A JAPÁN NİK FOGLALKOZTATÁSÁNAK HOZZÁJÁRULÁSA A JAPÁN GAZDASÁG FEJLİDÉSÉHEZ

B UDAPE ST I GAZDASÁGI FİISKOL A KÜL KE RE SKE DELM I FİISKOL AI KAR NE M ZE T KÖZI KOMM UNIKÁCIÓ SZAK

Nappali tagozat Távol-keleti Interkulturális Menedzsment szakirány

A JAPÁN NİK FOGLALKOZTATÁSÁNAK HOZZÁJÁRULÁSA A JAPÁN GAZDASÁG FEJLİDÉSÉHEZ

Készítette: Horváth Kitti

Budapest, 2008

1

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés ...................................................................................................................... 3. II. Történelmi kitekintés .................................................................................................. 4. III. Nıi szerepek .............................................................................................................. 8. 1. A nıkkel szemben támasztott elvárások........................................................... 8. 2. A feleség ........................................................................................................... 9. 3. Az anya ........................................................................................................... 11. 4. Az idısek gondozója....................................................................................... 13. IV. Oktatás és foglalkoztatás ......................................................................................... 15. 1. Az iskolarendszer............................................................................................ 15. 2. Foglalkoztatás ................................................................................................. 17. 3. Foglalkoztatási formák ................................................................................... 19. 4. Az M-görbe..................................................................................................... 20. 5. Fizetési különbségek férfiak és nık között..................................................... 22. V. A munkaerıpiac ........................................................................................................ 24. 1. A nıi munkaerı szektorok szerinti megoszlása.............................................. 24. 2. Nık a politikai életben .................................................................................... 27. 3. Nık menedzseri pozíciókban.......................................................................... 29. 4. Változások a munkaerıpiacon ........................................................................ 33. 5. A munkanélküliség ......................................................................................... 35. VI. Nık önmagukról ...................................................................................................... 37. VII. Japán gazdasága ..................................................................................................... 41. 1. A gazdasági helyzet múltban és jelenben ....................................................... 41. 2. A felmerült problémák.................................................................................... 42. 3. A jövıre nézve ................................................................................................ 44. VIII. Záró gondolatok .................................................................................................... 46. Irodalomjegyzék ............................................................................................................ 51.

2

I. Bevezetés Szakdolgozatomban a japán nık foglalkoztatásának problémájával, illetve annak szükségességével foglalkozom. Választásom azért esett erre a témára, mert egyre több információ áll rendelkezésünkre a Japánban zajló változásokról, és nincs még egy nemzet, ahol a nık foglalkoztatása ennyire ritka jelenség lenne. A gazdaságban felmerült problémák miatt a japán nık alkalmazása a közeljövıben nélkülözhetetlen lesz. Problémák alatt értem a társadalom elöregedési folyamatát és a munkaerı-kínálat csökkenését. A nık munkába való integrálására szükség lesz a gazdasági fejlıdés fenntartása érdekében. Ahhoz, hogy megértsük miért olyan különleges a japán nık helyzete, ismernünk kell, történelmüket, ezért dolgozatomat a nık történelmének rövid bemutatásával kezdem, a lényeges események feltüntetésével. A következı fejezetben a hagyományos nıi szerepekkel foglalkozom. A nıkrıl, mint anyákról, feleségekrıl, az idısek ápolóiról, illetve a nıkkel szemben a társadalom által támasztott elvárásokról írok. A negyedik fejezetben a japán oktatási és foglalkoztatási rendszer kerül a középpontba. A japán iskolarendszer ismertetése után, bemutatom, hogy a nık milyen módon járulnak hozzá a gazdaság fejlıdéséhez, a Japánra jellemzı foglalkoztatási rendszert és formákat, a nık és férfiak munkából való részesedését, a nık korcsoportok megoszlása szerinti alkalmazását. A következı fejezetben térek ki az ország munkaerıpiacára, a nık különbözı pozíciókban betöltött szerepére, a speciális és reguláris dolgozók helyzetére, a munkanélküliség és a termelés összefüggéseire, valamint a jelenleg tapasztalható munkaerıpiaci változásokra. Fontos, hogy lássuk a nık miként vélekednek önmagukról, mit gondolnak ık helyzetükrıl. A VI. fejezet nekik szentel figyelmet. A VII. fejezet a japán gazdaság jelenét és múltját, a jelenben tapasztalt és a jövıben felmerülı lehetséges problémákat taglalja. Az utolsó fejezetben a dolgozatban felmerült problémákra próbálok megoldást nyújtani.

3

II. Történelmi kitekintés Japánban a középkorig (Muramochi kor – 1336) matriarchális társadalom mőködött. Amateraszu a fıisten, a nap istene nı volt. A nıknek természetfeletti hatalmat tulajdonítottak, csak ık voltak képesek istenekkel társalogni. Ugyanolyan szabadságot, egyenlıséget, hatalmat élveztek, mint a férfiak. Egyenlık voltak. Ez alól az elbánás alól csak a szamuráj feleségek képeztek kivételt, mivel ık a konfuciánus etika szerint éltek. A konfuciánus hagyományok a mai napig áthatják az egész társadalmat. A konfucianizmus lényege az erkölcsösség, az egyén alárendelése a közösségnek, az egyéni érdek alárendelése a csoportérdeknek, a tekintély, a hagyományok, az idısek tisztelete. Takamure Itsue (XX. században tevékenykedı írónı, etnológus, híres feminista, a japán nık történelmével, az ıskori matriarchális társadalommal foglalkozott) hitte, hogy a nıknek az ıskorban volt hatalmuk, ami az idık során fokozatosan elveszett. Az idı tájt a nıket a természettel, a primitívvel, a férfiakat a kultúrával, a civilizációval azonosították. Takamure a civilizációt az ördöggel tette egyenlıvé. Az ısi idıkben a japán birodalmat császárnık uralták, az ı irányításuk alatt fejlıdött az ország. A császárnık nem feltétlenül voltak anyák is egyben. Takamure szerint a mitikus Himiko császárnı együtt uralkodott öccsével Yamatai királyságban a III. században. Akkoriban osztott hatalom volt a férfi és a nıi vezetı között. Az elsı császárnı a VI. században uralkodott. Suiko Tennó 37 évig volt trónon, ez idı alatt újra felvette a diplomáciai kapcsolatot Kínával. İt Saimei Tennó követte, majd a VII. század végén Jito Tennó, aki az elsı jogrendszert léptette életbe.(Yoshie, 2005) Az ellenszenv a munkát aktívan végzı nıkkel szemben elıször a 8. században jelent meg a Nara korszakban (710-794). A Heian korszakban (794-1185) az udvarhölgyek voltak az egyetlenek, akik birtokok vezetésével foglalkoztak, és jelentıs hatalmat gyakoroltak. Annak ellenére, hogy büszkék voltak a nemesi udvaron belül elfoglalt helyükre, szégyellték magukat, amiért dolgoztak. A Sengoku korszakban (1477-1573) a nık feladatai a termelés és eladás köré csoportosultak (pl.: szövés, fonás, hímzés, ételkészítés, indigókészítés, sake fızés, rizs, bab eladás). Ha a nemi hovatartozást vesszük figyelembe, tapasztalhatjuk, hogy ezekben az idıkben a nıi kereskedık voltak többségben. Ezt a szerepet a szakma tökéletesebbé válásával a férfiak átvették. A nık társadalmi szerepe ekkor szőkült egyre jobban,

4

ugyanakkor hirtelen megnıtt az anyaság iránti tisztelet. Ez a fajta tisztelet nem volt egyenlı az ókorban tapasztalttal. Ez a fajta tisztelet azt az anyát illette, aki örököst szül a paternalista rendszerbe. Ezek az új szokások és eszmék azonban elıször a nemességen belül terjedtek el és csak fokozatosan jutottak el alsóbb szintekre. Ezért a középkorban még elég sok nı maradt aktív dolgozó. Ugyan a nıket „elnyomták” férfivezetıik, és kizárták ıket a hivatalosan elismert tevékenységekbıl, mégis képesek voltak gazdasági feladatokat ellátni és új területeket felfedezni maguk számára. A középkor végén a 16. században a nıi általános munkatevékenység még jobban az anyai és a feleség szerepre korlátozódott, vagyis a férfiak segítı jobbjává váltak. Az Edo korszakban (1600-1868), amikor a „kölcsönzött anyaméh” szó bekerült a köztudatba a nık helyzete tovább romlott. 1868-1912 között (Meiji kor) a japán társadalmon eluralkodott a szamuráj kultúra és értékrend. Ekkor vesztette el minden nı egyenlıségét, és vált a férfiak alárendeltjévé. A társadalom férfiközpontúvá vált, vertikálisan strukturált társadalom lett, a nık helye a családon belülre került, kiszorultak a fejlıdésbıl. Megkezdıdött a paternalizmus korszaka. (Süveges, 1997) Az akkori helyzetet Fukuzawa Yukichi japán író, pedagógus, a Keio egyetem alapítója által tett kijelentés jellemzi a legjobban: a XIX. századi Japán a nık számára maga a pokol. Tulajdonképpen Fukuzawát nevezhetjük az elsı igazi „feministának”, ı nyíltan ellenezte a nıkkel szemben támasztott hagyományos konfuciánus elvárásokat. (Condon, 1985) A második világháború elıtt a japán nık helyzete nagyon nehéz volt. A nık életében az elsı áttörés 1878-ban következett be, amikor egy nı szavazati jogért folyamadott. Nem kapta meg.(Pagony, 2002) Ez nem meglepı, hiszen az 1898-as Meiji Polgári törvénykönyv nem garantálta a nemek egyenlıségét, nem tekintette a nıket cselekvıképesnek, vagyis nem dönthettek házasságról, válásról, nem volt szavazati joguk, nem választhatták ıket, nem örökölhettek (Süveges, 1997) Az elsı megmozdulások Raicho Hiratsuka, Shizue Kato, és Fusae Ichikawa nevéhez főzıdnek. 1911-ben Raicho Hiratsuka megalapította a Seitosha irodalmi szervezetet. Ez a szervezet a nıi írókat hívatott bátorítani, illetve lehetıséget biztosítani a Seito magazin hasábjain keresztül hangjuk hallatására. Kis idı elteltével azonban a magazin egyes számait a benne közölt témák miatt betiltották, ennek hatására a szervezıdés 1916-ban fel is oszlott. 5

1920-ban nıi aktivisták Raicho Hiratsuka és Fusae Ichikawa vezényletével megszervezték az Új Nıegyletet. Ez volt az elsı szervezett nıi mozgalom, amely 1922re elérte, hogy a nık politikai vitában részt vehessenek (Condon, 1985) Az új Alkotmány 1946-ban lépett életbe. Ez volt az elsı alkalom, hogy törvény garantálta a nemek egyenlıségét. Elıször az 1946-os Alkotmány biztosította a nık oktatáshoz, munkához való jogát, és választójogát. (Süveges, 1997) Az Alkotmány módosításával együtt nemcsak a Polgári törvénykönyvet módosították, hanem számos új törvényt is bevezettek – mint az oktatási törvény, és a munkatörvény – amelyek elsöprı javulást eredményeztek a nık életében, a családon belül, a munkahelyen vagy az egész társadalomban. 1946-ban vehettek részt elıször jelöltként választáson, és ebben az évben a nıi képviselık száma a parlament alsóházában már 39-re rúgott, ami az összes képviselı 8%-a (1993-ban már 52 nı képviselte a japánok érdekeit az országgyőlésben). 1950-tıl már nıi delegáltak is részt vehettek a nemzetközi munkaügyi szervezetekben, és 1956ban megalakult a Nıi Dolgozók Nemzetközi Kongresszusa. 1960-tól a japán gazdaság szépen növekedett, ami gyors társadalmi és gazdasági változásokat vont maga után. Nıtt az életszínvonal, a várható élettartam, csökkent a születésszám, nıtt az oktatás színvonala. Ezek a változások nemcsak a családok életére voltak hatással, hanem a nık életére is. A nık egyre nagyobb számban kezdtek el gazdasági és társadalmi tevékenységekben szerepet vállalni. Valójában a nemek közötti egyenlıség a gyakorlatban nem volt tapasztalható, ugyanis a hagyományos felfogásnak, amely szerint a nıknek otthon a helyük, túl mélyen gyökerezik. A 70-es évektıl ismét felerısödtek a nıi hangok. Ebben fontos szerepe volt annak, hogy az ENSZ 1975-öt a Nık Évének, az 1976-85-ig terjedı idıszakot pedig a Nık Évtizedének kiáltotta ki. Céljuk, hogy biztosítsák az egyenlı munkalehetıséget és az egyenlı bánásmódot a nık számára. Ez az idıszak a japán nıket is a tettek mezejére léptette. Megalapították a Kreativitás Bankját, amely a munkába visszatérı nık ismereteit hívatott felfrissíteni, azoknak munkát találni, a Nık házát, amely a kormány támogatását is élvezte, és amolyan tanácsadó-találkozó helyként szolgált. Valamint Saito Chiyo útjára indította Agora címő feminista lapját, melyben nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy a japán feminista mozgalom nem Amerikától átvett valami, hanem önálló japán mozgalom.

6

1978-ban a munkaadók kifogásolták az 1947-es Munkaügyi Alaptörvény nık számára biztosított kedvezményeit: férfinak és nınek azonos munkáért azonos bér jár, maximalizálták a túlórát, nem dolgoztak ünnepnapokon, késı éjjel, valamint szülés elıtt 6 héttel, nem végezhettek nehéz és veszélyes munkát. Véleményük szerint mivel a jogszabályok a nıket védik, a férfiakat hátrányosan érintik, szinte diszkriminálják, ezért el kell ıket törölni. Kérésük meghallgatásra talált. (Pagony, 2002) Majd 1985-ben beiktatták az Egyenlı Foglalkoztatási Esélyek Törvényét, amely garantálta a férfiakkal való egyenlı elbánást a munkahelyi alkalmazásnál, besorolásnál, bérmegállapításnál, elıléptetésnél. A törvények bevezetése azonban nem garantálja automatikusan azok alkalmazását is.(Süveges, 1997) 1995-ben az ENSZ Pekingben rendezte meg a Nık Világkonferenciáját. Japán aláírta a nık és férfiak közötti esélyegyenlıség nemzeti mechanizmusának kiépítését szolgáló egyezményt. Nem csak aláírta, de tett is az ügy érdekében. Minden nagyvárosban állami intézményeket hoztak létre, akcióterveket dolgoztak ki a nık foglalkoztatásának és gazdasági önállóságának elısegítésére. (Pagony, 2002) 2000-ben elfogadták a Nemek közötti Egyenlıség Alaptörvényt (Gender Equalitiy Basic Plan), mellyel intézkedéseket vezetnek be a nemi diszkrimináció és zaklatás ellen, az üzletasszonyokat saját vállalatuk megalapítására ösztönzik.

7

III. Nıi szerepek 1. A nıkkel szemben támasztott elvárások

Ebben az erısen maszkulin társadalomban annak ellenére, hogy a nıket mellékvágányra állítják, hihetetlenül magas elvárásokat támasztanak velük szemben. Egy „jó” japán nınek öt alapvetı tulajdonsággal kell rendelkezni: legyen kedves, szófogadó, engedelmes, anyáskodó és megbocsátó. Legyen kedves mindenkivel szemben, akár családtagról, akár családon kívüli személyrıl legyen szó. Fogadjon szót, amíg a szülıi házban lakik a szüleinek, de mindenek elıtt az apjának, ha férjhez megy, az anyósának és csak másodsorban a férjének, férje halála után pedig elsıszülött fiúgyermekének. Engedelmességgel tartozik a szülıi akaratnak, a férj kívánságainak, a társadalmi elvárásoknak. Azokat kövesse vakon, szó nélkül. A férjek a szülıi, anyai gondoskodás alól átkerülnek a feleség anyáskodó kezei közé, mikor megnısülnek. Tehát a feleségeknek nemcsak gyermekükkel szemben kell „anyai ösztönöket” táplálni, hanem férjüket is anyáskodó szeretettel kell fogadniuk, és övezniük. És végül legyen megbocsátó férjével szemben, akinek feladata mindenek elıtt a család anyagi biztonságának megteremtése, a jó életkörülmények biztosítása. Ezért, elnézınek kell lenni egy-egy félrelépéssel, másodlagos szerelmi kapcsolat kialakulásával szemben.

A japán társadalmat a kollektivizmus jellemzi. Az, hogy a csoportérdeket az egyéni érdek elé helyezik, nem csak vállalati szinten jelenik meg, hanem már a családon belül is tapasztalható. Mindent a családnak, a család jólétének kell alárendelni. Vagyis a férfiak alapvetı feladata a családtagok eltartása, a nıké pedig, hogy férjeik válláról levegyék a felmerülı problémák által okozott terheket. Gondoskodjanak a gyermekekrıl, az idısekrıl, lássák el a háztartási feladatokat, meleg étellel várják férjeiket, rendeljék alá magukat a társadalom által felállított szigorú normarendszernek. Régebben Japánban a többgenerációs családmodell volt jellemzı, nagyszülı, szülı, gyermek egy háztartásban éltek. Nemrég azonban a nukleáris – anyából, apából és gyermekbıl álló – családmodell kezdett elterjedni és vált napjainkra meghatározóvá.

8

2. A feleség

A japán nıkkel szemben támasztott általános elvárás az elmúlt 30-40 évben az volt, hogy iskolába járjanak, 18 évesen továbbtanuljanak, vagy munkába álljanak, majd 2425 évesen férjhez menjenek, 28 éves korukig gyermeket szüljenek, majd azokat tisztességesen felneveljék. Általában a férjhez menetel idıpontja megegyezik a munkából való kilépéssel, de vannak, akik csak teherbe eséskor hagyják el munkahelyüket. Amint a legkisebb gyermek is elkezdi az elemi iskolát, anyagi helyzettıl, családi szemlélettıl, akarattól függıen térnek vissza a nık a munka világába, de csak részmunkaidıben. (Süveges, 1997) A házasság abban az idıben elkerülhetetlenül szükséges volt. A házasság volt a gazdasági csoda forrása. A férfiaknak szükségük volt valakire, aki vezeti a háztartásukat, felneveli a gyermeküket, viseli a nevüket. (Sumiko, 1993) A II. világháború elıtt nagy hagyománya volt az elrendezett házasságoknak (omiai). Nem a lányok döntötték el, hogy kihez mennek férjhez, hanem családjuk választotta ki a férjjelöltet. A két család megegyezett egymás között a fiatalok sorsáról, a fiú véleményét kikérték leendı arájáról, a lányét általában nem. A háború után lecsökkent e házasságok száma, ma pedig már csak elvétve akad elıre elrendezett házasságkötés, amihez mindkét fél beleegyezése szükséges. A fiatalok ma saját vélemény alapján választanak társat, ennek ellenére elıfordul, hogy a férjhezmenetel nem érzelmi alapokon nyugszik, hanem racionális döntés következménye. A házasság (általában) egy életre szóló gazdasági kötelék, ezért a legfontosabb szempont, amit nık párválasztásnál figyelembe vesznek, az a másik fél megbízhatósága. Gyakran segít a munkahelyi fınök a mennyasszony kiválasztásában. A rendezett családi háttér a férfiak önállóságának, megbízhatóságának jele, a munkahelyi elırejutás egyik alapvetı feltétele. A nık a családon belül jelentıs szerepet töltenek be. Itt minden az ı hatáskörük, minden az ı feladatuk, minden felmerülı probléma megoldása rájuk hárul. A férjek szerepe a család anyagi biztonságának megteremtésére korlátozódik. Egy japán mondás szerint a férj akkor jó, ha egészséges és nincs otthon. Egészséges, ezáltal tud dolgozni, pénzt keres, amit hazaad, és annak elköltésébe nem szól bele. Hogy a családfenntartó minél jobban meg tudjon felelni a munkahelye által támasztott szigorú elvárásoknak, a feleségek minden családdal kapcsolatos terhet levesznek a vállukról. İk döntenek minden fontos kérdésben, ami a mindennapok során felmerül. 9

A pénzzel bánni piszkos dolognak számított, ezért a családi pénztár kezelése is minden idıben a nık hatásköre volt. (A középkorban kereskedık csak nık lehettek, mert lealacsonyítónak tartotta a társadalom ezt a foglalkozást. A szakma megbecsülésének elterjedésével párhuzamosan vették át a férfiak a nıktıl ezt a területet.) İk döntik el, mennyi pénzt különítenek el gyermekeik tanulmányaira, milyen óvodába, iskolába járatják gyermeküket, mennyi pénzbıl gazdálkodhat a család, milyen plusz kiadások férnek bele a „költségvetésbe”, milyen autót vesznek, mikor vesznek házat, mennek e nyaralni, hova utaznak. Ezért nagyon sok szolgáltató a nıket célozza meg reklámkampányaikkal. Ha egy férj nem keres eleget ahhoz, hogy eltartsa családját, az nem az ı hibája, hanem a feleségé, amiért nem tud a költségvetésen belül gazdálkodni. A férfiak nagyon kevés idıt töltenek családjukkal, mert a munka az elsı. Rendszerint 89 óráig dolgoznak esténként, majd „csapatépítı evészet-ivászaton” vesznek részt. Ezért férj és feleség kapcsolata szinte csak az együttalvásra korlátozódik. Elımenetelük céljából gyakran mennek több hónapos vagy pár éves kiküldetésre. A család általában nem követi ıket, otthon marad. A gyerekek alig látják apjukat, a nık alig töltenek idıt házastársukkal, alig ismerik egymást, kialakítják saját életritmusukat. Mikor elérkezik a nyugdíjba vonulás ideje, gyakran találják szemben magukat a tehetetlenséggel. A férfi otthon tölti napjait, nem tudnak mit kezdeni egymás társaságával, felfedezik, hogy jóformán idegenek egymás számára. Sok házasság jut ekkor válságba, és végzıdik válással. A mai fiatalok igyekeznek ezt a fajta életmódot elkerülni, okulva az elıttük levı példákból. 2006-ban a férfiak átlagosan 30 éves korukban nısültek meg, a nık pedig 28,2 évesen mentek férjhez elıször, ami azt jelenti, hogy körülbelül 2 évvel voltak idısebbek elsı frigyük megkötésekor, mint elıdeik 20 évvel ezelıtt. (Ministry of Health, Labour and Welfare) 15-20 éve olvashatjuk, hogy Japánban változások vannak folyamatban. Amikor a 68 éves Koichiro Moritával (újságíró) a folyamatban lévı változásokról beszélgettem, ı azt mondta, hogy Japán már rengeteget változott. „It is not changing, it has already changed.” A változások a társadalom több területét áthatják. A nısülni szándékozó férfiak magas elvárásokkal találják szemben magukat a lányok részérıl. Nem elég, ha egy férfinak magas a termete, az iskolázottsága és a fizetése, kedvesnek és jó humorúnak is kell lennie. És a szerelem sem hiányozhat. A nık számára nem a házasság az egyetlen létezési forma, ha nem találják a megfelelı partnert, kivárnak. Ma már a házasság nem szükséges, hanem választás kérdése. Sıt a 10

házasságot sem erıltetik, egyre jobban elınyben részesítik az élettársi kapcsolatot. Emelkedik azoknak a száma, akik a gyermekszülés és házasság helyett a karriert választják. Ha kicsúsznak az idıbıl, az sem ejti ıket kétségbe, mert dolgoznak, szeretik a munkájukat, és ellenállnak a társadalmi nyomásnak. Ami már nem nehezedik rájuk olyan mértékben, mint egykor. A változás nem csak a nık felfogásában és hozzáállásában jelent meg, hanem a férfiaknál is tapasztalható. Már ık sem csak egy feleséget akarnak, aki mellett élnek, hanem társat szeretnének, akit érzelmek alapján választanak maguknak. (Süveges, 1997) A házasságok nem azért alakultak így, mert azt a „résztvevıik” így tartották jónak, hanem mert ez a forma volt, ami még mőködhetett. Tulajdonképpen kényszer hatása alatt állnak, mert elvárják a férfitól, hogy pénzt keressen, tartsa el a családját. Ez egy stratégia, ami alapján élnek, aminek megalkotására a társadalmi szokások, elvárások miatt volt szükség. Egy férfival, aki 4 órát utazik, 10-14 órát dolgozik, és 5 órát alszik, nem lehet intim, meghitt, érzelmeken alapuló szerelmi kapcsolatot kialakítani. Egy ilyen kapcsolat nem éli túl a kényszereket. Az elmúlt évszázadokban az elvárás egy nıtıl a „bölcsességgel megáldott anya és jó feleség” volt. A jó házasság alapvetı feltétele a konfliktusmentes kapcsolat, a szolgálatkész, férjet kiszolgáló feleség. (Ferber, 2005)

3. Az anya

A szülıi, anyai szeretet ebben az országban határtalan. A gyermek takaramono, vagyis kincs a szülı számára. Érdekes ellentét húzódik az anyaság tisztelete, megbecsülése és magas társadalmi presztízse, illetve a nıi nem háttérbe szorítása, mellékvágányra állítása között. A nık gyengék, de az anyák erısek. A társadalmi felfogás szerint egy nı elsıdleges és egyetlen feladata, hogy jó anya legyen. Egy nıt általában az alapján ítélnek meg, hogy milyen anya, és milyen gyermeket, lehetıleg fiúgyermeket nevel a társadalom számára, aki majd hozzájárul a gazdaság fejlıdéséhez. Az anya a kimeríthetetlen szeretet és melegség forrása, az örök szövetséges. Ezért a gyermekek az otthont anyjukkal teszik egyenlıvé. Annál, nagyobb veszély nem érheti a gyermeket, minthogy el kell hagynia az otthonát, vagyis az anyját, a biztonság és szeretet forrását. Így fejlıdik a gyermek szeretet és függıség iránti igénye, szükséglete. Anya és gyermeke között elképzelhetetlenül szoros kötelék alakul ki, mind érzelmi, mind fizikai értelemben. A kisgyermekekkel szoros testi kontaktust ápolnak, magukra 11

kötve cipelik ıket, általában velük alszanak. Minél nagyobb lesz a gyermek, úgy szőnik meg fokozatosan a szoros testi kontaktus, és fordul át távolságtartásba, ami a fizikai érintkezést illeti. A kisgyermeknek minden meg van engedve. Egészen iskolás koráig azt tesz, amit akar. Odáig él ugyanis „szabad” életet. Ahogy nı, úgy nınek a vele szemben támasztott elvárások, otthon és az iskolában egyaránt. A feltétlen anyai szeretet és gondoskodás teremt alapot arra, hogy a gyermek elviselje a késıbbi megpróbáltatásokat,

rendes,

szófogadó,

alázatos,

alkalmazkodó,

a

társadalmi

normáknak eleget tevı, azok szerint élı felnıtt váljék belıle. A gyermekeket már 2 évesen elkezdik önállóságra tanítani. A saját magával kapcsolatos tevékenységeket egyedül kell elvégezniük. Az anya dicsér, bíztat, de nem szidja meg gyermekét. Egyik nevelési eszközük a bőntudat ébresztése. Már kiskorban beleverik a gyerekbe, hogy ha valami rosszat, a társadalmi normarendszerrel ellenkezıt követett el, mély megbánást kell tanúsítania. A gyermek szégyenérzetét fejlesztik. Japánban a szégyennek különösen nagy jelentıséget tulajdonítanak. Szégyen bármilyen cselekedet, történés, ami eltér a normától, az értékrendtıl. Ezért már óvodáskorban arra sarkallják a gyermekeket, hogy az ezt kiváltó helyzeteket kerüljék el a jövıben. Az anyák aktívan részt vesznek az óvodai és iskolai tevékenységekben. Folyamatosan tájékozódnak a tananyag iránt, tudják hol tartanak a gyermekek, mit tanulnak, milyen ütemben haladnak, a felmerülı problémákról folyamatosan konzultálnak a tanárokkal. İk is kapnak házi feladatot, nem csak gyermekeik. Részt vesznek az iskolai rendezvényeken, segítenek azok megszervezésében és lebonyolításában. Ahogy azt már említettem, a japán nık számára az anyaság az elsıdleges feladat, amit tökéletesen el kell látni. Más nemzet nıtársadalmával szemben, a japán nık az anyaságot helyezik elıtérbe. Tehát nem csak a társadalom kényszeríti rájuk, hanem ık is elsısorban anyának tartják magukat. Míg egy magyar, ha foglalkozása felıl érdeklıdnek, adhatja azt a választ, hogy csak anya vagyok, csak egy háztartásbeli vagyok, addig egy japán nı életében ez elı sem fordul. Büszke anyai hivatására. Ha munkája veszélyezteti a gyermek körüli teendık ellátását, a háztartás vezetését, inkább állását adja fel, csak hogy otthon 100%-ot tudjon nyújtani. Manapság ezen a téren is sok változás történt és van folyamatban még mindig Japánban. Ma már a nık nem ragaszkodnak minden áron a gyermekvállaláshoz. Ez munkavállalásukkal hozható kapcsolatba. A dolgozó nık egyrészt nem tudnak mindkét helyen 100%-osan teljesíteni, másrészt nem teszi ıket teljes mértékben boldoggá, ha csak otthon maradnak, és gyermeket nevelnek. Eddig elég volt számukra, hogy a 12

munkahelyükön csak 60-70%-osan teljesítenek, otthonra tartalékolták erejüket. Mára fordult a kocka. Ha jó állással rendelkeznek, amit szeretnek, amiben megtalálják és kiteljesítik önmagukat, és nincs segítségük otthonra, akár a szülésrıl is lemondanak. Ennek köszönhetı az egyre hanyatló születés szám. 1993-ban az átlagos születési ráta 1,46-ra csökkent az 1947-es 4,54-rıl. (Süveges, 1997) Illetve ennek következménye, hogy 2004-ben a harmincas éveikben járó nık 25%-a szingli volt, és a gyermekvállalás világszerte itt volt a legalacsonyabb. (Blahó, 2005) Az anya neveli fel a gyermeket, ı termeli újjá a munkaerıt.

4. Az idısek gondozója

Mindezeken felül, a nık kötelességei közé tartozik az idısek ápolása is. Ha egy nı férjhez megy, automatikusan a férj családjának tagjává válik, oda tartozik ezentúl. Ezért a továbbiakban a férj szüleihez hivatalosan szorosabb szálak főzik, mint a saját szüleihez. Elvileg az idıs szülık ápolása mindig az elsı szülött fiú feladata. A gyakorlatban azonban ezt a feleségek oldják meg. Ha valaki otthon van, gyereket nevel, vagy a gyermek már iskoláskorú és az anya nem ment vissza dolgozni, akkor el tudja látni az öregek körüli teendıket, tud róluk gondoskodni, fıleg abban az esetben, ha még egy háztartásban is élnek. De van, aki dolgozik. Azaz dolgozna, mert ilyenkor – ha nem is nyílt, de általános – elvárás, hogy a nı hagyja ott munkahelyét, és az anyósával foglalkozzon. Ez a helyzet akkor szerencsés, ha a két ember valóban kedveli egymást. Ferber Katalin (gazdaságtörténész, a tokiói Waseda egyetem docense) a vele készült interjúkötetben nyilatkozta, hogy mikor férje édesanyja állapota nagyon rosszra fordult, ı szorgalmazta egy ápolónı felvételét az anyósa mellé, amirıl a néni hallani sem akart. Kis idı elteltével Ferber is rájött, hogy a szégyen és a kiszolgáltatottság érzete ugyan alapvetı emberi tulajdonság, a japánokban halmozottan él. (Ferber, 2005) Ez készteti ıket erejükön felüli teljesítményekre, és a mindenkori megfelelésre. Ezért ritka, hogy a nagyszülıket ne a családtagjaik ápolják. Sokáig nem is volt más lehetıség, mint hogy otthon ápolják az idıseket. Nem volt hova elhelyezni ıket. Alig volt az idısek ellátását szolgáló intézmény. 1990-ben az ápolásra szorultak közül 230 ezerrıl otthon, 120 ezerrıl speciális intézményben, 250 ezerrıl kórházban gondoskodtak. A szenilis idısek közül 590 ezret ápoltak otthon, és csak 200 ezret kórházban. (Süveges, 1997) Az idısek gondozása az elmúlt években kezdett igazán problémává válni. Egyrészt a nık „öntudatra ébredése”, a szokások levetkızésének vágya miatt, másrészt a csökkenı 13

gyermekszületések és a japán társadalom elöregedésének fenyegetése miatt. Ami nem csak a japán társadalom sajátossága, hanem a fejlett országok nagy részének okoz gondot. A várható élettartam Japánban gyorsan emelkedett, és ma a világon itt a legmagasabb. 2006-ban az átlagos életkor a nıknél 85,81év, a férfiaknál 79 év volt. 1947-ben a nıknél 53,9, a férfiaknál 50,06 év, 1975-ben a nıknél 76,89, a férfiaknál 71,73 év volt a várható élettartam. (Süveges, 1997)

Várható élettartam 100 90 80 67,75

70 60

72,92 74,66

62,97 53,96

63,6 65,32

67,74 69,31

77,72 78,07 78,32 78,36 78,64 78,56 74,78 75,92 76,38 71,73 73,35

59,57

50 40

70,19

85,23 85,33 85,59 85,52 85,81 82,85 84,60 84,93 80,48 81,90 78,76 76,89

79

férfiak nık

50,06

30 20 10

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1995

1990

1985

1980

1975

1970

1965

1960

1955

1950-1952

1947

0

Forrás: Ministry of Health, Labour and Welfare Statistics and Information Department Minister's Secretariat 1. ábra: Az átlagos várható élettartam (Japán, 2006)

A

megnövekedett

várható

élettartamnak

és

a

születésszám

visszaesésének

következtében a nıknek egyre több ideje marad magára, miután gyermeke iskoláskorba lép. Hogy hogyan töltik el ezt az idıt, attól függ boldogságuk.

14

IV. Oktatás és foglalkoztatás 1. Az iskolarendszer

A japán gazdasági csoda alapjának a szigorú, központosított, uniformizált oktatási rendszere tekinthetı. Japánban van egy mondás, miszerint a kiálló szöget be kell verni. A társadalom nem viseli el az egyedit, a kirívót, a mást. Nem viseli el, ha valaki túl rossz, de azt sem, ha valaki magas teljesítményével tőnik ki társai közül. Ezért az iskolában a jobb képességekkel rendelkezı gyermekeket nem ösztönzik, hanem visszafogják. Az oktatási rendszer nem az egyéni képességek kibontakozására irányul, hanem arra, hogy az átlaghoz igazítsák a tanulókat. (Süveges, 1997) Egy-egy foglalkozás során a csoportteljesítmény fokozása a cél a csoporttagok együttes közremőködésével, összmunkájuk fejlesztésével. (Hidasi, 2002) Az iskola „a gazdaság céljainak megfelelı egyedek kinevelésének a mőhelye”, fegyelemre és a tekintély tiszteletére tanít. (Hidasi, 2003) Az oktatás már óvodás korban megkezdıdik. Mire a gyermek elsı osztályos lesz már a hiragana-katakana írásjegyeket írni, és olvasni tudja. Az iskolarendszer felépítése eltér a magyartól. Az elemi iskola 6 éves, az alsó középiskola 3 éves – elvégzése kötelezı – a felsı középiskola szintén 3 éves. Ezek után kétéves fıiskola, vagy négyéves egyetem választható. Az iskolai oktatás nagyon sok önfegyelmet, kitartást, és energiát követel. Rengeteget kell tanulni, magolni. A gyermekeket nem a kreatív, alkotó gondolkodásra tanítják, hanem a memorizálásra, az adatok halmozására, azok felhasználására nem. Ez a 20-30 évvel ezelıtti csoda megvalósításához elegendı volt, de a mai globalizálódó világban ezek a gyerekek nem állják meg a helyüket. Hiába küzdötte fel magát Japán a világ második gazdaságává oktatási rendszerének segítségével, ma pont ez hátráltatja további fejlıdésében. A svájci International Institute for Management Development 2001-ben adta ki Versenyképességi Évkönyvét, amely többek között azt elemezte, hogy egy ország felsıoktatása mennyire felel meg a gazdasági kihívásoknak. Japán a vizsgált 49 ország közül az utolsó helyen végzett. Az oktatás ugyanis nem felel meg a piac elvárásainak, a tudásalapú társadalom követelményeinek.(Hidasi, 2002) Japánban a taníttatás drága dolog, ezért a szülık már a gyermek óvodás korától kezdve győjtögetnek az iskoláztatásra. Sok család lánygyermeke ezért nem tanul tovább, csak a

15

felsı középiskolát vagy a kétéves fıiskolát végzi el. 2001-ben a lányok 96,7%-a jelentkezett középiskolába és végezte el azt. İk kisebb számban látogatják a „dzsukuk”at, - azokat az esti iskolákat, amelyek felkészítenek a felvételi vizsgákra - más jellegő képzésben részesülnek, kulturális és mővészi oktatást kapnak, míg a fiúk a továbbtanuláshoz szükséges tudást sajátítják el. A szülık inkább fiúgyermekeiket küldik egyetemre, mivel ık egyszer családfenntartók lesznek. A lányok esete más. İk férjhez mennek majd, gyermeket szülnek, és lehet nem állnak munkába többet. Illetve, ha el is végzik az egyetemet és munkába állnak, nem lesz olyan elbánásban részük, mint férfikollégáiknak, nem érvényesül majd a szenioritás elve, kevesebb fizetést kapnak, mint férfi társaik. Ezért a lányok iskolázottsági szintje sokáig elmaradt a fiúkétól. (Süveges, 1997) A lányok legmagasabb iskolai végzettsége a kétéves fıiskolai szintig terjedt. Ezzel viszonylag jó állást tudtak maguknak szerezni, olyan cégeknél, ahol megbízható, jól szituált férjet találhatnak maguknak. Ma már nem csak a lányok szemlélete változott, hanem egyre több szülıé is. Ez többek között a csökkenı születésszámnak, és a folyamatosan zajló változásoknak is köszönhetı, és egyre többen részesülnek abban a pszichológiai és anyagi támogatásban, ami régen csak a fiúk kiváltsága volt. Ezért az egyetemi képzésekre jelentkezı lányok száma évrıl évre nı, a kilencvenes években az egyetemekre felvett diákok 30%-a lány volt. (Süveges, 1997) 2001-ben a fıiskolára és az egyetemekre jelentkezett fiatalok csaknem fele volt lány. Az egyetemre járó férfiak és nık száma között még mindig van eltérés, de ez évrıl évre egyre jobban szőkül. A lányok a következı szakokra jelentkeznek leggyakrabban: közgazdaságtan (94,5%), mővészeti képzések (69,2%), humán tárgyak (67,2%), pedagógus szakok (59,6%). A nık aránya folyamatosan növekszik a társadalomtudományi, az agrártudományi, a mérnöki karokon, ahol eddig a történelem során mindig alacsony volt. (Gender Equality Survey, 2002) Ezek a lányok nem azért szereznek diplomát, hogy pár év munkaviszony után visszavonuljanak gyermeket nevelni. İk komoly elhivatottságot éreznek szakmájuk iránt, és karriert szeretnének befutni. İk társaik elöljáróik, akik harcolnak a ne csak papíron létezı, de gyakorlatban is megvalósuló egyenlı elbánásért, tudásuk elismeréséért. Ezért akár hajlandók lemondani a férjhez menésrıl, vagy a gyermekvállalásról. Egyre több hallgató tölt pár hónapot külföldön ösztöndíj keretein belül. Tatekawa Kuniko 20 éves, két éve Magyarországon tanul a Zeneakadémián. Kuniko nagyon kedves, helyes, naiv lány volt, mikor két évvel ezelıtt idekerült Japánból. Az itt eltöltött 16

idı alatt nagyon sokat változott. Apai nagymamája szeretné, ha minél elıbb visszatérne Japánba, férjhez menne, és gyereket szülne. (Kuniko párja Londonban jár egyetemre, pilótának készül.) Kuniko egyáltalán nem szeretne hazatérni, tanulmányait nem szeretné abbahagyni, és nem japán férjet szeretne. De elmondása szerint több mint valószínő, hogy eleget tesz kötelességének, és egy-két éven belül visszatér Japánba. A gordonkázással azonban otthon sem szeretne felhagyni. Kamarazenekarban szeretne játszani, vagy tanítással foglalkozna. Ha választania kellene, a tanítást választaná, mert a késıbbiekben a gyermeknevelés mellett könnyen taníthat otthon.

2. Foglalkoztatás A japán csoda megvalósulásában a nık közvetve és közvetlenül is szerepet játszottak. Egyrészt aktív dolgozóként, illetve a férjek támaszaként, és a munkaerı utánpótlás, vagyis a gyermekek nevelıjeként. A japán foglalkoztatási rendszer egyik jellemzıje az élethosszig tartó foglalkoztatás. A vállalatok már az egyetemekrıl kiválogatják a hallgatókat, akiket foglalkoztatni szeretnének, majd a saját munkamódszerükre tanítják be ıket. A betanulás fázisában az újoncok minden területen eltöltenek legalább egy évet. Erre azért van szükség, hogy a vállalat minden területérıl szerezzenek információt, mindenhez értsenek alapvetı szinten, és kapcsolatokat építsenek ki, aminek a késıbbiekben az információáramlásnál lesz szerepe. Az évek elırehaladtával egyre magasabb pozícióba léptetik az alkalmazottat, ami idıarányosan emelkedı fizetéssel párosul. Ez a szenioritás elve. A férfiak alárendelik magukat a vállalat igényeinek, elsı helyre helyezik életükben, mivel ez biztosítja a család megélhetését. A feleségek pedig biztosítják a hátteret a zavartalan munkamenethez, leveszik a felesleges terhet a férjek válláról. A japán cégek a nıket még ma is titkárnıként alkalmazzák szívesen, alapvetı feladatok ellátására, vagy vendégek fogadására, liftkezelésre. Hiába rendelkezik valaki felsıfokú diplomával, akkor sem alkalmazzák vele azonos végzettségő férfitársával egy munkakörben. Képzettségénél jóval alacsonyabb státuszban helyezik el. Ezért a nık egyre több hányada helyezkedik el külföldi tulajdonú cégeknél, mert ott egyenlı elbánásban részesítik ıket, kikérik véleményüket, hasznos munkát végeznek, használják az egyetemen tanultakat, nem csak a férfiak kiszolgálói. Az 1986-ban életbe lépett Egyenlı Foglalkoztatási Esélyek Törvénye hozta meg a nık számára a lehetıséget munkavállalói státuszuk kiszélesítésére. A törvény tiltotta a nık

17

hátrányos megkülönböztetését a betanítás, a jóléti szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a nyugdíjazási kor, a felmondás és elbocsátás tekintetében. Ezzel együtt eltöröltek néhány olyan korlátozást, amely tiltotta a nıi munkát munkaszüneti napokon, illetve este 10 és reggel 5 óra között. Sok minden maradt a régiben az új törvények ellenére is, mivel a kormány nem bőntette azokat a vállalatokat, amelyek ugyanúgy semmibe vették a nık jogait, de egyre több vállalat fogadta szívesebben a nıi munkaerıt. Az államigazgatás területén,

hogy

jó

példával

szolgáljanak

a

nagyvállalatoknak,

betartják

a

rendelkezéseket. Jelentısen nıtt ebben a szektorban a nıi vezetık és munkavállalók száma. A dolgozó nık száma folyamatosan emelkedik. 1950-ben 3,71 millió, 1960-ban már 6,95 millió, 1993-ban pedig 20,09 millió fı volt. A kilencvenes években a nıi munkavállalók több mint 40%-a állt alkalmazásban.(Süveges, 1997) Év

10 000 fı Nık

Férfiak

A 15 év

Alkalmazásban

Munkaerıbıl

A 15 év

Alkalmazásban

Munkaerıbıl

feletti

állók

való

feletti

állók

való

lakosság

(fı)

részesedés

lakosság

(fı)

részesedés

(%)

(fı)

(fı)

(%)

1997

5481

2665

50,4

5180

3892

77,7

1998

5519

2656

50,1

5209

3858

77,3

1999

5552

2632

49,6

5232

3831

76,9

2000

5583

2629

49,3

5253

3817

76,4

2001

5613

2629

49,2

5273

3783

75,7

2002

5632

2594

48,5

5294

3736

74,7

2003

5654

2597

48,3

5308

3719

74,1

2004

5672

2616

48,3

5318

3713

73,4

2005

5684

2633

48,4

5323

3723

73,3

2006

5693

2652

48,5

5327

3730

73,2

2007

5701

2659

48,5

5342

3753

73,1

2008. 01.

5705

2613

47,9

5345

3708

72,3

Forrás: Statistics Bureau, Ministry of International Affairs and Communications 1. Táblázat: Nık és férfiak munkából való részesedése

18

2008. januárjában a 15 év feletti lakosság 110 500 000 fı volt. A foglalkoztatottak száma 65 770 000 fı. A 15 év feletti lakosság több mint fele nı. Az alkalmazásban állók száma körülbelül 26 millió fı, a munkaképes korú nık 47,9%-a. Ez az arány még mindig jóval alatta marad a férfiak 72,3%-os foglalkoztatásával. Az Egyesült Államokban a nık 69%-át foglalkoztatják, ehhez képest Japán jelentısen el van maradva. A táblázatból kiderül, hogy az elmúlt tíz év alatt csökkenı tendencia mutatkozik mind a férfi, mind a nıi foglalkoztatást tekintve. A nıknél 2,5 százalékpontos, a férfiaknál valamivel magasabb 4,4 százalékpontos csökkenés figyelhetı meg. Vagyis évrıl évre csökken a foglalkoztatottak száma. Ez a gazdasági teljesítmény lassulásának, a világpiaci helyzet alakulásának tudható be.

3. Foglalkoztatási formák

Japánban különbséget teszünk a reguláris és a speciális dolgozók között. A reguláris dolgozók az élethosszig tartó foglalkoztatás jegyében végzik munkájukat, teljes munkaidıben.

Az

aktív

lakosság

körülbelül

20-25%-a

dolgozik

ilyen

munkakörülmények között, ık általában férfiak. A speciális dolgozók általában nık, részmunkaidıben részmunkaidıs

foglalkoztatottak, fizetések

vagy

alacsonyak,

idılegesen

nem

alkalmazásban

biztosítják

a

nyugdíjat,

állók.

A

sem

a

társadalombiztosítást, viszont a nık számára megfelelı ez a foglalkoztatási forma, mivel gyermekszülés után újra munkába tudnak állni, de a gyermekre is elég idejük marad. A középiskolából, fıiskoláról kikerülı nık teljes munkaidıben helyezkednek el. A vállalatok két csoportra osztják a nıket. Eltérı módon kezelik a sogo shokukat, és az ippan shokukat. A sogo shokuk az úgynevezett karrierista nık, akiknek számít az elırejutás, akiket ugyanannyi fizetésért, ugyanolyan munkára, ugyanolyan feltételekkel alkalmazzák, mint a férfiakat. A 90-es években a nık 3,7%-át sorolták ebbe a kategóriába (1985 elıtt nık nem tartozhattak ebbe a kategóriába), míg a férfiak 99%-a tartozott ide. A másik kategóriába az általában irodai munkát végzı nık tartoznak, akiknek nem céljuk az elırejutás, ık házasságkötéskor, vagy gyermekszülés után kilépnek a vállalattól. A részmunkaidıben dolgozó nık nagy részét a gyermeknevelésbıl visszatérık teszik ki. Munkába való visszatérésük okaként a családi életszínvonal emelését, a családi kasszához való hozzájárulást, illetve szabadidejük hasznos eltöltését jelölték meg. Nık 19

részmunkaidıben dolgoznak kis- és nagyvállalatnál egyaránt, azonban a foglalkoztatás indoka eltér. Míg a kis- és középvállalkozások nagy arányban alkalmaznak nıket, az azzal magyarázható, hogy nem tudnak olyan bért, elımenetelt ajánlani, mint nagy társaik, ezért a férfiak eleve ritkán helyezkednek el náluk, marad a nıi munkaerı. A nagyvállalatok viszont takarékossági okokból kifolyólag szívesen alkalmaznak nıket, mivel ıket kevesebb fizetésért tudják felvenni. Ezeknek a szerzıdéseknek a többsége rövid lejáratú, amit folyamatosan meghosszabbítanak, de ha meg akarnak válni a munkaerıtıl, az sem okoz problémát, csak megvárják a szerzıdés lejáratának idejét. A részmunkaidıs nıi dolgozók alkotják az olcsó, rugalmasan csökkenthetı munkaerı nagy részét. Japánban szintén magas az önállóak és a családi vállalkozások száma. A családi vállalkozások általában kis, paraszti gazdaságok, ahol jobban érvényesül a hagyományos konfuciánus értékrend, az alá- és fölérendeltségi viszonyok nagyfokú tiszteletben tartása. Ezeknek a száma évrıl évre csökken. Az önállóak kategóriájába a kis üzlet tulajdonosok, a nagyvállalatokkal bedolgozó viszonyban álló pl. alkatrészgyártók tartoznak. Japánban 65000 vállalat tulajdonosa nı, legtöbbjük édesanya. İk szívesen alkalmaznak nıi munkaerıt, és társaiknak rugalmas munkaidıt biztosítanak. Egy fehérnemő vállalat hölgy tulajdonosa például 1 fı kivételével, csak nıket alkalmaz. A cég 2004-ben 145 millió dolláros forgalmat ért el. A tulajdonoshölgy ösztönzi nıtársait, hogy mondjanak véleményt, tárjanak ötleteket férfi fınökeik elé, ne féljenek megnyilvánulni jelenlétükben. (Blahó, 2005) Japánban is azok a tipikus nıi pályák, mint a világon bárhol. Sok az ápolónı, óvónı, banki, kereskedelmi, ügyfélszolgálati alkalmazott. Különbség talán, hogy a pedagógus pályát nem jellemzi olyan magas fokú elnıiesedés, mint külföldön.

4. Az M-görbe

A dolgozó nık aránya az életkor elırehaladtával jellegzetes görbét ír le. Alakja miatt a szakirodalom „M”- görbének nevezte el. A középiskolát és az egyetemet elvégzı lányok átlagos életkora 20-22 év. Ekkor egy emelkedı trend tapasztalható a görbén, ami körülbelül 30 éves koruk körül tetızik. Ez az M bető elsı csúcsa. 30 éves kor fölött a trend megfordul, és enyhe hanyatlást mutat, majd 40-45 éves kor körül újból felfelé ível. Ez az M bető második csúcsa. Innentıl kezdve a dolgozó nık aránya folyamatosan csökken. 20

A nık miután befejezték a középiskolát, vagy az egyetemet a munkapiac részeivé válnak, elhelyezkednek dolgozni. Folyamatos munkaviszonyban állnak, míg férjhez nem mennek, vagy gyermeket nem szülnek. Átlagosan 28 évesen megszülik elsı gyermeküket, akkor kilépnek munkahelyükrıl. Ma a családok általában csak egy gyermeket vállalnak, ezért az otthon töltött idı is lerövidült. Ha a gyermek iskolás korba lép, visszatérnek munkahelyükre, itt tetızik újból a foglalkoztattak száma, majd szépen lassan elkezd csökkeni mikor kilépnek, hogy gondozzák idıs hozzátartozóikat, vagy nyugdíjba vonulnak. Az M görbe két csúcsa alkalmazásbeli különbségeket is mutat. Míg az elsı csúcsnál, 30 éves korig teljes munkaidıben dolgoznak, visszatérésük után vagy részmunkaidıben vagy szezonálisan alkalmazzák a nıket. Egyesek szerint, ez a fajta foglalkoztatási forma a rohamosan fejlıdı innovációnak köszönhetı, mások szerint a férfi vezetık nem hajlandók a munkába visszatérı nıket teljes munkaidıben foglalkoztatni. A fejlett országokat tömörítı OECD-tagok közül csak Dél-Korea és Japán nıi foglalkoztatására jellemzı az „M” görbe. Ez pedig kétségkívül a konfuciánus hagyományokkal magyarázható. A második világháború végén az „M”- görbe elsı csúcsán, a nıi foglalkoztatottak aránya 50% volt. 2000-ben ez az arány 55% volt. Vagyis ötven év alatt 5 százalékponttal emelkedett. Ez a hagyományokat tisztelı értékrenddel magyarázható. (Shimoda, 2001)

Nık foglalkoztatási aránya egyes korcsoportokban

Forrás: Statistics Bureau, Ministry of Public Management, Home Affairs, Post and Telecommunications 2. ábra: „M” – görbe

21

A görbén láthatjuk, hogy 2001-ben a 20-29 éves korosztály 71-72%-a állt munkaviszonyban. Az idı elırehaladtával már nem tapasztalható olyan éles visszaesés, mint évekkel ezelıtt. 35-39 éves kortól ismét visszatérnek munkahelyükre a nık, 50 éves koruktól lassan, egyenletesen vonulnak vissza.

4. Fizetési különbségek férfiak és nık között

A férfiak és a nık fizetésének nagysága jelentısen eltér. Ez alapvetıen nem szokatlan tényezı, hiszen más országokban is vannak effajta különbségek. Mégis Japán ebben is más. A nıi bérek akár 60%-kal is eltérhetnek férfi társaikétól. A különbségek okai: •

A szenioritás elvén alapuló bérezési rendszer alkalmazása általános gyakorlat a japán vállalatoknál. Ez az egyik legfontosabb eltérést okozó tényezı. Mivel a nık jelentıs része kilép a munkából, mikor férjhez megy, gyermeket szül, gyermeket nevel, ezért a munkában eltöltött szolgálati idejük jelentısen rövidebb, mint a férfiaké. 2000-ben egy nı átlagosan 8,8 évet töltött el egy vállalatnál. Annak ellenére, hogy ez majdnem egy évvel magasabb az 1995-ös 7,9 évnél, jócskán elmarad a férfiak 13,3 évétıl.

•

Másodszor,

a

nıket

sok

esetben

csak

bizonyos

iparágakban

vagy

kisvállalatoknál alkalmazzák, ahol eleve alacsonyabbak a fizetések. •

Harmadik tényezıként említhetjük a nık és férfiak közötti alapvetı iskolázottsági egyenlıtlenséget, mely a társadalmi hagyományokban, a konfuciánus értékrendben gyökerezik.

•

A japán bérezési rendszer gyakran nyújt különbözı juttatásokat. Ezek a pótlólagos járulékok sok esetben csak a családfı számára elérhetık, akik ugyebár a férfiak. Ezáltal a nık csak ritkán élvezhetik ezeket az elınyöket.

•

A férfiak többet túlóráznak.

•

A nıket általában részmunkaidıben alkalmazzák.

A nık 20-as éveik elején állnak munkába. Ekkor férfiak és nık még közel azonos szinten állnak (kor, munkában eltöltött idı, iskolázottság tekintetében), ezért a férfiak fizetésének közel 90%-át keresik meg. Az idı elırehaladtával azonban ez az eltérés csak nı, és az 50-es korosztály már akár 60-70%-kal is kevesebbet kereshet.

22

A nık elsı munkahelyükön csak pár évet töltenek el, majd mikor a gyermeknevelés után visszatérnek, ismét a legalsó fizetési kategóriában kezdenek el dolgozni, és mivel fıként részmunkaidıben, alacsonyabb beosztásban dolgoznak, ezért bérük is csak kis mértékben emelkedik. (Süveges, 1997) A japán adórendszer és a szociális ellátások rendszere arra ösztönzi a családokat, hogy a feleségek vagy ne, vagy csak részmunkaidıben dolgozzanak, lehetıleg alacsony beosztásban. Ugyanis a férjek évi egymillió jen személyi jövedelemadó kedvezményt kapnak az eltartott feleségek után. Abban az esetben, ha a feleségek is dolgoznak és jövedelmük magasabb ennél az összegnél, akkor a család elesik ettıl a kedvezménytıl, ha a feleség egymillió jen alatt keres, akkor a fizetése nagyságának megfelelıen veszítenek a kedvezmény összegébıl. A nagyvállalatoknál dolgozó férjek az eltartott feleségek és a gyermekek után jövedelempótlékot kapnak, ami akár a fizetésük 20%-át is elérhetik. Ha a feleség dolgozik, ennek a pótléknak egy része is elveszik. Tehát a férfiak fizetésének megállapításakor inkább a családjuk nagyságát vették figyelembe, mint a teljesítményüket. Ezzel is a családalapítást akarták ösztönözni. Ma már a fizetések nagysága a dolgozó teljesítményétıl függ. Ellenben ezek a támogatások és juttatások még mindig hátrányosan érintik a nıket, azok munkavállalásának körülményeit.

23

V. A munkaerıpiac 1. A nıi munkaerı szektorok szerinti megoszlása

Az iparosodás és a városiasodás következtében az 1960-70-es években alakult át elıször a nıi munkaerı összetétele. Az 1960-as években a nık körülbelül 43%-a dolgozott a primer szektorban (mezıgazdaság), 20%-uk az iparban, 37%-uk pedig a harmadlagos, szolgáltató szektorban. Az ipari szektorban dolgozó nık legmagasabb iskolai végzettsége alsó középiskolai szintig terjedt. A szolgáltató szektorban dolgozó nık már fıiskolát végeztek, fıleg tanári pozíciókat, irodai munkaköröket töltöttek be. A teljes munkaidıben foglalkoztatott, középiskolai vagy fıiskolai végzettséggel rendelkezı lányokat nevezték üzletasszonyoknak. İk rendszerint fiatalok és egyedülállók voltak, de amikor férjhez mentek, kiléptek munkahelyükrıl. A nıket csak szépnek és csinosnak tekintették, akikre jó ránézni, de lényegtelenek és múlandók voltak. Az üzleti életben a nık nem számítottak az állandó résztvevık közé. A nık számára a házasság volt az élethosszig tartó foglalkoztatás helyszíne. A nık és férfiak világa a vállalaton belül tisztán el volt különítve. A nık határozatlanok, meg kell ıket mindenben erısíteni, rövidtávú munkaerık, nem foglalkoztatja ıket az elımenetel, nem nehezedik rájuk akkora felelısség, mint férfi kollégáikra. Ezért nem tekintenek rájuk húzóerıként. Egyszerő irodai, titkárnıi feladatokkal látják el ıket, mint papírok fénymásolása, vendégek fogadása, telefonok fogadása, tea elkészítése, felszolgálása, a férfiak kiszolgálása. A 60-as években a japán gazdaság elmozdult a szolgáltatói szektor (pénzügy, információtechnológia, kereskedelem) felé, és az ebben a szektorban dolgozó nık száma jelentısen megemelkedett. 1970-re a mezıgazdaságban a dolgozó nık 26%a, az iparban szintén körülbelül 26%-uk, a szolgáltatási szektorban döntı többségük, 48%-uk tevékenykedett. (Iwao, 1993) Ez a növekvı tendencia nem hagyott alább a következı években sem. 1998-ra már a nık 71,5%-a dolgozott a szolgáltatások területén, míg 22,5%-uk az iparban, és csak 5,9%-uk a mezıgazdaságban!

24

Forrás: Management and Coordination Agency, Labour Force Survey. 3.ábra:A nıi munkaerı szektorok szerinti megoszlása

2008. márciusában a nık valamivel kevesebb, mint fele rendelkezett munkaviszonnyal (míg a férfiak 70%-a). Közülük 1490 000-en rendelkeztek valamilyen vállalkozással, 1820 000-an dolgoztak a család vállalkozásában, 85%-uk állt alkalmazásban valamelyik cégnél. A férfiaknál nagyobb az önmegvalósítási hajlam, ık nagyobb arányban alapítanak önálló céget. Az elızı hónaphoz képest nem változott jelentısen a foglalkoztatottak száma. 0,1%-kal nıtt a munkaviszonnyal rendelkezı nık száma, a férfiaknál elhanyagolható csökkenés tapasztalható. Az egyes ágazatokban foglalkoztatott nık és férfiak aránya is jelentısen eltér egymástól. Míg a legtöbb férfi munkaerı a termelı szektorban dolgozik (7810 ezer fı), addig a legtöbb nı (5630 ezer fı) kis- és nagykereskedelemben állt alkalmazásban. Sok nıt foglalkoztat az egészségügy, a termelı és szolgáltató szektor, valamint a szállodaipar.

Az

építıiparban

csak

kevesen

vállaltak

munkát,

akárcsak

a

mezıgazdaságban, és szállítmányozásban. A férfiaknak jelentıs hányada vállal munkát az építıiparban, a kis- és nagykereskedelemben, a szolgáltatások és a szállítmányozás területén. Az elızı hónaphoz képest a nıknél a szállítmányozás területén történt jelentısebb változás. Ebben a szektorban 15,8%-kal emelkedett a foglalkoztatottak aránya, a szállodaiparban 2,5%-os növekedés történt. A többi szektorban csökkent a munkavállalók száma. A férfiaknál jelentısebb növekedés nem volt tapasztalható, egyedül a mezıgazdaságban emelkedett a munkavállalók száma 3,9%-kal, a többi szektor csökkenı tendenciát produkált.

25

2008. március 10 000fı

15 év feletti

Nık

Férfiak

Aktuális

Változás

Százalékos

Aktuális

Változás

Százalékos

adatok

mértéke*

változás*

adatok

mértéke*

változás*

(fı)

(fı)

(%)

(fı)

(fı)

(%)

5705

8

0,1

5343

4

0,1

lakosság Alkalmazotti státusz 2622

2

0,1

3714

-17

-0,5

Önállóak

149

-2

-1,3

448

-7

-0,5

Családi

182

-4

-2,2

42

-2

-4,5

2276

8

0,4

3200

-16

-0,5

Munkaviszonnyal rendelkezık

alkalmazottak Alkalmazottak

Alkalmazottak szektorok szerinti megoszlása Mezıgazdaság és

99

1

1,0

133

5

3,9

Építıipar

79

-4

-4,8

463

-16

-3,3

Termelés

350

-3

-0,8

781

-4

-0,5

Szállítmányozás

66

9

15,8

268

5

1,9

Kis- és

563

1

0,2

557

-4

-0,7

203

5

2,5

134

0

0

Egészségügy

449

-1

-0,2

144

-1

-0,7

Szolgáltatások

392

-10

-2,5

511

-6

-1,2

erdıgazdálkodás

nagykereskedelem Szállodaipar, vendéglátás

(* Változás mértéke az elızı hónaphoz képest) Forrás: Statistics Bureau 2. Táblázat: A 15 év feletti munkaképes korú lakosság megoszlása

26

2. Nık a politikai életben

Az ENSZ 1995-ben végzett egy felmérést, amelyben a nık helyzetét vizsgálta a világ számos országában négy mutató alapján: nık aránya a parlamenti képviselık, a központi kormányzati tisztviselık, a kormányzati technikai személyzet között, valamint a nık jövedelme alapján. Japán a vizsgált 116 ország közül a 62. helyezést érte el 6,7%os nıi parlamenti képviselıinek számát tekintve, 81. volt a központi kormányzati tisztviselık között 8%-kal (Magyarország vezette a listát 58,2%-kal), 23. volt a nık jövedelmét tekintve. Ma már ezek az arányok módosultak. Az elmúlt években a nıi megválasztható szavazók száma több mint fele az összes választható jelöltnek, és a nıkre leadott szavazatok aránya is fokozatosan emelkedik. A Fukuda kormány 18 minisztere közül ugyancsak két tárca élén áll nı. Ota Hiroko a Gazdasági és Pénzügypolitika minisztere, míg Kamikawa Yoko a Nemek Közötti Egyenlıség és Szociális Ügyek minisztere. A miniszter fı tanácsadói között is képviselteti magát a nıi nem, Ito Tatsuya, mint egyetlen férfi mellett, Nakayama Kyoko és Yamatari Eriko segíti a miniszterelnök munkáját. Egyre több nı képviseli a választók érdekeit az Országgyőlés alsó és felsı házában. 1997-ben a Képviselık Házában (Felsı Ház) 24 nı, a Tanácsosok Házában 43 nı képviselte körzetét. 2008-ban a 722 tagból álló országgyőlés Felsı Házában már 41 nı kapott helyet.

Masako hercegnı szintén fényes diplomata karrier elıtt állt, mikor férjhez ment a leendı trónörököshöz. Hitte, hogy a családon keresztül jobb rálátása lesz az ügyekre, hasznosíthatja tudását, bıvítheti ismereteit, részt vehet feladatokban. Nagyon sokáig ırlıdött, hogy egyáltalán elfogadja-e a herceg házassági ajánlatát. Nagyon szokatlan volt egy leendı mennyasszony jelölttıl ez a viselkedés, mert minden lány kapva kapott volna az alkalmon. Masako nem ilyen volt. Számára nagyon fontos volt a munkája, égett benne a tettvágy, és esze ágában sem volt férjhez menni. Eltökélte, hogy élete végéig diplomata lesz, ennek megfelelıen tett is az ügy érdekében. Sikeres diplomata vizsgája után a Külügyminisztériumban kezdett dolgozni, majd két évre Oxfordba ment tanulni nemzetközi kapcsolatokat. Mikor visszatért Japánba áthelyezték a második területi Fıosztályra, a legtekintélyesebb részlegre, ahol az ország elsı számú kereskedelmi partnerével és egyetlen katonai szövetségesével kapcsolatos valamennyi politikai és gazdasági ügyletet intézték. Munkája mellett másra sem ideje, sem energiája 27

nem maradt. Dolgozni összerogyásig volt a jelszava. Az irodában késı éjjelig dolgozott, elıfordult, hogy reggel ötig görnyedt aktái felett. Munkatársai úgy emlegették a nı, akinek nincs szüksége alvásra. Mikor az udvartartás megkörnyékezte az Ovada családot, hogy adják áldásukat a koronaherceg és lányuk találkozására, sokáig vonakodtak. A herceg nagyon kitartó volt, de Masakonak a munkája volt a mindene, és nem akarta feladni karrierjét, csak azért, hogy férjhez menjen. (Meg kell jegyezni, hogy Masako sokat élt külföldön, óvodába Oroszországban járt, majd szülei átköltöztek az Egyesült Államokba, kis idıre hazatértek Japánba, majd ismét visszatértek Amerikába.) Mígnem a herceg megkérdezte tıle, hogy hajlandó lenne-e segíteni neki a császári diplomáciában, hiszen ugyanúgy végezhetné a munkáját, csak nem diplomataként, hanem a császári család tagjaként. Mindkettıvel az országot szolgálja. Ellenben csalódnia kellett. Arra kellett koncentrálnia, hogy teherbe essen és gyermeket, lehetıleg fiúgyermeket szüljön a családnak, aki átveheti majd a trónt. Csak sokadik próbálkozásra sikerült gyermeket szülnie. De az öröm nem volt felhıtlen, ugyanis kislányt szült. Miután túltette magát a lakosság megbotránkozásán és a császári udvar döbbenetén, két év gyermeknevelés után ismét munkába akart állni, buzgott benne a tettvágy. Azonban folyamatosan ellehetítlenítették, tudtuk nélkül lemondták külföldi útjaikat, új projektötleteiket elhárították. Ebbe belebetegedett. A koronaherceg és a hercegnı házassága érzelmi alapon köttetett, a herceg mindenben támogatta, és védelmezte kedvesét. Masako az elnyomás, a normák vak követésének kényszere, a régi hagyományok, értékrendek, viselkedési szokások uralta környezet betegítette meg. Ezért törekedtek férjével reformok bevezetésére. Nem radikális reformokat akartak bevezetni, ık nem forradalmárok, csak újító szándékú emberek, akik nem akarják a hagyományokat semmibe venni, csak új utat mutatni az országnak, ami annak fejlıdését szolgálja.

28

3. Nık menedzseri pozícióban

A menedzseri beosztásban lévı nık száma, még mindig elenyészı, de évrıl évre növekszik, és egyre több lehetıség nyílik elıttük. 1970-ben a menedzseri pozíciót betöltı nık aránya a teljes nıi dolgozók létszámát tekintve 0,25% volt, 1985-ben 1%, 1995-ben már 10,2%, 1999-re pedig 19,3%. Ennek okai a foglakoztatás „hagyományos” rendszerében keresendık. Az elıléptetés nemcsak azon múlik, hogy ki érdemli meg, hanem a végzettségen, a vállalatnál eltöltött éveken. Például a kereskedelemben, ahol sok nıt foglalkoztatnak négy munkában eltöltött év után a nık 0,3%-a kerül vezetıi pozícióba. 30 éve szolgálat után ez az arány már 24%. Az egyetemi diplomával rendelkezı nık közül szintén 30 éves szolgálati idıvel már 27% ér el középvezetıi szintet. A férfiaknál 10-14 év az az idıtartam, amire ezt a pozíciót felajánlják nekik. Ilyen kilátások mellett, a nıknek évtizedeket kell dolgozni, mire vezetıi pozícióba juthatnak, hacsak nem kezdenek el a férfiak sőrőbben munkát váltani. A másik oka, amiért a nık nehezen haladnak elıre a ranglétrán, hogy férfiak még mindig nem tekintik ıket egyenrangú félnek, hanem a hagyományos nıi szerepeket aggatják rájuk. A harmadik ok, hogy a nıkbıl sok esetben hiányzik a motiváció. Egy 1990-ben végzett felmérésben a nık számát vizsgálták egyes nagyvállalatoknál. Négybıl egy vállalatnál dolgozott nı részlegvezetıként vagy annál magasabb pozícióban, de a különbözı iparágak között nagy eltérések fedezhetık fel. A pénzügyi és biztosító vállalatoknál volt a legmagasabb a nıi vezetık aránya, az építıiparban pedig a legkisebb. Átlagban 8 nıi menedzser jut egy vállalatra. Ezeknek a nıknek nagyon kicsi hányada (vagy egy sem) kerül be az igazgató tanács tagjai közé. Meg kell jegyezni, hogy ezeknek a nıknek több mint fele egyedülálló, és harmaduknak gyermeke

29

sincs. Ezek a nık a munkát a család elé helyezik, ha véletlenül gyermekük születik, akkor velük is kevesebb idıt töltenek, inkább az anyjukra, anyósukra bízzák ıket, már ha szerencsések és közel laknak, vagy bölcsödébe viszik ıket. A fiatal nık manapság számíthatnak férjeik segítségére házimunka terén, mert a férjek is belátják, hogy a családot csak így lehet összetartani. A vezetı pozícióban lévı nık úgy gondolják tökéletesen el tudják látni feladataikat, jó vezetı és szervezı készségekkel rendelkeznek, egészségesek, fizikailag tulajdonítanak a részleteknek és jobban figyelnek a munkatársakra. A kis- és középvállalatoknál nem feltétlenül nevezik ki a nıket vezetıknek, de vezetıi feladatokkal bízzák meg ıket. Ezekhez a vállalatokhoz nehéz jól képzett férfi munkaerıt csábítani, ezért szívesen alkalmaznak nıket. A vállalat felépítése nem túlbonyolított a nıkre nagyobb felelısség hárul, ez motiválja ıket. A kis- és középvállalkozások hasonlítanak az otthoni háztartás vezetéséhez, ami minden idıben a nı feladatai közé tartozott, itt könnyen feltalálják magukat. A munkakör megkívánja, hogy egyszerre több feladatra koncentráljanak, személyesen kövessenek végig egy helyzetet. Ezek a vállalatok sokkal rugalmasabbak. Nıi vezérigazgatók száma nem túl jelentıs. A legtöbb vezetı a nıi vagy gyermekruha kiskereskedésekbıl kerül ki, illetve az ingatlanüzletbıl. Ezek a vezetık átlagosan 56 év körüliek, vagy a családjuktól vagy férjüktıl örökölték meg a céget. A férfi vezetık szerint a nık nagy figyelmet fordítanak a részletekre, jókedvő, bölcs vezetık, de elfogultak, kicsinyesek, szők látókörőek, érzelmesek, határozatlanok. Ezeket a sztereotípiákat inkább az egész nıtársadalommal szemben támasztják, nem csak a nıi vezetıkkel szemben. A férfiak szerint a legfontosabb elvárás egy vezetıvel szemben az elırelátás, a határozottság és az egészség. Az egészség talán a legfontosabb tényezı. Egy vezetı vállán nagyon sok teher nyugszik, ezért fizikailag kitőnı állapotban kell lennie. Elıfordult már, hogy egy vezetı lebetegedése a vállalat csıdbejutását okozta. A nıi vezetıket három csoportra osztják: a folyamatosan dolgozókra, a visszatérıkre és a késın munkába állókra. A folyamatosan dolgozókat tovább csoportosíthatjuk munkavállalásuk indoka alapján: személyes helyzetük követeli meg, hogy dolgozzanak, mert például meghalt az édesapjuk. Ezek a nık általában egyedülállók, annak ellenére, hogy a házasságot az élet természetes útjának tekintik. A másik azon nık csoportja, akik ambiciózusak, karriert szeretnének építeni. Ez a japán hagyományokkal teljes mértékben ellentétes. Az átlag japán nık nem tőznek célokat maguk elé, amiket 30

követhetnének. A karriert építeni kívánó nık célorientáltak, tudják mit akarnak, tudatosan cselekszenek, dolgoznak és élvezik a munkájukat. Legtöbbjük házas. A visszatérık általában férjük halálakor, válásukkor, vagy gyermekeik felnevelése után tér vissza a munkába. A késın munkába állók, azok a nık, akik nagyon fiatalon mentek férjhez, mielıtt még bármiféle munkatapasztalatot szerezhettek volna. Fıállású anyák voltak, de ez alatt az idı alatt képezték magukat. Ez az újonnan szerzett tudás értékesnek bizonyult, amikor munkát kerestek maguknak, vagy saját üzletet alapítottak. Betörtek az üzleti életbe. Ha egy nı saját céget alapít, a következı sajátosságok fedezhetık fel: a kockázatokat próbálják elkerülni, nem vállalnak akkora rizikót, mint férfitársaik, nem szívesen terjeszkednek (a férfiak sokkal szívesebben teszik ezt), nagy hangsúlyt fektetnek a becsületes vezetésre, és a minıségi munkára. Ezek a vállalkozások általában kis költségvetésőek. A nıket ez a társadalom mindig alsóbbrendőnek tekintette. A nık a munkahelyeken gyakran válnak értelmetlen kritika, harag és féltékenység célpontjaivá. Fenyegetve érzik magukat nıi kollégáik által, ezért viselkednek gyerekesen. 1990-ben férfiak több mint fele nem is volt hajlandó nıi vezetı alatt dolgozni, míg a nık 40%-a nem szerette volna, ha nı a felettese. A férfiakra egy nıi vezetı negatív hatással van. Problémák akkor adódtak, amikor a nıi vezetı hibát talált férfi beosztottja munkájában, vagy „megszidta”. Ha a fınöknı ráadásul a feleséggel hasonló korú, akkor még nehezebb leplezni a haragot.

Morita Koichiro-val való beszélgetésemet említettem az elızı fejezetben. Morita san hívatását tekintve újságíró. Felesége cseh-amerikai származású. Nemrég született meg unokájuk, akire az asszony vigyáz, ezért Morita san munka után nézett, és Magyarországra jött sushi szakácsnak. Morita san 68 éves, kedves, határozott, öntörvényő ember. Nagyon barátságos. Rendkívül tájékozott a világ dolgait illetıen, ma is havonta jelennek meg cikkei, Szlovákiában, Csehországban, Amerikában. Morita san fınöke egy hölgy. Japánban még mindig a férfiak számítanak a vezetı erınek. Ha valahol egy nı kerül vezetı pozícióba, arról beszélnek, az pletyka számba megy. Szerinte a nıknek van helyük a társadalomban, a gazdasági vezetık között, a politikában. Sokáig az a mondás tartotta Japánban, hogy a nık mindig három lépéssel haladtak férjük mögött, vagyis nem léptek ki árnyékukból. Morita san szerint ez a kijelentés mára visszájára fordult. Ma már a férfiak lépkednek a nık árnyékában. Szerinte a nıket magasabb szinten kell kezelni, nem szabad alacsonyabb rendőeknek 31

tekinteni, mint tette és teszi azt a társadalom. Annak ellenére, hogy Morita san szülei végtelenül konzervatívan nevelték fiúkat, nem utasítja el a változásokat. Tiszteli a nıket, de japán feleséget soha nem szeretett volna magának. Nem olyan emberrel akart kapcsolatot létesíteni, aki minden tekintetben alárendeli magát neki. Egyenrangú partnert szeretett volna. Morita san nem is vett feleségül soha japán nıt. Ez a második házassága, mindkét alkalommal amerikai hölgyet választott. Mikor arról kérdeztem, hogy mit szólt hozzá, mikor megtudta, hogy egy nı beosztottja lesz, sejtelmesen elmosolyodik. Igazából ıt ez nem érdekelte. Nem érdekelte, hogy fınöke férfi vagy nı, mert nem úgy kezeli, mint egy fınököt, hanem mint egy kollégát. Számára ez teljesen lényegtelen. Meghallgatja az észrevételeit, tudomásul veszi, egyetért velük, majd folytatja munkáját, úgy ahogy eddig. Mint említettem öntörvényő. A cég – ahol Morita san dolgozik – felépítése a következı: a japán hölgy tulajdonos és a magyar kereskedelmi igazgató vezeti a céget. A három menedzser segíti az ı munkájukat: egy magyar férfi, egy magyar hölgy és egy japán hölgy. Morita san sokszor került összetőzésbe a menedzserekkel, de a vitákat nem befolyásolta, hogy ki milyen nemzetiségő, illetve milyen nemő. Én együtt dolgozom Morita sannal. Több mint negyven évvel vagyok fiatalabb nála, ráadásul magyar vagyok és nı. Ha én kérek valamit tıle, azt megteszi. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Nem befolyásolja az én nıi mivoltom egy cseppet sem hátrányosan. Megadjuk egymásnak a kellı tiszteletet.

A nıknek különleges képességekkel, és kifejezetten nagy figyelemmel kell kezelni a férfiakat. Mivel a nık ugyanolyan nehéz vizsgák letétele után kerülhetnek csak a vállalathoz, mint férfi kollégáik, ezért könnyebben érik el, hogy tiszteljék és elismerjék ıket. Hiszen ugyanolyan akadályokat kellett leküzdeni, mint a férfiaknak. A nık rendkívül okosak. Sokáig nagyon kihangsúlyozták nıi mivoltukat, erısen sminkelték magukat, csinosan öltözködtek, hogy elnyomják a férfiakban élı róluk kialakított fenyegetı képet a keménységükrıl, és agresszivitásukról. Persze az elıléptetésnél a vonzó külsı nem számít. A japán stílusú vezetést sokszor jellemzik nıi tulajdonságokkal, mint például: •

az alkalmazottak és kollégák érzéseinek és ötleteinek figyelembe vétele,

•

odafigyelés a részletekre,

•

nagyobb figyelem fordítása a minıségre, mint a mennyiségre,

32

•

a problémák kezelésének kevésbé agresszív lebonyolítása

•

az interperszonális kapcsolatok kibıvítése a szigorú vállalatokon belül

•

és a döntés átadásának képessége, ha ezáltal jobb eredmény érhetı el.

A szolgáltatások egyre nagyobb fokú terjedésével, ezekre a tulajdonságokra kiemelt mértékben lesz szükség. A nık a legjobbat tudják kihozni a munkatársaikból tulajdonságaik felhasználásával. Ha a nık hasznosítani tudják úgynevezett „anyai ösztöneiket”, akkor még nagyon sokra vihetik az üzleti életben.

Néhány vállalat már lehetıvé tette, és szorgalmazza, hogy nık kerüljenek menedzseri pozíciókba. A Motorola japán leányvállalata külön képzési programot állított össze nıi menedzserei számára, hogy megduplázzák számukat. A Mazda szintén olyan stratégiát hirdetett meg, amely támogatja a nık elıléptetését, irodai és mérnöki munkáját. Hasznosíthatják megszerzett tudásukat, bátorítják ıket a munkavállalásra. 500 nıbıl hármat neveznek ki vezetıhelyettesi pozícióba. A néhány vállalat nem csak az elıléptetésnél gondol nıi munkatársaikra, hanem igyekeznek a nık számára barátságosabb munkakörnyezetet kialakítani – a monitorokat szemmagasságban helyezik el, hogy ne terheljék a nyakat, a munkaasztalokat úgy állítják be, hogy ne fáradjon el feleslegesen az ember karja, és mobil polcokat használnak, hogy lehajlás nélkül is el lehessen érni mindent. A felmérések szerint ez a kis odafigyelés a termelékenységben 10%-os növekedést eredményezett.

4. Változások a munkaerıpiacon

Japán munkaerıpiaca is jelentıs változásokon megy keresztül, nagyobb fokú rugalmasság lesz tapasztalható. Egyre gyakrabban fog elıfordulni, hogy a dolgozók munkahelyet váltanak, ami eddig nagyon szokatlan volt. Az élethosszig tartó foglalkoztatás intézménye fokozatosan veszít majd jelentıségébıl. A fiatalok, akik elhelyezkednek egy vállalatnál, már nem akarják egész életüket egyetlen vállalat szolgálatában eltölteni. Több kihívást akarnak. Külföldi cégek szívesen csábítják át magukhoz a japán munkaerıt, vonzó juttatási csomagot és jobb elırelépési lehetıségeket ígérve. Ez növeli a mobilitási hajlandóságukat. A fiatalok hallják mások történeteit, hogy váltott és vezetı beosztásba került. İk is ki akarják próbálni magukat. Elsısorban a pénzügy területén indult meg a változás folyamata, de már az iparágakban 33

is várható. Nemrég kezdett elterjedni az a stratégia, hogy a fiatalok elkezdenek dolgozni egy japán cégnél, majd átigazolnak egy külföldi vállalathoz, és pár év múlva visszatérnek egy japán céghez vezetı beosztásba. A munkahely-változtatási hajlandóság növekedése jól tükrözi az élethosszig tartó foglalkoztatásba vetett bizalom megrendülését. Hogy a rendszer hibás lehet, 1997-ig fel sem merült az emberekben. 1997-ben a Yamaichi Securities csıdbe ment. Ez az esemény alaposan megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját. Ma már a fejvadász cégeknek is van esélyük, ha felkeresnek egy-egy munkavállalót, pedig a 90-es években még ipari kémkedéssel is megvádoltak egy-egy céget, pedig csak a munkájukat végezték. Ugyan nem hagyják el azonnal munkahelyüket a megkeresettek, de legalább érdeklıdnek, milyen lehetıségek állnak elıttük. A japán cégek egyre több külföldi munkaerıt alkalmaznak. A külföldi vállalatok növekvı versenyképessége késztette ıket erre a lépésre, és lassan belátják, hogy hasznos lehet külföldi szakértı alkalmazása. (Carlos Ghosn alkalmazása a Nissan-nál). Ez a tendencia, hogy a japán vállalatok élére külföldi szakemberek kerüljenek folytatódni fog a jövıben is. Egyre jobban elterjed a teljesítmény alapú elıléptetés alkalmazása, nem pedig az idıarányos feljebb sorolás. Az elmúlt években egyre több 50 év körüli, vagyis „fiatal embert” neveztek ki vezetı pozícióba. De sokan elképzelhetetlennek tartották, hogy fiatalabb fınök utasításait teljesítsék. A speciális dolgozók száma is folyamatosan növekszik. A speciális munkások a reguláris dolgozók fizetésének felét viszik haza ugyanazért a munkáért. Körülbelül a dolgozók fele nem részesül társadalombiztosítási hozzájárulásban, és a nyugdíjuk sincs biztosítva. De az alulfizetett munkások csökkentik a vállalat költségeit. A gazdaság megélénkülésével a cégek elkezdik részmunkaidıben foglalkoztatott alkalmazottaikat teljes munkaidıben foglalkoztatni. Szükség lenne arra, hogy csökkentsék a speciális és reguláris dolgozók közötti különbségeket a fizetések és a juttatások terén, illetve jobb feltételek teremtésére a speciális dolgozók számára. Hogy Japán lépést tudjon tartani a globális versenyben, a munkaerıpiac rugalmasabbá tételére lenne szükség. A rövidtávú reformokon túl, meg kellene oldani az öregedı társadalom problémáját is. A 65 éves vagy annál idısebb korú lakosság a teljes lakosság 21%-a jelenleg, ami az elırejelzések szerint 2014-re 25%-ra, 2050-re 36%-ra is emelkedhet. Miközben a születések száma is egyre nagyobb mértékben csökken. Az

34

elırejelzések szerint a lakosság létszáma mostani 120 millióról 2050-re 95 millió fıre fog csökkeni.

Forrás: National Institute of Population and Social Security Research 4.ábra: Japán népességének alakulása

Ezért a volt egészségügyi miniszter könyörgött a nıknek, hogy szüljenek minél több gyereket. 2030-ra két munkavállaló fog eltartani egy nyugdíjast, ez 2050-re tovább csökken, és átlagosan 1,5 munkavállalóra jut majd egy nyugdíjas. Tehát több nıt és idıs embert kell majd munkába állítani. A nyugdíjas korúak szívesen térnek vissza a munkába, a vállalatok hasznukat vehetik a pályakezdık betanításánál. A nık alkalmazása is jelentıs segítség lenne a helyzetre nézve. A nıi munkaerı alkalmazása lenne a leghatékonyabb módja a munkaképes korú lakosság hanyatlásának megfékezésében. Ehhez azonban a nık számára segítséget kell nyújtani a kormánynak a gyermekgondozás terén, és a vállalatoknak is partnernek kell lenni ebben a törekvésben.

4. A munkanélküliség

A

rugalmatlanságnak

munkanélküliség

köszönhetıen

között

sokáig

a

nem

termelés volt

és

a

rugalmas

foglalkoztatás, kapcsolat.

illetve

Vagyis

a

munkanélküliségi ráta változása nem tükrözte hően a termelés növekedését vagy csökkenését, és fordítva. (A termelés és a foglalkoztatási, illetve munkanélküliségi ráta mozgása közötti kapcsolat rugalmassága az Okun féle koefficienssel mérhetı. A koefficiens mértéke azt mutatja, hogy az adott gazdaságban adott idıszakban a GNP hány százalékos változása jár együtt a munkanélküliség egy százalékos változásával. Minél rugalmasabban reagál a munkanélküliség a termelés ingadozására, annál kisebb 35

termelésingadozás is elegendı a munkanélküliségi ráta egy százalékos változásához.) 1955 és 1998 között a pozitív és negatív (növekedés, visszaesés) irányban egyaránt nagy kilengéseket produkáló japán gazdaság, viszonylag egyenletes munkanélküliségi rátával párosult, folyamatosan 1,8 és 3% között ingadozott. Vagyis semmilyen változásra nem reagált rugalmasan. Az olajválság idején mikor minden GDP görbe zuhanórepülés szerően esett a mélybe a japán munkanélküliségi ráta meg se mozdult. Ez a „nem normális” viselkedés a japán gazdasági, vállalatvezetési modellnek, a foglalkoztatási

gyakorlatnak,

a

protekcionista

magatartásnak,

a

bürokratikus

rendszernek tudható be. Elıször a 90-es évek vége indult a munkanélküliség gyors növekedésnek. Ennek oka elsısorban a gazdasági visszaeséshez kapcsolódó munkaerıkereslet-csökkenés, illetve erre az idıszakra tehetı a változások kezdete. A nıi munkaerıpiac jelentısen eltér a férfiakétól. A japán nık foglalkoztatási szintje az elmúlt idıszakban nem változott. A nıi munkaerıpiacon azonban a változatlan foglalkoztatottsági színvonal mellett jelentıs szerkezeti átalakulás zajlott, növekedett a részmunkaidıben dolgozó nık aránya, a reguláris alkalmazottak száma stagnált, 5-6% maradt, a mezıgazdaságban tevékenykedık száma jelentısen csökkent. A nık munkanélküliségi rátájának emelkedése azonban nem haladta meg a férfiak munkanélküliségi rátájának emelkedését. Ennek oka, hogy a japán nık és férfiak munkaerı-piaci magatartása alapvetıen eltér egymástól. A nık között magas a „bátortalan” munkanélküliek aránya. (Oszvald, 1999) A hosszú távon viszonylag stabil 3% alatti munkanélküliségi rátát a gazdaság úgy tudta tartani, hogy válságok idején a nıi munkaerıt bocsátották el elıször, a férfiak egy része korkedvezményes nyugdíjba vonult. A munkahelyrıl kiszorult nıket a japán társadalom nem tekinti munkanélkülieknek, mert természetes dolog, hogy ilyenkor a család vagy a férj eltartja ıket. 2000 óta a gazdaság teljesítménye összefüggésbe hozható a munkanélküliségi rátával, ami 2008 márciusában az idei pénzügyi évre elıre jelzett 1,5%-os növekedés mellett 3,9%.

36

VI. Nık önmagukról A modern japán nık most vívják új forradalmukat. A nehéz körülmények fokozták anyák és lányaik között a szolidaritást, és ellenállóbbá tették ıket. A hagyományok súlyával szemben a fiatal japán nıknek rendkívüli szövetségesük van: az édesanyjuk. Anyák és lányok nagyon erıs kapcsolatot alakítottak ki egymás között, amely lassanlassan véget vethet a tradícióknak és a férfiuralomnak. A nık mentalitása gyökeresen megváltozott az elmúlt két évtizedben. Egyre több azoknak a száma, akiket nem elégít ki az anyaság, és a tétlenség. Tevékeny életet akarnak élni, hozzájárulni az ország fejlıdéséhez, de nem csak azzal, hogy gyermeket szülnek és felnevelik az értékrendet követve a gazdaság számára. A nık úgy akarnak férjhez menni, hogy érzelmeik is vannak, nem csak racionális alapon akarnak párt választani. Szerelmesek akarnak lenni, a párjukkal idıt tölteni, és erre már a férfiak is egyre több hajlandóságot mutatnak. Nem a félreállítottak szerepében akarnak tetszelegni, elszigetelıdve élni, hanem dolgozni, megvalósítani önmagukat, álmaikat. Ezeknek a lányoknak nagy része liberális szemlélető családokban nı fel, ahol anyjuk legnagyobb szövetségesükké válik. Az anyák talán titkon így akarják elérni azt, ami nekik 25-30 évvel ezelıtt nem sikerült, vagy nem mertek megtenni. Ezért támogatják ıket, segítik ıket, kiállnak mellettük férjeikkel szemben, ha erre sor kerül. Ezek a nık képzettek, okosak, kitartóak, nyelveket beszélnek, fejlıdni akarnak, és akár a házasság intézményérıl is lemondanak karrierjük érdekében. Egyre több azoknak a nıknek a száma, akik élettársi kapcsolatban élnek. Nem fontos számukra a papír. 20-30 évvel ezelıtt elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki ne menjen férjhez. Egyre kevesebben szülnek gyermeket, helyette inkább a karriert választják. Nem volt ez mindig így. A korábbiakban elıfordult, hogy néhányan elégedetlenek voltak helyzetükkel, de nem ilyen jelentıs mértékben. Sıt, a nık elégedettek voltak életükkel, nem vágytak el otthonról, tökéletesen kielégítette ıket az az életforma. Ha már a gyerekek iskoláskorúvá értek, összejártak, elmentek teniszezni, teadélutánokat tartottak, akinek fontos volt, az képezte magát szabadidejében. Nem érezték, hogy ıket más módon kezelnék, mint a férfiakat. 1995-ben készült egy felmérés arról, hogy az élet különbözı területein mennyire tapasztalnak férfiak és nık megkülönböztetést. Több területet vizsgáltak: családi élet, munkahely, iskolai oktatás, politika, a társadalmi szemlélet és hagyományok. Kikérték

37

férfiak és nık véleményét egyaránt. A felmérés eredménye szerint a megkérdezettek 77,1%-a vélte úgy, hogy a férfiak jobb elbánásban részesülnek a társadalmi hagyományokat tekintve, 67,1% gondolta, hogy a férfiak elınyösebb helyzetet élveznek a politikai életben, 59,3% szerint a munkahelyen is, 53,6% szerint otthon is. Egyetlen kivétel az oktatás területe, ahol 65,2% érezte úgy, hogy egyenlıen kezelték ıket. A felmérés ara is rávilágít, hogy a nık sokkal érzékenyebbek a diszkriminációra, mint a férfiak.

Forrás : Prime Minister's Office,Public Opinion Survey on Gender Equality, 1995. 4. ábra:Férfiak és nık egyenlı elbánásban részesülnek?

38

Annak ellenére, hogy a társadalom még erısen ragaszkodik a hagyományos nıi és férfi szerepekhez, egyre kevesebb férfi és nı gondolja úgy, hogy a nınek otthon, a férfinak pedig a munkában a helye.

Nomura Harumi

Harumi végtelenül kedves, fiatalos japán hölgy. Lassan 10 éve él Magyarországon. Amikor elıször jött Magyarországra a japán iskolánál dolgozott, majd a Fuji Japán étteremben lett menedzser. Harumi nagyon szereti Olaszországot, van egy ikertestvére, aki Japánban él, imád fızni, kedveli a kínai konyhát, és magyar férjével nagyon szeretnének egy kisbabát. Harumi ugyan negyven éves, de felvenné a versenyt a legtöbb húsz évessel. Több mint másfél éve ismerjük egymást, mégis amikor beszélgetünk az az érzésem, mintha kicsit tartózkodó lenne. Igazából nem, csak ı az a fajta lány, akibıl mindent úgy kell kihúzni. Kicsit kellemetlenül éreztem magam a beszélgetés alatt, mert féltem, hogy tolakodónak fog tartani, amiért mindenre részletesen rákérdeztem. Harumit és ikertestvérét, Keikot szülei liberális szellemben nevelték fel. Hagyták, hogy érvényesítsék akaratukat, persze bizonyos határokon belül, nem megbántja azzal senkit. Kedves ıszinte embereket neveltek belılük. İk is azok, amikor legutóbb Magyarországon jártak volt szerencsém találkozni velük, nagyon kedves emberek, nyitottak az újra, nem tartózkodók, nagyon közvetlenek voltak, ami engem nagyon meglepett. Harumi édesapja egy vállalatnál dolgozott, annak ellenére, hogy most már nyugdíjas (70 éves), még mindig visszajár dolgozni, szereti a munkáját. Harumi édesanyja a tipikus japán feleség mintája volt olyan szempontból, hogy mikor férjhez ment otthon maradt, gyermeket szült és ıket nevelte. Nem is vágyott dolgozni. A gyermekek felnevelése után, mikor már a középiskolát is befejezték, jött rá arra, hogy hiányzik valami az életébıl és tenni szeretne valamit. Ezt megbeszélte a férjével, aki határozottan támogatta az asszony ötletét, hogy munkába álljon. Harumi édesanyja az embereken szeretett volna segíteni, ezért szociális munkásként vállalt munkát. Különbözı vizsgákat kellett letennie, sokat kellett tanulnia, hogy munkába állhasson; nagyon élvezte ezt az idıszakot. Harumi határozott, önálló véleménnyel és akarattal rendelkezı ember. Japánban ruhakészítést tanult. Mikor befejezte az iskolát, elhelyezkedett dolgozni. A munkahelyén sok minden úgy zajlott, ami ellenére volt, ezért ezt szóvá tette a felettesének, aki nem reagált Harumi észrevételeire. De ı ezek után sem maradt 39

csöndben, és tért vissza zokszó nélkül munkájához, hanem kikerülve közvetlen fınökét, az osztályvezetıhöz fordult. İ meghallgatta panaszát, majd rendezte a helyzetet, és mindenki folytatta tovább munkáját. Ez 20 évvel ezelıtt meglepınek bizonyulhatott, sıt néhány esetben még ma példanélküli lenne. Harumi nem hagyta magát, tudta, hogy igaza van és ezért képes volt állását is kockáztatni, bár ezt talán akkor még nem fogta fel, hogy milyen következményei lehetnek egy ilyen lépésnek. Mikor Magyarországra került gyerekekkel foglalkozott, amit nagyon élvezett. A japán iskolában tartott nekik foglalkozásokat. Ez a munka egy nyárra szólt, de Harumi nem akart visszatérni Japánba, ezért helyezkedett el a japán étteremben. Ott találta meg a szerelmet is, egy magyar fiú személyében. Szülei nem ellenezték a házasságot, elfogadták választottját. Nagyon kedvelik a magyar fiút, annak ellenére, hogy nincs közös nyelv, amit beszélnének, jó érzik magukat egymás társaságában. Harumi férje nyelvleckéket vesz, hogy tudjon kommunikálni velük. Harumi kitőnıen elsajátította a magyar nyelvet mióta Magyarországon él. Úgy gondolja, ha egy országnak, egy kultúrának részese akarsz lenni, elengedhetetlen feltétele, hogy beszéld a nyelvét. Szerinte a Japánban zajló változások a társadalom fejlıdését szolgálják. İ támogatja a nık munkavállalási törekvéseit. Szerinte minden embernek szüksége van arra, hogy találjon számára olyan elfoglaltságot, amiben megvalósíthatja önmagát, amit boldogan gyakorol, ami szebbé teszi mindennapjait. Nem ellenzi, ha valaki otthon marad és gyermeket nevel, ha azt azért teszi, mert örömét leli benne, és ezáltal teljes életet él. De ha csak a szokások szerint él, és behódol az elvárásoknak, akkor gyáva. Nem tudja megérteni, miért nem mernek a nık változtatni. Ha valamilyen vágyuk van, ami nem elérhetetlen azt valósítsák meg, ne féljenek tenni érte. Legyenek kiegyensúlyozottak, mert ez ugyanúgy szolgálja a családjuk érdekeit, akár a sajátjukat. Azzal nem feltétlenül ért egyet, hogy sok nı hajlandó manapság a gyermekvállalásról is lemondani azért, hogy karriert fusson be. Az emberi kapcsolatokat fontosnak tartja, és nem helyezi ıket a munka elé.

40

VII. Japán gazdasága A japán gazdaság fellendülése elsısorban a nıknek köszönhetı, hiszen ık vettek le minden terhet férjeik válláról, hogy ık a munkát mindenek elé helyezzék. A nık láthatatlanul segítették a gazdaságot.

1. A gazdasági helyzet múltban és jelenben

Japán fejlett piacgazdasága vásárlóerı-paritáson a világ harmadik legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok, és Kína után. Ténylegesen Japán a világ második legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok után. Hatékony és versenyképes a külkereskedelme, annak ellenére, hogy olyan ágazatokban, mint a mezıgazdaság, és a szolgáltatások termelékenysége alacsony. A kormány és a vállalatok szoros együttmőködése, a képzett munkaerı, az erıs munkamorál, a csúcstechnológia uralma segítette hozzá Japánt ahhoz, hogy ilyen rendkívül gyorsan a világ legnagyobb gazdaságainak egyikévé váljon. Az elmúlt 30 évben a gazdaság látványosan növekedett, a 60-as években átlagosan 10%-kal, a 70-es években 5%-kal, a 80-as években 4%-kal. A csökkenı tızsde és ingatlan árak jelezték a buborék gazdaság kipukkanását, ami egy stagnáló idıszakhoz vezetett. A reál GDP 1991 és 1999 között átlag 1,5%-kal nıtt évente. A 90-es években a gazdasági növekedés lassabb volt, mint a világ fejlett országaiban, kivéve Franciaországot és Németországot. A kormány törekvései, hogy újjáélesszék a gazdaságot, kudarcba fulladtak, és a 2000-2001-ben jelentkezı világgazdasági lelassulás is hátráltató tényezı volt. 2003-tól tapasztalható élénkülés.

GDP növekedés (%) (naptári év) 2004

2,7

2005

1,9

2006

2,4

2007

2,1

Forrás:Cabinet Office, Statistics Bureaou 3. Táblázat: A reál GDP fejlıdése

41

A gazdasági fellendülés 2006-2007-ben is folytatódott. 2007-ben a GDP 1,5%-át termelte a mezıgazdaság, 25,2%-át termelte az ipar, és 73,3%-a származott a szolgáltatási szektorból. 2008-ban azonban ismét problémákkal szembesült a gazdaság. Januárban Ota Hiroko, a Gazdaság- és Pénzügypolitika Minisztere jelentette be, hogy a csökkenı egy fıre esı GDP miatt, az ország már nem tartozik az élvonalba. Ugyanis az OECD által 2006-ban végzett felmérés (az összehasonlítás alapja az egy fıre esı GDP) alapján Japán a 30 ország közül csak a 18. volt, és 24 éve elıször fordult elı, hogy Japán részesedése a világ összbevételébıl kevesebb volt, mint 10%. 2006-ban a csökkenı gazdasági aktivitás és a deflációtól való félelem, arra késztette a Jegybankot, hogy 0%-ról, 0,25%-ra emelje az alapkamatot, majd 2007 februárjában, újabb 0,25 ponttal, 0,5%-ra módosította. A Japán Posta privatizálásának megkezdésével a strukturális reformok is útjukra indultak. Japánnak súlyos problémákkal kell szembenéznie.

2. A felmerült problémák

Az államadósság a GDP 182%-ra rúg, ami a legmagasabb a fejlett országok sorában. A kormány nemsokára növelni kell a fogyasztás utáni adókat, hogy megállítsa a növekvı adósságot. A népesség folyamatosan öregszik, a születésszám csökken, ezáltal a munkaerı csökkeni fog. Ennek következtében ösztönözni fogják a munkaerı termelékenységének növekedését, mert ez a mutató most csak 1,2%-os növekedést produkál, ami az OECD átlag fele. Ez a nem túl hatékonyan mőködı szolgáltató szektornak köszönhetı, ami a GDP 70%-át adja, és munkaerı 2/3-át foglalkoztatja. A szolgáltatások terén mért átlagos munkaerı termelékenység csökkent 1993 és 2003 között, ami egy másik problémára utal: a két részre osztott gazdaságra, ami egy hatékonyan mőködı ipari szektorból és eredménytelen, befelé forduló szolgáltató szektorból áll. Japán az újítások terén is elvesztette vezetı szerepét. Annak ellenére, hogy az OECD átlagon felül költ kutatásra és fejlesztésre, nem használja fel jól az erre a célra szánt pénzt. A Japán Tudományos Bizottság becslése szerint az ország kutatás-fejlesztési tevékenysége csak fele annyira hatékony, mint Európáé vagy Amerikáé. A vállalkozó kedv is alábbhagyott az országban. Annak ellenére, hogy sok nagy exportıre van, le van maradva a globalizáció folyamatában, a külföldi beruházások terén is hátul marad, illetve külföldi munkavállalókat sem látnak szívesen az országban. A hazai piac csak 42

kevés lehetıset nyújt a növekedésre, mégis erre koncentrál a gazdaság, ezáltal jelentıs tengeren túli lehetıségektıl esnek el. A 20 század második felében mőködı, japán gazdasági csodaként emlegetett ipari modell csak bizonyos körülmények között tudott megvalósulni. Szükség volt hozzá a korra akkor jellemzı piramis alakú népesség szerkezetre (a társadalom összetételében nagyobb volt a fiatalkorú lakosság aránya, mint az idısebb korosztályé), a munkahelyeken jellemzı élethosszig tartó foglalkoztatási rendszerre, az idıarányos bérezési rendszerre, és a vállalatok és szakszervezetek közötti szoros együttmőködésre. Ez a modell jól bevált abban az idıben, szociális biztonságot nyújtott, és lehetıvé tette, hogy Japán a világ második legnagyobb gazdaságává váljon. De a népesség szerkezete megváltozott és Japán ma már nem fejlıdik olyan mértékben, mint egykor, a régi modell már nem alkalmazható a mai helyzetre. A modell számos erıssége mára gyengeséggé vált. Akadályozza a japán cégek közötti konszolidációt, ami szükségszerő lenne, ha világszinten is versenyképesek akarnak lenni. Meggátolja a hatékony munkaerı átcsoportosítást, a nık és az idısebb korosztály foglalkoztatását, ami fontos lenne, ha meg akar birkózni az elöregedı társadalom és munkaerı csökkenés problémájával. A régi modell lehetetlenné teszi a kis vállalkozások fejlesztését, ami egy dinamikusan fejlıdı gazdaság fontos komponense. Ezek a tények csak fékezik a növekedést. Ugyanakkor Japánnak szüksége lenne arra, hogy minél jobban integrálódjon a globális gazdaságba, hogy hozzáférjen a gyorsan növekvı külföldi piacokhoz, és lehetıvé kell tenni, hogy versenyhelyzet alakuljon ki a külföldi cégekkel, ami a nehézkesen mőködı szolgáltató szektor fejlıdéséhez járulna hozzá. Ezért van szükség egy új, rugalmasabb modellre. Az 1990-es évek végén, amikor a stagnáló idıszak köszöntött az országra, az amerikai modell bizonyult a legjobb megoldásnak a problémák orvoslására és a gazdaság fellendítésére. A vállalatok számára lehetıvé tette a kormány az amerikai típusú vállalatvezetési modell, az angolszász teljesítmény arányos bérezési rendszer, a képességeken alapuló elıléptetési rendszer bevezetését, a vállalaton kívülrıl érkezı vezetı alkalmazását. A reformok azonban nem valósultak meg. Ehelyett a japánok kifejlesztettek egy vegyes modellt, a régi japán és az angolszász modellt vegyítették. Az elmúlt években a gazdaság ismét fejlıdésnek indult, és kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy vajon Japán megtalálta e a helyes utat, vagy további reformokra lenne szükség. Koizumi miniszterelnök távozásával elveszett a változások politikai támogatása. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a jövedelmezı állásokat nem 43

tisztességes módon ítélik oda, ezáltal nı az egyenlıtlenség. Még érezni a recesszió negatív hatásait. Ez okozta Shinzo Abe miniszterelnök bukását is 2007 szeptemberében. İt Fukuda Yasou miniszterelnök követte, aki mai napig az ország vezetıje. A strukturális reformok átvizsgálásánál számos probléma merült fel, többek között az egyenlıtlenség kérdése is. Ennek hatására a kormány ugyan elkötelezte magát a változások mellet, de a felmerült különbségek okát is a reformokból gyökerezteti. Az ország ma nehéz helyzetben van. Az gazdaság jelenlegi újjáéledésének következtében, a reformok szükségességérıl egyre kevesebbet beszélnek, és azt állítják, hogy az ország egyensúlyban van. Viták ugyan vannak arról, hogy a változások szükségesek-e, és mekkora mértékben kell átvenni az amerikai vagy az angolszász modell sajátosságait. A Keizai Doyukai alelnöke szerint az angolszász modell elsajátítására szükség van, de csakis a japán modellel vegyítve, és Japánnak hagyni kell megtalálni a saját maga stílusát. A Nippon Keidanren, a nagyvállalatok szövetsége például a reformok ellen van. A japán vállalatok olyanok, mint a szociális intézmények. Ezzel szemben az angolszász típusú vállalatok pénzcsináló gépek, amiket szabadon lehet adni-venni. Valahol a kettı között kellene megtalálni a helyes utat. Mindenesetre Japán az elkövetkezı években bizonytalan pontja lesz a világnak.

3. A jövıre nézve

2005-ben hozta nyilvánosságra a Gazdaság- és Pénzügypolitikai Tanács 2030-ig elıre tekintı jövıképét, még a Koizumi kormány (2001-2006) idején. A dokumentumon fél évig dolgozott együtt a kormány magánszektorbeli szakértıkkel. A tanulmány célja az volt, hogy a gazdaság rövid távú stabilizálására támaszkodva olyan átfogó stratégiát fogalmazzanak meg, amely alapját képezheti az ország hosszú távú nemzetközi versenyképességének. A tanulmány az akkori helyzetre, mutatókra támaszkodva, úgy ítélte meg, hogy a lakosság száma jelentısen csökkenni fog, és 2030-ra a lakosság 1/5-e 74 évesnél idısebb lesz. A gazdaság stagnálásának és az életszínvonal csökkenésének elkerülése érdekében, ki kell használni az idıs emberekben és a foglalkoztatásban a mai napig nem kellıen megbecsült nıi munkaerıt, meg kell akadályozni, hogy a fiatalok külföldön keressenek jobb érvényesülési lehetıségeket. (Hernádi, 2005) A tanulmány szerint nyitni kell majd a külvilág felé, több külföldi tıkét és munkaerıt kell az országba vonzani, magának a nemzetnek is még nyitottabbá és kreatívabbá kell válni. Ahhoz, hogy az éves növekedést 1,5-2% körül tudják tartani, a globalizáció 44

elınyeit maximálisan ki kell használni, új rendszereket kell kifejleszteni, amelyek által új értékek jöhetnek létre, és fenn kell tartani a növekvı termelékenységen alapuló növekvı nemzeti jövedelmet. Nyitni fog az ország a külföldi munkavállalók felé, és egyre több japán fog majd külföldi tulajdonú vállalatnál elhelyezkedni.

A jelenlegi gazdasági helyzet és a 2005-ben készült tanulmány összehasonlításával észre vehetjük, hogy a 2005-ben az akkori mutatók alapján megjósoltak kezdenek bekövetkezni, és a felmerülı problémákat nem orvosolják még mindig kellıképpen. Pedig már 2005-ben elıre látták, hogy mi okozhat kellemetlenséget a gazdaság fejlıdésében. Már akkor látták, hogy a nıi munkaerıre szükség lesz, ha fenn akarják tartani a gazdasági növekedést. 2005-ben a kormány megegyezett abban, hogy növelni fogják a nıi felsı vezetık számát a kormányzati szektorban. A fı cél az volt, hogy a jelenlegi 21,5%-os szintrıl 2020-ra 30%-ra emeljék a nıi képviselık és kormányzati szerveknél tevékenykedık arányát. A kormány segítséget nyújt majd a dolgozó anyáknak, hogy megállítsák a munkaerı folyamatos csökkenését. A tervek között szerepelt továbbá az is, hogy egyre több nıt nevezzenek ki menedzseri pozícióba. A menedzsereknek csak 9%-át alkotják nık Japánban, míg az Egyesült Államokban ez az arány 46%. A kormányzat ösztönözni fogja a vállalatokat, hogy újra alkalmazzák azokat az anyákat, akik gyermekük születésekor hagyták el a céget, és nem tértek vissza. 2005ben az anyák 2/3-a nem tért vissza munkájához gyermekszülés után. Az új célok megerısítették a 2000-ben bevezetett Nemek Közötti Egyenlıség Alaptörvényét, amelynek segítségével a nık ellen irányuló szexuális diszkriminációt és zaklatásokat kívánják csökkenteni. Ösztönözni fogják a nıket, hogy saját vállalkozást alapítsanak. 2005-ben Koizumi miniszterelnök kijelentette, hogy olyan nemi diszkriminációtól mentes társadalmat akar teremteni, ahol a férfiaknak és nıknek egyaránt lehetnek álmaik és vágyaik, amiket meg is valósíthatnak egyéniségük és képességeik felhasználásával.

45

VIII. Záró gondolatok A változások egyre jobban megfigyelhetık, érezhetık Japánban. Ahhoz, hogy érdemben is változzanak a dolgok, elıbb a fejekben kell rendet tenni. Újra kell értelmezni a konfuciánus hagyományokat, amire az ország épül. Nem kell ıket sutba vágni, csak a modern kor követelményeinek megfelelıen, gazdasági szempontokat is figyelembe véve, de az emberi kapcsolatokat nem háttérbe helyezve kell újító szándékkal fellépni. A társadalom magja a család, ami minden változás helyszíne. Én vallom azt a nézetet, amely szerint alapvetıen azok vagyunk, amit otthonról hozunk magunkkal, a külsı környezet formál minket ilyen-olyan irányba, de nem fordít ki önmagunkból. Az alapvetı értékeket, hagyományokat a közvetlen környezetünk, vagyis a családunk tanításai alapján szívjuk magunkba. Jellemünk változhat, de az általunk fontosnak tartott értékek az idı elırehaladtával is azonosak maradnak. Persze sok mindent befolyásol a személyiségünk, hogy mennyire vagyunk határozottak, határozatlanok, bízunk-e önmagunkban, kitartunk-e valami mellett, van-e akaraterınk, lelkileg elég erısek vagyunk-e, mennyire vagyunk befolyásolhatók. A japán nık legalapvetıbb problémája a befolyásolhatóságuk, és gyengeségük. Nem elég határozottak,

túl

gyermekkoruktól

bizonytalanok.

De

fogva

tanítják

azt

miért

is

lennének

nekik,

hogy

azok,

amikor

már

alkalmazkodjanak,

engedelmeskedjenek, hódoljanak be, maradjanak a háttérben, feleljenek meg az elvárásoknak, a szabályok szerint éljenek, ne szabad akaratuk szerint cselekedjenek. İk nem tehetnek meg olyan dolgokat, amik mások számára teljesen természetesek. A családok konzervatív szemlélete, és erıs ragaszkodása a hagyományokhoz oda vezet, hogy az önálló akarat teljesen megszőnik létezni. Követik azt az utat, amit a társadalom, de azon belül is a szülık kijelöltek nekik, mint azt Kuniko esetében is hallhattuk. Nem állnak ellen, majd amikor férjhez mennek ugyanígy élnek tovább, csak akkor már nem apjuknak, hanem férjüknek engedelmeskednek. Ezért van szükség a társadalom szemléletében alapvetı változásokra. Az hogy tiszteljük a családunk, az idısebbeket, a fınökeinket az normális dolog, de ne azért tegyük, mert ez az elvárás. Azért tegyük, mert így érzünk. A szülıknek hagyni kell, hogy gyermekeik megvalósítsák önmagukat. Liberálisabb szellemben kellene ıket nevelni, gondolkodásra, véleményalkotásra ösztönözni. Meg kell engedni, hogy kitőnjenek a többiek közül, hogy kreatívak legyenek. Ezzel

46

elérkeztünk egy újabb problémához, az oktatási rendszerhez. Az oktatási rendszert is meg kell reformálni, a „magolásra sarkalló tanításról” át kell állni a gyakorlatban is hasznosítható tudás átadására. Változásra van szükség a társadalom részérıl a nıkkel szemben támasztott elvárásokkal kapcsolatban. A nıknek választani kell aközött, hogy gyermeket szülnek vagy dolgoznak, mert túl nagy elvárásokat támaszt a társadalom az anyákkal szemben és túl nagy elvárásokat támasztanak a cégek a munkavállalóikkal szemben. Ezalatt nem csak a nıkre gondolok. Az, hogy a férjek csak a cégnek élnek, alig látják családjukat, és ezáltal minden a nıkre hárul, nem normális. A férfiakat tartják munkaerınek, a nıket anyának, feleségnek. Amíg nem vetkızik le ezeket a berögzült nézeteket, addig nehéz lesz a változás, ami már úttörı cipıben jár, lassan bontakozik ki. Amíg nem kezelik egyenlı partnerként, értelmes lényként a nıket, alkalmazásuk, ha nem is lehetetlen, de nehéz lesz. A felsıfokú végzettséggel rendelkezı nık szívesebben vállalnak munkát külföldi cégeknél, mert ott számukra megfelelı körülmények között dolgozhatnak. Munkájukat nyugodtan végezhetik, nem kell mindennap a kollégák lenézı magatartásával szembesülniük, nem férfi kollégáik kiszolgálói, hanem önálló gondolkodó lények, akiknek csak feladataikra kell koncentrálni. A munkahelyen való bánásmód, elismerés fontos szerepet játszik az egyén teljesítményében, aminek késıbbi elıléptetését köszönheti. Ha folyton harcolni kell a „fennmaradásért”, sok energiát kell fordítani lényegtelen küzdelemre, csökken a teljesítmény, nem halad elıre a vállalkozás. Ez negatív hatással lesz a gazdaságra. Arra a gazdaságra, ami egyébként is rosszabb napjait éli. A társadalom elöregedésével és a születésszám csökkenésével csökken a munkaerı is. Ezért elıbb utóbb elengedhetetlen lesz a nık alkalmazása. İk még „kiaknázatlan forrás”, de dolgozni akarnak, okosak, értelmesek, képzettek, nyelveket beszélnek,

jó

vezetıi

képességekkel

rendelkeznek,

többre

alkalmasak,

mint

fénymásolás. 2005-ben is még hangzottak el olyan vélemények, mi szerint a nık munkába állása romokba dönti a családi és a közösségi életet. Az elırejelzések ellenére, a cégek 63%-a még mindig nem tervezte, hogy nıi munkaerıt alkalmazzon. Ilyen hozzáállás mellett az ország nem tud elırehaladni. A nık számára meg kell teremteni a megfelelı élet- és munkahelyi körülményeket. Ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára, és csak a munkavállalásra bátorítani – errıl még szó sincs – hanem a gyermekvállalás is alapvetı kérdés kell, hogy maradjon. Ösztönözni kell a gyermekvállalási hajlandóságot is, különben szépen lassan elfogy a társadalom. Az elırejelzések alapján az elkövetkezı ötven évben 30 millió fıvel fog csökkeni az 47

összlakosság. Ahhoz, hogy gyermeket tudjon vállalni egy család és a nık munkát is tudjanak vállalni, bölcsıdékre, óvodákra van szükség, de legfıképp az elvárások csökkentésére. A munkahelyeken kedvezıbb foglalkoztatási modellt kell bevezetni nık és férfiak számára egyaránt. A férfiak támogatják barátjuk vagy ismerısük feleségének munkavállalási törekvéseit, de titkon még mindig azt remélik, hogy az ı feleségük otthon marad. Ezen a téren is változásra van szükség. A férfiak eddigi életében a munkahelyük állt az elsı helyen. A családjuk ugyanannyira fontossá kell, hogy váljon, ki kell venni részüket az otthoni teendıkbıl, a gyermeknevelésbıl, hogy az asszonyok is dolgozhassanak. A vállalatoknak kedvezıbb munkafeltételeket kell biztosítani a férfiak számára is, hogy mindez megvalósulhasson. Lehetıséget kell biztosítani a külföldi vállalatvezetési modellek tanulmányozására, külsı munkaerıt kell alkalmazni, akik valami újjal gazdagítják a vállaltokat, a társadalmat. A nıi munkavállalók részesedése a teljes foglalkoztatottak felét sem éri el. Az elkövetkezendı években ezt az arányt fel kell tornászni legalább 60-70%, hogy a gazdaságnak esélye legyen a felzárkózásra, a fejlıdésre, a külföldi piacok meghódítására, versenyképességének növelésére. A nıkre szükség van, most már nem csak másodrendő szereplıként, hanem aktív dolgozóként is.

48

Irodalomjegyzék Blahó Ágnes Az elpazarolt tudás – A japán nık képzettek, de még mindig nehezen érvényesülhetnek. Népszabadság 2005. november 29. http://nol.hu/cikk/385685/ 2008. április 18. 9:56 Condon, Jane A half step behind – Japanese women today (Egy fél lépés hátra – Japán nık ma) Charles E. Tuttle Company, Inc Tokyo, Japan, 1991 350p Fazekas Károly – Oszvald Éva Növekvı munkanélküliség, rugalmasabb munkaerıpiac – A japán stílusú foglalkoztatási modell átalakulása Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek 1999. december, 35p Going hybrid (Hibriddé válva) The Economist Business in Japan 2007. november 29.www.economist.com/specialreports/displaystory.cfm?story_id=10169948 2008. május 8. 18:57 Hidasi Judit Értékválság és értékváltás Japánban Terebess Ázsia E-Tár www.terebess.hu/keletkultinfo/hidasij.html 2008. május 6. 9:42 Hidasi Judit Oktatás japán módra Ezredvég XIII. évfolyam 12. szám 2003. december www.terebess.hu/keletkultinfo/hidasij.html 2008. május 6. 9:59 Hernádi András Japán jövıképe a 21. századra MTA-VKI 2005. június 3. 103. szám Iwao Sumiko The Japanese woman – Traditional image and changing reality (A japán nı – Hagyományos arculat és a változó valóság) Macmillan, Inc. New York 1993 304p Kozák Gyula – Ferber Katalin A felkelı nap árnyéka Balassi Kiadó Budapest, 2005 220p Marosi Miklós Távol-keleti menedzsment Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1997 198p Pagony Mónika A nık társadalmi, politikai, gazdasági, és kulturális szerepe Japánban 2002 Shimoda, Ken Family and Economy (Család és gazdaság) 2001 www.members.aol.com/kenshimoda/Mcurve.PDF 2008. május 7. 10:11 Still work to be done Japan’s labour market becoming more flexible, but also more unequal (Még mindig akad tennivaló – Japán munkaerıpiaca egyre rugalmasabb, de még mindig egyenlıtlen) The Economist Business in Japan 2007. November 29. www.economist.com/specialreports/displaystory.cfm?story_id=10169940 2008. május 8. 19:13 Süveges Éva Változások a hagyományos japán értékrendben, különös tekintettel a nık helyzetére Demográfia 40.ÉVF. 2-3. szám Budapest, 1997 pp 210-254

49

www.cao.go.jp/index-e.html 2008.május 1. 0:44 www.cao.go.jp/keizai/index-e.html 2008.május 1. 0:32 www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ja.html 2008.május 2. 11:26 www.esri.cao.go.jp/jp/sna/qe074-2/rnen.pdf 2008.május 11. 13:31 www.jiwe.or.jp/english/situation/working.html www.meti.go.jp/english/statistics/index.html 2008. április 30. 23:42 www.mhlw.go.jp/english/index.html 2008 május 1. 0:55 www.stat.go.jp/english/data/roudou/154.htm 2008. május 1. 0:21 www.tradingeconomics.com/Economics/GDP-Growth.aspx?Symbol=JPY 2008. május. 14. 0:11

50