Dr. Kurta Gábor nyá. ezds., CSc, egyetemi docens
A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEM ÚJ DIMENZIÓI Tisztelt Konferencia! Hölgyeim és Uraim! Mindenek előtt gratulálok az előadóknak, nagyon jó és érdekes előadásokat hallhattunk. Lényegét tekintve egyetértek az elhangzottakkal, de engedjék meg nekem, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt a többnyire finomkodó, kiegyensúlyozott és mértéktartó előadások mellett egy radikálisabb, digitalizált (igen-nem) hangvételű megközelítésben más megvilágításba helyezzek néhány dolgot. Tapasztalom, hogy a terrorizmus kérdésében a tömegkommunikációban nyilatkozó tudósok és szakemberek akár a mondanivaló szakmai tartalmának rovására is PR és humanitárius szempontokat követnek. A Word Trade Center lerombolása és a több ezer áldozat iránti néhány mondatos részvét kifejezése után nyilatkozatuk nagy részében az iszlám kultúra „ártatlanságának” bizonyítására törekednek. Minden igyekezetükkel a nyilvánvalóan bekövetkező válaszcsapás értelmetlenségét, céltalanságát igyekeznek hangoztatni, mondván, hogy az erőszak újabb erőszakot szül. Pedig a biztonságpolitikai szakemberek többsége tisztában van azzal, hogy a XXI. században a modern nyugati világra (lényegében a keresztény államokra) a nemzetközi terrorizmus beláthatatlan következményekkel járó fenyegetést jelent. Azokkal a főleg katonai szakemberekkel értek egyet, akik azt hangoztatják, hogy amennyiben az évtizedünk végére nem sikerül hatékonyan „elreteszelni” a nemzetközi terrorizmus terjedésének útját, akkor a következő évtizedben a technikai modernizáció adta lehetőségek révén a terrorizmus közel megfékezhetetlenné válik. Nem nehéz megjósolni, hogy a nyugati államok ma még többségében pacifista állampolgárai az „eredményesen működő” nemzetközi terrorizmus tömeges áldozatainak, az állandósult „rettegés”-nek, a bekövetkező gazdasági hanyatlásnak, a létbizonytalanság fokozódásának következtében a fegyveres erők radikális fellépését, a terrorizmus és az azt támogató államgépezetek minden eszközzel való felszámolását fogják követelni. Egy ilyen helyzet hatalmas véráldozatokkal járó fegyveres konfliktust hozhat, amely a XXI.
század első felében az iszlám világ totális vereségét, és a mohamedán lakosság jelentős személyi veszteségeit eredményezheti. A hangsúlyt tehát a jó szándékú embereknek mindenféle terrorcselekmény kategorikus elutasítására, és az iszlám szélsőségek megfékezésének szükségességére kell helyezni. Aki az iszlám terrorizmus veszélyeit, a mohamedán kultúra védelmében kisebbíteni igyekszik, az valójában a mohamedán világ stratégiai veszélyeztetését segíti elő. Annak is tudatában kell lennünk, hogy az iszlám szélsőségek elleni harcot a keresztény államoknak, vagy szövetségnek, csakis a teljes mohamedán világ szolidaritásával szemben lehet megvívnia. Az iszlám értékrendjében a vallási hovatartozás az elsődleges. Nem primitív leegyszerűsítés állítani, hogy a tényállástól függetlenül, keresztény és mohamedán állampolgár vitájában az iszlám bíróságok többnyire az iszlám hívő javára döntenek. Kétség kívül, az Amerikai Egyesült Államok és a keresztény világ elleni iszlám terrorizmusnak nemcsak vallási, hanem politikai és főleg gazdasági okai vannak. Gazdasági okként felróható a több mint fél évszázada erősödő, gazdag északi és a szegény déli államok közötti ellentét. Érdekes, hogy a mohamedán államok közötti gazdasági különbségek még nagyobbak. Gondoljunk csak az olajban gazdag arab államok és Banglades, Pakisztán, Afganisztán népeinek gazdasági helyzetére. Igaz, még a szegény iszlám államokban is parttalanná vált a gazdasági polarizáció, mégsem fordul elő, hogy iszlám terroristák gazdag hittestvéreik ellen fordulnának. Rosszmájú elemzések szerint a gazdag Szaúd-Arábia (ha nem is legfelső állami szinten szervezve) lényegesen többet költ az iszlám terrorizmus támogatására, mint a szegény mohamedán tömegek életfeltételeinek javítására. Néhány állam pedig többnyire nyíltan, állami szinten támogatja az iszlám terrorizmust (Afganisztán, Irak, Szomália, Szíria és korábban Líbia). A nemzetközi terrorizmus fő erejét kétségkívül az iszlám terrorizmus képezi. Így a fő csapást, a nemzetközi terrorizmus elleni harcban az iszlám terrorizmusra kell mérni. A Word Trade Center elleni merénylet bebizonyította, hogy az iszlám terrorizmus a maga sajátos eszközeivel olyan hatékony pusztításra képes, amely a világ leghatalmasabb és legfejlettebb államát alapjaiban veszélyeztetheti. Gondoljunk csak arra, hogy a pszichológiai szempontból kellő időben végrehajtott csupán néhány áldozatot követelő „antraxos” merényletek világszerte milyen pánikhangulatot keltettek az iszlám hívők egy részének örömére. A terrorizmus elleni küzdelem olyan bonyolult, hogy a mérhetetlenül nagy túlerő sem lehet elegendő a hatékony védelem megvalósítására. Egyetlen járható út kínálkozik a terrorcselekmények elhárítására: a világméretű összefogás. Tekintettel a terrorista merényletek végrehajtásához és annak elhárítá2
sához szükséges erőforrások óriási aszimmetriájára, csakis világméretű öszszefogással lehetséges a terrorizmusnak gátat szabni. Amíg egyetlen állam is búvóhelyet, bázist és anyagi támogatást biztosít számukra, hatékonyan veszélyeztethetik a célpont államok lakosságát. Az egész világ terrorizmus elleni összefogása mellett jól átgondolt, komplex tevékenységi rendszerek stratégiai szempontból összehangolt hatékony műveleteire van szükség, a más valláshoz, kultúrához tartozó lakosság elleni – nagyobb jelentőségű merényletek megfékezéséhez. Megítélésem szerint közel fontossági sorrendben a következő műveletek hosszú távú folyamatos fenntartását szükséges biztosítani:
AZ ÁLLAMOK ELRETTENTÉSE A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS TÁMOGATÁSÁTÓL, A TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK GYÁRTÁSÁTÓL, ALKALMAZÁSÁTÓL Ezen a területen kezdetben lehetséges nem katonai eszközöket alkalmazni. Nemzetközi határozatokkal, embargóval (gazdasági, pénzügyi, fejlesztési, utazási, szállítási stb. korlátozások bevezetésével) néhány államot rá lehet venni a terrorizmus tényleges támogatásának megszüntetésére. Jó példa erre Líbia esete. Természetesen e tárgyban nincs bizalom, szigorú, folyamatos ellenőrzésekkel szükséges meggyőződni a támogatások megvonásáról. A diktatórikus államok többségével szemben a békés eszközök hatástalanok. Az elrettentés hiteltelen, ha nem érint több államot. Esetünkben Afganisztán és Irak, esetleg Szomália megbüntetése elkerülhetetlen, de számításba jöhet még Szíria, Irán és az alakuló Palesztina. A katonai eszközök alkalmazása esetén nem születhet félmegoldás. Csakis az iszlám fundamentalizmust elvető, az ENSZ által deklarált emberi jogokat biztosító demokratikus államrend megszilárdítása nyújthat biztosítékot a terrorizmus támogatásának felszámolására. A katonai csapásnak meggyőzőnek, hitelesnek kell lenni. El kell hitetni minden állammal, hogy a terrorizmus támogatása esetén számolnia kell az államrend megsemmisítését eredményező átfogó támadással. Két-három diktatórikus államhatalom megsemmisítése, és helyében az iszlám fundamentalizmus kizárását biztosító demokratikus jogállam megteremtése radikális csökkenést eredményezhet a terrorizmus támogatásában. Bázisaitól megfosztva, folyamatos üldöztetésben nem lehet nagy jelentőségű terrorcselekményeket megszervezni, összehangolni.
3
A terrorizmus felszámolásával (amely évtizedünkben elsőrendű feladat) párhuzamosan oda kell figyelni a tömegpusztító fegyvereket gyártó és birtokló diktatórikus államokra. A diktatúrák esetében egy-két személy kezében összpontosul minden hatalom, gyakorlatilag kontroll nélkül. Az emberiség mérhetetlen veszélynek van kitéve, ha kóros személyiségszerkezetű egyének döntésétől függ százezrek élete. A demokratikus világnak, - ha elkerülhetetlen – joga van katonai erőt is bevetni a tömegpusztító fegyverek feletti ellenőrzés megszerzése érdekében.
A TERRORISTA CÉLPONTKÉNT VALÓSZÍNŰSÍTHETŐ OBJEKTUMOK VÉDELMÉNEK FOKOZÁSA A WTC elleni támadás rádöbbentette a biztonsági szakembereket arra, hogy rengeteg pénzt kell áldozni a biztonság fokozása érdekében. Elsősorban a tömegközlekedési eszközöket, bevásárlóközpontokat, szállodákat, nagy tömegeket vonzó sport- és kulturális rendezvények színhelyeit, pénzintézeteket, szolgáltató létesítményeket stb. kell védeni. A hatékony védelem kiépítése elviselhetetlen anyagi terheket jelent. Nagyon fontos egy jól működő információs rendszer, valamint egy jelentős erőket felvonultató, mobil, gyors megjelenésre, határozott beavatkozásra képes elhárító készenléti szolgálat folyamatos fenntartásának megteremtése és működtetése. A legújabb technológiákon alapuló biztonságtechnikai eszközök, a nemzetközi együttműködés (a felkészülésben és az elhárításban), a lakosság támogatása, együttesen leszűkíthetik a terrorizmus mozgásterét.
A JOGREND KORSZERŰSÍTÉSE Sajnos napjaink gyakorlatává vált, hogy a bűnözők és a terroristák, a békés állampolgárok jogbiztonságát szolgáló törvények, rendeletek paragrafusainak védelmét használják fel a bűnüldöző, elhárító szervezetekkel szemben. Szükséges egy mindent átfogó jogi szabályozás a terrorizmus ellen, amely az állampolgári jogok korlátozása árán is hatékonyabb eszközöket ad a bűnüldöző, a terrorizmust elhárító szervek kezébe. Ezek között olyan jogszabályok születtek már meg, amelyek lehetővé teszik az eltérített repülőgépek lelövését, néhány száz ártatlan utas elpusztítását abból a célból, hogy megmentsük ugyancsak ártatlan ezrek életét.
4
Feltétlenül szükséges kiszélesíteni a titkosszolgálati eszköztárat, bizonyos kritikus helyzetben teljes cselekvési szabadságot kell biztosítani a bűnüldöző, elhárító szervezeteknek. Jelentős változtatásokat igényel a nemzetközi jogrend is. Nem tűrhető el, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni fellépést a világszervezet vég nélküli politikai vitája hátráltassa. Elégséges katonai erő birtokában egy – a terrorizmus elhárítása érdekeinek jobban megfelelő – új világrend alakítható ki.
GAZDASÁGI PÉNZÜGYI INTÉZKEDÉSEK FOGANATOSÍTÁSA Elsősorban elegendő katonai erő birtokában, - de jobb, ha az ENSZ és a Biztonsági Tanács határozataival, - terrorizmusellenes gazdasági, pénzügyi rendszabályok foganatosíthatók. Ezen a területen esetenként évszázados hagyományokat kell megtörni, hogy pl. a „banki titok” leplét lerántva követhessük a „fekete” pénzek útját, megakadályozzuk a „pénzmosást”, elzárjuk a terroristák tevékenységét finanszírozó pénzügyi „csapokat”. Természetesen a dollármilliókat, - százezreket lehet bőröndben is szállítani, de az már nagyobb rizikóval jár. A gazdasági-pénzügyi megszorító intézkedések kiválóan alkalmasak a terrorizmus támogatásán „sáfárkodó” államok elrettentésére.
AZ ISZLÁM FUNDAMENTALIZMUS VISSZASZORÍTÁSA A nemzetközi terrorizmus legfőbb erkölcsi, szellemi és anyagi forrását az iszlám fundamentalizmus képezi. Az iszlám szélsőséges erők hatékony viszszaszorítása nélkül a nemzetközi terrorizmus ellen csak időleges sikereket érhetünk el. Megítélésem szerint a katonai erő fedezete mellett elsősorban jogi és erkölcsi csapásokat kell mérni az iszlám fundamentalizmusra. Az iszlám fundamentalizmus ugyanúgy megtagadja az ENSZ által elismert emberi jogokat, mint a diktatúrák. Ez egyrészt igényli az iszlám fundamentalista államgépezet katonai erővel történő fenyegetését, végső esetben szétzúzását, illetve az iszlám bíróságok, az iszlám ítélkezési gyakorlat alkalmazásának megakadályozását. Másrészt a nők elnyomásának megszüntetését, a tudomány szabadságát, a demokratikus jogállamiság megteremtését kell fegyveres erővel támogatni. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy az iszlám fundamentalista 5
erők választások útján hatalomra kerüljenek. Hatékony segítséget szükséges nyújtani a vallási szélsőségek fegyveres csoportjai megsemmisítéséhez (pl. Algéria, Fülöp-szigetek) azon államok számára, akik ezt igénylik. Olyan új világrendet szükséges kialakítani, amelyben a bűnözőket, a gyilkosokat és a terroristákat nem védi a nemzetközi jog. Nem engedhetjük létezni az olyan államalakulatokat, amelyek nemi vagy jogi megkülönböztetés alapján jogfosztottá tesz és brutálisan elnyom széles tömegeket. Tisztelt Konferencia! Hölgyeim és Uraim! Abban a meggyőződésben köszönöm meg figyelmüket, hogy a nemzetközi terrorizmus legyőzhető, az olyan új világrend létrehozható, amelyben a nemi és faji megkülönböztetésen alapuló elnyomás megszüntethető. Úgy gondolom, ez a mai konferencia a maga szerény eszközeivel ehhez már hozzájárulását is adta. Még egyszer köszönöm a figyelmüket!
6