Európai Unió I. Dr. Teperics Károly egyetemi adjunktus Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék Debreceni Egyetem
[email protected]
Az integráció fogalma „egyesülési folyamat, részek egésszé való összeolvadása, egységesülés, beilleszkedés, beolvadás, hozzácsatolás összegződés” (Bakos F.: „Idegen szavak és kifejezések szótára” Akadémiai kiadó 1989)
„az integráció két vagy több gazdasági egység egyesülése egy bizonyos egészbe.” (F. Perroux, 1954)
„Az integráció fogalma alá esik minden olyan folyamat, amely nagyobb fokú közösséghez vezet” (R. Marjolin, 1953)
„Általános értelemben : a részek alkalmazkodása, összefonódása egy magasabb egészben.„ (A. Predöhl – H Jürgensen, 1961)
az integráció….a különböző, regionálisan összetartozó területek közötti együttműködésben a belföldi gazdasági kapcsolatokhoz hasonló feltételeket teremt.” (Aush S. 1969)
„a kooperáció legelőrehaladottabb formája” (F, Hatog, 1963)
"szuverén államok vagy nemzetgazdaságok önkéntes, komplex, gazdasági és politikai összekapcsolódásának folyamata" (Palánkai T., 2001)
Az integráció jellemzői Átfogó, egyértelmű magyarázat nélkül is
megállapítható jellemzők:
1. Történelmi folyamat. Végigkíséri az emberiség történelmét (törzsektől a globális világgazdaságig)
2. Objektív folyamat. Hosszú távon a nemzetgazdaságok feloldódásához, azonosságainak elvesztéséhez vezet el. A nemzet erős kategória. Az önkéntes változások hátterében nagyon erős kényszerekre vagy " nyereségekre" van szükség ahhoz, hogy a nemzetállam "szuverenitásáról" vagy annak részéről lemondjon.
Az integráció jellemzői II.
2. Objektív folyamat. A fejlett országok esetében a fejlettség közel azonos szintje és a komplementaritás feltétel lehet, cél a jólét megőrzése és a további fejlődés feltételeinek biztosítása. az erőforrások jobb felosztására, a komparatív előnyök szerinti specializációra, a volumengazdaságosság kihasználására törekednek.
A fejlődők esetében nem a statikus jólét, hanem a struktúra megváltoztatása, a növekedés beindítása a cél.
megosztják a növekedéshez szükséges ritka erőforrásokat. pl.: tőke, képzett munkaerő stb. kerülik a felesleges duplázódásokat pl.: kutatási kiadások, megpróbálják elérni a gazdaságos piacméreteket. Ez a „zéró összegű játékban” inaktív periódusokat eredményez
Az integráció jellemzői III. 3. Többszintű a folyamat.
Mikrointegrációs folyamatok, amelyek a vállalati szférát érintik. Makrointegráció, amely a nemzeti és a regionális és globális világgazdasági szintek különíthetőek el.
Ezek egymásra rétegződnek, egymással párhuzamosan zajlanak, kölcsönhatásban vannak egymással. A nemzetközi integráció a mikrotól a a globális felé építkezik, odavisszahatások érvényesülnek benne. A globális dimenzió kiemelése a legáltalánosabb.
4. Állapot és folyamat jellegű jelenségként is felfogható.
Folyamatként a diszkrimináció megszűntetésére tett intézkedéseket jelenti. Állapotként a diszkrimináció különböző formáinak hiányaként értelmezhető.
5. Szerves jellegű folyamat.
„Minőségileg az integrációs tendencia egyre fejlettebb, magasabb rendű és növekvő hatékonyságú vagy hatásfokú közösségek vagy organizmusok kialakulása.” (Palánkai T. 2001)
Integrációs formák a világgazdaságban (Béla Balassa, 1961 nyomán)
Preferenciális vámövezet
Az övezeten belüliek egymásnak vám - és kereskedelempolitikai kedvezményeket nyújtanak.
Szabadkereskedelmi övezet
Belül a kereskedelem liberalizált, de minden tag önálló nemzeti vámpolitikát folytat. (eredetigazolások, „helyi tartalom”)
Vámunió
Itt már a liberalizált belső kereskedelem mellé a közös külső vámok és a külkereskedelmi politika is felzárkózik.
Közös piac
Az áruk mellett a termelési tényezők: tőke és a munkaerő szabad áramlása is megfigyelhető
Egységes piac
A teljes liberalizációt, „belső piaci” viszonyokat jelent, a vámunión túl „nem vámjellegű” korlátok lebontásával. (határformalitások, standardok, adóharmonizáció egységesítése)
Gazdasági unió
Egységesülnek a gazdaságpolitikák, közösségi szintű egyesítés a nemzeti gazdaságpolitikák helyett. (Közös politikák, egyetlen valuta)
Politikai unió
Teljes körű összehangoltság, „szupranacionális hatóság” hoz nemzetállamokra kötelező érvényű döntéseket.
Az integrációs formák Politikai unió Gazdasági unió
Egységes piac
Közös piac
1986. Egységes Európai Okmány
1992. Maastrichti Szerződés 1997. Amszterdami Szerződés
1992. Maastrichti Szerződés 1997. Amszterdami Szerződés ????
1957. Római Szerződés
Vámunió
1957. Római Szerződés 7
Pluralizmus vagy föderalizmus? Pluralista megközelítés:
A nemzetállamok szuverenitásán alapuló laza társulási formát részesíti előnyben.
„A hazák Európája elképzelés”
Lényege a kormányközi együttműködésen alapuló politikai unió, ami csak korlátozott politikai és gazdasági célokat tűz maga elé.
A föderáció létrejöttét megengedhetetlennek tartják.
Pluralizmus vagy föderalizmus?
A föderalista (szupranacionalista) megközelítés a tagállamok viselkedésének szabályozására nemzetek feletti szervezet megteremtését javasolja, amely átvenné a szuverén államok jogainak és kötelességeinek jórészét.
Alkotmányozó konferencia határozna a hatalom tagországok és
a szövetségi kormány közötti megosztásáról.
Átmenetek
A funkcionalista iskola szerint a modern világ bonyolult társadalmi, gazdasági, műszaki kapcsolatai szükségszerűen nemzetközi megoldásokat várnak. Ez kikerülhetetlenül gazdasági és politikai egységesüléshez fog vezetni. Ez cél, de távolinak tartják a bekövetkeztét. „Nehéz elhinni, hogy hat ország egy magasabb szinten egyesítheti erőforrásait, lehetőségeit és képességeit, valamint egyre szorosabban képes integrálni és összekapcsolni érdekeit anélkül, hogy egy nap politikai hatóságot állítana föl a gazdasági szervezet negkoronázására.” (P.H. Spaak )
Ezt a föderalista megközelítést támogatják a pragmatikusok (az államot az integrációban oldanák fel) és a regionalisták ( az állam decentralizálása a céljuk) is.
Uniós politikai stratégiák és lehetséges forgatókönyvek
(W. Wessels – U. Diedrichs nyomán)
A) föderális stratégia, először mélyítés, utána bővítés. B) Lineáris bővítési stratégia: bővítés intézményi hozzáigazítással – mélyítés nélkül. C) Összekapcsolási opció: egyidejű bővítés és mélyítés. D) Rugalmasság, lépcsőzetes integráció: lépésről-lépésre mélyítés, részleges bővítés. E) „Európai mag” intézményi mélyítés Unión kívül. F) Kormányok közötti megközelítés: felhígítással járó bővítés. G) „A la carte” Európa: korlátozott, szektorális kooperáció H) Direktórium: kormányok közötti együttműködés a nagyok között. i) A koncentrikus körök Európája: több funkcionálisan elhatárolt szervezet
Föderális Európa – Nemzetek Európája? Egyensúly közeli helyzetet kell mindig tartani, emiatt bonyolult,
bürokratizált a rendszer. Két dolog teszi önjáróvá az integrálódás folyamatát:
Önálló intézményrendszere van a szervezetnek
Integráció mellett elkötelezett előkészítő, végrehajtó Bizottsággal, Bírósággal, folyamatosan erősödő jogkörrel rendelkező Parlamenttel.
A nemzeti gondolatot képviselő, döntéshozó Európai Tanáccsal, Miniszterek Tanácsával
Önálló jogalkotási lehetőséggel bír a szervezet.
Az Európai Unió „kivételes” jogrendje I. NEM A NEMZETÁLLAMOKRA JELLEMZŐ, MERT:
Mint nemzetközi szervezet csak a nemzetállamoktól kapott felhatalmazás alapján dönthet bármilyen kérdésről.
„Tükörkép” -mindent szabad kivéve, ha másban nem egyeztek meg- helyett, csak azt szabad amiben megegyeztekA Bizottságnak javaslataiban mindig hivatkozni kell azokra a szerződésben lévő pontokra, amelyek feljogosítják. Mindig vizsgálandó, hogy:
II. NEM EGY ÁTLAGOS NEMZETKÖZI SZERVEZET, MERT:
-Van-e jogosultsága az EU-nak? -Meddig terjed az illetékesség köre? -Milyen döntéshozatali eljárás alkalmazandó?
Szupranacionális jellegű, hiszen a nemzeti törvénykezés mellé/fölé autonóm jogrendszert teremtett.
Az EU jog KÖZVETLEN és ELSŐDLEGES.
Pillérek (I., II. III.) – hatáskörök (Kizárólagos, megosztott, összehangoló)
Az Európai Unió szerkezeti modellje Európai Unió
Európai Tanács
Miniszterek Tanácsa
1. pillér
2. pillér
Európai Közösségek
Közös kül- és biztonságpolitika
•szupranacionális jelleg (Bizottság, Parlament, Bíróság) •önálló jogalanyiság •min. többségi döntés
•kormányközi jelleg •konszenzusos döntés
3. pillér Rendőrségi-és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben •kormányközi jelleg •konszenzusos döntés
14
European Union Európai Unió
Európai Közösségek Belső piac, Mezőgazdaság, Regionális fejl., Monetáris unió KÖZÖS DÖNTÉSHOZATAL EU
Közös Kül- és Biztonságpolitika KORMÁNYKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS EU=Nemzetállam
Rendőrségi és Igazságügyi Együttműködés Büntetőügyekben
KORMÁNYKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS Nemzetállam
Az Európai integráció elsődleges jogforrásai
A RÓMAI SZERZŐDÉS (1958 I. 1.) EGYESÜLÉSI SZERZŐDÉS (1967.VII. 1. ) AZ EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY (1987.VII.1.) AZ EURÓPAI UNIÓS SZERZŐDÉS (1993. IX.1.) AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS (1997.IX.2.) NIZZAI SZERZŐDÉS (2000.12.11.) „+” A csatlakozások alkalmával kiegészülve az aktuális elemekkel.
ALKOTMÁNYOS SZERZŐDÉS (2004)
Az Európai Unió: 500 millió ember – 28 ország
Az Európai Unió tagállamai Tagjelölt országok
24 hivatalos nyelv
Bővítés: hat országról 28 országra
1952
1973
1981
1986
1990
1995
2004
2007
Az EU és a nagyvilág – lakosság Lakosság millió főben, (2009)
1339
500 307 128
EU
Kína
142
Japán Oroszország
USA
Az EU és a nagyvilág – területi összehasonlítás Terület, 1000 km²-ben
16 889
9327
9159
4234
365 EU
Kína
Japán Oroszország
USA
Az EU és a nagyvilág – gazdasági helyzet 38 700
27 800
25100
12 508
9 819
12 200 4 400
3 329 1 326 EU
Kína
468 Japán
Bruttó hazai termék (GDP) milliárd euróban, 2008-ban
Oroszország
USA
EU
Kína
Japán Oroszország
USA
Egy főre jutó bruttó hazai termék vásárlóerő-paritáson mérve, 2008-ban
91,9 82,5
Portugália Ausztria
43,4
Észtország
2,6 0,3
Málta
9,3
Ciprus Luxemburg
20,1
30,3 Belgium
Szlovénia
33,8 Hollandia
43,1
49,0 Szlovákia
Dánia
62,3
62,7
68,4
Lettország
Litvánia
Írország
77,3
93,0
Magyarország
Cseh Köztársaság
111,0
Bulgária
130,7
230,0
Románia Görögország
243,8
295,1
304,5
544,0 506,0 410,3 357,0 312,7
Egyesült Királyság
Olaszország
Finnország
Lengyelország
Németország
Svédország
Spanyolország
Franciaország
Mekkora az EU tagországainak a területe? Terület 1000 km²-ben
21,5
0,4
Málta
0,8
Ciprus
0,5
1,3
Észtország
Luxemburg
2,0
Szlovénia
2,3
Lettország
4,5
Írország
3,3
5,3 Finnország
Litvánia
5,4
5,5
Szlovákia
Dánia
7,6
8,4
Ausztria Bulgária
9,3
10,0
Magyarország Svédország
10,5
Cseh Köztársaság
10,6
10,8
Belgium Portugália
11,3
16,5
Görögország
Hollandia
Románia
38,1
Lengyelország
60,1
Olaszország 45,8
61,6
Egyesült Királyság
Spanyolország
64,4
Franciaország
Németország 82,1
Hány ember él az EU tagállamaiban? Lakosság millió főben, 2009-ben Összesen 500 millió fő
Bulgária
Románia
Lettország
Lengyelország
Litvánia
Magyarország
Észtország
80 76 76
Szlovákia
Portugália
Málta
95 94 91
Cseh Köztársaság
Szlovénia
Görögország
103 101 100
Ciprus
EU-27
Olaszország
115 114 107
Spanyolország
Franciaország
Belgium
118 117 116
Finnország
Németország
Egyesült Királyság
135 123 122
Dánia
Svédország
Ausztria
Hollandia
Írország
Luxemburg
Az egy főre jutó bruttó nemzeti termék megoszlása a tagállamok között Egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson mérve, 2008-ban Az EU 27 tagállamának átlaga = 100
271
137
72 68 63 61 58 56 46 40
