Összehasonlító szociológiai kutatások a határon túli magyarság körében
ASSZIMILÁCIÓS FOLYAMATOK I. RÉSZKUTATÁS:
Iskolaválasztás és anyanyelvhasználat KUTATÁSI DOKUMENTÁCIÓ 1997 október Kutatásvezetők:
Dobos Ferenc (Budapest — BFI) Sorbán Angella (Gyergyószentmiklós - Stúdium) A kutatás támogatói:
Illyés Közalapítvány Művelődési Minisztérium © A dokumentáció bármely adatának további felhasználásához a Balázs Ferenc Intézet hozzájárulása szükséges.
Tartalomjegyzék
I. A KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL.....................................................6 I/1 Módszertani definíciók és a kutatás előfeltevései.............................................8 I/2 Az alkalmazott módszerekről...........................................................................10 I/3 A mintáról és almintákról (Térképek a kutatási pontokról — Kárpát-medence, Kárpátalja)...............11 I/4 A kérdőívről......................................................................................................15 I/5 Az elemzésekről.................................................................................................16 I/6 A statisztikai eljárásokról.................................................................................17
A Balázs Ferenc Intézet 1996 november 11-e és 25-e között szociológiai adatfelvételt végzett négy környező országban — Szlovákiában, Romániában Ukrajnában és Jugoszláviában — az ott élő magyarság körében. A vizsgálat egy több éves kutatássorozat első fázisaként a határon túli magyar közösségeken belül végbemenő asszimilációs folyamatok azon aspektusainak empirikus feltárására irányult, melyek az anyanyelvhasználattal és az anyanyelvi oktatással kapcsolatosak. A kutatási terv további fázisai a következők: a migrációnak és mobilitásnak, a vegyes házasságok intézményének, valamint a modernizációnak (elsősorban a tömeg- illetve fogyasztói kultúrának) hatása az eredeti identitás teljes, vagy részleges elvesztése szempontjából. A kutatás mind a négy területen azonos időpontban és azonos kérdő-ívek alapján történt. A kutatási pontok (települések) száma: 177. A kérdezőbiztosaink által lekérdezett kérdőívek száma: 1 781. A terepmunkát a Balázs Ferenc Intézet helyi társadalomkutató műhelyei végezték, melyek a következők: Sensor Társadalomkutató Műhely Spectator Társadalomkutató Műhely (Szepsi), Spektrum (Ada), Társadalomkutató Műhely (Beregszász) és Stúdium Társadalomkutató Műhely (Nagykároly). A kutatás eredményeit területenként külön elkészített dokumentációk tartalmazzák, majd ezt követően az egyes fontosabb altematikák szerinti bontásban összehasonlító elemzések készülnek. ******** Az alábbi kutatási dokumentációban bemutatásra kerülő részkutatás a határon túli magyarság körében végbemenő asszimilációs folyamatok szociológiai aspektusait vizsgálja. Elemzésünk tehát nem a demográfia által feltárt úgynevezett népmozgalmi adatok, vagy a nemzetiségi oktatás statisztikáinak újraértelmezésére irányul és nem foglalkozik az asszimilációval kapcsolatos szakirodalomban fellelhető — sajnálatosan egyoldalú és a kisebbségben élő magyar közösségek szempontjából nagyrészt alkalmazhatatlan — elméletek kritikájával sem. Kezdeményezésünk fő célja ehelyett a népmozgalmi mutatókban megjelenő tendenciák szociológiai okainak feltárása, valamint részletes adatgyűjtés az autentikus elméleti keretek későbbi megte-remtéséhez, illetve újradefiniálásához. A beérkezett adatok feldolgozásának módszereit olymódon választottuk meg, hogy az eredmények nem szakemberek (például a kisebbségek érdekképviseleti szerveiben tevékenykedők) számára is értelmezhetőek legyenek. Ilyen értelemben célunk egy úgynevezett „alkalmazott” kutatás megvaló-sítása volt, melynek révén lehetővé válik a meglévő statisztikai adatokban megjelenő tendenciák társadalmi hátterének, a folyamatok mozgatórugóinak/okainak feltárása. Munkánk azon — ez ideig ismeretlen — tartományok empirikus igényű feltárására irányult, melyeknek megismerése meghaladja a kisebbségek
társadalmi életét vizsgáló „hagyományos” társadalomtudományi diszciplínák módszereiből adódó — eddig alkalmazott — lehetőségeket. Kutatásunk alaphipotéziseinek meghatározásában az elmondottak miatt kizárólag gyakorlati szempontok játszottak szerepet. Eszerint a határon túl élő magyarság körében végbemenő asszimilációs folyamatokat az eredeti nemzeti iden-titást fenntartó társadalmi keretekben (társadalmi intézményekben és interperszonális kapcsolatokban) megjelenő diszfunkcióként definiáljuk. Olyan társadalmi jelenségként, amely az érintett egyéneket és — szűkebb/tágabb értelemben vett — közösségeiket folyamatosan arra kényszerítik, hogy a történelem során kialakult, organikus nemzeti identitásukkal szemben megnyilvánuló külső kihívásokra mindennapi gyakorlatuk során válaszreakciókatilletve stratégiákat fogalmazzanak meg. Kutatásunk alap-feladatának ezen startégiák tartalmi jegyeinek feltárását tekintjük, melyek elsődleges színteréül a társadalmi kiscsoportok (a család, illetve az egyén társadalmi hierarchiában elfoglalt helye, valamint informális kapcsolatai) szolgálnak. Az említett keretek között kialakult értékrend jelenik meg (kölcsönhatás-ban az érintett államalakulatok mindenkori politikai-gazdasági helyzetével, közéleti gyakorlatával, illetve a tömegtájékoztatásban megjelenő domináns információkkal) azokban a nemzeti identitás megerősödéséhez, szinten tartásához és meggyengüléséhez vezető egyéni döntésekben (iskolaválasztás, anyanyelvhasználat, párválasztás, földraj-zi és társadalmi mobilitás, életút tervezés/alakítás), melyek visszahatva az értékrend alapelemeire korszakonként különböző mértékben ösztönzik az érintetteket a nemzeti/közösségi hovatartozás alappilléreit jelentő értékekkel és stratégiákkal való azonosulásra/elutasításra. A fenti felismerés indokolja a kutatásban részt vevők azon meggyőző-dését, hogy a határon túli magyarságot ért asszimilációs hatások differenciált átmenetekben jelennek meg. Következésképpen csupán megfelelő kronologikus keret-ben értelmezhetőek. Ez az oka annak, hogy kutatásunk nem csupán egy, az adatfelvétel időpontjában manifesztálódó statikus állapot, hanem az asszimilációs érintettség előzményeinek feltárására is irányult, melyet kutatássorozatunk jelen — első — fázisában a „család—iskolaválasztás” koordináták mentén tettük vizsgálat tárgyává. Az anyaország határain kívül rekedt magyar nemzeti közösségek tagjait érő asszimilációs folyamatok természetével (valamint általános értékrendjével) kapcso-latban léteznek különböző, empirikusan ez ideig nem igazolt sztereotípiák. Ezek egy részét vizsgálatunk adatai megerősítik, hiszen a mindennapi tapasztalat szintjén is különösebb kockázat nélkül megállapítható például, hogy gyermekük számára inkább azon szülők választják a magyar tannyelvű iskolát, akik maguk is anyanyelvükön tanulták a betűvetést, mindkét részről magyar nemzetiségű felmenőkkel rendelkeznek, családjuk tagjaival és környezetükkel magyar nyelven érintkeznek, munkatársaik és barátaik döntő mértékben magyarokból tevődnek össze, és fordítva: a családi, interperszonális stb. szinten román, szerb, szlovák és ukrán kapcsolatokkal rendelkezők hozzájuk
képest nagyobb arányban íratják gyermekeiket többségi tannyelvű általános iskolába. Kutatásunk azonban valójában ennél a pontnál kezdődik és annak felfedésére irányul, hogy a fent említett tényezők szerint különböző csoportokba sorolható határon túli magyarok körében milyen mértékben nyert teret és milyen okokra vezethető vissza az eredeti identitást gyöngítő gyakorlat, s mindezen túl a regisztrált állapotnak milyen várható következményei lehetnek. Feldolgozott adataink első ízben teszik lehetővé, hogy egzakt mutatók alapján bemutassuk a vizsgált közösségek alcsoportjai asszimilációs érintettségének mértékét, mindazt tehát, amire sem a hétköznapi tapasztalat, sem az eddig alkalmazott társadalomtudományi megközelítések nem tudtak kellően differenciált választ adni. Végeredményben arra keressük a választ, hogy a „magyar gyökerekkel” rendelkező családok milyen arányban íratják gyermeküket nem magyar, a vegyes családokban élők pedig magyar iskolába, valamint, hogy a családok bizonyos strukturális elemei mennyire meghatározóak az identitáselemek megváltozása szempontjából stb. A Balázs Ferenc Intézet és határon túli társadalomkutató műhelyei több éves kutatómunka után döntöttek az asszimilációt vizsgáló kutatássorozat elindítása mellett. A vizsgálat alapját azoknak az 1993 és 1996 között reprezentatív mintákon realizált értékrendkutatásoknak az eredményei képezik, melyek az egyetemes magyar szociológiai kutatás történetében első ízben fedték le az összehasonlítást lehetővé tevő módszerek és adatfelvétel alapján a határon túl élő magyar közösségek teljes keresztmetszetét.1 Eddigi kutatási eredményeink arról tanúskodnak, hogy a vizsgált nemzeti közösségek fejlett rétegzettséggel, sajátos értékrenddel rendelkeznek és autonóm entitásként vannak jelen térségünk társadalmi-politikai közegében. A tárgyalt közösségekben végbemenő asszimilációs folyamatok vizsgálata — a kutatássorozat kitűzött fázisainak realizálását követően — reményeink szerint egzakt mutatók alapján lesz képes magyarázatot adni a vizsgált folyamatok természetéről, valamint arról, hogy a határon túli magyarság milyen eséllyel őrizheti meg autonóm entitását a harmadik évezred elején és azt követően is.
********
1
Az 1993/96 között megvalósított reprezentatív értékrendkutatásainkat 1997 nyarán mind a négy országban megismételtük. Az elkészült adatbázisok feldolgozása és a kutatási dokumentációk elkészí-tése 1998 első negyedére várható.
I. A kutatás módszertanáról A határon túli magyarság körében tapasztalható asszimilációs folyamatok elemzését az alábbi kardinális kérdés megválaszolásával kell kezdenünk: milyen okok játszanak szerepet abban, hogy eredeti identitásukat tekintve formálisan azonos kategóriába tartozó (az adatfelvétel során magukat magyar nemzetiségűnek valló) emberek gyermekeik iskolaválasztása vonatkozásában eltérő (két- vagy többféle) gyakorlatot követnek. Más szóval: az egyén identitását meghatározó társadalmi tényezők szempontjából milyen különbözőségek és azonosságok mutathatók ki a gyermekük számára magyar, illetve nem magyar iskolát választó határon túli magyar szülők között. Elemzésünk során az értékrend- és rétegződésvizsgálatok esetében alkalmazott független változók (nemek, életkor, iskolai végzettség stb.) mellé beemeltünk az eredeti identitást közvetlenül, valamint csupán közvetve meghatározó szempontokat is. Előbbiek közé tartozik a megkérdezettek családjain belüli nemzetiségi megoszlás, a családtagok gyermekkori, illetve jelenkori nyelvtudása és nyelvhasz-nálata, iskolai végzettsége (az oktatás nyelve szerint), míg a második csoportot a tágabb társadalmi kapcsolatok kategóriái alkotják (a munkahelyi viszonyok, a társas érintkezés egyéb formái — a szomszédi és baráti kör, az életút során bekövetkezett változások stb.), valamint az információszerzés forrásai (anyanyelv és többségi nyelv szerint). Vizsgálatunk alaphipotézisei szempontjából két elem külön is kiemelést érdemel. Miután az identitás változása egy relatíve hosszú időn keresztül bonyolódó folyamat, adatfelvételünket olymódon alakítottuk, hogy a legfontosabb változók esetében az időbeli módosulások is tetten érhetők legyenek. Ez az oka annak, hogy nem csupán a — megkérdezett — szülők (és házastársaik), hanem az unokák mindkét ági nagyszüleinek identitásával, társadalmi státusával kapcsolatos adatokat is rögzítettük. Az előzőekből következik, hogy noha a kutatás során a válaszadók (mint egyének) eredeti identitásának módosulásait volt módunkban csupán rögzíteni, mindez elválaszthatatlan attól a színtértől, amire a vizsgált folyamatok legnagyobb hatással vannak. Ez a terep természetesen a család, amely — amint azt látni fogjuk — nem csupán a kívülről jövő, s döntően az asszimiláció irányába mutató hatások szűrőjeként funkcionál, hanem vissza is hat egyben a tágabb közösség szintjén végbemenő asszimilációs folyamatokra. Több mint valószínű ugyanis, hogy a „megszűrt” külső impulzusok a családon belül különböző identitás-stratégiákban rögzülnek, melyek aztán önálló életre kelve befolyással bírnak az asszimilációs folyamatok irányára és intenzitására. Az elmondottak miatt elemzésünk során a vizsgált folyamatokat igyekszünk a család intézményének keretei között bemutatni. Az adataink értékelésével kapcsolatos következő fontos szempont, hogy a különböző almintákat fontossági sorrend szerint kezeljük, így a mélyebb/fontosabb összefüggések feltárását főként az asszimilációs folyamatban
leginkább érintett csoportok2 esetében végezzük el. Mindez nem jelenti azt, hogy az eredeti identitásukat inkább megőrző rétegek3 értékrendjének jellemzői ne kerülnének bemutatásra, gyakran azonban csupán kontrollcsoportként lesznek jelen elemzésünkben. Hipotézisünk szerint az eredeti nemzeti identitás fellazulásának szempontjából formálisan kétféle határon túli magyar típus létezik. Olyan, magukat magyar nemzetiségűnek valló személyek, akik még magyar, s akik már nem magyar iskolába járatják gyermekeiket. Tartalmi szempontból azonban (az identitás megőrzésének, illetve feladásának feltételei és motivációi, tehát az asszimiláció mér-téke szerint) vizsgálatunk során többféle, egymástól az asszimilációban való érintettség egyes fokozatai alapján elkülöníthető kisebbségi magyar altípust találtunk. Adataink értékelése során elsősorban ezen kategóriák tipizálására, valamint a mögöttük meghú-zódó okok bemutatására törekszünk. A továbbiakban tehát egy időben és térben differenciált folyamat — a nemzeti identitásvesztés — különböző fokozatainak szociológiai eszközökkel való megragadására teszünk első ízben empirikus adatok alapján kísérletet. Alaphipotézisünk szerint az iskolaválasztás a nemzeti identitáshoz való viszony egyik legfontosabb fokmérőjeként jelenik meg a határon túli magyarság köré-ben: amíg a gyermekük számára magyar tannyelvű általános iskolát választók mindezzel eredeti identitásuk fenntartásának, illetve megerősítésének bizonyítékát adják, az utódaikat nem magyar iskolába járató magyar szülők döntésükkel az előbbivel ellentétes irányba (az identitásváltás, illetve az asszimiláció felé) befolyásolják utódaik sorsát.4 Az elmondottakból további két — bizonyításra váró — hipotézis követ-kezik: az asszimilációs tendenciák a/ különböző mértékben érintik a határon túli magyarság egyes 5 rétegeit; b/ egymástól merev kategóriákban elkülöníthető („identitásmegőrző” és „asszimiláns”) stratégiák helyett többlépcsős folyamatként jelennek meg a vizsgált közösségek keretei között. A fenti megfontolásokból kiindulva — a kutatás módszereinek ismerte-tését követően — elemzésünk első részében arra a kérdésre keressük a választ, hogy az idézett két almintába tartozók között milyen mértékű eltérés 2
Ezek a vegyes házasságban élő, gyermeküket nagyobb részben nem magyar, kisebb mértékben magyar általános iskolába járató, illetve homogén magyar házasságban élő, ám gyermekeik számára a nem anyanyelven való iskoláztatást választó szülők alcsoportjai. 3 Akik gyermeküket magyar általános iskolába járatják és homogén magyar házasságban élnek. 4 Mintánkat sikerült olymódon alakítani, hogy a válaszadók számára — néhány szórványterületet leszámítva — minden kutatási ponton (vagy annak közelében) lehetőségük van a tanítás nyelve (magyar/többségi) szerinti iskolaválasztásra. 5 A tárgyalt nemzeti közösségek tagoltságának első reprezentatív mintán megvalósított kutatását 1995 folyamán elvégeztük. Lásd: “Szociológiai kutatás a kárpátaljai, vajdasági, erdélyi és felvidéki magyar-ság értékrendjéről és a kisebbségi lét alapkérdéseiről” BFI, kutatási dokumentációk.
mutatkozik a nemzeti identitást meghatározó tényezők szempontjából. Ezt követően pedig az „identitás-kopás” említett különböző fokozatainak (altípusainak) bemutatására kerül sor a legújabb szociológiai elemzési technikák segítségével.6 ********
I/1 — Módszertani definíciók és a kutatás előfeltevései A Kárpát-medencében élő magyar közösségek beolvadási folyamatait vizsgáló szociológiai felméréseinket többlépcsős kutatási programban terveztük meg. Első szakaszban az anyanyelvhasználat köré csoportosítható kérdéseket vizsgáltuk különös tekintettel az iskoláztatás nyelvére, lévén az iskola a nemzeti identitás (újra)termelésének egyik kerete. A jelen kutatási szakaszban az alábbi kérdéskörökre kerestünk válaszokat: • milyen mikroszociológiai és mentalitásbeli háttere van a többségi (román, szlovák, ukrán, szerb) tannyelvű iskolaválasztásnak a Kárpát-medencében; • melyek azok az empirikusan is megragadható referenciapontok, amelyek mentén feltérképezhetőek a beolvadás generációkon átívelő fokozatai; • milyen identitásstruktúrákban jelennek meg a szülői cselekvések és magyarázatok a vizsgált tematika vonatkozásában, ezeken belül milyen mértékben mutathatók ki a sajátos kisebbségi kultúrához kapcsolódó szálak lazulására, átértékelésére, megszünésére utaló elemek; • milyen a hatás-visszahatás természete egyfelől az iskoláztatás nyelve, másfelől az anyanyelvi kultúra és a családi, mikroközösségi nyelvhasználat között. A felvezetett kérdéssorra nyilvánvalóan vannak az együttélés tapasztalataiból származó válaszok, ám empirikus vizsgálatunkat éppen azért végeztük el, hogy betekintve a vonatkozó statisztikai adatok mögé, adatokkal támasszunk alá, vagy újragondoljunk „köztudomású (sztereotíp) ismereteket” a Kárpát-medencében élő magyar közösségekről. A nemzeti identitás fogalmát történelmi, nyelvi és kulturális azonosságtudatként határozzuk meg, amely előfeltételez egy bizonyos időbeli és tartalmi folytonosságot. A világháborúkat lezáró békeszerződések a „határokon túl” maradt magyar közösségek azonosságtudatában diszkontinuitást jelentettek lévén, hogy a haza és az utódállam nem esik egybe, ugyanakkor az utódállam nem választott új haza, hanem a konszolidáció útjára lépett nemzetállam.
6
Lásd: “IV. A nemzeti identitás változásának fokozatai” — ... old.
Mindegyik, immár a külön társadalomfejlődés útjára lépett magyar közösség sajátos kisebbségi azonosságtudatot formált, amely részben leválasztja és részben köti a magyar nemzethez, de ugyanúgy leválasztja és köti ahhoz a többségi társadalomhoz is, amelyekhez „hozzásorolták” a békeszerződések. A kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek azonosságstruktúráiban értelemszerűen nagy hangsúlyt kap az etnicitás, mint olyan kulturális viszonyrendszer, amely történelmi és nyelvi folytonosságot biztosít, valamint otthonosságtermelő forrásként szolgál a kisebbségi helyzetben. (Az otthonosság/otthontalanság a többségi-kisebbségi kategóriák mentén meghatározott társadalmak paradox jellemzője a Kárpát-medencében, hiszen mind a kisebbség mind a többség folyamatosan „bizonyítani kényszerül” — elsősorban egymás felé —, hogy hazája ott van ahol él). Az otthonosságteremtés természetes kerete az anyanyelvhasználat. Bármely nyelv, mint a társadalmi érintkezés eszköze azonban, rendelkezik gyakorlási területekkel, amelyeken a használata természetes és elfogadott. A Kelet-európai utódállamok asszimilációs politikája a többségi nyelv kizárólagosságának megvalósítására épült, különös tekintettel a hatalmi és társadalmi presztízzsel rendelkező területekre (közigazgatás, jog, szakoktatás és felsőfokú oktatás). A többségi nyelv kizárólagosságával azonban, — az említett területek vonatkozásában — együtt jár a kisebbségi nyelv használhatóságának negatív meghatározása is (a kisebbségi nyelv használata nem természetes és nem elfogadott); s ez a negatív „nyelvhasználati norma” jelentős társadalomlélektani súllyal rendelkezik mind a kisebbségi, mind a többségi társadalom szempontjából. Az anyanyelv ilyen irányú lefokozása az asszimiláció folyamatainak fő komponense a Kárpát-medencében. Az asszimiláció fogalmát, tekintetbe véve politikai, társadalmi és generációs meghatározottságait valamint folyamatjellegét tág értelemben használjuk: a kisebbségi közösséghez fűződő nyelvi, kulturális azonosságtudatottal kapcsolatos kötelékek lazulásának, átértékelésének vagy megszűnésének folyamataként, a kisebbségi kulturális viszonyrendszer-ből való kilépések sorozataként ( esetenként lezárásaként) határozzuk meg.7 Az alábbi ábrán bemutatjuk kutatásunk módszertani alapmodelljét, amely a nemzeti identitás megnyilvánulásának főbb területeit szemlélteti. 1. ábra
7
Lásd: Bevezetés, 3. oldal.
Adatrögzítéskor (népszámlálás, kérdezés)
A gyermekek identitásának alakításában szocializáció, iskolaválasztás
A nemzeti identitás megnyilvánulásának dimenziói
Családi—rokoni kapcsolatokban Baráti kapcsolatokban Munkahelyen (a szakma gyakorlása, munkatársi kapcsolatok)
Politikai pártállásban (parlamenti választások alkalmával)
Viszonyulásokban, magyarázatokban Közösségi kapcsolatokban (referenciacsoportok) Lakóhelyiszomszédi kapcsolatokban
A fenti modell segítségével összegezzük azokat az előfeltevéseket, amelyek alapján kialakítottuk a felmérés módszertanának szempontjait. A nemzeti identitás megnyilvánulásának dimenziói az asszimilációs folyamatok színterei is egyben. A nemzeti azonosságtudat újratermelésének/lazulásának kereteit (a modell alapján) elsősorban a kisközösségek jelentik. Ezek a szűkebb/tágabb értelemben vett család, baráti kör, munkahelyi közösségek stb. melyeket elsődleges társadalmi csoportoknak nevezünk. • A nemzeti identitás többrétegű sajátos minőség, empirikus vizsgálata (mérése) a különféle szintek elhatárolását és definícióját előfeltételezi. Kutatásunk során az alábbi három szint elemeit, jellemzőit és összefüggéseit vizsgáltuk: — nemzeti identitás az önbesorolás szintjén (deklaratív identitás), milyen nemzetiségűnek vallja magát egy személy kérdezéskor (származás és/vagy szabad döntés); — nemzeti identitás a cselekvések szintjén (iskolaválasztás a gyermekek számára, az anyanyelvi kultúrához való viszony, referenciacsoportokhoz való hasonulás, anyanyelvhasználat); — nemzeti identitás a vélemények és magyarázatok szintjén (a saját közösségről alkotott vélemények, a nemzeti közösséghez való tartozás fontossága, a cselekvésekhez társított magyarázatok). • Az említett identifikációs szintek gyakran mutatnak inkoherenciát, s a bennük megjelenő ellentmondások a mindennapi életszervezés során alakuló azonosságteremtő válaszok és viszonyulások eredményei. Ezek a válaszok az identitásszerkezetek legkülönfélébb változatait hozzák létre, ám nem dichotómiákban hanem átmenetekben és fokozatokban.
Melyek ezek az átmenetek és fokozatok? Milyen a mélyszerkezetük? Réteg, életkor esetleg régióspecifikusak vagy sem? A kutatási dokumentációinkban (Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék) majd az ezeket követő tematikus összehasonlító elemzésekben az említett kérdések megválaszolására teszünk kísérletet első ízben empirikus adatfelvétel alapján.
I/2 — Az alkalmazott módszerekről A tárgykör minél szélesebb körű megvilágításához az úgynevezett „háromszögeléses módszertant” alkalmaztuk (több módszer összekapcsolása a kutatás elméleti és hipotetikus megalapozásának függvényében). 1. A kutatás fő módszere egy kérdőíves adatfelvétel volt magyar szülők körében. A kérdezés olyan településeken történt, ahol a szülőknek van lehetőségük az általános iskola tannyelvének megválasztására:8 a településen létezik mind magyar, mind többségi (román, szlovák, szerb, ukrán) tannyelvű általános iskolai oktatás. 2. Külön adatlapra — településfüzetek — vezettük fel a mintába beválasztott települések néhány vizsgálatunk szempontjából fontos jellemzőjét (lélekszám, nemzetiségi és felekezeti megoszlások, az oktatási intézményrendszer változásai 19501990 között, a kisebbségi/többségi kulturális intézményekre vonatkozó adatok). 3. A településeknek a kutatás tárgyát érintő sajátosságairól, iskolatörténetéről összességében 48 mélyinterjút készítettünk helyismerettel rendelkező pedagógusokkal.
8
Kutatásunk során azokat a helyzeteket céloztuk meg, ahol az iskolaválasztás „szabad” döntés eredménye.
I/3 —A mintáról és almintákról Területi szempontból a minta 177 Kárpát-medencei településre terjedt ki, ebből 35 erdélyi, 26 kárpátlajai, 36 vajdasági és 80 felvidéki település.9 A négy magyarlakta régióban összesen 1781 kérdőív felelt meg az adatfeldolgozás kívánalmainak és került be az adatbázisokba. A különböző kárpát-medencei régiók szerinti bontást az adott térség sajátosságainak megfelelően, valamint az ott élő magyar közösségekre vonatkozó (fellelhető) statisztikai adatok alapján alakítottuk ki. A megkérdezettek körét olyan magyar nemzetiségű szülők alkották, akiknek a lekérdezés időpontjában volt általános iskolát látogató gyermekük vagy gyermekeik10. Összehasonlíthatósági szempontok miatt két almintát alakítottunk ki: I. alminta: olyan magyar nemzetiségű szülők, akik gyermekeiket magyar tannyelvű általános iskolába járatják; II.alminta: magyar nemzetiségű szülők, akiknek a gyermekei többségi tannyelvű általános iskolát látogatnak. E módszertani megfontolásnak megfelelően a minta elosztása nem arányos, ami azt jelenti, hogy minden régióban egyforma arányban kerestünk meg olyan családokat, amelyek magyar illetve többségi tannyelvű általános iskolát választottak gyermekeik számára. A nem arányos mintaalakítás révén gyakorlatilag egyfajta súlyozott minta jön létre, abban az értelemben, hogy az alapsokaságban csupán 5-10%-ot jelentő csoport adatai értelmezhetőkké, ugyanakkor összehasonlíthatókká válnak egy 85-90%-ot kitevő csoport adataival, azáltal, hogy a kisebb csoport esetszámait megemeljük. A megkérdezendő családok kiválasztására az ún. hólabda vagy görgetett minta módszerét alkalmaztuk, melynek lényege, hogy minden megkeresett családtól ajánlást kérünk további megkeresendő (és megkereshető) családra, azaz a minta családtól családig haladva alakul. E módszer vizsgálatunk szempontjából két előnnyel is járt: — az iskola tannyelvének megválasztására, a döntés hátterére vonatkozó érdemi válasz-adás előfeltételez egy minimális bizalmi légkört; — miután a reszpondensek személyes kapcsolatai az elsődleges csoportok szintjén manifesztálódnak, a kapott válaszok egyben kontextuális érvénnyel is bírnak. Kutatási tervünk a fele-fele leosztást próbálta követni mind a négy kárpátmedencei régióban a két almintán (azt tehát, hogy 1000-1000 gyermekét magyar, illetve nem magyar iskolába járató szülő kerüljön a mintáinkba). Kérdezőbiztosaink azonban még az ilyen személyes kapcsolati láncokon felgöngyölített módszerrel is jelentős 9 Lásd. 1. térkép — Kárpát-medencei kutatási pontok - 11. oldal, 2. térkép — kárpátaljai kutatási pontok 12. oldal. 10 Azokban a többgyermekes családokban, melyekben a gyermekek beiskolázását illetően a szülők eltérő gyakorlatot követtek (tehát egyik gyermeküket magyar tannyelvű másik gyemeküket többségi tannyelvű általános iskolába íratták), a legkisebb gyermek számára választott iskola tannyelve szerint soroltuk egyik vagy másik csoportba.
akadályokba ütköztek, elsősorban azoknál a családoknál, amelyekből többségi tannyelvű iskolát látogatnak a gyermekek. Eltekintve attól a ténytől, hogy a vizsgált térségben nem megszokottak a szociológiai felmérések, egyéb, a tárgykörről már önmagában is sokatmondó nehézségekkel találkoztunk: • számos településen azt tapasztaltuk11, hogy azok a magyar szülők, akik magyar tannyelvű iskolába járatják a gyermekeiket és azok a családok, amelyekből a gyermekek többségi tannyelvű iskolát látogatnak viszonylag elkülönült csoportokat alkotnak, kevesebb a csoportok közötti „átfedés” és eléggé erősek a sztereotípiás viszonyulások is egymás felé.12 • maga a kérdésfelvetés néhány esetben komoly szembesülést jelentett egy döntéssel; és előfordult, hogy a kérdőív kitöltése után megkérdezett visszavonta az interjút. • míg a gyermekeit magyar iskolába járató szülők esetében alig volt válaszmegtagadás, addig a román, szlovák stb. iskolát választó szülők csoportjánál ez elég gyakori volt (15-30%). • kutatásunk szempontjából említésre érdemes az a tereptapasztalat is, miszerint a vegyes házasságokban a többségi tannyelvű iskolaválasztásról inkább szívesebben beszéltek, válaszaik határozottabb döntésre utaltak, mint a homogén magyar családokban (ahol mindkét szülő magyar nemzetiségűnek vallja magát, ám gyermeküket a többségi tannyelvű iskolába jártják). A felmérés során megvalósult és feldolgozott esetszámokat a különböző kárpátmedencei régiók szerinti bontásban az 1. táblázat szemléleteti: 1. táblázat Mintaelemszám a vizsgált kárpát-medencei régiók szerint N=1781 I. alminta II. alminta (magyar tannyelvű (többségi tannyelvű RÉGIÓK Mintaelemszám iskolaválasztás) iskolaválasztás) 523 324 199 Erdély 294 190 104 Kárpátalja 462 276 186 Felvidék 502 286 216 Délvidék Összesen 1781 1076 705 A kialakított minták (az esetszámokat és a megoszlásokat tekintve) mind a négy kárpát-medencei régióra vonatkozóan — és egymás között is — összehasonlításra alkalmasak.
I/4 — A kérdőívről 11
Ez a jelenség mind a négy kárpát-medencei régióban megfigyelhető volt, de leginkább a Vajdaságra volt jellemző. 12 Ez utóbbi a magyar iskolát választók csoportjánál volt inkább megfigyelhető: például Erdélyben „nem ismerem a románokat”, „szerintem nincsen olyan »magyar«, aki román iskolába járatja a gyermekét”.
A négy Kárpát-medencei régióban mind tartalmi mind formai szempontból egységes standard kérdőívet használtunk. Figyelembe véve az asszimilációs folyamatok generációs meghatározottságait a kérdőív a tágabb családot célozta meg (nagyszülők, szülők, gyermekek) hasonló kérdéseket tartalmazott a három generációra vonatkozóan, értelemszerűen a megkérdezett szülőre helyezve a hangsúlyt. A kérdőív tematikai szempontból a következő alegységekből áll: 1. Családi háttér — nagyszülők, szülők nemzetisége, vallása; — a házasságok típusa (homogén magyar, vegyes házasság); — nagyszülők, szülők iskolai végzettsége, az iskoláztatás nyelve; — nagyszülők, szülők foglakozása, társadalmi státusa; — migráció és iskolaválasztás; — nyelvtudás és nyelvhasználat a „régi” és „új” családban; 2. Érintkezési körök (interperszonális kapcsolatok) — barátok, szomszédok, munkatársak, lakóhelyi anyanyelvhasználat illetve beiskolázási gyakorlat viszonya;
jellemzők
és
az
3. Iskolaválasztás mint döntés — iskolaváltások (átíratások); — magyarázatok a döntések mögött — hogyan látja a többségi és kisebbségi oktatás színvonalát? — gyermeke(i)t milyen szinten kívánja tanítatni? — ha újra választhatna hasonlóan döntene-e vagy sem? — milyen szintű magyar oktatást tart szükségesnek államunkban? — mennyire akadálya az érvényesülésnek államukban ha az ember magyar? — személyes tapasztalatok — anyanyelvi kultúra a családban 4. Az identitás változásának fokozatai — származás és deklarált identitás — a deklarált identitás, a cselekvések és a magyarázatok közötti koherencia — az etnicitás fontossága, vélemények a saját és a többségi társadalomról
I/5 — Az elemzésekről A felmérés az általános (alapiskolai) oktatás mentén vette nagyító alá a többségi iskolaválasztás gyakorlatát. Ez azt jelenti, hogy a megkeresett családoknál a gyermekek esetében csak az I.-VIII. osztály tannyelvét vettük figyelembe. Ugyanakkor az elemzés során, amikor párhuzamot vonunk a szülők és a gyermekek iskoláinak tannyelve között, legtöbbször ez az iskolai fokozat jelentette az összehasonlítási alapot. Az egyes kutatási dokumentációk minden vizsgált magyar közösségre vonatkozóan tartalmazzák a két eltérő iskolaválasztási gyakorlatot követő (magyar és többségi tannyelvű) csoport adatainak összehasonlító elemzését. Ezek a regionális sajátosságokra vonatkoztatott elemzések a kialakított alminták adatai között tapasztalt eltéréseket/hasonlóságokat világítják meg az adott régión belül. Következés-képpen belső arányokat, tendenciákat, az alminták jellemzőinek egymáshoz viszonyított össze-függéseit mutatják be tényfeltáró jelleggel. Bár a minták kialakítása során figyelembe vettük a vizsgált magyar közösségek alapvető statisztikai megoszlásait13 (tömb/szórvány, megyék/járások/községek, férfi/nő arány stb.) a bemutatott belső — az alminták közötti — összefüggések csupán irányadó jelleggel terjeszthetők ki a teljes alapsokaságra (például kárpátaljai magyarság) és a megfogalmazott következtetések is elsősorban a mintára vonatkoztathatók. Kijelenthetjük azonban — a fentebb megtett határolásokkal együtt — hogy jelen összehasonlító kutatásunk első ízben veszi nagyító alá társadalomtudományos igénnyel az asszimiláció kérdéskörének egy dimenzióját a Kárpát-medence magyarlakta régióiban és a tapasztalt tendenciák az asszimilációs folyamatok valós megnyilvánulási formáit tükrözik. A kutatási dokumentációk alapvetően a többségi tannyelvű általános iskolát választók alcsoportjának adatai mentén elemzik a fentebb felvázolt kérdésköröket. Az elemzésekben kiemelten kezeljük azokat a többségi és kisebbségi kultúra közötti átjárási területeket, amelyek lehetőséget adnak a vizsgálat tárgyának (asszimiláció) jobb megvilágítására, így homogén magyar család és román tannyelvű iskolaválasztás; vegyes család (a házastárs nem magyar) magyar tannyelvű iskolaválasztás; vegyes család (a házastárs nem magyar) többségi tannyelvű iskolaválasztás . Azoknak a homogén magyar családoknak az alcsoportját, amelyekből a gyermekek magyar iskolába járnak — akik tehát az asszimilációs folyamat vizsgált területén kevésbé érintettek — többnyire csupán kontrollcsoportként vonjuk be az elemzésbe.
13 Reprezentatív felmérés a vizsgált kérdéskörben több szempontból is kivitelezhetetlen: egyrészt mert nincsen olyan mintavételi keret, amelyből kiválaszthatóak lennének a magyar illetve többségi tannyelvű iskolát választó szülők, másrészt a kérdéskör természete kizárja a „statisztika szigorúságot”, hiszen olyan statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre, melyek az asszimilációs folyamatban való érintettség szerint csoportosítanák a tárgyalt közösségek tagjait.
Az említett két almintán kívül (két eltérő iskolaválasztási gyakorlat) mind a négy kárpát-medencei régió esetében — a felmérés eredményei alapján és a vizsgált kérdéskör regionális sajátosságainak megfelelően — olyan almintákat is létrehoztunk, amelyek csak az adott régióban relevánsak. Ilyen például Kárpátalján a gyermekeiket ukrán/orosz tannyelvű iskolából a magyar iskolába átírató szülők csoportja, Felvidéken a „magukat szlováknak valló magyarok” csoportja, Erdélyben az „oktatási szempontból” elkülöníthető megyecsoportok stb. Az említett régióspecifikus alminták viszonylag magas esetszámmal szerepelnek az adott régiómintákban és sajátos minőségekként különültek el a feldolgozás során. Ezeknek az elemzésekbe való bevonásával a regionális különbözőségek kapnak hangsúlyt. Az elemzés során három alapegységgel dolgozunk: eredeti család: származási család (a megkérdezett szülei), jelenlegi család a megkérdezett, házastársa, gyermekei, végül pedig a megkérdezett szülő következik. A többgyermekes családok nagy részénél a családban az iskolaválasztás egységes abban az értelemben, hogy többségük ugyanolyan (magyar vagy többségi) tannyelvű iskolát választott minden gyermeke számára vagy (esetenként) azt a szokást/hagyományt követik minden gyermekük esetében, hogy az alsóbb fokozatok — óvoda, elemi — elvégzése után átíratják őket ukrán, szerb stb. tannyelvű iskolába. Mintánkban mindazonáltal olyan családok is szerepelnek, amelyek ettől eltérő iskola-választási gyakorlatot követnek: például egyik gyermeküket magyar, másik gyermeküket többségi tannyelvű iskolába járatják. Amikor iskolaváltásról beszélünk a családon belül, nem teszünk különbséget aközött, hogy egy gyermek az általános iskola két fokozata között került-e át másik tannyelvű iskolába, vagy a szülők váltottak gyakorlatot, azaz egyik gyermeküket magyar, másik gyermeküket pedig többségi tannyelvű iskolába íratták.
I/6 — Az adatfeldolgozás során alkalmazott statisztikai eljárásokról Faktoranalízis: egy komplex algebrai módszer, amely alkalmas egy konkrét megfigyeléssor mögötti általános dimenziók meghatározására. Ezek az általános dimenziók — úgynevezett faktorok — számított dimenziók, melyek úgy jönnek létre, hogy bizonyos tapasztalati változók (például kijelentésekkel való egyetértés vagy egyet nem értés) egymás között erősen korrelálnak. Regresszióanalízis: olyan adatelemzési módszer, amely a változók közötti kapcsolatot egyenletek formájában fejezi ki (regressziós egyenlet). Felhasználható arra, hogy egy függő változó értékét egy vagy több független változó értéke alapján megbecsüljünk. A bevont változók közötti kapcsolat nem jelent ok-okozati viszonyt, csupán azt mutatja meg, hogy a vizsgált tényezőkre az adott relációban jellemző-e az együttjárás/összefüggés, vagy sem. Az említett együttjárás kifejezésésre leggyakrabban a béta értékét jelölik meg, ami egy standar-dizált regressziós együttható. A béta mínusz 1 és plusz 1 közötti értéket vehet fel, az előjel a függőként és a függetlenként meghatározott változó összefüggésére, vagy egymástól való függetlenségére utal.
Varianciaanalízis: statisztikai eljárás, melynek segítségével megállapítható, hogy egy adott változó szóródásából mennyit magyaráz meg egy másik változó. Leggyakrabban használt „próbája” az F statisztika, értéke arra utal, hogy mennyire különülnek el a vizsgált csoportok egymástól a bevont másik változó vonatkozásában (magas F érték például egymás-tól jól elkülönülő homogén csoportokra utal).
