CIVIL SZERVEZETEK ÉS AZ ANTIDISZKRIMINÁCIÓS TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSA

A projektet támogatja az

EURÓPAI UNIÓ és a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

CIVIL SZERVEZETEK ÉS AZ ANTIDISZKRIMINÁCIÓS TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSA ÖS SZEFOG L ALÓ TANUL M ÁN Y

A projektet támogatja az Európai Unió és Magyar Köztársaság

CIVIL SZERVEZETEK ÉS AZ ANTIDISZKRIMINÁCIÓS TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSA ÖSSZEFOGL ALÓ TANULMÁN Y

NEKI Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda Másság Alapítvány 2008

Ez a dokumentum az Európai Unió támogatásával készült. A benne foglalt nézetek a Másság Alapítvány, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda nézetei, és ezért semmiképpen nem tekinthetők az Európai Unió hivatalos állásfoglalásának.

Szerzők: Dr. Udvari Márton Herczku Tünde Iványi Klára Szerkesztette: Iványi Klára Lektor: Dr. Kárpáti József Programvezető: Dr. Muhi Erika

Tartalom

ELŐSZÓ ............................................................................................................................ 5

A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGVÉDŐ IRODÁRÓL ............... 8

AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓDRÓL ÉS AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG ELŐMOZDÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYRŐL ............................................... 10 DR. UDVARI MÁRTON

MUNKAERŐ-PIACI DISZKRIMINÁCIÓ........................................................ 15 A romák munkaerő-piaci helyzete hazánkban.............................. 15 A romák elleni diszkrimináció a munka világában ...................... 17 A munkaügyi diszkrimináció jogi kérdései ...................................... 18 A program keretében felvállalt esetek .............................................. 20 IVÁNYI KL ÁRA

KÖZSZOLGÁLTATÁS KÖRÉBEN ELKÖVETETT DISZKRIMINÁCIÓ ..... 27 A jogérvényesítés lehetőségeinek változásai ................................. 27 Az Ebktv. jogintézményei ......................................................................... 29 A program keretében felvállalt esetek .............................................. 33 A KÉPVISELT ESETEK ELŐZETES TANULSÁGAI...................................... 42 HERCZKU TÜNDE

BESZÁMOLÓ A SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI SZAKMAI TALÁLKOZÓK TAPASZTALATAIRÓL ......................................... 44 3

Földrajzi – demográfiai környezet ........................................................ 44 Önkormányzatok működése .................................................................. 45 A program prekoncepciója ..................................................................... 47 Alkalmazott módszerek ............................................................................ 48 Eredmények, értékelés............................................................................. 51 Az értékelőlapok eredményei ................................................................ 52 A résztvevők által felvetett problémák, visszajelzések ............. 54 Összegzés, további feladatok ................................................................ 55 IRODALOMJEGYZÉK .............................................................................................. 59

Előszó

Az Európai Unió átmeneti támogatási programja keretében Alapítványunk 2007 decembere és 2008 októbere között valósította meg a „Civil szervezetek és az antidiszkriminációs törvény végrehajtása 2005” elnevezésű programot. A program alapvető célkitűzése volt, hogy a civil szervezetek képesek legyenek jogi és egyéb lépéseket tenni valamilyen védett tulajdonságra visszavezethető jogsértés esetén. A mi tevékenységünk – szervezetünk alapszabályából következően – elsősorban a hazai nemzeti, etnikai kisebbségek, ezen belül is a romák által elszenvedett diszkriminációk feltárására, a különböző bírósági, hatósági eljárások megindítására fókuszált. A pályázat benyújtása során azt terveztük, hogy hat stratégiai jelentőségű ügyben látunk el jogi képviselet, elsősorban az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt. Végül ez a szám bővült, ugyanis további két esetben úgy ítéltük meg, hogy a jogsértés súlya miatt el kell látnunk az ügyet ennek a programnak a keretében, hiszen az ügyekből leszűrhető tapasztalatok valamennyi, diszkrimináció elleni küzdelemmel foglalkozó szervezet számára okulásul szolgálhatnak. Hét esetben romák voltak a diszkrimináció áldozatai, míg a nyolcadik ügyben négy fekete bőrű fiatalt ért a jogsértés, amikor több budapesti szórakozóhely megtagadta a kiszolgálásukat. Az ügynek komoly sajtóvisszhangja is volt, többek között az egyik kedvelt hetilap munkatársa lesz a per „koronatanúja”.1 A jogi eljárások azonban csak az egyik pillérét adták a programnak. Az alapítvány által működtetett Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) 1993 óta nyújt segítséget a diszkrimináció áldozatainak, elmondhatjuk tehát, hogy tizenöt év tapasztalata áll a hátunk mögött, amely tapasztalatot képzések, tréningek formájában igyekszünk továbbadni. Az elmúlt tizenegy hónap során három célcsoport részére szerveztünk tolerancia-erősítő és antidiszkriminációs tréninget a program keretében. 1

Kertész Gábor: Fekete, na ne! – Bújtatott (?) rasszizmus. Nők Lapja, 2008. 10. 01. http://www.nlcafe.hu/noklapja/20081001/fekete_na_ne_-_bujtatott_rasszizmus/

5

Idén februárban tizennyolc jövőbeni tesztelő vett részt egy egynapos képzésen. A tesztelési módszert alapítványunk vezette be Magyarországon amerikai minták alapján. A módszer elsősorban munkahelyi és szolgáltatási diszkriminációk feltárására alkalmas, oly módon, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező, illetőleg azzal nem rendelkező tesztelők vizsgálják meg a bepanaszolt munkáltatót, vagy szórakozóhelyet. Fontos, hogy a tesz teléseken olyan tesztelők vegyenek részt, akik megfelelő felkészítésben részesültek korábban. A tréningen a résztvevőknek lehetőségük volt megismerni az Egyenlő bánásmódról szóló törvény2 legfontosabb szabályait, illetőleg elsajátították azokat a tesztelési alapismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek egy objektív és későbbiek során bizonyítékként felhasználható tesztelés során. Az országban dolgozó betegjogi képviselők több mint fele vett részt azon a kétszer kétnapos tréningen, amelyet a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvánnyal együttműködve szerveztünk. A tréningen az antidiszkriminációs törvényhez kapcsolódó elméleti és gyakorlati ismeretek mellett hangsúlyt fektettünk a sztereotípia, előítélet, másságkisebbség témakörök kapcsán az érzékenyítésre is. A tréningsorozatot júniusban a személyiségi jogi pereket tárgyaló bírák részére szervezett kétnapos műhelymunka zárta. A műhelymunka az Egyenlő bánásmódról szóló törvény gyakorlati kérdéseire fókuszált egy úgynevezett tárgyalási szimuláción keresztül. Ennek során a résztvevők három csoportban dolgoztak. Az egyik csoport a diszkrimináció áldozatát, a másik a bepanaszolt intézményt, míg a harmadik csoport a bíróságot személyesítette meg, nekik kellett döntést hozniuk végül a képzelt ügyben. A program harmadik pillérét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a megyei Esélyek Házával együttműködve hajtottuk végre. A megye több településének önkormányzatán, a megyei kórházban és a megyei rendőrkapitányságon szerveztünk szakmai találkozókat az egyenlő bánásmód követelménye és az esélyegyenlőség megteremtése témakörében. A találkozókon a helyi döntéshozók mellett a polgármesteri hivatalok munkatársai, a védőnők, és a különböző települések bűnmegelőzési vezetői vet tek részt. A rövid elméleti bevezetőt követően egy kerekasztalbeszélgetés során a helyi problémákat, tapasztalatokat igyekeztünk feltár2

6

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, továbbiakban Egyenlő bánásmódról szóló törvény, vagy Ebktv.

ni, megvitatni. A találkozók érdekessége volt, hogy a társadalmi integráció kérdését egy szélesebb aspektusból próbáltuk megközelíteni. A roma kisebbség elleni kirekesztő mechanizmusok mellett más védett csoportok problématerületeit is feltártuk, különösen a nők, fogyatékossággal élők, melegek társadalmi befogadásával és esélyegyenlőségével kapcsolatos témakörökben. Valamennyi tréningünkön, és valamennyi szakmai találkozón sikeresen használtuk a program nyitányaként megszületett „Jogi útmutató az egyenlő bánásmódról szóló törvény gyakorlati alkalmazásához” című kiadványunkat, amelyben a törvény rendelkezéseit igyekeztünk közérthető, de szakszerű módon közreadni. A majd egyéves munkánk zárásaként született tanulmánykötetben, amelyet most a kezében tart az olvasó, a program tapasztalatait igyekszünk leszűrni, a szakmai találkozók és a jogi eljárások bemutatása, elemzése révén. Reméljük, hogy a tanulmány számos hasznos információval szolgál majd a diszkriminációs területen dolgozó civil szervezeteknek, és mindenkinek, aki érdeklődik e jogterület iránt. Ezúton köszönjük meg a tanulmány elkészítésében nyújtott segítséget a Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei Esélyek Háza két munkatársának, Gáspár Erikának és Németh Szabolcsnak, valamint az értékelőlapok elemzésében nyújtott segítséget Murányi István szociológusnak. Az önkormány zatok működéséről szóló összefoglalás elkészítésében nyújtott segítségért Karászi Józsefnek, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal esélyegyenlőségi munkatársának mondunk köszönetet. Budapest, 2008. október

dr. Muhi Erika programvezető

7

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodáról3 A Másság Alapítványt 1993 decemberében alapította a Magyar Humanisták Egyesülete azzal a céllal, hogy az létrehozza és fenntartsa a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodát (NEKI). Az alapítvány jogi személy, független az államtól, pártoktól, politikai szervezetektől, 1998. január 1. óta közhasznú szervezet. Az iroda 1994 januárjában kezdte meg működését a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme céljából. A NEKI a magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségek azon tagjainak nyújt jogi segítséget, akiket származásuk miatt jogsérelem ér. Abban az esetben, ha a hozzánk forduló panaszos nem tagja valamely nemzeti, etnikai kisebbségnek, azonban őt súlyos emberi jogi sérelem, hátrányos megkülönböztetés érte, és nincs más szervezet, amely képviseletét ellássa, szervezetünk egyéni elbírálás alapján számára jogi képviseletet biztosít. Az alapítvány ügyvezető kurátora, egyben a NEKI igazgatója dr. Kárpáti József, a kuratórium elnöke dr. Éliás Sára. A szervezet célja az országban tapasztalható előítéletek csökkentésének elősegítése, a nyílt vagy rejtett diszkriminációk feltárása. Segítséget nyújtunk a diszkrimináció áldozatainak, bíróságok vagy egyéb hatóságok előtti jogi képviselet formájában. Célunk továbbá a magyar jogrendben tapasztalható hiányosságok megszüntetésének, az egységes antidiszkriminációs bírósági és hatósági gyakorlat létrejöttének elősegítése. Ennek érdekében elemezzük a jogszabályokat és joggyakorlatot és stratégiai szemléletű jogi eljárásokat kezdeményezünk. Vizsgáljuk továbbá más országok joggyakorlatát, nemzetközi egyezmények magyarországi érvényesítési lehetőségeit. Szükség esetén megkeressük az illetékes nemzetközi fórumokat is. Az alapítvány 21088-2007 számon bejegyzett felnőttképzést folytató intézmény, tolerancia-erősítő, antidiszkriminációs tréningeket tart évek óta a legkülönbözőbb célcsoportok számára. Fennállása óta az iroda több mint ezer üggyel foglalkozott, és több mint négyszáz jogi (bírósági, rendőrségi, ügyészségi, hatósági) eljárást kezdeményezett. A szervezet által képviselt panaszosok 98 %-a a hazai cigány 3

8

Az irodáról és a Másság Alapítványról lásd bővebben: www.neki.hu

kisebbség köréből került ki, de elenyésző számban voltak ügyfeleink más kisebbségek közül is. Tevékenységünk az ország egész területére kiterjed, minden indokolt esetben munkatársaink a helyszínre utaznak, és több száz kilométer távolságból is visznek eljárásokat. Nagy hangsúlyt fektetet a szervezet arra, hogy elsősorban olyan ügyek képviseletét lássa el, amelyek egyben alkalmasak az esetlegesen rossz bírósági, rendőrségi és ügyészségi gyakorlat megváltoztatására is. A szervezet legjellemzőbb eseteit minden évben a Fehér Füzet című kiadványban jelenteti meg magyar és angol nyelven, emellett több mint egy évtizedes antidiszkriminációs tapasztalatait más összefoglaló tanulmányok elkészítése során is megosztja a nyilvánossággal. A szervezet honlapján több száz diszkriminációs esetleírás olvasható, és hozzáférhető, illetve letölthető valamennyi tanulmánya, kiadványa is.

9

Az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényről

A hazai diszkrimináció-ellenes küzdelem során fordulópontnak tekinthetjük az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény4 megalkotását. A jogszabály 2004. január 27-én lépett hatályba, és bár lehetnek hiányosságai, egyes részei talán korrekcióra szorulnak majd az idő során, létrejötte a jogvédelem területén mindenképpen egy új időszámítás kezdetét jelenti. A törvény megalkotására két irányból is nyomás nehezedett a jogalkotóra. Egyrészt a jogvédelem területén tapasztalattal bíró civil szervezetek, de a kisebbségi ombudsman is azt az álláspontot képviselte, hogy a hazai diszkrimináció-ellenes szabályozás nem nyújt hatékony védelmet a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára. Másrészt az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünk is abba az irányba mutatott, hogy változtatások szükségesek a hazai joganyagban. A magyar diszkriminációellenes rendszer alapját az Alkotmányban megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalma adta. E szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az embereknek az előbb felsoroltak szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.5 Ezt a rendelkezést hivatottak kibontani és kiteljesíteni a különböző ágazati jogszabályokban (Munka Törvénykönyve, közoktatási törvény, média törvény, a kisebbségek jogairól szóló törvény, stb.) szereplő, diszkriminációt tiltó normák. Hátrányos megkülönböztetés tiltó rendelkezést tehát szinte valamennyi jogterületen fellelhettünk. 4

5

10

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, továbbiakban Egyenlő bánásmódról szóló törvény, vagy Ebktv. Alkotmány 70/A § (1), (2) bekezdése.

Annak ellenére, hogy a hátrányos megkülönböztetést tiltotta az Alkotmány, és ahogy említettük, számos ágazati jogszabály, a gyakorlatban mégis azt tapasztaltuk, hogy sok esetben rendkívül nehéz, vagy esetleg lehetetlen volt a diszkrimináció áldozatainak megfelelő jogorvoslattal élni. Ennek egyik oka az volt, hogy az ágazati jogszabályokban elszórtan elhelyezkedő diszkriminációellenes rendelkezések nem alkottak koherens rendszert (egyes jogterületeken léteztek ilyen normák, más területeken nem), ráadásul jelentős részük deklaratív jellegű szabály volt, amelyhez nem kapcsolódott a norma megsértésére reagáló szankciórendszer. Így nem érvényesülhetett az Alkotmány előírása a diszkrimináció szigorú büntetéséről sem. Bár számos helyen kimondták a jogszabályok, hogy tilos a hátrányos megkülönböztetés az adott területen, azonban az nem került megfogalmazásra, milyen tényállások azok, amelyek megvalósítják a diszkriminációt, és melyeket tilalmaz a jogszabály. Arra sem volt iránymutatás, milyen következményekkel jár a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése. Hiányzott tehát a diszkrimináció fogalmának definíciója, ezen belül is a köz vetett diszkrimináció6 fogalmi meghatározása. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértése miatt indított eljárásokban további problémát vetett fel a bizonyítási teher kérdésköre. A legtöbb esetben ugyanis a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára kizárólag a személyiségi jogok megsértése miatt indítható polgári peres eljárás állt rendelkezésre7. A polgári peres eljárásban pedig a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.8 Ez azt jelenti, hogy a kérelmezőnek kellett bizonyítani, hogy ügyfelünket roma származása miatt nem engedték be egy szórakozóhelyre, vagy nem alkalmazták egy meghirdetett pozícióban, tehát a hátrány és a kisebbségi származás közötti oksági összefüggés bizonyítása is a kérelmezőt ter6

7

8

Ez alól kivételt a munkajog területe jelentette, a Munka Törvénykönyvéről szó 1992. évi XXII. tv. (Mt.) ugyanis a 2001. július 1-jén hatályba lépett módosítást követően már ismerte a közvetett diszkrimináció fogalmát. (5. § (2) bekezdés, hatálytalan: 2004. február 27-étől.) A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 75. § kimondta, hogy a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ezek a jogok a törvény védelme alatt állnak. A 76. § értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény.

11

helte. Mivel a diszkrimináció általában nem nyíltan valósul meg, hanem valamilyen rejtett formában, rendkívül nehéz dolgunk volt egy – egy jogi eljárás végig vitele során, hiszen egy diszkrimináló vendéglős nem árulta el nyíltan, hogy nála cigányok nem szórakozhatnak, hanem mondjuk zárkörű rendezvényre hivatkozott.9 A 2004. január 27-én hatályba lépett Ebktv. számos olyan új elemet tar talmaz, amely a fenti problémákra hatékony választ nyújt. A törvény a diszkrimináció fogalmi meghatározása szempontjából megkülönbözteti a köz vetlen10 és közvetett hátrányos megkülönböztetést11, a zaklatást12, a jogellenes elkülönítést13, és a megtorlást14. A bizonyítási kötelezettség 9

10

11

12

13

14

12

Az Ebktv. hatálybalépését megelőző időszakban egyedül a munkajog területén volt eltérés a bizonyítás tekintetében. A Munka Törvénykönyve 5. § (2) bekezdése értelmében amennyiben a hátrányos megkülönböztetés tekintetében a felek között vita merülne fel, a munkáltatóra hárult annak bizonyítása, hogy eljárása nem sértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket. Az Ebktv. 8. § alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Az Ebktv. 9. § alapján közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. Az Ebktv. 10. § (1) bekezdése alapján zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. A 10. § (2) bekezdése alapján jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától – anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönít. A 10. § (3) bekezdése alapján megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

tekintetében úgy rendelkezik, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, és a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor – ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint – rendelkezett a törvényben meghatározott valamely tulajdonsággal. Amenynyiben ezt sikerül bizonyítani, a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét.15 Ezt a szabályt az Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testülete „megosztott bizonyítási kötelezettségnek” nevezte az egyik állásfoglalásában.16 A törvény pontosan ismerteti azt is, mit értünk az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése alatt bizonyos területeken. Így meghatározza, hogy a foglalkoztatás, szociális biztonság és egészségügy, lakhatás, oktatás, végül az áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele területein az egyenlő bánásmód megsértése kapcsán milyen lehetséges magatartásokat tilalmaz a jogszabály.17 A törvény rendelkezése alapján 2005 februárjában állt fel az az országos hatáskörű közigazgatási szerv, amely az egyenlő bánásmód érvényesülésének ellenőrzésére hivatott. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 18 a bírósági eljárásokkal szemben sokkal rövidebb időn belül köteles a hozzá beérkező kérelmet elbírálni, illetve érdemi döntést hozni.19 Ebből a szempontból tehát a sérelmet szenvedett fél ügyét gyorsabban bírálják el, mint a bírósági eljárásokban. Ugyanakkor a hatóság eljárása során – a jogsértés megállapításán és az attól való eltiltáson túlmenően – kizárólag bírságot20 szabhat ki, abban az esetben, ha megállapítja az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Amennyiben a panaszos az őt ért megaláz15 16

17 18 19

20

Ebktv. 19. § (1), (2), (3) bekezdései. Egyenlő Bánásmód Hatóság Tanácsadó Testület 384/4/2008. (III.28.) TT. sz. állásfoglalása. Ebktv. 21. § - 30. §. Egyenlő Bánásmód Hatóság rövidítése a szövegben: EBH. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) és az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló kormányrendelet (362/2004. (XII.26.) Korm. rendelet) rendelkezései alapján jár el. A hatóság az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől vagy az eljárás hivatalból történő megindításától számított hetvenöt napon belül hozza meg. A bírság összege ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedhet.

13

tatás miatt kártérítési igénnyel kíván fellépni, továbbra is a bírósági utat kell igénybe vennie. A hatóság felállítása ugyanakkor azért is jelentős, mert míg korábban kizárólag a munkaügyi és az ún. vendéglátó-ipari diszkrimináció esetén volt mód közigazgatási eljárás keretében jogorvoslattal élni21, az EBH hatásköre már valamennyi, a törvényben felsorolt területre, így az oktatásra, lakhatásra, egészségügyre, stb. kiterjed. A hatóság az eddig rendelkezésre álló jogorvoslati fórumoktól professzionálisabban kezeli a hozzá beérkező diszkriminációs ügyeket. A hatóság munkáját hat tagú tanácsadó testület segíti.22 A jogszabállyal kapcsolatban két dologra szeretnénk még kitérni, amelyekről később tanulmányunkban bővebben is lesz szó. Az Ebktv. bevezeti az ún. közérdekű igényérvényesítés23 intézményét, ami azt jelenti, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt társadalmi és érdekképviseleti szervezetek saját nevükben is kezdeményezhetnek eljárást meghatározott esetekben, illetve ezen szervezetek képviseletet is elláthatnak a diszkrimináció áldozatainak érdekében.24 Az új törvényről természetesen lehetne még írni, az idő előrehaladtával azt is látni fogjuk majd, hol szorul esetleg változtatásokra, jelen tanulmányunkban azonban elsősorban gyakorlati példákon keresztül szeretnénk bemutatni a kisebbségi jogvédelem helyzetnek alakulását a jogi szabályozás adta keretek között, elsősorban a „Civil szervezetek és az antidiszkriminációs törvény végrehajtása 2005” program keretében. Bár irodánkba folyamatosan érkeznek az élet szinte minden területéről diszkriminációs panaszok, jelen esetben két nagy területről, a foglalkoztatás és a közszolgáltatás köréből válogattuk példáinkat a programban felvállalt ügyek közül.

21

22

23 24

14

Két közigazgatási fórum, a munkaügyi felügyelőség és a fogyasztóvédelmi felügyelőség hatásköre is kiterjedt a hátrányos megkülönböztetés tilalmának ellenőrzésére, a saját területükön. Mindkét szerv jogsértés esetén bírságot szabhatott ki. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság működéséről lásd bővebben: Ebktv.12. § – 17. §. és 362/2004. (XII.26.) Korm. rendelet. Ebktv. 20. § (1) bekezdése. Ebktv. 18. § (1) – (2) bekezdése.

DR. UDVARI MÁRTON

Munkaerő-piaci diszkrimináció

A romák munkaerő-piaci helyzete hazánkban Nem túlzás azt állítani, hogy a magyarországi roma népesség munkaerőpiaci helyzete aggasztó. A munkanélküliség arányát ma a romák körében 50–60 %-ra becsülik, míg a KHS adatai szerint 2008 elején a munkanélküliségi ráta a teljes népességen belül 8 % volt.25 Számos kutatás foglalkozott a romák jelenlegi foglalkoztatási helyzetének történetével és okaival, ezek a következőképpen foglalhatók össze röviden. A pártállami rendszer létrejöttével a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején elindult egy folyamat, amely gazdasági téren jelentős javulást eredményezett a romák számára. Az erőltetett iparosítás, amely egészen a nyolcvanas évek közepéig tartott, teljes foglalkoztatottságot, sőt túlfoglalkoztatottságot és munkaerőhiányt eredményezett az ország több részén.26 A létrejövő új munkahelyek rengeteg, főleg szakképzetlen munkaerőt igényeltek, így a romák tömegei jutottak munkához. Így lehet az, hogy az 1971. évi országos cigánykutatás adatai szerint a munkaképes korú (15-59 éves) cigány férfiak 85 százaléka volt aktív kereső, és ez a szám – a közhiedelemmel ellentétben – csak igen kis mértékben maradt el a teljes férfi népességre vonatkozó arányszámtól (87 százalék).27 A romák munkaerő-piaci helyzete azonban ebben az időszakban sem volt problémamentes, igen nagy különbségek mutatkoztak a roma és a nem roma foglalkoztatottak között, mind képzettségük, mind javadalmazásuk tekintetében. A cigány munkavállalók nagy része ugyanis az alsóbb társadalmi rétegekre jellemző, nem a legjobban fizetett munkát végezte.28 Ennek oka az oktatásban már akkor is megmutatkozó jelentős 25 26 27 28

KSH gyorstájékoztató, 2008. www.ksh.hu Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány. Jelentés (2000). Az 1971. évi országos cigánykutatás adatait közli: Havas – Kemény (1995). 1971-ben, az országos cigánykutatás szerint a cigány családfők 11 százaléka volt szakmunkás, 10 százaléka betanított munkás, 44 százaléka segédmunkás, 15 százaléka mezőgazdasági fizikai dolgozó, 3 százalékuk napszámos és 6 százalékuk önálló, segítő családtag vagy alkalmi munkás (Havas-Kemény (1995)).

15

lemaradás volt, ami még a mai napig is az egyik legfőbb okozója a romák munkanélküliségének. A nyolcvanas évek második felében elindult rendszerváltozás gazdasági és politikai változásai azonban alapvető – és a roma népesség számára is hátrányos – változásokat indukáltak. Minél inkább egyértelműbbé vált, hogy a mesterségesen generált ipari fejlődés mértéke nem tartható, annál több embert bocsátottak el munkahelyéről. A rendszerváltás sokkolóan hatott a magyar munkaerőpiacra. Tömegével kerültek utcára a szocialista nehéziparban foglalkoztatottak, az alacsony iskolai végzettségűek, a szakképzetlenek stb. A cigány társadalom, pedig valamennyi társadalmi csoportnál jobban megszenvedte a változásokat, köszönhetően annak, hogy a roma munkavállalók elsősorban képzettséget nem igénylő munkát végeztek. A rendszerváltást követő munkanélküliségi hullám így legelőször a romákat érintette tömegesen, ők kerültek ki legnagyobb számban a munkaerőpiacról, és nekik jelentette a legnagyobb nehézséget az új, piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás. A fenti változások eredményeképpen az 1993-as országos cigány vizsgálat adatai már lényeges különbségeket mutatott a roma és nem-roma lakosság foglalkoztatási helyzetében. A teljes népességen belül a foglalkoztatottak aránya 65 százalék volt, addig a romáké mindössze 24 százalék.29 Tulajdonképpen kijelenthető, hogy a kilencvenes évek óta a roma és nem-roma lakosság foglalkoztatottsága közötti óriási különbségek változatlanul fennállnak, amit jól tükröznek a fejezet elején a KSH tájékoztatójából idézett adatok is Ezen jelentős különbségeknek az idevágó kutatások szerint az egyik oka a roma lakosság alacsony képzettségi, illetve szakképzettségi szintje. Minél alacsonyabb a végzettsége egy munkavállalónak, annál nehezebb munkát találnia, és ha talál is, akkor az többségében kevéssé jól fizetett foglalkozás. Habár a roma fiataloknak viszonylag jelentős része ma már elvégzi az általános iskolát, a továbbtanulók aránya jelentős mértékben elmarad a nem-roma tanulókétól.30 Ezek után már nem meglepő az, hogy 29 30

16

Az 1993. évi országos cigány vizsgálat adatait közli: Kertesi (2000). 2003-ban a huszonéves roma fiatalok 81-82%-a végezte el az általános iskola mind a nyolc osztályát. Az 1993/94. évi országos roma vizsgálat eredménye szerint a teljes népesség esetében az általános iskola elvégzését követően a fiatalok 97,7%-a tanul tovább, míg a romáknál a továbbtanulási arány mindössze 51,2%. (Az adatokat idézi: Te-Is 2006.)

a roma fiatalok mindössze 1,2 százaléka jár felsőoktatási intézménybe, szemben a nem-romák 40 (!) százalékával.31 A romák rossz munkaerő-piaci helyzetének további oka az, hogy nagy arányban élnek az ország hátrányos helyzetű térségeiben, ahol a foglalkoztatási mutatók egyébként is rendkívül kedvezőtlenek. (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében több roma él, mint az ország bármely más megyéjében, vagy a fővárosban.)32 Ahogy azonban kutatások és gyakorlati tapasztalatok tanúsítják, a fentebb kifejtett okok mellett a következő fejezetben taglalt, romákkal szembeni diszkriminációnak is szerepe van a munkaerő-piacon kialakult kedvezőtlen helyzetüknek

Romák elleni diszkrimináció a munka világában A romák alacsony iskolázottsági szintje, a lakosság kedvezőtlen területi eloszlása, és ezen körülmények következményei nem magyarázzák meg teljességgel ezen csoport rendkívül hátrányos munkaerő-piaci helyzetét. Különböző kutatások már több alkalommal rámutattak arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés is szerepet játszik ennek kialakulásában. Habár ezt a jelenséget nagyon nehéz szociológiai módszerekkel, objektív módon tetten érni, egy tanulmányában Kertesi Gábor is a munkaerő-piaci diszkriminációt jelölte meg a roma népesség foglalkoztatási esélyeiben mutatkozó különbségek egyik okául.33 Hasonlóan, a téma két másik neves kutatója, Kemény István és Janky Béla is ezt a jelenséget azonosították a probléma egyik tényezőjeként.34 Egy további kutatás eredményeképpen született tanulmány többek között azzal érvvel, hogy ha nem lenne diszkrimináció, akkor a hasonló tulajdonságokkal (életkor, iskolázottság, nem, vagyoni hely zet stb.) rendelkező roma és nem-roma csoportok tagjainak hasonló esélyekkel kellene rendelkezniük a munkaerőpiacon, ami nyilvánvalóan nem így van.35 Irodánk amellett, hogy a munkaügyi diszkrimináció áldozatainak panaszaival foglalkozik, 2001-ben egy kisebb kutatás keretében maga is meg31 32 33 34 35

Kemény-Janky (2004) Fóti-Lakatos (2005-2006). Kertesi (2000). Kemény-Janky (2003). Kertesi-Ábrahám (1996).

17

próbálta tetten érni a hátrányos megkülönböztetés jelenlétét. Ennek keretében a Fővárosi Munkaügyi Központok 11 kirendeltségén vizsgáltuk kérdőíves módszerrel a jelenséget, mind a kirendeltségi alkalmazottak, mind az ott megforduló ügyfelek tekintetében. Az alkalmazottak számára öszszeállított azon kérdésünkre, hogy a roma származású munkavállalóknál mennyire sikeresek a kiközvetítések, az alkalmazottak 30 százaléka azt tapasztalta, hogy a munkaadók gyakran kérik, hogy roma származásút ne közvetítsenek az adott munkahelyre.36 Tapasztalataink szerint, amelyeket a munkaügyi diszkriminációs ügyek, illetve panaszok terén szereztünk, a diszkrimináció ezen fajtája jellemzően a munkára való jelentkezés során jelentkezik, tehát általában akkor szembesül a munkavállaló hátrányos megkülönböztetéssel, amikor el szeretne helyezkedni, és ha már dolgozik a roma munkavállaló, akkor kevésbé sújtja ez a jelenség. Nem véletlen tehát, hogy a program keretében képviselt ügyek is többségében ezt a helyzetet érintik, hiszen ez tekinthető a munkaügyi diszkrimináció tipikus formájának. Ezen tapasztalatunkat alátámasztja a TÁRKI egy tanulmánya is, amely leszögezi, hogy a munkába lépés egy „mérföldkő” a romák számára, mivel aki munkát talál magának, azt lényegesen kisebb mértékben éri hátrányos megkülönböztetés.37

A munkaügyi diszkrimináció jogi nézőpontból A munkajog területére is igaz az a megállapítás miszerint a hátrányos megkülönböztetés 2004. év előtti jogi szabályozása igen hiányos volt. Habár az Alkotmány tilalmazta a diszkriminációt, az akkor hatályos alacsonyabb rendű ágazati jogszabályok töredezetten, nem egységes fogalomhasználattal és megközelítéssel rendelkeztek erről.38 A Munka Törvénykönyve rendelkezett a fordított bizonyítási teherről is, ami egy jelentős könnyítés a diszkriminációt szenvedett félnek, hiszen nem kell minden mozzanatát bizonyítania a hátrányos megkülönböztetésnek. Munkaügyi diszkrimináció esetén a jogsértés elkövetőjével szemben már 2004 előtt is mind bíróság mind a munkaügyi felügyelőségek előtt eljárást lehetett indítani, és szank36 37 38

18

A kutatásról bővebben: Bodrogi-Iványi (2004). TÁRKI (2003) Lásd például: az Mt. 5. §-a a Ptk. 76. §-a.

ció kiszabására is lehetőség volt. A jogi szabályozás hiányossága mellett további problémát jelentett az is, hogy a jogalkalmazók (munkaügyi felügyelőségek, bíróságok) sok esetben a jogszabályokat nem megfelelően alkalmazták. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény alapjában változtatta meg a munkajogi diszkrimináció jogi hátterét. Az Mt. hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó szabályai az Ebktv. 2004. évi életbe lépésével hatályukat vesztették, tehát ez utóbbi jogszabály rendelkezései alkalmazandók ettől az időponttól. Annak ellenére, hogy bizonyos jogi szabályozás már létezett a hatályba lépése előtt is, az Ebktv. a munkajogi diszkrimináció területén is jelentős változásokat hozott azzal, hogy a diszkriminációhoz kapcsolódó fogalmakat világosan meghatározta, a vonatkozó jogi rendelkezéseket egy koherens rendszerbe helyezte, és rendelkezett egy új jogorvoslati fórum, az Egyenlő Bánásmód Hatóság felállításáról is.39 Az Ebktv. mindezeken kívül az egyenlő bánásmód követelményét a munkaviszonyon kívüli egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyra (vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján végzett munka, bedolgozói jogviszony) is kiterjesztette, ezzel a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkalmazási köre jelentősen kibővült. Fontos jellemzője a törvénynek, hogy a foglalkoztatás területét nevesíti, és így azt a diszkrimináció elleni küzdelem kiemelt fontosságú részének tekinti. Ez a felfogás tükröződik abban is, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartani rendeli minden foglalkoztatási jogviszony tekintetében. Tehát legyen a munkáltató egy kis családi magánvállalkozás vagy egy multinacionális vállalat a foglalkoztatási jogviszonya tekintetében, ideértve természetesen a munkára való jelentkezést is, köteles az egyenlő bánásmód követelményeinek megtartására. A foglalkoztatás vonatkozásában a törvény a jogalkalmazás segítése, az általános szabályok pontosítása érdekében nevesít egyes területeket. Így a törvény alapján sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben, az azt elősegítő eljárásban, a foglalkoztatási jogviszony létesítésében és megszüntetésében. Tilos a diszkrimináció a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzéssel 39

Ebktv. 13. § (1) bekezdése

19

kapcsolatosan, a munkafeltételek megállapításában és biztosításában, a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a munkabér megállapításában és biztosításában, a munkavállalók szervezeteiben való tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban, az előmeneteli rendszerben, illetve a kártérítési, valamint a fegyelmi felelősség érvényesítése során.40 A munkaügyi diszkrimináció tehát, ahogy a fentiekből is kitűnik, jogszabályi szinten a diszkrimináció egyik kiemelt formája. Ezzel a felfogással irodánk messzemenően egyetért, azonban nagyon fontos, hogy a jogszabályi rendelkezések a gyakorlatban is megfelelően érvényesüljenek. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a jelen program keretében munkaügyi diszkriminációs eseteket is felvállaljunk, és ezzel hozzájáruljunk a jogalkalmazás fejlődéséhez. Különösen fontos ez egy olyan törvény esetén, amely számos új rendelkezést, szokatlan jogintézményt tartalmaz, és amelynek a gyakorlati alkalmazása még gyerekcipőben jár. Úgy tűnik a romákkal szembeni munkaügyi diszkrimináció elleni küzdelem fontosságát a jogalkalmazók is szem előtt tartják, amint az tükröződik több vonatkozó ítéletben megfogalmazásra került. A Pest Megyei Bíróság az irodánk egy korábbi esetében hozott ítéletében leszögezte, hogy „[…] súlyos jogsértés az, hogy az alperest a munkához való hozzájutástól zárta el az alperest. Ez alkalmas lehet arra, hogy a felperesben erősítse azt a feltevést, hogy a kisebbséghez tartozása gátolja a munkavállalásban és ezáltal megélhetése biztosításában.” 41

A program keretében felvállalt esetek 1. K.-né B. Ilona és testvére ügye42 A roma származású K.-né B. Ilona, testvére és egy társuk egy újságban meghirdetett csomagolási munkára jelentkezett 2007 tavaszán. A roma asszonyok, miután telefonon egyeztettek a hirdetést közzé tevő munkaerőkölcsönző cég képviselőjével, Budapestre utaztak további egyeztetés ér40 41 42

20

Ebktv. 21. §. A Pest Megyei Bíróság 8.Mf.28.024/2004/3 sz. ítélete. Az ügyről bővebben lásd: Fehér Füzet 2006, K.-né B. Ilona és társai ügye. www.neki.hu

dekében. Az egyeztetésen tájékoztatták őket a munkavégzés feltételeiről, amelyeknek az is része volt, hogy a dolgozóknak maguknak is hozzá kell járulniuk az utazási költségekhez. A nem túl kedvező lehetőségek ellenére a roma asszonyok a munkát vállalták, és még azt is megígérték, hogy további embereket toboroznak ismerősi körükből. Még aznap este azonban, amikor az asszonyok hazaértek, telefonon közölték velük, hogy „csak a magyar emberek mehetnek dolgozni, a cigányok nem kellenek”. A roma asszonyok egyike telefonon kérdőre vonta a munkaerő-kölcsönző cég képviselőjét, aki a felelősséget a megbízóra hárította azzal, hogy kint járt annál a cégnél, ahová közvetítette volna az asszonyokat, és ott közölték vele, hogy romákat ne küldjön dolgozni. Mivel az elutasítás módja, különösen annak a származásra utaló indoka az asszonyokat rendkívül megalázta, az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt eljárást kezdeményeztek, amely során irodánk jogi képviseletet nyújtott nekik. Az eljárás eredményeképpen az EBH megállapította a roma származás miatti hátrányos megkülönböztetés megtörténtét mind a munkaerő-kölcsönző, mind a munkaadó cég vonatkozásában. Mindezen túl a hatóság működésének addigi legnagyobb öszszegű bírságát szabta ki, a munkaadó céget kétmillió, a munkaerő-kölcsönző céget pedig egymillió forint megfizetésére kötelezte. A két elmarasztalt cég kezdeményezte a hatóság döntésének bírósági felülvizsgálatát, a bíróság azonban helyben hagyta a döntést. Az ügy jelentőségét az alapeljárásban az adta egyrészt, hogy az EBH példás mértékű bírságot szabott ki az etnikai diszkrimináció megállapítása mellett, másrészt pedig az, hogy mind a munkaerő-kölcsönző, mind a munkaadó céget elmarasztalta, diszkriminációra történő utasítás címén. Ez ilyen gyakorlat kialakulásával megakadályozható az, hogy a diszkrimináló cégek a felelősséget elkerüljék annak a másikra való hárításával. A jelen program keretében indított eljárást egy fontos igény szülte, nevezetesen az, hogy a K.-né B. Ilona és testvére személyes kártérítésben is szerettek volna részesülni. Az EBH által kiszabott bírság ugyanis – természeténél fogva – az államkasszába kerül, és nem az ügy érintettjeit illeti meg. Ezzel szemben a bíróság által megítélhető vagyoni, illetve nem vagyoni kártérítés43 a jogsértés áldozatát illeti. Egy ilyen jellegű ügy az irodánk számára is lehetőséget ad arra, hogy az Ebktv. gyakorlati alkalmazását figyelemmel 43

A nem vagyoni kártérítés az emberi méltóságában sértett személy lelki kárainak kompenzálására szolgál, lásd Ptk. 355 § (4) bekezdés

21

kísérje, illetve arra hatással legyen. A jelen eljárás keretében választ kaphatunk arra, hogy egy az EBH által hozott döntés birtokában milyen esélyekkel tud személyes kártérítéshez jutni a diszkriminációt szenvedett fél, illetve milyen nehézségek, buktatók merülhetnek fel egy ilyen eljárás során. Ezzel azért is fontos tisztában lenni, mert a személyes kártérítés iránti igény nem egyedi eset, tapasztalataink szerint a diszkriminációt szenvedett félben sok esetben megfogalmazódik az, hogy az általa elszenvedett jogsértés miatt személyre szabott, őt megillető kompenzációt kapjon. Ezt jelzi a jelen programban felvállalt másik munkaügyi diszkriminációs ügy, T. Csaba esete is, aki hasonló okokból szeretett volna egy sikeres EBH-eljárás után kártérítést kapni. Több körülmény mérlegelése (eljárási illeték, az ügy jellege, az ügyfelek preferenciái, a jogalkalmazásra gyakorolt hatás) után munkaügyi pert indított irodánk, hiszen maga a diszkrimináció egy munkaügyi jogviszony létesítését megelőző eljárásban történt, és a munkaügyi bíróság is jogosult arra, hogy kártérítést ítéljen meg a hátrányos megkülönböztetést szenvedett félnek. A munkaügyi perben előreláthatóan az irodánk által képviselt ügyfelek kedvező pozícióból indulnak, hiszen a diszkrimináció tényét az EBH már megállapította és döntését egy bírósági ítélet is jóváhagyta. Fontos kérdés az is, hogy a munkaügyi bíróság milyen mértékű kártérítést ítél meg a diszkriminációt elszenvedett ügyfeleinknek. A munkaügyi perben ezidáig csak írásban ismertették álláspontjukat a felek, a bíróság 2008 novemberében tartja első tárgyalását.

2. T. Csaba ügye44 T. Csaba ügye 2005-ben kezdődött, amikor is az éppen munka nélkül lévő roma származású, szobafestő-mázoló képesítésű fiatalember telefonon jelentkezett egy álláshirdetésre. A telefonbeszélgetés során a munkáltató képviselője tájékoztatta a munkavégzés részleteirõl. Mivel T. Csaba többször tapasztalta már korábban, hogy míg telefonban készségesek vele, a személyes találkozáskor a bõrszíne láttán elküldik, ez alkalommal előre közölte, hogy roma származású. Kérdezte azt is, ez vajon probléma-e, mire

44

22

T. Csaba ügyéről bővebben lásd: Fehér Füzet 2005, T. Csaba ügye. www.neki.hu

a munkáltató képviselője azt válaszolta, hogy ez esetben nem kívánják alkalmazni. A telefonbeszélgetés ezzel véget is ért. Irodánk T. Csaba bejelentése alapján telefonos tesztelést folytatott le, amely megerősítette a diszkrimináció gyanúját, mivel a tipikus roma néven telefonáló tesztelőnek azt mondták, hogy az állást betöltötték, míg a nem roma tesztelővel közölték, hogy még lehet jelentkezni. T. Csabát az eset megviselte, rendkívül megalázónak tartotta, hogy szakmai képességei helyett kizárólag roma származása alapján ítélték meg és utasították el. Emberi méltóságán esett csorba, alacsonyabb rendű emberként bántak vele. A munkáltató által okozott sérelem anyagilag is hátrányosan érintette, hiszen munkalehetőségtől esett el, amire pedig nagy szüksége lett volna családja eltartásához. A T. Csabával való egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy az EBH előtt indítunk eljárást, amelynek eredményeképpen a hatóság megállapította, hogy T. Csabát roma származása miatt érte hátrányos megkülönböztetés, és hétszázezer forint bírságot szabott ki a cégre. A cég képviselője az EBH döntésének bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, azonban a bíróság a határozatot helyben hagyta. Hasonlóan K.-né B. Ilona és testvére ügyéhez, ebben az esetben is felmerült az az igény, hogy a diszkrimináció sértettje személyes kártérítést kapjon. A jelen program keretében vállalta irodánk, hogy bíróság előtt pert indít a hátrányos megkülönböztetés miatti személyes kártérítés iránt, az előző ügynél említett megfontolások miatt. Ez esetben úgy döntöttünk, hogy ez esetben polgári peres eljárást indítunk, mert bár a diszkrimináció munkafelvétel során történt, a polgári bíróság is jogosult személyes kártérítést megítélni, hiszen maga a diszkrimináció ténye alapot ad kártérítésre. Ebben az eljárásban egy új technikai jellegű megoldást is kipróbált irodánk: a jogsértés (diszkrimináció) megállapítását már nem kértük a bíróságtól – hiszen azt egy bírósági ítélettel megtámogatott hatósági döntés már megállapította –, hanem pusztán a kártérítés megállapítását. A bírósági eljárás során azonban már világossá vált egy súlyos gyakorlati probléma: a hátrányos megkülönböztetést elkövető betéti társaságot a bíróság nem találja, a jelek szerint a cégvezető a céget elidegenítette, és okkal tarthatunk attól, hogy a pénzügyi eszközöket is kimenekítette a cégből. Ez a fejlemény a mögöttes vagyoni felelősség érvényesíthetőségének igen súlyos kérdését veti fel. Irodánk megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a peres eljárás ne szakadjon még, és, hogy végső esetben maga 23

a betéti társaság korlátlanul felelős beltagja ellen személyesen lehessen kártérítésért perelni. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.45 A jelen ügy több szempontból stratégiai jelentőségű. Hasonlóan az előző ügyhöz egyrészt alkalmas arra, hogy meggyőződjünk arról, milyen sikerrel lehet egy EBH által meghozott döntéssel rendelkezve bírósági eljárást sikeresen véghez vinni. Ez alkalommal a polgári peres eljárást választottunk, azért is, hogy a munkaügyi peres út mellett ezt a lehetőséget is figyelemmel kísérjük, illetve kipróbáljuk. A K.-né B. Ilona és T. Csaba ügyeinek alapján már több fontos következtetést le lehet vonni, habár a jogi eljárások csak a program befejezése után fognak véget érni. Komoly rendszerszintű problémaként azonosítható az, hogy ha a diszkrimináció áldozata személyes kártérítést szeretne kapni a jogsértéssel kapcsolatos lelki, illetve anyagi károk miatt akkor kénytelen igénybe venni a hosszadalmas, költséges és komplikált peres eljárást. Ilyen módon habár az EBH eljárása alapjában véve gyors, költségkímélő és viszonylag egyszerű, a hatóság által kiszabott szankció nem a diszkrimináció kárvallottját illeti. Ez azért probléma, mert ahogy a fenti két ügyben is láttuk, a diszkrimináció áldozatainak valós és jogos igénye az, hogy személyesen is részesüljenek kártérítésben. Megjegyzendő az is, hogy bár alapvetően valóban viszonylag gyors az EBH eljárása, azonban a bírósági felülvizsgálat jelentősen lelassítja azt, ezen eljárást azonban az ügyek nagy részében le kell folytatni ahhoz, hogy sikeresen indíthasson a diszkrimináció sértettje személyes kártérítés iránt munkaügyi vagy polgári pert. K.-né B. Ilona és testvére ügyében így 14 hónap telt el az EBH eljárásának megindítása, és a döntését jóváhagyó bírósági ítélet meghozatala közben, és a munkaügyi bíróság eljárása további hosszú hónapokat fog igénybe venni. T. Csaba esetében az eljárások még jobban elhúzódtak, hiszen 20 hónap telt el az EBH döntését jóváhagyó bírósági ítélet meghozataláig, és a polgári per is a fentebb említett problémák miatt jelentősen elhúzódik.

45

24

A cég hatályos adatainak a cégnyilvántartásból történő beszerzése után, amennyiben bebizonyosodik, hogy a cég valójában nem működik, mert a bejelentett székhelyén nem található, az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást kezdeményez irodánk. Ennek az eljárásnak az eredményeképpen a céget a cégbíróság törölheti a nyilvántartásból, és lehetőség nyílhat arra, hogy a cég vezetője ellen közvetlenül fellépjünk.

Az EBH előtti eljárás tehát pusztán az erkölcsi elégtétel és a represszív („büntető”) szankció szempontjából gyorsítja meg az eljárást, a diszkrimináció áldozata azonban az őt megillető kártérítéshez valójában lassabban juthat hozzá. 3. M. Anita ügye M. Anita egy idősek otthonában dolgozott ápolóként, amikor egy, az intézetben 2008 áprilisában történt állítólagos lopás miatt minden ápolót hazugságvizsgálaton való részvételre kényszerített a munkáltató. A dolgozók először nem akartak részt venni a vizsgálaton, mert nagyon méltánytalannak és megalázónak tartották az eljárást, és azt is kifogásolták, hogy a vezető nem indított hivatalos eljárást a rendőrségen. A munkáltató azonban végül azzal fenyegette meg a dolgozókat, hogy aki nem vesz részt a vizsgálaton, azt elbocsátja, így beleegyezett mindenki a részvételbe. A hazugságvizsgálat önmagában minden munkavállalót megterhelt. A vizsgálat után szinte azonnal behívták dolgozókat, hogy ismertessék előttük a poligráfos vizsgálat adatait. A munkatársai előtt M. Anitát gyanúsították meg a lopás elkövetésével, akit nagyon megviselt a bejelentés, aminek valóságtartalmát egyébként munkatársai sem hittek el. A munkáltató visszautasította azt, hogy megmutassa a hazugságvizsgálat eredményeit, amit M. Anita ugyancsak nagyon méltánytalannak érzett. A bejelentést követő viharos beszélgetés során a munkáltató még azt is megjegyezte M. Anitának, hogy „ezért nem dolgozik ő romákkal”, mert ilyen dolgok történnek. M. Anita nem ment többet dolgozni, és az eset annyira megviselte lelkileg, hogy orvoshoz is fordult. Másnap egyébként még négy ápoló hagyta el az intézetet, annyira megalázónak és igazságtalannak érezték a munkáltató eljárását. M. Anita ügyét irodánk azért vállalta, mert a munkáltató több ponton bizonyíthatóan is jogsértő módon járt el (anélkül, hogy a rendőrségen feljelentést tett volna, kényszerítette az alkalmazottakat, hogy vegyenek részt a poligráfos vizsgálaton, valamint nem közölte annak eredményét az érintettekkel), és a munkatársak meghallgatása után még az is kétségessé vált, hogy valóban történt-e lopás az intézetben. Mindezen túl azonban M. Anitát még származása miatt is megalázta, sőt felmerül annak is a gyanúja, hogy romasága miatt szemelte ki őt a tettesi szerepre. Az Ebktv. rendelkezései szerint, ha valakivel szemben származása miatt ellenséges, megalázó, megfélemlítő környezetet alakítanak ki, akkor az 25

zaklatásnak minősül, ami a hátrányos megkülönböztetés egyik fajtája.46 A zaklatás a diszkrimináció kevésbé ismert formája, amelynek tekintetében jelenleg igen kevés a jogalkalmazói gyakorlat, azért ez az ügy alkalmas lehet arra, hogy irodánk az Ebktv. gyakorlati alkalmazását ebben a tekintetben nyomon kövesse, illetve arra hatást gyakoroljon. Egy olyan új jogintézménynél, mint a zaklatás, különösen fontos, hogy eljárások induljanak, hiszen csak konkrét ügyeken keresztül lehet az absztrakt jogi szabály gyakorlati alkalmazhatóságát tesztelni, az esetleg felmerülő gyakorlati problémákra, jogértelmezési kérdésekre választ kapni. A zaklatáson kívül van még egy olyan pontja az ügynek, ami azt stratégiai fontosságúvá teszi: a hazugságvizsgálat alkalmazása a munkahelyeken. Sajnálatos módon ez a módszer egyre elterjedtebb a munkáltatók között, holott az eredményeinek objektivitása megkérdőjelezhető, illetve a vizsgálat körülményei nagyon nagy hatással vannak rá. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is foglalkozott a poligráfos vizsgálat kérdésével, és megállapította, hogy azt általában csak hatósági vagy igazságszolgáltatási szerv alkalmazhatja.47 Amennyiben egy magáncég akarja használni ezt az eszközt, akkor csak abban az esetben teheti meg, ha abba az alkalmazott kifejezetten, és önszántából beleegyezik. Az ombudsman azonban azt is leszögezte, hogy mivel a munkáltató és a munkavállaló között egyfajta függelmi viszony áll fenn – a munkavállaló a poligráfos vizsgálatban való részvétel megtagadása esetén joggal félhet állásának elvesztésétől, és attól, hogy indokolatlanul gyanúsítottá válhat – a beleegyezést feltételezni nem lehet. Az országgyűlési biztos külön kiemelte a poligráfos vizsgálatok elterjedésének veszélyességét, ugyanis az „általános gyanak vás és bizalmatlanság légkörét eredményezné”.

46 47

26

Ebktv. 10. § (1) bekezdése. OBH 6580/2001.

IVÁNYI KL ÁRA

Közszolgáltatás körében elkövetett diszkrimináció A jogérvényesítés lehetőségeinek változásai A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda történetének egyik első, nagy visszhangot kiváltó ügye egy tipikus vendéglátó-ipari diszkriminációs ügy volt: 1995-ben G. Gyula roma vállalkozó egy kávét szeretett volna meginni, miközben feleségére várakozott P. város egyik presszójában. A tulajdonos azonban közölte vele: „nála cigány ember nem ehet, nem ihat”.48 A panaszos nevében akkor polgári peres eljárást kezdeményeztünk, amely során a bíróság megállapította az etnikai diszkrimináció tényét, és a preszszót üzemeltető vállalkozót arra kötelezte, hogy a Népszabadságban fizetett hirdetés útján kérjen bocsánatot a roma férfitől, illetve százötvenezer forint nem vagyoni kártérítést fizessen meg a számára. A polgári peres eljárás mellett becsületsértés miatt indítottunk büntetőeljárást, amely során a vállalkozót ötezer forint bírság megfizetésére kötelezték.49 Az iroda megkereste a helyi Polgármesteri Hivatal Hatósági Főosztályát is, mivel a vállalkozó megtagadta a vásárlók könyvének kiadását is. Emiatt a hatósági főosztály kétezer forint bírságot szabott ki. Az eljárást záró határozatban a panaszost tájékoztatták továbbá arról, hogy „(…) azt, hogy az Ön kiszolgálását megtagadta a vállalkozó, sajnos szankcionálni nem lehet, erre jogszabályi lehetőség nincs (...)”.50 Annak ellenére, hogy a fenti ügyben több fórumon is sikerrel képviseltük a diszkrimináció áldozatát, az Ebktv. hatálybalépését megelőzően a közszolgáltatás során diszkriminált személyek mozgástere meglehetősen 48

49

50

Bővebben lásd.: Fehér Füzet 1995: Cigány embert elvből nem szolgálnak ki; Fehér Füzet 1996: Romát elvből nem szolgálnak ki. A Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 180. § (1) bekezdése b) pontja alapján aki mással szemben nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Részlet a határozatból.

27

szűk volt. Bár már ekkor is volt lehetőség peres úton vagy közigazgatási eljárásban jogorvoslatért folyamodni, az ilyen eljárások kimenetele kétséges, vagy legalábbis kevésbé kielégítő volt. A Polgári Törvénykönyv alapján személyhez fűződő jogok megsértése miatt kezdeményezhetett pert az, akit nem engedtek be egy szórakozóhelyre, vagy megtagadták a kiszolgálását.51 Nehézséget okozott azonban, hogy a polgári peres eljárások szabályai alapján annak bizonyítása, hogy a megkülönböztetés a sérelmet szenvedett személy származásával függ össze, a felperesre, azaz a diszkrimináció áldozatára hárult.52 Amennyiben a diszkrimináció tényét sikerült bizonyítani, a felperes kérhette, hogy a bíróság tiltsa el a beperelt tulajdonost, üzemeltetőt a jövőbeni hasonló jogsértésektől, kötelezze őt kártérítés megfizetésére, illetve akár bocsánatkérésre is, mint azt G. Gyula esetében láthattuk.53 A bírósági gyakorlat ugyanakkor az ilyen ügyekben meglehetősen egyenetlen volt, egymáshoz nagyon hasonló tényállású ügyekben – szórakozóhelyre nem engedtek belépni roma fiatalokat, vagy megtagadták roma személyek kiszolgálását –, az egyik bíróság megállapította a jogsértést, míg egy másik bírói tanács úgy találta, hogy az etnikai diszkrimináció tényét megállapítani nem lehetett, annak bizonyítása nem volt sikeres, így keresetünket elutasította.54 51

52

53

54

28

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §-a 2004. január 27-ét megelőzően úgy rendelkezett, hogy a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük vagy felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Ptk. 84. § (1) bekezdése szerint akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. (2) Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. Az iroda vendéglátó-ipari diszkriminációs eseteiről bővebben lásd: Fehér Füzet 1998:

A bírósági út mellett lehetőség volt az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőség eljárását kérni,55 illetve az üzletek működésének törvényességét felügyelő jegyző vizsgálatát kezdeményezni.56 A belkereskedelemről szóló törvény tiltotta a vásárlók jogosulatlan előnyben részesítését vagy azt, hogy őket hátránnyal sújtsák.57 Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet előírta, hogy az üzlet biztonsági őrei a szolgálat teljesítése, továbbá az üzlet dolgozói a munkavégzésük során tevékenységükkel nem sérthetik a vásárlók személyiségi jogait.58 Tapasztalatunk szerint azonban a jogszabályi előírások és lehetőségek ellenére sem a fogyasztóvédelmi hatóság, sem a helyi jegyző eljárása nem volt elég hatékony, sok esetben az is gondot jelentett, hogy egyáltalán az eljárás megindítására az illetékes szerveket „rávegyük”.

Az Ebktv. új jogintézményei Az Ebktv. hatályba lépését követően alapvető változást jelentett, hogy a jogszabály pontosan definiálta, hogy milyen magatartásokat tekint az egyenlő bánásmód sérelmének a közszolgáltatás körében. Ezek szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben, így különösen a vendéglátó-ipari,

55 56

57

58

B. Gyula; Fehér Füzet 1999: P. község, Sz. város; Fehér füzet 2000: D.-i diszkó; Fehér Füzet 2001: E-i Pizzéria, S. Presszó, Z. P. szórakozóhely; Fehér Füzet 2002: M. Szórakozóhely, Z. P. szórakozóhely, Ifj. B. József ügye, N. Csaba ügye; Fehér Füzet 2004: Debreceni panzió, R. Ágnes ügye; Fehér Füzet 2005: P. József ügye; Fehér Füzet 2006: R. Nikoletta ügye, G. Anita ügye. http://www.neki.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=304&Itemid=36 A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. Törvény. Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. évi Kormányrendelet (I. 22.) 8. § (1) alapján az üzletek működési engedély szerinti működését és a kereskedelmi tevékenység folytatása feltételeinek érvényesülését a jegyző ellenőrzi. A (2) bekezdés szerint, ha az ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy az üzlet vagy az üzletben kereskedelmi tevékenységet folytatók a jogszabályokban foglalt előírásoknak nem felelnek meg, illetve azokat nem tartják be, a jegyző az üzletet az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 90 napra ideiglenesen bezárathatja. A (4) bekezdés alapján a jegyző a működési engedélyt visszavonja, ha a kereskedő a (2) bekezdésben foglaltaknak nem tesz eleget. A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 25. § (2) bekezdése (hatálytalan 2006. VI. 1-jétől). Az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997(I.22.) Kormányrendelet 23/A. §. (hatálytalan 2007. VII. 13-tól)

29

kereskedelmi, valamint a művelődés és a szórakozás céljára létrehozott intézményekben – • megtagadni vagy mellőzni szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását, • az adott helyen rendelkezésre álló szolgáltatásoktól, illetve áruktól eltérő minőségben szolgáltatást nyújtani, illetve árut forgalmazni, • olyan feliratot vagy jelzést elhelyezni, amely azon következtetés levonását teszi lehetővé, hogy az ott nyújtott szolgáltatásból vagy áruforgalmazásból valakit vagy valakiket kizárnak.59 A diszkrimináció definíciója, illetve az adott diszkriminatív cselekedetek leírása mellett a törvény egy nagy „vívmánya”, hogy a bizonyítás terhét megosztja a felek között. A közszolgáltatások területén maradva, az Ebktv. alapján indított eljárásokban a sérelmet szenvedett félnek kizárólag azt kell valószínűsítenie, hogy valamely a jogszabályban felsorolt védett csoport tagja, és őt sérelem érte (nem engedték egy szórakozóhelyre belépni, vagy kiszolgálását megtagadták). Ennek bizonyítását követően az eljárás alá vont üzemeltető, tulajdonos feladata, hogy magát kimentse, azaz bizonyítsa, hogy az egyenlő bánásmód követelményét nem volt köteles megtartani (pl. valóban a közforgalom számára zárt magánklubot működtet) vagy a beengedés, kiszolgálás megtagadása nem a panaszosok védett tulajdonoságával függött össze, hanem annak egyéb oka volt (pl. aznap este zártkörű rendezvény zajlott, és mást sem engedtek be, stb.).60 Az eljárást kezdeményezőnek 59 60

30

Ebktv. 30. § (1) bekezdés, a) b) c) pontjai. Az Ebktv. 19. § (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy – közérdekű igényérvényesítés esetén – ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor – ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint – rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. (3) Az (1)-(2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak a büntetőeljárásokban, illetve a szabálysértési eljárásokban.

az okozati összefüggést, azaz hogy a szolgáltatás megtagadása a kisebbségi csoporthoz való tartozással függött össze, nem kell bizonyítani. Ahogy arról már esett szó, szintén a törvény megszületéséhez kapcsolódik az Egyenlő Bánásmód Hatóság létrehozása. A hatóság működéséről korábban már szóltunk, itt azonban érdemes megemlíteni, hogy a közszolgáltatásban elkövetett diszkrimináció vizsgálatával kapcsolatban a jogalkotó nem alkalmazott változtatásokat a fogyasztóvédelmi felügyelőségek hatáskörében. Ami azt jelenti, hogy pillanatnyilag, akit a vendéglátás, kereskedelem területén hátrányos megkülönböztetés ér, eldöntheti, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul, vagy a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőséget keresi meg panaszával.61 Érdekes, hogy amióta az EBH megkezdte működését, azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőségek – az Ebktv. egyértelmű rendelkezése ellenére – gyakran a diszkriminációval kapcsolatos megkeresést azzal hárítják el, hogy az EBH rendelkezik hatáskörrel az egyenlő bánásmód megtartásának vizsgálata vonatkozásában. Megjegyezzük, hogy álláspontunk szerint is meglehetősen kérdéses, érdemes-e ugyanazon jogkörrel két közigazgatási szervet felruházni, ugyanakkor az Ebktv. alapján egyelőre a felügyelőség is hatáskörrel rendelkezik. A törvény egyébként kölcsönös szignalizációs kötelezettséget ír elő a közigazgatási szervek számára. Ennek értelmében, az eljárás megindításáról a hatóság a külön törvény alapján hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervet, illetve e közigazgatási szerv a hatóságot értesíti.62 Ezen túlmenően, ha valamely közigazgatási szerv (akár az EBH, akár egyéb hatóság) előtt az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt eljárás indult, úgy más közigazgatási szerv ugyanazon ügyben azonos személy ellen elkövetett törvénysértés esetén nem járhat el, más személy ellen elkövetett törvénysértés esetén pedig a megindult eljárást az ügy jogerős elbírálásáig felfüggeszti.63 Ha az ügyet valamely közigazgatási szerv elbírálta, úgy más közigazgatási szerv ugyanazon ügyben azonos személy ellen elkövetett törvénysértés esetén nem járhat el. Más személy ellen elkövetett tör vénysértés esetén indult eljárásban pedig a jogerős határozatban megállapított tényállást alapul véve jár el. 61 62 63

Ebktv. 12. §. Ebktv. 15. § (2) bekezdés Ebktv. 15. § (3) bekezdés

31

Amennyiben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt a jogsérelmet szenvedő fél bíróság előtt eljárást indított, a már folyamatban levő más közigazgatási szerv az eljárását az ügy jogerős elbírálásáig köteles felfüggeszteni64. Az Ebktv. lehetővé teszi azt is, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bíróság előtt személyiségi jogi pert, valamint munkaügyi pert indíthasson az ügyész, az EBH, illetve társadalmi és érdekképviseleti szervezetek, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti.65 A közérdekű igényérvényesítés lényege tehát az, hogy nem közvetlenül a jogsérelmet szenvedett személy fordul jogainak érvényesítése érdekében a bírósághoz vagy más hatósághoz, hanem valamely szervezet a saját jogán lép fel vagy indít eljárást. A közérdekű igényérvényesítés intézménye 2007. január 1-jétől kiterjed az EBH előtti eljárásokra is.66 Ezen jogintézmény bevezetésének oka többek között az, hogy bizonyos esetekben társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a jogsértések kivizsgálásra és szankcionálásra kerüljenek. Gyakran találkozhatunk olyan gyakorlattal, jelenségekkel, amelyek bár személy szerint nem nevesítenek senkit, mégis mélyen sérthetnek egy adott védett csoportot.67 Többek között ide tartoznak az általános érvényű „quasi norma” jellegű megkülönböztető rendelkezések is. A közérdekű igényérvényesítés körében indult bírósági eljárásokban a társadalmi szervezetek illetőleg alapítványok illetékmentességet élveznek abban az esetben, ha az eljárás megindítását megelőző naptári évben nem volt olyan vállalkozásból származó jövedelmük, amely után társasági adó64 65 66

67

32

Ebktv. 15/A § (1) bekezdés Ebktv. 20. § (1) bekezdés Ebktv. 20. § (2) bekezdés szerint a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet a hatóság előtt az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén eljárást indíthat. A Háttér Társaság a Melegekért volt az első társadalmi szervezet, amely saját nevében indított pert az egyenlő bánásmód megsértése miatt. Az eljárásban, amelyet a Károli Gáspár Református Egyetem ellen kezdeményezett a társadalmi szervezet, azt kifogásolta, hogy az egyetem egyik tézisében általánosságban kizárta a vallástanári és teológiai képzésből a melegségüket megélő vagy azt kinyilvánító személyeket. (Lásd bővebben Legfelsőbb Bíróság EBH2005/1216 szám alatt közzétett eseti döntése.) Azóta több ilyen eljárás is indult már, nagy nyilvánosság előtt zajlanak pl. az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány által iskolai szegregáció miatt kezdeményezett perek.

fizetési kötelezettsége keletkezett volna.68 A szervezet erről az eljárás megindításakor nyilatkozni köteles. A közszolgáltatások területén megvalósuló diszkriminatív magatartások elleni küzdelem tekintetében a közérdekű igényérvényesítés intézményének kiemelkedő jelentősége van. Azok a szórakozóhelyek, amelyek beengedési gyakorlata egyes védett tulajdonsággal bíró személyeket kizár a szolgáltatásból, tulajdonképpen egy egész kisebbségi közösséget rekesztenek ki. Irodánk stratégiai szemléletének fókuszában az áll, hogy az ilyen jellegű ügyekben tényfeltárást követően ne egyes személyek nevében indítsunk eljárást, hanem a szervezet saját jogán lépjen fel a diszkriminatív gyakorlatokkal szemben. Ezzel is azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy az egyedi ügyeken keresztül egy nagyobb közösség érdekében kívánunk fellépni, és általános érvényű hatósági döntéseket kívánunk elérni.

A program keretében felvállalt esetek A „Civil szervezetek és az antidiszkriminációs törvény végrehajtása 2005” program keretében három vendéglátó-ipari diszkriminációs ügyben kezdeményeztünk eljárást az EBH előtt. Két ügyben egyéni panaszos nevében járunk el, a harmadik eljárás közérdekű igényérvényesítés keretében zajlik. A három ügy közül kettőben olyan szórakozóhelyek érintettek, amelyek ellen nem először érkezett hozzánk panasz, illetve amelyeket az általunk korábban kezdeményezett eljárásokban már elmarasztaltak, úgy tűnik, eredménytelenül.

1. H. József és társai ügye H. Zoltán, H. József, H. Flórián és ifj. N. József 2008 nyarán keresték meg irodánkat azzal, hogy nyújtsunk számukra jogi képviseletet az EBH előtt folyó eljárásaikban. Mint kiderült, az érintettek valamennyien abban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei diszkóban szerettek volna szórakozni különböző időpontokban, amely diszkó ellen még 2006-ban nyertünk jogerősen pert diszkrimináció miatt. Az akkori ügy 2004-ben kezdődött, amikor 68

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) – (3) bekezdés

33

is N. községbeli roma fiatalok kérték segítségünket, mivel a helyi – egyébként országos hírű – diszkóba nem engedték őket belépni. Az ügyben annak idején tesztelést is folytattunk, amely alátámasztotta a diszkriminatív gyakorlatot.69 Az eljárás során a bíróság megállapította a hátrányos megkülönböztetés tényét, és kötelezte a tulajdonost személyenként százezer forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Mivel a tulajdonos önként nem teljesített, végrehajtási eljárás keretében kapták meg végül a panaszosok a nekik járó összeget. Úgy tűnik, az akkori szankció nem bírt elég visszatartó hatással, a diszkó ugyanis, mint kiderült, a mai napig diszkriminatív beengedési gyakorlat folytat. H. Flórián és ifj. N. József idén tavasszal megismerkedett két nem roma lánnyal, akikkel megbeszélték, hogy este a helyi diszkóban találkoznak, és folytatják az ismerkedést. A két lány már bent szórakozott, amikor a roma fiatalemberek a bejárathoz értek. Jegyet venni azonban már nem tudtak, mert az ajtóban álló tulajdonos, A. László közölte velük, hogy a diszkóba nem léphetnek be. Előbb az életkorra hivatkozott, majd közölte azt is, hogy oda romák nem mehetnek be, amíg ő ott a tulajdonos. A fiúk nem vitatkoztak, hanem az akkor már az utcára kiérkező két ismerős lánynak mondták, hogy menjenek vissza nyugodtan szórakozni, ők pedig távoztak. Idén nyár elején a két fiatalember az előző esettől eltekintve ismét szeretett volna bejutni a diszkóba, azonban ekkor is kudarcot vallottak. Az első ajtón még bejutottak, de jegyet venni már nem tudtak, mert A. László felszólította őket a távozásra. A kérelmezőknek ekkor lett elege a megszégyenítésből, és kérték H. Józsefet, hogy mint helyi kisebbségi vezető járjon el az ügyükben. H. József egyrészt a két fiatalember kérése alapján kezdett el az ügyben vizsgálódni, másrészt értesült arról, hogy egy másik helybéli roma fiút, H. Zoltánt a közelmúltban szintén nem engedték be származása miatt a diszkóba. H. József egy nem roma ismerőse révén hallott arról is, hogy a vendégek szállítását végző taxisokat A. László tulajdonos arra utasította, hogy romákat a szórakozóhelyre ne vigyenek ki, mert azt a fuvart nem fogja kifizetni számukra. A szórakozóhely és az egyik megyei taxitársaság között köttetett ugyanis egy olyan megállapodás, hogy aki a diszkóba kíván men69

34

A tesztelési eljárás során roma és nem roma személyeket küldünk ki a bepanaszolt szórakozóhelyre, ahol előre megtervezett koreográfia szerint meg kell kísérelniük bejutni. A tesztelők tapasztalataikat egy kérdőíven rögzítik aztán, aminek a kiértékelése adalékul szolgál a később eljárás során a diszkriminatív gyakorlat alátámasztásához.

ni, azt ingyenesen, vagy bizonyos körzetekből olcsóbban visz ki a kocsi. A költségeket a megállapodás szerint a szórakozóhely üzemeltetője rendezi. H. József még aznap, hogy H. Flórián és ifj. N. József az őket ért megaláztatásról beszámolt, két fia kíséretében ment el a szórakozóhelyre, hogy oda megkíséreljen bejutni, egyben leellenőrizze, hogyan zajlik a beengedés. A bejárathoz érve azonban A. László őt is feltartóztatta, és annak ellenére sem engedte be, hogy a férfi tájékoztatta őt arról, hogy helyi roma vezető, a megyei Esélyek Háza munkatársa, és ha nem engedik be, annak következményei lesznek. A panaszosokkal helyszíni tényfeltárás során találkoztunk, ekkor értesültünk arról, hogy esetenként a szórakozóhelyre bemehetnek romák, de csak olyanok, akiknek rasszjegyei nem jellegzetesek. Így történhetett meg az is, hogy míg H. József kívül maradt, két fia, akik csak félig roma származásúak, bejutottak az ajtón. A férfit leginkább az érintette rosszul, hogy fiai előtt alázták meg, nemcsak mint kisebbségi vezetőt, hanem mint apát is. Az ügyben három külön eljárás indult az EBH előtt, a meghatalmazások beszerzését követően azonban kértük a hatóságot, hogy tekintettel a bepanaszolt szórakozóhely azonosságára, az ügyeket egyesítse. Az első tárgyalásra október 14-én kerül sor, tanulmányunk kéziratának lezárását követően. Látható, hogy jelen esetben az, hogy a szórakoztatóhely üzemeltetőjét egy korább eljárásban már elmarasztalták, nem bírt visszatartó erővel. A tulajdonos annak ellenére folytat a mai napig kirekesztő gyakorlatot, hogy tisztában van annak jogellenességével, és az azzal járó esetleges szankciókat vállalja. Ugyanakkor nem minden esetben zárul ehhez hasonlóan egy-egy ügy. Ugyanezen program keretében anyagi támogatást kaptunk ahhoz, hogy tesztelés módszerével tárjuk fel a diszkriminatív gyakorlatokat egyes szórakozóhelyeken. 2008. szeptember 27-én egy olyan szórakozóhelyet vizsgáltunk meg, amelyet egy korábbi ügy kapcsán ismertünk.70 A szóban forgó Komárom-Esztergom megyei szórakozóhelyet először 2006-ban vizsgáltuk meg roma fiatalok bejelentése kapcsán. Az akkor lezajlott tesztelés alátámasztotta a diszkriminatív gyakorlat tényét. Roma tesztelőinket bár beengedték, azonban kiszolgálásukat megtagadták, majd felszólították őket a távozásra. Az ügy érdekessége volt, hogy az üzemeltetővel peren kívüli egyezséget sikerült kötnünk, aminek a keretében fejen70

Az ügyről bővebben lásd: Fehér füzet 2006, R. Nikoletta ügye. www.neki.hu

35

ként száz-százezer forint kártérítést fizetett ki a sértetteknek, és irodánk felé nyilatkozatban vállalták, hogy a jövőben az egyenlő bánásmód követelményét megtartják a szórakozóhely üzemeltetése során. A szeptember végi utánkövetés során arról szerettünk volna megbizonyosodni, hogy vajon a beengedés és kiszolgálás során történt-e változás a szórakozóhely gyakorlatában. Két roma és két nem roma tesztelőt bíztunk meg azzal, hogy egymástól függetlenül menjenek be a szórakozóhelyre, ahol hétköznapi vendégként viselkedve figyeljék meg a kiszolgálási gyakorlatot. A roma és a nem roma tesztelők egyaránt bejutottak, és egyforma bánásmódban részesültek. A tesztelés eredménye tehát azt mutatta, hogy a szórakozóhely gyakorlata megváltozott a korábbi esetet követően, és a nyilatkozatban foglaltakat betartják, az üzemeltetés során az egyenlő bánásmód követelménye érvényesül.

2. R. Krisztofer ügye 2008. március 8-án a TV2 Tények című műsora adta közzé a hírt, miszerint az egyik vidéki nagyváros felkapott szórakozóhelyén megtagadták a belépését Magyarországon tanuló arab származású egyetemistáknak. A fiatalemberek egyike a nyilatkozattal párhuzamosan e-mailben kereste meg irodánkat és kérte segítségünket. Az egyébként az Arab Emirátusokból származó fiatalember, Ahmed N. 2008. március 1-jén éjjel egy óra körül szeretett volna a diszkóba belépni, a bejárati ajtóban lévő biztonsági őr azonban közölte vele, hogy külföldieket nem engednek be. A fiatalember nem értette a bánásmódot, mivel több, szintén külföldi barátja bent szórakozott a diszkóban. Kérdésére azt a választ kapta, hogy barna bőrűek nem mehetnek be. Ahmed N. felháborodva mesélte el a vele történteket a szállodában, ahol lakik, és ott kapta a tanácsot, hogy keresse meg a helyi újságot, ahol meg is jelent az esetről egy cikk. Ezt követően többen is megkeresték ügyfelünket a szórakozóhely munkatársai, és kérték, hogy menjen, be fogják engedni. Ezen felbátorodva Ahmed N. 2008. március 8 -án szombaton éjjel háromnegyed kettő körül ismét megpróbált bejutni a szórakozóhelyre, azonban az egy héttel korábbról már ismert biztonsági őr ismét nem engedte be, miközben a barátai aznap este is bent szórakoztak. A férfi ekkor lépett kapcsolatba irodánkkal és kérte segítségünket. 36

Az esettel párhuzamosan 2008. március 9-én e-mailben keresett meg bennünket R. Krisztofer roma fiatalember azzal, hogy panaszt tegyen ugyanezen szórakozóhellyel szemben, mivel őt is hasonló incidens érte a beléptetés során. Először 2008 februárjában egy szombati napon nem engedte be a szolgálatot teljesítő biztonsági őr a szórakozóhelyre anélkül, hogy ennek indokát adta volna. A fiatalember ekkor hazament és írt egy e-mailt az üzemeltetőnek, amire azonban választ nem kapott. A következő héten, amikor szintén elutasították a bejáratnál, már megkérdezte, hogy mi az oka annak, hogy mindenki más bemehet csak ő nem. A válasz pusztán annyi volt, hogy „azért nem, mert összegyűltök”. Ez esetben mégis sikerült meggyőznie a biztonsági őrt, így aznap tudott a diszkóban szórakozni. Egy héttel később ismét megpróbált bejutni, de ekkor ismét nem mehetett be, és közölte vele a bejáratnál lévő őr – aki ugyanaz volt, mint aki már korábban sem engedte be –, hogy küldjön e-mailt, és ezzel elküldte ügyfelünket. R. Krisztofer írt is egy újabb e-mailt, de választ most sem kapott, viszont egy héttel később, 2008. március 8-án ismét nem tudott bejutni a szórakozóhelyre. 2008. március 29-én szombaton este nem volt a bejáratnál az a biztonsági őr, aki már többször elküldte, így akkor minden gond nélkül bejutott, azonban bent összetalálkoztak. Az őr közölte vele, hogy „most mulassál, legközelebb úgysem jöhetsz be”. Ügyfelünk 2007 októberében betöltötte a tizennyolcadik életévét, azaz nagykorú, és korábban volt már szórakozni a diszkóban, soha semmilyen probléma nem volt vele, mindig kulturáltan viselkedett, így nem értette, hogy most miért nem szórakozhatott ő is, akár a többi vendég. A sértettekkel egyeztetve 2008. május 26-án levélben kerestük meg a szórakozóhely üzemeltetőjét azzal, hogy megpróbáljunk peren kívüli egyezséget kötni. A két fiatalember ugyanis szerette volna a jogi procedúrát elkerülni, azonban az őket ért megaláztatásnak mindenképpen hangot akartak adni. A cég képviselője 2008. június 12-én levélben válaszolt megkeresésünkre. Ebben visszautasították a diszkrimináció vádját, és elzárkóztak a további egyeztetéstől. Álláspontjuk összefoglalóan az volt, hogy ők – megítélésük szerint – jogszerűen válogatnak a vendégek között és tiltanak ki egyeseket nem a származás, hanem korábbi „balhés” magatartás alapján. Tekintettel arra, hogy az egyeztetési kísérletünk nem járt sikerrel, felajánlottuk a sértetteknek, hogy jogi eljárásban képviseljük őket tovább. Ahmed N. a jogi eljárás lehetőségével nem kívánt élni, azonban R. Krisz37

tofer igen, így a nevében kerestük meg az Egyenlő Bánásmód Hatóságot azzal, hogy vizsgálja meg, hogy a szórakozóhely megtartotta-e az egyenlő bánásmód követelményét. Az ügyben tárgyalás kitűzésére még nem került sor, elgondolkodtató azonban, hogy a hatóság nevében eljáró ügyintéző levélben szólított fel minket arra, hogy írjuk le: „miből jutott arra a következtetésre, hogy Önt [R. Krisztofert] az alkalmazottak fent nevezett tulajdonságai miatt nem engedték be a szórakozóhelyre (elhangzott-e ezen védett tulajdonságaira való utalás, stb.)”. A hatóság ezen felvetését azért tartjuk veszélyes iránynak, mert egy olyan kötelezettséget próbál meg ránk róni, amely ellentétes az Ebktv. speciális bizonyítási szabályaival. Mint ahogy arról tanulmányunkban már szó esett, a jogszabály szerint az okozott hátrány (belépés megtagadása) és a védett tulajdonság (roma származás) között ok-okozati összefüggést nem kell bizonyítanunk. A hatóság akkor jár el helyesen, ha az üzemeltetőt hívja fel a kimentési bizonyítás megkezdésére, azaz – a megosztott bizonyítás elve alapján – a bepanaszoltnak kell bizonyítania, hogy nem azért tagadta meg a fiatalember belépését, mert ő roma származású, hanem annak egyéb, jogszerű indoka volt.

3. Közérdekű igényérvényesítés 2007. augusztus 26-án a Tv2 Napló című műsora bemutatott egy rejtett kamerával készített felvételt, amelyen budapesti szórakozóhelyeket teszteltek, azt vizsgálva, hogy beengedik-e a romákat, vagy sem. A tesztelésben három roma lány, három roma fiú és három nem roma lány vett részt. A felvételeken jól látszik, ahogy a roma fiatalokat két budapesti szórakozóhelyről is elzavarják, az egyik helyen nyíltan közlik is velük, hogy roma származásuk miatt nem léphetnek be. Ahogy a biztonsági őr fogalmazott, maga is sajnálja, hogy így kell tennie, de a megbízó utasítása alapján jár el. A riportra az hívta fel a figyelmünket, hogy mint később kiderült, az egyik szórakozóhellyel kapcsolatban korábban már indítottunk eljárást roma fiatalok hasonló megkülönböztetése miatt, amely eljárást azóta az EBH előtt megnyertünk. Olyannyira, hogy az elmarasztaló határozatot később a bíróság is jogszerűnek találta.71 A másik szórakozóhely sem volt számunkra ismeretlen. 2008 elején a Metró újságban lettünk figyelmesek egy olvasói 71

38

Bővebben lásd: Fehér Füzet 2007, L. Sándor és társai esete. www.neki.hu

levélre, amelyben arra panaszkodott valaki, hogy ukrán származású, ukrán útlevéllel rendelkező rokonát nem engedtek belépni egy diszkóba, majd amikor érdekében a levél írója felszólalt, őt is elzavarták. Az újságon keresztül ekkor kapcsolatba léptünk a panaszossal, felajánlva számára a jogi képviseletet egy esetleges eljárásban, ezzel azonban később nem kívánt élni, mivel tartott egy esetleges későbbi megtorlástól. Tekintettel arra, hogy mindkét szórakozóhely több alkalommal került a figyelem középpontjába diszkrimináció gyanúja miatt, az irodánkat működtető alapítvány saját nevében kezdeményezett eljárást az EBH előtt közérdekű igényérvényesítés keretében.72 Ahogy arról korábban már írtunk, a közérdekű igényérvényesítés jogintézményének alkalmazására akkor van lehetőség, ha a jogsértés nem egy konkrét panaszost, hanem személyek meg nem határozható nagyobb csoportját érinti, illetve a jogsértés, vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapul, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása.73 Álláspontunk szerint az a tény, hogy a két szórakozóhellyel szemben különböző alkalmakkor, egymástól független kisebbségi csoporthoz tartozó személyek fogalmaztak meg diszkrimináció miatt panaszt, alátámasztják azt a gyanút, hogy nem egyedi elszigetelt jelenségekről, hanem egy tudatos diszkriminatív gyakorlatról van szó. Az eljárás során becsatoltuk a bizonyítékok körében a hatóság számára azt a rejtett kamerás felvételt, amelyen jól látszik, hogy az őrök a belépést mindkét helyen megtagadják, illetve tanúként kértük meghallgatni a tesztelésben részt vevő roma és nem roma fiatalokat, valamint a riportot készítő televíziós munkatársat. A becsatolt felvételek ellenére, valamint annak ellenére, hogy a hatóság maga volt az, aki az egyik szórakozóhelyet már elmarasztalta diszkrimináció miatt, az eljáró hatóság részéről felszólítást kaptunk arra vonatkozóan, hogy valószínűsítsük, nem csak egyedi jelenségekről, hanem általános gyakorlatról van szó. „Kérelmében az Alapítvány valószínűsítette, hogy azon tesztelőket, akik roma származásúak voltak hátrány ért, azonban a DVD-n szereplő felvétel önmagában nem elég, 72

73

A közérdekű igényérvényesítésre való jogosultságunk alapja, hogy a Másság Alapítvány olyan közhasznú érdekképviseleti szervezet, amely tevékenységi körei az alapító okirat 1. pontja értelmében: a) A Magyarország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogegyenlőségének biztosítása az ellenükmegnyilvánuló diszkriminációval szembeni jogi fellépés formájában. b) Emberi és állampolgári jogok védelme, hátrányos helyzetű csoportok társadalmi egyenlőségének elősegítése. Az egyes ember személyiségének lényegi vonása körébe olyan tulajdonságok tartoznak, mint pl. a nem, életkor, származás, szexuális irányultság, stb.

39

annak valószínűsítéséhez, hogy a jogsértés, vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. A rendelkezésünkre bocsátott felvétel alapján nem egyértelmű, hogy a J. P. szórakozóhely és az E. – K. szórakozóhely olyan állandó gyakorlatot folytat, amely szerint a roma származású vendégek pontosan meg nem határozható nagyobb csoportját nem engedik be a fent megjelölt szórakozóhelyre” – írta a hatóság munkatársa.74 A hatóság álláspontját elgondolkodtatónak tartjuk, hiszen az, hogy egy szórakozóhelyet már elmarasztaltak diszkrimináció kapcsán, majd közel egy évvel később újabb panasz érkezik kirekesztés miatt, álláspontunk szerint valószínűsíti, hogy általános gyakorlatról van szó. Az ügy képviseletének jelentőségét azért is kiemelkedőnek tartjuk, mert alkalmas arra, hogy teszteljük, vajon a közérdekű igényérvényesítés megindításához szükséges, nagyobb csoportot hátránnyal sújtó gyakorlat valószínűsítése milyen feltételek teljesítése, bizonyítása esetén áll meg. A hatóság felszólítását követően ismét kapcsolatba léptünk azzal a panaszossal, aki annak idején az ukrán származású rokonával nem tudott bemenni az egyik bepanaszolt diszkóba, és felkértük őket arra, hogy tanúként vegyenek részt az eljárásban. A férfi és az esetnél szintén jelen lévő felesége vállalta a tanúskodást, így ezzel újabb bizonyítékot fogunk szolgáltatni a diszkriminatív gyakorlat alátámasztására. Ugyanakkor álláspontunk szerint a jogszabály megfogalmazása nyilvánvaló a tekintetben, hogy a közérdekű igényérvényesítés keretében az eljárást kezdeményező szervezetnek elég azt valószínűsítenie, hogy a jogsértés közvetlen veszélye fennáll, és az személyek meg nem határozható nagyobb körét érintheti.75 A fent már ismertetett tények pedig megalapozzák a közvetlen veszély fennállásának valószínűségét, reméljük, eljárása során a hatóság is ezt a nézőpontot osztja majd.

4. „Feketék, na ne”! Jelen tanulmányunk írása során érkezett irodánkba az a panasz, amelyben jogorvoslatot szintén a program nyújtotta lehetőségek kihasználása mellett nyújtunk. Az ügy érdekessége, hogy a panaszosok nem roma szárma74 75

40

Részlet az EBH 2008. augusztus 29-én kelt leveléből. Ebktv. 20. § (1) bekezdés.

zásúak, hanem hazánkban tanuló színes bőrű diákok. A fiatalokat az Egyenlő Bánásmód Hatóság irányította hozzánk, mivel az őket ért sérelem miatt kártérítést szerettek volna kérni, amire a hatóság eljárásában nincs lehetőség, kizárólag bíróság előtt érvényesíthető ilyen jellegű igény. A fiatalok kiszolgálását több alkalommal, több budapesti szórakozóhelyen is megtagadták. Ők előbb felkeresték a Nők Lapja újságíróját, aki elkísérte a panaszosokat a megnevezett szórakozóhelyekre, és a háttérből figyelte, mi történik. Az egyik helyen a pultos épp az újságírót kérte meg arra, hogy legyen szíves a fekete vendégeknek angolul elmagyarázni, hogy a tulajdonos utasítására, bár neki is rendkívül kellemetlen az ügy, nem szolgálhatja ki őket. A fiatalok beszámolói, és a tesztelés alapján cikk született,76 illetve az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is eljutott a panasz. Tekintettel az érintettek kártérítési igényére irodánk polgári peres eljárást kezdeményez az ügyben a fiatalok meghatalmazása alapján. A peres eljárás előkészítése folyamatban van.

76

Kertész Gábor: Fekete, na ne! – Bújtatott (?) rasszizmus. Nők Lapja, 2008. 10. 01. http://www.nlcafe.hu/noklapja/20081001/fekete_na_ne_-_bujtatott_rasszizmus/

41

A képviselt esetek előzetes tanulságai

A jelen program keretében irodánk nyolc diszkriminációs ügyben vállalt jogi képviseletet, s habár a jogi eljárások természete folytán ezek még nem zárultak le, néhány alapvető kérdést az esetek már ebben a szakaszban is felvetnek. Az ügyek közül három foglalkoztatás, öt pedig közszolgáltatás körében elkövetett jogsértés miatt indult, kettő a munkafelvétel során elkövetett közvetlen hátrányos megkülönböztetést érintett, a harmadik pedig zaklatás gyanúja merült fel. A közszolgáltatás területét érintő ügyek esetében kivétel nélkül szórakozóhelyen (diszkó, söröző) megvalósult közvetlen hátrányos megkülönböztetés miatt indítottunk eljárást. Ezek közül kettő még annyiban volt speciális, hogy egy igen ritkán alkalmazott jogintézmény, a közérdekű igényérvényesítés lehetőségét vettük igénybe. A fenti nyolc ügy meggyőződésünk szerint érdemben hozzá fog járulni az Egyenlő bánásmódról szóló törvény gyakorlati alkalmazásának fejlődéséhez, a ma még bizonytalan kérdések, értelmezési nehézségek tisztázásához. A jogalkalmazás magas színvonala közös érdek, hiszen ezáltal a diszkrimináció áldozatai nagyobb biztonsággal, eredményesebben tudnak majd a későbbiekben jogi eljárásokat lefolytatni. Természetesen a programidőszak befejezéséig az ügyek nem záródnak le, azonban irodánk minden ügyet annak jogerős befejezéséig végigkövet, a jogi képviseletet ellátja. Fontos kérdés az, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság döntése menynyiben befolyásolja a későbbi peres eljárások esetén a jogalap kérdését, tehát mennyiben könnyíti meg a diszkriminációt elszenvedett fél helyzetét az, hogy előzőleg az EBH határozatában már megállapította a diszkrimináció tényét. Sarkalatos kérdés az EBH által kiszabott bíráságok, illetve a bíróságok által megállapított kártérítési összegek alakulása is. Természetesen irodánk törekszik arra, hogy ezen összegek minél magasabbak legyenek, és diszkriminációt elkövetők komoly szankcióval szembesüljenek, illetve kártérítésként is jelentős összeget kelljen fizetniük. Véleményünk szerint ezen összegek mértéke jelzi azt is, hogy a jogalkalmazók mennyire tartják súlyos problémának a hátrányos megkülönböztetést. A szankciók vonatkozásában érdekes kérdés az is, hogy a kiszabott bírság összegét 42

mennyiben befolyásolja az, ha az adott céget egyszer már elmarasztalták az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt. A közérdekű igényérvényesítés keretében indult eljárásainknál gyakorlati dilemmát vet fel az, hogyan lehet a törvény által megkövetelt diszkriminatív gyakorlatot valószínűsíteni, melyek azok a bizonyítékok, amiket az EBH ebben a körben elfogad. A törvény által bevezetett, megosztott bizonyítási kötelezettségre vonatkozó új rendelkezések helyes alkalmazása tapasztalataink szerint sok esetben gondot okoz a jogalkalmazóknak, az egyes ügyek kapcsán azonban ezen kérdéskör problémái is tisztázódhatnak. A jelen programban felvállalt ügyek között is akad olyan, ahol a jogalkalmazó ezeket a szabályokat véleményünk szerint aggályosan alkalmazta, így olyan körülmény vonatkozásában hívta fel nyilatkozat megtételére ügyfelünket (oksági összefüggés), amit egyébként nem neki, hanem az eljárás alá vont félnek kellene bizonyítania. A támogatás eredményeként képviselt ügyek ahhoz is hozzájárulnak, hogy meggyőződjünk arról, hogy valójában mennyiben befolyásolja az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtti eljárás az igényérvényesítést abból a szempontból, hogy a hátrányosan megkülönböztetett személy ténylegesen mikor kap erkölcsi és anyagi elégtétel az elszenvedett jogsérelemért.

43

HERCZKU TÜNDE

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakmai találkozók tapasztalatairól Földrajzi, demográfiai környezet77 Magyarország legkeletibb fekvésű megyéje, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az Észak-Alföldi Régióhoz tartozik, közigazgatási területén 229 település van, közöttük 1 megyei jogú város, 20 város és 208 község. Kistérségeinek száma 12 (Ibrány, Nagyhalász, Nagykálló, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Nyíregyháza, Mátészalka, Tiszavasvári, Csenger, Nyírbátor, Kisvárda, Baktalórándháza), települései 45 %-át aprófalvak, további 30%-át kétezres lélekszám alatti települések alkotják. Lakónépessége a legutóbbi, 2003-as népszámláláskor 583 564 fő, ebből a gyermekkorúak aránya 21%, a munkaképes korúaké 62%, míg a 60 éven felülieké 17%. A nemek szerinti megoszlást tekintve: 47,9% a férfiak és 52,1% a nők aránya. A roma kisebbség számaránya becslések szerint eléri a 15%-ot, egyes térségekben a 40%-ot. Néhány határ menti településen a roma lakosság számaránya 80-90%-os. A kisebbségi önkormányzatok száma 129, ebből cigány helyi kisebbségi önkormányzat 112 és területi cigány önkormányzat 1, továbbá egyéb nemzetiségi kisebbségi önkormányzat 16. A KSH 2001. évi népszámlálási adatai szerint a megyében élő értelmi fogyatékos emberek száma 4439. Egyes elemzések alapján a megyei ellátó rendszer az érintett lakosság mindössze 5%-ának nyújt érdemi segítséget. A lakosság születéskor várható átlagos élettartama jóval elmarad az országos átlagtól, egészségi állapotát az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférés esélyegyenlőtlenségei révén speciálisan befolyásolja a megye településszerkezete. 77

44

A földrajzi és demográfiai környezetről valamint az önkormányzatok működéről szóló fejezetek ténymegállapításainak forrása: KSH – Társadalmi folyamatok Szabolcs-SzatmárBereg megyében a 2005 évi mikrocenzus tükrében (Statisztikai Évkönyv 2004.) valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szociális szolgáltatás-tervezési koncepciója 2003–2010. www.szabolcsinfo.hu

A népesség gazdasági aktivitása, mind az országos (51,7%), mind a regionális (46,7%) átlagtól elmarad. A gazdasági aktivitás mértéke Nyíregyháza és Záhony körzetében a legkedvezőbb, míg a beregi és szatmári térségben kevésbé. A munkanélküliségi ráta magasabb az országos átlagnál, különösen a vásárosnaményi, fehérgyarmati, csengeri és mátészalkai körzetekben. Jellemző, hogy a regisztrált munkanélküliek hat tizede 35 évesnél fiatalabb a térségben.

Önkormányzatok működése78 A megye 229 települése közül 97 település (a települések 42%-a) 1000 fő alatti lakosságszámú. Az 1000 fő alatti települések közül 27 település tart fenn önálló hivatalt. A hivatali apparátus alacsony létszámú, községi önkormányzatoknál 3-6, körjegyzőségeknél általában 6-8 fős. A községi önkormányzatoknál a felsőfokú végzettségű köztisztviselők száma alacsony. A feladatellátásra ugyanakkor kihat a jegyzői státusok folyamatos fluktuációja is. A jegyzői státusok fluktuációja Sz.-Sz.-B. megyében Év

Jegyzői jogviszony megszűnése

Betöltetlen jegyzői, körjegyzői állások száma

Tartósan távollévő jegyzők, körjegyzők száma

Az adott évben létesített jegyzői, körjegyzői kinevezések száma

2006

22

22

13

15

2007

15

15

12

15

A megyében az 1000 főn aluli településeknél – a költségvetési törvényi előírásokra is tekintettel – tendenciaként jelentkezett a körjegyzőség alakítása, körjegyzőséghez való csatlakozás. Az önkormányzatok 2007. évben tett szándéknyilatkozatai alapján ez a tendencia 2008. évben tovább folytatódik. Az állami normatívák folyamatos csökkenése miatt egyre kevesebb forrásból kell gazdálkodniuk az önkormányzatoknak. A Megyei Közigazgatási Hivatal általános tapasztalata, hogy 2007. évben – a forráshiányos önkor78

Vö. az előző jegyzetben hivatkozott forrásokkal.

45

mányzatok nagy száma miatt – az önkormányzatok nagy többsége ún. „ÖNHIKI-s” (önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő települési önkormányzatok támogatása) 23 pályázat benyújtásával próbálta forrás hiányát pótolni, míg kisebb számban működési hitelfelvételről – illetve ÖNHIKI-pályázat benyújtásáról és hitelfelvételről együtt – döntöttek. A folyamatos működés biztosítása, a kötelező feladatok ellátása érdekében elsősorban folyószámla vagy folyószámlahitel-felvétel szinte valamennyi önkormányzat napirendjén szerepelt. Sor került egy-két képviselő-testület önfeloszlatására is, amelynek jellemző motivációi a polgármester – mint képviselőtestületi elnök – és a képviselő-testület közötti együttműködési készség, a szakmai viszony és munkakapcsolat megromlása. A megyében az államreform-célkitűzések megvalósítása, az önkormányzati erőforrások gazdaságosabb kihasználása érdekében 2008. évtől 12 kistérség került kialakításra. A 12 kistérséget alkotó önkormányzatok a vonatkozó jogszabályi előírások szerint többcélú önkormányzati kistérségi társulásokat, illetőleg kistérségi fejlesztési tanácsokat hoztak létre, mely szervezeti formák bázisai a hatékonyabb és eredményesebb igazgatási, közszolgáltatási és területfejlesztési feladatellátásnak. Ugyanakkor tény, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 12 kistérség többsége a kormány által kimunkált mutatók szerint, a hátrányos vagy többszörösen hátrányos kategóriába sorolható. Ezzel a körülménnyel sok esetben találkozhatnak az önkormányzatokhoz és szerveikhez forduló ügyfelek, akik különböző igazgatási, közszolgáltatási szolgáltatásért folyamodnak. Természetesen ezt a helyzetet leginkább az érintett kistérségek és az azokat alkotó önkormányzatok ismerik és a lehetőségeik keretein belül a működési, működtetési, szolgáltatási színvonal emeléséért dolgoznak. Ez nem könnyű feladat, hiszen a megfelelő európai színvonalú szolgáltatás nyújtásának megvannak a humán, műszaki, oktatási, egészségügyi, kulturális és egyéb infrastrukturális szükségletei, amelynek a biztosítása kistérségi és egyéb összefogással is legtöbb esetben nehéz. (Ilyen megfontolásokból került sor pl. az utóbbi időszakban az alapfokú oktatási intézmények összevonására, önálló intézmények tagintézménybe történő átminősítésére és akkénti működtetésére, ami sok esetben ellenállást váltott ki a szolgáltatást igénybe vevő tanulókból, illetve szülői közösségekből.) 46

A megyében működő önkormányzatok röviden vázolt helyzetének az ismeretében a közigazgatási hivatal a kompetencia területén szakmai segítséget ad az önkormányzatok jegyzői részére, az igazgatási szolgáltatások szakszerű és színvonalas ellátásához. Ennek konkrét területei a szakmai értekezletek, képzések, továbbképzések, speciális ismeretfejlesztő tréningek, helyszíni ellenőrzések. Programunkat megelőzte a megyei közigazgatási hivatal „Egyenlő bánásmód és esélyegyelőség a közigazgatásban” című konzultatív jellegű előadás-sorozata, amelynek célcsoportjai a polgármesterek, települési képviselők, kisebbségi önkormányzatok elnökei és az egészségügyi szociális alapellátást biztosító önkormányzati intézmények vezetői voltak. Ez a képzési program azon a felismerésen alapult, hogy az önkormányzatok és intézményeik számára újszerű többletfeladatokat határozott meg az Egyenlő bánásmódról szóló törvény. A röviden vázolt körülmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a megyei Esélyek Háza felkérésére az önkormányzatok jegyzői, köztisztviselői és intézményvezetői kellő érdeklődést mutatnak majd az év folyamán 9 helyszínen, 10 alkalommal tartott antidiszkriminációs fórumok iránt, illetőleg megalapozta azt az előzetes várakozást, hogy a fórumokon napirendre tűzött témakörökben aktív konzultációs partnernek bizonyulnak a megszólított résztvevők.

A program prekoncepciója A NEKI és a megyei Esélyek Háza korábbi pályázatok közös lebonyolítása során a hátrányos helyzetűeket tömörítő megyei civil érdekvédelmi szervezetek körében több képzést valósított már meg, amely képzések tapasztalatai azt mutatták, hogy az ismeretátadásra, érzékenyítésre szükség van a közszférában dolgozók szélesebb körében is. Felmerült, hogy az egyenlő bánásmód követelménye elsősorban döntéshozói gyakorlatként kellene, hogy megvalósuljon, de a számukra meghirdetett képzésekre, tájékoztató fórumokra az állami, önkormányzati vezetők általában a szociális irodák, oktatási intézmények munkatársait, vagy humánerőforrás-menedzsereiket delegálják, akik önálló döntéshozói jogkörrel nem rendelkeznek. Megszólításukban, felkérésükben ezért igyekeztünk a személyes felkéréstől a hivatalos meghíváson keresztül a rábeszélésig a lehető legtöbb 47

módszert alkalmazni. Feltételeztük, hogy a tervezett 10-15 fős részvételi arányhoz 4-5 településen 3-5 vezetőt kell megszólítanunk, amelynek során az önkormányzatok felügyeleti szervét, az Észak-Alföldi Regionális Közigazgatási Hivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hivatalát is segítségül kértük. Feltételeztük, hogy a döntéshozók érdekeltté tehetők, ha rávilágítunk, hogy az Ebktv. szellemében tervezett intézkedések forrásteremtésre is alkalmasak, valamint, hogy a terület elhanyagolása hatósági eljárást vonhat maga után. Előzetes megkereséseink alkalmával célunk volt, hogy feltérképezzük, milyen nehézségekbe ütközik a törvény végrehajtása intézményi, települési szinten. A programok tervezésénél egyrészt a lehetséges közvetítőkre koncentráltunk, azaz a megyei rendőrfőkapitányságra, a megyei védőnői hálózatra, és a megyei kórházra, ugyanis ezen közszolgáltatók ügyfélköre lefedi a megye teljes területét. Ehhez hasonló lefedettséget ugyanakkor a térségi önkormányzatoknál több program megvalósításával tudtunk elérni, a megközelíthetőség érdekében 30-40 km-es utazási távolsággal kalkulálva. A kockázatok előkészítése során a részvétel hiányának elkerülése érdekében figyelembe vettük, hogy az intézmények vezetői, polgármesterek és jegyzők munkarendjébe mindössze 2-4 órás konzultáció illeszthető be. Mivel önkéntes részvételre számítottunk, programjainkat figyelemfelkeltő, konzultációs fórumokként terveztük meg, bízva abban, hogy kellő érdeklődés esetén visszatérhetünk néhány helyszínre 1-2 napos, vagy hosszabb időt igénybe vevő, a hivatalok minden dolgozóját bevonó tréningekkel is.

Alkalmazott módszerek A térségek kiválasztásánál figyelembe vettük az Esélyek Háza és a NEKI által korábban megvalósított antidiszkriminációs tréningeket – Ibrány, Nagyhalász, Tiszavasvári, Baktalórántháza –, így azokra az egyéb területekre koncentráltunk, ahol korábban még nem kezdeményeztünk hasonló fórumokat. A megyei lefedettség érdekében a települések meghívásán keresztül próbáltunk 1-2 térséget is bevonni, hiszen Vaja részvételével a baktalórántházi, Nagykálló meghívásával a nagykállói, a fehérgyarmati két helyszínnel pedig a csengeri kistérséget is megszólítottuk. Sajnálatos, hogy a nyíregyházi rendezvényre egyetlen önkormányzat sem fogadta el a meg48

hívásunkat, és ezt előzetes megkereséseink alkalmával sem jelezték felénk, ugyanis szívesen választottunk volna más településeket is, ha erre lehetőségünk nyílik. A települések megszólításában a megyei közigazgatási hivatal tapasztalataira alapoztunk, ugyanis a nyíregyházihoz hasonló résztvevőhiányt feltétlenül ki akartuk küszöbölni. A program helyszíneinek kiválasztásánál egyrészről a földrajzi távolságot vettük figyelembe, másfelől a befogadó önkormányzatok infrastrukturális, humán és egyéb adottságait. A program résztvevőinek megszólításakor elsősorban a döntéshozói jogkör volt fontos számunkra, ettől függetlenül külön figyelmet fordítottunk a nők-férfiak egyenlő arányú megkeresésére. Számoltunk azzal is, hogy a meghívott polgármesterek, jegyzők delegálnak munkatársakat elsősorban szociális és humán területről, ahol a női foglalkoztatottak aránya magasabb, így vélelmeztük, hogy a konkrét részvételnél a nők és férfiak aránya változhat. Kivételt képezett ez alól a megyei kórház és a megyei védőnők köre – női részvétel –, valamint a rendőrség – férfi részvétel –, amely arány az ellátott munkakörök jellegének tulajdonítható. A megyei rendőrfőkapitányság kérésére a kapitányságvezetőknek és külön a közrendészeti vezetőknek is biztosítottuk az antidiszkriminációs fórumot, amelyet a létszám függvényében két találkozóval tudtunk megvalósítani. A kórház és a rendőrség meghívásainál a vezetőkkel történt egyeztetés után a résztvevőket az intézmények delegálták, vagy belső rendjük szerint ,,rendelték be” a találkozóra. Minden térségi megkeresés alkalmával javasoltuk a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetőjének bevonását is a munkába, és bár nem volt tudomásunk fogyatékossággal élő településvezetőkről, a megyei jeltolmácsszolgálat igénybevételével, valamint a helyszínek akadálymentes helyszíneinek feltérképezésével igény szerint biztosítani tudtuk volna a kommunikációs és fizikai akadálymentességet is. A települések vezetőit a program időpontját megelőző 2-3 héttel korábban a megyei közigazgatási hivatal munkatársa tájékoztatta a program térségi terveiről, majd ezt követően az Esélyek Háza munkatársai a befogadó helyszínek jegyzőivel személyesen, a leendő résztvevőkkel pedig névre szóló meghívó és tájékoztató leírás kapcsán vették fel a kapcsolatot. A regisztrációs lap kitöltésével és visszaküldésével járó bejelentkezés a térségben nem jellemző, így attól eltekintettünk. A programról elmaradókkal 49

minden esetben konzultáltunk az elmaradás okáról, amely más programra való hivatkozás, vagy felsőbb utasításra végzendő egyéb feladat volt. A jelenlévők figyelemfelkeltésében és érzékenyítésében segítségünkre volt az a kezdő gyakorlat, amelynek során egy ,,esélyegyenlőségi totót” töltettünk ki a résztvevőkkel. A totó négy védett csoport helyzetével kapcsolatban tartalmazott kérdéseket (nők, fogyatékossággal élők, romák, melegek), és abban volt segítségünkre, hogy ezen csoportok problématerületeit körbejárjuk, ezáltal is érzékenyítve a résztvevőket. Megfigyelhető volt, hogy a roma kérdéskörben a válaszok feldolgozása erős feszültséget váltott ki azokból a résztvevőkből, akik olyan településeket képviseltek, ahol a romák számszerű többségben vannak. Nehéz volt a romák kisebbségi létből fakadó hátrányairól beszélgetni, miközben több résztvevőnek volt az az alapélménye a saját településén tapasztaltak kapcsán, hogy „ők azok, akik kisebbségben vannak”. Ezen térségekben jelentkező feszültségek kezelésére központi, jól átgondolt szakmai programok lennének szükségesek. A találkozókon elhangzottakkal kapcsolatban folyamatosan biztosítottuk a véleményezés, kérdés, hozzászólás lehetőségét. Egyes találkozókon élénk vita, eszmecsere alakult ki, más térségekben azonban inkább az érdektelenség volt jellemző. Aktív, és a témában történő érdemi beszélgetés a törvény gyakorlatának oldaláról kiemelkedően a megyei közigazgatási hivatal dolgozói, az önkormányzatok és intézményeinek tapasztalatairól pedig a kisvárdai találkozó résztvevőinek körében alakult ki. A tíz találkozó megvalósítása során a résztvevők aktivitása elmaradt a várakozásainktól. A projekt végrehajtásában eleve kockázatot jelentett a megszólított résztvevők érdemi, önkéntes bevonódása, aktivitása a témával kapcsolatban. Bár igyekeztük a bizonytalansági tényezőket kiszűrni a közigazgatási hivatal gyakorlatából nyitottnak ismert önkormányzatok megszólításával, a személyes és írásos meghívással, minden esetben csak a helyszínen kaphattunk valós és konkrét visszacsatolást a meghívásaink eredményességére. A Nyíregyháza–Nagykálló térségben, vagyis megyeszékhelyen szervezett programnál a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal dolgozóinak köszönhetjük, hogy a programot meg tudtuk valósítani, a meghívott önkormányzatok képviselői ugyanis kivétel nélkül elmaradtak. Utólagos magyarázata ennek az volt, hogy meghívásaink olyan időszakban érték őket, amikor az országos népszavazásra való felkészülés kötötte le figyelmüket. Ennek ellenére hibásan feltételeztük, hogy az általunk meg50

keresett polgármesterek, jegyzők elfoglaltságukra hivatkozva továbbadják a meghívást munkatársaiknak, ahogyan ezt telefonon javasoltuk is.

Eredmények, értékelés A szakmai konzultációk során mindösszesen 86 különböző munkakörű személyt sikerült bevonnunk, közvetlenül megszólítanunk. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény végrehajtásáról szóló találkozók eredményességének mérésére szubjektív tapasztalataink mellett a résztvevők hoz zászólásainak aktivitása, valamint azok az értékelőlapok adtak lehetőséget, amelyet önkéntes alapon és anonim módon minden találkozó záró elemeként töltöttek ki vendégeink, 88%-os arányban. A találkozók során gyakran tapasztaltuk a különböző területekkel kapcsolatban meglévő személyes előítéletet, a téma iránti érdeklődés megléte mellett. A nők és férfiak esélyegyenlőségét feszegető felvetéseket minden alkalommal általános derültség fogadta, egyetlen értékelőlapon kaptunk visszacsatolást arról, hogy ez a téma talán ,,súlyosabb”, szélesebb réteget érint, a romák problémájánál is, s hogy egyaránt van vele feladata a döntéshozóknak, településvezetőknek s az érintetteknek is. Az akadálymentesítés, a fogyatékossággal élők családjainak segítése, a gyermekszegénység, a munkakultúra hiánya a munkanélküli családokban, a jogi és törvényes háttér mellett az érintettek hozzáállása, kötelezettségei együttesen nem kerültek olyan hangsúllyal szóba, mint a romákkal megélt személyes és települési konfliktusok, és szinte alig jelentkezett igény a nyugdíjasok, a hátrányos helyzetű térségben élők esélyegyenlőségének megvitatása iránt. A résztvevők hozzáállásában egyaránt tapasztaltunk zárt és nyitott fogadóközeget, amely hozzáállások szubjektív benyomásaink alapján az alábbi csoportokba sorolhatók: • Zárt csatorna – ,,Ezer más dolgom lenne”, ,,Teljesen más problémám van, arra adjanak választ.” • Zárt csatorna – ,,végigülöm, nem érdekel, nincs véleményem.” • Zárt csatorna – a résztvevő az előadás alatt távozott. • Köztes csatorna – nyitott, de előítéletes. • Köztes csatorna – nyitott, de a felmentésre, a ,,miért nem lehet megoldani” pontra fókuszál. 51

• Nyitott csatorna – a részletek, megoldások érdeklik. Jó példákat hoz személyes tapasztalatából. • Nyitott csatorna – a programot követően személyes kapcsolatot épít a szervezőkkel. A köztes/nyitott-zárt csatorna becsléseink szerint 80-20%-os arányban fordult elő.

Az értékelőlapok eredményei Az anonim értékelőlapok elemzésénél figyelembe kell vennünk, hogy 64 válaszadó esetén alacsony mintaelemszámmal kellett dolgoznunk, az outputokban így néhány trend meglétére következtethetünk. Válaszadóink beosztásukat tekintve 52,6%-ban középvezetők, mindössze 14,5%-ban felsővezetők voltak, ami a részvételi arányokra is következtetni enged, tekintve, hogy résztvevőink 88%-ban töltöttek ki értékelő lapokat. Csaknem azonos arányú a cigány kisebbségi önkormányzatok elnökeinek válaszadása is 15,8%, 6,6%-os a szociális munkások, 1-2 % az óvónők, vezető főtanácsosok válaszadói aránya. A találkozón elhangzott információkat munkájában – 5-ös skálán 4,49 –, és a mindennapi életben – 4,39 – is hasznosnak találták résztvevőink, a találkozó elvárásainak 4,47-es értéken megfelelt. Azon témakörök értékelésében, amelyekről a továbbiakban szívesen hallanának információt az érintettek, főként az esélyegyenlőségi programokat, pályázatokat (46,8%), a munkahelyi esélyegyenlőségi terveket (35,4%), valamint a települési esélyegyenlőségi terveket (30,4%), munkaerő-piaci hátrányos helyzetű csoportokat (30,4%), romák esélyegyenlőtlenségét csökkentő programokat (29,1%) jelölték. A válaszokban meglepően alacsony a jogvédő, civil szervezetek (13,9%) témakörének jelölése, holott résztvevőink munkáját nagyban segítené a velük való együttműködés, amelyre kitértünk előadásaink során is. Az eredmény azt mutatja, hogy az állami-önkormányzati szféra és a civil társadalom összefogása, a közös programok lehetőségének a felvetése is gyerekcipőben jár. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény (11,4%) és az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkája (17,7%) iránti alacsonyabb érdeklődés arra enged 52

következtetni, hogy előadásaink kellő információt tartalmaztak, résztvevőink érdeklődése inkább a konkrét kérdéskörök felé irányult. Ráirányítottuk a figyelmet az akadálymentesítés, fogyatékossággal élők problémáira (22,8%), a nők esélyegyenlőségének kérdéseire (21,5%), a betegjogokra (17,7%), legkevésbé a melegek problémáira sikerült felhívni a figyelmet (5,1%). A melegek (leszbikus, meleg biszexuális és transznemű személyek) a társadalom egyik legláthatatlanabb kisebbségét alkotják, a velük kapcsolatos előítélet gyakran pusztán az információ teljes hiányából adódik. A válaszadók beosztását tekintve valamivel magasabb a pályázatok iránti érdeklődés a szociális munkás, családgondozók (60%), óvónők (100%) körében, mint a polgármesterek, jegyzők (45,5%) esetében. Utóbbiaknál azonos az érdeklődés intenzitása a munkahelyi, kicsivel alacsonyabb a települési esélyegyenlőségi tervek (36,4%) iránt. A polgármestereket, jegyzőket leginkább a munkaerő-piaci, hátrányos helyzetű csoportok érdeklik (63,6%), és egyáltalán nem foglalkoztatják őket a jogvédő, civil szervezetek (0%). A romák esélyegyenlőtlenségét célzó programok iránt érdekes a CKÖelnökök és egyéb hivatali dolgozók 50–20%-os megoszlása, és kiugró a vezető főtanácsosok 100%-os érdeklődése. Arra a kérdésre, hogy munkájuk során milyen esélyegyenlőségi problémákkal találkoznak válaszadóink, csak néhányan válaszoltak, így adataink nem értékelhetőek. Mindössze következtetni lehet arra, hogy az esélyegyenlőség szinte minden területével találkoznak hétköznapjaik során, kivéve a melegek problémáit, s feltehetően külön nem foglalkoznak a nők és férfiak társadalmi esélyegyenlőtlenségével sem. Jellemzően a kórházi dolgozók inkább a szegénységgel és a gyermekszegénységgel való találkozást emelték ki, mint a fogyatékossággal élők problémáit, a rendőrségi dolgozók pedig a romák kérdéskörét jelölték meg a mindennapi munka során tapasztalt esélyegyenlőségi problémák között. A válaszadók 99,97%-a részt venne olyan tréningen, amely lehetőséget teremt az esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód, előítéletek csökkentése témákat bővebben megismerni (két nemleges választ kaptunk, egyikük néhány órát ennek ellenére rászánna a témára, s a munkatársát is elengedné néhány órára). A részvétel iránt nyitott válaszadók 61%-a egy napot tudna további tréningre rászánni, 15%-a csak néhány órát, 15%-a két napot is vállalna, 10% hosszabb időt is elképzelhetőnek tart a témával való foglalkozásra. 53

Az egyéb észrevételek, javaslatok között 64 értékelőlap közül mindössze 4 bejegyzés áll: a.) „Fontosnak tartom minden dolgozó részvételét ezen a programon”; b.) A nők esélyegyenlősége súlyosabb [probléma] mint a romáké”; c.) „Köszönjük!”; d.) „Tanulságos volt”.

A résztvevők által felvetett problémák, visszajelzések79 A személyes találkozókon egyéb problémák, a törvény végrehajtásával kapcsolatos vélemények is elhangzottak, amelyek az alábbiakban néhány pontban foglalhatók össze, a teljesség igénye nélkül: A média felelőssége: egy-egy eljárás, vizsgálat nyilvánosságot kap akkor is, ha annak eredménye nem marasztalja el a bepanaszolt szervet – pl. rendőrséget –, ám ennek már nincs nyilvánossága. A pozitív megerősítés is fontos, példaértékű lenne a törvény végrehajtásában: azt közvetíti, hogy hátrányos helyzetben számos támogatás jár, ám annak bemutatása esetenként elmarad, hogy egy kistelepülésnek korlátozottak a lehetőségei (lásd pl.: lakhatás biztosítása – nincs elegendő épület). A törvények végrehajtása a gyakorlatban konfliktusokat eredményezhet, amelyek megoldásában nem partner a jogalkotó. Ésszerű vagy ésszerűnek tartott helyi megoldások esetén ugyanakkor aggályos lehet az intézkedések törvényessége. Mediáció, rugalmasság, megoldáskereső fórumok, egyedi elbírálás – hiányterület, a település döntéshozói, közszolgáltatói magukra maradnak. A résztvevők jelentős részének álláspontja szerint a „roma kérdéskörnek két oldala van”: egyrészről partnernek kell lennie az elfogadásban az érintettnek is, másrészről, „hol van a határa annak, amíg a közigazgatásban szolgáltatást nyújtónak tűrnie kell az egyenlő bánásmód jegyében”? – „Nem az a baj, hogy ha valaki valamilyen tulajdonsággal bír vagy nem bír, a helyi közösségekben bizonyos viselkedésminták okoznak zavart, konfliktust, elzárkózást, vagy kirekesztést”. „Hogyan tartható a szegregáció tilalma, ha az oktatási törvény megengedi, hogy egyes településekről más iskolák azzal csábítsák a nem kisebb79

54

Az ebben a fejezetben dőlt betűvel jelzett részek a szakmai találkozók egyes résztvevői személyes véleményeiből idézett szemelvények, a felvetések pedig egyes résztvevők kivonatolt meglátásait tartalmazzák, és mint ilyenek, nem tükrözik a Másság Alapítvány nézőpontját vagy a kérdésben elfoglalt álláspontját.

ségi gyermekeket és szüleiket, hogy a másik iskolában nincs roma?” – „Van, akit nem lehet integrálni, de mindenkit kötelező. Ha egy-két gyermek tönkre teszi az oktatást, ki lép fel a másik 22 érdekében, akiknek joga van az oktatási órához”? A különböző ágazatok szabályozásainak szinkronban kellene lenniük az Egyenlő bánásmódról szóló törvénnyel is. Ennek hiánya települési/térségi szinten feloldhatatlan feszültségeket okoz(hat). Például: intézményfejlesztés során logikus lenne azokat az iskolákat fejleszteni, ahol megvan a gyermeklétszám, és be tudja fogadni a kistelepülések gyermekeit is. Ehhez képest Kölcse térségében 4 kis iskola is pályázatot nyert a felújításra, ezzel a térség oktatási helyzete nem fejlődött. Az esélyegyenlőségi tervek készítésében rövid határidő alatt, szakmai segítség nélkül kellett boldogulnia egyes önkormányzatoknak. Legtöbbször szakértőt fizettek meg, akinek nem volt elég ideje reális képet alkotni. A tervek megvannak, de a helyzet ténylegesen semmit sem nem változott. Mindig tisztázni kellene, hogy ha konfliktus van, az nem egy egész társadalmi csoport konfliktusa, hanem egyedi esetekről van szó. Miután egyegy esetből általánosítanak, tévhiteket terjesztenek, ez felerősíti az előítéleteket. Hogyan segíthetne kívülről egy szervezet egy hátrányos helyzetű csoporton, ha ott „az erősebbek elnyomják a gyengébbeket, és kultúrájukból fakadóan az történik, amit a hangadók diktálnak”? Beszélni kellene a magánemberek felelősségéről, feladatairól és kötelezettségeiről is, amíg ezeket nem tudatosítjuk és nem kérjük számon, addig hiába követelik meg ezt a hivataloktól, a társadalmi szemlélet nem fog változni. „A családokban sokszor nem pénz kérdése, hogy hogyan szervezik az életüket, érték-e a munkához való jó hozzáállás, a higiénia, a tanulás. Ha ezek nincsenek, nehéz kívülről változtatni rajta. Ha sikerül, akkor pedig nincs hova menjen dolgozni, ha nincs elég munkahely a megyében”?

Összegzés, további feladatok A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, elsősorban megyei hatáskörű intézményi, települési megkeresések átfogó tanulsága, hogy az Egyenlő bánásmódról szóló törvény végrehajtásában a különböző térségek különböző 55

esélyekkel láttak munkához, amelyben szakmai segítséget eddig alkalomszerűen a megyei közigazgatási hivataltól, az Esélyek Háza megyei irodájától, s partnerétől, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodától, vagy nem a szakminisztérium – Szociális és Munkaügyi – által kijelölt szakértőtől kaptak. A törvény végrehajtásának eredményeit nagymértékben befolyásolja az adott intézmény, térség, önkormányzat működési, humán és környezeti feltétele, amely egyedi és valós helyzetfelmérésen kell(ene) alapuljon, és a törvény végrehajtásában elért eredményeket is ennek függvényében lehet reálisan értékelni. A megszólított döntéshozók fontosnak tartják az egyenlő bánásmód témakörét, gyakorlati feladatainak meghatározásában ugyanakkor jelentősen támaszkodnak szociális, humán ügyintézőikre, családgondozóikra, korlátozott mértékben a települési cigány kisebbségi önkormányzatokra, és szinte egyáltalán nem országos, vagy meglévő helyi civil szervezetekre, alapítványokra. A meghívások és a részvétel közötti különbségek tehát előzetes szűréseink ellenére visszaigazolták prekoncepciónkat, miszerint az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség témakörét nem döntéshozói magatartásformaként, hanem szociális szervezési feladatként kezelik. A jövőben talán érdemes elgondolkodni azon, hogyan tágítható ez a felfogás, valamint hogyan lehet az érdeklődést felkelteni a természetes helyi vagy szervezeti szövetségesek, vagyis a civilek, kisebbségi önkormányzatok iránt. Az esélyegyenlőségre mint forrásteremtési lehetőségre fókuszáló érdeklődést várakozásainkkal ellentétben is inkább a családgondozók, óvónők körében tudtuk felkelteni, ami számunkra azért érdekes, mert a pályázatok készítéséről, beadási szándékáról elvben a polgármesterek, jegyzők, képviselő-testületek döntenek. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény megsértésével járó hatósági eljárás nem igazolta azon előfeltevésünket, hogy élénk érdeklődést vált ki, milyen intézkedésekkel előzhető meg a vizsgálat, visszajelzést kaptunk ugyanakkor arra, hogy a hatóság munkája során kaphat és vizsgálhat is olyan bejelentéseket, melyek később megalapozatlanok, hátterükben rosszindulat áll, s hogy ennek következményeit a megvádolt szervezet viseli helyben. A megyében dolgozó és a programunkban részt vevő önkormányzatok, intézmények a hátrányos helyzetű csoportokkal aszerint foglalkoznak, hogy mindennapi munkájuk során milyen problémákkal szembesülnek, a rejtett 56

diszkrimináció jelenségei feltételezhetően rejtve vannak előttük is. A végrehajtásban a törvényben megjelölt védett tulajdonsággal rendelkezők csoportjai így esetlegesen jelennek meg, leginkább azok a feszültségek válnak ismertté, melyek nagy visszhangot váltanak ki a település lakossága körében, vagy a média segítségével. Utóbbi felelősségét a résztvevők több alkalommal megfogalmazták. A helyi intézményi döntéshozatalban, intézkedések megtételében befolyásoló szerepet kap az adott vezető személyes hozzáállása, toleranciája, érzékenysége a hátrányos helyzetű csoportok és problémáik iránt. A megoldások keresésében az érintettekkel való rendszeres kommunikáció, közös megoldáskeresés azonban nincs jelen a mindennapi gyakorlatban. Visszajelzést kaptunk azonban arra, hogy a települési döntéshozók kiemelten fontosnak tartják az állampolgárok, magánemberek, sőt, több esetben a hátrányos helyzetű csoportok képviselőinek toleranciaerősítését, valamint a társadalmi feladatvállalás hangsúlyozását is. Összességében a törvény által érintett problémák jelentős hányadával szembesülnek a döntéshozók mindennapi munkájuk során, tisztában vannak az érintettek arányaival elsősorban helyi szinten, becsléseik többségében korrektek az országos adatok tekintetében is. A törvény végrehajtásában ugyanakkor kevés és nem rendszeres a szakmai segítők, az intézkedések, elvárások teljesítése következtében jelentkező hatásokat vizsgáló, vagy egyedi megoldásokat ajánló, menedzselő szervezetek száma, ezeket zömében helyben, ki-ki vérmérséklete, korlátai-lehetőségei függvényében igyekszik megoldani. Nem várt, de nem is érdektelen hozadéka volt a szakmai találkozóknak, hogy a résztvevők mennyire nem találkoznak és nem szembesülnek a „láthatatlan kisebbség”, a leszbikus, meleg biszexuális és transznemű embertársaink problémáival. A figyelemfelkeltő antidiszkriminációs program fórumaival ezen igény jelzésére volt alkalmas, eredményesnek bizonyult az Egyenlő bánásmódról szóló törvény fogalmainak pontosításában, az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkájának megismertetésében, az egyéb, vagy rejtett hátrányos helyzetű csoportok problémái iránti érzékenyítésben. Résztvevőink jelentős százaléka szívesen áldozna egész napot a téma bővebb megismerésére, a mindennapi munkában való alkalmazás, hasznosság elvárásával.

57

Irodalomjegyzék

dr. Bodrogi Bea – Iványi Klára (szerk.) (2004): Esélytelenül – Faji alapú megkülönböztetés a munkaerő-piacon, http://www.neki.hu/pdf/eselytelenul.pdf, 2004. dr. Fóti János – dr. Lakatos Miklós (2005–2006): Foglalkoztatottság és munkanélküliség Információk a magyarországi cenzusok eredményeiből, 2005–2006 Országos foglalkoztatási Alapítvány. Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) (2000): Cigánynak lenni Magyarországon, Jelentés, 2000. Fehér Füzetek, Másság Alapítvány, NEKI. www.neki.hu Havas Gábor – Kemény István (1995): A magyarországi romákról In: Szociológiai Szemle 5., 1995. Kertesi Gábor (2000/a): Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás előtt és után In: Cigánynak születni, 2000. Kemény István –Janky Béla (2004): Késésben és lemaradóban – A cigányok és az iskola 2003-ban, www.beszelo.c3.hu/04/09/11kemeny.hu, 2004. Kertesi Gábor (2000/b): A cigány foglalkoztatás leépülése és szerkezeti átalakulása 1984 és 1994 között. Munkatörténeti elemzés. Közgazdasági Szemle, XLVII. évf., 5. sz., 2000. Kemény István – Janky Béla (2003): A cigányok foglalkoztatottságáról és jövedelmi viszonyairól. A 2003. évi országos cigánykutatás alapján. Esély, 14. évf. 6. sz., 2003. Kertesi Gábor-Ábrahám Árpád (1996): A munkanélküliség regionális egyenlőtlenségei Magyarországon 1990 és 1995 között. A foglalkoztatási diszkrimináció és az emberi tőke váltakozó szerepe. Közgazdasági Szemle 7–8., 1996. KSH gyorsjelentés, 2008. www.ksh.hu TÁRKI (2003): Stabilizálódó társadalomszerkezet, TÁRKI Monitor jelentések, http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a530.pdf, 2003. Tolerancia Erősítő Innovatív Szövetség (Te-Is) (2006): A romák munkaerő-piaci diszkriminációja, www.te-is.hu, 2006.

59

NEKI Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda Másság Alapítvány Postacím: 1447 Budapest, Pf. 510. Telefon/fax: (06-1) 303-8973; (06-1) 314-4998 Internetes honlapunk: www.neki.hu e-mail: [email protected] A szervezet adószáma: 18051922-1-42 Bankszámlaszáma: OTP Bank NyRt.: 11711034-20810629 OTP Bank Rt. Központi Deviza Fiók: 11763055-24746012 Nyomdai előkészítés: RÁCIÓ Kft. (www.racio.hu) Sokszorosítás: mondAt Kft. • Budapest (www.mondat.hu)