A CIVIL SZERVEZETEK SZEREPÉNEK ERİSÖDÉSE AZ UTÓBBI KÉT ÉVTIZEDBEN MAGYARORSZÁGON

VÉDELMI IGAZGATÁS

VARGA PÉTER–HORVÁTH LÁSZLÓ

A CIVIL SZERVEZETEK SZEREPÉNEK ERİSÖDÉSE AZ UTÓBBI KÉT ÉVTIZEDBEN MAGYARORSZÁGON THE IMPROVEMENT OF CIVIL ORGANISATIONS IN HUNGARY IN THE PAST TWO DECADES Rövid történeti áttekintés. A nonprofit szervezetek tevékenységének alakulása az 1990-es éveket követıen. Az állami feladatok egy részének civil szervezetekhez történı átadása. A civil kezdeményezések eredményessége, helye, szerepe a társadalmi feladatok teljesítésében. Egy civil szervezet (a Polgári Védelmi Szövetség) tevékenységének vázlatos bemutatása. Címszavak: társadalom, civil szervezetek, Polgári Védelmi Szövetség, közhasznú alapítványok.

„The strengthening role of NGOs in Hungary during the last two decades”. Brief historical overview. Activity of Non-governmental Organizations (NGO) after the '90s. Delegation of previously state provided tasks to NGOs. Efficiency, place and role of civil initiatives in society, how do NGOs contribute to address social issues. Schematic presentation of an organization's activity (Civic Defense Alliance). Headwords: society, Non-govermental Organizations, Civic Defense Alliance, foundations of public utility.

Történeti elızmények Az 1980-as évek végétıl megindult társadalmi, politikai átalakulással megteremtıdtek a hazai civil szervezetek újjáéledésének és új szervezetek alakulásának az alapvetı feltételei. Hazánkban is, mint a többi közép- és kelet-európai egypártrendszerő országban a kezdeti idıszakban alig volt lehetıség klasszikus értelemben vett civil szervezet alapítására, és csak késıbb az utolsó idıszakban, amikor politikai pártokat még nem lehetett létrehozni, közcélú szervezetek már alakulhattak. 63

A CIVIL SZERVEZETEK SZEREPÉNEK ERİSÖDÉSE …

A rendszerváltoztatást követıen azonban a politikai és gazdasági szerkezet átalakulásával gyökeresen megváltoztak a körülmények. Különvált az állami és piaci szektor és szükségessé vált, hogy olyan társadalmi igényeknek a megoldásában, amelyre sem az állami, sem a piaci szektor nem igazán alkalmas, egy harmadik non-profit szektor épüljön ki. A megváltozott társadalmi struktúrában tulajdonképpen igényként is jelentkezett, hogy néhány területen egyes feladatok megoldásában a „civilek” által létrehozott szervezetek tevékenyen közremőködjenek, esetleg teljesen át is vegyenek olyan munkaterületeket, amelyeket a rendszerváltoztatást megelızıen állami, vagy társadalmi szervek, illetıleg ilyen irányítású és fenntartású intézmények láttak el. A rendszerváltoztatás — sok minden más mellett — azt is jelentette, hogy felülvizsgálva az állami feladatok körét, a társadalmi tevékenység több területén építettek az emberek részvételére olyan módon is, hogy teret engedtek egyes feladatok megoldásában az állampolgárok által létre hozott ún. civil szervezeteknek. Szükségesnek tartom azt is megjegyezni, hogy a civil szervezetek tevékenységénél az emberi oldal sem elhanyagolható körülmény. A szervezetet létrehozó emberek részérıl a tevékenység úgy jelentkezik, hogy szeretnének valamilyen hasznos munkával hozzájárulni egyes, általuk is fontosnak tartott feladat megoldásához. A gazdasági keretek, és a társadalmi viszonyok azonban, eltérı lehetıségeket biztosítottak a közösség számára tenni akaró embereknek. A fejlett piacgazdaságok kialakulásáig tulajdonképpen csak olyan segélyezı szervezetek jöttek létre, amelyek a kiszolgáltatott és nélkülözı rétegeket igyekeztek segíteni, lényegében elsısorban karitatív jellegőek voltak (árvaházak, szegényházak és kisebb önsegélyezı, önképzı csoportok). Természetesen kérdés az, hogy a létrejött civil szervezetek milyen hatékonysággal képesek az elérendı társadalmi célok megvalósítására. Kuti Éva szerint a civil szervezetek hatékonyságát még senki nem vizsgálta, így nem is bizonyíthatta tudományos módszerekkel.1 A különbözı társadalmakban — az irányító állam jellegébıl következıen — nagyon eltérı súlyt kaphatnak az emberek azon törekvései, hogy öntevékenyen segítsék, szervezzék a társadalom feladatainak, szükségletei kielégítésének egyes területeit. A civil tevékenykedés ott érvényesülhet, ahol e tekintetben partnerként kezeli a „hatalom” a polgárokat. Az uralmi viszonyok túlsúlya, a diktatórikus hatalom nem nagyon enged teret a civil 1

Kuti Éva: A nonprofit szervezet szerpe a kilencvenes évek magyar társadalmában és gazdaságtanában; Közgazdasági Szemle, XLIII. évfolyam 1996. október 905-919.

64

VÉDELMI IGAZGATÁS

kezdeményezésnek, az „alattvaló” nincs olyan helyzetben, hogy komoly súllyal kezdeményezıen közremőködhessen. Az antidemokratikus államokban is jelen van ugyan a civil szféra valamennyire, ez azonban csak látszólagosan alapul valóságban igazi önkéntes polgári kezdeményezésen, többnyire a hatalom gyakorlói által erısen manipulált és a külsı világ elıtti kedvezıbb kép mutatására szolgál. (Ilyenek voltak a hitleri Németországban mőködı, és a volt szocialista országokban létezett civil szervezetek döntı többsége is.) Az állampolgári aktivitás, az önkéntes szerepvállalás a társadalmi tevékenység különbözı területein csak a demokratikus berendezkedéső államokban teljesedhet igazán ki, csak ilyen körülmények között szolgálhatja a közösség által is méltányolható célokat. A társadalmi élet különbözı területein a civil tevékenység a polgári társadalmak kialakulását követıen kapott szerepet, és a demokratikus rendszerek kiteljesedésével párhuzamosan erısödött meg. Megfigyelhetı, hogy idıvel a fejlett polgári demokratikus államok és a civil szervezeteik között hatékony és jól szabályozott együttmőködés alakult ki. A demokratikus államok — sajátosságaikat is tükrözıen — építenek a civil szféra közremőködésére a társadalmi feladataik jelentıs területein, és ezzel egyidejőleg — különbözı eszközeikkel — megteremtik a lehetıséget ezen szervek létrehozásához és eredményes mőködtetéséhez. Ideális esetet feltételezve a demokratikus polgári állam segíti a polgárait abban, hogy öntevékenyen a saját szervezeteikkel részt vegyenek a társadalmi feladatok jobb színvonalú teljesítésében, oly módon, hogy ez az állami költségvetést egyidejőleg bizonyos mértékben kímélje is. Teljesen természetes, hogy csak akkor szabad az államnak anyagilag is hozzájárulni a civil tevékenységhez, ha valamilyen társadalmi feladat ezen keresztül olcsóbban, vagy színvonalasabban oldható meg. Alapul véve, hogy az állami berendezkedés jellege és a gazdasági szerkezet fejlettsége alapozza meg a civil szféra súlyát, természetesen a demokratikus nyugat-európai polgári államokban alakultak ki legkorábban a civil szervezetek létrejöttének és a mőködésének a feltételei. Általánosan elfogadott nézet lett, hogy egyes társadalmi feladatok civil szervezésben, civil közremőködéssel hatékonyabban és jobban megoldhatóbb, mint az állami irányítás keretében, vagy a piaci (szabad versenyes) szektorban. Elsı sorban a szociális, a kulturális, az oktatási területen néhány feladat a polgárok bevonásával színvonalasabban, az igényekhez jobban igazodva és gazdaságosabban volt elvégezhetı. Viszonylag korán jelentkezett a pol65


gári államok megerısödését követıen az az igény is, hogy az állampolgárok biztonsága érdekében is tevékenykedjenek civil csoportok, szervezetek. Elsısorban a háborús vagy katasztrófahelyzetekre való felkészítés, az ilyen körülmények közötti védelmi, ellátási feladatok segítését célozták egyes civil szervezetek létrehozásával, mőködtetésével megoldani. A honvédelem területén létrejött civil szervezetekkel kapcsolatosan meg kell említeni feltétlenül, hogy azok tükrözik a feladat jellegébıl következı sajátosságokat, és nem ezek a szervezetek minden vonatkozásukban tipikusan civil szervezetek. A polgároknak alapvetı igényük a biztonságuk iránti igény, így a háborús helyzeteket megelızıen, vagy ilyen idıszakokban szükséges volt az államnak ezen feladata megoldását polgári közremőködéssel segíteni. Ezt az állami feladatot azonban nem lehetett, és ma sem lehet civilesíteni, hiszen ezen a területen az állami irányítás, kontroll nem hiányozhat. Mindezekkel együtt is helye van még ilyen jellegő feladatnál is a civil közremőködésnek, civil szervezetek útján, hiszen a biztonság minden állampolgárnak igénye, így a feladat terjedelmébıl következıen jól csak az állampolgárok bevonásával és egyes civil szervezetek mőködésére építve lehet megoldani. A második világháború elıtt, 1937-ben létrejött hazánkban Légoltalmi Liga, mintegy 80 000 taggal. A szakirodalomban megjelent munkák szerint a Liga katonai irányítás és felügyelet alatt állt. A Liga önkéntesei a lakosság felkészítését, a megelızı védelmi feladatok szervezését végezték. A hazai nagy múltú civil szervezetek közül utalnunk kell még a 125 éve megalakult Önkéntes Tőzoltó Mozgalomra és a Vöröskereszt szervezetre. (A történelem folyamán legkorábban az egyházak, vallási intézmények keretében kezdıdött — a közösséghez tartozók önkéntes, jószolgálati tevékenységére is építve — olyan csoportok kialakulása, létrehozása, amelyek tagjai elsısorban karitatív tevékenységükkel, de az oktatás, a kultúra, a szociális gondoskodás terén is mőködve igyekeztek segíteni a rászorulóknak. A korábbi háborúk alatt hazánkban és más országokban is a sebesültek ápolásában nagy szerepük volt például a nıi szerzetesrendekhez tartozó apácáknak.)

A civil szervetekre vonatkozó szabályozás Napjainkban, hazánkban ugyanúgy, mint más fejlett demokratikus berendezkedéső államban az igény is fokozottabban jelentkezik a civil szervezetek bevonására a társadalmi feladatok megoldásánál, és a 90-es évek 66

VÉDELMI IGAZGATÁS

elejére megalakították azokat a jogszabályokat, amelyek az alapot szolgáltatják ezen szervezetek létrehozásához. Mindkét oldalról az állami és a polgári oldalról is egyaránt kialakult a törekvés egyes feladatok megoldásának átrendezésére, úgyhogy azok a továbbiakban a civil szférába kerüljenek. A civil szervezetek létrejöttéhez a jogalkotás terén mérföldkınek tekinthetjük az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényt, (a továbbiakban: törvény vagy Etv.) továbbá a Polgári Törvénykönyvnek az alapítványra (a közalapítványra) vonatkozó módosítását, kiegészítését. Az Etv. az Alkotmánnyal összhangban leszögezi, hogy az egyesülési jog mindenkit megilletı alapvetı szabadságjog, melynek zavartalan gyakorlása hazánkban biztosítva van. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra — a törvényben rögzítettek szerint —, hogy másokkal szervezeteket, illetve közösségeket hozzon létre vagy részt vegyen a mások által létesített szervezetek mőködésében. Az egyesülési jognak — a közösségi érdekeket szem elıtt tartva — a korlátait is rögzíti a törvény. A jogszabály kimondja továbbá, hogy „Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, nem valósíthat meg bőncselekményt, és bőncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.”2 Szorosan ide kapcsolódik a következı rendelkezés is:„Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erıszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetıleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult, és egyben köteles fellépni.”3 A törvény az elızıeken túl még azt is kimondja, hogy az egyesülési jog alapján létrehozott társadalmi szervezet elsıdlegesen gazdasági – vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Lényegében ez a tiltó szabály rögzíti a társadalmi szervezetek non-profit jellegét. Még egy további tilalmat is tartalmaz a törvény, nevezetesen azt, hogy nem lehet az egyesülési jog alapján fegyveres szervezeteket létrehozni. Fı szabályként a törvény úgy határozza meg, hogy az elızıekben leírt garanciális szabályokat betartva társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt. (Az Etv. a társadalmi szervezetekre vonatkozó alapvetı szabályokat határozza meg, és a társadalmi szervezetek egyes típusainak részletesebb szabályait a róluk szóló törvények rendezik.) 2 3

Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 2. § (2) bekezdése Alkotmány 2. § (3) bekezdés

67


Fontos szabály, hogy a társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkezı szervezet, amely arra célra alakult, amit rögzített az elfogadott alapszabályában, céljai eléréséhez szervezi a tagjainak a tevékenységét, továbbá nyilvántartott tagsággal rendelkezik. A társadalmi szervezet alapításához legalább 10 alapító tag szükséges. Az alapító tagoknak a megalakítása kimondása mellett el kell fogadniuk az alapszabályt, és meg kell választani az ügyintézı és a képviseleti szerveket is. A társadalmi szervezet nem az alapító tagoknak a döntésével, hanem a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, melyet a társadalmi szervezet megalakulását követıen kérni kell. Erre a garanciális szabályra azért van szükség, mert a nyilvántartásba vétel során a bíróságnak meg kell gyızıdnie arról, hogy az alapítás megfelelt e a törvényben meghatározott feltételeknek, és vizsgálni kell az alapszabály törvényben rögzített elemeinek a meglétét is, továbbá azt is, hogy rendelkezik e a civil szervezet a mőködéséhez szükséges vagyonnal. A vagyoni feltételek biztosításáról, a vagyon forrásairól — legalább a tagdíj fizetésérıl — az alapszabályban feltétlenül rendelkezni kell, ennek hiányában a bíróság megtagadja a szervezet bejegyzését. Az Etv. nem zárja ki teljesen a civil szervezetnél a gazdasági tevékenység végzésének lehetıségét, annyit rögzít, hogy elsıdlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható, hiszen ezen tilalom nélkül ne lenne határ a profitorientált és a non-profit szervezetek között. A civil szervezet a célja megvalósítását segítendıen, azzal összhangban végezhet gazdasági tevékenységet, de csak olyan mértékben, hogy ez a gazdasági tevékenysége nem lehet meghatározó súlyú, és a mőködéséhez vagyonnak döntı részben nem a gazdasági tevékenységébıl, hanem a tagjai által fizetett díjból, jogi és magánszemélyek felajánlásaiból és hozzájárulásaiból kell származni. A társadalmi szervezetek a tartozásaikért a saját vagyonukkal felelnek, a tagok csak a tagdíj megfizetésére kötelezhetıek, a saját vagyonukkal a szervezet tartozásaiért nem felelnek. Az Etv. mellett nagy fontosságú volt még a Polgári Törvénykönyv módosítása az alapítványra a közalapítványra vonatkozó szabályok megalkotásával. Alapítványt magánszemély, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaság egyaránt alapíthat tartós, közérdekő célra. A közérdekőség fogalma nincs törvényileg meghatározva, de általánosan elfogadott elvek szerint mindenképpen közérdek a társadalom egészének vagy szélesebb közösség érdekének a szolgálata. Nehezebb a helyzet annak 68

VÉDELMI IGAZGATÁS

a megítélésénél, ha alapítványi támogatással kisszámú közösség, vagy adott esetben egyetlen ember érdekét kívánják segíteni.

Az alapítványok szabályozása Az alapítványok bejegyzéséhez kiadott iránymutatás szerint olyan esetben is közérdekőnek minısíteni az alapítványi célt, ha az valakinek az emberiességi, humánus érzésbıl való támogatását szolgálja, vagy tudományos, mővészeti célkitőzését segíti elı. (Példaként az iránymutatás a pályakezdı mővész, vagy a tudományos kutató támogatását említi.) Leszögezi azonban az irányelv, hogy az alapítványi támogatás célja nem elsıdlegesen jövedelemszerzı, illetıleg vagyongyarapító jellegő, hanem az általános társadalmi a köz érdekében is álló célt szolgál. Az alapítványnak megfelelı vagyonnal kell rendelkezni a célja eléréséhez, azaz a vagyona nagyságának arányban kell állania az alapító okiratában meghatározott alapítványi célkitőzéssel. Az alapító az alapítvány vagyonát kétféle módon is meghatározhatja. Nyílt alapítvány esetében elegendı, ha az alapító a mőködés megkezdéséhez szükséges vagyont bocsátja az alapítvány rendelkezésére, és lehetıvé teszi, bárki csatlakozhasson — anyagi támogatással — az alapítványhoz; zárt alapítvány esetén viszont az alapítónak a cél megvalósításához szükséges teljes összeget rendelkezésre kell bocsátani, mivel ez esetben az összeg csatlakozással nem növelhetı. Az alapító az alapító okiratában kijelölheti a kezelı szervet, amely az alapítvány általános ügydöntı, ügyvezetı és képviselı szerve. Az alapítvány mőködése felett az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol.

A közalapítványok Valamely közfeladat ellátása folyamatos biztosítása céljából a 2006-ban hatályon kívül helyezett Ptk. 74/G. § (1) bekezdése lehetıvé tette a Országgyőlés és a Kormány, valamint a helyi önkormányzat, vagy kissebségi önkormányzat képviselıtestülete részér, hogy közalapítványt hozzon létre. (Törvény a közalapítvány létrehozását kötelezıvé tehette.) Közfeladatnak a fenti § (2) bekezdése értelmében az az állami vagy helyi önkormányzati feladat minısül, amelynek az ellátásáról — jogszabály alapján — az államnak, vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia. Közalapítvány úgy 69


is létrejöhetett, ha egy alapítvány a teljes vagyonát azonos célú közalapítvány létesítése érdekében felajánlotta az arra jogosult szervnek, az alapítójának a hozzájárulásával. Ha a közalapítványra jogosult elfogadta ezt az ajánlatot, az alapítvány alapítójával közösen hozza létre. A közalapítványra az alapítványokra vonatkozó szabályokon túl speciális szabályok is vonatkoztak. A közalapítvány kezelı szerve köteles beszámolni az alapítónak a gazdálkodásáról, és a legfontosabb gazdasági adatokat nyilvánosságra kell, hozni. Az Országgyőlés és a Kormány által alapított közalapítványok gazdálkodásának törvényességét és célszerőségét az Állami Számvevıszék ellenırizte, figyelemmel arra, hogy ezeknek a közalapítványoknak a központi költségvetési keretbıl adott pénzeszközre alapozott a létesítése és a mőködése. Speciális szabály vonatkozott a közalapítvány megszüntetésére is. Az alapító kérelmére a bíróság megszüntette a közalapítványt, ha a közfeladat iránti szükséglet megszőnt, vagy más módon illetıleg más szervezet keretében az a feladat hatékonyabban volt ellátható. A megmaradt alapítványi vagyont az alapító köteles volt hasonló célra fordítani, és további garanciális szabályt is tartalmazott a Ptk., amikor elıírta, hogy minderrıl a nyilvánosságot tájékoztatni kell. Jelenleg a közalapítványok alapítványként egyes megszorító szabályokkal tovább mőködhetnek, melyeket a 2006. évi LXV. törvény tartalmaz.

Egyéb szervezeti formák és a közhasznúság Az 1988. január 1-én hatályba lépett, a közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI törvénynek (a továbbiakban: Khsz.) a célja a nonprofit szervezetek társadalmi szerepének a növelése, a közhasznú áttekinthetıbbé tétele, a közszolgáltatás terén végzett mőködésük elısegítése és az államháztartással való kapcsolatuk rendezése. A prembulumban deklarált ezen célok mindegyike alapvetı fontosságú. A Khsz.-el megteremtıdött a lehetısége annak, hogy létrejöjjön a megfelelı nonprofit szervezeti kör, amely alkalmas a közfeladatokat jobb színvonalon és hatékonyabban teljesíteni, mint azt korábban az állami, vagy önkormányzati intézmények tették. A közhasznú civil szervezeti keretek törvényi kialakítása mellett fontos volt még a gazdasági környezet szabályozása is. A közfeladat ellátásában részt vállaló civil szféra csak körültekintıen rendezett gazdasági viszonyok között tud a piac eredményes szereplıje lenni, de nem kevésbé fontos az sem, hogy a közpénzek felhasználásának kontrollját is garantálnia kell a szabá70

VÉDELMI IGAZGATÁS

lyozásnak. A fentiekhez kapcsolódóan a Khsz. meghatározza a közhasznú szervezetek típusait, a közhasznú jogállás megszerzésének és megszőnésének a feltételeit, ezekre a szervezetekre vonatkozó mőködési szabályokat és a gazdálkodásuk rendjét, továbbá a kontrolálhatóságuk érdekében a nyilvántartásukkal, a beszámoltatásukkal és a felügyeletükkel összefüggı szabályokat. „Közhasznú szervezetté minısíthetı a Magyarországon nyilvántartásba vett a) társadalmi szervezet, kivéve a biztosító egyesületet és a politikai pártot, valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet, b) alapítvány, c) közalapítvány, d)*4 e) köztestület, ha a létrehozásáról szóló törvény azt lehetıvé teszi, f) országos sportági szakszövetség, g) nonprofit gazdasági társaság, h) a Magyar Felsıoktatási Akkreditációs Bizottság, a Felsıoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Rektori Konferencia, i) európai területi együttmőködési csoportosulás, j) nem költségvetési szervként mőködı felsıoktatási intézmény, k) közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet.”5 Új elem a szabályozásban a nonprofit kft. fogalma, mely speciális cégformát a jogalkotó — az (új) gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Gt.) — kifejezetten a közhasznú társaságok (a közismert rövidítéső Kht-k) kiváltására hozta létre, teljes egészében szétválasztva a közhasznúság fogalomkörét és szabályozását, az ilyenek minısíthetı szervezetek meghatározásától szabályozásától; azaz a dereguláció folyamán a Khsz-ben korábban önállóan nevesített fenti szervezeti forma megszőnt. A Gt. átmeneti szabálya kötelezte a Kht.-kat, hogy 2009. június 30-áig társ asági szerzıdésük módosításával nonprofit korlátolt felelısségő társasággá alakuljanak át, más nonprofit gazdasági társasággá alakuljanak át, vagy határozzák el jogutód nélküli megszőnésüket. Az elızıekben felsorolt szervezetek a közhasznú, vagy a kiemelten közhasznú jogállásukat a nyilvántartásba vételükkel jegyzik meg. 4 5

hatályon kívül helyezve; korábban Közhasznú Társaság A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI törvény 2. § (1) bekezdése

71


A Khsz. rögzíti, hogy mit tekinthetünk közérdekő tevékenységnek: „c) közhasznú tevékenység: a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló következı — a szervezet létesítı okiratában szereplı — cél szerinti tevékenységek: 1. egészségmegırzés, betegségmegelızés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenység, 2. szociális tevékenység, családsegítés, idıskorúak gondozása, 3. tudományos tevékenység, kutatás, 4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, 5. kulturális tevékenység, 6. kulturális örökség megóvása, 7. mőemlékvédelem, 8. természetvédelem, állatvédelem, 9. környezetvédelem, 10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet, 11. hátrányos helyzető csoportok társadalmi esélyegyenlıségének elısegítése, 12. emberi és állampolgári jogok védelme, 13. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység, 14. sport, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás alapján folytatott sporttevékenység kivételével, 15. közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tőzoltás, mentés, katasztrófa-elhárítás, 16. fogyasztóvédelem, 17. rehabilitációs foglalkoztatás, 18. munkaerıpiacon hátrányos helyzető rétegek képzésének, foglalkoztatásának elısegítése — ideértve a munkaerı-kölcsönzést is — és a kapcsolódó szolgáltatások, 19. euro-atlanti integráció elısegítése, 20. közhasznú szervezetek számára biztosított — csak közhasznú szervezetek által igénybe vehetı — szolgáltatások, 21. ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó tevékenység, 22. a közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység, 23. bőnmegelızés és az áldozatvédelem;”6 6

A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI törvény 26. § c) pontja

72

VÉDELMI IGAZGATÁS

A közhasznúsági minısítést csak akkor kaphatja meg a kérelmezı civil szervezet, ha szervezet létesítı okirata szerint ez a tevékenység a szervezet cél szerinti tevékenysége. Ezzel a megszorítással akarta a jogalkotó, hogy valamely szervezetet kizárólag az elınyök megszerzése végett hozzanak létre. Az állam ugyanis különbözı kedvezményeket biztosít a nonprofit szektor számára, ezzel azok tevékenységét. Az állami (önkormányzati) segítség a fentiekben részletezettek szerint civil szervezetek kedvezıbb adózói státusza, ami különbözı aszerint, hogy az adott civil szervezet tevékenysége a közérdek szempontjából mennyire jelentıs. A közhasznú szervezetek (valamint azok támogatói és az igénybevevık) egyes esetekben mentesülnek az adó- (illeték- vám-) fizetési kötelezettség alól. Az állami részvétel további formája, hogy egyes civil szervezeteknek a költségvetésbıl közvetlenül is forrásokat juttat. Mindehhez kapcsolódóan szükséges kiemelni, hogy ezen szervezetek (bár kiegészítı jelleggel vállalkozási tevékenységet is folytathatnak) a gazdálkodásuk során elért eredményüket a létesítı okiratukban meghatározott tevékenységükre kel fordítani, azaz azzal nem rendelkezhetnek szabadon, így tagjaik között sem oszthatják szét. Feltétlenül kiemelendı a törvényi kedvezmények körébıl, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXXVI. törvény jogot ad a magánszemélyeknek arra, hogy befizetett adójuk 1%-át valamely (törvényben meghatározott körbe tartozó és feltételeknek megfelelı) szervezet részére juttassák. Kiemelkedıen közhasznú minısítést az a szervezet kaphat, amely olyan közfeladatot lát el, amelynek ellátásáról valamely állami szervnek vagy helyi önkormányzatnak kellene gondoskodnia. További feltétel még ehhez a minısítéshez az is, hogy a kiemelkedıen közhasznú szervezet létesítı okirata szerinti tevékenységének és a gazdálkodásának a legfontosabb adatainak a nyilvánosságra hozataláról (országos, vagy helyi sajtó útján) a létesítı okiratában részletesen rendelkezzen.

A magyar polgári védelmi szövetség A kiemelkedıen közhasznú szervezetnek minısülı Magyar Polgári Védelmi Szövetség (a továbbiakban: Szövetség) 1991-ben alakult újjá a Légoltalmi Liga jogutódjaként. A Szövetség megyei, települési és ifjúsági szervezetekbıl áll, regisztrált tagjainak száma körülbelül 5000 fı. A Szövetség kiemelkedı feladatának a természeti és civilizációs katasztrófák esetén a 73


bajba jutott lakosság és anyagi javak védelmét szolgáló intézkedések végrehajtásában, de különösen a lakosság tájékoztatásában, felkészítésében, az ifjúság nevelésében, az önkéntes szervezetek létrehozásában, kiképzésében, a lelki gondozásban, a segélyek elosztásában, és az önkéntes beavatkozások támogatásában történı humanitárius részvételt tekinti.7 Több civil szervezetre is jellemzı, hatékonyságát, eredményes mőködését elısegítendı, hogy a hasonló célú civil szervezettek valamilyen formájú együttmőködést igyekszik kialakítani. Ez a Szövetség esetében is megfigyelhetı, hiszen tevékenysége során igyekszik együttmőködni a Magyar Tőzoltó Szövetséggel, a Magyar Vöröskereszttel, a Máltai Szeretetszolgálattal, és a Polgárır Szövetség szervezeteivel is.

A nemzeti civil alapprogram Az állam és a civil szervezetek kapcsolatrendszerét javítandó fogadta el az Országgyőlés az a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvényt (a továbbiakban: NCA tv.). A szabályozás célja a civil szervezetek átlátható, költségvetési forrásautomatizmusra épülı, pártpolitikától mentes forrásainak biztosítása, a társadalmi szerepvállalásuk segítése, a kormányzat és a civil társadalom közötti partneri viszony és munkamegosztás elımozdítása az állami és önkormányzati közfeladatok hatékonyabb ellátása érdekében. Az Alapprogram központi költségvetési támogatást biztosít a Magyarországon bírósági nyilvántartásba vett civil szervezetek mőködéséhez, tevékenységéhez. Az NCA tv. meghatározza mely célokra teljesíthetıek kifizetések: „Az Alapprogramból az alábbi célokra teljesíthetık kifizetések: a) civil szervezetek mőködési támogatása; b) civil szervezetek közhasznú tevékenységének támogatása; c) civil szervezeteket érintı évfordulók, fesztiválok, hazai és határon túli rendezvények támogatása; d) nemzetközi civil kapcsolatokban a magyarországi civil szervezetek jelenlétének biztosítása, hazai és határon túli rendezvényeken, fesztiválokon történı részvétel támogatása, nemzetközi tagdíjakhoz támogatás biztosítása, európai integrációt elısegítı programok támogatása; 7

Orovetz István: „A Magyar Polgári Védelmi Szövetség szerepe a lakosság védelmi feladatok ellátásban” címő elıadás írásos anyaga

74

VÉDELMI IGAZGATÁS

e) civil szférával kapcsolatos tudományos kutatások, monitoring tevékenység és nyilvántartási feladatok támogatása; f) civil szférával kapcsolatos szolgáltató, tanácsadó, oktatási, fejlesztı, segítı tevékenység és intézmények támogatása; g) civil szférát bemutató kiadványok, elektronikus és írott szakmai sajtó támogatása; h) civil szervezetek pályázati önrészeinek támogatása; i) adományosztó szervezeteknek szóló juttatás az Alapprogram Tanácsa (a továbbiakban: Tanács), illetve a Kollégiumok egységes elvek mentén meghatározott, forrásautomatizmus biztosításáról szóló döntései alapján; j) az Alapprogram mőködésével kapcsolatos költségek fedezete; k) civil érdek-képviseleti tevékenység támogatása.”8 Az Alapprogram rendelkezésére álló források jelentıs részét (legalább 60%-át) a civil szervezetek mőködési támogatására kell fordítani. Az alapprogram bevétele négy részbıl tevıdik össze: „a) 2010. évtıl kezdıdıen a központi költségvetési támogatás összege a magánszemélyek jövedelemadójaként ténylegesen befizetett összeg 1%-ából a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 4. §-ában megjelölt kedvezményezetteknek a tárgyévet megelızı harmadik évben benyújtott, érvényes rendelkezı nyilatkozatok alapján ténylegesen kiutalt jövedelemadó-hányaddal megegyezı összeg. Az Alapprogram központi költségvetési támogatási összege 2009. évben 7700 millió forint; b) jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek és természetes személyek önkéntes befizetései, adományai; c) költségvetési céltámogatások; d) jogszabályban meghatározott egyéb bevételek”9 Az NCA 3. §-a szabályozza azt, hogy mely civil szervezetek igényelhetnek támogatást az Alapprogramtól. Az Alapprogram elvi irányító testülete a Tanács, amely meghatározza az Alapprogram mőködésének alapvetı szabályait, az Alapprogramból nyújtható támogatások rendezı elveit, valamint a pályáztatásokat végzı kollégiumok közötti forrásmegosztás arányait. 8 9

A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 1. § (2) bekezdése A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 2. § (2) bekezdése

75


2006. november 22-én és a Tanács stratégiai partnerségre irányuló megállapodást írt alá. A partnerség célja a törvényhozás és az Alapprogram elvi irányító testülete közötti érdemi együttmőködés létrehozása volt. Ezen megállapodás aláírásakor az NCA Tanácsának elnöke a következıket mondta: „…a civil szervezıdések hatalmas energiával, kreativitással empátiával teszik dolgukat, sokszor anyagi problémákkal küszködve, de mindvégig feladatokat, felelısséget vállalva, sok ezernyi aktivista és önkéntes fáradhatatlan munkájával. A civilek autonóm szervezetek, akik önállóságukra büszkék és arra igényt tartanak.”10

Összefoglaló Ma már vitathatatlan, hogy civil szervezetek éppúgy Magyarországon, mint a világ más demokratikus berendezkedéső államaiban, a tenni akaró és segítıkész (önzetlen) emberek hathatós közremőködése révén — ha tudományos módszerekkel nehezen is igazolható mértékben — de hozzájárulnak a legkülönbözıbb féle társadalmi célok megvalósításához. Teszik mindezt az állam által mőködtetett szervezeteknél költséghatékonyabban, tevékenységükkel sikeresen kiegészítve az államapparátus megkerülhetetlen és pótolhatatlan feladatait. Önzetlen céljaik okán megítélésük általában véve jó, ebbıl kifolyólag ma már nem csak társadalmunk szerves részét képezik, hanem (lásd a Szövetség esetében) sok esetben széles körő támogatottságot élveznek. A civil szervezetek részvételét a társadalmi tevékenységben természetesen nem lehet egy ilyen terjedelmő munka keretében jól bemutatni. A cikk fıként a jogi szabályozás területén tapasztalható törekvéseket, és valamelyest azok megvalósulását igyekezett feltárni. A vonatkozó jogi szabályozás elmúlt két évtizedben történı változásait áttekintve az a kellemes benyomás maradhat meg, hogy a civil szervezetek létéhez kapcsolódó (a vonatkozó jogszabályokban megfogalmazott) alapvetı célok és értékek megtartása mellett — ellentétben néhány kaotikusabb változást mutató jogterülettel — a részletszabályok egyszerősödését, ehhez kapcsolódóan a normák egyfajta fejlıdését vehettük észre.

10

Részlet Németh Ferenc elnök 2006. november 22-én elhangzott beszédébıl

76

VÉDELMI IGAZGATÁS

Felhasznált irodalom 1. Balázs Magdolna: Az alapítványi élet indulása Magyarországon. Esély 91/1 2. Kákai László: Önkormányzunk értetek, de nélkületek! Pártok és civil szervezetek a helyi társadalmakban. Századvég, Budapest 2004. 3. Kuti Éva: A harmadik szektor helye és szerepe a magyar társadalom és gazdaság szerkezetének átalakulásában. A Nonprofit szektor Magyarországon. (Tanulmányok). Nonprofit Kutatócsoport, Budapest 1992. 4. Kuti Éva: A nonprofit szervezet szerpe a kilencvenes évek magyar társadalmában és gazdaságtanában. Közgazdasági Szemle, XLIII. évfolyam 1996. október 905-919. 5. Orovetz István: „A Magyar Polgári Védelmi Szövetség szerepe a lakosság védelmi feladatok ellátásban” címő elıadás írásos anyaga. Elhangzott: Országos Tőz- és Katasztrófavédelmi Konferencia. Siófok, 2007. március 8–9. 6. Lester M. Salamon–Helmuth K. Anheier: Szektor születik. Nonprofit Kutatócsoport, Budapest 1992. 7. Németh Ferenc a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának Elnöke beszédének írásos változata; elhangzott az Országgyőlés Elnöke és a Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsa közötti megállapodás aláírásakor, 2006. november 22-én az Országház Delegációs termében. 8. 1949. évi XX. törvény: A Magyar Köztársaság Alkotmánya 9. A Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény 10. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 11. A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI törvény 12. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 77


13. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 14. A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény

78

A CIVIL SZERVEZETEK SZEREPÉNEK ERİSÖDÉSE AZ UTÓBBI KÉT ÉVTIZEDBEN MAGYARORSZÁGON

Recommend Documents