A h ónap témá ja
A gyógynövénygyűjtés és termesztés ma Magyarországon – sikerágazat? Zámboriné dr. Németh Éva BCE Kertészettudományi Kar, Gyógy- és Aromanövények Tanszék A gyógy- és aromanövény-ágazat a hazai kertészet speciális területe. Még ma is jellemző, hogy az árualap kétféle forrásból kerül a kereskedelembe: a vadon termő állományokból történő gyűjtés, illetve az agrárrendszerekben való termesztés révén. Éppen öt éve jelent meg az Agrofórum folyóiratban a gyógynövényágazat problémáit, helyzetét, perspektíváit bemutató cikkünk (Zámboriné - Kozak, 2008). Szinte félelmetesnek tűnik, hogy ma is egészen aktuális, amit akkor elöljáróban leszögeztünk: „A gyógynövénytermékek iránti kereslet növekedése alapján … a hazai lakosság jelentős része a gyógynövényágazatot sikerágazatnak, a gyógynövénytermelést és forgalmazást pedig jól jövedelmező, perspektivikus tevékenységnek véli. Sajnos, … a jelenlegi hazai helyzetre épp az ellenkezője igaz: a termőterület csökken, s gyógynövénygyűjtéssel is egyre kevesebben foglalkoznak”. Most ismét megpróbáljuk összefoglalni, mit is érdemes figyelembe vennie annak, aki gyógynövény termékek előállításán gondolkodik, vagy csak érdeklődik e tevékenység iránt. Indirekt természetesen ajánlom a döntéshozók figyelmébe is az összeállítást.
síthatunk – ha annak az alább részletezett feltételei megvannak. A forgalmazott drogok (a drog a felhasznált gyógynövény legtöbb hatóanyagot tartalmazó része, amelyet többnyire szárítással tartósítanak) nagyobb hányadát ma is ezek a természetes állományok adják. A százhoz közelít azon fajok száma, ami több-kevesebb rendszerességgel ma is e termőhelyekről kerül a nagykereskedőkhöz, feldolgozókhoz. Magyarországon legnagyobb mennyiségben sok év átlagában a következő fajokat forgalmazzák: fekete bodza, csalán, mezei zsurló, csipkebogyó, kamilla, vadgesztenye, cickafark, orbáncfű, gyermekláncfű, boróka. Jelentősek azonban azok a fajok is, amelyek kereslete és volumene ugyan kisebb, vagy változó, de specifikus termékekhez, meghatározott minőségben és általában ezért magasabb árszinten értékesíthetők, pl. hársfavirág, útifűlevél, szöszös ökörfarkkóró virág,
fehérmályva vagy fekete nadálytő gyökér, fehér fagyöngy stb. A gyógynövénygyűjtés hagyományosan főként az északi megyékben, Nógrádban, Borsodban, Zemplénben folyik, ahol versenyképes szántóföldi termesztés nehezebben folytatható. Ezen területek jelentősége ugyanakkor az, hogy az erdei ökoszisztémák egész éven át biztosítják a gyűjthető növények széles spektrumát és sok esetben a tiszta, az ökológiai művelés feltételrendszerének is megfelelő vidékeken adott esetben „biotermék” is előállítható. A gyógynövénygyűjtést mint áruelőállító tevékenységet azonban el kell különítenünk attól, ha valaki esetenként, vagy akár rendszeresen, kis mennyiségben így szerzi be a saját háztartásában felhasznált növényi alapanyagot. A gyűjtés, mint minden piacra történő termelés szakmai hozzáértést, szervezettséget, tervszerűséget, infrastruktúrális
Gyógynövénygyűjtés Természetes növénytársulásainkban számos fontos gyógynövényünk megtalálható. Gyakran hallhatjuk, hogy Magyarország területe különösen gazdag gyógynövényfajokban. Bár ez így meglehetősen szubjektív megfogalmazás, tény az, hogy sokféle növénytársulásból, sokféle fajt gyűjthetünk és haszno-
12
Galagonyavirág gyűjtése a Zempléni hegységben 2013. július
a h ónap témá ja
Csalánlevél szárítása hátteret, gazdasági megfontolásokat feltételez. Ez a laikusok, de sajnos sok esetben a döntéshozók számára sem nyilvánvaló. Magyarországon jelenleg a vadon termő gyógynövények gyűjtése hatósági engedély nélkül folytatható. A gyógynövények felvásárlása azonban szakmai végzettséget megkövetelő, vállalkozói engedélyhez kötött. A felvásárló feladata, hogy biztosítsa a gyűjtők szervezett és irányított működését. Az árut a gyűjtés helyén drogféleségtől függően frissen, vagy szárítva veszi át, egyúttal előzetes minősítést is végez: meggyőződik a fajazonosságról, az áru ép- és egészséges voltáról, idegenanyag-tartalmáról, színéről. A felvásárlónál folyik legtöbb esetben az elsődleges feldolgozás is. Ez magában foglalja a begyűjtött növényi részek előtisztítását, válogatását, szárítását, illetve gyakran a tételek homogenizálását, tárolását is. Ma hazánkban a ténylegesen jól működő, megbízható minőséget előállító, felvásárlói réteg meglehetősen szűk körű, zömében olyan vállalkozókat foglalva magába, akik e tevékenység minden szegmensét jól ismerik, azt évtizedek óta gyakorolják a változó gazdasági feltételrendszer közepette. Sajnos, a fiatalabb nemzedékből „fehér holló” az, aki erre adja a fejét. A következőkben azonban látni fogjuk, hogy ez talán nem is véletlen. Számos feltételnek kellene adottnak lennie ahhoz, hogy hosszútávon is 2013. július
biztos megélhetést jelentsen a vadon termő gyógynövények felvásárlása, elsődleges feldolgozása, nagykereskedelme. A gyűjtött drogok kétségtelen előnye, hogy előállításuk költségei mindig alacsonyabbak, mint a termesztett növények esetében. Más megfogalmazásban úgy is szoktuk értékelni, hogy a természet által produkált növényi kincs kis ráfordítással, előnyösen kiaknázható. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezen kétségkívüli előnyök mellett a vadon gyűjtött gyógynövények számos komoly problémát is felvetnek, amit a lehetséges megoldásokkal együtt röviden az alábbiakban foglalhatunk össze. A gyűjtők számára bejárható területek egyre csekélyebb mértékben állnak rendelkezésre. A földterületek – beleértve az erdők – ma döntő mértékben magántulajdonban vannak, és a tulajdonosok a legritkább esetben nézik békésen a gyűjtőcsapatok tevékenységét. Más jellegű, de ugyancsak gondot jelent, ha a terület természetvédelem alatt áll. Ma a mindennapi gyakorlatban ritkán kapnak a gyűjtők belépési engedélyt. A hazai flóra okszerű hasznosítása érdekében aktuális lenne módosítani, illetve kiegészíteni a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény vonatkozó paragrafusait és biztosítani, hogy a megfelelő szakismerettel rendelkező gyűjtök, valamilyen jogosítvány
birtokában (ami vissza is vonható) tervszerűen, kiszámítható feltételek között működhessenek. E tevékenység egyénileg szinte elképzelhetetlen, a szakmai felkészítésben, koordinációban, az engedélyek beszerzésében, a felelősség vállalásában a felvásárlóé kell, hogy legyen a főszerep. A termőhely olyan szempontból is odafigyelést igényel, hogy ne legyen később minőségi problémák forrása. Csak később detektálható gondot okoz, ha a gyűjtés helye szennyeződésekkel terhelt. Akár peszticid-sodródás, akár a nagy gépjárműforgalom vagy intenzív ipari tevékenység okozza, a növényekben vagy azok felületén akkumulálódó szennyezőanyagok a drog értékesítését meggátolhatják. A gyűjtési tevékenységhez ma már szigorúan hozzátartozik az is, hogy a természet védelmét a fenntarthatóság oldaláról is figyelembe vegyük. Ma ez a legnagyobb felvásárló és feldolgozó üzemek, továbbá a fejlett országok tudatos vásárlói számára annyira nyilvánvaló, hogy megszületett az ún. FairWild certifikáció, amire ma már hazai gyógynövényüzemben is van példa. Ez hivatott igazolni, hogy a gyűjtés a természet károsítása nélkül, a gyűjtők érdekeinek figyelembevételé-
Medvehagyma gyűjtése a Mecsekben
13
A h ónap témá ja
Csipkebogyó tisztítása, szeparálás vel, megfelelő dokumentáció mellett történik. A nyomon követhetőség azonban sokkal szélesebb körben is alapkövetelmény. Ma a gyógynövény drog minőségbiztosítás és az eredetet, „előéletet” egyértelműen igazoló dokumentációs háttér nélkül gyakorlatilag alig talál piacot. Ez viszont éppen a gyűjtés folyamatában sokkal nehezebben valósítható meg, mint a termesztésben, hiszen a gyűjtők leggyakrabban iskolázatlan, alkalmi munkából élő emberek, akiken nehezen lehet az adminisztrációt számon kérni. Így a dokumentáció az egyik legnagyobb kényszerítő erő abban, hogy a gyűjtés szervezetten, szakmailag felkészült koordinátor vezetésével folyjon. A koordináció az áru elsődleges feldolgozása szempontjából is elengedhetetlen. Egyéni gyűjtők legfeljebb a padláson vagy a szín alatt, bizonytalan körülmények között tudják a begyűjtött növényanyagot, korlátozott mennyiségben megszárítani vagy éppen tárolni. Ezért a jól működő gyakorlatban a szárítás, a tisztítás, esetleg az aprítás, hámozás és más előkészítő munkálatok a felvásárló telepen folynak. Ez persze akkor lehetséges, ha a felvásárló erre a célra lehetőleg a korszerű követelményeknek is megfelelő eszközrendszerrel, tárolási kapacitással rendelkezik. Mindennapi gond, amire sokan megint csak egyáltalán nem gon-
14
dolnak, hogy a gyűjtött gyógynövények adásvétele, zökkenőmentes kereskedelmi forgalma érdekében a gyűjtőknek valamiféle hivatalos státuszt kellene kapniuk. A gyűjtők foglalkoztatására sok-sok év óta nincs adekvát szabályozás. A leginkább alkalmazható megoldás – az őstermelői igazolvány, adószám kiváltása, adóbevallás – a gyakorlatban e munkavállalói réteg számára nem megfelelő. Gyógynövénytermesztés A gyógynövények termesztési területe jelenleg mintegy 20 ezer ha. Ennek döntő hányada a gyógyszeripar számára nyersanyagot adó mák (Papaver somniferum), valamint az élelmiszeriparban nélkülözhetetlen fűszernövény, a fehér mustár (Sinapis alba). Egyéb fajok területe összességében is csak néhány ezer ha-ra terjed ki. Ezen belül is jelentősebbek azok a kultúrák, amelyek a szántóföldi növényfajok géprendszerével (talaj-előkészítés, vetés, növényvédelem, tápanyag-utánpótlás, betakarítás) és ahhoz hasonló agrotechnikával művelhetők. Itt említhetjük meg az édesköményt (Foeniculum vulgare), a konyhaköményt (Carum carvi), a koriandert (Coriandrum sativum), a máriatövist (Sylibum marianum), a kaprot (Anethum graveolens) stb. Mind összességében, mind egyesével lényegesen kisebb területen
termelünk napjainkban levél- és hajtásdrogot adó gyógynövényeket, mint például a bazsalikom (Ocimum basilicum), a citromfű (Melissa officinalis), a borsosmenta (Mentha piperita) vagy a kakukkfű (Thymus vulgaris). Hagyományosan termesztjük a macskagyökeret (Valeriana officinalis) és a virágdrogot adó fajokat (pl. körömvirág – Calendula officinalis) is. Bár a gyógynövények termesztéstechnológiája a 70-es, 80-as években hazánkban a kutatás és a gyakorlat szoros együttműködésével erőteljesen fejlődött, ma a termelők számos komoly nehézséggel találják szembe magukat. A megbízható, fajtaazonos vetőmag gyakorlatilag hiánycikk. Nagy teljesítményű, megbízható hozamú, stresszellenálló fajták szinte elérhetetlenek. Hazai nemesített fajtáink részben visszavonásra kerültek, részben szünetel a fajtafenntartás a nemesítő helyek anyagi nehézségei miatt. Új fajták egyre ritkábban születnek. Ennek oka az, hogy a gyógynövények nemesítése is legalább annyi ráfordítást igényel – sőt, az ismerethiány miatt gyakran még többet – mint a nagyobb gazdasági jelentőségű fajoké, ugyanakkor a megtérülés a termőterület nagysága miatt nem biztosítható. Eredményes fajtanemesítés csak központi támogatási forrásokból lehetséges. Hasonló a helyzet a növényvéde-
Mák nemesítési kísérlet a BCE Gyógynövény Tanszék kísérleti telepén 2013. július
a h ónap témá ja
Kisüzemi bazsalikom-termesztés lem, a herbicides gyomirtás terén is. A gyógynövényfajok relatív csekély termőterülete miatt a gyártók csak kivételes esetekben engedélyeztetik a terméküket ezekre a kultúrákra. Így a termesztő naponta szembetalálja magát azzal a kérdéssel, hogy milyen növényvédő szert alkalmazhat a kórokozó, kártevő vagy akárcsak a szaporodó gyomok ellen. Eseti engedélyek ugyan beszerezhetők, de ennek költsége a jövedelmezőséget rontja. Természetesen ez a probléma nem csak hazánkban merül fel. Külföldi példák azt mutatják, hogy a megoldás vagy állami szerepvállalással, vagy a feldolgozóipari vertikum bevonásával, esetleg termelői összefogással lehetséges. Nálunk sajnos csak a másodikra van példa: a mák kultúrában vállalja fel a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár Zrt. a nemesítés mellett a technológiai fejlesztéseket is. A megbízható peszticidek és részben a speciális gépek hiánya miatt a gyógynövények többsége erősen kézimunka-igényes kultúra. Ezt ugyan a munkalehetőség biztosítása oldaláról nevezhetjük kedvezőnek (mint azt ma gyakran halljuk is), de a ténylegesen piaci alapokon nyugvó, gazdaságos termesztésnek komoly akadálya lehet. Nagyon pontosan érdemes megfontolni, milyen élőmunkaigény jelentkezik a kiválasztott növény termesztése során. Az ültetéstől a kapáláson át, de különösen a betakarítás során 2013. július
tetemes mértékű lehet ez a költség. Különösen a virágdrogot adó fajok esetében kell azzal számolni, hogy csak kézzel gyűjthetők be a virágfejek, amit ráadásul heteken át kell ismételni. Ezért a virágdrogot adó fajok termesztése nem is igen kivitelezhető néhány száz m2-nél nagyobb területen. A gyógynövények termesztése nem fejeződik be a betakarítással. A drog előállításához a nyersanyagot meg kell szárítani. A szárítási költség a második legnagyobb tétel a termesztésben. A nyáron lekerülő termények egy része – jó idő és viszonylag kisebb volumen esetén – ugyan megszárítható árnyékos helyen kiterítve is, de standard minőség legtöbbször csak műszárítóban érhető el. A korábban alkalmazott dohányszárítók ma már a nikotin maradék miatt nem jöhetnek szóba. A szárítást az elsődleges feldolgozás során legtöbbször követi a tisztítás, aprítás, vágás. Egyes fajok piacra kerüléséhez morzsolásra (pl. kakukkfű), fosztásra (pl. mentafélék), mosásra (pl. macskagyökér), őrlésre (pl. fehér mályva) is szükség lehet. E munkák egy része géppel végezhető/végzendő más része ismét sok kézi munkaerőt igényel. Piac és gazdaságosság Akár gyűjtésből, akár termesztésből állítjuk elő a gyógynövénydrogot, a végső cél az értékesítés. Milyen csatornák jöhetnek itt szóba? Az értékesítés egyik sajátos esete, amikor a termesztés egy nagy ipari vertikum részét, alapját képezi. Ilyenkor a gyógyszergyár, a kozmetikai üzem, az élelmiszer-ipari cég a végtermék specifikus jellegének biztosítása és saját érdekeinek védelme céljából a nyersanyagot zárt rendszerben, termelői szerződések révén állíttatja elő. Ilyenkor a termesztő legtöbbször a gyártól kapja a szaporítóanyagot, a technológiát, a szaktanácsadást, és szerződés köti a termék egészének átadására, a megbízó által kívánt módon és minőségben betakarítva. Az átvételi árat a szerződés rögzíti. Sajnos Magyarországon kevés jól működő példa létezik ma erre (pl. Alkaloida Zrt.), de Németországban, Francia-
országban, Hollandiában igen elterjedt. Természetesen az értékesítés történhet szabad forgalomban is. Itt érdemes külön tárgyalnunk azt, amikor a száraz drogot visszük a piacra, illetve azt a helyzetet, amikor valamilyen saját termékhez kívánjuk azt alapanyagként felhasználni. A gyűjtött gyógynövényeket felvásárló vállalkozó vagy a termesztő gazda legtöbb esetben az elsődleges feldolgozáson átesett drogot értékesíti, drogtípustól függően, dobozban, zsákban, bálában, konténerben. Tévedés, ha azt gondoljuk, hogy a gyógynövények iránti kereslet folytán azok piacán nem lehet túltermelés. Ellenkezőleg. A gyógynövénydrogok feldolgozói, felhasználói köre nemzetközileg is meglehetősen zárt, specializált kör, így ezen árucikkek eladhatósága bizony korlátozott. Évek, sőt lassan évtizedek óta jellemző emellett, hogy a világpiaci kereslet-kínálat viszonyok sokszor gyorsan és kiszámíthatatlanul változnak. E tények a hosszútávon gondolkodó termelőket arra ösztönzik, hogy előre, lehetőleg több évre szóló szerződésekkel biztosítsák az eladást. Ez olyan szempontból is kedvező, hogy így a partner igényei szerint alakíthatjuk a technológiát, a minőséget, a dokumentációt. A drog eladhatóságához, a megfelelő ár realizálásához ugyanis a termesztésben is nélkülözhetetlen a minőségbiztosítás. A gyógynövénytermesztésre már a 80-as évek
Nagyüzemi máriatövis-termesztés
15
A h ónap témá ja végén megkezdték a minőségbiztosítási irányelvek kidolgozását, s ma jól ismert például az európai gyógynövénytermesztők szövetségének (EUROPAM) ajánlása (Guidelines for Good Agricultural and Wild Collection Practice of Medicinal and Aromatic Plants). A legtöbb és legnagyobb hazai termelők elsősorban export relációban értékesítenek. Legfontosabb partnerünk évtizedek óta Németország. Sajnos, megfigyelhető, hogy e cégek saját üzleti érdekeiket szem előtt tartva, gyakran nyomott árat kínálnak a hazai termelőknek, ugyanakkor igen nagy minőségi követelményekkel lépnek fel. Ezzel együtt a rendszeres, nagy mennyiségű árufelvétel jó piacnak számít. A termesztés gazdaságosságát tekintve, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években még a nagyüzemi módszerekkel termeszthető, relatív alacsonyabb önköltséggel megtermelhető fajoknak a jövedelmezősége is igen kritikus szintre csökkent. Ennek a fő oka a nagyon erős piaci verseny, a konkurencia, mind belföldön, mind külföldön. Az előzőekből nyilvánvaló, hogy a gyógy- és fűszernövények termesztésében számos megoldandó kérdés, technológiai hátrány jelentkezik, amivel szemben sokan úgy vélik, hogy a gabona-, az energia-, az olajnövények jóval előnyösebb alternatívát kínálnak. A másik oldalon versenyeznünk kell a világpiacon nagy mennyiségben megjelenő, olcsó keleti és déli árutételekkel is. Bár az esetek nagy arányában ezek az áruk minőségük szerint jóval gyengébbek az átlagos hazai árunál, egyegy kiemelt minőségi paraméter megfelelősége esetén a feldolgozók szemében leggyakrabban az ár a döntő. Különösen nehéz ma a kézimunkaerő-igényes cikkekkel versenyezni, ahol a jellemzően alacsony munkabérekkel a fejlődő országokból kedvező áron jön be az importanyag (pl. mályvavirág, körömvirág). Ennél is sajnálatosabb, hogy
a külföldi konkurencia nem írható kizárólag a fejlődő országok számlájára. Több európai, sőt, EU-országban is olyan érdekeltségi viszonyok mellett dolgoznak a gazdák, hogy a gyógynövénytermesztés versenyképesnek számít. Lengyelország talán a legjobb példa, de Horvátország, Szerbia, Szlovákia is növeli az utóbbi időben a világpiaci részesedését. A piaci potenciált tarkítja az is, hogy Németországban, Ausztriában, Franciaországban és több más államban számos cég a kiváló minőségű termékek esetében a hazai termelőket részesíti előnyben, és exportból elsősorban az alacsonyabb árfekvésű, „tömegárut” szerzi be. Ebben a versenyben igen nagy szerepe van a tartós, bizalmi alapokon nyugvó személyes kapcsolatrendszernek. A bio- vagy ökológiai (organikus) termesztés árszintje a mezőgazdaság más szektorához hasonlóan mindig magasabb, mint a hagyományos terméké, de ennek nyilvánvalóan a termelési költsége is más szinten mozog. A gyógynövénytermesztésben fokozott jelentősége van a termelői összefogásnak. Külföldi példák sora bizonyítja, hogy mennyivel nagyobb az esély a nagyobb volumenű, homogén termék piaci elhelyezésére, a hatékonyabb érdekképviseletre, a berendezések jobb kihasználására, a fejlesztésekre és a beruházások gyorsabb megtérülésére. Sajnos, ennek ellenére a hazai gyakorlatra ez a termelési mód ágazatunkban még egyáltalán nem jellemző. Megemlítjük még azt a helyzetet is, amikor a termelő nem a drogot kívánja a piacra vinni, hanem abból hozzáadott értéket képviselő termék előállításában gondolkodik. E termék nagyon sokféle lehet, és ennek megfelelően az engedélyezés, a gyártókapacitás és a forgalmazott volumen is változó. Több jó példa van rá, hogy a kistermelői lehetőségek kihasználásával élelmiszert (lekvár, szörp, fűszer, tea stb.), kozmetikum jellegű terméket (aroma, szappan,
fürdősó stb.) vagy egyéb cikket (dekorációk, csokrok) állítanak elő és ezeket például helyi piacokon értékesítik. Tanszékünk vadon termő növényekkel foglalkozó ERDF támogatású programja („Traditional and Wild”) is ezt szorgalmazza és segíti a szomszédos országokkal együttműködve. Ügyelni kell azonban, hogy ha egy terméken (teakeverék, kivonat, illóolaj stb.) gyógyhatást tüntetünk fel, a hagyományos növényi gyógyszer kategóriába esik, ennélfogva nem értékesíthető szabadon, hanem azt az országos hatóságnak (GYEMSZI) kell engedélyeznie. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a gyógynövénytermesztést felvállaló termelők versenyhelyzetbe juttatása mindenképpen kormányzati feladat, méghozzá több tárca együttműködését igénylő, komplex program. Az ágazat, illetve az egyes termék-előállítók (felvásárlók, gazdák) „önerőből” sajnos kevés eséllyel indulnak, akkor is, ha a közvélekedés a gyógynövényeket nagyon népszerű, érdekes, modern és perspektivikus iránynak tartja. Fotó: Dr. Bernáth Jenő
Irodalom Zámboriné N. É.- Kozak A. (2008): A gyógynövény ágazat aktuális kérdései- Gondjaink és lehetőségeink a 21. század első évtizedében. Gyakorlati Agrofórum, 19, (4), 12-17. www.europam.net: Guidelines for Good Agricultural and Wild Collection Practice of Medicinal and Aromatic Plants www.fairwild.org/publicationdownloads/fairwild-standardver-20/FairWild-Standard-V2.pdf FairWild Standard, 2. verzió (FairWild Foundation 2010). w w w . t r a d i t i o n a l a n d w i l d . e u : Promoting traditional collection and use of wild plants to reduce social and economic disparities in Central Europe
n
This project is implemented through the CENTRAL EUROPE Programme co-financed by the ERDF.
16
2013. július