Dr. Tóth Antal - Dr. Zéman Zoltán A controlling integrálódása az oktatási szférában
1. CONTROLLING ALKALMAZÁSA A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKNÉL A controlling hasznossága mindaddig nem fog érvényre jutni teljes egészében a felsőoktatási intézményeknél, amíg az intézmények irányítási szintje ezt nem kényszeríti ki. Véleményünk szerint a teljesítmény ellenőrzési és előirányzott termelési rendszerüket még nem hasznosítják úgy, ahogy azt a controlling módszertana megkívánná, tehát a controllingban lévő lehetőségek –
költséghatékonyság,
teljesítménymérések,
információs
szolgáltatások,
fenntartói
finanszírozás stratégiák – még nem tudnak teljes mértékig hasznosulni. A magyar gazdaság fejlődésének egyik meghatározó eleme a versenyképes és a tudásátadásban eredményes felsőoktatás megteremtése. A tudásgazdaság kialakításához elengedhetetlen feltétel az ágazat egésze és egyes intézményei szintjén a működés szervezeti korszerűsítése, valamint a szakmai és gazdasági stabilitás egyidejű megteremtése. A felsőoktatás reformlépéseinek két legfontosabb kihívása: • a finanszírozási háttér biztosításához növekvő mértékben kell külső erőforrásokat bevonni, emellett folyamatosan keresni kell a költségek csökkentésének lehetőségét; • a költséghatékony és teljesítményorientált működés elengedhetetlenné válik a kiegyensúlyozott gazdálkodáshoz.
Ez alapján a hazai felsőoktatási szervezetek előtt álló főbb feladatok a következőkben összegezhetők: • világos célrendszer kialakítása, a célok éves szinten megragadható akciókká formálása, teljesülésük nyomon követése; • a források átlátható felhasználását, a költségek tudatos kontrollját és a nyújtott szolgáltatások árazását biztosító belső elszámolási rendszerek, azaz controlling rendszerek kialakítása; • korszerű informatikai támogatás biztosítása mind az alap-, mind pedig a támogató tevékenységek esetében. A felsőoktatási intézmények gazdálkodását illetően kevés publikus információ jelenik meg. Szakmai berkekben azonban köztudott, hogy jó néhány intézmény pénzügyi nehézségekkel,
forráshiánnyal küzd. Az intézmények szinte mindegyike csak különböző forrásokból képes tevékenységét finanszírozni, valamint a rendelkezésre bocsátott központi, normatívforrásokkal is szigorú gazdálkodást kell folytatniuk. Az előbbiekből következően a felsőoktatási intézményeknél is szükség van a controlling tevékenység bevezetésére. A controlling centrumába azokat a gazdálkodási tevékenységeket célszerű állítani, amelyekre ezen intézményeknek közvetlen ráhatása lehet, elsősorban munkájuk ésszerű alakításával, megfelelő
döntések
tevékenységeik
meghozatalával.
körébe
–
A
természetesen
felsőoktatási ezek
a
intézmények
ilyen
forráslehetőségek,
jellegű felsőfokú
intézménytípusonként eltérő módon és mértékben érhetők el – a következők sorolhatók: • nem központi (normatív) jellegű bevételi, forrásszerzési lehetőségek feltárása, kiaknázása; • kapott, illetve megszerzett források ésszerű, takarékos felhasználása; • ésszerű gazdálkodást elősegítendő elszámolási, felelősség központok kialakítása. Az intézmények bevételeinek főbb forrásai általában a következők: • oktatási, oktatásszervezői tevékenység; • kutatás-fejlesztés; • szaktanácsadás; • szakértői tevékenység; • szakmai profilba illő termelési, szolgáltatási, értékesítési tevékenység; • nyelvi továbbképzési és nyelvi vizsgáztatási tevékenység.
A kapott és a megszerzett pénzügyi források takarékos, ésszerű felhasználása az előirányzott, és a tényleges felhasználás folyamatos figyelemmel kísérésével történhet. A gyakorlat még többnyire az volt, hogy a gazdasági terület vezetője évente egy két alkalommal számolt be az illetékes intézményi vagy kari tanácsnak az előző évi előirányzatok teljesítéséről és a következő év előirányzatainak tervezetéről. A gazdasági rendszer változásának köszönhetően ez az előirányzat követés már sokkal szorosabb, szinte havi szintűvé vált. Az előzőekben érintett gazdálkodási követelmény érvényesülését kimondottan jól elősegítheti az elszámolási, felelősség központok kialakítása. A felsőoktatási intézményekben a felelősség központok következő típusait célszerű kialakítani, alkalmazni: •
Keretgazdálkodó központ (expense center) melynek során a felhasznált források jó előre jelezhetők, de a költségek és a teljesítmény közötti kapcsolat nehezen
mérhető. A költségkeret betartása az egyik legfontosabb jellemző. Tipikus alkalmazási területek lehetnek az intézményi és kari vezetés, K+F központok, központi PR. A gazdálkodás szempontjából legegyszerűbb a központi igazgatás (rektorátus), ahol automatikusan az állami normatíva tervezhető,mint költség keret. •
Szolgáltató központ (service center) egyik fontos jellemzője, hogy az igénybevevők teljesítménye jól tervezhető, ez alapján pedig a szükséges erőforrás felhasználás is. Az esetleges elszámolás alapja a kalkulált egységre jutó „szolgáltatási díj” lehet. Kiemelt szerepet kap a költséghatékonyság. A tényleges teljesítmény és a tényleges erőforrás felhasználás közötti viszony. Összehasonlítás a tényleges és tervezett (optimális) értékek alapján. Az alkalmazási területeknél megemlíthető: Számítástechnika, Informatika, TO, Könyvtár részlegek. A szolgáltató központok esetében már ne mondjunk le a teljesítménymérés lehetőségéről, a teljesítmény és az erőforrás felhasználás közötti viszony folyamatos ellenőrzéséről, elemzéséről.
•
Eredményközpont (profit/loss center) mind a bevétel mint input, mind pedig az outputhoz szükséges erőforrás felhasználás befolyásolható. Az értékelés alapja, a bevétel és a felhasznált erőforrás költségek és ráfordítások közötti különbség. Szakok, továbbképző központok. A gazdálkodás egyre inkább előtérbe kerülő központtípusai az eredményközpontok. Ennél a típusnál szerzett források nem egy intézményben a költségek mintegy felét fedezik. Ezen központok működésének kézbentartására külön gazdálkodási szabályzatokat célszerű készíteni. Ilyen fontos terület például a bevételek elszámolása, miszerint minden bevétel – függetlenül annak forrásától – a bevételt szerzőegység alszámláján kerüljön könyvelésre.
Központtípusonként szükséges megállapítani: •
az adott központ fő jellemzőit;
•
a működés értékelésének alapjait;
•
a tipikus alkalmazási területeket.
A controllingrendszer gyakorlati bevezetése előtt mindenképpen tisztázni és deklarálni kell egy-két fontos alapelvet: •
az intézményben minden feltétel rendelkezésre áll-e a controlling bevezetéséhez;
•
mi a controllingrendszer bevezetésének célja és melyek a rendszerrel kapcsolatos elvárások;
•
mekkora a szervezet intézményi mérete;
•
az értékteremtő folyamatnak mi a költségviselő „terméke” (pl.: tanult emberfő, stb).
2. CONTROLLING OKTATÁSA A HAZAI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN Az oktatás keretében megtörténik a controlling-szemléletmód tudatosítása, a módszertani, a szakmai alapok elsajátításának elősegítése. Ezek az alapok a megfelelő gyakorlati ismeretekkel kibővülve, igen fontosak lehetnek a későbbi működtetés szempontjából. Az oktatásban történő szerepeltetésnek a szükségességet a következők támasztják alá: •
kapcsolódik
a
gazdasági-műszaki,
vállalatgazdasági,
számviteli-pénzügyi,
informatikai tantárgyak anyagához, azok ismereteit szintetizálja és integrálja; •
hozzájárul a hallgatók gyakorlatias képzéséhez, amely a későbbi elhelyezkedésük szempontjából meghatározó lehet;
•
nagy jelentőséggel bír annak gazdasági aktualitása, ezért is fontos, hogy az oktatás szervezés részévé váljon;
•
a gyakorlati munka szinte minden területén hasznosítható tudást nyújt át a hallgatóknak.
A fentiek ellenére azonban megjegyzendő, hogy a speciálisan controlleri szakképesítést adó intézmények száma ma még igen kevés, de remélhetőleg, a controlleri szakma egyre több képzési forma szerves részévé fog válni. Ezt igazolja a bolognai folyamat is, mert több szak (gazdaságtudományi) törzstantárgyává vált. Felmérést végeztünk az Oktatási Hivatal honlapján található információk felhasználásával, amelynek eredményei a következők: • Államilag támogatott egyetemek esetében: 19 intézményből 11 intézményben oktatnak legalább egy félév keretében controllingot; • Nem államilag támogatott egyetemek esetében: 7 intézményből 1 intézményben oktatnak controllingot; • Államilag támogatott főiskolák esetében: 9 intézményből 6 intézményben oktatnak controllingot; • Nem államilag támogatott főiskolák esetében: 32 intézményből 8 intézményben oktatnak controllingot.
Megjegyzendő, hogy a felsorolt 67 intézmény esetében 25 intézményben folyik minimum egy féléves controlling oktatás, amely a vizsgált intézmények 37%-a. Ugyancsak meg kívánjuk jegyezni, hogy mindössze 7 felsőoktatási intézmény bocsát ki controlling képzettségű szakembereket (controlling szakközgazdász). Az oktatás mellett az egyetemek, főiskolák fontos szerepet vállalnak és töltenek be az egyes részterületeinek oktatásában is. A controlling ilyen jellegű megközelítésével intézményi (gazdaságtudományi) szinten a következő megoszlást tapasztaltuk (lásd 1. számú ábra).
A controlling informatikai támogatását is oktatók 15%
70 60
A különböző szervezetek controllingját is oktatók 5%
50 40
Az operatív és a stratégiai controlling feladatait, funkcióit oktató 65%
30 20 10
A controlling speciális területeit is oktatók 15%
0
1. számú ábra: A controlling területeinek megoszlása a gazdaságtudományi oktatási területen belül Forrás: saját szerkesztésű ábra
Elemzésünkben külön hangsúlyt fordítottunk arra, hogy a controlling mely területei kapnak hangsúlyt az oktatásban. Ezek közül az operatív és a stratégiai controlling feladatai és funkciói kapják a döntő szerepet. Több helyen foglalkoznak a controlling informatikai támogatásával is (15%-ban). Szintén megközelítőleg ilyen nagyságrendet képvisel a controlling speciális területeivel foglalkozók száma is (15%-ban). Legkevésbé a különböző szervezetek controllingjának az oktatása jelenik meg, összesen 5 %-ban. Ezekből jól látható, hogy a gyakorlati tapasztalatok ilyen formájú tolmácsolására – szakirodalomban történő átültetésére – igen nagy szükség van hiszen ezek a prezentációk már az oktatásban elősegíthetik az egyes speciális szakterületek jellemzőinek az elsajátítását.
A controlling kutatásban betöltött szerepét a 2. számú ábra szemlélteti.
A kontrollinggal mint kutatási témával foglalkozó 65% A kontrollinggal mint kutatási témával - nem foglalkozó 35%
2. számú ábra: A controlling kutatásban betöltött szerepe Forrás: saját szerkesztésű ábra
Örvendetes tény, hogy a hazai piacgazdaság kialakulásával szinte azonos időben több felsőoktatási intézményünk ismerte fel a controlling tudományág gazdasági jelentőségét és kezdte meg mind graduális, mind pedig posztgraduális formában annak oktatását. A statisztikai adatokból levonható következtetés alapján a controlling tantárgyat oktató felsőoktatási intézmények elsősorban a posztgraduális képzés keretében már adnak önálló controlleri képesítést, diplomát (pl. controllermérnök, controllerközgazda, controllerüzemgazdász vagy controllermenedzser stb.) A Bolognai folyamat eredményeképpen létrejövő szakstruktúrákból kitűnik, hogy több intézmény mind graduális, mind pedig posztgraduális formában is oktatja a controlling tantárgyat. Támogatandó az a célkitűzés (és az a controlling esetében különlegesen is igaz), hogy a posztgraduális képzési forma mind nagyobb teret kapjon az egyetemeken, főiskolákon.
Összegező tapasztalatok a controlling felsőoktatás területén
Több éves oktatási tapasztalataink alapján személyes véleményként is elmondhatjuk, hogy a controllingot posztgraduális formában sokkal hatékonyabb és célirányosabban lehet oktatni, mint a nappali tagozatokon. A magyarázat igen kézzelfogható, a controllingnak, mint a szervezetek belső irányítási rendszerét integráló alrendszerének megértéséhez, valamint az ehhez kapcsolódó napi gazdálkodási, finanszírozhatósági problémák érzékeléséhez, azok hatásainak átláthatóságához mindenképpen előnyt jelent a vállalkozásoknál, intézményeknél
eltöltött több-kevesebb gyakorlati idő, és természetesen ezt a középiskolákból közvetlenül az egyetemekre, főiskolákra kerülő nappalis hallgatóktól nemigen lehet még elvárni. Talán ezzel magyarázható az is, hogy az egyetemek, főiskolák nappalis jegyzetei elsősorban a controlling módszertanának elméleti kérdéseit, a vezetői számvitel kalkulációs modelljeinek számítási
feladatait
emelik
ki,
és
kevesebb
hangsúlyt
helyeznek
a
standard
controllingmetodikának az egyes szervezeteknél való megjelenésének specifikumaira, valamint a szervezeteken belüli funkcionális sokrétűségére. Mindenképpen elgondolkoztató ez az arány, hiszen a nemzetgazdaság és ezen belül is az utóbbi időkben már a költségvetés bizonyos területei, ágazatai sem nélkülözhetik a korszerű vezetési ismeretekkel, így a controlling szaktudással rendelkező szakembereket, vezetőket. A fenti igénynek megfelelően célszerűnek látszik, főleg az államigazgatási, a kereskedelmi és mezőgazdasági felsőoktatás területein a controllingképzést intenzifikálni, és ahol az eddig még nem szerepelt az oktatási tematikában, ott felgyorsítani annak bevezetését.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Miskolczi Tibor - Dr. Tóth Antal - Dr. Zéman Zoltán :Napjaink hazai controlling helyzete és annak felsőoktatási vetületei Controller Info Copy&Consulting 2014. II.évf. 1. szám pp.915. Körmendi Lajos – Tóth Antal (1998): Controlling a hazai szervezetek gazdálkodási gyakorlatában, WEKA Szakkiadó Kft. Körmendi Lajos- Tóth Antal (2011): a controlling alapjai, SALDO Zrt. Tóth Antal (szerkesztő) (1999-2005): Gyakorlati controlling Kézikönyv, RAABE Tanácsadó és Kiadó Kft. Zéman Zoltán (1998): A controlling szerepe a magyar vállalkozásokban (phd értekezés) GATE Gödöllő
