A Kunszállási Tóth Pál Általános Iskolája Diákönkormányzatának havilapja
Egy (osztály)kirándulás képei visszamenetben fagyiztunk egyet. Zánkára érve már nagyon melegünk volt, a szinte nyári kánikulában, minél hamarabb a szobánkba szerettünk volna menni. A szálláshely nagyon igényesen kialakított, nemrégen felújított, és kényelmes volt. Délutáni programunk pedig
2014. május 22-én a hetedik és a nyolcadik osztály közös kirándulásra indult, három napra. Az oda út jókedvűen, izgulósan telt, leginkább zenét hallgattunk és beszélgettünk. Kirándulásunk első megállóhelye Tihanyban volt, az apátságot tekintettük meg, és az 1055ben latin nyelven íródott alapítólevelet. Megkerestük azt az egy ómagyar mondatot, amelyet a szöveg rejtett. Megtudtuk, hogy a Tihany nevet I. András király Anasztázia nevű kijevi feleségével ide érkező orosz szerzetesek adták a településnek. (тихо [tyiha]) magyarul „csendes”-t jelent.)
Nagyon jó időnk volt, ezért a buszhoz
egy laza strandolás és a táborhely felfedezése volt. Sajnos a vízbe technikai okokból nem mehettünk bele, de feltaláltuk magunkat. Mindenki jól szórakozott, a Balaton-parton ádáz vízi csata folyt, fegyverként műanyag üveget, és vízi pisztolyt használva. Találkoztunk a cecei testvériskola tanulóival, ők is a zánkai táborban laktak. Este jót sétáltunk, a szállást körülvevő hatalmas parkban, persze szárítkozás után. Az első éjszaka is nagyon aktívak voltunk, hiszen
milyen diák az, aki alszik egy osztálykiránduláson? Előszeretettel osontunk át másik szobákba, csak a veszély kedvéért, én az egyik biztonsági őrnek még táncoltam is. A többi lakóval az ablakon át kommunikáltunk, ami nem volt veszélytelen művelet…
A második nap délelőttjén ismét strandoltunk, ezúttal a faluban. Csapatunk nagy része bemerészkedett a vízbe, mások sétálni indultak a parton, vízisiklókat hajkurászva…
Ebéd után Balatonfüredre mentünk, ahonnan sétahajózni indultunk, ami nagyon szép, és kellemes időtöltés volt. Ezután felszálltunk a helyi kisvonatra, mely körbevitt minket a városon. A látványosságokból nem sok maradt meg a kis csoportnak, viszont minden helyi lakos a mai napig tisztán emlékszik arra, hogy a kisvonatból őrült gyerekek ész nélkül hellóznak és integetnek nekik. Buszra szállás előtt sétáltunk és fagyiztunk, illetve jégkásáztunk a Tagore-sétányon.
Ezen az estén, aki akart megtekinthetett egy koncertet a táborban, de sokan inkább a szobájukban maradtak, és kártyapartit vívtak, vagy beszélgettek. A harmadik napon, reggel, esett az eső, de szerencsére délelőtt már sütött a nap, és élvezhettük a Sobri Jóska Kalandparkot. Rengeteg mindent ki lehetett próbálni, nagyon szuper volt. Többen beleestek a vízbe (pl. Erika néni), mert nem tudtak átmenni az akadályokkal nehezített átkelő hidakon.
Ott ebédeltünk, egy hamburgeresnél. Késő délután indultunk haza, estére pedig otthon voltunk, és szüleinket traktáltuk élménybeszámolóinkkal. Kellemesen telt a három nap, erre lehet mondani: soha rosszabb osztálykirándulást!
Tóth Eszter
Olvasóklub - könyvajánló Ennek a tanévnek az utolsó számával jelentkezik a Tót(h)ágas ONLINE. Bár a tanításnak vége, olvasni bármikor, szünidőben is lehet. A nyári olvasáshoz ajánlok nektek néhány könyvet. Kívánok kellemes, és olvasásélményekben gazdag vakációt!
E havi lányregényünk - Ardati Lili: A suli rémei-a rémek sulija 1. Drágfy Gyöngyvér hétköznapi, budapesti kamaszlány, (na jó, azért nem teljesen). Apukája, aki mindenkit pillanatok alatt kiismer, és anyukája, aki állandóan halálra aggódja magát, ugyanis vámpír. Gondolom, ebből simán levontad a következtetést: Gyöngyvér is vámpír. Persze nem az a vérszívó fajta, aki denevér képében röpköd az éjszakában! Tök átlagosan élnek, mint bárki más. Hősünk szürke hétköznapjait egyik nap szörnyű igazságtalanság töri meg. Osztálytársa, a succubus (női démon) Emmi álnoksága miatt eltanácsolják az iskolából. A hírhedt lidércvári gimnáziumba kerül, ahol ő az "új lány", akinek meg kell próbálnia beilleszkedni. Miközben igyekszik barátokat szerezni, óriási csávába kerül, amiből még egy felnőttnek is nehéz lenne kimásznia. Szerencsére ott van Schuster Dani, a szép szemű farkasember, aki minden lépését figyeli. E havi kalandregényünk - Suzanne Collins: Az éhezők viadala Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel. E havi fantasynk - J. K. Rowling: Harry Potter sorozat A Harry Potter hét kötetből álló fantasy műfajú regénysorozat. Szerzője J. K. Rowling. A sorozat főhőse egy kamasz varázsló, Harry Potter, és az ő barátai, Ron Weasley és Hermione Granger. Mindannyian a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulói. A történet arról szól, miként próbálja meg Harry legyőzni a gonosz varázslót, Voldemort Nagyurat, aki megölte Harry szüleit és megpróbálja meghódítani a varázslóvilágot, s leigázni a varázstalan embereket, a muglikat. E havi klasszikusunk - Móra Ferenc: A kincskereső kisködmön Gergő egy szegény falusi fiú, aki mindig gazdagságról álmodozik. Szüleivel él egy régi malomban. Egy török mese, az Aladdin és a csodalámpa szelleme nagy hatást gyakorol rá. Szeretne ő is egy saját szellemet, mely minden kívánságát teljesíti. Apja szűcs, ezért fiát megajándékozza egy saját készítésű „varázsködmönnel". A ködmönben lakó tündér segíti, de csak akkor, ha jól viselkedik. Miután elkészül, az apja meghal, így ketten maradnak az édesanyjával. Gergő az iskolában megismerkedik Bicebócával, egy mankóval járó kisfiúval. Fekete Olga
Június 4, a nemzeti összetartozás napja A magyar nemzet büszke lehet arra, hogy túlélte Trianont - hangsúlyozta Semjén Zsolt a nemzeti összetartozás napján, a fővárosi Magyarság Házában. A nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter ünnepi beszédében azt mondta, június 4-e a gyásznak, az emlékezésnek, a tanulságok levonásának és a büszkeségnek a napja. Gyász, mert 1541, a régi történelmi Magyarország összeomlása óta nem érte akkora tragédia a nemzetet, mint Trianonnal. A kormányfő helyettese ahhoz az emberhez hasonlította az országot, mint akinek mindkét lábát és a mindkét kezét levágták. Semjén Zsolt szerint az egyes nemzetrészek és az ott élő egyes emberek, családok története is a gyászról tanúskodik, hiszen sok millió honfitársunkat gyilkoltak meg, üldöztek el szülőföldjéről, vittek munkatáborokba, vették el vagyonát, vagy nyomorítottak meg, csak azért mert magyarnak született.Az emlékezés napja is június 4-e, hiszen történelmünk egyik legnagyobb tragédiájára nem emlékezni nemzeti öngyilkosság lenne - mutatott rá. Kiemelte: évtizedeken keresztül nem lehetett a Trianon szót kiejteni, és nem lehetett az elszakított nemzetrészekről, területekről beszélni. Ennek következményeként tudta be, hogy még a rendszerváltás után is lerománozták az erdélyi magyarságot és ukránozták a kárpátaljai magyarokat.Itt az ideje, hogy saját magunkban tudatosítsuk és világgá kiáltsuk azt az igazságtalanságot, ami akkor történt, ezt ugyanis rajtunk kívül senki nem teszi meg - jelentette ki Semjén Zsolt, aki szerint itt az ideje, hogy egy olyan "magyar emlékhelyet építsünk" amely emléket állít minden magyar szenvedésnek.Tanulságként említette, hogy Trianon nem volt szükségszerű. Bekövetkeztének alapvetően többek között az volt az oka, hogy a nemzet nem volt egységes. A magyar hadsereg még képes lett volna az ország határait védeni, de Budapestről szétverték - mondta, majd Linder Béla akkor hadügyminiszter szavait idézte, miszerint "nem akarok több katonát látni." Semjén Zsolt szerint az etnikai határok megvédhetők lettek volna, de az országot, a magyar önbecsülést a nemzet iránt érzéketlen csoportok belülről szétverték.A nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter rögzítette: nem sok nemzet van, amelyik egy ilyen csapás után megmarad. Politikai és gazdasági csoda, amit gróf Bethlen István tett, akkor néhány év alatt talpra állították az országot. A magyar nemzet büszke lehet arra, hogy túlélte Trianont mondta.Hozzátette: büszkék lehetünk azokra a hőseinkre, akik határokon túl sokszor a legnehezebb helyzetben kitartottak a magyarságuk mellett kockáztatva nemegyszer az életüket, egzisztenciájukat, szabadságukat, jövőjüket. Az a büszkeség jogosít fel és kötelez arra, hogy azért is megmaradjunk jelentette ki Semjén Zsolt, aki szerint a nemzet teljességében csak akkor tud megmaradni, ha minden nemzetrésze megmarad. Felidézte az országgyűlés döntését is négy évvel ezelőtt a honosításról, ami lehetővé tette a nemzet közjogi egyesítését. Ez az egyetlen lehetséges válasz Trianonra - mondta, hozzátéve: széttéphették az országhatárokat, üldözhettek és üldözhetnek minket, de a nemzet nyelvében, kultúrájában, történelmében mindig is egységes volt.Rámutatott: az új Országgyűlés már az egyetemes magyarságé, abban minden magyar politikai akarata megjelenik, éljen bárhol a világon.Semjén Zsolt végül kijelentette: az a küldetésük, hogy a történelem színe előtt "csak azért is megmaradjunk".Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává. A trianoni békediktátum kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra.A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a szerződést.
Forrás: MTI Grafl Rezső
Ballagás – a hetedik osztályosok búcsúzója Kedves nyolcadikos és hatodikos ballagó Diákok! Tizenöten nyolc, egy tanuló hat éve lépett be először ebbe a tanintézménybe, a Kunszállási Tóth Pál Általános Iskolába, egy számukra ismeretlen világba. Akkor Ti voltatok a kis elsősök, utánatok jöttünk mi, és sorra a többiek. Tanítótok, aztán tanáraitok segítettek abban, hogy e napon, a búcsú napján mindegyikőtök bizonyítványának utolsó sorában ez álljon: az általános iskolai tanulmányait befejezte. Egy kínai mondás szerint a tanító csak az ajtót nyitja ki, bemenni a diáknak kell rajta. Bementetek az ajtón, elvégeztétek a tanulmányi feladataitokat, és ez feljogosít Benneteket arra, hogy megkezdhessétek a középiskolát. Nehéz lesz megszoknunk azt, hogy a mi tanteremajtónkon díszeleg majd szeptembertől az a felirat: nyolcadik osztály. Nem tudom elképzelni az iskolát Nélkületek! Nem tudom, mi lesz a sok nevetés, piszkálódás, ugratás, és hajmeresztő őrültségek nélkül, amit veletek együtt éltünk át. Hol marad majd a sok kis veszekedés, ami olyan semmiségeken tört ki, mint egy labda birtoklása, vagy a térképállvány használata. Ezeket a szurkákat hamar feledtük. Volt hol, és volt mikor, hiszen a közös osztálykirándulások, táborozások alkalmával sok vidám percet szereztünk egymásnak. Gondoljatok a zánkai vízibombacsatákra, a felsőtárkányi éjszakai focizásra, vagy a farsangokra, gyermeknapokra. Gondoljatok a közös diszkókra, ahol akkorákat mulattunk, hogy még a cecei testvériskola ablakai is beleremegtek. Mindez hiányozni fog. A folyosó csendesebb lesz, óraközi szünetekben nem találkozunk, nem beszélhetjük meg az aktuális pletykákat, és azt hogy, ki kivel, hol, és mikor. Kialakultak igazi barátságok, diákszerelmek, megtanultátok mi a versenyszellem, az összetartás, és hogyan kell küzdeni a közös célok eléréséért. Arra is emlékszem, mikor egy-egy dolgozatírás előtt körzőt, vonalzót kértünk egymástól, vagy éppen arról panaszkodtunk, hogy miért nem tudtunk megfelelően felkészülni. Indok, kifogás mindig volt, és ezt mi természetesen meg is értettük. Eljött a nap, amit legjobban vártunk, de ez egyben az a nap is, amitől legjobban féltünk. Sokat gondolkodtam azon, mit kívánhatnék nektek. Valami szépet, magasztost, szívbemarkolót akartam mondani, de a legfontosabb, hogy teljesüljenek azok a kívánságaitok, vágyaitok, melyeket nemsokára felengedünk a felhők közé. Kívánom Nektek, hogy sikeresen jussatok túl a következő tanulmányi kötelezettségeiteken, legyetek a magánéletben boldogok, a munka világában álljátok meg helyeteket, és csináljatok karriert. Az első fáradságos éveken már túl vagytok! A célhoz éréshez azonban arra lesz szükségetek, hogy ne csak a szemetekkel lássatok, és az eszetekkel gondolkodjatok, hanem a szívetekkel is. Vegyétek észre az életben a jót, és tudjátok megkülönböztetni a rossztól. Tudjatok eligazodni minden helyzetben, és tudjátok magatokat megőrizni akkor is, amikor a világ ezernyi vonzó ajánlata arra csábít, hogy ne maradjatok hűek önmagatokhoz. De Ti bízzatok magatokban!Nagy László költő szavai illenek ide: “Töröld le könnyedet, Kisírt szemedben mosoly legyen és derű, Minden nap kezdődik valami, valami nagyszerű, valami gyönyörű." Nem felejtjük el e néhány évet, amit veletek töltöttünk iskolánkban, ti voltatok a felettünk levő évfolyam, a nagyobbak, akiktől néha még jó példát is vehettünk. Ha alkalmatok lesz rá, gyertek vissza hozzánk, amennyire gyakran csak tudtok, mert szükségünk van a tanácsaitokra, tapasztalataitokra, mind a középiskola, mind az életünk más területén. Legyetek óvatosak és erősek, mert az életben olyan kihívásokkal, feladatokkal kell majd megküzdenetek, melyeket vagy tudtok teljesíteni, vagy nem. Ezekben az élethelyzetekben gondoljatok vissza a volt hetedik osztályos iskolatársaitok jelmondatára, melyet Walt Disney-től tanultunk, és így szól: “Amit meg tudtál álmodni, meg is tudod csinálni!” Tanuljatok, dolgozzatok, éljetek becsületes emberként, és bárhova kerültök életetek során, maradjatok magyarok, és maradjatok kunszállásiak! Búcsúzunk Tőletek az iskola valamennyi pedagógusa, dolgozója, és diákja nevében! Viszontlátásra, isten Veletek! Dósa Gréta, Tok Natália
Programok, események Májusi programok, események
Júniusi programok, események
5, 8. - Anyák napi műsorok az alsó tagozatban és a 6. osztályban. Fogadóóra. 6. - Ciróka Bábszínház előadása Kecskeméten 1-3. osztályosoknak. 9. - Régészeti ásatás megtekintése Kiskunfélegyházán, a Templomhalmon 23. - 2. és 3. osztályosok. látogatása a kiskunfélegyházi tűzoltóságon. 30. - Gyereknap a jakabszállási Magyarkertben. Tanulmányi- és osztálykirándulások valamennyi tanulócsoportnak. Úszásoktatás Kiskunfélegyházán az első osztályosoknak. Sport-, tanulmányi-, és egyéb versenyek (részletesen lásd az iskola honlapján).
3. - A hetedik osztályosok mozi látogatása Kecskeméten. 4. - Iskolai megemlékezés és koszorúzás a nemzeti összetartozás napja alkalmából. 6. A nyolcadik osztályosok bankettje. 14. - Tanévzáró-ballagási ünnepség. 16-20. - Játékos birkózó sportfoglalkozás délelőttönként. 30-05. - Iskolai nyári tábor Hegyhátszentjakabon, az Őrségben Sport-, tanulmányi-, és egyéb versenyek (részletesen lásd az iskola honlapján).
Grafl Rezső
Tanévzáró-ballagás képekben
VIII. évfolyam 5-6. szám 2014. június 15.
Kövesdi Gabriella tanítónő
Impresszum Főszerkesztő: Grafl Rezső tanár Főszerkesztő-helyettes: Hegedűs Rózsa diákönkormányzatot segítő pedagógus Diákfőszerkesztő: Tóth Eszter Tördelőszerkesztő, technikai munkatárs: Görgei Károly tanár, Bali Kinga rendszergazda Diákújságírók: Beták Máté, Dósa Gréta, Fekete Olga, Ficsór Krisztián, Gáspár Bettina, Kovács Tünde, Nagy Antal, Nemes László, Posztós Márton, Szécsényi Izabella, Tok Natália Felelős kiadó: Ádámné Vereb Annamária iskolaigazgató
VIII. évfolyam 5-6. szám 2014. június 15.
