Az előzetes tudás felmérése és elismerése
Készítette: Pillmann Judit Témavezető: Dr. Sallai Éva
Veszprémi Egyetem, Tanárképző Kar Pedagógiai és Pszichológiai Tanszék
Készült: 2006. 03. 12.
TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés ........................................................................................................... 4 1. A tudás ......................................................................................................... 5 1.1 Milyen tudástípusokat ismerünk?.........................................................................................5 1.2 Hogyan épülnek be a tudáselemek az emlékezetünkbe?............................................6
2. Az előzetes tudás ......................................................................................... 8 2.1 Mit jelent az előzetes tudás? ...................................................................................................8 2.2 Honnan származhat az előzetes tudás?...............................................................................8 2.3 Az előzetes tudás pedagógiai jelentősége ...................................................................... 10 2.4 Hogyan alakulhat át az előzetes tudás?........................................................................... 11 2.5 Az előzetes tudás felmérése és elismerése (PLAR)................................................... 11 2.5.1 A PLAR célja és alkalmazási területei.......................................................... 13 2.5.2 PLAR módszerek, eljárások.......................................................................... 13 2.5.3 Külföldi példák az előzetes tudás felmérésére és elismerésére..................... 17 2.5.4 A külföldi példák rövid összevetése.............................................................. 20
3. Magyarországi kezdeményezések az előzetesen megszerzett tudás felmérésére és elismerésére ...................................................................... 21 3.1 Nemzeti Felnőttképzési Intézet (NFI) ............................................................................. 21 3.2 Ismerjük-e lehetőségeinket?................................................................................................. 23 3.3 Az ECDL (European Computer Driving Licence) vizsga ...................................... 27 3.4 Az előzetesen megszerzett tudás felmérésének és elismerésének feltételei....................... 28
4. Hogyan tovább az előzetes tudás felmérésével és elismerésével kapcsolatban?............................................................................................ 29 Összegzés......................................................................................................... 30 Felhasznált irodalom ..................................................................................... 31
3
Bevezetés Dolgozatom témája az előzetes tudás: fogalma, pedagógiai jelentősége, felmérésének technikái és lehetőségei külföldön és hazánkban. Munkám első részében a tudás koncepcionális értelmezése felől próbáltam megközelíteni a témát. Felvázoltam a módszereket, ahogy az új ismeretek beépülhetnek emlékezetünkbe. Dolgozatom második részében az előzetes tudás fogalmát és pedagógiai jelentőségét körvonalaztam. Majd az előzetes tudás elismerésének külföldi formáiról, lehetőségeiről írtam. Munkám harmadik egységében az előzetes tudás elismeréséhez kapcsolódó hazai kezdeményezésekről, próbálkozásokról számoltam be. Végül felvázoltam a jövőbeni elképzeléseimet, ötleteimet, kutatási terveimet, céljaimat. Egyre fontosabb, hogy minél több mindent tudjunk és ismerjünk, minél tájékozottabbak és sokoldalúbbak legyünk. Mindez azért fontos, hogy lépést tudjunk tartani a világ állandó változásaival, boldogulni és érvényesülni tudjunk a minket körülvevő, gyorsan változó világban. Folyamatos tanulásra és a tudás állandó megújítására van szükség. Mára már elmúlt az az idő, amikor elegendő egyetlen iskolát elvégezni és egész életre szóló végzettséget szerezni. Napjainkban már az a szerencsés, ha valaki minél szerteágazóbb tudással rendelkezik, több nyelven beszél, sokrétű gyakorlata van. Az ismeretek alkalmazásához azonban sok-sok időre van szükség és a gyakorlat megszerzése sem egyszerű feladat. Bizonyára mindannyiunkban felmerült már a kérdés, hogy miért kell egy ismeretanyagot újra és újra tanulni, hogy miért nem lehet figyelembe venni, azt a tudást, amit már korábban megszereztünk. Sok-sok időt és energiát megspórolhatnánk, ha lehetőség lenne az előzetes tudásunk felmérésre és elismerésére. Miért is lenne hasznos az előzetes tudás ismerete? A válasz egyszerű. Az oktatás sokkal hatékonyabbá, strukturáltabbá és időtakarékossá válhatna. Lehetőséget kellene teremteni arra, hogy a korábban már megszerzett ismereteket felmérjék majd valamilyen formában elfogadják, elismerjék hazánkban is. David Ausubel igen találóan a következőképpen ír erről: „Ha egyetlen elvre kellene leszűkítenem az oktatáslélektant, akkor ezt mondanám: a tanulást befolyásoló legfontosabb tényező az, amit a tanuló már tud. Ismerjük meg ezt a tudást, s a gyermeket tanítsuk ennek megfelelően.” Természetesen az előzetesen megszerzett tudás felméréséhez, feltérképezéséhez egy egységes modellt kellene kialakítani. Ezen modell kialakítása összetett és bonyolult feladat. Különböző elemeket kell figyelembe venni az alapfokú, a középfokú és a felsőfokú oktatásnál. A legsürgetőbb azonban a felnőttoktatás területe, hiszen egyre több és több embernek lenne szüksége arra, hogy átképzéssel, esetleg újabb tanulmányokkal munkát szerezhessen. Külföldi példák, működő modellek már vannak és ezekből számos ötletet lehet meríteni, de a legfontosabb, hogy a hazai oktatási keretek jellemzőinek megfelelően alakítsuk ki a modellt. Dolgozatom is egy kis építőköve lehet ennek az összetett és bonyolult folyamatnak. Segítség ahhoz, hogy felmérjük hol állunk, hova szeretnénk eljutni az előzetesen megszerzett tudás felmérésével és elismerésével kapcsolatban.
4
1. A tudás 1.1 Milyen tudástípusokat ismerünk? A tudást, mint fogalmat nagyon nehéz lenne definiálni. A tudás is azon fogalmak közé tartozik, amelyek számtalan módon leírhatók, definiálhatók, de minden újra és újra megalkotott definíciónál újabb kérdések merülnének fel és igazán egyik definíciót sem éreznénk teljesnek. Mindez abból fakad, hogy sokféle tudást ismerünk és ezek a tudások különféle jellemzőkkel rendelkeznek. Bácsi János Mit tanítunk…Mit tanítsunk? című cikkében rávilágít arra, hogy teljes definíció megalkotása helyett sokkal célravezetőbb, ha megpróbáljuk rendszerezni mindazt a tudást, ami a fejünkben van. a) b) c)
Van olyan tudás, amelyik velünk született, genetikailag kódolt, s az intézményesített oktatás keretei között csak „-tól-ig” határok között fejleszthető. Van olyan tudás, amit a környezeti hatások következményeként alakítunk ki. Van olyan tudás, amit az intézményesített oktatás keretei között sajátítunk el.1
Bácsi János rátér arra, hogy sok olyan tudásunk van, ami velünk született. Ilyen például bizonyos mozgásformák tudása, a hangok észlelésének tudása. A csecsemő például már az anyaméhben érzékeli édesanyja beszédhangjait. Továbbá születésünktől kezdve van vizuális tudásunk. Képesek vagyunk tárgyakat és arcokat felismerni. Ezek a tudástípusok tökéletesednek és fejlődnek. A fejlődés genetikai úton is kódolt, de tanulás útján is létrejön. Az előbb említett esetekben a genetikai program erősebb, mint a tanulás. Ha valaki nem született olyan alkatúnak, mint egy magasugró, akkor nehezen lesz belőle világbajnok. Ezért lehetséges, hogy a velünk született, genetikailag kódolt tudásunk csak bizonyos határok között fejleszthető. Vannak olyan elméletek, amelyek úgy tartják, hogy a tudásunk nem más, mint a környezethez való alkalmazkodásunk. Az ember egész életében alkalmazkodik a környezetéhez. Ez a tudás sokszor észrevétlenül alakul ki és a legtöbb, személyes élményünkön alapul. Így még erőfeszítés sem kell tenni ahhoz, hogy megszerezzük ezt a tudást. Nem lehet előre megtanulni, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni, ezt az érzést csak akkor tapasztaljuk, akkor tanuljuk, amikor először érezzük. A helyzethez, az adott környezethez való alkalmazkodás hozza létre ezt a tudást, amit epizodikus tudásnak nevezzük. Baddeley adott egy definíciót az intézményesített oktatás keretei között megszerezhető tudásról: „Azt a jelenséget, hogy a tárgyszerű információ vagy tudás emlékezeti megtartása független attól, hogy emlékszünk-e a tanulási helyzetre, szemantikus emlékezetnek nevezzük. Ez a fajta tudás alkotja a legnagyobb részét mindannak, amit az iskolában a diákoknak meg kell tanulniuk.”2
1
BÁCSI János: Mit tanítunk…Mit tanítsunk? In: Hagyományok és újítások a pedagógiában: Tanulmányok az oktatás-nevelés módszereiről, Szeged, SZTE JGYTFK Gyakorló Ált. Isk., 2003.,24. o.
2
BÁCSI János: Mit tanítunk…Mit tanítsunk? In: Hagyományok és újítások a pedagógiában: Tanulmányok az oktatás-nevelés módszereiről, Szeged, SZTE JGYTFK Gyakorló Ált. Isk., 2003.,24. o.
5
A szemantikus emlékezetben tárolt tudást deklaratív tudásnak nevezzük. Például: ki tudjuk számítani a kör kerületét, tudjuk, hogy a gólya költöző madár, vagy tudjuk azt is, hogy Olaszország fővárosa Róma. Számos definíciót adhatnánk még a tudás fogalmára, de igazán egyik sem fedné le teljesen a tudásról alkotott elképzelésünket. Érdemes megvizsgálni mindazt, amit már tudunk és innen továbblépni. A tudás mérhető, számot tudunk adni tudásunkról. Természetesen abból is származik tudás, ami velünk történik. Könnyen meg tudjuk jegyezni mindazt, ami velünk történt és erről még akár évek múlva is számot tudunk adni. Ezt a tudást nevezzük epizodikus vagy önéletrajzi tudásnak. Van olyan tudásunk is, amit szinte automatikusan meg tudunk valósítani, de verbálisan nehezen tudnánk számot adni róla. Ezt a tudást nevezzük procedurális tudásnak. Egész életünkben emlékszünk szüleink, vagy rokonaink arcára, a kedvenc játékunk formájára, vagy a tengerpartra, amit először láttunk. Tudásunk jelentős része képekben tárolódik a memóriánkban, vizuális memóriánkban. Ezt a tudást nevezzük vizuális, vagy képi tudásnak. Az utóbbi évek kutatásai fényt derítettek arra, hogy a deklaratív tudást érdemes két külön tudástípusra szétbontani. Az egyik fajtája továbbra is deklaratív tudás néven ismert. Ez azt a tudást jelöli, amely a szabályokat rögzíti. Például a szorzás algoritmusát, vagy a sebesség meghatározását. A deklaratív tudás másik fajtája a szemantikus tudás, amely a nyelvi jelek ismeretét foglalja magában. (Bácsi, 2003.). Valójában azt kellene megvizsgálni, hogy miként épül be az agyunkba az a sok-sok információ, ami nap, mint nap felénk árad. Ezek az ismeretek rendszerbe szerveződnek és bizonyos modelleket alkotnak.
1.2 Hogyan épülnek be a tudáselemek az emlékezetünkbe? Az első és legkézenfekvőbb válasz az, hogy a tanulás által. Ez a válasz azonban csak részben igaz, hiszen vannak olyan tudásstruktúrák, amelyek már velünk születettek. A tanulás mindenképpen a legfontosabb folyamat, ami által a tudáselemek beépülhetnek a tudásunkba, a velünk született tudásstruktúrák pedig segítik ezt a beépülési folyamatot. A kognitív pszichológia a következőképpen definiálta a tanulást: „A tanulás a hálózat súlyviszonyainak beállítása. A tanulás tulajdonképpen a különböző tanuló rendszer szabályainak megfelelően a súlyok beállításából áll.”3 Ahhoz, hogy a tanulás folyamata sikeres legyen, először meg kell tanulni tanulni. Tudnunk kell, hogy miként tudunk a legkönnyebben és leghatékonyabban a fejünkbe vésni bizonyos információkat. Egyszóval meg kell találni azt a tanulásmódszert, ami számunkra a legkedvezőbb. Igaz nagyon sokféle tanulási módszer létezik, de van néhány olyan jellemző, ami minden módszer esetén fontos és a sikeres tanulás kulcsa lehet. Először is oda kell figyelni arra, amit tanulunk. A tanult elemek elsőként mindenképpen a rövid távú memóriánkba kerülnek és majd
3
BÁCSI János: Mit tanítunk…Mit tanítsunk? In: Hagyományok és újítások a pedagógiában: Tanulmányok az oktatás-nevelés módszereiről, Szeged, SZTE JGYTFK Gyakorló Ált. Isk., 2003., 26. o.
6
később a hosszú távú memóriába. Továbbá folyamatos gyakorlásra van szükség azért, hogy a rövid távú memóriából az új információ a hosszú távú memóriába jusson. Az új tudáselemet hozzá kell kapcsolni egy, vagy több már meglévő tudásstruktúrához. Egyszóval rendszerezni, csoportosítani kell a tudásanyagot. Végül meg kell szilárdítani a tudást, ami azt jelenti, hogy különböző problémamegoldó helyzetekben elő kell tudni hívni a hosszú távú memóriából az információt.
7
2. Az előzetes tudás 2.1 Mit jelent az előzetes tudás? „Első hallásra minden ember azt mondaná, hogy természetesen az a tudás, ami már a fejünkben van, amit már elsajátítottunk. Ez így igaz is lenne, de a definíció még nem teljes. Nem elegendő azt vizsgálni, hogy mi az, amit tudunk, hanem az előzetes tudás természetére vonatkozóan is rendelkeznünk kell bizonyos elképzelésekkel.”4 Az előzetes tudás a modern pszichológiai és pedagógiai elméletek egyik legfontosabb fogalma. Sokat hallunk erről a fogalomról, de a konkrét jelentését nehezen tudnánk körvonalazni. Külföldön már nagyobb hagyománya van az előzetes tudás kutatásának, felhasználásának és értékelésének, de hazánkban még igencsak gyerekcipőben jár az előzetesen megszerzett tudás vizsgálata. Napjainkban, amikor minden pillanatban megtudhatunk valami újat, elsajátíthatunk valami újszerű kézséget, egyre fontosabbá válik mindaz a tudás, ami már a birtokunkban van, amit már tudunk. Nemcsak a középiskolákban lenne fontos annak a tudásnak a felhasználása, ami már a gyerekek fejében van, hanem a felnőttek tanulási lehetőségeit is elősegítené egy olyan rendszer, amelyben elismernék a korábban megszerzett ismereteiket. Az előzetes tudás lehet ténytudás, ami a deklaratív tudást jelenti, de lehet képességek, kézségek tudása is, azaz a „hogyan” tudás, ami a procedurális tudás. Legyen szó bármilyen jellegű előzetes tudásról, az a gondolat mindenki számára érthető és világos, hogy előzetes tudás nélkül nehezen lehetne újabb információkat feldolgozni és az emberek fejébe juttatni. Az újabb ismeretek megszerzésének az a feltétele, hogy a korábbi tudásra építeni lehet és így képesek vagyunk feldolgozni és megérteni az újabb információkat.
2.2
Honnan származhat az előzetes tudás?
Az előzetesen megszerzett tudásunk számos forrásból származhat. Ahhoz, hogy ezeket a forrásokat pontosan rendszerezni tudjuk, háromféle tanulási típust kell definiálni: formális tanulás, non-formális tanulás és informális tanulás. „Formális tanulás alatt azt a tevékenységet értjük, amelyben az életkor szerinti hierarchiába rendezett tanulócsoportok, erre feljogosított és kiképzett oktatók irányítása alatt tanulnak, a képzés célja, tartalma, időpontja, helyszíne és módja részletesen szabályozott. Ezzel szemben a nem formális tanulás körébe sorolhatók azok a foglalkozásszerű képzést folytatók által irányított, az iskolarendszerszerű képzésen kívül szervezett különféle tanfolyamok, szemináriumok vagy hasonló keretek között szerveződő tevékenységek, amelyeknek célja ismeretek átadása, a képességek, illetve a személyiség fejlesztése. A formális és nem formális képzésre egyaránt jellemző a szervezettség és irányítottság. Ettől eltérően az informális tanulásra az jellemző, hogy nem rendszerszerű, strukturálatlan, az egyének kulturális szolgáltatások igénybevétele, társadalmi intézményekben való tevékenység, politikai aktivitás, illetve a média hatásai
4
NAHALKA István: Az előzetes tudás pedagógiai jelentősége. In: Budapesti Nevelő, 2001/1, 61. o.
8
következtében jutnak új ismeretekhez, illetve sajátítanak el új, a munkavégzés szempontjából is releváns viselkedési elemeket- sokszor nem is tudatosítva e tanulási folyamat eredményeit.”5 A formális tanulás keretén belül elsősorban ténytudásra teszünk szert. Az iskolában számtalan adatot, információt kell megtanulni, megjegyezni. A különféle szakiskolákban az elméleti tudás mellett gyakorlati ismereteket is szerezhetnek a hallgatók. Természetesen ezek az ismeretek is az előzetes tudásunk részét képezik. A későbbi tanulmányok során ezen tudásanyagokra építve tudunk továbbhaladni. Az non-formális tanulás keretén belül elsajátíthatunk ténytudást, de akár szakmai ismereteket is. Ebbe a csoportba főként a felnőtteknek szervezett különféle tanfolyamok, továbbképzések tartoznak. A legérdekesebb és talán legösszetettebb tanulás az informális tanulás. Mondhatjuk, hogy ez a tanulás szinte véletlenszerű tanulás, hiszen észrevétlenül jutnak a fejünkbe az új ismeretek a szociális, vagy gazdasági környezetünkkel való interakciókból, tapasztalatokból. Elég végighaladni egy forgalmas utcán és máris plakátok, hirdetések tömkelege ontja felénk az információkat. Ha bekapcsoljuk a televíziót, vagy a rádiót, akkor folyamatosan értesülhetünk a világ történéseiről, változásairól. Hallhatjuk, hogy hol milyen az időjárás, hol történt valami nagy felfedezés, vagy esetleg baleset. A médiához hasonlóan igazi információforrás az internet is. Manapság már kevés az olyan ismeret, amely valamilyen formában ne lenne megtalálható az interneten. Az informális tanulás körébe tartoznak a kirándulások, a múzeumlátogatások, a színházlátogatások, a családi programok, vagy egyéb társadalmi programok. Felsorolni sem lehetne azt a sok-sok ismeretet, információt, amik az informális tanulás során épülnek be a tudásunkba és ezáltal az előzetes tudásunk részévé válnak. Az informális tanulás során számtalan olyan tudásanyagra teszünk szert, amik a későbbiekben, előzetes tudásunk részét képezve, fontosak lehetnek a további tanulmányaink és életünk során is. Mihály Ildikó beszámol arról, hogy a szakirodalomban vannak olyan szerzők, akik az informális oktatást egyértelműen a tradicionális oktatás ellentéteként értelmezik és már az alapfokú oktatás szintjén is megkövetelik az informalitás érvényesülését legalább 5 területen: ¾ ¾ ¾ ¾ ¾
Informalitás a pedagógiában (játék, kísérlet, felfedeztető oktatás) Informalitás a tantervben (összhang a tanulók érdeklődésével, iskolai és iskolán kívüli tapasztalataival) Informalitás az oktatás szervezésében (rugalmasság, csoportmunka, szabadtéri oktatás) Informalitás az értékelésben (tanulók és az oktatási folyamat vonatkozásában) Informalitás a személyiségben és a stílusban
A szakirodalomban találhatunk olyan értelmezéseket is, ahol az oktatás 3 kategóriája a következő neveken jelenik meg: régi, vagyis formális oktatás, a nem formális, vagyis iskolán kívüli oktatás és a véletlenszerű tanulás.
5
TÓT Éva: A nem formális tanulás elismerése- szemlélet és módszerek. In: Szakképzési Szemle, XVIII. évfolyam, 2002/2, 178-179. o.
9
Természetesen az iskolának és a formális oktatásnak továbbra is kitüntetett szerepe van a tudás megszerzésében, de napjainkban egyre inkább az informális és a non-formális tanulás, oktatás kerül előtérbe. Ennek oka az, hogy manapság az embereknek egyre gyorsabban és egyre több mindent kell megtanulnia és a lehető legrövidebb idő alatt. A non-formális és az informális oktatás, tanulás pedig sokkal rugalmasabb és bizonyos esetekben hatékonyabb is, mint a formális.
2.3 Az előzetes tudás pedagógiai jelentősége Az előzetes tudás pedagógiai jelentősége valahol minden pedagógus, vagy oktatással foglalkozó személy számára ismert. A kérdés az, hogy ki mennyire veszi figyelembe az előzetesen megszerzett ismereteket. A korábbi pedagógiák csak passzív szerepet szántak az előzetes tudásnak és úgy gondolták, hogy az előzetesen megszerzett tudásanyag csak szállásadója az újonnan beérkező ismereteknek. A modern elképzelések azonban egyre nagyobb szerepet szánnak az előzetes tudásnak. Az előzetes tudással kapcsolatos modernebb elképzelések az előzetes tudást nem töredezettnek, vagy nem bizonyos tényezők együttesének gondolják, hanem egy rendszernek. Méghozzá egy általános és elvont elméleteket alkotó rendszernek. Bizonyos elképzelések szerint a gyermekek még nem képesek arra, hogy elvontan, elméletekben gondolkozzanak. A tanárai, tanítói teszik alkalmassá erre. Azonban a modernebb elképzelések szerint a gyermekekben az előzetes tudás elméletekben van jelen. A gyermekek még a tanulás előtt elméleteket formálnak a mozgásokról, a fizikai tárgyakról, az anyagról, az élőlényekről. Így érthető, hogy az előzetes tudás elméletekbe szervezett. Sokszor érezhetjük, hogy nemcsak az előzetes tudás megléte, vagy nem léte a fontos, hanem a tartalma is (milyen módon írja le a világot). Egyértelmű, hogy egy előítéletekkel rendelkező ember előzetes tudása egészen más, mint a toleráns, elfogadó embereké. Egyáltalán nem mindegy, hogy a gyermekek milyen előzetes tudással a fejükben érkeznek az iskolába, hiszen ez az előzetes tudás meghatározó lehet a későbbiekre is. Minden gyermek fejében más-más előzetes tudásrendszer van és mindez az egyes gyermekek számára különféle tanulási feltételeket teremthet. Az előzetes tudás lehet explicit és implicit. Meghatározott helyzetekben hol az egyik, hol a másik forma lép életbe. Az implicit tudás számos iskolai megértési folyamat alapját képezi, amely nem kap, vagy egy adott pillanatban nem is kaphat nyelvi kifejezést. Például, ha egy gyerek nagyon szeretne mondani valamit, de egy hang sem jön ki a torkán. Ott él benne az előzetes tudás, de a nyelvi megformálás egyelőre lehetetlen. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy az előzetes tudás összehasonlíthatatlanul fontosabb a tanulás eredményessége szempontjából, mint az intelligencia, vagy a motiváció. Az előzetes tudás és az intelligencia kiegészítik egymást. Hiába rendelkezünk nagyon nagy IQ-val, ha hiányzik az előzetes ismeretanyag, akkor hiába minden. Régebben mindig az egyszerű felől haladtunk a bonyolult felé. Napjainkban azonban megfordult ez a helyzet is. A még nem teljesen kész verziók felől haladunk a kidolgozottabb, konkrétabb esteke felé.
10
Az előzetes tudás tartalmával nem számoló pedagógiai gyakorlat egyik legnagyobb hibája, hogy a tanulás magolássá válik. Ebben az esetben pedig nem az előzetes tudás rendszere alakul át, vagy változik meg, hanem egy ideig óráig tartó felszínes tudás alakul ki. (Nahalka, 2001.)
2.4 Hogyan alakulhat át az előzetes tudás? Az átalakulás, a változás nagyrészt a tanulás folyamatához kötődik. Ez az átalakulási folyamat egy belső változás, aminek eredménye a tudásstruktúra átszerveződése, fejlődése. A bennünk élő előzetes tudásanyagot egy bázisként kell elképzelni. Egy olyan bázisként, ami képes a változásra, az átalakulásra és folyamatosan bővül, szélesedik, ahogy egyre több és több mindent tudunk a világról, a körülöttünk zajló dolgokról. Téves gondolat lenne azt képzelni, hogy előzetes tudásunk egy veremhez hasonló, ahol a korábbi tudáselemek, az alsóbb rekeszekben lévő információk elvesznek, eltűnnek. A tanulás során az előzetes tudásunk struktúrája változik, annak megfelelően, hogy milyen új elemeket építünk bele és milyen környezetben, szituációban kell felhasználni az ismereteinket. A tanárok, az oktatók, a szülők feladata nagyon fontos a gyermekek előzetes tudásának alakításában, továbbépítésében, de nem abszolút irányítói szerep. A konstrukciós folyamat a tanulók saját, belső folyamata és ebben a környezetük csak segítségükre lehet, de nem irányíthatja azt. Probléma akkor van, ha a tanulóban olyan előzetes tudásrendszerek működnek, amelyek akadályozzák egy új tudás felfogását, beépülését. Ebben az esetben a tanító, az oktató, vagy a szülő feladata, hogy átalakítsa a tanítás folyamatát és első lépésként a gyermekkel együttműködve, megváltoztassa a hibás tudásstruktúrát. „Ilyenkor egy új értelmezési rendszer épül ki a gyermekben, helyet követel magának az információfeldolgozási folyamatban, s az elme újraosztja a lapokat.”6 Ha nincs különösebb akadálya az új tudások kialakításának, akkor a tudásrendszerek folyamatosan gazdagíthatók és ez a folyamat történhet teljesen önállóan is. Ekkor az előzetes tudás a teljesen önálló gondolkodási folyamat bázisát képezheti.
2.5 Az előzetes tudás felmérése és elismerése (PLAR) Nahalka István „Az előzetes tudás pedagógiai jelentősége” című cikkében egy igen találó David Ausubel idézet olvasható: „Ha egyetlen elvre kellene leszűkítenem az oktatáslélektant, akkor ezt mondanám: a tanulást befolyásoló legfontosabb tényező az, amit a tanuló már tud. Ismerjük meg ezt a tudást, s a gyermeket tanítsuk ennek megfelelően.”. Ez az egyetlen mondat már önmagában is elgondolkodtató. Mindenképpen fontos az előzetes tudás ismerete, felmérése és a megfelelő szintet elérve a tudás elismerése, beszámítása. Az előzetes tudás felmérésének és elismerésének az angol elnevezése „Prior Learning Assessment and Recognition”, azaz PLAR. A PLA, PLAR, RPL rövidítések szintén ezt a fogalmat jelölik. A PLAR és a hozzá kapcsolódó eljárások, módszerek néhány évtizeddel ezelőtt 6
NAHALKA István: Az előzetes tudás pedagógiai jelentősége. In: Budapesti Nevelő, 2001/1, 65. o.
11
születtek meg az amerikai egyetemeken. A PLAR eleinte akadémiai típusú képzésekhez kapcsolódott, de a későbbiekben már a felnőttképzésben, továbbképzéseknél és különféle képességfejlesztő tanfolyamokon is előkerült. A PLAR eljárást Kanadában, az USA-ban már széles körben használják, de a 90-es évektől az európai országokban is kísérletek indultak a módszer alkalmazására (Franciaország, Nagy-Britannia). (Tót, 2002.) „Szűkebb értelemben a PLAR egy eljárás, amely lehetővé teszi a képzést, illetve a minősítést megelőzően megszerzett ismeretek feltérképezését, mérését és formális elismerését.”7. Természetesen a PLAR fogalma tágabb értelemben is értelmezhető. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a PLAR egy olyan eljárás, amelynek során az informális tanulás eredményét egy meghatározott kontextusban a formális képzési rendszerben megszerzett tudással egyenértékűnek tekintik. Így lehetőség nyílik a munka és a tanulás integrálására, hiszen a munkafolyamatot tanulásként értelmezik. Az interneten megtalálható Magyar Virtuális Enciklopédia is foglalkozik az előzetes tudás felmérésének témájával. Ebben az enciklopédiában PLA néven kereshetünk rá a meghatározásra: „Az egész élten át tartó tanulás térhódításával egy időben alakult ki a fejlettebb tanulási kultúrákban, mint az előzetes tanulás által megszerzett tudás meghatározásának módszere.”8. Lada László a Nemzeti Felnőttképzési Intézet tudományos munkatársa, 2003-ban írt cikkében számolt be arról, hogy a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium a Nemzeti Felnőttképzési Intézet közreműködésével és Felnőttképzési Törvény 17 §-ában előírtak alapján pályázatot írt ki „Előzetesen megszerzett tudás mérése és elismerése” címmel itt Magyarországon. A pályázat kész szakaszra osztotta a feladatokat. Az első részben egy szakértői csoportot kellett összeállítani, akik egy módszertani csomagot készítettek, azzal a céllal, hogy a korábban nonformális úton megszerzett ismereteket felmérhessék. A második fázisban a már akkreditációval rendelkező intézmények pályázhattak legfeljebb 3 millió forint összegig informatikai eszköztámogatásra, annak érdekében, hogy az elkészült módszertani csomagot kipróbálják és folyamatos visszajelzést adjanak a tapasztalatokról. A szakértői csoport végül 19 fős lett és legelőször azt a kérdést kellett megvitatniuk, hogy mihez viszonyítva lehetne mérni a tudást. A kialakult közös vélemény az lett, hogy a tananyagot újra kell gondolni és modul szerkezetűvé kell alakítani. Az általános tudás mérésére elkészült egy matematikai ismereteket mérő tesztsorozat és több olyan módszertani eljárás, amely többek közt az angol nyelvi tudás, a szakmai tudás, az üzleti kommunikáció, a marketing és a faipari szakmacsoport területén alkalmazható. Ezekhez a csomagokhoz természetesen útmutató is készült. A pályázat második szakaszában ötvenöt intézmény jelezte a csatlakozási szándékát és mindössze két intézmény nem felelt meg a követelményeknek. Végül a bizottság ötvenöt akkreditált felnőttképzési intézményt nyilvánított nyertesnek.
7
TÓT Éva: A nem formális tanulás elismerése-szemlélet és módszerek, In: Szakképzési Szemle, XVIII. évfolyam, 2002/2, 179. o.
8
www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/ped/PLA.htm
12
Egyre több és több kezdeményezés indul az előzetes tudás felméréséhez, elismeréséhez kapcsolódóan, akár az interneten is, de működő rendszer főként külföldön, a nyugat-európai országokban ismeretes. Hazánkban még csak egy-egy működő eljárás létezik, de még nem általánosan elfogadott és elismert gyakorlatról van szó. Ezzel szemben érdemes megemlíteni egy Halifaxban működő PLA centrumot, ahol már igen komoly múltja van az előzetesen megszerzett tudás elismerésének. Douglas Myers, a halifaxi PLA centrum fejlesztési igazgatója egy nyilatkozatában kifejtette, hogy valójában az előzetesen megszerzett tudás elismerése a józan észen alapszik, hiszen mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a formális oktatáson kívül számos más forrása is lehet az információszerzésnek (csalás, utazások, munkahely). Úgy gondolta, hogy igen komoly létjogosultsága van az előzetesen megszerzett tudás elismerésének, hiszen minden olyan tudás, ami felmérhető, leírható és dokumentálható, megérdemli, hogy elismerjék. (Douglas Myers, 2001.) 2.5.1
A PLAR célja és alkalmazási területei
A PLAR kapcsolódhat formális képzéshez. A már megszerzett tudást a képző intézmény kreditként ismerheti el és a hallgatónak már nem kell egy bizonyos tanegységet újra végighallgatnia, hanem krediteivel kiválthatja azt. A PLAR másik felhasználási területe a képzési programok egyéni igények szerinti megtervezése. Így sokkal hatékonyabb és időkímélőbb programok állíthatók össze. Ebben az esetben a fő cél az, hogy a képzési programok a lehető leginkább lerövidüljenek, és olcsóbbak legyenek. „A felmérés során a képzési célokhoz viszonyítják a résztvevők meglévő tudását és úgy tervezik meg a képzés programját, hogy a még hiányzó tudás pótlására koncentrálnak.”9 A PLAR eljárás harmadik felhasználási területe egy meghatározott munkakör betöltéséhez kapcsolódik. Ez akkor lehetséges, ha valaki egy adott feladatkör ellátására való alkalmasságát nem csupán a formális végzettségének igazolásával kívánja bizonyítani, hanem a gyakorlatban is. A PLAR eljárás célja láthatóan az, hogy az emberek minél gyorsabban, minél gazdaságosabban szerezzenek meg különféle végzettségeket, vagy gyakorlatot. A tudás a gazdaság legfontosabb mozgatója. Előállítjuk, termeljük, eladjuk, vesszük, felhasználjuk és kamatoztatjuk. Ez egészen iparszerű tevékenység. A gazdaság számára pedig az azonnal kamatoztatható tudás a legfontosabb (az azonnal felhasználható tudás). Ebben a folyamatban pedig fontos elem az előzetes tudás. 2.5.2
PLAR módszerek, eljárások
A formális képzésben megszerzett tudás felmérésére számos ismert és hagyományos módszert fel lehetne sorolni. Vázolhatnánk a különféle teszteket, dolgozatokat, beszámolókat. A PLAR módszerek közül azonban főként azok az érdekesek, amelyek a nem formális képzésben megszerzett tudás elismerésére irányulnak. Ezekről a módszerekről és eljárásokról Tót Éva „A
9
TÓT Éva: A nem formális tanulás elismerése-szemlélet és módszerek, In: Szakképzési Szemle, XVIII. évfolyam, 2002/2, 180. o.
13
nem formális tanulás elismerése-szemlélet és módszerek” című cikkében ad egy igen érdekes áttekintést: Alapvetően 4 csoportot különböztetünk meg egymástól. a) Nemzeti szinten egységesített, többnyire tesztekre épülő vizsgarendszer b) Kompetencia- portfolió létrehozása c) Gyakorlati próbatétel d) Az eljárás fő része a beszélgetés, az interjú és ezenkívül a fenti módszerek ötvözése. a)
Sztenderdizált tesztek - leginkább az USA-ban alkalmazzák - ezek a tesztek ugyanazt mérik, amit a formális tanulás végén a kimeneti értékelések - a teszt olcsó, jól sztenderdizálható
b)
Kompetencia-portfolió létrehozása - egyéni tapasztalatok feltárása, elemzése, dokumentálása - olyan elemeket jegyeznek fel, amelyek a munkavégzés szempontjából fontosak lehetnek - a portfolió tartalmazhat elkészített munkadarabokat, írásos dokumentumokat, ajánlásokat, beszámolókat, bizonyítványokat, kitüntetéseket, ajánlóleveleket - a portfolió készítése lehet egy kommunikáción alapuló folyamat - a beszélgetés során kiderül, hogy a jelentkező milyen képességekkel, kézségekkel, tapasztalatokkal rendelkezik - munkanélküliek esetében fontos lehet, amikor újra munkába szeretnének állni
c)
Gyakorlati próbatétel - egy speciális értékelő teszt, munkafeladat elkészítése - széles körben alkalmazható sztenderdizált formában - kifejlesztett tesztekkel nem mérhető szakmai ismeretek vizsgálására szolgál - az elfogadás nem szintek, vagy pontszámok alapján történik - a végső minősítés alkalmas, vagy alkalmatlan
d)
Interjú - nagymértékben egyénre szabott - a beszélgetés, az interjú munkafeladattal
kiegészülhet
teljesítményértékeléssel,
speciális
Az egyes módszerek fejlődnek, alakulnak. A portfolió is nagy változásokon ment keresztül. Eleinte a személyiségfejlődésre összpontosított, de mára már sokkal inkább a teljesítményre orientált megközelítés nyer teret. Az első esetben a portfolió létrehozása is egy tanulási folyamatként értékelhető, addig második esetben a portfoliónak, mint terméknek a létrehozása lesz fontos. A halifaxi PLA centrumban már 1996 óta használják a portfolió módszerét. A legnehezebb feladat mindig az volt, hogy az emberek pesszimizmusát leküzdjék és ráébresszék őket arra, hogy menyi mindent tudnak, ismernek már. Ez az első és legfontosabb lépés, ha valaki új munka után 14
kutat. Mindehhez igen nagy segítséget nyújt a portfolió, hiszen össze kell szedni minden tudást, ismeretet, végzettséget és így a jelentkező könnyebben átlátja, hogy mit is tud és mit nem. Minden információ pontosan dokumentálva van, továbbá igen nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati képzésre. A portfolió módszer legnagyobb sikere abban áll, hogy ha lassanként is, de a diákok és így akár a felnőttek is folyamatosan építgetik a saját tudásbázisukat és látva, hogy egyre több mindent tudnak, egyszerre az önbizalmuk is növekszik, ami mindenképpen sikeres lehet egy új állás keresésekor.(Douglas Myers, 2001.). A Magyar Virtuális Enciklopédia is kitér arra, hogy a PLA felmérés mindig alkalmazkodik az adott szakterület jellegéhez. Általában teszt megírása, vagy gyakorlati projekt elkészítése a feladat. Úgy vélem, hogy a legoptimálisabb módszer a fent felsoroltak ötvözete. A portfolió készítése mindenképpen célravezető, de érdemes ezt ötvözni egy gyakorlati próbatétellel, vagy személyes interjúval, vagy akár mindkettővel. A gyakorlati próbatétel fontossága abban áll, hogy a korábban megszerzett ismeretek jelentős része gyakorlati jellegű lehet és ez a tudás, ismeret, egy teszt során nem biztos, hogy felszínre kerülhet. A cél az, hogy valós és a lehető legátfogóbb képet kapjuk a tudásról. A Székesfehérvári Regionális Munkaerõfejlesztõ és Képzõ Központ (SZRMKK) honlapján szintén olvashatunk egy olyan eljárásról, ami az előzetes tudás felméréséről és elismeréséről szól. Az eljárás neve: ETFE. A cél itt is az, hogy a tanuló, látva a tanfolyam, az elvégzendő kurzusok követelményeit, lehetőséget kapjon arra, hogy számot adjon eddigi tudásáról és így felmentést szerezhessen bizonyos tantárgyak, modulok hallgatása alól, ha egy megfelelő szintet elér a felmérésen. A következő ábra az EFTE eljárás algoritmusát mutatja be. Látható, hogy egyértelmű bemeneti és kimeneti lehetőségek vannak. A jelentkező átláthatja, hogy milyen folyamat során kaphat bizonyítványt.
15
1. ábra: ETFE eljárás10
10
http://www.szrmkk.hu/etfe.htm
16
2.5.3 Külföldi példák az előzetes tudás felmérésére és elismerésére A XXI. században egy egészen új tanulási kultúrát kell kialakítani, megteremteni. Ennek az új kultúrának mindenképpen része kell, hogy legyen az élethosszig tartó tanulás és az előzetes tudás elismerése is. A tanulásról alkotott új felfogás kialakulásának feltétele az, hogy a formális, az informális és a nem formális tanulás megbecsülése és elismerése azonos legyen. A cél az lenne, hogy egy olyan szintre jussunk el, hogy a tanulás összes formája elfogadott, elismert legyen. A különböző tanulási formák közötti szakadékot át kell hidalni, de ehhez az egyéni tanulási utak kialakítását kellene elősegíteni. „Az Európai Unió szilárd elkötelezettséget követel az oktatás és a képzés világától. Megköveteli, hogy az oktatási és képzési rendszereket úgy lehessen alakítani és fejleszteni, hogy azok a tudásalapú társadalomban mindenki által igényelt kézségeket és jártasságot adják át; hogy az egész életen át tartó tanulás vonzó és kifizetődő legyen; továbbá a társadalom minden tagjához eljusson.”11 Ebben a folyamatban a nyugat-európai országok és az amerikaiak mindenképpen előttünk járnak. Hiszen több országban is van már működő rendszer az előzetes tudás felmérésére és elismerésére. Mihály Ildikó az Új Pedagógiai Szemle 2000/11. számában a „Törekvések az előzetesen megszerzett tudás meg,- és elismer(tet)ésére” című cikkében egy igen részletes bemutatást adott arról, hogy a nyugat-európai országokban és Amerikában milyen módon történik az előzetes tudás felmérése és elismerése: a)
Franciaországi tapasztalatok
1985-ben Franciaországban a Munkaügyi Minisztérium körlevelet adott ki, melyben felhívta az érintettek figyelmét a már előzetesen megszerzett tudás felhasználásának előnyeire. Ebben a dokumentumban is megjelent az ismeretek kategorizálása, pontosítása és felsorolása. Fontos szerepet kapott a végzett munka, a megszerzett szakképesítés mellett az egyéni kompetencia, amelyhez akár szakmai tevékenység, akár független (szabadidős tevékenység, családi munkavégzés), vagy szervezett tanulási alkalmak során hozzá lehet jutni. A CEDEFOP12 számára készített francia országjelentés új fogalmat is bevezetett: a tapasztalati képzést. A tapasztalati képzés esetében is fontos a fent említett szabadidős tevékenységből, élethelyzetekből származó tudás. De ez a tudás akkor hasznosítható főként, ha a hallottakat, tapasztaltakat tudatosan végiggondoljuk. Egyrészt formába kell önteni a tapasztaltak mibenlétét, másrészt tovább kell fejleszteni a tapasztalatot, harmadrészt pedig a megfelelő összefüggésekbe kell helyezni. Ha ezt a folyamatot sikerül következetesen végigvinni, akkor az ismeretek érvényesítésének egy olyan rendszere alakulhat ki, amely során a legitim diplomákhoz hasonló minősítést lehet
11
Oktatási
Minisztérium
(2001):
Az
Oktatási
Tanács
jelentése
az
Európai
Tanács
In: http://www.om.hu/2002.02.14. 12
Centre Européen pour le Developpement de la Formation Professionnelle. (Euópai Szakképzés- fejlesztési Központ, melynek jelenlegi székhelye a görögországi Thessaloniki.)
17
felé.
szerezni, csak kicsit másként. Egy ilyen rendszer kialakításához együtt kell működnie a közoktatási, a felsőoktatási és az agrártárca intézményeinek. Franciaországban ennek az együttműködésnek az eredményeképpen 1992 óta mindenki, aki legalább 5 esztendőn keresztül egy adott szakterületen dolgozott, hivatalosan is megkérheti szakismeretei validációját. Hogyan történik ez a validáció? A francia szakképzési rendszer két eszközt is igénybe vesz a validáció következetes megvalósítása érdekében. Az egyik az egyének számára összeállított kompetenciamérleg, a másik pedig a szakmai és személyi mérleg. Az egyéni kompetenciák akkreditációjának szükségességére már a „Fehér könyv az oktatásról és képzésről” is kitért. A kompetenciamérlegek elkészítése viszont inkább a cégek és vállalatok humánerőforrás-gazdálkodási programjában játszhat fontos szerepet. Hiszen a kompetenciamérlegek segítségével könnyebben megtervezhetők a személyzettel a jövőbeli fejlesztések, látható, hogy kinek milyen továbbképzésekre van, vagy lesz szüksége. 1984-ben Franciaországban már 700 kompetenciamérleg-központ létezéséről adtak számot, de a nem megfelelő kihasználtság miatt megszűntek. De így is e másfél évtized alatt 125 ezer kompetenciamérleg elkészítésére került sor. Ez igen nagy teljesítmény, hiszen optimális esetben egy személy kompetenciamérlegének összeállítása 19 órát vesz igénybe. Természetesen ezek a mérlegek korántsem tekinthetők az előzetesen megszerzett tudás validációjának, de nagymértékben hozzájárulhatnak ahhoz. b) Brit tapasztalatok A CEDEFOP megbízásából a francia országjelentés készítésével egy időben felmérték az Egyesült Királyságban is a korábban megszerzett ismeretekkel kapcsolatos szakmai tevékenység eredményeit. Azonban a két beszámoló szemléletmódja igencsak különbözik egymástól. Az informális tanulás a brit beszámolóban is nagyon fontos szerepet kap, főként a szakképzésben és felsőoktatásban. Azonban a brit szakértők igen sajátos irányból közelítik meg a kérdést, az otthon végzett, fizetség nélküli munka és a foglalkozásszerű tevékenység közötti kapcsolat felől. Az elmúlt esztendőkben számos olyan projekt készült, amelyek a különféle tanulási módszerek jellegzetességeit tárták fel. Így került előtérbe az otthoni, a családon belüli tevékenységekhez kapcsolódó ismeretek és kompetenciák megszerzésének folyamata. Főként azért, mert a brit munkaadók kevés hajlandóságot mutattak az így megszerzett tudás elismerésére. A tanulmány készítésének célja az volt, hogy a vizsgálati tapasztalatok segítségével szélesebb szakmai körökben is elfogadtassák az előzetes tudás elismertetésének gyakorlatát, hiszen e nélkül a felnőttek szakképzése és oktatása iránti tömeges igény kielégítése szinte lehetetlen. A tanulmány készítése során nemcsak a fogalom tisztázásáig sikerült eljutniuk, hanem rávilágítottak a bevezetés akadályaira, felvázolták a költségigényeket. Továbbá bemutatták az alkalmazhatóság különféle helyeit és részletezték az elengedhetetlen minőségbiztosítási szempontokat. A végső cél nem más, mint az, hogy a korábban, valamilyen módon megszerzett ismereteket elfogadják, akkreditálják, azaz a tudás kreditálható legyen. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a kreditet nem annyira a tapasztalatra, sokkal inkább a tudásra adják. A brit gyakorlatot a szakma eredményesnek ítéli. Az alkalmazás fő területeit a 21, illetve 25 év felettiek szakképzésében látják leginkább hatékonynak, de a módszert a felnőttoktatásban is 18
igyekeznek kamatoztatni. Elsősorban az oktatási folyamatba a kezdőponton túl bekapcsolódni szándékozókat vizsgálják, hogy képesek lesznek-e társaikkal együtt folytatni a programot. Lehetséges alkalmazási területként főként a humán szakmákat jelölték meg: ápolói és gyermekgondozó kurzusok, jogi és művészeti képzési programok, tanítási gyakorlatok, hiszen az itt szükséges kompetenciák esetében lehet a legmegbízhatóbban számítani a korábban megszerzett tapasztalatok hatékony érvényesítésére. c) Az amerikai kontinens eredményeiről Napjainkra már több évtizedes múltra visszatekintő amerikai és kanadai folyamat eredményeként az előzetesen megszerzett tudás megfelelő szintű hasznosítására egy egész intézményhálózatot is létrehoztak. Ezek az úgynevezett PLA-centrumok. Ezeknek az intézményeknek a feladata a következő: azokat a képzőhelyeket kell pontos információval ellátni a jelentkezőkkel kapcsolatban, amelyek az ipar, vagy a kereskedelem területén elhelyezkedni kívánó munkanélküliek, vagy valami miatt változtatni kívánó jelentkezők képzését végzik. A feladat az, hogy a jelentkezők tudását a lehető legpontosabban feltérképezzék. Ezeket a centrumokat az állam működteti. A centrumokban szakértők és tanácsadók egyénileg foglalkoznak a jelentkezőkkel. Eredményességük nagyban annak köszönhető, hogy mérési eredményeiket országosan egységes és pontos kreditrendszerbe foglalják, így mindenki számára egyértelmű és világos. A nemzetközi elvárások 3 pontban foglalhatók össze: jó szándék, sok energia és sok-sok idő, pénz és szakértelem. a)
EAN Gordon szerint elsősorban arra van szükség, hogy a mostani körülmények között az ismeretek elismerését megbízhatóan általánossá lehessen tenni. E nélkül az Európában várható nemzetek közötti együttműködés lehetetlen.
b)
Egy közösségi program a Leonardo „Agenda 2000” akciója. Ezen program célja, hogy olyan stratégiai eszközt dolgozzon ki, amely alkalmas az európai oktatás fejlesztési törekvéseinek támogatására, az új ismeretek kialakítására és a régiek hatékony elismertetésének segítésére.
Mindez a csatlakozni kívánó országok számára is átgondolandó problémakör. Mindenképpen foglalkozniuk kell az előzetesen megszerzett tudás kérdésével. A gyors változások sosem eredményesek. Számos elemző és értékelő vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy az előzetes tudás értékelését, elismerését érdemben lehessen bevezetni. „Az utóbbi fél évtizedben ugyanis mintha túlságosan is nagy nyomás nehezedett volna az egyénre;, annyi újat kellett megismernie, elfogadnia, miközben egyre nyilvánvalóbb lett számára az is, hogy tulajdonképpen kizárólag ő maga felel a saját életpályájáért, annak sikereiért és kudarcaiért egyaránt. Jogosan vetődik fel a kérdés: nem jelenti-e ez azt is, hogy a társadalom az egyénre rakott felelősség súlyával lehetőséget talált arra, hogy a saját felelősségét ugyanennyivel
19
kisebbítse. Mert ha ez így lenne, akkor ezen a téren is tovább kell az újabb lehetőségeket keresni a kívánatos egyensúly megteremtése érdekében.”13 2.5.4
A külföldi példák rövid összevetése
Minden rendszer más és más. Minden ország más és más. Minden ember különbözik egymástól. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma gondolat. Minden ember különböző célokat tűzött ki maga elé. De egy biztos. Folyamatosan egyre inkább szükség lesz mindarra a tudásra, amit előzetesen megszerzett tudásnak nevezhetünk. Láthattuk, hogy Franciaországban fontosnak tartják a tapasztalati úton megszerzett tudást és ezt különféle formában értékelik is. Majd egy sikeres vizsga után a jelentkező kézhez kapja a dokumentumát, ami úgynevezett kompetencia - bizonyítvány, vagy esetleg diploma. A britek legfontosabb kezdeményezése, hogy az otthoni, háztartásban végzett munkát elismerjék. Ez az ötlet igen fontos, hiszen, ha egy családban van 4-5 gyerek és az édesanya otthon dolgozik, akkor bizonyára rengeteget foglalkozik a háztartással és számos olyan ismeret lesz a fejében, ami a fiatalabb lányok okulására szolgálhat. Amerikában pedig a korábban már említett PLA centrumok működnek, amelyek jóval szélesebb körű oktatást, felméréseket tudnak biztosítani. Az egyik ilyen centrum Halifaxban működik. Számos konferenciát, tanulmányi szemináriumot szerveznek. Jane Stewart beszámolt arról, hogy a jövő mindenképpen attól függ, hogy kiben mennyi a tanulásra való hajlam. Az informális tanulás mindenképpen fontosabb a formálissal szemben. Valójában az informális tanulás során kerül felszínre a diákok igaz, valódi mivolta. Sokkal inkább saját magukat tudják adni egy szabadabb, iskolától távoli közegben, mint a kötött tantermi keretek között. A PLA centrumok célja, hogy városokat és országokat is összekössön (Stewart, 2001.). Számos olyan internetes oldal létezik angolul, amelyek foglalkoznak az előzetesen megszerzett tudással. A halifaxi mellett említhetném a James Madison University weblapját14, ami szintén igen jól használható. Külön menüpontokban tájékozódhatnak a diákok és az érdeklődők. Számos weblapot, példát lehetne még felsorolni, de az előzetesen megszerzett tudás felmérésének és elismerésének különféle megvalósítási módjaitól függetlenül mindenhol egy a cél. Megértetni az emberekkel, hogy a korábban megszerzett ismereteik igenis a fejükben vannak és mindenképpen kamatoztatni kell mindazt, amit már korábban megtanultak, elsajátítottak.
13
MIHÁLY Ildikó: Törekvések az előzetesen megszerzett tudás meg,-és elismer(tet)ésére. In.: Új Pedagógiai Szemle, 2000/11.
14
http://www.jmu.edu/
20
3. Magyarországi kezdeményezések az előzetesen megszerzett tudás felmérésére és elismerésére 3.1 Nemzeti Felnőttképzési Intézet (NFI) Magyarországon jelenleg a felnőttképzés terén van a legtöbb kezdeményezés és próbálkozás a nem formális, vagy informális úton megszerzett előzetes tudás felmérésére és elismerésére. Fontos lépésnek tekinthető, hogy 2002. július 15-én a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter megalapította a Nemzeti Felnőttképzési Intézetet, mint a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium önálló, központi költségvetési intézményét. Az intézmény feladatai között elsődlegesen a felnőttképzési tevékenység szakmai és módszertani fejlesztése áll és ezzel kapcsolatos kutatások országos összehangolása. Továbbá a felnőttképzésben dolgozó tanárok és szakemberek módszertani továbbképzésének fejlesztése is fontos. Az NFI fejlesztési területei között nagy szerepet kap a megelőző tudás mérésére kifejlesztett anyagok és a több mint két tucat e-learning program kipróbálása. Az intézmény az Európai Unió hasonló jellegű intézeteivel is folyamatos kapcsolatot tart fenn és a testvérkapcsolatokat folyamatosan bővítik. Valójában az NFI tevékenységi köre magában foglal olyan elemeket, feladatokat, kutatásokat, mint Amerikában az úgynevezett PLA centrumok. Természetesen a Nemzeti Felnőttképzési Intézet nem foglalkozik olyan mélységben az előzetesen megszerzett tudás felmérésével és elismerésével, mint a PLA centrumok, de már kezdeményezések vannak és talán egy idő múlva nálunk, Magyarországon is kiépül egy olyan hálózat, amely az előzetesen megszerzett tudás elismerésével foglalkozik. Az NFI a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium megbízásából számos pályázatot kiír. Zachár László, az Intézet igazgatója, a Felnőttképzés című lapnak adott exkluzív interjúban elmondta, hogy a 2002. és 2003. évi keretek terhére kiírt pályázatok összesen körülbelül 5 és fél milliárd forint támogatást kaptak 14 programban. A pályázati témakörök között az egyik a megelőző tudás mérésére vonatkozott. Összesen 139 millió forint támogatás jutott erre a célra és 54 intézmény volt érintett a témában. A következő két diagram a 2003-ban kiírt pályázatok megoszlását mutatja az érintett intézmények száma szerint, illetve az elnyert összegek alapján. A megelőző tudás mérésének támogatása még nincs az elsők között, de már az is előrelépésnek tekinthető, hogy bekerült a támogatott témakörök közé. A cél az lenne, hogy folyamatosan egyre több támogatást kapjon az oktatás ezen része is.
21
Felnőttképzési programok támogatása Akkreditált felnőttképzési intézmények tárgyi-technikai eszközfeltételeinek fejlesztése
0,5%
Média- és sajtó szervezeti műsorainak, illetve civil szervezetek rendezvényeinek támogatása
2,5% 2,7%
Kutatások támogatása
5,3% 16,6%
38,8% E-learning programok kidolgozása
A megelőző tudás mérése 34,2% Pályaorientációs informáltságok pálya- és szakmaválasztás támogatását segítő pályázat
2. ábra: Az NFI által 2003-ban kiírt pályázatok megoszlása az elnyert összegek alapján15 Felnőttképzési programok támogatása
1,3% 5,5% 2,4% 31,1%
14,3%
A kkreditált f elnőttképzési intézmények tárgyi-technikai eszközf eltételeinek f ejlesztése Média- és sajtó szervezeti műsorainak, illetve civil szervezetek rendezvényeinek támogatása E-learning programok kidolgozása
A megelőző tudás mérése 45,4% Pályaorientációs inf ormáltságok pályaés szakmaválasztás támogatását segítő pályázat
3. ábra: Az NFI által 2003-ban kiírt pályázatok megoszlása az érintett intézmények száma szerint16 15
DR. BARTA Tamás: Az élet maga a tanulás. In: Felnőttképzés, II. évfolyam, 1.szám, 4. o.
16
DR. BARTA Tamás: Az élet maga a tanulás. In: Felnőttképzés, II. évfolyam, 1.szám, 4. o.
22
3.2 Ismerjük-e lehetőségeinket? Varró Ferencné a Szent István Egyetem levelező tagozatos hallgatói között végzett egy vizsgálatot. A felmérés célja az volt, hogy kiderüljön napjainkban a felnőttképzésben részt vevők előtt mennyire ismert a nem formális képzésben szerzett ismeretek elismertetése, továbbá mennyire ismertek az európai példák, mennyire tartják ezt követhetőnek a hazai viszonylatokban, illetve saját tapasztalataikat beszámítva mennyire látják realitását az elismertethetőségnek. A kérdőívek feldolgozása szakonként, évfolyamonként történt. A kutatásban 91 humánerőforrás-menedzser szakon tanuló, 99 szociálpedagógus szakon tanuló, 62 könyvtár szakos és 138 művelődésszervező szakos hallgató vett részt. A humán erőforrás szakon II. évfolyamos, a szociálpedagógus szakon I., II. és III. évfolyamos, a könyvtár szakon I., II., III. és IV. évfolyamos, a művelődésszervező szakon pedig I. és III. évfolyamos hallgatók töltöttek ki kérdőíveket. A hallgatók több mint fele nappali tagozaton gimnáziumot vagy szakközépiskolát, kisebb részük ipari iskolát, technikumot, vagy dolgozók gimnáziumát végzett. Érdemes áttekinteni a felmérésben résztvevők életkori megoszlását, hiszen egészen más elképzelése lehet az előzetes tudás elismeréséről egy 35-40 évesnek, vagy a 19-25 éves korosztálynak. 1. táblázat: A felmérésben résztvevők életkori megoszlása17
19-25 éves
26-30 éves
31-40 éves
40 év felett
Humánerőforrásmenedzsment
38%
27%
32%
3%
Szociálpedagógus
49%
17%
25%
9%
Könyvtár
42%
23%
26%
9%
Művelődésszervező
39%
33%
21%
7%
ÖSSZESEN:
42%
25%
26%
7%
A vizsgálat során a kérdőívek kitöltése név nélkül történt, a szakot, az évfolyamot, a munkahelyet, a foglalkozást kellett megjelölni. A kérdőív 5 kérdést tartalmazott. Az első kérdés így hangzott: „Európa néhány országában (Franciaország, Anglia, a skandináv országok) a szakképzés minden szintjén (a felsőoktatásban is) elismerik, beszámítják a képzésben a munkaköréhez szükséges, önállóan megszerzett ismereteket. Elképzelhetőnek tartja-e a rendszer bevezetését a magyar felsőoktatásban?”.
17
VARRÓ Ferencné: A jövő márkajegye: a gyors változás, In: Felnőttképzés II. éfolyam 4.szám., 36.old.
23
Az első kérdésre adott válaszok azt mutatják, hogy a felnőttoktatásban részt vevők között ismertek a külföldi példák és a magyar felsőoktatásban is elképzelhetőnek tartják az önállóan megszerzett ismeretek beszámítását. A megkérdezettek azonban nagyrészt nincsenek tisztában azzal, hogy mi a különbség a formális, a nem formális és az informális tanulás között. A válaszadók nagyon sokszor csak az elméleti oktatás tananyagaiban gondolkodtak és csupán konkrét tantárgyakra irányult a figyelmük. Arra helyezik a hangsúlyt, hogy kognitíve milyen tantárgyakat fognak tanulni és fel sem merült bennük, hogy a gyakorlati képzés során, az informális képzésben megszerzett ismereteket elismertessék.
100% 90% 80% 70% 60%
85,71% 91,94%
94,95%
94,20%
50%
Igen Nem
40% 30% 20% 10%
14,29% 5,05%
8,06%
Szoc.ped.
Könyvtár
5,80%
0% HEM
Műv.sz.
4. ábra: Az 1. kérdésre adott válaszok 18
A felvételi eljárás során való nem formális képzésben történt ismeretek beszámítását már kevesen tartják a mai felsőoktatási eljárásban megvalósíthatónak. Kevesen látják reálisnak, hogy a felvételi rendszer rugalmasabbá tud válni és nemcsak a középiskolában előírt, tantervi tananyag számonkérése legyen az egyetlen felvételi követelmény. Így egyértelmű, hogy a frissen érettségizettektől nem is lehet elvárni, hogy ne a megszokott formális rendszer keretei között gondolkodjanak. Viszont, ha valaki már több éves gyakorlattal rendelkezik, akkor már nehézséget okozhat a középiskolás tananyaghoz való visszatérés. Így számukra a több éves munkatapasztalathoz kapcsolódó, nem formális úton szerzett ismereteket számonkérő, szakmai elbeszélgetést tartalmazó felvételi vizsga, már jóval közelebb állna a gyakorlati élethez.
18
VARRÓ Ferencné: A jövő márkajegye: a gyors változás, In: Felnőttképzés II. éfolyam 4.szám, 37.old..
24
A második kérdés a következő volt: „Véleménye szerint van-e realitása annak, hogy az előzőekben említett önállóan megszerzett ismereteket elismerve, mentesítsék az oktatásra jelentkezőket a felvételi eljárás alól a felsőoktatásban?”.
100% 90% 80% 70%
60,44%
63,64%
66,13%
60,87%
60%
rés zben
50%
igen
40% 30% 20% 10% 0%
nem
14,29% 29,29%
25,80%
31,88%
7,07%
8,07%
7,25%
Könyvtár
Műv.s z.
25,27%
HEM
Szoc.ped.
5. ábra: A 2. kérdésre adott válaszok19
Kategorikus elutasítás csak 11,54 %-nál jelent meg és 243 fő, azaz 62,31% értett egyet a részbeni elismeréssel. Ez igen magas százalék. Nem lehet azonos szempontok alapján mérni a középiskolás tananyag számonkérést egy frissen érettségiző vagy a már sok évet munkahelyen dolgozó és a szakhoz inkább kapcsolódó gyakorlati ismeretekkel rendelkező jelölt között. Érződik a változtatás fontossága, de pontosan körülhatárolható megoldási stratégia még nincsen. Nagyon sokan csak a formális oktatás keretei között tudnak gondolkozni és nem tudják ebbe a keretbe beilleszteni a nem formális és az informális képzés sajátosságait. A harmadik kérdés arra vonatkozott, hogy a válaszadók véleménye szerint elfogadható lenne-e, ha az előzetesen megszerzett ismereteket kreditben mérnék a felsőfokú képzésben. A felmérésben résztvevők között már 150 fő volt, aki elsősként kreditrendszerben tanul. Közülük 130 fő elfogadhatónak tartja az előzetesen megszerzett ismeretek kreditben való elismerését. Magyarországon a kreditrendszer még igencsak gyerekcipőben jár. Elsősorban a tantárgyakhoz rendelve működik az ismeretek kreditben való elismerése és ezzel leginkább a formális oktatáshoz kötődik. Ha egy-egy diák külföldre megy tanulni, akkor az elméleti tárgyak elismerése legtöbbször gond nélkül történik, de a gyakorlati tantárgyak elfogadása sokszor akadályokba ütközik.
19
VARRÓ Ferencné: A jövő márkajegye: a gyors változás, In: Felnőttképzés II. éfolyam 4.szám., 37.old..
25
100% 90% 80% 70% 60%
69,35%
76,92%
85,51%
88,89%
Igen
50%
Nem
40% 30% 20% 10%
30,65%
23,08%
14,49%
11,11%
0% HEM
Szoc.ped.
Könyvtár
Műv.sz.
6. ábra: A 3. kérdésre adott válaszok20
Bár a kredittörvény kimondja, hogy minden, tanulmányi munkaidő-ráfordítással járó tanulmányi követelmény teljesítését felsőoktatási kreditpontban mérik. Tulajdonképpen a kredittörvény elfogadása volt az első lépés, hogy törvény által biztosított legyen a formális úton szerzett ismeretek mellett, az informális úton szerzett ismeretek elismerése is. A negyedik kérdésnél azt vizsgálták, hogy a felnőttképzésben résztvevők milyen szakterületeken tartják elismerhetőnek az önállóan megszerzett ismereteket. Az összesített értékelésnél kiemelkedő érték jutott a közgazdasági ismereteknek. A szociálpedagógus szaknál az egészségügy, a jog és a közgazdasági ismeretek álltak első helyen. A humán erőforrás menedzser szaknál a második kiemelkedő értéket a pénzügyi ismeret kapta. Művelődésszervező szakon a közigazgatás után a közgazdaságtan következett. Ez az eredmény azért nem meglepő, mert igazán a közgazdasági, a jogi, a pénzügyi, az egészségügyi és a közigazgatási ismeretek azok, amelyeket az emberek gyakran szerezhetnek meg informális úton, hiszen a mindennapi életben is hasznát vehetjük ezeknek az ismereteknek. Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy milyen szakterületeket jelölnének meg a hallgatók, amelyeket a jelenlegi tanulmányaiknál beszámíthatnának. A humán erőforrás menedzser szaknál legtöbben a jogi ismereteket, a nyelvismeretet és a szervezési ismereteket jelölték meg. A szociálpedagógus szakon a legtöbbek által megjelölt terület a pedagógia, a szociális munka, a pszichológia. A könyvtár szakon elsősorban az informatikai ismeretek beszámíthatóságára lenne igény. Az újabb és újabb képzésekbe belépők egyre színesebb és sokszínűbb ismeretekkel rendelkeznek és nagyon sokféle tudást hoznak magukkal. Éppen ezért az a fontos, hogy a képzési rendszer rugalmas legyen és alkalmazkodjon a kialakult igényekhez. Egyszóval vegye figyelembe az előzetesen megszerzett tudást. Például a moduláris és kreditálható képzés csak azokat a képzési elemeket biztosítja, amire a hallgatónak éppen szüksége van. Így lerövidíthető a tanulmányok ideje és gazdaságosabban oldható meg a tanulás. 20
VARRÓ Ferencné: A jövő márkajegye: a gyors változás, 37.old.. In: Felnőttképzés II. éfolyam 4.szám.
26
Sajnos az iskolai bürokratizmus még nagyon merev és megrögzött. Nehezen tud kimozdulni a formális oktatás keretei közül. Mindenképpen alapvető szemléletváltozásra van szükség és arra, hogy a felnőttképzés gyakorlatorientáltabb, illetve kompetenciaorientáltabb és munkahelyi tapasztalaton alapuló legyen. A felmérés összességében bebizonyította, hogy a hallgatók is fontosnak érzik az előzetesen megszerzett tudás felmérését és elismerését, hiszen így mind a hazai, mind pedig a külföldi tanulmányok elvégzése könnyebb lenne.
3.3 Az ECDL (European Computer Driving Licence) vizsga Mára már mindenki számára ismerősen cseng ez a négy betűből álló mozaikszó: ECDL: Európai Számítógép-használói Jogosítvány. Ez a jogosítvány az Európai Unió által támogatott, egységes európai számítógép-használói bizonyítvány, amely elsősorban felhasználói ismereteket igazol és nem informatikai ismereteket. Az ECDL vizsgarendszert először Finnországban vezették be 1994-ben. 1997-ben már létre is jött a nemzetközi ECDL Alapítvány, amely több mint 20 országban vezette be és felügyeli az ECDL rendszert. A kezdetek óta már Európán kívüli országok is csatlakoztak ehhez a rendszerhez (Kanada, Dél-Afrika). Ezekben az országokban a rendszer neve: ICDL, azaz Internatinal Computer Driving Licence. Magyarország képviseletében, 1997-ben a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság csatlakozott a rendszerhez. Mára már számos olyan központ működik az országban, ahol lehetőség van arra, hogy a jelentkezők tanuljanak és vizsgázzanak az ECDL rendszer alapján. Az ECDL vizsgarendszer moduláris felépítésű. Összesen hét modulból áll a képzés: ITAlapismeretek, Operációs rendszerek, Szövegszerkesztés, Táblázatkezelés, Adatbázis-kezelés, Prezentáció, Információ és kommunikáció. Ezek a modulok külön-külön is elvégezhetők, tetszőleges sorrendben, ahogy a jelentkezőnek a legoptimálisabb. Sőt arra is lehetőség van, hogy valaki csak vizsgázni jöjjön és nem kell részt vennie a tanfolyamon, a felkészítésen. A vizsgaidőpontok megtalálhatók az interneten, bárki tájékozódhat arról, hogy mikor, melyik vizsgaközpontban, melyik modulból lesz majd vizsga. A követelmények szintén olvashatók a rendszer honlapján és mintafeladatokat is láthatnak a jelentkezők. Egyszóval bárkinek lehetősége van felkészülni a vizsgára, akár otthon, akár egyéb keretek között. Csupán annyi megkötés van, hogy a modulokat három éven belül kell teljesíteni, mert egy vizsgakártya három évig érvényes, lejárta után új vizsgakártyát kell váltani és az addig letett vizsgákat meg kell ismételni. Fontos tudni azt is, hogy ha valaki az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő bizonyos szakképesítésekkel rendelkezik, akkor vizsgamentességet kaphat. Teljes vizsgamentesség jár például az Informatikus, a Számítástechnikai programozó, Számítástechnikai rendszerprogramozó, Multimédia-fejlesztő, Információrendszer-szervező, vagy a Gazdasági informatikus I. végzettségűeknek. Részleges vizsgamentesség pedig a Számítógép-kezelő (használó), a Szoftver-üzemeltető, vagy a Gazdasági informatikus II. szakképesítéssel rendelkezőknek van. Mindez azt példázza, hogy az ECDL vizsgarendszerben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a jelentkezők előzetes tudását is beszámítsák a jogosítvány megszerzésének folyamatába. Az előzetesen megszerzett ismeretek származhatnak formális tanulásból, de akár nem formális tanulásból is. Lehet, hogy valakinek a munkahelyén lehetősége volt arra, hogy megtanulja a 27
számítógép használatát kezelését, de később minderről bizonyítványt is szeretne szerezni. Igen hosszadalmas és felesleges lenne, ha több olyan órát végig kellene hallgatnia olyan témáról, amit már tud, amit már megtanult. Így csak vizsgázni megy el és sokkal rövidebb idő alatt, kevesebb pénzből megszerezheti a szükséges modulokból a bizonyítványt.
3.4 Az előzetesen megszerzett tudás felmérésének és elismerésének feltételei Az előző fejezetben bemutatott ECDL rendszer is jól példázza, hogy komoly, átgondolt munka eredménye lehet egy jól működő modell megalkotása az előzetesen megszerzett tudás elismerésére Magyarországon is. Biztos alapokra kell helyezni egy olyan fontos rendszert, amelyben lehetőség lenne a korábban megszerzett tudás elismerésére. A biztos alaphoz pedig nemcsak egy jól működő ellenőrző rendszert kell kidolgozni, hanem azt is érdemes lenne végiggondolni, hogy miként lehetne az oktatást úgy átalakítani, hogy átláthatóbb, gyakorlatorientáltabb legyen. Fontos lenne, hogy a tananyag moduláris felépítettsége. Így a megtanulandó ismeretanyag egyegy részegységéről is számot lehetne adni. A hallgatóknak lehetősége lenne arra, hogy saját maguk osszák be az idejüket, amit tanulásra szánnak. Továbbá egyértelmű bemeneti és kimeneti feltételeket kellene adni az egyes modulokra vonatkozóan, így minden jelentkező tisztában lenne azzal, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni az adott területen. A másik nagyon fontos elem a gyakorlatcentrikusság, azaz kompetencia alapú képzés. (Kompetenciának nevezzük „azoknak a tudáselemeknek az összességét, amelyek a további betanítás nélkül, önálló és eredményes munkavégzést tesznek lehetővé.”21). Természetesen minden szakmához kapcsolódóan vannak meghatározott tudáselemek, amelyek ismerete elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy valaki jó munkát tudjon végezni a szakterületén. A szakképzés során az lenne a legfontosabb feladat, hogy ezeket a kompetenciákat kialakítsák a hallgatókban. Az előzetes tudás elismerésének egyik alapvető feltétele lenne, hogy az oktatási rendszerek nyitottak legyenek. Lehetőséget kellene teremteni arra, hogy valaki később is bekapcsolódhasson a tanulmányokba, ha a korábban tanított ismeretanyagoknak már birtokában van. Ha pedig valaki a tanulmányok kiszabott időkerete előtt elsajátítja a tudásanyagot, mert több előismerete, tudása volt, mint a többieknek, akkor lehetősége legyen tudásáról már korábban számot adni.
21
ZACHÁR László: A felnőttképzés korszerű elvei és modelljei. In: Felnőttképzés, II. évfolyam, 4.szám, 10-11. o.
28
4.
Hogyan tovább az előzetes tudás felmérésével és elismerésével kapcsolatban?
Dolgozatom egy kiindulópont, egy startkocka. A későbbiekben szeretném továbbírni, kibővíteni az értekezést. Éppen ezért fontos meghatározni egy irányt, amerre érdemes elindulni. Dolgozatom írása közben mindvégig fülemben csengett egy mondat, amit a halifaxi PLA centrum honlapján olvastam: „Everything you know and can do-evereything you’ve learned in the community, the workplace, your family-that’s real learning.”22(Minden amit tudsz és amit meg tudsz tenni, minden, amit valaha a környezetetben, a munkahelyeden, a családodban tanultál, az igazi tudást, a lényeges tanulást jelenti.) Ez az egy gondolat mottóként él bennem és mindenképpen meghatározó jelentőségű a későbbi vizsgálatok, kutatások szempontjából. Tervem, hogy a szakirodalom, az elméleti ismeretek feltérképezése után, egyéni kutatásokba kezdjek. Vizsgálataim főként az irodalom és az informatika területére terjednének ki. Első hallásra azt gondolhatnánk, hogy ez a két terület igen távol áll egymástól, pedig ha egy kicsit utánajárunk a dolgoknak, akkor rájöhetünk, hogy egyre több a találkozási pont az informatika és a magyar irodalom között. Viszont mindkét tudomány azon területek közé sorolható, ahol a diákok sok-sok korábbi ismerettel a fejükben érkezhetnek. Célom, hogy a nyugat-európai országokban, vagy a tengerentúlon használt, alkalmazott módszerek segítségével, azaz különféle kérdőívekkel, személyes interjúkkal, gyakorlati próbatételekkel, vagy portfolióval megpróbáljam felmérni, hogy a diákok hol is állnak, mit is tudnak, mert így lehet egyértelmű számomra, hogy honnan érdemes továbbhaladni a diákokkal a tananyag, vagy egyéb ismeretek tárgyalásában. Ezek a gyakorlati tapasztalatok hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a későbbiekben valamiféle olyan rendszer születhessen meg, ami egy általánosan elfogadott modell az előzetesen megszerzett tudás felmérésére és elismerésére. Természetesen tantárgyanként, vagy szakmánként más-más modellt, sémát kellene kidolgozni, mert minden tudományterületen, vagy szakmában, más-más ismeretek, kompetenciák fontosak a továbblépés szempontjából. Vizsgálataim elsősorban a középiskolás, illetve a pályakezdő fiatalok korosztályára esne. Ennek oka, hogy mindkét csoport sajátos problémákkal kell, hogy szembenézzen. Középiskolásként fontos a felvételi, az érettségi, majd végzős főiskolásként, vagy egyetemistaként mindenki az álláskeresés lázában ég. Ezekben a helyzetekben igen nagy segítség lenne, ha az előzetesen megszerezett tudásunk elismertetésére lehetőség biztosítanának. Nem utolsó sorban az a legnagyobb feladat és egyben célom, hogy mind a középiskolás, mind a felnőtt korosztállyal meg kell ismertetni azokat a külföldi PLA centrumokat, ahol már működik az előzetesen megszerezett tudás felmérése és elismerése. Ezeknek a centrumoknak a honlapján sok-sok információhoz juthatnának hozzá a témával kapcsolatban. Továbbá ki kell alakítani bennük azt a hitet, hogy merjék használni mindazt, amit már korábban tanultak, hiszen így sokkal gyorsabbá és hatékonyabbá válhatna az oktatás.
22
www.placenter.ns.ca/visitor/whatisPLA.php, (Dougleas Myers gondolata)
29
Összegzés Mindig nehéz feladat körbejárni egy olyan témát, ami szerteágazó és sokrétű, aminek szinte minden percben megtaláljuk egy újabb kapcsolódási szálát egy már ismertebb gondolathoz. Ez a helyzet az előzetes tudás felmérésével és elismerésével is. Számos külföldi példa, próbálkozás áll előttünk az előzetesen megszerzett tudásanyag elismerésével és felmérésével kapcsolatban. Minden ország a saját oktatási sajátosságaihoz igazítva próbálta kialakítani a tudás ezen formájának elismerési és felmérési rendszerét. Éppen ezért sosem szabad elfelejteni, hogy ezek a külföldi minták csak példaként állhatnak előttünk, de nem szabad egyetlen rendszert sem gondolkodás nélkül teljes egészében átvenni, hiszen nem biztos, hogy idehaza működőképes lenne a modell. Sok apró ötletet, gondolatot lehet kölcsönözni ezekből a külföldi modellekből, de mindig figyelembe kell venni a hazai környezetet, a hazai oktatási kereteket. Az előzetesen megszerzett tudásanyag elismerése és felmérése egyre inkább sürgető feladat lesz itt Magyarországon is, hiszen az embereknek egyre gyorsabban és egyre több mindent kell megtanulniuk. Az elvárás nyilván az, hogy ez a tanulás minél gyorsabban és minél rövidebb idő alatt történjen. Nem feltétlenül az a jó taktika, hogy mindig mindent újra tanuljunk és mindent a nulláról kezdjünk. Az lenne a fontos, hogy megtanuljuk, miként tudjuk felhasználni, átalakítani és kamatoztatni azt a tudást, amit egyszer már megszereztünk. Tanári képesítő dolgozatom megírásával az volt a célom, hogy áttekintsem mindazt a szakirodalmat, ami a témával kapcsolatban itt Magyarországon fellelhető. Főként interneten és folyóiratokban megjelent cikkeket felhasználva készítettem munkámat, hiszen a téma feldolgozása még igen friss itt Magyarországon és könyv formában még nem igen található szakirodalom. Éppen ezért fontosnak tartottam, hogy bemutassak néhány olyan országot, ahol az előzetesen megszerzett tudás mérése és elfogadása már valamilyen formában működik.
30
Felhasznált irodalom [1.] BÁCSI János: Mit tanítunk… Mit tanítsunk? In: Hagyományok és újítások a pedagógiában: Tanulmányok az oktatás-nevelés módszereiről, Szeged, SZTE JGYTFK Gyakorló Ált. Isk., 2003., 24-33. o. [2.] BENEDEK András: Magyarország és az egész életen át tartó tanulás. In: Szakképzési Szemle, XIX. évfolyam, 2003/2., 159-170. o. [3.] BARTA Tamás: Az élet maga a tanulás. In: Felnőttképzés, II. évfolyam, 1.szám, 2-8. o. [4.] LADA László A megelőző tudás mérése. In: Felnőttképzés, I. évfolyam, 2003/1., 61-62. o. [5.] MIHÁLY Ildikó: Törekvések az előzetesen megszerzett elismer(tet)ésére. In: Új Pedagógiai Szemle 2000/11.
tudás
meg,-
és
[6.] NAHALKA István: Az előzetes tudás pedagógiai jelentősége. In: Budapesti Nevelő, 2001/1, 60-66. o. [7.] TÓT Éva: A nem formális tanulás elismerése- szemlélet és módszerek. In: Szakképzési Szemle XVIII. évfolyam, 2002/2., 178-193. o. [8.] UDVARDI-LAKOS Endre: Lifelong learning, modul, kompetencia (Tézisek és magyarázatok). In: Szakképzési Szemle, XVIII. évfolyam, 2002/1., 19-38. o. [9.] VARRÓ Ferencné: A jövő márkajegye: a gyors változás. In: Felnőttképzés, II. évfolyam, 4.szám, 33-41. o. [10.] ZACHÁR László: A felnőttképzés korszerű elvei és modelljei. In: Felnőttképzés, II. évfolyam, 4.szám, 6-12. o. [11.] Második esély az új alapkézségek megszerzésére. In: Szakképzési Szemle, XVIII. évfolyam, 2002/4., 418-425. o. [12.] THE PLA CENTER STORY, Five-Year Riport: 1996-2001, Halifax, Nova Scotia, June 2001.
31
Internetes források: [13.]
www.adm.monash.edu.au
[14.]
www.capla.ca
[15.]
www.caplnz.ac.nz
[16.]
http://edtech.jmu.edu/bis/homepage/PortfolioAssessment.htm
[17.]
www.ecdl.com
[18.]
www.ecdl.hu
[19.]
www.enc.hu
[20.]
www.etfe.hu
[21.]
www.placentre.ns.ca
[22.]
www.placenter.ns.ca/visitor/whatisPLA.php
[23.]
www.ucas.com/candq/apl/index.html
32
