzel együtt az információkezelés megfelelő mechanizmust épít ki az információk szűrésére, hogy azok mindig
a
szükségleteknek
megfelelő
mennyiségben
és
minőségben
álljanak
rendelkezésre.
A békemissziók során az információgyűjtés megkezdése nem késő, de nem is elégséges. A tevékenységet már békeidőben célszerű megkezdeni, majd a missziók telepítése és akár évtizedes jelenléte alatt is folytatni kell. A műveletek megértéséhez meg kell ismerni a konfliktus okait és a misszió környezetét. 194
Az etnikai alapon kirobbant délszláv háborúk alatt alakult ki a szervezett- és kábítószer bűnözés; embercsempészet; terrorizmus; migráció és a fegyverkereskedelem. Megszűnt az egységes állam- és közbiztonság, felbomlottak a rendvédelmi szervek. A háború, az etnikai
gyűlölet,
az
együttműködés
hiánya
nagymértékű
biztonsági
vákuum
kialakulásához vezetett.
A megfigyelői-tanácsadói munka során információk kerülnek összegyűjtésre, melyet megosztanak a helyi, és a nemzetközi szervekkel. Fontos a tanácsadás körültekintéssel történő végzése, a terület átfogó ismerete, a helyi szerv méltóságának tiszteletben tartása, és a fokozatosság követése. A konfliktusok során a helyi rendvédelmi szervek felszámolódnak, feladataik ellátására képtelenek, törvényen kívüli állapotok keletkeznek, háborús bűntettek kerülnek elkövetésre. Az újjászervezés egyik területe a bűnügyi hírszerzés, ami ellen a korrupció, a szervezett bűnözés, az etnikai ellentétek, és az együttműködés hiánya is dolgozik. Az ENSZ leginkább megfigyelői és tanácsadói missziókat telepít. Ez a munkakör korlátozott rendőri mandátumot jelent, ahol a különböző országok fegyvertelen rendőrei, önkéntes alapon követik figyelemmel az eseményeket. A megfigyelői missziók leginkább nagy létszámot követelnek, azonban a hangsúly áttevődött, a kisebb létszámú tanácsadás irányába.
A háború természeténél fogva örök és rossz. Más megítélés alá esik a hadsereg bevetése missziókban. Szorosabb kapcsolat kialakítása szükséges a helyi, nemzetközi, és egyéb szereplőkkel, ami a környezet megismerésére is irányul. A CIMIC-et leginkább az információs műveletekhez sorolják, e nélkül nem tervezhető katonai jelenlét. A CIMIC mintát szolgáltat a nemzetközi rendőrség részére, részbeni átültetése ajánlott.
A nyílt-alapú információgyűjtésben rejlő lehetőségek az információrobbanás, és az internet által kerültek felszínre. A rendvédelem, és a missziók késéssel fedezték fel az OSINT előnyeit, amely már korábban önálló felderítési nemmé nőtte ki magát. Az OSINT az elemző-értékelő munka hozzáadásával képez csak értéket. Használat a missziókban elengedhetetlen tevékenység. 195
Amíg a hírszerzés elemi érdeke az információszerzés, addig az elhárítás az információ szivárgását igyekszik meggátolni. Az információs társadalom jelentősen gyengítette az információbiztonságot. Az adatszerzők köre jelentősen kibővült. A rendőri missziók vonatkozásában, az információbiztonság rosszabb képet mutat, ahol gondatlan és szándékos információvesztés-, és kiszivárogtatás fordul elő.
Az elemző-értékelő munka nélkülözhetetlen, elvégzésére külön szervezet létrehozása szükséges. Kisebb létszámú missziókban is meg kell oldani a tevékenység fenntartását. A munkakör felelősségteljes szakma, etikai előírásokkal, amelytől a döntéshozó hozzáadott értékű információt vár. A rendőri megfigyelői missziók egyik legfontosabb tevékenysége, az értékelés-elemzés művészete.
196
BEFEJEZÉS 1. Összefoglalás Az Emberiség történetét mindig is végig kísérte az információszerzés, melynek elsődleges célja volt, és jelenleg is a döntéshozók stratégiai információval történő ellátása, a korai riasztás és a jövő előrejelzése. A tevékenységet humánerő és technikai eszközök segítségével hajtjuk végre. Azonban olyan sajátosságokkal is találkozunk már napjainkban, mint az élet minden területére kiterjedő információgyűjtés, de ide sorolható a szövetségesek és a barátok megfigyelése is. Stratégiai szintű információszerző tevékenységet leginkább az állam végez képességeinek függvényében, nemzetközi szervezetek nem. Az információszerzés felmerülő követelménye a hidegháborúban elérte azokat a válságövezeteket és konfliktuszónákat, ahol megjelentek az ENSZ békefenntartó erői. Ebben az időszakban a biztonságot kizárólagosan katonai vonatkozásban értelmezték, majd a kétpólusú rendszer megszűnésével az erről alkotott felfogás kiterjedt megközelítést kapott. Megjelentek az új típusú biztonsági kihívások, fenyegetések és kockázatok, melyek a válság sújtotta régiókat is elérték, vagy ott törtek felszínre. A globalizált világ felgyorsult szakaszában, és az információs társadalom megjelenésével különösen megnövekedett annak az igénye, hogy az illetékes nemzetközi politikai, katonai és rendőri döntéshozókat, folyamatosan, megfelelő időben, értékelt információval lássuk el. A nemzetközi-, regionális, és egyéb meghatározó szervezetek békefenntartó, és válságkezelő politikájában változás állt be. A hidegháború alatt kizárólagosan az ENSZ volt a főszereplő, azonban a bipoláris rendszer lezárását követő időszakban megjelent az EU, a NATO, az AU és az EBESZ békemissziós, válság-, és konfliktuskezelő tevékenysége. Jellemző, hogy az EU és a NATO nemcsak érdekeltségei mentén indított műveleteket, hanem tevékenységét kiterjesztheti a Föld szinte bármely pontjára. További sajátosságként megfigyelhető, hogy a szervezetek és szövetségek már együttesen is felvonulnak a konfliktuszónákban, azonban legtöbbnyire feladatukat ENSZ mandátum alatt hajtják végre. Ez a többszereplős típusú misszió még jobban megköveteli, hogy az egyes szereplők döntéshozói értékelt információhoz jussanak. A legjellemzőbb béketevékenység még mindig a végrehajtó
197
mandátum nélküli misszió, vagyis inkább tanácsadói, megfigyelői, mentori és kiképzési feladatokat látnak el a nemzetközi rendőri kontingensek állománya. Az információkezelés vonatkozásában inkább egyezés, mint eltérés figyelhető meg, ahol kivételt képeznek a NATO képességei, amelyekkel akár az erők, eszközök és módszerek teljes spektruma mentén szerezhetők meg a szükséges információk. Teljesen ellentétes képet mutatnak a korlátozott mandátummal felhatalmazott ENSZ, vagy EU békemissziók információgyűjtő képességei, mivel számottevő eltérés nem tapasztalható, talán csak az ENSZ által annyira szigorúan vallott semlegesség, pártatlanság vonatkozásában. Ez az érthetően meglévő sajátosság arra mutat, hogy az illetékes rendőri döntéshozónak, a lehető legkiterjedtebb információs csatornák felkutatására van szüksége. Döntő fontosságú gyakorlati felismeréssel bír, ha a szereplők felismerik az együttműködés szükségességét, azt kiépítik és következetesen fenntartják, továbbá tevékenységük információ-megosztásban is megnyilvánul. Azonban az együttműködés bizalmon, a felek tiszteletén, a kölcsönösségen, érdekek mentén és előírásokon alapulhat, ami nem mindig áll fenn. Ezért ennek hiánya vagy részleges megléte esetén, újra kell gondolni a rendőri döntéshozó információszükséglete ellátásának lehetőségeit. A nyugat-balkáni konfliktus vonatkozásában is megállapítható az a tétel, hogy a civilizációs törésvonalak mentén, mindig kialakulnak törésvonal-háborúk. A konfliktusok eredete leginkább etnikai, vallási vagy ideológiai jellegű tartalommal bír. Jugoszlávia az ilyen jellegű polgárháború jellegzetes példája, melynek következtében több százezer ember esett áldozatul, majd a szövetségi köztársaság teljesen felbomlott és megszűnt. A három etnikum közötti ellentét okait, Jugoszlávia történelmében találjuk meg. Ezen polgárháborúban a harcoló felek emberiség elleni-, és háborús bűntetteket, továbbá etnikai tisztogatásokat követtek el egymás ellen. Koszovó a súlyos konfliktus alatt vált ki, de csak 2008-ban kiáltották ki függetlenségét, azonban nem minden állam ismerte el önállóságát. A koszovói misszió, nem az EU polgári válságkezelő műveletével kezdődött, hanem 1999-től az ENSZ végrehajtó mandátumú átmeneti adminisztratív missziót telepített. Az állam teljes újjáépítését követően a jogok fokozatosan szálltak vissza a különböző hatóságokra, szervekre, majd 2008-ban, az ENSZ mandátum meghagyásával, az EULEX vette át a misszió további irányítását. Ez a típusú átmenet nem az első eset az ENSZ-EU vezette békemissziók 198
történetében. A műveletet leginkább tanácsadói, megfigyelői, kiképzési és mentori feladatokkal ruházták fel, így a rendőri döntéshozók információval történő ellátása csökkent. Ennek következtében más jellegű információmenedzsment kialakítására volt szükség. Ezért is vezették be minden EU CSDP műveletben előbb vagy utóbb a MAC-projectet, ami egy teljesen önálló elemző-értékelő, nagyon kis létszámú, önálló egység volt a HoM alá rendelve. Célja, a HoM hatékonyabb információtámogatása lett volna. Mivel nem a SITCEN alárendeltségében foglalt helyett, párhuzamosság lépett fel, így már bevezetése elején vélelmezni lehetett, a MAC csoportok megszüntetését. Ez a későbbiekben be is következett. A kezdetektől a legelterjedtebb típusú békemisszió, a korlátozott mandátumú, vagy más néven nem végrehajtói missziók legfőbb tevékenysége, a megfigyelés, a tanácsadás, a kiképzés és a mentori feladatok ellátása. Más megközelítésből ez a típusú tevékenység, nélkülöz mindenféle hagyományos, klasszikus rendőri felderítői munkát, mint például a titkos információgyűjtést. Épp ezért korunkban is hangsúlyos és meghatározó az a feladatellátás, amikor kizárólagosan erősen csökkentett jogosítványokkal hajtjuk végre békemissziós tevékenységünket. Ez magával hozza minden esetben azt a követelményt, hogy az illetékes döntéshozókat folyamatosan, értékelt információval lássuk el. Ennek feltétele a lehető legkiterjedtebb információs csatornák azonosítása. Ugyanis az információ nemcsak a környezet megismerésére, a misszió eredményes végrehajtására és az erők védelmére irányul, hanem az új típusú kihívások, fenyegetések és kockázatok azonosítására, megelőzésére és tovább terjedésük megakadályozására is, mivel azok veszélyeztethetik többek között az Európai Unió biztonságát is. Ezért a rendőri misszió az előőrs és védelmi vonal szerepét is ellátja egyben. Általános jellemzője a megfigyelői-tanácsadói rendőri misszióknak, hogy a nemzetközi erők nemcsak a helyi rendészeti szervek vonatkozásában látják el alapfeladataikat, mint például a szervezet átvilágítása, tanácsadás, hanem a nemzetközi rendőrségen belül is tanácsadással, szakértői tapasztalatunkkal segítjük az illetékes rendőri döntéshozók mindennapi munkáját. Ezért is szükséges jelen esetben a helyi rendőri szerv bűnügyi felderítő munkájának részletes megismerése. Kijelenthető, hogy a feladatok közül, ez a terület a legérzékenyebb, mivel a nemzetközi rendőri tanácsadónak egyensúlyt kell találnia az erről a területről engedéllyel megszerzett információk esetleges továbbítása és a nemzetközi rendőrség tájékoztatása között. Amennyiben a helyi hatóságok a lehetőségeikhez és képességeikhez mérten végzik 199
felderítői feladataikat, a nemzetközi rendőri erők, megbízhatóbb információtámogatással fognak rendelkezni. Helyi viszonylatban nem csak a koszovói rendőrség felderítő képességét szükséges vizsgálni, hanem a szomszédos országokkal történő együttműködés formáit is. Amennyiben a politikai akadályt, az etnikai gyűlöletet és a polgárháború okozta sérelmeket felváltja a szakmai alapon történő együttműködés szükségességének gyakorlati alapon történő felismerése, hatékonyabb helyi és regionális bűnfelderítésnek és megelőzésnek lehetünk szemtanúi. Ez a fajta együttműködés eredményéből, az aktuálisan folyó rendőri békemissziók döntéshozói is érdemben információkat szerezhetnek. A rendőri megfigyelői-tanácsadói békemissziók döntéshozói információtámogatása során a műveletek nem tesznek meg annak érdekében mindent, hogy még hatékonyabb információgyűjtéssel segítsék elő a döntéshozók munkáját. A kizárólagosan megfigyelői feladatokat ellátó műveletek, az illetékességi területükön kiterjedt járőrtevékenységgel és legalább kétműszakos feladatellátással, jelentős mennyiségű és minőségű információ gyűjtését végezték el. Ez a típusú tevékenység megszűnt, helyét, leginkább az irodához kötött tanácsadói, mentori és kiképzési munkakör váltotta fel. Korunk korlátozott mandátummal felruházott rendőri misszióinak, vegyes típusú tevékenységet kell megjeleníteniük. Nem csak ötvözniük szükséges a különböző típusú műveleteket, hanem a CIMIC-től több olyan hatékony elemet kell átvennünk, amelyek az eredményesebb információgyűjtést szolgálják. Annak ellenére, hogy az OSINT önálló felderítési nemmé nőtte ki magát, annak megfelelő értelmezését, működtetését és eredményességét, a rendőri missziók még nem emelték át teljes mértékben napi munkájuk során. Ez inkább médiafigyelő-, mint OSINT tevékenység végrehajtásában
nyilvánul
meg.
A
nyílt-forrású
információgyűjtés
kiegészíti,
és
tájékozottabbá teszi a döntéshozó napi munkáját. Az elemző-értékelő munka a hírszerzési ciklus elengedhetetlen része. Azonban ezen felül, a rendőri munka napi adminisztratív kötelmeinek elkészítése során is igénybe vehető. Az elemzés-értékelés egy szakma, továbbá a megszerzett információ, csakis a hozzáadott értékkel együtt lesz csak használható. Ezt biztosítja az elemzés-értékelés rendszere, mely a rendőri missziókban még nem játszik annak fontosságához és jelentőségéhez mérten szerepet.
200
2. Összegzett következtetések 2.1. Az első fejezetben bemutattam az általános nemzetközi környezetet, és rámutattam, hogy a biztonság értelmezése nélkül nem érthető meg a konfliktus természete. Ezért a döntéshozóknak ismerniük kell környezetük sajátosságait, az információgyűjtés révén. Megvizsgáltam a műveletek biztonságpolitikai jellegét, ahol a hidegháborúban a katonai biztonság kapott elsődlegességet, majd ezt követően a mindenre kiterjedő, és behálózó globalizáció változtatta meg jelentősen a világot, benne a missziók környezetét. Olyan erős összekapcsoltság alakult ki, hogy minden mindennel összefügg és hat egymásra. A globalizáció egyik jellemzője az információs társadalom, amely hatással van a válságövezetekre is. Megállapítottam, hogy a misszió döntéshozóit, a lehetőségekhez képest, az információs társadalom által nyújtott összes képességgel támogatni szükséges. Bemutattam, hogy a válságok kiváltó okait leginkább a vallás, identitás és a kultúra mentén kell vizsgálni, mivel a törésvonalakkal párhuzamosan, törésvonal-háborúk fejlődnek ki. Amíg ez a típusú háború időszakos jellegű, addig a törésvonal-konfliktusok örökéletűek. A döntéshozók információval történő támogatása, a missziók fennállásának egész ideje alatt kiemelt elsőbbséget élvez. Jugoszlávia is épp egy ilyen törésvonal mentén kialakult háború jellegzetes példája, benne a koszovói etnikai-vallási ellentétet. Feltártam, hogy a nem független Koszovó, mindig is önállóságra törekedett, azonban ennek kivívásához tüntetés, lázongás, gerillaharc, elnyomás és terrorista akciók során át is vezetett az út. Rámutattam, hogy az etnikumok sérelmére emberiség elleni bűntetteteket követtek el. A háborúval kapcsolatosan rámutattam arra, hogy az Emberiség örök sajátossága, az állandóan jelenlévő rossz. Elfogadtam, hogy a hadikultúrák keverednek, továbbá jelenleg az aszimmetrikus hadviselés korszakát éljük. Megállapítottam, hogy a válságövezetek mindig biztonsági kihívásokat, fenyegetéseket és kockázatokat szülnek. Azonosítottam, hogy leginkább és legközvetlenebbül, a tömegpusztító fegyverek, a proliferáció, a terrorizmus, a migráció, a nemzetközi bűnözés, a maffia, a korrupció és az emberiség elleni bűncselekmények vannak jelen a válságövezetekben. A veszélyek azonosításához elengedhetetlenül szükséges a döntéshozók elemzett információval történő ellátása.
201
Az első számú hipotézis egybevetése az eredményekkel: Igazoltam, hogy a háború örök, okai leginkább etnikai, vallási és ideológiai jellegűek. Feltártam, hogy a kihívások, fenyegetések és kockázatok együttesen jelennek meg. Rámutattam, hogy az információs társadalom, nyomás alá helyezi a döntéshozót. Következtetések: A biztonság egyetemleges szükséglet, mindenki annak teljes elérésére törekszik. A válságövezetek egyik fő jellemzője a biztonsági vákuum, melynek okait a döntéshozó, információgyűjtés során ismeri meg. A hidegháború alatt a nagyhatalmak befolyásövezeteiben kiterjedt konfliktuszónák alakultak ki, ennek ellenére kevésszámú misszió működött. A műveletek információval történő ellátásáról gyakorlatilag nem beszélhettünk. A globalizáció az egész világra történő kiterjedtsége révén kölcsönös függőséget, egymásra hatást eredményezett. Több konfliktus alakult ki, ezért megnövekedett az információigény, hogy a misszió környezetét globális beágyazottságában vizsgáljuk. Az információs társadalom a globalizáció láthatóvá tétele, forrása az információ, legfontosabb eleme az internet. A folyamatosan növekvő információ mennyisége nyomás alá helyezi az információszerző szervek tevékenységét. A történelem során civilizációs törésvonalak keletkeztek, melyek mentén törésvonalháborúk alakultak ki. Ezeket az etnikai tisztogatások, emberiség elleni és háborús bűntettek, illetve terrorista akciók jellemzik. A misszióknak meg kell érteniük, a konfliktusok jellegét. Az etnikai és kulturális különbségek Jugoszlávia esetében kerültek felszínre, majd a három entitás
polgárháborúba
Információgyűjtést
kell
torkolló folytatni,
küzdelme a
etnikai
tisztogatást
bűncselekmények
utólagos
eredményezett. felderítésének
támogatására. Koszovóban kialakult egy hosszan elnyúló etnikai-vallási ellentét, kölcsönös elnyomás. Az 1999-es végkifejlet kialakulásához albán oldalról tüntetések, zavargások, terrorista akciók, gerillaharc, szerb részről állami elnyomás, fegyveres harc, etnikai tisztogatás vezetett. A háború örök, korunkat leginkább az aszimmetrikus hadviselés jellemzi. A biztonsági kihívások, fenyegetések és kockázatok mindegyike már önmagában is veszélyt hordoz. Ezért a missziók információtámogatása, a veszélyek azonosítása végett megnövekedett. 202
Azt a következtetést vontam le, hogy a megfigyelői-tanácsadói rendőri missziók információigénye jelentősen megnövekedett. Ezt követően szükségesnek tartom bemutatni a válságkezelés legmeghatározóbb szereplőit és a tevékenység fejlődését. 2.2. A második fejezetben bemutattam azokat a nemzetközi szereplőket, amelyek a missziókat irányítják, vagy jelen vannak. Egyetértettem azzal, hogy a szervezetek és intézmények sűrűsödő hálózata jött létre, hatásuk és befolyásuk növekszik. Ugyanakkor a megosztott képesség, a bürokrácia, a hirtelen változások, az eltérő döntéshozói mechanizmus hátráltatja és lassítja a problémák sikeres megoldását. Rámutattam arra, hogy a nyílt információgyűjtést minden szereplő irányába ki kell terjeszteni. Rávilágítottam, hogy a legnagyobb nemzetközi szervezet az ENSZ, a békemissziók iskolateremtője. Azonban a szervezeti korszerűtlenség konzerválódott; a kihívások, kockázatok
és
fenyegetések
megoldására
adandó
válaszok
elmaradtak;
az
információszerzésről ellentétes nézeteket vallanak. A szervezetnek ki kell állnia a nyílt információgyűjtés erősítése mellett. A NATO a kétpólusú rendszer megszűnését követően alapfeladatát kiegészítette békefenntartással és válságkezeléssel. Megállapítható, hogy a NATO jelenleg, a világ legnagyobb katonai-politikai szervezete, amely műveleti szempontból globalizálódott. A szövetséget szívesen alkalmazzák az ENSZ és az EU műveleteivel kombinálva. Kijelenthető, hogy az EU nemzetközileg elismert közösség, amely műveleti hatósugarát szinte korlátlan mértékben megnövelte. 2003-ban az Unió megkezdte válságkezelői tevékenységét, azonban katonai képességek vonatkozásában szinte kizárólagosan a NATO-ra támaszkodhat. Megállapítottam, hogy az EBESZ fontos tagja az euroatlanti intézmények családjának, erőssége a korai előrejelzés, a konfliktus-megelőzés, a válságkezelés, a konfliktus utáni rehabilitáció és a választások megfigyelése. Kijelenthető, hogy Afrikában kiemelt szerepet tölt be az Afrikai Unió. Jól kimutatható, hogy az AU az ENSZ és az EU szellemiségét tükrözi. Korszakoltam napjainkig a békefenntartást és megállapítottam, hogy a rendőri tevékenységet leginkább fegyver nélkül, megfigyelői-tanácsadói mandátum alatt végzik. Feltártam, hogy a megfigyelői típusú tevékenység alkalmazása háttérbe szorult, ezért rámutattam annak korlátozott vissza hozatalára. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy a válságkezelés 203
elengedhetetlen feladata a NATO és az EU vezette műveleteknek, azonban a tevékenység végrehajtásához ENSZ mandátum szükséges. A válságkezelő műveletek egyik része, a polgári válságkezelés. Feltártam, hogy ez a típusú küldetés a békefenntartás módosított megfelelője, továbbá az Unió aktívan részt vesz a műveletekben. A második számú hipotézis egybevetése az eredményekkel: Rámutattam, hogy az ENSZ elveszítette egyeduralmát, így a békefenntartás többszereplős lett. Igazoltam, hogy a polgári válságkezelés, a békefenntartásból vezethető le. Kimutattam, hogy a tanácsadói-megfigyelői típusú missziók alkotják a missziók gerincét. Következtetések: A nemzetközi intézmények befolyásolják a világ folyamatait, azonban a bürokrácia; a versengés és az együttműködés hiánya hátráltatja hatékonyságukat. A döntéshozónak szüksége van együttműködésre és az által nyert információ-megosztásra. A legnagyobb és legmeghatározóbb nemzetközi szervezet, az ENSZ. Azonban a szövetség szervezeti reformra szorul, legfontosabb feladata hatékonyságának növelése, továbbá információgyűjtő képességének emelése. Az EBESZ, a nem katonai eszközöket igénylő területeken játszik fontos szerepet. Erőssége a korai előrejelzés; a konfliktus-megelőzés; a válságkezelés; a konfliktus utáni rehabilitáció és a választások megfigyelése. Az EU nemzetközileg elismert szövetség, azonban túlzottan bürokratikus, működési zavarokkal küzd, melyek csökkentik a hatékonyságát. Az Unió jelentős válságkezelési tevékenységbe kezdett, ezért is kap hangsúlyt a közös kül-, és biztonságpolitika.. A NATO a világ legnagyobb politikai-katonai szervezete, jelentős hírszerzési képességekkel és válságkezelési tapasztalatokkal rendelkezik. A műveleti szempontból globalizálódott szövetség bevetését ENSZ és EU műveletekkel kombinálva is alkalmazzák. Az AU, az EU mintájaként jött létre. A szövetség fegyveres erővel is megelőzheti, a tagállamaiban kialakuló súlyos konfliktusokat, részt vesz a közös védelmi és biztonsági politika végrehajtásában, korai előrejelző rendszert-, és készenléti haderőt működtet. Az ENSZ békefenntartói tevékenysége egyet jelent a világszervezet azonosításával. A legjellemzőbb típusú misszió a korlátozott mandátumú, fegyvertelen tevékenység, amely megfigyelői és tanácsadói feladatokat ölel fel. Ez a jellegű művelet széles körben elfogadott, ugyanakkor határozott jelleggel erősíteni kell az információgyűjtő képességét. 204
A globalizált világ összekapcsoltsága révén, nem nézheti tétlenül az instabilitást, ezért válságkezelő műveletek indítása szükséges, ami leginkább fegyveres jellegű. A válságkezelő műveletek egyik része a polgári válságkezelés, amely viszont általában fegyvertelen megfigyelői misszió, célja elsősorban a megfigyelés és helyzetjelentés küldése. Ennek a tevékenységnek alapja a hatékony információgyűjtés és az együttműködés. Ha a békemissziók gyakorlati megvalósítását elemezzük, azt a következtetést vontam le, hogy hatékony információszerzés nélkül, nem képzelhető el eredményes misszió. Minden esetben törekedni kell, hogy a nemzetközi rendőrök szabad mozgásban részesüljenek, OSINT típusú tevékenységet folytathassanak, teljes körű együttműködési feltételeket alakítsanak ki, 24/7-es rendszerben működő, elemző-értékelő képességgel támogatott SITCEN-ek álljanak rendelkezésükre. 2.3. A harmadik fejezetben bemutattam az információszerzés elméleti és gyakorlati vonatkozásait. Az intézmények vonatkozásában azt emeltem ki, ami hatékonyan tudja segíteni a rendőri megfigyelői-tanácsadói missziók információ támogatását. Egyetértek azzal, hogy az információszerzés folyamatos jellegű, az élet minden területére kiterjed, továbbá alkalmazásának szinte nincs korlátja. A legoptimálisabb rendszer, ha az információgyűjtés humán, technikai és szervezeti térben zajlik, kiegészítve elemző-értékelő munkával. Elfogadtam, hogy az ENSZ a hidegháborúban nem folytathatott, még nyílt típusú információgyűjtést sem. Ugyanakkor egyetértettem azzal, hogy ezt követően engedélyezésre került többek között a nyílt forrású információszerzés. A rendszer kibővítésre került 24/7-es rendelkezésre állásra alkalmas központokkal, azonban nem értek egyet azzal, hogy nem kötelező ezek felállítása. Elsődlegesnek tartom a nemzetközi rendőr szerepét, a nyílt információgyűjtés állandó fenntartását, és az elemzőkészség javítását. Kijelenthető, hogy az EU nyitott szellemben kezdte meg 2001 után válságkezelői műveleteinek beindítását. Feltártam, hogy az EU polgári válságkezelés, az ENSZ békefenntartás lemásolt rendszere. Kimutatható, hogy az Unió függ a tagállamok és a NATO képességeitől, e mellett a bizottságok jelentéseire, műholdas képekre, továbbá nyíltforrású információkra hagyatkozhat leginkább. Rámutattam, hogy a MAC bevezetése jó kezdeményezésnek tűnt, azonban hiba volt a SITCEN-nel párhuzamosan kiépíteni. 205
Rámutattam arra, hogy szükséges a műveletek információtámogatásának hatékonyságát emelni. A NATO nem rendelkezik önálló hírszerző és felderítő rendszerrel, azonban a képességek vonatkozásában a legerősebb. A Szövetséget válságövezetben is jól kiépített hálózatba kötött számítógépes rendszer és összfelderítő szemlélet jellemzi. Ahol a NATO jelen van, az együttműködés kötelező eleme kell, hogy legyen a rendőri misszióknak. Azonban minden esetben a rendőri missziók információ támogatását erősíteni szükséges. Bemutattam az együttműködés rendszerét, rámutattam arra, hogy ez a nemzetközi rendőr egyik legfőbb sajátossága. Az igény soha nem látott méreteket öltött 9/11-et követően, napjainkban az ISIS és az illegális migráció vonatkozásában. Tényként kezelem, hogy az együttműködés létfontosságú és elemi érdeke a misszióknak, ahol ezt folyamatos és tervszerű jelleggel kell végrehajtani, az erre a feladatra rendelt állománnyal. A harmadik számú hipotézis egybevetése az eredményekkel: Igazoltam, hogy az információszerzés továbbra is meghatározó tevékenység, missziók vonatkozásában elsősorban az OSINT, a HUMINT és elemző-értékelő munka az elsődleges. Rámutattam, hogy a nemzetközi szervezetek információgyűjtő képessége korlátozott, megfigyelő-tanácsadó mandátum esetén szinte pedig egyforma. Feltártam, hogy az együttműködés hatékonyságát a bizalmatlanság és az információbiztonság gátolja. Következtetések: A kémkedés és a hírszerzés ősi foglalkozás, mindenre kiterjedő, folyamatos tevékenység, amely humán, technikai és szervezeti közegben zajlik. Jelenléte még jobban érzékelhető lesz. Meg kell teremteni, a döntéshozó OSINT-képességét. Az ENSZ távolságtartást ír elő a misszió területén, ezért a szervezet nem ismerhette meg mélységében az aktuális helyzetet. A változások hatására azonban engedélyezésre került az OSINT, majd kiépült a SITCEN, 24/7-es egyesített, jelentő és elemzőközpontja. Az EU csak 2001-et követően kezdte kiépíteni válságkezelői-, és információszerző képességét, műveleteinek megindításával. Támaszkodni lehet a tagállamok hírszerző szolgálatai, a Katonai Törzs, a SATCEN, az OSINT és az EUROPOL információira. 206
Az EU INTCEN-ben elemzők dolgoznak a nap 24 órájában. Az információmenedzsment ezért szervezettebb és hatékonyabb, az ENSZ-hez viszonyítva, azonban tanácsadói mandátum esetén erősíteni szükséges a parancsnok információtámogatását. Az EU 2008-tól kezdte kiépíteni a műveletekben a MAC-et, amely elemzéseket, belső információáramlást, kapcsolattartást és információ-megosztást is biztosított. Azonban a SITCEN-nel történő párhuzamossága miatt, önállóságát felszámolták. A NATO-nak nincs önálló hírszerző és felderítő rendszere, ugyanakkor többek között rendelkezik egy hálózatba kötött számítógépes rendszerrel, ami a nemzetek, a MHQ és a missziók között teremt kapcsolatot. 2006-ban létrehoztak egy 24/7-ben működő IFC-t. A NATO elindította a hálózatba kötött felderítő rendszert, az ISTART, a SITCEN elsősorban a válságkörzetek eseményeit követi figyelemmel. Amennyiben nincs NATO jelenlét, a rendőri döntéshozó információval történő ellátása megoldandó feladat. Az együttműködés szükségessége soha nem látott méreteket öltött 2001. szeptember 11-ét követően, illetve napjainkban az ISIS tevékenysége és az illegális migráció miatt. Az együttműködés a misszióknak szükségszerű, létfontosságú és elemi érdeke. Következtetésként levontam, hogy a missziókban az információszerzés bonyolultabb; az együttműködés nem garantálja az információigény teljesítését. Ezért a döntéshozók információkkal történő ellátása, további támogatásra szorul. 2.4. A negyedik fejezetben rámutattam, hogy a megfigyelő-tanácsadó misszió kizárólagosan ENSZ és/vagy EU mandátummal láthatja el feladatait. Rávilágítottam, hogy a feladatellátást nehezítheti a helyi támogatottság hiánya, a biztonsági helyzet és adott esetben egy kis létszámú nemzetközi kontingens is. Egyetértettem a tudás-, és információmenedzsment bevezetésével, ami átláthatóbb információs környezetet biztosít a döntéshozó számára. Az információszerzést a konfliktus teljes időszakára ki kell terjeszteni. A szervezett bűnözés célja az extraprofit előállítása, illetve befolyás kiépítése a gazdasági és politikai hatalomban. A hidegháború megszűnésével a jelenség globalizálódott és elérte a konfliktuszónákat is - mint például Jugoszlávia esetében is, ahol a polgárháború elősegítette a szervezett bűnözés kialakulását és megszilárdulását. Azonban ennek hatása veszélyt jelent Európára, ezért a missziók döntéshozói részére, hatékonyabb információtámogatás szükséges. A csökkentett jogosítványokkal rendelkező misszióknál a résztvevők fegyvertelenül, veszélyes konfliktuszónákban, érzékszerveikre hagyatkozva, önkéntes alapon látják el a 207
feladataikat. Rámutattam arra, hogy az együttműködés növeli a szereplők tevékenységének eredményességét. Feltártam, hogy a megfigyelésből nyert információkat, a tanácsadás során hasznosítjuk, majd az egy körfolyamattá alakul át. Azonosítottam a nemzetközi rendőr munkája ellátásához szükséges követelményeket, mint például a helyi sajátosságok ismerete, empátia, tárgyalókészség, monotónia, tolerancia és a veszély vállalása. Feltártam azonban olyan tényezőket is, amelyek csökkentik ezeket, például a háborús-, és emberiség elleni bűntettek, etnikai, vallási és egyéb ellentétek, szervezett bűnözés, korrupció, terrorizmus, gerillatevékenység. Megállapítottam, hogy jelenleg, a korlátozott mandátumú missziók vannak túlsúlyban és egyetértettem azzal, hogy amíg korábban a megfigyelésre helyeződött a hangsúly, addig napjainkban a tanácsadásé a fő szerep. Míg az előbbihez nagy létszámú kontingens, addig az utóbbihoz kisebb létszám a jellemző. Ugyanakkor feltártam, hogy a megfigyelők és a tanácsadók arányán változtatni szükséges. Célszerű mindenhová újra megfigyelőket telepíteni, minimum két váltásban. A vegyes alkalmazás
hatékonyabban
fogja
elősegíteni
az
információszerző
tevékenységet.
Válságövezetekben a nemzetközi katonai erők CIMIC tevékenységet folytatnak, melynek célja, a polgári lakossággal szorosabb kapcsolta kiépítése és a környezet tudatos megismerése. Rámutattam, hogy a CIMIC szellemisége mintát szolgáltat a rendőri megfigyelő és tanácsadó missziók részére. Megfigyelhető, hogy az információszerzés kelléktárába az önálló felderítési móddá kinőtt OSINT is bekerül egyre több helyen. Kijelenthető, hogy a műveletek teljes fennállása alatt, az OSINT-ot kötelező jelleggel kellene alkalmazni. Mivel a nyílt-forrású információszerzés nem helyettesítheti a többi felderítési nemet, ezért lehetőség szerint fúziós központba, ennek hiányában, SITCENT-be célszerű elhelyezni az így összegyűjtött információ becsatornázását. Rámutattam arra, hogy a biztonság-tudatosságnak mindig is ki kell terjednie az erők, eszközök és módszerek védelmére, különösen amikor az infokommunikációs eszközök jelentősen gyengítik az információbiztonságot. Feltártam, hogy a nyilvánosság; az átláthatóság; a pártatlanság; a kötött mandátum, az alkalmazottak, a közös adattárolók elérhetősége, a széleskörű helyi és nemzetközi együttműködés is hozzájárulhat az információvesztéshez. Információvesztéssel, kiszivárogtatással, minden esetben számolni kell.
Kijelenthető,
hogy
az
elemző-értékelő
munka
az
információszerző
ciklus
nélkülözhetetlen eleme. Egyetértek azzal, hogy a tevékenységet szervezeti keretek között, 208
különböző hátterű és szakértelmű munkatársakkal lehet végeztetni, az etikai előírások betartása mellett. Rámutattam arra, hogy a munkafolyamatot elsősorban a titkosszolgálatok alkalmazzák nagy hatékonysággal, de nagy lefedettségű terület a rendvédelem is. Rámutattam, hogy a misszióban nincs ilyen jellegű szervezettség, igény és szakértelem. A negyedik számú hipotézis egybevetése az eredményekkel: Igazoltam, hogy csak ENSZ mandátum égisze alatt érdemes békemissziót végrehajtani, ahol az információmenedzsment, mint szemléletmód erősítésére van szükséges. Levezettem, hogy a megfigyelői-tanácsadói rendőri missziók működtetése kiemelt fontosságú, azonban az információgyűjtés képességének növelése, nem egyértelmű. Rámutattam, hogy az OSINT vélhetően nagyobb teret fog kapni, azonban az elemzés-értékelés jelentősége még nem kap elég felismerést. Információvesztéssel mindig számolni kell. Következtetések: A megfigyelő-tanácsadó misszióknak rendelkezniük kell nemzetközi felhatalmazással, azonban a mozgásteret a helyi támogatottság hiánya és a biztonsági helyzet szűkítheti. Ezért is szükséges a döntéshozók információtámogatásának erősítése. Az információs társadalom folyamatos nyomás alá helyezi a missziókat, így a döntéshozóknak gyors és megfelelő döntést kell hozniuk. Ezért előtérbe került a tudás-, és információmenedzsment, amely segíti az információs környezet átláthatóságát. Az információgyűjtést a misszió fennállásának akár évtizedes jelenléte alatt is folytatni kell. A műveletek megértéséhez, a konfliktus okait és a misszió környezetét meg kell ismerni.
Az
információszerzés
megszervezésével
kijelenthető,
hogy
a
vezetők
döntéshozatalához szükséges adatok, minőségileg jobbak lesznek. Az etnikai eredetű polgárháború alatt alakult ki a szervezett-, és kábítószer bűnözés, embercsempészet, terrorizmus, illegális migráció és a fegyverkereskedelem, továbbá a háború, az etnikai gyűlölet nagymértékű biztonsági vákuum kialakulásához vezetett. A konfliktuszónákat halmozottan fenyegetik a kihívások kockázatok és fenyegetések, melynek regionális és globális kihatásai vannak. A misszióknak nemcsak helyi problémákat kell megoldaniuk, hanem első lépcsőt is ki kell építeniük Európa védelmére. Fontos, a tanácsadás körültekintéssel történő végzése, a terület átfogó ismerete, a helyi szerv méltóságának tiszteletben tartása és a fokozatosság követése. Az újjászervezés egyik 209
területe a bűnügyi hírszerzés, amely ellen a korrupció, szervezett bűnözés, etnikai ellentétek és az együttműködés hiánya is dolgozik. Az ENSZ leginkább megfigyelői és tanácsadói missziókat telepít. Ez a munkakör korlátozott rendőri mandátumot jelent, ahol az országok fegyvertelen rendőrei; önkéntes alapon
követik
figyelemmel
az
eseményeket.
A
korlátozott
mozgásteret,
információtámogatással és a klasszikus megfigyelői/járőr pozíciók visszahozásával szükséges növelni. A megfigyelői missziók leginkább nagy létszámot követelnek, azonban a hangsúly áttevődött, a kisebb létszámú tanácsadás irányába. Szorosabb kapcsolat kialakítása szükséges a helyi, nemzetközi és egyéb szereplőkkel, ami a környezet megismerésére is irányul. Ezért is a CIMIC mintát szolgáltathat a nemzetközi rendőrség részére. Az így kiegészített tudás, tovább erősítheti a rendőri döntéshozók munkáját. A rendvédelem és a missziók késéssel fedezték fel az OSINT előnyeit, amely egyébként önálló felderítési nemmé nőtte ki magát. Az OSINT alkalmazása, elengedhetetlen részét képezi a rendőri misszióknak. Az OSINT, csak az elemző-értékelő munka hozzáadásával képezhet értéket. Az információs társadalom jelentősen gyengíti az információbiztonságot. A rendőri missziók vonatkozásában, az információbiztonság rossz képet mutat, ahol gondatlan és szándékos információvesztés fordul elő. Az elemző-értékelő munka nélkülözhetetlen, elvégzésére külön szervezet létrehozása szükséges. A döntéshozó hozzáadott értékű információt vár. A rendőri megfigyelői missziók egyik fontos tevékenysége lenne. A rendőri döntéshozók információtámogatása, megfelelő elemző-értékelő képesség hiányában, nem megfelelő. 3. Új tudományos eredmények Az értekezésemben leírtak alapján új tudományos eredménynek tekintem az alábbiakat: 1) Elsőként dolgoztam fel a koszovói rendőri tanácsadó-megfigyelő misszió sajátosságait, a döntéshozók információtámogatása vonatkozásában. Rámutattam, hogy a végrehajtói mandátum
nélküli
rendőri
műveletek
eredményessége
megfelelő
helyszíni
információtámogatás nélkül elképzelhetetlen, illetve ennek hiányában létjogosultságuk a megkérdőjelezhetőség határán áll. 210
2) Bizonyítottam, hogy a megfigyelő típusú rendőri tevékenységet arányaiban vissza kell állítani a rendőri tanácsadói misszió mellett. Rámutattam, hogy a leginkább csak irodai tevékenységhez kötött tanácsadói funkció soha nem szolgáltathat annyi információt, mint a műveleti
terület
teljes
egészét
lefedő
megfigyelő,
járőr
típusú
tevékenység.
3) Igazoltam, hogy a Pareto-szabály a rendőri tanácsadó és megfigyelő misszióknál is teljes mértékben alkalmazható, de csak akkor, ha minden elérhető információforrással kapcsolatot és együttműködést alakítunk ki. Bizonyítottam, hogy mennyiségi és minőségi információgyűjtés nélkül nem képzelhető el eredményes döntéshozatali támogatás. 4) Helyszíni tapasztalatok alapján alátámasztottam, hogy szükséges egy információgyűjtésért felelős
parancsnok
helyettesi
beosztás
létrehozása.
Rámutattam,
hogy
az
információmenedzsmenttel kapcsolatos növekvő feladatok és ez a profil tiszta munkaköri leírás, eredményesebb tevékenységet biztosít az új beosztás létrehozását követően. 5) Feltártam, hogy OSINT tevékenység elnevezés alatt, leginkább médiafigyelést folytatnak a missziók, amely nem egyenlő az elemző-értékelő munkavégzését követően hozzáadott érték megjelenítésével. Javaslatot tettem arra vonatkozóan, hogy önálló OSINT-csoport kerüljön felállításra a végrehajtó mandátum nélküli, rendőri missziók működése során. 4. Az értekezés gyakorlati hasznosíthatósága, ajánlások Magyarországon, a rendészeti békefenntartással és polgári válságkezeléssel foglalkozó központi szerv (Magyar Rendőrség Rendészeti Oktatási és Kiképző Központ) tematikájába történő felvétel és oktatás. Ennek célja, hogy az alaptanfolyamot elvégzők, a külszolgálatra várók, célirányos oktatásban részesüljenek a rendőri döntéshozók információtámogatása vonatkozásában. Magyarországon, a katonai békemissziókkal és válságkezeléssel foglalkozó központi szerv (Magyar Honvédség Béketámogató Központ) kiképzési tematikájába történő felvétel és oktatás. Ennek célja, hogy a telepítésre váró katonák, megismerkedjenek a rendőri megfigyelő-tanácsadó missziók információszerző lehetőségeivel. 211
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék, Polgári Nemzetbiztonsági
Tanszék,
Terrorelhárítási
Tanszék,
Rendészettudományi
Kar,
Nemzetközi és Európai Tanulmányok karon történő általános oktatás. Ennek célja, hogy a hallgatók általános képet kapjanak, az Egyesült Nemzetek Szövetsége és az Európai Unió által indított rendőri megfigyelő-tanácsadó missziók információszerző képességeit illetően. Az értekezés anyagának célirányos oktatása a rendőri/rendészeti békefenntartó és polgári válságkezelő, megfigyelő és tanácsadó misszióiba kitelepülő, vezető/Manager; összekötő tiszt / Liaison officer; információs / Intelligence officer; műveleti tiszt / Operational officer; értékelő/Analisys; megfigyelő/Monitor; járőr/Patrol; ügyeletestiszt / Duty Officer; mentor/Menthor; tanácsadó/Advisor és határőr/Borderguard beosztásokat ellátók részére. Az oktatás célja, hogy a jelzett beosztásokat betöltő személyek tevékenyen részt vesznek az információkezelésben. Az értekezés megküldése az Magyar Honvédség Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ, a Kiképzési és Doktrinális Központ, a Honvéd Vezérkar Felderítő Csoportfőnökség és a Tudományos Kutatóműhely, továbbá az Információs Hivatal, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, a Terrorelhárítási Központ, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ részére. Ennek célja, hogy a szervezetek, információgyűjtőfeldolgozó, kiképzési és kutatási feladataik során általános képet kapjanak a megfigyelőtanácsadó rendőri békemissziók információkezelésével kapcsolatosan. A szomszédos országokkal történő - elsősorban V4-ek - rendőri vonatkozású missziós együttműködés, melynek célja, hogy egységes regionális információkezelési gyakorlatot alakítsunk ki a missziókban. Ez hozzásegít a regionális biztonsági kockázatok, fenyegetések és kihívások megértéséhez, megelőzéséhez, továbbá az ellenük folytatott harchoz. További célirányos kutatások megkezdése, vagy a már megkezdett projektekhez történő csatlakozás. Az értekezés anyagának konferenciákon történő bemutatása, további publikációk készítése, az újabb eredmények függvényében.
212
FELHASZNÁLT IRODALOM
AFRICAN UNION Commission and NEW ZEALAND Ministry of Foreign Affairs and Trade/MANATÜ AORERE: African Union Handbook, 2016. ISSN: 2350-3335 (Online) ALLPORT, G.W.: Az előítélet. Osiris Kiadó, 199. Budapest. Fordította: Csepeli György. ISBN 963 379 432 3. A fordítás alapjául szolgáló mű: G.W. Allport: The Nature of Prejudice. Addison-Wesley, 1954. ANHEIR, Helmut, GLASIUS, Marlies és KALDOR, Mary (szerk.): Globális civil társadalom I. Typotex, Budapest, 2004. ISBN 963 9548 26 x ANHEIER, Helmut, GLASIUS, Marlies és KALDOR, Mary (szerk.): Globális civil társadalom II. Typotex, Budapest, 2004. ISBN 963 9548 27 8 BARABÁSI, Albert-László: Behálózva. Magyar Könyvklub, 2003. ISBN 963 547 895 X A mű eredeti címe: Albert-László Barabási: Linked. 2002. Fordította: Vicsek Mária, 2003. BAYER József: Globalizálódás, európai integráció és nemzeti identitás. Politikaelméleti tanulmányok. Szöveggyűjtemény. Szerk.: LÁNG, Péter. 2000. BAYER, József és LÉVAI, Imre (szerk.): Globalizációs trendek, tanulmányok. Szerkesztette: MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest, 2003. ISBN 963 9218 85 5 BESENYŐ, János: Az afrikai konfliktusok és kezelésük sajátosságai, a békefenntartó műveletek során szerzett tapasztalatok. Felderítő Szemle. VII. évf. 3.sz. 2008. szeptember BESENYŐ, János: A nyugat-szaharai békemissziójának tapasztalatai. Doktori (PhD) értekezés tervezet. Budapest, 2010. BODA, József: A katonai, rendőri és civil (nem katonai) feladatok kölcsönkapcsolata, komplex értelmezése. MHTT konferencia: A béketámogató műveletek. Hadtudomány, XX. évfolyam, 2010. április, 1-2. szám. BODA, József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században. Doktori (PhD) értekezés. Budapest, 2006. BODA, József: Rendőri tanácsadó munka konfliktus övezetben. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, Pécs, 2006. év. VI. szám. BODA, József: Szigorúan titkos!? Nemzetbiztonsági almanach. Zrínyi Kiadó. 2016. ISBN 978 963 327 670 9 BOGNÁR, Vilmos, FEHÉR, Zsuzsa, VARGA, Csaba. (szerk.): Mi a jövő? Információs társadalom? OMFB, ORTT, HÉA SI. 1998. ISBN 963 8493 22 4 BOTZ, László: A hadászat felderítés szerepe a Magyar Köztársaság stabilitását befolyásoló globális és regionális fenyegetések, veszélyek, kockázatok és kihívások értékelésében, 213
különös tekintettel a megváltozott Európai biztonságpolitikai helyzetre, a NATO új stratégiájára és a Délszláv válságra. Doktori (PhD) értekezés. ZMNE. Budapest, 2000. BOTZ, László: Diplomácia és hírszerzés. Zsigmond Király Főiskola, Nemzetközi és Politikai Tudományok Intézete. Budapest. BOTZ, László: Hazánk biztonsági rendszerének helyzete és felkészültsége a várható fenyegetések elhárítására. Felderítő Szemle, Budapest, VI. évf. 1. szám 2007. március. BOUTROS, BOUTROS Ghali: Report of the Secretery General on the Work of the Organization: Supplement to an Agenda for Peace: Position Paper of the Secretary-General on the Occasion of the Fiftieth Anniversary of the United Nations. A/50/60/-S/1995/1. USA/NY UN MHQ. 3 January 1995. BUDA, Péter: Új hírszerzési paradigma egy irracionális világban. CHAMPAGNE, Bram: The United Nations and Intelligence. Peace Operations Training Institute. 12.09.2006. CHAPPEL, Duncan–EVENS, John: The role, preparation and performance of civilian police in United Nations peacekeeping operations. Sydney,1997. Central Intelligence Agency: Increased Soviet military advisor role and soviet general’s recommendations that Ethiopian strike into Northern Somalia. Intelligence Information Cable. Carter Library, 14 December. 1977. CLAUSEWITZ, Carl von: A háborúról. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T, 1917. Második kiadás. A könyv az 1917-es második magyar nyelvű kiadás reprintje. Göttinger Kiadó, Veszprém, 1999. COUNCIL of The European Union: Civil-Military Co-ordination (CMCO): Possible solution for the management of EU Crisis Management Operations – Improving information sharing in support of EU crisis management operations. 13218/5/06. Brussels, 31 October 2006. COUNCIL of The European Union: Concept for EU Monitoring missions 14536//03. Brussels, 28 October 2003. COUNCIL of the European Union: Council Joint Action 2008/124/CFSP of 4 February 2008 on the European Union Rule of Law Mission in Kosovo, EULEX Kosovo. Official Journal of the European Union. L 42/93. 16. February 2008. Council of the European Union: EU Drugs Strategy (2005-2012). Brussels, 22. November 2004. 15074/04. COUNCIL of the European Union: Guide on the Security of Information. September 2006. ISBN 92-824-3281-5. COUNCIL of The European Union: Implementation of the Joint Statement on UN-EU Cooperation in Crisis Management. 13609/07. Brussels, 16. October 2007. 214
COUNCIL of The European Union: Overarching principles for the establishment o fan Analytical capability in Civilian ESDP Crisis management Operations–Mission Analytical Capability (MAC). 15417/1/09. REV 1. Brussels, 6. November 2009. (2)GENERAL SECRETARIAT of the COUNCIL: The Schengen acquis. Information Policy, Transparency and Public Relations Division. Brussels, Belgium. 01 May 1999. DEÁK, János: Napjaink és a jövő háborúja. Hadtudomány, XV. évf. 1.sz. 2005. március. 1.sz. ábra DEÁK, Péter (szerk.) Biztonságpolitikai kézikönyv. Budapest, 2007, Osiris. ISBN 978 963 389 915 1 DEVELOPMENT, Concepts and Doctrine Centre: Understanding and Intelligence Support to Joint Operations. MoD UK Joint Doctrine Publication 2-00. Third Editon. August 2011. DIAMANTI, Tiziano: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Volume 6 Number 5 Fall 2013 Supplement: Ninth Annual IAFIE Conference. Article 13. DOBÁK, Imre: Ukrajna biztonságföldrajzi szerepe az illegális migráció folyamatában. Katonai Biztonsági Hivatal. Publikációk, Nemzetközi tudományos konferencia. A biztonságpolitika specifikus területei. A megváltozott biztonsági környezet. 2007. május 24. EU COMMISSION: Expert assessment mission to Kosovo under UNSCR 1244 on drug trafficking. Francesco De Lellis. December 2-7 2007. EU COMMISSION: Kosovo 2010 Progress Report. SEC(2010)1329. Brussels, 9 November 2010. EU COUNCIL: Draft Coucil conclusion on the Comission communication on the European Union internal security strategy in action. Brussels, 21 February 2011. 6699/11. JAI 124. EU COUNCIL: Joint Action 2008/124/CFSP of February 2008 on the EULEX Kosovo. Official Journal of the European Union. L 42. EN. 16.2.2008. EU COUNCIL: Joint evaluation of the implementation of the information exchange mechanisms betwen the GSC/ESDP missions and Europol. 12753/09. Brussels, 28 August 2009. EURÓPAI PARLAMENT: Állásfoglalásra irányuló indítvány, az Európai parlamenthez és a Tanácshoz intézett: ”A Szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában- a stockholmi program” című bizottsági közleményről. 6.10.2009. B70000/2009. EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA: New Civilian Headline Goal 2010/Új Legfőbb Polgári cél 2010. Brüsszel, 2007. november 9. (15.11). 14823/07 215
EURÓPAI Tanács: A Tanács 1244/2009/EK Rendelete (2009. november 30.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L 336. 2009. decemner 18. EURÓPAI UNIÓ HIVATALOS LAPJA: Egyezmény a Benelux Gazdasági Unió Államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között határaikon történő ellenőrzések fokozatosmegszüntetéséről 1985. június 14-én kötött Schengeni Megállapodás Végrehajtásáról. Az, 19/2. kötet, L239/19.2000. szeptember 22. EUROPEAN UNION: EULEX Kosovo Intelligence Achitecture. (Civilian Planning and Conduct Capability- CPCC) Annex P. 9168/10. AH/ils. EN. EUROPEAN UNION: The Treaty of Amsterdam. Amending the Treaty on European Union, the Treaties Establishing the European Communities and ceratin related Acts. Amsterdam, 2 October 1997. EUROPOL: A 2002. évi jelentés, a szervezett bűnözésről az Európai Unióban. Fordította: Liktor Lajos. Szerkesztette: Lelovics Csilla. FERENCZY, Gábor: Internet alapú nyílt információszerzés elvi rendszertechnikai megvalósítása. Doktori (PhD) értekezés. Budapest, 2007. ZMNE FISCHER, Ferenc: A kétpólusú világ. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs, 2005 ISBN 963 9542 85 7 FORGÁCS, Balázs: Napjaink hadikultúrái. (A hadviselés elmélete és fejlődési tendenciái a modern korban). (PhD) értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2009. GADDIS, Lewis John: Most már tudjuk. Európa Kiadó. Budapest, 2001. ISBN 963 07 6936 0 GAZDAG, Ferenc (szerk.): Biztonságpolitikai tanulmányok: Biztonságpolitika. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Budapest, 2011. ISBN 978-615-5057-23-6 STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓ INTÉZET: Változó biztonságfelfogás a NyugatBalkánon. Nemzet és Biztonság, 2008. május. In.: GAZDAG, Ferenc- PÓTI, LászlóTAKÁCS, Judit- TÁLAS, Péter: Assessment of the Security of the Western Balkans and a Comparative Analysis of the Threat Perception of the Conutnries of the Region. In: Gyarmati István-Stancic Darko, (eds): Study on the Assessment of Regional Security Threats and Challenges in the Western Balkans. Geneva, Center for the Democratic Control of Armed Forces, 2007, 9-50. o. GIDDENS, Anthony: Szociológia. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. A fordítás alapjául szolgáló mű Anthony Giddens: Sociology. Second Edition, Cambridge, 1993. Polity Press. ISBN 963 389 472 7 GÖRBE, Attiláné Zán Krisztina: A magyarországi migráció helyzete, kezelésének feltételei és lehetőségei. Doktori (PhD) értekezés. Budapest, 2010. 216
GŐCZE, István: A hadtudomány értelmezése. ZMNE Hadtudományi Doktori Iskola ppt. előadás. 2010. szeptember. 15. dia. GUTHRIE, M. George: Conflict of the Culture and the Military Advisor. Insitute for Defense Analyses Research and Engineering Support Division. November 1966. ? Hadtudomány, X. évf. 2.sz. 2000. július. HAIG, Zsolt: Az információbiztonság komplex értelmezése. Hadmérnök, különszám. 2006. november 22. konferencia. P.online HAIG, Zsolt: Az információs műveletek, a SIGINT és az elektronikai hadviselés kapcsolatrendszere. Felderítő Szemle, 2007. (VI. évf.) különszám. HAIG, Zsolt-VÁRHEGYI, István: Hadviselés az információs hadszíntéren. Zrínyi kiadó. Budapest, 2005. ISBN 963 327 391 9 HAJMA, Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Egyetemi Jegyzet, Budapest, 2001. HORVÁTH, Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Hvgorac, Lap és Könyvkiadó Kft. 2007. ISBN 978 963 7490 84 2 HUNGTINTON, P. Samuel: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1999. ISBN 963 07 6573 X INTERPOL: Memorandum of understanding between the International Criminal Police Organization-INTERPOL and the United Nations Interim Administration mission in Kosovo on Co-operation in crime prvention and criminal justice. ISTVANOVSZKI, László: A Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ helye, szerepe, tapasztalatai a határon átnyúló veszélyek és fenyegetések megelőzésében, kezelésében. Felderítő Szemle, VII. évfolyam, Különszám, 2008. január. IZSA, Jenő: Nemzetbiztonsági alapismeretek: A titkosszolgálatok működése. Budapest, 2009, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. JUHÁSZ, József: A délszláv háborúk. Napvilág Kiadó, Budapest, 1997. ISBN 963 9082 11 2 JUHÁSZ, József: Koszovó útja a függetlenségig. Nemzet és Biztonság. Budapest, 2008. január JUHÁSZ, József-MAGYAR, István-TÁLAS, Péter-VALKI, László: Koszovó. Osiris Kiadó, 2000. ISBN 963 379 849 3 Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction-EMCDDA): A kábítószer-probléma Európában. Éves jelentés, 2010. Luxembourg, Az Európai Unió Kiadóhivatala. ISBN 978-92-9168-438-0. 217
KENEDLI, Tamás: Elemzésközpontú információfeldolgozás a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcban. Doktori (PhD) értekezés. Budapest, 2010. KIS-BENEDEK, József: A nemzetközi együttműködés néhány aspektusa. Szerzői kézirat. Tansegédlet, Budapest, 2011. KIS-BENEDEK, József: Az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) és az ellene folytatott küzdelem tendenciái. Hadtudomány. XXVI. évf. 2016. április. 1-2. szám. KIS-BENEDEK, József: A terrorizmus természetrajzáról. Új Honvédségi Szemle, 56. évf. 3. szám. 2002. március KIS-BENEDEK, József: Dzsihadizmus, radikalizmus, terrorizmus. Zrínyi kiadó. 2016. ISBN: 978 963 327 739 3 KIS-BENEDEK, József: Transznacionális kihívások és a nemzetbiztonsági szolgálatok. Szakmai Szemle. Budapest, 2011. 1. szám. KISSINGER, Henry: Diplomácia, Panem-Grafo. Budapest 1998. ISBN 963 545 1997 KOLODKO, W. Grzegorz: Globalizáció és a volt szocialista országok fejlődési tendenciái. Kossuth Kiadó. 2002. ISBN 963 09 4364 6 KORINEK, László: A szervezett bűnözés lényegi elemei. In: Harmadik Jogászgyűlés. Magyar Jogász Egyesület. Budapest, 1996. KORNBLUH, Peter: The Death of the Che Guevara: Declassified U.S. Army, Memorandum of Understanding Concerning the Activation, Organization and Training of the 2d Battalion – Bolivian Army, April 28, 1967. National Security Archive Electroning Briefing Book, No. 5. KOSOVO POLICE SERVICE Directorate of Organized Crime Central Narcotic Investigation Section: Annual Report, 2006, 2007. Prishtina, Kosovo. KOSOVO POLICE SERVICE Directorate of Organized Crime Central Narcotic Investigation Section: Annual Report, 2008, 2009. Prishtina, Kosovo. KRAJNC, Zoltán: A légi hadviselés alapkérdései. ZMNE HDI. Power Point Prezentation előadás. Budapest, 2009. március 07. LAUFER, Balázs: A migráció rendvédelmi és nemzetbiztonsági kihívásai. Doktori (PhD) értekezés. Budapest, 2013. LAUFER, Balázs: Az új típusú kihívások hatása a nemzetbiztonságra. Felderítő Szemle. IX. évf. 3-4. szám. Budapest, 2010. szeptember. LÉVAI, Gábor: A nyílt források felhasználásának lehetőségei a hírszerző munkában. Felderítő Szemle 2004/3. sz. (III. évf.), 48.o.
218
LÉVAI, Gábor: Nyílt információs hírszerző szervezet (OSINT) kialakításának és működtetésének szempontjai. Felderítő Szemle 2008/1. sz. (VII. évf.) MAGYAR HONVÉDSÉG Civil-Katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ Kiadványa: Koszovó CIMIC kézi-könyve. Budapest, 2006. február MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA: A Magyar Köztársaság új nemzeti biztonsági stratégiája (2073/2004. (III. 31.) Korm. Határozat. MASUDA, Yoneji: Az információs társadalom. OMIKK, 1988. (A mű eredeti címe: Masuda, Yoneji: The Information Society. Fordította: Hámori Ferenc) ISBN 963 592 761 4 MATTELART, Armand: Az információs társadalom története Gondolat-Infonia, 2004. ISBN 963 9567 35 3 MATUS, János: A jövő árnyéka. Pesti Csoport. Budapest, 2005. ISBN 963 219 971 5 MÁRKUSZ, László: Bosznia-Hercegovina: tizenöt évvel Dayton után. Nemzet és Biztonság. Budapest, 2010. november MEZEI, Géza (szerk.) Európa kettészakítása és a nemzetközi rend születése (1945-1949). Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2001. MOLOTOV-RIBBENTROP Pact: Treaty of Nonaggression Between Germany and the Union of Soviet Socialist Republics and the Secret Additional Protocol. ”Molotov-Ribbentrop Pact, 1939”. Signed by Joachim von Ribbentrop and Vyacheslav Molotov. Moscow, 23 August 1939. MUHA, Lajos: A Magyar Köztársaság kritikus információs infrastruktúráinak védelme. Doktori PhD értekezés. Budapest, 2007. NAGY, Tamás: Fordulattól-forradalomig. A Magyar Dolgozók Pártja katonapolitikája. PhDértekezés, tudományos tézisek. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2003. NATO: OSINT Handbook. February. 2001. NATO: OSINT Handbook. 2001. február. NATO (Supreme Allied Atlantic): Intelligence Explotation of the Internet. October 2002. NATO NATO: OSINT Reader. November. 2002. NICASO, Antonio-LAMOTHE, Lee: A Maffia. Saxum Kiadó, 1996. ISBN 963 85578 4 2. A mű eredeti címe: Nicaso Antonio-Lamothe Lee: Global Mafia. Toronto, 1995. Fordította: Szántó Judit. OFFICIAl JOURNAL of the EUROPEAN UNION: Council Joint Action 2006/304/CFSP of 10 Apr. 2006 on the establishment of an EU Planning Team (EUPT Kosovo) regarding a possible EU crisis management operation in the field of rule of law and possible other areas in Kosovo. L 112. Brussels, 26. April 2006. EN. 219
OFFICIAl JOURNAL of the EUROPEAN UNION: Council Joint Action 2008/124/CFSP of 4 February 2008 on the European Union Rule of Law Mission in Kosovo. L 42. Brussels, 16.2.2008. EN OFFICIAl JOURNAL of the EUROPEAN UNION: Council of the European Union: Presidency Conclusions. 16616/1/07. Brussels, 14 February 2008. EN. ORGANIZATION of AFRICAN UNITY (OAU): Constitutive Act of the African Union. Togo, 11. July, 2000. ORGANIZATION for SECURITY CO-OPERATION in EUROPE: Annual Report of the Secretary General on Police-related Activities 2015. SEC.DOC/2/16. 21 July 2016. ORGANIZATION for SECURITY CO-OPERATION in EUROPE Permanent Council: Deceison No.305. PC.DEC./305. 237th Plenary Meeting PCJournal No. 237, Agenda item 2. 1 July 1999. ORSZÁGGYŰLÉS: Törvénykönyvéről.
1961.
évi
V.
törvény
a
Magyar
Népköztársaság
Büntető
ORSZÁGGYŰLÉS: 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről. ORSZÁGGYŰLÉS: 2000. évi CXXVI. törvény a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról. PADÁNYI, József: A civil-katonai együttműködés kialakulása, hazai meghonosítása, a CIMIC feladatrendszere, és a PSYOPS. ZMNE HDI és KMDI ppt előadás, Budapest, 2011. február PADÁNYI, József: Polgári-Katonai együttműködés a békefenntartó műveletek során. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Budapest, 2001. PANAJOTU, Kosztasz: Az angol katonai terminológia adaptálásának kérdései. Doktori (PhD) értekezés. Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Budapest, 2012. PILCH, Jenő (szerk.): A hírszerzés és a kémkedés története. Kassák Kiadó. 1998. I. kötet ISBN: 963 9100 18 8 ö PILCH, Jenő (szerk.): A hírszerzés és a kémkedés története. Kassák Kiadó. 1998. II. kötet ISBN: 963 9100 18 8 ö 2. kötet 315. o. táblázat KELL PILCH, Jenő (szerk.): A hírszerzés és a kémkedés története. Kassák Kiadó. 1998. III. kötet ISBN: 963 9100 18 8 ö PÓCZIK, Szilveszter: Nemzetközi szervezett bűnözés tegnap és ma. Tanulmány a Rendőrtiszti Főiskolán 1997. február 24-én elhangzott előadás szerkesztett változata. A tanulmány rövidített változata, a Társadalmi Szemle, 1997. 11. szám, pp. 19-34 oldalán lelhető fel. 220
RAMJOUÉ, Melanie: Improving United Nations intelligence: Lessons from the Field. Geneva Centre for Security Polic Policy Paper number 19. August 2011. RÁCZ, Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. (Felkészülési segédlet, 2014). Elektronikus kézirat RÁCZ, Lajos: Az elemző-értékelő munka módszertana. Egyetemi jegyzet. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Budapest, 2001. REMEK, Éva: Gondolatok az Európai Unió válságkezeléséről. In: Tanulmányok az emberi gondolkodás tárgykörében, ISBN 978-80-971251-9-6. Széchenyi István Egyetem, 2013. p.online RESPERGER, István: Beszélgetések a biztonságról magyar szemmel. Előadás, 2004. február 20. Hamburg, Németország. RESPERGER, István: Kis háborúk nagy hatással. A XXI. század fegyveres konfliktusai, a terrorizmus és az aszimmetrikus hadviselés jellemzői. Felderítő Szemle, XII. évf. 1. szám. 2013. szeptember-október SELJÁN, Péter: Harc az Iszlám Állam ellen. Nemzet és Biztonság. 2014. évf. 5.sz. SZABÓ, Csaba: A transznacionális fenyegetések hazai hatásai, megnyilvánulási formái, a megelőzésük és semlegesítésük érdekében folytatott rendvédelmi tevékenység és a rendvédelmi állomány védelme. Felderítő Szemle. VII. évf. Különszám. Budapest, 2008. január. SZABÓ, László: A koszovói válság. Honvéd Kiadó. 1999. ISBN 963 9065 54 4 SZIGETI, Péter: A nemzetközi jog és az igazságos háború eszméjének fejlődése. ELTE ÁJK OTDK Budapest, 2005. SZTANKAI, István: A civil-katonai együttműködés, a lélektani műveletek és a kulturális antropológia kapcsolata. Hadtudomány. 2012. Elektronikus szám. SZTERNÁK, György: Gondolatok a hatásalapú- és a hálózatközpontú katonai műveletekről. Hadtudományi Szemle On-line kiadvány. 2008. 3. szám. SZTERNÁK, György: Jugoszlávia válsága. Új Honvédségi Szemle, X. szám. Budapest, 1991. SZTERNÁK, György (szerk.): Katonai stratégiák és doktrínák a hidegháború korszakában. ZMNE, Budapest, 2000. TABAJDI, Csaba: A Nyugat-Balkán és az Európai Unió ma. Balkán-tanulmányok Központ. 2006. március 21. TÁLAS, Péter (szerk.): A terrorizmus anatómiája. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2006. ISBN 963 327 412 5 221
TENET, George (with HARLOW Bill): At the Centre of the Strom. Harper Press, 2007. ISBN 13 978 0 00 72 5741 6 TOFFLER, Alvin: A harmadik hullám. Typotex, 2001. (Információs. társadalom A-tól Z-ig sorozat. (A mű eredeti címe: Alvin Toffler: The Third Wave. Fordította: Rohonyi András) ISBN: 963 9326 21 6 TOLSZTOJ, Lev: Háború és béke. Európa Könyvkiadó, Kárpáti Kiadó, Budapest, Uzsgorod, 1965. Első kötet UNITED NATIONS Department of Peacekeeping Operations: Joint Operations Centres and Joint Mission Analysis Centres. DPKO Policy Directive 1 July 2006. Ref. POL/2006/3000/04. UNITED NATIONS Office on Drug and Crime: Colombia Coca Cultivation Survey June 2009. United Nations, New York. UNITED NATIONS Office on Drug and Crime: UNODC Strategy 2008-2011. United Nations, New York. UNITED NATIONS Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, New York. ISBN: 978-92-1-148256-0. UNITED NATIONS Security Council: S/RES/1244 (1999) 10 June 1999. UNITED STATES Department of State Bureau for International Narcotics and Law Enforcement Affairs: International Narcotics Control Strategy Report. Volume I. Drug and Chemical Control. March 2009. UNITED STATES Department of State Bureau for International Narcotics and Law Enforcement Affairs: International Narcotics Control Strategy Report. Volume I. Drug and Chemical Control. March 2009. p.5. In: Presidential Determination No. 2008-28: Major Drug Transit or Major Illicit Drug Producing Countries for Fiscal Year 2009. September15, 2008. URI, László: A biztonságfelfogás dinamikája a hidegháborúban I. Esszé. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2006. URI, László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. 2012. 2. szám. URI, László: A műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai rendőri missziókban. Belügyi Szemle, 58. évfolyam, 2011. 12. szám. URI, László: A polgári béketámogató tevékenység információs támogatása. Az információ szerepe az EU béketámogató műveleteiben c. konferencia. Felderítők Társasága, Budapest, 2011. november 02.
222
URI, László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány. 2012_elektronikus/2012_e_Uri_Laszlo.pdf URI, László: Comparison Report of 2006-2009 on KP DoC CNIS and RNIS and MMA Report of 2009 on KP DoC CNIS. EULEX Mission in Kosovo Strengthening Department Organized Crime Narcotic Investigation Section. Kosovo, Pristhina, 02 February 2010. URI, László: Summary Report of 2009 on Cannabis Plantation of Kosovo. EULEX Mission in Kosovo Strengthening Department Organized Crime Narcotic Investigation Section. Kosovo, Pristhina, 16 December 2009. URI, László: Kábítószer-bűnözés elleni felderítés sajátosságai Koszovóban. Szakmai Szemle. Budapest. 2010. 2. szám URI, László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle, 60. évfolyam. 2012. 2. URI, László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításnak nehézségei. Hadtudomány, XXI. évf. 2011.3.szám. URI, László: Rendőri megfigyelői missziók információ támogatása. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Szakdolgozat. Budapest, 2008. URI, Laszlo: Report on Reshuffle of Kosovo Police Directorate of Organized Crime Central Narcotic Investigation Section. Pristhina, Kosovo. EULEX mission. 21 September 2010. URI, László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Tradecraft Review. 2010/2 Special Issue URI, László: The significance of information in the police component of Kosovo crisis management operation EULEX. Tradecraft Review. 2010. Special Issue Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC (Civilian-Police Cooperation)? Hadtudományi Szemle, Budapest, 2013. 6. évfolyam 1. szám UNITED STATES ARMY: Instructions for American Servicemen in Iraq During World War II. 1943. The University of Chicago Press, Chicago and London. ISBN-13: 978-0-226-841700 Z. KARVALICS, László: Információs társadalom-mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete. Budapest, 2007. Leonardo da Vinci projekt VARGA, Csilla: Civil-katonai együttműködés és civil-katonai koordináció az Európai Unióban. Hadtudományi Szemle On-line kiadvány. Budapest, 2011. 4. évfolyam 3. szám. VÁRHEGYI, István−FENYVES, Péter: Útkeresés az integrált hírszerzésben. Felderítő Szemle, 2004/3. szám (III. évf.)
223
VÁRHEGYI, István-MAKKAY, Imre: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. Budapest, 2000. ISBN 963-593-238-3. WALT, M. Stephen: The Origins of the Alliances. USA Cornell University Press, 1987. WEATHERSBY, Kathryn: New Evidence on new Russian documents on the Korean War. Woodrow Wilson International Center for Scholars, Washington, D.C., Winter 1995/1996, Issues 6–7. [Cold War International History Project] www.au.int http://www.un.org/en/peacekeeping/operations/past.shtml Letöltve: 2015. március 17. 20:00 óra www. osce.org www.tempest.hu Letöltés ideje: 2012. január 25. 21:45 óra. www.en.wikipedia.org/wiki/Mois%C3%A9s_Na%C3%ADm Letöltés ideje: 2012. január 26. 14:35 óra. www.eulex-kosovo.eu/en/right-to-write/ Letöltés ideje: 2012. január 26. 16:40 óra. www.eulex-kosovo.eu/video/poc/police/Police-Hi-Res.jpg Letöltés ideje: 2012. január 26. 16:45 óra. http://cpi.transparency.org/cpi2011/results/ Letöltés ideje: 2012. január 27. 14:25 óra. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html. Letöltés ideje: 2011. szeptember 04. 16:15 óra http://www.transparency.org/policy_research/surveys_indices/cpi/2010/results. Letöltés ideje: 2011. szeptember 04. 16:35 óra http://eeas.europa.eu/csdp/missions-and-operations/completed/index_en.htm Letöltve: 2015. március 18. 19:55 óra www.hvg.hu.itthon/20110319_szazmillioba_kerult_koszovoi_hm_ei_uzlet. letöltés dátuma: 2011. március 19. 21:45 óra www.kormany.hu/hu/belugyminiszterium/hirek/a-szervezett-bunozes-elleni-kzdelem-azegyik-legfontosabb-feladat.Letöltés dátuma: 2011. március 11. 19:50 óra Szternák György: Gondolatok a terrorizmusról. www.zmne.hu/Forum/07elso/terrorizmus.html Letöltés ideje: 2014.október 15. 19:00 óra
224
MELLÉKLET 1.számú DIAGRAM, 41. oldal
Forrás: Deák János: Napjaink és a jövő háborúja. Hadtudomány, XV. évf. 1.sz. 2005. márc. 1.sz. ábra
1.számú TÉRKÉP, 43. oldal
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság
225
2.számú TÉRKÉP, 47. oldal
Jugoszlávia, felbomlását követően 3.számú TÉRKÉP, 64. oldal
Az Európai Unió tagállamai
226
1.számú FÜGGELÉK: ENSZ befejezett missziók, 75. oldal Afrika: UNAVEM I (Angola, 1989-1991), UNAVEM II (Angola, 1991-1995), UNAVEM III (Angola, 19951997), UNASOG (Csád, 1994), UNAMIR (Ruanda, 1993-1996), UNMEE (Etiópia és Eritrea, 2000-2008), UNAMSIL (Sierra Leone, 1999-2005), MINURCA (Közép-afrikai Köztársaság, 1998-2000), MINURCAT (Közép-afrikai Köztársaság és Csád, 2007-2010), MONUA (Angola, 1997-1999), UNOMIL (Libéria, 19931997), UNOMSIL (Sierra Leone, 1998-1999), UNOMUR (Uganda-Ruanda, 1993-1994), ONUB (Burundi, 2004-2006) MINUCI Elefántcsontpart, (2006-2004), ONUMOZ (Mozambik, 1992-1994), UNOSOM I (Szomália, 1992-1993), UNOSOM II (Szomália, 1993-1995), UNMIS (Szudán, 2005-2011), MONUC (Kongó, 1960-1964), MONUC (Kongói Demokratikus Köztársaság, 1999-2010), UNTAG (Namíbia és Angola, 19891990). Amerika: DOMREP (Dominikai Köztársaság, 1965-1966), MIPONUH (Haiti, 1997-2000), UNMIH (Haiti, 1993-1996), ONUCA (Közép-Amerika, 1989-1992), ONUSAL (Salvador, 1991-1995), UNSMIH (Haiti, 1996-1997), UNTMIH (Haiti, 1997), MINIGUA (Guatemala, 1997). Ázsia és Csendes-óceán: UNAMA (Afganisztán, 2002-), UNAMIC (Kambodzsa, 1991-1992), NGOMAP (Afganisztán és Pakisztán, 1988-1990), UNIPOM (India, Pakisztán 1965-1966), UNMOT (Tádzsikisztán, 1994-2000), UNMISET (Kelet-Timor, 20022005), UNSF (Nyugat Új-Guinea, 1962-1963), UNTAET (Kelet-Timor, 1999-2002), UNTAC (Kambodzsa, 1992-1993), UNMIT (Kelet-Timor, 2006-2012). Európa: UNPSG (Horvátország, 1998), UNCRO (Horvátország, 1995-1996), UNMIBH (Bosznia-Hercegovina, 1995-2002), UNMOP (Prevlaka, Horvátország és Jugoszlávia), UNOMIG (Grúzia, 1993-2009), UNPREDEP (Macedónia, 1995-1999), UNPROFOR (former Jugoszlávia, 1992-1995), UNTAES (Horvátország, 1996-1998). Közel-Kelet: UNEF I. (Közel-Kelet, 19561967), UNEF II. (Közel-Kelet, 1973-1979), UNIIMOG (Irán, Irak 1988-1991), UNIKOM (Irak, Kuvait 19912003), UNOGIL (Libanon, 1958), UNYOM (Jemen, 1963-1964, UNSMIS (Szíria, 2012). 2.számú FÜGGELÉK: ENSZ jelenlegi missziók, 75. oldal Afrika: MINURSO (Nyugat-Szahara, 1985-), MINUSCA (Közép-Afrikai Köztársaság, 2010-), MINUSMA (Mali, 2013-), MONUSCO (Kongói Demokratikus Köztársaság, 2010-), UNAMID (Szudán, 2008-), UNISFA (Szudán, 1990-), UNMIL (Libéria, 2003-), UNMISS (Szudán, 2011-), UNOCI (Elefántcsontpart, 2004-). Amerika: MINUSTAH (Haiti, 2004-). Ázsia: UNAMA (Afganisztán, 2002-), UNDOF (Közel-Kelet, 1974-), UNFICYP (Ciprus, 1964-), UNIFIL (Libanon, 1982-), UNMOGIP (India és Pakisztán, 1949-), UNTSO (KözelKelet, 1948-). UNMIK (Koszovó, 1999-). Európa: UNMIK (Koszovó, 1999-).
3.számú FÜGGELÉK: EU befejezett műveletek, 81. oldal Afrika: Afrika: ARTEMIS (Kongói Demokratikus Köztársaság, 2002-2003); EU SSR (Bissau-Guinea, 20082010); EU Support to AMIS (Szudán, 2005-2007); EUAVSEC (Szudán, 2013-2014); EUFOR Líbia, 2011); EUFOR( Kongó, 2006-2007); EUFOR (Csád, 2008-2009; EUPOL (Kongói Demokratikus Köztársaság, 20052007); EUPOL (Kongói Demokratikus Köztársaság, 2007-2010). Európa: CONCORDIA (Macedónia, 20012003); EUPAT (Macedónia, 2003- 2005); EUPM (Bosznia-Hercegovina, 2009-2011); EUPOL (Proxima Macedónia, 2003-2005). Ázsia: AMM (Indonézia, 2005-2006); EUJUST LEX (Irak, 2005-2013); EUJUST THEMIS Grúzia, 2004-2005).
4.számú FÜGGELÉK: EU folyamatban lévő műveletek, 82. oldal Afrika: Afrika: EU NAVFOR (Szomália, 2008-); EUBAM (Líbia, 2013-); EUCAP (Nestor (Afrika) 2012-); EUCAP(Sahel Niger 2012-); EUCAP (Mali, 2014-); EUFOR (Közép Afrikai Köztársaság, 2014-); EUMAM (Közép Afrikai Köztársaság, 2015-); EUSEC (Kongói Demokratikus Köztársaság, 2005-); EUTM (Mali, 2012-); EUTM (Szomália, 2010-). Európa: Európa: ALTHEA (Bosznia-Hercegovina, 2004-); EULEX (Koszovó, 2008); EUAM (Ukrajna, 2014-); EUBAM (Moldova és Ukrajna, 2005-). Ázsia: EUMM (Grúzia, 2008-); EUPOL (Afganisztán, 2007-); EUBAM (Közel-Kelet, 2005-); EUPOL COPPS (Palesztin területek, 2005-).
227
1.számú TÁBLÁZAT, 94. oldal
Visual Observation Sensors
Permitted White Observation post Vehicular observation Aerial reconnaissance Visible (video) Infrared, radar, X-ray, satellite Ground (acoustic/seismic) UN personnel (Clearly, identified) Informants (Unpaid)
Questinable Prohibited Grey Black Observation after forced entry Observers concealed or camouflaged Observers out of mission area
Unidentified Undercover/Disguised Rewarded Paid Radio message interception Wiretaps Public Confidential Stolen Documents Passive Active Overt Covert Táblázat#1, Figure 2: Peacekeeping Intelligence Leadership Digest. Forrás: Tiziano Diamanti: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Vol. 6. No. 5 Fall 2013 Supplement: Ninth Annual IAFIE Conference. Article 13. p.105
Human Communication
2.számú DIAGRAM, 96. oldal
Diagram#2. JMAC felépítése: Forrás: Tiziano Diamanti: The Peacekeeping Information at UN level. Journal of Strategic Security, Vol. 6 No. 5 Fall 2013 Supplement: Ninth Annual IAFIE Conference. Article 13. p.110.
228
2.számú TÁBLÁZAT, 96. oldal JMAC Fully Implemented MINUSTAH (Haiti) MONUSCO (DRC) UNAMID (Darfur, Sudan) UNIFIL (Lebanon) UNMIS (Sudan) UNMIT (Timor Leste) UNOCI (Cote d’Ivore)
Number of Staff (estimate) 30 16 17 8 22 9 11
JMAC Partially implemented (staff have dual funkction) MINURSO (Western Sahara) UNMIL (Liberia) n/a n/a n/a n/a n/a
No JMAC UNTSO (Middle East) UNMOGIP (India & Pakistan) UNDOF (Syria) UNFICYP (Cyprus) UNMIK (Kosovo) n/a n/a
Táblázat#2. A JMAC végrehajtása Table 1: JMAC Implementation. Source: Annual mission budgets (for civilian posts) and author interviews In.: Melanie Ramjoué: Improving United Nations Intelligence: Lessons from the Field. Geneva Centre for Security Polic Policy Paper no. 19. Aug. 2011. p.4
3.számú DIAGRAM, 99. oldal
Diagram#3. A hírszerzési ciklus elemei (Szerk.: Richnovszkyné Dobos Ágnes, Dr. Vida Csaba). Forrás: Dr. Vida Csaba: Létezik-e még a hírszerzési ciklus? Felderítő Szemle. XII. évf. 1. sz. 2013. szept.-okt. 46.o.
229
4.sz.TÉRKÉP, 119.oldal
Koszovó térképe
230
4.számú DIAGRAM, 124. oldal
Directorate of Organized Crime
Assistance
Assistance
Deputy/ Director
Organized Crime & Terrorism
Special Support Investigation
Narcotic Investigation
Trafficking of Human Being
Management Service
Crossing Border Crime
Technical Support
Narcotic Investigation
Trafficking Investigation
Training
Antiterrorism
IT
Co-operation & Co-ordination
Co-operation & Co-ordination
Administration & Personnel
Financial
FIST
Intelligence
Finance
MTO / Logistics
Készítette: Uri László, Forrás: Koszovó Police
231
KP
EULEX Police
2
1.sz. FOLYAMATÁBRA, 124. oldal. Készítette: Uri László
Kosovo Police Region HQ
EULEX Operation Center
Intervention Point8
Intervention Point7
3
KP MHQ
1
Needs for DSR/Flash Rep.6
KP Directorate of Organized Crime Central Narcotic Investigation Section
Regional Narcotic Investigation Section
4
EULEX Strengthening Department Organized Crime Narcotic Section
5
232
2.sz. FOLYAMATÁBRA, 125. oldal. Készítette: Uri László THEORETICAL FLOW of INFORMATION of on ORGANIZED CRIME
Local & International NGO
KP Public Order Pillar
Local complains
EULEX
KP other Crime Pillar Directorate of Organized Crime
KFOR
Organized Crime & Terrorism
Antiterrorism
Kosovo Secret Services
Deputy/ Director
UNMIK
Crossing Border
Foreign Law Enforcement Agency
Special Support
HUMINT
OSCE
Narcotic
Trafficking of Human Being
Narcotic Investigation
Trafficking Investigation
Co-operation & Coordination
Co-operation & Coordination
Regions # 1-6
Regions # 1-6
Financial Regions # 1-6
233 Intelligence
Regions # 1-6
Regions # 1-6
Regions # 1-6
Regions # 1-6
3.sz. FOLYAMATÁBRA, 125. oldal. Készítette: Uri László THEORETICAL FLOW of INFORMATION on NARCOTIC
Intelligence
Region # 6
Foreign Law Enforcement Agencies
Region # 4
Narcotic Investigation
Region # 2
Region # 5
Crossing Border Crime
Antiterrorism
HUMINT
EULEX
Central Narcotic Investigation Section
Financial Investigation
KP other Crime Pillars
Kosovo Secret Services
Trafficking Investigation
Region # 3
Local complains
Region # 1
KFOR
UNMIK
OSCE
Local & International NGO
234
3.számú TÁBLÁZAT, 142. oldal
Információszerző képesség
Hírszerző képesség
1. KFOR
igen
igen
Szervezett bűnözéssel kapcsolatos adatok keletkeztetése igen
Szervezett bűnözéssel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettség igen
2. UNMIK 3. ECLO
igen
igen
igen
igen
igen
nem
igen
igen
4. EULEX/EUOCI
igen
igen
igen
igen
5. EULEX/Security Office
igen
igen
igen
igen
6. EULEX/MAC
igen
nem
igen
Igen
7. UNMIK-EULEX/IPCU
igen
nem
igen
Nem
8. EULEX/SD
igen
nem
igen
igen
9. EULEX/PED
igen
igen
igen
igen
10. ICITAP
igen
nem
igen
igen
11. Diplomáciai testületek
igen
igen
n/a
n/a
12. OSCE
igen
nem
igen
igen
13. Koszovói Kat. Titkosszolgálat
igen
igen
n/a
n/a
14. Koszovói Polg. Titkosszolgálat
igen
igen
n/a
n/a
15. Koszovói Rendőrség
igen
igen
igen
igen
16. Koszovói HŐR 17. Koszovói Vám 18. Koszovói Szerb Rendőrség
igen igen igen
igen igen igen
igen igen igen
igen igen igen
19. Nki hum. Szervezetek
igen
HUMINT ?
n/a
nem
20. Nki NGO-k
igen
HUMINT?
n/a
nem
21. Helyi NGO-k
igen
HUMINT?
n/a
nem
22. ”Enter” tolmács
igen HUMINT? n/a n/a Táblázat#3. Információszerző-képesség Készítette: Uri László, Forrás: Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Budapest. XXI. évf. 3. sz. 2011. okt. táblázat, 98-99.o.)
4.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 4.sz. táblázat Ültetvények nagysága (2009, hektár) 123 000 Afganisztán 181 373 Összesen Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, New York, 2010, p. 138.
235
5.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 5.sz. táblázat Az ópium és a heroin piaci elosztása (%) Kína 12 Egyesült Államok/Kanada 13 Oroszország 22 Európa 26 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 42. 6.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 6.sz. táblázat A fogyasztók és a kínálat aránya Ópium 4 millió fő 1075 tonna Heroin 11,314 millió fő 340 tonna Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 40. 7.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 7.sz. táblázat Ültetvények megsemmisítése (2009, tonna) Kolumbia 546 Mianmar 4087 Afganisztán 5351 Mexikó 11471 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 13. 8.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 8.sz.táblázat Kokacserje-ültetvény mérete (2008, hektár) Bolívia 30 500 Peru 56 100 Kolumbia 81 000 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 162. 9.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 9.sz. táblázat Kokalevél aratása (2008, tonna)
Bolívia Peru Kolumbia
39 400 113 300 116 900
Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 162. 10.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 10.sz. táblázat Kokaintermelés (2008, tonna) Bolívia 113 Peru 302 Kolumbia 450 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 66.
236
11.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 11.sz. táblázat Ültetvények megsemmisítése (2008, hektár) Bolívia 5 484 Peru 10 143 Kolumbia 229 130 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 163. A kézi és légi útra vonatkozó adatokat a Diran (Dirección de Antinarcóticos) szolgáltatta. Az UNODC sem a megsemmisítésben, sem ennek megfigyelésében nem vesz részt. 12.számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 12.sz. táblázat Ültetvények nagysága (hektár) Afganisztán 2009 10 000-24 000 Marokkó 2008 64 377 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 253. 13. számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 13. sz. táblázat Marihuána előállítása (2008, tonna) Hollandia 323–766 Mexikó 21 500 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 184. 14. számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 14. sz. táblázat Hasis előállítása (tonna) Marokkó 2008 877 Afganisztán 2009 1500–3500 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 184. 15. számú TÁBLÁZAT, 151. oldal 15. sz. táblázat Megsemmisítés (2008) Hollandia (palánta) 1 053 368 Egyesült Államok (palánta) Ebből – kültéri (millió) 7,6 – beltéri (ezer) 451 Mexikó (hektár) 18 562 Forrás: United Nations Office on Drug and Crime: World Drug Report 2010. United Nations, NY, 2010, p. 184. 16.számú TÁBLÁZAT, 152. oldal 16. sz. táblázat A koszovói rendőrség kábítószer-szolgálatának lefoglalási képességei Heroin (kg) Kokain (kg) Cannabis (tő) Marihuána (tő) Hasis (kg) 2006 14,6 1,7 36 686 66,6 0,4 2007 47,8 1,9 21 712 32,1 n/a 2008 44,6 2,1 9 249 177,5 n/a 2009 36,1 1,1 33 497 43,6 2,2 Készítette: Uri László, Forrás: Uri, László: Comparison Report of 2006-2009 on KP DoC CNIS and RNIS and MMA Report of 2009 on KP DoC CNIS. EULEX Mission in Kosovo Strengthening Department Organized Crime Narcotic Investigation Section. Kosovo, Pristhina, 02 Feb. 2010, p. 11., 23.
237
1.számú KÉP, 153. oldal
Forrás: Uri László, Koszovó 2.számú KÉP, 153. oldal
Forrás: Uri László, Koszovó
238
3.számú KÉP, 153. oldal
Forrás: Uri László, Koszovó 4.számú KÉP, 153. oldal
Forrás: Uri László, Koszovó
239
5.számú KÉP, 153. oldal
Forrás: Uri László, Koszovó 5.számú TÉRKÉP, 154. oldal
Forrás: Wikipédia
240
17.számú TÁBLÁZAT, 179. oldal Kiemelkedő sajátosság Szemléltető eszköz Logikai bizonyíték, hibátlan gondolatmenet Szabatos nyelvi megfogalmazás Két tényező viszonyítása több szempontból Kéthasábos táblázat Keresztösszefüggések,mennyiségi viszonyok Táblázat (mátrix) Arányok Torta-diagram Különbségek Oszlop diagram Kölcsönhatások Pontdiagram Függvények, tendenciák Vonaldiagram Térbeli elrendeződés, földrajzi hely Térkép, helyrajz, vázlat Technikai eszköz Vázlat, fénykép Folyamat, eseménysor, döntés Folyamat-ábra Logikai lehetőségek Elágazó fa-struktúra, igazság-tábla Helyzetek, hangulatok, tárgyak, személyek Fényképek Komplex Számítógépes bemutató program Táblázat#17. A non-verbális kifejező (szemléltető) eszközök használata a jelentésekben Forrás: Rácz Lajos: A biztonságpolitikai elemzés módszertana. Kézirat. 2014. 84.o.
241
IDEGENNYELVŰ RÖVIDÍTÉSEK ACOUSTINT = Acoustic Intelligence ACTWARN = Activation Warning ARPANET = Advanced Research Projects Agency Network ASEAN = Association of Southeast Asian Nations AU = African Union AWACS = Airborne Warning and Control System CCIRM = Collection, Co-ordination, Information RequirementManagement System CEPOL = European Police College CESDP = Common European Security and Defence Policy CFSP = Common Foreign and Security Policy CHEMEX = Chemical Explotation CIA = Central Intelligence Agency CIMIC = Civil-military Operations CIPOC = Civil-Police Co-operation CIVCOM = Committee for Civilian aspects of Crisis Management CIVPOL = Civilian Police CMC = Crisis Management Centre CMD = Conflict Management Division CMPD = Crisis Management and Planning Directorate COMINT = Communication Intelligence CPCC = Civilian Planning and Conduct Capability CSCE = Conference on Security and Co-operation in Europe CSDP = Common Security and Defence Policy CTITF = Counter-Terrorism Implementation Task Force CYBERCOM = Cyber Command CYBINT = Cyber Intelligence DIA = Defense Intelligence Agency DPKO = Department of Peacekeeping Operations DSD = Defence and Security Division EEAS = European External Action Service EAEC = European Atomic Energy Community ECIM = European Criminal Intelligence Model ECLO = European Commission Liaison Office to Kosovo ECSC = European Coal and Steel Community EDA = European Defence Agency EDC = European Defence Community EEC = European Economic Community ELINT = Electronic Intelligence ESDP = European and Defence Policy EU = European Union EU IDC = EU Directors Conclave EUISS = European Union Insitute for Security Studies EUMC = European Union Military Committee EUMS = European Union Military Staff EUMS INTDIR = European Union Military Staff Intelligence Directorate EULEX = European Union Rule of Law Mission in Kosovo EUOCI = European Union Office for Criminal Intelligence EU PT Kosovo = European Union Planning Team in Kosovo EUROPOL = European Police FRONTEX = Frontieres extérieures for external borders GEOINT = Geospatial Intelligence GRU = Glavnoje Razvedivátyelnoje Upravlenyije HoM = Head of Mission HOS = Hrvatske Obrambene Snage HUMINT = Human Intelligence ICBM = Inter Continental Ballistic Missile ICC = Intelligence Coordination Center
242
IER = Information Exchange Requirements IFC = Intelligence Fusion Center IFOR = Implementation Forces IKMST = Information Knowledge Management System IMINT = Imagery Intelligence INFOSEC Office = Information Security Office INTCEN = Intelligence Centre INTDIR = Intelligence Directorate IPCU = International Police Cooperation Unit IPK = Information Peacekeeping ISAF = International Stabilization Assistance Force ISAS = Information and Strategic Analysis Secretariat ISB = Intelligence Steering Board ISTAR = Intelligence, Surveillance, Target Acquistion and Reconnaissance IU = Intelligence Unit JMAC = Joint Mission Analysis Centre JNA = Jugoslovenska Narodna Armija JOC = Joint Operation Centre KFOR = Kosovo Force KGB = Komityet Gosszudarsztvennoj Bezopasznosztyi KLA = Kosovo Liberation Army LASINT = Laser Intelligence LPK = Lëvizja Popullore e Kosovës MAC = Mission Analytical Capability MASINT = Measurement and Signature Intelligence MIO = Military Information Operation MMA = Monitoring, Menthoring and Advising MSC = Military Staff Committee MVD = Ministerstvo Vnutrennikh Del NAC = North Atlantic Council NATO = North Atlanty Treaty Organization NEC = Network Enabled Capability NGO = Non-Govermental Organization NIB = NATO Intelligence Board NIC = National Intelligence Cell NIST = National Intelligence Support Team NOS = NATO Office of Security NPR = National Performance Review NRO = National Reconnaissance Office NSA = National Security Agency OAU = Organization for African Unit OECD = Organisation for Economic Cooperation and Develpoment OPS = Operation Directorate OSCE = Organization for Security and Co-operation in Europe OSINT = Open Source Intelligence PED = Police Executive Department PESTEL = Political, economic, social and technological PHOTOINT = Photgraphic Intelligence PKI = Peacekeeping Information/Intelligence Capability PPEWU = Policy Planning and Early Warning Unit PSC = Peace and Security Council PSD = The Peace and Security Department PSOD = Peace Support Operations Division PSYOPS = Psychological Operations RADINT = Radar Intelligence SALT = Strategic Arms Limitations Talks SATCENT = Satelite Center SD = Strenghtening Department SDI = Strategic Defense Initiative
243
SHAPE = Supreme Headquarters Allied Powers Europe SIGINT = Signal intelligence SIS = Schengen Information System SITCEN = Situation Centre STANAG = Standardisation Agreement for Procedures and Systems and Equipment Components START = Strategic Arms Reduction Talks SWOT = Strengths, Weaknesses, Opportunities, Threats TECHINT = Technical Intelligence TELINT = Telemetry Intelligence THC = Tetrahidrokannabinol UAV = Unmanned Aerial Vehicle UCK = Ushtria Clirimtare e Kosoves UNESCO = United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization UNMIK = United Nations Interim Administration Mission in Kosovo UNPROFOR = United Nations Protection Forces VCSK = szerosszijszkaja csrezvicsajnaja komisszija po borbe sz kontrrevoljucijeji szabotazsem WEU = Western European Union
244
PUBLIKÁCIÓK Uri László: Kábítószer-bűnözés elleni felderítés sajátosságai Koszovóban. Szakmai Szemle. Budapest, 2010 2. szám. 170-175. oldal. ISSN 1785-1181 Uri László: The significance of Information in the Police Component of Kosovo Crisis Management Operation EULEX. Szakmai Szemle, Special Issue Tradecraft Review Special Issue. Budapest, 2010. évi 1. szám. 94-100. oldal. ISSN 1785-1181 Uri László: Műveleti szintű tanácsadás és megfigyelés sajátosságai, rendőri missziókban. Belügyi Szemle. Budapest, 2010. 12. 58. évfolyam. 92-102. oldal. ISSN 1789-4689 Uri László: Bűnügyi helyzet sajátosságai, az ENSZ grúziai rendőri missziójában. Szakmai Szemle. Budapest, 2010. 3. szám. 115-126. oldal. ISSN 1785-1181 Uri László: Some Crime-related Issues of Incomplete Mini-Schengen Zone on Balkans. Szakmai Szemle, Special Issue Tradecraft Review Special Issue. Budapest, 2010. évi 2. szám. 54-62. oldal. ISSN 1785-1181 Uri László: Koszovó egységes szervezett bűnözési helyzetképe kialakításának nehézségei. Hadtudomány. Budapest, XXI. évfolyam 3. szám, 2011. október. 91-102. oldal. ISSN 12154121 Uri László: Kábítószer-ültetvények Koszovóban. Belügyi Szemle. Budapest, 60. évfolyam 2. szám, 2012 február. 35-45. oldal. ISSN 1789-4689 Uri László: A rendőri tanácsadói misszió és a nyílt forrású információgyűjtés. Hadtudomány on-line. Budapest, 2012 elektronikus szám. 10 oldal. Uri László: Az információbiztonság értelmezése az EULEX Koszovói rendőri tanácsadói műveletében. Szakmai Szemle. Budapest, 2012. 2. szám. 155-166. oldal. ISSN 1785-1181 Uri László: Van-e polgári-rendőri együttműködés, vagyis CIPOC? (Civilan-Police Cooperation). Hadtudományi Szemle On-line. Budapest, 2013. 6. évfolyam 1. szám. On-line kiadás. 203-210. oldal Uri László: Béketeremtő magyar rendőrök. Belügyi Szemle, 61. évfolyam, 2013. 10. szám október. 110-126. oldal. ISSN 1789-4689
245