A hepatitis C patogenezise és a HCVfertozöttség

A hepatitis C patogenezise és a HCVfertozöttség kimutatásának új módszere

Ph.D. értekezés tézisei

Dr. Lotz Gábor

Témavezeto: Prof. Schaff Zsuzsa

Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar II. Pathologiai Intézet

2003.

Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, Patológiai Tudományok

BEVEZETÉS, CÉLKITUZÉSEK A vírushepatitis jelentos közegészségügyi probléma világszerte. A Föld népességének kb. 5%-a – 350 millió ember – krónikus hepatitis B vírus (HBV) és kb. 3% (170-200 millió) krónikus hepatitis C vírus (HCV) hordozó. Általánosan elfogadott és saját korábbi eredményeink által is megerosített,

hogy

a

hepatitis

C

patogenezisében

az

immun-

pathomechanizmusú hepatocyta károsodás, valamint virális hatás ra az apoptosis, sejtproliferáció egyensúlyának megváltozása, és genomiális instabilitás létrejötte játszhat szerepet. Ennek megfeleloen a krónikus C hepatitis

gyakran

májcirrhosis

illetve

hepatocellularis

carcinoma

kialakulásához vezet. A vérkészítmények ellenorzésével és védooltás alkalmazásával a HBV-vel való iatrogén fertozodés nagy biztonsággal megelozhetové vált. A HCV esetében azonban védooltás nem áll rendelkezésünkre, és relatíve hosszú a humorális immunválasz kialakulásához szükséges idotartam, ami alatt

a

rutin

szurésre

használt,

antitest-kimutatáson

alapuló

vizsgálómódszerek nem képesek detektálni a kórokozó jelenlétét. Másrészt a krónikus HCV fertozés az esetek egy részében csak kismértéku viraemiával jár, és mivel a jelenleg rutin diagnosztikában használt legszenzitívebb nukleinsav detektálási módszerek érzékenységi küszöbe sem alacsonyabb kb. 100 víruskópia / ml-nél, így nagy igény van az eddigieknél érzékenyebb HCV diagnosztikai eljárások kifejlesztésére, és az erre irányuló erofeszítések egyben rendkívül érdekes és ígéretes kutatási területeket is jelentenek. Szintén jelentos eredményeket tartogathat az a kutatási irány, amely arra keresi a választ, hogy a HCV és a gazdaszervezet közötti bonyolult kapcsolatban mely sejttípusok vesznek részt az eddig ismerteken (pl. hepatocyta, lymphocyta) kívül, hiszen ezen ismereteink további bovítése mind

a

diagnosztikai,

mind

a 2

terápiás

lehetoségek

bovítését

eredményezheti. Munkacsoportunk ilyen irányú kutatásai azon a korábban leírt tényen alapultak, hogy a teljes vér jelentosen több HCV RNS-t tartalmaz, mint a plazma, és ugyanakkor tisztázatlan volt, hogy a vér mely része szolgál a vírus elsodleges forrásaként. A fehérvérsejtek lehetséges forrásai a HCV-nek, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy mennyiségüknél fogva a teljes vér viralis RNS tartalmának csak kis részét hordozhatják. Ennek megfeleloen célul tuztük ki: -

a HCV-fertozés következtében kialakuló májbetegség pathomechanizmusának részletesebb megismerését,

-

ezen belül a vér alakos elemei közül az eddig ilyen tekintetben nem vizsgált vörösvértestek HCV-hordozó képességének tanulmányozását,

-

ehhez a HCV kimutatására képes RT in situ PCR technika kifejlesztését, beállítását,

-

miután sikeresen detektáltuk a vírust HCV-fertozött betegek erythrocytáiban, in vitro inokulációval a HCV-vörösvértest kapcsolat további vizsgálatát,

-

a HCV vörösvértestekbe történo internalizálódásának igazolását lézeres pásztázású confocalis mikroszkópiával,

-

a késobbiekben az erythrocytákon végzett RT in situ PCR alapú HCVkimutatási módszerünk tesztelését nagyszámú HCV -fertozött betegen, összehasonlítva a rutin diagnosztikában használt folyadék-fázisú RTPCR-alapú módszerrel.

VIZSGÁLATI MINTÁK ÉS MÓDSZEREK A krónikus hepatitis C pathomechanizmusa: Krónikus hepatitis C-ben szenvedo betegek májbiopsziás mintáin CD4+ és CD8+ T-sejtek, B-sejtek, Fas/Apo1 receptor és Fas ligand (FasL) immunhistochemiai kimutatása, valamint ApopTag® Peroxidase In Situ Apoptosis 3

Detection Kit-tel az apoptosis detektálása történt. Továbbá a HCV NS4 kimutatását végeztük DBA C 288 (IgG1) (Diagnostic Brokers Associated; Milan, Italy) valamint ? -HCV 11-055 (IgG1) és ? -HCV 11-056 (IgG2b) (Argene - Biosoft; Varilhes, France) monoclonalis egér antitestekkel, és a HCV core protein detektálása MAb 598 PF (IgG1) (Labometrics s.r.l.; Milan, Italy) monoclonalis egér antitesttel (arannyal jelölt szekunder antitest, ezüstözéses erosítésu elohívás). A hepatitis C vírus kimutatása erythrocytákban: Betegek és kontroll személyek : 105 krónikus hepatitis C-ben szenvedo és emiatt

hepatológiai

gondozásban

részesülo

beteg

vérmintája

került

feldolgozásra, akiknek HCV fertozöttsége 6-12 hónappal ezen vizsgálatsorozatba bevonásuk elott igazolódott. Negatív kontroll mintaként 12 egészséges egyén vérmintája szolgált. További kontrollként 8 nem-HCV eredetu májbetegségben szenvedo, HCV negatív beteg (közte egy hepatitis B fertozött) vérmintáját dolgoztuk fel. Minta-elokészítés: 4 ml vénás vér került levételre minden HCV fertozött betegtol és kontroll személytol EDTA-s vérvételi csobe. Párhuzamosan vett nem-alvadásgátolt vérmintát is feldolgoztunk egyes esetekben szérum kinyerése

céljából.

Kódszám

szolgált

azonosítóként,

biztosítva

a

befolyásmentes értékelést. A plazmát/szérumot lefagyasztva tároltuk. A vörösvértesteket

(vvt -eket)

4%-os

paraformaldehidben

(pH

7.4),

szobahomérsékleten 20 percig fixáltuk, majd silane-al bevont tárgy lemezen 1x1 cm-en szétterítve szárítottuk. RT in situ PCR („erythrocyta-PCR”): A HCV genom legkonzervatívabb része,

az

5’

UTR

regió

szolgált

célszekvenciaként

a

HCV

RNS

kimutatásához. Permeabilizálás, majd proteolitikus emésztés és 12 órás DNáz emésztés után a virális RNS -t cDNS-sé írtuk át M-muLV reverz transzkriptázzal a vörösvértest-keneteken. Az amplifikálásnál hot start és 3 perces kezdo denaturációs lépés után 20 ciklus következett; 1 perc 4

denaturáció (94 °C), 1 perc annealing (55 °C), és 1 perc elongáció (72 °C). A

párolgás

megakadályozására

Self-Sealing

reagenst

alkalmaztunk.

Ezután a nem-specifikus PCR-termékek eltávolítására speciális mosást alkalmaztunk, konjugált

majd

a

digoxigenin-jelölt

anti-digoxigenin

antitestekkel

amplikonokat detektáltuk.

fluoresceinnel Az

eredményt

kenetenként 300 erythrocyta leszámolásával, szemikvantitatívan adtuk meg. Folyadék fázisú RT-PCR („szérum-PCR”): Minden HCV -fertozött beteg valamint a kontroll személyek esetében az erythrocyta-PCR-hoz is használt vérmintából kinyert plazmán, vagy ugyanazon alkalommal vett nemalvadásgátolt vérmintából kinyert szérumon folyadék fázisú RT-PCR-t (Amplicor Hepatitis C Virus Test) végeztünk a HCV kimutatására. Lézeres

pásztázású

Vizsgálataink

során

confocalis

mikroszkóppal

végzett

egymástól

0.1–0.3

vertikális

µm

vizsgálatok : távolságra

elhelyezkedo horizontális síkokban végigpásztázva a minta kiválasztott részletét megkaptuk ezen síkok képeit, majd a horizontális pásztázás adataiból digitálisan rekonstruáltunk egyes ve rtikális átmetszeteket is. Az erythrocyta – HCV interakció in vitro modellje: Egészséges kontroll személyek vörösvértestjeit reszuszpendáltuk sejttenyészto médiumban, majd HCV -fertozött betegek egybegyujtött vérplazmáját használtuk fertozo inokulumként. Harminc másodperccel az inokulálás után mintavétel történt az esetleges specifikus, azonnal kialakuló HCV -erythrocyta kapcsolat vizsgálatához. A többi erythrocytát tovább inkubáltuk 12 órán át a fertozo plazmával, majd az inokulumot kimostuk. Az inkubálást tovább folytattuk, és 24 órával illetve 8 nappal a beoltás után mintát vettünk. Mindhárom idopontban

vett

mintából

vörösvértest-keneteket

erythrocyta-PCR-t végeztünk.

5

készítettünk

és

EREDMÉNYEK A krónikus hepatitis C pathomechanizmusa: A gyulladásos infiltrátumban a cytotoxicus T-sejtek predominanciája, valamint ezen lymphocyták és a hepatocyták szoros asszociációja volt megfi gyelheto. A Fas/FasL rendszer expressziójának fokozódására és a hepatocyták pusztulásának apoptotikus útjára az elsok között hívtuk fel a figyelmet. Szintén az elsok között tudtuk a HCV-t kimutatni formalin fixált, paraffinba ágyazott májbiopsziás anyagból (core- illetve többféle NS4-elleni primer antitest segítségével, immun-arany módszerrel). A core és NS4 fehérjék citoplazmatikus lokalizációt mutattak. A hepatitis C vírus kimutatása erythrocytákban: Az

erythrocyta-PCR-ok

fluoreszcens

mikroszkópos

vizsgálatának

eredményei: A 125 vizsgált egyén (105 HCV-fertozött beteg, 20 kontroll) közül 99 HCV-fertozött vörösvértest-keneteiben sikerült kimutatni a HCV genomiális RNS-ét, míg a 8 egyéb májbetegségben szenvedo és 12 egészséges kontroll személy mindegyike negatív volt. Ezen eredmények a következo táblázatban láthatóak összesítve. HCV esetek (105)

erythrocyta erythrocyta erythrocyta erythrocyta Kontroll erythrocyta – + + – – esetek szérum szérum szérum szérum szérum (20) – + – + –

Esetszám

78

21

1

5

Esetszám

20

Százaléko s arány

74,3 %

20 %

0,9 %

4,8 %

Százaléko s arány

100 %

A fluoreszcens mikroszkópos vizsgálat során a fertozött vvt -eken észlelt pozitivitás – amely a HCV RNS-bol erythrocyta-PCR-ral amplifikált terméknek felel meg – morfológiailag nagy változatosságot mutatott. Helyenként változó vas tagságú zöld sávként vagy ívelt formaként jelent 6

meg, míg másutt inkább pontszeru volt a szignál. Elhelyezkedését tekintve többnyire a vvt -ek perifériájára lokalizálódott, illetve membrán-asszociáltnak tunt. Egyes vvt -eken a sejtfelszínrol eloemelkedo gömbszeru illetve vezikuláris fluoreszcens szignálok is láthatóak voltak. A pozitív erythrocyták aránya általában 10% –80% között változott. Vörös vértestektol függetlenül elhelyezkedo zöld fluoreszcenciájú precipitátumok is megfigyelhetoek voltak, melyeket háttérként értékeltünk. Ezeknek a vvt -ekhez viszonyított aránya egyszer sem haladta meg az 5%-ot, ezért az erythrocytákon látható szignálok tekintetében is ezt határoztuk meg küszöbértékként: csak akkor értékeltük pozitívnak a kenetet, ha a pozitív vvt-ek aránya 5% felett volt. A kontroll csoport vvt-keneteiben nem voltak megfigyelhetoek a pozitív esetekben

az

erythrocytákon

észlelt,

specifikusnak

értékelt

zöld

fluoreszcens jelek. Szérum-PCR

eredmények :

Az

erythrocyta-PCR-okkal

párhuzamosan,

ugyanazon vérmintákból elvégzett szérum-PCR vizsgálatok 79 esetben igazolták HCV jelenlétét, míg 26 esetben (beleértve a 20 kontrollt is) negatív eredményt adtak. Confocalis mikroszkópos eredmények : A confocalis mikroszkóppal készült horizontális metszeteken az amplifikált virális RNS-nek megfelelo, zöld fluoreszcenciájú, specifikus jelek voltak megfigyelhetoek az erythrocyták területén, többnyire a sejthatárokhoz közel. A vörösvértestek vertikális metszetein

jól

citoplazmába

látható is

volt,

hogy

beterjed,

sot

a

pozitivitás esetenként

egyes

helyeken

egyértelmuen

a a

plazmamembrántól függetlenül helyezkedik el, ami a vírus internalizációs képességét igazolja. A HCV-erythrocyta kapcsolat in vitro vizsgálatának eredményei: A HCVRNS már a 30 másodperc után is kimutatható volt az erythrocyták felszínén, mint multiplex, pontszeru, zöld fluoreszcenciájú specifikus szignál.

24

óra

elteltével

a

sejtfelszíni 7

pozitivitás

mellett

már

intracitoplazmatikus lokalizációban is megjelent a vírus, a sejthatárok közelében látható, változó nagyságú, pontszeru specifikus szignálok formájában. 8 nap után a vvt-ekben egygócú, de relatíve nagy kiterjedésu, excentrikusan elhelyezkedo, szabálytalan alakú pozitivitást észleltünk, ugyanakkor az erythrocyta felszínén nem volt látható specifikus szignál.

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE Eredményeink megerosítették, hogy a HCV valószínuleg immunpathomechanizmusú májkárosodást okoz. Erre utalt krónikus C hepatitisben a cytotoxicus lymphocyták jelenléte és hepatocytákkal való szoros kapcsolata, valamint a Fas/FasL rendszer expressziójának fokozódásával kísért apoptotikus májsejt-pusztulás. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a plazma/szérum HCV negativitása (folyadék fázisú PCR-al) nem feltétlenül jelenti a teljes vér HCVmentességét, mivel a teljes vér HCV -tartalma magasabb, mint a vér különféle alakos elemei és a plazma összesített HCV-mennyisége. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a plazmához képest a teljes vérben talált HCV RNS -többlet intracelluláris illetve az alakos elemek felszínéhez asszociált vírustartalomnak felelhet meg. Minthogy ez a vírustöbblet igen jelentos mértéku, ezért elképzelhetetlen, hogy kizárólagosan a HCV -fertozött fehérvérsejtek legyenek a vírushordozók, mivel ehhez a vé rben sokkal nagyobb számban jelen lévo sejtes elem szükséges. A vörösvértestek viszont megfelelnek ezen feltételezett sejtes hordozó kritériumainak, és ilyen szerepüket igazolják saját eredményeink is. Az elozoekben tárgyaltakból következoen a standard HCVdetektáló módszerek számára a vér sejtes elemeiben illetve azok felszínéhez asszociáltan található hepatitis C vírus kimutathatatlan marad. Ennek megfeleloen az alakos elemekben vagy azokhoz kötodve jelen lévo 8

HCV kimutatására is képes módszerek nagyobb szenzitivitással bírhatnak, mint a rutin diagnosztikában is használt szérum/plazma folyadék fázisú PCR („szérum-PCR”). Saját eredményeink is ezt támasztják alá, mivel 105 krónikus HCV-fertozött betegbol 99 bizonyult a vörösvértesteken végzett RT in situ PCR technikával („erythrocyta-PCR”) HCV pozitívnak, míg szérum-PCR-ral csak 79 esetében volt igazolható a fertozés. Mind a 21 erythrocyta-PCR pozitív / szérum-PCR negatív vérminta interferon-kezelt betegbol

származott,

akiknél

a

kezelés

hatására

a

szérum-PCR

érzékenységi határa alá csökkent a plazma/szérum HCV -tartalma. Az erythrocyta-PCR

azonban

ezen

esetekben

is

biztosította

a

vírus

kimutathatóságát. Ugyanis a folyadék fázisú PCR technikával ellentétben az in situ amplifikálás során az amplikon nem hígítódik ki, hanem a képzodés helyén maradva jelentosen nagyobb lokális koncentrációt ér el, ami még alacsony virális kópiaszám esetén is biztosítja a detektálhatóságot (különösen fluoreszcens jelölés használatával). Míg a folyadék fázisú technika általában csak 100 víruskópia/ml felett ad (megbízhatóan) értékelheto eredményt, addig az in situ módszer 1-5 víruskópia/sejt kimutatását már lehetové teszi. Másrészt az erythrocyta-PCR a vérben található HCV-tartalomnak egy olyan részét detektálja, ami a szérum-PCR számára rejtve marad. A fertozoképes vérplazmában a HCV egyrészt az LDL (low density lipoprotein) frakcióval asszociálva található, és van egy surubb vírusfrakció is, amelyben HCV—anti-HCV komplexek találhatóak, mivel a HCV erosen lipofil envelopja a vírust lipoproteinekhez és lipoprotein-immunkomplex aggregátumokhoz kapcsolhatja. A keringo immunkomplexek kapcsolódni képesek

az

erythrocytákhoz.

Valószínusítheto,

hogy

a

saját

vizsgálatainkban a HCV-pozitív erythrocyta-PCR-ok esetében észlelt, extracellularis elhelyezkedésu, de gyakran a vvt-ek felszínéhez asszociálódó, eros pozitivitást mutató particulumok HCV-immunkomplex precipitátumok9

nak felelhet nek meg. Az in vitro HCV -erythrocyta kapcsolódás esetén hasonló jellegu pozitivitás volt megfigyelheto a vvt-ek felszínén. A vírus specifikus (receptor-mediált) kötodését támasztja alá, hogy ezen in vitro tesztben a HCV-erythrocyta kapcsolat már harminc másodperc után létrejött, és a szignálok elhelyezkedése hasonló volt egyes receptorok esetében leírt inhomogén sejtfelszíni eloszláshoz. Jelenlegi ismereteink alapján nem eldöntheto, hogy a vírus intakt marad-e a vörösvértestekhez kötodés és internalizáció során. Ha igen, a vörösvértestek a vér belso HCV-tároló- és -rejtohelyeként muködhetnek, ahonnan kiszabadulva (pl. az erythrocyta elöregedése és lebomlása kapcsán) a vírus reaktiválódhat. Másrészt ha a HCV a kapcsolódás illetve az internalizáció során irreverzibilis kötésbe kerül, vagy integritása sérül, akkor ezen folyamat a szervezet víruseliminációs stratégiájának részét képezheti.

KÖVETKEZTETÉSEK 1. A HCV által okozott májkárosodás immun-pathomechanizmusú. Az ebben szerepet játszó Fas/FasL rendszer expressziójának fokozódására és a hepatocyták pusztulásának apoptotikus útjára az elsok között hívtuk fel a figyelmet. 2. A vér HCV -tartalma részben az erythrocytákhoz kapcsoltan található. Ezt elsoként igazoltuk, vörösvértest keneteken végzett RT in situ PCR módszer segítségével. 3. A jelenleg rutin diagnosztikában alkalmazott, folyadék fázisú RT-PCRalapú Amplicor HCV teszt a krónikus hepatitis C miatt hepatológiai gondozásban részesüloknek csak mintegy 75%-ában képes kimutatni a HCV -t (valószínusítheto, hogy ez a kezeltekben bekövetkezo virális kópiaszám-csökkenéssel függ össze) 10

4. A vörös vértesteken végzett RT in situ PCR (erythrocyta-PCR) a folyadék fázisú technikánál jóval érzékenyebben képes kimutatni a HCV -t, mivel az Amplicor teszt 75%-os eredményességével szemben a vizsgált krónikus hepatitis C-ben szenvedo betegek 94%-ában adott pozitivitást. 5. A vörösvértestek számát és pozitivitásuk arányát tekintve valószínusít heto, hogy a HCV egyik fo rezervoir-ja a vérben az erythrocyta-frakció. 6. A lézeres pásztázású confocalis mikroszkópiával kapott eredményeink alapján a HCV képes internalizálódni is a vörösvértestekbe. 7. Az in vitro inokulációs vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a HCV -erythrocyta kapcsolódás specifikus (receptor mediált) lehet. 8. További vizsgálatok szükségesek a HCV-vörösvértest kapcsolódás pontos mechanizmusának, és a folyamat biológiai jelentoségének tisztázására.

Az értekezés alapjául szolgáló közlemények: I. Könyvfejezetek 1.

Schaff Zs, Lotz G, Eder G, Schulte-Hermann R: Pathomorphology and apoptosis in viral hepatitis. In: Therapies for Viral Hepatitis. Schinazi RF, Sommadossi JP, Thomas H (eds.) Int. Med. Press Ltd., London 1998., pp.77-86.

2.

Schaff Zs, Lotz G: A máj anatómiája és pathologiája. In: Hepatologia. Fehér J, Lengyel G (szerk.), Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 2001., pp. 121-150.

3.

Simon S, Lotz G, Kury F, Reipert B, Steinkasserer A, Eibl MM et al.: In situ localization of PCR-amplified hepatits C virus RNA on human erythrocytes. In: Frontiers in viral hepatitis. Schinazi R, Rice C, Som-

11

madossi JP (eds.) Elsevier Science, Amsterdam, New York, London 2003. In press. II. Lektorált publikációk 1.

Schaff Zs, Lotz G, Schulte-Hermann R: Pathomorphological characteristics and pathogenesis of viral hepatitis. Pathology & Oncology Research 2:132-143, 1996.

2.

Schaff Zs, Lotz G, Eder G, Schulte-Hermann R: Pathogenesis and apoptosis in viral hepatitis. Antiviral Therapy 1(Suppl. 3):25-32, 1996.

3.

Lotz G, Kiss A, Schaff Zs: TGF ?1 jó- és rosszindulatú májdaganatok ban. Magyar Onkológia 40(4):163-168, 1996.

4.

Schaff Zs, Lotz G, Jármay K: A vírus hepatitis patológiája és patogenezise. Orvosi Hetilap 138(22)(Suppl. I.):1459-1462, 1997.

5.

Lotz G, Koltai P, Schaff Zs: Giant cell hepatitis in adults. Pathology & Oncology Research 3:215-218, 1997.

6.

Kiss A, Szepesi Á, Lotz G, Schaff Zs: Expression of transforming growth factor alpha in hepatoblastoma. Cancer 83: 690-697, 1998. IF: 3.660

7.

Lotz G, Kiss A, Kaposi Novák P, Sobel G, Schaff Zs: Hepatitis viruses and hepatocarcinogenesis. Journal of Physiology (Paris) 95:417-422, 2001. IF: 0,862

8.

Kiss A, Lotz G, Kaposi Novák P, Schaff Zs: Hepatitis vírusok és hepatocarcinogenesis. Orvosi Hetilap 143: 83-86, 2002.

9.

Lotz G, Szalay F, Firneisz G, Abonyi M, Lengyel G, Telegdy L, Ibrányi E, Nemes B, Kury F, Schaff Zs, Simon S: Localization of hepatitis C virus RNA on human erythrocytes by RT in situ PCR technique. Scandinavian Journal of Gastroenterology 37(5):578-84, 2002. IF: 1,847

12

III. Abstractok 1.

Mester P, Lotz G, Szalay F, Schaff Zs: Grading and staging of chronic hepatitis and its correlation with transforming growth factor ?1. 37th Annual Meeting of Gastroenterology; Balatonaliga 30. May, 1995.

Z Gastroenterol 33:288(abstr. 88.), 1995. 2.

IF: 0,887

Schaff Zs, Kiss A, Lotz G, Nagy P: Transforming growth factor ? 1 in liver tumors. X. International Congress of Liver Diseases. Acute and chronic liver diseases ? Molecular biology and clinics. Basel Liver Week 19-21.Oct.1995.

3.

Schaff Zs, Mester P, Lotz G, Szalay F: Grading and staging of chronic hepatitis and its correlation with transforming growth factor ? 1. XV. European Congress of Pathology; Copenhagen, 3-8. Sept. 1995.

Pathol Res Pract 191: 770, 1995. 4.

IF: 0.009

Jármay K, Karácsony G, Ozsvár Zs, Nagy I, Lonovics J, Lotz G, Schaff Zs: Histological evalutaion of the response to interferon-therapy in chronic hepatitis C. 38th Annual Meeting of Gastroenterology; Balatonaliga 1996. Z Gastroenterol 34:315(abstr. 59.), 1996.

5.

IF: 0,887

Lotz G, Jármay K, Karácsony G, Ozsvár Zs, Nagy I, Lonovics J, Schaff Zs: Detection of HCV antigens by immunogold method. 38th Annual Meeting of Gastroenterology; Balatonaliga 1996.

Z Gastroenterol 34:321(abstr. 84.), 1996. 6.

IF: 0,887

Szepesi Á, Lotz G, Patonai A, Schaff Zs: Cyclin A and PCNA expression in chronic hepatitis C. Postgraduate Course and Abstracts of the 32nd Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. 9-12 April, 1997, London, UK

Journal of Hepatology 26(Suppl. 1.):144, 1997.

13

IF: 3.761

7.

Jármay K, Karácsony G, Ozsvár Zs, Nagy I, Lonovics J, Lotz G, Schaff Zs: Histological evaluation of the response to interferon-? therapy in chronic hepatitis C. Postgraduate Course and Abstracts of the 32nd Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. 9-12 April, 1997, London, UK

Journal of Hepatology 26(Suppl. 1.):220, 1997. 8.

IF: 3.761

Jármay K, Szepesi Á, Lotz G, Lonovics J, Karácsony G, Ozsvár Zs, Nagy I, Schaff Zs: FAS antigen (APO1/CD95) expression in chronic hepatitis C. Postgraduate Course and Abstracts of the 32nd Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. 9-12 April, 1997, London, UK

Journal of Hepatology 26(Suppl. 1.):257, 1997. 9.

IF: 3.761

Schaff Zs, Szepesi Á, Lotz G, Nagy P, Tabor E: Expression of transforming growth factor ? in hepatoblastoma and correlation with tumor proliferation. Postgraduate Course and Abstracts of the 32nd Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. 9-12 April, 1997, London, UK

Journal of Hepatology 26(Suppl. 1.):140, 1997.

IF: 3.761

10. Simon Zs, Lotz G, Nemes B, Szalay F, Lengyel G, Abonyi M, Ibrányi E, Schaff Zs: Comparative study of solution phase RT-PCR and RT in situ PCR for HCV RNA in HCV infected patients. Postgraduate Course and Abstracts of the 33rd Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. 15-18 April, 1998, Lisbon, Portugal

Journal of Hepatology 28(Suppl. 1.):105, 1998.

IF: 3.761

11. Schaff Zs, Jármay K, Szepesi Á, Szalay F, Patonai A, Nemes B, Lotz G, Lonovics J: Correlation of Transforming Growth Factor ß1, apoptosis and proliferation in chronic hepatitis C. Postgraduate Course and Abstracts of the 33rd Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. 15-18 April, 1998, Lisbon, Portugal

Journal of Hepatology 28(Suppl. 1.):101, 1998. 14

IF: 3.761

12. Lotz G, Nemes B, Patonai A, Simon Zs, Mohos A, Schaff Zs: Detection of HCV -RNA by RT-in situ PCR after liver transplantation. Postgraduate Course and Abstracts of the 34th Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. Naples, Italy, 8-12 April, 1999.

Journal of Hepatology 30(Suppl. 1.):55, 1999.

IF: 3.761

13. Lotz G, Nagy P, Patonai A, Kiss A, Nemes B, Szalay F, Schaff Zs: TGF ß1 and apoptosis in human hepatocellular carcinoma and focal nodular hyperplasia Postgraduate Course and Abstracts of the 33rd Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. 15-18 April, 1998, Lisbon, Portugal

Journal of Hepatology 28(Suppl. 1.):175, 1998.

IF: 3.761

14. Mohos A, Lotz G, Simon Zs, Schaff Zs: Detection of HCV-RNA in bile duct cells obtained by laser microdissection from patients infected with HCV. Postgraduate Course and Abstracts of the 34th Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. Naples, Italy, 8-12 April, 1999.

Journal of Hepatology 30(Suppl. 1.):228, 1999.

IF: 3.761

15. Simon Zs, Lotz G, Szalay F, Lengyel G, Mohos A, Ibrányi E, Telegdy L, Schaff Zs: RT-in situ PCR detection of HCV RNA in circulating blood cells before and after interferon therapy. Postgraduate Course and Abstracts of the 34th Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. Naples, Italy, 8-12 April, 1999.

Journal of Hepatology 30(Suppl. 1.):113, 1999.

IF: 3.761

16. Simon Zs, Schaff Zs, Lotz G, Kury F, Reipert B, Olas K, Steinkasserer A, Nuovo GJ, Eibl MM: In situ localization of PCR-amplified hepatitis C. IUMS XIth International Congress of Virology, August 9-13, Sydney, Australia, 1999.

15

17. Simon Zs, Lotz G, Nuovo GJ, Nemes B, Szalay F, Schaff Zs: In situ localization of PCR-amplified hepatitis C virus cDNA in human erythrocytes. 3rd International Conference on Therapies for Viral Hepatitis. 12-16 December, Maui, USA, 1999.

18. Schaff Zs, Lotz G, Kiss A: Virus induced inflammation and hepatocarcinogenesis. 10th International Conference on Ulcer Research and 5 th International Symposium on Cell Injury and Protection in the Gastrointestinal Tract. Budapest-Pécs, 2000, October 25-28.

19. Lotz G, Szalay F, Firneisz G, Abonyi M, Lengyel G, Telegdy L, Ibrányi E, Schaff Zs: Localization of hepatitis C virus RNA on red blood cells by RT-in situ PCR technique. 36th Annual Meeting of the European Association for the Study of the Liver. 18-22 April, Prague, Czech Republic, 2001.

Journal of Hepatology 34(Suppl. 1.):119, 2001.

IF: 3.761

20. Lotz G, Szalay F, Firneisz G, Abonyi M, Lengyel G, Telegdy L, Ibrányi E, Schaff Zs: Localization of hepatitis C virus RNA on red blood cells by RT-in situ PCR technique. Magyar Gasztroenterológiai Társaság 43. Nagygyûlése Balatonaliga, jún. 5-9, 2001.

Z Gastroenterol 39:121(abstr. 142.), 2001.

IF: 0,857

21. Schaff Zs, Jármay K, Lotz G, Kovalszky I: Steatosis and chronic hepatitis C.

Inter-Congress of the European Society of Pathology, Baveno, Italy,

May 19-21, 2002.

Pathologica 94:83, 2002.

Az értekezés témájához nem közvetlenül kapcsolódó közlemények:

16

I. Könyvfejezetek 1.

Schaff Zs, Lotz G: A máj anatómiája és normális szerkezete. In? Gastroenterologia. Varró V (szerk.). Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest 1997., pp. 377-379.

II. Lektorált publikációk 1.

Lotz G, Szepesi Á, Göndöcs Cs, Rosivall L, Szende B: A vese glomerulusainak xanthomatoid elváltozása diabetes mellitusban. Lege Artis Medicinae 5:520-526, 1995.

2.

Lotz G, Simon S, Patonai A, Sótonyi P, Nemes B, Sergi C, Glasz T, Füle T, Nashan B, Schaff Zs: Detection of Chlamydia pneumoniae in liver transplant patients with chronic allograft rejection. Transplantation 2003. (accepted for publication) IF: 3.265

17