MUNKABIZTONSÁG 2.5
A termékgondozási programok biztonsági vonatkozásai Tárgyszavak: munkabiztonság; veszélyes anyag; vegyipar; termékgondozás; ellátási lánc; környezetvédelem.
Termékgondozási program egy brit gázszolgáltatónál Az Egyesült Királyság vezető ipari gázgyártó és forgalmazó cége (BOC) számára fontos a gázok biztonságos kezelése és használata. A cég nemcsak a levegő elválasztásából származó ipari gázokat kínál, hanem számos ennek kapcsán előállított egyéb vegyszert is. A biztonság mindig is központi helyet foglalt el a cég gondolkodásában, de most egy formális termékgondozási programot hoztak létre a cég védőernyője alatt, amely kiterjed a felhasználókra és a beszállítókra is. Hasonló kezdeményezésekre példát lehet látni szerte a világban, ahol kereskedők, marketinges szakemberek, műszakiak, egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi szakemberek működnek együtt a nagyobb biztonság érdekében. A BOC termékei között vannak olyan mérgező vegyületek is, mint szén-monoxid, ammónia, klór, sósav, vagy robbanékony, és adott esetben mérgező vegyületek, mint az etilén, etilén-oxid, szénhidrogén és halogénezett szénhidrogén habosító- és hűtőanyagok. Az ilyen toxikus terméket vásárló partnereknek nemcsak az árut, hanem a termékre és annak biztonságos kezelésére, valamint ártalmatlanítására vonatkozó információt is át kell adni – adott esetben jóval túllépve a törvény által előírt minimumot. Kedvező fogadtatás A termékgondozási programra a vevők igen pozitívan reagáltak, és nem teherként tekintettek a programból fakadó kötelezettségekre. A felszólítás a programban való részvételre a számlázással együtt kerül a vevőhöz, de – különösen ha toxikus termékről van szó – ezt további megkeresések követik a BOC egyéb szakemberei részéről.
A BOC kockázati profilt állapított meg minden termékével kapcsolatban, amelyek egy részét külső beszállítóktól hozza be és osztja szét vevői között. Mivel a termékek egy részét az üzemen belül „csomagolják át”, azaz helyezik át kisebb kiszerelési egységekbe, a cégnek magának is foglalkoznia kell ezek biztonsági problémáival. A cég vevőinek felkészültségét is ellenőrzi. Ez történhet helyszíni szemlével, de néha egyszerűen telefonbeszélgetések keretében is. A jelenleg alkalmazott rendszerben addig ki sem kerülhet toxikus termék új vevőhöz, amíg a cég szakemberei fel nem mérték a fogadó cég biztonságtechnikai felkészültségét és biztonsági eljárásait. Ez időnként kiterjedt egyeztetést igényel a két cég között. A BOC saját kínálatát is úgy módosította, hogy termékei minél kevésbé veszélyesek legyenek. A gyümölcsérleléshez használt etilén esetében pl. tiszta etilén helyett nem gyúlékony, hígított gázkeveréket kínálnak. A termékgondozási programnak már eddig is számos pozitív eredménye volt. A biztonság javult – minden résztvevő számára. A forgalom nőtt, mert a biztonsági intézkedések bevezetése miatt számos cég bízta meg termékdisztribúcióval a BOC-t. A harmadik pozitívum a vállalat hírnevének javulása. Mindez bizonyítja: a termékgondozási program a gyártó és forgalmazó cégek számára sem elsősorban tehertétel, inkább nagy lehetőség.
Termékgondozási program a Brit Vegyszerkereskedők és Disztribútorok Szövetségének (BCDTA) szemszögéből A termékgondozási programról folyó vitában legnagyobbrészt a gyártók szempontjai jelennek meg, pedig tekintettel kellene lenni a független terjesztői hálózatra is, mert ez jelenti a legnagyobb kihívást az ilyen programok számára. Ennek a szektornak a jelentősége a termékgondozási programokkal kapcsolatban elsősorban nem tonnákban mérendő. A terjesztő hálózatok kapcsolatrendszere, termékválasztéka, logisztikája teljes mértékben eltér a gyártókétól. Gyakran regionális vagy nemzeti igények kielégítésére jönnek létre, és döntéshozatali rendszerük is inkább helyi, mint centralizált. A termékgondozási programot éppen a vevők és a felhasználási területek sokfélesége nehezíti meg. A termékgondozás helye a vállalati rendszerekben Minden program annál hatékonyabb, minél több résztvevőt szervez be, és kár lenne kihagyni azt a hasznos hozzájárulást, amit éppen a füg-
getlen terjesztő hálózat adhat hozzá a rendszerhez. A hálózat csatlakozása az ún. Responsible Care∗ programhoz (RC) sok haszonnal járt: pl. 75%-kal csökkent a vegyszerekkel kapcsolatos közúti balesetek száma, 25%-kal az alkalmazottakat ért balesetek száma. Egyes gyártó cégek a termékgondozási programot olyan új elemnek látják, amelyet független irányítási rendszerrel kell működtetni, mások inkább beépítik az RC rendszerébe. A terjesztő hálózat, amely jóval kisebb tőke- és igazgatási forrásokkal rendelkezik, élesebben elválasztja egymástól a termékgondozási és az RC programokat. A termékgondozási rendszer tulajdonképpen a biztonságmenedzsmentről szól, ill. arról, hogy hogyan kommunikálják a vegyszerek hatását az emberekre és a környezetre. Ez rendszerint azzal foglalkozik, hogy miként használják és ártalmatlanítsák a termékeket. Tulajdonképpen az RC rendszer ott ér véget, és a termékgondozási program ott kezdődik, ahol a felhasználó átveszi a kiszállított terméket, hogy azt felhasználja saját termékeiben vagy eljárásaiban. A termékgondozási rendszert csak úgy lehet hatékonyan működtetni, ha a terjesztő szoros kapcsolatban áll a gyártóval. A független terjesztőknek igen megbízható rendszert kell kiépíteniük, amely végigkíséri a termék útját az egész ellátási láncban. Ennek aktív, előremutató kezdeményezésnek kell lennie, és nem védekező reakciónak válaszul az egyre szigorúbb szabályozásra. Nagyon fontos lenne a felelősségi körök igazságos elosztása a gyártók és a független terjesztők között, amit szerződésben kell rögzíteni. Az igazságos elosztáshoz annak figyelembevétele is hozzátartozna, hogy a disztribútoroknak jóval kevesebb anyagi és műszaki erőforrásuk van a termékgondozási program végrehajtására, mint a gyártóknak. Néhány ritka kivételtől eltekintve a terjesztők zömmel kis cégek, és még a legjobban működők is mindössze 3%-os adózás előtti fedezettel dolgoznak. Sok cég egyszerűen ügynöke a nagyobb gyártóknak a terjesztésben. Van viszont egy erősségük is az ilyen cégeknek: megfelelő információval tudják ellátni a gyártót a végfelhasználóra vonatkozóan. A megfelelő információ birtokában aztán a gyártó eldöntheti, hogy a termékgondozási program keretében van-e szükség részletesebb kockázati analízisre az adott vevőnél.
∗
Az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) Responsible Care (Felelős Gondoskodás) elnevezésű programja a vegyipar foglalkozás-egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javítását tűzte ki célul, 1996 óta működik.
Sok vevő nem szívesen ad ilyen jellegű információt a terjesztőknek a kereskedelmi titkok féltése miatt. Kell azonban találni olyan kompromisszumot, amely kielégíti a termékgondozási program követelményeit, nem sérti a vállalatok érdekeit és a versenytörvényt sem.
Környezetvédelmi aggályok és a termékgondozási program Mit tud tenni egy gyártó, ha termékéről minden laboratóriumi vizsgálat azt mutatja ki, hogy jó, de a vevők nem vásárolják, mert elterjedt vele kapcsolatban, hogy sokáig lebomlás nélkül megmarad a környezetben? Hogyan kezelhető ez a probléma, különösen akkor, ha az adott vegyület stabilitása éppen egyik legnagyobb előnye? Itt lép be a képbe a termékgondozás. Ez a szituáció valósult meg a Great Lakes Chemicals cég DecaBDE márkanevű, brómtartalmú égésgátlójával kapcsolatban, az EU kockázati kiértékelő programja keretében. 2004 elején a brómozott égésgátlókat kínáló cégek önkéntes emissziócsökkentési programot írtak alá, aminek keretében arra oktatják a felhasználókat, hogy milyen módszerekkel lehet csökkenteni az ilyen vegyületek kijutását a természetbe anélkül, hogy az a kis és közepes vállalatok számára megfizethetetlenül sokba kerülne. A termékgondozás segíthet Ha egy felhasználó csatlakozik ehhez a programhoz, először felmérik és analizálják gyártási folyamatait, hogy megállapítsák: mely helyeken és esetekben nagy a valószínűsége az emissziónak. Fontos az emissziós alapérték megállapítása is. Az erről készült jelentés birtokában aztán a felhasználó megkezdheti gyártósorának olyan átalakítását, fejlesztését, amellyel az emisszió csökkenthető. Elsősorban olyan alacsony költségű módosításokról van szó, amelyek jelentősen csökkenthetik a kibocsátást, és ami sokszor más anyagokra is jól alkalmazható. A módosítások életbe léptetése után meg kell ismételni az emiszsziómérést annak megállapítására, hogy mennyire voltak hatékonyak a változtatások. Ha szükségesnek mutatkozik, további változtatásokat kell végrehajtani. A DecaBDE terjesztők együttműködnek a felhasználókkal a kockázatmenedzsment programok kialakításában. Ha szükséges, a gyártó vagy független szervezet auditálhatja a kialakított programot és a mért értékeket.
Az Egyesült Királyság textiliparában végzett vizsgálatok szerint minimális költséggel akár 90%-os emissziócsökkentés is elérhető. A folyamatnak az adott nagy lökést, hogy a terjesztők leültek tárgyalni a felhasználókkal és megérttették velük a program szükségességét, aminek része a környezetvédelmi felelősség vállalása és a veszteségek csökkentése. A jó példa ragadós lehet A brit siker után hasonló programok végrehajtását tervezik más nagy felhasználó országokban, így Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Belgiumban. A programok kiterjednek nemcsak a textilipari felhasználókra, hanem a műanyag-feldolgozókra is. A program végrehajtása során sokat tanultak a termékgondozási rendszer nehézségeivel és módszertanával kapcsolatban. A kulcskérdés az, hogy miként győzzenek meg végfelhasználókat, hogy törvényi kötelezettség hiányában is környezetvédelmi programokban vegyen részt, különösen, ha a hatóanyagot nem is tartják számon veszélyesként? A jó szándék nem elég, a termékgondozási program végrehajtása pénzt és törődést igényel, ezért a cégek csak akkor vesznek részt benne, ha meg vannak győződve arról, hogy nekik is érdekük. A program folytatásába a bútoripart és az elektronikai ipart próbálják bevonni, mint nagy égésgátló-felhasználókat. A DecaBDE termékgondozási program résztvevői bizonyították környezetvédelmi felelősségüket, és hozzájárultak annak megerősítéséhez, hogy a vegyipar is a fenntartható iparágak közé tartozik. Összeállította: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes Baker, J.: In safe hands. = ECN, European Chemical News, 82. k. 2151. sz. 2005. jún. 13–19. p. 23. Newport, P.: Equal distribution. = ECN, European Chemical News, 82. k. 2151. sz. 2005. jún. 13–19. p. 24. Buszard, D.: Passing the test. = ECN, European Chemical News, 82. k. 2151. sz. 2005. jún. 13–19. p. 25.
