Az Örök Élet forrása
A tökéletes szerelem nyomában Hatmilliárd emberből akár csak egyet is szeretni… MINDEN, ami a világban létezik, a szeretet által jött létre. Egyetlen érzelem, egyetlen hajtóerő létezik, és ez maga a szeretet. Ugyan az érzelmek világa sokfélének látszik, de igazából ez az egyetlen fényforrás, amely mint egy prizmán megtörve soksok színre bomlik, hogy alkotóelemeire bontva létrehozza az érzelmek sokaságát: a gyűlölettől kezdve a haragon, irigységen, vonzalmon, együttérzésen át a tökéletes szerelem érzéséig. Mindent és mindenkit a szeretet hajt Az erő, amely minden embert arra ösztönöz, hogy jót vagy rosszat tegyen, valójában teljesen ugyanaz az erő: mindenkit a szeretet hajt, ha jót, ha rosszat cselekszik. A szerelem, amely a szeretet legmagasabb foka, ugyancsak teremthet jót és ros�szat egyaránt. Ha a szerelem határtalan, nincs semmiféle korlát közé szorítva, gyümölcse mindig jó, ha viszont a szerelmet kizárólagos módon valamire korlátozzuk, a gyümölcse mindig rossz. A szerelmünk kiteljesedését mindig csak saját világlátásunk korlátozza: saját emberi határaink, saját köreink. Ha csak saját körünkön belül gyakoroljuk, akkor fellép a birtoklási vágy, az ellenőrzés iránti vágy, és hosszú távon az ebből fakadó elégedetlenség. Ha pedig kilépünk ebből a körből, akkor közömbösség, gyanakvás, vagy végső soron a gyűlölet érzése talál ránk. A szerelem természetét nagyon sokan félreértjük, és ezáltal sokan képtelenek vagyunk túllépni saját határainkon. Szerelmünket szeretnénk magunknak megtartani, és kizárólag úgy és annak adni, ahogyan és akinek mi szeretnénk. Pedig a szerelem nem ilyen. Pontosan a szerelem természetével kapcsolatos téveszmék miatt sokan képtelenek vagyunk maguknak párt találni. Ezért fontos tudni, milyen is a szerelem a maga tökéletes formájában. A tökéletes szerelem jellemzői Van néhány általános jellemzője a szerelem tökéletes formájának. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, akkor tudhatjuk, hogy a szerelem, amelyet adni kívánunk, nem a tökéletes szeretet.
204
Férfi és nő A szerelem nem cseretárgy. Nem azért jön létre, nem azért van, hogy valamit cserébe kapjunk. Nem érvényes rá az a szokásos emberi játszma, hogy ha kedden én teniszezhetem, te elmehetsz szombaton moziba. Nem igaz rá, hogy szeretlek, ha te is szeretsz engem. Ahol a szerelem tökéletes formában van jelen, ott az egyén azért szeret, hogy a másik boldog legyen, nem azért, hogy ő boldog lehessen. Ha a szerelem tökéletes, akkor nem azért jelentkezik, mert te a másikat szereted, vagy mert a másik szerethető, hanem mert nem tehetsz mást. Mert nem tudod nem szeretni. A szerelem önmaga jutalma. Aki szerelmes, az magát a szerelem érzését és ennek boldogságát kapja jutalmul, semmi mást. Mert mindig az a boldog, aki szerethet. Az korántsem biztos, hogy akit szeretnek, az is boldog lesz ettől. Sokszor mondják azt emberek, hogy: „Bárcsak szeretne engem valaki, olyan boldog lennék.” Ez biztos, hogy nem igaz. Gondolj bele: ha valaki azt mondja, Brad Pitt szerelmes beléd, boldogabbnak érzed magad? Vagy ma találkozott Pistával, aki azt üzeni, tiszta szívéből szeret? Bármennyivel is boldogabbnak érzed magad? Persze, hogy nem! A helyzet az, hogy attól, hogy Pista szeret téged, semmivel sem változtak az érzéseid. Attól, hogy valaki szeret-e vagy sem, egyszerűen te magad nem leszel bol dogabb! A boldogság a szeretésben, a szerelem adásában rejtezik, és nem a megkapásában. Nem a szerelem tárgyának, hanem alanyának lenni tesz boldoggá. A szerelemnek pedig nincs ára, így nem is vár semmiféle jutalmat cserébe. A szerelem legyőz minden félelmet. Ha egy fiú egyedül sétál az utcán, és szembejön egy morgós, kóbor kutya, valószínűleg megijed, és elkerüli az ebet. Ha ugyanez a fiú a szerelmével van, egész biztos, hogy a kutya és a szerelme közé áll. A szeretete és az abból fakadó féltés bátorságot ad, amely legyőz minden korábbi korlátot, minden félelmet. Ezért ha egy kapcsolatban ott a tökéletes szerelem, akkor nincs félelem, és akkor nincs semmiféle önmegtartóztatás sem. Nincs benne az az érzés, hogy ha mindenemet odaadom, talán mindenemet el is veszíthetem. Nincs rá szükség, hogy visszatartsam a szívemből áradó szeretetet, hanem teljes mértékben kitárulkozom, hogy átadjam magam a másiknak. Ha teljesen átadom magam, ha teljes szívemből szeretek, a teljességet kapom vissza. A félelemnélküliségből születik az igazi tiszta kapcsolat és az igazi barátság, az igazi lélektárs. Mert milyen is egy igazi társ, egy jó barát? El lehet neki mondani mindent, és el is mondok neki mindent. Nincsenek korlátok, határok, titkok, privát szférák. Nincsenek tabutémák, nincs tabumúlt, tabujelen, tabujövő. Miért? Mert a barát ítélkezés nélkül mindent meghallgat, befogad és elfogad. Mert nem elvenni, hanem 205
Az Örök Élet forrása puszta jelenlétével csak adni akar. Éppen ezért a félelem nélküli szerelemben születhet csak meg az igazi barátság, az igazi kapcsolat. A szerelemnek nincs vetélytársa. Akit a szerelem tökéletes mértékével szeretünk, az számunkra a legtökéletesebbet testesíti meg. Miután a legtökéletesebbnél nincs jobb, nincs semmiféle vetélytársa sem. Miután számunkra ő a legtökéletesebb, ettől nem is tudja elvonni figyelmünket semmi. Hogy kiben látjuk megtestesülni ezt a legtökéletesebbet, azon múlik, mit látunk benne. Ez pedig attól függ, minek tartjuk, minek látjuk magunkat. Önmagadról alkotott képed határozza meg, másokban mit szeretsz, és hogyan szereted őket! A testi és a szellemi szerelem csapdái Ha magadat a testeddel azonosítod, másokban a szép testet szereted, és a szép testekhez vonzódsz. Ennek is megvan a maga haszna, élvezete és a belőle fakadó fájdalma. A testi élvezet ugyan mindenkinek vonzó és nagyon jól hangzik, sokan mégis úgy gondolják, hogy van, amiből soha-soha nem elég… Az élvezetből, a kéjérzetből csak egy meghatározott mennyiség esik jól. Például tévézés közben a cirógatás az első egy percben jólesik, a másodikban már kevésbé, utána kimondottan irritáló, majd fájdalmas. Ha viszont magadat a szellemeddel és az intelligenciáddal azonosítod, és magad is intelligens vagy, akkor csak intelligens emberek társaságát szereted. De már a zseniá lisakét vagy a buta emberekét nem bírod elviselni. A zsenikét azért nem, mert nem érted, amit mondanak, a butákét meg azért nem, mert ők nem értik, amit mondasz nekik. Így csak azokét fogod szeretni, akik kb. ugyanolyan mértékben intelligensek vagy okosak, mint te magad. Akár inkább testnek, akár inkább szellemnek tartod magad ahhoz, hogy megtaláld az igazi szerelmet, meg kell találnod igazi önmagad, amely sem nem test, sem nem szellem. A tökéletes szerelem végső akadálya, hogy hamis dologra irányul. A lényeg helyett a formákra összpontosít. Nem arra a valódi felsőbbrendű énre, amely a másik ember lelkében él, nem az örök teljességre törekvő lélekre, nem a sérthetetlen tökéletes istenemberre, hanem a formákra, amelyek ezt fedik el látásunk elől. Pedig szeretni csak ezt lehet, mert ez az egyetlen, ami állandó, örök és teljes, mint a szeretet maga. Mint a régi bölcs latin mondásból tudhatjuk: A hasonló csak a hasonlót szereti…
206
Férfi és nő Az akadályozó tényezők 1. Az egyéni preferenciák bevásárlólistája Életünkben a tökéletes szerelem megnyilvánulási lehetősége nagyon csekély. Kevesen vannak közöttünk, akik képesek ennek gyakorlására. Ennek egyik legfőbb akadálya, hogy egy mentális szűrőt, tudati akadályt gördítünk útjába. Ez pedig elvárásaink végtelen bevásárlólistája. A bevásárlólista azoknak a felszínes tulajdonságoknak a felsorolása, amelyek alapján elfogadunk vagy elutasítunk valakit. Ami alapján szerethetőnek vagy szerethetetlennek minősítjük a velünk szemben állót. Legyen magas, értelmes, jóképű, kedves, jó hallgatóság, érdekes, izgalmas, mérhetetlenül gazdag stb. Ha megfelel ezeknek, jöhet! Mindenkinek van egy ilyen listája, csak nem szívesen beszél róla, mert ez a lista az önző vágyak, előítéletek és korlátok pici (?) cetlije. Ha valakivel találkozunk, a feje mellett megjelenik ez a lista, és elkezdünk pipálni: igen, igen, igen, nem, nem, nem, nem, … fúj, viszlát. Aztán jöhet a következő partivendég, és elő a listát: igen, igen, nem?, nem, nem, nem, … fúj, viszlát. Akárhányszor valakinek bemutatnak, vagy valakivel megismerkedünk, elővesszük ellenőrzőlistánkat és pipálunk. Ha beismerjük, ha nem. Listánk meghatározza szociális észlelésünket, hogyan és milyennek látjuk potenciális partnerünket. A valóság az, hogy az ilyen listázáson az emberiség megbukik. Egy ilyen teszten nem állja meg a próbát senki sem. Mert ez a lista rólad, és nem a másikról szól. Hogy te milyen vagy, illetve milyennek képzeled magad. Amikor gyermek voltál, nem volt ilyen listád, ezért szerettél mindenkit. Később beléd nevelték, hogy legyen egy ilyen listád, és lett is. Mi a kedvenc színed, a kedvenc ételed, a kedvenc állatod? Noha egy gyerek minden színt, minden ételt és minden állatot kedvel, előbb-utóbb megtanulja, hogy kedvenc színe az indigókék, a kedvenc étele a tatár bifsztek, a kedvenc állata a kacsacsőrű emlős, mert közönséges színek, ételek, állatok csak közönséges embereknek valók. Mire tizenhat éves lettél, a fejedben kész volt a lista, az indigókék szemű, tatár bifszteket ebédelő, kacsacsőrű emlősöket védő különleges párodról, aki pont olyan, mint te. Ugyanazt szereti, ugyanazt gondolja, ugyanazt csinálja. Ha komolyan vesszük ezeket a listákat, oda jutunk, hogy az egész világon jó, ha akad két ember, aki megfelel neki, és a tragédia az, hogy nekik viszont megvan a maguk listája, és ezért nem szeretnek téged! Hat és fél milliárd ember él ezen a bolygón, de a legtöbb ember egyet sem talál, akit szerethetne! Ez aztán az őrület! A legjobb, ha a listánkat szépen kidobjuk. 207
Az Örök Élet forrása 2. Az elvárások Nagyon gyakori, hogy nem a másikat szeretjük, hanem a másikkal kapcsolatos elvárásaink beteljesülését. Ha a másikkal kapcsolatos elvárásunk a birtokvágyból fakad, akkor azt szeretnénk, hogy a másik mindig mellettünk legyen. Még ha máshol, másokkal jobban is érezné magát, akkor is azt várjuk el tőle, hogy velünk legyen. Ilyenkor nem őt szeretjük, hanem saját magunkat. De még csak azt sem. Csak elvárásaink kényszerének próbálunk megfelelni. A legtöbb párkapcsolat elvárások kusza szövevénye. Míg egy idegennel való találkozás esetén tizenöt perc késés bocsánatos bűn, a férj tizenöt perces késése az esti vacsoráról akasztással jár. Annak jele, hogy nem becsüli a gondoskodó szeretetet, amit otthon a feleségétől kap. Miért van, hogy gyakran vadidegenekkel tudjuk lefolytatni a legmélyebb beszélgetést? Hogy tízpercnyi ismeretség után már életünk legnagyobb problémáit tárgyaljuk egy idegennel, akiről tíz perce még azt sem tudtuk, létezik a világon, és húsz perc múlva már nem is lesz érdekes, hogy létezik-e? Mert nincsen semmilyen velünk szemben támasztott elvárása. Nem ítél, nem tanácsol. Velük szemben teljesen őszinték, önmagunk lehetünk. Nincs mit védeni, és nincs mit birtokolni. Elmebaj, hogy ezt csak idegenekkel vagyunk képesek megcsinálni! Az elvárások teszik lehetetlenné a tökéletes szerelem megnyilatkozását. 3. Birtoklási vágy A tökéletes szerelem harmadik legnagyobb gátja, hogy az emberi tudat mindig birtokolni vágyik. Az emberi szív mindig tele van. Ha 20 százalék szeretet van benne, akkor a többi 80 százalék csupa képzelt tulajdonnal van tele. Az emberi elmében a helyet a szerelem helyett a tulajdonlott ‘dolgok’ töltik ki. A birtoklott dolgok a tudat terhei, amelyek kiszorítják a szerelmet. A tökéletes szerelemben nincs birtokvágy. Nem a szerelem tárgyáért és nem a szerelem tárgya által létezik. Ilyen értelemben nincs tárgya, ezért nincs mit birtokolni általa. Sőt, a szerelem tökéletes formája által a birtokvágy valójában elenyészik, így a tökéletesen szerető ember valójában nem birtokolni vágyik, csak szeretni, szeretni, szeretni…
208
Férfi és nő
Hűséges hűtlenség „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat megveti.” (Máté evangéliuma 6,24) Hűség és eredet A hűség fogalma absztrakt szinten az eredeti forráshoz való lehetséges legközelebbi hasonlóságot takarja. Hű az, ami az eredeti másolataként vagy annak tükreként, annak lényegét pontosan adja vissza. A hűség latinul fidelitas, s ebből ered a ‘hi-fi’ (high-fidelity) kifejezés is, amely azon hanglejátszók védjegye lett, amelyek ‘magas’ szinten, hűséggel adják vissza az eredeti felvételeket. Ez a jelentéstartalom is jól tükrözi, hogy a fidelitas, a hűség a maga eredeti értelmében az eredethez való hasonlóság mértékét jelöli. A hűség, mint az a hifi szóban is tükröződik, mind a mai napig a magas minőség rangjelzése is egyben; és bármihez is legyen hű valaki, egyszerre egy magasabb eredethez, egy magasabb rendhez igazodik. Fidesnek, a hűség istennőjének, a többi virtussal együtt az ókori Rómában rangos kultusza volt. Oly mértékben, hogy az első pun háború idején a Capitoliumon templomot építettek számára, és ez lett a nemzetközi szerződések archívuma. Pietasszal, az istenek, a haza és a szülők iránti kötelesség teljesítésének istenével együtt Fidest is a társadalom alapjának, mi több, a rómaiak erényének tekintették, hiszen a rómaiak büszkék voltak rá, mennyire hívek esküjükhöz. Ezért is kapcsolódott szorosan Fides az istenekkel kötött szerződést ünneplő, áldozati szertartás alkalmával invokált Jupiterhez (a főistenhez, az ‘Igazság Atyjához’ /Jusz Páter/, és vele együtt a hűségistennek tekintett Dius Fidiushoz, valamint a foedus, ‘szövetség’ fogalmához. Ma már kevesen tudják, de a hűség istennőjét ábrázoló érmeknek gyakori motívuma volt a két összekulcsolódó jobb kéz, ami a szerződéshez való hűséget jelképezte. És jelképezi is mind a mai napig, hiszen mikor valaki kezet nyújt egy megállapodásra, a hűségesküjét teszi le ezzel. Ezért is van, hogy a római flamenok az áldozati szertartás alkalmával az istennőnek szentelt jobb kezüket lepelbe burkolták. Az ókori ember számára sosem volt kérdés, hogy mihez kell hűnek lenni. Hiszen a hűség egyértelműen az isteni rend, az eredet iránti legtisztább törekvést jelentette. Hű ember az, aki cselekedeteivel az isteni rendhez igazodik, saját benső természete szerint. Akinek élete arra mutat példát, hogy az emberi világ forgandó, és változékony természete mellett milyen egy magasabb, örök érvényű törvényhez igazodni. Ha kell, még az élet elvesztésének árán is. Ezt példázza megannyi bölcs filozófus, 209
Az Örök Élet forrása Szókratész, Boetius vagy Giordano Bruno halála, akik inkább vállalták kortársaik megvetését és a halált, mintsem elálltak volna ettől a rendtől. Hűség és lojalitás A mi modern, szellemileg eltompult korszakunkban, mint oly sok minden, a hűség fogalma is torzult. A fidelitás fogalmát felváltotta a lojalitás fogalma, ami a hűségnek már egy degradált formája. A lojalitás ugyanis eredetileg egy úrnak vagy királynak tett hűbéreskü és az általa előírt kötelezettségek iránti fegyelmet takarja. Míg a fidelitás egy belső, morális alapokra építő benső minőség, valódi erény, addig a lojalitás egyfajta bérencség, zsoldos elköteleződés. Ebben jelentős szerepe van a protestáns etika és az utilitárius erkölcsfelfogás újkori térhódításának, amely sok szempontból haszonelvek mentén dönt arról, mihez kell hűnek lenni. Az újkor hajnalán élő filozófus, Spinoza elhíresült érdeketikai megfogalmazása jól tükrözi ezt a szemléletváltást: Istennel szövetséget kötni már csak azért is érdemes, mert ha létezik, és mi nem kötöttünk vele szerződést, örök kárhozat a büntetésünk, ha viszont kötöttünk, örök élet a jutalmunk. Ha viszont nem létezik, se így, se úgy nem vesztünk semmit, tehát érdemesebb Istenhez hűnek lenni, mint nem lenni. Ez a szemlélet a legpontosabban tükrözi azt az általános felfogást, amit a mai korban a legtöbben a hűségről vallanak. Hűnek lenni azért kell valamihez, hogy elkerüljünk valamilyen büntetést, vagy elnyerjünk valamilyen jutalmat. A mai korban, amikor már csak lojalitásunkat vizsgáljuk, hűségünket csak ebben a kontextusban értelmezzük. Kinek és mire esküdtünk, milyen külső fogadalmakat vállaltunk magunkra, és mi ennek a megtérülése, a haszna; mi és mekkora a haszonáldozati költsége, ha fogadalmunktól elállunk, ha ‘hűségünket’ megszegjük? Nem csoda, hogy ezeknek a külső elvárásoknak a benső megalapozottság hiányában a legtöbben nem tudunk megfelelni. Hűség önvalódhoz Ahogy a rómaiak vallották, a hűség valóban az igazsággal áll a legközelebbi rokonságban. Hűnek legelső helyen az igazsághoz kell lenni, ami minden szempontból kizárólag metafizikai értelemben értendő. Persze a világ mélyebb igazságai csak kevesek számára válnak evidenciákká, tapasztalt, megélt valósággá, ezért az igazságokat törvények formájában írja le minden világi rend. Általános szinten mindenki érzi, tudja, hogy a gyakorlatban ez mit jelent: első helyen önmagunkhoz kell hűnek 210
Férfi és nő lenni. Saját érzéseinkhez, saját gondolatainkhoz, saját felismeréseinkhez! Ahhoz, amit saját magunk érzünk, vélünk, gondolunk igaznak, még ha a környezetünk mást érez, vél vagy gondol igaznak. Kocsmafilozófiának tűnik, de még sincs igazabb alapelv, mint a „légy hű önmagadhoz!”. Mégis, ez a kifejezés is több szinten értendő, annak megfelelően, hogy a spirituális létmegismerésben milyen szinten áll valaki. Amíg valaki a külső világ iránt érzett kötelezettségei foglya, külső fogadalmai, hűbéresküi kötik, addig igazság-érzete gyakran torz és csalóka. Igaznak azt vélheti, amit a lojalitás értelmében vett szerződési feltételek rögzítenek, szemben a benső meggyőződésével és valóságával. Kívül, a külsőségek szintjén hiába hű valaki, ha benső világában százszorosan csalfa. Erre utalnak Jézus szavai Máté evangéliumában: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.” (Mt 5,27–28) Azaz hiába lojális valaki a külső világában, ha benső világában igazságérzete már rég más útra terelte. A benső, a szív igazsága az egyetlen, amihez az embernek hűségesnek lennie kell, és amihez hűségesnek lenni érdemes lehet. A hűség ugyanis önmaga jutalma. A jutalom az az érzés, hogy legbenső valóságomhoz vagyok hű. Nem külső önmagamhoz, amit ezer és ezer külső fogadalom, szerződés és klauzula köt, hanem önvalómhoz. Legbensőbb valóságomhoz. Ehhez persze bátorság, őszinteség és önismeret szükséges. Hogy merjem hűen magam előtt is vállalni, mit érzek, mit gondolok, mit érzek igaznak legbenső énem világában. Hűség és házasság A hűség fogalma a legtöbb ember fejében mégiscsak a házasságon kívül létesített szexuális kapcsolat mentén merül fel. Hűtlen-e az, aki házastársán kívül mással is él nemi életet? Ez etikai kérdés, amire minden kornak, filozófiának és vallásnak másmás válasza van. A római jog szerint a római férfiak előjoga volt a jus tori, mely szerint házas férfiak nem követnek el hűtlenséget, ha rabszolgákkal vagy más nem házas asszonyokkal élnek feleségük mellett nemi életet. A nőknek ezzel együtt ez a jog nem adatott meg, ami egyes felfogás szerint a feleség mint rang iránti tisztelet kifejeződése. Marcus Aurelius kortársa, Verus fogalmazta: „Uxor enim dignitatis nomen est, non voluptatis”, „a feleség rangot jelöl, nem pedig a szexuális gyönyört”. Mégis, a rómait leszámítva szinte minden magaskultúra tiltja ezt a gyakorlatot, annak ellenére, hogy a Durex gumióvszergyártó cég által készített globális felmérés szerint világátlagban a házaspárok 22 százaléka élt házasságon kívüli nemi életet. Erről 211
Az Örök Élet forrása a gyakorlatról modern világunk felfogása is nagyon eltérő. Ha az Egyesült Államokat nézzük, annak ellenére, hogy egyes felmérések szerint az amerikai házasemberek csoportján belül élete során valamikor a házaspárok 15-25 százaléka él majd ezzel a gyakorlattal, nincs erre vonatkozó jogi konszenzus. Míg Michigan államban akár életfogytiglani börtönbüntetés járhat érte, addig Marylandben egy tízdolláros bírság. A házasságon kívüli nemi élet megítélése és a különböző joggyakorlat világszerte annyira eltérő, hogy nem is adhat semmiféle választ arra, hogy ‘hűtlenség’-e ez az emberi tevékenység. A kérdés nem jogi, nem is etikai, hanem valójában morális kérdés. A házasságon belüli hűtlenkedés kérdésére pedig talán az a latin kifejezés adhat választ, amellyel ezt az esetet illetik. A házasságon kívül élt nemi életre használt kifejezés az adulterare, amelynek jelentése: megváltoztatni, megrontani. Ezzel együtt a „más felé fordulni”, „mássá lenni” jelentéstartalmait is hordozza. Ez a kifejezés élesen szemben áll a ‘felnőtt’-re használt adolescere szóval, amelynek jelentéstartalma „a növekedés felé lépni”. „A tisztátalan nők a tisztátalan férfiakhoz, a tisztátalan férfiak a tisztátalan nőkhöz tartoznak. A tiszta nők pedig a tiszta férfiakhoz, a tiszta férfiak pedig a tiszta nőkhöz tartoznak. Az ilyeneket föl kell menteni attól, amit róluk mondanak. Megbocsátás és nagylelkű gondoskodás lesz az osztályrészük.” (Korán 24.26)
212
Férfi és nő
Szex és erkölcs „Obsta principiis! – Óvakodj a kezdeteknél!” Így szól a régi latin mondás, és amikor is az emberi szexuális viselkedést az erkölcs oldaláról próbáljuk megítélni, különösen sokatmondó lehet ez a réges-régi bölcsesség. Ugyanis meglehetősen változatos szexuális viselkedési formák tekinthetők ‘egészségesnek’, a ‘normális’ és ‘erkölcsös’ fogalmai pedig elsősorban az ‘általánosan elfogadott’, ‘követendő’ szinonimái. Ezért a szexualitás sokféle megközelítés szerint nem erkölcsi, hanem sokkal inkább biológiai, etológiai vagy legfeljebb pszichológiai kérdés. Szex és házasság – az antropológiai megközelítés A szexuálpszichológusokat régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy a társas együttélés szabályai, a törvényesített házassági formák és a preferált szexuális viselkedés között van-e bármiféle szoros összefüggés. A kérdésfelvetés alapja, hogy a világ különböző tájain más és más házassági szokásokat tekintenek erkölcsösnek. A nyugati típusú kultúrákban a monogám házasság az elterjedt forma, amikor egy férfi és egy nő él házasságban. A bigámiát, ahol egy férfinak vagy nőnek egyszerre két házastársa és így két családja van, például a magyar törvények tiltják. Több iszlám országban ezzel szemben megengedett a poligámia – igaz, csak a férfiaknak, ahol egy férfinak több felesége és családja lehet. A nepáli-tibeti törzsek körében megengedett a poliandria, ahol egy nőnek több férje van, indokínai törzsek között nem ritka a poligínia, ahol egy férfi több leánytestvért vesz el feleségül, és minél inkább közelítünk a természeti népek szokásaihoz, annál inkább megfigyelhetők a ‘látogatóházasság’ különböző fajtái, ahol az egyes párok csak a szexuális együttlét idejére kötnek ‘házasságot’. Sokan úgy vélik, az ember eredeti természete szerint szabad szexuális közösségben élt, valójában nincs a földön egyetlen olyan népcsoport sem, amely ezt gyakorolná. Ebből is látszik, hogy pusztán az együttélés legitimizált formáiból nem lehet következtetni arra, mi lenne a természetesen preferált szexuális viselkedés, csak az, hogy miket tart az adott kultúra elfogadottnak vagy követendő példának. Nemzésvágy és szexualitás Sigmund Freud pszichoanalitikus felfogása szerint az embert elemi szinten tudatalatti folyamatok irányítják, nem pedig a racionálisan működő tudata. Így 213