Tájökológiai Lapok 4 (2): 277–289. (2006)
277
AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI PROGRAMOK BEVEZETÉSÉNEK HATÁSA A KIJELÖLT MINTATERÜLETEK FÖLDHASZNÁLATÁRA ÉS TERMÉSZETI ÉRTÉKEINEK VÉDELMÉRE GRÓNÁS VIKTOR1, CENTERI CSABA2, MAGYARI JULIANNA3, BELÉNYESI MÁRTA3 Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, 1 Tájökológiai Tanszék, 2 Természetvédelmi Tanszék, 3 Térinformatikai Tanszék 2103 Gödöllõ, Páter K. u. 1., e-mail:
[email protected]
Kulcsszavak: Érzékeny Természeti Területek (ÉTT), agrár-környezetgazdálkodás, területhasználat Összefoglalás: A kutatás során 2002-tõl begyûjtöttük és elemeztük négy Érzékeny Természeti Területrõl (Dunavölgyi-sík ÉTT, Hevesi-sík ÉTT, Borsodi-mezõség ÉTT és Észak-cserehát ÉTT) az agrár-környezetgazdálkodási támogatások (AKG) keretében beérkezett pályázatok adatbázisát. Ezen adatbázis segítségével meghatároztuk a mintaterületek jelenlegi AKG támogatottságát, a programok területi arányát, továbbá elhelyezkedését, amelyet beépítettünk az ÉTT-ket monitorozó adatbázisba. A jelen munkában részletesen a Dunavölgyi síkság ÉTT-n végzett munkánk eredményeit mutatjuk be. A mintaterületekre vonatkozó digitális adatbázis tartalmának kibõvítésével lehetõvé vált a Nemzeti Parkok számára a támogatott területek és a védendõ értékek térbeli elhelyezkedésének összevetése, amely segítségével célirányosan bõvíthetõ a programban résztvevõk köre. A kérdõíves felmérés rámutatott a megkérdezett gazdálkodók személyi hátterére, a gazdálkodás típusára, továbbá a programmal kapcsolatos észrevételeikre, amelyek segíthetik a program kidolgozásában résztvevõ szakembereket. A piacképes, profitorientált mezõgazdasági területeken, amely a térség nyugati, az átlagosnál kedvezõbb adottságú területein a nagyüzemi szántóföldi növénytermelés (gabona- és takarmánytermelõ specializációval) elõnyeit használja ki, nem várható a zonális programok bõvülése. A térség középsõ, mélyebb fekvésû és gyengébb termõképességû területeinek mezõgazdaságát a gyepgazdálkodás és az extenzív állattartás irányába célszerû tovább fejleszteni. Azonban ez csak akkor lehetséges, ha a birtokok egyesítése, illetve bérleti rendszer rendezõdik.
Bevezetés A 2002-ben induló Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) célkitûzéseiben a különbözõ térségek adottságainak megfelelõ, ahhoz igazodó fenntartható mezõgazdasági földhasználat kialakítása fogalmazódott meg. A program jelentõs támogatási elõnyt biztosított az ökológiai adottságokon alapuló, multifunkcionális mezõgazdasági földhasználatnak, az EU-ban is megcélzott agrár-vidékfejlesztési politika célkitûzéseinek. Az NAKP módosított programjai 2004-tõl – EU csatlakozásunktól – a Nemzeti Vidékfejlesztési Terven (NVT) keresztül váltak elérhetõvé (ÁNGYÁN 2004). A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási támogatási fejezete 23 különbözõ környezetbarát gazdálkodási forma alkalmazásának, bevezetésének lehetõségét teremtette meg az NAKP egyenes folytatásaként. A program 2004 õszén meghirdetett kiírásra 32 000-et meghaladó számú gazdálkodó, illetve gazdálkodó szervezet adott be támogatásigénylést, melynek összesített területe meghaladta az 1,8 millió hektárt. Ezzel a korábbi nemzeti forrásokból finanszírozott NAKP forrásait megtízszerezve,
278
GRÓNÁS V. et al.
a támogatotti kört és a környezetbarát gazdálkodás által lefedett területet megötszörözve Magyarországon az agrár-környezetgazdálkodás által lefedett területek a mezõgazdaságilag hasznosított területek már több, mint 25%-át teszik ki, mellyel hazánk az EU 25-ök vonatkozásában is bekerült az elsõ 7 tagállam közé. A támogatásigénylés ilyen magas aránya jól mutatja a program fontosságát és szerepét a mai magyar mezõgazdaságban. Azonban az elmúlt évtizedek mezõgazdasági struktúrája, a program merõben új szemléletmódja és pályáztatási rendszere következtében a csak néhány éves tapasztalattal rendelkezõ rendszer még sok problémával küzd, amelyek folyamatos feltárása és felülvizsgálata elengedhetetlen. Tovább erõsíti ezt, hogy az Európai Unió 746/96 számú rendelete a tagállamok feladatai közé sorolja az agrár-környezetvédelmi programok pénzügyi, szociológiai és környezeti monitoringját. Munkánk során e komplex rendszer egy speciális szeletét, az Érzékeny Természeti Területek programjának területi és szociológiai értékelését tûztük ki célul.
Anyag és módszer Az ÉTT területek kijelölésének egyik szempontja, hogy a jelen lévõ természeti értékek megóvása csak speciális mezõgazdasági módszerek bevezetésével lehetséges. Ezt szolgálják a zonális ÉTT programok, amelyeket szántó és gyep mûvelési ágban lehet pályázni. Az ÉTT kezelõi számára a legfõbb cél, hogy minél több gazdálkodó, minél nagyobb területen vállaljon ilyen tevékenységet, továbbá a programok által kijelölt területek minél jobban fedjék a veszélyeztetett természeti érték elõfordulásának helyét. E speciális módszerek mellett igen nagy jelentõsége van – csökkenõ mértékben ugyan – a horizontális AKG programoknak is. Ezért az elsõ lépésben az Agrár-környezetgazdálkodási támogatások keretében a mintaterületekrõl beérkezett nyertes pályázatok számát, területi megoszlását, a megpályázott programok típusát és arányát elemeztük. A földrajzi környezetben zajló ökológiai változások elemzése, a környezeti hatásértékelés, a környezet erõforrásainak és adottságainak minõsítése nagy adattömeg gyors és egzakt feldolgozását igényli (MEZÕSI 1991), valamint a környezetet érõ hatások felméréséhez, elõrejelzéséhez összetett modellekre van szükség, ezért a részletes adatbázisok felépítéséhez és kezeléséhez földrajzi információs rendszereket (FIR), térinformatikai alapú döntéstámogató szoftvereket használtunk (ArcView). A FIR-ek egyesítik a hagyományos térképi és szöveges információkezelõ rendszerek elõnyeit. Digitális térképi alapon, térben elhelyezve, leíró adatokkal együtt kezelik a valós világ természetes és mesterséges objektumait (HARKÁNYINÉ 1994). Az adatbázisok adatai meghatározott szempontok szerint tároltak, pontokhoz, vonalakhoz, felületekhez kapcsoltak, így a térképi és leíró adatok együttesen elemezhetõk, és a legkülönbözõbb szempontok szerint lehet õket rétegekbe rendezni (PAP-VÁRY 1994). BREIMER és munkatársai (1986) megállapították, hogy 1:10000 léptékû, nagyméretarányú térképek alkalmasak elsõsorban a kis területek térképezésére. Ezt támasztja alá BILL és FRITSCH (1991), miszerint a lokális rendszerek (település) adatnyerésekor az 1:1000–1:10000 méretarányszámnak megfelelõ
Agrár-környezetgazdálkodási Programok bevezetésének hatása
279
térkép digitalizálása indokolt. DETREKÕI és SZABÓ (1995) szerint egy 1:10000 méretarányú térképbõl mintegy 2 m pontossággal nyerhetünk adatokat. Ezt a pontosságot és léptéket megfelelõnek találtuk a kitûzött célok eléréséhez. A második lépésben a gazdálkodók térbeli helyzetének elemzéséhez ezért az 1:10000-es külterületi átnézeti kataszteri térképeket és légifotókat használtuk, a talajtípusokra, illetve a mûvelési ágakra vonatkozó információkat pedig az Agrotopográfiai (MTA TAKI 1:100 000), illetve a CORINE Land Cover Felszínborítási Adatbázisból (FÖMI 1:100 000) nyertünk. A termõföld tulajdoni viszonyainak gyökeres átalakulása, a tulajdonosok számának sokszorozódása és a gazdasági kényszer összetettebbé teszik a környezet- és természetvédelem, valamint a mezõgazdálkodás kapcsolatrendszerét. Ebbõl adódóan a mezõgazdasági földhasználat irányainak kijelölése során figyelembe kell vennünk a mezõgazdasági termelés társadalmi kapcsolatát, és csakis az egyes agrárpolitikai lépések következményeinek sokoldalú hatáselemzése után hozhatók megfelelõ döntések (KOCSONDI et al. 1998). Ezért a mintaterületek mezõgazdasági helyzetében és aktivitásában bekövetkezõ változásokat a beérkezett pályázatok vizsgálata mellett kérdõíves felméréssel kiegészített mélyinterjúk segítségével tártuk fel. A felmérést 2005 – 2006 közötti idõszakban végeztük, a mintaterület kezelõi által nyilvántartott adatbázisból birtokméret és lakhelytõl függetlenül, véletlenszerûen kiválasztott, a mintaterületeken mezõgazdasági tevékenységgel foglalkozó háztartások személyes felkeresésével. A felmérés 32 kérdését a következõ 4 fõbb témakör köré csoportosítottuk: • a gazdaság személyi háttere, • a gazdaság felépítése és az alkalmazott technológiák, • a gazdálkodó és az AKG kapcsolata, • a jövedelmezõség alakulása.
Eredmények és értékelés Területi tapasztalatok értékelése A vizsgált ÉTT-ken 2005-ben agrár-környezetgazdálkodás támogatási határozattal rendelkezõk területi arányainak elemzésekor (1. táblázat) kiderült, hogy a változó arányban (63–91%) ugyan, de minden mintaterületen versenyképesek voltak a zonális programok a horizontálissokkal szemben. Legkevésbé a Borsodi mezõség területén volt sikeres, ahol a kiváló adottságú szántóterületekre vonatkozó zonális megszorításokhoz rendelt összegek nem tudták minden esetben felvenni a versenyt az intenzívebb gazdálkodásból származó bevételekkel. Ennek köszönhetõ, hogy itt volt a legmagasabb a horizontális szántó program részvételi aránya (23%), amelynek megkötései kevésbé szigorúak. Kiemelkedõ az Észak Cserehát ÉTT, ahol az összes támogatott terület 91%-át a zonális programok szolgáltatták, hiszen a gyengébb termõképességû területeken – a megkötések ellenére – a nyereséges gazdálkodás elengedhetetlen feltétele a magasabb támogatási összeg megpályázása.
280
GRÓNÁS V. et al.
1. táblázat A vizsgált ÉTT-eken támogatott AKG programok területi aránya (2005) Table 1. Area proportion of the supported Agri-environmental farming programmes on the examined Environmentally Sensitive Areas AKG célprogramok Horizontális célprogramok
Borsodi mezõség ha %
Szántó alapprogram 9942,9 Tanyás gazdálkodás 0,0 Méhlegelõ 0,0 Integrált szf-i gazdálkodás 2930,3 Ökológiai gazdálkodás átállási 1 17,1 Ökológiai gazdálkodás átállási 2 30,6 Ökológiai átállt 71,0 Területpihentetés 0,0 Ritka növ. fajták termesztése 0,0 Gyepgazdálkodási alapprogram 1750,1 Ökológiai gazdálkodás 280,4 Integrált gyümölcs és szõlõ 158,5 Ökológiai gyümölcs és szõlõ 0,0 Ritka gyümölcs és szõlõfajták termesztése 0,0 Extenzív halgazdálkodás 944,7 Vizes élõhelyek létrehozása szántón 0,0 Ívóhelyek kialakítása 0,0 Zsombékosok, mocsarak, lápok gondozása 0,0 Nádgazdálkodás 232,0 Állattartási intézkedések 0,0 0,0 Kiegészítõ AKG intézkedések Zonális (ÉTT) célprogramok 27460,6 Összesen támogatott terület 43818,0 ÉTT területe 89797,5 ÉTT területén támogatott ÉTT célprogramok aránya (%)
Dunavölgyi síkság ha %
22,7 3028,0 0,0 18,9 0,0 0,0 6,7 3399,5 0,0 0,0 0,1 0,0 0,2 19,2 0,0 0,0 0,0 0,0 4,0 1713,8 0,6 99,0 0,4 5,7 0,0 0,6
Észak Cserehát ha %
9,7 0,1 0,0 10,9 0,0 0,0 0,1 0,0 0,0 5,5 0,3 0,0 0,0
35,3 0,0 0,0 13,0 6,0 24,3 0,0 0,0 0,0 238,8 28,3 50,7 0,0
Hevesi síkság ha %
0,8 1803,8 12,3 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3 2279,6 15,5 0,1 14,8 0,1 0,6 44,7 0,3 0,0 54,9 0,4 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 5,5 179,4 1,2 0,7 23,5 0,2 1,2 203,5 1,4 0,0 0,0 0,0
0,0 2,2
0,0 445,1
0,0 1,4
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0
0,0 0,0 0,5 95,2 0,0 0,0 0,0 0,0 62,7 22245,8 100,0 31070,9 68854,6
0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,3 0,0 0,0 1,5 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 71,6 3940,2 90,9 10093,1 68,7 100,0 4336,5 100,0 14698,7 100,0 14290,3 59795,0
30,6
32,3
27,6
16,9
A Dunavölgyi síkság (11%) és a Hevesi síkság (15,5%) területén érdemes még megemlíteni az integrált gazdálkodás sikerét, amely a korábbi termelõszövetkezetek területén létrejött gazdasági szervezetek által mûvel nagy, összefüggõ területeken folyó gazdálkodásnak tudható be. Ha a területi lefedettséget nézzük, akkor a Dunavölgyi síkság áll a legjobb helyen, hiszen az ÉTT 32%-át fedik zonális programok, míg a Hevesi síkság területén (17%) tudták legkevésbé rávenni a gazdálkodókat a programba való belépésre. Az ÉTT-en 8 típusú zonális program hirdethetõ meg, amelyek közül a terület kezelõi szabadon dönthetnek, hogy melyek szolgálják legjobban a természeti értékek védelmét. A 2. táblázatból kiderül, hogy a négy vizsgált területen meghirdetett célprogramok kö-
Agrár-környezetgazdálkodási Programok bevezetésének hatása
281
zül a túzok védelméhez kapcsolódóak a legkedveltebbek. A több mint 63 000 ha-on támogatott programok közül a gyepterületeken pályázható túzok élõhelyfejlesztés a legsikeresebb (37 543 ha, 59%), utána a szántón pályázható túzok program következik (17 640 ha, 28%). Az ÉTT-ek közül a Dunavölgyi síkságon és a Borsodi mezõségen a gyep programok (73% és 71%), míg az Észak Cserehát és Hevesi síkság területén a szántó programok (81% és 70%) dominálnak. A vizsgált területeken összesítve a 62%-kal a gyep programok vezetnek. A választást az ÉTT-be bevont területek mûvelési ágainak aránya és az állattenyésztés szerepe határozza meg. 2. táblázat A vizsgált ÉTT-eken támogatott zonális célprogramok területi aránya (2005) Table 2. Area proportion of the supported zonal target programs on the examined Environmentally Sensitive Areas ÉTT-k
Támogatott célprogramok
Szántóföldi növénytermesztés
Összes pályázott terület (ha)
Gyepgazdálkodás
Túzok Madár Lucerna Élõhely- Túzok Haris Élõhely- Gyepélõhely- élõhely- termesztés fejlesztés élõhely- élõhely- fejlesztés telepítés fejlesztés fejlesztés túzok (ha) fejlesztés fejlesztés (ha) (ha) (ha) (ha) élõhely(ha) (ha) fejlesztés (ha) Borsodi mezõség Dunavölgyi síkság Észak-Cserehát Hevesi síkság Összesen
7155,4 3679,7 x 6805,3 17640,5
x x 3181,2 x 3181,2
931,2 2323,3 x 297,6 3552,0
x x x x 0,0
19259,7 15669,1 x 2614,3 37543,2
x x 759,0 x 759,0
x x x x 0,0
114,3 573,7 0,0 375,9 1063,9
27460,6 22245,8 3940,2 10093,1 63739,7
x – az adott célprogram nem pályázható a területen
Térinformatikai adatbázis értékelése Az ÉTT esetében a támogatott területek elhelyezkedésének nyilvántartása elengedhetetlen alapja a monitoring rendszer mûködtetésének, hiszen az egyes védendõ értékek (fészkek, növénytársulások, jellegzetes tájképi elemek, történelmi emlékek) pontos helye igen hangsúlyos minden mintaterület esetében. A következõkben egy példa alapján mutatjuk be, hogy a támogatott területek elhelyezkedésének feltárása, regisztrálása, milyen típusú plussz információkat szolgáltathat a terület kezelõi számára. Az ÉTT-ek kijelölésének szempontjait szabályzó rendelet (2/2002. (I. 23.) KÖMFVM) értelmében a kijelölendõ terület (legfeljebb 25%-ban) tartalmazhat országos jelentõségû védett természeti területet. Ez lehetõséget ad a terület kezelõinek, hogy – az integrációs természetvédelmi koncepció értelmében – a védett területen, illetve körülötte, mint egy puffer zóna jelöljék ki az ÉTT-et. Továbbá, a védett területen folyó gaz-
282
GRÓNÁS V. et al.
dálkodást korlátozó rendeletek mellé – a zonális programokon keresztül – kompenzációs támogatást nyújtsanak a gazdálkodók számára. Ez nagymértékben hozzájárul a jogkövetõ magatartás biztosításához. Példánkban (Dunavölgyi síkság) a Kiskunsági Nemzeti Park két törzsterülete érintett az ÉTT által (1. ábra). Természetvédelmi szempontból értékes területek elsõsorban a csekély mezõgazdasági értékû gyepeken és a közéjük ékelõdött zárvány szántókon maradhattak fenn a térség középsõ és keleti területein. A Felsõ-Kiskunsági pusztán szikes rétek, legelõk, szikfokok, vakszikes foltok váltogatják egymást a beékelõdõ löszhátakkal, míg a Peszér-Adacsi rétek változatos élõhelyei közül említést érdemelnek a lápok, láprétek, mocsárrétek és nedves kaszálók, valamint az ezekbe ékelõdõ homokbuckák. A Duna-völgyben és a hátsági területeken erõsen érezhetõ a korábban több fázisban végrehajtott belvízrendezések élõhely-szegényítõ hatása. A jó termõhelyi adottságú Duna-
1. ábra A Dunavölgyi síkság ÉTT-en támogatott zonális programok által érintett területek térbeli elhelyezkedése Figure 1. Distribution of the areas supported by zonal programs in the Dunavölgy ESA
Agrár-környezetgazdálkodási Programok bevezetésének hatása
283
menti övezetben az intenzív mezõgazdaság miatt a természeti értékek sokasága semmisült meg. Az 1980-as évek eleje óta tartó csapadékhiány és a döntõen erre visszavezethetõ talajvízszint csökkenés nagytérségi léptékû élõhely-átalakulást idézett elõ. Komoly gondot jelentett a természetvédelem számára az alacsony mezõgazdasági értékû területek alulhasználtsága, a legeltetés teljes hiánya is egyes gyeptípusokon. A térképrõl leolvasható, hogy a zonális programok által támogatott területek jelentõs része a védett területekre korlátozódik (59%), ahol a korábban említett okok miatt a gyepek dominálnak. E részeken a gazdálkodóknak feltétlenül be kell tartaniuk a védett területekre vonatkozó kezelési elõírásokat, amelyek nagyrészt megfelelnek a programban foglaltaknak, így erõs a motiváció, hogy korlátozó intézkedések miatti bevételkiesést a támogatás által kompenzálják. Ennek köszönhetõ a magas gyep programok száma (2. táblázat), amelynek jelentõs része (71%) védett területre összpontosul.
2. ábra A Dunavölgyi síkság ÉTT mûvelési ágainak alakulása (CORINE LAND COVER FELSZÍNBORÍTÁSI ADATBÁZIS, FÖMI 1:100 000). Figure 2. Distribution of land use on the Dunavölgy Lowland Environmentally Sensitive Area (CORINE Land Cover Database, FÖMI 1:100 000)
284
GRÓNÁS V. et al.
A védett területek közelében lévõ szántók a túzoknak jelentõs táplálkozó és fészkelõ helyei, így fontos lenne e területeken gazdálkodók bevonása is a programba. Legkevésbé a Szalkszentmárton, Tass, Dunavecse és Bugyi településekhez tartozó területeken gazdálkodók éreznek motivációt a részvételre. A 2. ábráról leolvasható, hogy a távolmaradás oka a korábban már említett mûvelési ágak alakulásában keresendõ. A szántó területek magas aránya (a mezõgazdasági terület %-ában: Szalkszentmárton 82%, Tass 82%, Dunavecse 73%, Bugyi 76%) és jó adottságai (öntés talaj, réti csernozjom, átlagos AK: 18–19) következtében az egyébként magas zonális kifizetések (44– 66 e Ft/ha) sem tudták eléggé motiválni a gazdálkodókat. A megpályázható „szántóföldi növénytermesztés túzok élõhely fejlesztési elõírásokkal” címû szántóföldi program megkötései közül az alábbiak, amelyek az intenzív szántóföldi növénytermesztésre (állattenyésztés nélküli) alapozott gazdálkodást leginkább visszatartják: • tápanyag-utánpótlás során a kijuttatott N-hatóanyag mértéke nem haladhatja meg a 90 kg/ha/év mennyiséget, • 20% pillangós takarmánynövény (lucerna, fehérhere, vöröshere, somkóró, bükköny stb.), • minimum 20% ugar. Vizsgálatainkban nem csak a támogatott területek arányára, hanem területi összekapcsoltságára is kitértünk, hiszen a program annál jobban szolgálja a védett értékek megóvását, minél egybefüggõbb blokkokban zajlik hasonló kezelés. A 3. ábra az érintett területeken belül támogatásban részesülõ zonális programok arányát mutatja be. Látható, hogy nagy egybefüggõ területek szinte csak a védett területen lévõ szikes rétek, legelõk, illetve láprétek és mocsárrétek területén találhatóak. A program további sikerének záloga, hogy a beékelõdött szántók kezelõi is résztvegyenek e támogatási formában. Legnagyobb természetvédelmi jelentõsége az extenzív szántóföldeknek van, amelyek a kiterjedt területeket elfoglaló intenzív szántókkal szemben az egyes tájegységekre jellemzõen, általában gyenge termõhelyi adottságú régiókban találhatók. Az extenzív szántókon jóval kevesebb a növényvédõ szer és mûtrágya felhasználás, valamint a gépi mûveletek száma, így természetvédelmi szempontból értékes élõhelyek maradhatnak fent. Azonban ennek nehézségeire a kérdõíves felmérés mutatott rá. Kérdõíves felmérés értékelése A mintaterület természetföldrajzi szempontból változatos terület, nyugatról kelet felé haladva a Duna-völgyének öntéstalajait réti csernozjomok váltják fel, majd szoloncsákszolonyecek, illetve réti talajok, végül pedig homokos talajok következnek. A területhasználat és a gazdaság hagyományosan meghatározó módja, illetve ágazata a mezõgazdaság. A személyes beszélgetés során a megkérdezettek által mûvelt terület az összes pályázott terület 48%-át teszi ki. A felmérés által érintett területen nagybirtokok (3-5000 ha) közé ékelõdött kis területek (7–20 ha) találhatóak, így a megkérdezettek körében az átlagos birtokméret 747 ha, amelyek szétszórtan (átlagosan 9,6 tag/gazdaság) helyezkednek el. A privatizációnak köszönhetõen megnõtt a kis területtel rendelkezõ földtulajdonosok száma (3. táblázat), de ez nem egyezik meg a gazdálkodók számával, mert a földtulajdon és a földhasználat a mûvelt területek nagyobb részén különválik. Ennek köszön-
Agrár-környezetgazdálkodási Programok bevezetésének hatása
285
3. ábra A Dunavölgyi síkság ÉTT támogatott zonális programjainak területi aránya Figure 3. Distribution of the supported zonal programs of the Dunavölgy Lowland Environmentally Sensitive Area
hetõ, hogy a megkérdezettek által használt földterületnek csak 36%-a van saját tulajdonban, a többi szükséges területet hosszabb-rövidebb bérleti szerzõdések útján biztosítják. Mindez több problémát is felvet: • az AKG szerzõdésekhez 5 éves haszonbérleti szerzõdést kell felmutatni, így aki nem rendelkezik ilyennel az nem vehet részt a programban, • a bérelhetõ földterületek mennyiséges véges, így már komoly verseny alakult ki a gazdálkodók között, amely egyre inkább feljebb tolja a bérleti díjakat,
286
• • •
GRÓNÁS V. et al.
nemcsak a bérlemények területéért folyik a harc, hanem a szerzõdéskötés idôtartamáért is, amely komoly visszaélésekre ad lehetõséget, a bérlemények elhelyezkedése nincs területi kapcsolatban a gazdálkodó törzsterületével, így tovább növekszik a birtokok széttagolódása, az egymástól távol elhelyezkedõ területek gyakran lehetetlenné teszik a gazdaságos termelést (üzemanyag költség, legeltetõ állattartás stb.). 3. táblázat A Dunavölgyi síkság ÉTT érintett településein a földterületet használók számának alakulása (AMÖ 2000) Table 3. Number of land users on the examined settlements on the Dunavölgy Lowland Environmentally Sensitive Area
Település
Szántót
Rétet
Legelõt
Erdõt
Nádast Halas- Föld tavat területet
használók száma Szabadszállás Kunszentmiklós Szalkszentmárton Fülöpszállás Tass Kunadacs Dunavecse Fülöpháza Kunpeszér Kunbaracs Újsolt Bács-Kiskun megye Gazdasági szervezet Egyéni gazdaság
1011,0 654,0 530,0 410,0 175,0 398,0 358,0 266,0 114,0 137,0 36,0 54685,0 246,0 54439,0
76,0 29,0 3,0 42,0 9,0 60,0 1,0 95,0 23,0 45,0 2,0 4477,0 67,0 4410,0
147,0 125,0 24,0 117,0 16,0 140,0 15,0 136,0 12,0 56,0 14,0 8637,0 98,0 8539,0
77,0 74,0 15,0 20,0 11,0 122,0 7,0 59,0 24,0 63,0 – 6924,0 91,0 6833,0
13,0 4,0 4,0 3,0 – – 1,0 25,0 – – 1,0 510,0 34,0 476,0
1,0 3,0 2,0 – – – – – – – – 116,0 9,0 107,0
1328,0 985,0 904,0 640,0 596,0 499,0 478,0 343,0 210,0 193,0 52,0 94465,0 301,0 94164,0
Dabas Bugyi Kiskunlacháza Táborfalva Dömsöd Tatárszentgyörgy Apaj Pest megye Gazdasági szervezet Egyéni gazdaság
1283,0 678,0 271,0 350,0 249,0 220,0 46,0 40175,0 283,0 39892,0
81,0 8,0 5,0 26,0 11,0 45,0 1,0 2505,0 74,0 2431,0
19,0 6,0 7,0 11,0 31,0 7,0 3,0 1943,0 54,0 1889,0
92,0 20,0 29,0 33,0 25,0 79,0 1,0 3376,0 91,0 3285,0
– 1,0 2,0 1,0 6,0 4,0 – 264,0 32,0 232,0
1,0 1,0 3,0 – 4,0 – – 61,0 10,0 51,0
2179,0 1104,0 634,0 521,0 446,0 349,0 142,0 76454,0 341,0 76113,0
A felmérés alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek 53%-a õstermelõ, illetve családi gazdálkodó, míg 47%-a gazdasági szervezet. Az egyéni gazdaságok esetén általában (60%) csak 1 fõ vesz részt a gazdasági tevékenység végzésében és 20–20% azon háztartások száma, ahol két, illetve három családtag. Ezen családoknak többnyire az a jellemzõjük, hogy van egy irányító, aki szakmai tudása és tapasztalatai alapján szervezi a munkát, és bevonja a többieket, ha szükséges. A terület mezõgazdasági erejét jelzi, hogy a megkérdezettek 89%-a fõtevékenység-
Agrár-környezetgazdálkodási Programok bevezetésének hatása
287
ként végzi a gazdálkodást, és csak 11%-a, amelynek ez kiegészítõ tevékenységet jelent (ez az aránya az Észak Cserehátban 35:65). A mezõgazdálkodás társadalmi szerepvesztését igazolja, hogy a fiatalabb generáció már kevésbé foglalkozik mezõgazdasági tevékenységgel, mert a gazdálkodásban résztvevõk átlagéletkora igen magas (50 év). A mezõgazdaságban megindult tulajdonváltás következtében nagy számban jutottak magántulajdonhoz olyan emberek, akik korábban a nagyüzemek integrációja mellett – vagy addig egyáltalán nem – végeztek mezõgazdasági termelést és szakmai képesítésük sincs. Egyrészük a kárpótlás során termelõeszközökhöz jutott és önállóvá vált, míg másokat a munkahelyük megszûnése késztetett arra, hogy csak a mezõgazdasági kistermelésbõl éljenek meg. A területen 90-es évek elõtt a megkérdezettek közel 65%-a foglalkozott mezõgazdasági tevékenységgel, de a résztvevõk 31%-a csak alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Felsõfokú végzettséggel rendelkezõk aránya 25%. A felmérésben résztvevõ gazdálkodók által mûvelt területek jelentõs része a szántó (76,5%) mûvelési ágban van. A mintaterület Duna-menti része kedvezõ termõhelyi adottságú mezõgazdasági terület, ugyanakkor itt potenciális ár- és belvízveszéllyel kell számolni. A Dunára alapozva az öntözõvíz szükséglet felszíni vízkivétellel tartósan biztosítható, a térség nagy része öntözõrendszerekkel is ellátott. A szántóföldi növénytermesztésre a termesztett növények alacsony faj- és fajtaszáma és a vetésforgó minimális használata (a program elõír minimális kötelezettségeket a vetésforgóval kapcsolatban) jellemzõ, annak ellenére, hogy a fajgazdag vetésforgó, vetésváltás, az elõvetemények szakszerû megválasztása a talajtermékenység fenntartásának és növelésének, valamint a talaj és növény egészségi állapotának megelõzõ (preventív) fenntartásának alapvetõ, természetkímélõ és leggazdaságosabb módszere. A szántó mûvelési ágban termesztett növények (õszi búza, árpa, tritikálé, kukorica, napraforgó, lucerna) elsõsorban piaci értékesítésre (66%), illetve az állatállomány takarmányozására szolgálnak. A több lábon álló szántóföldi növénytermesztés nemcsak a piaci kockázat megosztása miatt lenne kedvezõ, hanem a termelés szervezése és költségei szempontjából is. A legelõként hasznosított természetközeli gyepek életközösségei a hosszú ideje tartó legeltetés hatására alakultak ki; olyan gyepszerkezet jött létre, amely elsõsorban a rövid füvû, illetve a kopárabb talajfelszínt igénylõ madár és rovarfajoknak kedvezõ. Leginkább talán az állatsûrûség befolyásolja a legelõ vegetációját. Az optimálistól eltérõ állatlétszám esetén alul-, illetve túllegeltetésrõl beszélhetünk. Túllegeltetéskor a gyepen nagy kiterjedésû, csupasz foltok keletkeznek, melyeken igen erõteljes gyomosodás indulhat meg. A területhez mérten túlzottan kis létszámú állatállomány használatából eredõ alullegeltetés nemkívánatos gyomosodást okozhat. Ekkor a magasabb füvek, bokrok elterjedése várható, aminek hatására a legelõt jellemzõ alacsony növényzet eltûnik, zártabbá válik a terület. Mindkét esetben csökken a növényfajok sokfélesége, ami a gyep élõvilágának további értéktelenedéséhez vezet. A hagyományos állattartás mai is fontos szerepet játszik a táj arculatának megõrzésében. A megkérdezett gazdaságok 61%-a juhot, 55%-a szarvasmarhát, 33%-a mindkettõt tartotta. Az állattartás elsõsorban legelõre alapozott, azonban a korábban említett okok miatt gyakran nem megoldható az állományok bõvítése. A zonális program 1 állategység/ha-ban maximalizálja a legeltethetõ állatok létszámát és az egymástól távol helyezkedõ bérlemények nem teszik lehetõvé az állatok áthajtását. Így bizonyos területek alul, míg mások túllegeltetéssel küzdenek, amely csak a birtokkoncentrációval oldható fel.
288
GRÓNÁS V. et al.
A kis területek gazdasági potenciálját jellemzi, hogy a gazdálkodók nem rendelkeznek megfelelô minôségû és mennyiségû munkagépekkel, ezért a megkérdezettek 72%-a tervez további beruházást, amelynek 77%-a infrastruktuális jellegû. A helyi lakosok és a természetvédelmi területek jó kapcsolata megnyilvánulhat a kulturális identitásban, a szellemiségben és az életvitelben is. Ennek feltétele, hogy a terület kezelôi a mûködtetési kérdésekben a közösséget egyenlô partnerként kezeljék, lehetôséget adva arra, hogy a természetvédelmi programok és a földhasznosítási korlátozások ellenére a gazdálkodás haszon/ráfordítás aránya pozitív maradjon, amit elsôsorban az AKG támogatások differenciált preferálásával lehet elérni. Azon kérdésre, hogy hasznosnak, illetve szükségesnek tartják-e ezeket a szabályokat, a válaszadók döntô többsége igennel válaszolt, de véleményük szerint a szûk ökológiai szempontok figyelembe vételén kívül a gazdasági és társadalmi érdekeket is jobban szem elôtt kellene tartani. Ennek egyik lehetséges módja a lakosság és a kezelô szervek közötti kapcsolat jobb kiépítése és az információ áramlás megteremtése lenne, ez lehetôvé tenné a korlátozó intézkedéseken kívüli lehetôségek feltárását. Megvizsgáltuk az elmúlt három év jövedelmezõségének alakulását. A válaszadók jelentõs része (44%) az elnyert támogatásoktól és azok összegétõl függõen a tevékenységüket hol nyereségesnek, hol veszteségesnek tartják, ezért 59%-uk vinne be további területeket a programba, ha lehetõsége lenne rá. A megkérdezettek 11%-a azonban nyereségesnek tartja tevékenységét, õk a nagyobb területtel és jobban felszerelt gazdaságokból kerültek ki.
Irodalom ÁNGYÁN J. 2004: A megvalósítás hazai kerete: a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) és a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) In: ÁNGYÁN J., MENYHÉRT Z. (szerk.): Alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdálkodás) Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, pp. 283–309. BILL F., FRITSCH D. 1991: Grundlage der Geo-Informations-System, Wichmann Verlag, Karlsruhe. In: DETREKÕI Á., SZABÓ GY.: Bevezetés a térinformatikába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. BREIMER R. F., VAN KEKEM A. J., VAN REULER H. 1986: Guidelines for Soil Survey and Land. DETREKÕI Á., SZABÓ GY. 1995: Bevezetés a térinformatikába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. HARKÁNYINÉ SZÉKEY ZS. 1994: Földrajzi Információs Rendszerek. Jegyzet, GATE, Gödöllõ. KOCSONDI 1998: A magyar agrárvállalkozások stratégiái és a környezetvédelem. XII. Országos környezetvédelmi konferencia kiadványa, Siófok, pp. 106–114. MEZÕSI G. 1991: A mikroszámítógépes módszerek használata a természetföldrajzban. JATE Jegyzet, Szeged. PAP-VÁRY Á. 1994: A földrajzi információs rendszerekrõl. Geodézia és kartográfia 4: 245–251. AGROTOPOGRÁFIAI térkép MTA TAKI 1:100 000 CORINE Land Cover Felszínborítási Adatbázisból FÖMI 1:100 000 KÜLTERÜLETI ÁTNÉZETI KATASZTERI TÉRKÉP 1:10000
Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársainak, különösen Boros Emilnek, Máté Andrásnak és Farkas Jenõnek, akik lehetõséget biztosítottak vizsgálataink elvégzéséhez. A kérdõívek és a térképek feldolgozásában Horváth Krisztina és Mészáros Amanda segítette munkánkat.
Agrár-környezetgazdálkodási Programok bevezetésének hatása
289
EFFECTS OF INTRODUCTION OF AGRI-ENVIRONMENTAL SCHEMES ON LAND USE AND PROTECTION OF NATURAL VALUES OF DESIGNATED SAMPLE SITES V. GRÓNÁS1, CS. CENTERI2, J. MAGYARI3, M. BELÉNYESI3 Szent István University, Institute of Environment and Landscape Management, 1 Department of Landscape Ecology 2 Department of Nature Conservation 3 Department of Geoinformatics Páter K. u. 1., H-2103 Gödöllõ, Hungary e-mail:
[email protected] Keywords: Environmentally Sensitive Areas (ESA), agri- environmental management, land use During the research we collected and analyzed the applications for the agri-enviromental programs on four designated ESAs (Dunavölgy Lowland, Heves Lowland, Borsod Field and Northern Cserehát) from the year 2002. Based on this database we analyzed how large proportion of the sample area is supported, where the supported areas are. We have built in these analyses into the ESA monitoring system. With the extension of the digital database, concerning the target areas, it became possible for the national parks to compare the location os AE supported areas with that of protected natural values. As a result the scope of new entrants to the ESA programme can be enlarged in a spatially more targeted way. In this article we show the results of our work carried out in on the Dunavölgy ESA.