Távmunka ismeretek A távmunka fogalma, története, megvalósulása az USA-ban és az Európai Unióban. Cél: megismerni a különbözı munkahelyrıl érkezı hallgatókat és felmérni a képzéssel összefüggı elvárásaikat, motivációjukat. Ezek alapján alkalmazkodni az esetlegesen felmerülı speciális elvárásoknak, igényeknek, melyek a kurzussal kapcsolatban felmerülhetnek. Bemutatatni
a
különbözı
távmunka
fogalmakat
és
az
értelmezési
disputa
jelentısségét. Röviden bemutatni, hogy alakult ki a távmunka és mik az alapvetı ismérvei.
A következıkben néhány fontos megállapítás és tény olvasható az óra anyagából, mely a vázát képezi az elıadásnak. Az elıadásokhoz tartozó irodalom megtalálható a 6. elıadásokról szóló leírást követıen.
Az információs technológia és a fejlett kommunikációs infrastruktúra egyenes következményeként elkerülhetetlenül rugalmas szervezıdések jönnek létre és új szemlélető munkamódszerek fejlıdnek ki. Ennek kiemelkedı példája a távmunka.
A távmunkának megvannak azonban a történelmi elızményei: a hírügynökségi tudósító vagy akár a nagykövet különleges távmunkásnak is tekinthetı, még abban az értelemben is, hogy a távközlés csatornáin keresztül tartja a kapcsolatot a központtal. Az otthoni munkának, a bedolgozásnak pedig évszázados hagyományai vannak. Az általam késıbb definiált távmunka: egyike az új, divatos kifejezéseknek, holott a magasan kvalifikált értelmiségi és menedzserkörökben már évtizedek óta valóság. Sıt, bizonyos tudományos berkekben1 más, mint távmunka, már nincs is. A mai értelemben vett távmunka mégis minıségileg és mennyiségileg is más, mivel ennek alapja az egész gazdaságot és társadalmat átalakító technológiai–szervezeti 1
Nyíri Kristóf, az Uniworld Virtuális Egyetem (www.uniworld.hu) vezetı professzora, Wesselényi Andrea (1999) A távmunka térhódítása, Teleházak és távmunka Magyarországon Budapest, Teleház, 248.o
változás. E kettıs folyamat eredményeképpen jelentıs változásnak lehetünk tanúi a munkavégzés
gyakorlatában
a
szellemi
munkakörök
jelentıs
részében.
A
szociálpolitikának abban lehet szerepe, hogy ösztönözze és növelje a hátrányos társadalmi csoportok és egyének táv-munkavégzési lehetıségét.
A távmunka olyan, döntıen szellemi tevékenység, amelyben az otthon, kihelyezett irodában („back office”), vagy éppenséggel egy teleházban dolgozó munkavállaló végez feladatokat a távolban lévı munkáltató megbízásából, akinek munkája eredményét távközlési csatornán is továbbíthatja. A munkáltatójával történı kapcsolattartása történhet személyesen, illetve elektronikus úton is.
Ezen kívül azonban számos távmunka-fogalom létezik, mely eltérı országonként, és eltérı az ország statisztikai és a köznapi gyakorlatban is. Részben ezzel magyarázható az egységes távmunkára vonatkozó statisztikai adatok hiánya.
A távmunka definiálásának feladata számtalan nehézséggel járhat, melyek három különbözı dimenzió mentén különíthetıek el:
1.
Eszköz
Szükséges-e valamiféle eszköz használatához kötni a távmunka végzését? Ha nem, akkor olyan problémákba ütközhetünk, hogy a taxistól a pizza futárig bárki távmunkás lehet. Ha igen, akkor mi az az eszköz, amit a távmunka végzéséhez kötünk? A számítógép, mobiltelefon. További nehézséget jelent, ha a távmunka meglétét valamilyen elektronikus adatátviteli technológiához kötjük.
2.
Tér
Csak az otthoni munka elfogadható, vagy az ügyfélszolgálati központban lévı („call center”) is? A mobil munkahelyrıl való munkavégzés mennyiben tekinthetı távmunkának?
3.
Idı
Heti hány óra munkavégzéstıl mondható, hogy valaki távmunkát végez? Ha a plusz munkáját hazaviszi, az távmunka? Ha a héten csak 2 napot van benn a munkahelyen, s a többi idıben máshonnan dolgozza ugyanannak a munkáltatónak, az távmunka?
A távmunka – szélesebb értelmezésben – jellege szerint lehet: 1.
Otthon végezhetı: Ide sorolható a leírók, adatrögzítık, fordítók, egyes kutatók, adatfeldolgozók, könyvelık, stb. a számítógép és távközlési technika révén a munkahelytıl távol (is) elvégezhetı tevékenységek.
2.
Mobil módon végezhetı: Akik mobil módon végzik munkájukat – általában a munkáltatójuk telephelyétıl távol – mint például a biztosító társaságok ügynökei, a gazdálkodó szervezetek regionális menedzserei, vagy az üzleti tanácsadók. De ide tartozhatnak a körzeti orvosok és a házi ápolást végzık is.
3.
Szatellit állomásokon („satellite office”): a drága városközpontokból vidéki régiókba kitelepített munkahelyek, ahol olcsóbb ingatlan és munkaerı, s bıséges a munkaerıforrás. (Például a „call centerekben” végzett munkák.)
Távmunka-definíciók Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) definíciója alapján a távmunka az a munkatevékenység, amit nem a munkáltató telephelyén végeznek, valamint számítógép használatot és a folyamatos online kapcsolatot feltételeznek. Ez egy elég szők definíciónak tekinthetı, mivel a „folyamatos online kapcsolatot” kevés munkáltató engedheti meg magának.
Az ILO négyfajta távmunkát különböztet meg:
1.
Otthonukban távmunkát végzık (hometeleworkers)
2.
Változó munkahelyrıl dolgozók (multilocational eWorkers)
3.
Egyéni vállalkozók (self employed)
4.
E-munkára képes egyéni vállalkozók2 (eEnabled self employed)
2
Egyéni vállalakozók, de nem nyújtanak üzleti szolgáltatásokat.
Az Amerikai Statisztikai Hivatal tágabb (telework) definíciója: az egyéb iparba bedolgozóktól kezdve a taxisokon keresztül, (akik helyi kommunikációs csatornán kapnak információt az utasok tartózkodásáról) a telemarketingen át egészen a fent említett távmunkát
is
magában
foglalja. Ennek
tulajdonítható az
amerikai
távmunkások sokkal jelentısebb elıfordulási aránya.
Az Európai Unió 1993-ban mondta ki elıször az információs társadalom stratégiai jelentıségét az úgynevezett Fehér Könyvben. 2001 szeptemberében az Európai Bizottság kezdeményezésére megbeszélés-sorozat kezdıdött az európai munkaügyi szervezetek részvételével. Ennek eredményeként 2002. június 16-án elfogadták az Európai Távmunka Megállapodást ’Framework Agreement on Telework’ -t, amely a tripartit érdekegyeztetés egyfajta nemzetek feletti intézményeként értékelhetı (még ha nem is ratifikálták azt minden országban). Ennek alapján:
„A távmunka olyan munkaszervezési és/vagy munkavégzési forma, mely a számítástechnikát egy munkaviszony keretei között veszi igénybe, illetve ahol a munkát, mely a munkaadó telephelyén is végezhetı lenne, rendszeresen attól távol végzik.”
A távmunka formájában gyakorolt munkakörök: •
Adatbevitel, adatrögzítés, digitalizálás
•
Adatfeldolgozás
•
Ügyviteli feladatok
•
Számvitel, könyvelés, leltárkészítés
•
Fordítás
•
Sajtófigyelés
•
Kutatás, elemzés
•
Tervezés
•
Oktatás
•
Távdiagnosztika, távfelügyelet
•
Tanácsadás, konzultáció
•
Szoftverfejlesztés
•
Ügynöki tevékenység
•
PR tevékenység, reklámozás
•
Elektronikus kereskedelem
•
Elektronikus ügyfélszolgálat
A távmunka alkalmazásának: elınyei, hátrányai, valamint elıfeltételei. Cél: példákon keresztül bemutatatni a távmunka elınyeit, hátrányait, veszélyeit. Mik vezethetnek a rossz kialakításhoz és hogyan lehet kiküszöbölni ıket. Bemutatni a távmunka elıfeltételeit.
A következıkben néhány fontos megállapítás és tény olvasható az óra anyagából, mely a vázát képezi az elıadásnak. Az elıadásokhoz tartozó irodalom megtalálható a 6. elıadásokról szóló leírást követıen.
A munkavállalók számára A munkavállalók számára elıny, hogy mentesülnek a sok idıt és pénzt igénylı mindennapos munkába járástól és tágabb keretben, rugalmasabban választhatják meg a munkára fordított idıt. Szabadabban választhatják meg munkahelyüket, nincsenek a telephelyhez kötve: távoli cégeknek is vállalhatnak munkát. Az utazás adta szabadidı miatt, több idıt tölthetnek családjukkal. Az elektronikus munkabörze révén javul a munkához jutás esélye. Elegendı munkakínálat esetén a távmunkás válogathat a felkínált munkákból. Szabadon kiválaszthatja a maga számára legszimpatikusabb munkaadót anélkül, hogy azzal közvetlenül, személyesen találkozna. Egyidejőleg több munkaadónak, többféle munkát végezhet. Gyorsabban változtathat munkáltatót. Kevésbé kiszolgáltatott a munkáltatójának (amennyiben tágabb körben választhat más munkahelyet is.) Kevésbé kell egy hierarchikus szervezet életében részt vennie.
Nincsenek életkori kötöttségek, életkori korlátok. Képzettségének és képességének megfelelı munkát választhat. Településtıl, lakóhelytıl függetlenül kereshetı és vállalható a munka. Munkahelye rugalmas és a változó élethelyzetekhez inkább alkalmazkodik. Növeli az egyén szabadságát, mérsékli kötöttségeit. A kisgyermeküket nevelı szülık, a betegeket vagy idıs embereket otthon gondozók és a csökkent munkaképességőek is munkaalkalmat találhatnak.
A munkavállalók számára hátrányok fakadhatnak a munkajogi rendezetlenségbıl. Nem szabályozottak azok a jogi feltételek, melyek biztosíthatnák a munkaadó által munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló, munkaszerzıdésben szabályozandó területeinek összességét. További nehézséget okozhat, hogy egy úgymond „virtuális” munkaviszony könnyebben lehetıvé teszi a munkaadó számára a feketén történı foglalkoztatást, mely egyértelmően a munkavállaló kiszolgáltatottságát növeli. Tömegesen, általában az alacsonyabb felkészültséget igénylı munkákat és a jól standardizálható feladatokat helyezik ki a cégek, amiért igen szerény bért fizetnek. A feladatokat úgy állapítják meg, hogy azok elvégzéséhez a munkaidı csaknem minden percét fel kell használnia. Tapasztalatok szerint például, amíg a központi munkahelyeken dolgozók munkaidejük alig több mint felét töltik tényleges munkával /a többi kapcsolattartásra, szünetekre és munkahelyen belüli helyváltoztatásra megy el/, a távmunkások munkaidejük 89%-át tényleges munkával töltötték3. Így valójában nem a szabadon eltölthetı idejük a több, hanem a nem közvetlen munkára fordított idejük helyének a megválasztása szabadabb. A távmunkás, munkáját izoláltan, a hagyományos munkahely mindennapos emberi kapcsolataitól elszakítva végzi. A munka magányos jellegét súlyosbíthatja annak standardizált
jellege.
Az
Internet
adta
új
lehetıségek
kompenzálhatják
a
mindennapos munkahelyi kapcsolatokat. Erre már manapság is számtalan példa van. Itt gondolok
azokra, akik órákon keresztül csevegnek csevegı programok
segítségével („IRC”, „ICQ” és egyéb csevegı csatornák), vagy valamely más internetes kommunikációs formát választanak, s szinte „megszállottan” használják. Ehhez 3
kapcsolódik,
hogy
a
távmunkát
otthon
végzı
munkavállalóval
Távmunka Kht.(1998):„Távmunka – Nemzetközi kitekintés alapján” Távmunka Kht. Budapest
egy
háztartásban élık életminısége romlik. További negatívum, hogy nincs igazán elırejutási perspektíva. Még a váltott távmunkát – pár napot otthon, pár napot az irodában – végzık esetén is hátrányok jelentkezhetnek a karrierperspektívákban. A dolgozó nem kap rendszeres közvetlen visszajelzést a munkája ellátásának minıségérıl. Bár ezt is megfelelı vállalati modell és vállalatirányítás segítségével orvosolható. Ehhez kapcsolódik, hogy a most létezı ipari és szolgáltató szervezetek felépítése és mőködése kevéssé alkalmasak egy ilyen típusú munkaforma munkavállalók és munkáltatók számára egyaránt elınyös integrálására.
A munkaadók számára A munkaadók számára elıny új munkahely létrehozásánál, a távmunka alacsonyabb költsége. Így a cég telephelyén kisebb a helyigény, kevesebbet kell fordítani az ingatlan létesítésére és fenntartására. A távmunka keretében megvalósuló új munkahely kialakítása a harmadába, legfeljebb a felébe kerül a hagyományos munkahelyének, s a munkaidı kihasználtsága lényegesen jobb. A Veszprém Megyei Kereskedelmi és Ipar Kamara tapasztalatai szerint, ma egy átlagos irodai munkahely fizikai kialakítása 2 millió, a technikai infrastruktúra kiépítése 580 ezer, a munkahely éves üzemeltetési költsége pedig 672 ezer forintba kerül. Ezzel szemben a távmunkahely kialakítása esetén a munkahely fizikai kialakítása nem igényel költségeket, a technikai infrastruktúra kiépítése 850 ezer, míg a munkahely éves üzemeltetési költsége 119 ezer forintba kerül. Korszerő, kellıen gyors, internetezésre is alkalmas számítógépes munkahely kommunikációs vonallal együtt mai árakon már 400-500 ezer forintból is létrehozható. Rugalmas
létszámgazdálkodás
valósítható
meg,
mindig
annyi
munkaerı
foglalkoztatható, amennyire éppen szükség van. Rugalmas munkahely, amely a változó feladatokhoz, igényekhez gyorsan alkalmazkodik. A fajlagos ráfordítások gyorsan megtérülnek. A növekvı mennyiségő távmunkavégzés fajlagosan csökkenı anyagi ráfordításokkal jár. Az elvégzett munka biztonságosan, elektronikusan védetten és gyorsan érkezik meg. Az adott vállalkozás szervezeti formájához, nagyságához, tıkeerejéhez egyaránt jól illeszthetı a távmunka.
A munkaadók számára hátrányt jelent a nehézkesebb munkaszervezés, a többlet adminisztráció terhe. A feladat megváltozása esetén a személyes eligazításnál körülményesebb a kapcsolattartás, a feladat meghatározás. A rendkívüli és a sürgıs munkákra, a többféle feladatot magukban foglaló munkakörök betöltésére a távmunkások kevésbé alkalmasak, mivel ilyen esetekben a feladatok kiadása közvetlen (’face to face’) kommunikációban a leghatékonyabb. A motivációjukat vesztett távmunkások hamarabb és könnyebben elveszíthetik lojalitásukat vezetıjük, vagy cégük iránt, ami munkakultúrájuk megváltozásához vezethet.
Ez
a
folyamat
ugyanakkor
az
irodában
dolgozók
lojalitását
és
munkakultúráját is negatívan befolyásolhatja. A távmunkában dolgozót sokkal nehezebb teamben, csoportban foglalkoztatni, mivel a kevés személyes kommunikáció okán nem alakulhat ki közte és a team/csoport többi tagja között valós összetartás. Biztonsági kockázatot jelenthet távmunkások alkalmazása, mivel a vállalat/intézmény adatbázisához való távoli hozzáférés lehetısége már önmagában is hordozza a feltörés veszélyét.
A távmunka elıfeltételei: - humán elıfeltételek - technikai elıfeltételek - szabályozási környezet - tevékenység kiválasztása, szabályozása
A távmunka helyzete Magyarországon Cél: bemutatni a távmunka mai magyar helyzetét. Hol tartunk, s miért. Fıbb szereplık, környezet. Mi várható?
A következıkben néhány fontos megállapítás és tény olvasható az óra anyagából, mely a vázát képezi az elıadásnak. Az elıadásokhoz tartozó irodalom megtalálható a 6. elıadásokról szóló leírást követıen.
A távmunka elterjedése szoros kapcsolatban áll az adott ország informatikai fejlettségével, számítógép ellátottságával és a hálózati hozzáférések széleskörő elterjedtségével. A Központi Statisztikai Hivatal által kibocsátott adatok eligazítást nyújthatnak abban a tekintetben, hogy miképpen alakult a személyi számítógépek száma a magyarországi háztartásokban 1992 után. Természetesen ebbıl nem lehet mechanikus következtetéseket levonni a távmunkások számára vonatkozóan, sıt a számítógép használat céljára, s a gépek korszerőségére sem lehet következtetni. Az sem
mellékes
kérdés,
hogy
milyen
társadalmi
rétegek
rendelkeznek
a
távmunkavégzés infrastruktúrájával. 1992-ben 100 háztartásra 4 számítógép, (’95-ben 6, ’98-ban 8) 1999-ben pedig már 12 gépet jeleztek az adatok. A 2001-ben kiadott tudásiparról kiadott OECD jelentés alapján „…szemmel látható a különbség Hollandia (69%), Dánia (65%), Svédország (60%) másrészrıl pedig Olaszország (28%), Franciaország (27%) és Törökország (12%) között.”
Az adatokból jól látszik, hogy jelentıs különbségek találhatóak az Európai Unión belül. Ez a különbség jelentkezik Magyarországon belül, hiszen a gazdaságilag fejlett régiókban
sokkal
többen
rendelkeznek
otthoni
számítógéppel,
mint
a
fejletlenebbekben. 2002-ben a háztartások 30%-a rendelkezett számítógéppel, 12%a otthoni Internet hozzáféréssel. Ez utóbbi adat is jelentısen elmarad az EU-s átlagtól. Egyedül a szélessávú Internet hozzáférések elterjedésében mutathatóak fel európai szinten kedvezı adatok. Az otthoni számítógép- és hálózati hozzáférést vizsgálva három meghatározó társadalmi csoportot különböztethetünk meg. Elıször is a fiatal felnıttek inkább birtokolnak számítógépet, mint az idısebbek. Másodszor, a magas jövedelmi státusúak és a felsıfokú végzettségőek szignifikánsabban birtokolnak számítógépet, mint az alacsony jövedelmő és alacsony képzettségőek. Harmadszor egy érdekes korreláció: a gyerekes családokban (kivéve a 3, vagy több gyerekes nagycsaládokat) inkább megtalálható a számítógép, mint az egyedülállóknál, vagy a gyerektelen háztartásokban. Ennek hátterében bizonyára a jövı felé tekintés és az oktatási cél állhat. A számítógépre költött fejlesztési kiadásokat is hasonló korrelációk jellemzik.
Hasonlóan az Európai Unióhoz, a távmunka humán elıfeltételeit tekintve lényegében Magyarországon is ugyanazok a kívánalmak fogalmazódnak meg, mint az irodai munkahelyen dolgozó esetében: a rugalmasság, a feladatokhoz való alkalmazkodás, az együttmőködés képessége, a jó kifejezı és problémamegoldó készség, a határidık betartása, az önálló munkára való alkalmasság. Tehát a távmunkában dolgozni kívánóknak, speciális igényeknek általában - a munkáltatók szerint - nem kell megfelelniük. Épp ezért nem részesítik a munkavállalókat speciális képzésben. Általában nem újonnan vesznek fel, hanem a meglévı munkaerı-állományból toborozzák a távmunkásokat, mivel róluk már kialakult véleményük van, s jobban meg tudnak bízni bennük. A váltás nem a kényszer eszközével, hanem szabad választás alapján történik az esetek nagy részében, hiszen a munkáltatónak nem érdeke, hogy motiválatlan dolgozzanak távmunkában. Azon cégeknél, ahol hasonló munkakörben távmunkában és nem távmunkában is dolgoznak, ott a dolgozók bére azonos. A távmunkások néhol költségtérítési átalányban részesülnek, ami a többlet költségeik fedezésére szolgál (maximum körülbelül
bruttó
10000
Ft
értékig).
Általában
a
cégek,
a
munkavállalók
rendelkezésére bocsátják a mobil telefont, vagy/és számítógépet. Karbantartásuk a munkáltató felelıssége, de az adott szervezet szervizhálózatát bármikor igénybe vehetik. Az otthoni munkafeltételek kialakításába a cégek nem nyújtanak segítséget.
A távmunka szabályozása: munkajogi és társadalombiztosítási kérdések Az
elmúlt
140
évben
kiformálódott
a
hagyományos
munkavégzés
állami
szabályozása, a munkaügyi kapcsolatok formájában, mely a tömegtermelés bázisán jött létre4. Azaz feltételez egy horizontálisan és vertikálisan tagolt szervezetet, s az ehhez tartozó technológiai fegyelmet és közvetlen ellenırzöttséget, s kötött idıfelhasználást a munkavállalók viszonylag nagy tömegei esetében. A hagyományos munkaszervezeteken kívüli foglalkoztatás, az önálló, szellemi távmunka, a hálózat jellegő szervezettben végzett munkavégzés szabályozása kihívást jelent a társadalmi-jogi szabályozása számára.
4
Bankó Zoltán (2000) „Távmunka – az információs társadalom munkajogi kérdései az Európai Unióban és Magyarországon.” Jogtudományi Közlöny 2000 június, Budapest
De a munkajogi kérdéseken túl a távmunka felvet számos társadalombiztosítási és egyéb technikai kérdést is: • Jogosultság a baleset és betegség esetén fizetendı táppénzre, • Jogosultság anyasági ellátásra, • Jogosultság öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, • A munkanélküli segély folyósítása, • Éves fizetett szabadság igénybevétele, • Tisztázni kell a felelısségi viszonyokat, • A biztosítások kérdése, • Az adatkezelés problémája, • A technikai eszközök otthoni magán célra történı használatának jogi szabályozatlansága.
A távmunka szereplıi:
- munkáltatók - munkavállalók - munkaügyi érdekképviseletek
A magyarországi munkáltatók ma még vonakodnak a távmunka alkalmazásától, pedig annak gazdasági elınyei nyilvánvalóak. A technikai feltételek többnyire adottak, az infrastruktúra fejletlensége5 ma kevésbé hozható fel indokként, az elmaradás oka elsısorban emberi tényezıkben, a menedzseri gondolkodásban és gyakorlatban keresendı. A munkáltatókban túl nagy a bizalmatlanság a távmunkával, és általában a új és ismeretlen munkaszervezési formákkal szemben. Így gyakorlatilag
nem
sok
táv-munkahely
létesült.
A
magyarországi
távmunka
elterjedését nehezíti az is, hogy az állam nem találta meg a helyét a távmunka támogatásában, illetve a távmunka-foglalkoztatás ösztönzésében. Néhány távmunkát
5
Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács 2001. I. félévi tevékenyégérıl szóló tanulmány szerint
ösztönzı pályázat hosszú távon is sikeresnek bizonyult, a többség azonban kudarccal végzıdött.
A távmunka hazai története és alkalmazása: sikeres és sikertelen példák a hazai alkalmazásra. Cél:
mi
vezetett
a
távmunka
alkalmazásának
jelenlegi
gyakorlatához
Magyarországon. Több példán keresztül bemutatni a sikeres és sikertelen próbálkozásokat, gyakorlatot.
A következıkben néhány fontos megállapítás és tény olvasható az óra anyagából, mely a vázát képezi az elıadásnak. Az elıadásokhoz tartozó irodalom megtalálható a 6. elıadásokról szóló leírást követıen.
A távmunka magyarországi elıtörténete Az EU legfejlettebb országaival összehasonlítva, bizonyos késéssel, de elkezdıdött nálunk is a távmunka meghonosítása. 1996-ban, az egykori Munkaügyi Minisztérium létrehozta az Informatikai Fıosztályt, melynek feladata a távmunka adminisztratív felügyelete
volt.
A
munkaerıpiacot
a
stabilizálódó
munkanélküliség,
a
foglalkoztatottság alacsony és az inaktivitás magas szintje jellemezte a privatizációt és
a gazdasági
átrendezıdése problémák,
befejezıdött,
mint
megmaradtak.
struktúra átalakulását
például
Ilyen
a
ugyanakkor regionális,
körülmények
között
követıen. A az
munkaerıpiac radikális
átrendezıdés
tartós-
és
vetıdött
miatt
ifjúsági fel
a
keletkezett
munkanélküliség
távmunka
végzés
meghonosítása Magyarországon, mint a munkahelyteremtés eszköze.
A Munkaügyi Minisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal 1996-ban létrehozta a Modernizációs és Integrációs Projekt Irodát (Promei Kht.). A Kht. a nemzetközi tapasztalatokat és a hazai alkalmazás lehetıségeit egy szakértıi tanulmányban foglalta össze még 1996-ban, mely elemzés eredményeként létrehozták a Távmunka Koordinációs Közhasznú Társaságot (Távmunka Kht.) 1998 januárjában. A szakértıi tanulmányra az optimista megközelítés jellemzı: a távmunkavégzéssel „mindenki jól
jár”, a társadalom, a kormányzat, a munkaadók és munkavállalók egyaránt. Az is megfogalmazódott, hogy a távmunka magyarországi bevezetését célszerő az állam és a versenyszféra közös vállalkozásaként kezelni. A távmunka projekt elsıdleges célja volt, hogy állami forrásokat bevonva ösztönözze a távmunka megismerését és piaci alapú elterjedését Magyarországon. 2000 elejére a távmunkások és a távmunkaadók számának el kellett volna érnie a „kritikus tömeget”, innen kezdve a folyamat – az elképzelések szerint – önfenntartóvá, önfinanszírozóvá vált volna. „Az állam és az elsıként csatlakozó magánvállalkozások saját jól felfogott érdekükben is vállalják, hogy megadják a kezdı lökést és az induláshoz szükséges pénzt. A „kritikus tömeg” legalább 10 000 távmunkást és 50100 távmunkaadót jelent. A projektet menedzselı szervezet a közhasznú szolgáltató központ
kialakításával,
ismeretterjesztéssel,
a
munkaadók
és
munkavállalók
pályáztatásával, a közöttük való közvetítéssel, koordinálással, megvalósíthatósági tanulmányok
készítésével,
kidolgozásával,
a
mintarendszer
munkajogi
mőködtetésével,
hiányosságok
pótlásával,
és
szerzıdés az
típusok
adatvédelem
kialakításával ösztönözte volna a távmunka elterjedését. Megindul a távmunka népszerősítése és bemutatása a médiákban, a potenciális munkaadók megkeresése, és megnyílik egy adatbázis a Távmunka Kht.-nél amely a távmunkára jelentkezıket várta. Televíziókban, rádiókban, újságokban gyakran jelentek meg népszerősítı mősorok és cikkek. Konferenciákon, értekezleteken s szakmai vásárokon mutatták be a távmunkát és a Kht. szolgáltatásait. Közel 13 ezer ember, mint potenciális távmunkás regisztráltatta magát, de munkáltató csak 1-2 jelentkezett. Egy évvel megalakulását követıen csıdöt jelentett a Távmunka Kht., amit a pazarló cégvezetés, és politikai ellentétek eredményeztek – melyek az 1998-as választásokat követıen létrejött Szociális és Családügyi Minisztériummal idılegesen nehézzé tették az együttmőködést. A Kht. a szolgáltatások beindítását az államtól várta el. 1999 végén rendezıdött a Távmunka Kht. adóssága, s 2000 nyarának elején a Kht. együttmőködési Szövetségével
szerzıdést (TÖOSZ),
kötött hátrányos
a
Települési kistérségi
Önkormányzatok településeken
Országos
létrehozandó
távmunkahelyekrıl, továbbá néhány távmunkást kiközvetítettek vállalkozásokhoz. Ám
valós irányító szerepet betöltı szervezetté már nem sikerült válnia, amit nagymértékben determinált az addigra kialakult rossz hírneve is.
Mint már írtam, 1996-ban a Munkaügyi Minisztérium Informatikai Fıosztálya kezdett el elıször foglalkozni a távmunka kérdéskörével. Megalkották a távmunka magyar jogi definícióját, mely lényegében a távmunka végzésére alkalmas tevékenységek felsorolásából állt. Szintén e minisztérium tevékenységéhez kötıdik az elsı két távmunka pályázat kiírása. Ezeket több távmunka ösztönzésére kiírt pályázat követte melyek eredményeként több száz új munkahely jött létre, melyek többsége a támogatott idıszak elmúltával megszőntek, illetve átalakultak.
A 90’-es évek közepétıl jelentıs figyelem irányult a távmunka felé a média, a társadalom és számos teljesen eltérı társadalmi csoportjai felöl. Megmutatkozik ez számos újságcikkben és publicisztikában, melyekben a távmunka fogalma számos helyen megtalálható és szinte kizárólag pozitív és támogatandó foglalkoztatási formaként, s olykor munkahelyteremtı lehetıségként jelenik meg. Ez utóbbi lehetıség volt az elsıdleges, mely sokak számára roppant mód szimpatikussá és elérendı céllá tette a távmunkát. Sokan ettıl remélték, hogy munkát, illetve kereset kiegészítést találnak. Ezt a reményt leginkább a már említet Távmunka Kht. általi potenciális távmunkás és távmunkaadó toborzás mutatta meg. A távmunkára jelentkezı 13 ezer ember nem képviselt homogén csoportot6. A regisztrációban résztvevık: 66,3% nı, 33,7% férfi. A férfiak között a legjellemzıbb a 20-34 éves, míg a nıknél ez 25-39 éves korosztály. A jelentkezı férfiak 58%-ának, a nık 30%-ának nincs eltartott gyereke. A jelentkezık 25%-a egy gyermekes, 26,3%a két gyerekes, míg csupán 10%-a 3 vagy több gyerekes. Iskolai végzettség szempontjából közepesen, vagy magasabban képzettek: 25% felsıfokú, míg 65%-a középfokú végzettséggel rendelkezik. A többség (57,7%) rendelkezik idegen nyelvismerettel. Lakóhelyi jellemzık alapján 30% Budapestrıl, 12% Pest megyébıl jelentkezett. Jellemzıen városi településen lakók jelentkeztek. Jelentıs 6
számban
találhatóak
gyermeküket
nevelı
nık
(15,5%
gyes-gyed
Neumann László: (2000) „A távmunkára jelentkezık munkaerı-piaci kínálata.” Munkaügyi Szemle 2000/7-8 24-36.o
állományú), csökkent munkaképességőek (12%)
és diákok (10%). De jelentıs a
dolgozó jelentkezık száma is. A távmunkára jelentkezettek csoportja szignifikánsan különbözik a regisztrált munkanélküliekétıl. A távmunkára jelentkezettek egyik része inaktív, a másik pedig foglalkoztatott. A regisztrált munkanélküliek száma elenyészı. A távmunkára jelentkezı 13 ezer fı jelzi a jelentıs igényt e foglalkoztatási forma iránt és azt, hogy igényüket állami segítség nélkül jelenleg lehetetlen teljesíteni, különösen a hátrányos társadalmi csoportok tagjai számára.
A távmunkára való igényt számos társadalmi szervezet és érdekvédelmi csoport felismerte, így több olyan lobbi csoport is megalakult, akik – elsısorban döntıen állami részvétellel – a távmunka népszerősítését és elterjesztését célozták. A múltban és napjainkban a teleházaknak jelentıs érdeke főzıdne ahhoz, hogy állami távmunka program induljon. Ennek érdekében sok helyen próbáltak lobbizni, de eddig sikertelenül. Számukra külön problémaként jelentkezik, hogy a technikai eszközök és a közösségi munkák által létrehozott technikai infrastruktúra, 2-3 éven belül
teljesen
„elamortizálódik”,
ha
addig
nem
hasznosítják.
Jelenleg
a
teleházhálózatot ugyanis döntıen állami pályázatokon elnyert pénzek, valamint a helyi önkormányzatok esetleges támogatása tartja el. Az országszerte kiépült teleházak
megfelelı
terepei
lennének
egy-egy
kistérségi
munkanélküliséget
csökkenteni kívánó állami távmunkaprogramnak. Errıl a távmunka szervezet vezetıi meg vannak gyızıdve, de munka hiányában, csak különbözı elképzeléseiket tudják összehangolni.
Példák a távmunka magyarországi alkalmazására:
- szoftvergyártó cég - lapkiadó vállalat - távmunka portál - távmunka pályázatok nyertesei - telekommunikációs cég - értékesítéssel foglalkozó cég - könyvelı iroda
Cél: Bemutatni miért válik valaki távmunkássá, illetve mi akadályozza ezt meg. A második órában meghívott – távmunka keretében dolgozó – munkavállalóval beszélgetés a munkájáról és a távmunkáról.
A következıkben néhány fontos megállapítás és tény olvasható az óra anyagából, mely a vázát képezi az elıadásnak. Az elıadásokhoz tartozó irodalom megtalálható a 6. elıadásokról szóló leírást követıen.
A távmunkások motivációs indítékrendszere, kizáró tényezık A távmunkások különbözı motivációk alapján választják a távmunkát. E mögött gyakran olyan ösztönzı mechanizmusok találhatóak, melyek nem külön-külön egyes okokra, hanem különbözı kombinációban több okra vezethetıek vissza. A motivációt több tényezı befolyásolhatja: életkor, egészségügyi állapot, családi állapot, lakóhely távolsága
a
munkáltató
telephelyétıl,
munkakör,
személyiségtípus
illetve
a
munkahely féltése.
1. Motiváció – Egészségügyi állapot Mozgássérült, illetve bizonyos mentális betegségben szenvedı emberek számára akadályozott, vagy jelentısen megnehezített a hagyományos munkahelyre való eljutás, ezért szívesen választják a távmunkát. A távmunka miatt kevesebb utazásra van szükségük, ami jelentısen megkönnyíti életüket.
2. motiváció – Családi állapot A gyereket nevelı szülık (fıleg a fiatal gyereket nevelık) közül többen szívesen dolgoznak otthon. Az otthonról történı munkavégzést a családi élettel jobban összeegyeztethetınek tartják, mint a hagyományos irodai munka esetében. Bár ezt több kutatási tapasztalat nem tartja egyértelmően igaznak.7
7
EURESCOM kutatás, melyben Norvégia az Egyesült Királyság, Portugália és Izland vett részt. A kétéves kutatás egyik érdekes és meghökkentı felismerése, hogy minél több idıt
3. motiváció – Munkakör Bizonyos munkakörökben alapfeltétel a nyugodt munkakörnyezet, mely – megfelelı kialakítás mellett – az otthoni munkavégzés esetén ideálisabb lehet, mint a hagyományos irodai munkahelyen történı munkavégzés. Ezért az egyéni munkát végzı – magasan kvalifikált – szakemberek munkájuk egy részét, mely személyes találkozások nélkül is megoldható, szíveses végzik otthonról.
4. motiváció – Lakóhely
Azon munkavállalók, akik munkahelyükre túl hosszú idı alatt érnek be, szívesen választják a távmunkát. Ezáltal utazási költséget, s a jelentıs, olykor felesleges és bosszantó utazási idı egy részét megtakaríthatják.
5. motiváció – Személyiség Azon munkavállalók, akiknél nem ideálisak a munkafeltételek az irodájukban, szívesen választja a távmunkát. Közülük többen a munkatársakkal való rossz viszonyt említik, mint okot, ami erısen ösztönzi ıket az otthoni munkavégezésre. Egy másik motiváció lehet ebben a csoportban a függetlenséghez való ragaszkodás, melyet kötetlen munkaidıben, szinte bárhol végezhetı szellemi munka esetén az egyén fokozottabban megélhet.
6. motiváció – Kényszer Extrém esetben elképzelhetı, hogy a munkavállaló „kényszeríti” a munkavállalóját a távmunkavégzésre. Ilyen esetben a munkavállaló kényszerhelyzetben dönthet a távmunka mellett, ám ennek aránya minimális lehet ma Magyarországon. A munkáltatókra általában inkább az ellenkezı törekvés, a távmunka alkalmazásának elkerülése a jellemzı.
dolgozik otthon a távmunkás, annál alacsonyabb a többi otthonmaradó életminısége. EVilág 2002 június további információ található a http://www.eurescom.de honlapon.
A második órában
meghívott
távmunkás vendéggel
beszélgetés a
távmunka elınyeirıl, hátrányairól és reális lehetıségeirıl.
A távmunka megvalósíthatóságának lépései Cél: gyakorlati fogódzok adása a sikeres távmunka alkalmazásához. A kurzus fıbb megállapításainak összegzése.
A következıkben néhány fontos megállapítás és tény olvasható az óra anyagából, mely a vázát képezi az elıadásnak. Az elıadásokhoz tartozó irodalom megtalálható a 6. elıadásokról szóló leírást követıen.
Ahány munkakör, ahány dolgozó annyi variáció a kialakításra. Nem lehet egységes sablon alapján kialakítani egy cégnél.
Amire figyelni kell:
- a munkakör körültekintı kiválasztása - a dolgozó körültekintı kiválasztása - a munkafolyamatok távmunka-végzéshez történı módosítása - folyamatos visszacsatolásos rendszer beépítése - cél a rugalmasság - önkéntesség - költség hatékonyságra törekvés - a távmunka eszköz, nem cél - a nem távmunkában dolgozók felkészítése a változásra - a kialakítás során figyelembe venni egyéb tényezıket
Összefoglalás, a kurzus értékelése
A távmunka olyan, döntıen szellemi tevékenység, amelyben az otthon, kihelyezett irodában, teleházban vagy éppenséggel utazás közben dolgozó munkavállaló különbözı mértékő önállósággal végzi feladatát a távolban lévı munkáltató megbízásából és munkájának eredményét távközlési csatornán továbbítja. A munkáltató és munkavállaló kapcsolattartása személyesen, illetve virtuális formában történhet.
A munkavégzés ezen új formája az információs társadalom kialakulásához köthetı, s a számítástechnika és a távközlés forradalmának köszönhetıen terjedt el a fejlett gazdaságokban. A közép-kelet európai régió poszt-szocialista gazdaságaiban a távmunka elterjedésének kezdeti szakaszában vagyunk. E téren nagyobb a régió lemaradása, mint az e-munkavégzés más területein.
A távmunka eddigi lassú terjedéséhez – mint láttuk – több tényezı együttes hatása járult hozzá. Az informatikai ismeretek lassú terjedése, a munkavállalók és munkáltatók konzervatív foglalkoztatási és munkaerı felhasználási szemlélete, a tájékozatlanság és a munkajogi szabályok hiánya nehezíti a távmunka elterjedését. De fontos szerep hárul az Internet és a távmunka terjesztésében és fenntartásában az ICT szolgáltató vállalatokra is. Ugyanis, ha jelentısebb kedvezményeket biztosítanak az Internet használatban, akkor ezzel további társadalmi rétegek számára teremthetnék meg az igénybevétel lehetıségét. Bár az utóbbi évek árcsökkenésének és a liberalizációnak köszönhetıen egyre kevésbé jelenik meg ez a gátló tényezık között.
A számos negatívum mellett az utóbbi idıben néhány pozitív kezdeményezés is fellelhetı. A Sulinet Express program – számos vitatható és olykor egyértelmően elhibázott
lépése
ellenére
–
hozzájárult
a
lakosság
számítástechnikai
infrastruktúrájának fejlesztéséhez. Ám azt meg kell jegyezni, hogy az igazán hátrányos helyzetben lévık az adókedvezményt egyáltalán nem tudták és tudják igénybe venni, így esélyük sincsen ilyen kedvezı módon számítástechnikai eszközökhöz jussanak.
A magyarországi munkáltatók ma még vonakodnak a távmunka alkalmazásától, pedig annak gazdasági elınyei nyilvánvalóak. A technikai feltételek többnyire adottak, az infrastruktúra fejletlensége ma kevésbé hozható fel indokként, az elmaradás oka elsısorban emberi tényezıkben, a menedzseri gondolkodásban és gyakorlatban keresendı. A munkáltatókban túl nagy a bizalmatlanság a távmunkával, és általában a új és ismeretlen munkaszervezési formákkal szemben. Így gyakorlatilag
nem
sok
táv-munkahely
létesült.
A
magyarországi
távmunka
elterjedését nehezíti az is, hogy az állam nem találta meg a helyét a távmunka támogatásában, illetve a távmunka-foglalkoztatás ösztönzésében. Néhány távmunkát ösztönzı pályázat hosszú távon is sikeresnek bizonyult, a többség azonban kudarccal végzıdött.
A munkavállalók részérıl fontos hátráltató tényezı: az informatikai ismeretek lassú terjedése, a konzervatív munkahelyfelfogás, és az ICT használat magas költsége. Az ismertetett tényezık eredményeképpen ma Magyarországon kevés cég foglalkoztat – klasszikus értelemben vett – távmunkásokat. Ez néhány nagyobb vállalatot leszámítva fıleg a kis mérető vállalkozásokban valósult meg. A tágan értelmezett távmunka – az amerikai telework – viszont széles körben elterjedt.
Az elıadás sorozatban összegezzük azokat az információkat és ismereteket, melyek segítségével bemutathatjuk a távmunka magyarországi helyzetét, kitekintést nyújtva az európai és nemzetközi tendenciákra. Elemezzük ennek a munkavégzési formának tartalmi, formai összetevıit és azokat az infrastrukturális, technikai és képzettségi követelményeit, amelyek kedveznek elterjedésének. Tudatos társadalompolitikai beavatkozásoknak minden téren létjogosultsága van, ha azok társadalmi elınyét szélesebb rétegek társadalmi integrációjának elısegítésére tudjuk felhasználni.
A részleges távmunka az elkövetkezı években – jelentısebb állami ösztönzés nélküli is – széles körben el fog terjedni az alkalmazottak között. Ám a gazdaságilag nem aktív munkavállalói korúak között számos olyan csoport található, akik közül többen is szívesen dolgoznának távmunka keretében, mint ahogy ezt a távmunkára jelentkezık megoszlása is mutatja. Épp ezért az államnak továbbra is népszerősítenie
kell ezen újfajta foglalkoztatási formát, s bizonyos potenciális munkavállalói csoportok esetében ennek közvetlen támogatásokban is meg kell jelennie. Olyan rendszert kellene kialakítani, mely ösztönözi a fogyatékosok és megváltozott munkaképességőek,
gyereküket
otthon
nevelı
szülık,
illetve
hátrányos
kistérségekben élık távmunkában történı foglalkoztatásának támogatását. Még ennél is többet jelentene, ha az állam a közigazgatás átszervezése részeként példát mutatna és olyan munkahelyeket is kialakítana, melyek a távmunkában valamely hátrányos társadalmi csoport részére nyújtanak esélyt egy „jobb életre”.