A debreceni Zenede megújításáért BEVEZETŐ Debrecen sokszínű kulturális életének szilárd pillére a teljes képzési kínálatot nyújtó zeneoktatási rendszer. Az alsó- és középfokú oktatás letéteményeseként a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola, a felsőfokú képzés műhelyeként a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara adja az alapot ahhoz, hogy a város Magyarországon egyedülálló és Európában is kivételes módon hivatásos filharmonikus zenekart, kórust és operatagozatot tartson fenn, amelyek muzsikusai több mint 60%-ban a helyi zenei intézmények neveltjei. Az egymásra épülő képzési szintek és művészeti együttesek fontos szerepet játszanak a város szellemi életének gyarapodásában, megtartó erejének fokozásában, hírnevének és idegenforgalmi vonzerejének növelésében. Debrecen 2012-ben az egykor közadakozásból létrejött Zenede alapításának 150. évfordulóját ünnepli. Ünnepelné, ha a tisztelgő megemlékezésre nem vetne árnyékot a patinás épület állapota. A Csapó utca és a Vár utca sarkán működő intézmény állaga azonban régóta méltatlan a névadó Kodály Zoltán emlékéhez. Falai kívül mállanak, belül omladoznak, balesetveszélyes helyzetet teremtve, szégyenére az előtte sétálóövezetté kialakított belvárosi térnek. Az épület karbantartása, felújítása évtizedek óta elmaradt. Belső tereiben kisebb-nagyobb, szükségszerű átalakítások történtek, az iskolához méltatlan színvonalon, tákolmányszerű megoldásokkal. A Zenede korszerűsítése a város elodázhatatlan adóssága, tervbe vett beruházása. Nemcsak építészeti, környezetalakítási szempontból: a zeneoktatás feltételeinek javítása a város zenei – tágabb értelemben kulturális – életének kulcskérdése, az utánpótlásképzés záloga. A város kulturális és zenei intézményeinek vezetői, mérvadó muzsikusai a jelenlegi épületegyüttes fenntartását és hasznosítását tartják szakmailag indokoltnak. A Zenede épületének korszerűsítése megnövelheti a zenei, művészeti képzés iránt az utóbbi idők társadalmi folyamatainak következményeként lanyhuló érdeklődést. Az intézmény sorsát szívükön viselő debreceni polgárok, zenei és építészeti szakemberek ehhez kívánnak ösztönzést és támpontokat adni a Debreceni Zenede megújítására irányuló elképzeléseik megfogalmazásával. ÉPÍTÉSTÖRTÉNET 1861: Farkas Ferenc vaskereskedő, maga is lelkes muzsikus, megalapítja a Debreceni Zenedét. 1862: Megkezdődik a zeneiskolai képzés. Helyszín: Degenfeld-Tisza-MÁV palota. 1883: Igazgató lesz Simonffy Emil, az iskola későbbi névadója, haláláig, 1919-ig. 1891: Megvásárolják a Vár utca 1. számú telket iskolaépítés céljára 21 ezer forintért, mivel a Tisza palotát 1890-ben átépítették és el kellett hagyni. Az épület tervezésénél a cél elszigetelt szobák létesítése, a földszinten jövedelmező üzlethelyiségekkel. A tervezésre pályázatot írnak ki, melyet több forduló után végül Tóth István, debreceni építési vállalkozó nyer meg 1893-ban, több budapesti és helybeli vállalkozó előtt. A terv olasz reneszánsz stílusban készül. 1893: Elkezdődik az építkezés, 60 ezer forintra tervezett költséggel, melyből 20 ezer forintot a város ad. A fennmaradó összeget – magánadományok mellett – nagyrészt bankhitel biztosítja. 1895: Március 17-én ünnepélyesen megnyitják a Zenede épületét, mely végül 67.347 forintba kerül. A koncertterem díszes kialakítását a vállalkozó saját költségén készíti. Mennyezetén Mirkovszki Géza tempera festményei láthatók, a zene allegorikus alakjaival. Oldalfalait később Toroczkai Oszvald díszíti. 1907: Felvetődik a „városítás” gondolata – vagyis a városi tulajdonba és kezelésbe adás -, mivel tovább nehezen fejlődhetett volna önerőből. Már addig is állami és városi támogatással működött. Tananyaga az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia tantervéhez véglegesen igazodik. 1910: Az átadás ügyében sokat segít a város részéről dr. Kenézy Gyula, akinek jelentős szerepe volt abban is, hogy Debrecen orvosi egyetemet kapjon. 1913: Hat év elteltével végre pont kerül az átadásra, a Zenede a városé lett. A szerződés szerint: csak közművelődési zenei célra használható, a kor követelményeihez mérten fejleszteni kell. (541/1911 bkgy. alapján 1914-ben, tkvi irattári jel II. 1753/1914)
1927: Az egyemeletes épületre még egy szintet építenek, a meglévővel teljesen azonos stílusban. 1957: Az iskola felveszi Kodály Zoltán nevét. A JELENLEGI ÁLLAPOT Az intézményben közös igazgatás alatt kétszintű képzés folyik. Az alapfokú művészeti intézményként működő – korábban Simonffy Emil nevét viselő – zeneiskola épületét nemrégiben újította fel a város. Zeneórákra idejárnak a város különböző iskoláiban tanuló gyerekek. A régi, műemlék épület a Zeneművészeti Szakközépiskoláé, ahol a diákok érettségivel és szakvizsgával végződő párhuzamos (zenei és közismereti) képzésben részesülnek. Míg a zeneiskola alapkészségeket fejleszt és közönséget nevel, a szakközépiskola funkciója a zenészpályára való felkészítés. A két szint sok szállal kapcsolódik egymáshoz, hiszen a tanárok egy része mindkét helyen oktat, és az összevonás révén a helyiségekkel is közösen gazdálkodhatnak. Jelenleg nincs közvetlen átjárás a két, szorosan egymás mellett álló épület között. Az iskolák intézményi fejlettségét az épületek állapota is tükrözi. A szépen felújított alapfokú zeneiskola hatalmas létszámmal működik, míg a zenei szakközépiskola romos épületébe egyre kevesebb gyerek jelentkezik. Utóbbiban megoldatlan a közismereti tárgyak oktatása, mivel hiányoznak a szükséges iskolai helyiségek (szaktantermek, tornaterem) és a tárgyi, anyagi feltételek. Mi indokolja a jelenlegi épületegyüttes fenntartását? A nemrég felújított alapfokú zeneiskola 1300 hallgatója kitűnő körülmények között tanulhat zenét. A Vár utca központi fekvése a külső városrészekben élők számára is közvetlen, biztonságos megközelítést biztosít. Nem elhanyagolhatóak az érzelmi, hangulati, történeti vonatkozások sem. A Zenede itt született, és itt működött több mint száz évig. Fenntartásáról a „városítás” átadási szerződése rendelkezik, amit a műemlékvédelem szempontjai is alátámasztanak. Az ablakokból kiszűrődő zeneszó ugyanúgy hozzátartozik a hely szelleméhez, mint a régi homlokzat vagy a virágpiac illata. A műemléképület eltérő funkciójú üzemeltetése feltehetőleg a lakosság tiltakozását váltaná ki. INTÉZMÉNYI ÉS ÉPÍTÉSZETI FEJLESZTÉS Mivel egységes intézményről van szó – amit a rövidség kedvéért Zenedének nevezünk –, a műemléképület felújítása nem pusztán építészeti-technikai kérdés. Az erre vonatkozó terveket indokolt a zeneiskolával közös intézményfejlesztés középtávú kereteibe illesztve, a 21. század igényeit kielégítő szakmai és teremhasznosítási szempontok figyelembe vételével elkészíteni. A feladat kettős: az alapfokú képzés minőségi feltételeinek megteremtése után a középfokú zenei képzés, szakvizsga, illetve a középfokú közismereti képzés, érettségi hasonló színvonalú feltételeinek kialakítása évfolyamonként legfeljebb 36 fős osztályokkal számolva. A felújításnak ezt kell építészeti eszközökkel biztosítani, amire van is lehetőség bővítéssel, kiegészítéssel, belső átalakítással. A koncepciónak távlatos gondolkodásra célszerű épülnie: csak a jelenlegi szorító gazdasági feltételeken túlmutató, optimális megoldásra irányuló terv lehet érdemes a megvalósításra. Ennek meghatározó eleme a zeneiskolához illeszkedő, a piac felőli telekre épülő új szárny, amelyben a közismereti termek és ha van rá lehetőség, a tánc-és tornaterem kaphatnának helyet. Ezen kívül szükség van gyakorlószobákra, zenekari próbatermekre, és meg kell oldani a könyvtár megfelelő elhelyezését is. A felújítás része a régi épület összekapcsolása az új épülettel. Erre az udvar beépítése ad lehetőséget. A rendezési terv szabályozási előírása szerint a telek 80 %-a építhető be. Ennyi területen ez a bővítés elfér. Az udvar beépítésével összeköttetés teremthető a két lépcsőház között, és tágas zsibongó terek is kialakulhatnak. Ezzel az akadálymentesítés is megoldható. A két épület szintjei eltérő magasságúak, s az épülő közlekedőkben elegendő hely adódik az elnyújtott lejtők számára. Ehhez a régi épületben is szükség van felvonóra, ami a mostani légudvarban elhelyezhető. Az udvar helyén felülről megvilágított átrium is kialakítható, ezzel áttekinthetőbbé válna a belső tér. A főlépcső tovább vezethető a felső szintre, megszűnhet a toldott-foldott melléklépcső. A tetőtér átépítésével még egy használati szint vehető birtokba, amennyiben a részletes statikai vizsgálatok ezt megengedik. A létrejövő, kibővült térszerkezet belső átrendezésekkel a céloknak megfelelően formálható. Alkalom adódhat a szép, boltozott pincerendszer feltárására, akár független utcai megközelítéssel a meglévő belső lejáraton kívül. Itt zenei klubok nyílhatnak, például a zenede által is támogatott dzsessz
számára. A földszintet eredetileg üzletek foglalták el, olyannyira, hogy az iskola bejárata is mellékessé vált. Célszerű a bejáratot központi helyre, a sarokra áthelyezni. A földszinten a képzés igényeit szolgáló zeneműbolt és Kodály-emlékszoba működhetne. Az első emelet központi egysége a szép és jó akusztikájú Kodály-terem. Ezt a szintet ennek kiszolgálására érdemes szánni, mert kamarateremként városi, idegenforgalmi célokra is hasznosíthatóvá válna. A második emelet a gyakorlótermeké maradhat. Az új tetőtéri szint pedig alkalmas lehetne nagyterű társalgó, vagy előadóhely számára. A két, ily módon összekapcsolt épület átgondolt teremhasználattal, az igazgatási és szolgáltatási funkciók elválasztásával, a délelőtti-délutáni órák célszerű beosztásával jól kiegészítheti egymást. Amennyiben a szakközépiskola közismereti oktatását teljes egészében a délutáni órákra szervezik át, akkor a zeneórákra és a gyakorlásra elegendő a két épület együttes helyiségkészlete. Ehhez ugyanakkor szükséges a közismereti oktatás megfelelő kereteit, ha csak a legszükségesebb mértékben is, egy új épületszárnyban biztosítani. Ezzel tisztázódhat a funkciók csoportosítása, amely célszerűbb helyiségfelhasználást eredményez. A földszint Csapó utcai oldala visszaadható értékes üzletterületnek, amely jövedelmet termel, a pince közforgalmú zenei kluboknak. Így az épület szervesen illeszthető a nyüzsgő, belvárosi élethez, a gyalogos övezethez. TÉRSÉGI ZENEI KÖZPONT A felújítás és bővítés révén a debreceni Zenede Kodály Zoltán nevéhez méltó térségi zenei központtá válhat: a Kodály-terem hiánypótló, városi kamarateremként történő hasznosításával, zenetörténeti emlékhely, zeneműbolt, zenei könyvtár, zenei klubok kialakításával nemcsak oktatási, hanem közművelődési feladatokat is elláthatna. Az épületegyüttes a Debrecenben élő muzsikusok, fiatal tehetségek találkozóhelyévé nőhetné ki magát a hagyományok és az új, korszerű gondolatok ihlető együttléte jegyében, a város lakossága és a kulturális élet hasznára. Az intézmény közszolgálati szerepe is erősödhet, ami a megvalósítás pályázati esélyeit is növelheti. A zenei központ akkor teljesedhet ki, ha a Pulykakas irodaházig terjedő, rendezetlen tömböt teljes egészében a zene szolgálatába állítjuk. A Zenede legszükségesebb felújítását is úgy kell megvalósítani, hogy lehetővé tegye a távlati célokat is. A Csapó utcán álló, szomszédos polgárházak nagyon szép utcaképet alkotnak. (Kár, hogy az új fákat meggondolatlanul éppen a legérdekesebb homlokzatok elé telepítették.) Vegyes tulajdonuk, vegyes felhasználásuk zavaros, az igényes belvárosi környezethez méltatlan. Nem helyes, hogy ezt az értékes területet alacsony színvonalú lakások foglalják el. A roncsolt térszerkezet látványa pedig éppen az új piac forgalmas bejáratai felől tűnik fel. Megoldandó tehát vároképi, városfejlesztési szempontból a tömb rendezése. A Zenede arra ad alkalmat, hogy hozzá kapcsolódóan a környezetet, a köztereket is bevonjuk a zenei életbe, közelebb vigyük a hétköznapi utcai forgalomhoz. Átjárhatóvá kell tenni a tömböt a Csapó utca sétálóövezete és a piac között. Itt nagy forgalom zajlik, ami a szűk Várutcára és a Fórum melletti kellemetlen sikátorra kényszerül. A három polgárház kapuját megnyitva, a tömbbelső felszabadul, és a piac előtt egy hangulatos városi teret alkothat, ahol utcazenei előadásokat tarthatnak az iskola növendékei. A polgárházak földszintje természetesen az üzleteké maradna, tágas emeleti szalonjai, nappali szobái azonban mind egy-egy kis kamarazenei előadóhellyé válhatnak. A debreceni zeneoktatás egyik határozott célja a kamarazenélés fejlesztése, amihez ez a helyiségsor bőséges fellépési lehetőséget is adhat. (Prágai mintára, ahol utcai szórólapokon hirdetik a lakásokon megrendezett kamarazenei kis koncerteket.) A belső udvar egy állandó pódiummal alkalmat adhat zenekarok, vagy akár néptáncosok fellépésére is, amely szinesítheti a piac hangulatát is. Az iskolában már most is van népzene oktatás, és a közeljövőben beindul a néptánc tanítása is. Ezzel a lehetőséggel a Zenede kiléphet az utcára, további idegenforgalmi érdekességet szolgáltatva. Az építészeti fejlesztések alapja az az új zeneképzési program, amely a 21. század fejlődő és átalakuló igényeinek kiszolgálására irányul. A központ térségi vonzása érdekében jó lenne létesíteni legalább egy kis kollégiumot, húszharmninc vidéki vagy határon túli gyermek számára. Ez nyáron szálláshelyként is üzemelhet. Itt kaphat helyet néhány vendégszoba is, a meghívott művészek számára. Ezzel biztosítható lenne a határon túli területek bevonása a vonzáskörzetbe, amely igény már jelenleg is fennáll.
ALAPADATOK (megközelítő méretek) Zenei szakközépiskola (Kodály, régi épület) régi épület felújítása: 2144 m2 bővítés: 1180 m2 az udvar beépítése (közlekedő, zsibongó, társalgó, tetőtérrel együtt) Alapfokú zeneiskola (volt Simonffy, új épület) meglévő, megmaradó (nemrég felújított): 2200 m2 bővítés (új épületszárny itt, de a szaközépiskola számára): 3220 m2 4 tanterem 1 természettudományi előadó 1 labor 1 rajzterem 1 tornaszoba (táncterem) 1 nyelvi csoportszoba 1 számítástechnikai csoportszoba egyéb kiegészítő helyiségek A műemléki felújításon és az új bővítmény építésén túl további feladat a kollégium építése, a tömbbelső udvarának és sétálóutcájának kiépítése, valamint a három polgárház megszerzése és felújítása, tetőtérbeépítése. Kollégium új épület fdsz+4 emelet és a Csapó 26. régi épülete 2529 m2 Csapó utca 22-24. Régi épületek felújítása, tetőtérbeépítése 869+1132 m2=2001 m2
ÜTEMEZÉS A beruházás három lépésben ütemezhető. 1.ütem A Vár utca 1. számú régi, műemlék épület, a Kodály Szakközépiskola felújítása és közlekedőjének bővítése az új épülethez való kapcsolódás érdekében, valamint a tetőtér beépítése. Ezzel megoldható az elvileg összevont intézmény gyakorlati közös használata, azzal az órarendi módsítással, hogy a szakközép közismereti oktatása a hét minden napján délután történik. Ez a zeneoktatás körülményein javít, de sajnos nem oldja meg a közismereti oktatás helyzetét, mert rákényszerül az iskola, hogy más, közeli intézményben béreljen helyiségeket a délutáni órákban. Ez tehát legfeljebb egy éves átmeneti állapot lehet, amely kb. 3000 m2 épületet érint (a statikai vizsgálattól függően), 8-900 millió Ft becsült költséggel. 2. ütem A szakközépiskola közismereti épületszárnyának építése, mellyel biztosítható a teljes oktatási rend mind az alapfokú, mind a szakközépiskolai képzés számára. Ez csak az oktatási törvényben és az építési szabványokban előírt legszükségesebb kötelezettségeket tartalmazza. Enélkül várhatóan a felújított iskola nem kapna működési engedélyt. Ezért az 1. és 2. ütem szétválasztása csak műszaki lehetőség, a minimális cél mindkettő végrehajtása. Fel kell használni hozzá a Csapó utca 22. és 24. számú telket, ezért azok házainak felújítását is célszerű ebben az ütemben elvégezni. Ezzel kialakul a közforgalmú belső udvar is. Az új épület és az udvar alatt pinceparkoló készül. A 3200 m2-es új szárny, a 2000 m2 régi épület kisajátítása és átalakítása valamint az udvar összesen 1.500 millió Ft költséggel becsülhető. 3. ütem A térségi szerepkörhöz szükséges (és a Kodály név viselésével együtt járó kötelezettség) a kollégium létesítése, 30-80 főre, igény szerint. Ez a Csapó utca 26. telek teljes felhasználásával, önállóan, egy ütemben megvalósítható, akár az előző ütemektől függetlenül is. Területe 1800-2500 m2, az új épületrészek, a régi épület felújítása, a kisajátítás összes költsége 550-850 millió Ft. Összegzésül: Az 1. ütem a tűzoltás, a 2. ütemmel megújulhat a zeneoktatás, és kivinné a klasszikus zenét, a dzsesszt, a népzenét és a néptáncot az utcára, az emberek közé, ami a zeneoktatás célja. A 3. ütem biztosítaná az iskola térségi, határon átnyúló szerepének megerősödését. Ezzel egyszersmind országosan is egyedülálló létesítménnyé fejlődhetne. Összes költsége mintegy 3 milliárd Ft. ÉPÍTÉSZETI HANGULAT A tömb meghatározó építészeti jellegzetessége a debreceni cívis építési modor, jóllehet a Csapó utcai lakóházak 1910-es években emelt épületei már a feltörekvő városi polgárság, orvosok, kereskedők igényei szerint készültek. Megtartották azonban azt a vonásukat, hogy kifelé díszes homlokzatokkal fordultak, míg udvaruk jóval szerényebb képet mutatott, a szomszédokra néző tűzfalaik meg éppenséggel vakolatlan, csupasz téglafalak maradtak. Ennek egyik terjedelmes példája, a Csapó utca 26. hatalmas, szikár térfala valósággal uralja a tömbbelsőt, amely jelenleg a piac felől tárul fel. Elvonatkoztatva a belső udvarok elhanyagolt állapotától, akár lenyűgözőnek is tűnhet ez az otromba, enyhén megtört vonalvezetésű sík felület, esetlegesen megjelenő hasadékokkal, néhány szétszórt ablakkal. A kívül díszes, színes, vakolt homlokzatok mögött az udvarok egyszerű, célszerű, takarékos képe ötletet adhat a tömb felújításának építészeti felfogásához is. A tanulmányterv ezt a világot felerősítve, sarkítva használja fel. A nyüzsgő sétálóutca felé forduló tarka, harsány színek fokozásával szöges ellentétben áll a belső térfalakon uralkodó, egységes, nyerstégla felület, amely érdekes módon utal a harmincas évek jeles debreceni főépítészének, Borsos Józsefnek, a Ravatalozó alkotójának gondolatvilágára is. Ő idézte egyik munkájában Fritz Hőgert, a korszak híres német
építészét, aki a tégláról így írt: „A legkisebb egység valamely épület vizsgálásánál a tégla. Kivált a sima épülethomlokzaton érvényesülnek egyenként a téglák és akkor zeng fel millió változatban a téglák beszédének gyönyörű ritmusa. Megszámlálhatatlanság, végtelenség, örökkévalóság: íme a hatások, amelyek az épületnek némileg megértő szemlélőjét elfogják. Így fokozza a tégla mérete az építmény nagyságának hatását, ellentétben a teljesen méret nélküli vakolással és a durva méretű terméskő épületekkel.”
Debrecen, 2013. május 15. Rácz Zoltán építész www.raczzoltan.hu