Alkony után a biztonságos járművezetés

Fény 

Autófényszórók spektr ális teljesítmény-eloszlásának optimalizálása — Fekete Judit, Várady Géza, Sík-Lányi Cecilia, Schanda János —

Rövid kivonat

Bevezetés

A

A

z emberi látás éjszakai működése igen összetett jelenség, a megfelelő fényforrások megtervezése napjaink nagy kihívása. Az éjszakai autóvezetés látásigénye a mezopos tartományba esik. Ez az a tartomány, ahol a látószervünk működését még nem ismerjük kellő pontossággal. A gépkocsik fényszóróinak és a közvilágításnak biztosítaniuk kellene az optimális megvilágítást mezopos körülmények között, azonban ez jelenleg még nem mindig valósítható meg. A fémhalogén kisüléses (HID) lámpák bevezetése az autófényszórók piacára előretörést jelentett, mivel jobb a fényhasznosításuk, mint a hagyományos izzólámpáknak. Az utóbbi 10 évben ezért az ilyen típusú lámpák nagy népszerűségre tettek szert, ugyanakkor megkezdődött a LED-es fényszórókkal való kísérletezés. Ezeknek a modern fényforrásoknak a spektrális teljesítmény-eloszlása radikálisan különbözik a hagyományos fényforrásokétől, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A jobb megvilágítás érdekében nem növelhetjük minden határon túl a fényszórók teljesítményét, mert figyelemmel kell lennünk arra, hogy a szemből érkező jármű vezetőjét a gépkocsi fényszórója kápráztathatja. A jobb látási körülmények és a létrejövő káprázás közötti összefüggés vizsgálatára kísérleteket végeztünk a Pannon Egyetem Virtuális Környezetek és Fénytan Laboratóriumában. Bár a színképi érzékenység vizsgálatával foglalkozó kutatók többsége[1] a mezopos körülmények között működő látásmechanizmust a fotopos és szkotopos látás közötti egyszerű átmenettel próbálja leírni, kísérleteink során arra a következtetésre jutottunk, hogy nem elég csak a fotopos és szkotopos érzékenységi görbék lineáris kombinációjával számolni, hanem a kromatikus csatornák jeleit is figyelembe kell vennünk. 44

VTT Évkönyv 2008-2009

lkony után a biztonságos járművezetés csak mesterséges világítás mellett lehetséges. A gépkocsivezető szemében létrehozható fénysűrűségek – elsősorban energiatakarékossági okokból – a mezopos látás tartományába kell, hogy essenek. Az akadályok felismerését a mezopos tartományban is az akadály és a háttér közötti világosság- és színkontraszt határozza meg, de mivel a mezopos tartományban a felismerési idő megnő, célszerű a kontrasztot növelni. Ugyanakkor az észlelt kontrasztot nagyon lerontja, ha a látótérben kápráztató fényforrások is látszanak. Mivel az emberi szemnek mind a mezopos kontrasztérzékenysége, mind a káprázás érzékenysége (elsősorban a zavaró káprázásé) eltér a fotopos látás színképi érzékenységétől, és ugyanakkor e két jelenség színképi érzékenységét még nem vizsgálták kellő alapossággal, laboratóriumunkban kísérleteket végeztünk mind a mezopos tartományba eső kontrasztküszöb, mind a mezopos tartományhoz adaptált szem káprázás-érzékenysége spektrális eloszlásának meghatározására. A fényszórók által okozott káprázás olyan tényező, amely megjelenik a lakossági veszélytudatban is. A fejlesztések következtében a fényforrások fényhasznosítása növekedett. Modern fényforrások sokféle spektrális teljesítmény-eloszlással (SPD – spectral power distribution) készülhetnek. A kutatások azt mutatják[2,3], hogy a HID lámpák nagyobb káprázást okoznak, mint a hagyományos halogén izzólámpák (TH – Tungsten Halogen) még akkor is, ha a szem síkjában mért megvilágítás azonos. Ezt a különböző SPD-k közötti különbséggel magyarázták. Az elmúlt években a fehér fényt kibocsátó világító diódák egységteljesítményét sikerült annyira megnövelni, hogy a közeljövőben a

Világítástechnikai évkönyv 2008-2009

Autófényszórók spektr ális teljesítmény eloszlásának optimalizálása LED-es autófényszórók elterjedése várható. Számos tanulmány állítja ugyanakkor[4,5,6], hogy a LED-es fényszórók nagyobb káprázást okoznak, mint a HID és a hagyományos (TH) lámpák. A fehér LED-ek színhőmérséklete általában még nagyobb, mint a HIDlámpáké, azaz fényük kékesebb, a korrelált színhőmérsékletük sokszor a 6000 K és 8000 K közé esik. Ezért egyrészt várható, hogy a kékesebb fényben a pálcikák ingerlése (szkotopos vagy sötétben látás) megnő, de ugyanakkor félő, hogy a kápráztató hatás is növekszik. Ahhoz, hogy jó kompromisszumot találjunk a jobb láthatóság és a kisebb kápráztatás között ismernünk kell mindkét hatás színképi eloszlását.

Fény 

Láthatósági kisérletek

A

mezopos körülmények közötti látás megértéséhez ismernünk kell az emberi szem mezopos spektrális érzékenységét. Egy EU-s kutatási program keretében – kissé eltérő eljárásokat alkalmazva – számos intézmény dolgozott együtt, hogy megállapítsa a szem mezopos spektrális érzékenységét[15]. Laboratóriumunkban tíz fiatal, jó színlátó mezopos spektrális detektálási és felismerési kontrasztküszöbeit vizsgáltuk. A kapott adathalmazból a megfigyelők mezopos relatív spektrális érzékenységeit határoztuk meg.

A láthatóság és a zavaró káprázás spektrális érzékenyége

A

mezopos tartományban történő láthatóságra a két legismertebb ajánlás a Rensellaer Institute of Technology [7] és a MOVE projekt [8] ajánlása. Mindkét javaslat a V(l) és a V’(l) érzékenységi görbéből alkotja meg a mezopos érzékenységi görbét. A fő különbség a kettő között az, hogy míg az első a foveális megfigyeléshez mindig csak a V(l)-val számol, addig az utóbbi ettől eltérő, több komponensből álló érzékenységi görbét ajánl. Forbes és Goodman egy kompromis�szumos megoldást javasolt a pekingi CIE ülésen, amelyet jelenleg a CIE TC 1-58 technikai bizottsága vizsgál [9]. Éjszakai vezetés során elsősorban a gépkocsik fényszórója okoz zavaró káprázást (DG – Discomfort Glare) a szembejövő jármű vezetője számára. A szembe jövő jármű által okozott, szem síkjában mért tipikus megvilágítást az 1990-es évek elején a 10 lx feletti tartományban találták [10]. Abban az időben a hagyományos halogén lámpa volt az elsődlegesen használt fényszórótípus. Bhise és munkatársai szerint a szem síkjában mért 0,1 lx, a káprázásmentes tartománynak megfelelő küszöbérték, ennél nagyobb megvilágítás már kezd kényelmetlenné válni. A 10 lx-os megvilágítási értéket már elviselhetetlennek találták [12, 13, 14].

1. ábra Láthatósági kísérlet elrendezése

A kísérleti elrendezést az 1. ábra mutatja. A sötét szobában töltött 20 perces adaptáció után a megfigyelő 1 m távolságra ült az 1,72 m széles és 1,52 m magas vászontól. Így a megvilágított hátteret 81.4°x74,1° látószögből látta. A vásznon kívül a szoba sötét volt. A kísérlet alatt három különböző mezopos fénysűrűségi szintet alkalmaztunk: fotoposan mért 0,01 cd/m 2, 0,1 cd/m 2 és 1 cd/m 2. A háttér fénysűrűségi szintjét neutrális szürke szűrőkkel ellátott diavetítővel állítottuk be. Ezen fényforrás spektrális teljesítmény-eloszlása közel állt a CIE A fényeloszláshoz. A céltárgyat számítógép vezérelte LCD projektor szolgáltatta, melyet különböző fém interferenciás szűrőkkel láttunk el. Ezen szűrők sávszéles-


45

Fény 

Autófényszórók spektr ális teljesítmény eloszlásának optimalizálása

sége a maximum felénél 10 nm. A detektálási feladatnál a megfigyelő feladata az volt, hogy jelezze, észre vette-e az egyre nagyobb fénysűrűségű 2°-os korongot. A felismerési feladatnál a szintén egyre nagyobb fénysűrűségű 2°-os Landolt-C gyűrű nyílásának irányát kellett megmondani. A lehetséges irány a nyolc fő irány egyike volt. A céltárgyak minden intenzitáson legalább három másodpercig voltak láthatóak. Mindkét feladat esetén két sorozatot végeztek a megfigyelők. Először foveálisan, azaz középen jelentek meg a céltárgyak, majd 10°-ra a periférián, mindig véletlen irányban. A perifériás kísérleteknél a megfigyelőnek továbbra is középre kellett fixálnia.

A

mikor a megfigyelő jelezte, hogy észrevette a céltárgyat, vagy helyesen mondta meg a nyílás irányát, in-situ megmértük külön a háttér, valamint a háttér és adott intenzitású céltárgy együttes színképét egy PhotoResearch PR705 spektroradiométerrel. A két színkép különbségéből megkaptuk a céltárgy - adott szűrő névleges hullámhossza körüli - kvázi-monokromatikus spektrumát (lásd 2. ábra). Ezt a különbséget választottuk annak a mértéknek, mely megadja, hogy mekkora teljesítmény szükséges az adott hullámhosszúságon a kontrasztküszöb eléréséhez. A látható színképi tartományon végighaladva meghatároztuk a fenti mértékek szerinti területek reciprokjaiból számított relatív spektrális érzékenységi görbéket.

2. ábra Példa a mért háttér és háttér+céltárgy színképekre 46

A

tíz fiatal megfigyelő relatív spektrális érzékenységi függvényeinek átlagai minden fénysűrűségi szinten, minden vizuális feladat és excentricitás esetén több maximumot mutattak. Két példát mutat a 3. ábra és 4. ábra, 0,1 cd/m 2 fénysűrűségi szint, detektálási feladat (korong), foveális és periférikus feladataiból számított relatív spektrális érzékenységi görbékre. Ez a fénysűrűségi szint a legáltalánosabb az éjszakai vezetési szituációkban. A mért értékeken kívül a tíz személyre számított 95%-os megbízhatósági intervallumok is szerepelnek az ábrákon. (A kísérlet részletesebb leírása, valamint a többi fénysűrűségi szinten és többi céltárgyakkal végzett kísérletek adatai megtalálhatóak Várady G. és Bodrogi P. cikkében [16].)

3. ábra Példa a mért érzékenységi görbére () és 95%-os megbízhatósági intervallumokra (T), 0,1 cd/m 2 szinten, korong céltárgy, foveális megfigyelés esetére.

4. ábra Példa a mért érzékenységi görbére () és 95%-os megbízhatósági intervallumokra (T), 0,1 cd/m 2 szinten, korong céltárgy, foveális megfigyelés esetére.


Autófényszórók spektr ális teljesítmény eloszlásának optimalizálása A V(λ) és V’(λ) görbék lineáris kombinációjából nem lehet az ábrákon látható, több maximumú görbéket előállítani. Ahhoz, hogy a kísérleti görbéket jól modellezhessük a látószerv kromatikus csatornáit is figyelembe kellett venni.

Káprázás kísérlet

A

zavaró káprázás színképi függésének meghatározására összeállított kísérletünket a 5. ábra mutatja.

Fény 

A megfelelő beállítások után következett a sötétre adaptálódás. A kísérletnek ebben a fázisában a tesztalany bemutatót látott és hallott a számítógépen, amely bemutatta számára a kísérlet főbb lépéseit. Így a tesztalany megismerkedett a rá váró feladattal, miközben szeme is adaptálódott a megfelelő kísérleti körülményekhez. Ez az idő alkalmas volt arra is, hogy a tesztalany lélektanilag ráhangolódjék a feladatra, megértse a kísérlet fontosságát, jelentőségét. Ezzel igyekeztünk ösztönözni,

5. ábra Káprázási kísérlet elrendezése

Fényforrásként nagynyomású Xenon-lámpát használtunk, amelynek fénye egy „fényrekesz”-en (blendén) haladt át. A fényrekesz az intenzitás változtatására szolgált. Ezután a fény interferenciás szűrőn haladt át, kvázi monokromatizálva a kibocsátott fényt. A szűrőből kijutó fény holografikus szűrőn át jutott a megfigyelő szemébe. A kápráztató forrást szemmagasságban úgy állítottuk be, hogy a tesztalany azt – megfelelő távolságból – 2° alatt lássa. A kísérlethez a tesztalany szemét – binokuláris látáshoz – homlok- és áll-támasz segítségével állítottuk a fényútba. Így lehetett azt is beállítani, hogy a zavaró káprázást létrehozó fény a fő nézési irányhoz képest milyen szög alatt jelenjen meg. A kísérlet megkezdése előtt a tesztalanyt állíthatószékre ültettük egy hordozható számítógép elé, és a környezeti fényt a helyiségben úgy állítottuk be, hogy az 10 lx legyen a számítógép billentyűzeténél.

hogy a feladatok korrekten hajtsa végre. A tesztalanynak tudnia kellett, hogy a kísérletek meglehetősen hosszúak, és azt is, hogy ez miért van. Végül a kísérletvezető a fényútba helyezett egy interferenciás szűrőt (420 nm és 660 nm között), és megkérte a tesztalanyt, hogy az állítható fényrekesz segítségével állítsa be a de Boer-féle skálán [17] a zavaró szintet (3-as érték). Kísérletünk során először különböző feladatokkal teszteltük, vajon valóban zavaró káprázásról van-e szó, vagy vizsgálatunk már a rontó káprázás fénysűrűségénél történik. Az elemzés azt mutatta, hogy kísérletünk megfelel a zavaró káprázás vizsgálatára. Maga a feladat, amelyet a tesztalanynak végre kellett hajtani, nagyon egyszerű volt. Mindössze a laptop képernyőjén látható szürke korongot kellett figyelnie, miközben a zavaró káprázás „zavaró” szintjeit állította be a különböző hullámhosszakon. Miután ez megtörtént, a kísérletvezető PR 705 készülékkel lemérte a fénysűrűséget. Minden ada-


47

Fény 


tot számítógépesen jegyzőkönyveltünk. A kísérletben 10 tesztalany vett részt, mindannyian minden hullámhosszon 10-szer végrehajtották a feladatot. A mért értékek alapján megszerkesztettük a zavaró káprázás spektrális érzékenységi görbéjét. Ezt mutatja az 6. ábra, ahol már feltüntettük a különböző pontokhoz tartozó konfidencia-intervallumot is, 5%-os szignifikanciaszintet feltételezve, valamint azt a legjobb közelítést, amelyet akkor kapunk, ha csak a V(l) és a V’(l) függvényt vesszük számításba.

az agy felé mutató csatorna-jeleit: Vmes,lin(λ) = a×V’(λ) + b×[1,62L(λ) + M(λ)] + c×[L(λ) - M(λ)] + d×[ S(λ)–(1,62L(λ) + M(λ))] (1) Ebben az első tesztünkben az 1,62L+M közelítést választottuk az akromatikus csatorna közelítésére, ahogy azt Wold [22] is javasolta a V(l)-függvény megalkotásához. Az a, b, c és d konstansokra az 1. táblázat szerinti értékeket kaptuk a káprázási, illetve láthatósági kísérletek eredményeinek illesztése során. A 7. ábra mutatja a zavaró káprázás kísérletben mért pontokat, azt a trendvonalat, amelyet három szomszédos mért pont átlagolásával, valamit azt a görbét, amelyet az 1. számú egyenlet alkalmazásával kaptunk. A modell kitűnő eredménye nyilvánvaló.

6. ábra Spektrális érzékenység és legjobb V(l)-t és V'(l)-t használó közelítése

Diszkusszió és az érzékenyésgi modellek

A

3., 4. és 6. ábra jól mutatja, hogy sem a kontrasztküszöb-érzékenység, sem pedig a zavaró káprázás érzékenysége nem írható le a fotopos és skotopos görbék szimpla, lineáris kombinációjával. Kurtenbach és munkatársai [18] hasonló eredményre jutottak a mezopos láthatósági görbe vonatkozásában, és eredményeiket a színi csatornák közreműködésével próbálták magyarázni. Ismert, hogy a spektrális világosság-érzékenység eltér a spektrális fénysűrűség-érzékenységtől , mely villogásos fotometrián alapul, és a megfigyelő látásélességét jól írja le. Kísérleti eredményeink értelmezéséhez a CIE TC 1-36 ajánlása alapján [21] a csapok érzékenységi görbéjéből indultunk ki és a következő egyenletben látható formában vettük figyelembe a látószervnek a szemtől 48

7. ábra Mért káprázási érzékenység értékek, háromátlagú trendvonal és az 1. egyenleten alapuló káprázási érzékenységi görbe, mely az a,b,c,d paramétereket használja az I. táblázatból

A 8. ábra a kontraszt-küszöb kísérlet mérési pontjait, az értékekre legjobban illeszkedő trendvonalat, valamint a modell által előre jelzett görbét mutatja. Az egyezés itt is elég jó, de nem annyira, mint a káprázás-kísérlet esetén. A kapott eredmény kapcsán arra kell felfigyelnünk, hogy a (1,62L+M) csatornának (vizuális fénysűrűség csatorna) milyen kicsiny a részesedése. Ez megkérdőjelezi egyes elméletek azon feltételezését, hogy foveális esetben mezopos tartományban is a V(l) görbét kellene használni.



8. ábra Mért foveális mezopos érzékenység értékek, háromátlagú trendvonal és a 1. egyenleten alapuló érzékenységi görbe, mely az a,b,c,d paramétereket használja az 1. táblázat-ból.

A 9. ábra hasonló görbét mutat 10°-os perifériás helyzet esetén. Mint látható, akár csak foveális látás esetén, csak az 580 nm szűk környezetében nem írja le jól a modell a jelenséget.

Fény 

szegzéssel is, de a kapott eredmények néhány esetben inkább még romlottak az egyszerű összegzéshez képest. Amint az az 1. táblázatból látható, az egyes vizuális csatornák közreműködése nem nagyon tér el egymástól a zavaró káprázás és a kontraszt-küszöb láthatóság esetén. Ezért a gyakran említett vélemény, mely szerint a kékesebb fényű lámpák kápráztatóbbak, kísérleteinkkel nem volt bizonyítható. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy eredményeink laboratóriumi kísérletekből származnak, monokromatikus ingerek esetén. Végső következtetések levonása az autó fényszórók optimális színképére csak további kérdések megválaszolása esetén lehetséges: additívak-e ezek a függvények, azaz érvényes-e Abney-törvénye, lehet-e a fehér fény spektrumának hatásával számolni, használva a mindennapos fotometriai technikákat, vagy ezek – hasonlóan a fotopos világossághoz – nem mutatnak szigorú additivitást. A kezdeti kísérletek azt mutatják, hogy bár a mezopos láthatóság nem szigorúan additiv, első megközelítésként használható a fotometriai additivitás. A káprázás-érzékenység spektrális függvény additivitásának kísérlete folyamatban van.

Következtetések 9. ábra Mért perifériás mezopos érzékenység értékek, háromátlagú trendvonal és a 1. egyenleten alapuló érzékenységi görbe, mely az a,b,c,d paramétereket használja az 1. táblázat-ból.

A kapott eredmények további javítása érdekében megpróbálkoztunk a négyzetes ös�-

A

3., 4. és 6. ábra azt mutatja, hogy a zavaró káprázás színképi érzékenységét nem lehet a fotopos és szkotopos érzékenységi görbék szimpla szuperpozíciójaként megvalósítani, azonban az ellentétes csatornák jeleinek használatával a mért káprázás érzé-

I. táblázat A káprázási és foveális/perifériás mezopos érzékenységi modellek paraméterei Világítástechnikai évkönyv 2008-2009

49

Fény 


kenységi görbe meglehetősen jól leírható. Hasonló mondható el a mezopos láthatósági függvényről is. A mi eredményeink megegyeznek azon kutatók eredményeivel, akik azt állítják, hogy sem a mezopos, sem pedig a zavaró káprázás spektrális érzékenysége nem írható le a V(l) és V’(l) függvények egyszerű lineáris kombinációjaként. Káprázás kísérletünk eredménye széles színképi érzékenységet mutat, amelynek maximuma a kékes-zöld tartományban van. A fentiek alapján feltételezzük, hogy mind a mezopos, mind pedig a káprázás spektrális érzékenység meghatározásába be kell vonni a kromatikus csatornák jeleit.

Irodalom 1. Lásd pl. CIE TC 1-58 Visual Performance in the Mesopic Range. http://www.lightinglab. fi/CIETC1-58/index.html. 2. BULLOUGH JD, FU Z, VAN DERLOFSKE J, Discomfort and disability glare from halogen and HID headlamp systems. (SAE paper 2002-01-0010), In Advanced Lighting Technology for Vehicles (pp. 1-5), SP-1668. Warrendale, PA: Society of Automotive Engineers. 3. DERLOFSKE JV, BULLOUGH J, DEE P, CHEN J, AKASHI Y, Effects of Vehicle Forward Lighting Spectrum on Glare. Proc. PAL, 2003, 1134-1143. 4. SIVAK M, SCHOETTLE B, FLANNAGAN MJ, LED headlamps: Glare and color rendering. Report No. UMTRI-2003-39. 5. SIVAK M, SCHOETTLE B, MINODA T, FLANNAGAN MJ, Blue Content of LED Headlamps and Discomfort Glare. University of Michigan, USA, ISAL 2005. International Symposium on Automotive Lighting (P), Darmstadt, BRD, September 27-28, 2005. pp. 212-221. 6. SIVAK M, SCHOETTLE B, MINODA T, FLANNAGAN MJ, Short-Wavelength Content of LED Headlamps and Discomfort Glare. Leukos, 2005, 2 (2), pp. 145-154. 7. REA MS, BULLOGH JD, FREYSSINIER NOVA JP, BIERMAN A, A proposed unified 50

system of photometry, Lighting Res. and Techn. 2004, 36/2 pp 85-111. 8. MOVE project site: http://www.lightinglab. fi/Research/International_Projects/MOVE/ index.htm 9. GOODMAN T, FORBES A, A performancebased model for mesopic photometry. Proc. CIE 26th Session – Beijing 2007. D1-42. 10. ALFERDINCK J, VARKEVISSER J, Discomfort Glare From D1 Headlamps of Different Size, Report IZF 1991 C-21. Soesterberg, Netherlands: TNO Institute for Perception. 11. BHISE VD, FARBER EI, SAUNBY CS, TROELL GM, WALUNAS JB, BERNSTEIN A, Modeling vision with headlights in a systems context. Society of Automotive Engineers Congress and Exposition, Detroit, 1977, MI: Society of Automotive Engineers (Paper 770238). 12. FLANNAGAN M, SIVAK M, ENSING M, SIMMONS CJ, Effect of Wavelength on Discomfort Glare from Monochromatic Sources, Report UMTRI-89-30. Ann Arbor, 1989, MI: University of Michigan Transportation Research Institute. 13. FLANNAGAN MJ, SIVAK M, GELLATLY AW, LUOMA J, A Field Study of Discomfort Glare from High-Intensity Discharge Headlamps, Report UMTRI-92-16. Ann Arbor, 1992, MI: University of Michigan Transportation Research Institute. 14. BULLOUGH JD, FU Z, VAN DERLOFSKE J, Discomfort and disability glare from halogen and HID headlamp systems. Society of Automotive Engineers World Congress, Detroit, 2002, MI: Society of Automotive Engineers (Paper 2002-01-0010). 15. ELOHOLMA M, VIIKARI M et al., Mesopic models – from brightness matching to visual performance in night-time driving: a review, Lighting Res. Technol. 37,2, 2005, pp. 155-175. 16. VÁRADY G, BODROGI P: Mesopic spectral sensitivity functions based on visibility and recognition contrast thresholds, Ophthalmic and Physiological Optics (ISSN 0275-5408), 2006 26: pp. 246-253.


Autófényszórók spektr ális teljesítmény eloszlásának optimalizálása 17. De BOER JB, Public Lighting. Philips Techn. Library The Netherlands 1967. 18. KURTENBACH A, MEIERKORD S, KREMERS J, Spectral sensitivities in dichromats and trichromats at mesopic retinal illuminances, J. Opt. Soc. Am. A, 16, 1999, pp. 1541-1548. 19. CIE Brightness-luminance relations: Classified bibliography. Publication CIE 78-1988 (ISBN 3 900 734 14 3). 20. LENNIE P; POKORNY J; SMITH VC: Luminance, J. Opt. Soc. Am. 10/ 6, 1283-1293 (1993). 21. CIE TC 1-36, Publication CIE 170-1:2006, Fundamental chromaticity diagram with physiologically significant axes. 22. WOLD JH XYZ representations of the Stockman-Sharpe-Fach cone fundamentals (to be pulished in COLOR Res & Appl.) 23. VAS Z, BODROGI P, Additivity of

Fény 

mesopic photometry, Proc. 7th International Symposium on Automotive Lighting, ISAL2007, TU Darmstadt, 25-26 Sept. 2007, pp. 187-194. 24. BODROGI P, Colour vision and visual performance in the mesopic range, Lecture, DFWG (Deutsche Farbwissenschaftliche Gesellschaft) Jahrestagung 2007, 9-11 Oct 2007, Darmstadt, Germany, 2007. 25. Flannagan MJ, Sivak M, Gellatly AW, Joint effects of wavelength and ambient luminance on discomfort glare from monochromatic and bichromatic sources. Report No. UMTRI-91-42. 1991, The University of Michigan Transportation Research Institute.

LEGYEN MINDIG KÉPBEN… Tájékozódjon a Világítástechnikai Társaság Fény hírleveléből


51

Alkony után a biztonságos járművezetés

Recommend Documents