A TERRORIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI HÁTTERE, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI ÉS JELENLÉTE A XXI. SZÁZADBAN

A TERRORIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI HÁTTERE, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI ÉS JELENLÉTE A XXI. SZÁZADBAN

DETRE ZOLTÁN százados

A TERRORIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI HÁTTERE, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI ÉS JELENLÉTE A XXI. SZÁZADBAN THE BACKGROUND HISTORY, FORMS OF APPEARANCE, AND PRESENCE OF TERRORISM IN THE XXI CENTURY A terrorizmus nem tekinthető új jelenségnek, de leszögezhetjük, hogy új típusú kihívást jelent a Világ közösségei, polgárai számára. Mint nemzetközi jelenség, már évezredes múltra tekint vissza. Gyökereit vizsgálva, a terror egy bizonyos filozófia logikus alkalmazása volt, mely szerint az embereket újjá, igazabbakká kell átformálni, és ha valaki ennek útjában áll, azt el kell távolítani. Terrorism cannot be considered a new phenomenon, but it is definitely a new type of challenge for the communities and citizens of the world. As an international phenomenon terrorism has a thousand year history. Examining its roots, we see that terror used to be the employment of a certain philosophy according to which people need to be newly reformed to be truer. Should anyone stand in the way of this, that person must be eliminated.

A terrorizmus nem új keletű jelenség, de mindenképpen leszögezhetjük azt, hogy egyes csoportok új típusú harcmodor alkalmazásával (aszimmetrikus hadviselés) próbálnak nyomást gyakorolni érdekeik érvényesítése céljából, mely új kihívásként jelenik meg a Világ közösségei, polgárai számára. Cikkemmel arra szeretnék rávilágítani, hogy az iszlám, ezen belül a radikális irányzat elterjedése, a vallási fanatizmus misztikumával, milyen volumenű veszélyt jelent napjainkban illetve jelenthet majd a közeljövőben a Világ polgárai számára.

Történelmi visszatekintés a terrorizmus létrejöttére A terrorizmus kifejezést — mely a latin eredetű terrere, illetve deterre szóból származik — először Edmund Burke használta a XVIII. század BIZTONSÁGTECHNIKA

71


végén a francia forradalom elleni vitairatában. A szavak jelentése: megrémíteni, illetve elrettenteni. Mint nemzetközi jelenség, már évezredes múltra tekint vissza. Gyökereit tekintve a terror egy bizonyos filozófia logikus alkalmazása volt, mely szerint az embereket újjá, igazabbakká kell átformálni, és ha valaki ennek útjában áll, azt el kell távolítani. Már az ókorban is (szikarioszok) és a korai középkorban is (asszaszinok) voltak olyan terrorisztikus jegyeket mutató csoportok, amelyek az akkori uralkodó réteg ellen léptek fel. A két előbb említett csoportnál megfigyelhető az alkalmazott módszerek és eszközök hasonlósága a mai terrorszervezetekével. Az első szervezett, felfegyverezett, terrorista alakulatról már XI. századi források is beszámolnak. A Kaszpi-tenger déli partján, az Elburzhegység, Alamut erődjében hasissal elbódított fiatalok követtek el merényleteket a „Hegyi Öreg” parancsszavára. Az abbászida kalifák hoszszú időn keresztül eredmény nélkül kísérelték meg felszámolni ezt a csoportot, és tevékenységük csak a XIII. században a mongol hódítás hatására szűnt meg. 1326–1835-ig működött a „thug”-ok (orgyilkosok) szervezete, akik — egyes becslések szerint — mintegy 8 millió ember halálát okozták Indiában. A francia terror egyik megalkotója és mestere a történelemből jól ismert Sant Just volt. Az 1793. szeptember 17-én kiadott „gyanúsakról megalkotott törvény” lehetővé tette, hogy egyre szélesebb körben, meghatározhatatlan összetételű csoportok ellen is eljárjanak. A terror időszaka alatt végrehajtott kivégzések száma elérte a negyvenezret. Az 1848-as nagy európai forradalmak bukása, a felforgató tevékenység módszereinek megújításához vezetett. Megjelentek a terrorizmus néven emlegetett erőszakos cselekmények. Ezen évszázad második felétől kezdődően Európában jellegzetesen két helyszínhez kötődtek a terrorcselekmények. (Írország és Oroszország) A modern terrorizmus mintegy 150 évvel ezelőtt bukkant fel, amikor az anarchista csoportok (bakunyinisták, blanquisták) az állam megdöntésére, sőt megszüntetésére törekedve követtek el merényleteket. 1855-ben III. Napóleon francia császár (1852–1870) ellen követtek el merényletet. Ennek — a történelemben, első ízben — már nemzetközi jogi következményei is voltak, ugyanis a merénylők a sikertelen akciót követően Belgiumba menekültek. A franciák követelésére sem adták ki a tetteseket, mondván, politikai bűncselekmény tetteseit a belga állam nem köteles kiadni. 72

BIZTONSÁGTECHNIKA


A két Világháború között több ízben is foglalkoztak a terrorizmus kérdésével, büntetőjogi szinten. 1930-ban Brüsszelben előterjesztettek egy 5 cikkelyből álló tervezetet, mely hivatalosan először használta a terrorizmus kifejezést. 1931-ben Franciaországban, majd 1934-ben Spanyolországban tűztek napirendre a terrorizmus üldözésére vonatkozó törvénytervezetet. 1934-ben Marseille-ben Sándor jugoszláv királyt és vendéglátóját, Barthou külügyminisztert horvát usztasák gyilkolták meg. A döbbenetet követően nemzetközi egyezmény megkötésének szükségszerűsége fogalmazódott meg a terrorizmus üldözésének vonatkozásában. A törvénytervezet kidolgozásához Magyarország is hozzájárult. 1937-ben a terrorizmus megelőzéséről és a terrorcselekményt végrehajtók megbüntetéséről szóló tervezet kimondta, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben az államoknak közös feladatuk van. 24 állam írta alá az egyezményt, de pl. Magyarország, Németország, Olaszország már nem ratifikálta. Csak egyetlen ország erősítette meg (India) így a szerződés soha nem léphetett hatályba. Az ENSZ alapító okirata is foglalkozott már a terrorizmus kérdésével. 1950. december 12-én az Európai Tanács tagállamai kiadtak egy terrorizmus megsemmisítésére hozott európai konvenciót. 1954-ben az ENSZ közgyűlésén elfogadtak egy olyan kódexet, amely nemzetközi bűncselekménynek minősíti, ha egy állam hatóságai más államban terrorcselekményt követnek el, vagy eltűrik más állam ellen kifejtendő terrortevékenység saját területükön való megszervezését. Az ENSZ 1972 óta foglalkozik nemzetközi terrorcselekmények elkövetőinek üldözésével, az egyének által elkövetett terrorista merényleteket, pedig az 1980-as közgyűlés óta vizsgálja.

A terrorizmus meghatározása „Aki az egyik szemében terrorista az a másik ember szemében szabadsághős.” A NATO „munkadefiníciója” szerint a „terrorizmus erő vagy erőszak, személyek vagy vagyontárgyak elleni törvénytelen alkalmazása, illetve azzal való fenyegetés abból a célból, hogy kormányokat vagy társadalmakat befolyásoljanak, vagy félemlítsenek meg valamilyen politikai, vallási vagy ideológiai cél elérése érdekében”. A terrorizmus az erőszak legegyszerűbb, minden csoport és rezsim számára rendelkezésre BIZTONSÁGTECHNIKA

73


álló eszköze. Aszimmetrikus kihívásnak is nevezhetjük, hiszen aránylag csekély invesztálással és kockázattal, potenciálisan nagy „hozadék” érhető el.

Hogyan határozhatók meg a terroristák általános céljai? a. A nyilvánosság széles körű figyelmének magukra vonása melyben a média kiemelkedő szerepet tölt be, hiszen az esetleges követelésekről, fenyegetésekről a média által értesülhetünk a leggyorsabban. A napi híradások biztosítják a terroristák számára, hogy a Világon mindenki tudomást szerezzen cselekedetükről. Itt jelentkezik a média gyors információhordozó jellege, mely természetesen üzleti vonásokat sem mellőz. Ebben a helyzetben a média, segítő és kölcsönösen érdekelt partnerként fogható fel. b. Félelemkeltés, a félelem magvainak elhintése a polgárok gondolatai között. Ennek jelentőségére már egy ősi kínai stratéga, SzunCe is felhívta a figyelmet, aki azt mondta: ”Ölj meg egyet és félemlíts meg tízezret!”. c. További követők esetleg szimpatizánsok inspirálása vagy a média útján rejtett üzenetek továbbítása az un. alvó sejtek „ébresztése”, mozgósítása. d. A törvényes hatalom agresszív fellépésének kiprovokálása majd zsarolása, melyből akár politikai előnyt is lehet kicsikarni. e. Terrorcselekmények, robbantások által egyes közösségek közötti gyűlölködés és konfliktus szítása, mintha a másik fél követte volna el a merényletet.

A terrorizmus megjelenési formái A terroristák céljainak elérését megkönnyíti, hogy kihasználhatják a modern demokráciákat jellemző szabadságjogok által biztosított előnyöket, mely a kormányok számára időről-időre felvetik a biztonság és a szabadság együttes megteremtésének problematikáját. A 2001. szeptember 11-ei Egyesült Államok elleni terrortámadás megdöbbentette, és egyben ráébresztette az embereket a Világ minden 74

BIZTONSÁGTECHNIKA


pontján, hogy más dimenzióban kell gondolkodni, a terrorista szervezetek céljai, valamint az általuk alkalmazott módszerek tekintetében. Megfigyelhető jelenség, hogy korábban az államokon belüli agresszió egyre inkább országoktól függetlenné válik, és a különböző országokban működő terrorszervezeteket a közös ideológia köti össze. Az ellenük irányzott fellépést megnehezíti, hogy szervezetük laza struktúrája kisebb csoportokra, un. „sejtekre” oszlik, melyek nehezen lokalizálhatóak, ily módon nem lehet klasszikus módon szervezetként kezelni. A feladatra létrehozott kevés főből álló csoportok a semmiből tűnnek elő, és az akciót követően, ezek a csoportok rögtön fel is oszlanak. Gyors, gondosan a legapróbb részletekig megtervezett csapásokkal operálnak, mely akcióknál felhasználják a modern technika legújabb vívmányait is. Ha a terrorizmus alakulását területileg vizsgáljuk, három gócpontot találunk: Nyugat–Európa, Közel–Kelet, és Latin–Amerika Amikor terrorizmusról beszélünk, először automatikusan a fejlődő országokra, ezen belül az arab világra gondolunk, holott a terrorizmus hozzájuk hasonlóan az Európai Unióban is jelen van. Más gócpontokhoz hasonlóan, Európában is éppen úgy fellelhetők azok a feloldhatatlannak látszó társadalmi-politikai feszültségek és antagonisztikus ellentétek, melyek a Világ bármely pontján a terrorizmus elterjedését eredményezhetik. A terrorizmus számára a legszabadabb mozgásteret egyértelműen a demokratikus hatalomgyakorlás biztosítja, mely által a lehető legtöbb sebezhető pont válik ismertté. A demokráciákban az emberi élet prioritást élvez, mindenek fölött álló értéke van, mely így könnyen sebezhető célpontjává válhat a terroristák akcióinak. A terrorizmus ellen folytatott harcot a demokratikus országok berendezkedése is gátolja, mivel a reagáló képességük az ilyen jellegű cselekményre sokkal lassabb, mint a diktatórikus berendezkedésű államoké. Nem lehet véletlen tehát, hogy terrorizmus is csak ott van, ahol demokrácia van, a diktatúrákban pedig nem lel igazi táptalajra.

A terrorszervezetek csoportosítása Egyes vélemények szerint a terrorszervezetek, működjenek a Világ bármely pontján, három jól körülírható csoportba sorolhatók, némi eltéréssel. Az első csoportba a nemzeti szeparatista, a másodikba a politikai ideológiai, a harmadikba a vallási fanatikus terrorszervezetek tartoznak. Ezen BIZTONSÁGTECHNIKA

75


specifikumok, melyek egyben a különböző kontinensek terrorszervezeteit különböztetik meg egymástól nem tekinthetők lényegi terrorizmusbeli eltéréseknek, hanem sokkal inkább az adott társadalomra jellemző, civilizációs vívmányok függvényei. Ezek a civilizációs vívmányok determinálják az európai terrorizmust. Európában nem ismert a vallási fundamentalista terrorizmus fogalma. Ezzel rokon vonásokat mutatnak a szélsőjobboldali politikai ideológiai terrormozgalmak, de ezek gondolatrendszere leginkább a faji előítéleteken és nem vallási meggyőződésükön alapul. Célpontjaik a zsidó, mohamedán és bizonyos keresztény csoportok vagy közösségek, korántsem vallási, hanem évszázadok során rögzült rasszista indíttatásból táplálkoznak. Az Európai Unió a politikai ideológiai terrorizmus alatt csak és kizárólag a szélsőbaloldali marxista terrorszervezeteket érti. Egyes vélemények szerint Európa igyekszik a szélsőjobboldali politikai ideológia terrorizmus veszélyét a szőnyeg alá söpörni, pedig létezik. A szélsőjobboldali terrorcsoportok csak ideológiai meggyőződésükben és céljaikban különböznek a baloldaliaktól, módszereikben, fanatizmusukban, eszközeikben azonban nem lehet lényegi különbséget meghatározni. A szélsőbaloldali marxista politikai ideológiai terrorista mozgalmak vezérgondolata az Amerika és Izrael-ellenesség amelyet ők kissé eufemizálva, imperializmus és cionizmus-ellenességnek neveznek. Ezen törekvéseikben hű szövetségesre találtak a különböző palesztin terrorszervezetekben, egyesítve az európai antiszemita hagyományokat a palesztin felszabadítási törekvésekkel. További kapcsolódási pontnak számít a mérhetetlen Amerika ellenesség, gyűlölet. A nemzeti szeparatista terrorszervezetek véleménye szerint Európában jelenleg is a kisebbségek módszeres elnyomása zajlik. Ez ellen e mozgalmak ma is ugyanolyan intenzitással harcolnak, mint korábban. A korábbi diktatúrák azonban megszűntek (Spanyolország, Portugália, Görögország) elnyomó apparátusukkal együtt, és szerte Európában demokratikus államszervezetek jöttek létre, a terroristák azonban mégsem ezt érzik, mégsem így látják. Az ETA ugyanúgy küzd a spanyol kormány ellen, mint korábban, bár jóval kisebb társadalmi támogatottsággal. Ezzel szemben a Franciaország területén élő breton terroristák örülnének annak, ha annyi joguk lehetne, mint a spanyolországi baszkoknak, hiszen ők a francia állam elnyomó apparátusát szinte már elviselhetetlennek tartják. 76

BIZTONSÁGTECHNIKA


Az iszlám, mint a jelenkor nagy kihívása A nagy világvallások sorában az iszlám keletkezett a legutolsóként. A zsidó-keresztény hagyomány, mint szellemi nyersanyag, ekkor már rendelkezésre állt a közel-keleti világban. Napjainkban a legdinamikusabban fejlődő vallási közösség, melynek létszáma évről-évre gyarapodik. Jelenleg mintegy 1-2 milliárd ember vallja magát iszlám hitűnek Földünkön. Az új vallási eszmék hirdetőjeként az 570 körül született, csekély műveltséggel bíró Mohamed lépett fel. A leendő iszlám prófétája előkelő nemzettségből született, de igen szegény sorban nőtt fel. Küzdelmes ifjúkor után megnősült. Felesége, Khadidzsa 15 évvel idősebb nála, aki egy gazdag kereskedő özvegye volt. A kapcsolat révén Mohamed anyagi helyzete stabilizálódott, majd ennek köszönhetően kereskedelmi utazásai révén megismerkedett a keresztény és a zsidó vallás eszméivel, tanaival. Az idő múlásával egyre többet foglalkozott lelkigyakorlattal, majd negyven éves korára egy Mekka melletti barlangba vonult vissza, ahol megjelent neki Gábriel arkangyal. Tanításának alapja és középpontja ettől kezdve Allahnak, a Világ teremtő és kormányzó urának hirdetése volt. Az „iszlám” szó jelentése: hűség, feltétlen odaadás az egyetlen Isten iránt. Mekkában, Mohamed, ezen tanításai kezdetben nem találtak követőkre. Ezért úgy döntött, hogy elhagyja Mekkát és Medinában „próbál szerencsét”. Az iszlám hittudósok szerint mindez 622. július 6-án történhetett. Követői segítségével és az új vallásra áttért medinai emberek támogatásával a város teljhatalmú ura lett. A keresztény oázisok elleni harcokkal indították el az arab hódítás folyamatát. Ekkor már egy új, vallási alapon szerveződő arab birodalom van kibontakozóban. A győzelem utáni évek nagy változásait a próféta már nem élhette meg, mert 632. június 8-án Medinában meghal, egy Bizánc elleni hadjárat előkészületei közepette. Mohamed halálát követően súlyos belső válság ütötte fel a fejét az utódlás kapcsán. Abu Bekr — Mohamed egykori barátja — volt az, aki magához ragadta a hatalmat. Kalifává választását követően leverte a fellázadt arab törzseket és tovább növelte a birodalom területét. 634-ben, Omar lett a következő kalifa. Hadvezérei 636-ban meghódították Perzsiát, 638-ban Szíriát, 642-ben Egyiptomot. 644-ben Omart egy keresztény rabszolga meggyilkolja. A kalifák sorában az idős Oszmán következett, aki összegyűjtötte a Koránt és leírattatta azt. Oszmán a mekkai gazdag kereskedők befolyása alatt állt, mely a hívők között elégedetlenséget váltott ki, BIZTONSÁGTECHNIKA

77


ezért 656-ban meggyilkolták. Ali kalifa következett a sorban, aki ellen Szíria helytartója, Muávija fellázadt, majd meggyilkoltatta. Ezt követően magához ragadta a hatalmat és megalakította az Omajjádok dinasztiájának örökletes monarchiáját. Ez azért is lényeges, mert Ali és családjának követői hozták létre a síita vallási irányzatot.

Az iszlám tanításának alapja a Korán Mohamed próféta, írásban nem rögzítette Allahtól kapott tanítását, ám tanítványai, később lejegyezték azt visszaemlékezéseikben. Kinyilatkoztatásait halála után szent gyűjteménnyé rendezték. 650 után már készen állt a Korán, amely a muszlinok hitének alapját képezi. A Korán 114 szúrából, fejezetből álló, rímes prózában megörökített szöveg, teológiai értekezés és törvénykönyv, szertartási útmutató és elmélkedés. Az iszlám vallási alapeszméit az egyedüli istenben, Allahban és az utolsó ítéletben való hit alkotják. Az utolsó ítélet során a jóknak a paradicsom gyönyörűségei, a gonoszoknak a pokol kínjai jutnak majd osztályrészül. Az önfeláldozó, öngyilkos merényleteket elkövetőket is ez a szemlélet erősíti végrehajtandó terrorcselekményük, akciójuk során. A Korán kinyilatkoztatását kiegészítő hagyomány a szunnagyűjtés már az első muszlinok életében elkezdődött. Mohamed társainak és közvetlen követőinek emlékezéseit több gyűjteménybe rendezték, amelyek szövege és tekintélye a 700-as évek közepére lett kanonikussá. Erre épülhetett aztán a vallásjogászok és hittudósok munkája, az iszlám dogmatikai rendszerének rendezett kidolgozása. Tanításaik alapján a hit öt pilléren nyugszik. Ezek fontossági sorrendben a következők: a hitvallás, az imádkozás, a böjt, a szegényadó, és a zarándoklat. Kiegészítő kötelességek és tilalmak: a dzsihád. Egyesek az iszlám hatodik oszlopának tartják. Célja, az általuk ellenőrzött terület növelése valamint a pogányok elleni küzdelem, illetve azok megtérítése céljából folytatott erőszakos tevékenység. Nem tartozik a céljai közé a keresztények és a zsidók megtérítése. Tilos: részegítő, bódító hatású italok fogyasztása, kábítószer élvezete, a szerencsejáték, a kamatszedés, sertéshús fogyasztása, a selyemruha viselete, férfiaknak arany ékszer viselete, az emberölés, a tolvajlás és a bálványimádás. 78

BIZTONSÁGTECHNIKA


Napjainkban az iszlám előretörése és radikalizálódása súlyos problémát jelent a nyugati társadalmakban. Már többek által megfogalmazásra került, hogy az első iraki háború illetve a második háború, valamint az afganisztáni harcok nem az USA és a szélsőséges iszlám országok között zajlott le, hanem a két kultúra – a nyugati és a keleti – közötti összecsapásról beszélhetünk. Az iszlámnak a szunnitáknál és a síitáknál hasonlóan elterjedt kifejezése az un. fundamentalizmus, többek között abból az elképzelésből indul ki, hogy a meglévő különbségeket fel kell oldani és az iszlám egységét, helyre kell állítani. Ezen kívül a nyugati világ életstílusát, mint eredendően rosszat és elitélendőt veszi célba. Az iszlám fundamentalizmus ebből kiindulva a politikai és vallási alapelv kompromisszum nélküli megtartását jelenti. A fundamentalizmus az iszlám több csoportját, szektáját, radikális terrorista csoportjait érintő áramlat, amely egy olyan politikai rendszer hatalmáért küzd, amelyben a hatalom a papság kezében van, valamint ahol az állam i és egyházi intézmények egybeolvadnak. A fundamentalizmus dogmái között az egyik legfontosabb pont a mártíromság elve. Ez annyit jelent, hogy az az „igaz hívő”, aki hitéért képes az életét feláldozni, és ezáltal a „paradicsomba” bejutni. Az iszlám terrorizmus gyökereit a történelmi múltban, a gazdasági és társadalmi elmaradottságban, valamint az idegenekkel szembeni „fenyegetettség érzetben” találjuk meg. Az iszlám — politikai tényezőként — az 1970-es évek eleje óta van jelen a világpolitikában. Intézményessé azonban, csak Khomeini ajatollah vezetésével, (1978–79) az Iránban lezajlott iszlám forradalom által lett. Az iszlám fundamentalizmus alapvető céljai napjainkban, az iszlám államok létrehozása a Korán és az iszlám vallásjog szabályozása alapján, valamint a hívők közösségeinek kialakítása államhatárokra való tekintet nélkül, az állam és a vallás egységének megteremtése, a nyugati kultúra meghatározó szerepének csökkentése, felszámolása, illetve a „belső ellenség” eltávolítása, a mohamedánok iszlámosítása. Az iszlám apólogistái azt állítják, hogy az iszlám békés vallás. A Korán erkölcsös magatartásra, békére, toleranciára szólít, és aki az iszlám nevében terrorista cselekményeket követ el, az nem az igazi iszlám követője. Elenyészően kevés, mintegy néhány százalékra tehető az iszlám terrorizmust támogató muszlinok száma. Túlnyomó többségük a mérsékelt iszlám irányzat hívei és elítélik a terroristák céljait és módszereit. BIZTONSÁGTECHNIKA

79


Ez talán így is lehet, de a tények szempontjából mindez irreleváns. Bármit is mond a Korán, a tények azt mutatják, hogy a manapság nyilvántartott kb. 400 terrorista szervezet mintegy 90%-a a radikális iszlámot követi. A napjainkban zajló fegyveres konfliktusok kb. 80%-ában előkelő szerepet játszik az iszlám. Hiba azonban az az elgondolás, hogy az iszlám terjedése, maga után vonja az erőszak növekedését, és így az iszlámot, mint vallási irányzatot, azonosítsuk a terrorizmussal. Kétségtelen, hogy a XX. század vége és XXI. század eleje az alKaidáról és az általa végrehajtott terrorcselekményekről és azok következményeiről szól. Míg az USA és az európai országok a terroristacsoport tagjait és vezetőit, az emberiség fő ellenségeinek kiáltották ki, és hajtóvadászatot indítottak ellenük, addig az iszlám országok többségében ezeket az embereket szabadsághősként ünneplik.

Terrorizmus az iszlám világban A kilencvenes évekhez hasonló terrorhullám utoljára a középkorban futott végig az iszlám világon. Láthattuk, hogy akkoriban éppen a szélsőséges síiták támadták ilyen módon a szunnitákat és érintőlegesen a kereszteseket. Most viszont nem a síita, hanem a szunnita szélsőségesek követik el ezeket a borzalmas tetteket. Bár a New York-i és a washingtoni támadás óta a világ egyetlen csoport, az Oszama bin Laden vezette al-Kaida, Amerika ellenes fellépéséről beszélt. A terror több csoporthoz köthető, az áldozatok számát tekintve elsősorban az iszlám világ belső ügye. Ezek a csoportok ugyanis elsősorban saját államaikat és saját honfitársaikat támadják. A jelenség egyik legnagyobb kiterjedését Algériában érte el, ahol a mindennapi életet terrorizálta a FIS (Iszlám Üdvfront) és annak GIA néven ismert fegyveres szárnya. Egyiptomban Szadat elnök életét oltották ki iszlamista merénylők. Törökországban számos kisebb, terrorra és merényletre szakosodott csoport létezik, amelyek nem tévesztendők össze a parlamenti képviselettel rendelkező, iszlamista párttal. Végül e kategóriába tartoznak a tálibok is, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ők a terrort az állami intézmények szintjére emelték. A libanoni Hezbollah elsősorban az irániak leányvállalataként ismert. Az ő célpontjuk viszont a zsidó állam és annak civil lakossága. Még bonyolultabb a helyzet a palesztinok között, ahol a PFSZ-nek kemény riválisai a különféle iszlamista szervezetek, akikhez az utóbbi idők — szintén Izrael ellenes 80

BIZTONSÁGTECHNIKA


— öngyilkos merényletei fűződnek. Ezek a csoportok az igazi iszlámra hivatkozva, nem ritkán Nyugat-Európai muzulmán kolóniáiban találnak biztos védelemre és háttérre. Tagjaik között található magasan kvalifikált technokrata és tartósan munkanélküli fiatal is. A „tradíció” nevében ellenzik a modernizációt, anélkül, hogy a „tradíció” mibenlétéről világos fogalmaik lennének. Formálisan a szunnita iszlám követőinek tartják magukat, de elkülönülnek hittestvéreiktől. Külön közösségbe szerveződnek, amelyekben az adott állam, vallási közösségei által el nem ismert „igehirdetők” magyarázzák a vallás igazságait. Alaptételük az, hogy a vallás igazságait eltorzítja az állam, illetve, hogy politikai ellenfeleik letértek az iszlám ösvényéről. Ez utóbbi azért veszélyes állítás, mert az iszlám jog, elvben halállal bünteti a hitehagyottakat. Ebből a szabályból merítenek erkölcsi erőt ahhoz, hogy hittestvéreikre kezet emeljenek. Érvelésük ott hibázik, hogy muzulmán ellenfeleik nem tagadták meg hitüket. Az esetek többségében politikájuk vagy életformájuk okán lettek szálkává azok szemében, akik az életükre törnek. Ezért jellemző, hogy pl. Algériában, a mecsetekben imádkozók és a temetéseken, nem ritkán korábbi áldozataik temetésén megjelenők válnak a szélsőségesek áldozataivá. Mindezek mellett jellemző, hogy a vallás szigorúan vett szabályai nevében olyan gyakorlatot vagy szokásokat támadnak, amelyek a mindennapi élet elfogadott részei az iszlám világban is: pl. a mozit, a televíziót, vagy éppen a hangszeres zenét, fúvósok és dobosok kivételével. Mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon milyen elgondolásból válik valaki terroristává, hiszen senki sem születik bosszúszomjas gyilkosnak. Vajon a neveltetése vagy az életkörülményei teszik azzá? Sajnos a nyugatiak hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az iszlám világ gondolkodásmódja teljese eltér az európaiakétól. Tény, hogy a Nyugat mai gondolkodásmódja a 18. századi felvilágosodásban gyökerezik, amely általános érvényűvé tett olyan eszményeket, mint a demokrácia, a racionalizmus, a humánum tisztelete. Mindezek az eszmények azonban csak olyan társadalmakban jelentenek valamit, ahol a társadalmi berendezkedés az egyén (individuum) elsőbbségére épül. A demokrácia csak azokban az országokban lehet hivatkozási alap, ahol jól elkülöníthető társadalmi csoportok vannak, amelyek kialakították a saját maguk politikai érdekképviseletét, ily módon érvényesíthetik akaratukat a döntéshozatalban. Az iszlám azonban nem ilyen. Az iszlám társadalmak kevés kivétellel homogének, ami azt jelenti, hogy nem alakultak ki BIZTONSÁGTECHNIKA

81


az érdekérvényesítés európai normái. Az egyén elkülönülése nem történt meg és az ittenieknek az önálló individuum nem is jelent semmit, mert mindenütt a közösség a meghatározó. Ennek következtében szinte sehol sem jött létre az európai értelemben vett demokrácia. A nyugati világ az utóbbi évszázadokban anyagiassá vált, az európaiak által „elmaradottnak” tartott egykori „harmadik vagy fejlődő” világ számára azonban teljesen más értékek a fontosak. Ezek a társadalmak továbbra is a szellemi értékeket tartják a leglényegesebbnek, ami persze nem azt jelenti, hogy ne akarnának jólétben és gazdagságban élni. Ugyanakkor sokkal többet jelent számukra saját kultúrájuk (arabiszlám) és természetesen elsősorban a vallásuk. Elég csak felidézni azt, hogy a nyugati világban a magukat keresztényeknek vallók közül menynyien is gyakorolják ténylegesen hitüket, járnak templomba, élnek a vallási előírások szerint. Mindez az iszlám esetében nem így van, kivételek persze itt is vannak. A muzulmánok számára elfogadhatatlan az, hogy az utóbbi ötven évben, sok esetben már sokkal régebben, a nyugatiak aktívan jelen vannak a területükön, behozva a saját kultúrájukat, életvitelüket és szokásaikat. Ez a tény nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy ma az arab világban a Nyugat és az azt jelképező Egyesült Államok általános közutálatnak örvend. Az arabok keserűségét azonban tovább fokozta a nyugatiak szerepvállalása a Közel-Keleten és az egész Világon. Elsősorban Izraelre és a Palesztinok viszonyára kell gondolnunk. Miután 1948 óta a probléma lényegében megoldatlan maradt, a frusztráció az arabok, de muzulmánok körében is egyre jobban megerősödött. Nem sikerült a célkitűzéseknek fegyverrel érvényt szerezni, mert az arabok képtelenek voltak, a szovjet segítség ellenére, versenyezni az amerikai technológia fölényével. Ez a fölény nem csökkent az utóbbi években sem. Elég csak az Öböl-háborút felemlegetni vagy felidézni azt a 2001 nyarán napvilágot látott információt, hogy az amerikai hadsereg minden egyes katonáját a közeljövőben olyan ruházattal szerelik fel, amely saját számítógéppel lesz ellátva, így folyamatosan nyomon tudják követni az alakulatok minden tagjának a mozgását. Sokan úgy vélik, hogy az Egyesült Államok politikája is felelős a helyzet eldurvulásáért. Tény, hogy az amerikaiakkal meglehetősen nehéz bármilyen világméretű megegyezést tető alá hozni. Az utóbbi évekbe többször is előfordult, hogy egy–egy világkonferencián a rendkívül hosszadalmas és nehéz tárgyalások után meg82

BIZTONSÁGTECHNIKA


született szerződéstervezetektől az Egyesült Államok az utolsó pillanatban visszalépett. Így volt ez az un. kiotói klímaegyezmény vagy a vegyi és biológiai fegyverek ellenőrzéséről szóló megállapodások esetében is. Mindkét esetben évekig tartó munka előzte meg a tervezet kidolgozását, ám az amerikaiak visszalépése miatt gyakorlatilag kezdődhetett elölről az egész. További visszatetszést keltett sokakban az is, hogy 2001 nyarán a dél–afrikai Durbanben tartott rasszizmus ellenes világkonferenciára az Egyesült Államok az Izraelt ért bírálatok miatt nem küldték el képviselőiket. Az amerikaiak arra hivatkoztak, hogy nem hajlandók szélsőséges véleményekhez asszisztálni. Mások erre úgy reagáltak, hogy éppenséggel az a szélsőség, ha egy nagyhatalom megteheti azt, hogy kivonul egy világkonferenciáról. Mindezek alapján a szélsőséges elemek nem láttak más megoldást, mint a terroreszközök alkalmazását, céljaik elérése érdekében. A jelenség persze nem új keletű, hiszen a történelem minden bizonnyal legelső gépeltérítése az 1930-as években, Peruban történt. A második világháború után a terrorizmusnak ezt a formáját nagy előszeretettel űzték, és nem csak az arabok, de még egyes európai kormányok is. A terrorizmusnak sok vállfaja ismert, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy teljes kiirtása nem lehetséges. Ahhoz, hogy az ilyen elfogadhatatlan és elitélendő módszerekkel történő küzdelmet végleg felszámolják, a kiváltó okokat kell megszüntetni, és oda kell figyelni az iszlám hívek sok százmillióinak kívánságaira.

A terrorizmus hatása A terrorizmus a Világ összes országában — mint pokolgépes merényletek, emberrablások, utcai lövöldözések —, bizonyos homályos célok érdekében elkövetett erőszakos cselekedetek formájában valósul meg. A válogatás nélküli támadások vagy megsebesítik, vagy fizikailag megsemmisítik védtelen áldozataikat. Ezeket a támadásokat az áldozatok számára ismeretlen és homályos politikai célok nevében követik el. Az „egyszerű balesetektől” a tervszerűség különbözteti meg az akciókat. A kívülálló számára azért jelent nagy problémát, mivel a potenciális célpontok között az utca emberétől kezdve a miniszterig bárki lehet. A vérbeli terroristát a végcél eléréséhez választott eszközök teszik különlegessé. A terrorcselekmények helyszínéül olyan területeket, objektuBIZTONSÁGTECHNIKA

83


mokat választanak ki, amelyeket az „átlagemberek” aznapi fáradalmaik kipihenése céljából keresnek fel. Az áldozatok általában nem tehetnek a vélt vagy valós sérelmekről, melyek a terroristákat cselekvésre kényszerítik. Így mindenki elgondolkodhat azon, hogy ezeknek a fanatikusan hívő terroristáknak mindegy, hogy kit ejtenek túszul, vagy éppen kit gyilkolnak meg. A konkrét áldozatok mellett meggyilkolt személyek kiválasztása véletlenszerű, de minden esetben szimbolikus jelentőséggel bír. Célpontként elsősorban diplomaták, üzletemberek, vallási és állami vezetők, uralkodó családok tagjai jöhetnek számításba. Cselekedetük vezérgondolata és egyértelmű célja a megfélemlítés, a félelem magvának legszélesebb körű elültetése a civil lakosság körében. Az, hogy a terrorcselekmény végrehajtása során mekkora emberi és anyagi áldozat keletkezik, az számukra teljesen közömbös. A terror napirenden tartása, pedig elsősorban a globalizált Világnak köszönhető. A terrorakciók végrehajtói között sok a magasan kvalifikált, mély vallási meggyőződésű középosztálybeli férfi. Ahhoz, hogy hosszú ideig, feltűnés nélkül tudjanak működni a fejlett nyugati társadalmakban a jó iskolázottság nélkülözhetetlen. Viszonylag új jelenség, hogy a terroristák között egyre több az olyan fiatalember, akik a nyugati államokban nőttek fel, illetve a nyugati iskolarendszerben tanultak, nevelkedtek. Ennek köszönhetően kiválóan ismerik az adott ország nyelvét és kultúráját, könnyen sebezhető célpontjait. Antonio Gramsci szerint „van értelme” az egyszerű ember számára érthetetlen és tébolyító pusztításnak. A XX. század elején fogalmazta meg, miszerint a „terrorizmus a legkiválóbb módszere a közvélemény felrázásának. Evvel lehet leghatékonyabban állásfoglalásra bírni az embereket.” Ez a gondolat vezérli a mai terrorista csoportok tevékenységét. Szakértők szerint a legnagyobb kihívást a biológiai eszközök potenciális alkalmazása jelenti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a terrorista, illetve más szervezett bűnözői csoportok a biológiai összetevőket, céljaik eléréséhez alkalmas eszközöknek tekintik. 1980 óta ismertek olyan cselekmények, amelyek során lépfene, Yersinia pestis, botolinum toxin, sarin és ricin nevű kémiai és biológiai anyagokat szereztek meg, illetve állítottak elő, vagy alkalmaztak terrortámadásaik során. A bioterrorizmus lehetősége, de csak puszta említése is, szinte rettegéssel tölti el az embereket és így, ezáltal, pszichotikus hatása is komolyan érzékelhető. Az un. „szuperterrorizmushoz” pedig a nukleáris, radiológiai anyagok, biológiai és kémiai anyagok 84

BIZTONSÁGTECHNIKA


felhasználása tartozik. Veszélyt jelenthet a radiológiai anyagok (pl. 60-as izotópszámú kobalt és 127-es izotópszámú cézium) megszerzése, felhasználása. (Dr. Resperger) A legfrissebb híradásokban hallhattunk, illetve olvashattunk a „Litvinyenko rejtélyről”, melynek hátteréről keveset tudni, de annyi bizonyos, hogy az ügynököt polonium 210 nevezetű radioaktív anyaggal mérgezték meg. Új elemként jelentkezik még a számítógép és a világháló felhasználásával elkövetett cyber-terrorizmus. A világhálón felhalmozott információtömeg felhasználói, elsősorban a kormányzati intézmények, ugyancsak komoly kockázattal kerülnek szembe. A számítógépes bűnelkövetők az internetet sem kímélik. A terrorizmus múltjának, jelenének és jövőjének áttekintése után megállapítható, hogy a terrorizmus, képes folytonos megújulásra, fejlődődésre és modernizálódásra. A társadalmak, és a terrorizmus fejlődésének szempontjából kiemelt figyelmet érdemel a tömegkommunikációs rendszerek fejlődése, és az információáramlás globalizálódása. Ennek egyenes következményeként a fogékony és befolyásolható társadalmi rétegek megismerhették a terrorizmusban rejlő „lehetőségeket”, annak eszközeit, módszereit, az azzal járó sikereket és kudarcokat. Másfelől az információknak köszönhetően lehetőségük nyílt az információs társadalom, a kommunikáció és kapcsolattartás új módozatainak megismerésére is, melynek révén egyes személyek képessé váltak kapcsolatot teremteni és tartani, kommunikálni és nézeteiket, céljaikat a nyilvánosság elé tárni.

Összegzés A globalizálódó Világ átalakította a terrorszervezetek céljait és módszereit. Alapvető változást hozott az ideológiai gyökerű terrorizmus háttérbe szorulása, illetve ezzel párhuzamosan az etnikai, vallási alapú terrorizmus megerősödése. A korábbi gépeltérítéses akciókat felváltották a történelmi múltra visszatekintő emberrablások, mérgezésekkel kapcsolatos és a robbantásos merényletek. A jelenkor nagy veszélye, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés megtalálta az egymáshoz vezető utat. Az egyes terrorszervezetek kiveszik a részüket a nemzetközi illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelemből, sőt az embercsempészetből is. Kapcsolatot tartanak fenn bűnözői körökkel, melyek módszereit maguk is szívesen alkalmazzák. A pénzszerzést, eszköznek tekintik „magasztosabb” céljaik elérhetősége céljából. BIZTONSÁGTECHNIKA

85


Felhasznált irodalom 1. Christopher Bennett: Harc a terrorizmus ellen. NATO Tükör. (2003) Copyright:Sulinet A terrorizmusról tényszerűen http://www.mozaik.info.hu 2. Cserhalmi Erich: Terrorizmus a modern világban. 2004. http://www.honvedelem.hu 3. Ferwagner P. Ákos – Szélinger Balázs: Oszama bin Laden. A terrorista és az arab világ története. Szalay Könyvkiadó ISBN 963 9355 48 8 4. Kiss Álmos Péter: A hadviselés szabályai és a nemzetközi terrorizmus (2005) http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj honvedsegi szemle/a hadviseles... 5. Lőrincz Miklós: Gondolatok a terrorizmusról (2005) http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj honvedsegi

szemle/lorincz ... 6. Gorka L. Sebestyén: „Hiperterrorizmus”, a terror globalizációja http://www.es.hu 7. Paul Wilkinson: Terrorism: Implications for World Peace. http://www.preparingforpeace.org/wilkinson.htm 8. Rábai György: A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem öt éve http://www.honvedelem.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsegi_ szemle/a_nemzetkozi... 2006. 9. Dr. Steiner Gábor: Terrorizmus az Európai Unióban /2003/ 10. http://www.OKRI.hu 11. http://www.nato.int 12. http://www.eu.int

86

BIZTONSÁGTECHNIKA

A TERRORIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI HÁTTERE, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI ÉS JELENLÉTE A XXI. SZÁZADBAN

Recommend Documents